MEZİGAZDASÁGI SZEMLE. HAVI FOLYÓIRAT. IV. füzet.
Magyar-Óvár, 1883. évi juliushó 15-én.
I. évfolyam.
A szövetségbe lépett gazdasági egyesületek kérvénye. A szövetségbe lépett gazdasági egyesületek III. nagygyülésük alkalmából egy kérvényt intéztek a földmívelési miniszter úr Ö Nagyméltóságához, mely kérvény nagyon is megérdemli, hogy érdemlegesen hozzászóljunk. Kérvényüket négy pontba foglalják össze, kérelmezvén: 1. a közgazdasági elıadói intézmény megszüntetését, illetıleg módositását; 2. a lótenyésztési bizottságok beleolvasztását a gazdasági egyesületekbe; 3. a gazdasági egyesületek levelezésének portómentességét; és 4. az egyesületek nagyobbmérvü subventionálását. A kérvény fontosságánál fogva legyen szabad e pontokat külön-külön megbeszélés tárgyává tenni. A közgazdasági elıadói intézmény egészen újkeletü s ezért talán azt lehetne mondani: várjunk addig, amíg a tapasztalat megmutatja, mennyire válik be és csak akkor mondjunk róla végleges itéletet, - akkor lesz az ideje: az intézmény fentartása, átalakitása vagy megszüntetése fölött tanácskozni. Vannak azonban oly intézmények, amelyekrıl nem szükséges az eredményt bevárni, már elıre is megmondhatjuk - még pedig minden jóstehetség nélkül, - mit várhatunk tılük; ilyen intézmény a közgazdasági elıadók intézménye is. Aki elolvasta a közgazdasági elıadók számára tavaly kiadott utasitást, az bizonyára azon meggyızıdéssel tette le azt kezébıl, hogy aki azt megirta, az igen jól tudja: mi módon lehetne a magyar mezıgazdaságon segiteni, mindamellett a szépen kidolgozott utasitásnak foganatja vajmi csekély leend: De hogyan is? Az utasitásban foglalt teendök száma oly sok, hogy csakis az felelhetne meg nekik, aki minden idejét reá szentelhetné s kitartó buzgósággal, ernyedetlen szorgalommal, kiváló szakértelmet párosítva, pusztán csak közgazdasági elıadói teendıit végezné, egyéb dolgokkal nem foglalkoznék. A közgazdasági elıadói tisztség azonban tiszteletbeli állás, amely állásra sikerült, a ministeriumnak igen jeles gazdákat megnyerni, de akik éppen azért jeles gazdák, mert gazdaságukat nem bízzák másra, hanem testtel-lélekkel a mezıgazdaságnak élnek. Aki pedig tudja, hogy mennyi dolgot ad csak egy közepes nagyságu gazdaságnak is a vezetése, az tudni fogja, hogy a gazdának a gazdálkodás mellett nem marad ideje azon tömérdek teendık teljesitésére, amelylyel a közgazdasági elıadói állás jár. Ha tehát a közgazdasági elıadói intézmény nem fog beválni a gyakorlatban, azon nagyon kevesen fognak megütıdni, mert vajmi kevés gazda hitt kezdettıl fogva ezen intézmény életrevalóságában. Nemcsak én vagyok ezen véleményben a közgazdasági elıadói intézményrıl, hasonló véleményt olvashattunk több szaklapban ez intézmény megalkotása kor és ezen nézetet látszik táplálni a gazdasági egyesületek szövetkezete is. Nem az eszme ellen irányul a kifogás, de a helyes keresztülvitel lehetetlen. Ha akadna minden megyében csak egy oly tehetséges tevékeny gazda, aki ráérne minden, idejét a tiszteletbeli közgazdasági elıadói állással járó teendık végzésére forditani, akkor igen is jónak, fentartandónak vélném ez intézményt; de mert ezen követelmény a gyakorlatban nem valósítható, mostani alakjában való fentartását czélszerőt1ennek tartom. Legkevésbé sincs szándékom a tisztelt közgazdasági elıadó urak mőködése ellen szólani, - én nagyon is tudom becsülni, méltányolni azon törekvést, amelylyel feladatuknak megfelelni igyekeznek; de kérdem: lehetségesnek tartják-e maguk is, hogy az utasitás minden pontját teljesítsék; én azt hiszem, nincs egy is, aki igennel felelne. A szövetkezeti kérvény szerint már most a közgazdasági elıadók intézménye oly módon volna megváltoztatandó, hogy „az oly megyékben, hol feladatuk magaslatán álló gazdasági
egyletek léteznek, a közgazdasági elıadó feladatával és hatásköréve1 az illetı egyesületek bizassanak meg, - viszont oly megyében, ahol nincs gazdasági egyesület, ott meghagyandónak véljük a közgazdasági elıadót; de azáltal, hogyha a megyei törvényhatóság által a ministerium állandó gazdasági tudósitóiból választott bizottság helyeztetnék elnöklete alá, felruházandónak véljük azon képességgel, hogy a megye gazdasági érdekét is képviselje és némileg pótolná a nemlétezı vagy nemmőködó gazdasági egyesület szellemi mőködését”. E kérvény szerint tehát a közgazdasági elıadók intézménye igen egyszerü módon reformáltatnék, illetıleg nagyobbrészt beszüntettetnék. Lássuk azonban: helyes volna-e, ha a kérvénynek egész terjedelmében hely adatnék. A kérvény hivatolt része mindenekelıtt nem egészen világos; azt mondja ugyanis, hogy a feladatuk magaslatán álló gazdasági egyesületekkel bíró megyékben a közgazdasági elıadók intézménye egyszerüen szüntettessék meg, és csak ott tartassék fel, ahol gazdasági egyesület nincs, vagy ha van is; de nem mőködik. A valóságban azonban egy harmadik eset is fordul elı; vannak ugyanis megyék, ahol vannak gazdasági egyesületek ezek mőködnek is - már úgy ahogy - de a legjobb akarattal se lehet róluk azt mondani, hogy feladatuk magaslatán állanak; mi történjék ily megyékben? Ezen kérdés fölött a kérvény elsíklik. Az ily egyesületekkel biró megyékben a közgazdasági elıadói állást megszüntetni nem tartanám czélszerünek, mert még bizonyára jobb, ha van egyegy szakember a megyében, aki tervszerüleg mőködik a mezıgazdaság ügyében, habár nem is az utasitás terjedelmében, mintha egy gazdasági egyesület, amely nem tesz semmit vagy legalább semmi érdemlegeset. Kényes dolog volna azonban az egyesületeket, sorrendben véve, kijelölni azokat: melyek állanak a kor szinvonalán, melyek fejtenek eredményes mőködést és melyek nem. Volna azonban egy expediens, amely szerint e kérdést igen egyszerüen meg lehetne oldani; mindazon megyékben, ahol a gazdasági egyesületeknél a titkári állás nem tiszteletbeli, hanem rendszeresitett, a közgazdasági elıadók teendıinek egy része ruháztassék az egyesületre. Nem akarom azt mondani, hogy a tiszteletbeli, nem rendszeresitett titkári állással biró egyesületek ne volnának képesek eredménydús mőködést kifejteni; van erre példa nálunk is, de ez csak kivétel azon szabály alól, hogy egy gazdasági egyesület sikeres mőködésére az elsı kellék: egy jól dotált titkári állás rendszeresitése; mert mainap egy jól mőködı egyesület megköveteli, hogy legyen egy szakember hivatalnoka, aki kizárólagosan az egyesület ügyeinek él, magándolgai nem vonják el idejét az egyesülettıl. De még azon néhány egyesületre, mely tiszteletbeli titkársága daczára is ad életjelt magáról, nem kivánnám a közgazdasági elıadók teendıinek csak egy részét is bízni; mert aki csak mintegy szabad idejében foglalkozhatik az egyesület ügyeivel, annak különben is elég dolga van, és csak a mezıgazdaság vallaná kárát, ha teendıit szaporitanók. A rendszeresitett titkári hivatallal biró egyesületekre már azért is rábízhatná a földmívelési ministerium a közgazdasági elıadók teendıinek egy részét, mert ily egyesületek mintegy morálisan lennének kényszerítve - ha különben nem tennék - a teendık teljesitésére; mert hisz' azt mondhatni valamennyi egyesületnél: a titkári fizetés fele a ministeri subventióból kerül ki, s így nem képzelhetem magamnak azt az esetet, hogy egy egyesület, mely már azáltal is, hogy a titkári állást rendszeresitette, megmutatta, hogy van érzéke a kor kivánalmai iránt, - viszonzásul a ministeriális segélyért ne teljesitené a ministeriumnak a mezıgazdaság fejlesztésének érdekében kiadott utasitásait, illetve a közgazdasági elıadókra bizott teendık. egy részét. Amint azonban már többizben hangsúlyoztam, a közgazdasági elıadók teendıinek csak egy része volna az emlitettem követelménynek megfelelı egyesületekre bizandó; nem pedig, mint a szövetkezetbe lépett gazdák kérvénye mondja, az összes teendık. Bármily sokféle teendı van is a közgazdasági elıadóknak kiadott utasitásban elıírva, azokat két csoportba lehet elkülöniteni s a teendık csak egyik csoportja ruházható át a gazdasági egyesületekre. A teendık egy része az illetı megye mezıgazdasági viszonyainak
javitására vonatkozik; a közgazdasági elıadók feladata volna, röviden egybefoglalva az utasitás idevonatkozó részeit, mindent elkövetni, hogy a megyében az állattenyésztés és a növénytermelés, - egy szóval a mezıgazdaság érdekében mindaz megtörténjék, ami a megye mezıgazdasági viszonyainak javulására kivánatosnak mutatkozik. A gazdasági egyesületek feladata szintén nem egyéb, s ezért nagyon is értjük a kérvényezı egyesületek azon felszólalását, hogy a közgazdasági elıadó és az egyesület mőködése egymással collisióba jut. Azt hiszem azonban, hogy az egyesületek maguk az okai, hogy ezen ıket megilletı mőködési kör a közgazdasági elıadók teendıi közé fölvétetett, - úgy vélem, hogy ha a ministerium azt tapasztalta volna, hogy az egyesületek feladatuknak teljes mértékben megfelelnek, a közgazdasági elıadóknak adott utasitás sokkal rövidebbre szabatott volna. Az a jelentés azonban, amelyet a földmívelési minister a gazdasági egyesületek 1881. évi mőködésérıl összeállitott, azon meggyızıdést kell hogy keltse mindenkiben, aki azt áttanulmányozza, hogy gazdasági egyesületeink egy jó része korántsem felel meg feladatának, hogy mőködésük nélkülöz minden elıre megállapitott tervszerüséget; a megye gazdasági állapotának javitására, fejlesztésére alig gyakorolnak észrevehetı befolyást, így azután lassanként hozzászokunk nem tekinteni ıket a mezıgazdaság felvirágzására fontos tényezınek. Ha azonban vannak is egyesületek, amelyek inkább nevükrıl, mint tevékenységükrıl ismerétesek: ismét vannak olyanok - és örömmel legyen mondva, ezek száma az utóbbi idıkben mindinkább növekedik, - amelyek megértve rendeltetésük fontosságát, élénk müködést fejtenek ki; mely mőködésnek nemcsak a gyülési jegyzıkönyvekben, hanem a gyakorlatban is van nyoma. Ezen egyesületekre mindenesetre bénitólag hat, vagy legalább is tekintélyüket csorbítja, hogy az oly teendık teljesitésére, mely kétséget kizárólag az ı hatáskörükbe tartozik; a minister nem az egyesületet, hanem egyes jeles gazdákat kért fel, s azért fölötte kivánatos volna, ha a közgazdasági elıadók - az oly megyékben, ahol a gazdasági egyesületeknek állandó titkárjuk van - a teendıknek azon része alól, mely a gazdasági egyesületek körébe tartozik, fölmentetnének; hisz' azon gazdák, kik millt közgazdasági elıadók tettek annyit, ami erıikbıl tellett: az egyesület keretében is áldásos müködést fejthetnek ki, úgyannyira, hogy a kivánt intézkedés nemcsak hogy kárára nem válik a mezıgazdaságnak, sıt határozottan hasznára leend. A közgazdasági elıadók teendıinek egy másik csoportja azonban oly természetü, hogy ezeket a gazdasági egyesületekre bízni s az elıadói intézményt egyszerüen eltörölni szerintem nem lehetséges, és azt hiszem, hogy ha a kérvényezık a kérvény fölterjesztése elıtt az elıadóknak a ministerium által adott utasitást átolvasták volna, nem kérvényezték volna az elıadói állás egyszerü eltörlését. A közgazdasági elıadónak ugyanis nemcsak az a feladata, hogy a megye gazdasági viszonyainak fejlesztésére minden lehetıt elkövessen, hanem ı egyúttal a minister bizalmi embere is, akinek kötelessége figyelemmel kisérni: mily módon teljesítik kötelességüket a ministeriumnak a vidéken müködı közegei; mily módon használtatik fel a ministerium által a mezıgazdaság czéljaira adott segély; mily módon foganatosíttatnak a ministerium rendeletei. Megszüntetni az elıadói intézményt és e teendıket is a gazdasági egyesületre bízni, szerintem, lehetetlen; elég legyen erre nézve a közgazdasági elıadók számára adott utasitásból idézni a következı pontokat. „A közgazdasági elıadó a gazdasági egyesületek müködését kiváló figyelemmel kiséri. Ellenırzi az adott segélyek helyes, esetleg elıírt felhasználását. A segélyezett egyleti titkárnak mőködését kiváló figyelemmel kiséri” A dolog természetében fekszik, hogy ezen teendıket a gazdasági egyesületekre bízni nem lehet; azt pedig szintén nem mondhatni, hogy az emlitett pontok lényegtelenek, mert a ministeriumnak nagyon is érdekében fekszik, hogy az egyesületek mőködésérıl minél
alaposabban legyen tájékozva, és hogy biztos tudomással birjon az adott segély hovaforditásáról. A felhozott okokból a legjobban szervezett és vezetett egyesülettel biró megyében se vélném üdvısnek a közgazdasági elıadói állást egyszerüen megszüntetni s az összes teendıket a gazdasági egyesületekre bízni. Szerintem két mód volna, amely szerint e kérdést a gazdák javára és megelégedésére megoldani lehetne. Az egyik mód az volna, hogy a közgazdasági elıadók teendıinek azon része, amely tulajdonképen a gazdasági egyesület munkakörébe tartozik, a közgazdasági elıadóktól elvonatnék és a gazdasági egyesületekre bizatnék - föltéve, hogy az a kivánalmaknak megfelelıen szervezettek, - a közgazdasági elıadó pedig csakis a ministerium bizalmi férfiaként szerepelne, figyelı állást foglalván el; a megyében élıforduló gazdasági mozzanatokról és az utasitásban jelzett dolgokról a ministeriumot tájékoztatná. Ez volna a kérdés egyszerőbb, habár - szerintem – nem a legjobb megoldása. Ezáltal eléretnék az, hogy a közgazdasági elıadók teendıi megfogyván, a megmaradtaknak sokkal inkább utánaláthatnának. Egy másik mód volna: a közgazdasági elıadók intézményét egészen megszüntetni, s azon teendıket, melyek az egyesületekre nem bízhatók, a minister által külön e czélra kinevezett hivatalnokokkal végeztetni. A tiszteletbeli hivatalnak megvan az a nagy elınye, hogy olcsó; és ha az, aki a hivatalt betölti, lelkiismeretesen végzi a hivatallal járó teendıket: bizonyára ér annyit, mint a fizetett tisztviselıi állás. A mai világban azonban kevés ember akad, akinek oly kevés teendıje, gondja van, hogy egy sok munkával járó tiszteletbeli hivatalt teljes megelégedésre betölthetne; a legjobb akarat vezérelheti az illetıt, de gyakran elıfordul, hogy saját dolgai éppen akkor veszik igénybe, midın a tiszteletbeli hivatal egy vagy más ügye sürgıs elintézést igényelnek; ki venné az illetıknek ilyenkor rossz néven, hogy nem a saját dolgukat hagyják félbe? De megvan a tiszteletbeli hivatalnak az a rossz oldala is, hogy a mulasztás vagy az ügyek lassúbb elintézéseért nem lehet az illetıket éppen úgy kérdıre vonni, - tılük nem is lehet annyit kivánni, mint a fizetett hivatalnokoktól, s ezért a tiszteletbeli hivataloknál, ha azzal sok teendı van egybekötve, rendesen az ügy szenved kárt. Azt lehetne mondani, hogy ha a teendık, egy része elvétetik a közgazdasági elıadóktól, elég idejük marad a többi teendık végzésére. Ez igaz; azonban van e dolognak egy másik oldala is. Amíg a közgazdasági elıadók csak szépet-jót jelenthetnek, addig azt örömest megteendik; de ha elıforduIna az eset, hogy azt kellene jelenteni, miszerint a gazdasági egyesület nem érdemli meg a ministeri subventiót vagy az adottnál csak kisebb mértékben: ugyan sokan meggondolnák, míg ezt megírnák; mert a jelentésbıl származó következmények annyi kellemetlenséget szereznének neki, hogy egész életére elég volna. Egészen másképen egy fizetett tisztviselınél; ennél mindenki tudja, hogy ha mulasztást követ el, állását veszélyezteti. Az ily tisztviselık kinevezése által – nevezzük - azokat cultur-inspectoroknak, mint Ausztriában, vagy gazdasági kerületi felügyelıknek, akár pedig mezıgazdasági kormánybiztosoknak (a név mellékes) - legszorosabbra főzıdnék a kapocs a ministerium mint központ és a gazdasági egyesületek között, ami most a közgazdasági elıadók daczára is laza. Mainap a ministerium a legjobb akarat mellett sem tudja, hogy ott segélyez-e, ahol arra legnagyobb szükség van; a ministerium intentióinak megfelelıleg használtatik-e fel a segély. A kinevezett fizetéses tisztviselık mindarról tájékoztathatnák - és pedig részrehajlatlanu1 - a ministeriumot, amit tudnia kell, hogy intézkedéseiben a mezıgazdaság javát lehetı legnagyobb mértékben elımozdítsa. Nem akarom azonban azt mondani, hogy ahány közgazdasági elıadó van, annyi gazdasági felügyelı neveztessék ki. A gazdasági egyesületeink mőködése jelenleg csak oly mérvü, hogy egy felügyelı 8-10 megyére elegendı volna - föltéve, hogy feladatát lelkiismeretesen teljesíti.
A gazdasági felügyelıi-állás rendszeresitésével meg volna oldva azon kérdés is: mily módon helyettesíttessék a közgazdasági elıadói intézmény az oly megyékben, ahol a gazdasági egyesületekre ma még nem lehet bízni az elıadók utasitásában foglalt teendıknek a gazdasági egyesületeket megilletı részét? Az ily megyékben a felügyelık feladata volna: a gazdasági egyesületeket olyanná szervezni, hogy a kivánt köyetelménynek eleget tehessenek. Az egész országban tapasztalható élénk érdeklıdés a gazdák részérıl a mezıgazdasági ügyek iránt arra hagy következtetni, hogy a legtöbb megyében sikerülne: tapintatos eljárásnál a gazdákat a jól szervezett gazdasági egyesületek szükségességérıl meggyızni s a mainap csak tengıdı egyesületekbe új életet önteni. Az igaz, sok fáradsággal járna az illetı gazdasági felügyelıre a szervezkedés munkája, de egy ily állásra szerintem csak oly valaki való, aki a kellı képességeken kivül ügybuzgalmat is hoz hivatalába; aki teljes erejébıl oda törekszik, hogy hazánk mezıgazdasági viszonyai minél jobbra forduljanak; ily valakivel pedig az állással járó fáradságot feledteti a kivívott eredmény. A gazdasági felügyelınek volna feladata - oly megyékben; ahol az egyes egyesületek ereje elégtelen az életképes mőködésre - keresztülvinni, hogy a szomszédos megyék közül két-három együttesen alakítson egy egyesületet; mert midenha jobb lesz, ha kevesebb és jól szervezett, - mint sok, de gyengeség miatt mitsem tevı egyesületeink lesznek. Az ily módon szervezett gazdasági egyesületektıl a gazdasági felügyelık utján - legbiztosabban, legrövidebb úton tudhatja meg a ministerium: mily intézkedések szükségesek az illetı megyében a mezıgazdaság emelésére; másrészt meg legbiztosabb módon szerezhet meggyızıdést: mi eredményt szogáltattak a tett intézkedések; egy szóval, segítve volna ez úton a gazdákon épp úgy, mint a ministeriumon. A központból a legjobb akarat, a legmegfeszitettebb munkálkodás daczára se lehet a vidék ügyeit mindenha úgy elintézni, mint ahogy az ügy megkivánná; mert a kérvényezı s az ügyet elintézı központ között hiányzik az a közeg, amely az informatiót minden részrehajlás nélkül megadhatná. Az elmondott okokból én a közgazdasági elıadók helyett jobbnak, üdvösebbnek, czélirányosabbnak találnám: a gazdasági felügyelıi állások rendszeresitését. Ha egyelıre csak egy-két ily állás rendszeresíttetnék is az ország egyik részében, az eredmény bizonyára az lenne, hogy néhány év mulva beosztatnék az ország néhány nagyobb kerületre s minden kerületre neveztetnék ki egy-egy gazdasági felügyelı. A szövetkezetbe lépett gazdák kérvénye - az oly megyékre, ahol gazdasági egyesület nincs - a közgazdasági elıadót meghagyatni véli, de nielléje adni kéri mintegy az egyesület pótlásául a gazdasági tudósitókat. E javaslat nagyon szerencsésnek mondható, mert így legalább történik valami az oly megyékben is, ahol eddig egyleti tevékenységnek híre sem volt. Ha a közgazdasági elıadók helyébe gazdasági feliigyelık neveztetnének ki, úgy az ily megyékben ık is csak a gazdasági tudósitókra volnának rászorulva, ha a megye gazdasági állapotáról tájékozást akarnának szerezni. A kérvény e pontja tehát az utóbbi esetben is teljes figyelmet érdemelne. Különben nem sok megye van ma már az országban, ahol megyei gazdasági egyesület ne volna, s ami úgyis fölötte örvendetes, hogy az ily megyék száma mindinkább fogy. Legyen szabad ez alkalommal egy szorosan, bár nem ide tartozó sajátságos körülményrıl megemlékezni. Azon megyék közé, ahol megyei gazdasági egyesület még mai napig sincs, tartozik az ország elsı vármegyéje: Pest-Pilis-Solt és Kis-Kún megye. Van ugyan a megyében egy gazdasági egyesület: a kecskemétvidéki, de ennek mőködése csak kisebb területre terjed; az egész megyére kiterjedı gazdasági egyesület nem létezik. Többizben gondolkoztam azon, hogy valjon mi oka annak, hogy egy oly elıkelı, intelligens vármegyében, mint amilyen Pest megye, nincs gazdasági egyesület; de megvallom, a magyarázatát nem tudtam kitalálni. Ha a többi megyékben a gazdasági egyesületek alkotására szükséges követelmények hiányának tulajdoníthatjuk a gazdasági egyesületek nemlétezését: Pest megyére ezt okul nem
hozhatjuk fel, mert a gazdasági intelligentia nem hiányzik, a közjó iránt való érdeklıdés élénk, a mezıgazdaság nem áll oly alacsony fokon, hogy a gazdák az egyesület hasznát be ne látnák, s ezért azt hiszem, hogy ha az irányadó férfiak egyike megpenditené az eszmét, rövid idı mulva Pest megyének is lenne gazdasági egyesülete. A kérvény második pontja a lótenyésztési bizottságoknak a gazdasági egyesületekbe való beolvasztásáról szól. Jól szervezett, minden igényeknek megfelelı gazdasági egyesületeket tetelezve föl, mindenesetre különösnek tünik fel, hogy a lótenyésztés nem tartozik a gazdasági egyesületek ügykörébe; ezért a fent jelzett kérés nagyon is jogosultnak látszik. Kérdem azonban: oly mőködést fejtenek-e ki nálunk a gazdasági egyesületek általában, hogy az oly szépen indult lótenyésztés ügyét reájuk lehetne bízni? Föltehetı-e, hogy az oly egyesületek, amelyek a gazdaság egyéb ága iránt se mutatnak nagyobb érdeklıdést: a lótenyésztés iránt nagyobb vagy csak oly érdeklıdést fognak tanusitani, mint a lótenyésztési bizottságok? Ki merne erre igennel felelni? Szerintem a kérvénye pontját se lehet sommásan elintézni. Az oly megyékben, ahol a gazdasági egyesületek eredményes mőködést fejtenek ki - hogy mely egyesületek tekintendık ilyenekül; azt elmondtam fentebb, - a lótenyésztési bizottságoknak létjogosultságuk nincs; - a többi megyékben azonban - szerintem legalább - a lótenyésztési bizottságok fentartandók volnának legalább addig, míg az egyesület a kivánt föltételeknek meg nem felel. A kérvény harmadik pontja: az egyesületek levelezéseinek portómentessége. Ez magában véve nem oly horderejü dolog, hogy külön hozzászólást igényelne. Midın azonban a gazdák már a levelezés portómentességeért kérvényeztek, nem értem: miért nem kérték egyúttal az egyesületi közlönyök portómentesitését is? A vidéki gazdasági egyesületek által kiadott egyesületi közlönyökrıl a vélemények igen eltérık. Szerintem az oly egyesületnél, amelynek van annyi jövedelme, hogy a lap kiadásával járó költségek nem bénítják meg az egyesület mőködését: egy jól szerkesztett egyesületi közlöny nemcsak nem fölösleges; hanem nagyon is hasznos. Jól szerkesztettnek pedig egy oly egyesületi közlönyt tartok, amely elsı sorban az illetı megyei gazdasági viszonyaira való tekintettel tárgyalja a gazdasági kérdéseket, és sem a pusztán általános érdekü közleményeknek, sem pedig a hosszura nyujtott egyesületi jegyzıkönyveknek túlsok tért nem ad. Az oly egyesületi közlöny, amely rámutat a megye mezıgazdaságának hibáira és ráutal az orvoslás módjára, fölötte nagy szolgálatot tehet az illetı megye mezıgazdaságának; az ily értesitık létrejöttét hetıvé tenni, elterjedésüket elımozditani – fölötte kivánatos volna, s ez nem kis mértékben segíttetnék elı, ha az ily lapok portómentesen volnának küldhetık. A kérvény negyedik és utolsó pontja: a gazdasági egyesületek subventiója. Sokkal fontosabbnak tartom e kérdést, semhogy röviden, érdemlegesen hozzászólni lehetne, s ezért errıl egy más alkalommal. Cserháti Sándor. -
