EHÉSZETI KÖZLÖNY FÜZIKE. J. fr A RNK MEHESZEGYESÜLET SZAKLAPJA 64. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 1949 JÚLIUS. 1 iy 2. Lapunk főbb lartalmnbó!

A

RNK

EHÉSZETI KÖZLÖNY

M E H E S Z E G Y E S Ü L E T

64. É V F O L Y A M

SZAKLAPJA

7. S Z Á M

1949 JÚLIUS

Lapunk főbb lartalmnbó! Az osztályharc jegyében: Román Viktor — A rajzás megakadályozása: Könczey Mária — Tánc a kaptárban: Keser_ lei I. •— Milyenek legyenek az ál­ lami kísérleti telepek?: — Bereczki Lajos — Kössük össze a szaporítást nemesítéssel: Floriska K. Tapasztalataimból: Kolos Vince — — — — Pénz nélkül is lehet; Györbiró István — — A többtermelés érdeké­ ben: Nuridsán Bálint — A méhlegelő és vándorlás kérdéséhez: Bányász Imre Eredmények a komoki akácon: dr. Szövérdi F. — Mit jelent nekünk?: Britt István — Kteretkérdés — kaptánkér. dés: Máté Jenő — — — Megfigyelések az álanyás családokról: Biltay Antal Viaszolvasztás olcsó prés­ s e l : Bartha Gyula Örményország (méhészete: Tumanjan — — — — — Mindem dolgozó méhészt... — Tankó Férne Gyergyó példát mutat: Zi­ lahi Sándor Dr. Szövérdi: Sok mézet Molnár Ferenc ismertetése

Á.

201 SÍ

203

J.

fr

204

205 207

209 211 212 21S 21£ 21fc 217 218 220 224 22£ 228

A

FÜZIKE

Kiterjedt erdővágásaink leghosszabb ideig mézelő növénye a füzike. (Chamaenorion angustifolium). A székelyek vágás-virágnak hívják. Bíborpiros virága esak 1—2 napig mézel, de hosszú szárán naponta újabbak nyílnak. Gyak­ ran előfordul, hogy mialatt felső virágairól szor­ galmasan gyűjtenek még a méhek, alul már be­ érett a széles szárnyán terjedő pikés magva. Fűzike-hordáskor a mérlegeskaptár napi 1—iy2 kg-os gyarapodást mutat, aránylag tehát nem sokat, de annál hosszantartóbban. A füzikére érdemes vándorolni. Ezáltal az Állami Tervben előirányzott 7 k g mézhozamot jóval túlhaladhatjuk. Dr. SZÖVÉRDI F E R E N C

UJ

SZÁZAD

Ezzel a címmel új m a g y a r n y e l v ű képes folyóirat jelent m e g a Romániai Szcvjet­ barátok Egyesülete (ARLUS) kiadásában. Az UJ S Z A Z A D az A R L U S románnyelvű képes folyóiratának, a népszerű VEAC NOU-nak a testvérlapja. Ez a szép ki­ állítású folyirat ismeretterjesztő Írásai­ val és gazdag képanyagával azt a leg­ nemesebb feladatot tűzte maga elé. hogy tárgyilagosan és behatóan megismertesse olvasóit a Szovjetunióval.

A Szovjetunió léte és mindennapi se­ gítsége tette lehetővé eddigi eredményein­ ket a szocializmus építésének útján, a szovjettapasztalatok elsajátítása gyorsílja haladásunkat, ad biztonságot, áttekintést és felbecsülhetetlen értékű biztatást ezen az úton. Ezért az UJ SZÁZAD nemcsak barátja és olvasmánya lesz a Román Néphanem fegyver is abban a harcban, m e ­ lyet országunk munkásosztálya közös erő­ feszítéssel, élén a Román Munkásuárttal, a szocializmus építéséért folytat.

A Szovjetunió döntő és irányító veze­ tőereje lett az emberi haladásért küzdő demokratikus világtábor harcának, a fej­ lődést gáncsoló tőkés imperializmus e l ­ len. De ugyanakkor döntő tényezője lett a békéért folytatott harcnak is. A két táborra szakadt világon a demokratikus erők a Szovjetunió vezetésével hatalmas csapásokat mérnek a világuralomra tö­ rekvő amerikai-angol imperializmus tá­ borára, melynek egyetlen megmaradt l e ­ hetősége: hogy a háború segítségével meg­ hosszabbítsa életét. Az UJ SZÁZAD hatásos fegyver a dol­ gozó olvasok kezében

TAGDÍJ HÁTRALÉKOD Lej K Ü L D J E D E L még ma CIuj, Str. Kepublicei 22. címre, vagy fizessed be a legközelebbi fiók Méhészkör pénztárába. Ha téves a felszólításunk, írjál, hogy mikor és miként fizettél.

FIGYELJE A KÖNYVKERESKEDÉSEKET! FIGYELJE A KÖNYVKERESKEDÉSEKET! FIGYELJE A KÖNYVKERESKEDÉSEKET!

J Ú L I U S H Ó N A P B A N MEGJELENT Dr.

SZÖVÉRDI

FERENC

„ S O K MÉZET" AZ E R E D M É N Y E S TÖBB

MINT

400

MÉHÉSZET

KÉZIKÖNYVE

OLDAL 354

KÉPPEL

ÁRA CSAK 300 LEJ KÜLDJÖN BE 300 LEJT SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍMÉRE S MI A POSTADÍJ FELSZÁMÍTÁSA NÉLKÜL AZONNAL MEGKÜLDJÜK. UTÁNVÉTTEL 50 LEJJEL DRÁGÁBB.

II

Az osztályharc jegyében Tavasszal a méhészkongresszus félre­ értés nélkül kijelölte egyesületi felada­ t a i n k a t és azt az ú t a t , melyen halad­ n u n k kell. Leszegezte, h o g y ez az ú t nem lehet m á s , m i n t a m e l y e n a R o ­ m á n M u n k á s P á r t vezet b e n n ü n k e t . E g y e s ü l e t ü n k n e k részt kell vennie a szocialista t á r s a d a l o m kiépítésében, ez pedig csak az osztályharc szellemében valósítható meg. Ma, a m i k o r az embe­ riség két tábora között m i n d élesebbé vállnak az ellentétek, a m i k o r az egyik oldalon a m u n k á s s á g n a g y t á b o r a a Szovjetunió vezetésével és Marx, E n ­ gels, Lenin és Sztálin t a n í t á s a i a l a p j á n olyan boldog életlehetőséget a k a r te­ remteni, amely minden egyes dolgozó számára bőséget jelentsen és az e m b e r ­ nek ember által történő k i z s á k m á n y o lása megszűnését s olyan t á r s a d a l o m felépítését, amelyben a m u n k a ós a be­ csületesség legyen az élet alapja, a másik t á b o r b a n a kizsákmányolók mesterkednek, kik a régi k i v á l t s á g a i ­ kat a k a r j á k visszaszerezni, v a g y m e g ­ tartani, azt a k a r v a , h o g y h e l y e t t ü k m á s dolgozzék n y o m o r b a n és bizonytalan­ ságban, ők pedig henyélve, bőségben dúskáljanak. A m i k o r t e h á t ez a hely­ zet, a k k o r nem kétséges egyetlen be­ csületes dolgozó előtt sem, h o g y hol a helyünk. A h a r c é l e t r e - h a l á l r a megy, alku, megegyezés- lehetetlen: ez ma­ gából, a dolgok természetéből követke­ zik, s a történelem is m á r számtalan­ szor bebizonyította. Természetesen a n ­ nál elkeseredettebb ez a h a r c , minél h á t r á b b szorulnak ezek az élősdiek. B á r nem kétséges, h o g y a győzelem kié lesz, mégis e g y r e fokozottabb éber­ séget kell t a n ú s í t a n u n k , a cél minél gyorsabbi elérése és a minél kevesebb veszteség érdekében. E g y e s ü l e t ü n k n e k is ebben a szellemben kell eljárnia. E l kell távolítani sorainkból az ide n e m való elemeket! P o l i t i k a m e n t e s t á r s a d a l m i élet n e m lé­ tezik. V a g y a szocialista t á r s a d a l o m r

kiépítése mellett v a g y u n k , v a g y e l ­ lene; a k i n i n c s mellette, az a dolgozók n a g y t á b o r á n a k és az egész d e m o k r a t i ­ kus ; r e n d s z e r ü n k n e k ellensége, az ilyennek nincs helye közöttünk. E g y e s ü l e t ü n k csak a k k o r erősödhetik meg és csak ú g y teljesítheii feladatát N é p k ö z t á r s a s á g u n k méhészetének fej­ lesztésével kapcsolatosan, h a s o r a i t az o s z t á l y h a r c szellemében megtisztítja a n e m odavaló egyénektől. Ü g y e l n ü n k kell azonban a r r a , h o g y n e l á s s u n k minden olyan k i s e m b e r b e n , a k i t a r é g i k o r h a d t p o l g á r i világnézet m é g befo­ l y á s a a l a t t t a r t , m i n d j á r t osztályellen­ séget, az ilyeneket meggyőződéssel, fel­ világosító m u n k á v a l á t kell á l l í t a n u n k s o r a i n k b a az osztályellenség oldaláról. E g y e s ü l e t ü n k szervezeti k e r e t e i t a becsületes dolgozó méhészek tömegének kell megtöltenie. E g y s z e r s e m szabad k i m a r a d n i a szervezetlenül belőle, m e r t összefogva, e g y ü t t e s e n t u d u n k i g a z á n hasznos m u n k á t végezni N é p k ö z t á r s a ­ s á g u n k j a v á r a . T a g j a i n k a t a közösségi szellem kell á t h a s s a és minél g y a k o ­ r i b b a k n a k kell lenniök az olyan m e g ­ nyilvánulásoknak, mint amilyenről most k a p t u n k h í r t . Szabó K á l m á n m é ­ h é s z t á r s u n k v á n d o r t a n y á j a mellett ©gy fűrésztelep m u n k á s a i részére méhészeti t a n f o l y a m o t rendezett és a tanfolya­ mon résztvevő dolgozóknak e g y - e g y r a j t ajándékozott. I l y e n k i m a g a s l ó közösségi szellem kell m i n d n y á j u n k a t eltöltsön és össze­ fogjon a m u n k a minden t e r ü l e t é n , h o g y szorosan e g y m á s mellé tömörül­ ve, építsük d r á g a h a z á n k b a n a, szocia­ lizmust. M i n d e n m e g n y i l v á n u l á s u n k n a k azon­ ban az o s z t á l y h a r c szellemében kell történnie, m e r t csak í g y t u d u n k m e g ­ b i r k ó z n i a k i z s á k m á n y o l ó osztály m a ­ r a d v á n y a i n a k s i s e r a h a d á v a l , k i k kivált­ ságaikat minden áron megtartani, vagy visszaszerezni a k a r j á k . D e m e g kell

201

!

b i r k ó z n u n k saját m a g u n k k a l i s . Régi h i b á s felfogásainkat, m e l y e k e t a ki­ zsákmányoló rendszerei hagytak reánk örökségül, le kell vetkőznünk. E g y e s ü ­ leti életünk n e m e r ü l j ö n ki csak a t a g ­ sági díj fizetésében, h a n e m szerveze­ t ü n k e t a k t í v , mozgalmas élettel kell megtöltenünk. Ismereteinkkel támo­ g a t v a e g y m á s t , a fenti példa minél g y a k o r i b b megismétlésével, önzetlen, odaadó m u n k á v a l , éberen ü g y e l v e és visszaverve az osztályellenség t á m a d á ­ sait, e r ő s í t e n ü n k kell e g y e s ü l e t ü n k e t és é p í t e n ü n k d r á g a h a z á n k méhészetét, h o z z á j á r u l v a m u n k á n k k a l egy jobb élet megteremtéséhez.

E n n e k m e g v a l ó s í t á s a érdekében el kell v e t n ü n k m a g u n k t ó l minden múlt­ ból r e á n k m a r a d t koloncot és a kon­ gresszus h a t á r o z a t a értelmében egye­ sületi életünket az osztályharc alapján m e g kell erősítenünk a dolgozó méhé­ szek minél n a g y o b b tömegű bevonásá­ val és a közénk n e m való elemek kizá­ r á s á v a l . M e g a l k u v á s nélkül kell követ­ n ü n k a R o m á n M u n k á s p á r t és Népköz­ t á r s a s á g u n k k o r m á n y a á l t a l számunk­ r a kijelölt útat. E m u n k á n k által ma­ g a s r a emeljük hazánk méhészetének színvonalát és termelési eredményes­ ségét. ROMÁN V I K T O R

Irányíthatjuk-e a méz raktározását? A múlt nyáron megfordultak nálunk a marosvásárhelyi méhész testvéreink. Felülvizsgálták a méhcsaládokat; hogy nincs_e közöttük költésrothadásos törzs. Egyikük, már a nevére nem emlékszem, megkérdezte, hogy méhészetemben mi­ ért szűkítettem le a röpnyílást minden családnál a kaptár egyik sarkára?

röpnyílás következtében a telelő méh_ csomó két részre szakad (ami környé­ künkön g y a k r a n megtörténik), de kisebb tömeget is képvisel, és így a szükséges meleg fenntartásához több mézet kell fogyasszon. Ez viszont hasmenésnek le­ het okozója. Ráadásul a két méhcsomó nem egyesülhet egymással, mert a köRöplyük"

Fedett méz

Vonulás •<

iránya Azt válaszoltam, hogy ezáltal a méz­ r a k t á r o z á s t irányítom. Látszólag meg_ rökönyödött a feleletemen, de részlete­ sen kifejtettem, hogy ez a telelés szemponjából fontos. Melegépítményű kaptá­ raimnál, ha ősz felé balra szűkítem a röpnyílást, a mézkoszorúk képe követ„ kezőképpen alakul: Ezáltal elérem azt. hogy a méhek védett meleg zugba vo­ nulnak és a mézet is egy helyen talál­ ják. A hidegépítményű k a p t á r n á l a méz r a k t á r o z á s a még fontosabb. Nem fordul­ hat elő az, h e g y a középen szűkített

202

zépső léputcát közvetlenül éri a külső hideg levegő. Ellenben, ha a röpnyílásit egyik oldalra szűkítjük, a képen látható mód szerint, a méhcsomó állandó meleg zugba vonul vissza, mintha melegépít_ ményű lenne a kaptár. H a több család van egy kaptárban, a röpnyílásokat úgy szabályozzuk, hogy a méhek egy­ más felé vonuljanak. Ezáltal mézmeg­ t a k a r í t á s t érhetünk el, ha nem is ki­ lókra menő mennyiséget. Sok kicsi azonban sokra megy. Nyárádszereda. P. A.

A rajzás megakadályozása A rajzás m e g a k a d á l y o z á s á r a sokféle módszert ismerünk. Valamennyivel próbálkoztam, azonban v a l a m e n n y i kö­ zött a család félig r a j á l l a p o t b a n való helyezése vezetett a legjobb ered­ ményre. Ü g y jöttem rá, h o g y erről a módszerről a v á n d o r l á s s a l kapcsolat­ ban í r t a k és azt ajánlották, h o g y m i ­ előtt elindulnánk a mellekkel, korlá­ tozzuk a fiasítást és ezzel m e g g á t o l j u k a rajzást. Amikor pedig a család a n y a ­ bölcsőt kezd építeni a m e g s z ű k í t e t t fé­ szekben és az anya bepetézi azt, az összes lépeket kiszedjük, leseperjük és a családot 24 óra m ú l v a n i ű l é p r e v e r ­ jük vissza. Az elszedett fiasításos lé­ peket m á s családokhoz kellene beosz­ tanunk, s csak m i u t á n kikeltek, adjuk vissza az eredeti családnak. Az ismer­ tetés szerint az í g y kezelt családok adták a v á n d o r t a n y á n a legtöbb fölös­ leget. Az ismertetett módszer ezek szerint nemcsak a rajzás megakadályozására használható, hanem a többtermelés ér­ dekében is. A RÉGI MÉHÉSZEK emlékeznek rá, hogy 1936 milyen gyen­ ge méhészeti esztendő volt. A tavaszt nem tölthettem méhcsaládjaim, között, a kötelesség másfelé parancsolt. Jú­ nius elején hazakerülve, azonnal észre­ vettem, hogy nincs sok remény. H á l á t a d h a t u n k a jó Istennek, h a téli élel­ müket szűkösen behordják. T a n á c s t a ­ lanul álltam, m e r t ' a z idő m á r j ú n i u s közepe felé j á r t . Olyan időpont volt ez, amely u t á n n á l u n k csak a h o r d á s Cí-ökkenésére s z á m í t h a t t u n k . Eszembe j u t o t t a fent i s m e r t e t e t t módszer. Am , július közepén az a m ú g y i s csekély hordás mellett megcsaládnál a fél rajositással. Ha a r a j állapotba helyezni a családot, megfosz­ tani minden minden v a g y o n á t ó l . V i ­ szont a fiasítás beosztását m á s csalá­ dokhoz még rendes é v j á r a t b a n is igen körülményes, nehéz m u n k á n a k t a r t o t ­ tam. Gondoltam, p r ó b á t teszek egy

c s a l á d n á l a fél rajosítással. H a a r a j ­ állapotba helyezés s z o r g a l m a s a b b á szi a családot, a fél, r a j o s í t á s n a k is segítenie kell valamit. Nem a rajzás megakadályozása lebegett szemem előtt, h a n e m az, h o g y a telelésre több méz begyűjtésére serkentsem a csalá­ dot. Feljegyzéseimből még a d á t u m o t is k i k e r e s t e m : 1936. j ú n i u s 16. A FÉL R A J O S Í T A S T a következő módon végeztem: Előkészítettem 7 m ű l é p e s keretet (38x34). A c s a l á d n á l m e g k e r e s t e m az a n y á s lépet és félretettem. A fekvő k a p t á r szélén m e g h a g y t a m egy v i r á g ­ poros keretet, u t á n a b e r a l t a m a 7 m ű lépes keretet, m e g i n t egy v i r á g p o r o s keretet helyeztem el s v é g ü l az a n y á s keretet. E z u t á n beleillesztettem az a n y a rácsos választó falat, jól vigyáz­ va, h o g y az í g y berendezett fészket a rács m i n d e n kis hézag n é l k ü l elzárja a mézürtől. Az a n y a r á c s o s választófal mellé s o r j ába n népestől b e r a k t a m a fiasításos kereteket, elrendeztem a fe­ dődeszkákat, l e z á r t a m a k a p t á r t és I s ­ ten nevében s o r s á r a h a g y t a m a csalá­ dot: A u g u s z t u s elejéig ki sem bontottam, csak a rostaszöveten át figyeltem. A m i k o r telelésre a k a r t a m elrendezni a családokat, n a g y örömömre kellemes , meglepetésben részesültem. A 7 műlér pet gyönyörűen kiépítették, bőven ko­ szorúzta méz is, az anya pedig befiasította. Öröm volt nézni a szebbnél szebb lépeket. A mézürbe r a k o t t fiasí­ tásos kereteket kikelés u t á n r o s k a d á s i g m e g t ö l t ö t t é k mézzel. Összesen 8 telje­ sen lepecsételt, v é g i g mézes lépet vet­ tem el. Azóta m i n d e n évben g y a k o r l o m a fél r a j o s í t á s t és soha n e m csalatkozom benne. Megcsinálom, mielőtt a család r a j z á s r a készülne ós n y u g o d t vagyok, m e r t az í g y rendezett családtól raj nem jön, hanem termelő családdá vá~ nem jön, hanem termelő családdá vál-

203

A rendezésénél a r r a kell vigyáznunk, hogy az anyás keret a rács mellé kerül­ jön, a nyilt fiasítás pedig túl a rácson. A n y a és a fiasítás. b á r a rács választ­ j a el őket, mégis e g y m á s mellé k e r ü l ­ nek. Az a n y a nem keresi a fiasítást a mézürbe r a k o t t méhek pedig érzik az a n y j u k jelenlétét, t e h á t a n y á t nem ne­ velnek. A fészekben az a n y á n a k nincs tere a fiasításra, azért az építő fiata­ lok g y o r s a n m u n k á b a veszik a műlépet, szépen kihúzzák és mézzel ko­ szorúzzák, m i n t a r a j . Az a n y a bepe­ tézi. Továbbá előnye, hogy a legjobb méz kerül bőven a fészek köré téli élelemnek, m e r t ezt n y á r o n fel nem használják, éppen m i n t a. r a j . A mézü r b o . helyezett fiasítás n a p - n a p u t á n kel, helyét szorgalmasan töltik m e g mézzel. Gyönyörűen telt, végigmézes lepecsételt kereteket kapunk ínég gyengébb h o r d á s idején is. MÁSIK ELŐNYE AZ ELJÁRÁSNAK, hogy a fészekbeli kereteink rendszere­ sen m e g ú j u l n a k . Egészséges, fiatal lé­ pőkben a család könnyebben ellentáll a betegségeknek. Nincs b a k t é r i u m ta­ nya, m i n t a régi, sok b á b i n g g e l bélelt sejtekben, melyek vízfelvevő képessé­ güknél fogva m e l e g á g y a i a kórokozók­ nak) H a a rajzást ' így megakadályozzuk, anyaií jításról természetesen gondos­ kodni kell anyanevelés útján. , (Esztelnek) Köntzey Mária Megjegyzés: Lelkes munkatársunk cikkét m i n d e n k i n e k figyelmébe ajánl­ juk. Az ismertetett e l j á r á s t m á s néven ,.fészekmézkamrás mézeltetésnek" hív­ iák, b á r ez utóbbi elnevezés nem kí­ v á n j a m e g feltétlenül a műlépes keret h a s z n á l a t á t . Magam a k a r a t l a n u l igen jó e r e d m é n y t értem el vele az idén is. Az értkörvélyesi v á n d o r t a n y a egyik b u n d á s k a p t á r á b a n a hosszú v á n d o r ú t (220 km) n e m az elől elhelyezett 14 lé­ pes fészekbe vonult le, az anya, h a n e m a hátsó 6 l e p e s m é z k a m r á b a . A jó népes család színültig m e g h o r d t a mézzel a

204

régi fészket, m í g a m é z k a m r á b a n új fészket rendezett be m a g á n a k . P e r g e tésnél 38 kg. mézet adott. A gyengéb­ bek kedvéért azonban megjegyzem, hogy a h á t s ó 6 kereten nem m a r a d t meg a család ki teleléséhez szükséges 20 kg. méz. i Dr. Szövérdi Ferenc

Tánc a kaptárban Beszélik, hogy a mézelő méh ,,méhtáneot" jár, mikor n e k t á r r a l m e g t e r ­ helve visszatér. Mire való ez a tánc, • nehéz indokolni, t a l á n azért, m e r t a 5 méhnek valami jó, a közösség számára \ hasznot m u t a t n i , v a g y mondani valója ' van és ezt t á n c b a n fejezi ki családja > előtt. : • Azt gondolom, h o g y n a g y a hasonlóí ság a mézelő méh és a mi szép lányaink között, akik szintén szeretnek tánv eolni. Mind a kettő illatos ilyen alkaL ( makkor. Kétségtelen, h o g y a méh, ha Í értékes terhével vissza tér, erősen illa} tos a n n a k a v i r á g n a k a szagától, amit \ meglátogatott. Amikor a t á n c á t járja, ( a többi méhhel érintkezik, amelyek jól í megjegyzik a szagot és sietve röpül' nek, hogy m e g á l l a p í t s á k a helyét az ) u g y a n o l y a n szagú v i r á g n a k . Azt hi^ szem. h o g y a, méh s z á m á r a a szaglás \ elsődleges fontosságú funkció, a. látás ( a másodlagos és a hallás a h a r m a d l a £ gos. A szagok többféle; módon j u t n a k el a mellekhez. G y a k r a n egy könnyű < szellő közvetíti. K o r á n reggel a szag V sokkal erősebb. Tgy forrását is köny, nyebben megtalálják a méhek. v A virágok színe is n a g y szerepet ját^ szik, m e r t méh szeme csodálatos ) szerv. Mondják, hogy a méhek színva\ kok, én azonban úgy vélem, hogy s egyes színek i n k á b b h a t n a k a méhre, í m i n t mások. Végeredményben a r r a a ) következtetésre j u t o t t a m , hogy a vi/ r á g o k szaga számukra fontosabb, mint < v. színe. >' K E S E R L E I I. a

Milyenek l e g y e n e k

. az állami kísérleti telepek? A Méhészeti Közlöm/ januári számá­ ban b. Román Viktor méhésztestvérünk jegyezte vezércikkből tudomás!: szerez­ tünk a méhészeti kísérleti telepek fon­ tosságáról. Kétségkívül nagy horderejű újítás k n n e , h a minde.i méhészeti szer­ vezet a saját kebelében, a saját költsé­ gén méhészeti kísérleti telepet állítana fel. Román Viktor méhésztestvérünk ki­ lejti, hogy a cél megvalósításához szük­ séges valamennyiünk összefogása m e r t a telepet közösen kell megvalósítanunk. Megírja azt is, hogy a telepek megépí­ tésénél alkalmunk nyílnék szocialista munkaverseny rendezésére. Melyik mé­ hészeti szervezet valósítja meg előbb, így teremthetünk a közösségnek szövet­ kezeti, kísérleti méhészetet, kutató, irá­ nyító és segélyező céllal. Befejezésül mindannyiunkat felkér, hogy szóljunk hozzá e kérdéshez. Fejt­ sük ki nézeteinket és tegyük meg indít­ ványainkat. A magam részéről a következőkben kívánok e kérdéshez hozzászólni. Mindenekelőtt utalok a r r a hogy -jó pár évvel ezelőtt — anélkül, hogy vala­ ki felvetette volna e k é r d é s : — egyma­ gam elindultam házról-házra azzal az elgondolással, hogy Marosvásárhelyt méhészkört kelene alakítanunk. A gon­ dolat úgy látszik egészséges volt, mert méhészkörünk hamaiosan megalakult. Továbbmenve az időben, utalok a Méhészeti Közlöny 1947 évi augusztusi számának vezércikkére: „Fejlesszük Er­ dély méhészetét E cikkem megírására m á r akkor is az a cél vezetett, hogy mé­ hésztársadalmunkat egyetlen szervezet­ be keli tömörítenünkAzóta méhészkörünk hatalmas fejlő­ désen ment át, de célunk elérésének még csak a fele útján állunk. Elértük, hogy az egész ország méhészetének fej­ lődését központi irányítás biztosítja.

Az Állami Terv megvalóstíása terén is jól haladunk előre, de m é g bőven akad célkitűzés, amit meg kell valósítanunk. A KÖLTÉSROTHADÁS LEKÜZ­ DÉSE E célok közül elsősorban a ragályos költésrothmdás leküzdését kell meg em­ lítenem. Tudjuk, hogy ez a ragály or­ szágszerte évről-évre szedi áldozatát és nagy károkat okoz. Az állami kártérítés enyhíti a károkat, de azáltal, hogy a megtámadott családot egyszerűen elé­ getjük, még n e m t e t t ü n k meg mindent. Mindenekelőtt azt kell megállapíta­ nunk, hogy a veszedelmes betegség ter­ jedésének mi a legfőbb oka és h a ezzel tisztában vagyunk, az okot kell meg­ szüntetnünk. Ezzel párhuzamosan m á r megengedhetjük — minden ielkiismeretfurdalás nélkül —, hogy a ma­ gunk, vagy a mások méhcsaládját, e számottevő nemzetvagyont elégessük. Ugy&nakfeor ellenőriznünk kellene, hogy az állami kártérítésből tényleg méhcsa­ ládokat vásárol-e a kárt éritett mert csak így t a r t h a t j u k fenn a méhcsaládok létszámát.NEMESÍTÉS y

Tovább menve, célkitűzéseink közé kell taitozzon a méhek nemesítése is. A termelés fokozása érdekében minden­ kinek foglalkoznia kell a nemesítő te­ nyésztéssel. A legtöbben e téren is. egy­ oldalú m u n k á t végeznek. N e m elegendő, ha a rossz tulajdonságú családok any­ j á t kiváló családból származó anyával cseréljük ki. A legjobb esetben csak fél eredményt érhetünk, el. h a n e m gon­ dolunk a kiváló, tulajdonságú családok­ nál a herék neveltetésére is. A méhnemesítés lényege: a jó fajtá­ jú családok szaporítása. Tudnunk kell azonban, hogy azok a családok, melye­ ket a legjobb családoktól gondosan ne-

veit s kíválófajtájú herével párosult anyák t a r t a n a k népeseu, lényegesen többet gyűjtenek, mint a többiek. Ná­ lunk mindez csak a véletlen folytán kö­ vetkezik be. Az egyes törekvő méhészek hiábavaló m u n k á t végeznek, kiváló faj­ tájú herék neveléjével, ha a szomszéd nem végzi ugyanezt a munkát. Esetleg azzal áltatjuk magunkat, hogy a ki­ váló a n y a csak kiváló hevét fogad el. Ilyenkor megfeledkezünk arról, hogy a párosodó felek egyike nő. (A cikkíró kissé rosszmájúan nyilatkozik a nők­ ről. A méhek világában a here sokkal csapodárabb. Néha 7 km-re is elrepül párja után. Szerk.) Ujabb feladat: Vájjon sogyan lehetne az anya párzását ellenőrizni Sokan költséges fedeztető állomások felállítá­ sára gondolnak, mások azzal kísérletez­ nek, hogy az anyás és herés családot késő délutánig zárva t a r t j á k s csak akkor eresztik röpködni, amikor m á r más családoknál elültek a herék. Még sok más kísérletezés folyik, de összetar­ tással, k i t a r t ó munkával és vasakarat­ tal ezt a kérdést is megoldhatjuk. 7

Régi megfigyeléseim azt bizonyítják, hogy nálunk ősidők óta maga a termé­ szet fii'tal kitenyésztett ?s meghonoso­ dott szürke méhfajta a legmegfelelőbb. Bár a kevert családok között is akad kiváló tulajdonságú, de tapasztalataim alapján meggyőződtem arról, hogy a legjobb lulajdonságú méhcsaládok fel­ állításával nagyot lendítenénk méhésze­ tünkön. De tett-e m á r valaki ebben az irányban l é p é s e k e t ?

Mi, méhészek csak abban az esetben tudjuk a közösség, a többtermelés érde­ kében kitűzött céljainkat megvalósítani, továbbá a 40 százalékos szapoirítást végrehajtani, h a m a g a az állam is a méhészek segítségére siet. Fogjunk h á t össze és legyünk az áh lam segítségére az Állami kísérleti te­ lepek megvalósításában. Az állami mé­ hészek úgy a termelésben, mint min­ den vonalon példát m u t a t n a k majd és irányítók lesznek a magántulajdonban lévő kis méhészetek számára is.

206

HARC A ELLEN

KIZSÁKMÁNYOLÓK

A méhészek túlyomórészt olyan egyénekből tevődnek össze, akik a mé­ hek iránt való szeretetből méhészkeid­ nek. Főfoglalkozásuk mellett vállalták ezt a szivet-lelket nemesítő mellékfog­ lalkozást. Azonban akadnak közöttük olyanok is, akik főfoglalkozásuk mellett haszonlesés céljából felesleges tőkéjü­ ket fektették a méhészetbe. Kányelmes kizsákmányolók, akik maguk nem fog­ lalkoznak velük, hanem bérbe adják. Az eredményt sohasem találják kielégí­ tőnek és a tulajdonos meg a bérlő a leg­ több esetben szüntelen perlekedik. Az ilyen titkos méhészeteket országosan kellene össZeirnunk és a felállítandó megyei kísérleti telepek részére egyenlő a r á n y b a n szétosztanunk. Ezzel nem azt akarom mondani, mL-itha a kísérleti méhészetek érdekében nem hozna szívesen minden kisméhésZ erejéhez mérten áldozatot, m e r t minden­ ki tudja, hogy semmiből nagy célkitű­ zéseinket nem tudjuk megvalósítani. El­ lenben, mint ahogy a jó méhész műléppel, serkentő etetéssel, melegtakarással, a méhek ellenségeinek távoltartásával iparkodik családjaikat jó erőben tartani, éppen ú g y a szocializmust építő államunk •részéről is elvárjuk mi, kisméhészek, hogy a méhésztek kizsákmányoióit lep- . lezze le és az állami méhészetek útján jó tenyészajrylaggal, tökéletesített ke­ zelési módszer bemutatásával segítse meg a dolgozó méhészeket. MILYEN TÁMOGATÁST KÉ­ RÜNK AZ ÁLLAM RÉSZÉRŐL? 1. A ragályos kóltésrothadás terje­ désének megfékezésére vármegyénként kizárólage egyetlen mülév beszerzési forrás létesüljön. Innen méhész pénze, vagy viasza ellenében teljesen megbizható, fertőtlenített — léhát betegség­ mentes — Piszita méhviaszból készült műlépei kaphat. 2. A kísérleti teleptől a rászoruló méhész minden esetben szerezhesse be a a

legjobb méhcsaládoktól kitenyésztett és folyólag történő károk megtérítése. A bepárzott méhanyákat. szátlátísi kedvezmények megadása. A megszervezése. 3. A serkentő és a szükségből való vándorlás méhetető cukrot akkor kapja meg a> mé­ 5. A helyi méhlegelők javítása, kap­ hész, amikor arra pénze és szüksége tárkészítő üzemek létesítése, stb. van, de minden körülmények, közt ked­ Mi méhészek szeretettel' és bizalom­ vezményes áron, közvetlenül az állami mal várjuk az újabb Állami Tervet, üzletekből. mert tudjuk, hogy abban a méhészet lf. A jobb legelőkre váló vándorlás fejlesztése jelentős helyet foglal el. Marosvásárhely Berecki Lajos esetén a szállítási közegek hibájából ki­

Kössük össze a szaporítást nemesítéssel A Méhészeti Közlöny mult havi sza­ mában Krejcsi Ferenc értékes cikket kö­ zölt a mesterséges rajokról. Mivel véle­ ményem szerint leírása inkább a hátulkezelős kaptárakhoz illik és nem szol­ gálja eléggé a méhek nemesítését, úgy vélem, érdemes ismertetnem saját rend­ szeremet. Méh állományomat ugyanis hosszú évek óta csak mesterséges rajjal szaporítottam. Sohasem volt időm, hogy a rajokat napokig figyelgessem. A mes­ terséges rajjal azt a családot rajoztatom meg, amelyiket akarom. Sokan ellene vannak ennek a szaporí­ tási módnak. Azt állítják, hogy a mes­ terségesen nevelt anya nem olyan jó pelézésű. Én viszont azt tapasztaltam, hogy ez a baj csak abban az; esetben fordul elő, ha az első anyabölcsőket nem takarítjuk le és így a 3—4—5 napos ál­ cákra építik az anyabölcsőket. GONDOS ELŐKÉSZÜLETRE VAN SZÜKSÉG A mesterséges szaporításhoz már kora tavasszal elkészülünk. A tüzetes át­ vizsgálás alkalmával kiválasztunk né­ hány jó tulajdonságú családot. Leg­ helyesebb már az előző években felje­ gyezni a , normadöntő" családokat a szaporítás végett. A kiválasztott csalá­ dok száma a szaporítás mérvétől függ. Egy családtól 8—10 anyát is nevelhe­ tünk.

A szaporító családokat serkentjük Szamósujvár környékén már március 10—20tól kezdve fele-fele arányba mé­ zes vizet itatunk esténként, 2 decit szá­ mítva. Természetesen arról is gondos­ kodunk, hogy ezeknek a családoknak a fészekben legyen bőven mézük is. A családok további fejlődéséhez^ képest 1—1 keret mézet befedelezünk és lan­ gyos vízzel meglocsolva visszatesszük a méheknek. A mézet szépen elhordják és a fiasítás; fölötti mézkoszbrúban rak­ tározzák el. Ugyanakkor gondoskodunk arról is, hogy virágporuk és vizük is bőven legyen. A kiválasztott családokból április kö­ zepe táján 1—2 családot here nevelésre fogunk. A herenevelő családok száma attól íügg, hogy hány mesterséges rajt akarunk készíteni. Minden mestérséges rajhoz) 1—1 keret herefiasításnak kell jutnia. A here nevelésre fogott fészket nem bővítjük, csak amikor a rajzási ösztön mutatkozik. Amint a rajzási ösztönt észrevesszük, fészküket csak heresejtes léppel bővítjük. í g y az anya akrva nem akarva here-petét rak a nagyobb sejtek­ be és állományunk legjavától származ­ nak majd a herék. Április végén május elején, amikor a családok jól kifejlődték, a kiválasztott családokat meganyátlanítjuk. Az anyá­ kat egy érett fiasléppel együtt elvesszük és üres kaptárba tesszük, amelyben elő207

zőleg egy mézeskeretet helyezünk el. Azután a többi családtól 1—1 érett fiaslépet teszünk, hogy jó, népes mes­ terséges rajt képezzen. Olyan szépen ki­ fejlődik, hogy még az évben is szép mézfelesleget ad. A meganyátlanított családokat tovább etetjük, még 6—8 napig, hogy minél szebb anyabölcsőket építsenek. Az anyátlanítás után 4—5 nap múlva átvizsgáljuk és az összes befedett anya­ bölcsőket letakarti juk; csak a fedetlen anyabölcsöket hagyjuk meg. A petelera­ kástól számítva 11—12 nap múlva meg­ kezdtük n mesterséaes raj készítésé* KÉT CÉLT ÉRÜNK EL Az anyabölcsőket aszerint osztjuk el, ahány rajt akarunk készíteni. Minden rajnak 2—3 anyabölcsőt teszünk. A ra­ jokhoz szintén más családtól veszünk mézes lépet, 1—1 fiaslépet anyabölcsők­ kel a nemes családtól adunk, a többi fiaslépet pedig a nem tenyészi családtól. Minden rajhoz adunk egy herefiasításos lépet is a kiválasztott nemes családok­ tól, hogy azok már ott. keljenek ki. Ugyanakkor a többi a tenyésztésre nem használt csal)ádok|náí vigyáznunk kell, hogy herefiasítás ne nagyon legyen. Az így készített mesterséges rajjal két célt érünk el: egyidőben szaporítunk és nemesítünk. A rajokat néhány nap múlva átvizsgáljuk. Megnézzük, kikelt-e már az anya é3 megtermékenyült-e? Ahol friss petét vagy anyát nem talá­ lunk, friss petéslépet teszünk, hogy tud­ janak anyát nevelni. De ezt is csak a kiválasztott családtól adjuk. Nég jobb, ha tartalék bölcsőt adunk be. Ilyen módon pár év alatt kiküszöböl­ hetjük a rossz tulajdonságú családokat. Gyakorlati tapasztalatom szerint az anya 70—80%-ban nem párzik idegen herével. Az Állami Terv előirányozza a ter­ melő családok 40%-nálj az anyacserét. Ezzel a módszerrel anyát cserélhetünk és szaporíthatunk is egyszerre. (Szamosujvár) FLORISKA KÁROLY

208

Tapasztalataimból A régi méhész újságokban a legtöbb v i ­ tára /a kaptár-kérdés adott okot. Ez 'a vita meddő volt, mert nem szemléltették dialektikusan a kérdést. —• Mi a célja minden méhésznek? Minél több m é z és viasz termelése! Ezeket pedig nem a kaptártipus és a keretméret adja, hanem az erős családok. Akármilyen kaptár­ ban, vagy — Ambróczy szenint — akár egy ócska ködmönben legyen a család, jó méhlegelőn ,és jkedvező időjárás esetén mindkettőt elérjük. Amikor méhészkedni kezdtem 1904-ben, csak Országos Egyesületi, kis keretes kaptárakat használtak. Elvétve találtunk csupán Neiszer méretűt. Ma csúfolódva beszélünk a „hátul (gombolós" országos kaptárról, pedig n e m egy évben értein el vele, ha nem 75—80 kg.--os átlagot, de 25—30 kg.-ot, az Avasban, ,ahöl itavaBz nyiltától az őszi első fagyig állandó a hor­ dás, akár Harasztoson, ha az időjárás is kedvező. Vámfaluban ma már 84 családos méhé­ szetünk van. Erdélyi nagy és középkeretü kaptárakkal szereltünk fel, de van 8 csa­ lád Országos Egyesületi is benne. Eddigi tapasztalataink szerint, mézelés szempon­ tjából egyik sem jobb v a g y rosszabb a másiknál^ feltéve ha megfelelő erős 'éa szorgalmas családot tartunk, és jó a le­ gelőnk, s kedvező az időjárás. Egészen m á s kérdés a kezelés könnyebb vagy nehezebb volta. E tekintetben a kis keretű, hátul kezelhető kaptár mellett feltétlenül a felül kezelhető nagy keretű feltétlenül a felül kezelhető nagy keretűé az elsőség, de még ezeknél is előnyösebb az, amely a körülmények szerint akár fe­ lül, akár hátul kezelhető. (Erre részletesen rámutattam a M. K. mult évi valamelyik számában megjelent Felül-hátul c. cik­ kemben.) Éppen idáig értem írésommal. amikor kezembe került a M. K. f. évi 2. száma. Olvastam a többi közt Katsó Sámuel m é ­ hész-társam cikkét a „Keretkérdés—kaptárkérdés"-ről. Minden sorát aláírom, s a legnagyobb jóakarattal ajánlom a még meg nem csontosodott v é l e m é n y ű , kezdő méhésztársaim figyelmébe. Vámfalu. KOLOS VINCE

Pénz

nélkül

ÍS

Ukd mékéizetet teremtem

A méhvadász, o m é h c s a p d a s a z e r d e i rajok b e s z e r z é s é n e k m á s i z g a l m a i A Méhészeti Közlöny hasábjain már éppen elég cikk jelent meg a méhészkedés hasznáról. Azt a figyelmeztetést is közölték, hogy a kezdők eleinte csak ke­ vés pénzt fektessenek bele. De mit csi­ náljon az, akinek nincsen pénze, se ki­ csi, se nagy?

Kasos méhcsaládokat kerestem új méhé­ szetem számára,, de eladót sehol sem találtam. Kirándulásaim alkalmával azonban sokat tanultam. Számtalan fwlusi méhésszel ismerkedtem meg, akik épp olyan rajongással szerették a m e ­ lleket, mint én. Kevés volt közöttük, aki

A méhvadászatról szóló kép dr. Szövérdi Ferenc „Sok mézet" című köny­ véből. Az Állami Könyvkiadó szívességéből közöljü't.

Alábbi tanácsaimat azok számára közlöm, akik bár szeretik a méheket s mindéképpen méhészkedni akarnak, nincs anyagi lehetőségük arra, hogy rajt vásároljanak. A habárából hazatérve, méhészetem­ nek magam is hült helyét találtam. Kis • méhészet volt. Két „hátulgombolós" kaptárból állott, még wz első tanítói fi' zetésemből vettem. De nagyon szerettem őket és éppen ezért elvesztésük erősen fájt. Nem csüggcdtem( Hátizsákkal a vál­ lamon bebarangoltam a Nyugat-Kárpá­ tok völgyeilyen eldugott apró falvakat.

pénzért vette méhcsaládjait. Felkutat­ ták a vadon álló méhek odvait és a mé­ heket odvastól együtt hazavitték vagy kidobolták őket Cs úgy szállították haza. Ezek a történetek egy gyermekkori re­ gényt juttattak eszembe, melyben egy öreg méhvadász elmeséli a vadonban élő méhcsaládok befogásának mesterségét. Ezen az alapon magam is hozzáfogtam s ma az élért eredmények után minden­ kinem ajánlhatom. Egyszer)., eljárás, bárki utána csinálhatja s aw.ellett izgal­ mas is: a végén oh/an szenvedéllyé válik, mint másoknál^, > ^uslcás" va­ dászat. r

209

Mindössze egy tolöfedelű tolltartó­ szerű alkalmatosság fcefi hozzá, amelyik­ nek egyik végén akkora nyílás van. me­ lyen egy méh be- és kimehet. A méhva­ dász fogja ezt a szerszámot s olyan erdős helyre megy vele, ahová a falubeli mé­ hek már nem repülnek a nagy távolság miatt. Itt leteszi a csapdát egy fatönkre vagy a földre fölnyitja a> tolós fedelet és kevés illatos mézet csepegtet bele, majd a fedelet ismét olssza zárja. Ezután következik a vadászat izgal­ masabbik része. Mézelő virágról megfog egy gyűjtő méhet és gondosan ügyelve arra, nehogy meg sérül jóin, beengedi a csapda kicsi nyílásán keresztül a méz­ hez. Ugyanakkor kémlelő nyíláson át éberen figyeli a méhet. A méh rendszerint mohón nekilát a méznek s miután teleszívta maglát, ki­ mászik a nyíláson. Néhányszor körül re­ püli a csapdát, megjegyzi magának a helyet és a jóllakott méh, tulajdonságá­ nak megfelelően, egyenesen hazarepül. A családban megkezdi a szerzemény ki­ ürítését és közben jellegezetes táncot jár. Mozgásával magárat vonja a köze­ lében lévő méhek figyelméti A tánc irán nyávál és hevességével megjelöli a méz­ forrás lelőhelyét és rövidesen mind több és több méh jelenik meg a csapdánál. A méhvadász izgalma tetőfokra hág. Miután jó sok méhecske behatolt a nyíláson s teleszívta magát mézzel, el­ zárjuk a kis nyílást és kézbe vesszük a csapdát, gondosan ügyelve, nehogy a méheket valamiképpen meg' ne sértsük. Pár lépéssel odébb kiengedünk egy méhet

és addig követjük szemünkkel, ameddig tudjuk, majd elindulunk ebben az irány­ ban^ Aztán megint kiengedünk egyet. Igfj folytatjuk utunkat tovább mindad­ dig, amíg a kiengedett méhek elvezet­ nek az odúhoz. A család kiszedését estére hagyjuk, hogy a munkán léoő méhek mind hazaszálljanjak. Amikor már csak az estéli morajlás hallalszik, kidoboljuk, vagy odvastól együtt hazavisszük őket. A fentiekhez még csak azt fűzöm hozzá, hogy a természet a legjobb méh­ nevelő. A gyenge méhcsaládokat kö­ nyörtelenül kiselejtezi. A természetben csak a legerősebbek maradhatnak meg. Az a méhcsalád pedig, am,ely a termé­ szet viszontagságai között megmarad, sőt minden emberi támogatás nélkül gyarapodik és szaporodik, az kétségkí­ vül jó fajta. Az erdőből hozott állomás nyok mindenütt jó munkateljesitményűek, a családok kitűnően mézelnek és jól szaporítanak. Aki a méheket szereti és méhészkedni akar, az előtt nincs akadály. Türelem­ mel és hozzáértéssel „a föld fenekéről" is lehet méhészetet elővarázsolni. íme az Állami Tervben előirányzott J/0 szá­ zalékos szaporulatot méhvadászattál is elősegíthetjük. Előre nincstelen kezdőméhészek! Kiskapus

GYŐRBIRÓ ISTVA1*

Legyen minden méhész tagja az egy­ séges méhészeti szervezetnek. Fizessük pontosan a tagdíjakat.

SENKI FEJE SEM KÁPTALAN A harmadik családnál már nem tudod mit láttál az elsőnél. TÖRZSKÖNYVEZZED CSALÁDJAIDAT Rendeljél az EME-161 még ina törzskönyv vet. Csak vonásokat kell bele húzni s egy-két számot. Minden családod hű törzs könyvét megkapod. A 25 lapo?, tartós borítékba illesztett törzskönyv ára útmutatóval együt 100-leí POSTACÍM : EME CLUJ, STR. REPUBLICEI NO. 22.

210

is pontút me#itlenése> TŐLED IS FÜGG GYÜJTSÉL ÚJ TAGOKAT EGYESÜLETÜNKNEK!

A többtermelés érdekében A gyakorlati példamutatás eredménye Az 1949. február 3—6-a között meg­ tartott négynapos kolozsvári méhész kongresszus, melyre eljöttek a távoli vidékek legtevékenyebb méhészei és jelen voltak a kormány kiküldöttei is, igazi ünnepet jelentett. Kongresszu­ sunk azonban nem esak ünnep volt, hanem kötelességvállalás is. Mi, mé­ hészek vállaltuk — mint a termelés más vonalán többi dolgozó testvéreink — méhészetünk fejlesztését, a termelé­ sünk fokozását, hogy a méz ne csak a kevesek, hanem a széles dolgozó tö­ megek tápláléka legyen. Szívünkbe véstük a bölcs intelmet, amely a kongresszusunk helysége falán hatal­ mas betűvel idézte Sztálin mondását: „Sohase tagadjátok m e g a munka apraját, mert apróból lesz a nagy". Sok, nagyon sok munka vár reánk, míg méhészetünket felvirágoztatjuk. Rengeteg felvilágosító munkát kell végeznünk különösen azon a vidéken, ahol a méhtartók még mindég az év­ százados, vagy talán az évezredes kasos méhészethez ragaszkodnak és nem akarnak a fejlődés útjára térni. Ezál­ tal évről-évre sok száz és ezer méh­ családot kenéznek le, apasztva nemzeti vagyonunkat. Mi, gyakorló méhészek tudjuk, hogy többtermelést csak kaptáros méhészkedéssel és megfelelő korszerű eszkö­ zökkel lehet elérni, viszont ha ezt a tu­ dásunkat nem visszük cl a kasos mé­ hészekhez, és nem népszerűsítjük kö­ zöttük a kaptárral való méhészkedést, akkor tudásunk, szakképzettségünk vajmi kevéssé szolgálja a célt. A korszerű méhészkedés népszerűsí­ tésére a következőket javasolom: Amint a M. K. már megírta, egye­ sületünk minden megyei fiókja rajo­ kat szándékozik vásárolni kísérleti méhészet létesítésére. Az akció kereté­ ben kaptárakat helyezzünk el a kasos méhészetek vidékén. Ott vásároljunk rajokat és a kasos méhészek előtt te­ lepítsük be azokat a kap tárakba Eze­

ket a rajokat bízzuk rájuk, időnként azonban a méhészeti fiók gyakorlot­ tabb méhészei vizsgálják felül a csa­ ládok kezelését. Ezt mindenkor a ka­ sos méhészek jelenlétében végezzék. A személyes tapasztalat a legjobb meg­ győzési mód. Konzervatív méhtartóink külömbséget tehetnek korszerű és a kezdetleges méhészkedés között. K é ­ sőbb pedig a családok gyarapítanák a kísérleti telepek létszámát. Hiszem, hogy a gyakorlati meggyőzés eszközé­ vel jobb eredményt érnénk el, mint az elméleti fejtegetésekkel. Javaslatomat a következő tapaszta­ latommal támasztom alá. Mint kirán­ duló ember, gyakran megfordulok a várostól 7 km-re levő egyik faluban. Pár évvel ezelőtt ismeretséget kötöt­ tem e g y olyan falusival, aki évtizedek óta méhészkedik, de mézet sohasem pergetett, még csak nem is látta, hogy megy az. Beszéltem neki a fej­ lettebb méhészetről, próbáltam ráven­ ni az új eljárásokra, de hiábavaló volt minden igyekezetem, nem fogadta meg tanácsomat. Egész méhész-tevé­ kenysége mindössze abban merült ki, hogy rajzás idején befogta a rajokat, kasba telepitette őket és ősszel meg­ hagyva 3—4 törzscsaládot, a rajokat eladta és az árán csizmát vett gyer­ mekeinek. Még 1946-ban a nagy szá­ razság idején két méhész testvérem­ mel szövetkezve kivittük méhcsalád­ jainkat hozzá és felügyeletére bíztuk. Ezután gyakran felkerestük és a fe­ lülkezelhető rakodó kaptárban lévő családjainkat percek alatt vizsgáltuk át az ő szeme előtt. Gazdánkat kezdte érdekelni a dolog: figyelemmel kisérte munkánkat. Ősz felé, amikor a város­ ban maradt családoknak semmi mézük nem volt, mi ott künn az erdő szélén még a .,pergetőt" is használtuk, nem sokat, de elég volt ahhoz, hogy a mi ismerősünk kedvet kapjon a kaptáros méhészkedéshez. Következő év nyarán a Jára vizére vittük méheinket, havasi 211

málnára. Családjaink a málna virág­ zást elég jól kihasználták. Rövidesen eljött a pergetés ideje, amire meghív­ tam ismerősünket is. Szívesen fogadta, mert lova és szekere volt és fiatalkori emlékek fűzték vándortanyánk kör­ nyékéhez. Magával hozta feleségét is és a l i g tudtak betelni az ott látottak­ kal. Fogalmuk sem volt a inéhészke. dés e magas fokáról. Csodálkozva néz­ ték a szebbnél t.zebb mézes kereteket, a tele bödönöket. A látottakon felbuzdulva, elővette a fűrészt és a szekercét és egy nála ha­ gyott Boczonádi-keret méretére felülkezelhetős kaptárt készített magának. Kendbe hozta méhészetét. A rajokat már nem telepítette kasba, hanem kap­ tárba, és a viaszt sem adta el. hanem niűlépet készített magának és már előre kért, ha szüksége lesz, adjam kölcsön a pergetőmet, amit természete­ sen meg is ígértem. Én már előre tu­ dom, hogy lesz csizmájuk a gyerme­ keknek, de nem az eladott rajok tárá­ ból, hanem abból, amit a kaptárokból kipergetett méz hoz majd. Lehetőleg tettel győzzük meg tehát elmaradottabb méhésztestvéreinket. Ve­ zessük őket a fejlődés útjára és ne hagyjuk, hogy évenként több ezer méh­ családot elpusztítsanak, mert ezzel súlyosan megkárosítják a közösséget. S ha felszámoljuk a kasos méhészkedést és helyette korszerű kap­ tárokkal méhészkedünk, az Állami Tervet teljesítjük. í g y elérjük, hogy méhészetünk biztosítja a dolgozók nagy táborának mézszükségletét. NUJRIDZSÁNY

BÁLINT

É R T E S Í T É S . É r t e s í t e m mind a mé­ hészeti tanfolyamok előadóit, mind megannyi barátomat, hogy a napokban megjelent „Sok mézet — Az eredményes méhészkedés kézikönyve" című köny­ vemet a tanfolyamok vezérfonalának is felhasználhatják ós a tanfolyami hall­ gatók tankönyvéül is szolgálhat. A könyv egyes fejezeteit és az alcímeket a gyakorlatban kialakult 10—12 napos tanmenet a l a p j á n á l l í t o t t a m össze. 212

A wMifatye$A éó a uátodöhláó kéhdéóékeji Nagy örömmel olvastam a Méhész Közlöny májusi számában Kacsó Sámuél méiésztestvérünk előadását a ván­ dorlásról. A kérdést nagyon helyesen tette fel. Buzdítást kaptunk belőle, hogy legyünk mindannyian egyek és teljesít­ sük, sőt haladjuk is túl az Állami Terv­ ben az 19Jf9. évre kitűzött hO százalékos termelési növekedési. Gyergyótölg\yesen eléggé a hegyek között vagyunk, de mégis kihasználunk minden vándorlási lehetőséget. Felme­ gyünk a havasokba olyan helyre, ahol a málna és füzike nagy területen virág­ zik, de mellettük más különféle havasi növényeket is találunk. A hegyi kaszá­ lók is sok nektárt adnak egészen au­ gusztus 20-ig. Az indulást ebben az évben, úgy lá­ tom, tanácsos lesz elhalasztani július l-e utánra. Magam 30 családdal megyek és egy másik méhésztestvéremmel, aki­ nek ugyancsak 30 családja van. A ván­ dorlás befejezésével beszámolunk majd az eredményről. Tegyünk félre minden kényelmeskedést és használjuk ki az alkalmat. Bi­ zonyára megjön a jó eredmény. Jelsza­ vunk legyen: „határozottan és bátran előre!'' Itfy megálljuk majd helyünket és nemcsak megválósít juh az Állami Tervet, de jó eredményünkkel túl is haladjuk. Gyergyótölgyes BÁNYÁSZ IMRE

Közlöm továbbá, h o g y a könyvből, s a j ­ nos, n e m küldhetek tiszteletpéldányt senkinek, a m i n t azt szívem szerint meg­ tenném, b á r majd mindenik ismertebb előadó neve szerepel benne, de az el­ adási á r a t a 414 oldalas m u n k á n á l csak ú g y sikerül az Állami Kiadónak 300 lejre csökkentenie, hogy az ismerte­ tésre szánt p é l d á n y o k a t t a k a r é k o s s á g ' ból nem n y o m t a t t a ki. Dr. Szövérdi Ferenc

\ Eredmények a homoki akácon Az érmihályfalvi homoki akácnak különleges varázsereje van. Messze; vidék­ ről odacsalogatja a méhészeket és évről-évre bebizonyosodik, hogy nem hiába. Igazat kell adnunk a szóbeszédnek: egy akácfa homoken többet ér háromnál az agyagon. A méhészek gyakorlati megfigyeléséből fakadó szóbeszédnek t u d o m á n y o s alapja van. mert az akác homoki növény. A homokos talajon érzi m a g á t a leg­ jobban: úgy nő, mint az árokpartján a keserűlapi. A sivár homokot jól meg­ köti és e fátlan vidékek legkitűnőbb tűzifáját szolgáltatja. A k e r é k g y á r t ó k szerint azonban kár erre használni, m e r t elsőosztályú szerszámfa. Mindezeken; felül a homokon fejlődő akácfa, kitűnően mézel. A méhészek ez utóbbi tulajdonságának örvendenek a legjobban. A n e k t á r termelése kissé rövid ideig tart, m e r t rendszerint csak 8—10 napig ontja édes nedvét, de e pár nap alatt annál kiadósabban. Az érmihályfalvi akác ez évben a hideg, esős időjárás m i a t t gyengébben mézelt a megszokottnál, de azért senki sem bánta meg, aki az akácra vándorolt. Hasonlítsuk össze az 1947 évi és a folyó évi mérleges k a p t á r eredményeket Az 1948-as eredményt nem közölhetjük, m e r t a tavaly elfagytak az akácok. Mind­ két esztendőben Hunor rendszerű k a p t á r volt a mérlegen. Az 1947-es mérés Balogh Endre érmihályfalvi méhésztestvérünktől származik, míg a folyó évit a kolozsvári vándorosoport mérte. 1947 Május 12 13 » lh >> 15 16 17 18 „ 19 20 21 22 23 2h 25

1.75 kg. 2.50 3.— „ 2.50 >* 3.— 4-— 2.50 2.— rt 3.50 ) , 2.— 3* 1.— 31 0.5 3' 0.5 „

— „

gyarapc 3;

3,

3,

3,

>, 3,

í. ;>

csendes, derült csendes, derült csendes, derült csendes, derült csendes, borult este szeles d. u. 5-kor eső d. e. 9'ig eső csendes, meleg csendes, derült csendes, derült esős, borult csendes, szép csendes, szép .

21?,

1949 Május llf-én reggél

mérleges

kaptár súlya 1(1.2 kg.

llf-én

este

1.30 kg.

ty

15-én

este

1.20 kg.

.')

'J

16-án

este

2.30 kg.

;i

este

hideg eső

<)

11-én

este

3.— kg.

ÍJ

este

hideg

18-án

este

3.70

kg.

»

este

hideg

19-én

este

3.60

kg.

3}

este

hideg

20-án

este

3.25

21-én

este

1.70 kg.

22-én

este

3.—

23-án

este

1.— kg.

21f-én

este

0.5

»

»

kg.

kg.

gyarapodás

derült

idő, éjjel

hideg

derült idő, éjjel

hideg

't

derült ido, éjjel

hideg

íl

derült idő, éjjel

hideg

.V

»

este este este

hideg hideg hideg

A kimutatásból láthatjuk, hogy az idén az éjszakai hidegek nagy mérték­ ben csökkentették a nektártermelést és ez meglátszott a pergetésnél is. A be­ gyűjtött nektárt a méhek hamarosan beérlelték mézzé és a fészküket szép mézkoszorúval látták el. Átlag 16—18 kg-ra tehető az összes gyűjtés. Méhésztestvéreink ezt a mennyiséget túlnyomórészben meghagyták a fé­ szekben, hogy ezáltal biztosítsák az Állami Tervben előirányzott 12 kg. telelő mézet. Pergetésre alig maradt 3—5 kg., egyes családoknál 8 kg. Voltak azon­ ban, akik a telelő méz rovására is pergettek, azaz kiverték a mézet minden lépből, amelyikben nem volt fiasítás. í g y a mézhozamuk is, tekintetbe véve azt, hogy nem jöttek üres fészekkel az akáccal, felemelkedett 12—15, egyes esetek­ ben 20 kg-ra is. Ismételjük azonban, hogy ez nem számítható feleslegnek, ha­ nem a telelő méz egyrészének. Az Érmihályfalva környéki vándorlásról tehát elmondhatjuk azt, hogy az ott megjelent méhészek teljesttették az Állami Tervben előirányzott 12 kg. te­ lelő méz biztosítását és a legtöbbjének 3—5 kg-os felesleg is adódott. A vándortanyára méhésztestvéreink — amint az nálunk szokásos — külön­ böző kaptárokkal jöttek, azonban az elmúlt évekhez viszonyítva megállapíthat­ juk, hogy a fekvő kaptárok mind jobban és jobban terjednek. Ismerünk olyan kolozsvári méhészt, aki évekkel ezelőttt csak rakodó kaptárral méhészkedett, de az idén már a Bodoki László által kezdeményezett 16 N B keretes fekvő kap­ tárral jött a vándortanyára. Az érmihályfalvi vándortanyáról szétszóródtak a méhészek országunk kü­ lönböző pontjaira, de nem mentek közvetlenül haza, hanem további vándorta­ nyákat kerestek fel. A kolozsváriak nagyrésze Szovátára ment, a többiek a Bihari-havasokba, mert tudták, hogy az Állami Tervnek csak egyrészét teljesí­ tették, csak a telelő mézet biztosították és hátramaradt még az országos 5 kg-os átlagtermelés 40 százalékos túlhaladása, azaz a 12 kg. telelő mézen felül a 7 kg-os átlaghozam biztosítása. (Kolozsvár)

Dr. SZÖVÉRDI

FERENC

MIT JELENT NEKÜNK

A Méhészeti Közlöny több mint 210 eikket közölt 1948-ban és több mint | 100 méhész járult lapunk tartalmának gazdagításához legjobb szaktudásával ; és értékes tapasztalatával. Fáradságukért ez utou szeretném köszönetemet kifér I jezni magam és az olvasók nevében. Különösen kiemelem lapunk szerkesztő bi' zottságának munkáját, azt a „teljesítményét", h o g y a pontatlan fizetők által okozott} nehézségek között is 16 oldalról 32—38 oldalra tudták kibővíteni köz­ lönyünket, olyan szaklappá fejlesztve, mely a külföldi méhész újságokkal is felveszi a versenyt. H a elgondoljuk mennyi munkába, gondba került ez az egyévi munka, be kell látnunk, h o g y az egyszerű tagsággal, a lap puszta olvasásával még keveset segítettünk a közösségen. Sokkal többet kell dol­ goznunk. A l i g akad méhész, akinek a gyakorlatában ne fordulna elő olyan eset, észrevétel, megfigyelés, aminek a közlése hasznára válhatik mindnyá­ junknak. A cikkíróknak nem kell újságírónak lenniök. Azt írjuk le, amiti ; látunk, amit érzünk, amit élőszóval amúgy is) elmondanánk. Aki szereti : a méneket és ezzel együtt a méhészkedést, gyakran órák hosszat beszél tapasz­ talatairól, íme, mindezt csak le kell írni és elkészült a cikk. Lapunkat a I román és német méhésztestvéreink is szeretik- Sokan jönnek hozzám, akik i nem tudnak elég jól magyarul, h o g y magyarázzam meg nekik! az egyes cikI keket. Ebből is láthatjuk, mennyit ér nekünk a Méhészeti Közlöny! Mindez kevésbe kerül az olvasónak e g y évre. Pár száz lejbe, aszerint, hogy hány méhcsaládja van, v a g y más szavakkal másfél kiló mézébe, avagy i egy kg. szalonnába. Még e g y lej sem jut napjáraj Sajnos azonban még m i n . ! dig akadnak olyanok, akikben nincs elég kötelességtudás és nem törődnek ! hátralékukkal. A legtöbben inkább hanyagságból nem egyenlítik ki idejében. I j De akkor miért nem mondják le a lapot? Előbb-utóbb a szerkesztőség amúgy ! is kényszerülve lesz a hátralékos előfizetőknek a lap küldését beszüntetni és | a hátralékot hivatalos uton behajtani. Lehetséges, hogy egyesek télen tény! leg nem tudják előteremteni a tagdíjat, de akkor miért nem fizetik ki most í nyáron, amikor a méhész szüretel? Az okos! ember mindjárt a jövő évi díjat j j is előre kifizeti ilyenkor, mert egy utalványon olcsóbb a pénz küldése, j j Ha kedves méhésztestvéreim tudnák, milyen költséges egy lap kiadása, akkor saját újságjukat többre becsiülnék! Nem egyszer hallom irigykedve J német méhésztestvéreimtől: Ti nem is tudjátok mennyit ér a Méhészeti Közi löny! Értékét csak akkor tudnátok megbecsülni, ha egyszer nem volna! (A német nyelvű méhészeti szaklap kiadása csak idő kérdése. A R N K Közp. Méhészegyestilet tanulmányozza a kérdést. Szerk.) Méhésztestvéreim, tartsunk össze, ahogy igazi demokratákhoz illik és , tegyünk eleget előfizetési kötelezettségeinknek, nehogy szaklapunk az e s e t . \ leges mulasztások miatt arra kényszerüljön, hogy csökkentse terjedelmét, j vagjj összevont számokat adjon ki. H a mindnyájan megszívleljük a tanácsot és idejében elküldjük a tagdíjat, akkor olyan szaksajtónk lesz, melyre min­ den öntudatos dolgozó méhész büszke lehet, és amelynek útmutatásait kö­ vetve, könnyen teljesíthetjük az Állami T e r v e t BRITT ISTVÁN'

215

KERETKÉRDÉS KAPTÁRKÉRDÉS A „Méhészeti Közlöny" hasábjain fo­ lyó keret, és kaptár-vitához szerének én is hozzászólni. Először is a tobbterpteléshez mindennél fontosabb m jó le­ gelő és a megfelelő időjárás. A régi kasok idejében is több méz volt, mint ma, több mézes kalácsot ettek és több mézbort és mézsört ittak, mint ma, ha jó volt az idő. Az ókorban még a ked* ves JiálottoÁkat is mézzel és viasszal temették el. A ^Széttekintő méhész", ben olvastam, hogy jó legelőn meghordták a méhesben dróton lógó tartalék kereteket is. Amint mondani szokták, megtöltik még a> szalmakalapot is, csak legyen mivel és ha nincs, akkor lehet akármilyen kaptár és keret: üresen ma­ rad. Nem vagyok ellene semmiféle újítás­ nak, sőt nagyon' sokat kísérleteztem, magam is. A lényeg azonban ai hordáson van. Mindössze egyik rendszer könnyebb kezelésű, mint a másik, de teljesen tö­ kéletes, hiba nélküli kaptárt nem lehet készíteni, mert mást kíván a méh és mást a kezelés könnyebbsége. Sokat össze-vissza írnak az aHacsony keretről, a magasról, a szélesről, no meg az odvas, kidőlt fáról, az alsó és felső röplyukról. A szegény méh megél kény­ szerűségből bárhol, csak legyen elég helye, de egészen más, hogy mit és ho­ gyan szeret. Erre példát mondok. Láttam Argew tinában, hogy egy raj az ,,ágó" nevű nö­ vényen szállt meg és arra kezdett épít­ kezni. Télen is ott maradt. Igaz, a tél azon a vidéken gyenge; 2—3 fok hideg. A működésüket nem korlátoztál senki. Építhettek, ahogy nekik tetszett. Érde­ mes volt megfigyelni, hogy télire épít­ kezéseiket kas-alakúra fejlesztették. A 1

216

léputcákat betapasztották és csak lent hagyták nyitva. Megmutatták tehát, hogy Argentínában a magas keretet sze. rétik és nem a széleset. Még van egy érdekes esetem, amit nem tudok megfejteni. Előre bocsátom, hogy szerényebb hordású vidéken méhészkedem, ahol vándorolni nem tudok a nagyon sáros útak miatt. Évekig tcortottam egy nagyon erős családot nagy kereten oldalt mézkamrá* vál, de semmit sem adott. Az anyarács is elég nagy volt köztük. A múlt tava­ szon megharagudtam rá, mert rettene­ tesen ingerült volt és átraktam egy há­ romsoros hátultöltőnek csúfolt 20x25 cm. keretvüáqú kaptárba. A nyáron már úgy dolgozott, mint a többi. Még az ingerültségéből is engedett. Arctédő nélkül lehet vele dolgozni. Ebből az esetből is látjuk, hogy nem kellene anynyira üldözni a hátulkezélős kaptárokat. Lapos kaptárral méhészkedem és nem adnám m világ minden rakodójáért. A rakodónak is van elég hibája. Legin­ kább a szegény ember szorul reá a mé­ hészetre és ha már szegény, akkor nincs is nagy portája, ahol szétrakhatná m felulkezelősoket. Az egész kertet nem foglalhatja cl, mert másra is kell. A méhesnek viszont még mindig tud he­ lyet szorítani. Határozzanak méhésztársaim legjobb belátásuk szerint, mert tudom, hogy a legjobbat akarják. Látom, kedves közlö­ nyünkben, mennyire szívükön viselik a w.éhészet sorsát. Jó munkát kívánok és a méheknek jó hordást. MÁTÉ JENŐ Legyen minden méhész tagja az egy­ séges méhészeti szervezetnek.

Megfigyelések az álanyás családokról Gyakorlati tapasztalatból tudjuk, hogy ha valamelyik méhcsalád a telelési időszakban, vagy rajzás után meganyátlanodik: álanyássá lesz és ha a méhész hamarosan nem segít rajta, a család el­ pusztul. A csaiádok között azonban különbség van. Az egyik család az elanyátlanodás után 10—15 nap alatt m á r álanyás lesz, a másik pedig hónapok múlva sem vá­ lik azzá. Erről igen érdekes esetet fi­ gyelhettem meg a mult esztendőben.

Vő kerül a s z o m s z é d b a Még 1946-ban a szomszédom leányá­ hoz vő került, akit a nagyanyja egy jó első rajjal ajándékozott meg. K a p t á r nem lévén, egy kb. 30 literes, kívülről friss trágyával vastagon betapasztott venyige kasba tették s a ház előtti kis­ kertben helyezték el. A r a j őszire a k a s t fenékig leépítette és súlyából következ­ tetve jó telelőképes lett. A következő tavaszig azonban siók minden történt a mi kalotaszegi fiatal házaspárunk életé­ ben s így tavaszra a vő méheivel együtt visszament a szüleihez. A méhcsalád éle­ tét közvetlen nem figyelhettem meg, de többszöri érdeklődésemre várták a rajt, mert egész hordási idő alatt a k a s „tőgyelt", azonban rajt nem adott. Ősszel a nagyanya u t a s í t á s á r a a ,,nagyon ne­ héz" kast — a. kijáró betapasztásai után — felvitték' a padlásra, bunda és posztó darabokkal jól b e t a k a r g a t t á k és vár­ ták a, tavaszt. Mint tudjuk, 1948 j a n u á r közepén olyan szép meleg napok voltak, hogy a szabadban, minden t a k a r á s nél­ kül és 4-szer 18 cm.-es nyitott kijáróval betelelt 42-es N B kaptáraimból minden családom szépen kitisztult. A padláson jól betakargatott k a s népe friss levegőt kívánt, de ahhoz nem j u t h a t o t t hozzá. Május 5-én jön a fiú s panaszolja, hogy nem tudja mi van a méhekkel, mert alig-alig járnak. Megnéztem a kast, de fiasítást nem láttam, ellenben méze és népe még volt. Tanácsomra be­ leegyezett, hogy telepítsük át az ú j kap­

tárba, melyet akkor l á t t a m először. A k a s t kétfelé fürészeltem, a lépeket a ke­ retekbe szabtam s a k a p t á r t a k a s he­ lyére állítottam. Sem fiasítás. sem; a n y a nem volt. E g y keretből kivágtam 2-szer 8 cm-es d a r a b k á t s helyébe az egyik családomtól u g y a n a k k o r a friss petés; lépdarabot tettem. E z t a 6 keretből ala­ kított fészek közepébe helyeztem s meg­ hagy am, hogy a szellőzést szüntesse meg s a kiszedett 5—6 kg-nyi mézet etesse fel. Május 25-én már termékeny anyát kaptam k lépnyi fiasítással, de kevés mézzel. íme, ilyen hosszú anyát­ lanság után is az anyásítás n é h a si­ kerül.

A mésik eset A másik eset nálam történt. A 2ies számú E N k a p t á r b a n lévő családom jú­ nius 9-én első, 19-én második rajt adott. Június 22-én áttelepítettem a rakodóból fekvőbe s akkor láttam, hogy az anyá­ kat üldözik, t e h á t több rajom nem lesz. Június 30-án terméketlen a n y á t láttam, de 10 n a p múlva, —- július . 10-én — m á r álanyás volt, sőt egy petéző munkásméhet ki ia fogtam. A kaptárból — régi módszer szerint — a méhestől távol a méheket kisepertem s az 1-ies számú EN-ből friss petés keretet tettem. Két nap múlva megnéztem: anyabölesőt nem húztak, ellenben a petézés szaporodott. Akkor betettem 3 födött anyaböílcsőt. Mind berögzítették, de nem födték be. Július 20-án az anyabölcsők még meg­ voltak, de élettelnül. Tartalék fiatal anyát nem mertem kockáztatni, a csalá­ dot sajnáltam egyesíteni s így az l - e s számú EN-ből az amúgy is kicserélésre ítélt anyát két kerettel, néppel e g y ü t t úgy tettem á t — szagosítás u t á n —, hogy az anya a két kéretközötiléputcában volt. Az, l-es számú EN-be e g y fia­ tal termékeny a n y á t tettem mézbe m á r t ­ va, mit minden további nélkül elfogad­ tak. Július 22-én az anya ugyanabban a léputcában petézett, ahová betettem, de

217

27-én egy fiatal termékeny anyával cse­ réltem ki (szintén mézbe mártva) és augusztus 3-ára a család teljesen rendbe jött. Az álanyák eltűntek. Augusztus 25-én pedig az álanyás család által el­ fogadott - - 1948-as — termékeny anyát piros staniol-lemezzel jelöltem meg ab­ ban a boldog reményben, hogy a tava­ szon — ha Isten is úgyakarja — talál­ kozunk. íme, két eset, melyből tanulhatunk.

Az egyik család (feltehető, hogy még január közepén elveszítette az anyát) három és fél hónap múlva sem lett ál­ anyás, a másik pedig már 10 nap múl­ va az lett. Eddigi megfigyelésemet lá­ tom igazoltnak: a telelési időszakban elpusztult anya családja jóval későbbre lesz álanyás, mint a rajzási. vagy álta­ lában a hordási időszakban elanyátlancdott csaMd. Bogártelke BITAY ANTAL

Viaszolvasztás olcsó préssel A lépolvasztást általában kemény dió­ nak tartják méhésztesitvéreim. Minden­ kinek van valamilyen kipróbált eljárása, amit az idők folyamán megkedvelt, de legtöbbjéről megállapíthatjuk, hogy bi­ zony sok viaszt hagy vissza a salakban. Méhésztestvéreim azzal vigasztalják magukat, hogy arra is szükség van, hi­ szen milyen kitűnő tűzgyújtó anyag, de vájjon szabad-e ma is így gondolkoz­ nunk az Állami Terv első évében, ami­ kor munkástestvéreink szocialista mun­ kaversenyek keretében igyekeznek egy­ máson túltéve, csökkenteni a hulladékot ? A viaszolvasztó eljárások nagyrészét nem tarthatjuk kielégítőnek. Sok időt vesznek igénybe és mégsem olvasztanak tökéletesen. A kifogástalan olvasztás el­ járása viszont sokba kerülne a kis mé­ hésznek. Évek óta magam is aránylag olcsó és a célnak jól megfelelő présről álmodoztam. Sokat törtem a fejem és kísérleteztem, amíg eljutottam egy meg­ felelő prés megtervezéséig. Ócska rézért cserébe kaptam egy 15-ös ágyúgolyó hüvelyt, az alját esztergapa­ don levágattuk és peremmé] (falccal) visszaillesztettük. Ezután 2 mm-es lyu­ kakkal sűrűn kifúrtuk az alját és az ol­ dalfalat fele magasságig. Feljebb ugyanis nincs szükségünk lyukakra. A prés vázát erős teherautó rugóból készítettem. Ehhez hozzáhegesztettem és nyitoltam egy egyenes rugólapot, ami a prést tartja az állványon. A váz és a lap közepét átfúrtam és ide csavaranyát

218

hegesztettem. Ezen a lyukon keresztül egy csavar hatol a présbe és m a g a előtt préslapot taszit. A csavar külső végéhez anyával egy k a r t illesztettem. Ennek segítségével forgatjuk (csavar­ juk) a prést. Az egésá p r é s t bádogköpeny veszi kö­ rül. A köpeny alja tölcsérszerűen össze­ szűkül s a közepén lévő lyukon csepeg vagy csorog ki a viasz az aláhelyezett vizes edénybe. A prés állandó melegítése közben olvasztja és préseli ki a megol­ vadt viaszt, A meleg egy petróleum gyorsfozőből jön csövön keresztül a köpeny és prés közül. Felül, ahol a meleg elhagyja a prést, a környilást papírral eldugjuk, hogy minél kevesebb meleg vesszen kárba. A köpenyt és csövet tanácsos! kí­ vülről valamilyen tűzálló anyaggal be­ vonni, hogy a meleg itt se távozhas­ son el. Tapasztalatom szerint 1 liter petró­ leum elegendő 4—5 kg. viasz kiolvasztásához. A petróleum lángja átmelegíti a prést és e melegben a viasz a Jcöpeny aljára csepeg, ahol összevegyülve kicso­ rog az a l a t t a lévő edénybe. A petróleum szagából a viasz semmit sem vesz át. Miután a salakkal együtt kicsurgOtt viaszt újraolvasztás útján megtisztítjuk, gyönyörű s á r g a színű viaszt nyerüiik. Tehát a viasz nem ég meg, m e r t ehhez nincs ideje: amint meg­ olvad, m á r csurog is ki. Előfordul, hogy a prés körül füst keletkezik, de, ez a füst

a présből már kifolyt salak pergelődésétő] ered. A léptörmieléket mielőtt a présbe te­ szem, hosszabb ideig áztatom. Az így felszívott víz a melegben gőzzé válik és maga előtt taszítja a megolyadt viaszt, ami a bábingek között megszorul. A na­ gyobb darab lépeket kis darabkára tö­ röm és a prés nagyságára szabott s a présben elhelyezett kenderzsákba te­ szem. Zsák nélkül nem lehet préselni, mert a hüvelyen lévő lyukak betömődnek, de zsák helyett használhatunk szal­ mát is. A szalmát megfonjuk és kibélel­ jük vele a prést. Természetesen vizes szalmával béleljük a prést, mert így nem szívja magába a viaszt.

prést. Fokozatosan szorítunk egyet raj­ ta, aztán várjuk, míg kicsepeg. Ezután megint megcsavarjuk. Közben visszaen­ gedjük a csavart, hogy az esetleg meg­ szorult viasz is megtalálja a kivezető útját. A hüvelyben megolvadt viasz valóság­ gal sugárban ömlik kifelé. A köpeny a kiáradó viasz felfogja és levezeti. Miikor már a viasz mind kicsepegett, a csavart egészen kiengedjük és a hü­ velyt a vázból kiemeljük, majd a perem­ mel fel illesztett alját levéve, a hüvely­ ben lévő. salakos kis zsákot mint egy csőből kinyomjuk. Ha kézzel nem bol­ dogulnánk, akkor tegyük vissza a hü­ velyt, de alja nélkül s a csavarral nyom-

Bartha Gyula lövedék hüvelyből készült viaszprése. A képet dr. Szövérdi „Sok mézet" cimű könyvéből vettük át.

Mikor megtelt a zsák, lepréselem, ameddig lehet, aztán újra töltöm azt a részt amit a hidegen történt préselés fel­ szabadított. Ez addig végzem, amíg megtelik a prés. Amikor megtelt, viaszszal a hüvelyt a helyére illesztem és meg­ gyújtom a gyorsfőzőt. Jó félóra múlva már csepeg a viasz, de még nem szorítunk a présen. Hagy­ juk, hogy teljesen átmelegedjék. Ez­ után csökkentjük a meleget, nehogy a. zsák elégjen. Mikor jól átmelegedett az egész, csak akkor szorítjuk meg a

juk ki. Olyan kemény salakot nyerünk, mint a hydraulikus préssel dolgozó olajütők pogácsája. Naponta; így 3—5 kg. viaszt lehet ki­ préselni. Közben egyéb munkát is végez­ hetünk. A prés igen gazdaságosan dol­ gozik, mert noha fűtése 10 órán keresz­ tül alig 10—15 lejbe kerül, 90 száza­ lékban kipréseli a lépből a viaszt. Ezért ajánlom méhésztestvéreimnek, mert ha több a viasz, több a lép és így ezáltal is hozzájárulhatunk tervgazdálkodásunk sikeréhei. BARTHA GYULA 219

SZEMLE ÖRMÉNYORSZÁG MÉHÉSZETE (Pcselodovsztvo 1948 -10) A. G. Tumanjati a f a l u g a z d a s á g o k minisztériumi megbízottja Ö r m é n y o r s z á g b a n . A méhészettel örökidőktől fogva fog­ lalkoznak Ö r m é n y o r s z á g b a n , a Szov­ j e t u n i ó e gazdag részében. A méhészet­ nek r e n d k í v ü l előnyös helyzetet t e r e m ­ t e t t az ország földrajzi fekvése szét­ ágazó fennsíkjaival és kiválóképp g a z d a g — eszményi mézhozamúnak m o n d h a t ó — növényzetével. Az ö r m é n y méz m é g a Szovjetunió többi méz­ féleségei között is k i t ű n i k fenséges il­ l a t á v a l és m a g a s , 84°/o-ot meghaladó cukortartalmával. Az első keretes k a p t á r a X X . szá­ zad elején jelenik m e g a mostani Al&vrerdszki, kirovokanszki, Sztepanaszki Artikszki, Goriszki és Mikojavszki körzetekben. A Szovjetunió forradalmi m e g v a l ó s í t á s a előtt méhészettel csak a n a g y g a z d a s á g o k , a kulákok, a p a p s á g , és g y a k o r t a a falusi értelmiség fog­ lalkozott. Régi a d a t o k szerint a méh­ családok száma a l i g 25.000 volt, míg 1920 u t á n a K ö z t á r s a s á g a n n y i r a meg­ j a v í t o t t a a m e n n y i s é g i és minőségi termelést, h o g y egy c s a p á s r a á t t é r h e t ­ tek a k a s o k r ó l a keretes k a p t á r r a . A visszaállított falugazdaságokban 50.000 méhcsalád volt. 80"/o-b;tn keretes k a p t á r b a n . 1930-ban megkezdik a szer­ vezkedést és a kolhozméhészetet. 1931j a n u á r 1-én 69 méhészet 3600 családdal kolhozba tömörül. E t t ő l az időtől kezd­ ve 1941_ig n a g y fejlődésen m e n t ke­ resztül méhészetünk. Kolhozba, tömö­ r ü l t a méhészek m i n t e g y 70°/o-a, 701 4

220

méhészet 52.000 családdal. Közepes 8— 10 kg. á t l a g t e r m é s t értek el, a m e l y 71.000 m u n k á s és kolhozhivatalnok csa­ l á d j á n a k n y ú j t o t t kellemesebb életfel­ tételt. A N a g y Honvédő H á b o r ú ide­ jén a K ö z t á r s a s á g méhészetében sú­ lyos visszaesés következett be, m e r t a g y a k o r l a t i méhészeket is frontszolgá­ l a t r a h í v t á k ho. Ez az állapot 1944-ig t a r t o t t , a m i k o r is a győzedelmes h á ­ ború u t á n a méhészek a méhészetük szintjének felemeléséhez újból hozzá­ foghattak. 1946-ban m á r ú j r a elérték a h á b o r ú előtti színvonalat. 1948 j a n u á r 1-én 736 kolhozméhészet 65.200 családját, v a g y i s kolhozonként á t l a g 75 családot t a r t o t t a k nyilván. Érdekes, h o g y 143 kolhozméhészetnek á t l a g 20 családja, 232-nek 50 családja, 138-nak 150, 72 kolhoznak 300, és 19 kol­ hoznak pedig 400—700 családos méhé­ szete v a n . Az ötéves t e r v ezt a terme­ lést is felemeli. A méhészetek s z á m á n a k felemelését azonban nem csupán a méz éa viasz­ m e n n y i s é g emelése teszi szükségessé, h a n e m a gyümölcsösöknek a méhek á l t a l történő beporz-ása is. A Köztár­ saság 18.000 h e k t á r gyümölcsös, 2.400 ha dinnyeföld és 16.000 h a olaj és n ö v é n y , termő terület létesítését vette tervbe. Azonkívül Örményország eszményien g a z d a g móhlegelőkben, különösen, a hegyi szálviák, a török méhfíí és m á s egyéb n e k t á r d ú s v i r á g található széles területeken.

A méhészet további fejlődésének a k a d á l y a volt azonban a kevés k a p t á r . A fenyőfa h i á n y a m i a t t m i n d a k a p ­ tárokban, mind egyéb méhészeti fel­ szerelésben Örményország b e h o z a t a l r a szorul m á s Köztársaságokból. 1941-től 1947-ig nem k a p h a t o t t fenyődeszkát kaptárkészítésre a centralizáló rende­ let miatt, csak 1948-ban u t a l t a k ki s z á m á r a 21.000 k a p t á r t Vitathatatlan, h o g y ez a kis m e n n y i s é g nem lehet döntő a családok fejlődésére, h á t m é g az elavult ós a l k a l m a t l a n öreg k a p t á ­ rok kicserélése terén, most azonban ezen a vonalon is teljes lendülettel megindult a munka. Az örmény méhészek széles rétege méheivel az A r a r á t völgyéből a h e ­ gyekre és azok t i s z t á s a i r a vándorol. A vándorméhészet itt alkalmazott mód­ szere t á g lehetőséget n y ú j t a m é z g y ü j tő idő k i h a s z n á l á s á r a e g y n é h á n y m a ­ gaslati méhlegelőn. A méhcsaládokat, olykor több száz kilométeres t á v o l s á ­ gokra is elviszik, teherautón, vasúton; kisebb távolságokra pedig tevén és lo­ vasszekereken. A K ö z t á r s a s á g méhé­ szei kitűnően elsajátították a műraj készítését. A g y á r i l a g feldolgozott viasz inenynyisége évenként 20 tonna, m e l y k i t ű ­ nő minőségű műlép. A K ö z t á r s a s á g méhészeti vezetősége a következő további fejlesztési felada­ tokat tűzte k i : 1. Megszervezi a méhészeket a Köz­ társaság minden kolhozában és a gyengébb méhészeteket felnöveli leg­ alább 50 családig. 2. Szétosztja az erős méhészeteket 50— 100 családra. Felelőséggel kell megvá­ lasztani a legjobb legelőket. 3. Minél szélesebb körű mozgalommá kell kifejleszteni a vándorméhészetet, tekintettel a falugazdasági növényzet, nek a méhek által való heporzására és a kereskedelmi méz gyűjtésére. 4. Meg kell szervezni a különleges anyanevelő méhészetek széles hálózár tát és a tiszta méhfajták tiszta te­ nyészetét, tekintettel a helyi sárga ör_ ményméhekre, a szürke kaukázusira és ezek kereszteződésére.

5. A közeljövőben rendeletet és tör­ vényt hoznak a tiszta „sárgafajtájú"" örményméh védelmére. Örményország természeti a d o t t s á g a k i v á l t k é p az Alavezdi, Mikojánszki, Megrinszki és az Idzsevai körzetben és különösen az Ararát-völgye széles le­ hetőséget ad a kivitel megszervezésé­ re, a fajta tiszta a n y á k és t ö m e g m é h e k nevelésére, n e m csak a s a j á t szükség­ letükre, h a n e m m á s szövetséges Köz­ t á r s a s á g s z á m á r a is. Az Örmény K ö z t á r s a s á g mezőgazda­ sági minisztériuma az 1949 esztendő­ ben különös gondot fordít mindezen feladatok m e g v a l ó s í t á s á r a . A Szovjet Központi Mezőgazdasági M i n i s z t é r i u m a pedig h a t h a t ó s segítsé­ get n y ú j t ezeknek a méhészetekre olyan fontos .célkitűzéseknek rnegvaf" lósítása érdekében és á l t a l á b a n az Ör­ m é n y K ö z t á r s a s á g méhészetének szó­ leskörű megsegítésére. Kolozsvár. Oroszból fordítota: KERESZTES JÓZSEF

HELYREIGAZÍTÁS. Áprilisi számunk­ ban ,,Mézecet Készítése'' című cikkünkbe sajátos hiba csúszott be, a második be­ kezdés utolsó mondatából kimaradt n é ­ hány szó. Ez a mondat helyesen így hang­ zik: „Amennyiben n e m emelkedik k i eléggé a tojás, tegyünk m é g hozzá mézet, mert mennél jobban kiemelkedik a tojás, annál erősebb lesz az ecet". A cikkből ugyanis éppen az ellenkezője tűnik ki és Zilahy Sándor -—• a cikk írója — kért fel ennek a sajtóhibának helyesbítésére. Az eredeti kéziratban a helyesbített szöveg állt. Szerk.

„APICULTURA" A Romániai RNK Központi Méhész

Egylet hivatalos' közlönye Bucuresti, Casuta Postalá 525 Kitűnően szerkesztett román nyelvű szak­ lap. Megjelenik havonta. Előfizetési díja évi 260 lej. Postatakarék csekkszám: 12984

JÚLIUSI

—

—TENNIVALÓ Méhésztestvéreink az Állami Terv megvalósítása érdekében vándorútra k e l ­ tek. A kolozsváriak május végén már Érmihályfalván voltak, hogy minden lehető­ séget megragadjanak az előirányzott 40 százalékos több termelés elérésére. Mun­ kájuk n e m maradt sikertelen. Az akác, bár n e m váltotta be, a hozzá fűzött r e m é ­ nyeket, a teleléshez szükséges 12—14 kgr. mézet mégis biztosította, sőt egyesek m é g pergethettek is. Természetesen ilyen jó eredményt csak azon méhészek értek el, akik a főhordásra fejlett családokkal ren­ delkeztek. Vándorlás. Júliusban nyílik a havasi füzike. Dombos vidékeinken pedig a nap­ raforgó. Akik m é g n e m vándoroltak, most kerekedjenek fel. Figyelmükbe ajánljuk a Méhészeti Közlöny múlt havi számát, amely kimerítő tájékoztatást nyújt. A vándorlás útján elérjük az Állami Terv­ ben vállalt kötelezettség szerinti 12 kg.-os telelő mézet, valamint a családok népes­ ségét is megújíthatjuk. A jó telelés leg­ fontosabb feltétele a bőséges élelem és a sok telelő fiatal méh. A vándorlással mind­ kettőhöz hozzájutunk. A rajok gondozása. A rajok a kedvezőt­ len időjárás miatt csak az eső szünetelése­ kor s akkor is szórványosan jelentkez­ tek. Az idei évünk elég jó rajzó esztendő lesz, de túlnyomó részt csak július 4-ike után jönnek ki, amikor az időjárás hihető­ leg tartósan jóra fordul. A régi méhészek azt tanítják, hogy a júliusi rajok n e m életképesek. A valóság azonban az, hogy a késői rajok is jövőre termelő családok lehetnek, ha odahaza szorgalmasan etet­ jük őket. A rajokra tehát különös gondot fordítsunk, építkezésüket és fiasításukat segítsük elő mézesvíz itatásával. Ha sem­ mi hordás nincs, csak ezen az úton tudjuk építményeikben és népességükben megerő_ síteni őket. A gyenge rajokat egyesíteni kell, hogy gyorsabban fejlődjenek. Csak

222

azok a rajok telelhetök be, amelyek fészküket kiépítették. Ha erre nincs kilátás, v a g y mód, akkor a raj elveszett. Ebben az esetben a legelőnyösebbnek látszik, ha valamelyik gyenge családhoz -hozzácsapjuk. Etetéssel, mézes- vagy cukrosvíz italtással viszont kései raj is csodákat művelhet. A fiasítás. A fiasítás megbetegedése eb­ ben a hónapban is gyakori lehet. Ha v a ­ lamelyik családnál a fiasítás körül bajt tapasztalunk, akkor a megbetegedett köl­ tésből egy tenyérnyi nagyságú lépdarabot küldjünk el, vagy Bukarestbe a követke­ ző címre: Institutul Zootechnic Sectia de Apicultura Bucuresti, Str. Dr. Staicovici No. 63, vagy Kolozsvárra: Institutul Bacteorologic de Microbiologie Veterinara Cluj, Piata Maresti No. 1. címre, ahol díj­ mentesen végzik el a vizsgálatot és külde­ nek utasítást. Minden utasítást lelkiisme­ retesen hajtsuk végre. A fásítás terén tapasztalhatjuk még, hogy a herefiasítást kidobják. Ez annak a jele, hogy a család nem akar többé he­ rét nevelni, lemondott a rajzásról. Ügyel­ ni kell arra is, hogyha terméketlen anya van, ezek párosodására kellő számú jó származású herék álljanak rendelkezésre. mert máskülönben az anyák párosulatlanul maradnak. Herenevelésre a legjobb tulajdonságú családokat kényszerítsük. Az anyák tekintetében is vizsgáljuk át gondosan a családot. Különösen a lerajzott családokat figyeljük meg, mert könnyen megtörténhetik, hogy a rajzás izgalmá­ ban maga az anyacsalád anya nélkül ma­ rad. Az anyátlanságnak elejét vehetjük nyílt fiasítás beadásával. Ha ezt elmu­ lasztottuk volna és a család tényleg anyátlan, legkönnyebben az anyanevelök­ nél tartalékolt anya beadásával segíthe­ tünk a bajon. Tartalék anya hiányában, fedett anyabölcsőket, vagy a legrosszabb esetben nyílt fiasításos léphez folyamo-

j I | , j j i

'

] \ \

dunk. Ez azonban csak szükség megoldás, mert tökéletes anya csak a rajzás idején, vagy később kiadósan etetett családban lejlődik, A nyílt fiasításos keretnél csak az 1—3 napos pete jöhet tekintetbe. Ebből ne­ vel a család új anyát. A keretet a hété­ vesétől számított 9-ik nap megvizsgáljuk s a legszebb két anyabölcsőt meghagyjuk. Természetesen vigyázva arra, hogy az ilyen családnál legyen még kikelt here. mert ha nem volna, úgy más családtól te­ szünk át. Az anya további sorsát termé­ szetesen mindegyre ellenőrizzük, addig, amíg fiasítani kezd. Ha a családban már álanyák működnének, nem gazdaságos az anyasítási kísérlet. Nagy állomány esetén minden további latolgatás nélkül felosz­ latjuk az ilyen családot. A méhcsaládok népessége júliusban apad, munkaképessége pedig csökken. A hordástalan időben, a gyűjtéshez szokott kijáró méhek a méz kutatásával rablás­ ra vetemednek és a gyengébb családokat kirabolják. A gyenge népességű családok kijáróit ezért lássuk el fogazo't szükítővel. A hordástalan időben a méhek rend­ kívül érzékenyek és ingerlékenyek, úgy. hogy a legszelídebb közeledésre is azon­ nal hevesen támadnak. A szükséges mun­ kálatokat tehát lehetőleg kora reggel, vagy alkonyat táján kell elvégezni, mert ilyenkor kevésbbé ingerlékenyek. A méhek, kártevői. A kártevők közül különösen a viaszmoly hernyóira kell n a ­ gyobb gondot fordítanunk. A kis viasz­ moly hernyója ilyenkor nagyobb pusztí­ tást tesz a fiasításban, mert keresztül­ kasul fúrja a sejteket és tönkre teszi az álcákat, annyira, hogy azok ki nem kel­ hetnek. A nagyviaszmolyhoz hasonlóan garázdálkodik. Mindkét viaszmoly her­ nyója megőrli a méhek által nem takart, vagy nem gondozott lépeket, tönkre te­ szi a tartalék lépeket és súlyos károkat okoznak a méhészetben. A kaptárak alját a legnagyobb gondossággal kell takaríta­ ni, hogy a lehullott viaszmorzsalékba b e ne fészkeljék magukat a viaszmolyok. A lépszekrények kénezését is szorgalmasan kell végezni. A halálfejes lepke. Itt még meg kell emlékezzünk a halálfejes lepkéről, mely

július-augusztusban hívatlan vendége kaptárainknak. Az ellene való v é d e k e ­ zést nagyszerűen bemutatta a ,,Méhek élete'' című szovjet film. A felvétel vilá­ gosan mutatta a leviaszolt lepkéket, azon­ ban nekünk minden körülmények között meg kell akadályoznunk a kaptárba Jutá­ sát. Ezért ajánljuk a M. K. 1948 n o v e m ­ beri számában megjelent Mócsi István méhész'testvérünk által ismertetett eljjái-á ••<.. Kolozsváí. MOLNÁR FERENC

NAGY KEDVEZMÉNYT BIZTOSIT Népköztársaságunk a Szőlészeti Szakisko­ la tanulói számára. Magyar tannyelvű Csombordi Szőlészeti Szakiskola a napokban kapta m e g a föld­ művelésügyi minisztérium rendeletét EZ 1949—1950, tanévi beiratkozásokról. A rendelet szerint az iskolában olyan '.4— 16 éves ifjak vehetők fel, akik 7 elemi osz­ tályt végeztek. (Négy elemit, végzettek csak abban az esetben iratkozhatnak be. ha 1948 előtt végezték a 4 elemit). Az i s ­ kola 3 éves. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. Végzett tanulók szőlé­ szeti intéző címet és állami alkalmazást kapnak. Az orvosi vizsgálaton alkalmas­ nak talált és a felvételi vizsgát sikerrel letett ifjak semmi iskolai díjat nem fi­ zetnek, lakásuk, élelmezésük, ruházatuk, fehérneműjükről és lábbelijükről évenként (egyszer) a minisztérium gondoskodik. Tankönyvekkel és tanfelszerelési eszkö­ zökkel a tanulókat az iskola látja el. A tanulók egyéb szükségleteik fedezésére havonként legkevesebb 300 lej, fizetést kapnak, mely összeg aszerint, hogy a ta­ nuló kinlakó, vagy benlakó, I.. II., vagy III. éves, megfeleően emelkedik. Á g y n e ­ műről a tanulók maguk gondoskodnak. Jelentkezési határidő június 20. Békül-' dendő okmányok: születési, iskolai, vagyoni és családi állapotát igazoló bizonyítvány. Felvételi vizsga június 24. Az intézet cí­ m e : Szőlészeti Szakiskola, Ciumbrud, jud. Alba Of. p. Aiud. Bővebb felvilágosítást az iskola igazgatósága ad. Az iskola igaz­ gatósága.

223

EGYE/ÜLETI ÉLET MINDEN DOLGOZÓ MÉHÉSZT EGYSÉGES SZERVEZETÜNKBE! A dolgozó méhészek városban csak fele, vidéken pedi^ még kisebb szá­ zalékban tagjai egységes méhészeti szervezetünknek. A szervezetlenség hátrá­ nyai igen érezhetők, elsősorban a méhbelegségek elleni küzdelem téréi*. Az utóbbi időben városi méhésztestvéreink szervezkedése nagy lendületet vett. Ennek egyik hathatós oka az élénk egyesületi élet, a buzgó munka, mely­ nek vonzó ereje a kívülállókat belépésre készteti. Ilyen előjelek után remélhető, hogy városunkban ez év végén minden méhélsz a RNK Központi Méhész Egye­ sülete megyei fiókszervezetének tagja lesz. A falusi, vidéki méhészek megszervezése azonban nyitott, még mindig megoldajtlan kérdés. Eamek elősegítésére szerftnéh\ eredményes módszert ajánlani. Körzetünkben körülbelül 130 község van, amelyekben legalább 1000 méhész, testvér működik. Az egész vidék egységet képező részekre osztható, ahol önálíó fiókokat, Sielyi szervezeteket lehetne létesíteni. E nagy terület meg­ szervezésére a kezdő lépés talán az lebetne, hogy minden — természetesen po­ litikailag is képzett — Szervezett méhész vállaljon magára egy-egy falut, ahol méhészeti falumunkát végezne. Elsősorban azt a falut kellene válallnia, ahová vándorolni ^szándékszik. Szomszédos, vagy összeépült falvaknál az önkéntes falu­ szervezők rendezzék közösen falumunkájukat. E megoldás eredményességét gyakorlatban úgy lehetne biztosítani, hogy a RNK Központi Méhészegyesületének megyei fiókja előzetesen levélben meg­ kérné az illető község, vagy községek tanácsát, hogy jhivja össze inéhészérte. kezJetre az érdeklődőket. A gyűlést legjobb vasárnapra összehívni, Jiogy sen­ kit se vonjanak el a napi munkától. Így a méhészeket egy csoportban találják a helyszínre kiszálló szervezők s ez munkájukat nagyon megkönnyíti. Az egybegyűlt méhészek részére az önkéntes szervező tartson rövid, de érdekes előadást valamilyen időszerű méhészeti kérdésről, pl. a kaptárak elö_ nyeiről a kasokkal fezemben, vagy a méhbetegségekröl, stb. Előadása végén emelje ki az egyesületi élet fontosságát, vigyen jmagával néhány Méhészeti Közlönyt, annak gazdag tartalmát nagyjában ismertesse. Hallgatóit világosítsa fel, mennyire fontos minden dolgozónak egy táborba tartozása. Csuk igy érhet­ jük el a méjhbetegségek leküzdését, a szaktudás gyarapítását s minedenck fö_ íöflt hazánk. Népköztársaságunk Állami Tervében kitűzött többtermelési célok elérését. Természetesen a szervező méhész ez után rendszeresen látogatná faluját s a méhészeket egyenként, méhesükben is felkeresné. Együttesen átiéznék családjaikat. Az öszlelt hibákra a szervező felhívná a figyelmet és ahol szük­ séges, a helyes kezelést is megmutatná. Egyszóval készséggel) és jóindulatúan mindenben a falusi méhészek segítségére volna. í g y a vidéki méhészek bizaL

224

mát megnyerné és egyúttal igen fontos betekintést nyerne a családok egészségi helyzetébe is. A falumunkáról hazatérve, természetesen mindenki beszámolna szerveze­ tünkben, jhoü volt, hány méhészt talált, mMyen szervezési eredményt ért el és milyen a méhegészségügyi helyzet? Ahol ragályos méhbetegséget észlelnek, oda népes bizottság szállana ki és behatóan átvizsgálná az egész állományt és pűndent elkövetne a betegségek leküzdésére. Azt hiszem, hogy javaslatom meg­ valósítása egyesületünk általános fejlődésén és a Méhészeti Közlöny terjesz­ tésén kívül igen hathatós eredményeket hozna a ragályos költésrothadás le­ küzdése terén is. Ezek után még egy igen fontos szempontra szeretném felihívni a leendő falujárók figyelmét. Méhészeink között eléggé elterjedt az a tévqs hit, hogy „nem tartok tíz családnál többet, mert megadózzák". Természetes, hogy íj 10 termelő családon felüli állományt megadózzák, de az adóösszeg olyn lényeg, telenül kevés, hogy azt minden méhész kibírja és örömmel vállalja, mert ezzel is Népköztárísi»|ságunkat építi. Fahimunkára menve, világosítsuk fel méhésztársainkai; az adózási helyzetről is. A dolgozó méhészek egységes és egyre erősbbödő Szervezete útján mind­ nyájunk ereje megsokszorozódik és így nemcsak arra leszünk képesek, hogy az Állami Tervet teljesítsük, hanem, hogy szcktwdabunk elmélyítésével tul|haladhassuk is. Jelszavunk legyen: Minden dolgozó méhészt egységes zervezetnnkbe! (Marosvásárhely)

TANKó FERENC

GYERGYÓ PÉLDÁT MUTAT Az i munka, melyet a „Gycrgyószcntmiklós és vidéke" méhészeti szer­ vezetének köre rövid két hónap alatt a dolgozó méhészek megszervezése. a mé­ hészeti szaktudás fejlesztése és irányí­ tási' it'i én végzett, példaadó lehet min­ den szervezet fámára. Ez a szervezetünk ez év január 23-án alakult meg, 62 taggal, Gyergyószentmiklós székhellyel. Rövid két hónap alatt négy méhészeti tanfolyamot szer­ vezett meg: Gycrgyószenímiklóson 52 haillgatóval, Gyergyóalfáluban Iffy hall­ gatóval, Gyergyóremetén 50 és Szár­ hegyen 25 hallgatóval. A tanfolyamokat mind a négy helyen magam, tartottam n fenti számokból látható élénk érdek­ lődés mellett. Ez a nagyarányú és eredményes szer­ vező munka Márk Istvánnak és kitűnő segítőtársainak: Simon Lajos, Szász István, Kereső Sándor gyergyószentmik-

lósi, Tőzsér Béla gyergyóalfalusi, Ba­ lázs Dénes yyergyórcmelei és Gáspár Viktor szárhegyi lelkes méhészeknek ftö* szönhető, akik mindannyian fáradságot nem kímélve, segítettek
225

akiknek a száma most a tanfolyamok révén jelentősen szaporodott. A tanfor lyamon a kezdőkön kívül résztvettek haladó szellemű gyakorló méhészek is. Tudásukat korszerűsítették, hogy a mé­ hészetnek, ennek a fontos mezőgazda^ sá($ ágnak a fejlesztését, népszerűsíté­ sét minél szélesebb körre terjeszthessék ki a nép között. Kosos méhészet Gyergyóban egyál­ talán nincs, eddig nagyobbára külön­ böző kiskeretes kaptárukban méhészkedtek. Sok a régi országos keretméret, de egyre terjed a nagyobb keretméret is és ezzel kapcsolatosan a könnyebben kezelhető korszerű kaptár. Gyergyószentmiklós és vidéke munkatervébe vette a méhlecielő állandó javítását. Lpgutóbbi gyűlésükön egy-\ hangülag kimondták, hogy minden mé­ hész minden évben minden méhcsaládja után az itteni éghajlatnak legjobban megfelelő egy mézelőfa csemetét szerez be és ültet el, vagy fedezi ennek költ­

ségeit. A fákat az illetékes hatóságok támogatásával ültetik el. Így évenként Gyergyószentmiklóson és a környező falvakban 1500—1600 darab mézelő fát ültetnek el. A hatóságok és különösen a munkás­ ság élcsapata, a Román Munkáspárt helyi vezetői minden támogatást megad­ nák a dolgozó méhészek munkájának elősegítésére, akik termelésük fokozásá­ val hathatósan szolgálják az Állami Terv megvalósítását. Minden méhészeti szervezetnek és minden méhésznek példaképül szolgál hat a Gyergyóban folyó szervező és, fel­ világosító munka. Ahol ígv dolgoznak a méhészek, ott elmemdhutják, hogy jelen­ tékenyen kiveszik részüket a közösségi munkából, annak a célnak a megköze­ lítéséből, hogy a széles néptömegek mennél több dolgozójának asztalán le­ gyen ott a tápláló méz. Kolozsvár.

ZILAHI

SÁNDOR

SZERVEZETI ÉLETÜNK Az erdélyrészi méhészek február 3-tól 6-ig t a r t o t t kongressizuaa megtér Exntette a méhészek egységét. Ez időtől az E M E mint a R.N.K. Központi Méhésezegyesület Kolozsmegyei Fiókja működük. Az ügyeket a következő tagokból álló Idő­ közi Bizottság intézi: Politikai felelős: Bende Béla, szervező felelős: Román Viktor, műszaki felelős: Neciu Demeter, ügykezelési felelős: dr. Suceava Joan, szerkesztő felelős: dr. Szövérdii Ferenc, gazdasági felelős: dr.Bruck Ottó, pénz­ ügyi felelős: Cütinas Vasile. Fiók egyesületünk minden hónap első csütörtökén rendes időközi bizottsági összejövetelt t a r t meg és tárgyalja mindazon intézkedéseket, amelyek az Áíílami Terv megtvalásítása érdekében! szükségesek. í g y felszólította az összes méhészköröket, hogy a kongresszusi határozat értelmében minden megyében a Központi Méhészegyesület fiókjaival együttesen alakítsanak megyei időközi bizottságokat.

226

:

Egyesületünk Időközi B zottsága a legutóbbi ülésén hozott határozata ér­ telmében a tulajdonait képező fameg'munkáló (gépeket a helybeli' Faipari Szakiskola rendelkezésére bocsájtotta, hogy alkalmat nyújtson az új káderek gyakorlati tudásának növe'ésére. Ezen intézkedés a m é h é s z t előbbreviteíét is megoldja, mert a méhészek olcsó kaptárakhoz j u t n a k és így az Állami Terv­ ben flőirányzott 40%-os méhállomány növelését mindnyájan megvalósíthat­ juk, illetve túlhaladhatjuk. Egyesületünk elhatározta továbbá, hogy a n y á r folyamán tovább folytatja a kezdők részére rendezett tanfolyamok m e g t a r t á s á t úgy román, mint magyar nyélven. Az értekezlet sajnálattal állapította meg, hogy a tagok elhanyagolják a tagdíj idejében vafó fizetősét, hollott veszélyezteti a lap megje^nését. Ezért ezúton is felkéri a fiókegyesülateket, hogy a tagdíj beszedése terén hassanak c

oda, hogy minden t a g pontosan befizes­ se a tagdijat. Ellenkező esetben m i n t tartozást törvényes úton , kénytelen be­ hajtani. Az Egyesületi fiókok közül a követ­ kezők küldték be az Időközi Bizottságá­ nak megalakulásáról szóló jegyzőköny­ vet: Marosvásárhely: ügykezelési felelős: dr. Makkai Domokos, műszaki felelős: Chibeleanu Virgil mérnök, szakoktatási felelős: Katsó Sámuel, politikai felelős: Lovász Ferenc, szerviző felelős: Szőcs József és dn Conus Josif, pénzügyi felelős: Tankó Ferenc. Szatmárnémeti: ügyvezető: Csontos Béla, pénzügyi felelős: Papp József, ügykezelési felelős: Pop Vasile, szer-) vező felelős: Vasas József, gazdasági fele ő s : Siki József.

Dicsőszentmárton: ügykezelési fele­ lős: Spineanu loan, pénzügyi felelős: Stán János, szervező felelős: Sarlea Stefan, műszaki felelős: Bartha Sándor, gazdasági felelős: Szász Árpád, szervező felelős: Nemes György, hír­ verő feleiős: Török János. Mócs (kolozs m e g y e ) : Politikai fele­ lős: Bartha Benjámin, ügykezelési fe­ lelős: SánpetreScu loan, műszaki fele­ lős: Panait Vasile, szervező felelős: Horváth Elemér, gazdasági felelős: Bakó Gyula, pénzügyi felelős: Sobodus ' AlexandrUf művelődési felelős: Oconá Traian. Ezúton kérjük többi újjáalakult egyesületi fiókókat, hogy a jegyzőkönyv m á s o l a t á t kiJlMjék b e »iolozsvári . teiműnkre, hogy erről a Méhészeti Köz­ lönyben megemlékezhessünk.

KÖNYVISMERTETÉS TÉL A KOLHOZBAN. Megjelent „Az OROSZ KÖNYV" „BESZÉLGETÉS A F A ­ LU NÉPÉVEL" sorozatában. A Szovjetunióban — m á s országokkal ellentétben — a falusi lakosság n e m hagy­ ja kihasználatlanul a telet. A timovoi „Sarló és Kalapács" kolhoz télviz idején is szorgalmas méhcsaládhoz hasonlít. Mindenki dolgozik. Még a szán­ tóföldön is akad tennivaló. Deszkakeríté­ seket állítanak, hogy a szél n e hordja el a havat. A műhelyekben szerszámokat és gépeket javítanak. Az asszonyok a gabo­ násokban a vetőmagot válogatják a tava­ szi vetéshez. Erről a testvéri közösségben végzett munkáról számol be a „Tél a kolhozban'' című érdekes munka. A füzetet falvaink népének szánta a kiadó és ez a tanulságos munka arról is tájékoztat bennünket, hogy a szovjet kolhozisták miként óvják m e g a vetőmagot' és hogyan egyeztetik össze a napi munká­ jukat a kulturális színvonaluk emelésével. UJ FALU A DNYEPR P A R T J Á N . Meg­ jelent ,,Az Orosz Könyv" „Beszélgetés a falu népével ' c. sorozatában. A szovjetállamban, melyet a m u n k á s ­ osztály és a szegényparasztság harca ho­ 1

1

zott létre, a falvakon is ú j , napról-napra színvonalasabb éle: kezdődött. A kizsák­ mányoló földesurak elűzése a dolgozó földműves osztály érdekében történt, mely munkával anyagi helyzetét és élet­ színvonalát feljavította. Ez történt a Dnyepr partján lévő Szkelkínbe is, melyet a Nagy Októberi Forra­ dalom szabadított ki a földesurak és z s i rosparasztok kizákmányoló karmaiból. 1917 októberig Szkelki lakóai legeiemibb szükségleteiket s e m • tudták kielégifeni, sötét nyomorban éltek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után most m á r kolhozokba egyesülve, megindultait e g y új úton, a haladás és a jólét felé. Ruház­ kodnak, lakóházat építenek, gyermekeiket iskoláztatják, stb. Hogyan ment végbe ez a fejlődés? H o ­ gyan harcolnak a szkelki-i kolhozisták a legutóbbi ötéves terv minél gyorsabb m e g ­ valósításáért és hogyan használják fel a mezőgazdasági felszereléseket és gépeket a termelés emelése és a munka termelé­ kenységének fokozása érdekében — erről szól az TJj falu a Dnyepr partján cimü érdekes munka.

9-27

LAPZÁRTAKOR MEGJELENT: Dr. SZÖVÉRDI FERENC:

SOK

MEZÉT:

A Z EREDMÉNYES MÉHÉSZKEDÉS KÉZIKÖNYVE Amikor a Méhészeti Közlöny h a s á b ­ j a i t lezártuk július 1-én, ízléses kiállí­ t á s ú vaskos könyv jelent meg a könyv_ piacon. Lapunk felelős szerkesztője, dr. Szövérdi Ferenc e. t a n á r írta, a címe: Sok mézet! Az eredményes méhéslzkedés kézikönyve. A könyv megjelenétét sokan várták, hiszen szerkesztőségünket n a p mind nap kérdezték vidékről: milyen m a g y a r nyelvű szakkönyvet szerezzenek be, ahol az egész méhészkedésít elejétől végig részletesen leíí^ák. Mi színesen aján­ lottunk volna, de nem volt mit. íme, most végre hozzájuthat mindenki. R á ­ adásul nem a k á r m ü y e n í r á s útján, ha_ nem élvezetes stílusban S u g y a n a k k o r a könyv terjedelmét tekintve, nagyon ol­ csó, m e r t a bolti ára csak 300 lej.

Hozzásegít a sok mézhez A könyv kiállítása is m á r megkapó. Az Állami Könyvkiadó ízléses köntösbe burkolta. Mézsárga burkoló lapon, ott ragyog a könyv címe: ,,Sok mézet", a l a t t a méhekkel zsúfolt mézea lépet t a r t izmos m u n k á s kéz. I t t elmondhat­ juk, hogy a szerző Lőrincz Mátyás zi­ lahi méhészbestvérünk kezét fényké_ pezte le az érmihályfalvi akác vándor­ t a n y á n . A könyv t a r t a l m á t itt nem részletezzük, m e r t dr. Szövérdi Ferenc írásait mindenki ismeri és tudja, hogy az tényleg hozzávezet mindnyájunkat ahhoz, amit a könyv címe annyira tö­ mören összefoglal, a sok mézhez. De m e g t a n í t a házi kaptárkészítéshez és feltárja előttünk a méhészet minden

228

csinját-binját, sőt még a betonműlép. prés házi készítését is leírja. A 414 oldalas könyvet 354 kép teszi még érthetőbbé, így még az; is megta­ nul belőle méhészkedni, aki sohasem fogott keretet a kezében. De hasznos olvasmánya a haladó, gyakorló méhé­ szeknek is. Ki nem akarja a könyvben ismertetett 20—30 kg.-os termésátlagot elérni, vagy bár megközelíteni a Szov­ jetunióban annyira elterjedt és a könyv­ ben részletesen ismertetett Kulagin módszerrel a 300—400 kg.-os mézho_ zamcu

BÍRÁLAT A köyvről tehát elmondhatjuk, hogy kezdőknek és a gyakorló méhészeknek a g y a r á n t hasznos útmutató. Bírálatként talán csak annyit kell megemlítenük — ez is a kiadót illeti —, hogy sze­ rény véleményünk szerint túl keveset n y o m t a t t a k belőle. Hiszen, ha a lapunk több mint 3000 olvasója megvenné, m á r akkor sem j u t n a mindenkinek. Honnan szerezze be az, aki csak most a k a r mé­ hészkedni s miként látjuk el majd a gazdasági iskolák és a pedagógiai isko_ Iák (tanító képezdék) növendékeit, hi­ szen ezek száma is több ezerre tehető. Ezért nem reklámból —, mert a jó könyvnek nem kell cégér — csupán gondosságból azt ajánljuk minden mé­ hésztestvérünknek, hogy a „Sok mézet" című könyvet sürgősen rendeljék meg. A beszerzés legegyszerűbb módja, h a a legközelebbi k ö n y w e s b o l t útján meg­ rendelik. A könyv á r a csak 300 lej S az

o r s z á g m i n d e n k ö n y v k e r e s k e d é s e 3zi_ v e s é n m e g h o z a t j a . A k ö n y v e l o s z t ó is e l ­ küldi, a m í g n e m f o g y k i a k é s z l e t e — amit ismétlünk — túl kevésnek talá­ lunk.

Sürgősen rendeljük meg Egyesületünk is szívesen elküldi olyan vidéki tagjainak, akik távol e s ­ nek a k ö n y v k e r e s k e d é s t ő l , v a g y n i n c s idejük többször bemenni a városba, c s u p á n azt kérjük, h o g y a k ö n y v árát, 300 lejt küldjék be előre. A postautalványon m i n d e n e s e t r e kö_ zöljék p o n t o s c í m ü k e t é s írják rá a h á ­ tára, h o g y az ö s s z e g e t a „Sok m é z e t " című könyvért küldik. E g y e s ü l e t ü n k m é g az n a p p o s t á z z a a m e l y i k n a p meg­ érkezik a pénz. U t á n v é t e l e z v 2 is elküld­ jük a k ö n y v e t , de í g y 50 l e j e i drágább, azjaz amikor a p o s t a k i k é z b e s í t i 350 l e j t kell kifizetnie a m e g r e n d e l ő n e k . Minden megrendelést a M é h é s z e t i K ö z l ö n y Szer­ kesztősége Cluj, Str. Republicei ?7. címre kérjük küldeni. A ,,Sok m é z e t " c í m ű könyvet min­ denki v e g y e meg, mert ismeretével hozzásegít a z e r e d m é n y e s m é h é s z k e d é s hez és ezen k e r e s z t ü l az Á l l a m i T e r v megvalósításához. MOLNÁR FERENC. A TUDOMÁNY ÉS MŰVELŐDÉS KÉR­ DÉSEI a Román—Szovjet Tanulmányi Intézet folyóiratának 3. száma a követ­ kező tartalommal jelent meg: L<"na N. Siern: A hosszú élet és a fiatalság meg­ őrzése, V. Muanicki: A polgári „közgaz­ dasági tudomány" az amerikai imperializ­ mus szolgálatában, A. J. Denisov: A Szov­ jetunió és a nemzeti szuverenitás kérdése, A. Tarasenkov: Az élet igazságáról, L. Plotkin: A párt és az irodalom, K. Szimonov: A szovjet dramaturgia feladatai és a színikritika, \ Siskina: Egy könyv., amely új utat mutat, M. Urnov: H o w a r d Fast és Amerika, B. Jaruszlovszkij; Klasszikus hagyományok és „újítás" a ze­ nében. 1

A „Szemle ' rovatában: M. N e u m a n : A szovjetművészek kiállítása a Tretyjákovszkij Képtárban, A. Jevszejev: A

szovjet film ünnep: hete Ausztriában. M. Morozov: A b r u á i i s erő kultusza és A t ű n ö z é s az Amerikai Egyesült Államok­ ban cimmel közöl érdekes cikkeket. A folyóirat minden könyvkereskedésben beszerezhető.

KÜLÖNFÉLÉK PIACI ÁRAK. A méz ára nem változott. Kolozsvárt és Bukarestben is 220 és 250 lejt kérnek kg.-ként minőség szerint. Ez a méz kicsinybeni ára. Nagyobb eladások­ ról nem kantunk hírt. A viasz iránti kereslet fokozódott. Ára 600—650, Közöljük két viasz kereskedő címét: 1. Tárgumure Gheorghe '"omerciant de ceará Cálanul-Mare, posta Beclean. jud. Somes és 2. Firma S t e r n Reteag, jud. Somes. Mindkét kereskedő állandóan gyűj_ ti a méhviaszt és nagyobb mennyiségben szállítja az összes műlépöntő üzemeknek. A méhcsaládok ára jelentős mértékben csökkent. Általában családonként 4500 lej az ára.

APRÓHIRDETÉSEK ELADÖ egy műlépprés teljesen jókarban. 36 cm. széles és 42 cm. hosszú. Konetsny Ferenc méhész, Aiud, Str. Avram Iancu No. 49. ELADÖ facélia mag. Érdeklődni lehet a RNK Központi Méhészegyesület Kolozsmegyei Fiókjánál, Cluj, Str. Republicei 22. szám alatt lehet. ELADÖ 4—5 méhcsalád, álló és rakodó 32/42 méretű költőkeretekkel, szabadon választva 4.500 lejért. ZONDA IMRÉNÉ. Polan—Kézdiszentkereszt, jud. Treiscaune. ELADÖ 8 méhcsalád, nagy erdélyi kap­ tárban, költözködés miatt. Érdeklődni le­ het ORBÁNNÉ, Kolozsvár. Str. Marx Ká­ roly u. 11. Villamosmű épületben, reggel 8 óráig. KERESÜNK állami méhészet részére gyakorlott méhészt. Ajánlkozók adják be ajánlatukat pontos lakcím megjelölésével Gospodárie Agr. de tSat, Patai, up T a s nad, jud. Salaj; Précz Béla címén. -

ELADOK jókarban levő mézesbödönök. Érdeklődni lehet a RNK Központi Méhész­ egyesület ,Kolozsmegyei Fiókjánál, Kolozs­ vár, Republicei utca No. 22. Tll

M

rHl SZEXI KOZIX5NY

A R N K Közp. Méhészegyesület Szaklapja Szerkesztőség é s kiadóhivatal: R O M Á N I A — Cluj, Str. Republicei No. 22. Kolozsvár, Köztársaság-u. 22. — Tel.: 22-04. Felelős szerkesztő: Dr. Szövérdi Ferenc. A Méhészeti Közlönyt a R N K Méhész­ egyesület tagjai az é v i tagdíj fejében tag­ „Taxa postalá plátitá in numerar, conform aprobárii Nr. 263.316—1948." sági illetményként kapják.

MÜLÉPET

A J Ö V Ő B E N CSAK FER­ TŐTLENÍTETT MŰLÉPET

ÉS MINDENNEMŰ MÉHÉSZETI FELSZERELÉST SZÁLLÍT

használjunk 1 '

D Z I E R Z O N MÉHÉSZETE KEZDŐDI GYULA

Viaszt fertőtlenit é s mülépet s z á l l í t T ó t h István g a z a . hiz. t a g Kolozsvár,

Budai N . Antal-ut 7 8 sz.

Oradea, Tudor Vladlmirescu 6 5 .

MÜLÉPKÉSZITÉS CSEREVIASZBÓL

PÁRTOLJUK A SZÖVETKEZETET Rendelésre azonnal szállítunk bármilyen tipusu rakodó, fekvő, vagy bundás kaptárt. KÉRJEN Á R A J Á N L A T O T . Leveleihez mellékeljen válaszbélyeget. Rendelésnél a keretek pontos külméretét kérjük me^adn Minden kaptáron kátránypapir fedél. — Kérjük a pénzt előre beküldeni A z árak vasúton feladva értendők. Cementes festékkel lemázolva minden kaptár 5 0 lejjel több.

„LEMNUL" Faipari Munkások Termelő Szövetkezete

—

Cluj-Kolozsvár. Str. Anton Pan 8—10 szám.

TÁRON TARTJUK AZ ERDÉLYI 3DÓ ÉS FEKVŐ VÁNDOR KAPTÁROKAT Gépen csapozott vályús keret külön is kapható. Beton műlépprést kicsiés nagysejttel. Anyarácsot és műlépet minden méretben raktárról szállítunk. A kaptárak árát aviszonyoknak megfelelően 80 /o-al leszállítottam. Az erdélyi kaptárok készítéséhez szükséges képes rajzot kívánatra 10 lej és posta­ bélyeg ellenében megküldöm. u

VÁRADY BÉLA Villanyerőre berendezett kaptárkészitő üzem Kolozsvár-Cluj, strada Thallman utca 13 szám. F e l e l ő s k i a d ó: D r . S z ö v é r d i F e r e D C . A t e l i e r e l e ü r a f i c e d i nC l u j — N r . o r d . C l j , 3 5 6 — 2 3 ü l