MEZİGAZDASÁGI SZEMLE. HAVI FOLYÓIRAT

MEZİGAZDASÁGI SZEMLE. HAVI FOLYÓIRAT. V. füzet.

Magyar-Óvár, 1883. évi augusztushó 15-én.

I. évfolyam.

A szarvasmarhatenyésztés emelésére szolgáló észközök. Mintegy négy év óta a gazdaközönség azon örvendetes tapasztalatot teheti, hogy a törvényhozás, a kormány s a gazdasági egyesületek egymással versengve foglalkoznak eme fontos gazdasági ág felkarolásával, és napról napra világosabban tünnek elébünk ama eszközök: melyek által a kitőzött czél legkönnyebben elérhetı. A törvényhozás a szarvasmarhatenyésztés elımozditására oly összeget kiván megszavazni, melyet maga a szakminister is sokal, és kijelenti, hogy nem tudná hamarjában czélszerüen befektetni; a kormány nagyobb mérvü importot eszközöl elismert külföldi fajtákból; bikatelepeket állít fel, tenyészmarhavásárt rendez, hazai tenyésztıktıl összevásárol olcsóbb bikákat s azokat községeknek 20% árleengedéssel és részletfizetés mellett adja át stb. A gazdasági egyesületek kutatnak tagjaik számára új források után, egymással versenyeznek a bikaimportban, elhalásszák egymásnak jó beszerzési forrásait, kiállitanak és díjaznak, - szóval az egyesületi mőködésnek egy jókora része ezen gazdasági ág felé irányul. Ezen élénk és örvendetes mozgalmat - még más teendık gyengéd elhanyagolása mellett is - teljesen indokoltnak találjuk, mert a gazdasági üzemnek egyik ága sem maradt el oly feltünıen a gazdaság több ágaiban mutatkozó haladás mögött, mint éppen a szarvasmarhatenyésztés. A statistikai adatok kétségen kivül helyezik, hogya legelıelkülönités óta a szarvasmarha úgy számban mint minıségben csökkent. A hajdani híres magyar fajta pepinierekbıl ma már csak a név van meg. A nyugati fajták tenyésztésében czéltalanság elıidézte kapkodás, tudatlan keresztezés vagy elıitélet minden iránt, aminek a gazdaságban szarva van, észlelhetı. Pedig a tenyésztés elıfeltételei javultak. A hús drágább, a tej értékesíthetıbb lett; egy pár jó magyar fajta igásökör 400 frton alól már alig kapható, a szakismeret gyarapodott. Az amerikai verseny, hála az égnek, ezen ágban még nem érezteti velünk romboló hatását. Vannak ugyan, kik azon utasitástól, mely gazdáinknak adatott: „hogy a nagymérvü gabonatermeléstıl, a növekvı amerikai verseny folytán, menjenek át lassanként a hústermelésre” - nem sokat várnak s a húsversenyt épp oly veszélyesnek tartják, mint a gabonaversenyt. Így ifj. Széchenyi Imre gróf nagyérdekü amerikai leveleiben leírja, hogy Mr. Eastmann New-Yorkban miként vágat le 1000 drb marhát vágóhídjain s a négyfelé vágott fris húst miként szállítja sőritett levegı által hősitett hajókon Liverpoolba és Londonba, s e mellett pompás üzletet csinál. Az ezen tapasztalásból vont következtetést azonban nem fogadhatom el teljesen. Széchenyi Imre gróf ugyanis ezt mondja: „És most önkénytelenül azon kérdés merül fel elıttem: valjon egész igazuk van-e azon igen tisztelt gazdáinknak, kik az amerikai concurrentia ellen mást nem tanácsolnak, mint hogy a cerealiákról menjünk át minél elıbb a hústenyésztésre? Hogy nagyon kell és szükséges nekünk marhatenyésztésünket emelni, az bizonyos; de, hogy ez elég volna arra, hogy a tengerentúli hatalom vaskeze elıl meneküljünk: azt itéljék meg a tisztelt olvasók a fentebbi adatokból.” Kizárólagos mentı panaceául a hústermelést nem tartom; de meg vagyok gyızıdve, hogy sok kézierıt igénylı gazdasági iparágak (czukorgyártás) mellett a hústermelés és evvel kapcsolatos szarvasmarhatenyésztés az, mely hazánkban a veszélyes versenynek legtovább és legsikeresebben képes ellenállni. Érveimet a következıkben foglalhatom össze:

a) Hogy Angliában Mr. Eastmann és társai a hússa sikeresen tudnak versenyezni: ez annak tulajdonitandó, hogy Anglia elsı sorban tenyészmarhatermeléssel foglalkozik; a húsnak nagy részét a continensrıl, Németország, Hollandia és Francziaországból kapja. Ha Angliának tenyészmarhája nem volna oly nagy mértékben kedvelt, Mr. Eastmann az otthon 62⋅4 krral fizetett vágósúly kilogrammjával még Angliában sem volna képes versenyezni. b) Magyarország által termelt hús fogyasztói legnagyobbrészt continentális vizi utaktól messze esı országok; mindenekelıtt helyi fogyasztói: Ausztria, esetleg Dél-Németország és Svájcz. Ezen országokat hazánk részben megtarthatja, részben megszerezheti állandó fogyasztóknak, - mert az amerikai frishús által jóformán hozzáférhetlenek, mivel a tengerrıl jövı húsnak vasúton való tovább-szállitása egyrészt nagy technikai nehézségekbe ütközik, másrészt a szállitott érték nagy részét fölemészti a szállitási költség. c) A tapasztalat igazolja, hogy az intensivebb gazdasági üzem haladásával a marhatenyésztés vagy hústermelés költségei nagyobbodnak; míg a több munkáskézt, fejlettebb közlekedést igénylı gabona- és ipari nyerstermények termelési költsége kisebbedik. Legékesszólóbb bizonyság erre nézve ama körülmény, hogy az angol piaczra kerülı amerikai hús majdnem kizárólag a nyugati államokból, ahol még teljesen extensiv viszonyok uralkodnak, kerül ki. Az amerikai farmok üzemének intensivitásával a hústermelés költségei egyenes arányban gyarapodni fognak, minélfogva az európai versenyt ki nem állják. d) A szarvasmarhánál elıforduló betegségek elég alapot szolgáltatnak arra nézve, hogy az Amerika vad vidékeirıl szállitott marha és hús elıl Európa államai magukat elzárják. Példa erre az amerikai sertéshús, mely elıl most Európa majdnem minden államában a határ el van zárva. Állitásaimat gyakorlati példával is támogatandó, utalok a juhtenyésztésre hazánkban. A tengerentúli gyapju behozatala Európába gyapjutermelésünkre s így juhtenyésztésünkre is állandó és súlyos nyomást gyakorol, úgy hogy ez mainap már alig válik jövedelmezıvé s általánosan pang. Míg az elırelátó gazdák által tenyésztett húsjuhok vagy nagyobb testü merinók kihízva ugyancsak szépen jövedelmeznek, a versenyt - mint több saját tapasztalatu példa igazolja - még a franczia és angol világpiaczon is nagy sikerrel kiállják. Pedig Angliába Amerika is küld sok juhot, még pedig levágva; míg mi élı állapotban vagyunk kénytelenek szállitani. Ezen kis elmélkedés által korántsem akartam az amerikai verseny veszélyeit más irányban kisebbiteni, csakis annak akartam kifejezést adni, hogy: a szarvasmarhatenyésztés azon gazdasági ág, mely éppen e versenynyel sikeresen megküzdeni képes. A szarvasmarhatenyésztés emelésére szolgáló eszközök között legelsı helyet a fokozandó takarmánytermesztés képezi. Épp úgy, mint szederfa nélkül a selyemtenyésztést, kosárfőz nélkül a kosárfonást forcirozni nem lehet, - épp úgy nem lehet takarmány nélkül a szarvasmarhaállományt gyarapitani. „Die Viehzucht steckt im Hafersack.” Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy takarmánytermesztés dolgában a gazdák zöme –a kisbirtokosok - még igen-igen messze vannak. Hazánk egyik legcultiváltabb megyéjében alkalmam volt megszerezni az 1882-ki vetési kimutatásokat oly községek határaiból, melyek lakosai többnyire kisbirtokosok és híres jó gazdák hírében állnak. Felállitottam a mérleget a piaczi és takarmánynövények között, úgy hogy az összes rétet és legelıt, zabot és tengerit, sıt az ugart is a takarmányholdak közé vettem fel, s azt találtam, hogy a piaczi növények (gabona és czukorrépa) a határnak 68-70%-át foglalják el, a takarmánynövények pedig csak 30-32%ot. A helyes arány pedig tudvalevıleg: piaczi növény 50%, takarmány 50%. Hogy az Alföldön az arány még kedvezıtlenebb, az köztudomásu. Órahosszat el lehet menni vasúton vagy szekéren, anélkül hogy egy luczernást vagy herést látna az ember. Tehát fokozott takarmánytermesztés legyen az elsı és legfontosabb jelszó. Tenyészirány, tenyészterv és tenyésztendı fajta megállapitása a második lépés. Ezek vannak hivatva ama czéltalanságot megszüntetni, mely a nyugati fajtákkal eddig tett

kisérleteknél általánosan tapasztaltatott. Véleményünk szerint erre a vidéki gazdasági egyesületek a legalkalmasabbak, mert ık ismerısek leginkább mindazon körülményekkel melyek erre irányadók lehetnek. A tenyészirány, tenyészterv, a tenyésztendı fajta megállapitása azonban csak a kezdetnek kezdete; követnie kell ezt egy szivós, erélyes, fáradhatlan mőködésnek, melynek éle odairányul, hogy ezen már egyszer kitőzött tenyésztervtıl semmi körülmények között eltérés ne provokáltassék. Hogy a szarvasmarhatenyésztés terén - kitartó és egyöntető törekvés mellett - mily eredményeket lehet elérni, erre bizonyságot szolgáltathatnak a szomszéd Ausztria egyes vidékei és völgyei, Svájcz alpesei vagy az angolok által elért eredmények, melyek shorthornjait ezüsttel mérték fel a külfüldi tenyésztık. Kiváló gondoskodását képezze továbbá a gazdasági egyesületeknek és a kormánynak, hogy a kitőzött tenyészirány keretén belül alkalmas beszerzési forrásokat kipuhatoljon és hogy szükség esetén a beszerzést közvetítse. A szarvasmarhatenyésztés termékeinek elınyösebb értékesitésére vonatkozó erélyes törekvés - mint tejszövetkezetek létesitése, tejkezelési tanfolyamok felállitása, ügyes sajtosok behozatala, czélszerü marhavásári rendszabályok (bécsi marhavásár) alkotása stb. - szintén a kormány és a gazdasági egyesületek legnagyobb figyelmét érdemlik meg. Az állategészségügyi törvény és rendeletek, a szállitási nehézségek és tariffa szorgosan revidiálandók. Új piaczoknak, különösen Németországnak, ellenszenves magatartása erélyes ostromnak teendı ki. Egy szóval a legerélyesebb kereskedelmi politikát szarvasmarhatenyésztésünk javára. Mindezen felsorolt feladatok mögött nem messze foglal helyet az, mely a megyei közigazgatásra vár. Számos megyében léteznek kitünı szabályrendeletek a szarvasmarhatenyésztés emelése czéljából, melyekben kimondatik: „Azon bikák tulajdonosai, kik tenyészigazolvány nélkül másnak ingyen vagy bárminemü díjfizetés, mellett fedeztetnek, kihágást követnek el és 50 frtig terjedhetı pénzbüntetéssel büntettetnek. Amennyiben pedig a tenyésztéstıl bizottságilag eltiltott bikák használtatnának, azok a tulajdonos kárára és veszélyére tenyészképességüktıl megfosztandók; 10 frttal büntettetnének a tehéntulajdonosok stb.” Ha kérdezzük: hogy, daczára e szigorú szabályrendeletnek, hány bika van igazolványnyal ellátva? hány lett hivatalból kiheréltetve? mennyi tehén esik egy bikára? a vizsgálatok egyáltalán megtörténnek-e? Mindezen kérdésekre tagadó, a törvénytiszteletre szomorú világot vetı feleletet nyerünk. A szarvasmarhatenyésztés érdekében hozandó szabályrendeletek alkotása, illetve a fennállóknak szigorú betartása legyen a harmadik jelszó, mely nélkül ezen ág felvirágzása nem is gondolható. Azon kiváló eredmények, melyek a lótenyésztés, terén az állami fedeztetési állomások által elérettek, közel hozták azon eszmét: valjon nem lehetne-e ezen intézményt a szarvasmarhánál is alkalmazni. A soprony-megyei gazdasági egyesület, tehénfedezı-állomások felállitására nézve, egy szabályzattervezetet dolgozott ki, melyet a következıkben közlünk; ez volna tehát a negyedik és véleményünk szerint nem kevéssé fontos tényezı. 1. §. A sopronymegyei gazdasági egyesület a megyei szarvasmarhatenyésztés emelése czéljából kiválólag a kisebb tenyésztık használatára - a fennálló és kedvezı eredményü lófedezı-állomások mintájára - tehénfedezı-állomásokat rendszeresít. 2. §. Ezen czélra elsı sorban a svájczi piros vagy sárgatarka berni (simmenthali) fajta, másodsorban pedig kivételesen és csakis oly községekben, melyekben ezt a speciális gazdasági viszonyok követelik, magyar fajta tenyészbikák fognak alkalmaztatni. 3. §. Az egyesület az ezen czélra beszerzett bikákat az igazgató-választmány tagjai által személyesen ismert, megbízható magángazdáknál (bikatartóknál) fogja elhelyezni, azon kötelezettség terhe alatt, hogy magukat jelen szabályzat határozmányai pontos végrehajtására kötelezik.

4. §. Az egyesület a bikákat minden díj nélkül szolgáltatja át a bikatartóknak, az illetı lakhelyéhez legközelebbi vasútállomásig szállítva. A vasútállomástól a rendeltetési helyig a szállitás a bikatartót illeti. 5. §. A takarmányozás és gondozás fejében a bikatartó jogosult: saját teheneit, és melyek száma azonban a huszat meg nem haladhatja, az egyesület bikájával meghágatni; úgyszintén jogosult a község- vagy vidékbeli tehenek után minden fogamzásért 80 krig terjedhetı díjat beszedni vagy megfelelı számu napszámot kikötni. 6. §. Az elsı évben a bika legfölebb 60, a következı években legfölebb 80 drb tehenet hághat meg évenként. Az egyes fedezések között szükséges 1-2 napi pihenés, betartásáért az illetı bikatartók megbízhatósága kezeskedik. 7. §. A bika elhullásának vagy tenyészképtelenségének risicoja az egyesületet terheli kivéve azon esetet, midın a bikatartónak vagy cselédjeinek szándékos tette vagy jelen szabályzat be nem tartása által idéztetett elı, - ez esetben a bikatartó köteles az állat beszerzési árát az egyesületnek legrövidebb idı alatt visszatériteni. 8. §. A takarmányozás és gondozásra nézve a következı fıelvek állapíttatnak meg: A bika egészséges, ragályoktól ment, lehetıleg a bikatartó saját teheneivel egy istállóban helyezendı el. Nehogy elvaduljon, szelid bánásmódban részesitendı. A tisztaság a gyarapodás fıkelléke lévén, erre kiváló gond forditandó. Mivel a mérsékelt mozgás a tenyészképességet fokozza, gondoskodni kell, hogy idınként kifutókba eresztessék. Télen a fıtakarmányt egészséges réti here, luczerna vagy bükkönyszéna képezze; a vizenyıs takarmányok - mint répatörköly vagy moslék – lehetıleg mellızendık és csakis kivételesen naponként 10 k/g-ig terjedı mennyiségben etethetık. A nyári etetésnél fıkép zöldtakarmány vagy széna adandó a bikának. Fiatal luczernaés vöröshere óvatosan etetendö, mert a felpuffadás okozta elhullás risicoja a bikatartót terheli. Ezen takarmányokon kívül az egész éven át, úgy télen mint nyáron, naponként legalább 1½ k/g zab, gabonadara vagy malátacsira etetendö. Azon esetben, ha a bikatartó tulajdon teheneit nyáron saját legelıjén legeltetni szokta, meg van engedve, hogy ezen tehenekkel az egyleti bika is kijárjon. Semmi szín alatt sincs azonban megengedve a bikát községi legelıre a községi marha közé bocsátani. 9. §. Ha a bika megbetegedik, köteles a bikatartó állatorost hivatni s az ezáltal elıírt gyógykezelést szorosan betartani. Az ebbıl fölmerült költségeket az egyesület részletes felszámolás alapján megtériti. Ha a bika elhull, errıl az egyesület titkári hivatala azonnal értesitendı; a jelentésben megemlitvén az elhullás elızményeit, a betegség folyamatát s az állat- vagy szükség esetén emberorvos által constatált halál-okot. Az egyesület elnökségének jogában áll: magának a jelentettekrıl utólagosan bizonyságot szerezni. Az eltakaritási és az elhullás által netán fölmerülı állategészség-rendıri intézkedések költségeit a bikatartó viseli. 10. §. Ha a bika tenyészképtelenné válik, a bikatartó köteles az állatot megmázsáltatni s arról, valamint a súlyról az egyesület titkári hivatalát azonnal értesiteni. Köteles továbbá a tenyészképtelenségtıl számitó súlyra még 150 k/g élısúlyt felhízlalni. Ezen felhízlalástól csakis azon esetekben mentendı fel a bikatartó: a) ha a bika valamely állatorvosilag constatált szervezeti baj vagy betegség folytán a hízásra képtelen; b) ha a tenyésztésre való használat beszüntetésekor is már 900 k/g élısúlylyal birt. Természetes, a fentebb leírt takarmányozás a hízlalás tartamára nem vonatkozik. A befejezett felhízlalás után a bikatartó köteles az állatot a legközelebbi sopronyi heti marha-vásárra saját költségén felhajtatni s itt az egyesület megbizottjának átadni. 11. §. A bikatartónak kötelezettsége az egyesület iránt az illetı bika tenyészképességének egész tartamára kiterjed. Az egyesület azonban jogosítva van: a bikát évenként kétszer, rendszerint január és julius hónapokban megszemléltetni, s ha a bika szabályellenes tartásáról meggyızıdött, elıleges 1½ hónapi bejelentés mellett a víszonyt felmondani s az 1½ hónap letelte után a bikát áthelyezni.

12. §. Az egyesület a bika átadásánál a bikatartónak megfelelı számu hágatási bárczát fog kézbesiteni, melyeket az kitölteni s a sikeres fogamzás után a tehéntulajdonosnak kiadni köteles. Úgyszintén köteles a megtörtént fedezésekrıl folytatólagos lajstromot vezetni, melyet minden év január havában az egyesület titkári hívatalánál bemutat. 13. §. Egy megyeí marhatörzskönyv létesitése igen kivánatos lévén, a pikatartók kéretnek, miszerint a tartásukra bízott bika ivadékait szemmel tartva szintén lajstromozzák és szükség esetén az egyesületnek bemutassák. 14. §. Az egyesület igazgató-választmánya minden év márcziushó 15-ig elrendeli, hogy a folyó évben hány darab bika és kinél helyeztessék el? Ezen határozatot az elnökség két hét alatt köteles végrehajtatni, úgy hogy minden év áprilhó 1-jén a bika az illetı bikatartó istállójában bekötve legyen. 15. §. Az ezen szabályzat magyarázatából eredhetı vitás kérdésekben az elnökség elıterjesztésére az egyesület igazgató-választmánya szavazattöbbséggel dönt, mely határozat ellen azonban a bikatartó a közgyüléshez fölebbezhet. Emıdy József. -