PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR

1

PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR Állattudományi és Állattenyésztéstani Tanszék

DOKTORI (PhD) értekezés Készült a Pannon Egyetem Állat és AgrárkörnyezetTudományi Doktori Iskola keretében Doktori iskola vezető: Dr. habil. ANDA ANGÉLA DSc egyetemi tanár

Témavezető: Dr. habil. POLGÁR J. PÉTER CSc egyetemi docens

AZONOS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT TARTOTT, KÜLÖNBÖZŐ GENOTÍPUSÚ JUHÁLLOMÁNYOK NÉHÁNY ÉRTÉKMÉRŐ TULAJDONSÁGÁNAK VIZSGÁLATA Készítette: RÁDLI ANDRÁS Keszthely 2013 2

Azonos körülmények között tartott, különböző genotípusú juhállományok néhány értékmérő tulajdonságának vizsgálata Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében *a Pannon Egyetem Georgikon Kar Doktori Iskolájához tartozóan*. Írta:

RÁDLI ANDRÁS **Készült a Pannon Egyetem Állat és Agrárkörnyezettudományi doktori iskola iskolája keretében

Témavezető: Dr. habil. POLGÁR J. PÉTER, egyetemi docens Elfogadásra javaslom (igen / nem) (aláírás)** A jelölt a doktori szigorlaton ........%-ot ért el,

Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem ………………………. (aláírás) Bíráló neve: …........................ ….................) igen /nem ………………………. (aláírás) ***Bíráló neve: …........................ ….................) igen /nem ………………………. (aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …..........%-ot ért el. Veszprém/Keszthely,

…………………………. a Bíráló Bizottság elnöke

A doktori (PhD) oklevél minősítése…................................. ………………………… Az EDHT elnöke

3

TARTALOMJEGYZÉK KIVONAT ................................................................................................................................. 7 1. BEVEZETÉS ................................................................................................................... 10 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS.............................................................................................. 13 2.1. Legeltetéses állattartás .................................................................................................... 13 2.1.1 A gyepekről általánosságban .................................................................................... 13 2.1.2 Juhlegelők és a legeltetés szerepe ............................................................................. 14 2.1.3 Juhlegelők állateltartó képessége ............................................................................. 16 2.1.4 Extenzív gyepgazdálkodás ........................................................................................ 17 2.2. Anyajuhok kondíciója ..................................................................................................... 20 2.2.1 Kondícióról általánosságban .................................................................................... 20 2.2.2 Kondíciópontozás és kondícióbírálat....................................................................... 21 2.3. Bárányok növekedése születéstől választásig ................................................................ 23 2.3.1 Növekedés anatómiája juhoknál .............................................................................. 23 2.3.2 A növekedést befolyásoló tényezők .......................................................................... 25 2.3.3 Bárányok születési és választási súlya ..................................................................... 27 2.4. Bárányok testméretfelvételezése .................................................................................... 28 2.4.1 A testméretfelvételezés kialakulása, célja, jelentősége ........................................... 28 2.4.2 A testméretfelvételezés gyakorlata........................................................................... 29 2.5. A bárányok vágóértéke ................................................................................................... 30 2.5.1 A keresztezés hatása a bárányok hústermelésére................................................... 31 2.5.2 A nyakalt törzs és a húskitermelési arány szerepe vágáskor ................................ 32 2.5.3 S/EUROP minősítés, faggyúborítottság .................................................................. 33 2.5.4 A juhhús fontosabb tulajdonságai ........................................................................... 36 3. A VIZSGÁLAT CÉLJA .................................................................................................... 38 4. ANYAG ÉS MÓDSZER .................................................................................................... 40 4.1. A vizsgálat helyszíne........................................................................................................ 40 4.1.1. A Dörögdi Mező Kft. juhászatának bemutatása ................................................... 40 4.1.2. Elletési időszak.......................................................................................................... 40 4.1.3. Tenyésztési irány ...................................................................................................... 41 4.2. A vizsgálatban szereplő fajták bemutatása ................................................................... 41 4.2.1. Magyar merinó ......................................................................................................... 41 4.2.1.1. A magyar juhtenyésztésben betöltött szerepe ..................................................... 42 4.2.1.2. A magyar merinó fajtaleírása .............................................................................. 43 4.2.2. Német húsmerinó...................................................................................................... 43 4.2.2.1. A magyar juhtenyésztésben betöltött szerepe ..................................................... 44 4.2.2.2. A német húsmerinó fajtaleírása ........................................................................... 45 4.2.3. Charollais .................................................................................................................. 45 4.2.3.1. A magyar juhtenyésztésben betöltött szerepe ..................................................... 46 4.2.3.2. A charollais fajtaleírása ........................................................................................ 46 4.3. A legelőn történő mérések vizsgálata ............................................................................ 48 4.3.1. A legelő növényállományának laboratóriumi és botanikai vizsgálata ................ 48 4.3.2. Anyajuhok napi takarmányfelvételének és a kondíciójának meghatározása..... 50 4.4. A vizsgálatban szereplő anyajuhok adatainak gyűjtése .............................................. 51 4.4.1. Anyajuhok élősúlyának és kondíciójának a mérése .............................................. 51 4.5. A vizsgálatban szereplő bárányok adatainak gyűjtése ................................................ 53 4.5.1. Élősúlyok és elhullások vizsgálata választásig ....................................................... 53 4.5.2. A vizsgált bárányok testméretfelvételezése ............................................................ 54 4.5.3. Vágással kapcsolatos vizsgálatok ............................................................................ 55 4.6. Az alkalmazott statisztikai eljárások és programok .................................................... 57 5. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ............................................................................ 58 4

TARTALOMJEGYZÉK ___________________________________________________________________________ 5.1. A legelő jellemző paraméterei és az anyajuhok étkessége ........................................... 58 5.1.1. A legelő botanikai összetétele .................................................................................. 58 5.1.2. A vizsgált gyepminták laboratóriumban mért eredményei.................................. 59 5.1.3. Az anyajuhok napi takarmányfelvétele és kondíciópontszáma ........................... 60 5.2. Az anyajuhok vizsgálati eredményei a báránynevelés alatt ........................................ 67 5.2.1. A genotípus hatása az anyajuhok kondíciójára és élősúlyára legelőre kihajtáskor és választáskor ............................................................................................... 67 5.2.2. Az ellési típus hatása anyajuhok kondíciójára és élősúlyára legelőre kihajtáskor és választáskor .................................................................................................................... 69 5.2.3. Az életkor hatása anyajuhok kondíciójára és élősúlyára legelőre kihajtáskor és választáskor......................................................................................................................... 70 5.2.4. Anyajuhok testsúly és kondíció eredményei közötti korrelációk......................... 73 5.3. A bárányok vizsgálati eredményei ................................................................................ 74 5.3.1. A bárányok élősúlyának és elhullásának eredményei születéstől választásig ..... 74 5.3.1.1. A bárányok vizsgált tulajdonságainak alapstatisztikája ................................... 74 5.3.1.2. A genotípus hatása a bárányok születési, kihajtási és választási súlyára ........ 75 5.3.1.3. Az ivar hatása a bárányok születési, legelőre kihajtási és választási súlyára .. 76 5.3.1.4. A bárányok születési típusának hatása a születési, kihajtási és választási súlyra .............................................................................................................................................. 78 5.3.1.5. Bárány elhullások egyedszáma és %-os aránya választásig genotípus, ivar és születési típus alapján ........................................................................................................ 79 5.3.2. A bárányok testméretei születéstől választásig ...................................................... 80 5.3.2.2. A genotípus hatása a bárányok marmagasságának alakulására születéstől választásig ........................................................................................................................... 81 5.3.2.3. A genotípus hatása a bárányok farmagasságának alakulására születéstől választásig ........................................................................................................................... 82 5.3.2.4. A genotípus hatása a bárányok övméretének alakulására születéstől választásig ........................................................................................................................... 84 5.3.2.6. A genotípus hatása a bárányok szárkörméretének alakulására születéstől választásig ........................................................................................................................... 86 5.3.2.6. Korreláció a bárányok születéskori és választáskori testsúlya és testméretei között ................................................................................................................................... 87 5.3.2.7. Különböző genotípusú bárányok testarányindexei születéskor és választáskor .............................................................................................................................................. 89 5.3.3. A bárányok gyarapodása és vágóértéke ................................................................. 91 5.3.3.1. A bárányok növekedési intenzitásának vizsgálata ............................................. 91 5.3.3.2. Vágási eredmények ............................................................................................... 93 5.3.3.3. A vágott test minősítésének eredménye ............................................................... 96 6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK .................................................................... 98 6.1. A legelő jellemző paraméterei és az anyajuhok étkessége ........................................... 98 6.2. Az anyajuhok báránynevelés alatti súly- és kondíció változásának értékelése ......... 99 6.3. A bárányok eredményeinek értékelése ......................................................................... 99 6.3.1. A bárányok élősúlyának alakulása ......................................................................... 99 6.3.2. A bárányok testméreteinek alakulása .................................................................. 100 6.3.3. A bárányok vágóértéke .......................................................................................... 101 7. ÚJ KUTATÁSI ERDMÉNYEK (TÉZISPONTOK) ..................................................... 103 8. NEW RESEARCH RESULTS (Points Of Thesis) ........................................................ 105 9. ÖSSZEFOGLALÁS ......................................................................................................... 107 10. KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS ....................................................................................... 111 11. TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE..................................................... 112 5

TARTALOMJEGYZÉK ___________________________________________________________________________ 11.1. Az értekezés témakörében megjelent tudományos közlemények ........................... 112 11.1.1. Konferencia kiadványban, teljes terjedelemben megjelent közlemények idegen nyelven ............................................................................................................................... 112 11.1.2. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk ...................................... 112 11.1.3. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven .............. 113 11.2. Az értekezés témakörén kívüli (egyéb) közlemények ............................................... 113 11.2.1. Konferencia kiadványban, teljes terjedelemben megjelent közlemények idegen nyelven ............................................................................................................................... 113 11.2.2. Magar nelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk idegen nyelven ................ 113 11.2.3. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk ...................................... 114 11.2.4. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven .............. 114 11.2.5. Egyéb közlemény .................................................................................................. 114 12. FELHASZNÁLT IRODALOM .................................................................................... 116

6

KIVONAT ___________________________________________________________________________

KIVONAT A Szerző különböző genotípusú anyajuhok és azok bárányainak néhány értékmérő tulajdonságát vizsgálta üzemi körülmények között legeltetéses állattartásban. Kísérleteit a Dörögdi Mező Kft. Állattenyésztői telepein, valamint a Pannon Egyetem Georgikon Karán hajtotta végre. A vizsgálatok egy 26 ha-os juhlegelőn 2011 áprilisa és júliusa között történtek, ahol a nyári hónapokban megmérte a gyeptermés mennyiségét m2-re vetítve. Laboratóriumi körülmények között értékelte a legelőfű beltartalmi paramétereit, majd atomabszorpciós spektrométerrel megállapította a legelőfű makro és mikroelemtartalmát. A nyár folyamán meghatározta a legelőfű botanikai összetételét, valamint az anyajuhok napi takarmányfelvételét kizárólag legelőfűből. A különöző életkorú (2 és 11 éves kor) és genotípusú (árutermelő magyar merinó, illetve fajtatiszta német húsmerinó) anyajuhok esetében arra kereste a választ, hogyan változik a kondíciópontszám, valamint az élősúlya ellés után, valamint 45 napos legeltetés során választáskor. A kondíció meghatározása Kilkenny ötpontos értékelési módszerével, a testsúlyok mérése digitális mérlegen történt. A szaporulat esetében vizsgálta a bárányok súlyának, elhullásának alakulását,testméretét,- vágóértéket. Súlyok vizsgálatánál értékelte, hogyan változik az élősúly születéstől választásig különböző genotípusú bárányok (fajtatiszta német húsmerinó, német húsmerinó x charollais F1, magyar merinó x charollais F1, magyar merinó) esetében. A vizsgálat

során

folyamatosan

feljegyezte

az

elhullásokat.

A

bárányok

testméret

felvételezésekor azt vizsgálta, hogyan változnak a testméretek a négy csoport esetében születéstől választásig. Születés után közvetlenül és választáskor felvette a legfontosabb testméreteket 80 bárány esetében, mint marmagasság, farmagasság, övméret, törzshosszúság, szárkörméret. Testméretfelvételezéskor kapott adatok alapján kiszámolta a legfontosabb testindexeket, mint: kvadratikussági index, túlnőttségi index, testindex, szerkezeti index, súlyindex és Röhrer-féle testtömeg index. A vágási vizsgálathoz 40 kosbárányt (genotípusonként 10-10 egyed) választott ki véletlenszerűen. A munka során meghatározta a nyakalt törzs, valamint az I. és a II. osztályú pecsenyerészek és a vágási melléktermékek súlybeli és százalékos megoszlását az élősúlyhoz viszonyítva. A vágási % átlagosan 46,81 % volt. Ezen kívül meghatározta a 13 kg alatti és feletti vágott testek S/EUROP minösítését és faggyúborítottságát. 7

KIVONAT ___________________________________________________________________________

SUMMARY EXAMINATION OF SOME VALUE PROPERTIES OF SHEEP POPULATIONS OF DIFFERENT GENOTYPES, HELD UNDER THE SAME CONDITIONS The Author studied some measures of value properties of ewes and their lambs of different genotypes within farm conditions, on pasture feeding. He carried out his experiments at the stockbreeder premises of Dörögdi Mező Kft. (Ltd.), and at Georgikon Faculty, Pannon University. In connection with the ewes of different ages (2 and 11 years of age) and genotypes (commercial Hungarian merino, purebred German mutton merino) he was interested in the way the condition score and the live weight change after delivery, and during a 45-day pasture feeding at the time of weaning. Their condition was determined with the help of the Kilkenny method, their weight was measured with the help of digital scales. In connection with the progeny, he examined the tendencies behind the weight and death of the lambs, their body size and slaughter value. The examined lamb genotypes were: purebred German mutton Merino, German mutton merino x charollais F1, Hungarian merino x charollais F1, Hungarian merino.

8

KIVONAT ___________________________________________________________________________

AUSZUG UNTERSUCHUNG EINIGER LEISTUNGSMERKMALEN VON UNTER GLEICHEN BEDINGUNGEN GEZÜCHTETEN SCHAFBESTÄNDE MIT UNTERSCHIEDLICHEN GENOTYPEN Der Autor untersuchte einige Leistungsmerkmalen von Mutterschafen und deren Lämmern mit unterschiedlichen Genotypen unter Betriebsumständen in Weidehaltung. Seine Untersuchungen führte er auf den Tierzuchtsiedlungen der Dörögdi Mező GmbH und der Georgikon Fakultät der Pannonischen Universität durch. Bei den Mutterschafen von verschiedenem Alter (zwischen 2 und 11 Jahre) und mit unterschiedlichen Genotypen suchte er eine Antwort auf die Frage, wie sich die Konditionspunktzahl und das Lebendgewicht nach der Ablammung sowie bei dem Absetzen nach 45tägigen Weideaufzucht ändern. Die Ermittlung der Kondition erfolgte durch der 5Punkte-Auswertungsmethode von Kilkenny, die Tiere wurden auf einer digitalen Waage gewogen. Bei dem Zuwachs untersuchte er den Verlauf des Gewichtes und die Verendung von Lämmern, ihre Körpergröße sowie ihren Schlachtwert. Die in der Untersuchung verwendeten Schafgenotypen waren folgende: rassenreines deutsches Fleischmerino und ungarisches Merino, deutsches Fleischmerino x Charollais F1, ungarisches Merino x Charollais F1.

9

BEVEZETÉS ___________________________________________________________________________

1. BEVEZETÉS A juh minden kontinensen megtalálható, fajtagazdag, minden terméke hasznosítható, olykor luxus árucikkek alapanyaga. Mint kiskérődző, legelőhasznosító állat, az időszakos istállózás ellenére a leginkább környezetbarát gazdasági állatunk közé tartozik. Három fő terméke (hús, tej, gyapjú) közül a világ jelentős részén a hús a legfőbb termék. A hústermelés jelentősége világszerte növekszik, ellenben létszáma csökkenő tendenciájú. Ma a világ juhállománya 1,07 milliárd egyed, bár ez a létszám folyamatosan csökken. Hasonló tendencia megfigyelhető az Európai Unió tagállamaiban is, ahol az elmúlt 10 évben 15 millió egyeddel csökkent a juhállomány (FAO; EUROSTAT, 2011) (1. ábra).

1. ábra: Az Európai Unió juhállománya

Forrás: FAO; EUROSTAT (2011)

A hazai juhágazat gazdasági jelentősége és a kereskedelemben betöltött szerepe ugyancsak évek óta csökken (975 ezer anyajuh 2009, 844 ezer anyajuh 2011 KSH, 2011) (2. ábra). Így a mezőgazdaságban előállított összes termelési értékből csupán 1 %-kal részesedik, míg a juhászat részesedése az állati eredetűből is csak 2 %. A világ hústermelése 281,5 millió tonna, de a juhhús a világ összes hústermelésének kevesebb, mint 3 %-át (8,1 millió tonna) adja csupán. A világ juhhús fogyasztása csekély, 1,82 kg/fő/év szinten stagnál (EUROSTAT, 2011). A legjelentősebb juhhúsfogyasztók a közelkeleti és dél-európai államok, illetve néhány ázsiai ország. 10

BEVEZETÉS ___________________________________________________________________________

2. ábra: Magyarország anyajuh létszámának alakulása (1999-2011) között 1400 1200

1155 1163 1137 1106

1122 1090 1031

1000

1015

1065 975

924

927 844

800 600 400 200

11 20

10 20

09 20

08 20

07 20

06 20

05 20

04 20

03 20

02 20

20

01

00 20

19

99

0

Forrás: KSH (2011)

Hazánkban a juhhús a kevésbé kedvelt húsfélék közzé tartozik, bár vannak térségek, ahol-e hús fogyasztásának nagyobb hagyományai vannak. Fogyasztása azonban ott is inkább alkalmakhoz

kötődik.

A

belföldi

húsfogyasztás

(0,4

kg/fő/év)

mind

az

összes

húsfogyasztásunkhoz, mind az ágazat termeléséhez viszonyítva indokolatlanul alacsony. A juhágazat világszerte alapvető problémákkal küszködik. A legfőbb bárányexportőrök ÚjZéland és Ausztrália. A Közel-Kelet egyes területeinek kivételével a bárányhús fogyasztása is az utóbbi 30 évben drasztikusan visszaesett (Lewis és mtsai, 1993). A juhágazat szinte minden országban támogatott ágazata az állattenyésztésnek. Erre azért van szükség, mert a juh biológiai és faji tulajdonságainál fogva, más állatfajokkal szemben nem elég hatékony hús-, illetve tejtermelő. Önmagában, mint mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari terméket előállító ágazat nem képes gazdaságossá válni. Ugyanakkor a juhtenyésztés az úgynevezett kedvezőtlen ökológiai és ökonómiai adottságú térségekben megoldást jelent a területhasznosításban, a környezetvédelemben és a vidéki lakosság megtartásában. Az Európai Unió az anyajuhok létszám támogatása esetében kvótát szabott Magyarországnak, amit 1 146 000 évesnél idősebb, nőivarú tenyészállatban határozott meg. Ez a létszám több mint a jelenlegi állomány, ugyanakkor nem éri el a tervezett másfélmilliós 11

BEVEZETÉS ___________________________________________________________________________ szintet és messze alatta marad a Magyarországon kívánatos nagyságrendnek is. A magyarországi

legelőterületek,-

figyelembe

véve

a

gyenge

minőségű

szántók

visszagyepesítését,- mintegy kétmillió juh legelőjének biztosítására lennének elegendőek. Az értékesítési rendszerünkben kialakult az egypiacosság és a szinte kizárólagos élőállat szállítás. Az olaszországi piacokon csak egy adott fogyasztói réteget céloztunk meg és csak azok igényeit tudjuk fedezni. Jóllehet ez a legjobban fizető piac, ugyanakkor a versenytársaink is erre a piacra kívánnak szállítani, ezért az értékesítési lehetőségek mellett, egyben korlátozottak is a magyar juhágazat esélyei. A jövő azonban nem lehet más, mint választék és piacbővítés, amely a minőség javítása és a feldolgozottsági szint emelése nélkül lehetetlen. A piac vonatkozásában egyszerre léteznek lehetőségek, és állnak korlátok Magyarország előtt. Az Európai Unió piaca a juhhús vonatkozásában 82-84 %-ban önellátottságú. Ez több mint 300 ezer tonna csontos-hús beszállítására kínál lehetőséget. Versenyképes, minőségi áru esetén Európa egyéb piacaira (Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Svájc) illetve számos jól fizető arab országba is lehetőség van mintegy 8 000 tonna csontos-hús eladására. Hatékony kereskedelmi munkával akár kétszeres-háromszoros mértékű külhoni piacbővítés is elképzelhető. A hazánkban tenyésztett juhok több mint 87 %-a azonban magyar merinó fajta. A hústermelő képesség komplex javításában igen hatékony szerepe lehet a húsfajtáknak a végterméknek szánt bárányok előállításában. A hazai juhtenyésztésben a legfontosabb és legígéretesebb keresztezési partnerek áru-előállítás szempontból: suffolk, texel, charollais, ile de france, német feketefejű fajták. A keresztezések elmaradása csak tovább növelné versenyhátrányunkat, minőségi lemaradásunkat az Európai Unióban lévő juhállományokkal szemben. Ezért szükséges a keresztezések eredményeit értékelni és a várható többlet hozammal megismertetni a termelőket. A korrekt vizsgálatok segíthetik a pontos prognózisok elkészítését és felgyorsíthatják a növekedést. A fentiek alapján munkám céljául tűztem ki azonos körülmények között tartott, különböző fajtájú anyajuhok (magyar merinó, német húsmerinó), illetve azok bárányainak (magyar merinó, magyar merinó x charollais F1, német húsmerinó x charollais F1, német húsmerinó) néhány értékmérőjének összehasonlítását extenzív tartásban, legeltetéses körülmények között. A vizsgálatokra a lehetőséget a Dörögdi Mező Kft. juhállománya, valamint a Pannon Egyetem Georgikon Kara biztosította.

12

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. Legeltetéses állattartás 2.1.1 A gyepekről általánosságban A világban sokféle meghatározása van a gyepnek, de abban megegyeznek a kutatók és a szakemberek, hogy olyan növényi ökoszisztémákkal borított területet jelent, ahol a pázsitfűfélék dominanciája érvényesül (Coupland, 1979; Breymeyer és Van Dyne, 1980). A gyep lágyszárú növényekkel fedett terület, melynek gyepalkotó növényállománya létrejöhet a termőhely ökológiai adottságai alapján, a gyepgazdálkodási eljárások hatására, természetes úton kialakult növénytársulásból, mint ősgyep vagy természetes gyep, valamint a gyephasznosítási célnak megfelelő gyepalkotó fajok fajtáiból tervszerűen összeállított növénytársításból, mint magról telepített gyep (Szemán, 2007). A gyep a második legfontosabb földhasználati mód a Földön, a szárazföld 40 %-át foglalja el (World Resources, 2000). A legelők növényzete és az azt fogyasztó állatok tömege kezdettől tevékeny összhangban álltak egymással és a környezettel (Vinczeffy, 1993). A múlt század első felében még a természetes gyepeket tekintették a tömegtakarmányozás alapjának (Réti, 1911; Dorner, 1912; Bíró, 1928), a legelést pedig az állattenyésztők és üzemszervezők is alapvetőnek tartották (Tormay, 1900). Kontinensük több mint a fele, Magyarországnak pedig közel a kétharmada áll mezőgazdasági művelés alatt (Ángyán és mtsai, 2003). A mezőgazdasági művelés alatt álló területeken belül változik a különböző művelési ágak nagysága, nemzetgazdasági súlya. Magyarországon a gyepes területek kiterjedése az elmúlt 20 évben több mint 400. 000 hektárral csökkent. A rendszerváltás előtt mintegy 1,2 millió hektár volt a gyepek mennyisége, amely a 2000-es évek elejére 1 millió hektárra csökkent le. Jelenleg 762. 000 hektár, a mezőgazdasági területen belüli aránya 13,8 % (KSH, 2010). A gyepek multifunkcionális szerepe állandóan fejlődik, amint újabb társadalmi igények és új technológiák lesznek elérhetőek (Nan, 2001). Az olyan kedvezőtlen adottságú terülteken, ahol a szántóföldi művelés nem lehetséges, ott a legeltetéses állattartás marad a jó minőségű állati termék előállításnak egyetlen módja (Hodgson, 2001; Pinstrup-Andersen és Pandya-Lorch, 1999).

13

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ A vegyesnövényzetű gyep a legeltetett állatok legtermészetszerűbb és legértékesebb takarmánya (Kota és mtsai, 1991; Vinczeffy, 1993). A vegyesnövényzetű legelőn termelt állati termék íz- és aromaanyagokban gazdagabb lehet, ez az „élvefűszerezés” a takarmányozásban ismert jelenség (Schmidt, 1993). Ugyanezen a véleményen van (Konkoly-Thege, 1948) is, bár hozzáteszi, hogy igen értékesek a jó legelők, de a rossz legelőknek gyakran inkább káros hatásuk van. A rétek és legelők értéke nagyban függ a botanikai összetételüktől, melyet a hasznos, a kevésbé hasznos és az egyéb fajok egymáshoz viszonyított aránya határoz meg (Barcsák és Kertész, 1986; Dér és Marton, 2001). A gyepek fajösszetételének pontos ismeretét és a legeltetés fontosságát számos szerző igazolja (Szemán, 1990; 1994-95). A gyepet hasznosító állatállományok létszámának csökkenése következtében drasztikusan visszaesett a gyepek hasznosítása is. A hazai állatlétszám, ezen belül leginkább a szálas takarmányt fogyasztó állatfajok létszámának és arányának jelentős csökkenése érezteti negatív hatását a gyepterületek művelésében és hasznosításában (Dér és Marton, 2001). Kovács és mtsai (2009) szerint a csökkenő területi arány mellett a legelő állatállomány, a szarvasmarha

és

juh

állománycsökkenése

nagyban

hozzájárult

ahhoz,

hogy

gyepgazdálkodásunk meglehetősen mélypontra került. További probléma még az is, hogy a gyepeink fűhozama igen alacsony (1,2-1,3 t széna/ha), az 1 millió 148 000 hektár gyepből mintegy 900 000 hektár gyenge, vagy rendkívül gyenge termőképességű, elgyomosodott 0,5 t/ha alatti hozamú gyep (Janovszky, 1998). Napjaink elvárásának megfelelően egyre inkább igény van olyan gyepes területek létrehozására, illetve fenntartására, amely korszerű gyeptermesztési és hasznosítási technológiák alkalmazásával közepes termőképességű, biztonságosan tervezhető termést adnak, reálisan tervezett állatsűrűség mellett képesek kielégíteni a legelőre alapozott állattenyésztési ágazatok igényeit, ugyanakkor az állateltartáson túl a környezet védelmében, a biodiverzitás fenntartásában és a tájkép megőrzésében is hatékonyan részt vesznek (Gibon, 2005; Lemaire és mtsai, 2005).

2.1.2 Juhlegelők és a legeltetés szerepe A legelőhasznosítás esetében a gyepeket kizárólag legeltetéssel lehet hasznosítani, ez a forma elsősorban a száraz fekvésű, kis mennyiséget termő, természetes gyepekre jellemző (Tasi, 2011). A gyep legeltetéssel történő hasznosítása a legősibb és legtermészetszerűbb gyephasznosítási módszer. Előnye a következőkben foglalható össze:

14

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ •

Olcsó, mert olyan takarmányozási módszer, amely során nem a takarmányt szállítjuk az állathoz, hanem az állat keresi meg a takarmányt.

•

Természetszerű, mert a gyepet hasznosító háziállataink törzsfejlődésük kezdete óta ily módon táplálkoznak.

•

Egészséges, mert a legelőn tartott állat sokat mozog, izomzata jól fejlett, szervezete szilárd (Vinczeffy, 1993).

A legeltetés fontosságára és költségkímélő voltára a kiskérődző ágazatokban már régóta felhívják a figyelmet (Póti, 1998; Bedő és Póti, 1999; Jávor és mtsai, 2001a). Az állattenyésztés költségei között első helyen áll a takarmányozás. A kérődző állatok takarmányozásában fontos tényező az alaptakarmányok minősége. Egyes állatfajok különböző igényeket támasztanak a legelőről származó takarmánnyal szemben. Az állatok válogatva legelnek, ezért a legelőn élő növények közül egyesekből többet, más fajokból kevesebbet fogyasztanak, sőt bizonyos növényfajok egyedeit egyáltalán nem legelik le (Tasi és mtsai, 2004). Voisin (1968) szerint az íz, az illat, a takarmánynövény látványa és az állatok ösztönei azok a tényezők, amelyek a válogatási viselkedést szabályozzák. Több szerző megállapítja, hogy a juhok az édes és a savanyú ízt előnyben részesítik (Goatscher és Church, 1970; Szabó, 1979, 1981; Herold és Jávor, 1984). A gyepnövények ízletességére vonatkozó eddigi vizsgálatok alapján (Barcsák, 1989) megállapított, hogy a juhok egyes növényeket eltérő kedveltséggel legelnek. Vannak olyan gyepalkotók, amelyeket mind fiatal, mind idősebb korban általában legelnek, van néhány olyan növényfaj, amelyet fiatal vagy idősebb korban részesítenek előnyben, de vannak olyan fajok is, melyet egyetlen fejlődési fázisban sem kedvelnek az állatok (zöld pántlikafű). Frame (1991) leírja, hogy a juhok a kislevelű fehérhere legeltetését jól tűrik, míg a nagy levelűeket szarvasmarha legeltetésre ajánlja. Más vélemény szerint a szag a növények közötti választás legfontosabb tényezője (Bell és mtsai, 1979). Vinczeffy (1991) munkájában megállapítja, hogy a legelő növényzete sok ízanyagot és gyógyító alkaloidát tartalmaz, ilyen szempontból a legelők, valamint a rétek növényei értékesek és gyógyhatásuk révén segítik az egészséges állattartást. Mucsi (1991) szerint a legelőfű elősegíti az állati szervezet optimális anyagcseréjét és szaporodásbiológiai hatékonyságát. Kovács (1991) leírja, hogy a friss fű karotin-tartalma növeli az állati szervezet ellenálló képességét, a savanyúfüvek viszont rontják a legelőfű takarmányértékét. Czakó (1978) állítja, hogy a juhok úgy válogatják ki a füveket, hogy a legelt fűkeverék egészének mindig nagyobb a fehérje tartalma és kisebb a nyersrost tartalma. 15

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ A kérődzők számára évszázadokon keresztül a gyep jelentette a kizárólagos takarmányt. A legelő jelentette a legfontosabb takarmányforrást és a tartósított szálastakarmányok között is a gyepszéna vitte a vezető szerepet (Ditz, 1867; Vinczeffy és Barcsák, 1993). Szentmihályi (1979) szerint az üszők, a húsmarhák és juhok takarmánya 8090 %-ban gyep lehet. Amint olvasható a juhoknak a legelő jó takarmányt, életteret, mozgásteret biztosít, egyúttal hozzájárul az állatok életteljesítményének és élettartamának növeléséhez, termékeik termelési költségének jelentős csökkentéséhez (Vinczeffy, 1993). A juhokat célszerű a leghosszabb ideig gyepre alapozva takarmányozni és a tömegtakarmányukat a lehető leghosszabb ideig legelőről biztosítani. A juhok legeltetésénél fontos figyelembe venni, hogy az optimális legeltetési fűmagasság 10-15 cm. Ez egyben azt jelenti, hogy kedvező tápanyag- és vízellátás esetén a gyepek fejlődési ideje lényegesen rövidebb, mint a szarvasmarha-hasznosítású legelőké (Vinczeffy, 1993). A gazdálkodás fejlődésével kialakultak a szakaszos legeltetési eljárások. Ezek jellemzője, hogy a fűadagokat növedékenként, rotációszerűen, szakaszosan kapják meg az állatok (Tasi, 2008). A szakaszos legeltetés a községi, kis- és nagyüzemi gyephasznosítás egyik legeredményesebben megvalósítható formája. A szakaszon belül az adag nagyságát úgy kell megállapítani, hogy az egy napra eső terület elegendő zöldfüvet adjon az állatállománynak. Egy terület termésnövedékén annyi állatot legeltetnek, ami biztosítja a regenerációs idő betarthatóságát és a növényzet vitalitását a következő növedék előállításához (Vinczeffy, 1993). Póti és mtsai (2007) kísérletei azt mutatták, hogy a szakaszos legeltetés következtében az anyajuhok kondíciója szignifikánsan jobb volt, mint a pásztoroló legeltetés esetében. Továbbá kedvezőbb volt a legelőterület botanikai összetétele, 25-30 %-kal nagyobb terméshozamot regisztráltak és lényegesen kisebb volt a taposási veszteség is.

2.1.3 Juhlegelők állateltartó képessége Legelők állateltartó képessége elsősorban az időjárástól függ, azon belül is a csapadék mennyiségétől és megoszlásától. Az állateltartó képesség tehát fűnövedékenként változik. Egy anyajuh – bruttó fűtermésben számolva – 7 kg zöldfüvet (1,7 kg szárazanyagot) igényel naponta. A javítás nélküli aprócsenkeszes legelők 4-6, a javított legelők 8-12 anyajuhot tartanak el hektáronként. A rendszeresen öntözött és műtrágyázott intenzív legelők hektáronként 15-20 anyajuhot tudnak zöldfűvel folyamatosan eltartani (Vinczeffy, 1993).

16

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________

Gyepek állateltartó képességét tehát az ökológiai viszonyok behatárolják. Befolyásoló tényezők: az alkalmazott technológia, a termesztés, a hasznosítás módszere, valamint az állatok igénye. Spedding (1967) számításai szerint Angliában 12 anyajuh tartása lehetséges hektáronként. Barcsák (1991) szerint az északi hegyvidék természetes gyepeinek közel negyede igen gyenge termésű, csupán 0,5 számosállat eltartására képes. Az ősgyepek eltartóképessége tápanyaggal ellátva 1-1,5 számosállat hektáronként. Az újravetett területek egy hektárja 2-2,5 számosállat tartására adhat lehetőséget. Ellenben Jávor és mtsai (2001b) véleménye szerint a hazai legelőhozamok mellett, 8-10 órai legeltetés sem fedezi a szükséges tápanyag felvételt. Csízi és mtsai (2003) Karcag környéki ősgyepek juheltartó képességét vizsgálva rámutatnak, hogy száraz években szerény az aprócsenkeszes gyep (2-3 anyajuh/ha) állateltartó képessége. Póti és mtsai (2001) szerint egy átlagos termésű gyep 3-12 juh/ha környezetbarát tartását teszi lehetővé. Kukovics és mtsai (1997) számításaik alapján a hazai gyepek szénahozama biztosítaná két anyajuhnak és szaporulatának éves takarmányát. Ezzel szemben a juhsűrűség 1 ha-ra vetítve nem éri el a kívánatos érték felét sem. Elvileg 1-5- 2,0 millió anyajuh eltartását tenné lehetővé, ezzel szemben alig 800 ezer anyajuh termelésével, szaporulatával számolhatunk (Sz.né Péter J. és Kóródi, 1994). Így Kupai és mtsai (2005) szerint veszendőbe megy a gyep nyújtotta értékes takarmány nagy része. Gyephasznosításunkat vizsgálva megállapítható, hogy az

alacsony

terméshozamok

mellett

nem

tudjuk

kihasználni

a

legelőink

állat-

eltartóképességének 50 %-át sem (Kukovics és mtsai, 1997; Janovszky, 1998). 2.1.4 Extenzív gyepgazdálkodás Az extenzív mezőgazdálkodás olyan gazdálkodási rendszereket takar, amelyek mesterséges ráfordításokat (műtrágya, növényvédő szerek) minimális mértékben, vagy egyáltalán nem használnak (Láng, 2002). Az extenzív gyeptermesztésben a fenntartható gazdálkodás elvárásainak megfelelően, a termőképes, természetes állományalkotó, a környezeti feltételekhez alkalmazkodó, vadon termő füvek és más gyepalkotók kedvező arányának és fajgazdagságának megtartása a cél, az adott ökológiai viszonyok adottságaira alapozott szakszerű gyephasznosítás mellett (Szemán, 2003). A nemzetközi szakirodalom ebben az értelemben a low intensity/low input farming kifejezést használja (Baldock és mtsai, 1994). 17

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ Az extenzív gyepgazdálkodás tehát azt jelenti, hogy a különböző termőhelyi adottságok között különböző termőképességű természetes gyepeken, termésfokozókat nem, vagy alig alkalmazó, alacsony ráfordítást igénylő, a természetes termőképességre alapozó mezőgazdasági művelést, gyepgazdálkodást végzünk (Ángyán, 2010). A világ gyepeinek 5/6a gyengén, vagy egyáltalán nem kezelt természetes /extenzív/ kategóriába esik (World Resources, 2000). Magyarország gyepterületeinek döntő részén extenzív gazdálkodás zajlik, melynek következtében fajgazdag gyepekkel lehet biztosítani az egész éves talajfedettséget (Barcsák és Kertész, 1986). Az

extenzív

gyepgazdálkodással,

gyepgazdálkodást amelynek

nem

elsődleges

szabad célja

a

összekeverni minőségi,

az

ökológiai

vegyszermentes

takarmánytermelés és állatitermék-előállítás (Barcsák, 2004). Az extenzív gazdálkodás elsősorban kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező területeken történik, valamint mivel minimális mennyiségben, vagy egyáltalán nem alkalmaznak műtrágyát, ezért jelentős termésmennyiség csökkenéshez vezethet (Kading és mtsai, 1993; Nagy, 2006; Bánszki, 1997; Dahmen és Kühbauch, 1990; Common és mtsai, 1991; Hand, 1991). Ugyanakkor leromlott gyepeken az extenzív legeltetéses hasznosítás hatására javul a terméshozam és a zöldtakarmány minősége is (Common és mtsai, 1991). Természetesen ennek mértéke igen különböző, jelentősen függ a gyep ökológiai adottságaitól, valamint a növényösszetételtől is. Az extenzív állattartás fő szempontja a legelő minőségének hosszú távon való megőrzése mellett a legelő és állatok minél gazdaságosabb hasznosítása. A gyepek megőrzése, a szántóterületek gyeppé alakítása ugyanakkor jelentős talajvédelmi szempontból is fontos, csökkentheti az eróziós veszélyeztetettség mértékét is (Gournellos és mtsai, 2004).

1. táblázat: A gyepek csoportosítása típusuk szerint Gyep típusának jellemzése, ill. aránya

Szénahozam t / ha

Intenzív gyep (5 %)

10-15

Félintenzív gyep (35 %)

5-8

Extenzív gyep (60 %)

1-2

Állattenyésztési ágazat tejelő tehenészet, tejelő juhászat, intenzív kettőshasznú juhászat tenyészüsző nevelés, húsmarhatartás, húslótartás húsmarhatartás, húslótartás, extenzív juhtartás, gímszarvastenyésztés, dámszarvastenyésztés, kecsketenyésztés

Forrás: Horn és Steffler (1990) 18

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ Magyarországon Horn és Stefler (1990) a gyep típusának és a gyephasználat intenzitásának jellemzése alapján csoportosították a gyepeket (1. táblázat). Az extenzív gyepek növényfaj állománya és termőképessége a természetes ökológiai adottságoktól függ, amit természetesen befolyásol az alkalmazott gyepgazdálkodási módszer és annak szakszerűsége is. A 2. táblázatban Szemán (2003) foglalja össze a gyep talajának ökológiai adottságainak és a hasznosítási módjainak, valamint állateltartó képességének összefüggéseit.

2. táblázat: A gyep ökológiai viszonyai, termése és állateltartó képessége

Hidrológiai gyeptípus

Ökológiai fekvés típus

A talaj Várható Tervezhető pórustérfogat szárazanyag számosállatévi átlagos termés eltartó víztelítettsége képesség % t/ha

Xerofita

Aszályos

20-30

0,5

0,2

Mezxerofita

Száraz

30-60

1,1,5

0,4-0,6

Mezofita

Üde

60-80

2-4

0,8-1,6

Mezohigrofita

Nedves

80-100

5

1,5-2,0

Higrofita

Vizenyős

100

6

2,5

Hasznosítási lehetőség Legelő

Kaszálás

Juh

-

Juh, húsmarha Juh, tejelőmarha Időszakos legelő -

+ + + +

Forrás: Szemán (2003)

Vinczeffy (1989), valamint Nagy és Vinczeffy (1997) szerint 5 t/ha terméshozam alatt legeltetéses hasznosítás a célszerű, ha ezt meghaladja a növedékek termése, akkor lehetőség van szénakészítésre. A gyepek általában október végéig legeltethetőek, de ha a körülmények engedik, akár december elejéig is lehetséges (Nagy, 1988). Az extenzív gyephasználat egyik formája a legeltetési idény meghosszabbítása. A legeltetési idény meghosszabbítása mind gazdasági, mind élettani szempontból rendkívüli jelentőségű, mivel nagymértékben hozzájárulhat a jövedelmező juhtenyésztéshez és tartáshoz. Ennek különösen nagy jelentősége van a gépekkel nehezen megközelíthető területeken, mivel télen a kiadások nagy részét a takarmányozási és szállítási költségek teszik ki (Opitz és Boberfeld, 2001). A téli legelőhasználat a kezdetkor igényel befektetést, viszont későbbiekben jelentős megtakarítást jelent a gazdálkodóknak. A gyephasznosítás e formájának elsődleges előnyei között szerepelnek az alacsonyabb költségek (Boeker, 1957; Debliz és mtsai, 1993; Bauer, 1996). 19

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________

Ezek azonban elsősorban az istállóépületek hiányából adódnak, de a kevesebb munkaidő ráfordítás is hozzájárul a jelentős megtakarításhoz (Van Keuren, 1970). További pozitív aspektus a környezetkímélő és energiatakarékos takarmány előállítás, amely egészséges és minőségi állati-termék létrehozását alapozza meg (Langholz, 1992). Az atlanti klímájú területeken már évtizedek óta rendelkezésre állnak tapasztalatok a téli legeltetéssel kapcsolatban (Franklin, 1953; Boeker, 1957). Észak-Amerikában kontinentális viszonyok között is nagy jelentőséggel bír a téli legeltetés (Taylor és Tempelton, 1976; Balasko, 1977; Matches, 1979; Allen és mtsai, 1989; Barthomolew és mtsai, 1997). Bajnok (2003) a legelők téli hasznosításának lehetőségeit vizsgálta és írja le kísérleti eredményeit. A téli legeltetés lehetőségeit elemzi ugyancsak Tasi és mtsai (2003) egy nádas csenkesszel végzett vizsgálata alapján. Különböző másodvetésű juhlegelők fontosságát már korábban vizsgálta (Gaál, 1964). Szemán és mtsai (2001) felhívják a figyelmet arra, hogy az állatok számára szükséges takarmánymennyiség biztosítása érdekében fontos a legelők felújítása is. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a téli legeltetés gyepkárosodást okozhat, elsősorban a nedves talajokon, főként a nehéz testű állatok (szarvasmarha) hagynak mély nyomot. Magyarországon a juhtartás megítélése az Európai Unióhoz történt csatlakozás óta új megvilágításba került. Az EU-ban az extenzív juhtartás az állattenyésztés támogatott területei közé tartozik. Ugyanakkor csak olyan üzemek lehetnek életképesek, amelyek a versenyképességüket segítő támogatásokban részesülnek (Vincze és mtsai, 2006).

2.2. Anyajuhok kondíciója 2.2.1 Kondícióról általánosságban Az anyajuhok szaporaságát több tényező (pl. a fajta, az anyaállat életkora, tartási és takarmányozási feltételek) befolyásolja, Veress és mtsai (1989), valamint az anya kondíciója Mucsi (1997). A kondíció a szervezetnek a konstitúcióra és más, exogén faktorok által meghatározott morfológiai és funkcionális hatásokra létrejövő reakcióképessége (Brem, 1998). Györkös és mtsai (2001) az alábbiakban határozzák meg a kondíció fogalmát: ”A kondíció a szervezet, külső testalakulásban megjelenő, pillanatnyi állapota. Tárolója és jelzője azoknak a testszöveti tartalékoknak – elsősorban zsírnak és izomnak – melyeket az állat, 20

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ bizonyos testtájain és belső szervein jellegzetes módon felhalmozott. A kondícióra jelentős hatással

van

a

genetikai

képességeken

túl

a

termelés,

takarmányfogyasztás,

a

szaporodásbiológiai státusz és az általános egészségi állapot”. A bőr alatt lerakódott faggyúréteg szoros pozitív összefüggésben van a testben felhalmozódott faggyúréteggel, ezért alkalmas az általános tápláltsági állapot jellemzésére (Tőzsér és mtsai, 1995). A kondíció becslésére használt kondíciópontszám (KP) (angolul Body Condition Score-nak (BCS) szubjektív „mérése” a test energiatartalékainak, illetve indirekt jelzője az energia egyensúlyi állapotnak (pl. a kondíció javulása pozitív energia egyensúlyra utal és fordítva) (Roche és mtsai, 2004). Waltner és mtsai (1993) szerint a KP meghatározása gyors, külön beavatkozást nem igényel, az állatot nem kell lefogni és nem is drága. Fox és mtsai (1999) szoros összefüggést találtak a test teljes zsírtartalma és a KP között, így ez hasznos segítség a tenyésztők kezében a gazdasági állatok takarmányozási és anyagcsere helyzetének folyamatos figyelemmel kísérésére. Morrow (1976) már több mint 30 évvel ezelőtt arról írt, hogy a túlkondíció növeli az állategészségügyi problémák kockázatát, befolyásolja a takarmányfelvételt és a tejtermelést. A kondíciópontszám és a kondíció változása összefüggést mutat a tejtermeléssel (Dechow és mtsai, 2002), az anyagcsere betegségek előfordulási gyakoriságával (Roche és Berry, 2006), valamint a szaporodásbiológiai mutatókkal (Roche és mtsai, 2004). Gallo és mtsai (1999) szerint a kondíció változása dinamikus folyamat, ami szorosan követi az állat fiziológiai ciklusát; a laktáció elején csökken, újraépül a laktáció közepén és közel állandó szintet ér el a laktáció végén. Gyakorlati szempontból tehát döntő jelentőségű a takarmányozás, tápláltsági állapot, ugyanis gazdasági állataink közül legtöbbször a juhok soványodnak le olyan mértékben, ami az ivarzás jelentkezését meg is akadályozhatja (Mucsi, 1997). 2.2.2 Kondíciópontozás és kondícióbírálat A kondícióbírálat lényege a következőkképpen is megfogalmazható: az élő állat meghatározott testtájain található faggyú-, és izomszövet mennyiségét önkényes skálán becsüljük meg (Gransworthy és Topps, 1982). Más szóval, a kondíció pontozás az energiatartalékok becslésének módszere (Várhegyi és Várhegyiné, 1999). Edmonson és mtsai (1989) felhívják a figyelmet arra a jelenségre is, hogy esetenként a KP az állatok vizuális megfigyelésén alapul, ezért a bőr színe befolyásolhatja az emberi szem érzékelését. 21

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ A kondíciópontozást először juhoknál kezdték alkalmazni Ausztráliában, majd Angliában húsmarháknál vezették be (Nicholson és Butterworth, 1986). Az első kondíciópontszám rendszert 1961-ben juhokra fejlesztették ki (Jeffreis, 1961). A módszer a hátgerinc és az ágyékcsigolyák tapintásán alapult, 5 pontos skálát alkalmazva. Ezt a technikát vették át és alakították át húsmarhákra 1976-ban, 11 pontos skálát használva (Lowman és mtsai, 1976). Hús típusú állományokban, Amerikában leggyakrabban az 1-9 pontos rendszert használják, melyet Richards és mtsai (1986) írtak le. Ebben a rendszerben az optimális kondíciónak az 5-7 KP számít. Európában – mindenek előtt Franciaországban – népszerűbb a 0-5 pontos módszer, melynek részleteit Agabriel és mtsai (1986) dolgozták ki. A legelterjedtebb az amerikai 1-5 pontos rendszer, amelyet Wildman és mtsai (1982) írtak le először, majd több kutató, egyebek között Edmonson és mtsai, (1989) fejlesztették tovább szarvasmarhák vizsgálatára. Ebben a rendszerben az 1. pontszám, a nagyon lesoványodott, a 2. a sovány, a 3. az átlagos, a 4. a kövér, az 5. a nagyon kövér tehenet jelentette −0,25 és 0,50− osztályközökkel. A Wildman-féle eljárást virginiai rendszernek is nevezik. Ismert több, 9 pontos bírálati módszer is (Earle, 1976; Edmonson és mtsai, 1989), amelyek kifinomultabb pontozást tesznek lehetővé, viszont bonyolultabbak, nehezebben elsajátíthatók, ezért nem terjedtek el a gyakorlatban. Earle (1976) után a 9 pontos rendszert ausztráliai módszernek is nevezik. Angol módszerként ismert a Mulvany (1981) által leírt bírálati eljárás, amelyben 0−5 pontos kategóriákkal dolgoznak. Az Egyesült Államokban és Írországban 5 pontos skálát (3. táblázat) használnak kérődzőknél (Wildman és mtsai, 1982; Edmonson és mtsai, 1989). Ausztráliában a 8 pontos (Earle, 1976), Új-Zélandon 10 pontos az értékelés rendszere (Grainger és mtsai, 1982; Macdonald és Macmillan, 1993; Macdonald és Roche, 2004). Angliában a skála 1-től 5 pontig terjed (Wildman és mtsai, 1982). A tapintásos módszerek nagy állományméret esetén nehezebben kivitelezhetőek, mint a vizuálisak. Minden rendszerben a kisebb értékek tükrözik a gyengébb kondíciót és a skála növekedése a plusz kondíció irányába mutat (Roche és mtsai, 2004). Az ideális kondíciópontozási rendszernek egyszerűnek kell lennie, megismételhetőnek és könnyen átadhatónak a termelők, telepi dolgozók számára. A bírálat során sok gyakorlással csökkenthető a szubjektivitás, és így a testszöveti (faggyú, izom) tartalékok valós mennyiségéről hű képet kaphatunk (Wright és Russell, 1984; Edmonson és mtsai, 1989).

22

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ 3. táblázat: Nemzetközi kondíciópontozási rendszerek Ország

Skála

Intervallum (pont)

Egyesült Királyság

0-5

0,5

USA

1-5

0,25

Új-Zéland

1-10

0,5

Ausztrália

1-8

0,5

Vizsgálati módszer

Forrás

(Lowman és mtsai, 1976; Wildman és mtsai, 1982; Edmonson és Vizuális mtsai, 1989) Macdonald és Roche Tapintásos (2004) Tapintásos

Vizuális

Earle (1976)

Anyajuhok alacsony kondíciópontszámának az eredménye lehet az újszülött bárányok elhalálozása (West és mtsai, 1989; Nordby és mtsai, 1986), valamint az alacsonyabb báránytúlélés is (Khan, 1994). Sniffen és mtsai (1989) a csúcstermelés időszakában ajánlottnak tartják a 3,0 pontos kondíciót. A kondíciópontszám a testzsír szempontjából jobb meghatározást biztosít, mint maga az élősúly meghatározása (Russell és mtsai, 1969; Sanson és mtsai, 1993). A juhok immunrendszerének megfelelő működéséhez, a legeltetés biztosítása azonban mindenképpen szükséges (Hadjigeorgiou és Politis, 2004). Revell és mtsai (2002) 100 Border Leicester x Romney anyajuh kondícióját vizsgálta meg ellés előtt, ahol átlagosan 3,1-es kondíciópontszámot tapasztalt.

2.3. Bárányok növekedése születéstől választásig 2.3.1 Növekedés anatómiája juhoknál A hús teszi ki a bárány vágott test fogyasztható részeinek legnagyobb százalékát. A húst alkotó vázizomzatnak, mint élettani egységnek fontos funkcionális részei a zsírszövet, a kötőszövet, a kapilláris érhálózat és az idegrostok. Az izom méretének meghatározásában mégis kevésbé fontosak, tekintettel arra, hogy az izomtömeget főként az izomrostok száma és mérete határozza meg. Ennek ellenére említésre méltó szerepe van a zsírszövetnek is, különösen az intramuszkuláris zsírnak, mert mennyisége és eloszlása döntően befolyásolja a hús minőségét, úgymint a porhanyósságát és ízét, ezáltal fogyasztói megítélését (Verbeke és mtsai, 1999). Legújabb kutatások szerint azok az állatok termelnek jobb minőségű és több húst, amelyeknek közepes méretű izomrostjaiból van több (Rehfeldt és mtsai, 2004). A felnevelés alatti növekedés és fejlődés a megtermékenyülés pillanatától a felnőtt kor eléréséig tartó összetett élettani folyamat. A juhok 5 hónapos vemhességének ideje alatt az 23

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ elsődleges izomrostok a 32.-38. nap között, míg a másodlagosak a 38.-62. nap között jönnek létre (Wilson és mtsai, 1992). A másodlagosak egy részéből, amelyek az elsődlegestől eltávolodnak, harmadlagos izomrostok képződnek (Maier és mtsai, 1992; Wilson és mtsai, 1992). A 90. napig a növekedést alapvetően a hipertrófia jellemzi (Joubert, 1956). A teljes test növekedési görbéjének lefutása szigmoid alakú, amely gazdasági állatfajaink többségére jellemző. A fogamzást követően a növekedés abszolút értékben lassú, mert a kezdeti élősúly nagyon kicsi, de a születés után a növekedés felgyorsul. A kifejlett kori élősúly relatíve stabillá válásáig a növekedés lassul, végül az öregkorral némi súlyveszteség is előfordulhat (Taylor, 1980). Gazdasági állatainkra, így a juhra is igaz, hogy az izombeépülés intenzív szakaszának befejeződésével a súlygyarapodás is fokozatosan lassul, majd megszűnik (Hammond, 1952). Bárányoknál optimális feltételek mellett az első 5 hónapban a legnagyobb a növekedés mértéke, és 6 hónapos korra elérik a kifejlett kori méretek 87 %-át, míg 15 hónapos korra a 97 %-át, innentől a növekedés mértéke lelassul. Az intenzíven hizlalt bárányok 100-160 napos (♀ esetén 90-120 nap, ♂ esetén 150-160 napos) korukra elérik a közel végleges testformát (Göhler, 1979). Mihálka (1967) viszont azt állapította meg, hogy hagyományos felnevelés mellett a magyar fésűsmerinók testméretei és arányai még csak ¾ részben fejlődnek ki 10-12 hónapos korukra. A bárányok szöveteinek fejlődése párhuzamos, de maximális intenzitásuk más-más időszakra tevődik, amely pontos kronológiai rendben zajlik: az idegszövet fejlődik a legkorábban, ezt követik a nélkülözhetetlen szervek, a csont és az izom, majd a zsírszövet fejlődése (Palsson, 1955; Hammond, 1960). Hammond (1952) felismerte, hogy a születés után az élősúly növekedéséért leginkább felelős vázizmok a szervezet legnagyobb átmérőjű rostjaiból épülnek fel. Ezek alapvetően a testtartásért felelősek, míg az előrehaladást biztosító izmok kisebb rostátmérővel rendelkeznek. Átmérőjük kifejlett juhokban 25-50 µm (Carpenter és mtsai, 1996) A 4. hónaptól azonban a bárány testösszetételében a hús és a csont aránya csökken, míg a faggyúé elkezd emelkedni (Göhler, 1979; Thompson és Barlow, 1986). A teljes izomzaton belül nagy különbségek fedezhetők fel az egyes izmok érési idejében: a fej és nyak izmai relatíve korán kifejlődnek a teljes izomzathoz képest, míg a karaj izmai későn. Még később jönnek létre a zsírdepók. Kérődzőkben jellegzetes sorrendje van az egyes zsírdepók fejlődésének (Hammond, 1960; Kirton és mtsai, 1972): először a belső szervek és bélfodrok körül alakulnak ki, majd a bőr alatt. Ez utóbbi a magzati korban kevés, ám a születést követően azonnal fejlődni kezd (Vezinhet és mtsai, 1974). Ezt követi a vese körüli faggyú – amely Burton és mtsai (1974) szerint az amerikai suffolk jerkékben 50-70 kg 24

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ élősúly között nő jelentősen –, végül az inter- és intramuszkuláris depók alakulnak ki. Eredményeik szerint a növekedés oka a zsírsejtek hipertrófiája (a trigliceridek felgyülemlése által), új sejtek képződése nélkül. Ugyanerre az eredményre jutott Nougues és Vezinhet (1977) is.

2.3.2 A növekedést befolyásoló tényezők Egy állat növekedése nyilvánvalóan számos biológiai folyamat eredménye. A bárány növekedése során a test méretei és arányai változnak: először a test magassági, azután hosszúsági, majd szélességi méretei növekednek, tehát a törzs szélesebbé és mélyebbé, a karaj területe fejlettebbé válik, szemben a nyak és mellkas területével (Palsson és Verges, 1952). A kérődzők esetében („bendősödés” folyamata) a kifejlett korhoz közeledve a törzs jelentősebbé válik, mint a végtagok. Hazai vágási eredmények szerint a magyar merinó kosok növekedése során (25 kg-tól 45 kg eléréséig) a bunda, fej, lábvégek, nyak, comb aránya csökkent, míg a hosszú és rövid karaj, lapocka és oldalas arány nőtt (Mezőszentgyörgyi, 2000). A zsír deponálódás eredményeként a test felülete kisimul, zömökebb lesz, hatására az izmok kerekdedebbé válnak (Young és Sykes, 1987; Abdullah és mtsai, 1998). A bőr alatti faggyú lerakódásának menete juhban speciális: a farok tövénél kezdődik, és ezután húzódik az ágyékra és a hátgerinc közvetlen környékére, a comb és a vállak a legutolsók. A testalakulás teljes folyamatát azonban a környezeti tényezők erősen befolyásolják (Kamalzadeh és mtsai, 1998). A növekedést erőteljesen befolyásolja továbbá a választás időpontja is. Molnár és mtsai (1999) a választás időpontja szerint az alábbi, hazánkban a gyakorlatban is alkalmazott kategóriákat határoz meg: szuper korai választás (tulajdonképpen az ellést követően rögtön); korai választás (28-35 napos korban, hozzávetőleg 10 kg-os testtömeg mellett); középkorai választás (másfél-két hónapos korban, amikor a testtömeg kb. 12-14 kg); késői választás (minden két hónapnál idősebb korban történő választás). A 4. táblázatban Eisen (1975) az állatok születést megelőző és azt követő növekedési periódusaira gyakorolt fő hatásokat foglalta össze. Suiter (1983) szerint a növekedés ütemét a fajta, az ivar, a születési típus, a takarmányozás, az évjárat és a szezon befolyásolja. A gyarapodás intenzitása, tartama és kapacitása faj-, fajta- és hasznosítási típusfüggő.

25

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________

4. táblázat: Az állat növekedésére ható legfontosabb tényezők Születést követően Magzati korban Választás előtt

Választás után

Genotípus

Genotípus

Genotípus

Hormon szint

Hormon szint

Hormon szint

Anya genotípusa Anya tápanyagellátottsága Alomtestvérek száma

Anya genotípusa

Anya genotípusa

Anya életkora

Anya tápanyag-ellátottsága Anya tápanyag-ellátottsága Alomtestvérek száma

Ivar

Születési súly

Választási súly

Anya tejtermelése

Tápanyagellátás

Anya életkora Egyéb környezeti tényezők (hőmérséklet, páratartalom, higiénia, menedzsment) Forrás: Eisen (1975)

Egyéb környezeti tényezők Egyéb környezeti tényezők (hőmérséklet, páratartalom, higiénia, menedzsment)

(hőmérséklet, páratartalom, higiénia, menedzsment)

A fajták csoportosításának számos változata elterjedt a világon. Hazánkban az 5. táblázat szerinti felosztás (Veress és mtsai, 1982) a legelfogadottabb, amely a hazai jelentősebb juhfajtákat növekedési intenzitásuk és kapacitásuk alapján sorolja be. 5. táblázat: Hazai jelentős fajták besorolása a növekedés intenzitás és kapacitása alapján Intenzitás

Tartam

Kapacitás

Fajta parlagi fajták, magyar merinó

kicsi

hosszú

kicsi

nagy

rövid

közepes

holland texel, ile de france

közepes

közepes

közepes

német húsmerinó, német feketefejű

nagy

hosszú

nagy

amerikai suffolk, charollais

Forrás: Veress és mtsai (1982)

26

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ 2.3.3 Bárányok születési és választási súlya A bárányok születés utáni életképessége sok tényezőtől függ. Ilyen tényező lehet az anya-bárány kapcsolata (Dwyer és Lawrance, 2000), a fajta (Dwyer, 2003), vagy a menedzsment (Binns és mtsai, 2002). Yapi és mtsai (1990) szerint azonban a legfontosabb tényező a bárányok születési testsúlya. Cristian és Suvela (1999) vizsgálatati szerint a téli ellésekből származó bárányok születéskor nehezebbek, mint a tavasszal született egyedek. A könnyű súlyú bárányok születési súlyának növelése egy megoldás lehetne arra, hogy a tenyésztők növelni tudják a túlélési arányt a választásig (Morris és mtsai, 1999). Gulyás és mtsai (2007) magyar merinó, illetve magyar merinó x lacaune F1 bárányok születési súlyát mérték meg. A magyar merinó bárányok átlagos születési súlya 3,0 kg volt, a magyar merinó x lacaune F1 bárányok fél kilogrammal nagyobb súllyal születtek, esetükben 3,5 kg-ot mértek. A bárányok optimális születési súlya 3,5-5,5 kg közötti (Corner és mtsai, 2007). Sphor és mtsai (2011) 4,5 kg-nak találták az optimális születési súlyt. Ligda és mtsai (2000) szerint a chios fajtájú bárányok születési súlya 3,8 kg±0,83 kg, választási súlya 14,1±2,9 kg volt. Hassen és mtsai (2002) helyi, őshonos etióp fajtákat awassi juhokkal kereszteztek. Megállapították, hogy a keresztezett bárányok ugyan nagyobb súllyal születtek, de az előnyüket később elveszítették a szélsőséges időjárás, valamint az anyajuhok kisebb tejhozama miatt. Születéskor további döntő szerepet képvisel az ikerellésekből származó születéskori súly. Az ikerellés gyakori jelenségnek számít a juh esetében (Skjervold, 1979; Veress és mtsai, 1982; Kent, 1995). Dalton és mtsai (1980) új-zélandi vizsgálataik szerint megállapították, hogy az ikerbárányok születési súlya 3,5 kg körül megfelelő, bár ehhez képest általában kisebb súllyal születnek. Döntő jelentőségű továbbá az ivari megoszlás is. Ivar szempontjából a kosbárányok rendszerint nagyobb testsúllyal születnek, mint a jerkebárányok. Yilmaz és mtsai (2007) 243 norduz típusú bárány születési és választási súlyát vizsgálta születési típus és ivar szerint. A 205 egyes bárány születési súlyaként átlagosan 5,1 kg-ot mértek, míg a 38 iker báránynál 4,2 kg-ot tapasztaltak. 90 napos korban az egyes bárányok választási súlya 23,2 kg, az iker bárányoké pedig 21,6 kg volt. Ivar szerint a kosbárányok születési súlya 4,9 kg, míg a jerkebárányoké 4,4 kg volt. Választáskor a kosbárányok súlya 1 kg-mal volt több mint a jerkebárányoké (22,9;21,9 kg). Morgan és Owen (1973) vizsgálataik alapján bebizonyították, hogy a jerkebárányoknál a 25-30 kg-os súlyt elérvén nagymértékű faggyúsódás beindult.

27

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ Kukovics és mtsai (2008) extenzív körülmények között hizlalt gyimesi racka x charollais F1 bárányokat vizsgáltak 60 napon keresztül legelőn anyajuhokkal közösen. A keresztezett bárányok választási súlya 21,6 kg volt, s ez idő alatt a bárányok napi súlygyarapodása 170,5 gramm volt. A súlyok mérése mellett nagy jelentőséggel bír a bárányok elhullásának rögzítése a választás időpontjáig. Chinter és mtsai (2011) 1208 D’man típusú bárány elhullási adatait vizsgálta születéstől 70 napos korban történő választásig. Ez időszak alatt 162 bárány pusztult el, ami az állomány 13,4 %-nak felelt meg. Murphy és mtsai (1994) a választásig történő elhullást értékelték a bárányok temperamentuma alapján. Az eredményeik szerint a nyugodt anyák bárányainak elhullása (egyes ellés: 7 %, ikerellés: 16 %) kisebb arányú volt, mint az ideges anyáké (egyes ellés: 16 %, ikerellés: 26 %). Veress és mtsai (1984) 320 magyar merinó bárányt, 22-66 napos korban, 10-20 kg-os testsúlyban állítottak hízóba. A vizsgálat ideje alatt (68 nap) a bárányok 13 %-a elpusztult.

2.4. Bárányok testméretfelvételezése 2.4.1 A testméretfelvételezés kialakulása, célja, jelentősége A testméretek beépítése az állatbírálatba a XIX. század végén vált általánossá. A fejlődésben nagy szerepet játszott a német nyelvű irodalom, mindenek előtt Wilcenks, Krämer, Lydtin és von Nathusius munkássága (Brem, 1998). Az állattartás-állattenyésztés történetében először a lovak esetében figyeltek fel arra, hogy az alkat és a teljesítmény szorosan összefügg (Maróti-Agóts és mtsai, 2005). Ma már nehéz lenne elképzelni az állatok törzskönyvi bírálatát anélkül, hogy pontos adatok ne állnának rendelkezésre az állatok súlyáról, arányairól, az egyes testrészek méreteiről, hiszen különben csak általánosságban mozgó egyéni megállapításokra kellene szorítkozni (Szabó, 2004). Fontos szabály, hogy a méretek alapján csak hasonló korú, ivarú, fajtájú, hasznosítási típusú és kondíciójú állatok hasonlíthatóak össze objektív módon. További követelmény, hogy a méreteket mindenkor pontosan kell felvenni (Horn, 1973). A testméret-felvétel célja, hogy az egyedet hasonlítani tudjuk a fajtastandardhoz, információt kapjunk az egyed fejlettségéről, ellenőrizni tudjuk a tenyésztői célkitűzések eredményét, illetve, hogy számszerű adataink legyenek a térben és időben nem együtt élő egyedekről (Mihók, 2004).

28

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ A testméretekből elsősorban a testarányokra, fejlettségre következtethetünk, emellett azok más tulajdonságokkal (pl. élősúly) is összefüggenek. A rámásság – azaz az állat fajtájához, ivarához, életkorához képest elért méreteinek – elbírálásához is a mérhető testméretek szolgálnak alapul, ezért a testméretek fontos szelekciós szempontként is szolgálhatnak (Brem, 1998). A testrészek alakulásának részletes ismerete teszi lehetővé, hogy az állatról egészében helyes összbenyomást kaphassunk, és helyes értékelést végezhessünk. Az állat arányosságát egyes testrészeinek, képleteinek (bőr, szőr, szaru), csontozatának egymáshoz való viszonya szabja meg (Kecskés, 1955).

2.4.2 A testméretfelvételezés gyakorlata A testméretek felvételekor megkülönböztetünk magassági, hosszúsági, szélességi, kör, valamint fejméreteket. A legfontosabb mérési pontokat, a testméreteket és azok felvételezésének módját lovak esetében (Cabral és mtsai, 2004; Batista Pinto és mtsai, 2008) tanulmányozta. Az állatok testméretfelvételezéséhez először a méretfelvétel körülményeit kell megteremteni. Helyes méreteket csak úgy kaphatunk, ha az állatot sík és vízszintes talajra állítjuk. Fontos, hogy a környezet az állatot ne zavarja, mert az állat akár csekély mértékű elmozdulása is megváltoztathatja a méreteket, valamint hogy a lábak természetes állásban legyenek, egyenlően viseljék a testsúlyt. A testméretek hagyományos módon történő felvételére különböző eszközök szolgálnak. -

A mérőbot (Lydtin-féle, sétabot alakú, stb.), amellyel a magassági és hosszúsági méretek vehetők fel.

-

Az ívkörző (pl. a Wilkens-féle ívkörző).

-

A tolómérő, amely két olyan pont távolságának a mérésére használható, amelyek közé egyenes mérőeszköz nem illeszthető.

-

A mérőszalag a kerületi (pl. övméret) és egyes magassági méretek felvételére alkalmas.

-

A szárkörmérőszalag a szárkörméret felvételére szolgál.

-

A testméret-felvételezés speciális eszközei a különböző szögmérők (pl. a Schmaltzféle ízületszögmérő), melyekkel elsősorban a csontok állását, szögét mérhetjük Schandl (1955). A mérőeszközök előnye, hogy általában olcsók és könnyű a használatuk. A mérések

hibahatára 1-2 %, melyeket azonban a nem megfelelő körülmények és a szakszerűtlen 29

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ használat még néhány %-kal növelheti. Hátránya, hogy csak standard körülmények között (vízszintes, száraz talajon szabályosan négy lábra állított állatesetében) - használható, a mérés pedig munkaigényes, különösen nagyszámú állomány felvétele esetén (Maróti-Agóts és mtsai, 2005). Juhok esetében a testméretfelvételezés nem a napi gyakorlat része. Ezen gazdasági állatoknál is a hímivarú egyedek általában nagyobbak, mint a nőivarúak, tehát a kosok szélesebbek és nehezebbek is egyben Horn (1976). A kifejlődött juhok legtöbbször 60-70 cm marmagasságúak. A lüneburgi hangajuh marmagasságban alig éri el a 60 centimétert, a bergamói stb. juhok pedig a 100-120 centimétert is meghaladhatnak. Egyazon fajta keretén belül a kosok 5-10 %-kal magasabbak, mint az anyák. A törzshossz legtöbbször a marmagasság 103 %-a, de főképp a fajta szerint - 96 és 115 % - között ingadozhat Brem (1998). Bedő (1994) 10 genotípusba tartozó anyajuh testméreteit értékelte. Úgy találta, hogy a legkedvezőbb testméretek és arányok a korszerű húsfajták egyedeinél vannak (német húsmerinó, suffolk). Hankó (1940) a racka juh marmagasságát fekete anyáknál 75 cm-ben, fehér anyáknál 69 cm-ben határozta meg. Majd fél évszázaddal később (Dunka, 1986) kisebb testméreteket mért racka juhok esetében. Az általa vizsgált fehér anyáknál az átlagos marmagasság 65,5 cm, a törzshosszúság, 73,3 cm, az övméret 82,2 cm, míg a szárkörméret 7 cm volt. A testméretek felvétele hagyományos eszközökkel idő és munkaigényes, illetve balesetveszélyes tevékenység. Ez közrejátszik abban, hogy az állattenyésztés mai gyakorlatában ritkán kerül sor a testméretek ily módon történő felvételére (Tőzsér és mtsai, 2001), emiatt kidolgoztak egy, un.”fotometriás” méretfelvételezést (Mészáros, 1977), valamint képfeldolgozó programok alkalmazását (Kmet és mtsai, 2000; Tőzsér és mtsai, 2000; Kühn és mtsai, 2002; Maróti-Agóts és mtsai, 2005) is.

2.5. A bárányok vágóértéke A juhok vágásával nyert főtermék, a nyakalt törzs (vágott test) minősége, ami a vágójuhok értékét döntően meghatározza (Molnár, 1999). Küchenmeister és mtsai (1990) szerint a vágott testek közül az értékesebb, amelyik több színhúst és kevesebb csontot tartalmaz, ugyanakkor faggyúmennyisége optimális. Tóth I.-né (1997) szerint a bárány 3-6 hónapos korban éri el a vágásérettséget, később a zsigerek növekedésével csökken a húskitermelési százalék. Veress és mtsai (1982) szerint a

30

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ bárány akkor válik vágáséretté, ha szülők átlagsúlyának 50-55 %-át eléri. Az izom aránya a csont-, és a faggyú arányához képest ilyenkor a legkedvezőbb. 2.5.1 A keresztezés hatása a bárányok hústermelésére A magyar merinó fajta egyhasznú hústermelővé válása az utóbbi évek negatív eredménye. A 100-110 %-os hasznosult szaporulat, a 250 g körüli napi súlygyarapodás, a 4547 % - os vágóérték és a 84 %- ban gyenge minősítésű vágott test arány az alacsony szintű termelést igazolja (Kukovics, 1996). A juhtartás eredményességének záloga a következetes tenyésztőmunkára alapozott szakosítás és fajta-átalakító-keresztezés (Lengyel, 1996). Kukovics és Molnár (2000) két keresztezési programot is ajánlanak a magyar juhágazat számára. Ezek közül az egyik a hústermelési irányt célozza meg: a hazai merinó állományt brit tejelő kosokkal fedeztetve, F1 anyajuhokat kell előállítani. Abban az esetben, ha a nőivarú utódokat hústípusú kossal termékenyítjük a végtermék bárányokat kedvezőbb minőségben lehet értékesíteni. Az anyák tejtermelése bőséges, rövid laktációt kell beállítani így a fejés nélküli tartás megoldható, sűrítve elletve a hústermelés maximálisan kihasználható. Keresztezéssel több és nagyobb súlyú vágóbárány állítható elő, mint fajtatiszta egyedekkel (Komlósi, 2000). Benett és mtsai (1983) a növekedési erélyben, Flanagan és Hanrahan (1992) a súlygyarapodás mellett a takarmány-értékesítésben talált különbséget a keresztezés hatására. Veress és Kakuk (1976) a hústermelésben talált összes keresztezési hatást 15-30% körülinek becsülték. A bárányok teljesítményét, a vágott test minőségét döntően a fajta határozza meg. A magyar merinóhoz közvetlen áru-előállító keresztezésre ajánlható a német húsmerinó, merinó landschaf, charollais, texel fajtákat (Sáfár és Domanovszky, 2000). Kétfajtás keresztezésnél minden bárányt vágásra kell értékesíteni, ilyenkor az egyedi heterózishatást használjuk ki Komlósi (2000). A merinó juhok ikerellésre hajlamosak, ha tartási és takarmányozási igényeit kielégítjük Mucsi és Benk (2002). Jakubec (1977) a merinó esetében is szükségesnek tartja a befejező fajtákkal végzett keresztezést a jobb minőségű vágó bárány előállításához. Javaslataiban suffolk, ile de france, berrichon du cher és a texel fajták szerepelnek. Wolf és Smith (1983) a texel fajtát előnyösebb keresztezési partnernek találták a suffolk és a német feketefejű genotípusnál. Ellenben Notter és mtsai (1991) szerint a suffolkkal keresztezett merinó jobb hústermelésre képes. Tempest (1991) szerint pedig a beltext lehet a jövő legjobb húsfajtája. Zezza és mtsai (1981) a 31

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ húsmerinó felhasználását nem javasolják keresztezési partnerként a hústermelésben, az alacsony növekedési intenzitás, a viszonylag magas faggyútartalom és csontarány miatt. Kukovics és mtsai (1988) szerint a corriedale F1-ek vágási adatai általában meghaladják a fajtatiszta corriedale bárányokét, ami a keresztezés előnyös hatására utalhat. A hústermeléssel kapcsolatos értékmérő tulajdonságokat az ivar is befolyásolja (Veress és mtsai, 1979). A napi testtömeg-gyarapodás jerkéknél 200-250 gramm, kosoknál 250-350 gramm között van (Komlósi, 1989). A végtermékbárányok faggyúmutatóinak értéke 20-40 relatív %-kal, a merinó esetében pedig 40-60 relatív %-kal volt nagyobb a jerkék esetében, mint a kosoknál (Kukovics, 1979; Molnár és mtsai, 1986).

2.5.2 A nyakalt törzs és a húskitermelési arány szerepe vágáskor Számos kutatás fogalmazott meg minőségi és összetételbeli elvárásokat a kívánatos vágott-testtel szemben: ezek között a legfontosabb a vágó érték (Carpenter és mtsai, 1964; Oliver és mtsai, 1967), összes kereskedelembe kerülő húsrészek aránya (Oliver és mtsai, 1967; Rinkob és mtsai, 1964), első osztályú, értékes húsrészek aránya (Spurlock és Bradford 1965; Zinn 1961; Carpenter és mtsai, 1964), egy életnapra jutó értékes húsrészek súlya Carpenter és mtsai (1964), elválasztható fizikai komponensek (Moody és mtsai, 1965; Judge és mtsai, 1966; Rinkob és mtsai, 1964), kémiai összetevők (Adams és mtsai, 1967). A bárány 120-180 napos kora között érheti el a hizlaltság legkedvezőbb arányát, az úgynevezett vágásérettséget. A legelőre járó fejlettebb és idősebb juhok húskitermelési aránya a zsigerek növekvő arányából adódóan csökken. A nyakalt törzs összetételében 120 napos kortól a hús aránya fokozatosan csökken, a faggyú aránya nő (Veress, 1993). Az egyik legfontosabb minősítési értékmérő a vágási százalék, amely a vágáskor jelentkező veszteségek mértékéről tájékoztat. A nyakalt törzs értékét összetétele, elsősorban a húsrészek aránya határozza meg. A nyakalt törzs aránya juhoknál 33-58 % között változhat. (Veress és mtsai, 1982). Morgan és Owen (1973) a merinó fajtánál a jerkék húskitermelési arányát nagyobbnak találták (44,74 %), mint a kosokét (44,05 %). Gabdullin (1984) úgy találta, hogy az intenzív hízlalás hatására 2,23 - 2,74 relatív %kal növekszik a húskitermelés. Suiter (1983) értékelésében az évjárat, a szezon, a takarmányozás, a születési típus, az ivar és a fajta egyaránt jelentős hatását mutatta ki a hústermelésben. A gyors hizlalás és a fiatal korban történő vágás Vrakii és Guschin (1985) szerint javítja a húskitermelést azonos súlyban történő vágás esetén. Jeremiah és mtsai (1997) vizsgálatai szerint a vágási százalék a vágott-test növekedésével csökken. 32

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ A vágási % meghatározását keresztezett, valamint kontroll csoportú magyar merinó bárányok között Magyarországon már vizsgálták az elmúlt évtizedekben. Várszegi és mtsai (1998) merinó és importált curkán bárányok vágási %-át értékelte. Merinók esetében 42,23 %-ot mértek, míg curkán bárányoknál 47 % volt az átlagos húskitermelési arány. A fésűsmerinó fajtájú állatok 44,6 %-os vágási százalékával szemben, a suffolk apaságú egyedek 50 % körüli értéke jól bizonyítja a húsfajták fölényét (Mihálka és mtsai, 1983). A kitermelési arány három év átlagában az ile de france esetén 49,3 %, a suffolk fajtánál 48,9 %, a merinónál 48,15 % volt (Székely és Domanovszky, 2000). Gulyás és Kovács (1998) szerint: A (lacaune x fésűsmerinó) F1 pecsenyebárányoknál a húskitermelési százalék jobb volt, mint a fajtatiszta fésűsmerinó bárányoké. A dorset-horn x merinó F1 bárányok nyakalt törzse azonos korra mintegy 1,0-1,5 kgmal nagyobb volt, mint a kontroll fajtatiszta merinó csoport egyedeié, valamint az F1 állatok vágási százaléka is kedvezőbben alakult (Kukovics, 1979). A (merinó x ile de france) F1 bárányok vágási százaléka 48,5 %, a kontroll merinóké pedig 44,75 % volt. A csontoshús-kitermelés az F1-eknél 3,75 %-kal volt jobb, mint a merinók esetében Pelle és mtsai (1987) kísérleteiben. Schuszter és mtsai (1988) szerint a (magyar merinó x keletfríz) F1 x német feketefejű, és a (magyar merinó x pleveni) F1 x USA suffolk végtermék jerkebárányok húskitermelése 1,7-1,9 %-kal kedvezőbb, mint a merinóké.

2.5.3 S/EUROP minősítés, faggyúborítottság Az EUROP minősítő rendszer Franciaországban alakult ki és fejlődőtt az 1960-as évektől. A 90-es évek elejétől a testalakulás értékelésére, mint juhminősítő rendszer már hat osztályt alkalmaztak (S/EUROP) (Brunel és mtsai, 1995). A S/EUROP, szubjektív juhminősítési rendszer pontosan körülírja a 7-13 kg-os, kis tömegű, illetve a 13-22 kg-os, nagy tömegű vágott-test minőségi osztályokra való felosztását és jelölését. Ez a kereskedelmi minősítő rendszer a kis tömegű vágott-testekre vonatkozóan tartalmazza (dél-európai minősítés) a kategóriákon túl a faggyúzottságra és a színre, a nagy tömegű vágott-testek esetében pedig a testalakulásra és a faggyúborítottságra vonatkozó részletes leírásokat. A rendszernek számos pozitív eleme mellett hibája, hogy bizonyos fajtákat (fetisizál, azaz) kiemelten értékel. Ezek közé tartozik a texel, ile de france, beltex, amelyek előnyt élveznek. Ezzel szemben hátrányba kerülnek a hosszú törzsű, soványhúst 33

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ termelő fajták mint az amerikai suffolk, border leicester (Jávor és Molnár, 1997). A S/EUROP minősítés előnye lehet, hogy a tenyésztői munka eredményesebbé válik, s a jobb minőséghez köthető az ár, illetve a bevétel is (Csányi és mtsai, 1995). Ez a minősítési mód azonban szubjektív minősítés, az emberi tévedés lehetőségét magában hordozva, számos problémát vethet fel. Ezért az S/EUROP minősítés elveinek megőrzése mellett szükségesnek tartják egy objektívebb bírálati rendszer kidolgozását is (Toldi és mtsai, 1995). A vágójuh vágás utáni minősítéséről és kereskedelmi osztályba sorolásáról 1998-ban rendelet született (16/1998. (IV.3.) FM rendelet). A rendelet alapján a vágójuh vágott-testeit a következő kategóriákba kell sorolni: L = 12 hónaposnál fiatalabb vágójuh vágott-testek; S = más vágójuh vágott-testek. A juhhús használati és kereskedelmi értékét a vágott testek izmoltsága, valamint a faggyúborítottság határozza meg. Az osztályba soroláskor e két jellemző jelzést kell feltüntetni. A S/EUROP minősítés szerint a jelenlegi hazai árualap átlagosan 0+ kategóriában helyezkedik el. A keresztezettek között U+, az árutermelésből származók között pedig O és P kategóriájú vágott testek is előfordultak. A faggyúborítottsággal kapcsolatban az átlagot a 2es igen kívánatos kategóriában találhatjuk, de genotípustól függetlenül egyedek az 1-es és a 4es faggyúborítottság kategóriába is estek. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a magyarországi árutermelő állomány gyenge eredményeket ér el a 90-es évek végéig az EUROP minősítési rendszerben. A hazánkban tenyésztett néhány fajta, genotípus azonban lehetőséget kínál a jobb testformájú végtermék előállítására (Gulyás és Kovács, 1998). Székely és Domanovszky (2000) eredményei azt igazolják, hogy a magyar merinó bárányok nyakalt törzsének alakja, ha jó körülmények között híztak, eléri, sőt meghaladja az R értéket az EUROP minősítésben. Toldi és mtsai (1995) szerint a merinó fajtacsoportba tartozó magyar merinó bárányok vágott-testei csak az R, O, P osztályok valamelyikébe sorolhatóak. Sajnos a magyar vágott juhok minősítési megoszlása ennél sokkal rosszabb képet mutat. A merinó átlagos minősége az O kategóriába tartozik, és a faggyúborítottság inkább 3-as mint a kívánatos 2-es. Domanovszky és Székely (1998) vizsgálata szerint a magyar merinó az „R” kategóriába sorolható, faggyúzottsági pontszáma 2-es. Molnár (1998) is hasonló eredményeket kapott a magyar merinóra. Lengyel és mtsai (1998) különböző genotípusú (texel, ile de france, német húsmerinó, suffolk, magyar merinó) bárányok S/EUROP minősítését végezték el. A testalakulást illetően a texel szignifikánsan felülmúlta az összes vizsgált fajtát. Az testalakulást értékelésekor az ile de france, suffolk, német húsmerinó minősége szignifikánsan jobbnak bizonyult, mint a 34

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ merinó bárányoké. A faggyúborítottság eredményeinek elemzése során nem volt lényeges különbség a vizsgált fajták között. Toldi és mtsai (1999) vizsgálatában a kedvező húsformákat mutató ile de france fajta (n=30) az „U”, a magyar merinó (n=30) pedig az „O” és „R” osztályba került. A két fajta faggyúfedettség szerint nem különbözött. Várszegi és Molnár (2002) vizsgálatában az ile de france tenyészállomány az „U” és „E”, a suffolk az „R”, a magyar merinó az „O” osztályba került. A faggyúfedettség szerint az +

0

ile de france és a magyar merinó a 2 , a suffolk a 2 kategóriába került. Lengyel és mtsai (1999) az ile de france és a suffolk bárányokat az „U”, a magyar merinót az „O” osztályba sorolta. A faggyúzottsági pontszám az ile de france és a suffolk -

+

fajtánál 2 , míg a merinó esetén 3 volt. A keresztezett állományban a (merinó x brit tejelő) x suffolk az „R”, míg az ile de france keresztezett egyedek az „U” kategóriába kerültek (Várszegi és Molnár, 2002). Molnár és Jávor (1999) is különböző genotípusokat vizsgált. A törzstenyészetek közül kiemelkedett az ile de france fajta, amely 68, 5 % - ban U és E minősítésű. Jó eredményt ért el még a brit tejelő és a német húsmerinó is, melyek közel egyformán 60 % átlagos R és 40 % jó U minőséget mutattak. Meglepő volt a suffolk eredménye: 63 %-uk csak R minősítést ért el, s így alul maradt a versenyben a többi húsfajtához képest. A törzsállományból származó magyar fésűs merinó 30 % - a esett az O minőségbe és 66,7 % - a az R minőségi kategóriába, míg csak 3,3 % jutott az U kategóriába. Faggyúborítottsági kategóriákba történő besorolás során a magyar állományok jó eredményt mutattak, ami a szerzők szerint elsősorban az intenzív hízlalási technológiának, a fiatalkori vágásnak volt köszönhető. Molnár és Jávor (1997) szerint a magyar fésűs merinó fajtát javítani kell, mivel a vizsgált egyedek S/EUROP minősítés szerint közel 70 %-a O minősítésű valamint 14 %-a az R minősítésű kategóriába esett. A javítás egyik formája lehet a keresztezés. Fabregas és mtsai (1989) azt tapasztalták, hogy a keresztezés javítja az S/EUROP minőséget. Frederiksen és mtsai (1993) úgy találták, hogy a húsfajták felhasználásával javul a testkonformáció, a faggyúborítottság, a szín változatlan marad, azonban romlik a hús-faggyú arány és sovány hús-csont aránya is. Kukovics és mtsai (2008) 60 gyimesi racka x charollais F1 bárány vágási eredményét vizsgálta extenzív hízlalási körülmények (anyatej+legelőfű) után. A vágott testek nagy része (75,0 %) P minősítést kapott a vágás után, míg faggyúborítottság alapján 1-es kategóriát (87,5 %) értek el. 35

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ Kempster (1981) véleménye szerint a parlagi fajták több faggyút raktároznak szervezetükben, mint az intenzív húsfajták. 2.5.4 A juhhús fontosabb tulajdonságai Lásztity és Törley (1993) szerint a húst szűkebb értelemben a vágóállatok harántcsíkolt izomzatát (izomszövet), a vele szoros összefüggésben levő ehető szöveteket - zsír, kötőszövet, vérerek - jelenti. Hoffmann és mtsai (1983) szerint a húsminőség fogalmát úgy határozhatjuk meg, mint a hús összes érzékszervi, táplálkozásfiziológiai, toxikológiai, higiéniai és feldolgozástechnológiai tényezőinek összességét, azaz mint a minőségi tényező összességét. Ebből következik, hogy a húsminőség rendkívül komplex tulajdonság. Hammond (1952) a húsminőséget egyszerűen úgy definiálta: „az ami a fogyasztónak tetszik”. A hús a vágás pillanatától különböző fizikai, kémiai, biokémiai és bakteriológiai hatásoknak van kitéve, amelyek eredeti tulajdonságait jelentősen alakíthatják. A folyamat alatt érik meg a hús, és válik fogyasztásra alkalmasabbá. A juhhús érésének folyamatai: pHcsökkenés és tejsav-felhalmozódás. (Veress és mtsai, 1982). A juhhús táplálkozás-élettani és gasztronómiai értéke számos tényezőre vezethető vissza. A hús kémiai összetétele szerint vízből, fehérjéből és zsírból áll, de kötőszövetet is tartalmaz. Az életkor és a hizlaltság függvényében a beltartalmi érték tág határok között ingadozhat: - víztartalom 50-76 % - fehérjetartalom 13-20 % - faggyútartalom 10-40 % lehet (Vadáné, 1999). A juhhús fontos tulajdonságai között szerepelnek a hús színe és illata. A juhhús színe más állatfajokkal megegyezően leginkább a mioglobin tartalomtól függ, s csak kismértékben az elvéreztetés mértéke szerint visszamaradó vér mennyiségétől. Természetesen a hús színét egyéb tényezők is befolyásolják. A legeltetett állatok húsa sötétebb, mint az egyoldalúan abrakkal takarmányozottaké, emellett sokak szerint ízletesebb is. Sötétebb a húsa az idősebb és a sokat mozgó állatoknak és az élénk anyagcsere-típusú fajtáknak (fríz, romanov, finn stb.) van (Veress és mtsai, 1982). A sötét hússzín a nagyobb Fe és Cu tartalmat is jelzi. Az összes pigment-tartalom a magyar merinónál 1,3-2,95 mg/g között változik (Veress és mtsai, 1984). Tóth I.-né (1997) szerint a jerkék és az ürük húsa sötétebb a kosbárányokénál a magasabb mioglobin tartalom miatt.

36

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ___________________________________________________________________________ Az érés folyamán jelentős változás következik be a hús színében. Ennek oka az, hogy a normál pH-csökkenést mutató húsban, tárolás alatt a sötétvörös mioglobinból élénkvörös oximioglobin keletkezik (Lőrincz, 1973). Eraso és mtsai (1982) a vágott-test minőségét a hús és faggyú színével és a soványsággal találták összefüggésben. A juhhús jellegzetes szagát a faggyú és a faggyúban lévő szabad, különböző olvadáspontú zsírsavak elegye határozza meg. A juh különböző zsírszövetei, így a hasüreget, a gyomrot, bélfodrot, vesét és a beleket borító szövetek tartalmazzák a legtöbb faggyút, az egész mennyiségnek mintegy 60 %-át (Lásztity és Törley, 1993). A juhfaggyú általában fehérebb a marhafaggyúnál, mert karotint nem tartalmaz (Veress és mtsai, 1982). Alhus és Price (1986) szerint a kor előrehaladtával nő a test faggyútartalma. Ez különösen igaz extenzív hízlalás esetén. A juhhúst húsipari rangsor szerint is lehet csoportosítani. Az első hely a combot (a lábszárral), illetve a gerincet illeti meg. Utána következik a rangsorban a lapocka az alkarral (Veress és mtsai, 1982). Molnár (2000) vizsgálatai szerint fajtán belül 3-4 % különbség van a szélsőértéket adó egyedek között. A fajták és egyedek közötti együttes eltérés már elérheti a 7-12 %-ot is. Ez a különbség a gyakorlatban is figyelemre méltó, mert hatékonyan hozzájárulhat a vágóállat értékének növekedéséhez. Göhler (1979) (n=325, 40 kg-os tömegben) vágott húsmerinó hízóbárány darabolt részeinek arányát határozta meg. Eredményei a következők voltak: combok 28,6 %; lapockák 13,8 %; rövid karaj 7,0 %; hosszú karaj 8,0 %; tarja 3,8 %; hátulsó lábszárak 5,4 %; nyak 9,8 %; szegy és oldalas 14,6 %; dagadó 6,0 %.

37

A VIZSGÁLAT CÉLJA ___________________________________________________________________________

3. A VIZSGÁLAT CÉLJA A mai világban az energiaárak és az abraktakarmányárak folyamatos növekedésével egyre fontosabb a legelőre alapozott juhtartás. A legelőfű az egyik legolcsóbb takarmányforásunk, hiszen az állat saját maga fogyasztja el a legelőn. Munkám célja különböző genotípusú anyajuhok (magyar merinó és német húsmerinó) és azok fajtatiszta és keresztezett bárányainak néhány értékmérő tulajdonságának összehasonlítása volt legeltetéses állattartásban üzemi körülmények között. Vizsgálataimat három témakörben végeztem, amelyek a következők: 1. Legelő gyeptermésének minőségi és mennyiségi vizsgálata, 2. Anyajuhok értékmérői, 3. Bárányok értékmérői.

1. Legelő gyeptermésének minőségi és mennyiségi vizsgálata: Vizsgálatom céljának eléréséhez mindenek előtt fontos volt az adott területen a legelőfű minőségi és mennyiségi paramétereinek ismerete. A legelőfű ezen tuljdonságai információt közölnek arról, hogyan szolgálja a legelőfű az anyajuhok tápanyagellátását és a bárányoknak a súlygyarapodását. Ehhez szükséges volt a vizsgálatban szereplő juhlegelő botanikai felmérését elvégezni, valamint a legelőfű beltartalmi értékeit meghatározni. A minőség mellett külön figyelmet fordítottam a legelőfű mennyiségének változására a legeltetési cikluson belül. Vizsgáltam májustól júliusig, hogyan változott a legelőfű mennyisége, és ez hogy elégítette ki a juhok szükségleteit. A legelőfű minőségi és mennyiségi vizsgálata mellett célom volt az anyajuhok napi legelőfűigényének meghatározása az életkor és a genotípus hatását vizsgálva, hiszen az irodalmi adatoknak teljes hiánya volt ebben a témakörben. Emellett választ akartam arra a kérdésre is kapni, hogy a beltartalmi értékek változásával, hogyan alakult az anyajuhok legelőfűfelvétele.

2. Anyajuhok értékmérői: Az anyajuhok esetében két genotípust vizsgáltam. A Magyarországon leggyakrabban előforduló magyar merinó fajtát, valamint a német húsmerinót. Célom volt megtudni, hogyan változik a kondíció és az élősúly ugyanazon a legelőn, eltérő genotípusok esetén. A kondíció

38

A VIZSGÁLAT CÉLJA ___________________________________________________________________________ és az élősúly meghatározását kétszer végeztem el: ellés után közvetlenül, valamint 45 napos legeltetés után. A genotípus vizsgálata mellett még értékelni kívántam az ellési típus (egyes ellés, ikres ellés) és az életkor hatását.

3. Bárányok értékmérői: A bárányok esetében négy genotípus (fajtatiszta német húsmerinó, német húsmerinó x charollais F1, magyar merinó x charollais F1, magyar merinó) értékmérő tulajdonságait értékeltem születéstől egészen a vágásig. A vizsgált értékmérők: élősúly, testméretek, vágóérték, elhullási %. A súlyméréseket születéskor, legelőre kihajtáskor és választáskor végeztem el. Az értékelésnél célom volt a genotípus, az ivar és az ellési típus hatását vizsgálni. Az élősúlyok mérése mellett folyamatosan feljegyeztem az elhullások számszerű adatait, hiszen ez befolyásoló tényezője a gazdaságosságnak. Választ akartam kapni arra a kérdésre, hogy megvalósítható-e keresztezéssel az elhullások csökkentése és ezzel együtt a minőség növelése ugyanolyan környezeti feltételek mellett, valamint hogy melyik időszakban a legnagyobb az elhullás mértéke a bárányok esetében. A testméretfelvételezést a bárányok esetében kétszer végeztem el: születéskor, valamint választáskor. Ezzel a vizsgálattal célom volt a növekedés intenzitásának meghatározása különböző genotípusok esetén, hogy az életkor előrehaladtával hogyan változtak a testméretek. A vágási vizsgálatok a program befejezését jelentették. Értékeltem és rangsoroltam a genotípusokat. Ennél a vizsgálatnál célom volt a vágási %, az értékes húsrészek és a vágási melléktermékek arányának meghatározása az élősúlyhoz képest, valamint a vágott testek S/EUROP minősítésének és faggyúborítottságának kiértékelése.

39

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________

4. ANYAG ÉS MÓDSZER 4.1. A vizsgálat helyszíne 4.1.1. A Dörögdi Mező Kft. juhászatának bemutatása A Dörögdi Mező Kft. mintegy 1000 ha gyepterülettel rendelkezik, ebből 100 ha kaszáló, 150 ha marhalegelő, 750 ha feltétlen juhlegelő. A juhlegelők fő jellemzője, hogy 1-4 aranykoronásak, tehát 4-5 anyajuhot képesek eltartani hektáronként. A legelők 90 %-ban rendzina talajok, nyáron gyorsan kiszáradnak. Ezek ismerete alapján alakította ki a Kft. a tartástechnológia irányelvét, ami abból áll, hogy az anyajuhok a lehető legtovább tartózkodnak a legelőn költségcsökkentés céljából. Elletés évente egyszer van, nincs sűrített elletés. A Kft. egész területe szerepel az AKG programban, amely különös hangsúlyt fektet a termelés mellett a tájfenntartás feladatára. A Kft. anyajuh támogatási felső határa 3689 anyajuh. A fajtaösszetétel: 3255 magyar merinó anyajuh, valamint 434 német húsmerinó törzsállományból származó anyajuh. A Kft. telephelyei Veszprém megyében mintegy 20 km-es körzetben Zalahalápon (Halastó), Kapolcson és Taliándörögdön találhatóak.

4.1.2. Elletési időszak A

fő

elletési

időszak

tavasztól

nyár

elejéig

(áprilistól-júniusig)

tart,

de

munkaszervezési megfontolások miatt közel 1000 anyajuh ellése február-március folyamán történik. Az elletés már évek óta kialakult technika alapján zajlik. A megellett anyák fogadtatóba kerülnek a megszületett bárányaikkal. Miután a bárány elérte az egy hetes kort, valamint fejlettségi állapota is megfelelő, ezután közösen az anyajuhokkal átkerülnek kiscsoportokba. Néhány napos istállózás után az anyajuhokat bárányaikkal együtt legeltetve tartják, tehát napközben a bárányok az anyajuhokkal közösen legelőn (anyatej mellett friss legelőfüvet fogyasztanak), éjszaka istállóban vannak elhelyezve. A választás 15-20 kilogrammos korban történik, ezután a bárányokat hizlaldai körülmények között tartják az értékesítésig. A hizlaldában nevelő tápot, réti szénát és friss vizet kapnak.

40

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________ A bárányokat hosszú ideig hagyják az anyajuhok mellett, mivel a zöld fű fokozott tejtermelést eredményez, s így próbálják a költségeket csökkenteni. 4.1.3. Tenyésztési irány A

Kft.

német

húsmerinó

törzstenyészettel

rendelkezik.

Német

húsmerinó

tenyészkosokkal történt ez idáig a fedeztetés, ami a keresztezés kihasználását célozta. Német húsmerinó x landschaf merinó F1 kosokat állítanak elő, ezzel kívánják az anyai vonalat tovább vinni. Árutermelés esetében befejező kosként kizárólag charollais fajtát használnak, ezen bárányok mindegyikét értékesítik az olasz, illetve török piacra. Elérni kívánt célok az árubárány esetében: 1. egységes, jó minőségű bárány, 2. növekvő súlygyarapodás, 3. javuló takarmányértékesítés, 4. heterózis hatás kihasználása, 5. vágóérték növelése, 6. új piacokon való megjelenés.

4.2. A vizsgálatban szereplő fajták bemutatása A fajták bemutatása, szerepük és termelési tulajdonságaik a www.majusz. hu-ról származnak. A vizsgálatban szereplő fajták: 1. magyar merinó, 2. német húsmerinó, 3. charollais. 4.2.1. Magyar merinó Magyarországon merinó juhokat 1700-as évek közepétől tartanak. A magyar merinó elődje a magyar fésűsmerinó a huszadik század húszas-harmincas éveire alakult ki a posztógyapjas elektorál-negretti merinó juhok valamint a helyi fajták (racka, hosszúgyapjas német-sváb juhok) keresztezéséből, amelyet a későbbiekben rambuillet és német húsmerinó fajtákkal javítottak a hosszabb fürtű-, de mérsékelt (23-25 mikron) finomságú, fésülhető gyapjú előállítása érdekében. 41

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________ A II. világháború után a szovjet merinófajtákat (kaukázusi, sztavropoli, grozniji és aszkániai merinó) használták a fajta nemesítésére. A 60-as évektől megkezdődött a fajta húsirányú nemesítése is, kezdetben a francia merinó precoce, majd a német (akkoriban NDK illetve NSZK) húsmerinók felhasználásával. A hetvenes-nyolcvanas években még történt cseppvérkeresztezés hosszúgyapjas kent, corriedale fajtákkal, gyapjúirányú nemesítés ausztrál merinóval illetve szaporaság növelésének irányába boroola merinóval. 1993. évtől önálló törzskönyv alapításával megindult az egységes magyar merinó kialakítása, ezzel egy időben megszűnt a merinó alfajták felhasználása a fajta nemesítésében.

4.2.1.1. A magyar juhtenyésztésben betöltött szerepe A magyar juhtenyésztés alapfajtájának tekinthető, mind a törzstenyésztésben (20 000 anyajuh) mint az árutermelésben (815 000 anya) a legnagyobb létszámot képviseli (a teljes juhállomány mintegy 87 %-a, a törzskönyvezett juhállomány 49 %-a magyar merinó). Magyarországi átlagos tartási és takarmányozási körülményeket figyelembe véve a fajta megfelelő szaporulati eredményekkel, jó anyai tulajdonságokkal rendelkezik. Törzskönyvezett állományokban a legutóbbi öt évben a száz ellésre jutó bárányszaporulat 130 % körül alakult, de sok tenyészetben elérik a 160-170 %-ot is. Szokták mondani, hogy igénytelen, mert mostoha körülmények között is termel, de csak jó tartási és takarmányozási viszonyok mellett várható el nagyobb termelés (6. táblázat).

6 .táblázat: A magyar merinó fajta termelési tulajdonságai Tulajdonság

Anya/Jerke

Kos

Szaporaság

1,3

-

Báránykori súlygyarapodás (g/nap)

300-310

340-350

Hízlalási súlygyarapodás (g/nap)

310-320

300-340

Testsúly egyéves korban (kg)

48-50

68-70

Testsúly kifejlett korban (kg)

54-57

85-100

5,0

6,5

Nyírósúly (kg) Forrás: majusz.hu

A fajta nagy erénye, hogy az év bármely szakaszában űzethető, így a nagyobb haszon elérése érdekében programozható a bárány előállítás a három fő értékesítési időszakra 42

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________ (Húsvét, Ferragosto, Karácsony). Fajtatiszta tenyésztésre és keresztezésre egyaránt javasolt. Hasnosítása ma hús-gyapjú irányú. Magyarország minden részén tenyésztik, a legfőbb elterjedési területe az Alföld. A fajta ugyan eredetileg vegyes, kettős-hármas hasznosítású, jelenleg azonban és várhatóan a közeljövőben fő haszonforrásnak a hústermelést kell tekinteni, ezért elsősorban a szaporaság és báránynevelő képesség javítása a cél.

4.2.1.2. A magyar merinó fajtaleírása Az anyák feje középhosszú, a kosoké durvább, szélesebb. A homlok széles, kicsit domború. A fej a szem vonaláig gyapjúval benőtt. Az anyák túlnyomó hányada szarvatlan, minimális része gomb vagy sarló alakú kisebb szarvat visel. Az anyák esetében a szarvatlanság kívánatos. A kosok szarvatlanok (suták), vagy szabályos csigás szarvúak. Szarvak és körmök színe viaszsárga. Az anyák orrháta egyenes, a kosoké enyhén domború. A szemek élénkek, nagyok, a fülek közepes nagyságúak. A nyak mérsékelten izmolt, középhosszú. Az anyák nyaka fodrozott, a kosoké legfeljebb két-három lebernyeget mutathat. A váll jól kötött, a mar közepes hosszúságú és izmoltságú. Ugyanilyen a hát és az ágyék is. Fontos kívánalom, hogy a hát egyenes legyen. A fajtára jellemző a mérsékelt dongásság, az enyhén lejtős közepes szélességű aránylag rövidebb far, a közepes mélységű szügy. A kosok hasa hengeres, anyáké terjedelmesebb. A tőgy arányos és közepes fejlettségű. A végtagok közepes hosszúságúak és mérsékelten izmoltak. A combok közepesen teltek. Az anyák csontozata finomabb és tömör, a kosoké durvább és erőteljesebb. A bőr tömött, rugalmas, egész felületén pigment nélküli, de a szemhéjon, ajkakon és füleken kisebb (az érintett testtáj felületének 10%-át meg nem haladó) élesen határolt-nem fekete- foltok előfordulhatnak (1. kép). A bunda fürtös szerkezetű. A fedőszőrök és gyapjúszálak színe fehér. A fejet rendszerint csak a homlokon és rágóizmok tájékán, a végtagokat elől lábtőig, hátul csánkig fedi a gyapjú. A gyapjú finomsága 16-26 mikron.

4.2.2. Német húsmerinó A fajta története a XIX. századra nyúlik vissza, Rudolf Bemer a század közepén a német elektorál merinót a francia chatilon és soisson merinóval keresztezte. A későbbiekben a húsformák javítására felhasználták az ile de france, a leicester és berrichon du cher fajtákat is. 43

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________ A fajta tenyésztése kettévált a II. világháború után, Németország kettészakadásával. Amíg keleten az NDK-ban a gyapjútermelés volt súlypontosabb tenyésztési cél, addig nyugaton a hústermelés, a termékenység növelése volt elsőrendű fontosságú. Az un. NDK húsmerinó a gyapjúirányú szelekció következtében ráncoltabbá vált, nyírósúlya növekedett, ugyanakkor durvult is a gyapjú. Az NSZK húsmerinó formáiban inkább hasonlít a korszerű egyhasznú húsfajtákra, a fej és a lábak tiszták, a hát hosszú, jól izmolt. Németország újraegyesítését követően a tenyésztő szövetségek szoros kapcsolatot építettek ki egymással és közös tenyésztési cél mellett döntöttek. A jelenlegi piaci követelményeknek megfelelően mindkét országrészben az NSZK kosok használata került előtérbe. A minőségi bárány előállításában jelentős eredményeket értek el, mindazonáltal nyugat-németországi tenyészetek is profitáltak a keleti vérfrissítéssel elért gyapjútermelőképességi javulásával. A német húsmerinót sok országban tenyésztik (Spanyolország; Törökország; Lengyelország; Ukrajna; Dél Afrikai Köztársaság; stb.), de Magyarországon található az egyik legnagyobb állomány. 4.2.2.1. A magyar juhtenyésztésben betöltött szerepe Az 1970-es évektől kezdődött a fajta importja, hazánkban először az NDK változatot használták a húsirány tenyésztési cél megvalósításához, a későbbiekben azonban egyre inkább az NSZK húsmerinó terjedt el szélesebb körben. Akárcsak a magyar merinó, a német húsmerinó is bírja a száraz éghajlatot, azonban igényesebb a takarmányozással, a legelővel szemben ezért inkább a nyugati országrészben terjedt el, bár országszerte megtalálható. A magyar merinóhoz hasonlóan alkalmas arra, hogy anyai fajtaként különböző – elsősorban húsirányú keresztezések - alanya legyen, de apai fajtaként kosait előszeretettel használják az árutermelő állományokban a bárányok húsformáinak hústermelő képességének javítása érdekében (7. táblázat). Magyarország élenjáró szerepet tölt be a fajta fenntartásában, mindemellett mintegy húszezres árutermelő állomány található hazánkban. A német húsmerinó tartási takarmányozási igénye meghaladja az átlagos magyar merinó igényeit, különösen nagy figyelmet kell fordítani az anyajuhok ellésének előkészítésére, mert ennek hiányában gyakran előfordul, hogy tejhiány miatt a bárányokat nem tudják felnevelni. A fajtát „tisztavérben” csak jó termőhelyi adottságokkal rendelkező (elsősorban Dunántúl, ahol nagy hozamú legelők és jó takarmánytermelő területek találhatók) területre ajánlják.

44

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________ 7. táblázat: A német húsmerinó fajta termelési tulajdonságai Tulajdonság

Anya/Jerke

Kos

Szaporaság

1,3

-

Báránykori súlygyarapodás (g/nap)

320-330

350-360

Hízlalási súlygyarapodás (g/nap)

300-310

360-370

Testsúly egyéves korban (kg)

53-55

68-72

Testsúly kifejlett korban (kg) Nyírósúly (kg) Forrás: majusz.hu

60-65 4,0

90-100 5,2

Más területeken a magyar merinó hústermelő képességeinek javítására, illetve bármilyen más fajtával minőségi végtermék előállítására alkalmas. Keresztezésből származó bárányok jó súlygyarapodó képességgel, kiváló takarmányhasznosítási mutatókkal és tetszetős húsformákkal rendelkeznek, melyet a piac keres és megfizet.

4.2.2.2. A német húsmerinó fajtaleírása A test alakulása az ideális húsformákat közelíti meg, a magyar merinónál durvább csontozatú húsjuh. Fajta mindkét nemben szarvatlan. A fej közép - nagy és széles, a fülek nagyok, oldalt elállók. A fej arci része és a lábvégek gyapjúval nincsenek benőve. Az orron lévő bőr feszes, a kosoknál az orrháton bőrránc megengedett. A nyak rövid, jól izmolt, sima bőrű, szélesen illeszkedik a törzshöz. A mellkas széles, mély hengeres, a hát egyenes és végig egyenletesen széles. A far egyenes, széles és jól izmolt. A combok teltek, a végtagok szélesen állók, de szabályos állásúak. A hátulsó lábak enyhén dongásak (2. kép). A gyapjú kifejezetten merinó jellegű, közepesen hosszú fürtű, megfelelő szilárdságú és íveltségű, fehér színű, összefüggő bundát képez. A gyapjúzsír fehér és könnyen mosható.

4.2.3. Charollais A charollais fajta az 1970-es évektől kezdődően mutatott jelentős térhódítást Franciaországban. A francia, úgynevezett „legelős” juhoknál a charollais közel 30 %-át adja Franciaország vágóbárány-előállítás céljára felhasznált sperma adagjainak mesterséges termékenyítésre. Franciaországon kívül négy kontinens 28 országában, mintegy 160 000 egyed nagyságú állományban van jelen a charollais fajta.

45

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________ Tulajdonságai külföldön is nagyon gyorsan felértékelődtek és így a fajta egyedei megtalálhatóak az Egyesült Királyságban, Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban, Olaszországban, Németországban, Svájcban, Görögországban és Portugáliában. Közép- és Kelet

Európa

országaiban,

így

Lengyelországban,

Csehországban,

Szlovákiában,

Szlovéniában, Horvátországban, és Magyarországon is már jelen van e húshasznú fajta. A charollais fajta világsikere kiváló alkalmazkodó és ellenálló képességének, a jó báránynevelő képességének, illetve kiemelkedő súlygyarapodásának, kiváló húsformáknak tulajdonítható.

4.2.3.1. A magyar juhtenyésztésben betöltött szerepe Magyarországon első charollais importra 1997 decemberében került sor. A többi húsfajtához hasonlóan igényei magasak, csak nagy hozamú legelőkre, megfelelő körülmények közé ajánlható. Charollais fajta-keresztezésekben történő használatával születési súly nem változik érdemlegesen, ugyanakkor jelentősen nő a választási súly és a napi súlygyarapodás. Figyelembe véve a magyar bárányok export értékesítési súlykategóriáit, a charollais keresztezett bárányok 10-20 nappal hamarabb elérik az értékesítési átlagsúlyukat és a merinónál jóval kedvezőbb testalakulást mutatnak (8. táblázat).

8 .táblázat: A charollais fajta termelési tulajdonságai Tulajdonság

Anya/Jerke

Kos

Szaporaság Báránykori súlygyarapodás (g/nap)

1,7 330-360

340-400

Hízlalási súlygyarapodás (g/nap)

280-320

320-340

Testsúly egyéves korban (kg)

58-64

78-90

Testsúly kifejlett korban (kg) Forrás: majusz.hu

70-78

98-105

4.2.3.2. A charollais fajtaleírása Erős csontozatú, nagy testsúlyú fajta, mindkét ivar szarvatlan. Anyai tulajdonságaira jellemző a 175-180 %-os átlagos szaporulati arány, ivari koraérés, a jerkék hét hónapos kortól termékenyíthetőek. A charollais anya kitűnő tejtermelő, amelyet a bárányok 10-30 napos kor közötti, közel 300g/napos átlagos súlygyarapodása igazol. A charollais bárány koraérő, jó 46

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________ húsformákkal jellemezhető, növekedési erélye nagy, így választás után 70 napos korra eléri, vagy meghaladja a 25 kg-os élősúlyt. Áruelőállító keresztezésben a charollais kosoktól származó bárányok még 20 kg-os nyakalt törzs súlyban is csekély faggyúzottságot mutatnak. A fejet sohasem fedi gyapjú, gyakran szőrtelen, rózsaszín vagy szürke színeződésű, sokszor apró fekete foltokkal tarkított. A homlok széles, a szemek élénkek, egymástól távol állók, a fülek finomak, hosszúak és mozgékonyak, színezetük megegyezik a fejével. A nyak közepesen hosszú, erőteljes és izmos. A hát széles és egyenes. A törzs hosszú, gerinc jól izmolt, mellkas széles, dongás és mély, a vállak feszesen illesztettek, a combok vastagok, mélyen lehúzódóak (3. kép). A végtagok gyapjútól mentesek, kissé rövidek, pigmentáltak, de soha nem sötétek és szabályos lábállást kell mutatniuk.

1. kép: Magyar merinó

2. kép: Német húsmerinó

3. kép: Charollais

Fotó: Rádli András

47

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________

4.3. A legelőn történő mérések vizsgálata 4.3.1. A legelő növényállományának laboratóriumi és botanikai vizsgálata Vizsgálataimat 2011 áprilisa és júliusa között végeztem el a Dörögdi Mező Kft. Kapolcsi Állattenyésztő Telepén. Az Állattenyésztő telep mellett több helyrajzi számon egy 26 ha-os juhlegelő található (ősgyep), ahol ebben az időszakban folyamatos (pásztoroló) legeltetés történt anyajuhokkal (9. táblázat). 9. táblázat: A vizsgált legelőterület legfontosabb adatai

Kapolcsi juhlegelő

Összes

Helyrajzi szám

Ha

Aranykorona

0164/1

7,99

24,79

0164/2 0132 0134/1

2,49 1,61 6,09

7,78 22,31 72,67

0134/2 0121/2

2,66 5,16 26,00

13,85 17,05 158,45

Aranykorona átlaga

6,09

A vizsgált évben a juhlegelőn mind a májusi, a júniusi és a júliusi hónapokban egyszer megállapítottam a gyeptermés mennyiségét m2-re vetítve öt ismétlésben. A felvételezéseket május 21-én, június 19-én és július 22-én végeztem el a Balázs-féle kvadrát módszerrel (Balázs, 1949) 1x1 m-es kvadrátokban. A gyeptermés mennyiségét a növényzet 1 m2-es területen történő nyírásával állapítottam meg. A nyírást kézi ollóval hajtottam végre és a lenyírt területen kb. 2 centiméteres tarlót hagytam. Ehhez az adatokhoz mértem folyamatosan az évi csapadékmennyiséget 3 hónap során, ami 2011-ben 197 mm volt. A mennyiségek meghatározása után körülbelül fél kilogrammos mennyiséget beszállítottam a Pannon Egyetem Georgikon Karának Állattudományi és Állattenyésztési Tanszékének Kísérleti Laboratóriumába, ahol laboratóriumi körülmények között Magyar Szabvány (Magyar Takarmánykódex, 2004) alapján megmértem és kiszámoltam három ismétlésben a legelőfű legfontosabb paramétereit: szárazanyag-, víztartalom 60 Cº-on, nyersfehérje-, nyershamu- nyerszsír-, nyersrost-, NDF-, ADF-, lignintartalom. Ezután hónapokra lebontva meghatároztam a juhlegelő fontosabb makroelemeinek (foszfor, kalcium, nátrium, magnézium, kálium) %-os tartalmát, valamint mikroelemeinek (vas, mangán, réz, cink) mg/kg-os mennyiségét.

48

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________ A mérést a Perkin Elmer A Analyst 200-as atomabszorpciós spektrométerrel (4. kép) végeztem, amely elektromágneses sugárzás és az anyag kölcsönhatásán alapuló analitikai eljárás (Csapó és Csapóné, 2003).

A makroelemek meghatározásánál az oldat 100 x-os

hígítását kellett elvégezni, míg mikroelemeknél hígítás nélkül dolgoztam. A hígításhoz a Scharlau cég standardjait használtam.

4. kép: Perkin-Elmer atomabszorpciós spektrofotométer

Fotó: Rádli András 2011. június 08.-án történt felvételezés alapján meghatároztuk a legelő botanikai összetételét. A növényállomány felvételezését szintén a Balázs-féle kvadrát módszerrel (Balázs, 1949) 1x1 m-es kvadrátokban végeztem el öt ismétlésben (5. kép).

A fajok

meghatározásánál Dr. Szabó István professzor úr segítetett. A mintavételezéseket a nyugati hosszúság 46º57’28,4” és az északi szélesség 17º35’52,2”-on, a tengerszint felett 198 méteren végeztem, ahol a növényborítottságot 100 %nak tekintettem és az átlagos növénymagasság 25 cm volt, ami a csapadékos tavasznak volt köszönhető. A botanikai összetétel-vizsgálatnál figyelembe vettem a növényfajok gyakoriságát az ismétlések számában, valamint hogy az előfordult növények egyszikűek, vagy kétszikűek.

49

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________ 5. kép: Gyeptermés mennyiségének meghatározása

Fotó: Bene Szabolcs 4.3.2. Anyajuhok napi takarmányfelvételének és a kondíciójának meghatározása Vizsgálataim további célja ugyanezen a juhlegelő szakaszon különböző genotípusú és életkorú anyajuhok étkességének meghatározása volt 2011 júniusában és júliusában. A Dörögdi Mező Kft. által itt legeltetett állományból véletlenszerűen 20 magyar merinó és 20 fajtatiszta német húsmerinó anyajuhot választottam ki. A vizsgált anyajuhok 3-11 év kor közöttiek voltak. A vizsgálat alatt a legelt füvön kívül más takarmányt nem kaptak az állatok. Az anyajuhok itatása naponta kétszer történt- reggel és este a mérések után, napközben az itatás nem volt megoldható. A júniusi és júliusi hónapban kiválasztottam három egymást követő napot, amikor megmértem a vizsgált anyajuhok súlyát reggel kihajtás előtt, valamint este legelőről behajtáskor. A reggeli és esti mérés után kiszámoltam a súlyváltozást adott nap alapján, így meghatároztam

a

napi

takarmányfelvételt.

Legelőfűből

a

napi

takarmányfelvétel

meghatározásának érdekében megállapítottam az ürítéssel korrigált súlyváltozást is. Husvéth (2003) szerint anyajuhok napi ürítése 1-3 kg közötti, Nyíri (1993) szerint juhok 1,5-2,5 kg bélsárt és 0,6-1,0 kg vizeletet ürítenek naponta, míg Frame (1991) angliai vizsgálataiban 1-1,5 kg ürülék és 1-2 liter vizelet ürülését ír le. Vizsgálataimban ezért az átlaggal számolva 2 kg-ot vettem figyelembe transzformációs hasznosulásként. Mivel a juhok fél napot töltöttek legelőn és fél napot istállóban, így az egy napra került ürülék és vizelet tömegének a felével kalkuláltam. Így a legeléssel töltött fél nap alatt 1 kg leadott testsúllyal (12 órára becsült ürülék és vizelet mennyiség) megnövelten is kiszámoltam a napközi testsúlyváltozást. 50

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________ Ürítéssel korrigált súlyváltozás, kg = Átlagos súlyváltozás napi legelés alatt, kg + Transzformációs hasznosulás, kg. Júniusban és júliusban a harmadik napon megállapítottam az anyajuhok kondícióját. A kondíció meghatározása Kilkenny 5-pontos értékelési módszerével történt (Church, 1991). Az ágyékcsigolyák tövisnyúlványainak élessége, a hosszú hátizom teltsége és faggyúval való fedettség kapott különösen nagy hangsúlyt. Az anyajuhok súlyát digitális mérlegen (kg-ban) két tizedes pontossággal határoztam meg minden esetben. Anyajuhok étkességének vizsgálatát a legelőn felvett gyep tömege alapján a napi súlyváltozás

segítségével

genotípus

és

életkor

szerint

értékeltem

egytényezős

varianciaanalízissel.

4.4. A vizsgálatban szereplő anyajuhok adatainak gyűjtése 4.4.1. Anyajuhok élősúlyának és kondíciójának a mérése Vizsgálataimat megelőzően a Dörögdi Mező Kft. a Halastói Juhászati Telepén 2009. november 25. és 2010. január 5. között háremszerű fedeztetést alkalmazott. A Kft. a juhállományban kizárólag természetes termékenyítést végzett. A fedeztetéshez magyar merinó, német húsmerinó és charollais kosokat használt. Egy kosra 50 anyajuh jutott a vizsgált időszakban. A pároztatások eredményeként 2010. áprilisa és júliusa között közel 1400 anya ellése zajlott le. Ezek közül munkámhoz 486 (314 magyar merinó és 172 német húsmerinó fajtájú) anyát különítettem el. A vizsgálatban szereplő anyajuhok kora 2 és 11 év között változott (6. kép). Az ellés 2010. április19-től május 27-ig tartott, a vizsgálatban részt vett 486 anyajuhnak 627 báránya született. 354 anyajuh egy bárányt, 132 anyajuh ikerbárányt ellett. Hármas ellést a vizsgálat során nem tapasztaltam. Az anyák a bárányaikkal az ellést követően átlagosan 3 hetet töltöttek az istállóban, majd átkerültek a Kapolcsi Juhászati Telepre. Ott az anyajuhok a bárányaikkal közösen, szakaszos legeltetéses tartásban voltak 45 napon keresztül. A vizsgálat során az anyajuhok semmiféle kiegészítő abraktakarmányt, vagy szénát nem kaptak. A legelőre kihajtás előtt, valamint a 45 napos legeltetési időszak után elvégeztem az anyajuhok egyedi kondícióbírálatát, súlymérlegelését. A kondíció meghatározását szintén a Church által 1991-ben ismertetett Kilkenny féle 5-pontos értékelési módszerrel végeztem (7. kép). Az anyajuhok súlyát szintén digitális mérlegen kg-ban két tizedes pontossággal mértem meg mind a két esetben. 51

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________ Az anyajuhok adatainak statisztikai kiértékelésénél egytényezős varianciaanalízist használtam. A vizsgált tényezők voltak: a genotípus, az ellési típus és az életkor hatása.

6. kép: A vizsgálatban szereplő merinó anyajuhok ellés előtt

Fotó: Rádli András 7. kép: A kondíció meghatározása

Fotó: Bene Szabolcs

52

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________

4.5. A vizsgálatban szereplő bárányok adatainak gyűjtése 4.5.1. Élősúlyok és elhullások vizsgálata választásig Ezen vizsgálataimat szintén 2010. áprilisa és júliusa között végeztem el a Dörögdi Mező Kft. Halastói és Kapolcsi Állattenyésztő telepein. A vizsgálatban résztvevő 486 magyar és német merinó típusú anyának 627 báránya született. A megszületett bárányokat genotípus szerint csoportosítottam. A vizsgált csoportok a következők voltak: - fajtatiszta német húsmerinó (n = 126), - német húsmerinó x charollais F1 (n = 118), - magyar merinó x charollais F1 (n = 260), - magyar merinó (n = 123). A bárányok születési súlyát digitális állatmérleggel (±0,01 kg-os pontossággal) egyedileg mértem (8. kép). A bárányok az anyajuhok vizsgálatainál megemlítve az ellést követően átlagosan 3 hetet töltöttek az istállóban, majd átkerültek a Kapolcsi Juhászati Telepre. Ott a bárányok az anyajuhokkal közösen, szakaszos legeltetésben voltak 45 napon keresztül. A vizsgálat során a bárányok semmiféle kiegészítő abraktakarmányt, vagy szénát nem kaptak. A bárányok így anyatejjel és legelőfűvel táplálkoztak. A bárányok esetében egyedi súlymérlegelést (±0,01 kg-os pontossággal) végeztem a legelőre kihajtás előtt, valamint 45 nap múlva a legeltetés végeztével. A választás a legeltetési időszak végén történt, ezért a legeltetés végeztével mért súlyt tekintettem a választási súlynak. A születéskor, a legeltetés kezdetén, valamint a választáskor mért súlyokat összehasonlítottam a bárányok genotípusa, ivara, születési típusa alapján. Születési típus szempontjából megkülönböztettem egyes és ikres bárányokat. Munkám során az alábbi képlet segítségével kiszámítottam a nevelés alatti átlagos élőtömeg termelést is: - Nevelés alatti átlagos élőtömegtermelés: (Választási súly, kg / Választási életkor, nap) x 1000. A bárányelhullások vizsgálata során megállapítottam a genotípus, az ivar, valamint a születési típus hatását az elléskori, a legelőre kihajtásig és választásig történő elhullásokra. Az elléskori elhullások csoportjába azokat az egyedeket soroltam, amelyek a születést követően 3 napon belül elpusztultak. Az elhullások mennyiségét %-ban határoztam meg (elhullott egyedek száma/született egyedek számax100).

53

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________ 4.5.2. A vizsgált bárányok testméretfelvételezése A vizsgált négy genotípusból 20-20 egyedet választottam ki véletlenszerűen testméretfelvételezés céljából. A 80 bárány mindegyike kosbárány volt, valamint ezen vizsgált bárányok csak egyes ellésből származtak. A születés után közvetlenül (2 napon belül) felvettem a következő testméreteket tized centiméteres pontossággal: - marmagasság, - farmagasság, - övméret, - törzshosszúság, - szárkörméret. Marmagasság és farmagasság méréséhez mérőbotot használtam, míg övméret, törzshosszúság és szárkörméret esetében mérőszalagot alkalmaztam (8. kép). A választáskor (45 napos legeltetés után) újra megmértem a vizsgált bárányok ugyanazon testméreteit mérőbottal és mérőszalaggal és kiszámoltam a két mérés közötti változást és annak %-os arányát. Ekkor 66 bárány méreteit vettem fel, 14 bárány (17,5 %) pusztult el választásig. A bárányok testméreteinek statisztikai kiértékelésénél egytényezős varianciaanalízissel a genotípus hatását vizsgáltam. A testméretek mellett kiválasztottam az egymással anatómiailag összefüggő testrészek arányát jobban kifejező testalkati, testalakulási indexeket is (10. táblázat).

10. táblázat: Testarány indexek és számításuk Testarány-index

Számítás módja

Kvadratikussági index=

marmagasság/törzshosszúság x 100

Röhrer-féle testtömegindex=

testsúly/marmagasság x 100

Súlyindex=

övméret/(marmagasságxszárkörméret)/marmagasság x 100

Túlnőttségi index=

farmagasság/marmagasság x 100

Testindex=

törzshosszúság/övméret x 100

Szerkezeti index=

övméret2/marmagasság x 100

Forrás: Cabral és mtsai 2004; Druml és mtsai 2008

54

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________ A testalkati (testarány) indexek alkalmazásának jelentősége, hogy tájékoztatnak az állat fejlettségéről, konstitúciós és termelési típusáról Mihók (2004), és jellemzik az egymással anatómiailag és részben fiziológiailag is összefüggő testméretek egymáshoz való viszonyát Horn (1973). 4.5.3. Vágással kapcsolatos vizsgálatok Kísérletemhez az eddig vizsgálatban szereplő csoportok közül 40 kost genotípusonként 10 egyedet - választottam ki véletlenszerűen. A 40 kiválasztott bárány tartástechnológiája és takarmányozása a választásig az eddigiekben leírtak szerint történt. A választást követően a bárányok átkerültek a Taliándörögdi Juhászati Telepre („hizlalda”), ahol szintén 45 napon keresztül hizlaltam őket. A 40 kosbárány a hizlaldában egymás melletti két 20-as csoportban, növekvő almos tartásban volt elhelyezve. A hizlaldában a bárányok ad libitum nevelő tápot, friss vizet és réti szénát kaptak. A táp esetében a bárányok az évtizedek óta használt ajkai Bartl-féle báránynevelő tápot kapták. A Bartl-féle báránynevelő táp beltartalmi összetétele: -

szárazanyag: 86,652 %,

- nyersfehérje: 15,878 %,

-

nyerszsír: 3,233 %,

- nyersrost: 5,827 %,

-

nyershamu: 5,479 %,

- keményítő: 41,063 %,

-

lizin: 0,687 %,

- methionin: 0,282 %

-

treonin: 0,608 %,

- triptofán: 0,184 %,

-

Calcium: 1,078 %,

- Nátrium: 0,207 %,

-

Foszfor: 0,403 %,

- Takarmány só: 0,432%,

-

Cink: 100.000 mg/kg,

- Vas: 40.900 mg/kg,

-

Mangán: 51.150 mg/kg,

- Szelén: 0.419 mg/kg,

-

Cobalt: 1.050 mg/kg,

- E-vitamin: 50.000 mg/kg. (www.bartltakarmany.hu)

A hízlalás végén Hetesre, a Kapos-Ternero Kft. vágóhídjára szállítottam a bárányokat, ahol a vágás és minősítés megtörtént. Szállítás előtt és a vágóhídon egyaránt mérlegeltem az állatokat (rakodástól vágásig 4 óra telt el). A vágás során mértem a nyakalt törzs, a comb, az oldalas, a gerinc, a lapocka és a nyak súlyát. Ezek mellett egyedenként felvettem a gerezna, a fej és a lábvégek súlyát is. 55

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________ A darabolást Ottó-módszer szerint végeztem (Mezőszentgyörgyi, 2000). A vágott test minősítése a S/EUROP minősítő rendszer alapján történt. A vágott testek súlya alapján a bárányokat 2 csoportra osztottam. Külön értékeltem a 13 kg-ot meghaladó, illetve az azt el nem érő egyedeket. Amelyik bárány vágott teste nem érte el a 13 kg-ot, azt szín, valamint faggyúborítottság (1-5 pont) alapján osztályoztam. Azok a bárányok, amelyek vágott teste meghaladta ezt a súlyhatárt, ott az izmoltságot és a faggyúborítottságot (1-5 pont) a nagy súlyú bárányokra alkalmazott S/EUROP minősítő rendszer alapján értékeltem (8. kép). A vágóbárányok statisztikai kiértékelésénél egytényezős varianciaanalízissel a genotípus hatását vizsgáltam.

8. kép: Bárányok mérése

Születési súlymérés

Vágott testek

Törzshosszúság mérése

Pecsenyerészek mérése Fotó: Polgár J. Péter

56

ANYAG ÉS MÓDSZER ___________________________________________________________________________ Munkám során meghatároztam a bárányok napi súlygyarapodását a nevelés alatt és hízlalás alatt. Kiszámítottam a születési súllyal korrigált napi súlygyarapodást is. A súlygyarapodási mutatókat, valamint azok számítási módját 11. táblázatban mutatom be.

11. táblázat: A napi súlygyarapodás értelmezése és kiszámítása Súlygyarapodás (g/nap)

Számítás módja

Súlygyarapodás nevelés alatt Súlygyarapodás hízlalás alatt Súlygyarapodás vágásig Születési súllyal korrigált súlygyarapodás a vágásig

(Választási súly, kg - születési súly, kg) / választási kor, nap x 1000 (Vágási súly, kg - választási súly, kg) / hízlalási idő, nap x 1000 (Vágási súly, kg / vágási életkor, nap) x 1000 (Vágási súly, kg - születési súly, kg) / vágási életkor, nap x 1000

4.6. Az alkalmazott statisztikai eljárások és programok Az adatok előkészítéséhez a Microsoft Excel XP (2002) és a Microsoft Word XP (2002) programokat használtam. A normalitás vizsgálatokhoz KOLGOMOROV-SMIRNOV tesztet és SHAPIROWILK tesztet használtam. Az előzőekben ismertetett értékmérő tulajdonságok között egytényezős varianciaanalízist alkalmaztam (F-próba). Ha az F-próba szignifikáns volt, akkor ott LSD-próbával mutattam ki a tényezők közötti különbségeket. Munkám

során

az

értékmérő

tulajdonságok

között

fenotípusos

korrelációt

alkalmaztam. Az egytényezős varianciaanalízis számításához, a korrelációszámításhoz, valamint a környezeti

tényezők

hatásának

értékeléséhez

az

SPSS

9.0

(1998)

statisztikai

programcsomagot használtam.

57

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________

5. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK Eredményeim bemutatását az eddigieknek megfelelően három részre osztottam, amelyek a következők: -

a legelő jellemző paraméterei és az anyajuhok étkessége,

-

anyajuhok vizsgálati eredményei báránynevelés alatt,

-

bárányok vizsgálati eredményei.

5.1. A legelő jellemző paraméterei és az anyajuhok étkessége 5.1.1. A legelő botanikai összetétele A botanikai összetétel-vizsgálat meghatározása során az öt felvételezés alapján összesen 33 növényfajt azonosítottam be gyakoriság és rendszertan (osztály szint) alapján (12. táblázat). 12. táblázat: A vizsgált juhlegelő botanikai összetétele öt ismétlésben Tulajdonság

Egyszikűek

Kétszikűek

Összes 2.

Egyszeri Kétszeri Háromszori Négyszeri előfordulás előfordulás előfordulás előfordulás Agrostis Alopecurus Bromus Festuca pratensis alba pratensis secanilus Lolium Carex Festuca perenne carypohyllea rupicola Luzula Poa campestris pratensis Agrimonia Fragaria Vicia Centaure eupatoria viridis grandiflora jacea Cerastium Glechoma Lotus arvense hederacum corniculatus Cirsium Medicago Pimpinella vulgare falcata saxifraga Daucus Medicago Plantago carota lupulina lancelota Galium Potentilla Stellaria verum argentea graminea Taraxacum Ranunculus officinale bulbosus Veronica Salvia prostrata pratensis 10

10

2

7

Ötszöri Összes 1. előfordulás Cynosurus cristatus Trisetum 11 flavescens

Achillea collina Trifolium pratense

22

4

33

58

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ A 33 növényfajból 10 faj fordult elő egyszeri gyakorisággal és újabb 10 kétszeri gyakorisággal. Mindkét esetben 3 egyszikű és 7 kétszikű növényt találtam. Háromszori gyakoriságot csupán 2 növény esetében fedeztem fel, egy egyszikű növénynél (Alopecurus pratensis – réti ecsetpázsit), valamint egy kétszikű növénynél (Vicia grandiflora – szennyes bükköny). Négyszeri gyakoriságot 2 egyszikű és 5 kétszikű növény esetében tapasztaltam. Végül olyan tulajdonságot, hogy mind az öt felvételezés során előfordult, csupán 4 növényfajnál volt jellemző, két egyszikű (Cynosurus cristatus – taréjos cincor, Trisetum flavescens - aranyzab) és két kétszikű növény (Achillea collina - cickafark, Trifolium pratense – réti here) esetében. Szemán és mtsai (2008) szikes talajú, természetvédelmi gyepen (juhlegelő) botanikai felmérést végzett, ahol legnagyobb mennyiségben az Alopecurus pratensis (réti ecsetpázsit) és a Poa pratensis (réti perje) fordult elő. Leberl és mtsai (2010) Németországban botanikai összetétel vizsgálatot végzett extenzív juhlegelőn 2009 júniusától szeptemberéig, ahol a leggyakrabban előforduló növényfajok a Festuca rubra (veres csenkesz), Festuca ovina (juh csenkesz), Galium verum (tejoltó galaj), és Plantago lancelota (lándzás utifű) voltak. Összességében a kétszikű növények domináltak a felvételezések folyamán, mivel 11 egyszikű növény mellett 22 kétszikű növényfajt azonosítottam be. A kétszikű növények fölénye véleményem szerint azzal magyarázható, hogy mivel a legeltetett terület ősgyep, így a talaj-klíma-vegetáció tényezőinek egymásra gyakorolt hatása évtizedek óta háborítatlan Közepes vízbefogadó képességű, a mélyebb rétegekben is megfelelő tápanyagtartalmú, enyhe lejtésű terület. A kétszikű növényzet jelentős aránya ezen tényezők együttes hatásának következtében alakulhatott ki. A legelőn gyébként nem tapasztaltunk ott hagyott, le nem rágott növényzetet, a beazonosított fajok mindegyikét elfogyasztották a juhok. 5.1.2. A vizsgált gyepminták laboratóriumban mért eredményei A laboratóriumi körülmények között mért eredményeimet a 2011-es juhlegelőről a (13. táblázatban) foglaltam össze. A 2011-es év gyeptermés mennyiségének az átlaga 1 m2-re vetítve 1,28 kg volt. A legnagyobb mennyiséget májusban mértem, 1,77 kg-ot. Majd június és július hónapban folyamatosan csökkent a gyep mennyisége az idő előrehaladtával. Júniusban 1,42 kg, míg júliusban csupán 0,64 kg volt a gyep termésmennyisége. A 60º-on mért szárazanyag-tartalom átlagos értéke a 3 hónap alapján 25,76 % volt, májustól júliusig növekvő tendenciát mutatott. A 60º-on mért víztartalom átlagaként 74,24 %ot mértem, májustól júliusig csökkenő tendenciát mutatott. 59

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ A vizsgált gyep nyersfehérje-, nyershamu-tartalma májusban és júniusban majdnem azonos, 2 % körüli értéket adott, míg júliusban közel 4 %-os értéket ért el. A nyersrost tartalom átlaga a 3 hónap alapján 8,61 %, de májustól júliusig közel háromszorosára növekedett (13,77 %). Makro- és mikroelemek esetében is szintén növekvő értékeket mértem a hónapok előrehaladtával.

13. táblázat: A vizsgált gyepminták laboratóriumban mért eredményei Tulajdonság Gyeptermés/m2 (kg)

2011-es év Május Június Július Átlag 1,77

1,42

0,64

17,69

21,76

37,82 25,76

Víz-tartalom 60º-on (%)

82,31

78,24

62,18 74,24

Nyersfehérje-tartalom (%) Nyershamu-tartalom (%) Nyerszsír-tartalom (%) Nyersrost-tartalom (%)

2,21 2,05 0,59 5,14

2,16 2,08 0,60 6,91

3,60 3,46 0,93 13,77

NDF (%)

9,79

13,11

24,92 15,94

ADF (%)

6,35

8,54

14,44

9,78

Lignin-tartalom (%)

0,77

1,08

1,77

1,21

Foszfor-tartalom (%)

0,07

0,06

0,10

0,08

Kalcium-tartalom (%)

0,11

0,17

0,26

0,18

Nátrium-tartalom (%) Magnézium-tartalom (%) Kálium-tartalom (%)

0,02 0,04 0,03

0,02 0,05 0,03

0,05 0,08 0,05

0,03 0,06 0,04

Vas-tartalom (mg/kg) Mangán-tartalom (mg/kg) Réz-tartalom (mg/kg) Cink-tartalom (mg/kg)

21,69 10,08 1,31

57,58 18,17 1,35

92,53 57,27 35,77 21,34 2,01 1,56

4,24

5,76

9,53

Szárazanyag-tartalom 60º-on (%)

1,28

2,66 2,53 0,71 8,61

6,51

5.1.3. Az anyajuhok napi takarmányfelvétele és kondíciópontszáma A magyar merinó és a fajtatiszta német húsmerinó anyajuhok súlyait étkesség vizsgálatának szempontjából a júniusi legelőn a (14. táblázatban) foglaltam össze. Mindhárom egymást követő nap mérése során a fajtatiszta német húsmerinó genotípusnál körülbelül 2 kilogrammal nagyobb élősúlyt mértem, mint a magyar merinó anyák esetében. Az anyák a bárányaikat szoptatták, a mérés ellés után átlagosan két héttel történt. 60

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ Első nap a súlyváltozás átlaga nem érte el egyik genotípusban sem a 4 kilogrammot (3,93; 3,70 kg), míg a másik két napon mindkét csoport esetében 4 kilogrammnál nagyobb súlyváltozás volt a jellemző, sőt mindkét fajtánál nőtt a takarmányfelvétel legelőfűből a napok előrehaladtával. Véleményem szerint az anyajuhok napi felvett legelőfű eltérő mennyiségének az oka a juhász szerepe és az időjárás volt. A 2011-es nyári hónapok nagyon szárazak voltak, így a juhok naponta felvett legelőfű mennyiségében 1-2 tizedes különbséget tapasztalhattunk. A harmadik napon a német húsmerinó fajtacsoport 4,65 kg-ot vett fel legelőfűből, ami a legmagasabb érték volt a három nap alatt. 14. táblázat: Anyajuhok súlya és kondíciója júniusi legelőn három egymást követő napon

Tulajdonság

Kihajtási súly az első napon Behajtási súly az első napon Súlyváltozás az első napi legelés alatt Kihajtási súly a második napon Behajtási súly a második napon Súlyváltozás a második napi legelés alatt Kihajtási súly a harmadik napon Behajtási súly a harmadik napon Súlyváltozás a harmadik napi legelés alatt Átlagos súlyváltozás a három napi legelés alatt Ürítéssel korrigált súlyváltozás Kondíciópontszám júniusban (pont)

magyar merinó (n=20) Átlag± szórás, (kg)

német húsmerinó (n=20) Átlag± szórás, (kg)

Átlag± szórás, (kg)

59,35±5,28

61,50±7,54

60,42±6,52

63,28±5,27

65,20±7,58

64,24±6,52

3,93±0,90

3,70±0,97

3,81±0,93

59,52±5,01

61,80±7,94

60,66±6,65

64,04±5,30

65,84±7,91

64,94±6,71

4,53±1,27

4,05±1,02

4,29±1,16

59,72±5,08

61,64±7,78

60,68±6,56

64,12±5,20

66,28±7,70

65,20±6,58

4,41±0,74

4,65±0,70

4,53±0,72

4,29

4,13

4,21

5,29

5,13

5,21

3,18±0,41

3,38±0,58

3,28±0,51

Összes (n=40)

Szign.

NS

A számított átlagos súlyváltozás a 3 napi legelés alatt magyar merinók esetében 4,29 kg volt, ez ürítéssel korrigálva 5,29 kg-nak felelt meg. Német húsmerinók esetében ez közel 20 dekagrammal kevesebb volt, ez esetben 4,13 kg volt az átlagos súlyváltozás a 3 nap alatt. 61

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ Kondíció vizsgálata során a magyar merinó anyajuhok esetében 3,18-as átlagos kondíciópontszámot tapasztaltam, míg a német húsmerinók jobb kondíciót mutattak, esetükben 2 tizeddel magasabb kondíciószámot mértem, 3,38-as kondíciópontszámmal zártak. A különbség a két fajta között statisztikailag nem volt igazolható, tehát egymással azonosnak tekinthetőek. Revell és mtsai (2002) 100 Border Leicester x Romney anyajuh kondícióját vizsgálta meg ellés előtt, ahol átlagosan 3,1-es kondíciópontszámot tapasztalt. A júliusi legelőn mért anyajuhok súlyait az (15. táblázatban) foglaltam össze. Júliusban is érvényesült az a tendencia, hogy a német húsmerinó csoport minden mérés során nagyobb súlyt ért el, mint a magyar merinó anyajuhok. A júliusi legelők esetében azonban már erőteljesen megmutatkozott a csapadékhiány, ezzel együtt a legelők gyengébb gyephozama. 15. táblázat: Anyajuhok súlya és kondíciója júliusi legelőn három egymást követő napon

Tulajdonság

Kihajtási súly az első napon Behajtási súly az első napon Súlyváltozás az első napi legelés alatt Kihajtási súly a második napon Behajtási súly a második napon Súlyváltozás a második napi legelés alatt Kihajtási súly a második napon Behajtási súly a harmadik napon Súlyváltozás a harmadik napi legelés alatt Átlagos súlyváltozás három napi legelés alatt Ürítéssel korrigált súlyváltozás Kondíciópontszám júliusban (pont)

magyar merinó (n=20) Átlag± szórás,(kg)

német húsmerinó (n=20) Átlag± szórás, (kg)

Átlag± szórás, (kg)

60,42±4,45

62,34±6,75

61,38±5,72

63,92±4,44

65,64±6,51

64,78±5,57

3,50±0,84

3,31±0,78

3,40±0,81

59,59±4,40

61,44±6,00

60,52±5,28

63,61±4,52

65,03±6,34

64,32±5,48

4,02±0,92

3,59±0,78

3,80±0,87

59,66±4,20

61,00±5,94

60,33±5,12

63,69±4,25

64,97±6,03

64,33±5,19

4,03±0,49

3,97±0,81

4,00±0,66

3,85

3,62

3,73

4,85

4,62

4,73

3,25±0,34

3,33±0,57

3,29±0,47

Összes (n=40)

Szign.

NS

62

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ A magyar merinó fajta jobban elviselte a szárazságot, s a napi súlyváltozásuk (vagyis a felvett fű súlya) a második és harmadik napon meghaladta a 4 kilogrammot (4,02 ; 4,03 kg). Német húsmerinó fajta esetében ez a mennyiség kisebb volt, mindhárom nap esetében 4 kilogramm alatti takarmányfelvételt mértem (3,31 ; 3,59 ; 3,97 kg). A júliusi hónapban a számított átlagos súlyváltozás a 3 napi legelés alatt magyar merinók esetében 3,85 kg volt, míg német húsmerinók esetében 3,62 kg-ot számoltam. Ennek következtében a júliusi hónapra kondíciópontszám a magyar merinó anyajuhoknál javult, így esetükben 0,07-es kondíciójavulást tapasztalhattam. Német húsmerinók esetében viszont 0,05-ös kondícióromlás volt a jellemző, így 3,33mal zártak. Júliusi hónap vizsgálata során a genotípusok között szignifikáns különbséget szintén nem tapasztaltam. Az anyajuhok életkorának hatását a júniusi legelőfű felvételére a 16. táblázatban foglaltam össze. Az első napi a kihajtási súly vizsgálatánál a 9 éves anyajuhok érték el a legnagyobb súlyt (66,70 kg). Az átlag 60,43 kg volt, ami teljesen optimálisnak tekinthető, hiszen a mérést ellés után egy hónappal végeztem el. Igaz, egy 6 éves anyajuh nagyobb súlyt ért el, mint a többi, de mivel ebben az esetben csak egy egyed szerepelt, ezért itt szórással nem is számolhattam, így nem vettem figyelembe. Legelőről behajtási súly mérése során az első napon szintén a 9 éves anyajuhoknál mértem a legnagyobb súlyt (70,05 kg), bár ezeknél az anyajuhoknál volt a legkisebb súlyváltozás is az első napon (3,35 kg). Legnagyobb súlyváltozást ebben az esetben a legfiatalabb 3 éves anyajuhok adták 4,23 kg-os testsúlynövekedéssel. A második és harmadik nap vizsgálata során szintén a 9 éves anyajuhok domináltak. Ezek az anyák érték el a legnagyobb kihajtási súlyt (66,65 kg ; 66,30 kg), behajtási súlyt (70,20 kg ; 70,00 kg), valamint szintén a legkisebb súlyváltozást (3,55 kg ; 3,70 kg). A második nap esetében kimagasló eredményt mutattak a 4 éves anyajuhok, amelyeknél 5,14 kg-os napközi súlyváltozást mértem a legeltetés során, ami igazán jó eredménynek számított ezen a júniusi ősgyepen. A júniusban mért átlagos kondíciópontszám 3,28 volt a 40 anyajuh esetében. Legmagasabb kondíciópontszámot (3,75) a legnagyobb súllyal rendelkező 9 éves anyajuhoknál tapasztaltam. Legalacsonyabb kondíciópontszámot (2,88) a 11 éves anyajuhoknál mértem, ahol minden mérés során a legalacsonyabb volt a kihajtási és behajtási súly, bár így is a legeltetés során a második és harmadik napon 4 kilogramm feletti súlyváltozást mutattak. 63

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ 16. táblázat: Az életkor hatása anyajuhok súlyára és kondíciójára júniusi legelőn három egymást követő napon Életkor, év Tulajdonság

3 (n=4)

Átlag± szórás, (kg) Kihajtási súly 58,95± az első napon 2,05 Behajtási súly 63,18± az első napon 2,59 Súlyváltozás 4,23± az első napi legelés alatt 0,94 Kihajtási súly 59,90± a második napon 0,89 Behajtási súly 63,75ab± a második napon 2,07 Súlyváltozás 3,85± a második napi legelés alatt 1,72 Kihajtási súly 59,53± a harmadik napon 1,94 Behajtási súly 63,63± a harmadik napon 2,32 Súlyváltozás 4,10± a három napi legelés 0,45 Kondíciópontszám 3,13± júniusban (pont) 0,25

4 (n=8)

5 (n=4)

6 (n=1)

7 (n=2)

8 (n=15)

9 (n=2)

11 (n=4)

Összes (n=40)

Átlag± szórás, (kg) 63,53± 5,88 67,46± 5,58 3,94± 1,19 64,25± 5,99 69,39a± 5,82 5,14± 1,01 64,26± 5,39 69,04± 5,74 4,78± 0,74 3,50± 0,37

Átlag± szórás, (kg) 56,33± 5,28 60,30± 5,78 3,98± 0,87 56,05± 5,32 59,88bc± 4,95 3,83± 0,91 55,93± 5,01 60,73± 5,10 4,77± 0,32 3,00± 0,71

Átlag± szórás, (kg) 67,60± 0 71,20± 0 3,60± 0 66,90± 0 71,50± 0 4,60± 0 68,80± 0 72,30± 0 3,50± 0 3,50± 0,50

Átlag± szórás, (kg) 59,10± 5,23 63,05± 3,46 3,95± 1,77 59,90± 3,39 64,45ab± 4,45 4,55± 1,06 60,25± 4,17 64,65± 4,88 4,40± 0,71 3,25± 0,36

Átlag± szórás, (kg) 61,07± 7,17 64,79± 7,25 3,71± 0,83 61,15± 7,27 65,21ac± 7,14 4,13± 1,13 61,11± 7,33 65,79± 7,21 4,67± 0,77 3,30± 0,56

Átlag± szórás, (kg) 66,70± 0,71 70,05± 0,35 3,35± 0,35 66,65± 2,47 70,20ac± 1,84 3,55± 0,64 66,30± 2,83 70,00± 2,97 3,70± 0,14 3,75± 0,35

Átlag± szórás, (kg) 53,10± 4,63 56,78± 4,80 3,58± 1,18 52,77± 5,02 56,98b± 4,97 4,20± 1,33 53,13± 4,07 57,48± 4,21 4,35± 0,90 2,88± 0,48

Átlag± szórás, (kg) 60,43± 6,51 64,24± 6,52 3,81± 0,93 60,66± 6,65 64,94± 6,71 4,29± 1,16 60,68± 6,56 65,20± 6,58 4,53± 0,72 3,28± 0,51

Szign.

NS NS NS NS P<0,05 NS NS NS NS NS

Megjegyzés: az oszlopon belül az azonos betűt nem tartalmazóak P<0,05 szinten szignifikánsan különböznek.

64

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ____________________________________________________________________________ 17. táblázat: Az életkor hatása anyajuhok súlyára és kondíciójára júliusi legelőn 3 egymást követő napon Életkor, év Tulajdonság

3 (n=4)

4 (n=8)

5 (n=4)

6 (n=1)

7 (n=2)

8 (n=15)

9 (n=2)

11 (n=4)

Összes (n=40)

Kihajtási súly az első napon Behajtási súly az első napon Súlyváltozás az első napon Kihajtási súly a második napon Behajtási súly a második napon Súlyváltozás a második napon Kihajtási súly a harmadik napon Behajtási súly a harmadik napon Súlyváltozás a harmadik napon Kondíciópontszám júliusban (pont)

Átlag± szórás, (kg) 60,72± 2,77 63,95± 3,78 3,23± 1,06 59,33ab± 3,19 63,53ab± 2,65 4,20± 1,18 59,23ab± 3,21 63,42ab± 3,14 4,19± 0,29 3,25± 0,29

Átlag± szórás, (kg) 64,64± 4,98 68,00± 5,09 3,36± 0,75 63,65a± 4,60 67,64a± 4,71 3,99± 0,84 63,44a± 4,16 67,65a± 4,03 4,21± 0,69 3,50± 0,38

Átlag± szórás, (kg) 56,95± 4,94 60,43± 4,95 3,48± 0,17 55,90bc± 4,30 59,15bc± 4,35 3,25± 1,16 55,13b± 4,29 58,85b± 4,26 3,73± 0,81 2,88± 0,48

Átlag± szórás, (kg) 66,60± 0 69,80± 0 3,20± 0 66,70± 0 69,70± 0 3,00± 0 65,50± 0 68,90± 0 3,40± 0 3,50± 0

Átlag± szórás, (kg) 60,85± 2,90 63,45± 2,76 2,60± 0,14 60,80ab± 0,57 64,70ab± 0,85 3,90± 0,28 60,15ab± 1,06 63,85b± 0,50 3,70± 0,57 3,25± 0,35

Átlag± szórás, (kg) 61,96± 6,36 65,57± 5,81 3,61± 1,01 61,48a± 5,34 65,38a± 5,74 3,90± 0,78 61,49a± 5,20 65,45b± 5,31 3,95± 0,73 3,27± 0,56

Átlag± szórás, (kg) 64,85± 2,19 67,85± 2,76 3,00± 0,57 62,45ac± 1,06 65,45ac± 0,92 3,00± 0,14 61,50ab± 1,41 65,50ab± 2,83 4,00± 1,41 3,50± 0,35

Átlag± szórás, (kg) 54,98± 3,74 58,43± 3,87 3,45± 0,52 53,78b± 3,61 57,55b± 3,91 3,78± 1,05 54,25b± 3,91 58,30b± 4,06 4,05± 0,30 3,13± 0,25

Átlag± szórás, (kg) 61,38± 5,72 64,78± 5,57 3,40± 0,81 60,52± 5,28 64,32± 5,48 3,80± 0,87 60,33± 5,12 64,33± 5,19 4,00± 0,66 3,28 0,47

Szign.

NS NS NS P<0,05 P<0,05 NS P<0,05 P<0,05 NS NS

Megjegyzés: az oszlopon belül az azonos betűt nem tartalmazóak P<0,05 szinten szignifikánsan különböznek.

65

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ____________________________________________________________________________ Az anyajuhok életkorának vizsgálatát a júliusi juhlegelőn a (17. táblázatban) foglaltam össze. Kihajtási súly esetében az első napon nem tapasztaltam változást a júniusi hónaphoz képest, mivel most is a 9 éves anyajuhok érték el a legnagyobb súlyt (64,85 kg), míg a 11 éves anyajuhok a legalacsonyabbat, közel 10 kg-os súlykülönbség volt közöttük (54,98 kg). Legelőről behajtáskor azonban már a 4 éves anyajuhoknál mértem a legnagyobb súlyt, 68 kg-mal. A legnagyobb súlyváltozást a legeltetés alatt a 8 éves anyajuhok érték el 3,61 kgmal. A második napon, a mérlegelés során mind kihajtáskor és behajtáskor a 4 éves anyajuhoknál mértem a legnagyobb súlyt (63,65 kg; 67,64 kg). A 9 éves anyajuhok már csak 3 kg-os súlyváltozást mutattak legelős körülmények között. Magyarázata elsősorban az idősebb korral, valamint a száraz időjárásnak köszönhető gyengébb fűterméssel magyarázható. A harmadik nap mérése során szintén a 4 éves anyajuhok érték el a legjobb eredményeket mindhárom esetben. Legelőre kihajtáskor ez esetben átlagosan 63,44 kg-ot mértem, míg behajtáskor 67,64 kg volt az átlagos súly. Legelőfűből is a legnagyobb mennyiségét ez a korosztály vette fel a harmadik napon 4,21 kg-mal. A júliusi gyep beltartalma megváltozott a júniusihoz képest a csapadékhiány következtében. Ennek következtében véleményem szerint a rostban gazdagabb legelőfüvet az idősebb anyajuhok a gyengébb, elkopott fogazatukkal nem tudták oly mértékben felvenni, mint a fiatalabb juhok. Kondíció vizsgálata szempontjából a 4 éves és 9 éves anyajuhok átlagosan 3,50-es kondícióval zártak, ami jó eredménynek mondható. Az 5 éves anyajuhok 2,88-as kondíciópontszáma azonban gyenge eredménynek tekinthető. A felvett gyep szárazanyagtartalmát a juniusi és júliusi juhlegelőn a 18. táblázatban értékeltem.

18. táblázat: A felvett gyep szárazanyagtartalma a vizsgált juhlegelőn

Hónap

Gyeptermés/ Szárazanyag Felvett gyep m2 tartalom mennyisége (kg) (kg) (kg)

Felület nagyság (m2)

Szárazanyag/ felületnagyság (kg/m2)

Napi szárazanyag felvétel (kg)

Június

1,42

0,72

5,21

3,67

0,31

1,13

Július

0,64

0,22

4,73

7,39

0,24

1,79

66

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ Egy merinó anyajuh júniusban 5,21 kg gyepet vett fel átlagosan naponta, ami 3,67 m2 felület lelegelését jelentette. Míg júliusban a 4,73 kg gyepet 7,39 m2 felületről legelhette le. Így tehát a napi szárazanyagfelvétel 1,13 kg-ról 1,79 kg-ra nőtt júniusról júliusra.

5.2.

Az anyajuhok vizsgálati eredményei a báránynevelés alatt

5.2.1. A genotípus hatása az anyajuhok kondíciójára és élősúlyára legelőre kihajtáskor és választáskor

A 314 magyar merinó fajtájú anyajuh kihajtáskori átlagos kondíciópontszámértéke 3,07 volt. A 172 német húsmerinó anyajuh jobb kondíciót mutatott az ellés után, náluk 3,27es átlagos kondíciópontszámot tapasztaltam (19. táblázat). A különbség a két genotípus között feltehetően a német húsmerinó fajta évtizedek óta hústípusú tenyészirányának szelekciójával magyarázható, ami a kondícióbírálat során kifejezettebb húsformákban, szélesebb ágyékban, teltebb combokban, valamint a nagyobb testsúlyban mutatkozott meg.

19. táblázat: A genotípus hatása az anyajuhok kondíciójára kihajtáskor és választáskor

Genotípus

N, (egyed)

Kondíciópontszám kihajtáskor Átlag±szórás, (pont)

magyar merinó

314

3,07±0,53

3,15±0,53

német húsmerinó

172

3,27±0,49

3,33±0,50

Összesen

486

3,15±0,52

3,22±0,53

P<0,05

P<0,05

Szignifikancia

Kondíciópontszám választáskor Átlag±szórás, (pont)

A 45 napos legeltetési időszak után újra bíráltam az anyajuhok kondícióját. A magyar merinó fajtánál 3,15 átlagos kondíciópontszámot állapítottam meg, a német húsmerinó csoport átlagértéke 3,33 volt. A legeltetés során a kondíció nem romlott, sőt mindkét esetben javult. Ez az adott évjárat (2010) különösen jó csapadékviszonyai és a legelő jó minősége miatt volt lehetséges. Amíg a magyar merinó fajta esetében 0,08-as kondíciópontszámjavulást figyelhettem meg a legeltetés során, addig a fajtatiszta német húsmerinó estében ez az érték 0,06 volt. Az anyajuhok legelőre kihajtáskor és a bárányok választáskor mért kondíciópontszámai közötti különbséget szignifikánsnak (P<0,05) találtam. 67

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ Az anyajuhok genotípus szerint értékelt kihajtáskori, valamint választásakori élősúlyát a 20. táblázat foglalja össze. A 314 magyar merinó anyajuh kihajtáskori átlagsúlya 53,76 kg, míg a 172 német húsmerinóké 57,84 kg volt. A több mint 4 kg-os súlykülönbség a német húsmerinók javára jellemzően a testalakulás és izmoltság hatásának tudható be. 20. táblázat: A genotípus hatása az anyajuhok testsúlyára kihajtáskor és választáskor Testsúly kihajtáskor

Testsúly választáskor

Genotípus

N, (egyed)

Átlag±szórás, (kg)

Átlag±szórás, (kg)

magyar merinó

314

53,76±7,59

55,55±6,65

német húsmerinó

172

57,84±6,53

58,49±6,03

486

55,20±7,49 P<0,05

56,59±6,58 P<0,05

Összes Szignifikancia

Az átlagos testsúly a legelőre kihajtáskor a vizsgált anyajuhok esetében 55,20 kg volt, ami a magyar és német húsmerinó esetében optimálisnak mondható. A legkisebb kihajtáskori súlyt (34,50 kg) egy 11 éves magyar merinó anyánál, míg legnagyobbat (77,00 kg) egy 5 éves német húsmerinó anya esetében mértem. A 45 napos legeltetés hatására a magyar merinó anyák átlagsúlya 1,79 kg-mal nőtt, így választáskor az átlagos súly 55,55 kg volt. A német húsmerinó csoport átlagsúlya a legeltetés során csupán 0,65 kg-mal nőtt, így az egyedek 58,49 kg-os átlagsúlyúak voltak a bárányok választásakor. A legkisebb súlyként 34,50 kg-ot magyar merinó anyánál mértem, míg a legnagyobb 77,50 kg volt egy 5 éves német húsmerinó esetében. A legeltetést követően az anyajuhok átlagos testsúlya a bárányok választáskor 1,4 kgmal nagyobb volt, mint a kihajtáskor. Ez az érték is bizonyítja, hogy a legelő a 2010-es évben nagyon jónak bizonyult, s így az anyák a legelőn, a szoptatás időszakában is kondícióromlás nélkül, kisebb mértékű súlynövekedéssel zártak. Eredményeink hasonlóan alakultak Kukovics és mtsai (1981) vizsgálataihoz, ahol az ellés után a legeltetés hatására mindkét genotípusban növekedett a testsúly.

68

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ 5.2.2. Az ellési típus hatása anyajuhok kondíciójára és élősúlyára legelőre kihajtáskor és választáskor

Az ellési típus szerinti kondíciópontozás eredményét a 21. táblázat foglalja össze. A vizsgálatból kiderült, hogy nem volt különbség az egyet ellő, valamint az iker bárányt ellő anyajuhok

kondíciója

között,

mivel

azoknál

közel

azonos

(3,14

illetve

3,15)

kondíciópontszámot állapítottam meg kihajtáskor és a bárányok választásakor is.

21. táblázat: Egyet illetve ikerbárányt ellő anyajuhok kondíciója kihajtáskor és választáskor Kondíciópontszám kihajtáskor

Kondíciópontszám választáskor

Anyajuhok ellési típusa

N, (egyed)

Átlag±szórás, (pont)

Átlag±szórás, (pont)

Egyes

354

3,14±0,54

3,21±0,53

Iker

132

3,15±0,47

3,25±0,51

Összes

486

3,15±0,52

3,22±0,53

NS

NS

Szignifikancia

A 45 napos legeltetés során nőtt az anyajuhok kondíciópontszáma. Az egyet ellők 0,07es kondíciójavulást mutattak átlagosan és így 3,21-es kondíciópontszámot értek el a bárányok választásakor. Az iker bárányt ellő anyajuhok kondíciója 0,10 pontértékkel javult, a vizsgálat záráskor a kondíciópontszámuk átlagosan 3,25 volt. 22. táblázat: Egyet illetve ikerbárányt ellő anyajuhok testsúlya kihajtáskor és választáskor Testsúly kihajtáskor

Testsúly választáskor

Anyajuhok ellési típusa

N, (egyed)

Átlag±szórás, (kg)

Átlag±szórás, (kg)

Egyes

354

52,58

53,60

Iker

132

53,16

55,05

Összes

486

52,87

54,33

NS

NS

Szignifikancia

69

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________

Az ellési típus szerinti súlyváltozás eredményét a 22. táblázat foglalja össze. Az eredményeimből egyértelműen beigazolódott, hogy mint a kondició vizsgálatnál, úgy itt sem találtam statisztikailag igazolható különbséget az anyák ellési típusa szerint. A legelőre kihajtáskor az anyajuhok testsúlyában kicsit több mint fél kilogrammos különbséget tapasztaltam az ikerbárányt ellő anyajuhok javára (53,16 kg ; 52,58 kg). Az átlag 52,87 kg volt. A bárányok választásakor az egy bárányt ellő anyajuhok esetében 1 kg-os javulást (53,60 kg), míg az ikerbárányt ellő anyajuhoknál majdnem 2 kg-os súlyváltozást mértem (55,05 kg). Ellési típus alapján mint a kondíció, mint a testsúly vizsgálatában az ikerbárányt ellő anyajuhok jobb eredményeket értek el, mint az egyet ellőek. Ez azzal magyarázható, hogy a vizsgálatban szereplő anyajuhok nagy része középkorú volt, amelyek magas élősúllyal és jó kondícióval rendelkeztek, míg az idősebb anyajuhokra nem volt jellemző az ikerellés.

5.2.3. Az életkor hatása anyajuhok kondíciójára és élősúlyára legelőre kihajtáskor és választáskor

Az életkor anyajuhok kondíciójára gyakorolt hatását a 23. táblázatban foglaltam össze. A 2 és 8 év közötti anyajuhok esetében a kihajtáskori kondíciónál 3 pont feletti értéket tapasztaltam. A legjobb kondíciót a 6 éves anyajuhok érték el, átlagban 3,35-ös kondíciópontszámmal, ami ellés után közvetlenül jónak mondható. Ezek az anyák a 45 napos legeltetés után 3,44-es pontszámot mutattak, a kondíciójuk 0,09 ponttal javult. 2-től 9 éves korig az anyajuhok kondíciója az ellés után a legelőre kihajtástól a bárányok leválasztásáig minden esetben javuló tendenciát mutatott. A legnagyobb javulást a 2 éves anyajuhok érték el, mivel 3,05-ös kihajtáskori kondíciójuk 3,18-ra emelkedett. A 10-11 éves anyajuhok kondíciója nem változott, sőt a 10 éves anyajuhok 0,03 pontos kondícióromlást mutattak legeltetés során, vagyis a 10 évnél idősebb anyajuhok még kiváló legelőn sem tudták megőrizni kondíciójukat szoptatás alatt.

70

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ 23. táblázat: Az életkor hatása az anyajuhok kondíciójára kihajtáskor és választáskor

Életkor, (év)

N, (egyed)

Kondíciópontszám kihajtáskor Átlag±szórás, (pont)

2

20

3,05ab±0,39

3,18ab±0,41

3 4

30 73

3,20abc±0,47 3,05ab±0,43

3,27abc±0,49 3,16ab±0,39

5 6 7 8 9

26 113 97 71 28

3,19abc±0,45 3,35c±0,51 3,23bc±0,48 3,07a±0,54 2,98a±0,59

3,23ab±0,49 3,44c±0,52 3,30a±0,46 3,13b±0,57 3,04b±0,56

10

17

2,53d±0,45

11 486 Szignifikancia

2,59d±0,44 3,15±0,52

2,50d±0,47 2,59d±0,44 3,22±0,53

P<0,05

P<0,05

11 Összes

Kondíciópontszám választáskor Átlag±szórás, (pont)

Megjegyzés: az oszlopon belül az azonos betűt nem tartalmazóak P<0,05 szinten szignifikánsan különböznek.

A legelőre kihajtáskor, valamint a bárányok választásakor mért élősúly adatokat az életkor alapján a 24. táblázatban foglaltam össze. 24. táblázat: Az életkor hatása az anyajuhok testsúlyára kihajtáskor és választáskor

Életkor, N, (év) (egyed) 2 20 3 30 4 73 5 26 6 113 7 97 8 71 9 28 10 17 11 11 Összes 486 Szignifikancia

Kihajtáskori testsúly Átlag±szórás, (kg) 51,20ab±5,28 55,50cd±7,67 52,18ab±7,51 58,08c±5,85 57,37c±7,04 57,44c±6,85 54,83d±7,19 53,91ad±7,69 48,50b±7,81 49,09ab±5,92 55,20±7,49 P<0,05

Testsúly a bárányok választáskor Átlag±szórás, (kg) 54,00a±5,61 57,10abc±6,05 54,65a±5,69 58,38bcd ±5,44 58,14bce±6,73 58,62b±5,97 56,49ace±6,67 55,29ad±6,49 49,82f±6,79 49,05f±4,13 56,59±6,58 P<0,05

Megjegyzés: az oszlopon belül az azonos betűt nem tartalmazóak P<0,05 szinten szignifikánsan különböznek.

71

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ A legnagyobb kihajtáskori súlyt az 5 éves anyajuhok érték el (58,08 kg), ezeket a 7 éves anyajuhok (57,44 kg) követték. Míg az 5 éves anyajuhok a 45 napos legeltetés során csupán 0,30 kg-ot gyarapodtak átlagosan, addig a 7 éves anyák 1,18 kg-os növekedést mutattak, így 58,62 kg-ot értek el. Ahogy a kondíció vizsgálata során itt is a 2 illetve 4 éves anyajuhok érték el a legnagyobb javulást. A 2 éves anyák 51,20 kg-ról a legeltetés során a bárányok választásáig 54,00 kg-ra gyarapodtak, ami 2,80 kg-os többletsúlynak felelt meg. A 4 éves anyák 52,18 kgos kihajtáskori súlya 54,65 kg-ra nőtt, így a bárányok választásakor a súlyuk 2,47 kg-mal volt nagyobb. A 2 és 9 éves kor közötti anyajuhok 50 kg feletti súlyt értek el, azonban a 10 és 11 éves anyák esetében 50 kg-nál kisebb átlagos értékeket tapasztaltam. A 2 és 10 éves kor közötti anyajuhok testsúlya minden esetben nőtt a legeltetési időszak alatt, azonban a 11 éves anyajuhok esetében a testsúly nem változott. Az anyajuhok (báránynevelés alatti) legelőre kihajtáskori élősúly és kondíció adatait a 3. ábrán, míg a bárányok leválasztásakor az élősúly és a kondíció adatait a 4. ábrán mutatom be.

KP

3. ábra : Eltérő korú anyajuhok súly és kondíció adatai báránynevelés alatt (2 héttel ellés után, kihajtáskor, jó legelőn) KP

Kg

K 60,00

4

58,00

3,5

56,00

3

54,00 2,5

52,00 2

50,00 1,5

48,00 1

46,00

0,5

44,00 42,00

0 2 éves

3

4

5

6

7

8

9

10

11 éves

72

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________

4. ábra : Eltérő korú anyajuhok súlya és kondíciója választáskor (45 nap legeltetés után)

Kg

KP

60,00

4

58,00

3,5

56,00

3

54,00

2,5

52,00

2

50,00

1,5

48,00

1

46,00

0,5

44,00

0 2 éves

3

4

5

6

7

8

9

10

11 éves

5.2.4. Anyajuhok testsúly és kondíció eredményei közötti korrelációk Az anyajuhok élősúlya, illetve kondíciópontszáma közötti korrelációvizsgálat eredményeit a 25. táblázatban foglaltam össze. Az anyajuhok kihajtáskori súlya szoros kapcsolatot mutatott a kihajtáskori kondícióval (r = 0,79 ; P<0,01), valamint az anyajuhok testsúlyával a bárányok választásakor (r = 0,86 ; P<0,01 ). A kihajtáskori kondíció szoros kapcsolatot mutatott az anyajuhok testsúlyával a bárányok választáskor (r = 0,70 ; P<0,01) és a kondícióval a választáskor (r = 0,78 ; P<0,01). Szintén szoros kapcsolatot találtam választáskor az anyák súlya és kondíciópontszáma között (r = 0,81 ; P<0,01). Ez az eredmény jelzi, hogy a két tulajdonság bizonyított összefüggések alapján (Roche és mtsai, 2007) hasznos információt adhat az anyajuhok várható szaporasági és báránynevelési teljesítményéről. A kondícióváltozás és a súlyváltozás egymással közepesen erős kapcsolatot mutatott (r = 0,67 ; P<0,01). A kondíció és a súlyváltozás kihajtáskori súllyal és kondícióval mutatott negatív, gyenge-közepes összefüggése bizonyított mértékű.

73

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ 25. táblázat: Anyajuhok testsúly és kondíció adatai közötti korrelációi Vizsgált tulajdonságok Kihajtáskori súly, (kg) Kondíció kihajtáskor, (pont)

Kondíció kihajtáskor, (pont)

Testsúly a bárányok választáskor, súly (kg)

Kondíciópontszám a bárányok választáskor, (pont)

Kondícióváltozás, (pont)

Súly változás, (kg)

0,79**

0,86**

0,66**

-0,18**

-0,48**

0,70**

0,78**

-0,32**

-0,34**

0,81**

0,18**

0,39

0,35**

0,11*

Testsúly a bárányok választáskor, (kg) Kondíciópontszám a bárányok választáskor, (pont) Kondícióváltozás, (pont)

0,67**

*=P<0,05, **= P<0,01

5.3.

A bárányok vizsgálati eredményei

5.3.1. A bárányok élősúlyának és elhullásának eredményei születéstől választásig 5.3.1.1. A bárányok vizsgált tulajdonságainak alapstatisztikája A mért adatok alapstatisztikáját a 26. táblázatban foglaltam össze. A vizsgálatban résztvevő 486 anyajuhnak 627 báránya született, ez 129 %-os ellési aránynak felelt meg, ami jónak mondható a hazai üzemi körülmények között. Mucsi és Benk (2002) szerint a magyar merinó szaporasága 130 % körüli, míg az MJSZ (2005) szerint a szaporulati arány a magyar merinó fajtában 133,4 %. A bárányok születési súlya átlagosan 4,58 kg volt. A legkisebb születési súlyként 2,15 kg-ot, míg a legnagyobb születési súlyként pedig 7,42 kg-ot mértem. A születéskor és születés után 3 napon belül összes elhullás 8,8 % (55 bárány) volt, aminek okai nem ismertek. A születést követő istállózás időtartama alatt további 54 egyed hullott el (a született egyedek 8,6 %-a). A legelőre kihajtáskor a bárányok átlagosan 9,95 kg súlyúak voltak. A legeltetés során 22 bárány (3,5 %) hullott el. 74

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________

26. táblázat: A bárányok vizsgált tulajdonságainak alapstatisztikája Tulajdonság

Egyedszám

Átlag

Szórás

CV %

Minimum

Maximum

Születési súly, (kg)

627

4,58

0,97

21,09

2,15

7,42

Kihajtási súly, (kg)

518

9,95

1,99

19,95

4,51

14,71

Választási súly,(kg)

496

16,51

3,41

20,62

8,13

25,52

Kihajtási kor, (nap)

518

25

4,87

19,51

9

35

Választási kor, (nap)

496

70

4,61

6,62

53

79

Nevelés alatti átlagos élőtömeg termelés (g/nap)

496

236

48

20,22

110

380

A 45 napos legeltetési időszak után 16,51 kg-os választási súlyt mértem, ekkor a bárányok életkora 70 nap körüli volt. A nevelés alatti átlagos élőtömegtermelés (236 g/nap) a kívánatosnál kisebb volt, azonban a bárányokat abraktakarmány nélkül tartottuk. Kukovics és mtsai (1984) merinó x corridale F1 bárányok nevelés alatti súlygyarapodásaként táp és ad libitum legelőfű etetése esetén 255 g/nap-ot mértek.

5.3.1.2. A genotípus hatása a bárányok születési, kihajtási és választási súlyára A német húsmerinó bárányok születési súlya 4,14 kg, legelőre kihajtáskori súlyuk 9,13 kg, valamint a 45 napos legeltetési időszak után a választási súlyuk 15,82 kg volt (27. táblázat). A születéstől a legelőre kihajtásig közülük 30 bárány (23,81 %), míg a legeltetés alatt további 8 bárány (6,34 %) hullott el. A fajtatiszta német húsmerinó bárányok érték el a legkisebb születési, legelőre kihajtási és választási súlyt. A magyar merinó esetében a születési súly 4,62 kg, legelőre kihajtáskor 9,79 kg, választási súlyuk 16,54 kg volt. Itt 23 bárány (18,70 %) pusztult el születéstől a legelőre kihajtásig, a legeltetés alatt további 5 egyed (4,06 %). A német húsmerinó x charollais F1 bárányok átlagos születési súlya 4,43 kg, legelőre kihajtáskorkor 9,72 kg, választáskor pedig 15,99 kg volt. Itt 14 bárány (11,86 %) pusztult el a legelőre kihajtásig, legeltetés alatt csupán 2 egyed (1,75 %).

75

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ A magyar merinó x charollais F1 egyedek születtek a legnagyobb súllyal (4,83 kg), kihajtási súlyuk 10,50 kg, választáskor 17,05 kg volt. Mindhárom vizsgált tulajdonság esetén ez a genotípus érte el a legnagyobb értéket. 42 bárány (16,15 %) hullott el a legeltetés megkezdéséig, valamint 7 egyed (2,69 %) a legeltetés alatt. A négy genotípus sorrendje: magyar merinó x charollais F1, magyar merinó, német húsmerinó x charollais F1, német húsmerinó. Mind a három vizsgált tulajdonság esetében szignifikáns (P<0,05) különbséget találtam a genotípusok között.

27. táblázat: A genotípus hatása a bárányok születési, kihajtási és választási súlyára Születési súly Genotípus

Kihajtási súly

Választási súly

N, (egyed)

Átlag± szórás, (kg)

N, (egyed)

Átlag± szórás, (kg)

N, (egyed)

Átlag± szórás, (kg)

126

4,14a±0,91

96

9,13a±1,96

88

15,82a±3,12

118

4,43b±0,91

104

9,72b±1,92

102

15,99a±3,56

260

4,83c±0,95

218

10,50c±1,91

211

17,05c±3,54

magyar merinó

123

4,62b±0,92

100

9,79b±1,90

95

16,54ac±3,00

Összes

627

4,58±0,97

518

9,95±1,99

496

16,51±3,41

német húsmerinó német húsmerinó x charollais F1 magyar merinó x charollais F1

Szignifikancia

P<0,05

P<0,05

P<0,05

Megjegyzés: az oszlopon belül azonos betűt nem tartalmazóak P<0,05 szinten szignifikánsan különböznek.

Véleményem szerint a magyar merinó és magyar merinó x charollais F1 keresztezett bárányok jobb eredménye az anyák jobb tejtermelőképességének köszönhető, azaz az anyák tejtermelésében lévő különbségek a bárányok növekedésében is megmutatkoztak. Eredményeim hasonlóan alkultak ahhoz, mint amit Kukovics és mtsai (1981) merinó, illetve merinó x corridale F1 bárányok esetében tapasztaltak.

5.3.1.3. Az ivar hatása a bárányok születési, legelőre kihajtási és választási súlyára A 627 vizsgált bárány ivari megoszlása 320 kos és 307 jerkebárány volt. Az ivar növekedési intenzitásra gyakorolt hatásának adatait a 28. táblázat foglalja össze. 76

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ A jerkebárányok átlagos születési súlya (4,49 kg), kisebb volt a kosbárányok esetén (4,66 kg) tapasztaltaknál. Ez az eltérés az ivari dimorfizmussal magyarázható. Ezen értékek hasonlóak Yilmaz és mtsai (2007) eredményeihez, akik születési súly mérése során 0,5 kg többletsúlyt mértek kosbárányok javára. Születési súly esetében a két ivar között szignifikáns (P<0,05) különbséget találtam. A mért születési súlyok nagyobbak voltak, mint (Kukovics és mtsai, 1984) eredményeik, akik 83 merinó, illetve merinó x corridale F1 kosbárány esetében 3,15-3,27 kg közötti születési súlyt vettek fel. 28. táblázat: Az ivar hatása a bárányok születési, legelőre kihajtási és választási súlyára Születési súly Ivar

Kihajtási súly

Választási súly

N, (egyed)

Átlag± szórás, (kg)

N, (egyed)

Átlag± szórás, (kg)

N, (egyed)

Átlag± szórás, (kg)

Jerke

307

4,49±0,93

251

9,94±2,00

245

16,28±3,49

Kos

320

4,66±0,99

267

9,97±1,98

251

16,74±3,31

Összes

627

4,58±0,97

518

9,95±1,99

496

16,51±3,41

Szign.

P<0,05

NS

NS

Legelőre kihajtás előtt a jerkebárányok 9,94 kg átlagos testsúlyt értek el, a kosok esetében 9,97 kg-ot mértem. A legelőre kihajtáskor nem volt szignifikáns különbség az eltérő ivarú bárányok átlagos súlya között. A születéstől a legelőre való kihajtásig 56 jerkebárány (18,24 %), valamint 53 kosbárány (16,56 %) hullott el. Az összes elhullás aránya ekkor 20,89 % volt. A legeltetés során a választásig további 6 jerkebárány (1,95 %), valamint 16 kosbárány (5,00 %) pusztult el. Összességében a 245 megmaradt jerkebárány választási súlya 16,28 kg volt, míg a 251 kosbárány esetében átlagosan 16,74 kg-ot mértem. Ezek az értékek hasonlóak Pliando és mtsai (2002), Macit és mtsai (2002), valamint Mandal és mtsai (2003) eredményeihez, akik szerint a kosbárányok

gyorsabban

növekednek

és

jobb

a

takarmányértékesítésük,

mint

a

jerkebárányoknak. Legelőre kihajtási, valamint választási súly esetében a két ivar között szignifikáns különbséget szintén nem találtam.

77

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ 5.3.1.4. A bárányok születési típusának hatása a születési, kihajtási és választási súlyra A vizsgálatban szereplő bárányok születési típus szerinti értékelését a 29. táblázat foglalja össze. Az egyes bárányok átlagos születési testsúlya 4,96 kg volt, míg az ikerbárányok esetében 4,10 kg-ot mértem. Az ikerbárányok esetében a legnagyobb születési súly 6,35 kg, egyes bárány estében 7,42 kg volt. Az iker bárányok születési súlyának átlageredménye nagyobb volt annál, mint amit Dalton és mtsai (1980) több genotípus új-zélandi adatai alapján közöltek. Eredményeimmel ellentétben Kukovics és mtsai (1981) vizsgálataik során nem tapasztaltak jelentős különbséget merinó (4,86 kg), illetve merinó x corridale F1 (4,82 kg) egyes bárányok születési súlyában.

29. táblázat: A bárányok születési típusának hatása a születési, kihajtási és választási súlyra Születési súly Születési típus

Kihajtási súly

Választási súly

N, (egyed)

Átlag± szórás, (kg)

Egyes

347

4,96±0,91

299

10,32±1,89

285

17,22±3,22

Iker

280

4,10±0,80

219

9,44±2,00

211

15,56±3,43

Összes

627

4,58±0,97

518

9,95±1,99

496

16,51±3,41

Szign.

P<0,05

N, Átlag± N, Átlag± (egyed) szórás, (kg) (egyed) szórás, (kg)

P<0,05

P<0,05

A születéstől a legelőre kihajtásig 48 egyes bárány és 61 ikerellésből származó bárány hullott el. 13 esetben az ikerpár mindkét tagja elpusztult, emellett 35 ikerpár esetében egy-egy bárány elhullását jegyeztem fel. A 45 napos legeltetés során további 14 egyes bárány (4,09 %), valamint 8 ikres bárány hullott el (2,86 %). Itt már nem tapasztaltam olyan jelenséget, hogy az ikerbárányok mindkét tagja elpusztult volna. A legelőre kihajtáskor az egyes bárányok átlagos súlya 10,32 kg volt, az iker bárányoké pedig 9,44 kg volt. A 285 egyes bárány átlagos választási súlya 17,22 kg volt, a 211 ikres báránynál 15,56 kg-ot mértem. Eredményeim hasonlóak ahhoz mint, amit Mandal és mtsai (2003) munkájuk során tapasztaltak. 78

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ Születési típus szempontjából a vizsgált bárányok esetében születési súly, kihajtási súly és választási súly esetében is szignifikáns (P<0,05) különbséget találtam. 5.3.1.5. Bárány elhullások egyedszáma és %-os aránya választásig genotípus, ivar és születési típus alapján Az elhullott bárányok számát, valamint az elhullás %-os arányát a 30. táblázatban mutatom be genotípus, ivar és születési típus szerint. A vizsgált genotípusok közül a fajtatiszta német húsmerinó bárányok hullottak el a legnagyobb mennyiségben ellés után közvetlenül, legelőre kihajtásig, valamint választásig is (15,0 %, 11,4 %, 9,1 %). Így összességében a vizsgálatba vont fajtatiszta német húsmerinó bárányok 30,1 %-a elpusztult. Véleményem szerint ennek több oka lehet. A 2009-es évben a takarmány mennyisége és minősége nem volt megfelelő, ezért az anyák kondíciója az elléskor nem volt kielégítő. Mindezek mellett a fajtatiszta német húsmerinó anyajuhok a magyar merinó anyákkal azonos takarmányellátásban részesültek, holott több gondoskodást és jobb takarmányt igényeltek volna. Németországban e fajtát kis állományokban (60-80 egyed) tartják, míg a Kft. együtt tartotta a közel 400-as törzsállományt. A magyar merinó bárányok elhullási adatai is magasak (22,8 %) voltak. Ez azzal magyarázható, hogy az üzemben ezt a genotípust igen magas életkorban selejtezik. Az anyák értékesítésére ebben az életkorban nincs esély, árbevételre a termelő ebből nem számíthat.

30. táblázat: Bárány elhullások egyedszáma és %-os aránya választásig genotípus, ivar és születési típus alapján Genotípus

Elhullások mennyisége

Ivar

Születési típus

A

B

C

D

Jerke

Kos

Egyes

Iker

Elléskori elhullás (egyed, %) Elhullás legelőre kihajtásig (egyed, %)

19 15,0 11 11,4

10 8,5 4 3,8

31 11,9 13 6,0

17 13,8 6 6,0

36 11,7 20 8,0

35 10,9 18 6,7

33 9,5 15 5,0

42 15,0 19 8,7

Elhullás választásig (egyed, %)

8 9,1

2 2,0

7 3,3

5 5,2

6 2,4

16 6,4

14 4,9

8 3,8

Összes (egyed, %)

38 30,1

16 13,6

49 18,8

28 22,8

62 20,1

69 21,6

62 17,9

69 24,6

Megjegyzés: „A” német húsmerinó; „B” német húsmerinó x charollais F1; „C” magyar merinó x charollais F1; „D” magyar merinó.

79

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ A keresztezett bárányoknál az elhullási % alacsonyabb volt, mint a fajtatiszta genotípusoké. A német húsmerinó x charollais F1 bárányok 13,6 %-a hullott el a választásig, ez majdnem 17 %-kal jobb eredmény annál, mint amit a fajtatiszta német húsmerinó esetén tapasztaltunk. A magyar merinó x charollais F1 keresztezés (18,8 %) is 4,0 %-kal kedvezőbb elhullási eredményt ért el a fajtatiszta egyedekhez (22,8 %)zzzzzzt képest. Nem találtam számottevő különbséget a kos és jerkebárányok elhullási mutatói között születéskor, valamint a legelőre történő kihajtásig. Legeltetés alatt azonban 10 kosbáránnyal több pusztult el, mint jerkebárány. Ennek pontos okát nem lehet tudni. Más szakirodalmi források szerint is üzemi szinten a kosbárányok nagyobb elhullási arányt mutatnak, mint a jerkebárányok (Wiener és mtsai, 1983; Huffman és mtsai, 1985; Gama és mtsai, 1991). Születési típust vizsgálva az elléskori elhullások %-os aránya egyes bárányok esetében 9,5 %, ikres bárányok esetében 15,0 % volt. Legelőre kihajtásig az iker bárányok további 8,7 %-a elpusztult. Legeltetés alatt az egyes illetve ikres bárányok már csak kevesebb, mint 5,0 %-a hullott el, ami viszonylag jó eredménynek mondható. Igazolódni látszik a gyakorlatban elterjedt vélemény, hogy a merinó anyák tejtermelése nem elegendő ikerbárányok neveléséhez.

5.3.2. A bárányok testméretei születéstől választásig 5.3.2.1. A testéretfelvételezésben szereplő bárányok alapadatai A vizsgálatban szereplő 80 bárány átlagos születési súlya 4,33 kg volt (31. táblázat).

31. táblázat: Különböző genotípusú bárányok testméretadatai és súlyadatai születéskor és választáskor

német húsmerinó

német húsmerinó x charollais F1

magyar merinó x charollais F1

magyar merinó

80

20

20

20

20

66

15

16

19

16

14

5

4

1

4

Átlagos születési súly

4,33

3,83

4,37

4,38

4,76

Átlagos választási súly

16,22

16,12

15,28

16,47

16,93

Tulajdonság

Testméretfelvételezés születéskor Testméretfelvételezés választáskor Elhullás választásig

Egyedszám, élősúly (egyed, kg)

80

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ A német húsmerinó fajtacsoport esetében átlag alatti születési súlyt (3,83 kg) mértem, míg a legmagasabb születési súly a magyar merinó bárányoké volt (4,76 kg). Választásig 14 bárány pusztult el, így összességében 66 bárány választáskori testméreteit tudtam rögzíteni. A német húsmerinó bárányok közül 5 bárány pusztult el a vizsgálat alatt, míg a magyar merinó x charollais F1 bárányok közül csupán csak 1 bárány. A bárányok átlagos választási súlya 16,22 kg volt. A német húsmerinó, illetve a német húsmerinó x charollais F1 bárányok nem érték el az átlagot (16,12 kg ; 15,28 kg), míg a magyar merinó, valamint a magyar merinó x charollais F1 bárányok átlag felett teljesítettek.

5.3.2.2. A genotípus hatása a bárányok marmagasságának alakulására születéstől választásig

A kérődző állatok egyik legfontosabb testmérete a marmagasság (32. táblázat). A fajtatiszta német húsmerinó átlagos születéskori marmagassága 33,78 cm volt, ami a legkisebb értéket mutatta az összehasonlításban. Választáskor ebben a genotípusban 48,10 cm-t mértem, ami reprezentálta, hogy ez a fajta ebben a tulajdonságban képes volt kompenzálni a születéskori alacsonyabb méretet. Eredményeim alacsonyabbak voltak Brem (1998) értékeinél, aki fajtatiszta német húsmerinók születéskori marmagasságánál 35-41 közötti cm-t mért. A német húsmerinó x charollais F1 keresztezett fajta 35,50 cm-es marmagassági átlagértéke volt a legnagyobb, ez a heterózis kedvező hatásának megjelenését jelentette. Az 1,99 cm-es szórási érték meglepően alacsonynak mondható, ami a genotípus egységességét mutatta. E genotípus esetében 47,47 cm-es átlagos marmagasságot mértem választáskor, ami legkisebb növekedési erélyt mutatta a többi fajtához képest. A magyar merinó x charollais F1 keresztezett egyedeinél jóval alacsonyabb születéskori marmagasságot tapasztaltam, mint a másik keresztezett konstrukciónál, a születéskori marmagassága 33,95 cm volt. Választáskor a marmagasság 49,81 cm volt, ami üzemi körülmények között megfelel a vonatkozó szakirodalom elvárásainak. A magyar merinó átlagos születéskori marmagasságaként 35,58 cm-t mértem, amivel az összes többi fajtát megelőzte. A magyar merinó fajta esetében a választáskori marmagasság 52,29 cm volt, ami kiemelkedően magas érték, még a viszonylag nagy születéskori marmagassághoz képest is és a fajta kiváló képességeit erősítette meg a növekedési erély szempontjából. 81

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ 32. táblázat: A genotípus hatása a bárányok marmagasságának alakulására születéstől választásig Marmagasság születéskor (cm) n=80 Átlag± szórás 33,78a± 2,52

Marmagasság választáskor (cm) n=66 Átlag± szórás 48,10ab± 3,60

Marmagasság változása (cm) n=66 Átlag± szórás 14,20ab± 3,84

Marmagasság változása %-ban n=66 Átlag± szórás 42,41ab± 13,01

német húsmerinó x charollais F1

35,50bc± 1,99

47,47a± 3,20

12,03a± 2,85

34,17a± 8,65

magyar merinó x charollais F1

33,95ab± 2,89

49,81b± 2,92

15,69b± 3,30

46,84b± 12,94

35,58c± 2,46 34,70± 2,58

52,29c± 2,66 49,49± 3,56

16,53b± 3,31 14,68± 3,68

46,84b± 11,92 42,76± 12,64

P<0,05*

P<0,01**

P<0,01**

P<0,01**

Genotípus

német húsmerinó

magyar merinó Összes Szignifikancia

Megjegyzés: az oszlopon belül az azonos betűt nem tartalmazóak P<0,01**, P <0,05* szinten szignifikánsan különböznek.

Csak a magyar merinó fajtacsoport rendelkezett átlag feletti marmagasság értékkel. Eredményeim jobbnak bizonyultak, mint Kukovics és mtsai (1981) eredményei, akik magyar merinó bárányok esetében választáskor 50,18±1,75 cm-es marmagasságot mértek. A magyar merinó x charollais F1 keresztezés 15,69 cm-es (46,84 %) marmagasság növekedést eredményezett, ami elég jónak mondható. A magyar merinó 16,53 cm-es növekedésével (46,84 %) a keresztezett magyar merinóéhoz hasonló értéket mutatott, így e két csoport ért csak el átlag feletti méretet. Összességében elmondható hogy az átlagos növekedési magasság 14,68 cm volt, ami 42,76 %-os változásnak felelt meg. A vizsgált genotípusok esetében a marmagasság mért adatai között szignifikáns különbséget tapasztaltam.

5.3.2.3. A genotípus hatása a bárányok farmagasságának alakulására születéstől választásig

A fajtatiszta német húsmerinó a marmagassághoz hasonlóan a farmagasság esetében is a legkisebb értéket érte el (33,98 cm) (33. táblázat). A választáskori farmagasság 49,37 cm

82

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ volt, ami ismét csak kiváló növekedési erélyre hívta fel a figyelmet, 3,71 cm-es, vagyis meglehetősen magas szórási érték mellett. A német húsmerinó x charollais F1 esetében mértem a legmagasabb születéskori farmagassági méretet, 35,28 cm-t, amihez a legalacsonyabb 2,19 cm-es szórás párosult. A magyar merinó x charollais F1 bárányoknál 34,05 cm-es farmagasságot regisztráltam, ami átlagos értéknek tekinthető, viszont elmaradt a fajtatiszta magyar merinó értéke mögött. A magyar merinó farmagassága átlagban 34,93 cm volt, ami a német húsmerinó x charollais F1 keresztezett csoport után a második legnagyobb volt és átlag feletti értéket ért el. A magyar merinó rendelkezett a legmagasabb választáskori farmagassággal, ez 53,26 cm volt átlagosan, ami így egységes, kedvező növekedési tulajdonságokat mutatott.

33. táblázat: A genotípus hatása a bárányok farmagasságának alakulására születéstől választásig

Genotípus

Farmagasság születéskor (cm) n=80 Átlag± szórás

Farmagasság választáskor (cm) n=66 Átlag± szórás

Farmagasság változása (cm) n=66 Átlag± szórás

Farmagasság változása %-ban n=66 Átlag± szórás

német húsmerinó

33,98± 2,57

49,37a± 3,71

15,40ab± 3,54

45,84ab± 12,17

35,28± 2,19

49,03a± 3,10

13,88a± 2,83

39,81a± 9,22

34,05± 2,86

51,61b± 2,97

17,50bc± 3,24

52,14b± 12,76

34,93± 2,22 34,56± 2,49

53,26b± 2,56 50,90± 3,48

18,15c± 2,55 16,31± 3,44

52,07b± 9,34 47,70± 11,92

NS

P<0,01**

P<0,01**

P<0,01**

német húsmerinó x charollais F1 magyar merinó x charollais F1 magyar merinó Összes Szignifikancia

Megjegyzés: az oszlopon belül az azonos betűt nem tartalmazóak P<0,01** szinten szignifikánsan különböznek.

A farmagasság változását figyelemmel kísérve a következő megállapítások tehetők: A magyar merinó x charollais elemzésekor 17,50 cm-es változást tapasztaltam, ami arányaiban a legnagyobb növekedést jelentette a vizsgált fajták közül (52,14 %). 83

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ A magyar merinó farmagasságának változása 18,15 cm volt, ami 52,07 %-ot jelentett, így alig maradt el a keresztezett magyar merinó mögött. A születéskori farmagasság kivételével a genotípusok között mindhárom esetben szignifikáns különbséget tapasztaltam. 5.3.2.4. A genotípus hatása a bárányok övméretének alakulására születéstől választásig A fajtatiszta német húsmerinó csoport értékeinek vizsgálatakor a születéskori átlagos övméret 36,20 cm volt, ennél a testméretfelvételnél is a legalacsonyabb méretet ez a genotípus érte el (34. táblázat). Eredményeim megegyeztek Brem (1998) értékeivel, aki ugyanilyen genotípus esetén 34-38 cm közötti születéskori övméretet mért. A fajtatiszta német húsmerinónál 59,17 cm-es övméretet tapasztaltam választáskor, ami ismét az alacsony születéskori méretek remek kompenzációját mutatta. 34. táblázat: A genotípus hatása a bárányok övméretének alakulására születéstől választásig

Genotípus

német húsmerinó német húsmerinó x charollais F1 magyar merinó x charollais F1 magyar merinó Összes Szignifikancia

Övméret születéskor (cm) n=80 Átlag ± szórás 36,20a± 2,27 37,98b± 1,96 37,28ab± 2,34 38,25 b± 2,07 37,43± 2,27

Övméret választáskor (cm) n=66 Átlag ± szórás 59,17± 6,48 57,69± 4,91 60,28± 3,76 59,38± 3,48 59,17± 4,71

Övméret változása (cm) n=66 Átlag ± szórás 22,57± 6,09 19,56± 4,55 22,81± 4,01 20,74± 3,42 21,43± 4,65

Övméret változása %-ban n=66 Átlag ± szórás 61,85± 17,41 51,45± 12,29 61,32± 12,84 53,82± 9,43 57,12± 13,64

P<0,05*

NS

NS

NS

Megjegyzés: az oszlopon belül az azonos betűt nem P <0,05* szinten szignifikánsan különböznek.

A német húsmerinó x charollais F1 keresztezett fajta vizsgálatakor 37,98 cm-es átlagos övméretet mértem, ami jóval magasabb az előző fajta értékeihez képest, a szórás ugyanakkor jóval kevesebb, 1,96 cm volt.

84

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ A magyar merinó x charollais F1 keresztezett fajtánál 37,28 cm-es övméret volt az átlagos érték születéskor. Ehhez képest a magyar merinó övmérete 38,25 cm-t adott átlagban, ami kiemelkedően magas. Övméret vizsgálata során csak születéskor tapasztaltam szignifikáns különbséget a vizsgált genotípusok között. A magyar merinó x charollais F1 fajta vizsgálatakor 60,28 cm-es övméretet állapítottam meg választáskor, ami kifejezetten dongás egyedek kialakulását vetíttette előre. Itt tapasztaltam a legnagyobb övméretet választáskor. A magyar merinó értékeinek vizsgálatakor 59,38 cm-es átlagos övméret volt a jellemző választáskor, ehhez a legalacsonyabb 3,48 cm-es szórás társult, meglehetősen egységes populáció képét mutatva ezzel. Eredményeink kisebb voltak, mint Kukovics és mtsai (1981) eredményei, akik magyar merinó bárányok esetében választáskor 65,50±1,99 cm övméretet mértek. A magyar merinó x charollais F1 vizsgálatakor 22,81 cm-es övméret növekedést tapasztaltam, ezzel az értékkel a fajta a legmagasabb mellkas körméret eredményt érte el. A magyar merinó övméretének változása 20,74 cm-es volt, ezzel kissé elmaradt a keresztezett fajták növekedésétől, 53,82 %-ot teljesített.

5.3.2.5. A genotípus hatása a bárányok törzshosszúságának alakulására születéstől választásig

A német húsmerinó x charollais F1 értékeinek feldolgozásakor 28,75 cm átlagos törzshosszúságot mértem, ami a leghosszabb volt a genotípusok mért születéskori értékei közül (35. táblázat). Választáskor 47,43 cm-es törzshosszt tapasztaltam, ami a korábbi értékváltozásokhoz hasonló képet mutatott ennél a csoportnál. A magyar merinó x charollais F1 születéskor 27,35 cm-es átlagos törzshosszt ért el, ami az előző méretekhez hasonló képet festett ennek a keresztezett genotípusnak a testalakulásáról. Ennél a csoportnál 47,92 cm volt az átlagos törzshossz választáskor, ami szintén nem mutatott nagy eltérést a többi fajtához képest. A magyar merinó értékelésekor születéskor 27,15 cm-es törzshosszt regisztráltam, ami a legalacsonyabb érték volt. A többi adattal összevetve egy dongás, magas fajta képét mutatta. A magyar merinó itt is a legjobb eredményt érte el 50,21 cm-es törzshosszával választáskor és a legalacsonyabb szórási értékkel (2,62 cm).

85

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ 35. táblázat: A genotípus hatása a bárányok törzshosszúságának alakulására születéstől választásig Törzshosszúság születéskor (cm) n=80 Átlag ± szórás 27,85± 2,28

Törzshosszúság Választáskor (cm) n=66 Átlag ± szórás 47,47± 6,24

Törzshosszúság változása (cm) n=66 Átlag ± szórás 19,33a± 6,15

Törzshosszúság változása %-ban n=66 Átlag ± szórás 69,32a± 23,72

német húsmerinó x charollais F1

28,75± 2,16

47,34± 3,21

18,72a± 3,94

66,46a± 18,51

magyar merinó x charollais F1

27,35± 1,63

47,92± 3,14

20,58ab± 3,35

75,86ab± 14,36

27,15± 2,78 27,78± 2,29

50,21± 2,62 48,27± 4,05

23,15b± 3,16 20,51± 4,48

87,30b± 18,94 75,04± 20,19

NS

NS

P<0,05*

P<0,05*

Genotípus

német húsmerinó

magyar merinó Összes Szignifikancia

Megjegyzés: az oszlopon belül az azonos betűt nem tartalmazóak P <0,05* szinten szignifikánsan különböznek.

Eredményeink megegyeztek Kukovics és mtsai (1981) eredményeivel, akik 11 hetes korban választáskor magyar merinó bárányok esetében 50,18±1,75 cm-es törzshosszúságot mértek. Összességében elmondható, hogy a magyar merinó bárányok mutatói voltak a legjobbak ennél a tulajdonságnál is. 23,15 cm-es, vagyis 87,30 %-os törzshosszabbodás volt megfigyelhető, ami ebben a vizsgálatban kiugróan magas értéknek számított.

5.3.2.6. A genotípus hatása a bárányok szárkörméretének alakulására születéstől választásig A fajtatiszta német húsmerinó esetében a születéskori szárkörméret 5,97 cm volt (36. táblázat), ahogy az eddigi méreteknél, ennél a tulajdonságban e fajta érte el legalacsonyabb értéket. Brem (1998) fajtatiszta német húsmerinó bárányok esetében 6-7 cm-es születéskori szárkörméretet mért. A német húsmerinó x charollais F1 vizsgálatakor átlagosan 6,22 cm-es szárkörméretet tapasztaltam. A magyar merinó x charollais F1 6,32 cm-es szárkörmérete a legmagasabb érték volt a születéskori szárkörméreteket vizsgálva. 86

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ 36. táblázat: A genotípus hatása a bárányok szárkörméretének alakulására születéstől választásig

Genotípus

német húsmerinó német húsmerinó x charollais F1 magyar merinó x charollais F1 magyar merinó Összes Szignifikancia

Szárkörméret Születéskor (cm) n=80 Átlag ± szórás 5,97± 0,53 6,22± 0,44 6,32± 0,41 6,24± 0,41 6,18± 0,46

Szárkörméret választáskor (cm) n=66 Átlag ± szórás 7,09± 0,56 7,00± 0,51 7,28± 0,52 7,21± 0,42 7,15± 0,51

Szárkörméret változása (cm) n=66 Átlag ± szórás 1,04± 0,65 0,84± 0,37 0,92± 0,42 0,93± 0,48 0,93± 0,48

Szárkörméret változása %-ban n=66 Átlag ± szórás 17,78± 11,72 13,66± 6,15 14,62± 6,85 15,15± 8,39 15,24± 8,37

NS

NS

NS

NS

A magyar merinó 6,24 cm-es, a vizsgált állományban átlagosnak mondható szárkörmérettel rendelkezett. Ebben a tulajdonságban a fajták között szignifikáns különbséget nem tapasztaltam. A választáskori szárkörméret a következőképpen alakult: a fajtatiszta német húsmerinó esetében 7,09 cm-es szárkörméretet mértem, csak a német húsmerinó x charollais F1 bárányoknál értek el ennél kisebb méretet (7,00 cm). A magyar merinó x charollais F1 csoport vizsgálatakor 7,28 cm-es választáskori szárkörméretet tapasztaltam, ami a legnagyobb érték a genotípusok között, míg a magyar merinónál 7,21 cm-es szárkörméretet vettem átlagos értéknek. A szárkörméret változása a vizsgált csoportok esetében 1 cm körüli volt (15-17 %).

5.3.2.6. Korreláció a bárányok születéskori és választáskori testsúlya és testméretei között A bárányok születéskori testsúlya és a testméretek közötti korrelációját a 37. táblázatban foglaltam össze. Születési súly vizsgálata során megállapítottam, hogy csak a születéskori övmérettel mutatott szoros kapcsolatot (r=0,72 ; P<0,01)-e tulajdonság. A többi testméret esetében nagyrészt közepes kapcsolat volt a jellemző. 87

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ A marmagasság és farmagasság születéskori értékeinél is szoros kapcsolatot találtam, e két tulajdonság esetén, (r=0,87 ; P<0,01) korrelációs értéket tapasztaltunk. Ezek a tulajdonság a születéskori övmérettel közepes kapcsolatot mutatott. A többi tulajdonság esetében, mint törzshosszúság és szárkörméret laza kapcsolat volt a jellemző. A törzshosszúság születéskori értékei minden más tulajdonsággal összevetve laza kapcsolatot adtak. A szárkörméret vizsgálatánál a születési súly és születéskori övméret során tapasztaltam közepes kapcsolatot (r=0,51 ; P<0,01), míg a többi tulajdonság esetén laza volt a kapcsolat.

37. táblázat: Bárányok születéskori testsúlya és testméretei közötti korrelációja

Születési súly Marmagasság születéskor Farmagasság születéskor Övméret születéskor Törzshosszúság születéskor

Marmagasság születéskor

Farmagasság Születéskor

Övméret születéskor

Törzshosszúság születéskor

Szárkörméret születéskor

0,45**

0,52**

0,72**

0,34**

0,51**

0,87**

0,50**

0,28*

0,27*

0,54**

0,29**

0,38**

0,20

0,52** 0,14

Megjegyzés: Szignifikáns különbség P<0,01 szinten**, Szignifikáns különbség P<0,05 szinten*.

A nevelési időszak után újra számoltam a vizsgált tulajdonságok korrelációs értékeit (38. táblázat). A választási súly mind az öt tulajdonsággal közepes kapcsolatot mutatott, de legerősebbnek megmaradt az övméret értéke (r=0,70 ; P<0,01). Marmagasság és farmagasság esetében (r=0,96 ; P<0,01) értéket tapasztaltam, tehát választáskor egy igen szoros kapcsolatot mutatott e két tulajdonság. A választáskori marmagasság a többi választáskori tulajdonsággal közepes kapcsolatot adott. A választáskori testméretek jelentősen szorosabb korrelációt mutattak a testsúllyal, mint a születéskor az jellemző volt. Az övméret esetén az összefüggés szorossága nem változott.

88

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ 38. táblázat: Bárányok választáskori testsúlya és a választáskori testméretek közötti korrelációja

Választási súly Marmagasság választáskor Farmagasság választáskor Övméret választáskor Törzshosszúság választáskor

Marmagasság választáskor

Farmagasság választáskor

Övméret választáskor

Törzshosszúság választáskor

Szárkörméret választáskor

0,60**

0,64**

0,70**

0,61**

0,63**

0,96**

0,50**

0,58**

0,56**

0,52**

0,60**

0,58**

0,64**

0,54** 0,42**

Megjegyzés: Szignifikáns különbség P<0,01 szinten**

5.3.2.7. Különböző genotípusú bárányok testarányindexei születéskor és választáskor A különböző indexek értékelését a 39. táblázatban foglaltam össze. Kvadratikussági index szempontjából a legmagasabb értéket születéskor és választáskor a magyar merinó bárányok esetében kaptam (131,05; 104,14). Túlnőttségi index számítása során születéskor a fajtatiszta német húsmerinók (100,59), míg választáskor a magyar merinó x charollais F1 bárányok érték el a legmagasabb értékeket (103,61).

89

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ____________________________________________________________________________

39. táblázat: Különböző genotípusú bárányok indexei születéskor és választáskor Genotípus

1A

1B

2A

2B

3A

3B

4A

4B

5A

5B

6A

6B

német húsmerinó

121,29

101,33

100,59

102,64

76,93

80,23

0,39

0,73

11,34

33,51

5,31

3,67

100,27

99,38

103,29

75,70

82,06

0,41

0,70

12,31

32,19

5,13

3,66

103,94

100,29

103,61

73,36

79,50

0,41

0,73

12,90

33,07

5,12

3,34

német húsmerinó x 123,48 charollais F1 magyar merinó x 124,13 charollais F1 magyar merinó

131,05

104,14

98,17

101,86

70,98

84,56

0,41

0,67

13,38

32,38

4,84

3,01

Összes

124,91

102,53

99,60

102,85

74,22

81,58

0,40

0,71

12,48

32,77

5,03

3,38

Megjegyzés: Kvadratikussági index születéskor (1A), Kvadratikussági index választáskor (1B), Túlnőttségi index születéskor (2A), Túlnőtsségi index választáskor (2B), Test index születéskor (3A), Test index választáskor (3B), Szerkezeti index születéskor (4A), Szerkezeti index választáskor (4B), Röhrer féle testtömeg index születéskor (5A), Röhrer féle testtömeg index választáskor (5B), Súlyindex születéskor (6A), Súlyindex születéskor (6B)

90

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ____________________________________________________________________________

Test index esetén születéskor szintén a fajtatiszta német húsmerinó bárányoknál (76,93), míg választáskor a magyar merinóknál tapasztaltam a legmagasabb értéket (84,56), ellenben a Röhrer-féle testtömeg index esetében pont ellentétes eredményeket kaptam, hiszen születéskor a magyar merinó bárányok és választáskor a pedig német húsmerinó bárányok domináltak. Szerkezeti index esetében nem tapasztaltam különbséget a vizsgált genotípusok között, születéskori átlagérték 0,40, míg választáskor 0,71 volt. A súlyindex adatai során szintén a német húsmerinó bárányok érték el a legmagasabb értéket mind születéskor és választáskor is (5,31 ; 3,67).

5.3.3. A bárányok gyarapodása és vágóértéke 5.3.3.1. A bárányok növekedési intenzitásának vizsgálata A születési, a legelőre kihajtási, a választási és a vágási súlyokat a 40. táblázat foglalja össze. A vizsgálatban szereplő 40 kosbárány születési súlya átlagosan 4,59 kg volt, ami optimálisnak tekinthető. A legalacsonyabb születési súlyt a német húsmerinó x charollais F1 bárányoknál mértem (4,21 kg), míg a legnagyobbat a magyar merinó x charollais F1 keresztezett bárányok érték el (5,29 kg). A rövid ideig tartó istállózás után a legelőre kihajtási súlyban szignifikáns különbséget nem találtam, ekkor a bárányok átlagosan 3 hetesek voltak és kevéssel több, mint 10 kg-os súlyt értek el. A választási súly esetében már megmutatkozott a keresztezett bárányok fölénye. A magyar merinó x charollais F1, valamint a német húsmerinó x charollais F1 bárányokat majdnem azonos súlyban lehetett leválasztani (18,37 kg, ill. 18,43 kg). Ezzel szemben a magyar merinó bárányok esetében körülbelül 3 kg-mal kevesebbet mértem (15,63 kg). Az átlagos élősúly választáskor (kb. 10 hetes korban) 17,38 kg volt. Eredményeim hasonlóak a Kukovics és mtsai (1981) által közölt értékekhez, akik magyar merinó, valamint magyar merinó x corridale F1 kosbárányok születési súlyát (4,82 kg, ill. 4,86 kg), valamint 11 hetes korban történő választáskori súlyát (20,77 kg, ill. 29,88 kg) értékelték. Vizsgálataimban már választáskor egyértelműen megmutatkozott a keresztezett bárányok fölénye. A választás után a hizlaldában a legnagyobb súlynövekedést (12,37 kg) a német húsmerinó x charollais F1 bárányok mutatták. Ezzel szemben a német húsmerinó,

91

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ valamint a magyar merinó x charollais F1 bárányok esetén csak 10 kg élősúly növekedést tapasztaltam. A magyar merinó bárányok kb. 8 kg-os gyarapodása kifejezetten gyengének tekinthető, különösen a keresztezett bárányok eredményéhez képest. Vizsgálatom során a születési, választási és vágási súlyban is szignifikáns különbséget (P<0,05) tapasztaltam.

40. táblázat: A genotípus hatása a bárányok születési, kihajtási, választási és vágási súlyára Születési súly

Kihajtási súly

Választási súly

Vágási súly

Átlag±szórás (kg)

Átlag±szórás (kg)

Átlag±szórás (kg)

Átlag±szórás (kg)

4,37a±1,09

10,30±1,96

17,12ab±2,32

27,70a±5,33

4,21a±1,66

10,20±1,32

18,43a±2,48

30,80a±5,09

5,29b±1,63

10,57±1,18

18,37a±1,58

28,40a±2,95

4,51a±1,85

9,30±1,22

15,63b±1,76

23,70b±2,11

4,59±1,90

10,09±1,48

17,38±2,30

27,65±4,72

P<0,05

NS

P<0,05

P<0,05

Genotípus német húsmerinó n=10 német húsmerinó x charollais F1 n=10 magyar merinó x charollais F1 n=10 magyar merinó n=10 Összes n=40 Szignifikancia

Megjegyzés: az oszlopon belül azonos betűt nem tartalmazóak P<0,05 szinten szignifikánsan különböznek.

A bárányok napi súlygyarapodás értékeit a 41. táblázatban mutatom be. A nevelés alatti napi súlygyarapodás tekintetében a német húsmerinó x charollais F1 bárányok napi 202 g/nap növekedése nagyon jó eredménynek mondható. A másik keresztezett báránycsoport összességében naponta kb. 10 grammal gyarapodott kevesebbet. A szakirodalmi források tükrében a 192 g/nap is átlag feletti eredmény. Az átlagos nevelés alatti napi súlygyarapodás 184 g/nap volt. A két fajtatiszta báránycsoport az átlag alatt teljesített, ezeknél a viszonylag kisebb értékek feltehetően az anyák gyengébb tejtermelésével magyarázhatók. A hizlalás alatt mért napi súlygyarapodás tekintetében a német húsmerinó x charollais F1 (234 g/nap), illetve német húsmerinó (211 g/nap) kosbárányok jobban teljesítettek, mint a magyar merinó (158 g/nap) egyedek. A hízlalás alatt mért átlagos 198 g/nap súlygyarapodás gyengének tekinthető. Ennek oka az lehet, hogy a bárányok a hizlaldában nehezen álltak át az anyatej és legelőfű után az abraktakarmányra. Eredményeink hasonlóak Kukovics és mtsai 92

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ (1984) vizsgálataihoz, akik szerint a magyar merinó bárányok hízlalás alatti napi súlygyarapodása 214 g/nap, a magyar merinó x corridale F1 bárányoké pedig 239 g/nap volt. A vágás időpontjáig a legnagyobb átlagos súlygyarapodást a német húsmerinó x charollais F1 bárányok érték el (248 g/nap). A leggyengébben ebben a mutatóban is a magyar merinó bárányok teljesítettek (194 g/nap). A születési súllyal korrigált napi súlygyarapodás esetén a sorrend az eddigiekhez hasonlóan alakult. Ebben a mutatóban is egyértelműen megmutatkozott német húsmerinó x charollais F1 bárányok (214 g/nap) fölénye. 41. táblázat: A különböző genotípusok napi súlygyarapodási eredményei Súlygyarapodás nevelés alatt

Súlygyarapodás hízlalás alatt

Súlygyarapodás a vágásig

Átlag±szórás, (g/nap)

Átlag±szórás, (g/nap)

Átlag±szórás, (g/nap)

Születési súllyal korrigált súlygyarapodás a vágásig Átlag±szórás, (g/nap)

német húsmerinó n=10 német húsmerinó x charollais F1 n=10 magyar merinó x charollais F1 n=10 magyar merinó n=10 Összes n=40

182ab±24

211a±72

228a±42

192a±40

202a±36

234a±58

248a±40

214a±41

192a±20

187ab±44

231a±25

188ab±23

160b±35

158b±32

194ab±17

157b±22

184±32

198±59

225±37

188±31

Szignifikancia

P<0,05*

P<0,05*

P<0,01**

P<0,05*

Genotípus

Megjegyzés: az oszlopon belül azonos betűt nem tartalmazóak P<0,05 szinten szignifikánsan különböznek.

5.3.3.2. Vágási eredmények A vágott test és a pecsenyerészek súly, illetve %-os megoszlását a 42. táblázatban foglaltam össze. A vágott test súlyának mérése során is a keresztezett bárányok fölénye mutatkozott meg. A német húsmerinó x charollais F1 bárányok 14,25 kg-os nyakalt törzs súlya nagyon jónak tekinthető, különösen a magyar merinó bárányok 10,81 kg-os eredményéhez

képest. A vágási % átlagosan 46,81 % volt. Eredményeim jobbnak

bizonyultak annál, mint amit Domanovszky és mtsai (1984) magyar merinó (42,66 %) és magyar merinó x corridale F1 (43,76 %) bárányok vágási mutatóinak értékelése során tapasztaltak. 93

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ Az I. osztályú pecsenyerészek vizsgálatának (comb, gerinc és lapocka) eredményei hasonló tendenciát mutattak, mint a vágott test súlya. A német húsmerinó x charollais F1 bárányok esetében mértem a legnagyobb súlyt mind a három húsrész esetben (4,63 kg, 2,55 kg, ill. 2,72 kg). A legnagyobb fajlagos eredményt a fajtatiszta német húsmerinó bárányok (sorrendben 34,74 %, 19,14 %, ill. 20,37 %) érték el. A II. osztályú pecsenyerészek közül az oldalas estében szintén a német húsmerinó x charollais F1 keresztezett bárányok mutatták a legnagyobb értékeket (2,50 kg, ill. 17,56 %). A nyak esetében a fajtatiszta német húsmerinó bárányok eredményei voltak a legmagasabbak (1,08 kg, ill. 8,31 %). Eredményeim hasonlóak Notter és mtsai (1983), Jeremiah és mtsai (1997), Simm és Murphy (1996), valamint Kukovics és mtsai (2007) állításaihoz, akik szerint az értékes húsrészek tömegét és arányát döntően a vágott test súlya határozza meg. 42. táblázat: A genotípus hatása a vágott test, illetve a testtáji darabok súlyára és arányaira

Genotípus

német húsmerinó n=10 német húsmerinó x charollais F1 n=10 magyar merinó x charollais F1 n=10 magyar merinó n=10 Összes n=40 Szignifikancia

Vágott test Átlag± szórás, (kg, %)

Comb

Oldalas

Gerinc

Lapocka

Nyak

Átlag± szórás, (kg, %)

Átlag± szórás, (kg, %)

Átlag± szórás, (kg, %)

Átlag± szórás, (kg, %)

Átlag± szórás, (kg, %)

13,05 a±2,81

4,50a±0,87

2,29 ab±0,51

2,51a±0,58

2,64a±0,51

1,08a±0,19

46,97ab±2,24

34,74±2,26

17,51±1,13

19,14±1,07

20,37±1,59

8,31a±0,75

14,25a±2,48

4,63a±0,70

2,50a±0,58

2,55a±0,53

2,72a±0,42

1,05a±0,18

46,24a±1,85

32,85±3,67

17,56±2,51

17,88±1,89

19,25±1,70

7,44b±0,88

13,75a±1,55

4,56a±0,62

2,41a±0,49

2,41a±0,37

2,64a±0,39

1,01a±0,11

48,42a±2,16

33,12±1,86

17,42±2,31

17,48±1,28

19,18±1,29

7,36b±0,80

10,81b±1,11

3,69b±0,42

1,86b±0,47

1,95b±0,25

2,19b±0,25

0,85b±0,06

45,61a±2,10

34,25±3,13

17,24±4,10

18,07±2,01

20,30±1,89

7,90ab±0,44

12,97±2,42

4,35±0,75

2,26±0,55

2,35±0,50

2,55±0,44

1,00±0,17

46,81±2,27

33,74±2,83

17,43±2,62

18,14±1,67

19,77±1,67

7,75±0,81

P<0,01 P<0,05

P<0,05 NS

P<0,05 NS

P<0,05 NS

P<0,05 NS

P<0,01 P<0,05

Megjegyzés: az oszlopon belül azonos betűt nem tartalmazóak P<0,05 szinten szignifikánsan különböznek.

A vágási mutatók vizsgálata, valamint a pecsenyerészek mérése és értékelése során ismételten megmutatkozott a német húsmerinó x charollais F1 keresztezett bárányok fölénye. 94

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ Ezek, valamint a növekedési mutatók eredményei alapján kijelenthető, hogy a német húsmerinó x charollais F1 keresztezési konstrukció alkalmazása az árutermelésben kiváló eredményeket hozhat hazai körülmények között is. A vágás során keletkező három jelentősebb melléktermék, a gerezna, a fej és a lábvégek mennyiségét, valamint %-os arányát a 43. táblázat foglalja össze. A gerezna átlagos súlya négy genotípus esetében 2,54 kg volt, ami a vágott test 9,16 %-nak felelt meg. A legnagyobb gerezna súlyt a német húsmerinó x charollais F1 bárányok érték el (2,92 kg), de %-os megoszlás szempontból a magyar merinó x charollais F1 bárányok 9,81 %-os aránya bizonyult a legnagyobbnak. A legkisebb gerezna súlyt és %-os mennyiséget a magyar merinó bárányoknál mértem (2,00 kg), ami az élősúly 8,45 %-a volt.

43. táblázat: A gerezna, a fej és a lábvégek mennyisége és aránya különböző genotípusú bárányok esetében Gerezna

Fej

Lábvégek

német húsmerinó n=10

Átlag±szórás, kg, % 2,44ab±0,53 8,89±1,46

Átlag±szórás, kg, % 1,51a±0,28 5,53±0,80

Átlag±szórás, kg, % 0,70±0,12 2,61±0,56

német húsmerinó x charollais F1 n=10

2,92a0±,62 9,48±1,14

1,72b±0,23 5,62±0,41

0,76±0,11 2,50±0,46

magyar merinó x charollais F1 n=10

2,79a±0,60 9,81±1,91

1,62ab±0,13 5,75±0,51

0,71±0,13 2,51±0,40

magyar merinó n=10

2,00b±0,45 8,45±1,80

1,46a±0,09 6,17±0,45

0,68±0,05 2,88±0,27

Összes n=40

2,54±0,64 9,16±1,63

1,58±0,21 5,76±0,60

0,71±0,11 2,62±0,45

Szignifikancia

P<0,01 NS

P<0,05 NS

NS NS

Genotípus

Megjegyzés: az oszlopon belül azonos betűt nem tartalmazóak P<0,05 szinten szignifikánsan különböznek.

A fej súlya átlagosan 1,58 kg (5,76 %) volt. Itt is a német húsmerinó x charollais F1 bárányok esetében kaptam a legnagyobb eredményt (1,72 kg). A legkisebb értéket a magyar merinó bárányok mutatták (1,46 kg). Érdekesség, hogy e mutató %-os arányának szempontjából a magyar merinó bárányok átlag feletti értékkel bírtak (6,17 %). A lábvégek átlagos súlya 0,71 kg volt, ami a vágott test 2,62 %-a. Ez esetben az eredmény az eddigiekhez hasonlóan alakult, nevezetesen a német húsmerinó x charollais F1

95

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ keresztezett bárányoknál mértem a legnagyobb lábvégsúlyt (0,76 kg), míg a legkisebb értékeket a magyar merinó bárányok érték el (0,68 kg). 5.3.3.3. A vágott test minősítésének eredménye A vizsgált 40 bárány közül 17 esetében bizonyult a vágott test súlya 13 kg felettinek, így ezeket az S/EUROP izmoltság és faggyússág szerint bírálták (44. táblázat). A többi 23 báránynál 13 kg alatti volt a vágott test súlya, így ezeket a kis súlyú carcassra vonatkozó előírás szerint értékelte a vágóhíd.

44. táblázat: A vizsgált bárányok faggyúborítottsága és SEUROP minősítése Vágott test kategória 13 kg felett

13 kg alatt

Genotípus

Faggyúborítottság

Hússzín SEUROP izmoltság O

O

Rózsaszín

-

4

1

4

1

4

6

-

-

1

3

2

-

4

-

7

1

-

2

magyar merinó x charollais F1 n=10

-

-

2

3

5

-

5

3

1

1

magyar merinó n=10

-

-

-

1

8

1

8

2

-

-

Összes n=40

1

3

8

5

21

2

24

12

1

3

R

R

német húsmerinó n=10

-

német húsmerinó x charollais F1 n=10

-

+

Más szín

2

2+

3-

3

A 13 kg feletti csoportban a legkedvezőbb eredményt a német húsmerinó x charollais F1 bárányok érték el. Csak ebben a genotípusban tapasztaltam R minőségi osztályt, szám szerint 4 egyed esetében. A fajtatiszta német húsmerinó bárányok, valamint magyar merinó x charollais F1 bárányok egymáshoz hasonlóan teljesítettek, mivel mindkét genotípusban 5-5 egyed kapott O kategóriás minősítést. Magyar merinó bárányok esetén csupán egy egyednél mértem 13 kg feletti carcass súlyt, így ezeket ebben a mutatóban a többi genotípussal nem tudtam összehasonlítani. A munkám során részben hasonló értékeket tapasztaltam, mint Molnár és mtsai (2002), akik

96

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ___________________________________________________________________________ szerint a magyar merinók bárányok SEUROP minősítésének átlaga R-, a német húsmerinóké R+ volt. Emellett eredményeim hasonlóak Kukovics és mtsai (2008) megállapításaihoz is, hiszen a SEUROP minősítés során a keresztezett bárányok egy osztállyal jobb eredményeket értek el, mint a fajtatiszta egyedek. A faggyúborítottság szempontjából a magyar merinó bárányok teljesítettek a legjobban, hiszen 3-as faggyúzottsági értéket nem érték el. Hasonló jó eredménnyel zártak a fajtatiszta német húsmerinó bárányok is, itt sem tapasztaltam 3-as szintű faggyússági értéket. A másik két (keresztezett) genotípus esetén már megjelent a 3-as faggyúborítottság. A faggyútartalom vizsgálata során 1-es értéket egyik genotípusban sem találtam. A kissúlyú bárányok esetén a fentiekhez nagymértékben hasonló tendencia volt megfigyelhető. Ebben a csoportban is a keresztezett bárányok fölénye mutatkozott. A keresztezett egyedek esetében csak rózsaszín hússzínt találtam, azonban a fajtatiszta egyedeknél megjelent az egyéb (nem rózsaszín) hússzín is.

97

KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK ___________________________________________________________________________

6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 6.1. A legelő jellemző paraméterei és az anyajuhok étkessége A botanikai összetétel-vizsgálat meghatározása során az öt felvételezés alapján összesen 33 növényfajt azonosítottam be, ebből 11 növényfaj egyszikű volt és 22 növény a kétszikűek osztályába tartozott. Egyértelműen megmutatkozott a kétszikű növények dominanciája. Két egyszikű és két kétszikű növény esetében fordult elő, hogy mind az öt felvételezés során beazonosítottam. Az anyajuhok az összes növényt lelegelték. Anyajuhok étkességének vizsgálatát a legelőn felvett gyep tömege alapján a napi súlyváltozás segítségével genotípus és életkor szerint értékeltem. A fajtatiszta német húsmerinó anyajuhok a júniusi mérlegelések során minden esetben közel 2 kg-mal nagyobb súlyúak voltak, mint a magyar merinók és a kondíciójuk esetében is nagyobb pontszámot tapasztaltam. Egyértelműen megmutatkozott a két fajta közötti különbség. Júliusban azonban a szárazabb időjárásnak, valamint a gyengébb fűtermésnek köszönhetően a német húsmerinók gyephasznosítása gyengébb volt, s ez esetben kondícióromlást tapasztaltam júniushoz képest. Anyajuhok életkorának vizsgálata alapján a 9 éves anyajuhok érték el mindhárom mérés során a legnagyobb súlyt, míg a legalacsonyabb súlyt a 11 éves anyajuhoknál mértem. Az átlagsúly minden mérésnél 60 kilogramm feletti volt, ami teljesen optimálisnak tekinthető, hiszen a mérést ellés után egy hónappal végeztem el. A napi takarmányfelvétel legelőfűből 3,35 kg és 4,78 kilogramm volt júniusban. Kimagasló eredményt értek el a 4 éves anyajuhok, amelyek átlagosan 5,14 kg-os súlyváltozást mutattak, ami ősgyepen, csapadékhiányos évben jó eredménynek mondható. A júliusi hónap mérései során az anyajuhok mindig 60 kilogramm feletti átlagsúlyt értek el, de a napi takarmányfelvétel már csupán 2,60 kg és 4,21 kilogramm közötti volt. Az átlagos gyepfogyasztás a júniusi 5,21 kg-ról júliusra 4,73 kg-ra csökkent. Bebizonyosodott, hogy a júliusi ősgyepek száraz évben az intenzív német húsmerinó fajta, valamint az idősebb anyajuhok takarmányszükségletét nem elégítette ki teljes mértékben.

98

KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK ___________________________________________________________________________

6.2. Az anyajuhok báránynevelés alatti súly- és kondíció változásának értékelése Munkám során megállapítottam, hogy a vizsgált merinó anyák átlagos kondíció pontszáma ellés után három héttel 3,15 volt, ami véleményem szerint meglehetősen jó eredménynek mondható az átlagos üzemi körülmények között. A vizsgált magyar merinó és német húsmerinó anyák esetében a legeltetés során a kondíció javult. Vizsgálataimban az anyajuhok kiváló legelőképessége megmutatkozott. A 2010-es év a megszokottnál jóval több csapadékot hozott, így a legelők sokkal jobb fűtermést biztosítottak az anyajuhok számára, mint azt korábbi években. A 2-9 éves anyajuhok kondíciója a legeltetés során különböző mértékben ugyan, de emelkedett, a 6 éves anyajuhok érték el a legmagasabb kondíciópontszámot. Az egyet, illetve az ikerbárányt ellő anyajuhok kondíciópontszáma között nem volt statisztikailag igazolható különbség. Az ikerbárányt ellő anyajuhok kondíciópontszáma kis mértékben magasabb volt a legeltetés során, mint az egyet ellőké. A német húsmerinók esetén az ellés után több mint 4 kg-mal nagyobb súlyt mértem, mint a magyar merinóknál. Legeltetés során mindkét fajta testsúlya nőtt, az anyajuhok átlagos testsúlya a bárányok választásakor 56,59 kg volt. A legmagasabb kihajtáskori súlyt az 5 éves anyajuhoknál találtam (58,08 kg). A legeltetés alatti legnagyobb élősúly növekedést a 2 és 4 éves anyajuhok érték el. Ez is bizonyítja, hogy a fiatal, még növésben lévő anyajuhokra fokozott figyelmet kell fordítani. Megállapítottam, hogy a 9 évnél idősebb merinó anyák kondíciója és élősúlya kisebb mértékben ugyan, de romlott, így selejtezésükre nagyobb az esély.

6.3.

A bárányok eredményeinek értékelése

6.3.1. A bárányok élősúlyának alakulása A vizsgálatban résztvevő 486 anyajuhnak 627 báránya született, ez 129 %-os szaporulati aránynak felelt meg. Ez jónak mondható az átlagos magyarországi üzemi körülmények között. A genotípus vizsgálata során egyértelműen megmutatkozott a keresztezett bárányok fölénye. Véleményem szerint ezek az eredmények túlnyomórészt a heterózishatásnak köszönhetőek. Bebizonyosodott, hogy szakszerűen végezett keresztezésekkel a felnevelési % 99

KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK ___________________________________________________________________________ eredményesen javítható. Legjobb eredményt a magyar merinó x charollais F1 bárányok érték el, ezek mutatták a legnagyobb születési súlyt, legelőre kihajtáskori súlyt, valamint választási súlyt is. A bárányok olyan súlyt értek el csupán legelőfű és anyatej táplálása mellett, hogy azokat szinte „a legelőről lehetett értékesíteni”. Leggyengébb eredményt a fajtatiszta német húsmerinó bárányok esetén tapasztaltam, ennek oka feltehetően az anyák gyengébb tejtermelése lehetett. A két ivar közül a kosbárányok nagyobb születési súlyt értek el, mint a jerkebárányok. Az ivar hatása az ismert szakirodalmi adatoknak megfelelően alakult. Legelőre kihajtáskor, valamint választáskor nem találtunk szignifikáns különbséget az ivarok átlagsúlyai között. Születési típus szempontjából a súlyadatok minden esetben az irodalmi adatoknak megfelelően alakultak, vagyis az egyes bárányok nagyobb súlyt értek el, mint az ikerbárányok. A vizsgálataim során a megszületett 627 bárányból 496 érte meg a választási kort. Összességében 131 bárány pusztult el, ami elég magas aránynak tekinthető. Így 486 anyától 496 bárányt (102 %) lehetett leválasztani. A választásig a bárányok 20,89 %-a pusztult el valamilyen ok miatt. A vizsgálatok során itt is megmutatkozott a keresztezett bárányok fölénye. A német húsmerinó x charollais F1 keresztezés 13,6 %-kal, míg a magyar merinó x charollais F1 18,8 %-kal csökkentette az elhullási mutatókat a fajtatiszta egyedek eredményeihez képest. Az ikerbárányok elhullási aránya bizonyítottan magasabb volt az egyes ellésből származóknál. 6.3.2. A bárányok testméreteinek alakulása A fajtatiszta német húsmerinó bárányok esetében a születéskori kisebb testméret volt jellemző. A német húsmerinó x charollais F1 vizsgálatánál érzékelhető volt a nagyobb születéskori testméret, ugyanakkor nem követte olyan növekedési erély, mint a fajtatiszta német húsmerinó esetében, így a választáskori eredmények gyengébben alakultak. A vizsgált állomány paraméterei nem voltak homogének. A magyar merinó x charollais F1 esetében megfigyelhető volt, hogy a választáskori mérések időpontjára minden esetben utolérte a többi genotípust, sőt néhány esetben le is hagyta azokat. A magyar merinó x charollais F1 csoportnál az értékek meglehetősen vegyes képet mutattak. Sok esetben a születéskori testméret megközelítette, sőt néhány esetben le is hagyta a többi fajtát (szárkörméret 6,32 cm) sőt a választáskori értékek is mutattak bíztató

100

KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK ___________________________________________________________________________ jeleket (övméret 60,28 cm) az eredmények mégis elmaradtak a bíztató kezdetektől, az állomány végeredményben átlagos méretű lett és nem túl egységes. A magyar merinó csoport jó eredményeket ért el a legtöbb összehasonlításban. Születési súlyban, marmagasságban és övméretben is a legnagyobb értékeket mértem-e fajtánál, ugyanakkor választáskor is szinte minden esetben a legjobb eredményt érték el. A testméret változások elemzése során megfigyelhető, hogy ez a fajta mutatta a legnagyobb növekedési erélyt. Ebben az üzemben, az adott tartási és legeltetési körülmények között a magyar merinó fajta versenyképes lehet fiatal korban értékesített bárány előállítására az intenzívebb fajtákkal szemben is. A testméretek születéskori korrelációs értékei közül az övméret adta a legerősebb összefüggést (r=0,72 ; P<0,01) a testsúllyal. A választás időpontjára a többi korrelációs együtthatók is lényegesen szorosabb összefüggést mutattak. 6.3.3. A bárányok vágóértéke Négy különböző genotípusba tartozó 40 kosbárány növekedésének és vágási tulajdonságainak vizsgálata során kapott eredményeim alapján a következő megállapításokat tettem: A magyar merinó x charollais F1, valamint a német húsmerinó x charollais F1 bárányokat hasonló súlyban lehetett leválasztani, ezzel szemben a magyar merinó bárányok 3 kg-mal gyengébben teljesítettek. A német húsmerinó x charollais F1 keresztezett bárányok a hizlaldában 12 kg-ot híztak 45 nap alatt, ami üzemi körülmények között átlagos eredménynek mondható. A napi súlygyarapodással kapcsolatos összes eredményünk esetében statisztikailag igazolható különbséget találtam a genotípusok között. Nevelés és hizlalás alatti napi súlygyarapodás estén is a német húsmerinó x charollais F1 bárányok bizonyultak a legjobbnak (202, ill. 234 g/nap). A vágási eredmények alapján megállapítható, hogy a legjobb vágási %-ot a magyar merinó x charollais F1 csoport érte el (48,42 %). A pecsenyerészek esetében is a keresztezett egyedek jobb izmoltsága volt a meghatározó. A 13 kg-nál nehezebb vágott testű csoportban a német húsmerinó x charollais F1 bárányok teljesítettek a legjobban. Csak ebben a fajtakonstrukcióban találkoztam R kategóriás minőséggel. A 13 kg-nál kisebb bárányok esetén szintén a keresztezett bárányok fölénye mutatkozott meg. A magyar merinó bárányok 3-as faggyúzottsági pontszámot nem értek el, azonban ez a keresztezett bárányok esetében előfordult.

101

KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK ___________________________________________________________________________ Abszolút értékben a legnagyobb vágási melléktermék (gerezna, a fej és a lábvégek) mennyiséggel a német húsmerinó x charollais F1, míg a legkisebbel a magyar merinó bárányok rendelkeztek. A százalékos eredmények alapján azonban a magyar merinó bárányok mutatták a legnagyobb értékeket mind a három vágási melléktermék esetében, azonban ezek a különbségek nem voltak statisztikailag igazolhatóak. Eredményeimet összegezve megállapíthatom, hogy vizsgálatomban a legjobban a német húsmerinó x charollais F1 keresztezett bárányok teljesítettek. Hasonlóan jó teljesítményt nyújtottak a magyar merinó x charollais F1 bárányok is, azonban ezek kisebb hízlalás alatti napi súlygyarapodást, és némileg gyengébb vágási mutatókat értek el. A fajtatiszta magyar merinó és német húsmerinó bárányok minősítési és mennyiségi paraméterekben is alul maradtak a többi genotípussal szemben. Ha az értékesített bárányok minőségét javítani akarjuk, akkor a merinó anyák charollais fajtával történő keresztezése hatékony megoldás lehet.

102

ÚJ KUTATÁSI ERDMÉNYEK (TÉZISPONTOK) ___________________________________________________________________________

7. ÚJ KUTATÁSI ERDMÉNYEK (TÉZISPONTOK) 1. A merinó anyajuhok napi legelőfű fogyasztása a vizsgált területen júniusban napi 5,21 kg, júliusban 4,73 kg volt, miközben a felvett gyep összes szárazanyag tartalma 1,13 kgról 1,79 kg-ra nőtt. A szoptatás alatti napi legelőfű szükségletet júniusban 3,66 m2, júliusban már 7,39 m2 gyepfelület teljes lelegelése biztosította. A magyar merinó és a német húsmerinó anyák által naponta felvett legelőfű mennyisége nem különbözött szignifikáns mértékben.

2. A 2-9 éves merinó anyajuhok kondíciója és testsúlya 45 napos legeltetés alatt szoptatás közben is javult. A 9 évnél idősebb anyák esetében kondícióromlás tapasztalható. A merinó anyajuhok legelőre kihajtáskori súlya szoros kapcsolatot mutatott a kondícióval (r=0,79 ; P>0,01), a korreláció szorossága a szoptatási időszak végére kis mértékben nőtt (r=0,81 ; P>0,01). A magyar merinó és a német húsmerinó anyajuhok kondíciója a szoptatás alatt azonos tendenciájú és mértékű változást mutatott.

3. A fajtatiszta merinó bárányok eredményéhez képest (magyar merinó: 22,8 %, német húsmerinó: 30,1 %) a magyar merinó x charollais F1 keresztezés 4 %-kal (18,8 %), míg a német húsmerinó x charollais F1 keresztezés 17 %-kal (13,6 %) csökkentette a választásig mért elhullás arányát.

4. A szerző meghatározta üzemi körülmények között nevelt magyar merinó, német húsmerinó és ezek charollais fajtával történő keresztezése (F1 bárányok) esetében a báránykori testméreteket, azok növekedési intenzitását és a testarányindexeket. A báránykori testméret növekedési intenzitása a magyar merinó bárányok esetében volt a legnagyobb.

5. A vizsgált genotípusok esetében a vágási % a magyar merinó x charollais F1 bárányoknál (48,42 %), míg az izomteltség- S/EUROP értékelése alapján- a német húsmerinó x charollais F1 bárányoknál volt jobb. 6. A magyar merinó x charollais F1 keresztezett bárányok valamennyi időpontban mért súly és súlygyarapodási mutatóban (születési súly: 5,29 kg, választási súly: 18,37 kg, 103

ÚJ KUTATÁSI ERDMÉNYEK (TÉZISPONTOK) ___________________________________________________________________________ nevelés alatti súlygyarapodás: 192 gram/nap) meghaladták a fajtatiszta német húsmerinó bárányok azonos mutatóit (születési súly: 4,37 kg, választási súly: 17,12 kg, nevelés alatti súlygyarapodás: 182 gram/nap), így a magyar merinó árutermelő juhállomány esetében javasolható a charollais kosokkal történő fedeztetés alkalmazása.

104

NEW RESEARCH RESULTS (POINTS OF THESIS) ___________________________________________________________________________

8. NEW RESEARCH RESULTS (Points Of Thesis) 1. The daily pasture grass consumption of the merino ewes was 5.21 kg a day in June, 4.73 kg in July in the test area, whilst the total dry weight content of the consumed grass increased from 1.13 kg to 1.79 kg. The total grazing up of 3.66 sq m grass in June, and 7.39 sq m in July met the daily pasture grass needs during lactation. There was no significant difference between the quantity of pasture grass consumed by the Hungarian merino ewes and the German mutton merino ewes.

2. The condition and weight of the 2-9-year-old merino ewes improved during the 45day grazing, and also during lactation. The ewes older than 9 years of age went through a deterioration in their condition. The weight of the merino ewes, when they were driven out to the pasture, showed a close connection with their condition (r=0,79 ; P>0,01), the tightness of the correlation increased slightly towards the end of the lactation period (r=0,81 ; P>0,01). The changes in the condition of the Hungarian merino ewes and the German mutton merino ewes showed identical tendencies and degrees during lactation.

3. Compared to the results of the purebred merino sheep (Hungarian merino: 22,8 %, German mutton merino: 30,1 %), the cross-breeding of the Hungarian merino x charollais F1 decreased the death rate, which was noted until weaning, by 4% (18,8 %), whilst the cross-breeding of the German mutton merino x charollais F1 decreased by 17 % (13,6 %).

4. The author determined the body measurements, the growth intensity and the body proportion indices of the lambs in cases of the Hungarian merino, the German mutton merino and their cross-breeding with charollais sheep (F1 lambs). The growth rate of the body size of the lambs was highest in cases of the Hungarian merino lambs.

5. In cases of the genotypes that were studied, the dressing percentage of the Hungarian merino x charollais F1 sheep was 48,42 %, whilst the muscle fullness – according to 105

NEW RESEARCH RESULTS (POINTS OF THESIS) ___________________________________________________________________________ the S/EUROP assessment- was the best in cases of the German mutton merino x charollais F1 sheep. 6. The measured weight and the index of weight gain of the crossbred Hungarian merino x charollais F1 sheep (birth weight: 5.29 kg, weaning weight: 18.37 kg, weight gain during breeding: 192 gram/day) exceeded the same indices of the purebred German mutton merino sheep (birth weight: 4.37 kg, weaning weight: 17.12 kg, weight gain during breeding: 182 gram/day) at any points of time, therefore it is proposable to use charollais rams in mating Hungarian merino commercial sheep flock.

106

ÖSSZEFOGLALÁS ___________________________________________________________________________

9. ÖSSZEFOGLALÁS Munkám célja különböző genotípusú anyajuhok és azok bárányainak néhány értékmérő tulajdonságának összehasonlítása volt üzemi körülmények között. Kísérleteimet a Dörögdi Mező Kft. különböző Állattenyésztői telepein, valamint a Pannon Egyetem Georgikon Karán végeztem. Vizsgálataim három fő témakörre terjedtek ki. 1. Juhlegelő: Méréseimet 2011 áprilisa és júliusa között végeztem el a Dörögdi Mező Kft. Kapolcsi Állattenyésztő telepén. Itt egy 26 ha-os juhlegelő található, ahol a májusi, a júniusi és a júliusi hónapokban megállapítottam a gyeptermés mennyiségét m2-re vetítve öt ismétlésben. Ezután körülbelül fél kilogrammos mennyiséget bevitttem a Pannon Egyetem Georgikon Karának Állattudományi és Állattenyésztési Tanszékének Kísérleti Laboratóriumába, ahol ott laboratóriumi körülmények között megmértem és kiszámoltam a legelőfű beltartalmi paramétereit, mint: szárazanyag-, víztartalom 60 Cº-on, nyersfehérje-, nyershamu- nyerszsír-, nyersrost-,

NDF-,

ADF-,

lignintartalom,

majd

atomabszorpciós

spektrométerrel

megállapították a legelőfű makro és mikroelemtartalmát is. Meghatároztam a legelő botanikai összetételét, ahol figyelembe vettem a növényfajok gyakoriságát az ismétlések számában, valamint az előfordult növényeket rendszertanilag besoroltam. A felvételezés során 33 növényfajt azonosítottam be, döntően inkább a kétszikű növények domináltak. Ezen a legelőn továbbá különböző életkorú 20 magyar merinó és 20 fajtatiszta német húsmerinó anyajuh étkességi vizsgálatát végeztem el kizárólag legelőfűre alapozva. Mértem a vizsgált anyajuhok súlyát, 3 egymást követő napon reggel kihajtás előtt, valamint este legelőről behajtáskor a júniusi és a júliusi hónapban. A reggeli és esti mérés után kiszámoltam a súlyváltozást adott nap alapján, így megállapítottam a napi takarmányfelvételt transzformációs hasznosulással korrigálva. A súlyok mérése mellett meghatároztam az anyajuhok kondíciópontszámát is. Genotípus vizsgálata alapján a német húsmerinó anyajuhoknál körülbelül 2 kilogrammal (magyar merinó: 59,35 kg; német húsmerinó: 61,50 kg) mértem nagyobb súlyt minden mérés során, így kondíció szempontjából is magasabb kondíciópontszámot értek el (magyar merinó: 3,18 KP; német húsmerinó: 3,38 KP). Életkor vizsgálata alapján a júniusi hónapban a 9 éves anyajuhok, míg a júliusi hónapban a 4 éves anyajuhok érték el a legnagyobb súlyt. 107

ÖSSZEFOGLALÁS ___________________________________________________________________________ 2. Anyajuhok vizsgálata: Anyajuhok esetében arra kerestem a választ, hogyan változik a genotípusok kondíciópontszáma, valamint az élősúlya az ellés után a legelőre való kihajtáskor, valamint 45 napos legeltetés során választáskor. A vizsgálathoz árutermelő magyar merinó, illetve fajtatiszta német húsmerinó populációt használtam. 486, 2 és 11 éves kor közötti merinó fajtájú anyajuh (magyar merinó; német húsmerinó) adatait dolgoztam fel. A kondíció meghatározása Kilkenny 5-pontos értékelési módszerével, a testsúlyok mérése digitális mérlegen, két tizedes pontossággal történt. Vizsgáltam továbbá az életkor szerepét is a kondíciópontszámok illetve testsúlyok esetében a legelőre kihajtáskor, és a bárányok választásakor. A 314 magyar merinó fajtájú anyajuh kihajtáskori kondíciója átlagosan 3,07 pont volt, a 172 német húsmerinó anyajuhok esetében 3,27-es átlagos kondíciópontszámot tapasztaltam. A 45 napos legeltetési időszak után a magyar merinó átlagos kondíciópontszáma 3,15-re, míg a német húsmerinóké 3,33-ra emelkedett. Vizsgáltam továbbá, hogy van-e különbség az egyet ellő, illetve ikerbárányt ellő anyajuhok kondíciójában. E tulajdonság esetében nem volt különbség az anyák között, közel azonos kondíciópontszámot találtam (3,14 ; 3,15). A legeltetés során az ikerbárányt ellők kondíciója 1 tizeddel javult, így 3,25-ös pontszámmal zárták a méréssorozatot. Az anyajuhok testsúlyát kétszer mértem meg, ellés után és a legeltetés végén. Ellés után három héttel a magyar merinók súlya 53,76 kg, német húsmerinóké 57,84 kg volt. A jó minőségű legelőfűnek köszönhetően a legeltetés során mindkét fajtában növekedett a testsúly, a magyar merinók 55,55 kg-mal zártak, német húsmerinók átlagos választáskori súlya 58,49 kg volt. 3. Bárányok vizsgálata: A bárányok esetében további három fő értékmérő tulajdonságot vizsgáltam, amelyek a következők voltak:- bárányok súlyának, elhullásának alkulása,- testméretei,- vágóértéke. A munka során olyan fajtatiszta (magyar merinó; német húsmerinó) és keresztezett végtermékeket (magyar merinó x charollais F1; német húsmerinó x charollais F1) kívántam összehasonlítani, amelyek a jelenlegi genetikai színvonal mellett létrehozhatóak, valamint eredményesek is lehetnek. 3.1. Bárányok súlyának alakulása: Arra kerestem a választ, hogyan változik az élősúly születéstől választásig különböző genotípusú bárányok esetében. A méréseket a Dörögdi Mező Kft. Halastói és Kapolcsi Állattenyésztő telepein, 2010 áprilisa és júliusa között végeztem el. A vizsgálatban az eddig 108

ÖSSZEFOGLALÁS ___________________________________________________________________________ ismertetett 486 merinó fajtájú (magyar merinó; német húsmerinó) anyajuh 627 báránya szerepelt. Az ellést követően a született bárányokat 4 különböző genotípusba soroltam, amelyek a következők voltak: fajtatiszta német húsmerinó, német húsmerinó x charollais F1, magyar merinó x charollais F1 valamint magyar merinó. A bárányok az ellést követően átlagosan 3 hetet az istállóban töltöttek, miután átkerültek a Kapolcsi Juhászati Telepre. Ott az anyajuhokkal közösen legeltetve tartottam a bárányokat 45 napon keresztül. Születéskor, legelőre kihajtás előtt, valamint a legeltetési időszak után megmértem a bárányok súlyát. A választás közvetlenül a legeltetési időszak letelte után történt. A vizsgálat során folyamatosan feljegyeztem az elhullásokat is. A bárányok születési súlya átlagosan 4,58 kg volt, a legkisebb születési súlyként 2,15 kg-ot mértem, míg a legnagyobb születési súly 7,42 kg volt. A legelőre kihajtáskor a bárányok átlagosan 25 naposak voltak, s átlagsúlyuk 9,95 kg volt. A legeltetés után (70 napos korban), a választási súly 16,51 kg volt. Megállapítottam, hogy a legnagyobb mennyiségben (30,1 %) a fajtatiszta német húsmerinó bárányok hullottak el. 3.2. Bárányok testméretei: A testméretfelvételezés során azt szerettem volna megtudni, hogy hogyan változnak a testméretek a négy különböző genotípusú (német húsmerinó; német húsmerinó x charollais F1; magyar merinó; magyar merinó x charollais F1) bárányok esetében születéstől választásig. Születés után közvetlenül valamint választáskor felvettem a legfontosabb testméret adatokat 80 bárány esetében (genotípusonként 20-20 egyed), amelyek a következők voltak: marmagasság, farmagasság, övméret, törzshosszúság, szárkörméret. Marmagasság és farmagasság esetében mérőbotot használtam, míg övméret, törzshosszúság

és

szárkörméret

mérése

során

mérőszalagot

alkalmaztam.

Testméretfelvételezéskor kapott adataim alapján kiszámoltam a legfontosabb indexeket is, mint: kvadratikussági index, túlnőttségi index, testindex, szerkezeti index, súlyindex és Röhrer-féle testtömeg index. Az átlagos marmagassági méret születéskor 34,70 cm, választáskor 49,49 cm volt. A legmagasabb születéskori és választáskori marmagasságot a magyar merinó bárányok érték el (35,58 cm, 52,29 cm). Farmagasság vizsgálata során születéskor szignifikáns különbséget a genotípusok között nem találtam, az átlag 34,56 cm volt. Választáskori farmagasság mérésekor szintén a magyar merinó bárányok esetében mértem a legmagasabb méretet, ez 53,26 cm-nek felelt meg. Övméret mérése során születéskor a magyar merinó bárányoknál 109

ÖSSZEFOGLALÁS ___________________________________________________________________________ mértük a legnagyobb méretet (38,25 cm), míg választáskor a magyar merinó x charollais F1 keresztezett bárányok méretei voltak a legnagyobbak (60,28 cm).

3.3. Bárányok vágóértéke: Ezen vizsgálatokat 2010 áprilisa és augusztusa között végeztem el a Dörögdi Mező Kft. halastói, kapolcsi és taliándörögdi telepein. Ehhez a vizsgálathoz 40 kosbárányt, genotípusonként 10-10 egyedet (német húsmerinó; német húsmerinó x charollais F1; magyar merinó; magyar merinó x charollais F1) választottam ki véletlenszerűen. A vizsgálat során négy alkalommal (születéskor, legelőre kihajtáskor, választáskor, valamint a vágás előtt közvetlenül) mértem a bárányok súlyát. A bárányok születési súlya átlagosan 4,59 kg volt. A választás 10 hetes korban történt, ekkor az átlagsúly 17,38 kg volt. A bárányok a vágás időpontjában átlagosan 16 hetesek voltak, a vágási súly 27,65 kg volt. A nevelés alatti napi súlygyarapodás átlagosan 184 g/nap, a hízlalás alatti súlygyarapodás pedig 198 g/nap értéket mutatott. A munka során meghatároztam a nyakalt törzs, valamint az I. és II. osztályú pecsenyerészek súlybeli és százalékos megoszlását az élősúlyhoz viszonyítva. A vágási % átlagosan 46,81 % volt. A vágás után az S/EUROP minősítés a 13 kg alatti és 13 kg feletti vágott testekre vonatkozó szabvány szerint történt. A négy genotípus egyedeinek mindegyike 2-es, illetve 3-as faggyúborítottsággal rendelkezett. A 13 kg feletti vágott testtel rendelkező csoport minősítése során R, illetve O kategóriákat különböztettem meg. A 13 kg alatti vágott test vizsgálata során 2 báránynál tapasztaltam más hússzínt, mint a rózsaszín. Értékeltem továbbá a fontosabb vágási melléktermékeket, a gerezna, a fej és a lábvégek mennyiségét is. Az eredmények értékelését P=1%-os hibavalószínűségi szinten végeztem el, a kiértékeléshez az SPSS 9.0 programcsomagból egytényezős varianciaanalízist, valamint korrelációvizsgálatot alkalmaztam.

110

KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS ___________________________________________________________________________

10. KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni témavezetőmnek, DR. POLGÁR J. PÉTER docens Úrnak, aki önzetlenül segítette és egyengette kutató munkámat, szakmai és erkölcsi tanácsaival, személyes példájával segítette szakmai fejlődésemet.

Köszönöm DR. KOVÁCS JÓZSEF professzor emeritusznak, valamint DR. SZABÓ FERENC professzor úrnak a szakma és a munka szeretetére nevelő tanácsait.

Hálás köszönettel tartozom DR. BENE SZABOLCS egyetemi adjunktusnak, aki önzetlen segítségével és hasznos tanácsaival hozzájárult szakmai fejlődésemhez, különösen a bonyolultabb statisztikai módszerek számítási technikájának megismertetéséhez, valamint a közös cikkeink mondatfogalmazásaiban való hasznos tanácsaiért.

Hálás köszönettel tartozom a ZSUZSIKNAK /BENEDEK ZSUZSANNA, ZSUPPÁN ZSUZSANNA/, akik munkám során mindig hasznos tanácsokkal láttak el, valamint angol nyelvű segítségükre mindig számíthattam.

Köszönetemet fejezem ki továbbá a DÖRÖGDI MEZŐ KFT. összes dolgozójának, akik munkámban segítettek, valamint ÁLLATTUDOMÁNYI és ÁLLATTENYÉSZTÉSI TANSZÉK KÍSÉRLETI LABORATÓRIUM laboránsainak az önzetlen munkájukért.

Szeretném

megköszönni

a

TANSZÉKI

MUNKATÁRSAKNAK,

PhD

TÁRSAK

segítségüket és támogatásukat.

Végezetül,

de

nem

utolsó

sorban

szeretném

megköszönni

ÉDESANYÁMNAK,

ÉDESAPÁMNAK, hogy lehetővé tették számomra PhD tanulmányaim folytatását, köszönöm példamutatásukat és hasznos tanácsaikat és ezt a három évet, valamint barátnőmnek DÓRINAK, aki mindenben mellettem állt.

111

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE ___________________________________________________________________________

11. TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE 11.1. Az értekezés témakörében megjelent tudományos közlemények 11.1.1. Konferencia kiadványban, teljes terjedelemben megjelent közlemények idegen nyelven

1.

Rádli, A. - Polgár, J. P. - Bene, Sz. (2010): Wirkung des Vaters auf die Mastleistung der Nachkommengruppen von Merinofleischschaflämmern. 19th International Scientific Symposium on Nutrition of Farm Animals, 11-12. Nov. 2010, Radenci, Slovenia. ISBN: 978-961-90951-6-4. 302-308 p.

2.

Polgár, J. P. - Rádli, A. - Bene, Sz. (2012): Futteraufnahme der Merinomutterschafe auf der Weide. 21th International Scientific Symposium on Nutrition of Farm Animals, Radenci, Slovenia. ISBN: 978-961-90951-8-8. 83-90 p.

11.1.2. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk 1.

Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2011): Különböző genotípusú bárányok súlyának alakulása választásig legeltetett állományban. AWETH, VII. 4. 183-189 p.

2.

Polgár J. P. – Rádli A. – Eszterhai Sz. – Bene Sz. (2012): Hazai tenyésztésű és import merinó kosok ivadékainak gyarapodása. AWETH, VIII. 1. 75-87 p.

3.

Polgár, J. P. - Rádli, A. - Bene, Sz. (2012): Különböző genotípusú legeltetett bárányok növekedési és vágási eredményei. Állattenyésztés és Takarmányozás, 61. 351-363 p.

4.

Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2012): Néhány tényező hatása a bárányok születési és választási súlyára, valamint elhullási mutatóira. Állattenyésztés és Takarmányozás, 61. 364-374 p.

5.

Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2012): Néhány tényező hatása az anyajuhok kondíciójára

és

testsúlyára

a

báránynevelés

időszakában.

Állattenyésztés

és

Takarmányozás, 61. 375-384 p. 6.

Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2012): Magyar merinó és német húsmerinó fajtájú legeltetett anyajuhok étkességének vizsgálata. AWETH, VIII. 2. 198-214 p.

112

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE ___________________________________________________________________________ 11.1.3. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven 1.

Rádli A. – Polgár J. P. – Bene Sz. (2010): Német húsmerinó kosok ivadékvizsgálati eredményének értékelése. XVI. ITF, 2010. március 25., Keszthely. ISBN-száma: 978963-9639-36-2.

2.

Rádli A. – Polgár J. P. – Bene Sz. (2011): A fajta, az életkor és az ellési típus hatása anyajuhok kondíciójára. XVII. ITF, 2011. április 21., Keszthely. ISBN-száma: 978-9639639-42-3.

3.

Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2011): Különböző genotípusú legeltetett bárányok vágási eredménye. LIII. Georgikon Napok, Állattenyésztés szekció. 2011. szeptember 29-30., Keszthely. ISBN-száma: 978-963-9639-43-0.

4.

Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2011): Különböző genotípusú bárányok súlyának alakulása választásig legeltetett állományban. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok Kiadványa. 2011. október 13-15., Gödöllő.

5.

Rádli A. – Polgár J. P. – Bene Sz. (2012): Különböző genotípusú és életkorú anyajuhok étkességének vizsgálata legelős körülmények között. XVIII. ITF, 2012. április 19., Keszthely. ISBN-száma: 978-963-9639-45-4.

6.

Vigh Z. - Rádli A. – Polgár J. P. (2012): Különböző genotípusú legeltetett bárányok testméretei születéstől választásig. XVIII. ITF, 2012. április 19., Keszthely. ISBNszáma: 978-963-9639-45-4.

11.2. Az értekezés témakörén kívüli (egyéb) közlemények 11.2.1. Konferencia kiadványban, teljes terjedelemben megjelent közlemények idegen nyelven 1.

Bene, Sz. - Rádli, A. - Kiss, B. - Polgár, J. P. - Szabó, F. (2010): Genetic parameters and breeding values based on weaning results of Hungarian Simmental beef calves. 19th International Scientific Symposium on Nutrition of Farm Animals, 11-12. Nov. 2010, Radenci, Slovenia. ISBN: 978-961-90951-6-4. 309-317.

11.2.2. Magar nelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk idegen nyelven 1.

Rádli, A. - Bene, Sz. – Benedek Zs. - Polgár, J. P. (2012): Some valuationmeasurement characteristics of blonde D’aquitaine calves in a breeding herd. AWETH, VIII. 2. 191-197 p. 113

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE ___________________________________________________________________________ 11.2.3. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk 1.

Bene Sz.- Fekete Zs.- Fördős A.- Füller I.-Kiss B.- Rádli A.- Török M.- Wagenhoffer Zs.- Polgár J. P.- Szabó F. (2009): Különböző genotípusú növendék vágómarhák növekedése, vágóértéke és húsminősége. Állattenyésztés és Takarmányozás, 58. 23–40 p.

2.

Polgár J. P. – Rádli A. – Kiss B. – Húth B. (2009): Magyartarka borjú vágása és kereskedelmi bontása. A Magyartarka, 9. 4. 14-16 p.

3.

Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2012): A blonde d’Aquitaine borjak néhány értékmerő tulajdonságának vizsgálata egy tenyészetben. Acta Agraria Kaposvariensis, 16. 2. 29-31 p.

4.

Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2012): A blonde d’Aquitaine tehenek és borjak néhány értékmerő tulajdonsága egy tenyészetben. Állattenyésztés és Takarmányozás, 61. 95-110 p.

11.2.4. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven 1.

Rádli A. (2009): Eltérő genotípusú választott bárányok gyarapodási teljesítménye. XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Agrártudományi Szekció, Gödöllő 2009. április 06-08.

2.

Kiss B.- Polgár J. P. - Bene Sz.- Rádli A.- Füller I. (2009): Magyartarka növendék marha válogatott, csomagolt, érlelt húsának paramétere. XV. ITF, Állattenyésztéstani I. Szekció, 2009. április 16., Keszthely. ISBN-száma: 978-963-9639-33-1.

3.

Polgár J. P. - Húth B. - Kiss B. - Rádli A. - Bene Sz. (2009): Érlelt marhahús organoleptikus bírálati eredményei. XV. ITF, Állattenyésztéstani I. Szekció, 2009. április 16., Keszthely. ISBN-száma: 978-963-9639-33-1.

4.

Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2012): A blonde d’Aquitaine borjak néhány értékmerő tulajdonságának vizsgálata egy tenyészetben. MTA PAB Tudományos Szakbizottság Konferenciája, Állattenyésztési és Takarmányozási Munkabizottság. 2012. május 22., Kaposvár, ISSN szám: 1418-1789.

11.2.5. Egyéb közlemény 1.

Rádli A. (2009): Eltérő genotípusú választott bárányok gyarapodási teljesítménye. OTDK dolgozat, Gödöllő, 2009. április 06-08. 114

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE ___________________________________________________________________________ 2.

Polgár J. P. – Rádli A. (2011): Anyajuhok takarmányigénye eltérő termelési feltételek között, PURINA Szakmai Nap, Somogyaszaló, 2011.01.20.

115

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________

12. FELHASZNÁLT IRODALOM 1. ABDULLAH, A. Y. – PURCHAS, R. W. – DAVIES, A. S. (1998): Patterns of change with growth for muscularity and other composition characteristics of Southdown rams selected for high and low backfat depth. N. Z. J. Agr. Res. 41. 367-376 p. 2. ADAMS, N. A. - CARPENTER, Z. L. - SPAETCH, C. W. - KING, G. T. (1967): Specific gravity estimates of lamb carcass composition. J. Anim.Sci. 26. 892 p. 3. AGABRIEL, J. - GIRAUD, J. M. - PETIT, M. (1986): Determination et utilisation de la note d’état d’engraissement en élevage allaitant. Bul. Tech. C. R. Z. V. Theix, INRA. 66. 43-50 p. 4. ALHUS, J. L. - PRICE, M. A. (1986): Agricul. For. Bull. 9. 38-40 p. 5. ALLEN, V. G. – FONTENOT, J. P. – GREEN, W. P. – HAMMES, R. C. (1989): Yearround grazing systems for beef production from conception to slaughter. Proc. 16th Intern. Grasl. Congr., Nice. 1197-1198 p. 6. ÁNGYÁN J. - TARDY J. - VAJNÁNÉ MADARASSY A. (szerk.) (2003): Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 626 p. 7. ÁNGYÁN J. (2010): Gazdálkodás védett és érzékeny természeti területeken. In: Podmaniczky L. 2010. Mezőgazdasági környezetgazdálkodás. FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet, Budapest. 136-201 p. 8. BAJNOK

M.

húsmarhalegelők

(2003): téli

Takarmányértékesítési

hasznosítása

esetén.

EU

módszerek Konform

összehasonlítása Mezőgazdaság

és

Élelmiszerbiztonság. Gödöllő. 253-259 p. 9. BALASKO, J. A. (1977): Effects of N, P and K fertilization on yield and quality of tall fescue forage in winter. Agron. J. 69. 425-428 p. 10. BALÁZS F. (1949): A gyepek termésbecslése növényszociológia alapján. Agrártudomány. 1. 1. 26-35 p. 11. BALDOCK, D. – BEAUFOX, G. – CLARK, J. (szerk.) (1994): The nature of farming: Low intensity farming system in European Countries. IEEP, London. 12. BÁNSZKI T. (1997): A műtrágyázás és a tenyészidőszak hatása a gyepnövedékek termésmennyiségére,

nitrogén-

és

ásványianyag-tartalmára.

Állattenyésztés

és

Takarmányozás. 46. 3. 251-260 p.

116

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 13. BARCSÁK Z. (1989): Fűízletességi vizsgálat telepített legelőkön. A GATE Növ. Term. Tanszéke és a Nyitrai Mg-i Főiskola társintézményeinek közös szeminárium kiadványa. Gödöllő. 183-185 p. 14. BARCSÁK Z. (1991): Állattartás hegyvidéki legelőn. (Természetes állattartás.) Hódmezővásárhely. 111-118 p. 15. BARCSÁK Z. (2004): Biogyep-gazdálkodás. Biogazda kiskönyvtár. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 222 p. 16. BARCSÁK Z. – KERTÉSZ I. (1986): Gazdaságos gyeptermesztés és hasznosítás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 17. BARTHOLOMEW, H. M. – BOYLES, S. L. – CARTER, B. – VOLLBORN, E. – MILLER, D. – SULC, R. M. (1997): Experiences of eight Ohio beef and sheep producers with year-round grazing. Proc. 18th Intern. Grasl. Congr., Saskatoon. 29. 127-128.p. 18. BARTL-FÉLE TAKARMÁNYÖSSZETÉTEL (2010): Báránynevelő táp összetétele. www.bartltakarmany.hu. 19. BATISTA PINTO, L. F. – DE ALMEIDA, F. Q. – QUIRINO, C. R. – DE AZEVEDO, P. C. N. – CABRAL, G. C. – SANTOS, E. M. – CORASSA, A. (2008): Evaluation of the sexual dimorphism in Mangalarga Marchador horses using discriminant analysis. Liv. Sci. 119. 1–3. 161–166 p. 20. BAUER, U. (1996): Winterweide hilft Kosten sparen. Fleischrinder Journal. 3. 9 p. 21. BEDŐ S. (1994): Különböző genotípusú juhok testméretei. Állattenyésztés és Takarmányozás. 43. 3. 243-258 p. 22. BEDŐ S. – PÓTI P. (1999): A legelő, mint takarmány szerepe a juhtenyésztésben. Állattenyésztés és Takarmányozás. 48. 691-692 p. 23. BELL, F. R. – DENNIS, B. – SLY, J. (1979): A study of olfaction and gustatory senses in sheep after olfactory bulbectomy. Physiology and Behav. 23. 5. 919-924 p. 24. BENETT, G. L. - MEYER, H. H. - KIRTON, A. H. (1983): Ultrasonic selection for divergence in loin fat depth in Southdown and Suffolk. Proc. of the New-Zealand Society of Animal Production. 43. 115-117 p. 25. BINNS, S. H. – COX, I. J. - RIZVI, S. – GREEN, L. E. (2002): Risk factors for lamb mortality on UK sheep farms. Prev. Vet. Med. 52. 287–303 p. 26. BÍRÓ J. (1928): A legelőgazda útmutatója. Pallas, Budapest. 1-148 p. 27. BOEKER, P. (1957): Ganzjähriger Weidegang in Großbritannien durch Winterweide nach dem Foggage-System. Landw. Angew. Wiss. 67. 85-123. p.

117

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 28. BREM, G. (1998): Exterieurbeurteilung landwirtschaftlicher Nutztiere. Eugen Ulmer Verlag GmbH & Co., Suttgart, Germany. Fordította: Seregi J., 2003. A gazdasági állatok küllemi bírálata. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 54-108 p. 29. BREYMEIER, A. I. - VAN DYNE, G. M. (1980): Grasslands, system analysis and man. International Biological Programme 19. Cambridge, Cambridge University Press. 30. BRUNEL, J. C. - BOUIX, J. - MONY, H. (1995): Station de testage sur descendance Berrytest. La Génétique Ovine FranÁasie Pour une Viande de Qualité, Collque, Paris 31. BURTON, J. H. – ANDERSON, M. – REID, J. T. (1974): Br. J. Nutr., 32. 515. In: Swatland HJ (Ed). Structure and Development of Meat Animals and Poultry. (1994) Basel, Technomic Publ. 127 p. 32. CABRAL, G. C. – DE ALMEIDA, F. Q. – QUIRINO, C. R. – DE AZEVEDO, P. C. N. – BATISTA PINTO, L. F. – SANTOS, E. M. (2004): Avaliação morfométrica de eqüinos da raça Mangalarga Marchador: índices de conformação e proporções corporais. R. Bras. Zootec. 33. 6 1798–1805 p. 33. CARPENTER, Z. L. - KING, G. T. - ORTS, F. A. - CUNNINGHAM, N. L. (1964): Factors influencing retail carcass value of lambs. J. Anim. Sci. 23. 741-745 p. 34. CARPENTER, C. E. – RICE, O. D. – COCKETT, N. E. – POND, W. G. (1996): Histology and composition of muscles from normal and callipyge lambs. J. Anim. Sci. 74. 388-393 p. 35. CHINTER, M. – HAMMADI, M. –KHORCHANI, T. – KRIT, R. –LAHSOUMI, B. – SASSI, M. B. – NOWAK, R. – HAMOUDA, M. B. (2011): Phenotypic and seasonal factors influence birth weight growth rate and lamb mortality in D’man sheep maintained under intensive management in Tunisian oases. Small Ruminant Research. 99. 2-3. 166170 p. 36. CHURCH, D. C. (1991): Livestock Feeds and Feeding Prentice Hall, New Jersey. USA. 546 p. 37. COMMON, T. G. – HUNTER, E. A. – FLOATE, M. J. S. EADIE, J. – HODGSON, J. (1991): The long-term effects of a range of pasture treatments applied to three seminatural hill Grassland communities. 1. Animal performance. Grass and Forage Sci. 46. 253-263. p. 38. CORNER, R. A. – KENYON, P. R. – STAFFORD, K. J. – WEST, D. M. – OLIVER, M. H. (2007): The effect of mid-pregnancy stressors of twin lamb live weight and body dimensions at birth. Livestock Science. 107. 2-3. 126-131 p.

118

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 39. COUPLAND, R. T. (1979): Grassland ecosystem of the world. International Biological Programme, 18. Cambridge, Cambridge University Press. 40. CRISTIAN, R. S. – SUVELA, M. (1999): Out-of-season lambing of Finnish Landrace ewes. Small Rumin. Res. 31. 265–272 p. 41. CSAPÓ J. - CSAPÓNÉ KISS ZS. (szerk.)(2003): Az Élelmiszer-kémia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 42. CSÁNYI J. - HAJDUK P. - KOMLÓSI I. - MUCSI I. - PÁSZTHY GY. - SÁFÁR L. TOLDI GY. - VÁRALJAI A. (1995): Miért kell nekünk az EUROP? Magyar Juhászat, Magyar Mezőgazdaság melléklete. 4. 1. 6-7 p. 43. CSÍZI I. – NAGY G. – MONORI I. (2003): Az évjárat hatása a juheltartó képességre természetes gyeptársulásokban. EU Konform Mezőgazdaság és Élelmiszerbiztonság. Nemzetközi Konferencia kiadvány. Gödöllő. 273-279 p. 44. CZAKÓ J. (1978): Gazdasági állatok viselkedése. (2. kiadás). Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 9-212 p. 45. DAHMEN, P. – KÜHBAUCH, W. (1990): Veränderungen der Grünlandnarbe als Folge einer Umstellung von konventionellen Mähweide auf extensive Schnittnutzung auf dem Standort Rengen. D. wirtschaftseig. Futter. 36. 175-185. p. 46. DALTON, D. C. – KNIGHT, T. W. – JOHNSON, D. L. (1980): Lamb survival in sheep breeds on New-Zealand hill country. N. Z. J. Agric. Res. 23. 167–173 p. 47. DEBLIZ, C. – RUMP, M. – KREBS, S. – BALLIETT, U. (1993): Beispiele für eine Standortpaste Mutterkuhhaltung in Ostdeutschland. Tierzüchter. 45. 9. 179-201. p. 48. DECHOW, C. D. – ROGERS, D. W. – CLAY, J. S. (2002): Heritability and correlations among body condition score loss body condition score, production and reproductive performance. J. Dairy Sci. 85. 3062-3070 p. 49. DÉR F. – MARTON I. (2001): A gyephasználat kérdései. In: Gyepgazdálkodásunk helyzete és kilátásai. DGYN 17, Debrecen. 269-274 p. 50. DITZ, H. (1867): Die Ungarische Landwirtschaft Verlag von Otto Wigand. Leipzig. A magyar mezőgazdaság (Szerk.: Kádár I.) MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete, Budapest. 1993. 247 p. 51. DOMANOVSZKY Á. - BALOGH J. - KUKOVICS S. (1984): Tömegtakarmány és legelő használata a corridale F1 kosbárányok hízlalásában, vágási eredmények. In: Az ÁTK közleményei. 247-252 p. 52. DOMANOVSZKY Á. - SZÉKELY P. (1998): Juh fajták vizsgálata. Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Budapest. 119

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 53. DORNER B. (1912): Kaszáló- és legelőjavítás. Pátria Rt., Budapest. 1-70 p. 54. DRUML, T. – BAUMUNG, R. – SÖLKNER, J. (2008): Morphological analysis and effect of selection for conformation in the Noriker draught horse population. Liv. Sci., 115. 2–3. 118–128. 55. DUNKA B. (1986): A magyar rackajuh leírása, gyapjú-, tej-, és hústermelése. In: Őshonos és honosult háziállatfajtáink genetikai sajátosságai. Szerk.: Csató L. Mezőgazdasági Főiskola kiadása, Kaposvár. 60-80 p. 56. DWYER, C. (2003): Behavioural development in the neonatal lamb effect of maternal and birth-related factors. Theriogenology. 59. 1027–1050 p. 57. DWYER, C. – LAWRANCE, A. B. (2000): Effects of maternal genotype and behaviour on the behavioural development of their offspring in sheep. Behaviour. 137. 1629–1654 p. 58. EARLE, D. F. (1976): A guide to scoring dairy cow condition. Aust. Dept. Agric. J. Victoria. 74. 228 p. 59. EDMONSON, A. J. – LEAN, I. J. - WEAWER, L. D. – FARVER WEBSTER, T. G. (1989): A body condition scoring chart for Holstein dairy cows. J. Dairy Sci. 72. 68-78 p. 60. EISEN, E. J. (1975): Results of the growth curve analysis in mice and rats. J. Anim. Sci. 42. 1008-1023 p. 61. ERASO, E. - CABRERO, M. - GARCIA, D. E. - SILES, J. L. (1982): Some aspects of carcass grading and characters in sheep. Anales del Instituto Nacional de Investigaciones Agrarias, Ganadera. 13. 27-31 p. 62. EUROSTAT

(2011):

Sheep

population.

(Annual

data).

Eurostat:

http://appsso.eurostat.ec.europa.eu 63. FABREGAS, X. - TORRE, C. - CAJA, G. - CASALS, R. - RIVAS, F. (1989): Comparison of carcasses of Ripollesa, Precoce X Ripollesa, German Mutton Merinó X Ripollesa lambs slaughtered at light and heavy body weights. Agriculture, EUR. 57-78 p. 64. FAO ADATBÁZIS (2011): www.fao.org 65. FLANAGAN, S. - HANRAHAN, J. P. (1992): Terminal sire breeds for early production. Farm -and-Food. 2. 2. 26-27 p. 66. FOX, D. G. – VAN AMBURGH, M. E. - TYULUTKI, T. P. (1999): Predicting requirements for growth, maturity and body Reserves in dairy cattle. J. Dairy Sci. 82. 1968-1977 p. 67. FRAME, J. (1991): Improved grassland management. Farming Press Books, Ipswich, U. K. 21-24 p. 120

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 68. FRANKLIN, T. B. (1953): British grasslands from the earliest times to the present day. Verl. Faber & Faber, London. 69. FREDERIKSEN, J.- HØJLAND, K. - KRISTENSEN, H. (1993): Krydsningsforsøg med får og lam. Frugtbarhed, tilvækst og slagtekvalitet. 822. Forskningsrapport fra Statens Husdyrbrugsfprsøg. 4 p. 70. GAÁL L. (1964): A juhok téli legeltetése. Állattenyésztés és Takarmányozás. 13. 141-148 p. 71. GABDULLIN, P. R. (1984): Meat quality of Romanov wethers. Zhivotnovodstvo. 8. 5859 p. 72. GALLO, L. – CARNIER, P. – CASSANDRO, M. – DAL ZOTTO, R. – BITTANTE, G. (1999): Genetic aspects of condition score, hearth girth and milkyield traits in Italian Friesian cows. Br. Soc. Anim. Sci. Occas. 24. 159-164 p. 73. GAMA, L. T. - DICKERSON, G. E. - YOUNG, L. D. - LEYMASTER, K. A. (1991): Effects of breed, heterosis, age of dam, litter size, and birth weight on lamb mortality. J. Anim. Sci. 69. 2727-2743 p. 74. GIBON, A. (2005): Managing grassland for production, the environment and the landscape. Challenges at the farm and the landscape level. Livestock Production Science. 96. 11-31 p. 75. GOATSCHER, W. D – CHURCH, D. C. (1970): Taste responses in ruminants. Iv. reactions of pygmy goats, normal goats, sheep and cattle to acid and quinin hidrocloride. J. Anim. Sci., Albany. 31. 2. 373-382 p. 76. GOURNELLOS, T. – EVELPIDOU, N. – VASSILOPOULOS, A. (2004): Developing an erosion risk map using soft computing methods (case study at Sifnos islands), Natural Hazards. 31.1. 39-61 p. 77. GÖHLER, H. (1979): Dissertation B. KMU, Leipzig. In: Juhtenyésztők kézikönyve. (Szerk: Veress L. - Jankowski S. T. - Schwark H. J.). Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1982. 142-166 p. 78. GRAINGER, C. – WILHELMS, G. D. – MCGOWAN, A. A. (1982): Effect of body condition at calving and level of feeding in early lactation on milk production of dairy cows. Australian Journal of Experimental Agriculture and Animal Husbandry. 22. 114. 918 p. 79. GRANSWORTHY, P. C. – TOPPS, J. G. (1982): The effect of body condition at calving, food intake, and performance on blood composition of dairy cows given complete diets.

121

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ Anim. Prod. 35. 121-125 p GULYÁS L.- KOVÁCS I. (1998): A lacaune fajta szerepe Magyarország jövőbeni juhtenyésztésében. Magyar Juhászat. 12. 6-7 p. 80. GULYÁS L. – KOVÁCS I. (1998): A lacaune fajta szerepe Magyarország jövőbeni juhtenyésztésében. Magyar Juhászat. 12. 6-7 p. 81. GULYÁS L. – GERGÁTZ E. – VÉGH J. – NÉMETH A. (2007): A fogyasztási csúcsokhoz

igazodó

bárány-előállítás

lehetőségei

biotechnikai

módszerek

felhasználásával. Acta Agronomica Ováriensis. 49. 1. 29-41 p. 82. GYÖRKÖS I. - BÁDER E. - VÖLGYI CSÍK J. (2001): A tejtermelő tehenek kondíciója. Holstein Magazin. 9. 5. 22-26p. 83. HADJIGEORGIOU, I. – POLITIS, I. (2004): Seasonal variation in non-specific immunity in relation to management and feeding practices in a semi-extensive dairy sheep farm in Greece. Small Ruminant Resarch. 53. 53-60 p. 84. HAMMOND, J. (1952): Growth and development of mutton qualities in the sheep. Oliver and Boyd, Edinburgh. 163 p. 85. HAMMOND, J. (1960): Farm Animals – their breeding, growth and inheritance. 3rd Edition, Edward Arnold, London. 29. 89 p. 86. HAND,

K.

D.

(1991):

Grünlandbewirtschaftung

auf

Mittelfristige Ertrags-

und

Auswirkungen

einer

Futterqualitätsparameter

extensiven sowie

den

Pflanzenbestand. Diss. Kiel. 87. HANKÓ B. (1940): Ősi magyar háziállataink. Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara kiadása, Debrecen. 160 p. 88. HARCSA A. – PÁL G. (2003): Életnapi testtömeg-gyarapodás alakulása a szendrői (Bábolna Rt.) tenyészetekben. Magyar juhászat és kecsketenyésztés, 12. 14-15 p. 89. HASSEN, Y. –SÖLKNER, J. – GIZAW, S. – BAUMUNG, R. (2002): Performance of crossbred and indigenous sheep under village conditions in the cool hihglans of centralnorthern Ethiopia: growth, birth and body weights. Small Ruminant Research. 43. 195202 p. 90. HEROLD I. – JÁVOR A. (1984): A juh takarmányozása. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 10-141 p. 91. HODGSON, J. (2001): Grassland production and management – Trends and perspectives for the 21-st Century. Proceedings of the XIX- th International Grassland Congress. Brazil. 1-3. p.

122

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 92. HOFFMANN, M - FIX, H. P. - BRUTZKE, M. - HOHNE, M. - KOBER, W. (1983): Nutrient and energy retention of growing lambs. 1. Results of the growth trial. Archiv für Tierernahrung. 33. 4-5. 415-425 p. 93. HORN A. (1973): Szarvasmarhatenyésztés, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 104-188 p. 94. HORN A. (1976): Állattenyésztés 1. kötet, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 85-285 p. 95. HORN P. - STEFLER J. (1990): Hagyományos és új állattenyésztési ágazatokban rejlő lehetőségek az eltérő ökológiai-piaci adottságok kihasználására. Állattenyésztés és Takarmányozás. 39. 27-43 p. 96. HUFFMANN, E. M. - KIRK, J. H. - PAPAIOANOU, M. (1985): Factors associated with neonatal lamb mortality. Theriogenology, 24. 163-171 p. 97. HÚSVÉTH F. (szerk.) (2003): A gazdasági állatok élettana az anatómia alapjaival Mezőgazda Kiadó, Budapest. 399 p. 98. JAKUBEC, V. (1977): Productivity of crosses based on prolific breeds of sheep. Livestock Production Science. 4. 379-392 p. 99. JANOVSZKY J. (1998): A gyepgazdálkodás helyzete, fejlesztésének lehetőségei. Mezőgazdasági Kutató-Fejlesztő Közhasznú Társaság külön kiadványa, Szarvas. 100.

JÁVOR A. - MOLNÁR GY. (1997): Fogyasztási szokások. Magyar Mezőgazdaság.

52. 51-52. 32-33 p 101.

JÁVOR A. – MOLNÁR GY. – KUKOVICS S. - NÁBRÁDI A. (2001a):

Tartástechnológiai lehetőségek a juhtenyésztés színvonal növelésében. Innováció a Tudomány és Gyakorlat egysége az Ezredforduló Agráriumában, Konferencia Kiadvány, Gödöllő. 255-260 p. 102.

JÁVOR, A. – NÁBRÁDI, A. – KUKOVICS, S. – BÉKÉSI, GY. – HAJDUK, P. –

SÁFÁR, L. – RÁKI, Z. – BEDŐ, S. – PÓTI, P. – MOLNÁR, A. – MOLNÁR, GY. – SZÉKELYHIDI, T. – SZŰCS, I. – ÁBRAHÁM, M. (2001b): Strategic steps in the sheep and goat branches. Acta Agr. Debrecen. 1. 61-68 p. 103.

JEFFREIS, B. C. (1961): Body condition score and it use in management. Tasmanian

J. Agric. 32. 19-21 p. 104.

JEREMIAH, L. E. - TONG, A. K. W. - GIBSON, L. L. (1997): The influence of lamb

chronological age, slaughter weight and gender on carcass and meat quality. Sheep-&Goat-Research-Journal. 13. 3. 157-166 p. 105.

JOUBERT, D. M. (1956): Analysis of factors influencing postnatal growth and

development of muscle fibre. J. Agr. Sci., Cambridge. 47. 59-102 p.

123

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 106.

JUDGE, M. D. - MERTIN, T. G. - OUTHOUSE, J. B. (1966): Prediction of carcass

composition of ewe and wether lambs from carcass weights and measurements. J. Anim. Sci. 25. 92-95 p. 107.

KADING, H. – SCHALITZ, G. – LEIPNITZ, W. (1993): Veränderungen der Gehalte

an pflanzlichen Inhaltstoffen durch extensive Bewirtschaftung von Niedermoorgrünland. D. wirtschaftseig. Futter. 39. 157-167 p. 108.

KAMALZADEH, A. – KOOPS, W. J. - VAN BRUCHEM, J. (1998): Feed quality

restriction and compensatory growth in growing sheep: Modelling changes in body dimensions. Liv. Prod. Sci. 53. 57-67 p. 109.

KECSKÉS S. /szerk./ (1955): Állattenyésztők kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó,

Budapest. 54-105 p. 110.

KEMPSTER, A. J. (1981): The problem of breed bias in commercial carcass

classification and grading. Anim. Prod. Edinburgh-London. 32. 360-361 p. 111.

KENT, J. P. (1995): Birth sex ratios in sheep over nine lambing seasons: 7-9 years and

the effect of ageing; Behavioural Ecology and Sociobiology. 36. 101-104 p. 112.

KHAN, K. (1994): Effects of body condition and pre-lambing supplementation on

ewe productivity. Masters Thesis. Oregon State University, Corvallis. 113.

KIRTON, A. H. – FOURIE, P. D. – JURY, K. E. (1972): Growth and development of

sheep. III. Growth of the carcass and non-carcass components of the Southdown and Romney and their cross and some relationships with composition. N. Z. J. Agr. Res. 15. 214-227 p. 114.

KMET, J. – SAKOWSKI, Z. – HUBA, J. – PESKOVICOVA, D. – CHRENEK, J. –

POLAK, P. (2000): Application of video image analysis in the slaughter value estimation of live Simmental bulls. Arch. Tierz. 43. 411–416 p. 115.

KOMLÓSI I. (1989): Juhok hízékonyságvizsgálati eredményeinek értékelése.

Debreceni Agrártudományi Egyetem. 60 p. 116.

KOMLÓSI I. (2000): A fajtatiszta tenyésztés és keresztezés szerepe az

árutermelésben. In: Jávor A.-Fésűs L. (szerk.): Tenyésztési- és fajtahasználati útmutató. LICIUM-Art Könyvkiadó- és Kereskedelmi Kft., Debrecen-Szikszó-Herceghalom. 5-14 p. 117.

KONKOLY-THEGE S. (1948): Állattenyésztésünk fejlesztésének irányai, eszközei és

eredményei. Budapest. 155 p. 118.

KOTA M. - VINCZEFFY I. - KOVÁCS B. - GYİRI Z. (1991): A gyep tápértéke. In

Természetes állattartás, Hódmezővásárhely. 63-68 p. 124

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 119.

KOVÁCS G.

(1991):

A legelő, mint takarmány. Természetes

állattartás.

Hódmezővásárhely. 57-61 p. 120.

KOVÁCS P. - LAZÁNYI J. - NAGY G. (2009): A réti komócsin (Phleum pratense)

beltartalmának változása 2005. év tavaszán. Agrártudományi közlemények, Acta Agraria Debreceniensis. 37. 61-67 p. 121.

KSH (2010): Magyarország földterülete művelési ágak szerint, 1853–2010.

elérhetőség: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/agrar/html/tabl1 3_1.html (2011-02-22). 122.

KSH (2011): www.ksh.gov.hu

123.

KUKOVICS S. (1979): A dorset-horn fajta hatása a magyar fésűs merinó

hústermelésére. I. Az F1 bárányok hústermelése. Az Állattenyésztési Kutatóintézet közleményei, Herceghalom. 123-126 p. 124.

KUKOVICS S. (1996): Fajtakérdések és tenyésztési lehetőségek a 21. évszázad

közepén. Magyar Juhászat. 8. 4-7 p. 125.

KUKOVICS S. - MOLNÁR A. (2000): A minőségi termelésfejlesztés lehetősége:

fajtatiszta és keresztezett brit tejelőjuhok termelési jellemzői. Állattenyésztés és Takarmányozás. 6. 724-727 p. 126.

KUKOVICS S. - STAPLETON D. L. - HINCH G. N. (1981): Az anya és bárány

genotípusának hatása az anya tejtermelésére és a bárány növekedésére. Állattenyésztés és Takarmányozás. 33. 1. 77-83 p. 127.

KUKOVICS S. - DOMANOVSZKY Á. - BALOGH J. (1984): Tömegtakarmány és

legelő használata a corridale F1 kosbárányok hízlalásában, hízlalási eredmények. In: Az ÁTK közleményei. 241-246 p. 128.

KUKOVICS S. - SCHUSZTER T. - THURÓCZY Z. - PETHES S.-né - LÁNYI I.-né

(1988): Adatok hús-gyapjú irányú fejlesztés céljából használt fajták hústermelési jellemzőiről. In.: A tej illetve a hús-gyapjú irányú fejlesztés lehetőségei Juhtenyésztési Ankét, (szerk.: Kukovics, S.) ÁTK:, Gödöllő. 129-139 p. 129.

KUKOVICS S. - JÁVOR A. - MOLNÁR GY. - ÁBRAHÁM M. - MOLNÁR A.

(1997): A juhtenyésztés minőségének fejlesztése. „Agro-21” Füzetek. Az agrárgazdaság jövőképe. 17. 76-100 p. 130.

KUKOVICS, S. – NAGY, S. – JÁVOR, A. – LENGYEL, A. – NÉMETH, T. –

MOLNÁR, A. (2007): Crossbreeding trials aiming to improve meat quality of sheep In Hungary. In 58th Annual Meeting of European Association for Animal Production, Dublin, Ireland, 26-29th August; Book of Abstracts. 8. 317 p.

125

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 131.

KUKOVICS S. – NÉMETH T. - MOLNÁR A. - JÁVOR A. – NAGY S. – TOLDI

GY. – LENGYEL A. (2008): Az extenzíven tartott gyimesi racka juhok hústermelésének fejlesztése különböző húsfajtákkal végzett keresztezésekkel. Animal welfare, etológia és tartástechnológia. 4. 265-271 p. 132.

KUPAI T. - DÉR F. - LENGYEL A. (2005): Gondolatok a juhtenyésztés és a

legelőhasznosítás kapcsolatáról. Magyar Mezőgazdaság, 60. évfolyam. Magyar Juhászat. 14. 9. 6-9 p. 133.

KÜCHENMEISTER,

U.

–

LADEGAST,

H.

–

ENDER,

K.

(1990):

Schlachtkörperbewertung und Klassifizierung bei Schafen und Rind. Fortschrittsbereichte für die Landwirtschaft und Nahrungsgüterwirtschaft. 28. 2 Akad., der DDR, Berlin. 134.

KÜHN, C. – BELLMANN, O. – VOIGT, J. – WEGNER, J. – GUIARD, V. –

ENDER, K. (2002): An experiment approach for study the genetic and physiological background of nutrient transformation in cattle with the respect to nutrient secretion and accretion type. Arch. Tierz. 45. 317–330 p. 135.

LÁNG I. (2002): Környezet és természetvédelmi lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest

14-86 p. 136.

LANGHOLZ, H. J. (1992): Extensive Tierhaltung in Landschaftspflege und als

Produktionstechnische Alternative. Züchtungskunde. 64. 271-282 p. 137.

LÁSZTITY R. - TÖRLEY D. (1993): Élelmiszer-kémia 2. Szerk.: Gasztonyi, K. -

Lásztity, R., Mezőgazda Kiadó, Budapest. 543 p. 138.

LEBERL, P. - GEIGER, J. - SCHENKEL, H. (2010): Vergleich verschiedener

Futterwertparameter extensiver Grünlandaufwüchse unter dem Gesichtspunkt der Bedarfsdeckung beim Mutterschaf in unterschiedlichen Leistungsstadien. Proceedings of the 19th International Scientific Symposium on Nutrition of Farm Animals. ZadravecErjavec Days. 139.

LEMAIRE, G. – WILLKINS, R. – HODGSON, J. (2005): Challenges for grassland

science: managing research priorities. Agriculture, Ecosystems and Environment. 108. 99108 p. 140.

LENGYEL L. (1996): A juhok tejirányú fajta-átalakító keresztezésének néhány

ökonómiai kérdése. XXVI. Óvári Tudományos Napok. Mosonmagyaróvár. 141.

LENGYEL A. - TOLDI GY. - MEZŐSZENTGYÖRGYI D. (1998): Genetikai

tartalékok a juhok hústermelésében. Állattenyésztés és takarmányozás. Juhtenyésztési különszám. 47. 125-135 p.

126

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 142.

LENGYEL A. - TOLDI GY. - MEZŐSZENTGYÖRGYI D. (1999): Genetikai

tartalékok a juhok hústermelésében. Magyar juhászat és kecsketenyésztés. 8. 4-7 p. 143.

LEWIS, R. M. – SIMM, G. – WARKUP, C. C. (1993): Enjoying the taste of lamb.

Meat Focus Int. 2. 393–395 p. 144.

LIGDA, C. – GABRIILIDIS, G. – PAPADOPOULOS, T. – GEORGOUDIS, A.

(2000): Investigation of direct and maternal genetic effects on birth and weaning weight of Chios lambs. Original Research Article, Livestock Production Science. 67. 1-2. 75-80 p. 145.

LOWMAN, B. G. – SCOTT, N. – SOMMERWILLE, S. (1976): Condition scoring of

cattle. Rev. Ed. East of Scotland Collage of Agric., Bull. No. 6. The Edinburgh School of Agriculture. Edinburgh, U. K. 146.

LŐRINCZ I. (1973): Húsipari kézikönyv, Mg. Kiadó, Budapest 16-89 p..

147.

MACDONALD, K. A. – MACMILLAN, K. L. (1993): Condition score and

liveweight in Jersey and Friesian cows. 45th Ruakura Farmers Conference, Hamilton, New Zealand. 47-50 p. 148.

MACDONALD, K. A. – ROCHE, J. R. (2004): Condition scoring made easy.

Condition scoring for diary herds. 1st ed. Dexcel Ltd., Hamilton, New Zealand. 149.

MACIT, M. - AKSAKAL, V. - EMSEN, E. - ESENBU, N. - AKSU, M. (2002): Effect

of vitamin E supplementation on fattening performance, non-carcass components and retail cut percentages, and meat quality traits of Awassi lambs. Meat Sci., 64.1-6 p. 150.

MAGYAR TAKARMÁNY KÓDEX (2004): II-III kötet. ISBN szám: 9638609753.

151.

MAIER, A. – MCEWAN, J. C. – DODDS, K. G. – FISCHMAN, D. A –

FIZTSIMON, R. B. - HARRIS, A. J. (1992): Myosin heavy chain composition of single fibres and their origins and distribution in developing fascicles of sheep tibialis cranialis muscles. Journal of Muscle Research and Cell Motility. 13. 5. 55-572 p. 152.

MAJUSZ (2003): Juhfajták Magyarországon, Majusz Kiadvány, www.majusz.hu.

153.

MANDAL, A. - PANT, K. P. - NANDY, D. K. - ROUT, P. K. - ROY, R. (2003):

Genetic analysis of growth traits in Muzaffanagari sheep. Trop. Anim. Health Prod., 35. 271-284 p. 154.

MARÓTI-AGÓTS Á. – JÁVORKA L. – GERA I. – BODÓ I. (2005):

Testméretfelvétel

videókép-elemzés

segítségével

szarvasmarha

állományokban.

Állattenyésztés és Takarmányozás. 54 5. 466–479 p. 155.

MATCHES, A. G. (1979): Management. In Buckner, R.C. & L.P. Bush (Hrsg.): Tall

fescue. Americ. Soc. Agron. Madison, Wiscounsin. 171-199 p. 127

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 156.

MEZŐSZENTGYÖRGYI D. (2000): Különböző genotípusú juhok izom- és

faggyúbeépülésének vizsgálata komputeres tomográfia segítségével. PhD értekezés, Kaposvár. 45-58, 79-96 p. 157.

MÉSZÁROS GY. (1977): Új módszer a szarvasmarhák testméreteinek felvételére és

testarányaik elemzésére. Állattenyésztés és Takarmányozás. 26. 6. 525–532 p. 158.

MIHÁLKA T. (1967): Éves pecsenyebárányok típusainak és hízékonyságának

vizsgálata. Állattenyésztés. 1. 69-81 p. 159.

MIHÁLKA T. - MOLNÁR A. - SCHUSZTER T. (1983): J-ÁKI hibridvégtermék

hizlalási és vágási eredményeinek vizsgálata. Az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont Közleményei, Gödöllő. 277-281 p. 160.

MIHÓK S. (2004): A gazdasági állatok küllemtana, In: Szabó F. /szerk./: Általános

állattenyésztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 264–290 p. 161.

MJSZ (2005): Magyar Juhtenyésztők Szövetsége. http: www.majusz.hu.

162.

MOLNÁR A. (1999): Bárány és növendéknevelési technológia; ATK-FVM

Agrárszaktanácsadási Füzetek; Herceghalom. 163.

MOLNÁR A. - SCHUSZTER T. - MIHÁLKA T. (1986): Különböző típusú

keresztezések hizlalásának és vágásának eredményei. Az Európai Állattenyésztők Szövetségének 37. Tudományos Ülésszaka, Budapest. 377 p. 164.

MOLNÁR GY. (1998): Húsminőségünk versenyképessége. Állattenyésztés és

Takarmányozás. 47. 277-286 p. 165.

MOLNÁR GY. (1999): A magyarországi hízóbárány vágás utáni minősítése. Doktori

PhD értekezés. 154 p. 166.

MOLNÁR GY. (2000): A magyar juhok vágott test és húsminősége, valamint a

S/EUROP minősítés. Állattenyésztés és Takarmányozás. 6. 702-703 p. 167.

MOLNÁR GY. - JÁVOR A. (1997): Tények a juhtenyésztés versenyhelyzetének

megítéléséhez. Magyar Juhászat. 9. 4-5 p. 168.

MOLNÁR GY. - JÁVOR A. (1999): A vágott test és húsminőség javításának

tenyésztési kérdései. Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok, Állattenyésztési és Takarmányozási Szekció, Debrecen. 77-84 p. 169.

MOLNÁR GY. - JÁVOR A. – VERESS L. (1999): Tejelő keresztezésből származó

bárányok keresztezése. 1. közlemény: Hizodalmasság. Állattenyésztés és Takarmányozás. 48. 2. 213-232 p. 170.

MOLNÁR GY. - VÁRSZEGI ZS. - JÁVOR A. (2002): Carcass and the Meat quality

of Hungarian lambs. Agrártudományi Közlemények, Debrecen. 1. 65-72 p. 128

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 171.

MOODY, W. G. - ZOBRISKY, S. E. - ROSS, C. V. - NAUMANN, H. D. (1965):

Ultrasonic measurements of fat thickness and longissimus dorsi area in lamb. J. Anim. Sci. 24. 364-367 p. 172.

MORGAN, J. A. - OWEN, J. B. (1973): The nutrition of artificially reared lambs. III.

The effect of sex on the performance and carcass composition of lambs subjected to different nutritional treatments. Anim. Prod. Edinburgh. 16. 1. 49-58 p. 173.

MORRIS, S. T. – KENYON, P. R. – BURNHAM, D. L. – MCCUTCHEON, S. N.

(1999): The influence of pre-lambing shearing on lamb birthweight and survival. Proc. N. Z. Grassl. Assoc. 61. 95–98 p. 174.

MORROW, D. A. (1976): Fat cow syndrome. J. Dairy Sci. 5. 1625 p.

175.

MUCSI I. (1991): A legeltetés jelentősége az állattartásban. Természetes állattartás.

Hódmezővásárhely. 25-31 p. 176.

MUCSI I. (1997): Juhtenyésztés és - tartás. Mezőgazda Kiadó, Budapest 24-103 p..

177.

MUCSI I. - BENK Á. (2002): A merinó juhfajta ikerellési lehetősége. Magyar

Juhászat. 7. 8 p. 178.

MULVANY, P. (1981): Dairy cow condition scoring. Handout No. 4468. Natl. Inst.

Res. Dairying, Shinfield, Reading, U.K. 179.

MURPHY, P. M. - PURVIS, I. W. - LINDSAY, D. R. - LE NEINDRE, P. -

ORGEUR, P. - POINDRON, P. (1994): Measures of temperament are highly repeatable in Merino sheep and some are related to maternal behavior. Anim. Prod. Aust. 20. 247-250 p. 180.

NAGY G. (1988): A kötött talajú természetes gyepek altalaj-lazításos felülvetésének

lehetőségei és eredményei. DGYN. 8. 155-157 p. 181.

NAGY G. (2006): A fűfélék tavaszi fejlődésének jellemzői. Gyepgazdálkodási

közlemények. 4. 89-93 p. 182.

NAGY G. - VINCZEFFY I. (1997): Ürülékhatás a legelőn. DGYN 14. DATE

kiadvány. Debrecen. 109-116 p. 183.

NAN, Z. B. (2001): Remote sensing application to grassland monitoring. Proceedings

of the XIX- th International Grassland Congress. Brazil. 1037-1042 p. 184.

NICHOLSON, M. J. - BUTTERWORTH, M. H. (1986): A Guide to Condition

Scoring of Zebu Cattle. International Livestock Centre for Africa. Addis Ababa, Ethiopia. 185.

NORDBY, D. J. – FIELD, R. A. – RILEY, M. L. – JOHNSON, C. L. – KERCHER,

C. J. (1986). Effects of maternal under nutrition during early pregnancy on postnatal growth in lambs. Proc. West. Sect. Am. Soc. Anim. Sci. 37. 92 p. 129

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 186.

NOTTER, D. R. - FERREL, C. L. - FIELD, R. A. (1983): Effects of breed and intake

level on allometric growth pattern in ram lambs. J. Anim. Sci. 56. 380-395 p. 187.

NOTTER, D. R. - KELLY, R. F. - MCCLAUGHERTY, F. S. (1991): Effects of ewe

breed and management system on efficiency of lamb production. II. Lamb growth, survival and carcass characteristics. J. of Anim. Sci. 69. 1. 22-33 p. 188.

NOUGUES, J. – VEZINHET, A. (1977): Ann. Biol. Animal Biochem. Biophys., 17:

799. In: Swatland HJ (Ed.) Structure and Development of Meat Animals and Poultry. Basel, Technomic Publ. 1994. 127 p. 189.

NYÍRI L. (szerk.) (1993): Földműveléstan. Mezőgazda Kiadó. Budapest 21-88 p..

190.

OLIVER, W. M. - CARPENTER, Z. L. - KING, G. T. - SHELTON, M. (1967):

Quantitative and qualitative characteristics of ram, wether, and ewe lamb carcasses. J. Anim. Sci. 26. 307-310 p. 191.

OPITZ, V. - BOBERFELD, W. (2001): Grassland management aspects for year-round

out door stock keeping of suckler cows. Grassl. Sci. in Poland. 4. 137-147 p. 192.

PALSSON, A. (1955): Conformation and body composition. In: Hammond J (Ed.)

Progress in the Physiology of Farm Animals. Vol. 2. Butterworths Scientific Publications, London 430 p. 193.

PALSSON, H. – VERGES, J. B. (1952): Effects of plane of nutrition on growth and

development of carcass quality in lambs. Parts 1.-2. J. Agr. Sci. 42. 1-149 p. 194.

PELLE E. - PÁCSONYI V. - SZATMÁRI L. (1987): Merinó állományon ile de france

fajtával végzett keresztezés eredményei. Állattenyésztés és Takarmányozás. 36. 4. 331337 p. 195.

PILANDO, J. – DE MIGUEL, P. - MATEOS, G. G. - MEDEL, P. (2002): Effects of

breed, sex and final weight on carcass quality and lamb performance. Joint Meeting Abstracts, J. Anim. Sci. (Suppl.), 80.1.128 p. 196.

PINSTRUP-ANDERSEN, P. - PANDYA-LORCH, R. (1999): A vision of the future

world food production and implications for the environment and grasslands. Proceedings of the XVIII-th International Grassland Congress. Winnipeg-Saskatoon, Canada. 11-16 p. 197.

PÓTI P. (1998): Korszerű tartástechnológiák a juhtenyésztésben. Állattenyésztés és

Takarmányozás. 47. 1. 337-342 p. 198.

PÓTI P. - BEDŐ S. – TŐZSÉR J. – KOVÁCS A. (2001): Fejlesztési lehetőségek a

hazai juhtenyésztésben. Innováció a Tudomány és Gyakorlat egysége az Ezredforduló Agráriumában, Konferencia Kiadvány, Gödöllő. 238-245 p.

130

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 199.

PÓTI P. - PAJOR F. - LÁCZÓ E. (2007): Különböző legeltetési módok hatása a

gyepnövényzetre és az anyajuhok kondíciójára. A magyar gyepgazdálkodás 50 éve – tanulságai a mai gyakorlat számára – Gyepgazdálkodási ankét SZIE, Gödöllő. 193-196 p. 200.

REHFELDT, C. – FIEDLER, I. – STICKLAND, N. C. (2004): Number and size of

muscle fibres in relation to meat production. In: te Pas MF, Everts ME, Haagsman HP (Eds.) Muscle development of livestock animals, Physiology, genetics and meat quality. CABI Publishing, London. 1-29. (1. fejezet) 201.

REVELL, D. K. – MORRIS, S. T. – COTTAM, Y. H. – HANNA, J. E. – THOMAS,

D. G. – BROWN, S. – MCCUTCHEON, S. N. (2002): Shearing ewes at mid-pregnancy is associated with changes in fetal growth and development. Australian Journal. 53. 697705 p. 202.

RÉTI J. (1911): A legjobb takarmányfüvek termesztéséről. Gámán nyomdája,

Kolozsvár. (In Vinczeffy: Természetes gyepeink védelme. 11. Gyepgazdálkodási napok, Debrecen, 1993.) 203.

RICHARDS, M. W. - SPITZER, J. C. - WARNER, M. B. (1986): Effect of varying

level of postpartum nutrition and body condition at calving on subsequent reproductive performance in beef cattle. J. Anim. Sci. 62. 300-306 p. 204.

RINKOB, T. P. - ZOBRISKY, S. E. - ROSS, C. V. - NEUMANN, H. D. (1964):

Measurements of of muscle and retail cuts of lambs. Mo. Agric. Expt. Stn. Res. Bull. No. 876, Columbia, MO. 205.

ROCHE, J. R. – BERRY, D. P. (2006): Periparturient, climatic, animal and

management factors influencing the incidence of milk fever ingrazing systems. J. Dairy Sci. 89. 3532-3543 p. 206.

ROCHE, J. R. - DILLON, P. G. – STOCKDALE, C. R. - BAUMGARD, L. H. – VAN

BAALE, M. J. (2004): Relationships among international body scoring systems. J. Dairy Sci. 87. 3076-3079 p. 207.

ROCHE, J. R. – MACDONALD, K. A. – BURKE, C. R. – BERRY, D. P. (2007):

Association between body condition score, body weight and reproductive performance in seasonal-calving dairy cattle. J. Dairy Sci. 90. 376-391 p. 208.

RUSSELL, A. J. F – DONEY, J. M. – GUNN, R. G. (1969): Subjective assessment of

body fat in live sheep. J. Agric. Sci. 72. 451 p. 209.

SANSON, D. W. – WEST, T. R. – TATMAN, W. R. – RILEY, M. L. – JUDKINS, M.

B. – MOSS, G. E. (1993): Relationship of body composition of mature ewes with condition score and body weight. J. Anim. Sci. 71. 11-12 p. 131

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 210.

SÁFÁR L. - DOMANOVSZKY Á. (2000): A magyar merinó. Magyar

Állattenyésztők Lapja. 5. 10-11 p. 211.

SCHANDL J. (1955): Lótenyésztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 13–18., 97–138 p.

212.

SCHMIDT J. (1993): Takarmányozástan. Mezőgazda Kiadó, Budapest 22-46 p.

213.

SCHUSZTER T - KUKOVICS S. - MOLNÁR A. (1988): A tejtermelés fejlesztését

célzó keresztezések hatása a hústermelésre. In: A tej-, illetve a hús-gyapjú irányú fejlesztés lehetőségei (Szerk.: Kukovics, S.), Juhtenyésztési Ankét, Gödöllő. 121-128 p. 214.

SIMM, G. - MURPHY, S. V. (1996): The effects of selection for lean growth in

Suffolk sires ont he saleable meat yield of their crossbred progeny. Anim Sci. 62. 255-263 p. 215.

SKJERVOLD, H. (1979): Causes of variation in sex ratio and sex combination in

multiple births in sheep; Livestock Production Science. 6. 387-396 p. 216.

SNIFFEN, C. J. – CHALUPA, W. – FERGUSON, J. (1989): The impact of

controlling protein, amino acid and carbohydrate fractions on productivity and body weight change in BST herds. Monsanto Technical Symposium. Monsanto Agricultural Co., Animal Sciences Division, St. Loius. 27-33 p. 217.

SPEDDING, C. R. W. (1967): The grazing sheep in relation to its environment. In:

Report of the Proceedings and Invited Papers. Edinburgh. 174-187 p. 218.

SPHOR, L. – BANCHERO, G. – CORREA, G. – OSÓRIO, M. T. M. – QUINTANS,

G. (2011): Early prepartum shearing increases milk production of wool sheep and the weight of the lambs at birth and weaning. Small Ruminant Research. 99. 1. 44-47 p. 219.

SPURLOCK, G. M. - BRADFORD, G. E. (1965): Comparison of system of lamb

carcass evaluation. J. Anim. Sci. 24. 1086-1091 p. 220.

SUITER, R. J. (1983): Husbandry practices affecting body composition and meat

quality in sheep. Proceedings of a seminar on measuring and marketing meat animals. Northam, Australia. 25-38 p. 221.

SZABÓ F. (2004): Általános állattenyésztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 48-96 p.

222.

SZABÓ I. (1979): Adatok a kérődzők ízválogatásához. ATEK M. óvári Mg. Tud. Kar

közleményei. 21. 2. 25-38 p. 223.

SZABÓ I. (1981): A kérődzők akaratlagos takarmányfelvétele és a takarmányok íze.

ATEK M. óvári Mg. Tud. Kar közleményei. 23. 2. 21-34 p. 224.

SZÉKELY Z. - DOMANOVSZKY Á. (2000): Juhok hízékonysági és vágási tesztje a

fajtaérték vizsgálatában Állattenyésztés és Takarmányozás. 6. 698-701 p.

132

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 225.

SZEMÁN L. (1990): Domb- és hegyvidéki gyepek termőképességének javítási

lehetőségei. Kandidátusi értekezés. Gödöllő. 226.

SZEMÁN, L. (1994-95): Grassland yieldand seedbed preparation. Bulletin of the

University of Agricultural Sciences, Gödöllő. 45-51 p. 227.

SZEMÁN L. (2003): Extenzív gyepgazdálkodás. Nemzeti Agrár-Környezetvédelmi

Program. SZIE-KTI. Budapest-Gödöllő. 29 p. 228.

SZEMÁN L. (2007): Gyepgazdálkodási módszertan. Egyetemi jegyzet SZIE Gödöllő.

229.

SZEMÁN L. – KÖLES P. – GYULAI G. (2001): Leromlott és parlaggyepek felújítási

lehetőségei. Innováció, a tudomány és a gyakorlat egysége az ezredforduló agráriumában. Szent István Egyetem, MKK – Debreceni Egyetem, MTK, Gödöllő, május 17-18. 78-84 p. 230.

SZEMÁN L. – BAJNOK M. – HARCSA M. – KULIN B. – GYÖRGY A. – KENÉZ Á.

– PENKSZA K. (2008): Gyep fajdiverzitás változása juhlegeltetés hatására. Animal welfare, etológia és tartástechnológia. 4. 2. 822-828 p. 231.

SZENTMIHÁLYI S. (1979): Gyepre és melléktermékekre alapozott takarmányozás.

In: Gyepre és melléktermékre alapozott hústermelés (Szerk.: Vinczeffy I.). Debreceni Gyepgazdálkodási Napok, Debrecen. 20 p. 232.

SZ.né PÉTER J. – KÓRÓDI S. (1994): A legelő – erdő – juh kölcsönhatás.

Természetes állattartás. Tudományos és termelési tanácskozás, Debrecen. 103-117 p. 233.

TASI J. (2008): Gyepgazdálkodás alapjai. Egyetemi jegyzet. Gödöllő. 77 p.

234.

TASI J. (2011): Gyepgazdálkodás alapjai. Egyetemi jegyzet. Gödöllő.

235.

TASI J. – SZEMÁN L. – KOVÁCS M. (2003): Téli legelőtakarmány biztosítása nádas

csenkesz felhasználásával. EU Konform Mezőgazdaság és Élelmiszerbiztonság. Gödöllő. 363-368 p. 236.

TASI J. – BARCSÁK Z. – KISPÁL T. – SZEMÁN L. (2004): Legelő állatok

takarmányválogatási viselkedése. Állattenyésztés és Takarmányozás. 53. 4. 373-383 p. 237.

TAYLOR, S. Cs. (1980): Live weight growth from embryo to adult in domesticated

mammals. Anim. Prod. 31. 223-235 p. 238.

TAYLOR, T. H. – TEMPELTON, W. C. (1976): Stockpiling Kentucky bluegrass and

tall fescue forage for winter pasture. Agron. J. 68. 235-239 p. 239.

TEMPEST, M. (1991): Beltex, the top cross ram. Sheep dairy news. 8. 2. 66-67 p.

240.

THOMPSON, J. M. – BARLOW, R. (1986). The relationship between feeding and

growth parameters and biological efficiency in cattle and sheep. Proceedings of the 3rd World Congress on Genetics Applied to Livestock Production. Nebraska. 11. 271-282 p.

133

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 241.

TOLDI GY. - PÁSZTHY GY. - LENGYEL A. (1995): Miért van szükség a juhok

EUROP minősítésére? A hús. 1. 45-48 p. 242.

TOLDI GY. - MEZŐSZENTGYÖRGYI D. - LENGYEL A. (1999): Juh vágott testek

S/EUROP-minősítésének megbízhatósága. A hús. 4. 235-240 p. 243.

TORMAY B. (1900): A magyar gazda kincsesháza. Pallas, Budapest. 1-364 p.

244.

TÓTH I.-NÉ (1997): A juhhús konyhai feldolgozása. In: Juhtenyésztés és tartás,

(Szerk.: Mucsi I.). 374 p. 245.

TŐZSÉR J. – AGABRIEL J. – DOMONKOS Z. (1995): Húshasznosítású tehenek

kondíciópontozásának módszere Franciaországban. A hús. 5. 4. 223-225 p. 246.

TŐZSÉR J. – SUTTA J. – BEDŐ S. (2000): Videókép-analízis alkalmazása a

szarvasmarhák testméretének értékelésében. Állattenyésztés és Takarmányozás. 49. 5. 385–392 p. 247.

TŐZSÉR J. – DOMOKOS Z. – ALFÖLDI L. – HOLLÓ G. – RUSZNÁK J. (2001):

Különböző génarányú charollais tehenészet teheneinek testméretei. Állattenyésztés és Takarmányozás. 50. 1. 15–22 p. 248.

VADÁNÉ KOVÁCS M. (1999): A húsminőség alapjai. Egyetemi jegyzet, DATE,

Debrecen. 3-4. 25-26 p., 58-60 p. 249.

VAN KEUREN, R. W. (1970): All-season pastures for beef cows. Ohio Agri. Res.

Dev. Center. Research Summary. 37. 27-31. p. 250.

VÁRHEGYI J. - VÁRHEGYI J.-né. (1999): Tejtermelő tehenek takarmányozása,

laktációs szakaszok, kondíció. ÁTK Herceghalom, Agrár Kutatóintézetek Szaktanácsadási Információs Rendszere, (www.atk.hu/Magyar/Ubbs/szvmtart/TEJALT.html). 251.

VÁRSZEGI ZS. - MOLNÁR GY. (2002): Juh genotípusok vágási minősége

Magyarországon. Magyar juhászat és kecsketenyésztés. 11. 2-3 p. 252.

VÁRSZEGI ZS. - MOLNÁR A. - MOLNÁR GY. - JÁVOR A. - ÁRNYASI M. -

RÓZSA S. - GAÁL S. (1998): Miért is van szükség a minőség javítására? Magyar Juhászat + Kecsketenyésztés. A Magyar Mezőgazdaság melléklete. 7. 6. 4-5 p. 253.

VERBEKE, W. - VAN OECKEL, M. J. – WARNANTS, N. – VIAENE, J. –

BOUCQUE, C. V. (1999): Consumer perceptions, facts and possibilities to improve acceptability of health and sensory characteristics of pork. Meat Science. 53. 77-99 p. 254.

VERESS L. (1993): Juhtenyésztés fejlesztésének genetikai és tartástechnológiai

kérdései. Akadémiai doktori értekezés. Budapest. 202 p. 255.

VERESS L. - KAKUK T. (1976): Báránynevelés-hizlalás. Mg. Kiadó, Budapest. 25-

75 p. 134

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 256.

VERESS L. - VUCSKITS A. - LOVAS L. - RADNAI L. (1979): Merinó bárányok

beállítási korának, súlyának és az ivarnak a befolyása hizlalási teljesítményükre. Állattenyésztés és Takarmányozás. 28. 445-449 p. 257.

VERESS L. - JANKOWSKI S. T. - SCHWARK H. J. (1982): Juhtenyésztők

kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 158-165 p. 258.

VERESS L. - VADÁNÉ KOVÁCS M. - LOVAS L. - VÁGVÖLGYI O. - RADNAI

L. - MAKAY B. (1984): Gyorshizlalású pecsenyebárányok hústermelő képességének és húsminőségének vizsgálata. I. A magyar merinó fajtában. Állattenyésztés és Takarmányozás. 33. 1. 57-67 p. 259.

VERESS L. - VÉGH J. - KOMLÓSI I. (1989): Magyar merinók sűrítve elletésének

tapasztalatai. Állattenyésztés és Takarmányozás. 38. 1. 37-46 p. 260.

VEZINHET, A. – PRUDHON, M. – BENEVENT, M. (1974): Evolution of different

types of adipose deposits after birth in normal or hypophysectomized sheep Merinos d'Arles. Ann. Biol. Animal Biochem. Biophys. 14. 117 p. 261.

VINCZE J. - HARCSA A. - KISS CS. (2006): A juhászat jövedelemviszonyai egy

Borsod-Abaúj-Zemplén megyei gazdaságban. Gazdálkodás 16. számú különkiadása 50. évfolyam. 81-87 p. 262.

VINCZEFFY I. (1989): A gyep szerepe az állattartásban. Az állattenyésztés

fejlesztéséért, Tormai Béla Tudományos emlékülés, DATE, Debrecen. 119-133 p. 263.

VINCZEFFY I. (1991): Gyógyhatású növények a legelőn. Természetes állattartás.

Hódmezővásárhely. 77-80 p. 264.

VINCZEFFY I. (1993): A gyep hasznosítása. In: Legelő- és gyepgazdálkodás. (Szerk.:

Vinczeffy I.). Mezőgazda Kiadó, Budapest. 223-284 p. 265.

VINCZEFFY I.-BARCSÁK Z. (1993): A legelőgazdálkodás múltja és jelene. In:

Legelő- és gyepgazdálkodás. (Szerk.: Vinczeffy I.). Mezőgazda Kiadó, Budapest. 19-38 p. 266.

VOISIN A. (1968): A legelő termőképessége. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 18-

240 p. 267.

VRAKII, V. F. - GUSHCHIN, S. N. (1985): The effect of time of castration of

Romanov rams on their meat production. Zhivotnovodstvo. 10. 32-33 p. 268.

WALTNER, S. S. – MCNAMARA, J. P. - HILLERS, J. K. (1993): Relationships of

body condition score to production variables in high producing Holstein dairy cattle. J. Dairy Sci. 76. 3410-3419 p. 269.

WEST, K. S. – MEYER, H. H. – SASSER, R. G. (1989): Ewe body condition and

nutrition effects on embryonic loss. J. Anim. Sci. 67 (Suppl.1):424 (Abstr.). 135

FELHASZNÁLT IRODALOM ___________________________________________________________________________ 270.

WIENER, G. - WOOLLIAMS, C. - MACLEOD, N. S. M. (1983): The effects of

breed, breeding system and other factors on lamb mortality. J. Agric. Sci., 100. 539-551 p. 271.

WILDMAN, E. E. – JONES, G. M. – WAGNER, P. E. – BOMAN, R. L. – TROUTT,

H. F. – LESCH, T. N. (1982): A dairy cow body condition scoring system and its relationship to selected production characteristics. J. Dairy Sci. 65. 495 p. 272.

WILSON, S. J. – MCEWAN, J. C. – SHEARD, P. W. – HARRIS, A. J. (1992): Early

stages of myogenesis in a large mammal: formation of successive generations of myotubes in sheep tibialis cranialis muscle. Journal of Muscle Research and Cell Motility. 13. 5. 534-550 p. 273.

WOLF, B. T. - SMITH, C. (1983): Selection for carcass quality. Sheep Production.

493-514 p. 274.

WORLD RESOURCES (2000): http://pdf.wri.org/page_grasslands.pdf.

275.

WRIGHT, I. A. – RUSSEL, A. J. F. (1984): Partition of fat, body composition and

body condition score in mature cows. Animal Production. 38. 23 p. 276.

YAPI, C. V. – BOYLAN, W. J. – ROBINSON, R. A. (1990): Factors associated with

causes of preweaning lamb mortality. Prev. Vet. Med. 10. 145–152 p. 277.

YILMAZ, O. – DENK, H. – BAYRAM, D. (2007): Effects of lambing season, sex and

birth type on growth performance in Norduz lambs. Small Ruminant Research. 68. 3. 336339 p. 278.

YOUNG, M. J. – SYKES, A. R. (1987): Bone growth and muscularity. Proc. N. Z.

Soc. Anim. Prod. 47. 73-75 p. 279.

ZEZZA, L. - MUSCIO, A. CROLLO, R. - NICASTRO, F. (1981): Area of the fibres

of the longissimus dorsi muscle and relationship with carcass and meat quality in sheep. Rivista di Zootecnia e Veterinaria. 10. 5. 315-320 p. 280.

ZINN, D. W. (1961): Cutting methods as related to lamb carcass evaluation. Proc. 14th

Ann. Recip. Meat. Conf. 14. 177-180 p. 281.

16/1998. (IV.3.) FM rendelet

136