A gengszterváltás óta eltelt bukott mûminiszterelnököt idézve Lószar van itt mama, nem Új Magyarország! És valóban. A gengszterváltás helyett is talán helyesebb lenne a generációváltás kifejezést használni, hiszen ha végigtekintünk a riporterek elõl manapság az életmentõ telefonnal dacosan csendben és feltûnésmentesen elslisszoló kormánytagokon, megmondóembereken és fõmuftikon, azt tapasztalhatjuk, hogy zömmel az egykori Kommunista Ifjúsági Szövetség soraiból kikerült aparatcsikok feszítenek az A6-osokban. A tésztaképû, joviális kinézetû Kiss Pétertõl egészen magáig a muskátliherélõ szakon végzett Franciscóig bezárólag. Lendvai Sipánka – aki hosszú esztendõk fáradságos munkája után végre elnyerte méltó jutalmát, a párt elsõ embere lehetett, az egykori Magyar Szocialista Munkás Párt Központi Bizottsága Kulturális Alosztályának vezetõje, hívójele: fõcenzor – kivételként erõsíti a szabályt. Igazi régi jó eftársnõ, aki azért még ezekben a népszerûségvesztéssel járó nehéz pillanatokban is gondol az õ szeretett Szekeres és Kiss eftársaira (értsd: a reá nehezedõ felelõsség súlyát azért nem kívánja egyesegyedül cipelni, magyarul, nem hajlandó teljesen egyedül elvinni a balhét). Mert hát a szabál' az szabál'! És a lényeg a lényeg! A lényeg pedig az, hogy oszd meg, és uralkodj! A két gyökértelen kaszt, a szegfûmintás utódpárt, kart karba öltve az ÁVÓ-s gyerekek kozmopolita érdektömörülésével, pedig mód felett mestere a megosztásnak, a bomlasztásnak, a károkozásnak. Nem elég, hogy teszetosza, tehetségtelen PR-kormányzásukkal az egykoron kilenc havi tökölõdéses semmittevésükrõl elhíresült Horn Gyula-féle, ún. „szakértelem kormányán” is túlteszve okoznak hihetetlen gazdasági károkat ennek a szerencsétlen sorsú kis országnak, mindenhová beférkõzõ, véleményformáló médiájukkal egyúttal hihetetlen mértékû pusztítást visznek végbe az emberi lelkekben is. Az egyik több évtizedes gyakorlattal és tapasztalattal rendelkezik az agit-prop (ma úgy hívják: PR – Public Relations azaz közönségkapcsolatok) területén, a másik egészen sajátos módon birtokolja a médiafelületnek egy tekintélyes és mindenhová elérõ részét. Tökéletes, hatékony és produktív munkamegosztás. Így fordulhat elõ az a szintén csak hazánkra jellemzõ sajátos jelenség, hogy egy szinte teljes támogatottságát elvesztett akarnokian zsarnok kis törpepárt megzsarolhat egy nálánál jóval nagyobb pártot, s egyúttal senki által fel nem hatalmazva kézben tarthatja és dirigálhatja a politikai folyamatok alakulását. A nép, a nemzet azonban kezd ébredezni. Egyre erõteljesebb igény mutatkozik a két kamarás országgyûlés iránt, amely a pártokat, s ezzel a megosztottságot is, az alsóházba ûzné, s végre a választó-, s egyben adófizetõpolgár nemcsak négy évente hallathatná a hangját, hanem a felsõházba delegált civil- és egyéb más szervezeteken keresztül a kutyaütõ politikum helyett végre saját kezébe vehetné az ország sorsának irányítását. Nem csoda hát, ha az egykori helytartótanács uraihoz hasonlóan reszketni méltóztatnak a ma hatalmon lévõ politikai osztály egynémely tagjai. Sorra fognak össze a civil szervezõdések, s legtöbbjük követelese tartalmazza a Szent Korona tanon alapuló jogrendszer visszaállítását. Ellentétben a belvárosi ÁVÓ-s gyerekek pártjaként elhíresült SZSDSZ-szel, amely azt hirdeti, hogy a falut, mint korszerûtlen, középkori csökevényt meg kell szüntetni, a civilek szerint egyáltalán nem elavult, hanem a legkorszerûbb, a legtöbb védelmet és biztosítékot nyújtó praktikus jogi berenedezkedést biztosítja az ország és a nemzet számára ez az õsi jogrendszer. Egyik honfitársunk javaslatot tett az ezen a jogrendszeren alapuló közigazgatásra, mire azt a választ kapta a nagyságos és fényességes Európai Portáról, hogy ez a legveszélyesebb eszmerendszer, amivel valaha is találkoztak. Ez az új unió tehát nem a mi uniónk. A régi se volt az. Suszter maradjon a kaptafánál. Mi magyarok pedig maradjunk meg magyarnak. A világ legcsodálatosabb országa a mienk. A világ legcsodálatosabb beszélt nyelve a mienk. Becsüljük meg, használjuk is akként. Maradjunk meg magyarnak, ne csak magyarul beszélõnek és ne feledkezzünk el arról, hogy EGYSÉGBEN AZ ERÕ!
A megértés akadályai Történelmileg bizonyítható, hogy a zárt társadalmaknak nem érdekük önmaguk jellemzése, s efelõl nincs kétség, mert bármiféle jellemzés részben kritikai elemzés is, éppen ezért a kritikus „tiltott gondolatok” táptalajává válhat. Minél inkább nyílttá válik egy társadalom, annál inkább érdeke önmagára reflektálni, elõbb leíró, majd bíráló módon, jelen mûködésérõl és múltjáról. De mi történik akkor, ha egy értelmiségi csoport vissza akarja rángatni azt a társadalmat, amely már jelentõs mértékben nyitottá vált, az elõzõ, totalitárius, zárt állapotába? Akkor a fejlõdés addigi rugói – a filozófia, a természettudományok, a történelem és fõleg a szociológia – az „értelmiségiek hazaárulásának” leghatékonyabb fegyvereévé válik. Mindezeket megrontják, hogy a csalás mételyei legyenek, miáltal azok elkorcsosulnak. Csak akkor válik lehetségessé egy emberséges történetírás, amely pontosságra és tisztességre törekszik, amikor a történetírás „vég nélküli vitává válik” – ahogy Peter Geyl oly szépen mondta –, és az többé már nem a háborúnak a történetírás eszközével tovább vívott folytatása; és ekkor válik a humanizmus és önképzés egyik leghatékonyabb eszközévé. Láthatjuk tehát, hogy ezért írja át minden elnyomó rendszer a történelmet és bánik el a történészekkel. Amikor az egész társadalom megkísérli az önkényuralomhoz való visszatérést, akkor az önkényes történetírást fog eredményezni, nem azért, mert felülrõl jövõ kényszernek engedelmeskednek, hanem alulról ható nyomásnak, ami viszont sokkal hatékonyabb. Israel Sahak
© Szabó László Mediterrán Moszkva 2008.
TARTALOMJEGYZÉK Hol tartunk?
7
– avagy (A miniszterelnök eftárs után szabadon) Lószar van itt mama, nem Új Magyarország! –
SZU2?
14
– avagy Isten nem bottal ver! –
Valaki hazudik!
19
– avagy A kormánypárti sikerpropaganda süket fülekre talál? –
1 vagyok veletek, 1 vagyok közületek
26
– avagy A diktátor varázsigéje –
A világ legnagyobb károkozása:
32
Életképtelen kényszerszövetkezés
38
– avagy A végképp eljátszott bizalom –
II. felvonás
41
– avagy Fondorlatos félelemkeltés a színfalak mögül –
Nem lehet! Emberek értsétek meg, nem lehet!
48
– avagy A változatosság gyönyörködtet, az egyhangúság viszont lehangol –
Pillangó effektus*
55
– avagy: Szerencsejátékosok, akik megrengetik a világot –
Tiéd az ország – és csak a tiéd, senki másé –, magadnak építed! (le)
62
– avagy Mese az egyszeri zsarnokról –
Élet az elefántcsonttornyon túl
64
– avagy Ilyen az, amikor képen töröl a rögvalóság – 3
És Gyurcsányék után ki takarít?
68
– avagy Más szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem! –
SZDSZ: veszett fejsze nyele?
76
– avagy Vigyázó szemetek az USA-ra vessétek! –
A legkézenfekvõbb hivatkozási alap: Európai Unió
81
– avagy Nyári néphülyítõ matiné teljes sávszélességben –
Unió, Unió, te csodás!
87
– avagy A becsõdölt mézesmadzag esete –
Minden rossz, amihez a kormány nyúlt Az igazság megteremthetõ
94 105
– avagy A hirtelen megkerült háborús bûnös –
A lekapcsolt ember
110
– avagy Halálra ítélve a fogyasztói társadalomban –
Land of the Freedom?
116
– avagy Kíméletlen szembesítés a meztelen igazsággal –
Terminator
122
– avagy Úton a világkormány felé? –
Egy nempatikus szurkoló
132
– avagy Money makes the world go around, azaz a kufárlelkületû globalizáció értékmérõje –
Jó Ha Figyelünk!
142
– avagy A helyes nyelvhasználatról –
Mostantól megjavulunk, innentõl jó fiúk leszünk! – avagy A szirénhangok által mûködtetett politikai vetésforgó! –
4
145
Amikor kicsikét eltévedünk a számegyenesen
150
– avagy A politikai mumifikálás mûvészei –
Na, Pannon Puma! Most akkor mi legyen, ugorgyunk? 158 – avagy Kardinális sorskérdésekrõl való csendes tûnõdések –
Játsszunk neoliberalizmust!
166
– avagy Amikor már csak a Legrosszabb Tulajdonos segíthet! –
Célpontban a Gecy
173
– avagy Gyûlöletautomatizmus zsigerbõl? –
Dr. Bubó terápiája
179
avagy – A válság lélektana –
Önkéntes mérvadók hintik az igét. Vagy inkább a port a szemünkbe?
190
– avagy Jöjj, hazudj valami elfogadhatót! –
Pillogunk, mint Grisa a körmoziban
193
– avagy Bloggerek: a világháló önkéntes mérvadói –
Feltétlen nyalás, csontig
201
– avagy Kire tüzel Orbán Viktor? –
Világméretû globális libikóka?
209
– avagy Végül úgyis minden egyensúlyba kerül? –
Vannak véletlenek? Vagy nincsenek?
220
– avagy A népnevelés minden kétséget kizáróan elérte célját: Zsigeri gyûlölet az univerzális pofozóbábú ellen –
Grandhitel a Grand Hotelben?
225
– avagy Adósrabszolgaság a magyar termõföld ára? –
5
Who is who?
232
– avagy Ki kicsoda ebben az össznépi hülyítés szintjén zajló cuclista kirakós játékban? –
Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisembernek
236
– avagy Ez aztán az igazi Uzsoracivilizáció! –
Az aljasság Csimborasszója
239
– avagy Lopj, csalj, hazudj, fogd a pénzt és fuss, mer’ az a kifizetõdõ! –
6
HOL TARTUNK? – avagy (A miniszterelnök eftárs után szabadon) Lószar van itt mama, nem Új Magyarország! –
Emlékeznek még a nagygyûlésre? Tudják arra az elsõre! Az igazira! Arra a milliósra! Arra a bizonyos milliós nagygyûlés gondolok, melyet a polgári Magyarország miniszterelnöke Orbán Viktor hívott össze a 2002-es országgyûlési választások két fordulója között a Parlament elé, a Kossuth térre. A „királyi” televízió akkori „A Hét” címû mûsora az utca emberét is megkérdezte, miért jött ki a nagygyûlésre. Még élek nem felejtem el azokat az emblematikus mondatokat – sajnálatos módon az idõ igazolta is õket – melyeket egy idõs hölgy válaszolt a riporter kérdésére: „Kedves uram! Ez a garnitúra ugyanaz a garnitúra, csak a cégtáblát festették át. Ez pedig csak festék és ecset kérdése.” Bingó! De micsoda telitalálat! Pedig hol voltunk akkor még Balatonõszödtõl? Nem tudott nem eszembe jutni ez a mondat, amikor bedobták a postaládába a szegfûmintás utódpárt által jegyzett „Új Magyarország” címû szösszenetet. A színes kiadvány alcíme: Tájékoztató a megújuló Magyarországért. Én asszem itt valami tévedés van. Közelebb járunk az igazsághoz, ha azt írnánk oda: Központi kollektív néphülyítés a hatalom (minden áron való) megtartása érdekében. Hogy mennyire így van ez, azt tanúsítja a postaládából rögtön a padlóra hulló propaganda füzetecskék gyarapodó száma. A 7
panellakók már azzal sem fáradnak, arra sem tartják érdemesnek a drága (köz)pénzen kinyomott és – atyaúristen, micsoda pofátlan átverés!!! – ingyenes kiadványként hirdetett, nyomtatott formában napvilágot látott sikerpropagandát, hogy az olvasatlan ingyenes újságok és reklámszemét számára fenntartott és elõre kihelyezett dobozba rakják. A házmester úgy is összesöpri a szemetet. Csak ezeket a szemeteket nem söpri össze soha senki. Pedig már ráférne a nemzetre egy amolyan igazi, belevaló nagytakarítás. Az se baj, ha nem tavaszi, csak az élõsködõktõl meg a parazitáktól szabadítson meg már végre! Még hogy ingyenes! Amikor a mi pénzünkbõl megy! Ha annak idején a Viktor királyék szponzorálásában futó „Országjáró” címû periodika gáz lehetett, akkor ez a részemrõl minimum zsanai gázkitörés! Hölgyeim és Uraim, nem tisztem gazdaságpolitikai elemzésekkel untatni a kedves Olvasót, gondolom az ellentábor részérõl amúgy is ízekre szedik majd ezt a kis agit-propos idõket idézõ sutkát. Magam nem lévén sem politológus sem pedig közgazdász, csupán arra hívnám fel mindenki figyelmét, hogy ez esetben annyira kilóg a lóláb, hogy az már fáj. Mindjárt az elsõ oldalon, a tartalomjegyzéknél az Arany Jánost idézõ „Családi kör” címû résznél gondolkodóba estem. Még csak fel sem kellett lapoznom a füzetet, már a 3. oldalt jelzõ címmel gondjaim támadtak. Aszongya: „30%-kal magasabb a bérek vásárlóértéke, mint 2001-ben volt.” A kommunikáció az, amire ezúttal is szeretném nyomatékosan felhívni mindenki figyelmét, mert ahogyan mifelénk mondani szokás, itt van az eb elhantolva. A Kommunista Ifjúsági Szövetségben gyökerezõ népbutítási potenciál mesteri kivitelezéssé érett a hatalom hosszú és kínkeserves évtizedei alatt, s mára a „Hogyan építsünk könnyen és gyorsan légvárakat?” címû projekt valósággal szárnyal. (Így eshet meg aztán az a csodaszámba menõ dolog, hogy a posztkommunisták még a szarból is tudnak várat építeni. Igaz, hogy messzirõl bûzlik, hamar össze is dõl, de amíg a hatalomért vívott harcban szükségeltetik, addig kitart. Ahogyan azt a régi, ma már az 8
urban legend – városi legenda – kategóriájába tartozó, és a mélységes mély szubkultúra gyökereibõl merítõ bölcs mondás is tartja: „Egyél szart, tízmilliárd légy nem tévedhet!” Manapság pedig számos légy akad, talán több is a kelleténél, amelyik körbe-körbe döngicsél. A Chemothox pedig egyre késik!) Az utóbbi idõkben több alkalommal is halhattuk Bogár László ismert közgazdász professzortól, hogy az egy fõre jutó reálkeresetek idén az 1978-as szinten állnak. No, mármost a kormányzati sikerpropagandát olvasva felmerült bennem a kérdés, hogy akkor 2001-ben vajon hol álltak, teszem azt az 1970-es szinten? Tetszik érteni? Könyveljük el sikerként, mégpedig marha nagy sikerként, hogy jelenleg éppen a három évtizeddel ezelõtti kereseti szintre küzdöttük fel, vagy le(?) magunkat – hoppá, itt hirtelen bajban vagyok, na nem baj, döntse el mindenki maga, hogy melyik változatot választja – szóval baromira örülnünk kellene annak, hogy 30%-kal több lóvét vihetünk haza. Mihez képest? A régi kabarétréfát idézve, mondjuk a Vasedényhez képest? Megmondom az õszintét, már itt felment a pumpa bennem. Nem, nem hivatkozom a szomszéd országokra, hallottuk kormányzati körökbõl, bizonyos államokkal nekünk nem kell foglalkoznunk, mások meg már nem egy kategóriában vannak velünk. Arról speciel nem tudok nyilatkozni, ami a 4. oldalon szerepel címként, nevezetesen, hogy „40%-kal magasabb a nyugdíjak vásárlóértéke, mint 2001-ben volt”, errõl talán a nyugdíjasokat kellene megkérdezni. Mondjuk az azért elég beszédes, hogy a legújabb közvéleménykutatások szerint a narancsos ellenzéki pártnak több nyugdíjas szavazója van, mint a szegfûmintás utódpártnak. Ez azé’ gáz. Meg még az is eszembe jutott, hogy miért állandóan 2001-hez hasonlítják az adatokat? 2001 és 2006 között nem vót semmi? Lebegtünk a légüres térben, vagy mi a rosseb? 9
A „Minõségi egészségügy” címû fejezetnél röhögõ görcsöt kaptam. Pont tegnap mondták be, hogy a Pécsi Szívcentrum után az országban már másutt is van olyan kórház, amelyik csak életmentõ mûtéteket végezhet, mert kifogytak a keretbõl. Ez lenne a minõségi egészségügy? Ha ilyen a minõségi egészségügy, vajon milyen a nem minõségi, vagy a minõség alatti? Egyéves kontroll vizsgálatra kaptam beutalót a minap. Idõpontot kell kérni a dokitól, általában egy, maximum két hét szokott lenni az átfutás, és sorra is kerül az ember. Mit gondolnak most június elején mikorra kaptam idõpontot? Szeptember végére. Aszittem a doki viccel, de nem. Közölte velem, hogy lesz ez még rosszabb is, ha így folytatódnak a dolgok, jó hogy még idõben szóltam. Na erre varrjá’ gombot öcsém! Még hogy minõségi egészségügy?! Ilyen marhaságokra, hogy „Jövedelmezõ mezõgazdaság”, meg „A munka fehéredõ világa”, nem is pazaroltam a drága idõt és energiát. De amikor a 22. oldalra értem, ahol az oldal tetején az olvasható: „Üzletre hangolva”, a cím pedig: „Autópályán az országban”, na hát ott elöntötte az agyamat a lila köd. Hadd untassam Önöket néhány perc erejéig egy kis lokálpatriotizmussal, kérem, nézzék el ezt nekem, de azt hiszem a Mecsek által hermetikusan lezárt és elzárt Pécs, az ország ötödik legnagyobb városa, és az a közel százhatvanezer ember, aki itt él, ennyit talán megérdemel. Idézzünk egy rövid részt a szövegbõl: „Ma már Debrecent, Nyíregyházát, Szegedet, Dunaújvárost és a környezõ településeket, valamint a Balaton déli partján végigfutó autópályának köszönhetõen, a Dél-Dunántúlt is gyorsforgalmi utak kapcsolják be a gazdaság vérkeringésébe.” De szép is vóna! Csak az a baj, ahogyan annak idején a Markos-Nádas duó vidéki tanácselnökkel készült interjújában hallottuk minden egyes válasz elején, „Hát ez így, ebben a formában nem igaz!”. Pécsrõl eddig is fel lehetett autózni Siófokra, itt aztán rá lehetett hajtani az M7-esre és hipp-hopp, végre européer módon feljuthatott az 10
ember Butapestre, Demszky Gábor kutyaszaros világvárosába. A város döglõdik. Azt is mondhatnánk, hogy halott. Az egy szem POSZT-ot leszámítva, nem történik itt semmi. Legalábbis gazdaságilag. Ha csak az nem, hogy a hozzá nem értõ szocialista városvezetés áldatlan tevékenységének köszönhetõen vagy harminc évre elõre eladósították Mediterrán Moszkvát. Ja és még valami! Nem tudom tetszettek-e figyelni? A Dél-Dunántúlt – még most is csak – gyorsforgalmi utak kapcsolják be a gazdaság vérkeringésébe. Már ha bekapcsolják! Nem autópálya, csak gyorsforgalmi út! Erre mondaná azt Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó: „árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége”. Lajossal ellentétben mi azért legyünk óvatosak! A gyorsforgalmi út és az autópálya, az nem ugyanaz! Arról nem is beszélve, hogy egy tüke (azaz tõsgyökeres pécsi lakos, eredetileg polgár, aki Pécsett született és szõlõbirtokkal rendelkezik), szóval az itteniek ugranak, ha azt hallják autópálya. 2002 óta élõ szocialista politikus nem akadt még ebben a városban, aki ne az M6-ossal kampányolt volna. Ráadásul, még ma is jobban megéri Siófok felé utazni, ha valaki a fõvárosba szeretne eljutni személygépkocsival, mert jobb az utak állapota, kisebb a forgalom, mint a szánalmas, idétlen körforgalmi megoldásokkal teletûzdelt 6-os úton. (Csak úgy zárójelben, ahogy szoktam. Kulturhelyeken nem szokás domb, vagy ne adj’ isten iszonyatos méretû szoborkompozíció köré építeni a körforgalmat, mert ezáltal beláthatatlan lesz. Pécsett természetesen ez is sikerült, a Zsolnay-szobor köré megálmodott körforgalom a jelentõs csuklósbusz-forgalommal maga a megtestesült mesterségesen elõidézett forgalmi dugó és kaotikus torlódás, ezt talán csak Degesz uram és csapata tudja felülmúlni a kutyaszaros világváros nyári közlekedési traumáinak megtervezésekor. A minap ebbõl is kaphattam némi ízelítõt. Nem irigylem a butapestieket a rakpart lezárásának ötlete miatt.) Ennyit a gyorsforgalmi utakról és az autópályákról. De ami aztán igazán jelzésértékû és önmagáért beszél, jól példázza, mennyire nincs te11
kintettel senkire és semmire ez a magát pökhendien és pofátlanul „kormányzatnak” tituláló, here módjára urizáló bagázs, az nem más, mint az illusztrációnak választott kép. Na mit gondolnak, mit választottak? Hát persze, hogy a presztízsberuházást, hát persze, hogy az „Amire büszkék vagyunk!” tablón fõ helyen szereplõ képtelenséget, az országhatárokon túl is közröhejt kiváltó viaduktot, polgári nevén völgyhidat. Ó szent Matuska Szilveszter, merre jársz te most?! Ne térítsük vissza a folyókat, eftársak? Vagy esetleg valami más, még ennél is nagyra törõbb presztízs beruházás? Lóvé nem számít. Annak idején gyermekkoromban elõszeretettel bújtam a „Haditechnika fiataloknak” címû rajzos füzetsorozatot, amelyben a különbözõ haderõnemeket mutatták be a serdülõ ifjúság számára. Ennek a sorozatnak volt az egyik füzete Mazán Pál: Nincs akadály címû alkotása, mely, ha jól emlékszem, a gépesített lövészeket mutatta be. Asszem az eftársaknak Mazán Pál is csak jelenthetne. Nincs akadály! Lóvé nem számít! Dolgozó népünk bölcs vezérünk és pártunk irányításával legyõzi a gaz imperialistákat. Vagy inkább az imperialisták vezényletével gyõzzük le a gaz pártot? Tudja nyüveg! Ember legyen a talpán, aki itt kiismeri magát! A hátsó borítón még megköszönik a tisztességesen adózóknak – így például többek között nekem is – az eddigieket és bemutatják nekünk a FAIR PLAY kártyát. FAIR PLAY, ez is milyen szépen magyarul van. Hát nem csodálatos? Nem. Ez lenne hát az Új Magyarország, Fletó? Nekem valahogy nagyon úgy tûnik, ez egyre inkább a régi Magyarországra hajaz. Akárhová nézek, mindig valamelyik volt KISZ-titkárba botlok. A kormányzati pozíciókból mára megtollasodott egykori ifjúkommunisták köszönnek vissza a képernyõkrõl, az igazgatótanácsi ülésekrõl pedig az egykori szalonellenzékiek vagy örököseik távoznak a 3.0 TDI-s A6-osokkal és 8-asokkal. Hogy is van ez, te Feri? Ellenzékiként maradhattak az igazgatótanácsokban, még az Audi kulcsokat sem kellett leadniuk? Hogy is van ez, te Feri? 12
Meg aztán az sem megy sehogy se ebbe az én buta fejembe, hogy van az, hogy a gazdaság szereplõit tömörítõ és összefogó szervezetek végsõ kétségbeesésükben már a köztársasági elnöknél verik félre a vészharangot, ti pedig arról gyõzködtök, többek között ebben a füzetecskében is, hogy minden a legnagyobb rendben? Miközben az euró valahol 240 forint körül sertepertél, soha nem volt még ilyen jó a forint, kicsikét aggódom is, mi lesz akkor, ahogyan azt már te is említetted egyszer régebben, ha beledöglünk az erõs forintba. Csak remélni tudom, hogy elõször te fogsz beledögleni, elvégre neked sokkal több van belõle, mint nekem. Most mondják meg nekem, de õszintén! Van itt valami reális kapcsolat az ún. nemzeti fizetõeszköz árfolyama és a valóság között, vagy teljesen az idegen kézben és ellenõrzés alatt álló spekulációs tõke kezében vergõdik az ország immáron hosszú idõ óta? Nemrégiben az Interneten olvastam egy kérdést, így hangzik: „Ha a forint folyamatosan erõsödik a dollárhoz viszonyítva, akkor a dollárban vásárolt kõolaj ára nálunk miért nem csökken, vagy stagnál?” Tényleg, miért nem? Tényleg, hol is tartunk? Az Új Magyarországnál? Lehet, hogy ezek az elvetemült posztkommunisták eleget tettek Hankiss Elemér felhívásának és kitalálták Magyarországot? A világhálón többen is jelezték, nem kell kitalálni Magyarországot, az már meg van, darab idõ óta létezik, és köszöni szépen, de diktatúra és gondosan demokráciának csomagolt önkényuralom nélkül is köszöni szépen, jól van. Efféle marhaságokra semmi szüksége! Még akkor is, ha bizonyos érdekek nagyon szeretnék, hogy ne létezzen. A kontároktól, a hazugoktól és a Gonosztól pedig, ó Uram kérlek, szabadíts meg már végre minket! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
13
SZU2? – avagy Isten nem bottal ver! –
Jól csinálták! Mi több, õk csinálták a legjobban! Gondoljanak bele! Felmarkolták a rengeteg lóvét, kikupálódtak belõle, most pedig veszik a kalapjukat és angolosan – de talán korrektebbek vagyunk, ha azt mondjuk – íresen távoznak. Ezek az írek tudnak valamit, amit mi nem. Élni! És életben maradni! Egy biztos, történelmi pillanat, de legalábbis mindenképpen a kalendáriumok lapjaira kívánkozó esemény lesz az a nap, amikor Írországot, az eddigi mintaállamot kipenderítik a Nagyságos és Fényességes Európai Porta égisze alól, azaz magyarán mondva kirúgják majd az Európai Unióból úgy, hogy a lábuk sem éri a földet. Gondoljanak csak bele! Másnap reggel arra ébrednek majd az írek, hogy nem kell többé sarcot fizetni a brüsszeli bürokrata vízfej dõzsöléséhez. Azonmód vége szakad a versenyt megalázó módon megszüntetõ és megsemmisítõ különbözõ korlátozásokat felvonultató kvóták és szabályozók sokaságának. E naptól a világ többi részével, azaz harmadik féllel bárhol bármennyit kereskedhetnek, nem pofáznak bele többet Brüsszelbõl. Megszûnnek a megkötöttségek. Az írek ezzel a bátor húzásukkal, nevezetesen, hogy sok más országgal ellentétben, komolyan vették a demokráciát és megkérdezték a népet is arról, ami alapvetõen befolyásolja a nemzetük életét, még Svájcon és Norvégián is túltesznek. A skandinávoknál, ha jól emlékszem kétszer is nekifutottak, ám a bölcs nép köszönte szépen, nem kért a 14
Nagyságos és Fényességes Európai Porta „áldásaiból”. A „közös lónak turós a háta” típusú közös valutáról már nem is beszélve. A svájciak is inkább a kerítésen kívülrõl szemlélték a dolgokat. Pedig hányszor, de hányszor gyõzködte a központi propaganda pénzt és fáradságot nem kímélve az öreg kontinens lakóit, hogy ez bizony a demokrácia ne tovább-ja, maga a megtestesült álom. Érdemes hajtani, mit hajtani, kepectetni a klubba való felvételért. A tagság ebben az elit klubban igazi megtiszteltetés. Darab ideig még minket is ezzel a marhasággal ámítottak. Emlékeznek még arra a hosszú idõszakra, amikor az EU ügyeletes fõ hallja kendjei szerint mindig éppen öt esztendõre voltunk az uniós tagságtól? Az írek valahogy nem voltak vevõk erre „az unió jót tesz veletek akkor is, ha beledöglötök” címû, lehet népszavazni kiscsávó, de ha nem úgy döntesz, ahogy mi szeretnénk, fel is út, le is út típusú, a demokráciát meglehetõsen sajátosan értelmezõ szemléletmódra! Micsoda fennkölt megnyilvánulása a demokráciának a gyakorlatban, nem igaz? Nem tehetek róla, de megint csak a kamerába fesztelen könnyedséggel belenyilatkozó ír csaj, az ottani utca embere jut az eszembe. Mindenféle felesleges sallang, hezitálás vagy porhintés nélkül mondta bele a frankót a nézõk képébe, a mienkbe, tesze- tosza, végletekig etethetõ és hülyíthetõ magyarok képébe is. Aszonta a kamerába az ír csaj, látszik mennyire demokratikus a Liszszaboni Szerzõdés, sehol sem kérdezték meg róla az embereket! Most meg kiderül, hogy ahol merik venni maguknak a bátorságot és megkérdik az embereket, azok rögtön persona non grata-vá, vagyis nemkívánatos személyekké válnak a Nagyságos és Fényességes Európai Portán. És ez az, ami önmagáért beszél, és ez az, ami jelzésértékû. És most úgy néz ki, hogy a cseheket is a szõnyeg szélére állítják. Mer’ hogy õk is szavazásra bocsátanák a dolgot, és ott sem biztos a tutti végeredmény. Sõt! Hogy tetézzék a bajt, még az alkotmánybíróságuk is sertepertél a szavazás körül. 15
Kicsit olyan ez, mint valamiféle Szovjetunió 2. De csak egy kicsit olyan. Majdnem azt írtam, hogy ugyanolyan antidemokratikus, mint a nagynevû elõd, de ez nem igaz, mert ez az új, ez az Európai Unió, amire állítólag oly büszkéknek kellene lennünk, bizonyos tekintetben sokkal, de sokkal rosszabb, mint az eredeti volt. Azért, mert az a fajta gazdasági és szellemi elnyomorodás, amit a pártállami diktatúra kizárólag fegyverekkel és önkényuralmi eszközökkel volt képes prezentálni, az itt némiképp módosult, sajnos még rosszabb irányba. A tankok helyett immáron a bankok dirigálnak. Ez annyiban rosszabb, mint a – fogalmazzunk így – nyílt sisakkal játszó diktatórikus erõszak volt, hogy itt a népeket, nemzeteket elnyomó ellenfél sokszor láthatatlan marad, arctalan pénzviszonyok, valamint a „jogi személy” teljesen életszerûtlen mesterséges képzõdménye mögé rejtõzve bújik el, ezáltal rettenetesen nehéz harcolni ellenük. Az erõvonalak és a törekvések eddig is teljesen világosak voltak, az ír NEM csak minden eddiginél jobban ráirányította a figyelmet és a reflektorfényt Mammon antidemokratikus világára. Ebben a világban az ember helyett a pénz áll az elsõ helyen! Ha valaki vette magának a fáradságot és beleolvasott a Lisszaboni Szerzõdés nevû dokumentumba, annak a számára kiderülhetett, hogy a nemzetállamot, mint olyant, jogilag egész egyszerûen megszüntetnék, ha tetszik, felülírnák, a különbözõ népeknek, nemzeteknek pedig az egyen fazonra uniformizált konzumidióta barom szerepét szánnák, aki semmi másra nem jó, minthogy engedelmesen fogyasszon és befizesse a tõle a legkülönfélébb jogcímen beszedésre kerülõ sarcot. Mindezért cserébe megkapja a McDonnald’s-féle szabványosított egyen biztonságot. Legalábbis elvileg. Ahogyan a Mekinél is elvileg ugyanolyan hamburgert kap a fogyasztó, ha a világ bármely pontján is megy be a fenti lánc valamelyik gyorsétkezdéjében, úgy az Európai Unió polgára is – ha akarja, ha nem – ki van téve a jogszabályokban biztosított mértékben görbülõ uborkának, vagy például a szabványban rögzített szakítószilárdságú, valamint azonos 16
íz- és illatanyag-tartalommal bíró óvszernek. Ez ám a szép új világ, nem igaz? És akkor jönnek ezek a renitens írek és egy laza csuklómozdulattal porig rombolnak mindent. Oda a gyönyörû álom. Ez az új SZU, nem állhatja a demokráciát. Csak a profitot isteníti. Ebbõl aztán számos konfliktushelyzet adódik. Ilyen volt ez a legutóbbi az írekkel is. A demokrácia pénzbe kerül! Sok pénzbe! Többe, mint amennyit elõre kikalkuláltak íróasztalaik mellett légkondicionált irodáikban a brüsszeli seggfejek. Ilyen van? Ilyen van! Bele se merek gondolni, mi lesz itt, ha elszabadul a pokol. És nagyon könnyen elszabadulhat. Elõször azzal jöttek, hogy majd az Unió lesz a világ elsõ számú térsége. Nem lett. Jó, ez még elmegy sok szódával, ezt a fajta nagyotmondásra épülõ kommunikációs technikát Háry János óta már ismerjük. De a Nagyságos és Fényességes Európai Porta az élelmiszer- és az üzemanyagáraknál elõállt helyzettel sem tud mit kezdeni. Teljes becsõdölés. Vagy mondjunk inkább pánikot? Az uniónak nincs „B” terve egy ír nem esetére. Emlékeztet a NASA-ra az Armageddon címû filmben. Ott szegény Bruce Willis akadt ki, mint a sezlonyrugó, mert a NASA-nak nem volt „B” terve. Aszitte hülyéskednek vele. Embert küldtek a Holdra, meg minden. ’Oszt mégse vót nekik „B” tervük. Mondjuk nem is élte túl a sztorit, a mozi végére megkrepált. A korrektség kedvéért tegyük hozzá, ott is a civilek mentették meg a seggünket. Az írek még tök jól is kijöhetnek az egészbõl, és nem kell hozzá különösebb jóstehetség, ki is fognak jönni. Úgy kijönnek, mintha bent se lettek vóna. A híradásokban arról is beszámoltak, hogy nemcsak az euroszkeptikusok voltak a NEM mellett, de az ír üzleti szféra is a protest szavazásra buzdította alakosságot. Ezek után már nem is csodálkoz17
tam azon, amikor a legfrissebb tudósításokban arról számoltak be, hogy a lakosság túlnyomó része egyáltalán nem bánná, ha megszûnne Írország uniós tagsága. A magam részérõl azon sem csodálkoznék, ha ez egyfajta lavinát indítana el és más országok is követnék példájukat. Megfelelõ kommunikációval nagyon könnyen beverhetõ az utolsó szög ennek a velejéig korrupt, haszonlesõ és antidemokratikus, a pénz talaján álló érdektömörülésnek a koporsójába, amit ma még úgy hívnak, hogy Európai Unió. Gondolom nem nagyon tudnának mit kezdeni Brüsszelben az olyan szalagcímekkel, mint például: „Véget ért az évtizedes kvótaterorizmus!”, „Újra szabad a verseny, korlátozások nélkül!”, vagy „Éljen Írország, éljen a demokrácia!” Az õsz végére kiderül, milyen bejegyzések kerülnek majd a kalendáriumokba és a történelemkönyvek lapjaira. Addig is vigyázó szemünket vessük Dublinra, emberségbõl és demokráciából vegyünk példát ír barátainkról. Isten áldja Írországot és Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
18
VALAKI HAZUDIK! – avagy A kormánypárti sikerpropaganda süket fülekre talál? –
Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim, azok számára, akik esetleg megfeledkeztek volna róla, a jóléti államok kora – ahogyan azt annak idején Megyó, a bülbülszavú titokszolga közölte velünk – valóban, végérvényesen és visszavonhatatlanul lejárt. Ma reggel, 2008. június 18-án a TV2 Mokka címû reggeli beszélgetõs mûsorában magától Franciscótól, a mûminiszterelnöktõl hallhattuk: vagy a térségben kimagaslóan magas szociális ellátási rendszer (a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjasok vészjóslóan magas számú hordáit kéretik nem hangosan felröhögni!), vagy a versenyképes gazdaság! A kettõ együtt nem megy! – Mán, hogy a rossebbe ne menne! – fakad ki minden jóérzésû Fidesz-fan otthon a televíziókészülék elõtt ülve. – Dejszen amikó’ mi vótunk kormányon, akkó’ ment! Az adófizetõ barom státuszában leledzõ modernkori bérrabszolgaként tengõdõ egyszerû és egyszeri állampolgár pedig oly formán néze szemével, mint nézni szokott a halandó, ha nem érti a dolgot. Egyetlen momentum van csak, amiben bizonyos, s ehhez kétség nem férhet hozzá, itten kérem szépen valaki, hazudik! Mindeközben „jó” Szakonyi Péter a Hír Televízió képernyõjérõl gyõzködi a népet, hogy hát a helyzet, na az ugyan valóban nem jó, de mi még egy szót sem szólhatunk, mer’ hogy a korrupció a környezõ térség országaiban magasabb, mint nálunk. Én meg ülök a tévé elõtt és nem értem, hogy a rossebbe van az, hogy a többiek még a nálunknál magasabb korrupciós szinttel is 19
dupla, tripla, meg ki tudja hányszoros növekedéseket produkálnak, miközben mi, ahogyan errefelé mondani szokás, egy helyben tipegünk, mint a szaró galamb. Francisco is aszongya a reggeli beszélgetõs mûsorban, hogy a magyarok veszik a legtöbb új autót. Ergó qrva jól élünk. Mondjuk a mondat második, következetesen elhagyott, elmaradó részére is kíváncsi lennék. Tudják, arra, amelyikbõl megtudom, hogy az „addig nyújtózkodj, míg a takaród ér” címû népi bölcsességet ledegradáló és semmibe vevõ, a lakosságot tudatosan eladósodásra ingerlõ és manipuláló „fogyassz, hallgass, halj meg!” ördögi hármasság szellemében fogant konzumidióta kizsákmányolás jegyében hány autót vettek vissza a bankok. Eddig csak az apró betûs részbõl silabizálhatta ki a figyelmes érdeklõdõ a több száz százalékos THM-et, azaz a teljes hiteldíj mutatót, most azonban már be is mondják, el is hangzik a hirdetés szövegében, hogy a THM példának okáért 261%. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, olyan sajátos a „magyar” jogrendszer felépítése – vajon úristen, miért nem vagyok meglepõdve, de még csak egy kicsit sem? –, szóval a múltkor egy televíziós mûsorban hallottam, hogy a jelenlegi jogrendszerünk olyan, hogy az uzsorakamat csak magánszemélyeknél létezik, jogi személyeknél, pénzintézeteknél nem. Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek! De térjünk még vissza egy röpke gondolat erejéig a korrupcióhoz és „csodálatra méltó” mûminiszterelnökünkhöz! Egy röpke hír a Népszabadság internetes változatáról: „A Bilfingeré az M6-os A Bilfinger-Berger és a Porr konzorciumáé az M6-os Dunaújváros és Szekszárd közötti 65,1 kilométere: a tender-gyõztes konzorcium végleges ajánlatában áfa nélkül 119,6 milliárd forintért vállalta a fõvárostól délre futó sztráda utolsó, hiányzó szakaszának építését és 20
30 éves üzemeltetését. Vagyis 71,5 milliárd forinttal olcsóbban, mint amennyiért az elsõ, a pályázat részvételi szakaszában tett ajánlatában. A keddi eredményhirdetésen véglegessé vált, hogy a legtöbbet a második helyre rangsorolt Bouygues-Strabag páros engedett áraiból. Elsõ 223 milliárdos ajánlatát 94,4 milliárd forinttal csökkentette. A gyõzelemhez azonban a 128,6 milliárdos vállalás is kevés volt. A harmadik helyen a Mota-Engil Magyarország Zrt. és az Euroaszfalt Kft. konzorciuma zárt. Õk 154,5 milliárd forintért építettek volna. (Munkatársunktól) Forrás: NOL”
Van egy ismerõsöm, akinek egyszer olyan gondja támadt, hogy megvásárolt egy gépet az ország másik részén, mire a gyártó valami fél guriga* körüli összeget mondott elsõ nekifutásra a szállításra. Amikor látták, hogy hitetlenkedve felvonja a szemöldökét (aszitte rosszul hallott), a fószer lezser nemtörõdömséggel aszongya az én ismerõsömnek, hogy „akkó’ megfelezzük!”. Végül az én ismerõsöm a fél guriga kiinduló licit ár helyett, hívott egy maszek teherfuvarozót, aki 100 rugó** alatti árból abszolválta a feladatot. (*guriga – urbánus frazeológia
= millió) (** rugó – urbánus frazeológia = ezer) A fenti internetes hírt olvasva rögtön ez az eset jutott az eszembe. Tetszenek figyelni? No problemo, öcsém! – ahogy Terminatoréknál mondanák. Egyszerre hipp-hopp megoldódott minden gond, csak úgy elengedünk 71,5 milliárd (értsd: 71 500 millió) forintot. Még így is oké a dolog. A konkurencia sem akar lemaradni, õk is – azonnal, csak úgy lazán csuklóból – 94,4 milliárdot (értsd: 94 400 milliót). Néhány kérdés óhatatlanul is feltolul az emberben. Ha ez csak így megy, ilyen óriási összegeket el lehet engedni csak úgy, vajon elõször miért nem ezzel az olcsóbb ajánlattal álltak elõ? 21
Miért a drágább ajánlattal állt elõ mindegyik, aki most nagy hirtelen engedett? Vajon mekkora haszonkulccsal dolgozhatnak ezek a cégek? Vajon mi (vagy ki) késztette õket arra, hogy nagy hirtelen ekkora engedményeket tegyenek? Vajon ki mindenkinek és mennyit kell visszaosztani az efféle tendereztetések során? Mediterrán Moszkva lakójaként nem tudok nem arra gondolni, hogy esetleg maga a mûminiszterelnök (majdnem azt írtam, hogy a nagyságos és fényességes vezérlõ tábornok, de nem írtam, mert eszembe jutott, hogy õ a politikai lövészárok másik oldalán dirigálja a seregeket, s jelenleg éppen nem õ a hatalom, s ezzel együtt a kormányzati felelõsség birtokosa), szóval nem tudok nem arra gondolni, hogy nem maga Francisco adta ki az ukázt. A sikerpropaganda médiaúthengere úgy tûnik, egyre többször kap defektet mostanság, kénytelen kelletlen muszáj felvennie a szegfûmintás utódpártnak is az egykori FIDESZ szlogent, hogy aszongya: „A tett az elsõ, a szó a második!”. Itt az ideje kirukkolni valamivel, amit tényleg sikerül végre megépíteni. Ráadásul, Pécsett már 2002-ben sem akadt egyetlen szocialista politikus sem, aki ne az M6-os megépítésével kampányolt volna. Ma 2008-at írunk, autópálya azonban még sehol. Legalábbis a kommunizmus utolsó déli fellegvárának környékén még csak hírmondóba se jutott belõle egy kanyiló kilométer sem. Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, annak idején maga Kóka Johnny ígérte meg, asszem tán a Párt-keltében, ha a fene fenét eszik akkor is meg kell lennie 2010-re Pécsig az M6-osnak. Hát gyerünk, kedves szocialisták, Húzzunk bele! (A dús képzeletû nép azóta ragasztotta rá az 1ügyû ígérgetõ epitethon ornanszt.) Átadni, szalagot átvágni, azt tudnak. Mást nem nagyon. Pedig mióta Vágó István a szájáról leolvastatva közölte Fábryval, hogy ezek a „derék jó” posztkommunisták micsoda szakmai hozzáértéssel és precizitás22
sal üzemeltetik Magyarország Zártkörûen mûködõ Részvénytársaságot, jobbnál jobb híreket kapunk. Itt van mindjárt a legújabb, 2012-tõl Kecskemétrõl gördülnek ki majd a vadonatúj bébi merdzsók, az „A” és a „B” osztály. Itt épül az új gyár. Egyelõre nem árulják el, mennyi a támogatás. Az Index állítólag kiszaszerolta, valószínûleg a gumigyárhoz hasonló nagyságrenddel számolhatunk itt is. Többet ehhez hozzáfûzni felesleges is, a kommunikáció úgy is önmagáért beszél majd. Jelzésértékû és szintén önmagáért beszél az „féloldalas” kommunikáció, ami elsõsorban kormányzati körökbõl, azon belül is fõként a mûminiszterelnöktõl származik. Mindjárt az elején leszögezi, ellentmondást nem tûrõen, eftársak, vagy ez van, vagy az van, de a kettõ együtt nem megy, teljesen kizárt! És ez az, ami igazán ördögivé teszi ezt a dogmatikus megnyilatkozás sorozatot. Ráadásul a többség be is szopja. Az idol kimond valamit, amirõl rögtön azt hiszik, hogy mán pedig az úgy van. Mer’ hogy az nagyember mondta. Azonnal el is fogadja mindenki, dejszen õ a kormányfõ, ha valaki, hát õ egész biztosan ért hozzá, meg aztán vannak tanácsadói stb., stb., stb. Innentõl kezdve a kreatív mûhelyekben kitalált baromságok megkérdõjelezhetetlen alapigazságokként funkcionálnak tovább. Mint példának okáért az állandó megszorításkényszer. A politikai osztály tagjai közül senkinek sem jut eszébe, hogy az egyszerû feles törvény kategóriájába tartozó, a Nemzeti Bankról szóló jogszabályt módosítsák, visszaadva a pénzkibocsátás jogát a magyar államnak (parlament, kormány), mely élve jogával, végre saját jogon kibocsáthatna több ezer milliárd forintot a gazdaság élénkítésére, természetesen a megfelelõ biztosítékokkal, mondjuk kamatmentes hitelezés formájában. Ja persze, majd’ elfelejtettem, nem EU-konform! Köt bennünket a SZU- 2, eztet nem lehet (pontosabban, nem szabad) megcsinálni!!! De ugyanennyi erõvel példának okáért bevezethetnék az ún. forgásbiztosított pénzt is, amely, ha csak a banktrezorokban áll és nem csinál semmit, lassan, de biztosan veszíteni kezdene az értékébõl, rá23
kényszerítve ezzel a tõketulajdonost, hogy a termelõ gazdaságba fektesse. Nem kevésbé zseniális elgondolás az sem, amely az Európai Unióból megpályázott pénzeket egy újonnan forgalomba hozott helyi pénz – nevezzük talán forintnak – fedezetéül betartalékolná. És még sokan mások… volt olvasható a film végén megjelenõ stáblista legvégén. Ehhez hasonlóan még számos más javaslat is van ezeken kívül, melyek mindenféle megszorítások nélkül alkalmazhatók lennének, e helyett a láthatóan mûködésképtelen és életszerûtlen neoliberális közgazdasági szemét helyett. És akkor a nemrégiben elhunyt Nobel-díjas (ráadásul, hogy tetézzük a bajt, neoliberális) közgazdász Milton Friedmannak az USA adósságállományának eltüntetésére kidolgozott zseniális javaslatára, az ún. banki tartalékrátára még egy árva szó nem sok, annyit sem pazaroltunk. Valaki hazudik! Valaki meg elhiszi a hazugságokat. Ráadásul, hogy tetézze a bajt, szemrebbenés nélkül. Én meg, az örök elégedetlenkedõ, ahelyett, hogy örülnék a kilométerenkénti kb. 1,8 milliárdért (értsd: 1800 millióért) megépülõ M6-os sztrádának, amely több évtizedes késés után végre gyors és zökkenõmentes összeköttetést teremt az ország ötödik legnagyobb városa és Demszky Gábor kutyaszaros világvárosa, Butapest között, holmi korrupció meg Fletó-féle retorikai baromságok miatt kesergek. Nekem aztán semmi se jó! Pedig igazán örülhetnék! Nem is értem, miért nem jó nekem ez a Négyzetméter Péter által irányított jóféle posztkommunista haszonbrancs, amikor sokkal rosszabbul is járhattunk volna! Ott van példának okáért a Fideszes vezetésû Kaposvár. Gondolták volna, hogy 2009-ben, a XXI. század elején, Európa kellõs közepén egy megyeszékhelyrõl nem lehet majd Intercity járaton a fõvárosba utazni? Ugye nem? Pedig itt ez is megképzõdhet. A Gazdasgi és Közlekedési Minisz24
térium meg akarja szüntetni a Kaposvárról a fõvárosba közlekedõ Somogy Intecity járatot. Azé’ ez szigorú. Szóval jobb, ha hallgatok, befogom a pofámat (Nem a zsemle kicsi, a pofátok nagy!), a sztráda átadásáig hátralévõ kis idõt mán fél lábon állva is kibírjuk. Addig meg majd csak lesz valahogy! Inkább maradjanak a komenisták, csak nehogy visszagyûjjön a Zorbán, mer’ a végén még nem csak a 4-es metrót, de eztet is leállíccsa! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
25
1 VAGYOK VELETEK, 1 VAGYOK KÖZÜLETEK – avagy A diktátor varázsigéje –
„Mi, szociáldemokraták!” – kezdi egyfajta 1×1 módjára már-már szolgai precizitással bemagolt mondókáját az utóbbi idõben Steve, az egykoron állítólag oly sikeres egyetemi tanár. Fõnöke – hívójele The Big Boss (urbánus frazeológia, ángliusból átvéve: a Nagyfõnök, népi szóhasználatban: fõ hallja kend) – még ennél is tovább megy egy lépéssel, gátlástalanul és pofátlanul pökhendi cinizmussal rátesz még egy lapáttal és aszongya: „Mi, nyugdíjasok!” Mit tagadjuk, a kollektív össznépi hülyítés egy újabb szép és diadalittas kommunikációs bravúrpillanatának lehetünk szemtanúi ismét. A nagyember, az igazság kizárólagos birtokosa és letéteményese már megint, még mindig széllel szemben próbálkozik, s már megint, még mindig akadnak szép számmal olyanok, akik hisznek neki, akik állva tapsolják meg, amikor leereszkedik közibük. A kérdés csak az, még hányszor, s még meddig lehet ezt eljátszani? A társadalmi különbségek csökkentésére irányuló, „jobb kézzel bal fül vakarás” típusú életszerûtlen megoldások, a reformdiktatúra kíméletlen szellemében fogant ostobaságok tökéletesen beleillenek abba a sorba, melyek a nép, a nemzet, az ország érdekeinek szempontjából téves és rosszul meghozott döntéseket prezentálják a számunkra. És mégis, ez mind nem számít, ezt a nép buta és együgyû része felé mintegy varázsigeként szajkózó hórihorgas ripacs, a hatalom zsarnoki szívû bi26
torlójaként egyetlen mondatba sûrítve gyakorlatilag szinte pillanatokat alatt semmissé teszi, aszongya: 1 vagyok veletek, 1 vagyok közületek. Közös a sorsunk, mondja „legszebb” ájtatos manó lárvaarcát felvéve a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjasok millióinak, miközben az önálló gondolkodásra és véleményalkotásra láthatóan képtelen massza simán bekajálja azt a képtelenség kategóriájába tartozó pofátlanságot is, hogy a multimilliárdos országdirigens tökéletesen tudatában van annak, mit jelent havi hatvan-hetven ezer forintért dolgozni. Már ott elhasal a projekt, hogy az ország képébe szemérmetlenül belehazudó mosdatlan szájú nyikhaj azzal sincs tisztában, mit jelent az a fogalom, hogy dolgozni. És ez még akkor is így van, ha a páncélozott A8-asból kiszállva a vidéki cigánysoron kamerák kereszttüzétõl kísérve lezavart laza séta közben csak azt hajtogatta a mellette lépkedõ cigányasszonynak, hogy „Dógozni köll! Én is dógozom.” 1 vagyok veletek, 1 vagyok közületek. És máris minden meg van bocsátva. Elsõ ránézésre talán furcsának, mi több, azt is mondhatnánk, ellentmondásosnak tûnik a külsõ szemlélõ számára, hogy egy olyan párt, amely annyira érzékeny szociálisan, hogy még a nevében is fontosnak tartja ezt kifejezni, nem a logikusnak tûnõ módját választja a társadalmi különbségek csökkentésének, azaz, hogy a leszakadókon próbál meg segíteni, hanem ehelyett inkább az egyre zsugorodó és töpörödõ középosztályt (ha ezt egyáltalán még lehet középosztálynak nevezni) nyomorítja vissza a roncstársadalomhoz. De nincs is mit csodálkoznunk ezen! A segélyezés kapcsán kiderült, hogy nem a minimálbért fogják emelni, hanem a segélyt akarják csökkenteni. Megint az elv, a metódus, ha tetszik, a hatalomgyakorlás technikája az, amire ezen a ponton ismételten szeretném felhívni a figyelmet! Nincs az az Úristen, hogy ez a hatalom valamibõl is többet adjon, mint amit feltétlen muszáj. Éppen ellenkezõleg! Inkább elvesz. Csökkent. Elvon. 27
A dolog nyilván ennél bonyolultabb, számos tényezõt kell figyelembe venni, csak a végén valahogy mindig ide lyukadunk ki, amikor posztkommunisták vannak hatalmon. Csökkenés, leépülés, tönkremenetel. De miért van ez így? Miért van az, hogy az emberek, csak azért, mert valakik azt állítják magukról, hogy szociálisan õk a legérzékenyebbek, ezért õk a legalkalmasabbak a szociálisan rászorulók képviseletére, ezt el is hiszik nekik? Ráadásul úgy, hogy a tetteik ezzel az állítással szöges ellentétben állnak. Ráadásul kiderül róluk, hogy nem is mondtak igazat! A válasz roppant egyszerû. A hatalom megtestesítõje, a reformdiktátor (vagy zsarnok) kimondja a varázsigét: „1 vagyok veletek, 1 vagyok közületek”. És máris minden meg van bocsátva. Hiszen én is onnan jöttem, ahonnan ti. Én is átéltem azokat a dolgokat, amit ti. Én is tudom, mit jelent havi bagatell összegekért gürizni, ahogyan ti is güriztek. Hát el tudjátok képzelni rólam, hogy ártanék nektek? Ugye nem? Én a lehetõ legjobbat akarom nektek. (Csak ez a rohadt ellenzék ne lenne, aki mindig keresztbe tesz!) Vagy tudjátok mit? Nem is nektek, hanem igazából a gyerekeiteknek, az unokáitoknak! Õk majd már igazán jól fognak élni. Vagy valahogy így. Mindenesetre ezt a szöveget hallgatjuk már évtizedek óta, ideje lenne végre felébredni a hiszékeny tömegeknek is. 1 rövidke hír az Index internetes portálról: „Tovább nõtt az államadósság Az államháztartás maastrichti adóssága 2008 elsõ negyedévének végén 67,1 százalékát érte el az utolsó négy negyedév GDP-jének, vagyis több mint egy százalékpontos volt a növekedés. Ez a túlzotthiány-eljárás (EDP) keretében az Európai Bizottságnak jelentett legfrissebb érték. 28
Az euró bevezetésének egyik elõfeltétele a legfeljebb 60 százalékos szint elérése vagy legalább az arány egyértelmû mérséklõdése lenne, ezt azonban – a többi elõfeltételhez hasonlóan – Magyarország jelenleg nem képes teljesíteni. Folytatódott a lakosság – fõleg devizában történõ – eladósodása, valamint a vállalati szféra hitelpozíciójának romlása az elsõ három hónapban.” Nem mintha ez bármit is számítana, hiszen az „1 vagyok veletek, 1 vagyok közületek” úgyis azonnal annulálja, de a narancsos ellenzéki párt uralkodásának végére, ha jól emlékszem, valahol 52% körül sertepertélt a GDP-hez viszonyított államadósság. És mielõtt még a szegfûmintás utódpárt valamelyik élemedett, ó pardon, szépkorú törzsszavazója kiakadna, mint az Epeda sezlonyrugó, megnyugtatására közlöm, de bizony, mindenkit, önt, engem, és az összes többi magyart is érinti ez a dolog, a cehhet ugyanis nekünk kell kifizetni. Úgy tûnik azonban kifizetõdõbb, ha felvesszük a szokásos konzumidióta baromhoz illõ miheztartást, különben könnyen úgy járhatunk, mint az egri Markhot Ferenc-kórház mellett kiálló orvosok, akiknek kromofággal öntötték le az autóját. A hatalom és csatolt részei nemigen bírják az építõ jellegû kritikát. Lehet, hogy nem erkölcsös, amit tesznek, de most már nem is mindig jogszerû. Ha pedig ezt valaki szóvá meri tenni, akkor aztán lesz ne mulass! Azt hiszik, hogy egyedi esetrõl van szó? Tudja nyüveg. Mindenesetre érdekes az, amirõl a Magyar Nemzet internetes oldalán olvashattunk a cikkajánlóban. Íme: „A vasúti hivatal végzetes döntést hozott? 2008. július 2. 06:00 A Motim Zrt., azaz a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tulajdonában álló cég vasúti mûködési engedélyét is elutasította a Magyar 29
Vasúti Hivatal az elmúlt évben.Az Antal Dániel elnök által tavaly márciusban aláírt határozat indoklásában azt közölte, hogy a kérelemben megjelölt pályahálózat – vagyis a mosonmagyaróvári 8,8 kilométer hosszú iparvágány – a vasúti közlekedésrõl szóló törvény alapján az országos vasúti pályahálózat részének tekinthetõ, azon saját célú vasúti tevékenység nem végezhetõ. A döntés ellen – áll a határozatban – fellebbezésnek helye nincs. A hatóságot kormányhatározattal, tegnapi hatállyal megszüntették, elnökével egykori kinevezõi jószerivel szóba sem álltak.” Forrás: MNO
Utoljára hálivúdi eksönmúvikban láttunk ilyesmit. A maffiánál már megszoktuk, hogy bebetonozzák a renitens ürgét, így garantáltan nem zavar több vizet, legfeljebb régészeti lelet lesz belõle pár ezer év múltán. No de ez, valami egészen más, valami egészen új. A miniszterelnök eftárs keze messzire elér. Mi következik ezután? Jön a védelmi pénz, amit netalántán egész iparágakra is kiróhatnak majd? „Mi, nyugdíjasok!” – hülyíti a jó népet az ereje teljében lévõ kõgazdag karrierista. Hiszen látszatra sincs semmi köze a bottal, vagy sok esetben járókerettel sertepertélõ, életük kenyerének java részét már elfogyasztott honfitársainkhoz. A dologban azonban az a legrondább és legvisszataszítóbb, ahogyan kihasználja azokat, akik számára a nyugdíj (vagy talán korrektebb lenne, ha úgy fogalmaznánk: nyögdíj) nem valamiféle kegy, hanem járandóság, egy ledolgozott élet után. Az érintettek tekintélyes része pedig, mintha csak valamilyen permetszerû köd szállingózott volna a szemükre, elhomályosítva tisztánlátásukat, meghallván a varázsigét, engedelmes birka módjára vonulnak a vágóhíd felé. Élelmiszer-, üzemanyag-, energiaár-emelés. Meg kell értened, neked is többel kell hozzájárulnod az Új Magyarországhoz, ami egyébként, ha még nem vetted volna észre, benned is ott van, így hát az is természe30
tes, hogy innentõl kezdve, mintegy állampolgári kötelességed is egyben, hogy öngondoskodj magadról! De ne aggódj, mert mi sem aggódunk azon, hogyan fogod mindezt megvalósítani, hiszen mi magyarok, már többször is tanúbizonyságot tettünk rendkívüli találékonyságunkról. Valószínûleg valami hasonló fog történni most is. Elvarázsolt kastélyban élõ elvarázsolt társadalom, amelyik nem akarja, hogy levegyék róla az átkos varázslatot. A sokszor felkavaró és néha csalódásokat okozó, ám csodálatos lehetõségeket rejtõ igazság helyett inkább a boldogtalan (de stabil!) mágiát (értsd: hazugságot, önbecsapást) választja. De vajon meddig még? Addig, amíg a pofájába nem vágjuk a zsarnoknak, hogy semmi közünk hozzá, nem 1 velünk, nem 1 közülünk! Semmi közünk hozzá! Idegen, legfeljebb csak a mi nyelvünkön beszél. Ennyi, semmi több. Arra pedig, amit ezzel a hazával és a népével, nemzetével tett, nincs bocsánat. Isten pedig, mint tudjuk, nem bottal ver. 1 biztos, nekem speciel kezd elegem lenni a szemfényvesztõkbõl. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
31
A VILÁG LEGNAGYOBB KÁROKOZÁSA:
Európai UnióA jó múltkorában az ír referendum kapcsán a demokrácia lábbal tiprása került minden eddiginél világosabban napvilágra. (Sehol máshol nem kérdezték meg a Lisszaboni Szerzõdésrõl az embereket.) Kevéssel utána a holland guldenrõl euróra történõ átváltás elhibázása, most pedig ez: „Tévedésbõl dolgoztak másfél évig Egy félreértés miatt az Európai Unió energiaügyi miniszterei téves alapokon tervezgettek már másfél év óta. A miniszterek nem hivatalos, három napos párizsi tanácskozásának végén ezt ismerte el a francia energiaügyi miniszter és német kollégája. Jean-Louis Borloo úgy fogalmazott, hogy 2007 januárja óta tévesen értelmezték az EU célkitûzését azzal kapcsolatban, hogy miként csökkentsék az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A miniszterek mostanáig abban a hitben voltak, hogy az EU szerint azt kell vállalni – egyebek mellett –, hogy 2020-ra az összes gépjármû-üzemanyag 10 százaléka növényi alapú biodízel legyen. A mostani értekezleten kiderült, hogy nem errõl van szó, hanem arról, hogy az összes szállítási energia 10 százaléka megújuló energiaforrásból származzék. Jürgen Homann, német miniszter szerint „sajnálatos félreértés volt”, hogy mostanáig bioüzemanyagban és nem megújuló energiaforrásokban gondolkodtak. 32
A fõleg kukoricából és cukorrépából elõállított bio-üzemanyagot eleinte a klímaváltozás elleni harc valóságos csodaszerének tartották, utóbb azonban egyre többen kezdték ellenezni, sõt, az élelmiszerárak növekedése és az erdõirtások fokozódása egyik fõ okának tartják már.” Forrás: Független Hírügynökség
Ilyen van? Nem tudom megállni Hölgyeim és Uraim, de ismét fel kell tennem a tõlem már unalomig ismert és ismételt kérdést, erre gondoltak annak idején, amikor az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra igennel voksoltak? Ez az immáron sokadik megdöbbentõ, és ép ésszel elképzelhetetlen szituáció, mely ismét megképzõdött, szépen beleillik abba a sorba, amely tökéletesen példázza számunkra, mennyire életképtelen ez a mesterségesen létrehozott, föderatív alapokon álló kényszerképzõdmény. Európai Egyesült Államok. És még ez akart a legversenyképesebb térség lenni a világon! Ugyan vajon, hogy a rossebbe akart az lenni, amikor ilyen létfontosságú dolgokban ekkora baklövéseket követnek el? Önök értik ezt? Minden valamire való vállalkozásnál vagy cégnél úgy rúgják ki az ilyen és ehhez hasonló tehetségtelen embereket, hogy a lábuk sem éri a földet. Nem úgy a politikában! Illetve van még egy lehetõség. Pearl Harbor és 9/11 után (ma már mindkettõrõl kétségbevonhatatlanul tudjuk, hogy elõre megrendezték õket, ráadásul az érintettek elõre tudták), szóval az is minden további nélkül elképzelhetõ, hogy ezen szarvashibákat készakarva követték el. Mondjuk azon politikai és stratégiai okból kifolyólag, hogy a vén kontinensnek még csak esélye se legyen új erõre kapnia. Éppen hogy csak vegetáljon valamilyen minimum szinten, már ami a 33
fogyasztást illeti, a többit, ha tetszik a világ sorsának folyását, meg majd elintézik mások. A kérdés megválaszolását a tisztelt Olvasóra bízom. Az Európai Unióval foglalkozó különféle szakirodalmak, elemzõk és szakértõk szerint az is megállapítható, hogy ebben az új, bankok által uralt és vezérelt Szovjetunió utánzatban (hívójele: SZU2) a hatalmi ágak sem különülnek el egymástól kellõképpen. Úgy tûnik, ez a központilag vezérelt kontinentális hatalmi és gazdasági bürokratizmus még csak hírbõl sem ismeri a demokráciát. Diktatórikus hatalmukat (és ezt itt tényleg szó szerint kell érteni, hiszen az utolsó szögig mindent leszabályoznak a különféle rendeletekkel, szabványokkal és kvótákkal) megkísérelik bebetonoznia, láthatóan kevés sikerrel. A lakosság egyelõre még ellenáll. Köszöni szépen, nem kér az Európai Egyesült Államokból. Amikor ilyen lehangoló példáival találkozunk az ostobaságnak, a szakmai alkalmatlanságnak és a hozzá nem értésnek, meg kell mondjam, kicsikét elszomorodom. Fel is teszem magamnak a kérdést: Hova vezet mindez? Tudtunkon kívül – azok, akiket mi hatalmazunk fel a képviseletünkre – megkárosítanak minket, átvernek bennünket, hazudnak nekünk? Vajon mennyit buktak az euróra való áttéréskor a derék hollandok? Mit szólnának, ha az Önök zsebébõl vennének ki ennyi pénzt csak úgy, és Önök még csak nem is tudnának róla, mert aki szólna, szólhatna, azt egész egyszerûen nem engedik szóhoz jutni a „megfelelõ” kezekben lévõ médiákban, vagy egész egyszerûen csak elhallgatnák az egészet? De nem csak a pénz! Talán még Önök is emlékeznek rá, mert én, azon majd’ hatszázezer honfitársammal együtt, akik annak idején nemet mondtak a nagyságos és fényességes Európai Portához történõ csatlakozásra, szóval én nagyon is jól emlékszem arra, hogy egyetlen Eu-ellenes hang nem sok, annyit sem lehetett hallani a központi média szócsöveibõl. Most pedig sorra dõlnek ki a csontvázak a szekrénybõl. 34
„Anyám, én nem ilyen lovat akartam! – ordítanak fel egyre többen és egyre hangosabban kis hazánkban, ahogy a jelenleg regnáló posztkommunista emlõkön nevelkedett neoliberális újkapitalisták vezetésével egyre gyorsabban megyünk lefelé megalázóba. A baj már megtörtént. Sok választásunk nincs, legfeljebb kettõ. Az elsõ változat…, de talán jobb is, ha ezt azonnal elvetjük, mert annak esélye, hogy ez bekövetkezzék, gyakorlatilag a nullával egyenlõ. Már csak azért is, mert szöges ellentétben áll a jelenlegi politikai osztály érdekeivel. Arra gondolok, hogy egy merész fordulattal kihátrálhatnánk ebbõl a kényszer szülte katyvaszból, semleges státuszba vonulva, esetleg harmadik piacokkal kereskedve lélegzethez juthatna az ország. A másik verzió szerint – ezt nevezik optimista változatnak –, az Európai Unió problémakörét ahhoz hasonlatosan lehet a legjobban megoldani, ahogy a Csengetett M’Lord címû tévésorozatban a tiszteletreméltó Edward Meldrumtól járt el Madge Cartwright-tal szemben, amikor kényszerûségbõl vele egy ágyban kellett eltöltenie az éjszakát. Azaz csak fekszünk, és nem csinálunk semmit. Lefeküdni már lefeküdtünk az Európai Uniónak, csinálni amúgy sem sokat csinálunk, a feltétlen és csontig hatoló nyalás kivételével, úgyhogy nagyjából egészébõl megállapíthatjuk, jelenleg ez az utóbbi, az optimista változat látszik beteljesedni. És hogy miért hívják optimista változatnak? A válasz roppant egyszerû: ahova mi belépünk, az darab idõ múltán úgyis magától szétesik. De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig az elkövetett szarvashibák sorozatához! – Belém lõttél! – Nagyon sajnálom. – Te belém lõttél! 35
– Nagyon sajnálom. – Aki meglõ valakit, az sosem sajnálkozik. Az ilyesmi akkor szokás, ha rálépsz valaki lábára, vagy véletlenül eltöröd a szemüvegét, vagy fingasz egyet ebéd közben, de nem mondod, hogy „sajnálom”, ha meglõsz valakit! Így diskurálnak egymással egyik kedvenc filmem, a „Nekem 8” címû filmvígjáték botcsinálta hõsei, miután sikeresen megmenekültek az útonállókkal való és balszerencséjükre lövöldözéssel végzõdõ találkozásból. A jól szituált középosztálybeli amerikai Nick Beam – középmufti egy reklám cégnél – és újdonsült feka – ó pardon, afro-amerikai – cimborája, akiket Tim Robbins és Martin Lawrence formál meg kitûnõen, szóval az alkalmi duó egy félreértésnek köszönhetõen zavarba ejtõen hajaz egy a környéket rettegésben tartó körözés alatt álló útszéli rabló párosra. Ebbõl adódik aztán a különbözõ félreértések kínos sorozata. Véletlenül összefutnak az igazi rablópárossal, akikkel némi nézeteltérés alakul ki közöttük az adott területre esõ erõszakos bûncselekmények elkövetési jogát illetõen, s végül a vitás kérdéseket agresszív véleménycserével tisztázzák, melybõl hõseink kerülnek ki gyõztesen. Ennek során afro-amerikai barátunk kezében elsül a pisztoly és a rablók helyett – természetesen véletlenül – alkalmi útitársát sebesíti meg a karján. No hát ezen eseménysor után zajlik le a fenti párbeszéd Nick autójában menekülés közben. Nem tehetek róla, de nekem viszont nem nyolc, azaz ez a film jutott eszembe, annak is ez a jelenete, mert itt valami hasonló látszik megképzõdni. Gondoljanak bele! Gyerekek, az a helyzet, hogy ezt bizony elszúrtuk, milliárdos károkat okoztunk nektek az euróra való áttéréskor a megugró infláció és a vásárlóerõ csökkenése miatt, de hát ez van. Bocsika. 36
Most akkor Nick Beam-hez hasonlóan én is mondjam azt, hogy aki milliárdos károkat okoz egy országnak, az sosem sajnálkozik? Az ilyesmi akkor szokás, ha rálépsz valaki lábára, vagy véletlenül eltöröd a szemüvegét, vagy fingasz egyet ebéd közben, de nem elég csak annyit mondanod, hogy „sajnálom”, ha milliárdos károkat okozol! Biodízel-ügy dettó. Vajon mire gondoljon az ember, hogyan bízzon ezek után a nagyságos és fényességes Európai Portában, amikor arról olvas, hogy másfél évig „tévedésbõl dolgoztak”? Ilyen van? Ilyen van. Ráadásul a mûvelt Európában. Mindaddig, amíg ilyen szinten produkál ez a föderatív alapokra helyezett hatalom, amit ma még Európai Uniónak hívnak, van okunk a kétségbeesésre. De legalábbis figyeljünk oda a szekrénybõl kihulló csontvázakra! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
37
ÉLETKÉPTELEN KÉNYSZERSZÖVETKEZÉS – avagy A végképp eljátszott bizalom –
Tökéletes hozzá nem értés. Vagy talán végzetes játszadozás különbözõ érdekekkel? Egy hír az Index internetes portálról 2008. 06. 25., 11:24 keltezéssel: Milliárdokba kerülhet Brüsszelnek a holland euró Rosszul, túl magas árfolyamon váltották át a guldent euróra, amikor Hollandiában is bevezették a közös pénzt. Ez milliárdos károkat okozott az országnak a megugró infláció és a vásárlóerõ csökkenése miatt – legalábbis ezt állítja egy civil szervezet. Most kvázi kártérítést követelnek az uniótól. Egy Wisselverlies.nl nevû, önmagát civil érdekcsoportnak nevezõ szervezõdés pénzt követel az Európai Uniótól. A szervezet ezt azzal indokolja, hogy a holland gulden euróátváltási árfolyamának tíz évvel ezelõtti helytelen meghatározásakor több milliárd eurós veszteség érte az országot. A holland szervezet internetes közleményében azt állítja: nemrégiben konzultáltak Nout Wellinkkel, a holland nemzeti bank elnökével, aki megerõsítette azokat a banki kutatási eredményeket, miszerint 1998-ban túl magasan határozták meg a gulden euróátváltási 38
árfolyamát. Ennek következtében az euró bevezetése nagy inflációval és a vásárlóerõ csökkenésével járt. A Wisselverlies.nl szerint a helytelen árfolyam-meghatározás nem tévedésbõl történt, hanem azért, mert akkoriban a gulden és a német márka árfolyama egymáshoz kapcsolódott, és a németek presztízsokokból megakadályozták az egyébként pénzügyileg indokolt árfolyam-módosítást. Wellink elmondta, hogy a holland hatóságok politikai elsõbbséget adtak az euró bevezetésének, és inkább letettek a reális árfolyam-meghatározásról, – olvasható a közleményben. “Az EU miatt súlyos veszteségeket szenvedtünk, ezért most kompenzációt követelünk” – idézi a közlemény Pieter Dijkmant, azt írva róla, hogy közgazdász, és a Wisselverlies.nl elnöke. A jogi lépések kidolgozásával állítólag William Schonewille holland sztárügyvédet bízták meg. Forrás: MTI
Nem elég, hogy antidemokratikus, nem elég, hogy gazdaságilag is versenyképtelennek bizonyult, immáron a bizalmat is végképp eljátszani készül a nagyságos és fényességes Európai Porta. Ugyan vajon hogy’ a rossebbe bízna ezek után az egyszeri pógár a brüsszeli vízfej vezette életképtelen kényszerszövetkezésben? Ugyan vajon mi a rossebér is kepectetne az eurózónába bárki is, ha az átváltás árfolyamát a valóságtól eltérõen netalán tán szûk érdekcsoportok kívánalmainak megfelelõen határozzák meg a valóságos gazdasági helyzet helyett? Eddig egyébként szinte mindenütt drágulást hozott magával a közös valutára történõ áttérés. Most jöhetünk csak igazán tisztába az urbánus frazeológiában oly gyakorta használt „nálunk szerencsésebb történelmi fejlõdésû ország” szófordulat valódi jelentésével. Az írek már példát mutattak nekünk demokráciából, a hollandok ez alkalommal csak rátesznek egy lapáttal. 39
Nem hagyják, hogy hülyének nézzék õket. Maga a holland nemzeti bank elnöke is megerõsítette, hogy a civil szervezet által tett kinyilatkoztatás bizony a tényvalóság. Ahelyett, hogy meghúznák magukat, engedelmesen húznák az igát Brüsszelnek, a hollandok bizony megkocogtatják a brüsszeli eurokraták zakóján a válltömést, hogy hát itten bizony hibádzik a cehh. Jó neveltetésüknek köszönhetõ, hogy egyelõre csak udvariasan, ám határozott formában jelezték az anomáliát a központ felé, de kétség sem férhet hozzá, ha nem történnek fejlemények az ügyben, bizonyosan megteszik a szükséges lépéseket. Asszem valami ilyesmi az européer viselkedés! Tisztában vannak a jogaikkal, ugyanakkor tudják a kötelességüket is! Legfõképpen a hazájukkal szemben. Vajon miért nem vagyunk egy cseppet sem meglepõdve? No, de hát miért is lennénk? Ez a természetellenesen óriásira duzzadt mesterséges képzõdmény egy felülrõl eltervezett és irányított folyamat végeredményeként jött létre. A nemzetek sokfélségébõl fakadóan természetesen irányíthatatlan, ezért is törekednek az egyes tagállamok uniformizálásra. Ostobaságukból fakadóan nem látják, hogy pont ez az, a sokszínûség és a változatosság az, amelyik naggyá és versenyképessé tehetné ezt a kontinenst. A mûködési keretet kellene megváltoztatni, nem pedig az egyes országokat. Szomorúan bár, de húzunk egy újabb strigulát a jelzésértékû momentumok sorában, láthatatlan kezek pedig bevernek egy újabb szöget a lassan végstádiumába érõ Európai Uniónak. A gólem haldoklik. Csak ezt még nem mindenki látja. Vannak aztán olyanok is, akik látják, csak nem akarnak róla tudomást venni, és tüntetõen elfordítják a fejüket, miközben izzadságszagú hazugságokkal traktálják a jó népet. Az agónia – lévén az Uniónak semmiféle „B” terve nincs vész esetére, ezt most már mindannyian hallhattuk – sajnos hosszadalmas lesz. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
40
II. FELVONÁS – avagy Fondorlatos félelemkeltés a színfalak mögül –
Emlékeznek? Elõször nem akarták engedélyezni, aztán egyszer csak hipp-hopp, mintegy varázsütésre, mégiscsak felvonulhattak homoszexuális honfitársaink székes fõvárosunk egyik leggyönyörûbb útján. Aztán hirtelen megértettem. Ahogyan mondani szokás, leesett a húszfilléres! Elkezdõdött a második felvonás. Persze Önök most azt kérdezik tõlem, s joggal: Dejszen nem is tudtuk, hogy volt elsõ felvonás! Mikor, hol? Emlékeznek? A legnagyobb ellenzéki párt a népszerûségi listák élérõl toronymagasan vezetve, a koalíciót odahagyó, a törvényhozás házának falain kívül immáron mikroszkopikusra zsugorodott törpepárt elsõ emberével ül tárgyalni, önként és dalolva. Természetellenes! Teljesen életszerûtlen! Abszolút nonszensz! És mégis! Az örök második szerepébõl hirtelen reflektorfénybe avanzsáló nyúlánk nyökögõ, aki termetének köszönhetõen fél fejjel még a hórihorgas ripacs fölé is magasodik, el kezdett diktálni. Majd õ megszabja mit, s hogyan. Arra az esetre, ha a következõ etapban esetleg már alulról szagolják az ibolyát. Mármint politikai értelemben. Hanyag eleganciával, amolyan laza csuklómozdulattal, õkelme egész egyszerûen lekorlátozná a demokráciát. Mi kívülállók pedig csak pillogunk, mint Grisa a körmoziban, és oly formán nézünk szemünkkel, mint nézni szokott a halandó, ha nem érti a dolgot. 41
Hogy most valóban a Kéri-körben elhangzottak miatt csökkent érzékelhetõen (tehát mérhetõen) a Fidesz népszerûsége, vagy inkább amiatt, hogy az SZDSZ-szel – ahogyan mifelénk mondani szokás – összeborultak, mint kocsmánál a biciklik, nem tudom. Csak az biztos, hogy szavazókat veszítettek. Függöny. És akkor itt a II. felvonás. Elõször nem engedélyezik a radiátorok, fûtõtestek és egyéb más hõsugárzó alkalmatosságok babérjaira törõ honfitársaink felvonulását, majd mégis. Történik, ami történik, aztán jellegzetes mozgásával kisvártatva belibeg a mûminiszterelnök és aszongya, na most mán aztán ölég legyen! És itt, ezen a ponton jön a képbe a Fidesz. Nem lehet jól kijönni belõle. Éppen ezért nem is fognak tudni jól kijönni belõle. Navracsics ugyan már kiadott egy kommünikét, miszerint õk sem értenek egyet az erõszakkal ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi… Hát bizony, kérem tisztelettel, ez a hajó mán megint nagyon úgy tûnik, hogy elment. Szívnak, mint a torkos borz. Ráadásul mindenképp. Gondoljanak csak bele! Elnézve a mûminiszterelnök páni félelmében tett – a szóvivõ fenomén súgása nélküli – elsõ megnyilatkozását, felvették a fonalat ott, ahol elejtették, gõzerõvel beindult „a Fidesz lepaktált a szélsõjobbal” típusú média gõzhenger. A három-igenes népszavazással nagy nehezen maguk mellé állított tömegekbõl újabb százezreket lehet takarmánykukoricához hasonlóan lemorzsolni. Innen már csak egy lépés a szélsõjobboldali náci terrorveszély, éppen ezért életre is hívjuk a Magyar Chartát! Liberális demokraták, mind, akik itt vagytok, sorakozzatok a zászlónk mögé! Egy a tábor egy a zászló! Ó pardon, ez valaki más szövege! 42
Mindeközben a túloldalon sem rózsásabb a helyzet! Ott meg a radikális szavazók kezdenek szétszéledni, ahogy hírét veszik a buzikat védelmükbe vevõ Navracsics-féle nyilatkozatnak. Erre szokták aszondani mifelénk pajkosan összekacsintva, hogy ügyes! Ki van ez találva, kérem tisztelettel. Minél nagyobb a baj, annál hangosabban kiáltunk tolvajt, vagy farkast, annál nagyobb ribilliót csapunk, hogy a többiek minden mással el legyenek foglalva, csak azzal ne, ami igazán lényeges. Tudják, hogy a 2010-ig hátralévõ két esztendõ nagyon hosszú és kínkeserves menetelés lesz. Ideje mán most bespájzolni, elvégre gondolni kell a jövõre is. Nem igaz? Az elsõ és legfontosabb feladat tehát – ha a vereséget már végképp nem lehet elkerülni, már pedig a dolgok jelen állása szerint nagyon úgy néz ki, hogy nem lehet – minimalizálni kell a veszteségeket, azaz meg kell akadályozni az ellenzék vezetõ erejét abban, hogy kétharmados többséget szerezzen a törvényhozás házában. És ha mindez az Önök számára túl merésznek, elképzelhetetlennek tûnne, vagy netalán az összeesküvés-elméletek kategóriájába tartozna, kérem, emlékezzenek vissza, mintegy varázsütésre, az illetékes szerv meggondolta magát, és engedélyezte a felvonulást. Most már csak egyet nem értek. Miért az abnormalitást, miért a devianciát kell népszerûsíteni? Miért a rendellenességet kell tolerálnunk, miért nem az életszerût, a jót? Ma olvastam egy érdekes hangvételû, a világhálón közzétett levélváltást, amely Adorján András sakknagymester és Bartus László között folyt le, s ebben a sakknagymester azon tanakodik, ha megengedik ezt szó szerint idepattintanám, mert azt hiszem a problémakör lényegi részére világít rá: „Tehát a homoszexualitás épp oly pszichiátriai betegség, mint a többi – mondjuk a depresszió. De mondd, a buzikon (azelõtt „ferde”, vagy „beteges” hajlamúakon) kívül láttál bárki mást pucér seggel átszelni a várost? ” 43
Nos igen, azt hiszem ez az a kérdés, amely a sakknagymesteren kívül bizonnyal már sokunkban felvetõdött. Hiszen a történtek után fel kell tennünk magunknak azt a kérdést is, vajon létezik-e még olyan, hogy magánszféra, intimitás, meg ehhez hasonlók? Mi értelme van közszemlére tenni azt, ami egyáltalán nem tartozik a közre? Hát ezen bizony érdemes lenne elgondolkozni mindannyiunknak. Meg aztán arról sem hallottam egy árva szót sem, igaz, ezen az Európai Unióhoz való csatlakozás elõtt tapasztalt egyhangú tájékoztatás után egy cseppet sem csodálkozom, vajon miért nem szólalhatott meg a másik fél? Miért nem gondolkozunk el azon, hogy talán nem kellene ilyen jellegû felvonulásokat tartani egy olyan országban, ahol a lakosság ilyen nagy arányban vallja magát vallásosnak (értsd: kereszténynek), következésképpen nagy valószínûség szerint rendkívül irritálni fogja a társadalmat egy efféle megmozdulás. Aztán az is eszembe jutott, hogy az a fajta sajátos módon elõadott mozgáskoordináció, mellyel a kamionok platóján demonstráló honfitársaink „megörvendeztetnek” bennünket nem tartozik-e inkább a közszeméremsértés kategóriájába? A kérdés megválaszolását a tisztelt Olvasóra bízom. Fél füllel figyeltem csak a tévére, de ha jól emlékszem az eseményrõl rendõrautóval kimenekített Lévai Katalin volt az, aki telefonon valami olyasmit nyilatkozott, hogy nemcsak buzizás volt, hanem cigányozás, meg zsidózás is. Mit lehet erre mondani? Akkor csodálkoznék, ha nem lett volna. Magam nem voltam ott, de afelõl semmi kétségem, hogy azt az elkeseredettséget, és azt a tehetetlenségbõl fakadó frusztráltságot, amit ez a nép most átél, megél és érez, valamilyen formában le kellett vezetni. Sajnálatos módon így sikerült. De mielõtt még valaki gyermeki ártatlansággal rácsodálkozna, hogy a nemzetközi helyzethez hasonlóan az erõszak is fokozódik, annak üzenem, hogy egyáltalán ne csodálkozzon. Logikus fejleményei a mostani történések a 2006. októbere óta zajló folyamatoknak. 44
Mindösszesen csak egyetlen példát idéznék a teljesség igénye nélkül, mely kitûnõen bemutatja, hogyan lehet tudatosan, felelõtlenül hergelni és félrevezetni a társadalmat. Orosz József sajtótájékoztatóján hangzott el, magának az ismert médiaszemélyiségnek a szájából: „Kaptam azért, mert meleg vagyok. Igen, ki ne tudná, hogy az. Kaptam azért, mert más meggyõzõdésû vagyok. Igen. Más meggyõzõdésû is vagyok. Kaptam azért, mert más a véleményem. Igen, a véleményem is más. És kaptam azért, mert zsidó vagyok. Igen, zsidó is vagyok. Meg kaptam azért, mert állítólag nem vagyok magyar. Pedig hallják, hogy magyar vagyok.” Nem kedves Jozefina! Mi csak azt halljuk, hogy magyarul beszélsz. Magyarul beszélni és magyarnak lenni az azért nem teljesen ugyanaz. Bezony ám! Mit tesz Isten, az élesszemû nézõ a sajtótájékoztató publikumának soraiban Vágó Istvánt is felfedezhette. Semmi különös, ezek csak amolyan apró, jelzésértékû momentumok. De térjünk még vissza néhány röpke pillanat erejéig a Jozefina által mondottakhoz, mert azok a szavak, melyekkel megterhelte a levegõ könnyû szekerét, hogy szállítná azokat a hallgatóság füleibe, igen nagy jelentõséggel bírnak, s rávilágítanak arra, hol téved az Angol utcai média-kommandó egykori fenegyereke. Nem kedves Jozefina! Nem azzal van a gond, hogy meleg vagy. Még csak nem is azzal, hogy más a meggyõzõdésed. Még csak nem is azzal, hogy más a véleményed. A zsidózást meg leszel szíves végre abbahagyni, ha kérhetném! Nincs még egy ország, ahol annyira szívesen látnák Izrael fiait és leányait, no meg a zsidó tõkét, mint kis hazánkban, azonkívül olyan másik országról se hallottam még, ahol egymást érik a Tel-Aviv-ból érkezõ charter járatok országgyûlési választások idején. Magyar mivoltodról pedig az imént már ejtettem néhány keresetlen szót. 45
Nem. Nem itt van az eb elhantolva, drága Jozefina! A baj ott kezdõdik, hogy nekünk keresztény magyaroknak, akik – a fene egye meg, de a legutóbbi népszámlálási adatok szerint mégis csak mi lennénk a legtöbben ebben az apró kis országban! – folyton folyvást a kereszténységgel összeegyeztethetetlen, s a bûn kategóriájába tartozó abnormalitást, a homoszexualitást, a leszbikussságot kellene tolerálnunk, sõt, még a gyerekeinkkel is meg kellene kedveltetnünk, de legalábbis megismertetnünk, mert hát, ahogyan az egyik álliberális fõokoskodó mondta, honnan tudhassuk, hogy a gyerek késõbb nem lesz-e homoszexuális. Nos, megmondom az õszintét, nem is értem, hogy mi itt a gond. Hiszen maga bölcs vezérünk, a nagy mûminiszterelnök ordította bele a vakvilágba dagadó karotisszal, hogy „el lehet menni, tessék! Teljesen igaza van! Akinek nem tetszik, hogy ez az ország és a népe ilyen, nosza rajta, el lehet menni, tessék! Nem kedves Jozefina! Nem azzal van a gond, hogy más meggyõzõdésû vagy. Azzal van a gond, hogy mindenki másra rá akarjátok erõltetni ezt a „más” meggyõzõdést. Azt a meggyõzõdést, ami felett már rég eljárt az idõ, azt a meggyõzõdést, ami csak kevésszámú kivételezettnek nyújt jólétet és biztonságot. Ez itt a baj, drága Jozefina! Persze tökéletesen értem én, mennyire nehezedre esik a magadfajtának kibújni a kutyaszaros világváros közepén emelkedõ, jótékony elszigeteltséget és nyugalmat biztosító kommunikációs elefántcsonttornyodból. Körülbelül olyan nehéz lehet, mint haditudósítani az iraki szállodaszobádból. Nem kedves Jozefina! Nem azzal van a gond, hogy más véleményen vagy. A gond azzal van, hogy álló nap mást sem lehet hallani, csak azt a „más” véleményt, amit te és a hozzád hasonlók képviseltek, s amelynek következtében ma ott tartunk, ahol tartunk. Hát valahogy így, kedves Jozefina! Csodálkozol hát, amikor a népnek, aki éjt nappallá téve robotol csak azért, hogy kifizethesse a sokszor ötletszerûen kirótt sarcot, elege lett, és egyszer csak aszongya, mint a mûminiszterelnök, hogy na 46
most aztán ölég volt? Bizony, ha még nem tudnád, ez a magyar rögvalóság. Aszongyák a magukat liberálisnak hazudók, hogy hazánkban ez a nap volt a demokrácia szégyene. A magam részérõl valahogy nem tudom élbõl elítélni azokat, akik ennek az ellenkezõjérõl vannak meggyõzõdve. Gondoljanak bele! A pórnép egyszerû fiai lekeverhettek egy maflást – természetesen kizárólag makarenkói célzattal – a hatalom megmondó-emberének. És itt a szó legszorosabb értelmében ténylegesen ez képzõdött meg, hiszen a nagyembernek kétségtelenül helyes irányt mutató Horn Gábort, s a Nap-keltét odahagyó Orosz Jozefinát is képen teremtették, amolyan istenesen. Ebben az értelemben ,ha úgy tetszik, ténylegesen a hatalom megmondó-emberei nyerték el az õket megilletõ jogos jutalmukat. És ismét bebizonyosodott a dús képzeletû nép ajkán született bölcs mondás kétségbevonhatatlan igazságtartalma, miszerint „Isten nem bottal ver!” Lezajlott tehát a második felvonás abban a színjátékban, amit kizárólag azzal a célzattal írtak meg, hogy a nemzet továbbra se tudja kivetni magából az idegen testként jelenlévõ mammonitákat, vagyis az SZDSZ hatalmát és befolyásolási (értsd: zsarolási) potenciálját megõrizhessék, s a jelenlegi ellenzéket megakadályozzák abban, hogy kétharmados többség birtokában – valami csoda folytán – esetleg érdemben is tegyenek valamit ezért a nemzetért. Egyelõre vesztésre állunk, az idõ pedig, úgy tûnik, nem nekünk dolgozik. Nekem személy szerint nagyon nem tetszik a darab, asszem a végén ki is fütyülöm majd a ripacsokat. Azt javaslom, tegyék Önök is ugyanezt. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
47
NEM LEHET! EMBEREK ÉRTSÉTEK MEG, NEM LEHET! – avagy A változatosság gyönyörködtet, az egyhangúság viszont lehangol –
„Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet!” – folytatódik a szöveg a „Kõmûves Kelemen” címû daljátékban. Szerencsétlen építõipari mesterember minden bizonnyal meglehetõsen frusztráltnak érezhette magát a kínkeserves dévai várépítési munkálatok sziszifuszi erõfeszítései közepette, hiszen – ahogyan köztudott – amit estére felépítettek, az reggelre leomlott. Pedig ha tudtuk volna azt, amit ma tudunk! De ne rohanjunk annyira elõre! „Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet!” – mondja a dal szövege. Elsõ ránézésre azt hinnénk, hogy ezeknek, élükön Csipollával, a hórihorgas ripaccsal, nincs is hitük, hiszen nem nagyon alkotnak semmit, maximum káoszt és fejetlenséget köszönhetünk áldatlan tevékenységüknek. (Talán ezért van az, hogy annyira istenítik a logisztikai beruházásokat? Hátha azokból elsajátíthatnak egyfajta rendezettséget. Ki tudja?) Szóval elsõ ránézésre azt hihetnénk, hogy ezek a hitetlen gyaurok tényleg nem hisznek semmiben. Pedig van nekik hitük. Bizony van. A tõkébe, a pénzbe, Mammonba vetett hitük, mely a profitmaximalizáláson keresztül manifesztálódik a társadalom számára is jól látható módon. Talán éppen ezért van az, hogy a néhai német hadiipar 48
egyik szimbólumát, a Stuka zuhanóbombázót is megszégyenítõ süllyedési sebességet produkálva közelítünk a talajszint felé. Ha ugyan már le nem értünk egy hangos csattanás kíséretében. És itt jön a képbe a Déva várát erõt, fáradságot, no meg némi fondorlatot sem kímélve csak azért is tetõ alá hozó egykori építõipari mesterember, Kõmûves Kelemen. Ha tudtuk volna azt, amit ma tudunk! Ma már ugyanis tudjuk, hogy Kõmûves Kelemen nem is volt igazi mesterember! Bizony ám! Neki ugyanis még fel kellett építenie valamit ahhoz, hogy az aztán a késõbbiekben leomolhasson, vagy le lehessen rombolni. Micsoda amatõrizmus! Nem így az igazi „kiválóságoknál”! (Hogy is hívták régen az ilyet? A szakma kiváló mestere? Vagy valami hasonló.) Az ilyen, már-már a géniusz kategóriájába tartozó unikumok jelmondata, az „ahová lépek, ott fû nem terem” címû. Gondoljanak bele, mennyi idõt, fáradságot, pénzt takaríthatunk meg azzal, ha semmit sem kell felépíteni, és mégis minden azonnal összeomlik, azonnal lerombolódik. Ez ám az igazi hatékonyság! Nem lehet! Nem megy! Ez így, egészen biztosan nem sikerülhet! Lassan fél évtizede hallgatjuk az éppen most is regnáló államhatalomtól, mit miért nem lehet megcsinálni. Mi pedig folyton folyvást elégedetlenkedünk. Komolyan mondom, nem értem. Önök tényleg azt gondolták, hogy akad itt valaki a hatalom sajátosan zegzugos útvesztõi közepette, aki bármit is fel akarna építeni? Ez ám az igazi népi naivitás! És akkor a Magyar Hírlap internetes változatának köszönhetõen, álljon itt néhány rövid kis idézet – pusztán a szemléltetés kedvéért – 49
attól a szép szál legénytõl (hívójele Hórihorgas Ripacs), aki magát felelõsségteljes politikusnak, mi több, államférfinek tartja: „Valaki csúnyán elárulja Magyarországot, valaki eladja a politikusi tisztességet csak azért, mert az elmúlt napokban pár százalékkal csökkent a népszerûsége” – így minõsítette tegnapi rendkívüli tájékoztatóján Gyurcsány Ferenc az ellenzék kezdeményezését. (…) „Lehet néhány forinttal olcsóbb sertéscomb, de akkor egy hónappal rövidebb a nyugdíj, lehet pár tíz forinttal olcsóbb trappista, de akkor nincs családi pótlék, és ha megvalósítanák a Fidesz javaslatait, az adórendszerhez sem lehetne hozzányúlni” – mondta a kormányfõ, aki szerint a Fidesz javaslatai 320 milliárdos költségvetési kiesést eredményeznek. Ez csalás, mindannyiunk kontójára – jelentette ki. Forrás: Magyar Hírlap
Vajon ki lehet az, aki valójában elárulja Magyarországot? Vajon ki lehet az, aki elárulja a politikusi tisztességet? (Politikai tisztesség???!!! Úristen!!! A fából vaskarika megképzõdésének tipikus esete. Egyébiránt a kérdések megválaszolását a tisztelt Olvasóra bízom. Vagy tudják mit? Tekintsük õket a költõi kérdés kategóriájába tartozóknak, azokra meg úgysem válaszol soha senki.) Nos, a Széles Gábor érdekeltségébe tartozó Magyar Hírlap újságírói – említsük meg õket név szerint is, megérdemlik: Németh Era és Kiss Gergely – rendkívül találóan „A rossz tanuló vizsgáztat” címet adták írásuknak, amihez asszem semmiféle különösebb kommentár nem szükségeltetik. Nem tudom, megfigyelték-e? Megint a régi nóta. Pedig azt már a nép ajkán megszületett bölcs mondásból is tudhassuk, a változatosság az, ami gyönyörködtet, nem pedig az egyhangúság. Az inkább lehangol. 50
Valahányszor valamilyen a lakosság számára is érezhetõ mértékû tehercsökkenéssel járó intézkedés bevezetésére hangzik el javaslat, azonnal megszólal a hatalom – most éppen egy matematika tanárt segítségül hívva, alapszintû reklámgyakorlat, a szakértõ személynek egész biztosan hisznek (ez a szakmája) – és aszongya: NEM LEHET. Pontosabban aszongya: EZT ÍGY NEM LEHET! EZT CSAK VALAKINEK A KÁRÁRA LEHET! Kitõl vegyek el, talán az általam oly nagyra becsült és szeretve tisztelt nyugdíjasoktól? (Nem, az nem jó, oda lesz egy csomó szavazat, õtõlük semmiképpen sem!) Szüntessük meg a családi pótlékot? Azt sem lehet, akkor inkább egyenek kevesebb trappistát, vagy gazdálkodják ki valahogy azt a nyüves tíz forintot. Különben is, mi az a tíz forint, ne mondják már nekem, hogy tíz forint oszt vagy szoroz?! A qrva életbe! Folyton folyvást csak ez áramlik kifelé a hatalom által központilag irányított és kézileg vezérelt, a permanens kampány szolgálatába állított propaganda gépezetén keresztül. De vajon tényleg így van ez? Nem vagyunk ugyan közgazdászok, bár ez a szó és ez a szakma lassan szitokszóvá válik hazánkban, ne felejtsük el, egy részük asszisztált a hatalomnak ahhoz, hogy ez a válság kialakulhasson, és idáig fajuljon, de azt azért mindannyian érezzük, mennyire életszerûtlen az, amikor azt mondják nekünk, hogy ez meg ez csak így, és sehogy máshogy nem lehet. Mindig van máshogy. Mindig lehet másképp. Csak velünk akarják elhitetni ennek az ellenkezõjét. Az lenne hát a standard, hogy mindig csakis egyféle, pont a párt, a hatalom által javasolt és kötelezõen ajánlott szorgalmi feladatként végrehajtandó megoldás létezik, s ráadásul, mint ilyen, kizárólag ez az üdvözítõ? Ugye Önök is érzik, mennyire képtelen ez a fajta, az igazság kizárólagos letéteményesének szerepében tündöklõ diktatórikus zsarnokiság a szabadság és a demokrácia hazájának kikiáltott Európai Unióban? Valahogy teljesen oda nem illõ, legalábbis, ha a deklarációk és 51
az elérendõ magasztos européer elvek megvalósulásának fényében vizsgáljuk az egészet. Kicsit olyan ez, mint amikor szar kerül a palacsintába. Ráadásul, ha már itt tartunk, tegyünk rá még egy lapáttal, csak hogy tetézzük a bajt, pattintsunk ide még egy röpke idézetet, szintén a világháló jóvoltából (bizony eftársak, ma már egyre nehezebb dolgokat elhallgatni és elhallgattatni). Ez az idézet is az ún. „bal” oldalról származik. De talán korrektebb, ha azt mondjuk, az elõzõvel szemben, ez tényleg onnan származik: Thürmer: „Gyurcsány Ferenc azt mondja, hogy dögöljetek éhen” Kádár János halálának 19. évfordulójára emlékezett a Magyar Kommunista Munkáspárt. A Fiumei úti sírkertben tartott megemlékezésre körülbelül ezer, javarészt nyugdíjas látogatott ki, kezükben vörös zászlókkal és egy-egy szál szegfûvel. A Magyar Kommunista Munkáspárt által szervezett emlékünnepségen felszólalt a párt elnöke, Thürmer Gyula is, aki azt mondta: minden hatalmat el lehet mozdítani, így a jelenlegi hatalomra is ez vár. A pártelnök szerint egyre több ember gondol vissza jólesõ nosztalgiával a rendszerváltás elõtti évekre. „Kádár János azt mondta az embereknek, lakjatok jól, hiszen egyszer éltek. Gyurcsány Ferenc meg azt mondja az embereknek, hogy dögöljetek éhen, így olcsóbb a kormánynak, olcsóbb az országnak. Ez az a különbség ami miatt az emberek eljönnek ide a temetõbe, és ami miatt Kádár János tekintélye és megbecsülése nõ a magyar társadalomban” – fogalmazott a Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke. (hírTV)
52
Jó, persze tudom, erre azonnal rá lehet vágni, hogy demagóg. Rendben van, vágják rá. De azzal azért egyet értünk, ugye, hogy nehéz vitába szállni a dolog igazságtartalmával. Mert ha így nyíltan nem is mondja ki a mûminiszterelnök, hogy tartja magát a Világbank úgy tûnik mindmáig hatályban lévõ, „a magyarság kívánatos létszáma mindösszesen hatmillió” címû elképzeléséhez, a tettei mindenesetre ebbe az irányba mutatna. És ha Önök most azt gondolják, hogy ezt már nem lehet fokozni, akkor ismét megint nagyot tévednek. Lehet. Ezúttal a Lánchíd Rádió honlapjáról származó hírt idézünk: Jegyrendszer az alapvetõ élelmiszerekre? Célzott élelmiszersegélyezéssel, azaz egyfajta jegyrendszer bevezetésével lehetne enyhíteni azoknak az embereknek az élelmiszergondjain, akik nagyon nehéz körülmények között élnek a magas energia- és élelmiszerárak miatt. Ez Magyarország lakosságának legalább tíz százalékát érinthetné – mondta a köztévé csütörtök esti mûsorában csütörtökön az Agrárgazdálkodási Kutató Intézet fõigazgatója. A mûsorban elhangzott, hogy Magyarországon kétszer gyorsabban nõnek az élelmiszerárak az Európai Unió átlagához képest. (Lánchíd Rádió, FH)
Ezt a hírt még kitörõ lelkesedéssel is fogadhatnánk, legalább tényleg élelmiszerre költõdik el az állam pénze, nem pedig élvezeti cikkekre, magyarán nem isszák el, és nem eregetik egészségkárosító füst formájában a magos levegõégbe. Jó hír. Csak valahogy mégsem tudok kitörõ lelkesedéssel örülni. Eszembe jutnak a lengyelek, a TV-Híradó, meg a jegyrendszerrõl szóló tudósítások. És ha már a lengyeleket szóba hoztuk. Sajátos az a fajta kommunikációs kontraszt, ahogyan a multimilliárdos a szolidaritás hangzatos 53
mázával leöntve kommunikálja a szegények milliói felé, hogy „együtt sírunk, együtt nevetünk”. Veletek vagyok eftársak! Ez ám az igaz szolidaritás! Ehhez képest a lengyeleké csak smafu! Száz szónak is egy a vége, mielõtt még a közgazdászokhoz hasonlóan a matematika tanárok is hagyják magukat lejáratni, mi ne hagyjuk magunkat tovább hülyíteni, hülyítettek minket mán épp eleget. Valahányszor azt hallják, hogy ez meg ez csak így, és csak is így, sehogy máshogy nem mehet, kételkedjenek! Érdeklõdjenek! Nézzenek körül, hallgassanak meg más szakértõket is az adott témáról! Ne felejtsék el: a változatosság gyönyörködtet! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
54
PILLANGÓ EFFEKTUS* – avagy: Szerencsejátékosok, akik megrengetik a világot –
(*Pillangóeffektus= amikor a világ túl felén egy pillangó meglebbenti a szárnyát, s a sárgolyónak ezen a tájékán forgószél támad belõle.) Már megint nem tanultunk a múltunkból! És persze a múltban elkövetett hibáinkból sem! Megint nem okulunk a múltból kiolvasható figyelmeztetésekbõl, s ez a késõbbiekben bizony végzetesnek bizonyulhat! Pedig számos figyelmeztetõ jel akad, csak nem vagyunk hozzá elég bölcsek, vagy elég figyelmesek, hogy észrevegyük õket! Vagy egész egyszerûen csak arról van szó, hogy túlságosan elbutultunk és elkényelmesedtünk ahhoz, hogy a lustaság és az „élj a mának” szemléletmód helyett sokkal hasznosabb dolgokkal töltsük az idõt, példának okáért a múlt tanulmányozására alapozott jövõ bölcs megtervezésével! Pattintsunk csak ide egy röpke hírt a Hír Tv internetes honlapjának gazdasággal foglalkozó rovatából: „Spekulánsok irányítják az olajárak szárnyalását? Az Egyesült Államokban szigorú korlátozásokat terveznek a határidõs kõolajpiacon, miután egy szenátusi jelentés spekulációval magyarázza az olajárak szárnyalását. A jelentésben az áll: a kõolaj-kereskedelem 70 százalékát egyetlen spekulánscsoport uralja.
55
Gátlástalan spekulánsok irányítják a határidõs kõolaj-kereskedelmet. Amire az amerikai és európai politikusok eddig csak finoman céloztak, arról mind nyíltabban beszélnek az amerikai szenátorok egy kongresszusi jelentés után. A dokumentumból a Wall Street Journal New York-i pénzügyi napilap idézett hétfõi számában. A jelentés szerint az olajárrobbanás valódi oka, hogy spekulánsok szûk köre áll a határidõs olajügyletek 70 százaléka mögött a New York-i árutõzsdén. 2000-ben ugyanez az arány 30 százalék volt, a nyersolaj hordónkénti ára akkor 22-28 dollár között mozgott. Ez a mai ár negyede-ötöde volt. Az amerikai közvélemény kemény fellépést vár a spekuláns tõke ellen a törvényhozástól – írta a lap. Az árutõzsde-felügyelet jelezte is, szigorítja a nagy befektetési bankok ellenõrzését. Ezek a pénzintézetek a másodlagos jelzálogpiac összeomlása után a nyersanyagpiacra menekítették a tõkét. A szárnyaló olajár mutatja: számításaik beváltak. Európában az amerikai üzemanyagár majd dupláját fizetik az autósok. A fuvarozók hetek óta tüntetnek adócsökkentést követelve. Az Európai Unió és saját országuk kormánya azzal utasította el õket, hogy nem avatkozhat bele a piaci folyamatokba. Arról az unió és a tagállamok nem közöltek semmit, hogy a spekuláció mennyiben torzítja a piacot.” Forrás: hírTV
Csak a miheztartás végett, rögtön az elején szögezzük le, a világ három legzseniálisabb pénzügyi szakembere Mózes, Jézus és Mohamed voltak, mert mindhárman tiltották a kamatszedést. Lám-lám. Ismét megdõlt a korlátlan verseny és piac mindenhatóságába vetett neoliberális mítosz megkérdõjelezhetetlen felsõbbrendûsége. A magántulajdon korlátlan térhódítását igenis korlátozni 56
kell! A verseny pedig – fõként, ha gondos kezek, agyak és érdekek megszüntetik, bizony semmit sem tesz a helyére, sõt, inkább gigantikus méretû káoszt és pusztítást okoz, hogy aztán irtóztató összegekbe kerülõ felfordulást hagyjon maga után. Különben is, a korrekt tájékoztatáshoz az is hozzátartozik, és magára kicsit is adó közgazdász ezt a tény kategóriájába tartozó állítást, miszerint a piacnak egyetlen ismérve az, hogy felszámolja önmagát, fikarcnyit sem vonja kétségbe. Ennek ékes tanúbizonyságát prezentálják nekünk a ma zajló folyamatok. Eklatáns példa az üzemanyagár körüli világméretû mizéria. Kárvallott szemtanúi lehetünk annak, ahogy spekulánsok – tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnánk, felelõtlen szerencsejátékosok – alapjaiban megrengetik, mit megrengetik, megrendítik a szénhidrogén alapú energiahordozókra épült világot a mára globális méretû hálózatokon teljesen on-line- ra huzalozott gazdaságon keresztül. A globális méretûre duzzadt rablókapitalizmus megteremti a lehetõségét, s egyes pozícióba jutott felelõtlen haszonlesõk élnek is ezzel a lehetõséggel, hogy a világ sorsát egy lutri játékra tegyék fel! Ez ám az igazi végzetes felelõtlenség! No, de hát Mammon nem ismer határokat, nem igaz? És ez mutatja azt is, mennyire hitvány, tökéletlen és alkalmatlan az emberiség sorsának jobbá tételére a kapitalizmusnak ez a mai, a féktelen terjeszkedésen és a profitmaximalizáláson túl semmi egyebet nem értékelõ és elismerõ globalizált formája. A globális méretû válság ennyire gyors kialakulásának lehetõsége – akár több alkalommal is – alapvetõ rendszerszintû hibá(k)ra utal. Ez egy tartósan életképtelen rendszer. Életképtelen azért, mert csak kisszámú kivételezett számára nyújt minõségi életet, a többséget maga alátemeti a napi vegetáció biztosítása érdekében folytatott napi életben maradásért vívott küzdelem. Az élettér és a lehetõségek egyre gyorsuló csökkenésével ez elõbbutóbb végzetes társadalmi átrendezõdésekhez fog vezetni. Ennek számos jele már a mai Európában is megfigyelhetõ. 57
Pedig ha kicsit is bölcsebbek lennénk, és okulnánk a múltban történtekbõl, bizonnyal kevesebbet fizethetnénk az üzemanyagtöltõ állomásokon. Néhány beszédes példa, a teljesség igénye nélkül, csak azért, hogy némi képet alkothassunk arról, mit jelent az, amikor a pénzt, a profitot helyezik az ember elé. Genovában már 1421-ben dívott a tõzsdei részvényspekuláció, Velencében pedig hatalmi szóval kellett véget vetni az ún. határidõs részvényspekulációnak, mert annyira elburjánzott. 1610-ben Hollandiában államilag kiplakátolták, hogy több értékpapír, mint amennyit ténylegesen birtokolnak, nem értékesíthetõ. De talán nem minden tanulság nélkül való az sem, ha ide idézzük az Angol Parlamentet az 1773-as esztendõbõl, amikor is egy bizonyos John Bernhard ügyiratáról folyt a vita. A„részvényüzérkedés becstelen gyakorlatát” minden szónok egyhangúlag elítélte. Ha ma valaki szót mer emelni a tõzsde ellen, azt közgazdaságtanilag elmaradottnak nevezik, és akkor még finoman fogalmaztam. Csodálkozunk hát azon, amikor az átlagember úgy érzi, hogy a lutrihoz hasonló, államilag engedélyezett „ki jár túl hamarabb a másik eszén?” kategóriába tartozó spekuláción alapuló részvény-szerencsejáték az egyik legkártékonyabb valami, ami egy nemzetgazdaság biztonságára hatással lehet? A bolygó gazdaságának biztonságáról már nem is beszélve? Ne csodálkozzunk! Már az önmagában teljesen logikátlan és életszerûtlen, hogy ha a sárgolyó túloldalán valaki morcosan, rossz hangulatban kel fel, nekünk legyen szar a napunk miatta. Ez teljes képtelenség! Mi közünk hozzá? Csakis mesterségesen lehet elõidézni és fenntartani egy ilyen képtelen állapotot. Ráadásul ennyire hosszú idõn keresztül ennyire káros és indokolatlan következményekkel. A szénhidrogén alapú energiahordozókra épült világ tartós függésének helyzetben tartása, ráadásul úgy, hogy mindenki tisztában van en58
nek katasztrofális végletekbe torkolló folyamatával (akár a környezetszennyezésre, akár az egyre magasabb olajárnak köszönhetõ gazdasági krízishelyzet kialakulására gondolunk), nos az minimum felelõtlenség, de legalábbis ennek a feszültségnek a mesterséges módon történõ fenntartása és fokozása kizárólag egyetlen cél, egy szûk érdekkör profitjának maximalizálása érdekében. Mindenki tudja, mindenki látja, mindenki érzi, hová fog fajulni mindez, mégsem ösztönzik kellõképpen, növekvõ mértékben az alternatív, mondjuk a megújuló energiaforrások használatát és elterjedését. Hát persze, hogy nem, hiszen ezek korlátlan mennyiségbe és legtöbbször ingyen állnak a rendelkezésre, nem lehet sarcot szedni a kitermelésükért és használatukért. Ugyan vajon milyen jogcímen szednének pénzt a napkollektorban elfogott napenergia után? Azt mondanák, hogy az az állam tulajdona, mivel övé a légtér, amin a napsugár áthalad? Ugye mindannyian érezzük, mennyire képtelenség. Vagy a szél esetében ugyanez. A megújuló energiaforrások nem kisajátíthatók, és ez a legnagyobb baj velük. Az olaj számára épített csõvezetékkel kikerülhetünk országokat, kiejtve õket az energia áramlásának, s ezáltal az általa megtermelt hasznának az útjából, de a szélnek nem mondhatjuk, hogy barátom, itt ezen a ponton légy szíves állj meg, mer’ itt egy másik állam kezdõdik, innentõl fújj másik irányba! Nonszensz! De a legnagyobb gond talán nem is ez a háztetõre szerelhetõ napkollektorral vagy a farm udvarán felállított egyedi szélkerékkel. Ha mindenki egyénileg megtermelheti magának az energiát, megszûnik a függõsége a multinacionális energiatermelõ vállalatoktól, leáll a globális pénzszivattyú, oda a Mammon világát mûködtetõ féktelen profit. De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig erre a globális lutrira. Ott is mûködtetnek tõzsdét, ahol ez teljesen indokolatlan lenne, ilyen például Magyarország. Nézzenek utána, hány cég mûködik az országban, s ebbõl hány van bejegyezve a tõzsdén. Ezek után pedig tegyék fel maguknak a kérdést, vajon a Magyar Értéktõzsdének nevezett parkett szerencsejáték valóban tükrözi-e a magyar gazdaság állapotát? 59
Persze magam is tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy egy olyan országban, amely gazdasági mélyrepülése ezekben a végeláthatatlan hosszúságú pillanatokban produkálja minden idõk talán legerõsebb valutaárfolyamát, az efféle felvetések csupán a költõi kérdés kategóriájába tartozhatnak, azokra meg ugye soha senki nem szokott válaszolni. Egy biztos, ez az üzemanyagár affér minden eddiginél jobban rávilágít a neoliberális globalizáció korlátlan és parttalan terjedésének veszélyeire. Arra, hogy immáron nemcsak az egyes nemzetállamok, de gyakorlatilag az egész világ mennyire kiszolgáltatottá és védtelenné vált a korlátlanul és féktelenül terjedõ mindent felzabáló profitéhségnek. Immáron nemcsak a nemzetállamok, az egyes országok állnak tehetetlenül a jelenséggel szemben, de az eddig nagyhatalmúnak hitt OPEC erejébõl is csak holmi látszatintézkedésekre futja. A világ pedig – legalábbis egyelõre – benne Amerikával, a fényes tekintetû Európai Unióval meg minden egyéb mással tehetetlen, szívja a tömést a bal felsõ 6-osban, és még csak fel sem tudja venni a kesztyût, mert az arctalan pénzviszonyok mögé bújt spekulánsok, miközben legális és törvényes módon hizlalják bankszámláikat a világ nyomorúságának árán, a jogi személy szintén teljesen életszerûtlen konstrukciója által biztosított védelemnek köszönhetõen gondtalanul élik világukat. Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy elérkezett az ideje bizonyos korlátok ésszerû felállításának. Aki pedig ezt nem látja be, azt elõbb vagy utóbb, de inkább elõbb, mint utóbb, maga alá fogja temetni az Európai Unió elsõ számú direktívája által kitaposott úton teljes gõzzel dübörgõ profitmaximalizáló globalizáció. Jobb esetben gazdasági bérrabszolgaságra, rosszabb esetben pusztulásra van ítélve! Még hogy kereslet-kínálat?! Meg termelékenység?! Ugyan kérem! Zártan, csak a szûk körû elit számára golf-partik közben gazdát cserélõ belterjes információáramlás az, ami a világ gazdaságának irányát és folyását befolyásolja manapság. Igazgatótanácsok üvegpaloták légkondicionált irodáiban zártkörûen megtartott ülésein dõlnek el a legkényesebb kérdések, a lényeg, a nyilvánosság kizárása, valamint az, hogy a 60
tõke tulajdonlója és az azt megtermelõ között minimum fényévnyi távolság legyen, de legalábbis köszönõviszonyba se legyenek egymással. Így és csakis így biztosítható a modernkori bérrabszolgaság, az emberiség és a bolygó végletekig történõ kizsigerelésének fenntartása, azaz Mammon világa. Hõzöngéssel itt nem sokra megyünk. Viszont az is igaz, hogy részvényvásárlásra sem buzdítanék senkit. Túl kockázatos. Inkább arra, hogy kezdjünk el túlélésre berendezkedni, mert ahogyan a dolgok mostanság mennek, nem jósolok neki nagy jövõt. A saját súlya alatt összeomló rendszer pedig nagyon könnyen maga alá temethet bennünket! Talán golfozni azért még érdemes lenne megtanulnunk! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
61
TIÉD AZ ORSZÁG – ÉS CSAK A TIÉD, SENKI MÁSÉ –, MAGADNAK ÉPÍTED! (LE) – avagy Mese az egyszeri zsarnokról –
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ifjú karrierista, aki ifjú kommunistának álcázta magát. Kezdetben. Mert aztán a rendszerváltásnak nevezett idõk sajátos pálfordulásai és köpönyegforgatásai közepette, hogyan, s hogyan nem, egyszer egy szép napon arra ébredt, hogy innentõl kezdve õ most mán ifjú kapitalista. Döntötte is a tõkét, ahogy az kell – a saját zsebébe dögivel (anyós pajtás hathatós segítségével) – és esze ágában sem volt siránkozni. Sõt! Felvitte a dolgát – az Isten?, nem, õ egészen biztosan nem csinálna ekkora ostobaságot, valószínûbb, hogy inkább Mammon a ludas – egyszóval hõsünkbõl alkalmi királycsináló lett. Besegítette a hatalomba, s késõbb aztán különféle tanácsokkal is ellátta a teljesen tehetségtelen, semmihez sem értõ, tesze-tosza titkos ügynököt, aki így simán beülhetett az ország-dirigens részére fenntartott külön-bejáratú legfõbb bársonyszékbe. Úgy tûnt, minden a legnagyobb rendben van. Ám darab idõ múltán elégedetlenkedõ hangok kezdtek hallatszani a hatalom háza tájáról. Az álcázásban és színeváltozásban oly tehetséges egykori ifjú karrierista, aki ifjú kommunistává, aztán késõbb ifjú kapitalistává vedlett, egy merész húzással úgy döntött, visszatér a gyökerekhez, újra – ha már annyira ifjú nem is, de ismét – karrierista lesz, s nehogy a hatalom közelébõl érkezõ disszonáns zörejek végzetes kakofóniává terebélyesedhessenek, fogta a bülbülszavú titokszolgát, s egy me62
rész húzással úgy kipenderítette a hatalom külön-bejáratú legfõbb fotöjébõl, hogy annak lába sem érte a földet. Úgy kirepült belõle, mintha bent se lett vóna. Meg sem állt a messzi külhonig, ahol melegebb éghajlatokon (Varadero stb.), eztán csak, mint utazó nagykövet tengette nyomorúságos „munkás” hétköznapjait. Na, több se kellett hõsünknek, fogta magát és továbblépett egyet a karrier és a felemelkedés magasztos szamárlétrájának szentimentális grádicsain, ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel a csodálatosan cizellált halmozott képzavarral. Hórihorgas Ripacs, merthogy róla szól ez a történet, aki eddig még nem jött volna rá, nekilátott, hogy innentõl kezdve most már õ maga vegye kézbe a dolgokat és amúgy „istenesen” – ha értik mire gondolok – ahogyan az egy jó eftárshoz (értsd: állammonopolista kizsákmányoló), és ahogyan az egy jó részvénytársaság igazgatójához (értsd: rablókapitalista kizsákmányoló) illõ, kizsigerelje, kiszipolyozza ezt az országot. Nem volt ám könnyû! Gyakorlatilag olyan egyedi megoldásokhoz kellett folyamodnia, ami eddig elõtte még senkinek sem sikerült. Példának okáért fel kellett vásárolnia, vagy lekötelezettjévé kellett tennie a hatalom útjában állókat. Ez rengeteg pénzbe kerül! De neki sikerült! No, de meg is lett az eredménye! Az ország szinte mindenben az utolsó helyre csúszott vissza, s ezzel egyidejûleg – asszem ezt is csak kevesen tudnák a nagyember után csinálni, ebben egészen bizonyos vagyok – eddig soha nem látott államadóságot is sikerült felhalmozni. Ez mán valami! Nem igaz? És ez az ember ma is boldogan él. Egészen addig, amíg egyszer csak meg nem hal. Itt a vége? Egy biztos, ez elõl Te egészen biztosan nem tudsz elfutni! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
63
ÉLET AZ ELEFÁNTCSONTTORNYON TÚL – avagy Ilyen az, amikor képen töröl a rögvalóság –
Belterjes, magát liberálisnak és demokratának hazudó butapesti (média)elit formálja, alakítja az ország tudatát immáron a kelleténél sokkal, de sokkal hosszabb ideje, az ország pedig lassan, de biztosan szellemileg belerokkan ebbe. A valóvilágtól teljesen elszigetelve, elkülönülve a realitástól élik mindennapjaikat, s nem képesek, de talán ha képesek lennének, akkor sem akarnának válaszokat adni azokra a problémákra, melyeket sokszor õk maguk idéznek elõ. Ostoba bornírtságukkal, tudatlanságukkal, modortalanságukkal, a kizárólagos igazság letéteményesének szerepkörében tetszelegve csak odáig terjed az oly sokszor hangoztatott magasztos tolerancia, amíg egyezik az õ elképzeléseikkel. Nincsenek tekintettel senkire és semmire, csak az számít, hogy a kenyéradó gazda elégedett legyen velük. Csodálkozunk hát, amikor a nép egyszer csak megelégeli a sorozatosan az õ kárára elkövetett elvtelen talpnyalást? Hát ne csodálkozzunk! Mindig mindenhol ez a szûk, Demszky kutyaszaros világvárosában tenyészõ, vagy oda felkapaszkodó és ott összpontosuló, magát önkéntes mérvadónak kikiáltó szûk „értelmiségi” csoportosulás az, amely elfoglalt és megszerzett médiapozícióinak köszönhetõen széleskörûen – mindenki másnál szélesebb körben és mindenki másnál hangosabban – hallathatja a hangját. A többieknek KUSS! Míg kenyéradó gazdájuk reformdiktatúrával „örvendezteti” meg a sanyarú sorsú kis országot, s annak szorgalmas népét, addig õk, hûséges, farkincacsóváló kommunikációs bodri kutyához illõn egyfajta véleménydiktatúrát és ízlésterrort erõltetnek a magyar társadalomra. 64
Eszi, nem eszi, nem kap mást! Sose lehet tudni! Hátha a végére mégiscsak radiátor, hõsugárzó vagy netalántán fûtõtest lesz abból a kölökbõl. Elvégre mégiscsak fel kell készülni minden eshetõségre, nem igaz? A közbeszéd tervszerû és tudatos tematizálásával rombolnak és pusztítanak. Mindent, ami érték, ami szép és jó, ami követésre méltó lehet, vagy a bennünket múltunkkal összekötõ hagyományok ápolását, fejlesztését segítené elõ. Atomizálni kell a társadalmat, ez nem is vitás! Nincs szükség a gondolkodó emberre, csak a bamba fogyasztóra, a konzumidióta baromra, aki engedelmesen kígyózó sorokban járul a kasszákhoz, hogy ott leadja az ideiglenesen nála tartózkodó fizetési ígérvényeket, melyet ma pénz néven ismerünk. Miért van ez így? Talán azért, mert az unalomig ismételt „hazánk egy vízfejû ország” kitétel kétségkívül igaz? Bizonnyal ez is közrejátszott benne. Gondoljunk csak bele! Minden lényeges dolog a fõvárosban történik, utána, mintha elvágták volna. A mûminiszterelnök ugyan hadovált valamiféle poliszokról, mint a tudás és még nem tudom én micsodának a vidéki központjairól, mint csodálatos, megvalósulásra váró projekt, csak sajnos jelen körülmények között a polisz szóról az embernek inkább a manapság „szolgálunk és vétünk” címû állami erõszakszervezet, a rendõrség jut az eszébe. A begyöpösödött, egyközpontú belterjes szalonszellemiség aztán ennyire elegendõ, csupán csak ezt tudja kiizzadni magából. Cizelláltan érzékeny média megmondó-emberek garmadát, akik szinte már betegesen tolják elõtérbe az abnormalitást, az extremitást és a devianciát, de legalábbis az indokoltnál jóval nagyobb mértékben. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, a társadalomnak mintegy 4%-a homoszexuális. Kicsit olyan ez, mint a cionizmus, meg az antiszemitizmus. Lassan már univerzálissá válik. Egyfajta szellemi antibiotikum, amit rögvest elõ lehet rántani, és válogatás nélkül tüzelni vele 65
csak azért, hogy elsimítsuk a dolgokat. Még akkor is, ha esetleg ágyúval lövünk verébre. Nem érdekes. Fõ a stabilitás, a biztonság és a nyugalom. Az övék. De hogy velünk mi lesz? Ugyan már, kit érdekel? Nézzék meg! A politikától kezdve a tudományon át a médiáig bezáróan egyfajta szellemi belterjességnek lehetünk szemtanúi, mely nem engedi a frissülést, a pezsdülést. Nem engedi, hiszen abban érdekelt, hogy ne legyenek rivális gondolatok, mert azok esetleg jobbak, hatékonyabbak, precízebbek, többek számára hozhatnak jólétet. Nem engedik új, fiatalabb nemzedékek szóhoz jutását sem, mert attól félnek, hogy a fiatalok szellemi frissessége, újonnan szerzett, naprakész szakmai, gazdasági, politikai ismeretei egész egyszerûen elsöprik õket az útból. Képzeljük el a jelenlegi politikai osztály tagjait, amint mindenki számára világos és közérthetõ formában kiderül róluk, hogy túllépett rajtuk az idõ. Avíttá, kopottá, elavulttá váltak. Ezt a hatalmas presztízsveszteséget nem engedhetik meg maguknak. Éppen ezért semmi sem drága a status quo mesterséges fenntartásáért. Ez az egész mintha a vietnami háborúra hajazna. Tudják arra a háborúra, amit Amerikának sosem volt szabad megnyerni. Csak fenntartani. Szónokolunk a demokráciáról, papíron magasztos elveket deklarálunk, csak éppen amikor a megvalósítás nehéz ám felelõsségteljes mozzanatához érkezünk, megérkezik a gyevi bíró. Igen, valóban ennek kellene most következnie, de nektek mégsem jár annyi lóvét, ti sajnos nem részesedhettek ugyanúgy a támogatásból, veletek szemben alkalmazhatók ezek meg ezek a korlátozások. Igen, valóban, ti is az Unió tagjai vagytok, papíron ugyanannyi illet meg titeket is, mint ami minket, ti viszont nem vagytok mi. No, hát ennyit a jogegyenlõségrõl és demokráciáról. Van még kérdés? Nincs, nem is lehet. Bizony, kedves barátaim. Mindenkinek ki kell vennie a részét az arányos közteherviselésbõl! Minket kivéve! Mindenkinek el kell számolnia az utolsó forintig bezárólag! Minket kivéve! Ja kérem, a 66
törvényhozás az bizony felelõsségteljes munka (qrvára nagy odafigyelést igényel ám, hogy benn hagyjuk a szükséges kiskapukat!), tökéletesen érthetõ tehát, hogy mi ingyen utazhatunk az egész ország területén, költségtérítést vehetünk igénybe doszt, az meg már nem is képezheti vita tárgyát, hogy az országban talán egyedüliként a saját fizetésünket is mi fogjuk megszabni. Úgyhogy innentõl kezdve leszel szíves végre öngondoskodni magadról! Anyu, parlamenti képviselõ szeretnék lenni! Ide nekem az összes lóvét, de azonnal! Véleménydiktatúra és ízlésterror. Mindösszesen ennyi, amit ez a belterjes szellemi sivárság nyújtani tud nekünk, méghozzá kéretlenül. Kicsit olyan ez, mint az ingyenes hirdetõújságok garmada, amit reggelente bedobnak a postaládába, vagy a lépcsõházba. De ott legalább van egy szemetes, amibe legtöbbször azonnal, olvasatlanul hajíthatjuk is bele, mert tudjuk róla, hogy szemét. Mindeközben a szélsõjobboldali nyilas náci terrorveszélyrõl harsogó deviáns médiagépezet fülsiketítõ robajjal dübörög tovább, mégpedig ezerrel. Ismét nem kell az ország dolgaival, a kormányzással foglalkozni, hódolhatunk tovább kedvenc idõtöltésünknek, a bulvárkommunikációnak. Zajlik tovább a permanens kampány, mi pedig bele adunk apait anyait, elvégre valahogy a felszínen kell maradnunk, hiszen a szar lassan már a szánkig ér. Valami bûzlik, de nemcsak Dániában! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
67
ÉS GYURCSÁNYÉK UTÁN KI TAKARÍT? – avagy Más szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem! –
Már megint ez a rohadt Internet. Egyszer nem tudom úgy bekapcsolni, hogy ne egy magas labda pattanjon elém, amit természetesen – mit csináljak, egész egyszerûen nem tudom megállni – azonnal le kell csapnom. Ez történt most is. És hát a manapság oly divatosan és oly elcsépelten emlegetett politikai korrektség kedvéért mindjárt fejezzük is ki e helyütt, bizony nagyon sajnálatos, hogy az egykoron szebb napokat is látott 168 Óra munkatársaitól ma már csak ennyire fussa. Pattintsuk ide akkor a fent említett sajtóorgánum, azaz a 168 Óra internetes honlapján Bonifert Mária nevével jegyzett „... és Orbánék után ki takarít ki...?” címû cikkének felvezetõ bekezdését: „Ma Magyarországon a Fidesz a legnépszerûbb párt, s a legnépszerûbb pártvezért Orbán Viktornak hívják. Ha most írnák ki a választásokat, meg is nyernék. „Össznépi konszenzussal” – mondja ezt az az Orbán Viktor, aki eddigi politikai pályafutása során soha semmiféle konszenzusra nem volt képes. Memóriafrissítésül: kormányzása idején megszüntette a társadalombiztosítási önkormányzatokat, egyetlenegyszer sem hívta össze az Országos Érdekegyeztetõ Tanácsot (amely ezt megelõzõen nyolc évig mûködött), szinte soha nem tárgyalt a szakszervezetekkel. Hogy a parlamentben se kelljen egyeztetnie, csak háromhetente üléseztek, s az „öninterpelláció” – taktikával gyakorlatilag némaságra kárhoztatta az ellenzéket. A kétéves költségvetés bevezetésével labdába sem rúghatott az ellenzék, de még a szakértõ értelmiség sem.” 68
Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Kinek melyik változat a szimpatikusabb! Mielõtt még elszállnánk, mint a gyõzelmi zászló, egyvalamit tisztázzunk, csak úgy a miheztartás végett! Magam ugyan nem vettem az idõt és fáradságot, hogy elmélyüljek Viktor király, az önkéntes néptribun minden egyes feljajdulásában – azt hiszem ez teljességgel érthetõ, hiszen õ csak egy ellenzéki pártvezér, nem pedig jelenleg regnáló, a népet szemrebbenés nélkül szembehazudó, és a népet megveretõ mûminiszterelnök –, s ebbéli hiányosságomat talán még Bonifert Mária is elnézi nekem, de egyet azért szögezzünk le! Nem most írják ki az elõrehozott választásokat, és azok nem most, de még csak nem is a közeljövõben következõ valamelyik vasárnapon lesznek. Ha nem tûnt volna fel, kedves Bonifert Mária, a papíron és a média nagy nyilvánosság elõtt színpadias jelenetek közepette széthullott koalíció éjt nappallá téve azon mesterkedik, hogy arra, miszerint „most vasárnap lennének az országgyûlési választások”, majd csak 2010-ben kerüljön sor. Tehát a kutyát nem érdekli, vagy ha elegánsabban szeretnék fogalmazni, semmi jelentõsége nincs, hogy e tekintetben mit hord össze a mikroszkopikus törpepárt elsõ embere által taknyos kis nyikhaj módjára ugráltatható gúzsba kötött góliátpárt elsõ embere. Ahogy Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ az erõcsávó mondaná: nincs jelentõsége. (Talán még a kedves Olvasó is emlékszik az országgyûlési választások alkalmával már-már legendás gyorsasággal eltûnõ, mit eltûnõ, egyenesen elolvadó Fidesz elõnyre!) De van más is! Viktor király eddigi politikai pályafutása során soha semmiféle konszenzusra nem volt képes. Rendben van. Kormányzása idején megszüntette a társadalombiztosítási önkormányzatokat. Rendben van. Egyetlenegyszer sem hívta össze az Országos Érdekegyeztetõ Tanácsot (amely ezt megelõzõen nyolc évig mûködött). 69
Oké. Szinte soha nem tárgyalt a szakszervezetekkel. Én ezt is készséggel elhiszem Önnek. A parlamentben történõ egyeztetések elkerülése végett, csak háromhetente üléseztek, s az „öninterpelláció” – taktikával gyakorlatilag némaságra kárhoztatta az ellenzéket. Bizonyára ez is így történt, én már nem emlékszem pontosan, de Ön egész biztosan ennek is precíz alapossággal utána járt. A kétéves költségvetés bevezetésével labdába sem rúghatott az ellenzék, de még a szakértõ értelmiség sem. Ámen. De az ég szerelmére! Drága Bonifert Mária! Egyszerûen nem tudom felérni ép ésszel, hogy egy ilyen alapos újságíró, aki ennyire utánanéz a dolgoknak, ahogyan azt Ön is tette a fent idézett impozáns felsorolásában, hogy mehet el ilyen hanyag eleganciával (vagy nemtörõdömséggel?) egy másik apró, ám annál jelentõségteljesebb momentum mellett, mint amellett Ön is méltóztatott elmenni. Méghozzá szemrebbenés nélkül. Nem tudom észrevette-e, de Viktor király sleppjével, a narancsos párttal együtt belebukott ebbe a fene nagy fennhéjázóságba és önteltségbe? Elveszítette a választásokat és azóta se tudott visszakapaszkodni a hatalomba! Igaz – ha már szóbahoztuk a politikai korrektséget, e helyt említsük meg, hogy – valamicskét azért tanultak ebbõl a keserû leckébõl, mert darab idõ óta – ha teljesen megváltozni nem is tudtak, mert hát kutyából azért soha a büdös életben nem lesz szalonna – kifelé legalább a változás jeleit mutatják. Valljuk meg õszintén, azé’ ez is több a semminél. Mást nem is nagyon tehetnek, egyszerûen rá vannak kényszerítve az alázatra. Mivel a „magyar” társadalom szocializmusban szocializálódott része – a mûminiszterelnökkel ellentétben – tõlük nem tûri el a nagyképûséget, lenézést, hazugságot, kénytelenek voltak változtatni a magatartásukon. Nehéz volt, keserves kínlódások közepette szenvedték végig az egészet, de úgy tûnik, hogy a változás gyümölcse lassan kezd beérni. 70
De idézzük tovább a cikket: A „konszenzusos” Fidesz európai parlamenti képviselõi csak azért nem támogatták az EU-ban a hátrányos helyzetû térségek komplex felzárkóztatási programját, mert azt – hónapokig tartó egyeztetés után! – egy szocialista képviselõ terjesztette be. (Aztán – az itthoni és nemzetközi közfelháborodás hatására – nevetséges ürüggyel visszakoztak: õk csak rosszul nyomták meg a gombot.) A régiókról szóló kétharmados törvényt is õk fúrták meg, így a hátrányos helyzetû térségek az EU-támogatások millióitól esnek el.” És akkor mi van? – kérdezhetnénk. És joggal! Don Tollerone meg annak idején más helyett nyomta meg a gombot, és még sem verték ki miatta a balhét a kormánykörökhöz közelálló sajtótermékek. Kisstílû adok-kapok ez a javából, miközben a tényleg fontos és sorsdöntõ dolgokról egyáltalában nem esik szó. És ne jöjjön nekem senki azzal, hogy hát az EU-ban a hátrányos helyzetû térségek komplex felzárkóztatási programja olyan hû de fontos és stratégiailag lényeges! Egy olyan országban, ahol a nagyságos és fényességes Európai Portáról érkezõ pénzek elosztása felett egy szocialista képviselõ, annak atyafisága, pereputtya és rokonsága dönthet kizárólagosan (ahogyan azt a híradásokból megtudhattuk), nos egy ilyen országban az EU-ban hátrányos helyzetû térségek komplex felzárkóztatási programja minden bizonnyal sok minden lehet, csak eget rengetõen fontos nem. De megyünk tovább: „A törvénytisztelet amúgy sem erõssége némely fideszes önkormányzatnak. Jó példa erre a XII. kerületi turulszobor, amely az érvényben lévõ bontási rendelet ellenére háborítatlanul áll a helyén hónapok óta. A magukat a demokrácia élharcosaiként feltüntetõ „fiatal” demokraták nyíltan diszkriminálják a nekik nem tetszõ sajtótermékeket és tévécsatornákat. A párt egyik prominense, Pokorni 71
Zoltán például kétszer is kirohant a televízió stúdiójából, mert neki nem tetszõ kérdéseket tettek fel. A világ normálisan mûködõ országaiban az ilyen politikus azonnal persona non grata lenne. Mint azok a politikusok is, akik „betegnek”, „ideggyengének”, „pszichopatának” titulálják az ellenfeleiket. Vagy éppenséggel „disznónak”. „Nem a disznók szokták kitakarítani maguk alól az ólat” – copyright Orbán Viktor. Vagy keresetlen egyszerûséggel bûnözõknek nevezik mindazokat, akik velük szemben állnak. „A mostani pénzügyminiszter betegesen bûnözõ ember.” „Minden gonoszság és elvetemültség, ami ma a politikában benne van, az az SZDSZ-tõl származik.” (A párt fõideológusának, Kövér Lászlónak a bonmot-ja.) S aki „nem velünk van”, az kivétel nélkül mind gyanús. „Titkosszolgálati eszközökkel” lehallgatnak bennünket (annak idején már Deutsch Tamás anyukáját is), de „így élek én már jó néhány éve...” – sóhajtja mártírként a Fidesz elnöke. S ha nincs elegendõ ellenség itthon, lehet keresni a határainkon kívül is. Ilyen például a „nyugati tõke”, amely birodalmi függésbe taszította szegény hazánkat, s „itt-tartózkodása folyamatosan deficitet termel számunkra” (írja az a Bogár László, aki a párt egyik gazdasági szakértõje, a Fidesz-kormány volt politikai államtitkára). „Magyarország jelenlegi helyzetébõl nincs kiút együttmûködés, megegyezés, bizalom és hitelesség nélkül” – mondta a napokban a Magyar Köztársaság elnöke. Az a Sólyom László, aki a Nagy Imre-évforduló állami ünnepségein a Fidesszel karöltve nem jelent meg.” Valóban nem szép dolog az engedélynélküli turul-szobor melletti akárcsak hallgatólagos kiállás is. De vajon mit szóljunk akkor az ostoba ötletelésbõl született, aztán kisvártatva lefújt kormányzati negyed kapcsán sorra kerülõ esztelen mennyiségû felelõtlen pénzkiszóráshoz? Ja! 72
És mielõtt még közös nevezõre hoznánk az állandó jelleggel hõbörgõ és mindig keresztbe tevõ ellenzéket a mûminiszterelnök vezette népsanyargató bandával, tették mindezt kormányzati pozícióból, az adófizetõk pénzébõl! Pokorni kirohant a tévéstúdióból? Hát igen, ez valóban nem européer politikushoz vagy közszereplõhöz illõ viselkedésmód, a különbözõ médiumok bojkottálásáról vagy diszkriminálásáról már nem is beszélve. No, és hogy állunk a kamerák lefejelésével? És az „Önök csatornájának nem nyilatkozom, mert Önök állandóan hazudnak!” címû kijelentésekkel kormánytagok részérõl? Emlékeznek még a Francisco-Kóka Johnny-féle felejthetetlen közéleti akrobatapárosra? Vigyázz, itt jön mögöttünk! Vesz a kamerával! Kedves Bonifert Mária, a világ normálisan mûködõ országaiban az ilyen politikus (no pláne kormánytag!) vajon azonnal persona non grata lenne vagy csak egy kicsivel késõbb? Nem tudom, a kedves Olvasó emlékszik-e még arra az idõszakra, amikor a Nap-kelte valódi fényében tündökölt, és az Angol utcai média-kommandó teljes arzenálját felvonultatta megmondó-embereibõl? Mára a nagy csapat gyakorlatilag szétszéledt. Forróra letöltendõ börtönbüntetést kért az ügyész, Bánó sem rontja tovább a levegõt a köztévé képernyõjén, szegény Orosz Józsefet meg munka közben hagyták helyben, még az eszméletét is elvesztette rövid idõre. (Legalábbis a hírek szerint anyagot gyûjtött. Megmondom az õszintét, Orosz József sajátos hangvételû coming out sajtótájékoztatója után nem egészen egyértelmû számomra, hogy mit is jelent jelen esetben az „anyaggyûjtés” kifejezés. De ez már legyen az én gondom.) A Nap-keltét és egykori „sztárcsapatát” – a neoliberális dreamteam-et – csak azért hoztam szóba, mert akkortájt éppen a Vasárnapi Újságra járt rá az a rúd, amellyel mostanság a Hír Televíziót, s újabban az ECHO-t is ütlegelik. Aztán mi történt? Valaki utánanézett és kiderült, hogy nem a Vasárnapi Újságot, hanem a Gyárfás-féle mûsort marasztalta el többször az ORTT. 73
És emlékezzünk csak vissza, hányszor, de hányszor mondták el interjúk végén a Vasárnapi Újságban, hogy megkerestük az illetékest a Kormány részérõl, de nem vállalta. Tényleg nem szép, hogy Pokorni kiszalad a stúdióból, de õ legalább vette a fáradságot és elment, legfeljebb mûsor közben elszakadt nála a cérna. Van ilyen. Bárdos Andrásnál is elszakadt a cérna, amikor annak idején Kern András nekiállt lebuzizni Friderikuszt. Snitt. Még csak egy idézett mondatot emelnék ki, amely jelzésértékû fontossággal bír, s ez így hangzik: „Minden gonoszság és elvetemültség, ami ma a politikában benne van, az az SZDSZ-tõl származik.” Vajon megalapozott ez a kijelentés? A kérdés megválaszolását az Olvasóra bízom, mindenesetre több mint elgondolkodtató – a magam részérõl inkább kétségbeejtõnek evezném –, hogy az SZDSZ újdonsült elnökének egyik legelsõ kijelentése az volt, melyben félreérthetetlenül közölte a magyar társadalommal, hogy õ bizony elõre zároltatni, ha tetszik, korlátozni szeretné a demokráciát. Még csak kormányon sincsenek már, de õ feltételeket szab, õ rendelkezik! Arra az idõre, amikorra õk esetleg már nem vehetnének részt a létfontosságú politikai játszmákban. Ne lehessen hozzányúlni az Alkotmányhoz (melyrõl az összes létezõ politikai erõ oda és vissza elmondta már, kikerülhetetlen, hogy hozzá ne nyúljanak, hiszen az idõ túllépett rajta, szükségesek a változtatások), hozzá ne nyúljanak az állampolgárság kérdéséhez, meg úgy egyáltalán, maradjon minden a régiben. Nos, Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim (kinek melyik változat szimpatikus) egy ilyen pártról, s annak elsõ emberérõl sok mindent el lehet képzelni, még azt is, hogy bizony, minden gonoszság és elvetemültség, ami ma a politikában benne van, tõlük, vagyis az SZDSZtõl származik. S ráadásképpen – legalábbis a magam részérõl – mindezt a sok „szépet” és „jót” szemrebbenés nélkül el tudom képzelni ró74
luk. Méghozzá a pókerarc nyújtotta közöny flegmatikus biztonságával, ha élhetek ezzel a cizellált képzavarral. Bizonyára a tisztelt Olvasónak is feltûnt, hogy e sorok írója egyetlen dicsérõ szó nem sok, annyit sem ejtett a narancsos ellenzéki pártról. Nem is ejthetett, hiszen nem érdemlik meg! Való igaz, bizonyos tekintetben – ahogy mondani szokás – zongorázni lehet a különbséget a két állva maradt politikai tömörülés és annak vezetõje között. Más vonatkozásokban viszont – és sajnos hazánk szempontjából ezek esnek súlyosabban latba – csak a mértékben különböznek egymástól. Ékesen bizonyítja ezt a Lisszaboni Szerzõdés néven elhíresült föderációs ultimátum ügyének kezelése. Francisco látatlanban biankó aláírta az üres papírt, szeretve tisztelt ellenzéke pedig amolyan bólogató jános módjára csendesen asszisztált ehhez. Gratulálunk! Drága Bonifert Máriának pedig csak annyit, ne tessék mán tovább pazarolni a drága idõt és energiát lényegtelen dolgokra! Mindkét oldalon csináltak és higgye meg, csinálnak még eztán is annyi, de annyi vérlázító ostobaságot, pénzpazarlást és magamutogatást, hogy a lakosság annak láttán a kiakadt Epeda sezlonyrugóhoz fog hasonlatossá válni! De ez egy cseppet se keserítse el Önt! Úgysem tud változtatni rajta! Ugyanis nem hagyják! És azok, akik több ezer kilométerre innen légkondicionált irodáikban ülve (talán vastag szivarokat szívva?) sem Önnek, sem nekem nem hagyják, eszük ágában sincs szóba állni velünk! Bezony ám! The show must go on! Vagyis a mûsornak folytatódnia kell! És folytatódik is! A legnagyobb gond ott van, hogy akik beültek a nézõtérre, nem erre a darabra váltottak jegyet! Érthetõ hát a felzúdulás, amikor sikeres mûvészek helyett csupán tehetségtelen ripacsokkal próbálják meg kiszúrni a szemüket! Rajta! Fütyüljenek! Minél hangosabban! Amíg még fütyülhetnek! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
75
SZDSZ: VESZETT FEJSZE NYELE? – avagy Vigyázó szemetek az USA-ra vessétek! –
Amatõr külsõ szemlélõ elsõ ránézésre azt hihetné, hogy leáldozóban van a magát gátlástalanul és folyamatosan liberálisnak hazudó SZDSZ csillaga a honi politika egén. Mások meg aszongyák, jól bevásároltak ezzel a Fodor Gabriellával. A színfalak mögé persze egyikünk sem lát be, gondos kezek eltakarják elõlünk a valódi politikai-hatalmi játszó- és küzdõteret. És ekkor valami olyan hagyja el az újdonsült elnök és megmondó-ember, Nyurga Nyulánk Nyökögõ fogainak kerítését, ami elõtt megint csak értetlenül áll az ember. Ha megengedik, idõ- és helytakarékosságból kifolyólag, csak a leglényegesebb mondatot pattintanám ide. Íme: „Az SZDSZ elnöke szerint nem szabad a szombati felvonuláson történt atrocitások miatt a szabadságjogokat korlátozni, mert akkor a szélsõségesek elérték a céljukat – legalábbis így vélekedett Fodor Gábor az ATV esti mûsorában.” Vannak itten jelzésértékû momentumok, kérem tisztelettel! Mint már annyiszor! „Derék” politikusaink pedig – mint már annyiszor – most sem veszik észre azokat, egész egyszerûen elsétálnak mellettük. Vajon hol él ez az ember? – kérdem én. És joggal! Válaszoljuk is meg mindjárt. Hogy nem itt, ebben az országban, de még csak nem is ezen a bolygón, az hétszentség! Miért mondom ezt? Emlékeznek még, mi volt Francisco elsõ reakciója a kitört ramazuri után? Még rögtön, azon melegében? Hát akkó mög kell változ76
tatni a törvényeket, az Úristenit neki! Szigorítani, szigorítani és még egyszer szigorítani! De nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen nagy tanítómesterét, az ámerikai majomembert majmolja szüntelen. Hogy is mondták annak idején? Kis pénz, kis foci! No, hát így van ez a politika világában is. Az Amerikai Egyesült Államokhoz mérten mi sokkal kisebb méretekben adjuk elõ ugyanazt, de a metódus és az elérendõ cél egy és ugyanaz. Annak idején a Lusitania elsüllyesztése, aztán Pearl Harbor, majd a Tonkini incidens néven hírhedtté vált affér, legutóbb pedig, mind közül talán a legmocskosabb és legaljasabb, a WTC tornyok ellen irányuló támadás, vagy ahogyan csak ma emlegeti a világ: a 9/11. Amerikának a háborúkba való belerángatása a kapzsiság és a féktelen profithajszolás miatt történt, ám ez a legutóbbi, szintén elõre gondosan kitervelt és a hatalom részérõl szintén ismert, és immáron Amerika földjén végrehajtott brutális és becstelen cselekedet még az elõbbieken is túltesz. Itt már nem a pénz áll a kulisszák mögött a háttérben, hanem a centralizált – egyelõre még csak kontinentális méretekben, de aztán kétség nem fér hozzá, hogy késõbb globális méretekben is megjelenõ – korlátlan hatalombirtoklási vágy. Az Amerikát gátlástalanul és becstelenül kézben tartó és uraló hatalom, mint történelme során már többször is (lásd a fent említett példákat) most sem riadt vissza attól, hogy feláldozza néhány ezer honpolgára életét, egy számára fontosabb és magasztosabb cél elérése érdekében. Hivatkozási alapot kellett teremteni – lehetõleg olyat, melyet senki sem fog kétségbe vonni – ahhoz, hogy törvényesen, azaz a társadalommal, a néppel egyetértve, általa támogatva, megnyirbálhassák, vagy bizonyos esetekben teljesen meg is szüntethessék a polgárokat (születésüktõl, emberi mivoltukból fakadóan) megilletõ szabadságjogokat. Persze, amint az várható volt, csak ideig-óráig mûködött a dolog, a nép – a hivatalos vizsgálóbizottság eredményeitõl eltérõ következtetésekre jutva – elkezdett zúgolódni. Kétségek támadtak, s hogy a bajt tetézzék a derék amerikaiak, jog77
gal. Egyre többször egyre több helyrõl hallják és a média különbözõ csatornáin keresztül most már szembesülnek is vele az amerikaiak, hazudtak nekik, becsapták õket. Több évtizeddel a katasztrofális támadás után vajon 9/11-bõl is nagysikerû hollyvoodi kasszasiker készül majd, mint a darab idõvel ezelõtt a szintén nagy port felvert Kennedy elleni merényletrõl készült Oliver Stone film, a JFK? Amerikának egy 9/11 kellett a társadalmi méretû, és államilag levezényelt jogkorlátozáshoz és jogfosztáshoz, nekünk, csóró magyaroknak csak utcai zavargásokra fussa. De az elérendõ cél, melyet a mûminiszterelnök elsõ megnyilvánulása kristálytisztán és azonnal mindenki számára világossá és félreérthetetlenné tett, ugyanaz, mint az ámerikai majomember és az összeomló ikertornyok esetében. És mindezek után azzal jön Fodor Gabriella, hogy „nem szabad a szombati felvonuláson történt atrocitások miatt a szabadságjogokat korlátozni”? De hát efelé megyünk papa! Te ezt nem vetted észre? Gondolod, hogy hallgat rád valaki is a gátlástalan posztkommunista hatalom sorai között? Nekik, az eftársakból újkapitalista dõzsréteg burzsoáziát pillanatok alatt létrehozó felkapaszkodott aparatcsikoknak ugyan édes mindegy, hogy éppen Moszkvának, Brüsszelnek, vagy Washingtonnak nyalnak be, méghozzá csontig, nekik csupán egyetlen egy dolog számít, a kenyéradó gazda megelégedettsége. Mert akkor nekik is csurran cseppen valami a húsosfazékból. Tudod, mindenkit nem ölnek meg, a piramisépítkezéseken is szükség volt rabszolgahajcsárokra. Nem, nem, ne reménykedjenek, Hölgyeim és Uraim, nem fog csoda történni, az SZDSZ nagy valószínûség szerint 2010-ben is be fog jutni a törvényhozás házába. Vagy ha mégsem, emberei – a zsarolási potenciált gondosan megõrizve – akkor is el fogják foglalni a gazdasági, valamint egyéb más, az irányításhoz szükséges és nélkülözhetetlen pozíciókat a kapcsolati háló hatalmas és helyenként meglehetõsen rendezetlen csomópontjain. Igaz, ez egy olyan elnökkel, aki látványosan és hangzatosan szembe megy a központi ukázzal – széllel szembe ugye 78
meglehetõsen nehéz tevékenykedni, ezt mindannyian jól tudjuk – rendkívül nehezen elképzelhetõ. 2010-ig azonban még sok víz lefolyik a Dunán, addig még más elnököt is választhatnak maguknak a csalást is politikai eszköztárukban állandó készenlétben tartó álliberálisok. Még a koalíciót is újragondolhatják, és újra is építhetik! Egyelõre a mûminiszterelnök diktálja az irányt, az pedig erõteljesen hajaz az ámerikai trendire, mely sok jóval nem kecsegtet. Az irány pedig nem más, mint a demokratikus szabadságjogok csökkentésére való törekvésre. Kicsit olyan érzése van az embernek, hogy nem adták oda a frankó papírt Fodor Gabinak, szegény szerencsétlen mintha folyamatos fáziskésésben lenne az egykori koalíciós partner által diktált hatalmi játszmában. Úgy tûnik, csak kullog az események után. Vajon mire kellett ez az egész „haragszom rád” címû koalíciós szakítási színjáték? Átrendezik a sorokat, új leosztáshoz készülõdnek? Új mûsorhoz új férfi kell, ezt õk sosem felejtik el, ez ziher! Lehet, hogy Fodor Gabika is csak addig marad SZDSZ-elnök, amíg láthatatlan és már megint gondos kezek az új széljárásnak megfelelõ kedvezõ irányba fordítják az újjá és újraéledõ koalíció sokak szerint már süllyedésre ítélt hajóját? Az igazi kérdés: valójában ki a rossebb a fedélzetmester, aki a hátsó fertály félhomályából vezényszavakat suttog a fedélzetre lépõ matrózok fülébe, és kinek a kezében van a kormányrúd, s talán a legfontosabb kérdés, hogy valójában ki a kapitány? Mert az, akin jelenleg az uniformis pompázik, maximum csak valamiféle ócska utánzatnak tûnik, legalábbis a Gerbeaud Cukrászdától kétszáz kilométerre tartózkodó avatatlan külsõ szemlélõ számára. Innen meg ugye némiképp más rálátás nyílik az eseményhorizontra. A színfalak mögé persze egyikünk sem lát be, gondos kezek eltakarják elõlünk a valódi politikai, hatalmi játszó- és küzdõteret. Vigyázó szemeinket azonban célszerû Amerikára vetni, mert az, ami ott történik elõbb vagy utóbb, de ahogy a dolgok jelenleg folynak, inkább elõbb, mint utóbb, hozzánk is begyûrûzik. 79
Csak reménykedhetünk abban, hogy a koalíció – legalábbis látszólag – zátonyra futott hajója akkora léket kapott, amit a legügyesebb hajóács sem tud befoltozni. Csak akkorra, amikor már végképp késõ lesz! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
80
A LEGKÉZENFEKVÕBB HIVATKOZÁSI ALAP: EURÓPAI UNIÓ – avagy Nyári néphülyítõ matiné teljes sávszélességben –
FELHÁBORÍTÓ! FELHÁBORÍTÓ! – ordít torkaszakadtából az egykori TÉESZ-fõkönyvelõ a bizottsági meghallgatáson. A mára pénzügyminiszterré – tehát közhivatalnokká – avanzsált, újságírókat felöklelõ, kamerát lefejelõ nyírségi fenegyerek meglehetõsen komikus látványt nyújt. Vagy inkább tragikomikust? Asszem inkább ez utóbbit. Most is, mint már annyiszor, létfontosságú momentumokra legyint játszi könnyedséggel az arrogánsan agresszív hatalom éppen aktuális képviselõje, jelen esetben Veres pénzügyminiszter úr. Tetszik tudni, úgy van ez, hogy ha nem is minden, de azért bizonyos dolgok még itt is változóban vannak. Mondok néhány példát, és rögtön megértik, mirõl van szó. Itt van mindjárt az idegennyelv-ismeret. A helyzet az, hogy a boldog – mármint az eftársak szemszögébõl nézve boldog –, csupán csak az osztályharccal spékelt békeidõkhöz képest bizony elõszeretettel dívik a fiatalság körében a nyelvtanulás, és hát mit tagadjuk, nem éppen a keleti relációban. No, mármost ennek logikus folyománya, hogy kis hazánkban egyre számosabban beszélnek példának okáért ánglius nyelven. Osztán arról sem feledkezhetünk meg, hogy ma bizony az Internet világában élünk. No, mármost, ha a világhálót összekombináljuk a manapság elsõ számú világnyelvvel, az ángliussal, akkó’ bizony halálos kombináció 81
gyün létre. Ami egész egyszerûen azt jelenti, hogy amikor a pénzügyminiszter eftárs nagy nehezen kinyögi, miszerint ezt, ezt, meg ezt azé’ nem lehet mögcsinálni, mer’ az Unijó nem engedi, akkó’ bizony manapság mán akadnak olyan elvetemültek, akik nem átallnak fölzizzenni a netre, ’oszt secperc alatt körülnéznek, hogy makimajom vajon igazat mondott-é, avagy megint rezzenéstelen pókerarccal hazudott bele a pofánkba. Oszt nézd mán! Há’ nem megint kiderül róla, hogy hazudott?! De bizony kiderül róla! Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, még slamasztikába is keveredik saját párttársával, akinek a messzi Brüsszel zegzugos üvegpalotái között mostanság éppen komisszároskodni van kedve. Nem is akármilyen komiszár Smith ügynök! Bizony nem ám! Adóügyi a szentem, hogy az Isten rogyassza rá az eget! A baromja meg nem azt találja mondani, de bizony, hogy lehet áfát csökkenteni?! Hát most mondják meg nekem, de õszintén, szeretnének Önök ilyen frusztráló környezetben pénzügyminiszterek lenni? Tegyék a szívükre a kezüket! Ugye, hogy nem? És akkó’ még a családját is vegzálják ennek a szegény szerencsétlennek! Aszongya: „Meglehetõsen nehezményezem, hogy a családomat nem hagyják békén!” Mit gondolnak, ugyan vajon mi lehet ennek az oka? Eleddig csupán egyetlen olyan eset vót egyszeri televízió nézõi praxisomban, ami überelte a Veres-fiú bírósági tárgyalóteremben rendezett afférját. Talán még emlékeznek rá, amikor a pofa valamilyen kórház-tüntetésre ment a lyukas magyar zászlóval, ’oszt boldog-boldogtalant betuszkoltak a rabomobilba, csõcselékestõl, újságíróstól együtt, csak éppen a zsurnalisztától elvett videó-kamerát hagyta bekapcsolva a rend éber õre, így aztán az meg mindent felvett. No, mármost az egész eset legnagyobb pillanata az vót, amikor a rendõrök az eredeti vágatlan felvételre aszonták, hogy az elfogult. 82
Hát hol van ehhez képest, amikor a Hír tévés faszi a sajtótájon hanyag eleganciával bemutatja a tárgyaláson felvett jegyzõkönyv másolatát, a pénzügyminiszter meg legalább olyan lazasággal vágja rá, hogy de akkó’ se az történt? Tudják, mint Hofinál: A csizma nem ázik be, izzad a lábad! Hát asszem az ilyen és hasonló szituációk megtapasztalásának alkalmával magam se nagyon tudok mást kinyögni, mint Veres pénzügyminiszter úr fia a független magyar bíróság tárgyalótermének elhagyása közepette: „a kurva anyátok!” Aztán itt van a másik, szintén a komikum és a tragikomikum határmezsgyéjén lavírozó emblematikus pillanat, a kedd este. Nem múlhat el hét Szakonyi Péter nélkül. Most sem múlt el. Sajnos. Eddig is tudtam, hogy komoly gondok vannak ezzel az emberrel, ráadásul ez egyre csak rosszabbodik. Õszintén remélem, hogy hamarosan követi Gréczy Zsoltot a manipulációs kommunikáció egekbe emelkedõ szamárlétrájának grádicsain és meg sem áll mondjuk a Miniszterelnöki Hivatal sajtó részlegéig. Legalább kevesebbszer kellene végigszenvednünk az egetverõ baromságait otthon a televízió elõtt ülve. Asszem talán az aznapi beszélgetõpartnere Gazsó L. Ferenc találta fején a szöget, amikor felsorolta az ország azon helyeit, ahova Szakonyi barátunknak nem volna tanácsos karhatalom igénybevétele nélkül ellátogatni, mivelhogy nem tudnánk garantálni személyes biztonságát. Ezen mondjuk nincs is mit csodálkozni, amilyen ostoba kijelentéseket tett az adásban. Komolyan mondom, már vártam a pillanatot, mikor látom ugrani a Pannon Pumát. Az meg valahogy csak nem akart ugrani. A rohadt dög! Komolyan mondom, még Ferenc Jóskának is becsületére válna, olyan jól mennek a dolgok ebben a miniszterelnök eftárs által nyüvesnek meg qrvának titulált országban. Legalábbis Szakonyi Péter szerint. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elegedve! 83
Aszongya a csávó, hogy most mán megy lefelé az infláció, és ez milyen fasza dolog! (Elnézést kérek a nyájas Olvasótól, ha idõnként be-becsusszan egy-egy obszcén kifejezés, de a vérnyomás, a méreg és a harag fokozódásával együtt általában arányosan növekszik az urbánus frazeológia lazább retorikai vonulatának térnyerése is.) Na szóval ez volt az a pont, ahol lekoccoltam. Talán még Önök is emlékeznek rá, a mára már jelentõs mértékben lecsendesedett Horn Gyufa és „szakértõ kormánya volt ilyen. Annak idején valami 18% körül állt az infláció, amikor a vaskoronás kis-nagy ember vezényletével visszaülhettek a hatalom süppedõs bõrfoteleibe. Ezt követte kemény és minden bizonnyal kimerítõ kilenc havi tökölõdés, amit gyakorlatilag a semmittevés szófordulattal foglalhatunk össze, hogy aztán ez az egész a Bokros-csomag nevû mizériába fordulva örökre emlékezetes nyomot hagyjon a magyar társadalom pénztárcájába és lelkületébe. Hogy is szólt a sikerpropaganda? A ciklus végére sikerült leszorítani az inflációt 18%-ra! Tetszik érteni? 18%-on állt, amikor átvették. Menetközben, hogyan, hogyan nem, feltornázták valami 35-re, utána meg áradoztak, hogy a végére nagy nehezen (a fél ország belerokkant!) visszajutottunk a startvonalra! Mint valami lélegzetelállítóan baromi nagy eredmény, adták be nekünk a szolgalelkületû ölebmédia összes létezõ és nem létezõ csatornáin keresztül. Most meg, mint valami székes fõvárosunkba áthelyezett tihanyi visszhang, ugyanezt szajkózzák álló nap, ugyanazt a szart akarják lenyomni a torkunkon, mint annak idején, azonnal megtalálva hozzá az ilyen Szakonyi-féle alakokat. Most idézzem Jozefinát? Igen, más a véleményem! Eszébe is jut az embernek, hogy feltegyen néhány kérdést, ami csak úgy kapásból jön. Vajon milyen politikusi magatartás az, amely megenged magának olyan felelõtlen kijelentéseket, hogy bizonyos dolgokat csak azért nem 84
lehet, mert az Európai Unió nem engedi, darab idõ múltán pedig kiderül, hogy ez a kijelentés bizony köszönõviszonyban sincs a valósággal? Vajon ez lenne az oly sokat emlegetett européer magatartás? Vajon ez lenne az a hõn áhított európai egység, amely állandóan csak tilt, szabályoz és korlátoz? Mi hasznunk van nekünk egyáltalán egy ilyen „együttmûködésbõl”, ha ezt egyáltalán annak nevezhetjük, nem inkább modernkori gyarmatosításnak? (Kérem, mindazok, akik annak idején az Európai Unió mellett tették le a voksukat, gondolkodjanak el, ilyen Unióra szavaztak?) Vajon mire jó az olyan Európai Unió, vajon milyen szövetség az, amit az államhatalom, mint valami nehéztüzérséget mindig és azonnal elõránt, ha csak fenyegetés árán tud úrrá lenni bizonyos felmerülõ problémákon? És csak akkor ránt elõ! És láthatóan nem tudja – de a jelek szerint talán nem is akarja – megoldani a problémákat, illetõleg az elõállott kínos szituációkat. S vajon ha semmi másra, csak fenyegetésre jó ez az „unijó”, akkor önkéntelenül is nem mondjuk-e egyre többen azt, hogy köszönjük szépen, de nekünk ilyen szövetkezésre nincs szükségünk? De bizony mondjuk. Mondjuk, mert nem mondhatunk mást. FELHÁBORÍTÓ! FELHÁBORÍTÓ! – ordítunk most már mi is torkunk szakadtából a hatalom felé, csak nincs aki meghallja a nép jajszavát. A jó pénzen eltartott és kitartott sajtószajhák*, akik állandó megszólalási lehetõséggel bírnak a televíziós csatornák képernyõin, a Butapest táblán kívülre sose merészkednek, éppen ezért fogalmuk sincs arról, hogy Degesz uram kutyaszaros világvárosától talán csak tíz kilométerekre, ám ugyanakkor fényévnyi távolságra létezik Vidék-Magyarország. Egy másik, egy olyan Magyarország, amelyik a halál, a pusztítás, a rombolás helyett az élet, és az értékek mellett teszi le azt a kevés ga[*] az amerikai prostitute – szajha – kifejezés találó változata a press, azaz sajtó elõtaggal „presstitute”
85
rasát, amit ez a gátlástalanul arrogáns és pofátlan hatalom még egyáltalán a zsebében hagy. Mindeközben az össznépi nagy nyári néphülyítõ matiné teljes sávszélességben zajlik tovább a képernyõkön. Egészen addig, amíg hagyjuk. Fogjuk a távirányítót, kapcsoljuk le õket és menjünk inkább a szabadba! Voltaire után szabadon: Mûveljük kertjeinket! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
86
UNIÓ, UNIÓ, TE CSODÁS! – avagy A becsõdölt mézesmadzag esete –
Fénye mára már megkopott, rangja sem a régi, úgyis mondhatnánk, csak árnyéka egykori önmagának. Pedig külsõre, elsõ ránézésre úgy tûnik, soha ilyen nagy, soha ilyen erõs még nem volt. A látszat azonban csal. Igen, az Európai Unióról beszélek. Arról az Európai Unióról, amely kétségbeesetten próbál kikászálódni a gödörbõl, behozni a behozhatatlannak tûnõ hátrányát ebben az öngyilkos tempót diktáló globális versenyfutásban. A mézesmadzagnak azonban lõttek. És nagyon úgy néz ki, hogy ezúttal végleg. Szemezgessünk kicsinység! Elõször a Magyar Nemzet és Sobieski Tamás jóvoltából talán a portugál nyelvterület lapszemléjébe lapozzunk bele, a teljesség igénye nélkül: Elszegényedik a portugál középosztály? A portugál nyelvterület lapszemléje 2008. július 20. 18:02 dn.sapo.pt – Portugália Megdöbbentõ tényt hozott nyilvánosságra az állami kezelésû portugál napilap: a reformok és az üzemanyag-, illetve élelmiszerárak válsága miatt a portugál középosztály egyes tagjai már hetente elektronikus levelek tucatjaiban kérnek segítséget az irgalmas-rendiektõl. Manuel de Lemos, a Portugál Irgalmas-rendiek Uniójának elmondta, hogy olyan emberekrõl van szó, akik nem nyomorognak, de 87
fenyegeti õket a szegénység. A jelenség év eleje óta érezhetõ, amióta egyre nyilvánvalóbbak a gazdasági válság jelei. Mivel is hitegettek minket annak idején az Unióhoz történõ csatlakozás elõtt, a kizárólagosan csak IGEN-t szajkózó tömegkommunikációs csatornákon keresztül a különbözõ médiumok? Valami olyasmit volt a frankó papírra írva, hogy EBBÕL EGÉSZ EGYSZERÛEN NEM LEHET, NEM SZABAD KIMARADNI! Valóban? És miért is? Azért, hogy néhány euróért kivágassuk a gazdákkal a szõlõt, mert felesleg van belõle? Azért, hogy azt támogassuk, aki ne termel semmit? Tisztára, mint a birkaiskola. Aki oda se ment, az kapott dicséretet. Azért, hogy az újonnan csatlakozott kábé százmillió fogyasztó felszívja a nyugat-európaiak árufeleslegét? Szívd fel begyem, szívd fel… Azért, hogy a leomló határok kínálta szabadságot felhasználva azonnal meginduljon a szemét és a rossz minõségû élelmiszer szinte megállíthatatlan beáramlása? Azért, hogy az egyenlõtlen mezõgazdasági támogatások miatt hátrányba szoruló magyar parasztot még különféle kvótákkal és szabályozókkal is sújtsák? Ráadásul még harmadik piacra sem adhatja el az áruját? Ezért nem volt szabad ebbõl kimaradnunk? Ezért kellett nekünk minden áron, éjt nappallá téve fáradoznunk, hogy bekerüljünk ebbe a népnyúzó gyarmatbirodalomba? Ezért kellett annyira sertepertélni ennek a megbukott és végletekig bemocskolódott, magát nagyképûen „elit”-nek aposztrofáló riherongy politikai kurzusnak? Mert õk búsás hasznot húva oly jól megélnek ebbõl? Úgy tûnik ezért. És még mi sírunk, hogy csúszik lefelé a középosztályunk? Tessék mondani, van nekünk egyáltalán olyanunk? A globális újgyarmatosító rablókapitalizmus féktelen térhódítása kijózanító pofonként hatott a népi naivitás és a buta tudatlanságban 88
állapotában leledzõ milliókra. Az Európai Unió képe, mint tejjel-mézzel folyó Kánaán, már a konzumidióta baromnak sem adható el többé, a valóvilág felülírta a reality-showt. A mézesmadzag, mely oly soká és oly kitûnõen funkcionált, mára végképp becsõdölt. Színes lufik eregetése és idõkereket beindító titokszolga kormányfõ helyett csak a renitens kormánypárti képviselõ vicsorog bele a kamerába, amint elkeseredett harcát vívja a hazánkban ideiglenesen, haszonelv alapján tartózkodó multi ellen. Ez lenne hát az egykoron Mihail Szergejevics, azaz Gorbi által felvázolt csodálatos, nagyságos és fényességes Európai Ház? Dejszen bármelyik pillanatban ránk omolhat! A végén még alatta maradunk! A sokat átélt és sokat tapasztalt Olvasó erre persze még mindig legyinthet könnyedén, mondván, ugyan kérem, mit jövünk itt a portugálokkal? Kicsodák õk, hogy komolyan kéne vennünk õket? Rendben van! Ne vegyük komolyan a portugálokat! Mit nekünk a portugálok, nem igaz? Ám a Magyar Nemzet ismét a segítségünkre siet. Ezúttal Keresztes Lajos jóvoltából kapunk némi ízelítõt a német nyelvterület lapszemléjébõl. Íme: Der Spiegel (spiegel.de) A baloldali német hírmagazin Ahogyan a gazdagok kiszorítják a szegényeket címmel interjút közölt a Hartmut Häußermann városkutatóval, aki szerint nemsokára csak a gazdagok lakják a belvárosokat. Berlin kivételével lassan kiürülnek a gazdag külvárosok. Ez a fejlõdés figyelhetõ meg München, Köln vagy Hamburg esetében. Korábban a fiatal párok vidékre költöztek és családi házakat építettek, ma már nem teszik. Ma, amikor a nõknél radikálisan megemelkedett a diplomások aránya, és mindkét szülõ dolgozik, bonyolult 89
lenne a gyerekek mozgatása. Ha nincs személyzet, akkor az ideális megoldás a belvárosi lakás. A belvárosok régi házaiból a városok szélére költöznek majd az alsóbb osztályok, akiknek nincs pénzük, munkájuk és jelentõs részben külföldiek. Ez különösen a gyermekek és a fiatalok számára hátrányos, akik gyakran már senkit sem ismernek, aki dolgozni jár, mert a környezetükben mindenki segélybõl él. Ha ugyanezt látják a barátaik körében, akkor ki motiválja õket a tanulásra vagy a munkahelykeresésre? A bérlõk viszont homogén lakóövezeteket akarnak. Az ingatlankereskedõk ezért gyakran azzal reklámozzák portékájukat, hogy bizonyos csoportok nem laknak ott. Nem tudom tetszettek-e figyelni? Tudom, hogy ez önkényes kiragadása a szövegnek az õ környezetébõl, no de hát ez azért már mégis csak gáz: „Ez különösen a gyermekek és a fiatalok számára hátrányos, akik gyakran már senkit sem ismernek, aki dolgozni jár, mert a környezetükben mindenki segélybõl él. Ha ugyanezt látják a barátaik körében, akkor ki motiválja õket a tanulásra vagy a munkahelykeresésre?” Itt és most az Európai Unióban lassan az számít kirívónak, ha valaki munkából próbál megélni! A média által sugárzott „példamutatás” sok mindent elhitet az emberrel, még azt is, hogy minden más jobb, mint dolgozni. Egy fél ország szurkolt a whisky-s rablónak, aki tulajdonképpen a mi pénzünkkel lépett meg. A kövérre hízott bankvezér simán kisétál a tárgyalóterembõl a többmilliárdos cehh után, széles, 42-fogas amerikai fogpasztamosollyal, és még õ van kiakadva, mint az Epeda sezlonyrugó, mondván, túl súlyosnak találja az ítéletet. Mindeközben a szintén több milliárdra rúgó értékpapír vircsaftot lebonyolító, kõmûvesbõl lett bróker fõ hallja kend sem nélkülöz, kóser kaját hozat magának luxuslakába, a házi õrizet során. Na erre varrjá’ gombot öcsém! 90
Érdekes keresztmetszet a nagyságos és fényességes Európai Portától. A szalontól a mosókonyháig. Ától zettig, ahogy mondani szokás. És hogy mi újság a hátsó fertályban? Arról szintén a német nyelvterület sajtószemléjébõl, ez alkalommal a Deutschlandradio beszámolójából értesülhetünk: Deutschlandradio (dradio.de) A német közszolgálati rádióban Jan-Uwe Stahr A gulyáskommunizmustól az ingyenkonyháig címû dokumentumriportjában foglalkozik a növekvõ magyarországi szegénységgel. A „szocialista tábor legvidámabb barakkjaként“ az egész keleti blokkban irigyelték Magyarországot. A gulyáskommunizmus relatív szabadságot és szerény jólétet biztosított a magyaroknak. Ezért magától értetõdõnek tûnt, hogy a politikai fordulat és a piacgazdaságba történõ átmenet problémamentes lesz. A várakozások ellenére Magyarország egészen más képet mutat. Depresszió és a politikával szembeni növekvõ düh az utcára hajtja az embereket. Hiszen az ipartelepítések csillogó homlokzata, a 24 órán keresztül nyitva lévõ fogyasztói templomok és az új autók áradata mögött nõ a szegénység. A 10 millió magyarból egyre többen érzik úgy, hogy leszakadtak a gazdasági növekedéstõl, s gyakran a legszükségesebbet – mint az elegendõ ételt és a fûtött lakást – sem képesek megfizetni. Sokan bizonytalan jövõ elé néznek. Pedig az eladósodott ország, amely az euró bevezetésére készül, további fájdalmas megszorításokra és a szociális rendszer megnyirbálására számíthat. Gyurcsány Ferenc kénytelen volt bevallani, hogy az ország helyzetérõl évekig hazudtak a választóknak. Most a magyarok dühösek a gátlástalan átverés miatt, de azért is, mert számos politikus egyre gazdagabb, míg az átlag polgár egyre szegényebb lett. 91
A riporter a VIII. kerületbe, egy önkormányzati irodába kalauzolja a hallgatót. A VIII. kerületben lakók harmada segélybõl él. A riporter szerint sokan még nem élnek ezekkel a támogatásokkal, mert szégyellik magukat. Még van pénz, hogy azokon segítsünk, akik felkeresnek bennünket – fogalmaz az egyik önkormányzati alkalmazott. Kóta Edit szerint mindig csak azt mondják, hogy munkahelyeket kell teremteni ezeknek az embereknek, hogy maguk is megkereshessék a jövedelmüket, de ezt nem lehet önkormányzati szinten megoldani. A kerületnek egyre kevesebb a pénze, és még takarékoskodnia is kell. A mézesmadzag tehát befuccsolt. Ez most már Napnál is világosabb mindannyiunk számára. A kutya sem hisz ma már annak, aki az Európai Unióról, meg a az abban megnyilvánuló és testet öltõ magasztos européer értékekrõl papol és szónokol. Ehelyett inkább egy új gyarmatbirodalom látszik körvonalazódni, ahogy alakot ölt a Gonosz. Csillogó és soktornyú üvegpalotái a szinte elérhetetlennek tûnõ messzeségben, valahogy Morodor fekete urának várát, a Barad-dur-t juttatja eszembe. Ahogy Középföldén, úgy az Európai Unión is egy mindent látó szem tartja rajta a szemét, ha élhetek ezzel a frappánsnak éppen nem mondható aprócska képzavarral. Akadnak ugyan, kik még nem akarnak hinni a szemüknek, a fülüknek, a pénztárcájuknak, de elõbb vagy utóbb õk is belátják, hogy ez az új, mesterségesen létre erõltetett gyarmatbirodalom pusztulásra van ítélve. Az uniformizálás, a sokszínûség kipusztítása, eltüntetése sivárságot, belterjességet, igénytelenséget, egy élhetetlen rendszert eredményez. És a dolog már most sem mûködik. Csak úgy ímmel-ámmal, tessék-lássék módjára. Mi pedig szívunk, mint az a bizonyos sokat emlegetett torkos borz. Az „EBBÕL EGÉSZ EGYSZERÛEN NEM LEHET, NEM SZABAD KIMARADNI!”-ból, a „csak és kizárólag IGEN-nel lehet szavazni”-tól mára eljutottunk a „CSAK MÁR SZABADULNÁNK VALAHOGY ETTÕL”-ig. A csapda azonban nem enged. Bezárult, ránk zá92
rult. A mézesmadzag ellátta feladatát. Még pedig kitûnõen. Szépen sorban ráragadtunk, s most itt vergõdünk a végsõkig, várva sorsunk beteljesedését. Még nem tudjuk, mi lesz ennek az egésznek a végkimenetele. Jön egy még nagyobb, egy amolyan igazi fenevad, hogy aztán mohó és féktelen étvágyával mindent és mindenkit bekebelezzen? Vagy van esély tán a megmenekülésre? Jó lenne! Talán. Lépre csaltak bennünket. Ronda magyarsággal – új magyarul(?) – át lettünk verve. Vagy az Európai Unió, vagy mi? A kettõ együtt nem megy! Ha a hagyomány állításának hinni szabad, Oscar Wilde mondotta halálos ágyán a következõket: „Borzalmas ez a tapéta, egyikünknek menni kell!” (A tapéta maradt.) Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
93
MINDEN ROSSZ, AMIHEZ A KORMÁNY NYÚLT
Ezt nem én mondom, ez az Index, jobboldali elfogultsággal igazán nem vádolható internetes portál cikkének a címe, mely konklúziót a Magyar Európai Üzleti Tanács (angol nevébõl fakadó rövidítéssel HEBC*) idei jelentésébõl vontak le. Hát akkor mazsolázzunk kicsinység, eftikéim! „Magyarországon a politikai helyzet a további gazdasági fejlõdés akadálya – szögezi le a Magyar Európai Üzleti Tanács (angol nevébõl fakadó rövidítéssel HEBC) idei jelentése.” Úgy tûnik, méghozzá nagyon úgy tûnik, hogy immáron nem csak a lakosság, de a gazdasági élet mérvadó megnyilvánulói is az elõrehozott választások mellé teszik le a voksukat. Asszem az a mondat, [*] Mi az a HEBC? A Magyar Európai Üzleti Tanács a brüsszeli Európai Gyáriparosok Kerekasztalának (ERT) helyi Üzleti Tanácsa, az alábbi ERT vállalatok magyarországi legfelsõ vezetõjének fóruma: ABB, AkzoNobel, BT, Electrabel, Electrolux, Ericsson, MOL, Nestlé, OMV, Philips, SAP, SKF és Suez Environnement. A jelentés bemutatásakor felolvasták Sólyom László a HEBC-hez intézett üdvözlõ levelét. Az államfõ ebben kiemelte: példát mutatnak az országjelentések a tárgyszerûségbõl, mivel csakis a saját tapasztalattal megerõsített tényekbõl építkeznek. Példát mutatnak abból, hogy lehetséges versenytársaknak konszenzusra jutniuk a mindnyájukat, sõt az egész országot érintõ kérdésekben.
94
hogy „Magyarországon a politikai helyzet a további gazdasági fejlõdés akadálya”, minden kétséget kizáróan erre utal. A baj csak az, hogy Horn Gáboron kívül ezt a jelenlegi államhatalom soraiból senki nem akarja tudomásul venni. Tudják, Horn az új fenegyerek. Elõször nagy nyilvánosság elõtt küldi el a megfelelõ helyre Lári Fárit, a botcsinálta mûminiszterelnököt, most pedig megmondja nekünk a tuttit. Franciscónak és sleppjének semmi számít, csak a hatalom megõrzése és megtartása, ha kell, tíz körömmel is kapaszkodva bele. Na ja, õ mán csak tuggya! Hiszen közülük való! Emlékeznek, nem is olyan rég, amikor még együtt sertepertélt ezzel az undorítóan harácsoló bagázzsal, véletlenül elszólta magát. Aszonta, a legfontosabb, még az ország sorsánál is fontosabb, hogy mi lesz az SZDSZ-szel! Hogy mi lesz a magyarokkal meg az õ állítólagos országukkal? Ugyan kérem, ki nem szarja le? No, hát szóval ne lepõdjünk meg, ha ez a Gábor gyerek ilyen tutin tudja a frankót! Tõlük jött, közülük való. Most, miután megfutottuk a magunk kis laza bemelegítõ körét – ahogyan azt a költõ is tanácsolja – „újult erõvel térjünk a tettek más mezejére”! Itt van mindjárt egy másik nagyon érdekes és tanulságos kis részlet a jelentésbõl. Ezt az Index is érdemesnek találta kiemelni, tegyük ezt mi is: „A HEBC az országot túlpolitizáltnak, a reformokat elhibázottnak, az adórendszert bonyolultnak, a bürokráciát eltúlzottnak érzi. Baj van az oktatással és a korrupcióval, hiányzik a társadalmi konszenzus, a konvergencia-program megfojtja a gazdaságot. „Magyarországnak vigyáznia kell arra, ne járjon úgy, mint azok az országok, amelyek stabil kormányzás híján sokat veszítettek versenyképességükbõl”, olvasható a HEBC jelentésében az üzleti körökbõl eddig érkezõ figyelmeztetésekhez képest is komolynak tûnõ 95
üzenet. Amit csak súlyosbít az, hogy az üzleti tanács tagjai szerint az ország erõsségei fogyóban vannak, vonzereje csökken, miközben regionális versenytársai éppen abban jók, amikben hazánk gyenge: rugalmasabbak, gyorsabban reagálnak a kihívásokra, rendelkeznek ország-stratégiával.” Ha humoros kedvünkben lennénk, mint ahogyan nem vagyunk, hiszen mitõl is lehetnénk, amikor a negyedik esztendejét kínlódjuk végig a muskátli herélõ szakon végzett arrogánsan ostoba mûminiszterelnöknek, talán még derülnénk is a MÁV vezérnek az ÁSZ jelentésére adott sajátosan egyéni hangvételû reakcióin. A Számvevõszék jelentésében röviden és tényszerûen közli velünk, hogy újabb „aranytojást tojó tyúkot – szokásukhoz híven – áron alul adtak el, ennek következtében mi többiek, azaz az adófizetõ barmok, kárt szenvedtünk. Mire a fõ hallja kend csak annyit mond bele a kamerákba: Semmiféle vagyonvesztés nem vót. Klasszikus Hofi. Kubai vendégmunkások összecsaptak a doni kohászokkal. Aszongya a szerv: Semmiféle verekedés nem vót. Az újság meg azt írta, hogy volt. Na mindegy. Kicsikét mindig emelik a lécet. Mer’ a kisembert még könnyedén bele lehet döngölni a betonba, de amikor ugyanezt egy Állami Számvevõszékkel próbálják megtenni, akkó’ azé’ mán csak be kéne szóni valakinek, hogy ezt azér’ talán mán mégse kõne! Ennél a MÁV hazudozásnál – mert, hogy itt vagy a MÁV, vagy az ÁSZ, de valamelyik a kettõ közül egészen biztosan hazudik – még a kormányfõi teendõket egy hosszú hétre átvevõ Veres eftárs, „biztosan átírták a dátumot” címû magánszáma is nagyságrendekkel jobb volt. A lényeg, hogy ezt a mellébeszélést abba kellene hagyni végre. És akkor arról az aprócska, ám annál fontosabb dologról, hogy idõközben a jogbiztonság nevû valami hova a csudába lett, na arra még egy árva szó nem sok annyit sem vesztegettünk. 96
A HEBC-jelentés kitér a stabilitásra is. Több helyütt és többször is keseregtem már azon, mennyire életszerûtlen az „inkább dögöljünk éhen, de azt tegyük stabilan és békességben” címû, a posztkommunistákra és seggnyalóikra oly jellemzõ kormányzati politika. Erre tessék, mit olvashatsz a jelentésben? Azt olvashatod, hogy nem kéne összekeverni a szezont a fazonnal, talán nem kellene minden áron görcsösen ragaszkodni és kapaszkodni a stabilitásba (értsd: a hatalomba), mert könnyen elõfordulhat, hogy az ezt a tevékenységet végzõk meggondolatlanságukkal és hozzá nem értésükbõl kifolyólag maguk alá temetik az egész országot gazdaságostul, társadalmastul, meg a jó ég tudja még mi mindenestül. Magyarán mondva tokkal-vonóval. De van itt még egy mondat, amely kitûnõen rávilágít a lényegre. „Baj van az oktatással és a korrupcióval, hiányzik a társadalmi konszenzus, a konvergencia-program megfojtja a gazdaságot.” Azt hiszem a jelentésnek ez az a mondata, amely tömény esszenciáját adja a gyurcsányi létezésnek. Nem, nem a kormányzás a megfelelõ szó ide, mert az a mûminiszterelnök nevével fémjelzett idõszakban, mint olyan, gyakorlatilag egyáltalán nem létezik. Maximum kommunikációról beszélhetünk. Aszongyák baj van az oktatással. Mivel az SZDSZ hosszú ideig kormányzati tényezõ volt, asszem ehhez nem kell különösebb kommentár. Illetve alább azért szentelünk neki majd néhány sort. A korrupcióról csak annyit, televíziós beszélgetésben hangzott el gazdasági szakértõk szájából, hogy ma hazánkban a különbözõ beruházások legalább duplájukba kerülnek, s ennek oka a korrupció. Magyarán példának okáért az autópályák fele annyiért is megépülhetnének, vagy kétszer annyi sztráda épülhetne, ha nem lenne ilyen fene nagy a korrupció. Hiányzik a társadalmi konszenzus, mondja a jelentés. Na ezt meg én nem értem. Ugyan vajon hogyan lehetne társadalmi konszenzus az elnyomók meg az elnyomottak között? Ráadásul, az elnyomók ugyanazok, vagy örököseik (tényleges és eszmei örököseik), akik az 97
elõzõ rendszernek is a haszonélvezõi voltak. Józanésszel gondolkodva, hogyan várhatja el bárki is, hogy konszenzus legyen elnyomó és elnyomott között? A jelentés úgy fogalmaz, hogy a konvergencia-program megfojtja a gazdaságot. De hát akkor kinek az érdekeit szolgálja ez a program? Mi szükségünk van erre a programra? Megint egy védhetetlen állítás? Nekünk már pedig erre a programra szükségünk van, mert ez az Európai Unió elõírása. Mi vállaltuk stb. Megint egy olyan elõírás, szabályozás, korlátozás, amely csak és kizárólag valaki másnak jó? Mi meg lassan beledöglünk? Hát akkor mire is jó ez az Európai Unió? Nem értem. Ha nem bírjuk az iramot, asszem a legjobb lenne kiiratkozni ebbõl a klubból. Jobb késõn, mint soha, mert aztán nekünk is késõ lesz már a defibrillátor. Ha pedig egy ország hal hirtelen halált, annak szörnyû következményei lesznek. Még akkor is, ha a teljes csõd bekövetkeztét – már csak a presztízsveszteség elkerülése végett – sem hagyná az Európai Unió. De mindezeken túl azért én csak nem tudok szó nélkül elmenni amellett a jelzésértékû momentum mellett, miszerint ha vesszük magunknak a fáradságot és széjjeltekintünk egy röpke pillanatra, legnagyobb megrökönyödésünkre azonnal ismét reflektorfényben találjuk a magyar közoktatás földig rombolásában elévülhetetlen érdemeket szerzõ Magyar Bálintot. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, õ lesz a fõ hallja kendje az Európai Unió újonnan létrejött tudományos központjának. És akkor pattintsuk is ide pár rövid részletet az Origo.hu cikkébõl. Már a cím is önmagáért beszél: „Titokzatos módon lesz a jövõ hírnöke Magyar Bálint Titokzatos körülmények között nyert el Magyar Bálint volt SZDSZ-es oktatási miniszter egy, az egész EU jövõje szempontjából fontos állást. Az uniós szabályok szerint a Magyar által elnyert 98
kutatás-fejlesztési igazgatósági posztra bármilyen szervezet vagy hivatal jelölhet embert, de csak átlátható módon, a jelölt tudtával, beleegyezésével és részvételével. Ehhez képest senki nem mondja meg, ki jelölte Magyart, az SZDSZ szerint õ maga sem tudja, a volt miniszter nem nyilatkozik. A jelölteket kiválasztó négyfõs bizottság magyar tagja pedig - aki Magyar minisztersége idején kapott kinevezést a magyar kutatási hivatal élére – nem árulja el a titkot. Magyar Bálint, volt SZDSZ-es oktatási miniszter lesz az egyetlen magyar tagja annak a testületnek, amely az Európai Unió újonnan létrejött tudományos központját irányítja majd. Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) 18 fõs igazgatótanácsa dolgozza ki majd azokat a stratégiákat, amelyekkel az EU megpróbálja beelõzni az amerikai és ázsiai kutatóközpontokat, amelyekkel egyetemei elõnyösebben értékesíthetik találmányaikat. Az igazgatótanács munkájába kevesen szólhatnak bele, ezt bizonyítja az is, hogy a saját tiszteletdíjukat õk maguk állapítják meg. Rejtélyes jelölés Magyar bekerülése az igazgatótanácsba különös történet. Az ügy magyar érintettjei az [origo] megkeresésére egyáltalán nem akartak válaszolni arra, hogy ki jelölte Magyar Bálintot, vagy egyszerûen azt mondták, nincs információjuk a döntés hátterérõl. Korábban megkerestük az SZDSZ sajtóosztályát, hogy megtudjuk, ki jelölte Magyart. A sajtóosztálytól kapott levél szerint közvetlenül Magyart nem tudták elérni, de információik szerint a volt oktatási miniszter sem tudja ki jelölte õt: érkezett egy felkérés, amit elvállalt. Magyart többszöri próbálkozásra sikerült elérnünk telefonon. Bár lényegében megerõsítette az SZDSZtõl kapott választ, érdemi információt nem közölt kinevezésérõl és hozzátette azt is: nem járul hozzá, hogy részleteket közöljünk a vele folytatott beszélgetésbõl és hivatalos kinevezéséig nem nyilatkozik. 99
A pályázati kiírás szerint azonban nem fordulhatott elõ, hogy Magyar Bálint nem tudta, ki jelöli. Az Európai Bizottság a jelölési folyamat kapcsán elõírja: az igazgatótanácsi tagokat szervezetek jelölik, mégpedig a jelölt tudtával és belegyezésével. Ez pedig azt jelenti, hogy - ha Magyar kiválasztása a pályázati kiírásnak megfelelõen történt - a politikusnak tudnia kellett, hogy ki dobta be a nevét. Ráadásul a jelöltnek motivációs levelet kell írnia, amiben azt részletezi, miért alkalmas a posztra. Ez arra utal, hogy az igazgatótanácsi tagok jelölése és kiválasztása olyan - esetleg több fordulós - eljárás volt, amibe a jelölteknek is be kellett kapcsolódniuk. (…) Egyedüli politikus Magyar Bálint abból a szempontból is kakukktojásnak számít, hogy az igazgatótanácsi tagok között õ az egyetlen olyan ember, aki egyértelmûen kötõdik a politikához. (…)Az EU ugyan konkrétan nem írta elõ, hogy politikus nem lehet az igazgatótanács tagja, a kritériumok azonban erre utalnak. A igazgatótanácsi helyek betöltésérõl szóló kiírásban ugyanis az szerepel: az EIT vezetõségébe személyes képességek alapján, mindenféle politikai és kormányzati érdektõl/érdekeltségtõl függetlenül lehet csak bekerülni (az interneten angolul elérhetõ szöveg az interest szót használja, ami jelenthet érdeket, érdekeltséget is). Magyar Bálint az SZDSZ júniusi tisztújításán ugyan nem indult újra az ügyvivõi tisztségéért, de továbbra is tagja a pártnak, valamint az SZDSZ parlamenti frakciójának. Magyar jelölését nehezményezték Budapesten és Brüsszelben egyaránt.” „Rejtély, az élet egy nagy titok. Talányos rejtély…” – vagy valami ilyesmi. Asszem legutoljára Kovács Erzsitõl hallottam effélékrõl, de az legalább szórakoztató volt. Ez nem. 100
Rejtélyek lépten-nyomon, amerre csak kézen fogva jár az internacionalisták és a kozmopoliták sajátos véd- és dacszövetsége. Szekrénybõl kiesõ csontvázak posztkommunistáméknál, fantom szavazók és elcsalt elnökválasztás a másság és a tolerancia jelzésértékû honi zászlóvivõinél. Gyakorta hangoztatott jelszavuk megegyezik az Index cikkének egyik alcímével: „Le az állammal A jelentés az egyik legnagyobb problémának azt tartja, hogy még mindig nagyon magas az állami újraelosztás mértéke, valamint azt, hogy ezzel összefüggésben az üzleti szereplõk között még mindig nagyon sokan élnek állami megrendelésekbõl. „Amíg ez így van, addig nagy az esélye a klientúra kialakulásának, illetve, hogy a gazdaság különbözõ szereplõi „szekértáborokba” tömörülnek” – olvasható az üzleti tanács állásfoglalása. Bár a gazdasági növekedést serkenti kell, a HEBC szerint ez épp a fenti okok miatt nem történhet az állami beruházások fokozásával, részben a túlságosan magas államháztartási hiány és államadósság miatt. Noha az infrastrukturális fejlesztéseket fontosnak tartják, a tanács az uniós forrásokat fõként olyan területre fordítaná, ahol a pénz fenntartható gazdasági fejlõdést tesz lehetõvé. Az 1998-ban alakult tanács a konkrét problémák között elsõként említette a kiszámíthatóság hiányát. „Egyre nehezebb feladat elõrejelzést készíteni… a gyorsan változó és kevéssé stabil magyar gazdasági és jogi környezetben” – olvasható a topmenedzserek panasza.” A magam részérõl ehhez csak egy, mára már a klasszikusok kategóriájába tartozó idézetet fûznék hozzá: „Korrupció az, amibõl téged kihagynak!” (Hofi) 101
De vajon hogy állunk a sokat emlegetett reformokkal? Egyesek szerint kis hazánk ma a Franciscó-féle reformdiktatúrában sínylõdik. Nézzük, mit mond errõl a jelentés: „Ez nem reform A jelentés szerint a 2006-ban nyilvánosságra hozott reformterveknek kedvezõ volt a fogadtatása, ám a kivitelezésbe számos hiba csúszott. A költségvetési megszorítások „rossz szerkezetben, helytelen tartalommal és nem megfelelõ elõkészítéssel” valósultak meg. Így azokat a „gazdasági fejlõdés drámai visszaesése, a versenyképesség jelentõs csökkenése, a társadalmi feszültség és az elszegényedés növekedése” kísérte, holott a HEBC szerint nem kellene, hogy ezek egy reform velejárói legyenek. A kiszámíthatóság kapcsán említi meg a jelentés az euró mihamarabbi bevezetését, mondván: azzal elmúlna a veszély, hogy az ország stabilitását spekulációval tönkre lehessen tenni. Az, hogy nincs céldátum, az üzleti körökben bizonytalanságot okoz, az ország ugyanis túl kicsi és túl érzékeny a spekulációra.” Aggodalomra semmi ok, a propaganda gépezet meg fogja magyarázni, hogy a jelentés készítõi tévedtek! Igaz, hogy a számadatok, a gazdasági és egyéb más mutatók, melyek hazánknak a többi országhoz képest elfoglalt helyzetét mutatják, alátámasztani látszanak a jelentés készítõinek megállapításait, azonban ezen megállapítások minden kétséget kizáróan tévesek. A következtetések helyes sorrendben történõ levonását, valamint azok megfelelõ módon, azaz a lakosság számára is érthetõ, valamint feldolgozható formában történõ közlését Budai Bernadett szóvivõ-eftársnõ, illetve Daróczi Dávid szóvivõ-eftárs aktív közremûködésével agit-prop, ó pardon, PR- osztályunk fogja elvégezni központi szemináriumok keretén belül, vala102
mikor a közeljövõben rendezendõ nagygyûlésünkön. A vezérszónok Gyurcsány Ferenc nemzetvezetõ testvér lesz. „Veres szerint javul a helyzet Veres János pénzügyminiszter szerint a kormány a következõ évtõl tovább javítja a magyarországi üzleti környezetet, ennek részeként a vállalkozások számára egyszerûsödik az adminisztráció az adózásban és más, gazdaságot érintõ területeken, valamint várható a közterhek mértékének a csökkentése is. A pénzügyminiszter a HEBC jelentésének bemutatóján az MTI tudósítása szerint azt mondta: az üzleti környezet javítását szolgálja a közpénzügyi törvény õsszel történõ parlamenti megvitatása, várható elfogadása is, amihez reményei szerint részben sikerül megszerezni az ellenzék támogatását is. Szerinte Magyarország 2008 nyarára trendfordulóhoz érkezett, miközben a világ más részein az infláció emelkedik, a gazdasági növekedés lassul vagy megtorpant, addig Magyarországon a pénzromlás üteme mérséklõdik, és úgy tûnik, beindult a gazdasági növekedés. Kiemelte: személyesen nagyra értékeli azt, hogy a HEBC nyíltan vállalja a magyar gazdasági-társadalmi életrõl szóló véleményét, kritikáját, nem egyszer tükröt tartva a kormánynak.” Semmi gond! Szõdd a selymet eftás! Illetve azt már ne, a kínaiak szövik helyetted. A tõkét se tudod döntögetni, rég elhordták mán a KISZ-fiúk, legfeljebb csak siránkozhatsz. Tudod mit? Siránkozz! Úgyse figyel rád a kutya se. Bezzeg a pénzügyminiszter úr! Mit neki adatok? Rosszul értelmezték. Mit neki kiszivárogtatott jelentés? A sajtónépszerûség érdekében biztosan átdátumozták. Mit neki tárgyalótermi jegyzõkönyv? Az akkó’ se úgy vót, az akkó’ se úgy hangzott el! Jani bátyánk majd elmagyarázza, hogy mit hallottunk, mit láttunk, és hogy hogyan kel asztat értelmezni, kezit csókolom! Na most már érted, hogyan van az, hogy javul a helyzet? 103
A jelentés ennél is tovább megy. „Az ország süllyedését a demokratikusan megválasztott politikai erõknek kellene megállítaniuk…” Mivel a jelenleg regnáló politikai erõ ezt nem teszi, ez a kijelentés óhatatlanul is olyan érzetet kelt az emberben, hogy a jelentés készítõi szerint a jelenlegi államhatalom nem demokratikusan megválasztott. Legalábbis az ember nagyon könnyen erre a következtetésre juthat. Ráadásul a kormányfõ interpretálásában napvilágra került nagymonológ is ezt az érzetet látszik alátámasztani. Minden rossz, amihez a kormány nyúlt – vonja le a végkövetkeztetést a HEBC jelentésébõl az Index cikkírója. Ahogyan azt Kalányos Winnetou, kisebbségi brácsamûvész bizniszmen családtagjainak ügyvédeikkel maroktelefonjaikon lefolytatott beszélgetéseinek második részében szokott elhangozni: „ÉS EZ A TÉNYVÁLÓSÁG!” (A politikai korrektség kedvéért itt közöljük a beszélgetés elsõ részét: „Ott se vótam, ügyvéd úr!”) Hát mi legyünk ott! A vártán. És ha alkalom kínálkozik, húzzuk be a megfelelõ helyre azt az x-et! Úgy tûnik 2010-re bõvül a választék. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
104
AZ IGAZSÁG MEGTEREMTHETÕ – avagy A hirtelen megkerült háborús bûnös –
E helyt ismét Borhídi professzor úrra kell hivatkoznom, aki szerint az összeesküvés az nem elmélet, az már maga a gyakorlat. „Az igazság megteremthetõ”. Ezt egy bosnyák utcai járókelõ mondta a kamerába abból az alkalomból, hogy Radovant állítólag elfogták. Tudják a helyzet az, nem tehetek róla, de valamiféle furcsa, rossz érzés, amolyan déja vú-féle fogott el, amikor tegnap meghallottam a nagy hírt. Szaddam Husszein, meg Oszama Bin Laden jutott az eszembe. Husszeint, a hajdan palotákban dõzsölõ dúsgazdag diktátort egy félig földbe ásott verembõl húzzák elõ a G.I. JOE-k. Oszamát meg, a szerencsétlent, aki – ha a hagyomány állításának hinni szabad, naponta szorul mûvese kezelésre valahol a barlangok mélyén – a fél világ üldözi, ’oszt még sem tudják, vagy talán nem akarják (?), elkapni. Persze jól is néznénk ki, ha egyszeriben csak úgy ukk-mukk-fukk oda lenne a mumus, akivel lehet ijesztgetni meg riogatni a békés honpolgárok millióit. Valóban. Az igazság megteremthetõ. A kérdés csak az, kik teremtik meg, mikor és mi célból? Most egyszerre hirtelen kézre került az elsõ számú háborús bûnös. Vajon mi történt? Most érett meg a helyzet az eurokrata befektetõi körök számára, hogy Szerbiát is bekebelezzék? Nem tudom, csak kérdezem. Mindenesetre nekem már gyanúsak az ilyen hirtelen sikeres elfogási akciók. Majd figyeljük a gazdaság híreit is, mi következik ezután. 105
Mindenesetre ma már bemondták a hírekben, lehet, hogy nem is tegnap kapták el Karadzsicsot, hanem már jóval elõbb, csak hát most érett meg a szituésön arra, hogy a széles nagyvilág elé tárják ezt az örvendetes tényt. Meg még azt is mondták, hogy állítólag ez kedvez Szerbia érdekeinek. Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, felhívnám még egy aprócska jelzésértékû momentumra a figyelmet. Hipp-hopp, azonmód megnyikkant a nagyságos és fényességes Európai Unió bõvítési biztosa Olli Rehn úr is, mer’ hogy ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy megnyikkanjon. Szóval mondom, Jó Ha Figyelünk! Valahogy túl mûviek, túl mesterkéltek, túlontúl megrendezettnek, megcsináltnak és kidolgozottnak tûnnek ezek a nagy elfogások, megfogások és a hozzájuk fûzött magyarázatok. Mintha elõre meg lenne írva a forgatókönyv. A történelem eseményeinek újabban egyre gyakrabban napvilágra kerülõ valódi változatai arról árulkodnak számunkra, valahányszor valamilyen túlságosan klappoló, hogy úgy mondjam, sima üggyel találjuk szemben magunkat, mindannyiszor gyanakodnunk kell, s valószínûleg joggal, hogy a háttérben egész más erõk mozgatják a szálakat, s azt, hogy valójában mi történt, nagy valószínûség szerint majd csak évtizedek múltán, vagy akkor sem tudhatjuk meg. Persze erre maximum unottan legyintene egyet a szocialista nagyváros öntudatos polgára sok millió, a tudatlanság állapotában tartott konzumidióta barom honfitársával egyetemben. Még csak említésre se méltó a dolog, eddig is mások mondták meg a frankót. Azonban, hogy ez most mégsem így történik, annak nem Belgrádban, sokkal inkább székes fõvárosunkban, Degesz uram kutyaszaros világvárosában, Butapesten kell keresnünk az okát. Ez az ok pedig nem más, mint Stier Gábornak a Magyar Nemzet Online változata honlapján megjelent írása. A mû címe: „Egy (rém)álom vége”. Két rövid, jelzésértékû részlet: 106
„…Õ nem kijátszotta azt a bizonyos nacionalista kártyát, hanem hitt is benne. Mégpedig fanatikusan. (…) Szerbia azonban tombol, örül. Legalábbis a többség, hiszen az ország új irányba fordult. Igazából a legutóbbi elnökválasztás volt a fordulópont. Ekkor már tudni lehetet, hogy a Nagy-Szerbia álmával fémjelzett korszaknak vége. Az azóta felnõtt új generáció a háború helyett az életet választotta, és ha nem is a legjobb szívvel, de Európa irányába indult. A csevapcsicsa, a bor és a tûz mellé hagyva a költõk, a hazafias dalok világát, a mámort követõ géppuskaropogásból azonban már nem kér. Kevesebb ideológiára és jobb életre vágyik. Mint a majd másfél évtizedes vargabetû elõtt. Ez a hangulat érlelte meg azt az alkut, amelyet a hatalom kötött most a világgal.” Mintha csak a nagyságos és fényességes Európai Porta fogadatlan prókátorát hallanánk. Az írás ugyan kitûnõ, magam is élvezettel olvastam, mégis valahogy rossz elõérzetem támadt. Hiszen rögtön itt az elsõ kérdés: kit nevezünk ma nacionalistának? Egy uniformizálódó, globalizálódó világban vajon nacionalistának számít-e az, aki elsõ helyre a hazája, a nemzete érdekeit? És ha vajon nacionalista, akkor csak amolyan sima, mezei nacionalista, vagy már fanatikusnak számít-e? Aztán meg az is eszedbe juthat, hogy megkérdezd: Mennyire nacionalista az illetõ? Mi az, ami még, ha sok szódával is, de elmegy? Ha hiszel benne, mármint a nacionalizmusban (a nemzetedben?), ráadásul fanatikusan, akkor nagy gáz van! De legalábbis Stier Gábor szerint. És e tárgykörben vajon mit mond a szalonképes, azaz az eurotrendi média-megnyilvánulás? Gondolom sejted a választ. 107
Mi, akik már a kerítésen belülrõl szemléljük kifosztásunkat, csendesen csóváljuk a fejünket azon, milyen új irányt akarnak venni a szerbek. Mi már tudjuk, amit õk még nem tudnak. Inkább elfele kellene igyekezni, mint befele. Csak hát úgy tûnik szerb barátaink nem elég okosak ahhoz, hogy más kárán tanuljanak. Persze a háború helyett talán minden más jobb lehet. Elsõre. Csak aztán nehogy visszafelé süljön el a kapanyél, és délvidéki barátaink szomorúan tapasztalják meg, hogy békeidõben is szemrebbenés nélkül földönfutóvá lehet tenni õket. Mert akkor aztán lesz, ne mulass! Persze az is érdekes kérdés, ki kivel kötött alkut? Ki hatalmazott fel kit, hogy alkut kössön. Ki a hatalom és kinek a megfelelõ alkatrészével veri azt a bizonyos sokat emlegetett csalánt, amikor megköt egy ilyen alkut? És melyik világgal köttetett az alku? Az elsõvel, a másodikkal, a harmadikkal vagy a sokadikkal? Hát igen. A kulisszák mögött állandóan rejtve maradó titokzatos hatalom, amely kilúgozott, egyenesre fésült és glédába állított mesékkel próbálja meg darab ideig történelem címszó alatt hülyíteni az emberiséget, úgy tûnik ezúttal is kitett magáért. A (média)gépezet – szokás szerint – olajozottan mûködött. A már jól ismert luxus limuzinokból a már jól ismert 42-fogas amerikai fogpasztamosollyal kiszálló nagyemberek közlik a tisztelt nagyérdemûvel, hogy újabb mérföldkõhöz érkeztünk, újabb feladatot pipálhatunk ki az elvégzendõ feladatok listáján, újabb gyarmatot kebelezhetett be a Birodalom, s ha tetszik, újabb sikert könyvelhettünk el a terrorizmus elleni háború véget nem érõ küzdelmeiben stb., stb., stb. Stier Gábor azt írja, a szerbek „kevesebb ideológiára és jobb életre vágynak”. És persze ennek a jobb életnek a záloga csakis és kizárólag az Európai Unió lehet. Ugyan mi más is lehetne, nem igaz? Hiszen már a csapból is az Európai Unió folyik. Tudják, az az Európai Unió, amelyik szabályoz, szabványoz, kvótákkal korlátoz, a meghirdetett egyenlõség ellenére olykor-olykor 108
kétsebességes Európáról, néhanapján pedig másodrendû állampolgárokról ejt el néhány keresetlen szót. Így néz ki belülrõl ez az omladozó gyarmatbirodalom, amely úgy áhítozik egy-egy sikerélmény után, mint Gyurcsány Ferenc a három igenes népszavazás után, amikor március 9-ére március 10-e következett. Addig is, míg két mûvesekezelés között kézre nem kerül a mumus, vagyis az elsõ számú közellenség, Oszama Bin Laden, érjék be azzal, hogy a nagy valószínûség szerint ez idáig is ismert tartózkodási helyû belgrádi illetõségû Radovan Karadzsics székhelyét a szerb fõvárosából áthelyeztették vele a nagyságos és fényességes Európai Porta valamelyik szigorúan õrzött bûntetésvégrehajtási intézetébe. Persze az is könnyen lehet, hogy a felvételeken csak egy hasonmást láttunk, az igazi pedig már régen alulról szagolja az ibolyát. Egyet azonban sose felejtsenek el! Az igazság megteremthetõ. A kérdés csak az, kik teremtik meg, mikor és mi célból? És hogy mindez esetenként mennyibe kerül? No, hát abba bele se merek gondolni! Ha szeretnének nyugodtan aludni, Önök se tegyék! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
109
A LEKAPCSOLT EMBER – avagy Halálra ítélve a fogyasztói társadalomban –
Miközben kis hazánkban a média összes hullámhosszán idõnként arról sipítoznak az ügyeletes gazdasági megmondó-emberek, hogy micsoda végzetes késlekedést szenvedünk azzal, miszerint halványlila segédfogalmunk sincsen arról, mikor a rossebbe is fogják végre bevezetni nálunk a közös pénzt (ne feledd, közös lónak turós a háta), vagyis az eurót, aközben egyre másra jelennek meg a hírek és tudósítások arról a szerencsétlen folyamatról, melyben az ún. mûvelt nyugat ún. középosztálya rongyolódik lefelé, de mégpedig ezerrel. Legutóbb épp a portugál középosztály elszegényedésérõl számolt be az egyik napilap internetes változata. Mit tesz Isten, a helyzet keleten sem jobb! Ott meg a bolgároktól tiltottak le milliárdokra rúgó összeget a korrupció miatt a derék brüsszeli kasszaõrök. De szép is ez a központilag levezényelt kézi vezérléses „játszunk birodalmasdit! Kaptok lóvét, dögivel! Elkölthetitek, dögivel! De csak úgy és csak arra, amire mi mondjuk! Csak azoknál és csak azokkal, akikkel mi mondjuk! Na pitizzél szépen és egyél a tenyerünkbõl, jó! No, de legyen elég ennyi a látókörünket szélesítõ kitekintésbõl, sepergessünk csak a saját portánk elõtt! Nem akarom most az idõt húzni a Bajnai Gordon-féle „tessék csak utánaszámolni, ki kell gyünni annak a nyolcezermilliárdos eu-s támogatásnak” címû blõdlijével, ez majdnem olyan jól sikerült volt, mint Veres pénzügyminiszter úr „még az is lehet, hogy átdátumozták” címû, minden kétséget kizáróan mindent taroló magánszáma. 110
Hanem térjünk még vissza kicsinykét erre a bizonyos „mikó’ a rossebbe is lesz nekünk eurónk és fõként milyen árfolyamon?” feliratú kérdéskörhöz. Az euró bevezetésének indokai csodásak. És vannak is, még pediglen számosan. Igaz, a már-már felhõtlennek mondható konszenzuskényszert beárnyékolja az az aprócska momentum, hogy az embert nem hagyja nyugodni a kisördög. Higgyék el, nem tehetek róla, de megint a történelembõl már jól ismert probléma–reakció–megoldás ördögi hármasa sejlik fel elõttem. Veszteségeket szenvedhetünk a valuta átváltásával az árfolyamkülönbségeken. Az ország gazdasága könnyedén játékszerévé válhat a spekulációs erõknek, hiszen a gyenge vagy erõs forinttal azt tehetnek, amit csak akarnak. Nem tesz jót a versenyképességnek sem és a többi, és a többi, és a többi. Egyszóval áhítozunk a közös pénz után. Legalábbis legtöbbünk. De vajon tényleg ennyire szükségünk van az euróra? A trendek és a folyamatok világosan látszanak már most is. Most a két fõ valuta, az amerikai dollár (magánbank által kibocsátott magánbankjegy) és az euró kizárólagossága felé haladunk, hogy aztán a késõbbiekben ezeket egyesítve már csak egyetlen valuta uralkodhasson az emberiség pénztárcái felett. Már ha akkor még egyáltalán lesznek pénztárcák. Valószínûleg nem lesznek és az is valószínû, hogy ilyen univerzális valuta sem lesz már forgalomban, mint fém-, illetve papírpénz, gondolom a végsõ stádiumban már csak, mint elszámolási egység fog funkcionálni az elektronikus pénz, mely tényleges, kézzel fogható valójában már nem is fog létezni, csupán elektronikus világhálózatok végtelen rendszereiben fog ide-oda száguldozni. Ami a dologban igazán érdekes, az a bankszektorban lezajló hasonló folyamat. Egyfajta centralizáció megy végbe. Az országok ún. nemzeti pénzintézetei – azért írom, hogy ún. nemzeti pénzintézetei, mert ha például megnézed a Magyar Nemzeti Bankot, a magyar államnak, a törvényhozásnak, vagy magának a nemzetnek gyakorlati111
lag már semmi köze sincs hozzá, csak papíron tartozik a fennhatósága alá –, szóval az egyes nemzetállamok ún. nemzeti bankjai sorra függetlenednek az adott országtól, azaz a tulajdonostól, és már csak a nagyságos és fényességes Európai Porta központi pénzintézetének tartoznak gazsulálni. Ráadásul ezt az abszolút tévesen értelmezett függetlenséget, szabadságot, mint erényt kommunikálják kifelé a nagyvilág számára. Gondolom természeti katasztrófával érne fel, ha valamelyik nemzetállam fogná magát és saját jogon, tehát nem az ún. „nemzeti” pénzintézet, hanem az adott állam, mondjuk kamatmentes pénzt bocsátana ki. Azonnal kitörne a skandallum, de minimum leváltanák, vagy ha az nem megy, eltennék láb alól azt, aki ezért felelõs. Talán valamelyik tökösebb kormányfõ, vagy elnök, mondjuk Chavez barátunk be meri vállalni ezt a merész húzást. Na, szóval az ún. „nemzeti” bankok már csak az Európai Unió Központi Bankjának gazsulálnak. Ez a privilegizált helyzetben lévõ pénzintézet – ha a hagyomány állításának hinni szabad – az egyetlen olyan európai uniós intézet, ahova még az Európai Unió számvevõszéke sem teheti be a lábát. Ha valami visszásság vagy gond merülne fel, a vizsgálódó számvevõszéki szakembert udvariasan, de határozottan megállítják a bejáratnál, maximum hellyel és kávéval kínálják a portánál, majd közlik vele, hogy innentõl kezdve õk veszik át az ügyet, és természetesen ki fogják vizsgálni annak rendje és módja szerint. Tetszik érteni? Majd az ügy érintettje kivizsgálja az ügyet. Ilyen van? Ilyen van. Na, szóval kontinentális léptékekben igazából már csak egy olyan pénzintézet van, ami számít, a többi a keze alá dolgozik. Valahogy úgy, mint az USA-ban a FED (Federal Reserve System), azaz az Amerikai Egyesült Államok jegybankjának szerepét betöltõ intézmény. A FED tulajdonképpen egy magánpénzintézet. Jó, tudom, ott van még Svájc, de az egy másik történet. Végül egy világvaluta egy világbank, azaz egy kézben a lóvé. 112
Ja! Majd’ elfelejtettem! Ráadásul, csak hogy tetézzük a bajt, mi magyarok pénzügyileg rendkívül buták, elmaradottak vagyunk! (Legalábbis a pénzünkért ácsingózó külföldi nagyokosok szerint.) No persze azért fejlõdõképes ez a nép, nem kell félteni bennünket! Adósodj el! Vegyél fel hitelt! Használj készpénzkímélõ fizetõeszközöket! Vásárolj most, fizetni ráérsz késõbb is! Ez az igazi XXI. századi megoldás! Csak itt, csak most és csak neked! A messzi Ámerikában lázadozik mán a büdös bunkó prosztó, nem tetszik neki, hogy ezentúl kötelezõ jelleggel magánál kell majd hordania a személyi igazolványt. Pedig ez nem más, mint egy szervesen egymásra épülõ folyamat. Mobiltelefon, GPS, hitelkártya, biometrikus személyi igazolvány, s legvégül a bõr alá beültetett mikrochip, mely tartalmazni fogja az összes adatodat. Még a bankszámlád adatait is! A mobilodon, a Globális Helymeghatározó Rendszeren, de a vásárlásaidat lekeresve még a hitelkártyád használatán keresztül is követhetõ, ellenõrizhetõ (ne adj’ isten, még lehallgatható is) vagy. Igen, erre mind szükség van, mert, hogy a terrorizmus elleni háború! A régi, jól bevált recept szerint tehát adva van egy probléma, arra a média manipulációit követõen a társadalomtól érkezik valamiféle reakció, amire aztán a hatalom gépezete kitermel egy, az õ érdekeiket szolgáló, ám a polgárok, a társadalom érdekeivel ellentétes megoldást. Az indokok most is – mint általában mindig – csodásak. És vannak is, még pediglen számosan. Micsoda remek dolog is ez a bõr alá beültethetõ chip. Gondoljanak csak bele! Nem kell többé buszbérletért sorba állni, csak annyit fizetnek, amennyit utaztak. Nincs többé adócsalás, feketézés. A kiérkezõ mentõs azonnal le tudja olvasni, a segítségnyújtásra szoruló beteg egészségügyi adatait, megszûnnek az utcai rablások a bolti betörések, hiszen nincs készpénz, amit el lehetne lopni, így valószínûleg a gyilkosságok száma is csökkenni fog. Most mondják meg nekem, de õszintén, hát nem ez a szép új világ? 113
Én aszondom: NEM! Ez a rossz új világ! Mert mi történik akkor, ha kikapcsolják a chipedet? Teszem azt szélsõségesnek bélyegez meg az uralkodó hatalom, vagy a társadalom érdekeivel ellentétes egyénnek, esetleg antiszociális elemnek nyilvánítanak mondjuk csak azért, mert eltérsz a mainstream, azaz a fõsodratú gondolkodástól. Mi történik akkor, ha kikapcsolják a chipedet? Megmondom mi fog történni. Egyik pillanatról a másikra a fogyasztói társadalom halálra ítéltje válik belõled. Képzeld csak el, még egy pohár szódavizet sem tudsz venni, mert nincs nálad pénz, pontosabban elvették tõled a gazdasági folyamatok cseréjéhez szükséges és mindenki által általánosan elfogadott jelrendszer használatának a jogát. Magyarán mondva éhen fogsz dögleni. De nem is, elõbb szomjan, mert, hogy víz nélkül nem bír ki annyit az ember, mint élelem nélkül, ergó szomjan halnál. Mindegy, a lényeg, hogy ebbe bizony záros határidõn belül minden kétséget kizáróan, egész egyszerûen beledöglenél. De ne bánkódj, minden rosszban van valami jó, talán börtönökre sem lenne szükség. Erre a kis idõre minek? Pár nap alatt úgy is végez veled az éhség és a szomjúság. Ma, ha kimerült a hitelkártyád, vagy egész egyszerûen csak otthon felejtetted, csak elõveszed a bukszádat, és fizethetsz készpénzben is. De ha csak a chip van és nem te rendelkezel felette, de még csak beleszólásod sincs abba, hogyan mûködik, pillanatok alatt kiszolgáltatottá válsz és függõségbe kerülsz. Vékony cérnaszálon függ az életed, és ha netalán tán nem vagy szimpatikus a chipet mûködtetõk számára, ezt a cérnaszálat láthatatlan kezek könnyedén elnyisszanthatják, te pedig a feneketlen mélységbe zuhansz. De mit hoz az emberiség számára az ilyen jövõ? Az eddigieknél is jobban felértékelõdik majd az informatikai tudás. Ha képes vagy behatolni a rendszerbe, te magad is átírhatod az 114
adataidat, vagy akár a bankszámládat is. Még hogy nem lesz adócsalás?! Ugyan kérem! Soha nem látott mértékûek is lehetnek! Egyvalamit ne feledj! Ahogy egy embert – pontosabban annak chipjét – egy pillanat alatt kikapcsolhatják, ennyi erõvel ugyanezt megtehetik majd egész országokkal is! Miért ne? Az új világháború minden bizonnyal már a cybertérben fog lezajlani. Ráadásul, csak azért, hogy ezúttal is tetézzük a bajt, a világ talán legjobb programozói az indiaiak és az oroszok. Persze nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen a kevésbé fejlett infrastruktúrának köszönhetõ hátrányt tudással kellett kompenzálniuk. És õk kompenzálták is. Úgy hogy azért még nincs egészen lejátszva a dolog. Addig is, amíg politikai osztályunk legnagyobb megelégedésére kis hazánkban is bevezetik végre a közös pénzt, az eurót, mindenki fokozottan figyeljen és ügyeljen a pénzére, mert ezeknek semmi sem drága, hogy egy gombnyomásra lekapcsolják az emberiséget! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
115
LAND OF THE FREEDOM? – avagy Kíméletlen szembesítés a meztelen igazsággal –
Még el sem ültek a Hír tévés oknyomozó riporterek ellen kitervelt kábszeres buli által keltett disszonáns zörejek a honi média zûrzavaros kakofóniától gondterhelt egének horizontján, ha bátorkodhatom kifejezni magamat e csodás képzavarral, máris itt van a legújabb sutka, a divat– és jövõformáló trendi ámerikai intézkedés, mely kétségkívül a Patriot Act (kb. úgy lehetne lefordítani, hogy Hazafias Törvény) szellemében született. Ha majd mindjárt elolvasod az Index internetes portálnak errõl a legújabb amerikai eszement baromságról készített rövid kis összefoglalóját, minden bizonnyal Te is – hozzám hasonlóan – arra a megállapításra fogsz jutni, hogy a világ megõrült. Lássuk a részleteket: Elvehetik a laptopokat az amerikai határon Se konkrét gyanú, sem indok nem kell ahhoz, hogy a nemzetbiztonság emberei határozatlan idõre elvegyék az USA-ba beutazóktól az adathordozó eszközöket, és lemásolják azok tartalmát. A kritikusok szerint az új szabályok sértik a civilszférát. Laptop, merevlemez, flash-memória, mobiltelefon, iPod, személyi hívó, videó és audiókazetta, CD– és DVD-lemez: az amerikai határon bármit elvehetnek, ami digitális vagy analóg információtárolásra alkalmas. Ugyanez vonatkozik a könyvekre, és minden nyomtatott kiadványra is – írja a Washington Post. (…)
116
Az új eljárásokat a DHS két szerve, a Vám és Határvédelmi, illetve a Bevándorlási és Vámrendészeti Hivatal a Washington Post cikke szerint már hosszabb ideje alkalmazza, ám azokat (július 16-i dátummal) csak a múlt héten hozták nyilvánosságra. Az ügynökök a lemásolt adattartalmat más szövetségi hatóságokkal is megoszthatják, sõt, akár privát cégeknek is elküldhetik, hogy azt lefordítsák vagy megfejtsék. A rendelkezések szerint a tisztviselõk a laptopokat „ésszerû ideig“ zárolhatják, hogy „áttekintsék és elemezzék az információkat“. Minderre az érintett utazóval szembeni konkrét gyanú hiányában is sor kerülhet. A DHS tisztviselõi a szabályzatot – melyek minden beutazóra, tehát az amerikai állampolgárokra is vonatkoznak – ésszerûnek és a terrorizmus megakadályozása érdekében szükségesnek tartják. A szabályok szerint az eljárás során biztosítani kell a hatóság birtokába kerülõ üzleti és az ügyvédi titkok védelmét, ugyanakkor nincs szó a privát személyi adatok, így pl. az egészségügyi és pénzügyi információk sorsáról. Ha nincs ok az információk rögzítésére, a vizsgálat végén az eszközöket visszaadják, a lemásolt adatállományokat pedig törlik. A magáncégekhez került adatokat vissza kell juttatni a DHS-hez, ugyanakkor a hatóságok bármeddig megõrizhetik a feljegyzéseket az anyagokról. A Center for Democracy and Technology adatvédelmi civilszervezet vezetõ tanácsadója helyteleníti, hogy a hatóságok akkor is áttúrhatják a laptopot, ha fikarcnyi gyanújuk sincs a beutazóval szemben. Greg Nojiem úgy véli, a szabályok nem állapítanak meg feltételeket, hogy kinek a számítógépét lehet ellenõrizni. „A rendelkezések igen aggasztók“ – nyilatkozta Russel Feingold demokrata szenátor, aki olyan törvényt szeretne elfogadtatni, ami érdemi gyanúhoz kötné az adatvizsgálatokat. Feingold tiltaná a beutazók faji, vallási vagy nemzetiségi hovatartozás alapján történõ kategorizálását is. 117
Michael Chertoff nemzetbiztonsági miniszter júliusban a USA Today – napilapban arról írt, hogy „a legveszélyesebb becsempészett dolgok gyakran a laptopokon és egyéb elektronikai eszközökön találhatók“. Szerinte az eddigi vizsgálatok „erõszakos dzsihádista anyagokat“, valamit gyermekpornót tártak fel. Az évi 400 millió beutazóból csak azokat vizsgálják alaposabban, akiknél felmerül valamilyen gyanú. „Ha azonban törvényben szabványosítanák az ellenõrzéseket, az dermesztõen hatna határõrökre, akik gyakran a másodperc tört része alatt döntenek“ – írta a miniszter. A San Franciscó-i fellebbviteli bíróság áprilisban úgy ítélte, nincs törvényi akadálya, hogy a kormány a nemzetközi utasok laptopjait bûncselekmény gyanúja nélkül is átvizsgálhassa.” Forrás: Index
Az elõbb már szóba került a Patriot Act. Rövid tudnivaló errõl a jogszabályról a Wikipedia, internetes lexikon segítségével. Íme: „A terrorizmus visszaszorítására született Patriot Act (kb. hazafias törvény) tovább növelte az FBI hatalmát, kifejezetten a telefonlehallgatások és az internetezés nyomon követése terén. A Patriot Act egyik legvitatottabb kitétele ugyanis feljogosítja a nyomozóirodát arra, hogy a lakók távollétében, értesítés nélkül végezzen házkutatásokat, és errõl csak több héttel késõbb adjon tájékoztatást. A Patriot Act rendelkezései alapján az FBI újrakezdte a könyvtári kölcsönzések áttekintését azon személyek esetén, akiket terrorizmussal vádolnak – könyvtári vizsgálatokat állítólag a hetvenes évek óta nem végeztek.” Forrás: Wikipedia
118
És akkor az amik vannak kiakadva Kínára, hogy cenzúrázzák az internet használatot, meg hogy ipari kémkedés útján autóktól a DVD-játszón keresztül a legutolsó mûszaki herkentyûik lemásolnak mindent? Ugyan kérem! Ennek a rendelkezésnek a meghozatala után az USA gyakorlatilag csak azt nem vesz el tõlünk informatikailag, azaz a világ többi részétõl, amit nem akar. Minden mást igen. Mi a biztosíték arra, hogy az infók nem kerülnek magán– vagy korporációs kezekbe? Mi a biztosíték arra, hogy tényleg letörlik az infókat? Semmi. Az égvilágon semmi! Amint azt láthattuk, Oroszországban egyszerûen elteszik láb alól a hatalom számára kényelmetlenné váló firkászokat. Ámerikában totális rémuralom veszi kezdetét, méghozzá törvényesítve! Mi valahol a közép tájékon sertepertélünk. Posztkommunistákból botcsinálta rabló-kapitalistákká, ó pardon, eredeti tõkefelhalmozókká avanzsált, a globális világhatalmat gátlástalanul kiszolgáló helyi komprádor burzsoák egyelõre csak próbálgatják a hollywoodi eksönmúvikból ellesett, s a filmvásznon mindig olajozottan és gördülékenyen mûködõ technikákat. Asszem a „Vörös Zsaru” címû Schwarzenegger filmben mond valami olyasmit a negatív fõhõs egy helyütt Arnoldnak, aki ezúttal egy izomagyú ruszki hekust alakít, hogy a szabad Oroszország szabad levegõjének elsõ szippantása kokain illatú kell, hogy legyen. Talán innen vehették az ihletet a két oknyomozó srác ellen? Nem tudom. Talán. A homoszexuálisok felvonulása körül csapott ramazuri, s az arra rögtön elsõre adott kormányfõi reagálás minden kétséget eloszlatott afelõl hogy milyen jövõ vár ránk, s egyben abban is megerõsített bennünket, hogy Lári Fári, a botcsinálta mûminiszterelnök, Bushmannak, az ámerikai majomembernek az egyik legjobb és legkészségesebb európai tanítványa. Elõre megjósolható tehát, mi vár még ránk. Mondanám azt, hogy talán nem olyan sokkoló mértékben, mint a nagy víz túloldalán, de ma már ezt nem állíthatom, hiszen láttunk már egy s mást itt e lángoktól ölelt kis országban. Gondolom ezért hozatták Izraelbõl az új vízágyúkat. 119
Mi lesz a következõ lépés? Merre szigorodunk tovább? Kérés és figyelmeztetés nélkül bekukucskálnak, hallgatóznak vagy belopóznak majd a békés polgári otthonokba? Vagy távollétünkben megpróbálnak kompromittálni bennünket? Láttuk, ma már egy valamire való vállalkozó sem tesz egy lépést sem anélkül, hogy ne vinne magával rejtett kamerát vagy hangrögzítõ berendezést. Vagy gyilkosságok következnek? Lövetni már lövettek, meddig tart az azonosító szám nélküli robotokkal kicseréltetni a gumilövedékeket éles lõszerre? Semeddig. A hivatkozási alap is meg van rá: a terrorizmus elleni harc. Mit harc?! Ez már háború! Amibõl szövetségeseink oldalán nekünk is ki kell vennünk a részünket. Hátha csurran cseppen néhány dollár nekünk is. Csak az oly sokat és oly sokszor tévesen emlegetett politikai korrektség kedvéért jegyezzük meg: Irakban egy árva kanyiló olaj-dollárocska nem sok, annyi sem cseppent a számunkra, Afganisztánban pedig már két tûzszerész katonánk lelte a halálát. No, de sebaj, megyünk tovább. Különben is, egy olyan országban, ahol az ún. sebesvonat kisiklása után elmondják, hogy a pálya állapota helyenként olyan rossz, hogy a szerelvények mindösszesen 10–30 km/h tempóval közlekedhetnek, nos, egy ilyen országban minden és annak az ellenkezõje is megtörténhet. Belegondoltam, ha a 10–30 km/h sebességgel közlekedõ vonat a sebes, milyen lehet akkor, amelyik csak olyan sima, átlagos? No, de sebaj, megyünk tovább. Amatõrök ezek a javából. A munkatársai révén látókörbe került közszolga – legalábbis papíron az –, szóval a miniszter, akinek úgy egyébként a neve el sem hangzik az üggyel kapcsolatban, még az adás elõtt bejelentést tesz a rendõrségen. Vajon honnan tudott a dologról? Vagy mégis elvezetnek hozzá azok a szálak, melyeket lázas igyekezettel éppen most próbálnak elvarrni? Nos, kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra, a szocialista nagyvá120
ros öntudatos polgára is csak hozott anyagból dolgozik, éppen úgy, mint a konzumidióta barom, ó pardon, az egyszeri tévénézõ, ha ne adj’ isten átkapcsol a Hír Tévére. Mert hát érdekes módon, a többi adón – az Echo Tévét kivéve – valahogy mintha ez a sajtó– és véleményszabadságot alapvetõen megkérdõjelezõ és rombadöntõ esemény egyáltalában nem szerepel. A MÚOSZ e cikk írásának idõpontjáig 2008. augusztus 4. 18 óra 45 percig valahogy nem nagyon hallatta a hangját. A Teller levél kapcsán elhíresült etikai fõ hallja kend meg sem mukkan. A kollegiális szolidaritás, amely az utcákon rendõri atrocitást ért zsurnaliszták irányában még megmutatkozott, itt már besokall, a szakma is hallgat. „Szép új” világ, a rettegés, a félelemkeltés, az elhallgatás és az elhallgattatás „szép” és „új” világa. Vajon Orwell és Huxley meglepõdnének, ha ma is élnének, vagy egyszerûen csak lemondóan legyintenének egyet, hogy: ugye én megmondtam? Ez a világ ugyanis se nem szép, se nem új, csak egyszer csak lehullott a lepel. Hogy mit kezdünk a meztelen igazsággal, nos az már csak rajtunk múlik. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
121
TERMINATOR – avagy Úton a világkormány felé? –
Nemrégiben a Governator*, vagyis Arnold Schwarzenegger, ahogyan manapság a dús képzeletû ámerikai nép nevezi õtet, érdekes dolgot talált mondani. Olyan kijelentés hagyta el fogai kerítését, miszerint akár miniszteri posztot is vállalna az újonnan felálló Obama kabinetben. Már ha a magyar nyelvben gyümölcsre emlékeztetõ nevû afro-amerikai szakítja át elsõként az ámerikai erõfelmérõn a képzeletbeli célszalagot! A részletek: Schwarzenegger beszállna Obama kormányába Meglepõ kijelentést tett Arnold Schwarzenegger, Kalifornia állam republikánus kormányzója: közölte, hogy szívesen vállalna valamilyen energiaügyi posztot Barack Obama demokrata elnökjelölt kormányában gyõzelme esetén. Schwarzernegger korábban ugyan már támogatásáról biztosította pártja jelöltjét, John McCaint, de eddig is ismert volt arról, hogy nem követi szolgai hûséggel pártja irányvonalát. „Bármikor készen állok arra, hogy segítsek, ahogy lehet“ – nyilatkozta Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó az ABC amerikai televíziónak arra a kérdésre, hogy vállalna-e kormányzati szerepet a demokrata Barack Obama gyõzelme esetén. Schwarzenegger közölte, ha felkínálnának neki valamilyen energiaügyi posztot, akkor megfontolná elfogadását – számolt be az interjúról a CNN.
122
A kaliforniai kormányzó nyilatkozata azért figyelemre méltó, mert õ a rivális republikánusok színeiben politizál, és korábban nyíltan támogatásáról biztosította a párt jelöltjét, John McCaint. Schwarzenegger ugyanakkor már eddig is ismert volt arról, hogy nem feltétlenül követi saját pártja iránymutatását, és ez különösen igaz az energiapolitikára. Forrás: origo
* A Governator elnevezés a kormányzó szó angol megfelelõjének, azaz a „governor”-nak és az egykori színész-testépítõ leghíresebb filmszerepének, a Terminator-nak a sajátos vegyítésébõl jött létre. A kaliforniai kormányzó háza tájáról azonban más érdekességeket is megtudhatunk, például a Magyar Rádió washingtoni tudósítójának, Járai Juditnak a jóvoltából: Politikai jelenetek egy házasságból A kaliforniai kormányzó otthonában mindennaposak a politikai viták: Arnold Schwarzenegger a republikánus John McCaint támogatja az elnökválasztási versenyben, felesége, Maria Schriver viszont Barack Obama rajongója. A Schwarzenegger-villa pedig tele van plakátokkal. Egy dolog politizálni a családi asztalnál, és teljesen más a széles publikum, például 38 millió ember elõtt kiállni a politikai állásfoglalással. Különösen, ha ez az állásfoglalás olyan szenvedélyes, és fõleg: közérdeklõdésre számot tartó, mint amilyeneket például a kaliforniai kormányzó és a felesége szokott tenni. A mostani elnökválasztás jelöltjeinek – mindkét oldalon – híres és ismert támogatóik is vannak, és Arnold Schwarzenegger valamint hitvese, Maria Shriver e híres és befolyásos támogatók táborát gyarapítja. Csakhogy: nem ugyanazon az oldalon.
123
A republikánus párt színeiben kormányzó Arnold Schwarzenegger ugyanis, természetszerûleg, a republikánusok várható elnökjelöltjét, John McCaint támogatja, az õ gyûlésein vesz részt. Hitvese, a demokrata Kennedyek családjából származó Maria Shriver (aki egyébként Kennedy elnök egyik húgának a leánya) pedig a demokrata párti elnök-aspiráns híve, és már akkor Barack Obama mellett állt ki, amikor még Hillary Clinton is versenyben volt. A Schwarzenegger-házaspár brentwoodi villáját sokan bámulják meg mostanság. De nem is annyira a pazar házat mustrálják, mint a bejáratot és a villa körüli, gyönyörûen nyírt sövényt. Mindenütt ugyanis választási plakátok fityegnek: John McCain és Barack Obama megválasztására buzdítanak. Nagyon igazságosan: ugyanannyi McCainplakát van, mint amennyi Obama-reklám. A The New York Times hírei szerint a reggelinél ádáz viták is dúlnak: igaz, csak a férj és a feleség között. A négy gyerek ugyanis egyöntetûen Obama-rajongó; igaz, csak az egyikük, Katherine van abban a korban, hogy az õsszel voksolhat. „Én úgy gondolom, hogy nagyon üdvös a gyerekeknek, ha megtanulják, megértik, hogy nem egypártrendszerben élünk” – mondta a minap Maria Shriver, és hozzátette, õ még úgy nõtt fel, hogy azt hitte, csakis egyféleképpen lehet gondolkodni… Ez a nevelés a többféleképpen gondolkodásra az idén télen kezdõdött a kormányzói famíliában, amikor Arnold Schwarzenegger bejelentette: a republikánus John McCaint támogatja. Ez nem is keltett meglepetést. Annál nagyobb meglepetést, sõt, megrökönyödést keltett, amikor a hitvese is kiállt a politika porondjára; Maria Shriverrõl ugyan mindenki tudja Amerikában, hogy Kennedy-lány és a Demokrata Párt híve, de azért mindenki azt várta tõle, hogy ezúttal – kaliforniai first ladyként – egyetlen hangot sem szól az aktuálpolitikáról, megtartja magának a véleményét. Nem így történt: Maria Shriver megjelent ugyanis Obama Los Angeles-i választási 124
nagygyûlésén, ráadásul nem is a nézõk között, hanem fent, a pódiumon mondta el, hogy õ okvetlenül azt szeretné, ha az Illinois-i szenátor lenne az Egyesült Államok következõ elnöke. Még aznap, azaz a szuperkedden, február 5-én, Arnold óriási Obama-párti plakátokat talált a villájuk sövényénél. Maria tetette oda. Másnap megjelentek a McCain-reklámok is a Schwarzenegger-villánál. Mind a demokratáknál, mind a republikánusoknál egyébként nem gyõzik dicsérni a házaspárt; persze mindkét pártnál csak a házaspár egyik felét illeti a hozsanna. Bill Burton, Obama szóvivõje Maria Shriverrõl áradozik, Adam Mendelson, a McCain-csapat tanácsadója pedig Arnold Schwarzeneggertõl van elbûvölve. S mindkét pártban arra számítanak, azt remélik, hogy a kaliforniaiak megszívlelik a kormányzó és a kormányzóné ajánlásait. Bennfentesek szerint a Schwarzenegger-családban arról nem vitáznak, hogy kinek a szavát kellene jobban figyelembe venniük a kaliforniaiaknak, és melyiküknek a favoritját kellene inkább „szeretniük” majd az õsszel, az urnák elõtt. Arnold és Maria között ebben állítólag nincs vetélkedés. De azért Maria Shriver a napokban bejelentette, hogy csináltat egy életnagyságú Obama-figurát, papundeklibõl, és ezt a nappaliban állítja fel. Arnold még nem rendelt McCain-bábut. Forrás: Járai Judit (Washington)
Most persze legyinthetne a magyar olvasó és mondhatná erre azt, hogy ugyan kérem, ez csak a szokásos show, a menetrendszerû cirkusszal járó szemfényvesztés a buta amerikaiak számára. Pedig mennyire, hogy nem az! Arnold kitûnõ színész. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy láttunk már aktort az ovális irodában, Ronald Reagan személyében. Aki látta a legelsõ Predator (Ragadozó) filmet, az láthatta, hogy Schwarzenegger mennyire nagyszerû színész. Ha a lövöldözés he125
lyett a mimikára és a testbeszéd megfigyelésére koncentrálnak, higgyék el, döbbenetes élményben lesz részük. Egyébiránt pedig, Kalifornia jelenlegi elsõ embere a világ legjobb testépítõje volt számos alkalommal. És mit csinálnak a testépítõk, amikor eljön a megmérettetés ideje? Pózolnak. Ha valaki látta a Sylvester Stallone és Wesley Snipes nevével fémjelzett Demolition man (A pusztító) címû filmet, az nagyon érdekes zöngéket vél felfedezni a ma történéseiben. A filmben van egy jelenet, amikor Sly és a Sandra Bullock, ha jól emlékszem, éppen az Arnold Schwarzenegger Nemzeti Könyvtárba tartanak. A filmbéli magyarázat szerint Arnold olyan népszerû volt a maga idejében, hogy módosították azt a törvényt, miszerint Amerika elnöke csak Amerikában született amerikai lehet. A film készítõi ezt elütötték azzal, hogy Sly és Arnie jó haverok és filmjeikben mindig elhelyeznek egy-egy ilyen, a másikra utaló poént. De vissza a valósághoz! Mit is mondott a kaliforniai first lady? „Én úgy gondolom, hogy nagyon üdvös a gyerekeknek, ha megtanulják, megértik, hogy nem egypártrendszerben élünk” – mondta a minap Maria Shriver, és hozzátette, õ még úgy nõtt fel, hogy azt hitte, csakis egyféleképpen lehet gondolkodni… Nem bizony, kedves Maria! Nem egypártrendszerben élnek, hanem kétpárt rendszerben, amitõl már csak egy ugrás az egypártrendszer. Nekem elhiheti. Mi már átéltük az egypárt rendszert, tudjuk milyen az. A kétpártrendszer sem egyéb, mint látszatdemokrácia. Itt nálunk Magyarországon Orbán nagy álma ez, ahol csak a két nagy közül választhatsz, harmadik lehetõség nincs. Ha valaki kívülálló mégis bepróbálkozna, azt együttes erõvel tapossák el a nagyok (a gyûjtõpártok, amelyek – ugye – akár ellentétes nézeteket valló, hirdetõ embereket is „begyûjthetnek” – micsoda politikai idiotizmus, de nem szégyellik!), nehogy egyszer is véletlenül elõállhasson az ún. „nevetõ harmadik” esete, és az ezzel járó, „elfogadhatatlan” „státuszbizonytalanság”. 126
Visszatérve Amerikára! Furcsa kettõsség ez. Itt a házaspár, amelyik mindegyik oldalnak komilfó. Igaz, hogy a házaspárnak csak az egyik fele, no de mindenki megtalálhatja a neki tetszõ felet. A család szempontjából végül is majdnem mindegy, hogy melyik házasfél feji az adófizetõket. Igaz, ma még csak Amerikában született amerikai lehet amerikai elnök. Ma még! Tudják?! Csizma. De csiz holnap is? (Copyright by Hofi) De miniszter már ma is bárkibõl lehet. Vö. Albrightová. Kicsit olyan ez, mintha hintába, akarom mondani színházba ültették volna az ámerikaiakat. Meg persze velük együtt minket is. De tényleg! Önök emlékeznek olyanra, hogy egy ámeraikai elnökjelölt – ahogy mondani szokták – pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve egy világkörüli turnéra indul, mint Obama tette, csak azért, hogy olyan embermillióknak vetítsen, akik nem is vesznek részt az amerikai elnökválasztáson? Hogy meggyõzze õket, a világ jövõje, az emberiség boldogsága, a világbéke és a világdemokrácia, a „Jó” uralma a Földön azon múlik, hogy ki lesz az USA elnöke? Bizonnyal rám férne számos területen hiányos mûveltségem fehér foltjainak satírozgatása, de én bizony nem emlékszem egyetlen korábbi „Mr. President-re sem, aki jelölt korában, azaz Mr. Candidate-ként hasonlóképpen cselekedett volna. 1963. június 26-án Nyugat-Berlinben Kennedy is már, mint az USA elsõ embere mutatta be a tisztelt nagyérdemûnek az „Ich bin ein Berliner” címû one man showját. Hát mi ez, ha nem a világkormány felé vezetõ út? A nagy valószínûség szerint következõ amerikai elnök, azaz Obama, világkörüli turnéja olyan benyomást kelt a külsõ szemlélõben, legalábbis bennem, mintha azt akarnák elhitetni, hogy a leendõ amerikai elnök egyben az én elnököm, a mi elnökünk is. De hát miket is beszélek itten, hiszen Te magad is ismered a szokásos sablonszövegeket és sztereotípiákat, mint példának okáért: „Az USA a mára egyetlen állva maradt szuperhatalom”, meg hogy „az ámerikai elnök a világ elsõ számú vezetõje” stb., stb., stb. 127
A dolog még érdekesebb, ha azt vesszük, hogy riválisáról, John McCain-rõl egy árva szó nem sok, szinte annyit sem hallani a médiában. Legalábbis amerikai választási kampányban szokásoshoz képest. És úgy vettem észre, hogy nem csak itthon, másutt sem. Mintha nem is létezne. Amolyan „muszájból muszáj lesz végigcsinálnom, akkor is, ha elõre le van zsírozva” érzése támad az embernek. Obama tûnik az 1000%-os befutónak. Közvélemény-kutatásokat olvastam, ahol az európaiak véleményét tudakolták. No és persze Obama a tuti befutó az öreg kontinensen. Nem mintha ennek bármilyen jelentõsége lenne az elnökválasztás szempontjából, hiszen az európaiak nem szavazhatnak. Akkor most képzeld el a következõ szituésönt. A csávót – mint valami véres kardot – körülhordozzák a fél világon, ’oszt egyszer csak beüt a ménkû, világraszóló hírverés, csinnadratta meg turné után McCain nyeri az amerikai elnökválasztást. Ez lenne ám csak a globális pofára esés, illetve az igazi színház, barátom! Hát mi ez, ha nem a világkormány, pontosabban a totalitárius világhatalom felé vezetõ út, Jeruzsálemmel, mint fõvárossal, ahogy azt Ben Gurion, Izrael elsõ miniszterelnöke prófétálta? Mert hát arra még csak-csak legyint az ember, hogy az amerikai elnökjelölt elsõk között a siratófalhoz megy el hajbókolni, mely siratófal egy olyan országban található, amely az USA-hoz képest elhanyagolható méretû (ám annál nagyobb befolyással bíró), hiszen a zsidó nagytõke jelentõs pénzadományokkal járul hozzá a kampányokhoz. Ez idáig rendben van. Illetve nincs rendben, de azt, hogy pénzügyileg mára a zsidók tartják a kezükben Amerika gazdaságát, s azon keresztül még sok minden mást is, azt már megszoktuk és hallgatólagosan mindenki tudomásul is veszi. Sajnos. Ezt nem én mondom, hanem hírneves, Amerika szerte nagy közmegbecsülésnek örvendõ kutatók és egyetemi tanárok jelentettek meg errõl nagy port felvert könyvet in USA. De arra már talán a legutolsó földhöz ragadt mûveletlen konzumidióta barom is felkapja a fejét egy röpke pillanat erejéig, hogy ugyan 128
vajon mi a rossebér is utaztatják körbe széles e világban többezres meetingeket tartva Sam bácsi egyik elnökaspiránsát, amikor a világ többi részének annyi beleszólása sincs a Fehér Ház leendõ lakójának kiválasztásába, mint szépkorúaknak az MDF parlamentbe jutásához. Csak a kedélyek lecsillapítása és a (talán?) emberarcú(?) Amerika új imídzsének kommunikálása lehetett a demokraták favoritjának elõre megírt forgatókönyv szerinti szerepe az öreg kontinensen a nagy cél elérése érdekében. Talán a think-tankekben rájöttek arra, hogy a majomember után következõ korszakban muszáj lesz lazítani kissé a gyeplõn, mert a túltöltött puskaporoshordó, amire ráültették a világot, a legapróbb disszonáns zörejtõl is felrobbanhat? Apróbb módosításokat eszközölnek a tematikában, hogy biztosítsák a hatalom és az eredeti irányvonal, azaz az egységes, egy központból irányítható emberek és pénz világkormányban megtestesülõ létrehozásának tervét, s ennek a tervnek a túlélését. Ez a „szent” cél, melynek elérése érdekében az eszközök is szentesíthetõk, legyenek azok bármilyenek. Színjáték az egész. A ismert celeb házaspár, akirõl évtizedek óta tudják, hogy egyikük ide, másikuk oda szavasz. Még a házukat is tele plakátolják, no és persze ezt is szigorúan demokratikusan, ugyanannyi plakát mindkét oldalon. Csodák csodája, az országos erõfelmérõk során pedig belebotlunk olyan, az ovális iroda fotöjére pályázó elnök aspiránsokba, akik egykoron mindketten a Skull and Bones (Koponya és Csontok) szervezetben kezdték pályafutásukat (Bush és Kerry). Akkor most kik között is választ Amerika? Színjáték az egész. Ha valaki úgy találja, hogy nálunk ez nem így zajlik, ez a trend minket nem érint, tõlünk túl távoli, annak a forint szárnyalása ellenére érthetetlen módon mégis csak begyûrûzõ emelkedõ üzemanyagárak mellett hadd hívjam fel a becses figyelmét egy aprócska hírre, ami még teljesen friss, a minap jelent meg: 129
MDF-SZDSZ: paktum volt, paktum lesz? Az InfoRádió értesülései szerint az SZDSZ-ben felmerült annak lehetõsége, hogy stratégiai-politikai együttmûködést alakítsanak ki az MDF-fel. A szabad demokraták szerint ugyanis a két nagy párt – általuk populistának nevezett – megnyilvánulásaival szemben alternatívát nyújthatna az SZDSZ-MDF összefogás. A Medián kutatási igazgatója szerint a két kis párt szavazóbázisa közel áll egymáshoz, míg a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója ezt másként látja. Információink szerint az MDF és az SZDSZ nemcsak stratégiailag, hanem politikailag is együttmûködne, de természetesen mindkét párt szervezeti önállósága megmaradna. Az egyik párt meghatározó politikusa egy háttérbeszélgetés során úgy fogalmazott, hogy az MSZP és a Fidesz sok esetben populista megnyilatkozásaival szemben szeretnének alternatívát nyújtani. A fórumnak nem az SZDSZ 3 százalékos támogatottságából kell 1 százalékot elvennie, hanem együtt kell dolgozni – fogalmazott az ismert politikus. Ráadásul az elmúlt másfél évtized tapasztalatai alapján egy új párt térnyerésének nem sok esélye van. Eddig erre csak 1998-ban volt példa, amikor az MDF-bõl kivált Csurka István vezette MIÉP bekerült a törvényhozásba – tette hozzá. A közvélemény-kutatások és szakértõi elemzések alapján, ha a két párt összefogása megvalósulna, akkor az leginkább a kormányzó szocialistáknak kedvezne, mivel a szabad demokraták szavazóbázisának egy része két évvel ezelõtt az MSZP táborából került ki. Ráadásul sok kiábrándult baloldali szavazó az MDF-hez húz, mert nem akar a Fidesz-re szavazni. Forrás: InfoRádió
„Nem DF, SZDSZ” Az elsõ szabad országgyûlési választások elõtt ezzel kampányolt Darvas Iván színmûvész a szabad demokraták 130
mellett és az MDF ellen. Most meg MDF-SZDSZ összefogás? Ó igen. A túlélésért, az átmentésért mindent. A cél itt is, nemcsak a messzi Ámerikában, szentesíti az eszközt. Az egykori riválisok a túlélés érdekében félreteszik egymással sokszor kibékíthetetlennek tûnõ ellentéteiket. Az elosztott és leosztott, a kenyéradó gazdához hû és lojális véd– és dacszövetség pozícióban tartása, mert ez és csakis ez biztosíthatja a rendet. És minden egyéb mást is. „Ich bin ein Berliner”? „Ich bin ein world citizen”? Is this the age of the global village? Tudja nyüveg. De az biztos, hogy a jelek efelé mutatnak. Ráadásul, csakhogy tetézzem a bajt, ráteszek még egy lapáttal. Nemcsak politikusaink, de a szolgalelkületû ölebmédia által megvezetve és elbutítva mi is hajlamosak vagyunk rá, hogy ne vegyük észre, vagy ha már észrevettük, hanyag eleganciával legyintsünk egyet a figyelmeztetõ jelekre. Pedig Jó Ha Figyelünk! Ha ez így egyszerre mégis túl sok lenne az Ön számára, biztosan azt mondja majd, hogy á, ez csak egy összeesküvés-elmélet. De mindig mindent ezzel elintézni és megmagyarázni? Ugye Ön is érzi, hogy itt valami nagyon nem smakkol? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
131
EGY NEMPATIKUS SZURKOLÓ – avagy Money makes the world go around, azaz a kufárlelkületû globalizáció értékmérõje –
Féltávnál tartunk. Itt lenne az ideje, hogy végre felkössük azt a bizonyos magyar textilt. (Urbánus frazeológia: a népi szóhasználatból eredeztethetõ: kösd fel a gatyádat!, vagyis gyürkõzz neki, állj helyt tisztességesen!) Bizony, neki kéne gyürkõznünk, hiszen a várt és talán nyugodtan mondhatjuk, az eddigiekben megszokott éremesõ mintha elmaradni látszana. Sokak szerint az éremesõ elmaradásának oka, hogy a valós helyzet köszönõviszonyban sincs Franciscónak azzal a kijelentésével, miszerint soha ennyi pénz még nem állt rendelkezésre az olimpiai felkészülésre. Lehet, hogy soha ennyi pénz még nem állt rendelkezésre, de a baj talán ott van, hogy nem ott és nem akkor állt rendelkezésre, ahol, és amikor kellett volna. De ez csak az érem egyik oldala. A sikerek elmaradását, az olimpiai csapat vártnál jóval gyengébb szereplését ezzel az indokkal inkább a sport vezetõi próbálják megmagyarázni a magyaroknak. Legalább ilyen mértékben, ha nem jobban forog most már az utcai közbeszédben, miszerint az anyagi anomáliák mellett legalább ennyire szerepet játszott a gyenge szereplésben, hogy az országban eluralkodott letargia és kilátástalanság az, ami sportolóink szereplésére is rányomta a bélyegét. Nos, ezen minden bizonnyal érdemes elgondolkodnunk. Példának okáért akkor, amikor az Index internetes portál olimpiai tudósításaiba beleolvasunk. Íme, egy a sok közül:
132
„Nagyon szar voltam, ennyi A félnehézsúlyú angol Tony Jeffries 10:2-re verte az utolsó még versenyben lévõ magyart, Szellõ Imrét, így az ökölvívás megint érem nélkül maradt. Ennél lesújtóbb, hogy öt bokszoló neve mellett egyetlen gyõztes meccs áll. Szellõt valószínûleg ötödikként rangsorolják, nyolcmilliót kap egy másfél perces gyõzelemért.” Forrás: Index
Nagyon érdekes, egyúttal jelzésértékû az egyik leglátogatottabb weboldal tudósítása. Két szempontból is. Az egyik a cím, amire szeretném felhívni a tisztelt Olvasó figyelmét. A portál idézi a bokszolót: „Szar voltam. Nagyon. Ennyi. Nem is értem, hogy lehettem ekkora homály" – mondta az öltözõbe menet. „Olyan könnyedén kellett volna vennem az egészet, mint a venezuelai ellen, ennek pont az ellenkezõjét tettem, agyon akartam ütni egy ütéssel az ellenfelemet, és ez nem ment. Nem tudom, miért nem ment, de nem ment. Meg se tudtam ütni, nem tudtam, mit tenni, kikaptam.” Elsõ látásra aszondaná az ember, hogy minden a legnagyobb rendben van. A tudósítás autentikus, hiszen a címben olvasható szavak magától a sportolótól származnak, a cím üt, mint az ipari áram. Elvégre fel kell hívni az olvasó figyelmét. Azonkívül még egy kívánalomnak eleget tesz az oldal, a sportoló, az olimpikon is csak emberbõl van, nem igaz? De, persze, igaz. Gondolom a „Nem tudom, miért nem ment, de nem ment” címre nem sokan kattintanának rá a tudósításra. Pedig a lényeg talán valahol itt van. Igazából senki sem tudja, hogy mi a baj, csak mindenki érzi, hogy nagy. De persze az is lehet, hogy nemcsak érzi, de tudja is mindenki, hogy mi, vagy ki(k) a baj legfõbb oka(i), csak eddig udvariasságból kifolyólag senki sem szólt, hogy a király meztelen. 133
De tényleg, vajon mi lehet az oka annak, hogy Szellõ Imrének, s még jó pár sporttoló társának ennyire nem megy az idei olimpián? Ha õk maguk sem tudják, akkor vajon ki az, aki tudja? Az Index tudósításában a másik jelzésértékû momentum a „Szellõt valószínûleg ötödikként rangsorolják, nyolcmilliót kap egy másfél perces gyõzelemért.” mondat. Népi naivitásban leledzõ olvasóim most bizonyára felteszik magukban a költõinek szánt kérdést: hol a rossebbe is leledzik a Pierre de Frédy, Baron de Coubertin nevével fémjelzett magasztos olimpiai eszme? Hát nem itt, az egyszer hétszentség. A mai, „ki tud jobban és hatékonyabban (értsd: ellenõrizhetetlenül) doppingolni?” címû többmilliárdos sóbiznisszé változtatott globalizációs erõfelmérõt látva asszem mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az olimpia ma már régen nem arról szól, mint annak idején a görögöknél, vagy újkori életre hívóinak idejében. Hogy csak egy példával érzékeltessem a teljesség igénye nélkül, az ókori görögöknél a versenyek idejére abbahagyták a háborúskodást. És manapság? Amikor Pekingben Putyin értesült a grúzok DélOszétia elleni támadásáról, azonnal hazaindult, de elõtte, csak úgy, a miheztartás végett, az olimpiai stadionban, mindenki szeme láttára az ujjával fenyegette meg az ámerikai majomebert. Na, ennyit röviden a mai globalista világ és az olimpiai eszmék viszonyáról. Mammon imádói nem tudnak, de talán ha tudnának, sem akarnának megváltozni soha a büdös életben. A világ, s benne minden, csak és kizárólag egyetlen dologgal, a pénzzel mérhetõ. Visszatérve még egy gondolat erejéig az Index tudósítására. Egy olyan internetes oldaltól, amelyik „Kib***tt karácsonyfáról cikkezik, mi mást várhatna az ember? És csak azért, hogy mennyire jellemzõ a pénzközpontúság ennek a médiumorgánumnak a gondolkodásmódjára, idepattintanék még egy aprócska, szintén az oldalon megjelent anyagot:
134
„11 270 000 százalékos infláció Zimbabwében Júniusban 11,27 millió százalékra pörgött fel a már eddig is a világon jelenleg a legmagasabbnak számító zimbabwei infláció. Az elõzõ hónapban még „csak“ 2,2 millió százalékos volt a pénzromlás üteme. Zimbabwe még a legfrissebb infláció adattal sem tudja megközelíteni a II. világháborút követõ magyar hiperinfláció mértékét a Portfolio.hu cikke szerint. (…) A 11,27 millió százalékos inflációjával Zimbabwe még mindig nem történelmi „világcsúcstartó“, hiszen a történelemben a pénzromlás legnagyobb üteme a Magyarországon volt, mivel 1946-ban a havi infláció – a forint augusztusi bevezetése elõtt – 419 milliószor milliárd százalékot tett ki.” Szeretném kihangsúlyozni, hogy természetesen ezzel sincs semmi baj, korrekt, ráadásul a Portfolio.hu cikkének átvétele, szóval az égadta világon semmi problémám sincs vele. De az azért ismételten mégiscsak jelzésértékû, hogy mi az, amire Mammon világában igazán büszkék vagyunk. Hát arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy nálunknál jobban senki sem tud lemenni megalázóba. És – bár ezt nem írják a tudósításban, de azért – titkon abban reménykedünk, hogy az afrikaiak azért nem veszélyeztetik világelsõségünket. Ebben az éremhiányos idõszakban asszem ennek a kétes hírû „elsõségnek” is örülnünk kell, nem igaz? De ha Önök most azt hiszik, hogy ezt mán ’osztán tényleg nem lehet überelni, nos, akkor megint nagyot tévednek. Lehet! Jöjjenek akkor részletek a Magyar Narancs cikkébõl: „Egy empatikus szurkoló Ha egy (magyar) sportoló kikap, nem nyer, leszorul a dobogó legfelsõ fokáról, annak más magyarázata nem lehet, mint hogy kevés érzelmet („lélek“) dobott be a cuccba, nem hitt eléggé (miben?), nem 135
akarta eléggé a gyõzelmet. Hisz az nem lehet, hogy az ellenfelei jobbak voltak nála (egy magyarnál?). Pedig lehet. Hogy a magyar versenysport épp Pekingben foglalja-e el az ország méretének, lélekszámának, lehetõségeinek megfelelõ helyet a világ sportjában, két hét múlva fogjuk csak megtudni. De nem lenne meglepõ, ha pont ez történne; és ez az évtizedeken át megszokottnál jóval kevesebb érmet és pontot jelent majd. Ja, átalakult a sport, elment mellettünk a világ, és ma már mindenhol nagyon megtanulták a kislabdadobást, hogy a vonatkozó közhelyekbõl csak párat villantsunk. De nem csak ezért tûnik ostoba magatartásnak súlyos elvárásokat pakolni pekingi indulóinkra. A sportnak ugyanis semmilyen önmagán túlmutató jelentõsége és jelentése nincs. Hát nem mindegy, hogy mennyi a világcsúcs 400 gáton vagy 300 háton? Egy olimpiai aranyéremtõl nem nõ meg a GDP, egy világcsúcs nem viszi elõrébb az emberiséget, és nincs az a pontszerzõ hely, ami a haladást szolgálná. És a hazát is csak mértékkel: egy ország jóhelység-kvóciense és például az olimpiai bajnokok száma közti korreláció statisztikailag a nullához közelít. Tudják-e például, hogy mondjuk Montrealban hány aranyat nyert a Szovjetunió (kilenccel többet, mint az NDK), és hányat Hollandia (pont annyit, mint Portugália)? Na, és önök hol szeretnének inkább lakni? A nemzeti, kollektivista tartalmak beletöltése a sportba frusztrációról, kielégületlenségrõl, a közösnek vélt kudarcok miatti rossz lelkiismeretrõl árulkodik. De ennek kevés köze van a sporthoz, hisz a rajongónak épp a dolog teljes magáértvalósága imponál a legjobban – eme univerzum független mindentõl. Teljes belefeledkezés valami haszontalanságba. Az igazi sportrajongót a magas szinten ûzött bármi látványa le tudja nyûgözi.” A szerk. szignó olvasható a cikk alatt, gondolom, így szerkesztõségi cikknek minõsíthetjük a fentieket. No, mármost ez esetben a ma136
gam részérõl aszondanám, hogy nemcsak a cikk írója, de ha a szerkesztõség is a nevét adta ehhez, nos, akkor a sajtómûhely derék hada is meglehetõsen buta és ostoba. Persze az is lehet, hogy csak szimplán tájékozatlanok. Vagy egyszerûen csak nem képesek keresztüllátni Mammon világának falain. Itt van mindjárt elsõnek a minket az ország méretének, lélekszámának, lehetõségeinek megfelelõ hely elfoglalása a világ sportjában. Tessék mondani, eddig hol a rossebbe vótunk? Évtizedeken keresztül sztahanovista mozgalom keretében folyamatosan túlteljesítettünk? Most szótak le a központból (Moszkva?, Brüsszel?, Washington? Tel-Aviv?), hogy végre tanuljuk meg, hol a helyünk? Ez így mûködik? „Ja, átalakult a sport, elment mellettünk a világ” – írja a szerzõ. Mi meg hipp-hopp, mintegy varázsütésre, elfelejtettünk mindent? Ilyen van? De ami ennek a gondolkodásmódnak, ha lehet ezt egyáltalán gondolkodásmódnak nevezni, talán a legszörnyûbb vonulata, az most következik: „A sportnak ugyanis semmilyen önmagán túlmutató jelentõsége és jelentése nincs.” Akkor meg mia rossebér érdemes csinálni? Tegyék a szívükre a kezüket Hölgyeim és Uraim! Ilyen van? Le lehet írni egy ilyen mondatot? Szentül meg vagyok gyõzõdve arról, hogy az életében egy sportmozdulatot nem tett, a meccseket és a sportközvetítéseket sörrel a kezében a tévé elõtt végigizguló szurkoló, akit egyszer majd az infarktus, meg a halottaskocsi visz el a készülék elõl, még õ szerinte sem igaz a fenti állítás. „Hát nem mindegy, hogy mennyi a világcsúcs 400 gáton vagy 300 háton? Egy olimpiai aranyéremtõl nem nõ meg a GDP, egy világcsúcs nem viszi elõrébb az emberiséget, és nincs az a pontszerzõ hely, ami a haladást szolgálná.” Nem! Egyáltalán nem mindegy! Ha jól emlékszem, Dr. Kopátsy Sándor közgazdász volt az, aki annak idején még az átkosban kutatásokat végzett, s megdöbbentõ (vagy talán nem is annyira megdöb137
bentõ) eredmények váltak ismertté arra vonatkozóan, hogy ha a válogatott elõzõ nap nyert a meccsen, a melós másnap jobban dolgozott. Ennyit arról, ha már semmi másban, csak kizárólag pénzben tudunk gondolkodni. „A nemzeti, kollektivista tartalmak beletöltése a sportba frusztrációról, kielégületlenségrõl, a közösnek vélt kudarcok miatti rossz lelkiismeretrõl árulkodik.” Nem, kedves szerkesztõ, nem ezekrõl árulkodik, hanem valami egészen másról. Globalizációról, meg komprádor, elvtelenül kiszolgáló korrupt helyi, magát nagy pofával „elitnek” aposztrofáló új burzsoáziáról, akik a kenyéradó gazda vezényszavára szolgai módon elárulták a saját népüket és mindent elvettek, vagy megszüntettek, vagy betiltottak és tiltanak, ami a nemzeti együvé tartozást szolgálná. Mára már szinte nem maradt semmi más, csak a sport. Azt is csak azért tûrik még meg, mert hatalmas pénzösszegek kapcsolódnak hozzá. Igaz, már olyasmit is lehetett hallani, hogy nem kellenek nemzeti válogatottak, elég lesz, ha csak az egyes kontinensek vetélkednek majd egymással. A végén meg már csak világválogatott marad? Na és õk kik ellen állnak majd ki, a marslakók ellen? „…a rajongónak épp a dolog teljes magáértvalósága imponál a legjobban – eme univerzum független mindentõl. Teljes belefeledkezés valami haszontalanságba. Az igazi sportrajongót a magas szinten ûzött bármi látványa le tudja nyûgözi.” Valóban? Eme univerzum független mindentõl? Akkor a jövõben az is várható, hogy az eredményhirdetéseken már nem játsszák el a gyõztes versenyzõ nemzetének a himnuszát? Hiszen a dolog, vagy ahogyan õk fogalmaznak, „a cucc, amibe nem dobtak mindent bele”, magáért való, mindentõl teljesen független, nem igaz? 138
Teljes belefeledkezés valami haszontalanságba? Nem is értem! Épp most került fel a világhálóra az olimpikonok drogszállítójával készült rendkívül érdekes interjú. Ahhoz képest, hogy ez az egész csupán holmi haszontalanság, elég súlyos pénzeket ölnek bele világszerte. És akkor a médiával kapcsolatos költségekrõl egy árva szó nem sok, de még annyit sem ejtettünk. „Az igazi sportrajongót a magas szinten ûzött bármi látványa le tudja nyûgözi.” Az, hogy a média és a pénz mára mivé silányította az egykor legnemesebb versengést, mindenki számára látható. A díler a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy most is van legalább húsz olyan anyaga, amit nem tudnak kimutatni. Gondolom a Mark Spitz-et a spiccen felváltó Michael Phelps medáljai sincsenek veszélyben. No persze felmerül az emberben a kérdés, valóban az lenne az igazi sportrajongó, akit a „magas szinten ûzött bármi látvány tudja lenyûgözni”? Ha valamit magas szinten ûznek, akkor az még arra sem méltó, hogy nevet adjunk neki, egész egyszerûen csak bármi, amit az égadta világon semmi sem különböztet meg a többi bármitõl, hacsak az nem, hogy ezt a bármit magasabb szinten ûzik, mint a többi bármit? Egy másik részlet az írásból: „Továbbá. A sportolók nem mi vagyunk, a sportolók õk maguk, megannyi individuum, akiket a nemzethez – a MOB-hoz – magánjogi szerzõdés köt. Ennek értelmében bizonyos feltételek teljesülése mellett vállalják az olimpiai indulást és az avval járó kötelezettségeket. Egyéb kötelmük – például hogy nyerniük kell – nincs. Ha azonosulni kívánunk velük, megtehetjük, a lelkünk rajta, de ettõl ez még egyirányú kapcsolat marad, a mi magánügyünk; számon rajtuk sem egyenként, sem együtt, nemzetként nem kérhetünk semmit. Még Schmitt Pál sem – õ a legkevésbé. Mindez persze nem jelenti azt, 139
hogy ne szurkoljunk a hazánk színeiben induló fiúknak és lányoknak. Épp hogy nagyon szurkolunk nekik – õk pedig vagy adnak valamit, vagy nem, és mi örülünk neki, ha összejön; és velük szomorkodunk, ha kudarcot vallanak. Mert jó szurkolók vagyunk. A MOB-elnök mintha saját menekülési útvonalát jelölte volna most ki: a kudarcért (mert hátha kudarc lesz) a sportolókat meg az edzõket tessék cseszegetni, õk nem akartak akarni. Ám az ország legjobb sportolóit nem lehet leváltani. Ellentétben azon szervezet (MOB) elnökével, amelynek a célja „...a versenyzõk olimpiai játékokra való felkészülésének és az azon való részvételének elõsegítése”. Ha már ennyire a szívére vette a sikertelenséget. Forrás: Magyar Narancs
A helyzet az, hogy mi többiek, a szurkolók is megannyi individuum vagyunk. Mi több, maga a Nemzet is megannyi individuumból áll össze. Igaz, hogy a szocialista nagyváros öntudatos polgára csupán egy ezen individuumok sokaságából, mindenesetre ilyen egyedi és megismételhetetlen individuumként meglehetõsen nehéz elképzelnie egy olyan versenyzõt, aki úgy indul neki az erõfelmérõnek, hogy ne akarna nyerni, de legalábbis ne akarná azt, hogy a képességeihez, az erejéhez, felkészültségéhez mérten legjobb eredményt érje el. Lassan már odáig jutunk, hogy az a bizonyos sokat emlegetett lakótelepi elidegenedés országos méretûvé válik. A nagyvárosokba beterelt és gazdasági függõségbe taszított millióknak mára már szinte semmi sem maradt a nemzeti összetartozásból, csak a sport. A sport, amely egyesek szerint csak „a cucc, amibe vagy beledobnak mindent, vagy nem”, „haszontalanság, amibe teljesen bele lehet feledkezni”, vagy szimplán csak a magas szinten ûzött bármi, melynek látványával le lehet nyûgözi az igazi sportrajongót.” 140
A sport, amelynek egyesek szerint az égadta világon semmilyen önmagán túlmutató jelentõsége és jelentése nincs, ráadásul, hogy tetézzük a bajt, még a GDP-hez sem járul hozzá, de ami meg aztán igazán vérlázító, nem viszi elõrébb az emberiséget, és nem szolgálja a haladást. Mi pedig, Isten barmai, mindezen rossz tulajdonságok ellenére valamilyen érthetetlen és megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, mégis a képernyõk elé tapadunk a világversenyek alkalmával. Ahelyett, hogy továbbra is az adóprést mûködtetõ helyi oligarcháknak robotolnánk éjt nappallá téve, inkább haszontalan szórakozásra pazaroljuk el a drága idõt. Önök értik ezt? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
141
JÓ HA FIGYELÜNK! – avagy A helyes nyelvhasználatról –
Pár napja azon tûnõdnek a megmondóemberek a médiumok által keltett hullámverés közepette, hogy Viktor királynak vajon sikerül-e végre valahára maga alá gyûrnie Lári Fárit, a végóráit élõ mûminiszterelnököt? Mindeközben lázadoznak a magukat nagyképûen honatyáknak és honanyáknak nevezõ képviselõk a szegfûmintás utódpárt soraiból. Mer’ hogy a fondorlatos úton hatalomra került nyikhaj pernahajder kész helyzet elé állította õket. Mi a rossebb?! Ilyent, mintha már láttunk volna valahol! Talán kifizetõdõ lett volna némi idõt és fáradságot szánni a Francisco által udvari szerzõjének, Debreczeni Józsefnek tollba mondott „Az új miniszterelnök” címû opus elolvasására. Abból legalább némi képet kaphattak volna arról, mi vár rájuk. Merthogy mostantól – a hatalom megtartásának, vagy a szükséges ideig tartó kézben tartásának, elhúzásának érdekében – velük fogja eljátszani a mûminiszterelnök ugyanazt, mint amit egykoron mondjuk Kövér Lászlóval. Túl kell élni! Nehogy mán vissza kelljen menni dolgozni! No, de a politikai lövészárok túloldalán sem tétlenkednek ám! Onnan is jelzésértékû momentumokat vonultatnak fel, csak az nem látja õket, aki nem akarja észrevenni, vagy vak. Már az egykori önkéntes néptribun grúz affér kapcsán elhangzó megnyilatkozásából láthattuk, hogy itt bizony valami nagyon nincs rendben. Mostanra azonban félreérthetetlenül és egyértelmûen kiderült, ezt az embert (no és persze vele együtt a pártját is) az amerikaiak egész egyszerûen zsebre tették. Vagy, ha korrektebben akarunk fogalmazni, azt is mondhatnánk, kilóra megvették. 142
A törvényhozás házának falain kívülrõl a jó ég tudja, hogy már hányszor hallhattuk, a polgári oldal pártjai, képviselõi adják vissza a mandátumukat, oszlassák mán föl a hazugságon alapuló törvényhozási struktúrát, öntsünk végre tiszta vizet a pohárba. És nem! Eddig ez valahogy nem ment! Miért is ment volna? No, de majd most! Innentõl kezdve most mán ezt is lehet! Mint a Kádár-éra alatt a háztáji. Egyszer csak lehetett. Onnantól fogva szabad volt. Hogy is van ez? A népi naivitásban szenvedõ honfitársainkat minden bizonnyal ki is elégítik az olyan amatõr magyarázatok, miszerint „most jött el az ideje”, „most érett meg rá a helyzet”, meg hasonlók. Azonban azok számára, akik inkább a Kalányos Winnetou, kisebbségi brácsamûvész által csak „tényvalóság”-nak nevezett szemszögbõl vizsgálják a történéseket, napnál is világosabb, hogy mindez azért történhet meg, mert az amerikaiak rámondták az „Ámen”-t. Csak úgy közbevetõleg jegyezném meg, hogy az Amerikai Egyesült Államok eddigi történelmében – kivétel nélkül minden esetben –, az lett az elnök, aki a kampány során a legtöbb pénzt gyûjtötte össze. Jó Ha Figyelünk! A Csintalan-féle betelefonálós mûsorba bejelentkezett az egyik fideszes honatya, hogy õk már a legelsõ ülésnapon készek arra, hogy visszaadják mandátumukat és kérelmezzék a parlament feloszlatását. És eddig hol vótatok, aranybogár? Eddig miért nem álltatok készen? A politikai elemzõk szerint az is könnyen elõfordulhat, hogy a szegfûmintás utódpárt, a lengyelekhez hasonlóan, csak mint töredékpárt, fog bejutni a következõ országgyûlésbe. Ez rendkívül jó hír. És mi mégsem tudunk önfeledten örülni ennek. Hogy miért? Azért, mert elnézve a Fidesz, s annak jelenlegi vezetõje tevékenységét, megnyilvánulásait, a külsõ szemlélõ, akinek kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától némileg más rálátása nyílik az eseményhorizontra, egész egyszerûen nem tud más következtetésre jutni, mint arra, hogy Viktor király, az egykori önjelölt néptribun, pártjával együtt, a hatalom megragadásának lehetõségéért cserébe, eladta a lelkét Mammonnak. 143
Kissé nyersebben és drasztikusabban – bár kétségkívül szemléletesebben – fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy a narancsos gólempárt prominensei hihetetlen hatékonysággal és módszerességgel tanulták el a régi seggnyalóktól az új seggek feltétlen és odaadó nyalását. Sam bácsiék rábólintottak a posztkommunista yuppie hatalomból való kiebrudalására, innentõl fogva most mán föl lehet oszlatni a parlamentet. Engedélyezték a lehetõségét. Mert ugye az, aki visszatekint a módszerváltás óta eltelt két évtizedre, nem gondolja komolyan, hogy ennek az országnak a sorsa a 93 ezer négyzetkilomtéer határain belül dõl el. Ugye? Hát ha Obama elsõ útja a jeruzsálemi falhoz vezet, ugyan vajon hova vezethet a Likud magyarországi testvérpártja fõ hallja kendjének az útja? A kérdés megválaszolását a tisztelt Olvasóra bízom. Úgy tûnik, a polgári oldal fõ hallja kendjei egyre kevesebbet forgolódnak a pórnép köreiben, s ezáltal nincs módjuk megismerkedni az urbánus frazeológia (városi szóhasználat) briliáns gyöngyszemeivel, melyek oly érzékletesen és szemléletesen mutatják be az életet, a maga egyszerûségében és teljes valójában. Nyelvünk helyes használatáról álljon itt egy rövid sutka az urbánus frazeológia mélységes mély bugyraiból, ahova manapság mán csak szociológushallgatók szokta alámerítkezni, ráadásul õk is kizárólag empirikus tapasztalatszerzés céljából. Aszongya: „Nyelvében él a Nemzet, Bár nyelvével még senki sem nemzett.” No, hát így vagyunk mink, ezekkel a „derék” politikusainkkal. Valahogy gondban vannak a helyes nyelvhasználattal. Baromira értenek a seggek feltétlen és csontig hatoló nyalásához, miközben hajlamosak arra, hogy segget csináljanak a szájukból. Épp itt lenne végre az ideje, hogy végre valahára nagyobb figyelmet szenteljünk a nyelv helyes használatára! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
144
MOSTANTÓL MEGJAVULUNK, INNENTÕL JÓ FIÚK LESZÜNK! – avagy A szirénhangok által mûködtetett politikai vetésforgó! –
Az egykoron a költõ által papírra vetett, s manapság egyre többször idézett, már-már a klasszikusok kategóriájába tartozó „Fogod ám, a kurva anyádat!” mintájára, azt is mondhatnám, hogy egy nagy szart! Dehogy fogtok ti megjavulni, dehogy lesztek ti innentõl kezdve jó fiúk! Ugyan mitõl is lennétek azok?! Még ha akarnátok, se tudnátok azok lenni! Önzõ, a pénzen és a hatalmon kívül mással semmit sem törõdõ neoliberális szemléletmódotok és világlátásotok ezt ugyanis nem teszi lehetõvé. Újabban politikai elemzések láttak napvilágot, miszerint a nemzetünkben jelenleg is idegen testként regnáló, legtöbb kárt, pusztítást és szenvedést okozó, hétköznapjait egyfajta politikai parazitaként tengetõ sajátos politikai és gazdasági érdekközösség még akár jól is kijöhet egy, valamely csoda folytán bekövetkezõ elõrehozott választásból. Tetszik figyelni, ugye? Mán hozzáláttak a nép megdolgozásához! Masszíroznak bennünket, de piszkosul. Eltérõen például a Balin szokásos szóhasználattól, attól tartok, hogy kis hazánkban a „Happy end*” helyett inkább az „anyám én nem ilyen lovat akartam” kezdetû és végû népi kesergõ lesz az, amelyik listavezetõként rukkol majd elõ a mindennapi közbeszédben. (*Happy End Massage – urbánus frazeológia= a helyi szóhasználatban az olyan masszázskezelést jelöli, melynek végén a masszõr hölgy a 145
fürge ujjak mozgalom keretein belül kézimunkázással kezelésbe veszi a tapasztalatszerzés rögös útjára lépett férfiember szerszámát, hogy úgy mondjam, örömszerzõ tevékenység végzése céljából.) Kissé elkalandoztunk, térjünk hát vissza a hazai vizekre! Szóval az újabban hivatalosan is szakértõvé elõlépett (vagy elõléptetett?) szirénhangok szerint még akár jól is kijöhetnek egy elõrehozott választásból az ország eltökítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett kozmopoliták, ha meg tudják gyõzni a jó népet, ha el tudják hitetni szerencsétlen adófizetõ barmok tömegeivel, hogy ez a párt már nem az a párt, hogy mink kérem alássan megújultunk ám, de méghozzá gyökeresen! Bezony! Immáron ismét méltók vagyunk a bizalomra! De még mennyire! Hiszen vettük maguknak a bátorságot és odahagytuk a szegfûmintás utódpártot! Még a végén másodszorra is meghúzzuk azt a zseniális húzást, ami ismét a tökös fenegyerek szerepében tüntet fel bennünket, azaz alkalmatlanság címén másodszor is sikerül kipenderíteni a hatalom bársonyos fotöjébõl a hazugságon kapott fõ hallja kendet! Godzillával és a Happy End Massage-on edzõdött férfiakra kiéhezett konzumhölgyekkel ellentétben tehát ismét elmondhatjuk, hogy NEM a méret a lényeg! Ha nagyon muszáj, ide citálhatnánk a „Kicsi a bors, de erõs!” kezdetû népi bölcsességet is, ám ha így tennénk, el kéne varrnunk a korrigáló szálat, merthogy kicsinység eltévedtünk a számegyenesen. Ha politikailag – meg úgy általában is – korrekten szeretnénk fogalmazni, a Strabag Demokraták esetében – merthogy róluk van szó, aki eleddig még nem jött volna rá –, szóval ezeknél a dögkeselyûknél valahogy úgy hangzana az ismert mondás, hogy: Kicsi a bors, de rendkívül agyafúrt, mocskosul alávaló, gátlástalanul alattomos és korrupt! Éppen ezért, ne higgyék el egyetlen szavukat sem! Ez a párt ugyanaz, vagy talán még rosszabb, mint ami eddig volt! Ugyanolyan pénz- és hataloméhesek! Az egykori koalíciós társ, a nagy testvér esetében már láttuk, sokszor még az sem elég, ha átfestik a cégért. Ha ugyanazok az öreg, régi 146
és elnyûtt arcok menetelnek az új lobogók és új cégtáblák alatt, akik egyszer már porig égették ezt az országot, sok jóra ne számítsunk! És ha még a cégért sem festik át? Megteszitek nekünk azt a szívességet, hogy Lári Fári menetet hajtson végre a hatalomból? Semmi gond, Hölgyeim és Uraim! Rendben van. Köszönjük meg szépen a Strabag Demokratáknak, majd rövid úton küggyük õket a nagyember után! Elsõ nemzeti és állampolgári elragadtatásomban mondanám, hogy rúgjuk …csán õket úgy, hogy a lábuk sem éri a földet, de nem mondom. Elég lesz annyi is, hogy feltûnés nélkül, szép csendben kiszavazzuk õket a törvényhozás házából. Méghozzá olyan fölényesen, akkora számban, hogy semmiféle informatikai hókusz pókusszal vagy egyéb más, fa testápolókkal felszerelkezett, kocsmaláncban jártas önkéntes szocialista brigádokkal se tudják becsalni magukat a parlamenti patkóba! Olyan idõket élünk, amikor számtalanszor megképzõdik elõttünk a demokrácia totális csõdje. Ismét, már nem tudom én hányadszor egy maroknyi kisebbség szava dönt, az egyelõre még csendes, ámbátor egyre morajlóbban zúgolódó többséggel szemben. Felvetõdik persze a kérdés ilyenkor, vajon mennyire életszerû és biztonságos az egy Nemzet, egy állam életben maradása szempontjából, amikor a más kertjébe lopási szándékkal bemászó senkiházi és a Magyar Tudományos Akadémia Elnökének is ugyanannyit ér a szava(zata)? Pedig ugyanannyit ér! Ugyanannyit ér annak a szava is, aki megvehetõ, és ugyanannyit ér annak is, akinek elvei vannak, akinek hite van, s aki kiáll az értékeiért. Egy autót nem vezethetsz el jogosítvány nélkül, de egy országot, úgy tûnik igen! Ha elkövettél valamilyen vétséget, amire a szankció a jogosítványod bevonása, nem ülhetsz többé a volánhoz. Az országra ez úgy tûnik, nem vonatkozik. És itt van még egy másik érdekesség, szintén a jelzésértékû kategóriából. Többször is találkozhattunk már ezzel az elmúlt évtizedek során, 147
de most legutóbb az MDF-nél a legszembetûnõbben. Nézzék meg, nincsenek új arcok! Nem engedik, hogy legyenek! Micsoda égbekiáltó botrány, hogy ne mondjam, már-már a skandalum kategóriáját súrolja, hogy egy teljes jogú európai uniós tagállamban, egy magát demokratikus parlamenti pártnak nevezõ politikai erõben kihívója mer akadni a nagyságos és fényességes tekintetû elnök-asszonynak! Mit képzelnek ezek a taknyos nyikhajok?! Botrány! Ami pedig a soha eddig nem látott mélyrepülést produkáló posztkommunistákat illeti, valószínûleg még maga Karpov sakknagymester is megirigyelhetné azt a bábutologatást, ami az utóbbi években a Köztársaság tér háza táján végbe ment. Draskovics lassan már Figaro babérjaira tör. Draskovics itt, Draskovics ott, Draskovics mindenütt. A papíron ténylegesen hivatalban lévõ pénzügyminiszterbe pedig, akinél állítólag a kassza kulcsa is van, jókorát rúgnak, tovább taszajtva õtet a megaláztatás lejtõjén. Verest a kasszírnõ szerepére kárhoztatják, abban a kegyben részesülhet, hogy összeadhatja a tételeket. Mindeközben a Vidal Sassont is megszégyenítõ frizuraváltozatosságot felvonultató Baja Ferenc mosolyog a kamerába a legváratlanabb pillanatokban. Jé! Ez még él? Jól el van a minisztériumok és államtitkárságok zegzugos útvesztõiben. Mint valamiféle korabeli vetésforgó, úgy mûködik ez az érdekkapcsolatokkal keresztül-kasul átszõtt jelenlegi „magyar” politikai középosztály. Középszerûségük valami egészen megdöbbentõ. Nincsenek új arcok, a régieket rakosgatják ide-oda. A közben felmerülõ esetleges fiaskókat pedig csendes közönnyel megpróbálják elsikálni. Mondjuk, azt azért megnézném magamnak, vajon milyen képet vágnak a politikai menedzser szakra beült diplomások, amikor a hazugságiparon edzõdött középszerûen középfokú Gál Junior tart nekik elõadást, teszem azt, a politikai kommunikáció idõszerû viselkedés normáiról, a lá „köteles beszéd”. Most, hogy a hazánk sorsát meghatározó think-tank-ekben rányomták a pöcsétet a törvényhozói struktúra megváltoztatásának engedé148
lyezésére, most, hogy a Hórihorgas Ripacs rúdja kifelé áll, most kell résen lennünk, de amúgy igazán! Nem elégedhetünk meg fél sikerekkel! Mindent vagy semmit! Párosan szép az élet, küggyük el az egykori koalíciót oda ahova való, a történelem szemétdombjára. Az elsõ ütést már jövõre, az Európai Parlamenti választásokon bevihetjük! És be is kell vinnünk! Még akkor is, ha gyakorlatilag semmi tétje sincs a dolognak! Érezzék, hogy ki az úr a házban! És érezze a Fidesz is! Talán legjobb lesz, ha Morvai Krisztinára szavazunk! Ne érezze úgy ez az eltunyult Gólem sem, hogy nyugodtan ülhet a babérjain! Vége a bizalomnak! A jó tett helyébe jót várj népmesei fordulat, ami azonban itt fordul, az nem mese gyermek! Hanem az ország sorsa! Tehát ha be is következik, amit oly sokan már meglebegtettek, nevezetesen, hogy ismételten az egykori királycsinálókból kerülnek ki az õt elveszejtõk is, rebegjünk hálaimát az Úrnak, mondjunk köszönetet a szemkilövetõ törpepártnak, de itt egyúttal rögtön érjen is véget a keresztényi könyörületesség, kössük föl a magyar textilt, tartsuk szárazon a puskaport, és húzzuk be a megfelelõ helyre azt a nyavalyás x-et! Addig is, míg erre az országos méretû erõfelmérõre sor kerül, védekezzünk a meggondolatlan szirénhangok ellen! Legjobb lesz, ha beszerzünk egy kis Bilson-vattát! Kiszûri a káros frekvenciákat! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
149
AMIKOR KICSIKÉT ELTÉVEDÜNK A SZÁMEGYENESEN – avagy A politikai mumifikálás mûvészei –
Szemezgessünk! „Gyurcsány-Dávid kéz a kézben? Semmi meglepõ nincs abban, hogy a miniszterelnök az MDF kezdeményezése mögé állt, és azt szeretné, ha a képviselõk hétfõn szavaznának a feloszlatásról. A jelenlegi erõviszonyok ismeretében ugyanis a képviselõk többsége nemmel fog szavazni, ami az MSZP és Gyurcsány Ferenc, valamint az MDF malmára hajtja a vizet – mondta Török Gábor. Teljesen magától értetõdõ Gyurcsány Ferenc vasárnapi bejelentése, nincs semmi meglepõ abban, hogy mielõbb szeretne szavaztatni a parlament feloszlatásáról, miután a héten kiderült, hogy a parlamenti többségnek ez nem érdeke – értékelte a miniszterelnök vasárnapi bejelentését követõ helyzetet az Index kérdésére Török Gábor politikai elemzõ, a Vision Consulting vezetõje. Ha valódi együttmûködés nincs is Dávid Ibolya és Gyurcsány Ferenc között, ez a feloszlatási történet olyan, mintha ketten közösen írták volna a forgatókönyvét. A szocialisták mellett ugyanis a hétfõi szavazás nagy nyertese az MDF lehet, az indítványukkal ugyanis színvallásra kényszerítették az SZDSZ-t, és mondhatják, hogy a liberálisok nem valódi ellenzékiek, bezzeg õk.” Forrás: Index
150
Mazsolázgassunk! „Ferenc és a második Elkúrtuk beszéd A múlt héten egészen rövid ideig úgy nézett ki – Tölgyessy Péter írt errõl okos és alapos cikket az Indexnek –, hogy felborulhat az ostobaság egyensúlya. Nem látszott kizártnak, hogy a koalícióból néhány hónappal ezelõtt kilépett szabad demokraták a sarkukra állnak, és hagyják a teljesen elkopott Gyurcsány Ferenc államférfit a faképnél. Hétfõn délután azonban kiderült, a szabad demokratáknak nincsen sarkuk. Bal- és jobboldal között még sincs átjárás. (…) A Magyar Demokrata Fórum javaslata a parlament feloszlatásáról a helyére tett mindent és mindenkit. Dávid Ibolya napirend elõtti beszédében elõre rátapintott a lényegre – ilyesmi vele is régen fordult elõ utoljára –: a szavazás végsõ soron arról döntött, hogy a parlament mely erõi kormánypártiak, melyek ellenzékiek. A képlet egyszerû, mint a pofon: mindegy, hogy közjogi értelemben mi van, mindegy, hogy Fodor Gábor mit mond, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége kormánypárt – még ha utóbbi nem is delegál minisztereket –, a Fidesz, a Kereszténydemokrata Néppárt és az MDF ellenzéki párt. Az SZDSZ és az MDF az utóbbi idõben sokat ténfergett jobbra-balra, de hipphopp a helyükre ténferedtek. Oda, ahol annakelõtte is voltak. Az SZDSZ sokadszorra csinált hülyét magából, 1994 óta könnyen megy ez nekik. Az MDF meg keresgélheti a nem létezõ centrumot tovább, még akkor is, ha javaslatának végigvitele abszurd módon Gyurcsány Ferenc államférfi helyzetben maradását segítette.” Forrás: Gazda Albert – Index
151
Itt az új gumicsont! Rágódjunk rajta! Legalábbis ez a szándéka az agit-prop think-tank-nak, melynek feladata az ország valós problémáiról való figyelem elterelése. Mi azonban ne dõljünk be nekik! Történik pedig mindez egy teljes jogú európai uniós tagállamban, ráadásul egy olyanban, amelyik mindenütt azt harsogja magáról, hogy õ bizony demokratikus jogállam. Annak ellenére, hogy jelenleg egy olyan országban élünk, ahol igazságszolgáltatás helyett maximum jogszolgáltatásról beszélhetünk, arról sem minden esetben, darab idõ óta az emberek, ha tetszik a nép, egyre kevésbé hülyíthetõ. A hatalmas makarenkóit – kizárólag nevelési célzattal, természetesen – már elhelyezték ennek az orcátlan államhatalomnak az orcáján. Mégis, a politikai osztály léha és naplopó gyülevész hada, úgy tûnik nem tanult belõle. Folyik tovább a hülyítés, megy ezerrel a parasztvakítás. Megindult a pusmogás, ki, kit hallgatott le, ki, kit figyeltetett stb. Beszélnek errõl, beszélnek arról, sok minden elhangzik az ügyeletes megmondó-emberektõl, csak egyvalami nem. A lényeg! És ez az, ami engem roppant mód zavar ebben az egész kutyakomédiában. Megint elfelejtkezünk a dolgok alfájáról és ómegájáról. Talán vissza kellene térnünk az alapokhoz. És nem véletlen, hogy az imént ismét, már nem tudom én hányadszorra szóbahoztam a teljes jogúságot, meg az európai uniós tagállamiságot. Szóba hoztam, mert annak idején a csak IGEN-nel lehet szavazni típusú kampányban nem ezt ígérték, másrészrõl ismét bejött a képbe egy apró, ám jelzésértékû momentum, ami gyakorlatilag azonnal lerombolja azt az idilli képet, melyet ha nyökögve is, de az idõkerék mellett feszítõ bülbülszavú titokszolga festett le számunkra a béke, a szolidaritás és a demokrácia mintaképéül szolgáló fényességes Európai Unióról. Mer’ hát az emberben csak felmerül a kérdés, hogy a rossebbe van az, hogy egy ilyen szabad, független, demokratikus meg teljes jogú uniós országban kitör a ribillió, már-már a skandallum határait feszegetjük, amikor egy magát szintén demokratikusnak valló parlamenti pártban a politikai csoportosulás fõ hallja kendjének posztjára kiírt versengésre más is bemer nevezni, elmer indulni?! 152
Lehet, hogy én tudom rosszul, de én úgy emlékszem, hogy a „csak egy közül lehet választani” címû „demokráciagyakorlás” a diktatúrák sajátos jellemzõje volt. Én úgy tudom, hogy a demokrácia lényege pont az, attól demokrácia a demokrácia, hogy mindig több közül lehet választani. Az Index így ír errõl: „Kíméletlenül és gyorsan nyírták ki Almássyt Rázós akcióval biztosította be Dávid Ibolya az újabb elnöki ciklust, jól ismert mindenkit, akit pénteken a bizonyítékaként kitálalt telefonbeszélgetéssel belekavart az MDF-es hatalomátvétel sztoriba. Csányi Sándor, OTP-vezér három nappal korábban még együtt ebédelt Boross Péterrel, Dávid közismert támogatójával, a III/IIIasként bemutatott biztonsági szakemberrel pedig még hivatalból igazságügy-miniszterként szinte heti rendszerességgel találkozott, mikor az még a Nemzetbiztonsági Hivatal volt mûveleti fõigazgató-helyetteseként dolgozott. Valószínûleg Almássy Kornél teljes politikai karrierje az elnökjelöltség áldozatául esett. Az MDF-es megfigyelési botrány középpontjába került egykori alelnök szombaton lépett vissza a pártelnökségért folyó további harctól.” Forrás: Index
Itt az új gumicsont, hogy rágódjunk rajta. A kenyéradó gazda cirkuszt akar. Hogy is mondta az ismert politikai elemzõ? „A szocialisták mellett ugyanis a hétfõi szavazás nagy nyertese az MDF lehet, az indítványukkal ugyanis színvallásra kényszerítették az SZDSZ-t, és mondhatják, hogy a liberálisok nem valódi ellenzékiek, bezzeg õk.” 153
Még hogy az MDF javaslata tett a helyére mindent! Semmit sem tett a helyére! Semmit sem kellett a helyére tenni, mert már réges-rég helyén volt minden! Ugyan kérem! Még hogy színvallásra késztetni az SZDSZ-t?! Minek? Meg hogy az MDF malmára hajtja a vizet? Micsoda marhaság ez? Hiszen mindenki tud róluk mindent. Honnan jöttek, hol helyezkednek el és hova tartanak. Mindent. Semmi szükség itt késztetésre. Évtizedekig együtt voltak, ugyan mitõl lennének most külön egyik pillanatról a másikra? Semmitõl. Színjáték és parasztvakítás, még pediglen ezerrel. Még hogy az MDF lenne a dolog nyertese? Ugyan kérem! Baromi nagy bátorságot igényel beterjeszteni valamit úgy hogy semmi tétje nincs. Mindenki megmondta elõre, hogy nem fogják megszavazni. Elõre tudható volt. Ettõl lennének kemény csávók? Ettõl ugyan nem lesznek azok. Legfeljebb szánalmas kis görcsök, akik rámozdultak a hatalomra, az azzal járó kiváltságokra, s ma már a néptõl, a társadalomtól teljesen elszakadva, a nagy magyar rögvalóságtól teljesen elrugaszkodva kizárólag saját status quo-juk megtartásával, fenntartásával, s megõrzésével foglalatoskodnak. Az elemzõ így fogalmaz egy helyütt: „a héten kiderült, hogy a parlamenti többségnek ez nem érdeke”. Tetszenek figyelni, ugye? Mennyire tetten érhetõ az Európai Unió elsõ számú direktívájához igazodó gondolkodásmód. A legfontosabb, hogy mi a parlamenti többség vagy Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök érdeke. Csak megint egy valamirõl feledkeznek el, még csak említés szintjén sem kerül szóba. Mi a rossebb lesz ezzel a néppel, ezzel a Nemzettel, ezzel az országgal? Mert övék az ország, a hatalom és a… Hogy ezen kívül még mi az övék, azt nem tudom. Csak azt, hogy mi nem. A dicsõség. Na, az egészen biztosan nem az övék. Szánalmas ez az egész. Mindeközben a rétestészta korrepetálás céljából visszaülhetne az iskolapadba, mert az a kifejezés, miszerint, nyújtják, mint a rétestésztát, kismiska ahhoz képest, amit ez a perna154
hajder zsarnok és csicskásai az utóbbi idõben kormányzás címén elõadnak. Késztetés kell, hogy színt valljanak? Rendben van! Hegedûs Zsuzsa és Czakó Gábor mondta ki a tuttit, a múlt hét végén. A kétlaki szociológusnõ azt mondta, a népszavazást követõen a hatalomnak szembesülnie kellett azzal, hogy nem az õ, hanem a nép kezében van a döntés. (Erre mondtam én, hogy úgy néz ki, nem tanultak a múltkori esetbõl.) De gond egy szál se, mert elindult egy népi kezdeményezés. Alulról. És itt az igazi megoldás! Lehet itt politológusilag elemezgetni, meg minden. De mi történik majd akkor, ha egyszer csak nem lehet azt mondani, hogy ez ennek a pártnak vagy annak a pártnak az érdeke? Nem lehet mondani, egész egyszerûen azért, mert a nép szólal meg! És ezt fogalmazta meg nagyon egyszerûen, találóan, s egyúttal zseniálisan Czakó Gábor az egyik tévés beszélgetés során. Arra a kérdésre, hogy mi fog történni, ha Francisco vagy valaki más beterjeszti az országgyûlés feloszlatására vonatkozó indítványt, s azt leszavazzák – mint ahogy az meg is történt – Czakó Gábor nemes egyszerûséggel azt válaszolta, majd mi meg beterjesztjük még egyszer! Én még csak annyit tennék hozzá, meg még egyszer és még egyszer és még egyszer, meg még annyiszor, ahányszor kell. Ez ugyanis merõben más helyzetet teremtene. Ez lenne az igazi késztetés, ez lenne a valódi színvallás! Ötvenezer összegyûjtött és hitelesített aláírás után a népi kezdeményezés tárgyát kötelezõ az országgyûlés napirendjére tûzni. Képzeljük el a következõ szituációt. Népi kezdeményezésre napi rendre kell venni a parlament feloszlatásáról szóló javaslatot. Mondjuk a parlament ezúttal is leszavazza. Azonnal kiderül, kik politizálnak az emberekért, ha tetszik a népért, a Nemzetért! De legalábbis jelzésértékû! De az igazi hadd el hadd még csak ezután következik! Itt ugyanis nem szabadna megállni, és újból elindítani a népi kezdeményezés aláírásgyûjtését, és újból napirendre vétetni az ügyet. A nép köszöni szépen, de nem kér többet ebbõl a léhûtõ csürhébõl! (Igen, ez az igazi csürhe, nem pedig a jogaiért az utcákra vonuló nemzeti ér155
zelmû lakosság!) Másodszorra is leszavazná a parlament a feloszlatására tett javaslatot? Nos, itt már fel lehetne tenni a kérdést, és teljes joggal, mondjuk mindenki egyenesen a képviselõje szemébe nézve, hogy ugyan vajon kiért is politizáltok ti ott bent abban a szép nagy házban? Kiknek az érdekeit képviselitek? Merthogy a mienket nem, az egyszer hétszentség! Már másodjára vagytok a nép ellen. Ha a magyar társadalomban lenne annyi kitartás és nemzetféltés, hogy harmadjára is nekiugorna a dolognak és ismét nemleges válasz érkezne, meggyõzõdésem, hogy mind a demokratikus, mint a jogállam jelzõ levétele a Magyarország szó elõl teljességgel indokolttá válna. Nem szabad tehát megállnunk félúton! (Egy ilyen szituban azért megnézném, hogyan kapkodja a fejét ide-oda Sólyom László, akinek Tölgyessy Péter mellett nagyban „köszönhetõ”, hogy idáig jutottunk.) Ahogyan arról már az elõzõekben szó volt, egyfajta politikai mumifikáció történik ma kis hazánkban. Ez a végletekig erodálódott és tevékenységével teljesen hiteltelenné vált politikai osztály kicsikét eltévedt a számegyenesen. A múlt emberei próbálják meg most már a jelen után a jövõnket is uralni. Ideig-óráig talán még segíthet a botox kezelés, vagy a frizura varázs, de a hatalmat, befolyást, anyagi jólétet és birtoklást nem tudják magukkal vinni a sírba. Azok a korlátolt gondolkodású emberek, akik korlátolt felelõsségû társaságokban azt hiszik, hogy hitbizományként kapták ezt az országot, annak népét, s javait, hogy nekik szolgáljanak, megfeledkeznek arról, hogy semmi sem tart örökké. Az õ uralmuk sem. Nincsenek új arcok, nem engednek teret új eszméknek. Eltapossák a nemzetben való gondolkodás legkisebb csíráját is, a törvényhozás falain belülre pedig csak az kerülhet, akit annak elõtte megbízhatóan lekádereztek Kádár kései ideológiai örökösei. Értékek helyett érdekek, nyugodt, polgári jólét helyett becsõdölt ország, hetente már-már menetrendszerûen kirobbanó (vagy inkább kirobbantott?) gazdasági és politikai botrányokkal. 156
Lassacskán mumifikálódó politikai kasztrendszer aszott, idejét múlt „gondolkodókkal”, belterjes kiválasztódás útján csigalassúsággal változó, kézi vezérlésen alapuló, kormányzásként aposztrofált sajátosan görcsös létezés. Ez zajlik ma. Kétségbeejtõ, s egyúttal szánalmas. Kétségbeejtõ az a tehetetlenség, mellyel a társadalom nem képes lerázni magáról a zsarnokot, valamint azt a személyében is megnyilvánuló gátlástalanul cinikus pökhendiséget, mellyel lenézi és megalázza azokat, akiket szolgálnia kellene. Szánalmas az a percemberkékre jellemzõ kisszerûség és korlátoltság, mely országunk jelenkori „nagyjait” megakadályozza abban, hogy tegyenek valamit ezért a népért, ezért az országért. Kicsikét eltévedtünk a számegyenesen. Azért, mert illetékes elvtársék rossz irányban tévelyegnek, s a plusz helyett a mínuszt választották, nekünk még nem muszáj követni a példájukat. Legjobb lesz talán, ha visszatérünk a kezdõpontra, az origóhoz, tiszta vizet öntünk a pohárba, s a döntést végre visszahelyezzük azok kezébe, akiket az teljes joggal megillet. A döntés pedig nem a politikusok, hanem a mi kezünkben van. Éljünk hát vele! Kezdeményezzünk! Úgy, ahogyan az kell, népileg! Járja mifelénk egy mondás: A tett halála a tökölõdés! Ne késlekedjünk tehát, aláírásunkkal támogassuk az országgyûlés feloszlatásáról szóló kezdeményezést! S ha kell, támogassuk újra meg újra! Ez a mi dolgunk, s nem is kevés! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
157
NA, PANNON PUMA! MOST AKKOR MI LEGYEN, UGORGYUNK? – avagy Kardinális sorskérdésekrõl való csendes tûnõdések –
Darab idõ óta, egészen pontosan a Magyar Televízió épülete ellen intézett ostrom óta tudjuk, hogy sok egyéb más mellett, van legalább két olyan létfontosságú kérdés, melyet széles e hazában senki sem tud megválaszolni. De talán korrektebb, ha úgy fogalmazunk, hogy nem is akar. Legalábbis a politikum és a véleményformáló, ún. mainstream, azaz fõsodratú média tagjai közül senki sem. Az egyik ilyen emblematikus kérdés, melyet maga az esemény, azaz a Magyar Televízió épülete elleni ostrom vetett fel, így hangzik: Meddig tart az utcán randalírozó – no, pláne, a közlekedést akadályozó! – csürhe, és mikortól kezdõdik a jogaiért bátran kiálló állampolgár, hogy ne mondjam, a szabadságharcos, uram bocsá’ a forradalmár, aki veleszületett természetes erkölcsi, morális (jogi?)érzékénél fogva minden tõle telhetõt megtesz, hogy lerázza magáról a zsarnokságot? A másik, legalább ekkora jelentõségû kérdés, most, hogy alulról jövõ népi kezdeményezésnek köszönhetõen immáron a társadalom nyilvánítja ki azon akaratát, hogy oszlassák fel a törvényhozást, újra aktualitást kap, talán nagyobbat, mint eddig bármikor. Hogyan küzdhetünk jogi eszközökkel egy olyan államhatalom ellen, mely magát önkényesen a jog fölé helyezte? – téteti fel velünk a kérdést az a fajta gátlástalanul cinikus és megalázóan pökhendi hányavetiség, amit Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök országlás címén elõvezet. Igen, jól értették, országlást írtam, és nem kormányzást. 158
A parlamenti pártok egymásnak vetítenek az ülésteremben, majd amikor a gombnyomogatásra kerül a sor, hanyag eleganciával segget csinálnak a szájukból. Íme, Hölgyeim és Uraim, a nagy magyar rögvalóság kis magyar parlamenti átirata. 1ügyû ígérgetõk adnak elõ 42-fogas amerikai fogpasztamosollyal nagy ívû mesebeszédeket meg monológokat arról, ki kinek a seggét nyalja fényesre, miközben a szájtáti bálványimádók otthon a tévékészülékek elõtt a konzum-idióta létezés jótékony félhomályában isszák a nagyember minden egyes szavát. Pedig még csak ki sem kell tennünk a lábunkat Degesz uram kutyaszaros világvárosából, még csak magunk mögött sem kell hagynunk a BUTAPEST táblát, máris jelzésértékû momentumok állják az utunkat, ha élhetek ezzel a csodás képzavarral. Pattintsunk is ide íziben egy rövid híradást az Autó2 internetes honlapjáról: „Autókiállítás a Ligetben – Elhalasztva A kiállítások történetében egyedülálló, az autóvásárlói tájékozódást maximálisan segítõ eseményt tervezett az Auto News Kft. Az utóbbi napokban azonban több márkaképviselet is értesítette a szervezõket, hogy fõként az általános autópiaci helyzetre, a rossz kilátásokra és az ezek miatt kötelezõ költség-csökkentésére hivatkozva visszalép. Az idõ rövid, ezért a pótlásukra nincs remény.” Na, Pannon Puma! Most akkor mi legyen, ugorgyunk? Erre vajon mit lépne a parlamenti ülésteremben hanyag eleganciával észt osztogató Kóka Johnny, az 1ügyû ígérgetõ? Huszár f6-ot és rosálna? Gyütt a Hun Hiéna, ’oszt elkergette a Pannon Pumát, vagy mi a rosseb? De ez csak csepp a tengerben. Nem újdonság. Megyünk lefelé megalázóba, még pediglen ezerrel. No, mármost eleget téve a Bayer-féle relativitáselméletnek, miszerint mindig van lejjebb, ismételten felhívnám a figyelmet arra a 159
szintén apró, ám annál fontosabb momentumra, mely szerint kis hazánk teljes jogú tagja az Európai Unió nevû szervezõdésnek. Tudom, hogy ez most olyan látszatot kelt a tisztelt Olvasóban, mintha az Európai Unió már-már kényszeres rögeszmémmé vált volna, pedig higgyék meg, nem errõl van szó. Csak hát állandóan eszembe juttatják, attól, hogy bebocsátást nyertünk ebbe a csodálatos Európa-házba a cselédlépcsõn át a mosókonyhába, odavalók is vagyunk, még akkor is, ha egyesek úgy kelletik magukat, mintha a szalon állandó vendégei volnának. Pedig nem azok. Hiába húzol Armani-öltönyt a büdös bunkójára, az attól még büdös bunkó marad. Bezony ám. De ne is szaporítsuk feleslegesen a szót, íme egy rövid hír a Hír Televíziótól: „Nem nyilatkozhatott az uniós biztos Magyar Bálint összeférhetetlenségérõl Megakadályozta a magyar külügyi szóvivõ, hogy az Európai Unió illetékese nyilatkozzon Magyar Bálint összeférhetetlenségérõl. A liberális országgyûlési képviselõ az egyetlen politikus az alakuló ülését tartó Európai Innovációs és Technológiai Intézet igazgató-tanácsában. 2010-tõl az Európai Innovációs és Technológiai Intézet hangolja össze az Európai Unió kutatási- és fejlesztési programjait és azok finanszírozását a magántõke bevonásával. Az intézet 18 tagú igazgatótanácsa a Magyar Tudományos Akadémián tartotta meg alakuló ülését, az Európai Bizottság elnöke jelenlétében. Jose Manuel Barroso fontos szerepet szán a szervezetnek az európai gazdaság versenyképességének megõrzésében. Az igazgatótanács tagjai üzletemberek vagy akadémikusok. Egyetlen kivétellel: Magyarországot Magyar Bálint, az SZDSZ országgyûlési képviselõje, az elõzõ balliberális koalíció oktatási minisztere képviseli. A szabályok nem zárták ki politikusok jelölését, de azt elõírták, hogy az igazgatótanács tagjainak függetlennek kell lenniük a politikai- és 160
kormányzati érdektõl vagy érdekeltségektõl. Az Európai Unió szlovák származású oktatási biztosától, Ján Figeltõl megkérdeztük volna, nem tartja-e összeférhetetlennek Magyar Bálint jelölését. Szelestey Lajos külügyi szóvivõ a Magyarország és Európa közötti távolság úgy próbálta meg szûkíteni, hogy nem hagyta válaszolni az uniós biztost. Véleménye szerint „a magyar belpolitika torzsalkodásait” nem szabad a vendégekre „vetíteni“. Stábunkat Molnár Károlyhoz irányította kérdéseivel. A szocialista tudománypolitikai miniszter elmondása szerint az Európai Parlament négy szakértõje tett javaslatot és döntött – mivel egyetlen magyar szervezet sem tette ezt meg.” Forrás: hírTV
Mit lehet erre mondani? Legfeljebb csak annyit, bizony, (vélemény)diktatúra ez a javából! Ezt már csak egyféleképpen lehetett volna überelni, ha a kormányzat részérõl valaki – mondjuk Daróczi szóvivõ eftársúr – utána még meg is magyarázta volna a nézõ eftársaknak, hogy amit láttak és hallottak, asztat hogyan köll értelmezni. Ki tudja, talán majd legközelebb? Még mondja valaki, hogy unalmas idõket élünk! Egyik ismerõsöm mesélte, hogy a minap találkozott horvát barátjával, aki aszonta neki, hogy mi magyarok, tiszta hülyék vagyunk. Miért? Azért, mert ezt, ami itt náluk folyik ma, Horvátországban, Szerbiában meg pláne, nem mernék megtenni a politikusok, tized ennyiért is lámpavason végeznék. Tudják, kicsit olyan ez, mint amikor Kalányos Winnetou, kisebbségi brácsamûvész élménybeszámolót tartott a 3-as számú kórterem empatikus betegtársainak kisebbik középsõ lánya, Pamela, akarom mondani, Karmenka, esküvõvel egybekötött lagzijáról. „Fõvonult 24 darab pullman Mercédesz, meg kettõ rohamkocsi, mer’ mink romák, kicsikét hevesebb természetûek vagyunk, mint a gádzsók.” 161
No, hát így megy ez itt a szomszédos balkáni szegletben is, ahogyan azt Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó mondaná, árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége. De annak van jelentõsége, hogy ha lassacskán is, talán mégis csak elindul valami változás, már ami a politikai osztály viselkedéskultúráját illeti. Legalábbis reménykedjünk benne. „Démonizálni kell az ellenfelet, a többi nem számít – Meglepõ MSZP-s vallomás – Nyakó István kampánytechnikákról, húzásokról, mûhelytitkokról, de a magyarországi helyzetrõl is szólt. Kifejtette: „Lényegében mindig két tábor van, az egyik lehülyéz és lopással vádol, a másik a te táborod. Nos, csak az utóbbit kell figyelembe venni, nekik kommunikálunk, õket kell megtartani, a másik oldalt úgysem lehet soha meggyõzni.” Jelezte: ma már csak úgy lehet elérni eredményt a sajtón át a lakossággal való kommunikációban, ha a politikusok a bulvár médiával jó kapcsolatot ápolnak, mert ez a legolvasottabb. „Az újságíróval egymásra vagyunk utalva. Vagy adsz neki hírt, vagy kitalál õ valami hülyeséget. Nos, akkor meg tálalj inkább te valami hülyeséget neki. Ha politikát akarunk eladni és mozgósítani, azt sajnos a bulvársajtóban lehet leginkább, mégpedig rövid üzenetekkel.” – összegzett. A kampányok általánosan érvényes szsabályairól akkor beszélt, amikor felmerült, hogy a romák voksai is sokszor döntõek lehetnek. Jelezte: „Minden szavazat számít. Az meg, hogy hogya n szerezzük meg, soha ne derüljön ki.“ Számos kampánytrükköt is ismertetett, kifejtve például: „ha szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget kell keresni, ha nincs, akkor démonizáljunk valakit, mert ma már csak ettõl mennek el az emberek voksolni.” Még hogy meglepõ MSZP-s vallomás? Ugyan kérem! Mitõl lenne meglepõ? Hiszen már Ron Werber óta tudjuk, ha minden kötél sza162
kad, legfeljebb majd utólag fizetik ki a cehhet. Mi meg akkor is szívunk, mint a torkos borz. Sõt! Akkor igazán! Ma már mindent rögzítenek, szalagra vesznek, lejegyeznek. Mindenütt! Mindig! Az inkrimináló vagy kompromittáló cucc pillanatok alatt fent van a világhálón, s ha egyszer felkerült a Youtube-ra, a fogpasztához hasonlóan, amit az esetek nagy többségében már csak vért izzadva tudsz visszagyömöszölni a tubusba, a hallgatás palackjából a nyilvánosság Pandora szelencéjének felnyitásával kiszabadított infót sem lehet megállítani többé, az Isten sem menti meg a meggondolatlan vagy bután együgyû politikust attól, hogy önálló életre keljen, és kínosabbnál kínosabb perceket szerezzen. Nyakó és Újhelyi urak most bebuktak? Na és? – rántana egyet a vállán a szintén végóráit élõ egykori rosztovi klasszikus. Számít ez bármit is? Az égadta világon semmit. Õk ugyanis tudják, merik és teszik. Mi meg nem. Tudják, hogy (most még) tehetik. Éppen ezért meg is teszik. Éppen ezért merik megtenni. Ha lassacskán is, talán mégis csak elindul valami változás, írtam néhány sorral ezelõtt. És a kulcsszó itt a talán. Mert az esetlegességbõl csak akkor lesz bizonyosság, s ezért van az, hogy a dolog nagyobbik részben rajtunk áll, ha a nép, az istenadta nép végre hajlandó nemet mondani. Végre felhagy a szájtáti bálványimádással, a tekintélyen alapuló manipuláció feltétlen elfogadásával. A nagyember aszonta, hogy ez így van, akkó’ egész biztos, hogy az úgy is van! Punktum! Azt írta az újság, akkó’ biztos igaz! Nem vót benne a tévében, akkor meg sem történt, hazugság! Vagy a nagyember máshogy mondta, akkor biztos, hogy nem mondtak igazat stb. Manapság már csak fekete afrikai diktatúrák végelgyengüléseinek közepette találkozhatunk több évtizede regnáló „nemzetvezetõkkel” (lásd: Gy.F.: „Én tudom, mi a jó ennek az országnak!” Hidd el Fecó, én is!). Jó lenne végre felhagynunk nekünk is a hosszú évekre bebetonozott és elmozdíthatatlan idolokba vetett rajongásunk163
nak. Meg annak is, hogy mindig és mindenkor csak és kizárólag ugyanaz a szûk csoport és senki más, lehet az igazság kizárólagos letéteményese, aki egyedül képes arra, hogy irányt mutasson, merre tovább. Ilyen egész egyszerûen nincs! És ezt végre tudomásul kéne vennie, mind a Franciscó által központilag, és médiailag tömeghülyített, létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjasoknak ugyanúgy, mint a Viktor király legnagyobb rajongói táborának számító, a Fideszért talán még a nyugdíjukat is feláldozni kész polgári körös szabadcsapatoknak is. Semelyik párt nem enged új és friss arcokat a hatalom közelébe, mert akkor a jelenleg regnáló politikum tagjairól azonnal kiderülne, hogy az õ idejük lejárt. Jöjjenek végre a civil szféra jelöltjei és a valóban függetlenek! Mikortól kezdõdik a jogaiért bátran kiálló állampolgár, hogy ne mondjam, a szabadságharcos, uram bocsá’ a forradalmár, aki veleszületett természetes erkölcsi, morális (jogi?)érzékénél fogva minden tõle telhetõt megtesz, hogy lerázza magáról a zsarnokságot? Talán akkortól, amikor a társadalom, elõször a jog eszközeivel, az írott törvények által biztosított lehetõségeit felhasználva állandó nyomás alá helyezi a politikumot és a szolgalelkületû ölebmédiát szûnni nem akaró, s állandóan megújuló kezdeményezésivel. Kitartó és fáradhatatlan tevékenységével bizonnyal elérhetõ az, amit a végletekig erodálódott politikai osztály nem képes, vagy talán most már nem is akar megvalósítani, az ország helyzetének, az emberek életének jobbítása. Ahhoz, hogy ezeket a cselekedeteket siker koronázza, a legnagyobb változásra nekünk, embereknek van szükségünk. Ha mi magunk nem emeljük fel az igényszintünket, nem növeljük az elvárásainkat a majdan megválasztandó politikusainkkal szemben, nem számoltatjuk el õket, semmi sem fog változni. Nekünk magunknak kell tehát a változás élére állnunk! Mert csak így küzdhetünk egy olyan államhatalom ellen, mely magát önkényesen a jog fölé helyezte. Ha pedig a jog már nem segít, s nem marad más lehetõség a társadalom 164
számára, minden lehetséges módot meg kell ragadnunk arra, hogy ezt a zsarnoki hatalmat visszarángassuk, elõször a jog talajára, a felelõsöket pedig a porba sújtva, végül elküldjük õket oda, ahova valók, a történelem szemétdombjára. Javaslom, Önök is tûnõdjenek el néha napján bizonyos kardinálisnak tûnõ sorskérdéseken! Meglátják, utána sokkal jobban fogják érezni magukat! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
165
JÁTSSZUNK NEOLIBERALIZMUST! – avagy Amikor már csak a Legrosszabb Tulajdonos segíthet! –
A dolgok jelenlegi legfrissebb és aktuális állása szerint az amik döntõ döntéshozói némi huzavona után mégis csak aszonták: hulljon a férgese! Nem kapnak 700 milliárdot az amerikai bankok Az USA kongresszusa hétfõn hosszú vita után leszavazta a kormány 700 milliárd dolláros segélyét, amit a bajba került pénzintézetek kaptak volna. A világot így nem az amerikai állami beavatkozás menti most meg a pénzügyi válságtól, sõt, a javaslat bukása még mélyebbre ránthatja a világ tõzsdéit, és súlyos világgazdasági válságot okozhat. A Fehér Ház csalódott. (…) Ez lett volna Az adósságrendezõ csomag 700 milliárd dollárjából az állam kivásárolta volna a bankoknál és biztosítóknál felgyülemlett rossz adósságokat, duplájára hizlalva ezzel a költségvetési deficitet. A múlt század harmincas éveinek nagy gazdasági válsága óta ez lett volna az amerikai állam legnagyobb beavatkozása a gazdaságba. Az elsõ 250 milliárd dollárt akkor lehetett volna elkölteni, amikor a kongresszus megszavazza a javaslatot, további 100 milliárdról az elnök, a maradék 350 milliárdról pedig megint a kongresszus döntött 166
volna, ha átmegy a csomag. A tervek szerint a kormányzat megsegítette volna a nyugdíjalapokat, helyi önkormányzatokat vagy kisebb bankokat. Forrás: Index
A képernyõkre tapadva kíséri figyelemmel, félelemmel vegyes döbbenet közepette a világ az annak idején már Karl Marx akkori – egyesek szerint zseniális, mások szerint kutyaütõ – közgazdász által a kapitalizmus velejárójaként felvázolt és megjósolt ciklikus válságok jelenleg is éppen zajló egyikét. Úgy tûnik, de most aztán tényleg úgy tûnik, mi több, nagyon úgy tûnik, hogy megint becsaptak bennünket, megint át lettünk dobva a palánkon, megint meg lettünk vezetve. És ez még akkor is így van, ha a dolgok jelen állása szerint visszakoztak. Persze a meccs még egyáltalán nincs lefújva, talán csak a jó Isten a megmondhatója, mi lesz ennek a vége. A hír hallatán, miszerint mégsem oké a 700 milliárdos állami támogatás, a másság és a tolerancia jelzésértékû honi zászlóvivõi is fellélegezhetnek kicsikét, papolhatnak tovább, prédikálhatnak tovább az állam lebontásáról, meg a legrosszabb tulajdonosról. Igaz, az elsõ tengerentúli reakciókat látva, innentõl kezdve most már jóval nehezebb dolguk lesz. Hitelességük – ha egyáltalán maradt még valami belõle – amúgy is jócskán megkopott a balul kiütött elnökválasztási kalamajka óta, ráadásul az amik is ellene tettek a mindenható globál-kapitalista törekvések feltétlen és odaadó népszerûsítésének. Ha eddig még nem éreztük volna, most már mindannyian érezzük, itten kérem szépen valami nagyon nem smakkol! De nem ám! Még hogy az állam a legrosszabb tulajdonos?! És ezért le kell bontani záros határidõn belül? Meg hogy szolgáltató állam kell nekünk? És akkor mit látunk? A magánszféra az elsõ adandó alkalommal, amikor hozzá nem értésbõl(?), gátlástalan profithajhászásból(?), féktelen harácsolásból(?) kifolyólag gazdasági világválság szélére sodorja az egész 167
glóbuszt, hova siet elõször, kitõl kér segítséget? Na kitõl? Hát kitõl, mástól, mint a jó öreg Állam Bácsitól – jelen esetben éppen Uncle Sam-tõl –, ugyan hozná mán rendbe a dolgokat. Tudják, kicsit olyan ez, mint a házasság. A döntõ pillanatban megkérdezik, hogy akarjuk-e. Közlik elõre, hogy bárki, aki tud valami olyant, amibõl késõbb gáz lehet, most szóljon, vagy titkolja el örökre. (No persze elõbb vagy utóbb úgy is minden ki szokott derülni:-) Jóban, rosszban. Hát persze. Mi meg hajlamosak vagyunk azonnal rábólintani, kimondani az IGEN-t, elvégre ki a rosseb gondol a rosszra, nem igaz? A baj ott kezdõdik, amikor bekopogtat a Rossz, beállít a Baj! A helyzet tragikomikus. Egész idáig arról papoltak nekünk, hogy tulajdonosi szempontból az állam maga a megtestesült gonosz, a lebontandó, leépítendõ, amitõl meg kell szabadulni, méghozzá záros határidõn belül és minden áron! Erre mi történik? Most kiderül, hogy nem az állam, hanem a mások tulajdonával (részvényeivel, nyugdíj- és biztosítási alapjaival) felelõtlenül hazardírozó, féktelen profithajhászásba és spekulációba nyakig elmerülõ versenyszféra – ami állítólag a legfrankóbb és leghatékonyabb!, legalábbis eddig így tudtuk –, az, amelyik szinte pillanatok alatt sodorja válságba a bolygó világgazdaságát, ha egyesek kénye-kedve éppen úgy tartja. És vajon, ki a rossebhez lehetne fordulni végsõ kétségbeesésükben, mint a jó öreg Állam Bácsihoz – jelen esetben éppen Uncle Sam-hez –, hogy hát, ugyan hozná mán rendbe a dolgokat. Úgy tûnik a politikum közös jellemzõje – helytõl és rendszertõl függetlenül –, hogy fesztelenül és hanyag nemtörõdömséggel csinálnak segget a szájukból. Elhitetik veled ezerrel, hogy hát ez a frankó, ’osztán meg néhány óvatlan pillanat múlva kiderül, hogy amit neked tutti címén eladtak, óriási bukovári, te meg futhatsz a pénzed után. 168
Na ez tényleg gáz! De persze ezek, javíthatatlanok! Van rá egy fogadásom, hogy ezután a kis fiaskó, vagy megbicsaklás után, ugyanolyan, ha nem még nagyobb elánnal, s talán még nagyobb hangerõvel próbálnak majd meggyõzni téged: de igenis, az államot (ennek ellenére is!) le kell bontani, még pedig ebben a minutumban hozzá kell kezdeni, vagy nem szabad abbahagyni a már megkezdett (lenini) úton való haladást, mert minden percért kár! Rémes, de talán még kísértetiesebb a hasonlóság a magánnyugdíj-pénztárakkal. Ott is, csak akkor jön Állam Bácsi, de akkor aztán tüstént elõveszik, ha gond van. Majd õ kifizeti a cehhet! Majd õ elviszi a magánszféra sarából képzõdõ balhét, majd õ vállalja a következményeket. Aszondaná erre Francisco – az urbánus frazeológia mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus hallgatók köreiben újabban csak Láry Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnökként fungáló önkéntes ripacs – hogy „együtt sírunk, együtt nevetünk”. Nos, a dolog úgy néz ki, hogy valamilyen kifürkészhetetlen imperatívuszból eredeztethetõen, vagy talán inkább magának a zsarnoknak köszönhetõen, ennek a szerencsétlen sorsú népnek, a magyarnak, az utóbbi idõben sajnos csak ez utóbbit, azaz a sírást volt alkalma megtapasztalni. Jelzésértékû ez a gazdasági világválság, de talán még inkább jelzésértékû az a kétségbeesett reagálás, amivel ide-oda kapkodva megpróbálnak úrrá lenni a helyzeten. Majd a közösbõl kipótoljuk! Úgy tûnik parancsoló kezek az utolsó utáni pillanatban nemes egyszerûséggel mégis csak rávertek egy nagyot a bõség asztalánál illetéktelenül, féktelenül habzsolók és hadonászók kezeire, elég legyen most mán a nyúlkálásból! El a kezekkel! (Ha nem vigyázunk, hipp-hopp, pillanatok alatt eltûnik az egybetûs különbség és a végén még „Fel a kezekkel!” lesz a dologból. Az 169
ilyen szituációkban a lényegi kérdés mindig az, hogy te éppen a fegyver melyik végén állsz. Nem régiben vetítette a Hír Tv a „Nagy kiárusítás” címû filmet. A szocialista nagyváros öntudatos polgárához hasonló egyszerû földi halandók, akik gyakorlatilag az adófizetõ barom státuszában élik le szürke munkás hétköznapjaikat, már ott ledobták a szíjat, amikor azt hallják, hogy vannak helyek, ahol gyakorlatilag privatizálták az esõt. Értsd: a vízmûvek magánkézbe adása után az embereknek megtiltották az esõvíz összegyûjtését. Ilyen van? Ilyen van. De legjobb lesz talán, ha felidézzük Joseph E. Stiglitz, Nobel-díjas közgazdász (2001), a Világbank korábbi vezetõ közgazdásza által a filmben elmondottakat. Rendkívül tanulságos: „Egy alkalommal összehasonlítottam a gazdaságpolitika bizonyos összefüggéseit a modern hadviselés módszereivel. Nos, a hadviselés megpróbál személytelenné tenni és az együttérzés kiirtására törekszik. Ha 1500 méterrõl ledobunk egy bombát, nem tudjuk, hogy kire esik, nem látjuk a szörnyû pusztítást. Magasan szállunk és minden olyan, mint egy videojátékban. A modern hadviselésben emberek számáról beszélünk, ami az egészet személytelenné teszi. Ugyanez van a gazdaságban is, ahol statisztikákról beszélünk, csak éppen az embert nem látjuk a számok mögött. (…) A Washingtoni megállapodás három amerikai intézmény: az Amerikai Kincstár, a Valutaalap és a Világbank közt jött létre, és a gazdasági fejlõdés legjobb stratégiájáról szólt. 170
Máig vitatják, hogy a gazdasági növekedés legjobb módja a liberalizáció, a kereskedelmi korlátok lebontása és a privatizáció lenne. Az évek során az IMF, a Világbank és a Kincstár mégis ezt a doktrínát erõszakolta rá a fejlõdõ országokra. Az IMF és a Világbank – fõleg a ’80-as években – számos, ún. szerkezetátalakítási hitelt nyújtott. Az ötlet lényege az volt, hogy a gazdaságoknak ehhez az átalakításhoz, a liberalizációhoz és a privatizáláshoz segítségre van szüksége. A problémát a szigorú feltételek jelentették. A fejlõdõ országokkal közölték, hogy a pénz fejében csökkenteniük kell az oktatás, az egészségügy és más alapellátások támogatását, amelyek – különösen a fejlõdõ országokban – hatalmas összegeket emésztettek fel. (…) Meglátásom szerint ideológiai okról van szó. Sokaknak persze érdekében is állt, hiszen a magánosítással temérdek pénzt lehet keresni. Példa erre a vízszolgáltatás részleges privatizációja, ahol több cég is jogot kap a szolgáltatásra. Monopol helyzetbe kerültek, hiszen egyedüli cégek voltak a piacon. A privatizáció olykor áremelkedéshez vezet, ami hatalmas profitot eredményez. Számos cég – a lehetõséget meglátva – sürgette a Világbankot és a Valutaalapot a privatizáció kezdeményezésére. (…) A modern közgazdaságtan számtalan példát ismer, ahol nem mûködnek a hagyományos piacok. A régi szemlélet, miszerint a piacgazdaság hatékonyságot eredményez, TÉVEDÉS! Adam Smith mondta, hogy bizonyos esetekben olyan, mintha a gazdaság egy 171
láthatatlan kéz hatására válna hatékonnyá. Nos, ez a kéz azért nem látható, MERT NEM LÉTEZIK! Az IMF ezt az elméletet vallotta. Fõként azért, mert egy olyan meghatározó politikai irányvonal, egy adott értékrendszer és egy sajátos szemléletmód mellett kötelezte el magát, amely nem tükrözte a modern közgazdaságtudományt. És sajnos mindezt közgazdaságtudományként akarták eladni.” Nos, ez Mammon világa. Egy olyan világ, ahol Isten helyébe Mammont, az ember helyébe pedig a pénzt állítják, és mindent pénzben, kamatban, haszonban mérnek. Ez egy embertelen világ. Embertelen, mert személytelenné tesz és kiirtja az együttérzést. Így aztán ne csodálkozzunk, ha nemcsak a számok mögött, de lassan már sehol sem látjuk az embert. Pedig ahogy Elliot Aronson csodálatos könyvének címe is mondja, az ember egy „Társas lény”! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
172
CÉLPONTBAN A GECY – avagy Gyûlöletautomatizmus zsigerbõl? –
Hölgyeim és Uraim! Az alább következõ írásommal valószínûleg sokaknál kihúzom majd a gyufát, egyesek valószínûleg nyilvános megkövezés szükségességét fogják hangoztatni, de ennek összes ódiumát felvállalom. Elvégre mégiscsak az igazság a legfontosabb, nem igaz? Nagy port vert fel Toepler Zoltán Gecy címû, az Index internetes portál által botránydarabként aposztrofált mûve. Az interneten elhelyezett ál-, vagy kamu werkfilmek olyannyira kiverték a biztosítékot, hogy a Hír Televízió oknyomozó mûsora, a Célpont is egy fél adást szentelt a témának. Megszólalt boldog-boldogtalan, még a többszörösen rangos elismerésben részesült hazai pornó fõmufti is. No, több sem kellett a szocialista nagyváros öntudatos polgárának, gondolt egy nagyot, és elhatározta, ha már ekkora ribillió támadt a darab körül, legjobb lesz, ha fogja magát, és személyesen jár utána a dolgoknak, elvégre messzirõl jött ember azt mond, amit akar. Nem tudom, hogy azok közül, akik a darab bemutatása elõtt vagy után véleményt nyilvánítottak, valójában hányan látták a szóban forgó elõadást, egy azonban bizonyos, jómagam szeptember 27-én szombaton megtekintettem. Kezdjük is mindjárt egy rövid részlettel a polgári vagy nemzeti elfogultsággal igazán nem vádolható Index, internetes portál „Gecy: zsidó pornókomédia egy felvonásban” címû kritikájából: „A Sirályban szombaton bemutatták Toepler Zoltán Gecy címû botránydarabját ifj. Sebõ Ferenc rendezésében, amirõl kiderült, 173
hogy nem is botrányos. A Gecy inkább humoros, mint provokatív, és sok mindent elmond az undorító világról, amiben élünk.” Ahogyan azt Kalányos Winnetou kisebbségi brácsamûvész bizniszmen családtagjainak ügyvédeikkel maroktelefonjaikon lefolytatott beszélgetéseinek második részében szokott elhangozni: „ÉS EZ A TÉNYVALÓSÁG”. Ellentétben a beszélgetés elsõ részével, miszerint „Ott se vótam, ügyvéd úr!”, nos, én ott vótam. És az Index kritikusához hasonlóan, nagyon jól szórakoztam. Ráadásul, hogy tetézzem a bajt, ráteszek még egy lapáttal, idepattintok még egy bekezdést az Index kritikájából: „A kurucinfón is promótált, a Budapesti Zsidó Színház és a Városi Színház színészeivel készült darab inkább elmegy mai pesti kabarénak, mint Madách gyalázásának, vagy magyarellenes polgárpukkasztásnak, mint ahogy ezt a beharangozóból sejteni lehetett. A zsidó kulturális kocsmában, a Sirályban szombat este bemutatott Gecy címû bohózat kb. annyira volt botrányos, mint egy Maja a méhecske rajzfilm. Viszont iszonyú vicces, mai és magyar, eléggé undorító, mintha újra lenne pesti kabaré.” Provokatív gerillamarketing által történõ kedélyfelkorbácsolásnak nevezi az Index azt a kétségtelenül egyedi figyelemfelkeltést és hírverést, amit a darab körül csaptak az alkotók, de úgy tûnik, bejött. Olyannyira, hogy a nézõtéren – más ismerõs arcok mellett – még a Nemzet Színészei közül is helyet foglalt egy. Az Index kritikájában van egy mondat, ami nekem azonnal megragadta a figyelmemet: „A száz százalékosan nem kuruc készítõk büszkén linkelték be honlapjukra a kurc.info híradását a “botrányos” darabról, és még a HírTV Célpontjába is bekerültek vele. Hetek óta keltik a hírét a 174
darabnak, én is olvastam a szalagcímeket, hogy pornóverziója készül Az ember tragédiájának, meg hogy a macskagyilkos rendezõ megalázza híres magyar írónk emlékét, pedig akkor még senki sem tudta, mirõl szól a darab. Vagy legalább is úgy tettek, mert akár ebbõl a cikkbõl (http://index.hu/kultur/ showbiz/geciprod0908/) is nagyjából kiderül, hogy nem arról van szó. A társadalmi párbeszéd elindult, de csak a bemutató után derült ki, hogy a két oldal megint jól elbeszélt egymás mellett.” Mint már annyiszor. Már megint, még mindig. Ráadásul az egymás mellett történõ elbeszélésen túl, nekem az is eszembe jutott, hogy egyfajta zsigeri gyûlölet is munkál ma kis hazánkban. Szeretném felhívni mindenki figyelmét, pártszimpátiára, valamint egyéb más, ostoba megosztottságra való tekintet nélkül, hogy mindaddig, amíg hagyjuk magunkat félrevezetni, hitegetni és hergelni, addig továbbra is tobzódni fog az „oszd meg és uralkodj!”, helyettünk pedig továbbra is a nevetõ harmadik jár majd jól. Csak azért, mert X mond valamit, még nem biztos, hogy rosszat mond! Csak azért, mert õ mondja, még nem biztos, hogy rossz! Járjunk utána! Nézzük meg! Ellenõrizzük! Messzirõl jött ember, azt mond, amit akar! A manipulációnak az egyik legveszélyesebb fajtája pedig a tekintélyelven alapuló manipuláció, ezt soha ne felejtsék el! Mer’ a nagyember mondta, akkó’ az bizonyosan úgy is van! Ámen! És ha már itt tartunk, döntsünk le még egy tabut, vagy legalábbis tabunak látszó témát. A Himnuszhoz nem lehet, mit nem lehet, nem szabad hozzányúlni! A Himnusz szent és sérthetetlen! Igen, valóban az. Nézzük, mit ír a darab végén elhangzó Himnusz feldolgozásról az Index kritikusa: „A finálénál („Most pedig énekeljük el a himnuszt”) nagyon meg kellett magam erõltetni, hogy ne sírjak, legszívesebben keservesen bõgtem volna. A himnuszra mondjuk gyakran könnyek szöknek a 175
szemembe, de most itt csavartak egyet a dolgon, a Himnusz feldolgozását adták elõ, Kölcsey szövegét egy új dallammal, kicsit tábortüzes zenélés jelleggel. Bónusz hatáselemként egy színesbõrû kongázott és akcentussal énekelt, egy gyönyörû zsidó lány pedig szólózott és csellózott. A trombitaszólónál el kellett fordulnom, hogy ne fakadjanak ki a könnyeim, pedig eddig azt hittem, a trombita a legvidámabb hangszer. A himnusz feldolgozása sem meghökkentõ, sem provokatív nem volt, inkább csak meghatott, és megkapirgálta a lelkem mélyén lapuló, fájó magyarságérzést. Biztos vagyok, hogy mindenki ugyanúgy érzi, ki ezt a nyelvet beszéli.” Asszem elérkeztünk a megkövezés második fázisához, de ezt is vállalom, még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy én láttam a darabot, személyesen, élõben, tehát tudom, hogy mirõl írok, és azt is tudom, hogy mit írok. A darab végén felhangzó és elhangzó Himnusz feldolgozás több szempontból is nagyon érdekes, élvezetes, és igen, ki kell mondanunk, megható, s egyszerre magával ragadó élmény volt. Nem mindegyik sort énekelték, viszont nemcsak az elsõ versszakot, hanem a többit is. Mind a zenei feldolgozás, mind a társulat, a színészek elõadásmódjából kiérzõdött, hogy úgy mondjam, „lejött” a nézõ számára is, hogy az alkotók tisztelettel „nyúltak hozzá” Kölcsey örökbecsû nemzeti imádságához. Magam már jó néhányszor értetlenül álltam a Tóta W. kaliberû önkéntes mérvadókat felvonultató internetes oldal írásai elõtt, de most az utolsó szóig egyet kell, értsek az Index kritikusa által leírtakkal. De ha már idáig eljutottunk, tetézzük még tovább a bajt, tegyünk rá még egy lapáttal! A Célpontban, megszólalt a hazai pornóipar pápájának is nevezett Kovi, az ismert pornó-producer és fõ hallja kend. Az adásban elmondta, nehezményezte a darabban hallható folyamatos, trágárságot, õ biztosan otthagyná az elõadást. Nos, úgy tûnik Kovi barátunk 176
az átlagnál sokkal, de sokkal cizelláltabb lelkivilággal rendelkezik, aznap ugyanis, amikor szerény személyem megtekintette a darabot, senki sem hagyta ott az elõadást, még a folyamatosan hallható trágárság ellenére sem. De ha már a trágárságnál tartunk! Két dolgot említenék meg, a teljesség igénye nélkül. A minap került a kezembe a Fekete Ország (krétakör) – DVD. Nem tudom Önök közül ki az, aki látta ezt a produkciót és ki nem. A Krétakör társulat újsághírekbõl készítette a „Fekete Ország” c. darabot, errõl készült ez a „színházfilm”-szerû kiadvány. No, mármost akkor, amikor a tapasztalatszerzés rögös útjára lépett férfiember azzal szembesül, hogy perceken keresztül böfögnek a kamerába, majd egy mûvésznõ a lábai közé vesz egy fúvós hangszert (oboa vagy klarinét, ezt momentán nem tudom, hangszerekben nem vagyok elég jó), és gyakorlatilag elélvez rajta, arra még hanyag eleganciával legyint egyet, hogy hát biztos ez a modern mûvészet mostanság. De azon a ponton, amikor a társulat egyes tagjai lemennek a pincébe szmokingban villanyszekrényt szerelni és olyan káromkodásözön hagyja el fogaik kerítését, hogy az a bizonyos sokat emlegetett kocsislegény is pirulva ülne vissza az iskolapadba korrepetálás céljából, nos, azon a ponton a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek tûnõ eszköztára a végéhez ér. És ez a kiadvány az utolsó szálig elfogyott, akitõl kaptam azt mondta, alig bírta beszerezni a neten. De ha ez még nem lenne elég, reggel munkába menet Mediterrán Moszkvában az általános iskolás korosztály tekintélyes részének a közösségi közlekedés jármûvein megnyilvánuló interperszonális kommunikációjának legnagyobb részét a „b” betûvel kezdõdõ és a „meg” szócskával végzõdõ, a nemi közösülés útján történõ dologintézésre vonatkozó szófordulat teszi ki. Undorító ez a világ, amiben élünk, mondja az Index kritikusa. És milyen igaza van! Ez a nagy magyar rögvalóság, jó reggelt kívánok! De legalábbis a nagyvárosi része egészen biztosan ilyen. A folyamatosan trágárul beszélõ gátlástalan pornórendezõ karaktere kitûnõen 177
mutatja be a neoliberalizmus mindent pénzben és haszonban mérõ mammonita embertípusát. Ennyit a trágárkodásról. Azok, akik szart meg savat öntöttek a rendezõre, nagy valószínûség szerint nem látták a darabot. Sajnálhatják, mert egy szellemes, szórakoztató és élvezetes darabról maradtak le. Csak ajánlani tudom mindenkinek! Igaz, a rendezõ sem neheztelhet egy percig sem, elvégre szabad országban élünk, ahol szabad a véleménynyilvánítás. De persze az is lehet, hogy csak egy sajátos hangvételû performance áldozatául esett. Mindeközben pedig továbbra is hatékonyan funkcionál az évezredes múltra visszatekintõ „oszd meg, és uralkodj” által felkorbácsolt és folyamatosan magas szinten tartott zsigeri gyûlölet, mely a manipuláció különbözõ eszközeivel egymás ellen fordít bennünket, magyarokat. A tarkákat is, a marhákat is, meg a tarka marhákat is. Jó Ha Figyelünk! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
178
DR. BUBÓ TERÁPIÁJA avagy – A válság lélektana –
Aki látta annak idején Dr. Bubó kerek erdõben lefolytatott léleképítõ kurzusait, annak mostanság gyakorta van olyan érzése, hogy Csõrmester szabadságra ment és elfelejtett visszajönni. Az okuláréjáról és mindahányszor jellegzetes bölcsességgel felállított diagnózisairól elhíresült rajzfilm figura jutott eszembe, ahogy a kibontakozó válságot kommentáló jeles és kevésbé ismert kimûvelt emberfõk riposztozásait szemléltem a média zegzugos kavalkádja közepette. Természetesen, ahogyan az már lenni szokott, a lényeget most sem mondják el. Részlet az Index „Nem kell félni, fájni fog” címû írásából: „Egyébként menetrendszerû válságunk elõtt az újkori gazdaságtörténet leghosszabb konjunktúráját tudtuk le, ami persze senkinek sem tûnt föl, pláne nem ebben az országban, ahol valaki miatt mindig sikerül kimaradni a tutiból.” Ez meglehet, drága barátom, de a tény attól még tény maradt, hazugságon alapult az egész rendszer. Olyan pénzen, ami nem is létezett. Úgymond a levegõbõl gyártották. S mindez visszavezethetõ a bajok gyökeréhez, a kamatos kamathoz, és az általa támasztott irreális, az exponenciális növekedésbõl fakadó teljesíthetetlen elvárásokhoz. Az ún. „reál”, vagy ténylegesen termelõ gazdaság – mivel annak növekedése (már amikor képes egyáltalán növekedni), egész egyszerûen nem tudja követni a spekuláción alapuló „gazdaság” (lásd tõzsde!) növekedési ütemét, attól nagyságrendekkel lemarad, ebbõl kifolyólag nem is tud megfelelni az általa támasztott irreálisan magas, 179
életszerûtlen profit és kamatelvárásoknak. Ezen elvárások pótlására tehát a legkézenfekvõbb módszernek az tûnik, ha a semmibõl mi magunk (mármint a bankok) gyártunk egy kis pénzt. Ahogyan azt a „Pénz, mint adósság” címû filmben oly szellemesen láthattuk az „Aranymûves meséje” címû szemléltetõ történetben, egyrészrõl, az aranymûvesen kívül senki más nem tudta, valójában mennyi pénz is van a trezorban, másrészrõl, addig nincs gond, amíg az összes betétes egyszerre nem megy oda az aranymûveshez (késõbb a bankárhoz), hogy visszakérje a pénzét. A gond ott kezdõdik, ha odamegy, mert akkor szembesülnie kell azzal, hogy esetleg nem kapja vissza a pénzét, vagy legalábbis nem az egészet, s ha ez bekövetkezik, akkor óhatatlanul felmerül benne a kérdés, valamint az az olthatatlannak tûnõ vágy is, hogy e kérdést feltegye, hogy akkor most valójában mennyi pénz is van a trezorban? No, mármost kicsit olyan ez az egész dolog, mint Francisco hazugságra épülõ államigazgatása. Elõbb, vagy utóbb, de a hazugság mindig kiderül. És akkor pattintsunk ide még egy nagyon tanulságos részletet az Index cikkébõl. Érdemes sasolni, mert ismét csak jelzésértékû momentumokkal találkozhatunk! Az érvelés az, ami igazán figyelemreméltó: „A kapitalizmus része a válság Meg hát a kapitalizmusnak, ugye, kellemetlen, de elkerülhetetlen velejárója a pénzügyi válság. Ezt is tudjuk vagy negyven éve, a hatvanas-hetvenes években írt errõl szép tanulmányokat bizonyos Hyman Minsky, akinek a mûvei újra divatba jönnek manapság. Minsky arrra keresett megoldást, hogyan tüntethetõk el ezek a válságok, miképpen tehetõ stabilabbá a szabadpiaci kapitalizmus szükségképpen törékeny pénzügyi rendszere. A kapitalizmusnak van éppen elég elõnye, amiért ezt a kis kellemetlenséget érdemes kibírni 180
Mások meg azt mondják, hogy kár beletúrni a rendszerbe, inkább legyen egy kis válság idõnként, bõven belefér, a kapitalizmusnak van éppen elég elõnye, amiért ezt a kis kellemetlenséget érdemes kibírni.” Apróság, de annak idején már valami Marx nevû fickó is megmondta, a kapitalizmus velejárója a ciklikus válság. Ki tudja, talán innen eredeztethetõ az a fajta „Húzzd meg, ereszd meg” érzés, ami a rendszerváltás óta tapasztalható globálkapitalizmus itthoni velejárója. Nem tehetek róla, de az Index írásában megjelenõ érvelés a mai parlamenti pártok kommunikációjára emlékeztet, mégpedig igen erõteljesen. Ahogy Tóth Gy. László mondaná, a szocializáció le sem tagadható. Tetszenek figyelni? „A kapitalizmus része a válság”, meg hogy „A kapitalizmusnak van éppen elég elõnye, amiért ezt a kis kellemetlenséget érdemes kibírni”. Aha. Most már csak egy valamit nem értek. Mi a rossebnek olyan rendszert választunk, ahol velejárója a dolognak, hogy te kisember, velem együtt, egész biztosan szívni fogsz? Mielõtt még valaki rám veti az elsõ követ, hogy mit okoskodok én itten, amikor öt perce sincs, hogy sikerült megszabadulnunk a létezõ szocializmus állammonopolista kapitalizmust gyakorló gyakorlatától, annak megnyugtatására közlöm, hogy nézetem szerint viszont nem az a megoldás, hogy most akkor cseberbõl vederbe jeligére azonnal belezuhanjunk a globál-kapitalista kizsákmányolás immáron az egész bolygóra kiterjedõ adósságspirálokat generáló féktelen tobzódásába. A parlamenti pártok kommunikációjából is folyton azt a következtetést vonja le az ember, hogy hát barátom, lehet, hogy neked egyik versenyzõ sem a szívszerelmed, de itten nincsen más, legfeljebb válaszd a kisebbik rosszat! Nem azt mondják, hogy akkor gyüjjön valami egészen más, valami gyökeresen új, mer’ az eddigi régi a jelek szerint nem mûködik, sõt, bedõlt! Nem! Nem mondják! De hát, hogy a rossebbe is mondanák, amikor nem érdekük, hogy gyüjjön valami új és jobb?! Itt is ugyanez figyelhetõ meg! Ráadásul, ahogyan az már annyiszor lenni szokott, most sem kellene feltalálni a spanyolviaszt, mert azt elõttünk már réges-régen feltalálták. 181
Teszem azt elsõ nekifutásra a bajok egyik fõ okozóját, az ún. banki tartalék rátát felvihetnék 100%-ra, ahogyan azt annak idején Milton Freedman a néhai Nobel-díjas (ráadásul neoliberális!) magyar származású közgazdász javasolta. Ez azt jelentené, hogy a jelenlegi gyakorlattal szemben, a bankoknál csak olyan pénz lehetne, amellyel ténylegesen rendelkeznek, tehát tényleges fedezettel bír, mondjuk amit a betéteseiktõl összegyûjtöttek, és csakis ezt az összeget kölcsönözhetnék ki. Ez ellentmond a mai gyakorlatnak. Ma országonként eltérõ mértékben, de mindenhol a ténylegesen a bank rendelkezésére álló összegnél többet kölcsönözhetnek, mondjuk hitelek formájában. Hogy mindez hová vezet? Nos, annak lehetünk szemtanúi mostanság. De megyünk tovább! Újabb részlet az Index írásából: „Egyébként menetrendszerû válságunk elõtt az újkori gazdaságtörténet leghosszabb konjunkturáját tudtuk le, ami persze senkinek sem tûnt föl, pláne nem ebben az országban, ahol valaki miatt mindig sikerül kimaradni a tutiból.” (…) „A helyzet az ugyanis, hogy huszadik század második felének két legsikeresebb politikusa két neoliberális ikon volt. Az egyik Margaret Thatcher, aki a hetvenes évek végére az európai középmezõnybe süllyedt Nagy-Britanniát élesztette újjá, és tette újra a világ egyik leggazdagabb országává. Összecsapott a szakszervezetekkel, kíméletlen volt a szociális kiadások megnyírbálásában, az egész brit értelmiség gyûlölte, remekmûvek és meghatározó popzenei irányzatok születtek az általa okozott szenvedések nyomán. De gatyába rázta a szigetet. A másik ikon Ronald Reagan, a lenézett westernszínész, aki részben Friedmanék gazdaságpolitikai ötleteit megvalósítva az Egyesült Államok egyik legsikeresebb elnöke lett, nekünk pedig imába kéne foglalnunk a nevét, mert agresszív politikájával és gazdasági sikereivel végleg megroppantotta a kommunista Szovjetuniót.” 182
A cikk írója aszongya „Mi nem a neoliberalizmus árát fizetjük, hanem a posztkádárizmusét.” Valóban? A Vaslady gazdaságilag felemelte a szigetországot. Tényleg? Most meg próbálják helyrehozni a mûvét? Visszaállamosítjuk a magánkézbe adott vasutat, mert a profithajhászás közepette elhanyagoltuk az utasok biztonságát? Hmm. Ezen mondjuk érdemes morfondírozni kicsinység. Olyan hírek röppentek fel legutóbb, hogy az egész bankszektort államosítják? Mondjuk arra is kíváncsi lennék, hogy az ún. „bérbõl és fizetésbõl élõ” „utca ember” körében, ha megkérdeznék a briteket, hogyan is vélekednek a vasladyrõl, vajon mit válaszolnának? Ó persze, én megértem, hogy a hölgy tovább bírta cérnával a Downing Street 10 alatt, mint mondjuk a sztrájksegélyen lévõ munkások, de hát az élet már csak ilyen, nem igaz? Gratulálunk Margaret. Aztán itt van Roni fiú, akinek kétségtelenül voltak jó pillanatai, mondjuk az egyik ilyen az volt, amikor ellentmondást nem tûrõen kijelentette, hogy „kommunistákkal, csak erõbõl!”. És milyen igaza volt! És mennyire nem hallgattunk rá! Na, de mindegy, ez más lapra tartozik. „Friedmanék gazdaságpolitikai ötleteit megvalósítva az Egyesült Államok egyik legsikeresebb elnöke lett” – írja Reaganrõl az Index publicistája. Ennek ellenére felmerül bennem a kérdés, hogy ha az egykori western színész olyan sikeres elnök lett – gyerünk Arnold, még a végén te is befuthatsz a Pennsylvania Avenue 1600-ba –, szóval hogy a rossebbe van az, hogy egy majd’ 300 milliós lakosú országban több mint 40 millió embernek nincs egészségbiztosítása? Önök értik ezt? Ja persze, az Index nem azt írta, hogy az átlag amerikai jobban él, hanem azt, hogy Roni fiú „az Egyesült Államok egyik legsikeresebb elnöke lett”. A kettõ ugye nem ugyanaz! Ahogyan azt Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó mondaná: „Árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége!” És itt kell feltennünk azt a kérdést, ami mind Margaret Thatchernél, mind Ronald Reagan esetében megáll, nevezetesen azt, hogy valójában kik voltak a nyertesei az õ neoliberális politikájuknak? Mert az olyan hangzatos mondatokból, hogy Margaret gazdaságilag 183
felemelte a szigetországot, vagy, hogy Friedmanék gazdaságpolitikai ötleteit megvalósítva az Egyesült Államok egyik legsikeresebb elnöke lett Roni fiú, semmit sem tudunk meg arról, hogy a „kisember”, az átlag-amerikai, vagy átlag-brit, na az vajon hogyan élte meg mindezt. Részese volt a sikernek, vagy csak a tehetetlen csendes kívülálló szemlélõdõ szerepére volt kárhoztatva, vagy pedig ne adj’ isten, vele fizettették ki a cehhet? Erre a késõbbiekben még visszatérünk! Ja! Mielõtt még elfelejtem! Térjünk még vissza egy mondat erejéig a fenti idézet legelsõ mondatához! Figyeljenek csak! „Egyébként menetrendszerû válságunk elõtt…” Tetszik érteni? Eleve bele van kalkulálva a dologba, hogy hát idõnként megbicsaklik! Nem is akárhogyan! Menetrendszerûen! Tehát eleve elkönyveljük, hogy a baj, hát az bizony velejárója a dolgoknak, de nem ám csak úgy átabotában! Nem! Menetrendszerûen kedves eftársak, mer’ az úgy illik! Na baszd meg! Ez ám a frankó! Elnézést kérek a nyájas Olvasótól a pillanatnyi elragadtatásért, de mit csináljak, ez van! Az olyan esetekben, amikor az uralkodó (szép külföldi szakszóval a mainstream – fõsodratú, fõáramú) kommunikáció hülyíti a jó népet, akkor egy idõ után óhatatlanul is elszakad a cérna. Nem a neoliberalizmus tehet minderrõl! Á, dehogy! Frászt! A posztkádárizmus! Aha. Az USA-ban nem volt posztkádárizmus! Nagy-Britanniában nem volt posztkádárizmus! Ott neoliberalizmus vót! Ja persze, nem ott, hanem itt fizetjük a posztkádárizmus árát! Kicsit olyan ez, mint amikor Francisco, meg a TÉESZ könyvelõi irodájából indult színesfém-kereskedõ madrigálkórusokat megszégyenítõ összhangban gyõzködte a tisztelt (vagy inkább lesajnált?) nagyérdemût arról, hogy ne tessék ám aggódni, a válság Hegyeshalomnál meg fog állni, mert mink kiadtunk egy miniszterelnöki rendeletet, és abban ez benne van. Tetszik érteni? Hegyeshalomig, a nálunknál szerencsésebb történelmi fejlõdésen átesett országok a neoliberalizmus árát fizetik, onnantól kezdve mi meg már a posztkádárizmust. 184
Barátom, ez azé’ szigorú. A baj talán legfõbb okairól, a kamatos kamaton alapuló pénzrendszerrõl és a banki tartalékrátáról már ejtettünk néhány keresetlen szót. Érdekes módon az Index egyébként nagyon olvasmányos és néhány helyen kifejezetten szórakoztató írásában ezekkel még csak említés szintjén sem találkozhatunk. És akkor az ún. „forgásbiztosított pénzre” még egy árva szó nem sok, de annyit sem pazaroltunk. Röviden arról van szó, hogy ez a fajta pénz a jelenlegi gyakorlattal ellentétesen, a trezorban állva bizonyos idõ elteltével nem kamatozni kezd, hanem veszíteni az értékébõl. Két választása van a betétesnek. Vagy vesz értékmegõrzõ bélyeget, amivel a pénz megõrzi a letétkori értékét, tehát visszajutunk a startkockára, vagy inkább kiveszi a trezorból és beforgatja a tényleges, termelõ gazdaságba. Az itt képzõdõ haszon tényleges, valós haszon, mely értékfedezettel bír, szemben a mai spekuláción és kamatos kamaton alapuló virtuális pénzgyártás által „termelt” profittal. Miért is állt elõ ez a mostani helyzet? Nagy mennyiségû felelõtlen hitelkihelyezés, halljuk a hírekben. No, de hát hogy lehet nagy mennyiségben felelõtlenül hitelezni? Honnan volt rá lé? Mondjuk a cybertérbõl? Meddig tart a számítógép klaviatúráján pénzt elõállítani egy elektronikus átutalási rendszerben? Gyakorlatilag semeddig. Jóváírunk ezt, nem írunk jóvá azt, hajrá! Felsõ határ a csillagos ég! Pontosabban a rendszer-lufi tûrõképessége. Most éppen eldurrant. Istenkém, így jártunk! Mint köztudott, a liberalizmus az egyik legönzõbb szemlélet. Az egy darab én, az egyén, az individuum mindenekfelett. Na, ezt übereli a neoliberalizmus, ahol a tõke szabadsága áll mindenek, így az ember felett is. És akkor ismét egy nagyon érdekes momentum, amirõl megint elfeledkezik az Index cikkírója: „A kelet-európai országok közül a legneoliberálisabb Észtország, amely a semmibõl küzdötte föl magát, és bennünket már bõven megelõz, ha az egy fõre esõ nemzeti jövedelmet tekintjük.” 185
És itt kanyarodunk vissza az átlag-amerikaihoz meg az átlag brithez. Nagyon jól rímel ide az, amit Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdász, az Index által csak antiglobalista propaganda dokumentumfilmnek titulált „A nagy kiárusítás”-ban mondott: „Egy alkalommal összehasonlítottam a gazdaságpolitika bizonyos összefüggéseit a modern hadviselés módszereivel. Nos, a hadviselés megpróbál személytelenné tenni és az együttérzés kiirtására törekszik. Ha 1500 méterrõl ledobunk egy bombát, nem tudjuk, hogy kire esik, nem látjuk a szörnyû pusztítást. Magasan szállunk és minden olyan, mint egy videojátékban. A modern hadviselésben emberek számáról beszélünk, ami az egészet személytelenné teszi. Ugyanez van a gazdaságban is, ahol statisztikákról beszélünk, csak éppen az embert nem látjuk a számok mögött.” Ismételten felhívom mindenki figyelmét arra az apró, ám annál jelentõségteljesebb momentumra, amit Stiglitz is említ. A mögött a jól hangzó szófordulat mögött, miszerint „ha az egy fõre esõ nemzeti jövedelmet tekintjük”, valójában nem tudjuk meg, hogy az egy fõre esõ nemzeti jövedelem hogyan esik egy fõre! Miért nem? Azért, mert „ahol statisztikákról beszélünk, csak éppen az embert nem látjuk a számok mögött”. Aztán van itt még valami, ami megint csak rettenetesen félreérthetõ és persze félre magyarázható: „Persze minálunk a drasztikus és egyre növekvõ jövedelemkülönbségek miatt is szoktak brummogni, miközben a jövedelmi egyenlõtlenséget jelzõ Gini-index szerint Magyarország a világ legegalitáriusabb államai között van.” Megint csak egy valamit nem tudunk meg ebbõl a mondatból. Azt, hogy mi az a szint, ahol úgy nagyjából egészébõl mindenki egyenlõen él. Mert ha mindenki szarul él, és ott egyenlõ, ne csodálkozzunk azon, hogy nagy a zúgolódás. 186
Mondok egy példát. Ha bemész az üzletbe és veszel, mondjuk száz rugóért, egy plazma tévét (ami ugye manapság már nem luxuscikk, legalábbis nem annak kellene lennie, hanem tartós fogyasztásinak!), az üzlet lejelenti az APEH-nek? Vagy veszel ajándékba valami cuccot az egyik családtagodnak, és az üzlet jelent az APEH-nek? Már eleve az észjárás az, ami hátborzongató! És akkor az összeget még át sem számoltuk euróra, nehogy, példának okáért, a sógorok hangos hahotázás közepette kiröhögjenek bennünket! Ennyit az egalitárius országról. Mindenki szarul él, mindenki szív! Kivéve a gyevi bírót! De legalább egyenlõség van. És akkor így a végére, mintegy desszertként, jöjjön Bokros Lajos, az újabban elmaradhatatlan megmondó-ember: „Magyarország egyetlen igazi, kimondott neoliberálisa, Bokros Lajos két évig játszhatott szerepet az ország irányításában, azóta a partvonalon túlról szónokol. Most egyébként azt mondja, teljesen konzekvensen, hogy óriási hibát követnek el az Egyesült Államok és az Európai Unió kormányai, amikor dollár- és euró-milliárdokkal segítik meg a válság miatt tönk szélére került pénzintézetek egy részét. Hagyni kellett volna mindenkit meghalni, legközelebb nem vállalnának ekkora kockázatot.” Talán felesleges lenne, én azonban mindannyiszor megteszem, ha ez a tehetségtelen gazdasági pojáca megszólal. Akit Bokros Lajos munkássága, szakmai színvonala, valamint hitelessége bõvebben érdekel, melegen ajánlom, hogy olvassa el Gazdag László: A Bokros-csomag mítosza és a valóság címû kitûnõ könyvét, ha be tudja szerezni valahol. De ami talán még fontosabb! Valóban, Bokors a velejéig neoliberális, a pénz és Mammon az õ istene. Talán Margaretre, a Downing Street 10-ben fesztelenül teázgató vasladyre hajaz a legjobban. Mit neki kisbefektetõ, mit neki betétes? Ugyan kérem! „Hagyni kellett 187
volna mindenkit meghalni, legközelebb nem vállalnának ekkora kockázatot.” No, de ki vállal kockázatot? Te vállalsz kockázatot, amikor bemész a bankba, hogy betedd a nehezen megkeresett pénzedet? Hallottál te már olyat akár egyetlen ügyintézõtõl is, hogy felhívja a figyelmedet arra, miszerint baromi nagy kockázattal jár ám, ha náluk helyezed el a pénzedet? Mert ami engem illet, én még nem találkoztam ilyen bankkal, meg banki ügyintézõvel. Érted ezt? Mert én nem. Te milyen kockázatot vállalsz, amikor letétbe helyezed a pénzed a banknál? Mirõl beszél ez az ember? Ha jól emlékszem Ukrajnában a betétesek már nem juthatnak hozzá a pénzükhöz. Még bank automatákból sem. Te érted mirõl beszél Bokros? Túl azon, hogy mennyire ostoba és vérlázító ez a fajta senkire és semmire tekintettel nem lévõ, pökhendi felsõbbrendûséget sugalló szemlélet, tessen nekem már megmondani, hogy a bolygó túloldalán a profithajhászásban felelõtlenül balfaszkodó brókerpalánta tehetségtelenségéhez mi közöm van nekem, meg a havi törlesztésemnek? Jó, persze, tudjuk, olyan közöm van, hogy külföldi kézben vannak a pénzintézetek, melyek a hitelt nyújtják. És miért van szükségem hitelre? Azért, mert a mi vezetõink balfaszkodása miatt minden olyasmit, ami már az ún. „tartós fogyasztási cikk” kategóriájába tartozik, kénytelen vagyok hitelre megvenni, mert hazánk gazdasági helyzetének köszönhetõen a lakosság tetemes részével együtt, nem vagyok képes arra, hogy készpénzért megvegyem. Egész egyszerûen nem keresek annyit. Vagy a létezés költségeinek kifizetése után nem marad annyi. Száz szónak is egy a vége. Ennek a globál-kapitalizmusnak egyszer s mindenkorra véget kell vetni. Még akkor is, ha ez a válság mos még nem is végez vele, de nekünk okvetlenül kellene. Elgondolkodtató, s egyúttal elszomorító is, hogy miközben a globális jellegnek köszönhetõen nincs menekülési lehetõség, a régebben helyi jellegû válságoktól eltérõen most már az egész glóbuszra kiterjedõ a baj, a Péntek 8 legutóbbi adásában Matolcsy György, a Fidesz gazdaságpolitikusa globális kor188
mányzás szükségességérõl beszél. Akkor, amikor a globalitás juttatott ide bennünket! Neki kellene kezdeni, mégpedig sürgõsen a globalitás lebontásának, elkerülendõ az egységes világvaluta létrejöttét. Gondoljunk bele! Mi lesz majd akkor, ha már csak egyetlen pénz lesz és az bedõl. Kihez forduljunk, hova forduljunk? Már most óriási problémát jelent, hogy Magyarországon az OTP-t leszámítva gyakorlatilag nincsen svájci frank. Ki a rosseb akar példának okáért kifizethetetlen kamatszinten forint alapú hitelért autót vásárolni? Senki. Pedig még csak a svájci frank hiányzik! Miért nem euró alapon hiteleznek? Netán az euró is csak egy mesterségesen felfújt valuta? Ne feledjék! Addig, amíg csak az aranymûves tudja, hogy egész pontosan mennyi van a trezorban, addig mindig elõállhat, és higgyék el, elõ is fog állni, és a jelek szerint egyre gyakrabban és egyre nagyobb volumenben olyan helyzet, hogy mindenki szeretne hozzájutni a pénzéhez. És ahogyan azt az aranymûves meséjébõl is tudhatjuk, akkor lesz csak az igazi hadd el hadd. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
189
ÖNKÉNTES MÉRVADÓK HINTIK AZ IGÉT. VAGY INKÁBB A PORT A SZEMÜNKBE?
– avagy Jöjj, hazudj valami elfogadhatót! –
Miért van az, hogy újabban egyre gyakrabban történik meg velünk, hogy magukat önkéntes mérvadóknak feltüntetõ, s aztán a szolgalelkületû ölebmédia segítségével annak aposztrofáló látszólagos bölcsek immáron fesztelenül és gátlástalanul hintik az igét, vagy inkább a port a szemünkbe? És nem tudunk szabadulni tõlük! Heller Ágnest nagy valószínûleg szerint a Nap-kelte stúdiójában éri majd a vég, ha egyszer eljön az ideje, õ ott már törzsvendégnek számít. Csodálkozom, hogy nincs még névre szóló fotöje. Aztán itt van a pártokat sûrûn felpróbáló univerzális megmondó-ember, Tölgyessy Péter. Õ az a figura, akinek Sólyom László mellett szintén elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy mára idáig jutottunk. Idézzük is fel az Index „Gyurcsány az árvízi hajós szerepében” címû írását: „Tölgyessy Péter szerint Gyurcsány Ferenc ügyesen reagált, új helyzetet teremtett a politikában, a felelõsségben osztoztatni akarja az egész magyar elitet, és ha most az ellenzék nem áll be az „árvízi hajós” mögé a homokzsákokat adogatni, nagyon nehéz helyzetbe kerülhet, nyilatkozta a Magyar Rádiónak a politikai elemzõ, volt SZDSZ-elnök és fideszes országgyûlési képviselõ. 190
Tölgyessy Péter szerint a kományfõ az eddigi ügyetlenkedések után most, úgy tûnik, nagyon jó irányba mozdult el, és még Orbán Viktort is felülmúlta. Helyzetbe hozta ugyanis az ellenzéket, amikor azt mondja neki: álljatok be adogatni a homokzsákokat a nemzettel együtt. Tölgyessy errõl a Magyar Rádiónak nyilatkozott. Az ellenzék ezzel komoly csapdahelyzetbe kerül, ha ugyanis továbbra is azt mondja, hogy nem áll szóba Gyurcsánnyal, az az emberek szemében önzõ pártérdeknek tûnik a mostani helyzetben, ha pedig beáll, azt jelzi, hogy egyetért a kormányfõvel.” Szöveg. Okoskodás. Spekulálás. Még mindig ennyire hülyék és ostobák lennénk? Még mindig nem látjuk, nem tanultuk meg, ki is õ valójában? De hiszen ez az ember ugyanaz a mosdatlan szájú, „kurvaországozós” ripacs, aki a szemünkbe hazudott annak idején! Aki ki akart tessékelni minket a saját hazánkból! Aki nagyívben leszarta a gúnyhatárokon kívül rekedt nemzettestvéreinket! És akkor ezzel az emberrel kellene összefogni? Ugyan már, miért is?! Addig sem tudott, amíg nem volt válság! No és most? Mi lesz? Mit tesz? Sok jóra nem számíthatunk, ezt már az elõzetes reakciókból is láthattuk. Miután NATO-kompatibilis haderõinknek Hegyeshalomnál nem sikerült feltartóztatni a válságot, és az a maga valójában a miniszterelnöki és pénzügyminiszteri bejelentések ellenére is felütötte fejét kishazánkban, szép szakszóval élve „begyûrûzött” (istenem, de ismerõs kifejezés még az átkosból, már várom, mikor gyün megint a „cserearányromlás”), Franciscónak az eddigiekben már többször megkérdõjelezett alkalmasságát illetõen ismét kételyek látszanak felmerülni többekben, így jómagamban is. Válságban voltunk már a válság elõtt is. Nagynevû elõdje kezdte meg a folyamatot, ez kétségtelen, de ez az ember tette teljessé. És akkor fogjunk össze vele? A baj okozójával? Ezt ugye nem gondoljuk 191
komolyan? Pont a válság az, ami rávilágít arra, hogy pontot kell tenni végre az ügy végére, a zsarnoknak mennie kell! Meg sok-sok felkiáltójelet, hogy így nem szabad! Ilyennel nem szabad! Ilyent még egyszer nem szabad! TILOS! Mert belepusztulunk! A rossz diagnózisba a beteg belepusztulhat, mi pedig már haldoklunk. Köszönhetõen ennek a sarlatánnak. És akkor fogjunk össze vele? Nem barátaim! Fogjunk össze, de inkább ellene! És igenis, kössük az ebet a karóhoz, hogy amíg ez az ember itt van, addig szó se lehet róla! Semmiféle összefogás nincs! Azt mondja Tölgyessy „Az ellenzék ezzel komoly csapdahelyzetbe kerül, ha ugyanis továbbra is azt mondja, hogy nem áll szóba Gyurcsánnyal, az az emberek szemében önzõ pártérdeknek tûnik a mostani helyzetben, ha pedig beáll, azt jelzi, hogy egyetért a kormányfõvel.” De mi van, ha csak a mesterségesen látszatfenntartott jólétben és gazdasági tobzódásban élõ butapestiek gondolják így, és mi van, ha közülük sem mindenki? Mi van akkor, ha Vidék-Magyarországnak és az erõsen fogyatkozó tízmilliónak az odaesõ többsége, meg aszongya, hogy az összes töke tele van már ezzel a zsarnokoskodó pojácával? Mi van, ha a többség azt mondja, hogy ellenállni a zsarnoknak nem önzõ pártérdek, hanem önvédelem? Arról nem is beszélve, hogy egy követ fújni egy ilyen emberrel? Az végzetes! Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni! Még az is lehet, hogy elõttünk áll egy még nagyobb kínszenvedés, egy még nagyobb megpróbáltatás csak azért, hogy mindenki számára immáron megkérdõjelezhetetlenül egyértelmû legyen, a zsarnoknak mennie kell! Egy biztos! Ha ég a ház, ne attól kérjünk segítséget, aki felgyújtotta, hanem hívjunk szakszerû segítséget! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
192
PILLOGUNK, MINT GRISA A KÖRMOZIBAN – avagy Bloggerek: a világháló önkéntes mérvadói –
Ami az egyik oldalnak Tomcat, az a másik oldalnak Tóta W. Árpád. Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök mellett asszem õk ketten ma a legismertebb bloggerek Magyarországon. A kormányfõ mellett õk azok, akik a világhálón osztják meg jobbnál jobb, vagy rosszabbnál rosszabb gondolataikat a széles néptömegekkel. A mi helyzetünk némiképp eltér a nálunk szerencsésebb történelmi fejlõdésen átesett országokétól, mi kérem tisztelettel csórók vagyunk, nekünk nem telik Hyde Parkra, viszont itt van a válság mellett talán az egyedüli másik dolog, ami szintén behálózza az egész glóbuszt, az információs szupersztráda, a világháló. Nos, többek között, itten tengetik szürke hétköznapjaikat modern korunk önkéntes mérvadói: a bloggerek. Azonban mielõtt rátérnénk lényegi mondanivalóm kibontakoztatására, kedvcsináló gyanánt, mondjuk úgy, mottóként, pattintsuk már ide a világ nemzeti valutáival alkalmanként játszi könnyedséggel hazardírozó George Sorosnak, azaz Soros Györgynek egy mostani megnyilatkozását: „Soros: nem buborék, szuperbuborék! A piaci fundamentalizmus megbukott, újfajta gondolkodásra, paradigmaváltásra van szükség – véli a magyar származású pénzügyi guru” Forrás: hirado.hu/Népszabadság
193
Érdekes azért ez a világméreteket öltött pénzügyi válság, nem igaz? A Világbank egykori vezetõ közgazdásza, a Nobel-díjas Stiglitz, a nemzeti valuták ellen néha talán csak úgy passzióból spekulatív támadást indító, majd azon meggazdagodó bizniszmen, Soros, és Geraint Anderson a londoni City egyik volt vezetõ pénzügyi elemzõje, aki aktív korában, csak úgy mellékesen, félmillió fontos(!) prémiumokat markolt fel, most egyszer csak hirtelen megszólal, hogy hát ez az egész mennyire rossz. Tetszenek figyelni? Mind olyan ember, aki maga is tevõlegesen részt vett abban, méghozzá nem is kicsit, hogy idáig eljussunk. Na, mármost vagy az van, hogy megszólalt a lelkiismeretük, amit ha jó szándékúak vagyunk, akkor méltán feltételezhetünk, vagy pedig az van, és ha realisták vagyunk akkor mindenképpen ezt kell gondolnunk, hogy belekezdtek a „ha nem tudsz küzdeni ellene, állj az élére” címû projekt megvalósításába. Ennyit így röviden elöljáróban. Illetve, ha már a külföldi gazdasági „szakembereket” szóbahoztuk, pattintsuk már ide a harmadik úriember Geraint Anderson nagyon tanulságos szavait is, amolyan okulásféleképpen: „Eladtam a lelkemet az ördögnek és jó árat kaptam érte” – mondja Geraint Anderson, aki pénzügyi elemzõ volt a Cityben, London pénzügyi központjában. Többi pályatársához hasonlóan zsíros prémiumokat kapott, de végül lemondott állásáról, mert nem akart „a pénz megszállottja” lenni. (…)Néhány hónappal ezelõtt azonban Geraint Anderson mindent felrúgott, kilépett állásából és addigi pénzügyi pályafutásáról kezdett írni könyvekben és egy rendszeres újságrovatban. A tõzsdei elemzõ ugyanis egy idõ után úgy érezte, hogy nem nézhet a tükörbe: „egyre mohóbb lettem, egyre inkább a pénz megszállottjává váltam” – mondta el az AFP-nek. A pénzember a jutalmazás rendszerét tartja a felelõsnek. „Hagytam, hogy magával sodorjon a prémiumok rendszere. Eladtam a lelkemet az ördögnek és jó pénzt kaptam érte” – magyarázza. 194
Miután két egymást követõ évben ebben a befektetési bankban elnyerte a legjobb elemzõ címet, gyorsan haladt a ranglétrán és hamarosan a csoportjának egyik vezetõjévé nevezték ki. A pénzügyi fõvárosban nõttön nõtt a híre, a City negyedik legjobb elemzõjének minõsítették (a mintegy százfõs listán). 2007-ben 500 ezer font (161 millió forint) prémiumot vágott zsebre. Néhány hónappal ezelõtt azonban Geraint Anderson mindent felrúgott, kilépett állásából és addigi pénzügyi pályafutásáról kezdett írni könyvekben és egy rendszeres újságrovatban. A tõzsdei elemzõ ugyanis egy idõ után úgy érezte, hogy nem nézhet a tükörbe: „egyre mohóbb lettem, egyre inkább a pénz megszállottjává váltam“ – mondta el az AFP-nek. A pénzember a jutalmazás rendszerét tartja a felelõsnek. „Hagytam, hogy magával sodorjon a prémiumok rendszere. Eladtam a lelkemet az ördögnek és jó pénzt kaptam érte“ – magyarázza.” Csodálkozunk akkor, ha kialakulnak az irtózatos és irtóztató vagyoni különbségek? Ha szakadék nyílik a társadalom óriási része és az egyre kisebbedõ, ám egyre jobban élõ bankárkaszt között? Ez már régen nem az ún. High Society, a felsõ tízezer. Ez már csak amolyan felsõ párszáz lehet. Az aránytalanság mindenesetre feltûnõ és kétségbeejtõ. Az irtózatos és irtóztató vagyoni különbségek kialakulása láttán mi ugyan nem csodálkozunk, azonban akad olyan, aki igen. Legalábbis a jelek szerint nemigen tud napirendre térni a fölött, hogy ezen irtózatos és irtóztató vagyoni különbségek kialakulásának árát miért ne nekünk, ún. kisembereknek kéne megfizetnünk! Jöjjön hát Tóta W. „barátunk” áldásos vagy áldatlan tevékenységének egyik gyöngyszeme, „A speki földje” címû írásából idézünk: 195
„Nehéz volna kiválasztani az elmúlt évek leghülyébb mondatát abból a rémisztõ, deformált korpuszból, amit a magyar politika összehordott ebben a ciklusban. Az aranyéremért valószínûleg még ezután küzdenek meg a tisztelt felek ezen a paralimpián. Viszont egy biztosan dobogós mém már megszületett. Ez a sláger úgy kezdõdik, hogy Ne Az Emberekkel Fizettessék Meg. A Neazemberek-érvelés a kataton elhülyültség nyilvánvaló jele, ha mondjuk egy tornádóra vagy egy árvízre próbálja alkalmazni a gazdája. Odaáll óbégatni a gátra, hogy ne az embereknek kelljen rakni a zsákot, hanem… ööö… rakódjanak a zsákok maguktól? Jöjjenek be az oroszok, és rakják õk? Mégis ki az isten fizesse meg a hitelválság magyarországi hatásait, ha nem a magyarok?” Én meg azt gondolom, nagy tisztelettel, hogy ez a fajta érvelés az, ami a „kataton elhülyültség nyilvánvaló jele”. Itt hívom fel mindannyiunk szíves figyelmét arra, hogy van már ország, ahol az emberek, a betétesek nem jutnak hozzá a bankszámlájukra elhelyezett lóvéhoz. Azok sem, akik vettek fel hitelt és azok sem, akik nem. Izlandon, ahol az ország csõdbe jutott, már az alapvetõ élelmiszereket vásárolják fel az emberek. Még egyszer megkérdezném kellõ tisztelettel: ugyan vajon mi a rossebb köze is van a betétesnek ahhoz, hogy egy bank felelõtlenül hitelez? Dejszen van hitelbírálat! Mit hallunk most lépten-nyomon? Azt halljuk, hogy megszigorítják a hitelbírálatot, ami egyértelmûen azt mutatja, hogy nem a bankhoz hitelért forduló betétes hibázott, hanem a bank. Ha a pénzintézet olyan hülye volt, ó pardon, felelõtlen, hogy olyan igénylõnek hitelezett, aki nem hitelképes, akkor ezért lehet ugyan hibáztatni a kérelmezõt, csak éppen nem sokra megyünk vele. Hiszen a pénzügyi szaktudás, az infrastruktúra, a lóvé a pénzintézet mögött áll, nem a hitelkérelmezõ mögött. Az õ dolguk lett volna nemet mondani. 196
Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, tegyünk rá még egy lapáttal. Igaz, hogy ma a pénzintézetek már nem a szerint a tévesen elterjedt mendemonda szerint mûködnek, hogy a betétesektõl összegyûjtött pénzt kölcsönzik ki, ez a banki tartalékráta és a virtuális elektronikuspénz-gyártás világában nevetséges is lenne, baj esetén azonban nem nagyon tudnak máshova nyúlni hirtelen, mint a betétesek pénzéhez. A más megfelelõ alkatrészével történõ csalánverés tipikus esete. Csupán ennyi, de ez a legfõbb baj ezzel az „emberekkel történõ megfizettetés” címû dologgal, drága Tóta W. úr. Megyünk tovább: „Alig várom, hogy elõkerüljenek a spekulánsok. The sötétben bujkáló. Elvégre az Egyesült Államokban már részben õk a bûnbakok – nálunk még csak a hülyébbje próbálja adoptálni a módszert, de folyton elzsiddantja magát közben. Inkontinens, szegény.” Elõször is tisztázzunk valamit! The sötétben bujkáló soha a büdös életben nem fog elõkerülni. Azért The sötétben bujkáló. Ez egyébként lételeme is, hiszen ha nem lenne az, akkor nem tudna hatékonyan spekulációs tevékenységet folytatni. Ha Tóta W. úr eddig nem is tanult volna a történelembõl itt lenne végre az ideje, hogy tanuljon! Az ilyenekre szokták azt mondani, „az ember a függöny mögött, aki még a királynál is hatalmasabb. Most ne is pazaroljuk a drága idõt és energiát arra, hogy felidézzünk ilyen Rockefellereket meg Wartburgokat és hasonlókat, akiknek olyan szösszenetek hagyták el fogaik kerítését, miszerint nem számít, kik hozzák a törvényeket, add egy ország pénzügyeit a kezembe, a többi nem érdekel. Meglehet az is, hogy jómagam a kevésbé kimûvelt emberfõk közé tartozom, nem úgy, mint Tóta W. úr, aki éleslátásával azonnal és kíméletlenül levonja a szükséges konzekvenciákat, arra azonban hadd emlékeztessek, hogy az átkosban, ha más nem is, de az például egy rendkívül hasznos tevékenység volt, ha valaki megtanult, a sorok 197
között olvasni. Mostanság is lehet, sõt kell is! Akadnak szép számmal apró, ám annál jelzésértékûbb momentumok. Azt ugyan nem tudom, hány zsidó bankár keze (meg más egyebe) van benne ebben a mostani világméretûvé terebélyesedett válságban, az viszont tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnökségére aspiráló Barack Obama legfontosabb dolgai között tartotta számon, hogy elutazzon Jeruzsálembe a siratófalhoz. Vajon miért? Vajon mitõl olyan nagy és befolyásos ez a kis ország? Svájcot még megérti az ember, elvégre a világ pénzmosodájaként szolgáló ország zavartalan mûködése és mûködtetése a nagyhatalmaknak is érdekükben áll. Valószínûleg eddig és eztán ezért nem fog belépni soha a büdös életben az Európai Unióba. De mi van Izraelben, az atomtölteteken és a palesztinokat halomra öletõ zsidó vezetõkön kívül? Mindenesetre egy biztos! Ez az Izrael, ez mégiscsak tud valamit. Látták, Orbán Viktor is kijelentette, a Fidesz, a nemzeti és polgári irányultságú gyûjtõpárt testvérpártja az izraeli Likudnak. Gratulálunk Viktor! Tessenek mondani, van még egy olyan ország Izraelen kívül, amelyhez más országok politikai vezetõi mindent félredobva kétségbeesett igyekezettel igyekeznek odadörgölõzködni? Önök tudnak ilyenrõl? Vajon miért van ez? De megyünk tovább: „…ez tízmillió spekuláns országa, csak nem mindenki nyer. Spekulálunk, fusizunk, lefizetjük, leköltségeljük. Frankhitelt veszünk fel, mert úgy gondoljuk, nem lesz gáz a forintárfolyammal, vagy azt se tudjuk, mi az; esetleg Svájc bedõlésére számítunk.” Én inkább úgy fogalmaznék, hogy tízmillió kényszer spekuláns országa. Vajon miért spekulálunk, fusizunk, fizetünk és költségelünk le? Valószínûleg ez egy történelmi hagyatékunk, mely a pártfunkcik politikai tõkéjének gazdasági tõkévé való átalakulásos átmentéséhez hasonlóan szintén sikeresen vészelte át az államszocializmusból a magánszocializ198
musba történõ átmenetet. Igaz, meg is tesznek azért mindent, hogy ez a szellemiség továbbra is életben maradhasson. Ezen a ponton ismét elég, ha szeretve tisztelt kormányfõnkre, Lári Fárira, a végóráit élõ mûminiszterelnökre, s annak Nomentana, vagy Fittelina nevû cégeire utalunk. Ha van valaki, aki igazán nagy a leköltségelésben, hát akkor õ az. Szokták is mondani, manapság mindenki a könyvelõje szürkeállománya szerint adózik. S hogy ez mennyire így van, talán emlékeznek rá, Francisco is ugyanezzel jött elõ a bizottsági meghallgatáson a parlamentben. Mit szívatják õt itten? „Kérdezze meg a könyvelõmet!” – volt a felelet a vagyonosodását firtató kérdésekre. Erkölcsrõl vagy morálról szó sem volt. Ugyan kérem, mit képzelnek! Hiszen ez üzlet! Színtiszta üzlet! És hát tulajdonképpen itt a baj! Ma már csak úgy tudjuk elképzelni az üzletet, hogy az csupán racionális, hidegfejjel kiszámítható és kiszámolandó érzelemmentes, erkölcstõl, etikától, moráltól távol álló valami, ami kizárólag a számok világában játszódik és játszható le. Meg mondjuk még az is eszembe jut ilyenkor, hogy az vajon miért van, hogy a sógoroknál, ha leírsz valamit egy kockás (ó pardon, négyzetrácsos) papírra, aláírod, lepecsételed, elfogadják számlaként, meg ilyenek. Nálunk meg nem. „Frankhitelt veszünk fel” – írja Tóta W „barátunk. Igen, frankhitelt veszünk fel. És miért? Mert olyan horribilis kamatösszegekkel, mint a forint alapú hitelezést kísérõ, nincs épeszû ember, aki nagyobb értékû cuccot vásárolna, vagy beruházásba fogna. És ha már itt tartunk, tegyük fel a kérdést, ugyan vajon miért ilyen nagy a különbség a svájci frank alapú hitelezés és a forint alapú hitelezés kamatai között? Mondjuk azért, mert a forint ruhába öltöztetett hitelpénz, melynek mára már gyakorlatilag semmi köze a forint néven jegyzett egykori nemzeti valutához, olyan harmat gyenge, hogy arról már beszélni sem érdemes? S vajon miért van ez így? Kinek, kiknek köszönhetõ, hogy idáig jutottunk? Tudom, hogy egyesek azonnal fájdalmasan felordítanak, hogy DEMAGÓGIA, DEMAGÓGIA!, de a tény attól még tény marad, a bruttó nemzeti össztermékhez, azaz a 199
GDP-hez viszonyított államadósság mértéke az önkéntes néptribun kormányzása alatt jelentõs mértékben csökkent, míg a mosdatlanszájú „kurvaországozós”, a hatalmat hazugság árán bitorló zsarnok alatt, ugyanilyen vagy talán még nagyobb mértékben növekedett. „The time is money”, vagyis az Idõ pénz!, mondja az angol. A lárvaarcú zsarnok pedig a mi kontónkra szórakozik, a mi drága idõnket fecsérli, vesztegeti, hiába való egyhelyben toporgásra kényszerítve ezzel a nemzetet. Tóta W. Árpád „A zsidó álma” címû írásának elején, mintegy mottóként idéz Bayer Zsoltnak a Magyar Hírlapban megjelent „A lepke szárnya” címû írásából. A szocialista nagyváros öntudatos polgára is ezt az idézetet helyezi el rövidre sikeredett kis eszmefuttatása zár ó akkordjaként. Ebben ugyanis minden benne van, a problémakör lényegi mozzanatát ennél tömörebben, egyszerûbben és világosabban magam sem fogalmazhattam volna meg: „a brooklyni zsidó pénzügyesek és a Wall Street-i yuppie-k mérhetetlen pénzsóvársága, telhetetlensége és felelõtlensége összeomlásba sodorta az amerikai pénzügyi világot. S persze ezen keresztül az egész földtekét...” És ahogyan az Kalányos Winnetou, kisebbségi brácsamûvész bizniszmen családtagjainak ügyvédeikkel maroktelefonjaikon lefolytatott beszélgetéseinek második részében szokott elhangozni: EZ A TÉNYVALÓSÁG! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
200
FELTÉTLEN NYALÁS, CSONTIG – avagy Kire tüzel Orbán Viktor? –
Mivel NATO-kompatibilis haderõinknek Hegyeshalomnál nem sikerült feltartóztatniuk a neoliberális globálkapitalizmus gazdasági világválság néven manifesztálódott balsikerû produktumát, immáron kis hazánkban is úrrá lett a káosz. Ám ez mind nem számít! Mit nekünk begyûrûzés, mit nekünk pénzügyi válság, gazdasági recesszió? Rá se ránts! Haladunk tovább a Bayer-féle relativitás-elmélet által fémjelzett „mindig van lejjebb” címû tematikán, megyünk lefelé megalázóba, mégpedig ezerrel. Hát persze, megint én vagyok a barom, hogy veszem magamnak a bátorságot (s egyúttal az ostobaságot is), és leülök a képernyõ elé, amikor szeretve tisztelt Szakonyi Péter a Lapzárta egyik vendége. Eleve tudom, hogy fel fog menni a vérnyomásom. És fel is megy. Természetesen neki köszönhetõen. Mégis, valamilyen, már-már a mazochizmussal határos önsanyargató perverzitásnak köszönhetõen mégsem nyúlok a távvezérlõért. És szenvedek. Látom a képernyõt, hallom a szavakat, melyek elhagyják Szakonyi „barátunk” fogainak kerítését, az agyam megfelelõ része elektromos impulzusok sorozatával dekódolja is azokat, átformálva érthetõ magyar mondatokká, mégsem értek egy árva kukkot sem abból, amit ez az ember beszél. Nem értem, hogy ez a pofa, hogy meri magát újságírónak nevezni! Nem értem, hogy ezt a pofát, hogy merik odaengedni a kamerák elé! Az igazság és az oly sokszor emlegetett politikai korrektség kedvéért e helyt kénytelen vagyok megemlíteni, hogy a fószer speciel ná201
lam már több esetben kihúzta a gyufát, csak hát ugye kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától nemigen tehet sokat az ember. Egy hasonló „presstitute”, azaz sajtószajha rontotta ugyanitt a levegõt még régebben, a Seszták Ágnes kikészítésében jeleskedõ Gréczy Zsolt, de õ ma már Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök stábját erõsíti. Az a dolga, hogy idõrõl idõre odasúgja Francisco fülibe, hogy most akkó’ innentõl kezdve náci veszély van, itten gyün a szélsõjobb, ugorgy félre. Komolyan mondom, lassan már azon a határon voltam, hogy imádkozzak Szakonyi barátunk szakmai elõmenetelét támogatandó, tûnne már végre el a képernyõmrõl. De nem! Õ csak nem akar tovább mászni felfelé a média és a politikum által közösen összetákolt szamárlétra grádicsain, továbbra is a képernyõmrõl osztja az észt meg a demokráciát. Persze az is lehet, hogy nincs meg hozzá a kellõ tálentuma. Akinek esetleg nem ugrik be így elsõre, hogy kirõl is beszélek, annak idepattintok egy rövid, de annál tanulságosabb idézetet az Árokásó Top 100 weboldalról. A szerzõ zoli27: „Szakonyi Péter: Miután egy széles mozdulattal eltávolították a ma már Bayer Zsolt nevével fémjelzett Magyar Hírlaptól, rövid „szabadúszás“ után a Napi Gazdaságnál kötött ki – máig is ott van. A legtöbben valószínûleg a HírTV Lapzártájában való szereplései nyomán ismerték meg, ahol újra és újra elõszeretettel magyarázza el általa láthatóan tudatlannak tartott vitapartnereinek, hogy az államadósság növekedése, az Unióban még mindig a legmagasabbnak számító költségvetési hiány, a másfél százalék körüli gazdasági „növekedés“, az Európában leggyorsabb ütemben romló nemzeti valuta, valamint a közgazdász-szakma egybehangzó véleménye ellenére a magyar gazdaság állapotával alapvetõen nincs probléma. Aki mégis válságról mer beszélni, az szerinte nem is járhatna messzebb a valóságtól. Sokan nehezményezik azt a nem rég a Lapzártában tett – 202
„gyurcsányferenci“ világlátásra valló – kijelentését is, miszerint az Unió országaiban nemzetgazdaság, mint olyan, nem létezik. Ha az interneten rákeresünk a nevére, a legtöbb találat a Semjén Zsolttal való virtuális összetûzésével kapcsolatos, amikor is a KDNP elnökének egyik parlamenti felszólalását antiszemitának titulálta, amiért Semjén perrel fenyegette meg õt, amibõl végül semmi nem lett. Elõnye: idõnként jogos kritikákat is megfogalmaz a Fidesszel és Orbánnal szemben. Hátránya: közgazdász létére támogatja a Gyurcsány-kormányt. Hiszterométer: 7/10” Ami engem illet, nem ismerem a Hiszterométer mûködési elvét, de a 10-es skálán elfoglalt 7-es helyezés nem valami bizalomgerjesztõ. Gondolom, minimum gázos. E röpke bevezetõ után, ahogyan azt a költõ is tanácsolja, „újult erõvel lépjünk a tettek más mezejére!”, rátérnék most már mondandóm igazi okára, amiért is nem voltam rest és belekezdtem a billentyûk elsõre végeláthatatlannak tûnõ püfölésébe. A helyzet az, hogy Szakonyi eftárs ismét, mint már annyiszor, kihúzta nálam a gyufát. Aszongya ez a „derék” zsurnaliszta a Lapzártában, hogy Orbán valószínûleg kétfelé tüzelt, amikor arról beszélt, hogy a jelenlegi vezetõvel semmit sem lehet. Kapott Gyurcsány is, de ami talán még valószínûbb, egyúttal kiosztotta az államfõt is, mer’ hogy nem vett részt a nemzeti csúcson. Arany, drága skarabeusz-bogaram! Ilyen van? Ilyen van! Szerinted, ha 100 embert megkérdezel arról, vajon kire gondolhatott Viktor király, amikor aszonta, hogy a „jelenlegi vezetõvel”, akad akár egyetlen egy olyan is – persze Szakonyit kivéve –, aki ne azt mondaná, „ki másra gondolt volna, mint Franciscóra? Akad, akár 203
egyetlen egy is – Szakonyin kívül persze –, aki aszondaná, hát persze, hogy Sólyomról beszélt? Ilyen van? És még ez a pofa nevezi magát újságírónak? És egy ilyet odaengednek a kamera elé? Ez felháborító, egyszersmind elkeserítõ is. A Hír Tévéseknek meg csak annyit: Gyerekek! Azé’ ennyire nem állunk szarul újságírókból! Ennél még Mátay László, a Stop.hu fõ hallja kendje is nagyságrendekkel jobb! Szakonyi eftárs/úrnak meg csak annyit: Kedves Péter! Ennyire azé’ nem kéne nyalni, mer’ még rojtos lesz a nyelve. Szakonyi szinte állandó vitapartnere, vagy beszélgetõtársa, hirtelen nem is tudom, melyik a jó szóhasználat, szóval a Lapzárta másik vendége Gazsó L. Ferenc már-már rezignált nyugalommal fogadta Szakonyi megjegyzéseit, de a végére azért nála is elszakadt a cérna, nem tudta megállni, és vitapartnerének a mûsorban nyújtott összteljesítményét egy csendesen megjegyezéssel értékelte ekképpen: „Ismét mosol, összemosol.” És valóban. Már keni szét, már maszatol, már figyelem-elterel a lényegrõl, már mellébeszél. Van is egy mondás a városi szóhasználatban, melyet az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus hallgatók köreiben szoktak alkalmazni az efféle helyzetek megfelelõ verbális érzékeltetésére. Ez a mondás pedig ekképpen hangzik: „ A felelõsség egymásra hárítása magyar szakértõk bevonásával folyamatban van”. Valami ilyesmi megképzõdésének lehettünk szem- és fültanúi ezúttal is. Nem is értem ezt az egészet. Szakonyi gazdasági újságíróként aposztrofálja magát, munkakörébõl adódó kötelessége is, hogy kellõképpen tájékozott legyen. Gazdasági ügyekben meg aztán – a mi kommunistánk szóhasználatát kölcsönvéve – no pláne! És akkor jön itt nekünk Sólyommal? Te érted ezt? Mer’ én nem. Gazsó L. sem értette, sõt, gondolom jobbító szándékkal, mentendõ kollégája tájéko204
zatlanságát, vagy a témában tanúsított hozzá nem értését, próbálta elmagyarázni, mit is mondott Sólyom, de Szakonyi csak nem akarta megérteni. Sólyom aszonta, azért nem ment el a nemzeti csúcsra, mert: „Az állam nem így mûködik!” És pont. Ezt már csak én teszem hozzá. Magam – a körülmények áldozataként, valamint a földrajzi távolságnak is betudhatóan (kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra), nyilván nem vagyok olyan jól informált és jól szituált, mint tanult kollégám, Szakonyi úr/eftárs, de a köztársasági elnök elõbbiekben idézett mondatát speciel még nekem is sikerült feldolgoznom, megértenem és magamévá tennem. És akkor kire lövöldöz Orbán Viktor? Hát itt a józanész egy hosszú, és elsõre talán végtelennek tûnõ pillanatra megáll és megtámaszkodik. Meg kell, hogy támaszkodjon, mert a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek tûnõ eszköztára ismét elérkezett egy olyan pillanathoz –immáron sokadszorra – ahol a végéhez ért. Ez még hagyján! Ha még csak ennyi lenne! De itt nem állunk meg, megyünk tovább! Ilyen fokú szervilizmus láttán az emberben ugyanis felmerül a gondolat, tán rossz helyen, vagy rossz idõben járunk. Nem nagyon találjuk a szavakat. Azt gondolnánk (vagy talán hinni szeretnénk már?), hogy ez a fajta szolgalelkûség, vazallusi lét, kitartottság, amely az államszocializmus idején a párttagkönyvvel együtt szinte beleivódott a hithû kommunistákba, egy teljes jogú európai uniós tagállamban már égõ. Aztán rá kell jönnünk, hogy mégsem, nagyon is valódi, élõ a gyakorlat, a magánszocializmusba kiprivatizált jólét és kapcsolati háló haszonélvezõi nincsenek tekintettel sem térre, sem idõre. A régi-új kiváltságosokkal úgy tetszik elfelejtették közölni, hogy ez már egy másik idõ, ez már egy másik unió. Vagy talán velünk felejtették el közölni, hogy hát ez tulajdonképpen még mindig ugyanaz, csak ahogyan azt a 2002-es emlékezetes Kossuth téri nagygyûlés egyik nyugdíjas résztvevõje mondta, egye205
nesen bele a kamerába: „Kedves uram! Ez a garnitúra ugyanaz a garnitúra, csak a cégtáblát festették át. Ez pedig csak festék és ecset kérdése.” De mit csodálkozunk azon, hogy ilyen alakok formálhatják a közbeszédet, a mérték- és miheztartást kis hazánkban a média nagy nyilvánossága elõtt? Mit várhatunk egy olyan országban, ahol az utódpártban helyet foglaló utódok nem engedik bemutatni a Wittner Máriáról és ’56-ról szóló filmet? Az az elsõ, az ülésteremben elmondott, „Vádolom…!” címû beszéd úgy tûnik a kelleténél jobban betalált. Máig sem tudták kiheverni. Mit várhatunk egy olyan országban, ahol annak ellenére, hogy ez már állítólag egy másik rendszer és állítólag egy másik unió, a jelek szerint itt még mindig az a tematika dívik, hogy a miniszter eftárs leszól? Momentán ez még a nemrégiben „ellenzékivé” vált másság iránti tisztelet és tolerancia jelzésértékû honi zászlóvivõinél is kiverte a biztosítékot. Ki tudja, talán éppen akkor nem volt Gyenesei eftárson a szerencsét hozó kabala alsónadrágja? Ami alant következik, azt nem én mondom, hanem a szadeszes Gusztos Péter: Gusztos szerint Gyeneseinek mennie kell „Nincs rosszabb, mint az állami rutinná emelt nepotizmus, uram-bátyám kijárás; a miniszter, aki mûvészeti kérdésekben is diktálni akar" – írja blogjában Gusztos Péter, az SZDSZ frakcióvezetõ-helyettese. Gusztos az önkormányzati miniszter botránya miatt írt a nepotizmus terjedésérõl. A parlament hétfõi ülésén Deutsch Tamás fideszes képviselõ azért interpellálta Gyenesi István önkormányzati minisztert, mert politikai befolyását egy színdarab érdekében használta. Gyenesei több város polgármesterének is levelet írt, hogy figyelmükbe ajánlja egy „földije“ mûvét, és rábeszélje õket, hogy járjanak közben telepü206
lésük színházainál a darab színre vitelében. Gyenesei a parlamentben elõbb Deutsch magánéletén élcelõdött, majd azzal védekezett, hogy õ csupán arra próbált rámutatni, hogy a megfelelõ színházi repertoár milyen sikeresen lendítheti fel a helyi turizmust. A miniszter válaszát a parlament elfogadta. Gusztos szerint az etikus válasz az lett volna, hogy „Tisztelt Ház! Súlyos hibát követtem el, ezért a mai nappal lemondok a miniszteri megbízatásomról. Bocsánat.“ Az SZDSZ-es politikus szerint Gyenesei a legáporodottabb szagú szocializmust idézte fel. „Ez egy másik rendszer gyakorlata, ez egy örökre eltemetni kívánt, rossz és kártékony módszer: amikor a miniszter “leszól" a polgármesternek, hogy mely szerzõk mûveit lenne kívánatos a helyi színházakban játszani" – írta. Forrás: Index.hu És ez a pofa, mint a kisebbségi kormány egyik minisztere, függetlennek aposztrofálja magát! Barátom, ez azé’ szigorú! Ha ilyen a független, milyen lehet a pártkatona? Bele se merek gondolni! Magát gazdasági újságíróként menedzselõ alak arról gyõzköd minket, hogy az Európában leggyorsabb ütemben romló nemzeti valuta, valamint a közgazdász-szakma egybehangzó véleménye ellenére a magyar gazdaság állapotával alapvetõen nincs probléma. Magát függetlennek deklaráló miniszter a kisebbségi kormányból a pártitkárok és a tanácselnökök korát idézõ nosztalgikus felhangokkal leszól a vidéki, színházzal bíró önkormányzatokhoz, ugyan adnák mán elõ a „földije” darabját. Mindeközben a szerencsétlen sorsú állampolgár, akit különféle hazugságokkal traktálnak idõrõl idõre kizárólag azzal a célzattal, hogy a nehezen megkeresett kis pénzét valamilyen fondorlatos módon (legjobb állami garanciával) elszedjék tõle, áll, és oly formán néze szemével, mint nézni szokott a halandó, ha nem érti a dolgot. 207
Nem ezt ígérték nekünk! Nem errõl volt szó! Miért kell újból és újból áldozatokat vállalnunk? Miért mindig csak nekünk kell áldozatokat vállalnunk? Mikor lesz már vége ennek a szünet nélküli, vagy állandóan kiújuló és megújuló áldozatvállalásnak? Megmondom az õszintét, már azon is csodálkoztam, hogy a TV2 egyáltalán behívta a stúdióba Drábik Jánost. Fogalmam sincs, hogy jutott az eszükbe. Lehet, hogy valami hiba csúszott az eddig olajozottan mûködõ gépezetbe? No persze a lényeg elmondására már nem hagytak neki idõt. János arról beszélt, hogy a jelenleg regnáló bankárkaszt urai kaszinónak, egyfajta sajátosan mûködtetett szerencsejátéknak tekintik a világ gazdaságát. Sok igazság van ebben. De abban is, hogy ebben a játékban nekünk nem osztottak és a jövõben sem szándékoznak lapot, ne adj’ Isten, lapokat osztani. Asszem itt lenne végre az ideje, hogy rájuk borítsuk az asztalt! De legalábbis, hogy megtáncoltassuk! Az asztalt is meg õket is! Isten áldja Magyarországot!
A szocialista nagyváros öntudatos polgára
208
VILÁGMÉRETÛ GLOBÁLIS LIBIKÓKA? – avagy Végül úgyis minden egyensúlyba kerül? –
Aszongyák az okosok, hogy mi magyarok különleges nép vagyunk. Talán a legkülönlegesebb ezen a sárgolyón. A többiek a Káin és Ábel tematika szellemiségében nevelkedve csak azt látják, hallják, s ebbõl kifolyólag csak abban tudnak gondolkodni, hogy az élet szüntelen küzdelembõl és harcból áll, a dolgok pedig csak és kizárólag „erõsebb kutya…” alapon intézhetõk. Talán emlékeznek, mostanság az ámerikai majomembertõl, Mr. President Bushmantól hallhatjuk oly gyakran a számunkra oly ismerõsen csengõ békeharc kifejezést. Káin és Ábel történetébõl persze rögtön kiderül, hogy a többiek csak valami, vagy valaki ellen tudnak harcolni. Azonban mi, szerencsétlen sorsú magyarok, akiknek dicsõ királyunk Mátyás óta nem sok okunk volt örömre, büszkeségre, mi tudunk valami olyant, amit rajtunk kívül más bizony nem tud. Ezért vagyunk különlegesek. Talán a legkülönlegesebbek. Mi, szerencsétlen sorsú magyarok, akiknek dicsõ királyunk Mátyás óta nem sok okunk volt örömre, büszkeségre, a többiektõl eltérõen, tudunk valamiért, vagy valakiért is küzdeni. Ez bizony egyedülálló. Az Isten ránk osztotta ezt a különleges képességet, a vele járó különleges feladattal együtt. Különleges feladathoz különleges embereket választott. Talán a legkülönlegesebbeket. Talán rajtunk múlik majd az emberiség életben maradása. Ki tudja? Talán egy olyan különleges világban, ahol ma élünk, különleges népre van szükség az életben maradáshoz. 209
Merthogy különleges világban élünk, az egészen bizonyos. A szemünk elõtt zajló – ahogyan azt Fáber Károly a Rendszerváltó Fórum egyik prominens alakja találóan megfogalmazta – a kitalált pénz és a spekulált válság világában teljesen életszerûtlen, esetenként meghökkentõ, megbotránkoztató, majd következõ fokozatként már vérlázító történésekrõl és eseményekrõl értesülhetünk a világháló információs szupersztrádájának köszönhetõen, gyakorlatilag pillanatok alatt. Mazsolázgassunk! „Haldokló Európa: felavatták Németország legnagyobb mecsetét Az illetékes tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke is megjelent a Duisburgban épült mecset vasárnapi ünnepélyes felavatásán (…) A híres isztambuli Hagia Szophia mintájára épült mohamedán imaház jelenleg Németország legnagyobb mecsete. Már 2600 iszlám imaház mûködik német területen, a mohamedánok száma pedig megközelíti a 3,5 milliót.” Ez azé’ nem semmi! Három és félmillió mohamedán 2600 imaházban gyakorolja mohamedán hitét a német területeken. Hol van ehhez képest Memi pasa meg Szulejmán szultán az összes seregével együtt? Ahogy mondani szokás: a fasorban sincsenek. De ez még mind semmi! Idézzünk egy rövid részletet a fent említett úriember imént szóba hozott írásából: „A világgazdasági válság pénzügyi és politikai taktikai spekuláció. Erõs támadás annak érdekében, hogy a globalizáció nemzetközileg még jelentõsebb teret nyerjen. Egy globális ijesztgetõs játék, amibe 210
minden megrettent gyorsan belekapaszkodik, „amíg még nem késõ”! Globális légypapír!” Fáber Károly – Rendszerváltó Fórum
Globális légypapír – fogalmaz Fáber Károly. Nagyon találó elnevezés, tökéletesen illik a levegõbõl gyártott virtuális pénz kézzel fogható, bankjegy formájában történõ anyagi manifesztációjának jellemzésére és bemutatására. Nekem meg az jutott errõl eszembe, hogy a rossebbe van az, hogy a világnak szüntelenül egy spekuláción alapuló szerencsejátékhoz kell igazodnia? Ráadásul egy olyanhoz, amit már a középkorban is számos helyen betiltottak, hiszen – nemhogy a mûködését, de már – a létezését is erkölcstelennek tartották. Egyesek szerint Mózes, Jézus és Mohamed volt a világ három legzseniálisabb pénzügyi szakembere, méghozzá azért, mert mindhárman tiltották a kamatszedést. De azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy egyesek – honi képviselõiket sajnos nagyon is jól ismerjük –, fáradságot nem ismerve, miért fáradoznak azon, hogy ha kell, erõnek erejével létrehozzák a gyökértelen, hagyományokkal nem rendelkezõ globális világfalut, melyben a népek, odahagyva mindenüket, mint valami nagy olvasztótégelyben, egyfajta globális masszaként feloldódva, uniformizált fogyasztói létezésbe taszajtsák az emberiséget. Nyilván nem véletlen, hogy az egyes népek meghatározott, egymástól mindenki által többé-kevésbé elismerten, elkülönített területeket kaptak, ahol hosszú idõn át éltek. Nyilván a különbözõségben és sokszínûségben rejlõ praktikum az, ami ezt az emberiség történetében létrehozta. Ezt a múltban gyökerezõ, és hagyományokkal bíró struktúrát rombolják most le Mammon szolgái, akik elérkezettnek látták az idõt arra, hogy az ember helyébe végképp a pénzt állítsák. Teszik mindezt mesterségesen és erõszakosan. Ez abból is látszik, ahogyan a válságot immáron világméretûvé terjesztették. Nincsenek már lokális, azaz helyi válságok, csak globá211
lis méretûek, azaz az egész bolygóra kiterjedõek. Minden mindennel összefügg, mindenki érintve van, senki sem menekülhet elõle. Kicsit olyan ez, mint az Armageddon címû hálivúdi eksönmúviban, amikor Billy Bob Thorton, a NASA fõmuftit alakító színész szerepe szerint tájékoztatja a filmbéli elnököt, mi fog történni akkor, ha a közeledõ aszteroida és a Föld útjai végzetesen keresztezik egymást. Senki sem térhet ki elõle, senki sem bújhat el elõle és úgy néz ki, csak a baktériumok fogják túlélni a nagy találkozást. Valami hasonló érzés keríti hatalmába mostanság is a híradásokat figyelõ nézõt, hallgatót, olvasót. A korrupt politikai osztályokon keresztül mesterségesen és erõszakkal mindenkit belevontak ebbe a globális lutriba, nincs kibúvó. Az elõzõ évszázadok mocska utáni takarítás látszatát keltve – lásd Európai Unió, a földrajzi határok leomlanak, átjárhatóság, meg a többi –, felülrõl, ahogyan az már lenni szokott, a megkérdezésünk nélkül, nyakunkba akasztották a bankár kaszt globalitását és mindenhatóságát is. A csomagok korát éljük manapság, ezért hát nincs is mit csodálkoznunk ezen. Bokros-csomag, Gyurcsány- csomag, konvergencia-program, s most a valutaalap készenléti hitele. Ugyanilyen csomag a határok átjárhatósága, pluszban, mai divatos szóhasználattal élve bónuszként, megkaptuk a bankárkaszt kizsigerelésének feltétlen és odaadó biztosításának kényszerét is. Az Európai Unió egyetlen intézménye, melyet önmagán kívül senki más nem ellenõrizhet, még az unió számvevõszéke sem, az Európai Központi Bank! A korrektség kedvéért tegyük hozzá, már az államszocializmus idején elkezdõdött a külföld felé történõ eladósodás folyamata, de igazából mostanra csúcsosodott ki. Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank egykori fõ hallja kendje, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett hazánk adósságspirálba taszajtásának útján, most bizonyára elégedetten nyalogatja a szája szélét, hiszen tanítványai messze túlszárnyalták mesterüket. Feledjük is most mán Trianont, hiszen a határok átjárhatóak! Örüljünk neki! Mi pedig, ostoba magyarok, örök renitensek és elégedetlen212
kedõk, mégsem tudunk örülni ennek. Nem tudunk, mert nem egyéb ez, mint a sokadikként elgurított modernkori üveggolyó a médiában. Hiába tartozunk immáron mindannyian a magáról demokráciát és szabadságot fennen hirdetõ közös akolba, a légiessé vált egykori határ túloldalán mégis verést kapsz, ha anyanyelveden, azaz magyarul mersz megszólalni. Nem a kocsmapultot részegen támasztó hõzöngõ melósnak jut az eszébe, hanem a magát felelõs politikusnak tartó sehonnai bitang embernek, hogy tankokkal taposná szét a vele állítólag szövetséges uniós tagállam fõvárosát. Meg ilyenek. Ez lenne hát a megvalósult álom, a demokrácia, gondolatok szabad és határtalan áramlása? A globális világfalu? Nem barátaim, ez nem az. Ez valami egészen más. Ez a tõke és a javak szabad áramlása, ahogyan azt az Európai Unió, a bankárkaszt által felülrõl ránk erõltetett közös akol elsõ számú direktívája kimondja. A globális gyarmatbirodalom, ahol Mammon és a pénz az úr. De vajon helyreáll majd az egyensúly? Helyreáll majd a rend, a béke, vagy a szegény népek felfegyverzett hordái az új barbár korszak beköszöntével leöldösik majd a luxus és a felelõtlen környezetpusztítás mámorától megrészegült újkori „rómaiakat”? A fegyverkereskedelem nagy biznisz. A 3. vagy tudja nyüveg, hogy most mán hányadik világ felfegyverkezhet a gazdag országok által nyújtott segélyekbõl, egyúttal profitot pakolva a fegyverkereskedelemmel foglalkozó nagytõkések zsebeibe, ’osztán megindulhatnak a „szabad világ” ellen, hogy megvalósítsák a már jó párszor el- és lejátszott, „világ újra felosztása” címû darabot, csak éppen ezúttal a saját változatukat részesítik elõnyben. Amikor aztán a halottak, az élõk, meg az élõhalottak aránya beáll egy fenntartható egyensúlyra, nagy valószínûség szerint újból ránk virradhat a béke állapota. Vagy valami ilyesmi. Ne feledjük, az elõõrs már itt táborozik a kertek alatt. Épp most olvashattuk, három és fél milliónyian sertepertélnek német területen. És õk, velünk ellentétben, szülnek gyerekeket. Nem egyet, sokat! 213
Ráadásul, nyakunkba kapunk egy, csak a nagy gazdasági válság néven ismert eseményhez mérhetõ nagyságrendû, immáron az egész bolygóra kiterjedõ pénzügy-gazdasági összeomlást. Ráadásul tesszük ezt úgy, hogy elõtte már romba döntöttük az egész országot. Azé’ ez szigorú, nem? De legalábbis nem semmi! Hiába no! Erre is csak mi, magyarok vagyunk képesek! A politikai korrektség kedvéért szögezzük le, a romba döntöttük kifejezésben használt többes szám sajnos teljesen indokolt. Azon honfitársaink esetében, akik a jelek szerint teljességgel képtelenek, s egyúttal alkalmatlanok is a közügyek minimális szintû gyakorlására – hiszen önként és dalolva magukra húzták a kommunistákat (többször is!), értsd visszaszavazták õket a hatalomba – kétség sem férhet hozzá. Ne feledkezzünk meg róla, ez a tudatos károkozás immáron forintosítható. De mégpedig keményen! Az ország romba döntésébõl sajnos mi többiek, akik nem az egykori államszocializmus feltétlen kiszolgálóira adtuk a voksunkat, mi is kivettük a részünket. No nem a devizában felvett hitelekre gondolok, hanem arra, hogy nem voltunk elég erõsek ahhoz, hogy akár szép szóval, akár, ahogyan azt Petõfi mondja: „szívre ható mogyorófa beszéddel” (értsd: testi fenyítéssel), akár a jedi-lovagoknál bevett „agresszív véleménycserével, de meggyõzzük a többieket arról, hogy a történelem süllyesztõjébe kívánt alakokat nem kéne mán visszaültetni a bársonyszékekbe, mer’ abból semmi jó nem fog kisülni. Nem is sült. Ahogyan azt már az elején említettem, mi magyarok különlegesek vagyunk. Amikor legnagyobb a baj, mi akkor tetézzük. Ráteszünk még néhány lapáttal. Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök az IMF-hez (a Nemzetközi Valutaalaphoz) fordult. Ismét idézünk. Olyanoktól, akik már ismerik a dörgést: „Argentínában az ezredforduló hozott államcsõd közeli helyzetet. 2001. december 3-án készpénzkorlátozást vezettek be, a Nemzetközi 214
Valutaalap pedig csak nagyon kemény megszorítások kikényszerítése után adott hitelt Buenos Airesnek. Az állam tulajdonában alig maradt valami, több mint 150 milliárd dolláros adósságot halmozott fel. Négy év múlva talpra állt, visszafizette az IMF által nyújtott hitelt, de azt mondta, legyen bármilyen rossz is a helyzet, soha többet nem kér a Nemzetközi Valutaalapból.” Forrás: Nagy Tamás – InfoRádió
Rajtunk kívül mindenki más tudja, hogy az IMF az, amit a lehetõ legnagyobb ívben el kell kerülni. No, de hát ki, ha mi nem? Nem igaz? Mit nekünk a többiek? Ugyan kérem! Van, aki már megégette magát velük, azért kerüli õket, mint a rossz pénzt (és itt aztán a szó legszorosabb értelmében beszélhetünk errõl!), van, aki meg azt látta, hogy mások égették meg magukat, azért kerüli õket. Mi meg rögtön az elsõ nehezebb pillanatban rohanunk hozzájuk és a keblünkre öleljük õket. És nem elõször! Csak aztán nehogy késõ legyen, amikor rágyüvünk, hogy bizony, kígyót melengettünk keblünkön. De ha most azt hiszed, hogy abnormalitás és életszerûtlenség terén ezt aztán már végképp nem lehet überelni, hát akkor nagyon tévedsz! „Zuhanás, pánik, krízis, recesszió Egy külföldi kereskedõ hibája bolondította meg a forint árfolyamát 253 és 257 között ugrált az euróval szemben, mert egy kereskedõ elütött egy billentyût. Kereskedõi hiba (trader error) áll a furcsa mozgás hátterében: az egyik nagy külföldi bankház véletlenül 254 helyett 264-es szint körül adott be jegyzést a forint/euró árfolyamra, és ez okozta a hirtelen nagy kilengést - jelezte a Portfolio.hu érdeklõdésére egy budapesti 215
devizakereskedõ. A forint gyengülése azzal is magyarázható, hogy lengyel kamatvágásra vonatkozó pletykák vannak a piacon, és ez a forintot is magával húzza a lejtõn - jegyezte meg a kereskedõ. A forint múlt csütörtöki történelmi mélypontja (286) óta több mint 13%-ot erõsödött az eruvóal szemben és a masszív mozgás után természetes a korrekció.” Forrás: Portfolio.hu
Nem elég, hogy egy spekuláción alapuló szerencsejáték miatt haptákba kell vágnia magát az egész világnak, a végén még kiderül, elég, ha valamelyik balfasz brókerpalánta másnaposan ül a klaviatúra elé és félreüt egy billentyût, máris romba dõl egy egész ország gazdasága. Szerinted ez normális, szerinted ez életszerû? Mert szerintem egyáltalán nem az. No persze ahhoz, hogy ilyenek megtörténhessenek, kell egy politikai osztály is, mégpedig egy olyan, amelyik velejéig korrupt, minden másra tekintettel van, csak azokra nem, akiknek az érdekeit képviselnie kellene. És akkor csodálkozunk azon, hogy idáig jutottunk? Ne csodálkozzunk! Ne csodálkozzunk, hiszen pár napja érkezett az Interneten az összeállítás, amely keresztmetszetét adja a jelenlegi politikai elitnek, és láss csodát, mindegyik szereplõrõl kiderül, valamelyik felmenõje személyében az államszocializmus hatalmi gépezetét vagy valamelyik erõszakszervezetét (lásd ÁVH) erõsítette. Úgy tûnik, a családi jogfolytonosság okán nem csak a királyok öröklik a hatalmat egy országban, hanem a proletárdiktatúra uralkodó osztályának privilegizált eftársai, az aparatcsikok is. De ez még mind semmi! Ha most azt hiszed, hogy ezt aztán mán végképp nem lehet fokozni, akkor megint nagyon tévedsz. David Suzuki Web of Life címû filmjében (Az élet hálózata – nálunk Darabokra hulló világ címmel vetítette a Spektrum Televízió) többek között azt tárgyalta, vajon mennyibe kerülne, ha pénzért kel216
lene elõállítani mindazokat a javakat, melyeket a természet ingyen a bocsájt a rendelkezésünkre. Itt egy másik rövid hír, ami bepillantást enged a nem túl biztató jövõbe: „Ökológiai válság fenyegeti a világot Most még azt sem tudjuk, hogy meddig lesz érezhetõ a globális pénzügyi válság hatása, de ez nem is számít. Környezetvédelmi szakértõk szerint a hamarosan beköszöntõ ökológiai válság a mostaninál sokkal durvább lesz. Környezetünk erõforrásai olyan mértékben fogynak, hogy a 2030-as évekre már két Földre lesz szükségünk a jelenlegi életformánk fenntartásához. A World Wildlife Fund (WWF) szerdán kiadott, Living Planet Report (Élõ bolgyó jelentés) címû éves elemzése szerint a bankmentõ csomagok költségei eltörpülnek a környezetben okozott károk mellett. Egy uniós felmérés szerint évente 2-5 ezer milliárd dollár értékû természeti erõforrás megy veszendõbe az ökoszisztéma megkárosítása miatt. Szakértõk szerint a természeti erõforrásokkal ugyanaz történik, mint a pénzügyiekkel, azaz elõre elfogyasztjuk - felvesszük hitelre azt az erdõt, vizet, földet és levegõt, amely csak jóval késõbb tud megújulni. A kapacitások legalább 30 százalékkal elmaradnak az igények növekedésétõl, írja az MTI beszámolója. A helyzet gyors romlását jól mutatja, hogy a 2002-es jelentés még csak 20 százalékos túlfogyasztásról írt, és az akkori becslések szerint a csak húsz évvel késõbb, 2050-ben lett volna szükségünk két bolygóra. (…) A bolygó majdnem hétmilliárdos lakosságának a háromnegyede olyan országokban él, amely több természeti erõforrást fogyaszt, mint amennyit pótol. (…) 217
A jelentés szerint az USA és Kína ökológiai lábnyoma a legnagyobb, de az utóbbi esetben sokat nyom a latba az 1,3 milliárdos lakosság. Ha fejenként nézzük a fogyasztást, az USA, Ausztrália, az Egyesült Arab Emirátusok, Kuvait és Dánia lakosai a legnagyobb természetpusztítók.” Forrás: Index/MTI
Hány Föld kellene még? Vagy ide már az Isten pénze sem elég? A féktelen profitéhség és haszonlesés tényleg nem ismer határokat? Játék határok nélkül. Nem! Nem az egykori televízió mûsorra gondolok, ez az elnevezés ma már sokkal inkább a tõzsdére, erre a globalizált sepkulációs szerencsejátékra illik. Csakhogy itt azokkal is megfizettetik a tétet, akiknek eszük ágában sincs játszani, még csak a közelébe se mentek a szerencsekeréknek. A szerencse pedig, mint tudjuk, forgandó. Különleges helyzetekbe kerülõ különleges világ különleges emberekért kiált. Különleges aránytalanságok borítják föl az élet rendezett egyensúlyát. A föld fog sarkából kidõlni, énekelte még nem is oly rég – talán szívére tett kézzel, erre már nem emlékszem pontosan – az egykori ifjú kommunistából milliárdos yuppivá, majd mesterien hazudozó zsarnoki mûminiszterelnökké avanzsált ripacs az egykori állampárti cenzor társaságában. Valóban. Kifordult sarkaiból a világ ránk pedig embert próbáló feladat vár. Hamlethez hasonlóan helyre kell tolnunk a kizökkent idõt. Bár úgy tûnik, akadnak jó páran, akik mindent megtesznek azért, hogy ez ne sikerüljön, s a káosz legyen az úr. Vajon helyreáll majd az egyensúly? Helyre áll majd a rend, a béke? Ha renden és békén azt értjük, hogy a világ kisebbik fele a végletekig kizsigereli a világ nagyobbik felét, akkor a válasz egész biztosan nem. Mindenki számára világos, hogy ez így nem megy tovább. Még rúgkapálnak egy darabig, mindent megtesznek – erõn felül is – a látszat fenntartásáért, de mán nem húzzák sokáig. Sõt, az is 218
könnyen megeshet, hogy a szegény népek felfegyverzett hordái az új barbár korszak beköszöntével leöldösik majd a luxus és a felelõtlen környezetpusztítás mámorától megrészegült újkori „rómaiakat”. Mindeközben az individualizmus korát éljük. Vagy legalábbis azt akarják elhitetni velünk, hogy nekünk márpedig azt kell élnünk. Pedig a különbözõségben és sokszínûségben rejlõ praktikum az, amit a globalizáció által kitermelt emblematikus alak, az egyén (az individuum), önzésére alapuló uniformizált fogyasztói létezése végképp eltüntet. Magányosan, egyes emberként, egyénként (micsoda találó szó a megtestesült önzésre) individuumként bolyongjunk a globális világfaluban! Ez ám az igazi abszurditás! Ha a hagyomány állításának hinni szabad, az arabok nem írták alá az egyetemes emberi jogokról szóló nyilatkozatot, azt mondták róla, az egy önzõ dokumentum. Csak az egyén jogai vannak benne, a közösségé jogai hiányoznak belõle. Ezen megint érdemes lenne elgondolkozni kicsinység. Szokták mondani, hogy amihez mi magyarok csatlakozunk, az elõbb vagy utóbb, de inkább elõbb, mint utóbb, megszûnik, szétesik, darabjaira hull. Többen ebben reménykednek az Európai Unió kapcsán is. Nem hiába mondtam az elején, különleges nép a magyar! Bizony különleges! Különleges, mert amikor mindenünnen arról zeng a fáma, hogy légy önmagad, valósítsd meg magad, ahelyett, hogy bezárkóznánk, ahogyan azt a többiek teszik, mi inkább forduljunk egymás felé, és kapaszkodjunk össze, nehogy leessünk errõl az össze-vissza hintáztatott világméretû libikókáról! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
219
VANNAK VÉLETLENEK? VAGY NINCSENEK? – avagy A népnevelés minden kétséget kizáróan elérte célját:Zsigeri gyûlölet az univerzális pofozóbábú ellen –
Elõzõ nap az egyik televíziós csatorna betelefonálós, ún. véleménymûsorában, amit, mit ad isten, éppen a Nemzetes-asszony által csak „a mi kommunistánk”-ként aposztrofált Csintalan Sándor vezet, honfitársunk egy számára megdöbbentõ élményrõl számolt be. A sztori valami vásárlás dologról szólt, csak úgy fél füllel figyeltem oda, mert éppen más dolgom volt. Az adás-vétel végeztével a betelefonáló tévénézõ a számára szokatlan tevékenységet tapasztalván, nevezetesen, hogy számlát is kapott a vásárolt áru mellé, ez úgy tûnik az esetek nagy többségében el szokott maradni, no, szóval, könnyed hangulatban aszongya a vállalkozónak: – Csak tán nem attól fél, hogy a Gyurcsány magára küdi az APEH-et? És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, ahol már nekem is muszáj volt odafigyelni, mert ami ezután következett, nos, hát az mindennél jobban demonstrálta a nézõk számára, milyen országban élünk ma. De arról is képet kaphatunk, milyen társadalom az, amelyik eltûrte, hogy idáig jussunk. Szóval az idõs hölgy arról bátorkodott érdeklõdni a számlát is adó maszeknál, hogy tán azért ad-e számlát, mert netalán tán attól fél, hogy a Gyurcsány ráküdi az APEH-et. Nem fogják kitalálni, mit válaszolt erre a derék kereskedõ. Nem mást, mint ami itten fog következni: 220
–Dehogy a Gyurcsány! Orbán, az a zsidó-cigány! Csak nyugalom! Nicht ugri-bugri, langsamme spacíren! Hagyok idõt, hogy az input behatoljon a vincseszterkatedrálba. Tetszettek figyelni? Hat esztendõvel a nagy bukás után, még mindig lehet riogatni a mumussal. Ron Werber valahol a messzi Izraelben most egészen biztosan elégedetten nyalogatja a szája szélét. Az emberi hülyeség, nos, hát az, minden kétséget kizáróan határtalan, ebben egészen bizonyosak lehetünk most már, kérem tisztelettel! Mert azon még úgy hanyag eleganciával tovasiklanánk, hogy kettejük, mármint Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök, és Viktor király, a botcsinálta néptribun közül helyzetébõl adódóan inkább Francisco az, aki bárkire is ráküdheti az adóhivatalt, de hogy az alkalmi hordószónokokból verbuválódott önkéntes mérvadókat retorikailag földbe döngölõ pártvezér most mán izraelita vallású is legyen, ezen a ponton bizony mindannyian érezzük, itt azé’ egy kicsikét elrúgták a pöttyöst. Azt eddig is tudtuk, hogy roma. Legalábbis darab idõ óta mást se hallani az olyan objektív és elfogulatlan forrásnak számító médiákból, mint amilyen példának okáért „drágabolgárúr” frekventált idõpontban sugárzott rádiós mûsora. Ez szól most mán a hangszórókból egyre többször, egyre hangosabban. De hogy most mán zsidó is? Persze az is könnyen elõfordulhat, hogy az izraeli Likud párt Fidesz testvérpártjaként történõ említése, valamint a Csurka vezér által oly sokszor emlegetett New York Tel-Aviv tengely mentén történõ gyakori sertepertéléseknek köszönhetõen valaki ilyen és hasonló következtetésekre jut. Az olyan idõkben azonban, amikor a világ – állítólag még mindig, de talán már nem sokáig!) – elsõ számú szuperhatalmának (ma már) elsõ szám vezetõjének elsõ útja is ennek a nyúlfarknyi piciny országnak egy meghatározott emblematikus helyére (nevezetesen a jeruzsálemi siratófalhoz) vezet, nos akkor nincs mit csodálkoznunk azon, hogy honi politikumunk derék szektájának oszlopos tagjai célba vették, s az e téren nagy hagyományokkal, 221
több évtizedes szakmai múlttal és megfelelõ rutinnal bíró posztkommunistáktól hipp-hopp eltanulva, erõt és fáradságot nem kímélve mindent meg is tesznek azért, hogy az éppen aktuális segget vagy seggeket a kellõ hatékonysággal és precizitással nyalják fényesre. Méghozzá feltétlen odaadással. Ha kell csontig. Ennél talán már csak a prosztatacsocsó jobb. A politikai korrektség kedvéért mondjuk el, az csak mazochista körökben szokásos, ahogyan azt a hórihorgas ripacs kevéssel ezelõtt volt szíves számunkra prezentálni. Igaz, hogy kiguvadt a szemünk, de – ha csak egy röpke, elsõre talán végtelennek tûnõ pillanatra – mindannyian átérezhettük, micsoda nagyszerûen izgalmas és semmivel össze nem hasonlítható érzés az, amikor az IMF – hacsak képletesen is, de – marokra fogja egy ország tökeit és jól megszorongatja, miközben a szerencsétlen flótás golyói körmérkõzést játszanak a bennmaradásért. Most mondjam azt, hogy csillagokat láttunk? De legalábbis baromira pipák vagyunk, miközben egyesek elé leereszkedik a lila köd. Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, pont azok elé, akiknek közülünk a legtisztábban kellene látniuk. És akkor tegyünk rá még egy lapáttal, rúgjuk el mi is a pöttyöst, úgy, ahogyan azt kell, mindeközben a megkérdezettek 11%-a még mindig a szegfûmintás utódpártot tartja szimpatikusnak! No comment. De ne is pazaroljuk erre a drága idõt, vegyük fel ismét a korrigáló szálat. Szóval ott tartottunk, hogy elõzõ nap az egyikcsatornán betelefonál a nézõ, hogy idestova hat esztendõvel a nagy bukás után már zsidó-cigányozzák Orbánt a pesti flaszteren. És akkor mit hallasz másnap reggel a másik kereskedelmi csatorna reggeli beszélgetõs mûsorának felkonfjában? Itt érkezünk el ahhoz a pillanathoz, hogy fel kell tegyem neked a kérdést: Szerinted vannak véletlenek? Van egy ismerõsöm, az aszongya, nincsenek. Kezdem azt hinni, hogy igaza lehet. Aszongya a majdnem szóvivõvé avanzsált gyönyörû testû démon, hogy Barack Obama gyõzelmének apropóján mai mûsorukban arról 222
is eszmét cserélünk majd a meghívott szakértõvel, vajon lehet-e valaha is cigány származású miniszterelnöke Magyarországnak? Most akkor tettessük hülyének magunkat? Tegyünk úgy, mintha halványlila segédfogalmunk sem lenne arról, mi folyik itten? Ugye mindannyian érezzük az analógia egyszerûségében rejlõ nagyszerûségét? Véletlenek véletlenszerû egybeesésérõl van csupán szó? Vagy team-munkában workshoppolva ismét mestermûvet alkotott az agitprop osztály? Elõzõ nap arról szól az adás az egyik csatornán, hogy zsidócigányozzák Orbánt, másnap meg már arról tudakozódnak a sajtószajhák, vajon lehet-e valaha is cigány származású miniszterelnöke kis hazánknak. Egyesek szerint lehet. Sõt! Már volt is! Legalábbis az Orbánt lezsidócigányozó maszek szerint. Ez a „honfitársunk” véleményével nagy valószínûség szerint nincs teljesen egyedül Butapesten, Degesz uram kutyaszaros világvárosában. Persze az USA elsõ színes bõrû, vagy ahogyan azt manapság trendiül mondani muszáj, afro-amerikai származású elnöke jó, mit jó, egyenesen szenzációs apropót szolgáltat egy újabb balegyenes médián keresztüli beviteléhez. A Magyarországon (sokszor a képzelet szülötteként) dúló rasszizmus újbóli, sokadszorra történõ felmelegítése és annak sajátos módon történõ tálalása a szolgalelkületû ölebmédián keresztül kitûnõ eszköz arra, hogy az igazán lényeges és fontos dolgokról, ha csak pár óráig, napig, esetleg hétig is, de elterelje a széles néprétegek figyelmét. Ki idõt nyer, életet nyer! Csak valahogy túl sok a „véletlen” egybeesés. Vajon kire, kikre gondolhatott Demcsák „majdnem szóvivõ lettem” Zsuzsa és Azurák „mérlegen a valóság” Csaba, amikor bevillant nekik a kérdés? Tedd a szívedre a kezed és mondd meg nekem, de õszintén! Ha most nagy hirtelen meg kellene nevezni négy vagy öt mérvadó ci223
gány értelmiségit, aki jó eséllyel pályázhatna a kormányfõ posztjára, hány embert tudnál felsorolni? Ami engem illet, én egyet sem. Ez minden bizonnyal azért van, mert ezen témakör is abba a kategóriába tartozik nálam, ahol hiányos mûveltségem fehér foltjai még erõteljes satírozásra szorulnak. És mi a te mentséged? Persze az is lehet, hogy van még egy verzió. Talán azért nem tudok, nem tudunk felsorolni olyan cigány származású honfitársainkat, akiket el tudnánk képzelni a miniszterelnöki székben, mert egész egyszerûen nincsenek ilyenek. De legalábbis mi nem tudunk róluk. A náciveszély mán uncsi, most akkó’ újból meglovagoljuk a kisebbségek védelmét, a faji elõítélet elleni küzdelmet, soha jobbkor nem jöhetett volna Obama gyõzelme. A manipulációs hazugságáradat, valamint a végtelenül gyûrûzõ adósságspirál közepette, a történtek után, a megkérdezetteknek 11%-a még mindig a szegfûmintás utódpártot tartja szimpatikusnak. Szerinted vannak véletlenek? Vagy nincsenek? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
224
GRANDHITEL A GRAND HOTELBEN? – avagy Adósrabszolgaság a magyar termõföld ára? –
Vendéglátó-ipari helyiségekben alkoholtartalmú italok fogyasztása közepette sok minden el szokott hangozni. Példának okáért olyasmi is, hogy ez a grandhitel tulajdonképpen nem más, mint a magyar termõföld külföldi tulajdonba történõ átjátszásának az ára, s hogy az ennek folyományaként elõálló helyzetben 2010-ben már nem is lesznek választások, utána pedig gyün az éhséglázadásokkal tarkított polgárháborús idõszak. Vajon beigazolódik a „kocsmabölcsesség”? Sajnos a kérdést fel kell tennünk, s egyáltalán nem költõinek szánva, ugyanis az utóbbi idõben egyre több helyütt és egyre többször hall olyat az ember, hogy a Fidesz, mintha nem is akarná megnyerni az elkövetkezõ választást, mintha nem is akarna a lehetõ leggyorsabban újra a kormányrúdhoz állni. (A magam részérõl ezen nem is csodálkozom, hiszen lassacskán ellep bennünket az a bizonyos dolog, ami általában ellepni szokott.) De persze az is könnyen megeshet, hogy ezzel a vélekedéssel szemben mégis engedik nyerni õket. Mi az, hogy?! Nagyon is! Gondoljanak csak bele! Négy évig a derék, ellenzékiségbe beleöregedett (s tán kissé bele is fásult) egykori koleszos szobatársak vezényletével a talpasok, a lassan mozduló gólempárt munkára, harcra és tettre kész seregei kilapátolják a posztkommunisták alatt felhalmozódott rengeteg szart. Ó pardon, akarom mondani, kitakaríttatják velük Audius istállóját. Majd, ahogyan azt már megszokhattuk, úgy kipenderítik õket a hatalomból, hogy a lábuk sem éri a földet. Ez egy jól bevált metodika, láttunk már ilyet annak elõtte is. 225
Felettébb logikus lépés, nem igaz? Gondoljanak csak bele! Mindenki jól jár. Elsõ ránézésre aszondanánk, dejszen demokrácia leledzik itten, kérem tisztelettel, hiszen mûködik a politikai váltógazdaság! Egyszer hopp, másszor kopp! (Sajnos nekünk az utóbbi idõben valahogy mindig a kopp jutott, most mán gyühetne a hopp is. Persze csak, ha nem túlzott igény ez a részünkrõl.) Ezzel a megoldással jól járnak a rablókapitalistákká átvedlett posztkommunisták is, hiszen szusszanásnyi pauzát követõen – amelyben rendeznék zilált soraikat – ott folytathatnák a gátlástalan szabadrablást, ahol éppen abbahagyták. Íme Hölgyeim és Uraim, a megoldás tálalva van. Voilá! Erre szokták aszondani mifelénk, amúgy pajkos összekacsintások közepette, hogy ÜGYES! Tudom, tudom, most gyün az a rész, ahol aszongyák, na, megint egy összeesküvés-elmélet, én viszont aszondom, nem olyan biztos, hogy az! Ebben az országban minden, és annak ellenkezõje is elképzelhetõ! Amiért viszont billentyûzetet ragadtam annak bizony nyomós oka van. Ahogyan arról a fentiekben már esett szó, vendéglátó-ipari helyiségekben alkoholtartalmú italok fogyasztása közepette sok minden el szokott hangozni. Nem is kerít nagy feneket neki az ember, egyik fülin be, a másikon meg azonmód rögtön ki is röppen. Én magam is így voltam ezzel, egészen tegnap reggelig. Elõzõ nap az ivócimboráiddal még arról értekezel, mi van, ha nem rendezik meg a következõ parlamenti választásokat, másnap mindez a televízió képernyõjérõl köszön vissza rád. Somogyi Zoltán úr, a Political Capital Institute fõ hallja kendje, azt közli veled, hogy a Political Capital elõre bírálja a választásokat. A Mokkában elhangzottak írásos formában és részletesen:
226
A Political Capital elõre bírálja a választásokat „A Political Capital (PC) – a január 11-én esedékes ferencvárosi idõközi országgyûlési választások kapcsán – közölte: az eredmény ellen mindenképpen kifogással él majd, hogy kiderüljön, a mulasztásos alkotmánysértés veszélyezteti-e a 2010-es választást. A PC közéleti elemzõ mûhely kedden közleményt adott ki, melyben azt írták: a ferencvárosi idõközi országgyûlési választás sérti az egyenlõ választójog elvét, ezért az elsõ forduló másnapján kifogással élnek. Utaltak arra, hogy egy 2005-ös alkotmánybírósági határozat ellenére sem történt meg a választókerületek határainak rendezése 2007-ig, így az Országgyûlés mulasztásos alkotmánysértõ állapotot tart fenn. Az említett határozat arra mutatott rá, hogy az egyes választókerületek lélekszáma között nagy különbség van, ez pedig sérti az egyenlõ választójog elvét. Az Ab 2007. június 30-ai határidõvel arra kötelezte az Országgyûlést, hogy biztosítson törvényi garanciát arra, hogy a választókerületek lélekszáma igazodjon a mindenkori lakosságmozgáshoz. A parlament ennek nem tett eleget, így a 176 egyéni választókerület határa ugyanott húzódik, ahol 1990- ben. Ennek következtében a legkevesebb választópolgárral rendelkezõ választókerületben (Veszprém megye 6-os) körülbelül két és félszer annyit ér egy választó szavazata, mint a legtöbb választópolgárral rendelkezõben (Pest megye 4-es). A PC álláspontja szerint a határidõ lejárta azt vonhatja maga után, hogy a soron következõ parlamenti választás komoly jogbizonytalanságot eredményezhet. Az MTI által megkérdezett választási szakemberek ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy a ferencvárosi eredményt az is megkérdõjelezhetné, ha az idõközi választáson „nem ugyanaz a választójogosulti kör“ mehetne el szavazni, mint a korábbi 227
„rendes“ választáson. A szakemberek szerint ugyanakkor a 2010-es országgyûlési választás eredménye már valóban kérdéses lehet, ha addig a parlament nem tesz eleget az Ab határozatának.” Forrás: MTI
Már megint a Dávid Ibolyát megtaláló és feltálaló Political Capital! Keverik a lapokat, de rendesen! Jó lesz Ha Figyelünk! Íme Hölgyeim és Uraim, a hivatkozási alap tálalva van. Voilá! Erre szokták aszondani mifelénk, amúgy pajkos összekacsintások közepette, hogy ÜGYES! És itt azért úgy megállsz egy röpke, elsõre talán végeláthatatlannak tûnõ pillanatra, elgondolkozol azon, hogy a rossebbe van az, hogy elõzõ nap még a választások esetleges elmaradásáról beszélünk egy pohár bor mellett, másnap meg már azt hallod a televízióból, hogy odáig már el sem jutunk, a Political Capital „személyében” már elõre megóvják a dolgot. Hogy úgy mondjam, elébe mennek az eseményeknek. Az ember óhatatlanul is arra gondol, egyszerûen nem tud nem másra gondolni, hogy mégis csak lehet valami abban, hogy ennek a lángoktól ölelt kis országnak a sorsát nem itthon, hanem valahol a nagyon messzi távolban írják, és nem saját kútfõbõl, hanem valaki diktálását jegyzetelve. A szervilis lelkületû ölebmédia pedig kitalál és kitálal. Mi meg szépen bekajáljuk, mint már annyiszor. Mire felnézünk, már a talajt is kihúzták, kiprivatizálták, vagy egyszerûen csak szét- és ellopták a lábunk alól. De elõtte még megdolgoznak bennünket. Puhítanak, masszíroznak kitartóan, hogy szép fokozatosan beadagolva a gyarmati létezés minden nyûgét, s keservét, igába hajtsanak bennünket. Hogy megtörjenek, hogy megszelídítsenek. Talán, ha tudnák, amit a Kis Herceg tudott. De nem tudják. Nem akarják tudni. És soha nem is fogják tudni. Ja! És mindez természetesen érettünk történik, naná, hogy a mi érdekünkben. 228
Tetszettek figyelni? „Az egyes választókerületek lélekszáma között nagy különbség van, ez pedig sérti az egyenlõ választójog elvét.” Rendezni végre közös dolgaink, ez a mi munkánk, s nem is kevés. Kizárólag a polgárok érdeke lebeg a szemünk elõtt és a többi, és a többi, és a többi… Csak éppen azt nem tudjuk, hogy a köztes idõszakban mi fog történni. Mert nagy valószínûség szerint, ha az országgyûlés eddig nem rendezte el ezt a dolgot, mármint a választókerületek egymáshoz való viszonyának megfelelõ korrigálását, ugyan vajon eztán mitõl érezne késztetést arra, hogy elrendezze. Gondoljunk bele! Lezajlik a választás, ezek pedig megóvják. És addig, amíg az igentisztelt alkotmánybíróság szöszmötöl, na, addig mi fog történni? Ügyvezetõ kormányként helyén maradhat a zsarnok? Vagy esetleg kineveznek egy IMF által vezényelt fiskális, dirigáló brigádot? Én nem tudom, csak kérdezem. Hát nem érdekes, hogy eddig egyetlen alkalommal sem fordultak sehova a politika és a közélet szereplõi, ha országgyûlési választásokról volt szó? A Fidesz 2002-ben is (amikor a MIÉP azonnal látta, hogy mi is történt valójában), és 2006-ban is (pedig akkor már õk is tudták, honnan fúj a szél) simán elfogadták a vereséggel záruló végeredményt. Most pedig már jó elõre elõkészítenek bennünket arra, hogy megmanipulálják a választásokat. A nagy zûrzavarban és ribillióban aztán senki sem fog újraszámlálást vagy egyéb más felülvizsgálati módokat követelni, ráverik a balhét az egyenlõtlen választókerületek rendezetlen kérdésére. A kocsmaláncot meg a többi drasztikus módszert már ismerjük, ideje volt elõállni valami újjal, valami elegánssal. Ne feledjük, az igazán nagy összegre rúgó bûncselekményeket nem a bolti tolvaj, hanem a fehérgalléros bûnözõ követi el! Úgy tûnik a politika világában is így van ez. 229
Igaz, ha korrektek akarunk lenni, tulajdonképpen van a dologban valami, hiszen 2002-ben, de még egy kicsit talán 2006-ban is Degesz uram kutyaszaros világvárosa, mint egyfajta ellensúly, tett keresztbe Vidék-Magyarországnak, hozva a választásokat a szegfûmintás utódpártnak és elmaradhatatlan oldalnehezéküknek, a gyökértelen kozmopolitáknak. Mivel egy viszonylag kis helyen rengeteg ember él összezsúfolódva, több választókerület jut egységnyi területre és lélekszámra, magyarán a fõváros egymaga überelheti az egész országot, a választások eredménye szempontjából ez gyakorlatilag olyan, mintha Vidék-Magyarország nem is létezne, ha tetszik, Butapest egy tollvonással szinte semmissé teszi a többiek szavazatait, de legalábbis alkalmas arra, hogy végzetesen változtasson, azaz fordítson a voksolás végkimenetelén. 2002-ben ez nagyon jól látszott. Tehát a kérdés valóban rendezésre vár, nekem mindössze az a furcsa, és a magam részérõl elvetném a véletlen egybeesés fogalmát ebben az esetben is, hogy éppen most állnak elõ ezzel, és éppen õk állnak elõ ezzel. Most, amikor hamarosan itt az Európai Unió parlamenti képviselõinek választása, mely egyben fõpróbaként is szolgálhat a 2010-es választások erõviszonyainak felméréséhez. És még valamihez! Az ún. szélsõséges erõk, nevezetesen a Jobbik valós támogatottságának felméréséhez. Az már szinte az evidencia kategóriájába tartozik, hogy a két parlamenti párt, az MSZP és a FIDESZ is azon munkálkodik, hogy a következõ törvényhozás két-párti legyen. Ez egyébként Orbán Viktor nagy álma, a kétpárti politikai váltógazdaság. Mint Amerikában. Meg is tesznek azért mindent, mind az MSZP, mind a FIDESZ, hogy ez bekövetkezzék. De mi történik akkor, ha ezt az elképzelés kívülrõl, valaki erõteljesen meg akarja akadályozni? Akkor baj van. Mégpedig nagy baj van. Egész eddig azon dolgoztak, hogy kiebrudalják a feleslegessé vált kibiceket, ne csicseregjenek mán be a nagyok dógába, és akkó’ gyün ez a szélsõséges bagázs, és helyet követel magának. Igen, kérem tisztelettel, még a végén baj lesz. Mert mi történik akkor, ha Morvai Krisztina a Jobbik színeiben bejut az Európai Parla230
mentbe? Túl azon, hogy ottani tevékenységével valószínûleg sok gondot fog okozni az elkényelmesedett és a magyar érdekeket eddig vajmi kevéssé képviselõ MSZP-s és FIDESZ-es „euro-képviselõknek, Morvai Krisztina mandátumhoz jutásával be fog következni még valami más, ennél sokkal fontosabb is. Mégpedig az, hogy innentõl kezdve a Jobbik is hivatalosan a politikum részévé válik az emberek szemében, mintegy igazolást kap arra nézvést, hogy a 2010-es országgyûlési választásokon immáron „hivatalosan is” szabad szavazni a Jobbikra és be lehet juttatni a parlamentbe. És hogy miért szavaznának az emberek a Jobbikra, ha Morvai Krisztina mandátumhoz jutna az Európai Parlamentben? Ha ez bekövetkezne, tudnának Önök még egy olyan parlamenten kívüli pártot mondani, amelyik képviselõt juttatott az Európai Parlamentbe? Azé’ ez szigorú lenne, nem igaz? És ami talán még ennél is fontosabb! Ezt az úgymond igazolást nem a szolgalelkületû ölebmédia, vagy kenyéradó gazdái állítanák ki, hanem mi, emberek, a választópolgárok. Ezért kell tehát érvénytelenné tenni a választásokat, ezért kell minden áron megakadályozni, hogy elsõ lépésként Morvai Krisztina mandátumhoz jusson az Európai Unió parlamentjének választásán. Ezen munkálkodnak most, mint a versbéli cimbalmos, a politikum jelenlegi szereplõi és csatlósaik. Köszönik szépen, el vannak õk egymással nagyon jól, nincs szükségük újakra, sõt, néhány régi szereplõ is feleslegesé vált, s az erõsebb kutya bizonyos tevékenységet végez alapon, nekik is inkább kívül tágasabb. Önök közül nyilván sokan akadnak, akik aszongyák legyintve, ugyan már, ez is csak egy a sok összeesküvés-elmélet közül. Akik ezen a véleményen vannak, azoknak Borhidi professzor úr találó megjegyzését biggyeszteném ide a végére: „Az összeesküvés az nem elmélet, az már maga a gyakorlat!” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
231
WHO IS WHO? – avagy Ki kicsoda ebben az össznépi hülyítés szintjén zajló cuclista kirakós játékban? –
1 hír a világhálóról: Döbbenetes hangfelvétel – Ki az a „Feri“? Zuschlag János és MSZP közötti alkudozásra történtek utalások abban a telefonbeszélgetésben, amelyet az elsõrendû vádlott egy ismeretlen személlyel folytatott; a Zuschlag-per keddi tárgyalási napján a bíró felolvasta a szöveget, majd lejátszotta a felvételt a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon. A telefonbeszélgetésbõl Lados István másodrendû vádlott rögzített a mobiltelefonjával egyes részeket, azt vette fel, amit Zuschlag mondott az ismeretlen személynek. A felvételt a házkutatás során találták meg Lados Istvánnál az ügyészek. Lados korábban azt vallotta, hogy Zuschlag János az országgyûlési mandátumról történõ lemondásért cserébe alkuba bocsátkozott az MSZP-vel. A telefonbeszélgetés, amelybõl Lados négyszer három percet rögzített, 2005. szeptember 12-én zajlott. Akkorra Zuschlag már lemondott képviselõi mandátumáról, de továbbra is a képviselõi irodaházban intézte ügyeit. A trágár szavakkal tûzdelt felvételen egy „Feri“ nevezetû emberrõl beszél. „A Ferin tényleg felb...tam az agyamat, tehát azon, hogy érted, hogy éreztem két hete is, hogy gyakorlatilag mindent rám akar kenni“ – hallani szavait a felvételen. Zuschlag János a telefonbeszélgetés 232
során hozzátette: „És még meg vannak sértõdve, hogy védekezek és alkudni akarok. Érted. Én meg nem is értem, én a Ferinek elmondtam, hogy b...d meg, neked négymilliárdod volt.“ A továbbiakban arról tájékoztatta beszélgetõtársát, hogy olyan megoldást vár el a párttól, ami neki „egzisztenciális alapokat nyújt“. Mint mondta, „Feri“ nem érti, „hogy ez egy pénzbõl és erõbõl mûködtetett rendszer“. Úgy fogalmazott: „Én elmondtam, hogy bele fog ebbe bukni, ha bele akar ebbe nyúlni“. A folytatásban Zuschlag arról beszél, hogy a „Feri“ azt mondta neki, nagyon téved, mire õ azt válaszolta: „jó, Feri, meglátjuk majd négy év múlva“. „Én most húzom a dolgot, amíg nincs alku, addig megpróbálom kihúzni“ – mondta beszélgetõtársának. A beszélgetésre a tárgyaláson egyik vádlott sem reagált. Lados István másodrendû vádlott korábban azt mondta: azért vette fel a beszélgetést, mert az megdöbbentõ volt számára. Forrás: MTI
No persze. Önök most bizonyára azonnal sietnek a népi naivitás állapotában leledzeni, hiszen ez a legkényelmesebb, legkézenfekvõbb megoldás, nem kell gondolkodni. Önök most bizonyára azt gondolják, hogy hát ki más is lehetne az a Feri, ha nem maga a nagyságos és fényes tekintetû fõ ripacs, azaz Francisco, alias Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök. Önök tévednek! Már megint! És méghozzá mekkorát! Mint már annyiszor, most is el-, és megfeledkeznek a szolgalelkületû ölebmédiáról. Arról a szervilis módon talpnyaló sajtószajhákat tömörítõ sajátos véd- és dacszövetségrõl, amely gátlástalanul és fáradhatatlanul eszik a hatalom tenyerébõl, s ebbéli tevékenysége ellensúlyozásaképpen bizonyos szolgálatokat tesz neki cserébe. 233
Tudom, hogy a magyar szavazópolgár emlékezete meglehetõsen rövid, mégis arra kérem Önöket, tessenek mán visszaemlékezni az elsõ kínos szituésönre, amikor a „Mi az, hogy?! Nagyon is! bûvöletében egyszer csak bekerült a reflektorfénybe az a bizonyos Gyurcsányi. Megtudtuk róla, tudjuk róla, hogy valójában ki is õ? Nem, nem tudjuk! A mai napig sem! Pedig ott és akkor mindenki egy emberként vágta rá azonnal, naná, hogy Fletóról van szó, csak a hülye, meg a vak nem látja. És mégsem. Még az is elõfordulhat, hogy aki ilyet állít – mármint, hogy a mûminiszterelnökrõl van itten szó, ehhez kétség nem férhet –, bíróság elé citálhatják, és még õt marasztalják el, hiszen rajta van a bizonyítási teher. Biztosan véletlen egybeesés a névhasonlóság. És hát ugye a Gyurcsány meg a Gyurcsányi név csak hasonlít egymáshoz, hiszen egy bötûben mégiscsak eltérnek egymástól. Eddig tudnak követni, ugye? No, nem is húznám én itt az idõt feleslegesen, hiszen maga a hazugság útján hatalomra jutott zsarnok igazít el minket az igazságot illetõen, hogy hát õtet tulajdonképpen nem is Ferinek, Fletónak, meg a jó ég tudja még minek híjják. De nem ám! Az õ becsületes neve kérem tisztelettel: Frank (ejtsd: Frenk). Önök most persze azt hiszik, hogy a Frank a Ferenc angol megfelelõje és a mûminiszterelnök csupán villogni akart a CNN riportere elõtt. (Vagy a frankra, a svájci frankra gondolhatott már jó elõre?) Nos, megint tévednek. Lehet, hogy a Frank valóban a Ferenc angol megfelelõje, de most kapaszkodjanak meg, szerepel a magyar utónevek között is. (Mondjuk a Lakatos Anasztázia, meg a Kalányos Jockey után én már semmin sem lepõdök meg. Idézet Lakatos Vendel Murillo-szakértõtõl: „Itten van a kisebbik középsõ lányom, Kármenká. Ja nem, Pámelá.”) Szóval visszatérve Fank-re, képzeljék el, Frank szerepel a magyar utónevek között. A Frank német eredetû férfinév, jelentése: szabad ember. 234
Hát a mozgását és interperszonális kommunikációját illetõen kihívásokkal küszködõ mûminiszterelnök áldatlan ámokfutását elnézve ebben a szabad ember dologban lehet valami, hiszen szabadon garázdálkodhat, bármit megtehet, gyakorlatilag azt csinál, amit akar. Ha úri kedve éppen úgy tartja, romba és adósságba dönthet egy egész országot. >> Szóval, csak a miheztartás végett, nehogy megint fussák a felesleges köröket, a fenti MTI anyagban, vagyis itt sem és most sem a kormányfõi posztot jelenleg is aljas és hazug módon bitorló egykori muskátliherélõ ifjúkommunistáról van szó. Biztosan valaki másról. Annyi Feri szaladgál manapság az országban, a mi nagyemberünk meg ugye nem Feri – most mán mink is tuggyuk –, úgy híjják õtet, hogy Frank. Ez még csak nem is hasonlít a Ferihez. De ha Önöknek netalán tán még ez sem lenne elegendõ, egész nyugodtan térjenek napirendre a dolog felett azzal az apró kis intermezzóval, ahogyan az a filmek végén el szokott hangozni, bárminemû hasonlóság vagy egybeesés kizárólag a véletlen mûve lehet. Ez az ember ugyanis, no, nem szent és sérthetetlen, de érinthetetlen. Õrá kérem tisztelettel vigyáznak. Most még! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
235
AMIT SZABAD JUPITERNEK, NEM SZABAD A KISEMBERNEK – avagy Ez aztán az igazi Uzsoracivilizáció! –
Nézem a minap a televíziót. A Francisco és a színesfém-kereskedõ által lassan már kisajátított képernyõs jelenlét monoton egyhangúságát törte meg Drazsé. Õ közölte velünk, hogy visszahozzák a törvénykezésbe az uzsorakölcsönök elleni küzdelmet. Törvényi szinten! Na! – mondom. – E’ mán derék! Elõször ugyan nem akartam hinni a fülemnek, de aznap többször is bejátszották, mondom, akkó’ biztos így van. Mindjárt el is kezdtem gondolkodni azon, hogy az akár ötéves szabadságvesztést is maga után vonó tényállás megképzõdése esetén kit fognak elõvenni. Az igazgató fog ülni? Az osztályvezetõ? Az ügyintézõ fog bevonulni a kaptárba, vagy a telefonos hívásra házhoz menõ kolléga? Megmondom õszintén, kicsikét késõn esett le a tantusz, én bizony hatalmas tévedésben leledzem. Mer’ hogy ez az uzsorakamatról szóló törvénykezés címû kutyakomédia kizárólag a természetes személyekre vonatkozik majd, a jogiakra nem. Mondd mán meg nekem jóbarát, ki a rossebb zaklat téged otthonodban a képernyõrõl minden órában legalább egyszer, hogy ragadj telefont, de mán pedig ízibe, ’oszt igényelj hitelt elbírálás meg minden egyéb hóbelevanc nélkül? Netalán tán Tüdõ, a portfólió-kezelõ? Nem! Hanem X meg Y bank, nem tudom én hány száz százalékos THM-mel egyetemben! Akkor hogy is van ez? Ki az igazi uzsorás? Kik ellen kellene, hogy fellépjen a törvény? 236
Ne felejtsd el, az igazán nagy károkat okozó gazdasági bûncselekményeket nem a zsebtolvaj követi el, hanem a fehérgalléros bûnözõk! Az amik csinálják jól! Úgy tûnik Obama gyõzelme jótékony hatással volt a jenkikre. A kongresszusi meghallgatáson, ahol az autógyárak megsegítésére szánt pénz sorsáról vitatkoztak, így nyitottak: tegye fel a kezét az autóipari fõ hallja kendek közül az, aki nem a magánrepülõgépével érkezett a tanácskozásra! Senki nem tette fel. De a segély az kõne. Hát valahogy így állunk mink is ezzel a fránya uzsorakamattal. Azok, akik igazán nagy lóvét szakítanak a több száz százalékos THM-ekkel, továbbra is zavartalanul ûzhetik kisded játékaikat, immáron civilizációs méretekben tönkretéve a különbözõ társadalmakat. Nem más zajlik most, mint az esetleges konkurencia félreállítása. Nehogy mán a pógár egymás közt intézze a pénzügyeit, kihagyva a bankot! Mióta nyalja a fagyi a nagymamát?! A pénz mozgásának nyomon követhetõnek, ellenõrizhetõnek, s ami talán a legfontosabb, a pénzintézet által kézben tarthatónak kell lennie, hogy a renitens fószereket azonnal ki lehessen zárni a rendszerbõl, s ezzel a fogyasztói társadalomban gyakorlatilag pillanatok alatt halálra lehessen ítélni az illetõt. De hát mit vársz egy olyan országban, ahol az APEH által elrendelt vagyonosodási vizsgálat során – a történtek ellenére – sem tartják életszerûnek, ha nem bízol a bankokban és otthon tartod a nehezen megkeresett bankóidat ahelyett, hogy bankszámlán tennéd ugyanezt. Aszongyák, nem életszerû. Sõt! A történelem fura fintoraként (balsors, akit régen tép), valamilyen véletlen és érthetetlen okból kifolyólag itt maradt eftárs-urak újból felelevenítették és felmelegítették az ún. alap-bankszámla gondolatát. Magyarán minden magyar állampolgárnak kötelezõ lenne bankszámlát nyitnia, s mellé rögtön automatikusan járna a felesleges fogyasztásra ösztönzõ hitelkártya is. Mer’ hogy az milyen praktikus! A minap betértem az egyetlen, ma még túlnyomó részt hazai tulajdonban lévõ bankba, hogy némi cash-t vegyek fel a számlámról. 237
Mit gondolnak, mi volt az elsõ kérdése az ügyintézõ hölgynek? Úgyse találják ki. Azt kérdezte: – Magának még nincs bankkártyája? Én meg rezignált nyugalommal válaszoltam: – Nincs. Miért lenne? Megtudtam, hogy kártyával olcsóbb a pénzfelvétel. Megkértem a hölgyet, nézze meg, mikor nyitottam a számlát. Megnézte. 1992-ben. Vagyis 16 éve. Megkértem, nézze meg, hányszor vettem fel a számláról pénzt. Aszonta három hónapra visszamenõleg tudja megnézni. Megnézte. Egyszer sem. Akkor minek is váltsak bankkártyát? Úgy tûnik ezúttal is, mint már oly sokszor, kilógok a vásárlók rendezett szövetébõl. Sebaj. Én vagyok a kivétel, aki a szabályt erõsíti. Ezúttal is megbizonyosodhattunk arról, hogy a csövön a lukat nem mi találtuk fel, s a spanyolviaszt is már jóval elõttünk szabadalmaztathatták. Asszem talán Anacharsis bölcsessége illik ide a legjobban: „ Az írott törvények olyanok, mint a pókháló: a gyengék és a szegények fennakadnak rajta, de a gazdagok és hatalmasok darabokra tépik õket.” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
238
AZ ALJASSÁG CSIMBORASSZÓJA – avagy Lopj, csalj, hazudj, fogd a pénzt és fuss, mer’ az a kifizetõdõ! –
Ez ám az igazi pofátlanság! Amolyan belevaló. Aljas és pökhendin cinikus. Te, mint egyszerû, lassacskán földönfutóvá váló adófizetõ barom, leszel szíves a fehér gazdaságban tevékenykedni, hogy az utolsó HUF-ig, vagy eurócentig nyomon követhetõ és elszámoltatható legyen a nehezen megkeresett napi betevõd is. Persze, egy olyan országban, ahol az adóhivatal által lefolytatott vagyonosodási vizsgálat során nem fogadják el indokként, mert életszerûtlennek találják, ha nem bankban tartod a pénzedet, ez a minimum. Na, de! Ha lopsz, csalsz, rabolsz, hazudsz?! Kisíbolod a lóvét offshore cégeken keresztül az adóparadicsomokba? Minden oké, ne féljél jóbarát! Hozunk egy törvényt, hogy most mán hazahozhatod. És semmi nem számít! És tényleg! Mer’ hogy nem számít vagyonnövekménynek, nem lehet utána vizsgálódni, aszondod a többi zsére is, hogy ez még annak a lovettának a része, amit kemény 5%-os adó fejében hazahoztál az adóparadicsomból, úgyhogy ezzel a tizenhét-lépéses algoritmussal újabb pénzeket moshatsz tisztára, a kutya nem fogja kérdezni, honnan vót az elsõ milliód. Ángyán Józseffel, a gödöllõi Szent István Egyetem tanárával készült e tárgykörben egy nagyon érdekes beszélgetés, melybõl én itt most csak egy, ám annál fontosabb momentumot szeretnék kiemelni. A tanár úr 239
többször is kihangsúlyozta, hogy egy társadalom nem épülhet erkölcstelen és a morált nélkülözõ megoldásokra, ez pedig az. És valóban. A társadalom becsületesen dolgozó többségi részével szemben igazságtalan és hátrányt okozó ez a fajta állami vezérlettel üzemeltetett pénzmosoda. Idézzük fel a tárgykör szakértõi kategóriájában is nagyágyúnak számító Bódi Lajost, mûvésznevén Tüdõt, az erõcsávót, aki ezúttal portfólió-kezelõi munkakörben vált ikonná: „Szevasztok! Istenek vagytok! Mondhatnám, VIP-VIP Hurrá! Éted? Lenézek a munkaerõ-közvetítõbe, arab barát, hogy mégis mitõl tartsam magam távol. Aszongyák: – Tüdõ, mihez ért? Há’ mondom: – Így konkrétan semmihez se, de ahhoz nagyon. Aszongya: – Tüdõ, nem-e akar lenni portfólió-kezelõ? Így. Há’ mondom: – Nekem egy év híján megvan a hidegburkolóim – gondoltam ez a portfólió-kezelõ ez így burkol valamit, ilyen logisztikai csávó, éted, húzza rá a fóliát, éted, a szekrényre, vagy le kell rakni, vagy linóleum, valami ilyen balhé lehet. Éted? Há’ mondom: – Hol a portfólió? Éted? Amit kell kezelni. Vagy melegen rakjuk, vagy hidegen, vagy mi lesz? Erre aszongyák a csávók, aszongya: – Itten van huszonhat millió, mennyé át a Balmoral Kft-hez. Aszt vigyed át. Éted? 240
Há’ mondom: Ez a portfólió kezelése? Marha érdekes. Na, éted, nem azé’ mondom, én a suliba takarékbélyeg-felelõs vótam, tehát mondjuk nekem alapszinten a pénzkezeléshez, éted, van rálátásom. Médiába ilyen jelenik meg, hogy nejlon zacskóban vittük a pénzet? Éted? Halálosan tudománytalan. Japánerbe vittük. Vagy talicskába. Éted? Me’ ma má’ megtámadnak. Én malteros ruhába mentem, tótam a talicskát. Abba vót a lé. Éted? Csak mindig az vót a jelszó: harminckét nevem vót. Mindig ezt kellett mondani. Vittük a harminckét milliót. Becsöngettünk, harminckét neved vót, aszt beadtad. Ha tizenhat milliót vitté, tizanhat neved vót. Ha nem vitté semmit, Ságvári Endre, aszt csaó. Éted? Te! Ebbe a balhéba, te elhiszed, hogy ebbe kommunisták vannak? Ebbe a Kovács és Hegedûs Briton Balmoral összefüggések offsor ájlend? Érted? Kommunisták ebbe? Egy sincs! Szocialisták? Egy sincs! Ebbe emeszpések vannak így konkrétan. Sokkal inkább.” Forrás: Fábry Sándor – Showder
241
Ahogyan azt Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, a portfólió-kezelõ televíziós debütálásakor mondotta – és ez nem tegnap volt, ennek ellenére ez a felvétel ma is aktuális – szóval Tüdõ szavajárásával élve, „nehogy mán az egyoldalú pártpropaganda uszályába kerüljünk bele”. A szegfûmintás utódpárt mostanra már olyan magabiztos lett, hogy nem is veszi magának a fáradságot arra, hogy elkezdje gyõzködni a népet arról, mennyire pozitív és igazságos az ország számára a külföldi pénzek hazahozatala. Nem is kell, hogy fáradjon vele, hiszen az agit-prop osztály PR-teamként reinkarnálódott változata olyannyira elhülyítette az embereket, hogy a Csintalan-féle odamondogató mûsorba is betelefonált az egyik törzshozzászóló, hogy végre sokéves követelés után meglépik a külföldi lóvék hazahozatalát, mer’ hogy ebbõl lehet majd államkötvényeket vásárolni és akkor ez majd milyen jó lesz az állam finanszírozására. Ehhez nincs is mit hozzáfûzni. Ez nem más, mint a hatalmi kaszt külföldre menekített pénzeinek hazahozatala és tisztára mosása. A becsületesen dolgozó „kisembert” agyonvágják az adókkal, megfélemlítik az adóhatósággal, már az ombudsmant is!, bezzeg a hatalmi érdekcsoportosulás bennfentesei! Az egyenlõk között az egyenlõbbek! Nekik mindent szabad, náluk semmi sem számít! És történik mindez egy ún. teljes jogú európai uniós tagállamban. Bravó! Bravissimo! Ez ám a demokrácia a javából! Igaz? Erre tetszettek szavazni? Ezt akarták Európai Unió címén? Beleillik a hazai politikum az européer magatartású politikai osztály fogalmi rendszerének keretei közé? Asszem a választ mindannyian tudjuk. Ezt a temérdek mocskot, aljas és álságos hazugságáradatot látva a poéta után kissé szabadon, az adófizetõ barom státuszából, a morgás jogát fenntartva mindösszesen csak annyit tudok mondani: elmentek ám a jó kurva anyátokba! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
242
A gengszterváltás óta eltelt bukott mûminiszterelnököt idézve Lószar van itt mama, nem Új Magyarország! És valóban. A gengszterváltás helyett is talán helyesebb lenne a generációváltás kifejezést használni, hiszen ha végigtekintünk a riporterek elõl manapság az életmentõ telefonnal dacosan csendben és feltûnésmentesen elslisszoló kormánytagokon, megmondóembereken és fõmuftikon, azt tapasztalhatjuk, hogy zömmel az egykori Kommunista Ifjúsági Szövetség soraiból kikerült aparatcsikok feszítenek az A6-osokban. A tésztaképû, joviális kinézetû Kiss Pétertõl egészen magáig a muskátliherélõ szakon végzett Franciscóig bezárólag. Lendvai Sipánka – aki hosszú esztendõk fáradságos munkája után végre elnyerte méltó jutalmát, a párt elsõ embere lehetett, az egykori Magyar Szocialista Munkás Párt Központi Bizottsága Kulturális Alosztályának vezetõje, hívójele: fõcenzor – kivételként erõsíti a szabályt. Igazi régi jó eftársnõ, aki azért még ezekben a népszerûségvesztéssel járó nehéz pillanatokban is gondol az õ szeretett Szekeres és Kiss eftársaira (értsd: a reá nehezedõ felelõsség súlyát azért nem kívánja egyesegyedül cipelni, magyarul, nem hajlandó teljesen egyedül elvinni a balhét). Mert hát a szabál' az szabál'! És a lényeg a lényeg! A lényeg pedig az, hogy oszd meg, és uralkodj! A két gyökértelen kaszt, a szegfûmintás utódpárt, kart karba öltve az ÁVÓ-s gyerekek kozmopolita érdektömörülésével, pedig mód felett mestere a megosztásnak, a bomlasztásnak, a károkozásnak. Nem elég, hogy teszetosza, tehetségtelen PR-kormányzásukkal az egykoron kilenc havi tökölõdéses semmittevésükrõl elhíresült Horn Gyula-féle, ún. „szakértelem kormányán” is túlteszve okoznak hihetetlen gazdasági károkat ennek a szerencsétlen sorsú kis országnak, mindenhová beférkõzõ, véleményformáló médiájukkal egyúttal hihetetlen mértékû pusztítást visznek végbe az emberi lelkekben is. Az egyik több évtizedes gyakorlattal és tapasztalattal rendelkezik az agit-prop (ma úgy hívják: PR – Public Relations azaz közönségkapcsolatok) területén, a másik egészen sajátos módon birtokolja a médiafelületnek egy tekintélyes és mindenhová elérõ részét. Tökéletes, hatékony és produktív munkamegosztás. Így fordulhat elõ az a szintén csak hazánkra jellemzõ sajátos jelenség, hogy egy szinte teljes támogatottságát elvesztett akarnokian zsarnok kis törpepárt megzsarolhat egy nálánál jóval nagyobb pártot, s egyúttal senki által fel nem hatalmazva kézben tarthatja és dirigálhatja a politikai folyamatok alakulását. A nép, a nemzet azonban kezd ébredezni. Egyre erõteljesebb igény mutatkozik a két kamarás országgyûlés iránt, amely a pártokat, s ezzel a megosztottságot is, az alsóházba ûzné, s végre a választó-, s egyben adófizetõpolgár nemcsak négy évente hallathatná a hangját, hanem a felsõházba delegált civil- és egyéb más szervezeteken keresztül a kutyaütõ politikum helyett végre saját kezébe vehetné az ország sorsának irányítását. Nem csoda hát, ha az egykori helytartótanács uraihoz hasonlóan reszketni méltóztatnak a ma hatalmon lévõ politikai osztály egynémely tagjai. Sorra fognak össze a civil szervezõdések, s legtöbbjük követelese tartalmazza a Szent Korona tanon alapuló jogrendszer visszaállítását. Ellentétben a belvárosi ÁVÓ-s gyerekek pártjaként elhíresült SZSDSZ-szel, amely azt hirdeti, hogy a falut, mint korszerûtlen, középkori csökevényt meg kell szüntetni, a civilek szerint egyáltalán nem elavult, hanem a legkorszerûbb, a legtöbb védelmet és biztosítékot nyújtó praktikus jogi berenedezkedést biztosítja az ország és a nemzet számára ez az õsi jogrendszer. Egyik honfitársunk javaslatot tett az ezen a jogrendszeren alapuló közigazgatásra, mire azt a választ kapta a nagyságos és fényességes Európai Portáról, hogy ez a legveszélyesebb eszmerendszer, amivel valaha is találkoztak. Ez az új unió tehát nem a mi uniónk. A régi se volt az. Suszter maradjon a kaptafánál. Mi magyarok pedig maradjunk meg magyarnak. A világ legcsodálatosabb országa a mienk. A világ legcsodálatosabb beszélt nyelve a mienk. Becsüljük meg, használjuk is akként. Maradjunk meg magyarnak, ne csak magyarul beszélõnek és ne feledkezzünk el arról, hogy EGYSÉGBEN AZ ERÕ!
