MOTESZ. Keressük a sikeres együttmuködés lehetoségeit Interjú a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének új elnökével

MOTESZ M

T U D O M Á N Y O S ,

A

S Z A K M A P O L I T I K A I

G

É S

A

I N F O R M Á C I Ó S

Z

I

N

F O L Y Ó I R A T

XIX. évfolyam 1–2. szám

2011. június

„Keressük a sikeres együttmuködés ´´ lehetoségeit” ´´ – Interjú a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének új elnökével „Pluralitas non est ponenda sine necessitate” – Interjú a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének volt elnökével A MOTESZ szerepvállalása a szakmai kollégiumi tanácsok megalakításában A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása: Komplementer medicina – a bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei Fókuszban az agykutatás

www.motesz.hu

MOTESZ állásfoglalás a hosszú távú ágazati stratégia fontosságáról

A LL O M TA R T A Szakma, szak mapolitika, finan szírozás Szakma, szakmapolitika, finanszírozás (Dr. Belsõ László) (Dr. Belső „Keres sük László) a sikeres együttmûködés lehetõségeit” A MOTESZ az tár „ÚjsaSzéchenyi Terv”-ről – Interjú a véleménye Magyar Orvos ságok és Egye sületek ........ 2 Szövetségé új elnöké„Javaslatok vel (Krasznai az Éva) ..........................2 Gondolatok a nek MOTESZ egészségügyi „Pluralitas non est ponenda sine necessitate” – változtatásokra” In terjú a Magyar Orcímű vostáranyagáról saságok és Egyesületek – Refl exió (Babos 8 Szö vetsé gének volt elJános) nökével.................................................... (Krasznai Éva)................................5 A MOTESZ Tudományos Pályázati felhívása ....................................7 Interjú A MOTESZ szerepvállalása a szakmai kollégiumi Új Széchenyi Terv – új prioritás ...................................... 12 tanácsok megalakításában (Dr. Oberfrank Ferenc) ..................8 – Interjú Dr. Kincses Gyula egészségügyi szakemberrel Klinikum és tudomány Éva) Beve(Krasznai zetõ (Prof. Dr. Balla György)..................................................16 A háziorvos lemorzsolódása Carlicencvizsgát cinogenesis – tett A rák genetikai jelöltek háttere (Prof. Dr. Oláh Éva)....17 A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása: a 26 hónapot követő 2 évben kritikussá válik .......... 16 Komplementer medicina – a bizonyítékokon alapuló – Interjú Dr.elvei Balogh Sándorral, az Országos Alapellátási orvoslás ........................................................................25 Éva) HaszIntézet nos tudnifőigazgatójával való, kis érdekes(Krasznai ség – Kardio vaszkuláris betegségek a Bibliában (Prof. Dr. Nemes Attila)....................33 Klinikum és tudomány Szívbetegek összmortalitása Candesartan, illetve Losartan Bevezető (Prof. Dr.cso Balla György) ............................................ 19 szedésé vel kap latban – JAMA (Dr. Bartha Elektra) ......37 Corona ria átstroke? hidalás után kialakult stroés kenem-gyógyszeres megjelenése, Quo vadis Farmakológiai rirekanalizációs zikófaktorai és stratégiák kimenetele –akut JAMA ischemiás stroke-ban (Dr. Hartyánszky István) ........................................................40 (Prof. Dr. Csiba László) ...................................................... Arteria radialis graftok szemben a vena saphaena graftokkal 20 a koszorú ér sebészetbenpályázati – JAMAfelhívása (Dr. Morav..................... csik Endre) ......43 MOTESZ tudományos 33 A stro ke centrumok ba kerülõ strokeMúzeum, esetek és a Könyvtár strokeA Semmelweis Orvostörténeti halálozás összefüggése – JAMA (Prof. Dr. Nagy Zoltán)..........45 megújítása ............................. 34 TöbbLevéltár támadáspon ton kivite(Varga lezett miBenedek) nõségfejlesz tés egy intenzív terápiás osz lyokat tartalmazó hálózatban – Hasznos tudnivaló, kistáérdekesség Klasz domizált vizs...................................................... gálat – JAMA (Prof.ter-ran Dr. Nemes Attila) 41 (Dr. Rácz Kristóf – Dr. Kiss Nikolett) ......................................47 MOTESZ tudományos pályázati felhívása ..................... 43 Nem evidencián alapuló implantálható kardioverter defibrilláellátás tor (ICD) beültetéprogramhoz sek az Amerikai Egyesült A sebészeti fejlesztési kapcsolódás Ál lamokaban – JAMA (Dr. Széplaki Gá bor) ..........................50 hatása sebészeti posztoperatív fertőzések Anatómiai atlaszok útja az ecsettõl a pixelekig gyakoriságára – JAMA (Dr. Bíró Gábor) ..................... 44 (Prof. Dr. Katona Ferenc) ........................................................53 Szívhalál miatt végzett újraélesztés utáni artériás Innová ció és bioés meadikórházon cina hyperoxia belüli halálozás közötti Fókuszban az agykutatás. (Dr. Oberfrank Ferenc) ........................55 összefüggés – JAMA (Dr. Gálfy Ildikó) ........................ 46 A klinikai szerepe Nem zetközitünetek tevékeny ségünkaz ischaemias (Dr. Magyari Zoltán) és vérzéses stroke elkülönítésében Beszámoló a Német Orvosi Kamara 35. Interdiszciplináris – JAMA (Dr. Szegedi Norbert) 49 Fórumáról (Prof. Dr. Sótonyi Péter)......................................... ......................................61 Innováció és biomedicina MOTESZ tájékoztatók, hírek, felhívások Az átfogó (Dr. Kobioinnovációs plányi Mária) és egészségipari nemzeti stratégia (Dr. Oberfrank Ferenc) .............................. 53 Beszáfontosságáról moló a „Hol szül jünk a XXI. szá zadban: Kórházban, születésház ban, otthon?” c. ..................... 54 MOTESZ tudományos pályázati felhívása interdiszciplináris fórumról (Prof. Dr. Rákóczi István)............62 Nemzetközi Reha Hungarytevékenységünk 2011 (Prof. Dr. Katona Ferenc)..............................63 Tájékoztatásaa Szakorvosok MOTESZ egye temi együtt mûkö(UEMS) dési megállapodáBeszámoló Európai Uniója sairól (Mészáros Magdolna) ..........................................................64 2010.távú szeptember 11-i brüsszeli üléséről „A hosszú ágazati stratégia fontosságáról”..........................65 Magyari Zoltán) Tanácsülésrõl .......................................................... –(Dr. A júniusi Szövetségi (Mészáros Magdolna) 55 Csodavárás helyett közösEurópai munkát ígért Szócska Miklós Beszámoló a Háziorvosok Uniója (UEMO) – Medical Tribune (Köbli Anikó) tavaszi üléséről (Dr. Papp Renáta) .................................. 56 A Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége MOTESZ tudományos pályázatia felhívása ..................... 57 (MOTESZ) állásfoglalása hosszú távú ágazati stratégia fontosságáról MOTESZ tájékoztatók, hírek Kongresszusi beszámolók (Mészáros Magdolna) A Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság XXXIII. Kongresszusa – 2010. november 26-27. Tájékoztató a MOTESZ szeptemberi elnökségi üléséről 58 (Dr. Boga Bálint) ....................................................................70 Köszönet a bajban lévők megsegítéséért A Magyar Hypertonia Társaság XVIII. Kongresszusa és – azIX. árvízkárosultak megsegítésére beérkezett Nemzetközi Továbbképzõ Kurzusa – 2010. december 1-4 (Dr. habil. Páll Dénes) ....................72 támogatásokról ........................................................... 59 A Magyar Balneológiai Egyesület 2011. évi Nagy-

(Kongresszus – 2011. november Magyar gyûlése Tudomány Ünnepeelõzetes) rendezvénysorozat 201018-20. .... 60 (Prof. Dr. Bender Tamás)..............................................................73 A Diabetológia és Anyagcsere Alapítvány és a Semmelweis Egészségügyi Világnapok Egyetem II. sz. Belklinika közös A Vese Világnapja – március 10. (Prof.tudományos Dr. Reusz György) ......74 Az Alvás Világnapja – március 18. (Dr. Köves Péter) ............75 rendezvénye ............................................................... 60 A Hypertonia Világnapja – május 17. (Prof. Dr. Kiss István)......77

M OTESZ MOTESZ

MAGAZIN MAGAZIN

Alapító fõszerkesztõ: főszerkesztő: PPROF. DR. Alapító ROF. D R. SSZABÓ ZABÓ ZZOLTÁN OLTÁN Fõszerkesztõ: ROF. DR. MAGYAR KÁLMÁN Főszerkesztő: PPROF. DR. MAGYAR KÁLMÁN Felelõs szerkesztõ: PROF. DR. KISS ISTVÁN Felelős szerkesztő: Prof. DR. KISS ISTVÁN Szerkesztõk: DR. SZEGEDI JÁNOS RASZNAI ÉVA Szerkesztők: KDR. SZEGEDI JÁNOS KRASZNAI Szerkesztõségi titkár: MÉVA ÉSZÁROS MAGDOLNA Rovatok: Szerkesztőségi titkár: MÉSZÁROS MAGDOLNA Szakmai, szakmapolitikai és finanszírozási rovat Rovatvezetõ: DR. BELSÕ LÁSZLÓ Rovatok: Tudományos rovat Szakmai, szakmapolitikai és finanszírozási rovat Rovatvezetõ: PROFBELSŐ . DR. BLÁSZLÓ ALLA GYÖRGY Rovatvezető: DR. Klinikai rovat:rovat Tudományos Rovatvezetõ: PROF. D R. N EMES GYÖRGY ATTILA Rovatvezető: PROF. DR. BALLA Etikai jogi rovat Klinikaiésrovat: Rovatvezetõ: PROF. D R. S ÓTONYIATTILA PÉTEr Rovatvezető: PROF. DR. NEMES Innováció és rovat biomedicina Etikai és jogi Rovatvezetõ: DR. OBERFRANK FERENC Rovatvezető: PROF. DR. SÓTONYI PÉTER Nemzetközi Innováció és rovat biomedicina Rovatvezetõ: DR. OBERFRANK MAGYARI ZOLTÁN Rovatvezető: DR. FERENC Szövetségi Nemzetközirovat rovat Rovatvezetõ: DR. MAGYARI KOPLÁNYI ZOLTÁN MÁRIA Rovatvezető: DR. Szövetségi rovat Szerkesztõ Bizottság: Rovatvezető: DR. KOPLÁNYI MÁRIA D R. BALOGH SÁNDOR PROF. DR. ERTL TIBOR Szerkesztő PROF. DRBizottság: . HORVÁTH ATTILA SÁNDOR PDR. ROFBALOGH . DR. VÉCSEI LÁSZLÓ PROF. DR. TIBOR DR. MUCSI IERTL STVÁN PROF. DR. HORVÁTH ATTILA D R. VÁLYI PÉTER DR. VÉCSEI LÁSZLÓ PPROF. ROF. DR. SOMOGYI ANIKÓ DR. MUCSI ISTVÁN D R. TEMESI ALFREDA DR. VÁLYI PÉTER PROF. DR. SOMOGYI ANIKÓ Tanácsadó Testület: DR. TEMESI ALFREDA Prof. Dr. Romics László, Prof. Dr. Paragh György, Prof. Dr. Nékám Kristóf, Prof. Dr. Császár Albert, Prof. Dr. Paulin Ferenc, Prof. Dr. Tanácsadó Testület: Hajnal Ferenc, Dr. Simon Zsolt, Dr. Janecskó Mária, Prof. Dr. Prof. Dr. Jolán, Romics Dr.Dr. Paragh György, Dr. Nékám Bánóczy Dr.László, CsabaProf. Károly, Kincses Gyula,Prof. Dr. Chen Zhen, Kristóf, Dr. Császár Albert, Prof. Dr. Ferenc,Péter, Prof. Prof. Dr.Prof. Yu Funian, Prof. Dr. Pál Tamás, Prof.Paulin Dr. Schmidt Dr. Hajnal Ferenc,János, Dr. Simon Zsolt, Dr. Zsuzsanna, Janecskó Mária, Dr. Prof. Dr. Németh Prof. Dr. Schaff Prof. Prof. Dr. Poór BánóczyProf. Jolán, Csaba Károly, Dr.Dr. Kincses Gyula, Dr. Chen Gyula, Dr. Dr. Farsang Csaba, Prof. Berta András, Prof. Dr. Zhen, Prof. Dr. Yu Funian, Dr.László, Pál Tamás, Prof. Dr. Schmidt Bánhidy Ferenc, Prof. Dr. Z.Prof. Szabó Prof. Dr. Katona Ferenc, Péter,Dr.Prof. Dr. Attila, Németh János,Imre, Prof.Dr.Dr. Zsuzsanna, Prof. Dobozy Dr. Varga AriSchaff Lajos, Dr.Rácz Jenõ, Prof.Balogh Dr. Poór Gyula, Dr. Farsang Prof.Zoltán, Dr. Berta Dr. Zoltán Prof.Prof. Dr. Préda István, Csaba, Dr. Takács Dr. Gõbl Gábor, Tamás LászlóFerenc, Prof. Dr. Z. Szabó László, András, Prof.Dr.Dr. Bánhidy Prof. Dr. Katona Ferenc, Prof. Dr. Dobozy Attila, Dr. Varga Imre, International Advisory Dr. Ari Lajos, Dr.Rácz Board: Jenő, Dr. Balogh Zoltán Prof. Dr. Préda István, Prof. Dr. Jörg-Dietrich Hoppe (German Medical Chamber) Dr. Takács Zoltán, Dr. Gőbl Gábor, Dr. Tamás László Dr. Otmar Kloiber (World Medical Association) Dr. Daniel Mart (Association International Advisory Board: Of Doctors And Dentists Grand Duchy Luxembourg) Prof.Of Dr.The Jörg-Dietrich Hoppe (German Medical Chamber) Dr. Jörg Pruckner – European Working Group Dr. Otmar Kloiber(Eana (World Medical Association) Of Physicians In Private Practice) Dr. Daniel Mart (Association of doctors and dentists Dr. Terje Medical Association) of theVigen Grand(Norwegian Duchy Luxembourg) Prof. Dr.Pruckner Robin Williamson (The Royal SocietyGroup Dr. Jörg (EANA – European Working OfPhysicians Medicine)in Private Practice) of Prof. Dr. Zhong Nanshan (Chinese Association) Dr. Terje Vigen (Norwegian MedicalMedical Association) Prof. Dr. Robin Williamson (The Royal Society Medicine) Kiemeltofszakmai partnerünk: Prof. Dr. Zhong Nanshan (Chinese Medical Association) Felelős Kiadó: Felelõs Kiadó: Béla főigazgató Dr. Szalma Dr. Szalma Béla Fõigazgató Kiadja és terjeszti: Kiadja és terjeszti: Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) Szerkesztőség címe: Szerkesztõség címe: 1051 Budapest, Nádor u. 36. 1051 Budapest, Nádor u. 36. Tel.: 06-1-312-3807 Tel.: 06-1-312-3807 Fax: 06-1-383-7918 Fax: 06-1-383-7918 E-mail: [email protected] E-mail: [email protected] Web: www.motesz.hu Web: www.motesz.hu Előfizetés és hirdetésfelvétel a Kiadó címén Elõfizetés és hirdetésfelvétel a Szerkesztőség címén Szedés, tördelés, tipográfiai terv, nyomás: Tordas és Társa Kft. Szedés, tördelés, tipográfiai Felelős vezető: Tordas Györgyterv, nyomás: Innova-Print Kft. Felelõs vezetõ: Ifj. Komornik 1039 Budapest, Völgy u. 11. Ferenc 1047 Budapest, Baross u. 240-8650 92–96. Tel./fax: 06-1-240-0992, Tel./Fax: 06-1-201-7083 MOTESZ Magazin 2010. Motesz Magazin 2011. ISSN 1216-7533 Issn 1216-7533 Minden jog fenntartva! Minden jog fenntartva!

SZAKMA, SZAKMAPOLITIKA, FINANSZÍROZÁS Prof. Dr. Ertl Tibor, a MOTESZ Magazin Szerkesztõ Bizottságának tagja, a MOTESZ elnöke PTE ÁOK, Továbbképző Központ, Pécs

„Keressük a sikeres együttmûködés lehetõségeit” Interjú a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének új elnökével Dr. Ertl Tibor egyetemi tanár, gyermekgyógyász és neonatológus. A MOTESZ 2003-ban életre hívott Képzési és Tudományos Bizottságának tagja, két évvel késõbb alelnöke, majd 2009-tõl elnöke lett. A Ma-

gyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége elnökségi tagja 2005 óta, egy év múlva már a szövetség alelnöke. Újabb mérföldkõ MOTESZ-beli életében a 2009-es esztendõ, hiszen a Szövetségi Tanács a MOTESZ leendõ elnökévé választotta. 2010 decemberétõl kétéves cikluson át az elnöki tisztet Ertl Tibor professzor tölti be.

..................................................................... – Neonatológus vagyok, szakterületem a gyermekgyógyászat nagyon szép határterülete. Máig nagy öröm számomra, hogy 1976-ban Pécsett, a Szülészeti Klinikán kezdtem dolgozni, s máig is ott vagyok. Szakmai munkánk elismerésének is tekinthetõ, hogy a múlt évtõl Neonatológiai Tanszékként mûködünk a Szülészeti Klinikán belül. A klinikán elhivatott, elkötelezett szakember gárdával és nagyszerû nõvérekkel, igényes szakorvosokkal folyik a munka. Kilencen vagyunk az osztályon orvosok, mindenki szakorvos, kettõ kivételével mindenki neonatológus is egyben, három kolléganõnk tudományos minõsítést szerzett. Tudja, ez manapság a neonatológiai területen ritka. Nem jellemzõ, hogy ilyen sok orvos és kvalifikált szakember legyen egy helyen. Azt gondolom, ha valamire az ember büszke, elsõsorban ne a saját teljesítményére legyen, hanem arra, hogy talán a segítségével és talán a példamutatásával milyen követõket mondhat a magáénak. Ha engem megkérdeznek, hogy minek örülök a legjobban, akkor azt felelem, annak hogy olyan szakember gárda segíti a munkámat, mint a pécsi csapat. – Idézzük fel a múltat, hogyan lesz valaki jövendõ elnök? Milyen alapon választanak jövendõbeli elnököt? Továbbá amikor igent mondott, illetve elfogadta a megtisztelõ posztot, azt milyen elképzelésekkel vállalta? – A MOTESZ Elnökségének munkájában tulajdonképpen 2003 óta veszek részt, kezdetben a Képzési és tudományos Bizottságba kaptam felkérést. Akkor ennek a bizottságnak az elnöke Vécsei László akadémikus volt. Az új típusú szakképzési-, továbbképzési rendelet 1999-tõl élt, és a szakképzés 2000 elején kezdett talpra állni. Egyetemi szinten már akkor el2

MOTESZ

kezdtem ezen a területen dolgozni. A szak- és a továbbképzéssel foglalkozó szakmai és tudományos grémiumok munkájában – különféle bizottságok tagjaként – azóta folyamatosan jelen vagyok. – Továbblépés az életében a 2005-ös esztendõ, hiszen akkor választották meg a MOTESZ alelnökének… – Nyilván azért élveztem a közösség bizalmát, mert az addig rám bízott feladatokat mindig idõre, lehetõleg precízen végeztem el. Elnökként ebben az idõszakban Sótonyi Péter, majd Vécsei László, végül Kiss István professzorok tevékenykedtek. Valamennyiük munkája személyes példaként szolgált. Például Sótonyi professzor bölcsessége, a MOTESZ munkájára való rálátása tiszteletet parancsolt. A neves szakember az egészségügyben folyó oktatásra, gyógyító munkára, etikai és tudományos kérdésekre számomra impresszionálóan koncentrált. Vécsei professzor gyakorló klinikus és kiváló kutató, akinek alapos, minden részletre kiterjedõ munkásságából a precizitását csodáltam. Kiss István elnökként óriási lendületet vitt a MOTESZ munkájába. Az egészségügy átalakulását kísérõ jelenségek monitorozásával, vizsgálatával, alapos felmérõ munkával azt bizonyította, hogy az egészségügy aktuális állásáról a MOTESZ a tagtársaságaival nagyon pontos keresztmetszeti képet alkothat. – A Rácz Jenõ minisztersége idején indult nemzeti egészségprogram keretében a MOTESZ önálló kezdeményezéssel, nevezetesen a Szív- és Érrendszeri Betegségek Megelõzésének és Gyógyításának Nemzeti Programja kimunkálásával állt elõ, s alkotott szerintem maradandót. MAGAZIN

2011; XIX(1–2):2–4

SZAKMA, SZAKMAPOLITIKA, FINANSZÍROZÁS

– Azóta is a program sikerén dolgozik a Szövetség. Elõdeim munkájából az ilyen pozitív tevékenységeket feltétlenül folytatni kívánjuk. – És milyen újdonságokat szeretnének a MOTESZ zászlajára tûzni? Hiszen amikor elvállalta az elnökséget, kissé más világ volt az egészségügyben, mint manapság… – Mit vettem át, mit „örököltem”? Egy közel 130 tagszervezetet tömörítõ szövetséget, amelynek tagszervezetei változatlanul megmaradtak. Ugyanakkor tény, hogy a MOTESZ lehetõségei egyelõre nem körvonalazottak. Tény, hogy mostanság anyagi nehézségeink vannak, amiket részben a struktúra átalakításával igyekszünk kompenzálni, illetve új lehetõségek után nézünk. Mindenesetre szép hagyományt örököltem, a korábbi elnökeim tapasztalatai is a rendelkezésemre állnak. Néhány dologban elõre szeretnék lépni. A tagtársaságokkal az eddigieknél is élénkebb kapcsolatra törekszem. Évente háromszor a Szövetségi Tanácsülésen a társaságok képviselõi és delegáltjai megjelennek, mi pedig a jövõben a tagtársaságok közgyûlésein, tudományos ülésein való jelenlétünkkel szeretnénk élénkebbé tenni, reprezentálni kapcsolatrendszerünket. Az Elnökség tagjaival átbeszéltük, hogy a több mint 120 tagtársaságot egyetlen embernek képtelenség átlátnia. Az viszont megoldás lehet, hogy valamilyen feladatfelosztás keretében minden elnökségi tagra 10-20 társaság jut, s akkor már szorosabb lehet a kapcsolatápolás, nagyobb lehet a rálátás a tagtársaságaink tevékenységére, nekik pedig a miénkre. – A feladatelosztással milyen eredményekre számítanak? – Az elnökségi tagok között van sebész, belgyógyász, bõrgyógyász, patológus stb. Felismertük, hogy aktív részvételükkel a fõbb orvosi szakmák felé az eddigieknél jobban kell nyitnunk. Mint ahogy azt is tervezzük, hogy a nagy szakmák reprezentánsait idõnként a MOTESZ Elnökségének üléseire meginvitáljuk, kérve, hogy a szakterületükön elõforduló problémáikról számoljanak be, illetve mi magunk is keressük a sikeres együttmûködés lehetõségeit. – Ez nem lehet túl bonyolult feladat, hiszen a MOTESZ az orvosegyetemekkel kiváló és élénk kapcsolatokat tart. – Igen, a Szövetség szerzõdéses kapcsolatban van az egyetemekkel. Mi pedig az oktatás és az utánpótlás-szervezés kérdéseiben szeretnénk az egyetemek nagy szakmai tapasztalatát gyakorlati együttmûködésben élénkíteni. – A MOTESZ mit tud az egyetemeknek kínálni? – Sok egyéb között a MOTESZ például az egy-egy szakterületen konszenzust teremtõ konferenciák anyagairól tájékoztatja az egyetemeket, és ez figyelembe vehetõ a graduális-, illetve a posztgraduális képzés során. Például hiányterület a rehabilitáció: ez a szakterület a graduális képzésben is alulreprezentált, megoldatlan a szakemberképzés, noha a rehabilitáció az egészségügy kiemelt területe. A rehabilitáció kérdése csaknem az összes szakmát érinti. Nos, például ezeken a „REHA” rendezvényeken szerzett tapasztalatokat is szeretnénk az egyetemeknek felkínálni. 2011; XIX(1–2):2–4

MOTESZ

– Milyen kapcsolatuk van mostanság a szakmai kollégiumokkal, hiszen ott is változások történtek? – Új rendelettervezet született a szakmai kollégiumok szabályozásáról, tartalmáról. A jogszabálytervezettel kapcsolatban természetesen a MOTESZ is véleményt alkotott. Az elmúlt idõszakban sok bírálat érte a MOTESZ-t a kollégiumi tagok választása terén. – Jelenlegi vagy a múltbéli tagválasztásról van szó? – A múltbéli választások kapcsán. Az azt szabályozó rendeletet az elõkészítése során társadalmi vitára mi is megkaptunk. Azon a vitán számos pontban a MOTESZ kifejtette álláspontját, de a megjelent rendelet paragrafusai ezt nem mindenben tükrözték. – Mindenesetre a MOTESZ a múltban, és úgy néz ki, hogy a jövõben is javaslattevõ volt. – Igen. Véleményt mond, amibõl annyit fogadnak meg a jogalkotók, amennyit akarnak. Vagyis nem feltétlenül a MOTESZ véleményét tükrözi a megjelent rendelet. Tény viszont, hogy a MOTESZ felkérést kapott a vonatkozó rendelet szerinti kollégiumi tagok megválasztására. Ennek eleget is tett. A citált rendelet értelmében 8 tagot választhatott a szakma, az egészségügyi miniszter pedig 7 tagot delegált a 15 fõs szakmai kollégiumokba. A jelen tervezet alapján 1 szakmai kollégium lesz 180 taggal, az egyetlen szakmai kollégiumban pedig 60 szakmai tagozat 3-3 taggal képviselteti magát. E tagokat a miniszter, illetve az egészségügyért felelõs államtitkár jelöli ki – ez az elsõ szintje a szakmai kollégiumi munkának. Ennek a 180 fõs szakmai kollégiumnak 5 tagú vezetõsége lesz, 1 elnök, 2 alelnök és 2 titkár személyében. Õket szintén az egészségügyért felelõs államtitkár jelöli ki. A második szinten e grémium munkáját mind a 60 szakmában 5-15 fõbõl álló tanácsok segítik. A jelenleg mûködõ szakmai kollégiumoknak, az egészségügyi szakmai szervezeteknek, az orvosi kamarának ezekbe a testületekbe – tanácsokba – joguk lesz tagokat delegálni. Lényegében a két szint különbözõ felelõsséggel dolgozik. Évente legalább egyszer össze kell ülnie a 180 fõs szakmai kollégiumnak, minimum 6 alkalommal a tagozatoknak és 3 alkalommal a tagozatok munkáját segítõ tanácsnak. – Mindebben hol kap helyet a MOTESZ? – A szakmai kollégiumok mûködésérõl 2011. március 30án jelent meg a rendelet. Ebben a MOTESZ feladata is konkretizálódik, nevezetesen a tagozatok mellett mûködõ tanácsok összetételének kialakításánál körvonalazódik. A szervezési munkák elõkészítésére bizottságot alakítottunk, melynek vezetõje Sótonyi Péter professzor úr. Kidolgoztunk egy eljárásrendet, melyet a fõhatósággal egyeztettünk. Ennek megfelelõen megszólítottuk tagtársaságaink mellett a bíróságon bejegyzett országos szakmai szervezeteket, és arra kértük õket, hogy nyilatkozzanak arról, melyik kollégiumi tanács munkájában kívánnak részt venni. Ezt követõen egyeztetõ megbeszéléseket tartottunk valamennyi rendeletben nevesített kollégiumi tanács számára az érdekeltek bevonásával. A levezetõ elnökök a MOTESZ Elnökségébõl kerültek ki. A megbeszélések – egy-két MAGAZIN

3

SZAKMA, SZAKMAPOLITIKA, FINANSZÍROZÁS

kivételtõl eltekintve – konszenzussal végzõdtek, felosztásra kerültek a társaságok között a helyek, melyekre aztán a társaságok delegálják tagjaikat, ezt a MOTESZ összesíti és Dr. Szócska Miklós államtitkár úrnak továbbítja. – A MOTESZ-re valamilyen szinten egyfajta „baloldali plecsnit” raktak, mondván, hogy ’94-tõl az egészségügyi kormányzat épített a Szövetség szürkeállományára. Azt nem veszik figyelembe, hogy az azóta eltelt esztendõkben négy évig Fidesz kormány is mûködött. – Mióta én a MOTESZ elnökségi ülésein részt veszek, azóta azt látom, hogy mindenekelõtt a szakmaiság dominál! Természetesen – mint mindenhol az életben – vannak, akiket jobban érdekel a politika, vannak jobboldali és baloldali beállítottságú kollégák. A magam részérõl nem tapasztaltam semmiféle olyan szélsõséges megnyilatkozást egyik oldal irányába sem, amelyik azt a gyanút vetette volna fel, hogy a MOTESZ-ben a politika mozgatja a javaslatokat és a döntéseket. Az Elnökség tagjait ha végignézzük – neveket nem mondok –, ismerten jobboldali érzelmû és beállítottságú szakemberek is szép számmal jelen vannak. Mindenesetre elnökségi szinten soha nem nyilvánult meg senki pártállása. Az viszont tény, hogy amikor a MOTESZ bizonyos feladatokra támogatást kapott, az jobb és baloldali kormányoktól egyaránt érkezett. Miután az utóbbi 8 évben baloldali kormányzat volt, ha a szakmai fejlõdést és a szakmaiságot vesszük figyelembe, akkor a kormányzat munkájának támogatásával – és befolyásolásával – a szakmai elõrehaladást támogatta a szervezet. Nem gyõzöm hangsúlyozni, hogy a rendeletalkotásnál eddig a MOTESZ-nek véleményformáló szerepe volt, márpedig ott mindig a szakmaiság dominált. Abban a pillanatban, ahogy egy rendelet megfogalmazódott, majd törvényerõre emelkedett, nekünk annak módját kell keresnünk, hogy azt minél jobban szakmai tartalommal töltsük fel. – A MOTESZ – egyebek között – hagyományosan híres a kiváló nemzetközi kapcsolatairól. Ezek fenn- és szintentartása a jövõ teendõihez is tartozik? – Az UEMS-ben (Union Européenne des Médecins Specialistes: Szakorvosok Európai Uniója) van egy alelnökünk Magyari Zoltán fõorvos személyében. Az UEMO-ban elnök Hajnal Ferenc professzor, a pénztárnok Balogh Sándor, az Országos Alapellátási Intézet fõigazgatója, a MOTESZ alelnöke, mindhárman a MOTESZ Nemzetközi Bizottságának tagjai. Emellett a kínai kapcsolatok több évre nyúlnak vissza, illetve a MOTESZ kiváló kapcsolatot ápol a WMA-val (Word Medical Association: Orvosi Világszövetség), különbözõ európai orvosi szervezetekkel. Talán a legfontosabb a UEMS, amelybe magam is többször voltam magyarországi delegált. Tapasztaltam, hogy az EU tagállamai között – szakmaiságát tekintve – a szakorvostovábbképzésben és a folyamatos továbbképzésben Magyarország nagyon jól áll. – MOTESZ elnökként tervez-e változtatást, s ha igen, akkor milyen elképzelésekkel vette át két esztendõre a magas posztot? – Nyilvánvalóan átgondolandó, hogy a struktúra mennyiben alakítható. A MOTESZ-t azzal vádolták, hogy utazási iro4

MOTESZ

dát és kongresszusszervezõ irodát mûködtet. Csakhogy a bírálók elfelejtkeztek, illetve talán nem tudtak arról, hogy ezek a szervezetnek bevételi forrásul szolgáltak. Magam is élveztem a MOTESZ Kongresszusi Iroda által szervezett rendezvény sikerét, és láttam, hogy ott professzionális munka folyik. Olyan magas szintû kongresszusszervezés, amivel nem sok kongresszusi iroda dicsekedhet. Valljuk be, mások tevékenysége szerteágazó, hiszen orvos-egészségtudományi kongresszusokat éppúgy szerveznek, mint utazásokat vagy éppen kirándulásokat. Nos, a MOTESZ Kongresszusi Iroda semmi mást nem szervez, mint egészségügyi dolgozók, orvosok, különféle társaságok részére kongresszusokat. Ezeket a programokat mindenkor nagyfokú szakmaiság és figyelmes rendezés jellemezte. Tudni kell, hogy ezek a programok pozitív szaldóval zárulnak, a befolyt összeg pedig a tudományos társaságok, illetve a kongresszust szervezõ társaság és intézmény támogatására fordítódik. És természetesen a profit egy része a MOTESZ mindennapi fenntartásához szükséges javak elõteremtésére is szolgál. Jelen pillanatban ebbõl él a MOTESZ, ez a bevételi forrása. – Hm. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben… Változó világunkban mi lehet a MOTESZ Magazin sorsa? – Évek óta vajúdó problémára kérdez rá. A Magazin egyrészt szakmai cikkeket közöl, másrészt olyan szakéleti újdonságokat mutat be, felelõs egészségügyi vezetõkkel készült interjúkat közöl, amelyek az Olvasónak hasznos információul szolgálhatnak. Kezdetben 25 ezer példányszámban jelent meg – akkor, amikor az Orvosi Hetilap 1800 példányban volt olvasható –, s csaknem minden orvoshoz eljutott. Vagyis negyed százezer doktornak és különbözõ szakmai szervezeteknek házhoz vitte az információt. Igen, igen, múlt idõben mondom, hiszen ilyen magas példányszámban már nem tudunk megjelenni. Az Elnökség régebb óta azon gondolkodik, hogy elektronikusan és papíralapon is kiadjuk a lapot, vagy csak elektronikus formában. Valószínû, hogy a nyomtatott kiadvány a költségessége miatt valamelyest háttérbe szorul, és a technika vívmányát használva az elektronikus újság kiadására voksolunk, ez könynyebben megoldhatónak látszik. De jelen pillanatban nincsen rálátásom arra, hogy a nyomtatott forma anyagi fedezetét a jövõben elõ tudjuk-e állítani vagy sem. – Az elektronikus kiadás gyakorlatban hogyan mûködne? – A Magazin változatlanul, az eddigi gyakorlatnak megfelelõen megtekinthetõ lesz a MOTESZ weboldalán: a www.motesz.hu-n, hiszen a honlap jól karbantartott és interaktív. Fórumunkon bármikor közvetlenül írhatnak nekünk az Olvasók. Ugyanott tervezzük továbbá, hogy néhány kérdésfeltevéssel „provokáljuk” a szervezeteket, a portál olvasóit kérve, írják meg a véleményüket. Aktuális témákról lesz szó, hiszen a Semmelweis Terv most indul, amivel kapcsolatban már most sok pozitív és negatív vélemény született. Nyilvánvalóan – mint minden javaslat – lokális szinten ez is sérthet érdekeket. Krasznai Éva MAGAZIN

2011; XIX(1–2):2–4

SZAKMA, SZAKMAPOLITIKA, FINANSZÍROZÁS Prof. Dr. Kiss István tanszéki csoport vezetõ egyetemi tanár1, fõorvos2, a MOTESZ volt elnöke, a MOTESZ Magazin felelõs szerkesztõje és a Szív és Érrendszeri Nemzeti Program Programtanácsának elnöke

„Pluralitas non est ponenda sine necessitate” – Sokaság szükségtelenül nem tételezhetõ* (William Ockham) Interjú a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének elõzõ elnökével Dr. Kiss István egyetemi tanár, kórházi tudományos igazgató, a Dél-Budai Nephrologiai Központ vezetõje, a MOTESZ közelmúltban leköszönt elnöke. Nehéz és bonyolult, talán történelmi idõkben volt a Szövetség elnöke. Beszélgetésünkkor a mögötte maradt két évet elemezte.

* Elöljáróban a választott idézethez: a gyakorlati fordítás „általában az egyszerûbb megoldás a helyes”. Konszenzusteremtõ tevékenységemhez választottam az Ockham borotvája híres gondolatát – Prof. Dr. Kiss István

..................................................................... – Az elnöki poszt betöltése elõtti években elnökségi tagként, bizottságvezetõként, alelnökként és két éven keresztül mint leendõ elnök, teljes elkötelezettséggel, igen aktívan vettem részt a MOTESZ munkájában, a feladatok megoldásában. A leendõ elnöki és tényleges elnöki feladatkör közötti nagy különbséget nem igazán éreztem meg, az elnöki funkció a mindennapos képviselettel volt igazából több. Mindenesetre azt nem hallgathatom el, hogy a MOTESZ-ben az utóbbi négy esztendõ nekem nagyon sokat adott. Gondoljon bele, megannyi emberi kapcsolatom volt korábban is, ami az elmúlt években tovább gyarapodott, hasonlóképpen nõtt az emberismeretem. A szakmai tudományos társaságokkal való kontaktus, információcsere, emberi kapcsolat csak gazdagított. – Ha jól tudom, legalább 30-40 szakmai tagtársaság elnökségével közvetlen kapcsolatot ápolt. – Igen, sokakat a korábbi évek munkája során ismertem meg, számos kapcsolatom pedig már azelõtt is volt. A társasági munkáról, feladatokról, szakmai érdekképviseletrõl és helyzetekrõl beszélgettünk találkozóink során.

1

2

Semmelweis Egyetem ÁOK, II. sz. Belgyógyászati Klinika – Geriátriai Tanszéki Csoport, Budapest Dél-budai Nephrologiai Központ – Fõv. Önk. Szent Imre Kórház, B. Braun Avitum Hungary Zrt., Budapest

2011; XIX(1–2):5–7

MOTESZ

A MOTESZ elnökeként évente legalább kétszer találkoztam majd’ mindenkivel, akik a Szövetséget alkotó tagtársaságokat képviselték, vezették. A 2005-ben létrehozott országos, illetve regionális szakfelügyelõi grémiumban ezekkel a szakemberekkel másfajta munkakörben is találkoztunk. – Másik szintér lehetett a szakmai kollégiumokkal való kapcsolattartás… – A kiemelkedõ szakemberekkel a szakmai kollégiumi rendszeren belül is számos alkalommal találkoztam. Nyugodtan állítom, hogy ezzel a háttérrel elnökként így kaptam többletet, a személyes ismerettel sok minden megvalósíthatóvá lett, közvetlenebb kapcsolatot tarthattam elnökként a tagtársaságok vezetõivel, egyfajta többlet rálátást adott a dolgokra. A leendõ elnöki, majd elnöki idõszakomban több mint 10 társaság kérte felvételét a MOTESZ-be. Sokat tanultam, talán bölcsebb is lettem, és ez az elért eredményekben mutatkozott meg, de személyes hasznomra is vált. – Hosszú idõn keresztül úgy a szakmai társaságokkal, illetve a MOTESZ-szel kapcsolatos fõ teendõje az volt, hogy a szakmai irányelvek, programok létrehozását lehetõvé tevõ konszenzusokat hozzon össze. – Azt hiszem, ezen a területen biztosan helyt álltam. A legnagyobb eredménynek a 2006-ban elindított Szív és Érrendszeri Nemzeti Program létrehozását tartom, MAGAZIN

5

SZAKMA, SZAKMAPOLITIKA, FINANSZÍROZÁS

amelynek végrehajtásához a MOTESZ miniszteri támogatást és felhatalmazást kapott. Katartikus élményként éltem meg, hogy egy jó közös célért – az egyébként egymás ellen is fordulók – egy szakmán belül is harmonikusan tudtak együttmûködni. Ugyanakkor voltak, akik sokszor nehezítették ezt az érdemi munkát, amit ha támogatnak, akkor az egész szárnyaló sikert sikerre vihettünk volna. Csakhogy e helyett idõnként meg nem értés, idõnként pedig vélt, vagy valós pozícióharc ádáz küzdelme folyt. – Ez politikai vagy szakmai szintû ellenállás volt? – A Magyar Orvosi Kamara (MOK), mint érdekképviselõ és a MOTESZ, mint szakmai-tudományos szervezet, együtt óriási erõt képviselhetett volna az orvostársadalomban. Abban az orvosvilágban, amirõl tudni kell, hogy a piciny érdekek mentén egyetlen pillanat alatt megoszthatóvá lesz. Hogy miért? Rossz helyzetben van, tehát minden kicsi is sokat számít, a közös megoldással szemben pedig mindig a személyesek kerülnek elõtérbe. Pedig a két szervezet együtt a kormányzat és a politika tevékenységével kapcsolatban nagyon kemény erõt és képviseletet biztosíthatott volna az orvostársadalmat, a szakmákat feszítõ kérdések racionális megoldásaiban. – Ami viszont nem történt meg… – Hát nem, s szerintem ez nem az én elnökségem hiányossága, hanem egy folyamatosan elszalasztott lehetõség. Talán érdemes ismét próbálkozni. Viszont más lehetõségeket sikerült jobban kihasználni és számos feladatot sikerült elvégezni, megoldani. A magyarkínai kapcsolatok megalapozása és igen magas szintre való emelése az elnökségi idõmben történt, hasonlóképpen lett az UEMO-nak (European Union of General Practioners: Általános Orvosok Európai Uniója) a teljes Elnöksége ez évtõl magyar, az UEMS (Union Européenne des Médecins Specialistes: Szakorvosok Európai Uniója) másodszorra is magyar alelnököt választott, akik mind a MOTESZ nemzetközi tevékenysége és támogatása révén érték el ezeket. Az interdiszciplináris fórumok szakmai rendezvénysorozata is a MOTESZ nevéhez fûzõdik, a 15 éves múltat sikeresen folytattuk az utóbbi években is. Fantasztikus mûhelymunka folyt, ahol különbözõ bizottságaink munkájában vehettem részt. Számos olyan meghatározó szakértõi anyag készült közösen más szervezetekkel, amelyekben foglalt gondolatok visszaköszönnek például a Semmelweis Tervben is. E munkafolyamatokban kiemelkedõ volt a MOTESZ Elnökségének szervezõ, összefogó szerepe. – Elnézést, hogy közbe szólók. Ön egy bal-liberális kormány alatt regnált leendõ MOTESZ elnökként, majd tényleges elnökként. Manapság ennek szellemében hogyan ítélik meg a MOTESZ-t? – A Szövetség mindig abszolút lojálisan, a szakmai-tudományos társaságok és a szakma képviseletét valósította meg. 6

MOTESZ

Elnökségében a szociális, a liberális, a kereszténydemokrata és polgári értékek képviselõi hoztak nap, mint nap konszenzusos döntéseket, mely a mai napig töretlenül így mûködik. Ennek megfelelõen elfogadottan jó viszonyban voltunk az elsõ Orbán-kormánnyal, Gógl Árpád és Mikola István egészségügyi miniszterekkel. Voltak pontok, amelyeknél velük könnyebben, gyorsabban jutottunk egyezségre és eredményre, mint az összes további miniszterrel, illetve kormánnyal. Aki azt akarja rásütni a MOTESZ-re, hogy baloldali vagy szociál-liberális érzelmû, annak javaslom, hogy az utóbbiak idejében a Szövetség vezetése által írt jegyzõkönyveket, iratokat olvasson. Mi többet küzdöttünk Kökény Mihály, Székely Tamás miniszterekkel, mint a fideszes elõdeikkel. Molnár Lajossal és Horváth Ágnes miniszterekkel minden területen kifejezetten végvári harcokat vívtunk. Természetesen kulturált hangon, nem erõszakosan tettük a számunkra elengedhetetlenül fontos kérdésekben és eljárásokban. Tény, hogy sokszor teljesen eredménytelenül küzdöttünk. Egyetlen miniszter, Rácz Jenõ volt befogadó – nem a MOTESZ-szel, hanem az általa képviseltekkel szemben –, akivel harmonikus együttmûködést folytattunk. A felsoroltak alapján nem tudok különbséget tenni a szellemi szolgálat, és a szellemi szolgálatot összefogó Szövetség között. Persze mindez az aktuális politikát, a hatalmat, a kormányzatot, a vezetést mindig irritálhatja. Noha ezt elfogadom, de közben tudom, aki okos és érti a szót, az a felé nyújtott lehetõségeket saját maga dicsõségére is használhatja az ügyet képviselve. Aki az ellenkezõjét teszi, s inkább a szembefordulást, az ellenállást választja, ezen garantáltan nagyon sokat veszít. Természetesen ebben a pillanatban a MOTESZ is veszít, hiszen képtelen szakmai érdekérvényesítõ lenni. – A MOTESZ azért kerül gúzsba, mert indokolatlanul ráragasztott bélyegek ragadnak a nevéhez, vagy mert éppen ezért nem kap a mûködéséhez szükséges anyagi támogatást? – Több mint négy évtizeddel ezelõtt az akkori Egészségügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya hívta életre a MOTESZ-t, az akkor ismét önállóvá váló szakmai tudományos társaságok szövetségeként. Azóta folyamatosan államilag is támogatott civilszervezet. A tagdíjbevétele formális, a legutóbbi szabályozás alapján, ha mindenki befizetné az évi 30-50.000 forintot, akkor is alig hatmillió forint az ebbõl származó bevétel. Tehát ha nincs állami támogatás, akkor ellehetetlenül a legnagyobb szakmai civil szervezet Magyarországon. Ha megkérdõjelezõdik az alapító atyák létrehozási szándéka, akkor az eltelt évtizedekben a mûködtetés formája is megkérdõjelezõdik, és indokolatlan „bélyegek ragasztgatása kezdõdik meg”. Hogy kellemetlen, fárasztó és sok terhet jelentõ volt a MOTESZ véleményének befogadása, „elviselése”, azt elfogadom, de eddig még egyetlen kormány sem szüntette meg a civil szervezeti támogatást. MAGAZIN

2011; XIX(1–2):5–7

SZAKMA, SZAKMAPOLITIKA, FINANSZÍROZÁS

A „bélyeg-ragasztgatásra” egyéb lehetõség is akad. Ilyen volt a legutóbbi szakmai kollégiumi választás. Az összegyûjtött társasági érvekkel hónapokon keresztül harcoltunk azért, hogy 70 éven felül is lehessen valaki szakmai kollégiumi tag, azt akartuk, hogy ne legyen anynyi eleve kijelölt ember egy-egy ilyen testületben. Lehet, hogy nem jelentettünk meg percenként sajtókommünikét, de el kell hinni, hogy a MOTESZ-tõl mindig is távol állt a sajtóban való üzengetés. Az igaz, hogy az eredmények kellõ mértékû bemutatása és a saját PR-unk fejlesztése is elmaradt. Visszatérve a témához, a kollégiumi választásokhoz, végül olyan nem megfelelõ rendelet született, amelynek összes nem megfelelõségéért, hátrányáért a választás lebonyolítására felkért MOTESZ-t hibáztatták. – Ezek után hogyan summázza a nemrég véget ért elnökségét? – 2009-2010 között voltam a MOTESZ elnöke, ebben az idõszakban jelentõsen megváltozott a válságot követõen a gazdasági rendszer. Az elnöki ciklus második felében az összes hatalmi és egyéb változásával együtt kormányváltás is történt. Bármilyen erõs is legyen egy szervezet, az olyan nagyságrendû dolgoknál, mint a szakma, a szakmai érdekképviselet, a kutatás, a tudomány és minden egyéb érdekérvényesítés, nagyon is háttérbe szorul.

Ez történt. Nem élem meg kudarcként, mert a belsõ mûhelymunkák eredményesen folytak. És azért sem, mert fent tudtunk maradni, az új belépõ tagtársaságokkal még növekedett, gyarapodott is a Szövetség. Az más kérdés, hogy teljesen megváltozott feltételrendszerbe kerültünk. A lehetséges alkalmazkodási technikáinkkal, továbbá a szövetségi stratégia újraértékelésével már nagyon korán léptünk (2010. április-június), azóta viszont picit késésben vagyunk. – Megannyi módszer és lehetõség van arra, hogy ha valahol nem kíváncsiak a tudományos társaságok szövetségére, azért az mégiscsak megmutathassa magát! – Tény. Megoldás az is, ha befelé fordulunk; megoldás lehet, hogy olyan helyzetet teremtünk, amelyben jelentõs érdeklõdést váltunk ki. Idõbe telik, de biztos, hogy civil szervezetként megkerülhetetlenné teszi magát a MOTESZ. Meggyõzõdésem, hogy az nem lehet tartós cél, hogy ne kérdezzék meg a szakma szervezeteinek véleményét, ezen belül a MOTESZ-t, az itt található szellemi értékhez közelítve. A MOTESZ az ország szakmai-szellemi elitjét összefogó szervezet, az általa képviselt értékrend és tudás helyet talál és kellõen értékelt lesz a jövõben is. Én pedig továbbra is ezen munkálkodom elnökségi tagként, leköszönt elnökként. Krasznai Éva

MOTESZ PÁLYÁZAT A Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége korábbi hagyományai alapján szakmai– tudományos pályázatot ír ki 40 év alatti szakemberek részére. A 2011. évi pályázat témája a

KARDIOVASZKULÁRIS REHABILITÁCIÓ 1. Pályázni lehet maximum 30 oldalas pályázattal, amelybe a táblázatok és ábrák beleértendõek, de az irodalomjegyzék nem. A pályázat része kell legyen ugyancsak a 30 oldalon kívül, egy kétoldalas összefoglaló is. 2. Pályázni lehet a témakörben 2010. szeptember és 2011. augusztusa között megjelent cikkel is (magyar, külföldi egyaránt), de a cikkhez egy maximum 10 oldalas összeállítást kell készíteni irodalmi és gondolati áttekintésként. A pályázat része kell legyen a 10 oldalon kívül, egy 2 oldalas összefoglaló is.

Beküldési határidõ: 2011. szeptember 30. A benyújtott Pályázatokat a MOTESZ Elnöksége által felkért „ad hoc” Bizottság bírálja el és az eredmények alapján nem kötelezõen I., II. és III. díjat állapíthat meg. Nem minden kategóriában kötelezõ díjat kiadni és egy kategóriában nem csak egy nyertes lehet. Az I. Díj Oklevéllel és 150 000 Ft pénzjutalommal, a II. Díj Oklevéllel és 100 000 Ft pénzjutalommal, a III. Díj 70 000 Ft pénzjutalommal jár. A nyertes pályázat kétoldalas összefoglalója a MOTESZ Magazin aktuális számában megjelenik. A Díjjal járó Oklevelek ünnepélyes körülmények között, a MOTESZ 126 tagszervezetének ünnepélyes évzáró Szövetségi Tanácsülésén kerülnek átadásra. A pályázat jeligés, kérjük azt feltüntetni a borítékon, a pályázó adatai (név, cím, esetleg telefon, e-mail) külön lezárt borítékban legyen elhelyezve a nagy borítékon belül. Postai cím: Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége 1051 Budapest, Nádor u. 36. 1364 Budapest. PF. 200

2011; XIX(1–2):5–7

MOTESZ

MAGAZIN

7

SZAKMA, SZAKMAPOLITIKA, FINANSZÍROZÁS Dr. Oberfrank Ferenc ügyvezetõ igazgató, kutató, az Innováció és biomedicina rovat vezetõje, a MOTESZ elnökségi tagja, a szakmai kollégiumi tanácsok létrehozását koordináló munkacsoport tagja, az egyeztetõ ülések levezetõ elnöke MTA Kísérleti Orvostudományi és Kutatóintézet – Igazgatói Titkárság, Budapest

A MOTESZ szerepvállalása a Szakmai Kollégiumi Tanácsok megalakításában A 12/2011. (III.30.) NEFMI rendeletnek megfelelõen május elsejével átalakult a szakmai kollégiumi rendszer. Ezentúl egyetlen szakmai kol-

légium, hatvan tagozat és tanács segíti az egészségügyért felelõs miniszter munkáját. A 3-3 tagú szakmai kollégiumi tagozatok a miniszter tanácsadó testületei, míg az 515 tagú szakmai kollégiumi tanácsok a szakma véleményalkotó szervezetei. Megbízatásuk négy évre szól.

..................................................................... Szövetségünk a korábbi években is kapott már miniszteri felkérést a közremûködésre a szakmai kollégiumok megalakításában. Ez nem volt könnyû feladat, hiszen az éppen aktuális jogszabály nem mindig volt könnyen alkalmazható, ami esetenként vitákhoz vezetett. Mégis örömmel vállalkoztunk a váratlanul érkezett feladatra, hiszen korábban úgy látszott, hogy ezt másra fogja bízni az egészségügyi kormányzat. Dr. Páva Hanna helyettes-államtitkár asszonnyal március végén indultak az elõkészítõ egyeztetések arról, hogy a MOTESZ hogyan segítse a szakmai kollégium tanácsainak létrehozását. A felkészülés kezdetén az egészségügyi szakmai kollégium mûködésérõl szóló jogszabály még ki sem volt hirdetve, a NEFMI rendelet csak 2011. április 1-jén lépett hatályba. Prof. Dr. Sótonyi Péter akadémikus, a MOTESZ volt elnöke, jelenleg alelnöke felügyeletével a Dr. Koplányi Mária fõigazgató-helyettes vezette MOTESZ csapat hatalmas és rendkívül hatékony munkával, az Államtitkársággal szoros kapcsolatban állította fel a Szövetség elnökségi tagjaiból és vezetõ szakembereibõl a levezetõ elnöki stábot, készítette elõ a szakmai kollégiumi tanácsok egyeztetõ megbeszéléseit. A jogszabály alapján meg kellett keresni az egyes tanácsokba delegálni jogosult szervezeteket, regisztrálni a visszajelentkezéseket, megszervezni a helyszíneket, logisztikát, az Államtitkárság által megbízott Dr. Velkey Györggyel jóváhagyatni az eljárásrendet, elõkészíteni a jegyzõkönyveket, listákat, felkészíteni a tíz levezetõ elnököt, és biztosítani melléjük a megfelelõ stábot. 8

MOTESZ

A szakmai kollégiumi tanácsok egyeztetõ megbeszéléseire az április 11-ével kezdõdõ héten került sor. Öt nap alatt összesen 60 egyeztetõ megbeszélés történt, általában nyugodt, kollegiális légkörben, szabályosan jegyzõkönyvezve. Néha bizony felforrósodott a levegõ, és a rendelkezésre álló idõ nem mindig volt elegendõ a konszenzus, vagy legalábbis a nyugvópont eléréséhez. Összességében mégis állítható: a résztvevõk jól vizsgáztak. A MOTESZ munkatársai éjt-nappallá téve összesítették az eredményeket, hogy az igen szorosra szabott határidõre elõkészítsék az Államtitkárra váró döntéseket. Néhány tanács esetében ugyanis nem sikerült konszenzusos eredményre jutni, egyes társaságok elégedetlenek voltak. Prof. Dr. Réthelyi Miklós miniszter Dr. Szócska Miklós államtitkárra ruházta döntési jogkörét, aki az április 26-i határidõt követõen áttanulmányozva az eredményeket, és néhány esetben újabb egyeztetést írt elõ a MOTESZ-nek a vitában álló felek bevonásával. A tagozatok tagjainak ismertté válása is új egyeztetéseket tett szükségessé. Összesen négy fordulóra került sor igen rövid idõ alatt. Végül Dr. Sótonyi Péter professzor, Dr. Kiss István professzor és jómagam kaptunk megbízást a még nyitott kérdések egyeztetésére, amit az elõírt határidõre elvégeztünk. Ezzel egyelõre lezárult a MOTESZ szerepe az új kollégium életében. Szócska államtitkár úr ismételten levélben köszönte meg a MOTESZ kiválónak minõsített közremûködését. Május 13-án a megbízólevelek átadásával az új kollégiumi vezetés, a tagozatok és a tanácsok tagjai lettek a fõszereplõk. Mára már valamennyien ismertek. Rendelkezésre MAGAZIN

2011; XIX(1–2):8–15

SZAKMA, SZAKMAPOLITIKA, FINANSZÍROZÁS

áll a társaságok által a tanácsokba delegált személyek névsora és az államtitkár által felkért 3 fõs tagozatok névsora is, amit a www.motesz.hu honlap mellett lapunkban is közzé teszünk. A Kollégium elnöke, Dr. Fülesdi Béla professzor június 6-án a MOTESZ elnökségi ülésén személyesen köszönte meg a kapott segítséget. Ismertetve a jövõ felada-

tait az együttmûködésrõl is szólt. Vendégünk megbizonyosodhatott arról, hogy a MOTESZ választott vezetõin, hivatalának munkatársain keresztül közvetlenül, és a 129 tagtársaságon keresztül is kész segíteni. A Szövetség szívesen igazolja, hogy nem csak a bajban megbízható partner, hanem a hétköznapi nehéz munkából is kiveszi a részét.

Tisztelt Kollégák! Az alábbiakban tájékoztató jelleggel ismertetjük az új szakmai kollégiumi tagozatok és tanácsok tisztségviselõit. Felhívjuk szíves figyelmüket arra, hogy a MOTESZ május 25-én átadta a – folyamatos egyeztetéseket követõen több alkalommal módosított – listát az Egészségügyért Felelõs Államtitkárság részére, ezzel a Szövetség egészségügyi szakmai kollégiummal összefüggõ feladata lezárult. Minden további – beleértve a jelenleg is zajló – módosításról, változtatásról a névsorra vonatkozóan a [email protected] címen tudnak érdeklõdni. Az egészségügyi szakmai kollégium Elnöke Dr. Fülesdi Béla Alelnöke Dr. Szilvási István Dr. Barzó Pál Titkára Dr. Boncz Imre Dr. Perczel Forintos Dóra ******** 1. Aneszteziológia és intenzív terápia

Dr. Ökrös Ilona Dr. Szentkereszty Zoltán Dr. Újhelyi Enikõ

Tagozat Elnök Dr. Fülesdi Béla

2. Oxyológia – sürgõsségi orvostan, toxikológia, honvéd és katasztrófa orvostan

Tagok Dr. Gál János Dr. Nagy Géza

Tagozat

Tanács Tagok Dr. Árkossy Ottó Dr. Babik Barna Dr. Bede Antal Dr. Blaskó György Dr. Bobek Ilona Dr. Bogár Lajos Dr. Csomós Ákos Dr. Hupuczi Petronella Dr. Iványi Zsolt Dr. Janecskó Mária Dr. Molnár Zsolt Dr. Nagy László 2011; XIX(1–2):8–15

Elnök Dr. Varga Csaba Tagok Dr. Svéd László Dr. Zacher Gábor Tanács Tagok Dr. Buda Péter Dr. Burány Béla Dr. Berényi Tamás Dr. Bognár Zsolt Dr. Gõbl Gábor Dr. Kopcsó István Dr. Mártai István

MOTESZ

Dr. Orgován György Dr. Pikó Károly Dr. Rotyis Mária Dr. Rudas László Dr. Sárkány Ágnes Dr. Schandl László Dr. Simon Gábor Dr. Zsíros Lajos 3. Infektológia

Dr. Maszárovics Zoltán Dr. Mészner Zsófia Dr. Müller Veronika Dr. Rókusz László Dr. Sinkó János Dr. Tusnádi Anna 4. Klinikai és járványügyi mikrobiológia Tagozat

Tagozat Elnök Dr. Princz Gyula Tagok Dr. Schneider Ferenc Dr. Ternák Gábor Tanács Tagok Dr. Bányai Tivadar Dr. Konkoly-Thege Marianne Dr. Ludwig Endre Dr. Maródi László

MAGAZIN

Elnök Dr. Visontai Ildikó Tagok Dr. Kónya József Dr. Nagy Erzsébet Tanács Tagok Dr. Deák Judit Dr. Füzi Miklós Dr. Hajdu Edit Dr. Kristóf Katalin Dr. Minárovits János

9

SZAKMA, SZAKMAPOLITIKA, FINANSZÍROZÁS Dr. Nagy Károly Dr. Nikolova Radka Dr. Reuter Gábor Dr. Szekeres Júlia Dr. Várkonyi Viktória

7. Nefrológia és dialízis

5. Gasztroenterológia és hepatológia

Tagok Dr. Balla József Dr. Reusz György

Tagozat Elnök Dr. Tulassay Zsolt Tagok Dr. Novák János Dr. Wittmann Tibor Tanács Tagok Dr. Altorjay István Dr. Banai János Dr. Herszényi László Dr. Hunyady Béla Dr. Lakatos László Dr. Lestár Béla Dr. Pap Ákos Dr. Rácz István Dr. Szalay Ferenc Dr. Vincze Áron 6. Belgyógyászat, endokrinológia, diabétesz és anyagcserebetegségek Tagozat Elnök Dr. Jermendy György Tagok Dr. Karádi István Dr. Paragh György Tanács Tagok Dr. Bedros J. Róbert Dr. Farsang Csaba Dr. Halmy László Dr. Jermendy György Dr. Karádi István Dr. Lakatos Péter Dr. Nagy Judit Dr. Nagy Endre Dr. Paragh György Dr. Rácz Károly Dr. Szatmári Miklós Dr. Tóth Miklós Dr. Tulassay Zsolt Dr. Winkler Gábor Dr. Wittmann István

10

Tagozat Elnök Dr. Wittmann István

Tanács Tagok Dr. Deák György Dr. Kárpáti István Dr. Ladányi Erzsébet Dr. Mátyus János Dr. Remport Ádám Dr. Reusz György Dr. Rosivall László Dr. Szegedi János Dr. Török Marietta Dr. Wagner László 8. Tüdõgyógyászat Tagozat Elnök Dr. Kovács Gábor Tagok Dr. Somfay Attila Dr. Losonczy György Tanács Tagok Dr. Bauknecht Éva Dr. Bártfai Zoltán Dr. Böcskei Csaba Dr. Gálffy Gabriella Dr. Nagy Béla Dr. Ostoros Gyula Dr. Pápai Zsolt Dr. Sárosi Veronika Dr. Strausz János Dr. Szilasi Mária 9. Tüdõ- és mellkas sebészet Tagozat Elnök Dr. Lang György Tagok Dr. Takács István Dr. Rényi-Vámos Ferenc Tanács Tagok Dr. Agócs László

MOTESZ

Dr. Furák József Dr. Kecskés László Dr. Molnár F. Tamás Dr. Vadász Pál

Tagok Dr. Liszkay Gabriella Dr. Remenyik Éva

10. Reumatológia

Tagok Dr. Battyáni Zita Dr. Bata-Csörgõ Zsuzsanna Dr. Együd Katalin Dr. Hunyadi János Dr. Juhász István Dr. Károlyi Zsuzsánna Dr. Kemény Lajos Dr. Szabad Gábor Dr. Temesvári Erzsébet Dr. Wikonkál Norbert

Tagozat Elnök Dr. Poór Gyula Tagok Dr. Czirják László Dr. Géher Pál Tanács Tagok Dr. Bálint Péter Dr. Bender Tamás Dr. Héjj Gábor Dr. Hittner György Dr. Hodinka László Dr. Kovács László Dr. Nagy György Dr. Ortutay Judit Dr. Szekanecz Zoltán Dr. Tamási László 11. Klinikai immunológia és allergológia Tagozat Elnök Dr. Zeher Margit Tagok Dr. Dérfalvi Beáta Dr. Nékám Kristóf Tanács Tagok Dr. Arató András Dr. Csoma Zsuzsanna Dr. Domján Gyula Dr. Haris Ágnes Dr. Herjavecz Irén Dr. Illés Zsolt Dr. Kiss Emese Dr. Kósa Lajos Dr. Prohászka Zoltán Dr. Szegedi Andrea 12. Bõr- és nemibetegségek Tagozat Elnök Dr. Kárpáti Sarolta

MAGAZIN

Tanács

13. Transzfuziológia és hematológia Tagozat Elnök Dr. Kiss Csongor Tagok Dr. Masszi Tamás Dr. Takács István Tanács Tagok Dr. Borbényi Zita Dr. Dávid Mariann Dr. Demeter Judit Dr. Hoffer Izabella Dr. Jakab Judit Dr. Losonczy Hajna Dr. Pfliegler György Dr. Réti Marienn Dr. Udvardy Miklós Dr. Vezendi Klára 14. Onkológia és sugárterápia Tagozat Elnök Dr. Kásler Miklós Tagok Dr. Csejtey András Dr. Mangel László Tanács Tagok Dr. Bodoky György Dr. Géczi Lajos Dr. Landherr László Dr. Kásler Miklós Dr. Major Tibor 2011; XIX(1–2):8–15

SZAKMA, SZAKMAPOLITIKA, FINANSZÍROZÁS Dr. Mangel László Dr. Polgár Csaba Dr. Rosta András Dr. Szánthó András Dr. Tóth László 15. Kardiológia Tagozat Elnök Dr. Tomcsányi János Tagok Dr. Merkely Béla Dr. Szatmári András Tanács Tagok Dr. Édes István Dr. Forster Tamás Dr. Járai Zoltán Dr. Katona András Dr. Kiss Róbert Gábor Dr. Merkely Béla Dr. Ruzsa Zoltán Dr. Szatmári András Dr. Tóth Kálmán Dr. Veress Gábor 16. Szívsebészet Tagozat Elnök Dr. Székely László Tagok Dr. Alotti Nasri Dr. Szabolcs Zoltán

Tanács

20. Urológia

Tanács

Tagok Dr. Acsády György Dr. Bíró Gábor Dr. Farkas Katalin Dr. Landi Anna Dr. Mátyás Lajos Dr. Menyhei Gábor Dr. Nemes Balázs Dr. Pécsvárady Zsolt Dr. Simó Gábor Dr. Sipka Róbert

Tagozat

Tagok Dr. Detre Zoltán Dr. Gunther Tibor Dr. Kricsfalusy Mihály Dr. Martsa Balázs Dr. Naumov István Dr. Noviczki Miklós Dr. Nyárády József Dr. Pákozdy János Dr. Rupnik János Dr. Simonka János Dr. Szabó Zsolt Dr. Szentléleki Károly Dr. Szita János Dr. Turcsányi István Dr. Varga Endre

18. Általános sebészet Tagozat Elnök Dr. Oláh Attila Tagok Dr. Svébis Mihály Dr. Vörös Attila Tanács Tagok Dr. Altorjay Áron Dr. Bálint András Dr. Bátorfi József Dr. Bende Sándor Dr. Börzsei László Dr. Bursics Attila Dr. Damjanovich László Dr. Gamal Eldin Mohamed Dr. Harsányi László Dr. Horváth Örs Péter Dr. István Gábor Dr. Kupcsulik Péter Dr. Lázár György Dr. Oláh Tibor Dr. Ondrejka Pál

Tanács 19. Transzplantáció Tagok Dr. Bogáts Gábor Dr. Hartyánszky István Dr. Horkay Ferenc Dr. Szabados Sándor Dr. Tomcsányi István 17. Érsebészet és angiológia Tagozat Elnök Dr. Entz László Tagok Dr. Kollár Lajos Dr. Palásthy Zsolt

2011; XIX(1–2):8–15

Tagozat Elnök Dr. Langer Róbert

Elnök Dr. Nyírády Péter Tagok Dr. Gécs László Dr. Tenke Péter Tanács Tagok Dr. Bajory Zoltán Dr. Buzogány István Dr. Farkas László Dr. Fekete Ferenc Dr. Kopa Zsolt Dr. Lantos István Dr. Majoros Attila Dr. Pajor László Dr. Romics Imre Dr. Szûcs Miklós 21. Égés- és plasztikai sebészet Tagozat Elnök Dr. Bene Ruzsena Tagok Dr. Molnár Csaba Dr. Tamás Róbert Tanács Tagok Dr. Csorba Éva Dr. Gulyás Gusztáv Dr. Ferenczy József Dr. Jakabos Péter Dr. Jósvay János Dr. Nádai Zoltán Dr. Rezek Ödön Dr. Révész Zsolt Dr. Tizedes György Dr. Varga János

23. Ortopédia Tagozat Elnök Dr. Tóth Kálmán Tagok Dr. Szendrõi Miklós Dr. Tóth János Tanács Tagok Dr. Bucsi László Dr. Csernátony Zoltán Dr. Illés Tamás Dr. Király Géza Dr. Kiss Jenõ Dr. Marschalkó Péter Dr. Rudner Ervin Dr. Szigeti István Dr. Turchányi Béla Dr. Varga Péter Pál 24. Sportegészségügy Tagozat Elnök Dr. Tóth Miklós

Tagok Dr. Ablonczy László Dr. Nagy Kálmán

22. Traumatológia és kézsebészet

Tagok Dr. Pavlik Gábor Dr. Varga Lehel

Tanács

Tagozat

Tanács

Tagok Dr. Fazakas János Dr. Kalmár Nagy Károly Dr. Kóbori László Dr. Szabolcs Zoltán Dr. Szederkényi Edit

Elnök Dr. Hangody László

Tagok Dr. Fröhlich Péter Dr. Halasi Tamás Dr. Jákó Péter Dr. Martos Éva Dr. Préda István

MOTESZ

Tagok Dr. Fekete Károly Dr. Gera László

MAGAZIN

11

SZAKMA, SZAKMAPOLITIKA, FINANSZÍROZÁS 25. Szemészet

Tanács

30. Neurológia

Tagozat

Tagok Dr. Barabás József Dr. Huszák András Dr. Joób-Fancsali Árpád Dr. Németh Zsolt Dr. Olasz Lajos

Tagozat

Elnök Dr. Facskó Andrea Tagok Dr. Nagy Zoltán Dr. Vámosi Péter Tanács Tagok Dr. Berta András Dr. Biró Zsolt Dr. Facskó Andrea Dr. Kerényi Ágnes Dr. Nagy Zoltán Zsolt Dr. Németh János Dr. Pelle Zsuzsanna Dr. Sényi Katalin Dr. Vámosi Péter Dr. Végh Mihály 26. Fül-orr-gégészet Tagozat Elnök Dr. Katona Gábor Tagok Dr. Fülöp Imre Dr. Kisely Mihály Tanács Tagok Dr. Gerlinger Imre Dr. Hirschberg Andor Dr. Horváth Emília Dr. Huszka János Dr. Lujber László Dr. Rásonyi Kovács Péter Dr. Répássy Gábor Dr. Rovó László Dr. Sziklai István Dr. Tamás László 27. Arc, állcsont és szájsebészet Tagozat Elnök Dr. Piffkó József Tagok Dr. Oberna Ferenc Dr. Redl Pál

12

28. Fog- és szájbetegségek Tagozat Elnök Dr. Fejérdy Pál Tagok Dr. Hegedûs Csaba Dr. Herceg Olga Tanács Tagok Dr. Bartha Károly Dr. Borbély Péter Dr. Dobó-Nagy Csaba Dr. Fábián Gábor Dr. Fejérdy Pál Dr. Gera István Dr. Gerle János Dr. Hegedûs Csaba Dr. Hermann Péter Dr. Márton Ildikó Dr. Nagy Ákos Dr. Nagy Katalin Dr. Orosz Mihály Dr. Szõke Judit Dr. Windisch Péter 29. Idegsebészet Tagozat Elnök Dr. Barzó Pál Tagok Dr. Bognár László Dr. Csókay András Tanács Tagok Dr. Banczerowski Péter Dr. Barzó Pál Dr. Büki András Dr. Demeter Béla Dr. Dóczi Tamás Dr. Horváth Zoltán Dr. Klivényi Péter Dr. Skaliczky Zoltán Dr. Szikora István Dr. Veres Róbert

MOTESZ

Elnök Dr. Nagy Zoltán Tagok Dr. Csiba László Dr. Valikovics Attila Tanács Tagok Dr. Bereczki Dániel Dr. Bodosi Mihály Dr. Dibó György Dr. Diószeghy Péter Dr. Fekete István Dr. Fogarasi András Dr. Folyovich András Dr. Herczegfalvi Ágnes Dr. Horváth Sándor Dr. Janszky József Dr. Komoly Sámuel Dr. Kondákor István Dr. Kovács Gábor Géza Dr. Pánczél Gyula Dr. Vécsei László

32. Addiktológia Tagozat Elnök Dr. Varga Gábor Tagok Dr. Sineger Eleonóra Dr. Szemelyácz János Tanács Tagok Dr. Bodrogi Andrea Dr. Csorba József Dr. Demetrovics Zsolt Dr. Gerevich József Dr. Glaub Teodóra Dr. Kassai Farkas Ákos Dr. Kelemen Gábor Dr. Rácz József Dr. Rigó Péter Dr. Szigethy Anna 33. Háziorvostan Tagozat Elnök Dr. Hajnal Ferenc

31. Pszichiátria és pszichoterápia

Tagok Dr. Grezsa István Dr. Szabó János

Tagozat

Tanács

Elnök Dr. Németh Attila

Tagok Dr. Balogh Sándor Dr. Barna István Dr. Becka Éva Dr. Együtt Mihály Dr. Fülep László Dr. Füredi Gyula Dr. Garay Erzsébet Dr. Kalabay László Dr. Mester Lajos Dr. Papp Renáta Dr. Rinfel József Dr. Rurik Imre Dr. Simek Ágnes Dr. Sirák András Dr. Végh Mária

Tagok Dr. Frecska Ede Dr. Janka Zoltán Tanács Tagok Dr. Baran Brigitta Dr. Bitter István Dr. Fekete Sándor Dr. Harangozó Judit Dr. Harcos Péter Dr. Harmatta János Dr. Kovács Ildikó Dr. Kurimay Tamás Dr. Molnár Károly Dr. Móré E. Csaba Dr. Ostorharics H. György Dr. Rihmer Zoltán Dr. Rudisch Tibor Dr. Silling Tibor Dr. Vincze Gábor

MAGAZIN

34. Gyermek alapellátás (Házi gyermekorvostan, ifjúsági és iskolaorvostan, védõnõ) Tagozat Elnök Dr. Kovács Julianna 2011; XIX(1–2):8–15

SZAKMA, SZAKMAPOLITIKA, FINANSZÍROZÁS Tagok Csordás Ágnes Dr. Mezei Éva Tanács Tagok Dr. Andrásofszky Csilla Dr. Békefi Dezsõ Gitidiszné Gyetván Krisztina Dr. Hertelendy László Dr. Józsa Lajos Dr. Kálmán Mihály Kissné Garajszki Ildikó Dr. Lénárt András Dr. Muzsay Géza Dr. Paksy László Dr. Raffay Éva Dr. Stunya Edina Tobak Orsolya Dr. Újhelyi János Wenhardt Andrea 35. Foglalkozás orvostan Tagozat Elnök Dr. Cseh Károly Tagok Dr. Grónai Éva Dr. Hazay Balázs Tanács Tagok Dr. Báthori Ildikó Dr. Csepura Olga Dr. Derényi Gábor Dr. Grósz Andor Dr. Gulyás Zoltán Dr. Morvai Veronika Dr. Nagy Imre Dr. Szûcs Ágnes Dr. Tamás Edit Dr. Tibold Antal 36. Megelõzõ orvostan és népegészségügy, kórház higiénia

Tanács

Tagok Dr. Ádány Róza Dr. Balázs Péter Dr. Böröcz Karolina Gárdos Éva Dr. Kiss István Dr. Kriszbacher Ildikó Dr. Major Jenõ Dr. Németh Irén Dr. Ozsváth Zsófia Dr. Páldy Anna Dr. Sándor János Dr. Szabó János Dr. Szabolcs István Dr. Varga Csaba Dr. Vámos Adrienn

Tagok Dr. Géher Pál Dr. Göde György Dr. Gömör Béla Dr. Horváth Remény Dr. Szekeres László

41. Csecsemõ- és gyermekgyógyászat

39. Geriátria és krónikus ellátás

Elnök Dr. Balla György

37. Fizikális medicina, rehabilitációs és gyógyászati segédeszköz Tagozat Elnök Dr. Kullmann Lajos Tagok Dr. Szél István Dr. Vekerdy Zsuzsa Tanács Tagok Dr. Bálint Beatrix Dr. Boros Erzsébet Dr. Bors Katalin Dr. Czuriga István Dr. Dénes Zoltán Dr. Farkas Péter Dr. Fazekas Gábor Dr. Gyémánt András Dr. Klauber András Dr. Pettyán Ilona Dr. Simon Attila Dr. Szél István Dr. Tóth István Dr. Varjú Cecília Dr. Vekerdy-Nagy Zsuzsanna 38. Balneoterápia

Tagozat

Tagozat

Elnök Dr. Vokó Zoltán

Elnök Dr. Bender Tamás

Tagok Dr. Ádány Róza Dr. Ember István

Tagok Dr. Fülöp József Dr. Héjj Gábor

2011; XIX(1–2):8–15

Dr. Siklós Pál Dr. Török Olga Dr. Ungár László

Tanács

MOTESZ

Tagozat Elnök Dr. Bakó Gyula Tagok Dr. Ádám Ildikó Dr. Blaskovich Erzsébet Tanács Tagok Dr. Bakó Gyula Dr. Császár Tamás Dr. Egervári Ágnes Dr. Huszár Judit Dr. Kiss István Dr. Majercsik Eszter Dr. Semsei Imre Dr. Székács Béla Dr. Zékány Zita Dr. Zöllei Magdolna 40. Szülészet és nõgyógyászat, asszisztált reprodukció

Tagozat

Tagok Dr. Szabó András Dr. Szabó László Tanács Tagok Dr. Barkai László Dr. Berényi Marianne Dr. Bodrogi Tibor Dr. Harmat György Dr. Hollódy Katalin Dr. Molnár Dénes Dr. Mramurácz Éva Dr. Nemes Éva Dr. Novák Zoltán Dr. Simon Gábor Dr. Szabó Éva Dr. Tulassay Tivadar Dr. Túri Sándor Dr. Várkonyi Ágnes Dr. Velkey György 42. Neonatológia

Tagozat Tagozat Elnök Dr. Demeter János Tagok Dr. Bánhidy Ferenc Dr. Tóth Zoltán

Elnök Dr. Ertl Tibor Tagok Dr. Gárdos László Dr. Szabó Miklós

Tanács Tanács Tagok Dr. Ács Nándor Dr. Balogh Ádám Dr. Bódis József Dr. Gyarmati Béla Dr. Konc János Dr. Lintner Ferenc Dr. Melczer Zsolt Dr. Nagy Sándor Dr. Pajor Attila Dr. Pál Attila Dr. Pap Károly Dr. Rigó János

MAGAZIN

Tagok Dr. Adamovich Károly Dr. Balla György Dr. Dicsõ Ferenc Dr. Katona Ferenc Dr. Katona Márta Dr. Nádor Csaba Dr. Nobilis András Dr. Sipos Péter Dr. Somogyvári Zsolt Dr. Szûcs Ildikó

13

SZAKMA, SZAKMAPOLITIKA, FINANSZÍROZÁS 43. Gyermekpszichiátria Tagozat Elnök Dr. Pászthy Bea Tagok Dr. Herczeg Ilona Dr. Vetró Ágnes

Dr. Fekete György Dr. Hadzsiev Kinga Dr. Karcagi Veronika Dr. Kosztolányi György Dr. Németh György Dr. Oláh Edit Dr. Raskó István Dr. Tihanyi Mariann Dr. Török Olga

Dr. Bogner Péter Dr. Forrai Gábor Dr. Gödény Mária Dr. Hüttl Kálmán Dr. Kollár József Dr. Lombay Béla Dr. Martos János Dr. Morvay Zita Dr. Palkó András

46. Orvosi laboratórium

48. Nukleáris medicina

Tagozat

Tagozat

Elnök Dr. Kappelmayer János

Elnök Dr. Szilvási István

Tagok Dr. Kovács L. Gábor Dr. Nagy Erzsébet

Tagok Dr. Borbély Katalin Dr. Pávics László

Tanács

Tanács

Tagok Dr. Ajzner Éva Dr. Antal-Szalmás Péter Dr. Bekõ Gabriella Dr. Fekete Mátyás Dr. Hetyésy Katalin Dr. Liszt Ferenc Dr. Markó Eleonóra Dr. Miseta Attila Dr. Ottó Szabolcs Dr. Patócs Attila Dr. Seres Erika Dr. Simon Judit Dr. Székelyi Katalin Dr. Toldy Erzsébet Dr. Vásárhelyi Barna

Tagok Dr. Balogh Ildikó Dr. Buga Klára Dr. Dabasi Gabriella Dr. Galuska László Dr. Garai Ildikó Dr. Lengyel Zsolt Dr. Nagy Zoltán Dr. Schmidt Erzsébet Dr. Varga József Dr. Zámbó Katalin

Tanács Tagok Dr. Ács Katalin Dr. Balázs Judit Dr. Gácser Magdolna Dr. Gádoros Júlia Dr. Páli Eszter

Tagozat

Tagok Dr. Farkas András Dr. Kiss Ákos Tanács Tagok Dr. Csízy István Dr. Dávidovics Sándor Dr. Kálmán Attila Dr. Kerényi Imre Dr. Kovács Tamás Dr. Pintér András Dr. Réti Gyula Dr. Sárközy Sándor Dr. Tornyos Szabolcs Dr. Vástyán Attila 45. Klinikai genetika

47. Radiológia Tagozat Elnök Dr. Battyány István

49. Patológia Tagozat Elnök Dr. Tímár József Tagok Dr. Méhes Gábor Dr. Vass László Tanács

Tagozat Elnök Dr. Oláh Éva

Tagok Dr. Bánsághi Zoltán Dr. Gõdény Mária Tanács

Tagok Dr. Melegh Béla Dr. Molnár Mária Tanács Tagok Dr. Balogh István

14

Tagozat Elnök Dr. Keller Éva Tagok Dr. Szabó István Dr. Tringer László Tanács

44. Gyermeksebészet

Elnök Dr. Verebély Tibor

50. Igazságügyi orvostan, orvosszakértés és biztosítási orvostan

Tagok Dr. Baranyai Tibor Dr. Barsi Péter Dr. Battyány István Dr. Bánsághi Zoltán Dr. Berényi Ervin Dr. Bérczi Viktor

MOTESZ

Tagok Dr. Cserni Gábor Dr. Francz Mónika Dr. Iványi Béla Dr. Kopper László Dr. Kovács Ilona Dr. Kulka Janina Dr. Matolcsy András Dr. Molnár Péter Dr. Sápi Zoltán Dr. Schaff Zsuzsa

MAGAZIN

Tagok Dr. Herczeg László Dr. Kereszty Éva Dr. Kosztya Sándor Dr. Kovács Ildikó Dr. Kozma Zsolt Dr. Könczöl Franciska Dr. Lengyel Gabriella Dr. Szabados György Dr. Törõ Klára Dr. Varga Tibor 51. Egészségügyi informatika Tagozat Elnök Dr. Surján György Tagok Dr. Stubnya Gusztáv Dr. Horváth Lajos Tanács Tagok Dr. Bari Ferenc Dr. Dinya Elek Dr. Horváth Lajos Dr. Kincses Gyula Dr. Kozmann György Dr. Kósa István Dr. Puskás Zsolt Remete S. Gergõ Szege Zoltán Dr. Weltner János 52. Menedzsment és egészséggazdaságtan Tagozat Elnök Dr. Sinkó Eszter 2011; XIX(1–2):8–15

SZAKMA, SZAKMAPOLITIKA, FINANSZÍROZÁS Tagok Dr. Boncz Imre Dr. Kaló Zoltán Tanács Tagok Dr. Bodrogi József Dr. Boncz Imre Dózsa Csaba Dr. Gaál Péter Dr. Jóna Gabriella Dr. Kaló Zoltán Dr. Kövi Rita Dr. Orosz Éva Sinkovits Balázs Dr. Sinkó Eszter

Tanács Tagok Aradán Attiláné Babonits Tamásné Bátori Magdolna Botos Katalin Bugarszkiné Sárközi Gizella Deák Gyuláné Friesz Tiborné Fullér Noémi Holiné Füstös Márta Kónya Anikó Nagyné Szõke Dr. Oláh András Vágány Tamásné Vandulek Csaba Vörösmarty Attila

Béresné Lutter Mária Egyed Márta Fehérné Kiss Anna Gémesiné Lõrincz Márta Harmatos Éva Hock Márta Kató Csaba Kovácsné Mátó Edit Mayer Ágnes Monek Bernadett Rochlitz Ildikó Rónyai Edit Dr. Tóth Edit Vámosi Istvánné 57. Komplementer medicina Tagozat

53. Klinikai szakpszichológia és pszichoterapeuta klinikai szakpszichológus

55. Dietetika, humán táplálkozás

Tagozat

Elnök Henter Izabella

Tagok Dr. Jónás Eszter Dr. Saáry Kornélia

Tagok Terényiné Marinov Ágnes Utczás Anna

Tanács

Elnök Dr. Perczel Forintos Dóra Tagok Bugán Antal Szabóné Kállai Klára Tanács

Tagozat

Tanács Tagok Armbruszt Simon Dr. Barna Lajosné Barnáné Susa Éva Fekete Krisztina Ferencz Pálné Harmann Katalin Miháldy Kinga Németh Istvánné Szalayné Kónya Zsuzsa Szebenszki Erzsébet

Tagok Berczik Krisztina Csigó Katalin Dr. Hoyer Mária Dr. Kuritárné Szabó Ildikó Mészáros Gabriella Pálmai Katalin Dr. Péley Bernadett Dr. Racsmány Mihály Simon Lajos Dr. Szakács Katalin

56. Mozgásterápia és fizioterápia

54. Ápolás

Tagozat

Tagozat

Elnök Dr. Horváth Mónika

Elnök Halmosné Mészáros Magdolna Tagok Molnár Gabriella Jászberényi Valéria

2011; XIX(1–2):8–15

Tagok Peuser Judit Tóthné Steinhausz Viktória Tanács Tagok Benkovics Edit

MOTESZ

Elnök Dr. Hegyi Gabriella

Tagok Dr. Hegyi Gabriella Dr. Kéry Ágnes Dr. Ormos Gábor Pál Erzsébet Dr. Pesztenlehrer István Dr. Sal Péter Dr. Sebõ Zsuzsanna Dr. Taraczközi István Dr. Varju Márta Dr. Yu Funian 58. Kórházi klinikai gyógyszerészet Tagozat Elnök Dr. Botz Lajos Tagok Dr. Soós Gyöngyvér Dr. Zelkó Romána Tanács Tagok Dr. Cseh Ibolya Dr. Gyires Klára Dr. Hársing László Dr. Higyisán Ilona

MAGAZIN

Dr. Katonáné Dr. Turai Erika Dr. Kis Szölgyémi Mónika Kovácsné Dr. Balogh Judit Dr. Szabó Csongor Szabóné Dr. Schirm Szilvia Dr. Trestyánszky Zoltán 59. Gyógyszerellátási gyógyszerészet Tagozat Elnök Dr. Télessy István Tagok Dr. Hankó Zoltán Dr. Regdon Géza Tanács Tagok Dr. Cseh Ildikó Dr. Csupor Dezsõ Dr. Fang Simon Füleki Marianna Dr. Halmos Gábor Háznagyné Dr. Radnai Erzsébet Dr. Samu Antal Dr. Simon Kis Gábor Dr. Szalay Annamária Dr. Szökõ Éva 60. Ipari gyógyszerészeti Tagozat Elnök Dr. Antal István Tagok Dr. Laszlovszky István Dr. Greskovits Dávid Tanács Tagok Dr. Aradi Ildikó Dr. Bárkányi Istvánné Dr. Blazics Gyula Dr. Csernák László Dr. Erõs István Dr. Greskovits Dávid Dr. Keserû György Dr. Márkus Sarolta Dr. Tekes Kornélia Dr. Ujhelyi Gabriella

15

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY Dr. Balla György tanszékvezetõ egyetemi tanár, intézetigazgató, a Tudományos rovat vezetõje

Bevezetõ

A molekuláris biológia korában a malignus betegségek esetében felvetõdik a kérdés, örököljük-e a kórt, vagy vannak egyéb szereplõk, melyek a kialakulást, a lefolyást befolyásolják. Oláh Éva professzor asszony munkásságának jelentõs részét e kérdés vizsgálatára szánta. A Debreceni Egyetem gyermekgyógyász professzora klinikai munkájából is következõen igyekezett a genetika módszereivel a legkorábbi idõszakban felfedni a kórt, és ha már a diagnózis megszületett, hozzájárulni a legoptimálisabb kezelés és a prognózis meghatározásához. Ebben az összefoglaló dolgozatban hozzásegít bennünket az onkogének, a tumor szupresszor gének és a DNS repair mechanizmusok szerepének megismeréséhez. Arra is vállalkozik, hogy bemutassa, mi az epigenetika, a

környezet módosító hatásának szerepe a daganatok pathomechanizmusában. A dolgozat megértése után megnyugtató, hogy a carcinogenesis kérdése igen összetett, öröklött genetikai anyagunk szerencsés esetben nem hajlamosít malignus betegségekre, azonban rossz konstelláció esetében a környezeti faktorok figyelembe vételével, a korai diagnózissal idõben felfedhetjük a tumort, esélyt adva az egészséges élethez. Levelezési cím Dr. Balla György tanszékvezetõ egyetemi tanár, intézetigazgató DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet 4032 Debrecen, Nagyerdei krt. 98. Tel./Fax: (52) 255 335 E-mail: [email protected]

A MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda az alábbi szolgáltatásokkal áll az érdeklõdõk rendelkezésére: • • • • • • • •

teljeskörû kongresszusszervezés, bármilyen helyszínen és nagyságrendben utazásszervezés, szállásfoglalás és szabadidõs programok a kongresszusokhoz kapcsolódóan és önállóan 40 éves tapasztalat, állandó munkatársak Megbízható stratégiai partnerek Széleskörû referencia Szponzorszerzés Ajánlatkészítés Pályázatok Kapcsolatfelvétel: MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda Tel.: (1) 311 6687 • Fax: (1) 383 7918 E–mail: [email protected], [email protected]

16

MOTESZ

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):16–16

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY Dr. Oláh Éva egyetemi tanár, szakmai igazgató DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ, Debrecen

Carcinogenesis – A rák genetikai háttere A daganatok gyakoriságuk és a halálozásban játszott szerepük miatt népegészségügyi szempontból fontos betegségcsoportot képviselnek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint évente 10 millió ember betegszik meg rákban, azonos arányban a fejlett és a fejlõdõ országokban. Az összes haláleset 12%-a e betegségcsoportra vezethetõ vissza. A fejlett országokban ez az érték 20%, míg a fejlõdõ országokban – egyéb betegségek: fertõzések, táplálkozási zavarok stb. nagyobb részesedése miatt – mindössze 10% (19). Jelentõségüket tovább növeli, hogy az elõrejelzések szerint a daganatos betegségek száma 2020-ra várhatóan évi 15 millióra, az okozott halálesetek száma pedig közel 10 millióra nõ (19). Ez várható annak ellenére, hogy ma már egyre jobban ismerjük a daganatok kiváltó okait, a patogenezist, s egyre eredményesebben tudjuk kezelni e néhány évtizede még szinte minden esetben fatális kimenetelû betegségeket. A daganatos betegségek számának emelkedéséhez hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozás örvendetes csökkenése a fejlett országokban, ami növeli a daganatok relatív gyakoriságát. Ugyanakkor abszolút növekedést eredményez az emberek élettartamának meghosszabbodása, a dohányzók még mindig növekvõ száma, s az egészségtelen étrendi szokások, kövérség, elégtelen fizikai aktivitás. Ezért a rákkutatás: a rák okainak, genetikai hátterének, patomechanizmusának tanulmányozása, a diagnosztika, a kezelés és a megelõzés lehetõségeinek megismerése és azok gyakorlati alkalmazása a modern orvostudomány egyik elsõdleges feladata.

2011; XIX(1–2):17–24

MOTESZ

A rák definíciója, formái és a fõ klinikai tünetek A rák azoknak a betegségeknek a mindennapi szóhasználatban elterjedt összefoglaló elnevezése, amelyek közös jellemzõje egy kóros sejtburjánzás, amely a normális sejtek kiszorításával kóros sejttömeget, daganatot hoz létre. A rák bármely szövetbõl kiindulhat, különbözõ daganat-típusokat eredményezve. Leggyakoribb a test külsõ, vagy belsõ felszíneit borító epitheliális sejtekbõl kiinduló carcinoma (a tulajdonképpeni „rák”, mint pl. tüdõ-, emlõ-, vastagbél rák). A sarcoma a támasztó szövetbõl, csontból, porcból, zsírszövetbõl, kötõszövetbõl és izomból származik. A lymphoma a nyirokcsomó és az immunrendszer daganata, a leukémia pedig az éretlen haemopoietikus sejtek rákos megbetegedése, melynek során a csontvelõben felszaporodó kóros sejtek (blasztok) bekerülnek a keringésbe, és sokszor beszûrik az extramedulláris szerveket (lép, máj, nyirokcsomók, egyéb parenchímás szervek). A klinikai tünetek a kiszorított normális sejtek funkciókiesésének, másrészt a kóros sejtek térfoglalásának és kóros mûködésének következményei: leukémiában a vörösvérsejtszám csökkenése anaemiát, s ennek következményeként hypoxia okozta tüneteket: fejfájást, gyengeséget, szédülést, a fehérvérsejtek funkciókiesése antibiotikumra nem reagáló in fek ció kat, ton sil li tist, száj gyul la dást, lá zat okoz. A thrombocyták számának csökkenése, vagy kóros funkciója bõr-, és nyálkahártya vérzésekhez vezet. A kóros sejtburjánzás látható vagy tapintható, képalkotó eljárásokkal kimutatható daganattal (hepatosplenomegalia, hasi vagy mellkasi, térszûkítõ folyamatok, nyirokcsomó duzzanatok, csonttumor stb.), és a tumor lokalizációjától függõ specifikus tünetekkel (hasi és csontfájdalom, köhögés, agydaganatok esetében fejfájás, epilepsziás roham, hányás, ataxia stb.) hívhatja fel a betegségre a figyelmet.

MAGAZIN

17

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

Etiológia, patogenezis. Carcinogenesis A carcinogenesis a rák létrejöttének folyamata, amelynek során a normális sejtek daganatos sejtekké alakulnak át (malignus transzformáció). Ezt a folyamatot sejt- és genetikai szintû változások felhalmozódása jellemzi. E progresszív eseménysorozat végül átprogramozza a sejtet, azt nem kontrollált sejtosztódásra kényszerítve, ami rosszindulatú sejttömeget, daganatot eredményez. A sejtosztódás fiziológiás folyamat, amely csaknem minden szövetben végbemegy. Szervezetünk sejtjeinek túlnyomó többsége életünk során folyamatosan osztódik. Az újonnan képzõdõ sejtek egy meghatározott feladat elvégzésére differenciálódnak, majd funkcióik teljesítését követõen elhalnak (genetikailag programozott sejthalál: leggyakrabban apoptosis formájában). A genetikailag károsodott sejtek közvetlenül is elhalhatnak. Mind a sejtosztódás, mind a sejtelhalás szigorúan szabályozott folyamat, amellyel a szervezet biztosítja a szervek és a szövetek integritását. E szabályozás eredményeképpen az új sejtek osztódása és az elöregedett sejtek elhalása egyensúlyban van. A rákhoz vezetõ DNS károsodások hatására ez a szabályozott folyamat zavart szenved: az egyensúly felborul: a sejtosztódás üteme meghaladja a sejtelhalás mértékét (1. ábra).

1. ábra. A sejt életútja Egészséges szervezetben a sejtproliferáció és a sejt elhalás egyensúlyban van. Ha ez az egyensúly felborul – a proliferáció felgyorsulása, vagy a sejtelhalás elmaradása, vagy elégtelen volta következtében – daganat keletkezik. A rák oka tehát a sejtszaporodás (proliferáció) és a sejtelhalás (apoptosis) egyensúlyának felborulása. Hátterében a normális sejtszaporodási kontroll elvesztése, azaz kontrollálatlan sejtszaporodás, vagy a sejt elhalásának, az apoptosisnak az elmaradása állhat. A nem kontrollált és gyakran rapid sejtproliferáció elõbb jóindulatú daganatot eredményez, amelynek egyes típusai malignus daganattá alakulnak. A jóindulatú daganat nem szûri be a környezõ szöveteket, nem szóródik a test távolabbi részeibe, ritkán vezet életveszélyes állapothoz, panaszokat is csak akkor okoz, ha vitális struktúrákat komprimál, vagy funkcionálisan aktív, pl. hormont termel. A malignus daganatok ellenben betörnek a szomszédos szövetekbe, s a véráram útján tá18

MOTESZ

voli területekre eljutva, áttéteket (metasztázisokat) képeznek, életveszélyes állapotot teremtve. Jól példázza e folyamatot a bõrrák keletkezése (2. ábra):

2. ábra. A bõr leváló hámsejtjeit az irha osztódó sejtjei pótolják. Ábra magyarázatot lásd a szövegben. A bõr külsõ sejtrétege, a hámréteg kb. 12 sejtnek megfelelõ vastagságú. E réteg alján lévõ sejtek alkotják a bazális réteget, amelyek elég gyorsan osztódnak ahhoz, hogy pótolják a felszínrõl folyamatosan leváló sejteket. Minden sejtbõl két sejt keletkezik: egyik a bazális rétegben marad, a másik kilép ebbõl a rétegbõl és elveszti osztódási képességét. Így a bazális rétegben maradó osztódó sejtek száma állandó marad. A bõrrák kialakulása során megbomlik az egyensúly a sejtosztódás és a sejtvesztés (elhalás) között. Ilyenkor a bazális sejtek gyorsabban osztódnak, mint az szükséges lenne a leváló sejtek pótlására. Egy osztódó sejtbõl kettõ lesz, s ezek megõrizve az osztódási képességüket, megnövelik az osztódó sejtek számát. Az osztódó sejtek számának lépcsõzetes növekedése egy növekvõ szövetmasszát, daganatot hoz létre. Ha a sejtosztódás rátája gyors, és nem éri a sejteket a sejtelhalást indukáló szignál, a tumor gyorsan nõ. Ahogy egyre több osztódó sejt halmozódik fel, a szövetek normális felépítése megbomlik. A sejttömeg megtá-

3. ábra. Az invazív és metasztatizáló bõrrák keletkezése Ahogy egyre több kóros osztódó sejt halmozódik fel, a szövetek normális felépítése megbomlik. A sejttömeg megtámadja a környezõ szöveteket, belép a vérpályába, s eljutva a test távolabbi területeire, ott megtapad, osztódni kezd, áttéteket, metasztázist hoz létre. MAGAZIN

2011; XIX(1–2):17–24

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

madja a környezõ szöveteket, belép a vérpályába, s eljutva a test távolabbi területeire, ott megtapad, osztódni kezd, áttéteket, metasztázist hoz létre (3. ábra). A rák komplex betegség: genetikai hajlam és környezeti tényezõk szerepe A ráknak nincs egyetlen kimutatható oka. A rák komplex betegség, amelynek létrehozásában a szervezet belsõ oki tényezõi: genetikai hajlam, hormonális hatások, immunvédekezés mellett számos külsõ tényezõ oki szerepét igazolták (kémiai anyagok, dohányzás, irradiáció, vírusok és baktériumok). Eszerint a rákot genetikai hajlam talaján, vagy anélkül, környezeti károsító hatások (rákkeltõk, karcinogének) okozta specifikus genetikai változás, illetve genetikai változások sorozata hozza létre. A genetikai tényezõk patogenetikai szerepére számos korábbi, már a genetikai érát megelõzõ megfigyelés utalt: ismert pl., hogy a rák valószínûsége nõ az életkorral. Ennek hátterében az évek során bekövetkezõ genetikai változások, mutációk felhalmozódása áll. Ezért egy 75 éves embernek 100-szor nagyobb a kockázata vastagbélrák kialakulására, mint egy 25 évesnek. Mivel az emberek élettartama az utóbbi évtizedekben megnõtt, jóval több idõ áll rendelkezésre a rákot provokáló mutációk létrejöttére. Másik fontos megfigyelés, hogy a daganatos sejt utódsejtje is daganatos lesz, igazolva, hogy a daganatos információt a sejtmag hordozza. Végül a genetikai rendellenességek valószínû szerepére német patológusok megfigyelése hívta fel a figyelmet. A daganatos sejtek morfológiai jellemzõit tanulmányozva Von Hansemann már a múlt század végén (1890) felvetette, hogy a daganatos sejtekre szabálytalan magszerkezet, kóros sejtosztódás a jellemzõ (17). Boveri két és fél évtizeddel késõbb, 1914-ben megjelent könyvében megfogalmazza, hogy a malignitás oka a normális kromoszómális egyensúly felborulása (1). E megfigyelések a szomatikus mutáció oki szerepének lehetõségére hívták fel a figyelmet. A genetikai változások patogenetikai szerepét azonban igazolni csak mintegy fél évszázaddal késõbb, akkor sikerült, amikor a citogenetikai technika fejlõdése lehetõvé tette a sejtek kromoszóma készletének tanulmányozását, a normális és a daganatos sejt kromoszóma összetételének összehasonlítását. A rák, mint genetikai betegség A tumorgenetikai kutatások elmúlt évtizedei igazolták a szomatikus mutációk etiológiai szerepét a daganatok keletkezésében. Mai ismereteink szerint a normális sejt daganatos sejtté történõ átalakulásának (= malignus transzformációnak) a lényege a kiindulásul szolgáló sejt (target sejt) genetikai megváltozása, azaz szomatikus mutáció. Természetesen nem minden genetikai változás vezet daganat keletkezéséhez. Mivel a rák alapvetõen a szöveti nö2011; XIX(1–2):17–24

MOTESZ

vekedés szabályozásának betegsége, csak azok a mutációk indukálnak daganatos sejtburjánzást, amelyek meghatározott géneket: a sejtosztódásban, a differenciálódásban, az apoptosis, vagy a DNS hibák kijavításának folyamatában vitális szerepet játszó géneket érintik, a sejt osztódási kontrolljának elvesztését eredményezve (3,16). Ahhoz, hogy egy sejt rákos sejtté alakuljon, több mint egy genetikai változás, genetikai változások sorozata szükséges (5). E genetikai változások különbözõ szinten jelenhetnek meg, egy teljes kromoszóma, vagy kromoszómális régió többletétõl vagy hiányától egyetlen DNS nukleotidot érintõ mutációig. A nagyszámú közremûködõ gén közül három fõ géncsoport játszik alapvetõ szerepet a daganatok létrejöttében: az onkogének, a tumor szuppresszor gének és a sejt genetikai hibáinak kijavításáért felelõs ún. DNS repair gének. Az említett gének hatása a sejtciklus meghatározott fázisában érvényesül. Sejtciklus és a jelátviteli út A sejtciklus az a kulcsfolyamat, amely alatt a sejt pontosan lemásolja önmagát. A legtöbb sejt interfázisban, azaz két sejtosztódás közötti fázisban marad a sejtciklus legalább 90%-ában. Az interfázis elsõ szakasza a G1 (1. gap), amit az S fázis (DNS szintézis), majd G2 (2. gap) követ. A G1 fázis alatt gyors növekedés és aktív anyagcsere folyik, beleértve az RNS és fehérje szintézist. A sejtnövekedés folytatódik az S fázis alatt, és a DNS megduplázódik (replikálódik). A G2 alatt a növekedés folytatódik és a sejt felkészül az osztódásra. Az M fázis a sejtosztódás. Azok a sejtek, amelyek hosszú idõ óta nem osztódtak, nem duplázzák meg a DNS-üket, G0 fázisban vannak. A sejtciklust, azaz a normális sejtnövekedést a sejtet érõ és a jelátviteli úton a sejtmagig eljutó szignálok szabályozzák. Az onkogének normális megfelelõi, a protoonkogének e szabályozó útvonal komponenseit kódolják. E komponensek növekedési faktorok, azok receptorai, jelátvivõ enzimek, transzkripciós faktorok. A növekedési faktorok kötõdnek a sejtfelszínen elhelyezkedõ receptorokhoz, amelyek aktiválják a jelátvitel enzimjeit a sejten belül, majd ezek további fehérjék, a sejtmagban lévõ ún. transzkripciós faktorok aktivációját váltják ki. A transzkripciós faktorok „bekapcsolják” a sejtnövekedés és proliferáció génjeit (4. ábra). A legtöbb rákban mutációk igazolhatók a sejtnövekedést és a sejtosztódást szabályozó jelátviteli útban. A protoonkogének mutáns formái, az onkogének felgyorsult sejtnövekedést és sejtosztódást eredményeznek. Döntõen a G1 fázis alatt hatnak. A tumor szuppresszor gének fékezõ szignálként mûködnek a G1 fázisban, megállítva, vagy fékezve a sejtciklust a G1-S fázis határán. A DNS repair gének az egész sejtciklus alatt aktívak, fõleg a G2 fázisban, a DNS replikáció után és mielõtt a kromoszómák felkészülnek a mitózisra. MAGAZIN

19

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

4. ábra. A jelátviteli út A növekedési faktorok kötõdnek a sejtfelszínen elhelyezkedõ receptorokhoz, amelyek aktiválják a jelátvitel enzimjeit a sejten belül, majd ezek további fehérjék, a sejtmagban lévõ ún. transzkripciós faktorok aktivációját váltják ki. A transzkripciós faktorok „bekapcsolják” a sejtnövekedés és proliferáció génjeit.

A daganat keletkezésében szerepet játszó genetikai eltérések Onkogének Az onkogének a protoonkogének mutáns formái, amelyek a génexpresszió deregulációja: minõségi, mennyiségi, vagy a sejtciklushoz viszonyított idõbeli megváltozása révén olyan fehérjetermék (onkoprotein) keletkezéséhez vezetnek, amelyek fokozzák a sejtnövekedést és a sejtosztódást, azaz onkogén irányította sejtproliferációt, daganat létrejöttét eredményezik. A protoonkogének mutációja megváltoztatja a gén kifejezõdését, mûködését a fehérjetermék mennyiségi növelése, vagy aktivitásának megváltoztatása révén. Bármely esetrõl van szó, e gének kóros expressziója hozzájárul a rákos sejt malignus fenotípusának kialakulásához. A jelenséget ahhoz hasonlíthatjuk, amikor a szabályosan közlekedõ, a sebességkorlátot betartó autóssal szemben – az onkogén hatására – erõsebben nyomod a gázt, sebesebben haladsz a cél, a veszély felé. A protoonkogének genomból való eltávolításával a rák veszélye nem csökkenthetõ, még ha ez lehetséges lenne is, mivel a protoonkogének nélkülözhetetlenek a szervezetben a normális növekedéshez, a homeostasis fenntartásához. Csupán mutációik esetén válik a növekedési szignál kórosan fokozottá. Az onkogének dominánsan ható gének, azaz az allélpár egyikének károsodása elegendõ a hatás kialakulásához. Funkció-növekedéssel járó mutációik rendszerint szomatikus sejtekben lépnek fel, többnyire nem öröklõdnek, azaz maga a mutációt elszenvedõ egyed lesz beteg. Van néhány olyan rák szindróma, amelyeket a protoonkogének öröklött mutációi okozta onkogén aktiválódás 20

MOTESZ

eredményez. Pl. a multiplex endokrin neoplasia 2-es típusa hátterében a RET génben bekövetkezõ öröklött mutáció áll. Az e kórképben szenvedõ egyedekben a pajzsmirigy ritka medulláris carcinomája és egyéb tumorok, mint pheochromocytoma és idegeredetû daganatok alakulnak ki. A KIT gén örökölt mutációja herediter gastrointestinális stroma eredetû tumorokhoz vezet. A legtöbb ilyen daganatot ugyanezen gén szerzett mutációja hozza létre. A MET gén öröklött mutációja okozta betegség a vese herediter papilláris carcinomája. Onkogének aktiválódása bekövetkezhet pontmutáció, egy gén megsokszorozódása (amplifikáció) vagy kromoszóma aberráció révén. A pontmutáció egyetlen bázis megváltozása a DNS szekvenciában, a leggyakoribb típusú DNS változás. Hatása a mutáció típusától, illetve attól függ, milyen aminosav cserét okoz a változás a keletkezõ fehérje termékben. Pl. ras pontmutáció következik be hólyagrákban. A másik lehetõség a gén megsokszorozódása, a gén amplifikáció (Her-2, neu: emlõrákban, N-myc: a neuroblastoma elõrehaladott stádiumában). Az aktiválódás bekövetkezhet kromoszóma aberráció révén. A daganat-specifikus kromoszóma aberrációk a citogenetikai technikának köszönhetõen a legrégebben ismert daganat-specifikus genetikai eltérések. A géndózis növekedését eredményezõ kromoszóma többletek (triszómiák, vagy duplikációk) mellett a fúziós (hibrid) gén létrejöttével járó, vagy az onkogén expresszió mennyiségi megnövekedését eredményezõ transzlokációk a legfontosabbak. Legismertebb fúziós gént eredményezõ transzlokáció a krónikus mieloid leukémia diagnosztikus értékû kromoszóma eltérése, a t(9;22) transzlokáció (Philadelphia kromoszóma). Tumor szuppresszor (TS) gének A TS gének a normális gének azon családját képviselik, amelyek antiproliferatív szignálokat és fehérjéket kódolnak, így fékezik, gátolják a sejtosztódást és a sejtnövekedést. Rendszerint transzkripciós faktorok, amelyeket celluláris stressz vagy DNS károsodás aktivál. Fékezõ szignálként mûködnek a G1 fázisban, megállítva vagy fékezve a sejtciklust az S fázis elõtt. Olyan fehérje termelésére utasítják a sejtet, amely megállítja a sejtciklus tovább haladását mindaddig, amíg a DNS károsodás kijavítása megtörténik, így akadályozva meg, hogy a mutáció az utódsejtekbe átkerüljön. Gátolják az onkogén hatást, annak minden komponensét, vagy elõsegítik a sejtelhalást. A rákot kiváltó genetikai változások e TS géneket gyakran mûködésképtelenné teszik, s védõhatásuk kiesése lehetõvé teszi a sejt kontrollálatlan növekedését és osztódását. A TS gének az autó fékpedáljához hasonlíthatók. Elvesztésük olyan, mintha elromlana a fék, s így a folyamatos sejtosztódást a sejt nem képes megfékezni. MAGAZIN

2011; XIX(1–2):17–24

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

Egyik legfontosabb TS gén a p53, amelyet számos celluláris stressz, így pl. hypoxia, UV sugárzás aktiválhat, és amely számos további gén szabályozásában vesz részt. Mutációja, elvesztése a daganatos betegségek közel felében játszik szerepet. A TS gének mutációi funkcióvesztéssel járnak. Az onkogénekkel ellentétben recesszív gének, azaz a génpár mindkét tagjának, alléljének károsodnia kell ahhoz, hogy a gén védõ funkciója kiessen. Ehhez két egymást követõ változás, mutáció, vagy a gén elvesztése, deléciója szükséges. A TS gének döntõ szerepet játszanak a szolid tumorok keletkezésében, amelyek lehetnek familiáris (örökletes) és sporadikusan megjelenõ (szerzett) daganatok. Familiáris esetekben az elsõ mutáció már az ivarsejtekben bekövetkezik, ami átadódva az utódoknak, növeli a rák kockázatát a késõbbi generációkban. Az utód ugyanis minden sejtjében hordozza az adott TS gén egyik alléljének mutációját, vagy delécióját, így a daganat manifesztációjához már csupán a második allél károsodása szükséges. A második lépés a daganat kiindulásául szolgáló szomatikus sejtben (vesedaganat esetén a vese, retinoblastoma esetén a retina sejtjében) az egyedi élet során következik be. Az elsõ mutáció, azaz a daganatra való hajlam domináns módon (50% valószínûséggel) öröklõdik. Sporadikusan megjelenõ daganatok esetében mindkét mutáció a testi, szomatikus sejtekben lép fel. Ez esetben a daganatra való hajlam nem öröklõdik. A daganatok keletkezésének e kétlépéses, „two hits” mechanizmusát Knudson írta le 1971ben a retinoblastoma kapcsán (9). Míg a familiáris tumorok rendszerint korábban manifesztálódnak, s gyakrabban kétoldaliak (mindkét vese, mindkét szem stb.), a sporadikus tumorokra a késõbbi kezdet és az egyoldali manifesztáció a jellemzõ. Újabban kísérletesen igazolták, hogy esetenként egyik allél inaktiválódása is elegendõ a tumor manifesztációjához. A jelenség (ún. „haploinsufficiency”) okozta tumorok rendszerint késõbb manifesztálódnak (8). A p53 egyik alléljének öröklött mutációja melanomára és pancreas rákra hajlamosító Li-Fraumeni szindrómát okoz. Az Rb TS gén öröklött mutációja retinoblastoma, az APC gén mutációja adenomatosis polyposis coli fellépésével függ össze. A BRCA1 és BRCA2 TS gének öröklött mutációi emlõrákra hajlamosítanak. DNS javító (repair) gének A gének harmadik csoportját a genom integritásának megõrzéséért felelõs DNS javító (repair), ún. „caretaker” gének alkotják. E gének olyan fehérjéket kódolnak, amelyek normális funkciója azoknak a genetikai rendellenességeknek a kijavítása, amelyek a sejtosztódást megelõzõ DNS megduplázódás során keletkeznek. E repair gének önmagukban nem onkogén hatásúak, de mutációik e javító funkció elégtelenségéhez vezetnek, lehetõvé téve az egymást köve2011; XIX(1–2):17–24

MOTESZ

tõ, esetenként onkogén hatású mutációk felhalmozódását. Egy mutált repair gén egyedül nem elegendõ a malignus átalakuláshoz. A tumor keletkezéséhez további onkogének, vagy TS gének közremûködése is szükséges. A repair gének recesszív gének. Örökletes hibáik homozigóta állapotban manifesztálódó veleszületett betegségekhez vezetnek, mint az ataxia teleangiectasia, Bloom szindróma, Fanconi szindróma, xeroderma pigmentosum. Ezek a betegek a jellemzõ klinikai tünetek mellett veszélyeztetettek valamely daganatos betegség kialakulására: a xeroderma pigmentosumban szenvedõ betegek nem képesek kijavítani a napfény okozta DNS hibákat, s így gyakran szenvednek bõrrákban. Az ataxia teleangiectasia, Fanconi és Bloom szindróma lymphoproliferatív kórképekre hajlamosítanak. A vastagbél rákok bizonyos formáiban is a repair gének károsodnak. A beteg családtag genetikai vizsgálati eredménye ismeretében a házaspár újabb terhessége esetén módunk van a terhesség alatti magzati vizsgálatra s így a betegség ismétlõdésének megakadályozására. Ez az érintett családok számára egészséges gyermek születésének lehetõségét jelenti. További genetikai változások A daganatok keletkezésében az említetteken kívül számos további gén játszik még szerepet. Ezek felelõsek a sejt öregedésének elmaradásáért (telomeráz gének), a sejt elhalás elégtelen voltáért, a daganat vérellátásának (angiogenezis) biztosításáért, a metasztázis képzésért stb. A daganatsejtben végbemenõ genetikai változásokon kívül a környezõ stromában is változások következnek be: olyan fehérjék (citokinek, enzimek stb.) keletkeznek, amelyek segítik vagy gátolják a daganat terjedését, növekedését. Újabban az endotheliális progenitor sejtek szerepét igazolták a tumort ellátó vérerek kialakulásában (11, 12). Epigenetikai történések rákban A klasszikus genetika nem nyújt magyarázatot a daganatok klinikai manifesztációjában észlelhetõ különbségekre. Ugyancsak nem nyújt magyarázatot arra, hogy azonos DNS szekvenciáik ellenére miért különbözik pl. a genetikailag identikus monozigóta ikrek és a klónozott állatok fenotípusa, vagy a betegségre való érzékenysége. Az epigenetika koncepciója – legalábbis részben – magyarázatot szolgáltat erre a jelenségre. Waddington volt az elsõ, aki 1939-ben felhívta a figyelmet a gének és produktumaik olyan kölcsönhatására, amely befolyásolja a fenotípust (18). Az epigenetikát, mint a génexpressziót megváltoztató olyan örökletes tulajdonságot, ami DNS szekvencia változással nem jár, csak késõbb definiálták (7). A rák keletkezésében szerepet játszó epigenetikai mechanizmusok, a DNS metiláció, hiszton módosítások (meMAGAZIN

21

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

tiláció, acetiláció), nukleoszóma pozicionálás, kóros kromatid remodelling és mikroRNS expresszió, számos olyan esemény megismeréséhez vezettek, amelyek a malignus transzformációhoz vezetõ útvonal kritikus génjeinek expresszióját módosítva járulnak hozzá a daganatos fenotípus kialakulásához (4, 15). Több bizonyíték szól amellett, hogy egyes TS gének expresszióját poszttranszkripciós szinten mikroRNA-k (miRNS) és pszeudogének módosíthatják (2, 20). Számos ráksejt hordoz kóros epigenetikai változásokat: pl. a DNS metiláció következtében normálisan nem expresszálódó („csendes”) onkogének metilációjának elvesztése azok kóros expresszióját eredményezheti. Hasonlóképpen a TS gének metilcsoport felvétele révén elveszthetik expressziójukat, ami védõ funkciójuk kiesése révén szintén daganat keletkezését segíti elõ. Számos olyan gén ismert, amelyek által kódolt enzimek igazoltan vagy feltételezetten módosítják a genomikus DNS-t és a hisztonokat (DNS metiltranszferázok, a dinukleotidok CpG demietilációjáért felelõs enzimek, a hisztonok metilációját, acetilációját és foszforilációját katalizáló enzimek, valamint demetilázok és deacetilázok stb.), megváltoztatva a kromatin hozzáférhetõséget és ezáltal a génexpressziót. Valójában azonban nem tudjuk, milyen okok vezetnek az epigenetikai változásokhoz, s hogy ezek okai, vagy következményei a betegségeknek. Klinikai szempontból mindenesetre fontos, hogy a DNS metilációt, vagy a hiszton acetilációt megváltoztató gyógyszerekkel javítani lehet a leukémiás és lymphomás betegek túlélését (bizonyos gyógyszercsoportok, mint DNS metiltranszferáz inhibitorok megváltoztathatják a rákos sejtek epigenetikai jelátviteli folyamatait). Emellett hasznosítható e terület a rák szûrése, korai felismerése, megelõzése, epidemiológiai és prognosztikai csoportosítása, illetve a standard terápiára várható válasz megítélése céljából. A carcinogenesis többlépéses mechanizmusa A daganat létrejöttéhez mind az onkogének, mind a TS gének mutációi szükségesek. Egyetlen mutáns onkogén hatását még legyõzi a normális mitózis, vagy visszaszorítják az ép TS gének. Egyetlen TS gén mutációja szintén nem vezet daganathoz, mivel számos ellentétesen ható gén – funkcióját megduplázva – kompenzálhatja annak hatását. Csak akkor keletkezik daganat, ha elegendõ protoonkogén aktiválódik onkogénné és elegendõ TS gén veszti el a funkcióját ahhoz, hogy a sejtnövekedést és szaporodást fokozó hatások legyõzzék a szabályozó funkciókat, azaz a sejt kiszabaduljon a kontroll alól. Mivel éppen ezek a gének szabályozzák azokat a folyamatokat, amelyek magukat a géneket védik a károsodástól, mutációik új és új génkárosodások lehetõségét teremtik meg, azaz a DNS 22

MOTESZ

károsodások facilitálják az újabb károsodások keletkezését. Egy daganat létrejötte eszerint számos lépésen keresztül történik. A kóros sejtpopuláció egy fejlõdési folyamaton, ún. klonális evolúción (szomatikus evolúción) esik át, miközben egyre malignusabbá válik (16). Normális körülmények között azok a sejtanyagcserében bekövetkezõ változások, amelyek lehetõvé teszik a kóros sejtosztódást, rendszerint a sejt halálához vezetnek. A rákos sejt azonban szelekciós elõnyt élvez: néhány sejt, amelynek túlélését és a fokozott reprodukció révén új sejtek keletkezését az új vagy elõnytelen genetikai változások elõsegítik, dominánssá válnak a növekvõ tumorban (10). A rákhoz vezetõ többszörös genetikai változások felhalmozódása éveket vehet igénybe. Ez alatt az idõ alatt a premalignus sejt biológiai viselkedése megváltozik, a normális sejtek tulajdonságait lassan a rákra jellemzõ tulajdonságok váltják fel. A premalignus szövet mikroszkópos képe eltér a malignus szövet képétõl: sok az osztódó sejt, változó a sejtek magjának mérete és alakja, elvesznek a sejt speciális tulajdonságai és a normális szöveti szerkezet. Ez az állapot a dysplasia, ami megkülönböztetendõ a hyperplasiától. Utóbbi a sejtosztódás reverzibilis felgyorsulása, amit külsõ stimulus, pl. hormonális egyensúlyzavar, vagy krónikus irritáció vált ki. A dysplasia legsúlyosabb formája az „in situ carcinoma”, amikor a kontrollálatlanul szaporodó sejtek helyben maradnak, nem terjednek be a környezõ szövetekbe. Az in situ carcinoma azonban invazív, malignus folyamattá alakulhat, ezért sebészi eltávolítása, ha lehetséges, indokolt. Jól példázza a carcinogenesis e több lépéses folyamatát a herediter vastagbélrák, az adenomatosis polyposis coli talaján kialakult vastagbélrák kialakulása (5, 5.ábra).

5. ábra. A herediter vastagbélrák keletkezésének feltételezett genetikai modellje A normális hám malignus átalakulása számos lépésen keresztül történik. E fejlõdési folyamatot egymást követõ genetikai eltérések kísérik: az elsõ lépés az APC tumor szupresszor gén mutációja/elvesztése, amit a Kras onkogén aktiválódása, a DCC gén (Deleted in Colon Carcinoma) elvesztése és a p53 mutációja követ. Mindehhez további genetikai és epigenetikai eltérések társulnak. MAGAZIN

2011; XIX(1–2):17–24

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

Az a tény, hogy a daganatok keletkezése nem egy pillanat mûve, hanem fejlõdési szakaszai, stádiumai vannak, lehetõséget ad a kezünkbe a folyamat lassítására, esetleg megállítására, azaz a megelõzésre. Ezt a korai genetikai változás(ok), pl. a TS gén öröklött mutációjának kimutatása, a rizikó családtagok kiemelése, szoros ellenõrzése, carcinogén expozíciótól való védelme és idõben történõ kezelése (adenomatosis polyposis coli esetében akár profilaktikus colectomia!) teszi lehetõvé. Nemrégiben Stephens és mtsai a többszörös mutációknak szélsõséges formájára hívták fel a figyelmet, amit chromothripsisnek neveztek el (14). Ez a mutáció típus a rákok 2-3%-ában, a csontdaganatok 25%-ában is elõfordulhat. Lényege a kromoszómák végzetes roncsolódása, amelynek során több tíz vagy száz darabra törnek, majd a részecskék kóros módon újrakapcsolódnak. A jelenség a sejtosztódás során lép fel, amikor a kromoszómák kondenzálódnak, de a széttöredezést kiváltó tényezõt nem ismerjük. Az említett genetikai károsodás-típus azt jelenti, hogy nem többszörös mutációk felhalmozódása, hanem egyetlen, izolált esemény is vezethet rák keletkezéséhez (14).

A genetikai eltérések klinikai jelentõsége A tumor-specifikus genetikai eltérések meghatározzák a daganat biológiai viselkedését: jó-, vagy rosszindulatú voltát, invazivitását, metasztatizáló képességét és többnyire a terápia érzékenységét is. Ezért a genetikai eltérések ismerete klinikai, gyakorlati szempontból jelentõs: segítséget nyújt a diagnózis megerõsítésében, a prognózis elõrejelzésében, a hatásos terápia kiválasztásában és familiáris tumorok esetében a megelõzésben is. A diagnózis idején elvégzett genetikai vizsgálat fontos része a malignus betegség pontos biológiai jellemzését szolgáló korszerû diagnosztikus vizsgálatoknak, a patológiai, haematológiai, immunológiai (felszíni markerek vizsgálata áramlásos citometriával) analízisek nélkülözhetetlen kiegészítõje. Várható, hogy a genetikai technika finomodásával egyre több és finomabb információhoz jutunk, s így a betegek megbízható prognosztikai csoportosítása révén még inkább lehetõségünk nyílik a betegek egyedi, célzott, a genetikai eltérésnek megfelelõ, differenciált kezelésére. Nyilvánvaló, hogy csak a pontos genetikai eltérés(ek) ismeretében lesz reális lehetõség a daganatok génterápiájára, a hiányzó gének pótlására, a kóros génexpresszió megváltoztatására.

2011; XIX(1–2):17–24

MOTESZ

A daganat létrejöttében szerepet játszó környezeti tényezõk A daganatok létrejöttében a genetikai változások mellett jelentõs a környezeti provokáló tényezõk patogenetikai szerepe. A tumorgenezis lényegét jelentõ mutációkat környezeti faktorok, ún. carcinogének indukálják. Azok a mutagének a carcinogének, amelyek a tumor keletkezésében szerepet játszó géneket károsítják. Legfontosabbak a dohányzás, egészségtelen étkezési szokások, elhízás, ultraibolya sugárzás, röntgen és radioaktív sugárzás, vírusok stb. Ugyanakkor vannak carcinogének, amelyek nem genotoxikusak, nem mutagének, mivel tumor indukáló hatásukat nem a DNS károsítás révén fejtik ki. Ezek a tényezõk a sejtosztódás serkentése, a mitózis ráta növelése révén segítik elõ daganat keletkezését. A felgyorsult osztódás csökkenti a DNS károsodás javítására szolgáló idõt, s ezáltal növeli a genetikai hibák számát. Igy pl. a mitózis során jelentkezõ hiba kóros számú kromoszómát juttat az utódsejtekbe, aneuploidiát, s ezáltal rákot okozva. A környezeti mutagén vagy nem mutagén carcinogének jelentõségét igazolja, hogy a daganatok elõfordulása, az egyes daganattípusok megoszlása földrajzi területenként, s idõperiódusonként is változik. Meggyõzõ vizsgálatok igazolják, hogy Japánban a gyomorrák, az Egyesült Államokban a vastagbélrák a vezetõ daganattípus. Az életmód jelentõségét tükrözi, hogy az Egyesült Államokba átköltözött, s bizonyos ideig ott élõ japánoknál az ott lakókhoz hasonlóan a vastagbélrák válik a gyakoribbá. A környezeti tényezõk által kiváltott genetikai károsodások évek során bekövetkezõ felhalmozódása magyarázza, hogy a rák incidencia az életkorral exponenciálisan nõ. Mindez az egészséges életmód jelentõségére, az ismert karcinogének elkerülésére figyelmeztet bennünket.

Irodalom 1. Boveri T.: Zur Frage der Entstehung maligner tumoren. Verlag von Gustav Fischer, Jena, 1914 2. Cheng X.: Silent Assassin: Oncogenic Ras Directs Epigenetic Inactivation of Target Genes. Sci. Signal. 2008, 1(13)14-18 3. Croce C. M.: Oncogenes and cancer. The New England Journal of Medicine 2008, (5): 502-511 4. Esteller M.: Epigenetics in Cancer. N. Engl. J. Med. 2008, 358(11):1148-59. 5. Fearon E. R, Vogelstein B.: A genetic model for colorectal tumorigenesis. Cell,1990, 61 (5):759-67 6. Ferlay J., Bray F., Pisani P., Parkin D. M.: GLOBOCAN 2000: Cancer incidence, mortality and prevalence MAGAZIN

23

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

7. 8. 9.

10.

11.

12.

13. 14.

worldwide. Version 1.0 IARC Cancerbase No.5. Lyon, IARC Press, 2001 Feinberg A. P., Tycko B.: The history of cancer epigenetics. Nature Reviews Cancer 2004, 4: 143-153 Fodde R., Smith R.: Cancer biology. A matter of dosage. Science, 2002: 298. 731-3 Knudson A: Mutation and Cancer: statistical study of retinoblastoma. Proc.Natl. Acad. Sci. USA 1971, 68 (4): 820-3 Merlo L. M., Pepper J. W., Reid B. J., Maley C. C.: Cancer as an evolotionary and ecological porcess. Nat Rev. Cancer, 2006, 6(12): 924-35 Nolan D. J., Ciarrocchi A., Mellick A. S., Jaggi J. S., Bombino K., Gupta S., Heikamp E., McDevitt M. R., Scheinberg D. A,, Benezra R., Mittal V.: Bone marrow-derived endothelial progenitor cells are a major determinants of nascent tumor neovascularization. Genes Dev. 2007, 21(12): 1546- 1558 Nolan D. J., Mellick A. S., Bambino K., McDonell K., Mittal V.: Endothelial progenitor cells control the angiogenic switch in mouse lung metastasis. Science, 2008, 319 (5860), 195-198 Novell P. C.: The clonal evolution of tumor cell populations. Science, 1976, 194: 23-8 Stephens P. J., Greenman C. D., Fu B., Yang F., Bignell G. R., Mudie L. J., Pleasance E. D., Lau K. W., Beare D., Stebbings L. A., McLaren S., Lin M. L., McBride D. J., Varela I., Nik-Zainal S., Leroy C., Kia M., Menzies A., Butler A. P., Teague J. W., Quail M. A., Burton J., Swerdlov H., Carter N. P., Morsberger L. A., Iacobuzio-Donahue C., Follows

15. 16. 17.

18.

19. 20.

G. A., Green A. R., Flanagan A. M., Stratton M. R., Futreal P. A., Campbell P. J.: Massive genomic rearrangement acquired in a single catastrophic event during cancer development. Cell, 2011,144 (1): 27-40 Taby R., Jean-Pierre I. J.: Cancer epigenetics, Cancer J. Clin. 2010, 60: 376-392: Vogelstein B., Kinzle K. W.: Cancer genes and the pathway control. Nature Medicine, 2004,10 (8): 789-799 von Hansemann D. P.: Über asymmetrische Zelltheilung in Epithelkrebsen und deren biologische Bedeutung (On the asymmetrical cell division in epithelial cancers and its biological significance Arch. Pathol. Anat. (Virchow’s Arch.) 119:299-326, 1890 Waddington C. H.: Preliminary notes on the development of the wings in normal and mutant strains of Drosophila. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 1939, 25: 299—307. WHO (2001) The World Health Report 2001. WHO, Genf Wong W.: Signals for Gene Expression Sci. Signals 2010, 3: 146: Levelezési cím Dr. Oláh Éva egyetemi tanár, szakmai igazgató DE OEC Gyermekgyógyászati Klinika, Klinika Genetikai Központ 4032 Debrecen, Nagyerdei krt. 98. Tel.: (52) 255 072, Fax: (52) 255 335 E-mail: [email protected]

Fiatal Hypertonologusok V. Fóruma Idõpont: 2011. szeptember 23-25. Helyszín: Hunguest Hotel Béke (4200 Hajdúszoboszló, Mátyás király sétány 10.)

Tudományos információ: Dr. Légrády Péter, egyetemi tanársegéd SZTE ÁOK I. sz. Belgyógyászati Klinika (6720 Szeged, Korányi fasor 8.)

Bõvebb információ: MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda Szalma Márta • Tel.: 1/311-6687, 1/312-2389 E-mail: [email protected] http://www.motesz.hu/Kongresszusi és Utazási Iroda 24

MOTESZ

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):17–24

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása Komplementer medicina – a bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei alapján 1. Rövid összefoglaló: az evidenciák alap- 2. Bevezetõ ján elfogadható komplementer terápiák A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Orvosi Tudomeghatározásának elvei mányok Osztályának „Természetgyógyászat (Komple1. Elengedhetetlen feltétel, hogy a terápiás eredményeket mind a nyugati orvostudományban, mind a komplementer terápiák esetében tudományos módszerekkel bizonyítsák, és csak a hatékony eljárásokat és szereket alkalmazzák. 2. Azon komplementer terápiák kerülhetnek alkalmazásra, amelyekrõl elkészültek a multicentrikus, kettõs vak randomizált kontrollált vizsgálatok, és ezek az eredmények megfelelõ impakt faktorral rendelkezõ nemzetközi folyóiratokban publikálásra kerültek. 3. Nyitottnak kell lenni bármely komplementer terápiás eljárás elfogadására, amennyiben az ,,evidence based medicine” (EBM) alapelvei alapján bizonyítható az adott eljárás biztonságossága és hatásossága az adott betegség gyógyításában. 4. Mindezek alapján csak azon komplementer terápiás eljárás fogadható el és ajánlható, amelyrõl a bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei szerint, multicentrikus, randomizált kontrollált vizsgálatok alapján a szükséges evidenciákat (forrás: COCHRANE DATABASE OF SYSTEMATIC REVIEWS) a kérdésben illetékes döntéshozó fórumhoz az eljárást alkalmazni kívánó benyújtotta, és a tervezett eljárás a fenti elvek figyelembe vételével hivatalosan elfogadást nyert. 5. A fenti szempontok szerint javasolt a komplementer terápiás eljárások magyarországi alkalmazásának és jogi szabályozásának az újragondolása. Kiemelendõ az, hogy diagnózist és terápiás javaslatot Magyarországon érvényes orvosi diplomával rendelkezõ kolléga állíthat fel. Figyelembe kell venni azt, hogy a késve felállított diagnózis, illetve a hatástalan (vagy esetleg káros) terápia alkalmazása veszélyeztetheti a beteg egészségi állapotát és ennek jogi konzekvenciái vannak. 6. Miután a komplementer medicina igen gyakori alkalmazást nyert az elmúlt évek során, ezért javasolt a fent megfogalmazott elvek széleskörû és közérthetõ ismertetése a lakosság körében.

2011; XIX(1–2):25–32

MOTESZ

menter Medicina)” fogalmi meghatározását és az egyes diagnosztikus és terápiás eljárásaival kapcsolatos 2004ben kialakított tudományos és szakmai állásfoglalását széleskörûen elfogadták és azt iránymutatónak ítélték. Az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve az MTA Orvosi Tudományok Osztálya korábbi értékelését áttekintette, és a bizonyítékokon alapuló orvoslás szempontjai szerint az alábbiakat terjeszti elõ: 1. Az egészségügyi területet érintõ nem konvencionális eljárások módosított jogi szabályozása csak szakmailag elfogadott konszenzuson alapulhat. Ennek értelmében javasolt az MTA véleményét és állásfoglalását igénybe venni. 2. Különösen fontos a tudományos megítélés, illetve a tudományos irányelvek figyelembe vétele, mivel az 1997. évi CLIV. az egészségügyrõl szóló törvény 104. § (2) szerint „A nem-konvencionális eljárások az egészség és betegség eltérõ szemléletén, a konvencionális, természettudományosan megalapozott eljárásoktól eltérõ megközelítésbõl eredõ módszereken alapulnak”. Ez pedig úgy is értelmezhetõ, hogy a nem-konvencionális eljárásokat ki lehet vonni az egészségügyi törvényben, az orvosi gyakorlatot szabályozó rendelkezések hatálya alól. 3. Az utóbbi években az a sajnálatos gyakorlat terjedt el, hogy bizonyos természetgyógyászati eljárások médián keresztül történõ hirdetésénél és az eljárások gyakorlati alkalmazásánál sok esetben nem érvényesülnek a fenti törvény 104. § (4) bekezdésében foglaltak, vagyis „A nem-konvencionális eljárások alkalmazása során a betegjogok, a tájékoztatási és dokumentációs kötelezettség...”. Ennek betartása – azaz a tájékoztatás a diagnosztikus illetve terápiás eljárás valós értékérõl és a félrevezetés elítélése – törvényileg biztosítandó. 4. Ma már az egyes természetgyógyászati rendelõkben, terápiás egységekben orvosok és szakorvosok is tevékenykednek. Ennek értelmében az a törvényi elõírás, hogy bármilyen komplementer kezelés javaslata vagy megindítása elõtt kötelezõ a „szakorvosi” vizsgálat, illetve konzultáció, teljesíthetõ az egységek állományában dolgozó orvosokkal is, amely nem tekinthetõ indifferens konzultációnak. MAGAZIN

25

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

Míg a konvencionális orvoslástól megkövetelt törvényes és társadalmi követelmény, hogy bizonyítsák mûködésük hatékonyságát és biztonságosságát, addig a nem konvencionális medicina mindezen kötelezettségek alól mentesül. A komplementer medicina egyet jelenthet a jelenlegi törvényi háttér mellett, a bizonyítékok nélküli orvoslással. Az orvostudomány mai ismeretei mellett bizonyítékok nélküli orvoslást végezni súlyos kockázatot jelenthet a betegek számára. Mindezek alapján az MTA Orvosi Tudományok Osztálya alapvetõen fontosnak és nélkülözhetetlennek tartja, hogy az egyes természetgyógyászati eljárások is csak akkor legyenek végezhetõk, ha azok a tudományos bizonyítások módszertanának alkalmazásával az adott betegségre vagy kóros állapotra hatékonynak bizonyulnak és semmilyen káros következménnyel nem járnak. Ezeket a szempontokat az ide vonatkozó törvényben és rendeletben rögzíteni szükséges.

3. Jogi szabályozás szintjei – Az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény (104. §). – A természetgyógyászati tevékenységrõl szóló 40/1997. (III.5.) Kormányrendelet. – A természetgyógyászati tevékenység gyakorlásának egyes kérdéseirõl szóló 11/1997. (V.28.) NM rendelet. – Az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeirõl, valamint a mûködési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII.15.) Kormányrendelet. – Az egészségügyi szolgáltatók és mûködési engedélyük nyilvántartásáról, valamint az egészségügyi szakmai jegyzékrõl szóló 2/2004. (XI.17.) EüM rendelet. – A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény. A törvényi és a rendeleti szabályozás óta változások történtek a jogszabályi környezetben, mert új, nem konvencionális eljárások jelentek meg, illetve számos jelenleg is alkalmazott eljárásról egyértelmûvé vált, hogy azok a jogszabályi és rendeleti szinteknek alapvetõen nem felelnek meg. A jelenlegi hatályos jogi szabályozás úgy kormány, mint miniszteri rendeleti szinteken módosításra szorul. Az Európai Unióban a nem konvencionális szóhasználat nem ismert, ott a komplementer medicina terminológiája került bevezetésre. A jogszabályi, illetve rendeleti módosításokban ezt feltétlenül indokolt átvezetni. Fontos kérdés a terminológiák pontosítása. A részletezett jogszabályokban az egészségüggyel foglalkozó nem konvencionális tevékenység összekeveredett olyan jelenleg a nem konvencionális medicina körébe tartozó mód26

MOTESZ

szerekkel, mint a bioenergetika, vagy spirituális és ezoterikus tevékenységek. A jogi szabályozásnak egyértelmûen érvényt kell adnia arra vonatkozóan, hogy kik, mikor és milyen feltételek mellett végezhetnek ilyen tevékenységet. Az 1997. évi CLIV. törvény egyértelmûen foglalkozik azzal a jogszabályi háttérrel, hogy kórismét és terápiát csak orvosi diplomával rendelkezõ személy állíthat fel. Bármilyen más felsõfokú végzettséggel rendelkezõ személy diagnózis felállítására, gyógyító tevékenység végzésére nem jogosult. Vonatkozik ez a homeopata gyógyszerészi tevékenységet végzõ gyógyszerészekre is. Az egészségügyi szolgáltatások minimum feltételeire vonatkozó követelmények megváltoztak, továbbá módosítás történt az egészségügyi szolgáltatások engedélyeztetési eljárásaiban is. Ezért ezeket a módosításokat a nem konvencionális tevékenység jogi szabályozásába be kell építeni. Tisztázandó továbbá az engedélyeztetési eljárások gyakorlata, azaz a képzést végzõ intézmények képzésre való jogosultsága, ezen körben az ÁNTSZ, ETT, EüM, Egyetemek hatáskörének és gyakorlatának pontosítása. Az engedélyezési eljárásban a 2004. évi CXL. törvényt kell alkalmazni. Fentiek alapján lényeges feladat – az egyetemi orvosi központokkal együttmûködve – egységes, világosan áttekinthetõ képzési programok kialakítása, és annak rendeleti szabályozása. Tekintettel arra, hogy a jogszabály módosítás nem érinti az Európai Bizottsággal és az Európai Unió tagállamaival történt egyeztetésérõl szóló 94/2004. Kormányrendeletben rögzítetteket, így a hazai szabályozás, illetve annak módosítása bizonyos határok között jogszabályi alkotási szabadságot biztosít. Mindezek alapján kimondható, hogy jelenleg a magyar jogszabályi háttér nem megnyugtató, ennek újragondolása, egységes jogi háttér kialakítása szükséges. A jogszabályban javasolt annak pontos meghatározása, hogy kik, milyen végzettséggel, milyen feltételek mellett és milyen területen alkalmazhatják az egyes komplementer eljárásokat. Fontos kiemelni, hogy diagnózist és terápiás javaslatot csak érvényes magyar orvosi diplomával rendelkezõ kolléga állíthat fel. Javasolt továbbá, hogy az e területen folyó tevékenység megnevezésekor, illetve szabályozásakor – minden félreértés elkerülése végett – az „alternatív medicina” helyett a „komplementer medicina” elnevezés kerüljön rögzítésre.

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):25–32

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

4. A bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei

3

1. A bizonyítékokon alapuló orvoslás fogalma A bizonyítékokon alapuló orvostudomány (EBM- „evidence based medicine”) pontos meghatározására számos definíció létezik. Olyan, a gyógyító tevékenységhez, illetve a klinikai döntéshozatalhoz használt módszertan, amely a rendelkezésre álló legjobb tudományos bizonyítékok (eredmények) gyûjtése és kritikus értékelése alapján hoz döntéseket az egyes diagnosztikai, terápiás technológiák (eljárások), illetve egyéb gyógyító-megelõzõ tevékenységek gyakorlati alkalmazásáról (Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet).

4

2. Tudományos bizonyítékok szintjei A bizonyítékokon alapuló orvostudomány kiemelten fontos területe a tudományos bizonyítékok hierarchiába sorolása azok megbízhatósága alapján. Elsõ megközelítésben a bizonyíték forrásául szolgáló vizsgálat formája mutatja meg, mennyire sikerült kiszûrni a véletlen szerepét (Inotai és Kaló, 2009). 2/a. Tudományos bizonyítékok hierarchiája a bizonyítékok forrása alapján (Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, 2004). Bizonyíték fokozata 1++

1+

1-

2++

2+

2-

A bizonyíték forrása

magas minõségû metaanalízis, szisztematikus irodalmi áttekintés, vagy több randomizált, kontrollált vizsgálat (RCT), amelyekben nagyon alacsony a szisztematikus hiba lehetõsége jól kivitelezett metaanalízis, szisztematikus irodalmi áttekintés, vagy több RCT, amelyekben alacsony a szisztematikus hiba lehetõsége metaanalízis, szisztematikus irodalmi áttekintés, vagy több RCT, amelyekben nagy a szisztematikus hiba lehetõsége jó minõségû kohorsz- vagy esetkontroll-vizsgálatok, vagy azok szisztematikus áttekintése, ahol a szisztematikus hiba lehetõsége igen alacsony, illetve nagy a bizonyítékok és következtetések között ok-okozati kapcsolat valószínûsége jól kivitelezett kohorsz- vagy esetkontroll-vizsgálatok, ahol alacsony a szisztematikus hiba lehetõsége, illetve a bizonyítékok és következtetések között okokozati kapcsolat valószínûsége közepes kohorsz- vagy esetkontroll-vizsgálatok, ahol nagy a szisztematikus hiba lehetõsége, illetve nagy a bizonyítékok és következtetések között nagy valószínûséggel nem ok-okozati a kapcsolat

2011; XIX(1–2):25–32

MOTESZ

nem kísérleti tanulmányból származnak (például esettanulmányok, esetsorozatok) szakértõi vélemény

2/b. Az Amerikai Neurológiai Akadémia (American Academy of Neurology) beosztása a bizonyítékok három szintjét határozta meg, melyekre javaslatokat fogalmazott meg. BIZONYÍTÉKOK I. osztályú bizonyíték: egy, vagy több jól tervezett, randomizált kontrollált klinikai vizsgálat, illetve az ilyen tanulmányok szisztematikus áttekintésén (metaanalízis) alapuló bizonyíték. II. osztályú bizonyíték: jól tervezett, megfigyelésen alapuló tanulmányok, melyekben egyidejûleg kontrollcsoport is szerepel (esetkontroll, kohorsz vizsgálatok). III. osztályú bizonyíték: szakértõi véleményeken, esetsorozatokon, esetismertetéseken és nem egyidejû, hanem korábbi kontrollcsoporthoz hasonló vizsgálatokon alapuló bizonyíték. JAVASLATOK 1. Kötelezõ: a betegellátás olyan alapvetõen elfogadott eleme, mely mögött nagyfokú klinikai bizonyosság áll (I. osztályú, vagy II. osztályú bizonyíték áll rendelkezésre olyan esetekben, ahol randomizált vizsgálat nem végezhetõ). 2. Ajánlott: a betegek kezelésére vonatkozó olyan javaslat, mely közepesen erõs klinikai bizonyosságot feltételez (II. osztályú, vagy III. osztályú bizonyítékon alapuló erõs konszenzus). 3. Végezhetõ: olyan terápiás stratégia, melynek klinikai hasznossága bizonytalan, nem következetes, vagy egymásnak ellentmondó bizonyítékok vannak (Tajti, Vécsei, 2006) 3. Az evidenciák forrása A megfelelõ evidenciák keresésekor a szakirodalom vonatkozó vizsgálatainak eredményeit kell áttekintenünk. Ebben lehetnek segítségünkre a bizonyítékokon alapuló orvoslás elveire épülõ adatbázisok. Kiemelkedõ jelentõségû a Cochrane Database of Systematic Reviews valamint a Medline. Emellett több adatbázis hozzáférhetõ Interneten vagy CD-ROM formában. A Cochrane Adatbázis tartalmazza a Cochrane Collaboration által összegyûjtött és szisztematikusan elemzett randomizált kontrollált tanulmányokat az orvosi beavatkozásokról. A Cochrane Collaboration csoportjai az azonos témájú randomizált klinikai tanulmányok meta-analízisét is elvégzik, így az elemzések végkövetkeztetése a bizonyítéMAGAZIN

27

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

kokon alapuló orvostudomány számára szükséges evidenciák alapjául szolgál. Amennyiben van WHO ajánlás az adott eljárásra vonatkozóan, azt kell iránymutatónak tekinteni.


Íriszdiagnosztika
Kineziológia
Auragyógyítás (Forrás: Committee on Science and Technology. Sixth Report, Session 1999-2000, Parliament of United Kingdom)

5. A komplementer terápiás eljárások fogalma és típusai A komplementer és alternatív medicina (complementary and alternative medicine – CAM) kifejezés azokat a gyógyító és diagnosztikus eljárásokat foglalja össze, amelyek nem részei a hagyományos, konvencionális, nyugati orvostudománynak. 1. A kiegészítõ terápiák három fõ csoportba sorolhatóak: • Professzionálisan szervezett alternatív terápiák – Akupunktúra – Homeopátia – Gyógynövény-terápia – Kiropraktika / manuál terápia – Oszteopátia • Kiegészítõ terápiák, melyek célja az orvostudomány módszereinek kiegészítése, és amelyek nem tartalmaznak diagnosztikus eljárásokat – Alexander-technika – Aromaterápia – Bach-virágterápia – Mozgásterápiák, beleértve a masszázst – Lelki segítségnyújtás, stressz-management – Hypnoterápia – Meditáció – Reflexológia – Shiatsu – Healing – Maharishi ayurvédikus medicina – Táplálkozástan – Jóga • Alternatív diszciplínák: diagnosztikus és terápiás eljárásokat is tartalmaznak – Megalapozott, hagyományos egészségügyi rendszerek
Antropozófikus medicina
Ayurvédikus medicina
Kínai herbális medicina
Keleti medicina (Tibb)
Természetes gyógymódok
Hagyományos kínai orvoslás – Egyéb alternatív diszciplínák
Kristályterápia
Radiesztézia 28

MOTESZ

2. Magyarországon a természetgyógyászati tevékenység gyakorlását a 11/1997. (V. 28.) NM rendelet szabályozza. Ennek alapján a nem-konvencionális komplementer terápiás eljárások a következõképpen csoportosíthatóak: 1. Csak orvos által végezhetõ tevékenységek – Manuálterápiás eljárások.* – Hagyományos kínai orvoslás. – Neurálterápiás módszerek. – Minden egyéb olyan nem-konvencionális eljárás vagy módszer – a 3. pontban felsoroltak kivételével –, amelyek képzésére orvostudományi egyetem tanfolyamot és vizsgát szervez vagy, ilyen tanfolyamot és vizsgát akkreditál. 2. Gyógytornász felsõfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkezõ személy az 1. pont szerinti tevékenységek közül a *-gal jelöltet végezheti a gerincmanipulációs mûfogások kivételével. 3. Orvosi és egyéb felsõszintû egészségügyi szakképesítés nélkül végezhetõ tevékenységek a) Csak szakképesítés megszerzése után végezhetõ természetgyógyászati tevékenységek: – Akupresszúra – Alternatív mozgás- és masszázsterápiák – Életmód-tanácsadás és terápia – Reflexzóna terápia b) Vizsgával záruló továbbképzéssel megszerezhetõ képesítés után végezhetõ tevékenységek: – Alternatív fizioterápiás módszerek – Bioenergiát alkalmazó módszerek – Fitoterápia – Fülakupunktúrás addiktológiai eljárások – Kineziológiai módszerek – Szemtréning eljárások (Forrás: 1. számú melléklet a 11/1997. (V. 28.) NM rendelethez) 3. A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztályának állásfoglalása (2004) Az MTA illetékes Bizottsága a tudományos megítélés alapján csoportosította a különbözõ komplementer medicina tárgyköröket az alábbiak szerint: 1. csoport: „A tudományos megalapozottság megítéléséhez már elegendõ információ áll rendelkezésre, illetve további tudományos megerõsítés várható (hagyományos kínai orvoslás, manuálterápiás eljárások, neurálterápiás módszerek)”. MAGAZIN

2011; XIX(1–2):25–32

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

2. csoport: „Nem kielégítõ a rendelkezésre álló tudományos háttér és további vizsgálatok hivatottak alapkutatási és alkalmazott tudományos szinten az egzakt hátteret feltárni”. a/ „Filozófiai alapokon nyugvó eljárások hátterük feltárásában természettudományos módszerek mellett más tudományterületeket is érintõ komplex kutatások is jelentõséggel bírnak (pl. ájurvédikus gyógyászati eljárások, hagyományos tibeti gyógymódok, antropozofikus orvosi-, valamint homeopátiás módszerek)”. b/ „Kellõ tudományossággal még fel nem tárt módszerek (pl. biológiai fogorvoslás, méregtelenítõ módszerek, biorezonancián alapuló eljárások, vér oxigenizálásán alapuló terápiák)”. c/ „Csak diagnosztikus célú természetgyógyászati vizsgáló módszerek”. Ezek amellett, hogy többségükben természettudományos megalapozottsággal nem rendelkeznek, egyrészt a valós és még a gyógyítható állapotban lévõ betegségekrõl elterelik a figyelmet, másrészt felesleges terhelést rónak az egészségügyi ellátásra. (Forrás: Krasznai É. Összefoglaló a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztályának a komplementer medicináról kialakított állásfoglalásáról. MOTESZ Magazin 2004/2:60, 2004) Az új 2010. évi elõterjesztést összeállította: Komplementer Medicina Bizottság Dobozy Attila akadémikus Kerpel-Fronius Sándor doktor képviselõ Komoly Sámuel doktor képviselõ Kovács L. Gábor akadémikus Mandl József akadémikus Muszbek László akadémikus Petrányi Gyõzõ akadémikus, a Bizottság társelnöke Sótonyi Péter akadémikus Udvardy Miklós doktor képviselõ Varró András doktor képviselõ Vécsei László akadémikus, a Bizottság elnöke Külsõ szakértõ: Bereczki Dániel MTA doktora A Bizottság adminisztratív titkára: Majláth Zsófia Irodalomjegyzék 1. sz. melléklet, 11/1997. (V. 28.) NM rendelet a természetgyógyászati tevékenység gyakorlásának egyes kérdéseirõl Committee on Science and Technology. Sixth Report, Session 1999-2000, Parliament of United Kingdom http://www.parliament.the-stationery-office.co.uk The Cochrane Collaboration – Cochrane Database of Systematic Reviews www.cochrane.org/reviews 2011; XIX(1–2):25–32

MOTESZ

Inotai A., Kaló Z. Tudományos bizonyítékok hierarchiája. Egészség-gazdaságtani fogalomtár 13. Medical Tribune 21(7):5., 2009. Krasznai É. Összefoglaló a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztályának a komplementer medicináról kialakított állásfoglalásáról. MOTESZ Magazin 2004/2:60, 2004. Tajti J., Vécsei L. Mozgásszervi megbetegedéseket utánzó neuropátiás fájdalmak patomechanizmusa és terápiája. Magyar Tudomány 10(167): 1191-1196, 2006.

6. Melléklet AZ ALÁBBIAKBAN ÖSSZEFOGLALJUK (A TÖBBI ORVOSI DISCIPLINÁBÓL KIRAGADVA) A NEUROLÓGIA TERÜLETÉN ALKALMAZHATÓ KEZELÉSI LEHETÕSÉGEKET A fenti szempontrendszereket figyelembe véve, valamint áttekintve a Cochrane Adatbázist, az alább felsorolt kezelési lehetõségekre van mód a neurológia területén: • Akupunktúra a migrén profilaxisában (Acupuncture for migraine prophylaxis): 22 klinikai vizsgálat 4419 beteg szerepelt az elemzésben. A rendelkezésre álló vizsgálatok alapján kijelenthetõ, hogy az akupunktúra legalább olyan hatásos, mint a profilaktikus gyógyszeres kezelés, és kevesebb mellékhatása van, ezért az akupunktúrát javasolják megfontolni azon betegek számára, akik hajlandóak a kezelést vállalni. • Akupunktúra tenziós típusú fejfájás kezelésére (Acupuncture for tension-type headache): 11 klinikai vizsgálat 2317 betege szerepelt az elemzésben. A szerzõk következtetése az, hogy az akupunktúra egy értékes nem-gyógyszeres kezelés lehet azon betegek számára, akiknek gyakori epizodikus vagy krónikus tenziós típusú fejfájásuk van. • Chuanxiong-típusú készítmények a stroke prevencióban (Chuanxiong preparations for preventing stroke): 3 vizsgálat 5042 betege szerepel az elemzésben. Egy magasabb minõségû vizsgálat (4415 résztvevõ) a Nao-an kapszulát aspirinnel hasonlította össze magas stroke-rizikójú populáció primer prevenciójában. A vizsgálat eredménye szerint a Nao-an kapszula csökkentette a stroke incidenciát aspirinnel összehasonlítva, ezért egy választható lehetõség primer stroke-prevencióban. A másik 2 vizsgálat esetében hiányzott a vizsgálat pontos módszertani leírása, ezért az evidenciákat nem tekintették elegendõnek ahhoz, hogy klinikai ajánlás levonható legyen. További magas minõségû vizsgálatok még szükségesek. MAGAZIN

29

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

• Herbális medicina a derékfájdalom kezelésében (Herbal medicine for low back pain): 10 vizsgálat szerepel az elemzésben. Három gyógynövényrõl (Harpagophytum Procumbens, Salix Alba és Capsicum Frutescens) úgy tûnik, hogy erõsebb fájdalomcsillapító hatása van a placebo-nál. Ezen vizsgálatok minõsége általában alacsony volt. További vizsgálatok szükségesek a standard terápiákkal való összehasonlítás céljából. • Akupunktúra derékfájdalomban (Acupuncture and dry-needling for low-back pain): 35 randomizált kontrollált vizsgálat 2861 betege szerepel az elemzésben. Akut derékfájdalom kezelésérõl nem volt elégséges mennyiségû adat. Krónikus derékfájdalom kezelésében az akupunktúra hatásosabb, mint ha nem kezeljük a beteget, és más hagyományos terápiás eljárások mellett kiegészítõ terápiaként is növeli azok effektusát, a hatás azonban csak rövid távon érvényesült. További magas minõségû vizsgálatok mindenképpen szükségesek. • Akupunktúra nyaki fájdalomban (Acupuncture for neck disorders): Akut nyaki fájdalom kezelésérõl nem volt vizsgálat. 10 vizsgálat szerepel az elemzésben, melyek az akupunktúra hatásosságát krónikus nyaki fájdalomban vizsgálták. A végkövetkeztetés szerint mérsékelt evidencia van arra, hogy az akupunktúra hatásosabb fájdalomcsillapító az inaktív terápiáknál, és ez a hatás a rövidtávú követés során is megmarad. • Kreatin izombetegségekben (Creatine for treating muscle disorders): 12 vizsgálat 266 betegének adatait elemezték. Randomizált kontrollált vizsgálatok igazolták, hogy a kreatin rövid- és középtávon növelte az izomerõt muscularis dysthrophiákban, de metabolikus eredetû myopathiákban nem. • Elektromos stimuláció a post-stroke vállfájdalom prevenciójában és terápiájában (Electrical stimulation for preventing and treating post-stroke shoulder pain): 4 vizsgálat 170 betege szerepelt az elemzésben. A végkövetkeztetés szerint nincs szignifikáns csökkenés a fájdalom erõsségét és gyakoriságát tekintve, de bizonyítottan nõtt a humerus paszszív laterális rotáció fájdalommentes tartománya és csökkent a glenohumeralis subluxatio mértéke. • Nem-invazív fizikai gyógymódok krónikus/visszatérõ fejfájások kezelésében (Non-invasive physical treatments for chronic/recurrent headache): 22 vizsgálat 2628 betegének adatai szerepeltek az elemzésben, az összefoglaló vélemény alapján egyes kezelési módok alkalmasak lehetnek a krónikus/visszatérõ fejfájások megelõzésére. A gerincen alkalmazott manuálterápiás eljárások migrén, krónikus tenziós típusú és cervicogen fejfájás megelõzésre alkalmasak. 30

MOTESZ

Ezen kívül kisebb evidencia mutatkozott arra, hogy a pulzáló elektromágneses mezõ, illetve transcutan elektromos idegi stimuláció (TENS) hatásos lehet migrén és krónikus tenziós fejfájás megelõzésében. • Lokális capsaicin neuropathiás fájdalom kezelésében felnõtteken (Topical capsaicin for chronic neuropathic pain in adults): 6 vizsgálat 389 betegének adatai szerepeltek az elemzésben. Az elemzés alapján a capsaicin a betegek egy csoportjában bizonyos fokú fájdalomcsillapító hatást ért el, rendszeresen alacsony dózisban, krém formában alkalmazva, és egy alkalommal nagy dózisú tapasz formában egyaránt. A Cochrane Adatbázis szisztematikus összefoglalói között a fentiek mellett számos alternatív és kiegészítõ terápiás eljárás szerepel, de ezek esetében a jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok elégtelenek ahhoz, hogy alátámasszák hatásosságukat, ezért további nagy esetszámú, randomizált kontrollált vizsgálatok szükségesek. • Acanthopax akut ischaemiás stroke kezelésében (Acanthopax for acute ischaemic stroke): 13 vizsgálat 962 betege szerepel az elemzésben. A vizsgálatok minõsége gyenge volt, ezért nincs elegendõ bizonyíték az akut ischaemiás stroke kezelésében az acanthopax rutinszerû alkalmazására. További, magasabb minõségû vizsgálatok szükségesek. • Akupunktúra akut stroke kezelésében (Acupuncture for acute stroke): 14 vizsgálat 1208 betege szerepel az elemzésben. Bár az akupunktúra biztonságosnak tûnik, de nincs egyértelmû bizonyíték a hatásosságára az akut stroke kezelésében. További nagy esetszámú vizsgálatok szükségesek. • Akupunktúra Bell-paresis kezelésében (Acupuncture for Bell’s palsy): 6 vizsgálat 537 betege szerepel az elemzésben. A vizsgálatok minõsége nem volt megfelelõ arra, hogy bármilyen következtetést le lehessen vonni az akupunktúra hatásosságáról. További, jó minõségû vizsgálatok szükségesek. • Akupunktúra az akut stroke utáni dysphagia kezelé-sében (Acupuncture for dysphagia in acute stroke): Egyetlen vizsgálat 66 betege szerepel az elemzésben. Nincs elég bizonyíték arra, hogy következtetéseket lehessen levonni az akupunktúra hatásosságáról a stroke utáni dysphagia kezelésében. További nagy esetszámú, magas minõségû vizsgálatok szükségesek. • Akupunktúra epilepsziában (Acupuncture for epilepsy): 11 kis esetszámú vizsgálat összesen 914 betege szerepel az elemzésben. A rendelkezésre álló bizonyítékok nem támogatják az akupunktúra használatát epilepszia kezelésében. • Akupunktúra restless leg syndromában (Acupunture for restless leg syndrome): Mindössze 2 vizsgálat 170 betege felelt meg a beválasztási feltételeknek. Nincs elég bizonyíték arra, hogy az akupunktúra haMAGAZIN

2011; XIX(1–2):25–32

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

•

•

•

•

•

•

tásos restless leg syndromában. További nagy esetszámú vizsgálatok szükségesek. Akupunktúra stroke utáni rehabilitációban (Acupuncture for stroke rehabilitation): 5 vizsgálat 368 betege szerepel az elemzésben. Jelenleg nincs elegendõ bizonyíték az akupunktúra hatásosságára stroke utáni rehabilitációban. További nagy esetszámú vizsgálatok szükségesek. Antioxidáns kezelés amyotrophiás lateral sclerosisban és motor- neuron betegségekben (Antioxidant treatment for amyotrophic lateral sclerosis or motor neuron disease): 4 vizsgálat szerepel az elemzésben. Nincs elegendõ bizonyíték az antioxidánsok hatásosságára az ALS kezelésében. Az E- és C-vitamin egyaránt jól tolerálható, biztonságos. Bár nincs bizonyíték, ami támogatná alkalmazásukat amyotrophiás lateral sclerosisos betegekben, de nincs kontraindikáció sem. Carnitine fatigue kezelésére sclerosis multiplexben (Carnitine for fatigue in multiple sclerosis): Egy vizsgálat felelt meg a keresési feltételeknek. Ebben a vizsgálatban relapsus-remissio és secunder progressív kórformájú SM betegek napi 2gram acetyl-Lcarnitine-t és napi 200mg amantadint kaptak. Nincs elég evidencia arra, hogy a carnitine hatásosabb a placebonál. Chuanxiong-típusú készítmények az akut stroke kezelésében (Chuanxiong-type preparations for acute ischemic stroke): A Chuanxiong egy hagyományos kínai készítmény. Az elemzésben 2 vizsgálat 161 betege szerepel. Mindkét vizsgálat alacsony minõségû volt. Nincs elegendõ bizonyíték arra, hogy bármilyen klinikai ajánlás levonható legyen. További magas minõségû, nagy esetszámú vizsgálatok szükségesek. Dan Shen hatóanyag az akut ischaemiás stroke kezelésében (Dan Shen agents for acute ischaemic stroke): Állatkísérletek eredményei arra utalnak, hogy a Dan Shen hatóanyaga javítja az agyi mikrocirkulációt. Az elemzésben 6 randomizált és kvázirandomizált vizsgálat 494 betege szerepel. A rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá a Dan Shen hatásosságát. További nagy esetszámú vizsgálatok szükségesek. Diéta sclerosis multiplexben (Dietary interventions for multiple sclerosis): A többszörösen telítetlen zsírsavakról (PUFA) készült 6 vizsgálat 699 betege szerepel az elemzésben. Az elemzés alapján úgy tûnik, hogy a többszörösen telítetlen zsírsavak alkalmazásának nincs hatása a relapsus-rátára, és a progreszszióra, de a rendelkezésre álló adatok nem elégségesek biztos következtetések levonására, ezért további nagy esetszámú vizsgálatok még szükségesek.

2011; XIX(1–2):25–32

MOTESZ

• Dengzhanhua készítmények akut stroke kezelésben (Dengzhanhua preparations for acute cerebral infarction): 9 vizsgálat 723 betege szerepel az elemzésben. A vizsgálatok során a dengzhanhua injekció és rutin terápia együttes alkalmazását hasonlították össze a hagyományos terápia egyedüli alkalmazásával. A vizsgálatok statisztikailag szignifikáns hatásosságot mutattak, ,,mérhetõ neurológiai javulás „tekintetében. Ugyanakkor a vizsgálatok alacsony minõsége és az elemzésben szereplõ vizsgálatok kis száma miatt nem vonhatók le egyértelmû következtetések. • Kerti székfû (Tanacetum parthenium L) a migrén prevenciójában (Feverfew for migraine prevention): 5 vizsgálat 343 betege szerepel az elemzésben. A vizsgálatok alapján a kerti székfû alkalmazása biztonságos. A rendelkezésre álló adatok alapján nincs egyértelmû bizonyíték arra, hogy a kerti székfû alkalmazása hatásosabb a placebo-nál. További nagy esetszámú, randomizált vizsgálatok szükségesek. • Gingko biloba akut ischaemiás stroke kezelésében (Ginkgo biloba for acute ischaemic stroke): 10 vizsgálat 792 betege szerepel az elemzésben. A rendelkezésre álló adatok alapján nincs elegendõ bizonyíték a Gingko biloba alkalmazására akut ischaemiás stroke kezelésében. További nagy esetszámú, randomizált vizsgálatok szükségesek. • Gingko biloba tinnitus kezelésére (Ginkgo biloba for tinnitus): 3 vizsgálat szerepel az elemzésben. A végkövetkeztetés szerint nincs elég evidencia arra, hogy a gingko biloba hatásos tinnitus kezelésében. • Huperzine-A Alzheimer-betegségben (Huperzine A for Alzheimer’s disease): 6 vizsgálat 454 betege szerepel az elemzésben. Az adatok alapján úgy tûnik, hogy a Huperzin-A jótékony hatású az általános kognitív funkcióra és a globális klinikai állapotra. A rendelkezésre álló adatok azonban nem elégségesek ahhoz, hogy egyértelmû következtetést lehessen levonni. További nagy esetszámú, randomizált-kontrollált, multicentrikus vizsgálatok szükségesek. • Huperzine-A vascularis dementiában (Huperzine A for vascular dementia): Egyetlen vizsgálat szerepel az elemzésben. Nincs evidencia arra, hogy a Huperzin-A hatásos vascularis dementia kezelésében. • Hyperbaricus oxigén terápia akut ischaemiás stroke-ban (Hyperbaric oxygen therapy for acute ischaemic stroke): 6 randomizált kontrollált vizsgálat 283 betege szerepel az elemzésben. Nincs elegendõ bizonyíték a hyperbaricus oxigén terápia hatásosságára. További vizsgálatok szükségesek. • Hyperbaricus oxigén terápia sclerosis multiplexben (Hyperbaric oxygen therapy for multiple sclerosis): 9 vizsgálat 504 betege szerepel az elemzésben. A renMAGAZIN

31

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

•

•

•

•

32

delkezésre álló adatok nem igazolják a hyperbaricus oxigén terápia hatásosságát. Mailuoning akut ischameiás stroke-ban (Mailuoning for acute ischaemic stroke): Mailuoning egy hagyományos kínai gyógyszer, melyet több kínai gyógynövénybõl állítanak elõ. Állatkísérletek és klinikai farmakológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy a mailuoning javíthatja a mikrocirkulációt, megelõzheti az ischaemiás károsodást és megóvhatja a szív- és agyszövetet. Az elemzésben 15 vizsgálat 1280 betege szerepel. Ezek alapján nincs kellõ evidencia a stroke utáni rutinszerû alkalmazás hatásosságára. További nagy esetszámú, magas minõségû vizsgálatok szükségesek. Normobaricus és hyperbaricus oxigén terápia migrén és cluster fejfájásban (Normobaric and hyperbaric oxygen therapy for migraine and cluster headache): 9 vizsgálat 201 betege szerepel az elemzésben. Az adatok arra utalnak, hogy a normobaricus oxigén terápia cluster fejfájás, míg a hyperbaricus oxigén terápia migrén kezelésében mutatott kisfokú hatásosságot. További vizsgálatok szükségesek. Proloterápiás injekciók krónikus derékfájdalomban (Prolotherapy injections for chronic low-back pain): A terápia lényege a szalagokba adott ismételt injekciók adása, amelyek dextroset vagy lidocainet tartalmaznak, s amelyek kontrollált akut gyulladás elõidézésével elõsegítik a szervezet saját gyógyulási folyamatát. 5 vizsgálat 366 betege szerepel az elemzésben. Az eredmények szerint amennyiben önállóan alkalmazzák a terápiát, nem hatásos a krónikus deréktáji fájdalom kezelésében. Ha egyéb beavatkozásokkal együtt alkalmazzák, akkor csökkentheti a fájdalmat. A következtetések nem egyértelmûek a vizsgálatok heterogenitása és az egyéb beavatkozások együttes jelenléte miatt. Puerarin akut ischaemiás stroke-ban (Puerarin for acute ischaemic stroke): A puerarin egy kínai gyógynövény-készítmény. Egy vizsgálat 98 betege szerepel az elemzésben. de a rendelkezésre álló adatok nem elegendõek ahhoz, hogy egyértelmû következtetést lehessen levonni. További nagy esetszámú, randomizált vizsgálatok szükségesek.

MOTESZ

• Sanchi akut ischaemiás stroke-ban (Sanchi for acute ischaemic stroke): 8 vizsgálat 660 betege szerepel az elemzésben. Az elemzés alapján a Sanchi jó hatásúnak és biztonságosnak tûnik akut stroke kezelésében, de a rendelkezésre álló adatok nem elégségesek ahhoz, hogy egyértelmûen következtetést lehessen levonni. További vizsgálatok szükségesek. • Thiamin Alzheimer-betegségben (Thiamine for Alzheimer’s disease): 3 vizsgálat szerepel az elemzésben. Nem lehet következtetéseket levonni, mert a résztvevõk száma kevesebb, mint 50 és az eredmények inadekvátak. • Tongxinluo kapszula akut stroke kezelésében (Tongxinluo capsule for acute stroke): 2 vizsgálat 232 betege szerepel az elemzésben. A rendelkezésre álló adatok nem voltak elegendõek ahhoz, hogy a következtetéseket lehessen levonni. További vizsgálatok szükségesek. • Hagyományos kínai gyógymódok epilepsziában (Traditional Chinese Medicine for epilepsy): 5 vizsgálat 1125 betege szerepel az elemzésben. A rendelkezésre álló adatok nem bizonyítják a hagyományos kínai gyógymódok használatát epilepsziában. További nagy esetszámú, randomizált-kontrollált, multicentrikus vizsgálatok szükségesek. • B-vitamin perifériás neuropathiában (Vitamin B for treating peripheral neuropathy): 13 vizsgálat 741 betege szerepel az elemzésben. Egyes kis esetszámú vizsgálatok igazolták a B-vitamin hatásosságát, de a rendelkezésre álló adatok nem elegendõek ahhoz, hogy egyértelmû következtetést lehessen levonni. További nagy esetszámú vizsgálatok szükségesek. • Vitaminok epilepsziában (Vitamins for epilepsy): 15 vizsgálat szerepel az elemzésben. A rendelkezésre álló adatok alapján nincs egyértelmû bizonyíték a folsav, D-vitamin, E-vitamin, thiamin hatásosságára. További nagy esetszámú vizsgálatok szükségesek. A medicina más területein is a fentiekhez hasonlóan elvégzendõ (forrás: COCHRANE DATABASE OF SYSTEMATIC REVIEWS) az alkalmazott eljárások tudományos alapon történõ megmérettetése.

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):25–32

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY Dr. Nemes Attila egyetemi tanár, a MOTESZ Tanácsadó Testületének elnöke, a Klinikai rovat vezetõje

Hasznos tudnivaló, kis érdekesség Kardiovaszkuláris betegségek a Bibliában

A keresztyén (vagy akár keresztény) világ tanítása Isten üzeneteként a Bibliában olvasható. Magam is vallom ezt, de most e fontos könyv felbecsülhetetlen történelmi, szakmatörténeti adatairól kívánok szólni. Korunk felgyorsult világában jó néhány jelenséget modern életünk termékeként fogunk fel. Ilyen a globalizáció, a különbözõ természeti csapások szaporodása, de a kardiovaszkuláris betegségek megjelenése is. A Biblia tanítása alapján álló katolicizmus pl. az univerzalitást jelenti, amit felfoghatunk ókori globalizációnak is. Persze a nemzetek, népek feletti („zsidónak, görögnek egyaránt”) elvek nem pénzalapúak (Mammon) voltak. Természeti csapásokról elég, ha az egyiptomiakat sújtókról szólunk e könyv leírása alapján. A kardiovaszkuláris betegségek korai, egzakt leírása is tetten érhetõ a lapok között. Nincs új a Nap alatt – mondták a görögök.

Resuscitatio, reanimatio Az elsõ leírást a Királyok I. könyve 17. rész 18-22. verseiben találhatjuk. Itt ezt olvashatjuk Illésrõl: „És monda néki: Add ide a te fiadat. És õ elvevé azt (a halott fiút) az õ kebelérõl, és felvivé a felházba, a melyben õ lakik vala, és az ágyára fekteté.” … majd … „És ráborult háromszor a gyermekre … és megtért a gyermekbe a lélek és megélede” … végül így szólt: … „Lássad, él a te fiad.” Ez a leírás talán elfogadható egy újraélesztés ismertetésére, de a Királyok II. könyve 4. 34 és elõtte a 19-20. versek már nem hagynak kétséget a tevékenység leírásában: 2011; XIX(1–2):33–36

MOTESZ

„És bement és bezárta magára az ajtót (t. i. Elizeus, Illés tanítványa) és a gyermekre és könyörgött az Úrnak. És az ágyra felhágván, a gyermekre feküdt, és az õ száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire és ráborult és megmelegedék a gyermek teste. Azután felállott és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek.” Korábban a halálos kórkép kialakulásáról is kapunk híradást: „És mondá (t. i. a gyermek) az õ atyjának: Jaj a fejem, jaj a fejem. … Vivé az õ anyjához, és az az ölében tartá délig, és akkor meghalt.” Pontos diagnózis nem adható. Szóba jön Adam-Stokes syndroma, allergiás agyoedema, vagy cerebrovascularis történés. Az Újtestamentumban is olvashatunk vélhetõen reanimatióról. Lukács evangélista görög orvos volt. Leírását tehát fokozott érdeklõdéssel olvashatjuk (Lukács 8. fejezet 54-55. vers): „Sírának pedig mindnyájan és gyászolták azt (t. i. Jairus leányát); Õ pedig (mármint Jézus): Ne sírjatok, nem halt meg, hanem aluszik. És kineveték õt, tudván, hogy meghalt. Õ pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiállta: Leányzó, kelj fel! És visszatére annak lelke.” Ugyancsak újtestamentumi leírás (Apostolok cselekedetei 9. rész 39-40. vers) Péter vélhetõ reanimatiója: „Péter pedig mindenkit kiküldvén … és a holt testhez fordulván mondta: Tábitha kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit …” MAGAZIN

33

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

Érdekes, hogy mind az öt idézett helyen a szent ember, illetve Jézus kiküldi a gyászolókat. Az is azonos, hogy mindig a „felházban” történik az újraélesztés. Kétségtelen, hogy a modern elveknek megfelelõ legvalószínûbb leírás Elizeus tevékenységérõl szól. Lázár feltámasztását nem soroltam fel itt, mert ennek orvosi értelmezése nem lehetséges, csak a csoda elfogadható a hit által.

Decompensatio A már idézett Lukács evangéliumában (14. rész 2. vers) a következõket írja: „És ime egy vízkóros ember vala õ elõtte. És felelvén Jézus szóla … Szabad-e szombatnapon gyógyítani? Azok pedig hallgatának. És õ megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.” Akár cardialis eredetû, akár vese eredetû volt ez a látható oedema, a kardiovaszkuláris eredet nagy valószínûséggel megállapítható.

Leriche syndroma, M. Buerger Az aorto-biliacalis verõér szûkület, adott esetben elzáródás modernkori leírója a híres francia érgyógyász, Leriche volt. Fiatalkori, degeneratív formáját Buerger-Viniwater kórnak hívjuk. A modern érsebészet ismert alanyai ezek a betegek. A jól ismert kórkép alábbi jellemzõit írhatjuk le: • fiatal férfiak betegsége, • mindkét alsó végtagon okoznak elõbb járási (ún. dysbasiás) panaszokat, majd szövetelhalást, gangraenát, • magára hagyva a kórkép évek alatt jut el végkifejletére, • rövid életûek a betegek, mert szívinfarktus gyakran szerepel kórtörténetükben. A Bibliában a Királyok I. könyvében a 15. rész 23. vers, illetve a Krónika II. 16. rész 12-13. verseiben olvashatunk errõl a ma ismert kórképrõl. Mindkét leírás Asáról, Júda királyáról, Salamon dédunokájáról szól: „Asának minden egyéb dolgai pedig és egész uralkodása meg van írva Júda királyainak krónika könyvében. Kivéve azt, hogy vénségében megbetegedett lábaira.” Talán többet is megtudunk a jelzett második szakasz leírásából. Ismerve az ókori átlagos élettartamot, a „vénség” kifejezés nehezen értelmezhetõ: 34

MOTESZ

„És megbetegedék Asa harminckilencedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az õ betegsége; mindazonáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat. És elaluvék Asa az õ atyáival, és meghala negyvenegyedik esztendejében.” Mindkét lábra … súlyos állapot … 2 év múlva halál … azt sugallja, hogy Leriche syndromában szenvedett. Elképzelhetõ persze kétoldali mélyvénás thrombosis, fekély és pulmonalis embolia is. Magam azonban az elsõ lehetõségre gondolok.

Cerebrovascularis történés Elizeus resuscitatioja – mint írtuk – elképzelhetõ, hogy cerebrovascularis történés miatt vált szükségessé („Jaj a fejem”). Lukács evangéliuma 5. részében a 18. versben ezt olvashatjuk. „És ime valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és elébe tenni.” A béna embert Jézus meggyógyítja. A terápia „hogyanja” csak a csoda szóval illethetõ. A jelenlegi tudásunkkal ez megmagyarázhatatlan. Vizsgálódásunk szempontjából fontos, hogy a gutaütést (szép magyar szó a ma használt „stroke” divatos angol kifejezése helyett) ismerték már akkor is. Ugyancsak megmagyarázhatatlan Jézus és hit nélkül a „pálfordulás” ismert története (Apostolok cselekedetei 9. rész 8-9. versei). Pál apostol a damaszkuszi úton hirtelen megvakul: „Felkele Saulus (a késõbbi Pál) a földrõl; de amikor felnyitá szemeit senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be õt Damaszkuszba. És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott.” Szakmai látásmóddal az összeesés felfogható, mint TIA, és a látáskiesés értékelhetõ, mint amaurosis fugax. Péter cselekedetei – csodái – között olvashatjuk (Apostolok cselekedetei 9. rész 33. vers) a következõket: „Talála pedig ott egy Eneás nevû embert, ki nyolc esztendõ óta ágyban fekszik vala, ki gutaütött vala.” Pontos hely- és névmegjelöléssel ismét találkozunk a gutaütés diagnózissal.

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):33–36

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

Száraz gangraena Három evangélista is hírt ad egy elszáradt kezû emberrõl (Máté 12. rész 10-12. vers, Márk 3. rész 1-5. versek, Lukács 6. rész 6-40. versek). Az orvos Lukács leírását idézzük: „Lõn pedig más szombaton is, hogy Õ (mármint Jézus) a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze száradt volt. Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének utána, ha vajjon gyógyít-e majd szombat-napon, hogy vádat találjanak ellene. Õ pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezû embernek: Kelj fel és állj elõ! És felkelvén elõálla. Monda azért nekik Jézus: Valamit kérdek tõletek. Szabad-é szombaton jót tenni vagy roszszat tenni?Az életet megtartani, vagy elveszíteni? (t. i. a Mózesi törvények tiltották a szombaton végzett munkát.) És körültekintve mindnyájokon, monda az embereknek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék és keze oly éppé lõn, mint a másik.”

teszt is emelt kézzel történik. Nem tudjuk azonban a bibliai leírásból, hogy mennyi idõ múlva kezdõdtek az „elnehezedés” tünetei és milyen fokúak voltak. A kétségek ellenére az „elnehezedett” kéz lehet a ma ismert betegség leírása is.

Ulcus cruris Legbõvebb leírását az Ótestamentumban találjuk (Jób könyve 16. rész 15. vers, 2. rész 8. vers és 7. rész 5. vers): „Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bõrömre, és a porba furtam be az én szarvamat.” Illetve: „És võn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát és így ül vala a hamu közepette.” Illetve: „Testem férgekkel van tele és pornak piszokjával, bõröm összehúzódik és meggennyed.”

A kórkép lehetett trauma, embóliás eredetû, vagy thrombosis okozta verõér elzáródás idült formája. A kéz zsugorodott lehetett, mert „kinyújtásra” biztatta õt az Úr. A modern orvostudomány, még megannyi munkaszüneti napon, ügyeletben történt tevékenységével és eszközeivel sem képes a száraz gangraenát zsugorodás állapotában gyógyítani. Az ilyen kórképet inoperabilisnak nyilvánítjuk.

A kísértésben lévõ Jób fekélyét beköti. Az elváltozás erõsen viszket és váladékozik, nyûvekkel felülfertõzött. Az elhanyagolt fekély késõi stádiumának pontos leírását olvashatjuk, bár nem egy helyen. A fekély kialakulását úgy képzelték el, hogy a bõr összehúzásával fedetlen területek alakulnak ki.

TOS, vállöv syndroma

Egyéb betegségekrõl vázlatosan

Az angol „thoratic outlet syndrom” kifejezés jól tükrözi a betegség lényegét. A mellkas kimenetben valamilyen anatómiai, vagy kóros képlet emelt felsõ végtag esetén az ideg-, illetve a verõér leszorításával fáradtságot, zsibbadást okoz. A véna kompressziójával felsõ végtagi mélyvénás thrombosist (von Paget-Schroetter syndroma) is létrehozhat. A Bibliában Mózes II. könyvében a 17. rész 8. 11. 12. és 13. verseiben olvashatunk errõl:

Járványokról olvashatunk több helyen. Mózes II. könyvében a 9. részben állatjárványról, a 9. rész 8. versében pedig a fekete himlõrõl (hólyagos fekély) kapunk híradást. Mózes III. könyvében (26. rész 25. vers) ezt találjuk:

„Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izrael ellen Refidimben …, … És lõn, mikor Mózes felemelé kezét, Izrael gyõz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek gyõz vala. Mikor ezért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra üljön; Aron pedig és Hur tartják vala az õ kezeit egyfelõl az egyik, másfelõl a másik és felemelve maradának kezei a nap lementéig. Józsué pedig leveré Amáleket és az õ népét fegyver élivel.” Egy öregember részére egész nap emelt kéz lehetetlen feladat. A TOS diagnosztizálására rendelt provokációs 2011; XIX(1–2):33–36

MOTESZ

„És hozok rátok bosszuló fegyvert, amely bosszút álljon a szövetség megrontásáért. Ha városaitokba gyülekeztek össze, akkor döghalált bocsátok reátok, és az ellenség kezébe adattok.” A pestis leírása ez. A városokba tömörült lakosság körében a rossz higiénés viszonyok (bolha, patkány stb.) indítják el ezt a szörnyû járványt. Mózes III. könyvében a poklosságról és az ellene ajánlott eljárásokról látunk leírást. A lepra elterjedt betegség volt, és az itt leírtak szerint inkább a bõrbetegségek gyûjtõfogalma, vagy ha úgy tetszik, differenciál-diagnózisa. Ugyanebben a könyvben a bõrbetegségek széles körét ismerhetjük meg: var, fekély, tarjagosság, kopaszság. Jól érzékelhetõek a mózesi elõírások bajmegelõzés szempontMAGAZIN

35

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

jából is. Tiltotta a házaséletet menstruáció idején, tiltotta a disznóhús evését – vélem a borsóka féregfertõzés elkerülésére –, nem kíván magyarázatot a döghús evésének tilalma vagy az az ajánlás, hogy több napra ne tegyenek el ételt. Ma már kimutatták, hogy a körülmetélés hatására monogám házaspároknál a méhszáj elváltozások ritkábbak. A tisztának nyilvánításhoz szükséges mosakodás, ruhamosás, illetve súlyos esetben annak elégetése járványmegelõzõ volt, csakúgy, mint a fertõzöttnek nyilvánítottak elkülönítése a közösségtõl (táboron kívülre). Ezek és sok más orvosilag érdekes leírás részletezése

nem témája kis írásomnak, de bizonyíthatja a Biblia hitelességét. Levelezési cím Dr. Nemes Attila egyetemi tanár SE ÁOK Érsebészeti Klinika 1122 Budapest, Városmajor u. 68. Tel.: (1) 458 6734 Fax: (1) 458 6746 E-mail: [email protected]

A MOTESZ Gazdasági Osztálya teljeskörû könyvelési–, pénzügyi– és deviza szolgáltatás nyújtásával áll az érdeklõdõk rendelkezésére. Fõbb szolgáltatásaink: • devizaügyintézés • mérleg • eredménykimutatás • bérszámfejtés • bevallások készítése

Kapcsolatfelvétel: MOTESZ Gazdasági Osztály • Tel.: (1) 312 2389 / 312 3807 • Fax: (1) 383 7918 • E–mail: [email protected] 36

MOTESZ

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):33–36

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY Dr. Bartha Elektra klinikai fõorvos SE ÁOK Kardiológiai Központ, Budapest

Szívbetegek összmortalitása Candesartan, illetve Losartan szedésével kapcsolatban M. Eklind-Cervenka, L. Benson, U. Dahlström, M. Edner, M. Rosenqvist, L. H Lund JAMA 2011 305(2):175-182 Az angiotensin II receptor blokkolók (továbbiakban: ARB) a szívelégtelenségben (továbbiakban: SZE) szenvedõ betegek mortalitását és a SZE miatti hospitalizációk számát csökkentik. Az ARB szereknek különbözõ az affinitása az angiotensin receptorokhoz (továbbiakban: AT1), így a klinikumban is különbözhet a hatásuk. A Candesartannak 4, a Losartannak 2 kötõhelye van az AT1 receptorokon. A Losartan lazán kötõdik a receptorokhoz és a felezési ideje másodpercektõl néhány percig tart, „könnyen sebezhetõ” az antagonizmus. Ugyanakkor a Candesartan szorosan kötõdik, a felezési ideje pedig 2 óra, „legyõzhetetlen” antagonizmus jellemzi. Állatkísérletek során arra is fény derült, hogy a Candesartan 10-30x hatásosabb, mint a Losartan. A szerzõk két ARB szer: a Candesartan és Losartan összmortalítás csökkentõ hatását vizsgálták SZE betegekben. Eddig még az ARB-k között ilyen összehasonlító vizsgálat nem történt. A Swedish Heart Failure Registry adatai (60 kórház, 62 ambulancia) szerint Svédországban 2000-2009 között 30 254 SZE betegeket tartottak számon. 5139 beteg (17%) részesült ARB terápiában. A betegek átlagéletkora 74±11év, 39%-uk nõ volt. 2639 beteg Candesartan, 2500 beteg Losartan terápiában részesült. A candesartanos és a losartanos csoport között nem volt különbség a hypertonia (a betegek fele), a dilatatív cardiomyopathia (13-14%), a hypertrophiás balkamra (2-3%) elõfordulásában. Pozitív inotrop szert csak a betegek 1,4%-a (cand) és 1,9%-a (los) kapott. Szignifikáns különbség (p<001) volt a losartanos csoport „javára” a candesartanos csoporthoz viszonyítva (vs.): a diabetes mellitus (34% vs. 29%), az ischaemia (60% vs. 50%) és a pitvarfibrillatio (49% vs. 43%) elõfordulásában. Ráa2011; XIX(1–2):37–39

MOTESZ

dásul a losartanos betegek szignifikánsan kevesebben részesültek bétablokkoló (BB) terápiában (18% vs. 12%), a NYHA stádiumuk súlyosabb volt (NYHA III-IV: 50% vs. 40%), ennek megfelelõen szignifikánsan több beteg állt aldosteron antagonista, diureticus és nitrát terápia alatt. Ezen felül a serum creatinin színt is szignifikánsan emelkedettebb volt a candesartanos betegekhez képest (57% vs. 46%). Tehát összességében a losartanos betegek súlyosabb csoportot képeztek, mint a candesartanos betegek. A céldózist szignifikánsan kevesebben érték el a losartanos csoportban (18% vs. 36%), annak ellenére, hogy ez a csoport volt a betegebb. A Kaplan-Meier túlélési görbe – Candesertan vs. Losartan: Ha az ejekciós frakció (EF) kevesebb volt, mint 40%: az 1 éves túlélés Candesartannal kezelt betegekben 90%, Losartannal 83%, az 5 éves túlélés Candesartannal kezelteknél 61%, Losartannal 44% volt. Ha az EF több volt, mint 40%, akkor ez a különbség jóval kisebb: az 1 éves túlélés 91% illetve 86%; az 5 éves túlélés 54% illetve 50% volt. Limitációk: A terápia a bevonás után változhatott, de ez nem volt monitorozva. Csak a bevonáskor regisztrálták az egyéb gyógyszereket. A tanulmány nonrandomizált, az ARB adásának primer indikációja nem volt ismeretes – diabetes mellitus, hypertonia vagy SZE. Fent említett tényezõket is figyelembe vevõ statisztikai analízis után a szerzõk arra a következtetésre jutottak, hogy a Candesartan kezelés – összehasonlítva a Losartannal – szignifikánsan alacsonyabb mortalitással jár a csökkent EF-val járó SZE kezelésében.

Kommentár SZE patofiziológia: A szívelégtelenség (SZE) egy öszszetett klinikai tünetegyüttes. Hátterében a szív organikus vagy funkcionális eltérése állhat, a szisztolés és/vagy MAGAZIN

37

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

diasztolés funkció károsodásával. A betegek felénél az EF csökkent: kevesebb, mint 40%, vagyis szisztolés SZE-e van. Ez azt is jelenti, hogy a betegek másik felénél az EF normális, vagyis diasztolés SZE-rõl van szó. A myocardium és az extracelluláris mátrix károsodása maladaptív választ vált ki, amely a szív méretének, formájának és funkciójának változásához vezet. Rendszerint a szisztolés SZE a kamrák dilatációjával és contractios zavarral, a diasztolés SZE pedig a kamrák hypertrophiájával és inkább elernyedési zavarral jár. SZE epidemilógia: Az iparilag fejlett országokban a népesség 1-2%-a szenved SZE-ben. 65 éves kor felett ez 10%-ra emelkedik. A SZE-ért a betegek kb. 2/3-ánál az ischaemia a felelõs, a fennmaradó részt a dilatatív cardiomyopathia (DCM), hypertonia, diabetes mellitus és egyéb tölti ki. SZE kezelése: Amikor egy SZE-ben szenvedõ beteggel találkozunk, az etiológia tisztázása rendkívül fontos. Amennyiben intervenciós vagy sebészi úton gyógyítható, a beteget ebben a terápiában kell részesíteni. A cél a gyógyszeres terápia esetén is a tünetek és az SZE miatti hospitalizációk számának csökkentése, valamint az idõ elõtti halálozás megakadályozása. A diasztolés SZE-nek nincs specifikus terápiája. Sõt, a diasztolés SZE-ben szenvedõ betegek sokszor rosszabbul reagálnak a terápiára, mint a szisztolés SZE-ben szenvedõk. Amire ügyelni kell a diasztolés SZE-ben: pozitív inotrop szert, digitalist kerülni kell. Ugyanúgy, mint szisztolés SZE-ben, itt is bétablokkolók (BB), diureticumok, angiotensin convertáló enzim inhibitorok (ACEi) és angiotensin II receptor blokkolók (ARB) adása jön szóba. A jövõ terápiája pedig antifibroticus, antiproliferatív szerek, valamint kollagén breakerek adásával specifikusabb, és ezáltal valószínûleg hatásosabb lesz. A szisztolés SZE evidenciákon alapuló gyógyszeres kezelése: az elsõ szer az ACEi, a második szer a BB, a harmadik szer a szelektív aldoszteron antagonisták, a negyedik szer az ARB, az ötödik pedig a direkt vazodilatátorok (hydralazin+nitrát). Nem evidenciákon alapuló terápia: diureticumok, digitalis, antithromboticus kezelés, antiarrhytmiás kezelés. Jelen kommentár csak az evidenciákon alapuló gyógyszeres terápiával foglalkozik. Minden szerre érvényes, hogy a terápia bevezetésekor a kezdõ dózisok legyenek alacsonyak. A céldózist lassan kell elérni, és annak elérésére törekedni kell. A mindennapi gyakorlatban sajnos sokszor találkozunk olyan beteggel, aki még a SZE obligát gyógyszerét, az ACEi-t sem szedi. Amikor egy fulladó beteget látunk el, az elsõ lépés a tünetek oldása diuretikummal. Ez gyors segítség, a beteg megkönnyebbül, de tudnunk kell, hogy ez önmagában nem elegendõ. ACEi szükséges, mindig ez legyen a következõ lépés. A BB adásával pedig nem kell várni az ACEi telítésig. Ha a tünetek 38

MOTESZ

persistálnak, aldosteron antagonista vagy ARB adása jön szóba. Amikor a beteget a renin-angiotensin rendszerre (RAAS) ható gyógyszerekkel kezeljük, a vesefunkció és a Se-K szint ellenõrzése szükséges a kifejezett és várható nephrotoxicitás miatt. Különösen fontos az ellenõrzés abban az esetben, ha a beteget a RAAS-ra ható 3-as kombinációs (ACEi, aldosteron antagonista, ARB) terápiában részesítjük. Egyébként ezt a hármas kombinációt inkább kerülni kell. Várható lesz az EF javulása 3-6 hónapon belül. Ha mégsem javul, a tünetek persistálnak, a SZE a megfelelõ gyógyszeres terápia ellenére terápiarefracter, az EF 35% alatt marad, akkor jön szóba az intracardialis defibrillátor (ICD) beültetés vagy a kardiális reszinkronizációs terápia (CRT), a biventricularis pacemaker (BIVPM) implantáció, vagy mindkettõ (BIV-ICD), legvégül pedig a szívtranszplantáció (HTX). Az ACEi és BB kezelés valamennyi betegnek, bármilyen NYHA stádiumban kötelezõ, ha nincs kontraindikáció vagy intolerancia. Valamennyi betegnél törekedni kell a mihamarabbi optimális dózis elérésére. Intolerancia esetén jöhet szóba az ARB. Az ACEi-t és BB-t megfelelõ dózisban adjuk. Ha nem is érjük el a céldózist, jobb, ha a beteg kis mennyiséget kap, mintsem hogy egyáltalán ne adjuk. Szelektív aldosteron anatagonista javasolt: ha a betegnek súlyos szisztolés SZE-e van a jobbszívfél elégtelenség tüneteivel, vagy diabetessel szövõdött akut myocardialis infarctusban szenved. Az aldosteron antagonista bevezetésével még sûrûbben kell a beteg vesefunkciós paramétereit ellenõrizni. ARB adására ACEi, vagy aldosteron antagonista intolerancia esetén kerül sor. ARB adásakor is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint ACEi, BB kezelés esetén, tehát jobb adni, mint nem, ha csak kis dózisban is. Az ARB csoportba tartozó vegyületek a következõk: Candesartan, Valsartan, Eprosartan, Losartan (az egyik legrégebbi), Irbesartan, Olmesartan. A direkt vasodilatátorok (hydralazin+nitrát) ACEi és ARB intolerancia esetén jönnek szóba. De akkor is adnunk kell, ha a betegnek a digitalissal kiegészített fenti terápia mellett sem szûnnek meg a panaszai. Visszatérve a cikkre, a sok kérdõjel ellenére (nonrandomizált vizsgálat, a Losartanos csoport „betegebb” volt, stb.), impresszionáló a Candesartan terápiában részesült betegek szignifikánsan alacsonyabb mortalitása. Az ARB-k hatásosságát több nemzetközi tanulmány vizsgálta: Losartan (OPTIMAAL myocardialis infarktusban, ELITE II SZE-ben), Candesartan (CHARM – Alternative-, Added-, Preserved), Valsartan (VALIANT – myocardialis infarktusban, Val-HeFT SZ-ben) stb. De ez az elsõ olyan összehasonlító vizsgálat, ahol két ARB-t hasonlítottak össze. Felvetõdik a kérdés, hogy az ARB-k közül, ha szükséges, melyiket is válasszuk? Ha a kettõ között – Losartan vagy Candesartan – kell döntenünk, nyilvánvalóan a Candesartanra esik a választásunk. MAGAZIN

2011; XIX(1–2):37–39

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

De ahhoz, hogy ajánlásként szerepelhessen, még további randomizált tanulmányokra van szükség, természetesen kiterjesztve a többi ARB-ra is. Az ARB terápiát pedig elsõsorban hypertoniás betegeknek ajánlhatjuk jó szívvel. Azt a szert kell választanunk, amelyik a betegnek a legjobb és anyagi lehetõségeinek is megfelel. Az ARB-k ugyanis jóval drágábbak, mint az ACEi-k. Amikor SZE-ben szenvedõ betegnek rendeljük el, gondolnunk kell erre is, hiszen esetenként a céldózis eléréséhez akár 2-4-szeres adagra is szüksége lehet.

rápia. Direkt vazodilatátorra (hydralazin+nitrát) pedig akkor van szükség, ha a betegnek nem adható sem ACEi, sem ARB. Hogy melyik ARB-t adjuk? A cikk inkább feltáró, mintsem definitív jellegûnek tûnik. Megállapításaik nem elég erõsek ahhoz, hogy ajánlásként befolyásolhassák a terápiás döntéshozatalt. További direkt összehasonlító vizsgálatok szükségesek. A svéd tanulmány szerint azonban úgy tûnik, hogy a Candesartan lehet a preferálandó szer az SZE kezelésében. Levelezési cím Dr. Bartha Elektra klinikai fõorvos SE ÁOK Kardiológiai Központ 1122 Budapest, Gaál J. u. 9-11. Tel.: (1) 458 6810 Fax: (1) 458 6842 E-mail: [email protected]

Összegezve Szívelégtelenségben az elsõ szer az ACEi, a második a BB, a harmadik szer a szelektív aldosteron antagonista terápia kell, hogy legyen. Amennyiben ACEi vagy aldosteron anatagonista nem adható, akkor jön szóba az ARB te-

2011; XIX(1–2):37–39

MOTESZ

MAGAZIN

39

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY Dr. Hartyánszky István egyetemi tanársegéd Semmelweis Egyetem ÁOK Szívsebészeti Klinika, Budapest

Coronaria áthidalás után kialakult stroke megjelenése, rizikófaktorai és kimenetele K. G. Tarakji, J. F. Sabik, S. K. Bhudia, L. H Batizy, E. H. Blackstone JAMA 210 305(4) 381-90

Bevezetés A stroke az egyik legsúlyosabb postoperatív szövõdmény coronaria bypass mûtétek után, melynek prevalenciája akár az 1,3%-ot is elérheti. Számtalan kutatás vizsgálta már az postoperatív stroke rizikófaktorokat, azonban továbbra is kevés információ áll rendelkezésünkre arról, hogy az egyes mûtéti technikák befolyásolhatják-e a stroke elõfordulásának gyakoriságát. Szintén kevés információval rendelkezünk arról, hogy milyen tényezõk határozzák meg a stroke megjelenésének idejét: egyes betegeknél intraoperatív jelentkezik, az ébredés utáni azonnali neurológiai tünetekkel; más betegeknél a késõbbi postoperatív idõszakban, neurológiai tünetmentes ébredés után. Egyes kutatások csökkent stroke elõfordulást találtak szívmotor nélkül végzett coronaria bypass mûtéteknél.

Módszer Tarakji és munkatársai 1982-2010 között több mint 45 000 coronaria bypasson átesett beteget vontak be vizsgálatukba. Csak izolált coronaria betegeket vizsgáltak, bármilyen egyéb, egyidõben végzett szívsebészeti beavatkozás kizárási kritérium volt. Definíciójuk szerint perioperatív stroke-nak tekintettek minden olyan újonnan jelentkezett fokális vagy globális neurológiai deficitet, mely több mint 24 óráig fennállt és semmilyen más orvosi bea40

MOTESZ

vatkozáshoz nem volt köthetõ. Ezek alapján ide sorolták a 72 óránál tovább tartó perzisztáló neurológiai deficitet és a 72 órán belül szûnõ reverzibilis ischaemiás neurológiai deficitet is. Nem sorolták viszont ide a 24 órán belül szûnõ tranziens ischaemiás attakot. Négy különbözõ mûtéti technikát vizsgáltak: szívmotoros coronaria bypass mûtétet megállított (plegizált) szívvel, szívmotoros coronaria bypass mûtétet verõ szívvel, szívmotoros coronaria bypass mûtétet hypothermiás keringés megállítással és verõszíves coronaria bypass mûtétet. Végpontoknak tekintették a kórházi mortalitást és morbiditást, vizsgálták az intenzíven töltött idõt, a kórházi tartózkodást és a hosszútávú mortalitást.

Eredmények A 45 000 beteg között több mint 700 esetben diagnosztizáltak stroke-ot, ami 1,6%-nak felel meg. Ezen belül az intraoperatív stroke és a postoperatív stroke aránya 4060% volt. A legmagasabb rizikó stroke elõfordulására a postoperatív 40. óra körül volt. Mind intra-, mind postoperatív stroke esetén a független rizikófaktorok a következõk voltak: idõs életkor, kis testfelszín, korábbi stroke az anamnézisben, preoperatív pitvarfibrilláció és szívmotoros coronaria bypass mûtét hypothermiás keringés megállítással. Intraoperatív stroke-nál további specifikus rizikófaktorok voltak: extracardialis érbetegség, korábbi szívmûtét, rossz preoperatív állapot, rossz balkamra funkció, szignifikáns cirkumflexa coronaria stenosis és szívmotor használata. A legalacsonyabb stroke prevalenciát a verõszíves mûtéteknél találták. Habár az egyes mûtéti technikákat illetõen volt különbség a betegek életkorában, a szívmotorral végzett mûtétek esetén (szívmotor hypothermiás keringés megállítással és szívmotor verõszívvel) független rizikófaktor volt az idõsebb életkor. MAGAZIN

2011; XIX(1–2):40–42

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

A postoperatív stroke-nál a korábban felsoroltakon kívül további rizikófaktor volt a fõtörzs stenosis, a kezelt diabetes, az artéria mammaria kevesebb használata, valamint a mûtét sürgetõ volta. Érdekes módon ugyanakkor az újonnan megjelenõ postoperatív pitvarfibrilláció nem jelentett magasabb kockázatot. A kimenetel tekintetében a stroke-on átesett betegeknek természetesen rosszabb mortalitási mutatóik voltak a kórházon belüli idõszakban: 19% mortalitás, 44% elhúzódó lélegeztetés, szignifikánsan hosszabb intenzív terápia és hosszabb kórházi tartózkodás.

Megbeszélés Szükséges kiemelni, hogy a postoperatív stroke-ot vizsgáló korábbi tanulmányok döntõen csak az etiológiai tényezõ vizsgálatára fókuszáltak, nem vizsgálták a stroke jelentkezésének idõpontját. Kutatásuk célja volt megismerni a specifikus rizikófaktorokat, melyek összefüggnek az egyes postoperatív idõszakokkal, így azokat célzottan megelõzve, hatékonyabb prevenciót lehetne folytatni. Tarakji és munkatársai e kutatásukkal igazolták, hogy a postoperatív stroke gyakoribb az intraoperatív strokenál, megneveztek közös és specifikus rizikófaktorokat az intra- és postoperatív stroke esetén, valamint négy különbözõ koszorúér mûtéti technikát vizsgáltak. Megállapították, hogy az újonnan jelentkezõ postoperatív pitvarfibrilláció nem ad magasabb kockázatot stroke-ra, és azt, hogy – nem meglepõ módon – a koszorúér mûtéttel kapcsolatban elõforduló stroke emeli a mortalitást, morbiditást és a kezelési költségeket. Anyagukban a stroke elõfordulása 1,6% volt, mely kissé alacsonyabb a nemzetközi átlagnál. Megjegyezték ugyanakkor, hogy az elmúlt 30 évben a fokozatosan romló beteganyag ellenére a perioperatív stroke prevalenciája csökkent. Az intraoperatív stroke a szerzõk szerint embólia, trombózis vagy hipoperfúzió miatt következhetett be. A szerzõk véleménye szerint megfelelõ sebészi technikákkal (alternatív kanülálás: artéria axilláris, vagy verõszíves mûtét) minimalizálni lehet az aorta manipulálását, ezzel csökkenteni az atheroscleroticus plakkokból eredõ embolizációt. Az intraoperatív hypoperfúziót a szívmotor használatának mellõzésével, ugyanakkor megfelelõ verõszíves technikával lehet kiküszöbölni. Eredményeiket összefoglalva a szerzõk a motor nélküli verõszíves, vagy a szívmotoros verõszíves technikákat tartják legideálisabbnak az intraoperatív stroke elkerülésére. Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy a motornélküli mûtétek hátrányai (gyakoribb inkomplett revascularisatio, alacsonyabb graft nyitvamaradási arány) eme elõnyt gyakran elfedik. 2011; XIX(1–2):40–42

MOTESZ

Kommentár A szerzõk egy igen aktuális témát vizsgáltak meg, teljesen újszerû szempontból. A téma felvetése azért aktuális, mert a coronaria sebészet eredményessége, a coronaria betegség sebészi és katéteres revaszkularizációjának összehasonlítása jelenleg a leginkább vizsgált területe a szívsebészetnek, illetve a kardiológiának (lásd Syntax vizsgálat). Ehhez adhat hozzá jelentõs információkat Tarakji és munkatársainak kutatása. Abszolút újdonsága vizsgálatuknak, hogy nem a stroke etiológiáját vizsgálták, hanem az elõfordulás idõpontját a mûtéthez képest. Jelentõs eredményük annak igazolása, hogy a coronaria mûtéthez köthetõ stroke döntõen nem intraoperatív, hanem postoperatív elõfordulású. Ez azt sugallhatja az olvasónak, hogy a mûtét eredményességét nem annyira maga a mûtéti tényezõk, illetve körülmények határozzák meg, hanem a postoperatív állapot. A postoperatív stroke esetén az egyetlen befolyásolható tényezõ, amely szignifikánsan meghatározta a stroke elõfordulását, az artéria mammaria használata volt. Korábbi vizsgálatok már igazolták az artéria mammaria pozitív rövid- és hosszútávú hatását a coronaria mûtétek mortalitására. Vagyis nem igaz az a korábban elfogadott tétel, hogy artéria mammáriát csak fiatal betegeken érdemes felhasználni, mert csak hosszú távon van hatása a hosszabb graft nyitva maradás miatt. Az intraoperatív stroke esetén az egyetlen befolyásolható specifikus rizikófaktor a szívmotor használata volt. A korábbi szívmûtéteket és katéteres revascularisatiókat összehasonlító randomizált vizsgálatok nagy hátránya volt, hogy döntõen csak szívmotoros mûtéteket vizsgáltak. Ennek megfelelõen a szívmûtétek ez idáig dokumentált legnagyobb hátránya a katéteres tágításokkal szemben a magas stroke rizikó volt. Tarakji és munkatársainak eredményei megerõsíteni látszanak azokat az tendenciákat, melyek a verõszíves technikát részesítik elõnyben. Megjegyzik azonban, hogy a verõszíves módszernek vannak hátrányai: gyakoribb inkomplett revaszkularizáció és rövidebb graft nyitvatartási idõ. Ez utóbbi kijelentésüket más irodalmi adatok nem támasztják alá. Olyan centrumokban, ahol nagy számban végeznek verõszíves mûtéteket, az egy mûtétre esõ graft arány nem tér el a szívmotoros graft arányoktól. Eredményeikbõl az a fontos tény is kiderült, hogy a verõszíves mûtétek is veszélyesek lehetnek stroke szempontjából, ha a kiemelésnél és szív pozicionálásánál jelentõs és tartós hipotenzió, hipoperfúzió alakul ki. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy önmagában a verõszíves módszer nem védelem a stroke ellen. Szükséges a verõszíves technika megfelelõ és körültekintõ alkalmazása, olyan módszerek használata, melyek nem vezetnek hipotenzióhoz, valamint a sebész és aneszteziológus nagyon szoros együttmûködése, megfelelõ kommunikációja. MAGAZIN

41

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

A kutatás nagy hátrányának tartom azonban, hogy ezen a beteg anyagon nem vizsgálták a 2. típusú neurológiai diszfunkciókat. Ezen neurológiai diszfunkciók akár a coronaria mûtétek 40%-a után is elõfordulhatnak. A magas prevalencia ellenére jóindulatú elváltozásról van szó, döntõen reverzibilis kognitív diszfunkcióról (jellemzõen emlékezés zavarok), azonban a betegek postoperatív életminõségét jelentõsen ronthatja. Ez az elváltozás döntõen szívmotoros mûtétek után fordul elõ, azonban ennek ilyen jelentõs betegszámon való igazolása igen jelentõs mér-

földkõ lenne a szívmotoros és verõszíves mûtétek összehasonlításában. Levelezési cím Dr. Hartyánszky István egyetemi tanársegéd SE ÁOK Szívsebészeti Klinika 1122 Budapest, Városmajor u. 68. Tel.: (1) 458 6700 Fax: (1) 458 6746 E-mail: [email protected]

Magyar Nephrologiai Társaság XXVIII. Nagygyûlése

Idõpont: 2011. október 27-29. Helyszín: Hotel Eger & Park • 3300 Eger, Szálloda út 1-3. Tudományos információ: Dr. Mátyus János, egyetemi docens DE OEC Belgyógyászati Intézet I. sz. Belgyógyászati Klinika, Nephrologiai Tanszék E-mail: [email protected] Bõvebb információ: MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda • Szalma Márta • Tel.: 1/311-6687, 1/312-2389 E-mail: [email protected] • http://www.motesz.hu/Kongresszusi és Utazási Iroda

42

MOTESZ

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):40–42

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY Dr. Moravcsik Endre egyetemi adjunktus SE ÁOK Szívsebészeti Klinika, Budapest

Arteria radialis graftok szemben a vena saphaena graftokkal a koszorúér sebészetben Steven Goldman MD és munkatársai JAMA 2011 305(2):167-175

A koszorúér áthidalás (CABG: Coronary Artery Bypass Grafting) a leggyakrabban elvégzett mûtétek közé tartozik. Az USA-ban a Society for Thoracic Surgery (STS) adatbázisa szerint 2008-ban 163 048 betegnél hajtottak végre CABG mûtétet. A betegek többségénél a ramus descendens anteriorra (továbbiakban: LAD) bal arteria mammaria internával (továbbiakban: LIMA), a többi coronaria ágra vena saphaenaval végezték el az áthidalást. A CABG mûtétek sikeressége az artériás és vénás graftok hosszútávú nyitva maradásától függ. Az in situ LIMA graftok tartós nyitva maradása további artériás graftok (arteria lienalis, arteria gastroepiploica, jobb arteria mammaria interna, arteria radialis) használatára ösztönözte a sebészeket. Ezek közül az a. radialis kipreparálása a legkönnyebb, ezért ennek használata került elõtérbe. Az STS adatbázisa szerint 2008-ban a betegek 6%-a (n=10 319) kapott a. radialisszal végzett áthidalást. A különféle graftok hatékonyságát a hosszútávú nyitva maradásuk dönti el. A Veterans Affairs (VA) Cooperative Studies Program által szponzorált multicentrikus (11 VA orvosi centrum), prospektív, randomizált klinikai vizsgálat 2003 februárjától 2009 februárig tartott. Az a. radialis és a v. saphena graftok egyéves nyitva maradását vizsgálták angiographiás módszerrel 757 betegnél, akik primer elektív CABG mûtétben részesültek. Az esetek döntõ részében LIMALAD áthidalás történt. A sebész által a legjobbnak megítélt másik befogadó ágra randomizáltan a. radialis vagy v. saphena graft került alkalmazásra. Az a. radialis csoportban 366, a v. saphena csoportban 367 beteget vizsgáltak. A mûtétek nagyobb hányada (n=644) szív-tüdõ motor alkalmazásával (on pump) történt. A tanulmány elsõdleges végpontja a graftok nyitva maradása egy évvel a mûtét 2011; XIX(1–2):43–44

MOTESZ

után. A másodlagos végpontok: graft nyitva maradás egy héttel a mûtét után, myocardialis infarctus, stroke, megismételt revascularisatio és halál. A 30 napos sebészi mortalitás 0,7% volt. Nem volt szignifikáns különbség az a. radialis (238/266; 89%; 95% CI; 86-93%) és a v. saphena (239/269; 89%; 95% CI; 85-93%) egyéves nyitva maradása között. Súlyos stenosis (75100%) szignifikánsan több volt az a. radialis csoportban (63/266), mint a v. saphena csoportban (3/269; p < 0,001). A LIMA graftok 96%-a volt átjárható (ennek vizsgálata nem szerepelt a protokollban). A másodlagos végpontok tekintetében nem volt különbség a két csoport között. A v. saphena csoporton belül az „on pump” mûtétben részesülteknél jobb volt a nyitva maradási arány, mint az „off pump” mûtéteseknél. Az a. radialis csoportnál a mûtét után egy évvel történt kézfunkciós vizsgálat csak minimális szorítóerõ csökkenést mutatott. A két csoport között nem volt különbség a sebészi, valamint a postoperatív szövõdmények tekintetében. Az a. radialisban kialakulhat atherosclerosis, calcificatio, különösen a diabeteses betegeknél. Ellentétben a korábbi vizsgálatokkal – amelyekben a diabeticus betegeknél jobbnak találták az a. radialis graft nyitva maradását, szemben a v. saphena grafttal – ez a tanulmány ennek az ellenkezõjét bizonyítja. A koszorúér graftok hosszú ideig tartó nyitva maradásának vizsgálatára a VA Cooperative Studies Program újabb 5 éves angiographiás utánkövetést finanszíroz.

Kommentár A több mint 40 éves klinikai tapasztalatok és vizsgálatok egybehangzóan bizonyítják, hogy anatómiai és biológiai tulajdonságánál fogva a LIMA a legideálisabb graft CABG mûtéteknél, amelyet legtöbbször a LAD-ra anastomizálunk. Magyarországon Péterffy Árpád végezte az elsõ ilyen mûtétet 1982-ben. Korábban Nemes Attila és munkaMAGAZIN

43

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

társai kórbonctani vizsgálatokkal kimutatták, hogy az a. mammaria interna (IMA) még idõskorban generalizált arteriosclerosisban is intakt marad. A vénás áthidalásoknál azonban 8-12 év után a graftoknak több mint a fele elzáródik vagy jelentõsen beszûkül atherosclerosis következtében. Idáig azt feltételeztük, hogy az alternatív artériás graftok – különösképpen az a. radialis – használatával a vénás áthidalásnál jobb hosszútávú eredményt lehet elérni. Az a. radialis és az IMA közös felhasználása a teljes arteriás revascularisatio irányába mutatott (Tarr Ferenc, 1998). Magyarországon elõször Lukács László (1999) számolt be az a. radialis graft alkalmazásáról. Klinikánkon megfelelõ vena graft hiányakor (varicositas, varicectomia) alkalmazzuk az a. radialis graftot. Hazánkban 2008-ban 3586 CABG mûtét történt, a 30 napos mortalitás 2,5% volt. Az a. radialis az esetek 2%-ában került felhasználásra. Az utóbbi években hazánkban jelentõsen megnõtt a dobogó szíven történt CABG mûtétek száma

(off pump), 2008-ban a coronaria mûtétek 40%-át végezték ezzel az eljárással. A referált tanulmány a primer elektív CABG mûtétben részesült betegeknél nem mutatott különbséget az a. radialis és a v. saphena graftok nyitva maradásában. Érdeklõdéssel várjuk a további 5 évre kiterjesztett tanulmány eredményeit. *A magyar irodalom jegyzéke a referensnél megtalálható. Levelezési cím Dr. Moravcsik Endre egyetemi adjunktus SE ÁOK Szívsebészeti Klinika 1122 Budapest, Városmajor u. 68. Tel.: (1) 458 6700 Fax: (1) 458 6746 E-mail: [email protected]

A MOTESZ weboldala Célunk, hogy a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének (MOTESZ) tagtársaságai, valamint az egészségügy, szakmapolitika és tudományos rendezvények iránt érdeklõdõk számára informatív, aktuális és interaktív lapot szerkesszünk. Honlapunkat havonta átlagosan 20-25.000 látogató olvassa. Fõbb szolgáltatásaink: • banner készítése és elhelyezése • PR cikk • hirdetésfeladás • rendezvénynaptár

44

MOTESZ

Kapcsolatfelvétel: MOTESZ • Tel.: (1) 312 3807 • Fax: (1) 383 7918 • E–mail: [email protected]

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):43–44

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY Dr. Nagy Zoltán egyetemi tanár SE ÁOK Kardiológiai Központ – Vascularis Neurológiai Tanszéki Csoport, Budapest

A stroke centrumokba kerülõ stroke esetek és a stroke-halálozás összefüggése Xian Ying és munkatársai JAMA 2011 305:373-380

Az elmúlt évtizedben idõrõl idõre a szakmai érdeklõdés középpontjába kerül a stroke betegek ellátásának szervezési kérdése. Hol kell kezelni, mivel kell kezelni az akut stroke eseteket, mi egy profil osztály kritérium rendszere – szakember, ágyszám és a mûszeres feltételek szempontjaiból? Van-e ennek igazolható haszna, költséghatékonye egy stroke részleg mûködtetése? Xian Ying doktor és nyolc munkatársa ad erre elegáns választ New York állam kórházaiba került stroke esetek feldolgozásával. New York közel 20 millió lakosára 244 kórház jut, ezek közül 104ben mûködött stroke centrum (az adatok a 2006-os helyzetet rögzítik). Kétéves idõperiódus adatait elemezték a szerzõk. Összesen 33 090, 18 év feletti beteg került ebben a két évben akut stroke állapot miatt sürgõsségi ellátásra. A hazai helyzethez viszonyítva az adatokat, Magyarországon évi 40 000 körüli kórházi felvétellel számolunk évente (stroke regiszter hiányában az adat becsült). Fekvõbeteg intézményeink száma 100 körüli (átszervezések miatt pontos adat bizonytalan), és az önmagát stroke részlegnek deklaráló egységek száma 30-35 között van. Ebbõl az derül ki, hogy hazánkban kb. 3-szor több esetet kell ellátni kevesebb részlegen, ami a hazai kórházak, centrumok jelentõs terhelését jelenti New York állam kórházaival szemben. Magyarországon újabb adatok szerint az összes stroke esetek 25-35%-a kerül stroke részlegre. A feldolgozáshoz a stroke centrum minõsítését szigorú kritériumok (BAC: Brain Attack Coalition) alapján határozták meg. Ez a következõ 11 kritériumot követeli meg a stroke részleget mûködtetõ kórháztól: 1) akut stroke munkacsoport, 2) írott ellátási protokoll, 3) sürgõsségi ambulancia, 4) sürgõsségi osztály, 5) stroke részleg, 6) idegsebészeti részleg, 7) az intézmény szakmai vezetésének elkötelezett támogatása, 8) képalkotó radiológiai hát2011; XIX(1–2):45–46

MOTESZ

tér, 9) laboratóriumi háttér, 10) folyamatos minõség-ellenõrzés, 11) folyamatos továbbképzés. A hazai feltételek elvben hasonlóak, ugyanakkor számos engedményre kényszerülnek az ellátásban részt vállalók. Az idegsebészeti lehetõségek hazai korlátai, a centralizált idegsebészeti ellátás nem teszi lehetõvé a minden részleghez kapcsolódó jelenlétet. A regiszter és a minõségellenõrzés hiánya a hazai stroke ellátás színvonalának egyenetlenségét tartja fenn (ugyanannyi lakosra számítva egyes centrumokban évi 100 körüli thrombolisissel szemben, más centrumokban az évi 5-10 lysis utal erre). Az elemzéshez az 1, 7, 30 napos és 1 éves halálozási adatokat használták. Ezeket elemezték a stroke részleggel rendelkezõ és nem rendelkezõ kórházak összehasonlításában. A halálozás statisztikailag kiegyensúlyozott öszszehasonlítását a Charlson által bevezetett komorbiditási index használatával biztosították. A bekerülés elemzéséhez szociológiai paramétereket, biztosítási hátteret is figyelembe vettek. A statisztikai feldolgozásban standardizált differenciákat számoltak. A kórházválasztást a beteg lakóhelyének kórháztól mért távolsága határozta meg, azaz sürgõsség esetén a legközelebbi ellátó intézménybe került a beteg, ami gyakorlatilag egyenlõ arányú hospitalizációt eredményezett a stroke részleggel rendelkezõ és nem rendelkezõ kórházak között. A két betegcsoport összehasonlításánál kiderült, hogy a stroke központokba viszonylag fiatalabbak kerültek, kevesebb társuló betegséggel. Minden kiválasztott idõpontban a stroke részlegeken kisebb volt a halálozás, a differencia mind a négy vizsgált idõpontban szignifikáns volt, és ez nem függött a komorbiditástól, az etnikai hovatartozástól. Érdekes adat, hogy arányosan, de minden halálozási százalék alacsonyabbnak bizonyult New York városban. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy az elsõ, hetedik és harmincadik napon a gyomorvérzéssel vagy myocardialis infarctussal kapcsolatos halálozásban nem volt szignifikáns különbség a stroke részlegekkel rendelkezõ kórházak jaMAGAZIN

45

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

vára. Megállapítható volt, hogy a stroke centrumokban valószínûbb, hogy lysis kezelésben részesül a beteg, hogy alacsonyabb lesz a 30 napos halálozás, és ez az elõny a halálozásban megmarad az elsõ évben is. Az, hogy más területen a halálozás gyakorlatilag azonos volt, arra utalt, hogy a jól szervezett, profilozott stroke részleg a stroke betegek ellátását igazolhatóan magasabb szinten végzi, és ez nem függ össze az adott kórház általános szakmai színvonalával. Ez akkor is igaznak bizonyult, ha igazolhatóan súlyosabb betegek kerültek a stroke részlegre, például a vérzéses stroke-ok 60%-a került oda. Az abszolút számokat figyelembe véve ez több mint 20%-os vérzéses stroke gyakoriságot jelent, ami az EU-s átlagnál jelentõsen magasabb. Hazai adatainkkal megegyezõ. Magyarországon a ’90-es évek közepén 18 hónapot felölelõ vizsgálat történt a stroke ellátás jellemzõinek elemzésére. Összehasonlítottuk a stroke halálozást a stroke részlegeken és az általános neurológiai (belgyógyászati) osztályokon. A 12,6% vs. 15,2% halálozás rávilágított arra, hogy a megszervezett stroke ellátás jelentõs mértékben mérsékli a halálozást (Nagy és munkatársai, 2000 – Óváry és munkatársai, 2007). Az azóta szervezõdõ stroke ellátás ezt visszaigazolta, hiszen az elmúlt években a hazai standardizált stroke halálozás jelentõsen mérséklõdött (Nagy és munkatársai, 2006). A közlemény hiányossága, hogy a rehabilitáció mértékére, a korai rehabilitáció jelentõségére vonatkozó adatokat nem közöl. Erre vonatkozó európai és ausztrál adatok egyértelmûen igazolták, hogy a stroke team hatékonyabb a rehabilitáció területén is. Összefoglalóan megállapítható, hogy hasonló szemléletben törekszik a hazai, az európai és az észak-amerikai betegellátás szervezése a stroke betegek kezelésének javí-

tására. A hazai ellátásra nehezedõ jelentõsen nagyobb terhelés, az egységes feltételrendszer biztosításának elégtelensége, a stroke regiszter hiánya és az ebbõl következõ minõségbiztosítás elégtelensége, a magasabb stroke halálozás rámutat a hazai egészségügy legsürgetõbb feladataira ezen a területen is.

Irodalom 1. Nagy Z., Magyar G., Óváry Cs., Radnóti L.: A Magyar Stroke Adat Bank. Epidemiológiai vizsgálat a hazai stroke ellátás helyzetének felmérésére. Agyérbetegségek, 2000. 6. különszám 2-10. 2. Nagy Z., Jávor A., Harcos P., Bodó M.: Hungarian Stroke Program: 19882006 International Journal of Stroke. 2006. 1 (4)240-241. 3. Óváry Cs., Szegedi N., May Z., Gubucz I., Nagy Z.: Comparison of stroke ward care versus mobile stroke teams in the Hungarian stroke database project. Eur. J. Neurol. 2007 Jul; 14(7):757-61. Levelezési cím Dr. Nagy Zoltán egyetemi tanár SE ÁOK Kardiológiai Központ, Vascularis Neurológiai Tanszéki Csoport 1122 Budapest, Gaál J. u. 9-11. Tel.: (1) 458 6756 Fax: (1) 458 6842 Email: [email protected]

V. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia Idõpont: 2011. november 25.

Helyszín: Stefánia Palota és Kulturális Központ 1143 Budapest Stefánia u. 34.-36. Tudományos információ: Dr. Pados Gyula, profilvezetõ fõorvos Fõv. Önk. Szent Imre Kórház, Kardiometabolikus Centrum Lipid Részleg 1115 Budapest, Tétényi út 12-16. • Tel: 1/464-8721 • E-mail: [email protected] Bõvebb információ: Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) • Szalma Márta Tel.: 1/ 312-3807 • Fax: 1/ 383-7918 • E-mail: [email protected] http://www.motesz.hu 46

MOTESZ

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):45–46

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY Dr. Rácz Kristóf egyetemi tanársegéd Dr. Kiss Nikolett szakorvos jelölt SE ÁOK Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika – Városmajori Részleg, Budapest

Több támadásponton kivitelezett minõségfejlesztés egy intenzív terápiás osztályokat tartalmazó hálózatban – Klaszter-randomizált vizsgálat Damon C. Scales, Katie Dainty, Brigette Hales, Ruxandra Pinto, Robert A. Fowler, Neill K. J. Adhikari, Merrick Zwarenstein JAMA 2011 305(4)363-372 A drága életfenntartó technológiák ellenére a kritikus állapotú betegek mortalitása és szövõdményrátája továbbra is magas. Ezeknek a betegeknek ezért minden bizonyítékon alapuló költséghatékony kezelésben részesülniük kellene a kimenetel javítása érdekében. Teljes intenzív terápiás osztályok (továbbiakban: ITO) klinikai gondolkodásának és napi gyakorlatának megváltoztatása nehéz feladat, különösen azokban a közkórházakban, ahol kevesebb anyagi- és humánerõforrás jut a minõségfejlesztésre az egyetemi klinikáknál magasabb munkaterhelés és eltérõ motiváció miatt. Más betegellátó osztályokon történt megfigyelések alapján a több támadásponton kivitelezett minõségfejlesztési eljárások, úgymint oktatás, audit, feedback és emlékeztetõk, hatékonyabbak a betegellátási szokások és viselkedés megváltoztatásában. A vizsgálat célja egy multicentrikus minõségfejlesztési program hatékonyságának vizsgálata 6 bizonyítékon alapuló (EBM) intenzív osztályos kezelési gyakorlat adaptációjában. A klaszter-randomizált pragmatikus vizsgálatban 15 közkórház intenzív osztálya vett részt (Ontario, Kanada), a projektet a Critical Care Secretariat of the Ontario Ministry of Health and Long-Term Care kezdeményezte a minõség emelkedése és a rendszer integrációja céljából. A fõ hipotézis az volt, hogy a betegek, akik azokra az ITO-kra kerülnek, amelyek átestek többfókuszú minõségfejlesztésen (intervención), nagyobb valószínûséggel részesülnek a bizonyítékon alapuló hatékony ellátási formában, mint azok a páciensek, akik a kontroll ITO-ra kerülnek. A 15 közkórház intenzív osztálya különbözõ méretû (4-19 ágy) és 15 különbözõ Ontario-beli régióban he2011; XIX(1–2):47–49

MOTESZ

lyezkedett el (reprezentálva az összes közkórház 15,5%át és az összes ITO-s ágy 19,9%-át Ontario-ban). Az ITO-kat 2 csoportba randomizálták egy számítógépes randomizációs séma alapján. A vizsgálat 2005. november 1tõl 2006. október 31-ig zajlott. Ebben az idõszakban a két csoport véletlenszerûen kiválasztva részesült a 6 ellátási gyakorlatot érintõ aktív intervenció valamelyikében. A kontrollcsoportot minden esetben az éppen egy másik ellátási gyakorlatot érintõ intervencióban részesülõ ITO jelentette. A vizsgálat 3 négyhónapos fázisból állt. Az alábbi 6 ellátási gyakorlatot úgy állították párba, hogy az egyik elsajátításához szükséges algoritmusok ne befolyásolják a másik intervenció kivitelezését. Az elsõ pár: a VAP (lélegeztetõgép-asszociált pneumónia) prevenció és DVT (mélyvénás trombózis) profilaxis. A második pár: a véráram infekciók megelõzéséhez szükséges sterilitási elõírások centrális vénás katéter bevezetésekor és naponta végzendõ spontán légzési próbák a lélegeztetés idõtartamának lecsökkentésére. A harmadik pár: korai enteralis táplálás és naponta végzendõ decubitus rizikó felmérés. Minden ellátási gyakorlat bevezetéséhez egy több támadáspontú minõség fejlesztési stratégiát dolgoztak ki. Ennek részeként kifejlesztettek egy oktatási csomagot: videó-konferencián történõ információátadás az adott EBM (Evidence Based Medicine) terület szaktekintélye által; havonta történõ videó-konferenciás technikai segítség a kivitelezést illetõen; az adott terület összegyûjtött szakirodalmának hozzáférhetõvé tétele; a guideline-ok közérthetõ nyomtatása poszteres formában. Biztosítottak írott segédeszközöket, emlékeztetõket, prospektusokat, kérdõíveket, zsebkártyákat, tollakat. Kialakították a folyamatos audit és feedback rendszert: napi audit az ellátási folyamatindikátorok tekintetében, havi számszerû visszajelzés az adott ITO-nak, az adott ITO eredményeinek folytonos anonim összehasonlítása a többivel. Az adatgyûjtést osztályonként egy szakdolgozó végezte elektronikus formában. Mind a 6 célzott gyakorlathoz MAGAZIN

47

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

egy úgynevezett ellátási folyamatindikátort rendeltek, mely egyértelmûen teljesült az adott napra vagy nem. Ezek az alábbiak voltak: VAP prevenció – félfekvõ helyzet + orotrachealis intubáció; DVT profilaxis – antikoaguláns medikáció vagy antiembóliás harisnya; napi spontán légzési próba – próba megtörténte az elmúlt 24 órában; katéter indukált véráram infekció prevenció – 7 pontos checklista kitöltve, megfelelõ anatómiai punkciós hely; korai enteralis táplálás – enteralis táplálás 48 órán belül megkezdve; decubitus prevenció – Braden index legalább naponta. Minden négyhónapos fázis alatt mind a 6 ellátásra vonatkozólag kiszámolták, hogy a betegek milyen arányban kapták meg az adott ellátást az intervencióban részesült, illetve a kontroll ITO-n. A hangsúlyt az intervenció alatt elért változás mértékére fektették, tekintve a diverz alapfelkészültséget. Mind a 15 intenzív osztály teljesítette a tanulmányt, összesen 9269 betegfelvétel történt a vizsgálati idõszakban (2005. november 1. és 2006. október 31. között), és 7141 betegfelvétel a vizsgálat lecsengési (2006. december 1. és 2007. augusztus 31. közötti) periódusában. Összességében – tekintve az összes kórházat és mind a 6 aktív intervenció által adoptált ellátást – megállapítható, hogy a betegek nagyobb eséllyel kapták meg az EBM szerint adekvát ellátást az adott ellátási gyakorlatra aktív oktatásban részesülõ ITO-n, mint egy másik ellátási gyakorlatot célzó oktatásban részesülõ ITO-n (összesített OR arány 2,79%; 95% CI; 1,00-7,74; P=0,05). VAP-prevenció – DVT profilaxis (1. pár) VAP-prevenció: a félfekvõ helyzet alkalmazása a minõségfejlesztésben részesülõ ITO-n 49,8%-ról (297 betegnapból az elsõ hónapban) 89,6%-ra (260 betegnapból a negyedik hónapban) nõtt, vs. 80,1% (497)-ról 90,2% (569)ra a kontroll ITO-n. Az OR a félfekvõ helyzet tekintetében 6,35 (95% CI; 1,85-21,79; P=0,007) az intervenciós ITO-n és 2,04 (95% CI; 0,82-5,07 p=0,12) a kontroll ITO-n. DVT profilaxis: antikoaguláns terápiában részesült a betegek 96,9%-a (194 betegnapból az elsõ hónapban), mely magas maradt a vizsgálat 4 hónapja alatt (97,5% a 202 betegnapból), és nem volt szignifikáns különbség az intervencióban részesülõ (OR 1,28 95% CI; 0,67-2,45; p=0,46) és a kontroll ITO (OR 0,52 95% CI; 0,20-1,30; P=0,16) eredményei közt. A DVT profilaxis alkalmazása a lecsengési periódusban is magas maradt az intevencióban részesült intenzív osztályoknál (97,0% az utolsó 3 hónapban). Katéterhez kapcsolódó véráram infekció prevenció – spontán légzési próba (2. pár) Katéterhez kapcsolódó véráram infekció prevenció: a 7 pontos checklista kitöltése és alkalmazása a kezdeti 10,0%ról (30) 70,6%-ra (34) emelkedett az interveniált ITO-kon, 48

MOTESZ

míg 31,0%-ról (42) 51,7%-ra (29)-ra a kontroll osztályokon. Az OR a 7 pontos elõírás betartását illetõen az utolsó hónapban az elsõhöz képest 30,06 (95% CI; 11,0082,17; p<0,001) az intervenciós ITO csoportban; nem mutatott javulást a kontrollcsoportban (OR 1,71 95% CI; 0,74-3,99; p=0,21). A növekedési ráta szignifikánsan magasabb a célcsoportban, mint a kontrollban (OR arány 17,55; 95% CI; 4,72-65,26; P<0,001). A hosszútávú utánkövetés során a 7 pontos elõírás betartása szintén magas arányú maradt az aktív intervención átesett csoportban (89,0% a lecsengési periódus utolsó 3 hónapjában). Spontán légzési próba naponta: a próbák aránya végig magas volt a vizsgálat ideje alatt a célzott ITO-kon (78,8% az 1. hónapban és 85,1% a 4. hónapban) és a kontrollcsoportban is (90,9% az 1. hónapban és 89,6% a 4. hónapban). Az OR a légzési próbák tekintetében 1,35 vs. 1,31, az intervenált és a kontroll ITO-n (95% CI; 0,44-4,12; p=0,57) vs. (95% CI; 0,34-4,97; p=0,67). A növekedés arányában nem volt különbség (OR arány 1,04). Decubitus rizikó felmérés és korai enteralis táplálás (3. pár) Decubitus rizikó felmérés: a naponta kiszámolt Braden index elõfordulása alapján nem volt szignifikáns különbség a célcsoport eredményei közt sem a vizsgálat ideje alatt (73,2% a 4. hónapban vs. 68,1% az elsõ hónapban) (OR 6,54, 95% CI; 0,50-85,63; p=0,14), sem a cél és a kontrollcsoport eredményei közt (OR arány 8,01; 955 CI; 0,51-126,91; p=0,14). Korai enteralis táplálás: az intenzív osztályos felvételt követõ 48 órán belül elkezdett enteralis táplálás gyakorisága nem nõtt az intervenciós periódus 4 hónapja alatt (95,6% az 1. hónapban vs. 95,1% a negyedik hónapban) (OR 1,16; 95% CI; 0,42-3,20 p=0,77), és szignifikánsan nem különbözött a kontrollcsoportban tapasztaltaktól (OR arány 0,65; 95% CI; 0,16-2,61; p=0,21). 32 személyes interjú készült a vizsgálatban résztvevõ 12 ITO klinikusaival (3 orvos, 27 nõvér, 1 légzési terapeuta és 1 dietetikus), melybõl az alábbi belsõ konklúziók születtek: a rendszeres audit, feedback és az anonim osztályok közötti rangsorolás erõsíti a barátságos versenyszellemet; a telekommunikáció hasznos oktatói médiumnak bizonyult annak ellenére, hogy nehéz idõt szakítani rá a mindennapi betegágy melletti munka közben; az ellátási folyamatindikátor jó eszköz a hatékonyság felmérésére. A direkt audit, a feedback, az EBM összefoglalók és a központi irányítás tûnnek a leghatékonyabb eszköznek a minõség fejlesztési program során. Az intervenció hatásfokát nagyban befolyásolta, hogy az adott intenzív osztályon zajlott-e már hasonló minõségfejlesztési projekt. Azokon az osztályokon volt szignifikáns hatása az intervenciónak, ahol eddig alacsonyabb szinten foglalkoztak az adott ellátási protokollal. MAGAZIN

2011; XIX(1–2):47–49

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

A vizsgálat demonstrálta, hogy a több támadáspontú minõségfejlesztési eljárás javítja a bizonyítékokon alapuló orvoslás ellátási praxisainak adoptálását a közkórházak intenzív osztályain. A legnagyobb arányú növekedést a katéter-asszociált véráram infekciók és a lélegeztetõgépasszociált pneumónia prevenció tekintetében érték el. A vizsgálat során a közkórházak intenzív osztályainak minõségfejlesztésére fókuszáltak, mivel a kritikus állapotú betegek többségét ezek az osztályok látják el, és itt áll rendelkezésre kevesebb forrás az új kezdeményezések bevezetésére.

Kommentár A bizonyítékokon alapuló orvoslás manapság megkerülhetetlen részévé vált mindennapi munkánknak, azonban ennek alkalmazása a napi rutin részeként nem könnyû feladat. Egyrészt olyan mennyiségû adat áll rendelkezésre, hogy célszerû a különbözõ nagy kapacitással dolgozó nemzeti szakmai szervezetek (MAITT, ASA, ACC, NICE stb.) által a szakirodalomból összegyûjtött, és az idõ és minõség próbáját is kiállt ajánlásokat figyelembe venni. Másrészt, ha saját intenzív osztályunk munkáját szeretnénk javítani, olyan pontokat kell keresni, ahol jól körülhatárolható, ellenõrizhetõ változtatásokkal tudunk mérhetõ paraméterekben változást elérni. A fenti tanulmány szerzõi a lélegeztetõgép-asszociált pneumónia, a mélyvénás trombózis, a katéter-asszociált véráram infekciók, valamint a decubitus megelõzését, a korai enteralis táplálás bevezetését és a lélegeztetõgéprõl való mielõbbi leszoktatást vizsgálták. Az eredmények azt mutatták, hogy még olyan osztályokon is, ahol alacsonyabb a motiváció, nagyobb a leterheltség és kevesebb az oktatási tevékenység, az egyszerûsített módszerekkel egyes területeken szignifikáns javulást lehetett elérni. A tanulmány módszertanában leírtak három fontos csoportra oszthatók. Az oktatás/továbbképzés klasszikus és interaktív módjai nagyrészt jelen vannak Magyarorszá-

gon, az emlékeztetõk és a napi munkát segítõ eszközök, kártyák, poszterek már kevésbé elterjedtek, és fájdalmasan hiányzik vagy ritka az úgynevezett audit, illetve az önellenõrzés szervezett/tervezett formái. A betegellátás során keletkezett adatok prospektív gyûjtése és ezek rendszeres elemzése intézményen belül (tehát nem feltétlenül tudományos céllal), és ezek összevetése a nemzetközi szakirodalomban leírtakkal óriási mértékben segíti a minõség javítását. A célok kitûzése, egyes ellátási területek kiemelt fejlesztése osztályon belül lépésrõl-lépésre képes javítani az intenzív osztályos ellátás színvonalát. Nem lehet elmenni szó nélkül a nõvérkérdés mellett, ha a magyar viszonyokról beszélünk. Amíg a legmagasabb szintû intenzív osztályokon is napi gyakorlat, hogy 2-3-4 súlyos állapotú beteg jut egy nõvérre, addig lehetetlen minõségbeli áttörést remélni. Hiába vezetünk be elõremutató, bizonyítékokon alapuló sémákat az ellátás javítására, ha az ellátó személyzet, beleértve a nõvéreket és orvosokat is, súlyos kapacitáshiánnyal küzd. Az ellátórendszer szakszemélyzettel való ellátása nemzeti feladat. Ennek javulását feltételezve azonban nagyon fontos, hogy a minõség javításához szükséges módszereket és metodikákat elsajátítsuk. Közkórházakban is lehetséges egyszerû technikákkal eredményeket elérni, ennek azonban elengedhetetlen feltétele, hogy az audit intézményét ne csak szükséges kellemetlenségként fogjuk fel, hanem mint saját teljesítményünk mérõjét, mely napi gyakorlattá kell váljon, mely lehetõséget ad teljesítményünk folyamatos javítására. Levelezési cím Dr. Rácz Kristóf egyetemi tanársegéd SE ÁOK Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika Városmajori Részleg 1122 Budapest, Városmajor u. 68. Tel.: (1) 458 6700 Fax: (1) 458 6747 E-mail: [email protected]

Magyar Hypertonia Társaság XIX. Kongresszusa és X. Nemzetközi Továbbképzõ Kurzusa Idõpont: 2011. november 30 – december 3. Helyszínek: 2011. november 30.: Hotel Mercure Budapest Buda • 1013 Budapest, Krisztina krt. 41-43. 2011. december 1-3.: SE Nagyvárad téri Elméleti Tömb • 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. Tudományos információ: Dr. Koller Ákos, egyetemi tanár PTE ÁOK Kórélettani és Gerontológiai Intézet • 7624 Pécs Szigeti út 12. E-mail: [email protected] Bõvebb információ: MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda • Szalma Márta Tel.: 1/311-6687, 1/312-2389 E-mail: [email protected] • http://www.motesz.hu/Kongresszusi és Utazási Iroda

2011; XIX(1–2):47–49

MOTESZ

MAGAZIN

49

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY Dr. Széplaki Gábor PhD, klinikai orvos SE ÁOK Kardiológiai Központ, Budapest

Nem evidencián alapuló implantálható kardioverter defibrillátor (ICD) beültetések az Amerikai Egyesült Államokban Sana M. Al-Khatib, Anne Hellkamp, Jeptha Curtis, Daniel Mark, Eric Peterson, Gillian D. Sanders, Paul A. Heidenreich, Adrian F. Hernandez, Lesley H. Curtis, Stephen Hammill JAMA 2011 305(1):43-49 Számos klinikai vizsgálat igazolta azt, hogy az implantálható kardioverter defibrillátor (ICD) készülékek jelentõsen csökkentik a hirtelen szívhalál elõfordulását súlyos szisztolés szívelégtelen betegekben. A vizsgálatokban azon betegeket kizárták, akik friss akut myocardialis infarktuson (továbbiakban: AMI) estek át, akiknél a közelmúltban coronaria revascularisatio történt, New York Heart Association (továbbiakban: NYHA) IV. osztályú tüneteket mutattak, vagy frissen felfedezett szívelégtelen betegek voltak. Más vizsgálatok nem igazolták az ICD terápia túlélésre mutatott hatékonyságát AMI-ból való felépülés kapcsán, illetõleg olyan betegekben, akiknél a készülék implantációja coronaria bypass mûtéttel (továbbiakban: CABG) egyidejûleg történt. Mindezeknek megfelelõen a 2006-ban és 2008-ban kiadott ajánlások szerint az ICD készülék beültetése primer prevenciós indikációval, akut myocardialis infarctus után legalább 40 nap várakozást követõen javasolt, továbbá ezen vezérfonalak nem ajánlják az ICD implantációt NYHA IV. stádiumú betegekben (kivéve, ahol szív reszinkronizációs terápia: CRT indokolt), illetve újonnan felismert szívelégtelenségben (1-3). Al-Khatib és munkatársai közleményükben a National Cardiovascular Data Registry adatai felhasználva azt vizsgálták, hogy az Amerikai Egyesült Államokban (USA) primer prevenciós célból beültetett ICD készülékek közül milyen arányban történt nem evidenciákon alapuló ICD implantáció, és ezen betegek milyen jellegzetességeket mutattak az evidenciákon alapuló ICD beültetésen átesett betegekhez képest. 50

MOTESZ

A vizsgálat eredményei alapján 112 768 primer prevenciós indikációval ICD implantáción átesett beteg közül 25 145 (22,5%) betegnél történt nem evidenciákon alapuló beültetés, ezen betegek vagy 40 napon belül AMI-n estek át, vagy ezen betegeknél 3 hónapon belül CABG történt, vagy NYHA IV. osztályú szívelégtelenség vagy frissen felfedezett szívelégtelenség állt fenn. A nem evidencián alapuló ICD implantáción átesett betegek szignifikánsan idõsebbek voltak, több kísérõbetegséggel (szívelégtelenség, pitvari flutter ill. pitvarfibrilláció, ischaemiás szívbetegség, cerebrovascularis betegség, krónikus tüdõbetegség, diabetes mellitus, végstádiumú vesebetegség) rendelkeztek és nagyobb arányban tartoztak nem afroamerikai etnikai kisebbséghez, illetõleg nagyobb arányban kaptak kétüregû ICD-t azokhoz képest, akiknél a beültetés az ajánlásoknak megfelelõen történt. Amikor a nem evidencián alapuló ICD implantáción átesett betegeket az ajánlástól való eltérés alapján alcsoportokra bontották, kiderült, hogy a NYHA IV. osztályú tüneteket mutató betegeknél nagyobb arányban állt nem-ischaemiás dilatatív cardiomyopathia a szívelégtelenség hátterében, míg a többi alcsoportban az ischaemiás szívbetegség és következményes szívelégtelenség volt a leggyakoribb ok. A NYHA IV. osztályú betegek közül 869-en lettek volna alkalmasak az ajánlások alapján CRT-re, mivel a QRS szélesség ezekben a betegekben meghaladta a 120 ms-ot. Amikor a nem evidenciákon alapuló és az evidenciákon alapuló ICD implantáción átesett csoportokat a mûtéti kimenetel és halálozás alapján hasonlították össze, a következõket találták. A nem evidenciákon alapuló ICD implantáción átesett csoportban szignifikánsan magasabb volt a kórházi halálozás (0,57%; 95%-os konfidencia intervallum: CI; 0,48-0,66%) az ajánlásoknak megfelelõ beültetésen átesett csoporthoz (0,18%; 95% CI; 0,150,20%) képest. Az összes mûtéti szövõdmény elõfordulásának gyakorisága is szignifikánsan magasabb volt azokban a betegekben, akik nem evidencián alapuló ICD implantáción estek át (3,23%; 95% CI: 3,01-3,45% vs. 2,41%; 95% MAGAZIN

2011; XIX(1–2):50–52

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

CI; 2,31-2,51%). Ezen különbségek az életkortól, nemtõl, pitvari flutter vagy pitvarfibrillációtól, korábbi kamrai tachycardiától, cerebrovascularis betegség, krónikus tüdõbetegség, diabetes mellitus, végstádiumú vesebetegség fennállásától, ill. a bal kamrai ejectios frakciótól függetlennek bizonyultak. A kórházban töltött idõ a nem evidenciákon alapuló ICD beültetésen átesett betegekben szignifikánsan több volt a kontrollcsoporthoz képest (3 vs. 1 nap). Amikor megvizsgálták azt, hogy a nem evidenciákon alapuló beültetések aránya mutat-e összefüggést az operatõr szakképzettségével, kiderült, hogy az elektrofiziológusok szignifikánsan kevesebb esetben tértek el az ajánlásoktól (20,8%), mint a nem elektrofiziológus kardiológusok (24,8%); mellkas-sebészek (36,1%); illetve egyéb szakképzésû orvosok (24,9%). A vizsgált 2006-2007 közötti idõszakban a nem evidenciákon alapuló ICD beültetések aránya csökkent, míg 2007-2009 között nem változott; egyedül a 40 napon belül AMI-n átesett betegek alcsoportjában volt szignifikáns trendszerû csökkenés az ajánlásoktól eltérõ ICD implantációk gyakoriságában. A vizsgálat eredményei közül kiemelendõ jelentõségû, hogy a jelen érvényes ajánlások ellenére is az USA-ban a nem evidencia alapú ICD beültetések száma meghaladja a 20%-ot. Magyarországon jelenleg 12 centrumban végeznek ICD beültetést. Az 1 millió fõre jutó ICD implantációk száma a 2005. évi 52,5-rõl 2009-re elérte a 88,8-at, mely meghaladta az European Society of Cardiology tagországok átlagát (83,3 implantáció/1 millió lakos, 2007) (4). A forráshiány miatt azonban túlnyomó többségben a szekunder prevenciós indikáció miatt kerül sor az implantációkra; a primer prevenció céljából beültetett készülékek száma jelenleg is alacsony (5). Ez az arány a MADIT vizsgálat eredményei és – következményesen – az indikációs kör kibõvülése óta emelkedést mutat, megközelítõleg országosan 25% körül mozog. Arról azonban nincs adat, hogy ezen beültetések közül milyen számban történt nem evidencia alapú beavatkozás, feltehetõleg azonban Magyarországon az arány alacsonyabb az USA-hoz képest. A pontos adatok jelenleg felmérésre várnak, melyben a Magyarországi Online Pacemaker Regiszter folyamatban lévõ feltöltése szolgálhat majd támpontul. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a nem evidencia alapú ICD implantáción átesett betegcsoport több kísérõbetegséggel rendelkezett. Ezen betegcsoportnál nagyobb eséllyel alakult ki valamilyen szövõdmény, ill. halálozás a kórházi tartózkodás alatt. A statisztikai analízis alapján ezt nem magyarázza a kísérõbetegségek elõfordulásában tapasztalt különbség. Ez alapján elmondható, hogy az ICD beültetés fokozott kockázattal jár azon betegek esetében, akiknél az ajánlásoktól eltérõen történt az indikáció megállapítása. A nem evidencia alapú ICD beültetésen átesett betegek egy része bizonyítottan nem profitál 2011; XIX(1–2):50–52

MOTESZ

a terápiából, míg másik részénél nem ismert, hogy milyen kimenetelre számíthatnak, mivel a klinikai vizsgálatokba nem kerültek be. Annak ellenére, hogy a jelen eredményekben közölt perioperatív szövõdmények (3,23%), illetve a kórházi halálozás (0,57%) aránya abszolút értékben nem magas, mégis a szerzõkkel teljes egyetértésben helytálló az a megállapítás, miszerint még minimális kockázat sem vállalható fel azokban a betegekben, akiknél az ICD implantáció bizonyítottan nem javítja a túlélést. Jelen vizsgálat hiányossága sajnálatosan az, hogy pontosan ezt a kérdést nem vizsgálta. Nagyon értékes lenne egy ilyen nagyszámú adatot tartalmazó regiszter adataira támaszkodva megvizsgálni azt, hogy a nem evidencia alapú ICD implantáció a betegekben, ill. a különbözõ alcsoportokban hogyan befolyásolta a betegek túlélését. Az ajánlásoktól való eltérést, a nem evidencia alapú implantáció gyakoriságát jelen vizsgálat adatai szerint befolyásolta az implantáció helyszíne. Egyes amerikai intézményekben ez az arány az 50%-ot is meghaladta (átlagosan 22,5%), mely jól mutatja a különbözõ implantáló helyekre jellemzõ ajánlásokhoz való ragaszkodás hiányát, ill. a belsõ ajánlások vagy az ellenõrzésbeli folyamatok különbözõségét. Egy másik meghatározó tényezõ az implantõrök szakképzettsége volt. A vizsgálat eredményeibõl kiderült, hogy az elektrofiziológusok sokkal kevésbé térnek el az ajánlásoktól a nem elektrofiziológus operatõrökhöz képest. Ennek hátterében feltehetõleg az érvényes ajánlások és pontos indikáció ismeretében való különbség állhat. A jelenség a naprakész továbbképzések megszervezésére és a folyamatos oktatás jelentõségére hívja fel a figyelmet, mely hazánkban is kiemelt jelentõségû kérdés, melyhez kapcsolódóan az Euopean Heart Rhythm Association (EHRA) 2010. novemberi budapesti csúcstalálkozója is az ajánlások követésére, a financiális problémákra és a képzés fontosságára helyezte a hangsúlyt (6). Az EHRA fõ üzenete szerint a hirtelen szívhalál megelõzésében a szakemberek együttmûködésének kérdése nem maradhat egy ország határain belül, szükségesnek tartotta egy határokon átívelõ, orvosokat, egészségügyi közgazdászokat és politikai szereplõket magába foglaló szervezet létrehozását. Ezért a csúcstalálkozó keretein belül létrejött az EHRA “Working Board of Eastern Initiative” (WBEA), mely a képzés, a megfelelõ betegkiválasztás és a követés optimalizálására helyezi a hangsúlyt (a WBEA tagjai: Christian Wolpert, Merkely Béla, Josef Kautzner, Goran Milasinovic, Robert Hatala, George Andrei Dan, Milos Taborsky és Csanádi Zoltán). A vizsgálatban közölt eredmények rámutattak arra, hogy a nem evidencia alapú ICD beültetések aránya 2006-2007 között csökkent, azonban a 2007-2009 közötti periódusban nem változott. Trendszerû csökkenés nem volt megfigyelhetõ, csak a 40 napon belüli AMI-n átesett betegek alcsoportjában. A nem evidenciákon alapuló ICD MAGAZIN

51

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

implantációk abszolút értékben magas száma rávilágít arra a lehetõségre, hogy a klinikai vizsgálatok alapján hozott ajánlások és a valós klinikai helyzet között jelentõs aránytalanság állhat fenn. Mindazonáltal fontos felidézni azt az ajánlásokban általánosan szereplõ megállapítást, miszerint egy orvosi terápiával kapcsolatban a végsõ döntést a beteg kezelõorvosának kell meghoznia a betegre vonatkozó összes körülmény ismeretében, melyek adott esetben az ajánlásoktól való eltérést is eredményezhetik.

Association Task Force on Practice Guidelines (Writing Committee to Revise the ACC/AHA/NASPE 2002 Guideline Update for Implantation of Cardiac Pacemakers and Antiarrhythmia Devices): developed in collaboration with the American Association for Thoracic Surgery and Society of Thoracic Surgeons. Circulation. May 27 2008;117(21):e350-408. Merkely B. (ed.): Pacemaker és implantálható cardioverter defibrillátor terápia. Klinikai bizonyítékok. Budapest.: Medicina Kiadó.; 2007. Zima E.: Ritmuszavarok eszközös kezelése Magyarországon 2008-ban – Pacemaker-, implantálható cardioverter defibrillátor-, reszinkronizációs és ablációs kezelés. Cardiologia Hungarica. 2009;39:1–7. Zima E.: Pacemaker, ICD-terápia Magyarországon 2008 – Hazai körkép. Cardiologia Hungarica. 2008;38:C26–29. Merkely B.: Summary Statement - EHRA Summit 2010 with the Participation of Central-Eastern European Countries: “ICD for Life” Initiative –Fighting against Sudden Cardiac Death in Emerging Economies. Presented at: EHRA Summit 2010; Budapest.

3.

4.

Irodalom 1. Zipes D. P., Camm A. J., Borggrefe M. et al.: ACC/AHA/ESC 2006 Guidelines for Management of Patients With Ventricular Arrhythmias and the Prevention of Sudden Cardiac Death: a report of the American College of Cardiology/American Heart Association Task Force and the European Society of Cardiology Committee for Practice Guidelines (writing committee to develop Guidelines for Management of Patients With Ventricular Arrhythmias and the Prevention of Sudden Cardiac Death): developed in collaboration with the European Heart Rhythm Association and the Heart Rhythm Society. Circulation. Sep 5 2006;114(10):e385-484. 2. Epstein A. E., DiMarco J. P., Ellenbogen K. A. et al.: ACC/AHA/HRS 2008 Guidelines for Device-Based Therapy of Cardiac Rhythm Abnormalities: a report of the American College of Cardiology/American Heart

5.

6.

Levelezési cím Dr. Széplaki Gábor PhD. klinikai orvos SE ÁOK Kardiológiai Központ 1122 Budapest, Gaál J. u. 9-11. Tel.: (1) 458 6810 Fax: (1) 458 6818 E-mail: [email protected]

Magyar Szemorvostársaság Retina Szekció Kongresszusa Idõpont: 2011. december 2-3. Helyszínek: Ramada Hotel & Resort Lake Balaton 8220 Balatonalmádi, Bajcsy-Zsilinszky út 14. Tudományos információ: Dr. Milibák Tibor, osztályvezetõ fõorvos Fõvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház Szemészeti Osztály 1145 Budapest, Uzsoki u. 29-41. Tel.: 1/ 467 3792 • Fax: 1/ 251 7333/1181 • E-mail: [email protected]. Bõvebb információ: MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda • Sipos Alice Tel.: 1/311-6687, 1/312-2389 E-mail: [email protected] http://www.motesz.hu/Kongresszusi és Utazási Iroda

52

MOTESZ

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):50–52

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY Dr. Katona Ferenc c. egyetemi tanár, fõorvos, a MOTESZ Rehabilitációs Bizottságának elnöke Fõvárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-Budai Egyesített Kórházai – Fejlõdésneurológiai Osztály, Budapest

Anatómiai atlaszok útja az ecsettõl a pixelekig „Elõbb anatómia, azután élettan, de ha élettan, akkor soha anatómia nélkül”. Dr. Kiss Ferenc anatómia professzor szobájában ez a plakát fogadta a belépõt angol nyelven. Valójában sok hallgató el sem jutott az élettanig, mert már az anatómia szigorlaton megbukott. Dr. Szentágothai János professzor késõbbi anatómia könyveiben a funkciók egy része már eleve szerepelt, bár a szigorlat épp oly kockázatos volt. A De Humani Corporis Fabrica, az emberi szervezet bonctani térképe, mint a

2011; XIX(1–2):53–54

MOTESZ

szakértelem és a mûvészet közös alkotása a nyugati világban, Andreas Vesalius és Jan Calcar, Tician tanítványának mûveként jelent meg 1543-ban. Hazánkban a közelmúltban különbözõ típusú anatómia atlaszok jelentek meg, mint Székely Bertalan Festészeti Bonctana, majd Barcsay Jenõ Mûvészeti Anatómiája. Orvosi anatómiai tanulmányokhoz a 20. sz. elsõ felében külföldi atlaszok voltak forgalomban, közöttük Toldt Árpád és fõleg Johannes Sobotta atlasza volt a legkívánatosabb. Nemsokára magyar orvosi anatómia atlasz is forgalomba került. Dr. Kiss Ferenc és Dr. Szentágothai

MAGAZIN

53

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNY

János a Medicina könyvkiadóval közösen jelentették meg a Kiss-Szentágothai anatómia atlaszt, mint az elsõ korszerû hazai alkotást – Bezzegh Zoltán, Kövér Dénes és Dr. Zágony Mártonné mûvészi ábrázolásaival –. Ez a munka nem kevesebb, mint 87 hazai és külföldi kiadást élt meg és orvosok generációit nevelte fel. Dr. Donáth Tibor anatómia atlasza Kálmánfi János rajzaival ugyancsak a Medicina kiadó gondozásában jelent meg 1991-ben, majd 2006-ban. Ecset és kréta, szaktudás és mûvészet – beleértve Szentágothai és Donáth professzorok mesteri rajztudását –. Az ember vizuális lény, így a „kép”, mint tény és valóság, mint fantázia vagy álom, életünk szerves része. Nem egy festõmûvész alkotásaiban szerepelt a boncolás, például Rembrandt ismert alkotásán, a Dr. Tulp anatómiáján. Majd egy würtzburgi fizikus professzor: Dr. C o n r a d Röntgen megnyitotta az utat a fizika számára, hogy az orvosok „képet” alkothassanak az emberi szervezet belsejérõl. Azóta az anatómiai atlaszokban a mûvészek ecsetje átadta helyét a számítógépes berendezéseknek, ahol a mûvészi pointillizmust a pixelek, a színkeverést a fotótechnika helyettesítik. Ma már nemcsak az orvosi rendelõkben, hanem a mûtõkben is ott van a „kép”. Az operatõrök a képernyõn látják a mûtét pontos helyét és környékét, saját kezüket és mûszereiket, ami sokszor megkönynyíti az operációt. Mi több, a távolsági mûtét is lehetségessé vált és a sebész kezét a „kép” vezeti, akár több ezer kilométer távolságra. Szinte minden klinikai szakma számára új élmény tankönyvként viszontlátni a napi gyakorlatban nélkülözhetetlenné vált CT és MRI képeket – értékelésükkel együtt. 54

MOTESZ

A Medicina könyvkiadó a Kiss-Szentágothai anatómia atlasz megjelentetése óta munkásságával szorosan nyomon követte a képi szaktudományok fejlõdését, beleértve a nemrégen „képalkotó” eljárásokként elõlépett szaktudományokat. A Kiss-Szentágothai atlasz új kiadásában – amelyet Réthelyi Miklós akadémikus szerkesztett – már megjelentek a CT és MR képek. Hamarosan megjelenik a Kiss-Szentágothai-Réthelyi anatómia atlasz teljesen átszerkesztett új kiadása is, amely rendkívüli szakértelmet, energiát igénylõ elõkészítéssel kombinálta a felújított minõségû mûvészi és a modern képalkotó anatómiát. T. B. Moeller és E. Reif német radiológusok 2007-ben megjelent CT és MRI Metszeti Anatómia zsebatlaszát a Medicina kiadó már 2010-ben kiadta Dr. Lévai Géza fordításában. Az új szemléletû atlasz minden klinikai szakterületen útbaigazíthat a képalkotó eljárások mindennapjában, hiszen szükség esetén akár a kórházi kabát zsebében is hordható. Az anatómia speciális területeit az új képalkotó eljárások új megvilágításba helyezik, és ezek hamarosan megszokottá válnak. Az anatómia és az élettan atlasz formájában is közelít egymáshoz. Dr. Palkovics Miklós akadémikus a fájdalom funkciójának keresztmetszeti funkcionális anatómiáját és egy neuroanatómiát készít elõ, amelyek a Medicina kiadó gondozásában jelennek majd meg. A könyvkiadónak – a szakemberekkel szoros együttmûködésben – lépést kell tartania a fejlõdéssel, ami a szakmai specializációt is magában rejti. A „könyv” így, mint ismételten megújulásra képes hagyomány, modern változataiban még mindig velünk marad. MAGAZIN

2011; XIX(1–2):53–54

INNOVÁCIÓ ÉS BIOMEDICINA Dr. Oberfrank Ferenc ügyvezetõ igazgató, kutató, az Innováció és biomedicina rovat vezetõje MTA Kísérleti Orvostudományi és Kutatóintézet – Igazgatói Titkárság, Budapest

Fókuszban az agykutatás

Innováció – Agykutatás – Magyar EU Elnökség Európában központi idegrendszeri kórképekben – organikus neurológiai és pszichiátriai betegségekben – 120130 millió ember szenvedhet. E létszám közel felét teszik ki a neuropszichiátriai betegek. Magyarországon becslések szerint másfélmillió ember lehet érintett. Õk nem feltétlenül betegek folyamatosan, de életük során ismételten szorongókká, depresszióssá válhatnak, alvászavarral, kedélyzavarokkal, képességcsökkenéssel küszködnek. Sajnos számosan közülük öngyilkosságot is elkövetnek. Egyegy nagyon ritka, de mindig nagy visszhangot kiváltó esetben közvetlen hozzátartozóik ellen fordulhatnak. Az azonban jellemzõ, hogy képtelenek helytállni a családban és a munkahelyen. Mindez óriási terhet jelent Európa számára. Az európai kutatókat, orvosokat, gyógyszergyártókat és betegszervezeteket tömörítõ Európai Agytanács (European Brain Council) kimutatása szerint Európát összesen évi közel 200 milliárd euro, azaz minden európai polgárt évi 220250 euro (60-70 ezer forint) veszteség éri emiatt. A költségekbõl a kórházi ellátás és a gyógyszerkiadások teszik ki a kisebb hányadot. A terhek jelentõsebb része abból fakad, hogy a betegek támogatásra, szociális ellátásra szorulnak, hamar rokkantságra, nyugdíjazásra kényszerülnek, gyakoribb közöttük a korai halálozás. Kitörést ebbõl a helyzetbõl leginkább a jobb megelõzést, eredményesebb gyógyítást hozó felfedezõ kutatás és a hatékony innováció hozhat. Ezen a területen nagyon ígéretesen alakulnak a felfedezõ kutatások. Európában kiváló kutatóközpontok, pszichiátriai ellátóhelyek mûköd2011; XIX(1–2):55–60

MOTESZ

nek. Nagyon jelentõs az európai gyógyszer- és biotechnológiai innovációs potenciál is. A neuropszichiátriai betegségek kutatása és az eredmények innovációs hasznosítása kiemelt európai prioritás kell legyen Európában. Ehhez mért EU és EU tagállami támogatás esetén néhány éven belül lényegesen csökkenthetõk a megbetegedésekbõl fakadó társadalmi és gazdasági terhek. Éppen ezért választotta a Magyar Kormány és a szervezõ Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet – a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával – ezt a témát a magyar EU Elnökség innovációs fõtémájául. Errõl szólt a „Felfedezõ kutatások a neuropszichiátriában: fókuszban a depresszió, a szorongás és a skizofrénia” címû konferencia 2011. március 18-19-én, Budapesten az MTA székházában. A konferencia elnöke Freund Tamás akadémikus, az MTA KOKI igazgatója. A rendezvényt Pálinkás József, az MTA Elnöke és Máire Geoghegan-Quinn az Európai Bizottság kutatásért, innovációért és tudományért felelõs tagja köszöntötte és Cséfalvay Zoltán államtitkár nyitotta meg. A konferencia fõ célja a politikai, gazdasági és társadalmi döntéshozók és véleményformálók figyelmének felhívása volt a neuropszichiátriai betegségek kutatására és az erre épülõ európai innováció jelentõségére, hogy figyelembe vegyék ezt a soron következõ európai uniós döntéshozatal során. Mint a néhány héttel korábban odaítélt „Brain Prize” is mutatja: Magyarország hiteles képviselõje ennek a törekvésnek, mivel kiemelkedõ kutatói vannak ezen a területen, és a magyar pszichiáterek is elismertek Európában és a világban. A konferenciát alapos elõkészítési folyamat elõzte meg. A helyi szervezõ bizottság, amelynek tagjai Bitter István, Freund Tamás, Haller József, Janka Zoltán, Kurimay Tamás, Rihmer Zoltán és jómagam voltunk, 2010 májusában nemzetközi workshop segítségével készítettük elõ a programot, ahol Európa vezetõ agykutatói, neurológusai MAGAZIN

55

INNOVÁCIÓ ÉS BIOMEDICINA

és pszichiáterei bevonásával terveztük meg a programot. A konferencia költségeit a kormányzat biztosította a Mecenatúra pályázaton keresztül. A Konferencia elõadói Európa vezetõ szakemberei, kutatók és klinikusok voltak, akik a meghívott vendégek bevonásával négy szekcióban meg is vitatták a következõ témá kat: 1. De presszió és ön gyil kos ság, 2. Szo ron gás, 3. Skizofrénia, 4. A felfedezõ kutatás szükségességének pszichoszociális perspektívái.

A rendezvényre meghívást kaptak az EU tagországok és Horvátország egészségügyet, ill. K+F területet felügyelõ minisztereinek képviselõi, az EU tagországok, Horvátország és az EU Budapestre akkreditált diplomatái, európai parlamenti képviselõk, a témában jártas újságírók, nemzetközi szervezetek és civil szervezetek képviselõi. A konferenciának 21 országból 350 regisztrált résztvevõje volt, és nagy nemzetközi médiaérdeklõdést is kiváltott.

Prof. Janka Zoltán hozzászólás közben

A konferencia hallgatósága

Pálinkás József

Prof. Rihmer Zoltán ülést vezet a budapesti agykutatási konferencián

– Erõs, a megismerés határait folyamatosan tágító felfedezõ kutatások nélkül Európa nem lesz képes visszanyerni vezetõ szerepét a tudomány területén. A felfedezõ kutatások a korábbiaknál nagyobb mértékû támogatása szükséges mind uniós mind nemzeti szinten – ezekkel a gondolatokkal köszöntötte az EU Elnökség innovációs fõtémájával foglalkozó kétnapos tanácskozás résztvevõit az MTA elnöke. Pálinkás József úgy vélekedett, hogy a nemzetközi sikereket elérõ magyar agykutatók eredményei megnyithatják az utat a neuropszichiátriai kórképek eredményesebb kezelése, azaz a bioinnováció és a fejlesztések elõtt. Az Akadémia elnöke példamutatónak minõsítette a konfe-

Prof. René Kahn professzor a szónoki emelvényen

Pálinkás József, az MTA elnöke

56

MOTESZ

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):55–60

INNOVÁCIÓ ÉS BIOMEDICINA

renciát is szervezõ Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben zajló felfedezõ kutatásokat és tudományos tevékenységet, hozzátéve, hogy a KOKI egyike a kontinens legrangosabb idegtudományi kutatóhelyeinek. A felfedezõ kutatások nem mindig hoznak azonnali és látványos eredményeket, de hosszú távon bõségesen megtérül a befektetés – hangsúlyozta az MTA elnöke. Pálinkás József reményét fejezte ki, hogy a budapesti tanácskozás hozzásegíti a döntéshozókat a következõ, 2020-ig tartó nyolcadik uniós kutatási keretprogram fõ céljainak meghatározásához.

Máire Geoghegan-Quinn – A diagnosztizált mentális megbetegedések száma folyamatosan emelkedik. Az egyre komolyabb problémával az Európai Uniónak és a tagállamok kormányainak is foglalkozniuk kell – mutatott rá Máire Geoghegan-Quinn. Az Európai Bizottság kutatásért, innovációért és tudományért felelõs tagja egy a közelmúltban hat uniós tagországban végzett felmérés adatait ismertetve elmondta: a felnõtt nõk 15, a felnõtt férfiak 8 százaléka szenved a pszichiátriai megbetegedések valamilyen formájában. E betegek ellátása súlyos terhet jelent családok, a társadalom és a gazdaság

rendszeri kutatásokért odaítélt legrangosabb nemzetközi kitüntetést, a dán alapítású Agy Díjat – elmondta, hogy Európában évente 600 milliárd euróba kerül a központi idegrendszeri betegségek kezelése. Ez az összes betegség gyógyítására fordított mintegy harmada. A költségek kisebb hányadát teszik ki a gyógyszerkiadások és a kórházi ellátás. Jelentõs teher, hogy a betegek állandó támo- Freund Tamás, a KOKI igazgatója gatásra és szociális ellátásra szorulnak, hamar rokkantságra, nyugdíjazásra kényszerülnek, majd korán meghalnak. – Agykutatásra azonban az egészségügyi célú tudományos tevékenységre felhasználható forrásoknak mindössze 15 százaléka jut – hangsúlyozta Freund Tamás. A konferencia elnöke rámutatott: a világszerte jellemzõ információrobbanás és a globalizáció olyan nyomást gyakorol az idegrendszerre, amelyhez az nem tud alkalmazkodni. Ez az egyik oka a neurológiai és pszichiátriai kórképek – egyebek mellett a szorongás, a depresszió és a pánikbetegségek – és azok testi szövõdményei nagymértékû terjedésének – hangsúlyozta Freund Tamás, hozzátéve, hogy a WHO adatai szerint a pszichés zavarok lesznek a 2020-as, 2030-as évek egészséggazdasági szempontból is legsúlyosabb betegségei. Kijelenthetõ, hogy a gyógyszerfejlesztés megrekedt a pszichiátriai betegségek kezelésében, ezért elengedhetetlen, hogy felfedezõ kutatásokkal tárjuk fel a betegségek kialakulásához vezetõ mechanizmusokat, ezek nélkül nem várhatunk jelentõs elõrelépést sem a megelõzésben sem új gyógyszercélpontok kijelölésében – figyelmeztetett az agykutató.

Cséfalvay Zoltán Máire Gheogegan Quinn, az EU Bizottság kutatási biztosa a budapesti konferencián.

– A magyar uniós Elnökség kiemelten fontosnak tartja a kutatás-fejlesztést – hangsúlyozta a beszédében Cséfalvay Zol-

számára egyaránt – figyelmeztetett a biztos asszony, aki szerint a döntéshozók elkötelezettségét mutatja, hogy az EU kutatás-fejlesztésrõl szóló hetedik keretprogramjának költségvetésébõl 6,1 milliárd eurót, a keretprogram teljes egészségügyi költségvetésének 19 százalékát költik a központi idegrendszeri megbetegedések kutatására.

Freund Tamás – Az alapvetõ irányok jók, mégsem mondhatjuk, hogy elég pénzt fordítunk az agykutatások támogatására – reagált a biztos asszony szavaira az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének igazgatója. Freund Tamás – aki a közelmúltban az MTA két másik tagjával megosztva vehette át az ideg2011; XIX(1–2):55–60

MOTESZ

Cséfalvay Zoltán államtitkár MAGAZIN

57

INNOVÁCIÓ ÉS BIOMEDICINA

tán. A Nemzetgazdasági Minisztérium stratégiai államtitkára kiemelte: a mostani konferencia már a harmadik kutatás-fejlesztéssel foglalkozó nemzetközi tanácskozás, amelyet az EU Elnökség alatt rendezett Magyarország. Magyarország hozzájárulása az uniós GDP-hez 0,8 százalék, és a hetedik keretprogramban e 0,8 százaléknak megfelelõ uniós kutatás-fejlesztési forráshoz, vagyis mintegy 34 milliárd forintnak megfelelõ összeghez jutott az ország. Gazdasági súlyunknak megfelelõen szerepeltünk – fogalmazott Cséfalvay Zoltán, hozzátéve, hogy a sikeresebb részvételt segítheti elõ a magyar kutatás-fejlesztés rendszerének megújítása.

Európai szintû lépések az agyi megbetegedések terheinek enyhítéséért és az agykutatásért Az Európai Agytanács programja 2011-2014 között Az Európai Agytanács (European Brain Council, EBC) az agykutatásban érdekelt kutató-, klinikus-, beteg- és gazdasági társaságok európai szervezete. Jelmondata: „Az agykutatás fejlesztéséért és az agyi betegségekben szenvedõk életminõségének javításáért Európában”. A szervezet évek óta keményen dolgozik a jelmondatába foglalt céljai érdekében. Az alábbiakban az EBC legfontosabb tevékenységeit mutatjuk be röviden. Konszenzus Dokumentum. Hamarosan megjelenik az Európai Agytanács aktualizált konszenzus dokumentuma az agykutatásról, amely röviden bemutatja az európaiakat sújtó legfontosabb agybetegségeket, elõfordulási gyakoriságukat és a kapcsolódó egészségügyi, társadalmi és gazdasági terhet. A dokumentum bemutatja a megelõzés és a kezelés lehetõségeit és az agykutatás kínálta lehetõségeket a betegek, hozzátartozóik, a társadalom és a gazdaság számára. Javaslatokat tartalmaz a legígéretesebb kutatási területekre és témákra. A dokumentum elõször 2006-ban jelent meg [Consensus document on European brain research, J. Olesen, M. G. Baker, T. Freund, M. di Luca, J. Mendlewicz, I. Ragan, M. Westphal, J. Neurol Neurosurg Psychiatry 2006;77(Suppl I):i1–i49]. Aktualizált változatának megjelenését 2011. március 18-án Budapesten jelentette be az Európai Agytanács. Az agybetegségek költségterhei. Jelenleg még folyik annak a tanulmánynak az aktualizálása, ami elõször 2005ben jelent meg vezetõ európai tudományos folyóiratban (European Journal of Neurology, Volume 12, Supplement 1, June 2005), részletesen összegezve és országonként is be58

MOTESZ

mutatva az agybetegségek költségterheit egészségügyi ellátási formánként, a munkából való kiesés és a termeléskiesés terheivel, valamint az indirekt társadalmi költségekkel együtt. Az új tanulmányban elemzik az új tagországok sajátosságait is. A megújított költség-tanulmányt 2011-ben publikálják majd egy vezetõ európai tudományos folyóiratban. Ebbõl az alkalomból jelentõs európai parlamenti programot szerveznek szeptemberben vagy októberben. A programhoz kapcsolódóan tartják meg az Európai Agytanács nemzeti tagszervezeteinek a konferenciáját is. Az Agy Európai Napja. Az Európai Agytanács kezdeményezte, hogy legyen március 18-a az „Agy Európai Napja”. Agykutatási konferencia a lengyel EU Elnökség idején. Az Európai Agytanács és a 2011. második felében sorra kerülõ lengyel EU Elnökség ugyancsak konferenciát rendez az agykutatás témájában. A lengyel Egészségügyi Minisztérium és az EU Bizottság illetékes fõigazgatósága (DG SANCO) közösen finanszírozzák a programot. Míg a magyar elnökségi konferencia a kutatás és az innováció oldaláról megközelítve, a neuropszichiátriai megbetegedéseket helyezte elõtérbe, addig a lengyel elnökségi program az orvoslás és orvosi innováció oldaláról az öregedéssel, agyi érkatasztrófákkal és elbutulással foglalkozik. A két program kiválóan kiegészíti egymást és jól mutatja az agybetegségek és kutatásuk jelentõségét. A lengyelországi konferencia címe: „Öregedés, stroke és Alzheimer kór betegség-feltáró innovatív megoldások”. Helye: Varsó, ideje: 2011. november 18. A konferencián részvételét ígérte Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke és várhatóan ott lesz a lengyel elnök és miniszterelnök is. Az Agy Európai Éve. Az Európai Agytanács következetesen törekszik arra, hogy 2014-et nyilvánítsák az „Agy Európai Évé”-nek. Reményeik szerint errõl rövidesen tár-

Monica di Luca professzor, az EBC fõtitkára az MTA Dísztermében tart elõadást MAGAZIN

2011; XIX(1–2):55–60

INNOVÁCIÓ ÉS BIOMEDICINA

Jes Olesen professzor, az EBC korábbi elnöke a budapesti konferencián gyal az EU Bizottság is. A témában számos európai parlamenti képviselõt is megkerestek már és a Tanácsnál is eljártak az ügyben.

Európai Agytanács – European Brain Council „Az agykutatás fejlesztéséért és az agyi betegségekben szenvedõk életminõségének javításáért Európában” Elnök: Mary G. Baker Ügyvezetõ Igazgató: Dr. Alastair Benbow MB BS MRCPI FFPM Honlap: http://www.europeanbraincouncil.org/ Cím: Európai Agytanács (European Brain Council) brüsszeli iroda, 11, Rue d’Egmont, B-1000 Brussels, Belgium, Telefon: +3225132757, Mobil: +447747020056 E mail [email protected]

Három magyar idegtudós kapta az „Agy-díjat” Somogyi Péter, Freund Tamás és Buzsáki György megosztva kapták az idei 1 millió euróval járó „Agy-díjat” (The Brain Prize) „széleskörû, mind elméleti mind kísérletesen kiemelkedõ színvonalú kutatásaikért, amelyek feltárták az agykéreg, különösen a tanulási és memória-folyamatokban kulcsfontosságú hippokampusz, ideghálózatainak szervezõdését és mûködését” – jelentette be a dániai Grete Lundbeck Európai Agykutatási Alapítvány. Mindhárom kutató Magyarországon született, ketten közülük külföldön – Európában illetve az Egyesült Államokban – élnek, de mindhárom tudós érdeklõdési területe az a folyamat, ahogyan az idegsejtek hálózatai feldolgozzák az információt az agyban.

2011; XIX(1–2):55–60

MOTESZ

Freund Tamás magyar tudós kutató és Marek Jarema többszörösen szimbolikus képe. A magyar és a lengyel kapcsolatok, a jelen és a jövõ EU elnökségének összekapcsolódása Bár mindhárom magyar kutató tudományos tevékenysége az agyi alapfolyamatok megismerésére irányul, kutatásaik egy sor betegség vagy rendellenesség okainak és tüneteinek jobb megértését tették lehetõvé, az epilepsziától a Parkinson-kóron át a szorongásig és az idõskori elbutulásig. Ezen kutatások, amelyek összekapcsolják a szerkezetet és a mûködést a molekuláris szinttõl a viselkedésig, a területen etalonná váltak. Colin Blakemore, az Oxfordi Egyetem professzora, a Díjbizottság elnöke elmondta: „Ahhoz, hogy megértsük az információ feldolgozásával összefüggõ folyamatokat az agyban, az idegsejtek felépítése, valamint a közöttük mûködõ dinamikus kapcsolatok teljes megismerése szükséges. Ezen alapjelenségek jelentõs részét Somogyi Péter, Freund Tamás és Buzsáki György kutatásaiból ismerjük. Felfedezéseik, és a hasonló pontos munkát igénylõ kutatási eredmények nélkül soha nem érthetnénk meg az agy mûködését.” Somogyi Péter, Freund Tamás és Buzsáki György Magyarországon született, mindhárman Magyarországon kezdték tudományos pályafutásukat. Ezek a tudósok a kiemelkedõen magas színvonalon mûvelt magyar tudományt szimbolizálják, amely a nehézségekkel és akadályokkal teli hosszabb történelmi periódusok után is megõrizte kiválóságát. Ez a három tudós önállóan, de egymással együttmûködve is dolgozik, és mindhárman rendszeresen publikálják eredményeiket. Bár különféle megközelítéseket alkalmaznak, figyelmük középpontjában az idegsejtek komplex hálózatainak szerkezete és mûködése áll. A korszerû idegtudományok mûvelõi elõtt álló legnagyobb kihívás az agy információ-feldolgozó mûködésének megismerése. A hippokampusz, amely az agy halántéklebenyének középvonali oldalán található, kulcsszerepet játszik a térbeli tájékozódáshoz és a személyes tapasztalásokhoz fûzõdõ emléknyomok kialakulásában. Az utóbbi években jelentõs elõrehaladás történt az emberi hippoMAGAZIN

59

INNOVÁCIÓ ÉS BIOMEDICINA

Somogyi Péter

Freund Tamás

kampusz mûködésének vizsgálatában, a személyes élmények elraktározásával való szoros kapcsolatának feltárásában, az állatokban pedig az idegsejtek és hálózataik szervezõdési törvényszerûségének, aktivitásának leírásában. Somogyi Péter, Freund Tamás és Buzsáki György kiemelkedõ jelentõségû felfedezései elengedhetetlenek ahhoz, hogy megértsük, miként végzi el a tanuláshoz és emlékezéshez kapcsolt feladatait e nagy jelentõségû agyterület. A díjátadó ünnepség május 2-án volt Koppenhágában, a díjazottak május 3-án ugyanitt tartották meg ünnepi elõadásaikat.

Kezdeményezés: március 4-e legyen a Magyar Agykutatók Napja Az idei évben elõször kiosztott 1 millió Euró értékû nemzetközi agykutatói díjat, a Grete Lundbeck Európai Agykutatási Alapítvány által alapított „Brain Prize”-t március 4én három világhírû magyar agykutató – Buzsáki György, Freund Tamás és Somogyi Péter – kapta. Az elismerés rangját jól jelzi, hogy a „Brain Prize”-t a világ tudományos

Buzsáki György

életében máris „idegtudományi Nobel-díj”-ként tartják számon. A magyar agykutatókat ért elismerés kapcsán az Amerikai úti idegtudományi intézet fõigazgatója, orvosai, valamint Prof. Dr. Pásztor Emil akadémikus 2011. május 18-án kezdeményezték, hogy a díj odaítélésének napja kerüljön be a jeles napok körébe, így a jövõben március 4-e legyen a Magyar Agykutatók Napja. A kezdeményezés nagy visszhangot váltott ki a hazai idegtudományi szakma körében, és az elmúlt hetekben többen hivatalosan is csatlakoztak hangot adva annak a reménynek, hogy bíznak a minisztérium pozitív döntésében. Ha a kezdeményezés pozitív fogadtatásra talál a Nemzeti Erõforrás Minisztériumban, azzal lehetõvé válik, hogy a nemzetközileg is elismert magyar idegtudományok képviselõi, a szakma orvosai és kutatói ezen a napon hivatalosan is megemlékezzenek hivatásuk múltjáról és jelenérõl, egyszersmind a társadalmi párbeszéd szintjén adjanak számot tudományterületük aktuális eredményeirõl és kihívásairól. (Az MTA Sajtóirodájának hozzájárulásával az összeállításhoz felhasználtuk az MTA honlapján megjelent anyagokat is, továbbá a Grete Lundbeck Európai Agykutatási Alapítvány sajtóközleményét is. Szerk.)

A Grete Lundbeck Európai Agykutatási Alapítvány 60

MOTESZ

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):55–60

NEMZETKÖZI TEVÉKENYSÉGÜNK Prof. Dr. Sótonyi Péter akadémikus, igazgató, a MOTESZ alelnöke Országos Igazságügyi Orvostani Intézet, Budapest

Beszámoló a Német Orvosi Kamara 35. interdiszciplináris fórumáról 2011. február 3-5-e között került megrendezésre Berlinben a 35. interdiszciplináris fórum, mely 5 témakört tárgyalt. Ezek: 1.) A géndiagnosztika fejlõdése, annak etikai, jogi kérdései és a géndiagnosztikai törvény. 2.) Új diagnosztikus lehetõségek a mikrobiológiában. 3.) Az orvos-beteg kommunikációs kérdései. 4.) A ritka betegségek diagnosztikája. 5.) Az égési sérülések új ellátási rendszere. 6.) Autizmus. 7.) A német orvosszervezetek 1911-2011 között. A fórum helyszíne a Berlini Katolikus Akadémia Kongresszusi Központja volt. A technika fejlõdésével egyre nagyobb számú azon genetikai tesztek száma, amelyek már alkalmasak genetikai rendellenességek kórismézésére. A genetikai tesztvizsgálatok egyre szélesebb körben válnak a standard klinikai laboratóriumok gyakorlatává. Fontos kérdés a tesztvizsgálatok társadalmi hasznossága mellett a felmerülõ etikai, jogi és biztosítási kérdések tudományos igényû megvitatása. Alapvetõ kérdés volt annak a megválaszolása, mi várható a természet legalapvetõbb törvényszerûségeiben, az öröklõdés mechanizmusaiban, az örökítõ anyag szerkezetében és minõségében, ha a tudomány beleavatkozik. A géntechnológia, génsebészet, génteszt azon módszerek összességét jelentik, amelyek alkalmasak arra, hogy az örökítõ anyag kisebb-nagyobb szakaszának vizsgálatával az orvostudomány új terápiás, diagnosztikus és prognosztikai ismeretek birtokába jusson. A tudomány fejlõdésében olyan módszerek birtokába jutottunk, mint az SNP chippek, a következõ generációs szekvenáció, melyekkel a kóros gének nagy biztonsággal identifikálhatók. Az új, a gyakorlat számára is hasznosítható eredmények indokolják a genetikai teszttörvény kiegészítését, ill. 2011; XIX(1–2):61–61

MOTESZ

módosítását. A szekció keretében erre konkrét javaslatok is születtek, azokat a jogalkotó figyelmébe ajánlják. A mikrobiológiai diagnosztika egyik fõ problémája, hogy a klinikai diagnózishoz szükséges laboratóriumi vizsgálatok leletei rövid idõn belül rendelkezésre álljanak. Az elõadások kiemelték a genetikai vizsgálatok kitüntetett jelentõségét az ún. gyorsdiagnózisok felállításában, és foglalkoztak a MALDI-TOF MS (Matrix-Assisted-Laser– Desorption/Ionization-Time-Of-Flight-Mass-Spectrometry) módszer elõnyeivel és lehetõségeivel. A kórokozók antibiotikum érzékenységének és vizsgálatának kérdései kitüntetett helyet foglaltak el. Az égési sérülésekkel foglalkozó szekció elõadásaiból figyelemre méltó eredmény, hogy az elmúlt 5 évben jelentõsen megváltozott az égési sérültek túlélése, így közel 60%-ban, a testfelszín 70 százalékában megégetteknél volt sikeres az orvosi beavatkozás. A módszerek fejlõdésén túlmenõen kitüntetett szerepe annak volt, hogy nagy, ún. égési sérült centrumokat hoztak létre, és egyidejûleg biztosították, hogy a sérültek légi úton rövid idõn belül a centrumokba kerüljenek. Az autizmus kérdésével foglalkozó elõadások felhívták a figyelmet arra, hogy az nem csak a gyermek- és a serdülõkorban megjelenõ személyiségzavar. Ettõl a kórképtõl elkülönítették az Asperger-szindrómát. Az tünettanában, diagnosztikájában, etiológiájában és terápiában önálló fejlõdési zavarként került a német irodalomba. Az orvos-beteg kapcsolatának szerepét kiemelõ elõadások gyakorlatilag – annak jelentõségét illetõen – a hazai elvárásoknak mindenben megfeleltek, így újat nem tudtak mondani. A jelentõsége vitathatatlan. Rendkívül érdekesek voltak a német orvostársaságok 100 éves történetérõl elhangzó referátumok, amelyek a történeti áttekintésen túl azok jelentõségét is kiemelték és pozitívan értékelték szerepét a nácizmus nehéz idõszakában is. Az elõadásokat élénk vita követte, a fórumon 12 ország delegációi képviseltették magukat, a konferenciát Montgomery doktor, a Kamara alelnöke nyitotta meg, ill. zárta be. Külön kiemelném a rendkívül szívélyes, baráti légkört. MAGAZIN

61

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK Prof. Dr. Rákóczi István profilvezetõ fõorvos, a fórum tudományos társszervezõje Fővárosi Önkormányzat Szent Imre Kórház, Szülészeti és Nőgyógyászati Profil, Budapest

Interdiszciplináris fórum beszámoló „Hol szüljünk a XXI. században: Kórházban, születésházban, otthon?” 2011. január 28-án az Aesculap Akadémián, a MOTESZ és a Szent Imre Kórház Szülészeti Profilja rendezésében, telt ház elõtt, egynapos tudományos ülés keretében a kórházi és az intézeten kívüli szülés aktuális kérdéseit vitatták meg a résztvevõk. A fórum azért tartott nagy érdeklõdésre számot, mert elõször sikerült a kórházi szülés és az intézeten kívüli szülés (otthonszülés) képviselõit egy asztalhoz ültetni. A délelõtti program elsõ felében napjaink szülészeti problémái voltak a fõ témák, különös tekintettel a magas császármetszés-számra. Ebben a vonatkozásban kórházunk Szülészeti Profilja nemzetközileg is elõkelõ helyet foglal el (2009-ben a császármetszés országos átlaga 32% volt, míg a Szülészeti Profilunkon 19%). Ranschburg Jenõ () egyetemi tanár nagy empátiával foglalta össze a szülés pszichológiáját. Tanulságos megállapítása minden szülésnél jelenlévõ szakember számára nagyon hasznos segítséget jelent az egyénre szabott szülészeti ellátásban. Külön elõadás foglalkozott az ún. születésközpontokkal („birth centers”). Jelenleg a világban egységesen elfogadott, hogy az intézeten kívüli szülésnek ez a formája felel meg a legjobban a biztonságnak. A születés központok külföldön a kórház épületében, a kórház területén, vagy a kórház mellett kerülnek kialakításra. A születésközpontokban a szülést válogatott eseteken (alacsony kockázatú terhesek) a bábák vezetik, szükség esetén orvosi segítséggel. Bálint Sándor doktor elõadása demonstrálta, hogy a kórházban (Szent Imre Kórház) is otthoni szüléshez hasonló körülményeket lehet biztosítani. A program második felében a kórház és az intézeten kívüli szülés összehasonlításáról számolt be Prof. Bártfai

62

MOTESZ

György Szegedrõl. Az irodalmi adatok tükrében elemezte, hogy hol veszélytelenebb a szülés. Fontos megállapítás volt, hogy az otthoni szülésnek – szigorú kritériumok betartása esetén – vannak elõnyei. Hangsúlyozta azonban azt az általánosan elfogadott szakmai álláspontot, hogy amennyiben sürgõsségi szövõdmény lép fel, úgy az otthonszülés esetén kisebb az esély a probléma megoldására, mint a kórházban. Elõadás foglalkozott az intézeten kívül született újszülöttekkel kapcsolatos problémákkal, hangsúlyozva, hogy az intézeti szülések esetén is fontos a neonatológiai ellenõrzés. Hasznos volt az is, hogy számos elõadásban a magyarországi gyakorlatban résztvevõ bábák számoltak be álláspontjukról, a szülészeti felkészítési gyakorlatukról. Érdekes beszámolót lehetett hallani egy külföldön végzett bábától (Vincze Felícia), aki összefoglalta a kanadai és amerikai bába-gyakorlatot. Az ebédszünetet követõen kerekasztal zárta az összejövetelt, ahol részletesen tárgyalásra került a magyarországi otthonszülés törvényi szabályozásának utolsó, nem végleges tervezete A Nemzeti Erõforrás Minisztérium (NEFMI) Egészségügyi Államtitkárságát Dr. Horváth Ildikó fõosztályvezetõ képviselte. Számos pontosító javaslat hangzott el, amely beépülhet még a végleges törvénybe. Összegezve úgy gondolom, hogy egy jó szakmai összejövetel volt, amelyen a kórházi és az intézeten kívüli szülésekrõl különbözõ nézeteket vallók meg tudták beszélni álláspontjukat egy kulturált vita keretében A fórum megszervezésére nagyon kevés idõ állt rendelkezésre. Abban, hogy ezt sikeresen meg tudtuk szervezni, nagy segítséget jelentett a MOTESZ közremûködése, személy szerint Prof. Dr. Kiss István a szervezet elõzõ elnökének személyes támogatása.

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):62–62

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK Dr. Katona Ferenc c. egyetemi tanár, fõorvos, a MOTESZ Rehabilitációs Bizottságának elnöke Fõvárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-Budai Egyesített Kórházai – Fejlõdésneurológiai Osztály, Budapest

REHA HUNGARY 2011

A múlt évhez hasonlóan idén is több jól sikerült rendezvény járult hozzá a Fogyatékkal Élõ Emberek Nemzetközi Napjának megtartásához – a REHA Hungary keretében. A SE Egészségtudományi Karán Dr. Mészáros Judit dékán asszony látta vendégül az elõadókat és hallgatókat a „Bizonyítékokon alapuló fizioterápia az orvosi rehabilitációban” címû továbbképzõ elõadás-sorozaton. A szervezõ és moderátor: Prof. Dr. Bálint Géza fõorvos, a Csont és Ízület Évtizede Alapítvány kuratóriumának elnöke volt. A rendezvény egyben a „Csont és Izület Évtizede (2011-220) Nemzeti Akciós Hálózata” sorozatához csatlakozott. A szakkonferencián színvonalas elõadások hangzottak el a mozgásterápia legújabb elméleti és gyakorlati vívmányairól, beleértve az evidence base eljárásokat. A rendkívül informatív elõadásokat gyógytornász oktatók tartották a több mint 120 fõnyi hallgatóságnak, akik között osztályvezetõ fõorvosok is voltak. A délelõtti elõadás-sorozatot követte aznap délután a Bechterev Társaság rendezvénye. Ugyancsak százon fölötti hallgatók, köztük orvosok, gyógypedagógusok hallottak a rehabilitáció újabb vívmányairól az ELTE Gyógypedagógiai Kara és a MOTESZ szervezésében megtartott, „A látás, a hallás és az agymûködés fejlõdésének kapcsolati a gyógypedagógiával” címû elõadás-sorozaton. Dr. Szabó Ákosné dékán asszony kar épületében biztosított 2011; XIX(1–2):63–63

MOTESZ

helyet a REHA Hungary rendezvényének. A szervezõ és moderátor szerepét Dr. Berényi Marianne fõorvosnõ látta el. A SE Urológiai Klinikáján gyógytornászok és háziorvosok vettek részt „Az inkontinencia korszerû terápiája” címû elõadás-sorozaton, amelyet Dr. Hamvas Antal egyetemi docens rendezett. Az elõadásokat a Kontinencia Társaság vezetõségének tagjai tartották. A REHA Hungary rendezvényeire továbbra is magas színvonalú elõadások és széles körû interdiszciplináris hallgatóság a jellemzõ. A szakkiállítást ugyan idén sem sikerült megvalósítani, azonban ez távolról sem jelenti a régebbi REHA Hungary szakmák közötti magas színvonalú elõ adás-sor oza ta inak megszûntét. A rendezvények egyetemi karokon és klinikán zajlottak le. A lehetõségekhez képest jövõre is hasonló színvonalú, informatív elõadás sorozatokat tervezünk. MAGAZIN

63

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK

Tájékoztatás a MOTESZ egyetemi együttmûködéseirõl „Partnerség a jövõért” – a MOTESZ és a DE OEC együttmûködési megállapodása A Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) és a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum együttmûködési megállapodást kötött az intézményi, szakmai és tudományos együttmûködésrõl. Idén a „Partnerség a Jövõért” gondolat jegyében került megrendezésre a VI. Kapcsolat Napja február 19-én a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában. A hazai és nemzetközi orvos és egészségtudományi szakma és az érdeklõdõk kapcsolatépítését, kapcsolattartását szolgáló fórumon a DEOEC centrumelnöke: Paragh György professzor úr és a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének elnöke: Ertl Tibor professzor úr megújították az egyetem és a Szövetség 1998-ban létrejött együttmûködési megállapodását. A megállapodás az alábbi területekre vonatkozik: 1. szakmai véleményalkotás 2. szak- és továbbképzés 3. nemzetközi kapcsolatok 4. egészségturizmus 5. rendezvényszervezés – szolgáltatás 6. informatika – weboldalak közötti információcsere 7. tehetséggondozás

Prof. Dr. Ertl Tibor, a MOTESZ elnöke és Prof. Dr. Paragh György, a DEOEC centrumelnöke aláírják a megállapodást A korszerûsített intézményi, szakmai és tudományos együttmûködésrõl szóló együttmûködési megállapodás célja, hogy az Egyetem és a MOTESZ a közös összefogással és rendszeres érdekegyeztetéssel hatékonyabbá tegye az egészségügy elõtt álló feladatok megoldását, elmélyítsék kapcsolataikat és elõsegítsék közös tevékenységüket és az egészségpolitika végrehajtását.

* * *

Újonnan indított egészségügyi szakirányú továbbképzések – a MOTESZ és a Nyugatmagyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának együttmûködése A Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kara újonnan indított egészségügyi szóvivõ és kommunikációs tanácsadó képzésével kibõvítette Orvos-, Gyógyszerész közgazdász és Egészségügyi menedzsment szakirányú továbbképzéseit (egészségturisztikai szakközgazdász – szakidegenvezetõ szak, egészségügyi menedzsment szak, gyógyszerész-közgazdász – orvos-közgazdász szak, egészségügyi minõségbiztosítási tanácsadó/szakközgazdász szak, egészségügyi controller tanácsadó/szakközgazdász szak, egészségügyi közigazgatási tanácsadó/szakközgazdász szak). Mind az egyetemrõl, annak közgazdasági karáról és az újonnan induló képzésekrõl részletes tájékoztatást adott a MOTESZ Elnöksége részére a kar oktatási dékán-helyettese, Fábián Attila docens úr a Szövetség 2011. február 21-i elnökségi ülésén. 64

MOTESZ

A MOTESZ Elnöksége támogatandó gondolatnak tartja, hogy a jövõben egy közösen megrendezésre kerülõ konferencia keretében tegyék széles körben ismertté a Nyugat-magyarországi Egyetem képzési programját és a képzések tapasztalatait. Az együttmûködés jegyében a MOTESZ elhelyezi a felhívások és a képzések anyagait a honlapján, hogy minél többen értesülhessenek a lehetõségrõl. Az elsõsorban egészségügyi menedzsment; gyógyszerész-közgazdász és orvos-közgazdász szakirányú továbbképzést végzettek számára meghirdetett nemzetközi egészséggazdaságtani tanfolyamról bõvebb információ az intézmény oldalán, a www.ktk.nyme.hu címen érhetõ el. Mészáros Magdolna MAGAZIN

2011; XIX(1–2):64–64

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK

„A hosszú távú ágazati stratégia fontosságáról” A júniusi Szövetségi Tanácsülésrõl A MOTESZ 2011. június 15-én tartotta Szövetségi Tanácsülését az Aesculap Akadémián. A rendkívül interaktív és számos témát felölelõ ülésen az alábbi napirendi pontok kerültek megvitatásra. 1. Az egészségügy aktuális feladatai a Semmelweis Terv tükrében Meghívott vendég: Dr. Szócska Miklós egészségügyért felelõs államtitkár 2. Szövetségi állásfoglalás a Semmelweis Terv megvalósításának lehetõségeirõl Elõterjesztõ: Dr. Oberfrank Ferenc, a MOTESZ elnökségi tagja 3. Tagfelvétel Elõterjesztõ: Prof. Dr. Ertl Tibor, a MOTESZ elnöke

gi Tanácsának június 15-i, szerdai ülésén az egészségügyért felelõs államtitkár, amelyekkel a kormányülésen érvelt, s amelyekkel végül elfogadtatta a kabinettel a Semmelweis Tervet. Mint Szócska Miklós elmondta, az elõterjesztett 14 pontból kettõ maradt függõben: egyelõre nem született döntés az egészségügyi ágazati informatikai fejlesztésekrõl illetve arról, hogy állami vagy önkormányzati feladat lesz-e a kórházak mûködtetése. Ez utóbbiról a megfogalmazás alatt álló új önkormányzati törvény mentén születik majd határozat. Kivétel a fõváros, amelynek önkormányzati tulajdonú fekvõbeteg ellátó intézményei – a kormány döntése nyomán – állami tulajdonba kerülnek. Ugyancsak Budapestet érintik azok a határozatok, amelyek értelmében három sürgõsségi központot hoznak létre – kettõt Pesten egyet

Csodavárás helyett közös munkát ígért Szócska Miklós Az egészségügyért felelõs államtitkár hosszú távú közös munkát ígért az orvostársaságok és egyesületek képviselõinek, azonban a gazdasági helyzetre való tekintettel óvta õket a csodavárástól. Az elsõ eredmény azonban már megszületett: a kormány elsõ olvasatban elfogadta a Semmelweis Tervet, így folytatódhat az immár részletekre fókuszáló munka, amelyben számít a MOTESZ tagjainak részvételére. Az orvosi társaságok és egyesületek képviselõinek ugyanazokat a fóliákat mutatta be a MOTESZ Szövetsé-

Dr. Szócska Miklós és Dr. Szalma Béla, a MOTESZ fõigazgatója

Dr. Szócska Miklós, a NEFMI egészségügyért felelõs államtitkára

pedig Budán –, újjászervezik a sportegészségügyet valamint a Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetet. Arról ugyancsak döntött a kabinet, hogy a felszabaduló ingatlanok hasznosításából eredõ bevételt kizárólag az ágazatban lehet felhasználni, ezzel kapcsolatban azonban az államtitkár két dolgot határozottan cáfolt. Egyrészt azt, hogy a rendelkezésre álló ingatlan portfólió kezelése csak értékesítést jelentene, másodsorban pedig a vagyon értékével kapcsolatos találgatásokat. A valós összeg Szócska Miklós szerint legfeljebb 10 milliárdra tehetõ, az ittott megjelenõ 50-80 milliárddal szemben. Beszámolójában több példán mutatta be a betegutak elemzése révén szert tett tapasztalataikat. Kiderült például, hogy a Fejér megyei betegek 22,7 százaléka Buda-

2011; XIX(1–2):65–69

MOTESZ

MAGAZIN

65

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK

pesten kap orvosi ellátást, a Heves megyei Gyöngyösrõl és Hatvanból ugyancsak sokan érkeznek fõvárosi egészségügyi intézményekbe, miközben Jász-Nagykun-Szolnok megyébõl az orvosi ellátásra szorulók 29 százaléka három irányba indul el. A „célállomás” részben a fõváros, de a Karcag környékiek például a nekik jóval közelebb esõ Debrecenbe, míg mások Szegedig utaznak. Csongrádból ugyanakkor alig kimutatható a betegelvándorlás, mivel itt a progresszív ellátás minden szintje rendelkezésre áll. A táblázatokból az is kiderült, hogy az önkormányzatok tetemes adósságának csupán töredéke, 2,27 százaléka írható az általuk tulajdonolt egészségügyi intézmények számlájára, amelyek összesen 28 milliárddal tartoztak fenntartóiknak. Ezt azonban a tavaly szeptemberi 24 milliárd forintos kórház konszolidációból alig 7 milliárdra tornázták le, vagyis: a kórházak pénzügyi helyzetének

Az elõadáson lehetõség volt kérdéseket feltenni Államtitkár Úrnak stabilizálására szánt összegbõl 18 milliárd forint az önkormányzatok kasszájába került. Szó esett az új struktúráról is, amelyben kiemelt szerep jut a sürgõsségi, az alap- valamint a járóbeteg ellátásnak. Ez utóbbira épül majd a betegutak szervezése. Jobb minõségû, biztonságosabb, egyforma hozzáférést biztosító, progresszív ellátórendszer kialakítása a cél, hangsúlyozta Szócska Miklós, aki nem titkolta: több intézmény – jelenlegi kalkulációik szerint körülbelül húsz – funkciót fog váltani, akut eseteket kezelõ kórházból járóbeteg és krónikus ellátást egyaránt nyújtó kistérségi kórházzá válnak. A váltásra vállalkozók jelentõs fejlesztésekhez jutnak, hogy színvonaluk valóban XXI. századi legyen. A négyes tagolású rendszer alapja a kistérségi szint (kistérségi fogadás biztosítása járóbeteg háttérrel, krónikusszociális kapacitások, nappali kórház, kúraszerû ellátások, összevont alapellátási központokkal). Az államtitkár szerint ezek a szervezeti egységek egyúttal „szökési útvonalat” biztosíthatnak az elmúlt két-három évben, uniós forrásból felépült kistérségi járóbeteg szakellátó központoknak, amelyekbe egyébként nem jutna sem beteg, sem orvos. 66

MOTESZ

A fenti alapra épülne a városi (nem specifikus diagnosztikát igénylõ esetek ellátása, párhuzamosan krónikus és rehabilitációs profilokkal, II. szintû sürgõsséggel), majd a megyei szint (speciális diagnosztikát igénylõ akut esetek, párhuzamosan rehabilitációs és krónikus profillal, invazív kardiológia és sztrók, esetenként kiemelt erõforrást igényelõ esetek ellátása, sürgõsség valamint szakkórházak sajátos feladatokkal). A III. nagytérségi (térségi) szinten az államtitkár szerint a szakmai és az intézményi progresszió nem feltétlenül esik egybe. Példaként két dunántúli várost említett: Zalaegerszegen marad a szívsebészet, míg Szombathelyen az onkológiai ellátás. – Nem fogjuk az egyik osztályt átdózerolni a másikba – mondta Szócska Miklós. A IV. szintet az országos szakmai központok és alközpontok alkotják, 24 órás elérhetõséggel (tudományos tevékenység, ritkán végzett illetve jelentõs költség és mûszerigényû ellátások biztosítása). A térségi egészségszervezési központokkal nem a privatizációt készítjük elõ! – cáfolta határozottan az ezzel kapcsolatos pletykákat az államtitkár, mondván, ezek az egységek nem kezelnek alapokat, a pénz az intézményeknél marad. A néhány fõs térségi betegút szervezõ központokra többek között annak felelõssége hárul – említette példaként –, hogy közös, s így jóval olcsóbb gyógyszerbeszerzésre szorítsák a területükön mûködõ intézményeket. A megtakarítások a jövedelmek rendezését szolgálják, ez egyébként egyértelmû kívánsága a kormánynak. Szócska Miklós ugyanakkor óvta hallgatóit a csodavárástól, arra viszont számíthatnak az egészségügyiek, hogy megkezdõdik a szakképzés valamint a szakmai lehetõségek átrendezése a jelenleginél kedvezõbb helyzet kialakítása érdekében. A beszámolót követõ konzultáción szó esett a TAJ kártyát felváltó állampolgári kártyáról, valamint az uniós fejlesztésekhez szükséges önrész elõteremtésének módjá-

Mikrofonnal: Dr. Mátyás Lajos, a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság elnöke, mögötte: Prof. Dr. Kiss István, a MOTESZ elõzõ elnöke MAGAZIN

2011; XIX(1–2):65–69

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK

Mikrofonnal: Prof. Dr. Karádi István dékán, a MOTESZ Tanácsadó Testületének tagja ról. Ez utóbbival kapcsolatban az egyik résztvevõ azt javasolta, hogy a beruházási pénz 25 százalékos forgalmi adójából lehetne „lecsípni” a 10 százalékos önrészt. Terítékre került továbbá a hamburgeradóként elhíresült népegészségügyi termékdíj, valamint az egészségügyi intézmények felelõsségbiztosítása. A tanácskozás résztvevõi abban is megállapodtak, hogy a nyár végén újból találkoznak egy szakmai konzultációra. (forrás: MedicalOnline)

„a hosszútávú ágazati stratégia fontosságáról” A MOTESZ tudatosan figyelemmel kíséri és aktívan részt vesz az egészségügy jobbítását és hatékonyabbá tételét célzó átalakítási folyamatban, annak érdekében pedig, hogy a tervezett intézkedések a szakmának is megfelelõ módon menjenek végbe, kész együttmûködni az egészségügyi ellátórendszer átalakításának folyamatában. A szervezet már tavaly tagtársaságai véleményét kérte a Semmelweis Terv vitairatáról, majd a beérkezett reflexiók alapján kialakított állásfoglalását a szakma véleményeként 2010. november 30-án átadta a NEFMI Egészségügyért Felelõs Államtitkárságnak felhasználásra, ezzel is jelezve, hogy felajánlja teljeskörû közremûködését az ágazati feladatok kidolgozásában, megvitatásában és végrehajtásában (az állásfoglalás megjelent a MOTESZ Magazin 2010/4-es decemberi számában, illetve megtalálható a www.motesz.hu weboldalon is. Szerk.) A partnerség jegyében Dr. Oberfrank Ferenc, a MOTESZ elnökségi tagja, az Orvosi Etikai és Társadalmi Kérdések Bizottságának elnöke elõterjesztésében ismertette, hogy a – mára már részleteiben is ismert és Kormány által megtárgyalt – Semmelweis Tervrõl a MOTESZ állásfoglalást kíván megfogalmazni a tagszervezetek véleménye alapján, elsõsorban a Tervben megfogalmazott elvek és célkitûzések értékelésén, vala2011; XIX(1–2):65–69

MOTESZ

Dr. Oberfrank Ferenc, a MOTESZ elnökségi tagja, az Orvosi Etikai és Társadalmi Kérdések Bizottságának elnöke mint a végrehajtásban a szakmai, tudományos társaságok és a szövetség kapcsolódásának lehetõségein keresztül, jelezve egyúttal azokat a területeket, irányokat is, ahol változtatásokat, a Tervben foglaltaktól eltérõ megoldásokat látnak helyesnek. „Az állásfoglalás a hosszútávú ágazati stratégia fontosságáról” címû tervezetet a MOTESZ legmagasabb grémiuma: a Szövetségi Tanács egyhangú határozatával szövetségi állásfoglalás szintjére emelte.

Tagfelvétel A MOTESZ újabb szakmai társasággal gyarapodott. A Szövetségi Tanácsülés a Magyar Személyre Szabott Medicina Társaság felvétele mellett döntött.

Szorosabb együttmûködés és élénkebb kommunikáció Prof. Dr. Ertl Tibor, a MOTESZ elnöke végezetül bejelentette, hogy a MOTESZ Elnöksége lépéseket kíván tenni az Elnökség és a Társaságok közötti kapcsolat élõbbé tétele érdekében, ezért örömmel venné, ha az Elnökség tagjai részt vehetnének a társaságok – szakmai profiljukhoz közelálló – rendezvényein, elõsegítve ezzel egyegy szakma tevékenységének jobb megismerését, egy-egy szakterület problémáival való közvetlen szembesülést. Így lehetõvé válik, hogy a Szövetség közvetítésével eredményesebb legyen a szakma felõl érkezõ vélemények továbbítása a döntéshozók felé. Kitért arra, hogy a MOTESZ idén ünnepli fennállásának 45. évfordulóját. Miként a 40. évfordulóról, úgy a 45-rõl is évzáró ülésükön kívánnak megemlékezMAGAZIN

67

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK

Összegezve Egy igen konstruktív, valódi szakmai párbeszéden vehettek részt a megjelentek, számos értékes és továbbgondolásra érdemes vélemény, javaslat hangzott el az egészségügyi ellátórendszerre vonatkozóan. Külön örvendetes,

A Szövetségi Tanácsülés zárása ni. Kérte a tagtársaságokat, tegyenek szintén visszatekintést – elsõsorban a nemzetközi szakmai szervezetekkel ápolt kapcsolatokra koncentrálva. Felhívta a figyelmet arra, hogy a tagtársaságoknak ugyan korábban alkalmuk volt egy önálló szupplementum-sorozat keretében bõvebben bemutatkozniuk, ám az a kiadvány teljesen más aspektusból, elsõsorban a történeti kialakulás és tevékenység szempontjából vállalkozott a szervezetek ismertetésére. A MOTESZ a társasági közleményeket egy önálló kiadványban kívánja összegyûjteni, amelyet az évzáró, tisztújító Szövetségi Tanácsülésre terveznek megjelentetni.

Nyár végén folytatódik a szakmai konzultáció

68

MOTESZ

A MOTESZ elnöke, Prof. Dr. Ertl Tibor és a MOTESZ fõigazgatója, Dr. Szalma Béla hogy Dr. Szócska Miklós egészségügyért felelõs államtitkár a tanácsülésen megerõsítette, folytatni kívánja a szakmai konzultációt a MOTESZ-szel és tagtársaságaival, a jövõben egy újabb szövetségi tanácsülés keretein belül folytatná a megbeszélést – elsõsorban a népegészségügyi programokkal összefüggésben. Mészáros Magdolna

Mikrofonnal: Prof. Dr. Farsang Csaba, a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság tagja

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):65–69

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK

A Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) állásfoglalása a hosszú távú ágazati stratégia fontosságáról Az egészségi állapot javulásával és az egészségügyi ellátórendszerrel szemben rendkívül határozott elvárásokat fogalmaznak meg a magyar társadalom tagjai, az egészségügyben dolgozók, a gazdasági és politikai döntéshozók. Az elvárásnak csak a kormányzat által elfogadott, széleskörben támogatott, hosszú távú ágazati stratégia birtokában lehet megfelelni. Ez az ország gazdasági felemelkedéséhez és versenyképességének javításához is nélkülözhetetlen. Ahhoz is szükséges, hogy a sok év alatt felhalmozódott hatalmas feszültség és jogos elégedetlenség ne szembefeszülõ, romboló, hanem elõrevivõ, fejlõdést éltetõ erõként szabaduljon fel. A nemzeti egészségügyi stratégia léte és sikere valamennyiünk közös érdeke. Megalkotása, elfogadtatása és megvalósításának irányítása az egészségügyi kormányzat küldetése és felelõssége. A MOTESZ, mint a magyar egészségügy egyik legnagyobb múltra visszatekintõ társadalmi szervezete, 129 orvostársaság és egyesület szövetsége, kezdetek óta „közfeladatának” tekinti a nemzeti stratégia megszületésének és érvényesülésének támogatását. Az elmúlt több mint két évtizedben tagtársaságaink, szakértõink és nemzetközi szervezeti kapcsolataink révén jelentõs szellemi és erkölcsi erõforrásokra tettünk szert. Ezek mozgósításával szakmai anyagok, javaslatok, vélemények tömegét készítettük el és küldtük meg az illetékes döntéshozóknak. Mindenkor a korszerû orvostudományi, képzési és egészségügyi szervezéstudományi ismeretanyagra, a hazai valós helyzet ismeretére, a vonatkozó nemzetközi tapasztalatokra és a társadalmi-gazdasági feltételrendszer nyújtotta lehetõségekre figyelemmel, tárgyilagosan és mértéktartóan igyekeztük a döntéshozókat tájékoztatni, párbeszédbe vonni. Partnerségünket politikai hovatartozástól függetlenül sokan felismerték és elfogadták. 2010 tavaszán, közvetlenül a hivatalba lépõ kormány programjának elfogadása után részletes javaslat közreadásával jeleztük együttmûködési készségünket az új egészségügyi kormányzat számára. 2010. késõ õszén megelégedéssel fedeztük fel a Semmelweis Terv vitairatában a sok fontos, tartalmilag javaslatunkban foglaltakkal megegyezõ elemet. Részletes véleménnyel, tagtársaságaink észrevételeit 63 pontban összefoglalva, az államtitkári mûhelymunka és a közös gondolkodás elõsegítésére 52 kérdést is feltéve igyekeztük kivenni a részünket a stratégiaalkotásban. Felajánlottuk egy konszenzust elõsegítõ konferencia megszervezését is. Továbbra is meggyõzõdésünk, hogy munkáink jelentõsen meg tudják segíteni és fel tudják gyorsítani a kormánydöntések nyomán meginduló szakmai munkát. A 2011 tavaszi új Alaptörvény gyökeresen új kontextusba helyezte az egészségügyi ellátást is. Az ebbõl fakadó következtetések levonása még alig kezdõdött meg. Ez nagy kihívást jelent számunkra, nagyon sok a megválaszolandó kérdés. A „Semmelweis Terv” ígérete, hogy számosat megválaszol. (Vajon az új fenntartói és szolgáltatói struktúrát a Semmelweis Terv vagy a megújuló sarkalatos törvények - például az önkormányzati törvény - szilárdítja meg?) A magyar egészségügy szereplõi (és ezáltal a betegek is) túl hosszú ideje csak a rövidtávra tekintõ „túlélés” stratégiáját kényszerülnek alkalmazni. Ez nagy emberveszteségekkel (egészséges életév, tehetség, szakember) jár és drága. Mi is nagyon várjuk a „felülkerekedést”, a hosszútávra tervezés lehetõségét és garanciáit. Ezt reméljük – saját kompetenciakörében – a Semmelweis Tervtõl is. A MOTESZ társadalmi szervezetként, választott testületei és vezetõi útján minden erejével a felülkerekedést törekszik segíteni, és ennek érdekében az egészségügy állami vezetésével és minden gazdasági, társadalmi tényezõjével aktívan együttmûködve kíván tevékenykedni. Budapest, 2011. június 15. a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége

2011; XIX(1–2):65–69

MOTESZ

MAGAZIN

69

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK Dr. Boga Bálint, a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság elõzõ elnöke, a Kongresszus társelnöke

Kongresszusi beszámoló A Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság 2010. évi Kongresszusa – 2010. november 26-27. 2010. november 26-27-én tartotta a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság (továbbiakban: MGGT) XXXIII. Kongresszusát. Immár 3 éve a MOTESZ Kongresszusi és Utazási Irodájának kiváló szervezésében a budapesti Aesculap Akadémia ad otthont az eseménynek (1115 Halmi u. 20-22.), ennek konferencia-termében gyûltek össze a geriátria, a szociális és kísérletes gerontológia mûvelõi, valamint az öregedés tudománya iránt érdeklõdõ szakemberek az ország minden részébõl. Az idõpont lehetõséget adott arra, hogy kongresszusunkat a Tudomány Ünnepe országos rendezvényei közé besorolják. Fõvédnöknek sikerült megnyernünk dr. Jávor Andrást, a Nemzeti Erõforrás Minisztérium közigazgatási államtitkárát. A kongresszus elnöke dr. Beregi Edit professzor asszony, nemzetközileg ismert tudós, Társaságunk örökös és tiszteletbeli elnöke lett. A Szervezõ Bizottság elnöke dr. Kiss István professzor volt, aki Vezetõségünk több tagjával együtt készítette elõ a kongresszus tudományos arculatát. Az MGGT 1966 – azaz megalakulása – óta (ekkor még Magyar Gerontológiai Társaság: MGT) megtartott országos kongresszusain és számos konferenciáján a 20. században széles tudománnyá fejlõdött gerontológia és orvosi tudományága, a geriátria szakterületeinek sokirányú bemutatására került sor. Meg kell említsem, hogy Társaságunk alapítóját és elsõ elnökét dr. Haranghy László professzort, akit 2009-ben a Nemzetközi Gerontológiai és Geriátriai Társaság (IAGG) által létrehozott virtuális Nagy Nevek Csarnokának (Hall Of Great Names) kiemelt személyiségei közé választották. A jelen kongresszus fõ témájának az idõsek gyógyszerelését és orvosi segédeszközzel való ellátását jelöltük. Az utóbbi években egy-egy orvosi társdiszciplína is kiemelt témaként szerepel kongresszusainkon, mivel az idõsek ellátása csaknem minden szakterületet érint (egy angol orvos írta: ha nem vagy gyerekgyógyász, elkerülhetetlenül 70

MOTESZ

geriáter is kell, hogy legyél). Ezen alkalommal a fül-orrgégészet került sorra. Ez a kongresszus is – mint általában a korábbiak – részben témákat áttekintõ, mintegy továbbképzõ, „state of the art” típusú elõadásokat tartalmazó, részben saját vizsgálatokat bemutató rendezvény volt. A kongresszust, mint a Társaság akkori elnöke és a rendezvény társelnöke, azzal a kívánsággal nyitottam meg, hogy ez a tudományos összejövetel járuljon hozzá, hogy szakterületünk a döntésekben nagyobb súlyt kapjon. Az elsõ elõadás Rózsay Józsefrõl, az elsõ magyar gerontológusról szólt, halálának 125. évfordulója kapcsán (dr. Vértes László, Regius Ottó), a szerzõk a poszter-szekcióban egyéb orvostörténeti témát is ismertettek, mivel a történeti megemlékezéseket mindig konferenciáink fontos részének tekintettük. A fõ témákhoz kapcsolódóan dr. Bakó Gyula professzor (Debreceni Egyetem) az idõskori gyógyszerelés szempontjairól tartott összefoglaló elõadást, magam pedig a gerontechnológia tudományát, mint a segédeszközök szélesebbre tágított témakörét ismertettem. Kiemelt része volt a kongresszusnak az elsõ nap délutánján tartott, az Európai Geriátriai Társaság (EUGMS) által kezdeményezett szakmapolitikai blokk az idõsek gyógyszerelésérõl. A vitaindító elõadást Jean-Pierre Baeyens (az IAGG európai szekciójának elnöke, EUGMS vezetõ tisztségviselõje) tartotta, aki a téma széles panorámáját bontotta ki, kiemelve, hogy még most sem vonnak be megfelelõ számú, átlagos, multimorbiditásban szenvedõ idõs beteget a gyógyszervizsgálatokba, így nem rendelkezünk a szükséges adatokkal ezeket illetõen. Indultak több országra kiterjedõ projektek (STOP/START), de egy, a gyerekgyógyászatihoz hasonló koordináló bizottság kialakítása még csak a tervezés fázisában van. Az elõadást követõen a téma tárgyalása kerekasztal formájában folytatódott, melyben Társaságunk oldaláról részvevõ dr. Bakó Gyula és dr. Kiss István professzorokon kívül jeles meghívott személyiségek vettek részt: dr. Borvendég János (országos Gyógyszerészeti Intézet: OGYI), dr. Kerpel-Fronius Sándor (Semmelweis Egyetem), és dr. Magyar Kálmán MAGAZIN

2011; XIX(1–2):70–71

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK

(Magyar Tudományos Akadémia) professzorok, valamint a Nemzeti Erõforrás Minisztérium fõosztályvezetõje, dr. Horváth Beatrix. A kérdéskör többoldalú megközelítésénél az idõsekre adaptált gyógyszeres kezelés megvalósításának nehézségei is terítékre kerültek. A továbbiakban a kongresszuson sok érdekes, nagyrészt a fõ témákhoz kapcsolódó elõadás hangzott el. dr. Székács Béla professzor (Semmelweis Egyetem) és munkacsoportja eredeti közösségben, illetve idõsotthonban, hipertóniások körében végzett vizsgálatok eredményeit mutatta be. dr. Székely Miklós professzor (Pécsi Tudományegyetem) és munkacsoportja az idõsek energia-háztartására, tápláltsági állapotára vonatkozó kísérletes vizsgálatait ismertette. dr. Imre Sándor docens (Debreceni Egyetem) és munkacsoportja a debreceni 90 év felettiek körében végzett felméréseik egyes eredményeirõl adott tájékoztatást. Az orvosi segédeszközök fõ témájához több elõadás kapcsolódott igen szép illusztráló képek bemutatásával (dr. Vén Ildikó, dr. Császár Tamás, dr. Nagy Alice, dr. Vértes László, Mezei Zoltán). A fül-orr-gégészeti szakmát az idõskori szédülés (dr. Szirmai Ágnes) és halláscsökkenés (dr. Gáborján Anita – mindketten: Semmelweis Egyetem) témái képviselték. A felsorolt egy-egy munkacsoporthoz vagy témakörhöz kapcsolható elõadáscsoportokon kívül a különálló elõ-adások is sok, az idõsek ellátásának gyakorlatában fontos kérdést elemeztek. Néhány közülük: új gyógyszer a diabéteszesek számára (dr. Blaskovich Erzsébet), a stroke rizikófaktorai (dr. Ruszwurm Andrea), akut koronária-szindróma (dr. Tizedes Franciska), vastagbéldaganatok sebészete (dr. Zöllei István), szubintenzív ellátás (dr. Alzubi Ali), szénsavfürdõ és értorna érszûkületben (dr. Szomják Edit), demens bete-

gek mozgásterápiája (Jónásné Sztruhár Izabella) és egy kísérletes téma: membránfüggõ stresszfehérjék (dr. Benkõ Sándor). A szociális gerontológiát három elõadás képviselte: a bentlakásos idõsellátás kérdései (sztenderdek: dr. Egervári Ágnes, egészségügyi helyzet: dr. Halász Erzsébet), rossz bánásmód otthoni ellátásban (dr. Daróczi Borbála). A poszter-szekcióból is említek néhányat a már fentiekben jelzetteken kívül: a veseelégtelenség ellátásának hazai helyzete (prof. dr. Kiss István), gépkocsivezetés (dr. Vincze János), színérzékelés (dr. Vincze-Tiszay Gabriella). Mint látjuk, a paletta igen széles és színes volt. Egészében sikeresnek tarthatjuk kongresszusunkat, amihez nagy mértékben hozzájárult a technikai szervezés színvonala. Kongresszusainkon az idõsellátás területén dolgozók örömmel találkoznak egymással, a személyes kapcsolat lehetõsége is vonzó számukra, azzal együtt, hogy nem voltunk elégedettek a részvevõk számával, arra is számítva, hogy más orvosi diszciplínák képviselõi is érdeklõdést mutatnak. A kongresszus keretében tartotta Társaságunk az elõzõ 5 év munkáját lezáró és tisztújító közgyûlését. A beszámolókat egyhangúan elfogadták a részvevõk, majd titkos szavazással 19 tagú Vezetõséget választottak. Ebben kifejezõdött az ország területi megoszlása és a fiatalítás tendenciája. A Vezetõség saját tagjai közül választotta meg az új tisztségviselõket. Az elõzõ fõtitkár (Regius Ottó) és magam, mint elõzõ elnök, lemondtunk megbízatásunk esetleges megújításáról. A megválasztott új vezetõ tisztségviselõk: prof. dr. Székács Béla elnök; prof. dr. Bakó Gyula és dr. Vértes László alelnökök; dr. Telkes Zoltán pénztáros, dr. Balázs Endre jegyzõkönyv-vezetõ és dr. Ferencsik Mária fõtitkár.

Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság XXXIV. Kongresszusa – II. Geriátriai Szakorvosi Kötelezõ Szintentartó Tanfolyama Idõpont: 2011. november 9-12. Helyszín: Aesculap Akadémia • 1115 Budapest, Halmi u. 20-22. Tudományos információ: Dr. Kiss István, tanszékvezetõ egyetemi tanár és Dr. Székács Béla, egyetemi tanár SE ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika, Geriátriai Tanszéki Csoport – Szt. Imre Kórház, Geriátria • 1115 Budapest, Halmi u. 20-22. Tel.: 1/ 464-8623 • Fax: 1/ 203-3645 • E-mail: [email protected] Bõvebb információ: MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda • Szalma Márta Tel.: 1/311-6687, 1/312-2389 E-mail: [email protected] http://www.motesz.hu/Kongresszusi és Utazási Iroda

2011; XIX(1–2):70–71

MOTESZ

MAGAZIN

71

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK Dr. habil. Páll Dénes, a Magyar Hypertonia Társaság elnökségi tagja, a Kongresszus elnöke DEOEC I. sz. Belgyógyászati Klinika

Kongresszusi beszámoló A Magyar Hypertonia Társaság XVIII. Kongresszusa és IX. Nemzetközi Továbbképzõ Kurzusa – 2010. december 1-4. A Magyar Hypertonia Társaság (MHT) 2010. december 1-jén rendezte meg IX. Nemzetközi Továbbképzõ Kurzusát, melyet december 2-4. között a 18. alkalommal megrendezett Kongreszszus követett. A Továbbképzõ Kurzuson számos hazai szakember mellett elõadást tartott Prof. Dr. Krzysztof Narkiewicz, az Európai Hypertonia Társaság elnöke, aki a hypertonia és az obstruktív alvási apnoe szindróma összefüggését mutatta be. Luis Martins professzor, a Portugál Hypertonia Társaság elõzõ elnöke a vérnyomáscsökkentés populáció-alapú befolyásolásáról tartott elõadást, melyben bemutatta nemzeti programjukat, a sófogyasztás csökkentésével kapcsolatos eredményeiket. Szintén Portugáliából érkezett Fernando Pinto professzor, aki a magas-normális vérnyomás kérdésének aktualitásait elemezte, rámutatva arra, hogy milyen esetben szükséges gyógyszeres kezelés indítása. A Magyar Hypertonia Társaság XVIII. Kongresszusának a szokásokhoz híven a Semmelweis Egyetem Elméleti tömbje adott otthont. A szervezõk számára örömteli, hogy a nehézségek ellenére több mint 700 regisztrált résztvevõt üdvözölhettünk. A kiállításon 22 cég képviseltette magát. A hagyományoknak megfelelõen 2010-ben is több díjat adott át a Magyar Hypertonia Társaság. A Kongresszuson az MHT tiszteletbeli tagjává fogadta Krzysztof Narkiewicz és Luis Martins professzor urakat. A Török Eszter emlékérem 2010-es évi kitüntetettje Nagy Judit professzor aszszony, míg a Marosvári Miklós Emlékérmet Dr. Liziczai Imre fõorvos úr kapta. A Gömöri Pál Alapítvány kitüntetettje Dr. Páll Dénes, míg az Ifjúsági díjat Dr. Légrády Péter kapta. A XVIII. Kongresszuson kiemelt jelentõséget szenteltünk a magasvérnyomás-betegségben szenvedõk kocká-

72

MOTESZ

zatbecslésének. Több szimpózium is taglalta jelentõségét, nemcsak felnõttkorban, hanem gyermekkorban is, illetve perioperatív rizikót elemzõ elõadássorozat is elhangzott. A magasvérnyomás-betegség epidemiológiájával kapcsolatos legújabb ismeretekkel külön szimpózium foglalkozott. Határterületi kérdéseket elemzett a pitvarfibrilláció és a stroke összefüggéseit, a megelõzés, illetve a kezelés lehetõségeit összefoglaló tanulmány. Önálló blokkban szerepelt a stressz és a hypertonia kapcsolata. Az MHT kiemelt jelentõségû feladatnak tartja a sófogyasztás viszszaszorítását, ezért külön elõadássorozat számolt be a sófogyasztás és a vérnyomás kapcsolatáról, a STOP SÓ Program jelentõségérõl, az eddigi eredményekrõl. Külön szimpóziumon ismertette a centrális vérnyomás jelentõségét és befolyásolásának lehetõségeit. A fõtémák között szerepelt még a nõk vérnyomása a változás korában, a magasvérnyomás-betegség és a krónikus tüdõbetegség közötti kapcsolat elemzése, illetve az idõs és a nagyon idõs betegek gyógyszeres kezelésének lehetõségei. Megkülönböztetett szerepet kapott az Ifjúsági szekció, melyben 9 elõadás hangzott el, és a legjobb elõadók munkáját értékes díjakkal ismertük el. A tematikus szimpóziumokon túl két szekcióban összesen 16 szabad elõadás hangzott el. A tudományos programot 23 poszter bemutatása tette teljessé. A résztvevõk visszajelzése egyértelmûen kedvezõ volt. Véleményük alapján jól szervezett és magas szakmai színvonalú volt a Magyar Hypertonia Társaság XVIII. Kongresszusa. Végezetül, mint a Kongresszus elnöke, köszönetet szeretnék mondani Járai Zoltán Tanár Úrnak, a Kongresszus titkárának segítõszándékú, elõremutató segítségéért, illetve a MOTESZ munkatársainak a kitûnõ szervezésért és lebonyolításért, mely a rendezvény sikerét nagyban növelte.

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):72–72

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK Prof. Dr. Bender Tamás, a Magyar Balneológia Egyesület elnöke, a Nagygyûlés Tudományos Szervezõ Bizottságának elnöke Budai Irgalmasrendi Kórház, Budapest

Kongresszus elõzetes a Magyar Balneológiai Egyesület 2011. évi Nagygyûlése – 2011. november 18-20. Magyarország gyógyvíz-nagyhatalomnak számít, mivel rendkívül kedvezõ geotermikus adottságai vannak. A világon kevés ország rendelkezik hasonló adottságokkal. Az ország területének közel 4/5-e alatt található hévíz, azaz a hazai elõírás szerinti 30 °Cnál magasabb hõmérsékletû forrás és kút. Jelen adataink szerint Magyarországon több mint 1370 termál kút, 222 elismert gyógyvíz, 210 elismert ásványvíz, 5 gyógybarlang, 1 természetes széndioxid gáz és 5 minõsített gyógyiszap található. A hazai fürdõk csaknem 25 millió látogatót fogadnak évente. A Magyar Balneológiai Egyesület 1891-ben, 120 évvel ezelõtt tartotta elsõ kongresszusát. Idén a kénes vizérõl híres Harkány látja vendégül 2011. november 18-20. között a kongresszus résztvevõit. Az Egyesület elsõ aranykorát a XX. század ’30-as éveinek végéig számítjuk, mely során olyan nevek fémjelezték az Elnökséget illetve a tagságot, mint Tauffer Vilmos, Markusovszky Lajos, Hõgyes Endre és Korányi Sándor. Évtizedeken át tartó hanyatlás következett az Egyesület életében, majd a XX. század végén ismét fellendült a balneológia. Elõbb a Balneológiai Kutató Alapítvány, majd 2010 végétõl a Nemzetközi Balneológiai Kutató Központ alakult meg, melynek feladata a kutatás és az oktatás szervezése.

A szakma elismertségét jelzi, hogy a balneológia jelentõs helyet kapott az Új Széchenyi Tervben. Szakemberek és politikusok is hangoztatják, hogy az egészségturizmus lehet hazánk gazdasági és turisztikai kitörési pontja, amelynek jelentõs részét adhatja a balneológia. Ahhoz viszont, hogy az elsõk között maradjunk, balneológiai kutatások szükségesek. Ennek hiányában más ország megelõz minket! Az elmúlt évtizedek ilyen tárgyú közleményei egyértelmûen igazolják, hogy a magyar kutatók ebben a szakmában a világ szûk elitjéhez tartoznak. Ezen kutatások eredményeit a gyógyturizmus, a gyógy-idegenforgalom fordíthatja a maga javára. A kutatásokat azonban támogatni kell! Évek óta tartó próbálkozása a magyar balneológiának, hogy az UEMS (Szakorvosok Európai Uniója) Physical Medicine and Rehabilitation szekcióján belül egy balneológiai szubszekciót hozzon létre – mely talán idén sikerrel jár. A balneológia önálló helyet kapott az új szakmai kollégiumi rendszerben. Kongresszusainkon az elmúlt évtizedek során a szakma számos kiválósága adott elõ – beleértve a társszakmák (nõgyógyászat, belgyógyászat, bõrgyógyászat, kardiológia) képviselõit, külföldi társzervezetek vezetõit és határon túli magyar kollégákat –. Szeretettel várunk mindenkit, hiszen Harkány és környéke – beleértve Villányt (mely mint ivókúrás helyszín, szerves része a balneológiának…) –, mindenki számára vonzó lehet.

Magyar Balneológiai Egyesület 2011. évi Nagygyûlése Idõpont: 2011. november 18-20. Helyszín: Thermal Hotel Harkány • 7815 Harkány, Járó József u. 1. Tudományos információ: Dr. Bender Tamás, egyetemi tanár • E-mail: [email protected] Bõvebb információ: MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda • Sipos Alice • Tel.: 1/311-6687, 1/312-2389 E-mail: [email protected] • http://www.motesz.hu/Kongresszusi és Utazási Iroda

2011; XIX(1–2):73–73

MOTESZ

MAGAZIN

73

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK Prof. Dr. Reusz György egyetemi tanár, a Magyar Nephrologiai Társaság elnöke SE ÁOK I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest

Egészségügyi Világnapok A Vese Világnapja – március 10. A „Vese Világnapjának” célja, hogy az emberek által egy kevésbé ismert, de az egészség fenntartásában alapvetõ szerepet játszó szervre felhívja a figyelmet. Ezt a napot immár 6. éve, világszerte minden év március hónapjának második csütörtökén tartják meg, ez idén március 10-ére esett. Az idei év jelmondata, üzenete: „Védd a vesédet, hogy megóvd a szívedet!” (Protect Your Kidneys, Save Your Heart). A Magyar Nephrologiai Társaság a Magyar Vesealapítvánnyal és civil szervezetekkel karöltve az interneten, sajtótájékoztatókon, valamint a közönség körében szervezett felvilágosítással és szûrõvizsgálatokkal igyekszik a kérdés jelentõségét tudatosítani a laikusok és a kollégák körében. Az idei jelmondat arra figyelmeztet, hogy a vese – amelyen a percenkénti keringõ vérmennyiség ötöde folyik át – jelentõs munkát végez. Egyensúlyban tartja a folyadék és elektrolit háztartást, a vérnyomást, és kiválasztja a felesleges végtermékeket. Közben persze könnyen megsérülhet; az idült vesebetegség ill. szövõdményeinek egyik súlyos következménye az érrendszer károsodása, a magas vérnyomás, az infarktus és az agyvérzés. Közismert, hogy az elhízás, a cukorbetegség, a zsíranyagcsere-zavar ijesztõ méreteket öltve terjed, jelentõs szerepet játszva a halandóságban. Azt azonban kevesen

tudják, hogy ezek az állapotok a veséket is károsítják. Ma a fejlettnek nevezett ipari államokban a vesepótló kezelésben részesülõk között a veseelégtelenséghez vezetõ leggyakoribb ok a cukorbetegség! Ez egyben mutatja a felelõsségünket, és nemcsak a nephrológusokét, hanem mindannyiunkét, akik a MOTESZ-ben egyesülve betegeink egészségének megõrzésére, javítására szövetkeztünk. Az embereknek egészségtudatosabb életet kell élniük, nekünk: orvosoknak pedig minden orvos-beteg találkozót potenciális szûrõvizsgálatnak kell tekintenünk! Anémia, fáradékonyság, megnõtt folyadékforgalom hátterében vesebetegség is állhat. A kövérség nem a kicsattanó egészséget tükrözi, hanem közvetlen betegséget megelõzõ állapot, vagy akár már betegség is! A beteg vérnyomásának ellenõrzése kötelezõ feladat minden rendelõben! Az egészséges életmódra nevelés (példamutatással is!), a diétás tanácsadás a mindennapi orvos-beteg kapcsolat természetes része kell, hogy legyen! Az ebben való együttmûködésre kérek minden kollégát, a társszakmák képviselõit, és egyben felhívok mindenkit arra, hogy bár a Vese Világnapja jó alkalom az öszszefogásra, az ne csak egyszeri, évenkénti akcióban nyilvánuljon meg, hanem az ügy iránti folyamatos elkötelezettségben. Törõdjünk (többet) a vesénkkel!

Prof. Dr. Reusz György a Magyar Nephrologiai Társaság elnöke

74

Prof. Dr. Túri Sándor és Prof. Dr. Nagy Judit a Magyar Nephrologiai Társaság örökös tiszteletbeli elnökei

Prof. Dr. Kiss István a nephrológiai és mûvesekezelés országos szakfelügyelõ fõorvosa

Dr. Kárpáti István a Magyar Nephrologiai Társaság fõtitkára

Prof. Dr. Rosivall László a Magyar Vesealapítvány elnöke

MOTESZ

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):74–74

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK Dr. Köves Péter, a Magyar Alvástársaság elnöke ÁEK Neurológiai Osztály, Alvásdiagnosztikai és Terápiás Centrum, Budapest

Egészségügyi Világnapok Az Alvás Világnapja – március 18. Az alvás a tudatos ébrenléteket megszakító és élethosszig visszatérõ alapvetõ élettani jelenség. Szerepe életünkben, fennmaradásunkban és egészségünk fenntartásában mindig központi kérdés volt az emberi gondolkodásban. Az archaikus görög kor a maga emberi, családi mértékeiben a mai alváskutatás eredményeit megszégyenítõ összefüggéseket ismert fel és ábrázolt e téren: rokoni szálak kötik össze a sötétséget és az alvást, az alvást és a halált, az alvást és az álmokat; utóbbi kettõ pedig a memóriával, a dolgok megjegyzésével és felejtésével kapcsolódik össze. A ma már felismert és sikerrel kezelt alvásbetegségek közül számos leírása megjelent az ókor mondáiban: az alvási apnoe, mint Odin átka a germán mondavilágban; a rémálom és a narkolepszia a Ramayana eposzban. Az alvás, mint a gyógyítás eszköze már a bronzkorban is polgárjogot nyert. Aszklépiosz szentélye és a Máltán feltárt „Hypnogeum” a bronzkor ismert világának híres alvásterápiás központjaiként funkcionáltak. Az alvás jelentõsége és értelmezése, zavarainak megoldása kettõs kényszer nyomán került mind inkább középpontba az ipari forradalom, a mesterséges világítás megjelenése, majd a globalizáció évtizedeiben. Ez a fejlõdés exponenciálisan növekvõ számú alvászavart termelt ki (termel ki ma is), ugyanakkor a mind jobban felismert súlyos következmények okán mind türelmetlenebbül követelte is azok lehetõleg gyors és eredményes megoldását, ma már megelõzését is. A tudományos szintû alváskutatás sikeres 82 évét – bár korábban is számos zseniális orvosi megfigyelés is napvilágot látott (J. B. E. Gelineau a narkolepsziát, T. Willis a nyugtalan láb szindrómát írta le) –, Hans Berger felfedezése indította el az elektroenkefalográfia alapjainak felismerésével. Ez tette lehetõvé, hogy az alvó központi idegrendszeri folyamatait annak megzavarása nélkül kövessék, és a történéseket részleteiben detektálni is tudják. 2011; XIX(1–2):75–76

MOTESZ

30 év kellett (A. Loomis, E. Aserinsky, W. Dement és N. Kleitman), hogy a mai poliszomnográfia alapjai is kialakuljanak, további 30 év a digitális, számos élettani jelenséget egyszerre és folyamatként ábrázolni képes korszerû diagnosztikai eszközök és vizsgálati módszerek megjelenéséhez. Az ezredforduló elõtti években már a digitális poliszomnográfiás technikák különbözõ formái is rendelkezésünkre álltak, melyek a diagnosztika, a terápia és a multicentrikus adatgyûjtés-feldolgozás korlátlan lehetõségeit nyitották meg az alváskutatás számára. Mindennek köszönhetõen az alváskutatás mellett az alvászavarok korszerû ellátására specalizálódott alvásmedicina is jól körülhatárolható interdiszciplináris tevékenységgé fejlõdött. Tevékenysége iránti igény rohamosan növekedett számos népegészségügyi jelentõségû területen, mint a kardiovaszkuláris és metabolikus betegségek ellátása és prevenciója, a mentális egészség megõrzése, a mentális és affektív betegségek kialakulásának megelõzése, a közúti közlekedés és munkavégzés biztonságának megõrzése, a többmûszakos munkakörökkel járó adaptációs problémák kiküszöbölése, megelõzése. Nyilvánvalóvá vált, hogy az alvásbetegségek többségében a korszerû terápia visszaadja a produktív életminõséget; a tanulás, a gondolkodás, valamint a munkavégzés szabadságát és a biztonságot. A hazai alvásmedicina ma már rendelkezik tudományos bizonyítékokon alapuló és eredményes terápiát garantáló, az európai irányelvekkel kompatibilis szakmai ajánlásokkal az alvásfüggõ légzészavarok, az alvásfüggõ mozgászavarok és a napközbeni aluszékonyság, az inszomnia és a többmûszakos munkakörök ellátásának területén, melyeket az Egészségügyi Minisztérium – ma Nemzeti Erõforrás Minisztérium, (Szerk.) – és a társadalombiztosítás is elismer. Szakmai tevékenységének bázisát az Európai Alvás Társaság kritériumai szerint akkreditált és ott nyilvántartott alvásmedicina centrumok alkotják a fõvárosban és a regionális központokban, melyek mindennapos kapcsolatban dolgoznak az alapellátással és szakellátásMAGAZIN

75

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK

sal. Eredményesen folyik e speciális terület vezetõ szakembereinek, a szomnológusoknak a képzése és az alvástechnikusok továbbképzése is. Betegeink 60%-át – sokszor a beteg, vagy hozzátartozója kérésére – az alapellátás irányítja hozzánk, a fennmaradó 40% egyenlõen oszlik meg a szakellátás és az egyéni kezdeményezés között. Sajnos ma is elõfordul, hogy a beteg kezelõorvosa tanácsa ellenére kéri a vizsgálatot. A szakellátásban a neurológia, pulmonológia mellett gyorsan növekszik a kardiológiai, a vaszkuláris neurológiai, a pszichiátriai, valamint az endokrinológiai és igazságügyi orvostani területrõl jövõ vizsgálatkérések száma. Betegeink megoszlása lényegében az általános prevalencia adatoknak felel meg: Kiemelt számban jelennek meg az alvásfüggõ légzészavarokban, a mozgászavarokban és alváselégtelenségben szenvedõk, jelentõs számúak a napközbeni aluszékonyságra panaszkodók és a többmûszakos adaptációs zavarokban és jet-lag-ben szenvedõk. Az alvászavarok jelentõs része gondozást igényel, és alapfeltétel, hogy a beteg maga is részesévé váljon e folyamatnak. Nem hanyagolható el a családi környezet hozzáállása sem. E téren megnyugtató fejlõdést tapasztalunk: az alvás szakrendelõkben a páciensek számára fenntartott két szék ritkán marad üresen. A népegészségügyi szempontból is legfontosabb alvási apnoe szindróma területén a prevenció ígéretes jeleit is észleljük. Fiatal betegek mind nagyobb számban, már a korai stádiumban jelentkeznek, és ez számukra a betegség és az ’50-es éveikre kialakuló következmények tudatos megelõzésének lehetõségét adja meg. A rizikócsoportokat a gondozó szakorvosi hálózat küldi vizsgálatra. A betegek gyógyászati segédeszköz ellátása mind stabilabb mederben zajlik. Az alvásfüggõ mozgászavarok korszerû diagnosztikája és új gyógyszeres kezelési lehetõségei áttörést jelentettek az eredményes ellátásban és értelemszerûen a betegek együttmûködésében. A központi idegrendszeri eredetû hiperszomniák területén folyamatosak a tudományos felismerések és ezeket a terápiába átfordító farmakológiai- alváslaboratóriumi tanulmányok. Sajnos e két utóbbi csoportban a betegek eredményes gyógyszereinek kedvezményes biztosítása – a

folyamatos szakmai párbeszéd ellenére – még mindig megoldatlan. Az alváselégtelenségben szenvedõk felismerése és ellátása hiányos, és ez már nem a gyógyszeres lehetõségek korlátozott voltán, hanem a nem gyógyszeres technikák hazai szakmai feltételeinek elégtelenségén alapul. Szerencsére eltûnõben vannak a korszerûtlen alvást elõsegítõ szerek; tapasztaljuk, hogy mind több inszomniás beteg már igényt formál a tudatos közremûködésre a terápiában, sõt a megelõzésben is. Sajnálatos, hogy mindeddig nem sikerült áttörést elérni a nagy baleseti rizikóval rendelkezõ munkakörökben dolgozók alvásbetegség (fõleg alvási apnoe) szûrésében. E téren a szakmai felkészültség adott, azonban a munkaadói, munkavállalói és döntéshozói akarat harmonizálása még várat magára. Mindebbõl következik, hogy az utóbbi évek rohamos fejlõdése sem elégíti ki az alvászavarok eredményes ellátásának igényeit. Sok teendõnk van még és lesz is a jövõben, melyek az Alvás Világnap 2011-ben kiemelt témája, az alvászavarok megelõzhetõsége és kezelhetõsége köré csoportosíthatók: 1. A lakosság még alaposabb megismertetése az alvás életünkben betöltött szerepével, az alvászavarok felismerésének és idõben történõ kezelésének jelentõségével. 2. Az alvászavarok és a kardiovaszkuláris betegségek, illetve az elalvásos balesetek összefüggésének tudatosítása mind a lakosság, mind a szakemberek körében. 3. Még több szakember, orvos, pszichológus és a média szakmailag kontrollált bevonása a szûrõprogramokba. 4. A megfelelõ alváskultúra kialakítása, annak beépítése a nevelés folyamatába. 5. Az interdiszciplináris együttmûködés további fejlesztése az alapszakmákban és az alapellátásban. 6. Az alvászavarok ellátásának további könnyítése (gyógyászati segédeszközök, speciális gyógyszerek, átmeneti munkakönnyítések biztosítása) – különösen a nagy baleseti rizikójú munkakörökben dolgozók és az egészségkárosodás kiemelt rizikócsoportjaiba tartozó betegek számára.

Hirdessen Ön is a MOTESZ Magazinban! 2011-ben is rendkívül kedvezõ ajánlatokkal várunk minden érdeklõdõt a Szerkesztõség címén. Kapcsolatfelvétel: Szerkesztõség • Tel.: (1) 312 38077 Fax: (1) 383 7918 • E–mail: [email protected] 76

MOTESZ M

T U D O M Á N Y O S ,

MOTESZ

S Z A K M A P O L I T I K A I

MAGAZIN

A

É S

G

A

Z

I N F O R M Á C I Ó S

I

N

F O L Y Ó I R A T

2011; XIX(1–2):75–76

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK Prof. Dr. Kiss István, a Magyar Hypertonia Társaság elnöke, tanszéki csoport vezetõ egyetemi tanár, fõorvos Dél-Budai Nephrologiai Központ (Fõv. Önk. Szent Imre Kórház, Nephrologia-Hypertonia Profil és B.Braun Avitum Hungary Zrt. I. sz. Dialízisközpont), Semmelweis Egyetem, ÁOK, II. sz. Belgyógyászati Klinika Geriátriai Tanszéki Csoport, Budapest

Egészségügyi Világnapok Hypertonia Világnap – május 17. a Magyar Hypertonia Társaság (MHT) tevékenységének tükrében A népbetegséggé vált hypertonia veszélyére és a hypertonia betegség okozta súlyos szövõdményekre (szívizom infarktus, stroke, veseelégtelenség) hívja fel a figyelmet a 2006 óta minden év május második hetében megtartott HYPERTONIA VILÁGNAP (2011. május 17.). A világnap „létrehozója” és szervezõje a számos hypertoniával foglalkozó szakmai és tudományos, valamint civil szervezetet tömörítõ Hypertonia Liga, amely a Nemzetközi Hypertonia Társaság és a WHO hivatalos szervezete (1). A világnapok alkalmával évrõl évre egy-egy összefoglaló gondolat a világnap jelmondata, amely egy-egy aktuális felhívással, tevékenységgel kapcsolódik a hypertoniás betegek ellátásához. 2011-ben a célkitûzés a saját vérnyomásérték (önvérnyomásmérés) és a célvérnyomásérték (140/90 Hgmm alatt) ismerete. A különbözõ évek különbözõ témáit az 1. sz. táblázat mutatja. 2025-re világméretû „járványként” lesz jelen a hypertonia betegség és a diabetes mellitus is, mely miatt is a hypertonia okozta megbetegedés és halálozás kiemelt kérdés kell legyen minden népegészségügyi stratégiában. A becslések szerint a nõknél 33%-ra, férfiaknál 25%-ra tehetõ a magas vérnyomás betegségben szenvedõk aránya, 65 év felett pedig a férfiak 46%-a, a nõk 65%-a hypertoniás.

Nem csak a beteg felnõttek, hanem a veszélyeztetett és beteggé váló fiatalok érdekében is fontos újra és újra áttekinteni a kezelési gyakorlatot és a kutatási eredményeket. Az egészség-megõrzés és a betegségmegelõzés már nem csak az egészségügy feladata, társadalmi konszenzus szükséges ahhoz, hogy a megfelelõ szintû és mértékû egészség-megtartást és betegség-megelõzést meg lehessen valósítani minden területen. Az elmúlt évtizedben a kardiovaszkuláris halálozás csökkent Magyarországon. Ez elsõsorban a jobb gyógyszeres terápiának és a központokba szervezett kardiológiai és stroke ellátásnak köszönhetõ, ezt igazolták a 2000-2008 közötti adatok. Ez alatt az idõszak alatt azonban a hypertonia és a diabetes mellitus okozta halálozási arány nem csökkent. A 2006-ban a MOTESZ által megszervezett Szív és Érrendszeri Nemzeti Program fõ célkitûzése a magyarországi kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás csökkentése volt, melyet elsõsorban a hypertonia betegség eredményesebb kezelésével és speciális országos programok szervezésével kívánt megvalósítani („Éljen 140/90 alatt!”, „Ereink védelmében – ÉRV Program”, „Nemzeti Sócsökkentõ Program – STOP SÓ”), elsõsorban felvilágosító, információátadó-tájékoztató civil programok, valamint prevenciós-szûrési programok szervezésével (2, 3, 4, 5). A programok része volt a magyarországi Hypertonia Regiszter létrehozása, amelyben több mint 1. sz. táblázat. A Hypertonia Világnapok üzenetei és felhívásai 100.000 beteg adata szerepel, egyéni azonosítási leÉV A Hypertonia Világnap fõ témája Világnap ideje hetõség nélkül, de a popu2005 Tájékoztatás a hypertonia betegségrõl 2005. május 14. lációs adatfeldolgozásnak 2006 Célvérnyomásig kell kezelni 2006. május 13. megfelelõen. Természetesen a napi 2007 Egészséges táplálkozás, normális vérnyomás 2007. május 17. munkát segítõ szakmai to2008 Mérd a vérnyomásodat – otthon 2008. május 17. vábbképzések is folytak, 2009 Hypertonia és vesebetegség – ok és okozat 2009. május 17. mind az orvosok, mind a 2010 Egészséges testsúly – normális vérnyomás 2010. május 17. szakasszisztensek részére. 2011 Fontos a saját vérnyomás és a célvérnyomás-érték ismerete 2011. május 17. A hypertoniás beteg ellátá-

2011; XIX(1–2):77–80

MOTESZ

MAGAZIN

77

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK

sakor a nem gyógyszeres kezelés és a gyógyszeres terápia egyforma hangsúlyú. A nem gyógyszeres kezelések közül kiemelkedõ fontosságú a napi gyakorisággal végzett fizikai aktivitás (pl. 30 perces, 3 km-es séta). Ugyanilyen értékû a sófogyasztás csökkentése, aminek optimális mértéke 5 g/nap alatti. Természetesen a genetikailag sóérzékeny és idõs hypertoniás betegekben kifejezettebb lehet a sócsökkentés vérnyomáscsökkentõ hatása. Az egyébként is sószegény mediterrán diéta (gyümölcs és zöldségféleségek napi többszöri fogyasztása) ugyancsak vérnyomáscsökkentõ és a stroke kockázatot is csökkentõ hatású. Jelentõsen megnõtt a vérnyomáscsökkentõ gyógyszerek fegyvertára és a generikus gyógyszerek száma is növekedett. A mindennapi gyakorlat számára is a generikus gyógyszerek tették lehetõvé például az angiotenzin receptor gátlók (ARB-k) nagyobb mértékû alkalmazását (2005-2010 között 13%-ról 30%-ra nõtt a használati arány). A költségcsökkentõ és compliance-t növelõ kombinációs, fix-kombinációs kezelési stratégia is elõtérbe került azon elv alapján is, hogy a kellõ mértékû, célértéket elérõ vérnyomáscsökkenést csak kombinált kezeléssel lehet elérni. Az átlagos gyógyszer-kombináció hypertoniás betegek esetében három gyógyszer (választva az ACE-gátló, ARB, diuretikum, kalciumtantagonista közül). Ma már havi 1000-1500 Ft körüli árban teljes értékû antihypertenzív terápiát lehet biztosítani a betegek számára. A diagnosztikus és terápiás gondolkodásmód változást és a tapasztalatátadást az egész évben tartott folyamatos családorvosi, szakorvosi továbbképzéseken valósítja meg a Magyar Hypertonia Társaság (MHT) évrõl évre. Természetesen ebben részt vesznek a társszakmák is (kardiológia, diabetológia, belgyógyászat, nephrologia). A hypertonia továbbképzés egyik súlypontja a minden év november 30-án megrendezésre kerülõ nemzetközi Továbbképzõ Elõadás-sorozat, amely egy nappal megelõzi a Magyar Hypertonia Társaság soron következõ háromnapos Kongresszusát. A Továbbképzõ Elõadás-sorozatot az Európai Hypertonia Társaság támogatott képzésnek ismeri el. A „Hypertonia ellátás minõsített orvosa” (hypertonologus) képesítést 1998-tól a Magyar Hypertonia Társaság adja, gyakorlati és elméleti képzést, valamint szóbeli vizsgát követõen. Magyarország volt az elsõ a világon, ahol ez a képesítés bevezetésre került. Csak két évvel késõbb szervezték meg az Egyesült Államokban és utána 2011-ben Európában („Specialist in Cli ni cal Hyper ten sion”) a ké pe sí tés fel té tel rend sze rét. A magyar képesítéssel közel kétszáz szakember rendelkezik, közülük több mint 60 az Európai Hypertonia Társaság képesítését is megkapta (2011 júniusában 149 orvos, köztük újabb három magyar szakember kapta meg 78

MOTESZ

az európai képesítést a Társaság Kongresszusán Milánóban). A magyar képesítés elnyerésének feltételrendszerét az MHT 2009-ben megjelent szakmai irányelvei tartalmazzák (6). 2011-ben az MHT és a Sem melwe is Egye tem Egészségtudományi Kara közös szervezésében elindul a szaknõvérek, szakasszisztensek távoktatással kombinált iskolaszerû képzése, és számukra is elérhetõvé fog válni a hypertonologus szakápoló/szakasszisztens oklevél megszerzése, iskolarendszerû oktatás keretében. A továbbképzésen kívül, a családorvosi-szakorvosi ellátásban pedig a több mint 40 Minõsített Hypertonia El lá tó Hely nyújt to váb bi se gít sé get (2. sz. táb lá zat). A Hypertonia Ellátóhelyek feltételrendszerét ugyancsak a Társaság dolgozta ki és jelentette meg, mely alapján lehet pályázni a minõsítésre (6). 2007-ben Európai Hypertonia Társaság is meghirdette a minõsített ellátóhelyek rendszerét és a kiírt „pályázat” alapján hat magyarországi Minõsített Hypertonia Ellátó Hely kapott európai „Kiválósági Központ” (Excellence Center) címet és elismerést (a budapesti /I. sz./, debreceni /I. sz./, pécsi /II. sz./, szegedi /I. sz./ orvostudományi egyetemek belgyógyászati klinikái, illetve a nyíregyházi Jósa András Kórház I. sz. Belgyógyászati Osztálya és a Fõvárosi Önkormányzat Szent Imre Kórház – NephrologiaHypertonia Profilja). Ez évben állandó tematikával, folyamatos hypertonia továbbképzést szervez a Magyar Hypertonia Társaság (3. sz. táblázat). Ez több megyét és régiót egyszerre érintõ, többhelyszínes videokonferencia-elõadásokat és helyi elõadásokat egyaránt jelent. A szakorvosképzési kreditpont szerzésen túl lehetõség van a „hypertonologus” képesítés megszerzéséhez is pontot gyûjteni. Az elsõ továbbképzés az EGIS Gyógyszergyár Nyrt. minden megkötés nélküli tudományos-továbbképzõ támogatásával került megszervezésre és zajlott le 2011. június 11én (4. sz. táblázat). Az Orvostovábbképzõ Szemle 2011. évi májusi különszáma a hypertonia betegségrõl szól és egyben a Magyar Hypertonia Társaság által szervezett továbbképzés írásos anyaga, a cikkeket feldolgozó és beküldhetõ teszttel együtt. Tematikus áttekintést ad a hypertonia betegséggel kapcsolatos különbözõ területekrõl és a kezelési gyakorlatról (7). Hazánkban mintegy 3,5 millió felnõtt lakost érint a hyper to nia be teg ség. Nem le het ele get ten ni azért, hogy megfelelõen el tudjuk látni a betegek sokaságát és gyermekeink számára biztosítani tudjuk a megelõzést, az egészséges életmódra nevelést. Ez azért is fontos, mert magunk már jelentõs számban a hypertonia betegség kialakulásának kockázatát örökítjük és keveset tö rõ dünk az ezt a haj la mot pro vo ká ló egész ség te len MAGAZIN

2011; XIX(1–2):77–80

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK

2. sz. táblázat A Magyar Hypertonia Társaság által minõsített Hypertonia Ellátóhelyek Békéscsaba, Dr. Réthy Pál Kórház - Rendelõintézet, II. sz. Belgyógyászati Szakrendelés, Hypertonia Szakambulancia Békési Rendelõintézet II. Belgyógyászati Szakrendelés, Hypertonia Ambulancia Budapest, Dél-budai Egészségügyi és Szociális Szolgáltató Nonprofit Kft. – Belgyógyászati Szakrendelés Budapest, Fõvárosi Önkormányzat Bajcsy-Zsilinszky Kórház, III. sz. Belgyógyászati Osztály Budapest, Fõvárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház – Rendelõintézet, I. sz. Belgyógyászat – Kardiológia Budapest, Fõvárosi Önkormányzat Szent Imre Kórház, Kardiometabolikus Centrum, Nephrologia-Hypertonia Profil, és SE Geriátriai Tanszéki Csoport Budapest, Fõvárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai, Kardiológiai Osztály Budapest, Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Budapest, Honvédkórház - Állami Egészségügyi Központ, Kardiológiai Osztály II. Belgyógyászati Osztály

Minõsítés

Ellátóhely vezetõje

A A

Dr. Berkesi Erika Dr. Gulyás Zsuzsanna

A D

Dr. Kun Edit Prof. Dr. Jermendy György

D EKK, F-RK EKK, F-RK F-RK

Dr. Vértes András Prof. Dr. Farsang Csaba Prof. Dr. Kiss István Prof. Dr. Székács Béla

D

Prof. Dr. Jánosi András

F-RK F-RK F-RK

Dr. Ofner Péter Prof. Dr. Préda István Prof. Dr. Császár Albert

Budapest, Hypertonia Tanácsadó Központ

A

Prof. Dr. Kékes Ede

Budapest, Óbuda Hypertonia Ambulancia

A

Prof. Dr. Kékes Ede

Budapest, Péterfy S. u. Kórház, Kardiologiai Részleg és Szakrendelés

D

Budapest, Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika, II. sz. Belgyógyászati Klinika, I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika

EKK, F-RK, F-RK GY-RK

Csorna, Margit Kórház, Belgyógyászati Mátrix

D

Debrecen, Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Szív- és Tüdõgyógyászati Klinika

EKK, F-RK F-RK

Dr. Ladányi Ágnes Prof. Dr. deChatel Rudolf Prof. Dr. Rácz Károly Prof. Dr. Reusz György Dr. Vályi Péter Dr. habil. Páll Dénes Prof. Dr. Édes István

Debrecen, Városi Egészségügyi Szolgáltató Kht., Járóbeteg Kardiologiai Intézet

A

Prof. Dr. Czuriga István

Eger, Kalló és Társa BT.

A

Dr. Hetey Margit

Eger, Kardiológiai Szakrendelés

A

Dr. Somogyi Éva

Gyõr, Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, II. sz. Belgyógyászati (Nephrologiai) Osztály

D

Dr. Ferenczi Sándor

Gyula, Pándy Kálmán Kórház, I. sz. Belgyógyászati Osztály

D

Dr. Dudás Mihály

Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, I. sz. Belgyógyászat-Kardiológiai Osztály

D

Dr. Kiss Attila

Kiskunfélegyháza, Városi Kórház-Rendelõintézet

A

Dr. Tichy Béla

Kistarcsa, Pest megyei Flór Ferenc Kórház, V. sz. Belgyógyászati-Lipidológiai Osztály

D

Dr. Simonyi Gábor

Makó, Dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház-Rendelõintézet

D

Miskolc, Gyermek-egészségügyi Központ, II. sz. Gyermekosztály-Nephrologia

GY-RK

Dr. Koczka Magda Dr. habil. Szabó László

Miskolc, Szent Ferenc Kórház, Belgyógyászati Osztály

D

Dr. Varga István

Mosdós, Kaposi Mór Oktató Kórház Belgyógyászati Osztálya

D

Dr. Rostás László

Mosonmagyaróvár, Karolina Kórház, Belgyógyászati Mátrix Osztályok Kardiológiai Profil

D

Dr. Poór Ferenc

Nagykõrös, Rehabilitációs Szakkórház és Rendelõintézet

D

Dr. Tóth J. Péter

EKK, F-RK

Dr. Szegedi János

Nyíregyháza, Jósa András Oktatókórház Nonprofit Kft. I. sz. Belgyógyászati Osztály Orosháza, Városi Kórház – Belgyógyászati Osztály

A

Pécs, Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ I. sz. Belgyógyászati Klinika II.sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrologiai Centrum

F-RK EKK, F-RK

Szeged, Szegedi Tudományegyetem, Gyermekgyógyászati Klinika

GY-RK

Szeged, Szegedi Tudományegyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika Nephrologia-Hypertonia Centrum

EKK, F-RK

Dr. Lakatos Ferenc Dr. habil. Bajnok László Prof. Dr. Nagy Judit Prof. Dr. Túri Sándor Prof. Dr. Ábrahám György

Székesfehérvár, Szent György Kórház, III. sz. Belgyógyászati Osztály

D

Dr. Seregh Mátyás

Szolnok, Jász Nagykun Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház, Rendelõintézet

D

Dr. Bene Ildikó

Szombathely, Vas megyei Markusovszky Kórház Nonprofit Zrt., Általános Belgyógyászati Osztály – Nephrologiai Részleg Vecsés, Egészségügyi Szolgálat, Szakorvosi Rendelõ Zalaegerszeg, Megyei Kórház – Belgyógyászati Osztály

F-RK

Dr. Kulcsár Imre

A D

Dr. Szauder Ipoly Dr. Kováts László

A = szakambulancia, D = decentrum, F-RK = felnõtt regionális központ, GY-RK = gyermek regionális központ, EKK = Európai Kiválósági Központ

2011; XIX(1–2):77–80

MOTESZ

MAGAZIN

79

MOTESZ TÁJÉKOZTATÓK, HÍREK, FELHÍVÁSOK

környezetünkkel és életmódunkkal. A Magyar Hypertonia Társaság ennek megváltoztatásáért tevékenykedik mind a tudomány, mind a gyakorlat területén. És ennek a gondolatnak a felmutatója és figyelemfelkeltõ megjelenítõje minden évben maga a Hypertonia Világnap is. 3. sz. táblázat. Hypertonia képzés 2011-ben Magyarországon – a Magyar Hypertonia Társaság továbbképzõ kurzusa A hypertonia epidemiologiája A hypertoniás beteg kockázatértékelése A hypertonia nem gyógyszeres kezelése A hypertonia gyógyszeres kezelésének alapjai Hypertonia speciális állapotokban: terhesség, gyermekkor, idõskor Diabetes és hypertonia Hypertonia és stroke Hypertonia és szívbetegség Hypertonia és perifériás érbetegség Hypertonia és COPD Hypertonia és vese A hypertonia kezelése a háziorvosi gyakorlatban: esetismertetések

Irodalom 1. www.worldhypertensionleague.org 2. Kiss I.: A Szív és Érrendszeri Nemzeti Program jelentõsége és lehetõségei. Hypertonia és Nephrologia 2009; 13: 69-74. 3. Kiss I., Pál L., Schanberg Zs., Barna I., Alföldi S., Farsang Cs., deChatel R., Kékes E.: A hypertonia betegség kezelésének szemléletváltása Magyarországon. Az „Éljen 140/90 alatt!” Program 5 éve és eredményei. Hypertonia és Nephrologia 2011; 15: 53-59. 4. Farkas K., Kolossváry E., Járai Z., Kiss I.: A tünetmentes érbetegség felismerése: az ÉRV Program és ÉRV Regiszter új eredményei. Hypertonia és Nephrologia 2010; 14: 149–52. 5. Kiss I.: Élvezetes és láthatatlan kockázat: a só. A Magyar Hypertonia Társaság szerepe a Nemzeti Sócsökkentõ Programban: STOP SÓ. Hypertonia és Nephrologia 2010; 14: 6-8. 6. Kiss I. (Szerk): A hypertoniabetegség felnõttkori és gyermekkori kezelésének szakmai és szervezeti irányelvei. A Magyar Hypertonia Társaság állásfoglalása és ajánlása. Hypertonia és Nephrologia 2009; 13 (S2): 81–168. 7. Hypertonia. Orvostovábbképzõ Szemle 2011; XVIII (május különszám): 1-80.

4. sz. táblázat. Hypertonia Továbbképzés 2011. június 11. Budapest, Egerszalók, Gárdony, Gyõr, Pécs, Sárvár, Tapolca VIDEÓ ELÕADÁS minden helyszínre közvetítve Bevezetõ

– Prof. Dr. Kiss István

1. A hypertonia betegség epidemiológiája

– Dr. Szegedi János

(Egerszalók)

2. Kockázatértékelés hypertonia betegségben

– Prof. Dr. Kékes Ede

(Gárdony)

3. A hypertoniabetegség gyógyszeres kezelése

– Prof. Dr. Farsang Csaba

(Tapolca)

4. Hypertonia és idõskor

– Prof. Dr. Kiss István

(Budapest)

5. Hypertonia és diabetes

– Prof. Dr. Wittmann István

(Pécs)

Szünet HELYSZÍNI ELÕADÁSOK regionális, megyei felkért elõadókkal 6. Hypertonia és vesebetegség 7. Hypertonia és stroke 8. Hypertonia és perifériás érbetegség 9. Hypertonia és szívbetegség 10. A hypertoniás beteg gondozása

80

MOTESZ

MAGAZIN

2011; XIX(1–2):77–80

Fiatal Hypertonologusok V. Fóruma Idõpont: 2011. szeptember 23-25. Helyszín: Hunguest Hotel Béke • 4200 Hajdúszoboszló, Mátyás király sétány 10. Tudományos információ: Dr. Légrády Péter, egyetemi tanársegéd SZTE ÁOK I. sz. Belgyógyászati Klinika • 6720 Szeged, Korányi fasor 8. Bõvebb információ: MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda • Szalma Márta • Tel.: 1/311-6687, 1/312-2389 E-mail: [email protected] • http://www.motesz.hu/Kongresszusi és Utazási Iroda Magyar Nephrologiai Társaság XXVIII. Nagygyûlése Idõpont: 2011. október 27-29. Helyszín: Hotel Eger & Park • 3300 Eger, Szálloda út 1-3. Tudományos információ: Dr. Mátyus János, egyetemi docens DE OEC Belgyógyászati Intézet I. sz. Belgyógyászati Klinika, Nephrologiai Tanszék E-mail: [email protected]. Bõvebb információ: MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda • Szalma Márta • Tel.: 1/311-6687, 1/312-2389 E-mail: [email protected] • http://www.motesz.hu/Kongresszusi és Utazási Iroda Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság XXXIV. Kongresszusa – II. Geriátriai Szakorvosi Kötelezõ Szintentartó Tanfolyama Idõpont: 2011. november 9-12. Helyszín: Aesculap Akadémia • 1115 Budapest, Halmi u. 20-22. Tudományos információ: Dr. Kiss István, tanszékvezetõ egyetemi tanár és Dr. Székács Béla, egyetemi tanár SE ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika, Geriátriai Tanszéki Csoport – Szt. Imre Kórház, Geriátria 1115 Budapest, Halmi u. 20-22. • Tel.: 1/ 464-8623 • Fax: 1/ 203-3645 • E-mail: [email protected] Bõvebb információ: MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda • Szalma Márta • Tel.: 1/311-6687, 1/312-2389 E-mail: [email protected] • http://www.motesz.hu/Kongresszusi és Utazási Iroda

Magyar Balneológiai Egyesület 2011. évi Nagygyûlése Idõpont: 2011. november 18-20. Helyszín: Thermal Hotel Harkány • 7815 Harkány, Járó József u. 1. Tudományos információ: Dr. Bender Tamás, egyetemi tanár • E-mail: [email protected] Bõvebb információ: MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda • Sipos Alice • Tel.: 1/311-6687, 1/312-2389 E-mail: [email protected] • http://www.motesz.hu/Kongresszusi és Utazási Iroda

V. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia Idõpont: 2011. november 25. Helyszín: Stefánia Palota és Kulturális Központ • 1143 Budapest Stefánia u. 34.-36. Tudományos információ: Dr. Pados Gyula, profilvezetõ fõorvos Fõv. Önk. Szent Imre Kórház, Kardiometabolikus Centrum Lipid Részleg 1115 Budapest, Tétényi út 12-16. • Tel: 1/464-8721 • E-mail: [email protected] Bõvebb információ: Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) • Szalma Márta • Tel.: 1/ 312-3807, • Fax: 1/ 383-7918 • E-mail: [email protected] • http://www.motesz.hu Magyar Hypertonia Társaság XIX. Kongresszusa és X. Nemzetközi Továbbképzõ Kurzusa Idõpont: 2011. november 30 – december 3. Helyszínek: 2011. november 30.: Hotel Mercure Budapest Buda • 1013 Budapest, Krisztina krt. 41-43. 2011. december 1-3.: Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri Elméleti Tömb • 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. Tudományos információ: Dr. Koller Ákos, egyetemi tanár • PTE ÁOK Kórélettani és Gerontológiai Intézet 7624 Pécs Szigeti út 12. • E-mail: [email protected] Bõvebb információ: MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda • Szalma Márta • Tel.: 1/311-6687, 1/312-2389 E-mail: [email protected] • http://www.motesz.hu/Kongresszusi és Utazási Iroda Magyar Szemorvostársaság Retina Szekció Kongresszusa Idõpont: 2011. december 2-3. Helyszínek: Ramada Hotel & Resort Lake Balaton • 8220 Balatonalmádi, Bajcsy-Zsilinszky út 14. Tudományos információ: Dr. Milibák Tibor, osztályvezetõ fõorvos Fõvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház Szemészeti Osztály • 1145 Budapest, Uzsoki u. 29-41. Tel.: 1/ 467 3792 • Fax: 1/ 251 7333/1181 • E-mail: [email protected]. Bõvebb információ: MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda • Sipos Alice • Tel.: 1/311-6687, 1/312-2389 E-mail: [email protected] • http://www.motesz.hu/Kongresszusi és Utazási Iroda

Valamennyi rendezvény szervezõje:

MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda 1051 Budapest Nádor u. 36. • Tel: 1/311-66-87 • Fax: 1/383-7918 E-mail: [email protected], [email protected] Weboldal címe: www.motesz.hu

Az évek is számítsanak, ne csak a hónapok!

YET AZ EG ENBR-2011-04-01

*Az Enbrel, Remicade, Humira, Simponi, Cimzia, RoActemra, MabThera, Orencia és Stelara alkalmazási elĈírásai alapján. Lezárva: 2011.április 13.

*

ATC: L04AB01. Osztályozási kategória: „SZ” Bruttó fogyasztói ár: (I) 144218 Ft; (II) 138308 Ft; (III, ill. IV) 276518 Ft. Eü támogatás: 100% a 26/a (I, II, III, IV), 26/b (I, II) és 47 (II, III, IV), 48 (II, III, IV), 49 (II, III, IV) pontoknak megfelelĈen. További információ: www.oep.hu.

P T OR

Rövidített alkalmazási elĈírás: Enbrel 25 mg/ml por és oldószer oldatos injekcióhoz gyermekgyógyászati alkalmazásra 4x (I); Enbrel 25 mg 4x (II), ill. 50 mg 4x (III) oldatos injekció elĈretöltött fecskendĈben, Enbrel 50 mg oldatos injekció elĈretöltött injekciós tollban 4x (IV) Hatóanyag: (I) 25 mg etanercept injekciós üvegenként; (II) 25 mg, ill. (III) 50 mg etanercept elĈretöltött fecskendĈnként; (IV) 50 mg etanercept elĈretöltött injekciós tollanként. Javallatok: (II-IV) Az Enbrel önmagában vagy MTX-tal kombinálva alkalmazható felnĈtteknél kp. súlyos vagy súlyos RA, SPA, PsA, plakkos PsO, valamint (I-IV) gyermekkori plakkos PsO (8 éves kortól) és (I-II) poliarticularis JIA (4 éves kortól) kezelésére, ha az egyéb bázisterápiák hatása nem volt megfelelĈ. Ellenjavallatok: A hatóanyaggal, ill. a segédanyagokkal szembeni túlérzékenység. Szepszis vagy szepszis kockázata. Aktív fertĈzés. Adagolás: FelnĈttkori RA, SPA és PsA: heti 1x50 mg vagy 2x25 mg; JIA: heti 2x0,4 mg/ttkg, dózisonként max. 25 mg; PsO: heti 2x25 mg vagy 1x50 mg, alternatívaként heti 2x50 mg 12 hétig, majd, ha szükséges, heti 2x25 mg vagy 1x50 mg; gyermekkori plakkos PsO: heti 1x0,8 mg/ttkg, dózisonként max. 50 mg, max. 24 hétig, szükség esetén újrakezdhetĈ. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések: A betegeknél az Enbrel kezelés megkezdése elĈtt, a kezelés alatt és a kezelés befejezése után vizsgálni kell az infekciók meglétét. Az Enbrel kezelés megkezdése elĈtt minden beteget ki kell vizsgálni mind aktív, mind inaktív („látens”) tuberkulózis tekintetében. Aktív tuberkulózis diagnózis esetén nem kezdhetĈ Enbrel kezelés. Gyakori mellékhatások: Infekciók (köztük felsĈ légúti infekciók, bronchitis, cystitis, bĈr infekciók, pneumonia, cellulitis, septikus arthritis, szepszis), allergiás reakciók, autoantitest képzĈdés, viszketés, az injekció beadási helyének reakciói (köztük vérzés, véraláfutás, erythema, viszketés, fájdalom, duzzanat), láz. Gyógyszerkölcsönhatások: A klinikai vizsgálatok során nem tapasztaltak gyógyszerkölcsönhatást glükokortikoidokkal, szalicilátokkal (kivéve a szulfaszalazint), nemszteroid gyulladáscsökkentĈkkel (NSAID), fájdalomcsillapítókkal és MTX-tal sem. Anakinrával végzett kombinációs kezelés alkalmazása nem ajánlott. A szulfaszalazinnal kombinált kezelés mérlegelésekor az orvosnak elĈvigyázatosnak kell lennie. A forgalomba hozatali engedély száma: EU/1/99/126/012, -013, -017, -020. A forgalomba hozatali engedély jogosultja a Wyeth Europa Ltd. A szöveg utolsó ellenĈrzésének dátuma: 2011.02.21. Kérjük, alkalmazás elĈtt feltétlenül olvassa el a részletes alkalmazási elĈírást és a betegtájékoztatót!

S ZO L UB I L I S T N F R

E CE

L EN

Fontos biztonságossági információ: Az Enbrel alkalmazása során súlyos fertĈzésekrĈl, beleértve a TBC-t, és szepszisrĈl (néhány esetben fatális kimenetelĖ) érkeztek jelentések. Ezeket az infekciókat baktériumok, mycobaktériumok, gombák és vírusok okozták. Érkeztek jelentések opportunista infekciókról is. Gondosan monitorozni kell azon betegek állapotát, akiknél az Enbrel kezelése során új infekció alakult ki. Súlyos fertĈzés kialakulása esetén az Enbrel alkalmazását meg kell szakítani. Kiemelt óvatossággal kell kezelni azokat a betegeket, akiknek anamnézisében szerepelnek visszatérĈ vagy krónikus infekciók, vagy infekciókra hajlamosító kísérĈ betegségek. IdĈs betegek kezelésekor körültekintéssel kell eljárni, és különös figyelmet kell fordítani az infekciók elĈfordulására. Az Enbrel terápia indítása elĈtt minden betegnél meg kell vizsgálni az aktív vagy látens tuberkulózis (TBC) lehetĈségét. Aktív TBC esetén nem kezdhetĈ Enbrel kezelés. Látens tuberkulózis esetén profilaktikus kezelést kell alkalmazni, még az Enbrel terápia megkezdése elĈtt. A kezelĈorvosnak gondosan figyelni kell az Enbrel-lel kezelt betegeket az aktív TBC tünetei szempontjából, beleértve azokat a betegeket is, akiknél a látens TBC-szĖrés eredménye negatív volt. Javasolt a helyi útmutatók követése. A posztmarketing idĈszak során különbözĈ rosszindulatú daganatokról érkeztek jelentések. TNF-gátlókkal végzett klinikai vizsgálatokban a kontroll-csoport betegeihez képest több lymphoma fordult elĈ; azonban a lymphoma elĈfordulásának valószínĖsége magasabb a hosszan tartó, fokozottan aktív gyulladásos betegségben szenvedĈ betegeknél. TNF gátlókkal kezelt betegeknél a lymphoma, leukaemia vagy más haematopoieticus vagy szolid malignus betegségek kialakulásának lehetséges rizikója nem zárható ki. Körültekintéssel kell eljárni a TNF-gátló kezelés elkezdésének megfontolásakor, ha a beteg kórtörténetében malignus betegség szerepel, illetve malignus betegség fellépését követĈen a terápia folytatásának megfontolásakor. TNF-gátlókkal, köztük Enbrel-lel kezelt gyermekeknél, serdülĈknél és fiatal felnĈtteknél beszámoltak – olykor fatális kimenetelĖ – malignus megbetegedésekrĈl. Melanoticus és amelanoticus bĈrrákot jelentettek TNF-antagonistával, köztük Enbrel lel kezelt betegeknél. Több esetben találtak amelanotikus bĈrrákot az Enbrel-lel kezelt betegeknél összehasonlítva a kontroll-csoport betegeivel, különösképpen a pszoriázisban szenvedĈ betegeknél. Rendszeres bĈrvizsgálat javasolt minden betegnél, különösen a bĈrrák kockázati tényezĈivel rendelkezĈknél. Az Enbrel-lel vagy bármely összetevĈjével szembeni allergia esetében az Enbrel terápiát nem szabad elkezdeni. Azonnal meg kell szakítani az Enbrel alkalmazását, ha súlyos allergiás vagy anafilaktoid reakció jelentkezik. Enbrel lel kezelt betegekben ritkán pancytopenia, nagyon ritkán aplasticus anaemia (esetenként fatális kimenetellel) fordult elĈ. Ha az anamnézisben vérképeltérés szerepel, az Enbrel kezelést különös körültekintéssel kell folytatni. Vérképeltérés fennállása esetén az Enbrel kezelést azonnal fel kell függeszteni. Az Enbrel kezelés során ritkán központi idegrendszeri, nagyon ritkán perifériás demyelinisatiós elváltozást jeleztek. Ritkán lupust, lupussal társuló elváltozásokat és vasculitist jelentettek. Beszámoltak krónikus hepatitisz B vírust hordozó (HBV) betegeknél a TNF-gátló terápia (beleértve az Enbrel-t) alkalmazását követĈen a fertĈzés reaktiválódásáról. A HBV infekció szempontjából veszélyeztetett betegeket a TNF-gátló terápia bevezetése elĈtt szĖrni kell az aktív vagy látens fertĈzésre. A hepatitisz B vírust hordozó betegeknél az Enbrel-t körültekintĈen kell alkalmazni. Enbrel-lel kezelt betegeknél a hepatitisz C súlyosbodásáról számoltak be. Az Enbrel-t körültekintĈen kell alkalmazni azoknál, akiknek hepatitis C szerepel az anamnézisében. Fokozott óvatossággal kell kezelni Enbrel-lel azokat a betegeket, akik közepesen súlyos vagy súlyos alkoholos hepatitiszben szenvednek. Diabetes miatt kezelt betegeknél az Enbrel kezelés megkezdését követĈen hipoglikémiáról számoltak be, egy részüknél csökkenteni kellett az antidiabetikum adagját.