DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS
WÁGNER GÁBOR
PANNON EGYETEM, GEORGIKON KAR, KESZTHELY 2012
PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR, KESZTHELY Növényvédelmi Intézet Herbológiai és Növényvédıszer Kémiai Osztály
Növénytermesztési és Kertészeti Tudományok Doktori Iskola
Iskolavezetı: Dr. KOCSIS LÁSZLÓ
Témavezetı: Dr. NÁDASYNÉ Dr. IHÁROSI ERZSÉBET
KOMPETÍCIÓS ÉS HERBICIDHATÁS VIZSGÁLATOK ZÖLDBORSÓBAN
Készítette: WÁGNER GÁBOR
KESZTHELY 2012
2
KOMPETÍCIÓS ÉS HERBICIDHATÁS VIZSGÁLATOK ZÖLDBORSÓBAN
Írta: Wágner Gábor Készült a Pannon Egyetem Növénytermesztési és Kertészeti Tudományok Doktori iskolája keretében
Témavezetı: Dr. Nádasyné Dr. Ihárosi Erzsébet Elfogadásra javaslom (igen / nem)
……………………… (aláírás)
A jelölt a doktori szigorlaton ..............%-ot ért el.
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem ………………………. (aláírás) Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem ………………………. (aláírás)
A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …..........%-ot ért el. Keszthely,
…………………………. a Bíráló Bizottság elnöke
A doktori (PhD) oklevél minısítése…................................. ………………………… Az EDHT elnöke
3
Tartalomjegyzék 1.
2
Kivonatok ........................................................................................................................... 7 1.1
Magyar nyelvő kivonat ................................................................................................ 7
1.2
Angol nyelvő kivonat - Abstract ................................................................................. 8
1.3
Német nyelvő kivonat - Auszug .................................................................................. 9
BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŐZÉS ..................................................................................... 10 2.1
. A kutatás elızményei ............................................................................................... 10
2.2.
Az értekezés célkitőzései ........................................................................................... 11 SZAKIRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ......................................................................... 12
3. 3.1.
A borsó gazdasági jelentısége és termesztésének helyzete....................................... 12
3.2.
A borsó rendszertani besorolása és morfológiai leírása ............................................ 15
3.2.1 3.3.
A borsó botanikai leírása .................................................................................... 15
A borsó ökológiai igénye ........................................................................................... 16
3.3.1.
A borsó talaj igénye............................................................................................ 16
3.3.2.
A borsó éghajlati igénye ..................................................................................... 16
3.3.3.
A borsó tápanyagigénye és tápanyagfelvételi sajátosságai ................................ 17
3.4.
A borsó gyomnövényzete .......................................................................................... 21
3.5.
A gyomnövények és a kultúrnövények közötti kompetíció ...................................... 23
3.5.1.
A tápelemekért történı versengés ...................................................................... 23
3.5.2.
A kompetíció tanulmányozásának módszerei .................................................... 25
3.6.
A borsó gyomnövényei elleni védekezés módszerei ................................................. 25
3.6.1.
A borsó gyomszabályozásának általános szempontjai ....................................... 25
3.6.2.
Agrotechnikai védekezés .................................................................................... 26
3.6.3.
Mechanikai gyomszabályozás ............................................................................ 26
4
3.6.4.
A vegyszeres gyomirtás lehetıségei .................................................................. 26
3.6.5.
Integrált gyomszabályozás ................................................................................. 36
3.7. 4.
A tápanyagok és herbicidek kölcsönhatása ............................................................... 36
KÍSÉRLETI RÉSZ ........................................................................................................... 40 4.1.
Üvegházi tenyészedényes kísérletek ......................................................................... 40
4.1.1.
Tápanyag és herbicid hatás kísérlet zöldborsóban ............................................. 40
4.1.2.
Tápanyag és herbicid hatás kísérlet zöldborsóban ............................................. 44
4.1.3. Tenyészedényes kísérlet a borsó és gyomnövényei közötti kompetíció ................ 48 4.2.
Szabadföldi kisparcellás kísérletek ............................................................................ 51
4.2.1. Szabadföldi kisparcellás kísérlet herbicidek gyomirtó és fitotoxikus hatásának tanulmányozására ............................................................................................................. 51 4.2.2. Szabadföldi kisparcellás kísérlet herbicidek gyomirtó és fitotoxikus hatásának tanulmányozására emelkedı szintő nitrogénadagok mellett ............................................ 56
5.
4.3.
A kísérletekben használt készítmények ismertetése .................................................. 61
4.4.
A tápanyagvizsgálatok során alkalmazott módszerek ismertetése ............................ 65
EREDMÉNYEK .............................................................................................................. 66 5.1.
Üvegházi tenyészedényes tápanyag és herbicid hatás kísérlet .................................. 66
5.1.1.
A borsó hajtás biomassza mérések eredményei ................................................. 66
5.1.2.
A borsó termés biomassza mérések eredményei ................................................ 73
5.1.3.
Tápanyagvizsgálatok eredményei ...................................................................... 77
5.2.
Szabadföldi kisparcellás kísérletek eredményei ........................................................ 90
5.2.1. Szabadföldi kisparcellás kísérlet herbicidek gyomirtó és fitotoxikus hatásának tanulmányozására ............................................................................................................. 90 5.2.2. Szabadföldi kisparcellás kísérlet herbicidek gyomirtó és fitotoxikus hatásának tanulmányozására emelkedı szintő nitrogénadagok mellett 2007-ben és 2009-ben ....... 99 5.3. 6.
A kompetíciós kísérlet eredményei ......................................................................... 128
ÖSSZEFOGLALÁS ....................................................................................................... 134
5
7.
AZ ÉRTEKEZÉS TÉZISEI ........................................................................................... 138 7.1. Magyar nyelvő tézispontok ......................................................................................... 138 7.2. Angol nyelvő tézispontok............................................................................................ 139
8.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ........................................................................................ 141
9.
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM JEGYZÉKE ...................................................... 142
6
1. KIVONATOK 1.1 Magyar nyelvő kivonat A disszertáció a zöldborsó tápanyagfelvételével, kompetitív képességével és herbicidérzékenységével foglalkozik. A kísérletek célja a különbözı pre- és posztemergens herbicidek hatásának vizsgálata volt a zöldborsó növekedési paramétereire, termés adataira, eltérı nitrogén ellátottsági körülmények között. A szerzı a zöldborsó és a gyomnövények közötti kompetíciót a tápanyagfelvétel vizsgálatával tanulmányozta. A kutatás további tárgyát képezte a herbicidek gyomirtó és fitotoxikus hatásának felmérése. A szerzı kompetíciós kísérletet végzett tenyészedényes körülmények között a borsó és négy gyomnövénye között eltérı gyomdenzitás mellett. A legerısebb kompetítornak a vadrepce (Sinapis arvensis) bizonyult, ez a gyomfaj képezte a legtöbb szárazanyagot, a többi gyomfajhoz, illetve a borsóhoz viszonyítva is. A borsó levélterületét 5 db vadrepce csökkentette leginkább a kontrollhoz képest. Üvegházi, tenyészedényes kísérletekben vizsgálta öt különbözı hatásmechanizmusú herbicid és növekvı adagú nitrogénkezelések kölcsönhatását a zöldborsó biomassza produkciójára és tápanyagfelvételére. Mérte a hajtások hosszát, friss és száraz tömegét, a hüvelytermések tömegét, valamint a hajtások és a termések nitrogén, foszfor és kálium koncentrációját. A kísérletek eredményei alapján megállapította, hogy a nitrogén adagok 200 mg/kg szintig növelı hatással voltak a hajtások biomassza produkciójára a herbiciddel nem kezelt növények esetén, míg a herbicidek kétszeres dózisai jelentısen mérsékelték mind a hajtások, mind a termés friss és száraz tömeget. A herbicides kezelésben a linuron hatóanyagú Afalon Dispersion esetén tapasztalta a legnagyobb biomassza csökkentı hatást. Szabadföldi kísérletekben tanulmányozta a herbicidek gyomirtó és fitotoxikus hatását emelkedı szintő nitrogénadagok mellett. A kísérletek eredményei azt mutatják, hogy növekvı nitrogén adagok hatására nıtt a hajtások friss és száraztömege és kismértékben csökkent a termés friss tömege a herbiciddel nem kezelt növények esetén. Az alkalmazott Pledge 50 WP, Command 48 EC és Stomp 330 herbicidek kismértékben növelték a termés biomasszáját a gyomkonkurencia
kikapcsolása
miatt.
A
szerzı
szabadföldi
kísérletekben
gyomfelvételezéseket végzett Balázs-Ujvárosi módszerrel és összehasonlítva értékelte a herbicidek gyomirtó hatását. A nitrogénadagok növelésével fıként az olyan nitrofil gyomnövények borítása emelkedett, mint a fehér libatop (Chenopodium album L.).
7
1.2. Angol nyelvő kivonat – Abstract: Competition and herbicide effect studies with green pea This Ph.D. thesis deals with the nitrogen uptake, competitiveness and selectivity of green pea (Pisum sativum L.). The aim of the dissertation was to study the influence of pre and post emergent herbicide applications to the growth parameters and yield of green pea at different nitrogen levels. The author examined the competition between green pea and weeds with the nitrogen uptake. The efficacy and selectivity of the herbicides was also studied in field trials. The author conducted a competition pot experiment between peas and four annual weeds with different weed densities. Wild mustard (Sinapis arvensis L.) produced the greatest biomass compared to the other weeds and green pea. The largest decrease in leaf area was observed at a weed density of 5 wild mustards. Pot experiments were conducted in the greenhouse to determine the effect of five herbicides and 3 nitrogen levels on the biomass of green pea. The following parameters were measured: length, fresh and dry weight of the shoots and pods, the nitrogen, phosphorus, and potassium concentration of the shoots and pods of green pea. The experiments showed that the nitrogen fertilizer applications increased the biomass of pea at 100 and 200 mg/kg nitrogen without herbicide application. The double rates of herbicides significantly decreased the fresh and dry biomass of the shoots and pods. The herbicide Afalon Dispersion caused the greatest decrease in biomass. In field experiments the selectivity and efficacy of different herbicides were studied at increasing nitrogen levels. Results showed that following increasing nitrogen fertilizer applications the fresh and dry biomass of the shoots improved, however, the pod biomass slightly decreased. The results showed that Pledge 50 WP, Command 48 EC and Stomp 330 increased the biomass of peas through their good weed control. The author carried out weed surveys in field experiments using Balázs-Ujvárosi method. With increasing nitrogen levels, the coverage of Chenopodium album was greater than the other weed species tested.
8
1.3 Német nyelvő kivonat – Auszug: Konkurrenz und Herbizidwirkung Untersuchungen mit Grünerbsen Die
Dissertation
beschäftigt
sich
mit
der
Nährstoffaufnahme,
mit
der
Wettbewerbsfähigkeit und mit der Herbizidempfindlichkeit von Erbsen. Ziel dieser Arbeit war die Auswirkung von verschiedenen Vorauflaufherbiziden auf Wachstumsparameter und den Biomassenertrag von Erbsen bei steigender Stickstoffgabe herauszufinden. Die Erbsenpflanzen wurden bis zur Erntereife kultiviert und zum Versuchsende wurden die Sprosslänge und die Frisch- und Trockenmasse vom Spross und der Erbsenhülsen erhoben. Der Autor hat die Konkurrenzsituation zwischen Unkräutern und den Erbsen und die Nährungstoffaufnahme der Erbsen untersucht. Die Forschungsarbeiten umfassen die Wirkung von Herbiziden auf die Unkräuter und auf die Erbsen. Der Autor hat den Wettbewerb zwischen vier Unkräutern und den Erbsen in einem Gewächshausexperiment bei verschiedenen Unkrautdichten untersucht. In dem Experiment hat Sinapis arvensis die größte Biomasse produziert. Die Blattfläche der Erbsen wurde von Sinapis arvensis am meisten reduziert. Der Einfluss von fünf verschiedenen Herbiziden auf den Biomassenertrag der Erbsen wurde in einem Gewächshausexperiment bei steigender Stickstoffzufuhr geprüft. Die folgenden Parameter wurden gemessen: Sprosslänge, Sprossfrisch- und -trockenmasse, Masse der Erbsenhülsen und die Stickstoff-, Phosphor- und Kaliumkonzentration im Erbsenspross. Basierend auf unseren Ergebnissen im Topfexperiment wurden die Sprosslänge und die Sprossfrisch- und -trockenmasse der Erbsen bei Stickstoffgaben von 100 und 200 mg/kg ohne Herbizide erhöht, während sie bei verdoppelter Dosis der Herbizide reduziert wurden. Die Afalon-Dipersion-Herbizide reduzierten die Sprossmasse der Erbsen am meisten. In Freilandexperimenten wurde die Wirkung der Herbizide auf die Unkräuter und auf die Erbsen untersucht. Die Parameter Sprossfrisch- und -trockenmasse, Kornertrag und Stickstoff-, Phosphor- und Kaliumgehalt wurden gemessen. Die Ergebnisse der Experimente zeigten, dass der Kornertrag der Erbsen bei zunehmender Stickstoffdüngung wegen der geringeren Wirkung der Herbizide reduziert wurde. Die Herbizide Pledge 50 WP, Command 48 EC und Stomp 330 steigerten den Kornertrag der Erbsen durch die herbizide Wirkung. Im Rahmen der Feldexperimente wurde mittels des Balázs-Ujvárosi-Verfahrens die Unkrautdichte bestimmt. Bei steigender Stickstoffdüngung erhöhte sich der Deckungsgrad von Chenopodium album.
9
2 BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŐZÉS 2.1 . A kutatás elızményei A gyomnövények visszaszorítására való törekvés a növénytermesztéssel közel egyidıs feladat az ember számára. A kémiai gyomirtás néhány évtizedes múltra tekint vissza, iparszerő
alkalmazása a trágyázáshoz hasonlóan jelentıs termésnövekedéshez vezetett. A herbicidek vezetı helyet foglalnak el a gyomszabályozás rendszerében. Jelentıségük rendkívül nagy a gyomnövények okozta károk csökkentésében. A termelés intenzitásának növelésével, a mőtrágyák, tápanyagok bevitelével egyre kedvezıbb feltételeket biztosítunk kultúrnövényeink és károsítóik, így a gyomnövények számára, és megnı a szántóföldön a fajok közötti (interspecifikus), és a fajon belüli (intraspecifikus) kompetíció a kultúrnövények és a gyomnövények, valamint azok egyedei között. A magas színvonalú növénytermesztés alapeleme a tudományos alapokon nyugvó növényi tápanyag ellátás és a növényi károsítók elleni hatékony védekezés. A mőtrágyázás és a
kémiai
növényvédelem
intenzívvé
válásával
vált
aktuálissá
a
tápanyagellátás
növényvédelmi vonatkozásainak vizsgálata, mivel a különbözı termelési tényezık mindig komplexen lépnek fel és hatnak a növényekre. A borsó az ember egyik legısibb tápláléka. Ezt azok a borsómagok is bizonyítják, amelyeket az ısember barlangjában találtak. Termesztése idıszámításunk elıtt kb. 7000 évvel megkezdıdött. Elıbb valószínőleg mint száraz borsót fogyasztották. Zölden érett szemének felhasználásáról a XIII.-XIV. századtól vannak adataink. Lippay már, mint általánosan ismert növényt említi. Nem csak a múltban volt jelentıs, hanem napjainkban is az egyik legnagyobb területen termesztett szántóföldi és zöldségnövényünk. Éretten étkezési száraz borsónak, zölden friss fogyasztásra zöldborsónak vagy konzervipari célra, valamint abrak vagy zöldtakarmányként egyaránt hasznosítják. Az agrárkörnyezet gazdálkodási támogatások újraindítása nyomán, mint hüvelyesnövény jelentısége növekedni fog a jövıben. Az
integrált
gyomszabályozást
megalapozó
tápanyagversengés
vizsgálata
nagy
jelentıséggel bír a zöldborsó termesztés szempontjából. A trágyázás szintje hatással van a borsó és gyomnövények kompetíciójára eltérı tápanyagfelvételük nyomán. Kutatások bizonyítják, hogy a gyomnövények gyakran gyorsabban és nagyobb mennyiségben képesek felvenni a tápanyagokat, mint a kultúrnövények és ez kezdeti fejlıdésükben kompetíciós elınyt jelent.
10
2.2.
Az értekezés célkitőzései
A vizsgált idıszakban elvégzett tenyészedényes és szabadföldi kisparcellás kísérleteket a következı célok elérése érdekében állítottuk be:
A borsó kompetitív képességének tanulmányozása eltérı gyomdenzitás mellett különbözı gyomnövényekkel szemben. A gyomsőrőség növelésének vizsgálata a borsó vegetatív fejlıdésére. A kompetíció nyomon követése pre- és posztemergens herbicidek alkalmazása mellett. Az emelkedı dózisú nitrogéntrágyázás hatásának tanulmányozása a borsó és a gyomnövények versengésére. A borsó nitrogén-reakciójának vizsgálata. Növekvı nitrogén ellátottsági körülmények között a növekedési paraméterek, termésadatok mérése. A talajból felvett nitrogén, foszfor és a kálium megoszlása a borsó és a gyomnövények között. A különbözı pre- és posztemergens herbicidek hatásának elemzése a zöldborsó növekedési paramétereire, termés adataira. A borsó gyomosodásának vizsgálata eltérı herbicid kezelések alkalmazásakor. A herbicidek gyomirtó hatásának értékelése. Új, borsóban még nem engedélyezett gyomirtó szer hatásának és fitotoxicitásának tanulmányozása. A borsó herbicid érzékenységének vizsgálata emelt dózisú pre- és posztemergens herbicidek alkalmazásakor.
11
3. SZAKIRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ A borsó gazdasági jelentısége és termesztésének helyzete A borsó hazánk egyik legnagyobb volumenben termesztett hüvelyes növénye. A vetésterület adatai meglehetısen nagy ingadozást mutatnak, hiszen 1999 és 2005 között 44 és 66 ezer ha között változott a száraz és zöldborsó termıterülete. A hasznosítás jellegében történı módosulások visszatükrözıdnek a vetett terület nagyságát tekintve is, hiszen az utóbbi évtizedben a szárazborsó-termesztés területi részesedése lecsökkent – az 1999-es 49,9 ezer ha-ról 18 ezer ha-ra (1. táblázat). Hosszabb távon szemlélve a csökkenés mértékét az még nagyobb fokú, hiszen a múlt század 80-as éveiben még 100 ezer ha-on termesztettek nálunk szárazborsót. A konzervipari célú zöldborsótermesztés terén az utóbbi években 6–9 ezer ha-os területnövekedés tapasztalható (KAJDI, 2005). Termıterülete 20 ezer ha körül mozog (CSONTOS, 2007), ezzel a második legnagyobb területen termesztett hüvelyes növény. A szárazborsó kedvelt, nagy fehérjetartalmú élelmiszerünk. A takarmányborsó magas fehérjetartalma miatt lényeges komponense a takarmánykészítményeknek és egyik fontos társnövénye a különbözı ıszi és tavaszi takarmánykeverékeknek (árpás bükkönyös borsó, búzás bükkönyös borsó, ıszi zabos bükkönyös borsó, borsós napraforgó, tavaszi repcés borsó) (SCHÜLLER, 1980). Zöldtrágyaként is alkalmazható. Vetımagtermesztése hazánk kedvezı természeti adottságai miatt jelentıs. A borsótermesztés közvetlen elınye, hogy utána a talaj jó állapotban marad vissza, nitrogéntartalma gazdagodik (120-140 kg/ha), melyet az utónövény jól hasznosít ez által termésmennyisége nı (KURNIK, 1968). Rövid tenyészideje és lekerülése miatt másodnövény termeszthetı. Termesztése teljes mértékben és jól gépesíthetı (NAGY, 1994; CORREHELLOU és CROZAT, 2003), azonban jövedelmezısége ingadozó. A zöldborsó a legnagyobb területen termesztett zöldségnövény Magyarországon (2. táblázat). A termés kis része kerül frissen felhasználásra, nagyobb része konzervként vagy mélyhőtött állapotban kerül forgalomba. Termesztése mind gazdasági, mind üzemi szempontból jelentıs (SÁRVÁRI, 2005).
1. táblázat A hazai szárazborsó termesztés területe, és termésátlaga
12
Év 1981-90 1993 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
Vetésterület (ha) 81780 88650 52565 53860 49860 25464 26361 22508 22463 21743 19961 18000* 21000* 20727 19050 17982
Össztermés (tonna) 202827 140953 110887 130973 107936 47559 64120 49362 30188 64424 50235 49365 51264 45991 32516 36597
Termésátlag (kg/ha) 2470 1590 2110 2430 2150 1840 2470 2170 1330 2960 2520 2450 2290 2220 1710 2020
(Mezıgazdasági Statisztikai Évkönyv 2005., Magyar Statisztikai Évkönyv 2007., KSH, 2011) * száraz hüvelyesek (borsó és bab együtt)
A zöldborsótermesztés elınyei a következık: - a legkorábban lekerülı növények egyike, mind a vetés, mind a betakarítás megelızi a nagy munkacsúcsokat - kíméli a talaj víz- és tápanyagkészletét, jelentıs mennyiségő nitrogénnel gazdagítja a talajt - termesztése teljesen gépesíthetı - a betakarítás során visszamaradó szár és hüvely fehérjében gazdag, értékes takarmány
2. táblázat: A zöldborsó termıterülete és termésátlaga Magyarországon Év 1981-90 1991-95 1996-2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
Termıterület (ha) 28419 14022 14214 19113 21858 17852 15882 13748 16129 18465 19791 18484 14377
13
Termésátlag (kg/ha) 9430 3200 3700 5200 4020 3090 5210 5300 5290 4820 5600 5010 3970
(Mezıgazdasági Statisztikai Évkönyv 2005, Magyar Statisztikai Évkönyv 2007, KSH, 2011)
SÁRVÁRI (1995) vizsgálatai alapján a borsó kedvezı elıvetemény hatása korai lekerülésében, mőtrágya megtakarításban, kedvezı vízgazdálkodásban, élénkülı talaj mikrobiális életben nyilvánul meg. Jelentıségét növeli a levegı N-fixáló képessége. A borsóval szimbiózisban élı nitrogénkötı gümıbaktériumok a gazdanövénytıl szerves és szervetlen tápanyagot kapnak, ık maguk pedig a levegıbıl megkötött nitrogén nagy részét átadják a növénynek. A nitrogén jelentıs része (25-30 kg/ha nitrogén) a növény betakarítása után a talajban marad, ami az utónövény számára igen kedvezı. Az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen szénhidrátot és fehérjét a zöld- és szárazborsó nagy mennyiségben tartalmazza. Rostanyag-tartalma a többi zöldségfajhoz viszonyítva szintén kiemelkedı. A vitaminok közül számottevı a C-vitamin tartalma (25 mg/100 gr), de B1 -, B2 -, D1 -, D2 - vitamin tartalma is jelentıs. Ásványi anyagai nélkülözhetetlenek az emberi szervezet számára (NAGY, 1999, 2000). A hüvelyesek megkülönbözetett helyet foglalnak el a vetésszerkezetben. Beiktatásuk a vetésváltás rendszerébe növeli más növények termésbiztonságát és termésszintjét. BAHL és PASRICHA (2000) öt éves kísérleti adatai azt bizonyítják, hogy a vetésforgóba iktatott borsó 30 %-kal növeli a kukorica termésmennyiségét, búza elıveteményhez képest. A borsó elıveteményt követıen a talajban maradt nitrogén könnyen felvehetı formában van (BECKIE és mtsai, 1997). SÁRVÁRI és SZABÓ (1998) kísérleteiben a kukorica legkedvezıbb elıveteménye a búza és a borsó volt trikultúrában (borsó – búza – kukorica), melyben a maghüvelyes szerepe meghatározó, és a monokultúrához képest a mőtrágyaigény jelentısen csökkent. BERZSENYI és GYİRFFY (1997) valamint PUMMER és mtsai (1997) trágyázási kísérletében a búza termésnövekedése a norfolki típusú vetésforgóban volt a legnagyobb arányú borsó elıvetemény után és, átlagtermése hektáronként 1,7 tonnával haladta meg a trágyázás nélküli búza monokultúra termését. LESZNYÁK (1997) 2,5 tonna/ha termésnövekedést tapasztalt vizsgálataiban. A sok elınyös tulajdonsága mellett meg kell említeni, hogy gyomnevelı növény, gyenge gyomelnyomó képessége révén, ezért az utóveteményben fokozottan kell ügyelni a szakszerő gyomirtásra. Az Országos Mőtrágyázási Tartamkísérletek eredményei alapján kiemelkedı termés akkor érhetı el, amikor márciusban vetéskor minimális csapadék hullik, a virágzási
14
idıszak mérsékelten meleg és átlagosan csapadékos, és a betakarítási idıszak száraz periódusra esik (SÁRVÁRI, 2009). Vetésszerkezetünkre a gabonafélék túlsúlya jellemzı, ami többek között a hüvelyesek részarányának növelésével enyhíthetı (KISMÁNYOKY, 1994).
3.2.
A borsó rendszertani besorolása és morfológiai leírása
3.2.1
A borsó botanikai leírása A Fabaceae családba tartozik. Lágyszárú, egyéves növény. Fıgyökérzetén
Rhizobium-gümık fejlıdnek. A hajtásrendszer tengelye kapaszkodó, elheverı dudvaszár. Magassága 30-150 cm. A levelek szórt állásúak, párosan szárnyasan összetettek. Fürtvirágzata van. Öntermékenyülı növény. Termése hengeres, vagy kissé lapított, több magvú hüvely. Az ezer mag tömeg fajtától függıen 100-500 gramm (SOMOS, 1975, SZABÓ, 1980). A termesztési cél és morfológiai sajátosságuk alapján két csoportra osztjuk: - Kifejtıborsó: Pisum sativum L. convar. glaucospermum (ALEF) - Velıborsó: Pisum sativum L. convar. medullare (ALEF) Kifejtıborsó: magja éretten sima, gömbölyded. Cukortartalma rövid idı alatt keményítıvé alakul. A maghéja a belsı magállománytól könnyen elválik, ezért hántolásra alkalmas. A hántolt mag kétfelé válik, melyet sárga vagy zöld feles borsóként hoznak forgalomba. A kifejtıborsók edzettebbek, igénytelenebbek, mint a velı- és cukorborsók (KISS, 1980). Velıborsó: nagyobb cukortartalma miatt zöldéréskor lassúbb a keményítıvé válása, ezért betakarítás után tovább megtartja zsengeségét. Héja ráncos, nem hántolható, alakja szögletes. Konzervkészítés céljára alkalmasabb, azonban a kifejtıborsónál igényesebb. Cukorborsó (Pisum sativum L. convar saccharatum SER.): Külön alakkört képez. A hüvelytermés anatómiája eltér a többi borsóétól, ugyanis hüvelyének belsejébıl hiányzik a pergamenszerő hártya, ezért hüvelyestıl fogyasztható (BOCZ, 1996, FEHÉR, 1998).
15
3.3.
A borsó ökológiai igénye
3.3.1. A borsó talaj igénye A régebbi nézet szerint a borsó a szélsıséges talajok kivételével majdnem minden talajon termeszthetı. Mára már túlhaladott az az álláspont, miszerint nem igényes a talajjal szemben. Legkedvezıbb számára a löszön kialakult meszes, vagy mészlepedékes csernozjom talaj. Ez elégíti ki legjobban igényeit: jó vízgazdálkodás, porózusság, megfelelı mész- és humusztartalom, semleges, vagy enyhén lúgos kémhatás, 6,5-8,0 pH. Termesztésére alkalmasak még, a homokos vályogtalajok, amelyeken szintén kimagasló termés érhetı el. Nem alkalmasak a szikesek, hideg vízmegtartó réti agyagtalajok, alacsony humusztartalmú sülevényes homoktalajok és a savanyú erdıtalajok sem. 3.3.2. A borsó éghajlati igénye •
Hıigény: Hidegtőrı növény. A tenyészidıszak alatti összes hımennyisége 1300-1600ºC. Optimális víztartalom esetén már 2-3ºC-on csírázik (SZABÓ, 1996). Fejlıdésének hımérsékleti küszöbértéke 4,4ºC, a fejlıdés optimális hımérséklete 14-15ºC. Hıigénye a virágzás, de fıként az érés idején ennél általában nagyobb. A virágzás idején 15-18ºC, éréskor 18-20ºC az optimum. Száraz idıjáráskor 25ºC feletti hımérsékleten kényszerérés következik be. Tenyészidejét elsısorban a hasznos hıösszeg-szükséglete befolyásolja (VELICH és CSIZMADIA, 1985, CSELİTEI, 1993; ANTAL 2000).
•
Fényigény: Hosszúnappalos növény. Rövid megvilágításban inkább a vegetatív, hosszú megvilágításban viszont a generatív szervei fejlıdnek jobban. A nagy termés eléréséért a növénynek teljesen ki kell fejlıdnie, ezért kell a borsót nálunk kora tavasszal vetni. A korai vetésbıl kelt növények vegetatív fejlıdésére a kora tavaszi, hővös idıvel párosult rövid megvilágítás, a virágzásra és az érésre a nyár eleji hosszabb megvilágítás és meleg hat kedvezıen (CSATÁRI-SZŐTS és KOMJÁTI, 1963; BALÁZS, 2004). • Vízigény: Vízigénye közepesnek mondható. Kezdeti fejlıdése egyenletes vízellátást kíván. Csírázáskor a mag nagy mennyiségő vizet vesz fel a talajból. A maximális vízigény virágzás és hüvelykötés idején jelentkezik. Vízellátás szempontjából a virágzás idıpontja a kritikus. Ha virágzás idején az idıjárás száraz, a virágok rosszul kötnek és a termés 16
nagymértékben csökken. Vízigénye éréskor a legkisebb. A kifejtıborsók magtömegük 105-110, a velıborsók magtömegük 150-155 %-ának megfelelı mennyiségő vizet vesznek fel. Transzspirációs együtthatója: 150-280. MÁRTON (2004) vizsgálataiban a csapadék termésmennyiséget meghatározó szerepét emeli ki. 3.3.3. A borsó tápanyagigénye és tápanyagfelvételi sajátosságai A borsó tápanyagigénye Az istállótrágyázást nem igényli, de a nagy terméshez mőtrágyázni kell. Legnagyobb mennyiségre nitrogénbıl van szüksége, mégis kicsi a nitrogén-mőtrágya igénye, mivel a Rhizobium baktériumok N-kötésük révén nagyban hozzájárulnak a növény nitrogén ellátásához. A borsó fejlıdésének kezdetén van szüksége nitrogénmőtrágyára, melyet kora tavasszal juttatunk a borsó alá. A gümık ugyanis késıbb fejlıdnek ki, és tudják ellátni a növényt nitrogénnel. A foszfor- és kálium mőtrágyát ısszel egy adagban adjuk ki. Mészigényes növény, ezért mésztrágyázással biztosíthatjuk a talaj megfelelı mészállapotát (ÁCS és KURNIK, 1980; BÓDIS, 1983).
A borsó tápanyagfelvételi sajátosságai A hüvelyesek tápanyagfelvételének üteme hasonló más pillangós növényekéhez. A virágzás végéig a nitrogén- és káliumfelvétel nagyobb mértékben megtörténik, míg a foszforfelvétel a szemtelítıdés végéig intenzív (KISMÁNYOKY, 2005). A borsó tápanyagigényes növény, mivel gyökérzete nem hatol mélyre és rövid a tenyészideje. Különösen foszfor- és káliumigénye kifejezett. A borsó gyökerének nagyon jó a foszfor- és káliumfeltáró képessége (IVÁNY, 1994). Nitrogéngyőjtı, de tavasszal nitrogént is igényel, mert a Rhizobium baktériumok intenzív nitrogén megkötése csak a kelést követı 4-5. héten indul meg. A kezdeti fejlıdés idıszakában a talajban lévı nitrogénre van utalva. Amennyiben a nitrogénellátás bıséges, a nitrogén kötés elmarad, és a borsó a talaj nitrogénkészletét hasznosítja (SÁRVÁRI, 1978; ÁCS, 1987; RUZSÁNYI, 1991). A harmonikus tápanyagellátás elengedhetetlen a megfelelı mennyiségő és jó minıségő termés eléréséhez. A tápanyag utánpótlás igazodjon a növény igényeihez és vegye figyelembe a környezeti feltételeket (NÉMETH és VÁRALLYAI 1998). A talaj tápanyag ellátottsága, a tápanyagok felvehetısége határozza meg az adott körülmények között a növények számára rendelkezésre álló tápelemek mennyiségét (BUZÁS 1987). A hatékony trágyázás talajvizsgálatokra alapozva figyelembe veszi a talaj tápanyagtartalmát, tápanyag szolgáltató képességét és a korrekciós tényezıket (KÁDÁR, 1992). A jövı útja a helyspecifikus,
17
precíziós termesztéstechnológiákban rejlik, mind a trágyázás, mind a gyomszabályozás területén (LEHOCZKY és REISINGER 2002, LEHOCZHY és mtsai 2004, REISINGER és mtsai 2007). A termıhely specifikus, a termés optimumát, nem maximumát célul kitőzı, talajés növényvizsgálatokra alapozott adagok biztosítják a környezetkímélı tápanyag utánpótlást (SÁRDI és mtsai 2003). KÁDÁR és mtsai (2003) vizsgálatai szerint a borsó számára optimális nitrogén adag 100 kg/ha mészlepedékes csernozjom talajon. Az ezt meghaladó nitrogénadagolás szignifikánsan nem növelte a termést, hanem ellenkezıleg a maximális nitrogén adag (300 kg/ha) terméscsökkenést okozott. A száraz magborsó egy tonna terméssel az alábbi (3. táblázat) tápanyagokat veszi fel a talajból a melléktermékekkel együtt (SÁRVÁRI, 2005):
3. táblázat: A szárazborsó fajlagos tápanyagigénye 1 tonna fı és melléktermésre vonatkoztatva N Szárazborsó
60
Fajlagos tápanyagigény CAO P2O5 K2O kg/t fő és melléktermék 17 35 32
MgO 6
Tápanyagigénye a talaj felvehetı tápanyagtartalmának és a terület szántóföldi termıhelyének ismeretében számítható ki. Mészigénye valamennyi hüvelyes közül a legnagyobb, mészszegény talajokon keveset terem. Savanyú, mészhiányos területeken csírázása vontatott, kelése egyenetlen. A mikroelemek közül különösen a molibdén, a mangán és a bór hiányára érzékeny (BOCZ, 1992; 1996). Az egységnyi terméshez felhasznált tápanyagmennyiség mindhárom elem vonatkozásában igen jelentıs, azonban a Rhizobium baktériumok nitrogéngyőjtı képessége révén képes fedezni nitrogénszükségletének jelentıs részét. A zöldborsó rövidebb tenyészideje miatt kevesebb tápanyagot igényel (4. táblázat). A talajból átlagosan egy tonna terméshez az alábbi tápanyagokat veszi fel (ANTAL, 1999):
4. táblázat: A zöldborsó fajlagos tápanyagigénye 1 tonna fı és melléktermésre vonatkoztatva Fajlagos tápanyagigény 18
N Zöldborsó
19
CAO P2O5 K2O kg/t fő és melléktermék 6 15 10
MgO 2
WOODMAN (1944) a borsó ásványi táplálkozását vizsgálta, és meghatározta a makro elemeknek a borsó termésképzéséhez szükséges felvehetı mennyiségét. Ezek szerint nitrogén 8.24–32.96 ppm, foszfor 2.73-10.92 ppm, kálium 5.61-44.88 ppm koncentrációban kívánatos a talajban. A tápelemek jelentısége A nitrogén egyike a leggyakoribb elemeknek, gyakorisága globális méretben hasonló a szén és az oxigén gyakoriságához (NÉMETH, 1996). Különleges helyet foglal el a növények számára esszenciális elemek között, mert a szántóföldi növények nagy mennyiségben építik szervezetükbe az egyedfejlıdés folyamán. Az élı szervezetekben a nitrogén nagyobb mennyiségben elsısorban az aminosavakban és az ezekbıl felépülı fehérjékben fordul elı. A növényvilágban
a
szervetlen
nitrogén
beépítése
biológiai
nitrogén
fixációval
és
legnagyobbrészt nitrát asszimilációval történik. (RATNER, 1963). A növény fıleg a gyökerein keresztül veszi fel a nitrogént a talajban lévı egyszerő nitrogén vegyületekbıl, ammónium és nitrát formában. A fehérjeszintézishez ammónia szükséges, ezért a növény a nitrát formájában felvett nitrogént elıször ammóniává redukálja. A legtöbb növény nitrogén táplálkozása folyamán, növekedése kezdeti szakaszában a nitrát-, késıbbi idıszakában az ammóniumiont részesíti elınyben. A növények nitrogén igényének kielégítésével növelhetı a termés mennyisége és minısége, elsısorban fehérjetartalma. Megfelelı nitrogén ellátás esetén nı a fehérjeképzıdés intenzitása, meggyorsul a növekedés, bizonyos mértékben lassul a levelek elöregedése. A fiziológiailag elöregedett levelekben levı fehérje elbomlik, a nitrogén a fiatal, növekvı szervekbe vándorol. A szemképzıdés idején a levelekben található fehérjeanyagok lebomlásából származó aminosavak a magvakba jutnak és ott ismét fehérjékké alakulnak (DEBRECZENINÉ és SÁRDI, 1999). A nitrogénhiány a fejlıdés visszamaradásában, az idısebb levelek sárgulásában nyilvánul meg. A pillangós növények légköri nitrogén asszimilációjával Hellriegel és Wilfarth 1886-ban foglalkozott elıször és megállapította, hogy a légkörbıl a gáz alakú nitrogént a pillangósok gyökerén lévı gümıkben baktériumok kötik meg. Ezt a szervezetet 1888-ban Beijerinck-nek sikerült izolálni, aki Bacillus radicolá-nak nevezte el (DEBRECZENI, 1997). Rhizobium
19
(Bacillus radicicola) a pillangós növények gyökérgümıiben élı és a levegı szabad nitrogénjét megkötı baktérium nemzetség. Eleinte egy fajnak tartották a pillangósok gyökérgümıiben élı rhizobiumokat majd Phelps, Wilson és Dixon azonosította a borsó gyökérgümıiben a Rhizobium leguminosarum-ot. A rhizobiumok szén- és energiaforrásként szénhidrátokat használnak, ezt a pillangós növény szolgáltatja, míg a nitrogénforrás a levegı szabad nitrogénje. Ezen baktériumok a talajban szabadon is megélnek, ahová a gumók szétesése folytán kerülnek és a gyökerekbe a hajszál gyökereken keresztül jutnak. A rhizobiumok csak a pillangósokkal szimbiózisban, a gyökérgümıkban élve tudják a levegı nitrogénjét megkötni, mesterséges táptalajon és a talajban szabadon nem. Ilyenkor szerves vagy szervetlen nitrogén vegyületeket használnak. Mesterséges táptalajon könnyen tenyészthetık. A pillangós vetések rhizobiuma által megkötött nitrogén évente átlagosan 50-100 kg/ha (HANUS és mtsai, 1979). A foszfor szinte minden anyagcsere-folyamatban fontos szerepet tölt be. Nélkülözhetetlen a szintézis-folyamatokban. A nitrogénnel ellentétben a foszfor a generatív szervek fejlıdését segíti elı, tehát szerepe a termés mennyiségében és minıségében is jelentıs. A növény energia ellátásában betöltött szerepe a legismertebb. A magok energiatartalékaként a csíranövény energiaellátása foszforhoz kötött (HORVÁTH és PÁLMAI, 2005). A növényekben a szerves kötéső foszfor szerepe a legfontosabb. Ide tartoznak a nukleinsavak, melyek a növényekben a bázikus fehérjékkel nukleoproteideket képeznek, melyek a sejtmag és a kromoszómák alkotórészei. A fehérjeanyagok foszforsav vegyületei a foszfoproteidek. Ez a forma szoros kapcsolatban van a nitrogénnel és a fehérjevegyületekkel. Más foszfortartalmú szerves vegyületek, mint a foszfolipidek, fitin, szénhidrátok foszforsav észterei fontos szerepet játszanak a fotoszintézis folyamatában, légzésben, az összetett szénhidrátok bioszintézisében. A fehérjék, zsírok és a keményítı szintéziséhez szükséges energia Adenozin-trifoszfátból (ATP) származik. A generatív szervekben háromszor-hatszor több foszfor található, mint a vegetatív szervekben. Foszforhiánykor a növények szárészei és gyökérzete egyaránt rosszul fejlıdik (BENNETT, 1996). Jellegzetes tünete a kékes-vöröses zöld szín. Ez az antocián képzıdés következménye, amit a gátolt fehérje- és cukorszintézis idéz elı. A foszforhiányos állapot negatívan hat a virág- és termésképzésre. A foszfor sok tekintetben a nitrogénnel ellentétesen hat a növényekre. Megfelelı foszforellátáskor meggyorsul a növények fejlıdése és érése, növekszik a megdıléssel szembeni ellenálló képesség és a szem szalmához viszonyított aránya, javul a termék minısége.
20
A káliumot a növények kation formájában veszik fel a talajoldatból, vagy a talajkolloidok felületérıl. Mozgékonyságára jellemzı, hogy elsısorban az aktív anyagcseréjő helyekre vándorol. Legnagyobb mennyiségben a fiatal szövetekben található, ott ahol a sejtosztódás intenzív. Szervetlen ionos formában van a növényi sejtnedvben és a sejtkolloidokban. 80-90 %-ban a vegetatív részekben halmozódik fel, ezért természetes úton a szervesanyag maradványokkal visszajut a talajba. Sok szempontból jelentıs a növények életében, annak ellenére, hogy egy fontos vegyületnek sem alkotórésze (HAVLIN, és mtsai 2005). Befolyásolja sok szintetikus reakció intenzitását, sok enzim hatását serkenti. Növeli a protoplazma kolloidok hidrofil sajátosságát, hatására a növények víztartó képessége növekszik, ezért könnyebben átvészelik a rövid ideig tartó szárazságot. Az intenzív szénhidrát képzıdés következtében növekszik a gyümölcs és zöldségfélék cukor-, és a burgonya keményítıtartalma. A cukortartalom növekedése nyomán kialakuló sejtnedv koncentráció növeli az ozmotikus potenciált, ami a növény fagyállóságát fokozza. Káliumhiány esetén csökken a termés mennyisége és minısége és a növények betegségekkel szembeni ellenálló képessége. Ha a kálium ellátottság a szükségesnek csak harmada vagy ötöde, a levélszélek megbarnulnak, a levéllemezek rozsdafoltosak lesznek. Jó kálium ellátottság nyomán vastagodik az epidermisz, nı a szár szilárdsága. A szántóföldi növénytermesztés során a tervezett termés mennyiségének és minıségének biztosítása, a termesztési céloknak és az adottságoknak leginkább megfelelı fajták kiválasztásán és a helyes agrotechnikai eljárások alkalmazásán alapul. Az utóbbiak közül a trágyázás az a tényezı, aminek segítségével leginkább mérsékelhetık az eltérı termıhelyek, és változó évjáratok okozta mennyiségi és minıségi anomáliák.
3.4.
A borsó gyomnövényzete A gyomnövények kártételének többféle megnyilvánulása lehet. Közvetlen kártételük
egyrészt az, hogy a kultúrnövények konkurensei, versengenek a vízért, tápanyagért, de fontos megemlíteni a gyomok árnyékoló hatását, toxikus anyagok termelését, a talaj hımérsékletének csökkentését. Közvetett kártételként a gomba- és vírusbetegségek terjesztésével, a kártevık elterjedésének elısegítésével, a termelés költségeinek növelésével és a termés értékének csökkentésével okoznak kárt. A borsóban a második, nyár eleji gyomaszpektus okoz károkat, mert az elsı, kora tavaszi gyomaszpektust a magágykészítési munkákkal megsemmisítjük, a harmadik, tarló aszpektus pedig már alig fejlıdik ki a korán lekerülı kultúrákban (REISINGER, 1996). A
21
második gyomaszpektus az ıszi és tavaszi gabonavetések uralkodó gyomállományának felel meg. Mivel a borsó fejlıdése lassan indul meg, eleinte nagy teret enged a gyomok kelésének, majd a gyomok gyors fejlıdésének is, mert késıbb sem lesz olyan sőrő és beárnyékoló kultúra, mint a gabonafélék. A harmadik aszpektus gyomnövényeinek fejlıdését kevésbé akadályozza, így az aratást megelızıen jelentısen elgyomosodhat (UJVAROSI, 1973b; GIMESI, 1980). A borsó kora tavaszi vetése meghatározza a gyomflóra összetételét. A T2-es és T3-as életformacsoportba tartozó fajok egy idıben csíráznak a borsóval. A gyomosodás második hulláma a tenyészidı végén jelenik meg a kultúrnövény leveleinek leszáradása nyomán, ekkor a nyárutói egyéves (T4) fajok válnak dominánssá. A T2-es életforma-csoportba tartozó fajok közül a székfőfélék (Matricaria spp.), a pipitérfajok (Anthemis spp.), a pipacs (Papaver rhoeas L.), a ragadós galaj (Galium aparine L.), stb. olykor intenzíven és nagy tömegben csírázhatnak a borsóval egy idıben. Késıbb a T3-as életforma-csoportba tartozó vadrepce (Sinapis arvensis L.) és repcsényretek (Raphanus raphanistrum L.) borítása lehet jelentıs, de gyakori a vadzab (Avena fatua L.) is. A kultúrnövény alsó leveleinek leszáradása után a területet teljesen elboríthatják a T4-es életforma-csoportba tartozó gyomnövények. Különösen veszélyes a fehér libatop (Chenopodium album L.), a szırös disznóparéj (Amaranthus retroflexus L.), a kakaslábfő (Echinochloa crus-galli L.P.B.) és az árvakeléső napraforgó (Helianthus annus L.). Az évelı fajok közül a mezei aszat (Cirsium arvense L.SCOP.), az aprószulák (Convolvulus arversis L.), valamint a fenyércirok (Sorgum halepense L.PERS.) gyakori (REISINGER, 1997; 2000). KARÁBINSZKY (1981) szerint a T3 és T4 csoportba tartozó gyomfajok 60-100 %-ban alkotják a borsó gyomnövényzetét, három különbözı termıhely átlagában. Fı gyomnövényekként a Sinapis arvensis, Chenopodium album, Amaranthus retroflexus, Echinochloa crus-galli, Setaria glauca szerepel eredményeiben. A kétszikő gyomnövények károsítása borsóban nagyobb mértékő, mint az egyszikőeké (ALDRICH, 1984; MCDONALD, 2003) és zöldborsóban az egyéves egyszikőek elleni védekezés el is hagyható késıi csírázásuk miatt. Ezt erısítik NELSON és NYLUND (1962) eredményei, mely szerint a Sinapis arvensis (L.) növekvı egyedsőrősége nagyobb mértékben csökkenti a borsó szemtermését, mint az Alopecurus myosuroides (Huds.) hasonló denzitása. A kultúrnövény vetett magmennyisége befolyásolja a gyomnövények fajösszetételét, borítását és ezáltal a gyomnövények okozta terméscsökkenés mértékét is. A borsó
22
tıtávolságának 3,6 cm-rıl 8,7 cm-re növelésével a Setaria viridis L. borítása 4,4 szeresére nıtt (MARX és HAGEDORN, 1961). LAWSON és TOPHAM (1985) szerint a borsó terméscsökkenését elsısorban a gyomnövények denzitása határoz meg. A borsó jelenléte, függetlenül borításától, alapvetıen nem befolyásolja a gyomflóra összetételét. VARGA és mtsai (2000) szabadföldi kísérletekben a kukorica és az Echinochloa crusgalli közötti kompetíciót vizsgálta és megállapította, hogy a gyomnövény 26 db/m2 egyedsőrősége 44,77 %-kal csökkentette a kukorica termésmennyiségét a herbicidekkel kezelt kontroll terméséhez képest. A gyomirtás nagy elırelátást igényel, mivel már az elıvetemények során figyelemmel kell kísérni a fontosabb, uralkodó gyomfajok elterjedésének alakulását. Az évelı gyomnövények fokozott odafigyelést igényelnek, célszerő ıket már az elıveteménybıl, vagy annak betakarítás utáni tarlójából kiirtani, mert a borsóból gyakorlatilag nem vagy alig irthatók (GIMESI, 1980; SALONEN és mtsai, 2005).
3.5.
A gyomnövények és a kultúrnövények közötti kompetíció
A gyomnövények minden évben jelentıs kárt okoznak a kultúrnövényeink termésének csökkentésével. A fenntarthatóság elveit szem elıtt tartva ma már nem cél a gyomnövények teljes mennyiségének kiirtása, gyomszabályozást végzünk, és a gyomnövények számát egy meghatározott károsítási küszöbérték alá csökkentjük. A kultúrnövény – gyom kompetíció vizsgálata során arra törekszünk, hogy megismerjük azt a gyomnövény egyedszámban, borítottságban kifejezett küszöbértéket, amelynél a kultúrnövény termésvesztesége gazdasági kárt okoz. A küszöbérték alatt nem szükséges védekezni, felette viszont védekezni kell a terméscsökkenés elkerülése érdekében. A borsó számára szükséges gyommentes idıszak a kelés után 2 héttel kezdıdik a hélazabbal (Avena fatua L.) való kompetíciója során (HARKER és mtsai, 2001).
3.5.1. A tápelemekért történı versengés A gyomnövények és kultúrnövények között erıs kompetíció folyik a tápanyagokért, és ez a vegetáció elsı szakaszában a legkritikusabb. Fıként az elegendı mennyiségő makrotápelemekért, a nitrogénért, a foszforért és a káliumért versengenek a növények (ZIMDAHL, 1980; KAZINCZI, 2000).
23
A legtöbb gyomfaj a nitrogént és a káliumot nagyobb mértékben ki tudja vonni a talajból, mint a vele társulásban élı kultúrnövény, és ez számukra kezdeti kompetíciós elınyt jelent (ALKÄMPER, 1976). A foszforért történı versengés kevésbé intenzív. Különösen a pillangósvirágúak és az egyszikő gyomnövények versengenek a foszforért. A nitrogénért történı versengés különösen erıs, ami a kultúrnövényfaj számára nagy terméskiesést jelenthet (THRASHER és mtsai, 1962). A növények szárazanyagának tápelemtartalma tájékoztat a növény tápanyagigényérıl és utal az egyes fajok tápanyagversengésben betöltött szerepére. A tápanyagtartalomra hatással vannak a külsı környezeti tényezık, köztük meghatározó a talaj tápanyagtartalma, de a tápelemtartalom alapvetıen a növényfajok, és fajták biológiai sajátosságaitól függ (LEHOCZKY, 2000). Számos publikáció foglalkozik a tápelemekért történı versengéssel (KAZINCZI és mtsai, 2006; KAZINCZI és mtsai, 2009; TORMA és mtsai, 2010). Számunkra azok érdemelnek nagyobb figyelmet, melyek a borsóval valamint fontos gyomnövényeivel foglalkoznak. KÁDÁR és mtsai (2003) szerint 100 kg/ha N adag felett csökken a borsó- és nı a gyomborítás. Javuló foszforellátással viszont mind a borsó, mind a gyomnövények borítottsága emelkedik. A nitrogén hatását vizsgálták DHIMA és ELEFTHEROHORINOS (2005) a búzának, árpának és a tritikálénak a vadrepcével szembeni kompetíciójára. A búza és a tritikálé száraztömegét a Sinapis arvensis jelenléte 26-31 %-kal csökkenti, míg az árpáét csak 1,5 %kal. Hasonlóan változik a szemtermés mennyisége is. A gyomnövény továbbá 20%-kal akadályozta a búza és a tritikálé nitrogénfelvételét 150 kg/ha nitrogénadag esetén. A gyomnövényekkel fejlıdı tavaszi árpa nitrogén- és foszfortartalma nem változott növekvı adagú tápanyagkezelések hatására. A Sinapis arvensis több foszfort vett fel, mint az árpa annak ellenére, hogy a tavaszi árpa szárazanyag tartalma jelentısen meghaladta a gyomnövényét (ANDREASEN és mtsai, 2006). VARGA és mtsai (2000) szabadföldi kísérletekben a kukorica és az Echinochloa crusgalli közötti kompetíciót vizsgálta és megállapította, hogy a gyomnövény 26 db/m2 egyedsőrősége 44,77 %-kal csökkentette a kukorica termésmennyiségét a herbicidekkel kezelt kontroll terméséhez képest. A tavaszi árpa és az Avena fatua ill. Sinapis arvensis kompetícióját tanulmányozta RADICS és mtsai (1985). LEHOCZKY (2002) a kukorica és az Echinochloa crus-galli versengését vizsgálta és megállapította, hogy a gyomnövény erısen verseng a kukoricával,
24
különösen a csírázást követı elsı 4 hétben. Ebben az idıszakban a felvett nitrogén az összes mennyiség 65-80%-át is elérte. Fajon belül a különbözı növényfajták kompetitív képessége eltérı. STANIFORTH (1961) vizsgálataiban a korai kukorica hibridek kompetitív képessége a nitrogénért jobb volt, mint a késıi
hibrideké.
157
kg/ha
nitrogén
felett
a
gyomnövények
a
késıi
hibridek
termésmennyiségét 20 %-kal, míg a korai hibridekét mindössze 6 %-kal csökkentették. Az egyes borsófajták kompetitív képességében is jelentıs különbségek figyelhetık meg, a robosztus, intenzíven növekvı, magas fajták gyomelnyomó képessége jobb, mint a korai, alacsony fajtáké. Ezt igazolja WALL és mtsai (1991), WALL és TOWNLEYSMITH (1996) vizsgálata. A szerzık a Sinapis arvensis L. kompetitív képességet vizsgálták két (hagyományos
levélkés, ill. félig levélnélküli) borsófajta esetében. Ez utóbbi fajták levélzete erısen kacsos, s ennek következtében állóképessége, gyomelnyomó képessége is jobb. 20 db/m2 Sinapis arvensis növény 2 és 35 % közötti terméscsökkenést okozott a vizsgált parcellák átlagában. VAN HEEMST (1985) 25 kultúrnövényt rangsorolt kompetíciós képességük alapján és a borsót a jó kompetíciós képességgel rendelkezı fajok közé sorolta, amely hazai szerzık véleményeinek ellentmond.
3.5.2. A kompetíció tanulmányozásának módszerei A heterogén populációk kompetíciójának tanulmányozására két módszert használhatunk: A helyettesítési kísérletekben együtt kerül elvetésre a két (vagy több) növényfaj, különbözı arányokban keverve, a kevert állomány sőrőségét állandó értéken tartva. Ezen kísérletekben adott faj tiszta állományokban tanúsított viselkedése összehasonlítható a változó állományban kevert gyomállományéval és mérhetı a kölcsönös agresszivitás. Az additív kísérletekben két növényfajt nevelnek együtt. Az egyik faj sőrősége állandó, a másikat változtatják. A különbözı gyomfajok egymáshoz viszonyított kompetíciós képessége ez által mérhetı (KAZINCZI, 2000).
3.6.
A borsó gyomnövényei elleni védekezés módszerei
3.6.1. A borsó gyomszabályozásának általános szempontjai A borsóvetések országos átlagban számított gyomosodása közepes, azaz a gyomborítás 25-30 %-os, aminek 15-20 % gyomkártétel felel meg (GIMESI 1980).
25
A borsó gyomirtása igen nagy gondosságot és pontosságot igénylı feladat. Jelentıségét kiemeli az a tény, hogy még kellıen sőrő növényállományban sem tud a fejlıdése kezdetén álló borsó úrrá lenni a gyomnövényeken. Az elgyomosodott táblán a termés felére is csökkenhet. A ráfordítási költségeket pedig jelentısen megnöveli az igen nehéz betakarítás. Konvencionális termesztési körülmények között a leghatékonyabb védekezési mód a herbicidek használata (SALONEN és mtsai, 2005). A korszerő fajták termesztése és a korszerő agrotechnika ma már elképzelhetetlen a borsó vegyszeres gyomirtása nélkül (ARLT – FEYERABEND, 1972; ÁCS, 1980; AVOLA és mtsai, 2008).
3.6.2. Agrotechnikai védekezés A gyomirtás eredményességét az agronómiai tényezık alapvetıen meghatározzák. A borsó és gyomok versengése a tenyészidıszak elején a legnagyobb, ezért különösen fontos a borsó gyors és erélyes fejlıdését biztosítani. Követelmény a jó minıségő, egészséges, csávázott vetımag, amelyet megfelelıen elıkészített, tápanyagokkal jól ellátott, aprómorzsás talajba kell vetni. Törekedni kell a vetés optimális idıpontban történı elvégzésére is (BODÓ és KOVÁCS, 1994; AVOLA és mtsai, 2008). 3.6.3. Mechanikai gyomszabályozás A korszerő gyomszabályozási módszerek alapját képezik a mechanikai módszerek. A mechanikai gyomszabályozás módjaihoz szervesen hozzátartozik talajmővelés és kaszálás, valamint a kézi kapálás és gyomlálás. A talajmővelés oly módon pusztítja el a gyomokat, hogy feldarabolja, szétszakítja vagy kitépi a talajból azokat, ezáltal kiszáradásukat okozza. Ezen kívül talajjal takarja a lágy a növényeket, kimeríti az elraktározott tápanyagkészleteket, csökkenti a talaj gyommagtartalékát és a talajban lévı vegetatív szaporítóképletek számát. A kaszálás során eltávolítjuk a hajtásokat, a magprodukciót megelızıen, ill. kimerítjük az évelık talajfelszín alatti tápanyagtartalékait és növeljük a kultúrnövények kompetitív képességét (BERZSENYI, 2000). 3.6.4. A vegyszeres gyomirtás lehetıségei A herbicidek jelentısége A herbicidek vezetı helyet foglalnak el a gyomszabályozás rendszerében. Jelentıségük rendkívül nagy a gyomok elpusztításában, a gyomnövények okozta károk csökkentésében (HOFFMANN, 1993).
26
A herbicidek használatának elınyeit a következıkben foglalhatjuk össze: -A herbicidek használatával csökken a kézi kapálásra és gyomlálásra fordított emberi munkaerı mennyisége. Ahol a hatékony herbicidek rendelkezésre állnak, a gyomszabályozás költsége jelentısen csökkenthetı és a növénytermesztési munkafolyamatok gépesíthetık. - Azon gyomnövények, melyek más módszerekkel nehezen szabályozhatók, herbicidekkel hatékonyan, kis költséggel a károsítási küszöbérték alatt tarthatók (vegetatív úton szaporodó évelı gyomok egy csoportja). - Széles körő használatuknak további fontos oka, hogy gyorsan hatnak és gyakran nagymértékő gyomosodás esetén is hatékonyak. - A herbicidek használata nagyobb rugalmasságot tesz lehetıvé az agrotechnikai rendszerekben. A kevesebb növénybıl álló vetésforgók könnyebben megvalósíthatók. -A gyomok szabályozása ott is lehetıvé válik, ahol a sorközök mővelése nem lehetséges (sorokban,
szők
sorközökben,
takarmánynövényeknél,
gyepekben,
szántás
nélküli
rendszerekben). -A talajmővelési eljárások száma csökkenthetı, valamint kiterjeszthetı e mőveletek kritikus idıtartama különösen a vetés idıszakában. A herbicidekkel való gyomszabályozás lehetıvé teszi, hogy a növényeket korábbi idıpontban vessük, mivel magágy készítés során a talajmővelési eljárások egy részét herbicid kezeléssel helyettesíthetjük.
Azt is tudjuk, hogy a herbicidek használata nem problémamentes, azonban az elınyök messze meghaladják a használatukból eredı kockázatot. A problémák nagy része a helytelen használatukból ered, mely minimalizálható a herbicidek szakszerő kiválasztásával és felhasználásával. - Széles körő használatuk ökológiai változásokat idézhet elı a gyompopulációkban, mely rezisztens gyomnövények kialakulásához vezethet. -
Megváltoztathatja
a
talaj
mikroorganizmusainak
egyensúlyát.
A
herbicidek
legsúlyosabban a Rhizobium fajokra, a nitrifikáló baktériumokra, az Actynomycetes baktériumfajokra és a szervesanyag degradációjában résztvevı organizmusokra hatnak (BERZSENYI, 2000). - Herbicidek rendszeres használata a talaj mikroorganizmusainak lebontó képességét növelheti meg. Ezzel függ össze, hogy az USA egy részén a tiolkarbamát herbicidek gyors biodegradációja következtében hatásfokuk limitált. Az ökológiai változások és a herbicidekkel szembeni genetikai rezisztencia kialakulásának lehetısége jelent bizonyos kockázatot, de nem válhat jelentıssé, ha kombináljuk az 27
agrotechnikai, mechanikai, ökológiai, biológiai és vegyszeres gyomszabályozási módszereket az integrált gyomszabályozás keretében.
A felhasználható hatóanyagok és készítmények köre az elmúlt 2 évtized alatt jelentısen átalakult. A 80-as években néhány alapvetı készítmény elég volt a gyomprobléma megoldásához. A 90-es évekre az addig meghatározó szerek kivonásra kerültek és nyilvánvalóvá vált, hogy a gyommentes állapot a rezisztens gyombiotípusok megjelenése miatt csak a herbicidek illetve a kijuttatási módok kombinációjával érhetı el. Elıtérbe kerültek a vetés után, kelés elıtt alkalmazható szerek, melyekkel már a növények fejlıdésének kezdeti, kritikus szakaszában kiiktatjuk a kultúrnövény és a gyomnövények közötti kompetíciót. Sikeresen elvégezve, agrotechnikai és mechanikai gyomirtási eljárásokkal kombinálva szükségtelenné teheti a késıbbi állománykezeléseket. Mára azonban mind nagyobb hangsúlyt kapnak a környezetvédelmi megfontolások. A bedolgozásos technológiában 1987-tıl napjainkig kizárólag a benefin hatóanyag használható fel, ami egy bedolgozást
igénylı,
hosszú
hatástartamú
talajherbicid.
Ez
a
technológia
nem
környezetkímélı és drága, ezért ma már ritkán alkalmazzák a gyakorlatban. A vetés utáni alapkezelés még mindig nagy jelentıséggel bír, elsısorban gazdaságossága miatt, de az állományban alkalmazható szerek elıtörése várható a jövıben. El kell ismerni, hogy az alapkezelések potenciálisan nagyobb környezetterhelést jelentenek, mert a herbicideket a talajra juttatjuk ki, elızetes tapasztalatokra hagyatkozva, a gyomnövények megjelenése elıtt. Emiatt több a kultúrnövény vetése után, kelése elıtt alkalmazható herbicid engedélyét vonták vissza. Az állománykezelés elınye, hogy a gyomok már kikeltek, láthatók, és így célzottan a fajnak legmegfelelıbb készítményt lehet kiválasztani. Hátránya, hogy a permetezıgép taposási kárt okoz. A szelektivitást a borsó levelén 8–12 cm magasságánál kialakuló viaszréteg biztosítja. Ha ez a védettség nagyobb esı, homokverés hatására megszőnik, nem szabad permetezni (KENDI, 1991). A borsó intenzív gyomosodása és a gyomirtásra rendelkezésre álló optimális idı rövidsége miatt nem ajánlható az alapkezelés elhagyása és kizárólag az állománykezelés alkalmazása. Az EU csatlakozás után csökkent a felhasználható hatóanyagok köre, jelenleg 17 hatóanyag 28 készítménye áll a gazdálkodók rendelkezésére. A hatóanyagok kereskedelmi forgalomból való kivonásának oka részben környezetvédelmi, részben gazdaságossági megfontolásokra vezethetı vissza. A gyomirtás technológiáját meghatározza a termelési cél és a tábla gyomosodása. A zöldborsónak, illetve a szárazborsónak szánt borsó alapvetıen különbözı gyomirtást kíván. A 28
zöldborsó rövidebb hatástartamú szerekkel gyomirtható, sıt korai termesztés esetén az egyéves egyszikő gyomnövények elleni védekezés el is hagyható, mert késıbb kelnek, melegigényük folytán, amikor már nem jelenthetnek konkurenciát a borsónak. A szárazborsót hosszabb idıre kell védeni, hosszabb hatástartamú szereket kell alkalmazni (KÁDÁR, 2001). A vegyszeres gyomirtás szabályai: -
Ne használjunk hosszú hatástartamú szereket zöldborsóban. Figyelemmel kell lenni az elıírt élelmezés-egészségügyi várakozási idık betartására.
-
Vegyük figyelembe, hogy a különbözı borsófajtáknak eltérı a herbicid-érzékenysége.
-
A posztemergens kezelések csak jelentıs taposási kárral hajthatók végre.
-
A borsó fenológiai állapotának és a levél összefüggı viaszrétegének nagy szerepe van a herbicidkárok mérséklésében.
-
20ºC feletti hımérsékleten a viaszréteg fellazulása miatt a borsót nem szabad kezelni vegyszerrel (REISINGER, 2000).
A vetés elıtti (presowing) vegyszeres gyomirtás a csírázó gyomokat pusztítja. A vetés utáni, kelés elıtti gyomirtás (preemergens kezelés) a késıbb kelı egy- és kétszikő gyomokat irtja. A kelés utáni gyomirtás (posztemergens kezelés) célja elsısorban a magról kelt széles levelő kétszikőek és egyszikőek pusztítása (BOCZ, 1996). A gyomirtási mód megválasztásának elıfeltételei: -
ismernünk kell a tábla gyomflóráját (magról kelı, egyszikő vagy kétszikő, nehezen irtható, esetleg külön technológiát igénylı gyomok)
-
a talaj tulajdonságait (szervesanyag-tartalom, kötöttség, talajállapot stb.) Ez meghatározza a felhasznált növényvédı szer dózist is. Alacsony szervesanyagtartalom esetén az engedélyezett dózis alsó határát kell választani, magas szervesanyag-tartalom esetén pedig a felsıt. Hasonló módon kell eljárni a kötöttség figyelembe vételénél is.
-
a fajta tulajdonságait, herbicid érzékenységét, növekedési erélyét, gyomelnyomó képességét (VARGA, 2002; VARGA és GARA, 2004). Figyelembe kell venni a borsófajták különbözı gyomelnyomó képességét - ami a növény növekedési erélyétıl és habitusától függ - és azt, hogy az egyes gyomirtó szerekre nem egyformán reagálnak, vannak érzékeny fajták (SINGH és WRIGHT, 2002b).
29
BENÉCSNÉ (1994) szerint egy korán lekerülı, robosztus, jó gyomelnyomó képességő zöldborsófajtánál elég lehet az alapkezelés, esetleg egy korai posztemergens kezelés. A hosszabb tenyészidejő száraz- és vetımagborsók esetében szükségessé válhat egy késıbbi állománykezelés is.
3.6.4.1.
Presowing gyomirtás
A presowing készítményeket (5. táblázat) vetés elıtt alkalmazzuk és elsısorban a magról kelı gyomok ellen hatnak. Jellemzıjük, hogy kijuttatás után azonnal 5-8 cm mélyen talajba kell dolgozni ıket. Ennek elmulasztása esetén hatásukat rossz fénystabilitásuk és erıs gıztenziójuk következtében gyorsan elvesztik. E készítmények gázosodásból eredı csíraölı hatásuk révén egyes érzékeny fajtákon károsodást okozhatnak. Csak jó minıségő, aprómorzsás szerkezető, rögöktıl, szármaradványoktól mentes talaj esetén jó a hatásuk (HANCE és HOLLY, 1990). Napjainkban a szigorú EU szabályozás miatt már csak egy készítményre apadt a borsóban használható presowing herbicidek száma. A készítmény a 18% benefin (benfluralin) hatóanyag tartalmú Benefex, melyet 6-9 l/ha dózisban alkalmazunk. Vetés elıtt kijuttatva kell alkalmazni, sekélyen a talajba dolgozva (PPI=preplant incorporated). A túl mélyre, a vetési szintre, vagy annál mélyebbre bedolgozva néhány borsófajtát károsíthat. Jó minıségő, aprómorzsás szerkezető, üregektıl, rögöktıl, szármaradványoktól mentes száraz talaj esetén jó a hatása. A permetezés után 1 órán belül a talajba be kell munkálni 3-4 cm mélyen. 2,6 - dinitro-anilinek (aromás aminok) herbicid-csoportjába tartozik (HUNYADI és BÉRES, 2000). Hatásmechanizmusának alapja az, hogy a csírázó növények szöveteiben megakadályozza a sejtosztódást, a tubulin - átrendezıdés gátlásával. Szelektív talajherbicid, melynek hatásspektruma magról kelı egyszikő és néhány kétszikő gyom (kakaslábfő-, muhar-, libatop-, és disznóparéjfélék). KENDI (1991) a vetés elıtti bedolgozást benefin hatóanyaggal nem tartja igazán jó megoldásnak. Ennek egyik oka a plusz kijuttatási és bedolgozási költségek, a taposási kár és a talajtömörödés, amit ezekkel okozunk. A vetés elıtti kezeléskor a szükséges várakozási idı
30
lerontja a borsó korai vetésébıl adódó elınyöket egy csapadékos front, vagy a nyár eleji aszályba való becsúszáskor. A vetés elıtti bedolgozásos technológia kétségtelen gyomirtási elınye ellenére (nem igényel a hatáskifejtéshez csapadékot) visszaszorult, mivel a vetésidıt kitolhatja (VARGA és GARA, 2004).
5. táblázat: A borsóban engedélyezett presowing gyomirtó szer (Növényvédı szerek, termésnövelı anyagok 2012) Készítmény
Hatóanyag
Dózis (l/ha)
Forgalmazás
Mk egyszikőek
Mk kétszikőek
Benefex
18% benefin
6,0-9,0
III.
+
+
3.6.4.2.
Preemergens gyomirtás
A preemergens herbicideket a kultúrnövény vetése után, a kultúrnövény és a gyomok kelése elıtt alkalmazzuk. Bedolgozást nem igényelnek, aprómorzsás, rögmentes, egyenletesen elmunkált talajra kell kijuttatni 200-300 l/ha vízmennyiséggel. A jó gyomirtó hatás feltétele, hogy a kezelést követı 2 héten belül legalább 15-20 mm csapadék hulljon (WEIGL, 1999). Hatásukat sekély, magszint feletti bedolgozásukkal tudjuk bizonyos mértékig a szükséges csapadéktól függetleníteni (KÁDÁR, 2001). A talaj szerkezete nagyon fontos a talajon keresztül ható szerek hatásánál, mivel rögmentes talajon képesek csak hatásukat kifejteni, míg a rögök belsejébe ill. a rögök alá nem jut be a hatóanyag, ezért ott tömeges lesz a gyomok kelése (GARA, 1998). Alapszabály, hogy úgy tervezzük az alapkezelést, hogy optimális esetben (enyhe, csapadékos tavaszi idıjárás, megfelelı kikelt tıszám) ne legyen szükség állománykezelésre (BENÉCSNÉ és SZENTEY, 1995). A borsóban preemergensen alkalmazható készítményeket a 6. táblázat tartalmazza.
31
6. táblázat: A borsóban engedélyezett preemergens gyomirtó szerek (Növényvédı szerek, termésnövelı anyagok 2012) A szer neve Afalon Dispersion Command 48 EC Dual Gold 960 EC Lingo Metriphar 70 WG Nuflon
Hatóanyaga
linuron
klomazon
Dózis
Forg.
(l, kg/ha)
kategória
1,5-2,0 l/ha
ІІ.
0,15-0,2
klomazon + linuron metribuzin
1,5-2,0 l/ha
egyszikőek
+
ІІІ.
+
I.
+
0,3-0,35
+
І.
pendimetalin
4-5 l/ha
III:
+
Reactor 360 CS
klomazon
0,2-0,3 l/ha
I.
+
Sencor 70 WG
metribuzin
Stomp 330 Stomp Super Tender
0,30-0,35
pendimetalin 3,0-5,0 l/ha
ІІІ.
+
pendimetalin
ІІІ.
+
ІІІ.
+
S-metolaklór 1,4-1,6 l/ha
32
+ +
ΙІ. kg/ha
4-5 l/ha
+
+
2,0 l/ha
EC
+
ІІ. kg/ha
linuron
Pendigan 330
kétszikőek +
Ι. l/ha
S-metolaklór 1,4-1,6 l/ha
Magról kelı Magról kelı
3.6.4.3.
Posztemergens gyomirtás
A borsó kelése után, állományban alkalmazható posztemergens herbicidek tartoznak ide. Akkor alkalmazzák, ha a preemergens kezelés valamilyen oknál fogva hatástalan volt. Az állománykezeléses alkalmazási mód nagy hatásbiztonságot ad optimális gyomfejlettségnél (magról kelı egyszikőeknél 1 – 3 leveles, magról kelı kétszikőek esetén 2 – 4 leveles állapotban). Ennek oka, hogy a gyomok kikeltek, azonosíthatók, és így célzottan a fajnak legmegfelelıbb készítményt lehet kiválasztani. Nagy elınye még ennek a kezelési módnak, hogy a hatása nem függ a csapadéktól. Hátránya azonban, hogy a permetezıgép taposási kárt okoz. A borsó szelektivitását a levelén 8-12 cm nagyságnál kialakuló viaszréteg biztosítja. Ha ez a viaszréteg megsérül (nagy esık, viharos szél, homokverés), akkor ez a védettség megszőnik, ilyenkor nem szabad permetezni (KÁDÁR, 2001).
A borsóban engedélyezett szelektív egyszikő irtók is engedélyezettek, melyeket az 7. táblázatban foglalunk össze a többi engedélyezett posztemergens herbiciddel együtt. Ezeket általában hosszú élelmiszer egészségügyi várakozási idı jellemzi, ezért zöldborsóban csak korlátozottan alkalmazhatóak.
33
7. táblázat: A borsóban alkalmazható posztemergens gyomirtó szerek (Növényvédı szerek, termésnövelı anyagok 2012) A szer neve Agil 100 EC
Hatóanyaga
Dózis
Forg.
Magról kelı
Magról kelı
(l, kg/ha)
kategória
egyszikőek
kétszikőek
ІΙΙ.
+
propaquizafop 0,6-0,8 l/ha
Basagran
bentazon
3,0 l/ha
І.
+
Butoxone M-40
MCPB
2,0-4,0 l/ha
І.
+*
Centurion 240 EC
kletodim
0,3-1,2 l/ha
І.
+
Focus Ultra
cikloxidim
1,0-4,0 l/ha
ΙΙ
+*
Fusilade Forte
fluazifop-Pbutil
0,8-2,8 l/ha
ІΙΙ.
+*
Leopard 5 EC
quizalofop-Petil
0,7-3,0 l/ha
ІΙΙ.
+*
propaquizafop 0,6-0,8 l/ha
ІΙΙ.
+
Pantera 40 EC
quizalofop-Ptefuril
0,8-2,5 l/ha
ΙΙ.
+*
Pulsar 40 SL
imazamox
1,0 l/ha
I.
+
Select 240 EC
kletodim
0,3-1,2 l/ha
І.
+
Select Super
kletodim
0,6-2,0 l/ha
ΙΙ.
+*
Targa Super
quizalofop-Petil
0,7-3,0 l/ha
ІΙΙ.
+*
Troy
bentazon
3,0 l/ha
І.
+
Tropotox
MCPB
2,0-4,0 l/ha
І.
+*
Paladin
* évelı egyszikőek ellen is hatékony
34
+
A vetımagtermesztésben a borsót betakarítás elıtt lombtalanítják. Az engedélyezett deszikkáló szereket a 8. táblázatban foglaljuk.
8. táblázat: A borsóban alkalmazható lombtalanító szerek (Növényvédı szerek, termésnövelı anyagok 2012) A szer neve Reglone
Hatóanyaga diquat-dibromid
Dózis(l/ha) 2,5-3,5
Forgalmazási kategória Ι.
Reglone Air
diquat-dibromid
1,5-2,0
Ι.
Solaris
diquat-dibromid
2,5-3,5
Ι.
35
3.6.5. Integrált gyomszabályozás Az integrált gyomszabályozás alapelvei szerint nem törekszünk a gyomnövények teljes kiírtására, hanem egyedszámukat a gazdaságikártétel alatti szinten tartjuk. A gyomnövények populációk állandó figyelemmel kísérése alapján kell dönteni a védekezés szükségességérıl és idıpontjáról. A védekezés módszerei közül azt kell választani, mellyel a gyomok úgy szabályozhatók, hogy a hasznos szervezetek ne szenvedjenek kárt és a környezet peszticidterhelése minimalizálható (BERZSENYI, 2000). A módszer alapját a prevenció képezi. A gyomnövény fejlıdésének három szakasza (kelés, növekedés, érés és szaporodás) ad lehetıséget a prevencióra. Az alkalmazandó módszerek a következık lehetnek: -a gyomok szaporítóképleteinek csökkentése a talajban, -a gyomok és a kultúrnövény azonos idıbeni kelésének megakadályozása, -a gyomok kultúrnövénnyel szembeni kompetíciójának minimalizálása.
3.7.
A tápanyagok és herbicidek kölcsönhatása A talaj felszínére került herbicidek mennyiségének változását alapvetıen három
mechanizmus befolyásolja: fizikai kivonás és degradáció, kémiai folyamatok (adszorpció és fotokémiai lebomlás) és a növények és mikroorganizmusok általi felvétel. A herbicidek eltávozása a talajból többnyire kémiai és mikrobiális lebomlás útján történik. Kémiai lebomlás leggyakrabban hidrolízissel történik, melyet a talajban lévı vegyületek katalizálhatnak. Ezt követıen számos mikroorganizmus degradációs tevékenysége nyomán a herbicideket szubsztrátként hasznosítja, és ebbıl nyerik a mőködésékhöz szükséges energiát. Csak nagyon lassan degradálódnak (GORING és LASKOWSKI, 1982). Számos herbicidrıl (aminotriazol, glifozát, metribuzin) kimutatták, hogy serkenti a nitrogén mineralizációját, a talaj szerves anyagainak destrukciójával (JENKINSON és POWLSON, 1970). Nitrogén tartalmú herbicidek használata során nitrogént is juttatunk a talajba. Ilyenek az aminotriazolok csoportjába tartozó készítmények. Néhány herbicid (pl. linuron) gátolja a karbamid hidrolízisét már alacsony kijuttatott koncentrációban is (CERVILLE és mtsai, 1977).
36
A nitrifikációt serkentı herbicidek száma meglehetısen kevés. A legtöbb inkább gátolja, vagy nem befolyásolja a nitrifikációt. A pendimetalin hatóanyag magas koncentrációban kijuttatva gátló hatású a nitrifikációra (ATLAS és mtsai, 1978). Ismeretes, hogy a gyomirtó szerek befolyásolják a növények tápanyagfelvételét. A borsó képes a levegı nitrogénjének a hasznosítására a gyökerein élı baktériumok segítségével. A termesztés-technológiájának szerves részét képezı vegyszeres gyomirtás során alkalmazott készítmények a Rhizobium fajokra fejtenek ki gátló hatást. SINGH és WRIGHT (2002a, 2002c) különbözı herbicidek hatását vizsgálta a borsóban a nitrogenáz enzim mőködésére. A preemergensen kijuttatott terbutrin és terbutilazin hatóanyag minden fejlıdési stádiumban (vegetatív, virágzás, szemtelítıdés) csökkentette a nitrogenáz enzim mőködését, míg a posztemergens bentazon csak a virágzásban volt mérséklı hatású. Késıbbi vizsgálataikban (SINGH és WRIGHT, 2006) megállapították, hogy a nitrogenáz aktivitás nem hozható szoros összefüggésbe a növények nitrogén tartalmával, ill. a hajtások száraztömegével. Azt tanácsolják, hogy a herbicid kezelések által befolyásolt nitrogénkötés intenzitására a nitrogenáz enzim mőködésének mérése helyett a növényi biomassza és a növények nitrogén tartalmából következtessünk. A növekvı nitrogén dózisok (0,9 kg/ha-tól 146 kg/ha-ig), a herbicidek és a különbözı fajták hatását vizsgálta a sárgarépa gyökérzetére CHESSIN és HICKS (1987), de nem talált összefüggést az említett tényezık és a növény nitrogén tartalma között, csupán a linuron hatóanyagú herbicid növelte kismértékben a sárgarépa nitrát koncentrációját. A herbicidek hatással vannak a talajéletre, a talajmikrobák tevékenységére. MARSH és GREAVES (1979) kimutatta, hogy a dalapon hatóanyag gátolja a nitrifikációt és serkenti a nitrogén mineralizációját. SIMON és SKRDLETA (1983) a különbözı mővelésmódok és növekvı nitrogén dózisok hatását vizsgálta a borsó földfeletti részeinek fejlıdésére, tápanyag tartalmára. Az emelkedı nitrogén adagok nem növelték szignifikánsan a borsó szárazanyag tartalmát, gátolták a nitrogenáz enzimrendszert, csökkentették a nóduszok számát, a hüvely és magszám viszont emelkedett. A tápanyagok is befolyással vannak a herbicidek talajban történı lebomlására. Az ammónium szulfát növeli az atrazin perzisztenciáját, ezáltal az tovább megmarad a talajban és reziduális hatása kifejezettebb. Ez a hatás tovább fokozódik, ha glufozinát-ammónium herbicidet használunk a területen (ZABLOTOWICZ és mtsai, 2008). Több szerzı (HAUGGAARD-NIELSEN és JENSEN, 2001; GHALEY és mtsai, 2005; MOHR és mtsai, 2007) komplexen vizsgálja a tápanyagok és herbicidek hatását a vetésforgó 37
különbözı növényeire, borsó és árpa ill. borsó és búza esetén. Itt nem csak a mőtrágyák és növényvédı szerek hatásainak, mellékhatásainak elemzésére törekednek, hanem a borsó utónövényre gyakorolt hatásait is kutatják. A környezettudatos és ökológiai gazdálkodás nélkülözhetetlen növényei a hüvelyesek, köztük a borsó, melyek természetes forrásból származó nitrogénnel dúsítják a talajt és megalapozzák a gabonafélék termesztésének tápanyagszükségletét (CORRE-HELLOU és CROZAT, 2003). A felszívódó herbicidek használata egy azon tényezık közül, melyek negatív hatással vannak a hüvelyesek és a Rhizobium baktériumok szimbiózisára (DREW és mtsai, 2007). A kísérlet során különbözı posztemergens herbicidekkel kezelték a növényeket a vetést követı 5. héten. Három hét múlva vizsgálták a növények biomassza produkcióját, nódusz-számát, termésmennyiséget, fitotoxikus hatást, légköri nitrogén megkötést és a nitrogén felvételt a talajból. Megállapították, hogy a herbicid kezelések hatására a borsónövények egy része sárgult, fejlıdésben visszamaradt, a légköri nitrogénmegkötésük 34-60 %-kal csökkent. A talajból történı nitrogén felvétel nem változott
A különbözı hatásmechanizmusú herbicideknek lényegesen eltérı hatása lehet a borsó életfolyamataira, akadályozhatják a fejlıdésben, és növénykárosodást okozhatnak. BENÉCSNÉ (1994) fajtaérzékenységi vizsgálatokat végzett 25 borsófajtával és 5 herbiciddel, ill. herbicid kombinációval. A fitotoxikus hatást az EWRC értékskála 1-tıl 9-ig terjedı értékszámainak segítségével értékelte. Igran 500 FW és Bladex 50 SC esetében enyhe fitotoxikus tüneteket tapasztalt, amelyek az elsı levelek sárgulásában illetve a levélszéltıl induló nekrotikus foltosságban nyilvánultak meg. A klóracetanilid-csoporthoz tartozó propizoklór hatóanyagú Proponit 840 EC normál dózisa a vizsgált fajták 80 %-ában, dupla provokatív dózisa pedig az összes fajtán változó mértékő fitotoxicitást indukált. A Stomp 330 EC jellegzetes levélnekrózisban megjelenı változó mértékő károsodást idézett elı. SINGH és WRIGHT (2002b) három herbicid hatását vizsgálták üvegházi körülmények között két fajtában, mely során tanulmányozták a nóduszszámra, a növekedésre és a termésképzésre kifejtett hatást. A vizuális értékeléskor a bentazon hatóanyagú Basagran dupla dózisa okozott a növényeken klorózist. A nóduszszámot leginkább a Basagran és a Gesagard kétszeres dózisa csökkentette, a hüvelyek és a hajtások száraztömegét mindegyik herbicid mérsékelte. A fekete csucsor elleni posztemergens készítményeket alkalmazott borsóban BOYDSTON (2002) és BOYDSTON és mtsai (2002). Nagy dózisú flumioxazin hatóanyaggal kezelt 38
növények csírázása elhúzódott, fejlıdésben visszamaradtak, levélnekrózis alakult ki. Smetolaklórral kombinálva a növény károsodása fokozódott. A látható tünetek ellenére terméscsökkenés nem következett. AL KHATIB és mtsai (1999) alacsony koncentrációjú szulfonil-urea herbicideket (klórszulfuron, tifenszulfuron) alkalmazott borsó kultúrában preés posztemergens módon, mely jelentıs szimptómákat és terméscsökkenést okozott. AL KHATIB és mtsai (1995, 1997) a bentazon és metribuzin hatóanyagot nedvesítıszerrel kombinálva használta különbözı zöldborsó fajták gyomirtására. Kanadai vizsgálatok alapján a preemergensen alkalmazott linuron hatóanyag 26-56 %-kal mérsékelte
a
különbözı
babfajok
magasságát
és
szárazanyag
produkcióját.
termésmennyiségét is hasonló mértékben csökkentette (SOLTANI és mtsai, 2006).
39
A
4. KÍSÉRLETI RÉSZ 4.1.
Üvegházi tenyészedényes kísérletek
4.1.1. Tápanyag és herbicid hatás kísérlet zöldborsóban Tápanyag és herbicid hatás kísérletünket 2006 tavaszán a Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézetének üvegházában állítottuk be (9. táblázat), melyben öt különbözı hatásmechanizmusú herbicid és növekvı adagú nitrogénkezelések kölcsönhatását vizsgáltuk a zöldborsó növekedésére, termésére (1. ábra).
1.ábra: Tenyészedényes kísérlet növényei
A kísérleti talaj a Keszthely környékén győjtött Ramann-féle barna erdı talaj volt, mely a tápanyagkísérlethez
optimális
volt
alacsony
ellátottságánál fogva (10. táblázat).
40
humusztartalmánál,
gyenge
nitrogén-
9. táblázat: A kísérlet adatai Talajtípus
Ramann-féle barna erdıtalaj
A beállítás idıpontja
2006. március 29.
A kísérlet idıtartama
12 hét (kelés után 77 nap)
Tesztnövény
Zöldborsó (Pisum sativum L.) ’Frila’
Tenyészközeg
3 kg talaj
Vetett magszám
15 db / edény
Vetésmélység
1,5 cm
Öntözés
60 %-os vízkapacitásra
Alkalmazott mőtrágyaféleségek
Pétisó (27 % N)
Ismétlésszám
négy
10. táblázat: A kísérleti talaj jellemzı adatai Ellátottság pH (H2O)
7,19
pH (KCl)
7,16
CaCO3
0
KA
38
Humusz %
1,57
NO3+NO2 (mg/kg)
43,4
AL-P2O5 (mg/kg)
146
jó
AL-K2O (mg/kg)
180
közepes
gyenge
Az edényekbe folyami kavics (40 dkg/ tenyészedény), szellızıcsı, alá alátét került. A kavicsrétegre szúnyoghálót raktunk a földdel való keveredés megakadályozása céljából. Az edények együttes tömege így 50 dkg volt. A kirostált, légszáraz talajt, mely már tartalmazta az elıre bemért a kezeléseknek megfelelı mőtrágyamennyiségeket az edényekbe töltöttük. A vetés után néhány mm átszitált folyami homokkal takartuk a felszínt és kör alakúra vágott szőrıpapírt helyeztünk rá az egyenletesen nyirkos állapot fenntartása érdekében. A kísérlet során a talajnedvességet 60 % vízkapacitáson tartottuk (250 ml víz/t.e.), ezt rendszeresen naponta igény szerint, hetente pedig súlyra öntözéssel állítottuk be (KRÁMER és DEBRECZENINÉ, 1962).
41
A nitrogénkezeléseket 27 %-os nitrogén tartalmú pétisó formájában adagoltuk a következı módon: N0 = 0 mg/kg talaj, N1 = 100 mg/kg talaj, N2 = 200 mg/kg talaj. A talaj megfelelı foszfor és káliumtartalma miatt egyéb makroelem kiegészítést nem alkalmaztunk (N0 P0 K0, N1 P0 K0, N2 P0 K0). A kísérletben tesztelt fajta jellemzıit a 11. táblázatban foglaltuk össze. Az alkalmazott herbicideket, hatóanyagokat a 12. táblázat tartalmazza. Az engedélyezett, valamint a dupla dózisok a gyakorlati viszonyokhoz igazodnak. A dupla dózisok jelentısége azért kiemelkedı, mert a fordulók közötti permetezési szélességek közötti átfedések alkalmával elıfordulhat ilyen mennyiségő kijuttatás. A gyomirtó szerek közül 4 preemergensen, 1 posztemergensen alkalmazható (bentazon hatóanyagú Basagran). A Pledge 50 WP borsóban nem rendelkezik engedéllyel, de egy másik hüvelyesben, a szójában alkalmazható. Az ott engedélyezett dózist használtuk. A borsóban nem engedélyezett herbicidet a forgalamzóval egyeztetve alkalmaztuk azért, mert azt gondoltuk, hogy potenciális lehetıség van alkalmazására ebben a kultúrában is, mivel egy másik hüvelyesben a szójában engedélyezett készítmény. A borsóban engedélyezett hatóanyagok köre évek óta nem bıvült új hatóanyaggal, illetve csökkent a hatóanyagok száma. Ezért szerettük volna megvizsgálni, hogy hogyan reagál a növény a flumioxazin hatóanyagra.
11. táblázat: A kísérleti borsófajta tulajdonságai Frila
zöldborsó
Éréscsoport
C1 késıi
magasság
70-80 cm
hüvelyhossz
8-9 cm
szemszín
sötétzöld
szemnagyság
9-10 mm
Ezer magtömeg
210 g
42
12. táblázat: Az alkalmazott herbicidek fontosabb jellemzıi Készítmény
Hatóanyag
Engedélyezett dózis
Dózis 1
Dózis 2
Afalon Dispersion
450 g/l linuron
2 l/ha preemerges
0,63 mg/t.e.
1,26 mg/t.e.
Command 48 EC
480 g/l klomazon
0,2 l/ha preemergens
0,06 mg/t.e.
0,12 mg/t.e.
Pledge 50 WP
50 % flumioxazin
80 g/ha preemergens
0,25 mg/t.e.
0,5 mg/t.e.
Sencor 70 WG
70 % metribuzin
0,35kg/ha preemergens
0,94 mg/t.e.
1,88 mg/t.e.
Basagran
480 g/l bentazon
3 l/ha posztemergens
3,7 ml/ t.e.
7,4 ml/t.e.
Beállítottunk abszolút kontroll edényeket is, melyek sem nitrogén, sem herbicid kezelésben nem részesültek. A kezeléseket 4 ismétlésben végeztük, így összesen 132 db tenyészedényben neveltük a növényeket.
A növényekbıl 2-4 leveles állapotban (BBCH 12-14) mintát vettünk majd termésérésig neveltük és a következı mutatókat határoztuk meg:
- hajtáshossz (cm/növény) - hajtás friss- és száraztömeg (g/növény) - termés friss- és száraztömeg (g/növény) - hajtás NPK koncentrációja (%) - termés NPK koncentrációja (%)
A kísérleti eredmények feldolgozása során a kéttényezıs varianciaanalízist alkalmaztuk az egyes kezelések, tényezık hatása közötti eltérések megbízhatóságának igazolása céljából (SVÁB, 1981). Az SzD5% értékének meghatározása varianciaanalízis alkalmazásával SPSS 9.0 for Windows programcsomag segítségével történt.
43
4.1.2. Tápanyag és herbicid hatás kísérlet zöldborsóban
Tápanyag és herbicid hatás kísérletünket 2007 tavaszán a Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézetének üvegházában ismételtük meg (13. táblázat, 2. ábra), melyben három különbözı hatásmechanizmusú herbicid és növekvı adagú nitrogénkezelések kölcsönhatását vizsgáltuk a zöldborsó növekedésére, termésére.
2. ábra: Tenyészedényes kísérlet növényei
A kísérleti talaját ismét Keszthely környékén győjtött Ramann-féle barna erdı talaj volt (13. táblázat).
13. táblázat: A 2007. évi kísérleti adatok Talajtípus
Ramann-féle barna erdıtalaj
A beállítás idıpontja
2007. március 12.
A kísérlet idıtartama
10 hét (kelés után 60 nap)
Tesztnövény
Zöldborsó (Pisum sativum L.) ’Masterfon’
Tenyészközeg
3 kg talaj
Vetett magszám
15 növény / edény
44
Vetésmélység
1,5 cm
Öntözés
60 %-os vízkapacitásra
Alkalmazott mőtrágyaféleségek
Pétisó (27 % N) Szuperfoszfát 18 % Kálisó 60 %
Ismétlésszám
négy
14. táblázat: A kísérleti talaj jellemzı adatai Ellátottság pH (H2O)
5,84
pH (KCl)
5,56
CaCO3 (%)
0
KA
34
Humusz %
1,6
közepes
NO3+NO2 (mg/kg)
19,41
AL-P2O5 (mg/kg)
78,9
közepes
AL-K2O (mg/kg)
121,25
közepes
A tenyészedények beállítása az elızı évivel azonos módon történt. A kísérlet alatt a talajnedvességet 60 % vízkapacitáson tartottuk, ezt rendszeresen naponta igény szerint, hetente pedig súlyra öntözéssel állítottuk be. A nitrogénkezelések 27 %-os nitrogén tartalmú pétisó formájában adagoltuk a következı módon:
N0 = 0 mg/kg talaj, N1 = 100 mg/kg talaj N2 = 200 mg/kg talaj N3 = 300 mg/kg talaj. Az alkalmazott N kezelések adagjának megtervezésekor az volt a célunk, hogy olyan nitrogén dózisokat alkalmazzunk, amelyek megjelenítik az alul és túltrágyázást valamint az optimális ellátottsági szintet. A vizsgálatunk elsı évében csupán három nitrogén szintet alkalmaztunk 0, 100 és 200 mg/kg talaj kezeléseket. Ekkor azonban a növények 200 mg/kg
45
nitrogént is hasznosítani tudtak, ezért állítottuk be a 300 mg/kg-os túlzott adagú kezelést is. Célunk volt az is, hogy megfigyeljük a provokatívan nagy adagú nitrogén mőtrágyázás kapcsolatát a herbicid használattal. Szakirodalmi adatok alapján korábban több szerzı állított be kísérletet borsóban nagy adagú (320, 640 mg N/kg talaj) mőtrágyával a tápanyagstressz hatásának tanulmányozására (DEBRECZENINÉ, 1994; NÁDASYNÉ, 1999; KÁDÁR és mtsai, 2003). A talaj közepes foszfor és káliumellátottsága miatt foszfor és kálium-kiegészítést is alkalmaztunk 100-100 mg/kg talaj adagban (N0 P1 K1, N1 P1 K1, N2 P1 K1, N3 P1 K1). A kísérletben tesztelt fajta jellemzıit a 15. táblázatban foglaltuk össze. Az alkalmazott herbicideket, hatóanyagokat a 16. táblázat tartalmazza. A gyomirtó szerek mindegyikét preemergensen alkalmaztuk.
15. táblázat: A kísérleti fajta tulajdonságai Masterfon
zöldborsó
Éréscsoport
A2 korai
magasság
50 cm
hüvelyhossz
7-8 cm
szemszín
sötétzöld
szemnagyság
9-10 mm
Ezer magtömeg
210 g
16. táblázat: Az alkalmazott herbicidek fontosabb jellemzıi Készítmény
Hatóanyag
Engedélyezett dózis
Dupla dózis
Command 48 EC
480 g/l klomazon
0,2 l/ha
0,4 l/ha
Pledge 50 WP
50 % flumioxazin
80 g/ha
160 g/ha
Stomp 330
33 % pendimetalin
4 l/ha
8 l/ha
A kezeléseket 4 ismétlésben végeztük, így összesen 116 db tenyészedényben neveltük a növényeket. A kísérleti eredmények feldolgozása során az kéttényezıs varianciaanalízist alkalmaztuk az egyes kezelések, tényezık hatása közötti eltérések megbízhatóságának igazolása céljából (SVÁB, 1981). Az SzD5% értékének meghatározása varianciaanalízis alkalmazásával SPSS 9.0 for Windows programcsomag segítségével történt.
46
A növényeket 10 hétig, termésérésig neveltük, majd a lebontást követıen mértük a hajtások száraztömegét, a hüvelytermések friss- és száraztömegét, a hajtások és a termés nitrogén-, foszfor-, és káliumtartalmát. Az eredmények statisztikai értékelését SPSS 9.0 for Windows programcsomag segítségével végeztük.
A következı mutatókat határoztuk meg:
- hajtáshossz (cm/növény) - hajtás friss- és száraztömeg (g/növény) - termés friss- és száraztömeg (g/növény) - hajtás NPK koncentrációja (%) - termés NPK koncentrációja (%)
47
4.1.3. Tenyészedényes tanulmányozására
kísérlet
a
borsó
és
gyomnövényei
közötti
kompetíció
Additív kompetíciós vizsgálatunkat (3. ábra) 2006 augusztusában a Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézetének üvegházában állítottuk be a borsó és négy gyomnövénye közötti (17. táblázat) kompetíció tanulmányozására.
3. ábra: A kompetíciós kísérlet helyszíne (2006)
A kísérleti talaj Keszthely környéki Ramann-féle barna erdıtalaj volt. (18. táblázat).
17. táblázat: A kísérlet adatai Talajtípus
Ramann-féle barna erdıtalaj
A beállítás idıpontja
2006. augusztus 28.
A kísérlet idıtartama
6 hét (kelés után 40 nap / 40 DAE*)
Borsófajta
zöldborsó (Pisum sativum L.) ’Carlos’
Gyomnövények
szırös disznóparéj (Amaranthus retroflexus L.) fehér libatop (Chenopodium album L.) közönséges kakaslábfő (Echinochloa crus-galli (L.) P.B.) vadrepce (Sinapis arvensis L.)
Tenyészközeg
2 kg talaj
Növényszám
zöldborsó - 6 növény / edény
48
gyomnövények – 5, 10, ill. 15 növény / edény Vetésmélység
1,5 cm
Öntözés
60 %-os vízkapacitásra
Ismétlésszám
négy
*DAE – days after emergence
18. táblázat: A kísérleti talaj jellemzı adatai Ellátottság pH (H2O)
7,29
pH (KCl)
6,99
CaCO3 (%)
0
KA
48
Humusz %
1,99
NO3+NO2 (mg/kg)
55,65
AL-P2O5 (mg/kg)
240,39
igen jó
AL-K2O (mg/kg)
244,24
jó
közepes
A kompetíció tanulmányozására az additív kísérleti módszert alkalmaztuk, mely során a kultúrnövény sőrősége állandó, a gyomnövényeké változó. A kísérletben szereplı gyomnövények a következık voltak: vadrepce (Sinapis arvensis L.), szırös disznóparéj (Amaranthus retroflexus L.), fehér libatop (Chenopodium album L.), kakaslábfő (Echinochloa crus-galli (L.) P.B.). A gyomnövények közül a Sinapis arvensis tavasszal csírázó, nyár eleji egyéves (T3) a másik három faj tavasszal csírázó, nyárutói egyéves (T4) életformájú. Mindegyik tenyészedényben 6 db korai éréső ’Karlos’ fajtájú borsónövényt neveltünk. A gyomnövények kompetícióját háromféle egyedszám mellett vizsgáltuk: 5, 10, ill. 15 db növény/tenyészedény. A gyommagokból kb. 100 db-ot vetettünk, majd kelés után minden fajnál egyeléssel állítottuk be az egyedszámot. Kontrollként gyommentes, csak borsót tartalmazó edényeket használtunk. Négy ismétlésben dolgoztunk, így összesen 52 tenyészedényünk volt. A növények csak a talaj tápanyagait használták fel, - bár a borsó a levegıbıl is megköt kismennyiségő nitrogént - mőtrágyát nem juttattunk ki. Az öntözés naponta igény szerint, hetente egyszer pedig súlyra történt, a talaj maximális vízkapacitásának 60 %-ig. A növényeket 6 hétig neveltük, majd a lebontást követıen mértük a következı paramétereket: 49
- borsóhajtások hossza (cm/növény) - borsóhajtások friss- és száraztömege (g/növény) - gyomnövények friss- és száraztömege (g/növény) - borsó és a vadrepce levélterülete (cm2/növény)
A levélterület mérése LI-COR LI-3000 típusú levélterület mérıvel történt. A kísérleti eredmények feldolgozása során az egytényezıs varianciaanalízist alkalmaztuk.
50
4.2.
Szabadföldi kisparcellás kísérletek
4.2.1. Szabadföldi kisparcellás kísérlet herbicidek gyomirtó és fitotoxikus hatásának tanulmányozására
A herbicidek gyomirtó és fitotoxikus hatásának tanulmányozására szabadföldi kísérletet állítottuk be Keszthelyen a Pannon Egyetem Georgikon Tanüzem KHT. –ban kisparcellákon, egytényezıs véletlen blokk elrendezésben, 2006 áprilisában, melyben azokat a herbicideket alkalmaztuk, mint a tenyészedényes kísérlet során (4. ábra).
4. ábra: Szabadföldi kisparcellás kísérlet helyszíne (2006)
A zöldborsó vetése elıtt a terület ıszi mélyszántásban, tavaszi simítózásban, magágy készítésben részesült. Az elıvetemény ıszi búza, a talajtípus Ramann-féle barna erdıtalaj volt (19. táblázat). A parcellák mellett és között 1 méter szélességő elválasztó sávot hagytunk. A kísérlet általános adatait a 20. táblázat tartalmazza.
51
19. táblázat: A kísérleti terület talajvizsgálati eredményei Ramann-féle barna erdıtalaj
Ellátottság
pH H2O
6,73
pH KCl
6,3
CaCO3 %
0,42
KA
35
Humusz %
1,59
NO3+NO2 (mg/kg)
24,59
AL-P2O5 (mg/kg)
86,2
közepes
AL-K2O (mg/kg)
248,8
jó
közepes
20. táblázat: A kísérlet általános adatai Vetésidı
2006. április 28.
Fajta
Carlos
Vetésmélység
4 cm
Vetımag mennyisége
250 kg/ha
Sortávolság
12 cm (gabona sortávolság)
Parcellaméret
(1 x 5 m) 5 m2
Permetezés ideje
Preemergens - 2006. április 30. (2 DAS*) Posztemergens – 2006. május 12. (14 DAS)
Borsó fenológiája a 2. kezeléskor
BBCH 12-14
Permetezıgép típus
J-18 háti permetezı
Fúvókatípus
11003
Mintavétel idıpontjai
1. 2006. május 21. – BBCH 12-14 (23 DAS) 2. 2006. június 13.- BBCH 60 (46 DAS)
Fitotoxikus hatás % értékelése
2006. május 18. – BBCH 12-14 (20 DAS)
Ismétlésszám
négy
Elrendezés
Egytényezıs véletlen blokk
Elıvetemény
İszi búza
*DAS – days after sowing
A tenyészedényes kísérlet során alkalmazott gyomirtó szerek alkalmaztuk, négyet preemergensen, egyet posztemergensen alkalmaztunk (21. táblázat). A Pledge 50 WP
52
alkalmazásakor a szójában javasolt dózist vettük alapul. Kétféle (engedélyezett, ill. kétszeres) dózist használtunk.
21. táblázat: Az alkalmazott herbicid kezelések Készítmény
Hatóanyag
Engedélyezett dózis
1. dózis/5 m2
2. dózis/5 m2
Afalon Dispersion
450 g/l linuron
2 l/ha preemergens
2,0 ml
4,0 ml
Command 48 EC
480 g/l klomazon
0,2 l/ha preemergens
0,2 ml
0,4 ml
Pledge 50 WP
50 % flumioxazin
80 g/ha preemergens
0,08 g
0,16 g
Sencor 70 WG
70 % metribuzin
0,35kg/ha preemergens
0,35 g
0,75 g
Basagran
480 g/l bentazon
3 l/ha posztemergens
3,0 ml
6 ml
A fitotoxikus hatás megállapítására két idıpontban győjtöttünk mintákat és egyszer vizuálisan értékeltük a károsodást (22. táblázat). Elıször a borsó 2-4 leveles állapotában (BBCH 12-14), majd a virágzás kezdetekor (BBCH 60-65). Mindkét alkalommal parcellánként 10-10 növényt győjtöttünk be véletlenszerően, átló mentén.
22. táblázat: A vizuális fitotoxikus százalék értékei (DANCZA, 2004) Fitoxikus %
Jellemzés
0
tünetmentes
1
nagyon enyhe tünet
2
enyhe tünet
5
határozott tünet
10
károsodott
25
erıs károsodás
50
súlyos károsodás
75
nagyon súlyos károsodás
100
kipusztult
53
A területre lehullott csapadék mennyiségét a 23. táblázat tartalmazza.
23. táblázat: A vegetációs idıben lehullott csapadék (mm) havi bontásban Hónapok
2006
Április
82,1
Május
99,8
Június
84,6
Július
22,6
A gyomfelvételezéseket 3 idıpontban végeztük (24. táblázat) a parcellák teljes felületén Balázs-Ujvárosi felvételezési módszerrel (UJVÁROSI 1973a), valamint a Herbicid Vizsgálati Módszertan (DANCA, 2004) szerint. A Balázs-Ujvárosi módszer alkalmazása során, 1-tıl 6-ig terjedı skálán, ill. a hozzá tartozó borítási értékek alapján felvételeztük az egyes gyomnövények borítási százalékát parcellánként. A Herbicid Vizsgálati Módszertan alapján minden értékelési idıpontban ismétlésenként vizsgáltuk a kezeletlen kontoll összes gyomborítását százalékban és megállapítottuk a domináns fajokat. A gyomirtó hatásra oly módon következtettünk, hogy a kezelt parcellán az adott gyomfaj állapotát a kezeletlen kontrollban lévık állapotához viszonyítottuk. Vizsgáltuk, hogy a kérdéses faj egyedeibıl hány százalék pusztult el, ill. az életben maradt egyedek milyen arányban károsodtak. A két tényezı együttes értékelése után a gyomirtó hatást egyetlen 0-100 ig terjedı értékszámmal fejeztük ki (25. táblázat).
24. táblázat: A gyomfelvételezések idıpontjai Értékelés sorszáma
Gyomok fejlıdési stádiuma
A borsó fejlıdési stádiuma
Idıpont
1.
BBCH 10-12
BBCH 10-12
05. 15.
2.
BBCH 11-13; BBCH 12-14
BBCH 12-14
05. 22.
3.
BBCH 60-65
BBCH 80
06. 26.
*BBCH 10-12 – szikleveles – 2 lombleveles BBCH 11-13 – 1-3 lombleveles BBCH 12-14 – 2-4 lombleveles BBCH 60-65 – virágzó BBCH 80 – zöld érés
54
25. táblázat: A gyomirtó hatás százalék értékei (DANCZA, 2004) Gy %
Jellemzés
100
kitőnı
98
nagyon jó
95
jó
90
elfogadható
82
kérdéses
70
gyenge
50
nagyon gyenge
30
rossz
0
hatástalan
A következı mutatókat határoztuk meg:
1. mintavétel:
2. mintavétel:
- hajtáshossz (cm/növény)
- hajtáshossz (cm/növény)
- hajtás friss- és száraztömeg (g/növény)
- hajtás friss- és száraztömeg (g/növény)
- vizuális fitotoxikus hatás (%) - gyomborítás (%), gyomirtó hatás (%)
A kísérleti eredmények feldolgozása során az egytényezıs varianciaanalízist alkalmaztuk az egyes kezelések, tényezık hatása közötti eltérések megbízhatóságának igazolása céljából (SVÁB, 1981). Az SzD5% értékének meghatározása varianciaanalízis alkalmazásával SPSS 9.0 for Windows programcsomag segítségével történt.
55
4.2.2. Szabadföldi kisparcellás kísérlet herbicidek gyomirtó és fitotoxikus hatásának tanulmányozására emelkedı szintő nitrogénadagok mellett
A herbicidek fitotoxikus és gyomirtó hatását emelkedı nitrogénadagok mellett szabadföldi kísérletünkben tanulmányoztuk Keszthelyen a Pannon Egyetem Georgikon Tanüzem KHT. – ban kisparcellákon, kéttényezıs véletlen blokk elrendezésben 2007 és 2009 tavaszán (5. ábra).
5. ábra: Szabadföldi kisparcellás kísérlet helyszíne (2009)
A zöldborsó vetése elıtt a terület ıszi mélyszántásban, tavaszi simítózásban, magágy készítésben részesült. Az elıvetemény csemegekukorica, a talajtípus Ramann-féle barna erdıtalaj volt (26. táblázat). A parcellák mellett és között 0,5 méteres elválasztó sávot hagytunk és a kísérlet körül három méter szélességben puffersorokat vetettünk. A kísérlet általános adatait a 27. táblázat tartalmazza.
56
26. táblázat: A kísérleti terület talajvizsgálati eredményei Ramann-féle barna erdıtalaj
2007.
2009.
pH H2O
7,44
7,37
pH KCl
7,28
7,36
44
34
Ellátottság
Ellátottság
CaCO3 % KA Humusz %
2,06
közepes
1,4
gyenge
AL-P2O5 (mg/kg)
251,42
igen jó
94,73
közepes
AL-K2O (mg/kg)
226,23
jó
106,49
közepes
NO3+NO2 (mg/kg)
27. táblázat: A kísérlet általános adatai 2007.
2009.
Mőtrágyázás ideje
2007. március 22.
2009.03.23.
Mőtrágyatípus
Pétisó 27 % N
Pétisó 27 % N
Mőtrágyázás dózisa
0, 100, 200, 300 kg/ha
0, 100, 200, 300 kg/ha
Vetésidı
2007. március 27.
2009. április 06.
Tesztnövény
Zöldborsó (Pisum sativum L.) Zöldborsó (Pisum sativum L.) ’Ambassador’
’Ambassador’
Vetésmélység
4 cm
4 cm
Vetımag mennyiség
250 kg/ha
250 kg/ha
Sortávolság
12 cm (gabona sortávolság)
12 cm (gabona sortávolság)
Parcellaméret
15 m2
10 m2
Permetezés ideje
Preemergens – 2007. április 2.
Preemergens – 2009. április 09.
Posztemergens – 2007. április Posztemergens – 2009. május 26.
12.
Borsó fenológiája a 2. BBCH 12-14
BBCH 12-14
kezeléskor Permetezıgép típus
J-18 háti permetezı
J-18 háti permetezı
Fúvókatípus
kúpos, 1 mm
kúpos, 1 mm
Mintavétel idıpontjai
1. BBCH-12-14 - 2007. április 1. BBCH 12-14 - 2009. április 25. (29 DAS*)
23. (17 DAS)
2. BBCH 60- 2007. május 17. 2. BBCH 60- 2007. május 21.
57
(51 DAS)
(45 DAS)
3. BBCH 79-81 - 2007. június 3. BBCH 79-81 – 2009. június 11. (76 DAS)
08. (63 DAS)
Ismétlésszám
négy
négy
Elrendezés
Kéttényezıs véletlen blokk
Kéttényezıs véletlen blokk
Elıvetemény
csemegekukorica
ıszi búza
*DAS - days after sowing
A nitrogénkezelések 27 %-os nitrogén tartalmú pétisó formájában adagoltuk a következı módon: N0 =0 kg hatóanyag /ha N1 = 100 kg hatóanyag /ha N2 = 200 kg hatóanyag /ha N3 = 300 kg hatóanyag /ha A kísérletben tesztelt fajta jellemzıit a 28. táblázatban foglaltuk össze.
28. táblázat: A kísérleti fajta tulajdonságai Ambassador
zöldborsó
Éréscsoport
C1 késıi
magasság
50-60 cm
hüvelyhossz
8-9 cm
szemszín
sötétzöld
szemnagyság
9-10 mm
Ezer magtömeg
210 g
A preemergens gyomirtó szereket a vetést követı 3-6. napon (3-6 DAS=Days After Sowing) permeteztük a talaj felületére. A posztemergens herbicid kijuttatása a borsó 2-4 leveles fejlettségénél (BBCH 12-14) történt. A kezeléseket 4 ismétlésben végeztük, véletlen elrendezésben, így összesen 48 db 15 m2-es parcellát kezeltünk. Kijelöltünk herbicid kezelésben nem részesített gyomos kontroll parcellákat is.
58
29. táblázat: A kísérletben alkalmazott herbicid kezelések Készítmény
Hatóanyag
Dózis
Alkalmazási mód
80 g/ha
preemergens
Pledge 50 WP
flumioxazin
+ Basagran
bentazon
3 l/ha
posztemergens
Stomp 330
pendimetalin
4 l/ha
preemergens
+ Basagran
bentazon
3 l/ha
posztemergens
Command 48 EC
klomazon
0,2 l/ha
preemergens
+ Basagran
bentazon
3 l/ha
posztemergens
A gyomfelvételezéseket 3 idıpontban végeztük (30. táblázat) a parcellák teljes felületén Balázs-Ujvárosi felvételezési módszerrel (UJVÁROSI 1973a), valamint a Hatósági Herbicid Vizsgálati Módszertan (DANCA, 2004) szerint. Az elsı idıpontban a posztemergens herbicidkezelés elıtt mértük fel a gyomosodás mértékét. A második értékelés a borsó virágzásakor történt. A harmadik felvételezés a borsó tenyészidıszakának végén tapasztalt gyomviszonyokról adott tájékoztatást. A területre hullott csapadék mennyiségét a 31. táblázat tartalmazza. 2007-ben az áprilisi csapadékban szegény idıszak nem kedvezett a preemergens herbicidek hatáskifejtéséhez, míg 2009-ben elegendı mennyiségő csapadék hullott.
30. táblázat: A gyomfelvételezések idıpontjai Értékelés 1. 2. 3.
A borsó fejlıdési stádiuma BBCH 12-14 BBCH 60 BBCH 80
Gyomok fejlıdési stádiuma BBCH 11-13, BBCH 12-14 BBCH 14-16 BBCH 60-65)
2007-ben 04.25. 05.16. 06.07.
31. táblázat: A vegetációs idıben lehullott csapadék (mm) havi bontásban Hónapok
2007
2009
Március
62,9
58,6
Április
2,1
30,2
Május
119,9
71,0
Június
53,5
84,5
59
2009-ben 05.07. 05.25. 06.16.
A kísérleti eredmények feldolgozása során a kéttényezıs varianciaanalízist alkalmaztuk az egyes kezelések, tényezık hatása közötti eltérések megbízhatóságának igazolása céljából (SVÁB, 1981). Az SzD5% értékének meghatározása varianciaanalízis alkalmazásával SPSS 9.0 for Windows programcsomag segítségével történt.
A következı mutatókat határoztuk meg:
- hajtás friss- és száraztömeg (g/növény) - hajtás NPK koncentráció (%) - termés friss- és száraztömeg - termés NPK koncentráció (%) - gyomborítás (%), gyomirtó hatás (%)
60
4.3.
A kísérletekben használt készítmények ismertetése
Afalon Dispersion (450 g/l linuron) Dózisa: 1,5 - 2,0 kg/ha Preemergensen, vetés után, kelés elıtt alkalmazzuk. Laza talajon és 1,5 % humusztartalom alatt nem alkalmazható. A permetezés végezhetı, amíg a borsó csíráját legalább 1,5 - 2 cm föld takarja. A kezeléskor hideg idı záporszerő csapadékkal a talajból felverıdı szer perzselést, kipusztulást okozhat. Egyenetlen, nem elegendı vetésmélység károsodást válthat ki. Jól elmunkált talaj, sík, aprómorzsás felszín, egyenletes kijuttatás és a kezelést követı 1-2 héten belül min. 15-20 mm csapadék a hatáskifejtés feltétele (ZIMDAHL, 1999). Karbamidok herbicid-csoportjába tartozik. Hatásmechanizmusa fotoszintézis gátlás a PS-II fotokémiai rendszerben (MATOLCSY és mtsai, 1988). A fotoszintetikus elektrontranszport inhibítora, aminek következtében megszőnik a NADP redukciója és az ADP→ATP fotofoszforilálás. Mivel a CO2 állandó beépüléséhez szükség van NADPH-ra és ATP-re, a gyomirtó hatás elsı megnyilvánulása a szén-dioxid felvétel megszőnése és a fotoszintetikus oxigéntermelés hiánya. Az elızı folyamatokon kívül az oxidatív foszforilációt is gátolja, mivel a mitokondriális elektrontranszportnak is inhibítora (ASHTON és CRAFTS, 1981). Hatásspektrumába magról kelı kétszikő gyomnövények tartoznak.
Sencor 70 WG (70 % metribuzin) Dózisa: 0,3 - 0,35 kg/ha. Vetés után, kelés elıtt (PRE) kell alkalmazni. A borsó nagyon érzékeny a túladagolásra, ezért fokozottan kell ügyelni az egyenletes kijuttatásra. Erısen heterogén táblán nem alkalmazható. Kedvezıtlen idıjárás, különösen érzékeny fajtával párosulva erıs károsítást okozhat. Egyenletes és megfelelı vetésmélység (3,5-4,0 cm) szükséges. Triazin herbicidek (aszimmetrikus 1,2,4 - triazinok) csoportjába tartozik.
61
Hatásmechanizmusa
fotoszintézis
gátlás
a
PS-II
fotokémiai
rendszerben.
Az
elektrontranszportot, az elektronok áramlását gátolja. Ezt a reakciót a herbicidek a primér elektronakceptor és a plasztokinon között végzik, és ez által a víz fotolízise (Hill-reakció) indirekt módon gátlódik (HUNYADI és BÉRES, 2000). Hatásspektruma az egynyári kétszikő gyomnövények csoportja. A metribuzin hatóanyag preemergens és posztemergens kijuttatása is kielégítı gyomirtó hatást ad. Azonban vadzab és az árvakeléső napraforgó ellen nem nyújt megfelelı védelmet. A preemergens kezelést a vetés után azonnal, de legalább 3 napon belül el kell végezni. A posztemergens kezelést a borsó 8-10 cm-es fejlettségénél végezzük el akkor, amikor a borsót borító viaszréteg ép (KAPROS és SZÉPLAKI, 1992).
Stomp 330 (330 g/l pendimetalin) Dózis: 4 – 6 l/ha A vetés után 5 napon belül (PRE), a gyomok csírázása elıtt kell alkalmazni (MAUTHNER, 1995). A talaj humusztartalmának és kötöttségének nem megfelelı adag, a túl sekély (min. 5–6 cm kell) vagy egyenetlen mélységő vetés, hirtelen lezúduló nagy esı, amely a csírázási zónába lemossa a hatóanyagot, károsodást válthat ki. Jól elmunkált, aprómorzsás, ülepedett, de nem tömör talaj, a kijuttatás után 2 héten belül min. 15–20 mm esı, ennek hiányában 5 napon belül sekély 2–3 cm-es bedolgozás a megfelelı hatás feltétele. Utónövényként szója vethetı, vagy palántázott növények ültethetık, valamint napraforgó és bab. Ezen kívül 120 nap után ıszi búza és árpa. Cukor- és takarmányrépa 12 hónapig nem vethetı. 2,6 – dinitro-anilinek (aromás aminok) herbicid-csoportjába tartozik. Hatásmechanizmusának alapja az, hogy a csírázó növények szöveteiben megakadályozza a sejtosztódást,
a
tubulin-átrendezıdés
gátlásával.
Elsıdlegesen
a
csírázást
és
a
gyökérnövekedést gátolja (DODGE 1990). Növekedést gátló herbicid. Hatással van a nukleinsav anyagcserére: mintegy 10 ppm-ig serkenti, ennél nagyobb töménységben gátolja az RNS- és a DNS szintézist. Másodlagos hatásaként a növények gyökereiben megbontja az
62
egyensúlyt a hormonok között, interakcióba lép a hormonok által indukált enzimekkel, gátolja azok képzıdését, transzportját. Gátolja a fotoszintetikus foszforilációt, a NADH és szukcinát oxidációját. A toxikus tünetek a csírázás után, a kelést követıen figyelhetık meg. A másodlagos gyökerek fejlıdése gátolt. A hajtás növekedése lelassul, leáll, a sziklevelek bırszerőek, a szár vagy a hipokotil vastag és törékeny, a színezıdés élénkül, gyakori a vöröses-kék elszínezıdés (KÁDÁR, 2001). Hatásspektruma egyéves egyszikő és néhány kétszikő gyomfaj. Elsısorban a gyökérzet fejlıdését gátolja, csírázást nem akadályozza, ezért a kissé késıi csapadék után a nem túl fejlett gyomokon még hatás tapasztalható.
Command 48 EC (480 g/l klomazon) Dózisa: 0,15 - 0,2 l/ha Vetés után, kelés elıtt (PRE) kell alkalmazni. A borsó kissé érzékeny az engedélyezett adagra, ami a levelek sárgulásban, kifehéredésében jelentkezik. A tüneteket néhány hét alatt kinövi, és a termést nem csökkenti. A hatáskifejtés feltétele a homogén, aprómorzsás, jól elmunkált talaj, 10-15 mm csapadék a kezelés után 2 héten belül. A magas dózis alkalmazása után 150 nap elteltével vethetı kalászos. Hatásmechanizmusa karotinoid bioszintézis gátlás. Hatásspektruma magról kelı egy- és kétszikő gyomnövények.
Pledge 50 WP (50% flumioxazin) Dózisa: 80 g/ha (szójában, borsóban nem engedélyezett) Vetés után kelés elıtt (preemergensen) kell kipermetezni a készítményt, a vetést követı két napon belül. Megengedett maximális dózis 0,08 kg/ha/év. Hatásmechanizmusa protoporfirinogén-IX. oxidáz gátlás. A tetrapirrolok akkumulációját indukálják. .A tetrapirrolok fotoérzékenyítı anyagok, oxigént szabadítanak fel fény hatására., a protoporfirinogén–IX.oxidáz enzim mőködését gátolják. Protoporfirinogén halmozódik fel, hidrogén-peroxid keletkezik, ez okozza a perzselést.
63
Széles hatásspektrumú gyomirtó szer a magról kelı kétszikő gyomok ellen. A készítmény kizárólag a magról kelı kétszikő gyomfajok ellen hatékony, egyszikő gyomnövények, valamint évelı kétszikőek ellen az adott kultúrában ezek ellen engedélyezett egyéb gyomirtó készítmények alkalmazása szükséges.
Basagran (480 g/l bentazon) Dózisa: 3,0 - 4,0 l /ha A borsó 8-l2 cm-es magasságánál, a gyomok 2-4 leveles állapotában alkalmazzuk. Elhúzódó gyomkelés esetén az osztott, késleltetett kezelés javasolható. Az alkalmazandó adagot a gyomok fejlettsége határozza meg. Felszívódást segítı, illetve tapadásfokozó adalékanyagokkal (Nonit 50 ml/100 l permetlé) adagja 0,5-1,0 l/ha-val csökkenthetı. 24-25 ºC feletti hımérsékletnél a borsót is károsíthatja. 5 ºC alatti hımérsékleten nem permetezhetı. Benzo–tia-diazinon származékok herbicid-csoportjába tartozik. Hatásmechanizmusa fotoszintetikus elektrontranszport-gátlás. Hatásspektruma magról kelı kétszikő gyomnövények (SHAW és mtsai 1980).
64
4.4.
A tápanyagvizsgálatok során alkalmazott módszerek ismertetése
A növényminta nedves feltárása kénsavas roncsolással A koncentrált kénsav rendkívül hatékony vízelvonó anyag, amely felmelegedés közben elvonja a szerves vegyületek vízelemeit, miközben szén válik szabaddá. A feltáráshoz elıkészített légszáraz növénymintához módosított Kjeldahl módszer szerint hidrogénperoxidot, majd kénsavat adtunk, és a mintát többszöri forralással roncsoltuk. A feltárás után a mintából törzsoldatot készítettünk. MSZ 08-1783/1:1983 szerint.
Nitrogénkoncentráció (%) meghatározása dead-stop végpontjelzéses titrálással A nitrogén veszteségek elkerülése céljából nem alkalmaztunk szelén katalizátort (FISCHLNÉ, 1987). A roncsoláshoz 0,5 g növénymintát mértünk be. A roncsolatból törzsoldatot készítettünk, és ebbıl 5 ml-t vettünk ki a nitrogén tartalom meghatározáshoz. A semlegesített mintából dead-stop végpontjelzéses potenciometriás nátriumhipobromittal való titrálással mértük a nitrogén mennyiségét (FÜLEKY, 1970). MSZ 08-1783/6:1983 szerint.
Foszforkoncentráció (P%) meghatározása spektrofotometriával Az összes foszfortartalom meghatározásához standard sort készítettünk. A minta kénsavas roncsolása után az ötszörös hígítású törzsoldatból vanadát–molibdát reagenst hozzáadásával fotometriásan határoztuk meg. A sárga színő, foszfor-molibdén komplex színintenzitását 430 nm-en mértük DG LANGE Cadas 100 típusú fotométeren a fényabszorpció elve alapján. MSZ 08-1783/4:1983 szerint.
Kálium koncentráció (K%) meghatározása lángfotometriával A törzsoldat ötszörös hígításából a vizsgálathoz standard sort készítettünk. A mintából és a standard sor mintáiból lángba porlasztottunk, melyet sőrített levegı és acetiléngáz segítségével állítottunk elı. Ezáltal gerjesztettük a kálium ionokat és a fényemissziót 760 nm hullámhosszúságnál Flapho 4 típusú lángfotométerrel mértük. MSZ 08-1783/5:1983 szerint.
65
5. EREDMÉNYEK Kísérleti eredményeink értékelésekor a kezelt növényeknél mért értékeket az abszolút kontroll (sem nitrogén, sem herbicid kezelésben nem részesült) növényeknél mért értékekhez illetve a kontroll (nitrogénnel vagy herbiciddel nem kezelt) növények értékeihez hasonlítottuk.
5.1.
Üvegházi tenyészedényes tápanyag és herbicid hatás kísérlet
5.1.1. A borsó hajtás biomassza mérések eredményei Hajtáshossz A kezelések között különbségek mutatkoztak a növények hajtáshossza között a 2006-ban beállított kísérletben (31. táblázat). A Frila fajtájú, borsó korai, 2-4 leveles stádiumában az alkalmazott herbicidek többsége visszavetette a hajtások hosszirányú növekedését. A herbicidek kétszeres dózisai okozták a legnagyobb csökkentést, így az Afalon Dispersion, a Pledge 50 WP és a Sencor 70 WG. Pótlólagos nitrogén kijuttatása nélkül az Afalon Dispersion 8 l/ha dózisa 9,8 cm-rıl 7,7 cmre csökkentette a borsó hajtáshosszát, míg a Plegde 50 WP 0,16 kg/ha adagban 7,64 cm-re, a Stomp 330 7,75 cm-re mérsékelte az átlagos hajtáshosszat. A nitrogén dózisok emelése növelte a növénymagasságot és csökkentette a kezelések közötti különbségeket. Egyedül az Afalon Dispersion törpítı hatása lett erısebb. 200 mg/kg nitrogén kijuttatása mellett a kisebb dózis mintegy 15 %-kal, míg a nagyobb 30 %kal csökkentette a hajtások hosszúságát a herbiciddel nem kezelt kontrollhoz képest. A nitrogén ellátás növelésének hatására a borsó hosszabb hajtások növesztésével reagált. A
kísérlet
lebontásakor
a
vegetatív
fázisban
az
egyes
kezelések
közötti
magasságkülönbség már nem volt számottevı. Egyedül csak az Afalon Dispersion dupla dózisa gátolta tartósan a hajtások hosszirányú növekedését a legnagyobb nitrogénszinten. 2007-ben a Command 48 EC, a Pledge 50 WP és a Stomp 330 egyszeres és kétszeres dózisait alkalmaztuk négy nitrogénszinten (0, 100, 200 és 300 mg/kg) Masterfon borsófajtában. A 2-4 leveles korban elvégzett mintavétel során különbségek mutatkoztak a hajtások hosszúságában a kezelések között. A dupla herbicid dózisok csökkentı hatása volt szembetőnı. Nitrogén kiegészítés nélkül és 100 mg/kg nitrogénszinten a Pledge 50 WP és a Stomp 330 kétszeres dózisban alkalmazva szignifikánsan csökkentette a borsó hajtáshosszát. 200 és 300 mg/kg nitrogént felhasználva a Command 48 EC törpésítı hatása is jelentkezett. A 66
legnagyobb nitrogénszinten a Command 48 EC és a Stomp 330 az engedélyezett dózisban is mérsékelte a borsó magasságát. A legkisebb hajtáshosszat a Pledge 50 WP dupla dózisánál mértük 100 mg/kg nitrogén kijuttatása mellett, ahol átlagosan 6,19 cm volt a növények magassága. Ez 30 %-kal kevesebb, mint a herbiciddel nem kezelt növényeké (8,89 cm). A kísérlet lebontásakor a kezelések közötti magasságkülönbség már nem volt megfigyelhetı, a növények kiheverték a preemergens gyomirtó szerek hatását.
A borsó friss hajtástömege Mindkét vizsgálati évben a nitrogén kezelések (N0, N1, N2) biomassza-tömeget növelı hatását tapasztaltuk a mintavételek illetve lebontások során. 2006-ban a 2-4 leveles korban az Afalon Dispersion hajtástömeg csökkentı hatása kifejezett. A borsó a tenyészidıszak végére N0 nitrogén szinten átlagosan 4,2 g tömegő hajtást fejlesztett növényenként. 100 mg/kg nitrogén (N1) hatására közel 4,8 g-ra, 200 mg/kg nitrogén (N2) esetén 5,4 g-ra növekedett. A friss hajtástömegre jelentıs befolyást a linuron hatóanyagú Afalon Dispersion herbicid gyakorolt. Különösen nitrogén kezelés mellett (N1, N2) okozott szignifikáns, a kontrollhoz képest mintegy 50 %-os csökkenést. A linuron kétszeres dózisa esetén ez a hatás még kifejezettebb volt. A flumioxazin hatóanyagú Pledge 50 WP készítmény csak 200 mg/kg nitrogén kijuttatása nyomán okozott szignifikáns frisstömeg csökkenést. 2007-ben 0, 100 és 200 mg/kg mellett 300 mg/kg dózisú (N0, N1, N2 és N3) nitrogén kezelést is végeztünk annak érdekében, hogy elérjük azt a pontot, amikor a tápanyagstressz hatására csökkenni kezd a biomasszatömeg illetve a termésmennyiség. A vegetatív fázisban (2-4 leveles növény) végzett mintavételkor a borsó nitrogén-utánpótlás nélkül 2,08 g hajtást növesztett, mely az emelkedı szintő nitrogéntrágyázás hatására emelkedett. N2 kezelésnél azonban megállt a növekedés és N3 szinten már csökkent. A gyomirtó szerek hatása ebben az intenzív vegetatív fázisban volt kifejezett. A Pledge 50 WP dupla dózisa szignifikánsan csökkentette a hajtások frisstömegét. A tenyészidıszak végén N0 kezelésben átlagosan 4,72 g frisstömeget képzett egy növény, mely az emelkedı nitrogéndózisok hatására növekedett N2 szintig, N3 szinten kissé csökkent (N1 szinten 4,96 g , N2 szinten 6,32 és N3 szinten 6,04 g-ra). A herbicidek a magasabb nitrogén dózisok alkalmazásakor növelték a hajtások növekedését, mely szinergista hatást feltételez. A növekvı nitrogén adagok friss hajtástömeg növelı hatását figyeltük meg egészen 300 mg/kg nitrogén mőtrágya dózisig, amikor tápanyag stressz hatására csökkent a biomassza produkció. 67
A borsó száraz hajtástömege Különbségek mutatkoztak a száraz hajtástömegben mért eredmények alapján is. A 2006ban végzett kísérletben a 2-4 leveles korban vett mintákban enyhe növekedés volt tapasztalható a száraztömegben a nagyobb nitrogéntrágyázás hatására. A herbicidek közül az Afalon Dispersion gyakorolt markáns hatást a zöldtömeghez hasonlóan a száraz biomassza tömegre. Minden nitrogénszinten csökkenést okozott, a nitrogén adag növelésével a hatása még kifejezettebb lett. A dupla dózis alkalmazásával a fitotoxikus hatás a borsó száraz biomasszát 70 %-kal csökkentette. A Pledge 50 WP kétszeres adagjára szintén szignifikáns csökkenéssel reagált a borsó (32. táblázat). A tenyészidıszak végére a nitrogén és herbicid kezelésben sem részesült abszolút kontroll (N0, H0) növények hajtása átlagosan 0,83 g volt növényenként, hasonlóan az N1 kezelésben is, míg a N2 adag herbiciddel nem kezelt növényei 22 %-kal többet (1,06 g) képeztek (6. ábra). Az Afalon Dispersion kezelés minden nitrogén szinten szignifikánsan csökkentette a növények szárazanyag produkcióját. Az egyszeres dózis nitrogén nélkül és kis nitrogénadag esetén csak kismértékben, magas nitrogénadagnál közel 50 %-kal mérsékelte azt. Legnagyobb csökkenést N2 kezelésben a herbicid kétszeres koncentrációja okozta, így a borsó 60 %-kal kevesebb biomassza tömeget képzett, mint az abszolút kontroll. A Command 48 EC és a Pledge 50 WP a legnagyobb alkalmazott nitrogén szinten (200 mg/kg) szignifikánsan mérsékelték a borsó száraztömegét, míg N0 és N1 esetén nem befolyásolták. A metribuzin hatóanyagú Sencor 70 WG készítmény is N2 kezelésben okozott matematikailag igazolható (mintegy 20 %) csökkenést, míg a posztemergensen kijuttatott Basagran nem változtatott jelentısen a szárazanyag produkción. A nitrogén adag 0-ról 100 mg/kg-ra emelése tehát nem növelte a borsó száraz biomassza tömegét. 200 mg/kg már statisztikailag igazolható növekedést okozott a herbiciddel nem kezelt parcellákon. Ezen a nitrogén szinten a herbiciddel kezelt parcellákon a gyomirtó szerek fitotoxikus tünetei kifejezettebben jelentkeztek, és jelentısen csökkentették a borsó száraztömegét. Ennek magyarázata, hogy a növény nagyobb nitrogénfelvétele révén úgy növelte biomassza tömegét, hogy közben szövetei fellazultak és érzékenyebb lett a herbicidek által okozott károsodásra (32. táblázat). 2007-ben a vegetatív fázisban az emelkedı nitrogénadagok kismértékben növelték a borsó száraztömegét. A 300 mg/kg nitrogén alkalmazásakor csökkent a herbiciddel nem kezelt növények szárazanyag tartalma. A herbicidek közül csupán a Command 48 EC és a Stomp 330 dupla dózisai váltottak ki csökkenést. 68
A tenyészidıszak végén N0 kezelésben átlagosan 0,71 g száraztömeget képzett egy növény, mely az emelkedı nitrogéndózisok hatására kissé növekedett. A herbicidek a magasabb nitrogén dózisok alkalmazásakor jobban befolyásolták a hajtásnövekedést, habár egyik sem okozott jellemzı változást (33. táblázat). Az intenzív nitrogén mőtrágyázás hatására a 2-4 leveles borsó szárazanyag produkciójának növekedésében jelentkezett, és ez a különbség a tenyészidıszak végéig megmaradt (6. ábra). Az Afalon Dispersion csökkentette a száraz hajtásprodukciót minden nitrogénszinten és hatása a nitrogénmőtrágyázás növelésével még kifejezettebb lett. A Command 48 EC, Sencor 70 WG és Pledge 50 WP csak magas (200 mg/kg) nitrogénszinten okozott csökkenést, míg a posztemergens Basagran nem befolyásolta a növekedést.
6. ábra A borsó száraz hajtástömegének alakulása zöld éréskor (2006)
69
32. táblázat: A tenyészedényben nevelt borsó hajtáshossza, friss és száraztömege (2006)
Kezelések
Kontroll Afalon Dispersion (2 l/ha) Afalon Dispersion (4 l/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Sencor 70 WG (4 l/ha) Sencor 70 WG (8 l/ha) Basagran (3 l/ha) Basagran (6 l/ha) SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
9,58 8,25 6,75 8,79 8,64 9,36 8,37 8,55 8,50 9,65 9,38 1,46 1,57 2,78
Friss tömeg (g/növény)
Szárazanya g produkció (g/növény) 0,83 0,65 0,55 0,90 0,80 0,76 0,72 0,81 0,86 0,82 0,80 Szárazanya g produkció (g/növény)
Növény magasság (cm) 50,85 66,41 46,18 54,83 51,04 57,26 52,10 47,94 45,81 45,42 45,12
4,20 4,02 3,27 4,57 4,61 4,14 3,88 4,02 3,88 4,32 4,22 zöld érés Friss tömeg (g/növény)
Szárazanya g produkció (g/növény)
Növény magasság (cm)
Szárazanya g produkció (g/növény)
Friss tömeg (g/növény) Friss tömeg (g/növény)
10,50 1,25 0,19 9,20 1,04 0,12 7,71 0,46 0,06 8,16 1,21 0,14 7,92 1,06 0,11 9,68 1,05 0,15 8,97 0,98 0,12 7,92 1,17 0,15 7,74 1,03 0,11 9,38 1,26 0,18 8,74 1,22 0,17 2-4 leveles állapot
46,15 64,32 48,42 54,14 54,10 53,07 43,57 41,42 52,94 47,46 48,2
4,79 4,18 1,61 5,14 4,70 4,37 4,72 4,48 4,16 4,45 3,99 zöld érés
0,83 0,80 0,33 0,96 0,99 0,84 0,89 0,93 0,82 0,95 0,84
Friss tömeg (g/növény Szárazan yag produkció (g/növény
Kontroll Afalon Dispersion (2 l/ha) Afalon Dispersion (4 l/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Sencor 70 WG (4 l/ha) Sencor 70 WG (8 l/ha) Basagran (3 l/ha) Basagran (6 l/ha) N2
zöld érés
Friss tömeg (g/növény Szárazan yag produkció (g/növény Növény magasság (cm)
Kezelések
9,80 1,23 0,18 8,78 1,15 0,14 7,70 0,84 0,08 9,15 1,21 0,17 9,00 1,12 0,15 8,55 1,22 0,14 7,64 0,97 0,13 7,85 1,13 0,16 7,75 0,91 0,14 9,30 1,15 0,17 9,25 1,08 0,16 2-4 leveles állapot Növény magasság (cm)
Kontroll Afalon Dispersion (2 l/ha) Afalon Dispersion (4 l/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Sencor 70 WG (4 l/ha) Sencor 70 WG (8 l/ha) Basagran (3 l/ha) Basagran (6 l/ha) N1
Növény magasság (cm)
Kezelések (dózis)
Növény magasság (cm)
2-4 leveles állapot
N0
1,29 0,89 0,41 1,04 0,96 1,26 1,00 1,24 1,02 1,20 1,19 0,28 0,32 0,59
5,41 2,31 1,28 3,69 4,42 3,11 3,33 5,56 4,39 6,48 4,97 0,95 1,02 1,98
70
0,19 0,09 0,04 0,15 0,12 0,15 0,11 0,18 0,13 0,18 0,18 0,07 0,12 0,23
54,90 45,08 27,84 53,92 65,91 66,03 71,00 56,22 61,13 57,04 54,10 14,10 15,61 29,56
1,06 0,39 0,28 0,68 0,77 0,57 0,60 0,91 0,86 1,14 0,97 0,18 0,19 0,38
33. táblázat: A tenyészedényben nevelt borsó hajtáshosszának, friss és száraztömegének alakulása (2007)
Szárazanyag produkció (g/növény) Szárazanyag produkció (g/növény)
0,70 0,70 0,85 0,70 0,74 0,75 0,70
Friss tömeg (g/növény)
Friss tömeg (g/növény)
Növény magasság (cm)
Szárazanyag produkció (g/növény)
Friss tömeg (g/növény)
4,72 5,40 5,64 5,36 5,60 5,72 5,56 zöld érés
Növény magasság (cm)
Kontroll Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha)
45,27 41,57 39,32 41,52 39,42 42,19 40,41
Szárazanyag produkció (g/növény)
Kezelések (dózis)
8,86 2,08 0,16 8,82 2,36 0,15 8,60 2,12 0,13 8,10 2,22 0,14 6,98 1,94 0,12 8,04 2,14 0,13 7,39 1,82 0,11 2-4 leveles állapot Friss tömeg (g/növény)
Kontroll Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha) N1
zöld érés
Növény magasság (cm)
Kezelések (dózis)
Növény magasság (cm)
2-4 leveles állapot
N0
8,89 8,45 8,15 7,83 6,19 6,79 6,24
2,36 2,16 2,12 2,12 1,7 2,26 1,68
0,16 0,14 0,13 0,13 0,11 0,14 0,11
45,61 41,19 42,25 41,03 40,89 38,02 41,18
4,96 5,68 5,36 5,44 6,40 6,56 6,56
0,80 0,88 0,92 0,84 0,84 0,79 0,77
71
33. táblázat (folytatás)
Szárazanyag produkció (g/növény)
Szárazanyag produkció (g/növény)
Friss tömeg (g/növény)
0,73 0,72 0,78 0,82 0,94 0,86 0,81
Növény magasság (cm)
Friss tömeg (g/növény)
Növény magasság (cm)
Szárazanyag produkció (g/növény)
6,32 7,80 7,72 7,76 6,72 5,48 4,96 zöld érés
Szárazanyag produkció (g/növény)
42,37 35,75 35,84 38,79 37,70 41,59 37,76
Friss tömeg (g/növény)
8,94 2,34 0,15 8,10 2,06 0,13 7,38 2,18 0,13 8,08 2,24 0,15 6,75 1,82 0,14 8,74 2,36 0,17 8,39 1,88 0,12 2-4 leveles állapot
zöld érés
Növény magasság (cm)
Kontroll Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha) N3
Friss tömeg (g/növény)
Kezelések
Növény magasság (cm)
2-4 leveles állapot
N2
Kontroll Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha)
8,65 7,30 6,78 8,19 8,03 7,00 7,08
2,12 2,04 1,68 2,04 1,96 2,14 1,74
0,15 0,13 0,11 0,15 0,15 0,14 0,11
44,69 44,72 41,77 44,5 37,55 47,24 50,27
6,04 6,84 7,28 7,40 7,32 7,08 6,32
0,91 0,81 1,24 0,96 1,18 1,01 1,09
SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
1,37 1,49 2,87
0,18 0,19 0,31
0,07 0,11 0,21
9,04 9,35 16,87
1,29 1,34 2,57
0,11 0,15 0,28
Kezelések
72
5.1.2. A borsó termés biomassza mérések eredményei A borsó friss terméstömeg A kísérlet lebontása után mértük a borsó növények hüvelytermését is. A 2006-os kísérlet eredményei azt mutatják, hogy növekvı nitrogén adagok hatására kismértékben nıtt a termés friss tömege a herbiciddel nem kezelt növények esetén. A kontroll növények átlagos termése 2,57 g/növény volt. 100 mg/kg nitrogén utánpótlás nyomán 3,0 g-ra, 200 mg/kg esetén 3,09 gra növekedett (34. táblázat). A hajtás biomasszájához hasonlóan a termés frisstömegét is az Afalon Dispersion hatóanyag mérsékelte leginkább (35-90 %-kal). Legnagyobb mértékben N2 szinten és a herbicid kétszeres koncentrációját alkalmazva. Ezen a magas nitrogén szinten olyan erıs volt a herbicid káros hatása, hogy szinte nem is hozott termést a növény. A flumioxazin hatóanyagú Pledge 50 WP ugyancsak N2 kezelésben csökkentette leginkább, míg N1 szinten nem befolyásolta a termést. A Command 48 EC, Sencor 70 WG és a Basagran készítmények N2 szinten szignifikáns terméscsökkenést okoztak, a kezeletlen kontrollhoz képest. A 2007-ben elvégzett kísérletünkben növekvı nitrogén adagok hatására kismértékben nıtt a termés friss tömege a herbiciddel nem kezelt növények esetén. A kontroll növények átlagos termése 2,25 g volt. 100 mg/kg nitrogén utánpótlás nyomán 2,66 g-ra, 200 mg/kg esetén 2,69 g-ra növekedett. A legmagasabb nitrogénszinten (300 mg/kg) kismértékben már csökkent a friss terméstömeg (2,47 g). Az alkalmazott herbicidek kismértékben növelték a termést az N0 és N1 kezelésekben, habár ez a változás csak két esetben volt szignifikáns.
A borsó száraz terméstömege A 2006-os kísérlet eredményei azt mutatják, hogy növekvı nitrogén adagok hatására kismértékben nıtt a termés szárazanyag produkciója a herbiciddel nem kezelt növények esetén. Kontroll növények átlagos termése 0,517 g volt. 100 mg/kg nitrogén utánpótlás nyomán 0,526 g-ra, 200 mg/kg esetén 0,541 g-ra növekedett. A friss terméstömeghez hasonlóan a száraztömeget is az Afalon Dispersion hatóanyag mérsékelte leginkább (40-90 %-kal). Legnagyobb mértékben N2 szinten és a herbicid kétszeres koncentrációját alkalmazva.
73
A flumioxazin hatóanyagú Pledge 50 WP ugyancsak N2 kezelésben csökkentette leginkább, míg N1 szinten nem befolyásolta a száraz termésprodukciót. A Command 48 EC, Sencor 70 WG és a Basagran N2 szinten szignifikáns terméscsökkenést okoztak, a kezeletlen kontrollhoz képest. A 2007-ben elvégzett kísérletünkben növekvı nitrogén adagok hatására szintén kismértékben nıtt a termés száraztömege a herbiciddel nem kezelt növények esetén. Kontroll növények átlagos termése 0,522 g volt. 100 mg/kg nitrogén utánpótlás nyomán 0,579 g-ra nıtt. 200 mg/kg esetén 0,558 g-ra csökkent, míg a legmagasabb nitrogénszinten tovább csökkent a 0,532 g-ra. Az alkalmazott herbicidek kismértékben növelték a termést, de ez a változás csak a Command 48 EC kétszeres dózisa, Pledge 50 WP kétszeres dózisa esetén volt szignifikáns (34. táblázat). A herbiciddel nem kezelt borsó termése a nitrogénmőtrágyázás hatására emelkedett, a túlzott nitrogén ellátás – 300 mg/kg– mellett azonban csökkent a friss és száraz terméstömeg. A herbicidek fitotoxikus hatásuk révén a vegetatív részek mellett a termés mennyiségét is csökkentették tenyészedényes körülmények között. Az Afalon Dispersion hatása volt a legszembetőnıbb, míg a Command 48 EC, Sencor 70 WG és Pledge 50 WP csak a magasabb nitrogén dózisok alkalmazásakor okozott csökkenést. Ebbıl arra lehet következtetni, hogy a túlzott nitrogénellátás következtében a herbicidek fitotoxikus hatása fokozottabban jelentkezik. Ezt okozhatja a fellazult szövetek kisebb ellenállóképessége.
74
34. táblázat: A tenyészedényben nevelt borsó friss és száraz terméstömegének alakulása 2006-ban és 2007-ben végzett kísérletekben
Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha) Basagran (3 l/ha) Basagran (6 l/ha)
2,25 2,58 3,05 2,42 2,35 2,48 2,64 -
Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Sencor 70 WG (0,7 kg/ha)
Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha) Basagran (3 l/ha) Basagran (6 l/ha)
3,00 1,94 0,64 2,85 3,36 3,04 3,09 3,31 3,04 3,22 2,69
75
Friss terméstömeg (g/növény)
Kontroll Afalon Dispersion (2 l/ha) Afalon Dispersion (4 l/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha)
Friss terméstömeg (g/növény)
Kezelések (dózis)
0,522 0,588 0,642 0,521 0,554 0,548 0,585 2007
Száraz terméstömeg (g/növény)
2006
N1
Száraz terméstömeg (g/növény)
0,517 0,287 0,226 0,546 0,482 0,423 0,345 0,559 0,552 0,507 0,404
2,57 1,71 1,39 2,90 2,63 2,43 1,88 2,79 2,66 2,66 2,29
0,526 0,318 0,157 0,513 0,630 0,575 0,564 0,670 0,612 0,643 0,500
2,66 2,66 2,66 3,14 2,88 2,28 2,44 -
Száraz terméstömeg (g/növény)
Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Sencor 70 WG (0,7 kg/ha)
Friss terméstömeg (g/növény)
Kontroll Afalon Dispersion (2 l/ha) Afalon Dispersion (4 l/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha)
Friss terméstömeg (g/növény)
Kezelések (dózis)
2007
Száraz terméstömeg (g/növény)
2006
N0
0,579 0,563 0,611 0,642 0,620 0,511 0,620 -
Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Sencor 70 WG (0,7 kg/ha)
Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha) Basagran (3 l/ha) Basagran (6 l/ha)
2,69 1,97 2,27 2,20 2,25 2,07 2,16 -
Friss terméstömeg (g/növény)
Friss terméstömeg (g/növény)
Kezelések (dózis)
0,558 0,530 0,520 0,527 0,667 0,479 0,531 2007
Száraz terméstömeg (g/növény)
2006
N3
Száraz terméstömeg (g/növény)
0,541 0,267 0,045 0,302 0,305 0,269 0,250 0,464 0,383 0,437 0,407
3,09 1,70 0,33 1,87 1,94 1,17 1,50 2,71 2,33 2,83 2,53
Száraz terméstömeg (g/növény)
Kontroll Afalon Dispersion (2 l/ha) Afalon Dispersion (4 l/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha)
Friss terméstömeg (g/növény)
Kezelések (dózis)
2007
Száraz terméstömeg (g/növény)
N2
Friss terméstömeg (g/növény)
34. táblázat (folytatás) 2006
Kontroll Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha)
-
-
2,47 2,36 2,74 2,34 2,40 2,17 2,71
0,532 0,609 0,560 0,592 0,605 0,596 0,585
SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
0,36 0,47 0,83
0,12 0,19 0,41
0,41 0,53 0,97
0,079 0,087 0,153
76
5.1.3. Tápanyagvizsgálatok eredményei A borsó hajtás nitrogéntartalma A 2006-ban beállított kísérletben 2-4 leveles korban nitrogénkezelés nélkül a hajtások átlagos nitrogéntartalma 2,54 % volt (35. táblázat). Ez 3,05 %-ra emelkedett 100 mg/kg nitrogén hatására. 200 mg/kg nitrogén kijuttatása nyomán már nem nıtt tovább (2,92 %). SKRDLETA és mtsai (1995) 2,7-3,2 %, míg BALIKÓ és SÁRDI (2007) és BALIKÓ (2009) 1,9-3,21 % nitrogén koncentrációt mért a 4 nóduszos borsóhajtásban a nitrogén ellátottság függvényében. A herbicidek kissé növelték a hajtások nitrogéntartalmát. Ez a hatás a kétszeres dózisban alkalmazott herbicidek esetén volt kifejezett. Nitrogén kijuttatás nélkül az Afalon Dispersion, Pledge 50 WP és a Basagran szignifikánsan növelték a nitrogén koncentrációt. 100 és 200 mg/kg nitrogén esetén csupán az Afalon Dispersion kétszeres dózisa növelte azt a kezeletlen kontrollhoz képest (7. ábra). Egy borsó növény 4,57 mg nitrogént vett fel nitrogéntrágyázás nélkül (36. táblázat). 100 mg/kg nitrogén adag hatására a felvett nitrogén 5,8 mg/növény volt, mely 200 mg/kg nitrogén kijuttatásával 5,55 mg-re csökkent. A herbicidek -a Basagran kivételével- csökkentették a nitrogén beépülését. Zöld éréskor a hajtások nitrogén koncentrációja N0 szinten, herbicid kezelés nélkül 1,31 % volt, vagyis csökkent a 2-4 leveles állapothoz képest a tápanyaghígulás miatt. Ez az érték N1 kezelésben 1,8 %-ra nıtt, ami szignifikánsan különbözik az N0 kezeléstıl. 200 mg/kg nitrogén adag hatására nem nıtt tovább a hajtások nitrogéntartalma, hanem kismértékben csökkent (1,62 %). Az Afalon Dispersion kezelés minden nitrogén szinten növelte a hajtások nitrogén koncentrációját, mely összefüggésben van a biomassza csökkentı hatásával. A kétszeres dózis 1,8 %-ról 2,5 %-ra növelte 100 mg/kg nitrogén szinten. Kiugróan magas értéket – ugyancsak a kétszeres dózis alkalmazásakor – N2 szinten mértünk (3,3 %). A Command 48 EC és a Pledge 50 WP ugyancsak 200 mg/kg nitrogén kijuttatása nyomán növelte szignifikáns mértékben a nitrogén koncentrációt a biomassza csökkenése miatt. A Stomp 330 és a Basagran nem befolyásolta jelentıs mértékben ezt a paramétert. Zöld éréskora a nitrogén felvételt már nem befolyásolták a herbicidek, a nitrogén utánpótlás nyomán azonban a 100 és 200 mg/kg nitrogént kapott növények 30-40 %-kal több nitrogént tudtak felvenni. 2007-ben magasabb nitrogén koncentrációt mértünk (36. táblázat), mint az elızı évben. 24 leveles korban nitrogénkezelés nélkül a hajtások átlagos nitrogén koncentrációja 4,18 %, ami megegyezik NÁDASYNÉ (1999) adataival, aki a borsó leveles szárában 4,12% összes
77
nitrogéntartalmat mért a borsó 2-4 leveles állapotában. Kísérletünkben ez az érték 100 mg/kg nitrogén hatására 4,95 %-ra emelkedett. 200 mg/kg nitrogén kijuttatása nyomán már nem nıtt tovább (4,42 %) és 300 mg/kg adagú trágyázás hatására a nitrogénkoncentráció a kontrol kezelés szintjére (4,01%) esett vissza. A herbicidek többsége növelte a hajtások nitrogéntartalmát. Ez a hatás a kétszeres dózisú herbicidek esetén volt kifejezett. Command 48 EC kétszeres dózisa minden nitrogén szinten a hajtások nitrogén koncentráció növekedését okozta (8-25%-kal). A Pledge 50 WP alacsony nitrogén kiegészítés esetén, a Stomp 330 nagyobb nitrogén szinten okozott szignifikáns nitrogéntartalom növekedést. Egy borsó növény 6,69 mg nitrogént vett fel nitrogéntrágyázás nélkül (38. táblázat). 100 mg/kg nitrogén adag hatására a felvett nitrogén 7,92 mg/növény volt, mely 200 és 300 mg/kg nitrogén kijuttatásával kissé csökkent. A herbicidek nem módosították jelentısen a nitrogén beépülését. Zöldéréskor a hajtások nitrogén koncentrációja N0 szinten hasonlóan a 2006-os értékhez, herbicidkezelés nélkül 1,38 % volt. Ez az érték N1 kezelésben 1,69 %-ra nıtt, ami szignifikánsan különbözik az N0 kezeléstıl. 200 mg/kg nitrogén adag hatására tovább nıtt a hajtások nitrogéntartalma 2,06 %-ra, azonban 300 mg/kg nitrogén dózis nem növelte tovább (2,03 %). Command 48 EC kétszeres dózisa minden nitrogén szinten a hajtások nitrogén koncentráció növekedését okozta. A Pledge 50 WP dupla dózisa szintén emelte a hajtások nitrogén koncentrációját. A borsó 100, 200, és 300 mg/kg nitrogén utánpótlás nyomán 30-45 %-kal több nitrogént tudott felvenni zöld éréskor, mint nitrogén kijuttatás nélkül (38. táblázat). Különösen a Pledge 50 WP, de kisebb mértékben a többi herbicid is növelte a hajtások nitrogén koncentrációját tenyészedényes kísérletekben. A herbicid hatás és a hajtás nitrogénkoncentrációjának növelése szoros összefüggésben van a hajtás biomasszájának alakulásával. A herbicid nagyobb mértékben csökkentette a hajtás szárazanyag produkcióját, ezáltal a %-os nitrogén koncentráció magasabb lett.
78
7. ábra A borsó hajtás nitrogén koncentrációja 2-4 leveles korban (2006)
A borsó hajtás foszfortartalma A 2006-ban beállított kísérletben 2-4 leveles korban a herbicid kezelésben nem részesült növények foszfor koncentrációja a nitrogén dózisok növelésével az aránytalan tápelem ellátottság révén csökkent (0,721-0,655-0,639 %). Az abszolút kontroll kezelésben mértük a legmagasabb foszfor koncentrációt. N0 kezelésben minden alkalmazott herbicid kissé mérsékelte a hajtások foszfor koncentrációját az abszolút kontrollhoz képest. N1 szinten nem változott szignifikánsan a foszforkoncentráció a herbicid kontrollhoz képest: Pledge 50 WP és Sencor 70 WG kissé növelte. A 200 mg/kg nitrogén dózis esetén Afalon Dispersion és Pledge 50 WP is kismértékő növekedést okozott. Zöld éréskor a hajtások foszfor koncentrációja N0 szinten, herbicidkezelés nélkül 0,507 % volt. Ez az érték N1 kezelésben 0,394 %-ra csökkent, ami szignifikánsan különbözik az N0 kezeléstıl. 200 mg/kg nitrogén adag hatására tovább csökkent a hajtások foszfor koncentrációja 0,364 %-ra. A herbicidek hatása minden nitrogénszinten csökkenésben nyilvánult meg. Leginkább a Command 48 EC, Stomp 330 és a Basagran okozott koncentráció csökkenést. A 2007-ben végzett kísérletben a herbicid kezelésben nem részesült növények foszfor koncentrációja a nitrogén dózisok növelésével szintén csökkent. A borsó 2-4 leveles fejlıdési stádiumában az abszolút kontroll kezelésben mértük a legmagasabb foszfor koncentrációt. N0 szinten mért 0,83 %, N1 szinten 0,62 %-ra, majd N2 szinten 0,64 %-ra változott. 300 mg/kg nitrogén hatására 0,51 %-ra csökkent. A herbicidek legtöbb esetben növelték foszfor 79
koncentrációt a herbiciddel nem kezelt kontrollhoz képest. Leginkább a Command 48 EC okozott koncentráció-növekedést. A Pledge 50 WP és a Stomp 330 kezelés inkább kétszeres dózisban növelte a hajtások foszfor koncentrációját. Zöldéréskor a hajtások foszfor koncentrációja N0 szinten, herbicidkezelés nélkül 0,338 % volt, ami magasabb, mint BALIKÓ (2009) (0,17-0,32%) és DEBRECENINÉ (1994) adatai (0,17-0,26%). Ez az érték N1 kezelésben 0,318 %-ra csökkent. 200 mg/kg nitrogén adag hatására tovább csökkent a hajtások foszfor koncentrációja 3,22 %-ra, azonban 300 mg/kg nitrogén dózis megnövelte 0,38 %-ra. Alacsony nitrogén szinten (N0, N1) a herbicidek kétszeres dózisai csökkentették a borsó hajtásainak foszfor százalékát, magas nitrogén szinten (N2, N3) növelték. Legjobban a Pledge 50 WP kétszeres dózisa emelte 0,38 %-ról 0,543 %-ra 300 mg/kg nitrogén kijuttatása mellett.
A borsó hajtás káliumtartalma A 2006-ban beállított kísérletben 2-4 leveles korban a herbicid kezelésben nem részesült növények K-koncentrációja a növekvı nitrogén dózissal egyenes arányban csökkent (35. táblázat). A borsó kálium felvétele is hasonló arányban csökkent (36. táblázat). A herbiciddel nem kezelt növények N0 szinten átlagosan 3,33 % káliumot tartalmaztak, ami alacsonyabb, mint NÁDASYNÉ (1999) mérési eredményei, aki 4,44-5,2% között határozta meg a 4-6 leveles borsószár kálium koncentrációját. N1 szinten ez 3,26 %-ra, N2 szinten pedig 3,18 %-ra csökkent. N0 és N1 kezelésben minden alkalmazott herbicid kissé mérsékelte a hajtások káliumtartalmát az abszolút kontrollhoz képest, kivéve az Afalon Dispersion mely növelte azt. N2 szinten nem változott szignifikánsan a káliumkoncentráció a herbicid kontrollhoz képest. A 200 mg/kg nitrogén dózis esetén Afalon Dispersion, Sencor 70 WG és Pledge 50 WP is kismértékő növekedést okozott. Zöld éréskor a hajtások kálium koncentrációja a 2-4 leveles fenológiai fázisban mért értékhez képest csökkent és N0 szinten, herbicidkezelés nélkül 2,72 % volt, ami BALIKÓ (2009) Power borsófajtában mért értékeivel egyezik meg. Ez az érték N1 kezelésben 2,61 %ra csökkent. 200 mg/kg nitrogén adag hatására tovább csökkent a hajtások káliumtartalma 2,0 %-ra. A herbicidek hatása N0 és N1 nitrogénszinten csökkenésben nyilvánult meg. Leginkább a Command 48 EC, Sencor 70 WG és a Pledge 50 WP okozott koncentráció csökkenést. Az Afalon Dispersion kezelés mindhárom nitrogénszinten kismértékben növelte a hajtások kálium-ellátottságát. A 200 mg/kg nitrogén dózis esetén Sencor 70 WG és Pledge 50 WP is kismértékő növekedést okozott.
80
A 2007-ben végzett kísérletben a herbicid kezelésben nem részesült növények kálium koncentrációja a nitrogén dózisok növelésével szintén csökkent, kivéve az N2 kezelést. 2-4 leveles fejlıdési állapotban 1,45 %-ra csökkent. A herbicidek hatása nem volt egyértelmő. Stomp 330 kétszeres dózisa csökkenést okozott, Command 48 EC pedig növekedést, a többi herbicid nem befolyásolta jelentısen. Zöld éréskor a hajtások kálium koncentrációja (37. táblázat) mintegy fele volt a korábbi felvételezéshez képest. N0 szinten, herbicidkezelés nélkül 1,02 % volt. Ez az érték N1 kezelésben 1,07 %-ra nıtt. 200 mg/kg nitrogén adag hatására 1,03 %-ra 300 mg/kg nitrogén szinten 1,1 %-ra változott. A herbicidek hatása a kálium koncentráció (%) ill. a kálium tartalom (mg/növény) növelésében nyilvánult meg (38. táblázat). Fıként a Command 48 EC és Stomp 330 dupla dózisai emelték hajtások kálium koncentrációját. A herbicidek hatása és a hajtás káliumkoncentrációjának növelése szoros összefüggésben van a hajtás biomasszájának alakulásával. A Command 48 EC és Stomp 330 kétszeres dózisai nagyobb mértékben csökkentették a hajtás és a termés szárazanyag produkcióját, ezáltal a %-os kálium koncentráció magasabb lett.
81
35. táblázat: A tenyészedényben nevelt borsó hajtás NPK koncentrációja (2006) N0 Kezelések (dózis) Kontroll Afalon Dispersion (2 l/ha) Afalon Dispersion (4 l/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Sencor 70 WG (0,7 kg/ha)
Basagran (3 l/ha) Basagran (6 l/ha)
2-4 leveles állapot N (%) P(%) K (%) 2,54 0,721 3,33 2,75 0,675 3,37 3,02 0,686 3,30 2,61 0,641 3,11 2,68 0,660 3,12 2,82 0,671 2,89 2,98 0,682 2,95 2,59 0,654 2,82 2,61 0,641 3,05 2,93 0,679 3,22 2,88 0,692 3,42
N (%) 1,3 1,65 1,9 1,38 1,48 1,62 1,78 1,39 1,41 1,7 1,68
zöld érés P(%) K (%) 0,507 2,72 0,414 2,90 0,416 3,08 0,319 2,17 0,431 2,2 0,370 1,99 0,432 2,1 0,355 1,71 0,312 2,14 0,394 2,51 0,441 2,82
2-4 leveles állapot N (%) P(%) K (%)
N (%)
zöld érés P(%) K (%)
N1 Kezelések Kontroll Afalon Dispersion (2 l/ha) Afalon Dispersion (4 l/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Sencor 70 WG (0,7 kg/ha)
Basagran (3 l/ha) Basagran (6 l/ha) N2 Kezelések Kontroll Afalon Dispersion (2 l/ha) Afalon Dispersion (4 l/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha)
3,05 2,98 3,21 3,11 3,08 3,06 3,17 2,92 3,04 3,00 3,07
0,655 0,612 0,636 0,627 0,664 0,671 0,669 0,663 0,683 0,596 0,642
3,26 3,12 3,36 3,03 2,81 2,86 2,75 2,85 3,13 2,89 3,17
1,8 1,71 2,56 1,8 1,66 1,8 1,8 1,5 1,62 1,5 1,77
2-4 leveles állapot N (%) P(%) K (%)
N (%)
0,394 0,314 0,359 0,323 0,392 0,429 0,362 0,360 0,408 0,267 0,386
2,61 2,35 2,95 2,15 2,00 1,99 1,79 1,93 2,22 2,09 2,36
zöld érés P(%) K (%)
Basagran (3 l/ha) Basagran (6 l/ha)
2,92 3,25 3,72 2,89 2,74 2,96 3,17 2,55 2,50 2,85 3,08
0,639 0,658 0,651 0,613 0,617 0,662 0,65 0,604 0,612 0,594 0,599
3,18 3,29 3,15 3,14 3,09 3,28 3,21 3,38 3,19 3,24 3,11
1,61 2,61 3,33 2,33 2,14 2,67 2,07 2,03 1,68 1,82 1,93
0,364 0,398 0,374 0,322 0,326 0,381 0,318 0,298 0,311 0,291 0,328
2,00 2,38 2,06 1,96 1,92 2,24 2,22 2,31 2,07 2,23 2,09
SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
0,49 0,57 1,02
0,171 0,186 0,299
0,87 0,93 1,73
0,27 0,33 0,64
0,100 0,107 0,188
0,69 0,76 1,39
Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Sencor 70 WG (0,7 kg/ha)
82
36. táblázat: A tenyészedényben nevelt borsó hajtás NPK tartalma (2006) N0 Kezelések Kontroll Afalon Dispersion (2 l/ha) Afalon Dispersion (4 l/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Sencor 70 WG (0,7 kg/ha) Basagran (3 l/ha) Basagran (6 l/ha)
2-4 leveles állapot N P K N mg/növény 4,57 1,30 5,99 10,79 3,85 0,95 4,72 10,73 2,42 0,55 2,64 10,45 4,44 1,09 5,29 12,42 4,02 0,99 4,68 11,84 3,95 0,94 4,05 12,31 3,87 0,89 3,84 12,82 4,14 1,05 4,51 11,26 3,65 0,90 4,27 12,13 4,98 1,15 5,47 13,94 4,61 1,11 5,47 13,44
zöld érés P
K
4,21 2,69 2,29 2,87 3,45 2,81 3,11 2,88 2,68 3,23 3,53
22,58 18,85 16,94 19,53 17,60 15,12 15,12 13,85 18,40 20,58 22,56
2-4 leveles állapot P K N mg/növény 5,80 1,24 6,19 14,94 3,58 0,73 3,74 13,68 1,93 0,38 2,02 8,45 4,35 0,88 4,24 17,28 3,39 0,73 3,09 16,43 4,59 1,01 4,29 15,12 3,80 0,80 3,30 16,02 4,38 0,99 4,28 13,95 3,34 0,75 3,44 13,28 5,40 1,07 5,20 14,25 5,22 1,09 5,39 14,87
zöld érés P
K
3,27 2,51 1,18 3,10 3,88 3,60 3,22 3,35 3,35 2,54 3,24
21,66 18,80 9,74 20,64 19,80 16,72 15,93 17,95 18,20 19,86 19,82
2-4 leveles állapot P K N mg/növény 5,55 1,21 6,04 17,07 2,93 0,59 2,96 10,18 1,49 0,26 1,26 9,32 4,34 0,92 4,71 15,84 3,29 0,74 3,71 16,48 4,44 0,99 4,92 15,22 3,49 0,72 3,53 12,42 4,59 1,09 6,08 18,47 3,25 0,80 4,15 14,45 5,13 1,07 5,83 20,75 5,54 1,08 5,60 18,72 0,94 0,32 1,51 2,40 1,05 0,43 1,62 2,48 1,89 0,68 3,01 4,82
zöld érés P
K
3,86 1,55 1,05 2,19 2,51 2,17 1,91 2,71 2,67 3,32 3,18 0,94 1,01 1,93
21,20 9,28 5,77 13,33 14,78 12,77 13,32 21,02 17,80 25,42 20,27 4,14 4,16 7,61
N1 (mg/növény) Kezelések Kontroll Afalon Dispersion (2 l/ha) Afalon Dispersion (4 l/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Sencor 70 WG (0,7 kg/ha) Basagran (3 l/ha) Basagran (6 l/ha) N2 Kezelések Kontroll Afalon Dispersion (2 l/ha) Afalon Dispersion (4 l/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Sencor 70 WG (0,7 kg/ha) Basagran (3 l/ha) Basagran (6 l/ha) SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
N
N
83
37. táblázat: A tenyészedényben nevelt borsó hajtás NPK koncentrációja (2007) N0 Kezelések (dózis) Kontroll Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha) N1 Kezelések (dózis) Kontroll Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha) N2 Kezelések Kontroll Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha) N3 Kezelések Kontroll Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha) SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
2-4 leveles állapot N (%) P (%) K (%) 4,18 4,31 5,31 4,21 4,56 4,26 4,27
N (%)
2,15 2,05 2,4 1,95 2,25 2,04 1,9
1,38 1,22 1,63 1,59 1,49 1,62 1,48
2-4 leveles állapot N (%) P(%) K (%)
N (%)
4,95 4,92 4,96 5,02 4,7 5,32 4,94
0,83 0,9 0,81 0,74 0,83 0,69 0,89
0,62 0,93 0,88 0,92 0,71 0,67 0,99
2,04 2,36 2,44 2,17 2,02 2,1 2,44
2-4 leveles állapot N (%) P (%) K (%) 4,42 4,19 4,79 4,16 4,16 4,72 5,02
0,64 1,03 0,77 0,73 0,43 0,7 0,59
2,16 2,1 2,06 2,25 1,94 2,25 1,42
2-4 leveles állapot N (%) P (%) K (%) 4,01 5,05 4,57 4,07 4,15 4,75 4,15 0,427 0,412 0,803
0,51 0,8 0,7 0,74 0,77 0,8 0,62 0,101 0,109 0,189
84
1,45 2,14 2,23 2,26 2,23 2,31 2,13 0,296 0,303 0,542
1,69 1,72 1,84 1,82 2,35 1,93 1,73
N (%) 2,06 2,05 1,81 1,86 1,85 1,81 2,09
N (%) 2,03 2,00 2,45 2,44 2,60 2,60 2,24 0,238 0,256 0,457
zöld érés P (%) K (%) 0,338 0,325 0,268 0,307 0,318 0,311 0,256
1,02 1,11 1,24 1,20 1,14 1,20 1,02
zöld érés P(%) K (%) 0,318 0,337 0,282 0,316 0,295 0,363 0,223
1,07 0,98 1,16 1,18 1,14 1,17 1,11
zöld érés P (%) K (%) 0,322 0,350 0,304 0,397 0,397 0,539 0,452
1,03 0,91 0,91 1,00 1,11 1,24 1,25
zöld érés P (%) K (%) 0,380 0,398 0,463 0,353 0,543 0,508 0,410 0,089 0,066 0,132
1,10 1,30 1,42 1,11 1,29 1,32 1,39 0,19 0,17 0,29
38. táblázat: A tenyészedényben nevelt borsó hajtás NPK tartalma (2007) N0 Kezelések Kontroll Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha) N1 Kezelések (dózis)
2-4 leveles állapot N P K N mg/növény 6,69 1,33 3,44 9,66 6,47 1,35 3,08 8,54 6,90 1,05 3,12 13,86 5,89 1,04 2,73 11,13 5,47 1,00 2,70 11,03 5,54 0,90 2,65 12,15 4,70 0,98 2,09 10,36 2-4 leveles állapot N P K
2,37 2,28 2,28 2,15 2,35 2,33 1,79
7,14 7,77 10,54 8,40 8,44 9,00 7,14
N
zöld érés P
K
13,52 15,14 16,93 15,29 19,74 15,25 13,32
2,54 2,97 2,59 2,65 2,48 2,87 1,72
8,56 8,62 10,67 9,91 9,58 9,24 8,55
7,92 6,89 6,45 6,53 5,17 7,45 5,43
N2
2-4 leveles állapot N P K N mg/növény 6,63 0,96 3,24 15,04 5,45 1,34 2,73 14,76 6,23 1,00 2,68 14,12 6,24 1,10 3,38 15,25 5,82 0,60 2,72 17,39 8,02 1,19 3,83 15,57 6,02 0,71 1,70 16,93
zöld érés P
K
2,35 2,52 2,37 3,26 3,73 4,64 3,66
7,52 6,55 7,10 8,20 10,43 10,66 10,13
2-4 leveles állapot N P K N mg/növény 6,02 0,77 2,18 18,47 6,57 1,04 2,78 16,20 5,03 0,77 2,45 30,38 6,11 1,11 3,39 23,42 6,23 1,16 3,35 30,68 6,65 1,12 3,23 26,26 4,57 0,68 2,34 24,42 0,791 0,209 0,627 1,18 0,657 0,210 0,636 1,57 1,451 0,439 1,194 3,02
zöld érés P
K
3,46 3,22 5,74 3,39 6,41 5,13 4,47 0,41 0,36 0,53
10,01 10,53 17,61 10,66 15,22 13,33 15,15 1,89 1,56 3,15
Kontroll Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha) N3 Kezelések Kontroll Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha) SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
85
3,26 3,30 3,17 2,82 2,22 2,94 2,68
K
Kontroll Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha)
Kezelések
0,99 1,30 1,14 1,20 0,78 0,94 1,09
zöld érés P
A borsótermés nitrogéntartalma A termésben a nitrogén koncentrálódik ezért magasabb értékeket mértünk, mint a hajtás nitrogéntartalma esetében (39. táblázat). A 2006-os kísérletben a termés nitrogéntartalma a hajtáshoz hasonlóan változott. Az abszolút kontroll növényeknél 3,0 % volt, míg BALIKÓ 2009-ben 2,72-3,92 % nitrogén koncentrációt határozott meg Power fajtában. N1 szinten 3,45 %, N2 szinten 3,1 % volt, tehát a 100 mg/kg nitrogén hatóanyag még növelte a termés nitrogén koncentrációját, de a 200 mg/kg adag már nem. A herbicid kezelések N0 és N1 szinten kissé mérsékelték, míg N2 szinten kissé növelték a termés nitrogéntartalmát a hüvelytermés frisstömeg csökkenésével párhuzamosan. Kivételt képeznek az Afalon Dispersion kezelések, melyek minden nitrogén szinten csökkentették a vizsgált paramétert. Ez N1 szinten volt legszembetőnıbb, ahol közel 1 %-kal kisebb nitrogén koncentrációt mértünk a herbicid használatát követıen. 2007-ben a termés nitrogéntartalma a növekvı nitrogéndózisokkal egyenes arányban enyhén nıtt (8. ábra). N0 szinten 3,96 %-ról N1 szinten 3,98%-ra, N2 szinten 4,1 %-ra majd N3 szinten 4,15 %-ra. A herbicidek közül nitrogéntrágyázás nélkül Stomp 330 és Command 48 EC kissé csökkentette, a Pledge 50 WP szignifikánsan növelte a termés nitrogéntartalmát. Túltrágyázás esetén (300 mg/kg nitrogén esetén) minden herbicid növelte a nitrogéntartalmat a herbicid kezelés nélküli kontrollhoz képest.
8. ábra A borsó termés nitrogén koncentrációja (2007) 86
2007-ben magasabb nitrogén koncentrációt mértünk, mint 2006-ban. A borsó termésében a nitrogén koncentrálódik és fehérjévé alakul, ezért a termésben magasabb nitrogén koncentrációt mértünk, mint a hajtásban. A hüvelytermés és a magvak nitrogén koncentrációja a nitrogén ellátás javulásával emelkedett egészen a túltrágyázás elérésének szintjéig. Ez 2006-ban 200 mg/kg volt, míg 2007-ben 300 mg/kg szintnél sem következett be.
A borsótermés foszfortartalma 2006-ban a termések foszfor koncenrtációja N0 nitrogén szinten, herbicid kezelés nélkül 0,921 % volt (39. táblázat). N1 és N2 szinten kismértékben csökkent 0,886 %-ra és 0,81 %-ra. Az alkalmazott herbicidek minden nitrogénszinten csökkentették ezt. N0 kezelésben Sencor 70 WG 8 l/ha dózisa esetén mértük a legkisebb értéket (0,7 %). N1 kezelésben az Command 48 EC és Basagran okozta a legnagyobb visszaesést. N2 nitrogén szinten Afalon Dispersion 4 l/ha dózisa és Command 48 EC csökkentette leginkább. A 2007-ben megismételt kísérletben nitrogéntrágyázás nélkül a termések átlagos foszfortartalma 0,671 % volt, 100 mg/kg nitrogéntrágyázással 0,638 %-ra, 200 mg/kg nitrogénszinten 0,513 %-ra, 300 mg/kg szinten 0,595 %-ra csökkent. Minden nitrogén szinten a Pledge 50 WP okozott foszfor koncentráció csökkenést. DEBRECZENINÉ (1994) az Országos Tartamkísérletek során 1986-ban a borsómagban 0,43-0,54% foszfor koncentrációt állapított meg, amely kevesebb az általunk mért értékeknél.
Borsótermés káliumtartalma A 2006-ban elvégzett kísérletben a herbiciddel nem kezelt növények termésének káliumtartalma az emelkedı nitrogéndózisok hatására 1,55 %-rıl 1,46 %-ra majd 1,4 %-ra csökkent. NÁDASYNÉ (1999) a magban 1,6-1,79 % míg DEBRECZENINÉ (1994) 1,171,24 % kálium koncentrációt állapított meg. Nitrogéntrágyázás nélkül minden herbicid kálium koncentráció csökkenést okozott. 100 mg/kg és 200 mg/kg nitrogén esetén a herbicidek már nem befolyásolták jelentısen a termés kálium koncentrációját. 2007-ben a termések átlagos kálium koncentrációja 1,25 % volt nitrogéntrágyázás nélkül, mely szerény csökkenı tendenciát mutat a nitrogéntrágyázás növelésével fordított arányban (1,25-1,28-1,14-1,22%). A herbicidek nem befolyásolták jelentısen a kálium koncentrációt, a Command 48 EC okozott csökkenést (39. táblázat). 2007-ben alacsonyabb foszfor és kálium koncetrációt mértünk, mint 2006-ban. A termés foszfor és kálium koncentrációját a növekvı nitrogénellátás csökkentette, amit a Sencor 70 WG, Command 48 EC , Afalon Dispersion és Pledge 50 WP herbicidek tovább mérsékeltek. 87
39. táblázat: A tenyészedényben nevelt borsó termés NPK koncentrációja 2006-ban és 2007ben végzett kísérletekben N (%) 3,00 2,62 2,32 2,64 2,82 2,86 2,91 2,65 2,54 2,73 2,48
2006 P(%) K (%) 0,921 1,55 0,810 1,43 0,778 1,45 0,805 1,36 0,861 1,46 0,829 1,34 0,783 1,29 0,716 1,25 0,708 1,32 0,770 1,27 0,772 1,28
N (%)
2006 P(%)
3,45 3,06 2,83 3,00 3,21 3,21 3,01 2,76 2,78 3,18 3,00
0,886 0,790 0,717 0,668 0,781 0,705 0,712 0,706 0,681 0,780 0,679
N0 Kezelések (dózis) Kontroll Afalon Dispersion (2 l/ha) Afalon Dispersion (4 l/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Sencor 70 WG (0,7 kg/ha)
Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha) Basagran (3 l/ha) Basagran (6 l/ha) N1 Kezelések Kontroll Afalon Dispersion (2 l/ha) Afalon Dispersion (4 l/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Sencor 70 WG (0,7 kg/ha)
Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha) Basagran (3 l/ha) Basagran (6 l/ha)
88
N (%) 3,96 3,61 3,84 4,75 4,28 3,77 3,62 -
2007 P%) 0,671 0,688 0,683 0,610 0,618 0,690 0,728 -
K (%) 1,25 1,30 1,25 1,19 1,20 1,23 1,21 -
K (%)
N (%)
2007 P%)
K (%)
1,46 1,50 1,29 1,31 1,30 1,35 1,35 1,33 1,32 1,36 1,32
3,98 4,18 4,22 4,42 4,39 4,09 4,00 -
0,638 0,628 0,660 0,573 0,603 0,633 0,553 -
1,28 1,19 1,20 1,22 1,23 1,23 1,14 -
N2 Kezelések Kontroll Afalon Dispersion (2 l/ha) Afalon Dispersion (4 l/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Sencor 70 WG (0,7 kg/ha)
Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha) Basagran (3 l/ha) Basagran (6 l/ha)
39. táblázat (folytatás) 2006 N(%) P(%) K (%) 3,11 0,810 1,40 3,05 0,870 1,37 3,00 0,680 1,69 3,39 0,700 1,43 3,48 0,824 1,42 3,38 0,756 1,46 3,36 0,783 1,48 3,26 0,824 1,47 3,20 0,786 1,50 3,18 0,724 1,58 2,93 0,737 1,49
N3 Kezelések Kontroll Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Stomp 330 (4 l/ha) Stomp 330 (8 l/ha) SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
N(%) 0,53 0,61 1,14
2006 P%) K (%) 0,182 0,17 0,187 0,18 3,16 3,78
89
N (%) 4,10 4,39 4,09 3,96 3,94 4,22 4,02 -
2007 P%) 0,513 0,563 0,570 0,625 0,580 0,638 0,586 -
N (%) 4,15 4,37 4,47 4,64 4,14 4,28 4,24 0,32 0,34 0,65
2007 P%) K (%) 0,595 1,22 0,570 1,13 0,594 1,18 0,595 1,19 0,380 1,22 0,526 1,26 0,618 1,26 0,069 0,25 0,072 0,31 0,141 0,55
K (%) 1,14 1,16 1,15 1,22 1,18 1,27 1,15 -
5.2.
Szabadföldi kisparcellás kísérletek eredményei
5.2.1. Szabadföldi kisparcellás kísérlet herbicidek gyomirtó és fitotoxikus hatásának tanulmányozására 5.2.1.1. A herbicidek hatása a borsó növekedésére A szabadföldi kísérletben ugyanazokat a herbicideket tanulmányoztuk, mint a tenyészedényes kísérletek során. 2006-ban elegendı mennyiségő (kezelést követı két héten belül 16,5 mm, 4 héten belül további 64 mm) csapadék hullott a preemergens herbicidek hatáskifejtéséhez. Az 9. ábrán a két mintavétel során mért hajtáshosszakat hasonlítjuk össze. Tekintsük át elıször az elsı mintavétel eredményeit, amely a borsó BBCH 12-14 fenológiai stádiumában történt (2-4 leveles állapot). A kontroll parcellákban a borsó átlagosan 14,4 cm-re nıtt. A Command 48 EC, a Pledge 50 WP és a Sencor 70 WG készítmények engedélyezett dózisai nem befolyásolták szignifikánsan a hajtások hosszát. A posztemergensen kijuttatott Basagran mindkét dózisban kismértékben növelte ezt az értéket. Az Afalon Dispersion mindkét koncentrációban szignifikánsan csökkentette a hajtáshosszt. Az engedélyezett dózis több mint 20%-kal, a kétszeres dózis 40 %-kal mérsékelte a hajtások növekedését. Ugyancsak növekedésgátló volt a Command 48 EC, a Pledge 50 WP és a Sencor 70 WG készítmény kétszeres dózisa. A virágzáskor a Command 48 EC, a Pledge 50 WP és a Sencor 70 WG herbicid kétszeres dózisa szignifikánsan csökkentette a hajtások hosszát. Emellett az Afalon Dispersion mindkét koncentrációban szignifikánsan mérsékelte a növekedést (10 ill. 35%-kal), így 4 l/ha dózisban 34 cm-rıl 22 cm-re csökkentette azt. Ez a hatóanyag hatásmechanizmusával magyarázható, ami gátolja a fotoszintézis folyamatát, ezáltal a növény asszimilációját, növekedését. A tenyészedény kísérletünk is az Afalon Dispersion hajtásnövekedést gátló hatását igazolta, valamint a Basagrannal is hasonló eredményt kaptunk, nem befolyásolta, illetve kismértékben növelte a hajtások hosszát.
90
9. ábra: A borsóhajtások hossza a herbicid kezelések hatására
A hajtások frisstömegének alakulását a 10. ábrán hasonlítottuk össze, melyen látható, hogy a herbicid kezelések jelentıs különbségeket okoztak. Az elsı mintavételkor, 2-4 leveles korban szignifikánsan mérsékelte a frisstömeget a Command 48 EC, a Pledge 50 WP kétszeres koncentrációja. Az Afalon Dispersion mindkét dózisban csökkenést okozott. Kétszeres dózisa 60 %-kal mérsékelte a zöldborsó frisstömegét. Kismértékő csökkenést figyeltünk meg a Pledge 50 WP szimpla és a Sencor 70 WG készítmény kétszeres dózisa esetén, míg a Basagran kezelés nem befolyásolta a hajtások frisstömegét. Virágzásban, a második mintavétel során a Sencor 70 WG készítmény 0,35 kg/ha és a Basagran 3 l/ha koncentrációja kismértékő, de nem szignifikáns növekedést produkált, hasonlóan, mint tenyészedényes körülmények között. A többi herbicid változó mértékben (257%-kal) csökkentette a hajtások frisstömegét. Szignifikáns változást Command 48 EC 0,4 l/ha és Afalon Dispersion 4 l/ha dózisánál figyeltünk meg. Ezek a gyomirtó szerek 34%-kal ill. 57%-kal mérsékelték a frisstömeget, hasonlóan, mint tenyészedényes kísérleti körülmények között.
91
10. ábra: A borsóhajtások frisstömege a herbicid kezelések hatására
A borsó száraztömegére (11. ábra) a herbicidek különbözı módon hatottak, de tendenciájában ugyanaz volt, mint a frisstömeg változása. Az elsı mintavételkor a legnagyobb száraztömeget a Basagran 3 l/ha dózisánál mértük. A klomazon, a flumioxazin és a metribuzin hatóanyagú készítmények (Command 48 EC, a Pledge 50 WP és a Sencor 70 WG) engedélyezett koncentrációban nem okoztak számottevı változást, kétszeres dózisban viszont már szignifikánsan csökkentették a zöldborsó száraztömegét. Jelentıs mértékő visszaesést tapasztaltunk linuron hatóanyagot tartalmazó Afalon Dispersion mindkét koncentrációjában. Engedélyezett dózis esetén 39 %-kal, kétszeres dózisnál 64 %-kal csökkent a száraztömeg. A második mintavétel eredményei is hasonlóak. A bentazon hatóanyagot tartalmazó Basagran herbicid szimpla dózisa kismértékben növelte, Sencor 70 WG egyszeres dózisa nem változtatta, a többi herbicid különbözı mértékben csökkentette a száraztömeget. Szignifikánsan a Command 48 EC 0,4 l/ha, a Pledge 50 WP 0,16 kg/ha dózisa mérsékelte. Legjelentısebben itt is a linuron hatóanyag Afalon Dispersion hatására esett vissza a borsó száraztömege, kétszeres dózisban 56,5 %-kal. Eredményeink megegyeznek a tenyészedényes kísérletekben tapasztaltakkal, a Command 48 EC kivételével, amely kontrolált körülmények között nem csökkentette a száraztömeget.
92
11. ábra: A hajtások száraztömegének változása a herbicid kezelések hatására
5.2.1.2. A herbicidek gyomirtó hatásának értékelése, gyomfelvételezések a szabadföldi kisparcellás kísérletben 2006-ban
A felvételezés során 23 gyomnövényfajt felvételeztünk a kísérleti parcellákon. Ezek közül UJVÁROSI (1952) életforma rendszere szerint 16 faj tavasszal csírázó, nyárutói egyéves (T4), 1 faj tavasszal csírázó, nyár eleji egyéves (T3), 2 faj tarackos, rizómás (G1), 3 faj szaporítógyökeres (G3) és 1 faj szaporodásra képes gyökerő (H3). A 3. értékelési idıpontban a gyomnövények összborítását tekintve (12. ábra) a gyomos kontroll kezelésben tapasztaltuk a legnagyobb borítási százalékot (74,65 %), ami a herbicid kezelések hatására jelentısen csökkent. A legkevésbé gyomos parcellákat az Afalon Dispersion kétszeres dózisánál (7,568 %) kaptuk. Hasonlóan gyommentesek voltak a Pledge 50 WP-vel kezelt parcellák is. Ezen készítmények adták a legjobb gyomirtó hatást.
93
12. ábra: A kezelések hatása a parcellák gyomnövényeire
A gyomos kontroll parcellákon 21 gyomfajt találtunk, melyek borítási értékeit a 40. táblázat mutatja. Legnagyobb borítással az Ambrosia artemisiifolia szerepel és hasonlóan jelentıs az Echinochloa crus-galli is.
40. táblázat: A gyomos kontroll parcella gyomnövényeinek dominancia sorrendje és borítási értékei Sorrend
A faj tudományos neve
Borítási %
1.
Ambrosia artemisiifolia
16,013
2.
Echinochloa crus-galli
12,108
3.
Solanum nigrum
7,223
4.
Amaranthus retroflexus
7,103
5.
Digitaria sanguinalis
5,075
6.
Portulaca oleracea
3,708
7.
Polygonum persicaria
3,625
8.
Chenopodium album
3,433
9.
Abutilon theophrasti
3,195
94
10.
Galinsoga parviflora
2,535
11.
Medicago lupulina
2,455
12.
Cirsium arvense
1,560
13.
Sinapis arvensis
1,403
14.
Poligonum aviculare
1,170
15.
Oxalis europea
1,090
16.
Convolvulus arvensis
0,623
17.
Elymus repens
0,623
18.
Lathyrus tuberosus
0,623
19.
Setaria viridis
0,623
20.
Anagallis arvensis
0,310
21.
Taraxacum officinale
0,155
Összborítás
74,650
A gyomirtó szeres kezelések hatására különbözı gyomfajok váltak dominánssá. Általánosan elmondható, hogy minden kezelésben jelentıs borítási értékkel szerepel az A. artemisiifolia és szintén fontos gyomfaj még az Amaranthus retroflexus, az egyszikőek közül pedig az E. crus-galli és a Digitaria sanguinalis. Az Afalon Dispersion engedélyezett dózisa 19,078 % gyomborítást és 86 % gyomirtási hatékonyságot eredményezett. A borítás 85 %-át A. artemisiifolia, E. crus-galli, D. sanguinalis, Cirsium arvense és Solanum nigrum foglalta el. A herbicid kétszeres koncentrációjával kezelt parcellákon a gyomborítás 7,568 %-ra csökkent, gyomirtási hatékonysága közel 100%. A fajszám jelentısen lecsökkent: míg a szimpla dózis esetén 13 itt mindössze 7 gyomfaj jelent meg a területen. Fıként azok az évelı gyomnövények maradtak meg, amelyek ellen a linuron hatóanyag nem hat. Így a Convolvulus arvensis, Lathyrus tuberosus, Elymus repens jellemezte ezeket a parcellákat. A Command 48 EC engedélyezett dózisa esetén 25,69 %, kétszeres dózisa esetén 13,575 % gyomborítást tapasztaltunk. Az egyszeres dózis gyomirtó hatása gyenge (78%) volt, míg a kétszeres dózié elfogadható (92%). A fı gyomnövények A. artemisiifolia, A. retroflexus, D. sanguinalis, Setaria viridis, L. tuberosus voltak. A borsóban nem engedélyezett Pledge 50 WP kísérletünkben alkalmazott két dózisa nagyon jó (98-99%) gyomirtási hatékonyságot eredményezett. A szójában engedélyezett dózis használatakor a parcellák 9,198 %-át, míg ennek kétszerese esetén 8,998 %-át borították
95
gyomnövények. Mindkét esetben 13 faj jelent meg, melyek közül A. artemisiifolia, Polygonum aviculare, E. crus-galli. D. sanguinalis, Abutilon theophrasti érdemel említést. A kétszikőirtó Sencor 70 WG alkalmazásakor jelentıs maradt a gyomok térfoglalása, gyenge gyomirtó hatást tapasztalunk. A szimpla dózis 22,005 %, a dupla dózis 16,403 % gyomborítást eredményezett. A két herbicid koncentráció a fajösszetételt hasonlóan befolyásolta. A legnagyobb borítással ugyanaz a 3 gyomfaj áll: A. retroflexus, S. nigrum, A. artemisiifolia. Ezek közül is az A. retroflexus területfoglalása kiemelkedı 10,543 % ill. 8,59 % a két dózisban. Jelentıs faj még a C. arvensis, L. tuberosus és a Portulaca oleracea is. Számottevı gyomnövény maradt a területen a posztemergens Basagran kezelés hatására (29,523 % ill. 22,79 %). A felvételezések során 20 fajt találtunk mind a két dózis esetén. A magról kelı egyszikő gyomfajok borítása volt a legjelentısebb, úgy mint az E. crus-galli és D. sanguinalis. A magról kelı kétszikőek hasonlóan nagy területet foglaltak el. Legnagyobb borítással a Chenopodium album és az A. artemisiifolia található, majd az A. retroflexus, és a S. nigrum. Szabadföldi kísérletben a herbicid kezelések hatása a parcellák eltérı gyomborítottságában és gyomviszonyaiban nyilvánult meg. A gyomos kontroll parcellához képest nagymértékben csökkent a gyomnövények fajszáma. Az uralkodó gyomfaj az Ambrosia artemisiifolia volt, amely szinte minden parcellán megjelent és jelentıs borítást képviselt. A többi gyomnövény térfoglalását a különbözı gyomirtó szeres kezelések jobban befolyásolták. A legkisebb gyomborítást és legkevesebb fajszámot az Afalon Dispersion kétszeres dózisánál figyeltünk meg. Hasonló gyomosodást mutattak a Pledge 50 WP kezelések. Látható, hogy a koncentráció emelése alig csökkentette a gyomok borítását, a fajok száma pedig nem változott. Legnagyobb borítást és legnagyobb fajszámot a Basagran kijuttatása nyomán tapasztaltunk. A kétszikőek egy részét elpusztította, az egyszikőeket nem, így azok borítása is jelentıs maradt. Hatástalanságának egyik oka lehet a megkésett kijuttatás, mely során nem a legérzékenyebb stádiumban (szikleveles - 2 lombleveles) történt meg a kezelés és a gyomnövények jelentıs része túlélte azt.
5.2.1.2.
Az alkalmazott herbicidek fitotoxikus hatásának értékelése
A kísérletünk során vizuálisan értékeltük a fitotoxikus hatást százalékosan (DANCZA, 2004) a kezelés után 14 nappal (14 DAA, 41. táblázat). A Sencor 70 WG és Basagran nem károsította a borsót. A Pledge 50 WP szimpla dózisa esetén nagyon enyhe tüneteket
96
figyeltünk meg: enyhe torzulás, enyhe törpülés. Kétszeres koncentrációban kijuttatva azonban apró, barna pörsenéseket, levéltorzulást, törpülést, a kontrollhoz képest gyengébb növekedést tapasztaltunk. Az engedélyezett dózisban kijuttatott Command 48 EC készítmény határozott tüneteket mutatott a borsónövényeken: kezdetben a levélszéleken sárguló, majd kifehéredı és a levél harmadára, késıbb felére átterjedı foltok formájában. Kétszeres dózisban a tünetek még határozottabban jelentkeztek és enyhe torzulással párosultak. A legmarkánsabb szimptómákat az Afalon Dispersion szerrel kezelt növények mutatták. Az engedélyezett dózis klorotikus tüneteket váltott ki a leveleken, egyes egyedek torzultan keltek, növekedtek, és visszamaradtak a fejlıdésben. Néhány csíranövény a kelés után elpusztult a herbicid hatására. A kétszeres dózis határozott sárgulást, torzulást, törpülést okozott. Sok növény a kelés után kifehéredett, lankadt, hervadt, elszáradt és elpusztult. A tenyészidıszak végére az állomány több mint 50%-a kipusztult.
41. táblázat: A herbicidek fitotoxikus hatása borsóra Kezelés (dózis) Afalon Dispersion (2,0 l/ha) Afalon Dispersion (4,0 l/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Command 48 EC (0,4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Pledge 50 WP (0,16 kg/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Sencor 70 WG (0,7 kg/ha) Basagran (3,0 l/ha) Basagran (6,0 l/ha)
Fitotoxikus hatás % 25 50 5 5 5 10 1 1 0 0
Jellemzés erıs károsodás súlyos károsodás határozott tünet határozott tünet határozott tünet károsodott nagyon enyhe tünet nagyon enyhe tünet tünetmentes tünetmentes
Kísérleti eredményeink azt mutatják, hogy a linuron hatóanyagú Afalon Dispersion herbicid gátolta legjobban a borsó fejlıdését erıs illetve súlyos fitotoxikus tüneteket okozott az 1,59, illetve 1,4% humusztartalmú kísérlet talajokon. A markáns tünetek és a nagyarányú kipusztulás oka az alacsony humusztartalom mellett a jelentıs mennyiségő csapadék, amely a borsó gyökérzónájába mosta, illetve felverte a herbicidet a levelekre. Ennek elkerülésére csak 2% szervesanyag tartalmú talajon és egyenletes vetésmélység esetén biztonságos használata, 1,5 % alatt az Afalon Dispersion alkalmazása nem javasolt. A flumioxazin hatóanyagú Pledge 50 WP esetében a szójában engedélyezett dózisban jelentkezı fitotoxikus tünetek eliminálódtak, a második mintavétel idejére csökkent a károsodás mértéke. Ezzel a klomazon hatóanyagú Command 48 EC készítmény hatásával mutat hasonlóságot. A flumioxazin és a 97
klomazon tartalmú herbicidek kétszeres, provokatív dózisai jelentısen csökkentették a borsó vegetatív növekedését. Kísérletünkben a Sencor 70 WG csak igen enyhe, a Basagran pedig nem okozott szimptómákat és az általunk mért paramétereket sem befolyásolta számottevıen. Eredményeink egybevágnak a tenyészedényes kísérletek eredményeivel.
98
5.2.2. Szabadföldi kisparcellás kísérlet herbicidek gyomirtó és fitotoxikus hatásának tanulmányozására emelkedı szintő nitrogénadagok mellett 2007-ben és 2009-ben 5.2.1.3.
A herbicidek hatása a borsó növekedésére, termésére
A borsó friss hajtástömege Mindkét vizsgálati évben a nitrogén-kezelések (N0, N1, N2, N3) biomassza-tömeget növelı hatását tapasztaltuk a mintavételek illetve lebontások során. 2007-ban 2-4 leveles korban végzett mintavétel során a hajtástömeg növekedése figyelhetı meg a nitrogéndózis emelésével (42. táblázat). A nitrogéntrágyázásban nem részesült növények frisstömege 14,16 g volt, melyet 100 kg/ha nitrogén 21,71 g-ra, 200 kg/ha nitrogén adag 23,59g-ra növelt. 300 kg/ha nitrogén kissé csökkentette friss hajtástömeg növekedést. Kiegészítı nitrogén nélkül a Stomp 330 és Pledge 50 WP okozott szignifikáns friss biomassza növekedést. Az N2 és N3 kezelésben a Pledge-vel kezelt növények friss tömege kevesebb volt, mint a herbicid kezelés nélkül. Virágzáskor (BBCH 60-65) az emelkedı nitrogéndózisok hatása még mindig kifejezett volt. Nitrogén nélkül a borsó átlagosan 69,54 g friss hajtástömeget képezett, melyet 100 kg/ha nitrogén 101,66 g-ra növelt. A 200 és 300 kg/ha nitrogéntrágyázás már nem növelte tovább a friss biomasszát. A herbicidek közül a Pledge 50 WP okozott szignifikáns friss hajtástömeg csökkenést, a többi nem befolyásolta. A borsó a tenyészidıszak végére (zöld érés - BBCH 79-81) N0 nitrogén szinten átlagosan 168,18 g tömegő hajtást fejlesztett növényenként. Az emelkedı nitrogéndózisokkal kissé növelték: 172,3-166,74-187,8 g. A friss hajtástömeget Stomp 330 kissé növelte, Command 48 EC nitrogéntrágyázás nélkül csökkentette, a többi herbicid nem befolyásolta jelentısen. 2009-ben beállított kísérletben a száraz idıjárás miatt a borsó gyengébb vegetatív fejlıdést mutatott (39. táblázat). A kultúrnövény friss hajtástömege az emelkedı nitrogéndózisokkal egyenes arányban kissé emelkedett. 2-4 leveles korban nitrogéntrágyázás nélkül a hajtások átlagos frisstömege 9,54 g volt, mely 100 kg/ha nitrogén hatására 9,65 g-ra, 200 kg/ha nitrogén hatására 9,67g-ra nıtt. 300 kg/ha nitrogén már nem növelte tovább a friss biomasszát (9,16 g), mert a borsó a szárazságban nem tudta hasznosítani a nitrogén mőtrágyát. A herbicidek közül a Command és a Stomp 330 szignifikáns csökkenést okozott, a többi herbicid nem befolyásolta jelentısen. Megfigyeltük, hogy az N3 kezelésben mindegyik herbicid kezelésben nagyobb frisstömeget mértünk, mint herbicid kezelés nélkül, ahol a területen a gyomnövények váltak dominánssá. Virágzáskor már nem nıtt jelentısen a hajtások frisstömege az emelkedı nitrogéndózisok nyomán: 70,89-69,16-80,6-60,89 g. A
99
herbicidek közül Stomp okozott növekedést kismértékben. Zöld éréskor 100 kg/ha nitrogén 84,84 g-ról 98,59-g-ra növelte a borsó átlagos frisstömegét. 200 és 300 kg/ha nitrogéntrágyázás már nem növelte tovább. Ebben a fenológiai fázisban minden herbicid szignifikánsan növelte a friss biomassza tömeget a gyomnövények visszaszorítása révén.
A borsó száraz hajtástömege A 2007-ben beállított kísérletben jelentıs különbségeket tapasztaltunk a nitrogént nem kapott és a nitrogénkezelésben részesített parcellák növényeinek szárazanyag produkciójában (42. táblázat). A borsó 2-4 leveles állapotában nitrogénkezelés nélkül átlagosan 2,32 g szárazanyag produkciót mértünk, mely 100 kg/ha nitrogéntrágyázás hatására 50 %-kal 3,47 gra, majd 200 kg/ha nitrogéntrágyázást követıen 3,73 g-ra nıtt. 300 kg/ha nitrogén szinten már nem nıtt tovább. Az elsı két mintavétel során jelentısen megnıtt a szárazanyag tartalom a nitrogénkezelések hatására a nitrogén kontrollhoz képest. 100 kg/ha szinten 30 %-kal növekedett, 200 kg/ha szinten kismértékben még tovább emelkedett, majd 300 kg/ha szinten visszaesett. A herbicidek nitrogéntrágyázás nélkül és N1 szinten kissé növelték, magasabb nitrogénszinten kismértékben csökkentették a száraz biomasszát. Virágzáskor enyhe növekedés volt tapasztalható (11,11 g-ról 12,68 g-ra) a száraz biomassza tömegben a nitrogéntrágyázást 0-ról 100 kg/ha-ra növelve. 200 kg/ha nitrogén még tovább növelte (15,31 g), majd 300 kg/ha már nem növelte tovább. Nitrogéntrágyázás nélkül a herbicidek csökkentıleg hatottak, optimális nitrogénellátottság esetén nem befolyásolták jelentısen, túltrágyázás esetén ismét kissé csökkentı hatásuk érvényesült. Zöld éréskor a borsó száraz hajtástömege folyamatosan nıtt az emelkedı nitrogéntrágyázással egyenes arányban 34,05 g-ról 300 kg/ha nitrogén szinten 38,34 g-ra. Ebben a fenológiai fázisban a herbicidek nem befolyásolták jelentısen a hajtástömeget, csupán a Stomp 330 okozott szignifikáns száraz hajtástömeg növelést N0, N1 és N2 nitrogén szinten. A herbicidek a magasabb tápanyag ellátottsági szinten jobban befolyásolták a hajtások növekedését. Korai fejlıdési stádiumban inkább csökkentıleg hatottak az enyhe depressziós hatás miatt, míg a tenyészidıszak végén inkább növelték a hajtások száraz biomassza tömegét a gyomkonkurencia kikapcsolása révén. A Stomp 330 és a Command 48 EC növekedést okozott a virágzásban, míg a Pledge 50 WP kismértékben csökkenést a herbicid nélküli kontrollhoz képest. Terméséréskor a száraztömeg egyenletesen alakult két kiugró értéken kívül, melyet a Stomp 330 okozott N1 és N2 kezelésben.
100
2009-ben végzett kísérletben a borsó száraz hajtástömegét az emelkedı nitrogéndózisok csak kissé emelték (43. táblázat). 2-4 leveles korban nitrogéntrágyázás nélkül a hajtások átlagos száraztömege 1,3 g volt, mely 100 kg/ha nitrogén hatására kismértékben 1,31 g-ra nıtt. A magasabb nitrogén adagok (200 és 300 kg/ha) nem okoztak további száraztömeg emelkedést (1,28 és 1,21 g). A Stomp 330 herbicid szignifikánsan csökkentette azt minden nitrogénszinten a szárazság következtében, ami a másik két herbicidnél nem volt tapasztalható. Virágzáskor a magasabb nitrogénszinteken a 2007 évihez hasonlóan a Stomp 330 már növelte a borsó hajtások szárazanyagtartalmát, ugyanakkor a herbiciddel nem kezelt növények száraz hajtástömege fokozatosan csökkent (15,1 g-ról 12,59 g-ra) a nitrogénadagok növelésével. Zöldéréskor (13. ábra) 100 kg/ha nitrogén még száraztömeg növekedést okozott (25,15 g-ról 26,77 g-ra), azonban 200 és 300 kg/ha nitrogén a túltrágyázás következtében csökkentette azt (21,22 és 20,53 g-ra). Mindhárom alkalmazott herbicid esetén száraz biomassza növekedés volt mérhetı minden nitrogénszinten. Különösen magas (200 és 300 kg/ha) nitrogéndózist követıen volt nagymértékő a növekedés, mely összefüggésben van a herbicidek gyomirtó hatásával. Eredményeink megegyeznek a 2007 évi kísérlet eredményeinek tendenciájával.
13. ábra A borsó száraz hajtástömege zöldéréskor (2009)
101
42. táblázat: A borsó frisstömeg és szárazanyag produkciója 3 fenológia fázisban 2007-ben
Szárazanyag produkció (g/növény) 34,05 38,41 39,40 35,18 79-81
3,47 3,48 3,40 3,56 12-14
12,68 15,37 13,88 15,46 60-65
37,84 46,65 35,66 40,96 79-81
166,74 210,15 179,64 169,15 79-81
3,73 3,29 3,31 3,65 12-14
15,31 14,77 15,14 15,87 60-65
36,57 44,52 40,83 33,68 79-81
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
20,61 21,59 18,40 17,90
95,44 91,35 84,08 94,59
187,80 194,36 175,37 189,69
3,27 3,41 2,94 2,93
14,53 13,16 12,56 15,40
38,34 39,39 37,43 39,03
SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
1,55 1,78 3,28
12,22 12,73 22,44
19,83 23,21 38,92
0,22 0,41 0,69
1,24 1,29 2,38
3,54 3,76 6,97
Kezelések (dózis)
Friss tömeg (g/növény)
Szárazanyag produkció (g/növény)
100,60 92,10 107,37 107,04 60-65
Szárazanyag produkció (g/növény)
Szárazanyag produkció (g/növény)
172,30 207,42 164,39 176,28 79-81
Szárazanyag produkció (g/növény)
101,66 100,66 95,97 108,88 60-65
Szárazanyag produkció (g/növény)
Szárazanyag produkció (g/növény)
Szárazanyag produkció (g/növény) 11,11 10,33 8,75 9,86 60-65 Szárazanyag produkció (g/növény)
Szárazanyag produkció (g/növény) 2,32 2,68 2,50 2,33 12-14 Szárazanyag produkció (g/növény)
Friss tömeg (g/növény) 168,18 169,41 179,84 137,05 79-81 Friss tömeg (g/növény)
Friss tömeg (g/növény) 69,54 66,66 55,88 64,89 60-65
Friss tömeg (g/növény)
23,59 20,49 20,49 22,30 12-14
79-81
Friss tömeg (g/növény)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) N3 BBCH fenológia
60-65
Szárazanyag produkció (g/növény)
Kezelések (dózis)
21,71 22,09 21,11 22,46 12-14
12-14
Friss tömeg (g/növény)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) N2 BBCH fenológia
79-81
Friss tömeg (g/növény)
Kezelések (dózis)
14,16 16,67 16,11 14,60 12-14
60-65
Friss tömeg (g/növény)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) N1 BBCH fenológia
Friss tömeg (g/növény)
Kezelések (dózis)
12-14
Friss tömeg (g/növény)
BBCH fenológia
Friss tömeg (g/növény)
N0
102
43. táblázat: A borsó frisstömeg és szárazanyag produkciója 2009-ben
Szárazanyag produkció (g/növény)
1,31 1,14 1,30 1,25 12-14
13,91 13,69 13,21 14,08 60-65
26,77 28,18 28,73 30,11 79-81
1,28 1,03 1,23 1,19 12-14
14,80 17,87 13,12 13,58 60-65
21,22 33,84 31,17 41,31 79-81 Szárazanyag produkció (g/növény)
79,98 127,93 117,32 155,68 79-81
Szárazanyag produkció (g/növény)
80,60 92,22 67,50 69,35 60-65
Friss tömeg (g/növény)
Szárazanyag produkció (g/növény)
98,59 103,35 102,37 110,86 79-81
Szárazanyag produkció (g/növény)
69,16 68,46 67,10 74,29 60-65
Szárazanyag produkció (g/növény)
Szárazanyag produkció (g/növény)
Szárazanyag produkció (g/növény)
25,15 35,81 34,07 31,44 79-81
Szárazanyag produkció (g/növény)
Szárazanyag produkció (g/növény)
15,10 15,91 14,30 17,89 60-65
Szárazanyag produkció (g/növény)
Friss tömeg (g/növény)
1,30 1,14 1,20 1,26 12-14
Friss tömeg (g/növény)
Friss tömeg (g/növény)
84,84 133,29 131,01 115,40 79-81
Friss tömeg (g/növény)
9,67 7,95 9,16 9,03 12-14
70,89 79,19 72,51 88,80 60-65
Friss tömeg (g/növény)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) N3 BBCH fenológia
79-81
Szárazanyag produkció (g/növény)
Kezelések (dózis)
9,65 8,73 9,15 9,13 12-14
60-65
Friss tömeg (g/növény)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) N2 BBCH fenológia
12-14
Friss tömeg (g/növény)
Kezelések (dózis)
9,54 8,85 9,39 9,69 12-14
79-81
Friss tömeg (g/növény)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) N1 BBCH fenológia
60-65
Friss tömeg (g/növény)
Kezelések (dózis)
12-14
Friss tömeg (g/növény)
BBCH fenológia
Friss tömeg (g/növény)
N0
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
9,16 7,62 9,96 10,01
63,69 86,64 87,34 83,78
73,74 163,74 112,05 99,56
1,21 0,99 1,35 1,30
12,59 17,36 16,67 16,64
20,53 44,53 30,58 29,27
SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
0,55 0,87 1,28
9,44 9,62 16,71
14,22 18,15 31,27
0,22 0,38 0,62
1,24 1,48 2,89
3,54 3,97 7,62
Kezelések (dózis)
103
A borsó friss terméstömege A kísérlet lebontása után mértük a borsó növények hüvelytermését is (44. táblázat). A 2007-os kísérlet eredményei azt mutatják, hogy növekvı nitrogén adagok hatására kismértékben csökkent a termés friss tömege a herbiciddel nem kezelt növények esetén. A kontroll növények átlagos termése 19,078 g volt növényenként. 100 kg/ha nitrogén utánpótlás nyomán 17,165 g-ra, 200 kg/ha esetén 17,131 g-ra csökkent, 300 kg/ha nyomán 18,709 g volt. Az alkalmazott Pledge 50 WP, Command 48 EC és Stomp 330 herbicidek kismértékben növelték a termés biomasszáját a gyomkonkurencia kikapcsolása miatt. A 2009-ben elvégzett kísérletünkben 100 kg/ha nitrogén adag hatására kismértékben nıtt a termés friss tömege a herbiciddel nem kezelt növények esetén. 200 és 300 kg/ha nitrogén viszont már jelentıs csökkenést okozott, ami szoros összefüggésben van a parcella gyomviszonyainak változásával. Kontroll növények átlagos termése 6,048 g volt. 100 kg/ha nitrogén utánpótlás nyomán 6,585 g-ra nıtt, majd 200 kg/ha esetén 4,2 g-ra, 300 kg/ha nitrogén nyomán 2,463 g-ra csökkent. Az alkalmazott herbicidek nitrogén kiegészítés nélkül és 100 kg/ha nitrogéntrágyázáskor csak kismértékben növelték a termést. 200 és 300 kg/ha nitrogén esetén minden kísérleti herbicid jelentısen növelte a terméseredményt, fıként Command 48 EC alkalmazása nyomán nıtt kiemelkedıen a termés, ami összefüggésben van jó gyomirtó hatásával.
A borsó száraz terméstömege A 2007-os kísérlet eredményei azt mutatják, hogy nitrogén trágyázás hatására kismértékben csökkent a termés szárazanyag produkciója a herbiciddel nem kezelt növények esetén. Ez a megfigyelés szoros összefüggésben van HOCKMAN (1989) és FRITZ és ROSEN (1991) megállapításaival. A szerzık szerint azonos foszfor és káliumtrágyázás mellett a növekvı nitrogén-adagolás a szemtermést fokozatosan csökkenti, azonban a zöldtömeget és a szalmahozamot növeli. A kontroll növények átlagos termése 4,096 g volt. 100 kg/ha nitrogén utánpótlás nyomán 3,626 g-ra csökkent és a nitrogén adagok emelkedésével nem változott számottevıen (3,644 g és 3,645 g). Az alkalmazott Pledge 50 WP, Command 48 EC és Stomp 330 herbicidek kismértékben növelték a termés biomasszáját. A 2009-ben elvégzett kísérletünkben 100 kg/ha nitrogén adag hatására kismértékben nıtt a termés friss tömege a herbiciddel nem kezelt növények esetén (44. táblázat). 200 és 300 kg/ha nitrogén viszont már jelentıs csökkenést okozott, ami szoros összefüggésben van a parcella gyomviszonyainak változásával. Kontroll növények átlagos termése 1,119 g volt. 100 kg/ha 104
nitrogén utánpótlás nyomán 1,364 g-ra nıtt. 200 kg/ha esetén 0,930 g-ra csökkent, míg a legmagasabb nitrogénszinten tovább csökkent a 0,559 g-ra. SÁRVÁRI (2009) szerint a leghatékonyabb mőtrágya adag 40 kg nitrogén, 80 kg foszfor és 80 kg kálium hatóanyagú volt az Országos Mőtrágyázási Tartamkísérletek eredményei alapján. Az alkalmazott herbicidek nitrogén kiegészítés nélkül és 100 kg/ha nitrogéntrágyázáskor csak kismértékben növelték a termést. 200 és 300 kg/ha nitrogén esetén minden kísérleti herbicid jelentısen növelte a terméseredményt, fıként Command 48 EC alkalmazása nyomán nıtt kiemelkedıen a termés, ami összefüggésben van jó gyomirtó hatásával. Kísérletünkben Sencor 70 WG alkalmazásakor mértük a legkisebb száraz termésprodukciót, ami felveti fitotoxikus hatását. A borsó a 2007-ben és 2009-ben végzett szabadföldi kísérletekben a többlet nitrogént csak a vegetatív növekedéséhez hasznosította, a termést viszont nem növelte herbicidek alkalmazása nélkül. Herbicides gyomirtást végezve 2009-ben jelentısen növekedett a termés a Command 48 EC kezelésben a nitrogén adag növelésével.
105
44. táblázat: A borsó friss és száraz termésprodukciója 2007-ben és 2009-ben
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) N3
Kezelések (dózis)
Száraz termés tömeg (g/növény)
Friss termés tömeg (g/növény)
3,626 4,279 3,491 3,877 -
6,585 5,125 6,248 3,033
2007
Száraz termés tömeg (g/növény)
Friss termés tömeg (g/növény) 17,165 21,456 16,871 18,288 -
Friss termés tömeg (g/növény)
2009
1,364 1,148 1,426 0,713 2009
Száraz termés tömeg (g/növény ) Friss termés tömeg (g/növény ) Száraz termés tömeg (g/növény
Kezelések (dózis)
2007
1,119 2,055 2,388 1,758
17,131 23,582 19,539 18,209 -
3,644 4,629 4,142 3,463 -
4,200 8,141 11,793 6,701
2007
0,930 1,780 2,677 1,468 2009
Száraz termés tömeg (g/növény ) Friss termés tömeg (g/növény ) Száraz termés tömeg (g/növény
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) N2
6,048 8,752 10,083 7,657
Friss termés tömeg (g/növény) Száraz termés tömeg (g/növény)
Kezelések (dózis)
4,096 4,087 4,495 4,049
19,087 19,546 20,915 21,258
Friss termés tömeg (g/növény
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) N1
Friss termés tömeg (g/növény
Kezelések (dózis)
2009
Száraz termés tömeg (g/növény)
2007
N0
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha)
18,709 16,926 17,618 20,652 -
3,645 3,245 3,729 3,931 -
2,463 6,794 12,669 4,135
0,559 1,548 2,860 1,075
SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
1,720 1,659 3,179
0,383 0,361 0,690
1,158 1,182 1,848
0,252 0,246 0,387
106
5.2.1.4.
A herbicidek hatása a fehér libatop friss és száraztömegére
Gyomfelvételezéseink alapján a 2007-ben és 2009-ben végzett kísérletek leggyakoribb gyomnövénye, a fehér libatop (Chenopodium album L.) volt, melynek biomassza produkcióját és tápanyag koncentrációját a borsóhoz hasonlóan meghatároztuk. A nitrogén adagok növelésének hatására a Chenopodium album, mint nitrofil gyomfaj egyre több biomassza tömeget tudott képezni. A herbicid kezelést nem kapott kontroll parcellán nitrogén kiegészítés nélkül átlagosan 60,177 g frisstömeget képzett egy növény (45. táblázat), melyet 100 kg/ha nitrogéntrágyázás hatására megduplázott (126,83 g). 200 kg/ha nitrogén adag tovább növelte a növény biomassza produkcióját (153,527 g). 300 kg/ha nitrogénnél elértük az a pontot, amikor már nem épített be több szárazanyagot, hanem kismértékben csökkent a produkciója. A herbicidek gyomirtó hatásuk révén csökkentették a gyomnövény friss hajtástömegét. A szárazanyag produkció a frisstömeghez hasonlóan alakult. Herbicid kezelés nélkül a kontroll parcellák növényei 12,617 g szárazanyagot képeztek. 100 kg/ha nitrogéntrágyázás hatására megduplázott (27,713 g). 200 kg/ha nitrogén adag tovább növelte a növény biomassza produkcióját (32,697 g), míg 300 kg/ha nitrogén kissé csökkentette (31,54 g). 2009-ben beállított kísérletben a fehér libatop a növekvı nitrogén adagok hatására fokozatosan több biomasszát képzett, úgy hogy a 300 kg/ha nitrogénszintnél megnégyszerezte a friss és száraz hajtástömegét (46. táblázat). Herbicid kezelést nem kapott kontroll parcellán nitrogén utánpótlás nélkül átlagosan 59,45 g friss hajtástömeget képzett, mely 100 kg/ha nitrogénszinten 65,83 g-ra, 200 kg/ha nitrogénszinten 126,59 g-ra, 300 kg/ha nitrogénszinten 217,92 g-ra nıtt. Az alkalmazott herbicidek minden nitrogénszinten jelentısen csökkentették a gyomnövény friss hajtás biomassza tömegét. Legnagyobb mértékben a Stomp 330 okozott csökkenést, mely 300 kg/ha nitrogén adag esetén 90%-kal csökkentette a gyomnövény friss biomassza tömegét. A szárazanyag produkció a frisstömeghez hasonlóan változott (14. ábra). Herbicid kezelés nélkül a kontroll parcellák növényei 7,431 g szárazanyagot képeztek, mely 100 kg/ha nitrogéntrágyázás hatására 8,229 g-ra nıtt. 200 és 300 kg/ha nitrogén adag tovább növelte a növény biomassza produkcióját (15,824 g és 27,24 g). Az alkalmazott herbicidek minden nitrogénszinten jelentısen csökkentették a gyomnövény friss hajtás biomassza tömegét. Legnagyobb mértékben a Stomp 330 okozott csökkenést.
107
14. ábra A fehét libatop száraz hajtástömege (2009)
108
Kálium tartalom (%) Kálium tartalom (%)
Foszfor tartalom (%) 0,378 0,232 0,370 0,430
Kálium tartalom (%)
3,693 4,026 4,160 4,226
5,707 5,411 6,421 5,744
5,531 5,133 5,344 5,219
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
145,640 119,103 94,487 118,547
31,540 27,903 21,833 26,563
4,551 4,629 4,667 4,608
0,309 0,377 0,338 0,370
4,731 4,815 4,907 5,377
SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
18,058 22,872 38,910
3,787 4,113 7,921
0,261 0,385 0,768
0,042 0,039 0,078
0,263 0,278 0,419
Kezelések (dózis)
109
Kálium tartalom (%)
Nitrogén tartalom (%)
32,697 32,037 38,463 36,000
6,499 6,651 6,837 7,115
Szárazanyag produkció (g/növény
153,527 153,890 186,560 167,807
0,309 0,272 0,330 0,370
Foszfor tartalom (%)
3,694 3,301 3,583 3,419
Foszfor tartalom (%)
Nitrogén tartalom (%) Nitrogén tartalom (%)
Szárazanyag produkció (g/növény 27,713 28,313 22,033 20,460
0,454 0,379 0,406 0,373
Friss tömeg (g/növény)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) N3
126,830 116,303 101,080 96,440
Nitrogén tartalom (%)
Kezelések (dózis)
3,000 3,626 3,786 3,103
Szárazanyag produkció (g/növény
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) N2
12,617 22,097 19,890 13,733
Szárazanyag produkció (g/növény
Kezelések (dózis)
60,177 94,087 94,390 64,490 Friss tömeg (g/növény)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) N1
Friss tömeg (g/növény)
Kezelések (dózis)
Friss tömeg (g/növény)
N0
Foszfor tartalom (%)
45. táblázat: A Chenopodium album friss és szárazanyag produkciója, tápanyag vizsgálati eredményei a borsó betakarításakor 2007-ben
0,482 0,502 0,538 0,502
Kálium tartalom (%) Kálium tartalom (%) Kálium tartalom (%)
4,545 4,539 4,527 4,739
7,124 7,045 8,333 7,407
7,528 8,189 7,830 7,592
217,92 15,75 91,91 30,14
27,24 1,969 11,489 3,768
4,965 4,616 5,054 4,460
0,602 0,482 0,605 0,463
6,670 8,015 6,765 8,355
SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
8,75 11,87 19,31
1,54 2,13 3,79
0,139 0,125 0,217
0,071 0,088 0,156
0,22 0,38 0,79
110
Kálium tartalom (%)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
Kezelések (dózis)
Foszfor tartalom(%)
Nitrogén tartalom (%)
15,824 6,964 7,509 4,679
0,463 0,577 0,621 0,495
7,076 9,016 7,665 8,227
Szárazanyag produkció (g/növény
126,59 55,71 60,07 37,43
Foszfor tartalom(%)
3,364 4,411 4,192 4,293
Foszfor tartalom(%)
Nitrogén tartalom (%) Nitrogén tartalom (%)
Szárazanyag produkció (g/növény 8,229 2,743 4,423 5,05
0,428 0,638 0,585 0,541
Friss tömeg (g/növény)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) N3
65,83 21,94 35,38 40,4
Nitrogén tartalom (%)
Kezelések (dózis)
3,115 3,760 3,730 2,990
Szárazanyag produkció (g/növény
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) N2
7,431 2,281 2,338 2,924
Szárazanyag produkció (g/növény
Kezelések (dózis)
59,45 18,25 18,7 23,39 Friss tömeg (g/növény)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) N1
Friss tömeg (g/növény)
Kezelések (dózis)
Friss tömeg (g/növény)
N0
Foszfor tartalom (%)
46. táblázat: A Chenopodium album friss és szárazanyag produkciója, tápanyag vizsgálati eredményei a borsó betakarításakor 2009-ben
5.2.1.5.
Herbicidek hatása a borsó tápanyagtartalmára
A 2007-os kísérlet eredményei azt mutatják, hogy a hajtás nitrogén koncentrációja egyenes arányban nıtt az adagolt nitrogén mőtrágyával. 2-4 leveles korban 4 %-ról 4,8 %-ra, éréskor 1,6 %-ról 2,5 %-ra (47. táblázat). Ez a tendencia 2009-ben is megismétlıdött (49. táblázat), annyi különbséggel, hogy a N3 dózis már depresszíven hatott a hajtás nitrogén koncentrációjára. BALIKÓ (2009) kísérleteiben 4,15 %-ról 5,11 %-ra nıtt a 4 nóduszos borsó nitrogén koncentrációja 328 kg/ha nitrogén hatására. Csírakorban a herbicidek nem befolyásolták jelentısen ezt a paramétert, viszont virágzás stádiumában a Command 48 EC és a Stomp 330 szignifikáns növekedést okozott, míg a Pledge 50 WP kismértékben csökkentette. A termés nitrogén koncentrációja a nitrogénkezeléssel arányosan nıtt. Legnagyobb szintjét (4,6 %) N1 szinten érte el, míg 2009-ben N3 szinten 4,79% volt. 2007-ben ezt a herbicidek néhány százalékkal még növelték, 2009-ben csökkentették. BALIKÓ (2009) a Power szárazborsó fajta vizsgálata során 5,76 % nitrogén tartalmat mért 328 kg/ha nitrogén adagolása mellett. A fiatal 2-3 leveles hajtások foszfortartalma (47. táblázat) az emelkedı nitrogéndózisokkal fordított arányban csökkent (0,37 %-ról 0,29 %-ra). Terméséréskor azonban az adagolt nitrogén hatása ettıl eltérıen nyilvánult meg és növelı hatású volt a hajtások foszforkoncentrációjára (2007-ben 0,31 %-ról 0,36 %-ra míg 2009-ben 0,3%-ról 0,33 %-ra ). A herbicidek közül a Command 48 EC minden kezelésben csökkentette a foszfor koncentrációt. 2007-ban a hajtások káliumtartalmát (48. táblázat) az emelkedı adagú nitrogéndózisok egyenes arányban megnövelték egészen a N3 nitrogénszintig, ahol kissé csökkent mindhárom vizsgált idıpontban. 2009-ben ez 2-4 leveles korban volt megfigyelhetı. A Stomp 330 készítmény hatására csökkent kissé. A termés foszfor és káliumtartalma (48. táblázat) a növekvı adagú nitrogén hatására emelkedett a nitrogénkontroll növényeihez képest 2007-ben 0,4 %-ról 0,55 %-ra ill. 0,85-rıl 1%-ra, 2009-ben (50. táblázat) 0,18%-ról 0,27 %-ra ill. 1,12%-ról 1,18%-ra.
111
47. táblázat: A borsóhajtás nitrogén és foszforkoncentrációja 3 fenológiai fázisban (2007) 12-14 N (%)
60-65 N (%)
79-81 N (%)
12-14 P (%)
60-65 P (%)
79-81 P (%)
3,973 3,950 3,833 3,943
2,641 2,785 2,643 2,732
1,669 1,832 1,659 1,891
0,366 0,380 0,412 0,305
0,313 0,366 0,299 0,353
0,297 0,345 0,278 0,337
N1
BBCH fenológia Kezelések (dózis) Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
12-14 N (%) 4,267 4,490 4,200 4,220
60-65 N (%) 2,844 2,789 2,374 2,773
79-81 N (%) 2,059 2,046 1,784 1,925
12-14 P (%) 0,354 0,394 0,382 0,281
60-65 P (%) 0,303 0,267 0,256 0,306
79-81 P (%) 0,286 0,279 0,262 0,287
N2
BBCH fenológia Kezelések (dózis) Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
12-14 N (%) 4,847 4,657 4,737 4,577
60-65 N (%) 2,975 3,107 2,763 2,814
79-81 N (%) 2,350 2,467 2,164 2,100
12-14 P (%) 0,241 0,294 0,292 0,186
60-65 P (%) 0,343 0,396 0,352 0,309
79-81 P (%) 0,274 0,328 0,287 0,267
N3
BBCH fenológia Kezelések (dózis) Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
12-14 N (%) 4,757 4,927 5,047 4,853
60-65 N (%) 3,276 3,404 3,219 3,460
79-81 N (%) 2,546 2,900 2,457 3,085
12-14 P (%) 0,291 0,298 0,314 0,270
60-65 P (%) 0,361 0,325 0,339 0,377
79-81 P (%) 0,271 0,275 0,283 0,278
SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
0,171 0,185 0,315
0,169 0,195 0,379
0,166 0,172 0,317
0,041 0,068 0,121
0,055 0,048 0,089
0,046 0,037 0,078
N0
BBCH fenológia Kezelések (dózis)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
112
48. táblázat: A borsóhajtás kálium koncenrtációja és a borsótermés NPK koncentrációja (2007)
N0
BBCH fenológia Kezelések (dózis)
12-14 K (%)
60-65 K (%)
79-81 K (%)
12-14 N (%)
60-65 P (%)
79-81 K (%)
2,215 2,605 2,286 2,178
0,893 0,882 0,878 0,890
0,878 0,867 0,871 0,875
3,960 4,400 4,240 4,410
0,390 0,456 0,404 0,408
0,860 0,986 0,915 0,875
N1
BBCH fenológia Kezelések (dózis) Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
12-14 K (%) 2,717 2,897 2,709 2,767
60-65 K (%) 1,075 1,179 0,985 1,104
79-81 K (%) 1,023 1,064 1,011 1,052
12-14 N (%) 4,510 4,730 4,710 4,130
60-65 P (%) 0,501 0,476 0,446 0,484
79-81 K (%) 0,983 1,059 1,009 0,986
N2
BBCH fenológia Kezelések (dózis) Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
12-14 K (%) 2,719 2,827 2,911 2,699
60-65 K (%) 1,090 1,056 1,031 1,080
79-81 K (%) 1,073 1,025 1,047 1,069
12-14 N (%) 4,163 4,300 4,270 4,687
60-65 P (%) 0,514 0,567 0,583 0,571
79-81 K (%) 0,718 0,962 0,941 1,033
N3
BBCH fenológia Kezelések (dózis) Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
12-14 K (%) 2,664 2,507 2,572 2,430
60-65 K (%) 0,905 1,071 0,842 0,948
79-81 K (%) 1,055 1,076 1,059 1,031
12-14 N (%) 4,133 4,123 4,053 3,980
60-65 P (%) 0,555 0,579 0,502 0,541
79-81 K (%) 1,004 1,030 1,017 1,051
SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
0,189 0,198 0,391
0,103 0,109 0,203
0,097 0,095 0,182
0,164 0,176 0,328
0,032 0,041 0,079
0,078 0,087 0,154
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
113
49. táblázat: A borsóhajtás nitrogén és foszforkoncentrációja 3 fenológiai fázisban (2009) N0 BBCH fenológia Kezelések (dózis)
N (%)
N (%)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
4,08 5,01 4,71 4,48
3,05 3,36 3,50 3,14
N1
12-14
BBCH fenológia Kezelések (dózis)
N (%)
N (%)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
4,94 4,96 5,20 5,37
3,38 3,36 3,36 3,55
N2
12-14
60-65
BBCH fenológia Kezelések (dózis)
N (%)
N (%)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
5,36 5,97 6,04 5,89
3,44 2,86 3,52 3,78
N3
BBCH fenológia Kezelések (dózis)
12-14
60-65
12-14
N (%)
60-65
60-65
N (%)
79-81
12-14
N(%) P (%) 1,75 2,59 2,00 1,95 79-81
0,23 0,22 0,24 0,27 12-14
N(%) P (%) 2,10 2,33 2,91 2,12 79-81
0,21 0,19 0,21 0,23 12-14
N(%) P (%) 2,99 2,28 2,28 2,29 79-81
0,26 0,25 0,23 0,28 12-14
N(%) P (%)
60-65
79-81
P (%)
P (%)
0,30 0,37 0,31 0,31
0,042 0,118 0,086 0,107
60-65
79-81
P (%)
P (%)
0,44 0,45 0,35 0,36
0,145 0,207 0,159 0,191
60-65
79-81
P (%)
P (%)
0,27 0,29 0,33 0,37
0,107 0,14 0,176 0,07
60-65
79-81
P (%)
P (%)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Sencor 70 WG (0,35 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
4,757 4,927 5,047 4,853
3,43 3,43 3,27 4,33
2,68 3,16 2,77 2,88
0,21 0,21 0,20 0,31
0,33 0,32 0,37 0,28
0,193 0,143 0,162 0,099
SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
0,239 0,267 0,411
0,053 0,069 0,121
0,167 0,178 0,347
0,041 0,064 0,189
0,086 0,082 0,158
0,034 0,057 0,083
114
50. táblázat: A borsóhajtás kálium koncentrációja 3 különbözı fenológia fázisban és a borsótermés NPK koncenrtációja (2009) N0
BBCH fenológia Kezelések (dózis)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) N1
BBCH fenológia Kezelések (dózis)
Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) N2
12-14
12-14
K (%)
N (%)
60-65
1,66 2,31 1,76 1,87
1,02 1,20 1,42 0,92
0,54 0,63 0,66 0,60
4,06 3,89 4,12 4,05
0,184 0,211 0,217 0,209
1,12 1,05 1,21 1,17
60-65
79-81
12-14
60-65
79-81
K (%)
N (%)
12-14
K (%)
K (%)
1,74 2,06 2,13 2,01
1,27 1,05 1,34 1,39
N3
12-14
60-65
K (%)
K (%)
2,03 1,71 1,75 2,22
1,01 1,15 1,39 1,11 60-65
0,48 0,63 0,58 0,79
4,53 3,65 4,40 4,17
79-81
12-14
K (%)
N (%)
0,46 0,51 0,75 0,50
4,21 3,91 3,99 3,97
79-81
12-14
K (%)
N (%)
P (%)
79-81
K (%)
12-14
SzD5%(Nitrogen) SzD5%(Herbicid) SzD5%(Nitrogen*Herbicid)
79-81
K (%)
BBCH fenológia Kezelések (dózis) Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha) BBCH fenológia Kezelések (dózis) Kontroll Stomp 330 (4 l/ha) Pledge 50 WP (0,08 kg/ha) Command 48 EC (0,2 l/ha)
60-65
P (%) 0,255 0,266 0,275 0,273 60-65
P (%) 0,228 0,143 0,217 0,156 60-65
K (%) 1,02 1,15 1,12 1,1 79-81
K (%) 1,06 1,02 1,08 0,97 79-81
K (%)
K (%)
2,19 1,93 1,70 2,49
1,00 1,02 1,20 0,99
0,64 0,55 0,56 0,81
4,79 4,32 4,62 4,60
0,286 0,309 0,338 0,206
1,18 1,02 1,08 1,01
0,182 0,191 0,326
0,159 0,163 0,297
0,148 0,134 0,251
0,285 0,239 0,391
0,043 0,042 0,075
0,075 0,081 0,151
115
P (%)
K (%)
K (%)
5.2.1.6.
Herbicidek hatása a fehér libatop tápelem koncetrációjára
Nitrogén koncentráció (%) A
fehér
libatop
(Chenopodium
album
L.)
nitrogén
százaléka
az
emelkedı
nitrogéndózisokkal egyenes arányban növekedett mindkét vizsgálati évben (45. táblázat). 2007-ben a kontrollkezelésben nitrogén nélkül 3 %-nitrogén koncentrációt mértünk. E magas nitrogén tartalom igazolja, hogy nitrofil gyomnövényrıl van szó. 100 és 200 kg /ha nitrogénszinten 3,694 %-ra, majd 300 kg/ha szinten 4,551 %-ra nıtt. Hasonló tendenciájú növekedést tapasztaltunk 2009-ben is (46. táblázat). Ekkor 3,115 %-ról 300 kg/ha nitrogénszinten egészen 4,965 %-ig emelkedett a gyomnövény hajtásainak nitrogén koncentrációja. A herbicidek többsége növelte a hajtások nitrogén százalékát a borsóhoz hasonlóan. A kompetens növényegyedek száma csökkent a parcellán. A borsóhajtás nitrogén százaléka magasabb volt, mint a libatopé, kivéve N3 szinten, amit a libatop jobban tudott hasznosítani, mint a borsó.
Foszfor koncentráció (%) A borsó jóval kisebb koncentrációban (1%) vette fel a káliumot, mint a fehér libatop. A 2007-ben beállított kísérletben az emelkedı nitrogéndózisok hatására a fehér libatop hajtásainak foszfor koncentrációja fokozatosan csökkent, míg a borsóé növekedett. A kontroll parcellák növényei nitrogén nélkül 0,454 % foszfort tartalmaztak. Ez 100 kg/ha nitrogénszinten 0,309 %-ra, majd 200 kg/ha nitrogénszinten 0,378 %-ra változott. 300 kg/ha nitrogéntrágyázás 0,309 %-ra csökkentette a foszfor koncentrációt. Ezek a koncentrációk magasabbak, mint a borsóban mért értékek. A herbicidek többsége csökkenést okozott a kontrollhoz képest. A 2009-es kísérletünkben a hajtások foszfor százaléka a nitrogéntrágyázás növelésével fokozatosan nıtt. A kontrollkezelésben nitrogén nélkül 0,428 %-ról fokozatos növekedéssel 300 kg/ha nitrogénszinten 0,602 %-ra emelkedett és az alkalmazott herbicidek tovább növelték a Chenopodium album hajtásainak foszfor százalékát. Egyedül a legmagasabb nitrogénszinten okoztak csökkenést.
Kálium koncentráció (%) A 2007-ben beállított kísérletben az emelkedı nitrogéndózisok hatására a fehér libatop hajtásainak kálium koncentrációja fokozatosan csökkent. A kontroll parcellák növényei nitrogén nélkül 6,499 % foszfort tartalmaztak. Ez 100 kg/ha nitrogénszinten 5,707 %-ra, majd
116
200 kg/ha nitrogénszinten 5,531 %-ra változott. 300 kg/ha nitrogéntrágyázás 4,731 %-ra csökkentette a foszfor koncentrációt. A 2009-es kísérletünkben ezzel ellentétesen a nitrogéntrágyázás emelkedésével a fehér libatop egyre több káliumot halmozott fel. A kontrollkezelésben nitrogén nélkül 7,076 %-ról fokozatos növekedéssel 200 kg/ha nitrogénszinten 7,528 %-ra emelkedett. 300 kg/ha nitrogénszinten viszont már csökkent (6,67%). Az alkalmazott herbicidek tovább növelték a fehér libatop hajtásainak foszfor tartalmát, közülük kiemelkedı a Stomp 330 volt. A herbicidek a libatop nitrogén koncentrációját emelték, a foszfor és kálium koncentrációt 2007-ben csökkentették, 2009-ben emelték. Ennek magyarázata, hogy a 2007-es kísérleti terület igen jó ellátottságú volt foszforból és jó ellátottságú káliumból, míg 2009-ben mindkét tápanyagra közepes ellátottságot állapítottunk meg. Emiatt foszfor és kálium utánpótlást végeztünk (45 kg/ha P és 150 kg/ha K hatóanyag mennyiségben) a kísérlet egész területén egységesen annak érdekében, hogy a növények fejlıdéséhez optimális körülményeket teremtsünk. Ez magyarázza a 2009-es évben a gyomnövény magasabb foszfor és káliumtartalmát. Továbbá a libatop szárazanyag produkciója 2009-ben jóval kisebb volt, mint 2007-ben. P- és K koncentrációt határoztunk meg, így a nagyobb mennyiségő szárazanyagban a tápanyaghígulás miatt kisebb lett a %-ban kifejezett tápelem koncentráció. Ha összehasonlíjuk a borsó és a fehér libatop NPK koncentrációját azt tapasztaljuk, hogy a borsó nitrogén koncentrációja magasabb, mint a libatopé, foszfor százaléka alacsonyabb, kálium koncentrációja jóval kisebb (hatoda, nyolcada). Ha összehasonlítjuk a borsó és a fehér libatop nitrogén felvételét (15-16. ábra) azt látjuk, hogy nitrogén kijuttatás nélkül a fehér libatop négyszer annyi nitrogén vett fel, mint a borsó. Tápanyagfelvétele 100 kg/ha nitrogén kijuttatása nyomán a borsóhoz hasonlóan kismértékben nıtt. 200 kg/ha nitrogéntrágyázás hatására a borsó nitrogénfelvétele mintegy 10 %-kal tovább nıtt, míg a fehér libatop tápelemfelvételét megháromszorozta. 300 kg/ha nitrogén mennyiséget a borsó már nem tudta hasznosítani, míg a gyomnövény megduplázta a felvett nitrogén mennyiségét. Ezen a magas nitrogén szinten a fehér libatop tízszer annyi nitrogén vett fel, mint a borsó. A herbicidek jelentısen csökkentették a fehér libatop nitrogén felvételét, míg a borsóét kismértékben növelték.
117
15. ábra A fehét libatop nitrogén felvétele (2009)
16. ábra A borsó nitrogén felvétele zöld éréskor (2009)
118
5.2.2.5. Gyomfelvételezések eredménye, és a herbicidek gyomirtó hatásának értékelése a szabadföldi kisparcellás kísérletben 2007-ben
A felvételezés során 25 gyomnövényfajt határoztunk meg a kísérleti parcellákon (51. táblázat). Ezek közül 15 faj tavasszal csírázó, nyárutói egyéves (T4), 1 faj tavasszal csírázó, nyár eleji egyéves (T3), 2 faj ısszel és tavasszal csírázó ıszi egyéves (T1), 2 faj tarackos (G1), 1 faj gumós (G2), 3 faj szaporítógyökeres (G3) és 1 faj szaporodásra nem képes gyökerő (H5) (UJVÁROSI, 1952). A gyomirtó szeres és nitrogén kezelések hatására különbözı gyomfajok váltak dominánssá. Általánosan elmondható, hogy minden kezelésben jelentıs borítási értékkel szerepel az Chenopodium album és szintén fontos gyomfaj még az Cirsium arvense, Sonchus arvensis, Ambrosia artemisiifolia, Amaranthus retroflexus, Abuthilon theophrasti, Galinsoga parviflora.
51. táblázat: A gyomos kontroll parcella gyomnövényeinek dominancia sorrendje és borítási értékei
Sorrend
A faj tudományos neve
Borítási %
1.
Cirsium arvense
9,37
2.
Ambrosia artemisiifolia
4,46
3.
Sonchus arvensis
4,22
4.
Chenopodium album
2,28
5.
Abutilon theophrasti
1,87
6.
Lathyrus tuberosus
1,36
7.
Amaranthus retroflexus
0,83
8.
Capsella bursa pastoris
0,80
9.
Galinsoga parviflora
0,77
10.
Polygonum persicaria
0,76
11.
Marticaria inodora
0,62
12.
Stellaria media
0,36
Összborítás
27,70
119
A nitrogénben nem részesített parcellákon (N0) az elsı értékeléskor 9,31 % gyomborítást mértünk (52. táblázat). A harmadik értékeléskor tapasztaltuk a legnagyobb borítási százalékot (27,7 %) a kontroll parcellák esetén, mely a herbicidkezelések hatására csökkent.
52. táblázat: A parcellák átlagos gyomborításának összefoglaló táblázata %-ban kifejezve Herbicidek
Nitrogénkezelések (kg/ha) 0
100
200
300
I. felvételezési
-
9,31
4,54
4,68
6,44
Kontroll
17,67
16,87
22,04
24,18
Pledge 50 WP
14,65
13,53
11,98
18,11
Stomp 330
11,96
10,87
12,98
21,15
Command
16,67
12,73
9,31
15,24
Kontroll
27,7
27,3
28,11
41,99
Pledge 50 WP
24,21
17,16
18,54
25,72
Stomp 330
26,87
15,65
18,82
22,14
Command
21,22
11,71
15,26
24,23
idıpont II. felvételezési idıpont
III. felvételezési idıpont
Az N1 (100 kg/ha nitrogén) kezelés elsı értékelésekor 4,54 % gyomdenzitást tapasztaltunk. A második idıpontban a gyomirtó szerrel nem kezelt parcellák átlagos borítása 16,87 % volt. Ez a Stomp herbicid hatására csökkent leginkább (10,87 %). A harmadik értékeléskor a kontroll parcellák gyomosodása jelentısen megnıtt, ehhez képest a gyomirtott parcellák gyomosodása 50 %-kal elmaradt. A Pledge 50 WP és a Stomp 330 esetén a második idıponthoz képest kissé emelkedett gyomdenzitást tapasztaltunk, -a szerek feltételezhetı rövidebb hatástartama miatt- Command 48 EC esetén azonban csökkenést. Az N2 (200 kg/ha nitrogén) kezelés elsı felvételezésekor 4,68 % gyomborítást mértünk fel. A második idıpontban a kontroll parcellák borítása 22,04 %-ra növekedett. A herbicidkezelések hatására a kezelt parcellákon ennek mintegy felét figyeltük meg. Legkisebb gyomdenzitást a Command 48 EC kezelés esetén tapasztaltunk (9,31 %). A harmadik felvételezés során a kontroll kezelés gyomborítása tovább emelkedett (28,11 %). Ez történt a kezelt parcellák esetében is, de jóval kisebb mértékben. Az N3 (300 kg/ha nitrogén) kezelés esetén már az elsı gyomfelvételezés során magasabb gyomborítást felvételeztünk (6,44 %) a bıséges N-ellátottság miatt. A második értékelés
120
során a kezelt parcellákon 15-35 %-kal kisebb volt a gyomborítás, mint a kezeletlen kontrollparcellák
borítása.
A
kísérlet
során
a
harmadik
felvételezési
idıpont
herbicidkezelésben nem részesített parcelláin tapasztaltuk a legnagyobb gyomborítási értéket, 41,99 %-ot, melyet fıként a nagy nitrogénmőtrágya adag nyomán kialakult fehér libatoptömeg adott. Ha összehasonlítjuk a különbözı nitrogénkezelésben részesített parcellákat, azt tapasztaljuk, hogy a nitrogénadagok növelésével arányosan emelkedik a gyomnövények borítása. A kultúrnövény borítását az 53. táblázat szemlélteti. A táblázatból látható, hogy nitrogénutánpótlás nélkül a borsó borítása viszonylag szerény volt és a tenyészidıszak során a gyomnövények elıretörésével csökkent.
53. táblázat: A borsó átlagos borítási százaléka kezelésenként (%) Herbicidek Kontroll I. felvételezési idıpont
II. felvételezési idıpont
III. felvételezési idıpont
Nitrogénkezelések (kg/ha) 0
100
200
300
78,3
95
91,6
95
Pledge 50 WP
80
90
95
95
Stomp 330
85
90
95
90
Command
86,6
93,3
90
95
Kontroll
65
76,6
78,3
70
Pledge 50 WP
75
85
85
80
Stomp 330
80
80
85
78,3
Command
80
85
85
80
Kontroll
61,7
71,6
71,7
55
Pledge 50 WP
70
82,5
75
75
Stomp 330
65
71,6
85
75
Command
75
85
83,3
75
A nitrogén-kezelésben részesített parcellákon a kultúrnövény nagyobb borítási értéket ért el az elsı felvételezéskor. A késıbbi idıpontokban a gyomnövények is gyorsan reagáltak a tápanyagtöbbletre és intenzív növekedésükkel csökkentették a borsó denzitását. A 300 kg/ha nitrogénkezelés a borsó fejlıdésének kezdeti szakaszában kedvezıen hatott, majdnem minden átlagborítás 95%-ot mutatott. Ebbıl is látható, hogy a növény igényli a nitrogén kiegészítést a nitrogéngyőjtı baktériumok nitrogénmegkötésének megindulása elıtt. A második és harmadik
121
felvételezéskor azonban a kultúrnövény borítása jelentısen csökkent. A talaj magas nitrogéntartalma a nitrogénkedvelı nyárutói egyéves gyomfajok növekedésének kedvezett, míg a borsó borítása gyomirtás nélkül 55%-ra esett vissza. A kísérlet leggyakoribb gyomnövényét, a Chenopodium album-ot részletesebben tekintve megállapítható, hogy borítása az emelkedı nitrogén mőtrágya adagokkal egyenesen arányban nı. A harmadik felvételezési idıpontot vizsgálva nitrogénkezelés nélkül 3,9 % borítottsággal szerepel (54. táblázat). Nitrogénnel kezelt parcellákban emelkedı gyomborítása figyelhetı meg. 100 kg/ha nitrogénadag esetén 8,07 %, 200 kg/ha nitrogénadag esetén 10,05 % és 300 kg/ha nitrogénadag esetén 26,64 %. Jó nitrogén ellátottságnál a fehér libatop jelenıs kompetíciós elınyre tett szert a borsóval szemben. Hasonló megállapításra jutott WELLS (1979) a fehér libatop és a búza versengésének vizsgálatakor és SCOTT-MOIESY (1972) a fehér libatop és a cukorrépa kompetíció tanulmányozásakor.
54. táblázat: A C. album borítási értékei és a gyomirtás hatákonysága (%) a III. felvételezési idıpontban Nitrogén
Kontroll
Pledge+Basagran
Stomp +Basagran
Command+Basagran
N0
3,9
3,67 (16)
3,43 (22)
2,8 (38)
N1
8,07
6,75 (27)
3,27 (70)
3,17 (71)
N2
10,05
5,98 (50)
5,62 (54)
4,72 (63)
N3
26,64
7,81 (81)
4,37 (94)
11,46 (67)
122
5.2.2.6. Gyomfelvételezések eredménye, és a herbicidek gyomirtó hatásának értékelése szabadföldi kisparcellás kísérletben 2009-ben
A felvételezés során 28 gyomnövényfajt felvételeztünk a kísérleti területen. Ezek közül 16 faj tavasszal csírázó, nyárutói egyéves (T4), 1 faj tavasszal csírázó, nyár eleji egyéves (T3), 4 faj ısszel és tavasszal csírázó ıszi egyéves (T1), 2 faj ısszel és tavasszal csírázó tavaszi egyéves (T1), 1 faj tarackos (G1), 2 faj szaporítógyökeres (G3), 1 faj szaporodásra képes gyökerő (H3) és 1 faj szaporodásra nem képes gyökerő (H5) (UJVÁROSI, 1952). A legfontosabb fajok borítását az 55. táblázat tartalmazza. A gyomirtó szerek és nitrogén kezelések hatására különbözı gyomfajok váltak dominánssá. Általánosan elmondható, az Echinochloa crus-galli és a Chenopodium album tette ki, csaknem a gyomok borítottságának a felét. Ezek mellett még a Chenopodium hybridum, Amarantus retroflexus és az Ambrosia artemisiifolia elterjedése volt jelentıs.
55. táblázat: A gyomos kontroll parcella gyomnövényeinek dominancia sorrendje és borítási értékei Sorszám
Latin név
Magyar név
Borítási %
1.
Echinocloa crus-galli
Kakaslábfő
8,59
2.
Chenoponium album
Fehér libatop
5,85
3.
Chenoponium hybridum
Pokolvar libatop
2,47
4.
Sinapis arvensis
Vadrepce
1,63
5.
Papaver rhoes
Pipacs
1,04
6.
Amaranthus retroflexus
Szırös disznóparéj
0,83
7.
Ambrosia artemisiifolia
Parlagfő
0,62
8.
Taraxacum officinalis
Pongyola pitypang
0,62
9.
Matricaria inodora
Ebszékfő
0,61
10.
Oxalis europea
Madársóska
0,45
11.
Solanum nigrum
Fekete csucsor
0,38
12.
Setaria glauca
Fakó muhar
0,36
13.
Papaver rhoeas
Pipacs
0,16
14.
Capsella bursa pastoris
Pásztortáska
0,10
15.
Veronica hederifolia
Borostyánlevelő veronika
0,10
Összborítás
123
24,02
A nitrogénben nem részesített parcellákon (N0) az elsı értékeléskor 7,24 % gyomdenzitást mértünk. A harmadik értékeléskor tapasztaltuk a legnagyobb borítási százalékot (24,02 %) a kontroll parcellák esetén, mely a herbicidkezelések hatására csökkent (56. táblázat). Az N1 (100 kg/ha nitrogén) kezelés elsı értékelésekor 7,65 % gyomdenzitást tapasztaltunk. A második idıpontban a gyomirtó szerrel nem kezelt parcellák átlagos borítása 12,23 % volt. Ez a Stomp 330 herbicid hatására csökkent leginkább (5,68 %). A harmadik értékeléskor a kontrollparcellák gyomosodása jelentısen megnıtt (26,22%), ehhez képest a gyomirtott parcellák gyomosodása 50-70 %-kal elmaradt. A Command 48 EC+Basagran kombináció adta a legjobb eredményt, mindkét fı gyomnövény (E. crus- galli, C.album) ellen hatásos volt, míg a Sencor 70 WG egyik ellen sem. Az N2 (200 kg/ha nitrogén) kezelés elsı felvételezésekor 4,23 % gyomborítást mértünk fel. A második idıpontban a kontroll parcellák borítása 17,9 %-ra növekedett. A harmadik felvételezés során a kontroll kezelés gyomborítása tovább emelkedett (34,82%). A herbicidkezelések hatására a kezelt parcellákon a gyomborítás jelentısen csökkent. Legkisebb gyomdenzitást a Stomp 330 és Command 48 EC kezelés esetén tapasztaltunk. Az N3 (300 kg/ha nitrogén) kezelés az elsı gyomfelvételezés során 4,55 % gyomborítást felvételeztünk. A második értékelés során a kezeletlen parcellákon borítása ugrásszerően 29,85%-ra nıtt a nagyadagú nitrogéntrágyázás hatására. A kísérlet során a harmadik felvételezési idıpont herbicidkezelésben nem részesített parcelláin tapasztaltuk a legnagyobb gyomborítási értéket, 51,68 %-ot, melyet fıként a nagy nitrogénmőtrágya adag nyomán kialakult kakaslábfő és fehér libatop-tömeg adott. A Stomp 330+Basagran és Command 48 EC+Basagran kezelések 85-90%-kal csökkentették a gyomnövények térnyerését. Ha összehasonlítjuk a különbözı nitrogénkezelésben részesített parcellákat, azt tapasztaljuk, hogy a nitrogénadagok növelésével arányosan emelkedik a gyomnövények borítása.
124
56. táblázat: A parcellák átlagos gyomborításának összefoglaló táblázata %-ban kifejezve
Herbicidek
I. felvételezési idıpont
II. felvételezési idıpont
III. felvételezési idıpont
Nitrogénkezelések (kg/ha) 0
100
200
300
Kontroll
7,24
7,65
4,23
4,55
Sencor
2,68
4,03
3,5
6,00
Stomp
1,32
1,74
0,76
0,9
Command
2,78
3,18
1,38
1,02
Kontroll
14,43
12,23
17,9
29,85
Sencor
3,2
7,26
10,48
13,13
Stomp
4,75
5,68
2,22
3,6
Command
5,05
7,49
3,3
3,46
Kontroll
24,02
26,22
34,82
51,68
Sencor
10,48
14,15
25,43
24,94
Stomp
5,93
10,37
5,43
8,88
Command
9,17
8,6
6,76
7,13
A kultúrnövény borítását az 57. táblázat szemlélteti. A táblázatból látható, hogy nitrogénutánpótlás nélkül a borsó borítása viszonylag szerény volt és a tenyészidıszak során a gyomnövények elıretörésével csökkent. A nitrogén-kezelésben részesített parcellákon a kultúrnövény nagyobb borítási értéket ért el az elsı felvételezéskor. A késıbbi idıpontokban a gyomnövények is gyorsan reagáltak a tápanyagtöbbletre és intenzív növekedésükkel csökkentették a borsó denzitását. A 300 kg/ha nitrogénkezelés a borsó fejlıdésének kezdeti szakaszában kedvezıen hatott, majdnem minden átlagborítás 80% feletti értéket mutatott. Ebbıl is látható, hogy a növény igényli a nitrogén kiegészítést a nitrogéngyőjtı baktériumok nitrogénmegkötésének megindulása elıtt. A második és harmadik felvételezéskor azonban a kultúrnövény borítása jelentısen csökkent. A talaj magas nitrogéntartalma a nitrogénkedvelı nyárutói egyéves gyomfajok növekedésének kedvezett, míg a borsó borítása gyomirtás nélkül 44%-ra esett vissza.
125
57. táblázat: A borsó átlagos borítási százaléka kezelésenként (%)
Herbicidek
I. felvételezési idıpont
II. felvételezési idıpont
III. felvételezési idıpont
Nitrogénkezelések (kg/ha) 0
100
200
300
Kontroll
82
85
87
81
Sencor
82
87
89
86
Stomp 330
94
95
98
94
Command
91
95
93
96
Kontroll
77
80
86
82
Sencor
85
87
88
90
Stomp 330
88
91
95
93
Command
91
93
92
96
Kontroll
75
71
56
44
Sencor
89
88
92
67
Stomp 330
90
73
91
83
Command
88
72
95
88
A kísérlet két leggyakoribb gyomnövényét, az Echinochloa crus-galli-t és a Chenopodium album-ot részletesebben tekintve megállapítható, hogy borításuk az emelkedı nitrogén mőtrágya adagokkal egyenesen arányban nı. A harmadik felvételezési idıpontot vizsgálva a C. album nitrogénkezelés nélkül 6,64 % borítottsággal szerepel (58. táblázat). Nitrogénnel kezelt parcellákban emelkedı gyomborítása figyelhetı meg. 200 és 300 kg/ha nitrogénadag esetén borítása 10 % körül alakul. Az E. crus-galli nitrogéntrágyázás nélkül 7,81% borítottságot ért el. Ez a 300 kg/ha nitrogénadag hatására 22%-ra nıtt. Az mindkét gyomnövény ellen a Command 48 EC + Basagran kombináció valamint a Stomp 330 + Basagran kombináció bizonyult a leghatásosabbnak.
126
58. táblázat: A legfontosabb gyomnövények borítása és a gyomirtás hatákonysága (%) a III. felvételezési idıpontban Chenopodium album Nitrogén Kontroll N0 6,64 N1 7,6 N2 10,41 N3 9,63 Echinochloa crus-galli Nitrogén Kontroll N0 7,81 N1 6,3 N2 13,54 N3 21,96
Sencor+Basagran 1,24 (91) 1,86 (85) 9,11 (23) 5,2 (56)
Stomp +Basagran 0,93 (96) 1,86 (85) 0,36 (100) 0,67 (100)
Command+Basagran 1,04 (94) 1,45 (91) 0,83(100) 0,36 (100)
Sencor+Basagran 6,5 (27) 6,1 (13) 7,54 (54) 14,5 (44)
Stomp +Basagran 0,95 (98) 1,6 (85) 1,45 (99) 2,33 (99)
Command+Basagran 2,81 (74) 2,89 (64) 2,12 (94) 1,66 (100)
A 2007-ben és 2009-ben végzett gyomfelvételezések eredményei alapján általánosságban elmondható,
hogy
a
gyomnövények
borítását
jelentısen
növelte
a
kijuttatott
nitrogénmőtrágya, ugyanakkor a mőtrágyaadagok növelésével a gyomnövények fajszáma fokozatosan csökkent. Az emelkedı dózisú nitrogén hatására dominánssá váltak a nitrogénkedvelı gyomnövények, köztük a Chenopodium album és az Echinocloa-crus galli borítása volt a legnagyobb. 2007-ben a 300 kg/ha dózisú nitrogénadag herbicid nélküli kezelésben jelentısen gyorsította a C. album növekedését, olyannyira, hogy a tenyészidıszak végére túlnıtte a borsót és 1,5 méteres magasságával minden más gyomnövényt is kiszorított. 2009-ben a az Echinocloa-crus galli borítása volt a legnagyobb. A herbicidek különbözı mértékben hátráltatták a gyomnövények intenzív fejlıdését. Mindkét évben a Stomp 330+Basagran kezelés kombináció volt a leghatásosabb mindkét fı gyomnövény ellen. 2007ben az alkalmazott három preemergens gyomirtó szer közül egyik sem volt kimagasló hatékonyságú a Chenopodium album-mal szemben. Ennek oka, hogy nem használtuk felületi feszültség csökkentı, nedvesítı szereket, melyekkel nagyobb gyomirtó hatás érhetı el illetve a preemegensen alkalmazott herbicidek a csapadékban szegény, száraz tavasz miatt nem fejtették ki gyomirtó hatásukat. A herbicidek által elpusztított gyomok helyét a fehér libatop illetve az Echinocloa-crus galli egyedei foglalták el, amit elısegített az intenzív nitrogén mőtrágyázás hatása mely növekedési elınyt adott a nitrogénkedvelı nyárutói egyéves gyomnövényeknek a borsóval szemben.
127
5.3.
A kompetíciós kísérlet eredményei
Üvegházban tenyészedényben vizsgáltuk a borsó és gyomnövényeinek kompetícióját additív módszerrel. A gyomfajok növekedési üteme nem volt egységes, a Sinapis arvensis fejlıdıtt leggyorsabban, a kísérlet végére a tenyészedény jelentıs részét borította. Jól fejlıdött az Echinochloa crus–galli is. Gyenge növekedést tapasztaltunk Amaranthus retroflexus és Chenopodium album növényeknél, ami meghatározta biomassza produkcióikat. Ebbıl következik, hogy kompetíciós képességük meglehetısen szerény volt.
Frisstömeg (g/edény ill. g/növény)
A 6 hetes borsó frisstömegét a lassabban növekvı fajok nem befolyásolták jelentıs mértékben (59. táblázat). Így az A. retroflexus és a C. album nem volt hatással a borsó biomassza produkciójára. A borsóhajtások frisstömege az 5 db E. crus-galli-t tartalmazó kezelésben lett a legnagyobb (18,12 g/edény), de ez szignifikánsan nem különbözik a gyommentes borsóétól (17. ábra). A nagyobb egyedszámmal bíró E. crus-galli, valamint a S. arvensis már nagyobb mértékben visszafogta a frisstömeg növekedést. Az E. crus-galli 10 db/tenyészedény és a S. arvensis 5 db/tenyészedény egyedsőrősége okozta a legnagyobb csökkenést. A 17. ábrán látható, hogy a gyomnövények frisstömege az egyedszámukkal egyenes arányban nı. Vagyis a legnagyobb frisstömeget mindig a 15 db-ot tartalmazó kezelésekben mértük. Ha azonban megnézzük az egy növényre (g/növény) vetített frisstömeg értékét (18. ábra), láthatjuk, hogy a gyomnövények közötti intraspecifikus kompetíció révén az egy növényegyedre számított legnagyobb frisstömeget mindig az 5 db-ot tartalmazó kezelésekben találjuk. A S. arvensis 5 db/tenyészedény egyedsőrősége esetén egy gyomnövény frisstömege egyenlı egy borsónövény frisstömegével, 10 db gyom esetén kb. a fele egy borsónövényének, majd a 15 db/tenyészedénynél tovább csökken. A borsó frisstömege viszont növekszik, tehát eredményesen felvette a versenyt a növekvı gyomborítással.
Szárazanyag (g/edény ill. g/növény)
128
A kontroll borsó szárazanyag produkciója 3,31 g volt edényenként, melyekben 6 db növényt neveltünk. A legtöbb szárazanyag az E. crus-galli 5 db/edény kezelésben képzıdött, hasonlóan a C. album 15 db, E. crus-galli 15db, S. arvensis 15 db/edény kezelésekhez. Valamennyi vizsgált gyomnövény egyedszámának növekedése nagyobb ütemő növekedésre serkentette a borsót is. A borsó tehát sikeresen felvette a versenyt a gyomokkal, minden kezelésben jóval nagyobb mennyiségő szárazanyagot képezett, mint a gyomnövények. A legerısebb kompetitítornak a S. arvensis bizonyult, ez a gyomfaj képezte a legtöbb szárazanyagot, a többi gyomfajhoz, illetve a borsóhoz viszonyítva is. Ha az egy növényre számított szárazanyagot nézzük (g/növény), megállapítható, hogy az 5 db S. arvensis-t tartalmazó kezelésben egy borsónövény szárazanyagának a 2/3-át teszi ki egy vadrepce növény. Ez is mutatja erıs kompetitív képességét.
Hajtáshossz (cm)
A gyomnövények jelenléte többnyire csökkentette a borsó hajtáshosszát. A gyommentesen nevelt borsó hajtása átlagosan 21,02 cm-re nıtt. A borsóval együtt fejlıdı gyomnövények ezt kissé csökkentették. Statisztikailag igazolható különbséget az E. crus-galli és a S. arvensis okozott. 15 db E. crus-galli 15 %-kal csökkentette a borsó hajtásainak hosszát. Legnagyobb mértékben a S. arvensis 5 db/tenyészedény kezelés mérsékelte ezt a paramétert (21,02-rıl 16,85 cm-re). Ahogy a S. arvensis egyedsőrősége nıtt, úgy fokozódott a borsó felnyúlása, vagyis a fényért való kompetíciója, ami a friss- és száraztömeg tekintetében sikeresnek bizonyult. Levélterület (cm2)
A kísérlet során vizsgáltuk a borsó levélterületének változását a legnagyobb borítású gyomfaj, a S. arvensis növekvı egyedsőrőségének hatására. A gyomfaj intenzív növekedését, borítását jól szemlélteti, hogy a tenyészedényre vonatkoztatva minden kezelésben nagyobb levélterületet fejlesztett, mint a kultúrnövény (19. ábra). A borsó levélterületét a vadrepce a kontrollhoz képest csökkentette. Az 5 db gyomnövényt tartalmazó edényekben mértük a legkisebb borsó levélterületet, de a további kezelések (10 ill. 15 db/tenyészedény) is mérsékelték azt. Érdekes, hogy az 5 gyomnövény/edény kezelésben nagyobb arányban esett vissza a borsó levélterülete, mint a háromszor annyi gyomnövényt tartalmazó kezelésben. Ennek magyarázata az, hogy nagyobb egyedsőrőség esetén a gyomfaj egyedei között 129
intraspecifikus kompetíció is felerısödött. A vadrepcének fajtársaival is versenyezni kellett. A borsó eredményesen vette fel a versenyt a növekvı egyedszámú vadrepcével. Ha az egy növényre számított levélterületet (cm2/növény) nézzük megállapítható, hogy az 5 db vadrepcét tartalmazó tenyészedényben közel másfélszer akkor egy gyomnövény levélterülete, mint a borsóé (20. ábra). Ez jelentıs kompetíciós elınyt adhat a S. arvensis számára a borsóval szemben. Ugyanakkor a 10 és 15 gyomnövény sőrőség mellett már nagyobb volt a borsó levélterülete a gyomnövényekhez viszonyítva. WALL és mtsai (1991) vizsgálataiban négyzetméterenként 20 db vadrepce 2-35%-kal csökkentette a borsó és 46-57%-kal (WALL, 1993) a bab (Phaseolus vulgaris L.) termésmennyiségét. A tenyészedényes kompetíciós kísérletünkben a fiatal borsó sikeresen felvette a versenyt a gyomokkal, minden kezelésben sokkal nagyobb mennyiségő frisstömeget, szárazanyagot képezett, mint a gyomnövények. Kivételt képeznek a levélterület értékek, melyekbıl látható, hogy a S. arvensis levélterülete meghaladta a borsóét. A legerısebb kompetitítornak tehát a S. arvensis bizonyult, e gyomfajnál mértünk legnagyobb friss- és száraztömeget és levélterületet, a többi gyomfajhoz viszonyítva. Ez azzal magyarázható, hogy a vadrepce életformája, fejlıdési üteme és környezeti igénye áll a legközelebb a borsóéhoz a vegetációjuk során. A kísérlet bontásakor a S. arvensis tılevélrózsás állapotban volt, a második legnagyobb szárazanyagot adó kakaslábfő 3-5 leveles stádiumban, míg a nagyon kis száraztömegő A. retroflexus és C. album szik-két leveles stádiumban. Utóbbiak fejlıdési üteme tehát messze elmaradt a borsóétól. A kritikus kezdeti fejlıdési szakaszban ezért nem bizonyultak jelentıs versenytársnak. Szerepük változik a borsó vegetációs idejének végén, a másodlagos elgyomosodás idıszakában, mert addigra ezek a gyomok életformájukból adódóan rendszerint utolérik a borsót a fejlıdésben, és komoly versenytársnak bizonyulnak.
130
17. ábra. A borsó és a gyomnövények növekedési paramétereinek változása tenyészedényre vonatkoztatva
18. ábra. A borsó és a gyomnövények növekedési paramétereinek változása egy növényre vonatkoztatva
131
19. ábra. A borsó és a Sinapis arvensis levélterületének változása tenyészedényre vonatkoztatva
20. ábra. A borsó és a Sinapis arvensis levélterületének változása egy növényre vonatkoztatva
132
59. táblázat: A borsó és a gyomnövények növekedési paramétereinek változása Borsó
Borsó
Gyom
Borsó
Gyom
Kezelések
hajtáshossz
frisstömeg
frisstömeg
száraztömeg
száraztömeg
(növény/t.e.)
(cm)
(g/edény)
(g/edény)
(g/edény)
(g/edény)
Kontroll
21.02
17.02
-
3.31
-
AMARE 5 db
21.19
15.99
0.13
2.90
0.0525
AMARE 10 db
19.54
17.06
0.15
3.17
0.0575
AMARE 15 db
18.83
16.68
0.26
3.21
0.0750
SzD5%
2.82
3.75
0.095
0.69
0.058
CHEAL 5 db
21.69
18.06
0.18
3.19
0.048
CHEAL 10 db
18.85
17.73
0.27
3.29
0.080
CHEAL 15 db
19.52
17.96
0.88
3.31
0.200
SzD5%
2.82
3.75
0.69
0.69
0.087
ECHCG 5 db
18.87
18.12
2.15
3.40
0.398
ECHCG 10 db
18.31
14.93
3.98
3.05
0.688
ECHCG 15 db
17.90
17.53
5.34
3.31
0.953
SzD5%
2.82
3.75
2.39
0.69
0.396
SINAR 5 db
16.85
15.17
12.41
3.16
1.883
SINAR 10 db
17.29
16.11
12.20
3.12
1.585
SINAR 15 db
19.40
17.32
14.55
3.33
2.158
SzD5%
2.82
3.75
4.62
0.69
0.68
A különbözı egyedsőrőség hatása a kultúrnövényre azoknál a gyomnövényeknél volt szembetőnı, amelyek gyors csírázásuk és intenzív fejlıdésük révén jelentıs mennyiségő biomasszát tudtak elıállítani. Az A. retroflexus és a C. album tenyészedényben nem volt erre képes, míg az E. crus-galli-t elhúzódó csírázása hátráltatta ebben. A S. arvensis nagy biomassza tömege mellett jelentıs levélterülettel tőnt ki a gyomnövények közül. A mért növekedési paramétereket az alkalmazott legkisebb egyedsőrősége (5 db/tenyészedény) csökkentette leginkább. Ez azzal magyarázható, hogy ebben a denzitásban kevésbé volt jellemzı a gyomfaj egyedei között fellépı intraspecifikus kompetíció és a gyomnövényeknek a kultúrnövénnyel kellett versenyezniük, míg a nagyobb egyedsőrőségnél (10 ill. 15 db/tenyészedény)
a
gyomfajok
fajtársaik
növekedését,
csökkentették.
133
levélterületét
is
jelentısen
6. ÖSSZEFOGLALÁS
A borsó a legfontosabb termesztett hüvelyes kultúrnövényeink közé tartozik, mely az ember egyik legısibb tápláléka is egyben. Termesztésbe vétele i. e. 6–7000 évvel KözépÁzsia központi és déli területein (Afganisztán, Irán, Turkesztán) történhetett és a neolitikus kultúrákkal terjedt el Európában. A bronzkorból bıséges régészeti leletek bizonyítják Kárpátmedencei és nyugat-európai ismeretét. Jelentısége napjainkban is nagymértékő, mivel az egyik legnagyobb területen termesztett szántóföldi és zöldségnövényünk, amely fontos fehérje- és szénhidrátforrásaink közé tartozik. A borsó gyomirtása nagy gondosságot és pontosságot igénylı feladat, mivel még kellıen sőrő állománya sem tudja elnyomni a gyomnövényeket. Kora tavaszi vetése nagymértékben meghatározza a gyomflóra összetételét. Elıször a T2-es életforma-csoportba tartozó fajok csírázhatnak a borsóval egyidıben, majd késıbb a T3-as és a T4-es életforma-csoportba tartozó gyomnövények borítása lehet jelentıs. Az elgyomosodott táblán a termés felére is csökkenhet, a ráfordítási költségeket pedig jelentısen megnöveli az igen nehéz betakarítás. A borsó tápanyagigényes növény, viszont a Rhizobium baktériumoknak köszönhetıen igen jó a nitrogéngyőjtı képessége, ezért a nitrogénszükségletének jelentıs részét képes önmaga fedezni. A légköri nitrogén intenzív megkötése azonban csak a kelést követı 4-5. hét után indul meg, eddig az idıszakig a növény a talaj felvehetı nitrogéntartalmára van utalva. Éppen ezért fontos, hogy vetés elıtt gyorsan felvehetı nitrogénformát juttassunk ki. Fontos a korai nitrogénellátás azért is, mert a fejlıdés korai szakaszában a hideg talajból a nitrogén felvétele korlátozott, ami a kelést követı 2. héten már szemmel látható nitrogén hiánytüneteket (sárgulás) is eredményezhet a vetés elıtti nitrogén adagolásának elmaradása esetén. Munkánk célja a különbözı pre- és posztemergens herbicidek hatásának vizsgálata volt a zöldborsó növekedési paramétereire, termés adataira, eltérı nitrogén ellátottsági körülmények között. A kutatás további tárgyát képezte a zöldborsó és a gyomnövények közötti kompetíció tanulmányozását, a tápanyagfelvétel vizsgálatával. A vizsgálatok célja volt a herbicidek gyomirtó és fitotoxikus hatásának felmérése. 2006-ban és 2007-ben üvegházi tenyészedényes, 2007-ben és 2009-ben szabadföldi kisparcellás kísérletekben vizsgáltuk a zöldborsó növekedését különbözı herbicid kezelések hatására eltérı tápanyag ellátottsági körülmények között.
134
A tenyészedényes tápanyag és herbicid hatás kísérletünkben 2006-ban az Afalon Dispersion, a Command 48 EC, a Pledge 50 WP, a Sencor 70 WG és a Basagran herbicidek és növekvı adagú nitrogénkezelések (0, 100, 200 mg/kg talaj) kölcsönhatását vizsgáltuk a zöldborsó növekedésére, termésére. A borsó korai, 2-4 leveles stádiumában az alkalmazott herbicidek többsége visszavetette a hajtások hosszirányú növekedését, friss tömegét. A herbicidek kétszeres dózisai okozták a legnagyobb csökkentést, így az Afalon Dispersion, a Pledge 50 WP és a Sencor 70 WG. A nitrogén dózisok emelése növelte a növénymagasságot, a biomassza tömeget és csökkentette a kezelések közötti különbségeket. A kísérlet eredményei azt mutatják, hogy növekvı nitrogén adagok hatására kismértékben nıtt a termés friss tömege a herbiciddel nem kezelt növények esetén, míg a herbicidek kétszeres dózisai jelentısen mérsékelték a termést. A borsó 2-4 leveles korában nitrogénkezelés nélkül a hajtások átlagos nitrogéntartalma 2,54 %, mely 3,05 %-ra emelkedett 100 mg/kg nitrogén hatására. A herbicidek kétszeres dózisai kissé növelték a hajtások nitrogén koncentrációját. Nitrogén kijuttatás nélkül az Afalon Dispersion, Pledge 50 WP és a Basagran szignifikánsan növelték a nitrogén koncentrációt. Az Afalon Dispersion kezelés minden nitrogén szinten megnövelte a hajtások nitrogén koncentrációját, mely összefüggésben van a biomasszatömeg csökkentı hatásával. A herbicid kezelésben nem részesült növények foszfor és kálium koncentrációja a nitrogén dózisok növelésével az aránytalan tápelem ellátottság révén csökkent. A tenyészedényes tápanyagstressz és herbicid hatás kísérletünkben 2007-ben ismételtük meg Command 48 EC, Pledge 50 WP és Stomp 330 herbicidekkel négy nitrogén szinten (0, 100, 200 és 300 mg/kg talaj). A nitrogénmőtrágyázás 200 mg/kg szintig növelı, míg a kétszeres herbicid dózisok csökkentı hatással voltak a növények hajtáshosszára és friss tömegére. Nitrogén kiegészítés nélkül és 100 mg/kg nitrogénszinten a Pledge 50 WP és a Stomp 330 kétszeres dózisban alkalmazva szignifikánsan csökkentette a borsó hajtáshosszát. 200 és 300 mg/kg nitrogént felhasználva a Command 48 EC törpésítı hatása is jelentkezett. A kísérlet lebontásakor a kezelések közötti magasságkülönbség azonban már nem volt megfigyelhetı, a növények kiheverték a preemergens gyomirtó szerek hatását. A növekvı nitrogén adagok hatására kismértékben nıtt a termés friss tömege a herbiciddel nem kezelt növények esetén. Az alkalmazott herbicidek kismértékben növelték a termést az N0 és N1 kezelésekben, amely Command 48 EC kétszeres dózisa, Pledge 50 WP kétszeres dózisa esetén szignifikánsan változott.
135
2007-ben magasabb nitrogén koncentrációt mértünk a borsó leveles hajtásában, mint az elızı évben. 100 mg/kg nitrogén szinten mértük a legmagasabb 4,95 %-os nitrogén koncentrációt a hajtásban, melyet további nitrogén adagok nem növeltek már. A Command 48 EC kétszeres dózisa minden nitrogén szinten a hajtások nitrogén koncentráció növekedését okozta. Zöldéréskor a hajtások nitrogén százaléka a tápanyag-hígulás következtében csökkent. A nitrogén utánpótlás hatása 200 mg/kg nitrogén adag növelte a nitrogén koncentrációt 2,06 %-ra, azonban 300 mg/kg nitrogén dózis nem növelte tovább. Command 48 EC és Pledge 50 WP kétszeres dózisa minden nitrogén szinten a hajtások nitrogén koncentrációjának növekedését okozta. Szabadföldi kisparcellás kísérletünket 2006 csapadékos tavaszán állítottuk be, mely során az Afalon Dispersion, a Command 48 EC, a Pledge 50 WP, a Sencor 70 WG és a Basagran herbicidek gyomirtó és fitotoxikus hatását tanulmányoztuk a borsóra. A Command 48 EC, a Pledge 50 WP és a Sencor 70 WG herbicid kétszeres dózisa a hajtások hosszát szignifikánsan csökkentette. Emellett az Afalon Dispersion mindkét koncentrációban szignifikánsan mérsékelte a növekedést. 2-4 leveles korban szignifikánsan mérsékelte a frisstömeget a Command 48 EC, és a Pledge 50 WP kétszeres koncentrációja. Az Afalon Dispersion mindkét dózisban csökkenést okozott. Kismértékő csökkenést figyeltünk meg a Pledge 50 WP szimpla és a Sencor 70 WG készítmény emelt dózisa esetén, míg a Basagran kezelés nem befolyásolta a biomasszát. A fitotoxicitás vizuális értékelése során azt tapasztaltuk, hogy a legmarkánsabb szimptómákat az Afalon Dispersion gyomirtó szerrel kezelt növények mutatták. Az engedélyezett dózis a 30-40 mm bemosó csapadék hatására klorotikus tüneteket váltott ki a leveleken, egyes egyedek torzultan keltek, növekedtek, és visszamaradtak a fejlıdésben, míg a kétszeres dózis növénypusztulást okozott. A gyomos kontroll parcellákon 21 gyomfajt felvételeztünk, melyek közül a legnagyobb borítással az Ambrosia artemisiifolia, Echinochloa crus-galli, Solanum nigrum és az Amarantus retroflexus jelent meg. Az Afalon Dispersion és Pledge 50 WP kezelések adták a legjobb gyomirtó hatást. 2007-ben és 2009-ben szabadföldi kísérletben tanulmányoztuk herbicidek fitotoxikus és gyomirtó hatását emelkedı szintő nitrogénadagok mellett. Mindkét vizsgálati évben a nitrogén-kezelések biomassza-tömeget növelı hatását tapasztaltuk a mintavételek illetve lebontások során egészen 200 kg/ha nitrogén mőtrágya dózisig, e felett már csökkenés volt megfigyelhetı. Kiegészítı nitrogén nélkül a Stomp 330 és Pledge 50 WP váltott ki szignifikáns frisstömeg növekedést, míg 200 és 300 kg/ha kezelésben a Pledge 50 WP-vel kezelt növények friss tömege csökkent. A kísérlet eredményei azt 136
mutatják, hogy növekvı nitrogén adagok hatására kismértékben csökken a termés friss tömege a herbiciddel nem kezelt növények esetén. Az alkalmazott Pledge 50 WP, Command 48 EC és Stomp 330 herbicidek kismértékben növelték a termés biomasszáját a gyomkonkurencia kikapcsolása miatt. A
gyomfelvételezések
eredményei
alapján
összehasonlítva
a
különbözı
nitrogénkezelésben részesített parcellákat, azt tapasztaljuk, hogy a nitrogénadagok növelésével arányosan emelkedik a gyomnövények borítása. A kísérletekben a legnagyobb borítási értékkel a Chenopodium album szerepelt és szintén fontos gyomfaj volt még a Cirsium arvense, Sonchus arvensis, Ambrosia artemisiifolia, Amaranthus retroflexus, Abuthilon theophrasti, Galinsoga parviflora. A Command 48 EC+Basagran és Stomp 330+Basagran kezelések adták a legjobb gyomirtó hatást. A kísérletünkben domináns fehér libatop nitrogéntartalma az emelkedı nitrogéndózisokkal egyenes arányban mindkét vizsgálati évben növekedett. A borsóhajtás nitrogén százaléka magasabb volt, mint a libatopé, tehát a borsó több nitrogént épített be, mint a libatop, kivéve 300 kg/ha nitrogén trágyázás esetén, amit a libatop jobban tudott hasznosítani, mint a borsó. A borsó és vadrepce (Sinapis arvensis L.), szırös disznóparéj (Amaranthus retroflexus L.), fehér libatop (Chenopodium album L.), kakaslábfő (Echinochloa crus-galli (L.) P.B.) közötti addíciós kompetíciós vizsgálatunkat tenyészedényes körülmények között végeztük háromféle gyomnövény egyedszám (5,10 és 15 gyom/ tenyészedény) mellett. Az E. crus-galli 10 db/tenyészedény és a S. arvensis 5 db/tenyészedény egyedsőrősége csökkentette legjobban a borsó friss és száraztömegét. A legerısebb kompetitítornak a S. arvensis bizonyult, ez a gyomfaj képezte a legtöbb szárazanyagot, a többi gyomfajhoz, illetve a borsóhoz viszonyítva is. A borsó levélterületét 5 db vadrepce csökkentette leginkább a kontrollhoz képest. A kísérletekben használt különbözı borsófajták okát az alábbiakkal szeretném indokolni: A kísérletek során több borsófajtát vizsgáltunk, ennek több okai is volt. Elsı évben a Frila nevő késıi borsófajtára esett a választás, amely egy hosszú tenyészidejő, viszonylag magas (70-80 cm) fajta, amely üvegházi tenyészedényes kísérletek végzésére erıteljes növekedése miatt nem bizonyult alkalmasnak. Ez volt az oka, hogy 2007-ben már a Masterfon nevő korai, alacsony növéső fajtával dolgoztunk. Szabadföldi körülmények között is szerettük volna a két említett fajta egyikét vizsgálni, de sajnos nem tudtunk beszerezni elegendı mennyiségő vetımagot a kisparcellás vizsgálatok végzéséhez, ezért 2006-ban a Karlos, 2007-ben és 2009ben az Ambassador fajtát vizsgáltuk.
137
7. AZ ÉRTEKEZÉS TÉZISEI 7.1. Magyar nyelvő tézispontok
A három kísérleti évben végzett üvegházi tenyészedényes és szabadföldi kisparcellás kísérletek eredményei alapján az alábbi új tudományos eredmények megállapítására teszünk javaslatot:
1. A kísérletek eredményei alapján bebizonyosodott, hogy a borsó eltérı herbicid érzékenységgel rendelkezik a különbözı gyomirtó szerekkel szemben. A herbicid érzékenységben tapasztalt különbségek a borsó növekedési paramétereiben (friss és száraz tömeg, hajtáshosszúság) és termésében nyilvánultak meg. A borsó a linuron hatóanyagú Afalon
Dipersionnal
szemben
bizonyult
érzékenynek
különösen
kétszeres
dózis
alkalmazásakor és a kívántnál több bemosó csapadék hatására. Ez a készítmény 35-90% terméstömeg csökkenést idézett elı. 2. A tenyészedényes kísérletek eredményei szerint a 100 mg/kg nitrogénadag szignifikánsan növelte a 2-4 leveles borsó hajtásainak nitrogén koncentrációját, a 200 mg/kg már csökkentette. Éréskor a 200 mg/kg nitrogént is tudta hasznosítani a növény. 3. A 2-4 leveles borsónövények foszfor koncentrációja a nitrogén dózisok 0-ról 100 mg/kg-ra történı növelésével az aránytalan tápelem ellátottság révén mintegy 25%-kal csökkent. A nitrogén ellátottság 300 mg/kg-ra történı emelésével közel 40 %-os csökkenést figyeltünk meg a foszfor tartalomban. 4. A herbicidekkel nem kezelt borsó kiegészítı nitrogén ellátás nélkül a következı nitrogén koncentrációkat tartalmazta: 2-4 leveles állapotban hajtásban: 2,54-4,18 %, éréskor hajtásban: 1,31-1,75 %, termésben: 3,0-4,06 %. 5. A tenyészedényes kísérletek eredményei alapján a herbicidek szignifikánsan növelték a borsóhajtások nitrogéntartalmát a biomasszaprodukció csökkentése révén, különösen kétszeres dózis alkalmazásakor. Az Afalon Dispersion és a Command 48 EC herbicidek a termések nitrogéntartalmát magas nitrogénellátás esetén 8-25 %-kal növelték a herbicid nélküli kezelésekhez képest. A termések nitrogén tartalmát a flumioxazin tartalmú Pledge 50 WP mintegy 10 %-kal növelte. 6. A szabadföldi kisparcellás kísérletekben a fehér libatop nitrogéntartalma az emelkedı nitrogéndózisokkal egyenes arányban növekedett. A tápanyagokért folytatott kompetícióban a 138
borsó több nitrogént épített be 100 és 200 kg/ha nitrogén adag alkalmazásakor, mint a libatop. 300 kg/ha nitrogén mennyiséget a borsó már nem tudta hasznosítani, míg a fehér libatop tízszer annyi nitrogén vett fel, mint a borsó. 7. A kompeticiós kísérlet eredményei azt mutatják, hogy tenyészedényenként 10 db kakaslábfő illetve 5 db vadrepce 11%-kal csökkentette a borsó friss hajtástömegét. A legerısebb kompetítornak a vadrepce bizonyult több szárazanyagot képzett, mint a borsó és levélterület csökkentı hatása 15% volt. 8. A zöldborsóban végzett gyomfelvételezések alapján megállapítottuk, hogy a nitrogénadagok növelésével arányosan emelkedik a gyomnövények borítása, míg fajszáma csökken. A kísérletekben a legnagyobb borítási értékkel a nitrofil fehér libatopot felvételeztük (Chenopodium album L.). A legjobb gyomirtó hatást a Command 48 EC+Basagran és Stomp 330+Basagran kezelések adták.
7.2. Angol nyelvő tézispontok Based on the results of three years greenhouse and field experiments we proposed to accept the following points as new scientific results:
1. Based on the results of the selectivity experiments, green pea has different sensitivity to different herbicides. These differences appeared in the growing parameters (fresh and dry biomass, length of shoots) and yield of green pea. Green pea proved to be sensitive to linuron, the active ingredient in Afalon Dispersion, particularly at double rate and in conditions of more than the required amount precipitation. This herbicide caused 35-90% yield depression. 2. 100 mg/kg nitrogen fertilizer application significantly increased the nitrogen concentration of the 2-4 leaf stage of green pea in green house experiments, whereas 200 mg/kg nitrogen application decreased it. However, at harvest green peas were able to uptake and utilize even the 200 mg/kg application of nitrogen. 3. The phosphorous concentration of 2-4 leaf stage green pea decreased by 25 % with increasing (from 0 to 100 mg/kg) nitrogen fertilizer application. Following an additional increase of the nitrogen level, the phosphorous concentration decreased by 40 %. 4. Green pea contains the following nitrogen concentration without any herbicide and nitrogen treatments: 2-4 leaf stage in shoots: 2.54-4.18 %, at harvest in shoots: 1.31-1.75 %, in pods: 3.0-4.06 %.
139
5. Based on the results of the greenhouse experiments herbicides significantly improved the nitrogen concentration of the shoots, particularly using herbicides at double rates. Afalon Dispersion and Command 48 EC increased the nitrogen concentration of pods at high nitrogen levels by 8-25 % compare to the untreated control. The nitrogen concentration of the pods increased about 10 % from flumioxazin, the active ingredient in Pledge 50 WP. 6. In field experiments the nitrogen concentration of Chenopodium album was in direct ratio to increasing nitrogen fertilizer applications. In competition for nutrients green pea took up more nitrogen at 100 and 200 mg/kg nitrogen levels than common lambsquaters. However common lambsquaters was able to utilize 300 mg/kg nitrogen fertilizer better than green pea. 7. The results of the competition experiment showed that 10 Echinocloa crus-galli plants and 5 Sinapis arvensis plants decreased the fresh biomass of green pea by 11 %. The strongest competitor proved to be Sinapis arvensis. This weed produced drier biomass than pea and decreased the leaf area of pea by 15 %. 8. Based on the results of the weed survey in green pea, the coverage of weeds improves in direct ratio to the increasing nitrogen supply, while the numbers of species decrease. The experiments also show that the greatest weed cover was achieved by Chenopodium album. The combination of Command 48 EC+Basagran and Stomp 330+Basagran showed the best weed control.
140
8.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Köszönetemet fejezem ki témavezetımnek, Dr. Nádasyné Dr. Ihárosi Erzsébet, egyetemi docensnek a kísérletek kivitelezéséhez és a disszertáció elkészítéséhez nyújtott értékes szakmai segítségéért, a kutatómunkámhoz szükséges feltételek megteremtéséért. Köszönettel tartozom a Növényvédelmi Intézet valamennyi munkatársának különösen Világos Lászlónénak és Patyi Lászlónénak, akik munkájukkal és tanácsaikkal segítették a laboratóriumi munkák végrehajtását. Köszönöm PhD hallgató társaimnak a szántóföldi és üvegházi kísérleti munkákban nyújtott segítséget. Hálásan köszönöm Családomnak, Barátaimnak, Munkatársaimnak, hogy mindvégig támogattak munkámban. Szeretném megköszönni mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak disszertációm elkészítéséhez.
141
9.
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM JEGYZÉKE
ALDRICH, R.J. (1984): Weed-Crop Ecology. Principles in Weed Management. Breton Publishers, North Institute, Massachusetts, 465. ALKÄMPER, J. (1976): Einfluss der Verunkrautung auf die Wirkung der Düngung. Pflanzenschutz, Nachrichten, Bayer 29: 191-235. AL KHATIB, K. – KADÍRAND, S. – LIBBEY, C. (1995): Effect of adjuvants on bentazon efficacy in green pea (Pisum sativum). Weed Technology 9: 426-431. AL KHATIB, K. - LIBBEY C. – KADÍR, S. - BOYDSTON, R. (1997): Differential varietal response of green pea (Pisum sativum) to metribuzin. Weed Technology 11: 775-781. AL KHATIB, K. – TAMHANE, A. (1999): Pea (Pisum sativum) response to low rates of selected foliar- and soil-applied sulfonyl-urea herbicides. Weed Technology 13: 753758. ANDREASEN, C. – LITZ A.S. – STREIBIG, J.C. (2006): Growth response of six weed species and spring barley (Hordeum vulgare). Weed Research 46: 503-512. ANTAL
J.
(1999):
A
szántóföldi
növények
trágyázása.
In
FÜLEKY
GY.:
Tápanyaggazdálkodás. Mezıgazda Kiadó, Budapest. pp. 324-325. ANTAL J. (2000): Növénytermesztık zsebkönyve. Mezıgazda Kiadó, Budapest. ARLT, K. - FEYERABEND, G. (1972): Erbsen. In: ARLT, K. - FEYERABEND, G.: Herbizide und Kulturpflanzen. Akademie Verlag, Berlin. pp. 41 - 43. ASHTON, M.F. - CRAFTS, S.A. (1981): Mode of action of herbicides. A Wiley Interscience Publication, New York. ATLAS, R.M. - PRAMER, D. - BARTHA, R. (1978): Assessment of pesticide effect on nontarget soil microorganisms. Soil Biol. Biochem. 10: 231-239. AVOLA, G. – TUTTOBENE, R. – GRESTA, F. - ABBATE, V. (2008): Weed control strategies for grain legumes. Agronomy for Sustainable Development 28: 389-395. ÁCS A. – KURNIK E. (1980): A borsótermesztésének ökológiai és technológiai feltételei. In: KISS Á.: A borsó termesztése. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. pp. 31 – 44. ÁCS A. (1980): A borsó nagyüzemi termesztése. In: KISS Á.: A borsó termesztése. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. pp. 86 – 88.
142
ÁCS A. (1987): Biológiai és ökológiai tényezık hatása a borsó fenofázisaiban, a zöldtermés minıségére és a termıképességére. MTA Doktori értekezés, Debrecen. ÁCS A. (1998): A borsótermesztés biológiai, ökológiai és agrotechnikai tényezıi. Agrofórum 9: 44 – 46. BAHL, G. S. – PASRICHA, N. S. (2000): N-utilization by maize (Zea mays L.) as influenced by crop rotation and field pea (Pisum sativum L.) residue management. Soil Use and Management 16: 230-231. BALÁZS J. (2004): Az étkezési és takarmányborsó és bab. In: IZSÁKI Z. – LÁZÁR L: Szántóföldi növények vetımag-termesztése és kereskedelme. Mezıgazda Kiadó, Budapest. BALIKÓ K. – SÁRDI K (2007): A borsó (Pisum sativum L.) tápláltsági állapotának alakulása a tenyészidı folyamán eltérı adagú és tápelemarányú mőtrágyázás hatására. Növénytermelés 56: 161-174. BALIKÓ K (2009): A borsó és a szója tápláltsági állapotának jellemzése. Doktori (PhD) értekezés, Keszthely. BECKIE, H. J. – BRANDT, S. A. – SCHOENAU, J. J. - CAMPBELL, C. A. - HENRY, J. L. – JANZEN, H.H. (1997): Nitrogen contribution of field pea in annual cropping systems 2. Total nitrogen benefit. Canadian Journal of Plant Science 77: 323-331. BENÉCSNÉ BÁRDI G. (1994): Újabb lehetıségek a borsó vegyszeres gyomirtásában. Növényvédelem 30: 232 – 239. BENÉCSNÉ BÁRDI G. - SZENTEY L. (1995): A borsó termesztésérıl és a vegyszeres gyomirtásáról. Agrofórum 6: 9 – 13. BENNETT, W. F. (1996): Nutrient Deficiences and Toxicities in Crop Plants. APS Press. BERZSENYI Z. (2000): Gyomszabályozás módszerei. In: HUNYADI K. - BÉRES I. KAZINCZI G. (szerk.) Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. pp. 334-379. BERZSENYI Z. – GYİRFFY B. (1997): A vetésforgó és a trágyázás hatása a búza termésére és termésstabilitására tartamkísérletben. Növénytermelés 46: 145-161. BOCZ E. (1992): Szántóföldi növénytermesztés. Mezıgazda Kiadó, Budapest. BOCZ E. (1996): Szántóföldi növénytermesztés. Mezıgazda Kiadó, Budapest.
143
BÓDIS L. (1983): Az abrakhüvelyesek termesztése. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. BODÓ I. – KOVÁCS S. (1994): A borsó vetımagtermesztés növényvédelme a Dombóvári Alkotmány Mg. Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezetben. Növényvédelem 30: 388 – 391. BOYDSTON, R. (2002): Managing nightshade in green pea with sulfentrazone and flumioxazin. Proceedins of the Pacific Northwest Vegetable Association, Pasco, Wa. BOYDSTON, R. – MILLER, T. – YENNISH, J. (2002): Pea tolerance and nightshade control with flumioxazin and sulfentrazone. Proceedins of the 52nd Annual Washington State Weed Conference. BUZÁS, I. (1987): Bevezetés a gyakorlati agrokémiába. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. CERVILLE, S. – NANNIPIERI, P. – GIOVANNI, G. – PERNA, A. (1977): Effect of soil on urease inhibition by substitued urea herbicides. Soil Biol. Biochem. 9:393-396. CHESSIN, D.A. – HICKS, J.R. (1987): The effect of nitrogen fertilizer, herbicides and cultivar on nitrogen componróents of carrot roots. Scientia Horticulturae, 33: 67-73. CORRE-HELLOU, G. – CROZAT, Y. (2003): N2 fixation and N supply in organic pea (Pisum sativum L.) cropping systems as affected by weeds and peaweevil (Sitona lineatus L.). European Journal of Agronomy, 22: 449-458. CSATÁRI-SZŐTS K. – KOMJÁTI I. (1963): Borsó- és babtermesztés. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. CSELİTEI L. (1993): Borsó. In: CSELİTEI L. – NYUJTÓ S. – CSÁKY A.: Kertészet. Mezıgazda Kiadó, Budapest. pp. 229 – 238 CSONTOS, GY. (2007): A zöldborsó-termesztés helyzetének elemzése. Agroinform, 16: 1011. DANCZA I (2004): Herbicid vizsgálati módszertan. Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium, Növény- és Talajvédelmi Fıosztálya, Budapest. 47. DEBRECZENI B. (1997): Agrokémia. Pannon Agrártudományi Egyetem, Georgikon Mezıgazdaságtudományi Kar, Szaktanácsadási, Továbbképzési és Informatikai Központ, Keszthely.
144
DEBRECZENI B-né (1994): A tápanyagellátás hatása fıbb szántóföldi növények ásványielem tartalmára és fajlagos tápelem igényére. In: DEBRECZENI B. DEBRECZENI BNÉ.: Trágyázási kutatások. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 40-59. DEBRECZENI B-né - SÁRDI K. (1999): A tápelemek és a víz szerepe a növények életében. In: FÜLEKY GY. (szerk.): Tápanyaggazdálkodás. Mezıgazda Kiadó, Budapest, pp. 30-90. DHIMA, K. – ELEFTHEROHORINOS, I. (2005): Wild mustard (Sinapis arvensis L.) competition with three winter cereals as affected by nitrogen supply. Journal of Agronomy and Crop Science 191: 241-248. DODGE, A. D. (1990): The mode of action and metabolism of herbicides. In: HANCE, R. J. – HOLLY, K. (eds.) Weed Control Handbook: Principles, 8th Edition. Blacwell Scientific Publications, Oxford, UK. pp. 201 - 215. DREW, E. A., - GUPTA V.V.S.R., - ROGET, D.K. (2007): Herbicide use, productivity, and nitrogen fixation in field pea (Pisum sativum). Australian Journal of Agricultural Research 58: 1204-1214. FEHÉR B-né (1998): Zöldségtermesztık zsebkönyve. Mezıgazda Kiadó, Budapest. FISCHL G-né (1987): Összehasonlító módszertani vizsgálatok különbözı N-formák meghatározására növényi mintában. Doktori értekezés, Keszthely. FRITZ, V.A. – ROSEN, C.J. (1991): Productivity of processing peas as influenced by nitrogen fertilization, Rhizobium inoculation, and fungicide seed treatments. Canadian Journal of Plant Science 71: 1271-1274. FÜLEKY GY (1970): A dead-stop végpontjelzéses nátrium hipobromitos titrálás alkalmazása növényi anyagok és mőtrágyák nitrogén tartalmának meghatározására. Agrokémia és Talajtan 3: 339-345. GARA S. (1998): A borsó gyomirtásáról. Agrofórum 9: 60 – 63. GHALEY, B.B. - HAUGGAARD-NIELSEN, H. – HOGH-JENSEN, H. – JENSEN, E.S. (2005): Intercropping of Wheat and Pea as Influenced by Nitrogen Fertilization. Nutrient Cycling in Agroecosystems 73: 201-212. GIMESI A. (1980): Gyomnövények, kémiai gyomirtás. In: MÁNDY GY. – SZABÓ L. – ÁCS A.: A borsó. Magyarország kultúrflórája. III. kötet, 17. füzet. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 93 – 95.
145
GORING, C.A.I. – LASKOWSKI, D.A. (1982): The effect of pesticides on nitrogen transformations in soils. In: Nitrogen in Agricultureal Soils. Agronomy Monograph 22. ASA-CSSA-SSSA, Madison, USA. HANCE, R. J. – HOLLY, K. (1990): Weed Control Handbook: Principles, 8th Edition. Blacwell Scientific Publications, Oxford, UK. HANUS, F. J. – MAIER, R. J. – EVANS, H. J. (1979): Autotrophic growth of H2-uptakepositive strains of Rhizobium japonicum in an atmosphere supplied with hydrogen gas. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States, 76: 1788-1892. HARKER, K.N. – BLACKSHAW, R.E. – CLAYTON, G.W. (2001): Timing weed removal in field pea (Pisum sativum). Weed Technology, 15: 277-283. HAUGGAARD-NIELSEN, H. – JENSEN, E. S. (2001): Evaluating pea and barley cultivars for complementarity in intercropping at different levels of soil N availability. Field Crops Research, 72: 185-196. HAVLIN, J. L. - BEATON, J. D. - TISDALE, S. L. - NELSON, W. E.(2005): Soil Fertility and Fertilizers. Perason, Prentice Hall, Upper Saddle River, New Jersey. HOCKMAN, M (1989): Vlivstupnovaniho Knojeni disukem na vynos semen hrachu (Pisum sativum L.). Rostlinná Vyroba (Praha) 35: 477-482. HOFFMANN L. (1993): A borsó vegyszeres gyomirtásáról. Növényvédelem 29: 63 – 67. HORVÁTH J. – PÁLMAI O. (2005): Tápelemek szerepe a növényekben és a növényi tápelemellátás mai lehetıségei. Agrofórum Extra 10: 54-56. HUNYADI K. – BÉRES I. (2000): Herbicidek. In: HUNYADI K. – BÉRES I. – KAZINCZI G.: Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezıgazda Kiadó, Budapest. pp. 383 – 474. IVÁNY K. (1994): Borsó. In: IVÁNY K. – KISMÁNYOKY T. – RAGASITS I. (szerk.): Növénytermesztés. Mezıgazda Kiadó, Budapest. JENKINSON, D. S. – POWLSON D. S. (1970): Residual effects of soil fumigation on soil respiration and mineralization. Soil Biol. Biochem. 2: 99-108. KAJDI F. (2005): A borsó termesztése. Mezıgazdasági tanácsok 3: 7-10. KAPROS J. - SZÉPLAKI I. (1992): A borsó gyomirtás gyakorlatából: Új szerepkörben a Sencor. Agrofórum 2: 2-3.
146
KARÁBINSZKY GY. (1981): A borsó vegyszeres gyomirtása. Doktori értekezés, Keszthely, pp. 13-17. KAZINCZI, G. (2000): A gyomnövények és kultúrnövények versengése (kompetíció). In: HUNYADI K. - BÉRES I. - KAZINCZI G. (szerk.) Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. pp. 286-306. KAZINCZI G. - TAKÁCS .A. - HORVÁTH J. (2006): Crop-weed competition between sunflower (Helianthus annuus L.) and Convolvulus arvensis L. in substitutive experiments. Communication in Agricultural and Applied Biological Sciences 71: 781-786. KAZINCZI G.- TORMA M.- BÉRES I.- HORVÁTH J. (2009): Competition between Xanthium italicum and crops under field conditions. Cereal Research Communication 37, 77-80. KÁDÁR A. (2001): Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás. Factum Bt., Budapest. KÁDÁR I. (1992): A növénytáplálás alapelvei és módszerei. MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete, Budapest. KÁDÁR I. – FEKETE S. – RADICS L. (2003): A mőtrágyázás hatása a borsó (Pisum sativum L.) termésére és minıségére. Növénytermelés 52: 229-242. KENDI J. (1991): A borsó vegyszeres gyomirtása. Agrofórum 2: 12-13. KISMÁNYOKY T. (1994): Vetésforgó és vetésváltás. In: NYÍRI L. (szerk.): Földmőveléstan Mezıgazda Kiadó, Budapest. pp. 294-330. KISMÁNYOKY
T.
(2005):
Hüvelyesek.
In:
KISMÁNYOKY
T.
(szerk.):
Növénytermesztéstan 2. Mezıgazda Kiadó, Budapest. pp. 105-134. KISS Á. (1980): Borsófajták. In: MÁNDY GY. – SZABÓ L. – ÁCS A. (szerk.): A borsó. Magyarország kultúrflórája. III. 17. Akadémiai Kiadó, Budapest. p. 139. KRÁMER M. - DEBRECZENI Bné (1962): A tenyészedénykísérletezés módszerei (talaj és homokkultúrák). In: BALLENEGGER, R. – DI GLÉRIA J. (szerk.): Talaj és trágyavizsgálati módszerek. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. pp. 376-382. KURNIK E. (1968): Étkezési és abraktakarmány hüvelyesek termesztése. Akadémiai Kiadó, Budapest. LAWSON, H.M. – TOPHAM, P.B. (1985): Competition between annual weeds and vining peas grown at a range of population densities. Weed Research 25: 221-230.
147
LEHOCZKY É. (2000): A gyomnövények tápanyagfelvétele és tápelemtartalma. In: HUNYADI K. - BÉRES I. - KAZINCZI G. (szerk.) Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. pp. 321-333. LEHOCZKY É. (2002): Az Echinochloa crus-galli (L.) P.B. és a kukorica korai kompetíciójának hatása. II. A növények tápanyagfelvétele. Magyar Gyomkutatás és Technológia 3: 21-29. LEHOCZKY É. – REISINGER P. (2002): Precíziós eljárások alkalmazása kompetíciós vizsgálatoknál. Magyar Gyomkutatás és Technológia 3: 49-58. LEHOCZKY É. – REISINGER P. – KİMÍVES T. (2004): A kukorica gyomosodásának és a gyomnövények
tápanyagversengésének
vizsgálata
precíziós
módszerek
alkalmazásával. XIV. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum összefoglaló. p. 38. LESZNYÁK M-né (1997): A termelési tényezık hatása az ıszi búza terméselemeire. Növénytermelés 46: 299-311. MAGYAR STATISZTIKAI ÉVKÖNY 2007. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. MARSH, J.A.P. – GREAVES, M.P. (1979): The influence of temperature and moisture on the effects of the herbicide dalapon on nitrogen transformations in soil. Soil Biology and Biochemistry 11: 279-285. MARX, G.A. – HAGEDORN, D.J. (1961): Plant population and weeds growth relation in canning peas. Weeds 9: 494-496. MATOLCSY GY.– NÁDASY M.– ANDRISKA V. (1988): Pesticide Chemistry. Akadémiai Kiadó, Budapest. MAUTHNER V. (1995): Gyomirtás szabadforgalmazású növényvédı szerekkel. Tolna Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, Szekszárd. MÁRTON L. (2004): A csapadék és a tápanyag ellátottság hatása a borsó (Pisum sativum L.) termésére. Növénytermelés 53: 583-598. MCDONALD, G.K. (2003): Competitiveness against grass weeds in field pea genotypes. Weed Research 43: 48-58. MEZİGAZDASÁGI STATISZTIKAI ÉVKÖNYV 2005. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. MOHR, R. M. – DERKSEN, D. A. – GRANT, C. A. – MCLAREN, D. L. – MONREAL, M. A. – MOULIN, A. M. – KHAKBAZAN, M. – IRVINE, R. B. (2007): Effect of
148
nitrogen fertilizer rate, herbicide rate, and soil disturbance at seeding on the productivity of a wheat-pea rotation. Canadian Journal of Plant Science 87: 241-253. NAGY J. (1994): Borsó. In: BALÁZS S. (szerk.): Zöldségtermesztık kézikönyve. Mezıgazda kiadó, Budapest. pp. 356 – 372. NAGY J. (1999): Haszonkert a ház körül. Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. NAGY J. (2000): A zöldborsó. Dinasztia Kiadó, Budapest. NÁDASYNÉ IHÁROSI E. (1999): Néhány zöldségnövény nitrát felhalmozásának tanulmányozása. Doktori (Ph.D.) értekezés, Keszthely. NELSON, D.C. – NYLUND, R.E. (1962): Competition between peas grown for processing and weeds. Weeds 10: 224-229. NÉMETH T. (1996): Talajaink szervesanyag tartalma és nitrogen forgalma. MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete, Budapest. pp. 7-23. NÉMETH T.- VÁRALLYAY GY. (1998): A trágyázás és a tápanyag-utánpótlás jelenlegi helyzete és lehetıségei. Gyakorlati Agrofórum 9: 2-4. NÖVÉNYVÉDİ SZEREK, TERMÉSNÖVELİ ANYAGOK 2012 I. – II. Agrinex Bt. Dabas. PUMMER L. – LADÁNYI E. – HOLLÓ S. (1997): A vetésforgó hatása a kukorica termésére különbözı tápanyagszinteken szántóföldi tartamkísérletben. Növénytermelés 46: 593602. RADICS L. – ALKÄMPER J. – WESTPAL A. (1985): Nitrogén-tápanyag kompetíció vizsgálatok tavaszi árpa és Avena fatua L., ill. Sinapis arvensis L., valamint a kukorica és Echinocloa crus-galli L.P.B., ill. Amarantzhus retroflexus L. között, a gyomirtást megelızı idıszakban. Növénytermelés 34: 399-408. RATNER E.I. (1963): A növények táplálkozása és a trágyázás. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. REISINGER P. (1996): A borsó gyomirtása. Növényvédelem 32: 141 – 143. REISINGER P. (1997): A borsó gyomnövényei. In: GLITS M. - HORVÁTH J. – KUROLI G. – PETRÓCZI I. (szerk.): Növényvédelem. Mezıgazda Kiadó, Budapest. pp. 305 – 307.
149
REISINGER P. (2000): Borsó. In: HUNYADI K. – BÉRES I. – KAZINCZI G. (szerk.): Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezıgazda Kiadó, Budapest. pp. 516 – 518. REISINGER P. – PECZE ZS. – PÁLMAI O. (2007): A talaj kötöttségének és humusztartalmának figyelembe vétele a precíziós gyomszabályozási technológiák tervezésénél. Magyar Gyomkutatás és Technológia, 8: 59-66. RUZSÁNYI L. (1991): Borsó, szója és egyéb maghüvelyes növények. Növénytermesztési Füzetek. Debreceni Agrártudományi Egyetem, Debrecen. SALONEN, T. - HYVONEN, T. – JALLI, H. (2005): Weed flora and weed management of field peas in Finland. Agricultural and Food Sciences 14: 189-201. SÁRDI K. – TIMÁR E. – KLIMA P. – BALÁZSY Á. – KASSAI I. – GRÓSZ G. (2003): Tápanyag-visszapótlási kézikönyv a korszerő, környezetbarát mőtrágyázáshoz. Tradeorg Nyomda Kft., Balatonfőzfı, Keszthely-Peremarton. SÁRVÁRI M: (1978): Különbözı mőtrágyaadagok és arányok hatása az ıszi búza, kukorica és borsó termésmennyiségére réti talajon. Doktori értekezés, Debrecen. SÁRVÁRI M. (1995): A borsó szerepe az alkalmazkodó növénytermesztésben. Agrofórum 6: 1 – 6. SÁRVÁRI M. – SZABÓ P. (1998): A termelési tényezık hatása a kukorica termésére. Növénytermelés 47: 213-221. SÁRVÁRI, M. (2005): Borsó. In: ANTAL J. (szerk.): Növénytermesztéstan 2. Gyökér- és gumós növények, Hüvelyesek, Olaj- és ipari növények, Takarmánynövények. Mezıgazda Kiadó, Budapest. SÁRVÁRI, M. (2009): A vetésforgó, az NPK-mőtrágyázás és az évjáratok hatása a kísérleti növények termésére. In: DEBRECZENI, B-NÉ – NÉMETH, T. (szerk.): Az Országos Mőtrágyázási Tartamkísérletek eredményei (1967-2001). Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 163-168. SCHÜLLER F. (1980): A borsó gazdasági jelentısége és felhasználása. In: MÁNDY GY. – SZABÓ L. – ÁCS A. (szerk.): A borsó. Magyarország kultúrflórája. III. kötet, 17. füzet. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 127-130. SCOTT, R., K. – MOIESY, F. R. (1972): The effect of weeds ont he sugar beet crop. Proceedings of the 11th British Weed Control Conference, pp. 491-498.
150
SHAW, C. W.- KLINGMAN, L. D.- GENTNER, A. W. (1980): Suggested guidelines for weed control. Agriculture Handbook Number 565. Prepared by Science and education administration. SIMON, J. – SKRDLETA, V. (1983): Biomass production in peas (Pisum sativum L.) and broad beans (Vicia faba L.) and symbiotic dinitrogen fixation as affected by ploughing or no-tillage and nitrogen fertilizer. Soil and Tillage Research 3: 367-375. SINGH, G. – WRIGHT, D. (2002a): Effect of the length of incubation period and herbicides on nitrogenase activity of pea (Pisum sativum L.). Acta Agronomica Hungarica 50: 135 – 143. SINGH, G. – WRIGHT, D. (2002b): Effect of herbicides on nodulation and growth of two varieties of peas (Pisum sativum). Acta Agronomica Hungarica. 50 3. 337 – 348. SINGH, G. – WRIGHT, D. (2002c): In vitro studies on the effects of herbicides on the growth of rhizobia. Letters in Applied Microbiology 35: 12-16. SINGH, G. – WRIGHT, D. (2006): Effect of weed management on weeds, and on the nodulation, nitrogenase activity, growth and yield of pea (Pisum sativum). Acta Agronomica Hungarica 54: 469 – 485. SKRDLETA, V. - NOVÁK, K. - LISÁ, L. (1995): Response of nodulating and nonnodulating Pisum sativum L. to nitrate. Biologia Plantarum 37: 113-120. SOLTANI, N. – SHROPSHIRE, C. – SIKKEMA, P. H. (2006): Responses of various market classes of dry beans (Phaseolus vulgaris L.) to linuron. Weed Technology 20: 118122. SOMOS A. (1975): Zöldségtermesztés. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. STANIFORTH, D. W. (1961): Responses of corn hybrids to yellow foxtail competition. Weeds, 9: 132-136. SVÁB J. (1981): Biometriai módszerek alkalmazása a kutatásban. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. SZABÓ L. (1980): A borsó külsı alaktana. In: MÁNDY GY. - SZABÓ L. – ÁCS A. (szerk.): A borsó. Magyarország kultúrflórája. III. 17. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 22 – 30. SZABÓ Z. (1996): Mezıhegyesi tapasztalatok a borsó gyomirtásában. Agrofórum 8: 23.
151
THRASHER, F.P. - COOPER, C.S. - HODGSON, J.M. (1962): Competition of forage species with Canada thisdale as affected by irrigation and nitrogen levels. Weeds 11: 136-138. TORMA M. - PÁLFAY G. - KAZINCZI G. (2010): Competition between maize and Sorghum halepense (L.) Pers. in additive experiment. 15th EWRS Symposium, Kaposvár, Hungary 180. UJVÁROSI
M.
(1952):
Szántóföldjeink
gyomnövényfajai
és
életforma-analízisük.
Növénytermelés 1: 27-50. UJVÁROSI M. (1973a): Gyomnövények. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. UJVÁROSI M. (1973b): Gyomirtás. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. VAN HEEMST, H. D. (1985): The influence of weed competition on crop yield. Agricultural Systems 18: 81-93. VARGA P. – BÉRES I. – REISINGER P. (2000): A kukorica és fıbb gyomnövényei közötti kompetíció szabadföldi kísérletben. Acta Agronomoca Ovariensis 42: 101-114. VARGA P. (2002): Herbicid- és tápanyagstressz hatása a gyomnövények és a kukorica produktivitására. Doktori (PhD) értekezés, Keszthely. VARGA Z. -GARA S. (2004): A borsó és a szója gyomirtásáról, röviden. Agrofórum 15: 6163. VELICH I. – CSIZMADIA L. (1985): Zöldbab és zöldborsótermesztés. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. ZABLOTOWITZ, R. M. – KRUTZ, L. J. – WEAVER, M. A. – ACCINELLI, C. – REDDY, K. N. (2008): Glufosinate and ammonium sulfate inhibit atrazine degradation in adapted soils. Biology and Fertility of Soil 45: 19-26. ZIMDAHL, L. R. (1980): Weed Crop Competition. Oregon State University, Corvallis, Oregon. ZIMDAHL, L. R. (1999): Herbicides and Plants. In: ZIMDAHL, L. R.: Fundamentals of weed science. Academic Press, San Diego, California, USA. pp. 341 – 370. WALL, D.A. – FRIESEN G.H. – BHATI TK. (1991): Wild mustard interference in traditional and semi-leafless field peas. Canadian Journal of Plant Science 71: 473-480. WALL, D.A. (1993): Wild mustard (Sinapis arvensis L.) competition with navy beans. Canadian Journal of Plant Science 73: 1309-1313.
152
WALL, D.A. – TOWNLEYSMITH, L. (1996): Wild mustard (Sinapis arvensis) response to field pea (Pisum sativum) cultivar and seeding rate. Canadian Journal of Plant Science 76: 907-914. WEIGL, W. (1999): Herbicidvarianten in Körnererbse. Der Pflanzenarzt 52: 4–6. WELLS, G.J. (1979): Annual weed competition in wheat crops: the effect of weed density and applied applied nitrogen. Weed Research 19: 185-191. WOODMAN, R. M. (1944): The nutrition of the pea. Annals of Applied Biology 31: 19-22.
Egyéb források:
http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_omn002a.html
MSZ
08-1783/1:1983:
Nagy
teljesítményő
mőszersorok
alkalmazása
a
növényvizsgálatokban. Növényi anyagok kémiai mintaelıkészítési eljárásai ásványi tápanyagok mennyiségi meghatározásához. MSZ
08-1783/6:1983: növényvizsgálatokban.
Nagy
teljesítményő
Növényi
anyagok
mőszersorok
alkalmazása
nitrogéntartalmának
a
mennyiségi
meghatározása. MSZ
08-1783/4:1983: növényvizsgálatokban.
Nagy
teljesítményő
Növényi
anyagok
mőszersorok
alkalmazása
foszfortartalmának
a
mennyiségi
meghatározása. MSZ
08-1783/5:1983:
Nagy
teljesítményő
mőszersorok
alkalmazása
a
növényvizsgálatokban. Növényi anyagok kálium és nátriumtartalmának mennyiségi meghatározása.
153
