Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar Kereskedelmi, Agrár- és Munkajogi Tanszék
Tézisek
Göndör Éva
Család és munka
A családi és a munkahelyi feladatok összehangolását segítı és gátló jogintézmények a magyar munkajogban
címő doktori értekezéshez
Témavezetı: Dr. Hágelmayer Istvánné, CSc. egyetemi docens
Gyır, 2012.
Tartalom I. A kutatás tárgya, célja és a kitőzött kutatási feladat rövid összefoglalása
3
II. Az értekezés szerkezeti egységei és az alkalmazott kutatási módszerek
10
III. Az értekezés tudományos eredményeinek rövid összefoglalása és azok hasznosítási lehetıségei
11
IV. Az értekezés irodalomjegyzéke
17
V. A szerzınek a témában született publikációi
28
2
„Bár minden eddiginél több nı végez keresı tevékenységet, a nık otthoni kötelezettségeinek mértéke nem csökkent. Sok esetben a férfiak a családi feladatok elvégzésében változatlanul kis mértékben vesznek részt. Sıt, a családok összetételében bekövetkezett változások - az egyszülıs, elsısorban egyedülálló anyai háztartások számának növekedése és a kiterjedt családi háztartások számának csökkenése -, valamint a migráció és egyéb szociális és gazdasági tényezık változása gyakran azt eredményezi, hogy a gondozásban való informális segítségnyújtás mértéke csökken. Bizonyos esetekben a családi kötelezettségek még intenzívebbé váltak.” (MUNKA ÉS CSALÁD: A gondoskodás módja a megosztás. ILO.)
I. A kutatás tárgya, célja és a kitőzött kutatási feladat rövid összefoglalása Kutatásunk tárgya a családi és a munkahelyi feladatok összehangolását segítı, illetve gátló jogintézmények feltárása a magyar munkajogi szabályozásban, ezen belül az anyaság védelmére vonatkozó speciális munkajogi szabályozás bemutatása, a kapcsolódó társadalombiztosítási juttatásokra is kiterjedıen. Azokat a munkajogi és társadalombiztosítási szabályokat elemezzük, amelyek jelentıs befolyást gyakorolnak a család belsı életére és anyagi helyzetére. Megvizsgáljuk továbbá a témánkkal kapcsolatos nemzetközi és európai uniós normákat, ajánlásokat és kezdeményezéseket. Az Európai Bizottság több fórumon felhívta a figyelmet arra, hogy milyen fontos a hivatás, a család és a magánélet összeegyeztethetıségének témája. Különösen a demográfiai fejlıdés és az abból adódó, a társadalombiztosítási rendszerekre nehezedı nyomás miatt kell javítani a nık foglalkoztatottságán. Ehhez a véleményhez csatlakozva az európai szociális partnerek szerint a hivatás, a család és a magánélet összeegyeztetése fontos hozzájárulást jelent az európai gazdasági növekedés, jólét és versenyképesség eléréséhez.1 Álláspontjuk szerint a munka és a család összehangolása, valamint a nık és a férfiak munkahelyi esélyegyenlıségének kérdése éppen a demográfiai fejlıdés miatt kell, hogy központi szerepet kapjon a politikai vitában. Ebben nagy hangsúlyt kell fektetni a nemi szerepek sztereotípiáinak leküzdésére. Ezek változása nélkül nehezen érhetık el eredmények. Európai felmérések szerint a gyermekek nevelése jóval nagyobb mértékben befolyásolja a nık foglalkoztatási kilátásait, mint a férfiakéit. Az eltartott gyermekkel rendelkezı nık foglalkoztatási aránya mindössze hatvanöt százalék, míg a férfiaké több mint kilencven száza-
1
Lásd az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a hivatás, a család és a magánélet összeegyeztetésével kapcsolatban. (2007/C 256/19.)
3
lék. A nık nem szabadulnak a háziasszonyi felelısségükkel és foglalkoztatásra való alkalmasságukkal kapcsolatos sztereotip feltevések következményeitıl. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy szülés után kevesebb nı tér vissza a munkaerıpiacra.2 A munka és a szülıi hivatás egyeztetése ma még többnyire a nıket terheli, mivel a magyar társadalmat – sok más országhoz hasonlóan – a hagyományos családmodell jellemzi, ami együtt jár a nık hátrányos megkülönböztetésével a munkaerıpiacon mind a munkához való hozzájutás, mind a munkafeltételek területén. A családon belüli munkamegosztással és a nık szerepvállalásával foglalkozó kutatók a jóléti rendszerekhez tartozó országok családpolitikai beállítódásai alapján többféle családmodellt különböztetnek meg. A hagyományos családmodellt követı társadalmak általában erısen elkötelezettek a férfi, mint kenyérkeresı, és a nı mint háziasszony, tradicionális szerepek fenntartásában.3 Ennek ellenpontjaként tekintenek a kétkeresıs családmodellre, amelyben a férfiak és a nık egyaránt részt vesznek a családfenntartásban, az állami juttatások az egyéneket célozzák, nem pedig a családokat, és a gondozási feladatok ellátásában a közszolgáltatásoknak jelentıs szerep jut.4 Ezen kívül megkülönböztetik a piacorientált modellt is, amelynek jellemzıje, hogy a munka és a család összeegyeztetésébe kevésbé avatkozik be az állam, és a gyermekgondozást segítı állami szolgáltatások szintje alacsony.5 Ennek alapján hazánkban egy vegyes modell figyelhetı meg, amit hagyományos szemlélető kétkeresıs modellnek nevezhetünk. A szocialista idıszakban kialakult a kétkeresıs modell, de a nık szerepe a családon belül nem változott, így a nık a munka és a családi feladatok kettıs terhe alá kerültek. A kutatás hipotézise, hogy a férfiak és a nık közötti egyenlı bánásmód a munka világában nem valósítható meg mindaddig, amíg a családon belüli munkamegosztás, különös tekintettel a gyermeknevelésre, nem válik közös szülıi feladattá, amiben az apának és az anyának mértékét tekintve azonos szerep jut. Nagy társadalmi csoportok magatartásának megváltozása azonban tisztán jogi eszközökkel nem érhetı el, a szemléletváltáshoz más eszközökre is szükség van. A szülıi feladatokkal kapcsolatos gondolkodásmód függ az adott társadalom kulturális, történelmi hagyományaitól és beidegzıdéseitıl. Megfigyelhetı a társadalmaknak az a törekvése, hogy a nemi különbségeket szétválasztja és ezeket a differenciákat természettıl valónak tekinti, nem pedig társadalmilag létrehozottnak. Az összes európai országban 2
Lásd az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a kora gyermekkori gondozás és nevelésrıl. (2010/C 339/01.) 3 SURÁNYI ÉVA: Történelmi kitekintés: Jóléti rendszerek és elképzelések a nagyvilágban. In SURÁNYI ÉVA – DANIS ILDIKÓ – HERCZOG MÁRIA (szerk.): Családpolitika más-más szemmel. Eltérı nézıpontok, megközelítések, változó gyakorlatok a hazai és a nemzetközi családpolitikában. Budapest, 2010, Gazdasági és Szociális Tanács, 38. p. 4 SURÁNYI: i. m. 38. p. 5 SURÁNYI: i. m. 39. p.
4
uralkodó szemléletként alakult ki a gondoskodó anya/feleség és a kenyérkeresı férj/apa modellje, megkülönböztetve ezzel a nık és férfiak társadalmi nemi szerepeit és létrehozva a „család uralkodó ideológiáját”.6 Ez a szemlélet az anyákat teszi felelıssé a gyermekek érzelmi és fizikai fejlıdéséért, a gyermek kötıdését kizárólag az anya-gyermek viszonyban vizsgálja. Az apa szerepe kizárólag az eltartói funkcióra koncentrálódik, ı a kenyérkeresı, aki a gondoskodó otthoni munkákból ki van zárva. Clare McGlynn szerint szemléletváltásra van szükség, az anyaság és az apaság uralkodó ideológiájától eltávolodva egy „nem-semleges szülıség” felé, amely a szabad nıkre és szabad férfiakra támaszkodik, akik szabadon dönthetnek szerepeik gyakorlásáról mind a családon belül, mind a közéletben, aszerint ami nekik, illetve gyermekeiknek a legjobban megfelel. A Magyar Tudományos Akadémia Jövıkutatási Bizottsága által készített kutatás – amely Magyarország távlati jövıjét kívánja körvonalazni – a nemi, családi szerepek jelentıs változását prognosztizálja.7 Pongrácz Tiborné megállapítja, hogy napjainkban a magyar családokban a nemi szerepek vonatkozásában tradicionális szemlélet uralkodik. A legújabb kutatások is megerısítik, hogy ezen a téren nem következett be változás, a megkérdezettek a férfiak családfenntartó, a nık anyai, családösszetartó szerepét hangsúlyozzák. Az ideálisnak tartott hagyományos családon belüli szerepfelosztással szemben a valóságban a kétkeresıs családkép él, sıt a nık munkavállalásának szükségessége napjaink bizonytalan gazdasági és munkaerıpiaci viszonyai között még nagyobb hangsúlyt kapott.8 Az új egyenlıbb, mindkét fél számára elfogadható munkamegosztás csak hosszabb, konfliktusokkal terhelt folyamat eredményeként alakul ki, amelyben a fı problémát a férfiszerepek változása jelenti, annál is inkább, mert ez a kérdés mind a kutatások, mind a társadalmi közbeszéd meglehetısen elhanyagolt területe.9 Kutatások sora foglalkozik a nık családi, anyai feladatainak és a keresı tevékenység összeegyeztethetıségének kérdéseivel, és csak kevés esetben esik szó arról, hogy milyen konfliktusok árán tudnak a férfiak, apák alkalmazkodni az új társadalmi, családi szerep támasztotta kihívásokhoz.10 Kutatásunk célja: feltárni a múltat, végigtekinteni a nık munkajogi helyzetét érintı magyar jogintézmények fejlıdési történetét, vagyis elıször a honnan hová kérdésre keressük a választ. Az elemzés során nem hagyható figyelmen kívül, hogy a jogi szabályozást alapvetıen 6
MCGLYNN, CLARE: Work, Family, and Parenthood: The European Union Agenda. In CONAGHAN, JOANNE – RITTICH, KERRY: Labour Law, Work, and Family. New York, 2005, Oxford University Press, 218. p. 7 NOVÁKY ERZSÉBET (szerk.): Magyarország 2025. 1-2. kötet. Tanulmánykötet a Magyarország 2025 címő akadémiai kutatás alapján. Budapest, 2010, Gazdasági és Szociális Tanács. 8 PONGRÁCZ TIBORNÉ: A magyar családok jellemzı demográfiai sajátosságai 2025 körül. In NOVÁKY: i.m. 177– 178. p. 9 PONGRÁCZ: i. m. 177. p. 10 PONGRÁCZ: i. m. 177. p.
5
befolyásolja az adott korszakot jellemzı gondolkodásmód, ideológia és a gazdasági, társadalmi környezet. Csatlakozunk ahhoz az állásponthoz, hogy a nıi munka története nagyban különbözik a férfi munka történetétıl, annak ellenére, hogy beletartozik abba a folyamatba, amely mindkettıre hasonló fejlıdést kényszerített. Férfiak és nık egyaránt ismerték a rabszolgaságot, a jobbágyságot, a kézmővességet, az iparosítást és a munkásság harcait a jobb munkafeltételekért, a munkaidı csökkentéséért, a magasabb bérért. Mégis az a helyzet, hogy sem a dolgozók társadalomtörténete, sem pedig a termelés és munkaszervezés módszereinek a története nem magyarázhatja meg azokat a mélyreható különbségeket, amelyek a nıi munka és a férfi munka között mindig fennálltak.11 A nınek mindig más kapcsolata volt a munkával, mindig más feltételek között dolgozott, mint a férfi, és az emberi munkával foglalkozó szakemberek elemzéseit és elméleteit sohasem lehetett teljes mértékben a nıkre is alkalmazni.12 Míg az államszocialista társadalmakban a nık kettıs szerepe volt az, amely állandósította a családon belül a nemi alapú egyenlıtlenséget, a nyugati demokráciákban a feminista elemzések a családot tekintették a nık alárendelése fı elemének. A nyugati demokráciákban a feministák a hagyományos családmodell ideológiája miatt keresik a magánélet kötelékei alól való felszabadítás lehetıségét, egyrészt a közszférában való nagyobb részvételen, másrészt a családon belüli nemi alapú erıviszonyok megváltoztatásán keresztül.13 A nyugati feministák a nık egyéni tapasztalatát és az ebbıl eredı érdekeiket kívánták érvényesíteni, és közérdekként elfogadtatni, ezzel szemben a szocialista emancipáció azt kívánta meg a nıktıl, hogy a magánéletüket rendeljék alá a munkának és a családnak.14 Simone de Beauvior az elsı nyugati feministák egyike, aki elıször idealizálta a szocialista országokban felülrıl megvalósuló emancipációt, majd hamarosan felismerte annak ellentmondásait. A feminizmus nem egy ideológia, amely eszközként kezeli a nıket, hanem tulajdonképpen a nık érdekérvényesítését jelenti, ami egy polgári társadalomban a polgári aktivitásra épül, ami magában foglalja nemcsak a többletjogok indítványozását, hanem a választás feltételezését is a jogok között. A feminizmus különbözı hullámai eltérıen viszonyultak az anyasághoz. Egyes nézetek szerint a nıi önmegvalósítást az anyaság akadályozza, míg mások szerint a nı életét az anyaság teljesíti ki, azonban a gyermek ellátásával kapcsolatos reprodukciós munkákat, a várandósság és a szoptatás idıszakát kivéve, az apa is el tudja látni.15 11
SULLEROT, EVELYNE: A nıi munka története és szociológiája. Budapest, 1971, Gondolat Kiadó, 13–14. p. SULLEROT: i. m. 14. p. 13 EINHORN, BARBARA: Cinderella goes to market. Citizenship, Gender and Women’s movements in East Central Europe. London, 1993, Verso, 39. p. 14 EINHORN: i. m. 6. p. 15 TÓTH ESZTER ZSÓFIA: Kádár leányai. Nık a szocialista idıszakban. Budapest, 2010, Nyitott Könyvmőhely, 80. p. 12
6
Véleményünk szerint egyes feminista mozgalmak csapdája az, hogy ezek az ideológiák szembe állítják a nıket és a férfiakat, nem a két nem együttmőködésére építenek. Kopp Mária szerint nem feminista, hanem „familist” mozgalomra van szükség, amely a család, a férfi és a nı, továbbá a gyermekek egységét erısíti.16 Ebben a megközelítésben is felmerül azonban a kérdés, hogy hogyan lehet a családi életet, a gyermekvállalást, valamint a nık tágabb társadalmi szerepvállalását összeegyeztetni. „A nık senki másnak át nem adható hivatása a gyermekek világrahozatala, és – legalábbis az elsı idıszakban – a biztonságos anyagyermek kapcsolat megteremtése. Ezzel párhuzamosan viszont a társadalom érdeke az is, hogy a szakmai jövıjükbe, más szociális feladataik elvégzésébe fektetett energiáik, erıfeszítéseik ne vesszenek kárba. A nık számára kulcskérdés, hogy a tanulásba fektetett erıfeszítéseiket kamatoztassák, és annyi gyermeket szüljenek és neveljenek, amennyit szeretnének.”17 A történeti elemzésen túlmenıen a másik vizsgálódási szempontunk az, hogy a piacgazdaság munkajogi szabályozása a nık munkahelyi szerepét illetıen hordoz-e magában sztereotípiákat, tehát hogy rejtetten azok közvetítése történik-e az egyes rendelkezésekben és ezek az elıítéletek mibıl eredeztethetık. A harmadik megválaszolandó kérdés, hogy milyen legyen a védelmi szint a várandós és a kisgyermeket nevelı nık számára az egyes védelmi rendelkezésekben. Hol az a határ, amely még nem túl alacsony ahhoz, hogy kiszolgáltatottá tegye a nıket, de nem is túlzottan magas, amely visszaüt a munkaerıpiacon és hátrányos megkülönböztetést eredményez. Arra keressük a választ, hogy a kedvezmények, „többlet jogok” a munkában való egyenlı részvétel lehetıségét teremtik-e meg? E tekintetben különös figyelmet szentelünk annak, hogy az államszocializmusban kialakított pozitív diszkrimináció mértéke oda vezetett, hogy a piacgazdaságban sokkal többe kerül egy nı foglalkoztatása, ami valójában a munkaerıpiacon esélyegyenlıtlenségekre vezet. Ugyanakkor a formálisan egyenlı szabályozás a gyakorlatban súlyos egyenlıtlenségeket eredményezhet, ezért a helyes jogi szabályozásnak kiegyenlítı szabályozásnak kell lennie. Témánk szempontjából felmerül a kérdés, hogy a család és a munka összehangolására hivatott jogintézmények kizárólag a nıknek szólnak, vagy valójában a szülık, sıt az egész család támogatását jelentik. Miért van szükség egyáltalán egyenjogúsításra, a nık egyenlıvé tételére? Természetnél fogva vajon nem egyenlınek születtek-e a férfiak és a nık? A kiindulási alap e tekintetben az, hogy a biológiai nem és a társadalmi nem fogalmát el kell különíteni, és a szabályozásban ezek megjelenítését kell megvizsgálni.
16 17
KOPP MÁRIA – SKRABSKI ÁRPÁD: Nıi szerepek a mai magyar társadalomban. Vigilia, 2007. 7. sz. 513. p. KOPP – SKRABSKI: i. m. 514. p.
7
Problémafelvetés A nık gazdasági aktivitásának fontos befolyásoló tényezıje a gyermeknevelés. Míg a férfiak körében a gyermeknevelés lényegében független a gyermek korától, illetve valamelyest növeli a munkavállalás valószínőségét, a kisgyermeket nevelı nık aktivitása lényegesen alacsonyabb, mint az azonos tulajdonságokkal rendelkezı gyermektelen vagy idısebb gyermeket nevelı nıké. Felmérések szerint a kisgyermek vállalása a nık foglalkoztatási esélyét harminchét százalékkal rontja, míg a férfiakét nyolc százalékkal növeli.18 Magyarországon kiemelkedıen magas az inaktívak aránya. A 2005-ös adatokat tekintve a nık inaktivitási rátája a tizenöt-hatvannégy éves korosztályban negyvenhat százalékot ért el. 19 A nık és a férfiak foglalkoztatási színvonalát összehasonlítva az EU tagországaival, Magyarországon áll egymáshoz legközelebb a két mutatóérték, ami a férfiak körében is jellemzı viszonylag magas inaktivitásnak köszönhetı.20 Az inaktívak közé tartoznak a gyermekgondozási támogatásban részesülık. A nıi inaktívak közel felét magyarázza ez a tény. 2005-ben a kisgyermekes nık harminckét százaléka állt foglalkoztatásban, a nem kisgyermekesek esetében ez az arány több mint a duplája, hetvenhat százalék volt.21 Abban, hogy hazánkban ilyen alacsony arányban vállalnak munkát a kisgyermekesek, egyes vélemények szerint jelentıs szerepe lehet – az összes többi tagállamhoz képest is – a meglehetısen hosszú otthoni tartózkodást biztosító gyermekgondozási rendszernek.22 A nemek közötti eltérés két hatásnak köszönhetı: egyrészt a gyermek jelenléte növeli a háztartás jövedelemigényét (ez növeli a szülık munkavállalási hajlandóságát), másrészt az otthon töltött idıvel az otthoni munka értéke is növekszik (ez csökkenti a szülık munkakínálatát). Minthogy – az általában hagyományos szerepmegosztásnak köszönhetıen – a férfiak keresete magasabb, az elsı hatás náluk, a második a nıknél érvényesül.23 A szociológiával foglalkozó kutatások a munkaerıpiac rugalmatlanságára hívják fel a figyelmet, amely azt eredményezi, hogy a nıknek nincs meg a lehetıségük, hogy egyértelmően válasszanak a munka és a család között, szerepük tehát kettıs marad. Ennek hátterében többnyire az anyagi kényszer áll a kétkeresıs családmodellnek köszönhetıen.24 A nık hátrá18
KOLTAI LUCA – VUCSKÓ BERNADETT: A munka – magánélet összeegyeztetését segítı és gátló tényezık Magyarországon. Készült a Fıvárosi Esélyegyenlıség Módszertani Iroda Mőhelyében, a Szociális és Foglalkoztatási Minisztérium megbízásából. Budapest. 2007, 4. p. 19 DRJENOVSZKY ZSÓFIA: A nık távolmaradása a munkaerıpiactól a gyermekvállalást követıen. PhD értekezés. Budapest, 2009, 31. p. 20 DRJENOVSZKY: i. m. 31. p. 21 DRJENOVSZKY: i. m. 33. p. 22 DRJENOVSZKY: i. m. 33. p. 23 DRJENOVSZKY: i. m. 33. p. 24 DRJENOVSZKY: i. m. 35. p.
8
nyát a munkaerıpiacon (a szakképzettségi hátrány mellett) tehát a családi kötöttségek növelik. A munkaszervezetek ugyanis alapvetıen az „egykeresıs családmodellre” épülnek, azaz teljes odafigyelést és idıt követelnek meg a munkavállalótól. Azonban a jellemzıen elterjedt kétkeresıs családmodellben a nık – fıként a kisgyermekesek – nem tudnak megfelelni ezeknek az elvárásoknak.25 Nem vitatva a tényeket, ez a megközelítés a hagyományos család felfogásán alapul, tehát azt a hipotézist állítja fel, hogy a munka és a család közötti választás – nem is összehangolás – kérdése csak a nık oldalán jelent megoldandó problémát. Figyelembe kell venni azt is, hogy a társadalmi változások hatására számos különbözı családszerkezet jelent meg. A hivatás, a család és a magánélet összeegyeztethetıségét célzó politikának minden létezı életformára tekintettel kell lennie (pl. a gyermeküket egyedül nevelık, a válás után létrejövı új családok, elvált és örökbefogadó szülık, dolgozó diákok) az idıs és aggkorú emberek növekvı aránya miatt ráadásul mind a családban, mind azon kívül nı a gondozási szolgáltatások iránti igény.26 A férfiakkal ellentétben a nık hivatásuk mellett még mindig jelentısebb részt vállalnak a családdal és a háztartással kapcsolatos munkákból, ami miatt stresszhelyzetben vannak, és állandó túlterheltségtıl szenvednek. Ilyen körülmények között a nık gyakran úgy érzik, hogy kénytelenek alacsonyabb jövedelemmel, hátrányosabb nyugdíjbiztosítással és rosszabb elımeneteli lehetıséggel járó, részmunkaidıs tevékenységeket vállalni. A család és a hivatás összeegyeztethetısége ezért fontos eszközt jelent arra is, hogy a munkában elérhetı legyen a férfiak és a nık, illetve a gyermekkel rendelkezı és a gyermektelen nık közötti egyenlıség.27 Egyetértünk az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményében megfogalmazott állásponttal, mely szerint az, hogy valaki vállal-e gyermeket vagy sem, alapvetıen magánjellegő döntés, mint ahogy az a döntés is, hogy rokonokat vagy más közelálló személyeket betegség, fogyatékosság vagy az idıs kor miatt családon belüli gondozásban és ápolásban részesítsenek, viszont az ilyen döntések hatását a társadalom egésze is érzi. A növekvı gyerekhiány egyet jelent a késıbbi szakember- és vezetıhiánnyal, ügyfél-, munkaerı-, vállalkozó-, tudós- és kutatóhiánnyal, ami az egész társadalom számára negatív következményekkel jár.
25
DRJENOVSZKY: i. m. 35. p. Lásd az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a hivatás, a család és a magánélet összeegyeztetésével kapcsolatban. 2007/C 256/19. 27 Lásd az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a hivatás, a család és a magánélet összeegyeztetésével kapcsolatban. 26
9
II. Az értekezés szerkezeti egységei és az alkalmazott kutatási módszerek Az értekezés nyolc fejezetbıl áll, amely a következı szerkezeti egységekre épül. A téma feldolgozásához a kitőzött célokhoz igazodva többféle módszert alkalmaztunk. Az elsı fejezet a jogtörténeti feldolgozás, amely a XIX. század végétıl a második világháború végéig vizsgálja a nık munkában való részvételét, valamint az anyaság védelmének munkajogi és társadalombiztosítási jogi eszközeit. A nıket érintı munkajogi jogintézmények kialakulásának megismeréséhez és a fejlıdés ívének a felvázolásához a történeti elemzés elengedhetetlen volt. A történeti részhez tartozik a második fejezet, amely az államszocializmus idıszakát vizsgálja, különös tekintettel a munkajogi szabályokra és a gyermekgondozási segély intézményére. A szocializmus idıszakának a vizsgálatát fontosnak tartottuk, mivel a korszak nıtörténetének alakulására jelentıs hatással voltak a nemzetközi erıviszonyok változásai, a tervgazdálkodás bevezetése, a szovjet modell követése vagy az arra való törekvés, és a külföldi és magyarországi munkásmozgalmi irányzatok lépései.28 Egyetértettünk Glatz Ferenc azon álláspontjával, mely szerint az 1945 utáni korszak tudományos kutatása kívánatos. Alkalmazni kívántuk az erre vonatkozó iránymutatását is, amely szerint tényszerőnek kell lennie a vizsgálódásnak, és a korszak értékelése kapcsán a kutatásnak meg kell jelenítenie a korabeli realitásokat.29 A korszak értékelésénél a magyarországi helyzeten kívül kitértünk a cseh viszonyokra is, amit egy cseh nık körében végzett interjúkötet alapján foglaltunk össze.30 A következı két fejezet a rendszerváltást követı munkajogi és társadalombiztosítási rendelkezéseket elemzi. A munkajogi jogintézmények tekintetében a 2012. július elsejétıl hatályba lépı 2012. évi I. törvény szabályai is górcsı alá kerültek. Az 1992 utáni szabályozás vizsgálatánál elemzı módszert alkalmaztunk, amelynek során a bevezetésben kifejtett hipotézis szempontjából tekintettünk a védelmi jellegő intézményekre és a gyermekgondozáshoz kapcsolódó munkaidı-kedvezményekre. Az egyes jogintézmények elemzésénél nem a hagyományos családmodell szemléletmódját követtük, hanem éppen fordítva, arra voltunk kíváncsiak, hogy a magyar rendszer mennyiben szolgálja azoknak a családoknak az érdekeit, ahol az apa is jelentıs szerepet tölt be, vagy szeretne betölteni a gyermeke, családja életében. Ezen kívül a szociológiai és közgazdasági kutatások eredményeire támaszkodva, úgy közelí-
28
KÉRI KATALIN: A nık helyzete Magyarországon az 1950-es évek elsı felében. http://kerikata.hu/publikaciok/text/nok50ben.htm. 2011. július 15. 29 GLATZ FERENC: Az ú. n. Kádár-korszak kutatásairól. História, 1991. 4. sz. 2. p. 30 HEITLINGER, ALENA – TRNKA, SUSANNA: Young Women of Prague. London, 1998, Macmillan.
2.
p.
10
tettük meg a témánkkal kapcsolatos normákat, hogy azok a nık munkaerı-piaci helyzetére elınyös vagy éppen hátrányos hatást gyakorolnak. Az értekezés másik gerincét a nemzetközi szabályozás bemutatása alkotja. Ennek során megvizsgáltuk az ILO égisze alatt elfogadott nemzetközi egyezményeket, az Európai Szociális Kartát, valamint az Európai Unió politikáját, jogalkotását és ítélkezési gyakorlatát a családi kötelezettséggel bíró munkavállalók jogvédelmével kapcsolatosan. A dolgozat utolsó fejezete pedig az anyasági és szülıi védelem németországi szabályozásával foglalkozik. A nemzetközi normák feldolgozása alapvetıen kompilációs jellegő, azok kritikai elemzésére vonatkozó álláspontokat elsısorban idegen nyelvő tanulmányok alapján ismertettük. A téma elemzése során törekedtünk mind a jogalkotási, mind a jogalkalmazási gyakorlat bemutatására, ez utóbbi inkább az uniós jogban volt fellelhetı, ami arra világít rá, hogy Magyarországon a nık jog- és érdekérvényesítı képessége csekély, másrészt azt is mutatja, hogy a hagyományos családmodell szemlélete a legtöbb nı számára elfogadott, vagyis a családon belüli munkamegosztás tekintetében nem történtek jelentıs változások az elmúlt húsz évben.
III. Az értekezés tudományos eredményeinek rövid összefoglalása és azok hasznosítási lehetıségei Hazánkban a nık, valamint az anyák védelmét biztosító munkajogi és társadalombiztosítási jogintézmények hosszú múltra tekintenek vissza, ahogy azt a történeti elemzés bemutatta. A szabályozás kezdettıl fogva arra irányult, hogy a nık a szülést közvetlenül megelızı és követı idıszakban tartózkodjanak a munkától saját és gyermekeik egészségének védelme érdekében. A jogalkotó ezt egyrészt munkajogi eszközökkel – foglalkoztatási tilalom, felmondási védelem – másrészt megfelelı ellátást biztosító társadalombiztosítási juttatásokkal kívánta elérni. A biztosítási jogviszonytól függı ellátások mértékére folyamatosan hatással volt az ország gazdasági helyzete, de megfigyelhetı az a törekvés, hogy egyre hosszabb és magasabban fizetett ellátásokat kaptak a szülı nık. Magyarország már a szocializmus idıszaka elıtt élen járt az anyák védelme és a nık érdekeinek figyelembe vétele terén, többek között abban is, hogy a nık felsıfokú tanulmányokat végezhessenek. A második világháború elıtti idıszakban a bevezetıben kifejtett hagyományos családmodell volt a domináns, ahol a férfi volt a családfenntartó, a nık pedig a család magánszférájában helyezkedtek el. A nık munkavégzése ideiglenes jellegő volt, mivel azt a házasságkötés vagy a szülés után általában abbahagyták. Ennek ellenére a jogszabályok különös figyelmet fordítottak a dolgozó nık jogainak
11
biztosítására és a várandóssággal, valamint a szüléssel járó kockázatok értékelésére. A történeti elemzéssel arra kívántunk rámutatni, hogy a nemzetközi téren megvalósuló jogfejlıdés különös hasonlóságokat mutat a magyar munkajog történeti fejlıdésével. A teljes mértékben fizetett szülési szabadság, a szoptatási munkaidı-kedvezmény egyes országokban még ma sem biztosított. A történeti vizsgálódásnál a szocializmus idıszakát nem hagyhattuk figyelmen kívül, hiszen a mai gyermekgondozási támogatási rendszer, a várandós, a szülı nık védelmét biztosító normák nagy része a mai napig változatlan. Fontosnak tartottuk a szocialista örökség hatásait elemezni. Megállapítottuk, hogy a nık bevonása a munkaerı-piacra általánossá tette a kétkeresıs családmodellt, a nık családban betöltött szerepe mellett, létrehozva így a nık kettıs terhelését a munka és a családi feladatok teljesítésében. A gyermekgondozási segély bevezetése lehetıvé tette, hogy a nık – a munka világából átmenetileg kivonulva – csak a gyermekgondozással járó teendıknek szentelhessék magukat. A gyes olyan mélyen meggyökeresedett a magyar köztudatban, hogy a mai napig egyet jelent a munkahelytıl való távolmaradással gyermek születése esetén, amit kizárólag nıi feladatnak tekint a lakosság nagy része. A gyes és a szocialista munkajogi szabályozás a nık hagyományos szerepkörével kapcsolatos felfogást erısítette, amellett, hogy a nıknek a munka világában is aktív szerepet kellett vállalniuk. Az apák felelısségét a gyermeknevelésben a jogi szabályozás egyszerően mellızte, kialakítva azt a nézetet, hogy a gyermekekrıl való gondoskodás kizárólag az anya feladata, abban az apa semmilyen részt nem vállal és ez nem is várható el tıle. A nık fizetett munkába lépése tehát nem eredményezett valódi gazdasági függetlenséget a nıknek, hanem e helyett a nık és a férfiak egymásnak és a rendszernek voltak kiszolgáltatva.31 A teljes munkaidıs foglalkoztatás lett a domináns, és kevés lehetıség volt a részmunkaidıs munkavégzésre. A nık teljes munkaidıben való foglalkoztatása és emellett a hagyományos anyai szereppel járó feladatok ellátása a nık életében jelentıs feszültségekkel járt és vezetett a szakirodalomban ún. dolgozó anya szindrómának nevezett jelenséghez.32 A kettıs felelısségvállalásból eredı stressz a nık alulteljesítéséhez vezetett és mindkét szerepben bőntudatot eredményezett, ami jelentısen csorbította a nık karrier lehetıségeit így az elırelépési pálya hierarchikus létrájának alacsonyabb szintjein maradtak.33 Ezzel összefüggésben kerestük a választ arra, hogy a rendszerváltást követı munkajogi és társadalombiztosítási rendelkezések hordoznak- e sztereotípiákat magukban a nık és a 31
LEHOCZKYNÉ KOLLONAY CSILLA: The Significance of Existing EU Sex Equality Law for Women int he New Member States. The Case of Hungary. 12 Maastricht Journal 4 (2005), 471. p 32 LEHOCZKYNÉ: The Significance of Existing EU Sex Equality Law for Women, 471. p. 33 LEHOCZKYNÉ: The Significance of Existing EU Sex Equality Law for Women , 471. p.
12
férfiak gyermekgondozásban betöltött szerepét illetıen. Véleményünk szerint a rendszerváltást követı normaalkotás nem változtatott a korábbi gondolkodásmódon és az egyes jogintézmények a hagyományos családmodell ideológiájára épülnek. Álláspontunkat alátámasztja, hogy a nıkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ Bizottság tárgyalásán 2007-ben a Bizottság aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a nık és a férfiak által a családban és a társadalomban betöltött szerepeket illetıen még mindig a patriarchális attitőd uralkodik. A mélyen gyökerezı sztereotípiák továbbra is fennmaradtak, ami tükrözıdik a nık továbbtanulással kapcsolatos döntéseiben, munkaerı-piaci helyzetében, továbbá döntéshozatali pozícióikban való alulreprezentáltságukban. További kérdésként fogalmazódott meg, hogy a gyermeket váró és nevelı nıkre vonatkozó védelmi szint hol helyezkedjen el. E körben az egyes rendelkezéseknél kifejtettük, hogy mely vonatkozásban tartjuk szükségesnek a változásokat. Megjegyezzük azonban azt is, hogy amennyiben a jogi szabályozás a férfiak gyermekgondozási felelısségét illetıen szemléletváltozást tükrözne, a nıkkel szembeni diszkrimináció is csökkenhetne. Egyes kutatók szerint a nemek közötti esélyegyenlıség, a családdal töltött idı és a gyermekek minıségi gondozása egymás mellett is megvalósulhat, anélkül, hogy a nık választás elé kényszerülnének.34 A megoldás a kétkeresıs-kétgondozós családmodellben keresendı, amelyben a férfiak és a nık kiegyenlített szerepet vállalnak a családban és a munkahelyükön is.35 Gornick és Meyers egyenlıségelvő társadalomra vonatkozó elképzelését a magunk részérıl követendı mintának tekintjük, amelyet a munkajogi jogalkotásnak is szem elıtt kellene tartania ahhoz, hogy valódi változások történjenek a nıi esélyegyenlıség terén. A valódi egyenlıségen alapuló társadalmi rendszerben „értékes a szülıi gondoskodás és a piaci munka is; a nık és a férfiak szerepvállalása mindkettıben szimmetrikus; a szülıknek jogában áll megválasztani, hogy maguk gondozzák gyermekeiket vagy azt másra bízzák; az anyák és apák számára egyaránt reális lehetıség a gyermekgondozás és a munka összehangolása.”36 Ez a fajta családpolitikai modell a gyermekgondozási szabadságok rendszerét úgy véli optimálisnak, ahol mind az anya, mind az apa jogosult hat hónap fizetett szabadságra a gyermek születése vagy örökbefogadása után. Mindkét munkaviszonyban álló szülınek járó szabadság teljes mértékben átruházhatatlan, és a szülık akár egyben akár részidıs foglalkoztatás mellett kivehetik a szabadságukat.
34
NEMÉNYI: i. m. 96. p. Gornick és Meyers családpolitikai modellje. Lásd NEMÉNYI: i. m. 99. p. 36 NEMÉNYI: i. m. 98. p. 35
13
Ezzel a szemlélettel egyetértve, valamint a szociológiai és a közgazdasági elemzések alapján is, indokoltnak tőnik a magyar gyermekgondozási rendszerre vonatkozó szabályozás átalakítása. Álláspontunk szerint rugalmasabb és a szülık számára nagyobb választási lehetıséget biztosító szabályozás kialakítása lenne célszerő. Munkajogi oldalról a gyermek gondozására igénybe vehetı fizetés nélküli szabadság idıtartama csökkenthetı lenne. A szabályozásnak tükröznie kellene a szülık közötti megosztás lehetıségét, ösztönözve az apákat is arra, hogy vegyék ki a szerepüket a gyermek gondozásával járó teendıkbıl. Ezt azért tartjuk kívánatosnak, mert rövidebb idejő otthonlét után nagyobb esélye lenne a nıknek a munkaerıpiacra történı visszatérésre, ami csökkentené a nık hátrányos megkülönböztetését a munka világában. Ugyanakkor az apák meghatározott ideig való munkahelytıl való távolmaradása nem jelentene hátrányt, mivel velük szemben nincsenek mélyen gyökerezı sztereotípiák. Az Európai Unió tagállamai eltérı hosszúságú és támogatású szabadságokat biztosítanak a szülıknek kisgyermekeik otthoni gondozásához, neveléséhez. Azt azonban nehezen lehet megválaszolni, hogy mi az ideális idıtartam. A nıi munkavállalás mellett érvelık szerint a rövidebb, de jól fizetett periódus a megfelelı megoldás, míg mások szerint az otthon töltött hosszabb néhány év alapozhatja jobban meg a gyermek fejlıdését.37 Emellett még sokféle megközelítés létezik, de általában a gazdaságpolitikai és a gyermekfejlıdési szempont a fı érv a viták során. A gazdaságpolitika is befolyásolhatja a kérdést, attól függıen, hogy éppen a nık munkába állásának szorgalmazása, vagy éppen annak késleltetése a szempont. A jelenlegi gyermektámogatási rendszer fı elemeiben a szocialista korszak öröksége. A rendszerváltás utáni nagyobb reformjai leginkább ideológiai indíttatásúak voltak.38 Sem a gyermektámogatásokra szociális segélyként tekintı álláspont képviselıi, sem az aktív népesedéspolitika támogatói és a hagyományos családmodell hívei, nem vizsgálták meg, hogy milyen népesedési, gyermekjóléti és munkapiaci hatásokkal jár ennek az egyedülálló rendszernek a fenntartása.39 Bálint Mónika és Köllı János kutatásai rámutattak, hogy 1993-tól napjainkig a gyermektámogatásokat egyre többen, egyre hosszabb ideig vették igénybe. Elemzéseik szerint többszörösére nıtt a munkatapasztalattal nem rendelkezı, alacsony iskolai végzettségő igénybevevık száma. Elemzésük szerint a jelenlegi gyermektámogatási rendszer ma már csak részben tekinthetı a munkától való ideiglenes távollétet támogató rendszernek. A munkavégzést ösztönzı változások ellenére a támogatottak egyre kisebb része végez jövedelemtermelı
37
KORINTUS: i.m. 67. p. BÁLINT– KÖLLİ: i.m. 4. p. 39 BÁLINT– KÖLLİ: i.m. 4. p. 38
14
munkát. Köllı János álláspontja szerint egy olyan rendszer, amelyik szélsıséges mértékben torzított a készpénzes támogatások javára, nem feltétlenül képes segíteni a munka és a gyermeknevelés összeegyeztetését. Ám arra sincs biztosíték, hogy jól szolgálja a magas termékenységet és a hagyományos családmodell széles körő fennmaradását. A huszadik század második felében a nık tömeges munkába állása Nyugat-Európában már hozott változásokat a szülıi szerepek megosztását illetıen, ugyanis a hetvenes években már akadtak olyan családok, ahol – rövidebb vagy hosszabb idıre – az apák lettek az anyák helyett a gyermekek elsıdleges gondozói.40 Ezt követıen az effajta szerepváltás hatásait vizsgáló pszichológiai kutatások több szempontból is meglepı eredményeket hoztak. Egyfelıl kiderült, hogy azokban a családokban, ahol a férfi a hagyományosnál nagyobb részt vállalt a gyermekek körüli teendıkbıl, elmosódtak az apa és az anya közötti, biológiai eredetőnek vélt különbségek a nevelési stílusban. Az apák „anyapótló” szerepének hatásait vizsgáló kutatások egyik meglepı felfedezése az volt, hogy a gondozásban aktív szerepet vállaló apák gyermekei szinte minden területen felülmúlták a hagyományos szereposztású családokban nevelkedı gyermekeket.41 Jobb tanulmányi eredményeket értek el, magasabbnak bizonyult az érzelmi intelligenciájuk, és népszerőbbek voltak a kortársaik körében.42 Az apák szerepére vonatkozó újabb pszichológiai elméletek – kutatások eredményeire támaszkodva – egyfelıl azt hangsúlyozzák, hogy a férfiak ugyanúgy képesek a gondoskodásra – gyermekük gondozására –, mint a nık. Másfelıl a gyermekek ahhoz a személyhez tudnak biztonságosan kötıdni, akitıl odafigyelést, gondoskodást és melegséget kapnak – függetlenül attól, hogy nırıl vagy férfirıl van szó. Az egyenértékőség tudata nem csak az egyedülálló, az elsıdleges gondozói szerepet betöltı vagy a külön élı apák számára fontos: bármely család esetében adódhatnak olyan, elıre nem látható helyzetek, akár csak átmeneti jellegőek is, melyek megoldásában az apák kulcsfontosságú szerephez juthatnak – gyermekeikhez való kötıdésük, gondozásukban való jártasságuk révén.43 A nemzetközi szabályozás vizsgálata is rámutatott arra, hogy egyre inkább elfogadottá válik az a nézet, amely szerint a gyermeknevelés felelısségét meg kell osztani. Csatlakozunk Korintus Mihályné véleményéhez, amely szerint a munka és a családi élet összeegyeztetése akkor lehet sikeres, ha választási lehetıségek vannak. Ha nem csupán az otthonmaradás vagy a munkavállalás között lehet választani, hanem többféle lehetıség biztosítja a megfelelı egyensúly megteremtését. 40
BALOGH LÍDIA (szerk.): Férfi apaszerepben. Budapest, 2007, Magyarországi Nıi Alapítvány, 4. p. BALOGH: i. m. 5. p. 42 BALOGH: i. m. 5. p. 43 BALOGH: i. m. 5. p. 41
15
A fentiek alapján a munkajogi és a társadalombiztosítási jogszabályok összehangolásával javasoljuk a szülési és a szülıi szabadság rendszerének részbeni átalakítását oly módon, hogy a gyermek születésétıl kezdve az apák is jogosultak legyenek megfelelıen kompenzált szülıi szabadságra, ne csak a szülési szabadság lejárta után, valamint a gyermekgondozási szabadság rendszerének rugalmasabbá tételét. A gyermekgondozási szabadság szülık közötti megosztásának lehetıségét a jogi szabályozásnak hangsúlyoznia kellene, oly módon, hogy a szülık nyilatkozzanak a munkáltatónak arról, hogy mikor és milyen idıtartamban kívánják a szabadságot igénybe venni. A munkavállaló és a munkáltató közötti kapcsolattartás jogi szabályozását indokoltnak tartjuk, azért, hogy a nık ne távolodjanak el a munkahelyüktıl a gyermek megszületését követıen, hanem a munkáltatóval együtt alakítsák ki a munkahelyi és a családi feladatok összeegyeztetésével kapcsolatos elképzelésüket. Ezzel elısegíthetı lenne, hogy mindkét fél felkészülhessen a munkába való visszatérésre és figyelembe vegyék egymás érdekeit. Zárszó helyett Zárszó helyett Zimányi József Naomi címő könyvébıl vett idézettel fejeztük be az értekezésünket: „Egy madártani tudós megfigyelései közben egy érdekes jelenségre lett figyelmes. Amikor a fülemülefiókák kibújnak a tojásból, a fülemüleapukák éjjel-nappal énekelnek nekik. Tudni kell, hogy a fülemüléknél csak a hímek énekelnek. És ennek a tudósnak nem hagyott nyugtot a kérdés, miért énekel a fülemüleapuka éjjel-nappal? Miért nem elég csak nappal? Kivett három fiókát a hímek közül. Bevitte a lakásába és táplálta ıket. Három hét múlva viszszarakta ıket. Majd eljött a kirepülés ideje, és ez a három, amelyiknek hiányzott az apukás három hét, olyan rikácsoló hangot adott, hogy a nıstények elmenekültek tılük. Ilyen helyzetben nincs házasság, nincs fészek, nincs nemzedék, nincs folytatás. Mert az a kis állat azzal a csöpp agyával tudja, nekem hat hetem van, hogy beleénekeljem a szükséges dallamot a fiókák fejébe, hogy legyen folytatás, hogy biztosítsuk a jövıt.”
16
IV. Az értekezés irodalomjegyzéke
1. (KÉZI)KÖNYVEK, MONOGRÁFIÁK ABONYI GÉZA: A társadalombiztosítási törvény és gyakorlata. Budapest, 1979, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. ASBÓTH JÁNOS: Beszédei és nyilatkozatai a munkáskérdéshez. Budapest, 1890, Pallas. ARANY TÓTH MARIANN: A munkavállalók személyes adatainak védelme a magyar munkajogban. Szeged, 2008, Bába Kiadó. BÉDY-SCHWIMMER RÓZSA: A magyar nımozgalom régi dokumentumai. Zombor, 1907, Igazság könyvtára 11-12. sz. BANKÓ ZOLTÁN: Az atipikus munkajogviszonyok. Pécs, 2010, Dialóg Campus Kiadó. COLLINS, HUGH: Labour Law. Oxford and Portland, Oregon, 2005, Hart Publishing. CONAGHAN, JOANNE – FISCHL, RICHARD MICHAEL – KLARE, KARL: Labour Law in an era of globalization. New York, 2002, Oxford University Press. CONAGHAN, JOANNE – RITTICH, KERRY: Labour Law, Work, and Family. New York, 2005, Oxford University Press. DEAKIN, SIMON – MORRIS, GILLIAN: Labour Law. Oxford and Portland, Oregon, 2005, Hart Publishing. EGRESI KATALIN: Szociálpolitika Magyarországon. Nézetek, programok és törvények. 19191939. Budapest, 2008, Napvilág Kiadó. EINHORN, BARBARA: Cinderella goes to market. Citizenship, Gender and Women’s movements in East Central Europe. London, 1993, Verso. FEKETE ZSUZSANNA – TALJÁN BLANKA: A Legfelsıbb Bíróság civilisztikai iránymutatásai. Munkajog. Budapest, 2005, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. FERTETICS MANDY: Anyabarát vállalati politikák és gyakorlatok Magyarországon. Budapest, 2009, JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány. FUDGE, JUDY – OWENS, ROSEMARY: Precarious Work, Woman, and the New Economy. Oxford and Portland, Oregon, 2006, Hart Publishing. GÁL LÁSZLÓ: A dolgozók érdekében. Budapest, 1974, Táncsics Könyvkiadó. GIDE PÁL: A nık joga. II. kötet. 2. kiadás. Budapest, 1886, Magyar Tudományos Akadémia. GYULAVÁRI TAMÁS (szerk.): Egyenlı esélyek és jogharmonizáció. Budapest, 1997, MüM Egyenlı Esélyek Titkársága Integrációs Stratégiai Munkacsoport.
17
GYULAVÁRI TAMÁS
ET AL
(szerk.): Válogatás az Európai Bíróság munkajogi ítéleteibıl.
Egyenlı bánásmód elve. Budapest, 2003, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. GYULAVÁRI TAMÁS – KARDOS GÁBOR (szerk.): Szociális jogok az Európai Unióban. Az Európai Bíróság esetjoga. Budapest, 1999, AduPrint Kiadó. GYULAVÁRI TAMÁS – KARDOS GÁBOR (szerk.): Egyenlıbben! A nık és férfiak esélyegyenlısége az Európai Unióban és Magyarországon. Budapest, 2000, INDOK. HALÁSZ ALADÁR: A munkásbetegsegélyezés és balesetbiztosítás kézikönyve. Budapest, 1909, Lampel Róbert könyvkereskedése. HALMAI GÁBOR – TÓTH GÁBOR ATTILA (szerk.): Emberi jogok. Budapest, 2003, OSIRIS Kiadó. HARANGOZÓ EDE: Az új gazdasági mechanizmus és a Munka Törvénykönyve. Budapest, 1968, Kossuth Könyvkiadó. HÁGELMAYER ISTVÁNNÉ: A kollektív szerzıdés alapkérdései. Budapest, 1979, Akadémiai Kiadó. HEITLINGER, ALENA – TRNKA,
SUSANNA:
Young Women of Prague. London, 1998,
Macmillan. HONEYBALL, SIMON: Honeyball & Bowers’ Textbook on Labour Law. New York, 2006, Oxford University Press. ILLÉSSY GYÖRGY: A nık munkaképessége és munkajoga. Különösen szellemi téren. Budapest, 1871, Rosenberg. JACOBS, ANTOINE T.J.M.: Labour Law in The Netherlands. The Hague, 2004, Kluwer Law International. KALTENBACH JENİ ET AL: A hátrányos megkülönböztetés tilalmától a pozitív diszkriminációig. Budapest, s.a., AduPrint Kiadó. KERTÉSZ ISTVÁN – PÁL LAJOS – RADNAY JÓZSEF: Munkajogi kézikönyv. Budapest, 2002, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. KEVEHÁZI KATALIN: Gyerek van? Az elsı hazai anyabarát állásközvetítı és tanácsadó mőhely elsı éve. Budapest, 2006, JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány. KONCZ KATALIN (szerk.): Nık és férfiak. Hiedelmek, tények. Budapest, 1985, Kossuth Könyvkiadó. KSH: Magyarország 1989-2009. Budapest, 2010, Központi Statisztikai Hivatal. KSH: Visszatérés a munkaerıpiacra a gyermekvállalás után. Budapest, 2006, Központi Statisztikai Hivatal.
18
LACZKÓ ISTVÁN: A magyar munkás- és társadalombiztosítás története. Budapest, 1968, Táncsics Könyvkiadó. LEHOCZKYNÉ KOLLONAY CSILLA (szerk.): A magyar munkajog I. Budapest, 2001, Vince Kiadó Kft. LİRINCZ ERNİ: A munkaviszonyok szabályozása Magyarországon a kapitalizmus kezdetétıl az elsı világháború végéig 1840-1918. Budapest, 1974, Akadémiai Kiadó. LUISA PASSERINI: A nık és a feministák története. Budapest, 2003, Balassi Kiadó. Magyar Nık Országos Konferenciája. 1954. január 30-31. Budapest, 1954. Athenaeum. MANDEL
KÁROLY:
A nıkrıl szóló magyar törvénycikkek Szent Istvántól napjainkig (1000-
1928). Budapest, 1929, Grill Károly Könyvkiadóvállalata. MÁDAY ANDOR: A nıi munka. Budapest, 1899, Pallas Részvénytársaság nyomdája. MÁDAY ANDOR: A magyar nı jogai a multban és jelenben. Budapest, 1913, Athenaeum. MARX-AVELING, ELEANOR – AVELING, EDWARD: A nıkérdés. Budapest, 1987. Kossuth Könyvkiadó. MATERNITY
PROTECTION AT WORK.
Report of the Maternity Protection Convention (Revised),
1952 (No. 103) and Recommendation, 1952 (No. 95). International Labour Office, Geneva, ILO, 1997. MATERNITY
AT WORK.
A review of National Legislation. International Labour Office,
Conditions of Work and Employment Programme, Second edition, Geneva, ILO, 2010. MIHÁLYFFY ANTAL: A magyar társadalombiztosítási jog fejlıdésének fıbb vonásai 1891-tıl napjainkig. Budapest, 1947, Athenaeum. MIHOLICS TIVADAR: A magyar munkajog. I. kötet. Debrecen, 1994, UNIÓ Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft. MONOSTORI JUDIT ET AL (szerk): Demográfiai portré 2009. Jelentés a magyar népesség helyzetérıl. Budapest, 2009, KSH Népességtudományi Kutatóintézet. NAGY ILDIKÓ – PONGRÁCZ TIBORNÉ: Szerepváltozások. Jelentés a nık és férfiak helyzetérıl 2009. Budapest, 2009, TÁRKI. N. SZEGVÁRI KATALIN: Út a nık egyenjogúságához. Budapest, 1981, Magyar Nık Országos Tanácsa
/ Kossuth Könyvkiadó.
NEMES ANTÓNIA (szerk.): NEM-ÁLLAPOT. Sztereotípiák a munka világából. JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány, Budapest, 2006. NOVÁKY ERZSÉBET (szerk.): Magyarország 2025. 1-2. kötet. Tanulmánykötet a Magyarország 2025 címő akadémiai kutatás alapján. Budapest, 2010, Gazdasági és Szociális Tanács.
19
OROSZ DEZSİ – SZÉNÁSY JÓZSEF: Az anyaság és a gyermek intézményes védelme. Budapest, s. a., Gyarmati és Bısz nyomda. PERKINS GILMAN, CHARLOTTE: A nı gazdasági helyzete. 2. kiadás. Budapest, 1908, Grill Károly Könyvkiadóvállalata. PETİ ANDREA (szerk.): Nıi esélyegyenlıség Európában. Budapest, 2003, Balassi Kiadó. RADNAY JÓZSEF: Munkajog. 4. átdolgozott kiadás. Budapest, 2003, Szent István Társulat. ROMÁN LÁSZLÓ: A munkajog alapintézményei. I. kötet. 2. javított és bıvített kiadás. Pécs, 1998, University Press. ROMÁN LÁSZLÓ: A munkajog alapintézményei. II. kötet. Pécs, 1996, Janus Pannonius tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar. ROMÁN LÁSZLÓ: A munkajog alapintézményei. III. kötet. Pécs, 1997, Janus Pannonius tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar. RUBIN, NEVILLE: Code of International Labour Law. Volume II, Book 1. New York, 2005, Cambridge University Press. S. MOLNÁR EDIT: A közvélemény tükrében. Demográfiai és családszociológiai tanulmányok. Budapest, 2009, KSH Népességtudományi Kutatóintézet. SAMUEL, LENIA: Alapvetı szociális jogok. Az Európai Szociális Karta esetjoga. Európa Tanács, Strasbourg, 1997. SARKADI IGNÁCZ: A munkásbiztosító törvény magyarázata és gyakorlati rendszere. Budapest, 1907, Pallas. SÁNDORNÉ HORVÁTH ERIKA: A gyestıl a gyedig. Budapest, 1986, Kossuth Könyvkiadó. SHETREET, SHIMON: Woman in Law. London, 1998, Kluwer Law International. SULLEROT, EVELYNE: A nıi munka története és szociológiája. Budapest, 1971, Gondolat Kiadó. SULYOK KATALIN: Egy ország gyesen. Budapest, 1979, Kozmosz Kiadó. SURÁNYI ÉVA – DANIS ILDIKÓ – HERCZOG MÁRIA (szerk.): Családpolitika más-más szemmel. Eltérı nézıpontok, megközelítések, változó gyakorlatok a hazai és a nemzetközi családpolitikában. Budapest, 2010, Gazdasági és Szociális Tanács. SZABADY EGON (szerk.): Tanulmányok a nık helyzetérıl. Budapest, 1972, Kossuth Könyvkiadó. SZÉMANN BÉLA: Nık diplomával. Budapest, 1979, Kossuth Könyvkiadó. SZÉNÁSY JÓZSEF: Munka és anyaság. Budapest, 1940, Országos Stefánia Szövetség. SZLADITS KÁROLY: A magyar magánjog. Kötelmi jog különös része. Budapest, 1942, Grill Károly Könyvkiadóvállalata. 20
TÓTH ESZTER ZSÓFIA: Kádár leányai. Nık a szocialista idıszakban. Budapest, 2010, Nyitott Könyvmőhely. TÓTH
ESZTER
ZSÓFIA: „Puszi Kádár Jánosnak”. Munkásnık élete a Kádár-korszakban
mikrotörténeti megközelítésben. Budapest, 2007, Napvilág Kiadó. TÓTH HILDA: A táppénzrıl. PhD értekezés. Miskolc, 2010. TÓTH MATILD: A magyar nık jogainak fejlıdése. Budapest, 1975, Táncsics Könyvkiadó. UPEX, ROBERT: Labour Law. Oxford, 2006, Oxford University Press. WELTNER ANDOR: A magyar munkajog. Budapest, 1978, Akadémiai Kiadó. YEDLIN, TOVA: Women in Eastern Europe and the Soviet Union. New York, 1980, Praeger.
2. KOMMENTÁROK BERKI KATALIN
ET AL.:
A Munka Törvénykönyve magyarázata. Budapest, 2006, Complex
Kiadó Kft. BIHARY LÁSZLÓ ET AL.: Az egyenlı bánásmódról és az esélyegyenlıség elımozdításáról szóló 2003. évi CXXV. Törvény magyarázata. Másság Alapítvány, Budapest, 2006. CSÉFFÁN JÓZSEF: A Munka Törvénykönyve és magyarázata. Szeged, 1999, Szegedi Rendezvényszervezı Kft. GYULAVÁRI TAMÁS (szerk.): Munkajog. Budapest, 2012, ELTE Eötvös Kiadó. KARDKOVÁCS KOLOS (szerk.): Az új Munka Törvénykönyvének magyarázata. Budapest, 2012, HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft. MÁTHÉ ISTVÁN: Társadalombiztosítási jogszabályok és útmutató. Budapest, 1939, Pesti Lloyd- nyomda. MÁTHÉ ISTVÁN: Társadalombiztosítási jogszabályok és útmutató. VIII. átdolgozott és bıvített kiadás. Budapest, 1947, Független- nyomda. MATTYASOVSZKY PÁL – MÉSZÁROS TIBOR: Társadalombiztosítási jogszabályok és azok gyakorlata. 1. kötet. Budapest, 1965, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. NAGY LÁSZLÓ – WELTNER ANDOR (szerk.): A Munka Törvénykönyve kommentárja. 1-2. kötet. Budapest, 1978, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. WELTNER ANDOR: A munka törvénykönyve és végrehajtási szabályai. Budapest, 1955, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. WILLIKONSKY, BIRGIT: MuSchG Kommentar zum Mutterschutzgesetz. Neuwied, 2007, Luchterhand.
21
3. TANULMÁNYOK A nık alkalmazásáról az orosz igazságügy minisztériumban. Jogtudományi Közlöny, 1901. 4. sz. 32. p. A nık és a polgári törvénykönyv. Jogtudományi Közlöny, 1900. 24. sz. 192. p. ADAMIK MÁRIA: Az államszocializmus és a „nıkérdés”. „A legnagyobb ígéret–a legnagyobb megaláztatás”. PhD értekezés tézisei. Budapest, 2000. ÁDÁM SZILVIA – GYİRFFY ZSUZSA – KOPP MÁRIA: A nık helyzete a tudományos pályán: Kihívások és lehetıségek. Magyar Tudomány, 2007. 2. sz. 238–242. p. AMBRÓZY ÁGOSTON: A nık joga. Katholikus Hitvédelmi Folyóirat, 1904. 16. évf. 9. sz. 397– 407. p. AMBRÓZY ÁGOSTON: A nık joga. Katholikus Hitvédelmi Folyóirat, 1904. 16. évf. 10. sz. 446–454. p. AMBRÓZY ÁGOSTON: A nık joga. Katholikus Hitvédelmi Folyóirat, 1904. 16. évf. 11. sz. 486–494. p. AMBRÓZY ÁGOSTON: A nık joga. Katholikus Hitvédelmi Folyóirat, 1904. 16. évf. 12. sz. 541–546. p. BAEZA, JAIME YANINI – GARCÍA, CARMEN
AGUT:
Part-time Employment in Spain. The
International Journal Of Comparative Labour Law And Industrial Relations. 18/1 (2002) 83–100. p. BAKIRCI, KADRIYE: Protection of Women Employees before and after Childbirth in Turkish Employment Law. The International Journal Of Comparative Labour Law And Industrial Relations. 22/4 (2006) 615–633. p. BALOGH LÍDIA (szerk.): Férfi apaszerepben. Budapest, 2007, Magyarországi Nıi Alapítvány. BÁLINT MÓNIKA – KÖLLİ JÁNOS: A gyermeknevelési támogatások munkaerı-piaci hatásai. Esély, 2008. 1. sz. 3–27. p. BENCZE LÁSZLÓ TAMÁS: A családi kötelezettségekkel rendelkezı dolgozókról szóló egyezmény ratifikációs vizsgálata. http://www.szmm.gov.hu/main/php?folderID=21102&articleID=40125&ctag=articlelist&iid= 1. 2012. 04. 04. BIKKAL DÉNES: Betegségi biztosításunk szolgáltatásai nemzetközi megvilágításban. Munkaügyi Szemle, 1930. 8–9. sz. 350–352. p. BODA GYULA – NAGY DEZSİ: Magánjog. In A magyar jog változásai.1918-1940.II. kiadás. Budapest, 1940, Országos Ügyvédszövetség. 14–33. p. 22
BONTA JÁNOS: Nıdolgozók nem alkalmazhatók egészségükre ártalmas munkakörben. Társadalombiztosítás és Munkavédelem, 1953. 5–6. sz. 21. p. BÓKA ZSOLT: Nık az egyetemeken. Evangélikus Élet, 2007. 49. sz. BURRI, SUSANNE D. – OPITZ, HEIKE C. – VELDMAN, ALBERTINE G.: Work-family Policies on Working Time put into Practice. A Comparison of Dutch and German Case Law on Working time Adjustment. The International Journal Of Comparative Labour Law And Industrial Relations. 19/3 (2003) 321–346. p. CARACCIOLO, EUGENIA: The ’Family-Friendly workplace’: The EC Position. The International Journal Of Comparative Labour Law And Industrial Relations. 17/3 (2001) 325–344. p. CHAPMAN, ANNA: Work/Family, Australian Labour Law, and the Normative Worker. In CONAGHAN, JOANNE – RITTICH, KERRY: Labour Law, Work, and Family. New York, 2005, Oxford University Press. 79–96. p. CSIZMADIA ANDOR: Szociálpolitikai tendenciák a polgári korszak munkaügyi szabályozásában és munkaszerzıdéseiben (1848-1944). Állam és Igazgatás, 1967. 12. sz. 1111–1128. p. DICKENS, LINDA: Equality and Work-Life Balance: What’s Happening at the Workplace. Industrial Law Journal. 4 (2006) 445–449. p. DRJENOVSZKY ZSÓFIA: A nık távolmaradása a munkaerıpiactól a gyermekvállalást követıen. PhD értekezés. Budapest, 2009. FABÓK ANDRÁS: A terhes nık és a gyermeket gondozó személyek védelmérıl és az ıket megilletı támogatásokról. Munkaügyi Szemle, 2000. 5. sz. 44–45. p. FABÓK ANDRÁS: A terhes és a kisgyermekes anyák védelmérıl és az ıket megilletı kedvezményekrıl. Munkaügyi Szemle, 2000. 6. sz. 43–45. p. FABÓK ANDRÁS: Gondolatok a munkaszerzıdés módosításáról. Munkaügyi Szemle, 2002. 1. sz. 50–52. p. FERGE ZSUZSA: Biologikum és nemek közötti egyenlıség. Magyar Tudomány, 1984. 2. sz. 111–119. p. FREY MÁRIA: A nık munkaerı-piaci esélyegyenlıtlenségérıl. Munkaügyi Szemle, 1995. 12. sz. 41–45. p. FREY MÁRIA: A gyermeknevelési támogatásokat igénybe vevı és a családi okból inaktív személyek foglalkoztatásának lehetıségei és akadályai. Demográfia, 2002. 4. sz. 406–438. p. FREDMAN, SANDRA: Woman at Work: The Broken Promise of Flexicurity. Industrial Law Journal. 4 (2004) 299–319. p. 23
FUDGE, JUDY: Flexibility and feminization: The New Ontario Employment Standards Act. Journal of Law and Social Policy. 16 (2001) 1–22. p. GARANCSY GABRIELLA: A család védelme a munkajogban és a társadalombiztosítási jogban. Gazdaság és Jogtudomány, 1972. 3-4. sz. 409–426. p. GARANCSY GABRIELLA: A nık munkajogi helyzete. In Tanulmányok a nık helyzetérıl. Budapest, 1972, Kossuth Könyvkiadó. 70–111. p. GLATZ FERENC: Az ú. n. Kádár-korszak kutatásairól. História, 1991. 4. sz. 2–6. p. GROTJAHN ALFRED: A szülık kötelezı biztosítása, mint a népfogyatkozás ellenszere. Társadalompolitika, 1930. 3–4. sz. 245–252. p. GYULAVÁRI TAMÁS – JAKAB MÁRIA: A férfiak és nık esélyegyenlısége negyedik középtávú közösségi akcióprogram. Munkaügyi Szemle, 2000. 3. sz. 51–53. p. HARGITTAI MAGDOLNA: Hozzászólás a Magyar Tudomány 2005/11 számában megjelent, A jövı tudós nıi címő íráshoz. Magyar Tudomány, 2006. 1. sz. 106. p. HATVANYNÉ E. DORIS: A nıi és gyermekmunka Magyarországon 1890 és 1914 között. Századok, 1952. 86. évf. 1. sz. 209–243. p. HELL JUDIT: „Egy testvér lesz minden ember!” A nemek viszonya a globalizálódó világban. Magyar Tudomány, 2002. 3. sz. 322–339. p. HOMICSKÓ ÁRPÁD: A magyar társadalombiztosítás szabályozásának alakulása 1950-ig. In Publicationes doctorandorum juridicorum. Tomus IV. Fasc. 9. Szeged, 2004. Szegedi Tudományegyetem. 283–320. p. HORVÁTH ATTILA: A tudós középgeneráció felelıssége. Magyar Tudomány, 2007. 2. sz. 235– 238. p. IGAZNÉ PRÓNAI BORBÁLA: A kötelezı társadalombiztosítás kialakulása, fejlıdése Magyarországon. PhD értekezés. Budapest, 2006. JACOBS, ANTOINE – SCHMIDT, MARLENE: The Right to Part-time Work: The Netherlands and Germany compared. The International Journal Of Comparative Labour Law And Industrial Relations. 17/3 (2001) 371–384. p. JAMES, GRACE: The Work and Families Act 2006: Legislation to Improve Choice and Flexibility? Industrial Law Journal. 3 (2006) 272–278. p. KÁLMÁN MIHÁLY: Társadalmi biztosítás. Szemle. Munkaügyi Szemle, 1928. 3. sz. 107–110. p. KÉRI KATALIN: A nık helyzete Magyarországon az 1950-es évek elsı felében. http://kerikata.hu/publikaciok/text/nok50ben.htm. 2011. július 15. KISSNÉ NOVÁK ÉVA: Nık a magyar tudományban. Magyar Tudomány, 2002. 3. sz. 340–348. p. 24
KOLTAI LUCA – VUCSKÓ BERNADETT: A munka – magánélet összeegyeztetését segítı és gátló tényezık Magyarországon. Készült a Fıvárosi Esélyegyenlıség Módszertani Iroda Mőhelyében, a Szociális és Foglalkoztatási Minisztérium megbízásából. Budapest. 2007. KOMÁROMI RÓBERT: Áttekintés a holland jóléti rendszerrıl, különös tekintettel a munka világához kötıdı ellátásokra. Munkaügyi Szemle, 2002. 11. sz. 15–18. p. KONCZ KATALIN: A nık és a munka – A nıi világkonferencia margójára –. Munkaügyi Szemle, 1996. 3. sz. 25–29. p. KOPP MÁRIA – SKRABSKI ÁRPÁD: Nıi szerepek a mai magyar társadalomban. Vigilia, 2007. 7. sz. 513–518. p. KOPPENFELS-SPIES, KATHARINA: Auf dem Weg zu einem nicht-diskriminierenden Mutterschutzrecht? Arbeit und Recht, 2/2005. 52–55. p. LANGER RUDOLF: Anya- és csecsemıvédelem a Hazai Fésőfonó- és Szövıgyár r.-t. Vállalati Pénztáránál. Munkaügyi Szemle, 1928. 7. sz. 272–275. p. LÁZÁR LÁSZLÓ: Az 1907. évi XIX. t.-c. és a Máv. betegségi biztosítás kialakulása. Munkaügyi Szemle, 1932. 7–8. sz. 351–354. p. LEHOCZKYNÉ DR. KOLLONAY CSILLA: Rossz-e ami jó? A nık munkajogi jogairól. Munkaügyi Szemle, 1998. 2. sz. 31–36. p. LEHOCZKYNÉ KOLLONAY CSILLA: The Significance of Existing EU Sex Equality Law for Women int he New Member States. The Case of Hungary. 12 Maastricht Journal 4 (2005), 467–493. p. MCCOLGAN, AILEEN: Family Friendly Frolics? The Maternity and Parental Leave etc. Regulations 1999. Industrial Law Journal. 2 (2000) 125–143. p. MCGLYNN, CLARE: Work, Family, and Parenthood: The European Union Agenda. In CONAGHAN, JOANNE – RITTICH, KERRY: Labour Law, Work, and Family. New York, 2005, Oxford University Press. 217–234. p. MIHANCSIK ZSÓFIA: Nıi vagy emberi emancipáció? Magyar Tudomány, 1984. 2. sz. 156–160. p. MOLNÁR DÁNIEL: A dolgozó nık és a fiatalkorúak védelme. Bér és Norma, 1953. 11. sz. 7– 10. p. MOLNÁRNÉ VENYIGE JÚLIA: A nıi munka és a társadalmi munkaszervezet. Magyar Tudomány, 1984. 2. sz. 137–144. p. MUNKA
ÉS
CSALÁD:
A gondoskodás módja a megosztás. ILO, Geneva, 12 p.
http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/@dgreports/@gender/documents/publication/w cms_120438.pdf. 2012. 04. 04. 25
MURRAY, JILL: The International Regulation of Maternity: Still Waiting for the Reconciliation of Work and Family Life. The International Journal Of Comparative Labour Law And Industrial Relations. 17/1 (2001) 25–46. p. NAGY LÁSZLÓ: A dolgozó nık védelme. Bér és Norma, 1953. 2. sz. 12–14. p. NÁDUJFALVY JÓZSEF: Az új francia szociális biztosítás. Munkaügyi Szemle, 1929. 5. sz. 175– 177. p. NÁDUJFALVY JÓZSEF: Az angol társadalombiztosítás. Munkaügyi Szemle, 1936. 7. sz. 357– 367. p. NOVÁK DÉNES: A betegség esetére biztosítottak segélyezésre jogosult családtagjai. Társadalombiztosítás. Szemle. Munkaügyi Szemle, 1936. 3. sz. 135–136. p. OWENS, J. ROSEMARY: Taking Leave: Work and Family in Australian Law and Policy. In CONAGHAN, JOANNE – RITTICH, KERRY: Labour Law, Work, and Family. New York, 2005, Oxford University Press. 237–258. p. PAPP ESZTER – GROÓ
DÓRA:
A nık helyzete a magyar tudományban. Magyar Tudomány,
2005. 11. sz. 1450–1454. p. PÁLINKÁS ERZSÉBET: A dolgozó nık szociális védelme. Társadalombiztosítás és Munkavédelem, 1951. 6. sz. 3–5. p. PERSPECTIVES: PARENTAL LEAVE. International Labour Review. 136/1 (1997) 109–128. p. PFEIFFER MIKLÓS: Magyarország anya- és csecsemıvédelmi feladatai. Munkaügyi Szemle, 1930. 7. sz. 275–284. p. PLEIDELL AMBRUS: Bobula Ida: A nı a XVIII. század magyar társadalmában. Századok, 1935. 69. évf. 249–250. p. RÓZSA JÓZSEF: A gyermekgondozási segélyezés egy évtizede. Közgazdasági Szemle, 1977. 5. sz. 535–544. p. SCHIEK, DAGMAR: From Parental Leave to Parental Time: German Labour Law and EU Law. Industrial Law Journal. 4 (2002) 361–369. p. SCHMIDT, MARLENE: The Right to Part-Time Work under German Law: Progress in or a Boomerang for Equal Employment Opportunities? Industrial Law Journal. 4 (2001) 335– 351. p. SCHMIDT, VERENA: Családi kötelezettségekkel bíró munkavállalók: A dolgozó családok gyermekgondozási igényeinek kielégítése- Kihívások és megoldások. ILO, 2009. 22. p. SCHULLER GABRIELLA: Az úttörık. Magyar nıtörténeti arcképcsarnok. Rubicon, XVIII. évfolyam 178. szám 68–69. p. SCHWARZ GUSZTÁV: A nık jogi studiumáról. Jogállam, 1903. 1. füzet 13–20. p. 26
SIFTÁR: Reformtörekvések a jugoszláv társadalombiztosításban. Társadalombiztosítás. Szemle. Munkaügyi Szemle, 1932. 12. sz. 611–612. p. SULYOK KATALIN: A fiatal tudós nık helyzete a kutató középiskolások között. Magyar Tudomány, 2005. 11. sz. 1454–1456. p. SZEIBERT JÁNOS: A lengyel társadalombiztosítás reformja. Munkaügyi Szemle, 1935. 1. sz. 28. p. TAMÁS PÁL: Kutatónık a magyar tudományban. Magyar Tudomány, 1984. 2. sz. 145–155. p. TÁNCZOS ZOLTÁNNÉ: Attitőd-változások a nıi munkavállalás megítélésében. Munkaügyi Szemle, 1997. 2. sz. 20–22. p. TERNOVSZKY JENİ: A kötelezı biztosítás munkaköre az anya-, csecsemı- és gyermekvédelemben. Munkaügyi Szemle, 1933. 11. sz. 523–533. p. TINSCHMIDT EMIL: Az asszonyok foglalkoztatása az ipari és kereskedelmi életben. Szemle. Munkaügyi Szemle, 1929. 2. sz. 75–76. p. TÓTH IMRE: A Magyar Tanácsköztársaság munkajogi jogalkotása. In MÓRA MIHÁLY (szerk): Tanulmányok az állam és jog kérdései körébıl. Budapest, 1953, Jogi és Államigazgatási Könyv- és Folyóiratkiadó Könyvkiadó, 213–230. p. TÖMÖRY MÁRTA: Nagyné Szegvári Katalin: A nık mővelıdési jogaiért folytatott harc hazánkban (1777-1918). Századok, 1972. 106. évf. 2. sz. 477–480. p. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ: A munkaviszony szünetelése. Jogtudományi Közlöny, 1964. 5. sz. 302– 311. p. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ: Munkajog. In HALÁSZ PÁL – KOVÁCS ISTVÁN – PESCHKA VILMOS (szerk): A magyar Tanácsköztársaság jogalkotása. Budapest, 1959, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 325–336. p. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ: A Magyar Tanácsköztársaság munkaügyi jogalkotása. Jogtudományi Közlöny, 1969. 6. sz. 322–326. p. VALLASEK MAGDOLNA MÁRTA: Az anyák védelmének társadalombiztosítási eszközei. Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny, 2004. 1. sz. 59–65. p. WELTNER ANDOR: A Magyar Tanácsköztársaság munkajoga. In SARLÓS MÁRTON (szerk): A magyar tanácsköztársaság állama és joga. Budapest, 1959, Akadémiai Kiadó, 245–267. p.
27
V. A szerzınek a témában született publikációi GÖNDÖR ÉVA: A nık munkában való részvétele és az anyaság védelmének munkajogi eszközei a gyermekgondozási segély bevezetéséig. Jog, Állam, Politika, 2012. 1. sz. 83–108. p. GÖNDÖR ÉVA: A szülési segély története a magyar társadalombiztosítási jogalkotásban. Jog, Állam, Politika, 2011. 1. sz. 81–97. p. GÖNDÖR ÉVA: Az anyaság védelmének jogintézményei az Európai Szociális Kartában és a Munka Törvénykönyvében. In Bihari Mihály – Patyi András (szerk.): Ünnepi kötet Szalay Gyula tiszteletére, 65. születésnapjára. Gyır, 2010, Széchenyi István Egyetem. 222–235. p. GÖNDÖR ÉVA: A szülési segélyezés kialakulásának története a magyar társadalombiztosításiban. Jogtörténeti Szemle, 2010. 4. sz. 8–15. p. GÖNDÖR ÉVA: Az anyaság védelme a munkajogban. In Smuk Péter (szerk.): A jogállamiság 20 éve. Gyır, 2009, Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola. 241–248. p. GÖNDÖR ÉVA: A Munka Törvénykönyve legjelentısebb változásai – megalkotásától napjainkig. In Leviatán. Gyır, 2007, UNIVERSITAS-GYİR Kht./ 65–81. p. GÖNDÖR ÉVA: A részmunkaidıs foglalkoztatás az Európai Unióban és Magyarországon. In Kis- és középvállalkozások az Európai Unió küszöbén. Gyır, 2004, Széchenyi István Egyetem.188–198. p. GÖNDÖR ÉVA: Új fejezet a Munka Törvénykönyvében – a távmunka jogi szabályozása. Munkaügyi Szemle, 2004. szeptember, 19–22. p.
28