PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR NÖVÉNYVÉDELMI INTÉZET

PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR NÖVÉNYVÉDELMI INTÉZET NÖVÉNYTERMESZTÉSI- ÉS KERTÉSZETI TUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA ISKOLAVEZETŐ: Dr. habil. Gáborjányi Richard egyetemi tanár

TÉMAVEZETŐ: DR. NÁDASYNÉ DR. IHÁROSI ERZSÉBET egyetemi docens

A SELYEMMÁLYVA (ABUTILON THEOPHRASTI MEDIC.) CSÍRÁZÁSBIOLÓGIÁJÁNAK ÉS KOMPETÍCIÓS KÉPESSÉGÉNEK TANULMÁNYOZÁSA

Doktori (Phd) értekezés tézisei

Készítette:

NAGY VIKTOR

KESZTHELY 2012

PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR NÖVÉNYVÉDELMI INTÉZET NÖVÉNYTERMESZTÉSI- ÉS KERTÉSZETI TUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA ISKOLAVEZETŐ: Dr. habil. Gáborjányi Richard egyetemi tanár

TÉMAVEZETŐ: DR. NÁDASYNÉ DR. IHÁROSI ERZSÉBET egyetemi docens

A SELYEMMÁLYVA (ABUTILON THEOPHRASTI MEDIC.) CSÍRÁZÁSBIOLÓGIÁJÁNAK ÉS KOMPETÍCIÓS KÉPESSÉGÉNEK TANULMÁNYOZÁSA

Készitette:

NAGY VIKTOR

KESZTHELY 2012

A KUTATÁS ELŐZMÉNYEI, CÉLKITŰZÉS Hazánkban az elmúlt 50 évben néhány gyomfaj, például a selyemmályva (Abutilon theophrasti

Medicus)

robbanásszerű

borításnövekedést

ért

el

az

első

országos

gyomfelvételezéshez képest. A felszaporodásuk más körülményeket is figyelembe véve valószínűleg klimatikus okokra vezethető vissza. Emelett a szaporodási stratégiájuk is segíti őket, hogy szántóterületeink nagy részén megtelepedjenek és folyamatosan károsítsanak. A negyedik országos gyomfelvételezés adatai szerint a selyemmályva a 27. helyet foglalta el a gyomnövények fontossági sorrendjében, majd a 2007-2008-ban végzett ötödik felvételezés idejére a 15. helyre lépett előre. Az ellene való védekezés jelenleg szinte kizárólagosan a kémiai növényvédelemre alapul, de a környezetkímélőbb növényvédelem iránti igény erősödése a biológiai módszerek előtérbe kerülését vonhatja maga után. A dolgozat célja éppen ezért az utóbbi években fontossá vált selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.) biológiájának és az ellene való biológiai védekezés lehetőségének tanulmányozása volt. A dolgozat tartalma témakörei szerint a következő: A vetési mélység és a műtrágyák selyemmályva kelésére és növekedésére gyakorolt hatásának a vizsgálata. A selyemmályva allelopatikus hatásának vizsgálata laboratóriumi és üvegházi biotesztekben. A

selyemmályva

fitokémiai

karakterének

tanulmányozása,

a

lehetséges

allelokemikáliák meghatározása. A selyemmályva kompetíciós képességének tanulmányozása szabadföldi, kisparcellás, additív kísérletben. A selyemmályva kártevőinek felmérése.

ANYAG ÉS MÓDSZER Csírázásbiológiai vizsgálatok Tenyészedényes kísérletet állítottunk be a szabadban Keszthelyen a Pannon Egyetem Georgikon Kar Növényvédelmi Intézetében 2009-ben és 2010-ben, hogy a vetési mélység hatását tanulmányozzuk a selyemmályva kelésére és növekedésére. A vizsgálatokat 50 literes tenyészedényekben, 4 ismétlésben, ismétlésenként 50 mag elvetésével végeztük. A felhasznált magvak 2008 októberében, Keszthelyen kerültek begyűjtésre kukorica kultúrából, és tisztítás után a felhasználásig -15 oC-on, mélyhűtőben tároltuk a Növényvédelmi

Intézet

gyommag-gyűjteményében. A tenyészedényekbe

Keszthelyről származó Ramann-féle barna erdőtalaj került. A tenyészedényekbe először földet helyeztünk és az elegyengetett talajfelszínre egyenletesen helyeztük el a magokat, majd a kívánt magasságú földréteggel fedtük. Tíz különböző vetési mélység, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 10 és 15cm hatását vizsgáltuk a selyemmályva kelési %-ára, valamint a különböző növekedési paraméterekre. Az értékeléseket három mintavételi időpontban (5, 7, és 9 héttel a vetést követően) végeztük. A mintavételek alkalmával ismétlésenként 5 növény vizsgálatát végeztük el az első 5 vetési mélységből. Ennél mélyebbről már nem kelt ki a vizsgálatok elvégzéséhez szükséges növényegyed. Mértük a hajtáshosszt, a hajtások és gyökerek friss- és száraztömegét, a levélterületet és a levelek számát.

Üvegházi tenyészedényes kísérletben vizsgáltuk három makroelem (nitrogén, foszfor és kálium) műtrágya önálló és együttes hatását a selyemmályva kelésére és növekedésére. 1 literes tenyészedényekben, 4 ismétlésben, ismétlésenként 25 mag elvetésével végeztük a vizsgálatainkat. A kísérletek beállítása mindkét évben május 5-én történt. A tenyészedényekbe 314cm3 (cca. 1kg) légszáraz talajt és az alkalmazott három különböző hatóanyagú, makroelem tartalmú műtrágya szántóföldi dózisának megfelelő mennyiségét mértük be. A kísérlethez Ramann-féle barna erdőtalajt használtunk. Az alkalmazott műtrágyák és dózisok a következők voltak: Linzer NAC [2,325g (200 kg/ha N)], Szuperfoszfát [1,53g (100 kg/ha P2O5)] és Patentkáli [1,05g (100 kg/ha K2O)]. A műtrágyákat a felhasználás előtt elektromos darálóval porítottuk, majd a tenyészedények talajába kevertük. Az alkalmazott kezelések a következők voltak: Kontroll, N, NP, NPK, P, K, PK, NK.

A vetést követően feljegyeztük a keléshez szükséges időtartamot, a kelési % megállapítását a vetést követő második héten végeztük. A kísérlet beállítása után 4 és 6 héttel a tenyészedényekből 5 növényt távolítottunk el. Mértük a növények magasságát, levélterületét és a teljes növény friss, illetve száraz tömegét. A második értékeléskor a hajtások és a gyökerek friss- és száraztömegét. A hajtások nitrogéntartalmát Kjeldahl-módszerrel határoztuk meg. A foszfortartalom meghatározásánál spektrofotometriás eljárást alkalmaztuk. A kálium és kalciumtartalmat lángfotométerrel határoztuk meg. A mért paraméterekből következtettünk az adott, önállóan vagy pedig kombinációban alkalmazott műtrágya kelésre és növekedésre gyakorolt hatására. Allelopátia vizsgálatok 2010 évben laboratóriumi bioteszt (bioassay) kísérletben vizsgáltuk a selyemmályva növény allelopatikus hatását gabonanövények csírázására és növekedésére. A kísérleteket 2010 szeptemberében és októberében állítottuk be a Pannon Egyetem Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézetének laboratóriumában. Vizsgáltuk a selyemmályva növényből készített csapvizes, acetonos és etanolos kivonatok allelopatikus hatását. A kivonatkészítéshez a selyemmályva légszáraz föld feletti részeit (légszáraz leveles szár) és légszáraz gyökérzetét használtuk 2,5 és 5g / 100ml oldószer töménységben. A növényi részeket finom szemcsenagyságig aprítottuk, majd a szükséges kivonószer hozzáadása után 24 órás extrakciót, áztatást követően a kivonatokat szűrőpapíron keresztül szűrtük, és azonnal felhasználtuk. A kísérleteinkhez gabona tesztnövényeket használtunk. Öt gabonaféle [őszi búza (MvMagdaléna), őszi árpa (Cartel), tavaszi árpa (KH-Lilla), tavaszi zab (Mv-Pehely), kukorica (PR35F38)] csírázási és növekedési reakcióit tanulmányoztuk a kivonatok hatására. A tesztfajok

kiválasztásának

szempontja

a

hazánkban

leggyakoribb

gabona-kukorica

vetésváltás, ami miatt a tesztnövények szántóföldi körülmények között a selyemmályva talajban lévő növényi maradványainak vizes kivonatával találkozhatnak a csírázáskor és a korai fejlődés szakaszában. Az értékelésbe csak azon fajokat vontuk be, amelyek esetében a csírázási % valamennyi kezelésben elérte az 50%-ot. Így az őszi búza, a kukorica és a tavaszi zab növekedési reakcióit értékeltük.

A kísérletünket 15cm átmérőjű Petri csészékben, 4 ismétlésben, ismétlésenként 25 mag vizsgálatával végeztük redős szűrőpapíron, 15 ml kivonatot, illetve a kontroll esetében 15 ml csapvizet adagolva Petri csészénként. A szerves oldószeres kivonatokat a szűrőpapírra való felvitel után evaporáltattuk, majd 15ml csapvízzel hígítottuk. WTB-Binder KB 115 típusú hűtött légtermosztátban, 20oC-on, sötétben végeztük a csíráztatást. A kísérleteket tíz nappal a beállítás után értékeltük. Vizsgáltuk a csírázási %-ot és mértük a primer gyökérek, valamint a hajtások hosszúságát. Kapcsolatot kerestünk továbbá a csírázási % és a hajtások, illetve a primer gyökerek hossza között. 2010-ben üvegházi tenyészedényes vizsgálatot állítottunk be a Pannon Egytem Georgikon Kar Növényvédelmi Intézetében, hogy a selyemmályva talajba kevert növénymaradványainak allelopatikus hatását tanulmányozzuk. A vizsgálatainkat 2010. augusztus 23. és október 18. között végeztük. Két literes űrtartalmú tenyészedényekbe 1kg légszáraz Ramann-féle barna erdőtalajt mértünk be. A bemért 1kg talajhoz a selyemmályva szárított, leveles szárrészeit és szárított gyökérzetét kevertük.

A

leveles

szárrészekből

50g

(5%),

illetve

100g

(10%),

míg

a

gyökérmaradványokból 25g (2,5%), valamint 50g (5%) került bekeverésre. A talaj-növénymaradvány keverék elkészítése után azonnal vetettük a tesztnövények magvait. A vizsgálatokat 4 ismétlésben végeztük, ismétlésenként 30 mag elvetésével, majd azonos tőszámra való ritkítással (15db növény / tenyészedény). A kísérleteinkhez gabona tesztnövényeket használtunk. Öt gabonaféle [őszi búza (MvMagdaléna), őszi árpa (Cartel), tavaszi árpa (KH-Lilla), tavaszi zab (Mv-Pehely), kukorica (PR35F38)] csírázási és növekedési reakcióit tanulmányoztuk. Az értékelésbe szintén csak azokat a tesztnövényeket vontuk be, melyek csírázási %-a valamennyi tenyészedényben elérte a minimum 50%-ot. Így az előző kísérlethez hasonlóan az őszi búza, a kukorica és tavaszi zab került kiértékelésre. Az értékeléseket során négy, illetve nyolc héttel a vetést (augusztus 23.) követően tenyészedényenként 5 tesztnövényt távolítottunk el. Mértük a tesztnövények hajtásainak és gyökérzetének hosszúságát, azok friss- és száraztömegét, valamint a levélterületet.

2010-ben a selyemmályva illóanyagának kivonása céljából SPME-GC/MS analízist végeztünk. 2009-ben Vörsön árpatarlón 6-8 leveles fenológiai állapotból gyűjtöttünk be selyemmályva növénymintát. A leveleket és szárrészeket tartalmazó, barna színű mintákból (szeneszcens növénynek megfelelő anyag) az illóanyag műszeres analitikai kimutatásra a leghasználhatóbbnak tartottuk a szilárd fázisú mikroextrakciót (SPME). Tehát az SPME CombiPAL automata mintaadagoló rendszerhez csatlakozó GC-MS módszert alkalmaztuk. 0,2-0,5g szárított növényi mintából az illóolaj hagyományos kivonása nélkül, teljesen automatikus rendszerben történt a vizsgálat. 20ml-es lezárt üvegfiolában a mintát 10 percig 60 °C-on inkubáltuk, így a légtérbe jutott illatmolekulák a Fiberen (SPME szálakon) adszorbeálódtak. Az automata rendszer ezután a gázkromatográf készülék injektorába áthelyezi a szálat, ahol a minta termikus deszorpcióval leválik a szálról 1 perc alatt, és az injekciós blokk 2500C hőmérsékleten elpárologtatja, innen kezdve a GC/MS mérés megszokott módon folytatódik. A műszer CombiPAL automata előkészítő rendszerrel kombinált AGILENT GC/MS tömegspektrométer. A mérések a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar, Farmakognózia Intézetében zajlottak. Vizsgálatainkban

vékonyréteg-kromatográfiás

módszerrel

tanulmányoztuk

a

selyemmályva magvainak fenoloid- és fenolsav-komponenseit. A 2009-ben Keszthelyen gyűjtött magokat durván aprítottuk, majd a metanolos kivonás után 10 µl mennyiséget futtattunk alumíniumfóliára felvitt Merck-szilikagélen. A tesztek: rutozid (= rutin), hiperozid (mindkettő sárga) és klorogénsav (kék) voltak. A

Ph.Hg.

VIII.

szerint

(Országos

Gyógyszerészeti

Intézet

VIII.

Magyar

Gyógyszerkönyv) végzett módszerrel a magvak össz-tannin tartalmának mennyiségét is meghatároztuk. 2010-ben Keszthelyen 5 fenológiai fázisban - 3-5 leveles (BBCH 14), 6-8 leveles (BBCH 17), 10-12 leveles virágzás előtti (BBCH 55), virágzáskori (BBCH 65), valamint érésben lévő (BBCH 79) - gyűjtöttünk selyemmályva növénymintákat. A gyökérzetet és a szárrészeket különválasztottuk, majd a leveles hajtásokat és gyökérmintákat durva aprítás után szobahőmérsékleten szárítottuk és a felhasználásig szobahőmérsékleten tároltuk. Ezen minták esetében is elvégeztük vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel a növényminták futtatását, 5 µl mennyiséget felcseppentve az alumíniumfóliára felvitt Merck-féle szilikagélre. A vékonyréteg-kromatográfia értékelését az ún. retenciós faktor alapján végeztük. Megmértük az előhívott folt távolságát (Dm) és az oldószer által megtett távolságot (Df)

(oldószerfront) a felcseppentés helyétől, azaz a starttól. A két mért adat hányadosa a retenciós faktor, vagy Rf, melynek segítségével kiszámítottuk a kimutatott komponensek relatív (%-os) mennyiségét a növényben. Szántóföldi kompetíciós vizsgálat Kísérletünk célja volt, hogy petrezselyem (Petroselinum crispum Mill.) kultúrában tanulmányozzuk a selyemmályva (Abutilon theophrasti) kompetíciós képességét. Szántóföldi kisparcellás additív kísérletet állítottunk be Magyarországon, Békésmegyében, Apátfalván az Antal és Társa Kft. területén 2010-ben. Kísérletünket őszi búza elővetemény után, ágyásos vetésű, Makói hosszú petrezselyem fajtában 3m2-es parcellákon 4 ismétlésben végeztük. A sortáv 24cm (ágyások között 40cm), volt, így egy parcellába öt sor került (cca. 200 petrezselyem/parcella). A vizsgálatainkat gyengén lúgos, jó humusz ellátottságú csernozjom talajon folytattuk. A petrezselyem vetése 2010. április 10-én történt. Három különböző selyemmályva sűrűséget: 2, 5 és 10 darab selyemmályva növény/m2 állítottunk be a gyomirtott és kapált kontroll mellett, 2010. május 23-án. A kísérlet ideje alatt a parcellákon kézi kapálást és gyomlálást végeztünk a selyemmályván kívüli egyéb gyomfajok eltávolítása érdekében. A kísérlet értékelése során (2011. szeptember 12.) mértük a parcellákban lévő petrezselyem növények zöld levéltömegét és a parcellánkénti gyökértermés mennyiségét. A gyökerekből parcellánként randomszerűen kiválasztottunk tízet és mértük a gyökerek hosszúságát, valamint tömegét. A termést osztályoztuk, két kategóriát különítettünk el, első osztályú és ipari minőséget, majd megállapítottuk az egyes frakciók arányát. A parcellánként eltávolított 10 petrezselyem növény levélzetét és gyökerét daraboltuk, leszárítottuk, majd mértük azok nitrogén, foszfor, kálium és kalcium tartalmát. A kártevők felmérése A selyemmályva állati kártevőinek felmérését 2008 és 2009 évben végeztük. 2008. év szeptemberében és október első dekádjában Keszthelyen, kukorica állományban, szántóföldön maggyűjtés céljából kerestünk selyemmályva növényeket. Másodlagos szempont volt az esetlegesen a növényen előforduló állati kártevők felmérése és meghatározása. A maggyűjtés közben és azt követően vizuálisan értékeltük a jelen lévő fajokat és azok előfordulásának

mértékét, valamint egyeléssel begyűjtöttük egyes fajok példányait későbbi identifikálás céljából. A növényeket nem állt módunkban meghálózni, mivel a kukoricával közös állományt alkottak, valamint a növények mérete sem tette ezt a módszert lehetővé. 2009-ben mint szántóföldön, mint pedig szabad ég alatti tenyészedényes kísérletben vizsgáltuk a selyemmályvát károsító ágenseket. Szabad ég alatti kísérletet állítottunk be 2009. április 29-én 50 literes tenyészedényekben, ahol a fő kísérleti cél a vetési mélység kelésre és növekedésre gyakorolt hatásának vizsgálata volt. Emellett jó alkalmat biztosított a növényt látogató kártevők folyamatos megfigyelésére. A megfigyeléseket májustól szeptember végéig végeztük, a növényen ténylegesen előforduló fajok gyűjtésével, valamint a kárkép alapján történő beazonosítással, majd későbbi megfigyeléssel és fajszintű meghatározással. A tenyészedényes kísérlet kártevőinek felmérését az előző évben végzett megfigyelések pontosítása és kibővítése céljából végeztük. Vörsön 2009. szeptember hónapban, árpatarlón másodkelésből származó fiatal, nem virágzó növények begyűjtésére került sor. A sűrű állományt alkotó gyomtársulást (95%-ban a selyemmályva volt a fő állományalkotó) fűhálóval meghálóztuk és a befogott egyedeket fajszinten meghatároztuk, valamint az egyedszám, a gazdanövénykör és a károsítás mértékének függvényében értékeltük az adott fajok esetleges biológiai védekezésre való alkalmasságát.

ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 1.

A vetési mélység növelése csökkentette a selyemmályva kelését, hajtáshosszát,

hajtás friss- és száraztömegét, levélterületét és a levélszámot, nem befolyásolta a gyökér frissés száraztömeget. Megállapítottuk, hogy 1 cm-es vetési mélység növekedés 4,5%-kal csökkenti a selyemmályva kelését. Még 15 cm mélyről is kelt Ramann-féle barna erdőtalajon.

2.

A nitrogén 200kg N/ha adagban gátolta a selyemmályva kelését, csökkentette a

hajtáshosszat, a hajtás friss- és száraztömeget, a levélterületet. A kálium és a foszfor 100kg hatóanyag/ha adagban serkentette a kelést és a növekedést. A kezelések nem befolyásolták a hajtások N, P, K és Ca tartalmát.

3.

A selyemmályva száraz hajtásából készített csapvizes kivonat 5%-os

töménységben gátolta az őszi búza (Mv Magdaléna), a kukorica (PR35F38) és a tavaszi zab

(Mv Pehely) csírázását és hajtás-, valamint gyökérnövekedését. A csapvizes kivonatok eredményesebbnek bizonyultak az acetonos és etanolos kivonatokhoz képest. A csírázási% változása nem befolyásolta a hajtás és gyökérhosszat.

4.

A selyemmályva talajba kevert, leveles szármaradványai 100g/kg talaj

mennyiségben gátolták a tesztnövények hajtás és gyökérfejlődését. A száraz szármaradványok 50g/kg töménységben kezdetben gátló később serkentő hatásúnak bizonyultak. A talajba kevert selyemmályva gyökérzet serkentő hatású a tesztnövények növekedésére.

5.

SPME-GC/MS analízissel 23 illó komponenst azonosítottunk a selyemmályva

hajtásából. Előfordult a hexanal, a benzaldehid, a benzil-acetaldehid, a limonén, a trimetil.ciklopentanon, a ß-kubebén és a szafranal. Vékonyréteg kromatográfiával a magvakból flavonoidot nem tudtunk kimutatni, a mag tannintartalma is csekély (0,14%). Klorogénsav vagy más fenolkarbonasav nem jellemző a leveles hajtásra. A hajtásból rutint (rutozid) azonosítottunk, a legtöbb a 6-8 leveles szárban található (0,142%).

6.

A selyemmályva egyedszámának növelése csökkentette a petrezselyem

gyökértermésének mennyiségét, a gyökerek átlagos hosszát és tömegét. Négyzetméterenként 1-gyel növelve a selyemmályva darabszámát a parcellák termése 0,22kg-mal csökken. Az egyedszám növekedés csökkenti az I. osztályú és növeli az elágazó, ipari minőségű gyökerek mennyiségét. A selyemmályva darabszámának növelése nem befolyásolta a petrezselyem hajtástömegét, a hajtások és a gyökerek N, P, K és Ca tartalmát.

7.

A selyemmályváról 7 ízeltlábú és 1 puhatestű károsító állatfajt azonosítottunk.

A szakirodalmi adatokat 4 új selyemmályva kártevővel bővítettük: (Helix pomatia) éticsiga, (Oxycarenus lavaterae) hársbodobács, (Rhopalus parumpunctatus) üvegszárnyú poloska és (Mamestra brassicae) káposzta bagolylepke. A biológiai védekezésben nagy szerepe lehet a Liorhyssus hyalinus üvegszárnyú poloskának.

AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN ÍRT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK, PUBLIKÁCIÓK Magyar nyelvű lektorált tudományos folyóiratban írt cikk Nagy Viktor – Nádasyné Ihárosi Erzsébet (2009): Selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic) kivonatok hatása gyomnövények csírázására. Magyar Gyomkutatás és Technológia, 10 (2): 53-61. Nagy Viktor – Keresztes Balázs (2010): Adatok a selyemmályva (Abutilon theophrasti Medicus 1787) kártevő együtteséhez. Növényvédelem, 46 (8): 371-376. Nagy Viktor – Nádasyné Ihárosi Erzsébet – Héthelyi B. Éva – Szabó Márton – Németh Béla – Szabó László Gy. (2010): A selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.) néhány fitokémiai jellemzője, hasznosításának lehetőségei. Olaj, Szappan, Kozmetika, 59 (2): 74-77. Nagy Viktor – Nádasyné Ihárosi Erzsébet – Szabó László Gyula – Tóth Zoltán (2010): Selyemmályva

(Abutilon

theophrasti

Medic.)

kivonatok

hatása

gabonafélék

csírázására. Magyar Gyomkutatás és Technológia, 11 (1): 33-45. Nagy Viktor – Nádasyné Ihárosi Erzsébet – Szabó Márton – Héthelyi B. Éva – Szabó László Gyula (2011): A selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.) allelokémiai jellemzői. Magyar Gyomkutatás és Technológia, 12 (1): 3-12. Nagy Viktor – Nádasyné Ihárosi Erzsébet (2011): A selyemmályva (Abutilon theophrasti Medicus 1787) származása, elterjedése, biológiája és kártétele, valamint az ellene való biológiai védekezés lehetőségei. Gyomnövények, Gyomirtás, 12 (1): 21-52. Nagy Viktor – Nádasyné Ihárosi Erzsébet (2011): A csírázási mélység hatása a selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.) növekedési paramétereire és csírázására. Magyar Gyomkutatás és Technológia, 12 (2): In press Idegen nyelvű tudományos folyóiratban írt cikk: Viktor Nagy – Attila Szalai (2010): Effect of velvetleaf’s extracts on the germination and growth of some weed species. 9th Alps-Adria Scientific Workshop Spicak – Czech Rebuplik. Crop Production Suppl. 59: 389-392.

Viktor Nagy – Erzsébet Nádasy – Éva Lehoczky (2010): Effect of seed depth on germination and growth of velvetleaf (Abutilon theophrasti Medic.). Communication in Agricultural and Applied Biological Sciences, 75 (2): 113-118. Viktor Nagy – Erzsébet Nádasy (2011): Effect of fertilizers on the germination and growth of velvetleaf (Abutilon theophrasti Medic.). 63rd ISCP, Ghent, Belgium. Communication in Agricultural and Applied Biological Sciences, 76 (2): 527-532. Viktor Nagy – Balázs Keresztes – Erzsébet Nádasy (2011): Study of the pest community of velvetleaf (Abutilon theophrasti Medic.). 63rd ISCP, Ghent, Belgium. Communication in Agricultural and Applied Biological Sciences, 76 (2): 533-536. Viktor Nagy – Erzsébet Nádasy – Éva Lehoczky (2011): A study of the competitive ability of velvetleaf (Abutilon theophrasti Medic.) in an field experiment in parsley. Herbologia an International Journal of Weed Research and Control. 12 (3): 115-128. Hazai konferencián megjelent anyag: Nagy Viktor – Nádasyné Ihárosi Erszébet – Wágner Gábor (2009): A selyemmályva (Abutilon

theophrasti

Medic.)

jelentősége,

biológiája.

XIX.

Keszthelyi

Növényvédelmi Fórum 2009. kiadványa, Keszthely, 120-123. Nagy Viktor – Nádasyné Ihárosi Erzsébet (2010): A csírázási mélység hatása a selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.) csírázására és növekedésére. XX. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum 2010. kiadványa, Keszthely, 119-123. Keresztes Balázs – Nagy Viktor (2011): A selyemmályva Abutilon theophrasti (Medicus 1787) kártevői, különös tekintettel a Lyorhissus hyalinus (Fabricius 1794) üvegszárnyú poloskára. XXI. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum 2011. kiadványa, Keszthely, 82. Nagy Viktor – Nádasyné Ihárosi Erzsébet (2012): A selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.)

kompetíciójának

vizsgálata

petrezselyemben.

XXII.

Keszthelyi

Növényvédelmi Fórum 2012. Kiadványa, Keszthely, Nagy Viktor – Nádasyné Ihárosi Erzsébet (2012): A selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.) növekedési paraméterei és a csírázási mélység közti összefüggés vizsgálata. 58. Növényvédelmi Tudományos Napok. Összefoglalók. 68.

Nemzetközi konferencián megjelent anyag: Viktor Nagy – Erzsébet Nádasy (2010): Germination of velvetleaf (Abutilon theophrasti Medic) seeds in different age and with different seed-coat colour. 15th EWRS Symposium Kaposvár 2010, Proceedings, 95-96. Viktor Nagy – Balázs Keresztes – Erzsébet Nádasy (2012): Study of the biological control possibilities with pests against velvetleaf (Abutilon theophrasti Medic.) in Hungary. 2nd ISBIOPEN, Bangkok, Thailand, In press. Egyéb Nagy Viktor (2010): A selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.) egy új, veszélyes gyomnövény Magyarországon. Georgikon Kör, Tehetséggondozó Műhely, Előadás, Keszthely, 2010. december 6. Nádasyné Ihárosi Erzsébet – Nagy Viktor (2011): A selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.) allelopátiájának vizsgálata. TÁMOP 4.2.2-08/2008-0018 azonosító számű „Élhetőbb környezet, egészségesebb ember – Bioinnováció és zöld technológiák kutatása a Pannon Egyetemen” című projekt 7. alprojekt záró konferenciája. Előadás, Keszthely, 2011. június 23.

EGYÉB TÉMAKÖRÖKBEN ÍRT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK, PUBLIKÁCIÓK

Magyar nyelven: Nádasyné Ihárosi Erzsébet – Nagy Viktor – Magyar László (2008): Az első hazai tapasztalatok a kakaslábfű [Echinochloa crus-galli (L.) P.B.] elleni védekezésben Focus Ultra (cikloxidim) toleráns kukorica hibridekben. XVIII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum 2008. kiadványa, Keszthely. Nagy Viktor – Szalai Attila (2009): Védekezés a kalászban történő csírázás ellen agrotechnikai és nemesítési módszerekkel (szemlecikk). V. Növénytermesztési Tudományos Nap, Növénytermesztés: Gazdálkodás – Klímaváltozás – Társadalom. Akadémiai Kiadó, Budapest, 165-168. Szalai Attila – Nagy Viktor – Nádasyné Ihárosi Erzsébet – Wolf István (2010): Preemergens herbicid

kombinációk

hatásának

vizsgálata

burgonyában.

XX.

Keszthelyi

Növényvédelmi Fórum 2010. kiadványa, 142-146. Nagy Viktor – Nádasyné Ihárosi Erzsébet – Szalai Attila – Béres Imre – Szabó Rita (2011): Bioalma ültetvény gyomosodási viszonyainak tanulmányozása különböző talajtakarási módszerek mellett. XXI. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum 2011. kiadványa, Keszthely, 101-105. Varga Ildikó – Nagy Viktor – Baltazár Tivadar – Petrovicsné Mátyás Kinga Klára (2012): A fehér fagyöngy (Viscum album L.) elleni herbicidess védekezés hatékonyságának vizsgálata. XXII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum Kiadványa. 120-124.

Idegen nyelven Miklós Nádasy – Erzsébet Nádasy – Gabriella Kazinczi – Viktor Nagy (2008): Effect of soil herbicides on development of sunflower hybrids. Cereal Research Communication. 36. 847-850. (if: 1,037) Viktor Nagy – Attila Szalai – Erzsébet Nádasy – Imre Béres (2011): The study of the effect of different mulching technologies on weeds in ecological apple orchard. 10th AlpsAdria Scientific Workshop, Opatia, Croatia. Crop Production Suppl. 60: 411-414.