MESTERSÉGES VADTENYÉSZTÉS I.- II

Békéscsabai Regionális Képz Központ 5600 Békéscsaba Kétegyházi út 1.

SZÜL FÖLD ALAP Oktatási és Szakképzési Kollégium 4142/2008. sz. pályázat

MESTERSÉGES VADTENYÉSZTÉS I.- II. Modulfüzet Verzió: 1.0

Összeállította: Fodor József Tamás A modul címe: Mesterséges vadtenyésztés Képzés megnevezése: Vadgazdálkodó

Kizárólag a BRKK és a Pannon Forrás által szervezett képzéseken használható! Másolni és alkalmazni csak a BRKK el zetes írásbeli hozzájárulásával lehet!

Felel s kiadó: Molnár György igazgató Székelykeresztúr, 2008

2

TARTALOMJEGYZÉK MESTERSÉGES VADTENYÉSZTÉS I.- II...........................................................................1 APRÓVAD TELEPEK LÉTESÍTÉSE....................................................................................6 A TERVEZÉS MEGHATÁROZÓ SZEMPONTJAI...........................................................6 KÖRNYEZETI FELTÉTELEK ..........................................................................................8 TELEPEK TERVEZÉSE......................................................................................................11 TELEP SZERKEZETE.....................................................................................................11 TECHNOLÓGIA TERVEZÉSE .......................................................................................11 MEGVALÓSÍTÁS ...............................................................................................................13 M TÁRGYAK, ÉPÜLETEK...........................................................................................13 BERENDEZÉSEK ...........................................................................................................17 KIVITELI TERVEZÉS ....................................................................................................21 SZÁRNYAS VADTELEP BETELEPÍTÉSE ÉS ÜZEMELTETÉSE ....................................22 TENYÉSZANYAG KIVÁLASZTÁSA............................................................................22 TOJATÁS ........................................................................................................................27 AZ EMBRIÓ FEJL DÉSE A TOJÁSBAN......................................................................30 MESTERSÉGES (GÉPI) KELTETÉS ..............................................................................31 NAPOS ÁLLATOK FOGADÁSA és FELNEVELÉSE ....................................................35 KIBOCSÁJTÁS ...............................................................................................................40 A TÖRZSÁLLOMÁNY TÁROLÁSA, TELELTETÉSE ..................................................44 TAKARMÁNYOZÁS ......................................................................................................46 ÁLLATHIGIÉNIA ...........................................................................................................49 MEZEI NYÚL MESTERSÉGES TENYÉSZTÉSE ..............................................................51 VADVÉDELEM ..................................................................................................................53 MUNKAVÉDELEM, BALESETMEGEL ZÉS ..................................................................54 BEVEZETÉS A zárttéri vadtartás múltja. ............................................................................55 ZÁRTTÉRI NAGYVADTARTÁS TERVEZÉSE ................................................................58 ZÁRTTÉRI NAGYVADTARTÁS MEGVALÓSÍTÁSA .....................................................61 A ZÁRTTÉRI VADTARTÁS ÉPÍTMÉNYEI, BERENDEZÉSEI ........................................65 KERÍTÉSEK ....................................................................................................................65 KAPUK, ÁTJÁRÓK ........................................................................................................69 ETET K ..........................................................................................................................73 ITATÓK...........................................................................................................................76 SÓZÓK ............................................................................................................................77 LESEK és L ÁLLÁSOK.................................................................................................77 BEFOGÓK, ÁTFOGÓK...................................................................................................78 KUTRICÁK .....................................................................................................................79 AZ ÉL VAD BEFOGÁSA.................................................................................................80 TAKARMÁNYOZÁS A ZÁRTTÉRI VADTARTÁSBAN ..................................................83 BARKÁSAGANCS NYERÉSE, TARTÓ SÍTÁSA és a SPERMAVÉTEL MÓDSZERE A SZARVASFARMOKON. ....................................................................................................94 VADASKERTEK ÉS FARMOK ÜZEMELTETÉSE ...........................................................96 Zárttéri gímszarvas tartás technológiai lehet ségei............................................................98 Zárttéri dámszarvas tartás technológiai lehet ségei .........................................................100 Zárttéri vaddisznótartás technológiai lehet ségei ............................................................101 ÁLLATHIGIÉNIAI TECHNOLÓGIA ...............................................................................107 BALESETMEGEL ZÉS, MUNKAVÉDELEM ................................................................110

3

BEVEZETÉS A magyar vadgazdálkodás megítélését és hírnevét az apróvad gazdálkodás és eredményes szárnyasvad tenyésztés is kedvez en befolyásolta. A szárnyasvad tenyésztésnek Magyarországon évszázados hagyománya van. A királyi vadászterületeken, majd kés bb a nagybirtokokon is folyt a kor színvonalának megfelel fácántenyésztés. Vadaskertek már az ókortól kezdve, világszerte voltak. Magyarországon részben nyelvi emlékekb l következtetve, részben feljegyzésekb l tudjuk, hogy ha korábban nem is, de legkés bb a XIV. századtól léteztek vadaskertek. E kertekben hazai és külországbeli vadak egyaránt voltak. Beatrix királyné 148 8-ban szarvasokat és fácánokat küldött a ferrarai hercegnek, ami azt jelenti, hogy ebben az id ben már valamilyen szinten tartották, tenyésztették a fácánokat is. Az ázsiai eredet fácánt tehát eddigre már betelepítették Magyarországra. A hiányos feljegyzések ellenére megállapíthatjuk, hogy a XVIII. és a XIX. században már tudatos fácánnevelés folyt a királyi és uradalmi vadaskertekben. A begy jtött fácántojásokat pulykákkal keltették és mesterségesen nevelték fel. Erre utal egy feljegyzés, mely szerint a vadászok a gesztesi uradalomban 1831-ben 4 akó sört kaptak jutalomként a fácánok részére gy jtött hangyatojásokért. A kis fácánokat a kertekben kiengedték és az id járás viszontagságaival szemben védelmet is biztosítottak számukra a fácánkunyhókban. A XX. században már tudatos zárttéri fácán nevelés folyt. Ennek (is) tulajdonítható, hogy a századforduló táján feljegyzett 50.000-es terítékkel szemben 1937-38-as vadászidényben a l tt madarak száma meghaladta a 320.000 darabot. A második világháború nagy visszaesést jelentett. A fácánok létszáma a háborút követ két évtizedben n tt Ugyan, de az emelked vadászati igényeket nem elégítette ki. Rontotta a helyzetet a mez gazdasági termelés átalakulása is. “A nagyüzemi mez gazdaság m szaki-technikai színvonalának fejl dése kedvez tlenül érintette a szárnyas apróvadállományt, úgy a törzsállományban, mint a reprodukció vonatkozásában. A lecsökkent természetes szaporulat nem elégítette ki a korszer söd vadgazdálkodás és vadászat igényeit. A mez gazdaság szocialista átszervezésével és a korszer mez gazdálkodás kialakulásával egyértelm vé vált, hogy a szárnyas apróvadfaj ok intenzív tenyésztési formáinak kialakulása nélkül folyamatos állománycsökkenés következik be. Ennek bizonyítására a fácán- és fogolyállomány alakulásának az összehasonlítása a legszembet n bb. 1962-ben 517 ezer fácán mellett 1,1 millió fogoly élt hazai vadászterületeken. A fogoly mesterséges tenyésztése a kidolgozott technológiák ellenére sem került széleskör bevezetésre, minek következtében a fogolyállomány 160 ezerre lecsökkent és sor került a védetté nyilvánítására. A fácánállomány azonban a zárttéri tenyésztés eredményként 1980-ra 1,8 millióra n tt.” Sinkovicsné (1987) Többen a sikeres fácán kibocsátásnak tulajdonítják, hogy nemzetközi összehasonlításban a legnagyobb állománys r ség és hasznosítás hazánkban volt. Teríték adatok és a fácánállomány létszám alakulása 1974/76-ban a környez országokban Ország 1000 ha/l tt fácán 1000 ha/becsült fácán Magyarország 99,0 254 Bulgária 19,0 37 NDK 2,8 * Lengyelország 4,5 27 Románia 1,6 17 4

Csehszlovákia 48,0 Ausztria 40,0 Jugoszlávia * *nincs adat (Sinkovits nyomán)

85 * 51

Az átalakuló intenzív mez gazdasági termelés a fácán és fogoly létszámát csökkentette. A fácánnál kedvez tlenebb hatást jelentett a fogoly számára. A drasztikus állomány csökkenést nem ellensúlyozta semmi. A kedvez tlen hatások oda vezettek, hogy Magyarország leggyakoribb vadászható madara védelemre szorult. Jelenleg a fogolyállomány növelésének két útját járjuk. Egyrészt szigorú korlátozásokkal engedélyezett a vadászat, másrészt az él hely javításával igyekeznek a természetes populációt megtartani, segíteni szaporodásában. Sajnálatos, hogy sokan, akik korábban fogolytenyésztéssel, kibocsájtással foglalkoztak, anyagi okok miatt felhagytak a tevékenységgel. A magyarországi helyzet részletesebben az alábbiak szerint alakult. Apróvad kibocsátási és hasznosítási adatok (Csányi,1996..2004) Év fácán fogoly kibocsátás hasznosítás kibocsátás hasznosítás hasznosítás 1961 129.466 70.598 1970 477.004 492.758 14.531 75.006 1980 1.363.720 808.870 5.225 240 1985 1.352.053 714.540 4.222 605 1990 1.794.238 887.661 16.146 4.045 1995 960.755 551.164 5.667 3.103 2000 841.579 439.605 4.090 1,246 2002 781.089 558.542 6.041 2.137 2003 690.854 391.292 7.844 2.446

vadkacsa mezei nyúl hasznosítás 77.528 142.399 181.142 243.210 71.056 144.757 60.475 139.654

295.310 144.530 223.345 171.546 189.426 132.916 175.388 102.441

A kialakult helyzetet nem mindenki értékelte és értékeli egyértelm en pozitívnak. Pl.: “Az adatok alapján jól látható a kibocsátás alacsony hatékonysága, amelyet f ként a kibocsátott mennyiség és a teríték nagysága közötti aránytalanság jelez.”(Csányi, 1996) A vadkacsa zárttéri tenyésztésében a fácánnal párhuzamosan volt egy felfutás. Mértéke arányaiban meghaladta, de abszolút számaiban sosem érte el a fácánoknál tapasztalható nagyságot. A felfutás idején a tenyésztett vadkacsa vadászata szinte mindig a (trambulinos) röptetett vadászatot jelentette. A vadkacsa vadászat 1990 után megváltozott. A félvad tenyésztett vadkacsa vadászat iránt n tt az érdekl dés a röptetettel szemben. A mezei nyúl állomány csökkenése egész Európában megfigyelhet . A nagyobb teríték érdekében már a múlt században megpróbálkoztak a mesterséges tenyésztéssel, de a sok probléma miatt nem volt eredményes. Mind a mai napig nem dolgoztak ki olyan használható technológiát, ami gazdaságilag elfogadható eredményt hozna. A fentiekb l látszik, hogy nem egyértelm en sikeres az apróvadak zárttéri tenyésztése és nagyon változó a hatékonyság megítélése. Mindezek mellett nem szabad elvetni a zárttéri tenyésztést, mert sok vadgazdálkodó úgy érzi, hogy m ködésének alapja a tenyésztés és kibocsátás. Most nem feladatunk állást foglalni az apróvad fajok zárttéri tenyésztése mellett vagy ellen. Célunk csupán az, hogy információt adjunk e témában az ismeretekr l és felhalmozódott tapasztalatokról, hogy ha valaki a zárttéri tenyésztéssel foglalkozik, azt a tudomány mai állása szerint a lehet legjobban tehesse.

5

APRÓVAD TELEPEK LÉTESÍTÉSE A TERVEZÉS MEGHATÁROZÓ SZEMPONTJAI Az apróvad telep üzemeltetése általában gazdasági kérdés. Legtöbbször a közvetlen vagy indirekt haszon reményében létesítenek telepet. Olykor el fordul azonban, hogy nem feltétel a haszon, mert egy vadásztársaság Saját vadászati lehet ségének biztosításáról, esetleg állományfejlesztésr l vagy visszatelepítésr l van szó. Ez esetben nem a haszon a cél, hanem a lehet ség szerinti olcsó beruházás és üzemelés. Koncepció kérdése, hogy gazdasági vagy egyéb (szakmai, vadászati lehet ség, stb.) szempontok érvényesítése érdekében hozzuk létre a telepet. Annyit azonban meg kell jegyezni, hogy a beruházással csak egy ésszer határig szabad takarékoskodni. Amikor a drágább beruházás olcsóbb üzemelést biztosít, általában ezt a megoldást kell választani. Például egy önitató beállításával az üzemelés során napi 2-3 óra él munkát lehet megtakarítani, akkor a drágább beruházás az olcsóbb üzemelés során, többszörösen megtérül. Viszont lehet más szakmai szempont, amiért mégsem az önitató lenne célszer . A tervezés el tt ezeket a kérdéseket tisztázni kell, mert adott esetben 5-15 éves id szakra szóló beruházásról, kiadásokról, üzemelésr l kell dönteni. A döntés után kell kiválasztani az üzemeltetési technológiát és a telep (funkcionális) felépítését. Négy alapvet dolgot kell meghatározni: 1. Teljes vagy részleges vertikum. 2. Fizikailag egy vagy több telephelyen 3. Kibocsátásra tervezett mennyiség (telep kapacitása) 4. Munkaer . Szociális és adminisztratív létesítmények Teljes vagy részleges vertikum A cél és a technológia együtt szabja meg a telep funkcionális felépítését, vertikumát. Teljes vertikumról beszélünk, ha tenyészállatokat tartunk, és azok szaporulatát neveljük fel, majd értékesítjük. Részleges a telep vertikuma akkor, ha nem visszük végig az egész folyamatot a teljes technológiának csak egy része valósul meg a telepen. Szárnyasvad telepen a tej es vertikum azt jelenti, hogy tenyészállományt tartunk, tojatjuk az állatokat, a tojásokat kikeltetjük, a csibéket illetve kiskacsákat felneveljük az értékesítésig, vagy kibocsátjuk és gondoskodunk róluk a vadászatig. Részleges vertikum esetén a technológia eleje (pl. tojatás, vagy tojatás és keltetés) vagy a vége (pl. kibocsátás) nem a telepen, vagy a telephez kapcsolódóan valósul meg. Lehet természetesen olyan telep is, amelyre napos állatok érkeznek és hathetes nevelés után étékesítik azokat. A mezei nyúl telepeken általában a szaporítás és a felnevelés is egy telepen belül zajlik.

Fizikailag egy vagy több telephelyen A telep létesülhet fizikailag egy vagy több telephelyen. Kereskedelmi, állategészségügyi vagy egyéb szempontok miatt olykor indokolt az egyes technológiai folyamatok térbeli elkülönítése. Más esetben pusztán a hely sz ke, vagy egyéb adottságok miatt kell külön telephelyet is m ködtetni. Kereskedelmi és állategészségügyi szempontok miatt a nagykapacitású keltet t gyakran leválasztják, elhatárolják a telep többi részét l. A nagyteljesítmény gépek jobb kihasználása miatta keltet több csibét állít el , mint ahány állatot a telep fel akar - vagy tud - nevelni. Így a keltet nek igen nagy küls forgalma van,

6

ami fert zésveszélyt jelent a telep állományára nézve. Kereskedelmi szempontból, a nagy forgalom miatt fontos, hogy jó min ség úton, kényelmesen megközelíthet legyen a keltet . Ez a telep többi részét tekintve nem kívánalom. S t, kifejezetten arra törekszünk, hogy nagyforgalmú úttól távol, eldugott helyen, nyugodtan nevelhessük Fiatal állatokat. A technológiai folyamatok térbeli elkülönítésére jó példa, amikor intenzív keltetés és naposcsibe nevelés után a természetközeli továbbtartást kiviszik a telepr l. Az állatok gondozása, takarmányozása és a technológia környezeti igénye annyira eltér , hogy indokolt a térbeli elválasztás. Más esetben a kibocsátóhely közelében már meglév , vagy könnyen felállítható épületbe teszik a közép és utónevelést. Innen az állatok törése, szállítása nélkül a fokozatosan növelt térrel megoldható a kibocsátás. Joggal vet dik fel a kérdés, hogy ezekben az esetekben miért egy telep több telephelyér l és miért nem több telepr l beszélünk? Ennek logikus magyarázata az egységes szemlélet. Egy telep egy irányítás alatt van, jobban szervezhet a munka (és a munkaer ). Egységes technológia különböz részeit valósítjuk meg az egyes telephelyeken. A gyakorlat sokszor bizonyította, hogy a külön telepek el ször gazdaságilag, majd irányítás szempontjából és végül szakmailag is önállósodnak, ami nagyon káros a munka végeredményét illet en. Kibocsátott mennyiség (telep kapacitása) A telep méretét és számos csatlakozó szolgáltatás, létesítmény méretezését a technológia mellett a kibocsátásra tervezett mennyiség (telep kapacitása) határozza meg. Most csak a mennyiséget, az egyes lépcs k egyeztetését vizsgáljuk. A tervezés általános részénél vagy a kiindulás (keltetés) vagy a befejezés (értékesítés) mennyiségét kell meghatározni. Ebb l az adatból el re vagy visszafelé számolva alakulnak ki az egyes fázisok mennyiségi igényei. Pl.: 6000/hét keltet kapacitáshoz mennyi naposcsibe fogadást, mennyi értékesítést tervezünk; mennyi a várható kilámpázott tojás, mennyi a várható elhullás, az így keletkezett veszélyes hulladék ártalmatlanítása hogyan oldható meg; a telepen maradt létszám kezdeti és folyamatosan emelked takarmány igénye; ehhez szükséges szállítási és raktározási kapacitás; stb.. stb. Más példával, fordított esetben a biztos adat a tervezett négy vadászat, összesen 1200-as terítékkel, vásárolt négyhetes madarakkal. Ebben az esetben visszafelé számolva becsülni kell a sebzést, a várható elhullásokat, elkóborlást. Az így megkapott vásárolandó létszámhoz kell biztosítani nevel t, munkaer t, takarmánytárolót stb. stb. A jól m köd telep nagyságát, az állatok létszámát meghatározzák a gazdaságossági és az állategészségügyi szempontok is. Szükséges egy minimális törzsállat létszám a gazdaságos üzemvitelhez és van egy maximális nagyság, ami fölé nem szabad menni, mert az üzem állategészségügyi kockázata aránytalanul nagy lesz. Munkaer . Szociális és adminisztratív létesítmények Egy teljes vertikumú telep szükségszer en nagy kapacitású is, mert csak akkor üzemeltethet gazdaságosan. Ilyen teljes telepen mutatható be a szükséges munkaer összetétele és létszáma. A telep vezetésére fels fokú végzettség , vadgazdálkodási vagy állattenyésztési szakember szükséges, aki néhány éves vezetési (és szakirányú) gyakorlattal is rendelkezik. Helyettese középfokú végzettség , legalább szakmunkás képesítés nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkez dolgozó. A további létszám szervezés kérdése. Legalább 4 f állandó létszámot kell tartani, mert az átteleltetés, telep rzés, szükséges javítások, ragadozók gyérítése, ha nem is folyamatos, de rendszeres jelenlétet feltételez. A négy f szakmunkás tegyen, (köztük legalább egy hivatásos vadász), hogy minden feladatot meg tudjanak oldani és a tenyésztési szezonban a felduzzasztott létszámot, a segédmunkásokat és betanított segédmunkásokat irányítani tudják. A téli minimális létszámot kora tavasztól fokozatosan növelni kell. A nagy munkák id szaki és idénymunkásokkal végeztethet k el. Szerencsés, ha az id szaki munkások visszatér

7

dolgozók, esetleg a vadgazdálkodó alkalmazottai, akik a tenyésztési szezonon kívül más területen állnak alkalmazásban. A tenyésztési id szakban 10-16 teljes, illetve részmunkaid s alkalmazottal kell számolni. A szociális létesítményeket a tervezett maximális létszámra méretezzük. A szakmai és egyéb adminisztráció részére legalább egy, megfelel nagyságú iroda szükséges. Az elhelyezésnél gondolni kell az értékesítéshez kapcsolódó küls forgalomra. Az iroda a telep „bejárása” nélkül legyen megközelíthet .

KÖRNYEZETI FELTÉTELEK Ebben a témakörben az eddigiekkel szemben Szigorúan szakmai kérdésekr l van szó. Itt a sikeres üzemelés érdekében csak ritkán és nagyon korlátozottan tehetünk engedményeket. Domborzati viszonyok és szélvédelem Sík, vagy 3%-nál nem meredekebb lejtés területen kell a telep helyét kijelölni. Déli fekvése el nyös, hogy a terület sok napsütést kapjon. A terület alakját és nagyságát úgy kell meghatározni, hogy az E-D hossztengely nevel házak azon elférjenek. (Meg kell jegyezni, hogy az épületek hossztengelye - és ezzel a kifutók irányultsága-felfogás, szakmai viták témája. E-D hossztengely épület esetében keleti és nyugati kifutók vannak s ezek kevésbé széls séges h mérséklet ek mint az északi vagy déli területek. Ezen túlmen en a délutáni (nyugati) napsütés ellen a kerítésen kívül ültetett fék árnyéka is véd. A déli napsütésben erre sokkal kisebb a lehet ség.) Maga az épület is kevésbé melegszik, ha kisebb a déli napsütötte felülete. Az épületek esetében a melegedés több gondot okoz, mint a f tés. A szell ztetés nem okoz különösebb problémát, de az épület h tése igen. Szeles fennsíkok, vagy az uralkodó szélirányban fekv huzatos völgyek apróvad telepek létesítésére nem alkalmasak. A kevésbé szeles területen is a tervezett telep mellett szélárnyékoló fasorok, vagy erd legyen. Amennyiben ilyen nincsen, a jöv beni létesítését tervezni kell, tehát az ehhez szükséges hely biztosított legyen. Az ilyen fasoroknak másodlagos, de nagyon fontos haszna a telep takarása, elrejtése a nemkívánatos civil forgalom elöl. Hasznosak a kifutókat részben árnyékoló fasorok is a bels utak mentén. A sík, gyakorlatilag vízszintes területen - különösen kötött vagy agyagos talajon - gondolni kell a csapadékvíz elvezetésére. A nagy felületr l nyitott árkokban összegy lt víz, jelent s mennyiség lehet. Talajviszonyok Laza, meleg homokos talaj ideális a fácán és fogoly telepek esetében. Szerkezete miatt hiányoznak a légcs férgességet közvetít földigiliszták. A napsütésben könnyen felmelegszik, így mikrobiológiai szempontból bizonyos öntisztulásra számíthatunk. A talajvízszint az épületek tervezett legalsó padozatszintje alatt legalább 150 centiméterrel legyen. A vadkacsa telepek a tóparton jellemz en nem homokos területek. Félkötött, kötött talajokat, esetleg kavicsos partot találunk itt. A kacsanevel tavak leggyakrabban visszaduzzasztott patakok vagy folyó holtágak, olykor halastavak, ritkábban sóderbányászatból keletkezett tavak. A meder talaja lehet fontos. Kerülni kell a mély, szerves anyagban (különösen fehérjében) gazdag iszapot. Meleg nyáron rendkívül nagy a botulizmus veszélye, ha a sekély és gyorsan meleged víz alatt vastag iszapréteg van. Természetes víz A vadkacsa telepeket tópartra, természetes vizek mellé telepítik. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a naposkacsa nevelése területileg elválik a növendékek és a feln tt állatok tartózkodási helyét l. A kacsanevel tavak általában kis vízmélység állóvizek. Amennyiben van választási lehet ség, arra kell törekedni, hogy állandó vízpótlású, szabályozható magasságú tó mellé tervezzük a kacsatartást. Fácánok esetében is nagyon el nyös, ha van

8

természetes víz a területen. A víz fontosabb a madarak megtartásában,mint a takarmány. Vezetékes vízellátás Helyi vagy odavezetett vezetékes víz látja el általában a fácán vagy fogoly telepet. A kívánatos vízmin ség paramétereiben megegyezik az ivóvíz el írásaival. Valamennyi engedményt tehetünk a mikrobiológiai értékek tekintetében, de akkor a dolgozók számára gondoskodni kell ivóvízr l. Er sen nitrátos víz az állatok itatására sem javasolható. Csatornázás általában csak a keltet és szociális épületekre terjed ki. Az es víz felszíni elvezetésér l gondoskodni kell, mert a csatornába nem vezethet . Energiaellátás Kétoldali elektromos betáplálás vagy tartalék áramforrás szükséges, különösen, ha keltet is üzemel. A kétoldali betápláláson azt értjük, hogy a 0,4 kV-os áramellátás két, egymástól távoli transzformátorról érkezzen a telepre. Amennyiben erre nincsen mód, akkor kell benzin, vagy gázolaj üzem áramfejleszt t - mint tartalék áramforrást - betervezni. A infrasugárzókhoz ritkán áll rendelkezésre vezetékes gáz. Ezért palackos PB gázt kell betervezni. A palackok számára létesített megfelel kapacitású raktárból a szükséges cseréket bármikor végre lehet hajtani. Üzemelés szempontjából viszont egyszer bb és olcsóbb, ha központi tartályból vezetéken biztosítjuk a PB gázt. Ebben az esetben is megtérül az üzemelés során a költségesebb beruházás. Szilárd tüzel anyag tárolására megfelel nagyságú területet kell biztosítani. Úthálózat A telep legyen szilárd burkolatú úton megközelíthet . A bels úthálózat általában nem burkolt, de minden id járási viszony mellett járható. Az utak szélessége és fordulói a tervezett járm forgalomhoz igazodjanak. A bakhátas utak mentén kell biztosítani a csapadékvíz elvezetését. Megoldható kiépített mély vízlevezet árokkal vagy széles, sekély kimélyítéssel. A sekély széles ároknak nagy a helyigénye, de el nye, hogy bárhol átjárható egyenes felület, nem kell átereszeket, hidakat építeni. Mély árkokat általában kényszer ségb l építünk, amikor sz k a hely vagy a talaj min sége miatt az utak járhatósága csak így biztosítható. Valamennyi bels tereprendezés az árkok irányába biztosít lejtést. A kifutók és volierek vízelvezet árok fel li kerítése sose épüljön beton, vagy más szilárd lábazattal. Az elhatárolások a víz számára könnyen átjárhatók legyenek. Elhatárolás, véd távolságok Meg kell tervezni a telep elhatárolását. Ez részben optikai védelmet, részben valóságos fizikai elhatárolást, tehát kerítést és kapukat jelent. Az optikai védelmen azt értjük, hogy a telep ne legyen látványosan a „kirakatban”. Jó, ha közforgalmú úttól kissé távolabb egy beköt magánúton közelíthet meg. A közforgalmú út és a telep között legalább egy keskeny erd sáv vagy fasor legyen. Ezzel elkerülhet , hogy aki eredetileg nem a telepre akart menni, pusztán kíváncsiságból odamenjen nézel dni. Nem titkos létesítményr l van szó, de vagyon- illetve járványvédelmi szempontból mindenképpen hasznos, ha az üzleti partnereken kívül más nem keresi fel a telepet. Kerítés és kapu (és nagy telep esetén portaszolgálat) azért kell, hogy a járm -, anyag-, állatés személyforgalmat ellen rizni és korlátozni lehessen. Véd távolságok tekintetében figyelembe kell venni a lakott (üdül , kiránduló, sport) területeket, állattenyésztési telepeket, nagyobb üzemeket, forgalmasabb utakat, stb. A minimális véd távolságot a zajhatás, leveg illetve vízszennyezés, fert zési veszély és a nyugalom szempontjából kell megítélni. A széljárástól, terepviszonyoktól és még számos helyi tényez t l függ a kialakítandó véd távolság, ezért konkrét számokat általában nem lehet megadni. Mindezek ellenére vannak kialakult minimális távolság értékek, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni: lakott épülett l 250 m; dögtért l, dögkúttól vagy baromfi-telept l 2 km; közúttól, vasúttól 200-300 m. Higiénia, járványvédelem 9

Ebben a tárgykörben az a fontos, hogy az állatok egészségét megóvjuk, a fert zések behurcolásának lehet ségét a minimálisra csökkentsük. A higiénia tisztaságot, rendet, a technológia maradéktalan betartását jelenti. Ennek követelményeit, lehet ségét és a végrehajthatóságát meg kell tervezni. (Pl.: hiába követelmény a hullák naponkénti eltávolítása, ha nincs hová lerakni) A fert zés behurcolása szempontjából a legnagyobb veszélyt az él állat jelenti. Ezért azonos helyr l származó állatokkal, egyidej betelepítéssel kell a telepet feltölteni. Egy kés bbi beszállítás, vagy más ok miatti elkülönítés miatt karantént kell biztosítani. A karantén beszállítás el tti megfigyelésre és beteg állatok elkülönítésére szolgáló terület. A telephez szervesen kapcsolódik, de járványtani szempontból szeparálható módon. A terület mélyebb pontján van a fert zés a karanténból nem kerülhet fel a telepre. Meg kell vizsgálni a telepen keletkezett trágya, állati hulla és befulladt tojás, valamint egyéb hulladékok elhelyezésének, illetve ártalmatlanításának lehet ségét. Mindezek, ha területileg nem is, de technológiailag és munkaszervezési szempontból mindenképpen a telephez tartoznak. A keletkezett trágya elhelyezését és kezelését az állattenyésztési telepen kívül tervezett trágyatelepen kell megoldani. A telepen belül ne legyen depó, a mélyalmos tartási rendszer ezt lehet vé is teszi. Az elhullott állatok tetemei és a befulladt tojások azonos elbírálás alá esnek. A tervezés kezdetén tisztázni kell, hogy lehet-e számítani az állati fehérjefeldolgozó körjáratára vagy más ártalmatlanítási megoldásra. Amennyiben nem (vagy túlságosan drága a lerakási díj), akkor a telep határán kívül létesíteni kell egy megsemmisítési lehet séget. Gondolni kell a szemétre, hogy vegyes hulladék is keletkezik a telepen és annak elszállítása, megsemmisítése és/vagy ártalmatlanítása szintén már a tervezés elején megoldandó feladat. Sz rmés és szárnyas ragadozók elleni védelem Ismerni kell, hogy a kijelölt területen hogyan áll ez a kérdés. Milyen fajokkal kell számolni, milyen együttm ködés lehetséges a környez vadgazdálkodókkal. A ragadozók akár meg is hiúsíthatják a tartást vagy a jövedelmez ségét. A telep kerítésén belül csapdákkal, fegyverrel viszonylag könnyebb megoldani a kérdést, de a kibocsátás után átfogó terv nélkül nehéz a feladat. Az üzemeltetési feladatok körébe kell tervezni.

10

TELEPEK TERVEZÉSE Az el z fejezetben az apróvad telepek létesítésének általános szempontjai és feltételei szerepeltek. Ebben a fejezetben a tervezés, a telep m ködéséhez szükséges épületek, berendezések, f tési rendszerek találhatók. A tervezés els lépése annak megállapítása, hogy • a létesítéshez szükséges környezeti és egyéb adottságok, követelmények megvannak, illetve teljesíthet k • ismert a telep célja és m ködési koncepciója • a négy fontos kérdésre (vertikum, telephely, kapacitás, munkaer ) kialakult a válasz • a létesítéshez szükséges engedélyek megvannak vagy beszerezhet k Ezután elvi elrendezésben funkcionális vázlatot kell készíteni ahol az egyes épületek, területek technológiai kapcsolata látható. A tervezett számok birtokában, a folyamatábra segítségével kell az építményeket, épületeket méretezni és alaprajzon elhelyezni. Ismételt helyszíni bejárás után kezd dhet a kiviteli tervezés. TELEP SZERKEZETE Az elvi elrendezésben kell a higiéniai és technológiai el írásokat és elveket rögzíteni. A legfontosabb higiéniai elvek; • tiszta és szennyezett anyag útja ne keresztezze egymást, • személy- és teherforgalom ellen rzött és korlátozható legyen, ezért a szennyes forgalom kivételével csak a f kapu üzemel, • iroda a kapu közelében van, hogy idegenek ne járkáljanak a telepen, • szintén a f kapu közelében van a takarmánytároló és a raktár. Részben az idegen (fert zési veszélyt jelent ) forgalom miatt, részben pedig azért, hogy nehéz járm vek ne rontsák a telep útjait. Technológiai szempontból a legfontosabb kérdés, hogy melyik fázisig akarjuk a nevelést a telepen belül tartani. Az utónevelés igényli relatíve a legnagyobb helyet. Részben ezért, részben a jól repül madarak neveléséért hasznos, ha minél el bb kikerülnek a növendékek a kibocsátás helyére. Lehetséges és jó megoldás, ha a keltet egy nagyobbra méretezett téglaépületben van a keltet , mert a keltet mellett az adminisztrációs és szociális és helyiségek is elférnek. Amennyiben a technológia része a naposcsibe eladás, a keltet és az iroda nagy forgalmat bonyolít. Ez az egyetlen csatornázott épület. Mindkét szempontból jó, ha a telep határánál van az épület Része a technológiának a biztonságos kerítés. A sz rmés és szárnyas ragadozók elleni védelem mindennapos feladatot jelent. A kerítés némi biztonságot ad a szabad területhez képest, de csak akkor, ha jól van megépítve és biztosított a hely az ellen rzésre és a csapdázásra. TECHNOLÓGIA TERVEZÉSE Az apróvad telepek közül csak a szárnyasvad telepek esetében kell a tervezés (és kés bb az üzemeltetés) során az egyes technológiai folyamatok illesztésére nagyobb figyelmet fordítani. Egyrészt azért, mert e telepeken - különösen fácán telepeken - gyakran olyan létszámú állattal kell számolni a technológiai lépcs k során, ami a munkában, terület igényben min ségi 11

változást jelent. Másrészt azért, mert a legtöbb telep nem teljes vertikumú vagy a tervezett mennyiségt l eltér kapacitású, így a beszerzés vagy az értékesítés esetében küls partnerekhez kell alkalmazkodni. Gyakran arra kell tervezni, hogy a kibocsátásra szánt állatoknak csak az üzletileg biztos minimumra tervezett részét állítja el a telep. A hullámzó igényeket vásárlással egészítik ki. Így a közép vagy az utónevelés fázisában lényeges lehet az állomány növekedése. A plusz állomány elhelyezése, gondozása (nevel -) terület és munkaer növelésével, vagy id beli ütemezéssel oldható meg. A tervezés során mindkét lehet séget mérlegelni kell és dönteni a célnak legjobban megfelel javára. Máskor a technológia közbens fázisában a felesleget értékesítik, amivel terület és munkaer szabadul fel. El fordul, hogy a keltet kapacitásának gazdaságos kihasználása miatt kell több tojást keltetni, és a felesleges napos állatot értékesíteni. Ilyen és még számos más lehet ség miatt, a technológiák tervezésekor egymáshoz kell illeszteni térben, id ben, állatok létszámában, és szükséges munkaer tekintetében: a törzsállományt, a keltet t, a napos állatok fogadását és az el nevelést, az el nevelt állatok fogadását, a közép- és utónevelést, valamint a kibocsátást. A tervezéshez szükséges adatokat a betelepítésre szánt állomány termelési adataiból kapjuk meg. Ennek hiányában az irodalmi átlagértékekkel 1000 tojóra tervezhet eredmények irányadóak a munkához. Alapvet követelmény, hogy a telepet a technológiával együtt kell tervezni. Az üzemelés során nehézségeket jelent, ha egy arra nem alkalmas telep kereteibe kell beszorítani az elképzelt technológiát. Ez nem azt jelenti, hogy a telep, vagy a technológia nem jó, csupán a kett nem illeszthet össze. A technológia határozza meg az üzemelést és az üzemelés költségességét. Éppen ezért, a technológiához kell tervezni a telepet, ha teljesen Új létesítményr l van szó. El fordulhat persze, hogy egy meglév majort, épületet (épület együttest) kell berendezni, teleppé alakítani. Ilyenkor korlátozottak a lehet ségek és az eredetileg elképzelt technológia olykor nehezen illeszthet az adottságokhoz. Mégis a technológiának kell els dlegességet biztosítani, ahhoz alakítani a környezetet, vagy olyan technológiát választani, ami a meglév keretekhez jobban alkalmazható. Ehhez a m szaki (építész, gépész) tervez nek ismerni kell a technológia lényegét, a vázát, amit egy folyamatábrában kell rögzíteni és a tervezés alapjául felhasználni. A nevelés, értékesítés számos változatával találkozunk a gyakorlatban. Jellemz nek mondható, hogy a nagy kapacitású keltet vel rendelkez telep csak saját törzsállományából származó tojásokat keltet. A kikelt csibék zömét napos és el nevelt korban értékesíti. Magának csak a törzsállomány pótlásához és egy kisebb vadászati értékesítéshez szükséges létszámot nevel fel. A vadásztársaságok nagyobb része nem keltet. Napos, el nevelt, vagy kibocsátási korban vásárolja a madarakat. Így kerülik ki a számukra gazdaságilag, vagy szakmailag kockázatos szakaszokat. Helyes döntés, mert akinek nincs lehet sége komoly beruházásra, jobban teszi, ha el nevelt, vagy kibocsátásra alkalmas madarakat vásárol. Minimális beruházással szinte házi kivitelezés berendezésekkel biztosíthatja a vadászatot. Végül, az el terv során a teljes technológiai folyamatból annyit kell kiválasztani, amennyi megvalósítható. Az ehhez szükséges építmények, berendezések szerepelnek a következ fejezetekben.

12

MEGVALÓSÍTÁS M TÁRGYAK, ÉPÜLETEK Kerítések, kapuk a) küls kerítés A telepet határoló kerítéssel szemben semmiféle különleges kívánalom nincsen. Szerepe a vagyonvédelemben és a járványvédelemben van azzal, hogy a telep forgalmát a f kapuhoz kényszeríti. Magassága 180-220 cm, anyaga általában 6X6 cm lukb ség drótfonat, (vas) oszlopokra feszítve. A küls kerítés a sz rmés ragadozók elleni védelem els vonala is. Akkor lehet jól kihasználni, ha a kerítés mindkét oldalról szabad, ellen rizhet , mert legalább gyalogút szélesség kaszált terület kíséri. A küls kaszált sávon kell elhelyezni a ragadozó csapdákat. E tekintetben fokozza a biztonságot, ha a kerítést 30 cm mélyen a földbe süllyesztik. Ilyen mélyre sem kutya, sem róka nem ás. Felállításához árokásó gépet kell használni. A kerítés kijelölt nyomvonalában húzott 30 cm mély árokba fúrják az oszloplyukakat. A beállított oszlopokhoz az árok alján rögzítik a feszít szálat. A nem rozsdásodó kerítésfonatot az alsó és a fels feszít szálra akasztani kell és nem szabad kötöz dróttal “felvarrni”. Az árok visszatemetése után a telep róka és kutya bekaparása ellen 10-15 évre biztosítva van. A f kapu egy teher- és egy személybejáróból áll. A teherbejáró kétszárnyú kapu. Telep felöli oldalán sekély, betonból készült fert tlenít tekn t kell kialakítani. Szélessége megegyezik a kitárt kapu szélességével, hosszúsága olyan legyen, hogy a legnagyobb méret traktorkerék is több mint egyszer átforduljon benne. Mélysége biztosítsa, hogy feltöltés esetén az áthaladó teherautó kerék gumiköpenye, magasságának feléig merüljön a folyadékba. A fert tlenít tekn t az út síkjába kell süllyeszteni. A haladási irányra mer leges szélét nem, vagy legfeljebb 3-4 cm-re szabad kiemelni a személykocsi forgalom miatt. A haladási iránnyal párhuzamos széleket ki kell emelni, melyek adott esetben a kitárt kapuszárnyak alátámasztásául is szolgálhatnak. A személybejáró egyszárnyú kapu, ahová célszer beépíteni a lábfert tlenít t. Szélessége a kapunyílásnál nagyobb, hosszúsága kétlépésnyi legyen, hogy a bejöv gyalogos-forgalom ne kerülhesse ki, senki ne tudja átlépni. b) kifutó és volier kerítések, fedések A kifutók és a volierek kerítése 2(-4) m magas 6X6-os drótfonat faoszlopokra er sítve, vagy ezzel egyenérték , más megoldás. Ha a téli tárolók, röpdék vagy kibocsátók ennél magasabbak, a kerítés általában két részb l áll. Az alapot képez drótfonat fölé magasításként netlon vagy perlon hálót alkalmaznak. A kerítés oszlopokhoz 5-7 cm vastag, megfelel hosszúságú fa karótoldásokat er sítenek, s ezekhez kötözik az oldalhálók magasítását. A kiscsoportos tojatáshoz épített voliereket a kerítés anyagával fedik. Egyéb esetekben a fedésre külön fed hálót alkalmaznak, mely nagyobb lukb ség , anyaga vékonyszálú, hogy télen ne tartsa meg a havat. A m anyag hálóknál nagyon fontos, hogy anyaguk UV stabilizált legyen, több szezont kibírjon. c) elválasztó kerítések A fácán és vadkacsa nevelés során a Fiatal állatokat bels kerítésekkel kisebb csoportokra kell osztani. Ezeknek a kerítéseknek a magassága kb. 50 cm, anyaga hullámpapír, farost lemez, fém vagy m anyag háló, attól függ en, hogy küls vagy bels térben vannak.

13

Épületek A szárnyasvad telepek zárt terei lehetnek tégla vagy könny szerkezet épületek, illetve fóliasátrak. A három lehet ség közül aszerint választanak, hogy az építményeket állandóra vagy ideiglenesre, ill. áthelyezhet re tervezik, milyen technológiát akarnak atka1mazni, és a megvalósításhoz mennyi Pénz áll rendelkezésre. a) keltet A beépített gépek értéke, a t zbiztonság és a h mérséklet tartása miatt jellemz en téglából építik a keltet ket. A keltet általában egyszintes épület, de indokolt esetben a többszintes elrendezés is megvalósítható. A technológiai folyamatnak megfelel a helyiségek sorrendje. tojás fogadó, tároló, el keltet , bújtató, csibeszárító és kiadó. A keltet ház több higiéniai és munka-biztonsági követelménynek feleljen meg: • személy- és áruforgalma mindig korlátozható és ellen rzött legyen, • kétirányú áram-betáplálás, vagy ennek hiányában tartalék áramforrás (aggregátor) biztosítása, • a tojás és a csibe útja, valamint a szennyes és a tiszta anyag forgalma nem keresztezheti egymást, • a tojás átvétele és a naposcsibék kiadása egymástól távol, akár az épület két ellentétes végén legyen, • a helyiségek elrendezése határozza meg a forgalom irányát, az egyirányú technológiai folyamatot, • a tiszta térbe irányuló személy és anyagforgalom ne kerülhesse el a mosdókat, öltöz ket illetve a fert tlenít ket, • megfelel méret és a kell számú raktárhelyiség legyen. Mindezek figyelembevételével kell kialakítani (tervezni) a keltet épületet és a berendezéseket. A keltet funkcionális része: tojás fogadó, tojás tároló, el keltet , bújtató, csibeszárító, csibe kiadó. A többi helyiség csak járulékos, kiegészít funkcióval kapcsolódik az üzemeléshez, de nem része a technológiának. Elhelyezésük, fizikai kapcsolatuk a keltet vel csak azért szerepel a rajzon, mert legtöbbször a keltet az egyetlen k épület a telepen és adódik, hogy itt kapjanak helyet. b) nevel k A fácánnevel k kialakítása függ az alkalmazandó technológiától illetve a f tési rendszert l. Minden esetben,amikor kályhás vagy kazános f tés van (fekv kémény, légbefúvás, etázsf tés) a t zveszélyes teret a nevel téren kívül, t zálló fallal határolt területen alakítják ki. Az alkalmazott technológiától függ en a nevel nagysága széles határok között változhat, hiszen az állats r ség az egyik módszerben a másiknak akár tízszerese is lehet. Gyakoribb megoldás, hogy egy gondozóhoz tartozó állatok egy nagy teremben egy légtérben vannak. Gáz infrasugárzós technológiánál sugárzónként elkerített térben, s t olykor önálló légtérben vannak az állatcsoportok. A nevel k lehetnek téglaépületek, szendvics panelekb l összeállított könny szerkezetesek, vagy fólia sátrak. A fólia sátrak a mez gazdasági kertészeti technológiából átvett szerkezetek. Lényeges különbség, hogy az íves cs vázra fekete fóliát kell felhúzni. A fekete szín miatt nagy gond a sátor túlmelegedése. Kiküszöbölésére több szell z kürt t és oldalsó szell z nyílást építenek a sátorba. A h tés további javítására mintegy 10 cm távolsággal dupla fóliát is húznak, hogy a közötte áramló leveg h tse a falat. A fólia sátor építésekor arra kell figyelni, hogy a fóliába épített minden szerkezet (szell z nyílás, kürt stb. lehet leg kör

14

keresztmetszet legyen, mert így a legkisebb a veszélye a fólia továbbszakadásának. A fólia kivágása el tt a tervezett helyen a fóliát meg kell er síteni. A sátor kerek szell ztet nyílását téglalap alakú fólia takarja. A nyílás felett a fémvázhoz rögzített léc alól indul a takaró fólia, melynek alsó szélében egy rúd van rögzítve. A szell z nyitásához erre a rúdra kell feltekerni a fóliát, így fokozatmentesen szabályozható a nyílás nagysága. A fogolycsibe el nevelés két lényegesen eltér technológia szerint folyhat. Egyik esetben drótsodronyos ketrecekben tartják az állatokat. A lábakon álló, felül nyitott el nevel ketreceket egy épületben helyezik el. Az épületben egy vagy több nagy terem és a kiszolgáláshoz szükséges kisebb helyiségek vannak. A terem padozata sima, könnyen takarítható. Teremf téssel kombinált m anyás nevelés feltételeit kell biztosítani mind a f tés, mind a m anyák csatlakozása tekintetében. A ketrecek egyik végükkel a falhoz csatlakoznak. Minden ketrecnek saját infralámpája, takarmány és vízellátása, valamint kibújó nyílása van. A ketrecekhez a kibújó nyílásokon keresztül, a küls oldalon, lábakon álló, háromrészes egységek csatlakoznak. Minden egység kett darab, hálós oldalú, hálóval fedett kifutóból és a közöttük lév fedett búvóházból áll. A ketrecek magassága úgy van beállítva, hogy kényelmesen kezelhet k legyenek, és alóluk a lehullott trágya, takarmány könnyen takarítható. A ketrecekbe és kifutókba vezetékes önitató beállítható. A búvóházba sem takarmányt, sem vizet nem teszünk. A búvóház tetejének egy része nyitható. Más technológiánál nem emelt ketrecben, hanem földön tartjuk az állatokat. A kisebb méret nevel höz fóliával félig takart kifutó és szabad kifutó tartozik. Minden csoport külön egységben nyer elhelyezést, így egy-egy fedett tér olyan kicsi, hogy inkább ól, mint épület méret . A zárt tér bels részében m anya biztosítja a megfelel h mérsékletet. A félig elhatárolt küls részben van az etet és az itató. A vadkacsáknál a klasszikus zárttéri nevelésnél a naposkacsák részére az épületben biztosítunk egy kis csatornát úszkálásra. Ebb l inni is fognak az állatok, ezért a gyakori vízcsere biztosítható legyen. A kis betonvályúból faráccsal segítjük a kijutást. Más technológia esetén úsztató vályú csak a kifutóban van. A tópartra kihelyezett állatoknak már nem szükséges valódi meleg épületeket biztosítani. Elegend egy ideiglenesen felállított, es - és szélvédelmet adó építmény. Ez gyakran mindössze oszlopokra er sített féltet . A fedett terület akkora, hogy az állatok elférjenek alatta. A fedett terület három oldalán, a tartóoszlopokra er sített mez gazdasági fólia biztosítja a szélvédelmet. c) kifutók, volierek A nevel házakhoz csatlakoznak a kifutók. A kifutók elhatárolása egy oldalról az épület, három oldalról kb. 2m magas kerítés. Az épülethez közelebbi kis szakaszuk fóliával vagy valamilyen más ideiglenes megoldással fedett illetve szélt l védett lehet. A kifutó nagyobb része teljesen szabad. Az épületen belül elhatárolt nevel terekhez (p1. gáz infrasugárzós technológiánál) önálló kifutók tartoznak. Ilyen esetben közös kerítések vannak, melyek nem lehetnek a szimpla 6X6 centiméteres drótfonatból. A kerítés alsó felét mindkét oldalról s r fonattal kell borítani, vagy az egész kerítés mez t ilyenb l építeni. Sokan úgy tartják, hogy az egyes csoportok nyugalma érdekében jobb, ha az elválasztások nem kerítésfonatból, hanem átlátszatlan (p1. alumínium vagy eternit hullámlemez) lapokból vannak. A fácán ás fogoly kifutókat hálóval fedni kell. A vadkacsák kifutóit nem szokás fedni. A volierek (tárolók) épületekhez nem csatlakoznak. Szabadon állnak és kerítéssel határoltak. Méretük a tartási célnak megfelel en néhány négyzetmétert l néhány hektár lehet. Lényeges különbség a kifutó ás a volier között, hogy míg a kifutó adott technológiában egy tartásra szolgáló zárt tér (épület, fóliasátor) kiegészít szabad területe, addig a volier az állatok kizárólagos tartózkodási helye.

15

Kiscsoportos tojatóvolier legalább 2 m2/állat nagyságú. Az oldala kb.2m magas, és a kerítés anyagából készült fonattal fedett. Célszer egymás mellett több tojatóvoliert sorban felállítani, mert így a közös választófalak lényeges megtakarítást jelentenek. Lehetnek végleges beépítés ek vagy mobilok. Ez utóbbi esetben a szokásos volier elemeket használják a felépítéshez. A nagy volierek területe 0.1-t l néhány hektár, kerítésmagassága 3-6 m lehet. Ha lefedik, fedésükre m anyag hálókat használnak. A voliereknél fedésre perlon hálót nem használhatunk, mert megtartja a havat. A fedésre illetve a nagycsoportos tojatók íveire olyan er s, de vékony szálú, viszonylag nagyobb lukb ség háló kell, aminek anyaga nem tartja meg a havat és UV stabilizált (p1. nyergesújfalui háló). A nagyterület volierek vízszintesen kifeszített fed hálói a Saját súlyukat sem bírják el. Ezért hálót tartó feszít drótok hálózatát kell kihúzni. A feszít drótok találkozási pontjaiban a kerítéssel azonos magasságú oszlopok tartják a hálózatot. A tartószálaknak olyan s r n kell lenni, hogy a háló ne lógjon be túl mélyen. Az oszlopokra kell er síteni az ül rudakat, minél magasabbra, mert ez a madarakat repülésre készteti • Oldalkerítésre perlon háló megfelel, különösen a 2 méter feletti magasításhoz. Az állatok mozgási magasságáig (50-60 cm-ig) a bels oldalról védeni kell a hálót, mert kicsipkedik. Az alsó meger sítéshez a vastagabb, fekete útalap háló, vagy aprólukú, megfelel en er s, de jól hajlítható fémháló jó. A volierek egy speciális formája a vadkacs röptet (trambulin). Dombok közötti völgyben folyó patak visszaduzzasztásával létesített tó vonalába, a dombtet re építik a röptet t. A fából készített építmény egy földr l induló deszka Út, mely nem túl meredeken maximum 8 méteres magasságig emelkedik. Oldalról és felülr l drótfonattal határolt. A fels ponton vízszintesbe fordul és mintegy 2-3 méter után a tó felé nyitott. Hasonló kimenetet biztosítani szoktak 2 és 4 méteres magasságban is. A tópartról a röptet ig 8-10 m széles, dróthálóval határolt Út vezet. A röptet alsó végénél egy kisebb volier van, amelyet felülr l is drótháló fed. d) tojatók Az alkalmazott technológiától függ en lehet földre, ketrecbe vagy m fészekbe tojatni. A fácánok földre tojatásánál kiscsoportos vagy falkás módszert választhatunk. A kis csoport esetében a fentebb leírt kiscsoportos tojatóvolierben helyezzük el az állatokat. A fácánok falkás tojatásnál 100-200 állatot tartunk együtt, megfelel ivararányban. Ideális terület nagyság 20 m2/állat. A tojató vagy egy szokásos felépítés nagy volier, vagy a mez gazdaságban használt fólia sátor tartóívéhez hasonló ívekre kifeszített könny m anyag hálóval fedett terület. Az ív magassága 3-4 m, szélessége 5-6 m, hosszúsága a tervezett állatlétszámtól függ. A hálót az alsó 60-70 cm magasságban er sebb m anyag vagy dróthálóval belülr l védeni kell. Az ívekre húzott háló sokkal olcsóbb megoldás minden másnál, csak annyival kényelmetlenebb, hogy télre le kell szedni. A tárolhatóság miatt a teljes hálót sokszor az eredeti csíkokra is szét kell bontani. A fácánok ketreces tojatásánál a tojóketrecek egymás fölött több sorban vannak egy védett térben. A ketrecek befogadására k vagy könny szerkezetes épület éppúgy megfelel, mint a fekete fóliával fedett sátor. A ketreces tojatással kapcsolatos egyik legf bb gond a megfelel szell zés biztosítása. A k vagy könny szerkezetes épületnél a szell ztetés biztosítására több megoldás lehetséges. Gazdaságos a tet be épített kürt kkel ás alul a falakon nyitott szell z nyílásokkal létrehozott természetes szell zés. Ez a természetes (gravitációs) légcsere nem mindig elegend , ezért a ventillátorok m ködtetéséhez és a világításhoz elektromos energiát biztosítani kell. A foglyok tojatása angol vagy francia rendszer boxokban történik. Az angol boxok a földön, a francia boxok lábakon állnak, de minden esetben, a szabadban. A boxok 3 részb l, két fedett és közöttük egy dróthálóval borított, nyitott összeköt részb l állnak. A 150*75 cm es box egy

16

fogolypár tartására alkalmas. A boxokat egymással összeépítve, sorban telepítik. Ebben az esetben a középs rész oldalfalai nem lehetnek rácsból, hogy a szomszédos párok ne láthassák egymást. Az angol boxoknak nincsen alja (alulról nyitottak). A francia boxok két zárt része alulról sima lappal zárt, a középs dróthálóval. Tehát lényegében az angol boxban a földre, francia boxban ketrecbe tojatunk. A vadkacsák általában m fészkekbe tojnak. A m fészkeket tojóházban vagy a szabad ág alatt a tóparton ás kisebb számban a vízen is cl lehet helyezni. A tojóház egyszer tégla esetleg könny szerkezetes épület. Általában egy bejárata van és csak egy, nem nagy belmagasságú helyiségb l áll. Es és szélvédelmet biztosít, f tése nincsen. Abban az esetben, ha takarmány tárolására is használják, akkor az külön helyiség, külön bejárattal. e) takarmánytároló A telepen tartott állatok részére az abraktakarmányt megfelel en száraz, jól szell ztethet , lehet leg h vös épületben kell tárolni. A tároló befogadóképességét úgy kell méretezni, hogy legalább egyheti mennyiség - takarmányféleségenként különrakva - elférjen. A tápokat mindig papírzsákokban, a szemes takarmányokat általában ömlesztve tároljuk. Az ömlesztett tároláshoz mozgatható deszkafalak szükségesek. Ezeket el re le kell gyártani, és nagyságukat valamilyen szisztéma szerint a tároló méretéhez igazítani. Az egyéb takarmányokat általában naponta szállítjuk be a telepre vagy ideiglenes lerakóhelyen rövid ideig tároljuk. f) raktárak A zökken mentes üzemeltetéshez elegend számú és nagyságú raktárhelyiség szükséges. Ezek számát és méretét általános érvény en megadni nem lehet (a tervezettnél kett vel többet és másfélszer nagyobbat kell megépíteni). Arra kell figyelni, hogy a mérgez , t zveszélyes, vagy egyéb okból gondosabb kezelést igényl anyagokat külön kell tárolni. A vegyszereknél az egymással heves reakciót adó anyagokat külön helyiségben kell tárolni. A raktáraknak nem kell önálló épület, az iroda, a keltet vagy a takarmánytároló épületében elhelyezhet k. g) szociális és iroda épületek A dolgozók létszámától és a telepen alkalmazott technológia higiéniai követelményét l függ a szociális blokk félesége és nagysága. Humán egészségügyi oldalról a megfelel jogszabályok és ANTSZ el írások szabályozzák a kérdést. Ezért WC-t és egy minimális szint tisztálkodási lehet séget biztosítani kell. A telep járványvédelme is megkövetel bizonyos óvatosságot. Jó, ha a dolgozók átöltöznek, és több szempontból helyes, ha erre a lehet séget egy központi helyen biztosítjuk. Az öltöz lehet a keltet épületében is, hiszen sokszor ez az egyetlen csatornázott épület. BERENDEZÉSEK Etet k Vályú a legegyszer bb etet , melyre drótból hajlított rácsot kell tenni, hogy az állatok ne menjenek bele. Könnyen tisztítható és olcsó, de több munkaer t igényel. Gyakrabban a fiatal állatok takarmányozásakor használják. Az ajtó rácsára akasztható vályúból etetjük a ketreces tartás során a (tenyész) állatokat. Hengeres önetet a nagyobb csibék, és a feln tt állatok etetésére használt eszköz. Nagy álló henger (kb. 20 kg abrak ill. táp befogadású), melynek saját etet tálcája van. Kúpos önetet a csibék takarmányozásánál tesz jó szolgálatot. Befogadóképessége 1-2 kg. Ketrecre tehet önetet t a fogolypárok takarmányozására használjuk. Láncos önetet a nagyüzemi baromfitenyésztésben használt berendezés. Beállításának elvi lehet sége megvan, 17

de ritkán szokták szárnyasvadnál alkalmazni. Elvágott autógumiból a szabad területre kibocsátott állatokat lehet etetni, ha valamilyen okból a takarmányt nem akarjuk a földre szórni. Itatók Csibeitató cserépb l készül, kicsi az rtartalma, ami el nyös, mert gyakrabban kell frissíteni benne a vizet. Így maga az eszköz biztosítja a vízmin séget és a csibék gyakori ellen rzését. Kúpos önitató (fém) a csibenevelésben leggyakrabban használt itató eszköz. Tartályos önitató volierekben vagy kibocsátáskor használható jól, mert nagy rtartalma miatt ritkábban kell tölteni. Kétféle megoldással találkozunk. Az egyik esetben fekv hordóból cs vezetéken keresztül, a másik esetben pedig az itatóvályúval közvetlen kapcsolatban lév álló tartályból jut a Víz az itatóvályúba. Itatóvályú egyszer , két végén, ferdén lezárt félhenger, melyet általában a befolyó oldalon kissé megemelve állítanak be. Töltéskor a túlfolyó rendszernek köszönhet en automatikusan frissül a víz és tisztul a vályú. A vályú készítése során arra kell figyelni, hogy a keresztmetszete mindig félhenger legyen, és a végeit íves átmenettel zárják. Így elkerülhet k az éles szögletek és sarkok ahol a szennyez dés lerakódhat. Ez vonatkozik az etet vályúkra is. Vezetékes önitató és harmatcsepp itató azonos elven m köd rendszerek. Minden egység (egy ól, egy volier) külön tartályból induló cs vezetéken kaja a vizet. Azért külön tartályból, mert az önitatókat sohasem kötjük a vezetékes hálózatra közvetlenül. Ennek két oka van: egyrészt ezzel megakadályozható m szaki hiba esetén az itatóból szennyezett Víz visszaszívása az ivóvíz hálózatba, másrészt az automata szelepeknél kisebb zárási er szükséges, mint a vezetékes hálózat szokásos több bár nyomása esetén. A hálózati vezeték a tartályban megszakad és egy úszóval vezérelt szelep (Jakab-szelep) szabályozza a tartályban a vízszintet. E m szaki megoldásnak további el nye, hogy vízben oldható gyógyszereket vagy takarmánykiegészít ket az önitatón keresztül is lehet adagolni. A tartályból kiinduló cs vezeték leágazásainak végpontjainál vannak az önitatók. A klasszikus tálkás önitatónál úszószelep szabályozza a tálkákban az itatóvíz szintjét. A vezetékes kúpos önitatónál a kúp alatt elhelyezett úszó t szelepe szabályozza a körbefutó vályúban a vízszintet. A függesztett önitatóknál a pisztolyszelep rugós nyitása ellenében az itató és a víz együttes súlya szabályozza a szelep zárását. A harmatcsepp itatónál a m anyag cs be csavart súlyszelepek kínálnak az állatoknak egy-egy csepp vizet. Ketrecre akasztható önitató a tojóboxban tartott foglyok ellátására szolgál. Másik változatát a battériás fácántartásban használjuk. Elvágott autógumiból a szabad területre kibocsátott állatokat itatják, ha jobb megoldás nincsen, vagy fél az itató elvesztése. Ketrecek, tojófészkek a) ketrecek Az intenzív technológiáknál az épületeken belül - a jobb helykihasználás érdekében több sorban elhelyezett - ketrecekben vannak az állatok. Jellemz en a tojatásnál használnak ketreceket, de a pecsenyekacsa vagy a húsra tenyésztett fácánoknál a nevelésnek is eszköze. Általában a broyler baromfitartásból átvett ketreceket építik be. b) tojófészkek A vadkacsa tojatásához használjuk. A m fészkek deszkából vagy más természetes anyagból készülnek. A tojóházba telepített tojófészkek összeállítása nem olyan igényes, mint a szabadban elhelyezetteké. Csak egy lapokból összerótt kis kuckó, ami a megtojási id re elhatárolt nyugalmat biztosít. A szabadba épített m fészkek stabilak, megbízható es és szélvédelmet biztosítanak. A deszkából építettek teteje felfelé nyitható, ezért kényelmesebben kezelhet k. A nádból, sásból, vessz b l stb-b l készült m fészkek esztétikusabbak, jobban illenek a félvadtartáshoz, talán a tojók is jobban szeretik, de sokkal nehézkesebb a kezelésük. A vízre telepített m fészkek oszlopo(ko)n rögzített deszkalapon vannak, a Víz felett csak annyival magasabban, hogy a hullámzás ne csapjon be a fészekbe. A fészek eléréséhez a

18

kacsák részére deszka feljárót kell építeni, viszonylag kis emelkedéssel, keresztben lécezéssel. A feljáróra azért is szükség van, mert a feltipegés közben lefolyik a víz a tojó lábáról és nem ázik el a fészek. F tési rendszerek Minden ismert h átadási rendszer használatos a nevel k teremf tésére. A forró füst közvetlen h szállítását használja ki a fekv kémény. Meleg leveg t használ f tésre a légbefúvásos rendszer, míg melegvizet, az etázsf tés. Sugárzó h vel a gáz infrasugárzó f t. Az állatok tartózkodási helyén a magasabb h mérsékletet elektromos h sugárzó biztosítja. a) fekv kémény A régi téglaépületek átalakításakor ajánlható a fekv kéményes rendszer. Óriási el nye, hogy csak egyféle energiát igényel, szinte mindenütt megvalósítható. F tését szilárd tüzel re alapozzák. F t anyag lehet erd - vagy mez gazdasági hulladék is, ezért olcsó az üzemelése. A tüzel tárolására, gy jtésére egy féltet t kell biztosítani. Az épület, kezel és f t helyiségb l valamint nevel térb l áll. Az épület egyik végében - a t zálló fallal elválasztott f t -kezel helyiségben - elhelyezett kemence (kályha) kéménye a padozattól 30-35 cm magasságban, 2 ezrelék emelkedéssel húzódik Végig az épület hossztengelyében és az ellentétes végén fordul függ leges irányba. Lábakon álló, téglából épített kéményr l van szó. Az építés során béléscsövet nem szabad használni, klasszikus technológiával, gondos munkával kell a tömörséget biztosítani. A nevel tér hossza maximum 20 m., szélessége 6-8 m lehet, magassága pedig minimálisan annyi legyen, hogy a mélyalom emelkedését is beszámítva kényelmesen lehessen közlekedni. A kémény az els S méteren nagyon meleg, ezért faráccsal vagy lécekkel el kell keríteni. A teljes nevel tér kezdetben nem lehet egyben, ezért 20-25 m2-nyi nevel egységeket alakítanak ki alacsony, ideiglenes kerítésekkel. M anya nem tartozik a rendszerhez! Az épület hosszanti falán kibúvó nyílások vannak. Az épülethez kifutó csatlakozik. b) melegleveg s f tés (légbefúvás) Kályhás vagy légbefúvásos teremf tésr l van szó. Ennél a technológiánál is a fekv kéményhez hasonlóan egy nagy teremben tartjuk az állatokat. A teret mobil kerítésekkel kisebb részekre osztjuk. A légbefúvás csak a teremh mérsékletet biztosítja. A kályhában legtöbbször szilárd, esetleg folyékony f t anyagot égetnek el. Az el nevelés ideje alatt infralámpákkal külön melegíteni kell az állatok tartózkodási helyét. A m anyák számára felfüggesztési lehet séget és elektromos csatlakozást kelt biztosítani A teremf tés biztosítására két technológia honosodott meg. Az egyik esetben a teremben elhelyezett kályha a h forrás. A kályhát részben vagy teljes egészében egy fémlemez köpeny veszi körül. Egy ventillátor a kályha felülete és a köpeny között felmelegedett leveg t a terembe fújja. A kályha a terem egyik sarkában van, kívülr l f thet és a kéményét is a legrövidebb úton vezetik ki, a t zveszély miatt. A másik esetben a köpennyel körülvett kályha nincs a teremben. A meleg leveg t kb. 50 cm átmér j , két sor lukkal perforált m anyag cs vezeti a terembe. A helyiség szélességét l függ en egy vagy a terem két oldalán egy-egy csövet függesztenek Végig a mennyezet alatt. c) melegvizes f tés (etázs-f tés) A h forrás ebben az esetben egy kazánházban elhelyezett kazán. A kazánban melegített vizet a nevel ben lév cs kígyóba vezetik. Ez lehet, gravitációs rendszer s ebben az esetben elektromos energiát nem igényel. A nevelési technológiától függ en a cs kígyó vagy a padozatra (padozat alá) fektetett, vagy kissé megemelve közvetlenül a battériák alatt fut. E f tési rendszer kiépítése a legjobb példája annak, hogy a tervezett technológiához kell a technikát kiépíteni. A megvalósítás után a technológiát alapvet en már nem lehet változtatni. A gyakorlatban úgy alakult ki, hogy ehhez a f tési rendszerhez általában egyszintes battériás tartást használnak. A 145 cm átmér j , kör alapterület battériákat önetet vel és vezetékes önitatóval látják el. Az önitatók tartályból kapják a vizet, így gyógyszer, cukor vagy

19

kamillatea adagolható az állatoknak. Gyakran kúpos önitatókat használnak, melyek beruházási igénye alacsonyabb. A battériák alja és oldala drótháló s ezeket a megemelt csövekre teszik. Közvetlenül a battériák alatt futó f t cs ben magasabb a víz h mérséklete, így a battériában már a nevel tér h mérsékletét biztosítja. A battériákat nem almozzák alattuk homok van. Az esetek egy részében a padozatf tés csak (egy alacsonyabb) teremh mérsékletet biztosít, emellett még infralámpákat kell beállítani, melyek a nevel tér h mérsékletét biztosítják. A battériákat a padozatra helyezik és almozzák. d) gáz infrasugárzó Teremf tést és m anyát egyszerre oldja meg a gáz infraég . H sszabályzós (ki- bekapcsolós) 1000 W-os készülékeket kb. 45 fokos szögben döntve, mintegy 80 cm magasságban kell elhelyezni. A f t anyag vezetékes földgáz vagy palackos PB gáz. Az ég által besugárzott területen nevel tér-, attól távolodva teremh mérsékletet biztosít a technológia. Minden sugárzóhoz külön h sszabályzót kell kapcsolni és a nevel egység bejárati ajtajánál elhelyezni. e) elektromos h sugárzók. A m anyák alatti magasabb h mérsékletet leggyakrabban a normál porcelán foglalatokba csavarható infra h lámpákkal biztosítjuk. Más esetben a fekete vonal h sugárzót használjuk m anyának. A vonalsugárzó felszíni h mérséklete alacsonyabb a készülék közelebb van az állatokhoz. Keltet gépek és egyéb berendezések a) gépek A keltet gépek típusai szerint megkülönböztetünk asztali, szekrény és termes keltet gépeket. használt típust els sorban a keltetett tojás mennyisége, másodsorban a rendelkezésre álló munkaer határozza meg. A vadmadarak tojásainak keltetésére els sorban National gépeket használnak, de vannak kisebb Viktória gépek is üzemben. E speciális vadmadár-keltet gépek a célnak legjobban megfelel típusok és sokkal eredményesebbek, mint a baromfitenyésztésben használatos egyéb keltet k. Kezdetben, amikor megindult a fácánok gépi keltetése a magyar Gergely-féle asztali gépeket is használták. Kés bb a nagyüzemi intenzív tenyésztés a nagyteljesítmény gépeket követelte meg. Az 1990-es évek elején úgy látszott, hogy a kisebb gépek reneszánsza következik, de úgy látszik, hogy a gazdasági megfontolások ezt megakadályozták. Napjainkban is a nagyobb gépeket használják. A gépek emelked típus száma az egyre növeked befogadóképességet is jelzi. Egy adott keltet üzemen belül, az el keltet és a bújtató gépek kapacitását össze kell hangolni. Folyamatos üzemelés mellett általában hetenkénti berakással számolunk és így elegend , ha a bújtató gépek kapacitása egyharmada az el keltet k kapacitásának. A keltet ben használható gép típusát a gazdaságosság figyelembevételével - a tervezett keltetési szám alapján kell meghatározni. Biztonságosabbak és kevesebb problémát okoznak a teljesen automatizált gépek. Biztosítják az egyenletes h mérsékletet, a szükséges páratartalmat és a forgatást. El ny még a relatíve kevesebb munkaer igény. Leggyakrabban használt gépek: el keltet k National 6.000 - 36.000; Viktoria 4.500 - 9.200; bújtatók National 2.000 - 6.000; Viktoria 1.848; A gépeket úgy válogatják össze, hogy egy üzemen belül azonos állványokat,tálcákat lehessen használni. b) állványok A termékeny tojások tárolására olyan állványokat kell használni, amelyeken a tojások a tálcákkal forgathatók. A tálcatartókat a tárolóban az állvány saját kis motorja mozgatja. A keltet gép állványain nincs motor, csak egy csatlakozó a gép, mozgató mechanizmusához. A nagy gépek állványai saját kerekeiken gördíthet k. c) tálcák és fordító

20

A tojástartó tálcák nem korrodálódó fémb l készülnek és gumibetétesek. Egységes nagyságuk illeszkedik az állványok polcméretéhez. A gumibetétekben az egyes tojásfészkek nagysága változó, mert a vadmadár keltet k alkalmasak bármely szárnyasvad tojásának keltetésére. Így az azonos külméret tálcákba rakható tojások száma a szerint változik, hogy fogoly, fácán, vadkacsa stb. betét van a tálcában. A bújtatóban a keltet ével azonos méret , sima aljú, peremes fémlemez tálcákat kell használni. Egyik tálcából a másikba fordító állvány segítségével rakhatók a tojások. Az állványban a tojással telerakott tálcára lefelé fordítva ráborítják az üres tálcát, összekapcsolják és 180 fokos fordítással átrakják. d) tojás átvilágító lámpa Nyéllel felszerelt kézilámpa, melynek zárt fém burkolatán kis kerek nyíláson jön csak ki a fény. Hálózatról, alacsony feszültséggel üzemel. KIVITELI TERVEZÉS A kiviteli tervek elkészítésénél alapvet szempont a tervezett technológia megvalósítása. Nehézséget csak az okozhat, ha meglév épületbe kell illeszteni a technológiát. Hasonlóan problémás lehet, ha az eredeti elképzelésnek anyagi korlátai vannak. Fontos alapelv legyen, hogy valamennyi kompromisszumot szabad kötni, mert a merev elutasítás nem célravezet . Az is megengedhet , hogy a teljes tervet el kell készíteni, és megvalósíthatósági szakaszokra felbontani. Az azonban nem engedhet meg, hogy a technológia lényegi része csorbuljon. Inkább el kell állni, vagy más megoldást keresni, de rosszul m köd rendszerben dolgozni éveken keresztül, eredménytelen és drága. A kiviteli tervek elkészítése el tt be kell szerezni a telep létesítéséhez szükséges engedélyeket, mert ezek tartalmazhatnak olyan el írásokat, melyeket a tervezés során figyelembe kell venni. Az épületek méretezése alkalmazkodjon a berendezésekhez, mert utólag nehéz, vagy lehetetlen az elhelyezésük. Az épületek és egyéb m tárgyak elhelyezése szolgálja az akadálytalan üzemeltetést. Ezért a tervez nek az összes szükséges paramétert (berendezések alap és magassági méretei, tervezett forgalom mérete és iránya, egységenként szükséges közm vek, tároló kapacitások, stb.) meg kell adni. A kiviteli tervezésnek fontos része a megvalósulás sorrendje, id beni ütemezése. (Pl.: közm fektetés, úthálózat, kerítés, épületek)

21

SZÁRNYAS VADTELEP BETELEPÍTÉSE ÉS ÜZEMELTETÉSE Az el z fejezetekben megismerhettük a zárttéri apróvadtenyésztésben szóba jöhet fajokat, a telep létesítés általános szempontjait, a környezettel szemben támasztott követelményeket, telephez szükséges épületeket és berendezéseket. Most az a feladat, hogy megismerjük, hogyan kell betelepíteni, üzemeltetni a szárnyasvad telepet. A teljes vertikumú telepen tojatás, keltetés, nevelés, kibocsátás, majd ehhez kapcsolódóan vadásztatás folyik. A tojatáshoz ki kell válogatni a megfelel tenyészállományt. TENYÉSZANYAG KIVÁLASZTÁSA A kiválasztás alapja a mesterséges tenyésztés célja. Abból kell kiindulni, hogy a természetes környezetben él egyes vadászható apróvad fajok létszáma nem elegend a vadászati igény kielégítéséhez, ezért mesterséges tenyésztéssel és szaporítással kell pótolnunk a hiányzó mennyiséget. A felnevelt állatokat kibocsátjuk els sorban azért, hogy levadásszuk, másodsorban azért, hogy a túlél állatok a természetes állományt szaporítsák. E kit zött célok érdekében válogathatjuk a tenyészanyagot, kérdés tehát, hogy melyek a válogatás szempontjai: jó röpkészség élénkség, spontán aktivitás vadság Boyer - Melin kísérlet szociális viselkedés tojástermel képesség tojás keltethet sége termelés és gazdaságosság kotlás szempontjai ivarérettség ideje Az els 3 szempont a vadságra a második tulajdonság csoport a termelésre szelektáláskor fontos. Tehát a szelekció kezdetén el kell dönteni, hogy mit tartunk fontosnak. A kitelepítés és a vadászat vadat kíván és nem baromfit, de a rentábilis fácántelep nyugodt, jól termel állatokat. Lehet, hogy el kellene választani a kitelepítésre szánt tenyészanyag el állító és - a pecsenyekacsa és leszúrásra szánt fácán árutermel tenyészeteket?! Ehhez már a tenyészanyagot két irányban kellene szelektálni, ha egyáltalán szelektálunk. Az utolsó felvetés eldöntése anyagi kérdés, tehát nem tisztünk most állás foglalni. Mindezek ellenére a szelekcióról ejteni kell néhány szót. Vizsgáljuk meg el ször a vadság kérdését. A vadság öröklésével Starker (1944) foglalkozott. Amerikai pulykák esetében a vad madaraknál kisebb testtömeg, kisebb tojástömeg és a testtömeghez képest relatíve nagyobb agy, mellékvese és hipofizis tömegeket talált. E vizsgálat szerint a vadság tehát nem csak a génekben, hanem látható anatómiai tulajdonságokban is megmutatkozik. Ez csak utólagos igazolása az értékes tulajdonságnak, mert a kedvez eredmény ellenére a madár már elveszett a tenyésztés számára. Boyer és Melin fiatal állatok spontán aktivitását mérte. Kétnapos és egyhetes csirkéket vizsgáltak egy elhatárolt térben. Módszerük szerint 1 méter X 1 méteres négyzet közepére állított csibe viselkedését kell megfigyelni. A gyakorlatban egy felül nyitott, nagy, négyzet alapú kartondoboz használható a kísérlethez. A négyzetbe átlót és kört rajzolnak. A kísérletben egy-egy vonal átlépése helyváltoztatásnak számít. Helyváltoztatások, felugrások, ürítések és hívó jelek száma az egyperces megfigyelés alatt, alkalmas paraméterek a korai spontán aktivitás mérésére. A statisztikai kiértékelés után az e tekintetben élénkebb állat(csopot)ot aktív Rak, a kevésbé mozgékonyakat inaktívnak nevezzük. A korai spontán aktivitás a további élet során összefüggést mutatott a röpkészséggel, kotlással és a szociális viselkedéssel. Az aktívabb madarak 10 méterrel hosszabban (átlag 55,4 m) repültek a kísérleti röpdében. Az aktív tyúk tovább kotlott, átlagos érték 28,8 nap. Az inaktívak nemcsak rövidebb ideig (25 nap) ültek a tojásokon, hanem gyakrabban el is hagyták 22

a fészket. A szociális viselkedés els vizsgálatakor az a kérdés, hogy kétnapos korban, a 4 csibéb l álló csoport a megfigyelési területen mennyi id alatt bomlik fel, fut szét. Mennyi id alatt hagyják el a kört. Az aktívnál 60-90 másodperc, míg az inaktívnál 4-5 perc a mérhet id . A szociális viselkedés második vizsgálatára feln tt korban van lehet ség. Egy frissen összeállított állatcsopotban és új környezetben mennyi id alatt találják meg az állatok a helyüket. Az aktív csoportnál 2 óra alatt kialakul a rangsor, felgallyazáskor elfoglalják a helyüket, az inaktívaknál ez reggelt l estig tart. A kiszemelt tenyészanyagból a Boyer-Melin kísérletekkel értékes anyagot lehet válogatni. Tenyészanyag kiválasztása a jövedelmez zárttéri tenyésztés szempontjából más mércét állít. Az els sorban értékelt tulajdonságok, a megtermelt tojásszám, keltethet ség, tojás termékenysége, kotlási hajlam, csekély agresszivitás, fontosabbak. Ezek a szempontok csak az intenzív zárttéri tenyésztés szempontjai és egyáltalán nem biztos, hogy el nyösek a kibocsátás utáni id ben. Kérdés az hogyan lehet a mai tartási, tenyésztési gyakorlatban a fenti termelési szempont szerint szelektálni? Gyakorlatilag sehogy. Els sorban nincsen egyedi tojatás, megjelölt keltetés és felnevelés. Ez mind szükséges lenne, mert a tojástermelési id szak végére derül ki a tojó termelési tulajdonsága. A mai tartási rendszerekben a felnevekedett csibe a tojóval már nem azonosítható. A következ probléma, hogy a testméret, testtömeg, tojástömeg viszonylag magas fokban örökl dnek, de a tojáshozam, a keltethet ség, a fertilitás és az életképesség baromfigenetikai analógiák alapján - gyengén örökl d tulajdonságok, ezért egyedi szelekcióval kevés eredmény érhet el. Mindezek figyelembevételével a gyakorlat számára marad az egészséges, jó kondíciójú egyedek kiválogatása. Bizonyos fokú tenyészkiválogatást érvényesíthetünk, hajó csoportokat választunk ki és azok tojásaiból kelt csibéket neveljük külön a következ évi tojóállománynak. A jól termel csoportok utódait követjük figyelemmel a felnevelés során, tudva azt, hogy az összességében gyengébben termel csoport kizárásával adott esetben egy-egy kiváló egyedet elveszíthetünk. A nehezen megvalósítható kiválogatás ellenére el fordulhat, hogy mégis szükség van a gazdasági szempontok szerinti válogatásra, vagy értékelni kell adott állomány gazdaságossági jellemz it. Tojó törzsállomány kiválasztása illetve értékelése a termelés és gazdaságosság szempontjai szerint A tojó törzsállomány legfontosabb értékmér tulajdonságai: 1. tojástermel képesség 2. tojás min sége 3. termékenység 4. keltethet ség 5. ellenálló képesség, életer 6. vérmérséklet, rossz szokások A tojástermel képesség Egymástól független tulajdonságok határozzák meg a tojástermelést: perzisztencia, intenzitás, kotlás, ivarérettség ideje. A perzisztencia (állóképesség) az év során a tojástermelési periódus hosszát jelenti, azaz az els és az utolsó tojás lerakás között eltelt napok számát. A perzisztencia ideje alatt a tojásrakásban szakaszok vannak. Azt a 3-5 napot, amikor a tojó folyamatosan (minden nap) tojik, ciklusnak nevezzük. A gazdaságosság miatt kívánatos a hosszú ciklus. Ezért a termelés egyik jellemz je a folyamatosan tojt tojások száma, amit intenzitásnak nevezzük: intenzitás = összes tojás (db) ciklusok száma. Ebb l az egy ciklusban termelt tojások átlag darabszámát tudjuk meg. Akkor lehet értékelni, ha ismerjük a perzisztenciát is. A telep munkaszervezése és keltet gép kapacitása szempontjából fontos tudni, mikor mennyi tojás várható. A perzisztncia elején és végén rövid

23

ciklusok és hosszabb szünetek vannak. A perzisztencia középs részén van az intenzív id szak. Intenzív id szaknak nevezzük azt az id szakot, amikor - kisebb szünetekkel és hosszabb ciklusokkal - a tojó azévi tojásainak zömét (legalább 70%-át) lerakja. A korai kotlás kedvez tlenül hat a tojástermelésre. Az intenzív zárttéri tenyésztésben a törzsállományban hátrányos tulajdonság. El bb marad abba a tojásrakás. (A szabad természetben valószín leg el ny, mert az utódok hamarabb er södnek meg, hosszabb ideig készülhetnek a télre.) A korai ivarérettség kedvez en befolyásolja a tojó életteljesítményét. Az eddigiekb l következik, hogy tenyészkiválogatás alapvet feltétele az egyedi megjelölés, az egyedi megfigyelés, a naponként vezetett napló. Így lehet kiválasztani azt a tojót, amelyiknek utódait tenyész pótlásra állíthatjuk. Tulajdonképpen minden tojó kiválasztása csak saját termelése alapján lehetséges biztonságosan, mert a tojástermelés gyengén örökl d kvantitatív tulajdonság. Az ilyen gyenge heritabilitást mutató tulajdonság esetén más utat kell választani. Fábián ajánlása szerint a családszelekció eredményesebb lehet, mert a kakasok és gácsérok is szelektálhatók a n ivarú testvéreik alapján, így választjuk ki a tovább tenyésztend vonalakat. Termel állomány értékelése Termel állomány esetében az átlagos tojástermelés fontos és jellemz adat. Tudni kell azonban, hogy többféle módon számolják. Mégis, kell gyakorlattal kezdve a számot és ismerve a számolás módját, jó eligazítást adhat. Az állományra jellemz átlagszámot a termelt tojások darab száma és a termelésben figyelembe vett tojók számának arányából kapjuk meg. A számolás módja és az eredmény a szerint változik, hogy milyen tojás darabszámot és tojó létszámot veszünk figyelembe. 1. átlagos termelés = évi összes tojás (db) / befejez létszám (db) Kényelmes számítás, mert az éves létszámadatok nélkül is használható. Az így kapott átlagszám pozitív irányban torzítja az eredményt. Akkor szabad ennek alapján dönteni, véleményt alkotni, ha ismerjük az induló létszámot is. Rendkívül fontos ugyanis az a tény, hogy a kihullott állatok tojástermelése - a számítási módból következ en - a befejez létszám teljesítményét javítja (pozitív torzítás). Még az sem közömbös, hogy mikor hullottak ki, meddig termeltek az induló létszámból hiányzó állatok. Amennyiben a tojatási id szak végét megélt egyedek átlag termelésére vagyunk kíváncsiak, akkor a 1.a. tojatás végét megélt állatok tojástermelése (db) / befejez létszám (db) képlettel megtudható a megfigyelt (aktív vagy intenzív) id szak végéig termel állatok átlagos teljesítménye. Használható abból a szempontból, hogy (a tenyészkiválogatáshoz) a tojatási id szakot túlélt csoport adatait kapjuk. Csak akkor valósítható meg az értékelés, ha a termelést egyedenként tartjuk nyilván!! 2. átlagos tojástermelés = évi összes tojás (db) / évi átlaglétszám (db) Objektívebb az 1. számú képletnél, mert a gyengébb termelés egyedeket a kihullottakat és kiselejtezett állatokat is figyelembe veszi. Az évi átlaglétszámmal viszont óvatosan kell bánni és az eloszlás alapján kell eldönteni, hogy a nevez ben átlagot vagy medián értéket használunk. 3. átlagos tojástermelés = évi összes tojás (db) / induló (összes beállított) tojólétszám (db)

24

Gazdasági értékeléshez jobb az els kett nél, mert az elvesztett állatokkal nagyon hangsúlyosan számol. Hátránya viszont, hogy amennyiben a termelést befolyásoló környezeti tényez ket nem vesszük figyelembe korrigáló tényez ként, az állomány termelési képessége helyett egy adott szezon eredményét kapjuk csupán. Adott esetben er sen negatív a torzítása ennek a számolási módnak, mert a kihulló állatok nagyon rontják a képet. Nagyobb kiesés esetén ez a számítás nem használható. A eddigieken túl fontos ismerni az állomány intenzív tojástermelési id szakát. A csoport jellemzésére választani kell egy termelési szintet, amikortól intenzívnek nevezzük a termelést. Elfogadható, ha ezt 50%-ban határozzuk meg. Tehát attól az id ponttól intenzív az állomány termelése) amikor naponta a tyúkok legalább 50%-a tojik és addig tart, amíg legalább ezen a szinten van. Több év statisztikai elemzése alapján tudjuk, hogy ebben az id szakban gy jthetjük be az éves tojástermelés 85-87%- át. A keltet t csak az intenzív tojástermelési id szakhoz igazítva érdemes m ködtetni. Termelési index = átlagos tojástermelés (db) / perzisztencia napokban a termelési index 0,5 felett jó, de 0,4 alatt rossz. A tojás min ségét a keltethet ség szempontjából meghatározza a nagysága (tömege), a formaindex, a termékenysége és a keltethet sége. Az els kett a keltet ben a fogadáskor végrehajtott válogatás szempontja. A tojások egyedi tulajdonsága. A termékenység és a keltethet ség az állomány jellemzésére alkalmas. A termékenység számszer adata a termékenységi index: (gépbe rakott tojások * l00) / 10 napos lámpázási eredmény Ebb l az értékb l tudjuk meg az állomány termékenységi értékét. A képlet nevez jében a keltet (gép)ben maradt termékeny tojások száma szerepel. Alacsony a szám, ha rossz kakasok vannak a termelésben, vagy nagycsoportos tojatásnál a szükséges kakascserét nem hajtották végre. Gondos megfigyelés esetén minden 10 napos lámpázás után számolják a termékenységi indexet, hogy id ben kiderüljön ha az állományban negatív változás történt. A keltethet séget számszer en kifejezi a kelési%: (gépbe rakott tojások (db) * 100) / kikelt madarak száma A kelési százalék részben az állomány és kisebb részben a keltet együttes értékelése. Abból a feltételezésb l kell kiindulni, hogy a keltetési technológia pontos betartásával a kelést a keltet nem ronthatja. Így ez az értékelés a tojások keltethet ségére vonatkozik. A kelési százalék a termékenység és a keltethet ség együttes értékelése. Akkor, ha külön akarjuk értékelni a keltethet séget, a tíznapos lámpázás eredményét is figyelembe kelt venni. A (gépbe rakott, kilámpázott tojások * 100) / kikelt madarak száma képlettel számolt kelési százalék valóban a keltethet ségre ad választ. Ellenálló képesség, életer Az általános ellen állóképesség ebben az esetben az akklimatizációban jelentkezik. Az állatoknak alkalmazkodni kell az intenzív tartás, a termelés

25

okozta terhelésekhez. Óriási stresszt jelenthet adott esetben a természetest l eltér állománys r ség, a korlátozott mozgás (és különösen a fényprogramos tojatás, ami szerencsére manapság már egyre ritkább technológia). Éppen ezért az állomány életképességének meg rzése érdekében mindent meg kell tenni. A környezeti viszonyokat úgy kell alakítani, hogy az állatok komfort érzete az elérhet legjobb legyen. A takarmányozással megadni minden szükséges makro és mikroelemet a tápanyagok mellett. Valójában látszólagos az öröklött ellenálló képesség megítélése. Azt tudjuk értékelni, hogy milyen mértékben képes elviselni az általunk jónak ítélt környezetben egy nem domesztikált állat a számára túlzott - és kikényszerített - termelést. Vérmérséklet, rossz szokások Az állatok vérmérsékletét és kialakuló rossz szokásait a törzs esetében az intenzív tenyésztés és tojástermelés szempontjából szokás megítélni. Általában kiszelektálják fácánok és foglyok esetében az agresszív egyedeket, ami nem feltétlenül jó szempont, ha a kibocsátás utáni életre gondolunk. Az élénkebb vérmérséklet állatok feltehet en jobban megállják a helyüket a „létért folyó küzdelemben” a kibocsátás után, mint a túlságosan nyugodtak. A termelésben a nyugodtság jó tulajdonság - ha örökl dik - a szabad területen nagy hátrányt jelenthet. A rossz szokásokat, mint például a tollcsipkedést, vagy a tojásevést a környezet alakítja ki. A tollcsipkedésnek nem tudjuk az okát, tehát hathatósan védekezni sem tudunk ellene. Meglehet sen durva kényszerít eszközökkel (p1. cs rkarika) megakadályozhatjuk, de ez csak „tüneti kezelés”. A tojásevés leghamarabb a ketreces tojatásnál szokott kialakulni. Ha észrevesszük bármelyik rossz szokást, az állatot azonnal ki kell emelni, mert a többiek hamar eltanulják t le és akkor nagy lehet a kár. Fogoly tenyészanyag kiválasztása A nagyüzemi, zárttéri tenyésztés biztosítja a kibocsátáshoz szükséges szaporulatot. Mesterséges körülmények között egy tenyészpár után 45 tojás és 28 felnevelt csibe számítható. (A természetben 18 tojás és 1,5-2 db egyéves szaporulat várható egy tenyészpár után) A faj a fácánnal és vadkacsával ellentétben nem hajlamos a domesztikációra. A nagyüzemi tartásnál a tenyészválogatás alapvet szempontja ajó tojástermelés és az agresszivitás hiánya. Még ilyen válogatás után is gyakran fellép a csibék között 3-4 hetes korban egy hisztérikus id szak, amit le kell csillapítani, és nem szabad ezért állatokat kiselejtezni. Az állatokat a patkó vagy a válltollak rajzolata alapján 10 hetes korban ivar szerint szét kell válogatni és az id sebbekhez hasonlóan a tojatási id szak kezdetéig elkülönítve tárolni. 1020%-al több állatot kell kiválogatni a tartalékok miatt. A tenyészanyag testtömege 320-450 g között legyen. (ideális átlag 380 g) A párba állításkor az agresszív egyedeket és a gyáva kakasokat ki kell selejtezni. A beltenyésztés elkerüléséért ajánlják, hogy az állomány 10%-ig minden évben, más populációból származó tojásokat is kell keltetni és az így nyert csibékkel biztosítani a vérfrissítést. Tojatásra fele részben egyéves és fele részben kétéves tenyészállományt állítunk össze. Második éves tojatásra a legalább 40 tojást tojt tyúkokat válogatjuk. Fogoly esetében könny a tojástermelés egyedi nyilvántartása, ezért reális cél, hogy a termelés alapján válogassunk. Meger síti a válogatás szükségességét az a tapasztalat is, hogy a többet tojó fogoly tojásai jobban kelnek. Legjobban keltethet a 12-15 g-os tojás. Az ennél apróbbakat termel tyúkokat ki kell zárni a tenyésztésb l, mert a kis tojássúly dominánsan örökl dik! Vadkacsa tenyészanyag kiválasztása Küllemi jegyek alapján válogatunk a gyakorlatban. Az egészséges jól mozgó, élénk állatokat tartjuk tenyésztésben. Még kitollasodás el tt válogatjuk ki a jól fejl d egyedeket. A nevel tóra kihelyezett állatokat befogni már nehezen lehet. A kitollasodás után a fehér és fekete tarka állatokat kispuskával kell kil ni. Tojástermelés alapján csak akkor válogathatunk, ha nyilvántartjuk a tojovolierben külön tartott állatok termelését. A vadkacsánál a várható évi tojástermelés 60 db.

26

TOJATÁS Természetes ciklus szerinti tojatás. A vadmadarak életritmusát az évszakok és azon belül a nappali világos órák száma határozza meg. Tavasszal a nappalok hosszabbodásával, a tobozmirigy parancsára aktivizálódik az állatok nemi tevékenysége. Kakasoknál megindul a spermiogenezis, a tojók a kakasok körüli háremekbe csoportosulnak és elkezdik lerakni a megtermékenyített tojásokat. Természetes körülmények között egy fészekaljnyit, majd megkotlanak. A mesterséges tartásban naponta elszedjük a tojásokat s ezzel mintegy további termelésre serkentve a tojókat a természetes tojás- szám többszörösét nyerjük t lük a gépi keltetés számára. Ez a lényege a természetes ciklus szerinti tojatásnak, hogy a fajfenntartás ösztönét kihasználva (azzal mintegy visszaélve) a természetesnél lényegesen nagyobb számú utódot, vagy legalább is utód lehet ségét nyerünk az intenzív tenyésztésbe fogott állatoktól. Természetes körülmények között tehát a megvilágított órák számától függ a toj ás lerakás megindulása és addig tart, amíg van még elég id a tél beállta el tt a kikelt csibék felnevelésére. De az emberek még több tojást akartak, amit csak hosszabb termelési periódussal érhettek el. A fény szabályzó szerepének felismerése után becsapva a természetet (a toboz mirigyet), mesterséges körülmények között megváltoztatva a világos órák számát, megtanulták tetsz leges id re programozni a tojatás. Fényprogramos tojatás A módszer lényege, hogy naponta növelve a megvilágított órák számát, megindítható a vadmadarak nemi ciklusa. A fényprogramos tojatásnak két lehet sége van. Az egyik, amikor a tojásrakást mesterséges világítással korábbi id re el re hozzák. Alkalmazható - különösen vadkacsáknál - istállón kívül tojató volierekben is. A másik, amikor a tojatás végén lesötétített teremben, rövidített nappalokkal pihen ciklusba kényszerítik a madarakat, majd a megvilágítás fokozatos hosszabbításával újabb tojásrakási ciklust váltanak ki. Ez a második tojásrakási ciklus termelése alig haladja meg az els teljesítményének 50%-át, de egy éven belül sikerül két ciklust produkálni. A fényprogramos tojatás bevezetésekor, hívei nagyon nagy reményeket f ztek a módszer eredményességéhez. Lassan kiderült azonban, hogy a korábbi tojásból kikelt csibék felnevelése esetenként költségesebb. A két ciklustól nagyon kimerülnek a tojók. A többi problémájával együtt kimaradt a tenyésztésb l, és ma már talán senki nem használja. A fényprogramot ma már csak a fácánkakasoknál használjuk. Megfigyelték, hogy a tojatás ciklus vége felé elfáradnak a kakasok. Ezért egy tartalék csoportot sötét épületben tartunk, rövid megvilágítási szakaszokkal. Május közepét l, a megvilágítási id növelésével fokozatosan engedjük ki a kifutóba, aktivizáljuk a kakasokat. A tojatás második felében (kb. június els hetében), amikor már indokolt, lecseréljük a fáradt csapatot. Ezzel a módszerrel mintegy 8%-kal növelhet a termékeny tojások száma. A fácánok esetében valamennyi tojatási módnál szükség lehet tartalék kakasokra. A tojatás gyakorlati kivitelezésére több technológiát dolgoztak ki. A továbbiakban ezek ismertetésével foglalkozik a fejezet. A fácánokat 6-7 egyedb l álló kis csoportban, vagy 100200 egyedb l álló nagy csoportban tojatjuk. A kis csoportokat elhelyezhetjük emeletes ketrecsorokban, sodronyon, vagy kis tojató volierben. A nagy csoportot nagy volierben. A biztos termelés érdekében legalább 10% tartalék kakast kell tartani. A teljes cseréhez dupla létszámot. A 10% azért kell, mert a sérült vagy terméketlen állatokat a kiscsoportos tojatásnál haladéktalanul cserélni kell. A nagy csoportban egy-egy volierben csak az összes kakast egyszerre lehet cserélni. A beteg vagy sérült egyed kivehet , de nem pótolható másik állattal, mert a többi kakas agyonveri. Az összes tartalék kakast egy csapatban kell tartani, hogy tetsz leges létszámban hajthassuk végre a cseréket. A tojatás megindulása után néhány kiesésre számítani kell, ezért az induláskor a nagy csoportban a kakasok létszáma a szükségesnél inkább több legyen mint kevesebb. Tojatás sodronyon

27

Épületben, vagy fekete fólia sátor alatt elhelyezett, háromemeletes ketrecsorokban tojatunk. 1 50x300 cm-es ketrecekben kis csoportokat állítunk össze 1:5 ivararányban. Magasabb a beruházási igény, és szigorúbb technológiai fegyelem mellett a legkevesebb munkaer t kívánó módszer. Az intenzív, fényprogramos tojatáshoz a legalkalmasabb elhelyezés. Naponta kétszer kell összeszedni a tojásokat, mert ebben az elhelyezésben a leggyakoribb a tojásevés, még a tojáskigurítós ketrecek esetében is. Az alacsony sz k helyen elég nagy probléma a kannibalizmus is. Tojatás kis volierben A kiscsoportos boxos tojatás 1:5 - 1:6 ivararányban összerakott csoporttal folyik. Egy felül is hálóval borított volierben vannak az állatok. Az ideális helyszükséglet 2 m2/állat lenne, azaz minimum 3x4 m-es területek. A tojatóvolierek egymás mellett sorban vannak, falaik hálóból készültek. A voliereket elválasztó közös falak kb. 120 cm magasságig nádpadlóval vagy más anyaggal borítottak. Az egyik sarkokba árnyalót kell elhelyezni, egy másikban tojófészket kialakítani. Minden volierbe (kúpos) önitatót és etet tálcát teszünk. Ezeken kívül biztosítani kell az ül rudakat, a homokfürd t és a mosott, apró szem kavicsot. Az üzemelés szempontjából fontos, hogy voliereket két lényegesen eltér technológiai módszer szerint építhetjük. Az egyik esetben fixen beépített (favázas) szerkezetr l van szó, a másik esetben mozgatható önálló volierelemekb l összeállítható szétszedhet tojató volierekr l. A volierek egymás mellet sorban telepítettek, mert így egyrészt stabilabbak, másrészt egy fallal kevesebbet kell építeni. A fixen beépített volierek tartóoszlopait leássák. Az oszlopokat felül léccel vagy félfával összekötik és az oldalhálót ezekhez szögezik. A fels hálót csak a tojatási id szakra húzzák fel, majd a passzív id szakban leszedik. Az oldalfalakat általában nádpadlóval bundázzák 120 cm magasságig. Az ilyen állandó építés volierek el nye, hogy a betelepítéskor csak apróbb javításokat igényel és a fed háló felhúzását. A betelepítés el tt a terület felújítása p1. kaszálása, viszont kényelmetlen és lassú a határolások miatt. Tartósabbak a fémvázas, dróthálós megoldások. Az oldalak és a fedés is kerítéshálóból készült. A fémelemek korróziój ának kivédésére készítik a keskeny betonlábazatra állított fémkeretes voliereket. Nem nagyon ajánlható, mert mindkét el bb említett rendszer el nyös tulajdonságait elveszti. A mobil (elemekb l összeállított) tojatóvolierek kétségtelen hátránya, hogy a felállítás minden évben munkaid t és munkaer t igényel, valamint az elemek szállításáról és téli tárolásáról gondoskodni kell. Nagy el nye viszont ennek a rendszernek, hogy a volierek helyét minden évben változtatni lehet és ehhez kapcsolódóan a terület el készítése kényelmesebb, gépekkel megoldható és alaposabb, mint az állandó volierek esetében. A tojató volierek telepítését tanácsos évekre el re megtervezni. Ezzel a terület optimális kihasználása és öntisztulása biztosítható. Gondos technológia mellet mindkét kiscsoportos elhelyezésnél, az egyes csoportok jelzésével látják el a tojásokat. Ezt, hanem is az egész szezonban, de az els keltet gép berakás 10 napos lámpázásáig folytatják. Csak így lehet kisz rni a terméketlen kakasokat. Jelzett tojások mellett 2- 3 Két esik csak ki a csoport termeléséb l. Tojatás nagy csoportban Falkás (nagycsoportos) tojatási módszer alkalmazásakor, mint nevéb l is látszik, nagy állatcsoportot tartunk együtt. A boxos tartáshoz képest nagyobb az állatok mozgástere. A kerítésen belül 20 m2/állat nagyságú terület áll rendelkezésre, ami felett a háló 3-6 m magasan van. Korábban sokszor nem fedték a tojató nagy voliert, inkább csonkították vagy lekötötték az állatok szárnyát. Ma inkább a teljes terület háló - borítását ajánljuk. Az ivararány 1:7, a csoport létszáma kb. 150 állat. A létszám fels határát a kezelhet ség korlátozza. Itt az etetésre és tojásgy jtésre fordított id re gondolunk. Húsz fácánonként kell egy-egy etet , ill. itató (amennyiben nem vezetékes önitató van). Ezek tisztítása, feltöltése túl népes csapat esetén sok id t vesz igénybe, sokáig kell az állatok között lenni. Ugyanez vonatkozik a

28

tojásgy jtésre is. A nagy volierben mindent el kell helyezni, amit a kiscsoportos tartásnál felsoroltunk. Lényeges eltérés az árnyalónál van, mert ide általában alacsony lábakon álló hullámpala tet t teszünk. A tojófészkek elhelyezése ennél a technológiánál nem egyértelm . Tulajdonképpen nincs rá szükség. Az állatok a szabad területre is tojnak, könnyebb a tojások gy jtése, átláthatóbb a terület. Ha a szokásos módon 10 állatonként tojófészket létesítünk, akkor azokat egyenként meg kell nézni. Ül rudakat mindenképpen be kell tenni. Tojatás párban (fogoly) A fogoly törzsállomány kiválasztási szempontjait már ismerjük. Tehát megfelel küllem , egészséges állatokat kell tenyésztésbe állítani. A szakirodalom ajánlása szerint a tojók fele 2 éves, fele egyéves állat legyen. Ehhez szükség van az állatok tartós és biztos jelölésére. Szóba jöhet a gy r zés vagy a köröm levágása napos korban. Amennyiben súlyt helyezünk a gondos tenyészállat kiválasztásra, erre leginkább a fogoly esetében van lehet ség, mert a monogám pároktól egyszer az egyedi tojásgy jtés. A tenyészállatok testtömege 320-450 g között legyen. Az állatokat 150 X 70 cm alapterület , háromrészes, francia vagy angol tojatóboxokban tesszük. A ketreceket ellátjuk etet vel és itatóval. A téli tárolóból származó állatokat un. provokált párosítással állítjuk párba. Párbaállítás február végét l kezdhet . (febr. 20. - március 10.) El ször a tyúkot 1/2 óra múlva a kakast kell betenni a tojató boxba. Azonnal nem szabad otthagyni ket. A tyúk a domináns állat. Figyelni kell, hogy elfogadta -e a kakast vagy nem. Ha nem és elkezdi verni, akkor a kakast azonnal ki kell venni és egy nap elteltével, egy másik kakassal kell próbálkozni. A párba állítás 5-15%-ban nem sikerül, ezért tartalék kakasok szükségesek. A megvert kakast esetleg napokig (akár 10 napig) pihentetni kell. Ezután újra használható, de ha ismételten megverik, akkor félénk lesz és kár tovább kísérletezni. A fogoly zárttéri tenyésztésének kezdetén, és lényegében még ma is uralkodó elv, hogy a fogoly téli tárolása során nemenként külön kell tartani az állatokat. A két tároló között kb. 100 méter távolság legyen, hogy a nemek hallótávolságon kívül legyenek. A párbaállításkor a fent leírt provokált párosítással kell kialakítani a tenyészpárokat. Vannak azonban tenyészt k, akik szakítva a hagyománnyal egy csapatban tartják télen a foglyokat. Ennek az az el nye, hogy február közepét l csak figyelni kell az állatokat, mert a párok maguktól kialakulnak. Az együtt álló párt a jószem gondozó észreveszi, kiemeli és beteszi az el készített boxba. Ennél a módszernél a legritkábban fordul el , hogy a tyúk megyeri a kakast. Szinte 100 százalékosan sikeres a párbaállás. Számottev tojástermeléssel április közepét l számolhatunk. Naponta egyszer -kora délután - szükséges a tojások összeszedése. A francia boxok hátsó részébe tojnak a tyúkok és a tojás kigurul, amit az állatok zavarása nélkül csak össze kell szedni a tojás-vályúból. Le kell zárni, viszont a vályú feletti rést, ha menyét van a környéken. A lehet legnagyobb nyugalmat kell biztosítani. Mindig a megszokott id ben legyen etetés és a tojások összeszedése. Lehet leg ugyanaz a gondozó mozogjon az állatok között és még a ruházatában sem legyen lényeges változás. Egy gondozóra kb. 250 pár bízható (különösen angol boxnál). Szabad területr l berepül kakasok a boxok tetején mozognak, hangoskodnak, miattuk több pár is felbomlik. Ugyanez a probléma a kiszökött állatokkal is. A kiszökötteket még aznap be kell fogni és visszatenni. Ha nem sikerül kispuskával le kell l ni éppúgy, mint a szabad területr l bejött állatot. A letojatott állomány kihelyezhet . Amennyiben következ évre is meg akarjuk tartani a legjobb tojók egy részét, akkor a tojatás befejezése után kell a kiválasztott állatokat elkülöníteni. Tojatás tojófészekbe (vadkacsa) Lehetséges zárttéri és félvad tojatás. Zárttérben nagy a vadkacsa domesztikációs hajlama, ezért ma gyakoribb a félvad rendszer tojatás. Az intenzív technológiánál a tojatás inkább a tojóházakban, a félvad tartásnál inkább a tóparton, szabadtéri tojató volierben, mesterséges fészkekbe történik. Természetesen az intenzív technológiára beállított telepen is tojathatunk

29

szabadtéren, és a félvad tartást is indíthatjuk tojóházas tojatással. A tojóházas technológiánál ritkábban ketrecbe, gyakrabban talajon elhelyezett fészkekbe tojatunk.(Meg kell említeni, hogy valamikor még a vadkacsáknál is folyt fényprogramos tojatás, de ma már egyáltalán nem találkozunk vele.) A tojóházba be kell csalogatni az állatokat, ezért a takarmányt a házban kell adni. Az etet ket a terem közepére, vagy a bejárathoz közel telepítjük. A tojófészkeket körben a falak mentén kell elhelyezni. A tóparton, mesterséges fészkekbe tojatás nagyobb figyelmet, de kisebb beruházást igényel. Ebben az esetben a tojófészkek nagyobb részét a partra kell telepíteni. Tóparton több, a vízen kevesebb m fészket helyezünk el. A vízbe is benyúló kerítés korlátozza az állatok mozgását, különösen, ha a röpképességet valamilyen módon korlátoztuk. Ivararány 1:3 1:4. A csapatokat február elején kialakítjuk. A vadkacsa a tojásrakást február 20 körül kezdi, március végét l intenzíven tojik. Tojást naponta össze kell szedni. A fácánnal és fogollyal szemben a vadkacsa a reggeli órákban tojik. Intenzív tojástermelésre június közepéig számíthatunk. Június végén a fészekben hagyott tojásokat a tojók kikeltik. AZ EMBRIÓ FEJL DÉSE A TOJÁSBAN Párzáskor 1,5 - 8 * 109 (billió) spermium jut a petevezet alsó “hüvelyi” részébe. Innen Saját mozgással, a petevezet antiperisztaltikájával és a csillósz rök segítségével jutnak a petevezet fels szakaszába. A csirakorong felületén sok ondósejt behatol, de csak egy termékenyíti meg a petesejtet. A spermiumok többsége az infundibulum (tölcsér) spermafészkeiben, a méh mirigyeiben és a mirigyek kivezet járataiban raktározódnak el és megtermékenyítik a petesejteket a párzások közötti id szakban is. A spermiumok termékenyít képessége a tárolás során csökken, de tyúk alkatúakban 20 - 22 napig, lúd alkatúakban 10 napig is megmaradhat. A petesejt a megtermékenyülés után azonnal osztódni kezd. A madarak sokszik (telolecytális) petéje csak egy csírakorongon (discoidálisan) barázdálódik. A petesejt a megtermékenyülés után 15-20 órával mint tojás jut a külvilágra. Ennyi id alatt a zygota, majd blastula stádiumon keresztül a gastrula stádium alakul ki. A tojás sárgáján a csirakorong szabad szemmel látszik. A külvilágra jutott tojásban - a madár 40-42 C fokos h mérséklete után az alacsonyabb (környezeti) h mérsékleten - a további fejl dés leáll. Kés bb a kotlós alatt vagy a keltet gépben az inkubációs h mérsékleten fejl dik tovább az embrió. Differenciálódás és sejtvándorlás indul, körte alakú embriópajzs alakul ki. A keltetés 48. órájában már elkülönül a szív, 3 hólyagú fejdudor, gerinchúrból idegcs alakul. A 6-7. nap megindul a vérkeringés. Fácánnál és fogolynál 10-11. naptól, kacsánál 14-15. naptól magzatról beszélünk. A magzat három úton táplálkozik: 1. átszakad az amnion fala és a beáramló tojásfehérjét a magzat kortyolgatja “fehérjenyelés”; 2. az összehúzódó sziktöml az éhbélbe préseli a szik anyagát, innen a mirigyes gyomorba jut, megemészt dik és visszakerülve a béltraktusba, onnan felszívódik. 3. Mindezek mellett a chorion bolyhokon keresztül a tojásfehérje anyagai a vérerek közvetítésével jutnak a magzatba. Közben a tojáshéjból is kioldódik a kalcium és beépül a magzat csontozatába. A magzat már át tér az allantois légzésre. Az embrió (magzat) járulékos részei: sziktöml , allantois, amnion, savóshártya. Sziktöml : A sziktöml az embriópajzs kialakulásával egy id ben kezd fejl dni, a tojássárgáját (sziket, a petesejt tápanyagraktár részét) veszi körül. A töml nyitott, magzat felöli része cs be sz kül össze és a köldökön át az epésbélbe csatlakozik. A sziktöml sejtjei oldják a szik anyagát, ami a csövön keresztül a magzatba jut. Amnion (magzating): a magzat legbels burka. Folyadéktartalmában úszik a magzat a köldökre függesztve. Az amnionban simaizom rostok képz dnek. A simaizom rostok perisztaltikus összehúzódása mozgatja a magzatot. Bear-f savóshártya (chorion): a 30

legküls magzatburok. Allantois (húgyhártya): a köldökt l kiindulva az amnion és a chorion közé n be. Felületén sok vérér található. Nagyrészt összen a chorion-al és chorio-allantois hártyának nevezzük. A chorion bolyhokat bocsát a fehérjébe. Az allantois tojáshéjra fekv felülete biztosítja a magzat számára az oxigén felvételt. A burkok a 21. (kacsánál 25.) naptól fokozatosan beszáradnak, vértartalmuk a magzatba megy. A magzat kiszúrja a légzsák falát és áttér a tüd légzésre (fácán, fogoly 20-2 1.; vadkacsa 24-25. nap) A sziktöml behúzódik a hasüregbe. A fiatal csibe átszúrja a héjhártyát a légkamránál, kopogtatással megrepeszti a mészhéjat, a tojásfoggal körülvágja a «sapkát” (kb.45 perc), majd lábai kinyújtásával kel ki. MESTERSÉGES (GÉPI) KELTETÉS A természetben - néhány kivételt l eltekintve - a madarak megkotlanak és testmelegükkel keltik ki a tojásaikat. Ritka kivételnek számítanak a lábastyúkok, melyek összehordott zöld növényekb l teremtenek meleg környezetet, s ezt szabályozva keltetik a tojásaikat. E természetes folyamatokat utánozva az ember, céljai érdekében mesterséges környezetben kelteti ki a tenyésztésre szánt szárnyasok tojásait. Mesterséges keltetésr l tehát akkor beszélünk, ha egy célszer berendezésben a szabályozott páratartalom mellett a környezeti h mérséklet kelti ki a tojásokat. A mesterséges keltetés már id számításunk el tt több mint ezer évvel kialakult a kínai és az egyiptomi civilizációban. Kínában kétféle módszer alakult ki: érlel d trágyarakás, vagy agyagtapasztású kosárüstben faszénparázs melegével keltették ki a szalmával takart tojásokat. Egyiptomban agyagtéglából épült nagy kemencékben keltettek. A sok százéves tapasztalatok alapján olyan jól m ködtek a kemencék, hogy még 1958-ban is használták ezeket az si keltet ket. A mai gépi keltetés kezdete Franciaországban volt. Réaumur szerkesztette az els mesterséges berendezést. Munkájáról 1749-ben megjelent könyvében számolt be. Amerikában 1783-ban nyílt meg az els keltet . 1895-ben már nagykapacitású keltet ket gyártottak, 1922-ben pedig bemutatták Ohaioban az els kényszerlégkeveréses keltet gépet. Magyarországon a Gergely-féle keltet gépek (1948-61) voltak a legismertebbek. A technika és a tudomány fejl désével a keltetés egyre inkább a nagykapacitású keltet k irányába ment. Napjainkban jellemz a nagy keltet k üzemeltetése, ahol a technológia és a hatékony munka önálló keltet épületeket és nagy gépeket feltételez. A mai keltet önálló üzem, pontosan tervezett technológiával, több helyiségb l álló épületben. Az egyes helyiségeknek elkülönült funkciójuk van, az egymást követ technológiai folyamatok szigorú fegyelmet követelnek. A gépi keltetés már szinte önálló szakmának számít, ezért e könyv keretében nem foglalkozhatunk részletesen a témával, a cél csupán általános áttekintést adni a mesterséges keltetésr l. Keltet ház A vadmadár keltet ház elhelyezésekor lényeges szempont, hogy az id járási viszonyoktól függetlenül, mindig könnyen megközelíthet legyen. Tehát szilárd burkolatú út vezessen az átvev -átadó pontokig. Egyéb forgalomtól, házi baromfitelept l távol, csendes nyugodt helyen, az uralkodó széliránynak minél kisebb felületet adva kell elhelyezni az épületet. Személy- és teherforgalma mindig korlátozható és ellen rzött legyen. Lényeges szempont a kétirányú áram-betáplálás lehet sége, vagy ennek hiányában tartalék áramforrás (generátor) biztosítása. Keltet gépek Az ismert és bevált vadmadár keltet gépeket használjuk. Keltetés technológiája A keltet áprilistól üzemel. Ehhez az el készületeket legkés bb márciusban el kell kezdeni, hogy az esetleg szükséges javításokat kell gondossággal el lehessen végezni. A gépek, 31

berendezések próbaüzeme után takarítással és fert tlenítéssel kell az el készületeket befejezni. Az egész keltetési szezonra meg kell tervezni a keltet üzemelését. Ehhez legel ször azt kell eldönteni, hogy fácán, fogoly vagy víziszárnyas tojást akarunk keltetni, vagy vegyesen. A fajok szempontjából alapszabály, hogy vízszárnyas tojással együtt sem fácán, sem fogoly nem keltethet . Tehát csak id ben eltolva fogadhatjuk a víziszárnyas tojásokat. Tekintettel arra, hogy a gépeket is át kell állítani, és a vízisíárnyasok keltetése után alaposabban kell fert tleníteni, egy keltetési szezonban lehet leg csak egy váltás legyen. Nagyon fontos állathigiéniai szabály, hogy egy épbe csak azonos helyr l származó tojásokat szabad berakni! A keltetést megel z feladatok végrehajtása nagy gondosságot igényel, mert alapvet en befolyásolja a keltetés sikerét. A keltetés a tojás fogadásával kezd dik. Ezután a törött tojások kiválogatása, tisztítás, osztályozás (lámpázás), tálcázás fert tlenítés (mentés, gázosítás), tárolás. A tojások fogadása A tojások általában saját telepr l érkeznek, de lehetnek vásároltak is. A Saját telepen vödörbe gy jtött tojásokat a fogadó helyiségben papír tálcára szedik az egyszer bb számbavétel miatt. A vásároltak papír tálcán érkeznek. Papír tálcáról kezd dik a válogatás. A törött és er sen szennyezett tojásokat ki kell szedni. Minimális, könnyen eltávolítható szennyez dés esetleg letörölhet , de a tojást mechanikusan tisztítani, dörzsölni nem szabad. Megsérülhet a mészhéjat bevonó hártya, s a tojás befert z dhet. A válogatás során a tojás rögtön a tároló állvány tálcájára kerül. A tojásokat azért is válogatni kell, mert a nagyság és a tojás alakja a keltethet ség szempontjából nem közömbös. A tojás nagyságát a tömeggel, az alakját a hosszúság és a legnagyobb haránt átmér hányadosából képzett indexszel jellemezzük. A tenyésztojásra sz kebb határokat adnak meg a szabványok (MSZ-08 1801; 1802; 1803), melyek vásárlásnál vagy értékesítésnél irányadóak lehetnek, de nem kötelez ek. Vásárlás (eladás) esetén ajánlatos azonban a szabványtól eltér esetben ezt a tényt a szerz désben rögzíteni. A válogatás során a repedt tojásokat is ki kell emelni. A finom repedés szabad szemmel nem mindig látható, ezért lámpázással kell meggy z dni a tojások épségér l. (A fészekmentésb l származó tojásokat is lámpázni kell a fogadáskor. A f kérdés az embrió állapota és fejlettsége.) A lámpázáshoz a tojásokat tálcával együtt a lámpázó asztalra tesszük. A helyiségben félhomály van. A tojás átvilágító lámpa fény-nyílását a tálcán lév tojásra tesszük és az átvilágított tojást elbíráljuk. Ezzel a módszerrel gyorsan lehet haladni. A lámpázás technikáját a fogadás munkafázisban lehet megtanulni, begyakorolni. A tíznapos lámpázáskor nagy gyakorlatú dolgozó végezze a feladatot, mert a tojás kih lésének veszélye miatt nincs annyi id . A tároló tálcáira válogatott tojást fert tleníteni kell. Ilyenkor célszer a bemerítéses fert tlenítés. A fert tlenítésre a tojások h mérsékletével azonos, vagy 1-2 C°-kal melegebb oldatot használunk, melybe tálcával együtt merítjük a tojásokat. Azért kell melegebbnek lenni az oldatnak, mert ellenkez esetben a fert tlenít beszívódna a tojásba, károsítaná az embriót. Els fert tlenítés az összeszedés napján kötelez (MSZ). A fert tlenít oldat 2%-os Iosan vagy Bradofen, 10%-os jódtinktúra, esetleg higított lugol oldat. A fert tlenítési id 5 perc, s ezután hagyni kell az oldatot a tojásra rászáradni. A hatásid alatt hosszúsz r , puha ecsettel finoman meg lehet simogatni a bemerített tojásokat, az enyhébb szennyez dések eltávolítása érdekében. Ez sokkal jobb megoldás, mint a száraz tisztítás. A fert tlenít fürd b l kiemelés után lecsorgató állványra tesszük a tálcákat arra az id re, míg a következ berakás a fert tlenít ben van. A lecsorgató állványról a kerekes tároló állványra rakott tálcák a tojástároló helyiségbe kerülnek. Tojás begy jtés, osztályozás, fert tlenítés, tálcázás összesen maximum 4- 5 óra lehet! A tojások tárolása Általában nem érkezik egyszerre be a teljes tojás mennyiség, ezért tárolni kell, míg egy gép berakható. A mesterséges keltetések elején hamar kiderült, hogy a tojások keltethet ségére befolyással van a tárolási id és a h mérséklet. A kutatások szerint az ideális tárolási h mérséklet függ a tárolás idejének hosszától. Tárolási id napokban optimális h mérséklet

32

Az ideális h mérséklethez el re ismernünk kellene a várható tárolási id t. További gondot jelente a gyakorlatban, hogy legalább 3 h mérséklet tárolót kellene üzemeltetni. Természetes körülmények között a fészekben a h mérséklet naponta többször és igen nagy mértékben változik. Egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy jobb a tojások keltethet sége, ha 2 és 20 fok között váltakozó h mérsékleten tárolják a tenyésztojásokat. (Ez teljesen logikusnak látszik, és a természetet utánozza. Egy - fácán vagy fogoly - tojó, a ciklusokat figyelembe véve, 20-22 nap alatt rak le egy fészekalja tojást. Addig a tojások a változó tavaszi környezeti h mérsékleten vannak. A tojó gondozza, forgatja, ritkán melegíti az alakuló fészket, de nem védi a környezett l állandóan.) A hosszú tárolás rontja a keltethet séget, de a tárolás nélkül berakott tojások kelése is gyengébb a néhány napig tároltakénál. A száraz környezet is hátrányos, 75-80% relatív páratartalom mellett legjobbak a kelési eredmények. Mások szerint 60-70% páratartalom a megfelel , a relatív páratartalmat azért kell az ideálisnál alacsonyabban tartani, mert nagy a tojás penészesedésének veszélye. A mesterséges keltetés empirikus tudomány. Mindenki bizonyos határok között saját tapasztalata szerint állítja össze a keltet technológiáját. Manapság az a gyakorlat vált be, hogy hetenként rakják be a keltet gépeket, tehát egy tojás keltetés el tt legalább egy napig van a tárolóban és leghosszabb tárolási ideje 7 nap. A tárolás 70-75% relatív páratartalom mellett állandó - 12-13 (-15) C° -h mérsékleten történik annak ellenére, hogy a tárolási id t l függ en más lenne az ideális h mérséklet. A hegyes végével felfelé rakott tojásokat a tárolás alatt forgatni kell, hogy a petesejt (tojás sárgája) ne süllyedjen egy oldalra, ne tapadjon a tojás falához. Ezért gyakran - 2 óránként - kell váltani a tálcák állását. Az állványokra szerelt motor és csatlakoztatott programozott id kapcsoló segítségével automatikus a mozgatás. A forgatás minimum 45 fok legyen. A tárolás végén a keltetéshez a tojásokat fordító állvány segítségével a keltet tálcákra át kell rakni. Így most már a keltet tálcán tompa végükkel felfelé álló tojások keltethet k az el melegítés után. Keltetés el tti melegítés során a tojásokat 10-12 óra alatt kb. 20-22 fokra kell melegíteni. A nem kifejezetten nagyüzemi keltet k gyakorlatában ez azt jelenti, hogy az el keltet teremben tároljuk a keltet állványra rakott tojásokat, míg fel nem veszik a környezet h mérsékletét. A tároló 12-13 C°-os h mérsékletér l nem lehet rögtön a keltet gépbe rakni a tojásokat. Szükség van egy közbees lépcs re. Vigyázni az “izzadás”-ra! figyelmeztetés arra utal, hogy a hideg tojások felületén kicsapódik a meleg terem párája. A megjelen harmatcseppek (“izzadás”) jó környezetet teremtenek a penészgombáknak, melyek a melegítés ideje alatt behatolhatnak a tojáshéj pólusaiba. Az ilyen fert zött tojásban biztosan elpusztul az embrió. Ezért szell ztetéssel, h mérsékletváltoztatással meg kell el zni a tojás izzadását. Keltetés: id tartama fácán és fogoly esetében 24 nap, vadkacsánál 28 nap (a berakást követ 12 órán túl). Fácán és fogolytojásokat lehet együtt, de a vadkacsa tojásokat külön keltetjük. A keltetés id tartama két részre oszlik: el keltetésre és bújtatásra. Az el keltetés el keltet , a bújtatás bújtató gépekben történik. Az el keltet gépben forgatható tálcákat használnak, melyekr l a tojásokat a bújtató gép sima, peremes tálcáira rakják át és így teszik a bújtatóba. A keltet kapacitását a gazdaságosság figyelembevételével kell megtervezni. Az el keltetés a hosszabb id tartamú folyamat. A madár faja szerint változik. Fácán és fogoly esetében a 2021 napig, vadkacsánál a 24-25 napig tart. A bújtatás minden szárnyasvadfaj esetében általában 3-4 nap. A nagy kapacitású (nagyüzemi, folyamatosan m köd ) keltet k gazdaságosabban üzemeltethet k, mert azonos tojásszámhoz relatíve kevesebb munkaer t igényelnek. A berakásokat a rotációs program határozza meg. Szokásos módszer, hogy az el keltet ket hetenként - általában a hét elején - rakják be. Így telik meg az el keltet teljes kapacitása a harmadik hétre. A keltetés indításától számított 20. vagy 21. (vadkacsa esetében a 24. vagy 25.) napon kerül az els berakás a bújtatóba. A keltet id beosztásától, konkrét

33

technológiájától függ, hogy hányadik napon rakják át a tojásokat a bújtatóba. Ett l az id ponttól az utolsó berakás el keltetésének végéig üzemel teljes kapacitással a keltet ház. A zárttéri fácántartás kezdeteikor kotlóssal keltették a tojásokat, majd fokozatosan áttértek a gépi keltetésre. Most újból többen pártolják a kotlóssal keltetést. Az így kelt fácáncsibéknek a kihelyezés után jobb a túlélési esélyük. Fészekmentésb l származó válogatott lámpázott tojásokat, vagy gépb l származó 10 napos lámpázott tojásokat raknak a kotlós alá. Probléma, hogy manapság nehéz jó kotlóshoz jutni. A fácán 24 nap keltetés után bújik ki a tojásból. A berakást követ els 12 óra nem számítható a keltetés id tartamában, mert ez az id szükséges a tojások felmelegedéséhez. A keltetéshez szükséges h mérséklet és páratartalom szárnyasvadfaj h mérséklet °C relatív páratartalom el keltetés fácán 37.8 48-52% fogoly 37.8 45-49% vadkacsa 37.6 60-65% bújtatás fácán 37.5 65-80% fogoly 37.5 75-80 °‚‘ vadkacsa I 37.5 75-80 A keltetés ideje alatt végzend feladatok: gázosítás, forgatás, lámpázás, átrakás a bujtatóba. A tojásokat a tompa végükkel felfelé rakjuk (forgatjuk át) a keltet tálcákra. A gépbe rakott tojásokat a biztonság kedvéért gázosítani kell. A gázosítás a keltet gép és a berakott tojások együttes fert tlenítése. A gép légterére számítva köbméterenként 10 g K-permanganáthoz 1 cm3 formalint adunk. 26 C°, 75% relatív páratartalom mellett 1 órahosszáig tartjuk fem3 a fert tlenít hatást, majd a gép kiszell ztetése után kezd dik a felf tés a keltetési h mérsékletre. A forgatás a mai gépeknél automatikus. A keltetés alatt egyszer elegend lápmázni a 10. napon. A lámpázás az el keltet ben történik. A gépb l kihúzott állványról a lámpázó asztalra rakjuk a tálcákat. A terméketlennek ítélt, vagy más okból hibás tojásokat le kell szedni a tálcáról, és ártalmatlanításhoz összegy jteni. A tálcákon csak akkor rakjuk össze a tojásokat, ha sokat kellett leszedni. A tojásokat miel bb vissza kell tenni a gépbe. Folyamatosan m ködtetett keltet ben az el keltet gépeket hetenként rakják be. A munkaszervezés szempontjából praktikus, ha mindig azonos napon raknak be, lámpáznak és bújtatnak. A 20-21. (vadkacsa esetében 24. vagy 25.) napon rakják át a bújtatóba a tojásokat. Arra kell törekedni, hogy a Fontosabb m veletek munkanapra essenek A fentiek figyelembevételével egy ütemezési lehet ség fácán vagy fogoly esetében: berakás hétf n lámpázás a 10. napon, csütörtökön bújtatóba átrakás a 20. nap után hétf n vagy kedden és a csibék kiszedése pénteken történik. A szezonban az els bújás (kikelés) május elején (5-15 között) várható, az utolsó augusztus elején, maximum tizedikéig. A kelés utáni feladatok: csibeszárítás, osztályozás, csomagolás, szállítás. A tojásból kibújáskor a madarak nedvesek. A pihe tollazatnak minél el bb meg kell száradni, de az állat nem száradhat ki. Ezért magasabb a bújtató páratartalma az el keltet nél. A bújtatóból kiszedett csibék a szárítóba kerülnek, itt vannak a teljes felszáradásig. Itt van a válogatás is. Osztályozni kell a csibéket és a szerint szállító eszközbe tenni. A felszárított csibéket (kiskacsákat) saját felhasználás esetén a nevel be szállításhoz többször használható, de kifert tlenített szállítóketrecbe rakjuk. Nem szükséges feltétlenül a költségesebb, egyszer használható kartondoboz az átszállításhoz. Viszont a telepen belüli rövid szállításhoz is elengedhetetlen a ketrecek takarása vagy zárt kocsiszekrényben szállítása. A frissen kikelt kis állatok néhány perc alatt is megfázhatnak. Eladás esetén a megrendelések 34

szerint kell a csibéket (kiskacsákat) válogatni és kartonszállító dobozokba rakni. A szállítás a lehet legrövidebb id t vegye igénybe és csak légkondicionált gépkocsiba javasolható. Ehhez a szállítást meg kell szervezni, a fogadóhelyeket a várható érkezésr l tájékoztatni. Amennyiben a vev a keltet ben veszi át a csibéket, a bújtatóba rakással egy id ben kell egyeztetni a szállító járm (vek) keltet höz érkezésének és várható indulásának id pontját. A szállító gépkocsi a tervezett berakás el tt legalább egy órával beüzemelve, bekapcsolt klímával várja a rakodást. A szállítótér h mérséklete 29 C° legyen és biztosítani kell a megfelel légcserét. Ennek érdekében a dobozokat nem szabad szorosan egymás mellé rakni, réseket kell hagyni a felrakott oszlopok között. A vízszintes légréseket a dobozok kialakítása biztosítja. A kocsi a rakodás befejezése után azonnal induljon a fogadóhelyre. NAPOS ÁLLATOK FOGADÁSA és FELNEVELÉSE A zárttéri tenyésztés számára keltetett állatokat fel kell nevelni. A keltetéshez hasonlóan a nevelés is mesterséges környezetben zajlik. A nagyüzemi zárttéri tenyésztésben a felnevelési technológiát klasszikusan 3 szakaszra osztották: el -, közép-, és utónevelésre. A három szakasz között nincsenek éles határok, mert a gyors, markáns változások kedvez tlenül hatnak a fejl d szervezetre. A technológia akkor jó, ha az átmenetek az állatok számára szinte észrevétlenek és csak gazdaságilag (elméletileg) vannak határok. A nevelés legkritikusabb pontja a napos állatok fogadása. A nevelés els pár hetében továbbra is nagy figyelemmel kell gondozni az állatokat, de az id el re haladtával egyre kevésbé érzékenyek, míg végül teljesen magukra hagyhatók, és csak az együtt tartás érdekében kell itatni és takarmányozni ket. A madaraknak csak kés bb alakul ki a h szabályzásuk, ezért szigorúan tartani kell az egyenletesen magas h mérsékletet. Csibe illetve a kiskacsa fogadása A napos állatokat tiszta, kifestett, frissen fert tlenített egy napja megfelel h mérséklet re felf tött, 70% relatív páratartalmú nevel be fogadjuk. Fény 45 lux! m2. A világítással a technológiák eltér módon bánnak. Van ahol az els héten állandóan égnek a lámpák, hogy minél többet egyenek az állatok. Más esetben kezdett l fogva biztosítanak napi 8 óra pihen t a világítás csökkentésével A fogadási h mérséklet a nevel térben (m anya alatt) fácánnál 36 C°, fogolynál 37 C°, vadkacsánál 32 C°. Az állatok alá szitált faforgáccsal almozunk, kivéve az etázsf tés megemelt csöveire helyezett battériákat, illetve a fogoly nevel ben a drótsodronyos ketreceket ahol nincsen alom. A battériák illetve fogolyketrecek alá kb. 1 cm vastagságban homokot szórunk. Nagyon jó szolgálatot tesz a homokba kevert zeolit is, mert nagy a szag és nedvesség megköt képessége. Az itatókat az állatok érkezése el tt néhány órával kell feltölteni. Az itatókba víz helyett 2,5% sz l cukor tartalmú, fed alatt leh tött kamilla forrázatot teszünk. A mesterséges fácánnevelés kezdetén aranyszabály volt, a sz l cukros kamilla itatása az els 10 napban. Ma már nem követi mindenki ezt, mert az itatókban gyakran kell cserélni az erjedésre hajlamos cukros oldatot, az itatók elmosása nagyobb gondosságot igényel és a kamillatea sem olcsó. Ezért kezdett l csak vízzel itatnak. Az állatokat megfelel létszámú munkaer fogadja. Mindenkit ki kell oktatni a feladatáról. A csoport irányítója is részt vesz a munkában, de csak kisegít jelleggel, neki a felügyelet az irányítás a dolga. Minél nagyobb az állat létszám, annál fontosabb a jó szervezés. A szállító járm b l a napos állatokat a szállító ládákkal minél el bb a nevel be kell vinni. Erre különösen akkor kell figyelni, ha h vös id ben éjszaka vagy hajnalban érkeznek az állatok. A szállító dobozokat a rekeszek vagy battériák mellé, a kialakítandó csoportoknak megfelel en kell lerakni. A dobozokból rögtön a végleges helyükre kerüljenek az állatok. Egy átrakás töri az állatokat, amit mindenképpen el kell kerülni. Az elhullott állatokat egy dobozba 35

kell gy jteni (nem szabad a földre tenni, mert ott marad!). A beteg, bágyadt, letaposott csibéket ki kell venni és külön dobozba gy jteni, majd a kirakodás befejezése után dönteni sorsukról. A kirakás után a karton dobozok egy részét szét kell szedni az oldalfalát levágni úgy, hogy a fenéklemezen maximum 1 cm magas perem maradjon. A kartonlapot az esetleges szennyez dést l meg kell tisztítani és az állatokhoz betenni, mert az els napokban ez szolgál etet ül. A felesleges dobozokat el kell égetni. Az állatok elé a könnyebb beszerezhet sége és az ára miatt még mindig dercés indító táp kerül, bár a mikrogranulatum lenne az ideális. A beszórt takarmányra 100 csibénként egy f tt tojást szétmorzsolunk. Ez különösen fogoly csibéknek fontos. A takarmány mellett a kartonlapra mosott, szitált, kb. 1 mm-es kavicsot szórunk. A saját telepr l származó napos állatokat általában nem karton dobozokban szállítják, ezért alacsony perem etet tálcát kell betenni. A frissen kikelt csibéket nem etethetjük azonnal a szokásos etet kb l. A saját lábukhárom ujjuk - látványa ingerli csipegetésre az állatokat. Ezért kell olyan nagyobb lapos felület, ahol a takarmányt és a lábukat együtt látják. Egy részük mégsem kezd el enni, tanítani kell ket a kartonlap illetve az etet tálca Finom kopogtatásával. A szokásos itatókba beleeshetnek a napos állatok és nedvesek lesznek, esetleg ki sem tudnak jönni. Ennek elkerülésére félbevágott gumicsövet, vagy mosott tégla illetve cserépdarabokat kell az itatóba tenni. Amennyiben köröm lecsípéssel akarjuk jelölni az állatokat, ezt az érkezés utáni kirakáskor kell megtenni. A fogadás körüli tevékenységet mindhárom állatfajnál hasonló elveknek megfelel en kell végrehajtani, a felnevelésben viszont lényeges eltérések vannak. Ezért el ször a fácán (mint legnagyobb számban tenyésztett madár), majd a fogoly és a vadkacsa leírása következik. El nevelés (1-30 nap) Lényege, hogy a legkritikusabb id ben, a csibéket meg kell óvni az id járás viszontagságaitól. Ehhez zárt térben, megfelel h mérséklet és páratartalom biztosításával tartjuk az állatokat. A zárt teret biztosíthatjuk tégla házban, könny szerkezetes épületben, vagy fóliasátorban. Egy id ben - feltehet en gazdasági okokból - leggyakrabban a fekete fóliával fedett sátort részesítették el nyben. A környezettel szemben támasztott igények: Relatív páratartalom az 1. héten 70% a 2. hétt l 60%. Amikor már rendszeresen a kifutóba járnak az állatok, nem szükséges a páratartalmat külön beállítani. H mérséklet a nevel térben és a teremben eltér . Nevel térnek nevezzük a napos állatok közvetlen környezetét, tehát a m anya alatti területet vagy a battériát. A m anyás nevelésnél Figyelemmel kell kísérni a teremh mérsékletet is, mert az állatok rövidebb - hosszabb id re elhagyják a m anya alatti területet. Az etet k és az itatók az els pár nap kivételével nem a m anya alatt vannak. A berendezési tárgyak minimális szükségletét az alábbiak alapján kell meghatározni: 400 csibe/ m anya; 200 csibe/kúpos önitató; 150 csibe/önetet . Az el nevel t a csibék fogadására fel kell készíteni. El ször a f tést és az elektromos hálózatot, berendezéseket kell leellen rizni a tervezett betelepítés el tt legalább 2 héttel, hogy az esetleges javításokat még el lehessen végezni. Takarítás (meszelés), fert tlenítés és felf tés munkafolyamatait a várható betelepítés el tt úgy kell befejezni, hogy az állatokat egy napja fogadási h mérsékletre felf tött ól várja. A kifutóban a feln tt zöldet szükség szerint kaszálni kell. Amennyiben nincs zöld borítás a kifutóban, a felületet legalább rotációs kapálással fel kell frissíteni. A legtöbb technológiában a csibék legalább másfél hétig csak zárt térben vannak. Ezután lehet kiengedni a fóliával védett kifutóba, majd a harmadik hét után amennyiben az id járás kedvez - a szabad kifutót is meg kell nyitni. A négyhetes madár már kell képpen edzett, biztonságosan mozog a szabad kifutó és a fóliával védett terület között. Hathetes kortól a volierbe kitelepíthet , ha van megfelel védelem. A gyakorlatban nyolchetes kor után szokták kitenni az állatokat. A rendelkezésre álló épület és technika mellett a vadgazdálkodó szakmai meggy z dése, gyakorlata és anyagi lehet ségei határozzák

36

meg a felneveléshez választott technológiát. Az alábbiakban a számos lehet ség közül a leggyakrabban alkalmazott technológiák vázlatos leírása olvasható. A fekv kéményes f tési rendszernek el nyt jelent relatíve olcsó beruházása és üzemelése mellett hátránya lehet, hogy nagyon sokat számít az emberi tényez . Az állatokat -különösen az els napokban - állandóan ügyelni és mozgatni kell, mert a fekv kémény alatt kiszáradhatnak, a távolabbi sarokban fáznak, összebújnak, és a gyengébbek lefulladhatnak. Ebben a rendszerben a kezdeti helyszükséglet 2 1-25 csibe/m2. A h forráshoz közel lényegesen magasabb lehet a teremh mérséklet, mint a távolabbi részeken. Ez függ az épülett l, a kályhától és a beépített kéményt l. Amennyiben sikerül jól beállítani a rendszert, a h különbség mindössze 3-4 °C az épület két vége között. A jól sikerült rendszer mellett is a kémény az els 5 méterén nagyon meleg, ezért faráccsal el kell keríteni. A fogadás után egyébként is korlátozzuk az állatok mozgási lehet ségét. A kémény közelében kell tartani az állatokat. A teljes nevel tér az els két hétben nem lehet egyben. Mozgatható, alacsony kerítéselemekkel az els napokban 20-25 m2-nyi nevel egységeket kell kialakítani. Az els 1-2 napon, amíg megtanulnak enni, mindig legyen el ttük takarmány. A technológiához mélyalom tartozik, általában kúpos önitatóval. Az épület hosszanti falán kibúvó nyílások vannak, melyeket, ha az id járás engedi 5-7 napos korban már meg lehet nyitni, hogy a csibék kijárjanak a kifutóba. A bels elhatárolásoknak megfelel en a kifutót is fel kell osztani, így a bels egységeknek önálló kifutójuk lesz. Erre a könnyebb visszaterelhet ség miatt van szükség. A korai kiengedésnek sarkalatos kérdése a visszaterelhet ség. Még az etetési technológiát is ennek szolgálatába kell állítani. Az állandóan feltöltött etet k helyett a napi négy, majd háromszori etetésre kell áttérni. Az etetést összekötjük egy mindig azonos hanggal, például cseng vel. Azért, hogy a dolgozónak ne okozzon külön gondot a hangjelzés, a takarmányos vödör fülére szoktak er síteni egy cseng t. A vödör mozgatása (a takarmány kiosztása) mindig adja a jelzést, amit az állatok megtanulnak és mindig abba az irányba futnak, ahonnan a cseng szól. E tanult viselkedésnek akkor vesszük hasznát, amikor es , vihar vagy más miatt gyorsan be kell terelni a csibéket az épületbe. Ilyenkor a tereléssel „szorítjuk” és a cseng szóval „csalogatjuk” az állatokat a helyes irányba. Ha nagyon megijed egy csapat (p1. hirtelen kitört vihar, jéges miatt) az állatok a kifutóban egy helyre összefutnak és többé nem terelhet k. A kupacban alulra szorult állatok lefulladnak, a többiek eláznak, megfáznak és nagyszámú elhullás várható. A veszteség csak úgy csökkenthet , ha a madarakat kosárba, vödrökbe szedve behordjuk az épületbe. Ez el zhet meg egy ismert begyakorolt, irányt adó hang vonzásával. Ennek a sikeres tanításnak kés bb is hasznát vehetjük, ha a kibocsátás után a madarakat még együtt akarjuk tartani. A hangjelzéssel összekötött etetés minden tartási technológiánál és szárnyasvad fajnál alkalmazható. Háromhetes kor után az etetést fokozatosan át kell helyezni a kifutóba. Amíg az id járás megköveteli továbbra is figyelni kell a f tésre, az állatok mozgására. Ahol jól csinálják a fekv kéményes tartást ott sikeres és nagyon dicsérik, de viszonylag kis figyelmetlenség esetén is nagy kiesés lehet. Kályhás vagy légbefúvásos teremf tés mellett m anyák alatt helyezzük el a csibéket, mélyalmos tartással. Ennél a technológiánál figyelni kell a teremh mérsékletre és a m anya alatti h mérsékletre külön, hiszen két független rendszer üzemel. Az állatokat - különösen az els napokban - elrekesztésekkel kisebb csoportokra osztjuk. Kés bb a válaszfalak felszedhet k. Etetés és itatás a fekv kéménynél leírt módon történhet. Az id járás és a technológia lehet sége szerint nyitjuk meg a kifutókat. A melegleveg s, m anyás tartást kombinálni lehet az etázs-f tésnél leírt battériás elhelyezéssel. Etázs-f tés két lehet séget nyújt, teremf tést vagy nevel tér h mérsékletet biztosít. A padozat alá, vagy padozatra fektetett csöveknél vékonyan almoznak. A mélyalom nem emelkedhet a nevelési ciklus végéig, közben leszedik a tetejét vagy kicserélik. Más módszernél a tér növelésével, esetleg az állatok folyamatos áthelyezésével fékezik a

37

mélyalom emelkedését. Máskor a battériákat a padozatra helyezik és almozzák. Az emelt csövekre helyezett battériák alatt homok van. A közvetlen f tés nevel tér h mérsékletet tart, ezért nem kell m anya. A battériákat önetet vel és vezetékes önitatóval látják el. Az önitatók tartályból kapják a vizet, így gyógyszer, cukor vagy kamillatea adagolható az állatoknak. Gyakran kúpos önitatókat használnak, melyek beruházási igénye alacsonyabb, kevésbé kötött a battériák elhelyezése. Hátránya, hogy sokkal több él munkát kíván. A battériákban az állatok gyors növekedésével fokozódik a zsúfoltság, ezért szükség szerint - általában hetenként - felezni kell a létszámot. A felezés azért gyakorlatias, mert új csapatokat nem lehet összerakni - akkor pedig más arányú létszámcsökkentés nem gazdaságos. Teremf tést és m anyát egyszerre oldja meg a gáz infraég s technológia. H sszabályzós (ki- bekapcsolós) 1000 W-os készülékeket helyeznek el, kb. 45 fokos szögben döntve, mintegy 80 cm magasságban. Az ég által besugárzott területen az állatok magasságában kell mérni a nevel térre megadott h mérsékletet. A h sszabályzót a nevel egység bejárati ajtajához közeli falán, 20-30 cm magasságban kell elhelyezni. A teremh mérséklet illetve a nevel egység távolabbi területein a h mérséklet lényegesen alacsonyabb. Ez azonban nem baj, mert az állatoknak módjuk van választani a jó komfortérzetüknek leginkább megfelel területet. Ezzel együtt figyelni kell az állatokat, mert a gyengébbek sokszor ott maradnak a besugárzott területen és kiszáradnak, eléheznek hiszen ezen a területen itató és etet nincsen. Valamennyi nevelési rendszernél a zárt nevel részhez kapcsolódó, hálóval fedett zöld kifutó kapcsolódik. Cél, hogy az állatokat minél el bb a kifutóba szoktassuk, amennyiben az id járás megengedi. A korai kiengedés egyik feltétele az állatok visszaterelésének lehet sége. Ennek érdekében a kezdeti id ben a kifutót az épület közelében elrekeszteni és a fentebb leírt módon a visszatereléshez tanítani, szoktatni is kell. Amikor már rendszeresen a kifutóba járnak az állatok, nem szükséges a páratartalmat külön beállítani. Az épületen belül a fényt szükség esetén elsötétítéssel is csökkenteni kell. Középnevelés (30-60 nap) A középnevelés legfontosabb feladata a fokozatos takarmányváltás és az állatok kifutóba szoktatása. Eleinte a fácánokat éjszakára visszatereljük. Egy hét után már nem, éjszakára is nyitva hagyjuk a kibúvó nyílásokat. Hét hetes kortól a kifutóba rekesztjük az állatokat éjszakára is. Nyolchetes kor után kezdjük meg az állatok kiengedését, illetve kibocsátó helyre szállítását Utónevelés (60 napos kortól) volierben Az intenzív nevelésb l származó állatokat nem szabad utógondozás nélkül kibocsátani. A kibocsátó hely bekerített, általában 50X60 m-es, legalább negyed részben fával, cserjével borított terület. A kerítés 2-6 m magas, melyen a kirepül állatok visszajutását segít bebújónyílások vannak. Az állatokat eleinte (1-2 hét) csak a kerítésen belül takarmányozzuk. Napi kétszeri takarmányozással jól helyhez szoktathatók, azaz a kerítés megnyitása után is közelben maradnak. Eleinte tápot is, kés bb csak szemest adunk. Ivóvíz mindig legyen az állatok el tt. Az utóbbi id ben a biztosabb teríték érdekében a vadászatig kerítésen belül tartják az állatokat. Ez a több szempontból vitatható módszer megköveteli, hogy a volier hálóval felülr l is borított legyen. A kerítés megnyitása, majd felszedése után csak a szóróutakon etetünk szemes takarmányt. Amennyiben nincsen természetes vízforrás, az állatokat a vadászat kezdetéig itatni kell. A kibocsátás részletesen a 4-5. fejezetben olvasható. Különös gondot kell fordítani a sz rmés és szárnyas ragadozók apasztására. A fogolycsibe nevelés Több, alapjaiban eltér nevelési módszert dolgoztak ki. Bármelyik eredményes lehet. Adott körülményekt l és a munkaer t l függ, hogy melyik technológiát alkalmazzuk. Napjainkban

38

a

legtöbben

a

természeteshez

minél

közelebbi

tartási

módot

pártfogolják.

1. Nevelés drótsodronyos ketrecben és kifutóban: Az el nevelés nevel házban folyik, drótsodronyos ketrecekben, teremf téssel, m anyával. Az állatok fogadására ugyanazok a technológiai elvek igazak, mint a fácánoknál. A napos fogoly annyiban érzékenyebb, mint a fácán, hogy a kicsi testtömege miatt könnyebben kih l, megfázik. A drótsodronyos ketrecben és a kifutóban nincsen almozás. A ketrec alatt vékony homokréteg fogja fel a lehulló trágyát, takarmányt, vizet. Az elszennyez dött homokot újabb réteggel letakarják, vagy szükség szerint cserélik. Az el nevelés 12 napig tart. A 8. naptól lehet vé tesszük a csibéknek, hogy az épületen kívüli kifutóba menjenek, de éjszakára a nevel házba visszazárjuk. Állats r ség 25 db/m2 illetve 200 db/m anya. Relatív páratartalom 8 napig 75%, Utána 70% - ami csak mesterséges párologtatással érhet el. Fogolycsibe h mérsékleti igénye az el nevelés alatt Id szak H mérséklet igény ° C nevel térben / teremben 1-5nap 37 22 6-8nap 36 20 9-l2nap 34 20 A 12. nap után térünk át a középnevelésre. Ekkor az állatokat kizárjuk a drótsodronyos kifutókba, melyekhez m anyával f tött búvóházak csatlakoznak. A m anyák alatta h mérséklet az els héten (13- 19. nap) 28 fok, majd a 20. naptól és utána hetenként 2 fokkal csökken. Állats r ség 15 db/m2. Az utónevelés a 40. napon kezd dik. Az állatokat 50-es csoportokban, 10 db/m2 s r ségben, az el nevel t l független volierbe helyezzük át. Ideális egy bokorral, cserjével többé-kevésbé fedett terület. Amennyiben ilyen terület nincs féltet ket kell elhelyezni. Az önetet kbe eleinte még tápot is adunk, de fokozatosan át kell térni a kizárólag szemes etetésre. Amellett zöldet, dinnyét, vagy bármi beszerezhet alkalmas kiegészít takarmányt is adhatunk. 2. Nevelés mélyalmos nevel házban és csatlakozó kifutóban A fácánok számára is megfelel nevel házban egy-egy boxban 80-100 fogolycsibe és 20 db fácáncsibe rakható. 1-2 héttel id sebb fácánokkal együtt tartva a fogolycsibék nyugodtabbak. Más esetben a kisméret zárt térbe tesszük a csoportot. Az els 12 napban általában még a fóliás kifutóba sem engedjük ki a csibéket. Takarmányozás, itatás a zárt tér küls részében. Amikor már kiengedjük a fóliával védett kifutóba az állatokat, akkor ott is etetünk, és itatunk. El nevelés a zárt házban, mint fácánoknál. 12 napig nagyon kell vigyázni. Utána egy hét alatt fokozatosan a fóliás kifutóhoz szoktatni. Középnevelés a 3 hétt l a fóliás csatlakozó kifutóban etetve az állatokat, küls és bels területet egyaránt használhatják. A fiatal fogoly nagyon érzékeny, 4 - 5 hetes korig nem ázhat, nem érheti szél. Utónevelés idején már szabadon kimennek a zöld kifutóba, illetve a csatlakozó volierbe. A három szakaszból álló nevelési technológia nem alkalmazható, ha a természeteshez közelebbi felnevelési módot alkalmazunk, pl. a csibéket adoptálás után anyamadárral akarjuk kibocsátani. Legjobb 1-14 napos fogolycsibék adoptálása. Arról van szó, hogy 15-20 csibét teszünk egy tojó (esetleg tojatásból kiemelt fogolypár) mellé. A feln tt állat elfogadja (adoptálja) a csibéket és elkezdi vezetni. Amint összeszoknak és a tojó szárnya alá is bújnak a csibék, meg lehet nyitni a kifutót. A tyúk megtanítja a csibéket a takarmány megkeresésére. Ha van a kifutóban megfelel védelmet nyújtó bokor, vagy féltet a házba már nem is térnek vissza. Egy kifutóban csak egy család tartható. 39

Sikeres lehet a 4 hetes csibék társítása is, de kés bb már nem. Ebben az esetben a feln tt madár már csak társnak tekinti a fiatalokat. Nem védi azokat, mint egy kotlós, nem veszi a szárnya alá fiatalokat, nem bújnak össze. Csak vezeti a csapatot. Biztosítani kell nekik a nevel és a kifutó közötti választás lehet ségét, vagy csak egy kifutót, melyben megfelel búvóhelyet találnak az állatok. Takarmányozás, itatás csak a kifutóban. Újra felvet dött a félvad nevelés. Törpe parlagi kappannal vagy fácán tyúkkal vezettetni a fogoly csibéket. Kisméret fólia sátorba tenni, innen f be engedni már 3 hetes kortól a csapatot. Éjszakára a sátorba lezárni. Nagy el nye ennek a módszernek, hogy a természetes állomány növelésére alkalmas állatokat kapunk. Elterjedésének legnagyobb gátja, hogy él munkát kíván, szakértelmet, türelmet, figyelmet igényel és nagyon szigorú ragadozó kontrollt. Vadkacsa nevelése A keltet géppel keltetett kacsák intenzív nevelését két szakaszra osztjuk. Az igazi el nevelés kb. 30 napig tart. Teremf téses nevel házakban, m anyák alatt kezdjük a nevelést 250-es csapatokban. A fogadást követ 4 napig a kiskacsákat a m anya alatt kell tartani (60 naposkacsa/m2). Utána a terel kerítés lebontásával növelni kell a teret (20 kacsalm2). A 10. naptól fokozatosan kiengedjük az állatokat a kifutóba és 3 hét után - ha az id járás megengedi - már kint is éjszakáznak. Kifutó minimális nagysága 0,5 m2/kacsa. Technológiától függ en vagy már a házban, vagy csak a kifutóban biztosítunk úszóvályút. A beton úszóvályúból a kiskacsák nem tudnak kijönni. A kikapaszkodás segítésére elhelyezett farács egy darabig a parton is folytatódik, hogy leszedje a kacsák lábáról a vizet. A kifutóban lév vályúnak csak az épület felöli oldalára kell rácsot tenni. Amennyiben a tóparton van a nevel , a kifutóhoz csatlakozó tó egy részét is be kell keríteni az állatok felügyelete és együtt tartása érdekében. A m anyák alatt a fogadási h mérséklet 32 fok, a 4. napig 30-32, majd a 10. napig 28-29 fok. A teremh mérséklet kezdetben 22-24 C°, majd fokozatosan csökken és a 3. hétt l megsz nik a f tés a nevel házban. Fogadáskor etetés, itatás a már ismert módon. A kiskacsáknak is biztosítani kell a f tt tojást, kavicsot. Az 5-6 hetes kacsákat a tavi utónevelés helyszínére szállítjuk. Itt van a kialakított röptet (trambulin), és a 8-12 m széles etet folyosó a tó partjától a röptet ig. Etetéssel szoktatjuk az állatokat a röptet be. Az etet hely a tóparttól a kihelyezést követ 10. naptól napi 5 m-el távolodik. Tópart - röptet közötti távolság 200-250 méter. Eleinte naponta 3x, majd 2x etetünk. A kerítést a vízben az els tanuló röptetés megkezdése el tt megnyitjuk. Amikor nincsen a tóparton röptet az etetés helyét nem változtatjuk és a vízben a kerítést megnyitjuk amint az els kacsa kirepült a szabad vízfelületre. KIBOCSÁJTÁS Fácán A fácán kibocsátásakor már gondolni kell a vadászatra és a várható megtérülésre. Tulajdonképpen a zárttéri tartás és a mesterséges felnevelés a nagyobb terítéket szolgálja. Ez a célja az egész munkának és csak akkor szabad (érdemes) csinálni, hajó reményünk van az eredményes visszavadászásra. E tekintetben - az esetek dönt többségében - még most sem dicsekedhetünk jó eredménnyel. A visszavadászási százalék általában gyenge, különösen ak1:or, ha a kibocsátás és a vadászat között viszonylag hosszú id telik el. A zárttéri tenyésztésnek és a kibocsátásnak kezdett l fogva a visszavadászási eredmény az értékmér a mumusa. Már az 1970-es évek végén világos volt, hogy az akkor az egyik legjobbnak számító rendszerben is gyengébbek az eredmények a vártaknál. Árkosi és munkatársai 1 980-ban tették közzé e tárgyban folytatott vizsgálataik eredményeit. Mérték a visszavadászás százalékát a kibocsátáshoz viszonyítva, és azt is, hogy a teríték hány százaléka a 40

mesterségesen nevelt illetve a vad fácán. Hároméves vizsgálattal megállapították, hogy a terítékre hozott madarak száma a kibocsátott állatok számához viszonyítva 37,5 —40% között változik. Rontja a helyzetet, hogy a terítéken a l tt madarak 39 százaléka vad fácán, tehát nem a kibocsátásból származik. Így a valóságos visszavadászás a teríték 61 százaléka csupán, ami a kibocsátott létszámhoz viszonyított 37,5-40% helyett valójában csak 22.8 — 25.2%-nak felet meg. A teríték fordított összefüggést mutatott a kibocsátás és a vadászat között eltelt id vel valamint a kibocsátott mennyiséggel is. A százalékos visszavadászási eredmény akkor volt a leggyengébb, amikor a területen lév törzsállomány négyszeresét bocsátották ki. Az eddig említett átlagszámok mellett volt egy kiugró 90 százalékos eredmény, ami feltehet en akkor született, amikor a kibocsátást követ 24 órán belül volt a vadászat. Nagyon fontos még a vizsgálat ragadozókra vonatkozó megállapítása: “A nagy létszámban koncentrált fácánállomány mágnesként vonzza a szárnyas és sz rmés ragadozókat. ... 100 hasznosított apróvadra 63 szárnyas és sz rmés l tt ragadozó jutott az 1 979/80-as szezonban.” A fent leirtanak nem az a célja, hogy elriasszon bárkit is a zárttéri nevelést l, akinek megéri vagy célszer azt csinálni. Inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy csak komoly szakmai megalapozottsággal szabad belefogni. Ehhez az els lépés, a reméltnél alacsonyabb visszavadászási eredmény okainak feltárása. Miért gyenge az eredmény? Válaszul három f okot sorolhatunk fel: 1. még a vadászat el tt elhullnak, elvesznek az állatok vagy 2. elvándorolnak vagy 3. a vadászatban van a hiba (nagyon rosszul l ne. a vadászok, sok a sebzés, elvesznek a megl tt madarak). Vegyük sorra a három témakört, s mit lehet tenni a helyzet javítása érdekében. 1. sok az elhullás Valóban sok lehet az elhullás, de hogy mennyi azt nem tudjuk, arra nincsenek megbízható adatok. Éppen úgy nincs számszer adatunk az elhullások okairól. Fontos szerepet játszanak benne a ragadozók. A mesterséges környezetben feln tt állatok nem ismerik ezt a veszélyforrást, könnyen prédává válnak. A megoldás, a ragadozók számának csökkentése, elméletileg könny , de megvalósítani rendkívül nehéz. Nem mehetünk a részletekbe, Csupán felsorolás szinten említhetjük a tennivalókat. Róka és borz létszámának apasztása állandóan, de különösen a szaporodási id szakban. Kíméletlenül el kelt távolítani a területr l minden kóbor kutyát és macskát. A szárnyas ragadozók létszámát - a törvény adta lehet ségeken belül - minimális szinten kell tartani. A vaddisznó állományt akkor kell csökkenteni, ha szeretnénk javítani a vadfácánok szaporodási, fennmaradási esélyeit. Az eddigi megfigyelések alapján semmi nem mutat arra, hogy a nagyarányú elhullásokban betegségeknek szerepük lenne. Ismert tény ugyan, hogy csak akkor találunk hullákat, ha az elhullások mennyisége meghaladja a ragadozók étvágyát, mégis, ha igazi baj van, mint egy botulizmus, akkor az hamar láthatóvá válik. 2. nagy az elvándorlás. Akkor fordulhat el , ha nem megfelel az él hely, túl sok állat van egy területen, valamiért nagyon vonzó egy közeli él hely. A fácán számára ideális él hely a ligetes erd , sásos, nádas vízpartokkal, mez gazdasági kultúrákkal tarkítva. Mindemellett a vadászerd ben elegend táplálék és viszonylag kevés zavarás legyen. Ritka az ideális környezet, de ki lehet alakítani. Akinek hosszú távú terve a fácán kibocsátás, annak megéri javítani az él helyet. Meg kell tervezni egy vadászerd t és jó ütemezéssel minél el bb megvalósítani. A vadászerd mindenek el tt, erd legyen és ne ültetvény. Manapság - különösen sík területeken - gyakran találkozunk nyár ültetvényekkel. (Az ültetvény erdészekt l átvett kifejezés, mely megkülönbözteti a túl szabályosan ültetett fa monokultúrákat az erd t l.) Ezek másodlagos hasznosítása, ha itt kibocsátott fácánt vadásznak. E területek gondozása képen évente egyszer- kétszer a sorok között kitárcsázzák az aljnövényzetet. Az eredmény egy sivár terület, ahol a madár nem érzi jól magát. Nincs búvóhely, nem tud felgallyazni. A

41

ragadozóknak ideális szabad vadászterület. Innen elmenekülnek a fácánok. A fácán vadászerd tegyen vegyes, aljnövényzettel, cserjeszinttel. Ne legyenek nagy, Olyan s r foltok, melyekb l nem lehet a madarat kihajtani. Az erd és a nyiladékok szélén s r bokros sáv legyen, mert onnan jobban kel a madár, mikor a s r b l kiér a nyílt területre. Legyen Víz, táplálék, szükség esetén etetés, ami itt tartja a madarat. A vadászerd lehet leg ne a vadászterület szélén legyen. A szomszéd etet je nagyon vonzó lehet a kibocsátott fácánokra. A nevel b l származó fácánokat legkés bb 8 hetes koruktól kezdik kihelyezni. Az intenzív nevelésb l származó állatokat nem szabad utógondozás nélkül kibocsátani, még sokáig gondoskodni kell az állatokról. Az utónevelés már a kibocsátás helyén a volierben kez dik. A kibocsátó a vadászerd ben, lehet leg a vadászterület központi részén helyezkedik el. A ligetes erd többszint . A szélein és a széles vadásznyiladékok peremén cserjés, bokros sáv húzódik. A kibocsátó hely bekerített, általában 50X60 m-es, legalább negyed részben fával, cserjével borított terület. A kerítés (4-) 6 m magas és a terület nincsen hálóval befedve. Alul, a kirepül állatok visszajutását segít bebújónyílások (fácánvarsák) lehetnek. (Csak akkor szabad a kerítésbe beépíteni, ha a ragadozókat a fácánoktól távol tudjuk tartani. Egyéb esetben a sz rmés ragadozók számára kényelmes bejutást biztosítunk. Közbüls megoldás, ha ezeket a nyílásokat csak nappal és id legesen tartjuk nyitva.) Az állatokat eleinte (1-2 hét) csak a kerítésen belül takarmányozzuk. Abraktakarmányként kitelepítéskor még tápot is adunk, majd fokozatos áttéréssel csak szemest. Az abraktakarmány mellett zöldet, lédús takarmányt is kell adni. Erre a frissen kaszált f vagy lucerna mellett a zöldség, dinnye, tök, stb. nagyon jó. Napi kétszeri takarmányozással igyekszünk helyhez kötni a fácánokat. A kibocsátóba ne legyenek önetet k, mert az utónevelés alatt kell tanítani az állatokat a táplálék megkeresésére. Erre a keresésre nem lehet rászoktatni ket, ha az önetet ben folyamatosan rendelkezésükre áll az abrak. Ezért vályúból (elvágott gumiból) etetünk. A vályúban mindig annyi abrakot kell adni, amennyit az állatok a következ etetésig elfogyasztanak. Amikor a fokozatos áttérés eredményeként már csak szemest kapnak, a takarmány egy részét nem a vályúba, hanem a földre a f közé kell szórni. Ezzel egyrészt kialakul a keresés, másrészt a kereséssel elfoglalt állatok között kevésbé alakul ki a tollcsipkedés. Ugyanígy elfoglalja az állatokat a répa, dinnye, csomóban felkötött lucerna. A felülr l nyitott kibocsátóból viszonylag hamar kirepül egy-egy madár. Messze azonban nem mennek el, mert a kerítés közelében tartja ket az etetés és a csapathoz tartozás. Az etetés megszokott id pontja és zaja visszacsalogatja a kijutott madarakat. Itt hasznosíthatjuk a tanítást, amit a napos csibéknél kezdtünk. A cseng vel felszerelt vödröket kell az etetéshez használni, az ismert hangra messzir l visszajönnek a madarak. Ha nincs visszajutási lehet ség (állandóan vagy id legesen nyitott varsa), akkor a kerítés mellett szaladgáló állatokat naponta a nyitott kapun át vissza kell terelni. Ennek megkönnyítése érdekében a kibocsátó kapuja könnyen leakasztható vagy a kerítésre visszahajtható legyen, hogy ne csak egy irányból tudjanak bemenni a madarak. A kibocsátás apró részleteire mindenki saját technológiát dolgoz ki. Viszonylag ritkán találkozunk a volier kerítését megbontó bebújóval. Figyelni kell rá, gondozni, tisztán tartani a környezetét, sokan úgy gondolják, hogy több gondot okoz, mint amennyi hasznot hoz. Egyszer bb etetési id ben a kapun keresztüli visszaterelés. A nevelés során el fordulhat, hogy cs rkarikát vagy cs rsisakot kell alkalmazni a tollcsipkedés megel zésére. Ezeket a kibocsátó volierbe telepítés el tt le kell venni az állatokról, mert kés bb nincsen rá mód. Tehát itt kint már nincs semmiféle védelem a tollcsipkedés ellen. A tartási technológiával kell elejét venni, s ha mégis megindul, azonnal ki kell engedni a madarakat. A magas kerítés ellenére egyre több madár repül ki, ezért a kerítésen kívül is elkezdünk takarmányozni, majd a kerítés magasítását leszedjük. Ezzel fokozatosan lehet séget adunk a madaraknak a kitelepülésre. Végül nyitva hagyjuk a kaput és ha olyan a kibocsátó építése, a kiemelhet kerítéselemek megnyitásával szabadon engedjük a fácánokat.

42

A kerítés megnyitása, majd felszedése után csak a szóró utakon etetünk els sorban szemes takarmányt. A szóró utakat a bokros fás részeken alakítjuk ki. El fordul, hogy nincs megfelel takarás a kibocsátó körül. Ezt tavasszal vetett növényekkel (vadkender, cirok stb.) pótoljuk és a feln tt növényzetbe vágott szóróutakon etetünk. Az etetéssel a fácánokat nem elhúzzuk a kibocsátótól, hanem követjük a szétterülésüket. A kerítés megnyitása ellenére a megszokott id ben, egy ideig még a volier területén is etetünk. A helyben tartást segíti, ha nemcsak csalogatjuk, hanem tereljük is a fácánokat az etetéshez. Tanácsos kutyát használni a tereléshez. A kutyát határozottan küldeni kell a madarakra és csak az utolsó pillanatban megállítani. El fordul, hogy egy-egy madarat kicsit megfog. Nem baj, mert annál jobban félnek a kutyától és e tapasztalaton keresztül más sz rmésekt l is, javul a menekülési (túlélési) technikájuk. Kénytelenek repülve menekülni, ami a vadászatkor nagyon hasznos lesz. Terelni ne az a dolgozó menjen, akit megszoktak a madarak az etetésnél, hanem idegen ember, aki hangos, riaszt és kutyát küld rájuk. Amennyiben nincsen természetes vízforrás, az állatokat a vadászat kezdetéig itatni kell. A helyben tartásban az itatásnak talán fontosabb a Szerepe, mint az etetésnek. Különös gondot kell fordítani a sz rmés és szárnyas ragadozók apasztására. A sz rmés ragadozók jelentik az igazi veszélyt, tehát a megfelel ragadozó kontroll elengedhetetlen. A területen el re kell biztosítani az alacsony ragadozó létszámot. A rókára akkor kell er teljesen vadászni (kotorékozni) amikor kicsinyeivel még a kotorékban van, mert ekkor a legjobb hatású az állomány apasztása. Ebben a hivatásos vadászokat anyagilag is érdekeltté kell tenni. Nem csupán a kibocsátó helyen, hanem annak megfelel en megnövelt környékén is folytatni kell ezt a tevékenységet. A kóbor kutya és macska is a lelövend állatok listáján szerepel. A két faj tekintetében nincsenek szezonális különbségek, állandóan járni kell a területet és minden lehetséges eszközzel megvédeni a szárnyasvad faunát. A görényt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Mozgáskörzete kb. 500 méter és egy családban 10-12 kölyök is lehet, amiket etetni kell, tehát sok madár eshet áldozatul a szaporodási id ben. Apróvadas területen a vaddisznó sem t rhet , különösen akkor, ha nem Csupán levadászásra bocsátjuk ki az állatokat, hanem a természetes populációt is szaporítani akarjuk. A kotlóssal vezetett (vagy esetleg már keltetett) fácánok kibocsátásával nincs különösebb gond akkor, ha a kotlóst a kotlós-ládában eleve a kiszemelt területre teszik. Az itt nevel d fácánok már 4 hetes korukban felgallyaznak és hamar viszonylag önállóak lesznek. A fácánok 10 hetes koráig van kint a kotlós. A madaraknak legyen jó takarásuk. A fácán nagyon fél a héjától ezért még a szálerd b l, ültetvényb l is oda menekül, ahol felülr l megfelel védelmet érez. Ezt a magatartást a mesterséges nevelésb l származó állatok lassabban tanulják meg. Egy kibocsátó helyre 1000-3000 fácánt ajánlatos tenni. A kibocsátott mennyiség, az együtt tartás ideje és a kibocsátóhely megválasztása a tervezett vadászatoktól is függ. A kerítés teljes megnyitása a telepítést követ 6-8. hétre esik. 3. a vadászat sikeressége az el készítésen is múlik. Az utónevelés, a kibocsátás utáni terelés, gondozás során a hivatásos vadász megfigyeli, hogy merre megy szívesen a madár. Ez befolyásolja a l állások kijelölését és a hajtási irányokat. Javíthatjuk az eredményt, ha nincsenek nagy áthatolhatatlan s r foltok a vadászerd ben és jó kutyákkal készülünk, mert kevesebb megl tt madár fog elveszni. Fogoly Intenzív nevelésb l származó (8) 10 - 14 hetes állatokat helyezünk ki területre. A 14 hetes fogoly már feln tt állat. Ekkor, a kibocsátás el tt válogatjuk ki a jöv évi tenyészanyagot és a többit kibocsátjuk. A tojatásból is a párok felét visszatartjuk a következ évre, a párok másik felét felhasználjuk a kibocsátáshoz. Egy-egy arra alkalmas területre 80 100 -as csapatokat tervezünk és a lehetséges módszerek egyikével kihelyezzük az állatokat. A kihelyezés módszerei:

43

Kis battériás kibocsátás egyik módszere szerint 50 - 200 méterenként 2 X 3 méteres battériába 10 db öreg és fiatal fogoly vegyesen kerül. A battériában etet és itató van. A csoportból naponta 2 - 3 db-ot engedünk ki. A kiengedett állatok számára etetés, itatás a battéria közelében célszer , mert így együtt marad a csapat. Öt nap múlva elvisszük a battériát, de az állatokat egy darabig még etetjük, itatjuk. A csoport egy id után már nem jár az etet höz, amikor is abba lehet hagyni az etetést. Másik módszer annyiban különbözik a leírttól, hogy Csupán egy öreg tyúkot teszünk a kis battériába és mellé 10-12 növendéket. Naponta 2-3 fiatalt kiengedünk és végül az öreget is, amelyik feltehet en egy darabig még vezetni fogja a csapatot. Csapatos kiengedésre akkor van lehet ség, ha a területen van természetes fogolycsapat. Erre ‘engedjük rá” a nevel b l származó madarakat. Meg kell figyelni a vad fogolycsapat mozgását és a kibocsátás napján amennyire csak lehet, meg kell közelíteni. Elriasztani nem szabad a csapatot, ezért kell (de látó és halló) távolságban a szállítóládákból kiengedjük a nevelt madarakat. Az eredeti vad csapatnál kevesebbet szabad elengedni. Adoptált és társított növendékek kibocsátása. A kibocsátásnak klasszikus módja, amikor az adoptált vagy társított madarakat a feln ttekkel együtt lényegében családokban illetve kis csapatokban tesszük ki a területre. Ezekben az esetekben a megfelel él hely megválasztás és a ragadozó kontrol a sikeres kibocsátás kulcskérdése. A fent leírt kis battériás kibocsátással szemben lényeges különbség, hogy összeszokott állatcsoportot helyezünk ki. Feltehet en együtt maradnak és életképesebbek, mint a kibocsátásra összehozott alkalmi csoportok. Ezeket a madarakat kezdett l fogva önálló csoportban, a természeteshez jobban hasonlító tartásban neveltük. A kibocsátás el tti este kíméletes befogással le kell zárni ket és hajnalban kiengedni. Szerencsés, ha minden kibocsátott csapat valamennyire önálló, természetesen elhatárolt területre kerül. Ilyen egy másiktól távolabbi facsoport, csenderes, vagy ha két csapat között erd sáv, csatorna, magasabb mez gazdasági kultúra stb. húzódik. A félvad nevelés esetén szinte semmi gondot nem jelent a kibocsátás. A nevelés eleve a végleges területen folyik, vagy legfeljebb a telep küls szélén. Ha törpe parlagi kappannal folyt a nevelés, akkor azt visszatartjuk, a feln tt foglyokat pedig hagyjuk elmenni. Ha fácán tyúk vezette a csapatot, akkor a kibocsátásra alkalmas id ben az eredeti helyen megszüntetett etetéssel elengedjük az állatokat a tyúkkal együtt. Vadkacsa A vadkacsa tavi utónevelésével lényegében a kibocsátás is megoldódik. A nevelési technológiától függ en azonban mégis van különbség a befejezésben. Az etetéssel és a tóval minden esetben helyhez kötjük az állatokat. A röptet s (trambulinos) nevelésnél attól kezdve, hogy az etetéssel elértük a röptet el tti voliert, a levadászásig semmi változás nincs a tartásban. Naponta etetni és röptetni kell a kacsákat. A félvad tartásnál régóta a jövend vadászat színhelyén vannak az állatok. Amikor a kell fejlettséget elérték, és jól repülnek, a tóparttól 2 km-nél nem messzebb lév legel re szoktatjuk ki ket enni. Hamar megtanulják a kirepülést és az esti húzást haza a tóra. Ennek a módszernek az is el nye, hogy a vad récék is szaporítják a félvad módon nevelt állományunkat. A TÖRZSÁLLOMÁNY TÁROLÁSA, TELELTETÉSE A tenyészállatok, azaz a törzsállomány kiválasztásának lehetséges szempontjai ismertek. Minden tenyészt aszerint válogat, amit céljai diktálnak, és amire a gyakorlatban lehet sége van. E válogatás eredménye a törzsállomány kialakulása az sz elejére. Az állatok kiválasztása már a keléssel elkezd dik. Általános szabály, hogy a keltetés els feléb l, de sosem az els kelésb l kell válogatni a jöv tenyészállatait. Legjobb a májusi, második negyedik keltetés (berakás) egyikéb l származó csibe illetve kiskacsa. A tervezett létszám 44

másfél- vagy kétszeresét kell tenyész utánpótlásként nevelni. Az állatokat tartani, azaz tárolni, teleltetni kell a következ tenyészid szakig. A volierben ha szükséges kavics és talajcserét kell végrehajtani. Az állatokkal valójában nincs munka az etetésen és itatáson kívül, mégsem könny ez a passzív id szak. Állatfajonként más és más feladatot ad. Fácán A kiválasztott tenyészutánpótlásból, az els válogatás 6 hetes korban indokolt. Ezután a 8-10 hetes madarakat a tollcsipkedés ellen cs rpajzzsal vagy cs rkarikával ellátva, nemenként szétválogatva a tároló volierbe tesszük. A tárolóban a növendék állatok 2,5 m2/fácán; a téli tárolás alatt a feln ttek 5 m2/fácán s r ségben tarthatók. Szükségesek a magasan elhelyezett ül rudak, hogy mozogjanak, repüljenek az állatok. Vérfrissítés idegen kakassal oldható meg, mert sokkal kisebb létszám szükséges, mint tojóból. Ivarérettség 22-24 hetes korban. A tárolás el tti válogatás szempontjai: kakas 1100 - 1250 g, tyúk 850 - 1000 g az alfajnak megfelel en. Jó test felépítés, egészséges, kifejezett másodlagos nemi jelleg. Takarmányozás a tárolás alatt is vegyes: szemes abrak (esetleg részben táp) amíg lehet zöldtakarmány gyök- gumós takarmányok. Etetés naponta egyszer. Fedett etet ket kell felállítani. Etetéskor figyelni az állatokat, a betegeket kivenni. Itatás automata vagy kúpos önitatóból, amíg az id járás megengedi. 35 állat / kúpos önitató. Fagyveszély idején nem önitatóból itatunk. Hideg id ben az itatást vályúból kell megoldani, mert a szabadban egyik vezetékes önitató sem használható. A fácán teleltetéshez nincs szükség épületre. A volierben csupán féltet szükséges akkora felülettel, ami alá nem túl zsúfoltan beférnek az állatok. Hó eltakarítása talajról és a fed hálóról elengedhetetlen. A hálóra különösen akkor kell figyelni, ha melegebb és hidegebb napok követik egymást, mert a ráfagyott havat a háló sérülése nélkül már ne lehet eltávolítani. A tollcsipkedés megakadályozására szemüveg, cs rkarika vagy cs rsisak felhelyezése elkerülhetetlen. Els sorban a helytakarékos tárolás miatt szükséges, de e nélkül a feln tt állatok biztonságosan nagyobb területen sem tarthatók. A cs rsisak több el nye mellett hátrányt jelent, hogy a tárolóban magasan repül állatok cs rsisakja elakadhat a belógó fed hálóba. A fennakadt madarak ritkán tudnak kiszabadulni, a verg désbe hamar kimerülnek és elpusztulnak. Szerencsére viszonylag ritka, de elkerülhetetlen ez a veszteség Tojótörzsek kialakítását - törzsesítést - a perzisztencia várható ideje el tt 3 - 4 héttel be kell fejezni. Fogoly Passzív id szak szeptember elejét l febr. 20-ig. Kakasokat és a tyúkokat a klasszikus felfogás szerint külön tároljuk, a két nem között 100 m véd távolságot tartunk Ma már többen vannak akik együtt tartják télen a két nemet és semmi hátrányt nem tapasztaltak. Etetés naponta egyszer. Fedett etet t vagy etet teret kell használni. Etetéskor figyelni az állatokat, vereked s vagy beteg egyedeket kivenni. A gyakorlatban sokszor épületben lehet biztosítani a védelmet a teleltetés alatt. Ebben az esetben az épületben történik az etetés, itatás. Az épület ajtaját különlegesen rossz id , nagy vihar kivételével mindig nyitva kell tartani, hogy az állatok kedvük szerint választhassanak tartózkodási területet. Itatás automata vagy kúpos önitatóból. 35 állati kúpos önitató. Hasznos dolog a bújó féltet akkora felülettel, ami alá nem túl zsúfoltan beférnek az állatok. Épület hiányában ez egyben etet tér is lehet. A tároló volier hálóval fedett legyen. Nyugalmat kell biztosítani, mindig ugyanaz a dolgozó gondozza az állatokat. Párosítás (február 20 -tól - március 10-ig) megkezdése el tt tojó tápra kell áttérni. Vadkacsa Törzsállomány szt l - tavaszig nevel házban van, melyhez kifutó csatlakozik. Kifutó felület 2/3-a víz. A tavon jégmentes vízfelületet kell biztosítani, aminek els feltétele, hogy kell en mély legyen a víz.

45

A kacsa volier nincsen hálóval fedve, az állatok kijárnak a legel re. Etetéssel tartjuk meg az állatokat. A tojatás befejezése után a takarmányból lassan kimarad a táp. A telelési id szakban a gazdasági abrak mellett amennyire lehet, biztosítani kell zöld takarmányt. Január elején beállítani az 1:3 ivararányt és a 3 tojó/l tojófészek berendezést. A takarmányozásban fokozatosan át kell térni a tojótápra. TAKARMÁNYOZÁS Fácán takarmányozása A mesterséges fácántenyésztés kezdetén a napos csibékkel hangyatojást, f tt tojást etettek, majd fokozatosan áttértek a gazdasági takarmányokra. Ez a takarmányozási mód felettébb munkaigényes és drága volt. Manapság els sorban ipari takarmánykeverékekkel (tápokkal) biztosítjuk állatainknak a tápanyagokat és a legfontosabb vitaminokat. A tápok mellett szemes, zöld, gyökér és gumós takarmányok, egyéb takarmányok valamint takarmánykiegészít k szerepelnek a fácánok étrendjében. Abraktakarmányok Leggyakrabban gabonafélék (árpa, búza, köles, kukorica, zab), illetve ezek felhasználásával készült takarmány keverékek. A keverékek darákból készülnek. A takarmányozás során amint lehet, fokozatosan át kell térni a szemes etetésre. Zöldtakarmányok Tavasszal és nyáron folyamatosan és megbízhatóan a frissen kaszált lucerna áll rendelkezésünkre. Gyakran adhatunk friss salátát is, de ide sorolhatók azok a lédús takarmányok, amivel olcsóvá és változatosabbá tehet az etetés. Ilyenek a dinnye, tök, paradicsom, stb. Kedvez , ha a kifutót m velni lehet és az ott termett zöldet csipegetik a fiatal állatok. sszel és télen szinte kizárólag a takarmánykáposzta az egyetlen zöldtakarmány. Gyökér- és gumós takarmányok kés szt l kora tavaszig kiegészítik a szárnyasvad takarmányozását. Cukor- takarmány- és sárgarépát etetünk félbevágva az állatokkal. Télire bevásárolt gyökér- és gumós takarmányokat vastag szalmaréteg alá le kell prizmázni, ha nem tudunk egyébként megfelel fagymentes tárolást biztosítani. Fagyott takarmányt kiolvadás után sem etetünk az állatokkal. Egyéb takarmányok F tt tojás, hangyatojás, f tt hús, él rovar, takarmányéleszt , mint magas fehérjetartalmú takarmányok a napos állatok etetésére használatos leggyakrabban. A takarmány keverékekben minden szükséges tápanyagot egyszerre adunk az állatoknak. A gabonamagvak mellett, a keverékekben nagyon kis mennyiségben vitaminokat, mikroelemeket és egyéb fontos anyagokat is tesznek a tápokba. A kis mennyiséget nehéz elkeverni, csak viv anyaggal együtt lehet a tápban egyenletesen eloszlatni. A viv anyag korpa vagy extrahált szójadara leggyakrabban. Az így készült el keverékez egységes premixnek nevezzük. Forgalmaznak olyan takarmánykiegészít ket is, melyekben a mikro mennyiség anyagok mellett a premix kalciumot, foszfort és sót is tartalmaz. Ezt komplex premixnek nevezzük. A premixeknek köszönhet en ma már bármelyik kever tud teljes érték tápot készíteni. A különböz fajsúly, és szemcseméret miatt az alkotórészek szétválhatnak. Ez elkerülhet , ha a halmaz legalább felének szemcsemérete 0,4 mm alatt van. A dercés takarmányt ajánlatos granulálni. A szárnyasvad takarmányozására 3 mm átmér j granulátumokat használunk. A naposállatok részére, 1 mm-es mikrogranulátum kapható. A tápok összetev i alapvet en befolyásolják a végs min séget. Ezért, ha biztosak akarunk lenni a takarmánykeverékek min ségében, csak olyan gyártótól vásároljunk, akir l tudjuk, hogy megbízható alapanyagot használ fel és jó a gyártási technológiája. Két tipikus gyártási hiba szokott el fordulni. Az egyik, ha pellettálás el tt sokáig keverik az összeállított tápot, mert 4-5 perc után az alkotórészek már nem össze, hanem „szétkeverednek”, azaz s r ség (fajsúly) szerint 46

szétválnak. Ennek eredménye, hogy azonos gyártási tétel egyik részében p1. kukoricadara lesz, másik felében premix. A másik hiba, ha pérselés után a granulátumot nem h tik és szell ztetik megfelel hatékonysággal. A takarmánykeverék érzékenyebb összetev i melegben tönkremennek. A meleg és g z s takarmány befülledhet, megindulhat az avasodás. Mai kever kben gyártható legkisebb mennyiség egy tonna, tehát egy rontott tétel sokáig hat az állattartásban. Mindezek fényében szerencsés, ha tájékozódunk a kever munkájáról, miel tt tartós szerz dést kötünk. A tápok szavatossági ideje els sorban az avasodástól függ. Az avasodáskor keletkez savak károsítják a takarmánykeverék egyéb érzékeny összetev it. Magyarországon a tápokban az avasodást általában 4-6 hétig tudják megakadályozni, ezért a tápok szavatossága 30 nap. Hosszabb szavatossági idej tápokat is hoznak forgalomba azok a gyártók, akik megfelel antioxidánsokat tudnak a tápokba keverni. A megfelel takarmányozás alapja, hogy ismerjük az állatok szükségletét és a helyes takarmányozási módot. Ehhez igazodva beltartalmi szempontból 3 tápféleséget különítünk el: indító, nevel és tojó táp. (Minden esetben fácántápról van szó. Kifogásolható az a gyakorlat, amikor tyúktáppal takarmányozzák a sokkal lassúbb fejl dés fácánt.) Meg kell jegyezni azonban, hogy a Takarmány Kódex a legújabb tudományos eredmények alapján tartalmazza valamennyi állatfaj tekintetében a legfontosabb adatokat. A fácán takarmányozás technológiája: A naposcsibék fogadásakor azonnal inni kapnak az állatok. Az itatóba cserép darabot vagy gumicsövet teszünk, hogy ne essenek az itatóba. Az itatókat az állatok érkezése el tt, néhány órával fel kell tölteni a telepen aktuális technológia szerint vízzel vagy kamilla forrázattal, melyben 2,5% sz l cukor van feloldva. A naposcsibék lerakása után, a szállítódobozokat 1 cm-nél nem magasabb perem etet nek készítjük el. Erre szórjuk a lehet leg mikrogranulátum indító tápot szétterítve és 100 csibére egy f tt tojást teszünk a táp mellé apróra darabolt (elmorzsolt) formában. A takarmánnyal egyid ben, szitált mosott apró (1-1,5 mm) szem zúzókavics is legyen az állatok el tt. 2. - 5. nap zöldtakarmányt (vágott saláta, darált lucerna) is adunk az állatok elé. Phylasol-Combi 5g/100 csibe kezelés ebben az id szakban egyszer. A kartonlapok az 5.-6. napra elpiszkolódnak és ekkor cseréljük ki etet re. A batteriákban etet vályút szoktunk alkalmazni. 6. nap körül hasmenés szokott fellépni, ami Tylán kezeléssel jól gyógyítható, ha az els betegeket észrevesszük. 7. nap Viton kezelés 0,5%-os mennyiségben. 10. naptól kamillatea helyett víz. Kaszált zöldtakarmányt rendszeresen a második hétt l kell biztosítani: lucerna, saláta. A középnevelésre való áttérés el tt, 3 hetes korban fokozatosan hozzá kell szoktatni az állatokat a granulált (pellettált) táphoz, ha addig dercés takarmányt kaptak. Indító helyett nevel tápot adunk. Az áttérést legalább egy hétre kell ütemezni. Nevel tápot 5-6 hétig adunk, majd lassan át kell térni a gabonára. Kiegészít zöldtakarmányt (beleértve a gyökér és gumós, valamint a lédús takarmányokat is) folyamatosan kell adni, amikor csak lehet. A lucerna mellett minden takarmányféleséget el ször kis mennyiséggel kell bevezetni. Ahogy fogyasztják az állatok fokozatosan emelhet a napi mennyiség. A zöldtakarmányokkal, ha lehet, mindig ad libitum takarmányozunk. A kaszált zöldeket lehet leg csomókban felkötve adjuk. Az állatok közé beszórni a szoktatási id ben, vagy csak kis mennyiségben szabad. A nagyobb zöldfélét (káposzta, tök, dinnye, marharépa, stb) általában daraboltan adjuk, mert egyrészt nehezen bontják meg, másrészt a rangsorban alul lév k addig nem jutnak hozzá, amíg a többiek nem engedik. A takarmányt az el és középnevelés alatt a leírt technológia szerint ad libitum, vagy adagolva adjuk az állatoknak. Az utónevelés a kibocsátóba helyezés után következik. Itt még nevel

47

tápot is adunk a kihelyezéskor, de minél el bb át kell térni - fokozatosan - a szemes takarmányozásra. A vadon él , kifejlett fácán táplálékának 63%-a növényi, 27%-a állati eredet . Tehát minél el bb el kell hagyni a tápot. Az etet ket naponta kétszer töltjük fel, nem ad libitum takarmányozunk. Az etetés helyét fokozatosan távolítjuk a kibocsátótól. Mindenképpen rá kell szoktatni az állatokat, hogy keressék meg a táplálékukat, szakadjanak el a takarmányozástól. Az itatást - különösen ott ahol kevés a víz - sokáig fenn kell tartani. Passzív id szak takarmányozása annyiban tér el a kibocsátott állatokétól, hogy általában nem vonják meg teljesen a tápot tenyész növendékekt l. A szemes mellett valamennyi tápot egész télen kapnak. A tenyészid szak kezdete el tt legalább 3 héttel el kell kezdeni a tojó táp etetését, hogy a tojatás alatt már csak tápot egyenek az állatok. A fogoly takarmányozása A fogoly részére jelenleg általában nem gyártanak külön takarmányt. Leggyakrabban a tenyészt k a fácántápokat etetik a foglyokkal, ami a fogolytáp hiányából ered kompromisszum s így elfogadható. A két faj tápanyag igényét illet en nem elhanyagolható az eltérés. A természetben a fogolycsibék életük els hetében kizárólag állati táplálékot esznek. Ehhez képest még a fogoly indítótáp ajánlott beltartalmi értéke is szegény fehérjében. A fehérje pótlására - különösen az els héten - hangyatojás, lárva, kukac, darált f tt hús, f tt tojás jöhet szóba. A növendékek fehérje igénye lényegesen csökken. Táplálékuk egyre nagyobb része növényi eredet . A feln tt fogoly táplálékának csak mintegy 10 százaléka állati eredet . Feln tt fogoly táplálékának összetétele éves átlagban: zöld növényi részek 30% gyom- és gabona magvak 60% ízeltlábúak és más apró szervezetek 10% A fogoly takarmányozás technológiája f vonalaiban nem tér el a fácánokétól, ezért csak a különbségekre érdemes kitérni: A fogadáskor a naposcsibéket dercés takarmánnyal és állati fehérje kiegészítéssel kell etetni. 1.- 3. hetes korban az indító táp mellé egyre csökken mennyiségben, de szükséges az állati fehérje kiegészítés. 4. hetes korban áttérés nevel tápra 5. hetes kortól változtatni kell az abraktakarmányt. A tizedik hétt l gyorsan csökkenteni kell a táp mennyiségét. A kibocsátás id szakára már nem lehet tápot adni. A kibocsátott fogoly önállóan keresi meg a táplálékát. A telepen maradt tenyészállatokról viszont gondoskodni kell, augusztustól fokozatosan rátérni a téli takarmányozásra. Passzív id szak takarmányozása szemes, kukoricadara, 20% tojótáp, mert szükség van a fehérje és a vitamin kiegészítésre is. Emellett ugyanúgy mint a fácánnak, zöld és egyéb takarmányokat is adunk, csak sokkal kisebb mennyiségben. Vadkacsa takarmányozása A vadkacsa takarmányozása a tartás célja szerint eltér annak megfelel en, hogy vadászatra vagy pecsenyekacsa értékesítésre szánjuk az állatokat. Kifejezetten vadkacsa tápot nem gyártanak, az állattenyésztés kacsatápjait használjuk a vadkacsák takarmányozására is. Az indító és nevel táp mindkét csoportnál azonos. Indító tápot a 2. nevel tápot a 4. hét végéig etetünk. Ezután az 5. héten fokozatosan áttérünk a vadászatra nevelt kacsák esetében a szemes takarmányra, pecsenye kacsa esetében a hízó (befejez ) tápra. A tenyészállomány számára a tojási szezon el tt legalább 3 héttel el kell kezdeni a tojótáp etetését. A naposkacsák fogadásakor és az els hetekben csak tápot, majd szemes abrakot is adunk az állatoknak. Az 1.- 3. hétig indító, a 3. hétt l nevel tápot adunk a kacsáknak. A kacsáknak rendkívül fontos a zöldtakarmány. Már az els héten adni kell vágott salátát, zsenge gabonát, lucernát, bármit A tenyészállatok (tojó állomány) 8-9. hétt l tojótápot és búzát kapnak. A

48

pecsenyekacsák esetében az 5. hétt l térünk át fokozatosan a hízó tápra és a szemes takarmányra. A vadászatra kitelepített kacsák csak szemet kapnak, függetlenül attól, hogy trambulinos vagy félvad technológiában vannak. A félvad kacsáknak a legel n kell kiegészítést adni szükség esetén, hogy megtartsák a kedvez berepülési irányt. A mezei nyúl takarmányozása Magyarországon jelenleg nem folyik a mezei nyulak zárttéri tenyésztése. Így a gyakorlatban csak a vadászterületen él állomány kiegészít takarmányozásáról beszélhetünk. A szakirodalomból ismert, hogy a tenyésztett mezei nyúl takarmányok optimális fehérjetartalma 16% körül van. A házinyúl takarmányozási tapasztalataiból ered en ajánlható, hogy a rost tartalom legalább 13% legyen. Friss zöldr l, gyümölcsr l vagy zöldségr l mindig gondoskodni kell. A zárt térben tartott mezei nyulak részére a takarmányt az esti órákban kell odaadni, mert éjjel aktívak, akkor táplálkoznak. Takarmányozás higiéniája A tápokat papírzsákba csomagolva szállítják, mert a csomagolóanyagot meg kell semmisíteni, a kever üzembe nem szállítható vissza. A szállító járm rakodás el tt tiszta, adott esetben frissen fert tlenített legyen. Tárolás h vös (10-15 C°), száraz (relatív páratartalom 60-70%), zárható, jól szell zött, szilárd burkolatú helyiségben legyen. A dercés takarmány etetésekor naponta többször kell etetni vagy ellen rizni az etet t, mert a dercés könnyen letapad. Ez különösen vadkacsánál igaz, a táplálkozási módja miatt Etetés rendszeres kiadagolással, vagy önetet b l oldható meg. Tápot csak etet be adjuk, földre nem szórjunk ki. A kibocsátóban vagy a környékén a földre szórni csak a szemes takarmányt szabad, tápot nem. Általában földr l etetjük a gyök-gumós takarmányokat. Egyéb takarmányokat etet b l, de sosem önetet b l adjuk az állatoknak. A lucernát csomókban összekötve, felfüggesztve szoktuk adni a fácánoknak. Az esetleges takarmány hibákra és szavatossági esetekre gondolva, minden táp szállítmányból ajánlatos mintát venni és megfelel körülmények között tárolni addig, míg a gyártási tétel el nem fogy. ÁLLATHIGIÉNIA Az egészséges állományokat meg kell védeni a fert z betegségekt l, mert a prevenció ebben az esetben is olcsóbb és eredményesebb, mint a gyógykezelés. Az állományok megvédésének három eleme van: 1. a fert zés behurcolásának, terjedésének megakadályozása 2. az immunizálás és 3. a jó általános ellenállóképesség fenntartása 1. A fert zés behurcolásának, terjedésének megakadályozása csak az emberi tevékenységgel kapcsolatosan lehetséges. Legnagyobb veszély a beteg vagy fert zött, de a betegség tüneteit (még) nem mutató állat. Ez nem minden esetben a lappangási stádiumot jelent. A kórokozó (baktérium, vírus, parazita) hordozó lehet már meggyógyult állat is, vagy olyan gazdaállat, mely tünetmentes hordozója a fert z ágensnek. E fert zési veszély miatt leghelyesebb az lenne, ha egy állományba újabb állatokat nem kellene behozni. Fácánok esetében általában könnyen megoldható, hiszen leggyakrabban nem teljes vertikumú telepet üzemeltetnek a vadgazdálkodók. Napos vagy el nevelt csibéket vásárolnak és elvárható követelmény, hogy csak egy állományból származó állatok kerüljenek egy telepre. Más esetekben a gondot az jelenti, ha gazdasági vagy egyéb kényszerb l idegen állományból származó állatokat kell behozni. (P1: tojó állományba vérfrissítésre, fogoly tojatás esetén a 49

második évben beállított tojópárok, stb.) Ilyenkor elkerülhetetlen a szigorú karanténozás. A megfigyelési id alatt tanácsos a preventív kezeléseket végrehajtani és egyes szerológiai próbákat elvégezni. Kezelés: Preventív kezeléseket a légcs férgesség megel zésére ajánlatos beállítani. Egyszer bb és jól megválasztott gyógyszer esetében biztosabb, mint a parazitológiai vizsgálat. Ismert tény, hogy bels él sköd k esetén a negatív parazitológiai vizsgálat nem biztos eredmény. A szakaszos peteürítés miatt csak abban az esetben lehetünk biztosak a negatív eredményben, ha megfelel id közökben vett mintákból elvégzett két ismétlés is negatív eredményt adott. Próbák: Egyes fert z betegségek kórokozóinak tünetmentes hordozói lehetnek az állatok. Ilyen például a baromfitífusz vagy a güm kór, számos más betegség mellett. A fert zés következtében a szervezet áthangolódik, s ez az áthangolódás kimutatható szerológiai vagy immundiagnosztikai próbával. Gyógyult, vagy krónikusan beteg állatokról van szó, tüneteket nem látni ezért pl. törzsfrissítéshez, vagy tojólétszám gyarapításához vásárolt madarakat csak negatív eredmény próba után szabad termelésbe állítani. A fert zés terjedésének megakadályozására talán a legfontosabb az elhullott állatok eltávolítása, ártalmatlanítása. Ez sokszor még telepen belül is nehéz feladat. A búvóhelyül szolgáló bokor, vagy más növényzet a hullákat is eltakarja. Mégis törekedni kell az összeszedésre. Ártalmatlanításra az elásás vagy a megsemmisítés egyformán jó módszer. A lehet ségek és a gazdaságosság határozzák meg a választást. A kibocsátóba vagy a telepre berepül vad madarak hordozta fert zési veszélyt nem lehet kivédeni. Ezzel a kockázattal szemben csak a megfelel en el készített, jó egészségi állapotú állomány a biztosíték. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a zárttéri állomány is jelenthet veszélyt, ha fert zést közvetít állatokat bocsátunk ki. Ez megengedhetetlen, mégis el fordul. Az ilyen felel tlen döntés vissza is üthet, mert a következ évben az egészséges állomány fert z dhet a szabad területr l. 2. Immunizálás a legjobb módszer olyan fert z betegségek esetében, melyeknél megfelel en hatékony vakcina van forgalomban. Az immunizálásnál két dologra kell figyelni. A kezelés helyes id pontjának megválasztására, valamint egyetlen állat se maradjon ki a kezelésb l. Az id pont megválasztásánál két szempontot veszünk figyelembe. Az els , hogy az állatok immunrendszere már kell képpen fejlett legyen az immunválasz kialakításához. A túl fiatal állat még fejletlen immunrendszere nem tud megfelel védelmet kialakítani, amiben a maternális immunitás is szerepet játszik. Tehát ha valamilyen kényszer (p1: járványveszély) miatt fiatal állatokat oltunk, akkor emlékeztet oltással a védettséget meg kell er síteni. A másik szempont a védettség kialakulásának ideje. Általánosan elfogadott, hogy a védettség kialakulásához két hét szükséges. Tehát úgy kell megválasztani az immunizálás id pontját, hogy legalább két héttel el zze meg a veszélyt jelent (p1: kibocsátási) id pontot. 3 A jó általános ellenállóképesség fenntartása komplex állathigiéniai kérdés. Megfelel takarmányozással és a környezet kialakításával biztosítható ez a feltétel. A mesterséges környezetben a zsúfoltság, a hiányos szell zés, magas vagy alacsony páratartalom és/vagy h mérséklet a leggyakoribb hibák. Az eddigiek során megbeszélésre került a szárnyasvad zárttéri tartásának valamennyi lényeges momentuma. A jó technológiához és a gondosan összeállított takarmányozáshoz ragaszkodni kell és akkor egészségesen nevelhet fel az állomány

50

MEZEI NYÚL MESTERSÉGES TENYÉSZTÉSE „Általános vélemény, hogy a nyúl nem szorul gondozásra. Van benne némi igazság. Oly vidékeken, melyek tökéletesen megfelelnek ezen vad természetének, kell táplálékot és kedvez tartózkodási helyet szolgáltatnak: a nyúl-állomány gondozás nélkül és kíméletlen lelövés mellett is szép szokott lenni. Zordon, terméketlen és kés i fagyoknak kitett vidékeken azonban tapasztalás szerint gyenge s nagyon is rászorul a gondozásra, óvásra.” - állapítja meg, a múlt század végén kiadott Vadászati Ismeretek Kézikönyve (1). Ennek ellenére a gondozás és a mesterséges tenyésztés lehet sége régóta foglalkoztatja az embereket. Zárttéri tenyésztés kezdete a múlt század második felére tehet . A szaporítási próbálkozásokban kezdett l fogva a franciák jártak élen. 1860-ban Lariton speciálisan átalakított hordóban kezdte az els mezei nyúl tenyésztési kísérletet. Azóta számos egymástól elveiben is eltér próbálkozás volt, de átüt sikert egyik módszer sem hozott. A szakemberek között általánosan elterjedt vélemény, hogy a mezei nyúl zárttéri körülmények között nem tenyészthet , eredményesen nem szaporítható. Anélkül, hogy határozottan állást foglalnánk, meg kell állapítani: a mezei nyúl egyszer tartása, karanténozása is gondot okoz. Magyarországon nem tudunk eredményesen m köd mezei nyúl tenyészetr l. Ennek ellenére illik ismerni a lehet ségeket és az elveket, mélyekb l kiindulva a tenyésztés megkísérelhet . Telep Mezei nyúl telep helyének, tájolásának kiválasztásakor a f bb szempontok: a mezei nyúl egy félénk állat, tehát búvóhelyet és nyugalmat kell biztosítani. Szereti a reggeli, délel tti napsütést. A terület talaja száraz, tocsogóktól mentes legyen. A mezei nyúl nem szereti a szelet, tehát az uralkodó szélirány figyelembe vételével kell tájolni, védeni a telepet és telepíteni a ketreceket. A telepen és közvetlen közelében más állatfaj nem tartható. A telepet megbízható véd kerítéssel kell határolni. A kerítést ajánlatos a földbe süllyeszteni, hogy biztos védelmet nyújtson a sz rmés ragadozók ellen. Ketrecek A mezei nyúl telepen szaporító és nevel ketrecet kell használni. A ketrecek lábakon állnak és aljzatuk drót sodrony, mely az ellet dobozoknál deszka vagy m anyag lappal borított. A szaporító ketrec több részb l áll. Elkülönítetten egy befogó és egy ehet csatlakozik a pihen -etet térhez. Egy másik ketrec típusnál csak búvóhelyet különítenek el. Itt a padozattól 10-15 cm magasan egy deszkalap található, ami alá a kisnyulak elbújhatnak. A padozat 15 X 15 mm-es lukb ség drótfonat melyen sehol nincs takarás. A búvóhely egy lappal lezárható az állatok befogása érdekében. Önetet és szopókás vagy nyílt felszín önitató tartozik még a ketrec felszereléséhez. A ketrec 70-80 cm magas lábakon áll. A nevel ketrec a növendékek tartására szolgál. Típusától függ en kifutóval vagy a nélkül, de az etet helyen kívül minden esetben búvóhelyet biztosít a növendékeknek. A búvóhely lezárható legyen, hogy befogóként üzemeltethessük. Tenyésztés Törzsanyag kiválasztása a szabad területr l befogott egy évnél fiatalabb állatok közül. ( Kormeghatározás a Stro jegy alapján) Jobb eredmény várható, ha zárttéri viszonyok között született 6-8 vagy esetleg 2 hónapos állatokkal indítjuk a tenyészetet. A fiatal vadnyúl a mindennapos gondozás mellett hozzászokik és elt ri az ember közelségét. A párosítást a szaporodási id szak el tt kell lebonyolítani. A párzási id szak december közepén kezd dik és augusztus végéig tart. A fiatal n stények ivarérettsége - pontosabban az els párzásuk ideje a születési id függvénye: n stény szül. ideje

els párzás 51

jan.- márc. ápr.- júl. aug. - szept.

jan.-febr. dec.-jan. jan. - febr. (1)

A fentieknek megfelel en az ellések január vége és október közepe között várhatók. Tartástechnológia A mezei nyúl ketreces szaporításában több lehet ség kínálkozik. Elhelyezhetünk monogám tenyészpárokat, vagy több anyát egy bakkal: 2 ± 1 vagy 3 + 1 a tapasztalatok szerint eredményes lehet amellett, hogy az apaállatok tartásának költségét megtakarítjuk. Tudni kell azonban, hogy a mezei nyúl nem poligám. Ezzel magyarázható a háromnál több és egy összetétel hárem nem lehet eredményes. Franciaországban 1971 és 1979 között összesített adatok alapján az egy anyától évente elválasztott kisnyulak átlag darabszáma 5,9-r l 7,3-ra emelkedett. (Ellen rzött tenyészanyák száma a vizsgált id szakban: 2300 => 25000) Az év folyamán az ellések száma 4-5 lehet, az újszülöttek száma az els alomban 1 a kés bbiekben átlag 2,5. Az elhullás születést l választásig az 50%-ot is elérheti. Egyes olasz tenyészt k évente 7-8 fialásra is számítanak. Egy pártól évente átlagban 8 utódot értékesítenek. A monogám tenyészeteket tartják eredményesnek. A párba állítás az esetek kb. 20%-ában nem sikerül. Visszautasítás után másik egyeddel újabb párosítás megkísérelhet . A tenyésztés els évében átlagban 6,4 a fialások száma, ami a második évt l emelkedik. A szaporodási id szakon belül változik az alomszám, és emelkedik a leválasztott utódok száma. Az els ellésb l 1, a másodikból 2 leválasztott nyúlra lehet számítani. A további választott almok 3-5 között lehetnek. A választás 26 napos korban ideális, bár már 10-12 napos korban is lehetséges. Természetesen a hosszabb szoptatási id jobb. Az átállás a tartás egyik legkritikusabb pontja. Az elhullások 80%-a a választást követ napokban van. Az eredményesen tenyésztésbe állított párok 4 éves korukig tarthatók általában, de el fordult, hogy 6-7 éves korig is tenyésztésben voltak. A tenyészetb l az értékesítés a fenti adatok alapján nem választáskor, hanem 3-6 hónapos kor között történik. Évi nyolc utóddal 4 éves tenyésztési id vel számolva az átlagos életteljesítmény 32 értékesíthet utód páronként. Anélkül, hogy állást foglalhatnánk a „megéri - nem éri meg” kérdésben, felvet dik a zárttéri tartás végs céljának kérdése. Amennyiben a természetes állomány növelése, a visszatelepítés a cél, akkor a természetes környezetbe helyezés a következ és nagyon kényes pontja a munkának. Kevés megbízható adatot találunk a kihelyezések eredményességér l. Valószín leg jó becslés az 50%-os veszteség! Takarmányozás Az újszülöttek egyhetes koruktól már szilárd takarmány is esznek. A választásig kedvük szerinti mennyiséget fogyasztanak az anyjuk takarmányából. A választás után tápot és tömegtakarmányt kell adni. Két lényegesen eltér takarmányozási javaslattal találkozhatunk. Az egyik szerint zöldtakarmányt, a másik szerint széna és szalma keveréket valamint önitatóból korlátlan mennyiség vizet kell biztosítani. A táp adagolt mennyisége 200 g/nap, nyersrost tartalma minimum 13, de jobb, ha 17%. Ez a magas rost tartalom az olasz szakirodalomban ajánlott 17% fehérjetartalom mellett nehezen tartható. A tápban fontos a vitamin és ásványi anyag kiegészítés.

52

VADVÉDELEM A vadvédelem egyik legfontosabb területe az emberi tevékenység okozta veszélyek minimálisra csökkentése. Itt els helyen kell említeni a kaszálást. A fácán szívesen fészkel gabonafélék vagy pillangósvirágú takarmánynövények tábláiba, árokszélekre. A lucerna els kaszálása és a rétek kaszálása egybe esik a kotlással. Ezért a kaszálást megel z en vadment tervet kell készíteni. Erre három módszert ismerünk: fészekbefolyásolás, fészekmentés (tojások összegy jtése) és a vadriasztás. Fészekbefolyásolással azt igyekszünk elérni, hogy a fácánok ne a veszélyeztetett területen költsenek. Egyik lehet ség, hogy a veszélyeztetett területt l rendszeres zavarással igyekezzünk távol tartani a fészekkészítés el tt a tyúkokat. A másik: m fészkeket helyezünk biztonságosabb területre, amit a tojók szívesen igénybe vesznek. A zavarást a m fészkek kihelyezésével kiegészítve eredmény érhetünk el. A fészekmentés megel zi a mez gazdasági munkát, a kaszálást. A területet végigjárva össze kell gy jteni a fészkekben talált tojásokat és lámpázás után gépben kikeltetni vagy kotlós alá tenni. A vadriasztás a kaszálással egyid ben zajlik. A gépet el kell látni hatékony vadriasztó berendezéssel. Erre a tapasztalatok szerint a legalkalmasabb a dupla vágás-szélesség láncos riasztó. Fontos, hogy a lánc a földig leérjen. A pusztán fény és/vagy hangriasztó hatékonysága gyengébb. A különösen veszélyeztetett területeken a traktorok menetsebességét is csökkenteni kell. A kaszálással egyidej vadriasztás menekülési lehet séget ad a fiatal mezei nyulaknak és zeknek is. A ragadozó kontrol a témánk szempontjából nem csak a rókára és a szárnyas ragadozókra vonatkozik, hanem a telepek és a kibocsájtók környékén ki kell terjeszteni er teljesen a kóbor kutyára és macskára is. Emellett az intenzív apróvad gazdálkodás nem viseli el a vaddisznót a területen. A vegyszerezés csökkentését természetesen a saját vadföldeken kell kezdeni. Amennyire mód van rá, a környez területek gazdálkodóinál is el kellene érni, hogy a földm velés során legyenek tekintettel az apróvadak életterére. (szegélyek, gondozott gyepes utak, kaszált, nem vegyszerezett árokpartok, er sávok, csenderesek, stb.)

53

MUNKAVÉDELEM, BALESETMEGEL ZÉS Az apróvadtenyészt telepeken az átlagos mez gazdasági üzemekhez képest nincs különösebb balesetveszély. Ennek ellenére néhány dologra oda kell figyelni, amelyeket ellen rizni kell, illetve amelyeket feltétlenül el kell mondani minden új dolgozónak a munkába állása el tt. Általános szabály, hogy nagyobb telepeken belül, ahol járm forgalom is van, a KRESZ szabályai érvényesek. Azért kell megkövetelni, mert a gépkocsivezet k ehhez hozzá vannak szokva, és elvárható magatartás, hogy a szabályokat a telepen belül is betartsák. A sebességet 5 (maximum 15) km/órában korlátozni ajánlatos. A kaput zárva kell tartani, nemcsak vagyonvédelmi okok miatt, hanem azért is, hogy senki ne hajtson be lendülettel a telepre. A fert tlenít medencén (sz nyegen) a lassú áthajtás, a kényszeríttet megállás után biztonságos - és hatásos. Elektromos hálózat rendszeres felülvizsgálatát el kell írni és szakemberre bízni. A zárlatból keletkez szikra különösen t zveszélyes a fóliasátrakban és a könny szerkezetes épületekben. A túlzott teljesítmény-felvétel a m anyák alkalmazásával kapcsolatban fordulhat el . Ezért a hálózatot úgy kell megtervezni, hogy a vezetékek biztonságosak legyenek akkor is, ha az áramfelvétel (árams r ség) id legesen a tervezett névleges teljesítmény fölé emelkedik. Ennek a biztonsági tervezésnek a méretezését szabvány írja el . Az üzemelés során gondolni kell a ki- és bekapcsolási indukcióra. Azaz nagy teljesítményeket nem szabad f kapcsolóval egyszerre ki- illetve bekapcsolni. Az érintésvédelmi vizsgálatokat rendszeresen el kell végeztetni. Különösen a veszélyes, vizes helyiségekben nagy biztonságot nyújt a (fí) relével biztosított hálózat. Kizárólag sértetlen csatlakozókat szabad használni. Ismert jelenség a vastag alumínium vezetékek fellazulása. Ezért a f vezetékeknél az álladó bekötéseket rendszeresen ellen rizni kell. A keltet ben a lámpázáshoz gyengeáramot szabad csak használni. A házilag barkácsolt lámpákban a 220-240 voltos izzók használata már csak azért sem ajánlatos, mert melegítik a tojást. A ventillátorokat rendszeresen portalanítani kell. Gázf tésnél a vezetékek tömörségét lánggal ellen rizni tilos! A f t készülékek véd távolságán belül gyúlékony anyag nem lehet. Egymással heves reakciót adó anyagok (pl. formalin és H-lug) egy helyiségben nem tárolhatók. Minden anyag nevét olvashatóan, jól láthatóan, magyar nyelven (is) a burkolaton vagy a tároló edényzeten fel kell tüntetni. A veszélyes (maró, gyúlékony, mérgez ) anyagokat a szabványos jelzéssel el kell látni. Maró anyagok használata esetén megfelel közömbösít oldatok elérhet helyen legyenek készen. Minden rakodás, tálca átrakás, hálókezelés, teherautóról leugrás közben a gy r fokozott balesetveszélyt jelent. Ezért munka el tt a kézr l a gy r ket le kell venni. A gyakorlott dolgozóknak általában nem kell mondani, hogy ékszereiket hagyják otthon, vagy munkavégzés el tt vegyék le. A fiatalokat és az újonnan érkezetteket ki kell oktatni és rendszeresen ellen rizni. A legapróbb sérüléseket is el kell látni és a történtekr l a területfelel s vezet jét értesíteni kell. A sérülésekr l jegyz könyvet kell felvenni. Fert tlenít szer permetezésekor véd maszkot vagy gázálarcot kell használni. A dolgozók számára belépéskor, Új technológia bevezetésekor valamint a jogszabályokban meghatározott gyakorisággal munkavédelmi és els segély-nyújtási oktatást kell tartani.

54

BEVEZETÉS A zárttéri vadtartás múltja. Az ember számára a vadon él állat kezdetben - fajától függ en - a vadászat során megszerezhet zsákmány vagy veszélyt jelent ragadozó volt. Kés bb az egyre jobban szervez d csoportok, kialakuló kezdetleges társadalmak befogták és megszelídítették az állatokat. Ezzel egy könnyebben elérhet , biztos táplálékforrást teremtettek. Az élelmezésben, az emberi populáció ellátásában a vadászat szerepe csökkent. Anyagilag meger södött és polarizálódott társadalmakban a vadászat már jellemz en sport és szórakozás volt. (E tekintetben kivételt képeznek mind a mai napig a prémvadászok) A biztosabb teríték és a zavartalan vadászat érdekében bizonyos vadfajokat kerítéssel körülzárt vadaskertekben tartották. De tartottak vadon él állatokat más céllal is fogságban. Így várak körüli árkokban ragadozókat a vár védelme érdekében, vagy gyönyörködtetésre, bemutatásra nagyobb parkokban. Ezeket a létesítményeket állatkerteknek, vadaskerteknek vagy általánosabban fogalmazva zárttéri vadtartásnak (tenyésztésnek) nevezzük. Zárttéri vadtartásról (tenyésztésr l) akkor beszélünk tehát, ha nem azért fogjuk be az állatokat, hogy megszelídítsük, hanem hogy eredeti vad formájukban tartsuk ket. A kertek dönt többségének a célja els sorban a vadászat volt. E kertekr l viszonylag kevés feljegyzés maradt fenn. Ennek ellenére más utalásokból joggal feltételezhetjük, hogy az asszír királyoknak voltak már vadaskertjeik, ahol a vendégek szórakoztatására oroszlánt, tigrist, antilopot és más állatokat is tartottak. A perzsák és a rómaiak zárttéri állattartásáról már írásos emlékek tanúskodnak. Európán kívül Kínában és Észak-Amerikában is voltak vadaskertek vagy állatkertek. Az id k során mindenütt szaporodtak a vadaskertek. Igazi hazája Anglia, ahol a XVI. században számuk 700 lehetett. Magyarországi vadaskertek kezdetei bizonytalanok. „Vadkert” és”Vadaskert” helynevek alapján feltételezhet , hogy a XI. században már lehetett valamilyen zárttéri vadtartás. Az els biztos feljegyzés Csöre Pál szerint egy 1238-ban kelt oklevélben olvasható a Zsédenypusztai vadaskertekr l. Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás királyok kertjeir l több forrásból értesülhetünk. A kertekben legtöbbször hazai shonos állatokat tartottak, és vadászatokat szerveztek. A kertek gyakran szigetek voltak (Nyulak-szigete a mai Margit- Sziget, Csepel-sziget) vagy az állatok megtartása érdekében a kerteket mély árkok határolták. A XV. században fácán és dámszarvas is volt már a kertekben. Feltehet en e században hozták be Magyarországra a dámot, eleinte csak kertbe, de kés bb a megtelepítés szándékával. A budai vár közelében lév kert a feljegyzések szerint kb. 5000 ha volt, magas k fallal körülvéve. (1930-ban feltárt falrészlet szélessége 60 cm, amib l arra következtethetünk, hogy a fal valóban magas lehetett). A török hódoltsági területeken a kertek többsége elpusztult, tönkrement, állatait leölték. Az 1700-as évekt l egyre több nagybirtokon, tehát nem csak királyi birtokon létesül kert. Vaddisznót vadászatra tartottak a kertekben. A felduzzasztott vadlétszámmal kapcsolatosan nyilvánvalóan már megjelent a vadkár problémája is. Erre utal, hogy II. József rendelete szerint vaddisznót csak kitörés ellen jól védett kertben szabad tartani. A kerten kívül bárki jogosult minden id ben lel ni vagy más módon elpusztítani. Ha ebben a vadász megakadályozza, teljes kártérítést kell fizetnie. A XIX. században a vadak telepítése érdekében is létesítenek szoktató, telepít kerteket. Az ország több területére ily módon telepítették a gímszarvast is. Ebben a században hozták be a muflont. “A vadaskert kultusz Magyarországon az 1880-l 920-as évek között érte el. a csúcspontját. A 235 vadaskert felsorolása talán megközelíti az ez id ben létezettek tényleges számát. Ehhez számíthatjuk még a 97 fácánost “ (Csöre 1997) 55

A két világháború között a megmaradt vadaskertek még m ködtek, de 1945 után megsz ntek. 1970-ben kezd dött a vaddisznó tenyésztése vadaskertekben. 1979-ben már öt helyen volt vaddisznóskert: Gyarmatpuszta, Isaszeg, Timár, Devecser, Vérteshalma. Kés bb vegyes kertek is létesülnek, de 87-re kidolgozott technológia csak a vaddisznó tartására volt. Ezzel párhuzamosan fejl dnek a befogók, befogási módszerek. 1982-ben már üzemelt a Kiskartali dámoskert is. Ebben az évben indult az els magyarországi gímszarvasfarm beruházása Kiskunfélegyházán, a Gödöll i Agrártudományi Egyetem Vadbiológiai Kutató Állomása (GATE VKA) a - Szent István Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék jogel dje - szakmai irányításával. Az FVM Vadgazdálkodási F osztálya 1998-ban már 68 kertet tartott nyilván, kb. 38200 ha összterülettel. A nyilvántartás szerint 26 kertben csak vaddisznó, 30 kertben vegyes állomány és 12 kertben szarvas volt. Ez utóbbi 12 kert némelyikében a gím vagy dámszarvas mellett el fordult muflon, de vaddisznó nem. Néhány vegyes állományú kertben is voltak mufloncsapatok. Hazánkban - feltehet en a mez gazdasági m velés változásának következtében - 1960 óta folyamatosan emelkedik a nagyvad létszáma, míg az apróvad csökken tendenciát mutat. A nagyvad létszámának emelkedése és az egyes fajok el retörése az élettér függvényében változó, de szinte mindenütt egyértelm . Bizonyítható, hogy a mez gazdasági össztermés mennyiség növekedésével a vadon él állatfajok össz él tömege emelkedett. A jelenség természetesen nem kizárólag a mez gazdasági módszerek eredménye, hanem a vadgazdálkodásé is. A nagyvad okozta kár konfliktust teremtett a vadgazdálkodás és a kárt elszenved mez gazdaság illetve erd gazdálkodás között. A becsült adatok szerint negyven év alatt a gím állomány hatszorosára, a vaddisznó állomány tizenegyszeresre emelkedett. Nyilvánvaló, hogy a szabad területeken a nagyvad létszámát csökkenteni kell, viszont fent kellene tartani egy jelent s vadászati lehet séget. Erre nagyon jó megoldás a vadaskert. A zárttéri tartás másik lehet sége a farm, ahol vadhús termelés a mez gazdasági termelésb l kies területek hasznosításának nagyon jó módja lehet. Nemzetközi viszonylatban feltételezhet en Új-Zéland a legnagyobb vadtartó. A gímszarvas tenyésztésér l van szó, melyben aprólékos, mindenre kiterjed , kidolgozott technológiával rendelkeznek és nagyszámú állal ott tartanak együtt hústermelés céljából. Oktalanság lenne mindezeket figyelmen kívül hagyni, hiszen a vadgazdálkodás jövedelmez ségét alapvet en növel tényez kr l van szó. Ezért célunk a zárttéri vadtartás üzemeltetésének, technológiájának ismertetése, valamint elfogadtatása és népszer sítése a szakemberek és érdekl d k körében. A zárttéri vadtartás célja. A zárttéri vadtartás három formában valósul meg: vadaskert, vadaspark és vadasfarm. Az els két forma a vadgazdálkodás körébe tartozik, a harmadik tulajdonképpen árutermel , gazdasági tevékenység. A zárttéri vadtartásnak minden esetben van egy vagy több els dleges célja, és lehet emellett a gazdaságosságot javító másodlagos célja. A pillanatnyi gazdasági helyzet, a piaci viszonyok vagy céltámogatások döntik el, hogy a lehetséges célok közül melyek els dlegesek, illetve másodlagosak az adott helyzetben. Ezért a konkrét eset ismerete nélkül csak felsorolhatjuk, hogy a zárttéri vadtartásnak milyen céljai, motivációi lehetnek: vadászat vadhústermelés az erd másodlagos hasznosítása, az erd gazdaság plusz bevétele tenyészállat értékesítés bemutatás barkás agancs értékesítés zigóta és sperma értékesítés kutatás génbak mez gazdasági vagy erdészeti szempontból nem gazdaságos földterület hasznosítása. Erd - és mez gazdasági melléktermék vagy hulladék hasznosítása A vadaskertek klasszikus formájában, a vadászathoz kapcsolódó vadhús értékesítés az erdészeti tevékenység természetes kiegészítése és bevétele. Ez mindenképpen

56

els dleges cél a zárttéri vadtartásban. A többi lehet ség nem adódik magától és gazdaságilag meg kell alapozni.

57

ZÁRTTÉRI NAGYVADTARTÁS TERVEZÉSE A tervezés és a terület kijelölésének általános szempontjai. Létesítéskor a kertet és technológiát együtt kell tervezni. A tervezés fontosabb lépései: 1. állatfaj és hasznosítás mód (vadászat, hústermelés, tenyészállat el állítás) kiválasztása; 2. technológia meghatározása; Els kérdés, amire válaszolni kell, hogy extenzív vagy intenzív módszert választunk. A technológia kiválasztása vaddisznó esetében a legfontosabb, mert a többi faj esetében nincs olyan nagy különbség az egyes lehet ségek között. A vaddisznónál sarkalatos kérdés a létszám utánpótlása, azaz saját szaporításból, vásárolt vagy befogott állományból töltjük fel a kertet évente. 3. terület(ek) kiválasztása térképen, helyszíni bejárása, felmérése (alkalmas-e a választott faj ill. technológia számára); Ekkor van az utolsó lehet ség nagyobb anyagi veszteség nélkül változtatni az eredeti elképzelésen. Legkés bb ebben a fázisban kell beszerezni a kötelez engedélyeket. Az FVM miniszter, a környezetvédelem és a vadászati hatóság az engedélyekben kikötéseket tehet, amit a tervezés során figyelembe kell venni. El fordulhat, hogy nem valósítható meg az elképzelés, és szerencsés, ha már ekkor kiderül. 4. terület részletes felmérése: domborzat, erd sültség, erd összetétele, hidrológiai adatok, itatóvíz, tervezhet vadföld, klimatikus tényez k, meteorológiai adatok, ipari környezet szennyezés, járványveszély és utak szempontjából kiderül mennyire közelíti meg az ideális elképzelést a terület; milyen hiányosságokat lehet pótolni és miben kell kompromisszumot kötni.. 5. kiviteli tervek elkészítése - amennyire indokolt - az üzemeltet bevonásával; A tervezés mérnöki feladatát legtöbbször nem vállalhatja a kés bbi üzemeltet . Ezért a tervezés alatt a rendszeres kapcsolat elengedhetetlen. 6. építés; technológia elkészítése. Technológiában: els betelepítés, takarmányozás, szaporítás, hasznosítás, preventív kezelések, járm és személyforgalom, kerítés ellen rzés és javítás, munkaer és szállító kapacitás, balesetvédelem részletes kidolgozása. 7. gazdaságossági számítások Mindennek végig vitele és átgondolása el feltétele a megvalósítás elkezdésének. Az egész folyamat során alkalmazkodni kell a hatályos jogszabályokhoz. A vadállománnyal kapcsolatos valamennyi fontosabb szabályt a „Vad védelmér l, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról” szóló 1996. évi LV. törvény tartalmazza. Vadaskert (22. § 1) a vadászterület gímszarvas, dámszarvas, muflon valamint vaddisznó tartása, tenyésztése, vadászata céljából arra alkalmas vadászati rendeltetés kerítéssel elzárt része. Vadaspark (24. § 1) a vadászterület kutatási, oktatási és bemutatási céljából arra alkalmas vadászati rendeltetés kerítéssel elzárt része. Szükséges engedélyek: a) Vadaskert vagy - park bekerítésére a föld tulajdonosának, használójának el zetes, hozzájárulása (22. § 3) b) A megszerzett hozzájárulás után a földm velésügyi miniszter határozatban ad engedélyt a bekerítéshez.(22. § 3) c) Vadászterületen a föld használójának el zetes hozzájárulása a vadvédelmi, vadgazdálkodási- vadászati létesítmény elkészítéséhez (31. § 2). d) Védett természeti területen a létesítményekhez a természetvédelmi hatóság engedélye is szükséges. (31.§ 2) e) Mesterséges vadtenyésztési tevékenységhez, zárttéri tartáshoz, vadászterületre kiengedéshez a vadászati hatóság engedélye (32. § 1)

58

f) Vadászterületre kihelyezés el tt állategészségügyi igazolás (33. 1), ami tulajdonképpen állategészségügyi engedély is a telepítéshez. A zárttéri vadtartás ökonómiája. A megvalósulás id beli tervezése fontos, mert anyagi vonzata van. Pl.: engedélyek, hozzájárulások beszerzése, felmérések, tervezés, ajánlatok kérése lehetséges kivitelez kt l, pályázatok, hitelek megszerzése 1-2 évet is igénybe vehet, míg a kivitelezés 8 hónap alatt elkészülhet. A cél a létesítmény miel bbi üzemelése. Ezért már az építés ideje alatt cl kell kezdeni a jöv beni állomány összeállítását, biztosítani a takarmányt, felkészíteni a dolgozókat, beszerezni a gépeket és eszközöket. Pénzügyi konstrukció összeállítása meghatározó feladat. Az els lépésben meg kell állapítani mennyi a létesítés teljes nettó bekerülési költsége. A költség fedezete saját forrásból (meglév pénz + hitel), visszatérítend támogatásból (pályázat), vissza nem térítend támogatásból (pályázat) teremthet el . Ezután mennyi id után hoz hasznot a kert, azaz mikortól, milyen ütemben tud visszafizetni. Ebb l számítható a teljes törlesztési id , az így felhalmozódott kamatok, tehát kialakul a bruttó bekerülési költség. A korábban létesített vadaskertek tapasztalatai alapján arra lehet számítani, hogy a betelepítést l számítva 4-6 év alatt megtérül a beruházás. Ha a fenti szempontok alapján végzett számítások ennél rosszabb eredményt adnak, felül kell vizsgálni a létesítés gondolatát. Az eddig Magyarországon m köd szarvasfarmok esetében már nem ilyen egyértelm a tapasztalat. A gazdaságosan m köd új-zélandi szarvasfarmok hústermelésre létesültek. A lehetséges piacokat megszerezték, ezért a magyarok értékesítési gondokkal küzdenek. A magyar farmoknak, jelenleg els sorban él állat eladásból származik a bevételük. Napjainkban (2005) egy farm létesítése pénzügyi szempontból nagy körültekintést igényel. Beruházások elkészítésének elvi alapkérdései. Nyilvánvalóan a tervezéssel kezd dik a folyamat, aminek els része a piackutatás és az el zetes gazdaságossági számítások. E kett után kell dönteni arról, hogy érdemes - e folytatni a tevékenységet. Amennyiben pozitívnak látszik a becslés, akkor kell részleteiben folytatni a munkát. A tervezésnek és a szükséges engedélyek beszerzésének nagyjából egy id ben kell elkezd dnie. Meg kell határozni a beruházáshoz tartozó költségeket, azaz milyen (pl.: általános és közvetett) költségekkel terheljük a beruházást. Ugyanez vonatkozik a kés bbi üzemeltetésre is!! A megvalósulási ütemezés mindenképpen tartalmazza az építéssel párhuzamos betelepítés vagy a beüzemelés id pontjára biztosított állomány pénzügyi fedezetét. Maga az építés a korábbi id kben jellemz en saját kivitelezésben valósult meg. A klasszikus kerítések felállítása nem okozott gondot. Manapság a Saját kivitelezés nagyon megfontolandó. Az új kerítés típusok építése gyakorlatot igényel, s ezért az értékesít k felállítással együtt adják el. Jobb rájuk bízni a feladatot, mint megtanulni, és sokkal kisebb hatékonysággal dolgozni. A beruházások gazdaságossági elemzése. El kell készíteni a m ködés (Számítógépes) matematikai modelljét. Ezzel lehet megvizsgálni, hogy a tervezett id re megtérül-e a beruházás. Lehet egy technológiai vagy hasznosítási módosítással gazdaságossá tehet az, ami el ször negatívnak látszik. A vadaskertek és farmok devizatermel aránya sokkal jobb, mint az iparé. A tevékenységnek nincs import szükséglete vagy nagyon csekély és a hozzáadott magyar munka értéke magas. Ez gazdasági

59

jellegében hasonlít a halászathoz, méhészethez és a nyúl és prémesállat tenyésztéshez. Abban is hasonlít a négy ágazat, hogy érthetetlen módon sokkal alacsonyabb az állami támogatottsága, mint egyéb mez gazdasági tevékenységeknek és különösen az iparnak. Mindez* megfontolása után szabad csak elkezdeni egy vadaskert létesítését. A vadaskertek biztosan megtérül , hasznos beruházások, hajó technológiát és pénzügyi feltételeket választunk. Más a megítélése a többi zárttéri tartásnak. Egy természeténél fogva ráfizetéses bemutató parkot csak az tarthat fenn, akinek hosszú id re biztos anyagi háttere van. Vadasfarm indítása sok t két igényel, és ha biztatóak az üzleti pozíciók, akkor is csak középtávon térül meg.

60

ZÁRTTÉRI NAGYVADTARTÁS MEGVALÓSÍTÁSA Zárttéri nagyvadtartás létesítését indokolhatja a mez gazdasági vagy erdészeti szempontból gazdaságosan nem hasznosítható földterület hasznosítása. Ez nem feltétlenül rossz földet jelent, mert szarvasfarm esetén olyan területnek kell lennie, amelyik jó legel t ad, hiszen a farmon tartott állatok takarmányának bázisa a legel . Megvalósulhat a zárttéri nagyvadtartás egy gazdaságosan m köd erd ben is. A jól választott terület másodlagos hasznosításával az erdészet gazdaságilag meger södik, mert viszonylag csekély ráfordítással jelent s bevételhez jut. Ezt igazolja a gyakorlat is, mert a vadaskertek nagyobb részét erd gazdaságok üzemeltetik. Örvendetes változásnak kell tekinteni viszont azt, hogy az erd gazdaságtól független kertek, farmok létesülnek. A zárttéri vadtartásnak tárgyi és személyi feltételei vannak, melyeket a megvalósítás során kell biztosítani. A tárgyi feltételek egyik része a terület adottsága. Már a tervezést l kezdve alapvet kérdés, hogy e feltételek szerint megfelel - e a terület az elképzelt létesítménynek. Nyilvánvalóan pozitív erre a kérdésre a válasz, ha a folyamat a megvalósítás küszöbére került. Pusztán még annyi a feladat, hogy aminek csak a lehet sége van meg, azt meg kell valósítani. Például víz van, csak kutat kell fúrni, vagy utak, nyiladékok ugyan nincsenek megfelel számban, de megvan az engedély az erd kell feltárására, stb. A tárgyi feltételek másik része az a minimum, amit a megvalósítás során kell biztosítani ahhoz, hogy üzemeltethet legyen a vadaskert vagy vadasfarm. Ebben a fejezetben ezeket a kérdéseket kell megvizsgálni. SZARVASKERT, SZARVASFARM A többcélú zárttéri szarvastenyésztést mindenütt ajánlatos megvalósítani, ahol a tárgyi és személyi feltételek biztosíthatók. A zárttéri tartás kialakításánál a feltételek megvizsgálását is megel zi az els lépés a cél (ok) meghatározása. A mai gazdasági és piaci körülmények között fontossági sorrendben a reális célkit zések a következ k: vadaskertben vadasfarmon vadászat és tenyészállat értékesítés vadhús értékesítés vadhústermelés tenyészállat értékesítés barkás agancs értékesítés bemutatás erd - és mez gazdasági hulladék hasznosítása?! Tárgyi feltételek: ami a zárttéri vadtartás megvalósításához szükséges minimum. Megfelel terület. Ez kert esetében általában középkorú, beállt erd t jelent. Fontos, hogy viszonylag kevés legyen a szálerd . Szerencsés az elegyes erd , amikor a f fafaj mellett más fajok is el fordulnak. Ne legyen nagyon zárt a lombkorona, hogy a lágyszárúakon kívül tegyen cserjeszint is. Nagyon jó, ha kisebb tisztások bontják meg az erd t, mert akkor sok a szegély és változatosabb a növénytakaró. A mai erd m velési gyakorlat nem kedvez a vadaknak, a vadgazdálkodásnak. Jellemz a tarvágások után telepített monokultúra. Súlyosbítja a helyzetet, hogy - különösen az alföldi területeken - soros ültetvényeket telepítenek a korábbi erd helyén és a sorokat évente egy-két alkalommal tárcsázzák. Így az aljnövényzetet beforgatják, a vadnak nincs tápláléka és emelkedik a vadkár. Az ilyen kezelés területre nem szabad vadaskertet tervezni. Nagyon jó terület viszont valamennyi nagyvad számára a m velésb l kivont, felhagyott gyümölcsös. Dámok részére nagyobb legel területeket lehet a kerten belülre keríteni, mint a gímeknek. A farm sokkal kisebb területén jó legel legyen 61

fenntartható, és 10 %-nyi fával fedett terület biztosítson védelmet az id járás széls ségeivel szemben. Vadföld A tervezett kertben legalább 10 % felületen legyen m velhet tisztás vagy ki lehessen alakítani ekkora felületen vadföld m velésre alkalmas területet. Feltétel még, hogy a vadföld ne egy tagban legyen, hanem mozaikosan a kert több pontján. Á domborzat csak annyiban befolyásolja a terület kiválasztását, hogy sz k völgyek és nagyon meredek hegyoldalak ne legyenek a kertben. Kedvez , ha vannak déli, dél - nyugati lejt k, ahol pihenni, melegedni tudnak rossz id után az állatok. A farm csak enyhe domborzati változatosságot visel el. A farm területe szinte bármely pontjáról áttekinthet legyen. Út (hálózat) A megközelít út szilárd burkolatú, de legalábbis járható legyen minden id járási viszony mellett. A kertben az erd legyen utakkal kell en feltárt, vagy feltárható. Ivóvíz, dagonyázási lehet ség. Kell mennyiség és min ség víz elengedhetetlen. Ha nincs természetes vízforrás, akkor legel ször azt kell tisztázni, hogyan látható el a terület vízzel. Dámoknak elegend csak az ivóvíz, de a gímeknek dagonyázás miatt nagyobb mennyiséget kell biztosítani. A természetes vízforrás, kerten átfolyó patak esetén általában semmi további tennivaló nincsen, ha a vízhozam állandó és elegend . Amennyiben pótolni kell a vizet, vagy egyáltalán nincs felszíni víz akkor meg kell keresni a pótlás legjobb módját. Az esetek dönt többségében ásott vagy fúrt kút a megoldás. (Vezetékes vízre nem szokás alapozni egy vadaskertet.) A víz kiemeléséhez nagyon jól bevált a szélkerék, ha elegend a szeles napok száma. Egyébként villanyáramra kell alapozni. Elegend hely a széthúzható etetéshez Nagyon fontos tárgyi feltétel a megfelel számú és nagyságú etet hely kialakításának lehet sége. Az etet ket tisztásokra, erd szélekre kell telepíteni. Szórók, l csillagok kialakításához több-kevesebb fát ki kell vágni. Ezzel szemben az erdészeti munkaterven felül nem szívesen engednek meg fákat kivágni, ezért a szükséges fakivágások engedélye nagyon fontos tárgyi feltétele a vadaskert létesítésének. A tervezés, építés során megvalósított további tárgyi feltételek: vadaskertben vadasfarmon legalább 10 % vadföld és vadlegel legalább 10% fával borított terület, zsigerel terület, teríték helye, legel felújításra pihentetett terület, amennyiben a technológia megbefogó, mérlegel , kezel épület, kívánja: befogók, tenyészkert továbbá mindkett ben a szükséges: szállító eszközök, lesek, kerítések és kapuk, takarmány mennyiségi és min ségi biztosítása, tárolási lehet sége. A megvalósítás során arra kell törekedni, hogy egy folyamatban megépüljön az egész létesítmény. A kertek esetében nem is probléma, de a farmok általában nem épülnek egyszerre. Ezt természetesen el re tudja a beruházó és ezért a terv is csak részben készül el. Nagyon hibás gyakorlat. A tervet az egész létesítményre cl kell készíteni a legaprólékosabban, és utána azt meg lehet tenni, hogy kijelöljük az azonnal és a kés bbi ütemekben épül részeket. A farmon az els ütemben meg kell épülni a befogónak, a karanténnak és egy vagy kett kertnek. Továbbá ki kell jelölni a többi kert és a terel folyosó körvonalát és a folyosóból annyit megépíteni amennyi összeköttetést teremt a megépült részek között. A farm elhelyezése ritkán olyan szerencsés, hogy meglegyen a szükséges legel és az erd is. Általában utólag kell fásítani és véd valamint takaró fasorokat ültetni. Ezért kell kimérni a teljes területet, hogy az els ütem építésével együtt a fák telepítése is elkezdhet legyen. A következ nagyon fontos kérdés a vadföld. Mint korábban volt szó róla, a lehet sége az els dleges tárgyi feltételek közé tartozik. Most a megvalósítás során haladéktalanul ki kell

62

alakítani és a szükséges munkákat elvégezni, hogy mire záródik a kerítés és emelkedik az állatlétszám a takarmányozás része lehessen. A vadföldre annál nagyobb szükség van, minél kevesebb az aljnövényzet, a szegély, a cserjeszint. A zsigerel területet és a teríték helyét a kerítésen kívülre kell tenni. Ez mind állategészségügyi, mind munkaszervezési szempontból hasznos. Esztétikai és munkaszervezési szempontból egyaránt szerencsés, ha a két területet is elválasztjuk egymástól. Személyi feltételek: Állattenyésztésben és vadgazdálkodásban járatos, legalább középfokú képzettséggel és többéves gyakorlattal rendelkez vezet irányítsa a farmot vagy kertet. Mellette egy szakmunkás és a terület (állatállomány) nagyságának megfelel számú betanított segédmunkás. Szükség esetén a munkacsúcsokhoz legyen elegend idénymunkás. Vaddisznó vadaskert, vadasfarm A vaddisznós zárttéri tartásának céljai, tárgyi és személyi feltételei nagyrészt hasonlóak, de részben eltér ek mint a a kér dz knél. Lényeges eltérés, hogy vaddisznó vadasfarm elméletileg lehetséges, de pillanatnyilag ilyen Magyarországon nem m ködik. Az els dleges célkit zések; vadaskert vadasfarm (?) vadászat és kapcsolódó vadhús értékesítés tenyészállat értékesítés bemutatás génbank kutatás Tárgyi feltételek: Lényegében megegyeznek a szarvasoknál felsoroltakkal, azzal a kiegészítéssel, hogy a víz még jobban kell a vaddisznós kertben. A vaddisznós kertben a vadföldnek is nagyobb jelent sége van, mint a szarvaskertekben. Ennek az egyik legfontosabb oka, hogy a vaddisznót nagyobb s r ségben tartjuk, mint a szarvasokat, másrészt a vaddisznó a területet jobban „kiéli”. Az így keletkezett hiány pótlására alkalmas a vadföld. A vadföld egy részét túróföldnek kell kialakítani, azaz már a megvalósítás során csicsókával bevetni, hogy mire bekerülnek az állatok már szaporodó, önmagát megújító ültetvény legyen. Ezt kés bb nehéz elérni. Ha sikeres a telepítés 5-6 évig jó túróföld. A technológiától függ, hogy egységes, vagy megosztott a vadászkert, és vannak - e kiegészít kisebb kertek vagy tenyészkert. Amint az ábrán is látszik karantén mindenképpen szükséges, már csak azért is, mert az építés idején itt gy lik a kés bbi állomány. A karantén neve szerinti szerepét csak ritkán tölti be, viszont a technológiába jól illeszthet szerepet kap az üzemelés során. A karanténban mindenképpen ajánlott a betonozott etet tér. Ennek els sorban higiéniai szempontból van jelent sége, mert jól tisztítható és fert tleníthet . A másik fontos szempont, hogy a viszonylag kis területen olykor sok állatot tartunk. Ha földr l vagy vályúból etetünk, a területet hamar feltúrják, összetapossák az állatok és az etetést át kell(ene) helyezni, de a kis terület miatt nincs sok lehet ség. Ugyanezen elvek alapján a tenyészkertben is indokolt a betonozott etet terek létesítése. A tervezés, építés során megvalósított további tárgyi feltételek:

63

Etet k, szórók, itatók, dagonya, takarmányos-, cserkel - és egyéb út, vadföld, magaslesek, beépített és mobil befogók valamint átfogók, l állások, l csillagok, kapuk, átjárók, teríték helye, zsigerel hely, bél és hullarészek elhelyezése, hulladék elhelyezése, vendégvadászok pihen - és étkez helye. Bármelyik állatfaj számára készült létesítményr l legyen szó, a technológiával együtt kell tervezni, tehát annak megfelel en helyezik el a berendezéseket. Még a takarmányos kocsi útvonalát is tudni kell már a megvalósítás idején, hiszen az etet ket arra az útvonalra „f zzük fel”..

64

A ZÁRTTÉRI VADTARTÁS ÉPÍTMÉNYEI, BERENDEZÉSEI KERÍTÉSEK A zárttéri nagyvadtartás létesítésekor a kerítés a m tárgyak közül a legfontosabb és talán a legköltségesebb is. Alkotóelemei a fonat (vagy háló), feszít huzal, oszlop, talpfa, fels fa és köt drót. A fonatot az oszlop anyagától függ en U- szöggel vagy köt dróttal rögzítjük az oszlopokhoz. A kerítés típusának kiválasztása nagyon fontos dolog, mert ára a beruházás meghatározó tétele, másrészt pedig az állatfajnak és a tartási módnak megfelel en más - más lehet ség áll rendelkezésünkre. A fonat (háló) az elkészítés technikája szerint lehet fonott vagy ponthegesztett, így a szálak vezetése szerint rombusz vagy négyzetháló mintázatot ad. A klasszikus fonott kerítések rombusz mintázatúak és az anyagukból ered en némi rugalmassággal rendelkeznek. A modernebbnek számító kerítések „szövetében” a szálakat vízszintesen és függ legesen vezetik. Ebben az esetben nincsen fonás, ami helyben tartaná a szálakat, tehát valamilyen módon rögzíteni kell az állandó lukb séget. A rögzítés egyik lehet sége a csomózás, a másik a ponthegesztés. A csomózásnál a különböz cégek eltér megoldásokat választanak. Az elvi eltérés a csomózásban, hogy az anyagában (a vízszintes szálakban) rugalmas kerítésnél a vízszintes és a függ leges szálat is rögzíteni kell, míg ha a vízszintes szálak feszesek, elegend csak a függ legesek rögzítése. Ez minden esetben külön kapocsdróttal, gépi csomózással történik. A másik lehet ség a ponthegesztés. Olcsóbb technológia és ugyanolyan megbízható, mint a csomózás, amennyiben jól csinálják. A kerítésben a függ leges és vízszintes szálvezetés lehet séget ad a változó s r ségre. A nagyobb lukb ség takarékosabb, de a kicsi állatok átjuthatnak rajta. Ezért választották azt a megoldást, hogy alul közelebb vannak a vízszintes szálak, és felfelé ritkulnak. Jónak látszik az a fonott kerítés, mely vékony korróziómentes nagyszilárdságú acélszálakból áll. A függ leges szálak egymástól való távolsága 15 cm. A vízszintes sorok magassága alulról felfelé egyre nagyobb: alulról 1.- 4. sor 8 cm, 5. sor 10 cm, 6.-7. sor 12 cm, 8. sor 15 cm, 9. sor 20 cm. A kerítés anyaga nagyon sokáig a megfelel er sség fonathoz 3,6-4,2 mm vastag vasdrót vagy horganyzott vasdrót volt. Kés bb Dunaújvárosban elkezdtek gyártani 5 min átmér j szálvasakból hegesztett merev kerítésmez t. Végül megjelent az import drótháló. A háló anyaga lényegesen vékonyabb, nagy szakító szilárdságú horganyzott acéldrót vagy nem rozsdásodó ötvözet. Feszít huzal Mint neve is mutatja a kerítés feszességét biztosítja. Általában a fonat alján, közepén és tetején húzzák ki. A klasszikus kerítésekhez használják. A fels szál tartja a kerítés súlyát, az alsó a feszességét, ezért erre a két szálra magát a kihajlított kerítés drótot akasszák. A középs szálhoz köt dróttal er sítik a fonatot. Oszlopok A kerítésmez t illetve a dróthálót fa oszlopok tartják. Az egyre szaporodó kerítésekkel szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az oszlopok anyagának legjobb a fa - különösen az akác. Egy id ben próbálkoztak vasbeton oszlopokkal, de kiderült, hogy a rideg beton - az oszlop vastagságában - könnyen eltörik. A beöntött acél szálak az eltörött részeket együtt tartják ugyan, de a beton elporlad az érintkez felületeken és azután már a kerítés tartja az oszlopot. Máshol a keskeny nyomsávú vasút felszedett sneit használták fel oszlopnak. A kopott kisvasúti sinekb l szabott oszlopok felállításához beton tömböket kell önteni, vagy más szilárdítást alkalmazni. Ett l nehézkes a felállítása. A viszonylag vékony sin - különösen a talajszinten - gyorsan rozsdásodik. Emiatt fordult el , hogy az acél oszlop el bb kid lt, mint ahogy a kerítés tönkrement volna. Most újabban lehet látni rozsdamentes acél oszlopokra

65

feszített kerítést, els sorban az autópályák mellet, de valószín leg nem olcsóbb és összességében sem jobb a faoszlopos megoldásnál. Talpfa és fels fa Anyaga általában megegyezik az oszlopéval. 12-15 cm húrhosszúságú félfa, vagy er sebb széldeszka. A földre fektetetteket nevezzük talpfának, melyhez a fonat alját rögzítik (feszít szállal együtt) U szegekkel, ugyan úgy, mint az oszlopokhoz. A talpfát nem szokták sem kérgezni, sem elszenesíteni, ezért viszonylag hamar elkorhad és cserélni kell. Ezt küszöböli ló, ha a földre beton oszlopot fektetnek. A fels fa jellemz en a szarvaskertek kerítésének tartozéka. Az oszlopok tetejére rögzítik, a feszít szálak fölé, a legmagasabb pontra. A kerítés stabilitását növeli és határozottan jelzi az ugrani készül szarvasnak a kerítés magasságát. Köt drót Vékony, (1-2,5 mm) hajlékony huzal a kerítésfonat rögzítésére. Általában anyagában rozsdamentes. Villanypásztor A kerítések védelme és az állatok távoltartása miatt el fordul, hogy villanypásztorral kiegészítik a kerítést. A állatfajtól és a kert típusától függ en sokféle módon szerelhet a villanypásztor. A lehet ségek közül példaként egy konkrét megoldás, hogy nézett ki egy vegyes vadaskertben megépített, teljes védelmet biztosító rendszer. A 240 cm magas kerítésen két oldalról villanypásztort feszítettek ki a talajtól 20 és 40 cm magasságban valamint a kerítés tetején. A kerítés felett húzódó szálat fehér fémszálas szalag is követte. Energiát egy 80 W és egy 56 W teljesítmény napelemb l kapott a rendszer, mely 11.2 km hosszra elegend volt. A védelmet biztosító minimális feszültség 2600V, de a két napelem er s napsütésben 5 500-6000V feszültséget is biztosított az akkumulátorok töltése mellett. E rendszer tervez i azt vették figyelembe, hogy a vaddisznót is távol kell tartani a kerítést l és a szarvast is elriasztani az átugrástól. A villanypásztor a nagyvadak esetében akkor hatásos, ha legalább 20 cm távolságban van a kerítést l. Új-zélandi típusú kerítés - A szarvasfarmokon bevált típus, melyet feszesre húznak, de rugalmas a vízszintes szálakba hajlított megtörések miatt. A kerítésnek futó állat nem sérül. Hogyan viselkednek az egyes fajok a kerítéssel szemben? A gímszarvas az útját álló kerítésnek nekiront, le akarja dönteni, vagy átugorja. Szabad területen él gím csapat szokásos útvonalát elzáró kerítésnél tapasztalható, hogy ha nem tudja a csapat viszonylag kis kitér vel kikerülni a kerítést, akkor nekimegy. Feln tt állat, sokszor a vezér tehén, lendületb l nekiszalad a kerítésnek és az utolsó méteren a fejét oldalra fordítva a nyaka tövével és a „vállával” ütközik az akadálynak. Az ütközés olyan erej , hogy nem egyszer az állat nyakcsigolyája eltörik, és az állat elpusztul. A csapatból több állat is követi az els t. Ugyanezt a viselkedést tapasztalhatjuk szabad területr l befogott gímeknél, amikor a viszonylag kis terület karanténba zárjuk. (Autópályák, vagy más létesítmények védelmét szolgáló kerítéseknél találtak nagyon gyakran elhullott állatokat. Ennek elkerülésére kell ma már egy ilyen terepakadály létesítése el tt megfigyelni az állatok vonulási útvonalát és vadátjáró létesítésével elkerülni a tragikus összeütközéseket.) A mi szempontunkból viszont azt kell a tapasztalatokból lesz rni, hogy a gímkert kerítése megfelel en er s ás magas legyen. A nekirohanás okozta sérülés elkerülésére az egyik lehet ség, hogy a szabad területr l befogott állatot el ször zárt épületben, majd addig, míg meg nem szokja a kerítést, olyan sz k helyen kell tartani, hogy ne vehessen kell lendületet. A másik megoldás a rugalmas kerítés. A farmok számára kidolgozott modern kerítések két tartóoszlop közötti mez ben mintegy méternyi mélységben rugalmasan utána engednek a nyomásnak. Ennyi elegend a sérülés elkerüléséhez. (Az oszlopok közötti rugalmasság kell biztonságot jelent, mert az oszlopnak nem rohannak az állatok, csak a szabad kerítés mez nek.) Az átugrással kapcsolatosan

66

megállapíthatjuk, hogy 240 - 250 cm-es kerítés magasság általában elegend . Ha mégis megkísérli egy-egy állat (rendszerint fiatal bika) az átugrást fennakadhat és akkor súlyos sérüléseket szenvedhet. Ennek elkerülésére szegeztek a kerítés fölé fels félfákat, azaz hosszában kettéf részelt oszlopokat. Ezek hangsúlyosabban mutatták a magasságot ás az volt a tapasztalat, hogy ilyen esetben a gímek nem is kísérelték meg az átugrást. Ennek egy további változata, amikor a kert felé kb. fél méterrel beljebb teszik a fels félfát. A dámszarvas nem ugrik magasat ás nem támadja a kerítést mint a gím. 180 cm magasság elegend és a kerítés anyagának nem kell er snek lennie. A vaddisznó, ha csak teheti, át akar jutni a kerítésen. Jellemz en alul feszegeti a dróthálót, vagy alátúr és a kiásott árkon keresztül menekül. Magasat nem ugrik, 150 cm-es kerítés már elegend magas, de meg kell jegyezni, hogy ha sarokba szorul ennél magasabb akadályon is átküzdi magát. Mindezeket figyelembe véve a vaddisznós kert kerítése er s fonat legyen és alul valamilyen módon biztosítani kell alátúrás illetve felemelés ellen. Ennek legjobb megoldása a kerítés lesüllyesztése. Elegend 30 cm mélyre beásni. A lesüllyesztés azzal az el nnyel is jár, hogy kóbor kutyák vagy rókák sem kaparnak be a kerítés alatt. További lehet ség az alsó talpfa, a szögesdrót, a villanypásztor és a kerítés háló visszahajtása. Alsó talpfát a talajra fektetik. Hosszában kettévágott félfákat rögzítnek a tartóoszlopokhoz, ás a kerítés fonat alsó szélét a félfa f részelt lapjára szögezik. A talpfa megakadályozza a kerítés felemelését. Az alátúrás ellen nem vád. A szögesdrótot a talajtól számított 20 cm magas sávon belül, két - három sorban a kerítésfonathoz er sítik. A legalsó szögesdrót szál vagy a talajszinten, vagy legfeljebb 5 cm-es magasságban húzódik. A turkáló állatot megszúrja a drót és ez a tapasztalat távol tartja a kerítést l. Villanypásztort egy vagy két sorban kb. 15 - 30 centméteres magasságban ás mintegy 20 cm-es távolságban rögzítik a kerítéshez. A drótszálat tartó vasaknak a környezett l elüt szín nek ás meglehet sen er snek kell lenni. Ez a felszerelés minden állatot távol tart a kerítést l, de a felnöv zöld növények nagyon hamar elérik és hatástalanítják a villanypásztort. Nagyon gyakran kell kaszálni a területet, vagy gyomirtót kell alkalmazni, ami viszont er sen kifogásolható ebben a természetes környezetben. A probléma megoldására 50- 60 cm magasra emelt és a kerítést l 60-100 cm-re eltávolított villanypásztor drót hatásos a nagyobb süld kkel és a feln tt állatokkal szemben és gy zhet a növényzet kaszálása is. A malacok akadálytalanul elmennek a villanypásztor alatt, de nem tesznek nagyobb kárt a kerítésben, és ha ki is túrnának visszatérnek a kondához.. A kerítés háló visszahajtása viszonylag új megoldás. A vízszintes és függ leges szálirányú kerítés hálók elterjedése után kezdték alkalmazni. A megoldás nagyon egyszer , a kerítés tervezett magasságánál lényegesen szélesebb hálót húznak ki az eredetileg tervezett magasságban és a feleslegben maradt alját a kert felé a földre terítik. A visszahajlítás szélessége minimum 50 cm, de jobb, ha szélesebb. Az állat rálép a hálóra és így saját súlyával akadályozza magát a kerítés aljának felemelésében, illetve az alátúrásban. A kerítések építése A kerítések építésekor néhány alapszabály figyelembe kell venni. A legfontosabb, milyen állatnak készül a kerítés. Ez határozza meg, hogy milyen magas és milyen er s legyen, valamint alul vagy felül kell jobban védeni. Különbség van a kertet határoló küls , és a bels elválasztó kerítés között is. A küls kerítés adott esetben magasabb és er sebb a bels elválasztó kerítésnél. A bels kerítésekre általában villanypásztort sem szoktak tenni. A vegyesvadas kertek kerítését valamennyi ott tartott faj szempontjából meg kell vizsgálni. A kerítés magassága gímszarvasok esetében minimum 240 cm, de küls kerítésnél 270 cm a biztosan visszatartó magasság. Dámos kertnél 180 cm és vaddisznós kertben elegend a 150 cm magasság is. A kerítés építése a nyomvonal kijelölésével kezd dik. A térképen megrajzolt vonal mennyire követhet pontosan, csak a bejárás során derül ki. A nagyjából sík, egyenletes területen

67

általában nem kell eltérni az eredeti elképzelést l. Dombvidéken, változatos terepviszonyoknál már szükség van a helyszíni módosításokra. A felszíni alakulatok követése a kerítés anyagától és típusától is függ. E tekintetben a klasszikus fonott kerítés a leginkább alakítható típus. A felszín markánsabb hajlásait is tudja követni. Az 5 milliméteres pálcákból hegesztett dunaújvárosi kerítésmez teljesen merev, a mélyedést egymásra fedéssel, a domborulatot fels szétnyílással tudja csak követni. A négyzethálós feszített kerítések a feszítés mértékét l függ en alkalmazkodók. A kerítés ilyen tulajdonságait mérlegelve, adott estben ki kell kerülni a kisebb terepakadályokat. A legnagyobb gondot a kerítésvonalat keresztez árkok, patakok, vízmosások jelentik. Ha csak lehet az ilyen terepalakulatokat is ki kell kerülni, ha nem túl nagy a vonal hosszának növekedése. Néhány százméternyi plusz megéri, hogy az üzemelés évei során nem kell minden es után kerítést javítani és a hordalékot eltávolítani. (Az üzemeltetés szempontjából nagyon hasznos a patak, mert friss vizet hoz a területre, az id leges vízlevezet k pedig a terület döntését akadályozzák meg.) A kerítésvonalon áthaladó árkot, patakot valamilyen módon zárni kell, de nem a kerítés anyagával. Az alkalmazott háló túl s r erre a funkcióra. Természetesen minden egyes esetet helyileg kell megoldani, de néhány bevált szokást érdemes megfontolni. Az árok mindkét partjához közel legyen oszlop. A kerítés alsó vonalát talpfával meg kell er síteni. Az árok mélységét l függ en 5-10 vagy 15 mm vastag acél pálcákat kell leverni az árok medrébe, és a pálcák fels végét a talpfához kell rögzíteni. Az elzárás lényege, hogy ne legyen rács!! Ha adott esetben valami indokolja, lehet csak vízszintes rudazatot is alkalmazni, de rács ne legyen. Mély és széles árok esetén szükség lehet átkötésre, de csak egy métert jóval meghaladó mélység esetén. A kerítés építése az oszlopok felállításából ás a fonat felhúzásából áll. A folyamatot egy faoszlopok felhasználásával készült kerítés megépítésén lehet legjobban nyomon követni. Az építés az oszlopok el készítésével kezd dik. Az oszlopokat legalább 60 cm mélyen kell beásni. A földbe kerül részt valamiképpen védeni a korhadástól. Egyik lehet ség a forró kátránnyal bevonás, a másik az elszenesítés. Mindkét eljárást általában az építés helyszínén végzik. A kérgezetlen, méretre szabott oszlopokat vagy teljes hosszában (ez a jobb) vagy csak a kezelés hosszában le kell kérgezni. A kátrányozáshoz nagy üstben felforrósított kátrányba mártják az oszlopok alsó - vastagabb - végét olyan magasságig, hogy a kezelt szakasz legalább 10 centiméterre kiálljon a földb l. Az elszenesítést is hasonlóképpen, a föld feletti részen is meg kell csinálni. A bevált módszer szerint a lehúzott kéregb l raknak tüzet és azon melegítik a kátrányt, vagy szenesítik az oszlopokat. Az oszlopok hossza a kerítés magassága plusz a földbe ásott rész. A földbe ásott rész a talajtól és a kerítés magasságától függ en változik. Hozzávet leg 60 - 120 cm, a meghatározását gyakorlott szakemberre kell bízni. Az oszlopok vastagsága a legkisebb átmér nél is 12 cm. Az oszlopokat kézi vagy gépi fúróval készített lukakba állítják és a visszatöltött talajt rétegesen er sen ledöngölik. A tartóoszlopok szilárdságát kitámasztásokkal kell biztosítani. Ehhez elegend a kerítés oszlopnál kisebb átmér j fa is. Kitámasztásokat (merevítéseket) alkalmazni kell a kerítésvonal törésekor, kapuk tartóoszlopai mellett, és ha a felszín emelkedik vagy süllyed. Az egyenesen futó kerítés vonalban 10 oszloponként kell egy-egy kitámasztás. A kitámasztások a kerítésvonal síkjában vannak általában. Ett l eltér a nagykapuk tartóoszlopainak kitámasztása, mert itt az el bbi mellett még egy vagy két - a kerítésvonatra mer leges ferde támasz is kell. A talaj felszíne miatt szükség lehet még extra kitámasztásra, ha a sziklás. vagy köves terepen nem lehet az oszlopot elég mélyen leásni. Ilyenkor a kerítés vonalra 45-60 fokos szögben a küls oldalon kb. 1 méter magasságban két ferde támaszt kell az oszlophoz ácsolni és az alsó végüket, amennyire lehet a fölbe süllyeszteni. A támaszokat a talaj fölött is az oszlophoz kell kötni, majd a támaszok és az oszlop közötti területet nagy kövekkel, szikladarabokkal kell kitölteni. A vaddisznós kert leásott kerítésének építése annyiban tér el az eddig leírtaktól, hogy a kerítés vonalban el ször ki kell ásni a 30 cm mély árkot. Ezt, ha lehet ség van rá árokásó géppel kell

68

csinálni, s elegend egy fogás szélesség árok. A kiásott árok középvonalában kell fúrni az oszloplyukakat. A lyuk mélységét ebben az esetben is a felszínt l számítjuk, tehát a lyuk mélysége nem az árok aljától, hanem a talaj felszínét l 60 cm. A hagyományos vadaskert kerítések esetében az oszlopok távolsága 3 méter. A modernebb megoldásoknál 6 méter vagy még annál is nagyobb az oszlopköz, amit a gyártó határoz meg ajánlás formájában. A beállított oszlopokra húzzák fel a kerítés hálót, a kert felöl nézve mindig a bels oldalra. A klasszikus fonatok esetében alsó, középs és fels feszít szálat kell el ször kihúzni. A feszít szál 5 mm-es horganyzott drót. A fonatot a fels feszít szálra saját anyagával kell felakasztani, majd az alsó szálhoz beakasztással rögzíteni és végül a középs szálhoz kötöz dróttal „hozzávarrni”. Az építés során az oszlopokhoz érve megfeszítik a kerítést és U szeggel legalább minden második szemet az oszlophoz rögzítik. Törésvonalban, fordulóban vagy kapuoszlopnál minden szemet rögzíteni kell. Szarvaskertek esetében, de különösen vegyes kerteknél az oszlopközökbe méterenként 120-150 cm magas 10 cm húrhosszúságú félfát kell leverni és a fonatot ehhez is rögzíteni. Ezután a kibújás elleni védelemmel fejez dik be a az építés, azaz a süllyesztett kerítés árkát visszatemetik, a villanypásztort vagy a szögesdrótot feler sítik illetve a talpfát az oszlopokhoz szegezik. Talpfás megoldásnál a kerítés háló rögzítésének két lehet sége van. Gyakrabban azt a megoldást választják, hogy az alsó feszít szálat szegezik 15-20 centiméterenként a talpfához. A 10-12 cm húrhosszúságú félfa f részelt lapja néz a kert felé, hogy a turkáló disznó rászorítsa a fonatot a félfára és ne lenyomja róla. A másik megoldásnál nincs alsó feszít szál, hanem minden kerítés szemet a félfához szögeznek. Ennek hátránya, hogy a félfa a kerítés élettartalmánál hamarabb elkorhad és akkor a háló könnyebben bontható, mint az alsó feszít szálnál. A négyzethálós kerítés esetében értelemszer en nincsen feszít szál, tehát itt minden esetben a kerítést rögzítik a talpfához. Az utóbbi id ben a négyzethálós kerítések építését ritkán valósítják meg Saját kivitelezésben. Ha mégis, akkor ajánlatos betartani a gyártó utasításait, mind az építés mind a feszítés tekintetében. Az építés közben a munka min ségét folyamatosan kell ellen rizni és a leírt technológiával egyeztetni. A kerítés magasságát olcsóbban növelhetjük, ha a háló felett 2-3 sorban feszít szálat húzunk ki. Ez minden kerítés esetében ismert és szokásos megoldás, azzal az eltéréssel, hogy a zárttéri vadtartás esetében a fels szálak sosem lehetnek szögesdrótból. A kerítést tavon, széles állóvízen nem ajánlatos keresztülvezetni. Kisebb patak, árok vagy id leges vízfolyás a fentebb leírt megoldással áthidalható. Ehhez kiegészítésként annyit érdemes megtenni, hogy a vízfolyás iránya szerint, az árok elzárása el tti szakaszon a kitakarításhoz lehet séget biztosító öblöt alakítunk ki. Végül azt még meg kell említeni, hogy a vadaskert kerítésfonat mászható, azon gyalogos ember, oszlop mellett bárhol átjuthat. Karámokban, farmokon ez el nyt is jelent, mert a támadó állat elöl sokszor jó menekülési lehet séget biztosít. Erre a rugalmas négyzethálós kerítések az oszlopoktól távol általában alkalmatlanok. KAPUK, ÁTJÁRÓK Teherbejárók A nagykapuk a teherforgalom és az állatok terelése számára nyitott átjárási lehet ségek, amelyek megszakítják a folyamatos kerítést. A nagykapuk a terület f bejáratán kívül általában még szükség szerint 2-3 lehet séget biztosítanak a közlekedésre. Ezeken felül a megosztott kertekben és a farmokon az egyes területek közötti bels forgalom számára is kellenek nagykapuk. Akkor el relátó a tervezés, ha minden bels kertnek van kapuja valamennyi szomszédos területre.

69

Texasi kapu A nagyobb forgalmú kapuknál fennáll a veszélye, hogy a nyitva felejtett kapun át kiszöknek az állatok. Ennek kivédésére találtak jó megoldást, az utas közrem ködése nélkül is m köd Texasi kaput, mely mindig „zárva” van az állatok el tt, de az ember számára nyitott. Lényege, hogy a kertb l kifelé haladva a kerítés el tt legalább 7 méter hosszúságban az Út felülete nem zárt, hanem kb. 10 cm széles keresztirányú résekkel szabdalt. Ezt egy m tárgy (a texasi kapu) beépítésével lehet elérni, ahol a haladási irányra mer legesen elhelyezett acél csövek, vagy kisvasúti sinek alkotják a réselt útfelületet. Az állatok a lábuk bizonytalan alátámasztása miatt nem mernek átmenni ezen a felületen. A texasi kapa szélessége jó, ha megegyezik az útfelülettel, de 3,5-4 méternél ne legyen keskenyebb. A szélesség meghatározásánál azt kell figyelembe venni, hogy ha nem teljes útszélesség a kapu, a terjedelmes rakományú erdészeti teherautók a rá- vagy leforduláskor kényelmesen elférjenek. Úgy kell elhelyezni, hogy a kerítés vonalától induljon és legalább 7 m hosszan a kertbe nyúljon. A texasi kapu felülete vízszintes legyen és emelkedjen ki az Út síkjából a szokásos lassítók magasságáig, hogy kénytelen legyen minden járm csökkenteni a sebességet. Erre nem Csupán a kapu megvédése miatt van szükség, hanem azért is, mert a vasfelületen különösen nedves id ben - nagyon csúszik az autógumi, tehát a kényszerített lassú haladás biztonságot jelent. A járófelületet csövek helyett kisvasúti sinekb l is készíthetjük. A sineket a talpuk mindkét oldalon a tartóvashoz er sen hozzá kell hegeszteni. A legalább 7 méteres hosszúság azért javasolt, hogy az állatok ne is gondoljanak az átugrására. A texasi kapu lényegében egy fél méter mély beton tekn felett kiépített átjáró, melynek járófelülete csövekb l vagy kisvasúti sinekb l van. A tekn re azért van szükség, mert egyrészt a rések alatti mélység riasztja az állatokat, másrészt télen a hó nem marad fenn, nem tömi el a réseket. A tekn teherbíró vasbetonból készül, melynek a hosszanti vasalt szélei tartják a járófelületet adó csöveket. A csövek küls átmér je 8-10 cm, nincsenek lerögzítve, de a tartóvasra hegesztett tuskók biztosítják a szükséges rést. A tekn hosszanti falából állnak ki a kerítés oszlopok. A kerítésnek szorosan követni kell a texasi kaput teljes hosszában mindkét oldalon. Így a gyalogosok is csak a texasi kapun keresztül juthatnak a kertbe. A tekn alja egyik sarok felé lejt, amelyb l legalább 150 mm átmér j cs vezeti ki a vizet. A kapu szélességét l függ en a felületet adó csöveknek még egy vagy két hosszanti alátámasztás kell. Az alátámasztás keskeny legyen, nehogy a fennakadó levél sár stb. miatt a rések megteljenek. A teherbírást a várható legnagyobb (minimum 10 tonna) terhelésre kell méretezni. A csöveket a tartóvashoz hegesztett szögvassal biztosítani kell a leemelés ellen. Kétszárnyú kapu A vadaskertek kapui jellemz en teherforgalom számára készülnek. A kert nagyságától függ en több bejáratot is kell biztosítani. A kertet legtöbbször egy már beállt, nem fiatal erd be telepítik, ahol az erdészeti utakon a szokásos közlekedési irányok kialakultak. Ezek figyelembevételével kell a kapuk helyét és számát meghatározni. A kétszárnyú kapu a vadaskertek klasszikus kapuja. A kerítés az Út szélénél megszakad és az Út teljes szélességét, ami általában 4- 6 m egy kétszárnyú kapu zárja. A hagyományos építési módnál lekérgezett oszlopokból ácsolt, vagy 10 x 10 cm-es gerenda keretre feszített hálóból készül a kapu, legalább egy ferde átkötéssel. A kapuszárnyak tartóoszlopait ferde oszlop (ok) beépítésével meg kell er síteni. Amennyiben csak egy oldalra (csak befelé vagy csak kifelé) akarjuk nyitni a kaput, akkor a támasztó oszlopot a nyitás irányában. A kerítésre derékszögben kell elhelyezni. Ellenkez esetben, tehát mindkét irányban nyíló kapunál, a támasztóoszlopok a kerítésvonallal 45 fokos szöget zárjanak. A biztonságos üzemelés érdekében nagyon gyakran semmiféle záró szerkezetet nem tesznek a kapura, hanem csak lánccal és lakattal zárják. Ha valamilyen zárást akarunk tenni, akkor az legfeljebb egyszer , de nagyméret retesz, vagy az ellenoldali kaput közrefogó ráhajtható kar legyen. A kinyitott

70

kapuszárnyak szabad végeihez ütköz t és alátámasztást ajánlatos tenni, így biztonságosan rögzíthet kinyitott állapotban és er s szél, vagy megd lt tartóoszlop esetében sem csukódik a közleked járm re. Ideális lenne egy középs alátámasztás is, de földúton a személykocsik védelme miatt nem szokás letenni az út közepére egy veszélyesen kiálló tuskót. Jó megoldás viszont, ha a két kaputartó oszlop között lefektetett gerenda fölött záródnak a kapuszárnyak. Ennek kett s el nye van: egyrészt alátámasztást ad a bezárt kapunak, másrészt megakadályozza, hogy kutya vagy más állat a kapu alatt átjusson. Mindez természetesen kevésbé gond, ha szilárd burkolatú út vezet át a kapun. A kertekbe jellemz en földutak vezetnek, de az átjáróban a szilárd burkolat akkor is megoldható a probléma. Több helyen látható a kapu el tt és után mintegy 10-3 O méternyi szilárd burkolat. A lehet ségekt l függ en készülhet gerenda, nagyméret durván faragott k , vagy bármilyen ezeknél finomabb burkolat. A burkolat mellett szól az is, hogy a közleked knek a kaput nyitni és áthaladás után zárni kell. Ez sokkal inkább elvárható akkor, ha nem kell bokáig ér sárba kiszállni, különösen a becsukáshoz, amikor mindkét kapuszárnyért külön cl kell menni! Egyszárnyú nagykapu Gyakran el fordul, hogy építési, vagy üzemelési megfontolásból egyszárnyú nagykaput építenek. Ebben az esetben arra kell figyelni, hogy a 6 méteres kapuszárny tömege (súlya) és „húzása” nem kétszerese, hanem lényegesen nagyobb, mint a kétszárnyú kapu esetében. A terhelés kiszámításánál - a gyakorlati tapasztalatból kiindulva - nem Csupán a kapuval kell számolni, hanem plusz egy feln tt férfi súlyával is, mert minél nagyobb a kapuszárny, annál gyakrabban fordul el , hogy nyitáskor vagy csukáskor a dolgozó a kapura felállva ellöki magát és „utazik” s nem gyalogol. A 6 méteres kapuszárnynál nem mindig elegend egy ferde átkötés, hanem a másik átlóban is merevítésnek, vagy drótfeszítésnek kell lennie. Növeli a szilárdságot, ha a kerítés hálót feszesre húzzák és er sen rögzítik a kerethez. Az ilyen nagy kapuszárny esetében, ha csak lehet, a kaputartó oszlopot három irányba ki kell támasztani. A két támasztási irány elengedhetetlen. Üzemelési szempontból (els sorban farmokon) a terel folyosókra nyíló kapuk esetében nagyon hasznos a folyosó szélességével azonos méret egyszárnyú kapu. Ebben az esetben a kinyitott kapu egyben tereli is az állatokat a kívánt irányba. A kétirányú terelési lehet séghez a kapuszárnyak mindkét oldalára (a befogó épület ajtóihoz hasonlóan) forgáspontot kell tenni, ami egyben a zár szerepét is betölti. A farmok szokásos elrendezésénél az egyes kertek központi folyosóra nyitó kapuit egymással szembe kelt tervezni és mindig az elválasztó kerítés mellé. Kerékfert tlenít Egy szarvasfarmon nagy értéket tartunk, koncentráltan nagy állats r ségben. A forgalmat mindenképpen korlátozni kell és az állatokat minden lehetséges eszközzel megvédeni egy esetleges fert zést l. Ezért ajánlatos az intenzív állattenyésztési telepekhez hasonlóan a bejárathoz fert tlenít tekn t építeni a kétszárnyú kapu nyílásába. A kapu farm fel li oldalán sekély, betonból készült tekn t kell kialakítani. Szélessége megegyezik a kitárt kapu szélességével, hosszúsága olyan legyen, hogy a legnagyobb méret traktorkerék is több mint egyszer átforduljon benne. Mélysége biztosítsa, hogy feltöltés esetén az áthaladó teherautó kerék gumiköpenye, magasságának feléig merüljön a folyadékba. A fert tlenít tekn t az út síkjába kell süllyeszteni. A haladási irányra mer leges szélét nem, vagy legfeljebb 3-4 cm-re szabad kiemelni a személykocsi forgalom miatt. A haladási iránnyal párhuzamos széleket ki kell emelni, melyek adott esetben a befelé nyitott kapuszárnyak alátámasztásául is szolgálhatnak.

71

Személybejárók Ahol indokolt a személyforgalom részére bejárást kell biztosítani. Az eddig kialakult gyakorlat szerint Magyarországon, a vadaskertekben személybej árának gyakrabban alkalmaznak létrás átjárót, a farmokon egyszárnyú kaput. Ez bizonyára összefügg a kerítés típusával is, mert az Újabb kerítéseken több a személybejáró - els sorban a kapu - mint a régieken. Egyszárnyú kapu A faoszlopos kerítés egyszárnyú kapuja lényegében (szerkesztési elvében) a nagykapu egyik szárnyának lekicsinyített mása. Annyiban különbözik a kétszárnyú kaputól, hogy a kapuszárny vízszintes mérete kb. 1 méter. Ez a szárny sokkal stabilabb, mint a 3 méteres kapuszárny, ezért a zárásához pontosan illesztett retesz használható. Egy gerenda vagy gömbfa küszöböt mindenképpen ajánlatos tenni a kapu alá, a túrások, bekaparások megel zésére. A kerítés stabilitása érdekében felül is összekötjük a kapunyílás oszlopait. Minden kapu megbontja a kerítésmez t, ezért külön meger sítést igényel. Ennek elkerülésére szokásos megoldás, hogy a nagykapuban nyitnak egy kiskaput. Jellemz en fémb l készült kapuknál alkalmazott módszer. A hasznosságát tekintve, sokkal gyakrabban kellene találkozni ezzel a megoldással. Ez a kis kapu, sokkal könnyebb szerkezet, mint az önállóan épített bejáró. Nem terheli, és nem gyengíti a kapuszárnyat. A nagykapu lapjában, a forgáspont mellett épített keretben van. Az eredeti szerkezet megbontása ellenére még növeli is a kapu szilárdságát. Szellemes gyalogos bejáró a kerítés mez ben Csupán egy könny keretben nyíló bebújó. A kerítés feszíthet ségének biztosítása miatt a hatszöglet forma az ideális. A nyílás alsó széle nem a földön van és fels széle alacsonyabb a kapuknál, ezért az átjutás sem olyan kényelmes. Megvalósításának hátránya, hogy csak a helyszínen, a kerítés felállítása után lehet beszerelni. Meglehet sen pontos munkát igényel. A kifeszített kerítésen kell a kivágás méretezését elkészíteni. A hálót meg kell lazítani és a szerkezet beépítése után ismét megfeszíteni. Létrás átjáró Személyek közlekedésére szokásosabb és egyszer bb a saját kivitelezésben elkészíthet létrás átjáró, mint a kapu. A létrás átjárónak el nye valamennyi kapuval szemben, hogy az ember mindig használhatja, de a kertbe zárt vadak számára sosem nyitott. Az átjutáshoz nem kell kulcs. Sok ember nem vállalkozik a használatára és a kutyás kirándulók nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudnak átkelni rajta, ezért inkább nem mennek be a kertbe, ami nagyon jó és nyereség az állatok számára. Az átjárót oldald lés ellen biztosítani kell. A földbe süllyesztett lábakat és a kitámasztó oszlopokat össze kell kötni. A biztonságot fokozza, hogy kerítésoszlop mellett állítjuk fel ás az oszlophoz is kötjük az átjárót. Két eltér megoldása van az átjárónak. Az egyik esetben olyan a felépítése, mintha egy kétágú létrát tennénk a kerítésen át. A létra egyik szára kívül, a másik a kerten belül van. A létra szárai a földbe leásva, a fels találkozási ponton, a kerítés fölött stabilan összeépítve és egy kerítés oszlophoz rögzítve nagyon szilárd építményt adnak. A szárakat egy-egy félfával az oszlophoz kötve és egy kapaszkodó véd korláttal ellátva biztonságos átkel t építhetünk. Gyakran találkozunk korlát nélküli átjáróval. Ennek el nye, hogy a kapaszkodás érdekében a létrafokot kell megfogni amivel az ember automatikusan rád l a létrára, így kisebb a veszélye a hanyatt leesésnek. Arra viszont figyelni kell, hogy a kapaszkodót a létra legmagasabb pontján ebben az esetben is meg kell építeni részben kényelmi, részben baleset megel zési célból. A másik létrás átjáró típus esetében, egy oszlopra a kerítés felett, mint egy nagy ,, A ” bet két szára, két ferde oszlopot rögzítünk. A kerítés küls és bels oldalán a földben rögzített szárak

72

biztos támaszt adnak. A szárakat a kerítésen átdugott vízszintes rudakkal kb. 30 centiméterenként összekötjük és kész a stabil létrás átjáró. Itt is a kerítés oszlopot egy kapaszkodó rúddal meg kell toldani a kényelem és a biztonság kedvéért. Kapuk, átjárók az állatok számára A zárttéri vadtartásban elkerülhetetlen az állatok átcsoportosítása, terelése, különösen a farmokon, vagy a megosztott kertekben. Az el relátó tervezésben gondolva erre az állatmozgatásra, a teherforgalmat szolgáló kapukon kívül az egyes területek közötti átjárást külön lehet ségekkel is biztosítani kell. A tervezett technológia szerint az átterelések megoldhatók a terel folyosón, vagy az egyes területek közötti kapun keresztül. Itt a már ismert egy- vagy kétszárnyú nagykapukat használjuk. A fenti lehet ségeken túlmen en létesíthetünk még vadbebújókat és átfogókat. Vadbebújók A vadaskertek létesítésének kezdetén általános gyakorlat volt, hogy a kert küls kerítésébe a vadak bejutását segít beugrókat, bebújókat építettek. A bezárt állomány gyarapításának eredményes módszere volt. Azóta a jogszabályok, tulajdonváltozások és a megváltozott állategészségügyi helyzet ezek üzemeltetését a küls kerítésben nem, vagy csak nagyon korlátozottan teszi lehet vé. Bels befogásra, állatok áttelepítésére hasznos lehet néhány jól elhelyezett vadbebújó. A vadbebújó és a befogó között az a lényeges különbség, hogy a bebújó állandóan m ködik, és nem kell minden bejutott állat után újból kinyitni, „élesre állítani”. A kerítésmez ben akkora, 10x10-es gerendával keretezett nyílást hagynak, melyen a becsalogatni kívánt legnagyobb állat is kényelmesen befér. Általában vaddisznók számára készítik. A nyílást egy automata szerkezettel zárják, mely csak befelé irányuló közlekedést tesz lehet vé. Nagyon sok változat közül két jellemz típust érdemes megismerni. Az egyik esetben a nyílást közös vízszintes tengelyre felf zött függ leges lécek zárják, melyek befelé könnyen nyílnak. Így a takarmánnyal csalogatott állat könnyen átjut, de a mögötte lees lécek a visszajutást megakadályozzák. Másik esetben a keret két oldalára függ leges tengelyre, egymásba csukódó, hajlított cs b l készült kapukat szerelnek. A két kapuszárnyat a fels csövekre szerelt rugó húzza össze. Itt az állat befelé menet széttolja a kapuszárnyakat, melyek mögötte összecsukódnak. Átfogók Több kertrész találkozási pontjába épített átfogók annyiban különböznek a befogóktól, hogy több bejáratuk van, és minden bejárat önm köd re és kézi vezérlésre is állítható. Részletes leírásuk a kés bbi befogók szakaszban olvasható. ETET K Szóróút A szóróút különösebb kialakítást nem igényel. A meglév utak közül kell kiválasztani egyet, vagy egy szakaszt, amelyen a takarmányos kocsi egyébként is elhaladna, s azon a szakaszon folyamatos haladás mellett a kocsiról le kell szórni a kihelyezésre szánt takarmányt. Annyi elvárásunk van a szóróúttal szemben, hogy a felülete mély homok ne legyen, és ha magasra megn tt a lágyszárú vegetáció, akkor az els kiszórás el tt le kell taposni, vagy lekaszálni. Szóró a vadászat érdekében kijelölt (kialakított) terület, melyet a vadászati idényben ideiglenesen használnak takarmányozásra. Egy hátulról jól megközelíthet magasles el tti területr l van 73

szó, mely a szokásos közlekedési utaktól távolabb esik. Nagyobb vadföld vagy tisztás szélén, az er ben eldugott csendes tisztáson, nyiladékok mentén található. Betonozott etet tér a legtöbb vaddisznóskertben megtalálható m tárgy. Helyét vízszintes területen kell kijelölni, ahová nagyobb es után sem zúdul sok víz. Járm vel könnyen megközelíthet , 6-8 m oldalhosszúságú, négyszögletes, helyszínen öntött, kb. 15 cm vastagságú betonból készült, nagy teherbírású felület legyen. Úgy kell méretezni, hogy a gazdaság legnehezebb gépeit is elbírja, mert takarmány kihordáskor ráhajtanak. Egy-két százalékos lejtéssel egy oldalra biztosítani kell a víz lefolyását. A szélekre nem kell feltétlenül peremet készíteni, de ha készül perem, akkor a találkozás a felülettel tompaszöget zárjon. A felület mintegy 4-6 centiméterrel emelkedjen ki az eredeti talajszintb l. Gumis etet A betonozott etet térre lánccal rögzítet lefutott, már kiselejtezett autóköpeny, melynek közepét két oldalról lezárták. Az oldalán fekv köpeny alsó felét befelé domborodó lapos kúp alakú lemez zárja, a tetején zárható ajtó van. A fels záró lapot úgy kell méretezni, hogy körben a gumi lefelé hajló harmadáig elérjen. A zárható ajtó a lap közepébe vágott nyílást fedi. A láncokat két ellentétes ponton kell rögzíteni és az etet tér átlós sarkainál elhelyezett karókhoz kötni. A köpenyen, a kúp fel li oldalon körben, a futó és az oldalsó felület határán, a gumi nagyságától függ en 6-10 db, kb. 5X 10 cm nagyságú rést vágtak, amelyeken a betöltött szemes takarmány kifolyhat. Vályú a legáltalánosabban használt takarmányozási segédeszköz. Készülhet fából, deszkából, fémb l vagy vasbetonból. A vályúval szemben a legfontosabb követelmény, hogy amennyiben lehetséges, a bels oldalán az alja és az oldalfalak közötti átmenet íves legyen. Ez a fából vájt és az öntött vasbeton vályúknál könnyen megvalósítható. A másik két esetben megelégszünk azzal, ha a fenék és mind a négy oldalfal közötti szög lényegesen nagyobb 90 foknál. Az így kialakított vályú oldalfalainak (hosszanti és zárófal) találkozása sem derékszög. Ehhez ragaszkodni kell, mert különben a vályú nehezen takarítható és a sarkokban, szögletekben a takarmánymaradék bomlani kezd, megromlik. A vályúkat általában nem önállóan, hanem egyéb etet részeként használjuk. Önetet , automata szóróetet A vaddisznók takarmányozására is használják a sertéstenyésztésb l származó önetet ket. Nagyságuk a kiszolgált csoportnak felel meg. Az önetet t, a malacetet be elhelyezett kivételével, er sen le kell rögzíteni. A nagyobb süld k és az adult állatok nekid lnek, emelni próbálják, éppen ezért a robosztusabb konstrukciókat szabad megvenni. A gyakorlatban a rögzítésre legjobban az vált be, amikor hosszú er s cövekekkel az etet tálca négy sarkát a földhöz szögezték, vagy lánccal, drótkötéllel egy er s él fához kikötötték. A szabadban elhelyezett önetet fedele olyan nagy legyen, hogy az etet tálcán túlnyúljon és szélesebb is legyen az etet nél. Automata szóróetet nagyobb mennyiség takarmánnyal feltölthet és akkumulátorral vagy vezetékes villanyárammal üzemeltethet . Egy beépített automatika segítségével, meghatározott id nként, szemes takarmány szór szét. A gyakorlati tapasztalatok szerint szemes kukoricával ajánlatos feltölteni. A készüléket általában egy er sebb fára szerelik fel másfél méternél magasabbra. Z üzemi magasságot az határozza meg, hogy a vaddisznó ne érje el, és az általunk kijelölt területet

74

szórja be. Nagyon jól használható, elterjedését az ára ás az energia szükséglete akadályozza. Malacetet , borjúetet A fiatal állatok nyugodt, biztonságos táplálkozását szolgáló létesítmények. Tulajdonképpen egy szelektív etet tér, ahová a testnagyság alapján csak az általunk meghatározott állatcsoport juthat be, hogy a kis állatoknak ne kelljen a feln ttekkel megküzdeni a táplálékért. Általában fedett tér, ahol földre helyezett vályúból, vagy önetet b l mód van a fiatal állatok külön takarmányozására. A malacetet kerítése legalább 150 cm magas és az alsó 3 0-40 cmes sávban olyan széles nyílások vannak, hogy csak a malac férjen be. A borjúetet ben az abrakos vályú mellett alacsony szénarács is van. Csak a fiatal borjakat engedi át a borjúrács, amiben a szelektív rés szélessége kb. 18 cm, ás a rés magassága 60 cm. Kés bb a szélességet minden második léc eltávolításával 33 cm-re szokták szélesíteni ás a magasságot 90 cm-re emelni. Meg kell jegyezni, hogy ezzel a szisztémával a borjaknak külön legel t is biztosíthatunk, ha farmon vagy tenyészkertben a borjakat el bb akarjuk a pihentetett területre engedni, mint a feln tt állatokat. A két terület közötti kapuba be kell állítani a borjúrácsot. A rések méretét minden második léc kiemelésével és a vízszintes gerenda emelésével változtatni tehet. A kinagyított részletrajz a csúszó ajtók mozgató áttételét mutatja. A mez gazdasági gépeknél alkalmazott hajtólánc darabot ráhegesztjük a vas ajtólapra. Valamennyi ajtót azonos magasságban kell elhelyezni és a mozgató fogaskerekeket azonos tengelyre felf zni. A csapágyazással rögzített kerekek a közös tengelyük végére illesztett karral mozgathatók. A tengely elfordításával valamennyi kerék egyszerre emeli vagy süllyeszti az ajtókat. Tároló-etet Mint neve is mutatja, nagyobb mennyiség szemes tárolására alkalmas berendezés. Fedett, nagyméret , „V” keresztmetszet hosszúkás tartály. Egy fekv hasáb, melynek mindkét Vége zárt. Az egyik végén nyitható ajtón keresztül lehet feltölteni. Befogadó képessége 3-5 tonna légszáraz szemes takarmány. A tartály alatt, teljes hosszában egy vagy gyakrabban kétoldalra szolgáló vályú van. A takarmány a tartályból nem automatikusan pótlódik a vályúba, hanem az állatok etetésével megbízott személy adagolja, a tároló oldalának legmélyebb pontján lév nyílásokon keresztül. Az adagolónyílásokat csúszóajtók zárják. Az ajtók felhúzásával engedik le az abrakot. Mozgatásuk történhet egyenként kézzel, vagy fogaskerék áttételen keresztül egyszerre. A tároló alját záró vízszintes deszkára egy befelé domborodó lemezt, vagy hegyesszögben összeszögezett deszkákat kell végigfektetni. Ezzel elkerülhet , hogy ki nem ürül mennyiségek maradjanak a tárolóban. A malacok, fiatalabb süld k részére a vályú egy szakaszát el kell keríteni. Szénarács A vadgazdálkodásban a kér dz k számára leggyakrabban alkalmazott vadetet . Vékony gömbfából, er sebb lécb l összeállított tartó, szálas takarmányok részére, mely lehet teljesen nyitott vagy fedett. A teljesen nyitott változatot találjuk leggyakrabban a szabad területen. El nye az olcsósága és egyszer sége, valamint a könny feltöltése. A fedett szénarácsokat kényelmetlenebb megrakni, viszont el nye, hogy megvédi a takarmányt az es t l, hótól. Ennek a fedett szénarácsnak további változata, amikor lábakon álló valóságos szénapadlást építenek. Az ide betárolt szálas takarmány a ledobó nyíláson keresztül közvetlenül az aláépített szénarácsba kerül. Kombinált etet

75

Abrakos tálca és szénarács egybe építésével alakítható ki a kombinált etet . Minden esetben fedni kell, hogy az abrakot megóvjuk az es t l. A rajzon látható modellben az abraketet rész elkülönül a szénarácstól. Más kivitelezésben a szénarács és alatta az abrakos tálca is végighúzódik az egész tet alatt. Jobb megoldás, több állat fér egyszerre a takarmányhoz. A kombinált etet telepítése munkaszervezés és a takarmány veszteség csökkentése szempontjából egyaránt el nyös. Kazaltartó vadetet Gömbfából ácsolt masszív, nagy teherbírású építmény, melyre egy 6 méter széles kazal rakható. Az állványon a kazal alja a földt l a bels legalacsonyabb ponton 80 cm, a széleken kb. 200 cm magasságban van. A tartó (s így a rárakható kazal) hosszúsága tetsz leges. Az állvány lözépvona1ában félméterenként 4 méteres, szabad végükön kihegyezett oszlopokból álló sor van. Ezek részben az állvány tartóoszlopai, részben a felépítend kazal elbillenését hivatottak megakadályozni. Ezeket az oszlopokat a kisebb átmér jükkel lefelé kell leásni, hogy a kazal lecsúszása meg ne akadjon. Peremes asztal szilázsnak Kér dz knek a szilázst, szenázst és répaszeletet általában lábakon álló, deszkából készült, alacsony perm tálcán adjuk. Ezek a tálcák szükség esetén abrak adagolására is használhatók. A 2,5 - 3 méter hosszú tálca nem vízszintes. Mintegy 6-7 centivel magasabb Vége zárt, az alacsonyabb végén nyitott Takarmánytárolók A telepen tartott állatok részére az abraktakarmányt megfelel en száraz, jól szell ztethet , lehet leg h vös épületben kell tárolni. A tároló befogadóképességét úgy kell méretezni, hogy legalább egyheti mennyiség - takarmányféleségenként különrakva - elférjen. A tápokat mindig papírzsákokban, a szemes takarmányokat általában ömlesztve tároljuk. Az ömlesztett tároláshoz mozgatható deszkafalak szükségesek. Ezeket el re le kell gyártani, és nagyságukat valamilyen szisztéma szerint a tároló méretéhez igazítani. A takarmány tárolható egy központi elhelyezés épületben, vagy a kert(ek)be kitelepített tárolóetet (k)ben. Az ömlesztett szemes takarmányoknál azt a megoldást kell el nyben részesíteni, amelyiknél a takarmány leeresztéssel jut ki a tárolóból, így a rárakás (túltárolás) lehet sége nem áll fenn. Az egyéb takarmányokat általában naponta szállítjuk be a telepre vagy ideiglenes lerakóhelyen rövid ideig tároljuk. Télire káposztát, gumósokat veremben vagy szalmaágyra prizmázva lehet tárolni. Ezen tárolók helyének kijelölésénél fontos szempont, hogy télen is könnyen megközelíthet és lakóépülett l viszonylag távoli területen legyen. ITATÓK Természetes itató, vályú, önitató. A természetes itató (patak, csatorna, tó) egyben fürdési lehet ség és dagonya is az állatok számára. Ez elkerülhetetlen. Ezért ilyen esetekben az állathigiéniai és járványvédelmi szabályokat szigorúan be kell tartani. Vályú a leggyakoribb itató. Kialakítására ugyanaz érvényes, ami a takarmányos vályúknál olvasható. A beállításánál annyi különbség van, hogy lehet leg átfolyó rendszer en alakítjuk ki. A feltölt oldala magasabb legyen, az elfolyó oldal pedig alacsonyabb ahonnan a túlfolyt vizet elvezetjük. Legjobb cs ben, vagy nyitott, szilárdburkolatú csatornában elvezetni 15-20 méter távolságba, ahol a dagonyát táplálhatja. Vaddisznó tenyészkertekben a karámokban bevált a 76

földbe süllyesztett, alulról f thet fém vályú. F tésre az autóbejárók f tésére használt elektromos patronok ajánlhatók. A földben lév vályúnál egészen kis teljesítménnyel el lehet érni, hogy ne fagyjon be a Víz. Önitató az intenzív állattenyésztésb l átvett berendezés. A leghigiénikusabb, általában csak a farmokon használt berendezés. Hátránya, hogy télen a fagyveszély miatt más eszközzel ki kell váltani, vagy f teni kell. SÓZÓK Tönksózó, keretes sózó, oszlop a lukas tömb számára, fára vagy oszlopra szerelt láda. Tönksózót egy kb. 50 cm magasságban kivágott fa helyben maradt tönkjéb l alakítják ki. Akkora négyszögletes lukat vágnak bele, amekkorába egy kocka só belefér. Motoros f résszel vágják ki a nyalósó helyét, és a vágást mélyebbre leviszik mint a tartó alja, hogy az es víz és a sólé kifolyhasson. A fára kb. 150 cm magasra szerelt - 5-7 min résekkel készült - ládába helyezett sótömbr l kifolyó sós lét, illetve a kéregre száradt sót nyalogatják az állatok. LESEK és L ÁLLÁSOK Magas-, hordozható-, esetleg csuszótalpas lesekkel találkozunk a vadaskertekben. A leseket és l állásokat használjuk az állatok megfigyelésére és vadászatra. A célnak megfelel en változik felépítésük és magasságuk. A l állások e tekintetben a legegyszer bb m tárgyak. Lehetnek csupán vessz fonatból készült kisebb körívek, vagy ül paddal ellátott háromoldalú elhatárolások. A továbbiakban részletesebben a magaslesek leírása olvasható. A lesek a padlószint magassága alapján lehetnek egyszer ek, vagy magaslesek. Az egyszer lesek, vagy emelt l állások 80-120 cm padló magasságú, nyitott állások, melyekben esetleg egy csúsztatható ül pad (ül deszka) is van. A magaslesek padlószintje nem meghatározott, de akkor nevezzük így, ha padlója 2.5 méter felett van. Az építése szerint a les lehet nyitott, fedett vagy zárt. A lesek készülhetnek mozgatható kivitelben is. Nyitott les lehet csupán egy fára szerelt, vagy fának támasztott ülés, vagy épített les. Az épített magaslesnek általában 3-6 méter magasan lév padozata és kb. 1 méter magas oldalfala van. Ezt is, mint az összes továbbit valamilyen ül alkalmatossággal ellátják. Az id járás viszontagságaitól nem véd, és a lesen tartózkodó embert az állatok könnyen észreveszik. El nye az olcsósága és egyszer sége mellett, hogy minden irányban teljesen akadálytalan a kilátás és a lövés. A hordozható változatot kicsit masszívabbra kell építeni, hogy károsodás nélkül elviselje a mozgatással járó er hatásokat. Biztonságosabb, ha csúszótalpakra szerelik, mert akkor nem kell szállító járm re felrakni és egy nagyobb terepjáró is mozgathatja. A fedett les annyiban különbözik a nyitott lest l, hogy az es és az er s napsütés ellen védelmet nyújtó tet van felette. Az egy síkban készült tet a les bejáratától hátrafelé lejt. Sok lehet ség közül a legegyszer bb tet az, amelyiknél két deszkákból szegezett lap között egy kátránypapír réteg biztosítja az es védelmet. Készítésénél arra kell figyelni, hogy a fels deszkaborítás a lejtéssel párhuzamosan legyen elhelyezve. Ezek a lesek a könyökl fa magasságáig borítottak és a biztonság érdekében a bejárat legalább egy lehajtható gerendával zárható. 77

A zárt lesnek oldalfalai vannak, és minden oldalfalon egy vagy több ablak. A zárt lesek esetleg f thet k. Általában nem vadászati céllal építik, hanem tartós megfigyelésre szánják. A magaslesre vezet létrának vagy nincs, vagy csak egyik oldalon van korlátja. A korlát nélkül épített létra abból a szempontból biztonságosabb, hogy helyes és figyelmes közlekedésre készteti a használót. Az ilyen létrán önkéntelenül a létra felé fordulva (és lefelé sem háttal) másznak az emberek. A fokokba kapaszkodás el re dönti az embert, így csekély a hanyatt esés veszélye és mindig látható a létrafok, amire lépni kell. BEFOGÓK, ÁTFOGÓK Funkciójuk szerint beszélünk befogókról és átfogókról, építésük szerint megkülönböztetünk stabil és mobil befogókat. A m ködési elve valamennyinek ugyan az: az elkerítésbe bement állatot távirányítással vagy önm köd en megfogja. Ehhez építhetünk lees vagy csapódó ajtót. A jó befogóktól megkívánjuk: 1. Megfelel en masszív legyen: ne tudjon a befogott állat kitörni, de a befogó védje meg foglyát a ragadozóktól. 2. Legyen egyszer szerkezet , mert a széls séges id járási viszonyok mellett csak az ilyenek m ködnek megbízhatóan. 3. Bels fala sima és résmentes, hogy az állatok ne sérüljenek, és ne kíséreljék meg a kitörést. 4. Kívülr l az állatok megfigyelhet k legyenek a zavarásuk nélkül. 5. Az állatok elszállítása, ládázása ne okozzon nehézséget. 6. Amennyire csak lehet, a csapda legyen szelektív. 7. Embernek se legyen egyszer kinyitni, mert illetéktelenek kiengedik, elviszik a befogott állatokat. A gyakorlatban úgy alakult ki, hogy vaddisznó befogására inkább lees ajtós befogókat építenek. A lees ajtó biztos m ködéséhez a vezet sin laza illesztés legyen a biztos m ködés érdekében. A vaddisznó befogására épült stabil befogó sokszor kör alaprajzú, mert így az állat könnyebben terelhet a ládázó nyíláshoz. Az ilyen típusú vaddisznó befogó nincs fedve, a szilárd deszkafal magassága meghaladja a kett métert. A ládázó nyílás az alaprajzon jól láthatóan egy rövid folyosó. Masszív építmény, mert a tetejére kell állnia annak, aki a láda és a ládázó folyosó ajtóit kezeli. A befogó oldalára gyakran er sítenek 60-70 cm magasságban egy járdát, hogy arról látni és terelni lehessen a befogott állatokat. Némely szempontból el nyös a függ leges tengelyen csukódó ajtóval m köd befogó. A becsapódó ajtót valamennyi nagyvad esetében használhatjuk. A becsukó er t adhatja csapófa, rugó vagy súly. Ezekre a befogókra is ajánlatos ládázó nyílást tenni, ha vaddisznót fogunk be. Szarvas esetében még elképzelhet , hogy a ládázáshoz a befogó ajtót használjuk, de vaddisznónál nagyon kockázatos. Két vagy több kert (karám) között a kerítésbe épített befogót nevezzük átfogónak. Az átfogónak annyi bejárata van, ahány kerttel kapcsolódik. Arra használjuk, hogy a befogott állatokat céljainknak megfelel en áttereljük, csoportosítsuk az egyes területek között. Hasonló funkciót egy kisebb vadföld is betölthet, ha megfelel kerítéssel határolt és több kerttel szomszédos. Farmon: a befogó lényegesen eltér az eddig ismertetett változatoktól és a központi folyosóhoz kapcsolódik. A terel folyosó utolsó szakasza deszkázott, mely a kezel épületbe vezet. Itt a kezel épület használható válogatásra. A kanyarodó és sz kül folyosó több ajtóval szakaszolható. A folyosó végül a két terel lappal megosztott válogató körbe vezet. A befogó épületben a sötét szoba legtöbbször nem egy terem, hanem több kisebb helyiségre osztott. A kisebb szobák egy közös folyosóról nyílnak. A szobák közötti 78

válogatás a folyosó

lehet ségét szélességével

segíti, megegyezik,

hogy és az

az ajtólapok szélessége ajtók mindkét irányba nyithatók.

KUTRICÁK Az intenzív vaddisznó szaporításhoz, tenyésztéshez kutricás technológiát is használhatunk. Természetesen nem a mai intenzív sertéstenyésztésb l átvett kutricáról van szó. Minden ell koca számára önálló egységet kell kialakítani. Az egységeket egymás mellé egybe lehet építeni, s t tanácsos is a kisebb építési költség, és a jobb kezelhet ség miatt. Az egység kutricából, koca kifutóból és malac kifutóból áll. A kutricában etet és itató van a koca számára. A malacoknak a malackifutóban biztosítunk külön takarmányt és vizet. A malackifutóba a kis átjáró nem engedi a kocát. A padozat nem burkolt. Van, aki nem tartja jónak a földes kutricát, s ezért valamilyen burkolattal védekezni akar a túrás ellen. Hideg burkolatot semmiképpen nem ajánlhatunk, a deszkabontás megfelel elegend szalma alommal. A kutrica mérete minimálisan 2x3 méter. Azonos szélességet kell tartani a kifutók esetében is, hogy az egységek egymás mellé épülhessenek. Az egységeket deszkával kell elválasztani, rács vagy kerítés nem lehet. A kutricák el tt és a malackifutók mögött lehet leg szilárd burkolatú járda legyen. A kutricák el tt terel folyosó húzódik, mely a jártató térre vezet.

79

AZ ÉL VAD BEFOGÁSA. A MECHANIKAI és KÉMIAI BEFOGÁS LEHET SÉGEI A ZÁRTTÉRI VADTARTÁSBAN. A zárttéri vadtartásban sokszor szükséges az állatok befogása átcsoportosítás, tenyészkiválasztás vagy értékesítés miatt. Minden esetben, amikor csak lehet a mechanikus befogási módokat kell használni. A kémiai immobilizáció kockázatát - különösen vaddisznónál - el kell kerülni. A szarvasfarmon az állatokat minden évben legalább egyszer be kell fogni. Ez gazdaságosan és üzemszer en csak akkor megy, ha hozzáért személyzet végzi a befogást, a megfelel módszert alkalmazzák és az állatokat is hozzászoktatták a tereléshez. E megállapítások után szükséges röviden áttekinteni a lehetséges módszereket. Befogók, átfogók Funkciójuk illetve építésük szerint nevezzük befogónak vagy átfogónak a használt szerkezetet. A szerkezetek leírása a berendezések fejezetben található. Kertben: stabil befogók, kerítésbe épített befogók, kett vagy több kert közötti átfogók, mobil befogók és vadföld szolgálja a céljainkat. Farmon: befogó, közleked és terel folyosó, kezel épület segíti az állatok befogását vagy csoportosítását. A vaddisznós kertek kerítésébe épített befogókra szükséges egy ládázó ajtó. A korábbi gyakorlat szerint a megszakított kerítés vonalába vadbebújókat vagy vadbeugrókat építettek, s így az állatok akadálytalanul jutottak a kertbe. Ma már ezt a gyakorlatot nem követhetjük részben állategészségügyi megfontolásokból, részben azért, mert ellen rizetlen létszámú és kondíciójú állatot nem engedünk a kertbe. A zárttéri vadtartásba» rendszeresen etetett állatokat az etetéshez kapcsolódóan is be lehet fogni. Erre két gyakorlatias módszer alakult ki. Egyik esetben a rendszeres földr l etetés a kerítés mellett van, ahol a kerítéssel párhuzamosan 3- 4 méter távolságban és 15-20 méter hosszban egy masszív, második kerítés szakaszt is építettek. A szakasz mindkét végénél távolról zárható kapu van. Fontos, hogy a területen ne legyen vályú vagy etet , mert befogáskor az állatok megsérülhetnek. Amikor az oda szoktatott állatokat be akarják fogni, etetéskor a kapuk becsukásával ez egyszer en megoldható. Ehhez hasonlóan a malacetet k, borjúetet k befogóként is üzemeltethet k, a bebújó rések lezárásával. Szarvasfarmon a terelés és befogás a központi folyosóra épül. Ez érthet , mert az állatokat átcsoportosítás, legel váltás vagy kezelés miatt mozgatjuk és a folyosó valamennyi egységgel kapcsolatban van. Minden esetben tervezett munkáról van szó, amit megfelel en el kell készíteni. Alapelve a munkának, hogy amennyire csak lehet, inkább csalogatni kell az állatokat, mint terelni, hajtani. A tervezett mozgatás el tt a kiválasztott állatcsoport kertjében az etetést meg kell szüntetni. Másnap délután vagy kora este, amikor a szokásos munkák befejez dtek, a kert folyosóra nyíló kapuját meg kell nyitni és a terel folyosóra kell etetni. Az állatok az éjszaka folyamán a folyosóra mennek. Kora reggel az elhagyott kert fel l érkez munkatársak a kapu becsukásával a folyosóra kizárják a csapatot. Ezután már csak a folyosón kell mozgatni a szarvasokat. Eleinte csupán közelítéssel nem szoríthatók az állatok a befogóba. Megpróbálnak visszatörni s ezért a tereléshez segédeszközt kell használni. Nagyon jól bevált egy tet lécekb l összeszögezett keretre feszített fekete mez gazdasági fólia. A lap szélessége akkora, hogy a folyosóban keresztben kényelmesen elfér (tehát a 6 méteres folyosó esetén öt - öt és fél méter), magassága 2,5 - 3 méter. Két ember könnyen viszi, mozgatja a keretre feszített fóliát. Meg kell jegyezni, hogy közepes vagy er s szélben nem használható. A befogások tapasztalata alapján szeles id ben, ha csak lehet, magát az egész munkát el kell halasztani. Az állatok nagyon idegesek. Maga az egész 80

terelés egy stressz helyzet, ezért türelmet igényel és Id kell kapcsolni minden egyéb zavaró körülményt. Tehát a folyosóra kizárt állatokhoz lassan kell közelíteni, apró zajjal, a fólia zörgetésével „szorítani” az állatokat a kívánt cél felé. Ha nem megyünk túl gyorsan és nem nagyon közelítünk hozzájuk, akkor tartanak egy véd távolságot és könnyen terelhet k. Azok az állatok, amelyeket már többször tereltünk, hamar megértik, hogy mit akarunk, és egyre könnyebben engedelmeskednek. A frissen befogott ás a fiatal állatok problémásabbak. Tapasztalataink szerint kutyát nem szabad használni. Az új-zélandi szarvasfarmokról szóló filmbeszámolókban is inkább motoros tereléssel találkozunk, mint kutyával. Saját élményem is a kutya használata ellen szól. Az els és legfontosabb dolog, hogy ebben a környezetben nincsen tanult, jól idomított terel kutya, hanem csak vadászkutyák vannak, melyeket másra tanítottak. Egy kertben a terelés addig jól haladt, amíg a kutya az emberek mögött volt a gazda szigorú kontrollja alatt, tehát tulajdonképpen nem vett részt a terelésben. Amint a kutya kiugrott és az embereket megel zve hajtotta a szarvasokat, egy bika rögtön visszafordult ás támadta a kutyát, a terelt csapat szétugrott ás visszatört. Hálós befogások Vonalban állított vagy tartott háló szarvasborjak, muflonok ás zek befogására szolgál. Kertben ritkábban, farmon és karámban gyakran használt módszer. Akkor sikeres, ha a jó el készítésnek köszönhet en egy - két tereléssel megoldódik a feladat. Tovább nem szabad hajszolni az állatokat. A távkioldású nagyháló gímek, dámok, muflonok és esetleg zek csoportos befogására alkalmas módszer. Az eljárás Magyarországon a Gödöll i Agrártudományi Egyetem Vadbiológiai Oktató ás Kutató Állomása (a SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék jogel dje) szabadalma. Egy nagy (p1. 20 x 30 m) hálót kb. 3-4 méter magasan vízszintesen kifeszítenek. A hálót súlyától és feszíthet ségét l függ számban felállított oszlopok tartják. A háló és az oszlopok közötti összeköt ben robbanó patron, vagy elektromos kioldás van. Amikor sikerült megfelel számú állatot a háló alá csalogatni elektromos indítással a hálót az állatokra ejtjük. A lees háló a csoportot megfogja. A háló alatt az állatokat bódítjuk és utána kiszabadítjuk. Szabad területen is a leghasználhatóbb befogási módszernek bizonyul. Ejt háló és sátorháló valamennyi kér dz egyedi befogására alkalmas módszer; elvileg kézi vezérléssel és önkioldóra állítva egyaránt használható. A hálóba akadt állatot türelmesen és kíméletesen kell kiszabadítani Gyógyszeres immobilizáció. El nye: az állatok befogása nem igényel külön létesítményt, az állatok nem sérülnek meg a létesítményben a kitörési kísérletek során, nem alakul ki stresszállapot, jól használható az állatok törésmentes megjelölésére vizsgálatára. Az állatok könnyebben kezelhet k és helyezhet k el. Hátránya a gyógyszerek esetleges túladagolása (túlaltatás) és a módszer nagyfokú id igényessége. Az eljárás során felhasználható hatóanyagok két csoportba sorolhatók: A mozgató. (motoros) idegvégek bénítói. Az izomrelaxánsok vagy hétköznapi szóhasználattal izombénítóknak nevezett gyógyszerek, a harántcsíkos izomzat átmeneti bénulását váltják ki ép öntudat mellett. Napjainkban nagyon korlátozottan használjuk. 5-10 percen belül hatásos, de viszonylag sz k terápiás sávja miatt kockázatos. Alkalmazása esetén a teljesen mozdulatlan állat tudata ép, fájdalmat érez. Központi idegrendszert bénítók Tulajdonképpen nyugtató, kábító és altató szerekr l van szó, melyeket általában nem egyedül, hanem kombinációkban használunk. Tájékoztatásul felsorolunk néhány ismertebbet a használtak közül: Traguilláns szerek

81

Analgetica

Acepromazin Azaperon Diazepam

Promethazin-HCI Xylazin (Rompun) (kábító-fájdalomcsillapítók)

Az agyi központokat nyugtatják, vagy bénítják a morfin különféle származékai és a szintetikus fájdalomcsillapítók: Carfentanyl Etorphin(M99) Fentanyl Ketamin (Calypso) Altatók Alfa-chloralose Seduxen A gyógyszeres immobilizáció kivitelezésének két módszere alakult ki a gyakorlatban: a./ szájon át (per os) adagolás b./ az emészt csövet megkerül (parenterális) adagolás A per orális immobilizációt állatok csoportos befogására használjuk. A felületén valamilyen altatószert hordozó takarmányt etetünk az állatokkal. Látszólag egyszer eljárásról van szó, mégis a sikeres per orális immobilizáció csak akkor remélhet , ha feltételei biztosítottak. Els feltétel a táplálékszegény környezet. Csak abban az esetben veszik fel az állatok a preparált takarmányt, ha éhesek. A módszer - farmok kivételével télen alkalmazható. Emellett nyugalmat kell biztosítani, hogy a szer altató-kábító hatása érvényesüljön. Amikor a hatás látható az állatokon, akkor rövid id n belül gondoskodást igényelnek, amihez szükséges a megfelel számú segítség, jól körülhatárolt és ellen rizhet terület, jól szervezett szállítás és megfelel fogadóhely. A parenterális immobilizáció során egy repül eszköz (projektil) segítségével juttatják az állat izomzatába a kiválasztott gyógyszert vagy gyógyszer kombinációt. A projektilt projektorok (kivet k) segítségével lövik az állatba. Sikeres belövés után hamarosan jelentkezik a hatás, amikor a per orális immobilizációnál leírthoz hasonlóan szükség van megfelel számú segítségre, a kábult állat felkutatásához a terület ismeretére, gondoskodásra, jól szervezett szállításra. (Az immobilizáció részleteivel nem foglalkozhatunk.) A gyógyszeres immobilizációval kapcsolatban tudni kell, hogy a kezelt állatok húsa, csak a gyógyszer ismertet jében leírt várakozási id után alkalmas emberi fogyasztásra. Amennyiben nincs adat, a minimális várakozási id 5 nap.

82

TAKARMÁNYOZÁS A ZÁRTTÉRI VADTARTÁSBAN Az állattenyésztésben a takarmányozás alapja a takarmányszükséglet megállapítása. Ehhez szükséges az állatok létszámát és korcsoportonkénti megoszlását ismerni. Az adatok alapján számított mennyiség és min ség takarmányt adják az állatoknak. A zárttérben tartott vadaknál mást jelent a takarmányozás. Amennyire csak lehet, az állatok tápanyagszükségletének kielégítését - a vaddisznó kivételével - a terület vadeltartó képességére, a vadföldre és a legel re alapozunk. E három forrásból ad libitum fogyasztanak az állatok és a takarmányozást csak kiegészítésnek használjuk akkor, ha a takarmányforrás ás az állat létszám nincs egyensúlyban. A TERÜLET VADELTARTÓ KÉPESSÉGE A szabadterületi vadgazdálkodás alapelve, hogy a vad és környezete egyensúlyban legyen. Ezt a terület vadeltartó képességével jellemzik. A vadgazdálkodási körzettervekben olyan fenntartható létszámokat írnak el , amely nem terheli túl a környezetet, lehet leg ne legyen vadkár. Ett l a felfogástól nem tér el lényegesen a zárttéri vadtartás sem. Az teljesen nyilvánvaló, hogy az állats r ség meghaladja a természetes populációját, de ezt úgy kell kompenzálni, hogy a kiválasztott terület vadeltartó képessége átlagon felül legyen. A terület vadeltartó képessége növelhet mozaikosan létesített vadföldekkel és a zavarás minimálisra csökkentésével. Amikor nem valósítható meg a nagyobb vadeltartó képesség, akkor takarmányozással kell a hiányt kiegyenlíteni. E tekintetben a szarvasok esetében rendszerint könnyebb a helyzet. Átlagos id járás mellett évi 60-120 napi takarmányozással még a farmokon is tarthatók az állatok. A vaddisznó nagyobb s r ségben hamar „kiéli” a területet, s ezért a vaddisznót illet en nem számíthatunk a terület vadeltartó képességére, a kertekben kezdett l fogva takarmányozni kell. VADFÖLD Csak abban az esetben beszélünk vadföldr l, ha a termesztett növényt nem takarítjuk be, hanem helyben etetjük fel az állatokkal. A vadföld ne egy tagban legyen, hanem kisebb táblákban, a kertben mozaikosan szétszórva. Kézi m velésre napjainkban már nem alapozhatunk, ezért a vadföldek gépekkel megközelíthet helyen legyenek. Vadföldet létesíthetünk nyiladékokban, villanyvezetékek alatt, gáz vagy egyéb vezetékek felett, felhagyott gyümölcsösökben és földutakon stb. A vadföld m velése a termesztett növényekt l függ. E tárgy keretében a m velést részletesen nem tárgyalhatjuk, pusztán azért kell megemlíteni, mert a takarmányozás költségének lényeges eleme. A vadföld kezelése eltér a szokásos mez gazdasági technológiától, mert: - erd ben illetve erd közvetlen közelében van - a megszokott mez gazdasági táblák méreteinél lényegesen kisebb területekre oszlik - kerítés(ek) akadályozzák a gépek mozgását - a környezet és az állatok miatt a vegyszerek (m trágya, növényvéd szer, stb.) használata er sen korlátozott. A vadföld hasznosítására nagyon jó a szakaszos legeltetés. Villanypásztor segítségével megoldható, de ehhez el re be kell üzemelni a villanypásztort és az állatokban a gátlást kialakítani. Javasolt növények: gabonafélék, lucerna, pillangós keverékek, nagy tömeget adó legel keverékek, csicsóka, burgonya.

83

LEGEL A szarvasfarmok esetében az állattartás alapja és tápanyagbázisa a legel . A farmot jól gondozott, nagy f hozamú területen kell létesíteni. Amennyiben nincs megfelel sgyep, jól kiválasztott keverékkel telepíteni kell a legel t és egy évi kaszálás után ráengedni az állatokat. Szarvasfamon nincs vadföld, ott az egész felület legel . A szakaszos legeltetést a kertek váltásával lehet megvalósítani. FELHASZNÁLHATÓ TAKARMÁNYOK A zárttéri vadtartás sarkalatos kérdése a gazdaságosság. Ezt általában a kiadások visszafogásával akarják megoldani és a lehet legolcsóbb takarmányozásra törekednek. Az ésszer takarékosság nem baj, de csak az olcsóság, mint vezérelv már hiba tehet. A vadak takarmányozásában inkább az legyen a szempont, hogy értékarányos legyen az ár. El ször is: romlott, penészes, hibás takarmányt ingyen sem szabad elfogadni, nemhogy megvenni. Másodszor: az olcsó, de nagyon gyenge min ség takarmány fuvardíja több mint amennyi tápértéket képvisel. Az állatok nem eszik meg, csak szemét lesz bel le az erd ben. Végül a legfontosabb érv a jó min ség takarmány mellett, hogy a nagyobb kiadás a végtermékben több hasznot hoz, mint amennyivel megemelte a költséget. Ezen alapelvek után tekintsük át a felhasználható takarmányféleségeket. Lédús, gyökér és gumós takarmányok Els sorban a téli takarmányozás idején a jól tárolható takarmánykáposzta jöhet szóba. Ahol lehet, számolni kell gyümölccsel, gyümölcs törköllyel, takarmánytökkel, répával, burgonyával esetleg egyéb zöldségfélével is. E takarmányoknak el nye, hogy az állatok szívesen fogyasztják, viszonylag olcsók és jó az étrendi hatásuk. Az ilyen takarmányok esetében fontos a helyi (közeli) beszerezhet ség és az olcsó fuvar. Ajánlatos a takarmánytököt a kirakás el tt közvetlenül legalább kettévágni, hogy az állatok könnyebben ehessék. A burgonya etetésénél két lehetséges veszélyre kell gondolni: egyrészt a nagyon sáros homokos gumókat mosással vagy dörzsöléssel meg kell tisztítani a bend illetve a bél elhomokosodásának elkerüléséért, másrészt ajánlatos feldarabolni. Az egészben adott gumók a falánkabb állatoknál nyel cs eltöm dést okozhatnak, ezért ajánlatos a gumókat feldarabolni és tálcáról etetni. Szilázsok etetése hasznos, nyárvégi, szi szárazság idején és télen gazdaságos tömegtakarmány lehet. A silózás idején már tervezni kell az etetést. Felszínre, szalmaágyra kell silózni két fal közé, vagy csak dombsiló készítésével. Ennek a módszernek az az el nye, hogy viszonylag olcsón, kényelmesen elkészíthet a siló a vadaskertben. Az etetés idején a takarás fokozatos bontásával helyben etethet is. A betakarítási id ben könnyebb a helyszínre fuvarozás, kés bb pedig nem kell kihordani etet re, hanem az állatok jönnek a takarmányhoz. Széna a téli takarmányozás egyik bázisa ás fontos kiegészítése. Valamennyi nagyvad szívesen fogyasztja. A szénával egyenérték , s t olykor jobb takarmány a borsószalma. A lucernaszénához hasonlóan könnyen pereg a levele, ezért, ha van kazaltartó állvány ezeket kell arra rakni, hogy a téli kihordáskor ne legyen veszteség. Erdészeti melléktermék a fakitermelés során keletkezett lomb és vékony gally, ami a takarmányozás egyik összetev je lehet. Felhasználása farmokon és kertekben kézenfekv lenne, de munkaszervezési nehézségek ás a szállítási költségek miatt ritkán élnek a lehet séggel. Szemesek, tápok fontos részét képezik valamennyi vad takarmányozásának. Vemhesség ás szoptatás idején, a télre felkészüléskor és a fiatal állatoknak szükségük van a koncentrált

84

takarmányokra. Jó, ha ezekben a kritikus id szakokban tápot is adunk. Télen, különösen nagy hidegben az energia pótlására a kukorica megfelel ás sokkal olcsóbb a tápnál.

85

AZ EGYES ÁLLATFAJOK TAKARMÁNYOZÁSA Gímszarvas A vadaskertekben általában csak kiegészít abraktakarmányozásra van szükség, télen azonban a tömegtakarmányról is gondoskodni kell. Farmon a helyesen megállapított állatlétszám esetén az évi takarmány legalább 2/3-ad részét adja a legel . A téli mesterséges takarmányozást - ha lehet - mez gazdasági melléktermékekre alapozzuk az alacsony költségszint érdekében. A gím sok vizet igényel, ezért az itatás mellett fontos számára télen, száraz hidegben a lédús kiegészít takarmány. A takarmányozás során figyelni kell a kihelyezett és fogyasztott mennyiségre. Magas víztartalmú takarmányból egy napi fogyasztásnak megfelel mennyiséget szabad kitenni, mert ha nem eszik meg, másnapra megfagy és a fagyott takarmányemésztési problémát okozhat. A gímszarvas takarmányozás f bb szempontjai: - A gímet - ameddig ez az él hely produkciója alapján lehetséges - a (lágyszárú és cserjeszint) legel területér l kell táplálni! (max.: 4 db gím/ha) - Takarmányozással - akkor kell beavatkozni, ha a növényzet állapota (szárazság, túlhasználat, stb.) ezt szükségessé teszi. - Összefügg hótakaró esetén - a tervt l függetlenül takarmányozni kell! - A téli takarmányozott napok száma farmon 120-150 nap is lehet, - 0°C alatt - a hidegt l, hótól stb. függ en az életfenntartó adagokat célszer 10-30%-kal emelni. - Ha a legel nyáron kisül, sor kerülhet 30-70 napi nyári takarmányozásra is! Minden takarmányváltás fokozatosan történjen (kb. 10-14 nap). A gímek esetében általában nincsen beltartalmi értékre számított takarmányozás. Amennyiben takarmányozni kell, a gyakorlatban, hazai körülmények között használt és elfogadhatónak talált napi adagok: Nedvdús takarmány (szilázs, répa stb.) 2-3,0 kg Széna, borsószalma 1,5-2,0 kg Abrak (vadtáp, szemes, ocsú) 1-1,5 kg Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne lehetne kiszámítani a fogyasztott táplálék beltartalmi értékét, hanem csak azt, hogy a jelenlegi hazai gyakorlatban nem számolják ki. Kérdés, hogy vehetjük e súlyos hibának ezt a kényelmességet? Nem. Ez önmagában nem hiba akkor, ha a vadgazda kell gondossággal állandóan figyelemmel kíséri a terület növényzetét, a gím állomány kondícióját és teljesítményét, és szükség esetén takarmányozással azonnal kiegészíti a táplálék mennyiségét. Ismét csak a gyakorlatra hivatkozva alig van más járható módszer a vadaskertek vonatkozásában. A szarvas ott él az adott, minimum 500 hektáros területen és valójában csak vizsgálati eredmények és statisztikai értékelések alapján vélhetjük, hogy mit és mennyit fogyaszt egy egy állat. Akkor viszont, ha romlik a kondíció vagy növekszik a vadkár, azonnal pótolni kell a hiányzó tápanyag mennyiséget. A kiegészítésre, a cselekvésre fel kell készülni és az év során várható takarmány szükségletet tervezni kell. A tervezés az állatlétszám, a tápanyagszükséglet és a tehetséges takarmányok ismeretén alapul. A korábbi évek gyakorlata, ami els sorban eligazítja e tekintetben a vadaskert vezet jét, de helyes, ha számításokkal is ellen rizzük a tapasztalatot. A többi adatot a rendelkezésre álló takarmány, illetve a lehetséges takarmány analízisével, vagy a tapasztalati táblázatok használatával lehet megszerezni. Ezek segítségével jó megközelítéssel kapunk megbízható adatokat. Els sorban a farmokon van szükség a takarmánybázis, a legel beltartalmának ismeretére. Itt mintavételezésével és átlagszámítással érünk el eredményt. Eljárás a következ . A vizsgált területen ki kell jelölni 8-10 pontot, ami mennyiségben és összetételben jellemzi a legel t. E pontokon kimért 1 m2-nyi felületr l lenyírjuk a növénytakarót. A kapott tömeget megmérjük és meghatározzuk a növények fajösszetételét, az egyes csoportok mennyiségét.

86

Az összetételt nem kell feltétlenül faj szintig pontosan meghatározni. Elegend , ha csak rendszertani kategóriákat csoportosítunk p1: pázsitfüvek, pillangósok, egyéb kétszik ek. Az így nyert adatokból megtudhatjuk, hogy mennyi a mintavétel id pontjában a legel produktuma rendszertani kategóriánként és összesen. Analízissel vagy táblázati (irodalmi) adatokkal kiszámítható a beltartalom. Ezután ha szükséges, a rendelkezésre álló takarmányból a hiány kiegészíthet . A szükséglet kiegészítésére els sorban az abraktakarmányok és a tápok szolgálnak. Abraktakarmányok Az abraktakarmányok dönt mennyisége kukorica. A b gési id t megel z en és a b gés alatt a tenyészbikák takarmányát zabbal kell kiegészíteni. Egyébként az abrakkal az évszaknak megfelel mértékben egészítjük ki a rendelkezésre álló takarmány energia és fehérje tartalmát. Tápok Adott takarmányozási id szakban a konkrét célnak megfelel en eltér összetétel táppal kell a takarmánybázist kiegészíteni. Az összetétel függ az összetev k árától, beszerezhet ségét l és a kiegészítés céljától. Tömegtakarmányok Amikor indokolt, minden esetben adni kell a gímeknek tömegtakarmányt, mert a bend egészséges m ködéséhez takarmány tömegre és rostra van szükség. A vegetációs id szakban kaszált zöldtakarmány, szenázs és erdészeti munkákból származó leveles gally a lehetséges és beszállításra érdemes tömegtakarmány. A felsorolt lehet ségekb l szenázst sajnos ritkán készítenek és a leveles ágakat inkább helyszínen elégetik, mint takarmányként értékesítenék, pedig mindkett magas tápérték takarmány. A széna a gímtartás nélkülözhetetlen takarmánya. Kés szt l kora tavaszig a szénarácsokból ad libitum kellene etetni. Hasonló a borsószalma is. Szerencsés, ha ezeket betakarításkor rögtön a kazaltartó állványra rakják, megtakarítva munkaer t és a széna törését, lepergését. Szilázst akkor állítsuk be a takarmányozás rendjébe, ha viszonylag hosszabb ideig rendszeresen adhatjuk az állatoknak. Nagyon jó a télre felkészülés és a szoptatás idején. Kertben, amikor elkezdjük etetni, el fordulhat, hogy eleinte nem fogyasztják az állatok. Ezért kis mennyiséget szabad csak kínálni és a fogyasztással arányosan szabad a mennyiséget növelni. Ha dombsilóból vagy palánk silóból etetjük, leszúrt vaspálca kerítéssel kell megakadályozni, hogy sokat letapossanak az állatok. Lédús, gyökér és gumós takarmányok Jellemz en csak kiegészítése a takarmányozásnak és minden alkalommal adni kell az állatoknak, ha beszerezhet és a területre kivihet . E takarmányféleségek közül a különféle gyümölcs törkölyök és a leszerz dött mennyiségek etetése tervezhet . A nyári id szakban a termel i és kereskedelmi maradék (pl: dinnye) esetleges. Az etetéssel kapcsolatosan rendkívül fontos, hogy csak az egy, legfeljebb kett nap alatt elfogyó mennyiséget szabad kivinni. Mindig frissen kell szállítani. Ha tárolni kell, az mindig a kerten kívül történjen és erjed vagy penészes takarmányt már nem szabad bevinni a kertbe. Amennyiben nem tálcáról kínáljuk ezeket a takarmányokat, akkor a széttaposott, földdel keveredett el z napi maradékra nem szabad a frisset rátermi. Új területre kell lerakni. Különösen veszélyes e tekintetben a törkölyök etetése, mert földdel keveredve listeriozist okozhatnak. A farmon még nagyobb gondossággal kell eljárni. A legel t óvni kell, nem szabad egy helyen kitapostatni, ezért vagy tálcáról, vagy minden nap más területr l kell etetni. A legel r l a maradékot össze kell gy jteni. Ennek nem csak az az értelme, hogy a f ne pusztuljon ki a maradék dinnyehéjjak és megszáradt káposztalevelek alatt, hanem a mindennapos gyakorlatban is tudatosítani kell az emberekben a farm fegyelmezett, kötött technológiáját.

87

Vadföld A szarvasok részére a vadföld terményei csak akkor értékesíthet k, ha a növények kifej1 déséig sikerül az állatokat a vadföldt l távol tartani. Ez megoldható kerítéssel vagy villanypásztorral. A kerítés költségesebb, de nem igényel gondozást és a megfelel id ben csak le kell bontani. Kerítéssel a szakaszos legeltetés megoldása nehézkes. Viszont el nye a kerítésnek, hogy egy borjúrács beépítésével a fiatal állatoknak külön legel t biztosíthatunk. Ezzel szemben a villanypásztor felállítása olcsóbb és segítségével könnyen megoldható a szakaszos legeltetés. Mindkét védelmet már a vetéskor fel kell állítani, hogy mire a növény kicsírázik, már kialakuljon az állatokban a gátlás. A villanypásztort legalább kett szállal kell kihúzni és a szálak mögé fehér szalagot (un. rémzsinórt) feltenni. Amikor szakaszosan akarjuk legeltetni a vadföldet, akkor az egyik oldalon a villanypásztort a szélr l beljebb visszük, és egy sávot átengedünk a szarvasoknak. Ehhez 1-2 méter széles utat vágunk a növényzetbe ahol a védett oldalra szúrjuk a villanypásztor karóit. Természetesen az oldalsó határolást is meg kell szüntetni. Így az egész tábla szakaszosan etethet . A módszer sikeréhez hozzátartozik, hogy a villanypásztort minden nap ellen rizni kell, a felnöv füvet ki kell vágni alóla, a ráhullott gallyakat leszedni. Az ilyen villanypásztoros vadföld védelmet sose tegyük közvetlenül erd mellé. Legalább egy út, mintegy 6 méteres sáv szélesség válassza el az erd t a villanypásztorral védett vadföldt l. Vethet kalászos, kukorica, szarvaskerep, zabosbükköny stb. Máskor pillangós keverékeket, lucernát vagy legel keveréket tesznek a vadföldbe. Ha az els évben nem legelik le túlságosan az állatok, akkor több évig jó vadlegel ként szolgál. A lucerna esetében a második évt l el fordul, hogy kedvez tavaszi id járásnál az els növedéket az állatok nem gy zik lelegelni. Ekkor legalább részben le kell kaszálni, mert különben letapossák és tönkremegy a telepítés. A legel keveréknél is figyelni kell erre a lehet ségre. Azután a folyamatos legelés miatt már nem kell gondozni a vadföldet. Dámszarvas A dámszarvas takarmányozása sok tekintetben megegyezik vagy hasonló a gíméhez. Lényeges különbségnek talán azt lehet tekinteni, hogy a dám inkább „legel típusú” állat, mint a gím, és viszonylag gyengébb takarmányozás mellett is jó hústartó. Az alábbiakban csak arra térünk ki, ami lényegesebb eltérés a gím takarmányozásához képest, vagy más okból érdemes kiemelni. Dámszarvas tápanyagszükséglete Em energia Szárazanyag Em. ny. feh. MJ Ca (g) P (g) (g) (g) borjú 22 kg tehén 50 kg bika - 65 kg bika 80-l00 kg

550 1400 1800 2500

60 85 150 250

7.2 12 17 28

2.2 7,6 10 15

1.6 4,7 7 10

Téli takarmányozásnál 40 kg testtömeg kg-ra számolva átlagosan 1 kg szárazanyag szükséglettel számolunk, 11 % fehérje és 65% szénhidrát tartalom mellett. Abraktakarmányok: szemes (kukorica, zab, búza, árpa), különféle ocsu, vadtáp télen mindenképpen kell a dámoknak, nyáron a legel eltartja az állatokat. A kertekben intenzív legel gazdálkodás, szakaszos legeltetés az eredményes dámtartás feltétele. Megfelel legel felület esetén, nyáron - só és ásványi anyag kivételével kiegészítésre nincs szükség. Jó min ség legel n hektáronként 8- 10 állat tartható el. Szárazság vagy túlhasználat esetén, nyáron is szükség lehet kiegészít takarmányozásra. A kiegészít takarmányozáshoz - a kerten kívül telepített - megfelel összetétel kaszáló adja 88

a zöld és széna tömeget. Erre gondolva kell megfelel keverékekkel telepíteni vagy felújítani a kaszálókat a gyepgazdálkodási szakemberek segítségével. Nedvdús takarmányok: káposzta, tök, kukorica szilázs, szenázs, gyümölcs, törköly adható a dámoknak is, csak a fogyasztott mennyiséget figyelemmel kell kísérni. Kihordva, földre leszórva csak annyit szabad egyszerre kivinni amennyit egy-két nap alatt megesznek. Ez különösen a törkölyre és a szilázsra vonatkozik, mert hamar beletapossák a földbe. A palánk közötti vagy a domb silóba rakott takarmány helyben etetésekor a szilázsba beleszúrt kerítéssel akadályozhatjuk meg a letaposást.

Vaddisznó A vaddisznó kerti tartása esetén - a kert els 1-2 évét leszámítva - a terület eltartó képességére nem számítunk. A vaddisznót általában a természetes s r séget lényegesen meghaladó mértékben tartjuk, ezért a tervezést egész évi teljes takarmányozásra kell beállítani. A zárttéri vaddisznótartásban a takarmányozás az eredményes gazdálkodás alapja. Érthet módon nem tudjuk befolyásolni az egyes állatok vagy korcsoportok takarmány felvételét, ezért a gyakorlatban használható átlagszámokkal kell dolgoznunk. Jó megközelítésnek látszik, ha a teljes létszámra vonatkoztatva, egész éven át napi 1 kg abrakkal számolunk. A teljes létszámba természetesen a malacot is beleszámoljuk. Ez a látszólag kis mennyiség vizsgálatunk szerint elegend egy állomány megfelel fenntartásához. Ennél kevesebbet javasol az a francia szakirodalomból (Hektor, 1978) származó adat, miszerint a feln tt állatok létfenntartására elegend 1 kg/nap abraktakarmány. Húsz évvel ezel tt 8 vizsgált vaddisznóskertb l csak kett ben kaptak átlag 1 kg/nap, vagy ennél több takarmányt az állatok. Itt megfelel volt a szaporulat, míg a többi hat kertben a szaporulat nem érte el a környez szabadterületi állományét. A gyenge szaporulat már nagyon komoly jelzés a takarmányozás hiányosságára. Ezért megalapozottan javasolható az átlagosan 1 kg/nap minimális mennyiség. Abraktakarmányok Az évszaknak megfelel mértékben biztosítjuk abraktakarmánnyal a szükséges energia ás fehérje mennyiséget. Az abraktakarmányok dönt mennyisége kukorica. A malacoknak nagyobbrészt árpát kell adni, ha nem tápot kapnak. Amikor etetésre szoktatjuk a malacokat különösen az intenzív tenyésztési technológiánál - cukorral pirított árpát lehet tenni a malacetet be. A búgási id t megel z en és a búgás alatt a tenyészkanok takarmányát zabbal kell kiegészíteni Tápok Azokban a kertekben, vadgazdaságokban, ahol az állatokat intenzíven takarmányozzák, a malacokat, süld ket és a tenyészállatokat részben vagy teljes mértékben táppal etetik. Ennek megfelel en számtalan recept ismeretes. A tápok összeállításánál a gazdaságosságot kell szem el tt tartani ás a rendelkezésre álló olcsó alapanyagokat felhasználni. A tápokban valósítjuk meg a tervezett preventív kezeléseket. A korpa, vagy valamelyik dara alkalmas arra, hogy a táp teljes mennyiségéhez viszonyítva kevés gyógyszert bevigyék a tápba. A por alakú gyógyszert el ször egy vele közel azonos s r ség alkotórésszel kell hígítani és csak utána szabad a teljes mennyiségbe belekeverni. Így, egyenletesen eloszlatható a néhány tized százaléknyi hatóanyag. Lédús, gyökér és gumós takarmányok Az abraktakarmányt, ha csak lehet, ki kell egészíteni takarmánytökkel, répával, burgonyával esetleg egyéb zöldségfélével is. Az állatok szívesen fogyasztják, viszonylag olcsó, jó az étrendi hatása. Az ilyen takarmányok esetében fontos a helyi (közeli) beszerezhet ség és az

89

olcsó fuvar. Ajánlatos a takarmánytököt felvágni vagy eltörni a kirakás el tt közvetlenül, hogy az állatok könnyebben ehessék. Amennyiben lehetséges, különösen a tenyészkertben, f tt burgonyát kell etetni vályúból vagy a betonozott etet térr l. Különféle gyümölcstörkölyök, szeszipari melléktermékek szintén nagyon jó takarmányok a vaddisznónak. Vályúból, betonozott etet térr l kell kínálni az állatoknak. Halfeldolozó és vágóhídi hulladék Amikor a körülmények és a higiéniai szabályok lehet vé teszik, minden esetben ki kell használni egy ilyen tápanyagforrást. A vaddisznó az állati fehérjét nagyon jól hasznosítja és különösen a fiatal állatok súlygyarapodással, fejl déssel nagyon „meghálálják”. Az ilyen takarmányok etetésénél Csupán annyi a gond, hogy jobban oda kell figyelni az adagolásra és nagyobb gondossággal kell eljárni a higiéniai kérdésekben. Sarkalatos és olykor gondot okozó higiéniai szabályok: eml s vágóhídi hulladékot csak f tt állapotban szabad adni. Baromfi és hal hulladék nyersen is etethet Vadföld m velése, kezelése, szakaszos legeltetés A vadföld m velése, talaj el készítése megegyezik a szokásos mez gazdasági technológiával, azzal a kitétellel, hogy minimális a kemikáliák felhasználása. A vaddisznóskerten belül kerítés és! vagy villanypásztor védelmében lehet nevelni a növényeket. Tapasztalatok szerint, ha jól látható kerítést és villanypásztort kombinálva állítják fel már a vetést megel z en, a szakaszos legeltetés megoldható. A kerítést a vadföld fel l kell felállítani, és elé 15 - 20 cm távolságban egy vagy két szál villanypásztort kihúzni. Kerítésnek bevált az autópályák útalapjába készült, öntött m anyag rács. Kell en merev ahhoz, hogy 5-6 méterenként belef zött és földbe szúrt 8-as betonvasakkal megálljon. Vaddisznóskertben elegend az egy méter magas kerítés. Amikor etethet re fejl dött a takarmány, a kerítést egyik oldalon néhány méterrel beljebb kell vinni, ugyanazzal a módszerrel, ahogy a gímszarvasnál olvasható. Ha az állatok lelegelték a szabaddá tett területet, a kerítés tovább telepíthet . Mindenképpen meg kell kísérelni ezt a takarmányozási módot, mert etológiai és gazdaságossági szempontból is el ny s. Javasolt növények: burgonya, zab, zabos-bükköny, kukorica, árpa, borsó - els sorban cukorborsó, stb. A vadföldön vetett növények kiválasztásánál több szempontot érdemes megfontolni. Az els a várható tömeg, a második mit szeretnek a vaddisznók. Eszerint szinte csak kukoricát lenne érdemes vetni. De más étrendi hatások, változatosság, fehérje tartalom miatt a vadföld terület 20-25 %-án a fenti lista egyéb növényeib l is kell választani. A kalászosok közül a zab, toklászos búza és szi árpa vadföldr l zölden (tejes vagy viasz érésben, ahogy legjobban szereti) etetve nagyobb mennyiség emésztési zavarokat, megbetegedést okozhat. A vadföld speciális formája a vaddisznóskertben, a túróföld. Céljainktól függ en kétféle képpen hozhatjuk létre. Az egyszer bb, amikor szántott barázdába szórunk gabonamagvakat (els sorban kukoricát) vagy burgonyát, csicsókát, bármi növényt, amit szeret a vaddisznó. A következ barázda takarja az el z t és így hamar létesíthet egy kisebb túróföld. Ennek egy változata, amikor m trágyaszóróval, vagy kézzel szórják szét a földön a magot és betárcsázzák. A vaddisznók hosszan turkálva az utolsó szemig kiszedik a magvakat. Csak arra kell ügyelni, hogy annyit tegyünk le egyszerre, amennyit egy hétnél hamarabb felszednek az állatok. A túróföld létesítésének szintén régi bevált módszere a csicsókatelepítés. Ebben az esetben jóval a vetés el tt védeni kell a területet, hogy mire bele kerül a csicsóka, a vaddisznók elkerüljék. Különben nem tud meger södni és még vetett formájában megeszik az állatok. Ha meger södött, akkor fel lehet szabadítani és szerencsés esetben 4-6 évig jó vadföldként „üzemel”. Gondozása nagyon kevés. Kés sszel szárzúzóval lezúzzuk a még álló növényt, majd tavasszal amint rá lehet menni a földre, megtárcsázzuk. A csicsóka nagyon szívós. Annak ellenére, hogy kemény fagyok kivételével még télen is túrják, eszik a disznók a

90

csicsókát tavasszal ismét kihajt. Javasolják többen (Palkovics, 1988), hogy a tárcsázás el tt m trágyával szórjuk meg a földet. Mások szerint ez megfontolandó, mert üzemel vadaskertben elkerítetlen részen nem illik sem növényvéd szert sem m trágyát kiszórni. A takarmányozás végrehajtása a gyakorlatban A takarmányozás gyakorlati kivitelezésében a legfontosabb cél, hogy lehet leg valamennyi állat hozzájusson a neki szánt takarmány mennyiséghez. Ennek elérésére két fontos módszer áll rendelkezésünkre. Az els . hogy a malacok nyugodt, biztos etetését csak malacetet ben tudjuk megoldani. Itt a malacok számára külön takarmánykeveréket teszünk az etet be. Ennek a tápnak a beltartalmi értéke lényegesen eltér a feln tt állatokétól. A malacok korai fejl dési erélyét ki kell használni. Amit ebben a korban lemarad a fejl désben azt az élete során már soha, ‘vagy csak nagyon nehezen tudja behozni. A malacetet ben ad libitum takarmányozunk. A malacetet a többi állat etet je mellett van. Ide a malac az anyjával, a kondával érkezik, de nem kell harcolnia az eledelért. A süld k és gyengébb egyedek számára csak akkor van elegend takarmány, ha széthúzzuk az etetést. A széthúzott etetés biztosítja a táplálkozás lehet ségét valamennyi állat számára. Egyébként, ha összességében elegend is a takarmány, az er sebbek elhíznak, a gyengébbek, alacsonyabb rangúak kondíciója pedig leromlik. A takarmányféleség maga is befolyásolja az etetési technikát. Például tököt vagy dinnyét és más hasonlóan darabos takarmányt nem is kell az etet re vinni, hanem az odavezet úton (vagy mellette) hosszan szétszórni. Amikor kukoricát etetünk, etessünk csövesen. Erre el re gondolni kell és szerz déssel biztosítani a szükséges mennyiséget. A leszórt csöves kukoricából a legkisebb süld is el tud venni egyegy csövet, de morzsolt kukoricát a nagy koca vagy kan mell l a vályúból nem szerezheti meg. A vaddisznó számára biztosítani kell a változatos takarmányt, de ennek ellenére a takarmányokat átmenet nélkül váltani nem szabad. A téli etetés alapja a kukorica, amir l januártól fokozatosan kell áttérni a tápok etetésére, hogy a vemhesség utolsó szakaszában és a tejelési id szakban megfelel legyen a kocák tápanyag ellátottsága. Hasonlóképpen fokozatos áttérés szükséges az intenzív nevelésnél, amikor a leválasztott malacokat eleinte malactáppal, majd süld táppal etetjük. Az óvatos, fokozatos áttérés fontosságát többen kétségbe vonják, mondván a vaddisznó mindig azt eszi, amit talál. Ez igaz a szabad természetben, ahol nincs „kiszolgáltatva” hosszabb ideig egy bizonyos tápnak. A szabad területen szinte minden nap mást eszik, tehát ehhez hozzászokott. A zárttéri tartásban, a tenyészkertben huzamosabb ideig azonos tápon élnek az állatok, ahhoz szoknak, és nem viselik el a hirtelen változtatásokat. A coli eredet hasmenések és a diszpozíciós betegségek leggyakrabban takarmány változtatáshoz köthet k. Etetni rendszeresen kell!! A gyakoriságot nem lehet meghatározni, mert az a technológiától függ, de a rendszeresség megkövetethet . Nemcsak a vaddisznónál, hanem a többi vadfajnál is megfigyelhet , hogy ha pontos rendszerességgel szállítják ki a takarmányt, akkor az állatok már várják a kocsi érkezését. Az állatok jó id érzékét ki is használjuk, amikor számba vesszük a vadállományt. A fentiek alapján összegezhetjük, hogy a takarmányozás kivitelezésében nagyon fontos a rendszeresség, a kell en széthúzott etetés, a takarmányváltások fokozatossága és a malacetet ben a fiatal állatok külön takarmányozása. A takarmányozás során tápot, szemes abrakot és egyéb kiegészít takarmányokat adunk a vaddisznónak. Tápot vagy dercés abrakkeveréket önetet b l, vályúból legfeljebb betonozott etet térr l adjuk. Ezt els sorban a tápok ára indokolja. A tápokat óvni kell a vizesedést l, ezért csak fedett etet b l kínáljuk. Földre szórva akkor sem adjuk, ha pellettált a táp. A tápok érzékenysége és rövid szavatossági ideje miatt tároló etet be sem kerülhetnek. A malacetet kben vályúból vagy önetet b l takarmányozunk. Itt etethetünk dercés vagy granulált tápot és ad libitum biztosítjuk a malactápot. A malacetet az etet téren vagy közvetlenül mellette legyen, mert a fiatal állatok nem mennek el messze az anyjuktól.

91

Szemes abrakot etethetünk tároló etet b l és gumis etet b l is a felsorolt lehet ségeken túlmen en. Ha jobban szét akarjuk húzni az etetést földre is szórható a szemes takarmány. Zöldtakarmányt, gyökér- gumósokat és szénát az etet téren szétszórva adunk. Szilázst és törkölyöket betonozott felületr l vagy alacsony silótálcáról lenne ideális, bár erre nincs mindig mód. Hal-, hús-, tejipari melléktermékeket, tojást csak vályúból vagy betonozott etet térr l szabad adni. A takarmányozás higiénia kérdései A legfontosabb, hogy mennyiségben és beltartalomban megfelel takarmányt kapjanak az állatok. Kerülni kell a hirtelen takarmányváltoztatást. Ugyanakkor helytelen a túl egyhangú takarmányozás is. Az etet helyeket tisztán kell tartani, vályúkat kikaparni és a régi takarmányra a frisset csak az önetet tartályába szabad ráborítani. Az etet téren vagy a vályúban maradt takarmányra a frisset nem szabad rátenni. Hal vagy hús maradékot el kell takarítani. A romló, bomlott állati fehérje mérgezés, megbetegedés kockázatával jár. Akár err l, akár a vályúban maradt takarmányról legyen szó, a maradék azt jelzi, hogy a kiadagolt mennyiség sok volt. Helyesen adagolt mennyiségnél a vályút (etet teret) üresen találjuk a következ takarmányozási napon. Csak jó min ség takarmányt etessünk, ne etessünk csírázott krumplit, penészes, fagyott, földdel er sen szennyezett, romlott vagy túlságosan silány min ség takarmányt. ITATÁS Az ivóvíz, amit mi adunk az állatoknak, mindig tiszta és kifogástalan legyen. Természetesen tudjuk azt, hogy a természetben nem ivóvíz min séget fogyasztanak az állatok és a dagonyából is isznak, mégis elvi kérdés, hogy mi tiszta vályúból kifogástalan vizet adunk eléjük. Ennek legegyszer bb módja, ha átfolyó rendszer vályúból itatunk. Ebben az egyszer esetben az itatóvályút kissé ferdén állítjuk be, a magasabb végén töltjük, az alacsonyabb végén kiengedjük a vizet. Lejtés 2-3 %. A túlfolyó rendszer miatt állandó töltés is lehet és az elfolyó vizet a helyi terepviszonyoknak megfelel en, a néhány l0 méternyire lév dagonyába vezetjük el. A dagonya a terepviszonyok szerint a lehet legtávolabb legyen a kúttól. Az elvezet csatorna Csupán a földbe mélyesztett kicsi árok. Kezdetén a kicsurgó víz téglázott, kikövezett vagy betonozott felületre folyik, nehogy közvetlenül az itató alatt keletkezzék a dagonya. Ez a két kérdés szokásos együttes megoldása. A szélkerekes kutaknál kedvelt összeállítás, ugyanis a széljárástól függ vízhozam feleslegének levezetésére nagyon alkalmas. A vályús, túlfolyós rendszernél modernebbnek számít az önitató, amit els sorban tenyészkertekben és farmokon szokás beállítani. Rendszerint a vezetékes víz takarékos felhasználásáról van szó. Az állattenyésztésben használt és bevált önitató csészéket használjuk. Az önitató rendszert nem kötjük közvetlenül a vezetékre, hanem egy tartály töltünk fel és ebb l látjuk el az önitató csészéket. A tartály folyamatos utántöltése lehet automatikus egy úszószelep segítségével. Más esetben a tartály egy 200 literes vashordó, mely kint áll az erd ben és 2-3 naponként lajtból töltik fel. A hordóból kivezet cs egy kis itató edénybe, vagy hosszú vályúba vezet. Felmelegedés ellen védeni kell, ezért fa alá árnyékba állítják. Az önitatós rendszerekben elengedhetetlenül fontos a tartály. Vezetékhez kapcsolódó rendszernél vízkimaradás esetén biztonsági tartalékot jelent, valamint megakadályozza, hogy visszaszívással szennyez djék a vezeték. Más szempontból azért hasznos a tartály, mert ha vízben oldódó gyógyszert vagy takarmány-kiegészít t akarunk adni az állatoknak, a tartályba töltött oldattal ezt megtehetjük. Az itatókat az etet k közelében kell elhelyezni. Megfigyelték, hogy ha az ivóvíz az etet közelében van, akkor a disznók az abrak fogyasztása közben elmennek inni. Jó az étrendi hatása, mert evés közben az abrak - különösen a dercés - megduzzad és hamarabb jóllaknak az állatok. Más esetben, amikor az etet közelében nincs víz, az állatok több száraz

92

takarmányt fogyasztanak, és gyomor megterhelés alakulhat ki. A vaddisznó viszonylag sokat iszik. E tekintetben irányadó, hogy Baitner (1967) szerint a házi sertés az elfogyasztott szárazanyag minden kilójára 2,5-3 liter vizet vesz fel. A vaddisznóskertben a létszám ismeretében a fentiek alapján az itatókban 100 állatonként minimum 300 liter vizet kell biztosítani naponta.

93

BARKÁSAGANCS NYERÉSE, TARTÓ SÍTÁSA és a SPERMAVÉTEL MÓDSZERE A SZARVASFARMOKON. A szarvasfarmok üzemeltetésének els dleges célja általában a vadhústermelés vagy esetleg a tenyészállat értékesítés. Emellett lehet ség van a végs értékesítést megel z bevételekre levágott barkás agancs és mélyh tött sperma eladásával. A) Barkás agancs nyerése és tartósítása. A távolkeleti népek közül többen, mintegy 2000 ezer éve használják a szarvasfélék tartósított barkás agancsából készült porokat, gyógyhatású készítményeket. Az utóbbi évtizedekben Oroszország is használja klinikáin és ambuláns kezelésein a barkás agancs alkoholos extrakcóját, mint paramedicinális szert. A világ éves barkásagancs termelése mintegy 900 tonna. A gím-, maral-, szika-, dámszarvas, és a wapiti agancsát használják e célra. Magyarországon a gímszarvasok agancsát gy jtik, bár a dám barkás agancsa is értékesíthet lenne, csak kisebb a kereslet. Magyarországon a barkás agancs vágását és tartósítását 1986-ban kezdték el a GATE VKA szakmai irányításával m köd kiskunfélegyházi szarvasfarmon és évr l évre emelked mennyiséget értékesítettek. Akkor nagy lehet ség volt egy jelent s piaci részesedésre, de t ke hiányában nem tudták a kért mennyiséget produkálni. Emiatt Magyarország elvesztette ezt a lehet séget. Pillanatnyilag (2004) nincs olyan szarvasfarm ahol számottev mennyiségben foglalkoznának barkásagancs termeléssel, értékesítéssel. A barkás agancs vágására, tartósítására a GATE VKÁ- n kidolgozott szabadalom óta ismert a technológia. Az agancstalanítás id pontja meglehet sen kötött. Általános szabály, hogy az agancs elvetését l számított 60-70 napon vágjuk le a gím agancsokat, amikor a korona ágvégeinek nagysága maximum 3-4 cm. (dámszarvas agancsát 45 napos korban vágják) Ekkor még viszonylag gyenge elcsontosodás mellett a legnagyobb az agancsprodukció. Az agancsot úgy kell levágni, hogy a lehet legtöbb vér maradjon benne. Az agancstalanítás folyamata: Barkás agancs gy jtése csak szarvasfarmon lehetséges, ahol korcsoportonként tartott bikákat egyszerre lehet a befogóba terelni. Itt a folyosóban immobilizált állatok agancsát vágjuk le. Az elaltatott, földön fekv állatok lábait a sérülések elkerülése érdekében összekötjük. Az agancstövet - a nagyobb vérzés elkerülése érdekében - a rózsa alatt egy vékony gumics vel elszorítjuk. Az agancsot az agancst (rózsa) fölött 3-4 cmre közepes fognagyságú f résszel levágjuk. A visszamaradt csonkot a kés bbi vérzés megakadályozására lesütjük. Erre a legjobban a lánggal melegített forrasztópáka vált be. Az agancst r l a vékony gumicsövet 5-10 perc múlva eltávolítjuk. Az állatok elengedése el tt a szükséges állategészségügyi vizsgálatokat, kezeléseket elvégezzük. Antidotummal, vagy élénkít hatású gyógyszerrel felébresztjük az elaltatott állatot. A levágott agancsot archiváljuk (súlymérés, fotózás). Mintegy 1,5-2 óráig a vágáslappal felfelé fordítva, szell s, h vös, árnyékos, pormentes helyen kih lni hagyjuk. A levágás másik lehet sége, hogy a beterelt állatokat egyenként engedjük a befogó kezel helyiségébe. A kezel ben egy mechanikus szerkezet rögzíti az állatot. A rögzített állatot bódítják és levágják az agancsát a már ismertetett módon. Az agancs tartósítása két módon lehetséges: - mélyh téssel, amikor a környezeti h mérsékletre leh lt agancsot megjelölve fóliázzuk és a mélyh t be helyezzük - f zéssel és szárítással, amikor szigorú id soros, f zéssel váltott szárítással súlyállandóságig szárítva tartósítjuk az agancsot. A vágáslapot a szárítás megkezdése el tt szilikongumival zárjuk le. 94

A vágott agancsot nagyon gondosan kell kezelni, mert akkori tapasztalataink szerint a vásárlók mind esztétikailag, mind beltartalmilag min sítik az agancsokat. A hibás kezelés sokat ronthat az értéken. B) Spermavétel és tartósítás. Spermavétel. Immobilizálással elaltatjuk a bikát, lábait összekötözzük, elektro ejakulátorral ingereljük. Az áramimpulzusok hatására a bika 1-1,5 sec. után ejakulál. Az üvegpohárba felfogott ondót 1:1 arányban hígítjuk, és 37 C° -os inkubációs üvegpohárral a feldolgozási helyre szállítjuk. Szállítás közben a h mérsékletet állandóan ellen rizzük. Az ondó vizsgálata kiterjed: az ondó mennyiségére, színére, szagára, konzisztenciájára, kémhatására (6-7,4 ph a jó). Az ondó s r ségét és mozgásképességét automata spermaanalizátorral vizsgáljuk. (6-10 X-es hígítás után 180-200 millió/ml az ondósejtek száma, 75- 95%-os mozgásképességgel.) Az ondósejtek morfológiai vizsgálata kenetben fixálás és festés után 1200 X-os nagyításon történik. (A mintául vett 200 spenrmium 80%-ának szabályosnak kell lennie.) Az ondó biológiai vizsgálata során az ondósejtek által felvett és elhasznált anyagok mennyiségét és a spermiumok anyagcseretermékeit határozzuk meg. Vizsgáljuk az ondó ellenálló képességét, az ondósejtek termékenyít képességét valamint élettartam próbát végzünk. Az ondó mélyh tése. A higított ondót 30 C °-os vízfürd be helyezve 30 sec. alatt +4 C°-ra h tjük le. Második lépcs ben a spermát +4 C°-on 2 óra hosszat equibriláljuk. Ezt követ en a termékenyít anyagot egy automata adagolóval m szalmába szívjuk fel, melybe 0,25 mi ondó fér. A gép a m szalma nyitott végét ultrahanggal lezárja. A m szalma küls felületére nyomtatjuk az ondót adó bika azonosítási jelét, a mélyh tés helyét és idejét. A lezárt m szalmát fagyasztó rampára helyezzük és automata mélyfagyasztóba (pi.: a DIGIT COOL 5300) helyezzük. A fagyasztó szigorúan szabályozott id ritmusban az ondót -140 C°ra leh ti. Ezután a m szalmát speciális tubusokba helyezik, amelyeket folyékony nitrogénnel teli pohárba helyeznek el. A poharakat ezután különböz tároló konténerek kanisztereibe gy jtik össze, és a felhasználásig így tárolják. A mélyh tött sperma ellen rzése. A mélyh tés után 24 órával elvégezzük a h t rési próbát: az ondó mintát 60 percig 45 C °-os vízfürd ben tartjuk, majd megállapítjuk az él ondósejtek arányát (20%-nál nagyobb min ségromlás nem következhet be). Megvizsgáljuk a baktériumos szennyezettséget is. Huszonnyolc nap után újabb h t rési próbát végzünk.

95

VADASKERTEK ÉS FARMOK ÜZEMELTETÉSE BETELEPÍTÉS Az újonnan létesített vadaskert legfontosabb munkája a kert betelepítése. A kert építésével egyid ben meg kell tervezni. A gyakorlatban jól bevált módszer, hogy a kertb l el ször egy kisebb részt (pl. karantént, vagy tenyészkert részletet) egy ideiglenes tárolót kerítenek be. Ide gy jthetik a leend állomány alapját képez állatokat már az építkezés ideje alatt. Ezek lehetnek a környezetb l befogott, vagy más kertekb l vásárolt állatok. A környezetb l befogott állatokkal a leggazdaságosabb a betelepítés, mert egyrészt olcsó, másrészt nem terheli különösebb fuvarköltség. El nye még az ilyen állománynak az is, hogy nem kell alkalmazkodnia az új környezethez. A befogás két szakaszból áll. Egyrészt a létesítend kertt l távol felállított befogókkal, másrészt bekerítéssel. A befogókat a létesítend kertt l távolabb kell felállítani, hogy nagyobb állományt hasznosítsunk. A befogott állatokat a már megépült ideiglenes tárolóba szállítjuk. Itt az állatok megfigyelhet k és a preventív kezelések megvalósíthatók. Közben épül a kert, amennyire lehetséges a legkisebb zavarással. A munkák kerítésvonalban folynak, míg az épül kert központjában több helyen etetni kell. Ezzel a csalogató etetéssel az állatok ott tarthatók, s mikor bezárul a kerítés, az odaszoktatott kondák a kerten belül maradnak. Vásárlás esetén általában már m köd kertb l származik az állomány. Vaddisznó esetében a vásárlónak arra kell figyelni, hogy (genetikai szempontból) igazi vaddisznót vásároljon. Fontos az állomány állategészségügyi státuszának ismerte is, ezért az eladótól bizonyos garanciákat kell kérni, vagy szerz désben el re kikötni, hogy mely betegségekt l mentes állományt akarunk vásárolni. A vásárolt állományt mindenképpen karanténozni kell. Ez ésszer óvatosság, nem bizalmatlanság. A vizsgálatok és az elszállítás közötti id ben lehetséges fert zések lappangási idejére zárjuk karanténba az állatokat. A karanténozási id egyben az alkalmazkodás ideje is. Az állatoknak meg kell szokni az új környezetet, takarmányozást és mikroklímát. Kialakul az új rangsor, ami nem kis stresszt jelent. Nagyon jó, ha az aklimatizáció ideje alatt több figyelmet fordítunk az állatokra, azaz naponta legalább egyszer szemrevételezzük az állományt. Látni kell minden állatot, ellen rizni a létszámot, beteg vagy elhullott állatot azonnal megkeresni. Ez a szigorú megfigyelési id minimum 14 nap. Közben kialakítjuk a technológiának megfelel csoportokat. Az állatokat a megfigyelési id letelte után szabad csak a kertbe engedni. A kert építésének befejezésére már együtt van a kezd állomány, csak a végleges helyére kell terelni az állatokat és ezzel a telepítés befejez dött. ÉVES ÜZEMELÉS Az üzemelés során vannak olyan fontosabb dolgok, amire a zárttéri vadtartás minden változatában figyelni kell: Ellés: Az ellés id szaka alatt nagy nyugalmat kell biztosítani a vadnak. Ezt állandó felügyelettel is segítjük, hogy a nem kívánatos látogatókat és a könny prédára gy l kóbor kutyákat kizárjuk a területr l. Az erdészeti munkákat szüneteltetni kell. Takarmány és ivóvíz szükség szerint biztosítva legyen. Vadászat: A vadászkertben csak a társasvadászatok zavarják meg a szokásos m ködést. Azon a pár napon érthet módon mindet a vadászatnak kell alárendelni, de utána a lehet leghamarabb vissza kell állítani a hétköznapi üzemelést. Az egyéni lesvadászatok nem zavarják a m ködést. S t úgy kell szervezni, hogy semmi zavaró momentum ne legyen, mert ez az eredményesség egyik fontos feltétele. A vadászattal itt nem foglalkozunk, Csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy ha a körülmények engedik, beteg vagy rendellenesen viselked 96

állatot ki kell l ni és nem szabad kímélni a kóbor kutyát, macskát és a rókát. Legel m velés: A vegetációs periódusban a technológiákban meghatározott gyepgazdálkodási tennivalókat végezzük el. Farmon a felújítás az üres, pihentetett kertekben folyik. A pihentetés ideje alatt lehet fogasolni vagy tüskés hengerrel lazítani és m trágyázni a területet. M trágyát a betöltés el tt szitálni kell!! A legel öntözhet legyen. Az öntözést az id járástól tesszük függ vé. Öntözni a legeltetés alatt és a pihentetés alatt egyaránt lehet. Vadaskertben a viszonylag kis terület legel k a telepítésen kívül gondozást nem nagyon igényelnek. Szükséges lehet májusban egy kaszálás, de ezen túlmen en a vadaskerti legel nem ad feladatot. Vadföldm velés: a takarmányozás fejezetben részletesen szerepel ugyan, de az üzemelés éves tervezésekor ütemezés szempontjából foglalkozni kell vele. Tavasszal és sszel jelent id höz kötött ütemezhet feladatot. Agancstalanítás: Megfelel piac esetén a gím- és dámfarmok fontos tevékenysége. Nagy körültekintést, pontosságot igényl munka (május-június hó). Leválasztás: Tenyészkertes technológia esetén tehenekr l a borjakat, a kocákról a malacokat a technológiában meghatározott id ben válasszuk le és helyezzük a borjúkertbe, illetve a süld karámba. Befogás: A csoportok kialakításakor, él értékesítéskor, a vad kezelése esetén, agancstalanításkor a vadat meg kell fogni. Veszélyes, nagy odafigyelést igényl , az év során többször ismétl d munka. Erre fel kell készülni, a megfelel befogókat karbantartani, felújítani. A munkához beosztott embereket ki kell oktatni és az irányítást a befogásban tapasztalt, gyakorlott vezet re bízni. Bélsárvizsgálat: Az endoparazitás fert zöttségi szint meghatározására ideális esetben negyedévenként, de legalább évenként kerüljön sor. Nem cél a teljes állomány vizsgálata, elegend egy reprezentatív mintavétel. A mintavételeket járványtani egységenként kell elvégezni. Az eredmény ismeretében a szükséges gyógyszerezést el kell Írni. Kerítésellen rzés: Hetente legalább kétszer ellen rizni kell az egész kerítésrendszert, mert meghibásodás esetén könnyen megszökhetnek nagy érték állataink. Ez az ellen rzés tulajdonképpen folyamatos feladat, s azt jelenti, hogy hetenként kétszer látni kell minden kerítés szakaszt. A megvalósítás - munkaszervezés szempontjából nem mindig egyszer . A hatályos jogszabályok szerint egy nagyvadas kert minimális nagysága vaddisznó esetében 200 ha, szarvasok esetében 500 ha. A gyakorlatban ezer, s t hatezer hektáros bekerített területeket is ismerünk. A legkisebb, azaz 200 ha vadaskert kerítése - a terület alakjától függ en - 6-8 km, amit gyalog kell megtenni. Az ellen rzést végz dolgozó valamennyi drótot és szerszámot is visz magával, hogy a kisebb hibákat azonnal javíthassa, ezen kívül egy ellen rzési naplót, melyben minden bejárt szakaszt, hibát és javítást feljegyez. (A feljegyzésekre azért van szükség, mert azokból utólag következtetni lehet a meghibásodások okaira, de azt is dokumentálja, hogy ki, mikor és melyik szakaszt ellen rizte és javította.) Az útja során a dolgozó a kerítés mellett futó utat is gondozza, így könnyen belátható, hogy egy kör megtételéhez minimum 2-3 munkaóra szükséges, még egy 200 hektáros terület esetén is. A nagyobb kerteknél arányosan több. Ezt az id t hetente kétszer kell számolni, ami már jelent s tétel munkaszervezés szempontjából. A nagyobb szakadás, kerítésre d lt fa, letört nagyobb ág az ellen rzést végz személy számára már megoldhatatlan feladat, ezért Segítséget hív és a hibát a lehet legrövidebb id alatt elhárítják. Hasonlóan az el z példához, el re gondolni kell arra a lehet ségre is, amikor nagyobb es , vagy gyors hóolvadás után a meredekebb hegyoldalról lefutó víz hordaléka a kerítésben megakad. Ezt el kell távolítani miel bb. Amikor patakot keresztez a kerítés, az építéskor már gondolni kell a megfelel kialakításra (lásd. A kerítés építése). El fordulhat a kutyák támadása is. A kerítés alatt 1ekaparnak, vagy a vaddisznók által készített nyíláson jutnak a kertbe. A fiatalabb állatokat megfogják, de falkába ver dve nagyobbakat is zsákmányolnak. Kertben is, de különösen farmon, ahol kisebb a bekerített terület, nagyobb kárt okoznak az állatok üldözésével. A megriadt szarvasok kerítésnek

97

rohannak, és több állat sérül vagy elpusztul, mint amennyit a kutyák megfognak. Ezért az ellen rzést végz vadász nem 1ehet kíméletes a kóbor ebekkel szemben. A kutyák ellen az ellen rzés mellett a kerítés mentén elhelyezett ládacsapdákkal is védekezhetünk. Takarmányozás: Amikor takarmányozni kell a szálastakarmány etet b l ad libitum etetünk. Az abraktakarmányt technológia szerint, a lédúst hetente kétszer - háromszor etessük. Egyéb esetekben a vadfajoknál leírt részletes technológiai utasítás a mérvadó. Zárttéri gímszarvas tartás technológiai lehet ségei Gímszarvast Magyarországon kertben, parkban és farmon egyaránt tartanak. A kertben a terület vadeltartó képességére alapozzák a tápanyagforrást, de a mai állats r ségek mellett szükséges lehet a többé - kevésbé rendszeres kiegészít takarmányozás. Parkban mindennapos gondozásra és takarmányozásra alapul a tartás. Farmon a szokásos vadtartáshoz képes intenzív állattenyésztési munka folyik. Ez sokkal inkább mez gazdasági üzem, mint vadgazdálkodás. Szarvaskert Általában egységes vadászkertben tartjuk a gímszarvast. Ritkábban önállóan, gyakrabban vegyes kertben vaddisznóval, dámszarvassal, esetleg muflonnal együtt. A kertben el forduló z és apróvad az üzemelés szempontjából kiesik érdekl dési körünkb l. A vadgazdálkodás szempontjából helyes, ha az évet februárban létszámbecsléssel kezdjük. Meg kell tudni, milyen kárt tett a tél az állományban, milyen az állatok kondíciója és egészségi állapota. A téli létfenntartó takarmányozás után tavasszal fokozatosan át kell térni a vehemépítést, szoptatást, bikák agancsfelrakását megalapozó takarmányozásra. Ha megfelel en választottuk ki a területet a zárttéri tartás számára, akkor legfeljebb kiegészít takarmányozásra van szükség. A téli magas hó fedés és a nyári szárazság id tartamától függ en évente 60 - 120 nap teljes takarmányozásra kell számolni. A takarmánybázis alapja a szarvaskertekben az erd és a mozaikosan létesített vadföldek együttese. Az erd n meglátszik, ha az állats r ség (a kér dz k létszáma) meghaladja az elt rhet mértéket, vagyis relatív takarmányhiány alakul ki. Jó egyensúly esetén nem lehet jelent s vadkár. Fel kell mérni a vadgazdálkodási berendezések (lesek, etet k stb) és az utak állapotát. A szükség szerinti javításokat el kell végezni A nyár közeledtével egyre kevesebbet kell takarmányozni. Akkor, ha leállítjuk a takarmányozást valamilyen módon meg kell oldani a kert és az állatok megfigyelését. Ennek érdekében az ilyen viszonylag nyugodtabb id szakokban kell elvégeztetni az apróbb munkálatokat, ellen riztetni rendszeresen az itatókat, hogy a kertet soha ne hagyjuk magára. Augusztustól a b gés megfigyelése és a vadászat a f feladat, majd a szükséges tarvad selejtezés. Az év végén kell beállítani a jöv évi törzsállomány létszámát. Az id járástól függ en decemberben, januárban már szükség lehet a takarmányozásra. Vastag hótakaró esetén járhatóvá kell tenni az utakat és az etet k környékét. Vadaspark A vadaspark üzemelése annyiban tér cl a kertt l, hogy az állatokról egész évben gondoskodni kell. A park bemutató jellege miatt a kicsi terület vadeltartó képessége nem számottev . A létesítmény kezelése lényegében megegyezik a farméval, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt nem meghatározó a gazdaságosság. A parknál akkor szerencsés a berendezés, ha kerten

98

kívülr l is etethet k az állatok, az itató rendszer automata és az egész terület jól áttekinthet . Szarvasfarm Jellemz a viszonylag kis terület és nagy állats r ség. A tehenek, bikák, növendékek korcsoportonként külön kertekben vannak elhelyezve. A farmot benépesít állatokat a karanténozás ideje alatt megjelöljük. A tenyésztésre szánt teheneket a tenyészkertbe tesszük 1:15 ivararányban. A java korabeli vezérbika mellé egy tartalék bikát is helyezzünk el, így garancia lesz arra, hogy az összes tehén és ün befedezésre kerül. Ün ket 2 éves kor után kellene tenyésztésbe állítani, de elfogadható az az álláspont is, hogy jó tartás és takarmányozás mellett a másfélévesek is pároztathatók. Bizonyára, amikor felfuttatjuk a farm létszámát, akkor a maximális szaporodási lehet séget akarjuk kihasználni. Kés bb azonban semmi nem indokolja a korai tenyésztésbe állítást. A borjakat a születési év augusztusában le kell választani és külön kertbe tenni. Az els évben még nem kell nemek szerint külön tartani. Majd csak a következ évben, amikor az ün ket már a tenyésztés számára kiválogatjuk, akkor kell a bikaborjakat külön kertbe terelni. A bikák közül a tenyészutánpótlást csak hároméves korban válogatjuk. A válogatásokat a terel folyosó és a befogó segítségével végezzük. Ugyanebben az id szakban a kiöregedett bikákat, ha van rá lehet ség, a vadászkertbe kell szállítani és vadászat útján értékesíteni. A barkás agancs levágása vitatott akkor, ha nem lehet értékesíteni. Vannak, akik szerint jó, ha a bikacsapatok minden egyedét agancstalanítjuk biztonsági okokból akkor is, ha a barkás agancsnak nincs megfelel piaca. Szerintük a jól végrehajtott agancstalanítás kisseb stressz, mint amennyi kockázatot hordoz egy sz k helyre bezárt agancsos bikacsapat. A kiskunfélegyházi farmon szerzett saját tapasztalataink szerint, az állatokra nézve nem jelent különösebb kockázatot az agancs, ha valamennyi állatnak meghagyjuk. A b gési id ben kisebb csaták voltak, de sérülés nem keletkezett. Az emberrel szemben más a helyzet. A kerítéshez közelít embert is támadják, aki bemegy azt pedig különösen. A takarmányozást végz dolgozók nem szállhattak le a traktorról, A félig rakott pótkocsin utazott az aki a takarmányt kiosztotta. Csak rövid id re állhatott meg a szerelvény, mert hosszabb megálláskor egy-egy bika támadott, odavágott az agancsával pótkocsinak és traktornak egyaránt. Szerencse volt, hogy az ütés erejét l nem tört be az oldalablak. Az ember közelében feln tt (bármelyik fajhoz tartozó) szarvasbikák - hasonlóan az zbakokhoz - feln tt korukban és különösen b gési (barcogási) id szakban agresszívek és veszélyesek. Ez ismert a témában járatos szakemberek számára. A farmon van szelekcióra lehet ség és az agresszív egyedeket ki kell selejtezni. Ha ezzel és a b gési id ben kívülr l megoldható etetéssel a probléma megoldódik, akkor nem kell agancsot vágni. Minden egyéb esetben valamennyi bikát agancstalanítani kell. Természetesen, ha nincs piac, akkor a vágással nem kell megvárni a 60 (dámnál 45) napos kort. Minél el bb vágjuk, annál rövidebb ideig terheli a bika szervezetét az agancs építése. Takarmányozás: A szarvasfarmon a takarmányozás alapja a legel , ez a terület eltartó képessége. A tapasztalatok szerint 4 gímszarvas tartható 1 hektár legel n. A vegetációs id szakban, tehát tavasszal és megfelel en csapadékos nyár, sz idején gyakorlatilag nem kell takarmányozni. A téli id szakban minimun 60 takarmányozási nappal kell számolni. Intenzív farmi gazdálkodás esetén a takarmányozási napok száma több is lehet, s t nagy állats r ségnél egész évben rendszeres kiegészít takarmányozást kell beállítani. Kedvez tlen id járási viszonyok mellett (télen magas hó, nyáron aszály) a teljes takarmányozási napok száma 120 is lehet. A farmon a legel állapotát állandóan figyelemmel kell kísérni. Az állatcsoportok számától függ en 1 vagy 2 kertet pihentetünk, ahol a legel megújul.

99

A takarmányok kijuttatásához többféle módszer áll rendelkezésünkre: Szilázs és abrak együttes kiszórása Az intenzív szarvasfarmok technológiája. Egy célszer en kialakított járm halad végig a kijelölt útvonalon és menetközben szilázst és abrakot szór ki. A gép úgy van kialakítva, hogy el ször 40-50 cm szélességben és közepes vastagságban szilázst terít, amire a hátra kinyúló cs b l abrak szóródik. A gyepfelületre bárhol kiszórható. Célszer naponta új útvonalon haladni, hogy ne tapossák ki az állatok a felületet. Szénarácsba akkor teszünk kaszált zöldet vagy szénát, ha takarmány kiegészítésre van szükség. Különben a szénarács üres. A kombinált etet annyival jobb a szénarácsnál, hogy a szénából lehulló finomabb részek, mint a lucernaszéna levele, nem vész kárba, a tálcából az állatok feleszik. El nyös munkaszervezési szempontból is, mert egy megállással mindkét takarmányféleséget ki lehet adagolni. A kazal-tartó rendkívüli el nye, hogy betakarításkor folyamatosan vagy megszakításokkal akár hetekig rakható és a széna rögtön az „etet be” kerül. Ezzel munkaer t takarítunk meg, ás szinte veszteség nélküli önetet ként hosszú id re ellátja az állatokat. A kazal felépítése után a tartót egy ideiglenes kerítéssel körbe kell venni, hogy az állatokat távol tartsuk. Etetéskor csupán a kerítést kell eltávolítani. Az állatok csak alulról tudják enni a szénát, ezért a kazal egyenletesen fogy és süllyed lefelé. El fordul, hogy egyik oldalról többet ettek az állatok, a kazal led lni ugyan nem tud, de elakadhat a lecsúszása. Ilyenkor azt a szakaszt le kell zárni és a fogyasztást az addig kevésbé preferált oldalra terelni. A peremes asztal szilázsnak és abraknak egyaránt megfelel. Használatakor arra kell figyelni, hogy az üres tálca sarkaiban ne maradjon betapadt dara, különösen kevert táp. Vessz sepr vel vagy kaparóval ki kell tisztítani és csak azután feltölteni. Ha az állatok nem fogyasztották cl a korábban kitett takarmányt, akkor nem szabad feltölteni, azaz rárakni a frisset. Ki kell hagyni egy napot. A borjúetet a fiatal állatoknak biztosít az adultaktól eltér mennyiség ás min ség takarmányozási lehet séget. Zárttéri dámszarvas tartás technológiai lehet ségei A dámszarvas tartása alig tér el a fentebb leírt gím technológiától. Ezért az alábbiakban csak néhány kiegészít információ szükséges. Mindezek alapján a gím technológia értelemszerinti változtatásokkal dám esetében is alkalmazható. 1. Vadaskert estén f cél a vadászat, kiegészít takarmányozással. Jó, ha a kertben több legel felület van. Dámok sokkal gyengébb kerítés ‘között is megmaradnak, ezért a letermett gyümölcsösöket, hacsak nem telepítik azonnal újra, dámoskertnek lehet használni. Több esetben így hosszabbították meg a felszámolásra ítélt almáskertek jövedelem-termelését néhány évvel, amíg a kerítések el nem rozsdásodtak. 2. Farm jelleg tartás f célja a hústermelés, ahol a produkciót alapvet en befolyásolja az állatok s r sége Napi súlygyarapodás állat/ha sz 32 68 48 53 (Asher, 1986)

(g/nap) tél 22 25

32 ill. tavasz 117 116

48

bika/ nyár 28 41

ha

állats r ségnél átlag sza /kg hús 21kg/kg 17kg/kg

Egy szarvasmarha legel területén 6 dám tartható 3. Vadászkert és hozzá kapcsolódó farm jelleg tartás gazdaságos együttm ködés a kétféle tartási mód között. Ebben az esetben a farmról gyarapítják a vadászkert állományát, ami 100

mindkét egység gazdaságosságát emeli. Ilyen együttm ködést teremtettünk meg a kis-kartali tenyészkert és a babati vadászkert között. Tapasztalataink minden szempontból pozitívak voltak, erre alapozva bátran állítható, hogy a dámoskert esetében is jó, ha van egy tenyészkert a háttérben. Az intenzív tartásnál irányított szaporítás, illetve tenyésztés folyik. 30-35 tehén + 1 bika háremeket alakítunk ki. A tenyészün testtömege 16 hónapos korára minimum 30 kg legyen. Megfelel súlygyarapodással a születését követ év szeptemberében 34-38 kg és ebben az esetben, októberben a barcogáskor tenyésztésbe állítható. Nagyobb tehéncsapatok is kialakíthatók, de ebben az esetben megfelel számú bikát kell melléjük tenni. A bikák közötti verekedés elkerüléséért egy kerten belül csak különböz korú bikák lehetnek. A szarvasfarmon és kertben végzend munkák programja: December - március intenzív takarmányozás. Figyelemmel kell követni a takarmány fogyását és az igényeknek megfelel en változtatni. Szükség esetén hóeltakarítás az etet k környékén. Gondoskodni a folyó ivóvízr l. Február végén, márciusban az id járástól függ en az üres kertekben megkezdhet a m trágyázás vagy egyéb legel felújítás. Hullatékminta gy jtés, parazitológiai vizsgálat. Áprilisban antiparazitikus kezelés. Takarmányozás csökkentése. Legel felújítások. Kertekben vadföldm velés. Májusban nyugalmat biztosítani az ellésekhez. Barkás agancs levágása. Június — júliusban ellen rz parazitológiai vizsgálatok. Legel gondozás, szükség esetén öntözés. Elmaradt agancstalanítások befejezése. Augusztusban csoportosítjuk át szükség szerint az állományt. Els sorban a borjak leválasztása, él állat értékesítés, Öreg bikák átadása a vadászkertnek, tenyészbikák áthelyezése a tehenekhez. Növendék csapatok kialakítása. Szeptemberben, októberben b gés megfigyelése, vadásztatás. November felkészülés a télre, tároló etet k feltöltése, vadföldm velés A fenti program természetesen csak egy figyelem felhívás a legfontosabb feladatokra és értelemszer en alkalmazható kertre vagy farmra. Minden vadaskertnek és farmnak kell egy részletes technológiával rendelkeznie, amely pontosan tartalmazza a feladatokat. Zárttéri vaddisznótartás technológiai lehet ségei A vaddisznóskertek üzemeltetése lényegesen több gondosságot és figyelmet igényel, mint a szarvaskerté. A szarvaskerttel szemben itt rendszeres feladat a takarmányozás egész éven át. A másik különbség a m ködtetés változatosságában van. E változatosság azért alakult ki, mert a vaddisznóskertben az állomány létszámának biztosítása nehezebb feladat, mint a kér dz k esetében. A probléma megoldására több technológiát ismerünk, melyek közül a tervezés id szakában kell kiválasztani azt, amelyiket az adott esetben eredményesnek és megvalósíthatónak gondolunk.. A kiválasztott technológia határozza meg, hogy milyen módon akarjuk biztosítani a kertben vadászható állomány létszámát. Alapozhatunk a küls területr l történ befogásra, vagy az állomány saját reprodukciójára. A technológiának megfelel en egységes vagy megosztott kertet kell létesíteni. Az egységes kert extenzív technológiát feltételez. A célszer en megosztott és kialakított kertben alkalmazhatunk félintenzív vagy intenzív technológiát. Egységes kertek Az egységes kertek üzemi technológiáira jellemz , hogy nem alapoz intenzív tenyésztésre és a reprodukcióhoz szükséges a küls segítség. A legegyszer bb létesítmények. A kerítésen 101

belül él állomány saját természetes szaporulata általában gyengébb a küls , környez területen él állománynál. A téli vadászatok után megritkult állomány mellett a kocák leellenek, és az óv során feln tt szaporulat képezi a természetes reprodukciót. Ez lényegesen kevesebb, mint a tervezett teríték, azért kénytelenek vagyunk a létszám biztosításáért beavatkozni. Az egyik lehet ség a befogás. A vadászatot megel z 2-3 hónapban, a környez területen 515 db áthelyezhet befogót m ködtetnünk folyamatosan. A befogott állatokat rögtön a vadászkertbe tesszük és jó takarmányozással is igyekszünk megtakarítani, hogy ne akarjanak kitörni, ne rongálják a kerítést. Akkor követhet ez a módszer, ha a kert saját vadászterületen van és a közelében — 10 km-en belül — elegend létszámú természetes populáció él. A módszer 200-300 ha-nál nem nagyobb kertekben használható eredményesen, évi 150-180 befogott állattal. A kert természetes szaporulatát is figyelembe véve az évi terítéket 200 db-ra vagy jó esetben ennél többre is lehet tervezni. A befogások eredményességét növeli a kerítésvonalba építhet befogó vagy vadbeugró m ködtetése. Ezen az úton bejutott állatok gyarapítják a kerten belüli állományt. Így a vaddisznó kerítésen kívüli intenzív befogása és vadászata kett s haszonnal jár. Egyrészt minimálisra csökkenthet vagy meg is szüntethet a vadkár, másrészt az állandóan zaklatott környezetb l az állatok a nyugalmat biztosító kertbe fognak menekülni. A beavatkozás másik lehet sége, hogy a kocák egy részét (a megfigyelések szerint jól nevel kocákat) a vadászidény el tt befogjuk és a korábban épített kocatárolóba tesszük. A kertt l határoló kerítésbe átfogót építünk és a vadászat el tti befogáskor els sorban ezt m ködtetjük. El fordul, hogy egy kant is befogunk, és a kocákkal összezárjuk, de gyakoribb, hogy a kocákat itt nem vemhesítjük. A vadászatok lezajlása után az állatokat visszaengedjük a kertbe. A kocatárolóban vemhességre el készít takarmányozás folyik. A kocatároló az év nagy részében üres, így ebben az id szakban karanténként használható. Ennek megfelel en az egyik bejárati kapu közelében kell megépíteni és a karanténra vonatkozó el írások figyelembe vételével kialakítani. Megosztott kertek Legegyszer bb eljárás, ha a vaddisznóskertet elválasztjuk kett vagy három részre. Alapvet feltétel, hogy egy-egy rész 100, de inkább 150 ha-nál kisebb ne legyen. Ebben a rendszerben az állomány szokásos gondozásán, takarmányozásán kívül nem avatkozunk be lényegesen a kert életébe. Hasznosítása az egyes részek felváltott vadászatával történik, azaz egy-egy terület 2 vagy 3 évenként kerül levadászásra. A közbees id ben (nevezhetjük pihen id nek, vagy reprodukciós id szaknak) az állomány éli a természetes életét, és szaporodik. A kedvez állománynövekedés érdekében megfelel takarmányozással, beteg állatok kilövésével és a vadászatok után esetlegesen behelyezett néhány tenyészállattal avatkozunk be. Ebben a rendszerben csak a saját szaporulattal számolunk, ide nem illik a küls területr l törtn befogás. Ez a technológia — hasonlóan az egységes kert technológiájához — még mindig extenzív gazdálkodás. Jellemz rá, hogy a megosztott kertek k zül legalacsonyabb a beruházása, kevés munkaer t igényel, üzemeltetése olcsó és eredményessége bizonytalan. Az eredményességen természetesen a szaporulatot értjük. Akkor, ha biztosan számítható szaporulatot akarunk elérni, tenyészkertet létesítünk. Az így megosztott kertben nem csupán feldaraboljuk a területet vadászott és kímélt részekre, hanem funkcionálisan is elválasztjuk. A tenyészkertben szaporítjuk az állományt, ahol sosincs vadászat. Innen töltjük fel a vadászkertet. Ezt a tenyészkertet úgy üzemeltetjük, mint a megosztott vadászkertet a pihen id szakban. A felt n különbség az, hogy a tenyészkert lényegesen kisebb, mint a korábban említett, megosztott vadászkert egy-egy része, 20- 30 hektár elegend . Ez a tenyészkert jól feltárt, de bozótos, aljnövényzettel rendelkez erd . Sok etet t, több itatót és dagonyát telepítünk a

102

tenyészkertbe. Az etet k nagyobb része egyben befogó is, melyek közelében magasles van. Innen az állatok megfigyelhet k és szükség esetén a befogó üzemeltethet . A befogókon kívül úgynevezett „átfogók” vannak a tenyészkert kerítésébe beépítve, melyek segítségével két egység között az állatokat át tudjuk csoportosítani. A vadászatok megindulása el tt a levadászásra szánt szaporulatot és a kiöregedett tenyészkocákat a befogók és átfogók segítségével a vadászkertbe tesszük. A tenyész utánpótlást ekkor válogatjuk ki. A befogókban lév süld kb l a tenyészkertbe visszatesszük a törzsállomány kiegészítésére szánt állatokat. A tenyészkert és a vadászkert elhelyezése, kapcsolata a kidolgozott technológiától függ. Az a szerencsés elhelyezés, ha a tenyészkert viszonylag kis szakaszon érintkezik a vadászkerttel. Nagyon jó, ha a vadföld, vagy legalább egy része a vadászkert és tenyészkert között van. A tenyészkertet ne hagyjuk egyben. Legalább a kanok részére legyen külön karám. Természetesen az még jobb, ha a kan süld k is elkülöníthet k un. öregbít kbe. Ebben a felosztásban a tenyészkert három funkcionális egységb l áll: kocakert, tenyészkanok és fiatal kanok tárolói. A koca kertnek csak a kocák az állandó lakói. A kanokat a búgási id ben engedjük be, és legkés bb január végén kizárjuk a tenyészkertb l. Ezzel szabályozni tudjuk a malacok nagyjából azonos születési idejét és a tervezhet választást. A vadászkertben 2-3 hajtóvadászatot szervezünk évente, általában november 1. és január 15-e között. A félintenzív tenyészkertes technológia magasabb beruházást és több állandó dolgozót igényel. El nye az extenzív gazdálkodással szemben, hogy jobban tervezhet a teríték mert biztos az állatlétszám és kedvez bb a jövedelmez ség. A szaporulat és a jövedelmez ség szempontjából a legeredményesebb az intenzív tenyésztés. Min ségileg más technológia, mely az eddigiekhez képest a legtöbb munkaer t igényeli. Viszonylag kis területen sok állatot tartunk, ezért szigorúak a higiéniai követelmények. A beruházási többlet jelent s, de a jövedelem várható növekedése arányaiban meghaladja a beruházási többletet. A valóban intenzív gazdálkodás megkívánja a tudatos szaporítást. Ennek biztosítására a tenyésztési id szakban a kocákat a tenyészkertben kis csoportban ellet karámokban vagy egyedenként kifutós kutricákban tartjuk. Ez a tenyészkert kicsi, általában 3-5 hektár, de 10 hektárnál sosem nagyobb. A két intenzív reprodukciós technológiának van eltér és azonos szakasza. Eltér a szaporítás és az utódok felnevelése választási korig. Azonos választás után a süld k további tartása. Az etet karámos módszer A kocákat kisebb kondákban 0,5 ha- os ellet karámokban tartjuk. A kanokat csak a búgatási id ben engedjük a kocákhoz. Egy-egy csoport 4-5 kocából és 1 kanból áll. A tervezett búgatási id leteltével a kanokat kizárjuk az ellet karámból és technológiától függ en a vadászkertbe vagy a tenyészkan tárolóba tesszük. A vemhes kocák külön élnek az eredeti csoportosítás szerint. Kora tavasszal a kocák megkezdik az ell vackok építését. Amennyiben a területen nincs elegend aljnövényzet, az etlési id szakra nagyobb mennyiség szalmát kell bevinni és több helyre lerakni. Az ellési id ben és utána a legfontosabb, hogy a karámokban a legnagyobb nyugalmat biztosítsuk a megfelel takarmányozásról gondoskodjunk. A malacokat legalább 3 hónapos korukig hagyjuk a kocák mellett. Válogatással kötjük össze a választást. Kutricás elletés Ehhez a módszerhez mindenképpen szelíd, kezelhet állatokra van szükség. Az els szelíd állatcsoportot néhány napos kortól mesterségesen nevelt malacokból kapjuk. Megfelel gondozás mellett az utódaik is nagyon szelídek lesznek. A kocák közös karámban vannak, de mindegyiknek van saját ellet kutricája. A gondozónak sokat kell az állatok között

103

tartózkodni, naponta a helyükre terelni ket. Ezt hamar megszokják, és szívesen engedelmeskednek. Mindig akad 1-2 állat, amelyik agresszív természet . Ezeket ki kell zárni a tenyésztésb l. A búgási id ben az állatok együtt vannak a közös kifutóban a kanokkal. Ebben az id ben nem engedjük a kutricába a kocákat. A kanok eltávolítása után ismét megkezd dik a mindennapos séta a kutricákból ki és be. Minden állat a saját kutricájában ellik. Amint elég nagyok a malacok, a kocákkal kimehetnek sétálni. Választás a malacok fejlettségét l és technológiától függ en 6-8 hetes, vagy három hónapos korban történik. A korai választás „er szakos” ami gyakran ivarzást vált ki a kocákban. Ezt néhány szakember szerint ki is használhatjuk, ha rögtön kanokat teszünk a kondákhoz és így elérhet , hogy két év alatt háromszor ellessünk. (Az ilyen lehet séggel a gyakorlatban nem nagyon élnek, mert a malacokkal több a gond, mint amennyi hasznot hoz a szaporulat.) Választás után A süld k a választás után külön karámokba kerülnek, nemek szerint szétválogatva. A kocasüld ket a vadászkert igényei szerint vagy a vadászat el tt vagy utána kieresztjük. A kanokat az eredeti csoportokban megtartva még két-három évig tartjuk a karámokban, és csak ezután engedjük a vadászkertbe. Arra várunk, hogy kifejlett állatokká válljanak trófeás vadként kerüljenek terítékre. Ezt a szakaszt öregbítésnek, a karámot pedig öregbít nek nevezzük. A vaddisznóskert üzemelésének egyik legfontosabb és kényes problémája a tervezhet szaporulat biztosítása. Ez a technológia, az üzemelés meghatározója. Ezért a vaddisznóskert betelepítése el tt, illetve az üzemelés során a szaporulatot és a teljes létszámot tervezni kell. Ehhez egy számítási modell állítunk össze és azzal dolgozunk. Meghatározzuk a feltételeket és minimum 5 évig (de jobb, ha hosszabb ideig) végigszámoljuk a modellt. A feltételek meghatározásánál eldöntjük, hogy egy biztosan teljesül minimális programot modellezünk, vagy egy optimálisabb, a beruházás gyors megtérülését bizonyító változatot. Az alábbiakban egy óvatos modellen keresztül látható a számítási technika a betelepítést l kiindulva. Az alapvet feltételek, hogy a vaddisznóskert betelepítésénél a tenyészkertbe tenyészérett kocákat vásárolunk vagy fogunk be. A vadászkertbe vegyes, ismeretlen összetétel , legalább 50 egyedre becsült állományt zártunk be. A tenyészkert 5 kocakertb l egy a kanok számára fenntartott rekeszb l áll. Az öregbít 4 süld tároló rekeszre osztott. A további feltételek: • szaporulaton a legalább 9 hónapos kort megért állatokat értjük. Ebben az esetben nem számolunk külön a fiatalkori elhullásokkal. • a vadászkertben a szaporulat egyenl a feltételezett tenyészérett kocalétszámmal • a tenyészkertben a szaporulat = tenyészérett kocák száma X 3 • a tenyészkertben a kocákat 19-21 hónapos korban állítjuk tenyésztésbe • a tenyészkertben az el hasi kocáktól csak egy szaporulatot várunk • öregbít be tesszük a lehet legtöbb kansüld t (júliusban) • a tenyészállatok pótlására a szaporulatból válogatunk kocákat és kanokat. Az indulás évében a tervezett törzsállomány létszámáig kiegészítjük a tenyészkert állományát. (Ehhez a tenyészkertben további kocakerteket alakítunk ki, hogy a tenyésztésbe állítás idejére 4 koca + 1 kan falkák legyenek kialakíthatók. Egy-egy kert kb. fél ha nagyságú.) • a szaporulatból a kocasüld ket júliusban vagy az els nagyteríték vadászat el tt 1-2 nappal kell a vadászkertbe át tenni. • az öregbít b l a kanokat az utolsó vadászat után januárban tesszük a vadászkertbe • az indulás évében nincs vadászat • az üzemelés 1 .-3. évéig a nyári állomány 20 %-a l het , de a nagy kocákat kímélni kell • az üzemelés 4. évét l a tervezett teríték a vadászkert létszám-növekedésének 95 %-a.

104

A feltételek után készítünk egy sematikus (elvi) alaprajzot, amelyben beírt számokkal és a mozgatások jelzésével elkészítjük az állományváltozás folyamatábráját. Ezzel párhuzamosan tanácsos „Excel” vagy „Quattro” programmal ellen rizni a teljes modellt. A számítógépes ellen rzésnek nagy el nye, hogy akár 10-15 évre el re megnézhet a létszám, teríték vagy a nemek alakulása. Attól az id ponttól kezdve (kb. 4.-5. év), amikor már stabilan beállt a szaporulat és a kilövés, a programba csak ismételni kell a program megfelel sorait és látjuk a várható eredményt. Egy ilyen elkészített modellszámítás segítségével jól követhet , hogy milyen hatása lenne egy-egy feltétel megváltoztatásának. Takarmányozás A vaddisznóskert technológiáját a rendszeres takarmányozásra kell beállítani. A takarmányok adagolására nagyon sok lehet ség van, melyek közül a helyi adottságok, munkaer és technológia szerint kell az optimálisat kiválasztani. Az alábbiakban olvashatók a leggyakoribb takarmányozási módszerek. Földre szórt takarmány feletetése a legegyszer bb módszer. El nye, hogy semmiféle beruházást nem igényel, tetszés szerint széthúzható, némi megkötéssel bárhol alkalmazható és a tápok, valamint aprószem abraktakarmányok kivételével minden takarmányféleség esetében alkalmazható. Ezen a módon legjobb gyökér- gumós takarmányokat, tököt, dinnyét vagy csöves kukoricát kijuttatni az állatoknak. Szóróúton vagy szórón adjuk ilyen módon a takarmányt. Szóróutat azért használjuk, hogy széthúzzuk az etetést, ami különösen nagyobb állats r ség mellett indokolt. A szórót az eredményes egyéni vadászatok érdekében tartjuk fenn egy takarásból könnyen megközelíthet magasles el tt. Ha az állatok megfigyelése, vagy a vadászat érdekében kevés takarmánnyal viszonylag hosszabb ideig a szórón akarjuk tartani a vaddisznókat, akkor üres pezsg süveget kell morzsolt kukoricával megtölteni. Az állatok érzik a kukorica szagát, lökdösik az üveget, amib l néhány szem kihull. Ez további kísérletezésre sarkallja az állatokat s így hosszabb ideig leköthetjük ket. A pezsg süveg sérülést nem okoz, mert nem tudják elharapni. Túróföldet részben a vaddisznók lekötése, részben takarmányozásuk kiegészítése érdekében tartjuk fenn. Jellemz en csicsókával szokás bevetni, de lehet burgonyával is. A csicsóka annyival jobb, hogy ha meger södik, akkor viszonylag hosszú ideig szolgál táplálékul. A vaddisznók túrását irányíthatjuk, fel is használhatjuk céljaink érdekében, ha p1 egy területet ki akarunk tisztíttatni. Hat cm átmér j földfúróval 10-20 cm mély lyukakat készítünk a talajba. A lyukakba morzsolt kukoricát szórunk úgy, hogy a fels 3-5 cm üresen maradjon, amit földdel betemetünk. A kijelölt területen méterenként vagy ritkábban készítünk ilyen lyukakat, s hamarosan megfigyelhetjük, hogy a vaddisznók kiszedték a kukoricát, feltúrták a területet. Ha ezt a módszert többször ismételjük, az állatok a területet folyamatosan tisztán tartják a cserjékt l, bokroktól. Minden csak attól függ, hová és hogyan fúrjuk a lyukakat. Betonozott etet téren bármilyen takarmányt etethetünk azzal az el nnyel, hogy a kiszórt takarmány nem keveredik földdel, nem taposódik be. Es s id ben is használható anélkül, hogy sárral szennyez dne a takarmány. Arra kell figyelni, hogy egyszerre többféle takarmány ne legyen az etet n. Könny a tisztán tartása, mert csak le kell seperni. Gumis etet csak feln tt állatok (esetleg nagyobb süld k) számára megfelel . Az etet t szemes takarmánnyal szabad csak feltölteni, táppal nem ajánlatos. Az állatok a kihullott szemek felszedése közben mozgatják a gumit, s így adagolják maguknak a takarmányt. A gumis etet nagy el nye, hogy a takarmány mindig száraz marad benne. Akkor érdemes használni, ha több napra való takarmány a befogadóképessége. Ekkora teherautó köpenyt csak feln tt állatok tudnak mozgatni. Vályú, önetet , szóró etet

105

Tápot és szemest egyaránt etetünk bel le. Minden feltöltés el tt meg kell mozgatni a benne maradt takarmányt. A földre leállított önetet mellé kiszóródó szemeket felszedik, kitúrják az állatok. Eközben az etet és a rögzítésül szolgáló fa alá is alátúrnak, ezért amikor már jelent s gödrök vannak, az önetet t át kell helyezni. A szóróetet nél ilyen gondok nincsenek. malacetet , tárolóetet

106

ÁLLATHIGIÉNIAI TECHNOLÓGIA A vadaskertbe, farmra beszállítások befejezése után lényegében zárt állományt kell kialakítani. Ennek a tenyészcél megvalósítása mellett másik el nye, hogy kisebb a fert z betegségek és a partazitózisok behurcolásának veszélye. A Magyarországon tartott vadak az eddigi tapasztalatok és az irodalmi adatok szerint jó ellenállóképesség , nem stresszérzékeny fajok. Zárt kertben évtizedek óta tartják eredményesen, megfelel gondosság mellett különösebb állategészségügyi problémák nélkül. Veszteségek az esetek dönt többségében a technológiai fegyelem megsértéséb l vagy apróbb figyelmetlenségekb l származnak. (E megállapítás alól kivételek az utóbbi évek sertéspestises esetei.) A szemléletünkben lényeges szempont, hogy a veszteség nem csupán az elhullás, hanem a csökött fejl dés, az ellenállóképesség vagy a szaporodóképesség csökkenése is. A kert vagy farm gondozójának lelkiismeretességén, gyakorlatán és „jó szemén” nagyon sok múlik. Észre kell vennie a gondjaira bízott állat csoport és az egyes állatok viselkedésében a legkisebb rendellenességet, jelet, ami valamilyen hibára utal. Alapelv a kert üzemelése során, hogy nem a beteg állatokat akarjuk kezelni, hanem a betegséget megel zni. Ehhez az alábbi szempontok az irányadóak: 1 Az üzemel kertbe csak szükség esetén telepítsünk új állatokat akkor, ha gazdasági vagy tenyésztési okból ez elkerülhetetlen. 2 Valamennyi újonnan betelepített állat a származási hely állategészségügyi igazolását hozza magával. Néha ezen igazolások beszerzése akadályokba ütközik. Ilyenkor a betelepítést megel z vizsgálatoknak és a karanténnak kell szigorúbbnak lennie. 3 Valamennyi újonnan érkezett állatot karanténozni kell. A karanténozás id tartamát minden esetben a kezel állatorvos határozza meg, ami legalább 14 nap. A karanténozás idején az állatokat állandó megfigyelés alatt kell tartani. 4 Valamennyi elhullott állatot a kerten kívül, erre kijelölt helyen kell boncolni. Minden esetr l feljegyzés, a fontosabbakról boncolási jegyz könyv készül, ami a kert irattárából nem selejtezhet . 5 Valamennyi beteg, vagy betegségre gyanús állatot ki kell fogni, vagy ki kell l ni, megvizsgálni és az eredményt l függ intézkedéseket megtenni. 6 A keveréktakarmányokat el állító üzem(ek) min ségi bizonyítványát, ami az egyes gyártási tételeket kíséri, meg kell rizni. Emellett szúrópróba szer en szabályos mintavétellel, ellen rizni kell a beszállított takarmány min ségét. 7 Bármely érzékszervi vizsgálattal kifogásolható takarmány etetését azonnal meg kell szüntetni. A takarmány sorsáról a megfelel vizsgálat után kell dönteni. 8 Évente a technológiában leírt program szerint parazitológiai vizsgálatot kell végez(tet)ni és az eredményt l függ en a megfelel preventív kezeléseket foganatosítani. 9 A kert felügyeletét ellátó állatorvost minden lényeges változásról tájékoztatni kell. Karantén A kert, farm vagy park többi részét l elkülönített terület. Itt az állatok megfigyelhet k, elkülönítetten kezelhet k. A karanténban egyidej leg csak azonos helyr l származó állatok lehetnek. Amennyiben a karantén id lejárta el tt újabb egyedek kerülnek be, a legutolsó beszállítástól kell ismét számolni a karanténozási id t. A karanténban elhelyezett állatok gondozására önálló személyt kell kijelölni. Amennyiben ez nem oldható meg, akkor egy dolgozó a szokásos feladatai elvégzése után, utoljára látja el a karantén gondozását. A karanténban használt munkaruha és munkaeszközök onnan el nem vihet k, máshol nem használhatók. Ezeket a tárgyakat (köpeny, lapát, sepr , stb) felt n en meg kelt jelölni. A karantén, amikor eredeti 107

rendeltetésének megfelel en nem szükséges az üzemeltetése, alkalmas lehet beteg, vagy megfigyelésre szánt állatok elkülönítésére. Egyéb id szakokban, az állathigiéniai szabályok betartásával, az állatok átcsoportosítására, kisebb csoportok tartására használható terület. A karanténozás ideje alatt feltétlenül elvégzend vizsgálatok és beavatkozások: tuberkulinozás, vérvétel (vizsgálat brucellózisra, leptosirózisra és ami adott id ben aktuális) mintavétel endoparazitológiai vizsgálathoz ectoparaziták jelenlétére Is irányuló küls vizsgálat. A karanténozási id alatt kell pótolni az állatok elmaradt egyedi megjelölését is. A karanténozás ideje alatt elvégzend kezelések: Nagyhatású antiparazitikus kezelés a fenti vizsgálatok eredményét l függetlenül, illetve azt megel z en. Ennek az a magyarázata, hogy a paraziták kimutatása általában az ivari produktumaik alapján lehetséges és annak negatív eredménye nem feltétlenül jelent mentességet. Márpedig a még fejl d és vándorló alakok elpusztítása feltétlenül szükséges. Esetleges sebzések, sérülések ellátása. Szükség esetén csülökápolás. Takarmányozás a karanténban A karanténozási id az eredeti célján túl az alkalmazkodást is szolgálja. Itt és ebben az id ben kell átállni az új takarmányozásra. Amennyiben a korábbi helyen lényegesen eltért a takarmányozás, az állattal együtt 1-2 napi takarmányt is kell szállítani. Ez minimális követelmény a fokozatos áttéréshez. Egyébként a karanténban az elején csökkentett adaggal kell takarmányozni. Sokszor indokolt egy napi koplaltatást is beállítani. A takarmány kiszállításkor a karantént kell utoljára ellátni. A karanténnál 3-4 napi mennyiségnél több takarmányt tárolni nem szabad. Így kerülhet el, hogy a maradék számottev (értékes) mennyiség legyen, s ezért a kert egyéb területén felhasználják. Preventív kezelések A kertekben, farmon, parkban gyógyító kezeléseket nagyon ritkán, preventív kezeléseket viszont rendszeresen alkalmazunk. Általában bels él sköd k elleni antiparazitikus kezelésekr l van szó. A kezelésekt l nem várunk parazitamentes állományt, de a fert zöttség minimális szintre szorítása elérhet cél. A kezelés id pontját és az alkalmazott szert az állatorvos határozza meg a vizsgálatok alapján. Ritkán alkalmaznak ectoparaziták elleni kezeléseket is. Véd oltások a technológiákban nem szerepelnek. Állathigiéniai szabályok Valamennyi kerítés arra is szolgál, hogy megakadályozza nem kívánatos látogatók belépését. Ennek további segítsége farmok esetében a kerítésen kívüli erd sáv, vagy fasor, amely elrejti a létesítményt, s nem csalogat felesleges látogatókat. A fasorok másik szerepe a szélvédelem, kerítésen belül búvóhely az id járás viszontagságai elöl. Ameddig e természetes védelem nem n fel, véd falat, féltet ket kell felállítani. Anyaga lehet fa, széldeszka, nádpadló, vagy bármi más környezetbe ill megoldás. Tégla és beton használata kerülend . Az állatok megfigyelését szolgáló magaslesek nélkülözhetetlenek valamennyi olyan ponton, ahol felállításuk indokolt. Hiba, ha csak a vadászati szempontokat veszik figyelembe. Például, etet nél, itatón, dagonyán nem vadásznak, akkor oda magasles sem kerül. Ez hiba, mert megfigyelés szempontjából a legfontosabb pontok. Tápok beszállítása alkalmával mindig ellen rizni kell a gyártási számot, szavatosságot és a min ségi tanúsítványt. Érzékszervileg észlelhet változás, vagy kifogásolható állapot esetén az etetést fel kell függeszteni, amíg az ok megnyugtatóan nem tisztázódik. Mintavétel szükséges: - a technológiában rögzített módon a takarmányból

108

- az itatóvízb l kút üzembeállításakor és tisztítása, felújítása után Valamennyi hullát, hullarészt, az állatok feltöréséb l származó maradékot a hatályos jogszabályokhoz alkalmazkodva ártalmatlanítani kell. Járványos fert z betegség, vagy gyanújának megállapításakor a szállító járm vet és a boncolás helyét szigorított módon fert tleníteni kell.

109

BALESETMEGEL ZÉS, MUNKAVÉDELEM A farmon illetve kertben tartott állatok nem domesztikált, legfeljebb az ember közelségét többé-kevésbé t r állatok. Ennek megfelel óvatossággal kell velük bánni Kertbe, illetve az állatok közé egyedül nem mehet senki, kivéve, ha kívülr l egy gyors segítségre képes személy a tevékenységet figyelemmel kíséri. Tereléskor, befogáskor olyan technológiát és munkamódszert kell alkalmazni, hogy az állatok emberben, magukban vagy egymásban kárt ne tehessenek. Valamennyi faj esetében a bánásmód jóindulatú, kíméletes, de határozott legyen. Az állatokkal mindig türelmesen kell bánni, és csak az elkerülhetetlenül szükséges fizikai kényszert szabad alkalmazni. Az állatok fizikai ereje és gyorsasága általában meghaladja azt, amire számítunk. Párzási id szakban és vaddisznóskertben az ellés és szoptatás id szakában lehet leg ne menjen senki az állatok közé. Amennyiben ez elkerülhetetlen, fokozott óvatosság és figyelem szükséges. Miel tt a magaslesre felmegyünk, a les állapotát és stabilitását ellen rizni kell. Rakodás (hordozható les, teríték, takarmány, stb.), kerítésen átmászás vagy teherautóra felszállás el tt minden gy r t le kell venni. Altatópuskával és az immobilizálásra használt számszeríjjal a fegyverekhez hasonló óvatossággal kell bánni. Az immobilizálásra töltött projektilek felügyelet nélkül nem maradhatnak. A befogást vagy az állatok terelését mindig egy hozzáért ember irányítja, akinek a munka többi résztvev je feltétlen engedelmességgel tartozik. Befogás vagy terelés el tt a munka vezet je pontos eligazítást tart. Az oktatásról készült jegyz könyvet minden résztvev aláírja.

110