Telepi Óvoda. Helyi Nevelési Programja (HOP)

Telepi Óvoda Helyi Óvodai Programja (HOP)

2010.

Telepi Óvoda Helyi Nevelési Programja (HOP) „Ő azt hiszi, csak játszik. De mi tudjuk, mire megy vele. Arra, hogy a világban otthonosan mozgó, eleven eszű és tevékeny ember váljék belőle.” (Varga Domonkos)

1


2010.

Tartalom 1 Óvodánk jellemző adatai ..............................................................................................1 1.1 Helyi Óvodai Programunk (HOP) története ......................................................... 1 1.2 Küldetésnyilatkozatunk ............................................................................... 2 1.3 Személyi feltételek .................................................................................. 3 1.4 Tárgyi feltételek ..................................................................................... 3 1.5 Az épület legfőbb jegyei ............................................................................ 5 2 Nevelési célkitűzéseink ................................................................................................5 3 Nevelésünk alapjai .....................................................................................................6 3.1 A szükségletek szerepe a nevelési cél elérésében ................................................. 6 3.1.1 Az érzelmi nevelés .................................................................................................................................................................................. 7 3.1.2 A csoportok szokásrendszerének kialakítása ...................................................................................................................................... 8 3.1.3 A beszoktatás .......................................................................................................................................................................................... 9 3.1.4 A gyermekek gondozása ..................................................................................................................................................................... 10 3.1.5 Az egészséges életmódra nevelés ...................................................................................................................................................... 12 3.2 A tevékenységek szerepe a nevelési cél elérésében ..............................................15 3.3 A képességek szerepe a nevelési cél elérésében .................................................16 3.4 A tudatos fejlesztés feltételei ....................................................................17 3.4.1 Az óvodai nevelés objektív feltételei .................................................................................................................................................. 17 3.4.2 A tudatos fejlesztés szubjektív feltételei ............................................................................................................................................ 18 4 Az óvoda csoportszerkezete ........................................................................................ 22 5 Az óvodai élet megszervezése ...................................................................................... 22 6 Óvodánk tevékenységformái ........................................................................................ 24 6.1 Játék és szabadidős tevékenység ..................................................................24 6.2 Társas, közösségi tevékenység .....................................................................27 6.3 Munkatevékenység ...................................................................................29 6.4 A tanulás .............................................................................................32 7 A komplex foglalkozások rendszere ................................................................................ 34 7.1 A társadalmi érintkezést megalapozó komplex foglalkozások ....................................35 7.1.1 Anyanyelv .............................................................................................................................................................................................. 35 7.1.2 Matematikai nevelés ........................................................................................................................................................................... 37 7.1.3 Természet ‐ társadalom – ember ....................................................................................................................................................... 41 7.1.4 Művészeti tevékenységek ................................................................................................................................................................... 44 7.1.5 Mozgás, testnevelés ............................................................................................................................................................................. 50 8 Sajátos nevelési igényű gyermekek integrált nevelése ........................................................... 52 9 Tervezésünk .......................................................................................................... 55 10 Az óvoda hagyományos ünnepei, egyéb rendezvényei .......................................................... 57 11 Az óvoda kapcsolatrendszere..................................................................................... 59 11.1 Az óvoda és a család kapcsolata ...................................................................59 12 Gyermekvédelem az óvodában .................................................................................... 61 13 A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére ....................................................................... 62 14 Érvényességi nyilatkozat .......................................................................................... 64 15 Legitimációs záradék .............................................................................................. 64 16 Mellékletek ......................................................................................................... 66 1. számú melléklet: Az óvoda helyi nevelési programjához szükséges eszközök, felszerelések jegyzéke .......66 2. számú melléklet: Sajátos nevelési igényű gyermekek neveléséhez, fejlesztéséhez szükséges speciális eszközök, felszerelések jegyzéke ..........................................................................71

2


1

2010.

Óvodánk jellemző adatai

Az intézmény neve: Telepi Óvoda Székhelye: 2011 Budakalász Mályva u. 1. Típusa: napközi otthonos óvoda Az óvoda alapító okiratának száma, kelte: 380/2009 (VIII. 6.) Kt. határozat Fenntartó neve: Budakalász Város Önkormányzata Fenntartó címe: 2011 Budakalász Petőfi tér 1. A közoktatási intézmény jogállása: önálló jogi személy A közoktatási intézmény OM száma: 032877 A közoktatási intézmény működési területe: Budakalász város közigazgatási területén belül, a fenntartó által kijelölt körzet A közoktatási intézmény alaptevékenysége: 851011 óvodai nevelés, ellátás 562912 óvodai intézményi közétkeztetés 562817 munkahelyi étkeztetés 851012 sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése – beszédfogyatékos, a megismerés és a viselkedés fejlődésének organikus okokra visszavezethető illetve vissza nem vezethető rendellenességével tartósan küzdő gyermekek integrált nevelése - a felvételi körzetből A közoktatási intézmény kiegészítő tevékenysége: 856011 pedagógiai szakszolgáltató tevékenység (logopédiai ellátás) 856013 fejlesztő felkészítés 856099 egyéb oktatást kiegészítő tevékenység A közoktatási intézmény kisegítő tevékenysége: nincs A közoktatási intézmény vállalkozói tevékenysége: 682002 intézmény helyiségeinek, területének bérbeadása. Felső határának aránya az alaptevékenység ellátásának veszélyeztetése nélkül a költségvetési szerv kiadásaiban 1%. A közoktatási intézménybe felvehető maximális gyermeklétszám: 208 fő Csoportszám: 8 csoport A közoktatási intézmény feladatellátását szolgáló vagyona: a rendelkezésre bocsátott 1294/3 hrsz.-ú (Mályva u. 1.) ingatlanvagyon (6886 m2), ami Budakalász Város Önkormányzat tulajdona. A 6886 alapterületű ingatlanon 1302 m2 felépítmény, 8 csoportszoba, valamint kiszolgáló helyiségek állnak rendelkezésre. A közoktatási intézmény vagyon feletti rendelkezés joga: a közoktatási intézmény jogosultsága ezen vagyontárgyak rendeltetésszerű hasznosítására terjed ki az Önkormányzat vagyonáról és a vagyontárgyak feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról szóló rendelet szerint. A közoktatási intézmény vezetőjének megbízása: Budakalász Város Önkormányzat Képviselő-testülete nyilvános pályázat útján, határozott időre bízza meg a mindenkori hatályos jogszabályok alapján. Az óvoda vezetője, a program benyújtója: Fehérváriné Básits Margit

1.1 Helyi Óvodai Programunk (HOP) története Helyi óvodai programunk kialakítása során a Tevékenységközpontú óvodai nevelési program szemlélete nyerte el a tetszésünket, mert: • ebben fedeztük fel a legerősebben azokat a vonásokat, melyek tükrözik az eddig kialakult szokásainkat, szemléletünket; ∗ a gyermekek őszinte szeretete, tisztelete, ∗ az egyéni képességeknek megfelelő fejlesztés, ∗ a játék elsődlegessége, 1


2010.

a gyermeket az életre, a mindennapi társadalmi gyakorlatra készíti fel tevékenységek által és tevékenységeken keresztül; • kooperációra és kommunikációra képes gyermekek nevelését tűzte ki célul; Ehhez a szemlélethez összegyűjtöttük az elméleti, gyakorlati pedagógiai, pszichológiai ismereteinket, tapasztalatainkat. Felmértük lehetőségeinket, a szülői igényeket és az egészet jól „összegyúrtuk”, a saját igényeinknek, helyi sajátosságainknak, szokásainknak, elvárásoknak megfelelően. Megtartottuk saját idő- és szervezeti kereteinket, a fejlesztési tartalmakat. Nagy szabadságot és önálló döntési jogokat kaptak az óvodapedagógusok munkájuk megszervezésében, megtervezésében, a kivitelezésben. Csak keretfeladatokat fogalmazunk meg, az óvodapedagógusok módszertani szabadsága maximálisan biztosított, hisz óvónőink jó szakemberek, akik képesek az önálló, színvonalas munkára. Elkészült a HOP, annak érdekében, hogy az óvodánkból kikerülő gyermekek alkalmasak legyenek az iskolai élet megkezdésére és rendelkezzenek olyan szokás és szabályrendszerrel, fejlettséggel, amelyek megalapozzák az életre való felkészülést. Korszakváltás időszakát éljük az óvodapedagógiában is. A HOP felülvizsgálatakor, módosításakor a nevelőtestület azon munkálkodott, hogy a megújított Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának szellemében megtalálja az optimális cél- és feladatrendszert a helyi sajátosságok és a reális tárgyiszemélyi feltételek figyelembevételével, és az elkészült HOP megfeleljen a gyermeki, a szülői és fenntartói igényeknek, az Alapprogramnak és a törvényi előírásoknak. A felülvizsgálat során alapjaiban, céljaiban, szellemiségében nem változott HOP-uk. Több fejezet kiegészítésre került a cél és az óvodapedagógusi feladat meghatározásával. A fejezetek többnyire négy részből állnak: cél, tevékenység megszervezése, óvodapedagógus feladata, és a várható fejlődés az óvodáskor végére. Az új Alapprogram módosulásait, finomításait, megfogalmazásait beépítettük. Új fejezet a SNI gyermekek integrált nevelése. Tulajdonképpen a cél, a óvodapedagógus feladata és a fejlődés várható jellemzői önállóan is értelmezhetők, de a tartalmi leírásokat benne hagytuk, mert véleményünk szerint így érthetőbb a szülők számára is a nevelési attitűd, illetve az újonnan beilleszkedő kollégákat is segítheti. •

1.2 Küldetésnyilatkozatunk Derűs, otthonos, szeretetteljes légkörben a gyermeki személyiség kibontakoztatására, nevelésére, fejlesztésére törekszünk, komplex módon, tudatosan tervezett, szervezett nevelési helyzetekkel. Arra törekszünk, hogy a helyi nevelési programunk hatékony működtetése, szeretetteljes, érzelmi biztonságot nyújtó légkörben, a gyermekek különböző fejlődési ütemének figyelembe vételével, az optimális feltételek biztosításával történjen. Kiemelt szerepet biztosítunk a játéknak, mely a 3-6-7 éves gyermekek legfőbb, legalapvetőbb tevékenysége. Jól és jót játszani – ez a gyermek dolga az óvodában. A játék kicsiben maga az élet. Játék közben szinte észrevétlenül tanul. Nagy gondot fordítunk az óvodában töltött idő tartalmassá tételére, változatos tevékenységekkel tartjuk ébren a gyermeki érdeklődést. A gyermekek számára a mozgásöröm megélésére sokféle mozgási lehetőséget nyújtunk, ami biztosítja számukra a testi-, lelki-, szociális harmóniát. Gondot fordítunk a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatására, a prevencióra, a differenciált foglalkoztatásra - az esélyegyenlőség érvényesülése érdekében, az elfogadás, bizalom, tisztelet minden gyermeket megillet. Magatartásunkat a megértés és az optimizmus jellemzi. A szülőkkel őszinte, harmonikus, közvetlen kapcsolat kialakítására törekszünk. Célunk, hogy egyenrangú partnerviszonyt alakítsunk ki a szülőkkel, melynek alappillére a kölcsönös bizalom, a tájékoztatatás, a segítségnyújtás, a tapasztalatcsere, az információcsere. Számítunk a szülők aktív részvételére, támogatására rendezvényeinken, programjainkon. Hisszük, hogy az óvodáskor végére, őszinte, nyitott, kíváncsi, önálló, toleráns, kellő önfegyelemmel és akarattal rendelkező, jószívű, vidám, segítőkész gyermekek nevelődnek a szülők és az óvoda összehangolt tevékenysége által. Tudatában vagyunk annak, hogy mindenkor példaként járunk a gyermekek előtt, ezért viselkedésünkkel, tetteinkkel a követendőt közvetítjük. 2


2010.

Nevelőtestületünk jól felkészült pedagógusokból áll, akiknek gyermekszeretete, szakértelme, hivatástudata, lelkesedése, értékközvetítő szerepe és tevékenysége, feladatvállalása garancia céljaink megvalósítására. Jellemzőnk az önképzés, az új kihívásoknak való megfelelni akarás, a minőségfejlesztéssel kapcsolatos elkötelezettség. Alapítványunk, a „Telepi Óvodásokért Alapítvány” óvodásaink megsegítését tűzte ki célul. Hisszük, hogy a szülők és más szponzorok anyagi támogatásával gazdagíthatjuk óvodásaink nevelési-fejlesztési lehetőségeit.

1.3 Személyi feltételek A Telepi Óvoda 2008 szeptemberétől 8 csoportos, 208 férőhelyes. Évente közel 200 gyermek neveléséről 16 óvodapedagógus, 1 logopédus, 8 dajka gondoskodik az óvodavezető irányítása, koordinálása mellett. A neveléssel összefüggő feladatok végrehajtásában két konyhás, egy mosónő, egy fűtő-karbantartó vesz részt. A vezetői, ügyviteli munkát óvodatitkár segíti. Minden alkalmazott teljes állásban végzi feladatát. Az óvodai alkalmazottak törzsállománya az elmúlt évek során kialakult, de az utóbbi két évben (csoportbővítés, nyugdíjazás) fiatal, új dolgozókkal bővült. Az óvoda teljes nyitva tartási idejében óvodapedagógus foglalkozik a gyermekekkel. A törvény által előírt átfedési idő biztosított. A nevelőtestület a 3-6-7 éves gyermekek sokoldalú harmonikus fejlődésének elősegítésére és az egyéni fejlesztésére törekszik. Ezek a célok a jövőben sem változnak, hiszen az elmúlt években a szülői felmérések eredményei igazolják a szülők, alkalmazottak elégedettségét. Az óvodai alkalmazottak gyermek- és szakmaszeretetét, hozzáértését bizonyítja a nyugodt, derűs, családias légkörben végzett, sokféle, változatos tevékenység biztosítása, a gyermekek szeretete, elfogadása, segítése, támogatása, tisztelete, a nevelésbe vetett hitük, hivatástudatuk. Az óvónők az új, alternatív irányzatokból igyekeznek kiszűrni és hasznosítani azokat a jó dolgokat, amelyek a gyermekek megismerésében, nevelésében eredményesek lehetnek, illetve változatosabbá teszik a csoportok arculatát. Az óvodapedagógusok fokozott figyelemmel foglalkoznak a szociálisan hátrányos helyzetű, veszélyeztetett, sajátos nevelési igényű gyermekek nevelésével, fejlesztésével, felzárkóztatásával. Az egyéni és differenciált bánásmód minden gyermeket megillet. A logopédus a gyermekek beszédhibáit (hangzóhibák, megkésett beszédfejlődés, dadogás, hadarás stb.) igyekszik korrigálni, segít az óvónőknek a problémás gyermekek szűrésében, dyslexia prevenciót és egyéni fejlesztést, felzárkóztatást végez. Nevelési, fejlődési problémák esetében logopédus, az iskolai pszichológus és a Nevelési Tanácsadó nyújt segítséget. Az óvodapedagógus szerepe az óvodai élet során kiemelt. Modellértékű, kulcsszereplője a folyamatnak. A dajkák gyermekszeretete összehangolt szakmai tudással párosul, amely a nevelőmunkában nélkülözhetetlen segítség. Az óvodai alkalmazottak közös, hagyományokra épülő programokkal rendelkeznek, melyek erősítik a közösség összetartó erejét (pedagógus nap, kirándulás, farsang, karácsonyi mese). A pedagógusetika megtartása, a hivatali titoktartás minden dolgozó munkaköri kötelessége. Programunk eredményes működéséhez a fenti személyi feltételek szükségesek. Nevelőmunkánknak lendületet adna további speciális ismeret: fejlesztőpedagógus, gyógytestnevelő, játékmentor, stb.

1.4

Tárgyi feltételek

Az óvodánk kétszintes, 1976-ban épült. A 80-as évek végétől - belső átalakítással - 7 csoporttal, 2008-tól pedig 8 csoporttal működik. Az épület folyamatos karbantartást igényel. A kiszolgálóhelyiségek, csoportszobák kialakítása - optimális létszám estén - megfelelően biztosítják a gyermekek kényelmét, biztonságát, komfortérzetét. A gyermekek saját csoportszobájukban étkeznek, így valamennyi csoportban biztosított a folyamatos és rugalmas napirend (étellift – 2002). A csoportszobák, öltözők bútorzatát, világítását, nyílászáróit, a mosdókat az elmúlt évek alatt folyamatosan javítottuk, részben kicseréltük. Az 3


2010.

öltözőszekrények, ágyak, udvari játékok folyamatosan cserélődnek. A csoportok textíliái erősen használtak, az eszköznorma alapján kiegészítésre, fejlesztésre szorulnak. A csoportszobák felszereltsége mennyiségileg és minőségileg megfelelően szolgálja az alapellátást, de az eszközellátottság érdekében folyamatos pótlás, kiegészítés szükséges. A csoportszobák esztétikuma, rendezettsége dicséri a bennük dolgozó felnőttek hozzáértését, elhivatottságát. A játékeszközök mennyisége megfelelő, beszerzése körültekintően történik. A megfelelő mennyiségű, tartós, biztonságos képességfejlesztő játékok beszerzése gondos megválogatással és olcsó(bb) beszerzéssel valósul meg. Az óvónők a szerepjátékokhoz gyakran barkácsolnak, (gyermekekkel együtt is) készítenek kiegészítő eszközöket, ezzel is gyarapítva a játékállományt. A gyermekeket is a játékok megbecsülésére, megóvására neveljük. A gyermek és szakmai könyvek beszerzése folyamatos, az alapos megválogatással a tartalmilag értékes könyvek beszerzése a cél, mennyiségi pótlás szükséges. Az étkezéshez szükséges eszközök, tálalóedények, felszerelések megfelelő számban, minőségben, mennyiségben biztosítottak a kulturált étkezéshez, de folyamatos pótlásuk szükséges. A tornaszoba (volt ebédlő) mérete lehetővé teszi a gyermekek rendszeres testmozgását, óvodaszintű rendezvények megtartását, továbbá rendszeres színtere gyermekműsoroknak (színészek vagy óvónők előadása). Az udvari játékeszközök (homokozó játékok) tárolása részben a fedett tároló padokban történik, viszont a nagyobb udvari eszközök (biciklik, rollerek, Rotikom kockák, pancsolók, játékok) elhelyezése nem megoldott. Ezeket az eszközöket rendszeresen ki- behordjuk, amitől hamarabb meg is rongálódnak. Udvari játékaink: mászókák, hinták, csúszdák, libikóka – folyamatos karbantartást igényelnek, rendszeres szabványossági vizsgálatukról gondoskodni kell, pótlásukat biztosítani szükséges. Tárgyi feltételeink segítik programunk megvalósulását, segítik a gyermek fejlődését. Eszközeink minden gyermek számára hozzáférhetőek, használhatóak. Folyamatosan próbálkozunk pályázatok írásával, váltakozó sikerrel. 2009-ben elnyertük a „Zöld Óvoda” címet. Minden adandó alkalmat felhasználunk, melyekkel hiányainkat csökkenteni tudjuk (alapítványi támogatások, a jövedelemadók 1 %-a, pályázati lehetőségek).

Eszközökkel jól ellátott terület: • testnevelés • hangszerek • bábok

Eszközökkel gyengébben ellátott terület: • kerti munka, • udvari játékok • anyanyelvi nevelés (mesekönyv) • textília • bútorzat • vizuális terület

Az eszköznorma megfeleltségünk: • Hiányzó helyiségeink: helyettesi iroda, nevelői szoba, orvosi szoba, szülői fogadóhely, mosléktároló. • HOP-unk megvalósításához szükséges eszközök jegyzékét az 1. számú melléklet tartalmazza (értelemszerűen csoportonként, illetve esetenként óvodaszinten). • Sajátos nevelési igényű gyermekek neveléséhez, fejlesztéséhez szükséges speciális eszközök, felszerelések jegyzéke 2. számú melléklet • Programunk megvalósításához jelen óvodai felszerelések megfelelőek. • Az eszköznorma alapján mennyiségi pótlásokra van szükség: váltás ágynemű, textíliák, csoportszobai játékok, könyvek, vizuális eszközök, udvari játékok,kerti munka eszközök, tekintetében. • Nem szabd megfeledkezni a jelen állomány folyamatos pótlásáról, felújításáról (anyagi feltételek).

4


2010.

1.5 Az épület legfőbb jegyei Óvodánk bejáratánál, a földszinten jobbra, három csoportszoba és a kiszolgáló helyiségek – öltözők, mosdó – található. A földszinten balra található a tornaszoba, ami szomszédos a tálalómelegítőkonyhával. Mosoda is működik, ahol a mosónő a település intézményeinek textíliáit mossavasalja. Az emeleten jelenleg öt csoportszoba és a kiszolgáló helyiségek, valamint az iroda, a logopédia és a személyzeti öltöző található. Az udvar nagysága, gondozottsága megfelelő teret nyújt a gyermekek mozgásigényének kielégítésére. A meglévő játékeszközök karbantartásában, festésében szívesen segítenek társadalmi munkában a szülők és az óvónők is. A mozgást, játékot serkentő udvari játékeszközök beszerzésére törekszünk. A sáros időben mozgási lehetőséget biztosít aszfaltozott udvarrészünk, nyáron pedig védelmet nyújt az erős napfény ellen a fedett teraszunk. Szülői segítséggel megújult KRESZ–pályánk és 2 kerti csap is kialakításra került.

2 Nevelési célkitűzéseink Alapvető feladatunknak a gyermek középpontba helyezését és az óvoda nevelési funkciójának kiteljesítését tekintjük. A gyermeki személyiséget úgy definiáljuk, mint az egyedi, megismételhetetlen, mással nem helyettesíthető individum és szociális lény aktivitását. A gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, a belső fejlődés - az érés - sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. Az óvoda nevelő intézmény, s mint ilyen a gyermeki személyiség kibontakoztatására, nevelésére, fejlesztésére törekszik. Tehát nem csupán "megengedi", hogy a gyermek fejlődjön, nem passzívan szemléli ezt a fejlődést, hanem lehetővé teszi, elősegíti azt, tudatosan tervezett, szervezett nevelési helyzetek megteremtésével. A 3-7 éves korú gyermekek szociális nevelését minden későbbi fejlődés alapjaként kezeljük, a pedagógiai célok és feladatok centrumába tudatosan az együttműködési és érintkezési képességek fejlesztését állítjuk, azaz kooperációra és kommunikációra kívánjuk képessé tenni óvodáskorban a gyermekeket. Felfogásunk szerint a nevelés a társadalom számára szükséges egyéni képességek intenzív fejlesztése, így a mi esetünkben az óvodai nevelésünk célja: A 3-7 éves korú gyermekek társadalmi gyakorlatra való általános felkészítése, amely magába foglalja: ¾ A teljes gyermeki személyiség fejlesztését, az életre való felkészítést a tevékenységek által és a tevékenységeken keresztül. ¾ A közösségi életre való felkészítést (befogadás, gondoskodás, tolerancia, alkalmazkodás, mások elfogadása). ¾ A tehetséges, a szociálisan hátrányos helyzetű, a halmozottan hátrányos helyzetű, a sajátos nevelési igényű gyermekek differenciált fejlesztését, fejlődésének elősegítését, ellátását. ¾ A kompetencia alapú nevelői szemlélet beépülését a nevelési folyamatba. ¾ A gyermek és ifjúságvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenységek ellátását. ¾ A környezettudatos magatartás formálását (a környezet védelme, megóvása, szeretete). Ez a pedagógiai program - az óvodás gyermek szociális életképessége növelése érdekében fejlesztő hatásokban gazdag nevelési alaphelyzet megteremtését feltételezi. A nevelési alaphelyzet mindenek előtt az adott nevelési intézményre jellemző tevékenységek, együttműködési formák, kapcsolatok, fejlesztő hatások és fejlődési lehetőségek összefüggő rendszerében és által létezik. A nevelés, mint "tudatos értékválasztás" a nevelési helyzetekbe beépített tevékenységek által valósítható meg, hiszen a gyermek állandó tevékenykedés közben fejlődik. A gyermeki megismerés 5


2010.

alapja 3-7 éves korban a folyamatos érzékelés, tapasztalás és cselekvés, ezért a nevelési alaphelyzetbe szervesen illeszkedő rendszeres tevékenységeket úgy kell értelmeznünk, mint a pedagógiailag meghatározott szocializáció igazi determinánsait. A gyermeki szükségleteket és az óvodáskori adottságokat alapnak tekintjük a nevelés alapnormáinak megvalósításához. Programunk vallja, hogy a gyereket minden életkori szakaszban orientálni kell valamire, vezetni kell valahová. Mi azt állítjuk, hogy az életfeladatokra orientálás az igazi tennivaló. Azt mondjuk, hogy az életre való felkészítés csak valóságos tevékenységek, csak a tevékeny életre alapozott nevelőmunka útján valósítható meg. Programunk kitűzött nevelési célját a gyermek szükségleteinek, tevékenységeinek és képességeinek figyelembevételével, a gyermek egyéni adottságaiból kiindulva tudjuk megvalósítani.

3 Nevelésünk alapjai 3.1 A szükségletek szerepe a nevelési cél elérésében Cél: kiegyensúlyozott, vidám, óvodai életet szerető, kedvelő gyermek, aki optimálisan fejlődik az óvodai és a családi nevelés összehangolt együttműködése által. A tevékenység megszervezése: A gyermek fejlődő személyiség, ezért a gyermeknek sajátos, életkoronként, életkori szakaszonként és egyénenként változó testi, lelki szükségletei vannak A szükségletek kielégítésében, a gyermeki személyiség alakulásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezetnek meghatározó szerepe van. A környezeti hatások közül a család szerepe igen jelentős, hiszen a család az első szocializációs szintér, amely a kisgyermeket formálja. A családi hatások a legtöbb esetben nem tudatosan tervezettek, sokkal inkább jellemző rájuk, hogy spontán módon valósítják meg a "társadalomba való bevezetés" feladatait. Természetesen a különböző kultúrájú családok másként viszonyulnak a gyerekhez, a gyereknek a családban elfoglalt helyéhez és más-más szerepet szánnak neki a családi életen belül. Az elsődleges szocializáció során az óvodának nagy szerepe van a családi nevelés mellett. Az óvoda nagy előnye a családdal szemben, hogy a családénál tágabb, tagoltabb szocializációs erőteret hozhat létre. Tudatosan alakítja, építi, kombinálja azokat a nevelő hatásokat, amelyekben az együttműködés és a társas érintkezés elemi formái integráns egységet, szerves, kölcsönös kapcsolatot alkotnak. Az óvoda nem csak a spontán szocializációnak, hanem a pedagógiailag determinált szocializációnak a színtere, ahol az elemi kooperációs és kommunikációs formák tudatos kibontakoztatása folyik. Az óvodáskorú gyermekek érzelmi állapotát, befolyásolhatóságát nagymértékben az a családi atmoszféra határozza meg, amelyben élnek. Az érzelmi alapigények kielégítése, pl. a biztonságérzet, védettségérzet a feltétele annak, hogy a gyermek a környezete iránt érdeklődést mutasson, kezdeményezzen, más emberekhez is kötődjön. Az óvodapedagógus nagyon eltérő érzelmi kívánalmakkal találkozik. Az óvodában a gyermek egyéni igényeit megértéssel fogadni és empátiakészséget mutatni ugyanúgy hozzátartozik az érzelmi neveléshez, mint a kiegyensúlyozott, harmonikus alaphangulat kialakítása. Az olyan óvodai atmoszféra, amelyik sokoldalú érzelmi kifejezéseket és pozitív élményeket tesz lehetővé, hozzájárul a gyermek boldog alaphangulatának kifejlődéséhez és ezzel együtt a másik megértéséhez. Azok a gyerekek pedig, akik viselkedési nehézségekkel és zavarokkal küzdenek (agresszivitás, gátlás), különösen sok figyelmet és megértő nevelői magatartást igényelnek. Az • • • •

óvodapedagógus feladata: Kielégíti a gyermek alapvető fizikai, lelki szükségleteit; Egészséges óvodai környezetet biztosít; Biztosítja a gyermek megfelelő gondozottságát; Személyes példamutatásával, viselkedésével, megjelenésével, közös élményekkel, játékokkal kialakítja a nyugodt, kiegyensúlyozott, vidám, szeretetteljes óvodai légkört; 6


• • • •

Példaadás, a pozitív értékek megmutatása; Mindig a pozitívumból kiinduló, esetleg a szükséges korrigálásra rámutató értékelés; Az alapvető udvariassági szokások, magatartásmódok kialakítása; Ésszerű korlátok közötti szabadság biztosítása;

A fejlődés 9 9 9 9 9

3.1.1

2010.

jellemzői az óvodáskor végére: Teste arányosan fejlett, teherbíró (első alakváltozás, megkezdődik a fogváltás); Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani képes; Érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél; Egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni; késleltetni tudja szükségletei kielégítését; Nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre és a tanító elfogadására.

Az érzelmi nevelés

Cél: társaival és a felnőttekkel nyitott, elfogadó, befogadó, együttműködő gyermeki személyiség, egyre erősödő esztétikai, szociális és erkölcsi érzelemmel. Területei: • A szeretet és kötődés képességének fejlesztése; • A mások iránti tisztelet, megbecsülés érzésének fejlesztése; • Az élménybefogadás képességének fejlesztése; • Az érzelmek kifejező képességének fejlesztése; • Az ösztönök és az érzelem irányításának fejlesztése; A tevékenység megszervezése: A fejlesztés azután kezdődik, miután a gyermek beilleszkedett a csoportba, jól érzi magát, alapvetően derűs, vidám légkör veszi körül, megismerkedett a felnőttekkel és a gyerekekkel, azaz bátran, biztonságosan mozog az őt körülvevő környezetben. A gyermekek gondozása az óvodai nevelőmunka alapvető feladata, olyan sajátos nevelési feladat, melynek színvonalas megvalósítása nemcsak a gyermek személyiségének fejlesztését alapozza meg, de lehetővé teszi annak a kedvező környezeti hatásnak a kialakulását, ami a gyermek további fejlődéséhez nagymértékben hozzájárul. Arra törekszünk, hogy a gyereket az óvodába lépéstől kezdve pozitív érzelmi hatások érjék, mert csak ennek eredményeképpen látjuk biztosítottnak a pozitív felnőtt-gyermek (Óvónő – gyermek, dajka - gyermek), gyermek-gyermek kapcsolatok kialakulását. Önkifejező és önérvényesítő gyermeki törekvéseket figyelembe vesszük, a különbözőségeket elfogadjuk. A gyerekek társas kapcsolatainak alakulását mindig nyomon követjük, adott esetben erősítjük a baráti kötődéseket, máskor társakhoz segítjük a magányosokat. Bevonjuk a gyerekeket a csoportélet hagyományainak, a szabályainak kialakításába, a gyermekek tevékenységéhez mindenkor szabadságot biztosítunk, a határok pontos megjelölésével. Követelményeinket röviden, érthetően, pozitívan fogalmazzuk meg, a javításhoz mindig lehetőséget adunk. A kapcsolatok erősítése érdekében minden gyermek számára biztosítjuk a személyes alkalmakat, ahol lehetőség nyílik a saját érzések elmondására, mások érzésének meghallgatására, elfogadására. A szocializáció szempontjából különös jelentősége van a közös élményekre épülő tevékenységek gyakorlásának. A közös együttlétek, a közösen végzett munka öröme olyan erkölcsi tulajdonságokat erősít, mint az együttérzés, segítőkészség, lelkiismeretesség, őszinteség, igazmondás, önzetlenség, figyelmesség. Fejleszti akaratukat, ezen belül önállóságukat, önfegyelmüket, kitartásukat, feladattudatukat, szabálytudatukat. Minimálisra igyekszünk csökkenteni a nemkívánatos magatartás módokat, figyeljük és elemezzük azokat a tüneteket, amelyek a gyerekek társas kapcsolatainak zavarát jelzik, és megkeressük az egyén viselkedésének rendezési lehetőségeit.

7


2010.

Az óvodapedagógus feladata: • Mintakövető magatartással példát ad a gyermekeknek és a szülőknek; • Érzelmi biztonság, otthonosság, derűs, szeretetteljes légkört biztosít a beszoktatástól az óvodáskor végéig; • Óvodába lépés előtt családot látogat a felvételt nyert gyermeknél; • Biztosítja és támogatja a családos óvodakezdést; • Folyamatosan kommunikál a gyermekekkel, biztosítja az állandó személyes érintkezést, erre biztatjuk őket társas kapcsolataikban; • Közös tevékenységeket szervez, közös élményszerzést biztosít; • Fokozatosan, tervszerűen ismerteti meg az udvarias viselkedés szabályait, normáit; • Hagyományok ápolásával, ünnepek szervezésével közös örömteli élményeket biztosít; • Támogatja a gyermekek barátkozását; • Egymáshoz való alkalmazkodás tanulását segíti; • Szokás és normarendszer megalapozása; • Megismerteteti, elfogadtatja a gyerekekkel az elvárásokat, amelyek eltér(het)nek az otthoniaktól, de teljesítésük elengedhetetlen a közösségi élet és tevékenység szempontjából. A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére: 9 Ragaszkodik óvodájához, társaihoz, a felnőttekhez; ezt érzelmekben, szavakban, tettekben hozza nyilvánosságra; 9 A gyermekek igényévé válik a helyes viselkedés és cselekvés, a szokások, szabályok betartása; 9 Egymást figyelmeztetik a szabályok megszegése esetén; 9 Segítenek egymásnak, együtt éreznek a közösség tagjaival; 9 A közösségért szívesen dolgozik, bízik képességeiben; 9 Törekszik a konfliktus helyzetek önálló megoldására; 9 A tevékenységeket türelmesen, a megbeszéltek alapján végzi, be is fejezi; 9 Képes nyugodtan ülni, figyelmesen meghallgatja a felnőttek, gyermekek közléseit; 9 Értékeli saját és társaik tetteit, megpróbál megfelelni az eléje tárt pozitív magatartási formáknak; 9 Érvényesíti kezdeményező készségét, kinyilvánítja tartósabb érdeklődését; 9 A játékszeren megosztozik a társaival; 9 Érdeklődik társai iránt, érdeklődik hiányzásának okáról; 9 Kialakul képessége a kapcsolatteremtésre, és a szabályokhoz való alkalmazkodásra.

3.1.2

A csoportok szokásrendszerének kialakítása

Cél: tudatossá vált gyermeki cselekvés a napi óvodai élet során, harmonikus, kiegyensúlyozott, változatos tevékenységekben gazdag csoportélet. A tevékenység megszervezése: Az óvoda mindennapi életének zökkenőmentességét, harmonikusságát és nyugalmát biztosítja, ha megfelelő szokásrendszert sikerül kialakítani. A szokásalakítás hosszú, fáradságos munka, ami olykor talán unalmasnak is tűnik, hiszen a jó szokásrendszer a mindennap gyakorolt cselekvések sorozatának állandó ismétlése. Azt azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy a fáradság később nagyon is megtérül a három évig tartó óvodai nevelés során. A szokásalakításban is elsődleges maga a cselekvés, a tevékenység, ami az egész személyiséget fejleszti. A feladatmegoldás ez esetben is öntevékenységre és a gyermek aktív együttműködésére épül. A szokásrendszer kialakítása az utánzáson és az ezzel összefüggő azonosuláson nyugszik. A szoktatás esetében tehát a példamutatásnak van kiemelt szerepe. Ez igazán egyszerűen belátható, hiszen köszönni megtanítani a gyermeket úgy lehet, ha az óvodapedagógus is köszön minden nap minden egyes gyermeknek. A jól kialakított szokások, melyek rendszert alkotnak, nem kívánnak akaratkifejtést a gyermektől, és nem kell koncentrálni sem, hiszen automatikusan cselekszik a gyermek. A 8


2010.

szokásrendszer segítségével a mindennapi cselekvések egy része gazdaságosabbá válik, kiküszöbölődnek a felesleges mozdulatok, mindenki számára egyértelmű keretet kap a napi óvodai élet. A szokásalakítás módja tehát utánzás - ismétlés - tudatossá váló cselekvés. A szokásrendszer a csoport nyugalmát, derűs légkörét alapvetően befolyásolja. Erre építhető fel a harmonikus, kiegyensúlyozott, tevékenységgel teli napi óvodai élet. Az • • • •

óvodapedagógus feladata: Szokás és normarendszer megalapozása; Viselkedésével példát mutat a napi életben; Türelmes, segítő, kitartó a tevékenységek gyakorlásában, gyakoroltatásában, míg azok automatizálódnak, és a gyermek szokásává válnak; Pozitív megerősítés.

A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére: 9 A napi, óvodai élet során a gyermek biztonságosan, magabiztosan egyértelműen él, viselkedik, eligazodik a csoportban, a szokásrendszer segíti a tájékozódását.

3.1.3

A beszoktatás

Cél: a gyermek örömmel (elfogadja, hogy) egyre hosszabb ideig marad egyedül az óvodában. A tevékenység megszervezése: Már a beszoktatásnál törekszünk arra, hogy a gyermekeket kedvező hatások érjék. Éppen ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy a szülőkkel való kapcsolatfelvétel már a beszoktatás előtt megtörténjen. Úgy gondoljuk, hogy nagyon sok előzetes konkrét ismeret szükséges ahhoz, hogy az óvónő fokozatosan elnyerje a gyermek bizalmát, átvehesse és biztosíthassa a szülő távollétében a felnőtt-kapcsolat biztonságát a gyermekben. Olyan családias légkört teremtünk az óvoda dolgozóival, amelyben a gyermekek érzelmileg kötődnek egymáshoz és a felnőttekhez. Arra törekszünk, hogy ez a légkör hasson ösztönzőleg kapcsolatteremtésükre, cselekvésükre, játékukra. Lehetőséget adunk arra, hogy a szülők és a gyermek együtt ismerkedjen az óvodával. Betekinthetnek az óvoda szokásrendjébe, belső életébe, ezzel könnyebbé szeretnénk tenni a gyermek számára az új környezet elfogadását. A gyermekek magukkal hozhatják kedves tárgyaikat, játékaikat, mely az otthonról hozott biztonság egy darabkáját jelentik számukra. A beszoktatás idején is természetesnek tartjuk az egyéni eltérésekhez, igényekhez való igazodást, mely megjelenik a gyermekekkel való bánásmódban. Az érzékeny, félénk gyermekek esetében az óvónő sok türelemmel, gyengédséggel, nyugalmat sugárzó magatartással igyekeznek a gyermekek lelki egyensúlyát biztosító kedélyállapot megteremtésére (ölbeli játékok, halk zene, meghitt mese…) Olyan gyermekeknél, akiket az érdeklődésből fakadó aktivitás és az intellektuális érzelmek motiváló hatása jellemez az ésszerű szabályok, szokások kialakítására, betartására helyezzük a hangsúlyt. A passzív, visszahúzódó gyerekeket fokozott odafigyeléssel és bátorítással segítjük az előrelépésben, és sikerélményekhez juttatjuk. Az önkéntesség az egész óvodai élet folyamán rendkívül fontos, a beszoktatás alatt pedig egyenesen hangsúlyos szabálya a gyermekekkel való foglalkozásnak. Az utánzási hajlamra építve előbbutóbb úgyis minden gyermeknél elérhetjük, hogy beilleszkedik a csoportba és bekapcsolódik a tevékenységekbe, tehát ne legyünk türelmetlenek. A beszoktatás során kiépül a gyermekben az a bizalom, ami később az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködését meghatározza. A bizalom kiépítése a szülők irányában is rendkívül fontos. Éppen ezért jó, ha a beszoktatás alatt a szülők bent tartózkodnak az óvodában, mert saját tapasztalataik győzik meg őket arról, hogy jó helyre került a gyermekük. A gyermek egész későbbi óvodai életére kihat a beszoktatás minősége. Nagyon sok türelmet, gyöngédséget és időt igényel a gyermekek beszoktatása. Nem célszerű az új gyermekeket egyszerre fogadni. Mindenki számára megnyugtatóbb a fokozatos és folyamatos beszoktatás. Így 2-3 új 9


2010.

gyermekre kell fokozott figyelmet fordítani és jut időnk a többi gyermekkel való foglalkozásra is. Ilyenkor a gyermek és a szülő egyéni igényei szerint először 1-2 órát, majd egyre hosszabb időtartamot tölt el a gyermek az óvodában eleinte anyjával együtt. Nincs szabály arra vonatkozóan, meddig tartson a beszoktatás, 1-2 hétig vagy tovább? Minden gyermek esetében egyénileg, a szülővel közösen kell ebben a kérdésben dönteni. Kivételt képezhet, ha a bölcsődéből kerülnek át egymást ismerő gyermekek. A beszoktatás napjaiban a csoportok mindkét óvónője együtt foglalkozik a gyermekekkel. Igény esetén igyekszünk megteremteni a lehetőségét annak, hogy egy csoportba járhassanak azok a gyermekek, akik már korábbról ismerik egymást, érzelmileg kötődnek egymáshoz. A csoport „régi” tagjait érzelmileg előkészítjük az új gyermekek fogadására. A középső vagy a nagycsoportban óvodánkba érkező gyermekek számára is biztosítjuk a befogadó, szeretetteljes légkört, és a fokozatosságot. A harmonikus szülő-nevelő kapcsolatot rendkívül fontosnak tartjuk. A szülők a beszoktatás után is bent tartózkodhatnak az óvodában (óvodavezetői engedéllyel), ha ezt igénylik és maguk az óvodapedagógusok is kérik, várják a szülők a folyamatos együttműködését. Közös programok, ünnepek, kirándulások a szülők egyetértésével és konkrét segítségnyújtásával valósulnak meg. Az • • • • • •

óvodapedagógus feladatai: Beszoktatás előtti kapcsolatfelvétel, családlátogatás; „anyás” beszoktatás, családias légkör biztosítása, bizalom kialakítása; Biztosítja a beszoktatás fokozatosságát, az anyától való elválást; Szükség esetén tapasztalatával, tanácsokkal segíti a szülőt; Kedvesség, türelem, gyengédség, motiváció, egyéni bánásmód, ésszerű szokásrend; Egyidejűleg mindkét óvónő jelen van a beszoktatás ideje alatt.

A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére: 9 A gyermek érzelmi törések, el tud válni az anyától; 9 A gyermek szeret óvodába járni; 9 Kialakul az érzelmi kötődés a gyermek és az óvónők, illetve a gyermek és az óvoda között.

3.1.4

A gyermekek gondozása

Cél: egyéni képességeihez mérten a gyermek önálló a személyével kapcsolatos teendőkben. Tevékenység megszervezése: A gondozási tevékenység a nevelés szerves részét képezi, azzal egységben valósul meg. Alapvető szükségleteket elégít ki, amelyek elősegítik a kisgyermek fejlődését. A gondozási feladatok magas szintű, hatékony megoldását feltételnek tekintjük a gyermekek kedvező fejlődésének és általános egészségügyi állapotának fenntartása, illetve erősítése tekintetében. A gondozás folyamatában lényeges a fokozatos szoktatás és gyakorlás, a szokáskialakításban pedig a következetesség. A különböző szokások (étkezés, önkiszolgálás, tisztálkodás, stb.) kialakulási folyamatában törekszünk arra, hogy a gyermekek sok elismerést, bizalmat kapjanak, jussanak sikerélményhez. Úgy gondoljuk, hogy az óvodáskor átmenetnek is tekinthető, hisz óvodáskorban tudatosulnak, rögzülnek, szokássá alakulnak a tevékenységek. A kiscsoportos gyermek még sokszor szorul a felnőtt segítségére, majd fokozatosan önállóvá válik, és egyre jobban megérti a kialakítandó szokások értelmét. A gyerekek életkori sajátosságait figyelembe véve az egészségügyi szokások kialakításában az óvodáskort alapozó jellegűnek tekintjük. Az egészséges életmód, az egészségügyi szokások kialakításában a gyermekek azonosulási, utánzási törekvésére építünk. A sikerélmény biztosítása, a szeretetteljes hangulat, a kellemes közérzet 10


2010.

segíti az elfogadást, a beépülést. Fontosnak tarjuk a felnőtt példamutató magatartását, a megfelelő minta közvetítését, a gyermekek életkori és egyéni sajátosságainak megfelelő magyarázattal kísért bemutatást. Az eredményes munkánk feltétele hogy a dajkák is tevékenyen részt vesznek – az óvónővel egyeztetetve – a szokások megtartásában. Törekszünk a családi és óvodai gondozási szokások összehangolására. A gondozás nemcsak a gyermekek egészséges fejlődését biztosítja, hanem magában rejti a megbetegedések megelőzését, a gyermekek egészségének védelmét is. Az egészség megőrzésére irányuló gondozás magába foglalja a személyi és környezeti higiéniát, az egészséges táplálkozást, kulturált étkezést, a szervezet edzését, a testnevelést és a betegségek, kisebb rendellenességek prevencióját, korrekcióját. (Az általános elvek mellett, természetesen, mindig figyelembe vesszük a gyermekek egyéni sajátosságait is!). Táplálkozás Napi háromszori étkezést biztosítunk térítési díj ellenében. Az étrendet kiegészítjük a gyerekek által hozott gyümölcsökkel, az ebből közösen elkészített gyümölcslevekkel, vitaminsalátákkal. Az étkezések azonos időpontban, 2,5-3 órás időközökre elosztva, kulturált körülmények között, derűs légkörben zajlanak. Az étkezések kötött keretek között folynak, de minden esetben tekintetbe vesszük a gyerekek egyéni tempóját, egyéni szükségleteit. Az étkezés körülményei, esztétikuma mindig is erőssége volt az óvodai gyakorlatnak. A mindig tiszta, vasalt, finom színekben pompázó asztalterítők, a minőségi, esztétikus étkezőedények, a szalvéták, az asztaldíszek stb. mind tovább fokozzák az étkezés pozitív hatását és nevelő értékét. Az étkezés közbeni halk beszélgetés, zsongás a kulturált étkezési szokások elsajátítása pedig tovább fokozza az egész tevékenységhez kapcsolódó pozitív hatásokat. A gyermek nem megérti, hanem megérzi ennek az egész miliőnek a jótékony hatását és megőrzi magában a későbbi életében is. A helyes étkezési (pl: alapos rágás), illetve táplálkozási (pl: sok gyümölcs és zöldség) szokások kialakításra nagy hangsúlyt helyezünk! Törekszünk arra, hogy a gyermekek csak akkor üljenek asztalhoz, amikor az étel már a rendelkezésükre áll, ezzel minimálisra csökkentve a várakozási időt. A gyermekeket ösztönözzük, de nem kényszerítjük az új ízek megismerésére, az étel elfogyasztására. Folyadék egész nap a gyermekek rendelkezésére áll, így mindenki egyéni szükségleteinek megfelelő mennyiséget fogyaszthat, de emellett szükséges őket figyelmeztetni a rendszeres folyadékbevitelre. Fontosnak tartjuk a kölcsönös információcserét a szülőkkel az egyes gyermekek étkezési szokásairól. Testápolás A testápolás a gyerekek egészségének védelmét, testük, ruházatuk gondozását, rendszeres, szükség szerinti tisztálkodásukat és tisztaságigényük kialakulását szolgálja. A személyi tisztaság alapkövetelménye, hogy a gyermekben szokássá, igénnyé válik a tisztálkodás és a fésülködés, a testápolás tevékenysége. A test higiéniájának alapjai a mosakodással kezdődnek. E szempontból a legfőbb feladat az önálló kézmosás begyakorlása. Játék, munka vagy egyéb tevékenységek folyamán a gyerekek keze gyakran piszkos lesz, ezért figyelmeztetni kell őket a rendszeres kézmosásra (körömkefével is). A WC használata után és evés előtt is a rendszeres kézmosás segít a kórokozók ellen. A gyermek tisztálkodási teendőiben segítséget kap az óvodapedagógustól, valamint a dajkától, fokozatosan és folyamatosan szoktatjuk az önálló tisztálkodásra. A fogápolás és a száj higiénére nevelés az óvodai egészségnevelés és egészségügyi szokások kialakításának fontos mozzanata. Fontosnak tartjuk a helyes fogmosási technika elsajátíttatását a gyermekekkel. A papír zsebkendő a gyerekek számára elérhető. A helyes orrfújást és zsebkendő helyes használatát segítjük. Kialakítjuk és megalapozzuk a fésülködés igényét és annak helyes szokásait. Öltözködés A gyermekek öltözéke akkor célszerű, ha összhangban áll önállóságukkal és az óvodai élettel. Az öltözködésnél a rétegességet hangsúlyozzuk, mely az öltözködési szabályok közül a leglényegesebb. Így 11


2010.

kerülhető el az izzadás, amit gyakran megfázás követ. A jó lábbeli kényelmes, levegőzik, és tartja a bokát. Pihenés A mindennapi mozgás után a gyerekeknek szükségük van hosszabb-rövidebb ideig tartó pihenésre. A nyugodt pihenéshez biztosítjuk az optimális feltételeket (a külső és belső zavaró ingerek megszüntetése, szellőzés, csend, nyugalom, megfelelő nagyságú fektető, ágy, megfelelő kényelmes ruházat, szükség szerint pizsama). Mesével csendesítjük le, nyugtatjuk meg a gyerekeket. A különböző alvásigényeket figyelembe vesszük, nem erőltetjük az alvást, a gyerekek alvásigényében is érvényesül az egyéni sajátosság elve. Alvó gyermeket lehetőség szerint gyengéden ébresztünk fel. Az egész óvodában fokozott gonddal szervezzük meg azokat a munkafolyamatokat, amelyek a pihenő időre esnek. A folyamatos kelést lehetővé tesszük a gyermekek számára. Az óvodapedagógus feladatai: • Biztosítja a gyermek szükségleteinek kielégítését; • Testápolással, étkezéssel, edzéssel, mozgással, pihenéssel, egészségvédelemmel kapcsolatos szokások igényes alakítása; • Táplálkozási, öltözködési, testápolási, pihenési szokások formálása; • Önállósodás segítése, sikerélmény biztosítása, szeretetteljes légkör; • Eszközök, felszerelések megfelelő biztosítása; • Szokásrend megalapozása, szemléltetéssel, magyarázattal, gyakoroltatással, pozitív megerősítéssel; • Csoportban dolgozó felnőttek példamutatása, munkájuk összhangja; • A gyermek segítése; • Családdal való együttműködés. A fejlődés 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 3.1.5

jellemzői az óvodáskor végére: Helyesen használja az evőeszközöket; Ügyel az étkező asztal esztétikumára; Kulturáltan étkezik; Szokásává válik a rendszeres, gondos tisztálkodás; Önállóan mos kezet, használja a körömkefét; Vigyáz a mosdó rendjére; Önállóan használja a WC-t; Önállóan mos fogat, a fogápoló szereket tisztán tartja; Szükség szerint használ zsebkendőt; fésülködik; Helyesen, megfelelő sorrendben öltözködik, vetkőzik, ruháját helyre rakja. Gombol, cipőt köt, csatol; Ruházatát önállóan megigazítja, betűri, Pihenő társaira tekintettel van; Önállóan fésülködik (rövid haj). Az egészséges életmódra nevelés

Cél: az óvodai élet során az egészséges életmód megtapasztalása, megalapozása. A tevékenység megszervezése: Az egészséges életmódra nevelés mai életünkben felértékelődött, fontossága hosszú távon meghatározza a felnövő gyermekek önmaguk által kialakított életstílusát. Az egészséges életmód magában foglalja a környezettel való harmonikus együttélést, a természet szeretetét és védelmét. Természetes körülmények között minél nagyobb mozgástér biztosítása a célunk. Tágas, levegős, világos csoportszoba és fákkal, növényekkel, füves területekkel beültetett udvar szükséges a nevelési feladatok megoldásához. 12


2010.

Ismert tény, hogy a mozgásöröm és a szellemi fejlődés egymással szoros kapcsolatban áll. A gyermekek mozgásának fejlesztése örömforrás és alkalmas lehetőség az esetleges mozgáshibák korrigálására is. Az optimális mozgásfejlődéshez biztosítani szükséges a spontán mozgáslehetőségeket, mégpedig az egyéni sajátosságok figyelembevételével. Ajánlatos tehát minden adódó lehetőséget kihasználni a nap folyamán a mozgásra. A gyermekek napirendjét úgy kell összeállítani, hogy elkerüljük az egyoldalú terhelést, azaz lehetőleg felváltva biztosítsuk a mozgást és az üléssel együtt járó tevékenységeket. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek minél több időt töltsenek el a szabad levegőn. A napfény, a levegő, a víz is edzi, erősíti őket. Természetesen az időjárásnak megfelelő ruházatra van szükség kint az udvaron és bent az épületben. Az udvaron nemcsak játszani, étkezni, hanem tevékenykedni is lehet. A gyermekek mozgásigényének kielégítését és fejlesztését a testnevelési foglalkozások és a szabadban végezhető különböző mozgásos tevékenységek (változatos udvari játékok, sokféle és sokirányú mozgásos szabályjátékok, népi dalos játékok, körjátékok) szolgálják. Környezetünkben lehetőségeinkhez mérten biztonságos sétákat, kirándulásokat szervezünk, melyek az élményhatásokon kívül a gyermekek mozgásigényének kielégítését, mozgásuk fejlesztését is szolgálják (két felnőtt kíséret minimum – csoport sajátosságai). Az óvodapedagógus tudatossága abban nyilvánul meg, hogy gondosan választja meg a helyszíneket és felhívja a figyelmet a környezet megóvásának fontosságára. A séták alkalmával, a párosával haladást csak addig követeljük meg, amíg a gyermekek biztonsága, testi épségének megóvása ezt igényli. Mindig legyen alkalom szabad, önálló mozgásra, futkározásra. A játék, a kirándulások célját és ezzel együtt időtartamát a gyermekcsoport életkori sajátosságaihoz igazítjuk. A testi és lelki egészség eléréséhez a test rendszeres edzése is hozzájárul. A mozgás a gyermek egyik legtermészetesebb életmegnyilvánulása. Csökkenti a mozgási rendellenességeket, segíti a növekedést és a helyes testtartás elsajátítását. Nagy figyelmet fordítunk a levegőztetésre. A gyerekek lehetőség szerint minden évszakban, naponta minél több időt a szabad levegőn tartózkodnak, az időjárástól függően délután is. A levegőztetés idejére is gondoskodunk a gyermekek tevékenységének megszervezéséről. Szeles időben, sűrű ködben, vagy ha a hőmérséklet -10 C alá esik a csoportszobák fokozott szellőztetése mellett a gyermekek az épületben maradnak. Nyári kánikulában fokozottan ügyelünk arra, hogy a gyerekek ne hevülhessenek túl, tevékenységüket a szabadban, árnyékban, vagy az épületben szervezzük meg. Az óvoda udvara az egészséges életmódra nevelés egyik színtere. Kialakítása, felszerelése az óvodának sokféle tevékenységét szolgálja minden évszakban és a különböző napszakokban. Talajfelületét igyekszünk változatossá tenni, jelenleg füves, aszfaltozott részek váltják egymást. Megfelelő arányban biztosítjuk a napos és az árnyékos részeket. Mozgást fejlesztő eszközök (pl.: különböző mászókák), homokozók és egyéb udvari, egyéni-társas játékszerek teremtik meg a lehetőségét a sokoldalú szabadon választott tevékenységeknek. A gyerekek jó közérzete biztosításának feltétele, hogy az szabad tevékenységük közben is érezzék az óvónő személyes törődését. Télen a szánkózás, csúszkálás, a hóval való játék az örömet jelenti. Az egészséges életmódra nevelés nem csak az óvoda épületének és udvarának célszerű hasznosítását jelenti, hanem gyakori sétákat, kirándulásokat a szabad természetben, nagyobb füves réteken, dombokon, erdőben. Az egészséges életmód szokásainak kialakításában fontos szerepet kap a helyes táplálkozás szokásainak kialakítása és az étkezés körülményeinek, esztétikumának biztosítása. A helyes táplálkozási szokások kialakításánál a rendszeresség az első szempont. Igyekszünk gyümölcsökkel kiegészíteni a napi óvodai ellátást. A gyermekétkeztetési vállalat által szállított ételek minőségét az óvoda vezetője és az óvodapedagógusok fokozott figyelemmel kísérik. A csoportszobának legyen mindig megfelelő (20-22°C) a hőmérséklete (ebben a radiátorok termosztatikus szeleppel történő ellátása nagy segítségünkre van), de fontos a folyamatos szellőztetés, különös tekintettel az étkezések utáni, a lefekvés előtti alapos és a délutáni pihenés ideje alatti folyamatos szellőztetésre. Mindezt az óvónő fali hőmérővel ellenőrzi. A személyi higiénia megfelelő biztosítása érdekében az „ütközések” elkerülésére nagy gondot fordítunk. 13


2010.

Kézmosáshoz folyékony szappan használatát tartjuk megfelelőnek. Könnyen elérhető fogason minden gyermeknek jellel ellátott, saját törülközője van. A fogmosó felszerelések szintén jellel ellátottak, így biztosítva azt, hogy a gyermekek csak a sajátjukat használják. Megfelelő magasságban elhelyezett tükrök szolgálnak a ruházat és a haj rendbetételének, valamint a helyes fogmosási technika ellenőrzésére. Egészségvédelem A gyermekek számára az egészséges életmód elemi szabályainak ismerete és alkalmazása jelenti azt a minimális követelményt, amely egyben egészségük védelmét is jelenti. A gondozási feladatok magas szintű, hatékony elvégzésével pedig mi, az óvoda dolgozói járulunk hozzá a betegségek megelőzéséhez. A gyermekek egészségének védelmét segíti: • A védőnő, akihez szükség esetén bizalommal fordulhatunk segítségért, tanácsért. • A gyermek-egészségügyi ellátás szerződése (önkormányzat, gyermekorvos). • Az óvodában megbetegedett gyermeket elkülönítjük, a szülőt értesítjük. Megérkezéséig a gyermekről gondoskodunk, felnőtt felügyeletét biztosítjuk. • A fertőzések elterjedését gyakori szellőztetéssel, a helységek alapos napi takarításával, heti „nagy” takarításával, illetve az évente több alkalommal történő teljes fertőtlenítésével igyekszünk minimálisra csökkenteni. • Nagy hangsúlyt helyezünk a baleset-megelőzésre is. Ennek fontos összetevőjének tekintjük a megfelelő méretű, biztonságos eszközök biztosítását, továbbá a figyelem és a megfelelő veszélyérzet kialakítását a gyermekekben. Folyamatosan balesetvédelmi oktatásban részesülnek. • Betegségből, vagy hosszabb hiányzás esetén csak friss orvosi igazolással jöhetnek vissza a gyermekek a közösségbe. Előre bejelentett (3 napnál hosszabb) hiányzást a szülő nyilatkozattal igazol. • Szomatikus vagy pszichés betegség, zavar, elmaradás, akadályozottság alapos gyanúja esetén a szülőket azonnal tájékoztatjuk, felvilágosítást adunk a korai segítségadás szükségességéről, segítséget nyújtunk a megfelelő szakember megkeresésében. • Házirendünkben szabályozzuk a gyermekek betegségére vonatkozó teendőket.

Az óvodapedagógus feladata: • A gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges, biztonságos és balesetmentes környezet fenntartása és folyamatos javítása; • A gyermek testi szükségleteinek kielégítése; • A helyes életritmus kialakítására az életkori sajátosságokat szem előtt tartó, rugalmas, következetes napirend és heti rend megtervezésével és megszervezésével; • Az egészséges életmód és szokások megalapozása, kialakítása, vagyis megtanítani a gyermekeket helyesen élni; • A tudatos önművelődés és önfejlesztés megalapozása; • Csoportban dolgozó felnőttek példamutatása, munkájuk összhangja; • Családdal való együttműködés; • Gyermek megbetegedése esetén a szükséges intézkedések megtétele; • A gyermekeket környezetük védelmére, megóvására neveli; • Változatos mozgáslehetőségeket kínál; • Biztosítja a gyermekek számára napi levegőzést, kirándulásokat, sétákat szervez; • Elősegíti a gyermekek megfelelő edzettségének kialakulását; • Megismerteti a gyermekeket a helyes táplálkozási szokásokkal.

14


A fejlődés 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9

2010.

jellemzői az óvodáskor végére: A gyermek igényévé válik a rendszeres testmozgás; A gyermek szervezete teherbíró, a betegségekkel szemben ellenálló; Mozgása harmonikus, összerendezett; Szívesen tartózkodik a friss levegőn, igényli a sétákat, kirándulásokat; Megjelennek azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek; Testi, lelki, mentális fejlődése kiegyensúlyozott; Megtartja az egészség- és balesetvédelmi szabályokat; Szelektíven gyűjti a hulladékot, ügyel környezete rendjére; Kialakul bennük a tiszta, esztétikus környezet igénye. Tudják és érezzék a gyermekek, hogy az egészség érték, melyet védeni és őrizni kell.

3.2 A tevékenységek szerepe a nevelési cél elérésében Cél: változatos tevékenységek tudatos, tervszerű szervezése által egyre fejlettebb, önállóbb gyermek. A tevékenység megszervezése: A gyermek személyisége és a tevékenysége kölcsönösen egymásra hatva fejlődnek. A gyermek tevékenykedő lény. Személyisége komplex tevékenységek által fejleszthető a leghatékonyabban. A gyermeki tevékenység fogalma összefoglalható az alábbiakban: a.) Valamilyen belső szükséglet kielégítésének vagy külső követelmény teljesítésének eszköze; b.) Képesség felhasználás, képességfejlesztés eszköze; c.) A közösségben és a közösségért való megnyilvánulás eszköze; a.) A nevelő hatás belső (a tevékenység tartalmából eredő) feltételei: • az egyén számára érdekes, a csoport számára fontos, hasznos tevékenység legyen (aminek hasznosságát egyre szélesebb közösség ítélheti meg) • a célkitűző és a célmegvalósító tevékenység egysége érvényesüljön • a tevékenység és az eredmény kölcsönös feltételezettsége biztosítva legyen (csak a végigvitt, befejezett tevékenységnek van élményereje) • a tevékenységrendszer teljessége zavartalan legyen kettős szempontból: o elégítse ki a gyermekek akciószükségletét o oldja meg az adott gyermekközösség valamennyi feladatát (az önkiszolgálástól a csoportélet kialakításáig, a csoportélet kialakításától a környezet formálásáig) A gyermekek számára meg kell adni a lehetőséget az önállóan megválasztott belsőből fakadó tevékenységre. A gyermeki tevékenység szervezésekor szükséges figyelembe venni a 3-7 éves korú gyermekek tevékenységének jellemzőit. A 3-7 éves korú gyermeket tevékenységi vágy jellemzi. Bármilyen mozgás, cselekvés változás felkelti a gyermek figyelmét, és utánzásra ösztönzi. A megismerési vágy a kíváncsiság életkori sajátossága az óvodáskorú gyermeknek. A gyermek tevékenysége gyakran változik; minél kisebb a gyermek, annál gyakrabban változtatja tevékenységi formáit. Ennek következtében egy adott tevékenység általában rövid ideig tart és nincs mindig összhangban a kitűzött céllal. Az óvodapedagógusaink tudják, hogy az életkor és az egyéni adottság nagymértékben meghatározzák a gyermeki tevékenység minőségét és mennyiségét, tehát ezt figyelembe véve segíthetik elő a tevékenységek minél szélesebb kibontakoztatását a csoportban. A 3-7 éves korú gyermek életmegnyilvánulásaiban nem különülnek el élesen a különböző tevékenységek. A gyermek számára a játék lehet munka is és fordítva. A közösségért végzett feladat lehet játék, esetleg a szabadidő kellemes eltöltése. Lehetőség nyílhat olyan tevékenységre, amelyre a szociális háttér esetleg nem ad módot (színház, könyvtár). 15


2010.

b.) A nevelő hatás pedagógiai feltételei: • A tevékenység pedagógiai előkészítése (ráhangolás, tudatosítás stb.) közös feladata az óvodapedagógusnak, dajkának és az egész óvodai környezetnek. • A tevékenység pedagógiai megszervezése az óvoda dolgozói részéről nagy tapintatot igényel (semmit se végezzünk el a gyerekek helyett, de mindenben segítsünk, amikor arra szükségük van a gyerekeknek). • A tevékenység pedagógiai értékelése ugyancsak alapvető feladata az óvodapedagógusnak. A siker, sikertelenség okai, a jól vagy rosszul megválasztott tevékenységi mód, az együttműködés megléte vagy hiánya stb. lehet az értékelés kiinduló alapja. Az óvodapedagógus feladata: • A gyermek tevékenységi vágyának felkeltése, kielégítése; • Feltételeket megteremtése (idő, hely, eszközök, ötletek); • A gyermekek tapasztalataira, élményvilágára, életkori sajátosságaira támaszkodik; • Komplexitásra törekszik; • A tevékenységek kiválasztásánál mindig szem előtt tartja a gyermekek eltérő képességeit, fejlődésük eltérő tempóját, életkori sajátosságaikat, esetleges korlátaikat. A hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű, vagy tehetséges gyermekek esetében megtalálja a segítségnyújtás helyes mértékét. A fejlődés 9 9 9 9

jellemzői az óvodáskor végére: A gyermek aktívan, örömmel vesz részt a tevékenységekben; A tevékenységek során megvalósítja saját elképzeléseit, kreatívvá válik; Igényévé válik a folyamatos tevékenykedés, mely során ismereteket sajátít el; A tevékenykedés során fejlődik koncentrálóképessége, türelme, kitartása, figyelme.

3.3 A képességek szerepe a nevelési cél elérésében Cél: képességeit optimálisan és önállóan alkalmazni tudó gyermek. A tevékenység megszervezése: Programunk olyan képességek kifejlesztését jelenti, amelyek a társadalomban létező, elképzelhető pozitív tevékenységek gyakorlásához szükségesek. A tevékenységszervezés és a képességfejlesztés kölcsönös kapcsolatban áll egymással. A lehetséges emberi képességek és tulajdonságok száma szinte végtelen, ezeket képtelenség lenne áttekinteni és külön-külön formálni. Az együttműködési és érintkezési képességek jellegét, tartalmát, színvonalát, hatékonyságát, stb. mindenekelőtt az alapul szolgáló tevékenység társadalmisága (közhasznú volta, kulturális színvonala, relációgazdagsága, stb.) határozza meg. A képesség és a tevékenység annyira mély és genetikus kapcsolatban áll egymással, hogy csak a reáltevékenységekre alapozott nevelésnek lehet igazi esélye a sikeres képességfejlesztésre, hiszen minden képesség valamilyen tevékenységre való alkalmasság, és a képességek csak tevékenységekben fejlődhetnek ki és nyilvánulhatnak meg. Ez az általános képességekre is érvényes. Nincs olyan általános képesség, amelynek ne valamilyen konkrét tevékenység lett volna az eredeti forrása. A kommunikációra és a kooperációra való képességet a gyermek a kommunikáció és a kooperáció egymással összefüggő folyamatában a kommunikáció és a kooperáció gyakorlása közben és által szerezheti meg. Az emberi képességek összessége több emberformáló folyamat, pl. a szocializáció, a művelődés eredményeként jelenik meg. Az előbbiek azonban itt is aktív szerepet töltenek be: szervezik, rendezik, hatékonyabbá teszik, stb. az egyén képességstruktúráját.

16


2010.

Az óvodapedagógus feladata: • Folyamatosan biztosítja a gyermekek számára, a képességeik kibontakoztatásához szükséges tevékenységek gyakorlásának lehetőségeit; • A folyamatos megfigyelés útján tiszta képet alkot a gyermek meglévő képességeiről, ennek ismeretében törekedik a képességek fejlesztésére; • Egyéni fejlesztést, differenciált bánásmódot alkalmaz.

A fejlődés • • •

jellemzői az óvodáskor végére: Rendelkezik olyan képességekkel, mint: kommunikáció, kooperáció, szocializáció; Meglévő képességeit tevékenységekben alkalmazza; Egyéni fejlettségének megfelelő képességei alkalmassá teszik az iskolai élet megkezdésére.

3.4 A tudatos fejlesztés feltételei A 3-7 éves korú gyermek fejlesztése a nevelési céloknak megfelelően a nevelési folyamatban valósul meg. A nevelési folyamat a környezettel való állandó és szoros kapcsolatban zajlik. A nevelési folyamatban a gyermek spontán fejlődése, érése és a nevelési céloknak megfelelő tudatos fejlesztése egymást kiegészítve érvényesülnek. A tudatos fejlesztés az óvodapedagógus által irányított, befolyásolt, de nem kizárólagosan tőle függő folyamat. A társadalmi, gazdasági környezet, a helyi lehetőségek, a gyermekcsoport életkora, összetétele, a gyermek képességei, egyéni fejlettsége, a szülők igényei mind befolyással vannak a fejlesztés tartalmára. A tudatos fejlesztést az objektív és szubjektív feltételek ugyancsak jelentősen befolyásolják. Az objektív (külső) feltételek, mint az óvoda épülete, berendezései, az óvoda udvara a gyermeket körülvevő környezet adottak. Az óvónői önállóság kérdéskörébe tartozik, hogy a meglévő adottságokon belül milyen bútorzattal és hogyan alakítják ki az óvoda belső tereit és csoportszobáit. Az objektív feltételek azonban minden óvodában a lehetőségekhez mérten javíthatók. Az óvodai nevelés egymásra épülő, egymással összefüggő komplex tevékenységek rendszerében fejti ki hatását. Ahhoz azonban, hogy a tevékenységek lehetőségét biztosítani tudjuk, a nevelés során át kell gondolnunk a nevelés feltételrendszerét.

3.4.1 • • • •

Az óvodai nevelés objektív feltételei Az óvoda épülete, udvara, környezete Az óvoda belső berendezése Az óvoda tárgyi feltételei, eszközei, szakmai felszereltsége Esztétikus környezet kialakítása.

A felsorolásból is kitűnik, hogy az óvoda objektív feltételeinek biztosítása során nem támaszthatunk különleges és egyedi feltételeket. Különösen nem akkor, ha magáról egy adott épületről és annak környezetéről van szó. Mindenekelőtt arra törekedünk, hogy minél nagyobb és tágasabb terek álljanak a gyerekek rendelkezésére. Az épület belső tereinek célszerű használatakor gondolunk a gyerekek elkülönülési igényeire, mindazon túl, hogy tekintettel kell lennünk legalább egy nagy egybefüggő közös tér kialakítására. A belső terek átláthatósága az óvodapedagógus számára megnyugtató, hiszen figyelemmel tudja kísérni valamennyi gyermek mozgását. Az iskolai életmód megkezdésére való felkészítés azonban nagy önállóság megteremtését jelenti a gyermek számára, kimehet a mosdóba, bemehet a konyhába, az irodába stb. Megbízunk a gyermekben és ő érett a bizalomra. A jól kialakított és folyamatosan megszilárdított szokásrendszernek éppen az a lényege, hogy biztonságot nyújt, kiszámíthatóvá teszi

17


2010.

a gyermek cselekvését. Nagyon jó megoldás, ha a játszóhelyek, tevékenységi terek a bútorok mozgatásával megnövelhetők, vagy a célnak megfelelően alakíthatók. Az óvoda udvarát az épület szerves részének tekintjük. Az egyik teraszunk fölé tető épült, így rossz idő esetén is megoldható a levegőzés, a mozgás, illetve a nyári melegben biztosítani tudjuk az árnyékot a játékhoz. Kora tavasztól késő őszig a tornaszobával egybenyitva igen jól hasznosítható játszóhelyek, étkező és pihenőhelyek alakíthatók ki a fedett teraszon. Az óvoda udvarát egyébként nagyon fontos egybefüggő játszó és mozgástérként használni. A tevékenységek szempontjából így sokkal többfajta lehetőség kipróbálására adunk lehetőséget a gyermekeknek és az sem mellékes szempont, hogy a lehető legnagyobb mozgásteret így tudjuk biztosítani. Ne feledjük ugyankor, hogy az ilyen módon alakított óvodai udvar használata a legoptimálisabb lehetőséget biztosítja a különböző korú gyermekek közötti kommunikáció és az együttműködési formák kialakulásának. A fűvel borított udvarrészek arányának dominanciáját nem baj, ha megtöri egy-egy kisebb kavicsos vagy betonnal borított felület. Mindegyiknek megvan az a sajátossága, hogy bizonyos tevékenységek végzésére leginkább alkalmas. Pl.: Az aszfaltozott részen rajzolni, festeni, ugróiskolázni stb. nagyon jól lehet. Programunk megvalósítására természetesen akkor van lehetőségünk, ha van mivel cselekednie a gyermekeknek. Az eszköz, legyen az játékszer vagy munkatevékenységhez használt eszköz, művészeti tevékenység alapfelszerelése vagy éppen a testi fejlesztéshez szükséges tornaszer stb., elegendő számban álljon a gyermekek rendelkezésére. Nagyon fontos, hogy a gyermekek egyidejű cselekvését képesek legyünk biztosítani. Természetesen van nevelőértéke annak is, amikor a gyermeknek igenis várnia kell, amíg az áhított játékhoz hozzájut, (jó példa erre az autó, amiért sorakozni is képesek a gyermekek), de mi most a tevékenység nevelő hatását szeretnénk kiaknázni, ahhoz pedig elegendő eszköz meglétére lesz szükségünk. Minél változatosabb és sokszínűbb tevékenységrendszert alakítunk ki az óvodai csoportban, annál nagyobb lesz az eszközigényünk is. Az óvodapedagógusok kreatív, alkotó emberek, akik folyamatosan szépítik, fejlesztik az óvodai környezetet. Az egyéni elképzelések alapján kialakított óvodai környezetnek fontos nevelő hatása van. Nagyon jó dolog, ha a gyermekeket is be tudjuk vonni a környezet kialakításába, szépítésébe, esztétikussá tételébe. Tevékeny környezetalakításnak lehet azt nevezni, amelyben folyamatosan formálódik a gyermek esztétikai érzéke, ízlése.

3.4.2

A tudatos fejlesztés szubjektív feltételei

A szubjektív feltételek sokrétűségéből az alábbi öt legfontosabb elem kiemelésével próbáljuk összefoglalni azt, ami a programunkkal összefüggésben a legfontosabbnak látszik a nevelőmunkánk során.

3.4.2.1

Nyugodt, meleg, derűs, nyílt, szeretetteljes óvodai légkör megteremtése

A legfontosabb alapelv, ami a nevelés lehetőségét biztosítani tudja, az oldott, derűs, nyugodt, meleg, nyílt és szeretetteljes óvodai környezet megteremtése. Nem véletlenül soroltunk ennyi jelzőt a kívánatos óvodai légkör meghatározására. Azért tesszük mindezt, mert hangsúlyosan igaz, hogy az óvodába kerülő gyermek számára első perctől kezdődően meghatározó, milyen légkörben élheti napi életét. A gyermek idegrendszere fokozottan ingerlékeny, érzékeny és a külső világ, ahonnan a gyermek érkezik, ugyancsak tele van sokszor nem kívánatos ingerekkel. Egy felgyorsult tempójú világban az óvodának a szeretet, a béke, a nyugalom szigeteként kell megjelennie, ahol minden gyermek számára adott az esély a nyugodt játékra, az életkorának megfelelő tevékenységekre. A nyugodt légkör megteremtésének alapvető feltétele a megfelelő napirend biztosítása. A napirendben periodikusan ismétlődő tevékenységeknek a csoport szokásrendszere ad keretet. Érdekes, színes, változatos tevékenységek esetén a csoport nyugalmat és kellemes alaphangulatot áraszt, ahol minden gyermeknek megvan a maga helye és az elfoglaltsága. A nyugodt légkör kialakításához az is hozzátartozik, hogy az óvodai csoport zajszintje ne legyen túlságosan magas. Ezt is elsősorban az óvodapedagógus példamutatásával lehet megvalósítani. A halk 18


2010.

beszédet a gyerekek átveszik, így a csoport alapzaja, munkazaja kellemes zsongásként hat. A meleg, derűs légkör azt jelenti, hogy van időnk a gyermekre, nyugodtan végighallgatjuk, amit mondani szeretne. Nem intjük le, amikor hozzánk szól, nem vesszük el a beszédkedvét javítgatással vagy figyelmeztetgetéssel. Minden gyermeknek szüksége van a szeretetünkre. Ölbe vesszük a gyereket, simogatjuk. Az óvodapedagógusnak képesnek kell lennie a szeretet megmutatására. A gyermek számára a testi kontaktus, a felnőttől áradó szeretet nyugalmat, biztonságot kölcsönöz. A gyermek jó közérzetéhez szükség van a testközelségre, a testi érintés gyakoriságára. Egy simogatás, egy mosoly, egy ölbe vétel, egy kis dédelgetés minden gyermeket képes megnyugtatni. Ezért bánunk bőkezűen a szeretet minden fajta megnyilvánulásával. Az utóbbi években éppen ebben érezhető, hogy sok gyermek hiányt szenved. A túlhajszolt életmódú szülők esetében gyakori probléma, de sajnos a munkanélküli szülők esetében is egyre gyakrabban tapasztalható a szeretethiányos nevelés. Ez utóbbi esetben nem az időhiány, hanem egyéb tényezők okozzák ezt a helyzetet. Az óvodapedagógusnak tehát tudnia kell, milyen az a családi háttér, ahonnan a gyermekek érkeznek, és segítenie kell a szülőket a gyermekkel való minél szorosabb kapcsolat megszilárdításában. Nagyon sok szülő nincs tisztában azzal, hogy az első hat életévben mennyi minden eldől, ami a gyermek későbbi életében már alig változtatható. Az óvodapedagógusnak azonban erről tudnia kell és felvilágosítania, segítenie kell a szülőket abban, hogy megértsék a korai évek fontosságát. Az óvodai légkör meleg szeretetteljessége ugyancsak példa lehet sok szülő számára. Az óvoda légkörének kialakításakor a nyitottságra kell még hangsúlyt fektetni. Ez az alapja a szülőkkel való egyenrangú, egymást segítő, támogató együttműködésnek. Általában nem szoktak élni a szülők a rendszeres és állandó óvodában tartózkodással, csupán a beszoktatás ideje alatt. A beszoktatás ideje arra is nagyon alkalmas, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a szülő és az óvodapedagógus között. Ezt a kapcsolatot tovább építhetjük a különböző ünnepek, óvodai rendezvények, közös kirándulások, szülői értekezletek, farsang, szülők - nevelők munkadélutánjain vagy a felnőtteknek szánt óvodai rendezvények (kirándulások) alkalmain. A gyermekért érzett közös felelősség minden óvodában a nyitottság, a közvetlen kapcsolatok ápolása a közös programok felé viszi el az együttműködést. Az óvoda nyílt, szeretetteljes légköre azt jelenti, hogy minden gyermek elmondhatja örömét, bánatát, hogy hazugságmentes légkört alakítunk ki a csoportban, ahol a gyermekek kisebb csínytevéseikért vállalják a felelősséget. Az igazmondás is a nevelés során alakul ki, ehhez olyan közeg szükséges, ami félelemmentes, és ahol biztonságban érzik magukat a gyermekek.

3.4.2.2

Az óvodapedagógus modell szerepe

Az óvodapedagógus modell szerepéről már eddigiekben is szóltunk, amikor az esztétikus környezet kialakításáról vagy a nyugodt, derűs, nyílt óvodai mindennapokról beszéltünk. A nevelés szubjektív feltételei között kiemelkedően fontos, hogy ki milyen elképzelésekkel, módszerekkel, ízléssel, beszédképességgel, esztétikai, erkölcsi tapasztalatokkal és tartással neveli a gyermeket. A kulcsszereplő tehát az óvodapedagógus. A gyermekek mintakövetése különösen a szeretett személy irányában óriási felelősséget ró a nevelőre. Fontos tehát, hogyan jelenünk meg a gyermek előtt, mit mondunk, és azt hogyan mondjuk, mit tartunk szépnek, jónak és követhetőnek. A gyermek mindazt átveszi a közvetlen környezetéből, amit lát és hall, hiszen utánzás útján tanul, egyúttal azonosul azokkal a személyekkel, akik körülveszik. Óvodáskorban, de későbbi életkorban is a példa a leghatásosabb nevelő erők egyike. Különösen 3-4 éves korban meghatározó a pedagógus személyisége, hiszen kezdetben a gyermek teljesen kritikátlanul, válogatás nélkül utánoz, kizárólag a szeretett és érzelmileg hozzá legközelebb álló felnőtt kedvéért. Sok múlik tehát azon, milyen értékeket preferál az óvodapedagógus, a gyermek környezete és azon belül elsősorban a család. Gyakran előfordulnak értékkonfliktusok a család és óvoda között. Ilyenkor az óvodapedagógusnak rendkívül tapintatosan és kizárólag a gyermek érdekeit figyelembe véve kell 19


2010.

közelítenie a megoldás felé. A gyermek már megtanul, és magával hoz bizonyos értékeket a családból, melyeket az óvodában is tiszteletben kell tartani. Az óvónő mintegy átveszi, átvállalja a gyermek óvodai életében az anya szerepét. Az ő biztonságot és harmóniát sugárzó egyénisége feltétlenül hatni fog a gyermeki személyiség fejlődésére. Ezért gondoljuk azt, hogy a gyermek harmonikus fejlesztésének alapkövetelménye abból indul ki, hogy a gyermek-felnőtt kapcsolat alapja és mintája egész gyermekkoron át a gyermek-szülő viszony. Ebben a kapcsolatban kell az óvónőnek napközben mintegy helyettesítenie az anyát. A biztonságérzet egyik biztosítéka a testi kapcsolat, az ölelés szorossága. Az óvodában még 6-7 éves korban is igénylik a gyermekek a gyakori simogatást, szeretgetést, ölelést. Programunk célkitűzésének megfelelően önálló, környezetében bátran megnyilatkozó, kezdeményező, másokkal jól együttműködő gyermekeket szeretnénk nevelni. Ehhez pedig nagy szabadsággal, önállósággal, egyéni ötletekkel rendelkező, kreatív óvodapedagógusok kellenek. Ebből következően elmondhatjuk, hogy az óvodapedagógus személyisége minden egyéb külső feltételnél meghatározóbb nevelőmunkánk sikeressége szempontjából.

3.4.2.3

Az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködése a nevelőmunka során

A hangsúly az aktív, kétpólusú együttműködésre kerül. Az aktív nevelés tevékenységközpontú, és a tevékenységre alapozott nevelés. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyermeknek éppúgy lehet véleménye, elképzelése, ötlete, javaslata, mint a felnőttnek. Ezt komolyan kell venni és beépíteni a fejlesztési elképzelésünkbe. A gyermeket ugyanis saját környezete, saját tapasztalatai, élményei befolyásolják, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni a nevelés folyamatában, hanem éppen ellenkezőleg ezekre az élményekre, tapasztalatokra szükséges ráépíteni, megtervezni a gyermeki tevékenységeket. A fejlesztés során abból kell kiindulni, ami a gyermeket körülveszi, foglalkoztatja és érdekli. Ezzel válik lehetővé a gyermek aktivitásának bekapcsolása a nevelés folyamatába. A nevelés mindig kétpólusú tevékenység, hiszen nevelő és nevelt egymáshoz viszonyított, egymástól függő, egymásra épülő közös cselekvéseiről van szó. Ebben a kapcsolatban azonban a nevelőé a meghatározó szerep. Önállóságra nevelni egy gyermeket akkor lehet, ha van tényleges önállósága, érvényesülhet akarata, megvalósulhatnak az elképzelései. Tapasztalnia kell a gyermeknek, hogy saját akaratát érvényesítheti, elképzeléseit kivitelezheti. Hosszú távon kreatív, alkotó emberek nevelése csakis úgy képzelhető el, hogy nagy szabadságot adunk az öntevékenységnek, az egyéni utak keresésének. A differenciált fejlesztésnek is tulajdonképpen ez a szabad önálló nevelési szituáció nyújt széles lehetőségeket. A gyermeki szabadság és önállóság persze nem parttalan dolog. Addig szélesíthető, amíg a csoport, a közösség kialakított normái, keretei ezt lehetővé teszik.

3.4.2.4

Az óvodapedagógus és a dajka együttműködésének formái

Az óvodapedagógus szerepe nem könnyű, ezért neki is szüksége van a segítőtársakra. Közülük a dajkát emelnénk ki, aki, mint a gyermekkel együtt élő felnőtt vesz részt az óvodai csoport életében. Belső, tevékeny résztvevője a csoportban zajló eseményeknek. Segítője az óvodapedagógusnak. A HOP megvalósítása során a dajka munkája az óvodapedagóguséval összehangolt, mert a dajkát a pedagógiai munka közvetlen segítőjének tekintjük. A dajka egyike a gyermeket nevelő felnőttnek, aki éppúgy, mint az óvodapedagógus, magatartásával, teljes lényével, beszédstílusával, öltözködésével hatást gyakorol a kisgyermekre. Ahhoz, hogy a nevelési folyamatban a dajka közvetlenül és tevékenyen részt vehessen, tudnia kell, milyen célok érdekében, hogyan kívánják az óvónők a gyermekcsoport fejlesztését megvalósítani. Ez a tudás, különösen a szakképzett dajkák esetében megsokszorozhatja a felnőttektől kiinduló nevelő hatásokat.

20


2010.

A dajka is nevel, ő is hat a gyermekcsoportra, tehát neki is tudnia kell, milyen rendszer, milyen elvek, milyen elképzelések alapján nevelünk. A sok tevékenység figyelemmel kísérése, ugyancsak megköveteli, hogy a dajka szorosabban együttműködjön a csoporttal.

Az óvodánkban minden dolgozó munkájára jellemző, hogy ) őszintén szereti és tiszteli a gyermekeket, rendelkezik a gyerekek iránt megnyilvánuló együtt érző, oda- és ráfigyelő magatartással, ) ismeri a rábízott gyerekek életkori szükségleteit, ) nyugodt, szeretetteljes nevelési légkört, esztétikus nevelési környezetet biztosít, gondoskodik a gyermekek testi épségének megóvásáról, ) teljes odafordulással fogadja a gyermeki kérdéseket, azokra mindig reagál, ) pontos, precíz, felkészült, nyitott (munkájában, emberekhez való viszonyaiban), ) munkatársaival és a szülőkkel őszinte, korrekt, jó partnerkapcsolatot alakít ki, etikusan viselkedik az óvodán belül és kívül, ) a nevelési körülmények kialakításával biztosítja a gyermeki önállóság kibontakoztatását, ) továbbképzi magát, igénye van az önképzésre, ) a helyi nevelési program szellemében választja meg nevelési módszereit, eszközeit, ) tiszteletben tartja a gyermek és a szülő jogait.

Az óvodánkban minden óvodapedagógus munkájára jellemző, hogy ) a gyermek fejlődését nyomon követi, erről a szülőt tájékoztatja, ) közreműködik a gyermek és ifjúságvédelmi feladatok ellátásában, ) pedagógiai attitűdjében a demokratikus elemek dominálnak, ) folyamatos tevékenységet biztosít a gyermekek fejlesztéséhez, ) a gyermekek fejlesztésében a nevelés elsődlegességét biztosítja, ) a gyermekekkel elsajátíttatja a közösségi együttélés szabályait, illetve a helyes viselkedési normák betartására neveli őket, ) szakmai önállóságát, döntéseit a gyermekek fejlesztése érdekében legjobb tudása szerint alkalmazza, hozza meg, ) pedagógiai ismeretét folyamatosan bővíti, ) legjobb tudásával segíti az eltérő fejlődési ütemű gyermekek felzárkóztatását, alkalmazza a differenciált, egyéni fejlesztést, módszereit változatosan alkalmazza a sajátos nevelési igényű, és a tehetséges gyermekekre egyaránt, ) segítséget nyújt a családoknak nevelési problémáik megoldásában – a gyermek egészséges fejlődésének érdekében.

3.4.2.5

Az óvoda környezetében élők hatásai a nevelőmunkára

Az óvoda környezetében élők szintén hatást gyakorolnak az intézmény és az egyes csoportok nevelőmunkájának alakulására. A fenntartót képviselők, az óvoda környezetében működő iskola vagy iskolák elvárásai, az intézmény környezetében élő emberek véleményt formálnak, igényeket támasztanak, direkt vagy indirekt módon befolyásolják tehát a helyi nevelőmunkát. Az óvodai nevelés sohasem lehet tartósan ellentétes az adott környezet elvárásaival, melynek célkitűzéseit a szolgáltatást igénybevevők érdekeinek, megalapozott elképzeléseinek és szükségleteinek megfelelően kell kialakítani. Az intézmény dolgozóinak figyelnie kell és érzékenyen reagálni ezekre a külső elvárásokra, véleményekre, javaslatokra. Különösen azért válik ez igen fontossá, mert a program beválásának egyik legfontosabb mércéje a partnereink elvárásának való megfelelés.

21


2010.

4 Az óvoda csoportszerkezete Mivel óvodánk nyolc csoport működtetésére jogosult, nevelési évenként legalább két csoport indul. A csoportok kialakításában meghatározó az a tény, hogy az óvoda fennállása óta csoportjaink mindig a gyermekek életkora alapján szerveződtek. Az itt dolgozó felnőttek ismerete (óvóképző!), pedagógiai gyakorlata, tapasztalata is ebben a szerkezeti formában hatékony. A szülők is elfogadják ezt a csoportalakítást. Szülői döntés hatáskörébe tartozik, hogy nyári születésű gyermeke esetén, melyik csoportba kéri gyermeke besorolását (kiscsoportot, középsőt vagy nagycsoportot ismétel). Új gyermekek felvételénél igyekszünk a szülői reális kéréseknek megfelelni (szomszéd, ismerős társ). Tudjuk, a mai pedagógiai törekvések sokszor a vegyes életkorú csoportszervezés mellett foglalnak állást. Mi úgy gondoljuk, megmaradunk pedagógus közösségünkben már jól bevált formánál, azaz az életkor alapján kis, középső és nagycsoportok szervezésénél. Amennyiben a jövőben, a gyermeklétszám és a változó körülmények szükségessé teszik, vegyes csoport kialakítását is elképzelhetőnek tartjuk. Alapító okiratunk alapján sajátos nevelési igényű gyermekek integrált nevelése is a feladatunk a felvételi körzet területéről. A hatékony befogadás, felzárkóztatás érdekében fontosnak tatjuk, hogy egy csoportban az SNI gyermekek száma a csoportlétszám 5 %-át ne haladja meg.

5 Az óvodai élet megszervezése A gyermekek óvodai életét úgy alakítottuk ki, hogy fejlődésükben, fejlesztésükben biztosított legyen az egészséges fejlődéséhez szükséges mozgásos tevékenységek és a pihenés. Mindehhez megfelelő időkeret biztosítása szükséges. A rendszeresen ismétlődő tevékenységek érzelmi biztonságot teremtenek a gyermekekben. A nyugodt légkör megteremtésének alapvető feltétele a megfelelő napirend biztosítása. A napirend egészséges rendszert visz a gyerek életébe. A napirend lehetővé teszi a szabad levegőn való hosszú idejű tartózkodást, a szokásrendszer kialakítását, a gyermeki tevékenységek szabad kibontakozását. A napirendben periodikusan ismétlődő tevékenységeknek a csoport szokásrendszere ad keretet. A napirend a gyermek számára egy kiszámítható, megszokott életritmust biztosít. Természetesen a napirend rugalmas és ezért alkalmanként szükség szerint változtatható, alakítható, módosítható. A napirend összeállításánál az egyes tevékenységekre fordítható időt úgy kell meghatározni, hogy az lehetővé tegye az elmélyült, nyugodt és hosszan tartó játékot. A napirenden belül a legtöbb időt a gyermekek legfontosabb tevékenysége, a játék kapja. A szabad levegőn való tartózkodás, a gyermekek gondozásával kapcsolatos teendők (étkezés, tisztálkodás, alvás) jól beilleszthetők a játéktevékenység egész napos folyamatába. Reggel, különösen tavasszal és nyáron a szabad levegőn való tartózkodás természetes része a gyermekek napi életének. A hűvösebb idő beköszöntével is szükséges a szabad levegőn való mindennapi tartózkodás, csupán annak időtartamát csökkentjük. Az étkezések közül csak az ebéd időpontja kötött, a reggeli és az uzsonna folyamatosan zajlik. A folyamatos étkezésekre fordított idő a kapkodásmentes, kényelmes étkezést biztosítja, és több játék lehetőséget a gyermekek részére. A napirend rugalmassága a változtathatóság és az alkalmazkodás mellett azt is jelenti, hogy az egyes napirendi tevékenységek végzésénél kiküszöböljük a torlódást, a sorakoztatást, várakozást. A gyermekek alapvető szükségleteiket a nap folyamán bármikor kielégíthetik minden különösebb kérés és szabály nélkül. Ügyelnünk kell a párhuzamos csoportok egymáshoz alkalmazkodó, figyelembe vevő napirendjének kialakítására A napirend ezen kívül annak megfelelően, ahogy az évszakok váltakoznak vagy a gyermeki tevékenységek fejlődése ezt indokolttá teszi, változtatható, módosítható. Nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy a napirend biztosítsa az egyes csoportok, valamint az egész óvoda nyugalmát. A különböző csoportok napirendjét egyeztetnünk kell. Ez az egyeztetés lehetővé teszi minden csoport számára a különféle tevékenységek folyamatosságát, zavartalan bonyolítását. 22


2010.

Napirendünk lehetőséget ad arra, hogy előre be nem tervezett, de a gyerekek személyiségfejlesztését, ismeretkörük gazdagítását szolgáló események beiktathatók legyenek. A napirend főbb kereteit mindig meg kell tartani a csoport nyugalma és fegyelme, a gyermekek biztonságérzete és tájékozódása, a szokások rögződése érdekében! Arra törekszünk, hogy a gyerekek napirendje a családban lehetőség szerint az óvodáéval összhangban legyen, és egymást harmonikusan egészítse ki.

Az óvodai élet megszervezésének elvei: • A gyermekek napirendjét úgy állítjuk össze, hogy a tevékenységek közül folyamatosan a legtöbb idő a játék tevékenységre jusson; • Barátságos, esztétikus, vidám együttműködő légkör kialakítása; • Törekszünk a várakozások, monoton cselekedtetések teljes kiküszöbölésére; • A gyermek minden tevékenységet kipróbálhasson, elvégezhessen, amire képes, ami életkori sajátosságaiból adódik, és nem veszélyezteti a maga, vagy társai biztonságát. Tanácsadással segítünk a szülőknek az otthoni és óvodai napirend összhangjának megteremtésében. A napirend időkeretei 12 órás óvodai nyitva tartásunk esetén: Tevékenységek Játék és szabadidős tevékenység: Étkezés, pihenés:

3,5 óra

Kiscsoport legalább 2 óra pihenés

Öltözködés, tisztálkodási tevékenység Komplex foglalkozások naponta

10-15’

Középső csoport legalább 6 óra legalább 1 óra 45’ pihenés 1,5 óra 20-25’

Nagycsoport legalább 1 óra 30’ pihenés 30-35’ (esetenként kétszer)

A napirendben az egyes tevékenységekre fordítható idő rugalmasan változtatható a gyermekcsoport sajátosságai, a körülmények, az évszakok, a váratlan események stb. hatására. A napirendet az időkeretek figyelembe vételével a csoport sajátosságainak, fejlettségének megfelelően szükséges kialakítani, a fel nem használt időt játéktevékenységre kell fordítani. A napirend elkészítését két szempont összeegyeztetése korlátozza; biztosítani kell a korosztálynak megfelelő tevékenységet, és egyeztetni a mosdó, WC használatból, tornaszoba használatból és az öltöző használatból származó korlátozásokat. Ezért tehát azonos tevékenységeket, különböző csoportok egymástól időbeli eltéréssel végeznek egy adott időintervallumban. Folyamatos reggeli alatt nincs szervezett tevékenység.

A csoportok általános napirendje ennek következő: 530 - 700 közös gyülekezés 00 – 30 7 11 játék, tízórai, mindennapi mese, mindennapi testnevelés, játékba integrált, szervezett tevékenység, levegőzés, játék a szabadban 30 30 11 12 készülődés az ebédhez, ebéd, testápolási teendők, készülődés a pihenéshez 1230 - 1515 pihenés, alvás, testápolási teendők, uzsonna 1515 - 1630 játék, játékba integrált fejlesztés az udvaron vagy a csoportszobában, szabadon választott tevékenységek 1630- 1730 összevont játék, hazamenetel

23


2010.

6 Óvodánk tevékenységformái

Cél: a gyermekre ható nevelő-fejlesztőhatás komplex tevékenységekben érvényesül. Meggyőződésünk, hogy a tevékenységek által nevelődő gyermek felnőve aktív részese lesz saját természeti és társadalmi környezete kialakításának. Éppen ezért a HOP tartalma a tevékenységeken keresztül jut érvényre és a nevelési folyamat négyes feladatrendszerén keresztül valósul meg. A négyes feladatrendszer elemeit a nevelés foglalja keretbe. A feladatrendszer elemei a gyakorlatban nem különülnek el egymástól. A feladatrendszer elemei: 1. Játék és szabadidős tevékenység 2. Társas és közösségi tevékenység 3. Munkatevékenység 4. Tanulási tevékenység A feladatrendszer elemei egymást átszőve érvényesülnek és valamennyien együtt jelentik az óvodáskorú gyermek nevelésének tartalmát. Ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert a gyermek életmegnyilvánulásaiban sohasem különülnek el a különböző tevékenységek, azok komplex módon, egymást kiegészítve jelennek meg. Természetes tehát, hogy a feladatrendszer elemei mereven nem választhatók el egymástól, mint ahogy a tevékenységek is összefüggenek egymással. A gyermek számára egy adott tevékenység, mint pl. a sepregetés éppúgy lehet játék és munka is, mint ahogy beletartozhat a közösségi tevékenységek körébe, hiszen másokért, másokkal együttműködve végezheti. Miután a tanulást a nevelés részének tekintjük, ezért a nevelés és a tanulás tervezésében is a komplex gondolkodásmód, az egymáshoz való kapcsolódás és nem a nevelési területek szétdarabolásának szándéka vezeti gondolatainkat.

Az óvodapedagógus feladata: • A négyes feladatrendszer szemléletében tervezi, szervezi, megvalósítja a nevelő-fejlesztő munkát; • Tervezésében, nevelő-fejlesztő munkájában a komplexitás jellemző; • Teret ad a többoldalú megközelítésnek, élményfeldolgozásnak.

A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére: 9 Az egymást átható tevékenységek aktivitásra ösztönzik; 9 Készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására, képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre felnőttel és gyermektársaival szemben.

6.1 Játék és szabadidős tevékenység Cél: a játék alaptevékenység, komplex tevékenységforrás, áthatja a gyermek mindennapjait. Tevékenység megszervezése: A játék a 3-7 éves korú gyermek alapvető, mindennapjait átszövő tevékenysége. A játék nemcsak azért kitűnő talaja a fejlesztésnek, mert általa szinte észrevétlenül tanul a gyermek, hanem azért is, mert a játékban kiélheti, kipróbálhatja, feldolgozhatja és gyakorolhatja az életben előforduló szituációkat, az őt érő élményeket. Ugyanakkor megoldási módokat kaphat bizonyos élethelyzetekben való viselkedésre, megnyugodhat, kiélheti szorongásait, problémáit és újraélheti kellemes élményeit. A környező világról, sőt a világegyetem egészéről is a játékon keresztül közvetíthetjük a legtöbb ismeretet a kisgyermek felé. A játék tehát olyan komplex tevékenységforrás, melyet az óvodapedagógusnak tudatosan kell felhasználnia a nevelés folyamatában céljai eléréséhez. Az óvodapedagógus tudatossága természetesen 24


2010.

sohasem irányulhat a gyermekre, hiszen kitalált és erőltetett úgynevezett "játékos módszerekkel" nem helyettesíthető a gyermeki tevékenység. A gyermeki tevékenységet - különösen a játékban - nem szabad szűken értelmeznünk. A játéktevékenység tág értelmezése lehetővé teszi, hogy nemcsak a tárgyi, manuális, vagy mozgáshoz kapcsolt tevékenységeket ismerjük el, hanem a "szellemi alkotást" is tevékenységként fogjuk fel a játék során. A gyermek gondolatban megalkotja, kitalálja a játék szereplőit és bármilyen eszközzel vagy tárggyal helyettesíti azokat. Minden gyermeki tevékenység beleértve a játékot is - felosztható spontán és az óvodapedagógus által irányított tevékenységre. Nagyon fontosnak tartjuk olyan hangulatok, ingerek tárgyi lehetőségek megteremtését, melyeknek hatására a gyermekek spontán játéka, tevékenysége önmagától beindul. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs szükség a pedagógus által kezdeményezett vagy irányított játéktevékenységre, hiszen köztudott, hogy 3 éves kor táján még kifejezetten igényli a gyermek a felnőttel való együttjátszást. Csupán a helyes arányok megtalálására kívánjuk a figyelmet felhívni. A játékon belül meghatározott eredmény elérését célzó öntevékenység a legfőbb biztosíték arra nézve, hogy az öntevékenység az önfejlődés, az önfejlesztés motívumait, képességeit és készségeit is létrehozza. Jót és jól játszani - ez a gyermek dolga az óvodában. Az óvodapedagógus feladata megfigyelni a gyermek játékát, felhasználni azt saját nevelési céljai elérése érdekében és szükség esetén, indirekt módon befolyásolni. A játék kicsiben maga az élet; az, amit a kisgyermek felfog és rekonstruálni képes az őt körülvevő világból. Éppen ezért az életre nevelés is a játékból indul ki és a játék segítségével teljesedhet ki. Alapelvünk, hogy minél több időt, alkalmat és lehetőséget biztosítsunk a gyermekeknek az elmélyült játékra. A játéktevékenységhez szükséges feltételeket, ötleteket és eszközöket az óvodapedagógusnak kell biztosítania. Külön szót érdemel az élmények szerepe a gyermek játékában. Az élmény, legyen az a gyermek egyéni élménye, melyet a családból, a környezetéből hoz az óvodás, vagy legyen az az óvodai társakkal átélt élmény, rendkívüli jelentőséggel bír az életre való felkészítés folyamatában. A különböző szituációk megteremtése, az élménynyújtás, az óvónő tudatos, átgondolt munkáját feltételezi. Indirekt módon így lehet a gyermeki világot befolyásolni. Természetesen a gyermek spontán élményszerzése éppen olyan fontos, mint a pedagógus által irányított, megtervezett. A lényeg, hogy a gyermekek élményeiket tevékenységekben éljék meg. A gyermek spontán szerzett élményei és tapasztalatai kellő figyelmet kapnak, s az ilyen pedagógiai alaphelyzet már valóban a gyermekek képességeire épít, azt alapul véve fejleszti az egyént éppúgy, mint a csoportot. A játék tehát, mint az óvodáskorú gyermek alaptevékenysége olyan lehetőséget jelent az óvodapedagógus számára, amit tudatosan felhasználhat a gyermekek fejlesztése érdekében. A gyermekek a sokszori próbálkozás közben megtanulják a játékszerek használatát, megismerik sajátosságaikat. A 3-4 éves gyerekek tevékenységét a gyakorló játék és a szerepjátékból kiemelt művelet jellemzi. Tárgyi cselekvésük tartalma a saját személyükkel és közvetlen környezetükkel kapcsolatos tapasztalatokat tükrözi. A környezetükben lévő játékeszközöket, tárgyakat is felhasználják a játékhoz. A gyakorló játék keretei között már kiscsoportban is kialakulnak a szerep- és konstruáló játék elemei. A szerepjátékban a gyerekek különböző személyek és állatok, dolgok szerepét vállalják magukra. Játékukban sajátos módon tükrözik ezek tevékenységét, funkcióját és a köztük lévő kapcsolatokat. A szerepjáték fejlődése a játszó gyerekek közötti kapcsolatok bonyolultabbá válásában, az együttműködés kialakulásában, a játék témájának és tartalmának bővülésében, gazdagodásában, színvonalának emelkedésében, időtartamának növekedésében és az eszközök felhasználási módjában mutatkozik meg. A szerepjátékban jelentkező – többnyire rejtett – játékszabályok elfogadása, megtartása az ezeknek való megfelelés szándéka teremti meg a szabály-játék előfeltételeit. A korábban kialakult játékfajták továbbra is részei maradnak a különböző, egymást követő, egyre fejlettebb játékoknak. Egyszerű szabályjátékokat a szerepjáték megjelenésével, kifejlődésével egy időben is játszanak a gyerekek, a szerepjáték pedig még a kisiskolás korban is él. A megfelelő feltételek, és irányítás segíti, hogy az egyes játékfajták a különböző életkorokban megjelenjenek, és tovább fejlődjenek.

25


2010.

Legfőbb célkitűzéseinket szem előtt tartva olyan tulajdonságok fejlődhetnek ki a gyermekben, a játék folyamatában, ami később a társadalomba való beilleszkedését nagymértékben elősegítheti. Gondoljunk például a társakkal való együttjátszás kialakulására, vagy a játékon belüli önállóságra, a másik gyermek játékának tiszteletben tartására, a kezdeményezőkészség kibontakoztatásának lehetőségeire, vagy olyan tulajdonságok szükségességére, mint a mások mozgósításának képessége vagy az alá - fölérendeltségi viszonyok önkéntes kialakítására egy-egy játékszituációban. Beszélhetünk azokról a nagyon is demokratikusan, a gyermekközösség elfogadott belső törvényszerűségei szerint kialakított játékon belüli szerepelosztásokról is, melyek a szerepjátékot a társadalmi gyakorlatban tapasztalható szituációk előzményeivé avatják. A szabadidő igazi tartalma: a termékeny idő-felhasználási lehetőségek közötti szabad választás. Ez is öntevékenység, ez is döntés. Különösen a kisgyermek számára az, aki eleinte a felkínált sokfajta tevékenység közül igazából nem, vagy csak nagyon nehezen tud választani. Egyszerre szeretne mindenütt ott lenni, mindennel játszani, mindent megfigyelni. A szabad, autonóm egyéniség által determinált öntevékenység egyenlő a döntéssel. Ennek közelébe kell eljuttatni a gyermeket A szabadidős foglalkozásoknak szerepe, hogy a gyermek megtanulhatja, hogyan gazdálkodjon az önmaga számára felszabaduló, rendelkezésre álló idővel. A kívülről irányított ember, különösen, ha hozzászoktatták tartósan önállótlan helyzetéhez, nem lesz képes belülről, önmaga által irányított emberré válni. Az óvodában sajátosan értelmezzük a szabadidős tevékenységet. Ennek oka elsősorban az, hogy az óvodások egész nap az intézményben tartózkodnak, önállóan és a lehetőségekhez mérten szabadon tevékenykedhetnek. Délelőtt és délután egyaránt jut idő arra, hogy a gyermekek az óvónők által felkínált lehetőségek közül (pl. bábozás, festés, rajzolás, zene-tánc, játéktanulás, sakk, társasjáték, filmvetítés, mese-vers, barkácsolás, stb.) szabadon választhatnak. Mindezek mellett az egyéni képességek megmutatására, kibontakoztatására is igen hatásos eszköz ez a nevelési mód, hiszen még nagyobb lehetőséget nyújt az azonos érdeklődésű gyermekek kiscsoportos foglalkoztatásához.

Az • • • • • • • • • • • • • • • •

óvodapedagógus feladata: Szabad-játék segítése (ötlet, eszköz, idő, hely); Indirekt játékirányítás tervezése, szervezése; A tudatos jelenlét, mintaadás; Az elmélyült játék feltételeinek megteremtése: nyugodt légkör, hangulat, hely, idő, alkalom, élmény, feltétel, eszköz, ötlet biztosítása; A gyermek játékát figyeli és felhasználja a nevelési célok érdekében, szükség esetén befolyásolja a játékot; A kialakult játékfajták erősítése, továbbfejlesztése; A gyermeki együttjátszás segítése; Játékkal kapcsolatos szokásrendszer kialakítása; Választás lehetőségének biztosítása; Tiszteletben tartja a gyermeki játék önállóságát; Szükség esetén bekapcsolódik a játékba, együtt játszik a gyermekekkel; Törekedik a zárt csoportszoba tereinek kiszélesítésére; Keresi a lehetőséget arra, hogyan biztosíthatna nagyobb mozgás és tevékenységi teret a gyermekeknek; A választásra felkínált tevékenységek listáját bővíti, időszakonként átgondolja a változtatások lehetőségét és szükségességét; Egyszerű, saját maga és a gyermekek alkotta eszközökkel segíti elő a gyermekek fantáziájának fejlődését; Kihasználja a játék fejlesztő hatását.

26


A fejlődés 9 9 9 9 9 9 9 9

9 9 9 9 9 9 9 9 9

2010.

várható jellemzői óvodás kor végére: Örömmel és bátran válogat játékeszközök és tevékenységek között; Képes játéktevékenységük kezdeményezésére, megszervezésére; Szívesen játszik társaival, képes a szerepek elosztására és a szabályok felállítására; Alkalmazkodik a játék szabályaihoz, le tud mondani egy-egy kedves játékszerről; Megérti és elfogadja játszótársai elgondolásait, tevékenységek logikáját; Vállalja a számára kevésbé érdekes szerepeket is, tud vezetni és alkalmazkodni; Játékelemekből tud építeni, képes bonyolultabb alkotások létrehozására, saját ötletei alapján; Önálló a játék tervezésében, szerepek kiválasztásában, a játékszerek megválogatásában, szabályok betartásában, a már nem használt eszközök összerakásában; Játékához saját maga is létrehoz, elkészít eszközöket, és azt használja is; Játszócsoportok tagjai között tartós és szoros kapcsolat alakul ki; Szívesen, bátran bábozik, és készít maga is egyszerű bábokat; Épít, konstruál különböző eszközökből, játékokból; Tud dönteni a szabadideje hasznos felhasználási lehetőségei között; Megérti és elfogadja játszótársai elgondolását; Játékhelyzetekben újraalkotja a felnőttek tevékenységét; Szívesen vesz részt a szabályjátékokban, a szabályokat betartja egészséges versengés jellemzi: vereségeit, győzelmeit elfogadja; Fel tudja dolgozni siker és kudarcélményeit.

6.2 Társas, közösségi tevékenység Cél: környezetével együttműködő, kommunikáló gyermek. Tevékenység megszervezése: A gyermekkel szemben támasztott két fő követelmény: tanuljon meg másokkal érintkezni és együttműködni. A kooperációs és kommunikációs képességek pedagógiai szempontból sikeres formálásnak legfontosabb feltétele, hogy a tevékenység - társadalmi és egyéni - értéktartalma és hasznossága nyilvánvaló, felismerhető, tudatosítható, átélhető legyen. Az együttműködési és érintkezési képességek jellegét, tartalmát, színvonalát, hatékonyságát stb. mindenekelőtt az alapul szolgáló tevékenységek társadalmisága (közhasznú volta, kulturális színvonala, relációgazdagsága stb.) határozza meg. Pedagógiai programunk négyes feladatrendszere megfelelő bázist nyújt a kooperációs és kommunikációs képességek kifejlesztéséhez. A társas és közösségi tevékenységek állandó gyakorlás által történő kifejlesztése rendkívüli fontossággal bír a társadalmi gyakorlatra való általános felkészítés, azaz az életre nevelés szempontjából. A gyakorlat szükségleteiből kiindulva vezetjük le a társadalmi követelmények rendszerét. A tulajdonságok, a képességek, a készségek, a szükségletek olyan rendszerét kívánjuk formálni, amelynek segítségével a gyermekek részvétele a napi életben (társadalmi gyakorlatban) egyszerűbbé, könnyebbé, gyorsabbá válik. A társadalom élete, a társadalmi gyakorlat pedig jórészt a társas és közösségi kapcsolatok keretén belül zajlik. Nagyon fontos feladat tehát már az óvodában tudatosan törekedni a közösségben zajló folyamatok, a társas kapcsolatok és a közös tevékenység kibontakoztatására. Mindez természetesen nem jelenti az egyén fejlesztésének mellőzését. A jó közösséget mindig egyéniségek alkotják, mégpedig olyanok, akik egyéni akaratukat, ambícióikat, vágyaikat képesek a közösség keretein belül is megvalósítani. Az élet is ilyen. Bizonyos korlátok között kiélhetjük magunkat, azaz nekünk éppen úgy szükséges alkalmazkodnunk másokhoz, ahogyan mások is alkalmazkodnak hozzánk.

27


2010.

A cél az, hogy az adott lehetőségek között a legtöbbet legyünk képesek egyéniségünkből kihozni, ezzel is gazdagítva a közösséget. Minden gyermek egyéniség, akinek lehetőséget kell biztosítani személyisége pozitív és széleskörű kifejlődéséhez. A társas és közösségi kapcsolatok kialakítása a tevékenység bázisára támaszkodva a teljes nevelési folyamatot átfogja. Az óvodai csoport, az óvodai közösség sikeres formálása esetén a társadalom számára igen hasznos közösségi érzés, közösségi tudat és magatartás mellett mások megbecsülése, a közös szokások kialakulása, a hagyományok tiszteletben tartása, sőt a csoport közvéleménye is kialakul. A csoportban elfogadott normák befolyásolják a gyermekek cselekedeteit. Ha mindehhez még nyitott légkör, demokratikus és szeretetteljes irányítás társul, akkor tág teret nyitunk a gyermekek önállósága, tenni akarása és döntési képességének kibontakoztatása irányában. A nevelőközösség szerepe ebben a folyamatban meghatározó. A nevelőközösség belső tartása, gyermekszeretete, kivívott tekintélye és világos, pontos, tudatos, célirányos nevelő tevékenysége nélkül az elképzelt gyermekközösség kialakítása nem sikerülhet. Az óvodai gyermekközösség kialakítása a tevékenységek rendszerén keresztül valósítható meg. Az óvodában minden tevékenységnek a gyermek egyéni örömén túl a közös élményt is kell erősítenie. A társas kapcsolatok, a közös munka, az együttjátszás és a komplex foglalkozások rendszere is az együvé tartozás érzését erősíthetik, ha tudatosan igyekszünk ezt létrehozni. A lényeg, hogy a tevékenykedtetés sokszínű, változatos legyen, és a tevékenykedtetésen legyen a hangsúly. Mindent kipróbálhasson a gyermek, kivételt csak a testi és szellemi épségét veszélyeztető tevékenységek képeznek. A közösségi szokások kialakítása pedig a tevékenységek végzését segítse, a gyermekek cselekedeteit irányítsa. A szokások tegyék lehetővé, hogy az egyik gyerek ne zavarja a másikat a tevékenység végzése közben, a szokásrendszer tegye lehetővé a gyermekek közötti jobb együttműködést, egymás tevékenységére figyelést, vagy a közös tevékenység során kialakuló viták megoldását stb. Nem fegyelmezni, hanem tevékenységgel és az ehhez szükséges hellyel, eszközzel kell segíteni a gyermekeket abban, hogy minél nagyobb önállóságra tegyenek szert óvodai életük során. A helyes szociális viselkedés megtanulásának színtere az óvodai csoportközösség. A felnőtt és gyermek között nem a feltétel nélküli szófogadás, hanem a demokratikus partnerviszony kialakítása a cél. Az óvodapedagógus ugyanúgy vegye figyelembe a gyermek jogos kívánságait és igényeit, mint ahogy a gyermektől is elvárja a szokások, szabályok betartását. A gyermekek egymás közötti és a felnőttel való kapcsolatában egyaránt a szabadságra, a nyíltságra és az őszinteségre kell építeni. A közösség lehetőséget teremt az önálló kapcsolatok kialakítására, a különböző nézőpontok megismerésére, a konfliktusok kezelésére és megoldására. Ezek a folyamatok pedig a másokkal szembeni tolerancia kialakulásához vezetnek. A társas és közösségi tevékenységek a nevelőmunka egészét átszövik. Ebben a folyamatban talán a legfontosabb időpont az, amikor a gyermek először ismerkedik az óvodával, az óvodai csoporttal. A megszokottól eltérő környezet, a szülőktől való elszakadás, az új helyzet sokszor nehéz feladat elé állítja a szülőket és az óvodapedagógust egyaránt. Az óvodapedagógus feladata, hogy végtelen türelemmel és szeretettel forduljon az újonnan óvodába kerülő gyermek felé. Adjon elegendő időt a beszoktatásra. Biztosítson fokozatos átmenetet és tegye lehetővé a szülővel együtt történő beszoktatást. Az óvoda nyitottsága nemcsak a beszoktatás ideje alatt, hanem óvodáskor végéig biztosítja a szülőknek a nevelőmunkába történő közvetlen betekintést. Ez mindkét fél számára (szülőóvodapedagógus) megnyugtató és biztonságot jelentő lehetőség, amit a gyermek érdekében kétoldalúan lehet hasznosítani. Az óvodapedagógusnak éppúgy szüksége van a nevelőmunkában a szülőktől érkező információkra, javaslatokra, mint fordítva. Óvodánk dolgozói mindenkor készen állnak új hagyományok, programok, ünnepek megteremtésére, befogadására.

Az óvodapedagógus feladata: • Biztonságos, nyugodt, félelemmentes óvodai mindennapok biztosítása a beszoktatástól az óvodáskor végéig; • Egymás közötti bizalom kiépítése (óvónő-gyermek, gyermek-gyermek között); • Kooperációs és kommunikációs képességek fejlesztése; 28


• • • • • • • •

2010.

Tudatos tervezőmunka; A közösségi normák szabályainak megtartása, megtartatása (tolerancia, megbecsülés, szokások, hagyományok); Verbális és nonverbális kooperáció, kommunikáció alkalmazása; Az együttműködés, az együtt játszás, együtt dolgozás képességének alakítása és gyakoroltatása. (mintaadás, pozitív megerősítés); Az egyén erősítése, a gyermekek egyéni érdekeinek, tulajdonságainak kibontakoztatása a közösségen belül, a csoport normái alapján; Viselkedési szokások alakítása, gyakoroltatása; Eredményes konfliktuskezelés; A társakért, a csoportért érzett felelősségérzet kialakítása.

A fejlődés várható jellemzői óvodás kor végére: 9 Képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre felnőttel és gyermektársaival szemben; 9 Egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni; késleltetni tudja szükségletei kielégítését; 9 Segíti, támogatja más, eltérő fejlődésű társait; 9 Együtt érez társaival, érdeklődik társai iránt; 9 Elfogadja és követi az óvónő kérését, útmutatását, felfogja alapvető metakommunikatív jelzéseit (elismerés, nemtetszés, öröm, bíztatás, szomorúság); 9 A közös tevékenységekben részt vesz, elfogadja az adott tevékenység által megkívánt magatartási formát; 9 Képes figyelni társára, az óvónőre, türelmes társai iránt; 9 A közösség számára feladatot végez, az elkezdett munkát befejezi, felelősséget érez a vállalt feladatért; 9 Ébredezik benne a közösségi tudat, örül a közösen elért sikernek; 9 Spontán alakuló kiscsoportokban képes együttműködni egy-egy tevékenység, feladat elvégzésében, elfogadja a tennivalótól függő alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyokat. 6.3

Munkatevékenység

Cél: a gyermeki életben előforduló munkatevékenységekben jártas gyermek, aki képes másokért is dolgozni. Tevékenység megszervezése: Az életre való felkészítés nem nélkülözheti a munkatevékenység lehetőségeinek kiaknázását. A munka az óvodás gyermek számára játékos jellegű, gyakran nem is választható szét a játék és munkatevékenység. A munkatevékenység fejlesztő hatása kiemelkedő jelentőséggel bír a pedagógiai munkánkban. Az értékteremtő munka pedagógiai funkciója nem a szakismeretek gyakoroltatása, hanem a gyermek értékteremtő együttműködési képességeinek fejlesztése. Éppen ez az a terület, ahol az erőfeszítés, kitartás és az eredmény kapcsolata közvetlenül érzékelhető, belátható, átélhető a gyermek számára. Ez a folytonos visszajelzés a legnagyobb motiváló erő, ösztönző, megerősítő tényező. Nem elsősorban a munka tárgya, hanem megszervezésének módja fejti ki a már említett nevelőfejlesztő hatást. Itt is érvényes, amit a tevékenységről általánosságban elmondtunk: alapvető követelmény az önállóság, az öntevékenység lehetőségeinek megteremtése. A különböző munkafajták: önkiszolgálás, naposság, a gyermekek saját személyiségével kapcsolatos munkák, a csoport érdekében elvégzett munkák vagy a kerti munka közös vonásaként azt kell kiemelni, hogy mindez tényleges munkavégzést, azaz tevékenykedtetést jelent az óvodában. Minden olyan munkát elvégezhetnek a gyerekek, amihez kedvük van és testi épségük veszélyeztetése nélkül képesek azt megvalósítani. A gyermek önkéntességét, nyitottságát, megismerési vágyát, aktivitását, érdeklődését tudatosan igyekezünk felhasználni nevelési céljaink 29


2010.

megvalósítása érdekében. A gyermek éppúgy élvezi a munkatevékenységeket, mint a játékot, ha tiltásokkal vagy túl nehéz feladatokkal nem szegjük kedvét. A munka az életre való felkészítést, a társadalmi gyakorlat megismerését éppúgy szolgálja, mint a személyiség fejlesztését, és ha mindez pozitív élmények átélésének forrása lehet, akkor a gyermekek szívvel, lélekkel fogják végezni. Az első feladat olyan munkalehetőségek biztosítása, ami a gyermek számára elfogadható. Ezen kívül igen nagy fontosságú, hogy a munkavégzés során biztosítsuk a teljes önállóságot. A munkatevékenység a felkínált lehetőségek közül önállóan választható és sohasem a gyermekre kényszerített feladat. Váljon a csoport számára magától értetődő és természetes dologgá, hogy mindenki dolgozik, amikor szükséges és mindenki a kedvének, egyéniségének, képességének megfelelő munkát végezheti. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a munkavégzés rendszeres, folyamatos tevékenység legyen, ami beépül az óvodai mindennapokba. A munkafajták közül ki kell emelnünk az önkiszolgálást, aminek óvodáskor kezdetétől fogva igen nagy a jelentősége. A gyermekek magukkal kapcsolatban minden teendőt - testápolás, öltözködés, étkezés, környezetük rendben tartása - a lehető legkorábbi időtől kezdve próbáljanak önállóan elvégezni. Hagyjuk, hogy a gyerekek saját képességeik szerint, koruktól függetlenül akkor végezzék el az önkiszolgálással kapcsolatos teendőiket, amikor képesek rá. A munka megosztása során fontos feladatnak tartjuk, hogy a gyerekek megtanuljanak önállóan dönteni, feladataikat egymás között megosztani. Pontosan olyan módon, mint amikor a szerepjáték megkezdése előtt elosztják egymás között a szerepeket. A nagyfokú önállóság és a döntési helyzetek, döntési képességek gyakorlásának lehetőségei együtt szolgálják a gyermekek életre való felkészítését.

A munka konkrét tartalma + önkiszolgálás: testápolással kapcsolatos teendők: kézmosás, kéztörlés, cipőtörlés, fésülködés, WC használat, orrfúvás - zsebkendőhasználat, fogmosás öltözködés: önállóság alakítása az egyéni képességek, fejlettség figyelembe vételével étkezés: terítés, evőeszköz használata, kínálás - szedés, folyadék öntése pihenés - alvás: segítségnyújtás az ágyazásban, takaróhajtogatás környezetük rendben tartása: a gyermekek tisztán tartják saját környezetüket, közösen megjavítják, megtisztítják játékaikat + naposság: társai érdekében végzett munkatevékenység kezdetben önkéntes alapon (középső csoporttól), később egyéni vállalásként, erőltetés nélkül, mindenkire kerüljön sor nagycsoportban. A napos feladata: terítés, seprés, segítségnyújtás, egyéb megbízatás. + alkalomszerű munkák a gyerekek életkori sajátosságainak figyelembe vételével a rend fenntartása, csoportszoba átrendezés, segítségnyújtás, felelősök, megbízatások teljesítése. + élősarok, növénygondozás életkori sajátosságok figyelembevételével segítenek, és részt vesznek a munkában +kerti munka Tavasztól-őszig lehet tevékenykedni a kertben és közben rengeteg tapasztalatot, ismeretet szereznek a gyermekek (komposztálás). A nevelésben játszott szerepén túl a természet, a környezet és az ember kölcsönhatásának megtapasztalására igen nagy lehetőséget nyújt a gyermekcsoport valamennyi tagjának.

30


2010.

Az óvodapedagógus feladata: • Minden gyermeknek lehetőséget biztosít arra, hogy önkéntesen, önállóan, kedve és képessége szerint elvégezhesse az önmagával kapcsolatos önkiszolgáló tevékenységet, a társai érdekében végzett munkatevékenységet; • Cselekvő tapasztalás biztosítása; • Folyamatosan biztosítja, bővíti a munkatevékenységhez szükséges, gyermekek számára megfelelő munkaeszközöket; • Fejleszti a munkavégzéshez szükséges attitűdöket és képességeket, tulajdonságokat (kitartás, önállóság, felelősség, céltudatosság); • Elismeri, elismerteti mások teljesítményét, alakítja a gyermekek kötelességtudatát; • A saját és a mások teljesítményének elismerésével alakítja a gyermekek kötelességtudatát, illetve közösségi kapcsolataikat; • A gyermekeket konkrétan, reálisan, saját magukhoz mérten, de mindig a fejlődést segítően értékeli; • A munkaeszközök számára olyan helyet biztosít, ahol a gyermekek bármikor elérhetik és használhatják a szükséges eszközöket (benti és udvari eszközök: seprű, partvis, lapát, gereblye); • Lehetőséget ad a gyermekeknek bármilyen őket érdeklő munkatevékenység kipróbálásához, elvégzéséhez; • Arra törekszik, hogy minden munkatevékenység örömöt jelentsen a gyermekeknek, és teljes önállósággal végezhessék azokat; • Sok dicsérettel és buzdítással növeli a gyermekek aktivitását.

A fejlődés várható jellemzői az óvodáskor végére: 9 Az önkiszolgálást teljes önállósággal, biztonsággal, természetes teendőkként látja el. Önállóan mosakodik, törölközik, fogat mos, szükség szerint használja a w. C.-t, haját rendben tartja, zsebkendőt használja. Önállóan öltözködik, ágyneműjét összehajtja, cipőjét megköti, ruhájával gondosan bánik; 9 Ügyel környezete rendjére; 9 Naposként elvégzi feladatát, az étkezőasztalt pontosan és esztétikusan megteríti, étkezés után segít az edények elrakodásában, terítő összehajtásában, asztaltörlésben, székek felrakásában; 9 Minden olyan területen segít társaiknak, felnőtteknek, ahol képes; 9 Egyre nagyobb önállósággal vesznek részt a kerti munkában; 9 Szívesen vállal egyéni megbízatásokat; 9 A tevékenységekhez szükséges eszközök előkészítésében segédkezik, majd a helyükre gondosan visszateszi azokat; 9 Aktívan részt vesz a teremrendezésben, ágyazásban; 9 Szívesen végez munka jellegű tevékenységeket; 9 Önállóan, örömmel, igényesen végzi feladatát; 9 A munkavégzéshez szükséges eszközöket önállóan használja; 9 Ügyel saját személye és környezete rendjére, tisztaságára.

31


2010.

6.4 A tanulás Cél: érdeklődő, érdekes tevékenységekre vágyó gyermek, aki teljes személyisége révén készen áll az iskolakezdésre. Tevékenység megszervezése: A játék és a tanulás teljes mértékben összekapcsolódik óvodáskorban. A gyermek esetében a tevékenységi vágy ösztönöz a tapasztalatszerzésre, a cselekvésre és közben minden pillanatban újabb és újabb felfedezéseket tesz, azaz tanul. Játék közben, tevékenységekben szinte észrevétlenül tanul, tehát a játék az óvodai tanulás egyik legfontosabb színtere, de nem kizárólagosan az. A játékon belül a motoros, a szociális és a verbális tanulás összefonódik, komplex formában jelenik meg. Az óvodai tanulás azonban szélesebb értelmű annál, hogy csupán a játékkal való összefüggésein keresztül értelmezzük. A nevelési folyamat egésze, azaz valamennyi pillanata alkalmas arra, hogy erőltetés nélkül spontán vagy irányított módon tanuljon a kisgyermek. Legfőbb célkitűzésünk, hogy egyszerre, egy időben kevesebbet, de minőségben és használhatóságában mégis több ismeretet kapjanak a gyermekek. A több érzékszervet igénybe vevő tapasztalás és a sokoldalú cselekedtetés mindennél fontosabb a 3-7 éves korú gyermek fejlődésének szempontjából. Ezt nem lehet kiváltani, vagy helyettesíteni az egyoldalú intellektuális fejlesztéssel, aminek jelentőségét elismerjük, ám mértéke és hatása alatta marad a tevékenységek általi fejlesztésnek. Egyáltalán nem mellékes az a szempont sem, hogy azok a tanulási tapasztalatok, melyeket óvodáskorban szereznek a gyermekek, hatással lehetnek az iskolai tanuláshoz való viszonyukra is. Nem mindegy milyen érdekeltség fejlődik ki a gyermekben a tanulással kapcsolatban, hiszen már óvodáskorban kialakulnak annak csírái, hogy később örömmel tanul-e a gyermek. Képes lesz-e saját motiváltságból kiinduló erőfeszítésre a tanulás során. Ennek a belső motiváltságnak a kialakítását kezdjük meg az óvodában. Azt szeretnénk elérni, hogy örömmel és önként vegyen részt ebben a folyamatban a gyermek, ne csupán külső motiváció (jutalom) késztesse erre. A cél az, hogy megfelelő színvonalú feladatok elé állítsuk a gyermeket. Természetesen minden gyermek esetében képességeinek megfelelő feladatokról van szó. Miután a gyermek a világot komplex módon érzékeli, észleli és éli meg, ezért a tanulás során is ebből indulunk ki. Ez az oka annak, hogy komplex foglalkozások rendszerén keresztül jut el a gyermekhez az, ami számára a világból megismerhető, befogadható ismeretet, tapasztalatot jelent. Komplex foglalkozások maximális időtartama naponta: Korcsoport Kiscsoport 3-4-5 évesek

Kötött

Szervezett tevékenység

mindennapi testnevelés mese, vers, napi 5-10 perc 10-15 perc komplex foglalkozás (művészeti tevékenység, külső testnevelés foglalkozás világ tevékeny megismerése) 10-15 perc 25 perc

mindennapi testnevelés, mese, vers, napi 10-15 perc Középső csoport 15-20 perc komplex foglalkozás (művészeti tevékenység, külső 4-5-6 évesek testnevelés foglalkozás világ tevékeny megismerése) 20-25 perc 30 perc mindennapi testnevelés Nagycsoport 15-25 perc, 5-6-7- évesek testnevelés foglalkozás 35 perc

mese, vers, napi 15-20 perc komplex foglalkozás (művészeti tevékenység, külső világ tevékeny megismerése) 30-35 perc (esetenként kétszer)

Fontos, hogy a tanulás folyamatában elsődlegesen a kompetenciákat fejlesszük. Építünk a gyermeki kreativitásra, a cselekvéses tanulásra, és a problémamegoldó helyzetekre. 32


2010.

A követelményeket az egyéni teljesítőképességhez kell mérni. A sikerélmények erősítik a gyermek önbizalmát, és bátorságot adnak neki az újabb, nehezebb problémák megoldásához. A sorozatos kudarcok ellentétes hatást váltanak ki. A gyermek bátortalanná, félőssé, visszahúzódóvá válik, alulértékeli önmagát, és alatta marad saját teljesítőképességének. Az óvodapedagógus szerepe tehát itt is kiemelkedő abban, hogy milyen feladat elé állítja az egyes gyermekeket, mennyire képes megismerni és fejleszteni a gyermeket egyéni adottságainak figyelembevételével. A HOP keretjellege biztosítja az óvodapedagógusok számára a gyermek igényeihez, egyéniségéhez, teherbíró képességéhez igazodó tanulási kereteket és formákat. A tanulás lehetséges formái az óvodában • az utánzásos, minta- és modellkövetéses magatartás és viselkedéstanulás (szokások alakítása); • a spontán játékos tapasztalatszerzés; • a cselekvéses tanulás, a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés; • az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés; • a gyakorlati problémamegoldás, helyzetbehozás; • az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon megvalósuló tanulás. A nevelés egészén belül megvalósuló tanulás kötött és kötetlen kezdeményezések, foglalkozások, beszélgetések, tapasztalatszerző séták stb. formájában egyaránt megoldhatók a napi élet bármely mozzanatában. A szervezett tanulás formái a kötetlen és/vagy kötött foglalkozások. Mindkettőben érvényesül a nevelői céltudatosság és tervszerűség, a pedagógiai önállóság. A kötetlen szervezeti forma valamennyi korcsoportban a foglalkozások egyik alapformája, kicsiknél (3-4 évesek) – a testnevelésen kívül – az egyetlen szervezeti forma. A kötetlenség a gyerekek önkéntes részvételét jelenti és a kezdeményezés időpontjára is érvényes, történhet a nap bármely időszakában. A nagyobb (5-6-7 éves) gyermekek számára kötetlen és kötött foglalkozás is szervezhető. Az óvónő a csoport fejlettsége, aktuális állapota, a foglalkozás tartalma és helyi adottságok alapján eldönti, hogy az adott napon melyik foglalkozási ágból szervez kötetlen és/vagy kötött foglalkozást. Ez teljes egészében az óvodapedagógus kompetenciájába tartózó kérdés. A gyerekek elhelyezésében, a tér szervezésében a legfőbb szempont a célszerűség és a nyugodt lebonyolítás, és áttekinthetőség. Az egyéni munkaformában a gyerekek lehetőleg saját elképzeléseik szerint, saját eszközeikkel önállóan oldják meg a feladatokat. A mikro csoportos munkaformában társaikkal együttműködve vesznek részt a munkában. Gyakorolják a közös tevékenység egyik formáját, a páros munkát is. A frontális foglalkoztatás közben az óvónőre és társakra figyelve a csoport együtt oldja meg a feladatokat, közösen beszélgetnek tapasztalataikról. A tanulásban felhasznált eszközök kiválasztásánál (tárgyak, képek, munkaasztalok, stb.) arra törekszünk, hogy az érdeklődésre, aktivitásra, a gondolkodási műveletek alkalmazására, a feladatban rejlő probléma felismerésére és megoldására ösztönözzenek. A feladatlapok legföljebb az egyéni képességek fejlődésének nyomon követését, a segítségnyújtás mértékének és módjának meghatározását szolgálják. Óvodánkban a tanulás alapvetően életszerű és érzelmi megközelítésű, egyéni tapasztalatszerzésen, élménygyűjtésen alapul. Kedvező helyzeteket és kereteket teremtünk arra, hogy az érdeklődésüket felkeltsük és fenntartsuk eszközökkel, könyvekkel, kirándulásokkal, megfigyelésekkel, kísérletekkel, érzelmi motivációkkal. Helyt adunk a gyermeki megismerésben a világ felfedezésére, kíváncsiságuk, közlésvágyuk kielégítésére a tervezett hagyományos anyagon túl is. Ötéves korig a tanulás kötetlen formában történik. Kivétel ez alól a testnevelés, valamint azok a programok, amelyeken az egész csoport részt vesz: kirándulás, színház, vásárlás… A kötetlenség egyéni vagy kiscsoportos tevékenységet jelent, amelyben a gyermekek önkéntesen vesznek részt, az óvodapedagógus azonban tudatosan tervezi. A tervezett témakörök feldolgozása nap, mint nap folyamatosan, játékosan, a játékidőben történik. Ötéves kortól a kötelező foglalkozásokat a délelőtt folyamán szervezzük. Az óvodapedagógus az egy hétre tervezett keretanyagot a saját döntése alapján osztja be a hét napjaira, melyben minden terület

33


2010.

komplexen szerepel. Az adott napon a témakörök feldolgozásával mindig más tartalom kap nagyobb hangsúlyt. A délelőtti szabadidőben és délután egyaránt keressük és kínáljuk a lehetőséget az egyéni képességek fejlesztésére, a differenciált gyakorlásra, a gyermekek egyéni kéréseinek teljesítésére

Az • • • • • • • • • • • • • •

óvodapedagógus feladata: Kielégíti a gyermek megismerési vágyát, kíváncsiságát, sokoldalú érdeklődését; Problémahelyzetek teremtése, gyermeki kompetenciák fejlesztése; A gyermeki tanulás formáinak alkalmazása; Lehetőséget kínál a gyermek számára olyan szituációk átélésére, ahol megismerhetik a felfedezés, a kutatás örömeit; A gyermek egyéni érdeklődésének megfelelő tevékenységeket biztosít; Fejleszti a gyermek értelmi képességeit (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás); Fejleszti a gyermek önállóságát, figyelmét, kitartását, pontosságát, feladattudatát; Olyan tapasztalatok szerzéséhez nyújt segítséget a gyermeknek, amelyben saját teljesítőképességét is megismerheti; Differenciált értékelés alkalmazása, egyéni képességek figyelembe vétele; Pozitív megerősítés alkalmazása; Felzárkóztató, és tehetséggondozó tevékenység; Eltérő fejlődésű gyermek fejlesztése szakember útmutatásával; Tervezi és szervezi a tanulási tevékenységet; Egyéni, pozitív fejlesztő értékeléssel segíti a gyermeki személyiség kibontakoztatását.

A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére 9 Megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem tartalma, terjedelme, könnyebbé válik a megosztása és átvitele; 9 Cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi forgalmi gondolkodás is kialakulóban van; 9 Feladattudata kialakulóban van, s ez a feladat megértésében, feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg; kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet; 9 Képessége folyamatosan fejlődik. Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. (téri észlelés, vizuális és akusztikus differenciáció, téri tájékozottság, térbeli mozgásfejlettség, testséma kialakul); 9 Nyitottságával készen áll az iskolába lépésre.

7 A komplex foglalkozások rendszere A komplex foglalkozások lényege:

a) Komplex rendszereket, folyamatokat értelmeznek az óvodás gyermek szintjén, b) A foglalkozásokat probléma centrikusság és egy-egy vezető szempont megléte jellemzi, c) A foglalkozásokon tudatosan és tervszerűen integráljuk az adott problémához tartozó ismereteket.

34


2010.

7.1 A társadalmi érintkezést megalapozó komplex foglalkozások 7.1.1

Anyanyelv

Cél: anyanyelvét bátran és helyesen használó, gazdag szókincsű, kommunikáló gyermek. Tevékenység megszervezése: Az anyanyelv a legfontosabb eszköze a szociális kapcsolatok kiépítésének és az emberek közötti kommunikációnak. A beszéd és a gondolkodás egymással szoros kapcsolatban áll. Ha tehát az anyanyelvi nevelés feladatait fontosnak tartjuk és a gyermeket nyelvi fejlesztésben részesítjük, nemcsak tisztábban és jobban fog beszélni, hanem a gondolkodása is fejlődik. Az óvodai anyanyelvi nevelés komplex folyamat, ami a nevelési folyamat egészében jelen van. Minden feladatot, minden tevékenységet áthatva segíti a gyermek önbizalmának kifejlődését, szociális kapcsolatainak kialakítását és elősegíti a gyermek zökkenőmentes iskolai tanulásának megkezdését. Minden gyermek beszédét meghatározza az otthoni nyelvi környezet. A fejlesztési feladatoknak tehát a család, a környezet megismeréséből kell kiindulni és a gyermek egyéni képességeinek megismerésén keresztül kell hatást kifejteni. A fejlesztésnek a gyermek élményeihez kapcsolódva és tapasztalatszerzéssel egybekötve van értelme. Az óvodapedagógus lehetőséget biztosít arra, hogy nyugodt légkörben, életszerű helyzetekben minden gyermek beszélhessen arról, ami érdekli, ami foglalkoztatja. Semmiféle türelmetlenség vagy a gyermek korlátozása nem megengedhető az anyanyelvi nevelés során. Az óvoda tevékenységgel gazdag élete, a kellemes, nyugodt légkör alapvetően meghatározza az anyanyelvi nevelés fejlesztését. Ilyen körülmények között a gyermekek szívesen és gyakran beszélnek. A nap folyamán bármikor adódhat lehetőség a beszélgetésre, de a hétfői napokon erre külön is tekintettel vagyunk, hiszen ilyenkor otthonról és a külső környezetből hozott rengeteg élményt és tapasztalatot mondják el a gyermekek. Az anyanyelvi nevelés eszközei A nyelvi képességek fejlesztésének leghatásosabb eszköze a mese, vers, bábozás és a dramatikus játékok. A népi mondókák segítségével tisztítható a magán- és mássalhangzók helyes ejtése, megfelelő artikulációja, a hangkapcsolatok törvényszerűségei. A gyerekek a mesékből, versekből sok új fogalmat ismerhetnek meg. A bábjátékban, dramatikus játékban a gyerekek kibontakoztathatják a szabad önkifejezésüket. A dramatikus helyzetek lehetőséget adnak a társalgási kedv fokozására, önálló versmondásra. A naponta kezdeményezett mesélésünk közvetíti a magyar mesék jellegzetes szó- és kifejezés fordulatait, ezzel bővítjük a gyermekek aktív és passzív szókincsét. Szokássá alakítjuk a gyermekek mesélését, játékban, szabadidőben és a pihenés előtti időszakban. A bábozás, dramatizálás eszközeit mindennap hozzáférhetővé tesszük, hogy ez a tevékenység beépülhessen a gyermekek játékába. Biztosítjuk ebben a gyermekek önkéntességét, vállalkozó szellemét. Heti egy-két alkalommal néhány perces mozgásra, cselekvésre épülő anyanyelvi játékot szervezünk. A gondozási tevékenységek során értő odafigyeléssel támogatjuk a gyermekeket testi szükségleteik megfogalmazására, gesztusaink, mimikánk kifejezi mindezt. A napirendi tevékenységek megvalósításakor csak a szükséges mértékig alkalmazunk egész csoportnak szóló utasítást, többnyire egyéni és kisebb csoportos beszélgetéseket szervezünk. A környezet példamutató, tiszta és szép beszéde mintát nyújt, ösztönzést ad a kisgyermeknek a beszédre. Különösen fontosnak tartjuk, hogy az óvodapedagógus ügyeljen beszédének stílusára, a hanglejtés, a dinamika, a hangsúly megfelelő alkalmazására. Beszéde legyen érthető, egyszerű és világos. Figyelünk arra, hogy a gyermekek mindig választ kapjanak kérdéseikre. Csupán azzal, hogy időt és lehetőséget biztosítunk a gyermekeknek a beszélgetésre, önmaguk kifejezésére, máris sokat tettünk a bátor, önálló mindennapi kommunikáció kifejlődése érdekében. Dicsérjük és biztatjuk a bátortalanabb gyermekeket, serkentve őket a beszédre. A gyermekek anyanyelvi fejlettségét folyamatosan figyelemmel kísérjük. (beszédhiba, beszédgátlásosság) Szükség esetén szakember segítségét kérjük. 35


2010.

Az óvodánkban logopédus működik, aki a megkésett, akadályozott beszédfejlődés, artikulációs és kommunikációs zavarok, beszédészlelés, beszéd megértés nehézségei, orrhangzósság, hangképzési rendellenességek, hadarás, dadogás, más fogyatékosságok (enyhe hallássérülés, értelmi fogyatékosság) következményeként jelentkező beszédzavarok szűrésével, vizsgálatával, megelőzésével és korrekciójával foglalkozik. A fejlesztés alapelve, olyan feltételrendszer biztosítása, amely figyelembe veszi a tünetek változatosságát, a speciális szükségleteket, az egyéni teherbíró-képességet. A fejlesztés egyéni, kiscsoportos formában történik, a gyermek egyéni fejlődési ritmusához alkalmazkodó lépésekben, órarend alapján. Elsősorban az iskolába menő beszédhibás, illetve fejlesztésre szoruló gyermekek ellátását tudjuk biztosítani. (magas csoportlétszám, sok beszédhibás gyermek, súlyos beszédhibák, egyéni fejleszthetőség) Célunk a beszédhibás, beszédfogyatékos, részképesség-zavarral küzdő gyermeket képessé tenni az iskolai élet megkezdésre.

A logopédus feladata: • A beszédhibás és beszédfogyatékos, beszédészlelési, - megértési zavarral küzdő, diszlexia/diszgráfia/diszkalkulia veszélyeztetett gyermek kiszűrése, vizsgálata, kezelése, játékos formában történő fejlesztése; • A beszédészlelés, beszédmegértés fejlesztése az életkori sajátosságok és az egyéni fejleszthetőségnek megfelelően; • Helyes artikulációjú és grammatikájú, választékos szókincsű beszéd kialakítása; • Multiszenzoriális fejlesztés, mely a percepció minden részterületére kiterjed; • Együttműködés a más területeken dolgozó szakemberekkel (orvos, pszichológus, audiológus, foniáter, védőnő, óvónő, tanítónő stb.) A nyelvi és beszédzavarok, valamint az ezek által okozott magatartási és tanulási zavarok megelőzése, és leküzdése érdekében; • Tanácsadás érdeklődő szülőnek, és kollégának, megfelelő kiegészítő vizsgálatra irányítás (szakorvosi, pszichológiai, nevelési tanácsadó, beszédvizsgáló, mozgásvizsgáló, tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság); • Felvilágosító tevékenység folytatása a beszéd-, nyelvi- és részképesség-zavarok témakörében. Az óvodapedagógus feladata: • Beszélgetésre alkalmas nyugodt, kiegyensúlyozott légkör biztosítása; • A beszédöröm biztosítása: arra neveli a gyermekeket, hogy bátran nyilatkozzanak meg, mondják el élményeiket; • Inspirálja a gyermekeket a kérdésekre, megválaszolásukkal segíti az anyanyelv elsajátítását, a beszédészlelés fejlesztését az életkori sajátosságok és az egyéni fejleszthetőségnek megfelelően; • A gyermek meghallgatása; • Lehetőséget teremt minden gyermeknek a folyamatos beszéd gyakorlására; • Képessé teszi a gyermekeket arra, hogy tudjon másokat is meghallgatni; • Folyamatosan bővíti a gyermekek szókincsét; • Javítja a beszédhibákat a megfelelő módszerek, segédeszközök, fejlesztő játékok segítségével, • Segíti a gyermek beszédhallását, beszédmegértését, beszédtechnikáját; • A napi tevékenységek megszervezésekor szóbeli megnyilvánulásra ösztönző, oldott légkört teremt, keresi az egyéni és kisebb csoportos beszélgetések alkalmait; • Őszinte örömmel és odafordulással fogadja a gyermekek szóbeli megnyilvánulásait, bátorítja a félénkebbeket. A megszólalásra kulcsszavak, félmondatok értelmezésével és mondásával segíti a gyermeket közlése kifejtésére; • Tapintatosan javítja a gyermekek beszédében fellelhető hibákat; 36


• • • • •

2010.

Beszédével modellt nyújt, sok szinonimát használ; Anyanyelvünk szabályai szerinti tagolással, természetes gesztusokkal és mimikával, valamint lényegkiemeléssel beszél; Bármilyen fejlődési zavar, akadályoztatás esetén szakember (orvos, logopédus, fejlesztőpedagógus) beavatkozását javasolja; Képzés, önképzés; Kapcsolatot tart a logopédussal.

A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: 9 Érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél; 9 Gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni; 9 Minden szófajt használ; 9 Különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot; 9 Tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat (a fogváltással is összefüggő nagy egyéni eltérések lehetségesek); 9 Végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét; 9 Aktívan használja kibővült szókincsét; 9 Képről cselekvéseket, történéseket leolvas; 9 Képes a közléseket, jeleket felfogni és arra megfelelő módon reagálni; 9 Szükségleteit érthető formában megfogalmazza; 9 Helyesen használja az igeidőket, ragokat; 9 Beszédében előfordulnak az egyszerű és bővített mondatok is. Ajánlott könyv: Leikep Mária: Hídépítő (logopédiai fejlesztés)

7.1.2

Matematikai nevelés

Cél: matematikai tapasztalatai, ismeretei alapot nyújtanak a gyermeknek az iskola megkezdéséhez. Tevékenység megszervezése: A gyermek már az óvodába kerülés előtt felfigyel a dolgok mennyiségi és minőségi összetevőire. Érdeklődéssel fordul a matematikai információk felé. Az óvodai nevelés épít ezekre a korai tapasztalatokra, még akkor is, ha azok pontossága csak a gyermek számára fontos, érzelmileg hangsúlyos helyzetekben megbízható. Fontosnak tartjuk, hogy a kisgyermekkorban a család által nyújtott matematikai ösztönzéseket időben követi a tudatosabb óvodai nevelés, a gyermek egyenletes fejlődését biztosító módszerekkel. Játékidőben megfigyelhetjük, hogy a gyermek, amit nem bír felemelni, arra azt mondja, hogy nehéz, amit nem ér el, arra azt, hogy magas. Sorba állítja a babáit, a vonatos játékban tudja, hogy az első hely a legjobb és ott akar lenni. Sorakozásnál is szeret elől állni, gyakran méregeti, összeméri magát a másik gyerekkel, lábujjhegyre áll, játékelrakásnál jól tájékozódik a térben, tudja, hogy melyik játék szokott fent a polcon lenni. Az udvari játékban megfogalmazza, ha neki nem jutott játék és észreveszi, ha elvettek a társak a játékából, akár egyet is. Felfedezi, ha a vonzó játékból egy kis részlet elromlik, letörik. Ha fél, hogy elveszik tőle a játékot, gyakrabban megszámolja. Mindez arra utal, hogy a gyermek játéka gazdag lehetőséget kínál a matematikai tények, összefüggések felismeréséhez. Ezeket a spontán helyzeteket azonban nem célszerű befolyásolni, hiszen a gyermek érdeklődését a játék köti le. A matematikai realitás erőltetésével a játékban rejlő egyéb fejlődési lehetőségektől fosztanánk meg a gyermeket. A spontán tanulás lehetőségét és eredményességét kellő mértéktartással ítéljük meg. 37


2010.

A játékban adódó spontán (matematikai) tapasztalatszerzés megfigyelésére építjük a foglalkozásokat, ahol ezeknek a mozaikszerű benyomásoknak az élethelyzetek köré rendezésére kerül sor. A gyakorlati probléma és feladatmegoldás az önállóságra nevelt gyermeknél jelentkezik fokozottabban, és jól szolgálja a matematikai alapozást. Lehetőséget ad a próbálkozva, felfedező tanulás, az "ahá" élmény átélésére érzelmi többletével tartósan rögzíti a felismeréseket, benyomásokat. Gyakran a kondicionális tanulás egészíti ki és dicséretet vagy egyéb megerősítő megoldásokat alkalmaz. A probléma és feladatmegoldás eredménye a cipőfűzéskor a jobb-bal eldöntése, az apró részletek megfigyelése. Az eldűlt torony újraépítésében a statikai szabályok matematikai tartalmának rögzítése az emlékezetben. A főzőcske játékban az edények egymásra helyezése, később a viszonyításban a látásra épülő tájékozódás megjelenése. Annak megtapasztalása, hogy az autó kisebb és alágurul a szekrénynek - hozzásegíti a gyermeket ahhoz, hogy más irányba gurítson. A gyakorlati probléma és feladatmegoldás részképességet fejlesztő hatását csak akkor tudjuk kibontakoztatni, ha a gyermeknek szabad teret engedünk a próbálkozáshoz, ahol kevés tiltást támasztunk vele szemben. A gyermeki kérdésekre épülő ismeretszerzés nagyon eklektikus képet mutat az óvodás korban. A gyermek szocio-ökonomikus státusza, a családok kulturáltsági szintje, a gyermek egyéni alkata közrejátszik abban, hogy mennyire nyitott a külvilágra, vannak-e kérdései. Kapott-e azokra kielégítő választ korábban vagy már az óvodáskor kezdetére leszokott arról, hogy kérdezzen. Fontos teendő, hogy a kérdésről leszoktatott gyermeknek a kíváncsiságát, a verbális aktivitását, kedvét fokozzuk. A gyermek kérdezési kedvét a "mi ez?" és "miért?", életkori korszakot kivéve nagyban befolyásolják korábbi, elraktározott ismeretei. Ezért a hiányos tapasztalatok pótlása, a meglévők gazdagítása és az emlékezet fejlesztése is kedvezően hat a kérdezési kedv kibontakoztatására. Fontos a derűs légkör és annak ismerete, hogy a gyermek a másik társa kérdéseiből és az arra adott gyermeki, óvónői válaszokból is tanul. Programunkban a foglalkozások szervezeti formája kötetlen vagy kötött. Az óvodánkban a gyermek életkori sajátosságait figyelembe véve a matematikai tanulás több formája valósulhat meg: o utánzásos, minta-modellkövető, o spontán játékos tapasztalatszerzésre, az óvodapedagógus által irányított megfigyelésre épülő tapasztalatszerzés, o gyakorlati problémafelvetés és feladatmegoldás, o a gyermeki kérdéseke, válaszokra adott magyarázatok, o az óvónő által kezdeményezett foglalkozások A komplex matematika foglalkozásokon vagy kötetlen kezdeményezéseken minden esetben a gyermekek ötleteire, igényeire, aktuális élményeire támaszkodunk. A matematikai képességek fejlesztését játékosan, játékba építve valósítjuk meg. Az óvónő által irányított matematikai megfigyelések, tapasztalatszerzések a környezetben tett séták, kirándulások alkalmával és a szervezett foglalkozások keretében valósulnak meg (pl. ének, énekes játékban a köralakítás, az iránytartás, a haladás irányának megfigyeltetése, mintázás, kézimunka alkalmával a téri arányok, kiterjedések, a számosság tudatos észlelésére irányíthatja az óvónő, a gyermeket). A mozgás, testnevelés alkalmával a tárgyak magasságát, hosszúságát, nagyságát figyeltetjük meg. A foglalkozásokon az átlagos vagy jobb képességűek tempójához igazodunk, de rövid időn belül sort kerítünk a csoporttal együtt haladni nem képes gyermekek egyéni vagy kiscsoportos felzárkóztató fejlesztésére, azaz a hiányzó részképességeinek pótlására. A foglalkozásokon a perceptuális, a motoros, a verbális, a szociális tevékenység aktív átélése együttesen biztosítja a gazdag tapasztalatszerzési lehetőségeket. A foglalkozások felépítését a gyermek genetikai adottságai, az érés, fejlődés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerű környezeti hatások ismerete, a gyermek változó testi, lelki szükséglete befolyásolhatja.

38


2010.

Az óvodáskort jellemző fejlődésbeli egyenetlenség, a korai családi fejlesztés eltérései azt sugallják, hogy a matematikai nevelés terén két életkori szintet jelöljünk meg: - Az első szint: bevezetés a matematikába, - általában a gyermek 5. életévéig tart. Feladata: a matematikai kíváncsiság és érdeklődés kibontakoztatásának segítése, a matematikai beállítódás, szemlélet megalapozása. - A második szint: az intenzív fejlesztés szakasza, - az 5-7- életévben. Feladata: az iskolai alkalmassághoz szükséges tapasztalatok megszereztetése, részképességek, gondolkodási műveletek, szokások elsajátítása. Eligazodás a gyakorlati életben a tevékeny élet megkedveltetése. A tevékenységek végzése, a folyamatos cselekedtetés rengeteg olyan szituációt hoz felszínre, ahol természetes környezetben folyhat a matematikai tapasztalatok szerzése. A komplex foglalkozások alkalmat adnak arra, hogy a korábban mozaikszerűen megszerzett benyomásokat rendszerezzük, a megfigyelések, tapasztalatok körét szélesítsük és mélyítsük, a spontán tanultakat rögzítsük. Bármilyen gyakori is a játékban és egyéb tevékenységekben szerzett, belső érdeklődésből fakadó tanulás, a gyermek negyedik életéve után egyre gyakrabban igényli és képes is kisebb-nagyobb csoportban az óvodapedagógus által irányított formában a mélyebb és sokoldalúbb összefüggések feltárására. Az óvodapedagógus és a társak jelenléte mobilizálja a gyermek tanulási teljesítményét, tudását, viselkedésének és magatartásának tartalékait. Azt, hogy a matematikai nevelés tartalmából melyiknél elégedhetünk meg a játékidőben szerzett benyomásokkal, vagy mely matematikai összefüggést dolgozzuk fel foglalkozáson, az óvodapedagógus dönti el. A matematikai nevelés tartalmának szoros kapcsolatban kell lennie az életre neveléssel. A gyermeket körülvevő környező valóság mennyiségi és térbeli viszonyai, formái természetes napi szituációkban megfigyelhetők. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a felsorolt tanulási módok hatásai összeadódnak, egymást kiegészítik, kellő összehangolás eredményeként együttesen alapozzák meg azokat a matematikai részképességeket, amelyek a gyermeki lét szempontjából, az iskolai élet megkezdéséhez elegendőek. A tanulási módok mindegyike más-más hatásfokkal ugyan, de tevékenységbe ágyazva, életkor-specifikus módszerekkel és eszközökkel segíti a gyermek matematikai orientációját, eligazodását a mindennapi életben. A matematikai nevelés tartalma Az óvodai matematikai nevelés tatalmának kidolgozásakor bár egy-egy képesség fejlesztésére többfajta tevékenységben, foglalkozáson kerülhet sor, vannak olyan matematikai tartalmak, amelyek kiemelkedő jelentőséggel bírnak, vagy a komplexebb képességstruktúra alapozását biztosítják. Programunkban a pedagógus módszertani szabadsága abban érvényesül, hogy matematikai orientációról, a tárgyi, személyi környezettel kialakított állandó tevékenységről szól. Hangsúlyozza az óvoda "általános nevelő" (nem egy-egy területre leszűkített) funkcióját, a mindennapi élet igényeihez igazodást, a tevékenység eredményét, az állandó kooperáció és kommunikáció fontosságát. Az óvodáskorban az alapképességek elsajátítására kerül sor. Feldolgozásra javasolt témák • Tárgyak, személyek, halmazok összehasonlítása ) Szétválogatások: saját szempont szerint; megnevezett-ismert tulajdonság szerint; elrontott válogatás javítása, „Kakukktojás” megtalálása; mások válogatásának folytatása felismert szempont szerint; ) Sorba rendezések: magasság, hosszúság, szélesség, vastagság, körfogat összehasonlítása, valamint űrtartalmak, tömegek és területek összehasonlítása) spontán módon; óvónői kérésre; „Mi változott meg?”; megkezdett sorozat folytatása; kombinatorikai sorba rendezés; ) Összehasonlítások szavakban • Számfogalom alapozása (halmazok számosságával, mennyiségek mértékszámával) ) Mennyiségek összemérése: becslés; problémahelyzetek; ne higgyünk a szemünknek; ) Halmazok összemérése, párosítása, számlálása: párosítás, megnevezés, „ugyanakkora”, mint tulajdonság érzékeltetése; helyes szóhasználat, mérőeszközök segítsége. ) Kis számok összkép alapján ) Mérések különböző egységekkel: darabszámok és mértékszámok megnevezése; sorszámnév; 39


2010.

Tapasztalatok a darabszám változásairól: műveletek; gyakorlati problémák megoldása bontással, összeadás, kivonás, egyenlő részekre osztás; a mindennapi életben előforduló természetes törtek. • Tapasztalatok a geometria tükrében (cselekvő, képi, logikai gondolkodás) ) Építések, alkotások szabadon és másolással: különböző kockák, anyagok; papír; gyurma, homok, saját test, bútorok; ) Tevékenységek tükörrel: saját test kétoldali szimmetriája; tárgyak szimmetriája, szimmetria létrehozása; szó- és dallamjáték; ) Tájékozódás térben és a síkban ábrázolt világban: környezet, testmozgás, körjáték, problémahelyzet teremtése (labirintus), a gyermek ábrázoló tevékenysége )

Természetesen a matematikai tartalom indifferens, a hangsúly a részképességek fejlesztésén van. A matematikai nevelés a korábbinál tudatosabban összeválogatott eszközöket igényel (pl. a meglévők kiegészítése, a játék, a munka, a gyakorlati élet eszközeivel, stb.), meghatározó a pedagógus személyisége (pl. játékos varázsa, humora, könnyedsége, hitelessége, módszertani kulturáltsága, stb.). Ajánlott irodalom:Éves anyaggyűjtés – matematika munkaközösség (2005) Az óvodapedagógus feladata: • Világ mennyiségi, formai kiterjedésbeli összefüggéseinek felfedeztetése, megtapasztaltatása játékos formában, a gyermek igényeihez, ötleteihez igazodva; • Sokféle tevékenység lehetőségének a biztosítása a tapasztalatszerzésre; • A gyermek matematikai érdeklődésének felkeltése, az elemi ok-okozati összefüggések felismertetése, megtapasztaltatása; • A logikus gondolkodás megalapozása; • A gyermek spontán megszerzett matematikai tapasztalatainak rendezése; • A mindennapi élethez igazodó alapvető matematikai összefüggések megismertetése; • Élethelyzetek, eszközök, és tevékenységek biztosítása, amelyek felkeltik a gyermekek érdeklődését, és természetes élethelyzetekben teszik lehetővé számukra matematikai tapasztalatok és ismeretek megszerzését; • A komplex matematika foglalkozások vagy kötetlen kezdeményezések során minden esetben támaszkodik a gyermekek ötleteire, igényeire, aktuális élményeire; • A matematikai képességek fejlesztését többnyire játékosan, játékba építetten valósítja meg; • Nagycsoportban kötelező foglalkozást is alkalmaz. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére 9 Megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem tartalma, terjedelme, könnyebbé válik a megosztása és átvitele; 9 Feladattudata kialakulóban van, s ez a feladat megértésében, feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg; 9 Cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi forgalmi gondolkodás is kialakulóban van; 9 Elemi mennyiségi ismeretei vannak; 9 Képesek jól ismert tulajdonságok szerint válogatni, mennyiségeket összemérnek, tárgyakat számolnak legalább tízig; 9 Tud tulajdonság szerint szétválogatni, sorba rendezni, tapasztalatait szavakba tudja önteni. 9 Tud mennyiségeket, halmazokat összemérni, párosítani, számlál legalább 15-ig (tő, sor), egyszerű matematikai műveleteket tevékenységben és szóban végez; 9 Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat: alakul ítélőképessége, fejlődik tér-, sík- és mennyiségszemlélete; 9 Érti, és helyesen használja a matematikai kifejezéseket; 9 Követni tudja az irányokat (sík és tér); 9 Tapasztalata van a tükörrel; 9 Ismeri a jobb-bal irányt. 40


7.1.3

2010.

Természet - társadalom – ember

Cél: tágabb környezetét jól ismerő, szűkebb környezetében jól eligazodó, természetszerető környezettudatos gyermek. Tevékenység megszervezése: Ez a komplex foglalkozás, mint elnevezéséből is kitűnik, szeretné egységben megmutatni és érzékeltetni azt, ami a valóságban is teljes egységben érzékelhető. Nem vagyunk hívei a szétszabdalt, szeletelt foglalkozásoknak, mert azok nem képesek az életben megmutatkozó sokszínűség mellett az összefüggések feltárására. Célunk az, hogy a gyermeknek segítséget nyújtsunk ahhoz, hogy a világot megismerje és megértse a maga egészében. A gyermeket körülvevő világ megismerésében a közvetlen megfigyelésre és a tapasztalatszerzésre építünk. A természet szeretetére kívánjuk nevelni a gyermekeket, természet közeli élettel, a természet, a környezet szeretetének bizonyításával, példát mutatva a gyermek számára. Azt kell benne megerősíteni, hogy mennyire összefügg mindez egymással és milyen nagy az ember felelőssége a természeti és társadalmi környezet megóvása szempontjából. A tapasztalatszerzés mindig a valódi környezetben történik, ezért a komplex foglalkozások legtöbb esetben a szabad természetben vagy az óvoda környezetében, udvarán zajlanak. Legfontosabb feladatunk megismertetni a gyermeket azzal a természeti környezettel, amelyben él, felhívni a figyelmet annak értékeire és szépségeire. Ez képezi majd az alapját a később kialakuló természet és szülőföld szeretetnek. A fák, a virágok, az apró kis állatok megannyi ismeretet, feladatot jelentenek a kisgyermekeknek. A séták, kirándulások, az óvoda udvarán és kertjében vagy az élősarokban végzett tevékenységek tanulási, tapasztalási lehetőséget kínálnak a gyermeknek. Az önálló és csoportos megfigyelések révén értékes tapasztalatokhoz juthat a természetben végbemenő folyamatokról és összefüggésekről. Már az óvodában fel lehet, és fel kell készíteni a gyermeket arra, hogy társadalomban élünk, ami a közvetlen környezetünkön keresztül hat ránk. Meg lehet éreztetni a gyermekekkel, hogy mindenkinek lehetősége van saját lelkiismeretének megfelelően dönteni. A tolerancia, mások véleményének, érzéseinek és gondolatainak tiszteletben tartása arra neveli a gyermeket, hogy képes legyen elfogadni másokat. Mindez pedig a társadalomban való harmonikus, kiegyensúlyozott élethez feltétlenül szükséges, és ennek a kialakulását az óvodapedagógus a differenciált nevelési módszerek és eszközök alkalmazásával érheti el. Természetesen ide tartozik a mások (idősebbek, felnőttek, társak, sajátos nevelési igényű gyermekek) tisztelete és szeretete is. Ilyen pedagógiai légkörben fejlődik a gyermek ítélőképessége és természetes viselkedési formájává válik a más felfogásokkal szembeni tolerancia. Ugyanakkor lehetőséget kap az önálló véleménynyilvánításra, önbizalmának növelésére. A környezetvédelem, a környezettudatos magatartás, a szelektív hulladékgyűjtés és az ezekkel kapcsolatos problémák megoldásának kérdése már az óvodás gyermek szintjén is felvethető és beépíthető a komplex foglalkozások rendszerébe.

„Környezetvédelmi nevelés helyett inkább környezeti nevelést mondunk, mivel nemcsak védelemre, hanem kultúrára, világképre és életmódra való nevelésről van szó. A környezeti nevelés célja a környezetvédő gondolkodásmód és környezetbarát életmód kialakítása és terjesztése. A környezeti nevelés az egész személyiséget érinti, egyformán fontos benne az érzelmi, értelmi és mozgásos szféra. Míg egy kisgyermek döntően érzelmi síkon „fogható meg”, addig a nagyobbak esetében az arány eltolódhat az értelmi szféra felé. A tényleges cselekvésnek – a természettel való közvetlen találkozásnak, s a benne – érte való közvetlen tevékenységnek – döntő jelentősége van.” (Láng István (szerk.) 1993: Környezetvédelmi lexikon)

A gyermeket már az óvodában meg kell tanítani arra, miként lehet harmóniában élni a természettel; csak ekkor várható el, hogy később felnőttként is szeressék és védjék a természetet. A természet - társadalom - ember egymástól függő, egymást feltételező, egymást kiegészítő fogalmak rendszere, melynek lényege a kisgyermek szintjén már óvodáskorban is megérthető, megéreztethető.

41


2010.

Születéstől-felnőttkorig fogalomkörhöz szorosan kapcsolódnak és a nevelés egészében jelen vannak azok a mozzanatok, amikor a gyermekek újrajátszák életüket. Újraélik az óvodában mindazt, amit a mindennapokban, a családban, az óvodában vagy tágabb környezetükben tapasztalnak, látnak, hallanak. A környezettel való szoros kapcsolat az életfolyamatok újrajátszása nemcsak arra ad lehetőséget a gyermeknek, hogy a benne lévő feszültségek feloldódjanak, hanem elősegíti számára a társadalomba való későbbi bekapcsolódást, szocializálódást. Magukba foglalják a testápolástól, a közlekedésig, a családtól a helyes viselkedésig mindazt, ami a gyermekeknek támpontot nyújthat a környezetében meglévő szabályok megismeréséhez és gyakorlásához. A szokások elsajátítása, a társadalomban való beilleszkedéshez szükséges magatartásformák kialakítása valósulhat meg játékosan, a gyermek érdeklődésének és igényeinek figyelembevételével. Ez a komplex foglalkozás hagyományos értelemben nem is nevezhető foglalkozásnak, hiszen játékidőben, szabadidőben, vagy a nap bármely időszakában megvalósíthatók az itt jelentkező feladatok. Lehetőséget biztosítunk az óvodában az élőlények, természeti jelenségek stb. érzelmi és értelmi töltésű megismerésére is. Az óvodáskorúaknál, életkori sajátosságukból következően a környezeti nevelésnek is döntően érzelemközpontúnak kell lennie. A természet szépségének érzelmi hatását fokozhatjuk, elmélyíthetjük az ahhoz tartalmilag és hangulatilag kapcsolódó irodalmi alkotások, főként versek elmondásával, dalok eléneklésével. A foglalkozások komplex voltának ez is egyik lehetséges alternatívája. Az érzelmi út dominanciája természetesen nem zárja ki a megcsodált virágú cserje, fantasztikus formájú fa, szirmait bontogató, illatos lágy szárú növény, az ág csúcsán daloló feketerigó, a virágra rátelepedő lepke stb. nevének megtanítását, tulajdonságairól való beszélgetést, vagyis az értelmi töltésű megismerést. A környezeti nevelésben alkalmazott módszerek között megtalálhatók a hagyományos pedagógiaiak (beszélgetés, elbeszélés, szemléltetés, magyarázat, bemutatás stb.) éppúgy, mint a természettudományos ismeretszerzés sajátos módszerei (megfigyelés, leírás, vizsgálódás-kísérlet, mérés, összehasonlítás stb.). A megfigyeléssel elsősorban a gyermek megfigyelő és gondolkodási képességét fejlesztjük. Az élettelen tárgyak, egyszerű természeti jelenségek, időjárási elemek, élőlények stb. érzékszervekkel felismerhető tulajdonságairól folyamatosan, többféle helyszínen lehetőleg játékos tevékenység közben, különböző "töltésű" megközelítésben nyer tapasztalatokat. Tágabb értelemben tehát e módszer gyakorlása is hozzájárul a kommunikációs képesség fejlesztéséhez. A környezeti nevelés szervezeti keretei és helyszínei igen változatosak. A "helyszínekre" az óvodától való távolságuk függvényében általában sétával, vagy kirándulással juthatunk el. Ezek a szervezeti keretek időtartamban, a megfigyelhető jelenségek, a megvalósítható fejlesztési feladatok "mennyiségében" is különböznek egymástól. A séták, kirándulások helyszíne lehet különböző természetes és mesterséges társulás (pl.: erdő, mező, rét, vízpart, díszpark, arborétum, gyümölcsös-, veteményes-, virágoskert), állatkert, vadas park épített környezet (pl.: múzeum és más közintézmény) stb. Ajánlott kirándulási, tapasztalatszerzési helyek: Sétával – közvetlen környezet: családi házak kertjei, állatai (ló, tehén, kutya, macska, kakas, tyúk, egyéb állatok) játszótér, építkezés, hentes üzlet, ABC, HÉV, posta, orvosi rendelő, bölcsőde, gyógyszertár, Faluház, könyvtár, általános iskola, Kevély-alja, Kőbánya, Omszk-park, Sváb ház, Tájház, szelektív gyűjtő. Szentendrén: Közlekedési Múzeum, Skanzen; Marcipán múzeum Visegrádon: Mogyoróhegy, erdei iskola Budapesten: Margitsziget, Hajógyári sziget, Ferihegyi repülőtér, Állatkert, békásmegyeri piac, Mezőgazdasági Múzeum, Közlekedési Múzeum. A felkészülés magában foglalja a tájékoztatást, tájékozódást a terület természeti vonatkozásairól. Kiemelten, a helyszínen előforduló néhány jellemző növény- és állatfajról, a múzeumok kiállításainak környezeti nevelési vonatkozásairól (terepszemle). A nevelési év során szervezett kirándulásokhoz, szükség esetén szülői segítséget is igénybe veszünk. A külső programok megvalósításakor a rászoruló gyerekeknek az óvodaalapítványa támogatást nyújthat. 42


2010.

Témakörök: Születéstől felnőttkorig: a család, emberi test, gyalogos közlekedés, saját fejlődésük, a környezetük védelme. Természet - társadalom - ember • az óvoda környéke, a felnőttek munkája, a napszakok, a közlekedés, az évszakok, a növények megfigyelése különböző időszakokban. • az állatok: háziállatok, háziszárnyasok, erdők - mezők madarai, hazai erdők - vizek állatai, állatkertben élő állatok. • színek, aktuális, gyermekeket érdeklő témák (bolygók, csillagok, ősállatok stb.), a természet védelme. • hagyományok, amelyek szebbé, gazdagabbá teszik életet, a szülőföldünk, Budakalász illetve Magyarország megismerése, az itt élő emberek, a hazai táj, a helyi és nemzetiségi szokások, néphagyományok, a családi és a tárgyi kultúra értékei, ezeknek a szeretete, védelme. Az óvodapedagógus kompetenciája annak felvállalása, hogy az adott csoportban a témakörök alapján milyen szervezett tapasztalatszerzést biztosít a gyermek számára. Az • • •

• • • • • • • • • • • • • • • • •

óvodapedagógus feladata: A napi életet átható környezettudatos nevelői magatartás; Megalapozza a természet szeretetét, a természet tisztaságának, szépségének védelmét; Kirándulások alkalmával felhívja a gyerekek figyelmét, hogy viselkedésükkel ne zavarják az élővilág nyugalmát, ne szemeteljenek, és a természetből csak azt hozzák el, amit a természet elengedett; Felhívja a figyelmet a környezetszennyezés romboló hatására, rámutat a megelőzés fontosságára; Bevonja a gyermekeket a szelektív hulladékgyűjtésbe; Észreveteti a természet folyamatos változását; Épít a gyermekek egyéni élményeire, tapasztalataira; Segíti a gyermeki döntésképesség alakulását, az önálló véleményalakítását; Szülőföldhöz való kötődés erősítése; Tapasztalatszerzési lehetőséget biztosít a természetben és a társadalmi környezetben; Példát mutat a gyermeknek; Szervezett tevékenységeit lehetőség szerint a szabad természetben szervezi; Egyszerű kísérleteket végez a gyermekekkel; Segíti a gyermek önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését, a kortárs kapcsolatban és a környezet alakításában; Tapasztalatszerzéssel, eszközökkel, tevékenységekkel ösztönzi a gyermeki felfedezést, rácsodálkozást; Megteremti és biztosítja az élősarok feltételeit, gondoskodik a rendszeres növényápolásról; Biztosítja, hogy a gyermekek kerti munkát végezhessenek; A megismerési tevékenységhez biztosítja a feltételeket spontán vagy szervezett formában (téma, hely, idő, eszköz); A gyermek meg lévő ismereteire alapozva, lehetőséget ad, az alkalmi és folyamatos megfigyelés, gyűjtés, szimulációs játék, egyszerű kísérlet alkalmával a több érzékszervvel való tapasztalásra; Szelektív hulladékgyűjtés megvalósítása.

A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: 9 Elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról, családjáról, környezetéről: tudja nevét, lakcímét, szülei foglalkozását; felismeri a napszakokat, különbséget tud tenni az évszakok között; ismeri, és gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait;

43


9 9 9

9 9 9 9 9 9

7.1.4

2010.

Ismeri szűkebb lakóhelyét, a környezetében lévő növényeket, állatokat, azok gondozását és védelmét; Felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit; Ismeri a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek; Tárgyak jelenségek között alapvető összefüggéseket felismer; Ismeri a környezetében lévő néhány intézmény (bölcsőde, iskola, orvosi rendelő, posta) rendeltetését; Alapvető összefüggéseket felismer; Igényévé válik a természet megóvása; Figyel közvetlen környezete tisztaságára, nem szemetel, szereti és tiszteli a természetet; Ismereteit képes alkalmazni.

Művészeti tevékenységek

Cél: a gyermek nyitott a művészeti tevékenységek iránt. A művészet ismerete, szeretete, már óvodáskorban elkezdődik. Az esztétikum már nagyon korai életkorban hat a kisgyermekre. Mindennapi feladataink közé tartozik megismertetni a kicsiket a világ szépségeivel. Nagyon fontos a művészeti nevelés szempontjából az, hogy esztétikus, egyszerű, átlátható, nyugalmat árasztó környezet vegye körül a gyermeket. Az esztétikus óvoda, a szépen berendezett csoportszoba komoly hatást gyakorol a gyermekre. Jó ízlésű óvodapedagógus saját példájával is sokat tehet a művészeti nevelés érdekében. A művészet nem más, mint a világ megismerése sajátos nézőpontból, egyéni szűrőn keresztül. Mindez azt jelenti, hogy a művészeti nevelés mindenek előtt az egyéniség színeinek kibontakoztatását jelenti. Ezért sohasem célszerű sémákat, felnőtt által kigondolt elképzeléseket megvalósíttatni a gyerekekkel. Mindig arra törekedjünk, hogy ők maguk találják ki és valósítsák meg elképzeléseiket, csupán akkor nyújtsunk ehhez segítséget, ha azt a gyermekek maguk kérik és igénylik. A kreativitás, az alkotó gondolkodás és cselekvés kialakítása a művészeti tevékenységek legfontosabb feladata. Akinek van fantáziája, vannak ötletei, aki problémák megoldásán dolgozik, aki gondolatait és érzéseit ki tudja fejezni, aki önmagát új, másfajta módon éli meg, az kreatív ember. Az óvodáskorban hihetetlenül nagy lehetőségei vannak a kreatív képességek kibontakoztatásának. Az óvodában a gyermekek kreativitásának megnyilvánulását, fejlődését elsősorban az óvónő által biztosított oldott légkör, a nagy mozgás és szabadságtér, valamint a megfelelő eszközök segítik elő. Minél több alkalmat kell adnunk arra, hogy a gyermekek érzéseiket, gondolataikat, ötleteiket a játékban, az ének-zenében, a bábozásban, a rajzolásban, stb. kifejezésre juttassák. A tapasztalatszerzés itt is alapvető fontosságú feladat. Minél több eszközzel ismerkednek meg a gyermekek, minél biztosabban kezelik azokat, annál több lehetőségük adódik önmaguk kifejezésére. Az óvodapedagógus felelőssége igen nagy, hiszen a gyermek fogékony mindenre, mindent befogad, minden érdekli, mindent utánoz, mindent válogatás nélkül kedvel. Az óvodapedagógus véleményét különösen akkor, ha szeretetteljes kapcsolatban van vele - szinte fenntartás nélkül elfogadja. Amit az óvó néni szépnek lát, az neki is tetszeni fog. Ezért fontos, hogy jó ízlésű, művészetet kedvelő ember foglalkozzon a kisgyermekkel. A „művészeti tevékenységek” fogalom rendkívül sokrétű, összetett és komplex jellegű. Ebbe a fogalomkörbe a mese-vers, az ének-zene, a bábozás, a tánc, a játék, a dramatizálás, a festés, az agyagozás, a rajzolás, a barkácsolás éppúgy beletartozik, mint a környezet esztétikája. A művészeti tevékenységek tehát nem egy foglalkozást jelölnek, hanem olyan tevékenységeket, melyeket játékidőben vagy a szabadidőben éppúgy gyakorolhatnak a gyermekek, mint a nap folyamán bármikor. A komplexitás itt nem jelent mást, mint az életben egyébként előforduló jelenségek megörökítését valamilyen formában. Az ősszel lehulló falevelet színezhetjük, festhetjük, lerajzolhatjuk, énekelhetünk 44


2010.

és mesét, verset mondhatunk róla, bábokat készíthetünk belőle. Ez így együtt jelentkezik a valóságban is, és ennek kell visszatükröződnie. Ismételten le kell szögeznünk azonban, hogy foglalkozásoknak tekintjük a szabad természetben lezajló bármilyen megfigyelést, sétát, tehát foglalkozás alatt nem kell feltétlenül a klasszikus értelemben vett foglalkozásokra gondolni. 7.1.4.1

Mese, vers, bábozás

Cél: a gyermek szívesen hallgat verset, mesét, történetet, a hallottak újraalkotásában, dramatizálásában örömmel vesz részt. A tevékenység megszervezése: A mesét és a verset a 3-6 éves korú gyermekek alapvető szükségleteként fogjuk fel az óvodában. Az érzelmi biztonság megadásának fontos eszközei a többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek. A mese, amely helyet kap a gyermek egész napi életében, érzelmi síkon befolyásolja a gyermeket a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonyiról, a lehetséges és a megfelelő viselkedésformákról. A mese az értelmi, érzelmi, esztétikai és erkölcsi fejlődésnek és fejlesztésnek egyik legfőbb támasza a gyermek személyiségfejlődésében. Oldja a szorongást, indulatok feldolgozására, belső képteremtésre tanít. Csak abból a gyermekből lesz jó beszélő és jó olvasó, aki képes intenzív belső fantáziakép megjelenítésére. A mese, vers, bábozás, dramatizálás a gyermek és az óvónő részéről történhet tudatosan, célirányosan, és spontán is. Nem szükséges foglalkozási kereteken belül maradnunk, hiszen mesélni minden nap szükséges az óvodában. A lényeg az, hogy folytatva a család nevelő munkáját minden nap meséljünk vagy verseljünk valamilyen formában. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermeknek közvetített irodalmat fejből, - a hozzá tartozó mozgásokkal, játékokkal együtt - emlékezetből, ritkábban könyvből olvasva, az arc és a hang játékával kísérve keltsük életre. Az emlékezetből bármikor felidézhető meséken, mondókákon kívül szükséges egy nagyobb gyűjtemény is, melyből bármikor felolvashatunk. A változatos, gazdag anyaggyűjtéssel arra törekszünk, hogy legyen a gyermekeknek kedvenc meséje, verse és azt újra és újra hallhassák. Különbséget teszünk a kezdeményezés vagy az elalvás előtti mese között. Mindkettő fontos a maga helyén és idején. Fontos az elalvás előtti mesemondás, mert ilyenkor a nyugalom megfelelő légkört teremt a mesének. Egy szelídebb tartalmú, esetleg folytatásokban elmondott mese a legjobb altató lehet. A felhasznált irodalmi anyag: a népi, klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek helye van. A mese-vers kezdeményezések anyaga változatos, gerincét a magyar népmesekincs adja. Ide tartoznak a népszokásokhoz, évszakokhoz, állatokhoz, természeti jelenségekhez, gyermeki tevékenységekhez, ünnepekhez kapcsolódó gyermekirodalmi, gyermekköltészeti művek, népi rigmusok, mondókák, történetek. Minél kisebbek a gyermekek annál több a mondókajáték, ezt követi az állathangutánzó és felelgetős mesemondókák, halmozó- láncmesék, állatmesék, versek, verses mesék, majd a fokozatosan bővülő, hosszabbodó, bonyolódó tündérmesék, prózai mesék, elbeszélések. Szívesen hallgatják a gyermekek más népek meséit és verseit és természetesen a klasszikus és kortárs meséket is. A lényeg a sokszínűség és a gyermek életkora legyen. A gyerekeknek nagy örömöt okoz, ha kisebb koruk meséit, mondókáit ismét hallhatják. A mesélés és a verselés spontán létrejövő lehetőségeinek kihasználását ugyanolyan fontosnak tekintjük, mint az óvodapedagógus által előre megtervezett mesének vagy versnek kezdeményezés vagy foglalkozás formájában való megvalósulását. Tehát a keretek egyenrangúak, a lényeg mindig az, hogy színvonalas és a gyermek érdeklődésével kísért irodalmi élménynyújtás legyen a mindennapi mesélés, verselés. A mesélés módja, azaz a foglalkozás formája az óvodapedagógus döntésétől és az adott helyzettől függ. Természetesen, a gyermekkel mese közben közvetlen kontaktust fenntartó, élő mesélésnek van a legnagyobb hatóereje. Ezért arra is figyelünk, hogy minél több mesét tudjunk kívülről elmondani. A mesélés, verselés gyakran más komplex foglalkozások részeként jelenik meg. Ez is felfogható a mindennapi mese-versként. Nincs kötött helye a mindennapi mesélésnek. Az naponta többször is, 45


2010.

bármely napszakban történhet a gyermekek igényei és az adódó szituációk függvényében. A lényeg a kellemes légkör, a szabad és önfeledt mesélés és mesehallgatás. A mese-vers éppen úgy, mint a játék a gyermek alapvető szükségleteinek kielégítését jelenti, ezért fontos és hangsúlyos helye van a nevelésen belül. Az igazi meséhez csend szükséges, amelyet pedagógiai tapintattal, személyi kapcsolatokat erősítve érzelmi eszközökkel valósítunk meg. Lehetőséget teremtünk a gyermekek önálló szöveg és mesemondásához. Elősegítjük, hogy megfelelő eszközökkel el is játszhassák a gyermekek a nekik tetsző meséket. A gyakori ismétlést, a mese többszöri feldolgozását kedvelik az óvodások. A mese-vershez kapcsolódik a dramatizálás, a bábozás vagy a barkácsolás. Ezek éppen úgy, mint a mese-vers folyamatosan jelen vannak a mindennapi tevékenységekben. A nap folyamán bármikor alkalmuk és lehetőségük van a gyerekeknek ezeket a tevékenységeket gyakorolni. Feladatunk, hogy a helyet és az eszközök széles skáláját állandó jelleggel biztosítsuk a gyermekek számára, nemcsak a csoportszobában, hanem az udvaron vagy teraszon stb. A különböző eszközök, anyagok, barkácsolási lehetőségek biztosításával az irodalmi élmények feldolgozását segítjük elő. Az • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

óvodapedagógus feladata: Biztosítja az irodalmi élménynyújtás feltételeit (idő, hely, elhelyezés, hangulat, tevékenység); Oldott, meghitt, harmonikus légkör és együttlét biztosítása; Tartalmas, gyermekek életkorához, érdeklődéséhez igazodó irodalmi anyaggyűjtés; Irodalmi tevékenységéhez eszközöket készít; Előadásmódjával esztétikai élményt nyújt; Él az élőszó varázsával, meséit többnyire emlékezetből mondja, ritkán használ audiovizuális eszközöket; Mindennapos mesélés, mondókázás, verselés; Spontán és kötetlen kezdeményezésekkel szervezi az irodalmi tevékenységeit; Szorongás, félelem oldódása a mesével, verseléssel; Az irodalmi anyagot gyakran ismételgeti, lehetőség szerint mozgással és énekkel kísérve; Kezdeményezi, hogy a család otthon is rendszeresen verseljen, meséljen; Lehetővé teszi, a mesék, versek felidézését, újraalkotását, saját mesélést; Dramatizálás segítése, gyakorlása; Bábozás, mint előadás és a gyermeki bábozás segítése; Könyvnézegetés, a könyv szeretetére, megbecsülésére nevelés; Mesesarok kialakítása; Megragadja azokat az alkalmakat, amikor a gyermekek mesélhetnek, verselhetnek; Mesélés, verselés, mondókázás közben a gyermekkel szoros érzelmi kapcsolatot, alakít ki; Könyvtár látogatása nagycsoportosokkal.

A fejlődés 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9

várható jellemzői az óvodáskor végére: Várja, kéri a mesemondást, maga is segít a mesehallgatás feltételeinek kialakításában; Figyelmesen, csendben hallgatja a mesét; A folytatásos mesék, verses mesék, meseregények szálait össze tudja kötni; Van néhány kedvenc meséje, mesehőse; Az ismert mesei motívumokat bábozza, sőt maga is talál ki történeteket, ahhoz eszközöket készít; Képes kedvenc történeteit elmesélni, eljátszani, elbábozni; Szívesen nézeget képeskönyvet, a képek alapján történetet mond; Gondosan bánik a könyvekkel, tudja, hogy érdekes; Pihenés előtt szívesen hallgat folytatásos mesét; A kedvelt mesehőseivel megtörtént dolgokat beleviszi játékába; meséket dramatizál, bábozik, lerajzol egy-egy meserészletet.

46


7.1.4.2

2010.

Ének, zene, énekes játékok

Cél: a gyermek érdeklődik a zene iránt, örömmel énekel, játszik, táncol dalos játékokat. Tevékenység megszervezése: Az élményt nyújtó közös éneklés, a körjáték vagy a mondókázás a művészeti és az esztétikai nevelés szempontjából is kitüntetett helyet kap. A Kodály Zoltán útmutatásai alapján Forrai Katalin által kidolgozott óvodai ének-zenei nevelés alapjaira épülő fejlesztés hatékonyan megvalósítható. Ezzel biztosíthatjuk a gyermekek ének-zenei kultúrájának megalapozását, a néphagyományőrzés és az énekzenei nevelés színvonalának megőrzését. A magyar népdalok, mondókák, gyermekdalok világa ma is élő és felhasználható, értékes örökség. Szinte valamennyi ünnepünkhöz kapcsolódik olyan dalanyag, melyet megismertethetünk a gyerekekkel. A néphagyományőrzés mellett a Kodály alkotta módszer is folyamatosan megújulva, megtartotta kapcsolatát az életre neveléssel. Az ének-zene és az ehhez kapcsolódó mozgás ugyanúgy az óvodai mindennapok része, mint a napi mesélés vagy séták és kirándulások. Tehát ez a feladat sem korlátozható csupán a foglalkozások időtartamára. Napközben bármikor adódhat lehetőség éneklésre, mondókázásra vagy körjátékok játszására. (csoportszobában vagy kint az udvaron, séta). A komplex foglalkozások inkább összefoglalják, elmélyítik a gyermekek ismereteit, és alkalmat adnak a képességek fejlesztésére. Heti egy alkalommal tervezzük az ének-zene szervezett foglalkozást (kezdeményezés vagy kötött foglalkozás). A megvalósítás módja már az óvodapedagógus kompetenciájába tartozó kérdés. A felhasznált zenei anyag: éneklés, ölbeli játékok, népi mondókák, népi gyermekdalok, énekes játékok, dalok, énekes népi játékok, igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások (évszakokhoz, ünnepekhez, állatokhoz, táncokhoz - főleg pentaton jellegű) Javasolt kézikönyv: Forrai Katalin: Ének az óvodában A zenehallgatás lehetőségei az óvodában: Az előadásra, zenehallgatásra szánt értékes szemelvényeket az óvónő szabadon megválaszthatja (nemzetiségi, etnikai, migráns anyagok is). Az egyetlen szempont a zene szépsége, művészi értéke. (óvónő hangszeres játéka, éneke, kétszólamú ének, gépi zene). Javasolt kézikönyv: Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában Zenei képességek fejlesztése: Éneklési készség fejlesztése: tiszta szép éneklés elősegítése (óvónő személyes példamutatása, hangképző játékok) Hallásfejlesztés: magas - mély; halk - hangos; különböző hangszínek, a természet, állatok, hangszerek hangja; a környezet zörejei; megfigyeltetése, összehasonlítása, felismerése, jelzése, utánzása. A belső hallás fejlesztése: dallamfelismerés; dallambújtatás; dallamok kitalálása, improvizálás, zenei kreativitás segítése. Ritmusérzék fejlesztése: egyenletes lüktetés változatos érzékeltetése; tempóérzékeltetés; ritmus kiemelés; ütőhangszerek használata; ritmusok kitalálása; egyszerű táncos mozdulatok, tánclépések; Zenei formaérzék: dallam- ritmusmotívum, ritmusvisszhang, Az óvodapedagógus feladata: • A zenei fejlődéshez alapvető feladat a gátlások feloldása; • A felhasznált zenei anyagok igényes, életkornak és az adott csoport képességszintjének megfelelő válogatása; • Biztosítja az énekes játékokhoz szükséges eszközöket, helyet, időt; • Zenei érdeklődés felkeltése; • Gyermekek zenei képességeinek fejlesztése; • Megérezteti a zene varázsát; • Gyermeki kreativitás erősítése; • Nyugodt légkört biztosít a zenei anyag elmélyült befogadásához; • Kialakítja az ünnepek meghitt hangulatát az alkalomhoz illő dalokkal; 47


• •

2010.

Zenei élmény nyújtása, ami megalapozhatja zenei anyanyelvüket; Közösségi élmények nyújtása énekes játékokon, közös zenéléseken keresztül.

A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: 9 Szívesen énekel csoportosan és egyénileg is, erősödik közösségi érzése; 9 Zenei hallása, ritmusérzéke fokozatosan fejlődik: megkülönbözteti, érti a halk-hangos, magas-mély, gyors-lassú kifejezéseket, felismer dallamot, el is bújtatja; figyeli és megkülönbözteti a zörejeket, hangszíneket; megkülönbözteti az egyenletes lüktetést a dalritmustól; ritmusmotívumokat, dallammotívumokat egyénileg és csoportosan is visszatapsol, visszaénekel; 9 Esztétikusan formálódik járása, mozgása, testtartása; 9 Képes az egyszerű játékos, táncos mozgásokat esztétikusan, kedvvel végezni; 9 Ütőhangszereket ismeri, használja; 9 Improvizál dallamot, ritmust, mozgást, játékot, fejlődik zenei emlékezete; 9 Élvezettel hallgat zenét; 9 Tud ritmust, mozgást, dallamot rögtönözni; 9 Tud néhány dalt, helyes szövegkiejtéssel egyedül is énekelni; 9 Tud dallam, vagy ritmusmotívumokat egyénileg visszaénekelni, visszatapsolni; 9 Tud társaival térformákat alakítani; 9 A különböző mozgásokat és táncmozdulatokat társaival együtt, egyöntetűen, esztétikusan végzi. 9 Tud élvezettel irányítás nélkül néhány dalos játékot; 9 Felismeri a halk-hangost, és tud halkan, hangosan énekelni, beszélni; 9 Megkülönbözteti az egyenletes lüktetést a dal ritmusától. Tudja mindkettőt mozgással, járással, tapssal a dalból kiemelni; 9 Megbeszélés, vagy egyéni ötletek alapján az éneklést ütőhangszerekkel tudja kísérni.

7.1.4.3

Vizuális tevékenységek

Cél: ábrázoló eszközöket bátran használó, örömmel alkotó, tevékeny gyermek. Tevékenység megszervezése: Rajzolás, mintázás, kézimunka. Ezek a tevékenységek a gyermekek kedvencei közé tartoznak. (gyurmázás, agyagozás, rajzolás, festés, batikolás, tépés, vágás, ragasztás, varrás, barkácsolás). A feladatunk elsősorban az, hogy biztosítsuk a zavartalan és sokrétű tevékenykedés külső feltételeit. A gyermekek számára megszokott és elérhető helyen mindig rendelkezésre áll mindenféle anyag és eszköz, amivel a gyermek fantáziájának megfelelően dolgozhat, alkothat. Nagyon célszerű a vizuális tevékenységek és a munkatevékenységek összehangolása, hiszen a szabad, önálló tevékenykedés gyakran jár együtt viszonylagos rendetlenséggel. Szoktatás kérdése, mennyire képesek a gyermekek környezetüket ilyen széles skálájú tevékenységrendszer mellett is rendben tartani. A tevékenységek megszervezéséhez kitűnő pedagógiai alapot adnak az évszakok változásai, a természet szépségei, a gyermek által megérthető világ tárgyai és eseményei. Ugyancsak kitűnően hasznosíthatók a vizuális tevékenységek során az ünnepek, melyek érzelmileg is közel állnak a gyermekekhez és megmozgatják a fantáziájukat. Az ötlettől a megvalósításig főként bátorítást, útmutatást és dicséretet várnak a gyermekek. Célszerű minden csoportszobában egy kis sarkot vagy szekrényt biztosítani, ahol a barkácsoláshoz szükséges eszközöket, felszereléseket, anyagokat tárolhatjuk. Nagy hasznát veszik ennek a gyermekek, hiszen például a nagyobbak szerepjátékához bármikor kiegészítő eszközök készülhetnek és a kisebbek is örömmel ismerkednek meg a különböző anyagokkal, szerszámokkal. A vizuális nevelés csoportosítása

48


2010.

Firkálás: Az első olyan vizuális tevékenység, amelynek nyoma marad. A gyermek kezdetben nem ad jelentést firkájának, később azonban fontos lesz számára az azonosításnak ez a módja. A firka az érzelmekről, indulatokról, "kézügyességről" ad képet. Firka nélkül nem kezdődhet el az ábrázolás korszaka. Ábrázolás: Az ábrázolás képi közlés olyan képszerű összefüggésekről, amelyek a valóság jelenségein alapulnak. A gyermeki ábrázolás speciális játéktevékenység melynek során a gyermek "sémákat" vagy másképpen "szimbólumokat" használ. Ábrái annak értelmezései is. Az ábrázolás a gyermek első alkotó tevékenysége. (képalakítás: rajzolás, festés, nyomatkészítés, papírtépés, nyírás, hajtogatás, ragasztás, varrás, applikálás) Kézművesség: Tárgyformálás, eszközkészítés. A kézművesség lényege, hogy valóságos tárgyakat alakít, vagy hoz létre. A kész munkák jellemzője, hogy közvetlenül felhasználhatók. A gyermek kézművessége játéktevékenység, az alkotó vagy a konstrukciós játékok köréből. (agyag, plasztilin, sóliszt gyurma; kézimunka: varrás, kötözés, fonás, szövés) Díszítés: A díszítés pusztán formai, színbeli vagy tónusbeli valamilyen szerkezeti szabályosságot (pl.: szimmetria, ritmus, folthatás, stb.) mutató, térkitöltő, hangulati szereppel bíró különböző tárgyakhoz, felületekhez többnyire nem funkcionálisan kapcsolódó sík vagy plasztikus elem, vagy elemek. A díszítés szerepe a szépítés, gyönyörködtetés, kiemelés, elleplezés. Építés: Meglévő (kész) alapelemekből történő összeszerkesztést, összerakást értünk rajta. Konstrukciós játéktevékenység. A felhasznált alapelemek anyaga, formája, mérete, esetenként a súlya határozza meg, hogy milyen objektumot lehet belőle létrehozni. (homokban, hóban, dobozból, különböző méretű elemekből) Művészetek: a művészetek a nevelésben a jelenlétükkel vesznek részt. Népművészeti és műalkotások nézegetése: együttes gyönyörködés. (táj, épület, festmény, szobor, album, kiállításlátogatás) Az óvodapedagógus feladata: • A csoportszobát a gyerekek bevonásával alakítja át, hogy a különböző tevékenységet kereső gyermekek nyugodtan, kényelmesen, zavartalanul dolgozhassanak; • Lehetőséget ad a közvetlen környezet szépítésére, dekoráció készítésére; • Minél több eszközt, időt és helyet biztosít a művészeti tevékenységek gyakorlásához, ezzel is ötletet adva a gyermeki fantáziának; • Megismerteti az eszközök használatát, és bemutatja a különböző technikákat, anyagokat; • Lehetőséget nyújt a vizuális és kommunikációs tevékenységek összekapcsolására; • Szokásrendszert alakít ki a rend megtartása érdekében (nedves, és száraz törlőrongy); • Spontán ábrázolás támogatása, kötetlen kezdeményezések szervezése; • Megfigyelési, tapasztalatszerzési, tanulási lehetőségek, élmények biztosítása; • Feltételek folyamatos biztosítása: hely, idő, eszközök; • Műalkotások megismertetése, kihasználja a közeli múzeumok adta lehetőségeket; • A gyermek kézügyességének, képzeletének fejlesztése; • A gyermek élmény- és fantáziavilágának képi, szabad önkifejezésére ösztönzés; • A gyermekek tér- forma-szín képzetének gazdagítása, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítása; • A vizuális percepció fejlesztése; • Egyszerű munkafogások és eszközhasználat képességeinek fejlesztés (különböző anyagok és technikák megismertetése); • Az alkotás örömének megtapasztaltatása; • Az íráshoz szükséges mozgáskoordináció alakítása. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: 9 Képes a téralakításra- térbeli viszonyokat felismeri; 9 Szívesen vesz részt az ábrázolás sokféle formájában, munkáit önálló elképzelése alapján képes kivitelezni, örömmel tevékenykedik;

49


9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9

7.1.5

2010.

Élményei, elképzelései, képzetei megjelenítésében többnyire biztonsággal használja a képi kifejezés változatos eszközeit, színeit; Formaábrázolása változatos, megkülönböztető jegyeket használ, megjelennek a részformák, próbálkozik egyszerűbb mozgások jelzésével is; Fokozott önállósággal használja a formázás, mintázás technikáit; Képes rávezetéssel észrevenni a környezet, a műalkotások és saját munkája színhangulatát, szépségét; Észreveszi a teremrendezési tennivalókat (rendezés, hulladék összeszedése); Változatos technikákat ismer, és alkalmaz; Képes közös ábrázoló tevékenységre; Változatosan használja a színeket, amelyeket meg is nevez; Létrehoz kiegészítő játékeszközöket; Díszítőmunkát végez; Szívesen nézeget népi és műalkotásokat.

Mozgás, testnevelés

Cél: örömmel mozgó, tornázó, koordinált mozgású, jó kondíciójú, eleven, mozgásos gyermek. A tevékenység megszervezése: A 3-7 éves gyermekek egészséges testi fejlődésének biztosítását a rendszeres, játékban gazdag, az egyéni képességeket messzemenően figyelembe vevő, kellő aktivitást és terhelést biztosító testnevelés nélkül nem valósíthatjuk meg. Ismert tény, hogy a mozgásöröm és a szellemi fejlődés egymással szoros kapcsolatban áll. A mozgásfejlesztéshez tehát hozzátartozik, hogy maximálisan biztosítjuk a spontán mozgás lehetőségét, mégpedig az egyéni sajátosságok figyelembevételével. Fontos tehát minden adódó lehetőséget kihasználnunk a nap folyamán a mozgásra. A szabad levegőn való tartózkodás minél hosszabb idejű biztosítására törekszünk. A gyermekek napirendjét úgy állítjuk össze, hogy azzal elkerüljük az egyoldalú terhelést, és lehetőleg felváltva biztosítsuk a mozgás és az üléssel együtt járó tevékenységeket. Döntő feladatunk: a gyermeki szervezet sokoldalú arányos fejlesztése, a motoros képességek fejlesztése, a vázizomzat erősítése, a helyes testtartás kialakítása, a mozgás és játékigény természetes gyakorlatokkal és játékokkal történő kielégítése. A programunk kiemelten fontosnak tartja az egészséges életmód szokásainak megalapozását, a mozgás megszerettetését, melynek eredményes megvalósításához jelentősen hozzájárul a mindennapi testnevelés. A foglalkozások időtartama az óvodában eltöltött évek során fokozatosan emelkedik, mindenkor igazodva a gyermekcsoport összetételéhez, fejlettségi szintjéhez. Az egészséges életmód szokásainak megalapozását már az óvodáskorban elkezdjük. A mozgás megszerettetése, a mozgásigény kielégítése az óvodai testi nevelésben fontos feladatunk, amit csak a helyesen megválasztott mozgásanyag változatos gyakoroltatásával érhetünk el. A megfelelő intenzitású, derűs légkörű testmozgással biztosítjuk a motoros képességek fejlődését, mely előfeltétele a bonyolultabb mozgások eredményes végrehajtásának, ezáltal a mozgás-műveltség fejlődésének. A természet erőivel - napfény, levegő, víz - történő edzés kedvező hatását sem hagyjuk figyelmen kívül, ezért a mindennapi testnevelést lehetőleg a szabadban tartjuk. (tavasztól - őszig). A mozgásfejlesztés feladatai: • Legyen lehetőségük a gyermekeknek saját testük mozgását átélni. • Sokoldalú mozgástapasztalatokat szerezzenek a gyermekek az alapvető mozgásformák gyakorlása által. • Folyamatosan fejlődjön a gyermekek mozgása és egyensúlyérzéke. • A kéz finommozgásainak fejlesztésére nyújtsunk változatos lehetőségeket. • Segítsük elő a gyermekek harmonikus, összerendezett mozgásának kialakulását. • Rendszeres mozgással egészségük megőrzése. 50


2010.

A testnevelés objektív feltételei: A foglalkozásokat döntő mértékben a tornaszobában, vagy a szabadban valósítjuk meg. A füves, és sík terület mellett feltétlenül szükséges az aszfaltos terület. Az udvar felszerelései kiválóan alkalmasak a testi képességek fejlesztésére. Hosszabb sétát, sőt túrát tehetünk a gyerekekkel a szabadban. Ugyanez mondható el az épületen belül szervezett testnevelésre is. Mindenkor nagy gondot fordítunk az alkalmazásra kerülő kézi és tornaszerek, berendezési tárgyak épségére, tisztaságára, valamint arra, hogy könnyen elérhetők legyenek, megfelelő számban álljanak rendelkezésre. A szervezési feladatok könnyítése és a gazdaságosabb helykihasználás érdekében felhasználjuk a csoportszoba berendezési tárgyait, játékeszközeit. Ötletességgel számtalan eszközkombinációt hozhatunk létre. Az eszközök előkészítése az óvodapedagógus, a gyermekcsoport és a dajka aktív együttműködésére ad lehetőséget. A mindennapi testnevelés hatékonyságát, eredményességét nagymértékben segíti a kényelmes, mozgáshoz megfelelő öltözet. Mind a gyermekek, mind az óvodapedagógus számára fontos a megfelelő cipő. A testnevelés szubjektív feltételei: Az óvodapedagógus személyisége, testi neveléshez való viszonya nagymértékben meghatározza a gyermekcsoportban folyó mindennapi testnevelés eredményességét. A testgyakorlatok mintaszerű végzésével, a játékba való aktív bekapcsolódással kedvezően motiváljuk a gyermekeket, építve utánzási hajlamukra, segítve a rendszeres testmozgáshoz való pozitív viszonyuk kialakulását. Az örömmel, derűs légkörben, együttesen végzett gyakorlással hozzájárulunk az egészséges életmód szokásainak megalapozásához is, ezért nagyon lényeges, hogy minden megnyilvánulásunkon tükröződjön az, hogy szívesen mozgunk együtt a gyermekekkel és örülünk a gyermekek mozgásban elért sikereinek. Az óvodapedagógus dönti el, hogy a heti kötelező testnevelés foglalkozáson túl a mindennapi testnevelés 10-20 perce alatt testnevelés foglalkozást tart vagy egy-egy mozgáscsoport gyakorlásával, esetleg testnevelési játékokkal tölti ki az időt. Testnevelés foglalkozás: A testnevelés tartalmát döntő mértékben a természetes mozgások, gyakorlatok képezik (járások, futások, ugrások, dobások, kúszások, csúszások, mászások, gurulások, függések, egyensúlygyakorlatok, labdagyakorlatok). Ezeket kiegészíti néhány talajtorna elem, valamint a kézi szerekkel végezhető gyakorlatok. Természetesen ide tartoznak a testnevelési játékok is. A lényeg, hogy a testnevelés keretébe beépíthető minden olyan mozgásforma, amit a gyermekek képesek elvégezni. A természetes gyakorlat mellett a fejlesztés tartalmát képezik a szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatok. A sokoldalú fejlesztés, érdekében már kiscsoporttól kezdve a változatosság biztosítására törekszünk. Javasolt szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatok: szabadgyakorlat, labda-, kislabda-, bot-, karika-, szalag-, kendő-, babzsák-, kötél-, kocka-, kisszék-, páros-, bordásfal-, padgyakorlat. A gyermekcsoport összetételének, fejlettségi szintjének figyelembe vételével választunk testnevelési játékokat. (futójátékok, fogójátékok, egyéni, páros, csoportos versengések, sorversenyek, váltóversenyek) A mindennapi testnevelés feladatait döntő többségben testnevelési játékokkal oldjuk meg. Arra törekszünk, hogy ez a 15-20 perc igazi örömöt jelentsen a gyermekeknek, de egyben meg is mozgassa őket. A nap bármely szakában megszervezzük, amikor a gyermekek részéről szükségesnek látjuk. Természetesen a 3-4 éves gyermekeknél kezdetben 4-5 perces jó hangulatú, játékos légkörű tevékenységet szervezünk, és a mozgás megszerettetése után a csoport fejlettségének ismeretében fokozatosan érjük el a mindennapi testnevelés időtartamát. Az • • • •

óvodapedagógus feladata: Törekszik a gyermekek mozgásigényének kielégítésére; Biztosítja a rendszeres szabad levegőn tartózkodást; Az ellenálló képesség növelése; Ötleteket ad, irányítja a gyerekek játékát a szabadban és az épületen belül is a legoptimálisabb terhelést biztosító napi mozgáshoz; 51


2010.

Gondoskodik a balesetmentes eszközök előkészítéséről; Figyelembe veszi az évszakok adta lehetőségeket a mozgásanyag összeállításánál; Biztosítja a változatos eszközöket, és a gyermekek önálló, szabad mozgásának lehetőségeit; Összerendezett mozgásformák kialakítása; Egyéni szükségletek figyelembe vétele, Derűs légkört, jó hangulatot biztosít, amely a gyermek számára pozitív élményt nyújt, ezzel újabb cselekvésre készteti őket; • Motoros, kondicionális, koordinációs képességek fejlesztése, ízületi mozgékonyság és hajlékonyság megtartása és testi képességek (erő, gyorsaság, ügyesség, állóképesség) fejlesztése; • A természetes mozgás fejlesztése: járás, csúszás, mászás, futás, ugrás, dobás, támasztás, függés, egyensúlyozás; • Alkalmazza a gimnasztikai, torna-, atlétikai-, játékvonatkozású gyakorlatokat. • • • • • •

A fejlődés 9 9 9 9 9 9

várható jellemzői óvodáskor végére: Mozgása összerendezettebbé, ügyesebbé válik, növekszik teljesítőképessége; Mozgása, cselekvőképessége gyorsabbá, kitartóbbá válik; Megszereti és igényli a mozgást; A szabályok betartásával szívesen és kitartóan vesz részt a testnevelési játékokban (egyéni, csoportos, váltó), néhányat irányítás nélkül képes játszani; Képes a térbeli tájékozódásra, és irányváltoztatásokra; Megérti az egyszerű vezényszavakat.

8 Sajátos nevelési igényű gyermekek integrált nevelése Cél: a befogadás, az inkluzív pedagógia és a szakemberek bevonásával a fejlődés megindítása, felzárkóztatás. Az alapító okirat szerint alaptevékenységünk óvodai nevelés, ellátás, a közétkeztetés és a sajátos nevelési igényű gyermeke nevelése – beszédfogyatékos, a megismerés és a viselkedés fejlődésének organikus okokra visszavezethető illetve vissza nem vezethető rendellenességével küzdő gyermekek integrált nevelése - a felvételi körzetből.

Beszédfogyatékos gyermek (súlyosan akadályozott beszédfejlődésű gyermek) elfogadtatása a csoportba járó gyerekekkel. Az óvodai csoport mindennapi életébe, a közösség munkájába történő bevonásuk. A beszédben akadályozott gyerekek képesek legyenek valamilyen módon megértetni önmagukat, a szakemberek segítségével az expresszív beszédük fejlesztése. A beszédbeli akadályozottságuk ellenére képesek legyenek az iskolához szükséges képességek elsajátítására.

A megismerés és a viselkedés fejlődésének organikus okokra visszavezethető illetve vissza nem vezethető rendellenességével küzdő gyermekek (magatartás zavar, diszkalkulia-, diszlexia-, diszgráfia- veszélyeztetettség, beilleszkedési zavar) elfogadtatása a csoportba járó gyerekekkel. Az óvodai csoport mindennapi életébe, a közösség munkájába történő bevonásuk. Szakemberek javaslata alapján a beilleszkedés segítése, a részképességek fejlesztése, felzárkóztatás, iskolára való felkészítés.

A tevékenység megszervezése: • A súlyosan akadályozott beszédfejlődésű gyerekek egyéni terápiás órán vesznek részt, mely heti 2-3 alkalommal terhelhetőségüktől függően 20-45 percig tart. A terápia fő feladata a beszéd indítása, grammatikai rendszer kialakítása, szókincs bővítése, valamint a kifejező beszéd fejlesztése és a beszédhangok tisztítása. 52


•

2010.

A megismerés és a viselkedés fejlődésének organikus okokra visszavezethető illetve vissza nem vezethető rendellenességével küzdő gyermekek fejlesztése kiscsoportos formában (szükség esetén egyéni fejlesztéssel) történik. A fejlesztésük kiegészül egy nagy- és finommozgás fejlesztéssel, valamint a grafomotorium és írómozgás fejlesztésével. Amennyiben szükséges kiegészül a terápia a beszéd fejlesztésével is. A terápiás órák heti 2-3 alkalommal 20-45 percig tartanak a gyermek terhelhetőségétől függően.

A sajátos nevelési igényű gyermek fejlődését az óvodapedagógusán kívül speciális szakember is figyelemmel kíséri, és szükség esetén különböző lehetőségeket (pl. egyéni foglalkozást, célzott terápiát) biztosít. Ezenkívül kölcsönös információs kapcsolat létesül a csoport vezetője és a gyógypedagógus között. Amikor egy sajátos nevelési igényű gyermek kerül a többségi óvodai csoportba, a csoport óvodapedagógusa egy számára ismeretlen területtel találkozik. Ezért fontos feltételt jelent, hogy a befogadó csoportban minden pedagógus rendelkezzen bizonyos alapismeretekkel a fogyatékosság számos körülményéről. Lényeges, hogy a pedagógus jártas legyen a differenciáló pedagógiában, mert ez az együttnevelés egyik alappillére. A differenciálás az a folyamat, amelynek során a pedagógus – függetlenül attól, hogy van-e a csoportjában fogyatékos vagy nincs – a fejlesztési folyamatot az egyes gyermekek egyéni szükségleteihez igazítja. Amennyiben a pedagógus gyakran differenciál, vagyis a tanulási képességek számos vonatkozásában egymástól nagyon is eltérő egyedek együttesének tekinti a csoportját, úgy ugyanezzel a szemlélettel közelít a fogyatékoshoz is, akiben – ahogyan a többi gyermeknél – szintén észleli a gyenge oldalak mellett az erősségeket is, s igyekszik ehhez a személyiségi összetételhez alkalmazkodva gazdag eszköztárából a gyerekhez legjobban illeszkedő eljárásokat megvalósítani. A többségi óvoda egyik nagy előnye a gyermekek önkiszolgálásra, önálló tanulásra ösztönzése, szoktatása. Ezért fontos elv a szülő és a pedagógus számára a „csak annyi segítséget nyújtsunk, amennyi még éppen szükséges” betartása. A segítségnyújtás foka természetesen egy állandóan változó tényező, amit a szülőnek és a pedagógusnak is folyamatosan érzékelnie kell. A szülőkkel való kapcsolattartás másik aspektusa a segítő tanácsadás. A beszélgetések során az információkon túl, a biztatásra is fektessünk hangsúlyt! Fontos, hogy önbizalmat adjunk a szülőnek, mert egy kiegyensúlyozott szülő többet ér önmaga és a gyermek számára is. A közösségbe történő beilleszkedés szempontjából fontos faktor a csoporttársak el- és befogadóképessége. Sok múlik az óvónőkön, azon, hogy mennyire természetesen kezelik a csoport tagjaitól valamiben eltérő gyermeket. Minél kisebbek a gyermekek, annál természetesebb ez az elfogadás. Óvodásoknál szinte nem is merülnek fel problémák, rövid eligazítás után magától értetődően fogadják be társukat. Fontos, hogy a csoporttársak lássák, milyen jellegű erőfeszítéseket kell tennie a sajátos nevelési igényű kisgyermeknek az azonos eredmények eléréséhez, és lássák azt is, hogy miben jó, sőt igen jó a gyermek. A csoporttársak személyisége sokban gazdagodhat azzal, ha megismerik, mire képes fogyatékos társuk, milyen erősségei vannak. Végül is így tanulják meg a fogyatékosokkal való együttélést. Fontos, hogy megismerjék a segítségnyújtás lehetőségeit és azok helyes mértékét. Ha az intézmény minden gyermeke tudomást szerez fogyatékos társáról, elejét vehetjük a csúfolódásnak, az esetleges gorombaságnak. Az óvodai nevelési program elsődleges alapelemei az önkiszolgálás fejlesztése, a játéktevékenység elősegítése és a szocializáció segítése. Az • • • • •

általános elvek sajátos nevelési igényű gyermek fogadásakor a következőkkel egészülnek ki: Elfogadó környezet biztosítása; Az elvárásoknak a súlyosság mértékéhez, valamint a gyermek fejlődési üteméhez való igazítása; Annak belátása, hogy kiemelkedő tevékenységre is képes lehet; Fejlesztésüknek a számukra megfelelő területeken való megvalósítása; Kiemelten az alkalmazkodó készség, akaraterő, önállóságra törekvés, együttműködő készség terén való segítségnyújtás; 53


2010.

• Csoportos, kiscsoportos, egyéni formában különböző technikák, terápiák alkalmazásával való segítségadás; • A habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztő terápiák programjai; • A kompenzációs lehetőségek körének bővítése a nem vagy kevésbé sérült funkciók differenciáltabb működésének tudatos fejlesztésével; • A diagnózisra építő sokoldalú képességfejlesztés. Az óvodai nevelés és fejlesztés elvei az SNI gyermekre vonatkozóan: • A fejlesztést csak komplex kivizsgálás után szabad megkezdeni; • Amennyiben részesült korai fejlesztésben, a korai fejlesztésre kell építeni; • A sérült funkciók miatt biztosítani kell a folyamatos stimulációt és kondicionálást, a fejlesztés folyamatosságát, rendszerességét és a kiszámíthatóságát; • A pedagógus türelmes, nyugodt, érzelmi támaszt biztosító habitusa elengedhetetlen (ez a kivárás képessége); • Az ismeretnyújtás fokozatainak kis lépésekben való lebontása, tervezése és végrehajtása; • Cselekvésbe ágyazott gondolkodás figyelembevétele; • Kellő idő, alkalom, vagyis a munkához való időtöbblet biztosítása; • Nagy mennyiségű változatos ingerek (taktilis, mozgásos, látási, hallási) biztosítása a tapasztalati és ismeretkör bővítése érdekében; • Az alapmozgások kialakítása, fejlesztése; • A szociális készségek fejlesztése; • Az önkiszolgálás fejlesztése; • A kognitív funkciók fejlesztése; • Az adekvát játékhasználat elősegítése; • A változatosság biztosítása (ugyanazon funkció változatos módon való gyakoroltatása); • Tudatos önállóságra nevelés; • Egyéni adottságokhoz alkalmazkodó bánásmód; • Differenciált fejlesztés; • Az eltérő terhelhetőség figyelembevétele; • Képzés, önképzés. A fejlesztési terv az integráltan nevelt fogyatékos gyermekek esetében szakmai feltétel, hiszen a tudatos fejlesztő munkában ez elengedhetetlen. Az egyéni fejlesztési terv mindig egy adott gyermek részére készül, szakember véleményére támaszkodik. Biztosítja a fejlesztő munka fázisainak egymásra épülését, meghatározza a diagnosztikus mérések helyét és idejét, módot ad új fejlesztési célok megfogalmazására. Lényege abban rejlik, hogy a fejlesztés eredményeit felhasználva újabb célok kitűzésével és megvalósításával biztosítsuk a fejlesztés hatékonyságát. Feladat: • A súlyosan akadályozott beszédfejlődésű gyerekek logopédiai terápia során történő megsegítése, beszédértésük illetve expresszív beszédük fejlesztése arra a szintre, hogy képesek legyenek a beszéddel kommunikálni. A beszédhangjaik tisztítása, iskolára történő felkészítésük. • A megismerés és a viselkedés fejlődésének organikus okokra visszavezethető illetve vissza nem vezethető rendellenességével küzdő gyermekek személyre szóló fejlesztése (részképességek erősítése, mozgásfejlesztés, prevenció), iskolára történő felkészítés Az óvodapedagógus feladata: • Személyes példamutatás az elfogadásban; • Együttműködik a szakemberrel; • A családdal szoros kapcsolattartása; • Egyéni fejlesztési terv készítése, megvalósítása a szakember (nevelési tanácsadó, szakértői bizottság) útmutatása alapján; • A gyermekközösség pozitív hozzáállásának, az elfogadás motiválása; • A különbözőségek elfogadására neveli a gyermeket; 54


•

2010.

A beiskolázás gondos előkészítése.

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére 9 A sérülés specifikumától, ennek mértékétől, a terápiás idő tartamától, a gyermek terhelhetőségétől függően változik a fejlődés üteme, valamint az eredményesség. Az optimális az lenne, ha minden gyermeket fel tudnánk készíteni az iskolakezdésre. 9 A gyermek képességeinek megfelelő iskolában megkezdheti az iskolás életét.

9 Tervezésünk Cél: tudatos, átgondolt, egymásra épülő nevelői hatások érvényesülése. A tevékenység megszervezése: A tervezés tudatos és átgondolt folyamat, amelynek során számításba vesszük azt, hogy az egyes gyermekek fejlődési üteme más és más lehet, sőt a fejlődés dinamikája is egy-egy gyerek esetében a különböző területeken eltérhet. A tervezés előzménye a gyermek és a család előzetes megismerése, hiszen a tervezésnek abból kell kiindulnia, ami a gyermeket körülveszi, ami a gyermekre hat. A gyermeki személyiség fejlesztése, az életre való felkészítés feladata szükségessé teszi a gyermek folyamatos megfigyelését, élményeinek meghallgatását. A gyermek testi és pszichikus fejlődése szerves összefüggésben áll egymással, ez tehát a nevelés tanulás tervezését is meghatározza. A tervezés során az óvodapedagógus és a gyermek aktív egymásra hatására építünk. Ez azt jelenti, hogy az általunk elképzelt fejlesztést kiegészítjük a gyermektől származó ötletekkel, a meglévő gyermeki ismeretekkel és tapasztalatokkal. A tervezés során alapvetően arra törekszünk, hogy a már meglévő ismeretanyagot vegyük először számításba. Az ismeretanyag sokoldalú, többoldalú megközelítésével az a célunk, hogy minél hatékonyabban fejlesszük a gyermeket. (kevesebbet, de azt alaposabban) A tervezés során a nevelés és tanulás tervezését nem különítjük el, azt egy- egységben, egymással összefüggésben tervezzük. A komplex, foglalkozásoknak nincs előre meghatározott időpontja, hiszen beépülnek a nevelési folyamat egészébe. A tervezést mindig megelőzi az anyaggyűjtés. Nagyon célszerű egy ötlettárat összeállítani, aminek a segítségével a tervezés könnyen, gyorsan és rövid idő alatt megvalósítható. Az anyaggyűjtés alatt a konkrét ötletek, az irodalmi alkotások válogatását, megújítását, a dalanyag összeállítását, a lehetséges tevékenységek összegyűjtését, valamint a szükséges szakmai anyagok és eszközök összeállítását értjük. Az így létrehozott ötlettárat aztán már csak évenként kell megújítani, kibővíteni és fejleszteni attól függően, milyen korú és fejlettségi szintű gyermekcsoporttal dolgozunk. Az anyaggyűjtést a csoportnaplóban rögzítjük, hogy egyben megtalálható legyen. A tervezés során külön gondolnunk kell azokra a spontán gyermeki ötletekre és tapasztalatokra, melyek beépíthetők az óvodai nevelés folyamatába, ám természetüknél fogva előre nem tervezhetők. Ezekre nemcsak érdemes odafigyelnünk, hanem célszerű a tervezésben feljegyeznünk és a következő heti tervezésnél már ennek figyelembe vételével gondoljuk át a teendőket. A tervezésben tehát mindig van egy szabad sáv, amit nem előre, hanem utólag töltünk ki. (1. sz. melléklet) Ezért a tervezés két részből tevődik össze a gyakorlatban. A nagyobbik rész, az előre tervezhető, a programunkból adódó célokból és feladatokból (a hozzátartozó anyaggal) adódik, és a kisebbik rész az előre nem látható gyermeki ötletek, javaslatok, melyek utólag kerülnek bejegyzésre a tervezés nyitott sávjába. A leírt és kidolgozott terv heti tervezést ölel fel, mert így az azonnali korrigálás, reagálás lehetőségét is biztosítani tudjuk. A heti ütemterv megírása egyben magában foglalja a munkánk teljes vázát, tehát vázlatot írni külön nem szükséges. Az óvodapedagógus egyéniségének és saját belátásának függvénye, hogy milyen terjedelemben készíti elő az írásos anyagot. A heti tervet a csoportnaplóban rögzítjük, a mellékelt fejléccel. (1. Sz. melléklet) A tervezés éppen olyan önálló és kreatív munka, mint az anyaggyűjtés, a tevékenységek átgondolása vagy az anyag rendezése. A tervezés kiindulópontja a gyermekcsoport és azon belül az egyes gyermek. 55


2010.

A célból és a négyes feladatrendszerből következően a csoport egészére nézve tervezünk, de a csoporton belüli differenciált, egyéni fejlesztés megköveteli tőlünk az egyes gyerekre szabott fejlesztést is, ami szintén tervezhető. Először magát a tevékenységeket tervezzük meg, gondoljuk át és írjuk be a tervbe. A tevékenységek felsorolása tulajdonképpen azt jelenti, hogy átgondoljuk azt, amit nap mint nap megvalósítunk. (mit csinálunk azon a héten.) A HOP-unk sajátossága éppen az, hogy az adott körülményekhez, a gyermekcsoporthoz, a gyermekhez és óvodapedagógushoz szabjuk módszereinket és a nevelés tartalmát. A tervezés alapja általában az évszakok változása. Átgondoljuk a tevékenységek 4 évszakra történő elosztását, Szükséges, hogy távlatokban 3 évre előre is számba vegyük céljainkat, feladatainkat. A konkrét megvalósítást heti tervben rögzítjük. A hetirend csak kerete a napi tevékenységeknek és a megvalósítandó feladatoknak. A hetirendet is tervezni kell a körülmények és a gyermekcsoport összetételének függvényében. A hetirend az alapja a ritmikus és rendszerint ismétlődő napi tevékenységeknek. A gyermek számára biztonságot és nyugalmat ad a tevékenységek viszonylag állandó helye és időtartama. A mindennapi tevékenységek között speciális helyet foglal el a hetirendben megjelölt mindennapi testnevelés, a mese-vers és az anyanyelvi nevelés. A hetirend általános tartalma és maximális időkeretei: Naponta: 05-35 perc korcsoporttól függően (esetenként kétszer)

Naponta: 20-30 perc Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek

Testnevelés Testnevelés Testnevelés Testnevelés Testnevelés

Mese-vers Mese-vers Mese-vers Mese-vers Mese-vers

Matematika Művészeti tevékenységek Természet - társadalom - ember Művészeti tevékenységek

A hetirendben sehol sem szerepel külön az anyanyelvi nevelés, mert az olyan komplex és tervezett tevékenység, amely az óvodai nevelés teljes egészét áthatja. A közölt hetirend mintában (csakis mintáról van szó, mert az óvodapedagógus saját elképzelése szerint alakíthatja ki a csoport napirendjét) a hétfői napot szabadon kívánjuk (foglalkozásmentesen) hagyni, hogy legyen idő a gyermekek élményeinek meghallgatására, a gyermekkel való beszélgetésre. (hétvégi élmények megismerése, betervezhetősége) A mesét és a verset a 3-6 éves korú gyermekek alapvető szükségletének tartjuk az óvodában. A tervezés legfontosabb lépésének az irodalmi anyag összegyűjtését tekintjük. A lényeg az, hogy minden nap valamilyen formában - akár naponta többször is - legyen lehetőségük a gyermekeknek mesét, verset hallgatni vagy mondani. A komplex foglalkozások megvalósításának időtartamát mindig a gyermekcsoport összetétele és figyelmének tartóssága illetve motiváltsági szintje határozza meg. Természetesen a foglalkozások időtartamát illetően is a fokozatosságra törekszünk. Minél kisebbek a gyermekek és minél közelebb vagyunk a nevelési év kezdetéhez (szeptember-október), annál rövidebb időtartamú foglalkozásokat valósítunk meg. Év végére fokozatosan növeljük a foglalkozások időtartamát 20-35 percre. Az 5-6-7 éveseknél az iskolára való felkészítés feladataiból következően természetesen a 25-35 perces foglalkozási időtartamok dominálnak. Előfordulhat, hogy egy-egy nap két foglalkozás megvalósítására kerül sor. Ilyen esetekben is szem előtt tartjuk a gyermekek teherbírását. (szünet, maximális időkeret betartása!) A fejlesztés módszere az egyénre szabott differenciált fejlesztés a csoport keretein belül. Az óvodapedagógus dönti el, hogy adott esetben kötetlen kezdeményezés vagy kötött foglalkozása keretein belül kívánja elképzeléseit megvalósítani. A fejlesztés, a foglalkozás formáját a gyermek fejlettségi szintje határozza meg.

56


2010.

Az • • • • • •

óvodapedagógus feladata: Anyaggyűjtés, ötlettár; Éves tervezés készítése; Hetirend és napirend összeállítása; Hetiterv készítés; A nevelőmunka folyamatos értékelése; A gyermek fejlődésének megfigyelését szolgáló feljegyzések vezetése; • Éves munka értékelése.

10 Az óvoda hagyományos ünnepei, egyéb rendezvényei Cél: az óvodai és nemzeti ünnepek tevékeny készülődésre serkentik a gyermeket, bekapcsolódik az előkészületekbe, társaival meglepetésre kész. Az óvodai ünnepek kulcsfontosságúak maradnak továbbra is nevelőmunkánkban, mert kiemelt lehetőséget kínálnak a nevelésnek és a legszélesebb tevékenységi formáknak. 1. Gyermeki élet hagyományos ünnepei az óvodában: (lehetőleg az ünnep napjához közeli időpontban, a gyermekek ajándékot kapnak, adnak.) Mikulás ünnep nagy öröm a gyerekeknek és komoly hagyományai vannak. Karácsony: zárt körben, csoporton belül, családias formában, feldíszített fenyővel, ajándékokkal, ünnepi készülődés előzi meg (mint otthon). Bensőséges, az érzelmekre ható ünnep. Farsang: a jókedv, más csoportok bevonása és a nagy közös öröm jellemzi, maskarába, jelmezbe öltözünk a szülőkkel közösen, és a szülők meseelőadása teszi még hangulatosabbá az ünnepet, amelyet óvónői segítséggel, de maguk szerveznek és adnak elő. Ezen a napon a szülők az óvodánkba járó gyermekükkel töltenek egy vidám délelőttöt, mivel csoportszobáink befogadóképessége korlátozott. Húsvét: ajándék keresése a zöldellő fűben, locsolkodás. Anyák napja: a gyermekek egyénileg a saját édesanyjuknak mondják el az anyák napi versikét egy szál virág, és maguk készítette ajándék kíséretében. Gyermeknap: általában több csoport vagy az óvoda valamennyi gyermekének közös ünnepe. Teljesen mindegy milyen programot szervezünk: kirándulunk, versenyjátékokat játszunk vagy bábszínházba megyünk stb., minden gyerek számára felszabadult, örömteli együttes ünnepet, játékot jelent ez a nap. A szülők segítenek a program megszervezésében, amennyiben az az óvodán kívül kerül megrendezésre. Évzáró: (május utolsó hete) minden esetben nyilvános ünnep, a gyermekek műsorral ünnepelnek, amelyre meghívják a szülőket és más vendégeket is. Természetes, hogy a szülők aktívan együttműködnek az óvodapedagógussal az ünnepi előkészületek során. Az ünnep lényege, hogy a gyermekek megmutassák, hogy mit tudnak, mit tanultak az elmúlt évbe. Közös megemlékezés a gyermekek név- illetve születésnapjáról: a klasszikus formák mellett igyekszünk több teret adni a szabad együtt éneklésnek, verselésnek, együttes játéknak. Minden csoportban más-más hagyományai vannak. Rövid, bensőséges, kellemes percekről van szó csupán, melynek hatása hosszú időn át megmarad. Vigyázunk arra, hogy az ünneplés ne váljék rutinná. Ajándékkészítés anyák napjára, kisebb óvodásoknak: a készülődésre, a közös titok megtartására, ajándékozás örömének átélésére kínál lehetőséget. Népi hagyományok ápolása (jeles napokhoz kapcsolódó szokások, vásározás, állatvásár stb.) A jeles napok az őszi , téli, tavaszi és nyári napforduló köré csoportosulnak.

57


2010.

2. Nemzeti ünnepeink és egyéb ünnepek (Március 15, Október 23, Május l, stb.). A nemzeti ünnepek óvodánkban a megemlékezés kategóriájába tartoznak, ami azt jelzi, hogy a 36 éves korosztály értelmével még nem képes felfogni az ünnep értelmét és társadalmi tartalmát. A külsőségek az ünnepi hangulat megéreztetése már elegendő ahhoz, hogy később a konkrét jelentését és üzenetét is megértsék ezeknek az ünnepeknek a gyermekek. A közös séta, a színek, formák és hangulatok által közvetített mélyebb tartalom is megérintheti a gyermekeket. Nem magyarázunk, érezzék, és ne mindenáron értsék a gyermekek, miről van szó. Érezzék jól magukat, legyenek kellemes benyomásaik. Az ünneplés lényege sokszor nem is maga az ünnep, hanem az a sok-sok előkészület, ami rengeteg tevékenységre, ötletek kidolgozására, önálló elképzelések megvalósítására ad lehetőséget. Az előkészület kitűnő alkalmakat és tág teret nyújt a csoportok közötti együttműködés gyakorlására. Az esztétikus és alkalomhoz illő teremdíszítés ugyancsak lehetőség arra, hogy együtt örüljünk annak, amit létrehoztunk. Nem másról van itt szó, mint az értékteremtés folyamatáról és a gyermekcsoport által létrehozott érték, alkotás, ötletmegvalósulás közös öröméről. Az ünnepek megszervezésében, kialakításában, levezetésében maximális önállósága és meghatározó szerepe van az óvodapedagógusnak. A megemlékezés mindig rövidebb, kevesebb előkészületet, kevesebb külsőséget igényel. A megemlékezés és az ünnep egyaránt a gyermek érzelmeire hat. Nem beszélni kell róla, hanem megéreztetni a nap másságát. A külsőségek, ami minden ünnep és megemlékezés lényege, nagyon fontos, azaz az ünneplőbe öltözés, ünnepi megterítés (az is jelzés, ha más színű asztalterítőket teszünk ki). Bármilyen formában és bármilyen tartalommal ünnepelünk, mindig a gyermeket helyezzük középpontba. Értük és róluk szól az ünnep, és minden esetben a természetességre törekszünk. A műsor összeállítása a csoport napi életét tükrözi, a gyermekek kedvenc dalait, mondókáit tartalmazza. A szereplést közös játéknak fogjuk fel, és ha lehet valamilyen szinten, aktivizáljuk a szülőket is. Az ünnep szépsége, mássága, külsőségei csak akkor érvényesülnek, ha az ünnep ritka, kiemelkedő alkalom marad. 3. Sportprogramok Tavaszi sportnap: április tevékenységként szervezzük.

hónapban

a

jobb

idők

beálltával

óvoda

szinten

délelőtti

Település rendezvényein való részvétellel is kiegészítjük a gyermekeknek szánt programokat: őszi és tavaszi óvodás mezei futóverseny, TOUR de KALÁSZ kerékpáros ügyességi verseny, „Európai Autómentes nap” , 4. Az óvoda egyéb közös rendezvényei, tevékenységei Játszónap: tavasszal az óvodai beiratkozás előtt, ismerkedési és játszási lehetőség a leendő óvodásaink és szüleik részére. Ősz családi nap: szombat délelőtt, közös játék és verseny az egész család részvételével és támogatásával. Házi színház: hozzánk házhoz jön a „színház” rendszeresen (kéthavonta). A gyermekműsorokat színészek adják elő. Karácsonyi mese: ünnepvárás jelleggel az óvónők közös mesés, dalos műsora közvetlenül az óvodai ünnep előtt. Alapítványi rendezvények: meseelőadással és más műsorszámokkal az alapítvány bevételének növelése.

58


2010.

Az óvodapedagógus feladata: • Az óvoda hagyományos ünnepeit hangulatilag előkészíti, megszervezi, lebonyolítja; • Felkészíti a gyermekeket (külső, belső); • Biztosítja az ünnephez szükséges eszközöket, dekorációt; • Mindent megtesz az ünnep zavartalan, sikeres lebonyolításáért; • Szervezi a születésnapok megünneplését; • Csoportjával saját ünnepeket, hagyományt is alakíthat, szervezhet; • Bevonja a szülőket is az ünnep előkészületeibe, esetleges lebonyolításába; • Az Szmk - tagokkal együttműködve szervezi az ünnepségeket, rendezvényeket; • A gyermekek óvodai életének színesebbé, gazdagabbá tétele, az ünnepek boldog, meghitt hangulatának biztosítása. A fejlődés • • •

várható jellemzői az óvodáskor végére: Erősödik a csoport kohéziós ereje, egyre jobban átérzik az ünnep hangulatát; A gyermekek örömmel, várakozással teli készülnek az ünnepségekre, eseményekre; Erősödik aktivitásuk részvételi szándékuk;

11 Az óvoda kapcsolatrendszere Az óvoda a közoktatási és egyéb feladatai végzése, a gyermekek szociális, egészségügyi és gyermekvédelmi ellátása érdekében rendszeres kapcsolatot tart más intézményekkel: ¾ Fenntartó: Budakalász Város Önkormányzata; Oktatási-, Kulturális-, és Sportbizottság; Oktatási, Kulturális és Sport Osztály; Önkormányzati képviselők ¾ Városi társintézmények: Bölcsőde, Nyitnikék Óvoda, Szentistvántelepi Általános Iskola, Kalász Suli, KKÁMK (Művészeti Iskola, Faluház, Könyvtár) ¾ Egészségügy: óvoda gyermekorvosa, védőnője, gyermek fogorvosa ¾ Pedagógiai szakszolgálatok: Nevelési Tanácsadó, Szakértői Bizottság ¾ Gyermekvédelem: Családsegítő Szolgálat; Igazgatási osztály (gyámügy) ¾ Egyéb: Szülői szervezet (SZMK); Telepi Óvodásokért Alapítvány kuratórium; Múzeumok, Állatkert, 11.1 Az óvoda és a család kapcsolata Cél: pozitív, egymást erősítő, együttes nevelői hatások segítik a gyermek fejlődését. Feladat: • Az óvodai és a családi nevelés egységének megteremtése, a nevelőpartneri viszony kialakítása, segítése és működtetése; • Olyan nevelői hatások érjék a gyermekeket, amelyek egymást erősítve segítik a gyermekek fejlődését; • Aktív szülői szervezet segítése. Alapelvek: • A nevelésben az óvoda elismeri a család elsődlegességét, elfogadjuk a szülőt; • Feltétel nélkül tiszteljük és védjük a gyermek személyiségét; • A szülőkkel való kapcsolatunkban az őszinte odafordulást, az empátiát és a segítő szándékot éreztetjük; • A kapcsolatunkat a tapintatra építjük, és arra törekszünk, hogy ez tovább mélyüljön a közös programok együttes tevékenységek alkalmával; • Elismerjük és elfogadjuk a család szokás és szabályrendszerét, tapintatosan befolyásoljuk az életmód jó szokásainak alakításában; • Tiszteletben tartjuk a családok vallásos érzelmeit, politikai álláspontját; • Mindaddig a család magánügyének tekintjük a családban történteket, amíg azt nem tapasztaljuk, hogy azok a gyermek fejlődését, testi és lelki épségét veszélyeztetik; • A gyermekek testi bántalmazásának, lelki sanyargatásának legkisebb gyanúja esetén is azonnal fellépünk; 59


2010.

Az óvodapedagógus feladata: • Az első szülői értekezleten tájékoztatást ad a HOP-ról és a kapcsolattartás lehetőségeiről; • A szülők bevonásával új kapcsolattartási formák dolgoz ki; • Szülői szervezet létrehozását és működését támogatja; • Tájékozódik, tájékoztat, pontosan ad át információkat; • Egyenrangú nevelői partnerviszonyt kialakítására törekszik; • A családok sajátosságait, szokásait figyelembe veszi; • Családhoz illeszkedő segítségnyújtást, tapasztalatcserét, információcserét biztosít; • Bizalom kialakítására törekszik (kölcsönösség).

Együttműködési formák A kapcsolattartás formája

Célja

Gyakorisága

Réteg szülői értekezlet

Információ azonos korcsoportú gyermekek szüleit érintő kérdésről, (Pl.: HOP-ról, Házirendről, stb.), az óvoda feladatai, céljai HOP megismertetése, az óvodai élettel kapcsolatos információk, szülői jogok, kötelességek, házirend, szervezési tudnivalók, balesetvédelem.

Évente

Csoportos szülői értekezlet

Információ átadás a csoport életéről, a gyermek- közösség fejlődéséről, aktuális kérdésekről (Beszoktatás jellemzői. Pedagógiai előadások a nevelés egy-egy területének bemutatásával. A fejlődéslélektani ismeretekről tájékoztatás a szülők kívánsága szerint. Jellemző nevelési problémák megbeszélése. Az iskolaérettség jellemzői. tanítók meghívása beiratkozás előtt.)

Évente 3

Családlátogatás

Ismerkedés a gyermek otthoni életével, életkörülményeivel oldottabb beszélgetés lehetősége a gyermek fejlődéséről, neveléséről. A család a gyermek életkörülményeinek megismerése. Szülő és pedagógus közti bizalmi kapcsolat erősítése.

Óvodába érkezés és szüks. sz.

Fogadó óra

Beszélgetés a gyermekről (fejlettsége, fejlődése, nevelési problémák, családi gondok) A gyermek egyéni fejlődésének, a nevelés eredményeinek, egyéni módszereinek és a problémáinak megbeszélése Alkalomszerűen, előzetes időpont egyeztetés után igény, szükség szerint szülő, vagy az óvodapedagógus kezdeményezésére

havi fogadó óra

Nyílt napok (K. és N. cs.)

Egy „átlagos” óvodai napba való betekintés lehetőségét kínáljuk (megfigyelés, közös beszélgetés a tapasztalatokról), a HOP gyakorlati megvalósítása

Márc.

Szóbeli tájékoztatás

Napi kapcsolattartás: nélkülözhetetlen információk a gyermekről, Alkalomszerű tájékoztatás a gyermek napi tevékenységéről, fontos eseményekről

akár naponta is

Faliújság

Tájékoztatás az óvoda, a csoport programjairól, eseményeiről, aktualitásokról

Társ. munka

Az óvoda játékainak, kertjének felújítás, karbantartása

Munkadélután

Szülők bevonásával közös készülődés gyermeki ünnepre

Foly.. évi 1-2 Alk.

Nyílt ünnepek: farsang anyák napja Évzáró

Ünnepi készülődés, mulatozás, a gyerekeknek közös élménynyújtás a felnőttek együttműködésével, meglepetés öröme, szülők köszöntése műsorral

Családi szombat (ősz)

A családi élet színesítése az óvoda szervezésében, közös élményszerzés a kapcsolat elmélyítése

Évente

A családoknak közös élmény biztosítása összefogása, - cél a bevétellel az óvodai ellátás színvonalának javítása

Évente

Alapítványi mese SZMK értekezlet Játszónap Beiratkozás Szülői értekezlet

Szülői közösség képviselői, szülői feladatok koordinálása, szülők érdekképviselete, közös munkák tervezése, szervezése Ismerkedés az óvodával, helyiségeivel, dolgozóival, tevékenységeivel Kölcsönös ismerkedés Tájékoztató leendő óvodásaink szülei részére az óvodakezdésről, csoportok beosztásáról, a beszoktatásról, óvodai programokról.

60

Évente

Szept. és szszmsz szerint Évente Évente Évente


2010.

Kapcsolattartás várható eredménye: ¾ A szülők is pozitívan élik meg az óvodakezdést, szívesen beszélgetnek a gyermekről az óvodapedagógussal, ¾ Nevelőpartneri viszony kialakul, a szülők segítik, elfogadják az óvodai nevelőmunkát, ¾ Érdeklődők az óvoda programjai iránt, részt vesznek a gyermekprogramokon, az ünnepségeken, a rendezvényeken, a gyermekek kísérésben segítenek, ¾ Részt vesznek a szülői értekezleteken, fogadóórákon.

12 Gyermekvédelem az óvodában Cél: a prevenció, a gyermek hátrányos helyzetének csökkentése és a veszélyeztetettség kialakulásának megelőzése; rászoruló családok segítése. A hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyermekek időben megkezdhessék a számukra megfelelő általános iskolát. Alapelv: Minden pedagógus és óvodai dolgozó munkaköri kötelessége a rábízott gyermekek védelme, pedagógiai eszközökkel való segítése. Feladat: • A családok helyzetének tapintatos feltárása; • Bizalom teli kapcsolat kialakítása a szülőkkel; • Rendszeres kapcsolattartás; • A támogató- segítő szervezetekkel és intézményekkel megbízott felelősökön keresztül tervszerű, folyamatos és rendszeres kapcsolattartás; • Gyors, pontos, szakszerű ügyintézés: külső segítség biztosítása; • Családlátogatás, visszatérő családlátogatás a gyermekvédelmi felelőssel együtt; • Felvilágosítás a lehetséges kedvezményekről; • Szükség esetén eljárás kezdeményezése a hatóságoknál; • Problémák felismerése, kezelése. A megszüntetés feladatai • Felzárkóztatás, differenciált foglalkozás, lemaradások korrigálása és tehetség-gondozás; • A szülők segítése: nevelési, gondozási tanácsok, mentálhigiénés ismeretek átadása; • Együttműködés a családgondozókkal, gyermekorvossal, szociális munkással és a gyámügy képviselőivel; • A lehetséges anyagi és erkölcsi támogatás megszervezése. A gyermekvédelmi felelős feladata: • A hátrányos helyzetű gyermekek felmérése; • A hátrányos helyzet típusának mérlegelése, ez alapján a további teendők kidolgozása; • A veszélyeztetett gyermekek felmérése, nyilvántartásba vétel, a veszélyeztetettség típusának és súlyosságának mérlegelése, ez alapján a további teendőkre javaslattétel; egyeztetés a gyermekjóléti szolgálattal, az Önkormányzat Igazgatási csoportjával; • Kapcsolattartás az óvoda orvosával, védőnőkkel; • Általános prevenciós tevékenységek az intézményt körülvevő szociális társadalmi környezet függvényében; • Munkaterv készítése, óvodavezető rendszeres tájékoztatása, beszámoló az éves munkáról; • Rendszeresen figyeli a jogszabályok változásait; • Nyilvántartást vezet az óvodai gyermekekről (3 vagy több gyermekes család, gyermekvédelmi támogatásban részesülő gyerekek, étkezési kedvezményben részesülő gyerekek); • Megfelelő segítő helyre irányítja a rászoruló családokat; • Összehangolja a gyermekvédelmi tevékenységet az óvodában dolgozó óvónők között;

61


• •

2010.

A gyermekvédelmi felelős tájékoztatja az óvónőket a gyermekvédelemmel kapcsolatos feladatokról; Összehangolja a gyermekvédelmi tevékenységet az óvónőkkel.

Általános szervezési feladatok • A hátrányos és veszélyeztetett gyermekek óvodai felvételének megszervezése, az előzetes környezettanulmány elkészítése. Az óvodapedagógus feladata: • Gyermek családi hátterének megismerése, problémák észrevétele; • Jelzés a gyermekvédelmi megbízottnak; • A gyermekek rendszeres óvodába járásának ellenőrzése; • Családlátogatások alkalmával meggyőződés az indokolatlan hiányzások okáról, ezek megszüntetése; • E szülők fokozottabb ösztönzése az óvodai szülői értekezleteken, rendezvényeinken való részvételre; • Rendszeres tájékoztatás a gyermekek fejlődéséről, fokozottabb együttműködés kialakítása a nevelőmunkában; • A veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatása; • Minden esetben a gyermekek érdekeinek képviselete; • Rendszeresen tájékoztatja a gyermekvédelmi felelőst a veszélyeztetett gyerekek fejlődéséről, beilleszkedéséről (esetmegbeszélés); • Prevenció minden gyermekre való kiterjesztése; A gyermekvédelmi rendszerben a szülőkkel való kapcsolattartás formái: fogadóóra, családlátogatás, szülői értekezlet, nyílt nap, véletlen találkozás, tanácsadás szülőknek, szülők tájékoztatása. Hátrányos helyzetű (HH) gyermekek azok, akiknek alapvető szükséglet-kielégítési lehetőségei korlátozottak. Családja, szűkebb társadalmi környezete az átlaghoz képest negatív eltérést mutat, elsősorban szociális, kulturális téren. Kialakulásához vezetőtényezők: alacsony jövedelmi, fogyasztási szint, rossz lakáskörülmények, a szülők alacsony iskolázottsági, műveltségi szintje. Amennyiben a hátrányok halmozódnak és a család nem tud kiemelkedni helyzetéből, a gyermek halmozottan hátrányos helyzetűvé (HHH) válik, ami gyakran veszélyeztetettséghez vezet. Veszélyeztetett gyermekek, akik testi, lelki, értelmi, erkölcsi fejlődését a szülő vagy a gondozó környezet nem biztosítja. Kialakulásához vezető tényezők: a családjára, szűkebb társadalmi környezetére jellemző elhanyagoló nevelés, gondozás, valamint a családban a devianciák halmozott előfordulása (alkohol, drog, brutalitás, bűncselekmény).

13 A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére 1. A gyermek belső érése, valamint a családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat eredményeként a kisgyermekek többsége az óvodáskor végére hat-hét éves korra eléri az iskolai munkához, az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet. Belelép a lassú átmenetnek abba az állapotába, amelyben az óvodásból iskolássá érik. A rugalmas beiskolázás az életkor figyelembe vétele mellett lehetőséget ad a fejlettség szerinti iskolakezdésre. 2. Az iskolakezdéshez az alábbi feltételek megléte szükséges: testi, lelki és szociális érettség, amelyek egyaránt szükségesek a sikeres iskolai munkához. a) A testileg egészségesen fejlődő gyermek hatéves kora körül eljut az első alakváltozáshoz. Megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás. Teste arányosan fejlett, teherbíró. Mozgása összerendezettebb, harmonikusabb. Erőteljesen fejlődik a mozgáskoordináció és a finommotorika. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani képes. 62


2010.

b) A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre. A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek. Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. (Különös jelentősége van a téri észlelés fejlettségének, a vizuális és az akusztikus differenciációnak, a téri tájékozottságnak, a térbeli mozgásfejlettségnek, a testséma kialakulásának.) A lelkileg egészségesen fejlődő gyermeknél ¾ az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés, a közvetlen felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés, megnő a megőrzés időtartama; a felismerés mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés, ¾ megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem tartalma, terjedelme, könnyebbé válik a megosztása és átvitele, ¾ a cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van. Az egészségesen fejlődő gyermek ¾ érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél; gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni; minden szófajt használ; különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot; tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat (a fogváltással is összefüggő nagy egyéni eltérések lehetségesek); végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét, ¾ elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről; tudja nevét, lakcímét, szülei foglalkozását, felismeri a napszakokat; ismeri és gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait; ismeri szűkebb lakóhelyét, a környezetében élő növényeket, állatokat, azok gondozását és védelmét; felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Ismeri a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek; elemi mennyiségi ismeretei vannak. c) Az óvodáskor végére a gyermekek szociálisan is éretté válnak az iskolára. A szociálisan egészségesen fejlődő gyermek készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására, képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre felnőttel és gyermektársaival, amennyiben az iskolai légkör ezt lehetővé teszi. A szociálisan érett gyermek ¾ egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni; késleltetni tudja szükségletei kielégítését, ¾ feladattudata kialakulóban van, s ez a feladat megértésében, feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg; kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet. 3. Az ötéves kortól kötelező óvodába járás ideje alatt az óvodai nevelési folyamat célja, feladata változatlanul az egész gyermeki személyiség harmonikus fejlődésének elősegítése. 4. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében folyamatos, speciális szakemberek segítségével végzett pedagógiai munka mellett érhető csak el a fentiekben leírt fejlettségi szint. 5. A különleges gondozásra jogosult gyermekek iskolaérettségi kritériumai tükrözik a befogadó intézmény elvárásait az iskolába kerülő gyermekekkel szemben.”

63


2010.

14 Érvényességi nyilatkozat A programot a Nevelőtestület 5 évre tervezi. Helyi óvodai programunk érvényessége:2010. szeptember 1-től visszavonásig. Következő felülvizsgálat: a 2014/2015 nevelési év

Az óvoda nevelőtestülete 2015. augusztus 31-ig felülvizsgálatot tart és ennek eredményeképpen módosítja/hatja a HOP-ot. A HOP-ot a nevelőtestület fogadja el, a módosításokat munkabizottságok készítik elő és el. A módosításokra vonatkozó javaslatokat tehet írásban a nevelőtestület legalább 3 tagja – a javaslat elfogadásának feltétele a nevelőtestület 50%+ 1 igenlő szavazata. Ennek alapján a HOP módosítás a megjelölt határidők között is megvalósítható. Amennyiben a változások a nevelési program fő folyamatait nem érintik, akkor a változás bevezetése a nevelőtestület kompetenciája. Amennyiben a program 50 %-ban történik módosítás, úgy a teljes programot felül kell vizsgálni.

15 Legitimációs záradék Dátum

Dokumentum

Véleményezte:_____________ Szakértő Szülői Munkaközösség Véleményezte Közalkalmazotti Egyetértését nyilvánította

2010. 01. 20.

Nyilatkozat

2010. 02. 12.

Nyilatkozat

Elfogadta

2010. 02. 19 .

5/2010. (02. 19.) sz. határozat, jegyzőkönyv, jelenléti ív

Tanács

Jóváhagyta Tájékoztatás Irattári szám

Nevelőtestület

szakértői vélemény

Önkormányzat

Kpvt. határozat

Iroda, honlap

elfogadott HOP

64


2010.

A Helyi Óvodai Programot ismerem és elfogadom, óvodai nevelőmunkámat a HOP alapján végzem:

Név

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.

Aláírás

Balogh Irén Béres Enikő Bodolainé Sipos Éva Fehérváriné Básits Margit Forgács Istvánné Kissné Somogyi Márta Kompaktor Jánosné Márkus Krisztina Mátyus Vivien Pávai Zsuzsanna Sajn Hajnalka Somossy Kinga Soóky Kornélia Tatainé Hetényi Anikó Tímár Miklósné Vágó-Madarász Vera Ványikné Kubinszki Terézia Varga Babetta

65


2010.

16 Mellékletek 1. számú melléklet: Az óvoda helyi nevelési programjához szükséges eszközök, felszerelések jegyzéke (11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet alapján) a) A játéktevékenység eszköze: Költségvetésből vásárolt különféle játékformák (mozgásos játékok, szerepjátékok, építő-konstruáló játékok, szabályjátékok, dramatizálás és bábozás, barkácsolás) eszközei csoportszobai és udvari eszközök külön-külön

Várható eszközigény a program megvalósításához

gyermekcsoportonként a gyermekek 30%-ának megfelelő mennyiségben az óvodai eszköznorma tükrében a meglévő szint tartása -

Költségvetésen kívüli összegből családok által adományozott, az óvónők által készített játékeszközök, pályázati összegekből, alapítványi támogatásból: udvari és mozgásfejlesztő eszközök

b) Az óvodai neveléshez-tanuláshoz szükséges eszközök csoportszobai és udvari eszközök külön-külön Várható eszközigény a program megvalósításához

Költségvetésből vásárolt

Költségvetésen kívüli összegből

mozgáskultúrát, mozgásfejlődést gyermekcsoportonként a gyermeklétszám segítő, mozgásigényt kielégítő figyelembevételével az óvoda nevelési programja eszközök szerint ének, zene, eszközei

énekes

játékok

gyermekcsoportonként a gyermeklétszám figyelembevételével az óvoda nevelési programja szerint

az anyanyelv fejlesztésének, a gyermekcsoportonként a gyermekek 30%-ának kommunikációs képességek megfelelő mennyiségben az óvoda nevelési fejlesztésének eszközei programja szerint; értelmi képességeket (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, gyermekcsoportonként a gyermekek 30%-ának képzelet, gondolkodás) és a megfelelő mennyiségben az óvoda nevelési kreativitást fejlesztő anyagok, programja szerint eszközök

óvónők által készített eszközök, játékok; a szülők által ajándékozott felszerelések, játékok, eszközök, adományok;

ábrázoló tevékenységet fejlesztő gyermekcsoportonként a gyermeklétszám (rajzolás, festés, mintázás, építés, figyelembevételével az óvoda nevelési programja Alapítványi képalakítás, kézimunka) anyagok, szerint támogatásból eszközök a gyermeklétszám vásárolt játékok, a természeti, emberi, tárgyi gyermekcsoportonként környezet megismerését elősegítő figyelembevételével az óvoda nevelési programja eszközök szerint

eszközök, anyagok munka jellegű eszközei

tevékenységek

egyéni fejlesztést speciális felszerelések

gyermekcsoportonként a gyermekek 30%-ának megfelelő mennyiségben az óvoda nevelési programja szerint

gyermekcsoportonként a gyermekek 30%-ának megfelelő mennyiségben, fogyatékos gyermeket szolgáló nevelő óvodában; a nevelési programban foglaltak szerint a jelenlegi állomány szinten tartása, pótlása 66

Telepi Óvoda Helyi Óvodai Programja (HOP) c)

2010.

Óvodai meséskönyvek, ismeretterjesztő könyvek, valamint a szakkönyvi ellátottság kimutatása: Költségvetésből vásárolt

Gyermekkönyvek

Szakkönyvek

Várható könyvigény a program megvalósításához

képes- verses, gyermekcsoportonként legalább 15 mesés-, énekesféle 3-3 példányban szülők mondókás könyvek pedagógiai, gazdálkodási, módszertani pszichológiai

mesekönyvek, szöveggyűjtemények biztosítása, pótlása

Költségvetésen kívüli összegből gyermekek által behozott könyvek ajándékba adományozott könyvek egyéni befektetés, és a pedagógus szakkönyvvásárlási támogatásból finanszírozott saját tulajdonú befektetések

Fontosnak tartjuk, hogy minden csoport rendelkezzen a különböző játékfajtákkal, eszközökkel a csoportlétszámnak megfelelő számban. Ennek megfelelően szükség van: 1. Játék, szabadidős tevékenység

Mozgásos játékok

Udvari

Szerepjátékok Építő, konstruáló játékok

Szabályjátékok

Mozgásos játékok

Szerepjátékok

Kugli Célbadobó karikák Labda Ugráló kötél Roller Mászóka Mókuskerék Csúszda Hintaállvány (mászókötél, gyűrűhinta, körhinta, létra hinta) Homokozó játékok (vödör, lapát, gereblye, szita) Kombinált mászóka Talicska Dömper Gólyaláb Medve talp Trambulin Babaház Rotikom (legalább 6 kocka) Aszfaltkréta Focikapu hálóval Focilabda Kosárlabdapalánk hálóval Kosárlabda Medve talp Célbadobó karikák Bolygóroller Fodrászfelszerelés Orvosi táska, kötszer, orvosi köpeny Boltos pult, termékek, mérleg, pénztárgép Babaszoba (szekrény, ágy, asztal, fotel, vasaló állvány, vasaló, cumis üveg, bölcső, fürdőkád) gyermekméretű Babakonyha (tűzhely, konyhaszekrény, mosogató, edények, asztal, kisgépek, székek) gyermekméretű Babakocsi Baba (ruhákkal) Szőrme állat

67

Szükséges mennyiség 2 garn. 2 garn. 10 8 8 1 1 1 1 8-8-8-8 1 4 4 1 2 garn. 1 1 1 Foly. 1 Foly. 1 pár Foly. 2 1 1 1 1 1 1 1 3 4 4

Telepi Óvoda Helyi Óvodai Programja (HOP) Csoportszobai

Építő, konstruáló játékok

Csoportszobai

Szabályjátékok

Dramatizálás, bábozás

Barkácsolás

2010. Edények, evőeszközök (legalább 6 személyre) Kötény Takarító eszközök (lapát, seprű) Öltöztethető, rakosgató játékok Katonák, emberek Babaház berendezve Babák a babaházba (család) Műanyag állatok (vadonélők, házi- vízi-, ősállatok) Gyöngyfűző Pötyi kirakó Mozaik építő Csavaros építő Tüske építő Vár építő Duplo Lego Mágnes-tábla síkidomokkal Építőkocka nagy (fa, műanyag, szivacs) Építőkocka kicsi (fa) Autó, kamion, teherjármű, dömper, markoló Repülő, helikopter Vonat + sin Autópálya Jelzőlámpa Nyomdák Gyurma-kiegészítők Kirakók (párosítók) Puzzle Memória játékok (pl: Évszakok Ügyes boci ,Mi változott meg) Társasjátékok (pl: Csiga verseny Ki nevet a végén? Labirintus Találd ki! stb.) Kártyák (pl: Fekete Péter Autós Állatok Számképek Betűs) Dominó (számos, figurás) Textil fejdíszek Bábok (kesztyűbáb, ujj báb) Barkácskészlet (kalapács, fogó, csavarhúzó) Puha fa Szög Szövőkeret Körmöcskék Gipszkiöntők

68

1 2 2 2 8 1 1 garn. 4 garn. 2 doboz 2 doboz 2 doboz 2 doboz 2 doboz 2 doboz Sok Sok 2 doboz 1-1-1 készlet 2 doboz 2-2 2-2 1 garn. 1 garn. 2 2 doboz 2 doboz 2 doboz 8 féle 2 doboz 4 féle 2 féle 2 féle 8 féle 8 féle 1 sok sok 2 4 2


2010.

2. Mozgáskultúrát, mozgásfejlődést Szükséges Udvari mennyiség Léglabda Foly. Ugráló kötél 5 Húzó kötél 1 Bója 8 Ejtőernyő 1 „Gördeszka” 2 Tornapad 2 Füles ugráló labda 8 Egyensúlyozó lépegető 3 Ló-kötő 2

5. A természeti-emberi-tárgyi köznyezet megismerését elősegítő eszközök, anyagok Földgömb Magyarország térkép (puzzle) Fólia kép (állat, növény, fejlődés, világ, közlekedés, gépek, ember) Hangkazetta (állat, jármű, természet) Ismeretterjesztő videofilm/cd Ismeretterjesztő könyv Nagyító Nagyítópohár Kirakók (testrészek, érzékszervek, születéstől felnőtt korig) Állatok világa Növények világa Közlekedés világa Emberek világa Kresz terepasztal (ház, járművek, gyalogosok, táblák) Dia pozitív sorozat témánként Dia pozitív vetítő

segítő, mozgásigényt kielégítő eszközök Tornaszobai Léglabda Babzsák Karika Tégla (karton) Szalag Ugráló kötél Body roll készlet Magasugró állvány Zsámoly Ugrószekrény Körkötél Húzó kötél Bója Folyami kövek Mozgásfejlesztő készlet Ejtőernyő Stukalabda „Gördeszka” KTK Tornapad Szalagos pálca Füles ugráló labda

Szükséges mennyiség 30 30 30 30 30 30 8 garn. 2 2 2 féle 2 2 8 2 garnitúra 2 táska 2 féle 30 2 2 6 30 8

1 1 1-1

6. Értelmi képességeket (észlelés, érzékelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás) és a kreativitást fejlesztő eszközök, anyagok Minimat Gyermek méretű tükör Zsebtükör (kétoldalú)

2 doboz 1 10

1-1 Néhány 8 4 4 4 féle

Rúdkészlet Logikai készlet (műanyag) Síkidomok Testek, határoló lapokra bontható Számolópálcika Számolókorong

8 8 1 doboz 1 készlet 8 készlet 8 készlet

1 garn. 1 garn. 1 garn. 1 garn. 1 garn.

Szöges-tábla Mérleg Mágnes-tábla Falióra Társas játék, Logico, játék, tapintós játék, memória játék, Mátrix játék puzzle, építőkocka, konstrukciós játék

8 2 8 1 1-1

Diafilm vetítő Diafilm

1 10 db

Szükséges mennyiség

1-1 1

69



1 1 2 8 1-1

4. Az anyanyelv fejlesztésének,a kommunikációs képességek fejlesztésének eszközei Képes könyv (mesés, lexikon, stb.) Mese könyv 15 féle 3-3 példányban Óvónői mesekönyvek Bábparaván Kesztyűbáb

8 15 féle/3 pl 4 1 10

1 1-1

Ujjbáb Fa meseillusztrációk (5-6 meséhez)

10 1-1

A csoport igényeinek megfelelően

Óvónő által készített eszközök, kellékek

3 3 3

Logopédiai vizsgálatok kézikönyve GMP Magnó Fejlesztő játékok logopédusnak

A csoport igényeinek megfelelően 1 1 1 8 féle

3. Ének, zene, énekes játékok eszközei Hangvilla Metallofon Hangszertáska Ritmuskészlet Kazetta (zörejek, hangok, hangszínek) Magnó, CD lejátszó Hangkazetta, CD Zenehallgatási anyag (klasszikusok, gyermek zenék) Kellékek (kalap, kendő, keszkenő, fátyol, bot, seprű, kosár, tál, állat fejdíszek, párta, szalag, májusfa,) Dob Zenei háromszög Cintányér

2010.


7. Ábrázolótevékenységet fejlesztő (rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, kézimunka) eszközök Színes papír Hajtogató lap Fűző lap Karton Csomagoló papír (hagyományos, színes) Rajzlap (A/4, A/3) Krepp-papír Varrótű (nagy lyukú, tompa hegyű) Fonal Kréta Irodaszer (kapocs, radír, toll…) Hegyezőgép Hegyező dupla Gyermek olló Felnőtt olló Tűzőgép Lyukasztó Hullámos olló Temperafesték (alapszínek) Zsírkréta Vízfesték Ujj festék (alapszínek) Ecset (10-8-6-os) Színes ceruza Vastag ceruza Gyurma Filctoll (12 színű) Kenőfejes ragasztó Reprodukciók Könyvek (vizuális művészetekről) Háromszögletű ceruza Ceruzafogó

Szükséges mennyiség Foly. 10 csomag 10 csomag Foly. Foly. Foly. Foly. 8 Foly. Foly. 2-2 1 2 8 1 1 1 8 db Foly. Foly. Foly. Foly. 10-10 Foly. 8 doboz Foly. Foly. Foly. 4 féle 4 féle 4 doboz 9



8. Munkajellegű tevékenységek eszközei Gyermek méretű partvis Gyermek méretű lapát Gyermek méretű seprű Gyermek méretű levél seprő Gyermek méretű gereblye Gyermek méretű hólpát Kés (zöldséges) Burgonyahámozó Vágódeszka Reszelő Ár Öntözőkanna Asztal törlő Portörlő Lábtörlő Sárkefe Terménykosarak Körömkefe Kancsó Diótörő Műanyag kád Vödör

70

5 8 8 8 8 8 6 2 6 2 1 2 5 8 2 2 6 6 5 2 1 1


2010.

2. számú melléklet: Sajátos nevelési igényű gyermekek neveléséhez, fejlesztéséhez szükséges speciális eszközök, felszerelések jegyzéke SNI Beszédfogyatékos gyermek

A megismerés és a viselkedés fejlődésének organikus okokra visszavezethető illetve vissza nem vezethető rendellenességével küzdő gyermekek

Eszköz megnevezése Nagyméretű tükör Beszéd beindítását segítő fejlesztőjátékok, eszközök, kártyák, képek, könyvek, bábok a gyermek képességeinek megfelelően Forgó kúp Forgó korong Trambulin Hullám vasút Csoportszoba játékai, eszközei

Felhasznált irodalom

1. Az Óvodai nevelés országos alapprogramja 1996. 2. Az óvodai nevelés programja 1989. 3. Fábián Katalin - Gáspár László - W. Mikó Magdolna: Tevékenységközpontú óvodai nevelési program 1996. 4. Útmutatók a Tevékenységközpontú óvodai neveléshez (Egészséges életmód, Művészeti nevelés, Matematikai nevelés, Mindennapi testnevelés, Tervezés) 1998. 5. Varga Domonkos: Kicsikről - nagyoknak I. 1997. 6. Porkolábné dr. Balogh Katalin: Kudarc nélkül az iskolában 1996. 7. Forrai Katalin: Ének az óvodában 1994. 8. Nagy Jenőné: Óvodai programkészítés - de hogyan? 1996. 9. Mérei Ferenc - Binét Ágnes: Gyermeklélektan 1980. 10. B. Méhes Vera: Az óvónő és az óvodai játék. 1995.

71

Telepi Óvoda. Helyi Nevelési Programja (HOP)

Recommend Documents