Átfogó változások a MOTESZ munkájában

s z akmai oldal

Átfogó változások a MOTESZ munkájában Az év elejétől dr. Poór Gyula professzor, az ORFI főigazgatója, a Semmelweis Egyetem tanára irányítja a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) tevékenységét. A beszélgetésben a Szövetségben történt változásokról, a kitűzött szakmai feladatokról és a MOTESZ orvostársadalmon belüli helyéről kérdeztük.

– Elnök úr, milyen változások történtek a MOTESZ életében, és mi tette azokat szükségessé? – A MOTESZ tevékenységében sajnos az elmúlt években negatív jelenségek is mutatkoztak. Az elnökség munkája belterjessé vált, a tagegyesületekkel való kapcsolat meglazult, és mindez a Szövetség orvostársadalmi és társadalmi szerepének gyengüléséhez vezetett. Ehhez társult az anyagi helyzet romlása, melynek oka elsősorban a támogatások elmaradása volt, de a MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda Kft. működése sem szolgálta igazán a Szövetség érdekeit. Minden tekintetben jogos volt tehát az igény a megújulásra, mely már a tavalyi évben megkezdődött. A szervezeti és személyi változások keretében a korábbi főigazgató, Szalma Béla nyugdíjba vonult és megszűnt a MOTESZ égisze alatt a kongresszusi iroda is. A kinevezett ügyvezető alelnökkel, dr. Oberfrank Ferenccel együtt új súlypontokra és ideológiai alapokra helyeztük munkánkat, ami a szakmai program célkitűzéseiben is természetesen testet öltött. – Melyek az új szakmai program legfontosabb irányvonalai?

20

Orvosok Lapja 2013 | 7-8

– A célunk egyértelműen az, hogy visszanyerjük a MOTESZ szakmai súlyát az orvostársadalmon belül. Ennek érdekében élő és folyamatos kapcsolatot alakítottunk ki a tagtársaságokkal, hiszen a hozzánk tartozó 128 orvosegyesület érdekének a szolgálata az elsődleges feladatunk. Mindenkinek éreznie kell, hogy az összetartozást jelentő tagdíjért cserébe a Szövetségünk szakmai hátteret és különböző előnyöket biztosít részükre. Orvostársadalmi beágyazódásunknak természetszerűleg a Magyar Tudományos Akadémiával, az orvosegyetemekkel, a különböző egészségügyi érdekképviseleti szervezetekkel és a főhatósággal való együttműködésre is ki kell terjednie. Ezt az integráló orvostársadalmi szerepet csak interdiszciplináris szemlélettel és szakmai programokkal tudjuk teljesíteni. Ezért munkánk előterébe az orvoslás és az orvosi te-

Poór Gyula professzor

vékenység átfogó szakmai kérdései kerültek, a műhelymunkánk és a kiadandó szakmai állásfoglalások tekintetében egyaránt. Ilyen terület például a genetika, a személyre szabott orvoslás, az etika, az oktatás és továbbképzés, vagy a gyógyszerkutatás és -finanszírozás, de ide soroljuk a szakterületek felett álló legfontosabb népegészségügyi üzenetek közvetítését is. Ebbe a sorba illeszkedik a MOTESZ által november 6–8. között Budapesten rendezendő Magyar Orvostudományi Napok konferenciája, ahol vezető hazai szaktekintélyek a kiemelkedő fontosságú betegségek legújabb diagnosztikus és terápiás gyakorlatát ismertetik, mindenki számára közérthető módon. Ez a három nap tehát a klinikai tudásunk átfogó felfrissítésére kiválóan alkalmas lesz. A rendezvényt a Magyar Tudomány Napjához kapcsolódóan Pálinkás József, az MTA elnöke nyitja majd meg, evvel is fémjelezve annak tudományos színvonalát. – Milyen témakörök lesznek a Magyar Orvostudományi Napok programjában? – A megnyitót követően referátumok hangzanak majd el az immunológia, az agykutatás és a szervátültetés témaköréből. Ezt követően egy utazáson vehetünk részt a vírusok világában, majd a metabolikus kórképek naprakész klinikai gyakorlatát mutatjuk be. Másnap hipertónia és stroke, az ischaemiás szívbetegségek valamint az onkológiai és neurológiai betegségek lesznek terítéken. A harmadik nap délelőttje a biológiai terápiáról szól, mely a reumatológiában, gasztroenterológiában és bőrgyógyászatban valóban forradalmi áttörést hozott. Ezt a szekciót a környezeti tényezők által okozott pulmonológiai kórképek blokkja követi. A fenti témák mellett két kerekasztal-beszélgetést rendezünk, az egyik a kulcsfontosságú orvos-beteg partneri kapcsolatot tekinti át, míg a másik az egészségügy aktuális átfogó programjaival foglalkozik. A

s z akmai oldal

részletes program a www.motesz. hu felületén tekinthető meg. Nem titkolt szándékunk, hogy a kreditpontos konferenciánkat a hazai medicina első számú interdiszciplináris rendezvényévé kívánjuk tenni, hagyományt teremtve, de egyúttal a hagyományokhoz visszanyúlva is. Ugyanis előképünk a MOTESZ elődje, a Magyar Orvosok Tudományos Egyesületeinek Szövetsége (MORTESZ) által 1931 és 41 között rendezett Magyar Orvosi Nagyhét, melynek olyan kiváló elnökei voltak, mint például báró Korányi Sándor, Dollinger Gyula vagy Bókay János professzorok. – Ez azt jelenti, hogy a MOTESZ új szakmai programja a gyökerekhez való visszatérést is képviseli? – Egy társadalom vagy egy szervezet fejlődése csak úgy képzelhető el, ha az nem radikális reformokkal próbálja magát identifikálni, és a múltat eltörölni, hanem építkezik az elődök tetteire és vívmányaira. Az ember küldetése ugyanis nem a rombolás, hanem az építés, csak így lehetünk a Jóisten méltó társai a világ optimális működtetésében. Ezért nemcsak a két világháború között MORTESZ nagy tekintélyű vezetőire gondolunk vissza tisztelettel, hanem az 1966-ban megalakulni tudó MOTESZ korábbi elnökeire is, akik mindig a hazai orvostársadalom meghatározó professzorai voltak. Gömöri Pált, Zoltán Imrét és Szécsény Andort például olyan elnökök követték, mint Sótonyi Péter, Ihász Mihály, Romics László és Vécsei László, akik akadémikusként a tudományos életben is meghatározó szerepet játszottak. – Hogyan próbál a MOTESZ hatni az egészségügy és a tár-

Hiszem, hogy a társadalmi presztízs visszanyerése csak a betegeken keresztül történhet meg, egy XXI. századi, máshol már jellemző partneri orvos-beteg viszony kialakításával.

sadalom viszonyára, és szakterületünk pozitív megítélésének elősegítésére? – Eltökélt szándékunk, hogy munkánkkal segítsük visszaállítani az orvosok és az egészségügy megtépázott társadalmi tekintélyét. Párbeszédet szeretnénk elindítani a civil társadalommal, és pódiumbeszélgetések, viták vagy éppen tematikus filmvetítések kapcsán óhajtjuk bemutatni az egészségügyre általában jellemző pozitív jelenségeket, konstruktív üzenetek közvetítésével. A kevés, de sajnos előforduló méltatlan események helyett ezzel kell megkísérelni a közvélemény tematizálását. Hiszem, hogy a társadalmi presztízs visszanyerése csak a betegeken keresztül történhet meg, egy XXI. századi, máshol már jellemző partneri orvos-beteg viszony kialakításával. Ezért indítottuk el az általam vezetett ORFI-ban a „Több, mint kórház” programot, ami azt jelenti, hogy a kórházaknak mint közösségi helyeknek a gyógyításon túlmenően a betegek és a társadalom szellemi felemelkedését is elő kell segíteniük. Mi a betegeknek minden héten betegfelvilágosító előadásokat tartunk, mert csak az információval ellátott, felkészült beteg lehet valódi partner. Szociális gondozás keretében próbálunk a nehéz helyzetű, rászoruló betegek számára tanácsokkal és az otthoni ügyintézések elindításával segíteni. Lelki gondozásunk szentmisék és istentiszteletek rendszeres tartását is jelenti, és ez a munkánk mind a négy történelmi egyházra kiterjed. A kórházi betegeknek tárlatvezetéseket rendezünk a klub-galériánkban, ahol rendszeres művészeti kiállítások vannak. Tehát minden nálunk megforduló betegnek a magas szintű és humánus szakellátáson túl adni szeretnénk egy-egy cseppet a tudásból, segítőkészségből, szakralitásból és művészi élményből is, hogy ennek hatására a társadalom még hasznosabb tagjai válhassanak belőlük.

A betegek mindezt nagy örömmel fogadják, ezért jó lenne, ha másutt is sikerülne ezt a kórházi szemléletet elterjeszteni. De ugyancsak az ideális orvos-beteg viszonyt kívánja elősegíteni az a Magyar Orvostudományi Napokon sorra kerülő kerekasztal-beszélgetés, amely a kérdés etikai, jogi és kommunikációs oldalát is körüljárja, és ahol a betegek képviselője mellett a Magyar Orvosi Kamara álláspontját Éger István elnök úr fogja előadni. – Hogyan látja a MOTESZ és a Magyar Orvosi Kamara, illetve más egészségügyi szervezetek közötti feladatmegosztást? – A MOTESZ alapvetően interdiszciplináris szakmai és tudományos szövetség, mely a tagegyesületeken keresztül az egyik legszélesebb orvostársadalmi lefedettséggel rendelkezik. A Kamara egyéni alapon szerveződő érdekvédelmi szervezet, mely céhszerű működésével nemcsak védi a hozzá tartozó közösséget, hanem jogi-etikai normáival, a többiek érdekében ki is kell, hogy közösítsen onnan mindenkit, aki viselt dolgaival nem odavaló. A Kórházszövetség és a hasonló szervezetek munkahelyi alapon történő országos szerveződések tehát az érdekvédelemnek egy szűkebb, speciális szeletét jelenítik meg. Akkor jó, ha a felsorolt szervezetek mindegyike azzal foglalkozik, ami az elsőrendű feladata, és abban nyilvánít véleményt. A MOTESZ például nem szólal meg az orvosok anyagi érdekképviseleti csatározásaiban, ugyanakkor az orvostársadalmat érintő bármilyen átfogó szakmai vagy tudományos kérdésben kompetensnek érzi magát. Természetesen az átfedő területeken, mint például az etika, a továbbképzések vagy az orvoselvándorlás együttes véleményt kellene kialakítanunk, amelyhez minden szervezet a maga oldaláról teheti hozzá a gondolatait. Zöldi Péter

Orvosok Lapja 21 2013 | 7-8

s z akmai oldal

Segítséget nyújtott, megbüntették Nagyon könnyen előfordulhat, hogy egy bajba jutott ember segítségére siető orvos „cserébe” büntetést kap a parkolási cégtől. Nemrég így járt Sántha Ákos doktor is, aki nem hagyta annyiban az ügyet.

– Ön bírósághoz fordult az eset kapcsán, az eljárás a közelmúltban fejeződött be. Mi történt röviden? – Sürgősen elsősegélyt kellett nyújtanom egy betegnek, ami egyébként törvényi kötelességem is. Tény, hogy az autómat egy parkolási zónában hagytam, de szorított az idő, így nem az járt a fejemben, hogy először az automatához rohanjak. Mire a beteget elláttam, ott volt a bírságról szóló papír az autón. Ezt felháborítónak találtam, ezért tereltem jogi útra az ügyet. – Mi volt beadványának lényege? – Hangsúlyoztam, hogy nem parkolási céllal hagytam a kocsit az adott helyen, hanem azért, mert egy embertársam bajba került, és sürgős szükséget szenvedett. Ha nem segítek, annak a beteg egészsége látja kárát. Kértem, hogy a bíróság mérlegelje ezt a körülményt. – Milyen döntés született? – A Fővárosi Ítélőtábla határozatából világosan látszik, hogy a bíróságnak nincs mérlegelési jogköre. Bár egyáltalán nem vitatták az érvelésemet, amely szerint sem időm, sem lehetőségem nem volt parkolójegyet váltani, de mint írták, a bíróságnak nincs jogszabályi felhatalmazása, hogy méltányosságot gyakoroljon. Ennélfogva még ilyen esetekben sincs lehetőség arra, hogy a különös

22


körülményeket figyelembe vegyék a határozat meghozatalakor. – Vagyis marad a büntetés. – Igen, és ezt felháborítónak tartom. Félreértés ne essék, a dolog nem a pénzről, hanem magáról

Dr. Sántha Ákos

Sürgősen elsősegélyt kellett nyújtanom egy betegnek, szorított az idő, így nem az járt a fejemben, hogy először az automatához rohanjak. Mire a beteget elláttam, ott volt a bírságról szóló papír az autón.

a jogi szabályozás hiányosságairól szól. Ezért is írtam levelet a MOK-nak, kérve a szakmai közvélemény tájékoztatását, valamint a jogi szabályozás megváltoztatásának kezdeményezését. – Mi lenne a megnyugtató megoldás? – Változtatni kellene a jogszabályok mechanikus értelmezésén. Bármelyik orvoskollégám hasonlóképpen járhat, és volt is rá példa. Noha a mentők mellett a háziorvosok is bárhol letehetik az autót, előfordult, hogy az egyik háziorvos elfelejtette kitenni az engedélyét a szélvédőre. Mire visszatért a betegtől, megkapta a büntetést. A bíróság első fokon felmentette, másodfokon mégis elveszítette a pert. – Pedig Magyarországon minden embernek joga van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. – Igen, az orvosnak pedig kutyakötelessége a segítségnyújtás. Csakhogy a parkolás rendjét helyi rendeletek szabályozzák, amelyek, jól látszik, nincsenek minden pontban összehangolva az említett alapvető joggal. A kényszerűség fogalma pedig nincs a törvényben, így sajnos nem lehet hivatkozni rá. A helyzet tehát nagyon paradox, mert a beteg akár meg is halhat, amíg én az automatával vacakolok. Akkor ki lesz a felelős? – Milyen további lépéseket tervez? – Ha még lenne rá lehetőség, az Alkotmánybírósághoz is fordulnék, de ezt sajnos ma már nem tehetem meg. A szakmai érdekképviselet azonban segíthet, közbenjárhat, hogy a jogalkotókig kerüljön el a kérdés. Azért is fontos lenne mérlegelési jogot kapnia a bíróságnak, mert a jelenség

s z akmai oldal

Életveszélyt elhárító orvos parkoló autójának hasonló megítélés alá kellene esnie, mint egy mentőautónak.

általánosabb szintre is emelhető. Képzelje el azt a nagyon is kön�nyen előforduló helyzetet, hogy például ön leparkol, kiszáll az autójából, s elindul az automata felé. Útközben azonban rosszul lesz, vagy ne adj’ Isten, elüti egy autó, és nem jut el az automatáig. Ezt a körülményt ma senki nem mérlegeli, ugyanúgy megbírságolják, mint ha feledékenységből vagy nemtörődömségből hagyta volna figyelmen kívül a parkolással kapcsolatos kötelezettségét. – Ha az általános szintnél tartunk, szót érdemel a kórházaknál való parkolás is. – Adott esetben az is mérlegelést érdemelne. Éppen ilyen ügy kapcsán vizsgálódott 2004-ben az állampolgári jogok akkori országgyűlési biztosa. Sajtóhír alapján értesült arról, hogy az egyik klinika előtti fizető parkolóban kerékbilincset raktak egy család autójára azalatt, amíg a szülők a

Képzelje el azt a nagyon is könnyen előforduló helyzetet, hogy például ön leparkol, kiszáll az autójából, s elindul az automata felé. Útközben azonban rosszul lesz, vagy ne adj’ Isten, elüti egy autó, és nem jut el az automatáig. Ezt a körülményt ma senki nem mérlegeli, ugyanúgy megbírságolják, mint ha feledékenységből vagy nemtörődömségből hagyta volna figyelmen kívül a parkolással kapcsolatos kötelezettségét. Pénznyelő automata vagy mikuláscsomag sürgős segítségnyújtás esetén?

gyermeket bevitték a kórházba. Itt is fölmerült az alkotmányban az élethez és a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben a sérelem közvetlen veszélye. – Tudomása szerint mi a gyakorlat más országokban? – Nem tudom elképzelni, hogy a fejlett jogállamok bármelyikében a parkolási rendeletek felülírhatják az orvosi ellátás szükségét. Nem hiszem, hogy a parkolási társaságok bevétele magasabb rendű szempont, mint az emberi élet és egészség védelme. Több évig éltem az Egyesült Államokban, az ottani tapasztalatokról tudok szólni. A

tengerentúlon is van parkolási szabályrend, amit szigorúan be is tartatnak, ám ott a bíróságnak van mérlegelési joga az én esetemhez hasonló ügyekben. Rendszeresen szoktak méltányosságot gyakorolni, ha az orvos kényszerűség miatt nem vált jegyet. Úgy tűnik, nálunk csak a pénzbeszedés a lényeg. Mit mondjak, nem egy kulturált ország benyomását kelti ez a kép. Tehát ha egy orvos olyan hely közelében kell, hogy elsősegélyt nyújtson, amely éppen parkolási zóna, akkor vagy szaladhat a parkoló automatához aprópénzt dobálni, és késlekedni a betegellátással, vagy a bírságot választja.

Niczky Emőke


s z akmai oldal

Nőgyógyászoknál hospitálnak a védőnők Közel négyszáz nőorvos vesz részt oktatóként a novemberben induló védőnői méhnyakszűrő programban, amely uniós forrásból valósul meg, s amelynek során az ötezres vagy annál alacsonyabb lélekszámú településeken szűrik majd a nőket.

Mintegy ötszáz nő hal meg évente méhnyakrák következtében a statisztikák szerint. A betegség előfordulása hét százalékkal, a méhnyakrák okozta halálozás pedig 45 százalékkal magasabb hazánkban az európai uniós átlagnál. Miután a betegség kialakulása szűrővizsgálattal megelőzhető, az egészségpolitika igyekszik bevonni a családokkal általában szorosabb kapcsolatot tartó védőnőket a lakosság szűrésébe. A korábbi védőnői mintaprogramok kiszélesítésére ad lehetőséget a TÁMOP keretében induló projekt, amelynek során 1300 védőnőt képeznek méhnyakszűrésre. A novembertől kezdődő képzéseken résztvevők folyamatosan kapcsolódnak be az ötezer vagy annál kevesebb lakost számláló településeken élők szűrésébe. Jelenleg az Emberi Erőforrás Minisztérium és az Országos Tisztifőorvosi Hivatal közösen végzi a projekt előkészítését. Cél, hogy a védőnők képesek legyenek a kenetvétel elsajátítására, s legalább ennyire fontos, hogy meg tudják nyerni a környezetükben élő nőket a szűrés elvégzésére. Ehhez a védőnők komplex képzésben részesülnek: az elmélet és a kommunikációs ismeretek elsajátítása mellett gyakorlati

24


oktatást is kapnak. Nőgyógyász szakorvosoknál hospitálnak, hogy a kenetvétel megfelelő gyakorlatát megtanulják. Minimum harminc kenetvételt kell megcsinálniuk oktatójuk segítségével. Az eredményességet a párhuzamosan elvégzett vizsgálattal mérik, ugyanis a nőgyógyász a védőnő mellett szintén vesz kenetet. Az oktató nőgyógyászok egy-egy védőnő tanításáért bruttó 40 ezer forintos díjazásban részesülnek. A programban 380 nőgyógyász vesz részt. A képzett védőnők számára a szükséges tárgyi eszközöket és egyéb feltételeket a projekt biztosítja, beleértve a kenetvevő eszközt, a gumikesztyűt, a nőgyógyászati vizsgálószéket, szükség esetén a paravánt is – mintegy 86 millió forintot szánnak erre a célra a programban. A védőnők kenetvételenként 450 forintos szűrési díjban részesülnek, s becslések szerint várhatóan fejenként 72 szűrést végeznek majd. Nem kötelező a részvétel, de a mintaprogramok felméréseiből az ÁNTSZ-nél úgy látják, hogy akik megismerkednek a program lényegével, szívesebben vesznek részt a képzéseken is. A felmérésekből az is kiderült, hogy a nők 27 százaléka

A szűréshez szükséges eszközbeszerzések mentesülnek a közbeszerzés hatálya alól

választja inkább nőgyógyászát, ebből következik, hogy nagyon sokan maradnak, akiknél nagy valószínűséggel még egy kenetvétel sem történik. A projekt részeként egy másik program is indul, a vastagbélszűrés: színtere Csongrád megye lesz. A csongrádi különbözni fog a hazai forrásokból már három megyében (Győr-Moson-Sopron, Heves, Nógrád) zajló vastagbélszűrő programoktól, ugyanis azokban önkéntes a háziorvosok csatlakozása, míg az újonnan indulóban minden háziorvosnak kötelező lesz bekapcsolódnia a szűrésbe. A méhnyakszűrési és vastagbélszűrési programhoz szükséges eszközök beszerzését, a képzés megszervezését az ÁNTSZ bonyolítja. A parlament egészségügyi bizottsága június 17-én előzetes döntést hozott arról, hogy a beszerzések mentesüljenek a közbeszerzés hatálya alól, mivel – a bizottság indoklása szerint – Magyarország alapvető biztonsági érdekeit érintő beszerzésekről van szó. A védőnői méhnyakrákszűrő program (vmp) és vastagbélszűrési program összesen közel egymilliárd forintos támogatással megvalósuló uniós projekt, amely 2015. június 30-án zárul, ötéves fenntartási kötelezettséggel. Az ÁNTSZ-nél azonban nem egyszeri, ötéves projektben gondolkodnak, hanem abban, hogy országos kiterjesztésű szűrőprogramokat alapoznak meg ezekkel.

Sándor Judit

s z akmai oldal

Jövőre velük ugyanitt Valószínűleg a világon egyedülálló eredményt ért el az az orvosokból, nővérekből, vesebetegekből és hozzátartozóikból álló 116 fős csapat, amely az év eddigi legforróbb négy napja alatt körbebiciklizte a Balatont. A másodszor meghirdetett RenBike Tour sikeréhez még külföldről is gratuláltak, és nem elképzelhetetlen, hogy jövőre a határon túlról is csatlakoznak orvosok, betegek a kerekezőkhöz.

Bár az egészségesektől sem volt kis teljesítmény a rekkenő kánikulában ennek a 210 kilométernek a megtétele, a valódi érdem azé a 4 transzplantált, illetve 22 dializált betegé, akik ezzel a biciklitúrával is bebizonyították, a vesebetegség mellett is lehetséges teljes értékű, egészséges, aktív életet élni. A túra alatt még az is előfordult, hogy a beteg segített az orvosnak. Ugyanis az utolsó 50 kilométeren durrdefektje lett dr. Reusz György biciklijének, így kétséges volt, hogy célba ér-e a Magyar Nephrologiai Társaság elnöke. A problémát a RenBike Tour ötletgazdája, a hasi dializált Pingitzer Károly oldotta meg, ugyanis ő „civilben” kerékpárjavító otthon Mosonmagyaróváron. „Ez is mutatja, hogy mennyire jól felkészült volt a csapat” – mondta a nefrológus. Kiemelte azt is: az egyedülálló szervezésnek volt köszönhető, hogy a PD-s betegek is tökéletesen időzítve a kapták meg az oldatukat, a HD-s betegeket pedig két állomáshelyen, Keszthelyen és Siófokon „vendégdialízisben” részesítették, így semmilyen egészségügyi probléma nem történt. A Szombathelyről, Győrből, Salgótarjánból, összesen 17 városból érkezett betegek között volt egy hemodializált 71 éves úr is, aki

életében először látta a magyar tengert. „Csodáltam a betegeket, de különösen ezt az idős bácsit, aki kempingkerékpárjával indult el meghódítani az ismeretlent. Szerencsére rá lehetett beszélni, hogy gyorsabban halad, ha egy túrabiciklire ül át” – mesélte dr. Török Marietta, a Diaverum hálózati orvosigazgatója, aki szintén végigkerekezte az egész távot. A betegeket kísérő nyolc orvos között egyedüli nőként és nagymamaként tette meg a 210 kilométert, amihez a Diaverum hálózaton keresztül külföldről is gratuláltak. „Óriási motiváció ez a rendszeres mozgáshoz, remélem, egyszer majd a kis unokámmal együtt kerüljük meg a Balatont.” A kerékpártúra ötlete két vesebeteg fiatalember agyából pattant ki tavaly, akik egy kórterembe ke-

Orvos és beteg együtt kerekezte körül a Balatont

rültek, miután eldőlt, hogy dialízisre szorulnak. Az első túrán, amelyet a Nemzeti Vese Program is támogatott, négy dializált és egy kisebb 20 fős baráti társaság vett részt. Az ötletet továbbfejlesztette a betegek orvosa, dr. Schneider Károly, aki idén főszervezővé lépett elő, és nagyon büszke arra, hogy a mostani túrán már megötszöröződött a résztvevők száma. A győri nefrológus főorvos bevallotta, hogy az első, tavalyi túrán még meglepődött, hogy a napi négyszeri oldatcserére szoruló paciensei milyen jól bírják nemcsak a fizikai megterhelést, hanem az extrém hőséget is. Az idei kemény megpróbáltatáson inkább csak azon csodálkozott, hogy olykor az egészségesek többet panaszkodtak, mint a vesebetegek. „Nemzetközi viták zajlanak arról, lehet-e, szabad-e kitenni fizikai megterhelésnek a dializáltakat. Se Magyarországon, de külföldön se dőlt még el ez a vita, sokak szerint veszélyes lehet, mások úgy vélik, inkább hasznos egy ilyen megméretés” – mondta Schneider Károly, aki szerint ez a túra az utóbbira jó bizonyíték. Az orvosok mellett két tucat nővér is kísérte a betegeket a túrán. Köztük volt az az ápolónő is, Bátor Bálintné, aki már tavaly kifejezetten azért tanult meg biciklizni, hogy betegeivel tarthasson. „Gizke”, ahogy ápoltjai hívták, nemcsak könyvekből tudta, hogy mikor mire van szüksége a túrázóknak, hiszen ő maga is hasi dializált beteg volt, egészen öt évvel ez előttig, amikor is veseátültetésen esett át. Gizke szerint nagyon fontos, hogy ne legyen betegségtudata a dializáltaknak, erre tanítja a győri kórházba kerülő, művesekezelés előtt álló pácienseket is. A nővér az idei túra legnagyobb eredményének tartja, hogy bár eleinte kicsit nehézkesen, de a végére igazi közösséggé kovácsolódott a több mint 100 fős társaság. Nem véletlen, hogy úgy váltak el egymástól: „Jövőre veletek ugyanitt!” Bernáth Bea


s z akmai oldal

Szőr, pollen, atka és a többiek Allergiás betegek akkor is lennének, ha felszámolnánk a manapság megbetegedést okozó legtöbb allergént – mondta előadásában Nékám Kristóf professzor.

„A fogalmak zűrzavara végül a társadalomban is zűrzavarhoz, forradalomhoz és halálhoz vezet” – Konfuciusz e gondolatával kezdte előadását Nékám Kristóf allergológus professzor a Mai Magyarországi Orvosi Műhelyek legutóbbi rendezvényén. Az analógia helyénvalóságát azzal indokolta, hogy bár az allergia hosszú ideje a kutatások fókuszában áll, mégis számos téveszme, vakvágányra tévedt következtetés, hibás gondolkodás, hiányos vagy hatástalan terápiás döntés születik mind a mai napig – és ennek a betegek isszák meg a levét állapotromlással, munkából kieséssel, a társadalmak pedig felesleges, ám elkerülhető költségek viselésével. Mi is az allergia? – tette föl a kérdést a professzor. A válasz látszólag igen egyszerű: kóros, célt tévesztett, fokozott válaszreakció, az ember számára általában érdektelen, nem károsító fehérjékkel szemben. Igen ám, de a helyzet ennél konkrétabb, gyorsan változó, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a nagy világszervezetek – köztük a WHO vagy a WAO, az Allergia Világszövetség – két-háromévente adják ki saját frissített jelentésüket a betegségekről. Nékám Kristóf kijelentette, a világ legtöbb országáról, azon belül is minden társadalmi rétegéről elmondható, hogy nagyon keveset, néhol a semminél alig többet tudnak az emberek az allergia rizikóiról, kezeléséről, társadalmi jellemzőik szerinti érintettségükről.

26


A téveszmék „toplistáját” egyébként a laikusok körében az a nézet vezeti, amely szerint az allergiás megbetegedés legyőzéséhez az immunrendszer erősítésére van szükség. Tekintve a korábban elmondottakat, ez félrevezető, de sajnos jól eladható tévhit, hiszen a beteg ember éppen hogy túlszabályozott válasszal reagál tökéletesen indifferens fehérjékre. Az viszont bizonyos – hangsúlyozta a professzor –, hogy valamit tenni kell, másképpen 2025

Dr. Nékám Kristóf

Tény, hogy az életkörülmények drasztikus változása, ami a világméretű migráció egyik következménye, gyakran járt az adott, „beköltöző” közösségben, vagy például egy gyorsan iparosodó társadalomban az allergiák váratlan növekedésével.

és 2050 között (vagyis a belátható jövőben) a nyugati életstílusban élő embereknek több mint a fele – egyes becslések szerint akár a 70 százaléka is – vagy allergiabeteggé, vagy allergiára hajlamossá válik. Családi halmozódásra nagyjából ötven éve derült fény tudományos igényű megfigyelések, kutatások révén. Kiderült: az egyik szülő betegsége esetén az utódnak 7–10 százalékkal magasabb kockázattal kellett számolnia, mint az egészséges szülők gyermekének. Ha viszont mindkét szülője beteg volt, a rizikó akár az 50 százalékot is elérheti. Ennél is nagyobb – csaknem 60-70 százalékos – lehet a veszély, ha a két szülőben azonos szervek érintettek. A genetika azonban önmagában nem ad választ, már csak a generációváltás időigénye miatt sem, az allergiák előfordulásának 2-3 évtizede tapasztalható gyors növekedésére. A jelenleg elfogadott álláspont szerint ebben az epigenetikai hatások a legfontosabbak. Közülük a környezetszennyezés, a táplálkozási szokások megváltozása és a dohányzás ismertek széles körben. Tény, hogy a vidéken, állatok közelében, tradicionális életvitelben felnőtt embereknél kisebb például az állati szőrre vagy pollenre adott kóros reakciók gyakorisága. Tény az is, hogy az életkörülmények drasztikus változása, ami a világméretű migráció egyik következménye, gyakran járt az adott, „beköltöző” közösségben, vagy például egy gyorsan iparosodó társadalomban az allergiák váratlan növekedésével. Ezt egy Ghánában már két évtizeddel ezelőtt végzett longitudinális felmérés is igazolta. Korábban az ország gyakorlatilag semmilyen iparral nem rendelkezett, de a helyzet változását néhány év alatt követte az asztma gyakoriságának

s z akmai oldal

növekedése 1%-ról három-négyszeresére a környéken. A légszen�nyezés légúti tüneteket kiváltó hatását azonban már a XIX. század második felében leírta Charles H. Blackley, aki ezt a manchesteri kohók és a szénbányák munkásai körében tapasztalta. Érdekes megfigyelés az is, hogy a nagyobb allergiarizikó generációkon át is érvényesülhet. Így például az anyai nagymama erős dohányzása a közvetlen utódot esetleg nem, de az unokát hajlamossá teheti bizonyos légúti allergiás betegségekre. Megpróbálhatnánk környezetünket „allergén-szegénnyé” tenni (ami persze elvileg is alig képzelhető el), valószínűleg akkor sem lenne kevesebb a beteg” – summázta a professzor, mert egy konkrét allergén szerepe korlátozott a betegség kiváltásában. Hozzáfűzte: Nyugat-Európában például a parlagfű nincsen az első tíz tünetkiváltó között – ott a fűpollenek, Északon a nyír pollenje, a Mediterráneumban a falgyom okoz megbetegedéseket, a földrajzi-klimatikus tényezőktől meghatározottan. Újabb időkre térve csalódást keltőnek mondta, hogy az allergiák társadalmi terheinek, életminőség rontó, teljesítmény-csökkentő hatásainak ismeretében, számos

Az allergiák nem kapják meg azt a figyelmet, amit a valószínűsíthető jövőbeni helyzet megkívánna

hatékony gyógyszer és gyógyeljárás birtokában is az allergiás betegek nagy (talán nagyobb) része elégedetlen a kezelésével. Az okok egy része (Magyarországon is) az ellátás alacsony hatásfokával magyarázható: világszerte kevés az allergológus (egyes uniós országokban még a szakképzés is hiányzik), ezért megvalósíthatatlan az integrált allergia-diagnosztika és -gondozás, amely a szisztémássá vált betegségcsoport igényeihez simulna. (Az USA-ban az ellátás hatékonyságának kulcsát a kizárólag belgyógyász/ gyermekgyógyász alapismeretekre épített allergológus-képzésben látják). Alacsony a háziorvosok részvétele az ellátásban, ami részben a célzott továbbképzések hiányosságaival magyarázható. Nemzetközi adatok szerint a megalapozott, jól követhető irányelvek gyakorlatba ültetésével szemben sokszor az egyéni gyógyítói tapasztalat kerül előtérbe, holott rosszabb hatásfokát számos felmérés igazolta. A gyógyszerelésnél nagyon fontos lenne – allergiákban különösen – a beteg együttműködése, tájékozottsága, a közös döntéshozás, amit hatékony, egyénre szabott kommunikációval, a páciens igényeihez való ésszerű alkalmazkodással lehet elérni. Ez

lenne az optimális helyzet minden szereplő számára. A tünetek erősségét például légúti allergiákban jól lehet mérsékelni lokális szteroidokkal, de használatukat az elterjedt, és ebben a szituációban indokolatlan szteroidfóbia nehezíti. Világszerte teret nyernek az egyre hatékonyabb, alkalmazásuk során egyre kisebb szakmaierőforrás-igényű allergén-specifikus immunterápiák is. Az allergiák azonban általánosságban aluldiagnosztizáltak és alulkezeltek, és ez Magyarországra fokozottan igaz. Ennek a helyzetnek a magyarázata az Allergia Világszövetség legfrissebb „Fehér könyve” szerint a „csak allergia” szindrómával jobban magyarázható, mint például a környezetszennyezés hatásaival: az allergiák nem kapják meg (egyelőre) azt a figyelmet, amit a jelen, és különösen, tétlenségünk esetén, a valószínűsíthető jövőbeni helyzet megkívánna. Ma senkinek, semmilyen szervezetnek sincsen elképzelése olyan hatékony kisközösségi-társadalmi módszerekről, amelyekkel ezen változtatni lehetne. Kérdésekre válaszolva a profes�szor kifejtette, hogy a terhesség és szoptatás alatti „ételallergia-prevenciós” anyai diéták értelmét bizonyítékok nem támasztják alá, viszont megnövelhetik az alultápláltság és a vitamin/vas/nyomelem hiány rizikóját. Egyes terjedőben lévő nem-konvencionális allergia-diagnosztikáknak, -szűréseknek egészségesek körében hasznuk nincsen, mert nincsen allergia tünetek nélkül (ezek természetesen lehetnek időszakosak vagy enyhék is). A tünetek megszüntetésére, az allergia-kontrollra ma már jóval komplexebb megoldások léteznek, mint egyedül a gyógyszerfelírás, ezeken elsősorban az életmód-rizikótényezők felmérését és lehetőség szerinti semlegesítését értjük. Niczky Emőke


s z akmai oldal

Lélegzethez jutni – háziorvosok szerepe az allergia kezelésében Az allergiás megbetegedések utóbbi évtizedekben tapasztalt ugrásszerű növekedése komoly kihívás elé állítja az allergológusokat és a háziorvosokat egyaránt. Sokszor utóbbiakra hárul a felismerés, és aktív részvételük elengedhetetlen az akut, valamint a krónikus esetek kezelésében is. Szerencsére nemcsak a betegség előfordulása, hanem a terápiás eszköztár is jelentősen megnőtt, azonban további készítményekre és mindenekelőtt aktívabb prevenciós munkára lenne szükség. Dr. Keskeny Sándor háziorvossal beszélgettünk.

– Az allergia krónikus betegség, és mint ilyen, gondozásában a háziorvosoknak jelentős szerep jut. Hogyan valósul meg a gyakorlatban a családorvos és az allergológus közötti együttműködés? – Az allergiás megbetegedések többrétűek lehetnek attól függően, hogy milyen szervrendszert érintenek. Beszélhetünk légúti és táplálkozási allergiáról, kontakt-allergiáról – amely megjelenhet a szemen, a bőrön – és gyógyszerek által kiváltott allergiás reakciókról. Az allergiás kórképek diagnosztikájában és terápiájában egyaránt meghatározó, hogy az említettek közül melyik típussal állunk szemben. Ezen kívül az allergiás betegségek valóban feloszthatóak az alapján is, hogy akut vagy krónikus állapotról van-e szó. A háziorvosoknak a gondozásban van jelentős szerepük, valamint akut kórkép esetén is azonnal

28


cselekedniük kell. Még a kezelés meghatározása előtt fel kell ismernünk az allergiás tüneteket, legyenek azok a bőrt, a bélrendszert vagy a légutakat érintőek. Kapcsolatunk az allergológusokkal attól is függ, hogy az adott házior-

Dr. Keskeny Sándor

vos hol dolgozik. Az ebből a szempontból szerencsésebb nagyvárosi kollégák küldhetik pácienseiket a megfelelő szakrendelésre, de a kisebb községekben vagy falun egyedül rendelő családorvosoknak a diagnózis felállítását és az akut ellátást is minden esetben egyedül kell megoldaniuk. A kapcsolat az allergológusokkal tehát nagyon fontos lenne, ám nem mindenki számára és nem minden esetben elérhető. – Milyen más szakterületek játszanak még szerepet az allergiás megbetegedések ellátásában, kikkel dolgozik még együtt a családorvos ezen a területen?

– Az allergológusok nagy segítségünkre vannak a kórkép pontos megítélésében, és a további kezelés kivitelezésében. Az allergológia külön szakterület, de sokan a fül-orr-gégészet vagy a bőrgyógyászat mellett képezték magukat

s z akmai oldal

Egy allergén által kiváltott asztmás roham pl. más felkészültséget igényel, mint egy méhcsípés vagy rovarcsípés okozta allergia.

ebbe az irányba is, illetve szemészeti tünetek esetén a szemész kollégákkal is együttműködünk. Az orvosi egyetemi városokban a bőrklinikák allergológiai kivizsgálására lehet küldeni a betegeket, ezen kívül Budapesten még az ORFI is komoly szerepet játszik az allergiával élő emberek kivizsgálásában és ellátásában. – Az allergiák akut tüneteivel is – gondolom – a családorvoshoz fordulnak először az érintettek. Mennyire gyakoriak az ilyen esetek, hogyan lehet ellátni, esetleg megelőzni ezeket? – A háziorvosok általában tartanak egy kicsit az akut allergiás eseményektől. Komoly felkészültséget igényel az ilyen állapot ellátása, attól függően, hogy a szervezet mely részét érinti a probléma. Egy allergén által kiváltott asztmás roham pl. más felkészültséget igényel, mint egy méhcsípés vagy rovarcsípés okozta allergia. Szintén ebbe a csoportba sorolhatóak az olyan esetek, mikor a páciens bőrére csöppen egy allergénnek bizonyuló vegyszer. Mindazonáltal

Küzdelem a porallergiával

a háziorvosok készenléti táskájában megtalálhatóak az akut eseményeket elhárító injekciók. Az akut allergiás esemény egyik legrémisztőbb képe az anafilaxiás sokk, amely akár egy méhcsípés nyomán is bekövetkezhet, de történhet akut légúti elzáródás is. Ilyen esetben addig, míg a mentőszolgálat segítségét nem tudjuk igénybe venni, a megfelelő gyógyszerekkel ki kell húznunk azt az időt, míg a beteg megfelelő intézménybe nem kerül a végleges ellátásra. – Változott-e, és ha igen, hogyan változott az allergiás betegségek terápiás protokollja, fejlődött-e a gyógyszeres kezelés? – Rengeteg fejlődés történt ezen a területen. Fiatal, kezdő orvos-

ként csupán olyan légúti allergiát kezelő gyógyszerekkel rendelkeztünk, amelyek mellékhatásprofilja egyáltalán nem volt kedvező, álmosító hatásúak, továbbá nehezen beszerezhetőek voltak, ráadásul kizárólag szakorvos írhatta fel bizonyos kedvezmén�nyel ezeket a készítményeket. Ma már szakmailag könnyen hozzáférhetőek az antiallergikumok, sőt, nem receptköteles termék is kapható a patikákban, ami nagy könnyebbség, mert allergiaszezon idején nem kell a pácienseknek vissza-visszatérniük a rendelőbe a receptért, maguk is kiválthatják azt a gyógyszert, amelyet az orvos javasolt számukra. Ma már az antihisztaminok harmadik generációja is rendelkezésünkre áll, és a második, harmadik generációs

Az akut allergiás esemény egyik legrémisztőbb képe az anafilaxiás sokk, amely akár egy méhcsípés nyomán is bekövetkezhet, de történhet akut légúti elzáródás is. Orvosok Lapja 29 2013 | 7-8

s z akmai oldal

készítményeknek szinte nincs is mellékhatásuk. Miután az allergia a szervezetben zajló immunfolyamat következménye, a kor vívmányaként kifejlesztettek egy ún. allergén-specifikus immunterápiát, amellyel meg lehet előzni a tüneteket. Ezt a terápiát kizárólag a megfelelő centrumokban adhatják a kollégák a betegek számára. – Ha jól tudom, az allergia elleni gyógyszerek egy részét nem csak a tünetes időszakokban kell szedni. Mennyire nehezíti ez meg az orvos-beteg együttműködést a terápia pontos betartására vonatkozóan? – Vannak akut allergiás események és létezik szezonális allergia, a harmadik csoportba pedig a perenniális allergiás betegségek köre tartozik. Ezek az allergiák egész évben fennállnak, és a betegség ebben az esetben igényel állandó terápiát. Az érintettek általában betartják a kezelési szabályokat, hiszen ha nem ezt teszik, visszatérnek tüneteik. – Melyek a leggyakoribb allergiás tünetek? – Attól függ, milyen allergiáról van szó. Légúti allergiák esetén az allergiát kiváltó allergén – amely leggyakrabban valamilyen fehérje-alapanyag – a felső légutak allergiás tüneteit váltja ki: a nyálkahártya duzzanatát, az orr váladékozását, a tüsszögést és a köhögést. Amennyiben a rhinitis allergica asztmával is társul – ami gyakran előfordul, hiszen előbbi kórkép sokszor utóbbi betegség bevezető tünete – köhögés és nehézlégzés kínozza a beteget. Amennyiben a szemet érintő kontaktallergiával érkezik hozzánk páciensünk, annak legfontosabb tünete a kötőhártya-gyulladás, mely piros, viszkető és könnyező szemmel jár. Ha a bőrön mutatkoznak a tünetek, urtikária jön létre a testfelületen, vagyis a bőr bepirosodik, viszket és hólyagocskák alakulnak ki felszínén. Az ételallergia diffúz hasmenést okoz

30


Fiatal orvos koromban az allergia még nem számított gyakori kórképnek, és leginkább csak veleszületett formájával találkoztunk. Ezzel szemben ma már minden korosztályt érint, és nagyon gyakorivá vált.

Allegének egy társaságban

az allergén elfogyasztása után. Keresztallergiák esetén gyümölcsökben is lehetnek olyan allergének, amelyek megtalálhatóak a fák, virágok pollenjében is, és ezek elfogyasztása is okozhat hasmenést. – Változott-e valamit az elmúlt időszakban az allergiával élő emberek köre akár a korosztályt, akár mennyiségüket tekintve? – Fiatal orvos koromban az allergia még nem számított gyakori kórképnek, és leginkább csak vele-

született formájával találkoztunk. Ezzel szemben ma már minden korosztályt érint, és nagyon gyakorivá vált. A minap olvastam, hogy a rhinitis allergica a lakosság 20–25%-át érinti, allergiás eredetű asztmában pedig népességünk 2-3%-a szenved. A tünetek idősebb korban is kialakulhatnak – 40–45 éves korban is jelentkezhet addig nem tapasztalt parlagfű-allergia. Korfüggetlenek a gyógyszerek okozta allergiák is. Vannak olyan feltételezések, hogy ezek a betegségek azért lettek gyakoribbak, mert immunrendszerünk a mai korban nagyobb terhelésnek van kitéve – tartósító szerek formájában sok kémiai anyagot fogyasztunk, túl sok immunrendszert moduláló antibiotikumot szedünk, de azt is mondják, hogy a mai gyerekek túl sterilen nőnek fel, így nem alakul ki megfelelően immunitásuk és ez okozza az allergiás betegségek terjedését. – Megfelelő képzést kapnak-e a családorvosok allergológiából?

s z akmai oldal

Számos lehetőség áll rendelkezésünkre a modern terápiás eszközök megismerésére. Majdnem valamennyi szakfolyóiratban szó van ezekről a kórképekről, különösen a szezonális időszakokban. A szakmai társaságok rendszeresen szerveznek továbbképzéseket és az antiallergikumokat gyártó-forgalmazó gyógyszercégek is rendkívül hasznos továbbképzéseket tartanak a háziorvosok számára. – Számos lehetőség áll rendelkezésünkre a modern terápiás eszközök megismerésére. Majdnem valamennyi szakfolyóiratban szó van ezekről a kórképekről, különösen a szezonális időszakokban. A szakmai társaságok rendszeresen szerveznek továbbképzéseket és az antiallergikumokat gyártó-forgalmazó gyógyszercégek is rendkívül hasznos továbbképzéseket tartanak a háziorvosok számára. Megvan tehát a lehetőségünk arra, hogy megkapjuk a legfrissebb információkat. – A gyógyszerallergiát vagy egyéb anyagokra való túlérzékenység tüneteit mennyire fedezik fel magukon időben az érintettek, mit lehet tenni annak érdekében, hogy ne szedjék tovább a tüneteket generáló készítményeket? – Amennyiben egy gyógyszerre akut allergia alakul ki, a tüneteket elszenvedő ember a későbbiekben is emlékezni fog arra, mi történt vele, pl. ha egy arra allergiás beteg penicillin tartalmú gyógyszert vett be, biztos, hogy a későbbiekben kerülni fogja azokat a termékeket, amelyek ezt a hatóanyagot

Feladat a bőrgyógyász számára

Az élelmiszer-technológia fejlődése is segíthetne az allergiás megbetegedések visszaszorításában, amennyiben kevesebb kémiai anyagot, tartósítószert tennének a fogyasztási cikkekbe.

tartalmazzák. Fontos, hogy a páciensek dokumentálják is, mely hatóanyagokra allergiásak, és hogy tájékoztassák erről aktuális kezelőorvosukat. Gyakran előfordul, hogy az ACE-gátlók száraz köhögést okoznak. Ezt is allergiás reakcióként tartjuk számon, amelyről azonban sajnos gyakran nem vesznek tudomást az érintettek, és sokszor az orvosok sem. A vegyszerek okozzák talán a legtöbb problémát azoknak, akik munkájuk során használják ezeket, és emiatt allergiájuk alakul ki. Sajnos megélhetésük miatt nagyon sokszor nem hagyják abba az allergénnel való kontaktust – már csak akkor, mikor súlyos panaszaik vannak. – Mit kell alapvetően tudnia egy háziorvosnak az allergia egyik rokon-betegségéről, az atópiáról? – Az atópia egy veleszületett genetikai hajlam az allergiás túlérzékenységre. A hajlam és különböző kockázati tényezők együttes hatására nemcsak egy rendszerbetegség alakulhat ki az érintett szervezetében, hanem sok esetben egy egész betegségcsoport. Megfigyelték, hogy az atópia az európai, fehérbőrű, szőke hajú, kék szemű emberek, illetve gyerekek körében a leggyakoribb. Az atópiás ekcéma krónikus, hullámzó lefolyású

betegség, mely korai kisgyermekkorban kezdődik, kellemetlen, viszkető, gyulladt bőrkiütésekkel jár, és bőrgyógyászati ellátást igényel. Az atópiára hajlamos gyermeknek később szénanáthája és asztmája is kialakulhat, valamint ételallergia is társulhat a speciális kiütések mellé. – Ön, mint klinikumot is megjárt szaktekintély milyen lépéseket tartana fontosnak az allergiás megbetegedések visszaszorításában? – Elsősorban: az embereknek távol kellene tartaniuk magukat az egészségüket veszélyeztető allergénektől – különösen a parlagfűtől. A veszélyes növény gondos kiirtása megakadályozhatná a parlagfű-allergia előfordulását. Igaz, hogy számos egyéb pollent nem kerülhetünk el, ezt az egy leggyakoribbat azonban igen. A környezet védelmére és tisztán tartására kellene tehát először is törekedni, itt igazán indokolt lenne az elméleti lehetőségként rendelkezésre álló szigor és következetesség. Az élelmiszer-technológia fejlődése is segíthetne az allergiás megbetegedések visszaszorításában, amennyiben kevesebb kémiai anyagot, tartósítószert tennének a fogyasztási cikkekbe. Nagyon fontos lenne továbbá, hogy az allergiával élő emberek időben kezdjék el szedni gyógyszereiket. A pollennaptár minden orvosi rendelőben megtekinthető. Érdemes két héttel vagy egy hónappal a szezon kezdete előtt bevezetni a terápiát. Elengedhetetlen lenne az is, hogy minden család tartson otthon antiallergiás gyógyszert – kálciumot és erre a célra kifejlesztett kenőcsöt. A megbetegedés visszaszorításában a lakosság minél szélesebb felvilágosítása is fontos eszköz lenne – ebben a háziorvosoknak különösen jelentős szerepük van. Radnai Anna


s z akmai oldal

Védekezzünk a kullancsok ellen! Napjainkra már egész évben aktuális a kullancs elleni védekezés, az élőlényekre nagyon veszélyes apró vérszívó folyamatosan jelen van a környezetben. A régi életritmusukból megtartották a nagy tavaszi-nyár eleji fő, és az őszi kisebb rajzásukat, megőrizték a napi inváziós görbéjüket is. A déli, napsütötte órákban árnyékba húzódnak, más időben viszont előbújnak és támadnak. Különösen így árvíz után…

Magyarországon több mint 18 féle kullancs él, a fajok fele betegséget terjeszt, ezek aránya egy-egy területen akár 10–30 százalékos is lehet. Az évente frissülő „kullancsbetegségek térképen” megfigyelhető, hogy mely területek a legfertőzöttebbek. A globális felmelegedés nyomán egyre több a kullancs. Az utóbbi három évben csak az uniós övezetben 15 százalékkal nőtt a kullancsveszélyes terület, vagyis egész Európában télen-nyáron napirenden van ez a vérszívó-probléma. Biológiai bombák robbannak a természetben, hiszen több élősködő faj nemcsak életmódot, de magatartást is változtatott, például bizonyos növények rovarkártevői a számukra korábban táplálékot nem jelentő mezőgazdasági haszonnövényekre költöztek át – olvasható dr. Kapiller Zoltán állatorvos, a Kullancsszövetség elnöke tollából. Példaként említi a fehér testű aranysárga lábú sünkullancsot (Ixodes hexagonus), ami a kutyákat és a macskákat tömegesen lepte el. A sünök fenntartói és hordozói-továbbadói lehetnek az emberre és társállatokra veszélyes, esetenként halálos betegségekkel járó, kullancs terjesztette kórokozóknak (az agyvelő- és agy-

32


hártyagyulladás vírusától, a babesiosis egysejtű vérélősködőjén át a Lyme-kórt okozó baktériumokig). A szem nélküli, „vak” és a közönséges kullancs lombos erdőben, kertben, parkban él, a cserjék- bokrok leveleinek árnyékos fonákján kapaszkodva áldozatára „fentről veti rá magát” A látó kullancs a gyepi növénytársulást lakja, a fűszál árnyékos fonákján megkapaszkodva, lesből támad. „Alulról kapaszkodik fel például a kutyakullancs (Dermacentor reticulatus) is. A közönséges kullancs is egyedfejlődése során több megjelenési formát ölt (pete→lárva→kifejlett hím, vagy nőstény→vérrel teleszívott nőstény). A természetben az agyvelő- és agyhártyagyul-

Figyeljünk a kullancsokra – a kutyatulajdonosok még inkább!

ladás-vírus és a Borrelia baktérium fő fenntartója az őz, a sün, a kisrágcsáló és a rigóféle. Az ezekből kiszívott (vírust, baktériumot, egysejtű vérélősködőt tartalmazó) vérrel fertőző kullancs a további fejlődési stációjában adja át a kórokozókat. A kórokozó átvivő (vektor) kullancs embert és társállatot egyaránt fertőz. A Lyme-borreliosisról ismert – írja Kapiller doktor –, hogy Európában és hazánkban négyféle Borrelia baktérium (B. afzelii, B. garinii, B. burgdorferi sensu stricto és a B. spielmani) okozza a komplex kórképet. A kullancsok 71,8%-a egyféle, 28,2%-a többféle Borrelia baktériummal volt fertőzött egy 2005-ös felmérés szerint. E kórokozók közül emberben és kutyában az első általában bőr- és mozgásszervi-, a második idegrendszeri- és a harmadik elsősorban ízületi-mozgásszervi kórképeket alakít ki. A B. spielmani kórokozó szerepét még vizsgálják. Mindenesetre a Lyme-borreliosis önálló és kevert kórokozójú esetei mindig levertséggel, étvágytalansággal, mozgászavarral, magas lázzal kezdődnek, aszerint, hogy mely testtájon csípett a kullancs, milyen Borreliával fertőződött a kutya. A testtáj és a kórokozó azért fontos, mert a Borreliák több mint 90%-ban a szövetek között, s csak elenyésző százalékban a vérkeringés által terjednek. Az utóbbi a baktériumok pitvar-kamrai (II-es, III-as típusú AV) blokkot, akár halált is okozhatnak. Fontos lenne a kutyák abszolút biztonsága miatt mind a kétféle Lyme-borreliosis elleni vakcinát az állatorvossal beadatni. Az egyik vakcina az B. a és a B. g, a másik a B. b. s. törzseket tartalmazza. (Csak a kutyáknak létezik e kórokozók ellen védőoltás, az embernek nincs!)

s z akmai oldal

A kutyáknak, házimacskáknak egész évben fontos az élősdiek ellen nyakörvet viselniük, vagy havonta Spot On készítményt a bőrükre cseppenteni. Kapiller doktor a kullancsok elleni segítségként kertben a gyakori fűnyírást és a sünöknek oly kedves farakások felszámolását is javasolja. Miként írja, minden védekezés dacára érhet bennünket és szeretett négylábú barátainkat, kedvenc háziállatunkat kullancstámadás, ezért fontos a gyógyszertárakban, az állatpatikákban, sőt a benzinkutaknál kapható, otthon tárolható kullancs-eltávolító kanalat beszereznünk és szükség esetén szakszerűen használnunk. Kapiller doktor beszámolója szerint 2008-ban a Királyrét melletti vasbányában látták, hogy az ott található denevérek körül hosszúlábú, addig ismeretlen kullancsok rajzanak. Maga is lement a bányába, ahol jobbára kis patkósorrú denevér (Rhinolophus hipposideros) él. A

denevérek körüli kullancsok Ixodes vespertilionis fajúak voltak. A denevérekben nem találtak imágó kullancsot, csak vérrel szívott nimfa stádiumúakat gyűjtöttek, melyek a csüngő denevérek alatt voltak. Dr. Babos Sándor leírásai szerint e kullancsfaj a leggyakrabban a felszínen (fatörzsek odvaiban, elhagyott építményekben) telelő simaorrú denevéreken élősködik, ezért a Vespertilionidae, azaz simaorrú denevérek családnevéről kapta a nevét is e kullancsfaj. Kérdés, miért „költözött” át a patkósorrú-Rhinolophidae család a denevérekhez? Miért bújt a föld alá? Miért nem találtak vérrel szívott, kifejlett kullancsokat a kis patkósorrú denevérekben? Mire készül e kullancsfaj? Milyen veszélyt jelent az emberre? Amikor a Pilis hegység északi tövénél elterülő Kesztölc melletti Legény- és Leány-barlangban volt a kutatócsapat, ahol a kis patkósorrú denevérek mellett közönséges (Myotis myotis) és he-

gyesorrú denevért (Myotis blythii) talált, bennük kifejlett, vérrel szívott Ixodes vespertilionis kullancsokra lelt. A mélységben telelő Myotisokról eltávolított kullancsokat tovább vizsgálták, hogy megtudják, milyen kórokozókkal „lesnek” a föld alatti, illetve feletti világra. Azt gondolják, a simaorrú denevérek kis számban, elvétve tévednek be telelni a barlangokba, bányákba, de kullancsaik egyedfejlődése szempontjából azért fontos, mert e kullancsfaj lárvái és nimfái a kis patkósorrú denevérekből szívnak vért, majd a mélyben a nimfákból kilépő kifejlett hím és nőstény kullancsok a simaorrú denevéreket várják. A bányák falán azért találtak kifejlett kullancsokat, mert azok a simaorrú denevérekre vártak és arra, hogy majd így a felszínre jussanak. Tehát a kérdésre a pontos válasz továbbra is nyitott. Krasznai Éva

XIII. ROMHÁNYI ORVOSTALÁLKOZÓ – Lelkigyakorlat (manréza) orvosoknak Helye: SZÁR, római katolikus templom Ideje: 2013. augusztus 31. 900 Szentmise

Romhányi emléktábla megkoszorúzása – Ebédszünet

1000 Üdvözlések - Moharos Péter polgármester - Kellermayer Miklós egyetemi tanár, emeritus professzor „A tudásunk három szintje”

1400 Mess Béla egyetemi tanár, emeritus professzor „Egy-házban Romhányi professzorral”

1030 Bárány Béla plébános „A hit szerepe a gyógyításban és a gyógyulásban” 1100 Szeverényi János evangélikus lelkész „Favágástól a halottak feltámasztásáig” 1130 Medveczky Ádám karmester „A hit és a zene kapcsolata”

1430 Antal Miklós egyetemi tanár „Az ember(ek) csodákra képes(ek)!?” 1500 Gallyas Ferenc egyetemi tanár, emeritus professzor „Egy „eretnek” elképzelés az élő sejtek sejten-belüli folyamatainak energetikai alapjairól” 1530 Kocsis Béla egyetemi docens „Én mikrobiológus vagyok, de Romhányi professzor Úr tanítványa”

Moderátor: Szelényi Zoltán egyetemi tanár, emeritus professzor Részvételi szándékát szíveskedjék augusztus 20-ig jelezni Koltayné Bartha Magda: 06-20/96-05-854 telefonszámon vagy a [email protected] címen.


s z akmai oldal

A plasztikai sebészek pótolhatatlan szerepe a gyógyításban A plasztikai és égési sebészet nemcsak fizikai elváltozások gyógyításában játszik jelentős szerepet, a megváltozott vagy nem ideális testkép helyreállítása által a páciensek lelki egészségét is szolgálja. Dr. Varga János adjunktus, a SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika Plasztikai és Égéssebészeti Osztályának vezetője, a Magyar Plasztikai Helyreállító és Esztétikai Sebész Társaság elnöke PhD fokozatát a tumoros emlőrekonstrukció témakörben szerezte, de nem kizárólag erről a részterületről beszélgettünk.

– Ketté lehet-e bontani a plasztikai sebész munkáját az alapján, hogy pusztán szépészeti, vagy külső jegyekre irányuló, mégis gyógyító beavatkozásról van szó? – A plasztikai és égési sebészet a szakmánk pontos megnevezése. A tevékenységünkön belül végzett esztétikai és rekonstrukciós sebészet szerves egységet alkot. A két tevékenységet szétválasztani nem lehet és nem is szabad. A munkánk során veleszületett és szerzett deformitásokat, alaki rendellenességeket kezelünk, operálunk, rekonstruálunk. A műtétek széles repertoárját végezzük. Ebbe beletartoznak a primer rekonstrukciók, mint az emlő szövetének helyreállítása sérülést vagy traumát követően (égés, sérülés, roncsolódás), betegség (emlőtumor) és fejlődési rendellenesség (tubuláris emlődeformitás, hypothrophia, athrophia, hipomastia, amastia, hipoplasia, Polland-szindróma) esetén,

34


vagy a revíziók és rekonstrukciók, melynek során a megelőző emlősebészeti beavatkozásoknak eredményét korrigáljuk, és természetesen az elsődleges augmentáció is, amikor az emlő nagyságát, formáját, teltségét alakítjuk ki. Megemlíthetjük még a különböző élettani változások következtében kialakuló elváltozások rekonstrukcióját is, mint a szülés utáni hasfali plasztikát, vagy a mell rekonstrukcióját, vagy a normál öregedési folyamatok következtében

Dr. Varga János

létrejött elváltozások rekonstrukcióját is, vagy a szemhéjplasztikák vagy arcplasztikák körét. Sorolhatnám tovább a tevékenységi kört, de mint a fenti felsorolások is bizonyítják, a plasztikai és égési sebészetben a kollégák a műtétek széles körét végzik. – Mennyire van jelen a plasztikai sebész „szépészeti” munkájában a pszichés, illetve a lelki gyógyítás? – A műtéti indikációk felállítása során a háttérben gyakran szerepelnek pszichés okok is, természetesen. Az élet folyamán a normál testséma a kor előre haladtával, illetve különböző egyéb tényezők következtében jelentősen megváltozik. Ehhez még súlyosbító tényezőként hozzáadódik a megfelelési kényszer, mely akár a mindennapi társkapcsolatban, akár az elhelyezkedések során jelentős szerepet játszik. Az ideálokhoz való hasonulási késztetést a média is kifejezetten fokozza. Mindez szerepet játszhat abban, hogy pácienseink testük valamely részével elégedetlenek, és ez jelentős pszichés tényezőként szerepelhet, melynek javítását, rekonstrukcióját szeretnék elérni. Egy jól sikerült műtétet követően jelentős változásokat tudunk megfigyelni, vidámabbak, magabiztosabbak, felszabadultabbak lesznek. – Ön pályája során kiváló minősítésű szakképesítéseinek megfelelően dolgozott általános sebészeti osztályon, baleseti sebészeti osztályon, érsebészeti osztályon, valamint plasztikai és égési sebészeti osztályon (sőt radiológiai) osztályon egyaránt. Befolyásolja-e a fenti kérdésekben tett állásfoglalását ez a rendkívül széleskörű szakmai tapasztalat?

s z akmai oldal

– Míg végső döntésemet meghoztam, hogy plasztikai sebész leszek, valóban több területen dolgoztam. Ez úgy érzem számos szempontból előnyös volt. Lehetőségem nyílt beletanulni más szakmákba, megismerni és végezni a szakmákhoz tartozó műtéteket. Nagyon szerettem mindegyiket külön-külön. Minden szakmában meg kell találni a szépségét, amiért érdemes és kell csinálni. Az évek során megszerzett gyakorlatomat próbálom most hasznosítani a plasztikai sebészetben. – A gyógyítás és szépészeti beavatkozás valamint a testi és lelki életminőség javítása közötti kötelék talán éppen azon a területen a legegyértelműbb mindenki számára, melyből ön PhD fokozatot szerzett: a tumoros emlőrekonstrukció vonatkozásában. Ön személy szerint mennyire tartja fontosnak ezt a lehetőséget a melleltávolításon átesett nők életminőségét tekintve? – Az emlőrekonstrukciós műtétek egyre jelentősebb szerepet játszanak a plasztikai sebészetben. A daganat miatt eltávolított emlő a nők számára Bostwick szavait említve, kettős fenyegetést jelent: „fenyegetés az élet és a nőiesség ellen”. 2008-ban 7744, 2009-ben 7276 szövettanilag igazolt új emlőtumoros eset volt Magyarországon. A világon évente 1,152 millió nőnél diagnosztizálnak emlőtumort, és 411 000 halnak meg tumorral összefüggő okok miatt. Ezek a számok is tükrözik ennek a

A műtéti indikációk felállítása során gyakran pszichés okok is szerepelnek a háttérben

területnek a fontosságát. A daganat miatti emlőeltávolításon átesett betegnél nagyon nagy lelki terhet jelent a kialakult állapot, a normál testséma megváltozása. Ezen rekonstrukciós műtétek mindig a beteg kérésére történnek. A műtéteket megelőzően a betegekkel többször és hosszasan kell konzultálni. Mindig a beteg számára megfelelő műtétet kell kiválasztani, és ennek helyességéről a betegnek is meg kell győződnie. – Hogyan változott az elmúlt években ennek az eljárásnak a technikája? – A műtéti technika jelentős változáson esett át. Az első szilikon-implantátumot két amerikai sebész Thomas D. Cronin és rezidense, Frank Gerow – a Dow Corning Corporation megbízásából – 1961-ben fejlesztette ki (Sialastic®) néven. 1962-ben használták először. 1962 tavaszán Timmie Jean Lindsey-nél ültették be az első implantátumot a Jefferson Davis Hospital in Houston nevű intézményben, Texasban, de az eredményt Cronin csak az 1963-as Society of Plastic Surgery in Washington D.C. nevű rendezvényen mutatta be. 1976-ban Radován használt először szubkután szilikon szöveti expandert emlőpótlás céljából. A módszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s azóta is használják, töretlen népszerűséggel. Ezek az eszközök az elmúlt harminc évben forradalmasították a plasztikai sebészetet. Jelentős állomásként kell még megemlíteni a dupla lumenű implantátumokat, melyeket belül szilikonnal, kívül sóval töltöttek. A két mező technikai célja az emlőimplantátum nagyságának posztoperatív szabályozhatósága. A jelenlegi típusa

Jelenleg hazánkban a műtéti indikációt multidiszciplináris team állítja fel, melynek tagja onkológus, sebész, radioterapeuta és szerencsés esetben plasztikai sebész is.

1984-ben jelent meg, ezek a Becker féle tágítható implantátumok, melyeket elsődlegesen használnak az emlő rekonstrukciónál. Az USA-ban 2009-ben végzett kb. 86 000 emlőrekonstrukcióból 57 000 (durván 65%) szöveti expander-implantátum alapú emlőrekonstrukció volt. A rekonstrukciós tárházban a saját anyaggal, szövetekkel való pótlás egyre nagyobb szerepet játszik. Legyen szó akár érnyeles izomlebenyekről (TRAM, LD), szabadlebenyekről (TRAM, LD, DIEP), vagy akár a perforátor lebenyekről (DIEP, TAP, SGAP, IGAP IMAP). Ezek is mutatják, hogy ma már a plasztikai sebészet egyre nagyobb kihívások előtt áll, melyeknek megfelelni nem könnyű. – Mi az optimális kiindulási helyzet ennél a műtétnél a páciens állapotát tekintve, illetve mit lehet tenni a legsúlyosabb esetben (és mi a legsúlyosabb)? Ma Magyarországon a rekonstrukció szempontjából megkülönböztetünk: • primer, a daganat eltávolításával egy időben történő a rekonstrukciót, • halasztott primer: a daganat eltávolítása, illetve szükség esetén az axilláris clearence, a daganat pontos pathológiai stádium felmérése, és az esetleges adjuváns kezelés megtervezése után történő rekonstrukciót, • illetve halasztott, a daganat eltávolítása és az adjuváns kezelést követően (több hónap/év elteltével) végzett rekonstrukciót (mely akár más intézetben is történhet). Magyarországon általában 2-3 évvel a mastectomia után kerül sor a rekonstrukcióra. A műtéteket természetesen mindig egyénre szabottan kell meghatározni. A súlyosságot mindig a beteg általános és aktuális állapota határozza meg. A döntéseinket befolyásolhatja a beteg állapota, az elvégzett kezelések típusa, a bekövetkező károsodás mértéke, az adó és befogadó hely állapota, a bőr minősége, károsodásának foka, illetve az előzetesen elvégezett műtétek típusa. – A melleltávolítás utólagos „mellékhatásait” – mint a


s z akmai oldal

fantomfájdalom – és esetleges szövődményeit befolyásolja-e a rekonstrukció? – Természetesen, mint minden műtétnek, ennek is lehetnek szövődményei, mellékhatásai. A fantomfájdalom, mint lehetséges mellékhatás nagyon ritkán esetleg előfordulhat. Az agy nem felejti el, hogy ott korábban egy kifejlett, hosszú időn keresztül létező, működő emlőállomány volt. Ennek eltávolítása után az agynak kell egy kis idő, míg úgymond „elfelejti”, a tudatból kiiktatja ezt a területet. Ezek a mellékhatások kiegészítő kezelésekkel jól kontrollálhatóak. – Nemrég nagy port kavart fel, hogy egy ismert hollywoodi színésznő kettős melleltávolító műtét mellett döntött rákmegelőzés céljával. Ön szakmai szempontból hogyan ítéli meg az ilyen prevenciós beavatkozásokat, van-e erre példa hazánkban is? – Jelenleg hazánkban a műtéti indikációt multidiszciplináris team állítja fel, melynek tagja onkológus, sebész, radioterapeuta és szerencsés esetben plasztikai sebész is. A döntés előzetes vizsgálatokat, szövettani mintavételt követően történik. Az említett esetben elvégzett genetikai vizsgálatok alapján állították fel az indikációt. Ebben talán, mint segítő tényező, szerepet játszhatott, hogy a mai korszerű plasztikai sebészeti módszerekkel a normál emlőformát szinte teljes mértékben utánozni lehet. Sok esetben az eredetivel szinte megegyező formát lehet visszaadni a műtéten átesett betegek számára. Hazánkban még az orvosgenetikus

Szerencsés, ha a figyelem csak az éppen zajló műtétre koncentrálódik, nem kell mellette ezer más dologgal is törődni

A mindennapi munkánk során nagyon szerteágazó tevékenységi kört kell ellátni, legyen szó akár ambuláns betegellátásról, konzíliumokról, osztályos munkák elvégzéséről, kötözésekről, kontrollokról és nem utolsó sorban műtétek elvégzéséről. 36


nem tagja multidiszciplináris teamnek, mely felelős a döntés meghozataláért. A molekuláris biológia fejlődése következtében már lehetőség van az előzetesen elvégzett genetikai vizsgálatokkal a diagnózis és műtéti indikáció tényét alátámasztani, és esetleg az indikációt felállítani. – Van-e szükség teammunkára egy plasztikai és égéssebészeti osztályon? Önöknél a SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika Plasztikai és Égési Sebészet Osztályán ez hogyan valósul meg? – Mint minden osztályon, így a plasztikai sebészeten is szükséges egy jól működő team, mely összehangoltan végezheti munkáját. A team azért szükséges, hogy egymásért, egymás mellett, a munka hatékonyságát növelve lehessen dolgozni. A mindennapi munkánk során nagyon szerteágazó tevékenységi kört kell ellátni, legyen szó akár ambuláns betegellátásról, konzíliumokról, osztályos munkák elvégzéséről, kötözésekről, kontrollokról és nem utolsó sorban műtétek elvégzéséről. Ez a szerteágazó munka egy káoszban nem végezhető el, csak összehangolt, jól működő teammel. Mindig meg kell találni, hogy kik azok a személyek, akik beletartoznak a munkacsapatba, együtt végzik a munkát, és nem egymás ellen. – Melyek a plasztikai sebészet legfontosabb társszakmái? – A társszakmákkal való együttműködés elengedhetetlen. Olyan, mint legfontosabb, nincs – minden szakma egyformán fontos. A munkánk

során gyakran egyes műtétekhez segítséget kérünk más szakmáktól, mivel az adott területen nagyobb jártassággal rendelkeznek. Természetesen fordított esetben mi is részt veszünk más szakmák műtéteiben, ha plasztikai sebész közreműködése kell az adott műtét eredményessége szempontjából. Ez a fajta kapcsolattartás a műtétek eredményes elvégzése szempontjából nagy jelentőséggel bír. – Külföldi tanulmányútjainak köszönhetően bizonyára rálátással bír a Magyarországnál fejlettebb országok ellátására is. Különbözik-e, és ha igen, miben különbözik a plasztikai ellátás a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban és hazánkban? – Életem során szerencsére lehetőségem nyílt más országokban dolgozni, műtétekben részt venni, belepillantani az adott egészségügybe. Ami szembeötlő különbség volt, az a nyugodtság, az anyagi, társadalmi megbecsülés, a körülmények rendezett volta, a rendelkezésre álló eszközök teljes tárháza, illetve, hogy a figyelem csak egy adott dologra, az éppen zajló műtétre koncentrálódott, mellette nem kell ezer más dologgal is törődni. – Melyek voltak a legfontosabb sikerei az elmúlt években, és milyen célokat szeretne elérni a jövőben? – Osztályvezetőként sikerült megvalósítani az osztályunk teljes körű akkreditációját. Bekapcsolódtunk a plasztikai és égési rezidensképzésbe. Nagy álmunk valósult meg azzal, hogy osztályunkon is elkezdtük a mikrovaszkuláris műtéteket. Terveink között szerepel a fiatal kollégák képzése, a PhD fokozatuk megszerzése, melyre már megetették a lépéseket, aktívan bekapcsolódtak az általam vezetett témakörbe. További jelentős terveink is vannak, de ezekről még egyelőre nem szeretnék nyilatkozni. Radnai Anna

s z akmai oldal

Emlékezés dr. Várhegyi Zoltán főorvosra (1939. 01. 03.–2012. 08. 10.) Közel egy esztendeje, hogy elveszítettük, de nőttön nő tiszta fénye, a mint időben, térben távozik, mondja Arany János a Széchenyi emlékezetében. 1963-ban szerzett diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, ezt követően Miskolcon a Megyei Kórház Szemészeti Osztályán kezdte orvosi pályafutását, melynek vezetője dr. Valu László főorvos, a debreceni híres Kettesy-iskola tanítványa volt. Itt szerzett szemészeti szakvizsgát, melynek megszerzése után érdeklődése a neuro-ophtalmológia felé irányult, és átkerült a Neurológiai és Idegsebészeti Osztályra, ahol kiváló kézügyességével főleg a microchirurgiában, az éranastomosisok technikai megvalósításában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Közben az Országos Idegsebészeti Intézetben Remenár főorvossal szoros kapcsolatba került, ebben a korszakban ő volt országos viszonylatban a második olyan szemész szakorvos, aki a neuro-ophtalmológiában is úttörő munkát végzett. Erről tanúskodnak az ezen a területen többféle folyóiratban megjelent közleményei is. Rendkívül művelt, állandóan újabb ismeretekre vágyó szakmai érdeklődés jellemezte mindennapos munkáját. Az idegsebészet területén is sokat dolgozott, különösen kitűnt az aneurysma-műtéteknél szükséges kiváló manualitása, de figyelme kiterjedt a neurotraumatológia területére is, főleg az elülső scala töréseinél szövődményt jelentő liquorcsorgásokra és azok ellátásá-

ra, erről a területről is jelentek meg közleményei. Igen sokat asszisztált nehéz agydaganat-műtéteknél, és sokat operált önállóan ezen a területen is. Sikeresen látta el a gerinccsatorna-sérüléseket, jóformán az idegsebészet minden területén hasznos tevékenységet folytatott. Kreativitását dicséri számos orvostechnikai újítása. Tisztességes szakmai hozzáállása, rendkívül humánus magatartása osztatlan megbecsülést vívott ki, mind szakmai vonalon, mind kollégái és betegei körében. Nyugdíjba vonulásakor Pro Sanitate kitüntetést kapott, 2012 májusában Miskolc város díszpolgárává választották. Mint nyugdíjas tovább folytatta szakmai munkáját, mely mellett széles körű társadalmi munkát is végzett. Emberi magatartására jellemző, hogy szerény, rendkívül humánus, a betegek érdekeit mindig előtérbe helyező, sokféle érdeklődésű, ebből kifolyólag igen nagy tudású, széles látókörű orvos volt. Higgadt, kiegyensúlyozott, jó kolléga, akire mindig úgy tekintettünk, mint az osztály jó szellemére – orvosok, ápolók, minden munkatársa szerette, és bárki bármilyen ügyes-ba-

jos dologgal fordult hozzá, mindenkin segített. Édesanyja révén erdélyi származású volt, nagyon szerette Erdélyt, és amikor csak tehette és fokozatosan hanyatló egészségi állapota megengedte, minden évben meglátogatta. Rengeteg felvételt készített nemcsak erdélyi útjairól, hanem bármilyen fontosabb közéleti tevékenységről. A 1990-es évek közepétől egykori diáktársai és még élő tanárai közreműködésével mozgalmat indított Miskolcon, annak érdekében, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke és vívmányai méltó helyet kaphassanak a város életében. Megalakították a Széchenyi 56-os Emlékbizottságot. Ebben a bizottságban rendkívül sokat dolgozott, mindenkor szeretettel gondolnak rá még élő kollégái, munkatársai, de mindenekelőtt szerető családja, három gyermeke, felesége és hét unokája. Széchenyi emlékezetével kezdtem visszaemlékezésemet, és ezzel is fejezem be, „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét, ámbár napja múl…”. dr. Török Pál ny. osztályvezető főorvos, ideggyógyász, idegsebész, pszichiáter szakorvos Miskolc

Dr. Szentessy István aranydiplomás orvos, ny. minisztériumi főtanácsos (sz.: 1936. 07. 29.) 2013. 04. 10-én szívelégtelenségben elhunyt. Dr. Karcza László, az Országos Orvosszakértői Intézet nyugalmazott főorvosa életének 83. évében, hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után, 2013. 06. 06-án elhunyt.

Tisztelt Olvasóink! A jövőben lehetőséget szeretnénk biztosítani elhunyt kollégáink rövid gyászközleményének (név, születési év, munkahely) megjelentetésére. Az elhalálozott orvosok adatait az [email protected] címre várjuk.


s z akmai oldal

Segítsünk, hogy el tudják fogadni a segítséget! Egyes pszichiátriai betegséggel élő embereknek nincs betegségtudatuk, ez pedig akár lehetetlenné is teheti a kezelés elfogadását. Nehéz ez a betegnek, a hozzátartozóknak és az orvosoknak egyaránt, ám jó hír, hogy az ilyen helyzeteket sem kell reménytelennek látni.

Xavier Amador „Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre” c. könyve szkizofrén betegek hozzátartozóinak szól. Technikákat, módszereket, speciális hozzáállást mutat be, amelyek alkalmazásával segíteni lehet azokon a pácienseken is, akikben neurológiai-biológiai károsodás következményeként nem lehet betegségtudatot ébreszteni. A szerző módszerét egy hazai munkacsoport tagjai orvosi nyelvre fordították, vagyis létrehozták a KOMP-modellt, amelynek a segítségével a pszichiáterek megtalálhatják a hangot és elfogadtathatják a terápiát szkizofrén betegeikkel. A munkacsoport egyik tagja dr. Pilling János pszichiáter, a SE Magatartástudományi Intézet kommunikációs csoportjának vezetője. A modell bemutatása valamennyi pszichiátriai beteggel találkozó gyógyító számára tanulságos, ahogyan a szakértővel folytatott beszélgetésben felmerülő, szkizofréniával kapcsolatos mélyebb ismeretek is figyelemre méltóak. – Melyek a szkizofrénia főbb jellemzői és ezek közül mely tünet tette az Önök kutatását szükségessé? – A szkizofrénia általában a serdülőkor végén, a felnőttkor elején kezdődő betegség, ami a gondolkodás, az érzékelés, a magatartás zavaraival jellemezhető. A betegség során többek között hallucinációk és téveszmék lépnek fel, a páciens azonban ezeket szubjektíve reálisnak érzékeli. Ennek az a következménye, hogy sok betegnek nincs betegségtudata. A legtöbb

38


szkizofréniával élő ember úgy gondolja, hogy egyáltalán nincs szüksége kezelésre, miközben orvosi szempontból nézve pszichiátriai kórképe olyan súlyos, hogy évtizedeken át tartó, folyamatos kezelést igényelne. Nagyon mes�sze van tehát a beteg és az orvos álláspontja, ezért szükséges olyan módszereket keresni, amelyekkel ezt a két, egymástól nagyon távol eső álláspontot össze lehet hangolni. – Mi történik akkor, ha egy szkizofrén beteg nem kap kezelést? Állapota feltétlen rosszabbodásnak indul? – Ebben az esetben újabb és újabb schubok alakulnak ki, és sajnos minden fellángolás után rosszabb állapotban marad a páciens, mint amilyenben előtte volt, vagyis pszichoszociális készségei és funkciói egyre rosszabbá válnak. Ezt a hanyatlást lehet megelőzni, ha sikerül rávenni a betegeket az együttműködésre. – Milyen módszert dolgoztak ki a szkizofrén betegek együttműködésének javítására? – Ebben a helyzetben hatékony segítséget jelenthet az úgynevezett motivációs interjú módszere, amit eredetileg a szenvedélybetegek kezelésére fejlesztettek ki, később

Dr. Pilling János

azonban számos egyéb területre is alkalmazták, s az utóbbi időben már a szkizofrén betegek együttműködésének javításában is felhasználják. A témakör nemzetközi szinten is ismert szakértője Xavier Amador, akinek erről szóló könyve magyar nyelven is megjelent. A mű címe egy olyan mondat, amelyet számos szkizofrén beteg megfogalmazott már: „Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre”. A szerző kettős identitással kezdett el foglalkozni ezzel a témakörrel, egyrészt pszichiátriai osztályon dolgozó szakemberként, másrészt hozzátartozóként. Bátyja szenvedett szkizofréniában, így családtagként is megélte, hogy milyen problémákat jelent ez a helyzet. Megfigyelte magán, hogy nemegyszer, amikor megpróbálta fivérét a kezeléssel való együttműködésre rávenni, parancsoló, utasító magatartást tanúsított.

s z akmai oldal

Azt vette észre, hogy ez nem segíti a helyzet megoldását, testvére vele szemben is ellenségessé vált, és egyáltalán nem akarta bevenni gyógyszerét – annak ellenére, hogy látszólag tisztában volt vele, hogy erre szüksége lenne. Ezért kezdte el kifejleszteni ezt a módszert, ami a motivációs interjún alapulva azt segíti elő, hogy sikerüljön megtalálni a páciens egyéni belső motivációit, azokat, amelyek elősegítik a kezeléssel való együttműködését. – Kérem, mutassa be részletesebben ezt a módszert, illetve az Önök által kialakított, orvosi gyakorlatban alkalmazható modellt! – Az Amador által kialakított módszert igyekeztünk meghonosítani, így született meg a szkizofrén betegekkel való együttműködés ún. KOMP-modellje. A mozaikszó minden egyes betűje egy-egy fontos tennivaló rövidítése: a K a kapcsolat megalapozásának fontosságára utal, az O a páciens problémáira, érzelmeire való odafigyelés jelentőségét emeli ki, az M a motiváció megkeresését, a P pedig a partneri együttműködést jelenti. Nyilván mindenki egyetért azzal, hogy ezek fontos szempontok, de azért, hogy ezek ne csupán hangzatos szlogenek legyenek, minden egyes alapelvhez kidolgoztunk egy-egy konkrét, megtanulható és gyakorolható kommunikációs módszert is. A kapcsolathoz az aktív figyelem módszerét, az odafigyeléshez az empátia tanulható, elsajátítható módszereit, a motivációhoz a motivációs interjú technikáit, a part-

Amennyiben arról próbáljuk meggyőzni, hogy téved, az egyrészt ellenséges hangulatot teremt az orvos és a beteg között, másrészt tudnunk kell, hogy a téveszmék jellegükből adódóan befolyásolhatatlanok.

neri viszony kialakításához pedig a közös döntéshozatal módszereit. A pszichiáterek és a pszichiátriai szakdolgozók számára szervezett tréningeken ezeket a módszereket igyekeztünk megismertetni és a gyakorlatba is átültetni. – Mi a gyakorlatba való átültetés feltétele? – Az első és legfontosabb szemléleti elem a bizalmi kapcsolat kialakítására irányul. Abban az esetben tudunk hatékonyak lenni egy betegségtudat nélkül élő páciensnél, ha sikerül bizalmi kapcsolatot kiépítenünk vele, amelyben úgy érzi, hogy olyan helyre került és olyan orvossal találkozott, akiben megbízhat, aki megérti őt, aki segíteni fog neki. Ez különösen fontos egy szkizofrén betegnél, hiszen az ezzel a kórképpel élő emberek gyakran gyanakvóak, paranoidok, úgy érzik, hogy szinte mindenki ellenük van. Ezért fontos, hogy az orvos már a kezdet kezdetén olyan kommunikációs technikákat alkalmazzon, amelyek azt fejezik ki a páciens számára, hogy odafigyel rá, megérti őt, és ítélkezéstől mentesen elfogadja annak a szubjektív valóságnak a megélését, amiről a páciens beszámol. Kifejezetten tiltott pl. vitába szállni a szkizofrén beteggel, egyáltalán nem érdemes arról beszélnünk vele, hogy nincs igaza, és a hallucinációkat csak ő maga képzeli, hogy azok a dolgok, amiket mond, téveszmék, és valójában a szomszéd nem is sugarazza őt stb. Amennyiben arról próbáljuk meggyőzni, hogy téved, az egyrészt ellenséges hangulatot teremt az orvos és a beteg között, másrészt tudnunk kell, hogy a téveszmék jellegükből adódóan befolyásolhatatlanok. Felesleges tehát vitázni, inkább azt érdemes éreztetni vele, hogy figyelünk a problémájára és megértjük, hogy mennyire súlyos gond az neki, ha pl. úgy érzi, hogy üldözik, megfigyelik, az életére törnek. – Ezzel nem erősítjük meg a téveszméiben?

– A másikra való odafigyelés nem jelenti azt, hogy egyetértünk vele. A páciens megértése nem egyenlő azzal, hogy én el is fogadom, hogy őt valóban üldözik, lehallgatják, megfigyelik stb., csupán kifejezem a megértésemet azzal kapcsolatban, hogy az, amit átél, valóban súlyos probléma lehet számára. A megértés tehát nem egyetértés! Ha a páciens szeretné tudni, hogy mit gondolunk az általa elmondottakról, akkor először érdemes azzal kezdenünk, amit egyformán látunk (pl.: „Tudom, hogy az, amit elmondott, milyen sok félelmet keltett Önben”), aztán megfogalmazni azt, amit másként látunk (pl.: „Bizonyára emlékszik, amikor legutóbb bekerült hozzánk, hasonló problémái voltak, a kezelés hatására azonban ezek a rossz érzései megszűntek. Orvosként tehát azt gondolom, hogy mindaz, amit elmondott, lehet a betegség kiújulásának jele is”). Amennyire azonban csak lehetséges, a beteggel való konfrontációt érdemes elkerülnünk, s helyette minél inkább az elfogadást, a megértést jobb hangsúlyozni. – Hogyan tudjuk kommunikálni ezt az elfogadást? – Ez nagyon sokféleképpen megtehető. Nem csupán olyan non-verbális módszereket alkalmazhatunk, mint hogy a testtartásunk és a mimikánk kifejezi figyelmünket, hanem pl. időnkét kicsit átfogalmazva el is ismételhetjük a páciens egy-egy mondatát. Ezekkel a parafrázisokkal is hatásosan kifejezhetjük, mennyire figyelünk rá, és hogy megértjük gondjait. Az érzelmi visszatükrözés módszerét is alkalmazhatjuk. Amikor pl. a páciens arról számol be, hogy üldözik és lehallgatják őt, akkor ahelyett, hogy azt mondanánk: „Lehet, hogy magának nincs is igaza és mégsem hallgatják le”, inkább azt mondjuk neki, hogy „Nagyon félelmetes lehet, hogy azt érzi, hogy állandóan figyelik.” – A bizalmi kapcsolat megalapozása után mi lehet a következő lépés?


SZ A K M A I OL DAL

– A következő, nagyon nehéz lépés, hogy a páciens együtt is működjön velünk a terápiában. Régebben sok módszert alkalmaztak abból a célból, hogy kialakítsák a betegben a hiányzó betegségtudatot, pl. igyekeztek megtanítani a szkizofrén pácienseket arra, hogy ez egy betegség. Ezek a módszerek csak korlátozottan voltak hatékonyak. Ma már egyre több tanulmány bizonyítja, hogy a betegségtudat hiánya nem valamiféle pszichés elhárító mechanizmus, ami tanulással átírható, hanem egy olyan neurológiai-biológiai károsodás következménye, aminek következtében a szkizofrén beteg képtelen belátni állapotáról, hogy az nem normális, ezért kezelést igényel. Ez az úgynevezett anozognózia hasonló ahhoz, amikor egy agyvérzés után a beteg nem tudja realizálni a kiesett képességeit – ez is egy organikus károsodás következménye. Kommunikációs módszerekkel a betegek nagy részét tehát képtelenség meggyőzni arról, hogy ő szkizofrén és kezelésre van szüksége. Éppen ezért a mi módszerünk nem a betegségtudat kialakításán alapul,

Közös cél lehet a vizsgától való félelem leküzdése

hanem azon, hogy olyan közös célokat találjunk, amelyek mentén együtt tudunk működni. – Mondana néhány példát arra, hogy miként lehet megtalálni ezeket a közös célokat? – Képzeljünk el egy konkrét szituációt: beszélgetés közben kiderül, hogy páciensünk éppen érettségi előtt áll vagy egyetemi hallgató, akinek közeleg a vizsgaidőszaka. Ez nem ritka, hiszen a szkizofrénia tipikusan ilyen életkorban szokott kialakulni. Megkérdezhetjük tőle, hogy hogyan tud készülni a vizsgáira. Általában az derül ki, hogy nagyon nehezen tud odafigyelni a tananyagra, hiszen félelmei elvonják figyelmét. Elmondhatja pl., hogy a szomszédok besugarazzák őt és állandó megfigyelés alatt tartják, s ez szinte lehetetlenné teszi azt, hogy haladjon tanulmányaival. Amennyiben egyet tudunk abban érteni, hogy nagyon fontos lenne az érettségi vagy a vizsga sikeressége, máris van egy olyan közös kapcsolódási pont, aminek alapján el tudunk kezdeni dolgozni. Mondhatjuk, hogy „Azért javaslom önnek, hogy fogadja el az általam ajánlott gyógymódot, mert ez többek között segíthet abban is, hogy oda tudjon figyelni a tananyagra és le tudja tenni a vizsgáit.” Ez való igaz: a kezelés egyik eredményei ez is lehet. Ezen a ponton azonban szinte bizonyos, hogy a páciensben ellenállás jelenik meg, hiszen érzi, hogy mégiscsak arra próbáljuk rábeszélni őt, hogy részt vegyen valamiféle kezelésben. (Nem véletlenül használom a kezelés szót, mert nem kizárólag a gyógyszerszedésről van szó. Ezzel a módszerrel más kezelésekre is rá lehet venni a pácienseket, pl. pszichoterápiára, szocioterápiára stb.) Itt lép életbe

Bánnunk kell tehát az ellenállással, nem pedig stigmatizálni a beteget, amiért nem akarja rögtön elfogadni azt, amit mondunk neki. 40


a motivációs interjú másik nagyon fontos alapvetése, mely szerint a páciensben ébredő ellenállás teljesen természetes dolog. Nem azt jelenti, hogy a beteg nem készséges vagy rossz együttműködő, hanem azt, hogy a kezelés elfogadása számára nagyon nehéz feladat. A motivációs interjúban vannak külön technikák arra, hogy miként lehetne ezt az ellenállást legyőzni. Bánnunk kell tehát az ellenállással, nem pedig stigmatizálni a beteget, amiért nem akarja rögtön elfogadni azt, amit mondunk neki. – Milyen módszerek léteznek az ellenállás leküzdésére? – Többféle módszert is használhatunk, az egyik ezek közül, az ún. normalizálás. Amennyiben a páciens viselkedésében olyasmit észlelünk, ami bizonyos szempontból nézve teljesen természetes és normális, akkor ezt erősítsük meg benne. Ez egyszerűen hangzik, a mindennapi gyakorlatban azonban sokszor nem is olyan magától értetődő ennek a módszernek az alkalmazása. Mondok egy példát: mivel a szkizofrén páciensek nem tartják magukat betegnek, nem akarnak kórházba menni. Eközben azonban környezetük észleli, hogy milyen súlyos problémájuk van. Rájuk hívják a mentőt, a páciens ellenáll, a mentősök értesítik a rendőrséget, és nem egyszer bilincsbe verve hozzák be a szerencsétlen szkizofrén beteget. Az orvos ekkor megkéri a rendőröket, hogy vegyék le a betegről a bilincset. A páciens első mondata bizonyára az lesz, hogy „Azonnal haza akarok menni!”. Ilyenkor a tipikus válasz: „Sajnálom, de maga nem mehet haza!”. Nyilvánvalóan ez a párbeszéd nem fogja javítani az orvos-beteg kapcsolatot. A normalizálás módszere szerint ilyenkor azt válaszoljuk, hogy „Meg tudom érteni, hogy haza szeretne menni, hiszen magát erőszakkal hozták ide, nem akart bejönni a kórházba. Jöjjön, üljön le, beszéljük meg, mit lehetne tenni, hogy minél előbb

SZ A K M A I OL DAL

hazakerüljön.” Vagy pl. azt mondja a páciens, hogy nem akarja bevenni a kapott gyógyszert, mert attól hízni fog. A szokásos válasz így szól: „Márpedig magának ezt a gyógyszert szednie kell.” A normalizálás módszerével megfogalmazott válasz ebben az esetben így hangzik: „Megértem, hogy nem akar elhízni, nyilván mindenkinek fontos, hogy milyen az alakja. Szerencsére vannak módszerek, amelyekkel meg lehet előzni azt, hogy elhízzon. Szívesen adok néhány tanácsot, hogy miként tudná ezt megelőzni a gyógyszerszedés mellett.” A módszer lényege tehát az, hogy értsük meg a páciens érzelmeit, és jelezzük is vissza, hogy teljesen érthető, hogy ő így gondolkozik. Ez máris némiképp bizalmi légkört teremt, hiszen a beteg érzi, hogy megértik őt, és ez segíti az együttműködés kialakítását. – Az tehát a cél, hogy a betegség elfogadtatása helyett abban találjunk egyetértésre, hogy a beteg rosszul érzi magát, és az okok kimondása nélkül kínáljuk fel a terápiát, mint a jóllét zálogát? – A beteg személyiségének ép részeivel kötünk egyfajta szövetséget, annak érdekében, hogy a károsodott területeken is javulást érhessünk el. A szkizofrén betegek maguk is érzékelik, hogy életük különböző területei problémákkal terheltek, nehezen tudnak párkapcsolatokat kialakítani vagy fenntartani, nehezen tudják megtartani az állásukat, vagy odafigyelni nagy koncentrációt igénylő feladatokra, rosszul alszanak, nehezen teszik le vizsgáikat stb.

Az orvosnak nem kell azt éreztetnie páciensével, hogy ő ezeket a téveszméket és hallucinációkat szintén valóságosnak érzékeli. Ugyanakkor ez egy nagyon nehéz része az orvos-beteg kapcsolatnak. Azért kötünk ilyenkor szövetséget, hogy ezekre a problémákra tudjunk megoldást találni, és ez valóban így is van, tehát nem csapjuk be a pácienst. Kérdésében azonban még egy fontos elemet érzek – hogy vajon a módszer jelenti-e azt, hogy elhallgatjuk betegünk elől, hogy problémáit betegségnek, szkizofréniának tartjuk. Nem teszünk ilyet. Az orvos-beteg kapcsolat alapja ebben az esetben is az őszinteség kell, hogy legyen. Az orvosnak nem kell azt éreztetnie páciensével, hogy ő ezeket a téveszméket és hallucinációkat szintén valóságosnak érzékeli. Ugyanakkor ez egy nagyon nehéz része az orvos-beteg kapcsolatnak. Előfordulhat, hogy a beteg rákérdez: „És mit gondol ön erről doktornő/doktor úr?” Vagy megkéri orvosát, hogy kísérje el a rendőrségre feljelentést tenni a szomszédok ellen. Amennyiben az orvos azt érezteti a beteggel, hogy valóban nagyon rossz lehet, hogy úgy érzi, szomszédai megfigyelik, akkor a beteg joggal kérhet tőle ilyesmit. A tréningen azzal is foglalkoztunk, hogy miként reagálhat ilyenkor az orvos: több különböző tanáccsal is elláttuk kollégáinkat. Az egyik módszer pl. az lehet, hogy nem reagálunk azonnal az ilyen kérdésekre. Amennyiben ez a kérdés az orvos-beteg találkozások

kezdetén merül fel, akár végleg elronthatja a kapcsolatot, ha az orvos nyíltan ellentmond. Mondhatja ellenben pl., hogy „Szívesen válaszolok majd erre, előbb azonban szeretnék többet is tudni arról, hogy mi is történt önnel, mit élt át – hogy jobban megértsem a helyzetét. Kérem, meséljen még arról, hogy min ment keresztül!”. Így az ellenszegülés helyett tovább erősítjük a kapcsolatot. Abban az esetben, ha később mégis válaszolni kívánunk, elmondhatjuk, hogy tiszteletben tartjuk mindazt, amit betegünk előadott, és bízunk abban, hogy ő is tiszteletben fogja tartani, amit mi mondunk. Ezek után kifejthetjük, hogy értjük, látjuk, milyen sok problémát okoz neki mindaz, amiről beszámolt. Amennyiben régi betegünkről van szó, hozzátehetjük, hogy bizonyára emlékszik, arra, mikor x évvel ezelőtt bekerült hozzánk hasonló panaszokkal, majd elkezdtünk egy kezelést, s utóbb ezek a panaszai megszűntek. Ez arra utal, hogy azok a problémák, amelyeket felsorolt, esetleg a betegség fellángolásának a jelei. Lehet, hogy a páciens ezzel nem fog egyetérteni. Erre az orvos azt válaszolhatja, hogy tiszteletben tartja, hogy páciense ezeket a problémákat nem betegségnek tartja, hanem valóságnak, de kéri, hogy fogadja el: orvosa pszichiáterként ezt másként látja. A pszichiáter akár még azt is hozzáteheti: „Az is lehetséges, hogy én tévedek.” Néha, nagyon ritkán akár ez is előfordulhat. Esterházy Péter mondta, hogy a magyar paranoia az, amikor az ember azt érzi, hogy lehallgatják,

Szakorvosi állások Svédországban További információ a következő honlapon: ww!"#$%&'($)*!+,+-"./00 Orvosok Lapja 41 2013 | 7-8

SZ A K M A I OL DAL

üldözik, megfigyelik – és igaza van. Sajnos ez meglehetősen sok emberrel valóban megtörtént. – Azzal nem segíthetünk, hogy elmagyarázzuk a téveszmék mibenlétét, de vajon azzal sem növeljük-e a beteg szenvedését, ha megengedjük annak lehetőségét, hogy a valóságot tapasztalja? – A diagnózis felállítása szempontjából valójában nem az a központi kérdés, hogy a beteg által elmondottak mennyire reálisak. A pszichiáter nem rendőr, nem nyomozó, nem bíró. A közhiedelemmel ellentétben a pszichiáterek nem annak alapján minősítenek valakit betegnek, amit állít, pl. hogy őt üldözik és lehallgatják. A szkizofrénia számos tünetének együttes fennállása mutatja meg azt, hogy valaki beteg-e vagy sem. Hiába mondja valaki, hogy üldözik, nem tekintjük szkizofrén betegnek, ha a viselkedése egyébként egyáltalán nem utal erre a kórképre. Ha azonban a diagnózis bizonyos, akkor egyáltalán nem kell vitáznom a pácienssel a téveszméiről, hanem inkább közös álláspontot kell keresnem vele azzal kapcsolatban, hogy miért lenne érdemes elfogadnia a kezelést. Ez azért is nagyon fontos, mert ha a beteg hazamegy a kórházból, már az ő kezében van az irányítás, ő dönti el, hogy beveszi-e a gyógyszereket, visszajön-e a kontrollra. Ha nem

42


sikerül meggyőznöm arról, hogy érdemes együttműködnie, akkor oda a munka valamennyi, korábban felépített eredménye. – A terápia szükségességéről meggyőzött pácienst a következő gyógyszerbevétel ideje jó eséllyel még meggyőzött állapotában éri? – A szkizofrénia kezelésében egyaránt alkalmazhatunk orális és injekciós készítményeket. A szájon át szedendő tablettákat naponta, az injekciókat csupán többhetente kell beadni a páciensnek. A szkizofrén betegek számára az együttműködés kialakítása érdekében az esetek többségében praktikusabb az injekció adása. Nem csupán a nyomon követhetőség miatt, hanem azért is, mert a páciensnek így ritkábban kell foglalkoznia a gyógyszerszedéssel. Több éven keresztül minden nap gyógyszert szedni bármilyen betegségben szenvedő ember számára problémát jelent. Az utóbbi időben ez a téma egyébként is előtérbe került az orvoslásban, és egyre több kutatás eredménye bizonyítja, hogy valamennyi krónikus betegségben nehézséget jelent a hosszan tartó együttműködés kialakítása és fenntartása. Ha a szkizofrén betegek ún. depó-injekciót kapnak, elegendő csupán néhány hetente eljönniük és találkozniuk kezelőorvosukkal, és nem szükséges naponta gyógyszereket szedniük. A stigmatizáltság érzését is csökkenti, hogy nem kell pl. a munkahelyükön félrevonulniuk és úgy bevenniük a gyógyszert; a depó-injekció alkalmazása ezért általában javítja az együttműködést. – Mennyire fontos a hozzátartozókkal való együttműködés a pszichiáter részéről? – Ez nagyon fontos kérdés. A KOMP-modellben a P betű a partnerséget jelenti, és ennek része a hozzátartozók bevonása is. Amennyiben a hozzátartozók nem fogadják el azt a kezelést, amelyben az orvos és a páciens

már megegyeztek, akkor hiábavaló volt a sok munka, otthon a családtagok le fogják beszélni a pácienst a terápiáról. Ez sajnos gyakran megtörténik. „Nem vagy te bolond, nincs szükséged dilibogyókra” – mondják ilyenkor a hozzátartozók. Amennyiben a normalizálás elvét erre a helyzetre is alkalmazom, akkor bizonyos szempontból nézve mindez érthető. A szkizofrénia általában az érettségi környékén, az egyetem kezdésének időszakában jelentkezik. Nagyon nehéz a szülőknek is azzal szembesülni, hogy az addig egészséges, okos, jól tanuló gyermekükről valaki egyszer csak azt állítja, hogy szkizofrén. A szülők sokszor nagyon nehezen fogadják el ezt, ezért a hozzátartozókkal is sokat kell foglalkozni, és őket is be kell vonni a közös döntésbe, hogy el tudják fogadni: az egész család érdeke, hogy minél jobb életminőséget tudjanak gyermekük számára biztosítani – és hogy ezt a számára a kezeléssel való együttműködés fogja lehetővé tenni. Amennyiben elfogadják a kezelést, gyermeküknek esélye lesz letenni a vizsgáit, elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Ezzel a betegséggel ugyanis mindez lehetséges, bár a szkizofrénia ronthatja a teljesítményt, ma már meglehetősen jó életminőség biztosítható a szkizofréniában szenvedő páciensek számára. Feltéve, hogy együttműködnek pszichiáterükkel. – Fontos tehát, hogy a hozzátartozók már a korai diagnózis kimondásának idején elfogadják az életre szóló kezelés szükségességét? – A szkizofrénia súlyos diagnózis, ezért a tünetek első jelentkezésekor a beteget nem is minősítjük azonnal szkizofrénnek, hanem pl. „átmeneti pszichotikus zavar” diagnózist kap. Az első tünetek jelentkezésénél nem is lehet azonnal egy életre szólóan beállítani a gyógyszerelést: a pszichiáterek maguk is kísérletet szoktak tenni a gyógyszer elhagyására, és amennyiben

s z akmai oldal

Nemegyszer megtörténik, hogy egy beteg különböző orvosoktól különböző instrukciókat kap, ami egyrészt összezavarja őt, másrészt azt az érzést kelti benne, hogy az orvosok maguk sem tudják, mit is kellene tenni az adott helyzetben. ez sikeres, nincs szükség további kezelésre. Ritkán előfordulhat, hogy valóban nem szkizofréniával álltunk szemben, hanem egy olyan pszichotikus állapottal, amely nem válik tartóssá, a tünetek elmúlnak, és többet nem jelentkeznek. – Előfordul-e, hogy a beteg számára még mindig kevésbé lenne félelmetes, ha az általa átélt borzalmakat környezete valóságosnak vélné, mint azzal szembesülnie, hogy beteg, és hallucinációi e betegség következményei? – Valóban a legtöbb páciens szeretné azt hinni, hogy diagnózisa téves, és ezért nem egyszer újra és újra abbahagyják a kezelést. Xavier Amador könyvének a címe már önmagában is erre utal – a „Nem vagyok beteg, nincs szükségem kezelésre” – az egyik leggyakoribb mondat, amelyet szkizofrén betegektől hallani lehet. Ahhoz, hogy el tudják fogadni a kezelést, az említett módszereken kívül sokat segíthetnek pl. az alábbi mondatok: „A cukorbetegek is egy életen át szednek gyógyszert, a magasvérnyomás-betegséggel élő emberek is életük végéig szedik a vérnyomáscsökkentőket. Az, hogy valaki folyamatosan használ gyógyszereket, nem szégyen, hiszen éppen ez által tud teljes életet élni.” – Az internetes közösségi oldalakon néhány szkizofrén beteg bejegyzése arról tanúskodik, hogy tudja, mit jelent diagnózisa, és tudatosan vesz részt a terápiában. Náluk akkor mégis kialakult már valamifajta betegségtudat? Az együttműködés és a betegség-

tudat nem „igen” vagy „nem” kérdése. Az esetek legnagyobb részében a beteg részleges együttműködést tanúsít. Az érintettek maguk is érzékelik, hogy súlyos problémáik vannak, és ez együttműködésre sarkallja őket, ugyanakkor ez egyben folyamatos küzdelem is részükről, hiszen szeretnék azt hinni, hogy nem betegek, és ezért hajlanak arra, hogy abbahagyják a terápiát. A legtöbb páciensben azonban él valamilyen fokú együttműködési készség. A betegségtudattal hasonló a helyzet. Vannak olyan betegek, akiknél egyáltalán nem lehet betegségtudatot kiépíteni, és vannak olyan betegek is, akik kitűnően megtaníthatóak arra, hogy milyen tünetekkel jár a betegségük, ezeket felismerik magukon, és ha szükséges, időben orvoshoz fordulnak. A pszichoedukatív módszereket sem kell tehát végleg elhagynunk, mert vannak olyan páciensek, akiknél ez hasznos lehet, ugyanakkor mai tudásunk szerint a betegek nagyobb részénél a pszichoedukáció nem elegendő az együttműködés kialakítására. – Milyen orvosszakmák érintettek még a szkizofrén betegek kezelésében? – Az orvosok közötti együttműködés a betegek együttműködése szempontjából különösen fontos lehet. Nemegyszer megtörténik, hogy egy beteg különböző orvosoktól különböző instrukciókat kap, ami egyrészt összezavarja őt, másrészt azt az érzést kelti benne, hogy az orvosok maguk sem tudják, mit is kellene tenni az adott helyzetben. Nem csupán a szkizofrénia kezelésében, hanem minden más

Olyan problémákat érdemes keresni, amelyek magának a betegnek jelentenek gondot, mert ha olyannal szembesítjük őt, ami nekünk magunknak kellemetlen, akkor nem fog kialakulni egyetértés.

betegség ellátásában is nagyon fontos lenne az orvosok közötti jó kommunikáció, együttműködés. A szkizofrén betegek kezelésében a háziorvosnak azért is jut kiemelt szerep, mert ő találkozik gyakrabban a beteggel, ráadásul otthonába is ellátogathat. Abban az esetben, ha egy családtag érzékeli, hogy romlik a beteg állapota, először a családorvoshoz fordul, és így a kollégának lehetősége van arra, hogy rábeszélje a pácienst: menjen vissza pszichiáteréhez. – Mit tehet a hozzátartozó vagy a háziorvos, ha a beteg nem „szenved eléggé” ahhoz, hogy hajlandó legyen orvoshoz fordulni és azt is támadásnak érzékeli, hogy pszichiáterhez akarják vinni? – Xavier Amador a könyvét kifejezetten hozzátartozók számára írta – bár mi a módszert orvosok számára dolgoztuk át. Így minden érintett hozzátartozónak nagyon ajánlom, hogy ismerkedjen meg ezzel a könyvvel, mert olyan szemléletbeli tanácsokat és módszereket tartalmaz, amely segíteni tudja a beteggel való folyamatos együttélést. Az egyik ilyen módszer otthon is az, hogy a folyamatos viták helyett próbálunk meg közös célokat találni. Abban az esetben, ha a páciens nehezen tud aludni, mondhatjuk, hogy az orvos tud segíteni abban, hogy rendezzük ezt az alvászavart. Olyan problémákat érdemes keresni, amelyek magának a betegnek jelentenek gondot, mert ha olyannal szembesítjük őt, ami nekünk magunknak kellemetlen, akkor nem fog kialakulni egyetértés. Azt mondani pl. a betegnek, hogy „Már megint képzelegsz!”, nem előrevivő, ha azonban azt mondjuk: „Látom már megint nem aludtál jól és így nem tudsz készülni a vizsgáidra”, akkor nagyobb valószínűséggel tehetjük őt nyitottá a segítség elfogadására. Radnai Anna


Gyógyszer is kell, fertőtlenítő is kell Jelentősebb sajtónyilvánosságot kaptak az utóbbi hetekben a kórházakban terjedő fertőzések. Az infekciót nem könnyű – bár nem is lehetetlen – féken tartani, igaz, jelen körülmények között a kórházhigiénikusok szinte emberfeletti harcot kell, hogy vívjanak.

Rákay Erzsébet főorvos az ország egyik legnagyobb gyógyító intézményében, a budapesti Szent János Kórházban küzd a fertőzések ellen. Mint mondja, gyakorlatilag minden kórokozó képes nagy bajt okozni, hiszen a kórházakban megromlott egészségi állapotú emberek fekszenek, akik emiatt nehezen veszik fel a harcot, sőt abban nemegyszer alul is maradnak. Ám míg korábban az MRSA volt az első számú „közellenség”, addig a helyzet mára megváltozott. A kórokozó terjedésének megakadályozására hozott és betartott izolációs intézkedések hatására ugyanis ha nem is csökkent, de legalább nem nőtt az elmúlt évben a fertőzött betegek száma. Jelenleg a Clostridium difficile tarol a kórházakban, persze tévedés lenne azt hinni, hogy a probléma kizárólag hazánkat érinti. Rákay főorvos elmondása szerint ez a spórával szaporodó, toxintermelő anaerob baktérium nem válogat a földrajzi helyekben, ezért egész Európában és Dr. Rákay a tengerentúli intézményekben is jeErzsébet len van. Nagyon kellemetlen tünetek jelzik veszélyes jelenlétét: a fertőzés súlyos bélgyulladást okozva erős hasmenést provokál. Az idős, gyengébb immunitású embereknél lényegesen nagyobb a kockázat, fertőzés esetén a halálozás sajnos a harminc százalékot is elérheti körükben. Sokszor előfordul az is, hogy a gyógyultnak nyilvánított, már tünetmentes emberek visszaesnek, állapotuk rosszabbra fordul. Azt viszont, hogy erre mikor kerül sor, lehetetlen kiszámítani, mert a lappangási idő betegenként je-

44


lentős eltérést mutat. Gyermekeknél szerencsére nem okoz túl nagy bajt a clostridium, ők nemegyszer „csak” hordozzák a kórokozót. A baktérium akkor okoz tüneteket – magyarázza Rákay Erzsébet –, ha a bélflóra egyensúlya valamilyen okból felborul. Ilyen kiváltó ok lehet az antibiotikus kezelés. Ha a beteg kórházba kerül, vagy látogatóként jár ott, megfertőződhet. Ilyenkor is antibiotikumot kell kapnia, bár a gyógyszeres terápia lehetőségei bevallottan igen korlátozottak. Új megoldásként jöhet szóba az úgynevezett széklettranszplantáció, amellyel már sikereket értek el a budapesti Szent István-Szent László Kórházban, valamint a Debreceni Egyetemen. Ennek lényege, hogy egészséges bélflórával rendelkező ember székletéből ültetnek át a betegbe, ehhez etikai okok és a dolog kényes volta miatt rokonokat kérnek föl donációra. Az eljárásnak persze megvannak a maga technikai korlátai, de Rákay Erzsébet főorvos tudomása szerint az ilyen beavatkozáson átesett betegek meggyógyultak. Legújabban arra is fókuszálnak a kutatások, hogy az egészséges

székletet kapszulába „csomagolva” adhassák a betegeknek, így jelentősen csökkenhet az amúgy érthető ellenérzés. Megjegyezte: valóban ez lehet a jövő fegyvere a multirezisztens clostridium ellen. Az elmúlt években új, virulensebb, toxikusabb Clostridium difficile törzs kezdett terjedni világszerte, így Európában is. Rendkívül erős toxinja miatt nagyobb a megbetegítő képessége, mint az eddig ismert kórházi clostridium baktériumoknak. Fölvetődik a kérdés, hogy a régi, jellemzően pavilonos rendszerű kórházakban – amilyen a János is – nagyobb-e a biztonság a kórokozó terjedését illetően. A főorvos szerint elvben igaz, hogy a pavilonrendszer csökkenti a járványügyi kockázatokat, ám mivel a betegeknek diagnosztikára, egyéb problémájuk ellátására is szükségük van, ezért sokat jönnek-mennek az épületek között, s ugyanezt teszik a gyógyítók is. A baktérium egyébként a legtöbbször észrevétlen, gyanútlan mozdulattal terjed egyik emberről a másikra. Elég annyi, hogy a betegellátó személyzet, vagy maga a beteg nem fertőtleníti, mossa meg jól a kezét evés előtt, de a betegszállítás, takarítás során is megvan a rizikó. Az egyetlen hatékony módszer valóban az alapos fertőtlenítés, a higiénés előírások szigorú betartása, a fertőző betegek ellátása mellett a nem fertőzöttek védelme. Rákay Erszébet hozzátette, ma már rendkívül hatékony kórházi fertőtlenítőszerek vannak forgalomban, ami segíti az esetleges problémák kezelését. Nehézséget okoz azonban, hogy ezek igen drágák, és az osztályoknak a gyógyszerkeretükből kell kigazdálkodni az erre jutó költséget. Így sokszor a „melyik ujjamat harapjam” dilemmával kerül szembe az osztályvezető főorvos, hiszen gyógyszerre ugyanúgy szüksége van betegeinek, mint a megfelelő higiénés körülményeket biztosító vegyi anyagokra. Niczky Emőke

(Fotó: Karajorgis Mária)

SZ A K M A I OL DAL

s z akmai oldal

Hárommillió kórházi fertőzöttet ápolnak Európa kórházaiban Az ECDC a napokban közölte az első, európai kórházakban végzett, az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések adatait, illetve az egy adott pillanatra vonatkozó antibiotikum-felhasználás eredményeit tartalmazó jelentését.

E felmérés eredményei alapján az ECDC úgy becsüli, hogy az európai kórházakban bármely adott napon átlagosan minden 18. pácienst valamilyen egészségügyi ellátással összefüggő fertőzés miatt kezelnek. A jelentés bemutatja a leggyakoribb fertőzések adatait, a leggyakoribb kórokozókat, és azt hogy milyen gyakran alkalmaznak antimikrobiális szereket e fertőzések kezelésére, valamint adatokat közöl a kórházi fertőzések megelőzését szolgáló struktúráról és eljárásokról. Az úgynevezett európai pont prevalencia vizsgálatban 30 európai ország több mint 1000 kórháza vett részt.

Marc Sprenger, az ECDC igazgatója kijelentette: „A vizsgálat megerősíti, hogy az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések jelentős közegészségügyi problémát,

A teljes jelentés a következő weboldalakon tekinthető meg: ECDC Antimicrobial Resistance and Healthcare-associated Infections programme Protocol: Point prevalence survey of healthcare-associated infections and antimicrobial use in European acute care hospitals European Antimicrobial Resistance Surveillance Network (EARS-Net) European Surveillance of Antimicrobial Consumption Network (ESAC-Net) Interaktív adatbázis linkje: European Antibiotic Awareness Day Systematic review and evidence-based guidance on perioperative antibiotic prophylaxis Council Recommendation of 9 June 2009 on patient safety, including the prevention and control of healthcare associated infections (2009/C 151/01) A szerkesztett fordítás az Országos Epidemiológiai Központban (Kórházi Járványügyi Osztály) készült.

fenyegetést jelentenek az európai páciensekre: az ECDC becslése szerint az európai kórházakban egy adott pillanatban mintegy 80 000 pácienst, vagyis minden tizennyolcadik beteget valamilyen egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéssel kezelnek”. Összességében az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések körülbelül 3,2 millió pácienst érintenek évente. Az egészségügyi ellátással ös�szefüggő fertőzések előfordulása azon betegek között volt a legmagasabb, akik intenzív osztályos kezelést igényeltek; 19,5%-uk kapott valamilyen egészségügyi ellátással összefüggő fertőzést. Összesen 15 000 egészségügyi ellátással összefüggő fertőzést regisztráltak, ezek közül a leggyakoribbak a légzőszerveket érintő (tüdőgyulladás: 19,4%, alsó légúti fertőzés: 4,1%), a műtéti (19,5%) és a húgyúti (19,0%) fertőzések voltak. A vizsgálat megerősíti, hogy a betegek jelentős része antibiotikum-kezelésben részesül kórházi tartózkodása alatt. Az ECDC becslése szerint az európai kórházakban, bármely napon több mint 400 000 páciens, vagyis minden harmadik beteg legalább egy antibiotikumot szed. Az európai vizsgálatban hazánk is részt vett, a friss hazai adatokat az Országos Epidemiológiai Központ jelenleg elemzi, a magyarországi helyzetről az összesítés elkészülte után részletes tájékoztatást adnunk.


s z akmai oldal

Néhány személyes gondolat és vélemény a jelenről… A fenti címen tartott előadást a Figyelő című hetilap konferenciáján prof. dr. Perner Ferenc. Speciális területen, a sebészetben elért eredményeivel lett elismert, mondandója más gyakorló orvosnak is garantáltan érdekes.

Mindenesetre „nyitányként” azzal kezdte, hogy a társadalom és a gazdaság sebészetre gyakorolt hatásaival kapcsolatos helyzet a világon mindenütt hasonló, hiszen az egészségügy válságban van. A lakosság életkorának a korábbiakhoz képesti meghosszabbodása, továbbá az életminőség javulása bonyolulttá tette az egészségügyi ellátást, a tradicionális orvos-beteg viszonyt jelentősen megváltoztatta, és megannyi megoldhatatlan problémát okoz a társadalomnak, az orvosoknak és a pácienseknek. Példaként említette a cost/benefit-analízist, az ellátás hozzáférhetőségét, a biztosítások fizetését, hiba esetén az orvosi biztosításokat, az akkreditációt, a minőségbiztosítást, a rendelkezésre álló orvosetikát és természetesen a tudományos tervezést. Eli Ginsberget idézte, aki azt írta „a szakma határtalan szabadsága, amely meghatározta, hogyan, hol és milyen hosszan kezeljük a beteget, körülmetéltetett az új szabályokkal, törvényekkel és protokollokkal” (Michael E, DeBakey MD: A Surgical Perspectiv. Presidental Address. Presented at the 102nd annual meeting of the Southern Surgical Association, Boca Raton, Florida, December 3-6-1991-33.).

46


Vajon hogyan alakul hazánkban az ellátás hozzáférhetősége? Perner professzor hallgatóságának több, általa megválaszolandó kérdést tett fel. Nevezetesen, hogy valóban van-e „szabad orvosválasztás”? Ha igen, akkor milyen jogon? Ki fér hozzá? Ki finanszírozza azt? Mindenesetre a privát ellátás azé, akinek van hozzá pénze stb. Hogyan működik az állami ellátás és azt mi vezérli? Csak az ismeretség vagy a

Orvosválasztás. Szabad?

paraszolvencia? Hogyan és ki ítéli meg az orvost? Meghatározott, hogy melyik szakmában, milyen betegségben kit és hová visznek? Kivétel talán az infarktus és stroke ellátása. Ugyanakkor előfordul, hogy mondjuk sürgősségi osztályok a nagyszakmák képviselete nélkül működnek! És tudni kell, hogy a progresszív ellátást nyújtó osztályok sem a fizetések, sem a finanszírozás szempontjából nem kivételezettek. Miután a személyzet rendkívül túlterhelt, nem csoda, ha nagy a fluktuáció. A kis, „könnyű”, nem veszteséges esetek a kis kórházaké és a privát klinikáké, a nagy, nehéz és ráfizetéses páciensek az egyetemi klinikáké, illetve a megyei kórházaké. Egyáltalán nem csoda, hogy a szakemberek elfogynak… A biztosítást és a biztosítót sem kímélte Perner professzor. Miként

s z akmai oldal

mondotta volt, az „állami az egy és mindenkié…” Az, hogy onnan finanszírozásként mi jár és mi nem, azt pontosan nem tudni… Alap, vagy mindenre kiterjedő? A „műhibára” is? Ki mondja meg a betegnek, hogy neki mi jár? Májtranszplantáció, műszív, coronaria bypass, onkológiai ellátás? A biztosító, a kormány, önjelölt szakértői bizottságok diktálják a hospitalizációt, a diagnózis módszereit, a kezelés típusát és a kórházi tartózkodás időtartamát. Ezek a szakértők soha nem végeztek orvosegyetemet, vagy egy napig sem végeztek orvosi munkát életükben, így sajátos esetekben nem is értik, hogy miről döntenek. Mindenesetre – hangsúlyozta – az orvosképzés ideje és költségei ugyan nőnek, de szakmaválasztás és az állás elnyerése viszont bizonytalan. Nincs mobilitás… szuper-specializálódás, mint ahogy nem teljes körű képzettség. Dosztojevszkij a Karamazov testvérek művében 1879-ben már megírta: „A mai orvosok már specializálódnak, nincs, aki az egész emberrel törődne. Van specialistája Berlinben a bal orrlyuknak, de a jobb orrlyuk specialistáját már Párizsban lehet találni...” És ma már 2013-as esztendő van… A konferencián a szakember feltette a kérdést: vajon Nyugaton másként van? Például Bostonban, Chicagóban, Houstonban, meg máshol fogy a sebész stb. Az orvostudomány rendkívüli technikai fejlődése, amit már a múlt században produkált, ma hatalmas veszélyt jelent. A költségek, a sebészet és sebészeti kutatások hozták a legdrámaiabb változásokat! Maradva a szakterületénél példaként említette a nyitott szívsebészetet, a szervátültetést, a műszívprogramot, az érsebészetet, a protéziseket, a sztenteket, az új „csoda” vágó-vérzéscsillapító szerkezeteket és varrógépeket. Kitekintve említette meg az új képalkotó és diagnosztikus eljárásokat, meg persze ezek gyors privatizációját… A média szerepére is kitért, mely gyakorta a bulvár eszközeivel él.

Kivándorolt orvosaink negyede hazatérne, ha…

Ahol túlsúlyban van a szenzáció, a bűn, a gyilkosság, a baleset és sajnos az orvosi hiba. Továbbá, ha orvosi téma kerül terítékre, akkor az úgy szól, hogy az új – még nem elterjedt technika (műszív), gyógyszer, kezelési eljárás és olykor kórházmegnyitás – drága. Csakhogy ezeket hallva „a beteg azt hiszi, hogy ez máris és mindenki számára hozzáférhető! Ha nem kapja meg, akkor okkal csalódott. Mint ahogy általában azt sem közlik a pácienssel, ha az a pénzéből már elérhető lett… A professzor elismerte, hogy a kormány még akkor is kénytelen határt szabni az új technikák alkalmazásának, ha ez a sebészet további fejlődését és minőségét akár negatívan befolyásolja. Nem csoda hát, ha a varrógép használata limitált, hol van, hol nincs korszerű műszer. „A sebész nem követheti intellektuális igényét, a beteg nem kapja meg a neki járó ellátást, mert külső faktorok, a kormány, a biztosító és a minőségbiztosítás korlátozzák. Az orvosok elégedetlenek, sokan elhagyják az orvosi pályát és az orvosegyetemekre felvételizők száma egyre csökken. Az orvosok megbecsülésének hanyatlása is az egyik összetevője annak, hogy az orvosok elhagyják pályájukat és elhagyják hazánkat. Az évente 6–700 a külföldre távozó magyar orvos a 30–39 éves korosztályból kerül ki. Az elvándorlás motivációi között első helyen a magasabb fizetés igénye áll, és csak utána jön a jobb munkakörülmény és életminőség. Maradnának, ha itthoni fizetésük a 300 000 forintot elérné.” A szakember az Orvosok Lapja 2012/9, 16–19. oldaláról citált, nevezetesen, hogy a kivándoroltak 25%-a visszatérne, ha pozitív változás lenne. „Az orvosi pálya többé nem elégíti ki művelőit, nem más, mint anyagi befektetés, tele frusztrációval. A társadalom nyomása defenzív orvoslást követel. Az orvos úgy érzi, hogy ebben a helyzetben soha nem nyerhet, lásd vizsgálatok rendelése, vagy elmulasztása,

ellenjavallat vagy nem indokolt műtét, várakozási idő, orvosperek stb. S noha, mondjuk, nem akar meggazdagodni, de a túl sok munka ellenére sem is tud megélni.” A professzor kérdésként vetette fel, hogy vajon van-e kiút? Szerinte megoldás lehet, ha medikusok jönnek, a fiatal orvosok kitartanak. Ehhez persze „csábítóbbá kell tenni az odavezető utat. A fiatalok motivációját szükséges elősegíteni az elfogadható anyagi feltételekkel, a mai fiatalok igényeihez igazodó flexibilis munkabeosztással, elismeréssel és bizalommal. Új oktatási formák kellenek. Normális műtéti számra van szükség. És nem utolsó sorban a pályán régebb óta lévőktől emberi, szakmai példamutatás kell.” Az addigiakhoz hozzátette, hogy az orvos-beteg viszonyt számos „extramedicalis” ok is rontja, ez a hatásos betegellátás legkritikusabb tényezője. „A jövő kihívása, hogy az orvosi szakma iránti bizalmat a társadalom részéről és a beteg megbecsülését saját kezelőorvosa iránt helyreállítsuk. Míg 100 éve európai színvonalú sebészet volt Magyarországon, ma ez a technikai és anyagi feltételek hiánya miatt nincs így. Sebészeink szakmai, manuális, technikai készségei és képességei nyugati színvonalon vannak, de a körülmények, mint a képzés, a műtéti szám, a kötelező »vándorlás« – kivéve néhány kiemelt intézményt – nem teszik lehetővé szakmánk nyugati szintű művelését. Ezt ki kell mondani, ha nem is magunknak, hát az egészségügy vezetőinek és az utókornak.” Perner professzor mondandója befejezéséül Gabriel Garcia Marquez Nobel díjas latin-amerikai írót citálta: „Annyi mindent tanultam tőleletek, emberek... megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.” Krasznai Éva


Új betegségmodell van kialakulóban Sokkal komplexebb egy betegség kialakulása, mint ahogy az a gyógyítás korábbi koncepcióiban szerepel, s a válaszként kialakuló individualizált orvoslás pedig paradigmaváltást jelent az orvoslásban.

Egy új betegségmodell kialakulásának lehetünk szemtanúi a 21. század elején: nem a betegség gyógyítása áll a középpontban, hanem az egészséges ember, akinél azt vizsgálják, milyen betegségre hajlamosító rizikófaktorai vannak, s miként lehet kivédeni a betegség kialakulását. A rizikófaktorok származhatnak genetikai okokból, de adódhatnak az életmódból és a környezeti tényezőkből is. Megdől az a koncepció, mely szerint a betegség kialakulása egyetlen okra vezethető vissza. Ma már nem azt mondjuk, hogy van egy oki tényező és abból alakul ki a betegség, hanem azt mondjuk, hogy van valakinek egy alap genomikai kockázata és ehhez számos külső környezeti tényező is társul, és ennek következtében fog kialakulni nála a betegség, a visszafordíthatatlan változás. „Sokkal komplexebb egy betegség kialakulása, mint ahogy korábban gondoltuk”, fogalmazott dr. Molnár Mária Judit, a Semmelweis Egyetem tudományos rektorhelyettese, neurológus professzor az IME június 19-i konferenciáján. Új ellátási szükségletként, új presszióként jelentkezik az egészségügyben a személyre szabott orvoslás. A P4-ként is emlegetett medicina összefoglaló kifejezés, amely a preventív, prediktív, personalized, és participatory fogalmakat kapcsolja össze. Az individua-

48


lizált orvoslás paradigmaváltást jelent a gyógyításban. Ismeri ugyanis a betegek egyéni jellegzetességeit, genetikai és környezeti tényezőit, ismeri a betegségek molekuláris alapjait, egy betegségcsoporton belül betegség-alcsoportokat is meg tud különböztetni. A megfelelő terápiát a molekuláris biológiai technológiák segítségé-

Molnár Mária Judit

vel biztosítja. Miután ismeri az egyének bizonyos betegségekre való hajlamát, segíteni tud a megelőzésben, illetve a genetikai és személyes információk alapján segítheti a gyógyszeres terápia megfelelő dózisának megválasztását, és a mellékhatások elkerülését. A professzorasszony az USA-ból származó adatokat ismertetett, amely szerint napjainkban a gyógyszeres terápiák 10 százalékában nagyon nagy a haszon és kevés a hátrány; 30 százalékában keveredik a haszon és a hátrány; 50 százalékban a terápia nem árt, de nem is használ, míg 10 százalékban rendkívül veszélyes. A nemkívánatos gyógyszer-mellékhatás miatt évente százezer beteg hal meg, és legalább kétmillió beteg kerül kórházba. A mellékhatás vagy éppen hatástalanság pedig az esetek felénél az egyének genetikai tényezőivel függ össze. A személyre szabott orvoslás hívei a hatásosság mellett itt látják a gazdasági előnyöket, amelyek miatt szükségesnek tartják a gyógyításban a paradigmaváltást. Mint Molnár Mária Judit hangsúlyozta, ha megfelelő biomarkerek állnak rendelkezésre, akkor ki tudják szűrni, kinek hatásos egy-egy gyógyszer, s csak azoknak adják, akiknél a haszon nagyobb, és sokkal kisebb a várható mellékhatás. A betegek kezelése így költséghatékonyabbá válhat; a finanszírozást pedig a gyártókkal való kockázatmegosztásban látja. Nagyon nagy a társadalmi várakozás, a betegek egyre tájéko-

Ma már vannak közvetlenül a fogyasztóknak kínált genetikai tesztek, amelyeket bárki megrendelhet magának az internetről, és utána kézhez kapja azokat a genetikai eredményeket, amelyeket vagy tud értelmezni, vagy nem.

(Fotó: Semmelweis Egyetem, attekovacs.com)

medicin a

medicin a

zottabbak, jelezte. Ma már vannak közvetlenül a fogyasztóknak kínált genetikai tesztek, amelyeket bárki megrendelhet magának az internetről, és utána kézhez kapja azokat a genetikai eredményeket, amelyeket vagy tud értelmezni, vagy nem. Legtöbbször azért okoz gondot a lista, mert rajta van kétezer különböző génvariáció vizsgálatának eredménye, s a beteg ott áll, fogalma sincs, mi legyen, hiszen az egyik marker emeli, a másik csökkenti a betegség rizikóját. Szükség lenne olyan genetikai tanácsadókra, prevenciós rendelésekre, ahol segítenek ezeket az adatokat értelmezni. Hazánkban is egyre erősödik a várakozás, és nálunk is fel kell készülni erre az igényre, illetve arra, hogy megváltozik az egészségügy szerepe. Már nemcsak a betegek jelennek meg a rendszerben, hanem az egészségesek is, akik a különböző betegségre hajlamosító tényezőik miatt aggódnak, és egészségesek akarnak maradni, és a szülők, akik „tökéletes” utódot akarnak. Ahogy fejlődik a technológia, egyre több betegséget ismer az orvostudomány: a monogénes betegségek esetében jelenleg ötezernél járunk, míg néhány éve ezek száma még csak háromezer volt, mutatott rá a professzor asszony. A poligénes betegségekben a tudomány már ismeri a ritka genotípusokat. Új diagnosztikai lehetőségek nyíltak meg, sokkal többet tudunk a betegségek patomechanizmusáról. Az etiológiai megközelítés helyett a kauzális komplexitás nyer teret, hiszen sokkal összetettebb egy betegség háttere, mint korábban gondolták. Jelenleg drága gyógyszerek állnak rendelkezésre. 2010 és 2012 között tíz új, személyre szabott gyógyszer lépett be a terápiába, kilenc az onkológiai betegségek és egy a cisztás fibrózis kezelésére. Ma a személyre szabott gyógyszerek száma összesen körülbelül hatvan.

Kilencvenmilliárd dollár esik ki a gyógyszeriparból Költséges és kockázatos tevékenység a gyógyszerkutatás dr. Keserű György Miklós, az MTA Természettudományi Kutatóközpont főigazgatója szerint. Míg a preklinikumban 24 százalékos a siker, addig a klinikumban már csak 7 százalék. Gazdasági szempontból a piacra kerülő gyógyszerek árából az elbukott projekteket is finanszírozni kell. Véleménye szerint kizárt, hogy a gyógyszerkutatás változatlan formában működhet tovább – nemcsak gazdasági, hanem tudományos értelemben is. Az egyre erősödő generikus nyomás kiszorítja a szereplőket azokról a validált terápiás célpontokról, amelyekkel tényleges terápiás értékek realizálhatóak, mutatott rá. Az egészségbiztosítás rendszerének átalakulásával pedig csak a ténylegesen innovatív terápiák lesznek finanszírozhatóak, ezért mindenképpen új megközelítésekre van szükség. A hatásmechanizmus alapú – amikor egyetlen molekuláris célpontot próbálnak modulálni – megközelítést a fenotípus alapú megközelítés váltja fel, vagyis valamilyen élő rendszeren előidézett változásokból igyekeznek következtetni lehetséges új terápiás célpontokra, amelyek befolyásolásával terápiás hatást tudnak elérni. Az új megközelítés jelentőségét bizonyítja, hogy 2000 és 2012 között a fenotípus alapú megközelítéssel találták meg a legtöbb új validált terápiás célpontot. Ez azért fontos, mert a könnyen validálható terápiás célpontok lassan elfogynak, és csak a nagyobb kihívást jelentő célpontok hozhatnak eredményt. A validálási folyamat rendkívül komplex és bonyolult eljárás, jelezte a főigazgató. A gyógyszeripar problémája kiteljesedett azzal is, hogy 2010 és 2014 között a nagyon nagy bevételt hozó termékek szabadalma sorra lejár, s becslések szerint emiatt 90 milliárd dollárra becsülhető a bevételcsökkenés az iparágban. Ezért erősödött fel a k+f területen dolgozók elbocsátása, a statisztikák szerint 2009 és 2013 között mintegy százötvenezer kutatót bocsátottak el világszerte, miközben az egyetemi, akadémiai központok szerepe erősödött.

Bár felgyorsult a fejlődés, de nem jött be a gyors áttörés, ahogy azt korábban jósolták. Ennek hátterében módszertani nehézségek is állnak. Mivel a legtöbb betegség összetett és számos faktor befolyásolja a kialakulását, egyetlen biomarkerrel elképzelhetetlen a követése. Ezért mindenképpen

Wir vermitteln im gesamten deutschsprachigen Raum Ärzte jeder Qualifikation! Wir unterstützen Sie aktiv bei der Suche der passenden Einrichtung und stehen bei den ersten Gesprächen, Behördengängen und Wohnungssuche beratend zur Seite.

multiplex biomarkerrendszer kiépítésére van szükség, ami nagy kihívás a kutatók számára, márpedig egyetlen biomarker definiálása is annyira bonyolult, hogy legalább ötéves fejlesztési ciklust igényel. Sándor Judit

Unsere Dienstleistung ist für Sie komplett kostenlos! Nehmen Sie Ihre Chance wahr und bewerben Sie sich direkt über unser B e w e r b e r f o r m u l a r auf www.littmann-doctors.com

L

ittmann & Co. GmbH Ärztekontor

Littmann & Co. Ärztekontor GmbH ∙ Fon +49 (0)911/960457-60 Südwestpark 65 ∙ 90449 Nürnberg ∙ [email protected]


medicin a

Nem bírálják felül az orvosi döntést Főképp kommunikációs okai voltak annak, hogy a gyógyszerészi kompetenciák bővülésével járó április 1-jei változások félreértésekhez vezettek a patikusok és az orvosok között – mondja Hankó Zoltán. A gyógyszerészi kamara elnökét – tisztázandó a helyzetet – a közelmúltban konzultációra hívta Balogh Sándor, az Országos Alapellátási Intézet vezetője. Hankó Zoltánnal beszélgettünk.

– Többször elhangzott olyan aggodalom, amely szerint a betegek gyógyszerelésébe való betekintési lehetőség a gyógyszerészek számára megteremtette az alapot, hogy kontrollálják az orvosi terápiát, sőt akár felülírják a doktor döntését. – Én is hallottam ezekről az aggályokról, de az orvos döntésének a felülbírálatáról szó sincs, és nem szeretnénk megbontani az orvos és betege közötti bizalmi viszonyt sem. Az, hogy expediáláskor betekinthetünk az OEP-adatbázisba, nem járhat ilyen következménnyel, és a szándék sem ez volt. A jogszabályváltozás célja a gyógyszerbiztonság növelése, tehát a betegek fokozottabb védelme volt. – Igen ám, de a gyógyszertárban a legtöbbször nem a diplomás gyógyszerésszel, hanem a szakasszisztenssel találkozik a páciens. Nem gondolja, hogy ez némileg átszínezi a képet? – Sajnos tény, hogy a beteg gyakran nem a gyógyszerésszel találkozik. Azonban a liberalizáció óta most sikerült először rögzíteni, hogy milyen esetekben kötelező a gyógyszerész bekapcsolódása az expediálás folyamatába. Ezt komoly

50


eredménynek tartom. Ilyen pl. a fokozott interakciós kockázat mellett a generikus helyettesítés, vagy a súlyos mellékhatások veszélye. Ehhez az informatikai háttér az expediáló számára adott. – Eddig is lehetőség volt rá, hogy a gyógyszerész betekintsen egy-egy beteg előző gyógyszer-kiváltásaiba. – Igen, ennek a lehetőségét 1996tól fokozatosan vezették be a gyógyszertári rendszergazdák. A használatának azonban korlátot szabott, hogy csak az adott gyógyszertárban korábban kiváltott gyógyszerekre volt alkalmazható. A jogszabály most ezt a lehetőséget – az OEP adatbázisra támaszkodva – az összes gyógyszertárban korábban kiváltott támogatott gyógyszerre kiterjesztette. Természetesen kivételt jelentenek a mentális

Dr. Hankó Zoltán

zavarok kezelésére és a szexuális úton terjedő betegségekre fölírt orvosságok, azokat továbbra sem látjuk az adatbázisban. – Akkor mégis miért hívta önt megbeszélésre Balogh Sándor? – Őhozzá is eljutottak az aggodalmak. Először április végén találkoztunk, és egy közel kétórás megbeszélés végén abban egyeztünk meg, hogy következő alkalommal háziorvosi szervezetek vezetőivel és gyógyszerészek részvételével folytatjuk. Az első megbeszélésre májusban a gyógyszerészkamara székházában került sor. Gyógyszerészi oldalról meghívtam Paál Tamást, az OGYI volt főigazgatóját, Szökő Évát, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnökét, Botz Lajost, aki az egészségügyi szakmai kollégium kórházi-klinikai gyógyszerészi tagozatának és Télessy Istvánt, aki a kollégium lakossági gyógyszerellátási tagozatának elnöke, továbbá Csóka Ildikót, aki a gyógyszerészi gondozási szakmai bizottságunk elnöke. Főigazgató úr elhívta pl. Hajnal Ferenc tagozatelnököt, Selmeczi Kamillt, a FAKOOSZ elnökét, Füredi Gyulát, a MÁOTE elnökét, Póta Györgyöt a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnökét és Nagy Lajost a családorvosi tanszékek képviseletében. Éger István elnök urat is hívtuk, de azon a héten külföldön volt. – Miben egyeztek meg? – Hadd kezdjem azzal, hogy igen konstruktív és jó hangulatú megbeszélés volt, mindkét oldalról mindenki őszintén beszélt a problémákról, a megoldandó feladatokról és a lehetőségekről is. Ezért hálás vagyok minden résztvevőnek. A megbeszélés végén a közös teendőket illetően három fő irányban állapodtunk meg. Az egyik azoknak a – részben technikainak

medicin a

minősíthető – problémáknak a megoldása, amelyek az orvosok és gyógyszerészek gyógyszerbiztonsági tevékenységét egyaránt javíthatják. Ilyen pl., hogy kezdeményezzük az OEP-adatbázis ún. ablakperiódusának a rövidítését, hogy a legutolsó gyógyszerkiváltások adatai az aktuális rendelés és az expediálás során is láthatóak legyenek. Közös tapasztalatunk szerint ugyanis túl későn kerül az OEP-felületre a legutolsó gyógyszerkiváltás adata, ezért – különösen, ha más orvosnál is volt közben a beteg, vagy a gyógyszertárban helyettesítették a legutóbb felírt gyógyszerét – nem tudja sem az orvos, sem a gyógyszerész, hogy mit kapott legutóbb a betege. Úgyszintén indokolt, hogy pl. azonos interakciós adatbázis álljon minden orvos és gyógyszerész rendelkezésére. Ma még ugyanis különböző rendszerek működnek még az adott szakmán belül is. Közös cél továbbá az ún. jó gyakorlat kialakítása is, ami a compliance erősítésének egyik kulcskérdése. – Mi volt az a fő momentum ön szerint, ami a jogszabály-változást indokolttá tette? – A gyógyszer-alkalmazás kockázatainak a csökkentése. A kormány-előterjesztés – döntően külföldi adatokra támaszkodva – ijesztő számokat tartalmaz a helytelen gyógyszeralkalmazás egészségi és gazdasági következményeiről. Ha pedig megnézzük a közfinanszírozott gyógyszerek egy éven belüli hazai kiváltási gyakorlatát, szembetűnik, hogy a betegek túlnyomó többsége nem csak egyetlen orvos receptjével jelenik meg a patikában. Ez pedig azt jelenti, hogy egyik orvos sem lehet biztos abban, hogy a betege

A gyógyszerészek nem kívánják felülbírálni az orvosok döntéseit

A kormány-előterjesztés ijesztő számokat tartalmaz a helytelen gyógyszeralkalmazás egészségi és gazdasági következményeiről.

csak nála járt, és azt sem tudhatja pontosan, hogy mit írt föl a kollégája ugyanannak a betegnek egy másik betegségre. Az is tény, hogy a dobozszám szerint legnagyobb forgalmú gyógyszerek az interakció és a párhuzamos gyógyszerelés szempontjából is kiemelkedő kockázatúak, a mellékhatások feltárásában és jelentésében pedig Európában a sereghajtók közé tartozunk. – A megbeszélésen vázolt folyamat azonban nem teljesedhet ki képzés, továbbképzés nélkül. – Így van. A kamara június elején tartott konferenciáján az egyik szekciót már ennek a jegyében szerveztük, és az éves továbbképzési programjában a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság is erre a feladatra koncentrál. A képzést és a továbbképzést is össze kell hangolni, és ennek az igénye is előkerült a közös találkozón.

– Merőben új szemléletről beszél. Mennyi esélyt és időt ad, hogy ezt minden érintett elsajátítsa? – Nem reális elvárás, hogy a szemlélet egyik napról a másikra mindenhol megváltozzon. Ehhez idő kell. Az új szabályok egyik napról a másikra hatályba lépnek, a szemlélet és a szakmai kultúra azonban mindig fokozatosan változik. Az áprilisban életbe lépett irányelv egy esztendőn át marad hatályban, azután a szakmai tartalmát felül kell vizsgálni, így tehát folyamatában, a gyakorlatban formálódó, az élethez igazodó és a betegek minél hatékonyabb védelmét szavatoló rendszerről beszélhetünk majd. Abban is megállapodtunk, hogy a felülvizsgálatot egy év múlva közösen végezzük el. Niczky Emőke


JOG ÉS ET IK A

Összefoglaló jelentés a Magyarországon működő gyógyszeripari szövetségek Kommunikációs Etikai Bizottságának éves tevékenységéről

A Magyarországon működő gyógyszeripari szövetségek, – nevezetesen a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete, a „Védettség” Oltóanyag és Immunbiológiai Termék Gyártók és Forgalmazók Egyesülete és a Generikus Gyógyszergyártók és Forgalmazók Magyarországi Érdekvédelmi Egyesülete – 2012. március 1-jei hatályba lépéssel elfogadták a Gyógyszer-kommunikáció Etikai Kódexét (a továbbiakban: Etikai Kódex), valamint létrehozták a Szövetségek Kommunikációs Etikai Bizottságát (a továbbiakban: KEB).

Az Etikai Kódex 4. Fejezet 21.3. pontjának utolsó bekezdése szerint a KEB a „Jogerős határozatairól évenként összefoglaló jelentést készít, amelyet megküld a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Gyógyszerészi Kamara hivatalos lapjainak, kérve a KEB által átadott szöveg közlését.” A 2012-ben létrehozott KEB is az Etikai Kódex hatályba lépésével egy időben kezdte meg a tevékenységét, kibővülve a „VÉDETTSÉG” Oltóanyag és Immunbiológiai Termék Gyártók és Forgalmazók Egyesülete és a Generikus Gyógyszergyártók és Forgalmazók Magyarországi Érdekvédelmi Egyesülete által delegált tagokkal. A beszámolási időszakban a KEB elé az alábbi, etikai szempontból kifogásolt ügyek kerültek: 1. a TEVA Magyarország Zrt. ellen indított, az Albert Schweitzer Klub koncertjeire biztosított ingyen belépőjeggyel kapcsolatos eljárás (érdemi döntéssel lezárult), 2. a Berlin Chemie által forgalmazott Meforal 100 készítményről szóló információs anyaggal kapcsolatos eljárás (az eljárást a KEB végzéssel megszüntette), 3. „Kettős csapás a ráksejtekre” című, a Népszabadságban megjelent írással kapcsolatos eljárás (a KEB az eljárást hivatalból nem indította meg, az ügy kapcsán

52


kialakított álláspontjáról azonban a lapot írásban tájékoztatta), 4. a Novartis Hungária Kft. ellen indított klinikai vizsgálatokkal kapcsolatos költségek megtérítése tárgyában indult eljárás (az eljárást a KEB végzéssel megszüntette), 5. az MSD Pharma Hungary Kft. által WOMN-1020263-0001 azonosító számú termékismertető kiadvánnyal kapcsolatos eljárás (érdemi döntéssel lezárult), 6. a Bayer Hungária Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság ellen, fogamzásgátlókkal összefüggő kereskedelmi kommunikációval kapcsolatos eljárás (az I. fokú eljárás érdemben lezárult), 7. a HAL Allergy BV (Hollandia) képviseletében tett, egyes immunbiológiai készítmények kereskedelmi forgalomba hozatalával összefüggő engedélyek kiadásával kapcsolatos etikai vétség gyanú-

ja (a KEB hatáskör hiányában a beadványt érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasította). A KEB megalakulása óta jogerős határozattal az alábbi két ügy került lezárásra: a) A TEVA Magyarország Zrt. ellen indított eljárás: A TEVA Magyarország Zrt. még 2011-ben az orvoslátogatóin keresztül biztosított két darab ingyen belépőjegyet orvosok részére az Albert Schweitzer Klub koncertjeire. Az ingyen jegyek orvosok részére történő átadása térben és időben nem különült el az orvoslátogatók gyógyszerismertető tevékenységétől, ezért a KEB megítélése szerint az ellentétes volt a 2011-ben hatályos Etikai Kódex alábbi rendelkezésével: „Egészségügyi szakemberek kizárólag a vonatkozó jogszabályban meghatározott, csekély értékű ajándék adható, amely kapcsolatos a szakember által folytatott egészségügyi tevékenységgel. Személyes előnyt nyújtó vagy reprezentáció célját szolgáló ajándék, vagy egyéb előny, juttatás semmilyen módon nem adható, kínálható vagy ígérhető.” (Ez a szabály tartalmilag megegyezik a jelenleg hatályos kódex rendelkezéseivel is.) A KEB határozatában kimondta azt is, hogy nem tartja aggályosnak, ha a gyógyszeripari gazdálkodó szervezetek támogatják a kultúrát, illetve más hasznos tevékenységeket, a jogerősen lezárt ügyben azonban a TEVA részéről olyan szerepvállalásra került sor, amely közvetlenül szol-

JOG ÉS ET IK A

gálhatta a TEVA üzleti érdekeit, mivel a meghívót kapó orvosok egyértelműen a vállalathoz tudták kötni a meghívásnak a tényét, és ez alkalmas lehetett arra, hogy későbbi orvos-szakmai döntéseiket befolyásolja. b) Az MSD Pharma Hungary Kft. ellen indított eljárás: Az MSD Pharma Hungary Kft. által WOMN-1020263-0001 azonosító számú termékismertető kiadvánnyal kapcsolatosan a KEB megállapította, hogy a Kiadványban foglalt egyes megállapítások és tényállítások etikátlan kereskedelmi gyakorlatnak minősültek, mivel az több ponton nem felelt meg az Etikai Kódexben megfogalmazott követelményeknek, így

Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége

különösen a tárgyilagos, teljeskörű tájékoztatásnak, a kiegyensúlyozott és releváns összehasonlítás követelményének, a publikációk pontos, hű idézés és a mértéktartó, nem túlzó szóhasználat elvárásának. A KEB megállapította, hogy minden esetben követelmény és elvárás az alkalmazott kereskedelmi gyakorlattal szemben, hogy az, az ésszerű gyógyszeralkalmazást segítse elő, a gyógyszer tulajdonságainak tárgyilagos, és nem túlzó bemutatásával. A kereskedelmi gyakorlat során az érintetteknek átadott minden írásos anyagnak, dokumentumnak tartalmában, megjelenési formájában meg kell felelni az Etikai Kódexben meghatározott elveknek, így különö-

Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete

Dr. Riskó Tibor professzor 90 éves Iskolateremtő kiváló orvos, a magyar egészségügy kiemelkedő alakja. Fél évszázados működése már a hazai gyógyítás történetének jelentős fejezete. Egyetemi kutatóból lett mellkassebész, amikor a TBC még népbetegség volt Magyarországon. Az egykori Fodor József TBC Gyógyintézet fiatal vezetőjeként megszervezte az extrapulmonális TBC-s betegek országos ellátását. Ebből az intézetből fejlődött ki az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet. Ezután fordult az ortopédia felé, hiszen a TBC az ízületeket és a gerincet se kímélte, és a nagyszámú ellátatlan beteg rokkantként tengette életét. Ortopédiai osztályt szervezett, és vezetett az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai

sen pontosan meg kell jelölni a dokumentumok forrását, hűen kell tükröznie az eredeti információkat, különös gondossággal kell eljárni, hogy a különböző ábrázolások ne okozhassanak félreértést a gyógyszer alkalmazása tekintetében. Az MSD Pharma Hungary Kft. termékismertető kiadványa ezeknek a követelménynek nem, illetve nem mindenben felelt meg, ezért a KEB megítélése szerint sérültek az Etikai Kódexnek „Az átadott információk validitása és annak alátámasztása” címszó alatt megfogalmazott szabályai. Budapest, 2013. március

Generikus Gyógyszergyártók és Forgalmazók Magyarországi Érdekvédelmi Egyesülete

A Szövetségek Kommunikációs Etikai Bizottsága

„Védettség” Oltóanyag és Immunbiológiai Termék Gyártók és Forgalmazók Egyesülete

Intézetben. A rokkant és mozgásszervi betegek érdekében korszerűsítette, újjászervezte, és 12 évig a sebészi munkája mellett irányította az Egészségügyi Főiskola Gyógytornászképző Szakát. Szakmai Pályáját az ORFI Ortopédiai Osztály vezetőjeként, egyetemi tanárként fejezte be. Ortopédiai tankönyv, számos könyvfejezet és 205 tudományos közlemény, kandidátusi és akadémiai doktori fokozatok minősítik tudományos és oktató pályáját. 52 év boldog házasság, 4 gyermek, 11 unoka, 7 dédunoka jelzik, hogy a szakmai sikerek mellett az emberi boldogság is milyen fontos egy alkotó, nagyszerű orvos életében. Isten éltesse Professzor Úr! Dr. Szepesi András


ORVO STÖRT ÉNET

Az utókor mossa kezét Magyarországon minden évben megünnepeljük Semmelweis Ignácot, ám nemzetközi szinten sem felejtették el az anyák megmentőjének nevét. Idén az UNESCO Nemzetközi Tanácsadó Bizottsága a világemlékezet részévé nyilvánította a híres orvos 1847 és 1861 között, a gyermekágyi láz okára rámutató felfedezése témájában megjelent munkáit. Mindannyian tudjuk, mi volt a tett, ami halhatatlanná tette hírét – számtalan nő élete, és ezáltal felbecsülhetetlen mennyiségű ember boldogsága annak az egy pillanatnak köszönhető, amelyben Semmelweis „megvilágosodott”. De hogy ez a pillanat bekövetkezhessen, ahhoz egy fél emberöltő, egy egész személyiség és sajnos egy tragikus sors is kellett.

A sorsot nem fatalizmusból keverjük ide. Semmelweis Ignác nem is orvosnak készült. Eredetileg jogi tanulmányai vitték Bécsbe, de már az első évben szívesebben csatlakozott orvostanhallgató barátaihoz, mint leendő ügyvéd kollégáihoz. Második évben át is jelentkezett az orvosira, ahol 1844-ben végzett, ám nem örülhetett felhőtlenül. Pólya Jenő – „Az orvostudomány regénye” c. könyvében, amely hiteles képet ad a kutató életéről – azt állítja, hogy diplomaosztója idején haldokló édesanyja ágyához sietett, így csoporttársai ünnepsége után egy hónappal avatták csak orvossá. Szülészi és sebészi szakképesítését két évvel később vette kézhez. Sorsszerű volt az is, hogy nem sikerült ott elhelyezkednie, ahol szeretett volna: Skoda profes�szor Belvárosi Klinikáján éppen nem volt hely egy új tanársegéd számára, így a bécsi első szülészeti klinikára került. Ez az esemény

54


két szempontból is meghatározó lett életében – bár a gyermekágyi láz majdnem minden európai intézményben szedett áldozatokat, Semmelweis első munkahelyén különösen sok nő halt meg ebben a kórképben, mert ott akkoriban váltak rendszeressé a boncolások. Nem volt szerencséje főnökével sem – bár a bécsi egyetem három világhírű prominense, Skoda, Rokitansky és Hebra egyaránt lelkesedéssel fogadták Semmelweis felfedezését, mások támadták – többek között az intézményigazgató Klein doktor is, akit kifejezetten zavart, hogy a felfedezés révén

Semmelweis Ignác

a klinikájára múltban jellemző magas halálozási arány is gyakran szóba került. Klein tanár úr ellenszenve derékba törte Semmelweis bécsi karrierjét: nem hosszabbították meg állásában, sőt Klein ráhatására a miniszter feloszlatta Skoda bizottságát, melynek tagjai Semmelweis felfedezésének beható vizsgálatára irányultak. Nem fogadták el továbbá magán-tanársegédi állásért folyamodó kérvényét, miután újra benyújtotta, nyolc hónapig várakoztatták a válasszal, végül engedélyezték működését, de előadási jogát az elméleti szülésre korlátozták és csak bábon taníthatott. Ez a cikk nem erről szól, így nem részletezzük, milyen hazugságokat kreáltak róla féltékeny és/vagy értetlen kollégái, mindenesetre tanulságos lehet utánanézni pl. Pólya Jenő könyvének Semmelweisről szóló fejezetében. A felfedezés pillanatához Semmelweis élete és személyisége mellett szintén a véletlen szikrája kellett. Barátaival Velencébe utazott kikapcsolódni. Távolléte idején egyik szeretett kollégája, Kolletschka doktor vérmérgezésben életét vesztette. A tragédia oka az volt, hogy boncolás közben felsértette a bőrét. Kétoldali mellhártya-, szívburok-, hashártya- és agyhártyagyulladás alakult ki szervezetében. Semmelweis egy csapásra választ

ORVO STÖRT ÉNET

talált a kérdésre, amely szüntelenül kínozta: a gyermekágyi lázzal járó kórbonctani elváltozások azonosak voltak a kollégája halálát okozó elváltozásokkal. Érthetővé vált számára az is, hogy miért annyival kevesebb a halálozás azon a klinikán, amelyen főként boncolást nem végző bábanövendékek vizsgálták a kismamákat. Az emberek megbecsülése tünékeny és kiszámíthatatlan dolog, különösen kortársainké. Senki sem lehet próféta a saját hazájában – és talán egy másik dimenziót célozva ugyanígy mondhatjuk, hogy korában. Így „véletlen” az is, hogy az egyébként már életében sokak által elismert Semmelweis Ignác felfedezéséről majd 10 évvel később publikált német nyelvű tanulmányát a többség még mindig rosszul fogadta. 1862-ben százoldalas, nyomtatott nyílt levélben fordult a szülészorvosokhoz, és állítólag innentől számítható, hogy valóban rögeszméjévé vált nézeteinek bizonyítása, azt mondják, végül már idegeneket is megállított az utcán, hogy meggyőzze őket igazáról. Megoszlanak a vélemények, hogy a nagy tudós valóban elmebeteg lett-e élete végére vagy sem, ahogyan arról is különbözőképpen vé-

Sajnos az sem kizárt, hogy halálát nem a szintén boncoló orvosokat gyakran utolérő vérbaj okozta, ahogyan azt sokáig feltételezték, hanem az elmegyógyintézeti ápolók brutalitása.

Az asszonyok életét mentő kézmosás

lekednek a kutatók, hogy pontosan mi okozta idő előtti halálát. A lehetséges okok közül a legszomorúbbak szerint elmebetegségét éppen kutató hivatása közben szerezte. A 2000-től datált orvostörténeti kutatások Semmelweis demenciájának okaként a hűdéses elmezavart (paralysis progressiva) emelték ki, amit valószínűleg fiatalkorában egy gyermekágyi lázban elhunyt vérbajos asszony boncolásakor szerzett fertőzés okozott. Ennél a betegségnél a lassan progrediáló agysorvadás évtizedek alatt alakul ki. Sajnos az sem kizárt, hogy halálát nem a szintén boncoló orvosokat gyakran utolérő vérbaj okozta, ahogyan azt sokáig feltételezték, hanem az elmegyógyintézeti ápolók brutalitása. Prof. dr. Czeizel Endre tanulmányából az derül ki, hogy bár Semmelweis „nehéz” ember volt, de nem elmebeteg. Elmegyógyintézetbe feleségének panaszai nyomán háromtagú konzílium utalta (Balassa, Bókay és Wagner),

akik nem biztos, hogy a bizonyított diagnózis alapján döntöttek, hanem lehet, hogy az őt övező szakmai féltékenység egyik megnyilvánulásaként. A genetikus professzor azonban nem gondolja, hogy bárki azt tervezte volna, ami két hét múlva bekövetkezett, „nem számítottak a bécsi elmegyógyintézet ápolóinak brutális magatartására, sőt gyilkos tettére.” Az ápolók állítólag két alkalommal is bántalmazták a tudóst, a boncolási lelet többszörös végtagtörésekről számol be, majd „megkötözve, orvosi ellátás nélkül a sebei okozta vérmérgezésben hagyták elpusztulni.” Benedek István tudomása szerint: „Semmelweis lelki betegsége három egymástól független szakaszból állt. Az első szakasz a pszichopátia volt, 1861 körül kulminált, elmebajig sohasem fokozódott. A második szakasz egy krónikus idegrendszeri elfajulás volt, valószínűleg paralízis, 1861-től fokozatosan fejlődött, 1865 nyarán robbant ki. A harmadik szakasz, az akut infekciós elmezavar elhanyagolt csontvelőgyulladás következtében lépett fel a bécsi elmegyógyintézetben. Halálát vérmérgezés okozta.” Semmelweis Ignác ugyanakkor nem kizárólag sorsának áldozata, felfedezése nem csak ennek az áldozatnak eredménye volt. Nem így alakult volna az ő, és így annyi általa megmentett ember élete, ha nem lett volna rendkívül érzékeny lélek, egyben kutató személyiség. Mások elismerésétől függeni hiba, az viszont valóban őrjítő lehet, ha az ember egy szörnyű betegség ellenszerét felfedezve azt látja, kollégái, bár megtehetnék, mégsem mentenek meg minden érintettet. Mára elcsitult az akkori ellenszél, és bár a hírnév ott, ahol Semmelweis lehet, már valóban semmit sem számít, végül töretlen fényű lett. Azt kívánjuk, éljen örök békében! Radnai Anna


ORVO STÖRT ÉNET

A művészet győz az élet felett William Somerset Maugham-portré „A művészet nem más, mint a találékonyak menedéke az élet unalma elől.” (William Somerset Maugham) „Mindig csodálkoztam, hogy íróvá váltam, nem volt különösebb oka, hogy azzá legyek, kivéve az ellenállhatatlan hajlamot” – írta Életem című, 1928-ban megjelent írásában William Somerset Maugham, akit leginkább regény- és drámaíróként ismer a világ, és csak kevesen tudják róla, hogy az orvosi pályát hagyta ott az írás kedvéért. Édesanyja tuberkulózisban hunyt el, apja, aki az angol nagykövetség tanácsosaként dolgozott Párizsban, rákban halt meg. Bár végzett sebész volt, úgy érezte: igazán csak íróként „diadalmaskodhat” az élet sorscsapásai felett, melyek családját és őt magát sem kímélték.

A párizsi születésű Maugham irodalom iránti vonzalmát a gyerekkor is meghatározta, hisz házukban olyan nagyságok fordultak meg, mint Gustave Doré, vagy Guy de Maupassant, aki az író nagy példaképe volt. A franciául jól beszélő Maugham 10 évesen került a kissé szigorú lelkész nagybácsihoz Kentbe. Beteges gyerek volt, tuberkulózis gyötörte. Angolul nehezebben beszélt. Canterburyben diáktársai csúfolták, ekkor alakult ki a dadogása, ami miatt a katonai és a papi pálya nem jöhetett szóba. Az egyetemi éveket Heidelbergben tölti, ahol irodalmat és filozófiát hallgat. Itt ismerkedik meg első partnerével, a tíz évvel idősebb John Ellingham Brooks-szal. Vissza-

56


térve Angliába elkezdi medikusi tanulmányait a londoni St. Thomas Hospitalban. Bár Maugham sebészként sosem praktizált, tagja volt a Royal College of Physicians-nek és a Royal College of Surgeons-nek is. Az egyetemet minden gond nélkül végzi el, közben állandóan jegyzetel. Füzeteiben sok darab ötlete lapul. A gyógyítás igazából akkor kezdi érdekelni, amikor London szegénynegyedében (Lambeth) szülész-asszisztensként saját szemével látja a munkásosztály szenvedéseit, a nyomort, a nélkülözést, a halált. E sötét sikátorok-

A fiatal Maugham

ban megbúvó, bűntől, mocsoktól és vértől ragadó épületekben, ahová olykor még a rend őrei sem merészkedtek, sok szülést levezetett. Itteni élményeit, az emberi lelket, a gyötrelmeket már első művében (Lisa of Lambeth) plasztikusan tárja fel az olvasók elé. Az 1897-es könyv nagy sikert arat. Maughamot szinte megrészegíti a népszerűség, úgy dönt, felhagy az orvoslással és író lesz. Pályája azonban nem indul zökkenőmentesen, hisz 10 év telik el, mire újabb sikerdarabbal áll elő. A Lady Frederick című művével végre bekerül abba a közegbe, amelyről egykor első írásai szóltak. A West Enden egyszerre négy darabja fut folyamatosan. „A legtöbb ember nem képes látni semmit… én látom, ami az orrom előtt van extrém tisztasággal; a legnagyobb írók át tudnak látni egy téglafalon. Az én látásom nem annyira átható.” – írta Maugham. Egymás után írja a műveket. Írásaiban (Örök szolgaság) saját életútjának egyes mozzanatait is feleleveníti. A szatirikus Sör és perecben pedig Thomas Hardy és Hugh Walpole élettörténete elevenedik meg. De bármit is ír Maugham, legyen az novella, regény, vagy színdarab: alakjai, párbeszédei élethűek, hősei elevenek. Írói sikereit az első világháború borzalmai szakítják félbe. Maugham 40 évesen tolmácsként

ORVO STÖRT ÉNET

csatlakozik a Vöröskereszthez Franciaországban. Itt ismerkedik meg a 22 éves Gerald Haxtonnal, aki a következő évtizedekben hű társa és titkára volt Maughamnak, aki ismét „új vizekre evez”, amikor is Sir John Wallinger, az MI6 feje felkéri, hogy lépjen be a brit titkosszolgálatba. Az író nem sokat gondolkodik a felkérésen, úgy érzi ezáltal régi vágya, hogy körbeutazhassa a világot, végre teljesül. Ezen útjai során ismeri meg többek között Dél-Amerika, a Csendes-óceáni szigetvilág, a Távol-Kelet izgalmas világát, és szívja magába Oroszország különös atmoszféráját. Ezen évek alatt írja meg Az ördög sarkantyúja című művét, amely a Tahitin kiteljesedő festő Gauguin életét tárja fel, valamint mutatja be egyik hősét – vagy mondjuk így – újabb alteregóját, Ashendent, a kifinomult, tartózkodó, kellemes angol úriembert. Ian Fleming – aki később Maugham barátja lett – egy alkalommal elmondta, hogy Maugham Ashenden-történeteinek hatására írta meg a híres James Bond regényt. Maugham a náci üldözés elől egyetlen bőrönddel szökik el 500 összezsúfolt menekült közül, 22 nap keserves menetelés vár rá, míg valahogy visszatér Angliába. Később Amerikában telepedik le, és nekikezd a Borotvaélen c. munkájának, amelyre természetesen Hollywood is „lecsap”. Megfilmesítik a 30-as évek Kínájában játszódó írását, A színes fátyol-t is. 1934-es változatban Greta Garbo alakította Kittyt, John Curran 2006-os rendezésében pedig Naomi Watts. Színház c. írását nemcsak Alfred Weidenman (1962), de Szabó István is filmvászonra vitte, utóbbi Csodálatos Júlia címmel 2004ben. A két film főszereplője Lili Palmer, és Anette Benning volt. S, ha már a nőknél tartunk, meg kell említenünk, hogy a homoszexuális Maugham a szebbik nemet

A LIFE magazin címlapfotóján

sem vetette meg. Amerikában ismeri meg a gyógyszermágnás Sir Henry Wellcome feleségét, akit elcsábít, majd feleségül vesz, 1917-ben. Míg Gwendolyn Maude Syrie Barnardo belsőépítészként dolgozik, ő utazik, jegyzetel és figyel, mellette továbbra is ott van a hűséges Haxton is, mivel az író társaságban még mindig nehezen oldódik fel, dadogása miatt is feszeng, s csak 60 éves korában, egy kezelés után vallja be gyengeségét. Rómába még feleségét is magával viszi. Itt születik meg leányuk, Liza. Syrie egy ideig tűri, hogy Haxton is jelen van kapcsolatukban, 1928-ban azonban úgy dönt, elválik az írótól, akinek 66 éves korában a franciaországi Villa Mauresque lesz az otthona, ahová Haxtonnal együtt érkezik. Az író minden reggel filozófiát olvas, majd írja lebilincselő szerel-

mi háromszögtörténeteit. Írásaira persze biszexualitása is erősen hat. Hőseiben (szerelemre vágyó ifjak, alacsony rangú férfiak, arisztokratikus, csábító, ledér nők) nemcsak környezetét ábrázolja kifinomult írói eszközökkel, de az össze nem illő párok tragikumában, ha kell, önmagát is kifigurázza, így „győzedelmeskedve” művészetével az élet felett. „Az élet nem elég hosszú a szerelemre és a művészetre is” – írta az egyik legismertebb regényében, Az ördög sarkantyújában Somerset Maugham, aki szép kort ért meg, hisz 91 éves korában, Nizzában hal meg, 1965. december 16-án. Hamvait –a canterbury-i King’s School kertjében szórják szét. Czompó Judit


Átfogó változások a MOTESZ munkájában

Recommend Documents