Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Államtudományi Intézet Pénzügyi Jogi Tanszék
Szakdolgozat
A magánnyugdíj-pénztárak pénzügyeinek alakulása
Jogász szak
Konzulens: Dr. Varga Zoltán adjunktus Készítette: Csorvási Lajos B6C5BU
MISKOLC 2013
University of Miskolc Faculty of Law Institute of Civics Department of Financial Law
Thesis
The changes of the finances of the private pension funds
Tutor: Zoltán Varga, Dr. adjunct Written by: Lajos Csorvási B6C5BU
MISKOLC 2013
2
Tartalomjegyzék
I. Bevezetés ...................................................................................................................... 5 II. A magánnyugdíj-pénztárak elhelyezése a magyar jogrendszerben ...................... 7 III. A társadalombiztosítási kialakulása és a fejlődése, külön tekintettel a nyugdíjellátásra ............................................................................................................. 10 1. Az első lépések ................................................................................................................ 10 2. A legjelentősebb nyugdíjtörvények 1975-ig ............................................................. 11 3. Az 1975. évi II. törvény ................................................................................................. 12 4. Az 1997-es törvénycsomag előzményei ...................................................................... 13 4.1.
Az 1975. évi II. törvény megalkotása körüli hiányosságok......................... 13
4.2.
A reformhoz vezető okok és körülmények ................................................... 13
5. Az új nyugdíjrendszer jellege ...................................................................................... 15 5.1.
Célok ........................................................................................................... 15
5.2.
A rendszer felépítése ................................................................................... 15
5.3.
Az állami nyugdíjrendszer reformja ........................................................... 16
5.4.
Az új magánnyugdíj-pénztári rendszer legfőbb jellemzői ........................... 16
5.5.
A magánnyugdíj-pénztárak és az önkéntes öngondoskodási formák .......... 17
IV. A magánnyugdíj-pénztárak működése ................................................................. 19 1. Alapítás ............................................................................................................................. 19 2. Tagsági jogviszony ......................................................................................................... 20 3. Szervezeti felépítés ......................................................................................................... 22 4. Gazdálkodás .................................................................................................................... 23 4.1.
Elvek............................................................................................................ 23
4.2.
Pénzügyi tervezés ........................................................................................ 24
3
4.3.
Az egyes pénztári tartalékok működése ...................................................... 25
4.4.
Vagyonkezelés ............................................................................................. 26
4.5.
Letétkezelés ................................................................................................. 27
5. A magánnyugdíj-pénztárak szolgáltatása ................................................................ 27 6. A magánnyugdíj-pénztári kifizetések és elszámolási módszerük ....................... 31 7. A működés garanciarendszere .................................................................................... 32 7.1.
A magánnyugdíj-pénztárak garanciaalapja ............................................... 33
7.2.
Az állami garancia ...................................................................................... 33
8. A befektetési tevékenyégének jellemzői .................................................................... 34 9. Az átalakulási és megszűnési szabályok.................................................................... 35 V. A magánnyugdíj-pénztárak létrehozatalát követő változások, különös tekintettel a reformokra és az aktuális helyzetre ......................................................................... 37 1. A reformhoz vezető folyamat ...................................................................................... 37 2. A magánnyugdíj-pénztárakat érintő 2010-es változások...................................... 38 3. A változtatások következményei és az aktuális helyzet ......................................... 40 VI. A magánnyugdíj-pénztári rendszer átalakítása következtében felmerülő problémák ...................................................................................................................... 43 VII. Befejezés ................................................................................................................. 46
4
I. Bevezetés
2012. Magyarország. A közel 10 millió fős lakosságnak szinte egyötödét, 1.7 millió főt a 65. életévnél idősebbek teszik ki.1 Ez a szám pedig a 2000-es évek óta évről évre növekszik. A folyamatosan elöregedő társadalmunk mellett azonban számos más problémával kellett és kell az évek során megküzdenie a mindenkori Kormánynak, miközben egy stabil és megfelelő társadalombiztosítási rendszer – beleértve a nyugdíjrendszert – megalkotására törekszenek. Problémát jelent többek között az, az 1990-es évektől meginduló, és magán az oktatási rendszeren alapuló folyamat, amely a fiatalok munkaerőpiacon való megjelenését 22-23 éves korukig, sőt az utóbbi években jellemzően 25-26 éves korukig késlelteti.2 Mindezek mellett szerepet játszik a helyzet bonyolultságában a csökkenő születési ráta, a magyar piacgazdaság instabil jellege, és az állami költségvetések szűkössége is. Az 1990-es évek közepéig jellemzően felosztó-kirovó elven működött a magyar nyugdíjrendszer, ami azt jelenti, hogy az időskorúak számára egyetlen forrásként az állam által biztosított nyugdíj szolgált, amelyet az állam az aktív munkavállalók társadalombiztosítási
járulékaiból,
illetve
különböző
állami
támogatásokból
finanszírozott. A rendszer viszont tarthatatlannak bizonyult, és ez nem csak Magyarországon, de Európa számos más országában is jellemző volt. A fent említett tényezők egyre súlyosabban jelentkeztek, így elengedhetetlen volt valamiféle reform kialakítása, melyre végül az 1997. évben került sor. A honatyák egy olyan struktúra mellett tették le voksukat, amely a magyar nyugdíjrendszerben mutatkozó problémát egy 3 pilléres szerkezet kialakításával oldotta volna meg, amelynek egyik oszlopát a tőkefedezeti elven működő magánnyugdíjpénztári rendszer alkotja, amelynek a lényege, hogy az egyén egy egyéni számlára fogja befizetni járulékait, és az így keletkezett tőke, illetve annak hozama fogja képezni a későbbiekben a nyugdíjkifizetéseknek az alapját.
1
http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd004b.html?87 (Megtekintés időpontja: 2013. február 9.) 2 Ungi Noémi: A nyugdíjbiztosítás rendszere Magyarországon http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/otdk_kulonszam/a_nyugdijbiztositas_rendszere_magyaror szagon/ ( Megtekintés időpontja: 2013. február 9.)
5
Szakdolgozatom ennek a rendszernek a kialakulásához vezető folyamatot, a magánnyugdíj-pénztárakkal kapcsolatos kérdéseket, illetve azok mai helyzetét fogja boncolgatni 5 nagy fejezeten keresztül:
az első részben magának a magánnyugdíj rendszernek a társadalombiztosítási szerkezeten belüli elhelyezkedésével foglalkozok,
a második fejezetben rövid történeti áttekintést nyújtok ahhoz, hogyan is alakult ki a jelenlegi rendszer, milyen történeti folyamatok vezettek létrejöttéhez a legfontosabb jogszabályok megjelölésével és ismertetésével,
a dolgozatom egyik központi részét a magánnyugdíj-pénztárak működése teszi ki, kitérve az alapításukra, szervezeti felépítésükre, a tagsági jogviszonnyal kapcsolatos kérdésekre, kiemelten foglalkozva a gazdálkodásukkal, és szolgáltatásaikkal, illetve említést teszek a működésük felügyeletéről is,
a negyedik részben azokkal a 2000-es években bekövetkező változásokkal foglalkozok, amelyek majd a 2010-es reformokban fognak kicsúcsosodni, illetve a jelenleg is aktuális kérdésekre, illetve reformokra is kitérek, kiemelve azokat a változásokat, amelyek a korábbi szabályozáshoz képest bekövetkeztek,
a befejező részben pedig a magánnyugdíj rendszer jelenlegi reformjával kapcsolatban felmerülő problémákat néhány konkrét esettel is szemléltetem.
Összességében azért választottam ezt a témát, mert egy olyan igencsak aktuális problémával állunk szemben, amely hazai viszonylatban nem csak az időskorúak életviszonyait, hanem az egész magyar társadalomnak jelenlegi és jövőbeli helyzetét is befolyásolja, így minden magyar állampolgárt érintő kérdéskör. Továbbá nem csak társadalmi megközelítésből lényeges e téma kifejtése, hanem igen komoly gazdasági és költségvetésre gyakorolt hatásai is vannak, hiszen az állam gazdálkodásának kialakítása szempontjából is sarkalatos pont a társadalombiztosítási, és ezzel együtt a nyugdíjrendszer hiányosságainak kiküszöbölése, adott esetben jogszabályokkal és reformokkal történő szabályozása. Ebben pedig kiemelkedő szerepe van az 1997. évi változtatásoktól a magánnyugdíj-pénztári rendszernek is.
6
II. A magánnyugdíj-pénztárak elhelyezése a magyar jogrendszerben Ahhoz, hogy megfelelően kifejthessem a magánnyugdíj-pénztárakkal kapcsolatos szabályozásokat, mindenekelőtt azt kell meghatározni, hogy hol is helyezkedik el a magyar jogrendszeren belül a társadalombiztosítási rendszer, amelynek szerves részét képezi a magánnyugdíj rendszer. Magát a társadalombiztosítást a jogrendszer vertikális tagozódását tekintve a legmagasabb szintű jogszabály, az Alaptörvény is szabályozza a Szabadság és Felelősség rész alatt a XIX. cikkében: „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra szorul.”3 Az Alaptörvény nevesíti azt is, hogy az időskori megélhetés biztosítását egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával biztosítja, illetve önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. A jogszabály itt már a 2010-es reformoknak megfelelő kétpilléres nyugdíjrendszert említi. Az állam tehát a legmagasabb szintű jogszabályban meghatározva valósítja meg az időskori szociális ellátást. Az állam ezt a szociális biztonságot több formában is elérheti. Beszélhetünk egyrészt biztosítási rendszerről, másrészt segélyezési rendszerről, míg harmadrészt a II. világháború után kialakult úgynevezett vegyes rendszerről. A biztosítási típusú rendszer lényege, hogy a munkát végző személyektől javaik egy bizonyos részét elvonják, így képeznek egy alapot, amelyből el fogják látni azokat a személyeket, akik önmaguktól nem tudják azokat a javakat megteremteni, amelyek saját fenntartásukhoz elengedhetetlenek. A segélyezési típusú rendszer alapja pedig abban rejlik, hogy az állam bármelyik állampolgára számára a létfenntartásához szükséges ellátást fogja biztosítani az állami költségvetésből, amennyiben az adott egyén a megfelelő javakat nem képes saját erőből a megélhetéséhez megteremteni.
3
Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) Szabadság és Felelősség XIX. cikk
7
A
jogrendszer
horizontális
tagozódását
tekintve
azt
mondhatjuk,
hogy
a
társadalombiztosítási rendszer sokkal inkább mondható közjogi, mint magánjogi intézménynek, mivel szoros kapcsolatban áll magával a pénzügyi joggal, továbbá, többek
között
szabályozását
figyelembe
véve
a
közigazgatási
joggal
is
összekapcsolható, vagy a végrehajtási eljárást tekintve - például a behajtási rend alapján - az államigazgatással hozható kapcsolatba.4 Az itt elhelyezett társadalombiztosítási rendszernek képezi az egészségbiztosítási rendszer mellett másik fő részét a nyugdíjbiztosítás, melynek alapvető szisztémáját az Országgyűlés által 1997. július 15-én elfogadott, Kormány által kidolgozott nyugdíjreform csomag teremti meg. 3 új nyugdíjtörvény kialakítására került sor: 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről, 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról. 1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjakról és a magánnyugdíj-pénztárakról. A nyugdíjrendszer tehát hárompilléres szerkezetűvé vált, amely egyik része a kétpilléres kötelező nyugdíjrendszer a felosztó-kirovó jellegű társadalombiztosítási nyugdíj alrendszerrel, illetve a tőkefedezeti finanszírozású magánnyugdíj-pénztár alrendszerrel, valamint a 3. pillérként ezt fogja kiegészíteni egy öngondoskodási formákat magában foglaló
önkéntes
rendszer,
nyugdíjpénztárakat,5a
amely
profitorientált
tartalmazza
üzleti
az
biztosítóktól
önkéntes vásárolható
kölcsönös élet-
és
nyugdíjbiztosítási szerződéseket, illetve az állami segélyrendszert.6 Összességében ez az 5 elem képezte tág értelemben véve részét az 1997-es „törvénycsomag” bevezetésével a nyugdíjrendszernek, amely tehát, mint látjuk egy kétpilléres kötelező alrendszerből állt, illetve 3. pillérként megjelentek különböző önkéntes gondoskodási formák. E rendszer részletesebb szabályait és jellemzőit a későbbi fejezetekben fogom kifejteni, mindazokkal a változásokkal együtt, amelyek az utóbbi években és jelenleg is zajlanak e nyugdíjrendszer körül.
4
Ungi Noémi: A nyugdíjbiztosítás rendszere Magyarországon http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/otdk_kulonszam/a_nyugdijbiztositas_rendszere_magyaror szagon/ (2013. február 9.) 5 1993. évi XCVI. törvény az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról 6 Barta Judit: A kötelező magánnyugdíjrendszer Novotni Kiadó, Miskolc, 2001., 21. o.
8
Mindezek előtt a következő részben bemutatom, hogy milyen történelmi folyamatok is vezettek ennek a szisztémának a kialakulásához, melyek voltak azok a tényezők és körülmények, amelyek a nyugdíjrendszert alakították az évszázadok során.
9
III. A társadalombiztosítás kialakulása és a fejlődése, különös tekintettel a nyugdíjellátásra 1. Az első lépések
A magyar társadalombiztosítás története egészen a XIII-XIV. századig nyúlik vissza, mivel már ekkor léteztek kezdetleges önsegélyező formák, ezek az ún. bánya-társládák7 voltak, melyek több évszázados történelemre tekintenek vissza. Ez az intézmény onnan kapta a nevét, hogy a középkorban a céhek, illetve a köztestületek fémpántos, különleges zárakkal ellátott ládákban gyűjtötték vagyonukat, amely szokást a bányász segélyszervezetek is átvették. Kezdetben nincs egységes rendszer, gazdasági áganként más-más szabályozás érvényesült. A bánya-társládákhoz képest az első komolyabb dokumentum a XIX. században az 1854. évi általános bányatörvény volt, melynek jelentősége, hogy elrendelte a bányabirtokosok számára, hogy a foglalkoztatott bányászoknak és hozzátartozóiknak egyfajta pénztárat hozzanak létre. Ezt nem, mint konkrét kötelezettséget fogalmazta meg a törvény, de amennyiben év végén hiány mutatkozott a pénztáraknál, azt a munkáltatónak kellett kiegészítenie. Az iparban az első önsegélyező egyesületek a céheket felváltó manufaktúrákban alakultak ki, ugyanis itt a munkások a munkáltatótól, és az államtól sem kaptak megfelelő támogatást, így saját érdekükben kezdték el alapítani ezeket a szervezeteket.8 Az újabb lépés az 1884. évi ipartörvény volt, amely segély-pénztárak kialakítására kötelezte az ipartestületeket. Az első kötelező biztosítást tartalmazó törvény az 1891. évi az ipari és gyári alkalmazottak kötelező betegbiztosításáról szóló XIV. számú törvénycikk volt. A nyugdíjjogosultságok ekkoriban még jellemzően egy meghatározott társadalmi rétegnek, az állami apparátusban alkalmazottak számára számítottak kiváltságnak, mint ahogy azt az 1885. évi XI. törvénycikk is tartalmazta és intézményesítette.
7
Barta Judit: A magánnyugdíjpénztári rendszer helye és szerepe a magyar nyugdíjrendszerben Miskolci Jogi Szemle 6. évfolyam (2011) különszám 7.o. http://www.mjsz.uni-miskolc.hu/201102/4_bartajudit.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 9.) 8 Az első ilyen szervezet Magyarországon 1837-ben a nyomdászok kezdeményezésére jött létre.
10
2. A legjelentősebb nyugdíjtörvények 1975-ig
Mint ahogy azt említettem hosszú évtizedekig a nyugdíjjogosultság az állami bürokráciában foglalkoztatottak számára volt privilégium. A közszolgálati alkalmazottak és hozzátartozóik nyugdíjjogosultságát átfogóan az 1912. évi LXV. törvény szabályozta. Az 1925. évi XXXIV. törvénycikk a bányanyugbér biztosítás egységes rendszerét, míg az 1928. évi XL. törvény9 az ipari és kereskedelmi dolgozók öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági kötelező biztosítását vezette be. Ez utóbbi törvény lehetővé tette az elismert vállalati nyugdíjpénztárak létesítését.10 A törvény nagy hiányossága volt viszont, hogy kizárta a mezőgazdasági dolgozókat a jogosultak
köréből,
így
továbbra
sem
jött
létre
egységes
szabályozás
a
társadalombiztosítás területén. A mezőgazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosítása körében egyrészt az 1936. évi XXXVI. törvénycikk, illetve az 1938. évi XII. törvénycikk emelhető ki. A II. világháború jelentős negatív változásokat okozott a társadalombiztosítási rendszerben. Súlyos károk következtek be, a felhalmozott tőkéket a háborúval kapcsolatosan használták fel. A mindenre kiterjedő államosítás a nyugdíjrendszert is elérte, a nyugdíjasok ellátása így az állam feladatává vált. Egységes intézmény alakult ki a társadalombiztosítási, vállalati és közszolgálati járadékok folyósítását illetően, ami az Országos Nyugdíjintézet lett. A munkaviszonyban dolgozók számára egységes nyugdíjrendszert az 1951. évi 30. számú tvr. adott, amely azonos feltételeket teremtett a korábbi eltérő szabályozások közötti egység megteremtésével. A kor első egységes nyugdíjrendszere a nyugdíjazás feltételéül 10 év szolgálati időt határoz meg, illetve kettős öregségi korhatárt, amely férfiak esetében a 60. életév eléréséhez, nők esetében az 55. életév betöltéséhez köti a nyugdíjjogosultságot. A nyugdíj két részből tevődik össze, egy törzsnyugdíj részből,
9
Ez hozza létre az Országos Társadalombiztosítási Intézetet (OTI). A magyar kir. népjóléti és munkaügyi miniszter felügyelete alá tartozó, jogi személyiséggel rendelkező nyugdíjalapok, nyugdíjegyesületek, nyugdíjpénztárak, mely alapításának feltétele a 100 fős taglétszám és 2 millió pengős saját tőke. 10
11
amely a munkabérátlag 15%-a, illetve egy nyugdíj-kiegészítésből, amely az 1945. január 1. után munkában töltött minden év után a törzsnyugdíj 2 %-a.11 E törvény módosítására két ízben került sor, az 1954. évi 28. tvr., amely a második egységes nyugdíjrendszert teremti meg, illetve az 1958. évi 40. számú tvr., amely pedig a harmadik egységes nyugdíjrendszert. A II. világháborút megelőzően jellemzően a tőkefedezeti12és a várományfedezeti finanszírozás13 jellemezte a nyugdíjrendszert, a háborút követően azonban a felosztókirovó rendszer14 került előtérbe, és vált elsődlegessé. Ehhez az időszakhoz még két jelentősebb jogszabály köthető, amelyek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek létrejöttével hozhatók kapcsolatba, ezek a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok önálló nyugdíjrendszerét kialakító 1957. évi 65. számú tvr., illetve az 1966. évi 30. számú tvr. Összességében ezek a szabályozások emelhetőek ki az első igazán jelentős társadalombiztosítási törvény, az 1975. évi II. törvény megszületésének előzményeként.
3. Az 1975. évi II. törvény
A társadalombiztosítás egységesítése a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, a végrehajtására kiadott 17/1975. évi (VI. 14.) MT számú rendelet és a 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat megalkotásával történt meg. A törvény 1975. július 1-jén lépett hatályba, amely az egész társadalombiztosítási rendszer korszerűsítését jelentette. Jelentősége, hogy egységesítette, és közérthetővé tette azt a sok száz jogszabályt, amely ezt a területet szabályozta, mindemellett szolgálta a társadalombiztosítási ellátások, szolgáltatások színvonalának növelését is.15
11
Barta Judit: A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakra PhD értekezés, Miskolc, 2000., 35. o. midra.unimiskolc.hu/JaDoX.../document_5539_section_840.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 13.) 12 lásd 3. o. 13 A várományfedezeti rendszer lényege, hogy a biztosítottak járulékát az előre meghatározott, de csak később esedékes szolgáltatások mértékéhez igazítják, azért, hogy magának a szolgáltatásnak az esedékessé válásakor a megfelelő szükséges pénzügyi fedezet rendelkezésre álljon. 14 lásd 2. o. 15 A magyar társadalombiztosítás története és a magyar társadalombiztosítási jog a magyar jogrendszerben. Kiadja: Szakmai továbbképző és átképző vállalat, Budapest, 1991., 40. o.
12
4. Az 1997-es törvénycsomag előzményei
4.1. Az 1975. évi II. törvény megalkotása körüli hiányosságok Mint ahogy említettem, a korszak legjelentősebb társadalombiztosítási törvényének megalkotásával az addigi szerteágazó, egység nélküli szabályozások kodifikációjára került sor. Viszont amilyen jelentősnek tekinthető, annyira megalapozatlannak is bizonyult a törvény, mivel bár sor került a jogosultságok bővítésére és a nyugdíjszabályok egységesítésére, gazdasági tekintetben ez nem volt megfelelően előkészítve, többek között nem került sor olyan alapvetően szükséges döntések meghozatalára, mint a járulékok megemelése, vagy a megfelelő fedezet megteremtése, melyek gazdasági és pénzügyi zavarok kialakulásához vezettek, ezáltal néhány éven belül felvetődött a változtatás gondolata. 4.2. A reformhoz vezető okok és körülmények A reformhoz vezető folyamatot két vonatkozásban vizsgálom meg. Egyrészt nemzetközi szempontból a helyzet tarthatatlanságát olyan nemzetközi folyamatok is erősítették, mint az 1970-es évek nagy olajárrobbanásai, amelyek a hazai gazdaságra is hatással voltak. Erősítette a változtatás szükségességének sürgősségét, hogy a Világbank jelentős nyomást gyakorolt Magyarországra. A nyugdíjkiadások csökkentését, a nyugdíjrendszer hibáinak orvoslását, a nyugdíjhoz jutás feltételeinek szigorítását emelte ki, amelynek betartása Magyarország számára történő kölcsönfolyósítás szükségessége okán elengedhetetlen volt. Illetve fontos tényező, hogy Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának feltétele volt többek között az államadósság és a kiadások csökkentése, beleértve a nyugdíjkiadások visszaszorítását is. Másrészt nem lehet szó nélkül elmenni bizonyos belföldön jelentkező problémák mellett sem. Az 1975. évi társadalombiztosítási törvény olyan körülmények között alakult ki, ahol a lakosság szinte egésze foglalkoztatva volt, a munkavállalók bérből és fizetésből éltek. Az első problémák az 1980-as években jelentkeztek.
13
A gazdasági viszonyokat vizsgálva a gazdasági növekedés lassult. A helyzetet súlyosbította a rendszerváltás, ezzel pedig a piacgazdaságra való áttérés, mely következményeként robbanásszerűen növekedett a munkanélküliség, megszűntek a munkahelyek, ezáltal csökkent a járulékfizetők száma, elterjedt a korai és a rokkantnyugdíjazás. Az egyre kevesebb járulékfizetőre egyre nagyobb járulékterheket rónak. A másik probléma gócpont, a mai napig jelenlévő társadalmi elöregedés, a csökkenő születési ráta nem csak Magyarországon, de Európa számos országában jellemző volt és jelenleg is az. Magyarországon 1996-ra a nyugdíjasok és járulékfizetők aránya elérte a kb. 60%-ot, amely szám 20-25 éven belül 80%-ra emelkedhet.16 Végül magában a nyugdíjrendszerben is rejlettek problémák. Például túl kedvezően alakultak a korkedvezményes és rokkantsági nyugdíjazás szabályai, túl sok volt a járulékfizetés nélkül elismert szolgálati idő, az öregségi nyugdíjak 60%-a az átlagkereset felénél is kisebb volt, és
az új öregségi nyugdíjak összege már a
megállapításkor kevesebb volt, mint a már nyugdíjban lévők átlagnyugdíja, illetve még gazdasági szempontból a magas infláció is hozzájárult ahhoz, hogy állandósuljon a nyugdíjak értékvesztése. Összességében ez a rendszer az embereket minél korábbi nyugdíjazásra ösztönözte, amivel magának a járulékfizetői rétegnek a csökkenéséhez az ország lakosai is hozzájárultak, elősegítve az akkori nyugdíjrendszer bedőlését. A váltásra a Horn - Kormány működése idején érett meg a helyzet. Három koncepciót is felvázoltak a lehetséges új szabályozásra vonatkozóan. Az egyik a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat álláspontja volt, a másik a Pénzügyminisztérium verziója, a harmadik pedig a Népjóléti Minisztériumé, amelyek közül a második kialakítása mellett döntöttek. A Pénzügyminisztérium álláspontja az volt, hogy az első pillért egy felosztó-kirovó állami alapnyugdíj-rendszer képezi majd, a második részt egy tőkefedezeti alrendszer, míg a harmadikat egy önkéntes kiegészítő nyugdíjbiztosítás.17
16
Barta Judit: A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakra PhD Értekezés Miskolc, 2000., 47.oldal midra.uni-miskolc.hu/JaDoX.../document_5539_section_840.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 13.)
14
Az Országgyűlés 1997. július 15-én fogadta el a Kormány nyugdíjreform-csomagját, amelynek keretében három jogszabály elfogadására került sor: 1997. évi LXXX. törvény. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről, 1997. évi LXXXI. törvény. a társadalombiztosítási nyugellátásról, 1997. évi LXXXII. törvény. a magánnyugdíjakról és a magánnyugdíj-pénztárakról.
5. Az új nyugdíjrendszer jellege
5.1. Célok
A nyugdíjreform okait már megfigyelhettük, a kérdés, hogy milyen célokat is kívántak a jogalkotók ezzel az újítással elérni? A legfőbb cél a társadalombiztosítás finanszírozhatóságának hosszú távon fenntartása volt, ezáltal egy megfelelő és kiszámítható nyugdíjszínvonal biztosítása. A szabályozás másik sarkalatos pontja a kötelező nyugdíjrendszerben történő egyéni öngondoskodás bevezetése volt a tőkefedezeti magánnyugdíj-pénztárak létrehozásával, illetve a tőkefedezeti rendszerben felhalmozódó megtakarításokon keresztül a gazdaság élénkítése, valamint a tőkepiac fellendülése céljával. Szem előtt tartották még a járulékszint fokozatos csökkentését, mégpedig úgy, hogy az a társadalombiztosítás finanszírozhatóságát ne veszélyeztesse. A magánnyugdíj-pénztárak létrehozásával kívánták csökkenteni a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerre háruló terheket, illetve az állam újraelosztó szerepét.
5.2. A rendszer felépítése
Mint ahogy már a korábbi fejezetekben is kifejtettem az 1997-es törvényekkel létrehozott új nyugdíjrendszer hárompilléres szerkezetű volt. Ennek első két pillérét adta két kötelező nyugdíj alrendszer, a felosztó-kirovó jellegű társadalombiztosítási nyugdíj alrendszer, illetve az újonnan bevezetett tőkefedezeti jellegű magánnyugdíj-pénztár alrendszer.
17
Barta Judit: A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakra PhD Értekezés Miskolc, 2000., 58-61. o. midra.unimiskolc.hu/JaDoX.../document_5539_section_840.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 13.)
15
Mindezeket egészítették ki, mint önkéntes formák, és mint az öngondoskodás alapvető oszlopai, olyan intézmények, mint az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a profitra törekvő üzleti biztosítók nyugdíjbiztosításai, illetve az állami segélyrendszer. A kérdés, hogy e pillérekbe tartozó intézmények esetében az új szabályozás milyen változásokat vezetett be, illetve milyen alapvető szabályokat állapított meg?
5.3. Az állami nyugdíjrendszer reformja
Az állami társadalombiztosítási nyugdíj szabályait tekintve is változásokat hozott az új szabályozás. Egyrészt a férfiaknál és a nőknél egységes nyugdíjkorhatárt határozott meg. Emellett bevezette az úgynevezett vegyes (svájci) indexálást.18 Jelentősen beszűkült a járulékfizetés nélkül elismert idő, mint szolgálati időnek elismerése. Ez például az egyetemi, főiskolai tanulmányok idejét is érinti. Megszüntették a résznyugdíjat, illetve eltörölték a minimumnyugdíjat. A nyugdíjszámítás alapja a bruttó keresetek számított jövedelemadóval csökkentett összegének havi átlaga lett. Az öregségi nyugdíjat tehát egyrészről a havi átlagkereset összegétől, illetve az elismerhető
szolgálati
idő
függvényében
határozták
meg.
Az
átlagkereset
beszámításánál egy bonyolult, ún. degresszív skálát vesznek alapul, így a szolgálati időt különböző mértékben veszik figyelembe a számításnál. Fokozatosan bevezetésre került a nyugdíjak adó alá vonása is, először még olyan formában, hogy a nettó kereset lesz a megállapítás alapja, a későbbiekben a folyamatos bruttó megállapítás kerül majd előtérbe. 5.4. Az új magánnyugdíj-pénztári rendszer legfőbb jellemzői Az új vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer egyik eleme a tőkefedezeti magánnyugdíj rendszer.
18
A vegyes indexálás lényege, hogy a nyugdíjakat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően, a tárgyévre tervezett fogyasztói árnövekedés és az országos nettó átlagkereset-növekedés átlaga alapján növelni kell. 1997. évi LXXXI. törvény 62.§.
16
Ez
a
második
pillér,
mint
alrendszer,
kiegészíti
a
felosztó-kirovó
típusú
nyugdíjrendszert. A két alrendszer egymáshoz való viszonya 75-25% arányban határozható meg. Ennek az alrendszernek a jellemzője, hogy saját maga finanszírozza bevételeit, illetve kiadásait, nem kapcsolódik az állami költségvetéshez. A magánnyugdíjról szóló törvény 1997. szeptember 1-i hatályba lépésétől számított 2 évig, azaz 1999. augusztus 31-ig volt lehetőség a társadalombiztosításban már részesülők számára, hogy önkéntesen magánnyugdíj-pénztárat válasszanak, amely által ugyan maradtak az állami nyugdíjrendszer tagjai, de emellett beléptek valamely általuk választott magánnyugdíj-pénztárba és vállalták a tagdíjfizetési kötelezettséget. Először a nyugdíjjárulékok fizetésének aránya úgy alakult, hogy 6%-ot fizetett az egyén a pénztárba, és 1.5%-ot az állami társadalombiztosítási rendszerbe. Természetesen, amennyiben ezzel nem kívántak élni, maradhattak a normál társadalombiztosítási rendszerben. Nem csak a választásra, hanem egy ízben a visszalépésre is engedélyt ad a jogszabály, de ezzel csak 2000. december 31-ig lehetett élni. Továbbá a társadalombiztosítási nyugdíjrendszertől eltérően itt lehetőség van kedvezményezett-jelölésre, tehát meghatározható, hogy a pénztártag halála esetén ki váljon jogosulttá az egyéni számláján található összegre. A pályakezdők 1998. július 1-től kötelezően a magánnyugdíj rendszer hatálya alá tartoztak, számukra kötelező volt magánynyugdíj-pénztárat választani, amennyiben ezt nem tették meg, automatikusan a kijelölt területi pénztár19 tagjai lettek. A magánpénztári szolgáltatás nyújtásának feltétele, hogy legalább 15 éven keresztül pénztártag legyen az adott személy, és folyamatosan fizesse a tagdíjat.
5.5. A magánnyugdíj-pénztárak és az önkéntes öngondoskodási formák A kötelező alrendszerek mellett olyan öngondoskodási formák is megjelentek, amelyek bár hasonlóan működnek, mint a magánnyugdíj-pénztárak, az alapvető különbség, hogy ezek teljesen önkéntes alapon működtek és működnek ma is.
19
A területi pénztár olyan nyílt pénztár, amely a kötelező magánnyugdíjrendszer zártsága érdekében biztosította, hogy aki egy bizonyos idő elteltével nem lépett be valamely pénztárba, magyarul a pályakezdő nem teljesítette választási kötelezettségét, az a törvény által meghatározott módon és kötelezően valamelyik területi pénztár tagjává váljon.
17
Az önkéntes nyugdíjpénztárak is tőkefedezeti elv alapján tevékenykednek, így tehát ez is magán jellegű és ez is tulajdont fog képezni, a tagok saját maguk teremtik meg későbbi nyugellátásuk fedezetét. Igaz, csak a későbbiekben alakul ki, de meg kell említeni ebben a részben a 2006-tól létrejött nyugdíj-előtakarékossági számlát, amely egy szintén öngondoskodáson alapuló nyugdíjcélú megtakarítási forma, amelyet befektetési szolgáltatóknál vezetnek. Az állam a befizetésekhez kapcsolódó különböző adótámogatással ösztönöz ilyen számla megnyitására. Végül megemlítendő az, az önkéntes nyugdíj-előtakarékoskodási forma is, amely Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozást követő jogharmonizációs tevékenység keretében 2005-től jön létre. Ez a foglalkoztatói nyugellátást biztosító szervezetekben való öngondoskodás formájában jelenik meg. Magyarországon a munkáltatók ilyet nem hozhatnak létre, de lehetőség van arra, hogy a magyarországi munkáltató az Európai Unió valamely országában működő intézménybe befizessen, és ez az intézmény Magyarországon ún. határon átnyúló szolgáltatást nyújtson. Az 1997-es szabályozás kialakulásához vezető folyamattal kapcsolatban tehát ezeket a körülményeket, jogszabályokat, szabályozásokat emelném ki. A
továbbiakban
magukkal
a
magánnyugdíj-pénztárakkal,
azok
működésével
foglalkozok, illetve azt követően az 1997 utáni időszakban a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos változásokat fejtem ki, különös tekintettel a jelenlegi kérdésekre, és szabályozásra.
18
IV. A magánnyugdíj-pénztárak működése A magánnyugdíj-pénztárak működése tekintetében elsődlegesen a gazdálkodásával, és pénzügyeivel kapcsolatos szabályozás kérdésével fogok foglalkozni, kiegészítő jelleggel pedig említést teszek az alapításuk legfontosabb szabályairól, a tagsági jogviszonnyal
kapcsolatos
szabályozásról,
a
szervezeti
felépítésről
illetve
felügyeletükről, megszűnésükről. 1. Alapítás20 A magánnyugdíj-pénztárakat érintő szabályozás szerint a kötelezően létrehozandóakat 1997. december 31-ig meg kell alapítani, míg az önkéntesekre ilyen konkrét szabály nem vonatkozik. A jogalkotó a jogszabályban taxatíve felsorolja azokat a jogi személyeket, akik számára engedélyezi pénztár alapítását, mivel itt csak jogi személyre terjed ki a szabályozás megállapítható, hogy természetes személyek nem hozhatnak létre magánnyugdíjpénztárakat. De melyek is ezek a szervezetek?
a munkáltatók, szakmai kamarák, szakmai egyesületek, munkavállalói, illetve munkáltatói érdekképviseletek külön-külön vagy együttesen is alapíthatnak pénztárakat
jogerős tevékenységi engedéllyel rendelkező önkéntes nyugdíjpénztárak, amennyiben valószínűsíthető az, hogy a taglétszáma a 2000 főt eléri
Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatok (Ilyen pénztár alapítására azonban nem került sor.)
ún.
kötelezően
létrehozandó
pénztárak
alapítóiként
a
fővárosi,
és
megyei
önkormányzatok, amelyek területi, vagy regionális pénztárakat alapíthattak Fontos megemlíteni, hogy a pénztárakat létrehozó szervek és a pénztárak között semmilyen jogi kapcsolat nem jöhet létre, amivel a jogalkotó a pénztárak függetlenségét kívánja biztosítani, ennek ellenére jogszabály szerint mégis van lehetőség arra, hogy a pénztár alapításának költségeit az alapítók részben, vagy egészben átvállalják.
20
1997. évi LXXXII. törvény 7 -20/A.§.
19
Milyen formában is jöhet létre egy magánnyugdíj-pénztár? Alapvetően két forma között tehetünk különbséget. Az egyik az ún. zárt forma, amikor is meghatározott a lehetséges tagok köre, illetve a nyílt forma, amely esetében értelemszerűen nincs ilyen korlátozás a lehetséges pénztári tagok körében. A magánnyugdíj-pénztárak alapítását tekintve az alapító szerv először is egy alapító okirat tervezetet készít el, amelyben meghatározzák többek között, hogy milyen formában is fog létrejönni a pénztár. A pénztár alapításához elengedhetetlen a Pénztárfelügyelet alapítási engedélye, ezáltal is kiemelve, hogy szigorú szabályozás érvényesül az alapítási folyamat során.21 Amennyiben a Felügyelet a szükséges alapítási engedélyt megadta, az alapító szervezet, alapító okiratot bocsát ki, melynek kibocsátásától számított 15 napon belül köteles a pénztár pénzforgalmi számlát nyitni, 60 napon belül pedig az első küldöttgyűlést összehívni, amelynek egy 3-5 fős jelölőbizottság jelöli ki a tagjait, akiknek száma 19-35 között mozog, illetve mandátumuk meghatározott ideig, 180 napig áll fenn. Az alapító okirat kibocsátását követő 30 napon belül az alapító köteles a székhely szerint illetékes fővárosi, megyei bírósághoz nyilvántartásba vételi kérelmet benyújtani, amelyről a bíróság nem peres eljárás során fog dönteni. A pénztár az alapító okirat kibocsátásának időpontjára visszaható hatállyal jön létre a bírósági nyilvántartásba vétellel. A pénztár az alapítási engedély kézhezvételétől számított 180 napon belül köteles a Felügyelettől tevékenységi engedélyt kérelmezni, és amennyiben az engedélyt megkapja, annak kézhezvételétől számított 1 éven belül köteles igazolni, hogy a 2000 főt elérte a taglétszáma, ha ez nem teljesül, vagy a határidő elmulasztásának esete áll fenn, a tevékenységi engedély visszavonására kerül sor, és végelszámolás útján történő megszűnésről kell döntenie a pénztárnak. A tevékenységi engedély megszerzésével kezdheti meg tehát tényleges működését a pénztár. 2. Tagsági jogviszony22
A tagsági jogviszony keletkezése szempontjából két kategóriát kell elkülöníteni.
21 22
Önkéntes pénztárak esetében ún. működtetési engedély van. 1997. évi LXXXII. törvény 21 – 26.§.
20
Az elsőbe tartoznak az ún. önkéntes pénztártagok, akik 1998. június 30. előtt a társadalombiztosítási rendszerben már biztosítottak voltak, és nem minősülnek pályakezdőnek, a másikba pedig a pályakezdők. Pályakezdő az a természetes személy, aki 42. életévét még nem töltötte be, 1998. június 30. után válik először társadalombiztosítottá, illetve, aki oktatási intézmény nappali tagozatán fejezi be tanulmányait, és ezt követően lesz először biztosított, és ekkor még nem éri el a 42. életévét. A tagsági jogviszony a belépni kívánó tagok írásbeli belépési nyilatkozatának benyújtásával kezdeményezhető, de maga a pénztártagság a pénztár általi elfogadó nyilatkozattal jön létre, amennyiben viszont a pénztár 15 napon belül nem nyilatkozik, az a hallgatólagos elfogadásának minősül. A pályakezdők vonatkozásában viszont kötelező meghatározott időponton belül a belépés, amennyiben ennek a kötelezettségüknek nem tesznek eleget automatikusan az illetékes területi pénztár tagjává válnak. A magánnyugdíj-pénztárak tagjait alapvetően azonos jogok illetik, és azonos kötelezettségek terhelik, ezek közül a legjelentősebbeket felsorolás szintjén említem meg. Jogosultságok: A tagok jogosultak részt venni a pénztár szervének megválasztásában, illetve a tagok maguk is megválaszthatóak a pénztár szerveinek tagjává, és tisztségviselőjévé. A tagok jogosultak a pénztári szolgáltatások igénybevételére. Alapvető eltérés az állami társadalombiztosítási rendszertől, hogy itt lehetőség van halál esetére ún. kedvezményezett megjelölésére. Kötelezettségek: A tagokat adatszolgáltatási kötelezettség terheli. A tagok kötelesek a pénztár szervezeti és működési szabályzatának betartására, az üzleti titkok, és pénztártitok megőrzésére. A tagok a foglalkoztatójuk felé kötelesek bejelenteni a pénztártagság tényét 15 napon belül. A tagsági jogviszony folyamatos fenntartásának kötelezettsége is kiemelendő. A legjelentősebb kötelezettség pedig magának a tagdíjnak a folyamatos megfizetése, amelyről kicsit bővebben szólnék most. A tagdíj alapja a nyugdíj-járulék alapot képező adóköteles jövedelem. 21
A tagdíj mértéke a jogszabály meghatározása alapján 1998. január 1-től 6%. Bár a cél a fokozatos emelése volt, ez az elkövetkezendő években nem valósult meg azzal az indoklással, hogy a túl nagyszámú átlépő miatt23csökkent a Nyugdíjbiztosítási Alap, így az állami nyugdíjrendszer került veszélybe, a tagdíj mértékének növelése pedig még inkább hátrányosan érintette volna az állami rendszert. Ezt a 6%-ot a pénztártag, vagy a javára más személy, vagy szervezet 10%-ra egészíthette ki. 2000. január 1-től az itt említett folyamatok miatt döntés született a Nyugdíjbiztosítási Alapban 1.5%-ról 2%-ra történő nyugdíjjárulék emelésről24. A tagdíj megállapítására minden hónapban a foglalkoztató köteles, aki be is vonja a megfelelő összeget, illetve azt bevallja, és meg is fizeti a magánnyugdíj-pénztárnak. A tagsági jogviszony megszűnését illetően több esetet is megemlíthetünk, így többek között az megszűnhet halál esetén,25a pénztár megszűnése esetében, a szolgáltatás lezárulásával, más pénztárba átlépéssel, vagy az állami társadalombiztosítási rendszerbe történő visszalépéssel. A más pénztárba átlépés lehetőségével 6 havi tagsági jogviszony után, írásbeli kérelem alapján élhetnek a tagok. A visszalépés esetét úgy veszik figyelembe, mintha nem is lett volna magánpénztártag. Ennek két esete állhat fenn. Egyrészt öregségi nyugellátás esetén 2012. december 31-ig élhet ezzel, akinek tagsági jogviszonya a 10 évet nem haladja meg, öregségi nyugdíjszolgáltatásra jogosult, és a magánnyugdíj-pénztár szolgáltatás várható összege nem éri el a nyugellátás 25%-át. A másik eset a rokkantsági nyugellátás, viszont ebben az esetben nincsenek ilyen feltételhez kötött korlátozások.
3. Szervezeti felépítés A magánnyugdíj-pénztárak esetében 3 fő szervet lehet kiemelni. A legfőbb szerv vagy a Közgyűlés, vagy a Küldöttgyűlés, ahol pénztártagok gyakorolhatják tulajdonosi jogaikat. A Közgyűlés az összes pénztártagot magába foglalja, a Küldöttgyűlés egy 5 évre megválasztott 25-100 főből álló szerv. 23
Az előzetesen becsült 360.000 fő helyett 1 milliónál is többen éltek az átlépés lehetőségével. A tiszta állami nyugdíjrendszerben maradóknak ez a mérték 8% volt. 25 Ekkor a kedvezményezett-jelölés esetén a kedvezményezett választhat, hogy egyösszegben felveszi a pénztárban lévő összeget, vagy ugyanannál, esetleg más pénztárnál vezetett saját számlájára utaltatja azt, vagy hozzátartozói nyugellátás megállapítása esetén átutalja a társadalombiztosításba. 24
22
Az ügyvezetői feladatokat az Igazgatótanács látja el, amely páratlan számú, de legalább 7 főből áll. Legfőbb feladatai a közgyűlési határozatok végrehajtása, az ügyvezető felett gyakorolja a munkáltatói jogokat, illetve biztosítja a pénztár működésének zavartalanságát. Az ellenőrzési feladatokat az 5-7 főből álló Ellenőrző Bizottság látja el, amely rendszeresen ellenőrzi a pénztár gazdálkodását, számvitelét, ügyvitelét. A szervezeti és működési szabályzat továbbá előírhatja szakértői bizottságok létrehozását is. A pénztár működésének alapvető személyi feltételeként a törvény előírja ügyvezető, főkönyvelő, könyvvizsgáló, jogász, belső ellenőr, befektetésekért felelős vezető, illetve biztosításmatematikus alkalmazását is.
4. Gazdálkodás A magánnyugdíj-pénztárak egy jövőbeli nyugdíjszolgáltatás fedezetének biztosítása érdekében gazdálkodó szervezetek, amely nyugdíjszolgáltatás szervezésére és teljesítésére csak a jogszabályban meghatározottak jogosultak
4.1. Elvek A kérdés, hogy ennek a széleskörű gazdálkodási tevékenységnek a teljesítése során milyen alapvető elvekre is kell tekintettel lennie a pénztáraknak? Az egyik ilyen elv a zárt gazdálkodás elve, mely szerint a pénztárak csak jogszabályban meghatározott és a célok eléréséhez szükséges tevékenységekre jogosultak. Ilyen például a befizetések gyűjtése és nyilvántartása, a vagyonképzés, a vagyon kezelése, befektetése és a szolgáltatás nyújtása. A szabad pénztárválasztás elve egyrészről azt jelenti, hogy a személyek bármilyen olyan pénztárba beléphetnek, vagy abba átléphetnek, amelynek szervezeti és működési szabályzata ezt nem tiltja, másrészről a pénztártagok etnikai, faji, vallási, politikai, nemi megkülönböztetését is tiltja az elv. A pénztárnak működése során a jó gazda gondosságának megfelelően kell eljárnia, azaz a pénztár nevében eljáró személyek különös gondossággal kötelesek eljárni a pénztártagok érdekében, továbbá a pénztárnak a vagyongyarapodás közben tekintettel
23
kell lennie arra, hogy az a szolgáltatási kötelezettséget ne veszélyeztesse, amelyet a biztonságos gazdálkodás elve emel ki. Az egyik legfontosabb elv az önkormányzati működés elve, mely szerint a pénztárak önálló, autonóm szervezetnek tekinthetőek, tehát magukat a pénztárakat érintő kérdésekben kizárólag a pénztártagok jogosultak döntésre. Elvként említhető még meg a kölcsönösség és öngondoskodás elve, mely szerint a pénztártagok együttesen teremtik meg a pénztár működéséhez szükséges fedezetet, a Garancia Alapok létrehozásával pedig gondoskodnak a szolgáltatási kötelezettségük teljesítéséről. A pénztár minden tagja egyben annak tulajdonosa is a tulajdonlás elve alapján. A pénztár egyik kötelezettsége olyan nyilvántartás vezetése, amely alapján lehetőség van a pénztárak közötti összehasonlításra (összehasonlítható teljesítmény elve). Végül a nyilvánosság és adatvédelem elve értelmében a pénztárak adatai nyilvánosak, és a pénztár köteles azok megőrzéséről 10 évig gondoskodni.26
4.2. Pénzügyi tervezés
A pénzügyi terv elkészítésének a célja, hogy a pénztár saját gazdálkodását előre megtervezze. „A pénzügyi terv olyan dokumentum, mely készítésekor fennálló állapotból kiindulva a pénztárakra vonatkozó előírások figyelembevételével a pénztár bevételeinek és kiadásainak, valamint tartalékainak tervezett alakulását előre bemutató rövidtávú (éves) és hosszú távú (10évre szóló) terv27. A pénzügyi tervnek megfelelő részletességgel kell tartalmaznia a várható taglétszámot, a tagdíjbevételeket, a működési és szolgáltatási kiadásokat, a befektetéseken elérendő hozamot. Az éves pénzügyi tervet legalább negyedéves ütemezésben készítik el, amely időtartama megegyezik az üzleti év időtartamával.
26
Dr. Bozsik Sándor – Paczolai Szabolcs: Nyugdíjpénztárak A „közgazdasági-módszertani képzés fejlesztéséért” Alapítvány, Miskolc, 2007., 42-43. o. 27 Barta Judit: A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakra PhD Értekezés Miskolc, 2000., 149. o. midra.uni-miskolc.hu/JaDoX.../document_5539_section_840.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 13.)
24
A hosszú távú terv 3-5 éves terv, de lehet akár 10 évre szóló is, amelyet éves ütemezésekben készítenek el, első éve mindig megegyezik a következő éves pénzügyi tervvel. A terv elkészítése az Igazgatótanács feladata, azt a Közgyűlés fogadja el, ezt követően pedig a Pénztárfelügyelethez történő ellenőrzés miatti benyújtás is kötelező. 4.3. Az egyes pénztári tartalékok működése28 A tartalékképzés feladata a pénztár biztonságos működése miatt elengedhetetlen. A pénztár bevételeiből köteles fedezeti, működési illetve likviditási tartalékot képezni, de a magánnyugdíj-pénztárak esetében jellemző még a saját tevékenységi tartalék, és úgynevezett hozamkiegyenlítési tartalék képzése is.
Fedezeti tartalék: A fedezeti tartalék az egyéni számlák és a szolgáltatási tartalékok összessége, melynek célja a szolgáltatások fedezetének gyűjtése és finanszírozása. Maga az egyéni számla az, amely egyenlege megfelel a pénztártag követelésének a felhalmozási időszakban. A szolgáltatási tartalék a törvény megfogalmazása alapján a folyósítás alatt álló ellátások szolgáltatástípusonkénti fedezete és annak nyilvántartása.29 A fedezeti tartalék bevételeit elsősorban a tagok által befizetett tagdíjak, illetve a tagok, vagy a munkáltató tagdíj-kiegészítései képezik, de ide kerülnek az átlépő tagok által más pénztárból hozott összegek, a fedezeti tartalék befektetéséből származó hozamok, a fedezeti tartalék eszközeinek értékesítéséből származó bevételek is. Kiadásai elsősorban a szolgáltatás célú kiadások, a más pénztárba átlépők követelései, a tag halála miatt a társadalombiztosításba átutalt összegek, a kedvezményezettnek kifizetett összegek, a fedezeti tartalékkal kapcsolatos vagyon- és letétkezelői díjak. Működési tartalék: A működési tartalék a pénztár működésének költségeit fedező tartalék.
28 29
1997. évi LXXXII. törvény 57 – 65.§. 1997. évi LXXXII. törvény 4.§. f.pont
25
Bevételei nagyjából megegyeznek a fedezeti tartalék bevételeivel, kiadásait tekintve itt elsősorban az anyagjellegű ráfordítások (pl. anyagköltségek, igénybevett szolgáltatások költségei, szaktanácsadás díja, könyvvizsgáló díja, reklám- és marketing költségek).30
Likviditási tartalék: A magánynyugdíj-pénztárak kötelesek likviditási célú tartalékot képezni. A likviditási tartalék a tagok közös finanszírozásán alapul, az időlegesen fel nem használt eszközök gyűjtésére, a különböző kockázatok kiegyenlítésére szolgál, magának a pénztárnak a fizetőképességét fogja biztosítani. A tartalék bevételei elsősorban itt is a tagdíjból származó bevételek, illetve az eszközök befektetéseiből keletkező bevételek. Kiadásai pedig elsősorban a tartalékok közötti átcsoportosításból, illetve a tartalék eszközeinek befektetéseiből származnak.
Saját tevékenységi tartalék és hozamkiegyenlítési tartalék: A saját tevékenységi tartalék képzése ahhoz az esethez kötődik, amennyiben a pénztár a szolgáltatást maga végzi, tehát nem külön biztosítótársaság végzi a járadékszolgáltatást. Ebben az esetben 100 millió forintot kell elkülöníteni saját tevékenységi tartalékként a likviditási tartalékból. Míg a hozamkiegyenlítési tartalék képzésére akkor kell, hogy sor kerüljön, amennyiben a pénztár hozamteljesítménye nem éri el a hozamelvárást.31 Ezt a tartalékot a fedezeti tartalékból különítik el, de a likviditási tartalék részét képezi. A törvény szigorú szabályokat állapít meg annak vonatkozásában, hogy a tagok általi befizetéseknek mekkora részét tegye ki a fedezeti tartalék. A fedezeti tartalék javára 2011. évtől a pénztár a tagdíjakból, illetve tagdíjcélú támogatásokból legalább 95.5 %, 2011. évtől 99,1 %-ot köteles jóváírni.
4.4. Vagyonkezelés A törvény felhatalmazása alapján lehetősége van a pénztárnak arra, hogy vagyonát részben vagy egészben saját maga kezelje. A saját tevékenységi tartalék esetében már
30
Dr. Bozsik Sándor – Paczolai Szabolcs: Nyugdíjpénztárak A „közgazdasági-módszertani képzés fejlesztéséért” Alapítvány, Miskolc, 2007., 135. o. 31 A Pénztárfelügyelet által meghatározott hozam.
26
megemlítettem, hogy amennyiben nem egy arra szakosodott szervezet végzi a pénztár vagyonának kezelését, akkor kell ezt a tartalékot képeznie. Amennyiben azonban egy megfelelő külső vagyonkezelőt bíz meg a kezeléssel, jogosultsága van a pénztárnak arra, hogy ebben a szervezetben tulajdont szerezzen. A megbízott vagyonkezelő mindig a pénztár nevében és érdekében köteles eljárni, a két fél közötti jogviszony írásbeli szerződés megkötésével jön létre, amelyhez a Pénztárfelügyelet engedélye is szükséges. Amennyiben a pénztár vagyonkezelését részben vagy egészen önállóan végzi, a saját kezelésében lévő befektetések vagyonarányos költségeire elszámolt éves összeg 2011től nem haladhatja meg a saját kezelésű vagyon napi bruttó piaci értékei számtani átlagának 0.2 %-át32.
4.5. Letétkezelés
A pénztárak gazdálkodásának egyik fontos garanciális szabálya, hogy a pénztár köteles letétkezelőt megbízni a letétkezeléssel kapcsolatos feladatok ellátására. A letétkezelő a pénztár nevében és annak érdekében végzi tevékenységét, amelynek keretében ellenőrizheti a pénztári szolgáltatót, a pénzforgalmi szolgáltatót, továbbá köteles felhívni a pénztár és a vagyonkezelő figyelmét arra, hogy az adott befektetési megbízás veszélyezteti a pénztár érdekeit.
5. A magánnyugdíj-pénztárak szolgáltatása
A nyugdíjszolgáltatás a törvény meghatározása alapján, a nyugdíjkorhatár elérésekor, vagy a pénztártag kérése alapján a nyugdíjkorhatár elérése után, illetőleg a pénztártag elhalálozása esetén hozzátartozója részére, az egyéni számláján nyilvántartott összeg mint fedezet alapján megállapított, a pénztártag által választott szolgáltatáshoz tartozó szolgáltatási
tartalékból
folyósított
nyugdíjjáradék,
a
hozzátartozó,
illetve
kedvezményezett (a továbbiakban: kedvezményezett) járadéka, és az e törvényben szabályozott egy összegben történő pénzbeli kifizetés33.
32 33
1997. évi LXXXII. törvény 66.§. (6). 1997. évi LXXXII. törvény 4.§. j.pont
27
A
kérdés,
hogy
milyen
nyugellátásokat
is
különböztethetünk
meg
a
társadalombiztosítási rendszeren belül? Egyrészt beszélhetünk a saját jogú nyugellátásokról, másrészt a hozzátartozói nyugellátásokról. Saját jogú nyugellátás az öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, és a baleseti rokkantsági nyugdíj, míg hozzátartozói nyugellátás az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás, a szülői nyugdíj, és a baleseti hozzátartozói nyugellátások.
Néhány mondatban itt kitérnék arra, mit is jelentenek ezek a nyugellátási formák: Az öregségi nyugdíj olyan nyugellátás, amely meghatározott életkor eléréséhez, illetve meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén jár. A legújabb szabályozások alapján az 1952. január 1. előtt születettek esetében a korhatár 62. év, az 1952. január 1. és 1956. december 31. között születettek esetében 62 és 65 év között életévenként különböző időpontokat állapítanak meg, míg az 1957. január 1. után születettek esetében ismét egységesen a 65. életév betöltéséhez kötik a nyugdíjkorhatárt, illetve a szolgálati idő tekintetében 20 év leigazolása szükséges. A nők esetében 2013-ban is fennmarad a 40 év szolgálati idő leigazolása esetére megállapítható előrehozott öregségi nyugdíj megállapítása, amennyiben itt is igazolható, hogy az adott személy sem külföldön, sem belföldön nem áll biztosítással járó jogviszonyban. A 2013. január 1-től érvényes szabályok szerint az öregségi nyugdíj kiszámítása során, amennyiben a biztosított kizárólag a társadalombiztosítási rendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, vagy a magánpénztári tag egyéni számláján lévő megtakarítás összegét átutalták a Nyugdíjbiztosítási Alapba, az öregségi nyugdíj összege 40 év után a havi bruttó átlagkereset 80%-a, minden további évre 1.65%. Amennyiben viszont a pénztári tag számláján lévő összeget nem utalják át az Alapba, a nyugdíj összege 40 év után a bruttó átlagkereset 48.80%-a, minden további évre 1.22%34. Az öregségi nyugdíj minimuma jelenleg 28.500 Ft. A másik saját jogú nyugellátás a rokkantsági nyugdíj, amely a megrokkanás mellett meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén járó nyugellátás. Rokkantsági
34
Barta Judit: A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakra PhD Értekezés Miskolc, 2000., 135. o. midra.uni-miskolc.hu/JaDoX.../document_5539_section_840.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 13.)
28
nyugdíjra jogosult az, aki munkaképességét legalább 67%-ban elveszítette, és állapotában javulás 1 éven belül nem várható. A tőkefedezeti rendszer viszont csak részlegesen kezeli a rokkantsági nyugdíjat. A törvény rendelkezése alapján, amennyiben a rokkant személy magánnyugdíj-pénztárba is fizetett tagdíjat, és nem került sor a megtakarítás Alapba történő átutalására, akkor annak az összegnek a 75%-át fogja megkapni, amelyet az állami rendszerben kapna. Ekkor ezt egy összegben fogja megkapni, a jogszabály úgy tekinti, mintha szolgálati idejét teljesítette volna. Aki viszont maradt az állami rendszerben teljes rokkantsági nyugdíjra lesz jogosult. A baleseti rokkantsági nyugdíj esetén pedig olyan nyugellátásról van szó, ami üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség következtében történő megrokkanás esetére jár szolgálati időtől függetlenül. A másik kategória a hozzátartozói nyugellátások. Az özvegyi nyugdíj az elhunyt nyugdíjas, vagy nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt házastársának, élettársának, elvált házastársának járó juttatás. Az árvaellátás elsősorban az elhunyt nyugdíjas, vagy nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt gyermekének, örökbefogadott gyermekének, bizonyos esetekben nevelt gyermekének, testvérének, unokájának járó ellátás. A szülői nyugdíj az elhunyt biztosított szülőjének, vagy nagyszülőjének, illetve nevelőszülőjének járó nyugellátás. A baleseti hozzátartozói nyugellátás pedig az elhunyt biztosított hozzátartozói részére juttatott ellátás, abban az esetben, ha a biztosított halála üzemi baleset során következik be. Hozzátartozói nyugellátások esetében, amennyiben az egyéni számla összegét nem utalták át a Nyugdíjbiztosítási Alapba az ellátás mértéke a teljes hozzátartozói nyugellátás 75%-a.
Magánnyugdíj-pénztári szolgáltatás esetén saját jogú helyett úgynevezett pénztártag számára járó szolgáltatásról, és hozzátartozói helyett úgynevezett kedvezményezett számára nyújtott szolgáltatásról beszélhetünk. A másik kérdés, hogy hogyan is nyújtja ezeket a szolgáltatásokat a magánnyugdíjpénztár?
29
A pénztár a nyugdíjszolgáltatást kétféle módon nyújthatja: egyösszegű kifizetésként, vagy járadékszolgáltatásként. De mikor is
teljesít
a pénztár
egyösszegű kifizetést,
és
milyen
esetben
járadékszolgáltatást? Egyösszegű
kifizetést
teljesít
a
nyugdíjpénztár
a
pénztártagok
számára
a
35
normafedezet kétszeresén felüli összeg kifizetése esetén, vagy a tag kérésére, amennyiben a nyugdíjkorhatár eléréséig 180 havi tagdíjat összevetve sem fizetett meg valamennyi pénztárban eltöltött tagsági jogviszonyát figyelembe véve sem. Rokkant pénztártag esetében az utóbbi lehetőség áll fenn. Normafedezet a pénztártag számára megállapítható legkisebb nyugdíjjárulék, a normajáradék megállapításához szükséges fedezet. A kedvezményezett részére történik az egyösszegű kifizetés, a tag felhalmozási időszakban bekövetkezett halála esetén, amennyiben kedvezményezett-jelölés történt, így a megjelölt kedvezményezett az egyéni számlán lévő összeget felveheti, vagy dönthet úgy is, hogy ezt az összeget a pénztárban hagyja, másik pénztárba, vagy az állami társadalombiztosítási rendszerbe viszi át, de feltétel, hogy az egyéni számla egyenlege nagyobb legyen, mint magának a normafedezetnek a kétszerese. A járadékszolgáltatás pedig 4 formában valósulhat meg.36 Az élethosszig tartó járadék esetében a tag élete végéig folyósítják havonta előre a járadékot. Elején
meghatározott
időtartamos
járadék
esetében
a
nyugdíjszolgáltatás
megkezdésének időpontjától folyósítanak meghatározott időtartamig a tagnak és a kedvezményezettnek, vagy meghatározott időtartam lejártát követően a tagnak élete végéig. Végén határozott időtartamos járadék esetében a pénztártag részére folyósítanak élete végéig, majd halálát követően a kedvezményezett részére meghatározott időtartam lejártáig. Kettő, vagy több életre szóló járadék esetében mind a pénztártag, mind a kedvezményezett számára is folyósít a pénztár mindaddig, amíg legalább egyikük életben van.37
35
Normafedezet a pénztártag számára megállapítható legkisebb nyugdíjjárulék, a normajáradék megállapításához szükséges fedezet. 36 Dr. Futó Gábor. A nyugdíjreform és a járulékfizetés 1998, Kompkonzult Számítástechnikai és Tanácsadó Kft. Budapest, 1998., 174-175. oldal
30
A magánnyugdíj-pénztárak szolgáltatásával kapcsolatban néhány pontban röviden kitérnék még arra, hogy alapvetően milyen jegyek különböztetik meg az állami társadalombiztosítási rendszer nyújtotta szolgáltatásoktól. A magánnyugdíj-pénztári szolgáltatás a tagdíj alapját képező jövedelem összegéhez, a felhalmozási időszak hosszához, valamint a pénztár befektetési hozamához igazodik, ezzel ellentétben a társadalombiztosítási nyugellátás a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem összegéhez, és a szolgálati időhöz kapcsolódik. A magánnyugdíj rendszerben a szolgáltatás - ahogy fentebb ismertettem - lehet egyösszegű, és járadékos jellegű, és négyféle járadékszolgáltatás között választhat a tag, ezzel szemben a másik rendszerben csak járadékos jellegű szolgáltatás ismert, és választási lehetőség sincsen. Alapvető
különbség
a
kedvezményezett-jelölés
intézménye
is,
amelyre
a
társadalombiztosítási nyugellátás esetében nincs lehetőség. A magánnyugdíj-pénztári szolgáltatás a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint nyugdíjnak minősül, így a nyugdíjra vonatkozó adózási szabályok vonatkoznak rá. A hatályos szabályozás szerint a nyugdíjat adófizetési kötelezettség nem terheli, az éves összevont jövedelemadó-alapnak képezi részét, de nem kell megfizetni a rá jutó adót. Habár az 1997-es reformban meghatározásra került az, hogy 2013-tól a nyugdíj adóköteles lesz, jelenleg ez a szabályozás nem került bevezetésre.
6. A magánnyugdíj-pénztári kifizetések és elszámolási módszerük
A pénztári tagok egyéni számlájáról való kifizetések elszámolása tekintetében két módszert különböztethetünk meg. Az egyszakaszos elszámolás lényege, hogy a pénztár egy összegben, egy kifizetés során fogja a tag teljes követelését elszámolni. A kétszakaszos elszámolás esetén a pénztár az elszámolást két lépcsőben, két kifizetés során fogja teljesíteni. A
magánnyugdíj-pénztári
tag
számára
a
kifizetés
tagsági
jogviszonyának
megszűnésével válik esedékessé. A tagsági jogviszony megszűnésének napja, és a követelés átutalása közötti időszakra a pénztár köteles a tagnak, vagy a
37
Barta Judit: A kötelező magánnyugdíjrendszer Novotni Kiadó, Miskolc, 2001., 42-43. o.
31
kedvezményezettnek hozamot fizetni, ennek a célja, hogy a tag számlájára az utolsó napig megfelelő hozamot kapjon. A pénztárnak a kifizetést a jogviszony megszűnésére vonatkozó bejelentés negyedévét követő 50 napon belül kell teljesíteni úgy, hogy e határidőig a követelés legalább 90%át teljesítse, a fennmaradó részt pedig a bejelentés negyedévét követő második negyedév 50. napjáig kell teljesíteni. Az elszámolást a tagsági jogviszony megszűnésének fordulónapja indítja meg. Ez más pénztárba való átlépés esetében azon negyedév napja, amelyben a tag az átlépéssel érintett pénztárnak az átlépési nyilatkozatot benyújtotta, míg a pénztártag halála esetére jelölt kedvezményezettnek teljesítés esetén, annak a negyedévnek az utolsó napja, melyben a halál megtörténtének, vagy a kifizetésre jogosultságnak az igazolása megtörtént. Lehetőség van a tag és a kedvezményezett számára arra is, hogy az egyéni számlán lévő összeget a Nyugdíjbiztosítási Alap részére utalják. A társadalombiztosításba utalás esetén a tag számláján lévő tagdíj-kiegészítést a visszalépést követő 60 napon belül a pénztár vagy visszafizeti, vagy önkéntes nyugdíjpénztárba utalja a tag, illetve a kedvezményezett kérésére. A kifizetésekkel kapcsolatban meg kell említeni, hogy az Országgyűlés 2010 végén új szabályozást fogadott el, mely szerint az a munkavállaló, aki korábban magánynyugdíjpénztári tag volt, 2011. január 31-ig választhatott, hogy automatikusan visszalép az állami társadalombiztosítási rendszerbe, vagy nyilatkozatával kijelenti, hogy a magánnyugdíj-pénztár tagja marad. Az erre vonatkozó kérdésekre a következő nagy fejezetben fogok részletesen is kitérni. 7. A működés garanciarendszere A magánnyugdíj-pénztárak működésének garanciális alapjait a részletes törvényi szabályozás, a pénztárak által kötelezően felállítandó Garanciaalap, az állami helytállás, illetve a szigorú ellenőrzés képezi.
32
7.1. A magánnyugdíj-pénztárak garanciaalapja38
A Garancia Alap a magánnyugdíj-pénztárakról szóló törvény hatálybalépésével egyidejűleg ipso iure létrejött olyan jogi személy, amelynek tagja minden tevékenységi engedéllyel rendelkező magánnyugdíj-pénztár, amelyek mindegyike garanciadíjat fizet az Alapnak. A garanciadíj alapja a pénztár éves beszámolója szerinti tagdíjbevétel, viszont mértéke nem haladhatja meg a tagdíjbevétel 0.4%-át. A díjfizetés mértékét az Igazgatóság határozza meg, amely rendkívüli befizetést is elrendelhet, ha a törvényben előírt fizetési kötelezettségének teljesítését nem fedezik az Alap eszközei. Az Alap legfőbb feladata, hogy biztosítsa a vele tagsági jogviszonyban lévő valamennyi pénztár tagjai megtakarításának védelmét, illetve a szolgáltatások teljesítését. Az Alapból történő kifizetésre kerülhet sor abban az esetben, amennyiben valamely tagpénztárnál a pénztártag vagy a kedvezményezett követelése más pénztárba átlépés, az állami nyugdíjrendszerbe való átlépés, vagy az elhalálozás következtében úgymond befagyott39, vagy például ha a tag követelése a nyugdíjba vonulásakor a normafedezetnél kisebb. Amennyiben valamely pénztár miatt az Alapnak kifizetést kellett teljesítenie, ennek összegét és a felmerült költségeket köteles az adott pénztár az Alapnak megtéríteni. Az Alap szervezeti felépítését tekintve egy héttagú Igazgatóság, háromtagú Ellenőrző Bizottság, az ügyvezető igazgató és a munkaszervezet alkotja. A pénztár tagsági jogviszonya megszűnik az Alappal, ha a pénztár jogutóddal megszűnik, kilép, vagy kizárják az Alapból.
7.2. Az állami garancia A magánnyugdíj rendszer működését az állam is biztosítja, egyrészt a Garancia Alap fizetőképességének a központi költségvetés általi garantálásával, illetve szigorú állami felügyelet működtetésével. A pénztárak törvényességi felügyeletét az ügyészségek, míg szakmai felügyeletét a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete végzi.
38
1997. évi LXXXII. törvény 86 – 93.§ Amennyiben az SzMSz-ben meghatározott esedékességet követő 5 napon belül a pénztár nem tudja teljes egészében teljesíteni a követelést, kivéve, ha a követelés jogalap nélküli, idő előtti, vagy vitatott összegű. 39
33
A Pénztárfelügyelet elsősorban engedélyezési, ellenőrzési, bírságolási és intézkedési jogosultságait gyakorolhatja a pénztárakkal szemben. Feladatai közé tartozik többek között az engedélykérelmek vizsgálata, elbírálása. Ellenőrzi a jogszabályoknak megfelelő működést. Ellenőrzési és információs rendszert működtet. A Pénztárfelügyelet tanácsadó szerve a Pénztártanács, amelynek sajátossága, hogy nem csak a magánnyugdíj-pénztárak tevékenyégének felügyelete tartozik hatáskörébe, hanem az önkéntes pénztárak, és az egészségbiztosítási pénztárak működésének ellenőrzése is. 8. A befektetési tevékenyégének jellemzői
A pénztárak befektetési tevékenységének alapját az teremti meg, hogy a tagok megbízása alapján a pénztárak a működtetésen túl jogosultak azoknak a vagyoni eszközöknek a gyarapítására, befektetésére is, amelyekben a bevételeikből képzett tartalékok testesülnek meg. A fedezeti és a likviditási tartalék teljes bevétele, míg a működési tartalék bevételeiből a működési célú beszerzések, illetve költségeket érintő elszámolások után maradó bevétel egésze kerül befektetésre. A pénztárak csak jogszabályban meghatározott eszközökbe, eszközcsoportokba fektethetnek be, ilyenek többek között a tőzsdén jegyzett értékpapírok, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, befektetési jegy, jelzáloglevél, ingatlan, határidős ügyletek, lekötött betét, pénzforgalmi és befektetési számla, opciós ügyletek. A törvény számos befektetési korlátot is felállít. A magánnyugdíj-pénztáraknál érvényesülő ilyen korlát például a befektetési eszköz kibocsátójára vonatkozóan, hogy az állampapírok kivételével az egy kibocsátó által kibocsátott értékpapírba a pénztári eszközöknek legfeljebb 10 százalékát fektethetik be. A pénztár vagyonát képező fedezeti, működési célú, és likviditási tartalékokhoz különkülön úgynevezett portfólió tartozik. A portfólió a kockázatmegosztás eszköze. Alapvetően azért alakítják ki a befektetők, hogy ne csak egy befektetési formától függjenek. Azt jelenti, hogy a befektetőnek milyen jellegű befektetései (pl. részvény, kötvény, ingatlan) vannak, de jelentheti ugyanolyan jellegű befektetések esetében, például részvény befektetés esetében, hogy valakinek nem csak egyféle részvénye van, hanem több cég papírjait is megvette. 34
A magánnyugdíj-pénztárak esetében ez a portfólió-összetétel úgy nézett ki, hogy jellemző volt az alacsonyabb kockázatú eszközökbe való befektetés, például tipikus volt az állampapírokba való befektetés. 2007-től viszont a választható portfóliós rendszer két éves átmenetet követő kötelező bevezetése a hosszabb távú, magasabb kockázatú, de egyben magasabb hozamú befektetések felé kezdte el terelni a pénztárakat, amelyek egyértelműen a megfelelő szintű nyugdíjszolgáltatásokat garantálhatják. A választható portfóliós rendszer40háromféle választható portfóliót kínál a pénztártagok számára. A klasszikus portfólió rövidtávú, elsődleges célja a megfelelő likviditás, és az alacsony veszteség-kockázat. A kiegyensúlyozott portfólió egy középtávú portfólió, amelynek a célja, hogy hozamelőnye 10 éven belül jelentkezzen. A növekedési portfólió hosszú távú, ahol már a magasabb hozam-kockázatú eszközök dominálnak. A választható portfólis rendszerben a pénztárak tagjait a nyugdíjkorhatárig hátralévő idő alapján sorolják be. Eszerint a 15 évet meghaladó hátralévő időtartam esetében a növekedési, 5-15 év között kiegyensúlyozott, míg 5 évnél hamarabb történő nyugdíjkorhatár elérés esetében a klasszikus rendszerbe helyezik el a tagokat. 9. Az átalakulási és megszűnési szabályok
A pénztárak átalakulásának két formáját ismerteti a törvény. A pénztárak szétválását, amely megvalósulhat egyrészt különválással (amikor az eredeti pénztár megszűnik, és legalább két újabb pénztár jön létre), másrészt kiválással (az a pénztár, amelyből kiválik fennmarad, és legalább egy új pénztár jön létre). A másik forma pedig az egyesülés, amely történhet egyrészt beolvadással (a beolvadó pénztár megszűnik, és az átvevő pénztárra szállnak át jogai és kötelezettségei, mint jogutódra), másrészt összeolvadással (amikor egy új, jogutód pénztár jön létre, miközben az összeolvadó két vagy több pénztár megszűnik).
40
Dr. Bozsik Sándor – Paczolai Szabolcs: Nyugdíjpénztárak A „közgazdasági-módszertani képzés fejlesztéséért” Alapítvány, Miskolc, 2007., 258-261.o.
35
A pénztárak megszűnése megvalósulhat jogutód nélküli megszűnéssel, amely esetében végelszámolással és felszámolással is végbemehet a megszüntetési folyamat. A magánnyugdíj-pénztárak működésére vonatkozó általános szabályok közül tehát az itt megemlítetteket emelném ki. Ezek a szabályok a 2000-es években és jelenleg is folyamatosan változnak. A következő fejezetben elsősorban azokra a folyamatokra fogok koncentrálni, amelyek a magánnyugdíj-pénztárak tekintetében lejátszódtak az 1997-es létrejöttük óta, kiemelve az utóbbi években történt reformokat, a jelenlegi helyzetet, az aktuális és a jövőbeli problémákat.
36
V. A magánnyugdíj-pénztárak létrehozatalát követő változások, különös tekintettel a reformokra és az aktuális helyzetre 1. A reformhoz vezető folyamat
Az 1997-es nyugdíjreformok alapján tehát létrejött a hárompilléres nyugdíjrendszer, amelynek második pillérét a kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszer adta. A Kormány az előzetes felmérések alapján körülbelül 360000 átlépővel számolt, ehelyett már az első évben több mint 1 millió személy döntött úgy, hogy él az átlépés lehetőségével. Ez a szám az ezredfordulóra a 2 milliót, majd a 3 milliót is elérte. A magánnyugdíj-pénztárakat illetően a nyugdíjjárulék mértékét először 6%-ban állapították meg, de a cél az volt, hogy ezt folyamatosan 7%-ra, majd 8%-ra fogják emelni, ennek a megvalósulása viszont jelentős akadályba ütközött. A társadalombiztosítási rendszerben az átlépők magas száma, és így a sok befizetés miatt nagymértékű hiány keletkezett, és bár ezt igyekeztek a költségvetésből fedezni, illetve kötvénykibocsátásokkal orvosolni, ez nem bizonyult megfelelő megoldásnak. A Kormány ezért arról döntött, hogy 1999-től 6%-on tartják a magánnyugdíjpénztáraknak befizetendő nyugdíjjárulékot, ami egészen a 2003-as 7%-ra emelésig így maradt. Ezzel együtt a társadalombiztosításba fizetendő járulék mértékét 1.5%-ról 2%ra emelték, amellyel a cél szintén a hiány csökkentése volt. A Kormány továbbá meghosszabbította 2002. december 31-ig a társadalombiztosítási rendszerbe való visszalépés lehetőségét, illetve megszüntették a normajáradékot, amely értelmében eddig, aki 15 évig fizette a tagdíjat jogosult a legkisebb nyugdíjjáradékra. A magánnyugdíj-pénztárakat érintő változás volt még a hozamgarancia intézményének megteremtése is, amelyről akkor beszélünk, ha a pénztártagság kezdetétől a nyugdíj igénybevételéig tartó felhalmozási időszakban felhalmozott megtakarítás kisebb, mint az egyes befizetések inflációs rátával felszorzott értékeinek összege. Tehát például ha egy tag 2010-ben 12 évi tagsági jogviszony után nyugdíjba megy és megtakarítása 3.5 millió forint de a tagdíjbefizetéseket az inflációval megnövelve az 4 millió forint lenne, akkor ezt az összeget fogja megkapni.
37
2. A magánnyugdíj-pénztárakat érintő 2010-es változások Radikális változtatások készülődtek tehát a nyugdíjrendszert illetően, amelyek egyrészt az állami társadalombiztosítási rendszert ért jelentős hátrányok kiküszöbölését, és az államadósságot növelő hatás megszüntetését szolgálták volna, másrészt a Világbank és az Európai Unió nyomása, a maastrichti kritériumok teljesítésének kényszere is befolyásolta a Kormányt a változtatások vonatkozásában. Az Országgyűlés 2009. december 14-én elfogadta a magánnyugdíjra és magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó törvényjavaslatot, amelynek értelmében a magánnyugdíjpénztárak megszüntetése, és helyettük zártkörű részvénytársasági formában működő magánbiztosító-társaságok létrehozása mellett tették le voksukat. A pénztáraknak 2011. november 30-ig volt lehetőségük eldönteni, hogy beolvadnak ilyen társaságokba, vagy végelszámolással történő megszüntetésük mellett döntenek. Ennek következtében a tagok követelése ugyan megmarad, de magánpénztári döntési és tagsági joguk megszűnik. Az Alkotmánybíróság a törvény bizonyos rendelkezéseit nem tartotta megfelelőnek, viszont végül a 103/2010 (VI.10.) AB határozatában csak egyetlen bekezdését, az egyösszegű
szolgáltatásnyújtást
korlátozó
intézkedéseket
minősítette
alkotmányellenesnek. A 2010-es év első jelentős módosítása a 2010. évi CI. törvény volt, amelynek értelmében 2010. november 1. és 2011. december 31. között, tehát 14 hónapon keresztül nem vonták le az időközben már 8%-os magánnyugdíj-pénztári tagdíjat, hanem a teljes járulék az állami társadalombiztosítási alapban került. (Többek között ez a döntés is a mai napig rendszeres vitatémát szolgáltat, és a következő fejezetben ismertetett ügyek alapját is ez képezi.) A pályakezdők belépésére vonatkozó kötelezettség is megszűnt, egyúttal megszüntették a területi pénztári funkciót is. A másik jelentős módosítás a 2011. évi XIII. törvény a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról. A jogszabály egyrészt létrehozza az ún. Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapot, melynek elsődleges célja, hogy rendszerezze és összegyűjtse azokat az eszközöket,
38
amelyek a társadalombiztosítási rendszerbe visszalépők portfólióját adja, másrészt a magánynyugdíj-pénztárak átalakítására vonatkozó szabályozást is tartalmaz. A tagoknak 2011. január 31-ig kellett nyilatkoznia arról, hogy fenntartják-e tagságukat a magánnyugdíj-pénztárakban. Amennyiben
ennek a
nyugdíjbiztosítási
igazgatói
szervnek benyújtandó nyilatkozattételi kötelezettségnek nem tettek eleget, 2011. március 1-i hatállyal tagsági jogviszonyuk megszűnik, és automatikusan visszalépnek az állami rendszerbe. Hogyan is alakul a visszalépés lehetőségével élők által felhalmozott megtakarítások sorsa? Az egyéni számlára felhalmozott összeget a Nyugdíjbiztosítási Alapnak adják át. A tag a hozamgarantált tőke feletti összeget (reálhozam) és a tagdíj-kiegészítéseket megkapja, de dönthet úgy is, hogy az önkéntes kölcsönös pénztárnál lévő számlájára, vagy a társadalombiztosítási rendszerben vezetett egyéni számlájára vezeti át. Korábban a társadalombiztosítási rendszerben egyéni számláról nem beszélhettünk, ez is a rendszer egyik problémájának mutatkozott, ugyanis átláthatatlan volt, hogy pontosan hova is érkezik a járulék ebben az esetben. Ezért, mint garanciális elemet az állami rendszerbe is bevezetik az egyéni számlát. Az egyéni számlanyilvántartást svéd mintára, az úgynevezett NDC rendszer alapján készítik el. További új szabály a visszalépéssel kapcsolatban, hogy a visszalépő által fizetett összeg mentes a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettségtől. A 2011. február 1. előtt nyugdíjba vonulók számára is lehetőségként áll fenn a visszalépés. Ennek a feltétele az, hogy 2011. január 31-ig ezt kérelmezzék, az addigi magánnyugdíj-pénztári szolgáltatás összegét fizessék vissza a pénztárnak, amely pedig azt utalja át a Nyugdíjbiztosítási Alapba. Az egyéni számlavezetés kialakítása mellett másik új intézmény az állami rendszerben, - amely a visszalépés lehetőségét teheti csábítóbbá - hogy ebben a rendszerben is megnyílik
az
örökölhetőség
lehetőségese.
A
magánnyugdíj
rendszerben
a
kedvezményezett-jelöléssel már korábban kialakították az örökölhetőség opcióját, ezt az állami rendszerben is létre kívánják hozni. A hozzátartozói nyugellátások köre kibővül az özvegyi járadék intézményével, aminek a lényege, hogy a biztosított halála esetén, amennyiben az elhunyt társadalombiztosítási egyéni számláján lévő befizetések összege magasabb, mint az özvegyi nyugdíj összege, ebben az esetben özvegyi járadék kifizetésére kerülhet sor. 39
A visszalépők helyzetét tisztáztuk, de hogyan alakul a magánpénztári rendszerben maradók helyzete? A maradókra vonatkozóan új szabály, hogy a tagdíj 10%-ra emelkedik, ezzel együtt megszűnik az állami garancia biztosítása a pénztártag követeléseire vonatkozóan, így az állami helytállás megszűnik, és helytállási kötelezettsége a pénztár mellett csak a Nyugdíjbiztosítási Alapnak lesz. A tag a 1.5%-ban megállapított állami nyugdíjjárulékot ezt követően nem fogja fizetni, mivel aki nem lépett vissza a társadalombiztosítási rendszerbe, az 2011. december 1-től nem szerez ott szolgálati időt. Ezektől függetlenül a 24%-os munkáltatói nyugdíj-hozzájárulásra vonatkozó fizetési kötelezettség fennmarad a munkáltató, illetve a biztosított egyéni vállalkozó vonatkozásában. 2011-től jelentős változás következik be a tartalékképzés tekintetében is. A tagdíj és a tagdíj-kiegészítésekből a fedezeti tartalék javára már nem 95.5% elkülönítése kötelező, hanem ezt felemelik 99.1%-ra, így a működési költségekre mindössze 0.9% marad a pénztárak számára. Ez is egy olyan szabályozás volt, amely a pénztárak költséghatékony működését ellehetetleníti. Összességében tehát a 2010-es reformok hatására megszűnik a hárompilléres nyugdíjrendszer. Helyette egy kétpilléres szerkezet jön létre, amelyben a személyek választhatnak, hogy a kötelező állami rendszer tagjai lesznek, vagy a helyette válaszható kötelező magánpénztári rendszer részesei lesznek, amely így a nyugdíjrendszer I. pillérét fogja adni. A II. pillér pedig mint kiegészítő, önként választható nyugdíjelőtakarékossági pillér működik.
3. A változtatások következményei és az aktuális helyzet A reformok alapjában véve lehetetlenítették el a magánnyugdíj-pénztárak megfelelő működését, céljuk egyértelműen az állami nyugdíjrendszer helyreállítása volt.
40
A magánnyugdíj-pénztári tagok 98%-a visszalépett az állami rendszerbe,41mindössze körülbelül százezer tag maradt, amely nem volt elegendő ahhoz, hogy az akkor működő 18 pénztárat fenntartsa. A magánnyugdíj-pénztári portfólió értéke 3102 milliárd forintról 244 milliárdra csökkent,42ez is mutatja, hogy ezek a változtatások milyen drasztikus hatással voltak a magánnyugdíj rendszerre. A jogszabály alapján pénztár működéséhez legalább 2000 fő volt szükséges, viszont ahhoz, hogy a gazdálkodásuk megfelelő legyen legalább tízezer fős taglétszámra lett volna szükség. Ezt ekkor csak az öt legnagyobb pénztárról lehetett elmondani (OTP, Aegon, Allianz Hungaria, AXA, ING). Azok a pénztárak, amelyek nem tudták a szükséges gazdálkodási feltételeket biztosítani maguk számára, dönthettek úgy, hogy beolvadnak egy másik pénztárba, vagy végelszámolással történő megszüntetésükről határozhattak. A pénztárak helyzetének visszaeséséhez hozzájárult továbbá a már említett működési költségekre levonható összegek maximalizálása is. A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa is megfogalmazott egy állásfoglalást a reformokkal kapcsolatban, mely szerint a kötelező nyugdíjrendszer átalakítása stabilitási kockázatot jelent, veszélyezteti a hosszú távú befektetések eredményességébe vetett bizalmat, és erősíti a társadalmi újraelosztástól való függést, ugyanakkor viszont biztosítja
a
nyugellátás
kiszámíthatóságát
és
stabilitását,
továbbá
növeli
a
nyugdíjkifizetések biztosítását.43 Érdekes itt megjegyezni, hogy amennyiben a reform előtti szabályozás alapján működött volna tovább a nyugdíjrendszer, a Nyugdíjbiztosítási Alap folyamatos hiányképződése várhatóan csak 2040-re szűnt volna meg.44
Nemzetközi szervezetek is tanulmányozták és állást is foglaltak a nyugdíjrendszer reformjával kapcsolatban. 41
http://www.onyf.hu/?module=news&action=getfile&aid=1660 (Megtekintés időpontja: 2013. február 15.) 42
Lados Dóra Rozália: Mérlegen a magánnyugdíjpénztári rendszer működése Magyarországon www.rodosz.ro/files/Lados_Dora_Rozalia.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 09.) 43
http://www.mnb.hu/Monetaris_politika/donteshozatal/mnbhu_allasfolglalasok/mnbhu_mnbhu_stabjel_20 10_10_25 (Megtekintés időpontja: 2013.február 14.) 44 Kun János: A tyúk nem tojik aranytojást - gondolatok a magánnyugdíjpénztárakról. 2009. http://www. mebal.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=281:kun-janos-a-tyuk-nem-tojik-aranytojastgondolatok-a-magannyugdijpenztarakrol&catid=59:egyeb-fontos&Itemid=93 (Megtekintés időpontja: 2013. február 13.)
41
A Világbank 2008-as tanulmányában a nagy államadósságú országok számára azt javasolja, hogy amennyiben felosztó-kirovó jellegű a rendszerük, ne térjenek át a tőkefedezeti alapú rendszerre, ugyanakkor hangsúlyozza a többpilléres rendszer előnyeit. Az OECD álláspontja szerint hosszú távon a legjobb megoldás egy diverzifikált, azaz vegyes állami és magán nyugdíjrendszer. A probléma megoldása pedig nem a tőkefedezeti pillér eltávolítása, hanem a társadalombiztosítási járulékok csökkentése, és a kiadások visszaszorítása.
A változtatásokhoz kapcsolódó folyamat 2012-ben is folytatódott. Egyrészt megemlíthető, mint az egyik legaktuálisabb kérdés a 2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló törvény rendelkezései, melyek értelmében a korhatár előtti öregségi nyugdíj megszüntetésére került sor, 2012-től ilyen jellegű jogosultság nem szerezhető. Másrészt meg kell említeni azt, a Kormány által bevezetett finanszírozási reformot, melynek célja az egyes nyugdíjpillérek szerepének, illetve működésének felülvizsgálata, és az azokkal kapcsolatos szabályozás tisztázása. A magánnyugdíj vonatkozásában tehát annak önkéntessé tételével, a szervezett visszalépés lehetőségének megteremtésével csökkent az állami rendszerre nehezedő nyomás. Az állami pillért tekintve pedig a 2012. évi költségvetési törvény hozott változást, mely alapján a költségvetés ún. profiltisztított lett, azaz 2012. január 1-től kikerültek a korhatár előtti ellátások a Nyugdíjbiztosítási Alapból, és helyette átkerültek az Egészségbiztosítási Alapba, illetve a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Alapba45. A magánnyugdíj-pénztári szektor átalakítása 2012-ben befejeződött. A 2012-es év második negyedévének végére a korábbi 3 milliós taglétszám 75000-re apadt, a kezelt vagyon mindössze 187 milliárd forintot tesz ki, a pénztárak száma pedig 11-re csökkent.
45
Nagy Reformkönyv – A fenntartható fejlődéshez vezető növekedés és foglalkoztatás magyar útja 106-108.o. http://www.kormany.hu/download/0/60/80000/NagyReformkonyv-teljes_HU.pdf (Megtekintés időpontja: 2013.február 15.)
42
VI. A magánnyugdíj-pénztári rendszer átalakítása következtében felmerülő problémák
Ebben a fejezetben két olyan ügyet vázolok fel, amelyek a magánnyugdíj-pénztári rendszer átalakítása következtében merültek fel, és amelyek bizonyos szempontból a reform hibáit emelik ki. Az első esetet két magánszemély panasza alapozza meg, amelyet az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, Szabó Mátéhoz nyújtottak be. A két magánszemély panasza arra irányult, hogy a magánnyugdíj-pénztári rendszerből az állami nyugdíjrendszerbe való átlépésükkor a pénztárnak önkéntes tagdíjkiegészítésként teljesített befizetéseik teljes hozamát nem kapták vissza, csak a reálhozamot. A törvényi szabályozás alapján a magánnyugdíj-pénztári befizetések két részből tevődnek össze: egyrészt a tag kötelezően teljesítendő tagdíjat fizet be, másrészt a tagnak lehetősége van önkéntes tagdíj-kiegészítés formájában növelni az egyéni számláján lévő megtakarításokat. A törvény ezzel kapcsolatban a 2010-es változtatások során úgy rendelkezik, hogy amennyiben a magánnyugdíj-pénztári tag úgy dönt, hogy átlép az állami rendszerbe, ebben az esetben az egyéni számláján felhalmozott összeget a Nyugdíjbiztosítási Alapba utalják, míg a tagdíj-kiegészítéseket és a hozamgarantált tőke feletti összeget, azaz a reálhozamot a tag kapja meg, de dönthet úgy is, hogy azt önkéntes kölcsönös pénztárnál, vagy a társadalombiztosítási állami rendszerben lévő egyéni számlájára utalja. A törvény rendelkezése alapján tehát csak a tagdíj-kiegészítéseket és a reálhozamot kapja meg a pénztártag, amennyiben az átlépés lehetőségével él, a tagdíj-kiegészítések teljes hozamának visszautalásáról nem rendelkezik a jogszabály. Szabó Máté ombudsman álláspontja ezzel az esettel kapcsolatban az volt, hogy a tulajdont az Alaptörvény védi, amely védelem kiterjed a pénztártagok tagdíjkiegészítéseire, és azok hozamára is. Ebben az esetben a tagdíj-kiegészítések részleges állami elvonásáról van szó, amely a tulajdonhoz való jog korlátozásának minősül, viszont ennek ebben az esetben nincsen alkotmányjogilag értékelhető legitim célja,
43
tehát a tulajdonhoz való jog által védett jogosultság korlátozása nem képezheti az alapját az állami bevétel növelésének.46 A másik ügy során szintén egy magyar állampolgár által benyújtott panaszról van szó, amelyet a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához nyújtott be. A panasz alapját az képezte, hogy a panaszos szerint– aki egyébként nyilatkozott arról, hogy magánnyugdíj-pénztári tag kíván maradni - a nyugdíjrendszer új szabályozásával, mely szerint 2010. november 1. és 2011. december 31. között a nyugdíjjárulékot teljes egészében – beleértve a magánnyugdíj-pénztári 8%-os járulékot – az állami társadalombiztosítási rendszerbe utalták át, az állam célja az volt, hogy a magántulajdont képező nyugdíj megtakarításokat a költségvetés céljára elkobozza. A bíróság szerint a panaszos magántulajdonhoz fűződő joga nem sérült, hiszen a jövőben is lehetősége van arra, hogy a foglalkoztatása ideje alatt befizetett járulékok alapján igényt tarthasson nyugdíjra, függetlenül attól, hogy a járulékok magánpénztárba, vagy állami nyugdíjpénztárba folynak be. A bíróság indokolásában kitért arra, hogy a panaszos által benyújtott panaszt azért utasította el, mert a jogszabály meghatározása alapján a pénztártagok 2010. november 1. előtti magánpénztári megtakarításaik teljes mértékben érintetlenül maradtak, és az azt követő befizetései pedig állami nyugdíjra tették jogosulttá, a törvénymódosítások pedig a nyugdíjjogosultságot jelentő szolgálati idő számításánál a ledolgozott éveit ugyanúgy figyelembe fogják venni. A bíróság kitér a döntését részletező közleményében arra is, hogy a 2010-es reformok értelmében a magánnyugdíj-pénztári tagok választhattak, hogy automatikusan visszakerülnek az állami nyugdíjrendszerbe, vagy nyilatkoznak arról, hogy pénztári tagok kívánnak maradni. Akik úgy nyilatkoznak, hogy tagok lesznek továbbra is, állami nyugdíjra nem szerezhetnek jogosultságot a továbbiakban, de a bíróság kiemeli, hogy e szabály később változik. A változás alapján a magánnyugdíj-pénztári tagok 2010. november 1. utáni időszakra teljes állami nyugdíjra jogosultak, az azt megelőző időben pedig az állami nyugdíj 75%-a illeti őket, a fennmaradó részt pedig magánpénztári megtakarításból kapják meg. A strasbourgi vita viszont nem érintette az egyik legvitatottabb pontját a nyugdíjállamosításnak, miszerint a szabad pénztárválasztásról szóló törvénnyel tette lehetővé a
46
http://hvg.hu/gazdasag/20130127_ombudsman_magannyugdij (Megtekintés időpontja: 2013. február 15.)
44
Kormány, hogy a magánnyugdíj-pénztáraknál felhalmozott megtakarítások átkerüljenek a költségvetésbe, ugyanakkor az ezért tett ígéret, mely szerint az állami társadalombiztosítási rendszerben is bevezetésre kerül az egyéni számlás rendszer még 2013-ra sem valósult meg. Így lényegében a magánnyugdíj-pénztári tagok az állam kezébe adták megtakarításaikat, nyugdíjat pedig majd úgy fognak kapni, mintha a magánnyugdíj-pénztárok nem is léteztek volna, és nem is lettek volna azok tagjai.47
Összességében tehát ezek az ügyek is jól szemléltetik, hogy a magánnyugdíj-pénztárak 13 éves történelmét lezáró 2010-es reformok olyan kérdéseket vetettek fel, amelyek még hosszú ideig vitatémát fognak szolgáltatni, elsősorban a pénztárak államosításával, illetve annak módszerével kapcsolatban.
47
http://hvg.hu/gazdasag/20130130_Elkobzott_magannyugdijpenzek_elutasitotta (Megtekintés időpontja: 2013. február. 15.)
45
VII. Befejezés A magánnyugdíj-pénztárak egy viszonylag rövid életű, de annál nagyobb jelentőségű, és a mai napig vitatémát szolgáltató jogintézmények. Az Országgyűlés 1997-es törvénycsomagja keretében került sor felállításukra, mint a hárompilléres nyugdíjrendszer második pillére, amely az állami társadalombiztosítási rendszer mellett a nyugdíjrendszer másik kötelező oszlopa volt. Alapvetően új dolgot hoztak létre a nyugdíjszabályozásban azáltal, hogy a korábban érvényesülő felosztó-kirovó típusú szisztéma helyett egy tőkefedezeti alapon működő szerkezetet alakítottak ki, amelynek lényege, hogy az egyén járulékait egy egyéni számlára fogja befizetni, és a későbbi nyugdíjszolgáltatás alapját az így keletkezett megtakarítások és azok hozamai képezik. Ezzel az állam tehát egy öngondoskodási formát teremtett meg, amelyet kötelező jelleggel előírt azok számára, akik úgy nyilatkoztak, hogy az állami rendszer helyett a magánnyugdíj-pénztári rendszer tagjai kívánnak lenni. Így később a nyugdíjkifizetések alapját a pénztárnak befizetett 6%-os járulék (később 7, majd 8%-os), és az állam számára teljesített, a Nyugdíjbiztosítási Alapba fizetett 1.5%-os járulék képezte. Dolgozatomban
bemutattam
azokat
a
társadalmi,
gazdasági,
és
politikai
körülményekben bekövetkezett folyamatokat, melyek hatására a Kormány ezen rendszer kialakítása mellett döntött az 1997-es reformok megalkotása során. Továbbá elemeztem a magánnyugdíj-pénztárak működésével kapcsolatos legfőbb kérdéseket, megemlítve az alapításának folyamatát, a szervezeti felépítést, a tagsági jogviszonnyal kapcsolatos szabályokat, a megszűnés módjait, és részletesebben foglalkoztam a pénztárak gazdálkodásával, és szolgáltatásaival. Ezek
a
pénztárak
olyan
gazdálkodó
nyugdíjszolgáltatás
fedezetének
biztosítása
kidolgozott,
évre
lebontott
több
előre
szervezetek, érdekében pénzügyi
amelyek jöttek tervezés
egy
létre.
jövőbeli Gondosan
alapján
végzik
tevékenységüket, és működésük során figyelemmel vannak arra, hogy a pénztártagnak történő teljesítés kifogástalanul, és szabályszerűen megtörténjen. Többek között, az ehhez a biztonságos működéshez szükséges feltételeket garantálja az egyes pénzügyi tartalékok működtetése, a Garancia Alap létrehozása, az állam által a 2010-es
46
reformokig garantált állami garancia is, illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által ellátott felügyeleti, és ellenőrzési tevékenység is. Ami pedig a 2010-es reformokat, és a mai helyzetet érinti, az állam lényegében az állami rendszer megfelelő működése érdekében, illetve nemzetközi nyomás hatására döntött a kétpilléres rendszerré alakítás mellett. A korábbi pénztártag választhatott, hogy marad a pénztári rendszer tagja, vagy visszalép az állami rendszerbe, így a korábbi első két pillér összeolvadt, olyan módon, hogy vagy az egyikben, vagy a másikban történő részvétel kötelezővé vált, és ezt a kötelező pillért egészítették ki, a változtatásokig III. pillérként működő önkéntes öngondoskodási formák. A reformok hatására az addigi magánpénztári tagok 98%-a döntött úgy, hogy visszalép az állami rendszerbe, így mára már mindösszesen körülbelül 74000 tagja maradt a 2010-es módosítások által „halálra ítélt” magánnyugdíj rendszernek. Bár mint lehetőséget, a Kormány fenntartotta a magánnyugdíj-pénztári tagságot, a döntés következtében, továbbá, olyan szabályok kialakítása miatt, mint például a működési
költségek
miatti
működési
tartalékba történő levonás
mértékének
mindösszesen 0.9%-ban maximalizálása, kilátástalan helyzetbe hozta a pénztárakat, így még ma, 2013-ban is gyakori folyamat a pénztárak végelszámolással történő megszűnése, illetve a beolvadásuk. Egyrészt az egyének szemszögéből megvizsgálva a helyzetet sok múlt azon, hogy ki mikor lépett be a magánnyugdíj rendszerbe. Aki a magánnyugdíj rendszer bevezetésekor már hosszabb időt eltöltött az állami rendszerben, véleményem szerint hibásan döntött akkor, amikor az átlépés mellett tette le a voksát, hiszen e rendszer egyik sajátossága, és nagy hibája is, hogy azok, akik ezt a rendszert választották, nem csak a pénztári járadékfizetési időszakra, hanem a teljes aktív életszakaszukra elveszítették a társadalombiztosítási jogosultságuk egynegyedét. Ezzel szemben, aki megfelelő ideig tagja tudott lenni ennek a vegyes rendszernek, és az adott pénztár hozamteljesítménye is jó, jobb helyzetbe kerülhetett, mint ha az állami rendszerben maradt volna. Másrészt, az állam szempontjából vizsgálva a helyzetet, a magánnyugdíj-pénztárak kialakítása egy kiváló kezdeményezés abban a vonatkozásban, hogy az állam ezáltal megpróbálja saját társadalombiztosítási rendszerében mutatkozó terheket csökkenteni. 47
De
a
felosztó-kirovó
rendszer
fenntartása
önmagában
kérdéses
egy
olyan
társadalomban, ahol a jól ismert demográfiai tényezők uralkodnak (az időskorúak létszámának folyamatos növekedése, a foglalkoztatottak számának csökkenése). Mint ahogy korábban említettem az OECD is kiemelte tanulmányában, hogy nem a tőkefedezeti rendszer megszüntetése a legjobb megoldás. A magánnyugdíj-pénztári rendszer kialakításából származó előnyök azonban csak hosszú távon, és egy olyan gazdasági feltételekkel rendelkező országban érvényesülhetnek, amely egyrészt nem küzd évek óta a felhalmozott államadósság problémájával, illetve nem folyamatos hitelfelvétellel próbálja megoldani a költségvetésben keletkezett hiány orvoslását. Másrészt olyan költségvetéssel kell hogy rendelkezzen, amely a magyarországi helyzettel ellentétben elbír egy olyan drasztikus változást is, mint ami annak következtében jött létre, hogy az egyének jelentős része a magánnyugdíj-pénztári rendszerbe „átvándorolt”, és amely által csökkent az állami rendszerbe járulékot fizetők aránya. Egyértelmű, hogy Magyarország nem ilyen állam, így itt a nyugdíjrendszer és a költségvetés védelme érdekében elengedhetetlen volt a sürgős beavatkozás, ami a magánnyugdíj-pénztári rendszer és egyben a hárompilléres nyugdíjrendszer végét jelentette.
48
IRODALOMJEGYZÉK
1. Barta Judit: A kötelező magánnyugdíjrendszer, Novotni Kiadó, Miskolc, 2001. 2. Barta Judit: A magánnyugdíjpénztári rendszer helye és szerepe a magyar nyugdíjrendszerben, Miskolci Jogi Szemle 6. évfolyam (2011) különszám http://www.mjsz.uni-miskolc.hu/201102/4_bartajudit.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 9.) 3. Barta Judit: A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakra, PhD értekezés, Miskolc, 2000 midra.uni-miskolc.hu/JaDoX.../document_5539_section_840.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 13.) 4. dr. Bozsik Sándor – Paczolai Szabolcs: Nyugdíjpénztárak, A „közgazdaságimódszertani
képzés
fejlesztéséért”
Alapítvány,
Miskolc,
2007.
http://www.pszaf.hu/data/cms65489/pszafhu_palyamunka_nyudijpenztartankon yv.pdf ( Megtekintés időpontja: 2013. február 10.) 5. Dr. Futó Gábor: A nyugdíjreform és a járulékfizetés 1998: A biztosítási kötelezettség – A járulékfizetés – A társadalombiztosítási nyilvántartás – A magánnyugdíj és a társadalombiztosítási ellátások áttekintése, Kompkonzult Számítástechnikai és Tanácsadó Kft., Budapest, 1998. 6. Dr. Futó Gábor: Nyugdíj kézikönyv 2010: A nyugdíjazás küszöbén-élet a nyugdíjazás után: A nyugdíjra jogosultság feltételei, a nyugdíjszámítás menete, a nyugdíjasok keresőtevékenysége, az Európai Gazdasági Térségben szerzett biztosítási idő beszámítása, a nyugdíjasok egészségügyi ellátásra való jogosultsága itthon és az Európai Unióban, Hessyn Kiadó, Budapest, 2011. 7. HVG honlapja (www.hvg.hu) http://hvg.hu/gazdasag/20130130_Elkobzott_magannyugdijpenzek_elutasitotta (Megtekintés időpontja: 2013. február. 15.)
49
http://hvg.hu/gazdasag/20130127_ombudsman_magannyugdij
(Megtekintés
időpontja: 2013. február 15.) 8. Központi Statisztikai Hivatal honlapja (www.ksh.hu) http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd004b.html?87 (Megtekintés időpontja: 2013. február 9.) 9. Kun
János:
A
tyúk
nem
tojik
magánnyugdíjpénztárakról.
aranytojást
-
gondolatok
2009.
a
http://www.
mebal.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=281:kun-janos-atyuk-nem-tojik-aranytojast-gondolatok-amagannyugdijpenztarakrol&catid=59:egyeb-fontos&Itemid=93 (Megtekintés időpontja: 2013. február 13.) 10. Lados Dóra Rozália: Mérlegen a magánnyugdíjpénztári rendszer működése Magyarországon, XII. RODOSZ Konferencia, 2011. december 2-4., Kolozsvár www.rodosz.ro/files/Lados_Dora_Rozalia.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 09.) 11. Magánnyugdíjrendszerek: A magánnyugdíj rendszerek szerepe a megfelelő mértékű
és
fenntartható
nyugdíjak
Kiadóhivatala,
biztosításában,
Az
Európai
Luxembourg,
Unió 2010.
ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=4853&langId=hu (Megtekintés időpontja: 2013. február 10.) 12. Magyar
Nemzeti
Bank
Monetáris
Tanácsának
állásfoglalása
http://www.mnb.hu/Monetaris_politika/donteshozatal/mnbhu_allasfolglalasok/m nbhu_mnbhu_stabjel_2010_10_25 (Megtekintés időpontja: 2013. február 14.) 13. Nagy Reformkönyv – A fenntartható fejlődéshez vezető növekedés és foglalkoztatás
magyar
útja,
2012
február
http://www.kormany.hu/download/0/60/80000/NagyReformkonyvteljes_HU.pdf (Megtekintés
időpontja:
2013.
február
16.)
50
14. Orbán Gábor – Palotai Dániel: A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága, MNB-tanulmányok 40., Kiadja a Magyar Nemzeti Bank, Budapest, 2005 december http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_mnbtanul manyok/mt40.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 12.) 15. Országos
Nyugdíjbiztosítási
Főigazgatóság
honlapja
http://www.onyf.hu/?module=news&action=getfile&aid=1660
(www.onyf.hu) (Megtekintés
időpontja: 2013. február 15.) 16. Ungi
Noémi:
A
nyugdíjbiztosítás
rendszere
Magyarországon
http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/otdk_kulonszam/a_nyugdijbiztosi tas_rendszere_magyarorszagon/ (2013. február 9.)
51
Jogszabályjegyzék
1. 1997. évi LXXX. tv. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről.
2. 1997. évi LXXXI. tv. a társadalombiztosítási nyugellátásról.
3. 1997. évi LXXXII. tv. a magánnyugdíjakról és a magánnyugdíj-pénztárakról. 4. Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) Szabadság és Felelősség XIX. cikk
5. 2010. évi CI. törvény a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról 6. 2011. évi XIII. törvény a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alappal, valamint a szabad
nyugdíjpénztár-választás
lebonyolításával
összefüggő
törvények
módosításáról 7. 2011. évi CLXXXVIII. törvény Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről
52
