kegyes vallomássá és áhítattá. Mert valóban< nincs is itt másnak helye. A végcél az, hogy a sorok hatása alatt beszélőben és hallgatóban a befejezés ámenje boldog sóhajjal fejeződjék be s az imádság könyörgő hangján folytattassék az istentisztelet. Dr. H< Gaiidp László..
L u t h e r t a n í t á s a a " két b i r o d a l o m r ó l " . * AL e g y h á z és állam viszonyának nagy k é r d é s é h e z szólunk hozzá e b b e n a t a n u l m á n y b a n , melynek t á r g y a L u t h e r n e k a k é t b i r o d a l o m r ó l szóló t a n í t á s a . L u t h e r ezt a t a n í t á s á t először 1523-ban »A világ"i felsőségről« szóló m u n k á j á b a n f e j t i ki. Aktuálissá az a k k o r i helyzet tette. Luh e r r e 1520-ban k i m o n d a t o t t a birodalmi á t o k . Attól f o g v a a világi f e j e d e l m e k k ö t e l e s s é g é v é t é t e t e t t , h o g y L u t h e r t s k ö v e t ő i t elf o g j á k , iratait m e g s e m m i s í t s é k . T ö b b helyütt m e g is kezdték. Az volt m á r most a k é r d é s , h o g y a r e f o r m á c i ó h o z c s a t l a k o z o t t a k m i k é p viselkedjenek a felsőséggel s z e m b e n ? M e d d i g t a r t o z n a k néki e n g e d e l m e s s é g g e l ? V a g y talán e g y á l t a l á b a n s z á m b a se veg y é k ? Az e g y h á z és állam ö r ö k k é r d é s é n e k egy nagyon k r i t i k u s s z a k a s z á n s z ü l e t e t t m e g L u t h e r tanítása a két b i r o d a l o m r ó l , a k é t f é l e h a t a l m a s s á g r ó l . ( W o l f g a n g Steinhoz í r o t t levelében Lut h e r a világi felső,ségről szóló iratot így nevezi: S e r m o de u t r á q u c potestate.) H o g y egy évtized ó t a ú j r a aktuálissá lett a t h e o l ó g i á b a n Lut h e r n e k ez a t a n í t á s i , megint c s a k az e g y h á z és állam k r i t i k u s viszonyának k ö s z ö n h e t ő . Nevezetesen a n é m e t nemzetiszociálizmus idején az u. n. wémet k e r e s z t y e n e k p r ó b á l t á k L u t h e r r e l igazolni a m a g u k t a r t á s á t . D e u t e l m o s e r — egy e g y é b k é n t jelentéktelen theologus — e g y e n e s t azt állította, h o g y L u t h e r nyitotta meg" az utat a -Reich felé, m á r t . i. a H a r m a d i k Birodalom felé. A m i k o r L u t h e r a világi felsőséget Isten rendelésének tekintette, a k k o r ezzel lehet ő v é t e t t e annak a g o n d o l a t n a k a kialakulását, h o g y az állam önm a g á b a n i,áteni, a M i n d e n h a t ó k i n y i l a t k o z t a t á s a i n a k a helye. Ez ellen t e r m é s z e t e s e n t i l t a k o z o t t az egész hitvalló m o z g a l o m , tiltak o z o t t ellene B a r t h Károly is S v á j c b ó l . B a r t h »Evangélium és t ö r v é n y « c. f ü z e t é b e n bizalmatlanságát fejezte ki a k é t b i r o d a l o m ról szóló lutheri t a n í t á s ellen, illetve annak evangélikus é r t e l m e zése ellen. De t i l t a k o z o t t ellene N y g r e n Anders lundi p r o f e s s z o r is 1942-ben az állam és e g y h á z viszonyáról t a r t o t t e l ő a d á s á b a n ; e b b e n kifejti, h o g y L u t h e r f é l r e é r t é s e az, a m i k o r egyesek az állam » ö n t ö r v é n y s z e r ü s é g é t « hallják ki a k é t b i r o d a l o m r ó l szóló tanításból.
* Előadás a nyíregyházi (1917 nov. 2G.i, majd békéscsabai (19 IS febr. 4.) lelkészcgyesülcli theologiai konferencián.
À nemzetiszociálizmus bukásával természetesen nem sziint meg a kérdés aktualitása, hiszen az egyház és állam viszonyának krízise még folyamatban van. Egyre sürgetőbb, hogy lássuk az idevágó evangélikus tanítást. Erre nézve pedig oly döntő részlet Luthernek a két birodalomról szóló tanítása, hogy okvetlen r a j t a kell kezdenünk. 1. Terminológia tekintetében megállapíthatjuk, hogy változatos gazdagsággal formálja Luther ezt a tanítását. Többféle kifejezéssel ugyanazt a gondolatot igyekszik kifejezni. Ezt a tanítását íehát nemcsak ott kereshetjük írásaiban, ahol összefüggően szól róla, mint pl. A világi felsőségrői c. művében, vagy a Hegyibeszéd ma1gyarázatában, de szétszórtan sokhelyütt másut is, ahol a "következő kifejezéseket találjuk: »Reich Gottes (Christus)« és >Reich der Welt«; »geistlich« és »weltlich Stand« vagy »Ordnung« vagy •^Regiment«; »Amt der Schrift (des Buches)« és »Amt des Schwertes«; »mündlich« és ».eisern Schwert«; birodalom balkéz felől (a világi) és birodalom jobbkéz felől (Krisztus országa). Sőt távolabb, t á g a b b körben ugyanerről a kettő,sségről beszél Luther, midőn a keresztyén ember rajzában különböztet a »homo interior« és »homo externus« vagyis a belső és külső ember k ö z ö t t ; máskor »anim;a« és »corpus« az ellentétpár neve; megint máskor »Person« vagyis a keresztyén ember« önmagában, a maga személyében és »in relatione« vagyis a felebaráthoz való viszonyában vagy hivatalában. Legtágabban véve pedig ide tartozik mindaz, amit Luthernél az evangélium és törvény feszültségéről hallunk. M á r ebből is láthatjuk, hogy Luthernél a két birodalom íanítjása nem az ô »álhmtanának« egyik alaptétele, hanem az vala'miképpen az ő egész theoiogiájának a szövedékébe van beleszőve, azzal együtt jár, azzal egyezik. Nem is lehet máskép. Éppen ezért csak formális az a hasonlatosság, mely ezt a tanítást a középkori »két kard« tanítással látszik rokonságba hozni. A köziépkor beszélt ugyanis a lelki és világi kardról, melyek által Isten a világot kormányozza. Hivatkoztak itt Lk. 22,38-ra, — exegetikailag' nyilván helytelenül. Luther tartalmilag teljesén új. A köz'épkori római katholikus elmélet szerint mindkét kardot a pápa t a r t j a a kezében. Luther ezzel élesen szembeszáll. 2. . Ezekután térjünk rá a tárgyra. Mi voltaképpen a k é t b i r od a1 o m ról szóló tanítájs? A világi felsőségről szóló munkájában Luther így t a n í t : »Ádám gyermekeii vagyis az emberiséget két részre kell osztanunk: az egyik tartozik az Isten birodalmába, a másik a világ birodalmába. Az Isten birodalmába tartozók mindazok, akik Krisztusban igazán hisznek és az Ő alattvalói, m e r t az Isten birodalmában Krisztus az Űr és a k i r á l y . . . Ezeknek a.z embereknek semmi szükségük sincs világ: k a r d r a vpgy jogra. És ha az egész világ ^gaz keresz-
tyénekből állana, akkor nem lenne szükség fejedelemre, királyra, ú r r a , k a r d r a és jogra, sőt nem is volna hasznos. . . . A keresztyének sokkai t ö b b e t tesznek maguktól, mint amit a jog k ö v e t e l h e t . . . Az igaztalaaok azonban nem teszik, ami jogos; ezért van szükségük j o g r e n d r e : ez t a n í t j a , kényszeríti, sürgeti őket a helyes c s e l e k v é s r e . . . A világi birodalom vagy a t ö r v é n y alá t a r t o z n a k t e h á t mindazok, akik nem keresztyének . . . Ezrek között alig akad egy k e r e s z t y é n . . . Ez oknálfogva rendelte az Isten a kétféle k o r m á n y z a t o t : a lelkit, mely Krisztus alatt a Szentlélek által k e resztyéneket és kegyes e m b e r e k e t nevel; és a világit, mely a nem-keresztyéneknek és gonoszoknak g á t a t vet, hogy külsőleg békességet tartsanak és a k a r a t u k ellenére csendben maradjanak... Ezt a két f a j t a k o r m á n y z a t o t gondosan meg kell különböztetni e g y m á s t ó l és mindkettőt meghagyni erejében ( é r v é n y é b e n ) : az egyiket, amely istenfélővé tesz, a másikat, mely a külső békét (äusserlich Frieden) szerzi és a gonosz t e t t e k e t megakadályozza. Egyik sem elégséges a másik nélkül a v i l á g b a n . . . Ahol a világi k o r mányzat, vagy a törvény egyedül uralkodik, ott csupa k é p m u t a t á s nak kell l e n n i . . . Ahol pedig egyedül a lelki kormánj'zat uralkodik jog é.s e m b e r e k felett, ott leveszik a gonoszságról a zabolát lés szabad 'minden istentelenség.« (A világi felsőségről, 3. és 4. pont.) Ez íröviden a két birodalomról, a kétféle k o r m á n y z a t r ó l szóló tanítás. Mire alapozza ezt a tanítását L u t h e r ? A szentírásra. A szentírásnak egy látszólagos ellenmondását csak ezzel a tanítással tudja megoldani. A világi fclsőségről í r o t t művében is ebből indul ki. Először beszél Róm. 13,1—2. és I. Pét. 2,13—14. verseiről. Ezek világos értelme a k ö v e t k e z ő : Isten a világi felsőség kezébe adta a k a r d o t , éspedig azért, hogy büntesse vele a gonoszt. Másodszor idézi Máté 5,38. versét és ahhoz hasonló igéket, melyek azt parancsolják, hogy ne álljunk ellene a gonosznak, a gonosz c n v bernek, hanem szenvedjük el. Vájjon nem mond-e itt a szentírás, ellene önmagának ? Ez a nagy kérdés. A r ó m a i katholikus egyház úgy oldotta meg a p r o b l é m á t , hogy a Hegyibeszédnek ezeket az igéit nem minden k e r e s z t y é n r e kötelező parancsnak, hanem csak szerzetesekre vonatkozó tanácsnak tekintette. Vannak parancsok (praecepta), melyek minden keresztyénre kötelezők ék vannak tanácsok (consilia), melyek csak a tökéletesség állapotában (status perfectionis) lévőkre tartoznak. Luther ezt a megoldást haraggal elutasítja magától. Ő olyan megoldást keres, melyben Krisztus Űr maradhat és nem kell vele parancsát Visszavonatni. E z t a megoldást adja a két birodalom megkülönböztetésében;. Eszerint a Hegyibeszéd a keresztyéneknek szól. Azokníik pedig, akik nem keresztyének, szól a törvény, azokat fegyelmezi Isten a világi felsőseg hatalmával. A két birodalom megkülönböztetésére azonban nem úgy. tekint L u t h e r , mintha ezt ő találta volna fel a fenti ellenmondás meg>szüntetésére. Isteni rendelésnek t a r t j a nemcsak a két birodalom valóságos létezését, de azt is, hogy mi különböztessünk köztükf
A Hegyibeszéd magyarázatában m o n d j a : »Gott hat solch wel1> lieh Regiment und Unterscheid Selbst geordnet und eingesetzt« (W. A. 32, 390.) vagyis: Ezt a világi k o r m á n y z a t o t és ennek ímegfAÜlönböztetését (a lelki kormányzattól) maga isten szerzetté és rendelte. A ke't birodalomról szóló tanításnak tehát legelső követelése az, hogy k ü l ö n b ö z t e s s ü n k lelki és világi hatalom között. Beszél Luther a k e t t ő kapcsolatáról is, de hasonlíthatatlanul t ö b b e t a k e t t ő megkülönböztetéséről és bizonyos fokú szétválasztásáról. Magát a két birodalomról szóló tanítást is legtöbbször ott fejti ki összefüggően, ahol a kathoücizmus vagy a rajongók felfogásával szemben szükségét látja a két birodalom megkülö.iíböztetésének, m e r t mind a katholicizmusbian, mind à rajongók közt ezt a k e t t ő t összezavarták, összekeverték, el nem választották. Azt m o n d j a : az ördög örül a k e t t ő összekeverésének. Azt m o n d j a : ez a -megkülönböztetés teszi az igazi theologust! Ahol az evairgéliumot nem t u d j á k világosan megkülönböztetni a törvénytől, ott a keresztyién tanítást hamisítatlanul megőrizni semmikép sem lehet. A megkülönböztetésen tul azonban tud Luther a kettőnek titokzatos, mely ö s s z e f ü g g é s é r ő l is. Már fentebb hallottuk, hogy ebben a világban a két hatalom nem lehet el egymás nélkül, és hogy mindkettőt érvényben kell hagynunk. Jól mutat rá Nygren arra, hogy L u t h e r t szekulárisan félreértik azok, akik a felsőség elismeréséből az állam öntörvényszerűségét következtetik. Tipikusan szekuláris gondolat annak a feltevése, hogy nincs Isten. L u t h e r ezzel szemben azt tanította, hogy mind a két birodalomban az Isten uralkodik. Már ez maga a kettőnek valamelyes kapcsolatát jelöli. T o v á b b á Luther nem gondolt a világi és lelki k o r m á n y z a t 'megkülönböztetésével arra, hogy ezzel az áilamot 'az egyháznak az életből való kizárására jogosítja fel. Hiszen ő maga is hatékonyan szólt hozzá világi kérdésekhez;. A két birodalmat rneg kell különböztetnünk ebben a világban és nem szabad összezavarnunk, de az egyes keresztyén ember életében a k e t t ő össze is fonódik. Erre még visszatérünk. Most már szólhatunk különrkülön a két birodalomról, a két hatalmasságról. 3. I s t e n b i r o d a l m a vagy Krisztus országa a keresztyéneké, a Krisztusban igazán hívőké. Ebben a birodalomban Isten az evangélium által uralkodik és kormányoz. Eszköze az evangélium igéje. Lelki k a r d ez : szájjal hangzó beszéd. Az evangélium igéjének hirdetése által hiv ki embereket a világból, teszi őket keresztyénekké s neveli az örök életre. Ezeknek szól a Hegyibeszéd. Nincs szükség köztük j o g r a és felsőségre, kényszerítésre és törvényre. Az almafa példáját hozza fel Luther. Szükségtelen áz almafának törvénykönyvet írni arról, hogy mikép teremjen almát és ne t ü s k é t , hiszen természeténél fogva jobban termi, mintha könyvből tanulta volna. A keresztyén ember magamagától, természete szerint cselekszi a helyeset.
Csakhogy ezrek közt alig akad egy keresztyén! Sőt azt m o n d j a : » T e r m é s z e t t ő l fogva egy e m b e r se keresztyén vagy kegyes, hanem mindnyájan bűnösök és gonoszok« (A világi felsőségről, 3. pont.) Sőt még ennél is m é l y e b b r e ás Luther, midőn azt hirdeti, hogy a Krisztus alatt, a Szentlélek által keresztyénné lett emberek is (csak a Krisztusban tiszták, szentek, igazak, de ö n m a g u k b a n , ami a s a j á t j u k a t illeti, csupán bűnnel m e g r a k o t t a k , jóllehet bűneik naponta m e g b o c s á t t a t n a k . Tehát a keresztyen e m b e r is mindhalálig bűnös. Szinte azt lehetne jnondani : két e m b e r van a kereszt y é n e m b e r b e n ; egy teljesen igaz ember, aki megigazult a Kriszt u s b a n ,és egy mindenestül gonosz e m b e r , ki mlarad is az mindhalálig. (Ez jól imegegyiezik Luthernek híres tanításával: simul justus et peccator.) Mindebből világos, hogy az Isten birodalma mellett, m e l y b e a keresztyének mint keresztyének tartoznak, szükség van a világi b i r o d a l o m r a is, a t ö r v é n y k o r m á n y z a t á r a a bűn miatt. Az istentelenek csak ebbe tartoznak. A keresztyének ebbe is beletartoznak mindhalálig bűnös e m b e r ü k miatt. A Hegyibeszéd m a g y a r á zatában í r j a Luther erről a világi b i r o d a l o m r ó l : :»wir sind alle sam(pt drin gcfasst, 'ja darin geboren, ehe wir Christen íind worden, d r u m müssen wir auch darin bleiben, solang wir auf erden gehen, doch nur nach den eusserlichen leben und wesen« (W. A. 32, 3|9'0.) vagyis: Mindnyájan bele vagyunk foglalva, sőt beleszülettünk, mielőtt még kereszetyénné lettünk volna, ezért benne is kell maradnunk, mig a földön járunk* de persze csak a külső életünk s valónk szerint. í g y hát a két birodalomról szóló tanításnak a súlypontja .nern is annyin' az Isten birodalmára, mint inkább a világ birodalmára esik. A legfőbb k é r d é s az, h o g y a keresztyén e m b e r , ki két b i n > dalomnak a polgára, mikép viselkedik a bűn miatt törvény alá vetett világban ? 4. Mit tanít m á r m o s t Luther közelebbről a v i l á g b i r o d a 1m á r ó 1 ? Egynéhány tételbe foglaljuk össze. 1. A világi birodalotfn, hatalom, k o r m á n y z a t isten rendeléseiből áil fenn. L u t h e r nem engedi, h o g y a világi hatalmat e l t ö r ö l j ü k vagy a lelki birodalomba beolvasszuk. Viszont azt sem engedi, hogy Isten kezéből kivegyük. Isten uralkodik nemcsak a lelki birodalomban, de a világiban is. Nincs olyan profán terület, a m e l y e t ki lehetne vonni Isten keze alól. A világi hatalmasság is Isten a k a r a t a és ítélete alá van vetve. Ő rendelte és szerezte. 2. Isten a viJági birodalmat, h a t a l m a t , k o r m á n y z a t o t a fcünfce esett világ fenntartására rendelte. LétreSiívásíának oka tehát a bűn. Célja pedig, hogy a világ a bűn m i a t t idő előtt, t. i. az utolsó ítélet napja'előtt ebne pusztuljon. Luther a láncra k ö t ö t t vadállat hasonlatát mondja el ennek szemléltetéséire. Szelíd és engedelmes állatnál nincsen szükség lánc o k r a , mert ezek nélkül is ártalmatlan. De a vadállatot m e g kell kötözni, hogy ne harapjon, téphessen, m e r t azt ö r ö m e s t tenné.
H a csupa k e r e s z t y é n volna a világon, a k k o r nem volna szükség' a világi h a t a l m a s s á g f e g y v e r é r e és kötelékeire, de mivel a b ű n b e esett e m b e r e k e g y m á s t m a r n á k , falnák és a világot p u s z t a s á g g á tennék láncok nélkül, e z é r t Isten a világ fenntartása v c g e t t a t ö r vény é s a k a r d által t a r t j a féken ő k e t . Ugyanez a gondolat rejlik L u t h e r n e k abban az ismételten visszatérő m o n d á s á b a n is, hogy Isten a világi h a t a l m a t .»wider den Teufel«, az ö r d ö g ellen rendelte. Érdekes, h o g y L u t h e r nemcsak a világi felsőséget s z á m í t j a Istennek e v i l á g f e n n t a r t ó , ő r z ő , oltalmazó m u n k á j á h o z , de idesorolja tmég a házaséletet és az egyházi hivatalt, a lelki rendet is. Ez a h á r o m : Ehestand, Obrigkeit, P r e d i g e r s t a n d * (a házasélet állapota, a felsőség hivatala, az igehirdetői tisztség - ) — : az ordionationes Dei, az Istennek rendelvényei, az Isten-szerzette intézmények. H . Diem így f o r d í t j a n é m e t r e : »Erhaltungsordnungen«, Istennek olyan rendelései, rendjei, intézményei, melyek által az utolsó napig megőrzi, f e n n t a r t j a a világot. — (Itt jegyzem meg, h o g y a Von Konziliis und Kirchen c. 1539-ben m e g j e l e n t m u n k á j á b a n L u t h e r egy árnyalattal m á s k é p p e n beszél: »drei Hierarchien« a l a t t emliti itt az iskolát, a családot és a világi felsőséget. »Das .sind die| drei H i e r a r c h i e n , die von G o t t g e o r d n e t sind, und wir b e d ü r f e n keiner weiteren, h a b e n auch genug, uvnd ü b e r g e n u g zu tun, dass wir in diesen dreien r e c h t leben wider den Teufel«, a z a z : Ez a h á r o m hierarchia, melyeket Isten rendelt, és t o v á b b i a k r a nincs is szükségünk (t. i. a pápai h i e r a r c h i á r a ) , m e r t elég, nagyon is elég tennivalót kíván m e g tőlünk az, h o g y ebben a h á r o m b a n helyesen éljünk az ö r d ö g ellenére.) 3. A világ birodalmában Isten a törvény által uralkodik és kormányoz, Eszköze itt a k a r d . Kényszerítéssel és erőszakkal bizt o s í t j a a jogot és a külső b é k e s s é g e t , ugy is m o n d h a t j u k : a justifia civUis-t. A t ö r v é n y , a jog, a k a r d nem tesz igazzá Isten előtt, nem tesz k e r e s z t y é n n é és istenfélővé, miként az evangélium igéje, de a világ számára t e s z »kegyessé« vagyis szelíddé, m e g f é k e z e t t é . L u t h e r rendkívül k o m o l y a n veszi a világnak a b ű n b e e s e t t , .reális állapotát. Cordíitushoz í r j a : M e m e n t ó , q u o d mumdus est m u n d u s , a világ csak világ m a r a d . E z é r t állandóan élesen t i l t a k o z i k az ellen, h o g y a világot az evangéliummal, a Hegyibeszéddel próbálják k o r m á n y o z n i . A világ nem kormányozható az evangélium áltak H a valaki a t ö r v é n y és i g a z s á g s z o l g á l t a t á s kiküszöbölésével akarná k o r m á n y o z n i a világot, a k k o r csak leoldaná a vadállatról a k ö t e l é k e k e t és ő r j ö n g é s b e vinné az e m b e r e k e t . Azt í r j a : »A keresztyének messze laknak egymástól« vagyis általános keresz-
*' Miért sorolja Luther a Predigerstand-ot a világi birodalom inlézíiiéuyei közé? Másutt inkább az Isten birodalmával való kapcsolatáról szól; a lelki rend tanítja a világi felsőbbséget is arra, miképpen éljen keresztyén módra a világi hatalommal. Ugylátszik, kapcsolatban lévőnek tudja miind a két birodalommal, mint a keresztyén ember is mindkettőnek a polgára!
t y é n k o r m á n y z á s nem képzelhető el csak egy országban is. Ezért — ú g y m o n d — ha valaki egy egész országot pusztán az evan^ér liummal akarna kormányozni, olyasmit cselekszik, mintha egy pásztor 'egy istállóba hajtana be f a r k a s o k a t , oroszlánokat, sasokat és j u h o k a t . (A világi felsőségről, 4. pont.) 4. A világi fel'sőfségnek testünkkel, külső javainkkal engedelmesen alá kell vetnünk magunkat. Hisz nemi a k o r m á n y z ó személyeknek engedelmeskedünk, hanem a hivatalnak, a felsőbb hatalmasságnak, melyet Isten rendelt. N a g y o n érdekes, amit Luther egy 1539-ből való Dísputációnak néhány tételében idevágóan mond. Azt mondja a harmincadik téléiben : »A hitvallás dolg-ain kivül a keresztyén e m b e r ennek, a világnak a polgára, ezért a második törvénytábla szerint tegye és h o r d o z z a , ami városának szükséges s javára van.'« 31-ik t é t e l : H a téged egy rabló vagy tolvaj bántalmazni vagy kifosztani akarna, m e r t te keresztyén vagy, akkor állj ellene a gonosznak, így ennek a világnak hű polgára leszel.« 36—37-ik:. »De ha a felsőség üldöz téged (akár világi, akár nem jó keresztyén felsőség) a Kriszt u s é r t , a k k o r mindenben engedj, mindent adj és veszíts el. Mert a felsőség nem rabló és tolvaj, ki a te testedet, feleségedet, g y e r mekeidet, javadat, vagyonodat elrabolja, hanem inkább mindezt védelmezi a rablók és tolvajok ellen.« 43.-ik t é t e l : »Mert e világ birodalma felett nincs más felsőbb birodalom, mely mi mellettünk és e világ birodalmának ellenére állana fenn, csak az örök Istenországa.« 5. A világi felső'ségnek álljunk ellene, ha hit doigába.i akar kényszeríteni; ellenállásunk a/onban akkor is csak szenvedőleges lehet. T u d t e h á t Luther a világi hatalom határáról is. A második tábla szerint testünket, javunkat kívánhatja, de az első törvénytábla, a hit és lelkiismeret dolga nem esik h a t á s k ö r é b e . A hitet nemi lehet és nem szabad erőszakkal kormányozni. Ha a világi hatalom e tekintetben átlépi Istentől megszabott hatáskörét, akk o r a keresztyén embernek nemcsak szabadságában áll, de kötelessége ellenállni. Bajorországban, Brandenburgban, Meissenben a fejedelmek az alattvalóktól beszedték a Septemberbibelt (1522). E r r e célozva mondja Luther A világi felsőségről szóló könyve második f ő r é s z é b e n : »Ha t e nem állsz neki ellent s megengeded,, hog'y hitedet vagy könyvedet elvegye, valóban m e g t a g a d t a d az I'átent . . . Egy betűcskét, egv lapocskát se adjanak át, ha nem akarják lelki üdvösségüket veszélyeztetni.« Ilyenkor ellen kell állni, csakhogy nem fegyverrel, hanem szenvedéssel, vagyonelvesztéssel, börtönnel, mártiriummal. A keresztyén e m b e r így még az ellenállástíval i\s voltaképpen a felsőség iránt való engedelmességet m u t a t j a m e g ; aláveti magái a fegyverének. 5. A két birodalom külön-külön rajza után lássuk, kik azok, akik a kettőt ö s s z e z a v a r j á k ?
«' L u t h e r főleg k é t f r o n t ellen harcol, a k a t h o l i c i z m u s és a raj o n g ó k t á b o r a ellfen. 1. A k a t h o l i c i z m u s akképpen z a v a r j a össze a k é t birodalmat, h o g y az evangélium nevében igényt t a r t a világi h a t a l o m r a is. Azt m o n d j î L u t h e r , h o g y a sátán a pápa alatt az e g y h á z a t belekev e r t e a politikát«*! A p á p a a lelki és a világi jogot e g y a r á n t a k e z é b e í a k a r j a t a r t a n i . A világ a pápa d o m i n i u m a . Az e g y h á z beleavatkozik a világi d o l g o k b a is. Sőt az egyház m á r m a g a az Isten o r s z á g a itt a földön, ú g y h o g y szinte felesleges az Isten o r szágának e l j ö v e t e l é r e m é g várni. S mi a k é t birodalom ilyen öszszekeverésének az e r e d m é n y e ? Az, h o g y Isten igéjéből kivész az evangélium és csak a t ö r v é n y m a r a d m e g . Az élet pedigl a t ö r v é n y külsőleges betöltésével k é p m u t a t á s s á lesz! 2. A r a j o n g ó k akképpen z a v a r j á k össze a két b i r o d a l m a i , h o g y mái most az evangéliummal a k a r j á k k o r m á n y o z n i a v i l á g o t . A H e g y i b e s z é d alapján a k a r j á k rendezni a közösségi t á r s a s életet. Lelki m e g v i l á g o s o d á s u k r a hivatkozva m e g t a g a d j á k az esküt, a t u l a j d o n t , à f eisőséget és le a k a r j á k k é n y s z e r í t e n i a f ö l d r e Isten ország'át. N e m t u d n a k várni a.nnak eljövetelére. M i n t h a m á r itt volna, nem veszik komolyan a jelenvaló világot a m a g a bűnével. V é g e r e d m é n y b e n ö n m e g v á l t á s kísérlete az, amit cselekszenek ' lés ezért válnak hiu k é p m u t a t ó k k á . Mind a katholicizmus, mind a r a j o n g ó k t á b o r a a »MönchereU-t iizi, k é p m u t a t ó szerzetesdit játszik. M i n d k e t t ő n e k az a hibája, h o g y nem t u d különbséget tenni a k é t birodalom k ö z t ! L k e t t ő n kivül azonban 'még k e t t ő r ő l kell m e g e m l é k e z n ü n k : a k é t b i r o d a l o m n a k az antinomisták é^ a világi rend részéről való összezavarásáról. 3. Az antiaolmisták mindenestül elvetik a t ö r v é n y t . Agricola és t á r s a i azt ' m o n d j á k : a T í z p a r a n c s o l a t csak a v á r o s h á z á r a való. Ez is a r a j o n g á s n a k egy f a j t á j a , mely nem veszi k o m o l y a n a b ű n t . Azt vélik, h o g y a bűnbocsánat után a bűn is m e g s z ű n t és n i n c s szükség t ö b b é a k e r e s z t y é n s é g b e n a v t ö r v é n y r e . L u t h e r r á m u t a t velük szemben a t ö r v é n y m a r a d a n d ó jelentőségére : a törvény külsőleg k é n y s z e r í t i a gosroszokat a j ó r a ; a t ö r v é n y a bűn ismer e t é r e visz. L á t s z ó l a g az a n t i n o m i s t á k teljesen elválasztották ia a t ö r v é n y t é s az e v a n g é l i u m o t e g y m á s t ó l , de valójában ők is csak összezavarták a k e t t ő t és a törvénnyel együtt az evangéliumot is m e g r o n t o t t á k . 4. Végül a világi rend is ö s s z e z a v a r h a t j a a k e t t ő t olyképpen, h o g y m e g f o r d í t j a a p á p a s á g v é t k é t . A sátán a p á p a s á g alatt a z e g y h á z a t belekeverte a p o l i t i k á b a ; L u t h e r felpanaszolja s a j á t fejedelmeinek, h o g y alattuk m e g belekeveri a politikát az egyházba. A katholicizmusban az egyháziak szívesen b e l e a v a t k o z n a k a világi. d o l g o k b a ; a f e j e d e l m e k pedig világi l é t ü k r e m e g p r ó b á l n a k beleavatkozni az egyház dolgaiba! Például a b b a is bele a k a r n a k m á r szólni, hogy mit prédikáljon az egyház. Vagy hogy egy k o n k r é t esetet említsünk : a szász kancellár a drezdai superintendensitől,
Oaei|Ser Dánieltől azt követelte, hogy egy ifjúra, ki házassági íg'éret ét megszegte, átkot mondjon ki. Luther is helyeselte az ifjúnak valamiféle megbüntetését, de Greiser Dánielhez í r o t t levelében k i f e j t i : » W i r wollen, dass die Ämter der Kirche und des H o f e s getrennet bleiben«, azt akarjuk, hogy az egyház és a fejedelmi udvar hivatalai külön választassanak. És itt mondja a z u t á n a fentebb már részben i d é z e t t e t : ;>A sátán csak sátán marad. A pápa idején az fegyházat keverte a politikába, a mi időnkben meg a politikát akarja belekeverni az e g y h á z b a . . . Mi azonban f e n n t a r t j u k a hivatások elkülönítését.« 6. T é r j ü n k mégegyszer vissza a f ő k é r d é s r e : a k e r e s z t y é n e in b e í r mint két birodalomnak a polgára, mikép viselkedjék a bűn miatt töirvény alá vetett világban? A keresztyén ember t u d j a , hogy ő belső e m b e r e szerint ;iz Isten birodaLmába tartozik, Krisztusnak megváltottja, a hite által szabad mindenektől, az evangéliumban bűnbocsánatot, életet és üdvösséget k a p o t t , v á r j a az Isten országának égen és földön való teljes megvalósulását. • Ugyanakkor a keresztyén ember t u d j a azt is, hogy külső e n v bere szerint beletartozik e világ birodalmába is. Ennek t ö r v é n y e által Isten őt is óvja és öt is felhasználja a r r a , hogy ai világod' es az e m b e r e k e t megóvja a pusztulástól. Ezért aláveti m a g á t a felsőségnek, ainig az hitét nem bántja, aláveti magát — a világ f e n n t a r t á s á é r t és a felebarát javáért. Luther még a világi hivatal vállalását is, akár fejedelmi tisztről, akár hóhéri tisztről van szó. azzal a gondolattal alapozza m e g : a keresztyén ember a felebarátjára tekintve vállalja tisztét; neki magának nincs szüksége arra, hogy a törvény biztosítsa neki a jogot, m e r t ő arról kész lemondani is, de a felebarátjának szüksége van a r r a , hogy karddal és hivatali hatalommal is érvényt szerezzen a jognak. »így e g y e z t e t h e t ő össze szépen a k e t t ő , hogy eleget teszel mind az Isten országának, mind a világi hatalomnak, jogtalanságot szenvedsz és jogtalanságot bünt e t s z ; a rossznak nem állasz ellene, és mégis ellene állsz. T. i. egyfelől magadat nézed, másfelől f e l e b a r á t o d a t . Magadat és ami a tied, az evangélium szerint gondozod és szenvedsz jogtalanságot, mint egy igaz keresztyén m a g a d é r t ; másra viszont a szeretet szerint viselsz gondot s nem szenvedsz semmi jogtalanságot felebarátodért.« (A világi felsőségről. 6. pont.) line, nemcsak a megkülönböztetés, de az összeegyeztetés j? fellelhető a keresztyén embernél. Az irányvonal azonban mindig csak ez l e h e t : belülről k i f e l é ; a m e g k ü l ö n b ö z t e t é s t ő l az összeegyeztetésig! Valóban, két személy van itt egy személyben, két teljes ,ember egy emberben. Mennyi konfliktust idézhet ez elő! De mily nagyszerűen megoldódhatik minden konfliktus, ha valaki tud és m e r keresztyénül viselkedni a világ birodalmában is!
Végűi visszakanyarodunk t a n u l m á n y u n k legelejére. Azt mond o t t u k , hogy az állam és egyház viszonyának ma is m é g k r i t i k u s szakaszában élünk, és így s ü r g e t ő s e b b e n a k é r d é s b e n világosan kifejteni az evangélikus t a n í t á s t , melyhez s z a b h a t j u k magunkviseletét. Ez t h e o l c g ' a i és igehirdetői feladatunk. N é h á n y tételben ezt a feladatot is felvázoljuk. 1. Különböztessünk a k é t birodalom k ö z ö t t . Ma is változatlanul a k e t t ő n e k összekeverése okozza a l e g t ö b b b a j t . Éppen tanít á s u n k alapján elől kell járnunk a felekezetek k ö z ö t t ennek a kiil ö n b ö z t e t é s n e k világos hirdetésével. 2. Hirdessük a t a n í t á s u n k a t . Az egyház szolgái f o r g a s s á k az ige k a r d j á t . A hívek k a p j á k m e g a -világos ú t m u t a t á s t , h o g y ne, hangulatuk után vagy más felekezetek m a g a t a r t á s a után f u s s a n a k . I g e h i r d e t é s ü n k n e k eí kellene érnie a világi felsőséghez is, m e r t clak az igéből é r t h e t i k m e g a h a t a l o m viselői is, h o g y m i k é p p e n élnek helyesen a h a t a l o m m a l . Ez sok felesleges f é l r e é r t é s t é s ü t k ö z ő p o n t o t kiküszöbölhetne. H i r d e s s ü k a t a n í t á s u n k a t , m e r t más f e g y v e r ü n k nincsen. Az egyház nem f o r m á l h a t t á r s a d a l m a t közvetlen belenyúlással, politikai akciókkal, h a n e m csak az ige hirdetése által! 3. Különösképpen is h i r d e t n ü n k kell a világi h a í a l c m Istentől rendelt jogairól és k o r l á t j á r ó l szóló bibliai igazságot. A világi felsőségnek joga van e n g e d e l m e s s é g e t követdlni t e s t ü n k s javaink t e k i n t e t é b e n Csak egyhez ninos isteni j o g a : az igehirdetést akadályozni, a szabad hitvallásnak g á t a t vetni,' a lelkiismeretet békI v ó b a verni. E b b e n az egy esetben ellene s z a b a d és ellene kell állanunk. De akkor is csak szenvedőlegesen. Jól é r t s ü n k ! Aktiv engedelmesség és passiv ellenállás — csak e r r e t a n í t az Isten igéje. És csak í g v igaz a k ü z d e l m ü n k a szekularizmus ellen. 4. Az állammal szemben való viselkedésünknek legyen etika» alapja. Ez pedig nem lehet más, mint a f e l e b a r á t s z o l g a l a t a ! Amit az egjyház vállal, azt ne önző l é t f e n n t a r t á s b ó l vállalja, hanem valóban az e m b e r e k é r t , az e m b e r i s é g é r t , igen a n e m - k s r e s z t y é nekért is! 5. Valósítsunk m e g valamit m á r a H e g y i b e s z é d b ő l is a gyülekezetben, az anyaszentegyházban. T u d j u k , h o g y az egyház m é g nem az Isten országa, de az eljövendő Isten o r s z á g á n a k mégis csak a kezdete. P r ó b á l j u n k m e g m a g u n k k ö z ö t t az evangélium alapján élni közösségi életet! Hiszen ha ebből semmi sem valósul meg, a k k o r k á r a két birodalom m e g k ü l ö n b ö z t e t é s e , a k k o r mindenestül csak a világ b i r o d a l m á b a n v a g y u n k . Egy b i r o d a l o m h o z t a r t o z n u n k , nekünk, keresztyéneknek, Isten t e r v e és szándéka szerint csak az eljövendő életben s z a b a d , ahol megszűnik e-világ bi r o d a l m a és kivirágzik az Isten ö r ö k k é v a l ó o r s z á g a ! Scholz László.
Felhasznált irodalom : M. Luther: Von weltlicher Obrigkeit, wie weit man ihr Gehorsam schuldig sei, (Calwer II. 263 —303. 1., Magyar Luther III. 359—HO. 1.) M. Luther, Ausgewählte Werke, Calwer VI. kötet 265. 271 k., 424, •137 k., 459—462 1. Luthers Evangelien—Auslegung (E. Mülhaupt szerkesztésében), 7. füzet, Göttingen, 1939, Mt. 5 38—42 verseihez a 115 lik. lapokon. Harald Dieni: Luthers Lehre von den zwei Reichen, 1938, München. A. Nygren: Az állam és az egyház, Evangélikus Theologia, 1947. 6. sz. körlevél 1—8 1. (Eredetileg előadás Nyköpingben, 1942.) (>. Wingren: Geistliches und wejtüches Regiment bei Luther, Theo). Zeitschrift. Basel, 1947, 4. füzet, 263 —273 1.
TÁJÉKOZTATÓ
Rovatvezető:
Köt Könyvismertetés a) Farner, Oskar: Huldrych Zwingli, Band 2: Seine Entwicklung zum Reformator, 1506—1520. — Zürich, Zwingli—Verlag 1946).—VI., 48S lap. - Ára kötve 14.— sv. frank. Az első világháború után beköszöntött „Lulher-renaissance"-ot még a második világháború előtti időben nyomon követte egy bizonyos „Kálvin-renaissance". Svájc protestáns népének jelentős része azonban mégis Zwinglibcn látja a saját reformátorai, s így érthető, hogy a reformátorokkal való behatóbb foglalkozás során Zwingli is fokozottabb figyelemben részesül. Köhler Walter után most Farner Oszkár zürichi pro» IVsszor a legjelentősebb Zwingli-kutató. Számos részlettanulmány után újabban több kötetre tervezett nagyszabású Zwingli-életrajz kiadásai kezdte meg. Ennek első kötete 1943ban jelent meg, és Zwingli ifjúságát, iskolai és egyetemi tanulmányait öleli fel 1506-ig. Ez a kötet szinte aprólékos részletességgel igyekszik feltárni Zwingli későbbi munkáiban a gyermek- és ifjúkori emlékeket, élményeket és azok hatását. A második kötet már Zwingli reformátorrá fejlődését kívánja feltárni, az összes elérhető források, emlékek felhasználásával é s kiértékelésével. Három szakaszt ölel fel
DEZSÉRY
LÁSZLÓ
ez Zwingli életéből és munkásságából : glarusi papságát, 1516-ig, einsiedelni káplánságát 1518 végéig és a zürichi nagytemplomnál (Münster) elnyert plébánosi (Leutpriester) munkásságának kezdeti időszakát (1520ig). Éhben a keretben Zwingli szellemi és lelki világának átalakulását igyekszik a szerző beható elemzéssel felderíteni. A humanista-hazafias gondolkodástól az evangélium felé fordulásának döntő időpontját 1516ra teszi. Ebben elsősorban Zwingli későbbi nyilatkozataira támaszkodik, s a meglehetősen csekély kútfőanyag segítségével a szerző Zwinglinek ezt az állítását igazolni is törekszik. Zwingli ezzel azt akarta hangsúlyozni, hogy az ő reformátort felfedő zése és iránya Luthertől teljesen függetlenül alakult ki. Még ha nem is gondoljuk, hogy Zwinglit erre az állítására a Lutherrel szemben mindenképen önállónak látszani akaró becsvágya vezette, azért egy bizonyos fokú önáltatást mégis csak látnunk kell abban,, ahogyan Luthernak reá gyakorolt hatásat később el akarja vitatni. Azt gondolom, hogy a szerző is kissé túlértékeli ebben a tekintetben Zwingli nyilatkozatait. Annyi legalább is bizonyosnak látszik, hogy az evangéliumnak az a felfedezése, amire Zwingli, a saját állítása szerint már 1516-ban, tehát Luther nyilvános fellépése előtt jutott el, Luther hatása alatt tudatosult és mélyült el lelkében. \ Az érdekes illusztrációkkal gazda-
