1
MEZİGAZDASÁGI SZEMLE. HAVI FOLYÓIRAT. II. füzet.
Magyar-Óvar, 1883. évi májushó 15-én.
I. évfolyam.
Hízóállat-tenyésztésünk fejlesztésének fontosságáról, kiváló tekintettel a bécsi hizómarha-kiállitásra. I. Mindenha érdekükben volt az egymással kereskedelmi viszonyban álló népeknek, hogy az egyik ország termelıi a másik ország fogyasztóinak feleútig elébe menjenek. Találkozásra rendesen oly helyeket választottak, ahol vagy a közlekedési irányok keresztezıdtek, vagy pedig ahol az emberek és áruk összejöttét a természetes közlekedési utak elısegitették. Ily módon keletkeztek a vásárok és a közlekedési góczpontok, ahol a messze vidékrıl jött biztosan tudta, hogy áruira vevıt talál; a venni szándékozó pedig, hogy a kivántat megszerezheti. A személyes érintkezés azonban nemcsak az áruk kölcsönös kicserélését könnyitette meg, hanem a termelınek alkalma nyilt egyúttal tudomást szerezni a fogyasztó közönség igényeirıl, és tapasztalást szerezhetett a verseny mérvérıl is. Habár a jelen korban - azáltal, hogy a közlekedési eszközök tökéletesedtek mintaküldemények olcsón és gyorsan kaphatók bárhonnan, hogy az utazó ügynökök a fogyasztót helyben fölkeresik: szükségtelenné vált, hogy az érdekeltek - bizonyos helyeken, bizonyos idıben - összegyőljenek, s ezáltal a vásárok jelentısége csökkent is; mindazáltal maig is szükséges azt kinyomozni: mit kiván a fogyasztó s mit kinál a termelı. Ellenben a gyakran ismétlıdı kiállitások és belılük kifolyó hatalmas impulsus az elıhaladásra világosan mutatják: mily nagy a jelentısége az ily összejöveteleknek, és hogy a termelınek sohase szabadna elmulasztani, tájékozást szerezni a kinálat és kereslet mérvérıl, mert különben a most uralkodó óriási versenyharczban biztos vereségre számíthat. Amily kevéssé hagyhatta, az iparos figyelmen kivül az elmondott körülményeket, éppen oly kevéssé volt szüksége a gazdának - csak még rövid idı elött is - a világpiacz viszonyaival megismerkedni; mert hisz’ termékei sokkal nehezebben voltak szállíthatók, és nem is voltak oly nagy érteküek, hogy azokat a távoli piaczokra szállítni érdemes lett volna; másrészt meg a lakosság szükséglete is oly nagy volt, hogy a közel vidéken is könnyen értékesíthette áruit. Csak egynéhány értékesebb és tartósabb nyers anyag, mint péld. a gyapju, képezett kivételt; s éppen ennél kellett az európai gazdáknak azt a sajnos tapasztalatot tenni, hogya tengerentúli államoknak kitartással és szakértelemmel vezetett versenye képes volt üzemöket egészen megbénitani. Késıbb -midın a vasutak már minden irányban behálózták Európát - Európa legsőrőbben lakott vidékei hasonló tapasztalatot tehettek a gabonával. Mert amíg azelıtt gabonájukért mintegy monopol-árt követelhettek - mert távolabb vidékekrıl a szállitás drágasága miatt nem igen lehetett gabonát beszerezni, - egyszerre csak arra ébredtek fel, hogy a rossz termések után nem ment úgy fel a gabona ára, mint azelıtt; mert, ha a szomszédos államoknak fölöslegük volt, azt - többnyire vasutakon - gyorsan és olcsón elszállíthatták. Amit a sőrőnépességü országok gazdái- a versenynél vesztettek, azt megnyerték Európa gyérnépességü, fıleg földmíveléssel foglalkozó országai, s elsı sorban Magyarország. A verseny különben nemcsak a termelvény mennyi-, hanem fıleg minısége miatt is veszélyes volt az illetıkre, - mert Magyarország kontinentális klimája alatt termett búzájával saját termésük nem állhatta ki e versenyt. Ez okból a magyar gabona hosszu idın át jó és biztos piaczra talált. Nem csoda tehát, hogy a gabona termelésére szánt terület mindinkább
2 növekedett és a kevesebbet jövedelmezı állattenyésztés háttérbe szorult; sıt annyira elhanyagoltatott, hogy nemcsak igavonó-állatban mutatkozott hiány, hanem a földek termése is csökkenni kezdett, mert a legfontosabb növényi tápanyagok folytonos kivitele a gabonamagvak alakjában - anélkül hogy ezek, részben legalább, a trágyában visszapótoltattak volna - a leggazdagabb talajok termıképességét is csökkenti. Ha a gabonatermesztésnek - eltekintve az állati és növényi paraziták nagymérvü elszaporodásától - már e körülmény is határt szabott, még inkább hozzájárult egy másik ok, amelyre senkisem gondolt. Az 1873-ki események követeztében az ipar és a kereskedelem terén beállott válság nemcsak azt vonta maga után, hogy igen számos munkaerı vándorolt ki Európából Amerikába, hanem azt is, hogy Amerikában is valóságos népvándorlás keletkezett a keleti államokból a termékeny síkságu nyugatiakba. Akik ezelıtt a mezıgazdasági termékek fogyasztói voltak, most termelıkké lettek. Hozzájárult még, hogy Amerikának bı aratásai voltak; míg Európábaft egymást érték a rossz termések. Amerika tehát nemcsak piaczot talált fölöslegének értékesíthetésére, hanem a termésért Amerikába özönlı pénz a szunnyadó vállalkozási szellemet is felébreszté s növelte a munkabért. Hogy az óriási mérveket öltı növénytermelés és állattenyésztés termései elszállithatók legyenek, csatornák, és vasutak egymás-után keletkeztek, a magas munkabér pedig sok bevándorlóval gazdagitá Amerika népességét. A viszonyoknak e nem várt megváltozása már az utóbbi években is fölötte nagy mértékben volt, érezhetı, és nemsokára még inkább fogjuk hatását tapasztalhatni. Bármily messze legyen is Nyugat-Amerika Európától, -kitünı, természetes és az utóbbi idıben emberi közremőködés által megjavitott vizi utai1) közel hozták az európai piaczokhoz, úgy hogy az ottani gazda vagy közvetlen, -vagy a mieinknél sokkal olcsóbban szállitó vasutak 2 ) közvetitésével hajóra adhatja gabonáját, állatait. A hajók pedig - tekintve, hogy biztosan, gyorsan juthatnak át Európába - nevetségesen olcsó áron vállalják el a gabonaszállitást. 3) Ha az amerikai gazda - mert talaja olcsó és bıven termı, az adók pedig a nyugati államokban fölötte csekélyek - már magában véve is olcsón termelhet és ennek megfelelıleg olcsón is adhatja gabonáját: mennyivel inkább teheti ezt ily alacsony szállitási dijak mellett; és ha oly gyors, olcsó és megbizható kereskedelmi közvetitı eljárás könnyíti meg az áruk
1
) Nemcsak hogy az összeköttetést a tengerrel közvetitı Mississippi, hatalmas mellékfolyóival - mint Arkansas, Missuri (ennek magának 29 hajózható mellékfolyója van), Ohió (200 mértfóldnyire hajózható) - minden irányban átszeli a termékeny vidékeket, hanem az utóbbi idıben a hajózható Niagara-csatorna is elkészült, úgy hogy a jövıben a tengeri hajók bejuthatnak a négy észak-amerikai nagy tóba (melyek közül csak maga a Michigan-tó nagyobb a Fekete Tengernél), és Chicagóban gabonával megrakodva, minden átrakás nélkül szállithatják azt egyenest Londonba, Rotterdamba, Hamburgba stb. 2
) A vasúttársulatoknak nem kell a vasút épitésére szükséges telkeket vásárolni, ingyen kapják azt az államtól, - de nemcsak ezt, hanem a vasútmenti földeket is; Arkansasban péld. 20 angol mértföldnyi szélességben. A vasutak épitése a tobbnyire sík területen szintén nem kerül sokba. 3
) Egy métermázsa áru szállitásí költsége: New-Yorktól Rotterdamig 1 frt 46 kr a mostani árfolyam szerint. Budapestrıl „ 3 „ 26 „ „ „ „ New-Yorktól Mannheimig 1 „ 90 „ „ „ „ „ 2 „ 97 „ „ „ „ Budapestrıl
3 értékesitését, 4) mint amilyen az amerikai. Az amerikai verseny az európai piaczon nemcsak az alacsony árak miatt veszedelmes nekünk, hanem - mint Pekárnak Budapesten végrehajtott sütési kisérleteibıl eléggé kiviláglik - különösen terményeinek minısége miatt is. E kisérletek megtételére Pekárt nemcsak az 1878-ki párisi közkiállitáson szerzett tapasztalatai ösztönözték, de ezenkivül azon teljes elismerést érdemlı törekvés is, hogy a gabona- és lisztpiaczon létezı s bennünket oly közelrıl érdeklı verseny terjedelmét és intensivitását megismerje. Aki azonban az itt röviden vázolt, Pekár emlitett mővében azonban behatóan ismertetett viszonyokat elfogulatlanul itéli meg, azon meggyızıdésre fog jutni, hogy a magyar gazdának a világpiaczon beállott s általunk nem korlátozható változások miatt a mostani eljárással szakitania kell; s a jövıben éppen úgy, mint azt az iparosok teszik: nemcsak arra kell törekednie, hogy a fogyasztó közönség szükségletérıl minél alaposabb tájékozást szerezzen magának, hanem, hogy a másoldalról jövı kinálatot folyton teljes figyelemmel kisérje s üzemét ennek megfelelıleg rendezze be. Ha valaki azt hinné, hogy a magyar gabonának kitünı minıségébıl származó keresettsége miatt figyelmen kivül hagyhatja a nyugatról jövı, mindinkább nagyobbodó, veszedelmes versenyt: az jövedelmének csökkenésében – igaz hogy késın - sajnosan tapasztalná tévedésének következményeit. Ha azt kérdezzük: mily irányt kell a magyar gazdának követnie, - ha azt akarja, hogy a versenynyel eredménynyel küzdhessen meg, és egyúttal birtoka jövedelmének csökkenését meggátolja? akkor más államok példája s az , általok elért eredmények az állattenyésztésre utalnak. Mert, amint az állattenyésztésre több figyelmet forditunk és az állattenyésztésnél a másutt szerzett tapasztalatok felhasználásával odatörekszünk, hogy egyrészt a piacz igényeinek megfeleljünk, másrészt a mi klimánk alatt biztosan termelhetı takarmányféléket értékes állatokká és kitünı minıségü állati termékekké változtassuk, s ezáltal a takarmány termesztést éppen olyjövedelmezıvé tesszük, mint amilyen a gabonatermesztés, akkor jövedelmünk csökkentése nélkül - szőkebb korlátok közé szoríthatjuk a gabonatermesztést s a takarmánytermesztésre nagyobb területet, több munkát, több tıkét fordíthatunk. Az okszerü és belterjes takarmány termesztés azonban nemcsak az állattenyésztésnek képezi azon alapját, amely lehetıvé teszi értékes és a takarmányt jól értékesitı állatok tenyésztését, hanem egyúttal a legegyszerőbb és legbiztosabb eszköz is arra, hogy a folytonos gabonatermesztés által termıképességükben megfogyatkozott földeknek a szükséges trágyát és a megmunkáláshoz megkivántató igáserıt megadjuk. Amint a talaj jobban megmunkáltatik, jobban trágyáztatik, és nemcsak a gabona (vagy valamely más piaczi növény) kapja kizárólag a trágyát, hanem a takarmány is kerül a frisen trágyázott földbe: termése tehát ezáltal biztossá lesz, és a gazdaság évenként annyi talajerıt kap vissza a takarmányban, amennyi a legközelebbi trágyatermelésre szükséges, - akkor a trágya mennyi- és minısége s ezzel egyúttal a földek termıképessége növekedni fog, úgy hogy idıvel a gabona is nagyobb és biztosabb terméseket fog adni. Az ily berendezésü 4
) Így péld. 1879. novemberben egyforma minıségü búzaliszt métermázsájának ára Budapesten volt: Magyar liszt 0 számu 27.Különbség „ „ 1 „ 26.40 amerikai liszt Miniapolisból származó X-jegyü 20.75 5.65-6⋅25 „ „ 2 „ 25.60 „ „ „ „ Y „ 20.25 5.35 „ „ 8 „ 20.20 „ „ (jobb a magyarnál) Z „ 15.15 4.70 „ „ 8 „ 20.20 „ „ „ W „ 6.90 13.30 Az utolsó (W-jegyü) azért oly olcsó, mert Amerikában, Angliában csak fehér lisztet fogyasztanak; a silányabb liszt tehát nem keresett. Pekár Imre: „Földünk búzája és lisztje.”
4 gazdaságnál a takarmánytermesztés rovására szőkebbre mért gabonaföldek biztosabban éppen annyi - ha nem nagyobb - terméseket fognak szolgáltatni, mint amennyit most az egész terület ad a külterjes gazdálkodás mellett. Miután pedig a gabonatermések ilymódu fokozódásával a termesztéssel járó költségek nem növekednek hasonló arányban: a gazdának 1 H/l búza kevesebbe fog kerülni, mint most, s így jövedelme csökkenése nélkül olcsóbban árusíthatja azt el. A gabonát termelı gazda azonban apiaczczal szemben egészen más helyzetben van, mint a távolabbi fogyasztó közönség számára dolgozó állattenyésztı. Az elıbbi - amint azt tapasztalja, hogy az eddig termelt növények magvai sem a talaj, sem pedig a fogyasztó közönség igényeinek nem felelnek meg - változtathatja a magot, s ezt minden nehézség nélkül távolabb vidékekrıl is beszerezheti, sıt - összehasonlitó kisérietek - utján amelyek nem kerülnek sok pénzbe és munkába, könnyen meglelheti a legmegfelelıbbet; az eladásnál pedig misem gátolja ıt, hogy a kész termékbıl bárhova mintamutatványt küldjön, s esetleg addig vár az eladással, amíg az árakban javulás remélhetı. Az állattenyésztınek és hízlalónak ellenben, bárha igen sokféle irányt követhet is az állattenyésztésnél és tartásnál, - de egyik irányban se szabad vakon megindulnia, ha tévútra jutni s nagy veszteségeket szenvedni nem akar. Elıre tudnia kell: az állattenyésztés és haszonvét mely módjánál értékesíthetı legkönnyebben és legjövedelmezıbben az ı viszonyai között legbiztosabban termelhetı takarmány; mert ı nem mehet át rögtön a juhtenyésztésrıl a szarvasmarhatenyésztésre, a hízlalásról a tejgazdaságra stb. De még akkor is, ha elhatározta, hogy mily állatokat tartson; az állattenyésztés és tartás mely ágát válassza; fontolóra kell vennie, mily fajtákat szerezzen be; figyelembe vévén, mily takarmányt, klimát, ápolást kivánnak az egyes állatok; mily hasznot nyujthatnak azok és mennyire felelnek meg a piacz igényeinek, Mert az állattenyésztésnél a mintaküldemények minden irányban való szétküldése ki van zárva, s azt se remélheti a tenyésztı, hogy a távol lakó fogyasztó ıt fel fogja keresni; alkuszok, kereskedık meglátogatják ugyan, de csakis akkor, ha biztosak arról, hogy a gazda a haszon nagy részét nekik engedi át. Ha pedig állatait nem adja el a megfelelı idıben, akkor a naponkénti takarmányfogyasztás sok veszteséget fog okozni, s végre is kényszeritendi állatait potom áron elvesztegetni. Általánosan tapasztalható azonban, hogy nagyobb nehézségekkel járó vállalatra, aránylag kevesebb vállalkozó akad; de annál nagyobb a vállalkozási nyereség, ami a tapasztalt és tevékeny vállalkozó részére jut. Ez magyarázza meg egyúttal, miért jövedelmez többet az okszerü és körültekintéssel vezetett, különösen pedig a piacz igényeihez alkalmazkodó állattenyésztés, mint a minden szélesebb körü ismeretek nélkül is biztosan őzhetı gabonatermesztés. Ezen nehézségek azonban nem legyızhetlenek; sıt inkább azon gazda könnyen megbirkózhatik velük, aki - mielıtt valamire elhatározná magát - szorgalmasan ellátogat az állatkiállitásokra, állatvásárokra, különösen pedig az oly vidékekre és gazdaságokba, amelyek állattenyésztése jó hírben áll. Mert, ha az állatokat eredeti hazájokban veszi szemügyre, akkor a hely szinén tanulmányozhatja az állatok szükségletét és hasznavehetıségét, s egyúttal az ott uralkodó viszonyokat is összehasonlíthatja a saját gazdaságával. Azonkivül ily esetekben a czéljainak legmegfelelıbb állatokat maga válogathatja össze s elsı kézbıl vásárolhatja. Állatkiállitásokon és vásárokon ellenben nemcsak sok, hanem rendesen sokféle állatot is lát; összehasonlitásokat tehet, megismeri a kinálat s a kereslet mérvét és azon egyéneket, akikkel késıbb közvetlen üzleti összeköttetésbe jöhet. Miután azonban nemcsak a távoli piacz számára tenyésztı és hízlaló gazda érzi annak szükségét, hogy a jelzett irányban tájékozódjék, hanem a fogyasztónak, az állatkereskedınek is éppen annyira érdekében áll: az állattenyésztı vidékek tenyésztıit és állatait ismerni, anélkül hogy e czélból idırabló és költséges utazásokat kelljen tennie; ezért az utóbbi idıkben - éppen úgy, mint azelıtt, a nemzetközi kereskedés részére vásárokat, - a közlekedés
5 góczpontjain, amelyeken át az állattenyésztı vidékekrıl az állatok a vásárra hozatnak, rendesen ismétlıdı állatkiállitásokat rendeztek be. Az ily állatkiállitások természetesen annál tanulságosabbak és érdekesebbek az érdekeltekre, minél nagyobb területrıl kerülnek oda az állatok és minél különbözıbb módon üzetik a kiállitásban képviselt egyes vidékeken az ellentétes természeti és gazdasági viszonyok folytán az állattenyésztés. Kevés oly hely van Európában, mely az ily kiállitásra olyannyira alkalmas volna, melynek a természeti s a közlekedési viszonyok annyira kedveznének, mint Bécs városa. Nemcsak azért, mert a város egy milliónál több lakosával igen jelentékeny fogyasztót képvisel, de mert a vasutaknak Bécsbıl minden irányban való szétágazása az állatok odaszállitását a monarchia minden részébıl megkönnyíti. De ezenkivül vásáraira annyi különbözı fajtáju és tenyésztésü állat hajtatik fel, hogy a látogatónak bı alkalma nyilik a hegyek között és a síkságon, az uradalmakban és a parasztgazdaságokban tenyésztett szarvasmarha-, juh- és sertésfajtákat tanulmányozni. Teljesen fölismerve e viszonyok fontosságát, és tekintetbe véve azon körülményt, hogy ha a termelı a fogyasztóval, viszont-elárusitók közbejötte nélkül, közvetlen érintkezhetik, s az ezáltal megkimélt provisió részben a tenyésztınek, részben pedig a városnak válik javára a hús árának csökkenése által, Bécs városa az osztrák-magyar állam- és a déli vasút s a városi vágóhidak közelében egy nagyszerü állatcsarnokot építtetett, ahol több ezer állat számára van hely, s ahol ezerekre menı közönség is egész kényelemmel szemlélheti a kiállitott állatokat. Ezen állatcsarnokban 1881 tavaszán, a szarvasmarha-csarnok elkészülte után (a borju- és juhcsarnok taval fejeztetett be, a sertés-csarnok valószinüleg még az idén elkészül), a vásár a cs. kir. gazd. egyesület által rendezett április 8-10-ig tartott hízómarha-kiállitással nyittatott meg, s ez idıtıl kezdve minden tavaszszal - virágvasárnap elıtti péntektıl virágvasárnap délutánjáig tartó - hízóállatkiállitás rendeztetik. Habár az ily kiállitásoknak fentebb megbeszélt elınyei már magukban véve elegendık lettek volna, hogy az állathízlalókat arra birják, miszerint a kiállitásra tömegesen küldjék az állatokat: mégis - tekintve, hogy a gazdaközönség csak nagynehezen hagy fel eddigi eljárásával és tér egy új útra - İ Felsége, egyesek és társulatok, az osztrák földmívelési ministerium, az alsó-ausztriai tartománygyülés, Bécs városa stb. részérıl számos tiszteletdíj, arany-, ezüst-, bronz érem és jelentékeny pénzösszeg ajánltatott fel a kiállitott állatok díjazására. Az eredmény már az elsı kiállitásnál várakozás fölött jól ütött ki; különösen, ha meggondoljuk, hogy a kiállitás csak hízott állatokra szorítkozott, és hogy a világpiacz számára dolgozó hízlalási üzem nálunk éppen úgy, mint Ausztriában, jobbára csak a nagybirtokosok, különösen pedig a gyárgazdaságok kezében van. A már kezdetben mutatkozó nagy érdeklıdés azonban évrıl évre növekedett, amint az kitünik, ha az 1881-ki kiállitást összehasonlítjuk az ideivel. Kiállíttatott: Magyarországból 1881-ben 5) 28 kiállitó 154 szarvasmarha, részérıl 87 Juh, 35 sertés
Ausztriából 305 szarvasmarha, 67 kiállitó részérıl 171 juh, 58 sertés.
1883-ban 6) 31 kiállitó részérıl
517 szarvasmarha, 94 kiállitó részérıl 373 Juh, 141 sertés.
5 6
A bejelentettek száma A kiállitottak száma.
226 szarvasmarha, 192 juh., 119 sertés.
6 A fogyasztó azonban egészen más szempontból tekinti a kiállitott állatokat, mint a termelı. Amig a mészáros az egyes állatokat csak minıségük, a hús és zsírnak egymáshoz való aránya s a vágósúly szerint itéli meg, és ezek szerint szabja meg az állatok vételárát, addig a termelınek azt kell kérdezni: mely állatok értékesítik a rendelkezésre álló takarmányt legjobban, melyek hízlalása jár legkisebb rizikóval és melyek okoznak legkevesebb szállitási költséget? A termelı tehát nem fogja föltétlenül azon állatoknak adni az elınyt, amelyekért a mészáros, legtöbbet fizet, hanem azoknak, melyek neki a bevásárlási, a hízlalási s a szállitási költségeknek az eladásnál elért árral való összehasonlitásánál a befektetett tıke egysége után a legnagyobb hasznot biztosítják. Távol a piacztól -ahol a szállitási költségek jelentékeny összeget képviselnek - a szállitott áru értékének 1 frtjára a szállitási költségbıl kevesebb esik, ha a szállitandó állat élısúlya nagyobb, és továbbá, ha e súlynak jelentékeny százalékát képezi a legértékesebb vágósúly;7) mert hisz' az élı állatok szállitásánál a szállitási illeték nem az élısúly, hanem a kocsiür szerint számíttatik. Minél távolabb van tehát a hízlaló a piacztól, annál inkább kell oda törekednie, hogy nemcsak nagy és edzett állatokat állítson hízóba, hanem egyszersmind olyanokat, amelyek kitünı minıségü húst szolgáltatnak; s ezenkivül törekednie kell a hízlalás segélyével az állatokat oly minıségüvé hízlalni, amennyire csak az elérni remélt eladási ár azt engedi. Ennek megfelelıleg a piacztól távol esı gazdaságokban legczélszerőbb leend nagy marhákat fogni hízóba s ezt oly minıségre felhízlalni, amit a mészáros legjobban fizet. Rossz üzletet csinálna ellenben az, aki kisebb, fıleg pedig növendék- vagy közepes minıségü állatokat hozna a piaczra. Miután pedig a nagyobb fogyasztási helyeket - minálunk különösen - a távolabb vidékek eléggé ellátják elsıminıségü hízlalt állatokkal, ezért a piaczhoz közelebb lévı, drágább talajon gazdálkodó s így drágábban hízlaló gazda ezekkel nem versenyezhet. İ neki fıfigyelmét a kisebb, fıleg pedig a növendékállatok kihízlalására kell forditania; az elsıket egészen kihízlalhatja, az utóbbiaknál azonban rendésen jövedelmezıbb leend, ha félhízlalt állapotban árusítja el. Sıt a legtöbb esetben legjövedelmezıbb lesz, ha a hízlalási üzemet tejgazdasággal kapcsolja össze. Bármennyire meggyızıdhetünk az elmondottakról, ha az állatvásáron a távolról és közelrıl felhajtott állatokat szemügyre vesszük: mégis azt tapasztaljuk, hogy sok gazda különösen a piaczhoz közel lakók közül - egészen eltérı eljárást követ, ha arról van szó, hogy hízóállat-kiállitásra hízlaljanak, hogy ott díjat nyerjenek. Ilyenkor nem ritkán sporttá lesz a hízlalás; és nem a tisztajövedelem, hanem a kiállitó becsvágya fog mérvadó lenni, s a hízlalás költségeit nem veszik számitásba; az eredmény pedig az, hogy oly állatok kerülnek a kiállitásra, melyek túlhízlalva lévén, a kényesebb ízlésnek nem felelnek meg, - vagy pedig olyanok, amelyek távolabb vidékrıl olcsóbban szerezhetık be, mint amily áron a piaczhoz közelebb vidéken a drágább, illetıleg másképen jobban értékesíthetı takarmánynyal felhízlalva haszonnal eladhatók lennének.
7
) Annak kimutatására, hogy mennyire csökken a szállitandó hús érték forintjára esı szállitási díj, ha az állat nagy, illetve kihízott, szolgáljon a következı példa:
7 Habár a bécsi hízómarha-kiállitásnál a díj odaitélésénél a fısúlyt a fogyasztásra elsıminıségü árura fektetik, 8) mindazáltal a pályabirák nem fordíthatnak arra figyelmet: valjon az illetı gazda az ı viszonyainak megfelelı állatokat hízlalta-e, és hogy neki haszonnal jár-e a hízlalás vagy nem. A dijak elosztásánál tehát nem mindig az fogja a díjat megkapni, aki gazd. szempontból a legszebb eredményt képes felmutatni, hanem az, aki a fogyasztót leginkább kielégíti. Igaz ugyan, hogy a gazdákat annyiban részesítik elınyben, hogy egyformán jóminıségü állatoknál. elsı sorban a tenyésztık, másodsorban a hízlalók és csak harmadsorban a kereskedık által kiállitott állatok díjaztatnak; ezáltal a tenyésztık élénkebb részvétet óhajtván elérni, mindazáltal annak, aki arról akar magának itéletet alkotni, hogy adandó alkalomkor mely anyaggal lehet a hízlalásnál a legnagyobb tisztajövedelmet elérni: csak részben szabad a díj odaitélése után indulni, hanem még egyéb tényezıket is figyelembe kell venni. Általánosságban azon állatok híznak meg leghamarább, melyek különben is hízóképes törzsbıl származnak, - széles, mely testalkatuak; bırük puha, lazán fekvı, nyugodt vérmérsékletüek, amelyek továbbá a takarmányt jól kihasználják, azaz gyorsfejlésüek és kezdettıl fogva jól tápláltak, s végül, anélkül hogy munkára használtattak volna vagy a növekedés befejezte elıtt vagy közvetlen utána hízóba fogatnak; és mert továbbá a finomcsontu állatokat inkább kedvelik és jobban fizetik, mint: a gorómbacsontuakat (mert az utóbbiaknál a vágósúly nagyobb részét képezik az értéktelen csontok), ezért a kiállitott állatokat mindenekelıtt a fajta és kor szerint kell csoportositani, s minden egyes csoportot a hízlalótól kivánt tulajdonságokra megbirálni. A kiállitásoknál ugyan szokásban van a kiállitott állatokat fajta, kor és nem szerint csoportositani, - de mert a katalogust a kiállitónak a bejelentéskor beküldött adatai szerint állítják össze, a fajtaismeretben pedig nem mindenki bir a kellı jártassággal, ezért a kiállitási jegyzék adatai - a fajtát illetıleg, különösen a szarvasmarha-csoportra vonatkozó részben fölötte megbizhatatlanok; mert igen gyakran a hízlalók által különbözı helyekrıl összevásárolt állatok csak azon vidék szerint vannak felsorolva, ahonnan beszereztettek, úgy hogy aki nem bir elég jártassággal, könnyen tévútra juthat. - E sorok irója ez okból, hogy a tisztelt olvasóközönségnek megbizható statistikai áttekintést nyujthasson a bécsi hízómarhakiállitáson kiállitott szarvasmarha-fajtákról, tájfajtákról, keresztezésekrıl, továbbá hogy támpontokat szolgáltasson az egyes csoportok hasznavehetıségének megitélhetésére: a kiállitás alkalmával az összes kiállitott szarvasmarhát - fajta szerint - lehetıleg pontosan meghatározta és vizsgálatai eredményét az egyes csoportoknak odaitélt jutalmakkal a mellékelt I. táblázatba foglalta össze. Ha mindenekelıtt az egyes csoportok összegezésében feltüntetett általános részvételt tekintjük, és ha figyelembe vesszük, hogy a magyar osztályban a kiállitott. shorthornkeresztezések közül a zárjel között felsoroltak Albrecht fıherczeg m.-óvári és bellyei
8
) A bécsi hízóállat-kiállitásnál a birálóknak irányadóul szolgáló szabályok e tekintetben következıleg íntézkednek: 6. §, Mindenféle díjra határozó a kiállítási programm azon elve, hogy az csak valóban jó, díjazásra igazán érdemes és nemcsak az aránylag legjobb állatnak itélhetı meg. 7. §. A kiállitott állatok dijazásánál szabályul veendı, hogy mindenekelıtt a fogyasztásra szolgáló elsıminıségü állatok dijazandók. 8. §. Túlhízlalt, a fogyasztásra kevésbé alkalmas marha csak másodsorban dijazandó. 9. §. Gyorsfejlésü állatok és intensiv hízlalás elsı sorban veendık figyelembe. lO..§. A díjazásra egyformán érdemes állatoknál elsı sorban a tenyésztı, másodsorban a hízlaló és csak harmadsorban veendı a kereskedı figyelembe. Utóbbiak államdíjakra, tiszteletdijakra, érmekre, elsı pénzdijakra nem tarthatnak igényt.
8 uradalmaiból állitattak ki - tehát oly uradalmakból, amelyeknek állattenyésztése s egész gazd. üzeme lényegesen eltér az országban szokásostól,
9
10
11 - mely számokat tehát le kell vonni, ha tiszta képet akarunk arról nyerni, hogy mily mértékben volt Magyarország a kiállitáson képviselve: akkor ki fog tünni, hogy Magyarországból 149, Ausztriából 517 darab szarvasmarha állíttatott ki; az arány tehát olyan, mint 1:3½-hez. Ha ezzel összehasonlítjuk az 1881-ki kiállitást, amikor Magyarországból 101, Ausztriából 298 állíttatott ki: akkor látjuk, hogy az akkori arány olyan volt, mint 1 : 3-hoz. Magyarországból tehát jelentékenyen több állíttatott ki ugyan mint 1881-ben, de Ausztriából aránylag még nagyobb volt a növekedés. A kiállitók száma szintén növekedett, mert míg 1881-ben gazdáink közül csak 18-an állitottak ki, 1883-ban 22-en. Ha most, hogy az I.-III. bécsi hízómarha-kiállitásnál esetleg mutatkozó változásokat egyik vagy másik hízlalni való fajta kedveltségére nézve, - kipuhatolhassuk, a mi csoportositásunknál talált számokat (kizárva a versenyen kivül álló állatokat) az elsı kiállitás alkalmával hasonló módon nyert számok mellé állítjuk, és a nyert dijakat - s ahol szükséges, a kiállítók számát is - felsoroljuk: a II. táblázatban látható áttekintést nyerjük. E táblázatból - ha elıször is a magyar marha által nyert nagy kitüntetéseket 9) vesszük szemügyre - kitetszik, mily becses e fajtának húsa a húspiaczon és mily nagyszerü eredményeket érnek el a hízlalók - mert nem tenyésztık, de gyárosok voltak a kiállitók - e fajtának gyári hulladékokkal való intensiv takarmányozása által. Hogy azonban a többi fajták iránt igaztalanok ne legyünk, nem lehet elhallgatni, hogy a kitüntetett magyar marha legnagyobbrészt az erdélyi hegyi tájfajtának zömök és mély jellegét mutatta; hogy tehát nem tekinthetı a tulajdonképeni alföldi magyar marha képviselıjének; hogy továbbá átlagban 5-6 évesek voltak; tehát nem lehettek a hízlalás elıtt sokáig igában, mint különben az minálunk rendesen szokás; és hogy végül több száz, talán több ezer állat közül lettek kiválogatva, minthogy a magyar hízlalók gulyaszám hízlalják állataikat s ezek közül a legkitünıbbeket kereshetik ki. Ha ezenkivül tekintetbe vesszük, hogy a Bécsben képviselt magyar hízlalók nem valamennyien magyar fajta marhát állitottak ki, hanem többen a felsı-magyarországi és szomszédos osztrák tartománybeli szines marhát, vagy ezeknek a különbözı fajtákkal, fıleg pedig a svájczi tarka marhával való keresztezését küldték a kiállitásra: könnyen belátható, mily nehézségekkel jár jelenleg a hízlalóknak magyar marhaszükségletüket elıteremteni. Addig, míg Románia s Oroszország ily állatokat behajthattak, a szükséglet és kinálat között való aránytalanság kevésbé volt érezhetı. Most azonban azon kérdést kell fölvetnünk: engedtessék-e meg ismét a behozatal, tegyük-e ki állattenyésztésünket és hízlalási iparunkat azon veszélynek, mely a marhavész behurczoltatása esetén egész lételét fenyegeti? másrészrıl a nyugaton és északon a határzár által a piacztól fosztassunk meg, vagy pedig a gazdák törekedjenek a naponként növekedı szükségletet saját maguk fedezni? 10)
9
) Az ez évben İ Felsége által alapitott „császári dij”-at (Kaiserpreis) - lapis lazuli, - casetta, aranyozott és oxydált ezüstdiszitéssel - Linczer Károly és fia budapesti czégnek itéltetett oda a „Bécs Fıváros élelmezése szempontjából minı- és mennyiségileg legkitünıbb hizott szarvasmarhákért” czím alatt.
10
) A marhaszükséglet növekedése legjobban kitetszik a hús árának emelkedésébıl, ha azt a többi élelmi czikkek árával és a munkabérrel összehasonlítjuk. Ez pedig kitett Ausztriában, mely a magyar marhának legközélebbi piacza:
12 Minthogy azonban a világpiacznak fentebb vázolt helyzete a magyar gazdákat máris kényszeríti s a jövıben még inkább kényszeriteni fogja, hogy az állattenyésztésre nagyobb súlyt fektessenek; másrészrıl pedig valamely üzletágra csak akkor találkoznak vállalkozók, ha biztosítva vannak arra nézve, hogy termelvényeiket értékesíthetni fogják; minthogy továbbá az állattenyésztési üzletnél sok tıkét kell a tenyészállatok beszerzésére forditani, s ennek kamatai s a takarmánytermesztésre forditott területek jövedelmei csak évek mulva folynak be az eladott hízó- vagy növendékállatok árában; ez okokból az állattenyésztés és így az egész gazd. üzem sikeres és biztos emelése csak akkor remélhetı, ha az emlitett veszélyeknek – a határzár fentartása által - teljes erıvel eléje állunk. Ha már egyszer ily módon az elıhaladás biztos alapra fektettetett, az a kérdés merül fel: minı fajták igérnek a magyar gazdának legnagyobb sikert? E kérdésre azonban nem lehet egyenes választ adni, mert minden fajta azon viszonyok terméke, melyek között lassanként létrejött. Amint a magyar marha - félvadon tartva - honunk excessiv szárazföldi égalja s a legelın való nagyon egyenlıtlen táplálkozás folytán minden irányban edzve van, másrészrıl azonban növekedésében hátráltatott: ez okból igénytelenség, edzettség és lassu fejlıdés legfıbb tulajdonságait képezik; éppen úgy Anglia tengeri égalja alatt a termékeny és az esı által gyakran öntözött legelıkön oly szarvasmarha fejlıdhetett, amelynél – miután megerıltetve sohasem volt és mindig dús takarmányra talált - a gyors növekedés fajtatulajdonsággá fejlıdött ki. Ehhez hozzájárul még, hogy Angliában a hús drága volta már több mint 100 év óta arra ösztönözte a gazdát, hogy marháinak természetszerü hajlamát gondos tenyészkiválasztás és erıteljes takarmányozás által - olyton és folyvást növelje s állatainak testi alakját saját czéljaihoz képest, tökéletesítse. Igy keletkeztek a gyorsnövésü, könnyen hízó, 11) de elpuhult és az igavonásra teljesen alkalmatlan angol tenyészfajták; tehát oly szarvasmarha, mely a magyar marhának teljes ellentéte.
Ebbıl kitetszik, hogy míg a búza és rozs ára ingadozott s átlagosan 1:2 arányban drágult, a húsárak ugyanazon ídı_alatt feltünı folytonossággal emelkedtek 1:3 arányig, Hasonló arányban növekedett a munkabér, mely az 1870-1873-ki közgazdasági lendület idıszaka kivételével, a húsárakkal majdnem egészen párhuzamosan haladt, Ha azonban a gabonaárak a munkabérrel lépést nem tartanak, akkor a gabonatermelésnél az elıállitási költségeknek kell a bevétellel szemközt növekedni, mely a húsnál - mínt a fentebbi számok mutatják - nem tapasztalható. Ez okból, még akkor is, ha ujabban Amerika gabonaversenye nem kényszeritene, folyton csökkenne a gabonatermelés jövedelmezısége a hústermeléssel szemközt. 11
) Hogy mily könnyen átszármazik a keresztezésekre az angol fajták gyors fejlése és korai hízékonysága, ha az alany vagy már magától is bir erre némi hajlammal, vagy ha sokszoros vérkeverés által constantiáját elvesztette: feltünıen mutatják a m.-óvári fıherczegi uradalom által 1881-ben kiállitott shorthorn-keresztezések, melyek anyái sokszoros. vérkeverés productumai. Ezek között találtatott egy kihízott ökör, mely nem volt idısebb mint 1 év és 41/3 hónapos, és egy másik 2¾. éves 855-kilót nyomott.
13 Úgyde a fokozott gyors tıkeforgalomra törekvı igényeinket az oly lassan fejlıdı marhával, mint a magyar fajta, 12) ki nem elégíthetjük; még kevésbé leszünk képesek oly elpuhult állatokkal, mint a shorthornok, huzamosb ideig boldogulni; s így kénytelenek vagyunk egy, a két véglet közt vezetı középútat keresni. Minthogy azonban az ország s az egyes gazdaságok viszonyai fölöttébb eltérık s azon gazda, kinek üzeme az extrem természeti viszonyok folytán és a tıke híjával nem nyujt kellı biztositékot az intensiv marhatenyésztésre, a kevesebb igényü s edzettebb fajták és tájfajtákhoz fog fordulni. A másik pedig - ki rossz években is elég takarmányt győjthet és a piaczról erıtakarmányt szerezhet, tehát az istállózást pontosan keresztülviheti - nagyobb elınynyel tenyésztheti az igényesebb, de egyszersmind jobban jövedelmezıbb állatokat. Sıt némelyek - ha jó és gazdag marhalegelık állanak rendelkezésükre, s kiknek üzlete nagyobb terjedelmü - shorthorn- vagy más gyorsnövésü és jól átörökitı fajtából vásárolhatnak bikákat különleges viszonyaikat már megszokott saját teheneiknek fedeztetésére, melyek utódait elınynyel fogják korán hízóba venni. A II. táblázatból kitetszik, hogy a shorthorn-keresztezéseket kiállitók száma nem változott; de az I. táblából kitetszik az is, hogy az ily keresztezésekbıl származott idısebb ökrök jobban díjaztattak, mint a fiatalabbak (bárha gyorsan fejlett állatokra a pályabirák különösen figyelmet forditottak); amibıl arra következtethetünk, hogy az oly viszonyok, amelyek közt a shorthorn apaállatok használata helyén van, nem valami gyakoriak; de másrészt arra is, hogy a keresztezésekbıl származó gyorsfejésü marha nem felel meg a piacz igényeinek annyira, hogy a gazdának - a kiállitáson elért eredmény következtében - kedve jöhetne drága shorthorn-bikákat hozatni Angliából. Az osztrák osztályban a nori fajta s a vele rokon fajták fölötte jelentékeny növekedést mutatnak úgy a kiállitók (24:42) mint a kiállitott állatok számában. E fajta részére jutott legtöbb és legnagyobb díj valamenni fajta között. Ez eredmény annál figyelemreméltóbb, mert különösen sok tenyésztı nyert díjat, akik tehát a kiállitásra küldött állatokat nem válogathatják úgy ki a sok közül, mint azt a gyári hízlalók tehetik a magyar marhával. A nori fajta teljességgel megérdemli e kedveltséget és kitüntetést, - egyrészt, mert igénytelensége daczára igen jól használja ki a takarmányt, s ennek következtében roppant nagy testüvé lehet; másrészt mély és széles idomai, nagy hízékonysága fölötte alkalmassá teszik a hízlalásra. Habár eredeti hazája a hegyvidék; mégis már századok óta meghonosodott Csehországban, Morvában, Ausztriában, és ott tájfajtákká fejlıdött ki. Az emlitett országokban az utóbbi idıben oda törekesznek, hogy a lavanthali s a zsemlyeszinü mainthali (Észak-Bajorországban, scheinfeldi, ochsenfurthi stb. név alatt a nori fajtának igen becsült és elterjedt elágazása) importálása által eredeti jóságában fentartsák. Miután pedig a Kárpátoknak és Erdélynek természeti viszonyai Karinthiáéhoz igen hasonlók, és mert a nori faj bıtejelıségre hozható, de mert különösen mint igavonó állatot is igen becsülik: ezért bizvást ajánlhatni importálását. A tenyésztı nemcsak a gazdaságban veheti kiterjedt mérvben hasznát, hanem zsemlyeszinü marháját - mint hízó- és igavonó-állatot - mindenkor jól értékesítheti.
12
) Bárha a magyar marhát nemzedékeken át consequensen folytatott dús és egyforma takarmányozás által lassanként szinte gyorsabb fejlésüvé tehetjük, és gondos tenyészkiválasztás által a hízlalásra alkalmasabb alakot is adhatunk neki; ehhez azonban idıre, türelem és szakértelemre van szükség. Ez okból a gazdák, kiknek a gyors eredményre kell törekedni, jórészt inkább oly állatot fognák használni, ami már megvan; mint olyat, amelyet elıbb tenyésztés által létesiteni kellene.
14 A nori fajtán kivül ugyan a cseh, morva, sziléziai tarkafajták is számos díjat nyertek; de korántsem oly magasakat. Tenyészanyagul már azért sem ajánlhatók, mert nincs egységes jellemük, szemmel láthatólag többszöri vérkeverıdés származékai; s így nem lehet biztosan arra számitani, hogy tulajdonságaikat biztosan átörökítik. Másképen áll a dolog a pinzgaui és a svájczi tarka marhával. Ezek igen constans, de másrészt sokkal nagyobb igényő fajták, különösen a svájczi tarka marha; csak oly vidékekre leend tehát czélszerü e fajtákat importálni, ahol ıket megfelelı ápolásban és takarmányozásban fészesíthetik. Bármely fajta tenyésztésére határozza is el magát a gazda, hogy általuk nagyobb tisztajövedelemre tegyen szert, - növénytermelését fektesse biztosabb alapokra; mindig szem elıtt kell tartania, hogy a fajta magában még nem elég a boldogulásra. Mindenekelıtt jóminıségü s elegendı mennyiségü takarmány beszerzésérıl gondoskodjék, és csak ezután szerezzen be új állatokat; mert a legkitőnıbb állat se hajt hasznot, ha nem kap megkivántató mennyi- és minıségü takarmányt. Miután azonban minden állat a megélhetésre bizonyos mennyiségü takarmányt szükségel - s minél nagyobb az állat, annál többet, és csak az ezenfölül neki adott takarmány fordíttatik termelésre, tejképzés, erıkifejtés, növekedés és hízásra, - ezért azon állatok, melyek csak fentartó takarmányt kapnak, semmi hasznot sem hajtanak; takarmányukat haszon nélkül fogyasztják, holott félannyi marha - hasonló mennyiségü takarwány mellett - a takarmányt tejés hústermelés stb. által busásan megfizetné. Az elmondott okokból a szőkre mért vagy meg nem felelı takarmány sokkal nagyobb pazarlás, mint a kelleténél bıvebb takarmányozás; és ugyanezért több állat tártása; mint amennyi a haszonczélnak megfelelıleg jól takarmányozható (munkaszünet idején igásökröknek természetesen nem adunk annyi takarmányt, mint a dologidıben, vagy amennyit a fejısteheneknek), éppen oly nagy hiba, mint az oly szántóföldeken való gazdálkodás, amelyek megmunkálásához a szükséges munkaés pénz erı hiányzik. Mint mindenütt, úgy az állattenyésztésnél is a helyes gazdálkodás mestersége nem a takarékoskodásban áll, hanem abban, hogy a kiadások a megfelelı helyen, a megfelelı idıben és megfelelı mennyiségben teljesíttessenek. Lehmann Oszkár.
