Milyen természetes a környezetünk? Az élőhelyek természetességének terepi mérése a környezeti nevelésben
Biró Marianna és Molnár Zsolt
Összeállította: Biró Marianna és Molnár Zsolt (MTA ÖK ÖBI, Vácrátót)
[email protected] [email protected]
Magyar Környezeti Nevelési Egyesület - 2012
A természetesség mérése a botanikában A természetesség mérése a botanikai gyakorlatban a növényfajok és a vegetáció jó ismeretét, és nagy szakmai gyakorlatot igényel. A MÉTA Természetesség-mérőjét azok számára készítettük, akik kevéssé ismerik a fajokat, mégis szeretnék megtudni, hogy a körülöttünk lévő táj növényzete mennyire természetes vagy leromlott. Régóta kérdés, hogy vizsgálható-e objektíven a természetesség, megadható-e egyetlen mutatóval egy vegetációs folt természetessége. A sok-sok bizonytalanság ellenére a természetvédelmi gyakorlatban és a botanikusok között gyakran kerül szóba egy élőhely természetességének, eredetiségének kérdése, az emberi beavatkozás mértékének meghatározása. Ennek megoldására Németh Ferenc és Seregélyes Tibor egy ötfokú skálát állított fel az 1980-as években. A botanikai és a természetvédelmi gyakorlatban azóta igen elterjedt módszer használatakor elsősorban a növényfajokat, azok tulajdonságait és a vegetáció szerkezetét kell alaposan ismerni. A 15 éves használata során bevált ún. Németh-Seregélyes-féle skála kategóriái a következők: • • • • •
teljesen leromlott, tönkrement állapot (1-es) erősen leromlott állapot (2-es) közepesen leromlott állapot (3-as) természetközeli állapot (4-es) természetes, illetve annak tekinthető állapot (5-ös)
A természetesség mérése a környezeti nevelésben A környezeti nevelés fontos feladata többek között a ritka vagy érdekes őshonos növény- és állatfajok megismertetése, és a figyelem ráirányítása a tipikus természeti jelenségekre, a múltbeli tájhasználatra és elmaradásának következményeire, illetve a klímaváltozásra és a tájidegen fajok terjedésére. Emellett szükség van az olyan új környezeti nevelési eszközök kifejlesztésére is, melyek felhívják a figyelmet az élővilág állapotának, így sokféleségének, természetességének vagy degradáltságának kérdésére is. A természetesség-mérő ötféle adatlapot tartalmaz (erdő, cserjés, gyep, vizes és egyéb élőhely). A terepi munka az adatlap kiválasztásával kezdődik. Ehhez szükséges először annak eldöntése, hogy a terület, melyet vizsgálni szeretnénk egy erdő, cserjés, gyep vagy vizes élőhely (mocsár, álló- vagy folyóvíz, vízpart), illetve ezeken kívül lehet valami más, ezekbe nem sorolható élőhely is. Ilyen ún. „egyéb élőhely” többek között egy falu vagy városszél, gyümölcsös, kiskert, útszél, akár egy tanya udvara vagy egy fasor is.
Az adatlapon található egyszerű állításokról mindenki számára könnyen eldöntendő, hogy igaz-e vagy sem. Az értékelés során az igaz állításokkal elért pontokat összeadjuk. A vizsgált növényzet foltja a kapott összes pontszám alapján három egyszerű kategória valamelyikébe tartozik majd. A három kategória megadja, hogy a folt természetközeli, közepesen természetes vagy degradált állapotú. A természetesség-mérő értékelését a következő összesített pontszámok szerint alakítottuk ki:
• • •
70 pont felett természetközeli (ritkán természetes) állapotú 40-70 pont között közepesen leromlott vagy részben regenerálódó állapotú 40 pont alatt mesterséges, degradált állapotú
Példa a természetesség mérésére: elegyetlen bükkerdő a Kőszegi-hegységben. Adatlapját kitöltve, majd a pontszámokat összesítve az élőhelyet természetközelinek találtuk.
A természetesség becsléséhez az ábrán felsorolt néhány gyakori növény ismerete szükséges.
A terepi munka 10 éves kor felett bármely korosztállyal végezhető. A megfigyelt tulajdonságok segítenek abban, hogy észrevegyük a választott élőhelytípus fontos, természetességre utaló bélyegeit. A természetesség becsléséhez csupán néhány gyakori növény ismerete szükséges (pl. bükk, akác, galagonya, csipkerózsa, kökény, parlagfű, nád). Ezek felismerését egy képgyűjteménnyel segítjük, melyet erre a célra készítettünk. Ez egyrészt nyolc őshonos fafaj, illetve a gyermekek által felismerhető fajcsoport (pl. tölgy) legfontosabb ismertető jegyeit mutatja meg. Emellett hat őshonos cserjefaj, öt tájidegen fa- és cserjefaj és további nyolc gyakori, fontos lágyszárú növény képét is tartalmazza.
A fajok felismeréséhez készített kis online határozó 14 őshonos és 5 tájidegen fa és cserje, valamint egyéb lágyszárú növény képeit tartalmazza. A teljes növény mellett a levél, a virág, a termés és a kéreg képét is feltettük ebbe a képgyűjteménybe.
A terepi adatlap kitöltésén alapuló, a környezeti nevelésben is jól használható módszer segítségével elsősorban a növényzet szerkezeti tulajdonságait, táji környezetét és biológiai változatosságát vizsgáljuk meg. Ezzel a fajkészlet ismerete helyett a növényzet olyan egyéb jellegzetességeire hívjuk fel a figyelmet, amelyek a botanikai gyakorlatban is nagyon fontos szempontot jelentenek a természetesség megítélésekor. Erdők esetében ilyen többek között például a faállomány korosztályösszetétele, a holtfa mennyisége, gyepek esetében a szerkezet és a mintázat, mocsarak esetében pedig pl. a vízjárás és a partvonal természetessége.
A terepi munkához honlapunkon az MKNE-vel közösen készített, színes, nyomtatható adatlap található (az adatlap kemény, fóliázott, nyomdai kiadásban is hozzáférhető).
A felkészülést a honlapról letölthető tanári ismertetővel, és egyéb kapcsolódó oldalakkal segítjük. Ezeken nézegethetők hazánk különböző növényzeti típusainak elterjedési térképei (MÉTA térképezés), fotói (MÉTA fotótár), tulajdonságai és az érdeklődőbb diákok számára az egyes növényzeti típusok különböző természetességű állományainak jellemzései is (www.novenyzetiterkep.hu/termeszetessegmero). Az élőhelyek természetességének megőrzése szempontjából igen fontos szerepet kap az élőhely múltja, története és táji környezete (Molnár és mtsai 2009). Igyekeztünk ezt módszerünkbe is belevinni, így az olyan állítások is helyt kaptak, mint hogy „Látszólag 50 éve is cserjés, erdő vagy gyep lehetett” vagy pl. „Legalább fele részben erdők, gyepek vagy vizes élőhelyek veszik körül”.
A múlt megítélésében hasznos segítség a kapcsolódó történeti térképet és aktuális légi fotót tartalmazó honlap (www.arcanum.hu), melynek segítségével a vizsgált helyszín múltbeli és jelenlegi tájtípusai összehasonlíthatóak. A honlap a felkészülés vagy az utólagos megbeszélés, feldolgozás során egyaránt használható, nézegethető. A kialakítás fontos szempontja volt, hogy az adatlap úgy is működjön, ha egy-két kérdésről nem lehet eldönteni, igaz-e vagy hamis. Ezért az adatlap kitöltésénél helyet adtunk a bizonytalan válaszoknak is. Ilyen esetekben lehetséges a fele annyi pontszám megadása a kérdésre. A pontszámokat és az értékelést úgy alakítottuk ki, hogy ne legyen szükségszerű, hogy egy természetes erdő minden állítás esetében kapjon pontot, vagy hogy mindig megkapja a maximális pontszámot. Ez azt jelenti, hogy az összesen szerezhető pontokból elegendő 70 pontot elérni ahhoz, hogy a „jó állapotú” kategóriába kerüljön egy erdő.
Különböző természetességű erdők az adatlap terepi kitöltése után kapott pontszámaikkal. A felső sorban egy Tisza-menti puhafás ligeterdő látható, mellette egy amerikai kőrissel elfertőződött, leromló állapotú hasonló ligeterdő. Az alsó sorban egy idős felhagyott szántóra spontán terjedő akácos látható a Kiskunsági Homokhátságon, mellette pedig egy ültetett nemes nyáras. Egy erdőben és egy cserjésben is több olyan jellegzetességet tudunk felsorakoztatni, amelyek a természetességre, és szintén sokat, melyek a zavarásra, zavartságra utalnak. Az adatlapon elsősorban a természetességre utaló jellegzetességeket tüntettük fel, ezekre lehet pontot kapni (ha igaz az állítás). Ilyen pl.: „A fák kora változatos” vagy pl. „Legalább néhány fa törzsátmérője 60 cm feletti” vagy „Több kilométerre is eltartanak az erdők”. A degradáltságra utaló tulajdonságok esetében pontot akkor adhatunk, ha az nem teljesül. Az ilyen negatív állítások nagyobb odafigyelést igényelnek, mivel nem teljesülésük esetén lehet pontot adni, ezért ahol tudtuk, elkerültük őket. Ilyenek pl.: „A fák nem sorba ültetettek” vagy pl. „Az erdő nem szemetes”. A természetes erdőket jellemző számtalan tulajdonság közül igyekeztünk csak azokat feltüntetni az adatlapon, melyek igaz vagy hamis voltát egy diák vagy egy botanikában nem képzett felnőtt is el tudja dönteni. A kiválasztás fontos szempontjai voltak tehát, hogy csak az igazán fontos tulajdonságokra irányítsuk rá a figyelmet, hogy ne legyen a kérdések száma túl nagy, hogy a tulajdonság mindig jól látható legyen, jól tanítható legyen, ne igényeljen speciális képzettséget. Kihagytuk a ritka jelenségeket, a nehezen megítélhető tulajdonságokat, a vadkár olyan hatását, mint pl. a vaddisznótúrások jelenléte, mely nem igazán korrelál a természetességgel, illetve az állatközösségekre, a talaj- és vízállapotra vonatkozó kérdéseket.
A természetesség mérése során elsősorban a növényzet szerkezeti tulajdonságait, táji környezetét és biológiai változatosságát vizsgáljuk meg. Ezzel a fajkészlet ismerete helyett a növényzet olyan egyéb jellegzetességeire hívjuk fel a figyelmet, amelyek a botanikai gyakorlatban is nagyon fontos szempontot jelentenek a természetesség megítélésekor. Erdők esetében többek között ilyen például az erdő dinamikája, a holtfa mennyisége, a lékek jelenléte, a faállomány korosztály-összetétele, szerkezete, termőhelye, táji környezete.
Gyepek esetében elsősorban a növényzet szerkezetét, zártságát, változatosságát, termőhelyi adottságait vizsgáljuk meg. A mérés során figyelembe vesszük a növényzet szélsőséges talajadottságok miatt kialakult egyedi megjelenését (pl. a jobb oldali képen látható nyílt homoki
gyepek, de ilyenek a szikesek és a sziklagyepek is)
A gyepek jó állapotának megőrzésében igen fontos szerepet játszik használatuk, a legeltetés és a kaszálás, melyekre az adatlapon külön felhívjuk a figyelmet.
Idős fák jelenléte a gyepen a gyep korát tükrözi vissza. , A bal oldali képen látható értékes cserhátalji fáslegelő használatát sajnos már felhagyták, így néhány éven belül megindul a becserjésedése. A jobb oldali kép egy közelében lévő, már becserjésedett legelő, melyen a zömmel két cserjefaj (galagonya és veresgyűrű som) gyors terjedése már visszaszorította az értékes sztyepprét növényzetet.
A természetesség-mérő használata egy olyan komplex természetszemlélet kialakítását segíti már gyermekkorban, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövő nemzedékek egyre jobban lássák a természet folyamatait és működését, s így reálisan érzékeljék szerepüket és felelősségüket természeti környezetünk fenntartásában.
Néhány példa cserjések és gyepek természetességére: bal oldalon egy egyre inkább rekettyésedő kaszáló az Őrségbenés alatta egy gyalogakáccal elborított, felhagyott fáskaszáló a Tisza mentén. A jobb oldalon a Tisza árvízvédelmi gátja és alatta egy használat alatt álló ártéri kaszálórét, melyet a múltban általában évente többször elöntött az árvíz.
Hazánkat járva gyakran találkozunk tájidegen cserje és lágyszárú fajok által elözönlött területekkel. A képen a legagresszívebb özönfajok közül látható három, a japán keserűfű, a gyalogakác és az aranyvessző láthatóak.
A vizes élőhelyek adatlapját kitöltve az álló- és folyóvizek, csatornák, nádasok, sásosok és egyéb mocsarak természeti állapotát egyaránt vizsgálhatjuk. A példákon a Nagykunsági-főcsatorna, egy Tisza-menti ártéri mocsár és a Fertő tó látható.
A tesztelési eredmények azt mutatják, hogy a természetesség-mérő Magyarország területén belül bárhol használható, vagyis hegyvidéki, dombsági és alföldi tájban egyaránt. Kipróbáltuk természetes-természetközeli tájban, települések környezetében, valamint agrártájban is.
Egy kiválasztott terület több növényzeti típusában elvégzett természetesség becslés során
lehetőségünk van arra is, hogy értékeljünk, összehasonlítsuk, vagy csoportosítsuk a különböző mértékben természetes degradált vagy mesterséges élőhelyeket. Több élőhely vizsgálata után elkészíthető az adott tájrészlet értékesség-térképe is. A természetességének mérése nemcsak önállóan használható, hanem jól beépíthető más környezeti nevelési módszerek keretei közé is (erdei iskolák, tanösvények, kincskereső ösvény stb.). A módszer segítheti a szaktanárokat és a környezeti nevelőket a regenerációs és degradációs folyamatokra való figyelem felkeltésében, valamint környezetünk fenntarthatóságával kapcsolatos szemléletformálásban is.
