SZIHALMI ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS AMI. HATÁRTALANUL PROGRAM HA SZÉKELYFÖLDÖN KALANDOZVA május június 05

SZIHALMI ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS AMI. HATÁRTALANUL PROGRAM HA-13-01-166 „SZÉKELYFÖLDÖN KALANDOZVA” 2014.május 30-2014. június 05.

Oldal 1.

Készítette:

Szihalmi Általános Iskola és AMI 7.osztálya 3377 Szihalom, Hunyadi út. 138.

2014. május 15-22.

Előkészítő óra

Az osztályfőnöki órákon András bácsival megbeszéltük, hogy mindenki vállal valamilyen munkát, tevékenységet az osztályból a kirándulásra. Szerinte izgalmasabb, ha mi is aktívan kivesszük a részünket az előkészületekből és az interneten utána nézünk, leírjuk, pptx bemutatót készítünk és elmondjuk az osztály többi tagjának az útvonal egy-egy részét, történelmi eseményeit, legendáit. Az egyik osztálytársunk felvetette, hogy ő néptáncol és nagyon szívesen megtanít az osztállyal egy táncot, amit bemutathatnánk a testvér településünkön élőknek. Mivel az időpontba pontosan beleesik az „Összetartozás napja” így valamilyen irodalmi szinpadi műsort versekkel, zenével, össze lehetne a állítani. A gondolatot tett, cselekedet követte, mi elkezdtük próbálni táncot, tanár úr kiosztotta a szöveget és megtanultuk. Majd a történelem szakos tanárnéni Valika néni ismertette Erdély kialakulását, történelmét, mi történt 1920.június 4-én Trianonban. Megható volt az előadása és a pptx bemutatója. A következő órán az iskolatársak jöttek sorba, akik bemutatták az útvonalat. Erdély földrajzát, éghajlatát, állatvilágát is beleszőtték a kiselőadásukba. Nagyon ügyesen felkészültek az osztálytársaink a bemutatókba, szívesen alkalmazták Gyöngyike néni által megtanított pptx módszereket. A népi hagyományokat és mesterségeket is hallottuk az előadásokban. Aztán úgy döntött az osztály, hogy valami ajándékkal kelleni meglepni az ottani 7.osztályos diákokat. Nagyon jóötleteket adtak az osztálytársak. Azt mondták legyen benne valami a mi vidékünkre Oldal 2.

Készítette:


jellemző, pl.pirospaprika, matyó hűtőmágnes, könyvjelző, méz, diannás cukor, és a szülőknek is kedveskedjünk, vigyünk bort, méghozzá Egri bikavért. A szülői munkaközösséggel megbeszélve sikerült a tervet beváltani illetve azt a pénzt is erre fordítottuk, amelyet az előző évben gyűjtöttünk az adventi vásáron.

2014.május 30.

Az első nap

Fél hatkor gyülekeztünk, izgatottan vártuk az indulást. Elbúcsúztunk szüleinktől és vártuk, hogy elkezdődjön a „Határtalanul” kirándulásunk Erdélybe. Néhány óra múlva már a határon voltunk, ahol mindenki saját személyazonosító igazolványát megmutatva átléptük a Román – Magyar határt. Tanár bácsi elmondta, hogy ez már a Sengeni határ, tehát nem kell útlevél és nincsen magyar határőr. Érdeklődve figyeltük a tájat, a falvakat és a városokat. Első állomásunk

Nagyvárad volt, ahol megnéztük a bazilikát.

Sajnos

bemenni

nem

tudtunk, mivel az egyik iskolának pont akkor volt a ballagása. A következő megállónk a Királyhágó volt. Kinyújtóztattuk izmainkat, gyönyörködtünk a tájban, készítettünk fényképeket.

Oldal 3.

Készítette:


Az egyik faluban nagyon érdekes palotákat

láttunk

egymás

mellet.

András bácsi elmondta, hogy ez a hely Bánfihunyad.

Itt

élnek

az

oláh

cigányok, akik nagyon gazdagok és versenyeznek egymással, hogy ki tud nagyobb palotát építeni. Még egy érdekességet mondott, hogy ők nem ezekben a kissé giccses palotában laknak, hanem a hátsó kis kaibákban. Érdekes emberek laknak itt. Hat órát utaztunk, míg el nem értük Kolozsvárt. Megtekintettük a főteret, a Szent Mihály templomot és Márton Áron szobrát. A Szent Mihály templomban található faragott szószék, a mellékoltárok és a főoltár

megtekintése

emlékkönyvbe

írtunk

után

az

bejegyzést:

a

„Határtalanul” pályázat által sikerült ebbe a gyönyörű templomba eljutnunk. A város történetéről is megtudtunk egy két dolgot. Megnéztük az előbb már említett hatalmas Mátyás szobrot, mely a magyarok lovon

legnagyobb ülve

királyát

ábrázolja,

egy fején

babérkoszorú, mellette a fekete sereg négy vezére. Kis séta után eljutottunk Mátyás király szülőházához. Koszorút helyeztünk el Márton Áron szobránál,

aki

püspök

volt

és

a Oldal 4.

Készítette:


székelység. védelmezője. A sétánk közben nagyon sok nyelvet beszélő emberrel találkoztuk. Hallottunk arabul,

németül,

angolul,

kínaiul,

magyarul, románul beszélő embereket. Hosszú

buszozás

után,

végre

megérkeztünk Parajdra, a szállásunkra. Beosztottuk a szobákat, kipakoltunk és megvacsoráztunk. Este trambulinoztunk egy kicsit, majd a fárasztó nap végén hamar elaludtunk.

2014. május 31.

A második nap

Reggel nyolc órakor svédasztalos reggelivel fogadtak, aztán elindultunk a sóbánya bejáratához. Busszal vittek le minket a barlangba. 247 lépcsőn kellett lemennünk. Két órát töltöttünk a bányában ahol állandó 16 C˚ hőmérséklet van. Meghallgattunk egy kiselőadást a só keletkezéséről, miért egészséges itt lenni. Nagyon sok gyermek és felnőtt volt ott. Mindenki megnyalta a falat, hogy ugyan igazán sós –e és tényleg sós. Még soha nem láttunk ilyen nagy barlangot, olyan volt mintha

egy

hatalmas

földalatti Oldal 5.

Készítette:


városba lennénk. Megtekintettük a só képződményeket. Jártunk a játszóházban is, ami nagyon nagy élmény volt számunkra. Visszamentünk az autóbuszhoz és elmentünk Székelyudvarhelyre, ahol megnéztük a szoborparkot. Sok fényképet készítettünk a szoborparkban, 12 híres erdélyi fejedelemről. Láttuk például

Csaba

királyfi,

Rákóczi

fejedelem, Hunyadi János, Bethlen Gábor szobrait, ők azok, akikről már tanultunk. Szejkefürdőn Orbán Balázs sírjánál koszorút helyeztünk el. Átmentünk 14 Székely kapu alatt, amelyből az első, magáé az író néprajzos, történészé volt. Megnéztük azt a borvíz forrást, amely petróleum szagú volt, megkóstolni nem mindenki

kóstolta

meg,

pedig

azt

mondják jó a gyomorbetegeknek.

Ezek után Farkaslakán álltunk meg ahol megkoszorúztuk Tamási Áron Oldal 6.

Készítette:


sírját. A főút mellett található két cser tölgy között. Nagyon tetszett az idézet, ami Tamási sírján áll.

„Törzsében székely Fia Hunniának Hűséges szolgája Bomlott századának.” Következő állomásunk Korond, ahol, megtekintettük Ilyés Mihály székely fazekas műhelyét, ahol beavattak bennünket mesterségük rejtelmeibe. Korondon nagyon sokan élnek a cserépedények elkészítéséből és eladásából. Mi is vásároltunk belőle az otthoniaknak ajándékot.

Oldal 7.

Készítette:


Megtekintettük a Medve-tavat Szovátán, ahol Viki elmondta azért nevezik medve tónak, mert felülről nézve egy kiterített medve

bundájára

elmondta,

hogy

hasonlít,

illetve

heliotermikus

tó.

Nagyon sós, sósabb, mint a tengervize és azért nem lehet benne elsüllyedni. A tóban lehet fürödni júliusban és augusztusban. Nem lehet, a vízben sokáig tartózkodni, óránként ki kell belőle jönni. Nagy élmény volt számunkra. Végül hazamentünk Parajdra. Hétkor vacsoráztunk: húslevest, rántott húst rizzsel. Később mindenki visszament a házába.

2014.június 01.

A harmadik nap

Az előző napi kalandok után, kipihenten, izgatottan ébredtünk. Oldal 8.

Készítette:


Felpakoltuk

csomagjainkat,

megreggeliztünk,

majd

búcsút

vettünk

szálláshelyünktől és újra útnak indultunk. Hamarosan megérkeztünk a Gyilkos-tóhoz, ahol készítettünk képeket. A tó azért volt érdekes számunkra, mert fatörzsek állnak ki a vízből, ami valamikor fenyőerdő volt. Suvadás révén került bele a tóba. Sajnos ezek a kiálló fatörzsek egyre kevésbé látszanak, mert a víz alatti részük konzerválódik, míg a felszín feletti folyamatosan pusztul. Meghallgattuk a legendát, mert itt, is mint nálunk mindenhez tartozik egy legenda. A

partnál

rengeteg

árusító

pavilon volt, sok érdekes áruval, de a legjobban mindenkinek a hatalmas kürtős kalács tetszett, amiből vettünk is. Innen tovább mentünk a Békás – szoroshoz, ahol gyalogoltunk, gyönyörködtünk

a

táj

szépségében. Itt

a

sziklák

óriásként

tornyosultak

fölöttünk, árnyékot vetve ránk. Néha egy-egy kanyar után megjelentek a második

vásárló

sorok,

mindenféle

termékkel. Ahogy haladtunk az úton, az autók vezetői és

utasai

integetéssel

és

dudálással

köszöntöttek minket. Oldal 9.

Készítette:


Mi is visszaintettünk nekik, majd folytattuk utunkat, amíg nem találkoztunk megint eggyel. Az út végén már várt ránk a busz, majd miután felszálltunk, tovább robogtunk. Ezt követően Csíksomlyóra látogattunk, ahol rengeteg képet készítettünk. Itt tartják a Csíksomlyói búcsút, amit minden évben rengeteg ember látogat meg. Következő állomásunk a Mária kegyszobor volt. Beszélgettünk

a

hely

történelméről, hátteréről, hogy ki volt ő, miket vitt véghez. Miután

ezt

meghallgattuk,

felszálltunk a buszra, az újabb hely felkutatására siettünk. Eddigi utunk során számos templomot meglátogattunk, így a mai nap sem volt kivétel. Megnéztük a Ferences templomot, ahol csöndesen körbenéztünk, majd leültünk. Csöndben gyönyörködtünk a szépségében a szokásostól eltérő belmagasságában, a festményekben, a szobrokban, a díszes és puha szőnyegekben és padokban. Miután

mindent

indultunk

megcsodáltunk,

tovább

a

következő

állomásra, Nyerges-tető felé. A tetőn megálltunk

és

megnéztük,

majd

koszorút helyeztünk el az 1849-ben hősi

halált

emlékművénél.

halt

székelyek Önfeláldozó Oldal 10.

Készítette:


küzdelmük ellenére a kisszámú székely sereg vereséget szenvedett és rengetegen haltak meg itt. Meghallgattuk Balázs előadásában Kányádi Sándor: Nyerges-tető c. versét. Nagyon megható volt ott állni és visszaemlékezni ezekre a hősökre. Felsétáltunk

a

lépcsőn

és

megtekintettük a kopjafákat. A tanárok elmondták a hely történetét, mikor épült, s hogy miért. Rengeteg kopjafa volt, különböző évszámokkal. Az

oszlopokon

kistáblák

voltak,

amiken olvashattuk, hogy honnan, és kik állították. Lefotóztuk őket, csináltunk csoportképet is. Ezután a magunk készítette koszorút elhelyeztük a szemben lévő szoborra. Aztán mikor végeztünk, az utolsó hely felé vettük az irányt Kézdivásárhelyre. Bementünk az iskolába, ahol megvacsoráztunk, majd elfoglaltuk a szállásunkat. Nagyon sok mindent láttunk aznap is és a sok buszozás után el is fáradtunk. Este még beszélgettünk arról ki is volt Gábor Áron, akinek a szobra Kézdivásárhely főterén áll. Egy újabb csodás napban volt részünk, rengeteg mindent megtudtunk, s elraktároztuk ezeket az információkat.

Oldal 11.

Készítette:


2014. június 02.

A negyedik nap

Kézdivásárhelyen, az iskola éttermében reggeliztünk. András bácsi ismertette az aznapi programot és bemutatta nekünk Salamon Ferenc tanár urat, aki aznap és másnap kalauzolt minket. Feri bácsi nyugdíjas pedagógus, aki nagyon jól ismeri Kovászna megyét és mindent meg fog nekünk mutatni. Ma volt az első nap, amikor nem esett az eső és sütött a nap. Ezután indultunk Gelencére, ahol láthattunk egy templomot, benne egy 1000 éves szenteltvíz tartóval. A templom az 1200-as években épült. A csodálatos templom

történetét

Ica

előadásában

hallgattuk

Megmutatta

az

néni meg.

évszázados

freskótöredékeket, amelyen Szt. László legendája elevenedik meg. A kazettás karzat is nagyon régi, ezt az itt élő gazdagabb családok készíttették. Daniella még az orgonát is kipróbálhatta. Nagyon szépen játszott, megható volt. A templom előtt található Szent László mellszobra. Robogtunk

tovább

és

megérkeztünk

Kovásznára. Oldal 12.

Készítette:


Megtudtuk, hogy a Pokolsár nevezetű „kút” vándorolt egy darabig, majd az

emberek

mindenféle

szemetet

rápakoltak, hogy eltakarják, de végül pusztító robbanással, újra előtört. Azóta körbekerítették és egyik nevezetes helye lett Kovásznának. Aztán tovább mentünk Zágonba, ahol Mikes Kelemen emlékházában hallottunk előadást a Mikes birtokról. Megnéztük a kertben található a Mikes-tölgy egyik letört gallyából faragott szobrot. Feri bácsi elmesélte, hogy miért tart a bujdosó székely kezében galambot. Nővérének küldi, és hogy egy egész székely falu képe elevenedik meg a szemünk előtt. A fafaragás hátoldalán a keresztre feszített Krisztus képe volt látható.

Megnéztük Kiss Manyi színészi pályafutásának emlékére készített képeket, plakátokat. Oldal 13.

Készítette:


Felmentünk

egy

meredek

dombtetőre, ahol Salamon Ferenc tanár úr megmutatta nekünk a domb keletkezésének folyamatát és

az

itt

folyó

harcok

búvóhelyeinek történetét. Dálnokon láttuk Dózsa György monumentális

szobrát,

ahová

láthattuk

Gábor

koszorút is helyeztünk. Ő volt az 1514-es parasztfelkelés vezetője, ami sajnos elbukott. Ezután

meglátogattuk

Dózsa

György

szülőházát is. Eresztevényen Áron sírhelyét.

Oldal 14.

Készítette:


Csomakőrösön készítettünk fényképet Kőrösi Csoma Sándor szobráról. Körösi Csoma Sándor nyelvtudós volt, a magyarok őshazáját kereste, illetve ő alkotta meg az első tibeti-angol szótárt. A Csángó és Román Múzeum mindenki számára érdekes volt Zabolán.

Sok

új

információval

bővítette

tudásunkat. Bepillanthattunk őseink mindennapi életébe. Erre a napra összesen 3 múzeum jutott, a Néprajzi múzeummal kiegészülve, amit Csernátonban látogathattunk meg. Hauszmann Pali bácsi vezetésével megtekinthettük a páratlanul gazdag , méltán világhírű szabadtéri néprajzi múzeumot. Hatalmas területen van berendezve, több házzal és itt mindent meg lehet

találni,

a

mezőgazdasági

Oldal 15.

Készítette:


gépeket, régi rádiókat, cséplőgépeket, arató gépeket és számtalan felsorolni sem lehet mennyi tárgyat. A nap befejeztével még feltúráztunk a Ika várhoz, aminek már csak a tornya volt látható. Most éppen felújítás alatt áll. Sajnáljuk, hogy nem tudtunk bemenni és megnézni ezt a lakótornyot. Feri bácsi elmondta a lakótorony legendáját a sárkányról és a forrásról.

2014.június 03.

Az ötödik nap

A bőséges reggelink elfogyasztása után Ferenc tanár úr vezetésével megint elindultunk. Az első helység ahol megálltunk Bereck település volt Gábor Áron emlékházánál. Tibád Sándor nyugalmazott történelem szakos tanár úr, aki itt lakik, részletesen bemutatta nekünk Gábor Áron életét és szerepét az 1848-1849-es szabadságharc alatt. Következő úti célunk a Sósmező volt, közben Ferenc tanár úr a buszon Oldal 16.

Készítette:


beszélt nekünk az útközben látható emlékművekről is. Mesélt Erzsébet királynő emlékművéről, ami sajnos már nem teljes, elloptak róla darabokat. Amikor megérkeztünk a Sósmezőre, elmondta, hogy ez volt a Magyar Királyság legkeletibb települése. A falu végénél húzódó Csernika-patak jelzi az ezeréves határt. A falu onnan kapta a nevét, hogy sós ásványforrásai és sósvizű mezei mocsarai vannak. Akkor jött létre, amikor havasalföldi és moldvai románok megengedték itt a letelepedést. A világháborúk során itt súlyos harcok folytak. Az egykori határhíd előtt közvetlenül jobb oldalon található a katonai temető, középen egy háborús emlékművel. Az emlékművön egykoron háromnyelvű táblák voltak, magyar, román és német nyelvű feliratokkal. Most már csak románul van feliratozva és a temetőben található sírköveken is kicserélték a magyar feliratokat románra. A másik emlékmű ahol fényképet készítettünk magyar zászlóval, a Hármas halom, amelyet azért építettek, hogy itt húzzák fel a zászlót. Ez a halom jelenik meg a magyar zászlón.

Oldal 17.

Készítette:


Visszatértünk megebédeltünk.

Kézdivásárhelyre, Ebéd

után

ahol

elindultunk

a

városba szétnézni. A város nagyon érdekes, mivel a tér a Gábor Áron tér trapéz alakú, de ez még magában nem lenne érdekes, hanem maga a térről nyíló udvarterek, amik érdekesek. Közel ötven ilyen udvart ér

található.

Bementünk

egy

„múzeumba” ez nem is igazán múzeum, mert úgy hívják, hogy gyűjtemények háza. Nagyon sok érdekes gyűjtemény volt ott. Nagyon sok mozsár, lakat, kiskanál, régi lőszer hüvely, érem kinder játék, parfümös üveg és még számtalan

gyűjtemény.

megtekintettük

az

Ezután,

un.

baba

múzeumot, ahol nem csak az egész országból

származó

népviseletes

babák vannak, hanem céhmesterségre jellemző emlékek. Ezen múzeumok Oldal 18.

Készítette:


megtekintése után indultunk a Szent Anna–tóhoz, ami egy kráterben helyezkedik el és nincs forrás, amely táplálja, csak az esővíz pótolja a vizet. Nagyon tiszta a vize. Feri bácsi elmesélte a tó legendáját és azt mondta ezen a helyen rengeteg medve él és ide járnak inni a tóhoz. Sajnos a tó ikertavához a mohoshoz nem tudtunk bemenni, mert esett az eső és ilyen időben nem lehet látogatni. A Szent Anna-tótól nem messze van a Bálványosi büdös barlang. A parkolótól félórás

gyalogtúrával,

hegymászással

mentünk fel a barlanghoz. Már az odavezető ösvényen lehetett érezni a kénes szagot. A barlangba csak kis pihenővel lehetett bemenni. A tartózkodási idő 1 perc lehetett, amit növelni lehet 3-4 perce. Nagyon érdekes volt Feri bácsi bemutatója, miszerint nem lehet leguggolni, mert ott már nincs oxigén. Egy gyufát meggyújtott és lassan húzta lefelé, majd mikor elérte azt a vonalat, ahol már nincs oxigén akkor elaludt a gyufa. Akik bementek kipróbálni elmesélték, hogy nagyon érdekes volt, mert a lábuk

és

csípőjük

teljesen

átmelegedett. Tanár úr elvitt minket egy szintén érdekes helyre, ami útközbe esett. Ez az utóvulkáni működés egyik fajtája, timsós fürdő. A hely neve Apor lányok feredője. Nagyon érdekes volt ilyen helyet is látni, elmondta tanár Oldal 19.

Készítette:


úr, hogy ez a timsó lemarja a fogról a fogkövet, de nem szabad lenyelni ezt a vizet, azonban ez a hely fürdésre is alkalmas, mert kialakított fürdő található itt.

2014.június 04.

A hatodik nap

A mai napunkat a testvér településünkön Kézdialmáson töltöttük. A finom reggeli elfogyasztása után elindultunk a Szent Mihály hegyi templomhoz.

Oldal 20.

Készítette:


A templomban csak Szent Mihály Napján

van

mise.

A

templom

jellegzetessége, hogy két szomszédos falu

közösen

Kézdialmás

építette és

harangtornya

1510-ben,

Lemhény.

különálló

és

A

várfalak

veszik körül. Miután megnéztük ezt

a

gyönyörű

visszamentünk

templomot, a

Megtekintettük

faluba. a

falu

központjában álló templomot és a található

templomkertben Kelemen

Didák

bronz

mellszobrára, koszorút helyeztünk el. Kelemen Didák minorita szerzetes volt, akit Miskolcon temettek el. Az iskola sportpályáján métázni tanultunk. Annyira élveztük, hogy 3-4 játékot is játszottunk. A méta után focizásra került a sor. A focit a

kézdialmási

diákok

nyerték.

A

versenyben részvevő gyermekek érem díjazásban részesültek, és a nyertes csapat kapott egy focilabdát. A

sportolás

után

megebédeltünk

és

Oldal 21.

Készítette:


megnéztük

Tamás

Károly

iskolaigazgató, fafaragó műveit, aki megmutatta hogyan kell ezt a fafaragó mesterséget ilyen szépen művelni. A délutáni

programunk

templomában

a

kezdődött

falu egy

szentmisével. Ezután azt a műsort adtuk elő, amit az előkészítő órán osztott ki nekünk tanár bácsi a trianoni békére emlékezés kapcsán. Egy irodalmi összeállítást tanultunk be amelyet előadtunk a falu apraja-nagyjának. Nagyon megható, elgondolkodtató, szívbemarkoló volt az irodalmi összeállítás. A műsorunkat a székelyhimnusszal kezdtük, két diáktársunk Nyeste Balázs és Farkas Roland trombitán és baritonkürtön kísérték. Az irodalmi összeállítás végén a magyar himnuszt énekeltük el szintén a két zenész kíséretével. A műsor befejeztével egy néptánccal léptünk fel a szabadtéri színpadon. Nagy sikert arattunk és köszönetképpen kaptunk egy könyvet

Kézdialmásról. Az este méltó befejezése egy nagyon finom vacsora volt a kultúrházban, és Oldal 22.

Készítette:


a

mi

közös

discoval

búcsúztunk

egymástól.

2014. június 05.

A hetedik nap Kézdivásárhely. A szállásunk elhagyása és

reggelink

elfogyasztása

után

elindultunk az anyaország felé. Útközben Fehéregyházán megnéztük Petőfi Sándor emlékházát és koszorút Oldal 23.

Készítette:


helyeztünk el bronz szobránál. Ezen a környéken látták utoljára a költőt. A kiállításon láthattuk Petőfi életútját és más költők, írók képeit, kéziratait, kiadásaikat. A néni elmondta, hogy nehéz fenntartani a házat, mert sokan nem örülnek annak, hogy itt van, és hogy magyar emlékeket őriz. Ezután Segesvárt érintve haladtunk tovább. A segesvári ütközet Bem József tábornok és az orosz cári csapatok között zajlott és a cári csapatok nyertek, körülbelül hétszáz magyar honvéd esett itt el.A buszra és a következő állomásig arról beszélgettünk, hogy milyen érdekes ilyen közel az országunkhoz, milyen nagy tiszteletnek örvendenek a mi híres embereink. Az itt élők is ugyan olyan magyarok, mint mi, csak másik országban élnek. Így a kirándulás végére többen is rájöttünk, hogy nem csak Magyarországon élnek magyarok, hanem máshol is és mennyire nehéz nekik Magyarnak maradni. Megálltunk Kőrösfön és a megmaradt lejünket elköltöttük ajándékokra. Vártuk már a hazaérkezést, de útközben azon gondolkodtunk, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy részt vehettünk a székelyföldi kalandokon! Köszönjük! Mennyi csodálatos élménnyel, új barátokkal és sok új ismerettel gazdagodtunk! Milyen vendégszerető, kedves emberekkel ismerkedhettünk meg! Reméljük, hogy egyszer még mi is viszonozhatjuk nekik mindazt, amit kaptunk tőlük. Az út további részében megbeszéltük, hogy miket láttunk, felelevenítettük az első napot, amikor megérkeztünk ebbe az országba. Mindenki elmondta mi Oldal 24.

Készítette:


tetszett neki a legjobban, mi volt az ami számára a legemlékezetesebb maradt. Nagyon sok helyen jártunk és nagyon sok szép dolgot láttunk. Egyeseknek a sóbánya tetszett nagyon, másoknak a Büdös-barlangi séta, volt az aki azt sajnálta, hogy nem láttunk medvét. Abban mindenki egyetértett, hogy a testvér településünkön élők nagyon kedvesek voltak. Este 10 órára étünk haza, vártak bennünket a szüleink. Nagyon jó érzés volt újra látni szeretteinket, vidáman, többször „hurráztunk”! Erdély szépsége, csodálatos helyei, a székelyföldi emberek kedvessége, határtalan vendégszeretete örök élmény marad számunkra!

2014.június 11.

Témanap

A Nemzeti összetartozás – HATÁRTALANUL! című témanap menete: a gyermekek irodalmi szinpadielőadást tartottak az iskola diákjainak, melynek keretén belül felidézték az utazás élményeit. A következő kérdéseket tették fel és meg is válaszolták :" Mit tanultunk az út során?", "Mit tesznek az ott élő magyarok a magyarságuk megőrzéséért,", "Hogyan ápolják hagyományaikat?.", "Erdély környezeti kincsei?", "Mit jelent számunkra június 04-e?". Cél a határon túli magyarság Oldal 25.

Készítette:


mindennapjait, küzdelmeit, érzéseit bemutatassák a diáktársaiknak. Az úton szerzett élmények, Kézdialmáson kötött barátságok, meghatározó szerepet töltenek be a diákok életében. Bővült tudásuk, látőkörük, magyarságtudatuk, megtapasztalták, hogyan élnek és hogyan élik meg magyarságtudatukat a székely emberek. Ebből az érzésekből próbáltak egy kis szeletet átnyújtani a diáktársaknak a témanap keretén belül.

2014. június 12.

Értékelő óra

Az értékelő óra egy órában történt. Amikor már visszazökkentünk a mindennapi éltbe, András bácsi azt mondta értékeljük azt a csodálatos kirándulást. Ugyan úgy mint az előkészítő órán csoportokban készítettük el a bemutatót és a szóvivő elmondta amit közösen a csoportban megbeszéltünk. Mindenki érdeklődéssel fogadta, majd mindenkiben feltódultak az emlékek és elmondta mindenki azokat az élményeket amiket átélt. Felelevenítettük az utat és szinte átéltük közösen újra az élményeket. Aztán a Művelődési házban, ahol ppt bemutatót tartottunk az előkészítéstől az értékelésig az iskola tanulóinak. Az út során készített képeket vetítettük ki, és hozzáfűztük élményeinket. Az iskola 1-8 osztálya részt vett ezen a bemutatón, minden tanárt és dolgozót meghívtunk. Szerettük volna ha az elóadás hallgatói képzeletben velünk utazzák végig az utat. Nagyon jól sikerült a bemutató méltó, lezárása a kirándulásunknak.

Oldal 26.

Készítette:


Köszönjük a Határtalahul programnak az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőnek, hogy pályázatunk pozitív elbírálást kapott és támogatta a sikeres megvalósítást. Nagyon nagy és felejthetetlen élmény volt számunkra. Köszönjük az élményt!

Oldal 27.

Készítette:


SZIHALMI ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS AMI. HATÁRTALANUL PROGRAM HA SZÉKELYFÖLDÖN KALANDOZVA május június 05

Recommend Documents