Pintér Gábor1 – Brazsil József2 Energia szőlővenyigéből a Balatonfüred-Csopaki Borvidék egy hegyközségében Energy from vine-branch int he Balatonfüred-Csopak Vine Region
[email protected] Egyetem, Georgikon Kar, tanársegéd 2Pannon Egyetem, Georgikon Kar, docens
1Pannon
Tartalmi kivonat
Egyes kutatók véleménye szerint az energiaellátás napjainkban már az élelmiszerellátásnál is fontosabb, ugyanis életünk szinte minden egyes mozzanatához energia szükséges. Az energiatermelés és -ellátás napjaink egyik kulcskérésévé vált. Magyarország fosszilis energiaforrásokban szűkölködik, ellenben biomasszából Európa egyik vezető országa lehet. A biomassza fogalmába azonban nem csak különféle főtermékek, hanem melléktermékek (mint például a szőlővenyige) is beletartoznak. A szőlővenyige eltávolítása az ültetvényekről anyagi terhet jelent a gazdálkodóknak, tehát a termelő is érdekelt a venyige hasznosításában. A venyige iránti kereslet megjelenése pozitív hatással lenne a gazdálkodó jövedelmi helyzetére. A szerzők a Balatonfüred-Csopaki Borvidék egy hegyközségének, a Szentantalfai Hegyközségnek a venyigepotenciálját becsülték elvégzett méréseik alapján. A kutatás során megállapították, hogy a vizsgált hegyközségben évente összesen közel 5,3 TJ energia keletkezik szőlővenyige formájában. Ezen energiamennyiség teljes egészét nyilván csak elméletben lehet hasznosítani, így a kutatás további kérdése, hogy az elméletben keletkező összes energia hányad részének kiaknázására van reális lehetőség.
Szőlőtermesztés Magyarországon A borszőlőtermesztés a magyar mezőgazdaság egy sikeres, de sok gonddal küzdő ágazata. Gondjai nem is annyira természeti eredetűek, mivel a természeti adottságok jól vagy kiválóan alkalmasak a minőségi borszőlő-termesztéshez, sokkal inkább társadalmi beágyazódásából adódnak. Termesztése ezer szálon kapcsolódik az emberi tevékenységhez, magas az élőmunka igénye, kiemelkedő a tőkeigénye, hosszú a termőre fordítási idő, változékony, sok esetben hisztérikus a piac, sokat és sokszor változik a törvényi szabályozás, amelynek minden esetben meg kell tudni felelni. Szőlőtermesztés során cél a szőlőnövény termésének az előállítása. A termesztés során azonban venyige is keletkezik. Venyigének nevezzük a metszés során eltávolításra kerülő szőlő- és tőkerészeket. A főtermék, a borszőlő és a belőle készített italok
588
társadalmi szabályozottsága megoldott. Az Európai Unió direktívái nyomán kialakult hegyközségi rendszer jól szabályozza a főtermék (szőlő, majd bor) termelését, kezelését, értékesítését, továbbá a főtermék előállítása során keletkező melléktermékek (szőlőtörköly, borseprő, derítési alj) elhelyezését is. A szigorú szabályozási rendszer következtében a venyige eltávolítása is nehézséget (többletköltséget) jelent a gazdálkodónak. Feltételezhető, hogy a venyige energetikai célú hasznosításával ez a többletköltség nem szűnik meg, de a keletkezett érték hasznosul.
A venyige mennyiségének vonatkozásában megállapíthattuk, hogy a termeléssel foglalkozó szakembereknek sincs tényszerű ismerete. A szakirodalom a venyigehozammal szinte nem foglalkozik. A venyige mennyisége és a szőlő hozama között pozitív összefüggés figyelhető meg. A régi mondás így szól: „ahány kéve venyige, annyi akó (53 liter) bor”. Erre tehetjük fel a kérdést, ezen a megállapításon miként lehet elindulni. Az akó mértékét tudjuk, de mekkora egy kéve, egy nyaláb venyige? Mennyi szőlővesszőn terem meg az egy akó bor előállításához szükséges 85 kg borszőlő? Mitől is függ a venyige mennyisége? Lényeges, hogy milyen mértékegységre számítjuk vissza. A hozam szempontjából a tonna/hektár a legjobb, a közte lévő számítási eljárások csak módszertani megítélés alá esnek. Tudjuk, hogy a venyige és a szőlő hozama közt pozitív összefüggés figyelhető meg, továbbá a venyige hozama függ a termőtájtól, a fajtától, tőkeszámtól, a művelési módtól, az ültetvény korától, a fitotechnikai műveletek szakszerűségétől és az adott évjárat csapadékviszonyától, a csapadékeloszlástól. Ha egy amúgy is bizonytalan értéket ennyi tényező befolyásol, rendkívüli nehéz azt számszerűsíteni.
A venyige kezelése, eltávolítása
A metszés során keletkező venyigét a sorokból el kell távolítani, mivel zavarja a művelést. Eltávolítása, megsemmisítés, kezelése a nyugalmi időszak végéig indokolt, hiszen ezt követően már kárt okozhatunk az ültetvénynek a sorokban levő venyige összegyűjtésével, mivel elakadhat, letörheti a rügyeket.
A gazdálkodó háromféleképpen tud megszabadulni a venyigétől. Mindhárom módszer közös eleme, hogy költséget jelent a gazdálkodóknak.
589
−
Talajba történő visszajuttatással: egy aprítógép összeaprítja és szétteríti a talaj felszínén a venyigét, amely a következő munkaművelet során kerül bedolgozásra. Az aprítás költségigényén kívül hátránya, hogy a kórokozók áttelelhetnek az aprítékban, ezáltal visszafertőzhetjük az ültetvényt.
−
Depózással: ez a megoldás váltotta fel a korábban jól ismert, de mára betiltott tábla szélén való eltüzelést. A gazdálkodó egy félre eső helyen lerakja a venyigét, mely néhány év alatt teljesen lebomlik. Előnye, hogy nincs aprítási költség, hátránya viszont a helyigénye.
−
A gazdálkodó energetikai céllal értékesítheti, vagy fel is használhatja (feltéve, ha van erre alkalmas kazánja) a venyigét. Ebben az esetben a venyigét aprítva, vagy bálázva szállítják el.
Kutatásunk jelen időszakában arra keressük a választ, hogy egy borvidéken vagy azon belül egy kisebb régióban mennyi venyige keletkezik és azt milyen megoldással lehet hasznosítani, úgy, hogy a környezetvédelmi igényeknek is megfeleljünk.
Vizsgálatunkban szereplő öt szőlőfajta közül a három legjelentősebbet az alábbiakban ismertetjük:
Olasz rizling A vizsgált Balatonfüred-Csopaki borvidéken az ország olasz rizling ültetvényének 16,5%-a, a vizsgált Szentantalfai Hegyközségben 6%-a található. A Balaton-felvidék, mind a négy borvidékén karakteres, gazdag ízvilágú, enyhén rezeda illatú, keserű mandulára emlékeztető, kesernyés ízű, elegáns savgarnitúrájú minőségi bor készíthető belőle. Kiegyenlített, jó terméssel hálálja meg a gondoskodást. Vesszői ceruzavastagságúak, a fás rész aránya jónak mondható.
Rizlingszilváni A vizsgált borvidéken kedvelik viszonylag korai érése, selymes savgarnitúrája és bájos, nem tolakodó illatvilága miatt. Visszafogott metszéstechnikával nagy minőséget lehet elérni, amúgy ingadozó mennyiségű termésre képes.
590
Vesszői ceruzavastagságot meghaladóak, az oldalrügyekből kifejlődött hajtásai viszont fejletlenek maradnak. Csapadékos évjárat esetén vesszői erősebbek, a bél rész aránya megnő, szöveti szerkezete lazább, érzékenyebb lesz a fagyra a tőke.
Irsai Olivér Az egyik legkorábbi érésű, kettős hasznosítású szőlőfajta. Bora a friss gyümölcs illatára emlékeztető, könnyed, bájos, bársonyos savakkal. Túlérlelve illatanyagai megváltoznak, elnehezednek. Kevés, de erős vesszőt hajt, vesszőhozama nagyon csapadékfüggő.
Pintér, 2012-es számításai alapján Magyarország 22 borvidékén közel 132,5 ezer tonna szőlővenyige képződik évente. Ez mintegy 2 millió GJ energiát jelent (viszonyításképp, egy átlagos, 50 m2-es lakás fűtésére 43 GJ hőt használunk el (FŐTÁV, 2013), tehát ez az energiamennyiség elméletileg kicsit több mint 46 500 háztartás fűtését tudná biztosítani). Az összes keletkező szőlővenyigét azonban nyilvánvalóan nem lehet mind begyűjteni, valamint az energiatermelő és -szállító rendszeren fellépő veszteséget is figyelembe kell venni, azonban a 2 millió GJ energia mennyiségének tört része is olyan nagyságrendet képvisel, melyet egy „sérülékeny energiahelyzetű”, energiaimportra szoruló országnak (Tóth, 2004), aminek a biomassza jelenti a legnagyobb energiapotenciált (Gilber, 2006), nem szabad figyelmen kívül hagynia. A hazai szőlőültetvények területéből azokat lehet energiatermelés céljára számba venni, melyek nem elszigetelten helyezkednek el, tehát elegendő venyige képződik koncentráltan. A hasznosítást az egyes borvidékeken nehezítheti, az elaprózódott birtokstruktúra, amit összefogással tudnak a gazdák kiküszöbölni. Magyarország 22 borvidékének jellemző statisztikai adatait az 1. táblázatban foglaltam össze.
591
1. táblázat: Magyarország borvidékeinek területi statisztikája Borvidék szőlőterülete1 [ha]
Borvidéken képződő venyige2 [t]
Borvidékhez tartozó összes kataszteri terület3 [ha]
Szőlőterület aránya a kataszterbe felvett területeken belül2
Csongrádi
1 533
2 760
14 000
11%
Hajós-Bajai
1 967
3 541
14 700
13%
Kunsági
22 950
41 310
93 600
25%
Neszmélyi
1 643
2 958
5 700
29%
Badacsonyi
1 613
2 904
3 900
41%
BalatonfüredCsopaki
2 232
4 017
6 350
35%
Balaton-felvidéki
1 035
1 863
4 970
21%
Etyek-Budai
1 750
3 150
5 620
31%
Móri
753
1 355
2 000
38%
Pannonhalmi
619
1 114
3 900
16%
Nagy-Somlói
598
1 077
1 140
52%
Soproni
2 297
4 134
4 290
54%
Balatonboglári
3 567
6 420
9 900
36%
826
1 488
7 000
12%
Szekszárdi
2 333
4 199
5 700
41%
Villányi
2 574
4 632
4 792
54%
Bükki
1 052
1 893
17 600
6%
Egri
5 511
9 920
21 300
26%
Mátrai
6 324
11 384
32 300
20%
Tokaji
5 992
10 785
11 100
54%
Zalai
1 684
3 032
5 820
29%
2 851
5 132
11 160
26%
Borvidék neve
Pécsi
Tolnai 1Forrás:
HNT, 2012 saját számítás 3Forrás: Nemzeti Kulturális Örökség Elektronikus Oktatási Könyvtár, 2011 2Forrás:
592
Venyigehozamok mérése Kutatásunk középpontjában a Szentantalfai hegyközség, azon belül is a Nivegy-völgy áll. Ez az a „minta-hegyközség”, ami példáján keresztül be szeretnénk mutatni a szőlővenyige energetikai hasznosításában rejlő lehetőséget. Vizsgálataink a 2012-es rendkívül száraz év adataira (venyigehozamára) épülnek, így eredményünk egy pesszimista modell, mely az átlagos potenciáltól lefelé mozdul el.
Öt különböző szőlőfajtát vizsgáltunk meg a 2012-es tavaszi (márciusi) metszés során a Nivegy-völgyben. Mindegyik szőlőfajta termőterületének 2%-át elemeztük, tehát ezen szőlőtőkéket metszettük kézzel és gyűjtöttük be venyigéjüket. A lenyesett venyige tömegét metszés után egyből megmértük, illetve 40 nap fűtőtest melletti száradást követően újbóli tömegmérés következett. Feltételeztük, hogy a 40 nap száradás elegendő a venyige légszáraz állapotba kerülésének, tehát ekkorra elérte a 15% nedvességtartalmat. Pecznik (2001) és Pintér (2012) alapján a szőlővenyige fűtőértékét 14,8GJ/t értékben határoztuk meg. Méréseink alapján a szőlővenyige metszéskori nedvességtartalma 35% volt.
2. táblázat: Vizsgált szőlőfajták Nivegy-völgyben Szőlőfajták
Termőterület a vizsgált birtokon [ha]
Venyigehozam Venyigehozamok szárítás után átlaga fajtánként [kg/ha] [kg/ha]
Olaszrizling SzJ MOR
635,77 1
606
-
0,3
735
-
Rizlingszilváni
715,54
J
0,5
814
-
D
0,8
654
-
Zengő
0,6
619
619
Tramini
1,2
1158
1158
Irsai Olivér
1,2 952 Forrás: saját mérések
952
593
Olaszrizling és rizlingszilváni szőlőfajtáknál két különböző ültetvényt vizsgáltunk, melyek hozamait átlagoltuk, ahogy azt a 2. táblázat is mutatja. Az egyes fajtákra kapott átlagokat vetítettük ki az egész Szentantalfai Hegyközségre a 3. táblázat szerint:
3. táblázat: Vizsgált szőlőfajták Szentantalfán Fajta területe Szentantalfán [ha]
Venyigehozamok átlaga fajtánként [kg/ha]
Összes venyigehozam Szentantalfán [t]
Olaszrizling
229,07
635,77
145,63
Rizlingszilváni
48,88
715,54
34,97
Zengő
5,18
619
3,21
Tramini
4,92
1158
5,70
Irsai Olivér
2,38
952
2,26
198,31
832,16
165,03
Szőlőfajták
Maradék 40 fajta Összesen:
488,74 Forrás: saját mérések és számítások
357
A Balatonfüred-Csopaki Borvidék nyilvántartása alapján a Szentantalfai hegyközségben 45-féle szőlőfajta található összesen 488,74 ha területen. Ebből kutatásunk során a Pareto-elvet figyelembe véve öt olyan szőlőfajtát vizsgáltunk, mely a hegyközség szőlőterületének 60%-át adja. A maradék 198,32 ha területen található 40 különféle szőlőfajta venyigehozamának számszerűsítésére súlyozott átlagot használtunk, vagyis a vizsgált 5 szőlőfajta venyigehozamának átlagát súlyoztuk a vizsgált területek nagyságával, így 832,16 kg/ha hozamértéket kaptunk. A hozamokat összegezve megállapítottuk, hogy a Szentantalfai Hegyközségben a 2012. rendkívül száraz évben 357 t venyige keletkezett, ami jóval az elvárt hozam, és a szakirodalomban átlagos időjárási körülmények közt említett 1,5-2,2 t/ha fajlagos hozam (Marosvölgyi, 2002) alatt van. A Balatonfüred-Csopaki Borvidéken mért eredményeink nem egyedülállóak, ugyanis más borvidékeken folytatott vizsgálataink során is hasonló értékeket kaptunk venyigehozam tekintetében a 2012-es évre.
594
Mivel a 2012. év a csapadék hiánya szempontjából extrémnek minősíthető, így a Szentantalfai Hegyközségre kapott 357 t/év venyigehozam feltételezésünk szerint egy alsó korlát, melynél csak magasabb hozamokat mérhetünk. Ha 357 t/év venyigehozamra határozunk meg egy energetikai létesítményt, akkor az minden évben biztonsággal ellátható, feltéve, ha a hegyközség összes gazdálkodója hajlandó a venyigét energetikai céllal értékesíteni.
Energetikai számítások További kutatásunk során meghatároztuk, hogy a Szentantalfai Hegyközség 488,74 ha szőlőterületére mekkora energetikai létesítményt lehet maximálisan telepíteni. Az energetikai létesítmény alatt egyrészt értünk kapcsolt törpeerőművet, vagyis olyan kisteljesítményű erőművet, mely célja a villamosenergia termelése, de e mellett a keletkező hőenergiát is képes értékesíteni. Másrészt energetikai létesítmény alatt értünk fűtőművet, ami a célja a hőenergia előállítása. Kutatásunk során kétféle energetikai létesítménytípust vizsgáltunk meg: •
„A” típus: egész évben működő erőmű, feltételezett üzemidő: 8000 h. A hőenergia használati melegvíznek, vagy technológiai célra (például: terményszárítás) használható.
•
„B” típus: fél évig (6 hónap) működő erőmű, feltételezett üzemidő: 4000 h. Ezen erőműtípus csak a fűtési szezonban működik, így van kereslet az előállított hőenergiára.
Mindkét létesítmény üzemideje úgy került meghatározásra, hogy az a rendkívüli és tervezett leállásokat már ne tartalmazza, vagyis számoltunk meghibásodásokkal és szükséges karbantartási munkák elvégzésével.
595
4. táblázat: Energetikai létesítmények ellátása szőlővenyigével a Szentantalfaihegyközségben „A” típus
„B” típus
egész évben termel energiát
csak fűtési szezonban termel energiát
rendelkezésre álló szőlővenyige [t]
357
összes energiatartalom [TJ]
5,28
éves energiatermelés [MWh]
1468
éves működési nélkül) [h/év]
idő
bruttó teljesítmény [MW]
(meghibásodások
8000
4000
0,18 Forrás: saját számítások
0,36
A 4. táblázatban meghatározott értékek alapján megállapítottuk, hogy a Szentantalfaihegyközség 488,74 ha szőlőterülete 180 kW bruttó teljesítményű egész évben üzemelő kazánt, vagy 360 kW fél évig üzemelő kazánt képes ellátni. Cikkünk elején már említett a FŐGÁZ Zrt. által közzétett adatokat felhasználva éves 25,25 m3/m2 gázfogyasztással számoltunk. Így a vizsgált venyigemennyiség 123 db 50 m2-es átlagos energetikai tulajdonságokkal rendelkező lakás fűtésére elegendő (figyelmen kívül hagyva a távhőellátó rendszerben fellépő veszteségeket), tehát 155,29 ezer m3 földgáz kiváltására (34 MJ/m3 fűtőértékkel számolva) alkalmas a Szentantalfai Hegyközségben megtermelt venyige, ami 275,64 t széndioxid megtakarítását teszi lehetővé. Fontos megjegyezni, hogy a fajlagos gázfogyasztást jelentősen befolyásolják az épület energetikai tulajdonságai, vagyis azonos energiamennyiséggel nagyobb méretű jobban szigetelt helyiség fűthető. Kutatási eredményünkből kitűnik, hogy egy hegyközségben évente keletkezett szőlővenyige által hordozott energiamennyiség mérhető, vagyis elméletileg minden egyes hegyközséghez tervezhető egy szőlővenyigét hasznosító erőmű/fűtőmű. A szerzők négy mélyinterjút készítettek négy Szentantalfai gazdálkodóval, mely alapján, a gazdálkodó célja a venyige eltávolítása, így amennyiben az eltávolítás költségigényét fedezi a venyige értékesítése, illetve energetikai célú hasznosítása során előállított energia értéke, úgy a gazdálkodó versenyképessége sokat javul, hiszen nem merül fel egy a főtermék előállítása során egy korábban jelentkező költségelem, így a főtermék fajlagos előállítási költsége is csökken.
596
Az erőmű mérete növelhető, ha a szőlővenyige mellett a környéken található fanyesedéket, esetleg tűzifát is hasznosítja apríték formában.
Forrásmunkák Jegyzéke
1. FŐTÁV Zrt. honlapja: http://www.fotav.hu/fotav-zrt/tarifatablazat/lakossagiugyfelek/ (2013. 04. 16.) 2. Gilber J. (szerk.) (2006): Magyarország energiapolitikai tézisei 2006-2030, Magyar Villamos Művek Közleményei, 43, (különszám), pp. 63 3. Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) honlapja (www.hnt.hu), ezen belül: http://www.hnt.hu/index.php?option=com_content&view=category&layout=b log&id=94&Itemid=526, (2012. 03. 06.) 4. Marosvölgyi B. (2002): A potenciális energiaforrások, (in Bai) A biomassza felhasználása, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, p. 90-97. 5. Nemzeti Kulturális Örökség Elektronikus Oktatási Könyvtár: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Villany/pages/villa ny_borvidekek/004_magyarorszag_borvidekei.htm (2012. 01. 27.) 6. Pecznik P. (2001): Biomassza: a régi-új energiaforrás III. rész, Agrárágazat Mezőgazdasági Havilap, 2001. 11. 03. 7. Pintér G. (2012): Egyes mezőgazdasági melléktermékek energetikai hasznosításának lehetőségei Magyarországon, PhD disszertáció, PE-Georgikon Kar, Keszthely, p. 32-34. 8. Tóth L. (2004): Energia és környezet. In Sembery P. – Tóth L. (szerk.) (2004): Hagyományos és megújuló energiák. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest
597
