Vitényi Esztér – A kívülálló Neuwalder Mia ismét kudarcot vallott. Már lassan egy éve próbálkozott azzal, hogy barátokat szerezzen a gimnáziumban, de sajnos eddig nem sok sikerrel járt. Csak egy hétig húzta a bátrak körében, ahol a csoport tagjai merészebbnél merészebb feladatokat adtak egymásnak. Mia sem volt ezalól kivétel. A szabály szerint minden nap egy meghatározott időben találkoztak és egy embert próba elé állítottak. Aki nem merte megtenni vagy lebukott, automatikusan kiesett a csoportból. Mia tudta, hogy ezt a csatát is elvesztette. Pedig hősiesen véghezvitte az összes próbatételt, amelyet eddig rábíztak. Miának aznap az igazgatónő falára kellett írnia valamit, de észrevették. Édesanyját, Rose- t az igazgatónő rögtön behívatta. Rose mélyen csalódott a lányában, egy hétes szobafogságra is ítélte. Ezek után Mia biztos lehetett abban, hogy barátai kitaszítják majd a csoportból. Az igazgatónő megbocsájtotta a lány vétségét, de csakis azért, mert jeles tanulmányi átlagával az iskola színvonalát emelte. Látott benne tehetséget, aggódott érte és féltette. Rose ezzel szemben mint egy mártír, hozzá sem szólt a lányához, amíg haza nem értek. Otthon aztán minden mérgét kiadta magából. Folyamatosan azzal érvelt, hogy Mia jegyei nem elég jók, holott majdnem minden tantárgyból ötöse volt. Tökéletes lányt szeretett volna belőle faragni. Amikor Mia valamit elrontott, rögtön ostorozni kezdte magát, hogy ő a hibás. Rose már azóta pénzproblémákkal küszködött, mióta Mia édesapja, George, elhagyta őket. Minden gondért Miát okolta, akinek nem volt elég, hogy az apja elhagyta, barátoknak híján volt, de még anyjától is folyamatosan ezt kellett hallgatnia. Rose nem értette meg, hogy mi a lánya problémája, de még ha meg is értette volna, akkor sem próbált rajta segíteni. Rövid, de annál hevesebb vitatkozás után Mia bevonult szobájába, erőt vett magán, nem sírt, inkább felhívta a „barátait”. A csapattagok természetesen közölték vele, hogy mostantól nem kívánatos személy a bandában. Mia ezek után megrántotta a vállát, és arra gondolt, hogy holnap új nap virrad, majd megpróbál másokhoz beilleszkedni. Felvette a kedvenc könyvét, amely egy híres királynőről, Viktóriáról szólt. Bárcsak ő is az lehetett volna. Akkor mindenki imádná őt, és nem kellene azon aggódnia, hogy magányos lesz. Addig olvasott, ameddig szemei le nem csukódtak. Másnap reggel újult erővel vágott neki az iskolának. A bátrak nem könnyítették meg a dolgát, mert folyamatosan piszkálták őt. Úgy látta jobbnak, ha csendben marad, tűr és inkább az órára koncentrál. A szünetben rengeteg papírdarabot talált a hajában, melyeket különféle ragadós masszákba mártottak bele. Mia elment a mosdóba, kiszedegette a papírfecniket, majd megigazította vörösesbarna, hullámos tincsekben pompázó haját. Belenézett a tükörbe és elborzadva tanulmányozta képmását. Szeplő borította egész orcáját. Sötétzöld szeme alatt kis karikák húzódtak, már messziről észrevette, hogy bőre mennyire ki volt száradva. Nem is bírta tovább bámulni magát, inkább elfutott. Április közepe volt. A szünet idejére, az összes diák kivonult az udvarra, mert az iskola levegőjét már nem lehetett elviselni. A klikkek már szerveződtek. Mia nem tudta, melyikhez csatlakozhatna. Voltak ott gazdagok, drogosok, alkoholfüggők, sportolók, okosak, kockák, bátrak, humoristák és még ki tudja, kik. Mia eddig már tagja volt a bátraknak, a kockáknak – innen önszántából távozott, mert azok a fiúk elviselhetetlenek voltak – és a humoristák társaságát is kipróbálta, de hamar kilépett a körből, mert nem volt elegendő humorérzéke. Ha Mia őszinte lett volna önmagához, rájött volna, hogy egyik csoporthoz sem tartozik. Egyedül viszont képtelen volt akár egy napot is végigcsinálni. Elindult hát a gazdagok köréhez. Először mindenki lenéző pillantással tekintett Miára, de mikor a többség látta, hogy a leggazdagabb lány kedvesen néz rá, akkor ők is megváltoztatták a véleményüket. Rebeka volt a gazdagok irányítója, ő felelt mindenért. Rebeka volt a leggyönyörűbb az egész iskolában. Vékony, modell alkatára sokan irigykedtek. Hosszú, sötétbarna haja a háta közepéig lógott. Néhányan csak úgy hívták: divatdiktátor. Mindig kiváló ízléssel rendelkezett.
Mia hirtelen a kör közepén találta magát és érezte, hogy minden szem rászegeződik, emiatt kicsit zavarba is esett. Érezte, ahogy a vér az arcába szökik. Újabb próbatétel… -
-
-
Gondolom, szeretnél csatlakozni hozzánk, Neuwalder Mia. – dalolta Rebeka édes hangon. Igen. – Mia nem tudott többet mondani, mert torkán akadt a szó. Nálunk nincsenek próbatételek. – Mia szívéről egy nagy kő esett le. – Ha közénk akarsz tartozni, akkor hűségesnek, segítőkésznek és kedvesnek kell lenned mindenkivel, úgy, ahogy mindenki más veled is teszi. – páran felszisszentek, de amint Rebeka szeme rájuk villant, lesütötték a szemüket. Ezzel nem lesz gond! – mosolyodott el Mia. Remek. – Rebeka megölelte Miát és adott az arcára két puszit, ahogy utána mindenki más is megtette. Ennyi szeretetet Mia még sosem kapott. Lehet, hogy nem volt teljesen igaz, de mégis boldoggá tették ezzel a lányt. – Ma lesz egy apró kis parti nálam, ha volna kedved, akkor gyere te is. Remélem, van rendes koktélruhád, mert különben ki fogsz lógni a sorból. Természetesen van. – vágta rá a lány, holott azt sem tudta, mi is az a koktélruha. Remek, akkor nyolcra jöhetsz is. – mosolyodott el Rebeka. – Most pedig mesélj magadról.
Mia azt sem tudta, hogy hol kezdje. Mindent elmondott töviről hegyire, mi a kedvenc színe, mi a hobbija, mi történt a családjával és mennyire nem szereti az anyját. Rebeka ezt mind őszinte figyelemmel hallgatta végig és még tanácsokat is adott a lánynak. Mia mérhetetlenül boldognak érezte magát. Végre talált egy igazán jó csoportot. Mikor délután hazaért, szóra sem méltatta anyját, mert még mindig haragudott rá, inkább feltúrta ruhásszekrényét, hogy találjon valamit a holnapi partira. Mióta Mia csak az eszét tudta, állandóan édesanyja kinőtt ruháit hordta, még akkor is, ha az az anyja idejében is ódivatúnak számított. Sajnos a jelenlegi helyzetükben nem tehették meg, hogy új ruhákat vegyenek, mert Rose keveset keresett, egyedül kellett gondoskodnia kettejükről. Mia eddig nem szégyellte magát öltözködési stílusa miatt, de most… Valamiért nagyon zavarta őt ez a sok régi kacat. Óvatosan kilopózott a konyhába, és fogott egy jókora összeget a rejtett pénzből. Feltétlenül kell neki egy új koktélruha, még ma. Majd maximum ő is besegít a munkába – gondolta magában. Egy óra alatt meg is fordult és egy meseszép ruhát vásárolt. Világoskék színű, egyberészes ruhát talált, melynek a szoknyarésze rojtos volt. Tökéletesen passzolt rá, és már alig várta, hogy megjelenhessen ebben a partin. Mielőtt még elkezdett volna készülődni benézett a hűtőbe, és mivel nem talált benne semmi ehetőt, csak romlott, penészes ételeket, visszacsukta és úgy döntött, hogy útközben fog magának venni valamit. Elérkezett az idő. Mivel Rose nem tartózkodott aznap este otthon, így Mia nem tudott kitől elkéretőzni. Hagyott a hűtőn egy üzenetet, amelyben biztosította édesanyját, hogy vigyázni fog magára és hamar otthon lesz. Nyolc órára megérkezett Rebeka házához. Jóval nagyobb épület volt, mint az övüké. Egy nagy medence terült el az udvarban, és méregdrága autók sorakoztak mindenütt. Miának leesett az álla. Ennyire modern házat még sosem látott. A kapu automatikusan nyílott, akárcsak a garázs ajtaja. Mikor meglátta a sokaság Miát, rögtön odafutottak hozzá, megölelték és megdicsérték új koktélruháját. Rengeteg finomsággal kínálták meg, nem is tudott választani. Rebeka egész végig vele töltötte az estét és olyan jól megértették egymást, mintha évek óta a legjobb barátnők lettek volna. Nemcsak Mia mesélte el minden titkát, hanem Rebeka is. Kiderült, hogy az apja régen drogdílerként tevékenykedett, innen származott az a rengeteg pénz. Egyszer, mikor az egyik gazdag kliense egy kétes ügylet miatt veszélyben érezte életét, Rebeka édesapjára íratta a cégét. Azóta oly nagy gazdagságban éltek, amilyenben soha azelőtt nem volt részük. Rebeka mindenesetre megeskette Miát, hogy ne mondja el
senkinek ezt a történetet. A lánynak eszébe se jutott ilyesmi, hiszen végre volt egy barátnője, akinek kiönthette a szívét. Egy hét alatt Mia annyira összebarátkozott Rebekával, hogy a lány már nem is foglalkozott annyit a többiekkel, mint azelőtt. Néhányan a csoportból ellenezték ezt a barátságot, mert tudták, hogy Neuwalder Mia szegény családból származott, és sosem fogja tudni követni az ő stílusukat, iramukat. Hogy az új baráti körének meg tudjon felelni, Miának az utóbbi időben egyre többet kellett az anyja pénztárcájához nyúlnia. Bűntudat nyomasztotta, mert tudta, hogy így nem fogják tudni kifizetni fővárosi lakásuk költségeit, de nem merte elmondani, hogy mit tett. Félt, hogy Rose a Rebekával kötött barátságot is el fogja rontani. Az utóbbi két napban Mia alig látta édesanyját, a nő ugyanis rengeteget túlórázott, és plusz munkákat is vállalt. Ahogy azt sejteni lehetett Mia erről is beszámolt Rebekának, aki megsajnálva őt, saját ruhatárából válogatott össze szoknyákat, felsőket, kabátokat. Mia először udvariasságból elutasította, de amint meglátta, hogy milyen szép ruhadarabokról van szó, rögtön elfogadta. Megköszönte, könny szökött a szemébe a lány jószívűsége miatt. A baráti kör többi tagja ezt már nem nézhette tétlenül. Valahogyan meg akarták akadályozni, hogy Mia továbbra is a társaság tagja maradjon. Kieszeltek hát egy tervet. Rebeka nagy szerelme, a szőke, kékszemű, tipikus popsztár alkatú Ben, vállalta, hogy elkezdi csapni a szelet Miának. Természetesen Mia nem tudott arról, hogy Rebeka milyen érzéseket táplál Ben iránt, mivel egy ideje szégyellte magát emiatt. A fiú anyagi háttere ugyanis az utóbbi időben eléggé bizonytalanná vált. Családja befektetett egy hatalmas üzletbe. A bizniszen sajnos rengeteget buktak, és azóta nem engedhettek meg már maguknak annyi mindent. A szőke herceg elcsípte iskola után Miát és beszélgetésbe elegyedett a lánnyal. Ő volt az első fiú, aki Miával egyáltalán szóba állt. Mia elvörösödött és zavarba jött, mikor Ben elhívta egy romantikus vacsorára. Rebeka nem sokkal a történtek után tudomást is szerzett erről, hatalmasat csalódott Miában. Amikor másnap meglátta, rá sem nézett, csak sértődötten elvonult. Mia pánikba esett a fejlemények során, és megpróbált beszélni barátnőjével. Rebekából egyszercsak kitört minden. -
Tudtad jól, hogy kibe vagyok szerelmes, mégis randira mész vele, hogy teheted ezt? – üvöltötte. Rebeka én nem tudtam, sosem mondtad, sajnálom… Pontosan tudtad! A többiek meséltek neked a kapcsolatunkról! Elmondták. Ha most megbocsájtasz, elmennék. A barátságunknak ezzel vége, és többet nem szeretnélek a közelemben látni, áruló! – Mia nem értette a helyzetet. Ő erről tényleg nem tudott. Sajnos Rebeka nem hitt neki, mert ő egyedül volt, a többi lány pedig ellene.
Szomorúság és a fájdalom lett úrrá rajta. Tudta, hogy csőbe húzták! Azt tartotta a legbántóbbnak, hogy Rebeka nem hitt neki. Egész nap Rebekáékat nézte messziről, és arról ábrándozott, bárcsak ott ülhetne most ő is és nevethetne velük. Új barátokat kezdett keresni, mert a magány most még elviselhetetlenebbül tört rá, és akárhányszor csak meglátta Rebekát, a sírás kerülgette. Megközelítette az alkoholfüggők körét. -
-
Bocsi, van valami erős piátok? – kérdezte idegesen. Mindenki egy emberként fordította oda a fejét. A banda nagymenője itt most a rocker kinézetű Eric volt, akinek a szemeiből is ki lehetett olvasni, hogy már elég sok alkohol kering az ereiben. Kicsit megingott, mikor felkelt a helyéről. Nálunk… vannak… szabályok. – válaszolt akadozva. Mindent megteszek. – felelte Mia félelem nélkül. Rendben… Chris! – intett az egyik srácnak. - Vedd… elő a pálinkát. – Nem kellett neki kétszer mondania, előkereste. Mia közben azt figyelte, hogy Chris még egész józannak tűnt. Chris elmagyarázta Miának, hogy legalább öt húzást kell a pálinkából innia. Mia
-
megragadta az üveget és egy hatalmasat kortyolt belőle. Nem számított arra, hogy ez ilyen égető érzést eredményez. Becsukta a szemét és a második után már nem is zavarta semmi. Úgy kellett elvenni tőle az üveget. Üdv a… klubban. – felelte Eric. Mia körül forgott a világ, azt sem tudta hirtelen, hogy hol van. – Próbáld magad… nem lebuktatni. Nem vállalunk… felelősséget. – Mia lassan bólintott. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a fejébe szálljon az alkohol. Mindenesetre utána nagyon jókedvű volt. Bármit hallott, nevetett rajta. Ilyen jól talán még sosem érezte magát.
Sikeresen bejutott a terembe, ivott egy kis vizet és evett egy szendvicset, hogy visszanyerje erejét. Mikor bejött a tanárnő, már kitisztult az elméje. Hirtelen minden aggályát levetkőzte és a kérdésekre kitűnően, bártan válaszolt. Jutalmaként a tanárnő beírt neki egy ötöst. Mia a mai napot is sikerként könyvelte el, igaz, hogy nem minden ment úgy, ahogy azt eltervezte, de összességében kitűnően érezte magát. Otthon Rose már mérgesen várta. Megtalálta azokat a ruhákat, amelyeket Rebekától kapott, és azt hitte, hogy Mia ezeket mind a saját pénzéből vette meg. Órákig tartó fejmosásban részesítette a lányt, majd megmondta neki, hogy ma nem mehet sehová. Mia csak azért sem hallgatott édesanyjára, már régóta torkig volt az anyja prédikációiból, abból, hogy mindenben korlátozva van. Ismételten kicsent valamennyit a dugipénzükből, majd kimászott az ablakon és elment az új barátaival bulizni. Rengeteg alkoholt ivott. Tombolt, táncolt és kiabált. Több fiúval is csókolózott. Az egész csapatot megnyerte magának a bevállalósságával már ezen az éjszakán. Önmagát is meglepte ezzel az akcióval. Hajnali kettőkor barátai haza kísérték, besegítették az ablakon, ahonnan kimászott, majd elköszöntek tőle. Amint Mia lefeküdt az ágyára, hirtelen hányinger kerülgette és ez az álmot azonnal kiverte a szemeiből. Alig tudott ezután aludni, pedig másnap korán kellett kelnie, ráadásul egy nagyon nehéz matekdolgozat várt rá. Hirtelen nagyon felidegesítette magát azon, hogy ilyen sokáig bulizott és hogy még mindig nem alszik. A sok alkohol felforgatta a gyomrát. Bűntudat mardosta a lelkét, de hamar legyűrte, amikor édesanyjára gondolt. Gyűlölte is meg szerette is, érthetetlen érzés keveredett benne. Megragadta a telefonját és felhívta édesapját. Kétségbeesett hangján George aggódni kezdett a lányért. George nem hiába hagyta el Rose-t, hiszen a nő elviselhetetlen volt. Megértette, hogy Mia miért éppen őt hívta fel a problémájával. Próbált neki segíteni, beszélgetett vele és megpróbálta megnyugtatni. Hirtelen az is kicsúszott a száján, hogy hozzáköltözhet a lánya. Mia szíve feldobogott, végre valahára nyugta lehetne, nem kapna minden nap fejmosást, és szeretné valaki őt. Apja sikeresen megnyugtatta, majd Mia mély álomba szenderült. A hét további napja is ugyanígy telt. Mia kiszökött, sokféle alkoholt kipróbált, sőt még azt is megtanították neki, hogyan kell letüdőzni a cigit. Valahogy megnyugtatta az a tény, hogy most éppen az ellenkezőjét teszi annak, amire az anyja büszke lenne. Vadnak és szabadnak érezte magát, olyannak, akinek senki sem szabhat határt. A maga tizenöt évével nem is tudhatta, hogy milyen rosszat tesz magával és az életével. De most épp ez tette őt boldoggá, ez éltette. Éjszaka megint felhívta édesapját, aki már várta is a hívását. Jól elbeszélgettek, de az apa nagyon aggódott a lánya miatt. Még veszélyes lehet számára, hogy ilyen bandába került. Mia egyre több pénzt, és időt ölt bele a bulizásba és kezdett jóformán elzülleni. Az édesanyja pedig gürcölt egész nap, hogy el tudja tartani magát és a lányát, nem ért rá a lánya lelki gondjaival foglalkozni. Egyszer viszont volt férje felhívta. Beszámolt neki az előző esti telefonbeszélgetésről. Rose nem akart hinni a fülének. Az ő lánya nem lenne képes ilyen butaságra! – gondolta magában. Este, mikor épp sikerült Miát elcsípnie, kérdőre vonta a megtakarított pénz eltűnéséért. Mia csak megrántotta a vállát, semmi érdeklődést nem mutatott. Mikor Rose rákérdezett, hogy cigizik–e, a lány belenézett a szemébe és mérgesen mondta, hogy igen, majd elfutott. A szobájában felkapta az óriási bőröndjét, bár nem értette, hogy miért tartanak itthon ekkorát, mert amennyi értékük van, az beleférne egy táskába is. Megragadta az összes ruháját,
tanszerét, és kiment a konyhába, ahol közölte az anyjával, hogy George-hoz akar költözni. Rose nem engedte ezt meg, elkobozta a telefonját, a bőröndjét és bezárta a szobájába. Mia felbőszülten kimászott az ablakon és sírva futott el Erichez. Elmondott neki mindent, de a fiút egyáltalán nem érdekelte, csak csókolgatta és simogatta, ahol csak érte. Aztán egyre erőszakosabban bánt Miával. Mikor Mia eltolta magától, ő jobban megszorította a kezét és még akaratosabban kezdte csókolgatni. Mia sikoltozott, Eric pedig ütni kezdte. Végül az erőszakoskodásnak Chris vetett véget - aki aznap Erickel szervezte a másnapi bulit - kimentve onnan Miát. Mia azt a tanácsot kapta Christől, hogy a jövője érdekében szakadjon ki ebből a körből. Mia nem felelt semmit, csak sírt. Nem tudta feldolgozni az eseményeket. Teljesen összezavarodott. Az anyját most már nem bírta elviselni és gyűlölte, ismét kitaszították a baráti társaságából, pedig újra megkedvelt mindenkit. Nem volt hol laknia, pénzt sem hozott magával. Az éjszaka kellős közepén elindult megkeresni édesapját. Fogalma sem volt, hogy pontosan hol lakik, de elindult. Az egyik társasház kapucsengőjénél meglátta George nevét és szíve gyorsabban kezdett el verni. Megnyomta a csengőt, könnyei záporoztak és kétségbeesetten szólogatta apját, aki lerohant érte. Mia minden gondját elmondta neki. Édesapja nem akarta felengedni, mert egyáltalán nem gondolta komolyan, hogy Mia hozzá költözzön. Az apuka most már új életet kezdett, egy másik nővel, aki nem Mia édesanyja. Nem akarta, hogy ez újabb lelki sérülést okozzon a lányának. Mia viszont addig erősködött, ameddig fel nem mehetett. Szemei kitárultak, mikor meglátta George új élettársát. Nem hitt a szemének. Édesanyjának húgával találta szemben magát. Mia édesapja is megtorpant, mikor észrevette, hogy a lánya rájött, kiért hagyta ott Rose-t. Mindketten megeskették Miát, hogy nem fogja elmondani Rose-nak. Mia most már végképp összeomlott. Nem találta a helyét. Az apja nem fogadta be, az anyja megkeserítette az életét, nem volt egy barátja sem, és nem tudta, hogy miért él még ezen a Földön. Minden összeomlott, amiben eddig reménykedett. Másnap reggel az iskolában úgy viselkedett, mint egy élőhalott. Csak azt tudta, hogy barátokat kell keresnie. Ezért óvatosan közelebb ment a drogosok köréhez, akik nem akartak hinni a szemüknek. Mia addig mondta a magáét, ameddig meg nem kapta a próbatételt. Egy asztalra hosszú csíkban fehér pórt szórtak ki neki. Elmondták, hogy mit kell vele csinálni, majd Mia elkezdte felszívni. Mikor az utolsó porszemet is felszívta, a feje iszonyatosan el kezdett fájni, minden testrésze akaratlanul is remegni kezdett, nem tudta irányítani magát. Összeesett a földön. Mindenki sikítozva futott egy tanárért, és hívták a mentőket. Mia nem tudta, hogy mi történik körülötte, elájult. Két nap múlva már teljesen jól érezte magát. Az orvosok az utolsó pillanatban meg tudták menteni az életét. Ez az incidens új irányba terelte a jövőjét. Az édesanyja is megváltozott, törődő szemekkel pillantott lányára, és végre anya-lánya módjára beszélgethettek egymással. Mia most érezte úgy, hogy megbízik Rose-ban, és hogy rá mindig számíthat, még ha óriási hibát is követ el. Valamelyest kellemetlenül érezte magát, mert az édesanyjának elég sok időbe telt, mire észrevette, hogy hatalmas gondjai vannak, de megérte. George is meglátogatta, és a lelkére kötötte, hogy sose keveredik veszélybe. Mia most már belátta hibáját. Rájött, hogy így csoportok nélkül is van értelme az életnek. Miután kiengedték a kórházból, csak a tanulásra koncentrált. A többi ember olyan volt számára, mint a levegő, meg sem látta őket, meg sem hallotta, amit mondtak neki. Az esetet követő hét pénteki napján ismét egyedül maradt otthon, de nem csüggedt el, eltervezte, hogy most nem csinál semmit, csak a televíziót fogja bámulni. Ennyi izgalom egész életére elegendő lesz – gondolta magában. Sem Eric hívására nem reagált, sem Rebeka bocsánatkérő üzeneteit nem nézte meg. Ismét benézett a hűtőbe, bár nem számított arra, hogy lesz is benne valami. Amikor kinyitotta, meglepődve tapasztalta, hogy tele volt mindenféle finomsággal. Nem tudott választani: joghurtot, gyümölcsöt, fagylaltot, tejet, zöldséget, sajtot, tojást, szalámit talált benne. Miután a fagylalt mellett döntött, leheveredett a kanapéra és nem csinált semmit. Ismeretlen érzés kerítette hatalmába: a boldogság. Mia sorsa attól a naptól pozitív irányba változott meg. Huszonöt éves korára már jól kereső üzletasszonyként tevékenykedett, mindenki elismerte a tehetségét, tisztelettel beszéltek
hozzá és róla. Talán senki sem lepődik meg, ha azt mondom, hogy Mia többi iskolatársának az élete cseppet sem alakult ilyen ígéretesen...
