MEZİGAZDASÁGI SZEMLE. HAVI FOLYÓIRAT. IV. évfolyam.
Magyar-Óvár, 1886. évi augusztushó 1-jén.
VIII. füzet.
A szarvasmarha-tenyésztés- és a tejgazdaság felkarolásánál szükséges változtatások a gazdasági rendszerben. (Az országos tejgazdasági felügyelıség közleményeibıl. 1)
Ha csak egy évtizeddel pillantunk is vissza, látni fogjuk, hogy a gazdaság terén oly roppant gyors és a gazdaságokat alapjában megrenditı változások jöttek létre, melyek lehetetlenné tették a gazdának, magát a haladás alól kivonni; mert ha ezt teszi, úgy a folytonosan emelkedı terhek és különösen a hanyatló gabonaárak s az egyoldalu gazdálkodás káros esélyei oly hullámokként csapnak feje fölé, melyek kérlelhetetlenül elsöprik ıt a küzdés színterérıl. Ha bonczolgatjuk a dolgot, mit találunk? Látni fogjuk, hogy míg azelıtt — különösen amíg a mívelés alatt levı talaj termékenyebb volt, s amíg a közlekedı eszközök a világ minden sarkát nem köték úgy össze s a verseny sem volt közöttük annyira kifejlıdve, mint azt ma már csalhatatlanul lehet látni — az egyoldalu gabonatermelés fizette ki magát legjobban, hozzá még igen kényelmes is volt, mert nem került valami nagy fejtörésbe sem a vetésforgók megállapitása, sem a piaczok, sem a gazdasági üzletben forgó tıkék miként jövedelmezésének keresése; — azt akkor csak igen kevés gazda vette figyelembe, hogy tisztán gabonatermelés által gazdálkodása egészen egyoldalu, és hogy ezen egyoldaluságánál fogva az egy-egy oldalról jövı csapásoknak sokkal jobban kitett, egy beköszöntı veszély által végkép elsöpörhetı lesz, és hogy veszély idején nem lesz mihez nyúlnia mint mentı üzletághoz, mely ıt a végbukástól megmentse. Átoknak is mondhatjuk azon boldognak nevezett idıt, midın gabonánk a világ piaczán mindenütt nyitott kaput talált és jó kelendıségnek örvendett, — mert e körülmény okozta, hogy térségeink termıképessége oly gyorsan csökkent, hogy a gabonának oly sokoldalu betegsége jött létre, és hogy a mostani gyors változások a gazdákat egészen készületlenül találták és különösen készületlenül a helyes gazdasági elvek követésére. Úgy jártak, mint akit hirtelen ébresztenek fel álmából, s nem tudja, mihez forduljon, mihez nyúljon, mi lesz az, mely neki biztos támpontot ád. Nem czélom azonban jelen soraimmal kritikát irni a multra, sıt inkább, a jelen körülményeket véve alapúl, fejtegetni akarom azon tényezıket, melyek a gazdaság jövedelmezıségét emelni, azt az elemi csapásoktól az egyoldalu termeléssel szemben a lehetıség határain belül védeni vannak hivatva: nevezetesen a szarvasmarhatenyésztésrıl és azon módozatokról, melyek között a különbözı tenyészirányok jövedelmezıkké válhatnak. Mit tapasztalunk, ha a talajban véghezmenı változásokat figyelemmel kisérjük? úgy-e bár azt, hogy ott a természet által önként nyujtott és az ıserıbıl még meglevı anyagrészletek, a folytonos mívelés által elısegítve, olyanyagokká változnak át, melyek a növényeknek 1
) Tisztelt olvasóinkat értesítjük, hogy sikerült az országos tejgazdasági felügyelıséggel, azon megállapodásra jutnunk, miszerint a tejgazdaság körébıl általa kiadatni szándékolt értekezések elıször a ,,Mezıgazdasági Szemlé”-ben jelennek meg és csak azután tétetnek közzé külön füzetekben. Tekintve a tejgazdaság fontosságát hazánkbán s azon körülményt, hogy ezen értekezések kizárólag csak a magyar gazdát érdeklı kérdésekkel foglalkoznak: azt hiszszük, tisztelt olvasóink örömmel fogadják ezen intézkedésünket. Szerk.
táplálékul szolgálnak, és hogy ezen anyagok évrıl évre kevesbednek, aszerint amint több vagy kevesebb oly növényt termelünk, amely a talaj növényttermı alkatrészeit jobban vagy kevésbé használja ki, s még hogy ezen tápanyagokból az egyik növény az egyik, a másik növény a másik tápanyagot veszi jobban igénybe, vagyis: míg az egyik tápanyagot egy bizonyos növény jobban kihasználja, addig a másikat kiméli. E veszteséget pótolni van hivatva a trágyázás, mert az istállótrágya mint növényi eredetü éppen azon anyagokat tartalmazza, amelyekre a növényeknek szükségük van, és pedig: oly alakban, amilyenben az a növények által könnyen fölvehetı. Ha figyelembe veszszük, hogy a növény, amidın az állaton keresztülment — arányítva a gabonaeladásokhoz —, kevés oly anyagot vesztett, amelyeket ásványi alkatrészeknek nevezünk, s amelyek jelenléte a termıtalajban elkerülhetetlenül szükséges, és mégis oly kitünıen értékesíthetı terményt állitott elı, mint az állati termények: lehetetlen, hogy valaki ezt tudva, ne méltányolja eléggé az állattenyésztés kellı mérvü felkarolását. E körülmények felismerésébıl származott a gabona- és takarmánynövények termelésénél követett ,,helyes arány”, vagyis a vetésrendszernek mint legjövedelmezıbb termelésnek helyes elmélete: t. i. a növényeket oly sorban vetni egymásután, hogy elıször az egyik (az állatokkal értékesíthetı) növény takarmány által megkimélt tápanyag a másik (gabonanemü) által czélszerőbben legyen kihasználva; másodszor, hogy egyik növény learatásától a másik elvetéseig legyen elegendı idı a talaj oly módon történendı megmívelésére, hogy ezaltal a talaj növénytápanyagtartalma minél jobban felgyarapodjék, és harmadszor a trágyázásnak mint növényi tápanyag-nyujtásnak szükségessége; mert mint mindenütt tény, úgy a talajnál is áll az, hogy: ahova nem teszünk, onnan a készlet — bármily nagy legyen is — minél elıbb el fog fogyni s onnan többé elvenni nem lehet. Trágyát pedig csakis akkor lehet elegendıt elıállitani, ha elegendı takarmánytermelés mellett kellı létszámu állat van tenyésztve. E fentebb emlitett tényezıkbıl könnyen levonhatjuk a következtetést, nevezetesen: ahol kellı létszámu állat és elegendı takarmány van, ott trágya lesz elég; ahol trágya van elég, ott növényi tápanyag is van; ahol kellı mennyiségü növényi tápanyag van, ott a növények biztosabban, jobban kifejlıdnek és nagyobb haszonnal tenyésznek. Tehát kisebb területen aránylag kevesebb költséggel nagyobb termés állítható elı. Hogy tehát sok trágyát lehessen elıállitani: szükséges, miszerint elegendı takarmányt termeljen a gazda. Ha a gazda elegendı takarmányt termel és van elegendı állatja: még nem elégedhetik meg azzal, hogy most már elég trágyája lesz, és hogy termése is nagyobb lesz, — hanem oda kell törekednie, hogy oly állatokat tartson, amelyek a körülményekhez képest a takarmányt jobban értékesitik, és hogy az állattenyésztésbıl magából minél nagyobb hasznot vehessen; mire nézve mai idıben a hús árának, ha nem is folytonos, de nagy idıközökben határozottan tapasztalható emelkedésében és az állati terményeknek nagyobb keresletében elég biztositékot talál. Az lesz tehát a legelsı kérdés: milyen talajon, milyen körülmények között, milyen haszon állatot tartson a gazda? s mivel e néhány sorban csak a szarvasmarha-tenyésztés felkarolására vonatkozólag óhajtok egyet-mást elmondani, tehát: mily czélnak megfelelı szarvasmarhát tartson az adott körülmények között? Általában ott, ahol a tejet mint frisen fejt tejet még nyereséges áron el lehet adni, ott tisztán fejıstehén-tartás fogja magát kifizetni legjobban; s az esetben, ha jó fejısteheneket lehet biztos piaczról venni s az elzüllötteket eladni: ott még a borjúk fölnevelésérıl is le kell mondani. Ilyen tejgazdaságok lehetnek nagyobb városok közelében. Ahol a fris, jó fejıstehenek beszerzése akadályokba ütközik, de a tej és ennek mellékterménye még mindig jól értékesíthetı: ott szintén a fejıstehenek tartása, a tenyészanyag-nevelésre és -eladásra alapítva, fogja magát kifizetni. Oly helyeken, ahol a tej és ennek termékei nehezen
értékesíthetık, — akár a piacz távolsága, akár a közlekedési eszközök hiánya miatt, — ott a hústermelés vagyis oly állatok tenyésztése lesz okadatolt, amelyek rövid idı alatt lehetıleg nagy hústömeget termelnek, vagy pedig a ma már meglehetısen keresett igásállatokat ken tenyészteni. Minden tenyésztésnél nagyon figyelembe kell még venni az éghajlati viszonyokat, és különösen nagy súlyt kell fektetni arra, hogy ha jó legelı nincs, akkor folyton elegendı és jó zöldtakarmány álljon rendelkezésre, mert legelı hiányában a zöldtakarmány van hivatva a tenyésztést aránylag olcsóvá és jobb termények elıállitására képessé tenni. Ezt magának kellıleg biztositani soha egy gazda se mulaszsza el; ha másként nem, akkor savanyitás által oly módon, hogy a tavaszi nedvességgel még jól tenyészı korai takarmánynemüeket zölden kell besavanyitani a nyár azon részére, midın a szárazság már lehetetlenné tenné a zöldtakarmányozást. Helyesen cselekszik a gazda, ha akkor, midın a viszonyokkal már megalkudott, egy elızetes számitást tesz: vajjon melyik tenyészirány leend birtokán a legjövedelmezıbb? A kiszámitásoknál sohasem szabad a takarmánynemüeket, kivévén a póttakarmányokat (milyen a gabonadara, olajpogácsa, korpa stb.) piaczi ár szerint számitani, hanem a remélhetı jövedelembıl kikeresni, miként fogják azok a takarmánynemüeket értékesiteni, s ha ezen értékesités kielégitı eredményt ád, hozzá kell venni a jobb trágyázás által elérhetı eredményeket a gabona és egyéb növények termelésénél. Már most végeredményében az lesz a kérdés: mily tenyészirány mellett lehet az értékesitést kedvezıbb körülmények között fölvenni? Erre nézve tájékoztatásul szolgáljon e néhány példa: Tejelıteheneknél középszámitással fel lehet venni egy tehén után 1800 l tejet à 7 kr tejeladásnál = 126 frt egy vágni való borjut = 15 ,, összesen = 141 frt. Ennek megfelelıleg a kiadások lesznek: Épülettıke kamata, gondozócseléd fizetése, eszközleltári kiadások és azok kopási százaléka általában = 30 frt — kr naponkint 2 k/g póttakarmány ára à 6 kr, 365 napra = 43 ,, 80 ,, összesen 73 frt 80 kr, Marad takarmányértékesitésre 67 frt 20 kr; elfogyaszt pedig egy 500 k/g élısulyu tehén póttakarmányon kivül naponkint 12 k/g-ot, egy éven át 4380 k/g-ot, s így értékesiti kilogrammját a takarmánynak 1·53 krral; mi mindenesetre igen jó értékesitése leend a takarmánynak, tekintetbe véve, hogy a zöldtakarmány értéke is bele van értve, száraztakarmányra redukáltan. Ha most még hozzáveszszük azon rendkivüli nagy elınyt, amely a jobb minıségü és nagyobb mennyiségü trágya termelésével jár: azt mondhatjuk, hogy a szarvasmarha-tenyésztés — eltekintve a bıvebben termı gabonatermeléstıl — csupán magánál a takarmánytermelésnél, azáltal, hogy nagyobb terméseket lehet holdankint elérni, mintegy önmagát teszi olcsóbbá! A növendékállatok takarmányozása — feltéve; hogy csak a tenyésztésre alkalmas egyedek hagyatnak meg — saját testök gyarapodásával térül meg; sıt még a mai igen magas árak mellett bátran mondhatjuk, hogy kétszeresen térül vissza. E fentebbi példa áll egy tejgazdaságra; lássuk már most, hogy térül meg a tenyesztésre forditott összeg az esetben, ha külterjesebb viszonyok mellett hústermelés vagy igásállatnevelésre van fektetve a súly. Hústermelı állatnál a kifejlıdés rövid idı alatt következik be; ott kétéves állat már hízlalható, csakhogy a takarmányozásnak sokkal intensivebbnek kell lenni; míg az igásállatnevelésnél a takarmányozás aránylag gyengébb lehet (azért nem koplaltató, mint ez sok
helyen szokásos), hanem a befektetett tıke sokkal hosszabb idı — négy év — mulva fog csak visszatérülni. A hústermelı és igásállatok tenyésztésénél a borjúk általában fölneveltetnek, e miatt és a gyengébb tejelıképesség következtében a tejhaszon tetemesen kisebb lesz, kisebb lesz már csak azért is, mert a piacztól távolabb esı helyeken a tej értékesitése is olcsóbb: a tulajdonképeni alapja a jövedelemnek a kifejlıdött állatok értékesitése. A várható jövedelem kiszámitása egy hústermelésre berendezett tenyésztésnél. Bevétel.
Egy tehén után 700 l tej à 5 kr évenkint egy 2 éven felüli állat ára
= 35 frt = 200 ,, összesen = 235 frt.
Kiadás.
Egy- és kétéves borju egy öreg számba véve, ezután fölvehetı regie egy tehén utáni regie
= 40 frt = 32 ,, összesen = 70 frt.
Egy öreg számot 600 k/g súlyra véve, szénafogyasztása leend 13.140 k/g, s így a takarmány értékesül 1.25 krral, mely értékesités — szemben a tejelıtehenek értékesitésével — elég szépnek mondható egy félreesı gazdaságban; mert ha a trágya értékét mint jövedelmet itt is fölveszszük és tekintetbe veszszük, hogy a zöldtakarmány értéke itt is a széna értékével van felvéve, s hogy helyes takarmánybeosztás mellett a szénát nagy mérvben lehet olcsóbb takarmánynemüekkel pótolni: igásállat-tenyésztést csak ott lehet haszonnal őzni, ahol a viszonyok nagyon külterjesek és elegendı pénz a nagyobb befektetésekhez hiányzik. A szarvasmarha-tenyésztés felállitásánál legkedvezıbb helyzetben vannak azok a gazdaságok, amelyek eddig kizárólag csak juhokat tartottak és a juhlegelı nem egészen kopár, hanem még szarvasmarha által is értékesíthetı — akár mint mívelés alá vehetı takarmánytermı hely, akár mint legelı. A juhaklok is könnyen átalakíthatók tehénistállókká, csak ügyelni kell a gondos desinficiálásra, mert az antrax a birkák között gyakori szokott lenni. Nem lesz azonban elég a juhokat egyszerüen eladni, az istállót átalakitani s a teheneket megvenni, mert a mezıgazdaságban is elı kell késziteni a körülményeket úgy, hogy ott erıszakolt változtatásokat ne kelljen tenni, mivel az ilyen erıszakos változtatás hamar megboszulhatja magát. Minekelıtte tehát a gazda a teheneket beszerezné, nagyon helyesen cselekszik, ha már megelızıleg elkészít egy megfelelı nagyságu takarmányforgót a major közelében, ahol mély mívelés és erıs trágyázás által biztosítja a nyári takarmányt; a külsı gazdaságokban gondoskodik arról, hogy a takarmány termesztés kellı nagyságu területekre legyen kiterjesztve, anélkül hogy ezáltal vetésforgásában erıszakos változtatásokat legyen kénytelen tenni. Nagyon ajánlatos, amennyire lehet, az évelı takarmánynemüekkel kezdeni meg a termelést, mert ezek vetése sem kiválólag nagyobb munkát, sem különösebben elı készitett talajt nem kivánnak; elvethetık ıszi vagy tavaszi gabonával aszerint, amelyik tábla jobb trágyaerıben van. Ha a téli úgy, mint a nyári takarmányról kellıleg gondoskodva van, csak akkor lehet a juhokat eladni, az istállót átalakitani és a teheneket beszerezni. Az ily biztos uton haladó gazda sem a termelés terén, sem az állattenyésztés jövedelmén nem fog hiányt szenvedni. A régi rendszerbıl az újba úgy megy át, hogy azt gazdaságában észre sem fogja venni.
Bármily egyszerünek lássuk is az ily változtatások megtétele, a legnagyobb gondot mégis az fogja okozni: vajjon mily vetésrendszert kellene ezután követni, hogy az a legjövedelmezıbb legyen? Az alapgondolat legyen mindig az, hogy a vetésforgásokban meglegyen a helyes aránya kalászos- és a takarmánynemüek között, vagyis körülbelül a takarmánynemüek éppen akkora területet foglaljanak el, mint a kalászosok. Körülbelül mondom; mert bujább tenyészet mellett a kereskedelmi növények termelése apaszthatja úgy a kalászos-, mint a takarmánynövények termelési arányait, és pedig csakis ily körülmények között a legnagyobb haszonnal. A valódi kérdés már most az leend: tehát tulajdonképen mégis mily alapon kell a változtatásokat megtenni ott, ahol még a gazdálkodás a régi rendszerben: a kalászosok termelésére volt berendezve? Itt oly vetésforgókat ajánlani, hogy azok bárki gazdaságában alkalmazhatók legyenek, nem lehet; de vannak oly általános vezérelvek, amelyeket a gondolkozó gazda saját körülményeihez mérten igen jól feldolgozhat. A fısúly arra fektetendı, hogy a frisen trágyázott táblákba oly növények vettessenek (rendesen kapás vagy takarmány), amelyek türik az erıs trágyázást, és amellett a talajt — mint szoktuk mondani — érlelik vagyis kimélik. Egy ily elıvetemény után rendesen kalászost kell vetni, ha lehet, évelı takarmánynövénynyel; az évelı növény, mint megint csak talajkimélı növény, után ismét kalászost. Ez lesz egyike a legjobban kihasznált és a talaj termıképességét emelı vetésrendszernek, de ezt már csak akkor követheti a gazda, ha elegendı trágyával rendelkezik. Hogy azonban e czélba vett eljárást fokozatosan keresztül is vihesse egész birtokán, megkezdi azt elıször a majorhoz közelebb levı tábláin és fokozatosan megy át a messzebb esı táblákra; s amíg odajut, hogy minden negyedik évben trágyázhat, addig megtartja e távolabb esı táblákon a fekete ugarrendszert, váltogatva rajta az ıszi-, tavaszi- és kapásnövényeket; amint azonban a trágyázással odáig ér, a takarmánytermesztést ott is azonnal meg kell kezdenie. A takarmánynak vetett kukoriczára és az évelı takarmánynövényekre a gazda sohase feledje el a lehetıségig nagy súlyt fektetui; mert az évelıknél nemcsak a vetımag és annak vetesi munkálatai lesznek olcsók, de különösen olcsó lesz az azáltal, hogy a talajt egy évig — az egy tavaszi boronálás kivételével — fogatoserıvel nem kell munkálni; e helyett az erıt telkesitı munkálatokkoz lehet felhasználni, mi szintén egyike a gazdaság legjövedelmezıbb munkálatainak. Tanácsot adni arra nézve, hogy különbözı viszonyok között ki milyen takarmányokat termeljen, csak nagy általánosságban lehet. Kezdje meg minden gazda azzal, mi vidékén biztosan terem, és ne muljék el év, hogy különbözı takarmánynövényekkel kisérletet ne tegyen; a kisérletezés fogja minden gazdát a helyes úthoz vezetni. Egy példát hozok fel rá. Általános nézet, hogy az Alföldön a lóhere nem állja ki a szárazságot; én pedig az 1884. év száraz nyarán televényes homoktalajon oly kitünı lóherést és baltaczimest láttam a luczerna mellett díszleni, hogy az semmi kivánnivalót nem hagyott hátra. Hegyes vidékeken, ahol a csapadék bıven hull alá, és hozzá a levegı is folyton páratelt, egészen más rendszert lehet követni; ily helyeken a gabonatermelés nem fizeti ki magát, ott kizárólag az állattenyésztés lesz helyén. Világos példával mennek elö e tekintetben a hegyvidékek azon lakói (például Svájcz), kik ezen elvet felismerve, kizárólag a szarvásmarha-tenyésztés és mellékterményeinek értékesitését felkarolva, vagyonosodásuknak alapját vetették meg. A takarmánytermesztés és vetésforgók megállapitásánál kiváló szerepet játszik a legeltetés, mert ahol a legeltetési viszonyok megfelelık, —mint a Kárpátokban, hol a főnövés biztos, vagy oly helyeken, ahol a legelı nem, messze az istállóktól jóminıségü s a tarlólegelık is felhasználhatók, — estéli és reggeli istállónetetés mellett sokkal nagyobb marhaállományt lehet tartani, vagyis más szóval: a marhatenyésztés sokkal olcsóbb leend.
Ott, ahol a körülmények nem oly kedvezık, hogy legeltetni lehessen, a gazdának kizárólag istállóntartáshoz kell alkalmazkodnia, ügyel vén arra, hogy a hizómarhákon kivül mindennemü és koru állatnál a mozgásra különösen nagy súly legyen fektetve, mit korlátokkal elkeritett helyeken egészen jól el lehet érni; csak ügyelni kell arra, hogy az ily keritések elég tágasak legyenek. Igen sokszor hallottam felhozni, hogy ha az állatokat istállón kell tartani télen és nyáron: akkor a marhatenyésztés jövedelmet nem hozhat, pedig éppen — ritka eseteket kivéve — istállózás mellett lettek a legszebb eredmények elérve; hiszen csakis az istálló lehet azon hely, ahol az állatok megfigyelése, gondozása és azok táplálása a legtökéletesebben vihetı keresztül. Nem tagadom, hogy vannak hátrányai is éppen úgy, mint a legfényesebb tárgynak árnyéka, — de azok azon elınyök mellett, melyek egy értelmes és utánlátó gazda kezében elıtérbe lépnek, hátrányoknak nem is nevezhetık. Hogy nagyobb gondozást, több szakértelmet, kiváló pontosságot igényel, az kétséget sem szenved; de az eredmények is aszerint fognak fokozódni, amint azokra a gond, utánlátás és szakértelem fordíttatik. Addig is, amíg a gazda a kezelés részleteibe behatóan begyakorolja magát, különösen ügyeljen, hogy istállója tágas, elegendı magas, meleg, világos, könnyen szellıztethetı, nyáron legyektıl ment és mindenekfölött tiszta legyen. A fris, üde levegı az, amely az állati szervezet egyik legénékenyebb részét — a tüdıt egészséges mőködésben tartja. A jólértékesités egyik leghatalmasabb tényezıje: a tágas, világos és meleg istálló; ez idézi elı az állatban azon kellemes érzést, mely fıfeltétele a jó értékesitésnek. Jól értékesiteni, a gazdának nagy hasznot hozni csak olyan állat képes, amely nyugalmas helylyel, egészséges levegıvel bir és izgalmaktól ment. Különösen nagy súly fektetendı a tisztaságra — nemcsak az istállóban, ahol szintén egyik elengedhetetlen kellék, hanem az állatokon is. Ha az állatnak a bıre tiszta, akkor az akadálytalanul mőködik; hasonló módon, miként a tüdı hivatása — ennek is épúgy, mint a tüdınek — az anyagcsere közvetitése. Hogy e nélkül mily hiányos a szervezet mőködése, minden gazda elıtt világos lehet, ki tudja, hogy egyetlenegy leromlott állat sem képes javulni addig, míg a bır rajta meg nem tisztult, és hogy ily leromlott állatok javitásánál mily takarmánypazarlásba kerül azon idı, míg az állatok bırének mőködésével a szır szine kezd egy kissé fényesebb lenni; vagyis más szóval: míg az állat életmőködése a bırön keresztül is a helyes állapotba lép. Fentebb emlitettem, hogy az istállón tartott állatok takarmányozása sokkal tökéletesebben eszközölhetı. Nagy gondot kell forditani itt a gazdának arra, hogy a takarmányt állatai jól értékesítsék, és oda törekednie, hogy egy bizonyos czél elérésénél minél kevesebb legyen azon takarmánymennyiség, mely az állatnak életben tartására szükséges; mit azáltal érhet el, ha a napi adagokban az életben tartó takarmány mennyiségén felül még oly mennyiséget nyujt az állatnak, melyet haszonnal értékesiteni képes. A takarmányozás általában véve feloszlik három fırészre: ú. m. nyári, téli és az átmeneti takarmányozásra. Még mielıtt a nyári takarmányozást leirnám, szükségesnek tartom megemliteni, hogy a különbözı zöldtakarmánynemüeket — érettebb állapotukat kivéve — tökéletesebb kihasználás szempontjából szalmával keverni rendkivül olcsó eljárás, és hogy ezt lehet szálas állapotban is tenni, de megszecskázva sokkal nyereségesebb. Talán hihetetlennek látszik és mégis való, hogy ahol szecskázás nélkül öt állatot táplálnak, ott szecskázva hatot lehet tartani. A szalmávali keverést nagy gonddal kell eszközölni; kezdetben, míg a zöldtakarmány gyenge, többet; késıbb mindig kevesebbet, míg utóbb egészen el kell hagyni; ismét újból kezdeni akkor, amidın gyengébb takarmány jut vágás alá. Gyakorlott szemü gazda az ürüléken hamar észreveheti: vajjon a keverés kellı arányu-e? mert az ürülék rendes állapotban sem túllágy, sem túlszáraz, s emellett olajas fényü. Ha már most a keverékben kevés a szalma, az ürülék híg; ha sok; fényét veszti és szárazabb.
A keverésnek még egy rendkivül nagy fontosságu hatása abban is nyilvánul, hogy az állatok nem kapnak hasmenést. A nyári takarmányozás tulajdonképen ott veszi kezdetét, ahol a száraztakarmány etetése megszünik; csakhogy e két lényegesen eltérı takarmányozást közvetiteni kell egy átmeneti takarmányozással. A tapasztalat bebizonyitotta, hogy — eltekintve azon káros befolyásoktól, amelyek az egyszerre megváltoztatott takarmányozásoknál az emésztıszerveket érhetik — az állatok még akkor is, ha kevésbé jó takarmányról jobbra tértünk át, de ha a változtatás egyszerre eszközöltetett, testök sulyában két hétig visszaesnek, mely visszaesés a gazdának tetemes kárával jár. Ovakodnia kell tehát minden gazdának a téli takarmányozásról a nyárira s a nyáriról a télire hirtelen változtatással térni át. Az átmenetet egyszerüen úgy eszközölheti, hogy a téli adagokat kevesbiti, a nyáriakat szaporítja, mit szecskázás által igen jól lehet keresztülvinni. Szecskázás mellett nem lesz panasz, hogy a száraztakarmányt többé nem akarják fogyasztani, amint a zöldet megízlelték. Viszonyaink között a zöldtakarmányozás kezdetét szokta venni rozszsal vagy búzával; ott, ahol a telet kiállja, czélszerü a rozsot ıszi borsóval vagy bükkönynyel keverve termeszteni; melegebb, elég buja talajon sokszor a luczerna is igen korán szokott fejlıdni; luczerna után csakhamar vágható a lóhere, baltaczim, réti fü s úgy julius elején a vetett tengeri, mohar, köles, késıbb repcze, káposzta stb. Tapasztalásom szerint legszebb eredményeket értem el mindig akkor, amidın a tengerit vágni lehetett; ilyenkor 1/3 rész tengeri, 1/3 rész lóhere vagy luczerna, 1/3 rész ıszi szalmával keverve, volt mindig a legolcsóbb és legtöbb, legzsírdusabb tejet termelı takarmányozás. Ha nyáron át a takarmánykészitésre nagy gond lett fordítva, bú nélkül néz a gazda a télnek. A takarmány készitésénél belterjesebb gazdálkodás mellett már el kell térni azon igen sok helyen divó káros szokástól, hogy minden takarmány jó erısen megszárítva, többször forgatva, pozdorjához hasonló törékenységüvé váljék. A helyes takarmánykezeléssel és takarmányozással sokkal többet lehet nyerni, mint a helyes gabonakezeléssel és eladással. A téli takarmányozásnál ügyelni kell arra, hogy a tél beálltával a középminıségü takarmány kerüljön elıször fogyasztás alá, a tél derekán a durvább szálu, érdesebb; míg tavaszra a legjobbat kell eltenni; mert minél durvább száluak a takarmánynemüek, a tavaszi szelek száritó hatása alatt ízletességökbıl annál többet veszitenek, tápértékök kiszáradásukkal egyenes arányban csökken. Innen van az is, hogy a tavalyi széna sohasem bir oly tápértékkel, mint az idei. A téli takarmányozásnál a szecskázás már sokkal jobban van elterjedve, mint a nyárinál, sıt sok helyen a füllesztéssel együtt egészen túlhajtják. Minden takarmányt szecskázni és fülleszteni még hizóállatnál sem tanácsos, ott is kell egy kevés szálastakarmányt adni; növendék- és tenyészállatoknál pedig határozottan káros. Ha a takarmány jó és oly kezelésben részesült, hogy könnyen emészthetı: a szecskázást, füllesztést csak moslékkal, répával kevert polyva- vagy szalmaféléknél kell alkalmazni. A füllesztésnél itt is nagyon ügyelni kell, hogy az túlerjedésbe ne menjen át; mert ha megeczetesedik vagy penészesedik, igen kellemetlen és nagy károkat okozó bajokat idéz elı. Az erıs szecskázás és füllesztés az állat emésztı képességét csökkenti és késıbb nem lesz az képes a takarmányt oly jól értékesiteni, mint azt a helyes kezelés mellett elérni lehetett volna. A haszonállattal kellıleg ellátott, jól berendezett gazdaságok az erı tekintetében is sokkal elınyösebb helyzetben vannak, mint az egyoldalu termeléssel kezeltek; az igáserı munkája sokkal egyenletesebben oszlik fel, nem torlódik az egy bizonyos idıben túlerısen össze; miáltal sem ember, sem állat nem lesz zaklatva, a munkakedv jobb s az állat ereje
arányosabban és jobban fog kihasználtaini; az idı esélyei sem lesznek oly érezhetık, nem fog az megtörténhetni, hogy a vetést nem lehet bevégezni; az sem, hogy az ökör lefekszik a barázdába és feltartóztat tízannyit munkájában; szóval el lehet mondani: 1. azáltal, hogy hol gabonát, hol takarmányt termel a gazda: jobban meg: munkálhatja a földet, termékenyebb lesz az és a gaz kipusztul; 2. minden földet a maga idején megmunkálhat, sohasem lesz gátolva a szántásvetésben ; 3. nem halmozódik össze a munka, jobban eloszlik az az év minden részében; 4. mivel a munka nem torlódik össze, az erı jobban ki lesz használva, az igásállatok nem lesznek oly erısen elcsigázva, jobbak, használhatóbbak és jobban értékesitık lesznek; 5. sok állatot lehet tartani, ezek után több lesz a trágya, jobbak lesznek a földek s így többet fognak azok teremni; 6. az így fölszerelt gazdálkodás mellett az év bármely szakában lehet pénzt bevenni, nem kell a gazdanak kölcsönhöz folyamodni; 7. birtokába a gazda oly természető befektetéseket tehet, melyek az adót könnyebben elviselhetıvé teszik, — ha többel nem is, mint a befektetett tıke után fizetendı összeggel; 8. szóval végeredményben a birtok többet, tartósabban és fokozottan biztosabb jövedelmet hoz. Ha a mezıgazdaságban teljesitendı változtatásokkal készen van a gazda, még egy másik tényezıt is figyelembe kell vennie, amely már sokkal kellemetlenebb tıkebefektetéseket igényel, mert közvetlenül jövedelmet nem hoz, folytonos kiadásokat kiván és mégis nélkülözhetetlen: s ez az építkezés. Az építkezésnél különösen figyelembe kell venni, hogy az épületek a czélnak megfelelık és egészséges levegıvel elláthatók legyenek; továbbá tisztán tarthatók s a kezelés bennök minden tekintetben könnyen áttekinthetı, olcsó s így nyereséges legyen. Különösen nagy gondot kell forditani az egyszerü, szilárd, jutányos építkezésre, cselédlakokra, jó istállókra, trágyagödrökre, a trágyalevet levezetı csatornákra, tartányokra, jégvermekre, a tejet és ennek terményét kezelı helyekre. Ha régi épületek átalakitásáról van szó, ott a gazda azon kellemes helyzetben van, hogy csak a belberendezésre kell költekeznie, és ha az épület elég széles, úgy könnyü lesz azt úgy rendezni be, hogy az épület egyik végén legyen a takarmánykamra, innen az egész épület közepén hosszában végig legyen egy járda, emellett jobbra-balra a jászolok, hogy az etetési munka meg legyen könynyítve. Az épület derekán egy fıajtó a marhák ki- és behajtására s a trágya kihordására. A takarmánykamra ellenkezı végén egy rekesz a borjúknak. Jó, ha a tehenek álláshelyének alját gyenge lejtéssel ki lehet téglázni, cementtel leönteni, az állás mögé egy csatornát fából kivájva helyezni a trágyalé elvezetésére a tartányhoz, minek a trágyateleppel együtt nem szabad az épülettıl távol esnie, mert a jó gazdaság egyik fı alapfeltétele a helyes trágyakezelés mivel jó trágyakezelés nélkül az eredmény a gazdaságban csak felényi leend. Juhaklot például, amely a szokásos szélességi mérettel bir, igen könnyen lehet átalakitani; más épületet ellenben úgy kell átalakitani, amint lehet, mert az jelentékenyen kevesebbe kerül, mintha egészen ujat kell épiteni. Jégház nélkül tehenészetet képzelni sem lehet, mit elkésziteni nem kerül nagy munkába; ásat a gazda egy meglehetıs nagy köralaku, aláfelé összefutó gödröt, ezt szalmával kibéleli, fenekére rızsébıl rostélyt készíttet a víz beszivárgására, tetejét jó erıs póznákkal berakja, szalmával vagy zsúppal befedi, egy kettıs ajtót tétet rá és készen van a jégverem. A jég külöllösen tartós leend benne, ha azt nem összezúzva, hanem falazva, mint a kımívesek a falat rakják, rakatja be. Ha lehet, jó árnyékos helyre kell épiteni. Jeget lehet még szabadban is eltartani a következı módon: Partos helyen jó vastag szalmarétegre egy jégkazlat rakunk, azt 2 m/ vastag jó erısen letaposott szalmaréteggel oldalt
és fent befedjük, rajta északi oldalról egy ajtót hagyunk és kiszedés alkalmával az üresen maradt térséget póznákkal támogatjuk, hogy a bedıléstıl védve legyen. A lényegesebb költséget igénylı épületek elkészitése után hátra van még néhány kisebb épületnek felállitása, amelyekben fejés után a tej és esetleg annak terménye kezeltetik. Szükség leend egy hüvös lehőtı-helyiségre, ahol a tej, ha mint édes tej adatik el, egész az elszállitásig maradhat; ha pedig sajt vagy vaj lesz belıle készítve, akkor nélkülözhetetlen leend egy tejtartó-kamra vagy hideg pincze, ahol a tej a fölét feladja; nagyobb tehenészeteknél pedig külön helyiség a fölözıgép számára. Külön helyiség a vaj-, külön a sajtkészitéshez (mert vajat kezelni ott, ahol sajtot készitenek, nem tanácsos, a vajnak azon sajátságánál fogva, hogy minden legkisebb szagot felvesz és kellemes, üde, zamatos izét hamar elveszti), s végül a sajt minöségéhez képest épitett sajtkezelı-helyiségre, mert egészen más hımérsékü és páratartalmu pincze kell a lágy-, és egészen más a keménysajtok kezeléséhez. Egyik leglényegesebb feladatok közé fog tartozni a cselédszám szaporitása az oly cselédek felfogadásával, kik a tehenészet mellé lesznek felvéve. Különösen nagy súly fektetendı ezeknél arra, hogy hőségesek, egészségesek, tisztaságszeretık, józanságuk mellett éber figyelmüek legyenek. Talán seholsem függ a cselédtıl oly nagy mértékben a jövedelem emelhetése, mint a tehenészeteknél azon egyénektıl, kik a teheneket fejik, gondozzák és akik a fejıkre felügyelnek. Hiába van a legczélravezetıbb takarmányozás, ha a gondozás, a fejés, a fejésnél való eljárás nem történik helyesen: a takarmányértékesités mindig gyenge marad. Átértve azon egyén különösen nagy horderejü és fontos mőködését, aki a tehenészetben a bojtárokra felügyel, a tejet kezeli vagy feldolgozza: követeljen tıle a gazda szakértelmet és fáradhatatlan munkát, míg viszont ne kiméljen fáradságot azok fölkeresésében, ne áldozatot azok javadalmazásával, ügyelvén mindig arra, hogy érdeke jövedelmét illetıleg szorosan le legyen bilincselve ura érdekéhez. A felvigyázón kivül az állatok gondozása, takarmányozása és fejéséhez átlagban minden 16 drb nagymarhára (növendékeket ehhez viszonyítva) kell egy cselédet számitani, kik a behordott takarmányt elı is készitik. Ha a takarmánynak a majorban való elıkészitéséhez külön emberek vannak alkalmazva, úgy a tehenek ápolóinak számát lehet apasztani úgy, hogy egy emberre 18 — 20 drbot is lehet számitani, az állatok nagysága szerint. Oly tehenészetekben pedig, ahol az apadó tehenek azonnal frisfejısekkel lesznek fölcserélve, ott az állatokat rendesen gondozócselédeken kivül még különös fejıszemélyzetrıl is kell gondoskodni; ily helyen tíz tehénnél többet fejetni egy emberrel nem tanácsos, mert a tehenek bıven tejelık lévén, azok kifejése hosszabb idıt s így nagyobb munkát vesz igénybe. Fejıknek föl lehet használni a tejkezelésnél, takarmányozásnál vagy egyéb, a major körül dolgozó egyéneket, s így természetesen azokra is különös gondot kell forditani, hogy olyanok legyenek, kiket ily nagy horderejü munkára használni lehet. Nincs kényesebb anyag, mint a tej vagy ennek terménye: fölvesz az minden szagot, ízt; átváltozik azonnal más minıségüvé, mihelyt nincs megadva kezelésénél a tisztaság, az üde, tiszta levegı, a helyiség kellı hımérséke, a pontos kezelés; szóval kezelésének egész vándorlásán át mindenütt körültekintınek, gondosnak, alapos ismeretekkel birónak kell lenni azon egyénnek, ki úgy képes kezelni, hogy a tej folyton egyminıségü, kellemes, üde izü legyen és belıle jól értékesíthetı terményeket tudjon elıállitani. Ily egyének nélkül nagyobb vállalatot inditani nem lehet, a kisebbeknél pedig magának a gazdának kell birni azon kellékekkel, amelyeket egy ily gazdaságban nélkülözni nem lehet — legyen az tej- vagy hústermelésre alapítva. Ismerni kell ott az állatok természeti sajátságait, az egyedek jó és rosz tulajdonságait, mert csakis alapos ismeretekkel leend minden tenyésztés kellıleg kezelve s általa a czél biztosan elérve. A régibb kor gazdáinál nagy akadályt képez még az édes semmittevés megszokása; elvégeztetik béresgazdáikkal a vetést, el az egyéb gazdasági munkákat kisebb-nagyobb kárral, a régi eljárásoktól el nem térnének a világ minden kincseért, mert az gondolkodásba,
utánlátásba és behatóbb üzleti combinatiókba, még hozzá tıkebefektetésbe is kerül; pedig ki tenyészeteket akar őzni, jól táplált állatokat tartani, azokat vagy azok terményét jól értékesiteni: annak ma már nem szabad a házi zsidót várni, hogy gyarló terményeit valamelyik piaczon értékesítse, — ma már elengedhetetlen kelléke egy gazdának: a kereskedelmi szokások, a nagyobb piaczok, vágóhidak, forgalmi eszközök szabályzatainak alapos ismeretén kivül azon beható éleslátás, amely mindenütt megtalálja a hibát, figyelmét nem kerüli ki semmi; szóval ahol tenni, cselekedni kell, ott jelen van, utána lát mindennek. De hogy lépéseit, tetteit ellenırizhesse és minden legkisebb mozzanatának hő képét láthassa: egy pontos számadást kell vezetnie, — olyant, amely nem vesz sok idıt igénybe s mégis kiolvashatja belıle azon tényezıket, amelyek arra vezetnek, hogy combinatióinak biztos támpontot nyujt s az üzletébe fektetett tıkék helyes kamatozását csalhatatlanul kimutatja. Jó számvezetés nélkül gazdaságot kezelni ma már a lehetetlenségek közé tartozik, csakhogy nem szabad ennél a túlzásba menni, mint azt többfelé látni lehet, mert ezáltal eredmény nélkül sok idı lesz elpazarolva; különösen pedig ovakodni kell a számadásokat úgy kezelni, hogy a gazdaságvezetık bizonyos idık alatt a cselédek által is ismert idıben le legyenek kötve, mert az sok visszaélésre szolgáltat alkalmat. A jó számadásnak olyannak kell lenni, hogy benne a bevételekben és kiadásokban csak oly tényezık szerepeljenek, melyek határozott érték vagy mennyiség szerint könnyen kitüntethetık, biztos tájékozást nyujtók. Ovakodni kell az egyéni nézettıl függı értékek felvételétıl, legjobb azt a végeredménynél figyelembe venni és visszahatólag keresni azok értékét, mert így sokkal jobban lehet a valóságot megközeliteni. Ilyenek például a trágyának mint állattellyésztési jövedelemnek és a takarmánynak mint a mezıgazdasági jövedelemnek biztos értékekkel eszközölt elszámolásai; sokkal helyesebben lehet ezek értékét a végértékesitésnél venni fel. Az így nyert adat után a lehetıség határain belül elérhetı pontossággal ki lehet mutatni: vajjon mily nyereséget mutatnak azok, vagy mily arányban járulnak úgy mennyiség, mint minöség szerint a jövedelemhez? Szóval, az év közben vezetett számadás végeredményét fel kell világositani egy zárszámadási combinatióval, mely combinatio az értékesitésekböl levont következtetések által igazolja az évi számadás egyes tételeinek különbözeteit, összehasonlítva az elmult évi eredményekkel; vagyis végeredményében okadatolja az üzlet jövedelmének emelkedését vagy apadását. Eddig folyton csak arról beszéltem, mily sok teendıje lesz annak, ki, a régi egyoldalu gazdálkodást abbanhagyva, a kiteljedtebb takarmány termelésre s így az állattenyésztésre tér át, — adós maradnék tehát, ha annak kellemes oldalát érintetlenül hagynám, mert hiszen csakis a kellemes oldal az, amiért küzdeni érdemesnek tartjuk. Kellemes lesz elsı sorban a magasabb jövedelem, másodszor azon körülmény, hogy aki egyszer már berendezte birtokát, ha visszapillant az elmult idıkre, amidın még bevétele máskor nem volt, mint birkanyiráskor és aratás után: mosolyogva gondol azokra, akik még mindig kénytelenek e ritka bevételi idıkre szorulni; de szánakozik is felettük, mert tudja, mily nehéz viszonyok voltak azok; tudja, hogy a pénzhez mily nehezen lehetett jutni; míg most a fıbb bevételi idıkön kivül folytonosan azon kellemes helyzetben van, hogy vannak bevételei, melyekbıl a mindennapi kiadásokat könnyen fedezheti. E rövid kis leirásban vázlatát adtam azon elveknek, amelyeket úgy a belterjes földmívelés, mint az állattenyésztés felkarolásánál nélkülözni nem lehet. Mindez csak egy csepp víz a tengerhez, amelyet a gazdának patakká és patakból hatalmas folyóvá kell növelnie társulás által, hogy összetett erıvel megalkossak a mindennel daczolni tudó tengert. Hauer Géza.
