Beszámoló Nándori Péter (13/PT) Leonardo da Vinci Program Németországi szakmai gyakorlat 2011.10.06-11.19 Hajo Borchers Pflanzen cég, Petersfehn II.
1
I.
A pályázat elnyerése
Mint ahogy sok más szerencsés diáknak, nekem is az iskolámon keresztül (Magyar Gyula Kertészeti SZKI) nyílt lehetőségem a Leonardo da Vinci program keretében 6 hétre Németországba kijutni és tapasztalatokat szerezni. A pályázat alapján két virágkötő, két dísznövénykertész és két parképítő tanuló juthatott ki a Bad Zwischenahn környéki faiskolákhoz.
Ez a terület Észak- Németországban, Brémától 70 kilométerre, a holland határ mellett fekszik.
2
II.
A Hajo Borchers Pflanzen cég bemutatása
Észak-Németországban egy kisebb faiskolába kerültünk, amit Hajo Borchers Pflanzennek hívtak és a főnökünkről lett elnevezve. 1948ban Gerhard Borchers alapította a céget a jelenlegi helyén. Ez egy családi vállalkozás, ahol kb. 10 embert foglalkoztatnak. Fő profiljuk egy Acer palmatum nevezetű juhar féle növény (ezt láthatjuk a cég logóján is), amelyet már 20 éve szaporítanak/nevelnek és sikeresen értékesítenek. Természetesen a faiskolákra jellemző teljes termékskála megtalálható a kínálatukban ( örökzöldek, lombhullató fák – díszcserjék, rododendronok, magnóliák, virágzó bokrok, futónövények, stb.) Erre a cégre a nagykereskedelmi tevékenység jellemző, kamionokkal szállítják az előre megrendelt növényeket.
3
III.
Munkaszervezés a cégnél
A foglalkoztatott dolgozók nagy része a környéken él. A diákok, illetve a külföldi vendégmunkások számára kulturált szállást biztosítanak. A munkaidő naponta 8-tól 17 óráig tartott, pénteken csak délig dolgoztunk, utána kulturális programon vettünk részt. Rendkívül komolyan betartották a munkakezdés és végzés 4
időpontját, illetve az ebédidőt, ami egy órás időtartamú volt és a rövidebb szünetek idejét is. A dolgozók munkaidőben egy pillanatra sem álltak le pihenni, ugyanakkor, ha letelt a műszak, azonnal elhajították a szerszámukat és egy perccel sem dolgoztak tovább. Ez a munkához való hozzáállás először igencsak meglepett, de szimpatikus volt. A munkahelyen az egyetlen negatívum a munkavezető személye volt, egy 40 év körüli nő, aki bármilyen szorgalmasan is dolgoztunk, mindig talált valami kifogást a munkánkra. Soha egyetlen elismerő szava nem volt hozzánk, pedig szorgalmasan dolgoztunk. Azt is hiányoltuk, hogy az első napokban semmilyen eligazításban nem részesültünk, mint később kiderült félreértés eredményeképpen, ketten azt hitték a másik tartott eligazítást. A főnökünkkel Hajo Borchers úrral már egészen más volt a helyzet. Ő napjában többször is odajött hozzánk, megmutatta mit hogyan kell csinálni, érdeklődött hogy vagyunk és többször is megdicsért bennünket. IV.
A munkánk
Nagy előnyt jelentett a német nyelvtudásom, mert így sokszor jobb, könnyebb, szakszerűbb munkákat kaphattam. Azért az első héten próbára tettek minket, mert egész nap mást sem csináltunk, mint gazoltunk. De azt is megszabták, hogyan kell gazolni, nem lehetett sem ülve, sem térdelve, csakis előre hajolva, mert így szerintük gyorsabban lehetett haladni a munkával. Mivel késő ősz volt, a legfontosabb feladat a téliesítés volt. Ez abból állt, hogy az üvegházakban lévő növényeket kigazoljuk, illetve összébb pakoljuk, így helyet teremtve a még kint lévő növények
5
számára. Ezután tudtuk behordani és elhelyezni a még szabadtéren lévő növényeket. A hat hét alatt jórészben ezzel foglalkoztunk.
Az utolsó két hétben a kiállítási előkészületekben segédkeztünk. Ez abból állt, hogy először is egy magasnyomású mosóval feltakarítottuk a viacolor burkolatot. Ezután abban segítettünk, hogy a kiállításon bemutatásra kerülő növényeket adott formák szerint elrendeztük.
6
Egyik alkalommal komposzt- és tőzegtárolót építettünk különböző betonelemekből.
7
Máskor egy fóliasátor vázszerkezetét raktuk össze, majd mellé vasúti síneket helyeztünk el, hogy egy erősebb szélnek is ellenálljon.
8
9
Valamelyik délután egy másik fóliasátor már kijavított aljzatára terítettünk le egy gyökérfogó, vízáteresztő fóliát.
Egyik nap egy Kärcher géppel a nagy üvegház oldalfalait tisztítottam meg a rátelepedett algáktól. Ez azért fontos, hogy több kékfény jusson be a növényekhez, így jobban tudnak fejlődni. Ha sürgős kamionos szállításra került sor, akkor mi is részt vettünk a fel- és lepakolásban. Advent időszakában és karácsony közeledtével, a virágboltoknak nagy szükségük volt fenyőgallyakra, ezért kiküldtek engem is a közeli fenyőerdejükbe ágakat metszeni. Ez első látásra könnyűnek tűnhet, ám 8-10 méter magasban egy létra tetején már másként látja az ember a világot.
10
Extrém eset volt, amikor a főnök házának beázott tetejét kellett megjavítanunk, a tetőcserepeket aláfóliáznunk, de ez nem volt kötelező. A munkaidőnkön kívül volt még egy nagy munkánk. Miután a lengyel vendégmunkások hazamentek és ketten maradtunk a szálláson, nekiestünk azt alaposan kitakarítani. Több délutánba telt mire végeztünk, de megérte, mert a maradék időt tisztább környezetben tölthettük el.
11
V.
Péntek délutáni szakmai programok
12
Ezeket a programokat Hermann Epping úr tartotta, aki a kapcsolattartó az iskolánk és a német munkaadók között. Ezen felül hetente kétszer látogatott meg minket, amikor is megbeszéltük a munkahellyel és a munkánkkal kapcsolatos kérdéseket. Ha valamire nem tudtuk a megoldást, készségesen válaszolt. Arra ösztönzött bennünket, hogy ne csak gépek módjára dolgozzunk, hanem tudjuk is mit, miért csinálunk. Az első pénteken Bad Zwischenahnba látogattunk, ahol megnéztük a helyi skanzent, a tavat és a látnivalókat. Két másik faiskolába is eljutottunk, A Barth és a Bruns nevű céghez, ahol megismerkedtünk a termelési rendszereikkel. Láthattuk, hogy nagyüzemi módszerekkel hogyan lehet a növényeket termeszteni. Bemutatták milyen praktikus megoldást találtak ki a szél ellen való védekezésben, a cserepek rögzítésére.
13
A környéken a nyulak nagyon elszaporodtak, ellenük a faiskolák csapdákkal védekeznek.
14
A színvonalas kiállításaikat is volt szerencsénk megnézni.
15
Egy alkalommal felkerestük a Jensen cég diszkont áruházát, ahol virágkötészeti kellékeket, dekorációkat, segédanyagokat vásárolhatnak a cégek. Ugyanott megtekintettünk egy adventi kötészeti bemutatót.
16
Az utolsó előtti pénteken volt kifejezetten a parképítő szakmába vágó program, amikor is a Bad Zwischenahn-i Kertek Parkjában (Park der Gärten) tettünk látogatást. Először a kísérleti növénytermesztő telepet ( Lehr- und Versuchsanstallt) jártuk körbe, ahol különböző feltételek között kutatják, hogyan fejlődnek legjobban a növények. Ide csak szakmabeliek juthatnak el. A park többi részében különböző kertépítészeti kompozíciókat, különleges szökőkutakat, változatos útburkolatokat, pergolákat, pihenőhelyeket, tavakat, japánkerteket láthattunk. Újszerű volt számunkra a temetőkertészeti bemutató.
17
18
19
20
Turista csalogató merész húzásokkal is találkozhattunk, erre jó példa a lefelé növő fa, amelyet egy magas állványszerkezetbe ültettek.
A helyszínekre általában biciklivel mentünk, mert minden célpont elérhető közelségben volt. 21
VI.
Hétvégi programjaink
A Leonardo program a szakmai képzésen túl, lehetőséget nyújtott egy keretösszeg biztosításával különböző kulturális programokra. Én ezt maximálisan ki is használtam, amiben a többiek is partnerek voltak. Zoli barátom laptopja és az internet segítségével minden hétvégére alaposan felkészültünk, Epping úr pedig megvette nekünk a vonatjegyeket. A hétvégéinket így aktív pihenéssel töltöttük, ami azt jelentette, hogy szombatonként bejártuk a környék nagyvárosait. Eljutottunk Münsterbe, Oldenburgba, Hannoverbe, Wilhelmshavenbe a tengerhez, Brémába, illetve Hollandia Groningen nevű városkájába. A legszebb közülük számomra Bréma volt, a sok szép történelmi épületével, hangulatos utcáival, parkjaival. Jól időzítettünk, mert épp Halloween hétvégéje volt és sétánk során lépten-nyomon vásárokba botlottunk. A brémai muzsikusok szobrát és a Roland-oszlopot is volt szerencsénk megtekinteni. Utóbbi a város jelképe, amely 1404 óta áll a belváros főterén jelképezve az igazságot és szabadságot. A vasárnapjainkat általában a szálláson töltöttük pihenéssel, napló írással, takarítással és erőt gyűjtöttünk a következő heti munkákra. Bicikli túráink során képet kaptunk arról, hogy az itt élő emberek milyen kulturált környezetben élnek, ami minta értékű számomra. VII. Köszönet Szeretném megköszönni a Tempus Közalapítvány munkatársainak, az Iskolámnak, kiemelten Fekete-Márton Zsuzsanna tanárnőnek és Hermann Epping úrnak, hogy támogatták, létrehozták, lebonyolították ezt a sokat nyújtó programot!
22
23
24
