Új kihívások a pénzügyi szektorban, a pénzügyi visszaélések visszaszorítása és megelőzése, közös fellépés Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hallgatóság! A cím rendkívül összetett és, ha a bíróság jogalkalmazói tevékenységét vizsgáljuk, nehezen is megfogható. Több jogterületet érinthet, és olyan szerteágazó kérdéseket vethet fel, amelyeket egy ilyen rövid előadásban igen nehéz összefoglalni. Az előadásra készülve a Fővárosi Bíróság valamennyi kollégiumvezetőjétől kértem részanyagot, tájékoztatást, hogy milyen ügyeket az állampolgárok milyen körét érintheti a pénzügyi visszaélések témája, és ez hogyan csapódott/ik le a Fővárosi Bíróság ítélkezésében. Igen gazdag és nagy terjedelmű anyagot kaptam kollegáimtól, ami alkalmas lehet egyébként – ezt meg is köszönöm a szervezőknek, mert magamtól nem jutott volna az eszembe – hogy egy tudományos feldolgozást írjunk valamelyik szaklapban. Az idő rövidsége miatt azonban mégis két területet emelnék ki. A büntető és a közigazgatási vetületét a kérdésnek. Keressük meg a kapcsolatot a büntetőeljárás és közigazgatási eljárás között. Általában elmondható, hogy miután a Btk. XVII. fejezetében elhelyezett törvényi tényállásokat tartalommal olyan közigazgatási normák töltik meg, melyek alkalmazására a PSZÁF a jogállásáról szóló 2007. évi CXXXV. törvény 4. § alapján felügyeleti jogkörének ellátása érdekében köteles, gyakran fordul elő, hogy ugyanazon történeti tényállás alapján párhuzamosan folyik büntető- és közigazgatási eljárás. Míg a büntetőjogi felelősség a tudattartalom (szándékosság/gondatlanság) vizsgálatán keresztül az individuális felelősségre épül, addig a közigazgatási ügyben e körülménynek – a jogági elkülönülés miatt – általában kevésbé van jelentősége. Azonban ez sem feltétlenül igaz, hiszen a PSZÁF felügyeleti jogkörében eljárva kompetens a felügyelt intézmények operatív működésében, belső ellenőrzésében részt vevő személyek elmozdítására, vezetésre való alkalmasságuk, felróhatóságuk vizsgálatára (Pl. a hitelintézetekről szóló 1996. évi CXII. törvény 29.§ (1) bekezdés g.) pont és 175.§ (4) bekezdés, vagy az Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 68.§ (3) bekezdés). Összességében az mondható el, hogy a PSZÁF széles körű hatósági hatáskörrel rendelkezik lényegében minden olyan, a pénzügyi piacon tanúsított magatartás tekintetében, amely miatt büntető eljárás indítható. A perekből látszik, hogy a PSZÁF maga is aktívan kezdeményez büntetőeljárásokat, és viszont: maga is eljár, ha tudomást szerez arról, hogy büntetőeljárás indult. Példaként említhető egy közelmúltbeli olyan ügy, melyben a PSZÁF engedély nélkül végzett pénzügyi szolgáltatást állapított meg, és ezt egy olyan tényállásra alapította, melyben a bizonyítékok részben a PSZÁF által meghallgatott tanúk, részben pedig a párhuzamosan folyt (majd megszüntetett) büntetőügyben kihallgatott tanúk vallomásain alapultak. A PSZÁF közigazgatási eljárása és a büntetőeljárás között kimutatható szoros kapcsolatot e példa is mutatja (2.K.31679/2009). A párhuzamos eljárások a közigazgatási perekben nem ritkán eljárásjogi problémákat is okoznak. Nem ritka az, hogy a nyomozást megtagadják vagy megszüntetik, a PSZÁF azonban a felügyeleti eljárást megindítja (folytatja), és a jogsértést állapít meg, szankcionál. Ezekben az
2 esetekben a felperesek gyakran alakítanak ki olyan érvelést, amellyel azt kívánják bizonyítani, hogy a közigazgatási határozat – a nyomozóhatóság döntése miatt – ténybelileg megalapozatlan. Az előbbihez képest fordított eset sem ritka. Volt olyan per, amelyben a felperes úgy érezte, hogy banktitkát a bank munkatársai megsértették, és ezzel okozatban őt kár érte. Emiatt büntetőeljárást kezdeményezett, melyet bizonyíthatóság hiányban megszüntettek. A felperes bejelentése alapján a PSZÁF is eljárt hivatalból, tanúkat – köztük a felperest – hallgatott meg, banki ügymenetet vizsgált stb, majd az eljárást – jogsértés bizonyíthatatlansága miatt – a PSZÁF is megszüntette. A felperes közigazgatási pert indított, melyben az ügy érdemén túl a közigazgatási iratokba való betekintési jogával is élni kívánt azon az alapon, hogy ő peres fél. A perben egyébként az is kiderült, hogy a felperes pótmagánvádlóként folytatja a megszüntetett büntetőeljárást, és polgári jogi igényt is érvényesít. A közigazgatási perben a bíróság a felperes kereshetőségi jogát nem ismerte el, és nem engedélyezte részére az iratbetekintést sem. Lényegében azzal indokolta, hogy a PSZÁF-nak hatásköre nem áll fenn arra, hogy a felperesre jogot, kötelezettséget állapítson meg, a közigazgatási per pedig nem lehet eszköze annak, hogy a felperes más eljárásokhoz (pótmagánvádas büntetőeljárás vagy kártérítési per) bizonyítékokat gyűjtsön, gazdasági titok birtokába kerüljön, illetve hogy a büntetőeljárásban nem bizonyított tényállást a PSZÁF-nak egy hivatalból folytatott közigazgatási eljárásban kelljen kvázi pótolni. (Az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta, jelenleg az ügy felülvizsgálati szakban van.) A hitelintézetekkel kapcsolatos alapvető jogszabály az 1996. évi CXII. törvény, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról (Hpt.), amely azonban a hitelintézetek fogalmi meghatározását nem adja meg. Mely intézményt tekinthetünk hitelintézetnek? Hitelintézet az a pénzügyi intézmény, amely a pénzügyi szolgáltatások közül legalább betétet gyűjt, vagy más visszafizetendő pénzeszközt fogad el a nyilvánosságtól (ide nem értve a külön jogszabályban meghatározott nyilvános kötvénykibocsátást), valamint hitelt és pénzkölcsönt nyújt, vagy elektronikus pénzt bocsát ki. Kizárólag hitelintézet jogosult: z
z z z
betét gyűjtésére, valamint saját tőkéjét meghaladó mértékben - bank vagy állam által a visszafizetésre vállalt kezesség vagy bankgarancia nélkül - más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól való elfogadására, pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására - ha törvény eltérően nem rendelkezik készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátására, illetőleg az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtására, pénzváltási tevékenység végzésére. stb.
Hitelintézet : a bank, a szakosított hitelintézet a szövetkezeti hitelintézet (takarék-, illetőleg hitelszövetkezet). Megadja a bak fogalmát: Bank az a hitelintézet, amely a Hpt. 3. § (1) bekezdésének a), b) és d) pontjában meghatározott tevékenységet üzletszerűen végzi tehát
3 a) betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz - saját tőkét meghaladó mértékű nyilvánosságtól történő elfogadása; b) hitel és pénzkölcsön nyújtása; d) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása; A Hpt.3.számú melléklet 22.pontja szerint üzletszerű • ellenérték fejében • nyereség, illetve vagyonszerzés végett • előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló • rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység. A bank kizárólagos szolgáltatásainak körét: Kizárólag bank kaphat engedélyt a pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére: Pénzügyi szolgáltatások a következők: a) betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz - saját tőkét meghaladó mértékű nyilvánosságtól történő elfogadása; b) hitel és pénzkölcsön nyújtása; c) pénzügyi lízing; d) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása; e) elektronikus pénz kibocsátása, valamint olyan papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszköz (például papíralapú utazási csekk, váltó) kibocsátása, illetőleg az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, amely nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak; f) kezesség és bankgarancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása; g) valutával, devizával - ide nem értve a pénzváltási tevékenységet -, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység; h) pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység); j) letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás; k) hitel referencia szolgáltatás; A kiegészítő pénzügyi szolgáltatás pedig a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetve devizában: a) pénzváltási tevékenység; b) fizetési rendszer működtetése; c) pénzfeldolgozási tevékenység; d) pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon. A szakosított hitelintézet a rá vonatkozó külön törvényi szabályozásnak megfelelően jogosult tevékenységének végzésére, azzal, hogy nem kaphat engedélyt a Hpt.3. § (1) bekezdésében foglalt tevékenységek teljes körének végzésére. A szövetkezeti hitelintézet (a Hpt 3. § (1) bekezdésének a)-h), j) pont) az alábbi meghatározott tevékenységet végezheti: a) betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz - saját tőkét meghaladó mértékű nyilvánosságtól történő elfogadása; b) hitel és pénzkölcsön nyújtása; c) pénzügyi lízing; d) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása;
4 e) elektronikus pénz kibocsátása, valamint olyan papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszköz (például papíralapú utazási csekk, váltó) kibocsátása, illetőleg az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, amely nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak; f) kezesség és bankgarancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása; g) valutával, devizával - ide nem értve a pénzváltási tevékenységet -, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység; h) pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység); j) letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás; valamint Kiegészítő pénzügyi szolgáltatásként (Hpt. 3. § (2) bekezdésének a) és d) pont) a következő tevékenységek üzletszerű végzésére van feljogosítva forintban, illetve devizában: a) pénzváltási tevékenység; d) pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon. A szövetkezeti hitelintézetek egyik formájaként a hitelszövetkezet a tevékenységét - a pénzváltás kivételével - csak saját tagjai körében végezheti. Harmadik országbeli hitelintézet fióktelepe útján a 3. § (1) bekezdésének a)-h) és j) pontjában, illetve a (3) bekezdésében meghatározott tevékenységet végezhet, ha ezek végzésére a székhelye szerinti felügyeleti hatóságtól engedéllyel rendelkezik. a) betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz - saját tőkét meghaladó mértékű nyilvánosságtól történő elfogadása; b) hitel és pénzkölcsön nyújtása; c) pénzügyi lízing; d) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása; e) elektronikus pénz kibocsátása, valamint olyan papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszköz (például papíralapú utazási csekk, váltó) kibocsátása, illetőleg az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, amely nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak; f) kezesség és bankgarancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása; g) valutával, devizával - ide nem értve a pénzváltási tevékenységet -, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység; h) pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység); j) letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás; A gazdasági bűncselekmények körét a Btk. XVII. fejezete tartalmazza A rendszerváltás óta folyamatosan figyelemmel kísérhetjük azt, hogy felgyorsult a jogszabályalkotás, így a hatályos büntető törvénykönyv és ezen belül annak XVII. fejezete is számtalan változáson, bővülésen ment keresztül. A büntető törvénykönyv változtatásait, módosításait megvizsgálva egyértelműen kimondható, hogy kétségtelenül a törvénykönyv gazdasági bűncselekményeket magába foglaló fejezete esett át a legnagyobb változtatáson. A megváltozott gazdasági viszonyokhoz igazodtak a bűncselekmények elkövetésének új lehetőségei. Ennek megelőzése, illetve a meglévő cselekmények pönalizálása érdekében számos új törvényi tényállással gazdagodott az adott fejezet. A gazdasági bűncselekmények törvényi tényállásának többsége más jogág körébe tartozó, úgynevezett háttérjogszabályok (amelyek többsége a meghozatala óta ugyancsak számos
5 változáson esett át) ismeretében, az azokban szereplő fogalmak megfelelő értelmezésével alkalmazható helyesen. Jó néhány újonnan megfogalmazott bűncselekmény miatt eddig egyáltalán nem, vagy csak elenyésző számban indult büntetőeljárás. (pl. a Btk.296/B.§.-a „Versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban” elnevezésű bűncselekmény törvényi tényállása 2005. szeptember 1. óta szerepel a gazdasági bűncselekmények körében és attól függetlenül, hogy gyakran hallani a hírekben a közbeszerzési eljárások kapcsán kiszabott bírságokról is, büntetőeljárás e bűncselekménnyel kapcsoltban még nem indult). Azt is kimondhatjuk a gazdasági bűncselekmények bővülő körével kapcsolatban, hogy az ennek során indult büntető eljárások nem minden esetben végződnek vádemeléssel, illetőleg marasztaló ítélettel. Ennek oka nem az, hogy ilyen cselekmények elkövetésére nem kerül sor hanem a felderítés, nyomozás, bizonyítás, - a speciális fogalmak értelmezése a hiányzó gyakorlati tapasztalatok – a gyakran eltérő értelmezési kérdések miatt nehézségekbe ütközött/ütközik a büntetőeljárás minden szakaszában. Itt kell említeni, hogy gazdasági bűncselekmények illetőleg az ezekhez kapcsolódó vagyon elleni bűncselekmények felderítése kapcsán a bizonyítási eljárás általában rendkívül bonyolult. Sok esetben már az összegyűjtendő, a szakértőnek átadandó iratanyagok, dokumentumok körének meghatározása sem egyszerű feladat, majd a szakértőnek megfogalmazandó kérdések is olyan speciális ismeretanyagot feltételeznek, amellyel az eljárás adott szereplője nem feltétlenül rendelkezik. Több, bíróság elé került ügyben nyomon követhető, hogy a nyomozás során hatalmas mennyiségű iratanyag összegyűjtésére került sor, azonban annak feldolgozása során az ügyben eljáró nyomozó nem ismerte fel azokat az összefüggéseket, amelyek alapján sikeresen felderíthető lett volna komoly tárgyi súlyú bűncselekmény. Így vádemelésre ezekben az esetekben gyakran csak „adminisztratív csődbüntett” jelenleg számvitel rendjének megsértése (Btk.289.§.(3)bek.) illetve gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása (Btk.299.§.) miatt került sor. A továbbiakban néhány olyan gazdasági bűncselekményt vizsgálunk, amely hitelintézetekkel hozható összefüggésbe, illetve vizsgáljuk meg azokat az eseteket is, amelyek a közigazgatási perben tipikusan érintettek. A PSZÁF engedélyező és piacfelügyeleti hatóság egyszerre. Az engedélykérelmek elbírálásával kapcsolatban kisebb számban érkeznek keresetek (ennek valószínű oka az, hogy a jogszabályi feltételek e téren sztriktebbek, bár léteznek az engedélyezés körében is mérlegelést igénylő feltételek /pl. vezetőkre vonatkozó személyi alkalmassági feltételek/). A PSZÁF ellen indított közigazgatási perek között az utóbbi időben jelentősebb számban fordulnak elő olyan esetek, amikor a bennfentes kereskedelem és piacbefolyásolás (a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) XXI. fejezet) tárgyában hozott döntést vitatják az érintettek (pl. OMV nyilvános vételi ajánlata a MOL részvényekre, Soros ügy). Ezek az ügyek igen nehéz megítélésűek részben a kapcsolódó jogfogalmak, definíciók túl általános jellege miatt (Pl. bennfentes információ, lényeges információ, az árfolyam befolyásolására alkalmas információ fogalmai - Tpt.201.§ (3), (4) (5) bekezdései), másrészt pedig – előbbiből adódóan – amiatt, mert a tiltott piaci magatartás fogalmilag olyan, hogy annak titokban tartásához a jogsértőknek érdeke fűződik. Ezért körültekintően kell eljárnia a bíróságnak is annak megítélése során, hogy a PSZÁF valóban feltáratlan tényállásra, hipotézisekre alapította döntését, vagy pedig arról van szó, hogy „túl sok a véletlen”. Különösen nem egyszerű annak megítélése, hogy egy piaci magatartás alkalmas volt-e vagy alkalmas lehetett-e a tőkepiaci helyzet kedvezőtlen változására, hiszen a tőkepiacon a
6 legritkább esetben képzelhető el olyan piaci magatartás, amelynek hatása az egyéb piaci folyamatoktól elvonatkoztatva kimutatható. A közelmúltban kibővült a PSZÁF hatásköre, melynek lényege, hogy bárki a pénzügyi szektorban elszenvedett vélt vagy valós sérelmeit bejelentés illetve panasz formájában a PSZÁF-nak jelezheti. A bejelentést köteles alakszerű döntéssel elbírálni a PSZÁF, és erről a bejelentőt értesíteni. Ha a bejelentés vagy a panasz alapos, mert valamilyen pénzügyi jogszabályi rendelkezés, PSZÁF határozat vagy a felügyelt intézmény belső szabályzat megsértése valószínűsíthető, akkor a PSZÁF hivatalból piacfelügyeleti eljárást indít. Ha nem tartja alaposnak, az eljárás mellőzéséről dönt. Utóbbi esetben a bejelentő közigazgatási nemperes eljárásban kérheti olyan tartalmú döntés meghozatalát a bíróságtól, hogy a PSZÁF indítson eljárást. A jogalkotó szándéka önmagában nemes, azonban az eddigi tapasztalatok szerint a jogkereső közönség nem feltétlen van tisztában azzal, hogy a PSZÁF fenti eljárása nem pótolja a polgári jogvitát, nagy számban érkeznek jogorvoslati kérelmek a bíróságra ilyen ügyekben is. Az ítélkezés időszerűségét is érintő problémakánt jelentkezik, ha a PSZÁF több fogyasztói panasz vagy bejelentés alapján a pénzügyi intézményre marasztaló döntést hoz, azt utóbbi peresíti, majd azok a személyek, akik a panaszt, bejelentést tették, beavatkozóként lépnek fel a perben a PSZÁF oldalán, kifejezetten igényt tartva arra, hogy a mások banktitkát képező közigazgatási iratokat megismerhessék. A beavatkozó jogállására vonatkozó perjogi szabályok (Pp. 67.§) kifejezetten előnytelenek az ilyen helyzetek kezelésére, a bíróság a közelmúltban a per első tárgyalásán iratismertetést sem tudott tartani a szenzitív adatok védelmének megóvása érdekében. Több olyan ügy érkezett az elmúlt években a bíróságra, melyekben a PSZÁF önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak működése körében feltárt hiányokat állapított meg, és alkalmazott szankciót (egy ügyben a pénztár teljes vezetésének felmentését is kezdeményezte). A zárt gazdálkodás elve folytán a biztosítópénztáraknál kialakítandó alapok (fedezeti-, működési és likviditási alapok) terhére csak szigorú szabályok szerint lehet kifizetést teljesíteni, és az egyes alapokhoz vagyonelemeket rendelni. Ezekben az ügyekben majdnem mindig felmerül ezzel kapcsolatban valamilyen tény- illetve jogkérdés. Visszakanyarodva a büntetőjogi gazdasági bűncselekmények köréhez, beszélhetünk a hitelezési csalásról (Btk. 297/A. §) amelyik bűncselekményt az 1994. évi IX. törvény 14. §-a 1994. május 1. napjával iktatta törvénybe, és amely cselekménynél a büntetendő jogi tárgy a hitelezői érdekek védelme. Az elkövetési tárgy a valótlan tartalmú okirat, amely nem csupán magánokirat, hanem hamis, hamisított, illetőleg más nevére szóló valódi közokirat is lehet. Az elkövetési magatartás szerint a valótlan tartalmú okirat felhasználása szükséges. A bűncselekmény célzatos és csak egyenes szándékkal követhető el. A gazdasági válságot megelőző kedvező hitelezési gyakorlatnak köszönhetően ugrásszerűen megnövekedett a kedvezően elbírált hitelek száma, és ennek megfelelően megnövekedett az ún. „bedőlt hitelek” száma is. Megnövekedett a feljelentések száma és a hitelintézetek bűntetőjogi eszközökkel kívánták kikényszeríteni az adós fizetési hajlandóságát. A 3/2009. büntető jogegységi határozat kimondta, hogy nem állapítható meg csalás bűncselekményében a bűnössége annak a terheltnek a terhére, akinek a kölcsön felvételekor szándékában állt a kölcsön visszafizetése, és ennek reális lehetősége is megvolt, de a hitel megszerzése érdekében a piaci alapú kölcsön folyósításának feltételi tekintetében, ha a hitelintézetet tévedésbe ejtette és a pénzügyi intézmény e megtévesztés folytán folyósította részére az
7 igényelt kölcsönt, a Btk. 297/A §-ában foglalt (gazdasági tevékenység gyakorlásához folyósítandó hitel nyújtása érdekében valótlan tartalmú okirat felhasználása) esetén hitelezési csalás bűntettének minősülhet. A hitelintézet megtévesztésével megszerzett pénzkölcsön rendszeres törlesztése, illetve visszafizetése általában a visszafizetési szándék komolyságára és a károkozási szándék hiányára utal. A BH 2001/160. szám alatt közzétett döntés szerint: megvalósítja a csalás bűntettét, aki a lakásépítési kedvezmény igénybevételekor – az ennek folyósításához előfeltételül megkívánt – saját erő megléte tekintetében a pénzintézetet megtéveszti, és ezáltal a kölcsönösszeg jogtalan felvételével a pénzintézetnek kárt okoz . A döntés alapjául szolgáló ügyben megállapított tényállás lényege szerint a terheltek azt a hamis látszatot keltették, hogy a lakásépítési kedvezmény folyósításához szükséges valamennyi feltétel – így a folyósításhoz előírt 30%-os önerő – fennállt. E megtévesztő magatartás célja a jogszabályok szerint igénybe vehető 2.200.000,- forint összegű – vissza nem térítendő – lakásépítési kedvezmény jogosulatlan megszerzése volt. Az igénylés folytán létrejött szerződés alapján 1.760.000,- forint kifizetésére került sor. A terhelteknek ténylegesen szándékában állt az építkezés megkezdése és bizonyos fokú elvégzése. Rögzítette még a bíróság, hogy a terheltek szándéka a sértett tévedésbe ejtése folytán károkozásra irányult, ami be is következett. A lakásépítési kedvezmény (szociálpolitikai támogatás) nem piaci alapú hitel (kölcsön), hanem az állam által biztosított olyan nem gazdasági jellegű és vissza nem térítendő pénzügyi támogatás, amelynek a jogosulatlan igénybevétele esetén a csalás valóban megállapítható. A jogosultatlan pénzügyi tevékenység (Btk. 298/D §) a Pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény módosításáról szóló CXII. törvény 43. § (1) bekezdése iktatta be a Btk-ba. A bűncselekmény jogi tárgya a pénzügyi szolgáltatások törvényes működéséhez fűződő gazdasági érdek. A törvény büntetni rendeli a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenységet, a jogosulatlan befektetési szolgáltatási tevékenységet, és a jogosulatlan biztosítási tevékenységet, valamint a jogosulatlan árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári, illetve magánnyugdíjpénztári tevékenységet. E pénzügyi tevékenységek közös jellemzője, hogy a különböző háttérjogszabályok engedélyhez kötik a tevékenység végzését. A bűncselekmény elkövetési magatartása az engedély nélküli pénzügyi tevékenység végzése. A pénzügyi tevékenységek közös jellemzője, hogy különböző igazgatási jogszabályok határozzák meg, hogy az adott tevékenységek milyen engedély birtokában végezhetőek. A konkrét ügyekben felmerült problémák részletes elemzése nélkül említhető ügyek pl.: A Baumag, Duna Profit, Vertikál Invest stb. befektetési szövetkezetek károsultjai jelentős számban indítottak olyan jogorvoslati kérelmeket, amelyek arra irányulnak, hogy a PSZÁF folytasson le eljárást az időközben felszámolás alá került szövetkezeteknél. Az OMV AG-t piacbefolyásolás, a MOL Nyrt.-t pedig bennfentes információ nyilvánosságra hozatalának elmulasztása, bennfentes kereskedelem miatt marasztalta el MÁV ÁBE tevékenységi engedélyének visszavonása
8 Az ingatlanalapok befektetési jegyeinek 10 napos forgalmazásának felfüggesztésével összefüggésben pedig több kisbefektető kezdeményezett közigazgatási pert. Ezekben az ügyekben a bíróság a felperesek kereshetőségi jogát nem fogadta el (érdemben emiatt a határozat törvényességét nem vizsgálta). Említést érdemel a Britton Capital Kft., Kartonpack Rt. és a PVEDI Kft.-nek a Pannonplast Rt-ben történt befolyásszerzésével kapcsolatos eljárás. A Pannonplast inlikvid (nehezen értékesíthető) részvényeit 2003. január végén látszólag független, azonban kivétel nélkül a K&H Equities Rt. ügyfélkörébe tartozó befektetők vásárolták fel jelentős – összesen 22,56% befolyást jelentő – mértékben, majd jelentős árfolyamnyereséggel eladták a Britton Capital, Kartonpack Rt. és a PEVDI Divat Kft. részére. A Britton Capital és a Kartonpack bejelentette a Pannonplast feletti közös – 12,12% - befolyásukat, azonban kiderült, hogy a PEVDI Kft. 11,16%-os befolyása nem tekinthető a Britton és a Kartonpack közös befolyásától függetlennek, a három cég együttes – a Pannonplast alapszabálya szerinti – részesedésére figyelemmel azonban közgyűlési szavazati jogaikat együttesen csak 12,5%-ban gyakorolhatták volna. A per tárgya lényegében az volt, hogy a Britton Capital és a Kartonpack a PEVDI Kft-vel is összehangolt magatartást tanúsított. A perben a három társaság részvényvásárlásának forrása, annak láncolata is feltárására került, felmerült Kulcsár Attila neve is, valamint kiderült, hogy többszörös áttétellel az Állami Autópályakezelő Rt-nek egy ún. hídszámlája is forrásul szolgált a Pannonplast részvények vásárlására. Érdemes megjegyezni azt a – nem jogi értelemben vett – ellentmondást, amely a PSZÁF jogállásából, hatáskörgyakorlására vezethető vissza. Nevezetesen: a BAUMAG ügyben a kisbefektetők kifejezetten azt sérelmezik a mai napig is, hogy a PSZÁF nem járt el hatáskörében, addig az ingatlanalapok forgalmazásának felfüggesztésével kapcsolatos döntést a kisbefektetők éppen arra tekintettel támadták, hogy a PSZÁF indokolatlanul avatkozott be alkotmányosan védett tulajdonhoz való jogukba. A két példában ott feszül az az ellentmondás, amely a PSZÁF jogköre, és a tényleges gazdasági-piaci folyamatok között feszül; a PSZÁFnak mint integrált pénzügyi piacfelügyeleti hatóságnak olyan jogalkalmazást kell folytatnia, amely egyszerre alkalmas megelőzni a piaci folyamatokból prognosztizálható kedvezőtlen hatásokat, és hatékony a kialakult problémák kezelésére is. A gazdasági válságként aposztrofált helyzetben a pénzügyi szektor működésének ellehetetlenülése és a fogyasztói érdekek együttes szem előtt tartása különösen nehéz feladatot jelent. E problematika közvetlenül csapódik le a büntető, a közigazgatási, de a jelen előadásban – időhiány miatt – nem érintett civilisztikai perekben is. Köszönöm a megtisztelő figyelmet.