DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS
VÍGH TÍMEA
PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR KESZTHELY
2012
1
PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR
NÖVÉNYTERMESZTÉSI- ÉS KERTÉSZETI TUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA
ISKOLAVEZETŐ: Dr. Kocsis László egyetemi tanár
TÉMAVEZETŐ: Dr. Kazinczi Gabriella egyetemi tanár
GYOMIRTÁSI TECHNOLÓGIÁK HATÁSA HERBICID TOLERÁNS NAPRAFORGÓ HIBRIDEKRE
DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS
Készítette: VÍGH TÍMEA
KESZTHELY 2012
2
GYOMIRTÁSI TECHNOLÓGIÁK HATÁSA HERBICID TOLERÁNS NAPRAFORGÓ HIBRIDEKRE Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta: VÍGH TÍMEA Készült a Pannon Egyetem Növénytermesztési és Kertészeti Tudományok Doktori iskolája keretében Témavezető: Dr. Kazinczi Gabriella Elfogadásra javaslom (igen / nem) ………………………. (aláírás) A jelölt a doktori szigorlaton ........%-ot ért el,
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: Dr. Nádasyné Dr. Ihárosi Erzsébet
igen /nem ………………………. (aláírás)
Bíráló neve: Dr. Reisinger Péter
igen /nem ………………………. (aláírás)
A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …..........%-ot ért el. ………………………….
Keszthely, 2013.
a Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minősítése…................................. ………………………… Az EDHT elnöke 3
TARTALOMJEGYZÉK
1. KIVONATOK
6
1.1. Magyar nyelvű kivonat
6
1.2. Abstract
8
1.3. Auszug
10
2. BEVEZETÉS
12
3. SZAKIRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ
14
3.1. A napraforgó rendszertana, eredete
14
3.2. A napraforgó elterjedése, jelentősége
15
3.3. A napraforgó nemesítése
21
3.3.1. Herbicid rezisztencia
24
3.4. A napraforgó gyomnövényzete
28
3.5. A napraforgó gyomszabályozása
33
3.5.1. Gyomszabályozás fogalma, módszerei
33
3.5.1.1. Agrotechnikai gyomszabályozás
34
3.5.1.2. Mechanikai gyomszabályozás
36
3.5.1.3. Vegyszeres gyomszabályozás
36
3.5.1.3.1. Herbicid tolerancia
43
3.5.1.3.1.1. Imidazolinon rezisztencia
46
3.5.1.3.1.2. Szulfonil-karbamid rezisztencia
48
4. ANYAG ÉS MÓDSZER
50
4.1. Szabadföldi kisparcellás kisérletek
50
4.1.1. 2007-ban beállított kísérletek
54
4.1.2. 2008-ben beállított kísérletek
56
4.1.3. 2009-ben beállított kísérletek
59
5. EREDMÉNYEK
62
5.1. 2007-es év kísérletének eredményei
62
5.1.1. Fitotoxikus tünetek értékelése
62
5.1.2. Herbicid kezelések hatása a kaszattermés alakulására
66
5.1.3. Herbicid kezelések hatása az olajtartalom alakulására
69
4
5.1.4. Herbicid kezelések hatása az olajtermés alakulására
72
5.1.5. Herbicid kezelések gyomirtó hatásának értékelése
75
5.2. 2008-as év kísérletének eredményei
84
5.2.1. Fitotoxikus tünetek értékelése
84
5.2.2. Herbicid kezelések hatása az olajtartalom alakulására
85
5.2.3. Herbicid kezelések gyomirtó hatásának értékelése
89
5.3. 2009-as év kísérletének eredményei
98
5.3.1. Fitotoxikus tünetek értékelése
98
5.3.2. Herbicid kezelések hatása a kaszattermés alakulására
99
5.3.3. Herbicid kezelések hatása az olajtartalom alakulására
103
5.3.4. Herbicid kezelések hatása az olajtermés alakulására
107
5.3.5. Herbicid kezelések gyomirtó hatásának értékelése
111
6. KÖVETKEZTETÉSEK
121
6.1. A herbicid kezelések fitotoxikus hatása a napraforgó hibridekre
121
6.2. Herbicidek hatása a kaszattermések alakulására
122
6.3. Herbicidek hatása a kaszattermések olajtartalmára
123
6.4. Herbicidek hatása a kaszattermések hektáronkénti olajtermésére
123
6.5. Herbicid kezelések hatása a gyomnövényzetre
124
7. ÖSSZEFOGLALÁS
126
8. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
132
9. SZAKIRODALOM JEGYZÉK
133
10. ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
146
10.1. Magyar nyelvű tézispontok
146
10.2. Angol nyelvű tézispontok
148
5
1. KIVONATOK 1.1. Magyar nyelvű kivonat A napraforgó posztemergens gyomirtása régóta megoldatalan feladatnak számít a mezőgazdasági termelők körében. Az elmúlt években a növénynemesítésnek köszönhetően új hibridek előállítására és termesztésbe vonására került sor, melynek eredményeképpen megjelentek a CLEARFIELD-technológia (IMI), illetve a tribenuron-metil (SU) toleráns napraforgó hibridek. Ezen technológiák alkalmazásával lehetőségünk van a kétszikű gyomnövények ellen állományban is védekeznünk. A dolgozat célja a herbicid toleráns napraforgó hibridek gyomirtási technológiájának kipróbálása és összehasonlítása volt. Céljaink megvalósítása érdekében 2007-2009 között, három egymást követő évben szabadföldi kisparcellás kísérleteket végeztünk Szeged környékén. Nagy hangsúlyt fordítottunk a kísérletek alkalmával kijuttatott posztemergens (POSZT) herbicidek által okozott fitotoxikus tünetekre, valamint a gyomirtó hatás értékelésére. Betakarítások alkalmával kaszattermést és laboratóriumi körülmények között olajtartalmat mértünk. 2007-ben csak a posztemergens technológiák összehasonlítására került sor, preemergens (PRE) alapkezekések nélkül. 2008-2009-es években már indokoltnak tartottuk a preemergens alapkezelések kijuttatását is, így kísérleti parcelláink már PRE és POSZT kezelésekben és kombinációiban is részesültek. Fitotoxikus tünetek vizsgálatakor a fő hangsúlyt a posztemergens tehnológiák figyelembe vételével végeztük. Megfigyeléseink a kijuttatást követő 7., 14. és 21. napon történtek, amikoris az IMI napraforgó esetében dózistól függő sárgulást „Yellow flash” és növekedés gátlást tapasztaltunk, amely a 21. napon történt megfigyelés alkalmával már nem mutatott színelváltozást és a növekedésbeli különbségek is a virágzás idejére normalizálódtak. Az SU napraforgó estében sem fitotoxikus tüneteket, sem növekedés gátlást nem tapasztaltunk. A kaszattermés tekintetében a dózisok emelkedéseinek arányában terméscsökkenést figyeltünk meg, főleg a 2007-ben a normál és a három szoros dózissal kijuttatott posztemergens technológiák esetében.A termésátlagot – az alapkezelésektől függetlenül – az imazamox és tribenuron-metil hatóanyagú normál és dupla dózisú kezelések nem befolyásolták jelentősen.
6
A kaszatok olajtartalmát az imidazolinon toleráns napraforgó hibridek esetében a herbicidkezelések – a kapálatlan, gyomos kontrollhoz képest – szignifikánsan nem befolyásolták. AZ SU hibrid esetében a tribenuron-metil normál és dupla dózisa osztott kezelésben szignifikáns eltéréseket okozott a kontrollhoz képest. A kaszatok hektáronkénti olajtermését az imidazolinon toleráns napraforgó hibridek esetében a herbicidkezelések – a kapálatlan, gyomos kontrollhoz képest – szignifikánsan nem befolyásolták. AZ SU hibrid esetében a tribenuron-metil hatóanyag a preemergens kijuttatást követően normál dózisban és a normál dózis osztott technológiájában kijuttatva szignifikáns különbséget eredményezett a gyomos kontrollhoz képest. A gyomirtó hatás értékelésekor a 2007-es év tapasztalatai alapján megállapítottuk, hogy eredményesen csak a PRE és POSZT technológiák összevonásával érhetünk el jó eredményeket, ugyanis a posztemergens herbicidek kijuttatásakor a gyomnövények fenológiai állapota már előrehaladott lehet, így azokat teljes mértékben kiírtani nem tudjuk. Kizárólag a szik-4 leveles állapotú gyomok ellen van hatása, mert később (6-8 leveles állapot) a herbicid hatékonyság erőteljesen csökken és a gyomok egy része regenerálódhat, pár hét elteltével újrahajthat. Ennek megfelelően a 2008-2009-es években a preemergens technológiák szükségessége mellett döntve a termelők által a leggyakrabban használatos herbicideket és kombinációikat juttattuk ki. Gyomirtási eredményeinket figyelembe véve elmondható, hogy nélkülözhetetlen a PRE alapkezelés és ezzel egyenes arányban a POSZT technológia használata is, mert a gyomnövények folyamatos kelése szükségessé teszi. A három kisérleti év (2007-2009) átlagában elmondható, hogy ha sikeresek akarunk lenni a napraforgó termesztésben fontos, hogy fogékonyak legyünk az újabbnál újabb technológiák és újdonságok kipróbálására, mert az eredményesség kérdése ettől függ. A herbicid toleráns technológiák használatának lehetőségével új út nyílt meg a napraforgót termesztők előtt, mert most már képesek vagyunk „gyéríteni” gyomkészletünket állományban is. Vizsgálatunkban választ kerestünk arra, hogy az alkalmazott gyomirtási technológiák csökkentik-e a napraforgó kaszattermését (t/ha), befolyásolják-e a napraforgó olajtartalmát (%), illetve csökkentik-e a napraforgó olajtermését (kg/ha) ? Mindhárom esetében elmondható, hogy biztonságosan alkalmazhatóak ezen posztemergens herbicidek, mert azok érdemben nem befolyásolják a termés mennyiségi és minőségi paramétereinek alakulását.
7
1.2. Abstract Post-emergent weed control of the sunflower has been an unsolved issue among agricultural growers for a long time. As a result of plant improvement over the past couple of years, new hybrids have been developed and introduced, which resulted in the emergence of the CLEARFIELD-technology (IMI), and also the appearance of tribenuron-methyl tolerant (SU) sunflower hybrids. The application of these technologies allows us to provide protection for crops against dicotyledonous weeds. The objective of the thesis was to test and compare weed control technologies applied to herbicide tolerant sunflower hybrids. To this end, small plot field trials were performed in three consecutive years, from 2007 to 2009, near Szeged. Special attention was paid to phytotoxic symptoms produced by the post-emergent (POSZT) herbicides applied in the course of trials, and also to assessing herbicide efficiency. During gathering, achene yield was measured and oil content was determined in laboratory. In 2007, we only compared post-emergent technologies without basic pre-emergent (PRE) treatment. In the years 2008 and 2009, the application of basic pre-emergent treatment appeared reasonable, thus the trial plots were subjected to PRE and POST treatments, and also to their combinations. While studying phytotoxic symptoms, we focused on the application of post-emergent technologies. Observations were made on day 7th, day 14th, and day 21th after delivery, with a dose-dependent yellow flash developing in IMI sunflower, along with an inhibition of growth. During observation made on day 21, no change in colour was noted, and the difference in growth appeared to level out by the time of blossoming. As far as the SU sunflower is concerned, neither phytotoxic symptoms, nor growth inhibition was noted. As regards achene yield, a drop was noted in proportion to an elevation of the doses applied, which was especially explicit in the case of post-emergent technologies with a delivery of threefold doses in 2007. The application of normal and double doses of imazamox and tribenuron-methyl as active ingredients failed to considerably affect average yield, regardless of the basic treatments performed. Oil content of achenes in the case of imidazolin resistant sunflower hybrids did not appear to be significantly affected by herbicide treatments, in comparison with uncultivated weedy 8
control plots. Normal and double doses of tribenuron-methyl applied in a split treatment to the SU hybrid appeared to produce significant differences, compared with the control plants. Out of imidazolinone tolerant sunflower hybrids, the oil yield of achenes per hectare of two hybrids did not appear to be significantly affected by herbicide treatments, as compared to the uncultivated weedy control plants. At SU hybrid following the pre-emergence application of active ingredient tribenuron-methyl in normal doses and the application of normal doses using the split technology, a significant difference compared to weedy control plants was recorded. As suggested by an evaluation of herbicide efficiency performed in 2007, favourable results can be expected only when PRE and POST technologies are applied jointly, owing to the fact that weeds may reach a stadium development which may render the application of postemergent herbicides belated. It may be applied effectively only against weeds at the four cotyledon stage, because herbicide efficiency at a later stage (6-8 cotyledons) drops significantly. As a result, we decided on admitting the need for the application of pre-emergent technologies in 2008 and 2009, and delivered herbicides and their combinations that were most frequently applied by growers. It can be stated on the basis of our results attained in the area of weed control that continuous emergence of weeds requires the application of both PRE basic treatment and a commensurate POST technology.
9
1.3. Auszug Die post-emergente Unkrautbekämpfung betrachtet man in landwirtschaftlichen Kreisen seit langem als ein unlösbares Problem. In den vergangenen Jahren wurden dank der Züchtungsverfahren neue Hybride gewonnen und angebaut, aus denen die CLEARFIELDTechnologie (IMI) bzw. Tribenuron-Methyl (SU) tolerante Sonnenblumen-Hybride resultierten. Durch die Anwendung dieser Technologien besteht die Möglichkeit sich auch im Erntebestand gegen das Dikotyl-Unkraut zu schützen. Das
Ziel
der
Arbeit
war
die
Prüfung
und
der
Vergleich
der
Unkraut-
bekämpfungstechnologie bei Herbizid toleranten Sonnenblumen-Hybriden. Im Interesse der Realisierung unserer Ziele haben wir zwischen 2007 und 2009, in drei aufeinanderfolgenden Jahren in der Umgebung von Szeged Freilandversuche in Kleinparzellen durchgeführt. Wir haben während der Versuche ein besonderes Augenmerk auf die phytotoxinen Erscheinungen, die durch die post-emergenten (POST) Herbizide verursacht wurden sowie auf die Bewertung der Wirkungen der Herbizide, gerichtet. Bei der Ernte haben wir die Achäne und im Labor den Ölgehalt gemessen. In 2007 wurden nur post-emergente Technologien, ohne pre-emergente (PRE) Behandlungen verglichen. In den Jahren 2008 und 2009 hielten wir es nunmehr für begründet, auch pre-emergente Behandlungen durchzuführen. So erhielten unsere Versuchsparzellen PREund POST-Behandlungen sowie Kombinationen derer. Die phytotoxinen Erscheinungen haben wir hauptsächlich unter Berücksichtigung der post-emergenten Technologien untersucht. Die Erscheinungen wurden von uns am 7., 14. und 21. tag nachdem die Herbizide angewendet wurden, untersucht, als wir im Falle der IMI Sonnenblume eine dosisabhängige Welkung „Yellow flash” und Wachstumshinderung feststellten. Die Beobachtungsergebnisse am 21. tage zeigten keine Farbänderung mehr, während sich die Wachstumsunterscheide bis zur Blütezeit normalisierten. Im Falle der SU-Sonnenblume zeigten sich weder phytotoxine Erscheinungen noch Wachstumshinderungen. In Betracht auf die Achäne hatten wir mit der Erhöhung der Dosis einen Rückgang des Ertrags – insbesondere in 2007 im Falle der post-emergenten Technologien, die in normaler und dreifacher Dosis eingesetzt wurden, zu verzeichnen. Durch die Behandlungen mit dem Wirkstoff Imazomax
und
Tribenuron-Methyl
in
einfacher
und
doppelter
Dosis
wurde
Ertragsdurchschnitt – unabhängig von den Basisbehandlungen – nicht erheblich beeinflusst. 10
der
Der
Ölgehalt
der
Achaenien
wurde
im
Falle
der
Imidazolinon
toleranten
Sonnenblumenhybride durch die Behandlung mit Herbiziden – im Vergleich zur unkultivierten Kontrollpflanzen – nicht signifikant beeinflusst. Tribenuron-Methyl hat in einer getrennten Behandlung mit einfacher und doppelter Dosis im Vergleich zu den Kontrollpflanzen signifikante Abweichungen verursacht. Der Ölertrag der Achaenien je Hektar wurde im Falle der Imidazolinon toleranten Sonnenblumenhybride durch die Herbizidbehandlungen – im Vergleich zu den unkultivierten Kontrollpflanzen – nicht signifikant beeinflusst. Der Tribenuron-Methyl-Wirkstoff hat nach der präemergenten Behandlung in einfacher Dosis und in einfacher Dosis mit getrennter Technologie behandelt im Vergleich zur unkultivierten Kontrollgruppe einen signifikanten Unterschied gezeigt. Bei der Bewertung der Wirkung von Herbiziden haben wir aufgrund der Erfahrungen von 2007 festgestellt, dass wir nur mit der vereinigten Anwendung der PRE- und POST-Technologien gute Ergebnisse erzielen können; da der phenologische Zustand des Unkrauts zum Zeitpunkt der Anwendung von post-emergenten Herbiziden bereits fortgeschritten sein kann. Sie sind ausschließlich auf vierblättriges Unkraut von Wirkung, da später (in einem Zustand mit 6 bis 8 Blättern) die Wirkung der Herbizide stark zurückgeht. Demzufolge haben wir in den Jahren 2008 und 2009 – während wir uns für die Notwendigkeit der pre-emergenten Technologien entschieden haben, die von den Pflanzenzüchtern am meisten verwendeten Herbizide und deren Kombinationen eingesetzt. Unter Beachtung unserer Unkrautbekämpfungsergebnisse können wir sagen, dass die fortlaufende Unkrautbekämpfung den Einsatz der PRE-Behandlung und damit im gleichen Verhältnis die Anwendung der POST-Technologie ebenfalls erforderlich macht.
11
2. BEVEZETÉS A napraforgó az őszi búza és a kukorica után hazánkban a harmadik legnagyobb vetésterületen termesztett szántóföldi növény, a legfontosabb és legnagyobb területen termesztett olajos növényünk. Növényvédelmi szempontból odafigyelést és szakértelmet igényel, mert gyomirtása régóta különösen nehéz feladat. A klasszikus vetésváltásban – melybe a napraforgó kitűnően illeszkedik - a kalászos gabonát követi, ilyenkor tudunk védekezni vegyszeresen az amúgy is nehezen írtható évelő kétszikű gyomnövények ellen. A napraforgó közismerten jó gyomelnyomó
képessége
ellenére
fejlődésének
első
4-6
hetében,
35-40
cm-es
állománymagasságig fokozottan érzékeny a gyomosodásra. Sok tényezőt kell figyelembe venni, hogy a gyomirtás megfelelő legyen. Ennek érdekében a gyomirtó szereket a talaj típusa, talajelőkészítés minősége, humusztartalma, az elővetemény szármaradványa, valamint a tábla gyomfertőzöttsége alapján kell kiválasztani. A napraforgó termelőknek igen kevés herbicid áll rendelkezésre a kétszikű gyomok ellen. Ebből adódóan a napraforgó gyomirtásának kritikus pontja az egyéves és évelő kétszikű gyomok ellen végzett állománykezelés. Különös figyelmet kell fordítani a kétszikű egyéves gyomok ellen hatékony herbicidekre, mivel nagy részük csak helyzeti szelektivitás alapján használható napraforgóban. Az elmúlt években a napraforgó növénynemesítésnek köszönhetően új hibridek előállítására és termesztésbe vonására került sor, melynek eredményeképpen napjainkban már egyre nagyobb területen termesztenek herbicid toleráns napraforgó hibrideket. A termelők jelentős hányada választja a 2005-ben forgalomba került imazamox hatóanyaggal szemben rezisztens napraforgó hibrid felhasználása mellett alkalmazott CLEARFIELD technológiát, valamint a tribenuron-metil toleráns napraforgó hibrideket, melyek előnye, hogy olyan helyekre is lehetségessé vált a napraforgó vetése, ahol eddig a tábla gyomfertőzöttsége miatt nem lehetett napraforgót termeszteni. Mindemellett a fitotoxicitás veszélye nélkül tudjuk ezeket a széles hatásspektrummal rendelkező herbicideket állományban kipermetezni. A gyomok fejlettségére kell csupán odafigyelnünk, a napraforgó fenológiai állapota nem döntő. Mindkét gyomirtási technológia előnye, hogy elsősorban a kétszikű gyomok ellen igazán hatásos, mely azelőtt nem volt megoldott. Egyre jelentősebbé vállik és nagyobb igény mutatkozik a herbicid toleráns napraforgók iránt, melyek a hagyományos nemesítés útján jöttek létre. A technológiák bevezetésének 12
sikerességét mutatja, hogy az elmúlt években emelkedő tendenciát mutatott a herbicid toleráns napraforgók iránti kereslet a termelők részéről. A CLEARFIELD (imidazolinon toleráns a továbbiakban: IMI) vetésterülete emelkedett az előző évekhez képest és elérte az össz terület több mint felét, 300 ezer hektárt. A tribenuron-metil (továbbiakban: SU) toleráns piaca csökkent, vetésterülete mindössze 35 ezer hektárt ért el a 2011-es évben. A dolgozat célja a herbicid toleráns napraforgó hibridek gyomirtási technológiájának kipróbálása és összehasonlítása volt, különös tekintettel a kaszattermés mennyiségi és minőségi alakulására. Ezen belül nagy hangsúlyt fordítottunk a kísérletek alkalmával kijuttatott posztemergens herbicidek által okozott fitotoxikus tünetekre, valamint a gyomirtó hatás értékelésére. Betakarítások alkalmával kaszattermést és laboratóriumi körülmények között olajtartalmat mértünk. Céljaink megvalósítása érdekében 2007-2009 között, három egymást követő évben szabadföldi kisparcellás kísérleteket végeztünk Szeged környékén. A napraforgó táblák kétszikű gyomnövényekkel voltak fertőzöttek és parcelláink csak őszi és tavaszi műtrágyázásban részesültek. Célunk, hogy bebizonyítsuk és alátámasszuk, hogy a két technológia tökéletesen alkalmas a napraforgó posztemergens gyomirtására. A vizsgálatok célja tehát összetett volt: -
a herbicid toleráns napraforgó hibridek gyomirtási technológiájának kipróbálása és összehasonlítása,
-
herbicid tolerancián alapuló technológia összehasonlítása a hagyományossal,
-
a posztemergeens herbicidek fitotoxicitásának értékelése,
-
választ kerestünk arra, hogy az alkalmazott gyomirtási technológiák csökkentik-e a napraforgó kaszattermését (t/ha),
-
az alkalmazott gyomirtási technológiák befolyásolják-e a napraforgó olajtartalmát (%),
-
az alkalmazott gyomirtási technológiák csökkentik-e a napraforgó olajtermését (kg/ha),
-
az egyes készítmények és kombinációik gyomirtó hatásának vizsgálata.
13
3. SZAKIRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ 3.1. A napraforgó rendszertana, eredete A napraforgó tudományos neve Helianthus annuus L. (syn. H. indicus) Linnétől származik, amely Species plantarum című korszakalkotó művének megjelenése (1753) óta változatlan formában maradt fenn (FRANK, 1999). A napraforgó (Helianthus annuus L.) a zárvatermők törzsének (XIV. Angiospermae) kétszikűek (Dicotylenpsida) osztályához, a Rhoeadales-Asterales ágazat Asterales rendjének Compositae családjához tartozik. A Composite családon belül a Tubuliflorae alcsaládba, a Helianthae tribusba és a Helianthus genusba sorolható (SZENDRŐ, 1980). Vranceanu a Helianthus nemzetség leghelyesebb és legreálisabb elemzését teszi lehetővé. Négy fajcsoportot különít el, melyek: I. Annui (14 faj), II. Ciliares (6 faj), III. Divaricati (30 faj) és IV. Fructicosi (18 faj). A Helianthus nemzetség n = 17 kromoszóma számmal jellemezhető, beleértve a diploid, a tetraploid és a hexaploid fajokat is. A Helianthus annuus termesztett napraforgó az Annui fajcsoport fajai között található és elsősorban Észak-Amerika délnyugati részéről származik. A négy fajcsoport földrajzi elhelyezkedése (Heiser után) a 1. ábrán látható (IZSÁKI-LÁZÁR, 2004).
1. ábra: A napraforgó eredete: a négy fajcsoport (szekció) földrajzi elhelyezkedése (IZSÁKI, 2004). 14
A napraforgó őshazája, származási centruma Észak-Amerika, közelebbről Észak-Mexikó és Nebraska közötti terület. Az ott élő indiánok már ősidők óta ismerték és termesztették a napraforgót (LÁNG, 1970). A napraforgó származási helye az első fellelhető irodalmi források szerint Peru (SZENDRŐ, 1980). Ma már kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a napraforgó Észak-Amerika nyugati részéről -beleértve Mexikó északi részét is- származik, amint azt a múlt század végén Decaisne (HEISER nyomán, 1951), Pickering és Asa Gray (BUKASZOV nyomán, 1930) megállapították. Ezt támasztják alá az összes botanikai, archeológiai, történelmi és etnológiai bizonyítékok (VRANCEANU, 1977). Az archeológiai anyagokra támaszkodó paleobotanikai kutatások a Helianthus annuus L. elsődleges géncentrumaként az Észak-Amerika 32-52. szélességi fokai közé eső területek nyugati részét jelölik meg (LEPPIK, 1971, ZEVENZHUKOVSKY, 1975; HEISER, 1976; CARTER, 1980). RIESEBER-SEILER (1990) genomikai kutatásai (DNS-szekvenálás) alapján bízvást mondhatjuk, hogy napraforgó – mint az egyik legfontosabb, az étkezési olaj alapanyagát adó ipari növényünk- elsődleges (primer) géncentruma Észak- Amerika 32-52. szélességi foka közé eső terület nyugati részére tehető (ROMHÁNYIVÁGVÖLGYI, 2007).
3.2. A napraforgó elterjedése, jelentősége A napraforgó feltételezések szerint több úton érkezhetett Európába. Egyes kutatók spanyolokat, míg mások rajtuk kívül az angolokat és a franciákat is megemlítik (SZENDRŐ, 1980). A Helianthus annuus a XVI- XVIII. sz. között vált ismertté és terjedt el Európában (FRANK, 1999). A XVI. századi botanikusok leírásai szerint az Európába behozott napraforgónak több változata létezett, a száruk bíborvörös, míg a kaszat fekete, tarka, bíbor és fehér színű volt (SELMECZI KOVÁCS, 1985). Feltehetően különböző időben, több típus került kontinensünkre,
nemcsak
Mexikóból,
hanem
Észak-Amerika
keleti
vidékeiről
is.
Valószínűsíthető, hogy nemcsak a H.annuus termesztett változata, hanem annak mexikói vad alakjai, valamint a H. multiflorus és a közeli rokon Tithonia nemzetség egyes fajai is köztük voltak (VRANCEANU, 1974). A napraforgót 1569 óta termesztik Európában (PETHE, 1805). Kezdetben a napraforgót, mint dísznövényt kezelték és esztétikai értéke miatt parkokban, kertekben termelték. Megnyerő 15
virágzáskori megjelenése még Vincent Van Gogh festőművészt is megihlette. Nemcsak a spanyol kertekben volt népszerű, de gyorsan megjelent Belgiumban, Franciaországban, Angliában, Németországban és rövid idő alatt eljutott Kelet- Európába, Oroszországba is (SZENDRŐ, 1980). Hazánkban 1812 után kezdték termeszteni (LÁNG, 1976). Az országos vetésterület a háború vége felé az összes szántóterület 2%-át tette ki, és a napraforgó, mint kultúra a 14. helyre került (FRANK, 1999). A II. világháborút megelőző évtizedekben csak mint az üzemi táblák szegélynövénye szerepelt (2000-6000 ha/év) (PEPÓ et al., 2005). A napraforgó termesztésének több mint fél évszázados hagyományai vannak. A magyarországi napraforgó-termesztés történetében a legnagyobb vetésterületek az ötvenes évek elején voltak. Termesztésének „reneszánszát” az 1970-es évek közepétől keltezhetjük. 1974-ben ugyanis a Bácsalmási Állami Gazdaság Napraforgó termesztési Rendszere (BNR) francia és jugoszláv licence alapján Európában negyedikként (Franciaország, Jugoszlávia és Románia után) megkezdte a napraforgó hibridek hazai felszaporítását, és ezzel az ország teljes napraforgó vetőmag-szükségletének biztosítását (HORVÁTH et al., 2005). Hazánkban a napraforgót régebben az igénytelen növényekhez sorolták, és nagyobbrészt csak gyengébb talajokon termesztették. Eleinte utak, kukorica- és burgonyatáblák szegélyezésére vetettek csupán néhány sort, később, a központi utasítások hatására a más növény számára nem kielégítő területeket hasznosították vele. A hibridek elterjedése és a teljes gépesítettség hatására ez a szemlélet már teljesen megszűnt, és jelenleg a napraforgó az egyik legfontosabb ipari növényünk (RADICS, 2003). Növényi olajok világkereskedelmi helyzetét figyelembe véve a napraforgó olaja az első helyen áll (PANIEGO et al., 2007). A világ legfontosabb napraforgótermelő országai között Magyarország a növény vetésterületét tekintve csak a 12-15. helyen áll. A legnagyobb területen Oroszországban (5,6 millió ha), Ukrajnában (4,2 millió ha), Argentínában (1,8 millió ha) termesztik a napraforgót (PEPÓ, 2011). Az európai napraforgó-termesztés súlypontját a közép-és kelet-európai országok jelentik (FRANK-SZENDRŐ, 2012). A napraforgó a búza és a kukorica után a harmadik legnagyobb területen termesztett növényünk (TÉRMEG, 2011). Nagy olajtartalmú hibrid és fajta- napraforgókat, valamint kisebb olajtartalmú, hosszabb szárú, vegyes hasznú napraforgókat egyaránt termesztünk. Az ország területének legnagyobb részén termeszthető (MAGDA-MARSALEK, 2000). Alapvetően az alföldi és az ahhoz kapcsolódó megyék termesztett növénye. Meghatározó jelentősége van ezeken a területeken 16
(Szolnok, Békés, Szabolcs, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun, Fejér, Borsod) egyrészt kiváló szárazságtűrése, másrészt kitűnő talajadaptációs képessége miatt (PEPÓ, 2010). A napraforgó termésmennyisége 2000-től napjainkig megháromszorozódott és 2004-től 1.100 ezer tonna felett alakul. A termésátlag azonban nagyon nehezen mozdul el a hektáronkénti 2 tonnáról, jóval az EU fejlett országok átlaga alatt maradt. Kivétel ez alól a 2008. évi 2.670 kg/haos átlag. Az elvetett 527 ezer hektár nagyon heterogén képet mutatott (LUKÁCS-HORPÁCSINÉ, 2011). A legutóbbi 13 év országos termésátlagát a 1. táblázat szemlélteti. 1. táblázat: Napraforgó országos termésátlagok (BÉKÉSI, 2010, LUKÁCSHORPÁCSINÉ, 2010). Év 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
Országos átlag (t/ha) 1,22 1,68 1,52 1,62 1,96 1,86 1,9 2,47 2,17 2,21 2,07 2,67 2,35 1,97
Magyarországon éves átlagban 1,2 millió tonna napraforgómagot termeltünk a 2004-2008 közötti időszakban. A növényt 2009-ben 536 ezer hektáron takarítottuk be, a termés az ötéves átlagnál valamivel több, összesen 1,259 millió tonna volt, de 14 százalékkal elmaradt a 2008. évitől. E mennyiséggel az EU-tagállamai között a második helyen álltunk Franciaország mögött, ahol 718 ezer hektárról 1,676 millió tonna napraforgómag került a raktárakba. Szorosan utánunk Bulgária következett 1,214 millió tonnával (656 ezer hektár termőterület), míg a negyedik helyre Románia szorult 1,102 millió tonna napraforgómaggal (787 ezer hektár termőterület) (POTORI, 2010). Magyarországon a napraforgó vetésterülete 400-560 ezer ha között ingadozik. 2010-ben 527.000 ha-on vetettek napraforgót (MATHIÁSZ, 2011). A napraforgó betakarított vetésterülete 17
a 2010-es tenyészidőszakban 493.594 ha volt. Az előző év betakarított területéhez viszonyítva a vetésterület 6,8%- kal csökkent. Az országos termésátlag 1.970 t/ha volt, az előző évi eredményhez képest a termésátlag 0,375 t-val csökkent. A megtermelt napraforgótermés mennyisége 972.602 tonna, ami a 2009-es év eredményénél 287.413 t-val kevesebb (SZEKRÉNYES, 2010). A termőhelyi adottságok, illetve az agrotechnikai és tápanyagellátási hiányosságok, a szélsőséges időjárás mellett a napraforgó betegségek- évjáratonként változó mértékben- felelősek az alacsony termésátlagokért (GYULAI et al., 2011). Az is tény, hogy 2010-ben negatív csúcsot döntött a napraforgó termésátlaga, amely országos szinten 2 t/ha alatt maradt. A nagyobb terület, tehát már 2010-ben sem jelentett több termést, hiszen a sok csapadék, a betegségek és a gyomok csökkentették a mennyiséget, rontották a jövedelmezőséget. A vetésváltás betartása a kórokozó gombák felszaporodásának, és kártételének megelőzésében fontos (MATHIÁSZ, 2011). A világ napraforgó-vetésterülete is növekedett az elmúlt évtizedekben. Az 1960-as évek elején 6,7 millió ha-on vetettek napraforgót. Jelenleg a legnagyobb termesztő (1 millió ha feletti vetésterület) Oroszország, Ukrajna, Argentína, India, Kína, de jelentős az USA, Franciaország, Románia, Törökország, Magyarország , Dél-Afrika és Spanyolország is (ANTAL, 2005). Az EU25, valamint Bulgária és Románia együtt 6,3 millió tonna napraforgót takarított be 2006-ban; az EU-25 önellátottsága 90% körül alakult (POTORI-VARGA, 2007). Magyarországon a napraforgó vetésterületének alakulását 1922-2006 között a 2. táblázat mutatja be. 2. táblázat: A napraforgó vetésterülete Magyarországon (PEPÓ, 2007). Év 1922-30 1931-40 1960 1970 1980 1990 2000 2005 2006
Vetésterület (ha) 2 213 5 755 69 431 91 283 272 919 346 857 298 795 511 144 534 582
18
Előrejelzések szerint a globális napraforgó-termelés az elkövetkezendő tízéves időszakban évi 1,1%-kal emelkedik, 2016-ig eléri a 36 milllió tonnát (2. ábra) (KLEFFMANN & PARTNER KFT., 2010).
2. ábra: A napraforgó-termelésének legnagyobb termelő országok szerinti megoszlása (KLEFFMANN & PARTNER KFT., 2010). Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájában a GOFR (gabona-olaj-fehérje-rost) növények támogatott kultúrák, amely ugyancsak kedvezően hat a hazai termelésre. Az EU napraforgóból hosszú távon importőr marad, amely kedvező piaci lehetőséget jelent a hazai termelőknek és feldolgozó iparnak egyaránt (ANTAL, 2005). A világ legjelentősebb napraforgómag importőre, az EU-25 behozatala számottevően nőhet 2016-ig (POTORI-VARGA, 2007). Világviszonylatban az évente előállított növényi olajak mennyisége mintegy 320-330 millió tonna (ANTAL, 2005). A napraforgóolaj a világon előállított fontosabb növényolajok közül mennyiségét tekintve a szója-, pálma-, és repceolajat követően (PÁJTLI-VARGA, 2012) a negyedik legfontosabb növényi zsiradék (PEPÓ, 2007). A világ étkezési zsír- szükségletének több mint 60%-át növényi olajokból fedezik (LÁNG, 1976). Az olaj igen jó minőségű, fehérjét és aminosavakat tartalmaz (HORVÁTH, 1993). A napraforgómagból az indiánok olajat is nyertek, azt főleg a hajukra és a testükre kenték (JENNES, 1958). Az olajipari célra termesztett napraforgómaggal szemben támasztott követelményeket az MSZ 6368-76. sz. szabvány tartalmazza. A szabvány fogalom meghatározása szerint napraforgómag a napraforgó növényfaj típusainak és - fajtáinak a különböző színű kaszatja. Az olajtartalom, a héj- bél- arány, a szín és az alak alapján a következő típusokat különbözteti meg a szabvány. 19
-
Nagy olajtartalmú. Olajtartalma a szárazanyagra vonatkoztatva legalább 45%. Vékony héjú, fekete alapszínű és esetleg csíkozott kaszatok. Jele: „K”.
-
Közepes olajtartalmú. Olajtartalma szárazanyagra vonatkoztatva legalább 37-45%. Vastagabb héjú, szürkés, fekete vagy sötétbarnás alapszínű és fehér csíkozású kaszatok. Jele: „I”.
-
Kis olajtartalmú. Olajtartalma szárazanyagra vonatkoztatva 37% alatti. Vastag héjú, a „K” és „I” típusoktól eltérő kaszatok. Jele: „E” (KOVÁTS, 1981).
Az elmúlt évtizedek során jelentősen változtak a világ lakosságának táplálkozási szokásai: - ez egyrészt a gabonafélék fogyasztási szerkezetének módosulását (nőtt a búzából készült sütő- és pékipari termékek aránya a rizsfogyasztáshoz képest), - másrészt a növényi olajok jelentős mértékű térhódítását az állati zsiradékok felhasználásával szemben, - harmadrészt a zöldség-gyümölcsfélék fogyasztásának növekedését jelentette a növényi élelmiszerek humánfelhasználása területén. A táplálkozási szokások változásával előtérbe került a növényi olajok fogyasztása, melynek eredményeként az olajnövények termesztésének fontossága is növekedett (IVÁNY et al., 1994). A növényi olajok étkezési célú felhasználása az elmúlt három évtizedben több mint 150%-ra nőtt (11 kg/fő/ év-ről 17 kg/fő /év-re), miközben az állati zsiradékok fogyasztása kismértékű csökkenést mutatott (ANTAL, 2005). Az étolajon kívül margarin-, szappan- és festékgyártásra nagy mennyiségben használjuk fel. Nemzetgazdasági szempontból szintén jelentős az olaj kinyerése után visszamaradt napraforgódara, amely – a feldolgozás módjától függően
20-40%
nyers
fehérjét
tartalmaz-
fontos
takarmány.
A
napraforgósiló
keveréktakarmányként, illetve csalamádéként is termeszthető. A „nagy magvú” változata csemegeként közvetlenül emberi fogyasztásra kerül. Madáreleségként is forgalmazzák (főleg exportra) a napraforgót (IVÁNY et al., 1994). Egyéb felhasználási területei közé tartozik, hogy maghéjából takarmányélesztő, műanyag alapanyag (fufurol) állítható elő. Nagy ezer kasszatömegű fajtáit, hibridjeit madáreleségként, pörkölést követően emberi fogyasztásra, sütőipari (magvas kenyerek) és édesipari alapanyagként hasznosítják (ANTAL, 2005). Jó eredménnyel termeszthető siló- és keveréktakarmány-növényként főként borsóval társítva. Zöldtrágyanövényként is vetik (LÁNG, 1976). A napraforgót egyes betegségek gyógyítására is
20
használták. A dakota indiánok a mellbetegséget a napraforgó tányérjából készült főzettel kezelték (GILMORE, 1919). A vetőmagpiacon az elmúlt éveket összevetve nagy technológiai átrendeződés figyelhető meg. Jelentősen előtérbe kerültek a tribuneron-metil-, illetve az imidazolinon-toleráns vetőmagok (3. táblázat). Előbbiek részaránya kissé csökkent, 15,93%-ról 14,35%-ra, míg az utóbbi technológia tovább erősödött és az idén 27,08%-ot ért el, azaz több mint 143 ezer hektáron imidazolinon-toleráns vetőmagot vetettek (KLEFFMANN & PARTNER KFT., 2010). 3. táblázat: A hazai napraforgó-termesztés technológiai lehetőségei (KOVÁCS-BÍRÓ, 2010). Végtermék Normál Magas (Linolsavas) olajsavas
Gyomirtási technológia Állománykezelés nélkül
Hagyományos ImidazolinonÁllománykezelésben ellenálló (IMI) Clearfield (HT-herbicidtoleráns) Express-toleráns ExpressSun
LO
HO
CL
HO -CL
SU
HO - SU
3.3. A napraforgó nemesítése A napraforgó nemesítése, pontosabban egyszerű szelekciója már a domesztikáció kezdetén a növénytermesztők körében folyamatos tevékenység volt (HEISER, 1951). Tudatos nemesítése az 1890-es években vette kezdetét, elsősorban a rövidebb tenyészidejű, valamint a nagyobb
olajtartalmú
fajták
előállítása
céljából
(ANTAL,
2005).
1934-ben
olyan
napraforgófajtákat hoztak létre, amelyek már ellenállók a napraforgó szádor A és B rasszával szemben (VRANCEANU, 1977). Az 1940-1960-as években az akkori szovjet nemesítés Pusztavojt vezetésével klasszikus nemesítési eljárásokkal állította elő a nagy olajtartalmú fajtákat (VNIMK 6540, Csakinszkij 269), melyeket hazánkban is termesztettek. A II. világháború előtt és azt követően, a nagy olajtartalmú fajta megjelenéséig (’70-es évek eleje) az alacsony olajtartalmú, nagy szármagasságú fajtákat termesztették (Kisvárdai, Iregi szürke csíkos). Az első korszerű magyar fajta napraforgó (GK-70) az 1970-es évek közepén jelent meg. Leclerq francia 21
nemesítő az 1970-es évek elején a génikus és citoplazmás hímsterilitás stabil rendszerének felfedezésével lehetővé tette a hibrid napraforgó előállítását. Ezek a francia (Remil, Marianne, Luciole), jugoszláv (NS-H-26, NS-H-27), román hibridek az 1970-es években rendkívül gyorsan terjedtek el a hazai termesztésben, kiszorítva a nagy olajtartalmú fajtákat. A kezdetben termesztett génikusan hímsteril hibrideket rövid időn belül felváltották a lényegesen egyszerűbben előállítható citoplazmásan hímsteril hibridek. Az 1980-as évek elején rendkívül sikeres magyar nemesítési program eredményeként az első szegedi és iregszemcsei hibridek is köztermesztésbe kerültek (ANTAL, 2005). Az első magyar nemesítésű napraforgó hibridek állami minősítésére 1982-ben került sor (FRANK, 1999). A genotípus meghatározó szerepet játszik a termőhely és a hibridspecifikus napraforgó termesztés fejlesztésében. A jelenlegi hibridportfólió kiváló genetikai alapot nyújt a hazai termesztők számára, természetesen ezen genetikai alapok folyamatos fejlesztése elengedhetetlen (PEPÓ, 2007). A molekuláris nemesítés egyre nagyobb eredményeket ér el. Elkészült a napraforgó géntérképe. Ennek birtokában a genetikusok meg tudják határozni azokat a helyeket és markereket, amelyhez a nemesítő számára fontos tulajdonságok köthetők. Ez a technika gyorsítja a kiválogatást olyan tulajdonságokra, amelyek domináns öröklődést mutatnak (peronoszpórarezisztencia, szádor-rezisztencia) (GULYÁS, 2005a). A géntechnológia és a kapcsolódó molekuláris módszerek az elmúlt 20 év alatt nemcsak a növények életjelenségeinek megismertetésében váltak nélkülözhetetlenné, hanem a fajta előállító növénynemesítés eszköztárát is sokban gazdagították (DUDITS, 2000). Az elmúlt 5-10 évben a nemzetközi nemesítő cégek jelentős mértékű térhódítása figyelhető meg hazai viszonylatban is a napraforgó termesztésben (3. ábra).
22
3. ábra: A nemesítők részesedése a termőterület arányában (KLEFFMANN & PARTNER KFT., 2010). A nemesítés újabb eredményeihez tartozik egyrészt a peronoszpóra rezisztens (PR), szádor rezisztens valamint bizonyos gyomirtó szerekkel szemben ellenálló napraforgó hibridek előállítása és gyakorlati termesztése (ANTAL, 2005). A rezisztenciában rejlő lehetőségek kihasználása a napraforgó gombabetegségek elleni védekezés alapja. Ilyen betegségek például a peronoszpóra (Plasmopara halstedii), diaportés szárfoltosság (Diaporthe helianthi), szürkepenész (Botryotinia cinerea) és szádor rezisztens hibridek termesztése. Számos gombakórokozó ellen ez ideig csak részleges eredményeket értek el a betegség ellenállóság terén (fehérpenész (Sclerotinia sclerotiorum), fekete szárfoltosság (Macrophomina phaseolina), alternária (Alternaria helianthi)) (FISCHL, 2011). A napraforgó kórtani helyzete sokat javult a nyolcvanas évekhez képest. A természet azonban mindig ad új feladatokat a nemesítők részére. A piacon fellelhető peronoszpóra– rezisztens (PR) változatok csupán az 5 jelentős rasszal szemben kell, hogy ellenállóak legyenek: a 100-as, a 330-as, a 700-as, a 710-es és a 730-as rasszokkal. Az egyéb, ma még nem jelentős rasszokkal szemben nem rezisztensek, ezért újabb és újabb rezisztenciagénekkel kell ellátni a hibrideket. A fent említett marker technika azonban gyors alkalmazkodást tesz lehetővé. A Pioneer rendelkezik a napraforgó szádor új rasszaival szemben a legkiterjedtebb genetikai rezisztenciával. Törökországban már a H- rasz dominál, Magyarországon egyelőre az E-rasz károsít. Az utóbbi öt év tapasztalatait összegezve a szádor terjed és egyre nagyobb és koraibb fertőzéseket okoz, elsősorban a Bácskában. Ezeken a területeken ezért a szádor E-rasszával
23
szemben ellenálló hibridek termesztése javasolt (PR63A90, illetve PR64A63) (GULYÁS, 2005b). A piac igényeit felismerve közel egy évtizede indították el a dísznapraforgó nemesítését a Debreceni Egyetem AMTC Kutató Központjában Nyíregyházán (ROMHÁNYI-VÁGVÖLGYI, 2007). A Nemzeti Fajtajegyzéken jelenleg 117 napraforgófajta szerepel, ami megfelelő genetikai hátteret biztosít a termesztéshez (SZEKRÉNYES, 2010).
3.3.1. Herbicid rezisztencia A herbicid rezisztencia jelenségét 1968-ban figyelték meg először (HUNYADI, 1994). Az imidazolinon toleráns (IMI) növények nemesítése az USA-ban kezdődött el a 80-as évek végén, kukoricában. A fejlesztés és a gyakorlati bevezetés eredményeként 1997-ben az USA-ban már 1,2 millió ha-on termesztettek IMI kukoricát. Magyarországon 1999-ben már több mint 3000 ha-on (CHRISTENSEN-REISINGER, 2000) került bevezetésre a CLEARFIELD technológia. Az első imidazolinon-ellenálló napraforgó vonalakat Kansas-ben több éven át imazetapir hatóanyagú herbiciddel kezelt szójatáblán rezisztenssé vált vad napraforgókból nyerték (SCHNEITER-MILLER, 1981). Ezekből pollent gyűjtöttek be, majd elismert vonalakkal keresztezték. A rezisztenciát többszöri visszakeresztezésekkel rögzítették. Mivel az IMIrezisztencia recesszíven öröklődik, mindkét szülői vonalba kell a rezisztencia forrást minimálisan hétszeri visszakeresztezéssel rögzíteni (NAGY et al., 2006). Az első tribenuron-metil rezisztens napraforgót 1994-ben Kanadában találták (MILLERSCHEILER, 2005). A DuPont-Pioneer kutatói az imidazolinon és szetoxidim tolerancia megvalósításához hasonlóan visszakeresztezéses módszerrel hoztak létre tribenuron-metil hatóanyaggal szembeni toleráns napraforgó vonalakat (DPX-L5300). Széles genetikai populációt kezeltek tribenuron-metil hatóanyagú készítménnyel (Granstar 75 DF) és folyamatosan szelektálták a túlélő egyedeket, létrehozva egy genetikai bázist. Az így létrehozott hibrideknél keresztrezisztencia nem áll fenn, tehát más szulfonil karbamid hatóanyagú készítményekkel kezelve károsodnak. A géntechnológia és a kapcsolódó molekuláris módszerek az elmúlt 20 év alatt nemcsak a növények életjelenségeinek megismertetésében váltak nélkülözhetetlenné, hanem a fajta előállító növénynemesítés eszköztárát is sokban gazdagították (KÁDÁR, 2005). 24
A gyomirtó szer rezisztenciát hordozó géneket az apa-és anyavonalak is tartalmazzák, s a hibridek F2 nemzedékében, azaz az árvakelésben is a hasadási jelenségeknek megfelelően, különböző mértékben ugyan, de jelen lesz a rezisztencia. Sőt azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a rezisztenciagén a pollennel is terjed. Így 5-8 éven belül már mindenki számíthat arra, hogy az árvakelésekben valamilyen szintű rezisztenciát hordozó egyedek állandóan jelen lesznek (BENÉCSNÉ, 2005). A közvetlen szelekció a herbicid rezisztens növények és fajták esetében a különböző herbicidekre történik. Különösen sikeres volt a szulfonilurea és az imidazolinon hatóanyagú herbicidekre történő szelekció a szója, gyapot a kukorica, napraforgó és a cukorrépa esetében. Ezek közül a szulfonilurea rezisztens kukorica hibridek az 1990-es években SUMO néven, az imidazolinon rezisztens kukorica hibridek IMI néven állami elismerésben részesültek hazánkban. Herbicid rezisztens napraforgó hibridek pedig 2005-ben kerültek köztermesztésbe. Előnyük, hogy a herbicid rezisztencia nem géntechnológiai úton, hanem sejtszínű szelekcióval lett kialakítva, tehát ezek nem transzgénikus (GMO) hibridek (HESZKY et al., 2005). A szulfonilurea és imidazolinon típusú gyomirtószerek a gyűrűs aminosavak bioszintézisét (valin, leucin, izoleucin) gátolják (4. ábra). A szulfonilurea típusú szerek hatóanyagai (pl. szulfometuronmetil, klórszulfuron) az acetolaktát szintáz (ALS) működését gátolják, míg az imidazolinon típusú szerek (pl. imazamox, imazetapir) a hidroxiecetsav szintáz (AHAS) működését akadályozzák. Az AHAS és az ALS ugyanazt az enzimet jelöli, amelynek kettős funkciója van (HESZKY, 2000). Az AHAS tehát azonos az ALS-sel, funkciójuk: -
az enzim képes katalizálni a piroszőlősavból és acetil-aldehidből az α-acetolaktázt (αketo-izovaleriánsav) kialakulását. Ez az ALS típusú hatás, ezt a funkciót gátolják a klórszulfuron típusú herbicidek.
-
az enzim képes továbbá az α-acetil-α-hidroxivajsav kialakulását is katalizálni az αketovajsavból és a piroszőlősavból, mely az AHAS funkciót jelenti. Ezt gátolják az imidazolinon típusú herbicidek (DUDITS-HESZKY, 2000).
25
4. ábra: Az acetolaktát szintáz (ALS) és a hidroxiecetsav szintáz (AHAS) enzimek (HESZKY-GALLI, 2008). Számos AHAS gént izoláltak még más növényekben is, melyek köztermesztésben vannak, ezek az imidazolinon toleráns kukorica, búza, rizs, repce és természetesen a napraforgó (TAN et al., 2005). Az ALS a sejtmagban van kódolva, de az aminosavak szintézise a kloroplasztiszban történik. Az imidazolinon típusú gyomirtó szerek is az ALS gátlásán keresztül fejtik ki hatásukat. A géntechnológia stratégiáját a mutáns génnel való transzformáció jelenti (HESZKY, 2000). A mutáns sejt közvetlen szelekciójának a lényege, hogy a szelekciós ágenst a táptalajba kell helyezni (szelekciós táptalaj) a letális dózishoz közel álló vagy azt eltérő koncentrációban. A túlélő sejteket/sejtkolóniákat még néhányszor átoltjuk és tenyésztjük a szelekciós táptalajon, majd a túlélő mutáns (rezisztens) sejtkolóniákból növényeket regenerálunk (HESZKY et al., 2005). A mutáns ALS gént sikerrel izolálták mikroorganizmusokból (pl. élesztő) és növényekből (pl. Arabidopsis) (MAZUR-FALCO, 1989). A napraforgónál három AHASL gént azonosítottak (AHASL1, AHASL2, AHASL3). Az AHAS-gátló toleranciát eredményező változásokat az AHASL1 génen alakulnak ki (KOLKMAN et al., 2004). Számos imidazolinokkal szemben rezisztens kultúrnövényt nemesítettek, mint például a búzát (NEWHOUSE et al., 1992), a cukorrépát (WRIGHT-PRENNER, 1998), a kukoricát (NEWHOUSE et al., 1991) és természetesen a napraforgót (MILLER-AL-KHATIB, 2002). Magyarországon imidazolinon rezisztens változatokkal a napraforgó termesztésénél találkozhatunk, ahol a technológia már évek óta sikeresen alkalmazható (REISINGER et al., 2006). Mutáns szelekcióval szulfonil-karbamid– rezisztens vonalakat hoztak létre árpában, dohányban, cukorrépában, szójában, rizsben, lenben és 26
több kertészeti növényben. A tulajdonság mindig egyetlen génmutáció és rendszerint szemidomináns vagy domináns tulajdonságként öröklődik. Génsebészeti úton számos szulfonil urea rezisztens kultúrnövényt állítottak elő (HUNYADI et al., 2000). Az első szulfonil–karbamid ellenállóságot szabadföldi körülmények között 1987-ben az USA-ban mutatták ki Lactuca seriola poulációban (MALLORY-SMITH et al., 1990). A rezisztencia kialakításának (rezisztens fajták előállításának) többféle módja is lehet (5. ábra): a./ A herbicid hatóanyaga által károsított enzim génjének mutáns változatát elő lehet állítani géntechnológiai úton, amellyel a növényt transzformálhatjuk. Ez azonban transzgénikus növényfajtákat eredményez, amellyel szemben a 21. század elején még jelentős ellenállást tapasztalhatunk a lakosság részéről. b./ A rezisztencia előállítható a mutáns génekre történő szelekcióval is. Kukorica és újabban a napraforgó esetében ezt már megoldották és kereskedelmi forgalomban is vannak a szulfonilurea és imidazolinon gyomirtószerekkel szemben rezisztens SUMO, illetve IMI jelöléső hibridek. Ezeket in vitro szövettenyésztéssel állították elő úgy, hogy az adott herbicid szubletális dózisát tartalmazó táptalajon tenyésztették a sejteket és a túlélő sejtekből növényeket regeneráltak.
5. ábra: A rezisztencia kialakításának módjai (DUDITS-HESZKY, 2000).
27
Azokban a rezisztens sejtekben, melyekből a növényregenerációt végezték, mutáció következett be a herbicid hatóanyaga által károsított enzimfehérje génjében. A regenerált növények minden sejtje a mutáns gént tartalmazta. A mutáns génről szintetizálódó „mutáns” enzimfehérjéhez (bizonyos pozícióban az aminosav sorrend megváltozott) a herbicid hatóanyaga már nem tud hozzákapcsolódni. Ennek következtében érzéketlenek, tehát rezisztensek a herbicidre. A SUMO és IMI hibrideket termesztő gazdák, tehát nyugodtan használhatják a szulfonilurea és imidazolinon hatóanyagú herbicideket, az csak a gyomokat fogja elpusztítani a rezisztens kultúrnövényt nem. A módszer hátránya, hogy elvileg ilyen mutációk a természetes gyomflórában spontán is keletkezhetnek, mely rezisztens gyomok kialakulásához vezethet. Megfelelő agrotechnikával ez a veszély minimalizálható (HESZKY-GALLI, 2008).
3.4. A napraforgó gyomnövényzete A gyom fogalmának számos meghatározása ismeretes. Legegyszerűbben kifejezve a gyom „ott fordul elő, ahol nem kívánatos” (HUNYADI et al., 2000). Így tulajdonképpen bármely növényfaj (beleértve a hasznos, termesztett és kultúrfajokat is) viselkedhet gyomként, ha a szántóföldön elfoglalja a vetett növény elől a helyet, és felhasználja a talaj tápanyag- és vízkészletét (PINKE-PÁL, 2005). A szántóföldi gyomnövényzet intenzív vizsgálata a második világháború után indult meg (NOVÁK et al., 2009). A gyomfelvételezések végzésére alkalmas módszer alapjait Balázs Ferenc (1944) dolgozta ki. A Balázs- féle módszert fejlesztette tovább Ujvárosi Miklós és alakította ki az Ujvárosi- féle módszert. Mind az öt országos szántóföldi gyomfelvételezés az Ujvárosi- féle módszerrel került elvégzésre (HUNYADI et al., 2000). A kukorica és a napraforgó gyomnövényzetének hasonlósága miatt a kukoricában elvégzett gyomfelvételezés adatai jól hasznosíthatók a napraforgó gyomirtás-tervezésénél (REISINGER, 2010), bár kutatási, illetve gyakorlati szempontból szükséges lehet a napraforgóban is elvégezni a gyomok felvételezését. A napraforgóban a gyomok nemcsak a gyomosodásból eredően okozhatnak kárt, hanem közvetett egyéb károkat is okozhatnak. A parlagfű a fehérpenészes szár-és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum) kórokozóit fenntartja, illetve terjeszti. A magasabb rendű növények pollenje serkenti a szürkepenészes tányérrothadás (Botritis cinerea) fertőzés kialakulását 28
(HOFFMANNÉ, 2005). A gyomok közvetlen kártételei a tápanyagok felhasználásában, míg a közvetett kártételük elsősorban a betegségek, kártevők terjesztésében stb. jelentkeznek (UJVÁROSI, 1973a). A napraforgó termesztése során a hibridekben lévő genetikai potenciál kifejeződését gyakran korlátozza a nagy gyomborítottság (SZALAY-NAGYNÉ, 2004). A gyomnövényzet összetételét nagymértékben meghatározza a növény vetésideje és a korábban kialakult, táblára jellemző gyomflóra (REISINGER, 2010). A napraforgó speciális élősködő gyomnövénye, a napraforgó vajvirág, vagy szádor (Orobanche cumana) (PAPP, 2011). A gyomnövények körében külön csoportot alkotnak parazita életmódjuk miatt. Kártételük is ebből adódik - a gazdanövény gyökérzetén élősködve attól vizet és tápanyagokat vonnak el. Egy napraforgó tövön akár 30-40 szádor is fejlődhet (6. ábra) (HORVÁTH –OSZTROGONÁCZ, 1991).
6. ábra: Szádorral fertőzött napraforgó állomány. (Fotó: Vígh T.) Helyenként és időnként a napraforgó-termesztés komoly akadálya lehet az Orobanche (szádor) fertőzés, mely alacsony szint mellett jól kezelhető, azonban az erős fertőzés teljesen megbéníthatja a napraforgó termesztését (KISS, 2012). A szádor fajok teljes (holo-) parazitának minősülnek, mert a gazdanövénytől a vizet és az asszimilátumokat egyaránt elvonják (BENÉCSNÉ et al., 2005). A parazita növények nem rendelkeznek klorofillel, testük nem tartalmaz fotoszintézishez szükséges zöld színtesteket. Leveleik aprók, pikkelyszerűek, a szárhoz simulók. Szórt levélállásúak. Virágaik a sárgásbarna-barna száron végálló füzérben vagy fürtben helyezkednek el, elvirágzásuk alulról felfelé történik. Pártájuk változó színű, a napraforgószádoré 29
kékesibolya, a töve felé sárgásbarna, a csöve felül erősen előregörbült. A virágzat laza, megnyúlt, minden részén sűrűn rövid mirigyszőrös (SOÓ-KÁRPÁTI, 1968). A napraforgóban a melegigényes magról kelő és az évelő kétszikű gyomok okozzák a legnagyobb gondot (PAPP, 2011). A később csírázó, melegigényesebb gyomnövények szinte mindegyike előfordulhat, de gondot csak a nagyobb termetűek jelentenek, valamint az évelő kétszikűek (NÉMETH, 2002). A napraforgó általában széles sorokban vetett, kisebb sűrűségű, mint sok más növény. Lassan nő, következésképpen az állományban gyomnövények jelenhetnek meg (LAMEY et al., 1999). Azt az időtartamot, amely alatt a gyommentességet a kultúrnövény számára
biztosítanunk
kell,
hogy a
gyomnövény-kultúrnövény kompetícióból
adódó
termésveszteséget elkerüljük, kritikus kompetíciós periódusnak nevezzük (NIETO et al., 1968). Ez a napraforgó fejlődésének első 5-6 hete, amikoris a területet gyommentesen kell tartani. A napraforgóban a következő gyomnövények jelenthetnek problémát:
Magról kelő viszonylag könnyebben irtható kétszikű gyomok: -
Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus, AMARE)
-
Karcsú disznóparéj (Amaranthus chlorostachys, AMACH)
-
Fehér libatop (Chenopodium album, CHEAL)
-
Pokolvar libatop (Chenopodium hybridum, CHEHY)
-
Vadrepce (Sinapis arvensis, SINAR)
-
Repcsényretek (Raphanus raphanistrum, RAPRA)
-
Baracklevelű keserűfű (Polygonum lapathifolium, POLLA)
-
Varjúmák (Hibiscus trionum, HIBTR)
-
Fekete ebszőlő (Solanum nigrum, SOLNI)
-
Ugari szulákhohánka (Fallopia convolvulus, FALCO)
Magról kelő nehezebben írtható kétszikű gyomok: -
Selyemmályva (Abutilon theophrasti, ABUTH)
-
Csattanó maszlag (Datura stramonium, DATST)
-
Bojtorján szerbtövis (Xanthium strumarium, XANST)
-
Olasz szerbtövis (Xanthium italicum, XANIT)
-
Parlagfű (Ambrosia artemisiifolia, AMBAR)
-
Vadkender (Cannabis sativa, CANSA) 30
Évelő kétszikű gyomok: -
Mezei acat (Cirsium arvense, CIRAR)
-
Apró szulák (Convolvulus arvensis, CONAR)
-
Selyemkóró (Asclepias syriaca, ASCSY)
-
Hamvas szeder (Rubus caesius, RUBCA)
-
Vidra keserűfű (Polygonum amphibium, POLAM)
Magról kelő egyszikű gyomok: -
Kakaslábfű (Echinochloa crus-galli, ECHCG)
-
Fakó muhar (Setaria pumila, SETPU)
-
Zöld muhar (Setaria viridis, SETVI)
-
Pirók ujjas muhar (Digitaria sanguinalis, DIGSA)
-
Vadköles (Panicum miliaceum, PANMI)
-
Vadzab (Avena fatua, AVEFA)
Évelő egyszikű gyomok: -
Fenyércirok (Sorghum halepense, SORHA)
-
Tarackbúza (Elymus repens, ELYRE)
-
Nád (Phragmites communis, PHRCO)
-
Csillagpázsit (Cynodon dactylon, CYNDA)
A hagyományos napraforgó hibrideknél állományban a kétszikű gyomnövények ellen nincs lehetőségünk védekezni. Amennyiben azonban az egyszikű gyomok irtásáról napraforgóban nem gondoskodunk -bár erre van lehetőségünk- (kakaslábfű, muhar fajok, fenyércirok stb.) azok erőteljes versenyképességük miatt jelentős termésveszteséget okozhatnak (PAPP, 2011). A napraforgóban a veszélyes, nehezen irtható fajok betelepedését jól nyomonkövethetjük a 4. táblázatban, melyben látható, hogy a legnagyobb tömegben a parlagfű fordul elő (REISINGER, 2010). A parlagfű (Ambrosia artemesiifolia) az 1920-as években Észak-Amerikából érkezett (LÁSZLÓNÉ, 2010). Valamennyi kontinens mérsékelt övi területén megtalálható (DÁVID, 2012). Az 1950-es évek óta rendszeresen végzett gyomfelvételezések alapján a parlagfűvel borított terület aránya 0,39 % volt, 1970-ben 0,87 %-ra emelkedett (BASKY, 2010). A legutóbbi 31
országos szántóföldi gyomfelvételezés alapján hazánk legnagyobb térfoglalású gyomnövénye, borítása emelkedik, és a faj továbbterjed észak felé. A parlagfű-fertőzöttség mértéke mindazonáltal meglehetősen különböző az egyes hazai régiókban, átlagos borítása helyenként 10% feletti, máshol pedig csak 0,1% alatt van ez az érték (PINKE-KARÁCSONY, 2010). Magyarország egész területén és gyakorlatilag szinte mindegyik napraforgó táblán képes gyomosítani olyan mértékben, hogy jelenlétét a vegyszeres gyomirtás során is figyelembe kell venni mindenütt (BENÉCSNÉ et al., 2005). SZŐKE (2001) szerint a melegigényes gyomfajok, mint az Abutilon theophrasti, Asclepias syriaca, Datura stramonium, Xanthium spp., Panicum miliaceum, Sorghum halepense, Ambrosia artemisiifolia gyors terjedését a klímaváltozás segítette elő. 4.táblázat: Veszélyes gyomok elterjedése napraforgóban, Magyarországon (1986-1989) (REISINGER, 2010, 2011).
Gyomnövény neve Abutilon theophrasti Ambrosia artemisiifolia Apera spica-venti Datura stramonium Galium aparine Panicum miliaceum Phragmites australis Sorghum halepense Xanthium italicum
Elterjedés területe napraforgóban (ha) Életforma 1986 1987 1988 1989 T4 9.776 7.224 6.892 8.243 T4 112.85 114.947 123.425 103.561 T2 7.380 9.249 5.790 6.987 T3 18.278 46.466 53.524 42.636 T4 99.015 74.009 76.104 64.804 T2 26.164 26.664 25.514 19.817 T4 25.264 18.018 18.812 15.524 G1 nincs adat 37.760 39.511 40.088 T4 51.743 43.562 44.344 39.409
Forrás: Tizenkét jelentős kárral fenyegető gyomnövény országos felmérése. FM. Kiadv. Bp.1990.
A napraforgóban az esetlegesen rövidebb vetésforgó alkalmazása esetén várhatóan kikelt napraforgó árvakelés ellen is létezik megoldás, a napjainkban sokat emlegetett IMI, és tribenuron-metil toleráns napraforgófajták termesztésével. Ezek az újonnan bevezetett technológiák a nem rezisztens típusú árvakelést (7. ábra) posztemergens kezeléssel irtják ki, ezáltal lehetőség nyílik a termesztett napraforgóból a napraforgó árvakelés kiirtására (NAGY et al., 2006).
32
7. ábra: Árvakelés a herbicid toleráns IMI napraforgó állományban. (Fotó: Vígh T.)
3.5. A napraforgó gyomszabályozása 3.5.1. Gyomszabályozás fogalma, módszerei A gyomkutatás fiatal tudományág, a pragmatizmus és a problémamegoldás túlsúlya jellemzi. A gyomszabályozás nem azonos a védekezéssel. A védekezést a gyomnövény növekedését és populációját egy elfogadható szintre csökkentő eljárásként definiálhatjuk SHAW (1982). A gyomszabályozás- szemben a védekezéssel- nem törekszik a gyomok teljes kiirtására, célja a gyomok egyedsűrűségének a gazdasági kártételi küszöb alatti szinten tartása (szabályozása). Az integrált növényvédelem (Integrated Plant Protection, IPP) egyik meghatározó eleme, mely egy vegetáció menedzsmentjének fogható fel a különbdöző technikák alkalmazásával, a növényi populációk kézbentartása érdekében (ZIMDAHL,1999). A gyomszabályozás rendszerszemléletű megközelítést jelent a gyomok hatásának minimalizálására és a termesztés optimalizálására, és magában foglalja a prevenciót és a védekezést egyaránt (ALDRICH, 1984). A „gyomszabályozás” kifejezés helyett talán alkalmasabbat is találhatunk nyelvünkben a tevékenység megnevezésére, ilyenek pl. a „gyomok megfékezése”, a „gyomok visszaszorítása”, a „gyomok elleni küzdelem”, stb. (REISINGER, 1999). A hatékony gyomszabályozáshoz szükség van a kultúr-és gyomnövények, a termesztéstechnológia, a herbicid, a talaj- és a környezeti tényezők hatásának és kölcsönhatásának pontos ismeretére (HUNYADI, 1988). A korszerű, integrált gyomszabályozás 33
gyakorlatában a küszöbértékeken alapuló védekezésekre kell helyezni a hangsúlyt. Már nem érvényesülhet az a gondolkodás, mely szerint a nagyobb mennyiségű kemikália egyben nagyobb segítséget jelent a probléma megoldásában (HALUSCHAN, 1999). A gyomszabályozás három legjelentősebb módja – herbicidek, agrotechnika és talajművelés – rendszerint egyidejűleg, egymástól nem függetlenül fejti ki hatását (HUNYADI, 1988).
3.5.1.1. Agrotechnikai gyomszabályozás A sikeres termesztés sarkalatos pontja a megfelelő gyomirtás. A napraforgó gyomirtásában nélkülözhetetlen az agrotechnikai és a mechanikai eljárások alkalmazása (GYULAI et al., 2011). A napraforgó termesztésben jelenleg a legnagyobb kockázati tényezőt az agrotechnikai elemek között a növényvédelem jelenti (PEPÓ, 2010). Elsőrendű fontosságú a nehezen irtható gyomnövényektől mentes tábla kiválasztása (REISINGER, 2010). Az agrotechnikánál ki kell emelni a vetésváltást, az évekre előre megtervezett növényi sorrendet (HOFFMANNÉ-CSIBOR, 1998). Fontosnak tartják a megfelelő tábla kiválasztását, a vetésidő megválasztását (GYULAI-PARDI, 2003). A napraforgó hatékony gyomirtását, illetve a technológia megválasztását még számos körülmény befolyásolja: 1. A terület gyomösszetételének és a gyomok biológiájának ismerete 2. Terület-kiválasztás 3. A talaj kötöttsége és szervesanyag-tartalma 4. Az elővetemény gyomirtása 5. Talajművelés, a magágykészítés minősége 6. Vetés ideje 7. Tőszám 8. Megfelelő gépkapacitás 9. A gépek pontos beállítása 10. Alkalmas gépkezelő, a csatlakozások pontos betartása 11. Csapadékviszonyok 12. Kultivátorozás 34
13. Deszikkálás 14. Betakarítás 15. Utóvetemény megválasztása (PAPP Z, 2011). A napraforgó a szélsőséges (futóhomok-és szik-) talajok kivételével Magyarországon mindenütt eredményesen termeszthető. Különösen kedveli a jó vízgazdálkodású laza vagy középkötött talajokat. A tábla kiválasztásakor kerüljük a mély fekvésű, belvízveszélyes táblákat, a folyók és tavak közelségét (Sclerotinia-veszély!). A napraforgó előveteményeként kerülendő a repce, a mézontófű, a mustár és minden olyan növényi kultúra, amelynek kórokozói és kártevői megegyeznek a napraforgóéval (HORVÁTH et al., 2005). A területek kiválasztásánál fokozottan ügyelni kell az esetleges gyomirtószer maradványokra, ez különösen a kukorica-napraforgó növényváltás esetén áll fenn (SZENTEY, 2006). További kívánalom, hogy a tábla talaja rendelkezzék minimális, 1% feletti humusztartalommal és a 30 feletti Arany-féle számmal jellemezhető kötöttséggel, ugyanis felhasználható herbicidek többségének szűk a szelektivitási faktora. Humuszban szegény, homokos talajokon könnyebben bekövetkezik a fitotoxikus kártétel. Extrém időjárási körülmények között- pl. a keléskor lehulló nagy intenzitású és mennyiségű csapadék hatására- a napraforgón általánosan megjelennek a változó erősségű fitotoxikus tünetek. A talaj előkészítés minősége is döntő fontosságú a napraforgó gyomirtásnál (REISINGER, 2010, 2011). Mint minden más szántóföldi növény, a napraforgó gyomirtása is a vetésforgó tervezésénél, a tábla megválasztásánál kezdődik. A napraforgó egyik legjobb előveteményei a kalászos gabonák, ezek után általában gyomirtószer maradvány mentes marad a tábla, és a napraforgóban nem kívánatos évelő kétszikű gyomfajoktól is könnyen mentesíthető a terület. Jó tudni viszont, hogy egyes szulfonil-karbamidokkal gyomirtott kalászos után vetett napraforgónál esetenként a szermaradékokból adódóan csírázási problémák léphetnek fel (SZENTEY, 2006). A napraforgóval kapcsolatosan jól ismert az a sztereotip megjegyzés, hogy a napraforgó „kizsarolja” a tábla talaját. Ez másként annyit jelent, hogy igen jól hasznosítja a talaj tápanyagkészletét (BENÉCSNÉ, 2005).
35
3.5.1.2. Mechanikai gyomszabályozás A sikeres gyomirtás részét képezik a mechanikai eljárások (GYULAI et al., 2011). A mechanikai gyomirtás napjainkban más szerepet tölt be, mint korábban: az integrált növényvédelem részét képezi (KEES, 1994). Nem sok lehetőségünk van a napraforgóban a mechanikai védekezések végrehajtására. A sorköz kultivátorozás mindenképpen javasolható. Esetenként használják a sorok töltögetését, erre alkalmas ekével, vagy kultivátorral, amely művelettel a sorközből fizikailag elpusztítják gyomnövényeket, ugyanekkor a töltögetéssel elfojtják a sorokban csirázó fiatal egyedeket (REISINGER, 2010). A mechanikai védekezés csaknem egyedüli eszköze a kultivátorozás, de elvégzésének időtartama nagyon korlátozott (HUNYADI et al., 2000).
3.5.1.3. Vegyszeres gyomszabályozás A herbicideknek vezető szerepük van a gyomszabályozás rendszerében. Jelentőségük rendkívül nagy a gyomirtásban, de még nagyobb a gyomok szabályozásában, azaz abban a rendszerben, melyet a gyomkárok minimalizálására dolgozunk ki, és magába foglalja a termelés teljes folyamatát. (HUNYADI, 1988). Széles körű használatának több oka van. A gyomszabályozás szempontjából a legfontosabbak a következők: - lehetővé teszik a gyomok szabályozását ott, ahol a sorközművelés nem lehetséges, - csökken az emberi munkaerő mennyisége, - vegetatív úton szaporodó évelő gyom is hatékonyan szabályozható herbicidekkel, - nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé az agrotechnikai rendszerben, - gyorsan hatnak, - a szelektivitás a gyomok és a kultúrnövények eltérő reakciója következtében egy másik oka a herbicidek gyors elterjedésének. (HUNYADI et al., 2000). A korszerű mezőgazdaság szerves részét képezi (DHINGRA-DANIELL, 2004). A gyomirtószerek előállítása – amint már említettük- forradalmi változást hozott a mezőgazdasági termelésben (UBRIZSY-GIMESI, 1969). A korszerű vegyszeres gyomirtási kutatások tulajdonképpen az 1940-es évek elején kezdődtek (UJVÁROSI, 1973b). A herbicidek 36
gyakorlati felhasználása 65 éves múltra tekint vissza, de széles körű alkalmazásuk csak a 2. világháborút követően vált általánossá. A vegyszeres gyomirtás hatására csökken a gyomok összborítása és a fajszám, átalakul a dominanciastruktúra (PINKE-PÁL, 2005). A napraforgó vegyszeres gyomirtásában átalakulások vannak, melynek alapvető okai az Európai Unió általi előírások (GYULAI et al., 2011). A herbicideknek vezető szerepük van a gyomszabályozás rendszerében. Használata jelentős előnyt jelent a növénytermesztésben, és ma már nélkülözhetetlen eleme a termesztési eljárásoknak (HUNYADI, 1988). A gyomirtó szerek – dózistól függően – szelektív növényi mérgek, ennek következtében egyes fajokat elpusztítanak, vagy fejlődésben visszavetnek, illetve semmilyen elváltozást nem idéznek elő rajtuk. A jó gyomirtó hatás eléréséhez ezért szükséges ismerni a területen lévő gondot okozó gyomnövényeket, valamint a különböző gyomirtó szerek azon tulajdonságát, hogy a gyomnövények közül egyes fajokat milyen eredménnyel irtanak (KÁDÁR, 2005). A szerválasztás nagy körültekintést igényel, mert a napraforgó gyomirtó szereinek egy része csak helyzeti szelektivitással rendelkezik, s a kultúrnövény csírázási zónáját elkerülve fejti ki hatását. A kevésbé szelektív készítmények egyenetlen vetés és kelés, szerves anyagban szegény, laza talajok, valamint intenzív és sok csapadék esetén károsodást okozhatnak a fiatal állományban. A termés mennyiségének közvetlen veszélyeztetése mellett a növények növekedési depressziója, a károsodások miatti vontatott fejlődése elősegítheti a szárbetegségek korai fellépését is. Az említett okok miatt a napraforgó gyomirtásában a lehető legnagyobb biztonságra kell törekedni (BENÉCSNÉ, 2005). Kedvezőtlen herbicid-hatás miatt, akár 30-40%-os termésveszteség is előfordulhat egy átlagos időjárású esztendőben (DOBSZAI-TÓTH, 2011.) Nagyon fontos, hogy olyan hatóanyagot válasszunk, ami nem, vagy a legkisebb fitotoxicitást okozhatja a napraforgóra nézve. Sajnos a 2010-es év időjárási viszonyai miatt számos helyen tapasztaltak gyomirtó szer által okozott károkat. A napraforgóban a következő gyomirtási technológiákat lehet alkalmazni: -
Presowing (vetés előtti bedolgozásos technológia)
-
Preemergens (vetés után, kelés előtt) egy- és kétszikű gyomok ellen
-
Korai posztemergens és posztemergens (állománykezelések) egy- és kétszikű gyomok ellen (PAPP, 2011). A napraforgó különösen érzékeny a korai elgyomosodásra, kelésétől számítva az első 4-6
hét kritikus lehet kezdeti fejlődése szempontjából (SPILÁK, 2010), ekkor jelentős 37
gyomkonkurencia jelenhet meg az állományban, ami akár 30-40%-os terméskiesést is okozhat (SZABÓ, 2012). Ahol a nehezen irtható gyomok (parlagfű, csattanó maszlag, szerbtövis fajok, selyemmályva, vadkender, mezei acat) csak gyengébb fertőzöttséggel jelentkeznek, illetve a könnyebben irtható kétszikű gyomok (disznóparéj, libatop és keserűfű fajok, vadrepce, repcsényretek, varjúmák stb.) ellen a készítmények döntő többsége megoldást nyújt. A technológia nem nyújt értékelhető hatást a szerbtövis fajok, évelő kétszikű gyomok (pl. mezei acat) ellen (PAPP, 2011). A PPI technológia során az alkalmazásra került herbicidet a napraforgó vetése előtt kijuttatva és a kijuttatást követően 7-12 cm mélyen azonnal a talajba kell dolgozni (SZENTEY, 2012). A vetés előtt alkalmazható herbicidek nagy része a magról kelő egyszikű gyomok elleni hatáspektrummal rendelkezik, bár e készítményeknek mérsékelt kétszikű irtó hatásuk is van (5. táblázat). Laza talajokon és száraz tavaszokon jó hatást biztosítanak és megalapozzák a további kezelések jó hatásfokát (REISINGER, 2011). 5. táblázat: A napraforgóban presowing (vetés előtt) használható gyomirtó szerek (REISINGER, 2010, 2011). Márkanév Benefex Racer Stomp 330 Stomp Super
Hatóanyag benefin fluorkloridon pendimetalin pendimetalin
Dózis 6,5-9 l/ha 2-3 l/ha 3-5 l/ha 4-5 l/ha
FK III. I. III. III.
Hatáspektrum EE EK EE EE
EE: egyéves egyszikű gyomok ellen EK: egyéves kétszikű gyomok ellen
A preeemergensen alkalmazható készítmények két nagy csoportba oszthatók: magról kelő egyszikűek és a magról kelő kétszikűek elleni hatáspektrummal rendelkezőkre (6. táblázat). A magról kelő egyszikűek ellen használjuk az alábbi hatóanyagokat és készítményeket: Smetolaklór, pendimetalin, antidotált acetoklór és a dimetenamid. A magról kelő kétszikűek ellen alkalmazható hatóanyagok és készítmények: a linuron, az oxifluorfen, a flumioxazin és a fluorkloridon (REISINGER, 2011). A fluorkloridon tartalmú herbicidet vetés előtt, valamint vetés után - kelés előtt is lehet alkalmazni (REISINGER, 2010). A vetés után, kelés előtt preemergens technológiával kijuttatható készítmények köre várhatóan tovább szűkül az acetoklór
38
kiesésével (2012. június 23-ig lehet forgalmazni, 2013. június 23-ig lehet felhasználni), mert a hatóanyag az EU-ban a „non inclusion” kategóriába került (SZENTEY, 2012). Ha teljes szegmensben akarunk védekezni az egy- és kétszikű gyomok ellen vetés előtt, akkor a Racer mellé tankkombinációban Dualt érdemes tenni 1,6 l/ha dózisban, de nem 6-8 cm, hanem csak max. 3-4 cm mélyen kell bedolgozni. Ez kiváló hatékonyságot adott a magról kelő egyszikűek ellen, ami különösen száraz időszakban jelentős előnyt jelentett a preemergens gyomirtáshoz képest. Az egyszikű oldalt megerősítették kétszikűekre kiválóan ható Racer 3,0 l/ha dózisú alkalmazásával. A két készítményt tankkombinációban, vetés előtt permetezték ki és 6-8 cm mélyen, magágy készítő kombinátorral dolgozták bele (PAPP, 2011). A preemergens készítmények kiváló hatékonysága, a gyengébb termőhelyi körülmények (alacsony, 1% alatti humusztartalmú, homokos, könnyű talajok) között gyakran komoly fitotoxikus tünetek megjelenésével is párosult. Ha a kipermetezést követően a kelés időszakában nagy intenzitású, ún. „vágó” esők jelentkeztek, sajnos nem maradt el a látványos eredmény (BENÉCSNÉ, 2010). A napraforgó gyomirtására nagyszámú készítmény áll rendelkezésre, mégis a növényvédős szakemberek egyik legnehezebb feladata továbbra is a napraforgó területek gyommentesen tartása. A preemergens kezelések csapadékigénye, az állománykezelésre alkalmas készítmények tartamhatásának hiánya nehezíti a feladatot. A folyamatosan kelő parlagfű, és az egyre nagyobb területen jelentkező csattanó maszlag elleni védekezés jelenti az egyik legnagyobb kihívást (RADVÁNY, 2009a). Ha a kiadott preemergens gyomirtó szer kellő csapadékot kap a kijuttatást követően, akkor nincs szükség posztemergens felülkezelésre. Ha viszont a szárazság miatt az alapkezelésnek a hatása minimális, akkor az állománykezeléssel még kellő hatékonysággal irthatjuk a gyomokat (PAPP, 2011).
39
6. táblázat: A napraforgóban preemergensen (vetés után-kelés előtt) alkalmazható gyomirtó szerek (REISINGER, 2010, 2011). Márkanév Trophy Guardian Max Trophy XXL Aceto EC Harness Modown 4F Radar Spectrum
Hatóanyag acetoklór + diklórmid acetoklór + furilazol (antidot.) acetoklór + furilazol (antidotum) antidotált acetoklór antidotált acetoklór bifenox dimetenamid-p + pendimetalin dimetenamid-p + pendimetalin
Racer Dual Pledge 50 WP Racer Afalon Dispersion Nuflon Galigan 240 EC Goal 2E Goal Duplo (Oxy) Stomp 330
dimetenamid-p + pendimetalin Dual Gold + Racer flumioxazin fluorkloridon linuron linuron oxifluorfen oxifluorfen oxifluorfen pendimetalin
Dual Gold 960 EC
S-metolaklór
Wing-P
Tender Gardoprim plus Gold
S-metolaklór S-metolaklór + terbutilazin
Dózis
FK
Hatáspektrum
1-1,5 l/ha
II.
EE
1,5-2 l/ha
II.
EE
1,5-2 l/ha
II.
EE
1-1,5 l/ha 1-1,5 l/ha 1,5-2 l/ha
II. II. I.
EE EE EK
1-1,4 l/ha
II.
EE
1-1,4 l/ha
II.
EE
3-5 l/ha
III.
EE, EK
1 cs/4 ha 0,08 kg/ha 2-3 l/ha 1,5-2 l/ha 1,5-2 l/ha 0,8-1 l/ha 0,8-1 l/ha 0,4-0,5 l/ha 4-5 l/ha 1,25-1,6 l/ha 1,4-4,6 l/ha
II. I. I. II. I. II. II. II. III.
EE, EK EK EK EK
III.
EE
III.
EE
4 l/ha
II.
EE, EK
EK Ek EK EE
EE: egyéves egyszikű gyomok ellen EK: egyéves kétszikű gyomok ellen
A magról kelő és évelő egyszikű gyomnövények ellen a speciális egyszikűirtók közül bőséges a választék (7. táblázat) (SZENTEY, 2012). Állománykezelésben az egyszikűirtókkal tankkombinációban fitotoxicitás veszélye miatt általában nem javasolt a kijuttatás. A preemergens egyszikűirtók közül csak a nagy szelektivitású készítmények- például Gardoprim 40
Plus Gold, Dual Gold-jöhetnek számításba, mivel már a kisebb fitotoxicitás is jelentősen ronthatja a napraforgó ellenálló képességét (RADVÁNY, 2009b). 7. táblázat: A napraforgóban posztemergensen alkalmazható egyszikű írtó készítmények (REISINGER, 2010, 2011). Márkanév Fusilade Forte Fusilade Forte Select Super Select Super Agil 100 EC Paladin Paladin Targa Super Targa Super Leopard 5 EC Leopard 5 EC Pantera 40 EC Pantera 40 EC
Hatóanyag fluaziflop-p-butil fluaziflop-p-butil kletodim kletodim propaquizafop propaquizafop propaquizafop quizalofop-p-etil quizalofop-p-etil quizalofop-p-etil quizalofop-p-etil quizalofop-p-tefuril quizalofop-p-tefuril
Dózis 0,8-1,2 l/ha 2,6-2,8 l/ha 0,6-0,8 l/ha 1,2-2,4 l/ha 1,2-1,5 l/ha 0,6-0,8 l/ha 1,2-1,5 l/ha 0,7-1 l/ha 2-2,5 l/ha 0,7-1 l/ha 1-3,5 l/ha 0,8-1,5 l/ha 1-3,5 l/ha
FK III. III. II. II. III. III. III. III. III. III. III. II. II.
Hatáspektrum EE EE, ÉvE EE EE, ÉvE EE, ÉvE EE EE, ÉvE EE EE, ÉvE EE EE, ÉvE EE EE, ÉvE
EE: egyéves egyszikű gyomok ellen ÉvE: évelő egyszikű gyomok ellen
A kétszikűek elleni posztemergens gyomirtásnak három típusát lehet elkülöníteni. Minden típusú napraforgóban használható a 2-4 leveles napraforgóban a Pledge, imidazolin-ellenálló napraforgóban a Pulsar, tribenuron-metil toleráns napraforgóban az Express (PAPP, 2011). 2002-ig posztemergens használatra az egyetlen, kétszikűek ellen ható hatóanyag a bifenox (Modown 4 F) volt, amely egyébként nagyobb dózisában preemergens gyomirtásra is engedélyezett. Megfelelő gyomirtó-gyomkorlátozó hatást állományban szikleveles-4 leveles gyomok ellen, 4-6 leveles napraforgóban lehet vele elérni, kisebb fitotoxikus tünetek mellett. 2003-ban „debütált” a gyakorlatban a posztemergens kijuttatásra is engedélyt kapott flumioxazin (Pledge 50 WP), amelyet a tapasztalatok szerint legalább 2-4 leveles napraforgóban kell kipermetezni. Ilyenkor a herbicid által okozott fitotoxikus tünetek elhanyagolhatóak. A szer a kétszikű gyomnövények ellen szintén fiatal korban (szikleveles-2-4 leveles) igazán hatékony. A készítmény posztemergens hatékonysága száraz időjárási körülmények között javítható adalékanyag (Hyspray: 0.2 l/ha, Extravon, Trend 90:0.1 l/ha) hozzáadásával. A kezelés után rövid 41
időn belül lehulló csapadék hatására a hatóanyag a talajon aktivizálódik, és „utánanyúl” a csírázó gyomoknak (BENÉCSNÉ, 2005). A napraforgó termesztés gyomirtási technológiájához tartozik az állományszárítás (8. táblázat), amely bizonyos csapadékos évjáratokban elengedhetetlen technológiai elem, sok esetben ez párosul egy késői parlagfű elleni védekezéssel is (SZENTEY, 2008.) 8. táblázat: A napraforgóban alkalmazható deszikkáló készítmények (REISINGER, 2010, 2011). Márkanév Bromotril 25 SC Bromotril 40 SC Pardner Air One Dessicash 20 Sl Reglone Air Amega 480 SL Clinic 480 SC Dominator zöld Figaro Fozát 480 Gladiátor 480 SL Glialka 480 Plus Glialka Star Glifozát 480 SL Glyfos Glyphogan 480 SL Kapazin Roundup bioaktív Roundup classic Roundup forte Rounup Mega Total Dominator Zopp
Hatóanyag bromoxinil bromoxinil bromoxinil diquat-dibromid diquat-dibromid diquat-dibromid glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó glifozát-izopropilaminsó + etoxilált zsíramin glufozinát-ammónium
42
Dózis 2,5 l/ha 1,5 l/ha 2,5-3,5 l/ha 1,5 l/ha 1,5-2 l/ha 1,5-2 l/ha 1,5-4 l/ha 1,5-4 l/ha 2-5 l/ha 2-5 l/ha 2-5 l/ha 2-5 l/ha 2-5 l/ha 2-5 l/ha 2-5 l/ha 2-5 l/ha 2-5 l/ha 2-5 l/ha 2-5 l/ha 2-5 l/ha 1,5-3,5 l/ha 1,5-4 l/ha 2-5 l/ha
FK II. II. II. I. I. I. III. III. III. III. III. III. III. III. III. III. III. III. III. III. III. III. III.
2 l/ha
III.
2-5 l/ha
I.
A gyomirtás céljai három pontban foglalhatók össze: 1. A már kikelt gyomokat fejlődésükben megakadályozzuk, és lehetőleg már azelőtt elpusztítjuk, mielőtt a vetett növényzetben kárt okoznának vagy magot érlelhetnének. 2. Megakadályozzuk újabb gyommagvaknak a művelt területre jutását. 3. Megsemmisítjük a gyomok talajban levő vegetatív szaporító képleteit és magvait (UJVÁROSI, 1973b).
3.5.1.3.1. Herbicid rezisztencia A napraforgó gyomirtásának kritikus pontja az egyéves és évelő kétszikű gyomok ellen végzett állománykezelés (különösen száraz tavaszokon). E hiányra adhatnak megoldást az imidazolinon- és szulfonil-urea ellenálló hibridek (CHRISTENSEN-REISINGER, 2000; HÓDITORMA, 2004; NAGY et al., 2006). A napraforgó termelőknek igen kevés herbicid áll rendelkezésre a széles levelű gyomok ellen. A vad napraforgó populációk imidazolinon és szulfonil-urea toleranciájának felfedezése adta annak lehetőségét a napraforgó nemesítők számára, hogy létrehozzanak imidazolinon és szulfonil-urea toleráns hibrideket (AL-KHATIB et al., 1998). Fargóban, Észak-Dakotában, az USA-ban nemesítették ki először az IMI toleráns hibridet a HA 425, és két restorer, az RHA426, RHA 427 felhasználásával 2002-ben (MILLER – AL-KHATIB, 2002). Ezzel egyidőben a szulfonil-urea toleráns germplasmok közzététele is megtörtént (MILLER–AL-KHATIB, 2004). A herbicid tolerancia, ill. – reszisztencia fogalmát a FAO által 1965-ben elfogadott meghatározás alapján használjuk. Eszerint rezisztensnek tekinthetők mindazon egyedek és populációk, amelyek károsodás nélkül elviselik azt a hatóanyagdózist, amely az érzékeny egyedekre, ill. populációkra nézve letális. A rezisztenciának további fontos kritériuma az, hogy szerzett tulajdonsága a fajnak, amely a tartós herbicid használat következtében fejlődik ki. Ezzel szemben viszont, ha a fajnak a herbicid kifejlesztésekor is van ellenállósága, akkor toleránsnak vagy szelektívnek nevezzük (HUNYADI, 1988). A gyomokkal erősen fertőzött területeken a 2005. évtől a termelők már a gyakorlatban is megismerhetik a hagyományos nemesítési eljárások eredményeként létrehozott tribenuron-metilrezisztens, illetve imidazolin-rezisztens, ún. IMI hibrideket. Ez utóbbi hibridek alkalmazása azzal 43
az előnnyel is jár, hogy „gyakorlatilag fitotoxicitási veszély nélkül lehet viszonylag széles spektrumú – egyébként napraforgóban nem használatos – herbicideket állományukban, posztemergensen kijuttatni.” Ugyancsak kedvezőek a tapasztalatok a Magyarországon előforduló peronoszpóra (Plasmopara halstedii) rasszokkal szembeni rezisztens, ún. PR. hibridekkel kapcsolatban is (HORVÁTH et al., 2005). A szulfonil-karbamid és az imidazolinon hatóanyagú herbicidek széles körben használt készítmények. Alkalmazásuk előnye, hogy környezetbarát szerek, az emlősökre nézve nem toxikusak, az érzékeny fajokkal szemben nagy a hatékonyságuk (NOSTICZIUS, 2004). Az IMI és a tribenuron-metil toleráns termesztési technológiák között a fő különbség az, hogy az IMI (imazamox) hatóanyagának szélesebb a hatáspektruma, csaknem minden gyomnövényt elpusztít (REISINGER, 2010), egyedül a pillangós növényekkel szemben hatástalanok (NELSON et al., 1998). A tribenuron-metil hatóanyag az egyszikű gyomok ellen nem nyújt kielégítő hatást. Ezt a problémát úgy lehet megoldani azzal, hogy néhány nappal az első kezelés után (ha szükséges) lekezeljük a táblát egyszikű itró hatóanyaggal (REISINGER, 2010). Mindkét technológia speciális fajtákon, illetve hibrideken alapul, ami lehetővé teszi olyan gyomirtó hatóanyagok alkalmazását, amelyek a hagyományos napraforgót elpusztítanák. Ezekben a fajtákban napraforgóból származó (tehát nem transzgén) gyomirtó szer rezisztenciát biztosító recesszív géneket felszaporították és dominánssá tették. Így a fajták ellenállóvá váltak az adott gyomirtó szerekre. Az egyik fajta csoport az imidazolinon hatóanyag csoportba tartozó imazamox, míg a másik a szulfonil- karbamid csoportba tartozó tribenuron-metil hatóanyag ellen mutat ellenállóságot (PAPP, 2004). Számos SU és IMI toleráns kultúrnövényt létrehoztak már a biotechnológiai módszerek és a hagyományos nemesítés ötvözésével (9. táblázat) (KUKORELLI, 2011).
44
9. táblázat: IMI és SU toleráns kultúrnövények (KUKORELLI, 2011). Rezisztencia típus
IMI
SU
Növényfaj Repce (Brassica napus) Kukorica (Zea mays) Búza (Tricitum aestivum) Rizs (Oryzae sativa) Cukorrépa (Beta vulgaris) Napraforgó (Helianthus annus) Gyapot (Gossypium hirsutm) Szója (Glycine max) Cukorrépa (Beta vulgaris) Gyapot (Gossypium hirsutm) Napraforgó (Helianthus annus) Szemes cirok (Sorghum bicolor)
Irodalom Swanson et al. 1989 Newhouse et al. 1991 Newhouse et al. 1992 Croughan 1996 Wright és Prenner 1998 Miller et al. 2002 Bechere et al. 2010 Sebastian et al. 1989 Hart et al. 1993 Rajasekaran et al. 1996 Miller - Al-Khatib 2004 Hennigh et al. 2010
Magyarországtól délre fekvő területeken elsősorban a szádor elleni hatékonyság miatt termesztik
az
imidazolinon-
és
a
tribenuron-metil-toleráns
napraforgó
hibrideket
(HOFFMANNÉ, 2005). A herbicid-ellenálló napraforgó foglalhatja el a napraforgó vetésterület 40%-át is, ami mintegy 200-250.000 ha-t jelenthet. Ebből a 200-250.000 ha-ból 130-180.000 ha napraforgó imidazolinon toleráns napraforgó kerülhet termesztésre Clearfield gyomirtási technológiát alkalmazva, 70.000 ha körüli területen pedig Express toleráns napraforgó ExpressSun technológiával (HOFFMANNÉ, 2011). A herbicid rezisztenssé vált napraforgó-árvakelésből származó növény is hordozza a rezisztenciát. Sok esetben a vetésváltásban a napraforgót a búza követi, a búzavetésben tömegesen csírázhat ki tribenuron-metil rezisztens napraforgó árvakelés. A búza gyomirtásában vezető helyen áll a tribenuron-metil (Granstar) hatóanyag, mely hatástalan a rezisztens napraforgó árvakelés ellen (REISINGER, 2010). A gyakorlatban ez úgy védhető ki, hogy a szulfonil karbamid típusú készítményeket kombinációban alkalmazzák 2,4-D, MCPA, MCPP, 2,4-DP, dikamba, fluroxipir, klopiralid hatóanyagú gyomirtószerek valamelyikével a tribenuronmetil toleráns napraforgó árvakelés ellen. Ebben a problémakörben az imazamox hatóanyag van kedvezőbb szerepkörben, mert az imazamox toleráns napraforgó árvakelése a kalászosokban általánosan alkalmazott szulfonil karbamid típusú gyomirtó szerekkel hatékonyan irtható (SZENTEY, 2012).
45
3.5.1.3.1.1. Imidazolinon tolerancia Az imidazolinon hatóanyagok széles hatástartamú készítmények, szinte minden növényt képesek elpusztítani (KÁDÁR et al., 2001). Az imidazolinon hatóanyag csoportot az American Cynamid Company Mezőgazdasági Kutatási Központjában, Princetonban fejlesztették ki. Ezen hatóanyag család első vegyülete az imazaquin volt, melyet a szója szelektív gyomirtására használtak (ORWICK et al., 1983). Az imidazolinon típusú hatóanyagok a növény gyökerén és levelén keresztül szívódnak fel, és a floemben, illetve a xylemben transzlokálódnak, majd a növekedési pontokon halmozódnak fel (TARJÁNYI, 1990) és ezen családba tartozó készítmények kiváló hatásúak mind az egyszikűek, mind a kétszikűek széles skálája ellen (TARJÁNYI, 1988), alkalmas az Ambrosia artemisiifolia visszaszorítására (KUKORELLI et al., 2011). A technológia alapelemei az imidazolinon-ellenálló napraforgó-hibrid, valamint a kelés előtt kijuttatott talajherbicid és a kelés után kipermetezett, imazamox hatóanyagtartalmú PULSAR 40 párosa, melyet 1-1,2 l/ha dózisban célszerű kijuttatni. Hatásspektruma széles, mert alkalmas az egy-és kétéves, évelő-és egyszikű írtására (PÁLFAY, 2007). A hatástartam növelésére javasolják a CLEARFIELD technológiában preemergensen a pendimetalin + dimetenamid kombináció kijuttatását (REISINGER, 2010). Az AHAS- gátlók hatásukat viszonylag lassan fejtik ki, az első tünetek a merisztémikus szövetek sárgulásában nyilvánulnak meg (SHANNER et al., 1984). Az imidazolinon ellenálló hibrideknél az állományban alkalmazható imidazolinon hatóanyag növényi toxint, mérget jelent a növény számára. Az ellenálló hibridek tartalmazzák azon gént(eket), amely biztosítja a növény számára az imidazolinon hatóanyag enzimatikus úton történő lebontását. Az egézségesen fejlődő napraforgó esetében ezen enzimatikus reakció tökéletesen működik, nincs az esetlegesen fellépő, 10-14 napig tartó sárguláson (yellow flash) kívül semmilyen más fitotoxikus hatás (KOVÁCSBÍRÓ, 2011). Hazánkban 1996- ban kezdték el termeszteni az IMI toleráns kukoricát. A kezelés hatására fitotoxikus tünetek jelentkeztek a kultúrnövényen (HÓDI, 2001). Hűvös időben a posztemergens kezelést követően az IMI-rezisztens napraforgón is előfordulhat múló sárgulás és növekedési depresszió. A hagyományos napraforgót az imazamox fiatal korban teljesen elpusztítja, illetve a fejlettebb egyedeken a tenyészőcsúcs károsodása miatt nem képződik bimbó vagy torz, csökevényes, magnélküli virágok fejlődnek, tehát nagyon figyeljünk, hogy ne keveredjenek a vetőmagok (BENÉCSNÉ, 2005). 46
2004-ben a BASF több vizsgálatot végeztetett abból a célból hogy az IMI-napraforgó árvakelést őszi búzából és kukoricából milyen eséllyel lehet kiirtani. A vizsgálatokban 10-10, a jelenlegi gyomirtási gyakorlatban általánosan alkalmazott kezelést próbálták ki mindkét kultúrában sikerrel. A tapasztalatok szerint megfelelő odafigyeléssel nem okoz gondot az IMInapraforgó árvakelés kiirtása az utóveteményben (BENÉCSNÉ et al., 2005). A napraforgó a kalászos gabonát követi. Ha a vetés előtt imidazolin szermaradvány gyanúja merül fel, analitikai vagy bioteszt
vizsgálattal
kell
meggyőzödni
a
maradék
mennyiségéről.
Perzisztens
szulfomilkarbamiddal gyomirtott kalászos gabona után vetett napraforgót a csírázásában gátolhatja (KÁDÁR, 2005). A BASF és a Nidera közös fejlesztési programjának köszönhetően egy új IMI toleranciát okozó mutációt találtak laboratóriumi körülmények között, aminek CLHA Plus (Clearfield Plus) nevet adták (SALA et al., 2008). Három évvel később, SALA-BULOS (2011) szintén egy új mutációt talált Argentínában, mely nagyfokú rezisztenciát mutatott mind az imidazolinokkal, mind a szulfonil-karbamidokkal szemben. Ezt a biotípust RW-B-nek nevezték el. A napraforgónál eddig 4 mutációt azonosítottak (10. táblázat), melyek különböző típusú ellenállóságot biztosítanak az imidazolinokkal és/vagy szulfonil-karbamidokkal szemben. A termesztett herbicid toleráns napraforgó hibridek/fajták genetikai alapjait képezik (KUKORELLI, 2011). 10. táblázat: Az AHAS-gátlókkal szemben toleráns napraforgó biotípusok (KUKORELLI, 2011). Sorszám AHASL1-1 AHASL1-2 AHASL1-3 AHASL1-4
Aminosav csere Alanin (205*) -valin + módosító faktor Prolin (197)* - leucin Alanin (122*) - treonin Triptofán (574)* leucin
Toleráns változat elnevezése Clearfield (IMISUN) ExpresSun Clearfield Plus (CLHA-Plus) RW-B
Tolerancia típus IMI SU R R és R R
R és R R É
R
R
*Arabidopsis thaliana AHAS enzim pozíciója
Az imidazolin toleráns napraforgóhibridek száma fokozatosan növekszik. 2011-ben már tíz nemesítőház több, mint 26 hibridje áll a termelők rendelkezésére (SZABÓ, 2012).
47
3.5.1.3.1.2. Szulfonil-karbamid tolerancia A szulfonil-karbamid hatóanyagcsoportba tartozó készítmények a ’80-as évek közepétől jelentek meg Magyarországon új korszakot nyitva a gyomirtás történetében (SZENTEY, 2011). Az első SU típusú hatóanyagot, klórszulfuront 1982-ben hozták kereskedelmi forgalomba, gabonafélékben kétszikű gyomnövények ellen alkalmazták (SAARI – MAUVAIS, 1994). 2006 tavaszán került forgalomba a DuPont posztemergens napraforgó gyomirtó szere, az Express 50 SX. Kiváló hatékonyságú a mezei acat, szerbtövis, selyemmályva, valamint a csattanó maszlag és a parlagfű előfordulása esetében. Az Express 50 SX (11. táblázat) alkalmazható egyszeri kezelésként 45 g/ha dózisban vagy osztott kezelésként 22,5 + 22,5 g/ha-os dózisban (mindkét esetben szükséges mellé a Trend nedvesítőszer 0,1 %-os koncentrációban). Az egyszikű gyomfajok elleni védekezést valamely preemergens egyszikűirtó készítménnyel oldhatjuk meg (pl. Dual Gold). Csapadékos időjárási körülmények között, vagy a területen folyamatosan elhúzódva kelő gyomnövények előfordulása esetén (pl. parlagfű) az Express SX-szel osztott (2x 22,5 g/ha) kezelés javasolt (TÓTH et al., 2007). A SUMO jelölésű hibridek a szulfonil karbamidokkal szemben rendelkeznek ellenállósággal. Termesztésükkor az SU készítmények nem okoznak fitotoxicitást (HESZKY, 2003). A technológia bevezetésének sikerességét mutatja, hogy mindjárt az első évben több mint 33 ezer hektáron választották a PR63E82-es hibridet. Magyarországon, Közép-Kelet-Európában pedig több mint 85 ezer hektáron használtak Express-tolerens napraforgót. Mind a Diaportheval, mind pedig a Sclerotiniával szemben jobb ellenállósággal rendelkezik (PIUKOVICS, 2007). 11. táblázat: A herbicid toleráns napraforgók gyomirtási tecnológiájának megfelelően alkalmazható
készítmények
tribenuron-metil
toleráns
napraforgók
esetében
(REISINGER, 2010). Márkanév Express 50 SX Gramma Solo Granstar 75 WG Growstart-R
Hatóanyag tribenuron-metil tribenuron-metil tribenuron-metil tribenuron-metil
EK: egyéves kétszikű gyomok ellen ÉvK: évelő kétszikű gyomok ellen
48
Dózis 45 g/ha 25-30 g/ha 25-30 g/ha 25-30 g/ha
FK I. I. I. I.
Hatáspektrum EK, ÉvK EK, ÉvK EK, ÉvK EK, ÉvK
Az új, már szükséges rezisztenciával rendelkező hibridek számának bővülése pedig lehetővé teszi a hagyományos fajtákra jellemző értékmérő tulajdonságok elérését (FODOR et al., 2011). Tribenuron-metil toleráns napraforgó utáni kalászosban a Granstar napraforgó elleni csökkent hatékonyságával kell számolni. Mivel a rezisztenciagének két típus esetében helyileg, szerkezetileg egymáshoz igen közel helyezkednek és a hasonló enzimszerkezeti változásokat eredményeznek, így a két hatóanyagcsoport tekintetében az árvakelés tűrőképessége némileg megnő a másik hatóanyagcsoport ellen is. Például csökken az IMI-napraforgó árvakelés érzékenysége a szulfonil-karbamidokhoz tartozó nikoszulforannal szemben. Célszerű tehát ezeket figyelembe venni a jövőbeni, árvakelésű napraforgó elleni gyomirtási technológia tervezésekor. Mindenképpen előnyös az utóveteményesekben az eltérő hatásmódú herbicidek gyári vagy tankmix kombinációinak használata. Az is javasolható, hogy az ALS-gátló hatású hatóanyagcsoportokon belül különböző kémiai csoportokhoz tartozó, eltérő hatóanyagokat (pl. szulfonil-karbamid, szulfon-anilid stb.) juttassunk ki az egymás utáni kultúrákban válogatva azokat (BENÉCSNÉ et al., 2005). Az említett hibridek termesztése után az árvakelés gyomirtására fokozottan figyelni kell (HOFFMANNÉ, 2005). A hagyományos napraforgót a tribenuron-metil fiatal korban teljesen elpusztítja, illetve a fejlettebb egyedeken a tenyészőcsúcs károsodása miatt nem képződik bimbó vagy torz, csökevényes, magnélküli virágok fejlődnek, tehát nagyon figyeljünk, hogy ne keveredjenek a vetőmagok (BENÉCSNÉ, 2005).
49
4. ANYAG ÉS MÓDSZER
4.1. Szabadföldi kisparcellás kisérletek Vizsgálatainkat kisparcellás kísérletek keretein belül a Dow AgroSciences Hungary Kft. telephelyén, Szegeden homokos vályog talajon (pH: 7,5; humusztartalom: 3,7 %) végeztük. A kísérletek három éven keresztül kerültek beállításra, 2007-2009 között. A kísérleti területek egyik évben sem lettek szerves trágyával bedolgozva, csak őszi illetve tavaszi műtrágyázásban részesültek. A vizsgálatokat köztermesztésben szereplő toleráns napraforgó hibridekkel (IMI: NK Meldimi, NK Neoma, Rimisol és SU: PR63E82) állítottuk be. A kísérletek során felhasznált herbicideket és a vizsgálatokhoz szükséges gépi igényeket (parcellapermetező, parcella betakarító kombájn, tisztítógép, NMR készülék) szintén a Dow AgroSciences Hungary Kft. biztosította számunkra. A kísérleteket négy ismétlésben végeztük, négy soros, hat méter hosszú parcellákban. A parcellák mérete 18 m2 volt. A vizsgálatok célja tehát összetett volt: -
a herbicid toleráns napraforgó hibridek gyomirtási technológiájának kipróbálása és összehasonlítása,
-
herbicid tolerancián alapuló technológia összehasonlítása a hagyományossal,
-
a posztemergeens herbicidek fitotoxicitásának értékelése,
-
választ kerestünk arra, hogy az alkalmazott gyomirtási technológiák csökkentik-e a napraforgó kaszattermését (t/ha),
-
az alkalmazott gyomirtási technológiák befolyásolják-e a napraforgó olajtartalmát (%),
-
az alkalmazott gyomirtási technológiák csökkentik-e a napraforgó olajtermését (kg/ha),
-
az egyes készítmények és kombinációik gyomirtó hatásának vizsgálata.
Vizsgálataink során a kijuttatott preemergens készítmények és kombinációik a gyakorlatban leginkább használatos herbicideket foglalták magukba (2008-2009). Posztemergensen a technológiáknak megfelelően imazamox és tribenuron-metil hatóanyagú herbicidek kerültek felhasználásra. Imazamox hatóanyagú Pulsar 40 SL-t használtuk az IMI napraforgók, a tribenuron-metil hatóanyagú Express 50 SX-et pedig SU napraforgó esetében alkalmaztuk. A kísérletekhez herbicid toleráns napraforgó hibrideket használtunk, természetesen ezt is az előírt 50
technológiáknak megfelelően. Kivétel ez alól a 2007-es év, amikoris flumioxazin és bifenox hatóanyagú készítményeket is bevontuk a kísérletbe, hogy össze tudjuk hasonlítani a hagyományos technológiát a herbicid toleránséval. Parcellák elrendezése során az első ismétlés a kezelés sorrendjében, míg a további ismétlésekben randomizálva történt. A vegyszerek kijuttatását kisparcellás precíziós permetező készülékekkel (Pulvirex, Wintersteiger) végeztük el (8. ábra). TeeJet XR-11003 fúvókákat használtunk, 210 kPa nyomás mellett.
8. ábra: Pulvirex parcella precíziós permetezőgép. (Fotó: Vígh T.) A betakarítást Chanpool (2007), illetve Wintersteiger Delta (2008-2009) típusú kisparcellabetakarító kombájnnal (9. ábra) végeztük.
9. ábra: Wintersteiger Delta típusú kisparcella-betakarító kombájn. (Fotó: Vígh T.) 51
Betakarítás alkalmával kaszattermést, majd a termésből laboratóriumi körülmények között parcellánként olajtartalmat határoztunk meg. Az olajtartalom meghatározását a BRUKER cég által gyártott NMR készülékkel (10. ábra) végeztük. A 2007 és a 2009-es kísérleti évben olajtermést határoztunk meg az alkalmazott gyomirtási technológiák figyelembevételével.
10. ábra: NMR készülék. (Fotó: Vígh T.) A fitotoxikus tünetek értékelése során a kezelések hatására kialakuló fitotoxicitás mértékét szemrevételezés alapján határoztuk meg a BASF által megadott besorolás alapján, melyet egyetlen értékszámmal fejeztük ki (12. táblázat). A tünetek felvételezése a posztemergens kezelést követő 7., 14. és 21. napon történtek. 12. táblázat. Imazamox hatóanyag által okozott fitotoxikus tünetek típusai a napraforgó növényen. Értékszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9
A kultúrnövényekre gyakorolt fitotoxicitás Tünetmentes Világos zöld Sárgás zöld Sárga Méretbeni csökkenés Kis mértékben ugyan, de torzúltak a növények vagy nekrotikus foltok a levélen A növények torzultak vagy nekrotikus foltok a száron Elpusztult néhány növény Minden növény elpusztult
52
A kísérletek során alkalmazott herbicideket és herbicid kombinációkat a kultúrnövényre és a gyomnövényekre gyakorolt hatásuk alapján értékeltük. A gyomfelvételezés a Balázs-Ujvárosi módszer (UJVÁROSI, 1973a,b) alkalmazásával történt. Értékeléskor az abszolút kontrollhoz (kapálatlan kontroll) viszonyítottuk a vizsgált készítmények hatását. Becsléssel határoztuk meg a kezelések hatékonyságát a kezeletlen kontrollhoz képest. A gyomirtó hatást, a gyomok pusztulásának mértékét százalékban fejeztük ki. A számszerű eredmények EWRS besorolást követő, hivatalos skála figyelembevételével lettek értékelve (13. táblázat). 13. táblázat. A gyomirtó hatás jellemzése (BENÉCSNÉ et al., 1997). % Jellemzés 100 atás 98 95 90 82 70 50 30 0
Gyomirtó hatás Kitűnő Nagyon jó Jó Elfogadható Kérdéses Gyenge Nagyon gyenge Rosssz Hatástalan
A skála gyakorlatiasabbá tételével történt az eredmények minősítése: 95% < = kiváló gyomirtó hatás 90-95% = jó hatás 82-90% = mérsékelt hatás, üzemi szempontból kérdéses < 82% = gyenge hatás, üzemi szempontból nem megfelelő.
A vizsgálatokból származó eredményeket számítógépes variancia-analízisnek vetettük alá, ahol a hibavalószínűség határa 5% volt. A kísérleti eredmények statisztikai feldolgozását egy-és kéttényezős varianciaanalízissel, valamint páronkénti t-próbákkal végeztük, az egyes kezelések hatása közötti eltérések megbízhatóságának igazolása céljából. Az eredmények értékelésénél feltüntetésre került a variancia analízis alkalmazásával meghatározott SzD5% érték (SVÁB, 1981). A szignifikáns differencia jelzése az ábrákon az értékszámok mellett az „abc” betűivel 53
történt, illetve táblázatos formában közöljük ott, ahol a hely szűke miatt nem tudtuk a grafikonra illeszteni a betűjelzéseket. Eltérő betűjelzés szignifikáns különbségre utal.
4.1.1. 2007-ban beállított kísérletek A 2007-es évben vizsgálataink során kontrollt [kezeletlen (gyomos) kontroll) (17. kezelés)], valamint hat különböző (fél, normál, 1.5, 2, 2.5, 3 szoros) dózisban kijuttatott herbicideket (imazamox és tribenuron-metil) alkalmaztunk (14. táblázat) csak posztemergensen, a napraforgó 4-6 leveles állapotában (11. ábra).
11. ábra: A napraforgó 4-6 leveles állapotban. (Fotó: Vígh T.) Két IMI (Rimisol és NK Meldimi) és egy SU (PR63E82) hibridet használtunk a kísérletek során. A terület előző évi előveteménye őszi búza volt. Az IMI napraforgók vetése 2007. 05.18án, az SU napraforgó vetése 2007.05.25-én történt. A posztemergens kezelések időpontja 2007.06.08-án (IMI) és 2007.06.14-én (SU) volt. A fitotoxikus tüneteket a herbicid kezeléseket követő 7, 14. és 21. napon értékeltük. Herbicidek gyomirtó hatását két alkalommal értékeltük (posztemergens kezelést követő 2. héten, illetve betakarítás előtt). Hatékonysági százalékot állapítottunk meg a kezeletlen kontrollhoz képest. Betakarításkor a kaszatok nedvességtartalmát és a termésátlagot, majd a kaszatok olajtartalmát mértük, végül olajtermést határoztunk meg. 54
A területen fellelhető jelentősebb gyomnövények: Ambrosia artemisiifolia, Chenopodium album, Convolvulus arvensis, Hibiscus trionum és Portulaca oleracea voltak. A Rimisol napraforgó hibriden posztemergensen protoporfirinogén-IX oxidáz gátló herbicideket is kijuttatunk normál és dupla dózisban (14. táblázat), bifenox és flumioxazin hatóanyaggal, összehasonlítva ezáltal a hagyományos és herbicid toleráns technológiákat. 14. táblázat: 2007-es évben a kísérlet alkalmával felhasználásra került posztemergensen kijuttatott herbicidek neve, hatóanyaguk és dózisuk. A kezelések sorszáma 1
A kijuttatott herbicid Neve Dózisa
A kijuttatott hatóanyag neve
Napraforgó hibrid neve NK Meldimi Rimisol NK Meldimi Rimisol NK Meldimi Rimisol NK Meldimi Rimisol NK Meldimi Rimisol NK Meldimi Rimisol Rimisol Rimisol Rimisol Rimisol PR63E82 PR63E82 PR63E82 PR63E82 PR63E82 PR63E82
Pulsar 40 SL
0,6 l/ha
imazamox
2
Pulsar 40 SL
1,2 l/ha
imazamox
3
Pulsar 40 SL
1,8 l/ha
imazamox
4
Pulsar 40 SL
2,4 l/ha
imazamox
5
Pulsar 40 SL
3,0 l/ha
imazamox
6
Pulsar 40 SL
3,6 l/ha
imazamox
7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17
Modown 4E 1,5 l/ha Modown 4E 3 l/ha Pledge 0,08 kg/ha Pledge 0,16 kg/ha Express 50 SX 22,5 g/ha Express 50 SX 45 g/ha Express 50 SX 67,5 g/ha Express 50 SX 90 g/ha Express 50 SX 112,5 g/ha Express 50 SX 135 g/ha kapálatlan, gyomos kontroll
bifenox bifenox flumioxazin flumioxazin tribenuron-metil tribenuron-metil tribenuron-metil tribenuron-metil tribenuron-metil tribenuron-metil
A betakarítást Chanpool típusú kisparcella-betakarító kombájnnal végeztük 2007. szeptember 25-én. Előtte állományszárítást desszikkáló szerrel nem végeztünk. 55
A kísérleti időszak főbb meterológiai adatait a 15. táblázat tartalmazza. 15. táblázat: 2007-es év kísérleti időszakának meterológiai adatai. Hónap május június július augusztus szeptember október
T max (Co) 28,6 30,5 29,9 32 20,9 16,5
T min (Co) 14,7 16,3 15,8 18 9,1 7,1
TK (Co) 21,7 23,4 22,9 25 15 11,8
CS (mm) 70 67 18,5 31,5 58 37,5
T max (Co): maximum hőmérséklet TK (Co): közép hőmérséklet T min (Co): minimum hőmérséklet CS (mm): csapadék
4.1.2. 2008-ban beállított kísérletek A kisérleti terület előveteménye kukorica volt. A napraforgók vetése 2008. 05.13-án történt. A 2008-as évben a hibridek (IMI: Rimisol, NK Meldimi, SU: PR63E82) már preemergens alapkezelésekben is részesültek, amelyek a gyakorlatban leginkább használatos technológiákat foglalták magukban (16. táblázat). A preemergens kezelés még a vetés napján megtörtént. Ezt követően, a napraforgó 4-6 leveles állapotában, a preemergens kezelésekre merőlegesen imazamox (engedélyezett dózisa 45 g hatóanyag/ha) illetve tribenuron-metil (engedélyezett dózisa (22,5 g hatóanyag/ha) hatóanyagú herbicideket juttatunk ki az engedélyokirat egyszeres illetve kétszeres dózisában. A posztemergens kezelések időpontja 2008. május 30-án volt. Ezen kívül a tribenuron-metil hatóanyagot – a gyakorlati ajánlás szerint – osztott kezelésben is kijuttattuk (17. táblázat). Az osztott kezelésnél a második posztemergens kezelés az első állománypermetezést követő harmadik héten történt, 2008. június 20. A vizsgált nyolc alapkezelés a napraforgó termesztés gyakorlatában leginkább használatos technológiákat tartalmazta. Kontrollként kapálatlan, abszolúlt kontrollt (10. kezelés), valamint csak posztemergens technológiában részesült kontrollt (9. kezelés) használtunk. A fitotoxikus tüneteket a posztemergens herbicid kezeléseket követő 7, 14. és 21. napon értékeltük. Betakarítást követően laboratóriumi körülmények között olajtartalmat (%) határoztunk meg. A herbicid kezelések gyomirtó hatásának értékelésekor a gyomokra gyakorolt hatásukat három időpontban értékeltük, hatékonysági százalékot állapítottunk meg a kezeletlen kontrollhoz 56
képest (preemergens kezelést követő 14. napon, posztemergens kezelést követő 14. napon, illetve betakarítás előtt). 16. táblázat. A kísérletben vizsgált preemergens (PRE) herbicidek neve, hatóanyagai és dózisuk, kiegészítve a vizsgálat során használt kontrollokkal. (2008). A kezelések sorszáma
A kijuttatott herbicid Neve
A kijuttatott hatóanyag neve
Napraforgó hibrid neve
NK Meldimi Rimisol PR63E82 NK Meldimi Rimisol PR63E82 NK Meldimi Rimisol PR63E82 NK Meldimi Rimisol PR63E82 NK Meldimi Rimisol PR63E82 NK Meldimi Rimisol PR63E82 NK Meldimi Rimisol PR63E82 NK Meldimi Rimisol PR63E82
Dózisa
1
Trophy
1,5 l/ha
acetoklór + diklormid
2
Goal Duplo
0,5 l/ha
oxifluorfen
3
Dual Gold 960 EC 1,6 l/ha + 0,5 l/ha + Goal Duplo
4
Racer
5
oxifluorfen+Smetolaklór
3 l/ha
fluorkloridon
Trophy + Racer
1,5 l/ha + 3 l/ha
6
Racer + Dual Gold 960 EC
3 l/ha +1,6 l/ha
acetoklór +diklormid + fluorkloridon fluorkloridon + Smetolaklór
7
Wing
8
Dual Gold 960 EC
9 10
kontroll (csak posztemergens technológiában részesített) kapálatlan, gyomos kontroll
4 l/ha
pendimetalin + dimetenamid
1,6 l/ha
S-metolaklór
Az előző táblázatban feltüntetett 8 alapkezelésre merőlegesen kijuttatott herbicideket a 17. táblázat mutatja be.
57
17. táblázat: A kelés utáni (POST) technológában használt herbicidek neve, hatóanyaguk, dózisuk és kijuttatásuk alkalmának száma a hibridek esetében (2008). Napraforgó hibrid neve NK Meldimi Rimisol NK Meldimi Rimisol
A kijuttatott herbicid neve
A kijuttatott herbicid dózisa
Kijuttatott hatóanyag
Pulsar 40 SL
1,2 l/ha
imazamox
Pulsar 40 SL
2,4 l/ha
imazamox
Express 50 SX
45 g/ha (egyszeri)
tribenuron-metil
PR63E82
Express 50 SX
45 g/ha (osztott)
tribenuron-metil
PR63E82
Express 50 SX
90 g/ha (egyszeri)
tribenuron-metil
PR63E82
Express 50 SX
90 g/ha (osztott)
tribenuron-metil
PR63E82
A kísérleti terület domináns gyomfajai a következők voltak: Ambrosia artemisiifolia, Convolvulus arvensis, Chenopodium album, Orobanche cumana, Portulaca oleracea. A betakarítást Wintersteiger Delta típusú kisparcella-betakarító kombájnnal végeztük 2008. október 9-én. Előtte állományszárítást végeztünk a Reglone Air típusú desszikkáló szerrel, melyet légi úton, helikopterrel juttatunk ki. A kísérleti időszak főbb meterólógiai adatait a 18. táblázat tartalmazza. 18. táblázat: 2008-as év kísérleti időszakának meterológiai adatai. Hónap május június július augusztus szeptember október
T max (Co) 25 29,4 29,1 30,2 21,8 19,2
T min (Co) 11,7 16,6 16,3 16,4 11,2 7,4
o
TK (C ) 18,6 23 22,7 23,3 16,5 13,3
CS (mm) 24,1 148,5 46,5 25,5 50 25,5
T max (Co): maximum hőmérséklet TK (Co): közép hőmérséklet T min (Co): minimum hőmérséklet CS (mm): csapadék
A területen mezei pocok invázió volt, ezért a kísérlet terméserdményeit nem tartottuk megbízhatónak, közlésüktől eltekintünk.
58
4.1.3. 2009-ben beállított kísérletek A kisérleti terület előveteménye kukorica volt. A napraforgók vetése 2009. 04.27-én történt. A 2009-es évben a hibridek (IMI: NK Neoma, SU: PR63E82) pre-és posztemergens kezelésekben részesültek, amelyek szintén a gyakorlatban leginkább használatos technológiákat foglalták magukban (19. táblázat). Új IMI hibrid került bevezetésre a 2009- es kísérleti évben, mivel az eddig használatosak már elavultnak bizonyultak az új (homozigóta) fajták megjelenésének köszönhetően. A preemergens kezelések 2009.05.01-jén voltak. (Részben más herbicidek, mint 2008-ban.) Ezt követően, a 2008-as év kísérletéhez hasonlóan, a napraforgó 4-6 leveles állapotában, a preemergens kezelésekre merőlegesen imazamox (engedélyezett dózisa 45 g hatóanyag/ha) illetve tribenuron-metil (engedélyezett dózisa (22,5 g hatóanyag/ha) hatóanyagú herbicideket juttatunk ki az engedélyokirat egyszeres illetve kétszeres dózisában. A posztemergens herbicidek 05.15-én lettek kijuttatva. Ezen kívül a tribenuron-metil hatóanyagot – a gyakorlati ajánlás szerint – osztott kezelésben is kijuttattuk (20. táblázat). Az osztott kezelésnél a második posztemergens kezelés az első állománypermetezést követő harmadik héten történt, 2009.06.05. A vizsgált hat alapkezelés a napraforgó termesztés gyakorlatában leginkább használatos technológiákat tartalmazta. Kontrollként kapálatlan-abszolúlt kontrollt (8. kezelés), valamint csak posztemergens technológiában részesült kontrollt (7. kezelés) használtunk, emellett külön
csak
preemergens
alapkezelésben
részesült
parcellákat
is
alkalmaztunk
az
összehasonlíthatóság érdekében. A 2008-ban kijuttatásra került pendimetalin és dimetenamid kombinációt a 2009-es kísérleti évben már nem alkalmaztuk. S-metolaklór hatóanyaggal történő vizsgálatainkat felfüggesztettük, mert a 2008-as év folyamán nem adott kielégítő gyomirtó hatást, helyette az acetoklór+oxifluorfen hatóanyag kombináció került kijuttatásra. A technológiák során használt herbicideket és azok dózisait az 19-20. táblázatban mutatjuk be.
59
19. táblázat: A kísérletben vizsgált preemergens (PRE) herbicidek neve, hatóanyaguk és dózisuk, kiegészítve a vizsgálat során használt kontrollokkal (2009). A kezelés sorszáma 1
Neve Trophy
2
Goal Duplo
3 4
Dual Gold 960 EC + Goal Duplo Racer
5
Trophy + Racer
6 7 8
Dózisa 1,5 l/ha
A kijuttatott hatóanyag neve acetoklór + diklormid
Napraforgó hibrid neve
0,5 l/ha
oxifluorfen
NK Neoma PR63E82
oxifluorfen + S-metolaklór fluorkloridon
NK Neoma PR63E82
A kijuttatott herbicid
1,6 l/ha + 0,5 l/ha 3 l/ha
NK Neoma PR63E82
NK Neoma PR63E82
acetoklór + diklormid + fluorokloridon Trophy + Goal 1,5 l/ha + 0,5 acetoklór + diklormid Duplo l/ha + oxifluorfen kontroll (csak posztemergens technológiában részesített) kapálatlan, gyomos kontroll 1,5 l/ha + 3 l/ha
NK Neoma PR63E82 NK Neoma PR63E82
20. táblázat: A kelés utáni (POST) technológában használt herbicidek neve, hatóanyaguk, dózisuk és kijuttatásuk alkalmának száma a hibridek esetében (2009). A kijuttatott herbicid neve Pulsar 40 SL
A kijuttatott herbicid dózisa 1,2 l/ha
Kijuttatott hatóanyag imazamox
Napraforgó hibrid neve
Pulsar 40 SL
2,4 l/ha
imazamox
NK Neoma
Express 50 SX
45 g/ha (egyszeri)
tribenuron-metil
PR63E82
Express 50 SX
45 g/ha (osztott)
tribenuron-metil
PR63E82
Express 50 SX
90 g/ha (egyszeri)
tribenuron-metil
PR63E82
Express 50 SX
90 g/ha (osztott)
tribenuron-metil
PR63E82
NK Neoma
A szántóföld meghatározó gyomnövényzete a 2009-es évben: Ambrosia artemisiifolia, Convolvulus arvensis, Chenopodium album, Hibiscus trionum. A gyomirtó hatás értékelését három időpontban végeztük el: preemegens kezelést követő 14. napon, posztemergens kezelést követő 14. napon és közvetlen betakarítás előtt. A fitotoxikus tüneteket a posztemergensherbicid kezeléseket követő 7., 14. és 21. napon értékeltük. Betakarításkor a kaszatok nedvességtartalmát és a termésátlagot, majd a kaszatok olajtartalmát mértük, végül olajtermést határoztunk meg. 60
A betakarítást Wintersteiger Delta típusú kisparcella-betakarító kombájnnal végeztük 2009. szeptember 22-én. Előtte állományszárítást nem végeztünk. A kísérleti időszak főbb meterólógiai adatait a 21. táblázat tartalmazza. 21. táblázat: 2009-es év kísérleti időszakának meterológiai adatai. Hónap április május június július augusztus szeptember október
T max (Co) 23,2 26 27,8 31,3 30,3 26,2 16,6
T min (Co) 8,3 12,2 14,2 17,3 17,2 13,5 7,3
TK (Co) 15,7 19,1 21 24,3 23,8 19,9 12
CS (mm) 1,5 28,5 100 33 25 14,5 65,5
T max (Co): maximum hőmérséklet TK (Co): közép hőmérséklet T min (Co): minimum hőmérséklet CS (mm): csapadék
61
5. EREDMÉNYEK 5.1. 2007-es év kísérletének eredményei 5.1.1. Fitotoxikus tünetek értékelése HUNYADI és ALMÁDI (1981) megállapították, hogy az alkalmazott herbicidek hatáskifejtésének eredményeként külső tünetek (szimptómák) jelenhetnek meg, melyek vizsgálataink során a posztemergens herbicidkezelést követően jelentkeztek az imazamox toleráns napraforgó hibridek esetében. NAGY et al., (2006) eredményeihez hasonlóan a napraforgó levélzetén dózistól függő sárgulást (Yellow flash) észleltünk (12. ábra), amely a növényzet 8-10 leveles állapotában már alig volt észlelhető.
12. ábra: „Yellow flash” tünete a napraforgón az imazamox háromszoros dózisában, ahol a sárguláson kívűl a levélfodrosodás, nekrotikus foltok is jelentkeztek a levélen. (Fotó: Vígh T.) Mindkét IMI napraforgó esetében (Rimisol és NK Meldimi) a kezelést követő néhány nap múlva jelentkeztek a tünetek. Az imazamox 3-szoros dózisa erőteljesebb „Yellow flash”-t eredményezett a normál dózishoz képest (27, 29. ábra). Ugyancsak dózisoktól függő növekedésbeli, mérhető különbségeket tapasztaltunk az állománykezelés hatására, mely a virágzás idejére normalizálódott (26-37. ábra). A 3-szoros provokatív dózisú kezelés után 4-5 hétig a kezelt állomány magassága kb. 10 cm-rel elmaradt a kezeletlentől, de a tenyészidő további részében ez kiegyenlítődött. A gyomirtó hatás a gyomnövényeken fokozottan jelentkezett, melyek sárgulásban, majd száradásban nyilvánúltak meg.
62
A fitotoxicitás mértékét a különböző dózisok figyelembevételével az alkalmazott imidazolinon rezisztens fajtákon a 22. táblázat szemlélteti. 22. táblázat: Fitotoxicitás mértéke a herbicid kezelések hatására. Fitotoxicitás mértéke (1-9) Napraforgó Alkalmazott Herbicid Herbicid Herbicid hibrid neve dózis kijuttatást követő kijuttatást követő kijuttatást követő 7. napon 14. napon 21. napon Rimisol feles 2 1 1 Rimisol normál 3 1 1 Rimisol másfeles 4 2 1 Rimisol dupla 5, 3 5, 2 1 Rimisol két és feles 6 5 1 Rimisol háromszoros 7 5 1 NK Meldimi feles 1 1 1 NK Meldimi normál 2 1 1 NK Meldimi másfeles 3 1 1 NK Meldimi dupla 4 1 1 NK Meldimi két és feles 4 5 1 NK Meldimi háromszoros 6 5 1
A kezelést követő 2 héten belül 38 mm csapadék esett. Ez a 14 nap átlagos hőmérséklete 24,3 C° volt. A kísérleti év során alkalmazott két hibrid eltérően reagált az imazamox hatóanyagra, eltérő volt a fitotoxicitás mértéke. A Rimisol érzékenyebben reagált az imazamoxra, erőteljesebbek voltak a fitotoxikus tünetek. O’SULLIVAN et al. (1995) megfigyelései egyeznek azzal a megállapításunkkal, mely szerint a különböző hibridek egy adott hatóanyagra eltérően reagálhatnak (fitotoxikus tünetek, azok intenzitása és a termésátlagok). SZÉLL (1989) kukoricában végzett vizsgálatai során a hibridek eltérő herbicid érzékenységét biológiai alapokra vezette vissza. A 21. napon végzett felvételezés alkalmával már nem voltak fitotoxikus tünetek. A tribenuron-metil toleráns napraforgó hibriden fitotoxikus tüneteket nem tapasztaltunk, nem volt látható sem színelváltozás, sem növekedésgátlás. A gyomnövényeken a tribenuronmetil kezelés klorózist, majd száradást eredményezett (13. ábra).
63
13. ábra: Klorózis tünete a parlagfüvön a tribenuron-metil hatóanyaggal kezelt parcellában a herbicid kezelést követő 7. napon. (Fotó: Vígh T.) A Rimisol napraforgó esetében a kezeléseket a hagyományos tecnológiával is elvégeztük, ahol a bifenox és a flumioxazin hatóanyaggal kezelt IMI napraforgón és a gyomnövényeken klorotikus tüneteket, perzselő hatást erdményezett. A két protoporfirinogén-oxidáz gátló herbicid családba tartozó hatóanyag kijuttatásának hatására sem a gyomnövények, sem a kultúrnövény a 14. nap elteltével fitotoxikus tüneteket nem mutatott.
15. ábra: A flumioxazin hatóanyagú herbicid által okozott klorotikus tünetek Hibiscus trionumon a herbicid kezelést követő 7. napon. (Fotó: Vígh T.)
14. ábra: A flumioxazin hatóanyagú herbicid által okozott klorotikus tünetek napraforgó növényen a herbicid kezelést követő 7. napon. (Fotó: Vígh T.)
64
A hagyományos technológiával kijuttatott (bifenox és flumioxazin) herbicidek esetében a 4 levélnél fejlettebb gyom-és kultúrnövényeknél előfordult, hogy leperzselődtek a lomblevelek, esetleg le is száradtak, viszont a tenyészőcsúcs épségben marad (14-15. ábra). Ezek a növények kiheverték a herbicidsokk hatását. A levélhólyagosodás, levélperzselés átmeneti jelleggel fordult elő (16. ábra), a növények a kárt néhány hét elteltével kiheverték.
16. ábra: Levélhólyagosodás, levélperzselés tünete a flumioxazin hatóanyaggal kezelt napraforgó hibriden a herbicid kezelést követő 7. napon. (Fotó: Vígh T.)
A flumioxazin hatóanyag (Pledge 50 WP) esetében (44-45. ábra) kezelést követően a napraforgó levelein perzselésben megnyilvánuló fitotoxikus tünetek jelentkeztek. A bifenox hatóanyag (Modown 4F) esetében szintén jelentkeztek a fitotoxikus tünetek (46-47. ábra), melyek a 14. napra normalizálódtak (50-51. ábra), mind a kultúr-, mind a gyomnövény tekintetében.
65
5.1.2. Herbicid kezelések hatása a kaszattermés alakulására Az IMI napraforgók hektáronkénti kaszattermésének alakulását (a kaszatok 9 %-os nedvességtartalmára vonatkoztatva) az 17. ábra mutatja.
a a
a a
1
2
a ab
3
a bc a bc
4
5
a bc
ac
6
17
NK Meldimi SZD5%: 0,121 NK Meldimi Std error: 0,064
Rimisol SZD5%: 0,375 Rimisol Std error: 0,182
17. ábra: Rimisol (A) és NK Meldimi (B) napraforgó hibridek kaszattermésének alakulása a herbicidkezelések hatására. (A kezelések sorszáma: 1, imazamox féldózisban; 2, imazamox normál dózisban; 3, imazamox másfélszeres dózisban; 4, imazamox kétszeres dózisban; 5, imazamox 2.5 szeres dózisban; 6, imazamox háromszoros dózisban; 17, gyomos kontroll) Az NK Meldimi hibridnél a dózisbeli különbségek hatására kaszattermés csökkenést figyeltünk meg, mely a statisztikai értékelést követően a szignifikáns különbségekben is megmutatkozott. A kezeletlen, gyomos kontrollhoz képest az imazamox feles, normál és másfeles dózisa jelentős szignifikáns termésnövekedést okozott. A Rimisol hibrid betakarításkori nedvességtartalma a kezelések függvényében 6,73 és 8,95% között, az NK Meldimi hibridé pedig 17,6 és 19,15% között alakult. Az Rimisol hibridnél a kezeléseknek nem volt statisztikailag kimutatható hatása a kaszattermés alakulására.
66
Az Express 50 SX-el kezelt napraforgó esetében a kaszatok betakarításkori nedvességtartalma 12,4 és 19,4% között alakult. A PR63E82 hibrid kaszattermésének alakulása (9%-os nedvességtartalomnál) a 18. ábrán látható. Az imazamox toleráns NK Meldimi hibridhez hasonlóan a dózisbeli különbségek hatására a kontrollhoz képest a kaszattermés alakulása csökkenő
tendenciát
mutatott
a
dózis
emelkedésének
arányában.
Terméscsökkenést
eredményezett a feles dózis kivételével minden esetben. A normál és másfeles dózis nem okozott szignifikáns különbséget a gyomos kontrollhoz képest, a feles dózis viszont szignifikáns termésnövekedést eredményezett.
a
b
11
12
bc 13
c
cd
d
b
14
15
16
17
SZD5%: 0,092 Std error: 0,034
18. ábra: A PR63E82 napraforgó hibrid kaszattermésének alakulása a herbicidkezelések hatására. (A kezelések sorszáma: 11, tribenuron-metil féldózisban; 12, tribenuron-metil normál dózisban; 13, tribenuron-metil másfélszeres dózisban; 14, tribenuron-metil kétszeres dózisban; 15, tribenuron-metil 2.5 szeres dózisban; 16, tribenuron-metil háromszoros dózisban; 17, gyomos kontroll)
67
A Rimisol napraforgó esetében a kezeléseket a hagyományos tecnológiával, bifenox és flumioxazin hatóanyag kijuttatásával is elvégeztük. A kaszattermés tekintetében mindkét hatóanyag esetében elmondható, hogy nem okoztak szignifikáns különbséget (19. ábra) nemcsak a kontrollhoz képest, hanem a normál és dupla dózis egymáshoz való viszonyítását követően sem. Nem volt statisztikailag kimutatható különbség a hagyományos és a herbicid toleráns technológia között.
a
a
aa a a
a
7
8
9
2 4
15 SZD5%: 0,519 Std error: 0,247
16
10
aa
aa
17
17
19. ábra: Rimisol hibrid kaszattermésének alakulása a protoporfirinogén-oxidáz gátló herbicid kezelések hatására. (A kezelések sorszáma: 7,8, bifenox; 9,10, flumioxazin; 2,4, imazamox; 17, gyomos kontroll)
68
5.1.3. Herbicid kezelések hatása az olajtartalom alakulására Az IMI napraforgók (Rimisol és NK Meldimi) hektáronkénti olajtartalmának alakulását az 20. ábra szemlélteti.
a a
a ab
a b
a ab
a b
1
2
3
4
5
Rimisol SZD5%: 1,9767 Rimisol Std error:1,1456
a ab
a ab
6
17
NK Meldimi SZD5%: 1,4914 NK Meldimi Std error: 0,7535
20. ábra: Rimisol (A) és az NK Meldimi (B) napraforgó hibridek olatartalmának alakulása a herbicidkezelések hatására. (A kezelések sorszáma: 1, imazamox féldózisban; 2, imazamox normál dózisban; 3, imazamox másfélszeres dózisban; 4, imazamox kétszeres dózisban; 5, imazamox 2.5 szeres dózisban; 6, imazamox háromszoros dózisban; 17, gyomos kontroll) Rimisol hibrid esetében nem volt statisztikailag kimutatható különbség az olajtartalom tekintetében. Ezzel ellentétben, az NK Meldimi napraforgónál szignifikáns különbséget mutattunk ki a fél dózisban kijuttatott imazamox esetében a másfeles és a 2,5 szeres dózishoz képest, a kontrollhoz képest statisztikai eltérést nem tapasztaltunk. Rimisol hibridhez hasonlóan a normál dózis a kezeletlen kontrollhoz képest nem okozott szignifikáns különbséget.
69
A PR63R82 hibrid olajtartalmának vizsgálata során (21. ábra) szignifikáns termés csökkenést mutattunk ki minden esetben a kezeletlen kontrollhoz képest. A normál dózishoz viszonyítottan a 2,5 és a háromszoros dóziban kijuttatott tribenuron-metil okozott statisztikailag is kimutatható különbséget a kezelések során.
ab
a
a
abc
bc
c
d
11
12
13
14
15
16
17
SZD5%:1,2219 Std error: 0,6011
21. ábra: A PR63E82 napraforgó hibrid olajtartalmának alakulása a herbicidkezelések hatására. (A kezelések sorszáma: 11, tribenuron-metil féldózisban; 12, tribenuron-metil normál dózisban; 13, tribenuron-metil másfélszeres dózisban; 14, tribenuron-metil kétszeres dózisban; 15, tribenuron-metil 2.5 szeres dózisban; 16, tribenuron-metil háromszoros dózisban; 17, gyomos kontroll)
70
A hagyományos technológiával kijutatott protoporfirinogén-oxidáz gátló herbicidek hatása az olajtartalom alakulására (22. ábra).
ab ab
a ab
b
7 8
9 10
2 4
15 SZD5%:1,6131 Std error:0,8367
16
b
b
17
17
22. ábra: Rimisol hibrid olajtartalmának alakulása a protoporfirinogén-oxidáz gátló herbicid kezelések hatására. (A kezelések sorszáma: 7,8, bifenox; 9,10, flumioxazin; 2,4, imazamox; 17, gyomos kontroll)
Mindkét technológia (hagyományos és a herbicid toleráns) esetében elmondható, hogy nem okoztak szignifikáns különbséget a normál és dupla dózis egymáshoz való viszonyítását követően. Nem volt statisztikailag kimutatható különbség a gyomos kontrollhoz képest csak a flumioxazin normál dózisa esetében, ahol szignifikáns növekedést mutattunk ki. Ugyanez a szignifikáns növekedés volt kimutatható a herbicid toleráns technológiával szemben is.
71
5.1.4. Herbicid kezelések hatása az olajtermés alakulására Az IMI napraforgók (Rimisol és NK Meldimi) hektáronkénti olajtermésének alakulását a 23. ábra szemlélteti.
aa
a a
1
2
a ab 3
a b
a b
a b
a b
4
5
6
17
Rimisol: SZD5%: 173,145 Rimisol: Std error: 83,266
NK Meldimi SZD5%: 60,918 NK Meldimi Std error: 30,152
23.ábra: Rimisol (A) és az NK Meldimi (B) napraforgó hibridek olatermésének alakulása a herbicidkezelések hatására. (A kezelések sorszáma: 1, imazamox féldózisban; 2, imazamox normál dózisban; 3, imazamox másfélszeres dózisban; 4, imazamox kétszeres dózisban; 5, imazamox 2.5 szeres dózisban; 6, imazamox háromszoros dózisban; 17, gyomos kontroll) Rimisol hibrid esetében nem volt statisztikailag kimutatható különbség az olajtermés tekintetében. NK Meldimi hibridnél szignifikáns termésnövekedést tapasztaltunk a kezeletlen, gyomos kontrollhoz képest az imazamox hatóanyag feles és normál dózisa kijuttatása során. A kezelések dóziskülönbségeit figyelembe véve szignifikáns különbséget mutattunk ki a gyomos kontrollhoz viszonyítottan a feles és normál dózisban.
72
Az SU hibrid (PR63E82) olajtermésének alakulása a 24. ábrán látható.
a
bf
bc
cd
d
e
f
11
12
13
14
15
16
17
SZD5%:31,063 Std error: 15,294
24. ábra: A PR63E82 napraforgó hibrid olajtermésének alakulása a herbicidkezelések hatására. (A kezelések sorszáma: 11, tribenuron-metil féldózisban; 12, tribenuron-metil normál dózisban; 13, tribenuron-metil másfélszeres dózisban; 14, tribenuron-metil kétszeres dózisban; 15, tribenuron-metil 2.5 szeres dózisban; 16, tribenuron-metil háromszoros dózisban; 17, gyomos kontroll) A kezeletlen kontrollhoz képest a normál dózis kivételével minden esetben szignifikáns különbségeket tapasztaltunk az olajtermés vizsgálata során. Szignifikáns termésnövekedést mutattunk
ki
a
tribenuron-metil
hatóanyag
feles
dózisában
kijuttatva,
szignifikáns
terméscsökkenést pedig a további dózisok esetében. Statisztikailag kimutatható különbségeket eredményezett a dóziskülönbségek hatása az egyes kezelések tekintetében.
73
A hagyományos technológiával kijutatott protoporfirinogén-oxidáz gátló herbicidek hatása az olajtermés alakulására (25. ábra).
a
a
7 8
15 SZD5%:191,95 Std error: 89,192
16
a a
a
a
a
9
2 4
17
10
17
25. ábra: Rimisol hibrid olajtermésének alakulása a protoporfirinogén-oxidáz gátló herbicid kezelések hatására. (A kezelések sorszáma: 7,8, bifenox; 9,10, flumioxazin; 2,4, imazamox; 17, gyomos kontroll)
Mindkét technológia (hagyományos és a herbicid toleráns) esetében elmondható, hogy nem okoztak szignifikáns különbséget a normál és dupla dózis egymáshoz való viszonyítását követően. Nem volt statisztikailag kimutatható különbség a gyomos kontrollhoz képest és nem mutattunk ki statisztikailag igazolható különbséget a hagyományos és a herbicid toleráns technológia között.
74
5.1.5. Herbicid kezelések gyomirtó hatásának értékelése A 2007-es kísérleti évben a herbicid kezelést megelőzően a gyomfelvételezés eredményeképpen 4 gyomfaj jelenlétét észleltük a területen, melyek átlagos borítását 63 %-ra becsültük. Ezek a gyomnövények 23. táblázatban láthatóak. Többségük elérte a 10-15 cm-es magasságot. (Ez a BBCH skála szerinti 16-18 fenológiai fázist jelenti.) 23. táblázat: A kísérletekben előforduló gyomnövények listája és azok borítási %-a az IMI és SU napraforgó hibridek vetésterületén. Tudományos elnevezés Ambrosia artemisiifolia L. Chenopodium album L. Convolvulus arvensis L. Scop. Portulaca oleracea L.
BBCH kód AMBAR CHEAL CONAR PORO
Magyar elnevezés parlagfű fehér libatop folyondár szulák kövér porcsin
Borítási % IMI SU 10 30 5 5 15 30 30 2
A különböző dózisok hatására látványos különbségeket értünk el a gyomirtó hatás tekintetében (26-51. ábra). A 24. táblázatban látható az imazamox hatóanyagok hatékonysága a kísérleti területen jelenlevő domináns gyomfajok ellen. 24. táblázat: A Pulsar 40 SL herbiciddel történt kezelések hatékonysága (2007). Dózis Gyomfajok 0,5 1x 1,5x 2x 2,5x 3x Hatékonysági (%) A. artemisiifolia 10 60-70 70 80 90 95 C. arvensis 10 60-70 70 80 90 95 C. album 20 70 75 80 90 100 P. oleracea 10 70 75 80 85 90 A gyomirtó hatás a gyomnövényeken fokozottan jelentkezett, mely sárgulásban, majd száradásban nyilvánúlt meg. Az imazamox (Pulsar 40 SL) hatékonyan pusztította nemcsak a Chenopodium album-ot, a Portulaca oleracea-t, hanem a szik-4 leveles parlagfüvet is. A 10-15 cm-es parlagfüvet mérsékelten irtotta. Convolvulus arvensis fejlettebb egyedei esetében csak a kint lévő hajtások sárgulását, leszáradását eredményezte, tartós hatást nem eredményezett, nem pusztította el a gyomnövényt.
75
26. ábra: Imazamox normál dózisa Rimisol napraforgó esetében a kezelést követő 7. napon. (Fotó: Vígh T.)
27. ábra: Imazamox háromszoros dózisa Rimisol napraforgó esetében a kezelést követő 7. napon. (Fotó: Vígh T.)
28. ábra: Imazamox normál dózisa NK Meldimi napraforgó esetében a kezelést követő 7. napon. (Fotó: Vígh T.)
29. ábra: Imazamox háromszoros dózisa NK Meldimi napraforgó esetében a kezelést követő 7. napon. (Fotó: Vígh T.)
76
Az alapkezelés nélküli háromszoros dózisban kijutatott imazamox érte el a legjobb gyomirtó hatást, az imazamox hatékonysága tehát növekedett a dózisfokozással. A háromszoros dózis használata nem javasolt, mivel ebben a dózisban a kúltúrnövényen már a torzulás tünetei jelentkeztek, melyet a növények csak három hét eltelte után hevertek ki. Mindemellett költségcsökkentő okokból is meggondolandó a herbicid használata.
30. ábra: Rimisol napraforgó kapálatlan, gyomos kontrollja a herbicid kezelésben részesített parcellák kezeléséhez képest a 14. napon. (Fotó: Vígh T.)
31. ábra: Imazamox normál dózisa Rimisol napraforgó esetében a kezelést követő 14. napon. (Fotó: Vígh T.)
32. ábra: Imazamox kétszeres dózisa Rimisol napraforgó esetében a kezelést követő 14. napon. (Fotó: Vígh T.)
33. ábra: Imazamox háromszoros dózisa Rimisol napraforgó esetében a kezelést követő 14. napon.(Fotó: Vígh T.)
77
A 30. és a 34. ábra szemlélteti a kapálatlan, abszolúlt kontrollt, mely a kísérleti területen jelenlevő gyomfajokat jól tükrözi. A kezelést követő 14. napra a „Yellow flash” tünetei látványosan mérséklődtek, azonban a növedésbeli különbségek továbbra is megmaradtak.
34. ábra: NK Meldimi napraforgó kapálatlan, gyomos kontrollja a herbicid kezelésben részesített parcellák kezeléséhez képest a 14. napon. (Fotó: Vígh T.)
35. ábra: Imazamox normál dózisa NK Meldimi napraforgó esetében a kezelést követő 14. napon. (Fotó: Vígh T.)
36. ábra: Imazamox kétszeres dózisa NK Meldimi napraforgó esetében a kezelést követő 14. napon. (Fotó: Vígh T.)
37. ábra: Imazamox háromszoros dózisa NK Meldimi napraforgó esetében a kezelést követő 14. napon. (Fotó: Vígh T.)
78
Az ábrákon (30-37.) jól látható, hogy a kezelést követő 14. napon mindkét hibrid esetében az egyszeresen kijuttatott, normál dózis az, amely kevésbé vetette vissza a fejlődésben a kultúrnövényt a kezeletlen kontrollhoz képest.
A
tribenuron-metil
gyomirtó
hatása
nem
értékelhető
egyértelműen
a
nagy
gyomborítottság (AMBAR, CONAR) miatt (az imazamox és a tribenuron-metillel kezelt terület helyileg két különböző táblában lett kijelőlve, ezzel magyarázható az eltérő gyomfertőzöttség mértéke). A gyomnövényeken a tribenuron-metil kezelés klorózist, majd száradást eredményezett (13. ábra), a kultúrnövényen kárt nem okozott, sem a klorózis tünetei, sem a növekedés gátlás nem jelentkezett- az IMI napraforgóval ellentétben, ahol az imazamox hatóanyag hatására sárgulás és növekedésgátlás jelentkezett. A PR63E82 hibrid esetében az állománykezelések idején (4-8 leveles napraforgóban) már rendkívül erős volt a gyomnyomás (40. ábra). A növényborítottság értéke, kultúrnövénygyomnövény arányát tekintve 50-50%-ra tehető. A gyomfajok magassága közel a napraforgóéval volt azonos. A területen jellemzően a C. arvensis és az A. artemisiifolia fajok voltak jelen. A domináns gyomfajok fejlettsége ebben az időszakban már jelentős mértékben felülmúlta a hibridét. Megállapítottuk, hogy a tribenuron-metil hatóanyagú Express 50 SX a parlagfű ellen csak a parlagfű szik- 4 leveles állapotában hatékony igazán.
79
39. ábra: Tribenuron-metil háromszoros dózisa PR63E82 napraforgó esetében a kezelést követő 7. napon. (Fotó: Vígh T.)
38. ábra: Tribenuron-metil normál dózisa PE63E82 napraforgó esetében a kezelést követő 7. napon. (Fotó: Vígh T.)
A herbicid kezelések (38-43. ábra) -dózistól függetlenül- átlagosan csupán 60%-os gyomirtó hatást biztosítottak. A gyomnövények ekkora már túl fejlettek voltak és leárnyékolták egymást. A nagy tömegben jelenlevő A. artemisiifolia faj jelenlétével magyarázható, hogy a betakarításkori nedvességtartalom a dózisoktól függetlenül szinte a várt eredménnyel ellentétesen alakult.
40. ábra: PR63E82 napraforgó hibrid kapálatlan, gyomos kontrollja a herbicid kezelésben részesített parcellák kezeléséhez képest a 14. napon. (Fotó: Vígh T.)
41. ábra: Tribenuron-metil normál dózisa PR63E82 napraforgó esetében a kezelést követő 14. napon. (Fotó: Vígh T.)
80
42. ábra: Tribenuron-metil kétszeres dózisa PR63E82 napraforgó esetében a kezelést követő 14. napon. (Fotó: Vígh T.)
43. ábra: Tribenuron-metil háromszoros dózisa PR63E82 napraforgó esetében a kezelést követő 14. napon. (Fotó: Vígh T.)
A háromszoros dózisban kijuttatott Express 50 SX sem irtotta ki a 6-10 leveles fenológiai állapotban lévő parlagfüvet, mert a nagy gyomborítás miatt a növények takarásban voltak és emiatt nem került elegendő gyomirtó szer a levelekre. A Convolvulus arvensis esetében sem beszélhetük kielégítő gyomirtó hatásról, mert a tribenuron-metil hatóanyagú herbicid csupán a fiatal tenyészőcsúcsok begörbülését, fejlődésbeni visszavetését eredményezte, mely néhány hét elteltével újrahajtott, illetve a már virágzó gyomnövényen sem eredményezett eredményes gyomirtó hatást. Hagyományos technológia: A flumioxazin hatóanyag (Pledge 50 WP) esetében (44-45. ábra) kezelést követően a napraforgó levelein perzselésben megnyilvánuló fitotoxikus tünetek jelentkeztek. A magról kelő kétszikű gyomnövények már fenológiailag fejlettek voltak ahhoz, hogy a herbicid egyszeres dózisban hatásos legyen. A kétszeres dózisban részesült parcellák esetében fejlődésbeni visszavetést tapasztaltunk (Ambrosia artemisiifolia, Chenopodium album és Portulaca oleracea), azonban 100%-osan egyik gyomot sem károsította. Convolvulus arvensis meg sem érezte a kétszeres dózis hatását sem.
81
44. ábra: Flumioxazin hatóanyag normál dózisban kijuttatva a parcellában a kezelést követő 7. napon. (Fotó: Vígh T.)
45. ábra: Flumioxazin hatóanyag kétszeres dózisban kijuttatva a parcellában a kezelést követő 7. napon. (Fotó: Vígh T.)
46. ábra: Bifenox hatóanyag normál dózisban kijuttatva a parcellában a kezelést követő 7. napon. (Fotó: Vígh T.)
47. ábra: Bifenox hatóanyag kétszeres dózisban kijuttatva a parcellában a kezelést követő 7. napon. (Fotó: Vígh T.)
A bifenox hatóanyagnak (Modown 4F) észrevételeink szerint csak a szik-4 leveles gyomok ellen van hatása, fitotoxikus tünetek megjelenése mellett (46-47. ábra), mely tünetek a 14. napra normalizálódtak (49, 51. ábra), mind a kultúr-, mind a gyomnövény tekintetében. Jó gyomirtó hatást nem sikerült elérnünk a készítménnyel.
82
48. ábra: Flumioxazin hatóanyag normál dózisban kijuttatva a parcellában a kezelést követő 14. napon. (Fotó: Vígh T.)
49. ábra: Bifenox hatóanyag normál dózisban kijuttatva a parcellában a ketelést követő 14. napon. (Fotó: Vígh T.)
50. ábra: Flumioxazin hatóanyag kétszeres dózisban kijuttatva a parcellában a kezelést követő 14. napon. (Fotó: Vígh T.)
51. ábra: Bifenox hatóanyag kétszeres dózisban kijuttatva a parcellában a ketelést követő 14. napon (Fotó: Vígh T.) . Elmondható, hogy mindkét, a protoporfirinogén-oxidáz gátló herbicid családba tartozó
hatóanyag kijuttatásának hatására sem a gyomnövények, sem a kultúrnövény a 14. nap elteltével fitotoxikus tüneteket nem mutatott (48-51. ábra). Gyomirtó hatásukat tekintve kiegészítő alapkezelésre szorulnak, önnmagukban használatuk nem javasolt, főleg az erős gyomosodásnak kitettterületeken.
83
5.2. 2008-as év kísérletének eredményei 5.2.1. Fitotoxikus tünetek értékelése Az imazamox toleráns napraforgó hibridek esetében a napraforgó levélzetén sárgulást (Yellow flash) észleltünk (25. táblázat), amely a növényzet 8-10 leveles állapotában már alig volt észlelhető. Növekedésbeli, mérhető különbségeket tapasztaltunk a dupla dózisban kijuttatott imazamox hatóanyag esetében a kezeletlen kontrollhoz képest, amely a virágzás idejére normalizálódott. 25. táblázat: Fitotoxicitás mértéke az IMI napraforgók esetében. Fitotoxicitás mértéke (1-9) Napraforgó Alkalmazott Herbicid Herbicid Herbicid hibrid neve dózis kijuttatást követő kijuttatást követő kijuttatást követő 7. napon 14. napon 21. napon Rimisol normál 3 1 1 Rimisol dupla 5, 4 5, 3 1 NK Meldimi normál 2 1 1 NK Meldimi dupla 3 1 1 A kezelést követő 2 héten belül 141 mm csapadék esett. Ez a 14 nap átlagos hőmérséklete 21,5 C° volt. A 2007-es évhez képest ez alacsonyabb hőmérsékleti periódust jelentett, lényegesen több csapadékkal. Észrevételeink alapján ebben a kísérleti évben mind a Rimisol és NK Meldimi estében hosszabban jelentkeztek (napokban számolva) a fitotoxikus tünetek. FERRERIA et al. (1990) búza és MATHIASSEN-KUDSK (1996) kukorica hibrideken végzett vizsgálatai szintén azt igazolták, hogy a herbicid kezelések alatti és utáni időjárási tényezők (csapadék, hőmérséklet) jelentősen befolyásolják a hibridek herbicidekre adott reakcióit. NALEWAJA-WOZNICA (1985) szulfonilureát vizsgálva megállapították, hogy a hatóanyag által okozott fitotoxicitás 10 C°, alatt és 35 C° fölött nőtt, mivel a hatóanyag lebomlása csökkent. A 21. napon végzett felvételezés alkalmával már nem voltak fitotoxikus tünetek. A Rimisol hibrid esetében a 2007-es évhez hasonlóan erőteljesebben jelentkeztek a fitotoxikus tünetek az NK Meldimi hibridhez képest. A tribenuron-metil
toleráns napraforgó hibriden fitotoxikus tüneteket
nem
tapasztaltunk, nem volt látható sem színelváltozás, sem növekedésgátlás. A vizsgált herbicidtoleráns napraforgó hibrideken az imazamox és a tribenuron-metil hatóanyagú készítmények maradandó károsodást nem okoztak. 84
5.2.2. Herbicid kezelések hatása az olajtartalom alakulására A 2008-as évben tekintettel arra a körülményre, hogy a kísérleti terület egy jelentős részén a mezei pocok invázió nagymértékben módosította a kívánatos tőszámot, a kaszattermés adatokat nem tekinthetjük megbízhatónak, ezért közlésüktől eltekintünk. Az olajtartalom eredményeit a könnyebb áttekinthetőség érdekében a 2007-es év eredményeihez hasonlóan IMI-toleráns illetve SU-toleráns hibridekre bontva közöljük a 52. és a 53. ábrán, melyet statisztikai adatokkal kiegészítve a 26. és 27. táblázatban szemléltetjük.
52. ábra: Rimisol és NK Meldimi napraforgóhibridek olajtartalmának alakulása a preemergensen alkalmazott technológiák, illetve 1X és 2X dózisú imazamox hatására. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen+S-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorkloridon; 6, fluorkloridon+S-metolaklór; 7, pendimetalin+dimetenamid; 8, S-metolaklór; 9, csak posztemergens technológiában részesített kontroll; 10, gyomos kontroll. A jobb oldali jelmagyarázat: A, imazamox normál dózisa (Rimisol); B, imazamox dupla dózisa (Rimisol); C, imazamox normál dózisa (NK Meldimi); D, imazamox dupla dózisa (NK Meldimi).
Az imidazolinon toleráns napraforgó hibridek esetében a statisztikai adatok elemzése során nem találtunk szignifikáns különbségeket az egyes kezeléseket figyelembe véve. A kezelések elemzését napraforgó hibridenként külön-külön is elvégeztük. Megállapítottuk, hogy sem a dózis, sem a kijuttatás technológiája nem okozott szignifikáns különbségeket, bár a tendencia azt mutatja, hogy a normál dózisban alkalmazott vegyszerek esetében magasabb az olajtartalom.
85
26. táblázat: Rimisol és NK Meldimi napraforgóhibridek olajtartalmának alakulása a preemergensen alkalmazott technológiák, illetve 1X és 2X dózisú imazamox hatására, kiegészítve a statisztikai adatokkal.
Kijuttatott hatóanyagok acetoklór + diklormid + imazamox oxifluorfen + imazamox oxifluorfen + S-metolaklór + imazamox fluorokloridon + imazamox acetoklór +diklormid + fluorokloridon + imazamox fluorokloridon + S-metolaklór + imazamox pendimetalin + dimetenamid + imazamox S-metolaklór + imazamox imazamox kapálatlan kontroll SZD 5% Std error
Olajtartalom (%) Rimisol NK Meldimi imazamox normál imazamox dupla imazamox normál imazamox dupla dózisban kijuttatva dózisban kijuttatva dózisban kijuttatva dózisban kijuttatva 37,86 a 37,46 a 37,06 a 35,66 a 38,24 a 38,31 a 37,24 a 37,14 a 38,59 a 38,28 a 37,02 a 36,60 a 36,99 a 37,40 a 36,86 a 38,58 a 38,78 a 36,65 a 35,69 a 37,57 a 37,76 a 36,63 a 37,62 a 37,47 a 38,30 a 36,93 a 37,29 a 36,62 a 37,97 a 36,10 a 34,12 a 36,42 a 37,89 a 37,89 a 34,78 a 37,09 a 37,06 a 37,06 a 35,87 a 35,87 a 2,2714 2,2307 3,6752 3,9433 1,3867 1,3125 1,7756 1,8679
A normál- és dupla dózis közötti különbségek statisztikai elemzését is elvégeztük. Nem mutatott szignifikáns különbséget az olajtartalom alakulása a kezeletlen kontrollhoz, illetve a csak posztemergens kezelésben részesített kontrollhoz képest sem, annak ellenére, hogy a magasabb dózis valóban csökkentette a mért olajtartalmat. A kapálatlan kontrollhoz képest statisztikai különbség nem volt kimutatható.
86
A 53. ábra az SU toleráns, PR63E82 hibrid olajtartalmának alakulását mutatja.
53. ábra: A PR63E82 napraforgó hibrid olajtartalmának alakulása a preemergensen alkalmazott technológiák illetve 1X és 2X dózisú tribenuron-metil hatására. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen+S-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorkloridon; 6, fluorkloridon+S-metolaklór; 7, pendimetalin+dimetenamid; 8, S-metolaklór; 9, csak posztemergens technológiában részesített kontroll; 10, gyomos kontroll. A jobb oldali jelmagyarázat: A, tribenuron-metil normál dózisban, egyszeri kijuttatás esetén; B, normál dózisban osztott (50:50%) kezelés esetén; C, dupla dózisban, egyszeri kijuttatás esetén; D, dupla dózisban osztott (50:50%) kezelés esetén.) A PR63E82 napraforgó hibrid vonatkozásában nem került kimutatásra szignifikáns eltérés a normál-és dupla dózisban, valamint a dupla dózis osztott technológiájában kijuttatott kezelések figyelembe vételével (27. táblázat). Szignifikáns különbséget találtunk azonban a kontrollokhoz (kapálatlan és csak posztemergens gyomirtásban részesített) képest a csak normál dózis osztott kezlésében kijuttatott tribenuron-metil esetében. Azonos posztemergens kezelésen belül a különböző preemergens technológiák statisztikailag kimutatható eltérést az olajtartalomban nem okoztak.
87
27. táblázat: A PR63E82 napraforgó hibrid olajtartalmának alakulása a preemergensen alkalmazott technológiák illetve 1X és 2X dózisú tribenuron-metil hatására, kiegészítve a statisztikai adatokkal.
Kijuttatott hatóanyagok acetoklór + diklormid + tribenuron-metil oxifluorfen + tribenuron-metil oxifluorfen + S-metolaklór + tribenuron-metil fluorokloridon + tribenuron-metil acetoklór +diklormid + fluorokloridon + tribenuron-metil fluorokloridon + s-metolaklór + tribenuron-metil pendimetalin + dimetenamid + tribenuron-metil S-metolaklór + tribenuron-metil tribenuron-metil kapálatlan kontroll SZD 5% Std error
Olajtartalom (%/) PR63E82 tribenuron-metil, tribenuron-metil, tribenuron-metil, tribenuron-metil, normál dózisban dupla dózisban normál dózisban dupla dózisban kijuttatva, osztott kijuttatva, osztott kijuttatva kijuttatva technológiában technológiában 40,06 a 41,07 a 42,62 ab 40,52 a 42,12 a 41,66 a 42,52 ab 38,92 a 40,26 a 40,82 a 41,26 abc 40,95 a 41,70 a 39,88 a 40,07 bc 40,34 a 41,18 a 41,19 a 42,42 ab 40,33 a 40,35 a 41,16 a 40,55 abc 40,05 a 40,43 a 41,60 a 42,80 a 40,00 a 41,01 a 40,97 a 41,58 abc 38,63 a 40,26 a 41,26 a 40,28 c 39,39 a 39,32 a 39,32 a 39,32 c 39,32 a 3,2282 2,4956 2,461 3,0981 1,5436 1,2048 1,256 1,4961
A kijuttatás technológiája közötti olajtartalom statisztikai elemzéseit is elvégeztük. A táblázatban látható a technológiák összehasonlítása. A normál dózis egyszeri kijuttatása nem okozott szignifikáns különbséget sem az egyes kezelések tekintetében, sem a kontrollokhoz képest. Ezzel ellentétben a normál dózis osztott technológiában kijuttatva a vizsgált kontrollokhoz képest a kezelések szignifikáns növekedését eredményezte. A dupla dózisban kijuttatott tribenuron-metil technológiák statisztikai elemzése során nem találtunk szignifikáns eltérést sem a kontrollokhoz képest, sem az egyes kezelések eredményeit figyelembe véve. A normál- és dupla dózis egyszeri kijuttatása közötti elemzéskor sem találtunk statisztikailag kimutatható különbséget sem az egyes kezelések, sem a kontrollokhoz való viszonyítás tekintetében. Az osztott technológiák statisztikai elemzésekor, a normál dózis osztott technológiájában kijuttatott tribenuron-metil szignifikáns különbségeket eredményezett az olajtartalom alakulásában.
88
5.2.3. Herbicid kezelések gyomirtó hatásának értékelése A kísérleti terület domináns gyomfajai a következők voltak: Ambrosia artemisiifolia, Convolvulus arvensis, Chenopodium album, Portulaca oleracea, melyek átlagos borítását 55 %-ra bescültük (28. táblázat). Ekkor a gyomnövények a BBHC skála szerinti 12-14 fenológiai fázisban voltak. 28. táblázat: A kísérletekben előforduló gyomnövények listája és azok borítási %-a az IMI és SU napraforgó hibridek vetésterületén. Tudományos elnevezés Ambrosia artemisiifolia L. Chenopodium album L. Convolvulus arvensis L. Scop. Hibiscus trionum L. Portulaca oleracea L.
BBCH kód AMBAR CHEAL CONAR HIBTR PORO
Magyar elnevezés parlagfű fehér libatop folyondár szulák varjúmák kövér porcsin
Borítási % 15 10 15 10 5
A kijuttatott herbicidek hatékonysági %-át az 54-60. ábra mutatja.
89
54. ábra: A preemergens kezelés során alkalmazott herbicid hatóanyagok hatékonysági %-a kísérleti területen jelenlevő domináns gyomfajok ellen a preemergens kezelést követő 14. napon. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen+Smetolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorkloridon; 6, fluorkloridon+Smetolaklór; 7, pendimetalin+dimetenamid; 8, S-metolaklór) Az A. artemisiifolia ellen jó gyomirtó hatást adott, a preemergens kezelések közül az oxifluorfen + S-metolaklór, az acetoklór + diklormid + fluorkloridon, az oxifluorfen, a fluorkloridon, valamint a fluorkloridon + S-metolaklór kombinációja. Gyenge gyomirtó hatást biztosított az acetoklór+diklormid és az S-metolaklór. A Chenopodium album ellen kiváló gyomirtó hatást biztosított az oxiflorfen + Smetolaklór, az acetoklór + diklormid + fluorkloridon, az oxifluorfen, valamint a fluorkloridon +
S-metolaklór
kombinációja.
A
leggyengébb,
de
még
elfogadható
hatást
az
acetoklór+diklormid és az S-metolaklór biztosította. A Convolvulus arvensis ellen nagyon gyenge gyomirtó hatást eredményeztek az alkalmazott preemergens készítmények. A Portulaca oleracea ellen az oxiflorfen + S-metolaklór, az oxifluorfen, valamint a fluorkloridon + S-metolaklór kombinációja kiváló gyomirtó hatást biztosított. Gyenge gyomirtó hatást adott az acetoklór+diklormid és az S-metolaklór.
90
55. ábra: IMI napraforgó esetében az egyszeres, normál dózisban kijuttatott imazamox hatóanyag hatékonysági %-a a kísérleti területen jelenlevő domináns gyomfajok ellen a posztemergens kezelést követő 14. napon. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen+S-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorkloridon; 6, fluorkloridon+S-metolaklór; 7, pendimetalin+dimetenamid; 8, S-metolaklór; 9, csak posztemergens technológiában részesített kontroll) Az A. artemisiifolia ellen nagyon jó gyomirtó hatást adott a posztemergens normál imazamox kezeléssel a fluorkloridon és az acetoklór + diklormid + fluorkloridon kombinációja. Gyenge gyomirtóhatást biztosított az S-metolaklór (55. ábra). A Chenopodium album ellen kiváló gyomirtó hatást biztosított az oxiflorfen + Smetolaklór, az acetoklór + diklormid + fluorkloridon, a pendimetalin + dimetenamid, az oxifluorfen,
valamint
a
fluorkloridon
+
S-metolaklór
kombinációjára
kijuttatott
posztemergens kezelés. Jó hatást az acetoklór + diklormid és a fluorkloridon biztosított. A leggyengébb hatást az S-metolaklór adta. A Convolvulus arvensis ellen gyenge gyomirtó hatást eredményezett az imazamox és S-metolaklór párosa. A Portulaca oleracea ellen az oxiflorfen + S-metolaklór, az acetoklór + diklormid + fluorkloridon, a pendimetalin + dimetenamid, az oxifluorfen, valamint a fluorkloridon + Smetolaklór kombinációja a posztemergens kezelés hatására kiváló gyomirtó hatást biztosított. Gyenge gyomirtó hatást adott az S-metolaklór, az acetoklór + diklormid és imazamox kombinációja. Az imazamox önnmagában nem adott elfogadható gyomirtó hatást.
91
56. ábra: IMI napraforgó esetében az egyszeres, normál dózisban kijuttatott imazamox hatóanyag hatékonysági %-a a kísérleti területen jelenlevő domináns gyomfajok ellen betakarítás előtt. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen+s-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorkloridon; 6, fluorkloridon+s-metolaklór; 7, pendimetalin+dimetenamid; 8, s-metolaklór; 9, csak posztemergens technológiában részesített kontroll) Az A. artemisiifolia ellen betakarítás előtt nagyon jó gyomirtó hatást adott a posztemergens kezelés az acetoklór + diklormid + fluorkloridon kombinációja és a fluorkloridon + S-metolakló. Az s-metolaklór kombináció továbbra is gyenge gyomirtó hatást biztosított (52. ábra). A Chenopodium album ellen kiváló gyomirtó hatást biztosított az oxiflorfen + Smetolaklór, az acetoklór + diklormid + fluorkloridon, a pendimetalin + dimetenamid, az oxifluorfen,
valamint
a
fluorkloridon
+
S-metolaklór
kombinációjára
kijuttatott
posztemergens kezelés. Jó hatást az acetoklór + diklormid és a flourkloridon biztosított. A Convolvulus arvensis ellen nagyon gyenge gyomirtó hatást eredményezett az imazamox és S-metolaklór párosa. A Porulaca oleracea ellen az oxiflorfen + S-metolaklór, az acetoklór + diklormid + fluorkloridon, a pendimetalin + dimetenamid, az oxifluorfen, illetve a fluorklorido + Smetolaklór kombinációja a posztemergens kezelés hatására kiváló gyomirtó hatást biztosított. Gyenge gyomirtó hatást adott az S-metolaklór és imazamox kombinációja. Az imazamox önnmagában nem adott elfogadható gyomirtó hatást.
92
57. ábra: SU napraforgó esetében az egyszeres, normál dózisban kijuttatott tribenuronmetil hatóanyag hatékonysági %-a a kísérleti területen jelenlevő domináns gyomfajok ellen a posztemergens kezelést követő 14. napon. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen+S-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorkloridon; 6, fluorkloridon+S-metolaklór; 7, pendimetalin+dimetenamid; 8, S-metolaklór; 9, csak posztemergens technológiában részesített kontroll) Az A. artemisiifolia ellen kiváló gyomirtó hatást adott a posztemergens kezelés és a fluorkloridon kombinációi. Gyenge gyomirtó hatást biztosított az S-metolaklórral való kombinációja (53. ábra). A Chenopodium album ellen kiváló gyomirtó hatást biztosított az oxiflorfen + Smetolaklór, az acetoklór + diklormid + fluorkloridon, valamint a fluorkloridon kombinációjára kijuttatott posztemergens kezelés. Gyenge hatást az S-metolaklór és posztemergens herbicid kombinációja biztosította. A Convolvulus arvensis ellen a leggyengébb gyomirtó hatást eredményezte a tribenuron-metil és S-metolaklór párosa. A Porulaca oleracea ellen az oxiflorfen + S-metolaklór, valamint a fluorkloridon a posztemergens kezelés hatására kiváló gyomirtó hatást biztosított. Mérsékelt gyomirtó hatást adott az S-metolaklór, az acetoklór + dikormid és tribenuron-metil kombinációja. A tribenuron-metil önnmagában nem adott elfogadható gyomirtó hatást.
93
58. ábra: SU napraforgó esetében az az egyszeres, normál dózisban kijuttatott tribenuron-metil hatóanyag hatékonysági %-a a kísérleti területen jelenlevő domináns gyomfajok ellen betakarítás előtt. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen+S-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorkloridon; 6, fluorkloridon+S-metolaklór; 7, pendimetalin+dimetenamid; 8, S-metolaklór; 9, csak posztemergens technológiában részesített kontroll) Az A. artemisiifolia ellen kiváló gyomirtó hatást adott a posztemergens kezelés és a fluorkloridon kombinációi. Gyenge gyomirtó hatást biztosított az S-metolaklórral való kombinációja (54. ábra). A Chenopodium album ellen kiváló gyomirtó hatást biztosított az oxiflorfen + Smetolaklór, az acetoklór + diklormid + fluorkloridon, valamint a fluorkloridon kombinációjára kijuttatott posztemergens kezelés. Mérsékelt hatást az S-metolaklór és posztemergens herbicid kombinációja biztosította. A Convolvulus arvensis ellen gyenge gyomirtó hatást eredményeztt az tribenuronmetil és S-metolaklór párosa. A Porulaca oleracea ellen az oxiflorfen + S-metolaklór és az acetoklór + diklormid + fluorkloridon a posztemergens kezelés hatására kiváló gyomirtó hatást biztosított. Mérsékelt gyomirtóhatást adott az S-metolaklór, az acetoklór + diklormid és tribenuron-metil kombinációja. A tribenuron-metil önnmagában nem adott elfogadható gyomirtó hatást.
94
59. ábra: SU napraforgó esetében az egyszeres, normál dózis osztott technológiában kijuttatott tribenuron-metil hatóanyag hatékonysági %-a a kísérleti területen jelenlevő domináns gyomfajok ellen a posztemergens kezelést követő 14. napon. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen+S-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorkloridon; 6, fluorkloridon+S-metolaklór; 7, pendimetalin+dimetenamid; 8, S-metolaklór; 9, csak posztemergens technológiában részesített kontroll) Az A. artemisiifolia ellen kiváló gyomirtó hatást adott az osztott technológiában kijuttatott posztemergens kezelés és a fluorkloridon kombinációi. Gyenge gyomirtó hatást biztosított az S-metolaklórral való kombinációja (53. ábra). A Chenopodium album ellen kiváló gyomirtó hatást biztosított az oxiflorfen + Smetolaklór, az acetoklór + diklormid + fluorkloridon, valamint a fluorkloridon kombinációjára az osztott technológiában kijuttatott posztemergens kezelés. Gyenge hatást az S-metolaklór és posztemergens herbicid kombinációja biztosította. A Convolvulus arvensis ellen a leggyengébb gyomirtó hatást eredményezte a tribenuron-metil acetoklór+diklormiddal és az S-metolaklórral alkotott párosa. A Porulaca oleracea ellen az oxiflorfen + S-metolaklór, valamint a fluorkloridon a posztemergens kezelés hatására kiváló gyomirtó hatást biztosított. Mérsékelt gyomirtó hatást adott az S-metolaklór, az acetoklór + dikormid és tribenuron-metil kombinációja. A tribenuron-metil önmagában, a normál dózis osztott technológiájában kijuttatva nem adott elfogadható gyomirtó hatást.
95
60. ábra: SU napraforgó esetében az egyszeres, normál dózis osztott technológiában kijuttatott tribenuron-metil hatóanyag hatékonysági %-a a kísérleti területen jelenlevő domináns gyomfajok ellen betakarítás előtt. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen+S-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorkloridon; 6, fluorkloridon+S-metolaklór; 7, pendimetalin+dimetenamid; 8, S-metolaklór; 9, csak posztemergens technológiában részesített kontroll) Az A. artemisiifolia ellen kiváló gyomirtó hatást adott az osztott technológiában kijuttatott posztemergens kezelés és a fluorkloridon kombinációi. Gyenge gyomirtó hatást biztosított az S-metolaklórral való kombinációja (54. ábra). A Chenopodium album ellen kiváló gyomirtó hatást biztosított az oxiflorfen + Smetolaklór, az acetoklór + diklormid + fluorkloridon, valamint a fluorkloridon kombinációjára kijuttatott posztemergens kezelés. Mérsékelt hatást az acetoklór+diklormid és az S-metolaklór posztemergens herbiciddel alkotott kombinációja biztosította. A Convolvulus arvensis ellen gyenge gyomirtó hatást eredményeztt az tribenuronmetil és S-metolaklór párosa. A Porulaca oleracea ellen az oxiflorfen + S-metolaklór és az acetoklór + diklormid + fluorkloridon a posztemergens kezelés hatására kiváló gyomirtó hatást biztosított. Mérsékelt gyomirtóhatást adott az S-metolaklór, az acetoklór + diklormid és tribenuron-metil kombinációja. A tribenuron-metil önmagában, a normál dózis osztott technológiájában kijuttatva nem adott elfogadható gyomirtó hatást.
96
A kísérleti területen Orobanche cumana is jelen volt. Értékelése nem volt lehetséges, mert nem egyenletesen oszlott el a vizsgálat alá vont területen és nem lehetünk biztosak abban, hogy az adott herbicidnek volt kíváló a gyomirtó hatása vagy épp ellenkezőleg, a parcellában nem volt jelen ez a gyomnövény. Felvételezéseink során azonban azt a megállapítást tettük, hogy az imazamox hatóanyaggal kezelt parcellákban gyérítette a parazita gyomnövényt. Ezt támasztja alá DEMIRCI-KAYA, 2009., akik vizsgálataik során bebizonyították, hogy az imazamox hatóanyag a napraforgó szádor ellen is hatásos. LINS et al. (2005) két egymást követő évben (2002-2003) vörös lóherén végzett herbicid kisérleteik alapján megállapították, hogy a 10 alkalmazott herbicid közül az imazamox hatóanyag volt az, amely a nagyfokú termésbiztonság mellett csökkentette az állományban megjelenő szádor egyedek számát. A kijuttatott posztemergens herbicidek hatástartama a sok eső ellenére sorzáródásig fennmaradt, melyet a jól árnyékoló állomány betakarításig megtartott. A herbicideket – az erős gyomnyomásnak kitett területeken - a napraforgó 4-6 leveles állapotától később nem célszerű kijuttatni, mert ekkor már takarásban lehetnek a gyomnövények, ami a gyomirtó hatás eredményességének csökkenésével jár. A technológiák előnye, hogy lehetőségünk van olyan nehezen irtható, mélyről csírázó gyomfajok pusztítására is, amelyek ellen eddig nem, vagy nehezen lehetett védekezni. Ilyen gyomnövény az Ambrosia artemisiifolia. Reisinger el al., (2006) eredményeihez hasonlóan mi is úgy találtuk, hogy az elfogadható gyomirtó hatás eléréséhez alapkezelésekre is szükség van. A preemergensen kijuttatott készítmények előnye, hogy jó hatásuk van olyan gyomok ellen, amelyeknél a posztemergens kezelés a fejlettebb gyomok ellen már nem ad tökéletes hatást. A gyakorlat által használatos gyomirtási technológiák az engedélyezett dózisban biztonságosan alkalmazhatók az olajtartalom érdemi megváltoztatása nélkül. A leírtaknak megfelelően továbbra is szükségesnek érezzük a preemergens kezelések elvégzését. Az alapkezelés nélkül napraforgó nem termeszthető eredményesen. Az állomány kezelésekben az engedélyokiratban szereplő mennyiség kijuttatásával megfelelő gyomirtó hatást érhetünk el, mentesülhetünk a kultúrnövény károsodásától, és jelentős költséget is megtakaríthatunk.
97
5.3. 2009-es év kísérletének eredményei 5.3.1. Fitotoxikus tünetek értékelése A 2008-as évhez hasonlóan elmondható, hogy a vizsgált herbicid toleráns napraforgó hibrideken az imazamox és a tribenuron-metil hatóanyagú készítmények maradandó károsodást nem okoztak. A kijuttatást követően a Pulsar 40 SL hatására az IMI hibriden megjelent „Yellow flash” tünet, illetve növekedésbeli különbség jelentkezett a dupla dózis hatására a kezeletlen kontrollhoz képest. A sárgulás tünetei (29. táblázat) a 14. napon végzett felvételezést követően már megszüntek, a növekedésbeli különbség kb. a virágzás idejére normalizálódott. A kezelést követő 2 héten belül 29 mm csapadék esett. Ez a 14 nap átlagos középhőmérséklete 21,4 C° volt. A 2007-es évhez képest ez alacsonyabb hőmérsékleti periódust jelentett (akárcsak a 2008-as év), kevesebb csapadékkal (29 mm). Észrevételeink alapján ebben a kísérleti évben az NK Neoma estében is szintén hosszabban jelentkeztek (napokban számolva) a fitotoxikus tünetek, azonban a 14. napon végzett felvételezés alkalmával már nem voltak láthatóak ezek a tünetek. 29. táblázat: Fitotoxicitás mértéke az IMI napraforgó esetében.
Fajta neve NK Neoma NK Neoma
Fitotoxicitás mértéke (1-9) Alkalmazott Herbicid Herbicid Herbicid dózis kijuttatást követő kijuttatást követő kijuttatást követő 7. napon 14. napon 21. napon normál 2 1 1 dupla 3 1 1
A tribenuron-metil
toleráns napraforgó hibriden fitotoxikus tüneteket
tapasztaltunk, nem volt látható sem színelváltozás, sem növekedésgátlás.
98
nem
5.3.2. Herbicid kezelések hatása a kaszattermés alakulására A hektáronkénti kaszattermések alakulását (a kaszatok 9 %-os nedvességtartalmára vonatkoztatva) az 61. és az 62. ábra mutatja.
61. ábra: NK Neoma napraforgó hibrid kaszattermésének alakulása a preemergensen alkalmazott technológiák illetve 1X és 2X dózisú imazamox hatására. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen + S-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorokloridon; 6, acetoklór+diklormid+oxifluorfen; 7, csak posztemergens technológiában részesített kontroll; 8, kapálatlan kontroll. A jobb oldali jelmagyarázat: A, a preemergens kezelések, B, pre + imazamox normál dózis; C, pre + imazamox dupla dózis) Az alapkezelések növelték a termésmennyiség alakulását a kapálatlan kontrollhoz képest. Az imazamox kétszeres dózisa csökkentőleg hatott a kaszattermések hektáronkénti mennyiségére, az engedélyokiratban meghatározott egyszeres dózis a kontrollhoz képest az acetoklór+diklormid,
oxifluorfen,
acetoklór+diklormid+fluorokloridon
és
oxifluorfen az
+
S-metolaklór,
acetoklór+diklormid+oxifluorfen
kezelések
növelték a termésmennyiség alakulását, a preemergens kezeléshez képest viszont csökkentette. Posztkezelések szükségessége mellett szól, hogy állományban alkalmazható, ezáltal a gyomnövények, gyommagvak felszaporodása visszaszorítható, a napraforgó állomány mentes lesz a gyomoktól.
99
30. táblázat: A kaszattermés változásának eredményei és statisztikai elemzése az imazamox normál és dupla dózisában kijuttatott posztemergens herbicidek esetében, a pre-és posztemergens technológiák összehasonlítása.
A kijuttatott hatóanyagok acetoklór + diklormid oxifluorfen oxifluorfen + S-metolaklór fluorkloridon acetoklór + diklormid + fluorokloridon acetoklór + diklormid + oxifluorfen acetoklór + diklormid + imazamox oxifluorfen + imazamox oxifluorfen + S-metolaklór + imazamox fluorkloridon + imazamox acetoklór + diklormid + fluorokloridon + imazamox acetoklór + diklormid + oxifluorfen + imazamox imazamox kapálatlan kontroll SZD 5% Std error
Kaszattermés (t/ha) NK Neoma imazamox normál imazamox dupla dózisban kijuttatva dózisban kijuttatva 1,24 a 1,40 a 1,29 a 1,17 ab 1,29 a 1,25 ab 1,18 a 1,04 ab 1,34 a 1,38 a 1,33 a 0,92 b 1,22 a 1,22 ab 1,19 a 1,01 ab 1,13 a 1,23 ab 0,98 a 1,04 ab 1,20 a 1,12 ab 1,22 a 0,86 b 1,01 a 0,86 b 1,06 a 1,06 ab 0,403 0,394 0,232 0,207
A kaszattermés statisztikai elemzése (30. táblázat) során összehasonlításra került a normál és dupla dózisban kijuttatott posztemergens herbicidek hatása. A statisztikai adatok elemzése során megállapítottuk, hogy nincs szignifikáns különbség a hektáronkénti kaszattermés változásának tekintetében az imazamox normál és dupla dózisának összehasonlítását figyelembe véve. Az imazamox normál dózisban kijuttatva nem okozott szignifikáns különbségeket a pre-és poszt technológiák összehasonlítását követően. Az imazamox dupla dózisban kijuttatva sem okozott szignifikáns különbséget a kapálatlan kontrollokhoz képest.
100
PR63E82
hibrid
esetében
a
kaszattermések
alakulását
(a
kaszatok
9
%-os
nedvességtartalmára vonatkoztatva) a 62. ábra és a 31. táblázat mutatja.
62. ábra: A PR63E82 napraforgó hibrid kaszattermésének alakulása a preemergensen alkalmazott technológiák illetve 1X és 2X, 1X osztott és 2X osztott dózisú tribenuron-metil hatására. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen + Smetolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorokloridon; 6, acetoklór+diklormid+oxifluorfen; 7, csak posztemergens technológiában részesített kontroll; 8, kapálatlan kontroll. A jobb oldali jelmagyarázat: A, a preemergens kezelések, B, pre+tribenuron-metil normál dózis; C, pre+tribenuron-metil dupla dózis, D, pre+ tribenuronmetil normal osztott dózisa, E, pre+tribenuron-metil dupla dózisa osztott kijuttatása)
A statisztikai adatok elemzése során megállapítottuk, hogy a gyomos kontrollhoz képest a 2. (oxifluorfen) és a 5. (acetoklór + diklórmid + fluorkloridon) herbicid kezelésben részesített parcella hektáronkénti kaszattermésre átszámolva mutatott csak szignifikáns különbséget egymáshoz képest a tribenuron-metillel történt kezelést követően a normál és a dupla dózis vonatkozásában. A kontrollokhoz képest az terméseredmény adatok szignifikáns eltérést mutatnak mind az egyszeri mind az osztott kijuttatás technológiájában. A tribenuronmetil hatóanyag normál és dupla dózisa osztott technológiában kijuttatva szignifikáns különbséget eredményezett kezeléseket követő összehasonlításban. A tribenuron-metil hatóanyag dupla dózisban kijuttatva és a dupla dózis osztott technológiájában kijuttatva egyes kezelésekben szignifikáns különbséget okozott.
101
31. táblázat: A kaszattermés változásának eredményei és statisztikai elemzése a tribenuron-metil-normál és dupla dózisában kijuttatott posztemergens herbicidek esetében, a pre-és posztemergens technológiák összehasonlítása.
A kijuttatott hatóanyagok acetoklór + diklormid oxifluorfen oxifluorfen + S-metolaklór fluorkloridon acetoklór + diklormid + fluorokloridon acetoklór + diklormid + oxifluorfen acetoklór + diklormid + tribenuron-metil oxifluorfen + tribenuron-metil oxifluorfen + S-metolaklór + tribenuron-metil fluorkloridon + tribenuron-metil acetoklór + diklormid + fluorokloridon + tribenuron-metil acetoklór + diklormid + oxifluorfen + tribenuron-metil tribenuron-metil kapálatlan kontroll SZD 5% Std error
tribenuron-metil normál dózisban kijuttatva 1,10 abc 1,32 ab 1,40 b 1,15 abc 0,97 ac 1,00 ac 1,32 ab 0,84 c 1,27 ab 1,25 ab 1,44 b 1,14 abc 0,99 ac 1,06 abc 0,365 0,199
Kaszattermés (t/ha) PR63E82 tribenuron-metil tribenuuron-metil normál dózisban dupla dózisban kijuttatva, osztott kijuttatva technológiában 1,20 a 1,30 a 1,25 a 1,15 ab 1,17 a 1,22 ab 1,20 a 1,10 ab 1,27 a 1,40 a 1,29 a 1,21 ab 1,27 a 1,16 ab 1,11 a 0,89 b 1,26 a 1,35 a 1,04 a 1,07 ab 1,36 a 1,40 a 1,25 a 1,24 ab 1,00 a 1,01 b 1,06 a 1,06 ab 0,383 0,371 0,195 0,192
tribenuuron-metil dupla dózisban kijuttatva, osztott technológiában 1,24 abc 1,14 ab 1,15 ab 1,17 abc 1,13 ab 1,08 a 1,43 bc 1,11 ab 1,30 abc 1,15 ab 1,48 c 1,32 abc 1,23 abc 1,06 a 0,280 0,158
A dupla dózisban kijuttatott tribenuron-metil kezelés nem okozott szignifikáns különbséget a kontrollokhoz képest, ebben az esetben a pre-és posztemergens kezelések nem okoztak szignifikáns különbségeket egymásra nézve. A posztkezelés függetlenül a normál vagy dupla dózistól csökkentette a kaszattermés mennyiségét. A normál és dupla dózis között egyértelmű összefüggés nem mutatható ki az olajtartalom tekintetében. A tribenuron-metil normál dózisban és a normál dózis osztott technológiájában a kapálatlan kontrollhoz képest nem okozott sziignifikáns különbséget. Az NK Neomához hasonlóan a tribenuron-meil toleráns napraforgó esetében is elmondható, hogy az alapkezelések nem befolyásolták a termésmennyiség alakulását a kapálatlan kontrollhoz képest. A PR63E82 hibrid esetében a normal és a dupla dózis között egyértelmű összefüggés nem volt kimutatható a termésmennyiségek tekintetében.
102
5.3.3. Herbicid kezelések hatása az olajtartalom alakulására Az olajtartalom alakulására vonatkozó eredményeket az NK Neoma napraforgó esetében az 63. ábra szemlélteti. Az adatok statisztikai elemzését a 32. táblázat tartalmazza.
63. ábra: NK Neoma napraforgó hibrid olajtartalmának alakulása a preemergensen alkalmazott technológiák illetve 1X és 2X dózisú imazamox hatására. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen + S-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorokloridon; 6, acetoklór+diklormid+oxifluorfen; 7, csak posztemergens technológiában részesített kontroll; 8, kapálatlan kontroll. A jobb oldali jelmagyarázat: A, a preemergens kezelések, B, pre + imazamox normál dózis; C, pre + imazamox dupla dózis.) Az olajtartalom statisztikai elemzése során összehasonlításra került a normál és dupla dózisban kijuttatott posztemergens herbicidek hatása. A preemergens-és posztemergens kezelések összehasonlítására irányuló statisztikai elemzéseket is elvégeztük. Az imazamox normál dózisban kijuttatva nem okozozott szignifikáns különbségeket a pre-és poszt technológiák összehasonlítását követően. Az imazamox dupla dózisban kijuttatva sem okozott szignifikáns különbséget a kontrollokhoz képest. A párhuzamos kezeléseken belül csak a 5. kezelésben (acetoklór + diklórmid + fluorkloridon) tudtunk különbséget kimutatni.
103
32. táblázat: Az olajtartalom változásának eredményei és statisztikai elemzése az imazamox normál és dupla dózisában kijuttatott posztemergens herbicidek esetében. Olajtartalom (%/) NK Neoma imazamox normál imazamox dupla A kijuttatott hatóanyagok dózisban kijuttatva dózisban kijuttatva acetoklór + diklormid 43,41 a 45,07 a oxifluorfen 43,33 a 42,58 abc oxifluorfen + S-metolaklór 42,48 a 41,60 bc fluorkloridon 42,28 a 42,36 abc acetoklór + diklormid + fluorokloridon 44,19 a 44,94 ab acetoklór + diklormid + oxifluorfen 44,91 a 44,02 abc acetoklór + diklormid + imazamox 43,67 a 44,12 abc oxifluorfen + imazamox 43,32 a 41,87 abc oxifluorfen + S-metolaklór + imazamox 42,07 a 42,35 abc fluorkloridon + imazamox 42,10 a 42,01 abc acetoklór + diklormid + fluorokloridon + imazamox 41,42 a 41,32 c acetoklór + diklormid + oxifluorfen + imazamox 41,96 a 42,18 abc imazamox 42,79 a 41,98 abc kapálatlan kontroll 44,45 a 44,45 abc SZD 5% 3,2250 2,7675 Std error 1,9036 1,6568
104
Az olajtartalom alakulására vonatkozó eredményeket az PR63E82 napraforgó esetében az 64. ábra szemlélteti. Az adatok statisztikai elemzését a 33. táblázat tartalmazza.
64. ábra: A PR63E82 napraforgó hibrid olajtartalmának alakulása a preemergensen alkalmazott technológiák illetve 1X és 2X, 1X osztott és 2X osztott dózisú tribenuron-metil hatására. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen + Smetolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorokloridon; 6, acetoklór+diklormid+oxifluorfen; 7, csak posztemergens technológiában részesített kontroll; 8, kapálatlan kontroll. A jobb oldali jelmagyarázat: A, a preemergens kezelések, B, pre+tribenuron-metil normál dózis; C, pre+tribenuron-metil dupla dózis, D, pre+ tribenuronmetil normal osztott dózisa, E, pre+tribenuron-metil dupla dózisa osztott kijuttatása.)
Egyik tribenuron-metil kezelés sem okozott szignifikáns különbséget a kontrollokhoz képest (kapálatlan kontroll és a csak posztemergens technológiában részesített kontroll). A statisztikailag kimutatható legjobb hatást a normál dózisban kijuttatott osztott technológia esetében tapasztaltunk. Ez ellentétes eredményt hozott a 2008-as év eredményeihez képest, ahol pont a normál dózis osztott technológiában okozott szignifikáns különbséget a herbicid kezelés. Ez abból a tényből adódhat, hogy a jelenleg forgalomba lévő hibrid (PR63E82) a tulajdonságot meghatározó génre nézve heterozigóta (TONEV et al., 2009). A pre-és posztemergens kezelések nem okoztak szignifikáns különbségeket egymásra nézve. A posztkezelés független a normál vagy dupla dózistól túlnyomó részt csökkentette az olajtartalom mennyiségét. A normál és dupla dózis között egyértelmű összefüggés nem mutatható ki az olajtartalom tekintetében.
105
33. táblázat: Az olajtartalom változásának eredményei és statisztikai elemzése a tribenuron-metil-normál és dupla dózisában kijuttatott posztemergens herbicidek esetében, a pre-és posztemergens technológiák összehasonlítása.
A kijuttatott hatóanyagok acetoklór + diklormid oxifluorfen oxifluorfen + S-metolaklór fluorkloridon acetoklór + diklormid + oxifluorfen acetoklór + diklormid + fluorokloridon acetoklór + diklormid + tribenuron-metil oxifluorfen + tribenuron-metil oxifluorfen + S-metolaklór + tribenuron-metil fluorkloridon + tribenuron-metil acetoklór + diklormid + fluorokloridon + tribenuron-metil acetoklór + diklormid + oxifluorfen + tribenuron-metil tribenuron-metil kapálatlan kontroll SZD 5% Std error
tribenuron-metil normál dózisban kijuttatva 42,38 ab 40,55 a 41,42 ab 41,14 ab 42,15 ab 43,34 ab 44,00 b 40,91 ab 40,78 ab 41,39 ab 40,50 a 41,84 ab 40,81 ab 42,12 ab 2,647 1,6590
Olajtartalom (%/) PR63E82 tribenuron-metil tribenuuron-metil normál dózisban dupla dózisban kijuttatva, osztott kijuttatva technológiában 42,60 ab 42,62 a 40,09 ac 40,74 a 40,25 ac 41,48 a 40,77 abc 39,63 a 42,38 abc 42,20 a 43,11 b 41,42 a 42,33 abc 41,34 a 40,80 abc 41,81 a 40,62 abc 40,28 a 39,71 c 39,71 a 41,10 abc 41,00 a 42,32 abc 42,40 a 40,42 abc 39,60 a 42,12 abc 42,12 a 2,3870 2,6219 1,3989 1,5417
tribenuuron-metil dupla dózisban kijuttatva, osztott technológiában 41,49 a 40,09 ab 40,05 ab 38,60 b 40,98 ab 42,16 a 41,21 ab 39,78 ab 40,09 ab 39,90 ab 40,81 ab 41,69 a 40,79 ab 42,12 a 2,2654 1,363
Az elemzés során megállapítottuk, hogy a gyomos kontrollhoz képest egyik herbicid kezelésben részesített parcella olajtartalma sem mutatott szignifikáns különbséget a tribenuron-metillel
történt
kezelést
követően.
A kontrollokhoz (gyomos
és csak
posztemergens technológiában részesített) képest az olajtartalom adatok nem mutatnak szignifikáns eltérést. A tribenuron-metil hatóanyag a normál és dupla dózisa osztott technológiában kijuttatva nem eredményezett szignifikáns különbséget sem az egyes kezeléseket követő összehasonlításban, sem a kontrollokhoz képest. A tribenuron-metil hatóanyag dupla dózisban kijuttatva és a dupla dózis osztott technológiájában kijuttatva nem okozott szignifikáns különbséget.
106
5.3.4. Herbicid kezelések hatása az olajtermés alakulására
Az IMI napraforgó (NK Neoma) hektáronkénti olajtermésének alakulását a 65. ábra szemlélteti.
65.ábra: NK Neoma napraforgó hibrid olajtermésének alakulása a preemergensen alkalmazott technológiák illetve 1X és 2X dózisú imazamox hatására. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen + S-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorokloridon; 6, acetoklór+diklormid+oxifluorfen; 7, csak posztemergens technológiában részesített kontroll; 8, kapálatlan kontroll. A jobb oldali jelmagyarázat: A, a preemergens kezelések, B, pre + imazamox normál dózis; C, pre + imazamox dupla dózis.) Az alapkezelések növelték az olajtermés mennyiségének alakulását a kapálatlan kontrollhoz képest. A preemergens kezeléshez képest a normál és dupla dózisban kijutatott imazamox hatóanyag egyaránt csökkentette az olajtermés alakulását. Az imazamox kétszeres dózisa csökkentőleg hatott az olajtermés mennyiségére az oxifluorfen, a fluorkloridon, acetoklór+diklormid+fluorokloridon és az acetoklór+diklormid+oxifluorfen esetében; az engedélyokiratban meghatározott egyszeres dózis a kapálatlan kontrollhoz képest az acetoklór+diklormid,
acetoklór+diklormid+fluorokloridon,
oxifluorfen,
acetoklór+diklormid+oxifluorfen kezelések növelték az olajtermés mennyiségének alakulását.
107
34. táblázat: Az olajtermés változásának eredményei és statisztikai elemzése az imazamox normál és dupla dózisában kijuttatott posztemergens herbicidek esetében.
A kijuttatott hatóanyagok acetoklór + diklormid oxifluorfen oxifluorfen + S-metolaklór fluorkloridon acetoklór + diklormid + fluorokloridon acetoklór + diklormid + oxifluorfen acetoklór + diklormid + imazamox oxifluorfen + imazamox oxifluorfen + S-metolaklór + imazamox fluorkloridon + imazamox acetoklór + diklormid + fluorokloridon + imazamox acetoklór + diklormid + oxifluorfen + imazamox imazamox kapálatlan kontroll SZD 5% Std error
Olajtermés (kg/ha) NK Neoma imazamox normál imazamox dupla dózisban kijuttatva dózisban kijuttatva 550,90 a 630,40 a 565,41 a 495,81 ab 555,80 a 522,22 ab 501,50 a 441,94 ab 593,39 a 620,88 a 598,79 a 399,28 b 530,63 a 540,94 ab 512,42 a 428,85 b 476,03 a 524,53 ab 413,07 a 441,08 ab 512,30 a 468,06 ab 514,56 a 359,34 b 429,15 a 358,87 b 497,20 a 497,20 ab 186,171 178,785 108,266 94,805
Nem találtunk statisztikailag kimutatható különbségeket a normál és dupla dózisban kijuttatott posztemergens herbicidek statisztikai elemzése során (34. táblázat). A preemergens-és posztemergens kezelések összehasonlítására irányuló statisztikai elemzéseket is elvégeztük. Az imazamox normál dózisban kijuttatva nem okozozott szignifikáns különbségeket a pre-és poszt technológiák összehasonlítását követően. Az imazamox dupla dózisban kijuttatva sem okozott szignifikáns különbséget a kezeletlen, gyomos kontrollokhoz képest.
108
Az SU hibrid (PR63E82) olajtermésének alakulása az 66. ábrán látható. Az adatok statisztikai elemzését a 35. táblázat tartalmazza.
66. ábra: A PR63E82 napraforgó hibrid olajtermésének alakulása a preemergensen alkalmazott technológiák illetve 1X és 2X, 1X osztott és 2X osztott dózisú tribenuron-metil hatására. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen + Smetolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorokloridon; 6, acetoklór+diklormid+oxifluorfen; 7, csak posztemergens technológiában részesített kontroll; 8, kapálatlan kontroll. A jobb oldali jelmagyarázat: A, a preemergens kezelések, B, pre+tribenuron-metil normál dózis; C, pre+tribenuron-metil dupla dózis, D, pre+ tribenuronmetil normal osztott dózisa, E, pre+tribenuron-metil dupla dózisa osztott kijuttatása.)
A statisztikailag kimutatható legjobb hatást a dupla dózisban kijuttatott technológia esetében tapasztaltunk. A technológiák közötti statisztikai elemzéseket is elvégeztük, mely során szignifikáns különbségeket mutattunk ki a kezelések között. A normál és dupla dózis között egyértelmű összefüggés nem mutatható ki az olajtermés tekintetében.
109
35. táblázat: Az olajtermés változásának eredményei és statisztikai elemzése a tribenuron-metil-normál és dupla dózisában kijuttatott posztemergens herbicidek esetében, a pre-és posztemergens technológiák összehasonlítása.
A kijuttatott hatóanyagok acetoklór + diklormid oxifluorfen oxifluorfen + S-metolaklór fluorkloridon acetoklór + diklormid + oxifluorfen acetoklór + diklormid + fluorokloridon acetoklór + diklormid + tribenuron-metil oxifluorfen + tribenuron-metil oxifluorfen + S-metolaklór + tribenuron-metil fluorkloridon + tribenuron-metil acetoklór + diklormid + fluorokloridon + tribenuron-metil acetoklór + diklormid + oxifluorfen + tribenuron-metil tribenuron-metil kapálatlan kontroll SZD 5% Std error
tribenuron-metil normál dózisban kijuttatva 466,77 ab 532,11 ac 581,86 a 482,58 ab 423,16 ab 421,44 ab 581,08 a 332,78 b 518,42 ac 516,13 ac 584,16 a 476,57 bc 404,58 bc 491,13 ab 163,644 84,7510
Olajtermés (kg/ha) PR63E82 tribenuron-metil tribenuuron-metil tribenuuron-metil normál dózisban dupla dózisban dupla dózisban kijuttatva, osztott kijuttatva, osztott kijuttatva technológiában technológiában 511,79 a 555,79 ac 514,16 abc 502,83 471,27 491,67 545,67 542,07 539,07 450,94 510,60 414,50 556,45 525,21 406,73 491,13
a a a a a
a a a a a
a a a 164,2560 82,6650
465,74 505,31 442,74 577,95 509,57 487,57 357,45 545,65 426,80 575,83 523,13 398,34 491,13
ab ab ab a ab
ab b ac ab a
ab bc ab 163,378 85,053
455,28 462,95 455,14 475,53 446,47 589,64 438,83 522,01 462,68 604,98 548,40 501,73 491,13
ab ab ab abc
a bc a abc ab c
abc abc abc 117,734 68,907
A tribenuron-metil hatóanyag dupla dózisban kijuttatva nem eredményezett szignifikáns különbséget a kezeletlen, gyomos kontrollokhoz képest. A tribenuron-metil hatóanyag normál dózisban, a normál dózis osztott technológiájában kijuttatva szignifikáns különbséget eredményezett a kapálatlan kontrollhoz képest. A dupla dóziban kijuttatott tribenuron-metil nem okozott szignifikáns eltéréseket sem a kontrollokhoz, sem pedig az egyes kezeléseket figyelembe véve sem.
.
110
5.3.5. Herbicid kezelések gyomirtó hatásának értékelése A kísérleti terület domináns gyomfajai a következők voltak: Ambrosia artemisiifolia, Convolvulus arvensis, Chenopodium album, Hibiscus trionum. Átlagos gyomborításuk 63%ra volt tehető (36. táblázat). Fenológiai állapotuk a BBHC skála szerint 12-16 számmértékű volt.
36. táblázat: A kísérletekben előforduló gyomnövények listája és azok borítási %-a az IMI és SU napraforgó hibrideken. Tudományos elnevezés Ambrosia artemisiifolia L. Chenopodium album L. Convolvulus arvensis L. Scop. Hibiscus trionum L.
BBCH kód AMBAR CHEAL CONAR HIBTR
Magyar elnevezés parlagfű fehér libatop folyondár szulák varjúmák
A kijuttatott herbicidek hatékonysági %-át 67-73. ábra mutatja.
111
Borítási % 18 16 15 12
67. ábra: A preemergens kezelés során alkalmazott herbicid hatóanyagok hatékonysági %-a a kísérleti területen jelenlevő domináns gyomfajok ellen a preemergens kezelést követő 14, napon. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen + Smetolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorokloridon; 6, acetoklór+diklormid+oxifluorfen) Az A. artemisiifolia ellen nagyon jó gyomirtó hatást adott az acetoklór + diklormid + fluorkloridon kombinációja. Gyenge gyomirtó hatást biztosított az acetoklór + diklormid. A Chenopodium album ellen kiváló gyomirtó hatást biztosított az S-metolaklór + oxiflorfen, az oxifluorfen, valamint a acetoklór + diklormid + fluorkloridon kombinációja. A leggyengébb hatást az acetoklór + diklormid biztosította. A Convolvulus arvensis ellen nagyon gyenge gyomirtó hatást eredményeztek az alkalmazott preemergens készítmények. A Hibiscus trionum ellen az acetoklór + diklormid + oxifluorfen kombinációja jó gyomirtó hatást biztosított. Nagyon gyenge gyomirtó hatást adott az acetoklór.
112
68. ábra: IMI napraforgó esetében az egyszeres, normál dózisban kijuttatott imazamox hatóanyag hatékonysági %-a a kísérleti területen jelenlevő domináns gyomfajok ellen a posztemergens kezelést követő 14. napon. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen + S-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorokloridon; 6, acetoklór+diklormid+oxifluorfen; 7, csak posztemergens technológiában részesített kontroll)
Az A. artemisiifolia ellen nagyon jó gyomirtó hatást adott az acetoklór + dikormid + fluorkloridon, S-metaklór + oxifluorfen kombinációja az imazamoxxal. Mérsékelt gyomirtó hatást biztosított az acetoklór + diklormid. A Chenopodium album ellen kiváló gyomirtó hatást biztosított az S-metolaklór + oxiflorfen, az oxifluorfen, acetoklór + diklormid + oxifluorfen, valamint az acetoklór + diklormid + fluorkloridon kombinációja az imazamoxxal. Jó hatást az acetoklór + diklormid + imazamox biztosította. A Convolvulus arvensis ellen nagyon gyenge gyomirtó hatást eredményeztek az alkalmazott preemergens + posztemergens készítmények. A Hibiscus trionum ellen az acetoklór + diklormid + oxifluorfen + imazamox kombinációja jó gyomirtó hatást biztosított. Gyenge gyomirtó hatást adott az acetoklór + diklormid + imazamox. Az imazamox önmagában, normál dózisban kijuttatva nem adott elfogadható gyomirtó hatást.
113
69. ábra: IMI napraforgó esetében az az egyszeres, normál dózisban kijuttatott imazamox hatóanyag hatékonysági %-a a kísérleti területen jelenlevő domináns gyomfajok ellen betakarítás előtt. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen + S-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorokloridon; 6, acetoklór+diklormid+oxifluorfen; 7, csak posztemergens technológiában részesített kontroll) Az A. artemisiifolia ellen továbbra is nagyon jó gyomirtó hatást adott az acetoklór + diklormid + fluorkloridon kombinációja az imazamoxxal. Mérsékelt gyomirtóhatást biztosított az acetoklór + diklormid. A Chenopodium album ellen kiváló gyomirtó hatást biztosított az S-metolaklór + oxiflorfen, az oxifluorfen, acetoklór + diklormid + oxifluorfen, valamint az acetoklór + diklormid + fluorkloridon kombinációja az imazamoxxal. Jó hatást az acetoklór + diklormid + imazamox biztosította. A Convolvulus arvensis ellen nagyon gyenge gyomirtó hatást eredményeztek az alkalmazott preemergens készítmények. A Hibiscus trionum ellen az acetoklór + diklormid + oxifluorfen + imazamox kombinációja jó gyomirtó hatást biztosított. Gyenge gyomirtó hatást adott az acetoklór + diklormid + imazamox. Az imazamox önmagában, normál dózisban kijuttatva nem adott elfogadható gyomirtó hatást.
114
70. ábra: SU napraforgó esetében az egyszeres, normál dózisban kijuttatott tribenuronmetil hatóanyag hatékonysági %-a a kísérleti területen jelenlevő domináns gyomfajok ellen a posztemergens kezelést követő 14. napon. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen + S-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorokloridon; 6, acetoklór+diklormid+oxifluorfen; 7, csak posztemergens technológiában részesített kontroll) Az A. artemisiifolia ellen kiváló gyomirtó hatást adott az acetoklór + diklormid + fluorkloridon kombinációja a tribenuron-metillel. Mérsékelt gyomirtóhatást biztosított az acetoklór + diklormid. A Chenopodium album ellen kiváló gyomirtó hatást biztosított az S-metolaklór + oxiflorfen, az oxifluorfen, acetoklór + diklormid + oxifluorfen, fluorkloridon, valamint az acetoklór + diklormid + fluorkloridon kombinációja a tribenuron-metillel. Mérsékelt hatást az acetoklór + diklormid + tribenuron-metil biztosította. A Convolvulus arvensis ellen nagyon gyenge gyomírtóhatást eredményeztek az alkalmazott preemergens készítmények. A Hibiscus trionum ellen az acetoklór + diklormid + oxifluorfen és az acetoklór + diklormid + fluorokloridon és a tribenuron-metil kombinációja jó gyomirtó hatást biztosított. Gyenge gyomirtó hatást adott az acetoklór + diklormid + tribenuron-metil. A tribenuron-metil önmagában, normál dózisban kijuttatva nem adott elfogadható gyomirtó hatást.
115
71. ábra: SU napraforgó esetében az az egyszeres, normál dózisban kijuttatott tribenuron-metil hatóanyag hatékonysági %-a a kísérleti területen jelenlevő domináns gyomfajok ellen betakarítás előtt. . (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen + S-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorokloridon; 6, acetoklór+diklormid+oxifluorfen; 7, csak posztemergens technológiában részesített kontroll)
Az A. artemisiifolia ellen kiváló gyomirtó hatást adott továbbra is az acetoklór + diklormid + fluorkloridon kombinációja a tribenuron-metillel. Mérsékelt gyomirtó hatást biztosított az acetoklór. A Chenopodium album ellen kiváló gyomirtó hatást biztosított az S-metolaklór + oxiflorfen, az oxifluorfen, acetoklór + diklormid+ oxifluorfen, fluorkloridon, valamint az acetoklór + diklormid +fluorkloridon kombinációja a tribenuron-metillel. Mérsékelt hatást az acetoklór + diklormid + tribenuron-metil biztosította. A Convolvulus arvensis ellen nagyon gyenge gyomirtó hatást eredményeztek az alkalmazott preemergens készítmények. A Hibiscus trionum ellen az acetoklór + diklormid + oxifluorfen és az acetoklór + diklormid + fluorokloridon és a tribenuron-metil kombinációja jó gyomirtó hatást biztosított. Gyenge gyomirtó hatást adott az acetoklór diklormid + tribenuron-metil. A tribenuron-metil önmagában, normál dózisban kijuttatva nem adott elfogadható gyomírtó hatást.
116
72. ábra: SU napraforgó esetében az egyszeres, normál dózis osztott technológiájában kijuttatott tribenuron-metil hatóanyag hatékonysági %-a a kísérleti területen jelenlevő domináns gyomfajok ellen a posztemergens kezelést követő 14. napon. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen + S-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorokloridon; 6, acetoklór+diklormid+oxifluorfen; 7, csak posztemergens technológiában részesített kontroll) Az A. artemisiifolia ellen kiváló gyomirtó hatást adott az acetoklór + diklormid + fluorkloridon kombinációja a tribenuron-metillel. Mérsékelt gyomirtóhatást biztosított az acetoklór + diklormid. A Chenopodium album ellen kiváló gyomirtó hatást biztosított az S-metolaklór + oxiflorfen, az oxifluorfen, acetoklór + diklormid + oxifluorfen, fluorkloridon, valamint az acetoklór + diklormid + fluorkloridon kombinációja a tribenuron-metillel. Mérsékelt hatást az acetoklór + diklormid + tribenuron-metil biztosította. A Convolvulus arvensis ellen nagyon gyenge gyomírtóhatást eredményeztek az alkalmazott preemergens készítmények. A Hibiscus trionum ellen az acetoklór + diklormid + oxifluorfen és az acetoklór + diklormid + fluorokloridon és a tribenuron-metil kombinációja jó gyomirtó hatást biztosított. Gyenge gyomirtó hatást adott az acetoklór + diklormid + tribenuron-metil. A tribenuron-metil önmagában, a normál dózis osztott technológiájában kijuttatva nem adott elfogadható gyomirtó hatást.
117
73. ábra: SU napraforgó esetében az egyszeres, normál dózis osztott technológiájában kijuttatott tribenuron-metil hatóanyag hatékonysági %-a a kísérleti területen jelenlevő domináns gyomfajok ellen betakarítás előtt. (A kezelések sorszáma: 1, acetoklór+diklormid; 2, oxifluorfen; 3, oxifluorfen + S-metolaklór; 4, fluorkloridon; 5, acetoklór+diklormid+fluorokloridon; 6, acetoklór+diklormid+oxifluorfen; 7, csak posztemergens technológiában részesített kontroll)
Az A. artemisiifolia ellen kiváló gyomirtó hatást adott továbbra is az acetoklór + diklormid + fluorkloridon kombinációja a tribenuron-metillel. Mérsékelt gyomirtó hatást biztosított az acetoklór. A Chenopodium album ellen kiváló gyomirtó hatást biztosított az S-metolaklór + oxiflorfen, az oxifluorfen, acetoklór + diklormid+ oxifluorfen, fluorkloridon, valamint az acetoklór + diklormid +fluorkloridon kombinációja a tribenuron-metillel. Mérsékelt hatást az acetoklór + diklormid + tribenuron-metil biztosította. A Convolvulus arvensis ellen nagyon gyenge gyomirtó hatást eredményeztek az alkalmazott preemergens készítmények. A Hibiscus trionum ellen az acetoklór + diklormid + oxifluorfen és az acetoklór + diklormid + fluorokloridon és a tribenuron-metil kombinációja jó gyomirtó hatást biztosított. Gyenge gyomirtó hatást adott az acetoklór diklormid + tribenuron-metil. A tribenuron-metil önmagában, a normál dózis osztott technológiájában kijuttatva nem adott elfogadható gyomirtó hatást.
118
Preemergens gyomirtószerek hatása a 2009-es kísérleti évben a csapadékhiánynak köszönhetően nem volt megfelelő. A május csapadékban szegény, a június a sokévi átlagnál hűvösebb és csapadékosabb volt, júliusban szárazabb és melegebb időjárási körülményeket lehetett tapasztalni. Az aszályos időjárás nagymértékben csökkentette a preemergens gyomirtók hatékonyságát, tehát az alapkezelések indokoltan kiegészítő posztemergens kezelésekre szorultak. Általánosan ismert és elfogadott tény, hogy az optimálistól nagyban eltérő környezeti feltételek a pozitív vagy negatív irányba tolják a gyomirtások hatékonyságát (KOVÁCS-BÍRÓ, 2010b). A technológiák lényege a kijuttatás idejénél a gyomnövények fenológiai állapota. Ennek ellenére a herbicideket a napraforgó 4-6 leveles állapotától később nem célszerű kijuttatni, mert ekkor már takarásban lehetnek a gyomnövények, ami a gyomirtó hatás eredményességének csökkenésével jár. Az elfogadható gyomirtó hatás eléréséhez alapkezelésekre is szükség van (REISINGER et. al., (2006). A preemergensen kijuttatott készítmények előnye, hogy csökkentik a kezdeti versengést a kultúrnövény és a gyomok között, jó hatásuk van olyan gyomok ellen, amelyeknél a posztemergens kezelés a fejlettebb gyomok ellen már nem ad tökéletes hatást. A vizsgálat során alkalmazott hatóanyagok közül kivételével az oxifluorfen, a csak preemergens (vetés utáni, kelés előtti) gyomirtásra alapozott technológia sikerességét tulajdonképpen egyetlen időjárási tényező dönti el. Ez pedig a kezelést követő két hétben minimum 15-25 mm lehullott csapadék megléte illetve hiánya, amely a hatóanyagok oldódásához, bemosódásához és végső soron a megfelelő hatás eléréséhez szükséges. Amennyiben ez a mennyiség több, kisebb részletben érkezik meg úgy, hogy a talajnak csak a felszíne nedvesedik meg, gyenge marad a hatékonyság. Preemergensen általában egyszikű- és kétszikű irtó spektrumú hatóanyagok gyári- vagy tankkeverékeivel végezzük a kijuttatást. A magról kelő egyszikűek irtására használt klóracetanilidek (smetolaklór, acetoklór [pl. Trophy],) elsősorban a csírázó egyszikűekre hatnak, de elegendő csapadék mellett kétszikű irtó (pl. libaparéj fajok) hatással is rendelkeznek. A kétszikűek elleni partnerként szerepelhetnek: A fluorkloridon – bedolgozhatóságán túl – a csapadékban szegényebb körülmények között is jól dolgozik. Hatásmódját tekintve a karotin bioszintézisét gátolja (kifehéredés), gyorsan lebomlik, azon túl a parlagfű elleni küzdelemben igen jó eredménnyel szerepel. Az oxifluorfen (pl. Goal duplo) kontakt, így a növényekben nem szállítódó, vízben nagyon rosszul oldódó, ezért talajba nem mosódó hatóanyagok. Ezeket a készítményeket csak nagyon jól elmunkált, egyenletes felszínű, aprómorzsás talajokon alkalmazzuk, mert hatóanyagaik nem mozognak a talajban, hanem a felszínen filmréteget képeznek. A csírázó gyomok, tenyészőcsúcsukkal érintkeznek a hatóanyagokkal a filmrétegen való áthaladásukkor, és így pusztulnak el. Erős esőzés a talajjal együtt felverheti ezeket a 119
herbicideket a napraforgó alsó leveleire, és perzselésszerű károsodást okozhatnak, amit a növények általában hamar kinőnek (BENÉCSNÉ et al., 2007). A kijuttatott posztemergens herbicidek hatástartama a száraz, csapadékszegény időjárás ellenére sorzáródásig fennmaradt, melyet a jól árnyékoló állomány betakarításig megtartott. A gyakorlat által használatos gyomirtási technológiák az engedélyezett dózisban biztonságosan alkalmazhatók, de alapkezelés nélkül napraforgó nem termeszthető eredményesen. Az állomány kezelésekben az engedélyokiratban szereplő mennyiség kijuttatásával megfelelő gyomirtó hatást érhetünk el, mentesülhetünk a kultúrnövény károsodásától, és jelentős költséget is megtakaríthatunk.
120
6.
KÖVETKEZTETÉSEK A napraforgó hibridek termesztése során a herbicid tolerancia olyan technológiai
fejlesztést jelent, melyek megoldást nyújt a termelők számára a nehezen irtható kétszikű gyomnövények ellen. 6.1. A herbicid kezelések fitotoxikus hatása a napraforgó hibridekre A posztemergens herbicidkezelést követően fitotoxikus tünetek alakulhatnak ki (Yellow flash) az imazamox toleráns napraforgó hibrideken, ezt támasztja alá KUKORELLI et al., (2008) vizsgálatai is. HÓDI (2001) hasonló tüneteket tapasztalt kukoricán, melyek a merisztémikus szövetek sárgulásában nyilvánulnak meg (SHANNER et al., 1984). Kísérleteink során ez a levélzeten megjelenő dózistól függő sárgulás a növényzet 8-10 leveles állapotában már alig volt észlelhető. A kísérletekben alkalmazott hibridek eltérően reagáltak az imazamox hatóanyagra, eltérő volt a fitotoxicitás mértéke. Az imazamox 3-szoros dózisa erőteljesebb „Yellow flash”-t eredményezett a normál dózishoz képest. Rimisol (heterozigóta) érzékenyebben reagált az imazamoxra, erőteljesebbek voltak a fitotoxikus tünetek, melyek biológiai alapokra vezethetőek vissza. Ezt igazolta SZÉLL (1989) kukorica hibrideken végzett herbicid érzékenység vizsgálatai is. KOVÁCS-BÍRÓ (2011) szerint az egézségesen fejlődő napraforgó esetében 10-14 napig tartó sárguláson kívül semmilyen más fitotoxikus hatás nem jelentkezik. Dózisoktól függő növekedésbeli, mérhető különbségeket tapasztaltunk az állománykezelés hatására, mely a virágzás idejére normalizálódott. A 3-szoros provokatív dózisú kezelés után 4-5 hétig a kezelt állomány magassága kb. 10 cm-rel elmaradt a kezeletlentől, de a tenyészidő további részében ez kiegyenlítődött. Észrevételeink alapján a 2008-as kísérleti évben mind a Rimisol és NK Meldimi esetében hosszabb ideig jelentkeztek (napokban számolva) a fitotoxikus tünetek a 2007-es kísérleti évhez képest. FERRERIA et al. (1990) búza és MATHIASSEN- KUDSK (1996) kukorica hibrideken végzett vizsgálatai szintén azt igazolták, hogy a herbicid kezelések alatti és utáni időjárási tényezők (csapadék, hőmérséklet) jelentősen befolyásolják a hibridek herbicidekre adott reakcióit. NALEWAJAWOZNICA (1985) szulfonilureát vizsgálva megállapították, hogy a hatóanyag által okozott fitotoxicitás 10 C°, alatt és 35 C° fölött nőtt, mivel a hatóanyag lebomlása csökkent. A tribenuron-metil toleráns napraforgó hibriden fitotoxikus tüneteket nem tapasztaltunk, nem volt látható sem színelváltozás, sem növekedésgátlás. Ezt támasztja alá HESZKY (2003), miszerint a SUMO jelölésű hibridek a szulfonil karbamidokkal szemben ellenállósággal rendelkeznek, így tehát termesztésükkor az SU készítmények nem okoznak fitotoxicitást. 121
KUKORELLI 2010-ben végzett vizsgálata során egyes tribenuron-metil toleráns napraforgó hibridek a tribenuron-metil dózisának a növelésére sem mutattak fitotoxikus tüneteket. A hagyományos tecnológiával kezelt bifenox és a flumioxazin hatóanyag az IMI napraforgón klorótikus tüneteket, perzselő hatást eredményezett, mely pár hét elteltével nem mutatott tüneteket. 6.2. Herbicidek hatása a kaszattermések alakulására Az Rimisol hibridnél a kezeléseknek nem volt statisztikailag kimutatható hatása a kaszattermés alakulására. Az NK Meldimi esetében a statisztikai értékelést követően a szignifikáns különbségek mutatkoztak. A kezeletlen, gyomos kontrollhoz képest az imazamox feles, normál és másfeles dózisa szignifikáns termésnövekedést okozott. Az NK Neoma hibridnél az imazamox kétszeres dózisa csökkentőleg hatott a kaszattermések hektáronkénti mennyiségére, az engedélyokiratban meghatározott egyszeres dózis a kontrollhoz képest az acetoklór+diklormid
az
oxifluorfen
az
az
oxifluorfen+S-metolaklór
acetoklór+diklormid+fluorkloridon és az acetoklór+diklormid+oxifluorfen kezelések növelték a termésmennyiség alakulását, a preemergens kezeléshez képest viszont csökkentette. A kisparcellás abszolút eredmények nem minden esetben tükrözik a szántóföldi terméseket, arra viszont tökéletes választ nyújtanak, hogy egy adott évjáratban milyen környezeti hatások érvényesültek a különböző hibrideken, relatív összehasonlításban, ezt támasztja alá KOVÁCS-BÍRÓ, (2011). A PR63E82 hibridnél szignifikáns különbséget mutattunk ki a gyomos kontrollhoz képest az egyes kezelések hatására szignifikáns terméscsökkenést eredményezett a normál és másfeles
dózis
kivételével
minden esetben.
A kapálatlan
kontrollhoz képest
a
terméseredmény adatok szignifikáns eltérést mutatnak a dupla dózis osztott kijuttatásának technológiájában.
A
tribenuron-metil
hatóanyag
normál
és
dupla
dózisa
osztott
technológiában kijuttatva szignifikáns különbséget eredményezett kezeléseket követő összehasonlításban. A tribenuron-metil dózisának emelésével a növények a kezelések következtében terméskiesést szenvedhetnek (KUKORELLI, 2010). A Rimisol napraforgó esetében a kezeléseket a hagyományos technológiával is elvégeztük. A kaszattermés tekintetében mindkét hatóanyag (flumioxazin, bifenox) esetében elmondható, hogy nem okoztak szignifikáns különbséget nemcsak a kontrollhoz képest, hanem a normál és dupla dózis egymáshoz való viszonyítását követően sem.
122
6.3. Herbicidek hatása a kaszattermések olajtartalmára Rimisol hibridnél a kezeléseknek nem volt statisztikailag kimutatható hatása az olajtartalom alakulására. NK Meldimi hibrid esetében a kezelések a normál dózishoz és a kezeltlen kontrollhoz képest nem okoztak szignifikáns különbséget az olajtartalom tekintetében. Az NK Neománál az imazamox normál dózisban kijuttatva nem okozott szignifikáns különbségeket, viszont dupla dózisban az egyes kezelések egymás között szignifikánsan csökkentették, illetve növelték az olajtartalmat, a gyomos kontrollhoz képest egyik kezelés sem eredményezett szignifikáns különbséget. Az SU hibrid olajtartalmának vizsgálata során szignifikáns csökkenést mutattunk ki a kezeletlen kontrollhoz képest a csak posztemergens technológiában részesített kezelések esetében. Preemergens kezelések bevonásával nem vált egyértelművé az olajtartalom alakulásának változása, mert ami 2008-ban szignifikáns különbségeket eredményezett, az 2009-ben nem. Ez abból adódik a jelenleg forgalomba lévő hibrid (PR63E82) a tulajdonságot meghatározó génre nézve heterozigóta (TONEV et al., 2009). Tehát az olajtartalom alakulására tett megállapításaink nem egyértelműek, mivel azok az évjárattól és kezeléstől függően jelentős ingadozásokat mutattak. A hagyományos technológiával kezelt napraforgó hibrid esetében nem volt szignifikáns különbség az olajtartalom alakulása között. 6.4. Herbicidek hatása a kaszattermések hektáronkénti olajtermésére Rimisol hibrid esetében nem volt statisztikailag kimutatható különbség az olajtermés tekintetében. NK Meldimi hibridnél szignifikáns termésnövekedést tapasztaltunk a kezeletlen, gyomos kontrollhoz képest az imazamox hatóanyag feles és normál dózisa kijuttatása során. NK Neoma esetében az alapkezelések növelték az olajtermés mennyiségének alakulását a kapálatlan kontrollhoz képest. A preemergens kezeléshez képest a normál és dupla dózisban kijutatott imazamox hatóanyag egyaránt csökkentette az olajtermés alakulását. A tribenuron-metil hatóanyag vizsgálata során a kezeletlen kontrollhoz képest a normál dózis kivételével minden esetben szignifikáns különbségeket tapasztaltunk az olajtermés vizsgálata során. Szignifikáns termésnövekedést mutattunk ki a tribenuron-metil hatóanyag feles dózisában kijuttatva, szignifikáns terméscsökkenést pedig a további dózisok esetében. A preemergens technológiák bevonásával a statisztikailag kimutatható legjobb hatást a dupla dózisban kijuttatott technológia esetében tapasztaltunk, a tribenuron-metil nem okozott szignifikáns eltéréseket sem a kontrollokhoz, sem pedig az egyes kezeléseket figyelembe véve sem. A tribenuron-metil hatóanyag normál dózisban, a normál dózis osztott 123
technológiájában kijuttatva szignifikáns különbséget eredményezett a kapálatlan kontrollhoz képest. A hagyományos technológiával kezelt napraforgó hibrid esetében nem volt szignifikáns különbség az olajtermés alakulása között. Nem volt statisztikailag kimutatható különbség a gyomos kontrollhoz képest és nem mutattunk ki statisztikailag igazolható különbséget a hagyományos és a herbicid toleráns technológia között. 6.5. Herbicid kezelések hatása a gyomnövényzetre A napraforgó egyik legfontosabb és egyben legveszélyesebb gyomnövénye az Ambrosia artemisiifolia. Magyarországon 6.2 millió hektár mezőgazdasági terület van, melyből 5 millió hektár fertőzött a parlagfű által. (TORMA et al., 2006, NOVÁK et al., 2011). Tapasztalataink szerint az Ambrosia artemisiifolia legérzékenyebb fenológiai állapota a szikleveles-két leveles fejlettség. Mindkét technológiánál ügyelni kell arra, hogy a parlagfű ellen csak max. 4 leveles állapot között tudunk védekezni eredményesen (BENÉCSNÉ, 2005). Ekkor eredményesen mintegy 95-98%-kal, kiválóan irtható mind az IMI és az SU technológia esetében. A gyomnövény fejlettségével fordított arányban csökken irthatósága. A 2-4 leveles állapotban lévő parlagfű már csak 90-95%-ban érzékeny a kijutatott herbicidre. A 6-8 leveles állapotban lévőek estében a hatékonyság fokozatosan csökken, mintegy 50-70 %-ra tehető, írthatósága ebben a fenológiai állapotban már az üzemileg nem elfogadható szint alatt van. A parlagfű növények túlnyomó része a kezelést követően, néhány hét elteltével újrahajt A Chenopodium album és a Hibiscus trionum esetében elmondható, hogy az imazamox hatóanyag 100%-osan csak a szik-és kétleveles fenológiai állapotban lévő gyomokat tudja elpusztítani. 4-6 leveles fenológiai állapotban a hatékonyság már 60-80%-ra csökken. Ezzel ellentétben a tribenuron-metil hatóanyag képes volt a 6 levelestől fejlettebb gyomokat is kiválóan irtani, 95-98% ban. A Hibiscus genus legismertebb tagja Magyarországon (legalábbis a mezőgazdászok körében) a Hibiscus trionum, azaz a varjúmák. Terméscsökkentő hatása a magas növésű, sűrű állományú kultúrákban nem kiemelkedő, de mindenképpen említésre méltó, hisz például a kukoricában a 100 darab/ m2 fertőzöttség közel 10 % terméskiesést okoz, ami már indokoltá teszi a vegyszeres védekezést is (BENÉCSNÉ et al., 2005). Évelő gyomnövényeink közül az Convolvulus arvensis az, amely kísérleti területünkön gondot okozott. A tribenuron- metil csak a néhány leveles gyomokra van hatással, a levelek görbülnek és fejlődésük lelassul, de pár hét elteltével tovább fejlődik. A fejlettebb mintegy 124
20-30 cm-es hajtással rendelkezők esetében a herbicid hatása alig észlelhető. Az imazamox esetében a hatás valamivel jobb, a hajtások jelentős része sárgul, leszárad, de kb. 4 hét elteltével újrahajt. Írthatósága a napraforgóban nem megoldott, mivel az üzemileg elfogadható szint alatt van. A hagyományos technológiával kezelt napraforgó hibrid esetében a fenti gyomfajokra gyakorolt gyomirtó hatás nem volt kielégítő, gyengének bizonyult. A bifenox és a flumioxazin
hatóanyag
a
gyomnövényeken
klorótikus
tüneteket,
perzselő
hatást
eredményezett, melyet a gyomnövények néhány napon belül „kinőttek”. Megállapítottuk, hogy az IMI és SU technológia eredményesen preemergens kezelések nélkül nem alkalmazható, szükséges a terület gyomflórájától függő egy-és kétszikű írtó szerek bevonása. A herbicid toleráns technológia felülmúlja a hagyományost, mert nem kell figyelembe vennünk a kúltúrnövény fenológiai állapotát, ellentétben a hagyományossal, ahol már a 4-6 leveles napraforgón perzselés és hólyagosodás tünetei jelentkeznek a kései herbicid kezelés hatására. Az IMI és a tribenuron-metil toleráns termesztési technológiák között a fő különbség az, hogy az IMI (imazamox) hatóanyagának szélesebb a hatáspektruma, csaknem minden gyomnövényt elpusztít, míg a tribenuron-metil hatóanyag az egyszikű gyomok ellen nem nyújt kielégítő hatást (REISINGER, 2010). Megállapításra került az is, hogy a kijuttatott posztemergens herbicidek hatástartama az időjárási tényezőktől függetlenül sorzáródásig fennmaradt, melyet a jól árnyékoló állomány betakarításig megtartott.
125
7. ÖSSZEFOGLALÁS A világ napraforgó termőterülete az elmúlt években jelentősen megnövekedett. Hazai viszonyok között a legfontosabb és a legnagyobb területen termesztett olajos növényünk. Gyomirtása állományban régóta megoldatlan feladatnak számít a napraforgó termesztők számára. Az elmúlt években a növénynemesítés eredményeként új hibridek előállítására és termesztésbe vonására került sor, melynek eredményeképpen megjelent a CLEARFIELDtechnológia, illetve a tribenuron-metil toleráns napraforgó hibridek termesztése. Hatásukra napjainkban már egyre nagyobb területen termesztenek herbicid toleráns napraforgó hibrideket. A technológiák bevezetésének sikerességét mutatja, hogy az elmúlt években emelkedő tendenciát mutatott a herbicid toleráns napraforgók iránti kereslet a termelők részéről. A herbicid toleráns kultúrnövények a nemesítés legújabb vívmányához tartoznak, a rezisztencát a mutáns génekre történő szelekcióval állították elő. A dolgozat célja a herbicid toleráns napraforgó hibridek gyomirtási technológiájának kipróbálása és összehasonlítása volt. Ezen belül nagy hangsúlyt fordítottunk a kísérletek alkalmával kijuttatott posztemergens herbicidek által okozott fitotoxikus tünetekre, valamint a gyomirtó hatás értékelésére. Betakarítások alkalmával kaszattermést és laboratóriumi körülmények között olajtartalmat mértünk, ezt követően sor került az olajtermés meghatározására
is.
A
kísérleteket
négy
ismétlésben
végeztük.
A
vizsgálatokat
köztermesztésben szereplő toleráns napraforgó hibridekkel (IMI: NK Meldimi, NK Neoma, Rimisol és SU: PR63E82) állítottuk be. Vizsgálataink során az első (2007) évben csak posztemergens herbicideket (imazamox és tribenuron-metil) juttatunk ki 6 különböző dózisban, valamint a hagyományos technológiával való összehasonlíthatóság érdekében bifenox és flumioxazin hatóanyagú herbicideket is használtunk. Viszonyítási alapként gyomos (kapálatlan) kontrollokat alkalmaztunk a kísérlet során. A kísérlet második és harmadik évében, 2008 és 2009-ben a gyakorlatban is használatos preemergens herbicideket juttatunk ki a kísérleti parcellákra, melyek egyaránt tartalmaztak egy-és kétszikűirtókat. Ezt követően a napraforgó 4-6 leveles állapotában, a preemergens kezelésekre merőlegesen imazamox (engedélyezett dózisa 45 g hatóanyag/ha) illetve tribenuron-metil (engedélyezett dózisa (22,5 g hatóanyag/ha) hatóanyagú herbicideket juttatunk ki az engedélyokirat egyszeres illetve kétszeres dózisában. A tribenuron-metil hatóanyagot – a gyakorlati ajánlás szerint – osztott kezelésben is kijuttattuk. Az osztott
126
kezelésnél a második posztemergens kezelés az első állománypermetezést követő harmadik héten történt. Értékeléseink során felvételezésre kerültek a herbicidek által okozott fitotoxikus tünetek, mind a hibridek és a gyomnövények tekintetében. Betakarítás alkalmával terméseredményt majd laboratóriumi körülmények között olajtartalmat mértünk, 2009-ben olajtermést határoztunk meg. A herbicid kezelések gyomirtó hatásának értékelésekor a gyomokra gyakorolt hatásukat három időpontban
(preemergens kezelést követő 14. napon,
posztemergens kezelést követő 14. napon, illetve betakarítás előtt) értékeltük, hatékonysági százalékot állapítottunk meg a kezeletlen kontrollhoz képest. Kontrollként gyomos kontrollt és csak posztemergens technológiában részesített normál dózisban kijutatott kontrollokat alkalmaztunk. Vizsgálataink során a 2007 és a 2008-as évben azonos IMI hibrideket alkalmaztunk (Rimisol, NK Meldimi). A harmadik évben új imidazolinon toleráns napraforgó hibrid kísérletbe vonására került sor, mert az előző években alkalmazottak már elavultnak bizonyultak (NK Neoma). Tribenuron-metil toleráns hibridként mindhárom évben a PR63E82-t alkalmaztuk. A posztemergens herbicidkezelést követően fitotoxikus tünetek alakulhatnak ki (Yellow flash) az imazamox toleráns napraforgó hibrideken. Kísérleteink során ez a levélzeten megjelenő dózistól függő sárgulás a növényzet 8-10 leveles állapotában már alig volt észlelhető. Az imazamox 3-szoros dózisa erőteljesebb „Yellow flash”-t eredményezett a normál dózishoz képest. A kísérletekben alkalmazott hibridek eltérően reagáltak az imazamox hatóanyagra, eltérő volt a fitotoxicitás mértéke. Rimisol érzékenyebben reagált az imidazolinonra, erőteljesebbek voltak a fitotoxikus tünetek, melyek biológiai alapokra vezethetők vissza. Dózisoktól függő növekedésbeli, mérhető különbségeket tapasztaltunk az állománykezelés hatására, mely a virágzás idejére normalizálódott. A 3-szoros provokatív dózisú kezelés után 4-5 hétig a kezelt állomány magassága kb. 10 cm-rel elmaradt a kezeletlentől, de a tenyészidő további részében ez kiegyenlítődött. Észrevételeink alapján a 2008-as kísérleti évben mind a Rimisol és NK Meldimi esetében hosszabban jelentkeztek (napokban számolva) a fitotoxikus tünetek. A tribenuron-metil toleráns napraforgó hibriden fitotoxikus tüneteket nem tapasztaltunk, nem volt látható sem színelváltozás, sem növekedésgátlás A hagyományos tecnológiával kezelt bifenox és a flumioxazin hatóanyag az IMI napraforgón klorótikus tüneteket, perzselő hatást eredményezett, mely pár hét elteltével nem mutatott tüneteket. 127
Egyik kísérkleti évben sem volt a Rimisol hibrid esetében a kezeléseknek statisztikailag kimutatható hatása sem az olajtartalom, sem a kaszattermés, sem az olajtermés alakulására. A gyomos kontrollhoz képest a Rimisol normál dózisa nem mutatott szignifikáns különbséget egyik évben sem. Az NK Meldimi hibrid kaszattermése normál dózisban szignifikáns különbséget eredményezett a gyomos kontrollhoz képest, az olajtartalom tekintetében nem volt statisztikailag kimutatható hatása. 2009-ben a statisztikai adatok elemzése során megállapítottuk, hogy szintén nincs szignifikáns különbség az olajtartalom változásának tekintetében az imazamox normál és dupla dózisának összehasonlítását figyelembe véve az NK Neoma imidazolinon toleráns napraforgó hibrid esetében. Az imazamox normál dózisban kijuttatva nem okozozott szignifikáns különbségeket a pre-és poszt technológiák összehasonlítását követően sem, azonban eltérés mutatkozott a dupla dózis kijuttatását követően, de ennek ellenére elmondható, hogy az imazamox dupla dózisban kijuttatva nem okozott szignifikáns különbséget a kontrollokhoz képest. A statisztikai adatok elemzése során megállapítottuk, hogy nincs szignifikáns különbség a kaszattermés változásának tekintetében az imazamox normál és dupla dózisának összehasonlítását figyelembe véve. A preemergensés posztemergens kezelések összehasonlítására irányuló statisztikai elemzés esetében az imazamox sem normál sem dupla dózisban kijuttatva nem okozoztt szignifikáns különbségeket a pre-és poszt technológiák összehasonlítását követően a kapálatlan kontrollhoz képest. Az alapkezelések növelték az olajtermés mennyiségének alakulását a kapálatlan kontrollhoz képest. A preemergens kezeléshez képest a normál és dupla dózisban kijutatott imazamox hatóanyag egyaránt csökkentette az olajtermés alakulását. Nem találtunk statisztikailag kimutatható különbségeket
a normál
és dupla
dózisban kijuttatott
posztemergens herbicidek statisztikai elemzése során az olajtermés vizsgálatakor.
A PR63E82 hibrid esetében a dózisbeli különbségek hatására a kapálatlan kontrollhoz képest a kaszattermés alakulása csökkenő tendenciát mutatott a dózis emelkedésének arányában. A preemergens nélküli kezelésnél az SU hibrid olajtartalmának vizsgálata során szignifikáns különbségeket mutattunk ki a kezeletlen kontrollhoz képest 2007-ben. A kaszattermés vizsgálata nem mutatott szignifikáns különbséget a normál dózis esetében a kapálatlan kontrollhoz képest a PR63E82 hibrid elemzése során 2008-ban megállapítottuk, hogy a gyomos kontrollhoz képest a normál dózisban kijuttatott herbicid kezelésben részesített parcella olajtartalma nem erdeményezett szignifikáns különbséget a tribenuron-metillel történt kezelést követően. A tribenuron-metil hatóanyag a normál és dupla dózisa osztott 128
technológiában kijuttatva nem eredményezett szignifikáns különbséget sem az egyes kezeléseket követő összehasonlításban, sem a kontrollokhoz képest. A statisztikailag kimutatható legjobb hatást a normál dózisban kijuttatott osztott technológia esetében tapasztaltunk. A pre-és posztemergens kezelések nem okoztak szignifikáns különbségeket egymásra nézve. Az elemzés során megállapítottuk, hogy a gyomos kontrollhoz képest egyik herbicid kezelésben részesített parcella kaszattermése sem mutatott szignifikáns különbséget a tribenuron-metillel történt kezelést követően a normál és a dupla dózis vonatkozásában. A kontrollokhoz képest az terméseredmény adatok szignifikáns eltérést mutatnak mind az egyszeri mind az egyszeri osztott kijuttatás technológiájában. A tribenuron-metil hatóanyag a normál és dupla dózisa osztott technológiában kijuttatva szignifikáns különbséget eredményezett kezeléseket követő összehasonlításban. A tribenuron-metil hatóanyag dupla dózisban kijuttatva és a dupla dózis osztott technológiájában kijuttatva egyes kezelésekben szignifikáns különbséget okozott. A dupla dózisban kijuttatott tribenuron-metil kezelés sem okozott szignifikáns különbséget a kontrollokhoz képest, ebben az esetben a pre-és posztemergens kezelések nem okoztak szignifikáns különbségeket egymásra nézve. A tribenuron-metil hatóanyag vizsgálata során a kezeletlen kontrollhoz képest a normál dózis kivételével minden esetben szignifikáns különbségeket tapasztaltunk az olajtermés vizsgálata során. A preemergens technológiák bevonásával a statisztikailag kimutatható legjobb hatást a dupla dózisban kijuttatott technológia esetében tapasztaltunk, a tribenuron-metil nem okozott szignifikáns eltéréseket sem a kontrollokhoz, sem pedig az egyes kezeléseket figyelembe véve sem. A tribenuron-metil hatóanyag normál dózisban, a normál dózis osztott technológiájában kijuttatva szignifikáns különbséget eredményezett a kapálatlan kontrollhoz képest. A hagyományos technológiával kezelt napraforgó hibrid esetében nem volt szignifikáns különbség az olajtartalom tekintetében csak a flumioxazin normál dózisában mutattunk ki szignifikáns különbséget a gyomos kontrollhoz képest. A kaszattermés alakulásánál nem találtunk statisztikailag kimutatható különbséget. A hagyományos technológiával kezelt napraforgó hibrid esetében nem volt statisztikailag kimutatható különbség a gyomos kontrollhoz képest és nem mutattunk ki statisztikailag igazolható különbséget a hagyományos és a herbicid toleráns technológia között. Kísérleti erdményeink alapján elmondható, hogy a Rimisol és az NK Neoma hibrid esetében nem volt statisztikailag kimutatható különbség az olajtartalom és a kaszattermés alakulása során, a kezeléseknek nem volt befolyása az adatok alakulására. Az NK Meldimi 129
hibridnél a csak posztemergens technológiában részesített parcellák kaszattermésének alakulása eredményezett szignifikáns különbséget a gyomos kontrollhoz képest. A kezelések az olajtartalom változására nem voltak hatással. A PR63E82 hibridnél a csak POSZT technológiában részesített parcellák esetében szignifikáns különbséget mutattunk ki a kezeletlen gyomos kontrollhoz képest az olajtartalom alakulásában. A kaszattermés elemzése során a gyomos kontrollhoz képest a normál dózis nem okozott szignifikáns különbséget. 2008-ban az olajtartalom alakulása a normál dózisban kijutatott, osztott technológiában szignifikáns különbséget ért el, 2009-ben a dupla dózis osztott technológiájában értük el mindezt. Az olajtartalom és a kaszattermések változása során láthattuk, hogy néhol csökkenést mutatott a herbicid kezelések hatására, azonban a statisztikai elemzések során kimutattuk, hogy nincs szignifikáns különbség a kontrollokhoz képest, tehát a technológiák az olajtartalom és a kaszattermések érdemi megváltozása nélkül alkalmazhatóak normál dózisban. A 3 kísérleti év átlagában a leggyakrabban előforduló egyéves, kétszikű gyomnövények az Ambrosia artemisiifolia és Chenopodium album voltak. Az évelő gyomnövények közül a Convolvulus arvensis bizonyult a legelterjedtebbnek. Tapasztalataink szerint az Ambrosia artemisiifolia legérzékenyebb fenológiai állapota a szikleveles-két leveles fejlettség. Ekkor eredményesen mintegy 95-98%-kal, kiválóan irtható mind az IMI és az SU technológia esetében. A gyomnövény fejlettségével fordított arányban csökken irthatósága. A 2-4 leveles állapotban lévő parlagfű már csak 90-95%-ban érzékeny a kijutatott herbicidre. A 6-8 leveles állapotban lévőek estében a hatékonyság fokozatosan csökken, mintegy 50-70 %-ra tehető, írthatósága ebben a fenológiai állapotban már az üzemileg nem elfogadható szint alatt van. A gyomnövények túlnyomó része a kezelést követően, néhány hét elteltével újrahajt. A Chenopodium album és a Hibiscus trionum esetében elmondható, hogy az imazamox hatóanyag 100%-osan csak a szik-és kétleveles fenológiai állapotban lévő gyomokat tudja elpusztítani. 4-6 leveles fenológiai állapotban a hatékonyság már 60-80%-ra csökken. Ezzel ellentétben a tribenuron-metil hatóanyag képes volt a fejlettebb gyomokat is kiválóan irtani, 95-98% ban. Évelő gyomnövényeink közül az Convolvulus arvensis az, amely kísérleti területünkön gondot okozott. A tribenuron- metil csak a néhány leveles gyomokra van hatással, a levelek görbülnek és fejlődésük lelassul, de pár hét elteltével tovább fejlődik. A fejletebb mintegy 2030 cm-es hajtással rendelkezők esetében a herbicid hatása alig észlelhető. Az imazamox esetében a hatás valamivel jobb, a hajtások jelentős része sárgul, leszárad, de kb. 4 hét 130
elteltével újrahajt. Írthatósága a napraforgóban nem megoldott, mivel az üzemileg elfogadható szint alatt van. A hagyományos technológiával kezelt napraforgó hibrid esetében gyomirtó hatása nem volt kielégítő, gyengének bizonyult. A bifenox és a flumioxazin hatóanyag a gyomnövényeken klorótikus tüneteket, perzselő hatást erdményezett. Vizsgálataink alapján elmondható, hogy a herbicid toleráns napraforgó hibridekben alaklmazott technológiák biztonságosan alkalmazhatók. Az állomány kezeléseken kívül alkalmazott alapkezelések jelentősen növelik a termébiztonságot, különösen az erős gyomfertőzésnek kitett területeken.
131
8. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetemet fejezem ki konzulensemnek, Dr. Kazinczi Gabriellának a doktori képzés évei alatt nyújtott segítségéért. Köszönet illeti Dr. Hoffmann Richárdot, aki a statisztikai adatok kiértékelésében volt segítségemre. Külön köszönöm a Dow Agrosciences Hungary Kft-nek, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a kísérlet során alkalmazott eszközöket és hogy lehetővé tette számomra a vizsgálatok lefolytatását. Megköszönöm családomnak a képzés évei alatt nyútott feltétel nélküli támogatását, odaadó szeretetét, bátorítását és türelmét. Külön köszönet illeti elhunyt testvéremet, aki az évek során segítségemre volt a kísérletek végrehajtásában.
132
9. IRODALOMJEGYZÉK
1. Aldrich, R. J. (1984): Weed-Crop Ecology. Principles in Weed Management. Breton Publishers, North Scituate, Massachusetts, 465. 2. Al-Khatib, J.R. – Baumgaartner, D.E. - Peterson, Peterson, R. – Currie, R.S. (1998): Imazethapyr resistance in common sunflower (Helianthus annus L.). Weed Science (46): 403-407. 3. Al-Khatib K., Miller, J. (2000): Registration of four genetic stocks of sunflower resistant to imidazolinone herbicide. Crop Science (40): 869–870. 4. Antal J. (2005): Növénytermesztéstan 2. Gyökér-és gumós növények. Hüvelyesek. Olaj- és ipari növények. Takarmánynövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 5. Basky Zs. (2010): A kaszálási időpont hatása a parlagfű fejlődésére, porzós virágzat számának és maghozamának alakulására. Agrofórum Extra 36 (21): 46-49. 6. Békési P. (2010): A napraforgó betegségei és az agrotechnika. Agrofórum 21 (3): 38-40. 7. Benécsné Bárdi G. (2005): A napraforgó gyomirtásáról összefoglalóan. Gyakorlati Agrofórum 16 (3): 29-37. 8. Benécsné Bárdi G. (2010): A napraforgó és a kukorica gyomirtásának tapasztalatai az idei év extrém időjárási körülményei között. Agrofórum 21 (8): 42-44. 9. Benécsné Bárdi G. – Gara S. – Hartmann F. – Joóné Illés M –Karamán J. – Koroknai B. – Szőke L. – Tóth Á – Tóth M. (1997): Hatósági herbicid vizsgálati módszertan. FM. Budapest. 10. Benécsné Bárdi G. - Hartmann F. - Radvány B. - Szentey L. (2005): Veszélyes 48. Veszélyes, nehezen irtható gyomnövények és az ellenük való védekezés. Mezőföldi Agrofórum Kft., Szekszárd. 11. Benécsné Bárdi G. – Kiss Iné.- Takácsné Cserkei K. – Balogh Á. – Csorba Cs. – Domokos J. – Gyokos Zs. – Horváth Z. – Lengyel T. – Kovács T. – Papp Z. – Piukovics L. – Rácz I.- -Rikk I. – Szabó I. (2007): Napraforgó termesztéstechnológiai kézikönyv.
133
12. Bukaszov, S. M. (1930): Prilozs. 47 Trud.Prikl.Pot.Genet. Szel., 334-335. 13. Carter, J. F. (ed.) (1980): Sunflower science and technology. USA, Madison, Wisconsin. 14. Christensen, T. – Reisinger, P. (2000): Erfahrungen und Ergebnisse der ESCORTApplikation
in
Clearfield-Maiskulturen
in
Ungarn.
Zeitschrift
für
Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz, Sonderheft 17, 347-353. 15. Dávid I. (2012): Parlagfű. AgrárUnió 13 (4): 38-40. 16. Demirci, M. - Kaya, Y. (2009): Status of Orobanche cernua Loefl. And weeds in sunflower production in Turkey. Helia. 32 (51): 153-160. 17. Dhingra, A - Daniell, H. (2004): Engineering Herbicide Resistance Pathways in Plastids, Molecular Biology and Biotechnology of Plant Organelles, 3, 491-511. 18. Dobszai- Tóth V.(2011): Napraforgó gyomirtási tapasztalatok 2010-ben, Baranya megyében. Agrofórum Extra 22 (39): 44-46. 19. Dudits D. (2000): Új korszak a növénybiológiában és – nemesítésben. Magyar Tudomány, 14. (5): 537-552. 20. Dudits, D. - Heszky, L. (2000): Növényi biotechnológia, és géntechnológia. Agroinform Kiadó, Budapest. 21. Ferreiara, K. L. – Baker, T. K. – Pepper, T. F. (1990): Factors influencing winter wheat (Tricitum aestivum) injury from sulfonilurea herbicides. Weed Technology 4 (4): 724-730. 22. Fischl G. (2011): Termésbiztonság- napraforgó betegségek. Agroinform 22 (3): 1214. 23. Fodor L. - Futó Z.-Fodorné Fehér E. (2011): Gyomtiszta napraforgó. Magyar Mezőgazdaság. 66 (10): 20. 24. Frank J. (1999): A napraforgó biológiája, termesztése. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
134
25. Frank J. - Szendrő P. (2012): Szakkönyvtár: "A napraforgó" - új szakkönyv. AgrárUnió 13 (2): 44. 26. Gilmore, M. R. (1919): Bureau of Amer. Ethnology, 33 (1911-1912): 45-154. 27. Gulyás A. (2005a): A napraforgó helyzete a világpiacon. MezőHír: 2-4. 28. Gulyás A. (2005b): Pioneer napraforgó-nemesítés. Gyakorlati Agrofórum 16 (11): 30-31. 29. Gyulai B. – Pardi J. (2003): A napraforgó gyomirtása. Agrofórum 14 (2): 33-45. 30. Gyulai B. -Botta E. - Schieder F. (2011): Napraforgó gyomirtása és kórokozó elleni védekezése. Agrárágazat. (3): 33. 31. Haluschman, M. (1999): Unkrautbekämpfung. Agro Zucker 1: 17-21. 32. Heiser,C. B. (1951): The sunflower among the North American Indians. Proc. Am. Phil. 50. (95): 432-448. 33. Heiser,C. B. (1976): The sunflower. Univ. Oklahoma Press, Norman. 34. Heszky L. (2000): Genetikailag módosított (GM) növények. In Dudits D.– Heszky L. (szerk): Növényi biotechnológia és géntechnológia. Agroinform Kiadó, Budapest. 35. Heszky L. (2003): Herbicidrezisztens transzgénikus növények. In: Dudits D. – Heszky L. (szerk.), Növényi biotechnológia és géntechnológia. Agroinform Kiadó, Budapest. 36. Heszky L.- Fésüs L.- Hornok L. (2005): Mezőgazdasági biotechnológia. Agroinform Kiadó, Budapest. 37. Heszky L.- Galli Zs. (2008): A genetika alapjai. Szent István Egyetem Jegyzet 156158. 38. Hódi L. (2001): A gyomirtószeres kezelések időzítésének és túladagolásának hatása néhány imidazolinon
toleráns
kukoricahibridre.
Technológia 2 (2): 41-46.
135
Magyar
Gyomkutatás
és
39. Hódi L. - Torma M. (2004): Possibilities for control of weeds that difficult to eradicate, by growing imidazolinon resistant sunflower hybrids in Hungary. Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz, 19: 909-913. 40. Hoffmanné P. Zs. – Csibor I. (1998): A napraforgó vegyszeres gyomirtása. Agrofórum 9 (4): 22-25. 41. Hoffmanné P. Zs. (2005): Napraforgó vegyszeres gyomirtása. Növényvédelem 41 (7): 334-337. 42. Hoffmanné Pathy Zs. (2011): Napraforgó vegyszeres gyomirtása. Agroinform 22 (3): 18-19. 43. Horváth E. (1993): Növénytermesztési ismeretek gazdaképző szak számára. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. 44. Horváth Z. - Osztrogonácz J. (1991) Az oxyfluorfen hatóanyagú GOAL 2E herbicid egyedszámkorlátozó hatása a napraforgószádor (Orobanche cumana WALLR.) populációkra. Növényvédelem 27 (3): 128-132. 45. Horváth Z.- Békési P.- Virányi F.(2005): Technológia. A napraforgó védelme. Növényvédelem 41 (7): 306-331. 46. Hunyadi K.(1988): Szántóföldi gyomnövények és biológiájuk. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 47. Hunyadi K. (1994): A gyomnövények herbicidrezisztenciája. Agrofórum, 5 (5): 1-3. 48. Hunyadi K.- Almádi L. (1981): Szántóföldi gyomfajok csíranövényei és herbicidérzékenységük. Mezőgazdasági Kiadó, Budapet. 49. Hunyadi K.- Béres I. – Kazinczi G. (2000): Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 50. Ivány K.- Kismányoky T.-Ragasits I. (1994).: Növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
136
51. Izsáki Z. (2004): Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 52. Jennes, D. (1958): The Indians of Canada. 4th edition, Natl. Museum Can. Bull. 65. 53. Kádár A. (2005): Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás. Factum Bt., Budapest. 54. Kádár A. – Bihari F. – Gara S. – Hartmann F. – Karamán J. – Koroknai B. – Magyar J. – Nagy F. – Szőke L. – Tóth Á. (2001): Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás, Factum Bt., Budapest. 55. Kees, J. (1994): Die Ackerdiestel – ein ernstzunehmendes Problem. Bodenkultur und Pflanzenbau (6) 7-10. 56. Kiss L. (2012): A napraforgó integrált növényvédelme II. A gyomirtás lehetőségei a napraforgóban. AgrárUnió 13 (2): 65-66. 57. Kleffmann & Partner Kft. (2010): A napraforgó-termesztés jellemzői. Magyar mezőgazdaság 65 (5): 46. 58. Kolkman, J. M. – Slabaugh, M. B. – Bruniard, J. M. – Berry, S. – Buschman, B. S. – Olungu, C.- Maes, N. – Abratti, G. – Zambelli, A. – Miller, J. F. – Leon, A. – Knapp, S. J. (2004): Acetohydroxyacid synthase mutations conferring resistance to imidazolinone or sulfonylurea herbicides in sunflower. Theoritical and Applied Genetics 109: 1147-1159. 59. Kováts A. (1981) : Növénytermesztési praktikum. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 60. Kovács A. -Bíró J. (2010): …Milyen napraforgót termeljek? Normált (LO) vagy magas olajsavasat?...Agrofórum 21 (3): 26-29. 61. Kovács A. -Bíró J. (2010): A Syngenta Seeds összefoglaló válaszai a napraforgótermesztés 2010-ben fellépő problémáira. Agrofórum 21 (12): 56-59. 62. Kovács A. – Bíró J. (2011): Felelősségvállalás és szakmai igényesség a köztermesztés szolgálatában. Agrofórum Extra 39 (22): 31-33.
137
63. Kukorelli G. (2010): Fitotoxicitás vizsgálatok tribenuron-metil rezisztens napraforgó hibrideken. Magyar gyomkutatás és technológia 11 (1): 61-71. 64. Kukorelli G. (2011): AHAS-gátló herbicidekkel szembeni rezisztencia a gyom-és kultúrnövények körében. Magyar gyomkutatás és technológia 12 (2): 61-80. 65. Kukorelli G. – Nagy S. – Reisienger P. (2008): Comparative experiments with imidazolinone and tribenuron-methyl tolerant sunflower hybrids. Magyar Gyomkutatás és technológia 7 (2): 67-75. 66. Kukorelli G. – Reisinger P. – Torma M. – Ádámszki T. (2011): Experiments with the control of common ragweed (Ambrosia artemisiifolia L.) in imidazolinoneresistant and tribenuron-methyl-resistant sunflower. Herbologia 12 (2): 15-23. 67. Lamey, H. A-M. P. McMullen-P. K. Glogoza-R. K. Zollinger-J. L. Lueke-D. R. Berglund. 1999. 1997 Sunflower grower survey of pest problems and pesticide use in Kansas, Minnesota, North Dakota, and South Dakota. North Dakota State University Cooperative Extension Service. 68. Láng G. (1970): A növénytermesztés kézikönyve 2. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 69. Láng G. (1976): Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 70. Lászlóné Pécsi P. (2010): Közellenség a parlagfű. Agrofórum Extra 36 (21): 44-45. 71. Leppik,
E.
E.
(1971):
Genzentren
ger
Kulturpflanzen:
Reservoir
für
resistente Formen gegen Pflanzenkrankheiten und Schaadlinge. Plant Introduction Invest. Papers (24): 107-122.
72. Lins, R. D. - Colquhoun, J. B. - Cole C.M - Mallory-Smith, C. A. (2005): Postemergence Small Broomrape (Orobanche minor) Control in Red Clover. Weed Technology 19 (2): 411-415. 73. Lukács J.-Horpácsiné Zsulya Á. (2011): Olajnövények termesztési eredményei 2010-ben. Agrofórum Extra 22 (39): 5-8.
138
74. Magda S.- Marsalek S. (2000): Növénytermesztés. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. 75. Mallory-Smith, C. A. - Thill, D. C. - Dial, M. J. (1990): Identification of sulfonylurea
herbicide-resistant
prickly
lettuce
(Lactuca
serriola).
Weed
Technology (4): 163-168. 76. Mathiassen, S. K. – Kudsk, P. (1996): Influence of climate scenarios on herbicide performance. Proceedings of second International Weed Control Congress 3: 905910. 77. Mathiász T. (2011): Nagyobb területen nagyobb termés a napraforgóban? Agrofórum Extra 22 (40): 49-50. 78. Mazur, B.J. – Falco, S.C. (1989): The development of herbicide resistant crops. Annu. Rev. Plant Physiol. Plant Mol. Biol., (40): 441-470. 79. Miller, J. F. - AL-Khatib, K. (2002): Registration of Imidazolinone HerbicideResistant Sunflower Maintainer (HA 425) and Fertility Restorer (RHA 426 and RHA 427) Germplasms. Crop Science (42): 988–989. 80. Miller, J.F. - Al- Khatib, K. (2004): Registration of two oilseed sunflower genetic stocks, SURES-1 and SURES-2, resistant to tribenuron herbicide. Crop Science (44), 1037-1038. 81. Miller, J.F. – Scheiler, G. (2005): Tribenuron resistance in accessions of wild sunflower collected in Canada. Suflower Research Workshop, Fargo, North Dakota, US. Proceedings 5. 82. Nagy, S.-Reisinger, P.-Pomsár, P. (2006): Experiences of introduction of imidazolinone-resistant sunflower in Hungary from the herbological point of view. Zeitschrift für Pflanzenkrankenheiten und Pflanzenschutz Sonderheft 20, 31–37. Pflanzenkrankenheiten und Pflanzenschutz Sonderheft 20.,31-37 (2006), ISSN 1861-4051 Eugen Ulmer KG, Stuttgart. 83. Nalewaya, J. D. – Woznica, Z. (1985): Environment and chlorsulfuron phytotoxicity. Weed Science (33): 395-399.
139
84. Nelson KA. – Renner KA. – Penner D. (1998): Weed control in soybean (Glycine max) with imazamox and imazethapyr. Weed Science 46: 587-594. 85. Newhouse, K. E. - Singh, B. K. - Shaner, D. L. - Stidham, M. A. (1991): Mutation in corn (Zea mays L.) conferring resistance to imidazolinone herbicides. Theoritical and Applied Genetics (83): 65-70. 86. Newhouse, K. E. - Smith, W. A. - Starrett, M. A. - Schaefer, T. J. - Singh, B. K. (1992): Tolerance to Imidazolinone Herbicides in Wheat. Plant Physiol. (100): 882886. 87. Németh I. (2002): A napraforgó gyomirtásának általános alapelvei és lehetõségei. Olaj, szappan, kozmetika 51 (4): 137-139. 88. Nieto, H.J. – Brondo, M.A. – Gonzales, J.T. (1968): Critical periods of the crop growth cycle for competition from weeds. Pest Articles and News Summaries (C) 14:159-166. Cit. in Hunyadi K. (szerk., 1988): Szántóföldi gyomnövények és biológiájuk. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 89. Nosticzius Á. (2004): Az elágadzó szénláncú aminosavak képződését gátló herbicidek. In: Loch J. – Nosticzius Á. (szerk.): Agrokémia és növényvédelmi kémia. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 90. Novák R.- Dancza I.- Szentey L. – Karamán J. (2009): Magyarország szántóföldjeinek gyomnövényzete. Ötödik országos szántóföldi gyomfelvételezés (2007-2008). FVM, Budapest, 7-9. 91. Novák R.- Dancza I.- Szentey L. – Karamán J. (2011): Az ötödik országos gyomfelvételezés Magyarország szántóföldjein. Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerlánc-Felügyeleti Főosztály, Növény- és Talajvédelmi Osztály, Budapest. 92. Orwick, P. L. – Marc, R. A. – Umeda, K. – Shaner, D. L. – Los, M. – Clarlante, D. R. (1983): AC 252, 214 – A new broad spectrum herbicide for soybeans: Greenhouse studies. Proc. South. Weed Science Society 36:90. 93. O’Sullivan, J. – Brammal, R. A. – Bouw, W. J. (1995): Response of sweet corn (Zea mays) cultivars to nicosulfuron plus rimsulfuron. Weed Technology 9:1 5862. 140
94. Paniego N. - Heinz H - Fernandez P.-Talia P. - Nishinakamasu V. (2007): Sunflower. Genome Mapping and Molecular Breeding in Plants, 1, 2, Oilseeds, 153-177. 95. Papp Z. (2004): Tapasztalatok a herbicid-ellenálló napraforgó gyomirtásában. Gyakorlati Agfofórum. 15 (11): 43-46. 96. Papp Z. (2011): A napraforgó gyomirtása napjainkban. Agrofórum Extra 22 (40): 38-48. 97. Pájtli P. – Varga E. (2012): A repce- és napraforgó-termelés világpiaci helyzete. Agrofórum Extra 44 (23): 5-8. 98. Pálfay G. (2007): Clearfield technológia a napraforgóban. Agrofórum:18 (11): 38. 99. Pepó P. (2007): A hibridspecifikus napraforgó-termesztés néhány agrotechnikai eleme. Agrofórum18 (11): 10-14. Pepó P. (2010): A napraforgó termésbiztonságának agronómiai feltételei.
100.
Agrofórum 21 (3): 12-17. Pepó P. (2011): A napraforgó jelentősége a világon és hazánkban. Agrofórum
101.
22 (11): 30-31. 102.
Pepó P.- Zsombik L.- Szabó A. (2005): A napraforgó-termesztés helyzete és
termesztéstechnológiája. Gyakorlati Agrofórum 16 (11): 13-18. 103.
Pethe F. (1805): „Pallérozott mezei gazdaság” Trattner János Tamás betűivel,
Pesten 104.
Pinke Gy.- Pál R. (2005): Gyomnövényeink eredete, termőhelye és védelme.
Alexandra Kiadó, Pécs. 105.
Pinke Gy. -Karácsony P. (2010): Napraforgóvetéseink gyomnövényzetének
vizsgálata. Növényvédelem 46 (9): 425-429. 106.
Piukovics L. (2007): A PR63E82 Express toleráns napraforgó a legjobbak
között. Agrofórum 18 (2): 58-59.
141
Potori N. (2010): Gyorsan apadnak a napraforgó készletek. Agrofórum 21 (3):
107.
10-11. Potori N.-Varga E. (2007): A főbb növényi termékek világpiaci kilátásai (2).
108.
Agrofórum 18 (11): 4-9. Radics L. (2003): Szántóföldi növénytermesztés. Szaktudás Kiadó Ház,
109.
Budapest. 110.
Radvány B.(2009a): A napraforgó gyomirtása. Agrofórum 20 (3): 14-16.
111.
Radvány B.(2009b): Herbicid-ellenálló napraforgó hibridek gyomirtása.
Magyar Mezőgazdaság 64 (10): 15. Reisinger
112.
P.
(1999):
Gyomszabályozás
I.
Tantárgyi
segédlet.
Mosonmagyaróvár, 2-8. Reisinger
113.
P.
(2010):
A
napraforgó
gyomnövényzete
és
integrált
gyomszabályozása. Őstermelő 73 (1): 101-104. 114.
Reisinger P. (2011): Napraforgó (Helianthus annus L.). In: Hunyadi K.- Béres
I. – Kazinczi G. (2011): Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 115.
Reisinger P. – Lukács I. – Reisinger Pné. (2006): Vizsgálatok imidazolinon és
tribenuron-metil toleráns napraforgóban. Magyar Gyomkutatás és Technológia 7 (2): 91-101. 116.
Rieseberg, L.H.-Seiler, G. J. (1990): Molecular evidence and the origin and
development of the domesticated sunflower (Helianthus annuus, Asteraceae). Economic Botany, USA 44 (3), 79-91. 117.
Romhányi L. – Vágvölgyi S. (2007): Ornamentalis – Milyen módon
hasznosíthatjuk még a napraforgót? Agrofórum 18 (11): 26-29. 118.
Saari, L. L. – Mauvais, C. J. (1994): Sulfonylurea herbicide-resistant crops. In:
Duke, S. O. (ed). Herbicide-Resistant Crops: Agricultural, Environmental, Economic, Regulatory, and Technical Aspects. New York: Lewis: 127-142.
142
119.
Sala, C. A. – Bulos, M. (2011): Inheritance and molecular characterization of
broad range tolerance to herbicides targeting acetohydroxyacid synthase in sunflower. Theoritical and Applied Genetics 124: 355-364. 120.
Sala, C. A. – Bulos, M. – Echarte, A. M. (2008): Genetic analysis of an
induced mutation conferring imidazolinone resistance in sunflower. Crop Science 48: 1817-1822. 121.
Schneiter, A. A. – J. F. Miller (1981): Description of sunflower growth stages.
Crop Science (21), 901-903. 122.
Selmeczi Kovács A. (1985): A napraforgó termesztése Magyarországon.
Agrártörténeti szemle = Historia rerum rusticarum 27 (3-4): 367-394. 123.
Shanner, D. L. – Anderson, P. C. – Stidham, M. A. (1984): Imidazolinones:
Potent inhibitors of acetohydroxyacid synthase. Plant Physiology 76: 545-546. 124.
Shaw, W. V. (1982): Integrated weed management systems technology for pest
management. Weed Science 30. Supplement to Volume: 2-12. 125.
Soó R. - Kárpáti Z. (1968) Növényhatározó II. Magyar flóra: harasztok-virágos
növények. Tankönyvkiadó, Budapest. 126.
Spilák K. (2010): Ismét időszerű - gondolatok a napraforgó preemergens
gyomírtásáról. Agrofórum 21 (3): 36-37. 127.
Sváb J. (1981): Biometriai módszerek a kutatásban. Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest. 128.
Szabó A. (2012): Herbicidtoleráns napraforgóhibridek alkalmazásának
gyakorlati lehetőségei. AgrárUnió 13 (2): 29-30. 129.
Szalay R. - Nagyné K. R. (2004): Merre tart a napraforgó nemesítés? Mag
kutatás, fejlesztés és környezet 18 (6): 15-17. 130.
Szekrényes G.(2010): Napraforgó fajta- összehasonlító kísérletek eredményei-
2009. Agrofórum 21 (3): 20-24. 131.
Széll E. (1989): Kukorica hibridek herbicid érzékenysége. Növényvédelem
(29): 329-334. 143
132.
Szendrő P. (1980): A napraforgó termesztése. Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest. 133.
Szentey L. (2006): A napraforgó vegyszeres gyomirtása, kiemelten a parlagfű
elleni hatékony védekezési lehetőségekkel. Gyakorlati Agrofórum Extra 17 (16): 24-25. 134.
Szentey L. (2008): A napraforgó vegyszeres gyomirtásának tendenciái a
hatóanyag visszavonásának tükrében, különös tekintettel a parlagfű elleni hatékony védekezési lehetőségekre. Agroinform 17 (11-12): 30-31. 135.
Szentey L.(2011): A szulfonil- karbamid család gyomirtó szerei. Agrofórum
Extra 22 (40): 53-56. 136.
Szentey L.(2012): A parlagfű a napraforgó vegyszeres gyomirtásának mind a
mai napig kulcsproblémája. Agrofórum Extra 44 (23): 56-59. 137.
Szőke L. (2001): A melegigényes gyomfajok gyors terjedése és a
klímaváltozás összefüggése. Növényvédelem, 37 (1): 10-12. 138.
Tan S. - Evans RR. - Dahmer ML. - Singh BK. - Shaner DL. (2005):
Imidazolinone-tolerant crops: history, current status and future. Pest Manag Science 61 (3), 246-257. 139.
Tarjányi, J. (1988): Az imidazolinone gyomirtószerek. Hungarochem '88
Keszthelyi Konferencia, Nehézvegyipari Kutató Intézet, 124-128. 140.
Tarjányi J. (1990): Biztonságos védekezés az egyéves egy- és kétszikű gyomok
ellen egy új gyomirtószer családdal. Növényvédelem 26 (7): 313-314. 141.
Térmeg J (2011).: A napraforgó tápanyagellátása. Agroinform 20 (3): 26-28.
142.
Tonev, T. – Dochev, C. – Tityanov, M. (2009): Possibilities of SU-technology
for an efficient weed controll in sunflower. Plant Science 46: 161-166. 143.
Torma, M., Hódi, L., Benécsné, B. G. & Kazinczi G., (2006): Distribution of
common ragweed (Ambrosia artemisiifolia L.) in Hungary. International Symposium Intractable Weeds and Plant Invaders. Ponta Delgada, Azores, Portugal,17-21. July, 2006. 144
144.
Tóth E. - Molnár I. - Rácz I. (2007): A napraforgó posztemergens gyomirtása:
Az Express 50 SX alkalmazása PR63E82- es napraforgóban. Agrofórum 18 (2): 70. 145.
Ubrizsy G. – Gimesi A. (1969): A vegyszeres gyomirtás gyakorlata.
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 146.
Ujvárosi M. (1973a): Gyomnövények. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
147.
Ujvárosi M. (1973b): Gyomirtás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
148.
Vrancenau, A. V. (1974): Florea Soarelui. Editura Academiei Republicii
Socialiste Romania. 385-398. 149.
Vranceanu (1977): A napraforgó: Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
150.
Wright, T. R. - Prenner, D. (1998): Cell selection and inheritance of
imidazolinone resistance in sugarbeet (Beta vulgaris) Theoritical and Applied Genetics (96): 612-620. 151.
Zeven, A. C.-Zhukovsky, P. M. (1975): Dictionary of cultivated plants and
their centers of diversity. Pudoc, Wageningen 152.
Zimdahl, R. L. (1999): Fundamentals of weed science. Academic Press, San
Diego, USA.
145
10. ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
10.1. Magyar nyelvű tézispontok 1. Az imazamox hatóanyagú Pulsar 40 SL készítmény átmeneti, dózistól függő sárgulást (Yellow flash) eredményezett az IMI hibrideken, amely (az engedélyokirat normál dózisában kijuttatva) a napraforgó 8-10 leveles állapotára (kb. két héttel a kezelést követően) teljesen megszűnt. Ugyancsak dózistól függő növekedésgátlást is megfigyeltünk, amely csak később, a virágzás idejére normalizálódott. A fitotoxikus tünetek intenzitását a kijuttatást követő időjárási tényezők (csapadék, hőmérséklet) befolyásolták. Hűvösebb időben a fitotoxikus tünetek tovább megmaradtak a növényeken. AZ SU toleráns napraforgó hibridet a tribenuron-metil kezelés még átmenetileg sem károsította. Nem volt látható sem színelváltozás, sem növekedésgátlás. 2. A termésátlagot – az alapkezelésektől függetlenül – az imazamox és tribenuron-metil hatóanyagú normál és dupla dózisú kezelések nem befolyásolták jelentősen. AZ NK Meldimi kaszattermését az egyes herbicid kezelések szignifikánsan növelték. Az NK Neoma és a Rimisol hibridek esetében szignifikáns különbség nem volt kimutatható a kezeletlen, gyomos kontrollhoz képest. A tribenuron-metil hatóanyag esetében a normál dózis nem okozott statisztikailag kimutatható eltéréseket, viszont a kijuttatás gyakorisága (dupla dózis, osztott kezelés) szignifikáns különbségeket eredményezett a kezeletlen, gyomos kontrollhoz viszonyítva. 3. A kaszatok olajtartalmát az imidazolinon toleráns napraforgó hibridek (NK Meldimi, NK Neoma, Rimisol) esetében a herbicidkezelések – a kapálatlan, gyomos kontrollhoz képest – szignifikánsan nem befolyásolták. AZ SU hibrid (PR63E82) esetében a tribenuron-metil normál és dupla dózisa osztott kezelésben szignifikáns eltéréseket okozott a kontrollhoz képest. Egyes alapkezelések után az osztott posztkezelés az olajtartalom szignifikáns növekedését eredményezte.
146
4. A kaszatok hektáronkénti olajtermését az imidazolinon toleráns napraforgó hibridek közül az NK Neoma és a Rimisol hibrid esetében a herbicidkezelések – a kapálatlan, gyomos kontrollhoz képest – szignifikánsan nem befolyásolták. Az NK Meldimi esetében szignifikáns olajtermés növekedés volt kimutatható az imazamox feles és normál dózisában kijuttatva. AZ SU hibrid (PR63E82) esetében a csak posztemergens technológiában részesített parcelláknál a normál dózis kivételével minden esetben szignifikáns különbségeket tapasztaltunk az olajtermés vizsgálata során a kezeletlen kontrollhoz képest A tribenuron-metil hatóanyag a preemergens kijuttatást követően normál dózisban és a normál
dózis
osztott
technológiájában
kijuttatva
szignifikáns
különbséget
eredményezett a gyomos kontrollhoz képest.
5. A kapott eredmények statisztikai elemzései során megállapítottuk, hogy azokat a hibridek genetikai jellege és az adott év időjárási körülményei nagyban befolyásolják. 6. Az imazamox gyomokkal szembeni hatékonysága jelentősen függött a gyomfajtól, azok fenológiai állapotától és a herbicid dózisától. Legjobb gyomirtó hatást provokatív kísérletekben a herbicidek háromszoros dózisa biztosította, ezt azonban a hibridekre gyakorolt fitotoxikus hatás és költségtakarékossági okok miatt nem javasoljuk. 7. A hagyományos technológiákban alkalmazott protox-gátlók (bifenox, flumioxazin) erős gyomfertőzés esetén önmagukban nem biztosítanak a gyakorlat számára kielégítő gyomirtó hatást. Ugyanez érvényes a herbicidtoleráns (HT) hibridekben alkalmazott imazamox és tribenuron-metil hatóanyagú készítményekre is. 8. A napraforgó legjelentősebb gyomnövénye, a parlagfű ellen az imazamox és a tribenuron-metil hatóanyagok csak a parlagfű max. 2-4 leveles (BBCH 12-14) állapotáig voltak megfelelő hatékonyságúak.
147
10.2. Angol nyelvű tézispontok
1. Temporary dose-dependent yellow flash developed on IMI hybrids in association with the application of Pulsar 40 SL, a preparation with active ingredient imazamox, which disappeared completely (when applied in the normal dose specified in the authorization document) by the 8-10 leaf stage of the sunflower (approximately two weeks after treatment). Dose-dependent inhibition of growth was also noted later, which appeared to level out by the time of flowering. The intensity of phytotoxic effects appeared to change in line with weather conditions prevailing after application (precipitation, temperature). In case of lower air temperature, phytotoxic effects on sunflower plants persisted over longer periods. Treatment with tribenuron-methyl did not result in an even transitory damage of the SU tolerant sunflower hybrid. Neither discolouration, nor inhibition of growth was recorded.
2. The application of normal and double doses of imazamox and tribenuron-methyl as active ingredients failed to considerably affect average yield, regardless of the basic treatments performed. Various herbicide treatments appeared to affect significantly the achene yield of NK Meldimi. A significant difference wasn’t noted, as compared to uncultivated weedy control plots, in the case of NK Neoma and Rimisol hybrids. Normal doses produced no significant differences in case of active ingredient tribenuron-methyl, however, the frequency of application (double dose, split treatment) entailed significant differences compared to uncultivated weedy control plots.
3. Oil content of achenes in the case of imidazolin resistant sunflower hybrids (NK Meldimi, NK Neoma, Rimisol) did not appear to be significantly affected by herbicide treatments, in comparison with uncultivated weedy control plots. Normal and double doses of tribenuron-methyl applied in a split treatment to the SU hybrid (PR63E82) appeared to produce significant differences, compared with the control plants. Following various basic applications, split post-emergence treatments t resulted in a significant increase in oil content of achenes.
148
4. Out of imidazolinone tolerant sunflower hybrids, the oil yield of achenes per hectare of NK Neoma and Rimisol hybrids did not appear to be significantly affected by herbicide treatments, as compared to the uncultivated weedy control plants. In the case of NK Meldimi, however, significant increase in oil production was noted when imazamox was applied in half and normal doses. Compared to untreated control, SU hybrid (PR63E82) plots subjected solely to the post-emergence technology showed a significant difference in terms of oil yield in all doses, except the application of normal ones. Following the pre-emergence application of active ingredient tribenuron-methyl in normal doses and the application of normal doses using the split technology, a significant difference compared to weedy control plants was recorded.
5. A statistical analysis of the results obtained allows us to conclude that the above results are largely affected by the genetic characteristics of the hybrids and the weather conditions prevailing in the year concerned.
6. The efficacy of imazamox against weeds largely depends on the weed species , their phenological characteristics, and the dose of the herbicide applied. In provocative trials, the best weed control effect was noted when triple doses of the herbicides were applied. The application of such doses is, however, not recommended in view of the phytotoxic effect on hybrids, and also for economic reasons.
7. The protox inhibitor herbicides alone (bifenox, flumioxazin) applied in traditional technologies, did not ensure satisfactory weed control effect. It is also believed for the application of imazamox and tribenuron-methyl herbicides alone in herbicide tolerant (HT) hybrids.
8. Imazamox and tribenuron-methyl gave good weed control against A. artemisiifolia until max. its 2-4 leaf stage (BBCH 12-14).
149
