Magyarország Külügyminisztériuma
Esszépályázat Milyen Európához csatlakoztunk, milyen ma az Unió és milyen Európát szeretnék a jövőben?
Novák Pál Pécsi Tudományegyetem: Állam- és Jogtudományi Kar Cím: 7624 Pécs, Bálicsi út 5. Telefon: 0036-20-205-3333
1
Egy európai impresszió az Unióról
Esszémben nem hagyományos módon szeretném bemutatni egy egyszerű állampolgár EU-hoz fűződő viszonyát, amiben feltárom, hogyan változik meg egy emberben a tudás hiányában még csak körvonalakként kirajzolódó szervezethez kapcsolt érzelemvilág, hasonló módon ahhoz, mint ahogy a puzzle darabok külön, szétszedve és kiborítva is más képet mutatnak, mintha a helyére illesztenénk őket. Három korszakra bontom tizennégy éves koromtól az életemet és ezen időszakaim bemutatása közben fogom kifejteni szubjektív véleményemet arról, hogy milyen Európát látok, illetve láttam magam előtt a csatlakozás óta, valamint, hogy milyet szeretnék.
Magánszemélyként való értékelése az Uniónak nem egyszerű feladat, és abban sem vagyok biztos hogy nagy hálát hordozó. Nehéz értékelni ugyanis egy teljes kontinens erőfeszítései közepette manifesztálódott nemzetközi organikus szervezetet, amelynek egyetlen célja Európa jobbá tétele, legalábbis így érzem, így tudom és így hiszem. Érdekes érzés volt számomra 2004-ben nézni a televízióban a nagy kék lobogót a sárga csillagokkal. Tízennégy évesen nem tudtam még, hogy egyáltalán mi az, hogy európai egységgondolat, hogy annak vallási és politikai aspektusból való megközelítése az indokolt. Nem tudtam, hogy az Európa szó a VII. századtól indult útjára, de igazán kőbe csak a XV. századi humanisták vésték, akik a republica christiana szinonímajaként használták1. Nem tudtam, hogy már a XV. században európai
egységtervet akart kidolgozni Podjebrád György2 cseh király, és hát ki gondolta egy nagy
lobogót tűzijáték közben nézve Budapesten, hogy Charles Irénée Castel de Saint-Pierre, a „jó abbé" foglalatán át haladt az út Mazzini3 életén, majd Victor Hugo szavai zengtek Egységes
Európai Államokat, és még a közelében sem voltunk, hogy egy nagyot ugorva, Schuman és Jean Monnet nekiálljon az első lépéseket megtenni a szén és az acél mentén. Fogalmam sem volt mit jelent a versenyképesség, a közös agrárpolitika, az Uniós jog prioritása vagy a netto donor ország kifejezés, az azonnali hatály elve és igazából nem beszéltem még hosszadalmasan abból a nyugat-európai régióból senkivel, ahonnan ez a nagy kék impresszió # Dr. 1
Kecskés László: EU-jog és jogharmonizáció, Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2011. 23. o. # 2
Dr. Kecskés László: EU-jog és jogharmonizáció, Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2011. 24. o. Dr. Kecskés László: EU-jog és jogharmonizáció, Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2011. 28. o. 3
2
érkezett, az EU. De azt tudtam, ugyanis a nagy marketing stratégia ami az iskolapadokból indul, már ott kommerciális módon „kerítette be" gyermekkori elmémet, hogy az EU csak munkahelyeket, utazási és egyéb lehetőségek fog teremteni. Honnan tudtam ezt annyi idősen, azon kívül amit említettem? Fogalmam sincs, pontosan ezért aposztrofáltam nagy kék impressziónak az EU-t, hiszen először gyermeki elmém számára nem lehetett más, csakis egy benyomás, viszont annak igen jó. Akkor még nem láttam tisztán, de 1957 óta volt idő hírnevet szerezni, megszervezni és kidolgozni azt a marketingstratégiát ami minden fiatal számára egyértelművé teszi már igen korán, hogy nem csupán angolok, franciák, szlovákok, hollandok, litvánok, belgák, magyarok, luxemburgiak és svédek és románok stb. vagyunk, hanem európaiak is! És ez nem holmi apróság, hanem hovatartozásunk legnagyobb egységben való megfogalmazása, és valahol ugyanolyan erővel szólít fel mindannyiunkat a lojalitásra, mint a hazaszeretet. És ezt szimbolizálja elsősorban az EU. Persze ezt csak 10 évvel ezen érzésem megfoganása után tudtam szavakban kifejezni, de mégis így éreztem biztos vagyok benne, hiszen az első benyomás, mint tudjuk, ami igazán számít. Bennem nem változott az alapvető érezelmvilág amit Európához kapcsolok, és ami leginkább képviseli számunkra azt, az Európai Unióhoz. Azt hogy honnan éreztem ebből, az imént megemlített előnyszerzési lehetőségek tárházát, talán az összetartozással tudnám magyarázni és lehet még gyermek voltam, de nekem akkor azt mondták, hogy összetartozunk, és azon analógiából indultam ki, hogyha mi összetartozunk akkor segítünk is egymáson. Ezen korszak bemutatását nem is nyújtom tovább, itt csak szerettem volna megalapozni filozófiám mibenlétét és alapvető építőköveit akkori gondolatvilágomnak, ezzel érzékeltetve talán kicsit távolról, hogy mit is jelentett nekem az az Európa, ahová csatlakoztunk.
Ahová most áttérnék ezen kicsit talán naiv, de pátoszos korszakomból, azok a gimnáziumi éveim. Na itt elkezdődött az ismeretség egy új foka, ahol az érdekek vizsgálata kezdett el kibontakozni bennem ahelyett, hogy csak a nagy összetartást figyelném. Kezdtem megérteni, hogy én már európai állampolgár vagyok, hallottam irányelvekről és jogelvekről, megtudtam, hogy mit jelent tagállamnak lenni, és ha másik tagállamba utazom, akkor letelepedhetek, dolgozhatok, és senki nem fog hazaküldeni. Elkezdett kirajzolódni bennem a kép, hogy kicsivel előrébb tart Nyugat-Európa, hogy skandinávia is jóval erősebb gazdasággal rendelkezik, és hallottam ilyenről is, hogy Európai Parlament. Nahát, meglepő ahogy midnen egyes apró részlet kitisztul. Hát persze, kitisztul... akkor még egyetemi éveim előtt, a szimpla világot oly egyszerűenek hittem, hogy Ockham borotvája is kicsorbult volna benne. 3
Gimnáziumban már gondolkoztam néha azon, hogy mely közös politikai irányzatok amik miatt nem csak a tiszta szabadság az, ami ér minket az Unió oldaláról, hanem vannak megkötések is amik arra szolgálnak, hogy a nagy jót elérjük, de még nem láttam bele a jövőbe ami nem csak ambivalens érzéseket teremtett, de igazán nagy kérdéseket is felvetett. Ezek a nagy kérdések latszólag egyszerűek, mégis alapvető fontosságú a megválaszolásuk, főleg a fiatalok számára. Ezen tárgykörök pedig: Vajon miért éri meg gazdag országoknak támogatni a kisebbeket, szegényebbeket? Ha pedig támogatja őket, mit kér cserébe? Csak erős piacot ami versenyképes lehet az ún. nagyhatalmakkal, akiknek egyfajta „ellensúlyozása" végett jött létre sok egyéb között az EU? Partikuláris érdekek nélkül zajlik egy szervezet élete, ami mint később megtudtam nemzetközi szervzezet, de ezen puszta terminológián túlmutat. Van alkotmánya, pedig valójában nincs, van parlamentje pedig valójában nem ország, szövetségi államok rendszere, vagy szuverén államok szövetsége, hol a határ ezek között? Az rendben van, hogy azért rendelkezik kötöttségekkel a tagság, mert minden állam lemond a szuverenitása egy részéről, ezzel válva darabjává a nagyobb egységnek, de melyik részről mondjon le? És a legfontosabb kérdés, ami valaha is megfogalmazódhatott kamasz, vagy bármilyen fejben, megéri e ez nekünk, és megéri e az egésznek, hogy mi benne vagyunk? Ez a korszak mint láthatjuk, már több kérdést vetett fel, de még mindig az egyszerűség legalapvetőbb szintjén, mondhatni a tömegmédián és talán egy kicsit a szükségesnél kevésbé európaias szemléletű tanárok hatásán kialakult véleményhalmaz tapadása volt ez egy olyan elméhez, amit még nem változtatott meg a tanulásból származó tudás. Mindenesetre most át is térek azon korszakra, ahol már az egyetemi szintű információk kezdtek el áramolni felém, jogi tanulmányaim során.
Az első pillanatok mámorosak voltak, de nem mondanám, hogy a mámorral a feltétlen pozitívumot kívánom kifejezni, inkább csak a zavarodottságot. Mindjárt a tantárgyak nevei: Nemzetközi jog, Európai közjog, Demokrácia az Unióban, Euróapai gazdasági jog és az Európai Unió alapelvei. Hát kérem, az egyszerűség úgy tűnt el, hogy nem is értettem, hogy tehettem meg magammal, hogy elhitettem, a szimplicitás ezen foka létezik. A bonyolult jogintézmények csak záporoztak, irányelvekből és komplikációkból álló rohamok csapták meg az elmém, de néhány év tanulás után kicsit tisztult a kép. Különbséget tettem, szerződés, irányelv, rendelet és határozat között, illetve megtanultam a határozatok jogi természetét, megismertem mit takar Nyugat-Európa és nyitott szemmel odanéztem, ahol eddig csak a tankönyvek lapjain jártam. Beszélhetünk már nyugodtan agrárpolitikáról, szabad piacról, 4
munkaerővándorlásról és egyéb alaptézisekről, finomságokról, nem fogok meglepődni egyiken sem. Persze ha csak tanulok, fogalmam se lehetett volna arról a képről amit megvilágított nekem a napfény Európa felett. Talán egyik legnagyobb szerencsém, hogy lehetőségem volt sok helyre elutazni kontinensünkön és láttam a papírfromát hol megtörni, hol keményebb lapra nyomtatva ragyogni. Jártam fejlődő és fejlett országban, hallottam panaszkodni netto donor lakóját, és láttam vidáman pincérkedő írországi magyar vendégmunkást. Hallgattam gitáron játszani spanyolországi szlovákot Magyarországon és beszélgettem Európai Uniós norvég szakjogásszal a Côte d'Azur-on. Diskuráltam svéd alkohol-monopolista álláspontokról és láttam szabadpiacot zengő déli embereket. A Földközi tenger partján állva 32 európai nemzet, majd' 150 jogászával énekelve-kiabáltam a Beatlestől a Yesterdayt és amikor hazajöttem, raktam kék zászlót sárga csillagokkal az autóm rendszámtáblájára és átrobogtam a személyigazolványommal Európán. Ezzel a pár mondattal csak a színvilágát próbáltam tükrözni annak, amit Európa megnyitott nekem a fiatalkoromban és abban is biztos vagyok, hogy szinte nem láttam és nem is tudok semmit. Mégis leköt, elvarázsol és megihlet a tudat, hogy nem tudnak idegennek itt az emberek és én sem tudok senkit annak. Sok a félreértés, annál is több a meg nem értés, és kevesebb a békés gondolat, mint talán régen, de ki tudja? Nem tudom megvizsgálni Európa szívdobbanásait idős fejjel, hiszen még fiatal vagyok, de egyet biztosan állítok: ez a kontinens fiatalként csodálatosan élhető, csak nagy mosoly, egy kis életöröm és az Európai Unió kell hozzá. Ugyanis rendelkezéseit az alapvető szabadság megteremtőjeként lehet csak értelmezni fiatalon, ahol még nem direktívák alapján zajló törvényhozási metódusok kerülnek fókuszpontjaink kereszttűzébe, hanem az, hogy gond nélkül járhatunk, kelhetünk, utazhatunk, dolgozhatunk, hazajöhetünk és maradhatunk vagy mehetünk. Amit én hiányolok az, hogy erről rerlatíve kevesen tudnak, illetve kevesen élik meg így. Ennek legeklatánsabb példája talán amikor az Európai Palrlamenti választások voltak, az ország jelentős része nem tudott róla, a másik része pedig megrántotta a vállát. Érdekes, hogy az emberek többsége nálunk nem a legfőbb, országok partikuláris érdekeit rendező fórumot lát, hanem csak egy nagy szervezetet, amibe mi úgysem szólhatunk bele. Öltönyös emberek teszik öltönyös dolgaikat, nyelveken beszélnek, amikből a legtöbben csak az angolt értjük és nincs olyan pillér, ami közelebb emelné vagy hozná a dolgot hozzánk. Holott itt a mi sorsunkról döntenek, hiszen minden egyes politikai és kormányzati döntés az emberek, a nép, jelen esetünkben a tagállamok népei, majdnem egész Európa népe életét fogja meghatározni, megváltoztatni. A számok papírokon és digitális kivetítőkön ábrázolják pusztán azt, amit utána ezek alapján mi megélünk. Talán ezt 5
kéne tudatosítani az emberekben, és elmagyarázni mindenkinek, aki nem tudja, hogy nincs olyan, hogy túl messze lévő döntési fórum, hiszen ez a 21. század! Nem kell túlmisztifikálni az Európai Parlamentet, ott is emberek dolgoznak akiknek nagy része hasonló sorból származik mint bármely átlagember. Lehet, hogy más tagállamokban más a helyzet de itt határozottan vakon áll az állampolgárok legnagyobb része és nemtörődve tekint Brüsszelre, mert távol van. Azonban nincs messze, illetve lehet, hogy messze volt valamikor, de most nincs. Hiába nőtt fel nálunk a rendszerváltás óta egy teljes generáció, a lakosság jogtudata nem felejti egyszerűen a diktatúra éveit, és utórezgésnek ebből a korszakból, példánk okáért itt van ez a helyzet, amikor nem értékeljük, hogy szavazati jogunk van, hogy beleszólhatunk nem csak kicsiny országunk, de egész Európa ügyeibe is. Ha ezen rövid esszém, tartalmaz is valamilyen javaslatot, pedig nem áll szándékában kifejezetten, akkor az az lenne, hogy terjesszük el, komolyabb és jobb eszközökkel mint most tesszük, hogy itt Európa van Európáért és európai az európaiért, együtt építünk elvileg egy jövőt, tehát ezekbe a dolgokba való beleszólásunk szavazataink útján nem csak lehetőségünk, megfontolandó unalmas opciónk, hanem kötelességünk is.
És milyen Európát szeretnék? Nyugodtabbat talán. Ez a szó lehet az, ami teljesen kifejezi, hogy mit is érzek. Nem szeretnék pátoszos messzeségekbe merengve egy szebb jövőről mesélni, vagy álmokat szőni az abszolút jólét és boldogság tornácán való ácsorgásról. Ennek az oka, hogy mindenki szeretne jobban élni mint ahogyan teszi, így trivialitásokkal nem kívánom kitölteni amúgy is szűk helyemet. De a nyugalom feltétlen és elengedhetetlen fontossággal kapcsolódik és forr össze a hétköznapi életünkkel. Aktuálpolitika, válságok megfigyelése és viharainak elemzése nélkül is láthatjuk, hogy eldörren egy-kétszer Európa égboltja és nekünk nem biztos, hogy mindig a legjobb a villámhárítónk hozzá. A nyugalmat csak a nagy vezetők és bölcsek gondolatainak kompromisszumképes megtárgyalása és megvalósítása után lehet találni tagállami és globális szinten egyaránt és ahogy nekik sincs, nekünk sincs feltéve a kérdés, ahol eldöntendő jelleggel szavazhatunk a nyugalomra. A béke persze az építőköve a nyugalomnak, de nem lehet kizárólag egyikből származtatni a másik fogalmat, pont ezért fogalmazom meg a nyugalom útját írásomban. Az a hosszú élet titka is nem? Egy olyan Európát szeretnék ahol minden államban van nyugalma minden embernek, pontosan ezért képes nyugodtan személeni a világot, azon belül a másik országot, azon belül pedig a másik embert. Értekezésemben nem emeltem ki, sőt talán a sorok között néhol árnyaltan cáfoltam az egyértelmű jelenlétét az tagországok közötti konfliktusoknak, akik egy 6
szervezetben, egy földön élnek, de ettől még teljes pompájukban jelen vannak. Léteznek ezek a konfliktusok sajnos, azonban azok az idők már elmúltak, amikor olyan kicsinységekkel foglalkozhatunk, mint, hogy ki, melyik náció szülötte, vagy milyen a bőrszíne, esetleg milyen nyelven beszél. Ugyanis ezen dolgok teljesen irrelevánsak annak tükrében, amit együtt megtehetünk, elérhetünk, és Európaiként megélhetünk. És azt viszont, hogy mi kell az ilyen szemlélet kialakításához, talán nem is kell mondanom: nyugalom. Nyugodtan kitekinteni az ablakon és végigvezetni a szemünket olyan csodákon amiket több ezer év történelme edzett bele a sziklákba. Ugyanis pátosz lengi körül az összes természeti kincsünket, szív, meleg vér és lélek került a kövekbe, vízesésekbe, hegyekbe, folyókba és tavakba. Pár ezer év történései megtöltik gondolatokkal a helyet ahol zajlanak. Hát tegyük most mi egy kicsit nyugodtabb mederbe azt, amit mi hívunk Európának, ahol őseink történelme zajlott, és ahol majd gyermekeink írják a jövőt.
7
Irodalomjegyzék: Dr. Kecskés László: EU-jog és jogharmonizáció, Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2011.
8
