A HULLADÉKHASZNOSÍTÁS ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI
1.4
Tűztéri hamuból előállított új termékek jogszabályi és marketingkérdései Tárgyszavak: hamu; lerakás; hasznosítás; marketing; jogszabályok.
A tüzelési maradék kérdése az ipari országokban egyre kényesebb problémákkal társul. A lerakás sok helyen szinte megoldhatatlan. Természetes az a törekvés, hogy lehetőleg minden, a tüzelésnél keletkező hulladék a melléktermék kategóriájába kerüljön, vagyis a hasznosítás látszik az egyetlen elfogadható megoldásnak. Sajnos ez sem egyszerű, különösen, ha meggondoljuk, milyen súlyos nehézségekkel kell megküzdenie azoknak, akiknek a valamikor nem csak olcsónak, hanem jó minőségűnek tartott salaktégla-falazás miatt fokozatosan lakhatatlanná váló házaikban kell élniük. Tehát a tüzelési hulladékok hasznosítására csakis nagyon alapos vizsgálatok elfogadható eredményeit követőleg szabad vállalkozni. Ellenkező esetben olyan következményekkel is kell számolni, mint pl. az egykor zseniálisnak kikiáltott bauxitbeton felhasználóinak. A nagy tömegű vegyipari, kohászati és energetikai hulladékokból előállított termékek esetében az esetleges radioaktív izotóp koncentráció kérdését is pontosan és objektíven elemezni kell. A XX. század huszas éveiben kezdődött meg a széntüzelésű erőművek valóban széles körű üzemeltetése. Azóta sok millió tonna hamu és más, rokon termék keletkezett. A becslések szerint az EU-ban 1999-ben több mint 55 M t széntüzelési hulladék keletkezett. A huszas évek óta egyéb hulladékégetési maradékanyagok is terhelik a környezetünket. Még a biomassza elégetésekor keletkező hamu problémája sincs tökéletesen megoldva. A széntüzelésből származó hamut eredetileg kizárólag hulladéknak tekintették, és lerakóba került. Azóta azonban mind nagyobb mennyiségű hamut hasznosítanak. Az építőiparban a pernyét ma már értékes építőanyagnak tartják. A környezetvédelem jelentőségének növekedése arra készteti a törvényhozókat és a gazdasági élet irányítóit, hogy jelentős mértékben csökkentsék az egész EU-n belül a hulladékok mennyiségét. Létfontosságúvá vált, hogy a hamuból értékes anyagokat állítsanak elő.
Marketingkérdések Egy új termék akkor lehet eredményes, ha létezik számára piac. A hamut elsősorban az építőipar tudja hasznosítani, azonban viszonylag új piacok is kezdenek kialakulni. Például az ásványi alapanyagból készülő ragasztóanyagok gyártásához lehet a hamut felhasználni. Egy új termék eredményes forgalmazásának nyilvánvaló (azonban könynyen figyelmen kívül hagyott) tényezője a piacra juttatás költsége. Leegyszerűsítve: eladási ár > a nyersanyag költsége + feldolgozási költség + marketingköltség Amikor valamilyen kezdeti laboratóriumi eredmény hasznosításával egy új terméket fejlesztünk ki, könnyen félrevezethet bennünket az ötlet műszakilag szellemes megoldása. Túl későn ébredhetünk rá, hogy az új anyag előállítási költségei meghaladják azt az összeget, amennyiért az újdonságot el tudjuk adni. Éppen ezért az új termék fejlesztésének már a kezdeti periódusában egyszerű gazdaságossági értékelésre van szükség. Ez viszonylag egyszerű egy olyan termék esetében, amelyik egy meglevő anyaggal kell, hogy versenyezzen, mivel a régebbi termék ára már kialakult. Sokkal nehezebb a helyzet egy teljesen új anyag esetében. Ilyenkor nincs kizárva a kockázat veszélye. Persze az eredmény igen kedvező lehet, ha a terméket a piac elfogadja. Másik fontos szempont a piac nagysága. Az értékes anyag forgalmazási haszna nagy lehet, azonban ennek realizálására csak akkor van lehetőség, ha a piac elég nagy. A piac nagyságának jelentőségét igen jól szemlélteti az USA űrsiklójának védőlemezeihez felhasznált, hamuból előállított termék. Ez az anyag igen drága, azonban csak néhányszor tíz kilogrammra van belőle szükség. Előfordulhat, hogy üzletileg lényegesen előnyösebb, ha kis haszonkulcscsal nagy mennyiségű terméket forgalmazunk. Minden termék kellő mértékben vonzó tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen a potenciális ügyfél számára, mert csak ebben az esetben választja a vele versenyben álló termékek helyett. Egy teljesen új termék esetén az ügyfelet meg kell győzni arról, hogy a felkínált anyag nagyszerűen elősegíti a vevő eredményes üzleti tevékenységét. Az új, hamuból előállított termékeket nagyjából két csoportba lehet sorolni: viszonylag „csúcstechnikai” és az alacsony technikai szintet képviselő termékeket különböztethetünk meg. Az utóbbi termékcsoport jellegzetes felhasználási területe az építőipar. Általában igen nagy mennyiségben hasznosítja a hamut. A hamuból készült termékeknek azonban más, a természetben tömeges mennyiségben előforduló anyagokkal kell versenybe szállnia. Tehát az alacsony ár korlátozza a megengedhető feldolgozási és szállítási költségeket.
Tonnánként 30 dollárért forgalmazható termék költségtételei: Bevétel eladásból 30 USD/t Megtakarítás a hulladékkezelés elmaradásából 10 USD/t Közvetlen marketingköltség 2 USD/t Szállítási költség 0,3 USD/t Telkes „marketingbevétel” 30 + 10–2 = 38 USD/t Gazdaságos „piaci távolság” 38/0,3 = 127 mérföld (190 km) Ennek megfelelően, a fentebb ismertetett, hamuból készült termék esetében ezt az anyagot a gyártó üzemtől 190 km távolságon belül gazdaságos forgalmazni. Természetesen az eladási bevétel és a hulladékkezelés elmaradása által biztosított megtakarítás növekedése esetében a termék potenciális piaca is növekszik. Az eladásból származó bevétel a hamu feldolgozási értéknövelésével emelhető. A hulladékkezelés elmaradása által elért megtakarítás valószínűleg fokozódik abban a mértékben, ahogy az adózás és a törvényhozás arra ösztönöz, hogy minél kevésbé legyen gazdaságos a hulladék lerakása. A „csúcstechnológiai” területen való felhasználás esetében a potenciális piaci mennyiség kisebb lehet, amennyiben a hamuból készült darabok drága termékekkel versengenek, vagy pedig teljesen új, biztató kilátásokkal jellemzett gyártmányok. Ebben az esetben azonban a piaci lehetőségeket igen gondosan kell felmérni, mivel a feldolgozási költségek magasak lehetnek.
Jogszabályalkotás és adók Minden más termékhez hasonlóan a hamuból előállított új termékek ki kell, hogy elégítsék az egészségügyi, a biztonsági és a környezetvédelmi nemzeti (és mindinkább nemzetközi) előírásokat. Egy új anyag értékelése elég hosszadalmas folyamat lehet, azonban feltétlenül biztosítani kell, hogy a követelmények kielégítése érdekében teljes és gondos legyen a vizsgálat. Ugyanilyen mértékben fontos annak bizonyítása, hogy a hamuból készült új termék kielégíti a környezetvédelmi követelményeket is. Régebben az ilyen anyagokat természetes anyagok helyettesítésére használták fel, anélkül, hogy előzetesen elvégezték volna a gondos környezetvédelmi minősítést. Egyes esetekben ezek az anyagok környezetet károsító hatásúnak bizonyultak (pl. nehézfémek kilúgozása következtében), ami nemcsak egészségkárosító hatással járt, hanem rossz hírét keltette az anyagnak, amit nehezen lehetett helyrehozni. Az egészségügyi, biztonsági és környezetvédelmi jogszabályok országról országra változnak, azonban mindinkább érvényesítik az összeurópai követelményeket. A hamuból előállított új termékek fejlesztésének egyik alapvető értékelési szempontja a hasznosítási és lerakási költségek aránya. A hasznosítás pénz-
ügyi ösztönzésére szolgálhat többek között adó kivetése, ha a hamut nem használják fel, hanem lerakják. Az EU-ban több különböző hulladékadó létezik. A hulladékadó feladata lehet például a költségek fedezése. Hollandiában a háztartási hulladék adó a begyűjtött hulladék mennyiségéhez vagy a háztartás nagyságához igazodik. Svédországban az elemek, akkumulátorok után kell adót fizetni az újrahasznosítás finanszírozására. Adó kivetésére van lehetőség a környezetkárosító viselkedés megváltoztatása érdekében. Németországban a mérgező hulladékra kivetett adó függ a hulladék mérgező potenciáljától és a kezelési költségektől. Nagy-Britanniában a lerakási adó célja a hulladékmennyiség csökkentése, nagyobb mennyiségű hulladék hasznosításának ösztönzése és a foglalkoztatottság növelése. A hamuhulladék lerakási költsége egy további összetevőt is tartalmazhat: a feldolgozási folyamat költségeit. Példa a költségek alakulására: a hamu foszforsavval való stabilizálásának költsége tonnánként lehet 33 GBP, míg beágyazása betonba tonnánként 75 GBP. A lerakás adóterhe NagyBritanniában tonnánként 10 GBP, Ausztriában 83 GBP. A szállítási költségek általában nem nagyon ingadoznak. Az 1. táblázat és 1. ábra hasonlítják össze a szemétégetőkben keletkező hamu eltávolítási költségeit. Az összehasonlításból nyilvánvaló, hogy az eltávolítás relatív költségeit erősen befolyásolják az adózási összetevők, amelyek viszont országról országra nagyon változnak. Ezeket a különbségeket valamennyi új, hamuból előállított termék piaci potenciáljának értékelésekor figyelembe kell venni. Előfordulhat, hogy egy megoldás valamelyik országban nem gazdaságos, viszont az adózási tételek miatt a másikban megvalósítható.
120 100 80 adótétel (euró/t)
60 40 20 0
Ausztria
Spanyolország
Svédország
Nagy-Britannia
1. ábra Szemétégető művekből származó hamura vonatkozó adók összehasonlítása
1. táblázat Szemétégetőből származó hamu eltávolításának relatív költsége Eltávolítási költségek részletezése, euró/t Ország
A maradék típusa
Ausztria
fenékhamu rostélyhamu pernye
Kanada
fenékhamu rostélyhamu pernye
Franciaország
fenékhamu rostélyhamu
Japán
fenékhamu
Hollandia
fenékhamu pernye/fenékhamu
Lerakási adó
Kezelés
Töltés tartályba
112,5 88,5 124,5
Szállítás 3,75 3,75 3,75
116,25 92,25 128,25
3,75
>3,75 77,25 71,25
49,5 112,5
Összesen
7,5–52,5 225
112,5
180 3–4,5 75–120
Norvégia
rostélyhamu
75*
Spanyolország
fenékhamu rostélyhamu fenékhamu rostélyhamu
30 55,5–150* 2 41,25
Svédország
fenékhamu rostélyhamu/pernye rostélyhamu/pernye
Egyesült Királyság
fenékhamu rostélyhamu
60
135
7,5 6–15 3 10,6
37,5 61,5–165 5 56,85
10,5 36
4,5 11,25
15 47,25 28,5
3 15
21 58,5
24 73,5
5
* lerakás + kezelés költsége
Az új, hamuból előállított termékek hasznosítását ösztönözheti az illető ország vagy régió olyan döntése, amelyik kötelezővé teszi az ilyen hulladék felhasználását. Jó példa erre Hollandia, amikor a nyolcvanas évek elején az olajtüzelésű erőművek széntüzelésre álltak át, és ennek következtében évente több M t szénhamut termeltek. A holland kormány teljesen betiltotta a széntü-
zelésű hamu lerakását. Az energiaipar erre egy közös vállalatot létesített (Vliegasunie), amelyet megbíztak a hamu 100%-os hasznosítására alkalmas módszer kidolgozásával és bevezetésével. A vállalat létesítése után néhány évvel elérte ezt a célt.
Szabványok Egy új termék elfogadtatásának legfontosabb feltétele, hogy ragaszkodjon az érvényes szabványhoz. Új anyag esetében esetleg nem is létezhet megfelelő szabvány, vagy csak olyan, amelyik általánosságban, több hasonló termékre lehet érvényes. Az is előfordulhat, hogy a szabvány eltérő összetételű anyagra vonatkozik. Sokkal kedvezőbb, amikor a szabvány nem az összetételt, hanem a terméktől megkövetelt tulajdonságokat (pl. adott számú nap után megkívánt minimális törőszilárdságot) írja elő.
Ügyfelek elégedettsége Amikor a hamuból előállított termék már kiállta a gazdaságossági, egészségügyi, biztonsági, környezetvédelmi és szabványosítási szempontok alapján végzett értékelést, következik a végső mérce, az ügyfelek véleménye. A termelő vállalatoknak mindaddig nehéz lesz a dolguk, amíg a potenciális felhasználó a hamuból előállított terméket legjobb esetben nem hagyományosnak, legrosszabb esetben „hulladéknak” tartja. Az ilyen vélemény ellen a legnehezebb fellépni, mert a „hulladék” kifejezés valami szennyező, esetleg veszélyes, nem egyenletes tulajdonságú, műszakilag a többinél alacsonyabb rendű anyag képzetét kelti. Ugyanakkor a hamuból készült termékek világszerte a legkülönbözőbb alkalmazási területeken beváltak, és paramétereik gyakran kedvezőbbek, mint az előírt adatok. A 2. táblázat foglalja össze a szemétégető művekből származó hamu hasznosítását akadályozó nézeteket. Az ilyen helyzetből szabadulni elég nehéz. Elegendő emlékeztetni arra, hogy a széntüzelési pernye cementipari felhasználásának elfogadtatása mintegy negyven évet vett igénybe. A megfelelő testületek (kereskedelmi szervezetek, műszaki sajtó, az ipar képviselői stb.) eredményes lobbizása azonban sokat segíthet. Olyan esetekben, amikor a hamuból előállított termékek felhasználásával szemben a fő ellenvetés a minőség ingadozása, sokat lehet elérni a pernyejavítási módszerekkel, amelyek lehetővé teszik a termékminőség „kiegyenlítését” vagy bizonyos alkotók kiválasztását, esetleg dúsítását a kívánt felhasználás igényeinek megfelelően. Egyre gyakrabban alkalmazzák ezeket a módszereket a jó minőségű termékek előállítására.
2. táblázat Szemétégető művi hamu hasznosítását akadályozó tényezők Ország Ausztria
Leírás 1. rendkívül szigorú előírások tüzelési maradék újrahasznosítására 2. természetes ásványok olcsóbban és jobb minőségben állnak rendelkezésre
Belgium
1. ösztönzés hiányában nem erőltetik a fejlesztést; 2. nincs törvényileg szabályozva az égési maradék hasznosítása
Kanada
fenékhamu 1. a közületek, ill. a vállalkozók nem szívesen használnak „hulladékot” útépítésre; 2. erősen változnak a termékspecifikációk; 3. max. 70% fenékhamu használható kezelt rostélyhamu nem szívesen használnak feldolgozott hulladékot
Franciaország
1. nincs információjuk, hogyan viselkedik hosszú idő múlva; 2. egyes régiókban olcsó, hamunál olcsóbb természetes anyagok állnak rendelkezésre; 3. az egyesületek aggódnak
Magyarország
magyar előírások és a hulladékok besorolása
Japán
1. a közvélemény szerint az újrahasznosított termékek gyengébb minőségűek; 2. nehezen biztosítható stabil igény; 3. az újrahasznosításra nincs kereskedelmi hálózat; 4. a salak gyártási költsége igen nagy a természetes ásványi anyagokhoz képest
Hollandia
1. a maradékok kezelésére és újrahasznosítására eltérő specifikációk érvényesek; 2. a hamu hasznosításának gazdaságossági kérdései
Norvégia
1. olcsó nyersanyagok; 2. olcsó hulladékhasznosítási lehetőségek; 3. az anyag potenciális felhasználói szkeptikusok a környezeti hatások szempontjából
Spanyolország
1. a közvélemény előtt nincs jó híre a hulladékégetésnek; 2. a jogi szabályozás hiánya; 3. olcsók a nyersanyagok, és a lerakást megadóztatják
Svédország
1. nincsenek égetetési maradékokra szabványok, és nincs országos szabályozás; 2. jelenleg nem engedélyezik a fenékhamu mélyépítési alkalmazását; 3. nehézségekbe ütközik a fém kivonása a fenékhamuból
2. táblázat folytatása Nagy-Britannia
a végső felhasználók aggályai 1. a hamu tulajdonságai szórnak, kilúgozási problémák; 2. a potenciális felhasználók nem akarnak műszaki kockázatot vállalni; 3. a természetes pelleteket felhasználó termékekkel szemben gyengébb minőségűnek tartják; 4. a szállítási költségek nem korlátozzák a piaci lehetőségeket szabályozási korlátok 1. a fenékhamura vonatkozó osztályozás tisztázatlan volta; 2. az energetikai hatóságok ellenzik a hamu tárolását, feldolgozását és használatát
(Dr. Barna Györgyné) Barnes, D. I.: Novel products from combustion ash – legislativ and marketing issues. = Journal of Chemical Technology and Biotechnology, 77. k. 3. sz. 2002. p. 229–233. Codling, E. E.; Mulchi, C. L.; Chaney, R. L.: Biomass yield and phosphorus availability to wheat grown on high phosphorus soils amended with phosphate inactivating residues. III. Fluidized bed coal combustion ash. = Communications in Soil Science, Plants, 33. k. 7–8. sz. 2002. p. 1085–1103.
Egyéb irodalom Hoffmann, B.: Trennqualität der manuellen Sortierung von Verpackungsabfällen in Haushaltungen. (A háztartási hulladék kézi válogatásának minősége.) = Aufbereitungs Technik, 43. k. 11. sz. 2002. p. 38–47. Freeman, H.: Pay as you throw – does direct charging work? (Díjfizetés a hulladék tömege alapján.) = Wastes Management, 2002. máj. p. 18–21. Bermel, H. J.: Recycling von Betondecken. (Betonburkolat újrahasznosítása.) = Strasse und Autobahn, 54. k. 1. sz. 2003. p. 5–7. Products & services. (Új krómhasznosítási technológia.) = Wastes Management, 2003. jan. p. 57.
