Lipcsey Ildikó
A CASBI
(A magyar vagyonok államosítása Romániában 1945-után.)
Elektronikus kiadás a szerző engedélyével A könyv megvásárolható a POSSUM Lap és Könyvkiadó Kft-től
Az Ellenséges Vagyonokat Kezelő és Felügyelő Pénztár tevékenysége Romániában 1945-1961
Ajánlás Az 1945, január 20,-iki szovjet-magyar fegyverszüneti egyezmény ellenére Románia Magyarországot továbbra is ellenséges országnak tekintette, és 1945 áprilisában az 1944 szeptember 12,-iki szovjet-román fegyverszüneti egyezmény 8-as pontjára hivatkozva létrehozta az Ellenséges javakat 2
Felügyelő és Kezelő Pénztárat, román néven a Casa autonoma pentru supravecherea bunurilor inamicului, rövidítve a CASBI-t, abból a célból, hogy zárolja a magyar vagyonokat. Pontosabban a magyar állam, magyar állampolgárok, magyar közjogi személyek és a romániai magyar nemzetiségű állampolgárok ingó és ingatlanát, kereskedelmi és ipari vállalatait, pénzintézeteit. A vagyonoknak csak a töredékét adták vissza, a javát államosították. E tény éveken keresztül vita tárgyát képezte a két ország között, bár 1948ban majd 1953-ban kölcsönösen lemondtak az egymással szembeni követelésekről. Ennek értéke Magyarország viszonylatában nagyságrenddel több volt. A kötet majdnem tetszőleges válogatás a több ezer dokumentum közül. Mindenekelőtt azzal a szándékkal készült, hogy felhívja az érintettek, mindenekelőtt a szakma képviselőit, s ösztönözze a fellelhető dokumentumok összegyűjtésére, feldolgozására. Ez napjainkban egy jó számítógépes programmal könnyen elérhető. A kötet természetesen nem tartalmazza a romániyai magyar egyházak, intézményrendszer és a romániai magyar nemzetiségű állampolgárok államosított vagyonát.
3
Bevezetés
1944: a szovjet-román fegyverszüneti szerződés 8. Szakasza Az 1944. szeptember 12-én Moszkvában megkötött szovjet-román fegyverszüneti szerződés több pontja érintette Erdélyt. Így a 19. szakasz, mely szerint „Erdély vagy annak nagyobb része visszakerül Romániához.” A 2. szakasz előírta, hogy „Románia kormánya és főparancsnoksága kötelezi magát Németország és Magyarország Románia területén található fegyveres erőinek lefegyverzésére és internálására, valamint az említett államok ott-tartózkodási hellyel bíró állampolgárainak internálására.” A 14. szakasz szerint „A román kormány és főparancsnokság kötelezi magát, hogy együttműködik a szovjet főparancsnoksággal a háborús bűnökkel vádolt személyek letartóztatásában és bíróság elé állításában.” 2 A szovjet-román fegyverszüneti szerződés 8. szakasza alapján hozták létre az Ellenséges Vagyonokat Felügyelő és Kezelő Pénztárt, a CASBI-t. „A Román Kormány és Főparancsnokság kötelezi magát, hogy nem engedélyezi Németország vagy Magyarország, vagy ezek állampolgárai, vagy ezek területén, vagy az általuk elfoglalt területeken lakhellyel bírók tulajdonát képező bármilyen természetű vagyonoknak /beleértve értéktárgyat és pénzt/ a Szövetséges /szovjet/ főparancsnokság engedélye nélkül történő kivitelét, vagy kisajátítását. A Román Kormány és Főparancsnokság ezeket a tárgyakat a Szövetséges /szovjet/ részről megállapítandó feltételek mellett fogja megőrizni.” 3 Az „ellenséges vagyonok”-kal kapcsolatban megjegyzendő és figyelemreméltó, hogy Antonescu ideje alatt hozott törvényre hivatkoztak, mint jogforrásra. 4 Az 1942. július 3-i 498. számú rendelet-törvényben Antonescu marsall és államfő azon államok állampolgárai vagyonáról rendelkezett, akikkel Románia hadiállapotban volt. Az 1944. szeptember 2-i 443. számú törvényrendelet, az 1944. október 6-i 478. sz. törvényt - a Nemzetgazdasági Minisztérium adta ki és Mihály király írta alá - megerősítette, hogy a 498-as törvényt továbbra is alkalmazni fogják. A 498-as törvényt további törvényrendelet egészítette ki, az 1944. december 19-i 644-es törvény, amely már konkrétan megnevezte Németországot és Magyarországot, mint ellenséges országot. 5 Pontosabban: ekkor terjesztették ki Magyarországra. A CASBI-ról tájékoztató Romániában 1945. január 3-án jelent meg, ezt követően a Hivatalos Közlöny 1945. február 10-i számában tették közzé a fegyverszüneti szerződés 8. szakaszára hivatkozva Mihály király 91. számú törvényerejű rendeletét a Pénzügyminisztérium alá tartozó CASBI
létrehozásáról. A fegyverszüneti egyezmény idézett pontja a következőkre vonatkozott: 1. Németország 2. Magyarország 3. német alattvalók 4. magyar alattvalók 5. német megszállás alatt lévő területeken állandó lakhellyel rendelkező személy 6. magyar megszállás alatt lévő területeken állandó lakhellyel rendelkező személy Ezt követte az 1945. IV. 25-én kiadott 5822/45. szám alatt megjelenő „Utasítás az Ellenséges javak Megyei Hivatalának létesítésére és Közreműködésére vonatkozó” rendelet. Ennek nyomán rendelték el: 1. magyar állampolgárságú Romániában tartózkodó természetes személyek, 2. magyar állampolgárságú vagy magyar tőkeérdekeltségek, mint jogi személyek, 3. és az un. „vélelmezett ellenségek” javainak zár alá vételét. Ez a következőkre vonatkozott: a/ Németország, b/ Magyarország területén található személyek, c/ német alattvalók, d/ magyar alattvalók, é/ német megszállás alatt lévő területeken állandó lakhellyel bíró személyek, f/ magyar megszállás alatt lévő területeken állandó lakhellyel bíró személyek. Az 1945. május 3-án megjelent 6754 számú módosító utasítás szerint csak azoknak a vagyonát kell zár alá vonni, akik 1945. március 13-a után tértek vissza Romániába. /Hivatalosan a kolozsvári minisztertanács ülésén a Grozakormány ekkor „kapcsolta vissza” - kapcsolta be - Észak-Erdélyt a román közigazgatásba./ Egy másik módosítás így hangzik: az „1945 április 4. után visszatérő menekültek is mentesülnek a CASBI alól, ha ellenük fasiszta, katonai vagy politikai magatartás miatt vád nem emelhető.” Az első hazatérő vonatok azonban csak a következő hónap elején indultak el Magyarországról. A Belügyminisztérium Fegyverszüneti közigazgatási ügyosztályának 1945. V. 25-i határozata hivatkozva a CASBI megkeresésére körrendeletet adott ki, mely szerint alkalmazni kell a fegyverszünetet végrehajtó román bizottság határozatát. E szerint a kérelmek Romániában általános rendelkezéssel nem intézhetők el, hanem egyenként kell megvizsgálni azokat. 6 A CASBI jogköre A közzétett királyi rendelet meghatározta, hogy a CASBI: a./ kezeli azokat az ingó és ingatlan javakat, amelyek az 1944. szeptember 12-i fegyverszüneti szerződés 8. szakasza által meghatározott személyekhez 5
tartoznak, tehát német vagy magyar állami javakat, ezen kívül német vagy magyar állampolgárságú fizikai és jogi személyek tulajdonait; b./ felügyeletet gyakorol és ellenőrzi azokat az ipari és kereskedelmi vállalatokat, amelyek tőkéje 20 %-a az a/ pontban megjelölt személyekhez tartoznak; c./ felügyeletet gyakorol, ellenőriz és adminisztrátorokat nevez ki a kereskedelmi vállalatoknál, amelyek az a./ pontban megjelölt személyek meg nem engedett ellenőrzése alatt működnek; d./ kinevezi, visszahívja és ellenőrzi az adminisztrátorokat és gondnokokat, akik azzal vannak megbízva, hogy a 91/1945 sz. törvény 22. szakaszában előírt vállalatokat és javakat megőrizzék, igazgassák. A CASBi jogkörének gyakorlása végett a következő általános munkálatokat kell végrehajtani: a./ személyek, javaik és érdekeltségeik azonossági megállapítása, b./ 1944 szeptember 12-én létező javak, jogok és érdekeltségek leltározása, c./ ezt követően ezek felértékelése az 1944 szeptember 12-i áron, d./ a javak és érdekeltségek megőrzésének felügyelete. 7 A bukaresti Ghica utca 5 szám alatt lévő központ után létrejöttek az Ellenséges Javak Megyei Hivatalai is. Ezek két ügyosztályból álltak: 1. városi javak ügyosztálya /a megyei főispán irányította őket/, amely az ellenségesnek minősített városi javakkal foglalkozott, és 2. a vidéki javak ügyosztálya /a Mezőgazdasági Kamara mellett működött/. A Megyei Hivatalok hatáskörébe tartoztak a 8. szakasz szerinti ellenséges javak, kivéve a kereskedelmi, ipari vállalatokat, bankokat, biztosítási intézményeket és egyéb vállalatokat, mert ezek közvetlen a CASBI hatáskörébe tartoztak. Közelebbről: a./ személyek és javak azonossági megállapítása. Ezen személyek: a. németek, azaz német állampolgárságú fizikai személyek, német köz- és magánjogi személyek, német követségek, konzulátusok, kulturális, sport, stb egyesületek, b./ magyarok, tehát magyar állampolgárságú fizikai személyek, magyar köz- és magánjogi személyek, akiknek lakhelye vagy székhelye Romániában vagy bármely más országban van, c./ vélelmezett ellenségek, bármely más állampolgárságú személyek, akiknek székhelye német vagy magyar területen, vagy az általuk elfoglalt területen van, vagy akik 1944. szeptember 12 előtt vagy után Németországba, Magyarországra vagy az általuk elfoglalt területekre menekültek. Mindezen személyek azonosságának megállapítása kötelező az 1944 szeptember 12-ki időpontra, még akkor is, ha ezután visszatértek. Az azonossági megállapítást a 6
hatóságoknál fellelhető adatok alapján, és közlemények útján hozzák a nyilvánosságra. Továbbá ezek a személyek kötelesek nyilatkozatot adni, hogy a szóban forgó személyek mely csoportjához tartoznak, milyen vagyonnal rendelkeznek, azok hol találhatók, illetve kik azok a személyek, akiknél ezek a javak megtalálhatók. 8 B. A javak felleltározása és értékelése. C. A javak megőrzése és kezelése. Tovább részletezve: a Megyei Hivatalokhoz tartozott : 1./ a városi javak leltározása, melyek lehetnek: a./ épületek, b./ közhelyek, c./ ingóságok /bútor, kép, ágynemű, fehérnemű, evőeszköz, élelem/ d./ egyéb ingóságok /fémek, papírok/, 2./ a falusi javak leltározása a./ mezőgazdasági jellegűek b./ lakás, háziipar, kereskedelmi irodák, c./ háziipar, d./ élőleltár, e./ holtleltár, f./ termékek, g./ különböző anyagok, h./ házi anyagok, 3./ javak megőrzése és kezelése. Mindezt tehát a megyéknél a gondnokok végezték el, majd a leltárak elkészítése után a vagyonok kezelése a felügyelők hatáskörébe került. A „vélelmezett ellenség” /”inamici rezunati”/ A fogalom a CASBI 3822/45-ös utasítása után vált ismertté. „Vélelmezett ellenségnek tekinthetők a német vagy magyar területen, vagy ezek által elfoglalt területeken tartózkodó személyek, állampolgárságra való tekintet nélkül, valamint azok a román állampolgárok, akik 1944. szeptember 12-e előtt vagy után Németországba vagy Magyarországba, vagy általuk elfoglalt területekre menekültek.” A vélelmezett ellenség két csoportot fogott át: 1. Ellenséges területen tartózkodó személyek, akár átmenetileg tartózkodtak ott, akár az állandó bejelentett lakásuk ott volt. 2. Ellenséges területre menekült személyek
7
a./ akik a bécsi döntés után Észak-Erdélybe költöztek, és román állampolgárok voltak, b./ a bécsi döntés után lakáscserével Észak-Erdélybe költöző dél-erdélyi magyarok, c./ a háborús hadműveletek elől Észak-Erdélybe menekültek, d./ ott gyógykezeltették magukat vagy kórházi ellátásban részesültek, e./ a Magyarországra menekültek, akik visszatértek Észak-Erdélybe, f./ akiket a németek elhurcoltak, g./ akik a kiürítési rendeletnek eleget téve távoztak. Ezek alapján a Magyar Népi Szövetség a CASBI gyakorlati alkalmazásának tapasztalatát, azzal kapcsolatban, hogy mely személyeknek a vagyona került zár alá, így összegezte: 1./ magyar nemzetiségű román állampolgárok, akik nem távoztak el Romániából, 2./ román és amerikai állampolgárok közös tulajdona, 3./ 1944 augusztusában erőszakkal Észak-Erdélybe hurcolt magyar nemzetiségű román állampolgárok, 4./ érvényes román útlevéllel Észak-Erdélyben tartózkodó magyar nemzetiségű román állampolgárok, 5./ a román hadseregben harci cselekményben elhunytak családtagjai, 6./ munkatáborba hurcoltak, 7./ román és magyar állampolgárok közös vagyona, 8./ katonai szolgálatban lévők vagyona, 9./ 1940-ben Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe áthelyezett román köztisztviselők Észak-Erdélyben maradt vagyona. Azoknak a vállalatoknak a vagyonát zárolta a CASBI, melyek idegennek tekinthetők, azaz, amelyek tőkéjükből 20%-nál nagyobb rész illette meg a felügyelet alá eső természetes és jogi személyeket. Ezzel kapcsolatos egy módosított javaslat: csak azok a vállalatok, társaságok kerüljenek a CASBI hatáskörébe, amelyekben a külföldieknek 50 %-nál nagyobb érdekeltségük van. A „vélelmezett ellenség” fogalomra azért volt szüksége Romániának, mivel Magyarország az 1945. január 20-i szovjet-magyar fegyverszüneti egyezményben hadüzenetre kötelezte magát Németországgal, illetve jóvátétel fizetésére a Szovjetunióval szemben. Tehát a fegyverszüneti egyezménnyel Magyarország megszűnt ellenséges ország lenni. Következésképp a szovjetromán fegyverszüneti szerződés 8. pontja hatályon kívülre került, bár ezt törvényileg nem mondották ki, ami nem ismeretlen a jogalkotásban, különösen háborús időben. /A szovjet-magyar fegyverszüneti szerződés 8-as pontja szó szerint megegyezik a szovjet-román szerződés 8-as pontjával, csak ott Németországról van szó./ A jogászok még azzal is érveltek, hogy 1944. szeptember 12-én, amikor létrejött a szovjet-román fegyverszünet, Észak-Erdély 8
nem tartozott Romániához, tehát ott nem volt alkalmazható a 8-as pont. ÉszakErdély hovatartozása nyitott volt, és a két ország, Magyarország és Románia azonos feltételek mellett kapcsolódott be a Szovjetunió mellett a Németország elleni háborúba. A CASBI-törvény viszont azt jelentette, hogy Románia továbbra is ellenségként kezelte Magyarországot. A jogászok másik érve az volt, hogy a fogalmat - vélelmezett ellenség - nem ismeri a nemzetközi jog. A vagyonok zár alá vétele elsők között érintette azokat, akik elmenekültek, s akiknek tisztázatlan volt az állampolgárságuk. Az 1945. április 4-i 261. számú állampolgársági törvény csak azoknak a román állampolgárságát ismerte el, akik 1940. augusztus 30-án állandó lakhellyel rendelkeztek. Nem ismerte el román állampolgároknak azokat, akik a második bécsi döntés után idegen állampolgárságért optáltak, vagy olyan állam hadseregében vállaltak önként katonai szolgálatot, amellyel Románia hadi állapotba került. Az augusztus 12-i végrehajtási utasítás így szólt: „...elveszítették román állampolgárságukat mindazok, akik az ellenséges hadsereg visszavonulásakor a visszavonulókkal közösséget vállalva Észak-Erdély területét önként elhagyták.” Október 10-én Patrascanu igazságügyi miniszter 10.4005 sz. rendelete szerint a menekültek visszatérésük alkalmával, mivel az április 4-i törvény szerint elveszítették állampolgárságukat, nem kaphatják vissza ingó és ingatlanukat annak ellenére, hogy az is elhangzott hivatalos szinten, hogy visszahelyezik őket jogaikba. A Patrascanu-rendelet megjelenése után a Magyar Népi Szövetség memorandumában Groza miniszterelnöktől legalább a következők mentesítését kérték akik: 1. Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe menekültek; 2. akiket besoroztak a magyar hadseregbe vagy erőszakkal vitték el; 3. a kiürítési parancsnak engedelmeskedtek; 4. 1944 szeptember 12 után elmenekültek lakhelyükről, de visszatértek; 5. a háborús események miatt menekültek el Dél-Erdélyből 1944. szeptember 12 és október 31 között. A Magyar Fegyverszüneti Bizottság 1945. május 24-én szóbeli jegyzéket intézett a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz. 9 Arra hivatkozva, hogy Magyarország fegyverszüneti szerződést kötött a Szövetséges Hatalmakkal indokolatlannak minősítette, hogy Románia a magyar javakkal szemben kényszerintézkedést foganatosított, ellentétben Magyarországgal, amely nem tett hasonló lépéseket a magyarországi román vagyonokkal szemben. A levél utalt a CASBI intézkedés nyomán kialakult gazdasági problémákra és ennek esetleges negatív politikai következményeire. A SzEB, amely engedélyezte egy magyar bizottság kiutazását Bukarestbe, 1945. október 6-i jegyzékében értesítette a magyar kormányt, hogy a Romániában lefoglalt magyar vagyonok ügyében kérdést intézett a szovjet 9
kormányhoz. A magyar kormány újból kérte a SzEB-et, hogy szíveskedjen közbenjárni a román kormánynál. Ismét a nehéz gazdasági életre hivatkoztak, és arra, hogy a két ország közötti kapcsolatot súlyosan megterheli a CASBI. A levél utalt arra, hogy a romániai csehszlovák és osztrák vagyonokat Románia már felszabadította a zár alól. 10 Két tényezőt meg kell említeni. Először: az olyan magyar tőkeérdekeltségek, mint a Petrozsényi Kőszénbánya Rt., a bodfalusi cukorgyár, a Phönix bánya, koksz és vegyigyár, a Dermata, az Erdélyi Bank fiókjai, a Hitelbank, a Leszámító és Pénzváltóbank, az Angol-Magyar Bank leányvállalatai már évek óta a román gazdaságpolitika figyelmének középpontjában állt. Másodszor: az Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottság idején a Gyosz helyére lépő Szakszervezeti Tanács vette át az erdélyi iparvállalatok 80 %-át és üzemeltette. A CASBI kezelésébe került termelőegységeknél ezzel szemben a román fél tudatosan nyersanyag-, üzemanyag- és pénzhiányt idéztek elő a termelés megbénítása végett. 1945 végén, megfelelve a CASBI jogköréről szóló korábbi királyi rendeletnek, Romániában döntés született arról, hogy a távollévő román állampolgárokról egyéni lap állítandó ki. Ezt a helyi közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalták. Lásd. a „vélelmezett ellenség” azonossági megállapítását. Az adatlapnak tartalmazni kellett a román állampolgár nevét, akinek vagyonát zárolták, lakását, családi állapotát, a zár alá vett vagyon jellegét, hogy milyen magatartást tanúsít a Szovjetunióval szemben, részese volt-e az Antonescu rezsimnek. A kérdőíveket a főispáni hivatalban kellett összegyűjteni, és azt 1945. december 10-ig Bukarestbe a CASBI központba elküldeni. 1946: bizonytalan helyzet. Az észak-erdélyi magyar közalkalmazottak ingóságainak sorsa Az 1946. január 20-án kiadott 5. számú törvényrendelet szerint a Román Fegyverszüneti Bizottság megszűnik és helyette megalakul a SzEB-bel való kapcsolattartásra a Román Bizottság. E Bizottság által meghatározott kereten belül kellett végrehajtani az illetékes minisztériumoknak a fegyverszüneti szerződésben foglaltakat. Következésképpen a CASBI is a Román Bizottság hatáskörébe került. Ezzel az ODA (Országos Demokrata Arcvonal) baloldali kormánya kivette a pénzügyminisztérium határköréből. A Román Bizottság főkormánybiztosává dr. Oeriu Simiont nevezték ki. Az 1946. február 219-i jelentés 11 tudni vélte, hogy a Bizottság olyan utasítást adott a egyes megyének /Arad, Temesvár, Orsova/, hogy gyűjtsék be a megyei székhelyen azoknak az ingóságait, amelyek eddig a tulajdonosaik birtokában voltak.
10
A CASBI felügyelet alá vont vállalatok, cégek és személyek jegyzékét a Hivatalos Közlöny, a Monitorul Oficial 1945. június 8-i, július 9-i, szeptember 10-i, november 9-i, december 4-i, 1946. február 9-i, március 7-i számaiban jelentették meg. Nékám Sándor miniszteri tanácsos tájékoztatójából az derül ki, hogy ezek az adatok pontatlanok, hiányosak voltak. Ezért javasolta, hogy a pontos listát Budapesten kellene elkészíteni. Több forrás alapján valósak voltak Nékám aggodalmai, hogy ti. tudatosan tönkreteszik a magyar vagyonokat, több vállalatnál megvonták a tulajdonostól az ellenőrzés jogát, és a CASBI adminisztráció nemcsak a jövedelmet, de a vagyonállagot is veszélyezteti. Ennek alapján - javasolta - a magyar államnak feltétlenül kártérítési igénnyel kell fellépni. Hiszen a CASBI hatáskörébe nemcsak a vagyonok zárolása tartozott, hanem megőrzésére is hivatott volt. 12 1946-ban a magyar kormány aktivizálódott a CASBI ügyben. Moszkva, Párizs - ld. a szeptember 25-i levelet a béketárgyalás elnökéhez , - Bukarest voltak a helyszínei a címzetteknek. /Nem érdektelen megemlíteni: Párizsban úgy döntöttek, hogy az Egyesült Nemzetek észak-erdélyi javaiban lévő károk 75 %-át Magyarország köteles megtéríteni. 13 /A károk között említették a: Magyar-Amerikai Olajipari Rt-t 3 millió svájci frank értékben, a Lomas, ForestaTransilvania svájci cég marosvölgyi fatelepét, a Tordai Cementgyárat, /francia érdekeltség/ a Solvay Vegyiművet. 14 Sokak számára világos volt, hogy Moszkva gyakorolhat csak megfelelő nyomást Bukarestre, hogy a magyar vagyonok zár alól történő feloldása megtörténjen. 1945. október 10-én a magyar külügyminisztérium újabb jegyzékkel fordult a magyarországi SzEB-hez, és kérte, járjon közbe a román kormánynál az ügyben. I.I. Ljevuskin vezérőrnagy, a SzEB vezérkari főnöke 1946. január 6-án a következő választ adta a romániai SzEB tájékoztatása alapján: a Magyarországra repatriáló magyarok elvihetik magukkal ingóságaikat, ha a román hatóságok előtt bizonyítani tudják, hogy nem vettek részt a háború idején az Egyesült Nemzetek ellen irányuló cselekményben, és ha azok kivitele nem ütközik a román törvényekbe. Amit nem vihetnek magukkal, azt a román állam köteles megőrizni. 15 A külügyminisztérium 10/a osztálya több egyéni kérést továbbított a bukaresti misszióhoz, de azok elintézést nem nyertek. Ljevuskin az 1945. szeptember 18-i és 20-i jegyzékre azt a választ adta, hogy a RSzEB akkori főnöke, Vinográdov szerint a román kormány 1945. december 14-én utasítást adott ki a rendőrség illetékes parancsnokságainak néhány magyar állampolgár ingósága kiszállítására. 16 Szuszajkov, a RSzEB vezetője 1946. április 24-i levelében közölte a román kormánnyal, hogy nem kíván felügyeletet gyakorolni a magyar javak, valamint azon román állampolgárok vagyona felett, akik 1944 szeptember 12 vagy ezt követően távoztak. Ennek az eredménye az 1946. május 8-án megjelent 11
13.782 számú rendelet és az azt kiegészítő módosítás, a 826 számú rendelettörvény. 1946. április 26-án a külügyminisztérium ismét jegyzéket intézett Ljevuskin vezérőrnagyhoz, járjon közbe, hogy a magyar állami tisztviselők - kb. 21.000 személyt érintett - hazaszállíthassák Észak-Erdélyben hagyott ingóságaikat. 17 A rövid válasz május 15-én született meg, ebben arról értesítették a külügyminisztériumot, hogy „a Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak nincs az ellen kifogása, hogy magyar állami tisztviselők Észak-Erdélyből ingóságaikat elhozzák.” A RSzEB mellett működő Román Bizottság főkormánybiztosa, Oeriu május elején közölte a sajtóban, hogy a Szovjetunió könnyített a fegyverszüneti feltételeken, és a román kormány visszaadja azoknak a vagyonát, akik nem álltak sem Antonescu, sem Horthy szolgálatában, és nem harcoltak önként az Egyesült Nemzetek ellen. Visszaadandók azoknak a személyi javai, akik 1944 szeptember 12-én vagy később Németországban, Magyarországban, vagy e két ország hadseregei által megszállt területen laktak. Éppen ezért aktuális lett, hogy a megyék elküldjék azoknak a minősítési lapját, akiknek vagyonát a CASBI zárolta. A visszaadandó személyi javak a következők: lakást szolgáló épületek, városi és vidéki házhelyek, falusi birtokrészek, mezőgazdasági felszerelések, kisebb nem hasznot hajtó ipari és kereskedelmi vállalatok. A nemesfémek, hasznot hajtó vállalatok, bankbetétek továbbra is zár alatt maradtak. 18 A tapasztalatok alapján Gyöngyösi külügyminiszter természetesen tudatában volt annak, hogy a dolgok Moszkvában dőlnek el. Ezért Oeriu bejelentése után Gyöngyösi a magyar kormány nevében G.M. Puskinhoz, a Szovjetunió magyarországi követéhez intézett 1946. május 29-i levelében azt fejtette ki, hogy a román fegyverszüneti egyezmény 8. pontjának alkalmazását a potsdami egyezmény 4. fejezetének 1, 8, 9 pontjai hatástalanították. E szerint a Szovjetunió kártalanítására az általa megszállt területeken található német javak szolgálnak majd. „Tekintettel arra, hogy a CASBI felügyelete alatt lévő magyar javak felszabadítása az erdélyi magyarságnak, valamint Magyarországnak elsőrendű gazdasági érdeke, s hogy számos esetben teljesen vagyontalan egyéneknek a mindennapi életéhez szükséges ingóságairól van szó, a magyar kormány arra kéri a Szovjetunió kormányát, hogy a CASBI alá helyezett magyar javaknak a zár alól való feloldását lehetővé tenni szíveskedjék.” 19 1946. október második hetében úgy tűnt, hogy az ügyben valamelyes előrelépés történt. I. Szuszajkov vezérezredes, a romániai SzEB elnökhelyettese október 12-i levelében érről értesítette Petru Groza miniszterelnököt. Groza a Szabadság november 23-i számában Gömöri Endrének azt nyilatkozta: nem tud Szuszajkovnak a hozzá intézett leveléről, majd néhány nap múlva azt mondotta, hogy mégis volt róla tudomása. 20 Még érdekesebb, hogy Gyöngyössy követségi tanácsos a külügyminiszternek szóló beszámolójában azt írta, hogy 12
amikor 1947 január 7-én Grozánál járt, a miniszterelnök nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a Szuszajkov levél az ő közbenjárásának köszönhető. 21 „A RSzEB ezennel tudomására hozza, hogy Magyarország és a magyar állampolgárok vagyona, valamint jogi és fizikai személyek összes vagyona melyek a fegyverszüneti szerződés 8-ik paragrafusa szerint nyilvántartásban és ellenőrzés alatt vannak, teljes egészükben kivonatnak a fegyverszüneti szerződés 8. paragrafusának intézkedései alól és vissza lesznek szolgáltatva törvényes tulajdonosaiknak. Ezzel kapcsolatban a Romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság megsemmisíti valamennyi intézkedéseit, amelyek nem magyar és román jogi és fizikai személyek vagyona ellen folyamatba tett peres eljárások felfüggesztésére vonatkoznak, olyan javak ellen, amelyek a CASBI nyilvántartásában és ellenőrzése alatt szerepelnek. Kérem Miniszterelnök úr különleges figyelmet szentelni ennek a ténynek, hogy a magyar és román javak kivétele és átadása alkalmával ne engedtessék meg a kivétele vagy elrejtése és általában akármilyen tranzakciónak a keresztülvitele, amelyeket Németország, Olaszország vagy azok állampolgárainak javára vonatkoznak.” 22 Nékám Sándor követségi tanácsos Bukarestben 1946. október 15-én levelet kapott a romániai SzEB gazdasági osztályának vezetőjétől, Krinkintől - a másolatot elküldték a CASBI vezértitkárának, Malidoneanunak -, aki arról tájékoztatta a magyar diplomatát, hogy hozzájárulnak a magyar közalkalmazottak ingóságainak feloldásához a CASBI zárlat alól és Magyarországra szállításához. Nékám október 19-én kelt levelében is ezt közölte Gyöngyösi János külügyminiszterrel, de hozzátette: a magyarországi és a romániai SzEB előzetes hozzájárulása ellenére megnehezíti a dolgot, hogy csak akkor tudják a magyar közalkalmazottak ingóságaikat elszállíttatni, ha személyesen jönnek Romániába és gondoskodnak a hazaszállításról és őrzésről. 23 A kiviteli engedély és a vámmentesség megszerzése eléggé hosszadalmas procedurát igényelt. A hazatérni óhajtó magyar állampolgár hat példányban pontos leltárt kellett készítsen, azt a volt romániai lakhelye szerinti községi elöljáróságon hitelesíttetnie szükségeltetett; a záradékkal ellátott leltárokat az ipari és kereskedelmi minisztériumhoz küldeni a kiviteli engedély beszerzése végett; ezt követően a kérvényt nyújtani be az illető a pénzügyminisztérium vámszaki osztályához; végül a Nemzeti Bank is láttamozza a kérvényt. 24 Oeriu 1946. október 30-án a következő határozatot hozta: az 1946. január 23-i 149 számú rendelet alapján: l. szakasz. A CASBI elő fogja készíteni a magyar állampolgárságú jogi és fizikai személyek vagyonára vonatkozó összes iratokat, ezeknek a javaknak a fegyverszüneti egyezmény 8. szakasza, valamint az 1946. február 10-i 91. számú törvény rendelkezései alól való kivételre.
13
Az így elkészített iratok a CASBI igazgatósága által előterjesztendők a CASBI igazgatósági bizottságának, amely azokat esetről esetre megvizsgálja és intézkedik a visszaszolgáltatására vonatkozóan. Az igazgatósági bizottság intézkedéseinek a következőket kell tartalmaznia: 1. a kedvezményezettek vezeték-, keresztneve és lakhelye. 2. Azok az okmányok, amelyek alapján a magyar állampolgárságot megállapították. 3. A kiengedett javak részletezése. 4. Az a hely ahol ezek a javak találhatók. Az igazgatósági bizottság értesítése alapján a CASBI vezérigazgatósága el fogja készíteni és az iratokkal együtt be fogja nyújtani aláírás végett az Ellenőrző Bizottság összekötő kormánybiztosának a javak ellenőrzése alól való kivételre vonatkozó határozatot. II. szakasz. A CASBI sürgősen és soron kívül meg fog vizsgálni valamennyi, ezen határozat előírása alá tartozó esetet. III. szakasz. Minden magyar állampolgárságú jogi és fizikai személy tulajdonát képező vagyon azonosítása és leltározása felfüggesztetik. IV. szakasz. A CASBI államtitkára meg van bízva a jelen határozat végrehajtásával. 25 A Zsidó Demokrata Népközösség lapjában jelent meg dr. Olieru 1946. november 2-i 26.609/46 számú körrendelete. „A Román Összekötő Bizottság 1946. október 29-én kelt 20.106 számú leirata alapján, amelynek tekintetbevételével már közöltük a következő utasításokat, tekintetbe véve továbbá I. Z. Szuszajkov vezérezredes 1946. október 12-én kelt 1212/S szám alatt kibocsátott és az abszentisták, valamint magyarok tulajdonát képező vagyonok szabaddá tételére vonatkozó levelét, amely szerint „beszüntetendő az akármilyen nemzetiségű román állampolgárságú deportált tulajdonát képező vagyonok leltározása és identifikálása”. Ezennel tudomására hozzuk, hogy ez a rendelkezés úgy értelmezendő, hogy fenti leirat keltétől, tehát 1946. október 29.-től kezdődően azok a javak, amelyek leltározása és azonosítása be lett szüntetve, tulajdonosaik szabad rendelkezésére álljanak. Kivéve a német és az olasz vagyonokat.” 26 Olieru úgy tájékoztatott - ezt az információt Gyöngyössy továbbította a magyar külügyminiszternek Bukarestből -, hogy a magyar vagyonokkal kapcsolatos rendelettörvény már előkészületi stádiumban van. Ez a következő eljárást írja elő: 1. a magyar állam és magyar állampolgárok vagyonának feloldása a CASBI igazgatósága és a SzEB-bel összeköttetést tartó Román Bizottság hatáskörébe tartozik; 2. a román állampolgárok vagyonának feloldása a helyi CASBI szervek döntési joga. 27 Gyárfás László, az MTI tudósítója további részleteket jegyzett le Olieru főkormánybiztos nyilatkozatából, aki felkérte a főispánokat, hogy küldjék el 14
azoknak a minősítési lapját, akiknek a vagyonát zárolták. Együttesen állapítják majd meg ezek alapján, hogy a távollevők az ellenség szolgálatában álltak vagy sem. Ha a tulajdonosok bizonyítani tudják, hogy nem önként vettek részt az Egyesült Nemzetek elleni háborúban és nem tanúsítottak ellenséges magatartást az Egyesült Nemzetek és Románia ellen, akkor személyi javaikat visszakapják. Ezek pedig a következők: lakások, házi, személyi szükségleti cikkek, vidéki házhelyek, falusi birtokrészek, falusi iparcikkek és hasznot nem hajtó ipari és kereskedelmi vállalatok. Továbbra is állami felügyelet alatt maradnak ezen személyek hasznot hajtó ipari és kereskedelmi vállalatai, bankbetétei, kötvénye, devizája. 28 Téves volt tehát Kovács György információja - szintén MTI tudósító -, illetve a Világosság november 7-i számában megjelent cikk, amire hivatkozott, hogy ti. mentesítik a román állampolgárok összes javait, tehát a nagyüzemeket és kereskedelmi vállalatokat is; meghallgatják az MNSZ véleményét; nem indítanak senki ellen eljárást; beszüntetik a magyar állampolgárok javainak további zárolását és a mentesítésre nézve új törvény jelenik meg. 29 Iklódi Dezső követségi tanácsos 1946. november 1-i tájékoztatója szerint október 31-én megérkezett a RSzEB hivatalos átirata a CASBI hivatalhoz. A SzEB álláspontjának ismeretében Puskin követtől és Szviridov altábornagytól kértek megerősítést, hogy ennek birtokában intézhessenek jegyzéket a román kormányhoz illetve kiküldhessenek egy magyar delegációt Bukarestbe a magyar kormány állásfoglalásának ismertetésére. 30 1946. október 19-én a 826-os törvénnyel módosították a CASBI-t. 31 Ez kimondja: a román állampolgárokra, nemzeti különbségre való tekintet nélkül, akik 1944 szeptember 12-én vagy azt követően Magyarországon vagy Németországban vagy az általuk elfoglalt területeken lakóhellyel bírtak, a CASBI nem alkalmazható a személyes javaikra. Ezek a következők: lakás céljára szolgáló városi vagy falusi ingatlanok, házhelyek, földadó alá eső területek és erdők, saját vagy lakáshasználatú cikkek, élő és holt mezőgazdasági felszerelés, kisebb háziipari vállalatok és falusi üzemek. Továbbra sem adhatók vissza a kereskedelmi és ipari vállalatok, bankbetétek, nemesfémek. Ezeknek visszaadásáról a SzEB mellé rendelt Román Bizottság kormánybiztosának egy e célra létrehozott bizottság véleményezése alapján maga a kormánybiztos fog dönteni. A törvény közzétételét követő 4 napon belül össze kell állítani a törvény hatálya alá eső személyek és javak listáját. Azok az állampolgárok is kötelesek megjelenni az összekötő bizottság előtt, akiknek javai eddig nem estek a törvény hatálya alá, azaz nem foglalták le ingó és ingatlan vagyonát. Nékám Sándor, aki felterjesztette és ismertette a törvényt ezt tartotta a legsérelmesebbnek.
15
A Miniszterelnökség 6.884/M.E.II. számú, 1946. július 30-i rendelete nyomán került szóba, hogy Budapesten állítsák fel a Romániai Magyar Javak Bizottságát. Itt is felmerült, hogy nem kellene elijeszteni a románokat, hiszen a CASBI a békeszerződések aláírásáig függőben marad. Nem felesleges megjegyezni, hogy Groza azért nem foglalkozott a kétoldalú tárgyalásokkal, mert azt állította a választások után lesz csak aktuális. Általában a RSzEB-bel ellentétben Bukarest késleltetni akarta a CASBI rendezését. Végül a Minisztertanács keretében alakult meg a bizottság, amelybe valamennyi szaktárca elküldte képviselőjét. A bizottságban két osztályt hoztak létre, az egyiket Budapesten, a másikat Bukarestben. 32 Negyven nappal a romániai választások és egy hónappal a parlament megnyitása - írta Gyöngyösi a külügyminiszternek - után ami előre látható volt , bekövetkezett. A baloldal kezébe vette a gazdasági irányítását a Nemzetgazdasági Minisztérium megalakításával és a Hivatalos Közlöny december 28-i számában a 1056 számú törvény rendelkezett a Román Nemzeti Bank államosításáról. 33 1947:kétoldalu tárgyalások a CASBI-ügyben A bukaresti Politikai Misszió vezetője 1946. december 20-án jegyzéket nyújtott át a román kormánynak egy kormányközi tárgyalás megkezdése végett. Bukarestben magyar részről 1947. január 7-én jelentették be a közvetlen tárgyalási szándékot. 34 A magyar fél szerint ide utalandó azok ügye is, akik 1940-44 között költöztek ide. Magyarország elvi álláspontja a 203 magyar ipari és kereskedelmi vállalattal /kb. 80 millió dollárt ért/, 4000 magyar állampolgár városi és falusi ingatlanával, a 10.000 román állampolgár erdélyi vagyonával kapcsolatban a következő volt: I. maximális követelmény: a zárolt vagyon visszaszolgáltatása az odahelyezett tisztviselők ingóságai legyenek elszállíthatók minden ügyletet helyezzenek hatályon kívül II. Minimális program: Együtt állapítsák meg a magyar javak visszabocsátásának módját. 1947 január 5-én a román lapok közölték a 998 sz. rendelettörvény végrehajtási utasítását. Ebben felhívták azoknak a magyar állampolgároknak a figyelmét, akiknek javai a 91/46-os törvény rendelkezése alá tartoznak, hogy a következő iratokat kell beszereznie és elküldenie a CASBI bukaresti központjába, a Ion Ghica utca 45 szám alatt található irodába :
16
1. a polgármesteri hivatal által kiállított állampolgársági igazolást arról, hogy az érintett 1940. augusztus 30-án, 1944. szeptember 12-én milyen állampolgár volt és jelenleg milyen állampolgár; a Magyarországon élők állampolgárságukat a magyar törvények alapján igazolják; 2. egy nyilatkozatot a személyi adatokról és a vagyontárgyakról; 3. a tulajdont igazoló telekkönyvi kivonat másolatát. Az 1946-os év folyamán megjelenő új CASBI jogszabályok csak részleges mentesítést adtak. A magyar kormány ezért a bukaresti képviseletén keresztül közvetlen tárgyalások felvételét kérte. Pontosabban: Gyöngyössy követségi tanácsos 1947 január 7-én Grozánál tett látogatásakor magyar állampolgárok és jogi személyek javainak visszaadását kérte. 35 1947 január 17-én előzetes megbeszélésekre került sor Olieru alminiszter, Melidoneanu vezérigazgató, Tarhon vezértitkár valamint Gyöngyössy és Iklódi követség tanácsosok között. Olieru itt jelentette ki: „a feloldás az igazságosság és a román-magyar barátság szellemében történik meg. 36 A találkozó után készült emlékeztető szerint a román fél a következő elvi jelentőségű kijelentéseket tette: − ígéret a magyar javak visszaszolgáltatására − ennek egyetlen feltétele: a tulajdonos magyar állampolgárságának igazolása − azon vállalatok esetében, amelynek részvényei valamely magyar jogi személy tulajdonában vannak a magyar hatóságok igazolják, hogy az anyavállalat Magyarországon van bejegyezve, és nem német vagy olasz érdekeltség − magyar jogi vagy fizikai személy esetében, ha a misszió vagy a magyar kormány elsőbbséget akarna élvezni, akkor azt figyelembe fogják venni a CASBI-nál − a mezőgazdasági ingatlanok egy általános rendelkezéssel a legrövidebb időn belül visszaadatnak a vélelmezett ellenségeknek is − a jövőben a CASBI nem engedélyezi a bérletkötést − megfontolás tárgyává teszik az eddigi bérletek idejének a lerövidítését. Áttanulmányozás végett Olieru elkérte a találkozóról készült emlékeztetőt. A fentieket annyiban módosította, hogy külföldi állampolgárnak Romániában nem lehet földtulajdona, és kimaradt az a lényeges pont is, hogy a vélelmezett ellenség visszakapja a földtulajdonát. Kérte továbbá, hogy a magyar hatóságok által kiadott állampolgársági igazolás tartalmazza, hogy az illető 1944 szeptember 12-én milyen állampolgár volt, a Romániában élő magyar állampolgár a román hatóságoktól szerezzen be igazolást erről az időpontról. 37 Február 10-én készült el egy Aide Mémoire a tárgyalás ezen bevezető szakaszát lezárandó. 38
17
Magyar Javak Bizottsága is elkezdte működését 1947 februárjában . Feladata a következőkből állt: a CASBI alá vont javak; tulajdonosaik számbavétele; mikor, milyen román hatósági határozattal vonták zár alá a javakat; milyen lépéseket tett eddig a vagyon tulajdonosa vagy képviselője. 39 Gyöngyösi február 28-i, a külügynek küldött levelében aggodalmának adott hangot, hogy magyar állampolgárok és magyar nemzetiségű román állampolgárok észak-erdélyi vagy romániai érdekeltségeiket átengedik román érdekcsoportoknak annak a reményében, hogy a CASBI alól így felmentést nyernek. Ezzel azonban csak a magyarság gazdasági súlya csökkent. 40 Figyelemre méltóan alakult a Petrozsényi részvények sorsa melynek átadásával Magyarország a jóvátételi kötelezettségéből 12.000.000 dollárt teljesített. 41 A CASBI helyzete alig érezhetően, de elmozdulni látszott. A bukaresti CASBI központ 1947. március 14-én táviratilag rendelkezett a CASBI megyei hivatalai részére, hogy az eltávozott román állampolgárok valamint a magyar állampolgárok javait át kell adni a tulajdonosoknak vagy azok megbízottainak. Ezeknek a bérbe adása tilos. Kivételt képeznek azok, akik még nem tértek vissza, vagy akik a javaik átvételét visszautasítják. Áprilisig megtörtént ugyan mintegy 20.000 személy javainak felmentése, de a falusi javak esetében - 30.000 személyt érintett. Ezzel egyidőben a magyar fővárosban írásban bejelentést lehetett tenni a Miniszterelnökség mellett működő Romániai Magyar Javak Bizottságánál, amely iratnak tartalmaznia kellett a lefoglalt vagyon tulajdonosának személyi adatait, hogy meddig élt Romániában; a lefoglalt ingó és ingatlan leírását, minősége, helyét; mikor vették zár alá; tett-e már valamit a tulajdonos a zár alóli feloldás érdekében. Kiegészítette ezt az, hogy a Gyosz, amely kimutatást készített a kötelékébe tartozó vállalatokról - ennek értéke: 3.669.854.826 lej 42 - is körlevelet intézett a tagtársaihoz a romániai vagyonok ügyében. Ebben hangsúlyozta: létérdek a felmentés, mivel a romániai magyar ipari vállalatok a magyar nemzeti vagyon részét képezik, azontúl, hogy a romániai magyarság számára is kiemelt fontossággal bír a felmentés. 43 Budapesten április elejére készült el egy kimutatás a beérkezett ügyekről: a./ magyar állampolgárok és jogi személyek kereskedelmi és ipari vállalatok - 203 dosszié nem agrárjellegű ingatlanok - 1044 dosszié mezőgazdasági ingóságok mezőgazdasági ingatlan - nem készült kimutatás b. / összes CASBI ügy - 60.000 ebből német állampolgár - 20.000 magyar állampolgár - 10.000 18
vélelmezett ellenség
- 30-35.000
Kormányközi tárgyalások Bukarestben: 1947. április 21. - május 16. A CASBI-ügy végső lezárásának reményében érkezett meg Bukarestbe a magyar tárgyalófél: Bolgár Elek rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Gyöngyössy István követségi tanácsos, Kuthy Sándor a Miniszterelnökség, Hernád István és Lersch Andor a pénzügyi, Torday Lajos a Nemzeti Bank, Vitányi Béla a igazságügyi, Czell Vilmos a földművelésügyi, Varga Gerzson, Takácsy Miklós és Hutiray Nóra a külügyi és Blénessy Erzsébet az ipari tárcától. Nem volt titok senki előtt, hogy Groza budapesti látogatásának előkészítése idején miért is ült hirtelen tárgyalóasztalhoz a román fél: e magas szintű látogatásnak kívántak kedvező légkört teremteni. A román delegációt Jean Cristo meghatalmazott miniszter vezette, tagjai voltak: Aurel Negus követségi tanácsos, George Man a külügy gazdasági tanácsosa, Virgil Constantinescu a SzEB-bel összeköttetést tartó Román Bizottság részéről, Octav Constantinesco a pénzügy, M. Heim a CASBI, Jean Filip az igazságügy részéről, Mihai Radulescu követségi atassé. A két delegáció a magyar javaslatot vette alapul, és annak módosításával alakult végül ki a Protocoll. A magyar bizottság a következőket terjesztette elő: 44 1./ A feloldási eljárás leegyszerűsítése. Amennyiben a kérelem meghatározható időn belül elintézést nem nyer, annak tárgya a zár alól feloldozottnak tekintendő. 2./ Az igazolások kiállításakor a. fizikai személyeknél az 1944 szeptember 12-i és a jelenlegi állampolgárság igazolása b. jogi személyeknél ha Magyarországon van bejegyezve és abban nincs német és olasz érdekeltség, az igazolásokat a bukaresti Magyar Politikai Misszió állítja ki. 3./ A visszabocsátási eljárás alkalmával a. szabályozzák részletesen külön a házra, földtulajdonra, ingóságokra, ipari, kereskedelmi, pénzügyi vállalatokra vonatkozó eljárást b. történjék intézkedés a visszaszármaztatásra c. a feloldott ingóságok Magyarországra szállítását könnyítsék meg. 4./ Rendelkezési és kezelési ügyek semmissége Az 1944. szeptember 12. utáni intézkedéseket minősítsék semmisnek. 5./ Az ügykezelés vizsgálata alkalmával fel kell vetni a felelősséget és a kártalanítást.
19
A Bukarestben tárgyaló magyar bizottság, amely három kategóriát különböztetett meg, a magyar állampolgárok javait, a magyar állami javakat és a vélelmezett ellenségek, azaz a román állampolgárok vagyonát, több javaslatot terjesztett elő. 45 Így javasolta, hogy • az Észak-erdélyi közalkalmazottak javainak hazaszállítását könnyítsék meg • a CASBI alóli felszabadítási kérelmet hozzátartozó is benyújthassa Magyarországról • történjenek lépések a mezőgazdasági ingatlanok felszabadítása érdekében • a tőkeemelés érdekében az új részvényekre vonatkozó elővásárlási jogot ne tekintsék új részvényszerzésnek, amely a román törvények szerint külföldi állampolgárra nézve korlátozott. A maratoni megbeszélésen természetesen több kérdésben mutatkozott nézetkülönbség Magyarország és Románia képviselői között. Az állampolgárság igazolásával kapcsolatban magyar részről azt kérték, hogy politikai igazolás nélkül mentsék fel azok vagyonát, akik 1940 augusztus 30 és 1944 december 31 között eltávoztak Romániából Magyarországra, román részről ellenben az 1944 szeptember 12 utáni dátumhoz ragaszkodtak. Elvi ellentét volt a kártérítéssel kapcsolatban is. Román részről elvi, jogi, gazdasági érvekre hivatkozva utasították el. Végül a kártérítés elvi fenntartás mellett bekerült a szövegbe. A magyar nemzetiségű román állampolgárok=vélelmezett ellenségek ijavainak visszaadásával kapcsolatban nem történt döntés, mindössze szóbeli megállapodás történt, de csak Groza és a magyar delegáció között. 46 Javaslattétel történt, hogy a Politikai Misszió irányítása alatt, a gyors ügyintézés érdekében állítsanak fel különbizottságokat Bukarestben, Kolozsváron és Marosvásárhelyen. 47 A május 16-án Bolgár és Cristo által aláírt jegyzőkönyv szerint a két kormánynak elfogadásra ajánlották: Első cikk I. A CASBI ellenőrzés alól felszabadítandó javak két csoportba tartoznak: 1. természetes vagy jogi személyek tulajdonát képező ingóságok és ingatlanok, az e tárgyban benyújtott kérelemre a román hatóságok 30 nap alatt kötelesek döntést hozni, 2. természetes vagy jogi személyek tulajdonában lévő kereskedelmi és ipari vállalatok, e tárgyban a határidő 60 nap. II. A véghatározatot 30 napon belül közzé kell tenni és végre kell hajtani. III. A zár alól a feloldási kérelmet a tulajdonos, a képviselője vagy a magyar állam terjeszti be. Második cikk 20
I. A természetes személyek tulajdonát képező javak zár alól történő feloldása céljából a következő dokumentumokat kell beszerezni: 1. A tulajdonos magyar állampolgárságát igazoló iratot, s amely tanúsítja, hogy 1944 szeptember 12-én nem volt sem német sem olasz állampolgár, 2. a tulajdonjogot a következő iratokkal kell bizonyítani: A. 1944 szeptember 12.-ét megelőző telekkönyvi kivonat vagy adásvételi szerződés, B. ingó javak esetében a zár alá vétel alkalmából készített leltárt kell figyelembe venni, C. kereskedelmi társaságok esetében: a magyar részesedés arányát, illetve a részvények számát és névértékét igazoló iratok beszerzése. II.A jogi személyek tulajdonát képező javak zár alól való feloldása érdekében a következőket kell beszerezni: 1/a kereskedelmi társaságok esetében dokumentálni kell a törvényes magyarországi működését, s hogy abban nincs német vagy olasz érdekeltség, 1/b ugyanez vonatkozik a nem kereskedelmi jellegű jogi személyre is. III. A CASBI hatóságokhoz benyújtandó iratokat a természetes és jogi személyek számára kiállíthatja a bukaresti Magyar Politikai Misszió is. Harmadik cikk A 1. Az ingó és ingatlanok visszaadásakor köteles a CASBI által kirendelt gondnok jegyzőkönyvet felvenni és ahhoz leltárt csatolni. 2. Kereskedelmi és ipari vállalatoknál a leltárt a vállalat vagy társaság székhelyén kell felvenni, és a készítés időpontját feljegyezni. 3. A vállalatokban való részvényes megbízottja résztvehet a leltár készítésében. 4. A gondnok megbízatása a feloldás esetében végetér. . B
Az ingóságokat az eredeti állapotukban és ugyanazon a helyen kell visszaadni. C
Az ingóságok Magyarországra szállításához az engedélyt a javak visszaadása előtt kell megadni. A kiviteli tilalom alá eső ingóságok esetében biztosítani kell a jogot, hogy az ellenértéket a tulajdonos árucikkben vagy másban megkapja. Negyedik cikk
21
A CASBI alóli felmentés esetén minden jogviszony, bérleti viszony megszűnik. Román javaslat szerint a bérlőt kártalanítani kell. A részvénytársaságok esetében a részvényeseket vissza kell állítani eredeti jogaikba. Ötödik cikk Vagyonkárosodás esetében gyorsított eljárással kártalanítandó a tulajdonos. A román javaslat eltér ettől: a vissza nem adott javak esetében visszakövetelési keresettel élhet a tulajdonos, hűtlen kezelés esetében gyorsított eljárással bűnvádi eljárást indíthat. Hatodik cikk Az Észak-Erdélyben szolgálatot teljesített köztisztviselők ingóságaikat Magyarországra szállíthatják, függetlenül attól, hogy a CASBI azokat lefoglalta vagy sem. A közalkalmazottak nem kötelesek állampolgárságukat igazolni, az illetékes minisztériumnak igazolni kell, hogy a közalkalmazott Észak-Erdélyt az 1945. január 20-i fegyverszüneti szerződésben foglaltak értelmében hagyta el. A kivitelhez engedélyt kell beszerezni, amelyet a Misszió továbbít a megyei főnökökhöz, akik megvizsgálják, hogy az ingóságok az illető tulajdonában voltak 1944 szeptember 12-én és e dátum előtt. A két kormány elvileg egyetért abban, hogy megkönnyíti azok útlevélszerzését, akik Magyarországról Romániába akarnak jönni ingóságaik elszállítása végett. A zár alól feloldott javak tulajdonosainak joguk lesz az eladott értékeik eladásából származó összeget belföldön vállalataikban felhasználni. A felhasználást a Román Nemzeti Bank fogja ellenőrizni. Bizalmas záradék A román kormány jóakarattal fogja elbírálni azoknak a magyar állampolgároknak a kérelmét, akiknek mezőgazdasági ingatlanát a CASBI zárolta, és lehetőséget kapnak, hogy ingatlanuk ellenértékét megkaphassák. Bár a magyar felet lényegében kielégítette volna a Protocoleban rögzített megállapodás, magyar és román részről egyaránt sok kifogás merült fel a szöveggel kapcsolatban. 48 Magyar részről a legfontosabbak: 1. a visszaperlési eljárás lerövidítése, 2. az okiratok kiállításának szabályozása, 3. az ingóságok kivihetősége, 4. a javakra vonatkozó sérelmes intézkedések megszüntetése, 5. az alaptőkeemeléssel megváltozott részesedési arány helyreállítása, 6. a köztisztviselői ingatlanok elszállítása, 7. a hátralékos adóra megfelelő moratórium, az 1940 november 30 - 1944 december 31 között Magyarországra távozottak javainak visszaadása, politikai múlttól függően, a mezőgazdasági ingatlanok sorsának bizonytalansága. 49
22
Héczey György gazdasági főtanácsadó azt állította: a zárolás 50.000 magyar állampolgárt, 103 iparvállalatot, több ezer ingatlant és ingóságot érintett. A pénzügyminisztérium szakértője szerint ennek értéke kb. 1 milliárd forint. Az újabb kifogás azzal volt kapcsolatban, hogy a román javaslat csak a beruházás tényét említette, de az értékváltozást nem. Magyar részről a kártérítés merült fel kiemelt helyen, hogy az ingatlanok értékesítéséből származó összeget ki lehessen vinni Magyarországra, és az, hogy a vagyontárgyakat kiadni nem akaró személyekkel szemben kényszerítő eszközöket lehessen alkalmazni. Az állampolgársági keretben történő megegyezés lehetővé tette volna, hogy az 1940-44 között Magyarországra költözött személyek - magyar állampolgárok vagyonukat elszállíthassák. A hatodik cikkelyben ígéret történt arra, hogy az Észak-Erdélyben szolgálatot teljesítő közalkalmazottak ingóságaikat elszállíthatják, de erre még sokáig kellett várjanak. Februárban, szeptemberben a kétoldalú megbeszéléseken mindig felemlegette a magyar fél. A Külföldön Károsultak Ügyosztálya 1947 október 28 i jelentésében arról van szó, hogy október 1-én a CASBI tárcaközi bizottsága újabb bizottság kiküldését tartotta szükségesnek Romániába. /Az V. kerületben, a Szabadság tér 10 szám alatt volt található az Ügyosztály./ 50 Közben újabb változás történt. Míg a román-magyar megbeszélések előtt, április 21-én a 127. számú törvénnyel a CASBI-t a Nemzetgazdasági Minisztérium alá rendelték, korlátozva ezzel önállóságát, az 1947 június 16-i 134 számú 194/47-es törvényt követően a CASBI-t visszahelyezték a SzEB-bel Összeköttetést Tartó Román Bizottság keretei közé. Ez hatással volt a CASBIProtocol további sorsára is. Július elsején Cristu követ, a CASBI tárgyalóbizottság elnöke Iklódi Dezső követségi tanácsos előtt azzal magyarázta az Protocol ügyének lelassulását, mert a CASBI a külügyminisztériumból a nemzetgazdasági és az igazságügyi tárcához került, azaz Gheorghiu-Dejhez és Lucretiu Patrascanuhoz. 51 Ez valóban így volt. Május végén a román fél megígérte, hogy hat héten belül aláírja a megállapodást. 52 Ennek ellenére Gheorghiu-Dej és Lucretiu Patrascanu jó néhány pontot kifogásolt az előzetes tervezetben. 53 A Protocol szöveg „tulságosan imperativ a román állam és a hatóságok kötelezettségei tekintetében.” Továbbá: a román állam nem vállalhat kötelezettséget, hogy egy meghatározott időn belül rendezik az ügyeket, tekintettel azok sokaságára. Patrascanu igazságügyi miniszter szerint a román hatóságoknak felül kell bírálni a magyar hatóságok által kiállított állampolgári igazolásokat, annak megakadályozása érdekében, hogy olyan eltávozott személyeket mentesítsenek, akiket háborús bűnösnek tartanak, s akiknek a javaira a román állam tart igényt. Az ingatlanok eladására vonatkozó megállapodással kapcsolatban a hat évi türelmi időt két évre akarta csökkenteni. Tőkeemelésre csak a törvényeknek 23
megfelelően legyen lehetőség - folytatta Patrascanu. Gheorghiu-Dej megnyilatkozásából az derült ki, hogy nem engedné azoknak a vagyonoknak a kivitelét, amelyeket bizonyos személyek Észak-Erdélyben szereztek. Korábban Gheorghiu-Dej és Patrascanu nem fogadták el Groza javaslatát, hogy tegyenek különbséget kis és nagyvállalatok között. Mindketten kizárták a román állam kártérítési kötelezettségét. Groza véleménye is megváltozni látszott ezzel kapcsolatban. Június 10-én Györgyössy előtt beavatkozásnak nevezte, hogy a romániai magyar állampolgárok esetében /vélelmezett ellenségek/ a magyar fél a magyar állampolgárokkal egyenlő bánásmódot vár el a román államtól a CASBI rendezése során. 54 A Protocolt figyelmen kívül hagyva, Groza, amikor július 5-én magához kérette a Bukaresti Magyar Misszió vezetőjét, közölte: kormánya nem ratifikálja a két kormánybiztos által megszövegezett, aláírt és jóváhagyott jegyzőkönyvet, hanem egyoldalúan a törvényhozás útján rendezi a CASBI kérdést. Groza ezt követően ismertette a törvénytervezetet: 1. az nem állapított meg határidőt a CASBI-hoz benyújtott kérvények elintézésére; 2. a Bukaresti Magyar Misszió nem terjeszthet be beadványokat; 3. a Magyarországra költöző személyeket a román hatóságok vizsgálják meg, ha őket román állampolgároknak tekintik fennáll a vagyonelkobzás veszélye; 4. a kiviteli tilalom alá eső javak ellenértékét nem lehet kivinni pénzben; 5. a bérleti szerződések megszüntetését 3 hónap múlva rendelik el, a határozat közzététele után a kártérítési igényekkel kapcsolatban a román javaslatot fogadják el; 6. a magyar közalkalmazottak is kötelesek állampolgárságukat igazolni; 7. a mezőgazdasági ingatlanok értékesítésére hat év helyett csak két évet adtak; 8. a törvénytervezet kizárta a román állam felelősségét és a vele szemben támasztott kártérítési igényt. 55 Ugyanezen a napon Arghilopol vezértitkár is ismertette az új CASBItörvénytervezetet. Ebből kiderült, hogy az a nemzetgazdasági és az igazságügyi tárca módosító indítványait tartalmazza. Ennek következtében a leglényegesebb kérdésben tett román engedményt vonták vissza, mint az állampolgárság igazolása, a bérleti szerződés hatálytalanítása, kártérítés, a román állam felelőssége. Iklódi kifejtette, hogy a CASBI rendezése egyoldalúan törvényi módon elfogadhatatlan a magyar kormánynak. Román részről erre csak azt tudták mondani, hogy forduljon Athanasie Jojához, a CASBI hivatal új vezértitkárához. 56 24
Az idő sürgetése miatt, hamarosan, július 5-én került sor az Iklódi és Joja közötti találkozóra. Megállapíthatták, hogy a városi ingatlanok feloldása csak néhány esetben történt meg, hogy a mezőgazdasági ingatlanok feloldása folyamatban van, s hogy az Indumin kivételével egyetlen magyar vállalatot sem oldottak fel a zárlat alól. Az indok általában az volt, hogy a magyar vállalatban burkolt vagy nyílt olasz vagy német érdekeltség van. 57 Hivatkozási alap a Szuszajkov levél volt. A következő hónapokban rosszabbodott a romániai magyar vállalatok helyzete: sorra váltották le vezetőit, élükre román felügyelőt neveztek ki; kisajátításra kerültek magyar, a zár alól felszabadított kis és törpebirtokok; 101 moldovai magyart kiköltöztettek, ingó és ingóságukat elvették. 58 Gyöngyössy követségi tanácsos július végén először Grozánál tett látogatása alkalmával hívta fel a figyelmet arra a kedvezőtlen különbségre, amely a Protocol és a törvénytervezet között van. Groza jellemző módon nyugtatta a magyar diplomatát, s azt üzente Budapestnek: mindent meg fog tenni, hogy kártalanítsák a magyar államot. 59 Gyöngyössy Arghilopol és Laufer jogügyi tanácsossal folytatott megbeszélése nyomán 17 pontban foglalta össze kifogásait amiatt egyebek között, hogy kihagyták a magyar államnak a jogát, hogy egyes személyek örökébe lépjen, a tulajdonosok a vissza nem bocsátott javakért csak polgári és büntető köztörvényi úton követelhetnek kártérítést, az állampolgársági igazolás többé nem a Misszió, hanem a belügy hatáskörébe tartozik, mert az adóhátralék fizetésére vonatkozó halasztási kedvezményeket elhagyta a törvénytervezet, bizonyos kiviteleket az ipari és kereskedelemügyi minisztérium engedélyéhez kötötték, a köztisztviselők állampolgárságát is igazolni kell. 60 1947. szeptember 20-án elfogadták a 826/46 és a 998/46-os törvényt kiegészítő 333/47-es törvényt, de csak október 13-án tették közzé, hogy így is késleltessék egyes javak zár alól történő feloldását. A törvényből mint várható volt, kimaradt a kártérítésre vonatkozó rész, nem adta meg a magyar állampolgárságú tulajdonosoknak az alaptőke emelés lehetőségét, kimaradt a magyar államnak az a joga, hogy behelyettesítheti magát bizonyos személyek jogaiba. A törvény megjelenése után a Controlul Economic - Gazdasági Ellenőrző - elnevezésű hivatalt bízták meg annak a lebonyolításával, hogy a magánszemélyek zár alá vett javait felszabadítsa és elszállíttassa Magyarországra. A hivatal számtalan visszaéléséhez tartozott, hogy az agrárkisajátításnál még az előírt minimumot sem hagyták meg, és a városi ingatlanokat is kisajátították. 61 A magyar fél természetesen megtette észrevételeit. Kérte, Románia vegye figyelembe a Protocoleban foglaltakat, intézkedjen a magyar állam tulajdonát képező javak feloldásáról, a Magyarországra repatriálok gyors ügyének elintézése végett abba a magyar követség is bekapcsolódhasson, ne 25
akadályozzák a mezőgazdasági ingatlanok eladását, végül kérték: „Megállapítandó a magyar állam részére az a jog, hogy behelyettesíthesse magát bizonyos magyar állampolgárok /nyugatosok/ jogaiba, a tulajdonukat képező javak CASBI ellenőrzése alóli feloldása iránti kérelmekben.” 62 1947. november 5-én látott napvilágot az az új rendelkezés, amely a CASBI-t a miniszterelnökséghez tartozó Minisztertanácsi Bizottság a békeszerződés végrehajtására elnevezésű hivatal alá rendelte. Egyúttal megszüntette a Szövetséges Ellenőrző Bizotsággal Összeköttetést Tartó Román Bizottságot, amelynek a CASBI egyik osztálya Gyöngyössy követségi tanácsos, ideiglenes ügyvivő meg volt arról győződve, hogy az ügyintézés ettől kezdve még jobban akadozik majd. 63 A Pénzügyminisztérium Külföldön Károsultak Ügyosztálya november 19-i jelentése ezt a feltételezést erősítette meg: 1. a mezőgazdasági ingatlanok kisajátításánál nem veszik figyelembe a felső határt, 2. a CASBI kezelésből adódó károkat senki sem téríti meg, 3. a magyar részvényesek kirekesztését a törvény nem szabályozza, 4. nem biztosítja a törvény a közalkalmazottak ingóságainak hazaszállítását, 5. nem tettek semmit az utazás könnyítésére, 6. a bukaresti külképviseleten működő CASBI bizottság munkájának megkönnyítésére semmit sem tettek, 7. nem működik a CASBI hivatal. 1947. november 25-én a két ország vezetői, Dinnyés Lajos miniszterelnök, Molnár Erik külügyminiszter, Petru Groza miniszterelnök és Ana Pauker külügyminiszter aláírtak egy jegyzőkönyvet, amely a következőket tartalmazta: a jövőben rendezik a kettősbirtokosok és a kisbirtokosok ügyét, a két nemzeti bank közötti vitás kérdéseket, kiegyenlítik a két ország külkereskedelmi forgalmának hátralékát, új posta és kereskedelmi egyezményt kötnek, Románia biztosítja a Magyarországra repatriálók ingóságainak kivitelét, megkönnyítik a ki- és beutazási vízum megszerzését, és végre lezárják a CASBI ügyet. 64 A 933/47-es törvény azonban csak azoknak a vagyontárgyaknak a feloldását helyezte kilátásba, amelyeknek tulajdonosai magyar állampolgárságukat a magyar belügyminisztérium által kiállított bizonyítvánnyal igazolni tudják. 65 1948: a romániai államosítás hatása a CASBI-ra
26
A magyar érdekeltségű pénzintézetek 1948. január 10-én abból az apropóból számolt be a bukaresti magyar kirendeltség tanácsosa a romániai magyar pénzintézetek helyzetéről, mivel tudomására jutott, hogy a bankok fúziója az előkészítés stádiumába ért Romániában. Biztosra vette ez várhatóan érinteni fogja a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeltségeit /a nagyváradi fiókot, az Erdélyi Bank Rt-t, kolozsvári Erdélyi Kereskedelmi Bankot, a marosvásárhelyi Székelyföldi Kereskedelmi Bankot, a Szatmári Kereskedelmi Bankot/, a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségeit /a brassói, temesvári, nagyváradi, kolozsvári fiókokat és a Marosvásárhelyi Takarékpénztárat/, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület érdekeltségeit /Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank RT-t, a Nagyváradi Agrártakarékpénztárat, a Szatmármegyei Gazdasági Takarékpénztárat/, a Magyar Leszámító és Pénzváltó Bank érdekeltségeit a kolozsvári, temesvári és a bukaresti fiókokat/ és az Angol-Magyar Bankot és érdekeltségeit /Mezőgazdasági Bank és Takarékpénztár Kolozsvár, aradi, szatmári és zilahi fiókkal, a nagyváradi Biharmegyi Takarékpénztárat, nagykárolyi fiókkal, a Marosvásárhelyi Leszámító Bankot, szászrégeni fiókkal/. 66 Ami az államosított magyar bankok és romániai pénzintézeti érdekeltségeit illeti, márciusban megegyezés történt a román féllel, amely júliusban még érvényben volt. A romániai pénzintézetek eljövendő államosítása azonban előrevetítette ezek sorsát is. Bukarestben a március 9-12-i tárgyalásokat követően megállapodtak a magyar érdekeltségű pénzintézetek helyzetének rendezésében, mindenekelőtt az új banktörvény értelmében a működési engedélyek mielőbbi beszerzése tárgyában. A megbeszélések április 9-14 között folytatódtak. A Román Népi Köztársaság és a Magyar Köztársaság kormányainak képviselői az 1948. április 14-én elkészített, az un. „Ideiglenes megállapodás”-ban kijelentették, hogy rendezni kívánják azoknak a pénzintézeteknek a sorsát, amelyek részesedése a magyar állam részéről meghaladják az 50 %-ot. Az ideiglenes jelleget azért emelték ki, Vasile Luca és Kemény György államtitkár, mivel a román állam a közeljövőben nagyfokú szocializálásra, államosításra készül, esetleg tekintet nélkül arra, hogy az mely külföldi állam tulajdonát képezi. Ez a következőket érintette: 1./A brassói Általános Hitelbank /84%-os magyar állami részvénnyel /, temesvári, kolozsvári, nagyváradi, marosvásárhelyi, szatmári fiókkal hitelintézetként működik tovább, az 1934-es román törvény módosításával, mely szerint a Román Nemzeti Bankot illeti a visszleszámító jog, a kezességi levelek kibocsátásának joga 27
olyan takarékbetétek elfogadásának joga, melyekért a román állam vállal felelősséget. 2./ Az összes romániai bankok fuzionálni fognak, kivéve a fent említettet. Az új intézmény nem élvezi a román nemzeti bank visszleszámítolási jogát. Ezek a következők: Szatmármegyei Takarékpénztár Marosvásárhelyi Takarékpénztár Szatmármegyei Közgazdasági Bank és Takarékpénztár Erdélyi Leszámító és Pénzváltó Bank Kolozsvár Leszámítóbank Rt. Temesvár 3./ A magyar állam a legrövidebb időn belül bemutatja az 10. és 2. szakaszban említett bankokban való részesedését bizonyító okiratot. A magyar felet váratlanul érte, hogy a Brassói Általános Hitelbank Rt.-t 15.000 lej, a Kolozsvári Erdélyi Leszámító és Pénzváltó Bank Rt.-t 1.120.000 jel, az Erdélyi Leszámító Bank pénzintézetet 400.000 lej, a Magyar Általános Iparbank kolozsvári fiókját 350.000 lej adóval sújtották, amely meghaladta ezen intézmények felszámolási értékét, és Magyarországnak összesen 3,5 millió lejt kellett volna fizetni. 67 Ami a magyar érdekeltségű pénzintézetek további sorsát illeti, az államosításkor a román állam tulajdonába mentek át, annak ellenére, hogy a magyarországi államosításkor a romániai magyar érdekeltségek túlnyomó többsége - ld. 112/48-as számú jegyzéket - a magyar állam tulajdona lett. 1948. augusztus elején a két ország kormányküldöttségének megbeszélései után készült feljegyzés szerint a román kormány kijelentette: „minden eszközzel biztosítja a magyar érdekeket, melyek a magyar államnak a romániai bankoknál lévő érdekeltségeivel vannak összefüggésben.” Ezzel szemben a romániai magyar érdekeltségű pénzintézetek felszámolójának, Czitrom Lászlónak a 1949. március 10-i jelentése szerint a román hatóságok olyan intézkedéseket hoznak folyamatosan, amelyek a kétoldalú megállapodásokkal ellentétesek és a pénzintézetek vagyonállagának megsemmisülését eredményezik. Czitrom szerint az adók és büntetések 90 %-ának nincsen semmi alapja. Czitrom László által elkészített beszámolót a Gazdasági Főtanács a következőképpen értékelte. Az adókkal kapcsolatban ugyanezt állapították meg, hogy 90 %-uknak nincs alapja. A betétesek nem kapják meg a pénzüket; a visszleszámolási kötelezettségek irreálisak; a külföldi zárolt követeléseknél a román bankok olyan árfolyamot állapítottak meg, hogy csak az érték 20 %-át kapnák meg; a leltári tárgyakat átvétel után áron alul akarják kiegyenlíteni; államosították a magyar pénzintézetek bérbeadott ingatlanait; a felszámolásnál nagyarányú az alkalmazottak elbocsátása. Egy néhány nappal későbbi jelentés a pénzintézetek helyzete után a magyar érdekeltségű iparvállalatokat vette számba. A Molnár Erik 28
külügyminiszternek készített beszámoló a helyzetet rendkívül súlyosnak ítélte, és ezt több pontban indokolta meg: a gépi berendezkedések elhasználódása, forgótőkehiány, nyersanyaghiány, az árkalkuláció nem fedezi az előállítási költségeket, a magas adóterhek, a rosszul működő tervgazdálkodás. Sajnálatosnak tartotta a jelentés készítője, hogy nem sikerült megszerezni a romániai magyar ipari érdekeltségek teljes jegyzékét. Felhivja egyúttal a tárca vezetőjének figyelmét arra, hogy az erdő és faipari vállalatokk esetében igen nagy vagyonról van szó, és hogy a tulajdonosok egyetlen alkalommal sem vették igénybe a Missziót, hogy a CASBI alól ezen vállalatokat felmentsék. A fentiek miatt lényegesen visszaesett az ipari termelés, sok vállalat megszünt, elbocsátotta a munkásokat vagy a tulajdonos külföldre távozott. Más esetben az érdekeltség átengedés a politikai pártoknak azt a szándékot tükrözte, hogy, próbáltak életben maradni a magyar vállalatok. A CASBI kezelés ezen felül is súlyos károkat okozott. A kezelés során ugyanis először a készpénzt, majd az árukészletet használták fel, a román gondnokok sokszor hiteleket vettek fel vagy a műszaki berendezést értékesítették. A jelentés felsorolja azokat a módozatokat, amelyekkel ezek a vállalatok megmenthetőek lennének: 1./ Az iparvállalatok felajánlása a Szovjetuniónak. Ezzel csökkenne a fegyverszüneti szerződésben előírt jóvátétel. 2./ Magyar-szovjet-román vegyesvállalatok létesítése. 3./ Az érdekeltségek átengedése olyan román csoportoknak, amelyek biztosítják a hitelt és a nyersanyagot a termeléshez és a vállalat vezetésében a magyar részvételt. 68 1948 folyamán többször tárgyaltak a két ország szakemberei, több jegyzőkönyv is született, de a CASBI lezárására még mindig nem került sor. Február 10-én dr. Szebenyi Endre a belügyminisztérium államtitkára úgy nyilatkozott, hogy a CASBI nemcsak jogi kérdés, a bizottságban gazdasági szakemberek is kellenek. A jegyzőkönyv a két nemzeti bank közötti függő kérdéseket említette, a kettős adózást, és egyebek rendezésének szükségességét. 69 Tehát 1948-ban Romániában a magyar állami vagyont változatlanul kapitalista tulajdonként kezelték Romániában. Az államosítást követően 899 természetes és jogi személy nyújtott be kérelmet különböző vállalatokra és részvényekre. Ezek összege az 1943-as árfolyamon: 330.268.257.26 pengő volt, vagyonuk 70 millió lejt tett ki. Ebben benne volt a Brassói Általános Hitelbank és az Erdélyi Leszámító és Pénzváltó Bank tétele is. Ehhez kapcsolódik, hogy a Marosvásárhelyi Takarékpénztár nyugdíjalapra 15 millió lejt helyezett el romániai magyar nyugdíjasok részére. A munkaügyi miniszter azonban ragaszkodott ahhoz, hogy ezen összeget átadják a minisztérium számára. Mint
29
ahogyan a CASBI alá vont vállalatok listája sem volt teljes, ahogyan erre többen is utaltak, a lefoglalt értékről sem készült, készülhetett pontos kimutatás. A vegyesbizottságok működése A magyar kormánydelegáció bukaresti látogatása alkalmával 11 pontban foglalták össze a két ország között fennálló vitás kérdéseket. Az 1947. november 25-i Bukarestben aláírt megállapodás szerint kezdetét vette a magyarromán vegyesbizottság működése, amely az elintézendő feladatokat 10 albizottság között osztotta szét. Ezek, a 10-es albizottságon kívül, amely a határkövek felállításával foglalkozott, érdemi munkát nem fejtett ki. Az 1948. február 12-i jegyzőkönyvben foglaltak azt mutatták, hogy a román fél szerint a függő kérdéseket a tejhatalommal bíró szakbizottságok hatáskörébe kell utalni. Ekkor ismét szóba került az ipari vállalatok mentessége. Az erről készített jegyzék szerint ezek összege 60.00.000 dollárt tett ki. Ezeknek több mint a fele a magyarországi államosításkor a magyar állam tulajdonába ment át. 70 A vegyesbizottság legközelebb 1948. április 21-május 13 között Budapesten ülésezett. Ezen a „függőben lévő kérdéseknek baráti szellemben és minél gyorsabban történő megoldása, valamint a magyar és román népi demokráciák zavartalan együttműködésének megvalósítása érdekében” a következőkben állapodtak meg: megvizsgálták az albizottságok működését, amelyeknek tevékenysége csak részben volt sikeres. Ezért elhatározták a nagyobb hatáskörrel bíró Vegyes Szakbizottságok kiküldését. Első menetben ezek megalakítását és feladataik pontos meghatározását tűzték ki. 1. Az Igazságügyi és Közigazgatási Szakbizottság feladata: a két ország közötti utas-, kishatárforgalom, határbiztosítás, állampolgársági kérdések, adóügyek, kettős adózás, örökösödési ügyek, kettősbirtokosság, polgári jogsegély és magánjogi ügyek, bűnügyi jogsegély, bűnt elkövetők kiadatása, 2. Közlekedési Vegyes Szakbizottság: MÁV és CFR ügyek, postatarifa, posta alkalmazottakkal kapcsolatos kérdések, folyamhajózási egyezmény-tervezet aláírása, ratifikálása. 3. Kereskedelmi és Pénzügyi Vegyesbizottság külkereskedelmi hátralék felszámolása, új kereskedelmi és nemkereskedelmi egyezmény, árucsere egyezmény, a két állam közötti követelések rendezése, magánnyugdíjak rendezése. 4. CASBI és Restitutios Szakbizottság: CASBI rendezése, 30
az egymás országában lévő javak visszaszolgáltatása. A május 13-án aláírt egyezményben megállapodtak a szakbizottságok működésének megkezdéséről a két fővárosban az aláírást követő egy hónapon belül. 71 A 4. szakbizottság feladata lett tehát a CASBI rendbetétele. A magyar bizottság szerette volna mielőbb Bukarestben tisztázni az ügyet, és június közepére jelente ezt a szándékát. Román részről azonban kérték az utazás elhalasztását arra való tekintettel, hogy a román államosítási törvény sok tennivalót adott. Mindössze a 3. Szakbizottságnak sikerült ülésezni és eredményt felmutatni az egy évre szóló árcsereforgalmi és clearing egyezménnyel. Nem sikerült megegyezni a posta tartozások, a magánnyugdíjak, a Metaloglobusnak a Weiss Manfréddal szemben fennálló devizatartozása problémakörökben. Amint a Budapesten kelt 1948. július 5-i feljegyzés nyomatékosítja: a legnagyobb függőkérdés csomag a Romániában államosított magyar vállalatok ügye. Ezzel kapcsolatban a magyar külügyminisztérium jegyzékkel fordult a budapesti román követséghez és kérte a román kormányt, hogy tegyen javaslatot a Magyarországot érintő kártérítésre vonatkozóan. A jegyzékre válasz sem érkezett. Július végén folytatódtak a szakbizottságok ülései. A román elutasító hozzáállás miatt le kellett vegyék a napirendről a magyar állampolgárságú kisbirtokosok agrársérelmeit. A pénzügyminisztérium szakértője szerint az államosított magyarországi pénzintézetek és iparvállalatok Romániában lévő iparvállalati érdekeltsége 30 millió dollárt tesz ki. Ezt szerették volna a kártérítés alapjául venni. Ebben nincs benne a pénzintézeti érdekeltségek értéke. A tárca 100 millió forintra értékelte a Magyarországon lakók Romániában maradt ingóságainak értékét, és 30 millió forintra a mezőgazdasági ingatlanok értékét. A 4-es számú vegyesbizottság tevékenységének buktatóit jól illusztrálja Gyöngyössy követségi tanácsos szeptember 17-i feljegyzése. 72 A CASBI-val kapcsolatban úgy látszott: beleegyeztek abba, hogy aki már kérvényt adott be, nem kell újabbat benyújtania, és hozzájárultak ahhoz, hogy bizonyos értékesebb tárgyak vagy tevékenységhez szükséges munkaeszközök kivihetők legyenek Romániából. Az 1-es számú vegyesbizottség, amely a határsávban található ingatlanokkal foglalkozott egy 1949 májusi jelentés szerint - még abban sem tudott megegyezni, hogy a magyar állampolgároknak Románia területén, illetve a román állampolgároknak magyar területen hány hold földje van. A magyar adatok szerint: magyar állampolgárnak 4545 holdja román állampolgároknak 3646 holdja van
31
A román adatok szerint: magyar állampolgároknak 4265 románoknak 5451 holdja van. 73 A román fél természetesen elutasította a kártérítési igényt. Az 1948. szeptember 21-én az államközi egyezmény Bukarestben aláírt zárójegyzőkönyve II/2-es pontja szerint „Románia lemond azoknak az ingóságoknak a visszaszállításáról, amelyek Magyarországra kerültek.” Vasile /László/ Luca önkényesen eképp változtatta meg a szöveget: Románia „nem mond le”. Jellemző Luca indokolása: a romániai magyar vagyonokat a román nép kizsákmányolásával szerezték a magyar urak, eképp az a román proletárokat illeti. 74 Az 1948. szeptember 21-i egyezmény értelmében a Pénzügyminisztérium „Külföldön Károsultak Ügyosztálya” összeállított egy bizottságot, a CASBI további ügyei bonyolítására. A bukaresti magyar követség tanácsosa, dr. Iklódi Dezső 1948. november 18-án terjesztette be jelentését a CASBI bizottság munkájával kapcsolatban, melyet Széll követ Rajk László külügyminiszternek küldött meg. 75 Dr. Hernád István miniszteri tanácsos vezetésével 1948. október 17-én újabb magyar bizottság érkezett meg Bukarestbe, és megkezdte tárgyalásait a román pénzügyminisztérium CASBI ügyek irányítására megbízott államtitkárával, melyen résztvettek a CASBI Felszámoló Bizottság /C.F.B./ tagjai is. A Külföldön Károsultak Ügyosztálya által összeállított kimutatások alapján a helyszínen tárgyalták le az eseteket, melyeket megyék és érdekeltségi központok szerint állítottak össze, a megyei CASBI hivatal, a magyar bizottság és a C.F.B. munkatársai. A C.F.B. dr. Solymos Ivánt bízta meg, hogy vezesse a tárgyalásokat, aki ekkor az MNSZ képviselője és a román pénzügyminisztérium tanácsosa volt. A Kolozs megyei és a Kolozsvár városi ügyeket átvizsgálva arra a megállapításra jutott a beszámoló készítője, hogy sokkal több ügy létezik, mint ami a CASBI hivatalok kimutatásaiban van, melyek minden távollévőt, az állampolgárság megvizsgálása nélkül abszentistának minősítettek és nem vettek fel a magyar érdekeltek jegyzékébe. A bizottság a nem mezőgazdasági jellegű ingatlanok esetében a C.F.B.-hez nyújtja be az iratokat, mely tartalmazza a magyar állampolgárságot igazoló papírt és hogy a javak 1948. szeptember 21-én kinek a használatában voltak. Az ingó javak esetében az iratok szintén a C.F.B.hoz kerülnek. Iklódi megjegyezte: az ingó vagyonok nem követhetők nyomon, ugyanis a lakosság kifosztotta az elhagyott lakásokat. Állítólag előrehaladás történt a háborús bűnösök ügyében. Átadták ugyanis a magyar bizottságnak azoknak a listáját, akiket háborús és népellenes cselekedettel vádoltak meg Romániában, és a magyar hatóságokra bízzák: 32
lefolytatnak-e az illető személy ellen eljárást vagy sem. Iklódi úgy vélte, hogy a feloldási eljárások négy hónapot vesznek igénybe. Azt javasolta: ez alatt az idő alatt, megakadályozandó az ügyek elhúzódását, meg kell szerezni a kiviteli engedélyeket is. Minden valószínűség szerint nem az újonnan felállított bizottság munkájában keresendő annak oka, hogy Széll követ kénytelen volt november végén arról tájékoztatni a magyar külügyminisztert, hogy semmi előrelépés nem történt a vagyonok zár alóli feloldása érdekében. Természetesen amikor erről panaszkodott Lucának, Jacob pénzügyminiszter helyettesnek, Nistor vezérigazgatónak, azok a legnagyobb jóindulatot mutatva ígérték a gyors végrehajtást. A helyzet az volt, hogy a CASBI-t felszámoló bizottság Bukarestben a hiányzó tagok miatt egyszer sem tudott ülésezni, Kolozs megyében a helyszíni vizsgálódást követően nem készült el egy, a megyei CASBI hivataloknak szóló részletes utasítás. Éppen ezért azt javasolták magyar részről, hogy Romániában egy általános rendelkezéssel egyidőben kellene felmenteni az összes magyar természetes személyek tulajdonát képező városi ingó és ingatlan vagyont. 76
Végkifejlet 1949. január 7-i feljegyzésében dr. Iklódy Dezső miniszteri tanácsos a miniszternek és Berei államtitkárnak a Romániával kapcsolatos pénzügyi jellegű kérdések következő csoportjait állapította meg: 77 1. A magyar állam teljes vagy részbeni tulajdonát képező iparvállalatok helyzete a román államosítás következtében; ennek értéke kb. 30, más számítások szerint 60 millió dollár. 2. A magyar állam teljes vagy részbeni tulajdonát képező pénzintézetek és az új román banktörvény. Az 1948. április 14-i ideiglenes megállapodás ellenére, mely a brassói Általános Hitelbanknak a működést, és a kolozsvári Magyar Leszámító és Pénzváltó Banknak a felszámolást biztosították, az új román banktörvényt a kényszerfelszámolás követte. 3. Magyar állam vagy államosított magyar vállalatok közvetlen tulajdonát képező magánjellegű ingatlanok; Ezek értéke a közterhek növekedése miatt állandóan csökkent. 4. Magyar természetes vagy jogi személy tulajdonát képező városi ingatanok. A magánszemélyek ingatlanát ugyan a CASBI feloldja - állapította meg a feljegyzés -, de az értékesítési nehézségek, és az érték átutalása sem lehetséges a két ország közötti fizetési egyezmény miatt. 33
5. Ugyanezen személyeknek a falusi ingatlanával kapcsolatban az volt a helyzet, hogy a kisajátítás ezen a téren volt a leggyakoribb. 6. Magyar állam, természetes és jogi személyek tulajdonát képező ingó javak. Az 1948. szeptember 21-i egyezmény Bizalmas Kiegészítő Jegyzőkönyvének II. szakasza értelmében a magyar állam lemond a magyar állam, valamint magyar jogi és természetes személyek ingóságainak visszaszolgáltatásáról, amelyet a román állam, annak hatóságai, a demokratikus pártok és társadalmi szervezetek használnak. A román állam viszont lemond azoknak az ingóságoknak a visszaszolgáltatásáról, amelyeket 1940-44 között a magyar kormány vagy azok szervei elszállítottak. 1950. március 31-én tették közzé a PM mellett működő CASBI Felszámoló Bizottság feloszlatásáról szóló 86. számú törvényt. Ugyanebben az évben lefolytatott kétoldalú tárgyalások 1950 szeptemberében összesített adatai szerint: 78 • az RNK-ban maradt magyar állami vállalatok értéke: 510 millió pengő • a MNK-ban lévő román érdekeltségek értéke: 87 millió pengő • áttelepülésekkel román állami tulajdonba került ingatlan értéke 80 millió pengő • áruszállítási követelés Romániával szemben: 250 millió pengő Romániában lévő magyar javak a fentiek alapján: 1. Vállalatok: 2. értékpapír: 3. ingatlanok: 4. pénzintézetek: 5. Nemzeti Bank: összesen:
510 millió pengő 2 millió pengő 80 millió pengő 6,5 millió pengő 250 millió pengő 848,5 millió pengő
A Romániával 1951-ben folytatandó tárgyalásokra készített dokumentum felhívta a figyelmet, hogy a magyar követelés sokszorosa a románénak, azért a magyar igényeket kategorizálni kell, hogy visszaszolgáltatásra, térítésre, mérséklésre vagy elengedésre tart igényt a magyar fél. A romániai magyar javakat, jogokat és érdekeltségeket a következő képen csoportosították erre az alkalomra: 1/a kategória A magyar állam, közületek és intézmények tulajdonát képező egészségügyi és üdültetési célokat szolgáló ingatlanok, amelyeket már fel kellett volna oldani a CASBI zárlata alól értéke: 2.212.000 dollár Magyar Nemzeti Bank által 1940 óta vásárolt ingatlanok: értéke: 297.000 dollár 34
Iparügyi Minisztérium nagybányai ingatlana: MFTR orsovai és szulinai ingatlana IBUSZ létesítményei/ vasúti pavilon/ A MÁV befektetései:
39.000 értéke: 146.000 20.000 2.753.000
A természetes személyek államosított ingatlanai esetében az érdektelenséget javasolták, illetve azt, hogy legyen cserélhető román természetes személyek magyarországi ingatlanával. 1/b kategória Gépi felszerelések és berendezése értéke: 1.662.000 dollár Észak-erdélyi vasúti vonalakra szállított gördülő park értéke: 2.880.000 Egyéb gördülőanyag csere. 1/c kategória Kifizetett, leszállításra nem került faáru érték: 953.000 Kifizetett, le nem szállított árúk 207.000 Folyószámla követelések 754.000 Magyar cégek szállításai 417.000 a MÁV részéről megváltás címen kifizetett összeg 414.000 2. kategória Érdekeltségek ipari és kereskedelmi vállalatoknál érték: 40.000.000 Részvények a petrozsényi szénbányában 11.000.000 Romániai magyar bankérdekeltségek. Nyugdíjasok ügye. MÁV egyéb beruházásai 92.502.000 Ekkor felvetődött román ellenigény: A Román Nemzeti Banknak a Magyar nemzeti banknak nyújtott kölcsön: 500.000 dollár 1952 májusában azzal az indokkal tértek vissza a Romániával szembeni magyar követelésekre, illetve tartozásra, hogy ez zavarja a két ország kapcsolatát. Ekkori számítások szerint a követel és tartozik oldal a következőkből tevődött össze: 79 értékpapír bánya és ipari érdekeltségek magánszemélyek ingatlana jogi személyek ingatlana áruszállításból eredő számlakövetelés MÁV követelése Posta „
41.245.000 Ft. 50.000.000 148.000.000 10.000.000 324.000.000 75.136.000 8.000.000 2.200.000 35
pénzügyi tartozás összesen
240.000.000 898.581.000
Tartozás Romániának: MÁV tartozása Áruszállításból adódó BIZ tartozás Román posta követelése összesen:
286.614.000 forint 4.121.107 5.493.000 6.291.813 302.520.813
• A rendezést a következő képen képzelte el a magyar fél: • A két állam kölcsönösen lemond a saját és állami vállalatainak a másik ország területén lévő érdekeltségeiről és javairól; • átadják egymásnak a másik fél által kibocsátott értékpapírokat; • tudomásul veszik a földreform intézkedéseit; • lemondanak a felszabadulás előtt keletkezett követelésekről. Az 1952. augusztus 19-i feljegyzés ennek ellenére ismét részletes kimutatást tartalmaz a magyar követelésekről: az állam, a bank, a Iparügyi Minisztérium, a Debreceni Református Kollégium, a Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt, az IBUSZ, az Országos Közegészségügyi Intézet követeléseiről és egyéb ingóságokról és árukövetelésekről, a magyar természetes és jogi személyek különböző követeléseiről. 80 Mindezek ekkor 56.5 millió dollárt tettek ki, míg a román követelés mindössze 2.75 millió dollárt tett ki. A feljegyzés készítője szerint nem lenne helyes a teljes lemondás, viszont tisztában volt azzal, hogy a Romániával szemben támasztott követelések teljesítésére nem számíthatnak. Ezért azt javasolta, hogy kb. 5-6 millió dollár értékben kérjenek kártalanítást, és a fennmaradó összegtől tekintsenek el. /Például az Erdélybe szállított gördülőanyag visszaadásához ragaszkodtak. 81 1950-52 között több tárgyalást folytattak le a Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt. romániai tulajdonával kapcsolatban. A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium részéről Radnai főosztályvezető a Külügyminisztériumba küldött 1951. augusztus 21-i levelében hivatkozva az 1950. szeptember 23-i átiratra amelyben a Romániában elsüllyedt magyar hajók miatt kérte az ügy elintézését. 82 1952. februárjában Kuncs Endre vállalatvezető vezette küldöttség a következőkről számolt be: A MEFTER Orsován található 20.222 km2 területű műhelytelepét a Sovromtransport 1950 elején birtokba vette és használja. A tárgyalás eredményeként 1950-1953 április 1-i időtartalomra 35.000 lej bérleti díjat /36.292 forintot/ fizet. Ezt követően nem kíván a román állam bérleti viszonyt létesíteni, de felajánlott egy hasonló 36
ingatlant cserébe. Eredményt értek el, mely szerint a volt alkalmazottak nyugdíját kifizeti a román állam. 83 Az 1953. februári magyar-román pénzügyi és gazdasági tárgyalások előkészítésének egyik utolsó epizódja volt az alábbi, 1952 novemberében elkészült „napirendi javaslat”, amelyet a magyar külügy és a román kormány egyaránt megkapott. 1. A két állam között fennálló pénzügyi és gazdasági ügyek globális elszámolás keretében történő végleges rendezése a. az 1945 előtt keletkezett, államközi elszámolást igénylő követelések; b. a romániai magyar bankokról történt, 1948. április 14-i megállapodás vitás pontjainak rendezése; c. a földtulajdonnal kapcsolatos ügyek, amelyek az államosításkor keletkeztek; d. jogi, bírói, közigazgatási vagy más intézkedések alapján támasztott igények és követelések; e. az egymás területén a másik állam ingó és ingatlana és érdekeltségeinek helyzete; f. a két államban kibocsátott értékpapírok; g. áru- és folyószámla követelések; h. az 1948. június 18-ig keletkezett kompenzációs ügyek; 2. magyar és román magánjogi jogi személyek, valamint természetes személyek jogaival, követeléseivel kapcsolatos ügyek. 3. 1940-44 között észak-erdélyi vasútvonalra szállított gördülőanyag és a Szovromtranszport által átvett magyar vagyontárgyak. 4. A MÁV javára fennálló követelés rendezése. 5 Egyéb kérdések. Az 1953. februárjában megkötött egyezmény szerint a két ország szinte valamennyi kérdésben elállt az egymás iránt támasztott követelésektől, annak ellenére, hogy a hosszantartó tárgyalások során a román fél mindössze a keskenynyomközű gördülőanyaggal kapcsolatban tette meg kifogásait. Ennek ellenére a jelentés készítője szerint az egyezmény aláírása „politikai szempontból is kívánatos”, annak ellenére, hogy: 1. mindkét fél megszűntnek nyilvánította mindazokat a jogokat, követeléseket és igényeket, amelyeket az 1930. április 28-i Párizsi Egyezmények és az 1947. február 10 -i békeszerződés előírt; 2. mindkét fél lemondott a másik ország területén lévő ingatlanairól, vállalatairól, vállalati érdekeltségeiről;
37
3. rendezettnek nyilvánítják az egymással szemben fennálló 1945. április 4. előtti követeléseket, a román fél rendezettnek nyilvánítja a Román Nemzeti Bank követelését, míg a magyar fél a vasút részéről fennálló követelést; 4. kölcsönösen lemondanak az állam, közjogi és magánszemélyek által kibocsátott értékpapírok tulajdonjogáról; 5. rendezettnek nyilvánítják a kompenzációs ügyekből keletkezett követeléseket. Az egyezmény 10. cikkelye szerint pedig „A Felek érdektelennek nyilvánítják magukat saját állampolgáraiknak olyan követelései és igényei tekintetében, amelyek a másik állam által a szocialista gazdasági rend megvalósítása érdekében tett intézkedésekből kifolyólag keletkeztek, vagy keletkezhetnek.” 84 Az egyezmény megkötésére 1953. július 7-én került sor. A Pénzintézeti Központ, az 1956-os év folyamán a romániai magyar javakkal kapcsolatos panaszok alapján 1956. szeptember 5-i, a Külügyminisztériumnak címzett felterjesztésében néhány tipikus esetet mutatott be, amelynek „kivizsgálását és orvoslását” a bukaresti nagykövetségtől várták volna el, azonban a panaszok továbbra is élők maradtak. 85 A beadvány 17 panaszos esetét kapcsolja egybe - a csatolt mellékletben a panaszosok részletesen ismertetik ügyeiket - nemcsak az orvoslás végett, hanem azért is, hogy az illetékes román főhatóságok tudomást szerezzenek a helyi hatóságok hibás intézkedéseiről. A panaszosok szerint volt akinek romániai ingatlanán jogszerűtlenül építkezni kezdtek, másnak ingatlanát a helyi termelőszövetkezet vette el, városi ingatlant minősítettek mezőgazdasági területnek, adóhátralék miatt vettek el házingatlant, a CASBI alól 1949. július 20-án feloldott ingatlant változatlanul az állam használta. 1957-59 folyamán ismét-ismét vissza kellett térni ezekre a magánszemélyek által benyújtott kérvényekre, panaszokra. Világosan kitűnik: kisemberek kisebb vagyonkájáról volt szó. 1958. október 20-án újabb pénzügyi megállapodást kötöttek a két ország illetékesei. A Pénzügyminiszter munkatársának, román kollégájához intézett 1961-es leveléből a következők derülnek ki. • A romániai ingatlanok vételárának teljes összegét vonakodnak a román hatóságok átutalni. • A Magyarországra repatriáló magyar állampolgároktól igazolást kérnek „dolgozói” minőségükről, abban az esetben is, ha korábban nem laktak Románia területén. • Az átutalásokhoz a román fél valamennyi okmány meglétéhez ragaszkodik. • A Ocna-Mures-i szódagyár hitelszállításával kapcsolatban a Magyar Nemzeti Bank jelentős kamatkövetelést tart számon, amelyet a román fél vonakodik kiegyenlíteni. 38
• Kiegyenlítetlen követelések állnak fenn a két ország hajózási szervei között is. • Rendezésre vár a Szovrompetrol magyarországi zárolt követeléseivel kapcsolatos ügy is. • Az 1960. június 13-i feljegyzés ennek alapján következőkre tett javaslatot. - Újból fel kell veti a transzfermegállapodásban foglaltak teljesítését, - mivel a korábbi nyugdíjegyezmény 1960 november 1-vel lejár, szükséges lenne újat kötni, - Amennyiben negatív eredménnyel járna az illetékes szerveknél az áttelepülők ingatlanának áthozatala, úgy a RNK párt és kormánydelegáció magyarországi útján fel kell azt vetni.86 1959. február 23-án dr. Vásárhelyi János, a Debreceni Református Kollégium megbízottja azzal a kéréssel fordult a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövetségéhez, hogy járjon el az illetékes román hatóságoknál a kollégium tulajdonában lévő ingatlanok a román állam részérők történő megadóztatása ügyében, amelyek Kolozsváron a Jókai utca l. és 2-4 szám alatt találhatók. A magyar Pénzügyminisztérium illetékese úgy tudta, hogy a Debreceni Kollégium ingatlana nem esik az 1953-as magyar-román egyezmény rendelkezése alá, ugyanis nem tekinthető sem közjogi, sem magánjogi személynek, amelyben a magyar államnak tulajdoni érdekeltsége lenne. Ennek következtében a pénzügy munkatársa úgy vélte, hogy a kisajátításért a kollégiumot kártérítés illeti meg. 87 Börcsök András nagykövetségi titkár 1959. október 26-i a Külügyminisztérium Jogi és Konzuli Osztályának címzett levele szerint az 1949. április 20-i 165. számú dekrétum alapján a kisajátítás megtörtént a román hatóságok részéről, de viszont a kollégiumot kártalanítás illette meg, Egyben emlékezetett, hogy adó mérséklését méltányosság alapok kellene kérje a nagykövetség, ugyanis adófizetésre kötelezett a többi egyház is. 1960-as évek iratai egyéni sérelmeket is számon tartanak továbbra is. 88 Gaál Imre fehérgyarmati lakos például szatmári házingatlanának mentesítését kérte, Lábodi Kálmánné szintén romániai ingatlana ügyében, Soltész Zoltánné gödöllői lakos nagyváradi adóhátraléka, Csongor Győzőné romániai ingatlana, Csepreghy Béla bkéscsabai lakos Bihardiószegen lévő házingatlanának mentesítését kérte, Thiry Lajos, Benkő Gyuláné szintén hasonló kérelemmel fordult a magyar hatóságokhoz segítségért. 1960. június 13-án „Rendezésre váró román-magyar kérdések” között egy hivatalos iratban a következők szerepeltek: 89 I. Magyar-román transzfer megállapodás végrehajtása. II. Magyar-román társadalombiztosítási egyezmény megkötése. III. A MNK-ba áttelepülő személyek ingóságainak átszállítása.
39
1961-ben élénk levelezés folyt a Pénzügyminisztérium, a nagykövetség és más szervek között a két ország közötti függő pénzügyi kérdésekről. Ezek egy részét a gazdasági vegyesbizottság ülésén kívánták felvetni. A vitás ügyek magánszemélyeket és a magyar államot egyaránt érintették.
A CASBI-szállítások kérdése Az 1948. december 21-i államközi szerződés szerint a CASBI ingatlanok szállításával a Sovromtransport lett megbízva. Ez azonban a szállításokat 1952 szeptember 15-ig nem fejezte be, ekkor 5-600 tétel várt lebonyolításra, azaz 5600 család ingatlana várt kiszállításra. A késlekedés oka, hogy az engedélyeket 30 nap időtartamra adták ki, ami kevés volt a szállítások előkészítésére és megtételére, a szállítás több alkalommal szünetelt. A Magyar Népköztársaság Követsége mellett működő magyar Pénzügyminisztérium Kirendeltsége volt megbízva a szállítások ellenőrzésével, amelynek székhelye Kolozsváron a Racovita utca 16 szám alatt volt. A Kirendeltség 1951. augusztus 31-én a Sovromtransport szállításokról. 90 1. a kirendeltség 3580 darab leltárra szerzett kiviteli engedélyt. Leszállítottak: 2406 darab leltárt. Leszállításra várt: 1174 A MASPED-et arra kérte a Sovromtransport illetékese, hogy a tulajdonosok fizessék be a szállításokkal kapcsolatos költségeket. Ellenkező esetben lemondhatnak ingóságaikról. 2. Bár új ügyfelek jelentkeztek, az újabb listák készítését beszüntették. 3. A Kirendeltségnél és a nagyváradi Vám raktárában több olyan személyi ingóság hever, amelyet kivinni tilos az országból. Például: festmények, perzsaszőnyegek. 1952. szeptember 12-én a Sovromtransport részéről közölték a kolozsvári Kirendeltséggel, hogy 15-vel megszûnnek a szállítások, mivel a román külker nem hosszabbítja meg a kiviteli engedélyeket, ezek egyébként 2 év türelmi időt kaptak. Ezért a Kirendeltség szeptember folyamán sürgős intézkedést kért a követségtől. Egyúttal közölték, hogy a Sovromtransport utódja a Romtransport lesz. 91 . Miután a román szállítással megbízott cég a központból 1953 februárjában Kolozsváron járt és tájékozódott a várakozó 406 tételről, úgy döntöttek, hogy hozzájárulnak a kiszállításukhoz év végével bezárólag. Novemberben azonban még mindig 240 leltár várt kiszállításra Romániából Magyarországra. Ugyanez volt a helyzet egy fél évvel később 1954 júliusában is. 40
A román Külkereskedelmi Minisztérium ezért 1953 június 25-ig meghosszabbította a szállításokat. Ekkor azonban kiderült, hogy még mindig akadozik a szállítás. mivel lejártak az engedélyek, és olyan tárgyak is találhatók voltak, amelyek a listákon nem szerepeltek A szállítások hosszadalmas volta végül arra kényszerítette a magyar felet, hogy javaslatot tegyen annak végleges lezárására. Ezt 1954 májusában Pataki László követ meg is tette, és a következőket javasolta: l. El kell tekinteni, hogy a román szerveket sürgessék a CASBI-szállításokat illetően. Erre minden valószínűség szerint a követ azért jutott, mert úgy is hiába való volt a sürgetés. Sok esetben, csak szóbeli tájékoztatást adtak a bekövetkezett változásokról. 2. Egyúttal tájékoztatást kértek a román Pénzügyminisztériumtól, amely korábban körlevelet intézett azokhoz a tulajdonosokhoz, akiknek ingóságát még nem szállították ki Magyarországra. A lej-forint árfolyamának megváltoztatása miatt a tulajdonosok inkább eladták a holmijukat, mert úgy jobban jártak. 3. Új leltár készítését is javasolta a követ, abban az esetben, ha a tárgyakról korábban már készült leltár. 4. Nem javasolta viszont azt, hogy új leltárakkal jelentkezzenek olyan személyek, akiknek korábban nem volt szándékában a kiszállítás.92 1954 júliusában „titkos”-nak minősített feljegyzés készült a CASBIegyezmény likvidálásáról. A benne foglaltak szerint a román Pénzintézeti Központ körlevelére, hogy ti. kinek áll szándékában fenntartani a kiszállítási igényét 150 válasz érkezett, de csak 50 személy ragaszkodott a szállításhoz. Ennek alapján készült el a következő javaslat: 1. Közölni kell a Román külügyminisztériummal, szóbeli jegyzékben, hogy le kívánják zárni a CASBI-egyezmény keretében folyó szállításokat. Ebben tájékoztatni kell a román felet, hogy az 1952-ben fennálló 400 tételes hátralékból 1953 augusztusában 70 tétel került kiszállításra, 330-at a Romtrans nem szállított le különböző nehézségek miatt. Ebből a feljegyzés készítésekor csak 80 személy ragaszkodott a kiszállításhoz. 2. A tulajdonosok többsége a helyben való értékesítéshez ragaszkodott. Több tételről a tulajdonosok nem nyilatkoztak. Ezek kiszállításához nem fog a továbbiakban a magyar fél ragaszkodni. 3. Kérik egyúttal, hogy a szállítást a végső fázisban lehetőleg gyorsan intézze el a román fél. A továbbiakban ez már politikai kérdéssé válhat. 93 Jegyzetek .
1. A CASBI-ról ld. Lipcsey Ildikó: in. Regió, 1992 4 nr. 2.
41
3. UMKL Küm Román Adminisztráció XIX-J-1-k 23/ g-CASBI VII./ 1169 /pol. 1947 37 d. 4. UMKL XIX-J-1-k Elnöki Osztály Iratai 23/ d 33 d. 5. Rom Admin. XIX-J-1-k 23/ g CASBI II. 1946-47 37 d. 6. Elnöki Oszt. Iratai 23 /d-1945 33 d. 7. Rom. Admin XIX-J-1-k 23/k/50128/1945 38 d. 8. u.o. 9. u.o. 23/g 138/F.B./1945 36 d. 10. u.o. 23/g-2015/F.o./1945 36 d. 11. u.o. 23/g 358/pol./46 37 d. 12.12. u.o. 23/g-CASBI.VIII-84/pol/1946 37 d. 13. Elnöki Oszt. Iratai 23/b. 2830/pol/46 33 d. 14. u.o. 23/b. 301/biz./4 33 d. 15. Rom. Admin.XIX-J-1-k 100.636/10.a 36 d. 16. u.o. 23/d 457/pol/46 34 d. 17. u.o.146.903/10.c.-1946 36 d. 18. u.o. 425/16 33 d. 19. u.o. 23/g CASBI.VII.-1169/pol.-1947 37 d. 20. u.o. 42636/h/1946 36 d. 21. u.o. 23.d. 2/pol/1947. 33 d. 22. u.o. Román-23/g-42636/1946 36 d. 23. u.o. 11.796/1946 36 d. 24. u.o. 11.897/46 36 d. 25. XIX-J-1-k/Román-23/g-42636/1946 36 d. 26. Rom. Admin. XIX-J-1-k 224/pol./46 36 d. 27. u.o. 216/pol/46 37 d. 28. u.o. 425/1946 37 d. 29. u.o. 237/46 37 d. 30. u.o. 23/g 3271/pol/1946 42
31. u.o. 23/g-CASBI VIII.-202/pol/1946 37 d. 32. u.o. 42176/h/1946 36 d. 33. Elnöki Oszt. Iratok 23/b/242/pol/46 33 d. 34. Rom. Admin. XIX-J-1-k 23/d 17/pol/1947 33 d. 35. u.o. 2/pol.-/47 36. u.o. 23/g 18/pol/47 36 d. 37. u.o. 23/g 959/pol. 37 d. 38. u.o. 33/pol/47 36 d. 39. u.o. 23/g 2588/pol./46 37 d. 40. u.o. 23/g 46/pol/47 36 d. 41. u.o. 86/res/4/Petrozsenyi/1*47 33 d. 42. u.o. 23/g a./820/pol/46 36 d. 43. u.o. 23/d 2374/1947 33 d. 44. u.o. 23/g 1913/pol. 37 d. 45. u.o. 1992/pol 46. u.o. 23/g Feljegyzés/1947 37 d. 47. u.o. 23/g 2299/pol/47 37 . 48. u.o. 2771/pol. 37 d. 49. u.o. 2297/pol 37. d. 50. u.o. 23/d 4325/pol/47 34 d. 51. u.o. 132/pol/47 37 d. 52. u.o. 2363/pol 37 d. 53. u.o. 140/pol/1947 37 d. 54. u.o. 105/pol/1/47 37 d. 55. PTI Arhivuma A MNK Pol. Oszt. feljegyzése a Bukaresti Misszió jelentése alapján. 354/pol/1946 56. Rom. Admin. XIX-J-1-k 132/pol/47 37 d. 57. u.o. 136/pol 58. PTI Arhivuma A MNK Pol. Oszt. feljegyz. 354/pol/46 59. Rom. Admin. 23/g 180/pol/47 36 d. 60. u.o. 44057/h. 1947 36 d. 61. UMKL A magyar nemzeti kisebbség helyzete Romániában. R. 16/6 19451968 1736/47 62. u.o. 354/pol/46 63. Rom. Admin. 444415/47 36 d. 64. UMKL 1737/47 65. Rom. Admin. 23/g 222/pol. 1947 36 d. 66. u.o. 23/g 40344/1948/4/pol/48 36 d. 67. UMKL 463/1*49 68. Rom. Admin. XIX-J-1-k Rom. 23/g-40437-1948/6/pol/1948 69. u.o. 23/j 79/pol/res/48 38 d. 70. u.o. 23/g 42485/4 36 d. 43
71. u.o. 23/j 42075/1948 38 d. 72. XIXI-J-1-k-71/23/h/1949 38 d. 73. u.o. 74. UMKL A Magyar Nemzeti Kisebbség helyzete... 112/res/4/48 75. Rom. Admin. 297/biz/1948 36 d. 76. u.o. 316/gazd. biz. 36 d. 77. XIX-J-1-k-71/23/h/1949 38 d. 78. XIX-J-1-k-71/ 23/j/1950 38 d. 79. XIX-J-1-k 23/j/71/1952 38 d. 80. u.o. 23/g/71/1952 38 d. 81. u.o. 23/j/71/1952 38 d. 82. u.o 23/g/7744-11-4 38 d. 83. u.o. 23/g/041/14-1 36 d. 84. u.o. 23/j/1953 38 d. 85. u.o. 23/g/61/1953 Ro./Vi-1956 38 d. 86. u.o. 23/j/1960 38 d. 87. u.o. 23/g/61/1961 38 d. 88. u.o. 23/g 38 d. 89. u.o. 23/j/1960 38 d. 90. u.o. 23/d/640/k/63-1 34 d. 91. u.o. 24/d 784/52 34 d. 92. u.o. 23/d 05862-1954 34 d. 93. u.o. 23/d-1954 Románia 34 d.
44
DOKUMENTUMOK
1 MONITORUL OFICIAL 152. SZ. 1942. JÚLIUS 3. A MINISZTERTANÁCS ELNÖKE. 498. SZ. TÖRVÉNY
″Antonescu″ Románia marsallja és az állam vezetője Rendelet-törvény azon államok alattvalói vagyonának rendezéséről. Akikkel Románia hadiállapotban van. 1.§. Jelen törvény közzétételétől számított 30 napon belül, akiknek Románia területén javaik, jogaik vagy követeléseik vannak kötelesek nyilatkozatokat adni, amelyekben kimutatják ingó, vagy ingatlan javaikat, követeléseiket, részvényeiket, hitelleveleiket, kötvényeiket vagy bármilyen más ingó vagyonukat, mellyel rendelkeznek. Hasonlóképpen kötelesek ilyen nyilatkozatokat tenni: 1./ A 2.§ a./ b./c./ és e. pontjában kimutatott társaságok és vállalatok igazgatói, ügyvezetői, cégvezetői vagy tulajdonosai kötelesek kimutatni a tőkét, értékeket, árukat, részvényeket, követeléseket és mindenféle szerződést, mellyel a társaság, vagy a fenti államok állampolgárai a társaságban, vagy vállalatban rendelkeznek. 2./ A fent kimutatott államok alattvalói ingó, vagy ingatlan vagyonának birtokosai bármely címen, megbízottai, képviselői, meghatalmazottai, vagy javaik felügyelői, valamint ezeknek az állampolgároknak bármilyen összegig, vagy értékig adósai. Ennek a nyilatkozatnak megtétele kötelező minden személyre, aki az országban állandó lakhellyel bír, valamint bármely társaságra, mely az országban telepedett le bármi is legyen állampolgársága /nacionalitate/. 2. §. Jelen törvénynek alá vannak rendelve: a./ a kereskedelmi részvénytársaságok, valamint minden társaság és társulat, mely olyan országban alakult vagy működik, mellyel Románia hadi állapotban van, melynek az ország területén működési engedélye van, amelyet meg fognak alapítani Románia területén, gyárnak vagy más kereskedelmi vagy iparvállalatok vagy valamely petróleum kitermeléssel, erdőkitermeléssel foglalkozó vagy bármiféle vállalat, valamint minden bank, melyeket a fent kimutatott államok valamelyikében alakítottak, vagy ott van a székhelye és amelynek másodlagos székhelye vagy képviselete van Romániában és amelyek foglalkozása megegyezik a fővállalatéval. b./ Bármilyen részvénytársaság, annak ellenére, hogy az országban, az ország törvényeinek megfelelően alakulnak, idegen jellegük van és amelyek tőkéje legalább 20 %-ban idegen.
46
c./ Lerakatok, kereskedelmi vállalatok, vagy bármely vállalat, mely a fenti államok állampolgárainak tulajdonában van. d./ Ingó- vagy ingatlan javak, értékek, hitelpapírok, bármilyen részvény, magánosok tulajdonát képező értéktárgyak, /fizikai vagy jogi személyek/ az említett államok polgárai, valamint a tőke, alapítói tagság, részvény, vagy bármilyen kötvény, gép vagy anyag, amivel ezeknek az államoknak a polgárai román vagy idegen társaságban rendelkeznek, amelynek igazgató tagjai, vagy részvényesei semleges vagy Romániával szövetségben lévő államhoz tartoznak, valamint az áruk, melyeket ők valamely ilyen társaságnál, vagy az ország bármely más helyén deponáltak. e./ Az állam, község vagy megye, vagy bármilyen más közigazgatási szerve által engedélyezett koncessziók, amelyeket a fent említett államok fizikai vagy jogi személyiségű polgárainak engedélyeztek. A románosítás meghatalmazott minisztere határozatban intézkedhetik más javaknak, jogoknak és érdekeknek bevezetéséről és jelen törvény rendelkezései alá helyezéséről, hogyha olyan állam alattvalók tulajdonát képezik, melyekkel Románia jelenleg hadi állapotban van. 3. §. A nyilatkozatokat Bukarestben a romanizáló államtitkárság /Subsecretariatul de Stat al Romanizării, Colonizării şi Inventarului/ javak felszámolási igazgatóságánál /Direcţia de lichidare a bunurilor/ kell benyújtani, vidéken pedig a főispáni hivatalba, mely iktatja és benyújtja a romanizáló államtitkárságnak /Subsecretariatul de Stat al Romanizării, Colonizării şi Inventarului/ kimutatással együtt. A nyilatkozatokat iktatják, vagy nyilvántartásba veszik rögtön a benyújtáskor. Két példányban kell a nyilatkozatot letenni, melyek közül az egyiket láttamozással ellátva azonnal átadják a bevallónak, ráteszik a hatósági pecsétet, az iktatószámot vagy nyilvántartási számot és az iktatást eszközölő hivatalnok aláírását. Tartalmazzák a bevalló nevét, keresztnevét, címét és nemzetiségét, valamint azon állam alattvalójának adatait, akivel Románia hadiállapotban van, valamint a bevallott jószág, jog vagy érdek részletes kimutatását. A romanizáló, kolonizáló és leltározó államtitkárság meghosszabbíthatja határozat által a nyilatkozatokra engedélyezett 30 napos határidőt. 4. §. A közigazgatási hatóságok rendőrségi vagy községi, a kereskedelmi és iparkamarák kötelesek azonnal értesíteni a romanizáló, kolonizáló és leltározó államtitkárság jószágfelszámoló igazgatóságát olyan társaságok ker. vagy iparvállalatok létezéséről, amelyek jelen törvény rendelkezései alá esnek valamint bármely jószág, jog vagy érdek létezéséről, mely olyan állam alattvalói tulajdonát képezi, mellyel Románia hadi állapotban van.
47
5. §. A romanizáló, kolonizáló és leltározó államtitkárság jószágfelszámoló igazgatósága leltározni fog minden jószágot, jogot vagy érdeket, melyet jelen törvény értelmében bejelentettek és azokat külön nyilvántartásba vezeti. 6. §. Minden jószág, jog vagy érdek, mely jelen törvény rendelkezése alá esik zárolva van, kivéve azokat, melyek a romanizáló államtitkárság határozata alapján a folyó ügyekhez vagy tartás ügyekhez tartozik. Bármely kereskedelmi vagy elidegenítési ügyletet semmiség terhe mellett csak 1940. július 10.-i 2342. sz. és az 1941. március 4.-i 769. és 172. sz. törvény alapján lehet megkötni. 7. §. Jelen törvény rendelkezéseinek alávetett bármely vállalat tiszta jövedelmét külön számlán a Nemzeti Banknál kell letenni. 8. §. Minden társaság, társulat, ker. és ipari vállalat mely jelen törvény rendelkezése alá esik, a romanizáló, kolonizáló és leltározó államtitkárság felügyelete alá vehető, mely igazgatót vagy ellenőrt fog kinevezni. Hatáskörüket és kötelezettségeiket a kinevezési határozatban állapítják meg. 9. §. Az ellenőrzés alá helyezett társaságok igazgatóságának akárhány román vagy Romániával szövetséges állampolgárságú tagja van, a társaság székhelyén köteles tartózkodni. Hogyha száma kevesebb, mint három a romanizáló, kolonizáló és leltározó államtitkárság az igazgató ajánlására számukat a román részvényesek, vagy vállalat tárgyának megfelelő illetékességgel bíró személyekkel ki fogja egészíteni. Hogyha kettőnél kevesebb román ellenőr van, ugyancsak a romanizáló, kolonizáló és leltározó államtitkárság fogja az igazgatóság kérésére kiegészíteni. Rendes vagy rendkívüli közgyűlést nem fognak összehívni, míg a társaság ellenőrzés alatt áll. A kereskedelmi törvénykönyv az alapszabályok, vagy alapszabálytervektől eltérően a közgyűlés hatásköre a fenti módon megalakított igazgatóságra száll át. Hatáskörüket az igazgatóság és az ügyvezető igazgató gyakorolja. Az ellenőrök állandóan ellenőrzik az ügyvezetést és legalább két hónaponként jegyzőkönyvet vesznek fel. Az ügyvezető igazgató részt vesz az igazgatósági gyűléseken abban az esetben, hogyha egy határozatnál nincs meg a többség, az ügyvezető igazgató határozata a döntő. Az ügyvezető igazgató képviseli a társaságot és ő jegyzi a céget. Az igazgatóság az ügyvezető igazgató jóváhagyásával más személyeknek is engedélyezheti a cégjegyzést. Ebben az esetben a céget jogosan csak két személy aláírása képviselheti.
48
A közkereseti, betéti vagy alkalmi táraságokat az ügyvezető igazgató jegyzi. Az igazgatóság bármely határozatát az ügyvezető igazgatónak kell jóváhagyni. 10. §. Az ellenségeskedés egész ideje alatt, a fent említett állampolgároknak az állammal, községgel, megyével vagy bármely közigazgatási hatósággal szemben fennálló követelésének végrehajtása fel van függesztve még abban az esetben is, ha azok teljesítését már megkezdték. 11. §. Ha a Romániával hadiállapotban lévő államok alattvalói javaik, jogaik vagy érdekeltségeik bejelentési kötelezettségének az előírt időben eleget nem tesznek, habár erre jelen törvény által kötelezettek, 1 évtől 5 évig terjedő fogházzal büntetik, vagy pedig 1000-től 500.000 leig terjedő pénzbüntetésre. A hatóság 1 évtől 5 évig terjedő politikai jogvesztést is elrendelhet. Ezen bűncselekmények megítélése és elbírálása az I. Mihály Király büntetőtörvénykönyv és büntető perrendtartás értelmében történik. 12. §. Abban az esetben, ha a nyilatkozatot olyan fizikai személy mulasztotta el, kinek magánvagyonához tartozik a be nem vallott javaknak a nemzeti románosító központ javára történő elkobzását is. Bukarest, 1942. június 22. ANTONESCU A minisztertanács alelnök és külügymin. Igazságügyminiszter Const. C. Stoicescu Kolonizáló , romanizáló és leltározó államtitkárság minisztere Titus Dragoş Nr. .847. MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k-23/g-CASBI.-II.-1946-47. (37. d.)
2 MONITORUL OFICIAL 202. SZ. 1944. SZEPTEMBER 2. NEMZETGAZDASÁGI MINISZTÉRIUM 443. SZ. TÖRVÉNY Törvény-rendelet a Romániával hadi állapotban lévő államok alattvalói javainak helyzetéről.
49
I. §. A 498/942 sz. törvényt mindig alkalmazni fogják, valahányszor Románia valamely állammal háborús állapotban van, vagy lesz. Ezen törvény 1. §-ban előírt, a nyilatkozatok elkészítésére engedélyezett időtartamot a hadüzenettől kell számítani. A német alattvalók javaira, jogaira és érdekeltségeire vonatkozó nyilatkozatot, jelen törvénynek a Monitorul Oficialban történő megjelenéstől számított 30 szabad napon belül kell benyújtani, az 1942. évi 498. sz. törvényben meghatározott személyeknek, ezen törvény feltételei és büntetőrendelkezései alapján. II. §. A romanizáló, gyarmatosító és leltározási államtitkárság hatáskörébe, melyet az 1942. évi 498. sz. törvény állapított meg, jelen törvény rendelkezései alá eső, minden ellenséges alattvaló számára az ipari, kereskedelmi és bányászati államtitkárság végzi, mely erre a célra felhasználhatja a romanizáló, gyarmatosító és leltározó államtitkárság szakszerveit. III. §. A nyilatkozatot Bukarestben az ipari, kereskedelmi és bányászati államtitkárságnak kell benyújtani – személyzeti igazgatóság, titkárság és ügyvezetés – vidéken a főispáni hivatalban, melyek iktatják és a fenti államtitkárságnak nyilvántartási ívvel együtt továbbítják. Bukarest, 1944. szeptember 1. Mihály Nemzetgazdasági minisztérium Osztályvezető: Gh. Potopeanu 1632 sz. MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k-23/g-CASBI-II.-1946-47. (37. d.)
3 MONITORUL OFICIAL 209. SZ. 1944. NOVEMBER 11. 453. SZ. TÖRVÉNY Törvényrendelet arról, hogy az ellenséges alattvalók biztonsági letéttel nem rendelkezhetnek. I. §. A 443/944. sz. törvény rendelkezései alá eső személyek bármely banknál, köz- vagy magánintézménynél, vállalatnál, vagy bármely állami, vagy magánterületen lévő biztonsági letétjét zárolják. A biztonsági safe-ek tulajdonosai kötelesek fentnevezett személyeknek megtiltania safe-ek helyiségeibe való belépést, vagy a safe-ek felnyitását.
50
II. §. Az ipari, kereskedelmi és bányászati államtitkárság az ellenséges alattvalóknak, akik a 443/944. sz. törvény 1. §-ban előírt bejelentési kötelezettségnek eleget tettek, felhatalmazást adhat a safe felnyitására, hogy abból okmányaikat és gazdasági értékkel nem bíró javaikat, vagy a felhatalmazásban kimutatott javakat kivehessék. Ebben az esetben a safe-et az ipari, kereskedelmi és bányászati államtitkárság egy megbízottja, a safe tulajdonosa, vagy ennek megbízottja és ellenséges állampolgárságú bérlője jelenlétében kell felnyitni. Az ipari, kereskedelmi és bányászati államtitkárság megbízottja felülvizsgálja, hogy a safe tartalma megegyezik-e az ellenséges állampolgár 498/942. sz. törvény 5. §-nak megfelelően kiállított nyilatkozat alapján történő könyveléssel, vagy pedig leltározni fogja, abban az esetben, ha még leltározva nem volt. Ugyanabban az időben az ipari, kereskedelmi és bányászati államtitkárság képviselője jegyzőkönyvet vesz fel azokról a dolgokról, melyeknek elvitelére az ellenséges állampolgár felhatalmazást kapott. A jegyzőkönyvet 3 példányban állítják ki, a fentnevezett személyek mindegyike egy-egy példányt kap és mindenik személy aláírja mindenik példányt. Az ipari, kereskedelmi és bányászati államtitkárság megbízottja elismervény ellenében átadja a jegyzőkönyv egy-egy példányát a jelenlevőknek, a harmadik példányt pedig az elismervényekkel együtt leteszi az ipari, kereskedelmi és bányászati államtitkárságnál, mely a 498/942. sz. törvény értelmében fog eljárni. Jelen §-ban előírt eljárást mindannyiszor végre kell hajtani, valahányszor a safe-et használják, vagy kinyitják az ipari, kereskedelmi és bányászati államtitkárság engedélyével. III. §. Jelen törvény I. §-ban megjelölt személyek, akik ezen rendelkezéseket nem tartják be 1 évtől 3 évig terjedő fegyházzal és 100.000 leitől 5.000.000 leig terjedő pénzbüntetéssel büntetendők. A bíróság 1 évtől 5 évig terjedő politikai jogvesztést is kimondhat. Abban az esetben, ha a bűncselekményt jogi személy követi el, a büntetőtörvénykönyv 85. §-át alkalmazzák. Ezeknek a bűntényeknek megállapítása és elbírálása az "I. Mihály király" büntetőtörvénykönyv és büntető perrendtartás alapján történik. Bukarest, 1944. szeptember 9. Mihály Nemzetgazdasági miniszter Osztályfőnök: Gh. Potopeanu Az ipari, kereskedelmi és bányászati megh. miniszter 51
Valeriu Georgescu MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k-23/g-CASBI-II.-1946-47. (37. d.)
4 MONITORUL OFICIAL 294. SZ. 1944. DECEMBER 19. NEMZETGAZDASÁGI MINISZTÉRIUM 644. SZ. TÖRVÉNY Törvényrendelet az 1942. július 3.-i 498. sz. törvény kiegészítésére, mely a Romániával hadi állapotban lévő államok alattvalói javainak rendezéséről szól, az 1944. szeptember 11.-i 453. sz. törvény kiegészítésére, mely az ellenséges alattvaló biztonsági letétjének zárolására vonatkozik és az 1944. október 6.-i 487. sz. törvény kiegészítésére, mely egyes részvénytársaságok átmeneti igazgatásáról rendelkezik. 1. §. Az 1942. július 3.-i 498. sz. törvény rendelkezései, mely a Romániával hadi állapotban lévő államok alattvalói javainak rendezésére vonatkozik, utólagos változtatásaival egyetemben kiterjed a következő személyek javaira, jogaira és érdekeire is: a./ Németországra vagy Magyarországra b./ Azon fizikai vagy jogi személyekre, kiknek más a nemzetisége, mint német, vagy magyar, de székhelyük vagy állandó lakhelyük Németországban van, vagy Magyarországon, vagy az általuk elfoglalt területen van. c./ A jogi személyekre, melyek Németország vagy Magyarország által elfoglalt területen alakultak meg, vagy amelyek tőkéjének legalább 20 %-a a fent felsorolt személyek tulajdonában van. 2. § Hasonlóképpen a 453. sz. törvény rendelkezései alá tartoznak, mely szerint ellenséges alattvalók biztonsági letéttel nem rendelkezhetnek, az előző bekezdésben felsorolt személyek is. Jelen törvény rendelkezései alá eső javak, jogok vagy érdekek elidegenítése, tárgyi jogok megszerzése vagy azokról való lemondás ezekkel a javakkal, jogokkal vagy érdekekkel kapcsolatban 1944. szeptember 12.-től, jelen törvény közzétételéig semmis, kivéve azokat, melyeket a nemzetgazdasági minisztérium az 1942. évi 498. sz. törvény 6. § alapján megerősít. Nem tartoznak az előző § intézkedései alá a kereskedelem normális folytatásához szükséges jogügyletek, valamint azok, melyek a jogok megtartása érdekében szükségesek. 3. §. Jelen törvény intézkedései alá eső javak, jogok és érdekek bejelentése, – kivéve azokat, melyeket az 1942. évi szeptember 2.-i törvény alapján kellett bejelenteni – az 1942. évi 498. tv. alapján, jelen törvény 52
közzétételétől számított 10 szabad napon belül kell megtörténjék azon törvényben meghatározott személyek által, az abban meghatározott feltételek és büntetőrendelkezések szerint. 4. §. A bejelentéseket Bukarestben a nemzetgazdasági minisztériumnál kell megtenni, vidéken a főispáni hivatalban, ahol iktatják és nyilvántartási lappal a fenti minisztériumnak benyújtják. 5. §. Jelen törvény közzétételétől számított 10 napon belül, bármilyen közigazgatási vagy rendőri hatóság, valamint a kereskedelmi és iparkamarák kötelesek a nemzetgazdasági minisztériumot értesíteni minden olyan jószágról, jogról vagy érdekkeltségről, mely az 1. §-ban megjelölt személyek tulajdonát képezi. Ugyanakkor értesítik mindarról, ami azonosságának megállapításához hozzájárulhat, mint amilyen a tulajdonos vezetékneve és keresztneve, a község, ahol találhatók, ahol a telekkönyvbe be vannak vezetve, vagy át vannak írva, a szomszédságok, a telekkönyvi szám, a helyrajzi szám, valamint jogi helyzetük minél részletesebb leírása. Az előző bekezdésben megjelölt hatóságok és intézmények vezetői vagy tisztviselői, akik az ott megjelölt kötelezettségek teljesítésében, ismerve a kívánt helyzetet vagy adatokat, nem közlik az illetékesekkel vagy nem végzik el az általuk elrendelt nyomozást az azonosság megállapítására, a törvényes szolgálat megtagadására előírt büntetésben részesülnek. 6. §. A Monitorul Oficialban közölt szabályrendelettel a nemzetgazdasági miniszter a 4. és 5. §-ban előírt időt meghosszabbíthatja. 7. §. Az 1942. évi 498. sz. törvény és jelen törvény 1. §-ban megjelölt személyek javainak, jogainak és érdekeltségeinek elidegenítése, ezen javak exportálása, csak nemzetgazdasági miniszter engedélyével történhetik. 8. §. Az 1944. október 6.-i 478. sz. törvény, mely a részvénytársaságok ideiglenes igazgatására vonatkozik, abban az esetben is alkalmazandó, ha az intézkedései alá tartozó társaságok igazgatósági vagy ellenőrző bizottsági tagjai között olyan személyek is szerepelnek, akiknek állandó lakhelyük Németországban vagy Magyarországon, vagy az általuk elfoglalt területen van. 9. §. Az 1942. évi 498. sz. és az 1944. évi 478. sz. törvény értelmében kinevezett személyek, akik azon törvények vagy ellentörvény rendelkezései alá eső javak, jogok és érdekeltségek ellenőrzésével vannak megbízva, alá vannak vetve az 1941. május 10.-i 416. sz. törvény rendelkezéseinek, mely állami hatóságok által különböző köz- és magánintézményekhez kinevezett személyek felelősségére vonatkozik. 10. §. A 2. és 7. § előírásának be nem tartásával eszközölt elidegenítések semmisek. A semmisséget bejelentheti az ügyész, a nemzetgazdasági minisztérium, vagy bármely érdekelt fél. Azok a személyek, akik az 1942. évi 498. sz. törvény, vagy jelen törvény rendelkezése alá eső javakat vagy érdekeltségeket idegenítenek el, vagy ilyen 53
dolgokat, ezen törvény rendelkezéseinek betartása nélkül exportálnak, az 1944. szeptember 11.-i 453. sz. törvény 3. §-ban előírt büntetőrendelkezések alá esnek, amennyiben nem tartoznak az 1941. évi 416. sz. törvény büntetőrendelkezései alá. 11. §. A magánjogi vagy büntetőjogi felelősség megsértése nélkül megerősítjük a külügyminiszter rendelkezéseire vonatkozó ideiglenes intézkedéseket az 1. §-ban megjelölt személyek javainak, jogainak vagy érdekeltségeinek megőrzésével és kezelésével kapcsolatban. Hasonló intézkedésekre meghatalmazott szervek megbízatásukat a nemzetgazdasági miniszter által megjelölt személyeknek adják át, hivatalba lépésükkor. Bukarest, 1944. december 18. Mihály Nemzetgazdasági miniszter A. eucutia 2447. sz. MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k-23/g-CASBI-II.-1946-47. (37. d.) 5 TÁJÉKOZTATÓ /MEGJELENT A ROMÁN HIVATALOS LAP 2. SZÁMÁBAN 1945. JANUÁR 3.-ÁN/ Mi, a javak és vállalatok átvételére, azonosítására, ellenőrzésére és felszámolására kinevezett főkormánybiztos a hivatalos lap 1944. december 3.-i számában megjelent 615. számú és a hivatalos lap 1944. december 19.-i számában megjelent 294. számú törvény intézkedései alapján, tekintettel arra, hogy az országban lévő vállalatok nem küldték be hozzám a közléseket, amelyekre kötelesek lettek volna, holott a fegyverszüneti szerződés 8. §-ának intézkedései alá tartozó személyek javaira és jogaira vonatkozó összes adatokat, minél áttekinthetőbb formában, sürgősen közölni kell a fegyverszünet ellenőrzésére alakult román bizottsággal, a következőket határoztuk: 1. §. Az országban lévő mindazok a kereskedelmi vállalatok, tekintet nélkül jogi alakjukra – a népbankok és az összes szövetkezetek, magánjogi személyek és alapítványok, amelyek mérlegét kötelesek külön számlákban feltüntetni az 1944. szeptember 12.-i fegyverszüneti szerződés 8. §-ában írt személyek javait, jogait és tartozásait. Ugyancsak külön kell szerepeltetni a fenti vállalatok könyvelésében a nyilvántartási és közönséges számlákon szereplő különböző jogokat és kötelezettségeket. Az 1944. szeptember 12.-i fegyverszüneti szerződésben szereplő személyek a következők: 1. a német állam és a magyar állam. 54
2.
ezeknek az államoknak természetes és jogi személyi állampolgárai 3. azok a természetbeli és jogi személyek, akiknek székhelyei vagy lakóhelye – állampolgárságukra való tekintet nélkül – Németországban vagy Magyarországon, vagy ezek által elfoglalt területen van. Ezeknek a személyeknek a jogai és javai az 1944. december 31.-i mérlegben a következő képen kell hogy szerepeljenek. A./ A mérleg követel oldalán lévő számlákban a fent említett személyeknek a belföldi vállalatokkal szemben fennálló tartozásait két összegben kell feltüntetni. Pl. a vállalatnak német vagy magyar Németországban vagy Magyarországon székelő személy tartozik. A mérlegben az adósok számlát a következőképen kell kiállítani: Adósok számla: a./ román és más állampolgárok ………………lei b./ a fegyverszüneti szerződés 8. §-ában írt személyek ………………lei Összesen: ........………....lei Ugyanez az eljárás a mérleg követel oldalán lévő összes többi számlákkal is /pl. ügyfelek, folyószámlák, bankok, értékpapírok stb./ A mérleg tartozik oldalán a következőképen kel eljárni: 1./ Tőke számla: román állampolgárok tőkéje ……………..lei német " " ……………..lei magyar " „ ……………..lei ellenséges területen lévő személyek tőkéje ……………..lei olyan román vállalatok tőkéje, amelyeknek német vagy magyar tőkeérdekeltségük van ……………..lei Összesen: ...………......lei 2./A tartalékok számlái /tartalékok tőke és amortizációs számla/ egy összegben szerepelnek úgy, ahogy általában a vállalatok könyvelésében. 3./ A hitelezők számlában, amelyben azok a követelések szerepelnek, amelyek a vállalattal szemben állnak fenn, külön fel kell tüntetni a fegyverszüneti szerződés 8. §-ában írt hitelezőket és külön a többi hitelezőket. Pl. szállítók számlája: a./ a fegyverszüneti szerződés 8. §-a alá eső szállítók ....……………lei b./ más szállítók ………………lei Összesen: .……………...lei 4./ Hasonlóképpen kell eljárni a mérleg tartozik oldalán, lévő többi tételekkel is, mint pl. betétek, képviseleti jutalékok, inkasszó, pénzügyi betétek, jutalékok, előlegek, értékpapírok, különböző hitelezők stb.
55
5./ Az idegen pénzértékben feltüntetett tartozik számlákat hasonlóképpen két számlán kell feltüntetni: a fegyverszüneti szerződés 8. §-ában személyek és hitelezők és a fegyverszüneti szerződés alá nem tartozó más hitelezők. A fegyverszüneti szerződés alá nem tartozó idegen pénznemben és fennálló hitelezőket az idegen pénznemben és ugyanakkor a román nemzeti banknak a mérleg kiállításának napján érvényes hivatalos árfolyamán annak lei értékében kell feltüntetni. Pl. ha a szállítók szálmája külföldi szállításokat is tartalmaz külföldi pénznemben, ezt a mérlegben a következőképen kell feltüntetni: Külföldi szállítók számla: német márka ………………lei dollár ...…………….lei líra ...…………….lei svájci frank ..……………..lei Összesen: ………………lei 6./ hasonlóképpen kell eljárni a letéti számláknál is: külön leiben, ha azokat leiben vezetik és külön idegen pénznemben a román nemzeti bank árfolyamán az 5. pont szerint. B./ A nyilvántartási számlákat hasonlóképpen külön kell venni a mérlegben a fentiek szerint, tehát egyrészt a fegyverszüneti szerződés hatálya alá nem tartozó személyeket megillető összegeket, másrészt a többi személyek követeléseit. Ezeket az összes számlákat /pl. kézizálogban lévő kereskedelmi értékpapírok, jogiratok, követelések, készpénzek, áruk, értékek, leszámítolásra benyújtott devizák, értékek, inkasszóra átadott szelvények, megőrzésre átadott értékpapírok vagy áruk/ a fenti eljárás szerint külön-külön tüntetendők fel. Értékpapíroknak vagy más értékeknek megőrzésére, inkasszóra vagy kézi-zálogra történt letétbe helyezése esetén azokat az értékeket, amelyek nem leiben vannak kifejezve a román nemzeti banknak a mérleg elkészítésekori árfolyamán kell leiben – de a névértékben kifejezni. 2. §. Az összes fenti vállalatok az 1944. december 31.-én lezárt mérlegüket négy példányban, minden számla részére külön melléklettel szereplő részletezéssel kötelesek benyújtani. A mellékletekben csak a fegyverszüneti szerződésben írt személyekre vonatkozó adatokat kell feltüntetni és azokat hasonlóképpen 4 példányban kell benyújtani. Azok a vállalatok, amelyek nem 1944. december 31-én, hanem egy későbbi időpontban zárják mérlegüket, 1944. december 31.-i kelettel nyersmérleget készítenek ugyanolyan feltételek mellett, ugyanilyen módon és azt ugyanilyen határidőben kötelesek benyújtani. A mérlegeket és a mellékleteket az idegen javak főkormánybiztosságához kell benyújtani /Bukarest, Bulevardul Carol No. 60/ 3. §. A benyújtás határideje a következő: 56
a./ 1945. január 15.-ig a bankoknak b./ 1945. január 15.-ig azoknak a vállalatoknak, amelyeknek a nemzetgazdasági minisztérium által a 498/1942., 445/1944., 478/1944. számú törvények alapján kinevezett vállalatvezetőjük van. c./ 1945. január 30.-ig azoknak a vállalatoknak, amelyeknek nincsen a nemzetgazdasági minisztérium által kinevezett vállalatvezetőjük. 4. §. Ugyaneddig az időpontig kell benyújtani az ugyanilyen feltételek mellett és ugyanilyen mellékletekkel elkészített 1944. szeptember 13.-i kelettel felvett nyersmérleget is. 5. §. A mérlegeknek és mellékleteinek kellő időben be nem nyújtása és el nem készítése a fegyverszünet szabotálására vonatkozó törvény szerint büntetendő. A nemzetgazdasági minisztérium által a vállalatokhoz kinevezett azok a vállalatvezetők, akik a fenti adatokat a kitűzött időpontig nem nyújtják be a fegyverszüneti szerződés szabotálására vonatkozó törvény, továbbá a 413/1941., a 498/1942., a 294/1944. számú törvények szerint büntetendők. Bukarest, 1945. január 2. Coşoveanu I. főkormánybiztos
6 A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM ELLENSÉGES JAVAKAT KEZELŐ ÉS FELÜGYELŐ PÉNZTÁR /CASBI/ I. GHICA utca 5 sz. Javak igazgatósága telefon: 5-42-75 Szám: 5922/1945. IV. 25 Utasítás az ellenséges javak megyei hivatalának létesítésére és működésére vonatkozóan. VÁRMEGYE FŐISPÁNJÁNAK Tisztelettel közöljük alábbiakban az Ellenséges Javak Megyei Hivatalának létesítésére és működésére vonatkozó utasításokat. A Monitorul Oficial 1945. február 10.-i 33. számában megjelent 90. számú törvény által felállíttatott az "Ellenséges Javakat Kezelő és Ellenőrző Pénztár" /C.A.S.B.I./, amely a Pénzügyminisztérium alá tartozik. 57
A székhelye ennek a pénztárnak Bukarestben, I. Ghica utca 5. szám alatt van. A CASBI-nak célja az 1944. szeptember 12.- fegyverszüneti szerződés 8-ik szakasza által előírt rendelkezések alkalmazása, valamint gyakorlása mindannak a jogkörnek, amely az állam, vagy annak szervei részére van fenntartva, a Monitorul Oficial 152/1942 számában megjelent 1942. július 3.-i 498. számú törvény, a Monitorul Oficial 202/1944 számában megjelent, 1944. szeptember 2.-i 443. számú törvény és a Monitorul Oficial1944. december 19.-i 294. számában megjelent 1944. december 19.-i 644. sz. törvény és bármely más meglévő, bagy jövőbeli törvény által jogokkal ruházván fel az államot az ellenséges javakkal kapcsolatban, alkalmazván a törvényeket a CASBI létesítéséig a volt Ellenséges Javak Kormánybiztossága. A CASBI jogköre: a./ Kezeli azokat az ingatlan és ingó javakat, amelyek az 1944. szeptember 12.-i fegyverszüneti szerződés 8. szakasza által meghatározott személyekhez tartoznak és pedig: német vagy magyar állam, német-, vagy magyar állampolgárságú /de naţionalitate/ fizikai vagy jogi személyek, Németország vagy Magyarország területén, avagy ezek által elfoglalt területeken lakhellyel vagy székhellyel bíró személyek és végül oly személyek, akik tekintet nélkül állampolgárságukra /naţionalitatea/ visszavonultak az ellenséges hadseregeket megelőzően vagy azokkal egyidejűleg. b./ Felügyeletet gyakorol és ellenőrzi azon ipari vagy kereskedelmi vállalatok igazgatását, amelyeknek tőkéje legalább 20 % arányban az a/ pont alatt megjelölt személyekhez tartozik. c./ Hasonlóképpen felügyeletet gyakorolhat és ellenőrizheti – egy adminisztrátort nevezvén ki e célból – azokat a kereskedelmi vállalatokat is, amelyek az a/ pont alatt megjelölt személyeknek meg nem engedett ellenőrzése alatt működtek. d./ Kinevezi, visszahívja és ellenőrzi az adminisztrátorokat, gondnokokat és bármely más személyeket, akik meg vannak bízva a 91/1945. számú törvény 22. szakasza által előírt vállalatok és javak megőrzési, igazgatási és kihasználási műveletével. A CASBI jogkörének gyakorlása céljából végre kell hajtania általánosságban az alábbi munkálatokat: a. Személyek és azok javainak, jogainak és érdekeltségeknek azonossági megállapítása; b. 1944. szeptember 12.-én létező javaknak, jogoknak és érdekeltségeknek leltározása; c. Ezen javaknak, jogoknak és érdekeltségeknek az 1944. szeptember 12.-i árakon való felértékelése; d. Igazgatása, megőrzése és felügyelete ezeknek a javaknak. AZ ELLENSÉGES JAVAK MEGYEI HIVATÁSA 58
A fentebb meghatározott munkálatok végrehajtása céljából a Monitorul Oficial 1945. február 15.-i 37. számában megjelent 238. sz. Minisztertanácsi Napló által létesítettek, mint külső szervei a volt Ellenséges Javak Kormánybiztosságának: az Ellenséges Javak Megyei Hivatalai. Miután az Ellenséges Javak Kormánybiztossága megszüntettetett, ezek a megyei hivatalok jövőben a CASBI keretében és annak rendelkezései szerint fognak működni. I. A MEGYEI HIVATAL SZERVEZETE A megyei hivatal két ügyosztályból áll: 1. A városi javak ügyosztálya, amely a megyei főispánság mellett működik és amely foglalkozik a városi ellenséges javakkal; 2. A vidéki javak ügyosztálya, amely a Mezőgazdasági Kamara mellett működik és amely foglalkozik a falusi községekben lévő ellenséges javakkal. A főispáni hivatal és a Mezőgazdasági Kamara kötelesek a fentebb említett minisztertanácsi napló értelmében a megyei hivatalok ügyosztályainak rendelkezésére bocsátani azok zavartalan működéséhez szükséges helyiségeket, berendezéseket és személyzetet. A megyei hivatal feladatainak elvégzése érdekében jogosított igénybe venni a helyi közigazgatás, a rendőrség, csendőrség személyzetét, a Mezőgazdasági Kamara külső személyzetét és bármely közintézménynek a személyzetét, melyre szüksége van. A főispánok felkéretnek, hogy azonnal tegyék meg az intézkedéseket az Ellenséges Javak Megyei Hivatalának felállítására ott, ahol ezek még nincsenek felállítva. II. MEGYEI HIVATAL HATÁSKÖRE A megyei hivatalok hatáskörébe tartoznak a fegyverszüneti szerződés 8. szakasza által meghatározott ellenséges javak, kivéve a kereskedelmi, ipari bank- és biztosítási vállalatokat és bármely másfajta vállalatot, amelyek a CASBI közvetlen hatáskörébe tartoznak, az alábbi meghatározás szerint: A./ A személyek és a javak azonossági megállapítása Elsősorban fontos azon személyek azonosságának megállapítása, akik a fegyverszüneti szerződés 8. szakaszába foglalt rendelkezések alá tartoznak. A fegyverszüneti szerződés 8. szakasza által meghatározott személyek a következők: a./ Németek. Német állampolgárságú /de cetăţenie/ fizikai személyek és német köz- és magánjogi személyek /német álla, követségek, konzulátusok, kulturális- , sport- és jótékony célú egyesületek, stb./, amelyeknek lakhelye, avagy székhelye Romániában vagy bármely más országban van.
59
b./ magyarok. Magyar állampolgárságú /de cetăţenie/ fizikai személyek és magyar köz- és magánjogi jogi személyek, amelyeknek lakhelye, avagy székhelye Romániában vagy bármely más országban van. c./ Vélelmezett ellenségek. Bármely más állampolgárságú /de cetăţenie/ személyek, akiknek székhelye német, magyar vagy általuk elfoglalt területeken van, valamint azok az állampolgárok, akik 1944. szeptember 12.-ike előtt, avagy után Németországba vagy Magyarországra, vagy általuk elfoglalt területekre menekültek. Ezek azonosságának megállapítása eszközlendő 1944. szeptember 12.-i időpontra, még akkor is, ha ezen időpont után visszatértek lakhelyükre, vagy székhelyükre. Egyidejűleg ezen személyek azonosságának megállapításával eszközlendő javaik azonosságának megállapítása is. Az azonossági megállapítás eszközlendő a hatóságoknál található adatok alapján, nyomozás, felhívás és a helyi sajtóban megjelenő közlemények útján, valamint bármely más eszköz felhasználásával. A Monitorul Oficial 152/1942 számában megjelent 498.-as számú törvény által előírt büntető rendelkezések terhe alatt az idegen állampolgárok, azok megbízottai, rokonaik és bármely más személyek, akik bárminő címen maguknál tartanak javakat, amelyek a fentebb említett személyeké, akik a fegyverszüneti szerződés 8. szakaszában foglalt rendelkezések alá esnek, kötelesek nyilatkozatot beadni, amelyben feltüntetendő, hogy a szóban forgó személyek milyen csoporthoz tartoznak, állván ezeknek a vagyona ingatlan javakból, ingóságokból, követelésekből, részvényekből, hitellevelekből, vagy bármely más ingó értékekből, jogokból és érdekeltségekből, valamint meghatározandó az a hely, ahol találhatók, vagy a személyek, akik azokat maguknál tartják. B./ A javak felleltározása és értékelése A személyek és azok vagyonának azonossági megállapítása után, avagy ezzel egyidőben eszközlendő a leltározás, a felértékelés és intézkedések teendők a megőrzésre vonatkozóan a községi szervek és az 1. pont utolsó előtti bekezdése által meghatározott szervek útján. A leltározás 3 példányban felvett jegyzőkönyv alapján végzendő, amelyből 2 példány a CASBI-hoz terjesztendő. Egyes főispánságok összeállítottak és előterjesztettek iratokat és tájékoztató adatokat az ellenséges javak egy részére vonatkozóan, azonban az előterjesztett munkálatok nem teljesek. Mindezen javak azonossági megállapítására és leltározására vonatkozó munkálatokat folytatni kell, újból megszervezve és teljes erővel az Ellenséges Javak Megyei Hivatalának ellenőrzése alatt, úgy a városi, mint a falusi ingó és ingatlan javakra vonatkozóan, beleértve a mezőgazdasági javakat még abban az esetben is, ha a mezőgazdasági kisajátításról szóló törvény és végrehajtási
60
utasítás értelmében azok kisajátítás alá estek és a kisajátítás során az igényjogosultaknak átadattak. A leltározás az egyes tulajdonosokra vonatkozóan külön-külön eszközlendő, mindazon összes javaikat illetően, amelyek valamely község területén voltak 1944. szeptember 12.-én. Azokra a javakra vonatkozóan, amelyek bárki által és bármely címen ezen időpont után elidegeníttettek, avagy elvitettek, megjegyzés eszközlendő a jegyzőkönyvben és mellékelendők a vonatkozó bizonyítékok és igazoló iratok. A javak leltározása azok csoportosítása szerint eszközlendő, minél részletesebb leírásával az egyes javaknak, meghatározván, hogy azok mily állapotban vannak, oly módon, hogy minél könnyebben megállapítható legyen azonosságuk. a./ Városi javak 1. Épületek. Megjelölendő az utca és a házszám, ahol található. Általános leírás készítendő az épületről, vagy az épületekről és azoknak állapotáról. Ezután meghatározandó minden egyes épülettömb, annak építési anyaga, fedélanyaga és hogy van-e vízvezeték, villamos világítás stb., a telekkönyv száma, helyrajzi szám, a tulajdont igazoló okmány, az épület által elfoglalt terület és az épület felülete. Hasonlóképpen megjelölendők háztömbönként a lakásrészek /apartamente/ száma és az emeletek, feltüntetve minden egyes lakásrészhez tartozó szobáknak a számát, azok rendeltetését, az egyes épületek értékét és a terület értékét 1944. szeptember 12.-i időpont szerint. Az épületek leírása kötelező módon lakásrészek szerint eszközlendő és a szobák, valamint mellékhelyiségek számának megjelölésével, feltüntetve minden egyes lakásrész állapotát, rendeltetését, a lakó nevét, keresztnevét, mely címen lakik ott /bérleti szerződés, rekvirálás, tulajdon stb./ a fizetendő házbért, vagy a bérértéket és minden más adatot, amely érdekelheti a CASBI-t. 2. Házhelyek /belsőség/. Megjelölendő az a hely, ahol fekszik, utcára, eső része. Területe meghatározandó, hogy be van-e kerítve és miképp, mire használtatik, ki által és mi címen, milyen bér fizettetik és mi volt az értéke 1944. szeptember 12.-i időpontban. 3. Az ingó javak a következő módon csoportosítandók: a./ bútorzat /hálószoba, ebédlő, szalon, iroda stb./ b./ szőnyegek, függönyök, képek, csillárok, lámpák, rádiókészülékek, varrógépek, dísztárgyak stb./ c./ ágynemű, paplanok, párnák, matracok, pokrócok, ágyterítők, asztalterítők, lepedők stb./ d./ felvevő fehérnemű, felső ruhanemű, lábbeli stb./ e./ evőeszközök és főzőedények f./ konyhabútorzat és felszerelés g./ élelmiszerek h./ különböző más tárgyak és anyagok 61
Az összes tárgyak és anyagok leltárba részletes leírással vezetendők be, meghatározván, hogy mely anyagból vannak, minő méretűek, mily állapotban vannak, valamint értéküket 1944. szeptember 12.-i időpontban. 4. Ingó értékek. Úgy a falusi, mint a városi javak tulajdonosaira vonatkozóan a jegyzőkönyvben feltüntetendők azok követelései, részvényei, hitellevelei, jogai és érdekeltségei, valamint bármely más ingó értékei. Hasonlóképpen megjelölendők az ércpénzek, nemesfémek és ékszerek, mindenik értékének feltüntetésével, valamint, hogy azok hol találhatók és kinek az őrizetében vannak. b./ Falusi javak 1. Mezőgazdasági javak. Ezek bevezetendők területenkénti csoportosítás szerint a telekkönyvi adatok alapján, avagy a használati mód szerint éspedig: szántó, kaszáló, legelő, zöldséges kert, szőlő, gyümölcsös-kert, erdő stb., meghatározván külön minden egyes területcsoport nagyságát /területét/ és azok felértékelését 1944. szeptember 12.-i időpontban. Megjelölendő a telekkönyvi szám és helyrajzi szám. Hasonlóképpen megjelölendő, hogy jelenleg ki használja és mely címen. A területekre vonatkozóan, amelyek a kisajátítási eljárás során kiosztattak, megjelölendő a kiosztást élvező személyek száma és hogy mely községhez tartoznak. 2. Lakás, háziipar, kereskedelem, irodák stb. célra szolgáló épületek. Megjelölendő az a hely, ahol fekszik az épület, a beépített terület nagysága, az udvar területe és az épület általi általános helyzete. Az épületekről külön-külön 1 írás eszközlendő, megjelölve a lakásrészek számát, a szobák és mellékhelyiségek számát, milyen anyagból vannak építve és befedve, milyen állapotban vannak, rendeltetésük, ki használja azokat és mi címen /tulajdonos, bérlő, rekvirálás, kisajátítás stb./. Erdélyre vonatkozóan megjelölendő a telekkönyvi szám és a helyrajzi szám, az ókirályságra vonatkozóan pedig a tulajdoni jogcím. Minden egyes épületre vonatkozóan meghatározandó annak értéke 1944. szeptember 12.-i időpontban. A mezőgazdasági jellegű kitermelésekhez /exploatările agricole/ avagy földmíves-gazdaságokhoz tartozó épületekre és azok melléképületeire vonatkozóan bevezetendők ugyanazon adatok, betartva a következő sorrendet: istállók, raktárok, kocsiszínek, disznóólak, ketrecek, hombárok, présházak, pincék stb. 3. Háziiparok. Leírás készítendő a következőkről: malmok, olajütők, cujkafőző-üstök, szövőszékek, gyapjúfésülő gépek, fűrészmalmok stb. Feltüntetendők ugyanazok az adatok, mint a 2.-ik pontnál. A felszerelések, gépek, eszközök stb. részletesen leírandók, minden egyes háziiparra vonatkozóan, gyártmány, lóerő és azok állapotának megjelölésével,
62
valamint külön felértékelve minden egyes tárgyat 1944. szeptember 12.-i időpontban. Hasonlóképpen megjelölendő 24 órai gyártási képessége minden egyes berendezésnek. 4. Élő-leltár. Felsorolandók az állatok következőképpen: lovak, marhák, nagy- és kisszarvú háziállatok, disznók, házinyulak, baromfiak stb. A leltárban feltüntetendő az állatok neme és faja, a nagyobb állatokra vonatkozóan azok életkora és minden más sajátosság, minek alapján azonosíthatók. Feltüntetendő az állatok értéke, valamint, hogy kinek adattak át megőrzés végett. 5. Holtleltár. Bevezetendők a mezőgazdasági gépek és eszközök, részletes leírás mellett és megjelölve azok gyári jegyét, milyen állapotban vannak és külön mindegyik tárgy értékét 1944. szeptember 12.-i időpontban; kinek vannak az őrizetében és mily címen. 6. Bevezetendők mindazok a termékek, amelyek raktáron voltak 1944. szeptember 12.-i időpontban, így búza, árpa, zab, bor, pálinka stb. Feltüntetendő azok mennyisége, minősége és értéke. 7. Különböző anyagok és tárgyak a mezőgazdasági kitermeléssel kapcsolatban, amelyek a fentebbi fejezet alá tartoznak. Ezek leírása minél részletesebben eszközölendő, hogy lehetőség legyen azok azonosságának könnyű megállapítására. Feltüntetendő, mily állapotban vannak és értékük ugyanabban az időpontban, mint fentieknél. 8. Házi tárgyak. Bútor, műtárgyak, ágynemű, felvevő fehérnemű, felsőruha, lábbeli, evőeszközök, főzőedények, élelmiszerek stb. A tárgyak csoportonként külön leltározandók, minden egyes tárgy részletes leírásával, megjelölve, milyen állapotban vannak és értékük 1944. szeptember 12.-i időpontban. C./ A javak megőrzése és kezelése Az összes ellenséges javak zárolva vannak 1944. szeptember 12.-ével kezdődően, úgy hogy semmiféle és bármilyen címen eszközölt elidegenítési cselekmény ezen javakra nem eszközölhető abszolút semmisség terhe alatt, csakis a CASBI engedélyével és az ügyeletek semmisségét kérheti a CASBI, vagy bármely érdekelt. A CASBI engedélye nem helyettesítheti a más, különleges törvények által kért esetleges jóváhagyásokat. Az elidegenítést, vagy dologi jogok létesítésére vonatkozó ügyeletek, amelyek az illetékes hatóságok jóváhagyása nélkül készültek, 1944. szeptember 12 után, teljesen semmisek. Az ellenséges javak tulajdonosai személyesen, vagy megbízottjaik útján nem gyakorolhatnak javaikra vonatkozóan semmiféle kezelési tevékenységet. Az ellenséges vagyonnak kezelését az 1945. II./10.-i 91. sz. törvény a CASBI hatáskörébe utalja, melynek joga van kinevezni felügyelőket, akiket a kinevezések időpontjától a CASBI által meghatározott felügyelet illet. 63
Ami a mezőgazdasági jellegű ingatlanok kezelését illeti, oly mértékben, mint azok kisajátítás alá estek és átadattak a kisajátítás során az igényjogosultaknak, ezek az ingatlanok a 187/1945. számú kisajátítási törvény és annak végrehajtási utasítása által megállapított jogviszonyt követik, amely törvény szerint kisajátítás alá esnek valamennyi ellenséges mezőgazdasági javak az összes gazdasági felszerelésekkel, élő és holtleltárral együtt, amelyek a következő személyekhez tartoznak: oly román állampolgárok, akik részt vettek a német SS hadseregben, valamint azok felmenő és lemenő ági hozzátartozói; oly román állampolgárok, akik eltávoztak a német és magyar hadsereggel és oly német származású román állampolgárok, akik a német népközösségnek tagjai voltak, valamint mindazok, akik hitlerista propagandát végeztek, a demokrata elvek ellen dolgoztak, avagy közreműködtek bármely módon a hitlerista Németország megsemmisítésében politikai, gazdasági, kulturális és sport úton, akiknek javai az állam tulajdonába mennek át, hogy kiosztassanak a falusi mezőgazdáknak, akik jogosultak a kisajátításra is. A fentebb említett 187/1945. számú törvény 3. §-a a./ pontja alkalmazásából származó erdők és szőlők az állam tulajdonába mennek át és az erdők a fennálló erdészeti rendszer szerint kezeltetnek, a szőlők pedig a földművelésügyi minisztérium kezelésébe kerülnek, azon járási mezőgazdasági hivatal elnökének ellenőrzése és felügyelete alatt, amelynek körzetében feküsznek. Egyébként a kisajátítás alá eső mezőgazdasági javak kezelése a földművelésügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. A Megyei Hivataloknak a feladatát csak azok felleltározása képezi, 1944. szeptember 12.-i kelettel. Az összes ellenséges javakra vonatkozóan, – beleértve a mezőgazdasági jellegű javakat is, – azoknak a földművelésügyi minisztérium szervei által történő átvételük időpontjáig megőrzésük és kezelésük tekintetében intézkedések foganatosítandók, gondnokok és felügyelők kinevezése által. 1. Gondnokok A javak felleltározási munkáival egyidejűleg a Megyei Hivatalok az ingó javakat egyes helybeli és bizalomra méltó személyek ellenőrizetére bízzák, előnyben részesítve azokat, akik lakják azokat az ingatlanokat, ahol ezek a javak el vannak helyezve. Ezek részt vesznek a leltározásnál és átveszik azokat olyan állapotban, amilyenben vannak, aláírva a felvett jegyzőkönyvet. A Megyei Hivatalok a gondnokok kijelölésével egyidejűleg kérjék a CASBI-nál azok kinevezését. A gondnokok kötelesek a rájuk bízott javakat megtartani és megőrizni, ugyanolyan állapotban, mint ahogy átvették. Az ércpénzek, nemes fémek, ékszerek, részvények, kötvények és állampapírok a gondnokok által elhelyezendők a letéti pénztárnál, a tulajdonos nevére. A műtárgyak és értékesebb tárgyak átadandók egyes külön megjelölt személyek őrizetébe. 64
A készpénz a letéti pénztárnál helyezendő el. A gondnokok kinevezése esetről esetre állapíttatik meg, a CASBI által, a Megyei Hivatalok javaslata alapján. 3. Felügyelők Az ingatlan javak, valamint a különböző kitermelések tekintetében a CASBI-nek az 1945. II./10.-i 91. sz. törvény értelmében jogában áll felügyelőket nevezni ki. Az ellenséges javakhoz történő felügyelői kinevezések kizárólag csakis a CASBI által eszközölhetők. A Megyei Hivataloknak kötelességük, hogy a javak azonossági megállapítása és felleltározása mérve szerint a CASBI részére megfelelő szakképesítéssel bíró és minden tekintetben bizalomra méltó személyeket keressenek a vonatkozó javakhoz, vagy kitermelésekhez felügyelői tisztségbe való kinevezés céljából. A tisztségre való ajánlással egyidejűleg a Megyei Hivatal konkrét javaslatot kell tegyen a javadalmazás megállapítása tekintetében, a rábízott javaknak, vagy kitermelésének fontosságához mérten. Valamely felügyelőnek a CASBI által való kinevezése időpontjától kezdődően a vagyonkezelés általa végzendő, az alábbi meghatározások és megállapítások szerint: A tulajdonképpeni kezelési munkálatok mellett a felügyelők a tulajdonosok nevében, mint felperesek, alperesek vagy perbelépők szerepelnek, mindennemű peres ügyben, amelyben érdekelve vannak a kezelésükre bízott javaknak, akár tulajdonjogi, akár kezelési jogviszonya tekintetében. A helyzet ugyanez a kényszervégrehajtás esetében is. A folyamatban lévő peres ügyekben, avagy végrehajtásokban a felügyelők hivatalból, az ő kérésükre, vagy bármely érdekelt fél kérésére belépnek a tulajdonosok helyébe. Mindazon esetekben, amikor nincsenek kinevezett felügyelők, a peres ügyek, vagy végrehajtási eljárások felfüggesztendők, vagy az érdekelt fél kérésére, és az illetékes bírói hatóság köteles értesíteni a CASBI-t a felügyelők kinevezése végett. A CASBI által kinevezett felügyelők hatásköre a következő: a./ Átveszi jegyzőkönyv alapján a tulajdonostól, vagy a jelenlegi birlalóktól a kezelésükre bízott javakat. b./ Bérleti szerződéseket kötnek, évi 500.000leig terjedő bérösszeg erejéig. Az évi 500.000 leinél nagyobb bérösszegű szerződéseket a felügyelők a CASBI jóváhagyásával kell megkössék. c./ eszközlik a tulajdonos terhére mindazokat a kiadásokat, amelyeket az ingatlan kezelése megkíván, az évi bérösszeg 20 %-a erejéig. Minden más költséget előzetesen a CASBI-nek kell jóváhagyni.
65
d./ kifizetik, de csak a CASBI előzetes jóváhagyásával az ingatlant terhelő tartozásokat. e./ Évnegyedenként zárszámadást készítenek és azt a CASBI-hez terjesztik az igazoló iratokkal együtt. Osztatlan tulajdonban lévő javak esetén a felügyelők hatásköre az ellenséges tulajdont megillető osztatlan jogokra korlátoztatik. A társtulajdonosok közötti viszony a fennálló közjogi rendelkezések szerint szabályoztatik. Alábbiakban közöljük a Monitorul Oficial 1945. II/10.-i 33-as számában megjelent 91. sz. törvény 19, 21, 22 és 23. §-ait, amelyek a felügyelőkre és a gondnokokra vonatkoznak. 19. §. A felügyelők, gondnokok és bármely más személyek, akik megbízást kapnak bármilyen címen és bármely minőségben a pénztár részéről, kötelesek egy átvételi leltárt készíteni és egy havi működési jelentést, amelyet a Pénztár székhelyéhez nyújtanak be, azon hónapot követő első hónap 5. napján, amelyre vonatkozik a jelentés. Ha valamely hónapközben rendkívüli körülmények merülnek föl, azok azonnal jelentendők a Pénztárnak. 21. §. Működésük egész ideje alatt a felügyelők, gondnokok és a pénztár bármely megbízottai, akikre rábízatott valamely javaknak a kezelése, megőrzése, vagy őrizete, a felelősség tekintetében ugyanazon elbírálás alá esnek, mint a köztisztviselők. A megállapított károk terhükre írandók, igazgatósági megterhelő végzés alapján, a pénzügyminisztérium jóváhagyásával, amely nem támadható meg, csak ítélőtáblához benyújtott föllebbezéssel, amely soron kívül és sürgősen tárgyalandó. Azon terhelő végzés, amely jogerőre emelkedett, a pénztár részére végrehajtási jogcímet jelent. 22. §. Egyetlen felügyelő, gondnok, avagy más megbízott sem hagyhatja el állását még akkor sem, ha lemondása elfogadtatott, csak miután a javakat és számadását helyettesének teljes egészében átadta. 23. §. Bárminő végre nem hajtása az Ellenséges Javakat Kezelő és Ellenőrző Pénztár által adott rendelkezéseknek, végzéseknek, avagy rendeleteknek, jogi személyek szerveinek tagjaihoz tartozó fizikai személyekre vonatkozóan 1-5 évi börtönnel és 100.000 leitől 5.000.000 leiig terjedő pénzbírsággal büntettetik, jogi személyekre vonatkozóan pedig a pénzbírság nyer alkalmazást. Amidőn a kihágást elkövető személyek köztisztviselők, alkalmazandók minden egyes személlyel szemben, aki eltulajdonította, avagy megsemmisítette azokat a javakat, amelyek jelen törvény rendelkezései alá esnek.
66
A jelen törvény által meghatározott bűncselekmények elkövetésében közreműködő felbujtók, bűntársak és orgazdák ugyanúgy bűntetteknek, mint a bűn cselekményének elkövetői. A Megyei Hivataloknak kötelességük felülvizsgálni és ellenőrizni a gondnokok és felügyelők működését a rájuk bízott teendők tekintetében. Javaslatokat tesznek azoknak megbüntetésére vagy helyettesítésére vonatkozóan, midőn eltértek kötelességüktől, avagy átlépték megbízatásuk határát. Hasonlóképpen kötelesek tájékoztatni a CASBI-t a megyebeli tényleges viszonyokról és javaslatokat és indítványokat tesznek az ellenséges javak lehető legjobb feltételek mellett való kezelése és megőrzése tárgyában felelősek lévén bármely kárért, amely mulasztásukból vagy megállapított kötelességük végre nem hajtásából származnak. Kérjük Főispán Urat, szíveskedjék távirati úton igazolni jelen utasítások vételét és kérjük, szíveskedjék azonnal megtenni a szükségesnek látszó intézkedéseket a fentebb megállapított szabályok keretén belül, hogy az Ön megyéjében levő ellenséges javak azonossági megállapítására, felleltározására, kezelésére és megőrzésére vonatkozó munkálatok befejeződjenek és velünk közöltessenek legkésőbb 1945. június 15.-ig. Directorul general Olvashatatlan aláírás
Director Olvashatatlan aláírás
MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k-23/h/50128/1945. (38. d)
7 MONITORUL OFICIAL 1945. ÁPRILIS 21. 93. SZÁM Az ellenséges tulajdont képező városi, külvárosi és falusi ingatlan javainak a CASBI ügyvezetése alá helyezése. Mi, az Ellenséges Javakat Kezelő és Ellenőrző Bizottság vezérigazgatója, a Ház közigazgatási bizottságának meghatalmazása alapján feljogosítva annak az intézménynek nevében határozatok aláírására, tekintettel a közigazgatási bizottság 1942. július 3.-i 498. sz. törvény 8. §-ának rendelkezései alapján hozott határozatára és az 1945. február 10.-i 91. sz. törvény 5. §-ra, mely az ingó és ingatlan dolgok kezelésére vonatkozik, kivéve azokat, melyek az 1945. Március 22.-i agrárreform rendelkezései alá esnek, elhatározzuk: I. Fejezet Általános rendelkezések
67
1. §. Minden ellenséges tulajdont képező ingatlan, mely városokban, külvárosokban vagy falusi községekben van CASBI kezelésbe kerül, az általa kinevezett intézők útján. A városi ingatlanok gondnokát a bukaresti városi pénzügyi hitelintézet /credit financiar urban/ a CASBI-val megkötött külön szerződés alapján lehet kinevezni. Az erdőkhöz ugyancsak külön megegyezés alapján az erdőigazgatóságot lehet kinevezni /CAPS/. 2. §. Az ingó dolgokat a CASBI által esetről esetre kinevezett gondnokok őrzik meg. 3. §. Az ellenséges javak jellegének megállapítására az 1942. július 3.-i és az 1944. december 19.-i 644. sz. törvény intézkedéseit alkalmazzák. A fentiek értelmében ellenséges tulajdonnak tekintendő városi, külvárosi vagy falusi ingatlanokat, valamint ingó javakat tudomásvétel végett közzéteszik a Monitorul Oficialban. A közlések nem a javakat, hanem a tulajdonosokat jelölik meg. Az ellenséges jószág jellege mégsem függ attól, hogy megjelent-e a Monitorul Oficialban, vagy sem. Ez a jelleg a törvény hatásánál fogva fennáll, minden formaság betöltése nélkül. 4. §. Az ezekre a javakra vonatkozó elidegenítési jogügyletek, melyeket a CASBI engedélye nélkül kötöttek semmisek; a semmisséget kérheti a CASBI vagy bármely érdekelt fél. A CASBI engedélye nem helyettesíti esetleges más különleges törvények által megkövetelt előírásokat. Ugyanezen rendelkezések alá esnek az ezen határozatban megjelölt javakra megszerzett tárgyi jogok is. Az elidegenítési ügyletek, vagy a tárgyi jogok, melyeket az illetékes hatóságok jóváhagyása nélkül kötöttek 1944. szeptember 2.-tól, jelen határozat közzétételéig, semmisnek tekintendők. 5. §. Ezen határozatban megjelölt javak tulajdonosai javaikkal kapcsolatban kezelési joggal sem bírnak. A gondnokok kinevezésétől kezdve a kezelés az alábbi meghatározásokkal és határok között, az illető gondnokokat illeti meg. A tulajdonképpeni kezeléssel kapcsolatos jogügyletek mellett, a gondnokok képviselik a tulajdonosokat minden perben, melyek a javakat akár tulajdonjogilag, akár kezelés szempontjából érintik. A helyzet ugyanaz a végrehajtás esetén is. Pereknél vagy folyamatban lévő végrehajtásoknál, a gondnokokat kérésükre, vagy bármely érdekelt fél kérésére a perben a tulajdonos helyett szerepelnek.
68
Minden olyan esetben, amikor kinevezett gondnok nincsen, a pereket vagy a végrehajtást – hivatalból, akár az érdekelt fél kérésére – felfüggesztik, a bírói hatóság pedig köteles a CASBI-hoz fordulni gondnok kinevezéséért. II. Fejezet A javak kezelése és a gondnokok hatásköre 6. §. Az épületeket és a be nem épített területeket bérbe adják. A bérletet megegyezés alapján kötik esetről-esetre egy évi időtartamra. 7. §. A bérösszeg az érvényben lévő törvények által engedélyezett legmagasabb. A szerződéseket a CASBI által készített szokvány formulákon írják meg. 8. §. A CASBI által kinevezett tisztviselőknek a következő hatáskörük van: a./ Átveszik a tulajdonostól vagy a jelenlegi birtokostól a CASBI által elkészített szokvány jegyzőkönyv alapján, a kezelésükre bízott javakat, b./ Bérleti szerződéseket kötnek évi 500.000 leiig terjedő bérért, vagy haszonbérért. A többi szerződéseket a gondnokok a CASBI jóváhagyásával köthetik. c./ Az évi bérösszeg 20 %-ának erejéig kifizetik a törvény által a tulajdonos terhére rótt kiadásokat. Minden más költséget előzőleg a CASBI-nak kell jóváhagyni. d./ Az ingatlant terhelő adósságokat csak a CASBI előzetes engedélyével fizetheti ki. e./ Évharmadonként lezárja a számadásokat és az igazoló okmányokkal együtt benyújtja a CASBI-nak. 9. §. A közös tulajdont képező javaknál a gondnok hatásköre az ellenséges tulajdont képező részére szorítkozik. A társtulajdonosok közötti viszonyt a magánjog alapján rendezik. 10. §. A gondnokok tiszteletdíját a CASBI által meghatározott általános alapelvek alapján határozzák meg. 11. §. Az ingó dolgokat a következő elvek szerint kezelik: A bútor és a házi eszközöket a CASBI igazgatósága által kinevezett fizikai vagy jogi személyek őrzésére bízzák, előnyben részesítve azokat, akik azokban az ingatlanokban laknak, ahol ezek a javak vannak. Az érmeket és nemes fémeket, ékszereket, részvényeket, kötvényeket és állampapírokat a tulajdonos nevére a letétbanknál /Casa de Depuneri şi Consemnaţiuni/ deponálják. A műkincseket és értéktárgyakat külön kinevezett személyek őrizésére bízzák. A pénzt a letét bankba teszik. /Casa de Depuneri şi Consemnaţiuni/ 12. §. A gondnokok tiszteletdíját esetről-esetre határozzák meg. 13. §. Az ipari és kereskedelmi vállalatok, valamint a szellemi javak nem esnek jelen határozatban megállapított rendszer alá. 69
14. §. A jószágkezelő és gondnokok igazgatóját megbízzuk jelen rendelkezés végrehajtásával. Bukarest, 1945. április 7. Vezérigazgató Maievschi 4501. sz. MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k-23/g-CASBI-II.-1946-47. (37. d.)
8 SZÓBELI JEGYZÉK A Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak, Budapest A magyar Kormány tisztelettel felhívja a Szövetséges Ellenőrző Bizottság figyelmét azokra az intézkedésekre, amelyek Romániában a magyar tulajdonban álló valamint a magyar érdekeltségek tulajdonában álló vagyontárgyak zárlata tekintetében foganatosíttattak. A román kormány ugyanis "Casa autonomă pentru supravegherea bunurilor inamicului" /CASBI/ néven egy hivatalos szervet létesített, amelynek feladata az ellenséges javaknak zár alá vétele ás zárlat alatt tartása. A román intézkedések alapján állítólag a román fegyverszüneti szerződésnek a magyar fegyverszüneti szerződés 8. §-ában foglaltakhoz hasonló olyan rendelkezése, amely szerint a román kormány kötelezettséget vállalt aziránt, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság beleegyezése nélkül nem engedi meg semmiféle vagyon kivitelét vagy kisajátítását, amely Németországnak és Magyarországnak vagy ezek polgárainak tulajdonát, vagy Németország és Magyarország, valamint az általuk megszállt országok területén élő személyek tulajdonát képezi. Ezt a vagyont Románia a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által előírt módon tartozik megőrizni. A Magyar Kormány anélkül, hogy kétségbe vonná a román intézkedések formai jogszerűségét, kénytelen rámutatni arra, hogy az a helyzet, amelyben a Romániával kötött fegyverszüneti szerződés keletkezett, gyökeres változáson ment keresztül annak következtében, hogy időközben a magyar kormány is fegyverszüneti szerződést kötött a Szövetséges Hatalmakkal. Ennek következtében ugyanis Magyarország a Szövetséges Hatalmakkal szemben ugyanolyan helyzetbe került, mint Románia s így a magyar kormány felfogása szerint immár indokolatlan, hogy Románia a magyar és magyar érdekeltségű javakkal szemben kényszerintézkedéseket foganatosítson. Ezt a magyar kormány a fenti jogi megfontolásokon kívül méltánytalannak is tartja annak következtében, hogy Magyarország a Romániával fennállott és formailag még 70
ma is fennálló háborús állapot ellenére a román és román érdekeltségű javakkal szemben a múltban sem alkalmazott semmiféle kényszerintézkedést és ilyen intézkedéseket a jelenben sem alkalmaz. Végül tisztelettel rámutat a magyar kormány arra, hogy román részről alkalmazott kényszerintézkedések további fenntartása nemcsak a magyar közgazdaságot érintené súlyos és a jóvátételi kötelezettségek teljesítésére is kiható módon, hanem ez komoly akadályát képezhetné annak a politikai és gazdasági közeledésnek is, amelynek érdekében a legilletékesebb román és magyar tényezők a legutóbbi napokban tettek nyilatkozatokat. Budapest, 1945. május 24. MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k-Románia-23/g-138/F.B.-1945. (36. d.)
9 I. SzEB Szóbeli jegyzék A SzEB 1945. október hó 6.-án 1012. számú jegyzékében értesítette a magyar kormányt, hogy román területen lévő és Egyesült Nemzetek és Románia között létrejött Fegyverszüneti Egyezmény értelmében lefoglalt magyar tulajdont illetőleg a SzEB kérdést intézett a szovjet kormányhoz. A Romániában lefoglalt magyar tulajdon jelentős összeget tesz ki és alkalmazott kényszerintézkedések további fenntartása az egész magyar közgazdaságot legsúlyosabban érinti, azonkívül komoly akadályát képezheti a Magyarország és Románia között szükséges jóviszony kialakulásának. A magyar kormány tehát tisztelettel kéri a SzEB-et, szíveskedjék a romániai magyar tulajdon felszabadítása érdekében lehetőleg sürgősen a román kormánynál közbenjárni, annál is inkább, mivel a magyar kormány értesülései szerint időközben a román kormány a romániai csehszlovák és a romániai osztrák vagyonokat, illetve érdekeltségeket, amelyek az Egyesület Nemzetek és Románia között aláírt Fegyverszüneti Egyezmény értelmében ugyancsak zárolva voltak, a zárlat alól feloldotta. II. Nékám Sándor miniszteri tanácsos úrnak Ismeretes, hogy a román kormány a Szovjetunió és Románia által 1945. szeptember 12.-én aláírt Fegyverszüneti Egyezmény 8.-ik pontja értelmében a Romániában magyar tulajdonban álló, valamint magyar érdekeltségek tulajdonában levő vagyontárgyakat zár alá vette és a zár alá vett vagyonokat a CASBI név alatt alakított hivatalos szerv kezelésére bízta. A szóban levő román 71
Fegyverszüneti Egyezmény 8.-ik pontja értelmében a román kormány rendelettörvényt adott ki, amelynek értelmében Németország vagy Magyarország alattvalói, illetve ezen államok által megszállott területeken székhellyel bíró egyének tulajdonát képező vagyontárgyak kisajátítása illetve kivitele céljából ezek a vagyontárgyak zár alá vétetnek. A román alaptörvény a következő csoportokat állította fel: 1./ Németország 2./ Magyarország 3./ német alattvalók 4./ magyar alattvalók 5./ német megszállás alatt levő területeken állandó székhellyel bíró személyek 6./ magyar megszállás alatt levő területeken állandó székhellyel bíró személyek. A román kormány nem vette azonban figyelembe, hogy az 1945. január 20.-án létrejött magyar Fegyverszüneti Egyezmény következtében Magyarország megszüntette az ellenségeskedést a Szövetséges Hatalmakkal és kötelezte magát, hogy részt vesz a Németország elleni háborúban, éppen úgy, mint Románia. Magyarország a Fegyverszüneti Egyezményt végrehajtotta, csapatokat állított a szovjet főparancsnokság rendelkezésére és ki vette a maga részét a Németország elleni háborúból. Ilyen körülmények között tehát Magyarország és a Szovjetunió közötti viszony azonossá vált a Szovjetunió és Románia közötti viszonnyal, és így a Magyarország és Románia közötti viszonyt sem lehet hadviselő államként egymással szembenálló országokra érvényes szabályok szerint megítélni. Abból a tényből, hogy Románia és Magyarország azonos feltételek mellett lépett a háborúba a Szövetséges Hatalmak oldalán Németországgal szemben, következik, hogy a román Fegyverszüneti Egyezménynek Magyarországra mind ellenséges államra vonatkozó intézkedései hatályukat vesztették. A szovjet-magyar Fegyverszüneti Egyezmény által kreált új helyzet hatálytalanította a szovjet-román egyezményben Magyarországra és alattvalóira vonatkozó kötelezettségeket. Megemlítendő azonban még az a körülmény is, hogy a fenti román intézkedések már csak azért is méltánytalanok, mivel Magyarország a román érdekeltségű javakkal szemben semmiféle kényszerintézkedést nem alkalmazott. Különösen méltánytalan az 1944. szeptember 12.-i szovjet-román Fegyverszüneti Egyezmény alkalmazása az észak-erdélyi magyarok vagyonára vonatkozólag, mert amennyiben a román Fegyverszüneti Egyezmény 8.-ik pontjának betűszerinti értelmezése esetében a román rendelettörvényt becsületesen végrehajtották volna, úgy Észak-Erdély összes lakósainak ingó és ingatlan vagyonát kellett volna zár alá venni. Tehát a román kormány kénytelen lett volna az észak-erdélyi románok egész vagyonát ugyanolyan elbánásban részesíteni, mint a magyarok vagyonát részesítette. A román kormány nem is 72
alkalmazta ezeket az intézkedéseket az észak-erdélyi románok ellen és így az észak-erdélyi magyarságot méltánytalanul érte súlyos anyagi sérelem. Nyilvánvaló, hogy a román Fegyverszüneti Egyezmény aláírói az egyezmény aláírásakor nem gondolták, hogy az egyezményt a román hatóságok ilyen formában fogják értelmezni. Nem kívánok jelenleg a CASBI román hivatalos szervnek a magyar vagyonok zár alá vételekor követett eljárásának vizsgálatába belemenni. Felkérem azonban a Bizottság Elnökét, szíveskedjék a román kormánykörök előtt kifejteni, hogy a magyar kormány a romániai magyar vagyonok lefoglalását nemcsak jogtalannak, hanem méltánytalannak és sérelmesnek tartja és szíveskedjék kérni, hogy a román kormány maga részéről is tegye meg a szükséges intézkedéseket a magyar vagyonoknak a zár alól való feloldása irányában. Annál is inkább, mivel értesülésem szerint időközben a román kormány a romániai csehszlovák és a romániai osztrák vagyont a zár alól feloldotta. Szíveskedjék továbbá kifejteni, hogy a magyar kormány a romániai magyar vagyonok kérdésének kezelésére a legnagyobb súlyt fekteti és azoknak továbbra való zár alatt tartása komoly akadályát képezné annak a politikai és gazdasági közeledésnek, amelynek létrehozása a magyar kormánynak is célját képezi. Megjegyzem, hogy tekintettel arra hogy a magyar kormány Romániával közvetlen érintkezésben nem volt, már 1945. május hó 25.-én a SzEB-hez fordult a romániai magyar vagyonok zár alól való feloldása ügyében és azóta a kérdés elintézését több ízben sürgette. Legutóbb 1945. október hó 5.-én a SzEB arról értesült, hogy a kérdéssel jelenleg a szovjet kormány is foglalkozik. MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k-Rom. 23/g-2015-F.O.-1945. (36. d.)
10 dr. Hirsch Dezső min. tanácsos
Dr. Nékám Sándor min. tan. Bizottságvezető úrnak JELENTÉS 1946. január 1.
Tárgy: magyar érdekeltségű vállalatok helyzete CASBI vonatkozásban E tárgyban 1945. december 4.-én kelt jelentésem kiegészítéseként jelentem a következőket:
73
Illetékes helyeken szerzett magáninformációim szerint a CASBI adminisztrációban a közeljövőben lényeges változás várható. Az első hírek szerint kiveszik a CASBI ügyek irányítását a "Comisariatul General de Armistiţiu" kezéből és az egyes ügyeket szétosztják az illetékes tárcák kebelében létesítendő osztályok között. Későbbi hírek a CASBI-ügyeket a külügyminisztérium hatáskörébe utalják. Legutóbb úgy informáltak, – és az a legvalószínűbb verzió – hogy a fegyverszüneti egyezmény értelmében zár alá vett vagyonok kezelését közvetlenül a romániai szovjet szervek veszik át. Román részről a küm-ben fog működni egy osztály, informatív jelleggel, melynek talán Oeriu lesz a vezetője. Arról is szó van azonban, hogy Oeriu külföldi diplomáciai megbízatást kap és teljesen kikapcsolódik a CASBI ügyekből. Feltétlenül biztos azonban, hogy már a közeli napokban a CASBI ügyek kezelésében lényeges változás következik be, és ezzel kapcsolatosan megszűnik a "Comisariatul General" CASBI-val kapcsolatos szerepe. Az érdekelt vállalatok helyzete közben állandóan és látszólag egységes irányban rosszabbodik. Időközben a következő vállalatokról volt alkalmam részletes információt szerezni: Phönix. Nagybánya: A harc egyrészt a magyar részvényesek /Hungaria/ és a régi részvénycsoport /Weiser család/ másrészt a Weiser család és a vállalatot vezető munkásszindikátus között változatlanul tovább folyik. A CASBI gondok teljesen a szindikátus befolyása alatt áll. Miután a megszálló katonaság elvitt mintegy 6 milliárd lei értékű árut és anyagot, a vállalat teljesen felemésztette forgótőkéjét. Jelenleg 660 millió lei adótartozása és 900 millió lei munkabértartozása van a vállalatnak és a nehéz kereskedelmi viszonyok, a rossz adminisztráció és bizonyos egyéni érdekek érvényesülése következtében havonta további 500 millió a vesztesége. – A román állam hajlandó volna az elvitt áruk részbeni kártalanítására kiutalni másfél milliárd leit, kéri azonban a Weiser család tagjainak kezességét a folyósításhoz. Miután legújabban a család tagjai ki- és eltiltattak Nagybányáról és a vállalat vezetésében való részvételtől, a kezességnyújtást megtagadták. Dreher-Haggenmacher sörgyár. Nagyvárad: A CASBI gondnok, – a vállalat régi cégvezetője –, igyekszik megvédeni a részvényesek érdekeit. E vállalat szintén teljesen felemésztette forgótőkéjét, részben a hadizsákmányként elvitt áru és felszerelés elvesztése, részben a rossz adminisztráció következtében. Az üzemi szindikátus vezetői most követelik egy nagy jelzálogkölcsön felvételét, mely követelés elől a gondnok elzárkózni nem tud. Miután azonban a felveendő kölcsön e vállalatnál is csak az üzemi deficit néhány havi fedezetéül szolgálhat, e kölcsön a vagyonállagot fogja súlyosan és veszélyesen csökkenteni, anélkül, hogy magán az üzemen segíthetne. Erdélyi Bank R.T. Bukarest: A szeptember végén kinevezett új CASBI adminisztrátor november hó elejéig i milliárd lei összegű új hiteleket szavazott 74
meg, kizárólag új keletű, kellő tőkével és szervezettel nem rendelkező vállalatoknak és ezzel egyidejűleg felmondta a régi hiteleket. Mindez a pénzintézet vezetésében állandó nehézségeket okoz, bár a régi vezetőségnek sikerült elérni ezideig azt, hogy a megszavazott új hitelekre csak 200 milliót folyósítottak. Karácsonyi renumerációként az alkalmazottak hathavi fizetésnek megfelelő összeget kaptak a CASBI-gondnok rendelkezésére. E vállalat angol érdekeltségére alapított külön akciója a CASBI alóli feloldás érdekében kedvező véleményezésekkel a román SzEB előtt fekszik és információim szerint 2-3 héten belül a feloldás megtörténik. A Magyar Általános Hitelbank vezetésében a "Sovrombanca" a jövőben tényleges részt kíván venni, már a közeljövőben, tekintettel arra, hogy birtokában van e pénzintézeti fiókok tőkéjének 16 %-a. Úgyszólván minden jelentősebb magyar érdekeltségű vállalatnál az a helyzet, hogy a forgótőke, árukészlet, nyersanyag teljesen kifogyván, azok még deficitáris módon sem képesek üzemeiket fenntartani és így az üzemi szindikátusok, vagy CASBI gondnokok kölcsönök felvételével kísérleteznek. A kölcsönök felvétel viszont a vállalatokat függő viszonyba hozza, ami a helyzet végleges tisztázásánál igen nagy nehézségeket okozhat és általában súlyos veszélyt jelent. A fentiekre tekintettel igen sürgősnek tartom, hogy a CASBI ügy tárgyalása itt mielőbb megkezdessék, elsődleges célkitűzésül egy "Stillhalte" rendelkezést állapítva meg. Éppen ennyire fontos azonban, hogy a magyar vagyonok CASBI alóli feloldásának érdekében közvetlen magyar-szovjet vonalon Moszkvában is legsürgősebben és legnagyobb nyomatékkal megindíttassanak a tárgyalások. Közlöm végül, hogy annak ellenére, hogy a csehszlovák vagyonok már több mint két hónapja feloldattak a CASBI kezelés alól, az erre vonatkozó intézkedések ténylegesen keresztülvíve még nincsenek. Folytatólag jelentem a következőket: A román lapok 1946. január 18.-i számai a következő hivatalos közleményt tartalmazták: "A CASBI-t nem szüntetik meg. – Egy délutáni lap olyan közleményt tartalmaz, mely szerint a CASBI-t megszüntetik. Abban a helyzetben vagyunk, hogy megállapíthassuk, miszerint a közlés teljesen téves. Nem volt szó a CASBI megszüntetéséről. Szó van azonban tényleg ezen intézmény átszervezéséről, mely kérdés jelenleg tanulmányozás alatt áll." Különböző jól informált helyekről kapott információk szerint a CASBI kezelés alatt álló jelentősebb német vállalatokat a szovjet-román alapítású "Sovrombanca" venné kezelésbe. A magyar vállalatok tekintetében döntés még nem történt.
75
Megemlítem itt is a Groza miniszterelnök úrnál január 15.-én történt kihallgatásom alkalmával a miniszterelnök úr részéről tett azt a kijelentést, hogy a magyar vagyonoknak CASBI alól való feloldásának kérdését a román kormány a maga részéről a legmelegebben támogatja ugyan, ezt a kérdést azonban csak Moszkva oldhatja meg véglegesen. MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k (36. d.) 11 MAGYARORSZÁGI SZÖVETSÉGES ELLENÖRZŐ BIZOTTSÁG Fordítás a 100.636/10 a-számhoz oroszból 1946. január 6.-án 329. szám Miniszter Úr! 1945. évi október 1.-én kelt 61.030 számú Szóbeli Jegyzékére válaszolva tisztelettel értesítem, hogy a romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság az alábbi rendeletet adta a Román Kormánynak: A repatriáló magyar állampolgárok hazájukba Magyarországba vihetik tulajdonukat képező ingóságaikat abban az esetben hogyha az elutazók a Román Kormány által felhatalmazott illetékes szerveknek kétségtelen bizonyítékot szolgálnak arra vonatkozólag, hogy a háború idején nem vettek részt bármilyen az Egyesült Nemzetek ellen irányuló tevékenységben és hogyha a román törvények szerint a szóban forgó ingóság Romániából kivihet Magyarországra visszatérő magyar állampolgárok tulajdonát képező ingatlanok el nem adhatók s hasonlóképpen különböző értéktárgyak, mint pl. részvények, értékpapírok stb. sem. Mindezek az ingóságok és értéktárgyak, amelyeket a repatriáló magyar állampolgárok Romániából nem vihetnek ki a tulajdonosok nevében őrizendő a Román Kormány rendelkezése szerint a romániai magyar tulajdonok kérdésének általános rendezése időpontjáig. Tisztelettel Ljevuskin vezérőrnagy s.k. Külügyminisztérium, Budapest. Ford.: Né. MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k (36. d.)
12 TÁVIRAT 1.sz. melléklet 76
Mindazon távollevő román állampolgárokról, kiknek ingó és ingatlan vagyona a fegyverszüneti feltételek 8. §-a értelmében zárolva van és az ellenséges vagyonok kezelősége /CASBI/ felügyelete alatt áll három példányban egyéni lap állítandó ki. A kérdőíveket a helyi közigazgatási hatóságok kötelesek kiállítani a megyei közigazgatási szaktanácsos és a községi politikai tanács segítségével, melyek kötelesek az illető személyre vonatkozó minden szükséges adatot beszerezni, hogy a kérdőívet kitöltsék. A közigazgatási hatóságok – élükön a főispánnal – személyesen felelősek az adatok helyességéért. A helyi közigazgatási szervek és a helyi politikai szaktanácson kívül a kérdőíveket aláírja a közigazgatási szaktanács, a megyei politikai tanács és a főispán. A kérdőíveket a főispáni hivatalban gyűjtik össze, ahonnan egy összesítő kimutatás kapcsán 1945. dec. 10.-ig a CASBI-hoz Bukarestbe küldik fel. A kérdőív szövege a következő: A távollevő román állampolgár nevek kinek vagyona a fegyverszüneti feltételek 8. §-a értelmében zárolva van, lakása, családi állapota /nős, gyermekei/, a zár alá vett vagyona, személyes vonatkozó más adatok, a szovjetállammal szemben tanúsított-e ellenséges magatartást, részese volt-e az Antonescu rezsimnek, mai magatartása barátságosnak tekinthető-e a szovjet néppel szemben. Aláírások. Amint a fenti távirat szövegéből kitűnik, valószínűleg felülvizsgálat alá kerül a zár alá vett vagyonok tulajdonosainak helyzete és esetleg a vagyonok mentesítéséről is szó lehet. Ezért ajánlatos, hogy annakidején, mikor az érdekeltek felszólítást kapnak erre, saját érdekükben jelentkezzenek az illető közigazgatási hatóságoknál és a szükséges felvilágosítást készséggel adják meg s mindenben könnyítsék meg a hatóságok munkáját. Fordítás 5. számú törvényrendelet /Monitorul Oficial 1946. I. 20./ a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal való kapcsolatok fenntartására létesült Román Bizottság felállításáról 1. Szakasz. Az 1945-ben kelt 636. számú törvény rendelkezéseinek megfelelően létesült Román Fegyverszüneti Bizottság és a fegyverszüneti feltételek végrehajtását ellenőrző főkormánybiztosság a jelen törvény rendelkezéseinek értelmében megszűnik. 2. Szakasz. A Román Fegyverszüneti Bizottság helyett a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal való kapcsolatok fenntartására jogi személyiséggel rendelkező Román Bizottság alakul, amelynek feladata a következő: a./ Összeköttetésben áll a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal és képviseli mellette a román kormányt; 77
b./ A Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak a fegyverszüneti valamint ezzel kapcsolatos más egyezmények alkalmazásával összefüggő kérdéseket intézi, vagy elintézés végett az illetékes minisztériumhoz juttatja, egybehangolja ezeket a kérdéseket a fegyverszüneti egyezményben foglalt kötelezettségekkel a minisztertanács által meghatározott elvek szem előtt tartásával. c./ A román kormánnyal kötött fegyverszüneti és ezzel kapcsolatos más egyezményekből eredő és vállalt kötelezettségek teljesítésére vonatkozó műveleteket koordinálja. d./ Nyílvántartja a fegyverszüneti egyezmény végrehajtását annál is inkább, mert köteles negyedévenként a minisztériumok által rendelkezésre bocsátott adatok alapján a kormánynak ezen kötelezettségek teljesítéséről jelentést tenni. A Román Bizottság a külügyminisztérium mellett működik. 3. Szakasz. A Román Bizottság az egyedüli hivatott szerv a Szövetséges Ellenőrző Bizottság megkereséseit átvenni és azokat teljesíteni. Egyenesen a Román Bizottsághoz vagy valamelyik minisztériumon keresztül a Román Bizottsághoz intézendő a magánfelek, román vagy külföldi állampolgároknak a fegyverszüneti egyezménnyel kapcsolatos kérvényei. 4. Szakasz. A román kormány által kötött fegyverszüneti és ezzel kapcsolatos más egyezmények végrehajtását a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelően az illetékes minisztériumok végzik a Román Bizottság által meghatározott kereteken belül. A végrehajtásért az illetékes minisztériumok viselik a felelősséget. 5. Szakasz. A Román Bizottság ügyeit egy a miniszterelnök által előterjesztett és királyi dekrétummal kinevezett főkormánybiztos vezeti. Ő tartja fenn az összeköttetést a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal. A főkormánybiztost munkájában egy 5 tagú tanács támogatja akik közül egy a Román Bizottság keretein belül működő katonai delegáció főnöke. A bizottság tagjait a főkormánybiztos ajánlja kinevezésre a miniszterelnöknek, aki az ajánlott tagokat kinevezés végett a király elé terjeszti. A tanács munkáját a főkormánybiztos vezeti. A tanács ülésein legkevesebb 3 tag kell jelen legyen és határozatait a megjelent tagok többségével hozza. Egyenlő szavazat esetén az elnök szavazata a döntő. A főkormánybiztos távollétében a tanács ülésein egy a főkormánybiztos által kijelölt tanácstag elnököl. A tanács határozatairól jegyzőkönyvet vesz fel. A főkormánybiztos a tanács egy vagy több tagját vagy a főtitkárokat megbízhatja a folyó ügyek egy részének elintézésével. 6. Szakasz. A főkormánybiztosnak államtitkári rangja van. Részt vesz a minisztertanács ülésein.
78
A főkormánybiztos hatáskörébe tartozó ügyeket, valamint a minisztertanács, a legfelsőbb gazdasági tanács vagy a különböző minisztériumok által végrehajtás céljából megküldött ügyeket a beérkezés sorrendjében intézi el. A főkormánybiztos hivatala mellett működik még egy jogügyi és egy műszaki tanács. A jogügyi tanácsot egy a főkormánybiztos által kijelölt jogász vezeti és a Román Bizottság jogügyi kérdéseiben dönt. A műszaki tanács egy műszaki tanácsos vezetése alatt áll, akit ugyancsak a főkormánybiztos jelöl ki és a főkormánybiztos által elintézésre kiadott műszaki kérdésekben dönt. A műszaki tanácsosok a főkormánybiztostól kapott felhatalmazásuk alapján felülvizsgálhatják és ellenőrizhetik a különböző minisztériumok vagy közintézmények azon szerveinek munkáját, amelyek a fegyverszüneti egyezmény feltételeinek végrehajtásán dolgoznak. A műszaki tanácsok rendelkezésére megfelelő számú műszaki személyzet áll. A főkormánybiztost munkájában a főkormánybiztos által kijelölt 3 főtitkár segíti. A bizottság osztályait a következők szem előtt tartásával a főkormánybiztos szervezi meg: a./ Az osztályok 3 főtitkárságba sorolandók és pedig 1./ jogpolitikai és közigazgatási, 2./ gazdasági és pénzügyi és 3./ a jelen törvény 14. Szakasza rendelkezéseinek megfelelően működő főtitkárság. b./ A jogpolitikai és közigazgatási főtitkárság magában foglalja a politikai, jogügyi és közigazgatási osztályokat. c./ A gazdasági és pénzügyi főtitkársághoz tartoznak az ellenséges javak, a hadi közmunka, a háborús kártérítés, a visszaszolgáltatási, a szállítási, a dokumentáris és nyilvántartói osztályok. d./ Az osztályokat egy-egy műszaki tanácsos vezeti. A főkormánybiztosnak joga van a szükségnek megfelelően az osztályok szervezetén változtatni. 7. Szakasz. A Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal összeköttetésben álló Román Bizottság kebelén belül egy a hadügyminiszter által kijelölt tisztekből álló katonai delegáció is működik, amely a fegyverszüneti vagy ezzel kapcsolatos később kötött egyezmények katonai jellegű rendelkezéseinek végrehajtására ügyel fel a főkormánybiztos megkeresésére és a katonai főnökének irányítása mellett. 8. Szakasz. A fegyverszüneti egyezményben foglalt kötelezettségekből folyó munkálatok egybehangolása céljából a Román Bizottság mellett az alábbi minisztériumok főtitkárainak delegációja működik: Hadügyminisztérium 79
Ipar- és kereskedelemügyi minisztérium Iparügyi államtitkárság Pénzügyminisztérium Belügyminisztérium Földművelésügyi minisztérium Közlekedési és közmunkaügyi minisztérium Bánya és petróleumügyi minisztérium Közellátásügyi államtitkárság Külkereskedelmi főkormánybiztosság Árellenőrző főkormánybiztosság és a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal összeköttetésben álló Román Bizottág főtitkárai A főtitkári delegációnak tagja még a Román Nemzeti Bank egy képviselője is, akit szükség esetén hívnak be a delegációba. A fenti minisztériumok főtitkárait az illetékes miniszterek jelölik ki miniszteri határozattal. A főtitkári delegációban a főkormánybiztos elnököl, távollétében a Román Bizottság valamelyik főtitkára. A főtitkárok delegációjának véleményeit jegyzőkönyvbe foglalják, amelynek konzultatív jellege van. 9. Szakasz. A fegyverszüneti egyezményben foglalt kötelezettségek teljesítésére felügyelő főkormánybiztosság megszűnvén, a koordináló bizottság a közellátásügyi államtitkárság hatásköre alá kerül. A koordináló bizottság a közellátásügyi államtitkárság szerve és magában foglalja a minisztériumok, az érdekelt intézmények és a gazdasági szervezetek delegátusait. A koordináló bizottság vizsgálja felül a rendelkezésre álló és szállításra kerülő mennyiséget, véleményt ad ebben és a Román Bizottság megkeresésére intézkedik a közmunkaszolgálatok teljesítésében. A koordináló bizottság véleményes jelentéseit jegyzőkönyvbe veszi és a Román Bizottság ennek alapján rendelkezi és határoz. A koordináló bizottság munkakörét miniszteri rendelettel a közellátásügyi államtitkárság szabályozza. A minisztériumok, államtitkárságok, az érdekelt közintézmények és gazdasági szervezetek delegátusait az illetékes minisztériumok javaslatára miniszteri határozattal a közellátásügyi államtitkár nevezi ki. A koordináló bizottság elnöke a közellátásügyi államtitkár vagy egy általa kijelölt főtitkár. 10. Szakasz. A fegyverszüneti egyezményben foglalt kötelezettségek teljesítésére felügyelő főkormánybiztosság munkaszolgálat teljesítési ügyosztálya a hadügyminisztérium hatásköre alá megy át.
80
A munkaszolgálat végrehajtása érdekében a hadsereg kihasználó központjai együttműködnek az 1945. május 25.-én kelt 116. számú Monitorul Oficialban megjelent 43. számú törvény rendelkezései értelmében létesült megyei gazdasági hivatalokkal. A fegyverszüneti egyezménnyel kapcsolatos ügyek elintézésére a hadkiegészítő parancsnokságok székhelyein egy-egy bizottság alakul, amelynek tagjai a következők. a hadkiegészítő parancsnok egy közigazgatási vezérfelügyelő, akit erre a célra a belügyminiszter delegál a közellátásügyi államtitkárság egy delegátusa megfelelő személyzettel Ezeknek a bizottságoknak ügykörét közösen a belügy és hadügyminisztérium, a közellátásügyi államtitkárság és a Román Bizottság állapítják meg. 11. Szakasz. Az 1945. évi 636. törvény 26. szakaszának a./ bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében létesült megyei delegátusok osztálya megszűnik. A fegyverszüneti egyezményben foglalt kötelezettségek teljesítésére felügyelő főkormánybiztosság által kinevezett megyei műszaki tanácsok valamint a segédszemélyzet a megyei gazdasági bizottságnál nyernek elhelyezést. A megyei műszaki tanácsok ügy- és munkakörét a közellátásügyi államtitkárság és a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal fenntartandó kapcsolatok főkormánybiztosa közösen határozzák meg. 12. Szakasz. Az 1945. évi 636. törvényben foglalt többi szervek – kivéve azokat az intézményeket, amelyek a fegyverszüneti egyezményben foglalt kötelezettségek teljesítésére felügyelő főkormánybiztosság alatt működtek – megszűnnek. 13. Szakasz. A Monitorul Oficial 1945. évi május 25.-i 161. számában megjelent 401. számú törvény által létesített szállítási adminisztráció a külkereskedelmi főkormánybiztosság hatásköre alá kerül. E célból a külkereskedelmi főkormánybiztosság mellett egy főtitkárság létesül, amely kizárólag a szállítások adminisztrációjával foglalkozik. Ezt a hivatalt megfelelő segédszemélyzettel egy főtitkár vezeti. 14. Szakasz. A Monitorul Oficial 1945. február 10.-i 33. számában megjelent 91. számú törvény által létesített CASBI /Ellenséges javak gondozásával és felügyeletével megbízott hivatal/ a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal összeköttetésben álló Román Bizottság hatásköre alá kerül. E célból a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal összeköttetést tartó Román Bizottság mellett egy főtitkárság létesül, amely kizárólag CASBI problémákkal foglalkozik. Ezt a hivatal megfelelő segédszemélyzettel egy főtitkár vezeti.
81
15. Szakasz. A jelen törvény a Monitorul Oficial 1945. február 24.-i számában megjelent 126. számú törvény által létesítet és a Szovjetunió területéről elhozott javak visszaszolgáltatást intéző főtitkárság nevű jogi személyiséggel rendelkező hivatalt a közlekedésügyi minisztérium hatásköre és felügyelete alá rendeli. E célból a közlekedésügyi minisztérium mellett egy főtitkárság létesül, amely kizárólag ezeknek a javaknak kezelésével, karbantartásával és visszaszolgáltatásával foglalkozik. Ezt a hivatalt megfelelő segédszemélyzettel egy főtitkár vezeti. Ezen javak karbantartásának, kezelésének és visszaszolgáltatásának ügyeit egy 4 tagból álló irányító bizottság vezeti. A bizottság tagjait a közlekedésügyi miniszter javaslatára a király nevezi ki. A bizottság elnökét a tagok közül miniszteri határozattal a közlekedésügyi miniszter jelöli ki. Az adminisztrációs vezetést egy vezérigazgató végzi. Segítő munkatársai két alvezérigazgató. A vezérigazgató tagja az irányító bizottságnak, ahol konzultatív szavazó joggal rendelkezik. Az irányító bizottság munkakörének egy részét átruházhatja a vezérigazgatóra. A vezérigazgató kinevezése a közlekedésügyi miniszter előterjesztésére királyi dekrétummal történik. A vezérigazgató ügykörét betöltheti egy ugyanolyan rangban levő és erre a célra delegált tisztviselő is. Az 1945. évi 636. számú törvény 10. szakaszának c./ bekezdésében foglalt és a fegyverszüneti egyezmény 12. szakaszának alkalmazására létesült albizottság a visszaszármaztatási, megőrzési és értékesítési javak kezelőségéhez soroltatik be. A volt transnistriai polgári kormányzóság összes osztályai és likvidáló szervei mint pl. a transnistriai polgári kormányzóság, a Dnyeszter és Bug közötti terület katonai közigazgatása, valamint az ipari és élelmiszer javak főtitkársága a visszaszármaztatási, megőrzési és értékesítési kezelőség keretein belül külön ügyosztályt alkotnak és a végleges felszámolásig ennek keretén belül működnek, mint egységes likvidáló hivatal, amely az 1944-ben hozott 567. számú minisztertanácsi naplóhatározattal létesült. A visszaszármaztatási, megőrzési és értékesítési kezelőség szervezetét és ügykörét a közlekedésügyi minisztérium által megszerkesztett rendelet szabályozza. 16. Szakasz. A román fegyverszüneti bizottság és a fegyverszüneti egyezményben foglalt kötelezettségek végrehajtására felügyelő főkormánybiztosság személyzete a szükségkívánta mértékben átmegy elsősorban a 82
Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal összeköttetésben álló Román Bizottsághoz, másodsorban a jelen törvény 13, 14 és 15. szakaszában felsorolt minisztériumokhoz, államtitkárságokhoz, főtitkárságokhoz, valamint a fegyverszüneti egyezménnyel összefüggésben álló közintézményekhez. A detasált személyzetnek feleslegessé vált része számára a kiküldetés megszűntnek tekintendő. Azokat a szerződéses alkalmazottakat, akikre már nincs szükség, a szerződéseikben foglalt jogaik szem előtt tartásával elbocsátják. Ugyanakkor a megmaradó tisztviselőket és alkalmazottakat munkájukat és érdemeiket tekintve, felülvizsgálat alá kell vetni. Tekintet nélkül az érvényben levő pénzügyi törvények rendelkezéseire, a Román Bizottság, a CASBI valamint a visszaszármaztatási ügyosztály szükség esetén alkalmazhat tisztviselőket. 17. Szakasz. Az előző szakasz rendelkezésében foglalt tisztviselők kiküldetése és besorolása a főkormánybiztos javaslatára és az illetékes minisztériumok előterjesztésére miniszterelnöki határozattal történik. 18. Szakasz. A köztisztviselői kódex 82. szakaszának a./ bekezdése nem alkalmazható a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal összeköttetésben álló Román Bizottsághoz delegált tisztviselőkre. A detasált tisztviselőkre vonatkozó észrevételek közlendők azzal a hivatallal, amelyhez az illető tisztviselő tarozik. A szerződéssel alkalmazott tisztviselők alkalmaztatásukkal nem nyernek köztisztviselői jelleget, jogaikat szerződésük szabályozza. 19. Szakasz. A Román Bizottság dologi kiadásainak fedezésére szükséges pénzt a Román Bizottság rendelkezésére a pénzügyminisztérium folyósítja a Román Nemzeti Bank előlege formájában. Ezeknek az előlegeknek elszámolása a rendes állami költségvetés keretein belül történik. 20. Szakasz. A Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal összeköttetésben álló Román Bizottság kiadásai nem tartoznak az állami számvitel és a különböző pénzügyi jellegű törvények rendelkezései alá. A költségek elszámolását a főkormánybiztos vagy az erre a célra delegált főtitkár végzi a becsatolt igazolások alapján, amelyekből ki kell tűnni az összeg felhasználásának. 21. Szakasz. Az elszámolások felülvizsgálását a legfelsőbb számviteli tanács egy bizottsága végzi, amely a havi elszámolásokat 15 napon belül átvizsgálja és a felmentést megadja. Ez a bizottság pénzügyminiszteri határozattal alakul meg. 22., 23. és 25. Szakasz jelentőség nélküli szervezeti utasításokat tartamaz. Kelt Bukarestben, 1946. január 22.-én. ss. Mihai 83
Groza Péter min. elnök Tatarescu hely. min. elnök külügyminiszter és helyettes pénzügyminiszter MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k-23/g-CASBI-VIII/1946. (37. d.)
13 Magyar Külügyminisztérium 146.903/10/c.-1946.
Budapest, 1946. április 26.
Vezérőrnagy Úr! A Magyar Honvédelmi Minisztérium által múlt évi szeptember havában Romániába kiküldött bizottság tárgyalt az érdekelt román hatóságokkal a volt magyar állami tisztviselők Észak-Erdélyben visszamaradt ingóságainak hazaszállításáról is. Az illetékes román hatóságok azt a felvilágosítást adták, hogy a maguk részéről ez ingóságoknak Magyarországra való szállítását elő kívánják segíteni és a szállító eszközöket is biztosítani fogják, azonban kifejezték azon óhajukat, hogy mielőtt ez megtörténne, a Magyar Kormány eszközölje ki ahhoz a Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélyét. Azzal a kéréssel fordulok tehát a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz, hogy a magyar állami tisztviselők Észak-Erdélyben visszamaradt ingóságainak, a román hatóságokkal egyetértésben Magyarországra való szállítását engedélyezze, és erről értesítse a román hatóságokat is. Hálás volnék a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak, ha e tárgyban hozott döntéséről mielőbb értesíteni szíves volna. Fogadja Vezérőrnagy Úr őszinte tiszteletem nyilvánítását A miniszter rendeletére: rendk. követ és megb. miniszter I. Ljevuskia Vezérőrnagy Úrnak, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezérkari főnökének, Budapest MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k (36. d.)
14 84
Fordítás oroszból MAGYARORSZÁGI SZÖVETSÉGES ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG 1946. május 15. Miniszter Úr! 1946. április 15.-én kelt 146.903/10.c. számú levelére válaszolva tisztelettel értesítem, hogy a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak nincs az ellen kifogása, hogy magyar állami tisztviselők Észak-Erdélyből ingóságaikat elhozhassák. Tisztelettel Ljevuskin s.k. vezérőrnagy Magyar Külügyminisztériumnak, Budapesten MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k (36. d.)
15 MÁSOLAT Magyar Külügyminisztérium 1169/pol. 1947
Budapest, 1946. május 29.
Követ Úr! Van szerencsém Követ úr tudomására hozni a következőket: A Románia és a Szövetséges Hatalmak között 1944. szeptember 12.-én létrejött fegyverszüneti egyezmény 8.-ik pontja úgy rendelkezett, hogy "a Román Kormány és Főparancsnokság kötelezi magát, hogy nem engedélyezi Németország, Magyarország vagy ezek állampolgárai vagy az ezek területén vagy az általuk elfoglalt területeken lakóhellyel bíró egyének tulajdonát képező bármilyen természeti vagyonnak /beleértve értéktárgyakat és pénzt is/ a Szövetségesek /Szovjet/ Főparancsnokság engedélye nélkül történő kivitelét, vagy kisajátítását. A Román Kormány és Főparancsnokság ezeket a vagyontárgyakat a Szövetséges /Szovjet/ Főparancsnokság részéről megállapítandó feltételek mellett fogja megőrizni." Ennek értelmében a román kormány még annak idején zár alá vette és az Ellenséges Javak Felügyeletére és Kezelésére Hivatott Pénztár /román rövidítés: CASBI/ felügyelete alá helyezte Magyarország, a magyar állampolgárok, 85
valamint számos román állampolgárságú magyar egyénnek Románia területén lévő vagyonát. 1945. január 20.-án Magyarország fegyverszünetet kötött a Szövetséges Hatalmakkal és megszűnt ellenséges állam lenni. A magyar fegyverszüneti egyezmény nyilvánvalóan módosította a Szövetséges Hatalmaknak Magyarországgal kapcsolatos intencióit, annál is inkább, mert a szerződés nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint a Szovjetunió igényt tartana akár magyar állampolgárságú, akár magyar nemzetiségű egyének vagyonára. A Németország legyőzése után Potsdamban kötött egyezmény 4.-ik fejezetének 1, 8 és 9 pontja határozottan leszögezte, hogy a Szovjetunió kártalanítására az általa megszállt területeken feltalálható német javak fognak szolgálni. Ennek megfelelően Románia fegyverszüneti kötelezettsége is csak a romániai német javak megőrzésére szorítkozik. A magyar kormány felfogása szerint a román fegyverszüneti egyezmény 8.-ik pontjának Magyarország, a magyar állampolgárok, valamint a román állampolgári magyar egyének vagyonára vonatkozó rendelkezése, a magyar fegyverszüneti szerződésre és a potsdami egyezmény vonatkozó határozataira való tekintettel, meghaladottnak tekinthető. Tekintettel arra, hogy a CASBI felügyelete alatt levő magyar javak felszabadítása az erdélyi magyarságnak, valamint Magyarországnak elsőrendű gazdasági érdeke és hogy számos esetben teljesen vagyontalan egyéneknek a mindennapi élethez szükséges ingóságairól van szó, a magyar kormány arra kéri a Szovjetunió kormányát, hogy a CASBI alá helyezett magyar javaknak a zár alól való feloldását lehetővé tenni szíveskedjék. Tisztelettel felkérem Követ Urat, méltóztassék a magyar kormány ezen kérését a Szovjetunió Kormányához eljuttatni és engem kormány álláspontjáról tájékoztatni. Fogadja Követ Úr őszinte nagyrabecsülésem nyilvánítását. Gyöngyösi s.k. G. M. Puskin úrnak, a Szovjetunió magyarországi követe, Budapest MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k-23/g-CASBI-VII/1169/pol.-(36. d.)
16 Bukarest, 1946. augusztus 6. 160/pol.-1946
Tárgy: A békeszerződés-tervezetek gazdasági rendelkezéseinek 86
hatása Romániában Fenti tárgyban tisztelettel jelentem a következőket: A román sajtó ez idáig csak a békeszerződések tervezetét közölte, éspedig a román tervezetet teljes egészében, a többi tervezeteket pedig kivonatosan. Az egyes szakaszokhoz és rendelkezésekhez a lapok egyelőre csak rövid, érdemi megjegyzéseket nem tartalmazó kommentárokat fűztek, és egyöntetűen tartózkodtak a szerződés bírálatától vagy méltatásától. A napilapoknak a román békeszerződés-tervezet gazdasági rendelkezéseire vonatkozó, igen óvatos formában fogalmazott általános álláspontja a következő: A szerződés tervezet gazdasági részének aránytalanul nagy terjedelme és a gazdasági rendelkezésekre vonatkozólag előterjesztett igen sok, sokszor ellentétes módosító és új javaslat igazolja a nagyhatalmak különös érdeklődését Románia iránt. A Románia jövendő sorsában közelről érdekelt nagyhatalmak azonban mai napig sem ismerhetik részletesen az itteni gazdasági viszonyokat és kívánalmakat, miért is a tervezet lényeges hiányokat és hibákat tartalmaz. Miután a békeszerződés lesz hivatva megállapítani Románia külkereskedelmének alapelveit és lehetőségeit, annak gazdasági rendelkezései a legnagyobb figyelemben részesítendők. E hibák és hiányok kiküszöbölése és helyrehozatala a román békedelegáció gazdasági csoportjának feladata és a munka sikeres elvégzésére annál is inkább kínálkozik lehetőség, miután egyelőre csak egy oly prelimináris békeszerződés-tervezetről van szó, melynek még elvi megállapításai sem tekinthetők véglegesnek. E tervezet bírálata ez okból tehát még korai, sőt káros volna. A FND /Nemzeti Demokrata Arcvonal/-hoz tartozó lapok a fenti általános véleményhez még hozzáfűzik a következőket: Az angol és amerikai javaslatok oly általános elvi jellegűek, hogy azok gyakorlati alkalmazása nemcsak sok bizonytalanságra és nehézségre nyújthat alkalmat, hanem esetleg még a javaslók szándékának sem felelne meg. A szovjet javaslatok ezzel szemben a realitásokra és a helyzet ismeretére támaszkodnak. Helyeslőleg veszik tudomásul a FND lapjai a Szovjetunió azon álláspontját, mely szerint a dunai hajózás rendezésének kérdése nem tartozik a román békeszerződés keretébe, hanem az az érdekelt parti államok által külön rendezendő. A lapoknál sokkal határozottabban reagál azonban a közvélemény a békeszerződés-tervezetekre és főleg annak gazdasági vonatkozásaira. Ezek az állásfoglalások az egyes körök és személyek világnézeti és politikai beállítottsága szerint a részletekben természetesen lényegesen különböznek, megegyeznek viszont abban, hogy a gazdasági rendelkezések kifejezett kiábrándulást, csalódást, sőt némely körökben ijedelmet okoztak. 87
A kapitalista beállítottságú pártokhoz /beleértve a Tatarescu nemzeti liberális pártját és a Titel Petrescu-féle szoc. dem. pártot is/ tartozó gazdasági vezetőszemélyeknél a békeszerződés közzétett szövege az abból folyó konklúziók és származható lehetőségek kifejezett megtorpanást és ijedelmet váltottak ki, melyek oka röviden összefoglalva: félelem a Szovjetunió tartós gazdasági hegemóniájától Romániában. Az e csoportokhoz tartozó gazdasági vezetőszemélyek többé-kevésbé burkolt kijelentéseiből és az általuk közölt adatokból a következő állapítható meg: A vegyes szovjet-román társaságok létesítésével Románia vízi és légiszállítási szervezete teljes egészében, szárazföldi szállítási szervezete pedig nagy részben szovjet ellenőrzés és vezérlés alá került. /Sovromtransport, TARS/. A "Sovrombank" útján a Szovjetunió nagyrészbe kontrolálja és irányítja a magán-pénzgazdaságot. A "Sovromlemn" és "Sovrompetrol" vállalatokba a Szovjetunió által behozott német érdekeltségeken kívül román részről rendkívül nagy jelentőségű állami és magánérdekeltségeket kapcsoltak be és e két vállalat részére oly jogokat állapítottak meg, melyek hosszú időre és fokozódó mértékben biztosítják azok vezető szerepét a fa- és földolajiparban és kereskedelemben. A békeszerződés-tervezetek szerint a berlini határozat értelmében már átadott német és osztrák vagyonokon felül a Szovjetunió tulajdonába kerülnek az olasz vállalatok is, melyek rendkívül jelentősek a faiparban /Feltrinelli, Foresta stb./, a biztosítószakmában /Generali, Fonciera-Agricola/, a cukoriparban és számottevők a textiliparban és egyéb iparágaknál is. Az olasz biztosító-intézetek átvétele után csupán két társaság maradna román kézben és vezetés alatt, melyek a biztosító-társaságok összes vagyonának és biztosításistokkjának alig tíz százalékát képviselik. Amennyiben megfelel a valóságnak a román gazdasági körökben állandóan kolportált az a hír is, hogy a CASBI felügyelete alatt álló magyar érdekeltségeket is a Szovjetuniónak engedik át, akkor a már átvett német és osztrák és még átveendő olasz és magyar vállalatokkal az URSS tulajdonába kerül a teljes romániai nagyipar mintegy 60 %-a, a cukoriparnak pedig mintegy 85 %-a. Mindehhez hozzávéve a jóvátételi kötelezettségek hátralevő terjedelmét, a román-szovjet kereskedelmi egyezményben a Szovjetuniónak biztosított preferenciális-jellegű jogokat, továbbá a békeszerződés-tervezet rendelkezéseiben a nyugati nagyhatalmakkal szemben a Szovjetunió javára már most mutatkozó előjogokat a Fekete-tengeri és dunai hajózás valószínű főkontrolljára és egyéb román gazdasági kulcspozíciókra vonatkozólag, a fentebb írt csoportokba tartozó gazdasági vezetőszemélyek a Szovjetunió gazdasági hatalmát és befolyását oly nyomasztóan nagymérvűnek tartják, hogy
88
azáltal Románia gazdasági függetlensége rendkívül nagymértékben és hosszú időre korlátozva lesz. A fent ismertetett véleménnyel szemben olyan állásfoglalás is tapasztalható, mely szerint helyes az, hogy a román gazdasági élet a jövőben par excellence a Szovjetunióra fog támaszkodni, azonban elkerülendő volna, hogy az ország a két hatalmi csoport gazdasági harcának színterévé váljon. Ezért kívánatos volna a Szovjetunió Romániával kapcsolatos gazdasági előjogainak a békeszerződés szövegében való tudatos kihangsúlyozása. Egyesek szerint a román baloldal nem egységes a felfogásban. Állítólag a Kommunista Párt Patrascanu körül csoportosuló azon elemei, melyek a román közvélemény ismert sovinizmusával véleményük kialakításánál rendszerint számolni szoktak, attól tartanak, hogy a Szovjetunió fokozott gazdasági befolyása illetve az ennek érdekében való állásfoglalás támadási felületet nyújt a párttal és a rendszerrel szemben. Mégis végső elemzésben a békeszerződéstervezet gazdasági intézkedéseivel kapcsolatos állásfoglalást az egyes körök világnézeti beállítottsága dönti el. A román baloldal mérvadó körei nem félnek a Szovjetuniónak nyújtandó gazdasági pozíciók megerősödésétől, mert ebben az ország számára előnyt és eddigi politikájuknak konzekvens érvényesülését látják. A tervezethez fűzött mintegy félhangos megjegyzéseknek érdekessége abban áll, hogy a szöveg közzététele bizonyos koncentrációt hozott létre mindazok táborában, akik ezt osztályérdekből vagy az ország gazdasági "függetlenségének" szempontjából veszedelmesnek tartják. Ismeretes, hogy a román nagyburzsoázia egy le nem kicsinyelhető hányada eddig gazdaságilag és politikailag együttműködött a rendszerrel. E mindkét oldalról időlegesnek felfogott szövetség politikai kifejezése a Tatarescu-féle liberálisoknak a FNDvel való együttműködése. Úgy látszik, hogy a békeszerződés-tervezet gazdasági klauzulái súlyos erőpróbáját jelentik ennek az együttműködésnek, amely természetesen egyik részről sem hátsó gondolat nélkül való. Míg ugyanis a belpolitikai szövetség egyelőre tovább is fennáll kétségtelen, hogy úgy Tatarescuék, mint a rendszerrel eddig pártkereteken kívül együttműködött nagypolgári elemek visszarettennek attól, hogy belpolitikai állásfoglalásuk konzekvenciáit a kétségkívül alapvető gazdasági kérdések tekintetében is levonják és e vonatkozásban, ha nem is nyíltan, de félreérthetetlen módon az ellenzéki koncentrációval haladnak együtt. Nyílván a fenti kérdéskomplexummal kapcsolatos az az érdeklődés is, amely román kapitalista körök részéről a CASBI alá vont magyar tőkéjű vállalatok ügyére vonatkozólag mind erősebben megnyilvánul. Anélkül, hogy ezt nyíltan kimondanák, a magyar igényekkel szemben e részről újabban megnyilvánuló jóakarat nyilván arra vezethető vissza, hogy félnek attól, hogy a vállalatok esetleg a Szovjetuniónak adatnak jóvátétel vagy egyéb címen át, úgy hogy annak gazdasági befolyása ennek folytán is lényegesen megnő.
89
Gyöngyösi János Úrnak Magyar Külügyminiszter, Budapest min. o. tanácsos MOL XIX-J-1-k Román admin. (9. d.)
17 FORDÍTÁS ROMÁNIAI SZÖVETSÉGES ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG 1946. október 12. Szám: 1212-S Bukarest Groza Péter úrnak, Románia Miniszterelnöke. "A Romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság ezennel tudomására hozza, hogy Magyarország és a magyar állampolgárok, valamint mindazok a fizikai és jogi személyek javai, melyek a Fegyverszüneti Egyezmény 8.-ik szakaszának nyilvántartása és ellenőrzése alá estek, teljes egészükben visszavétetnek a Fegyverszüneti Egyezmény 8.-ik szakaszának illetékessége alól és visszaadandók törvényes tulajdonosaiknak. Ezzel kapcsolatosan a Szövetséges Ellenőrző Bizottság hatályon kívül helyezi azon perek felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseit, melyek magyar és román fizikai és jogi személyek tulajdonát képező és a CASBI nyilvántartásában és ellenőrzése alatt álló javakra vonatkozó kereseteket tartalmaznak. Kérem Miniszterelnök urat, szíveskedjék különösen figyelemben részesíteni azt a tényt, hogy a magyar és a román javak felszabadítása és visszabocsátása folyamán azokból ne történhessenek elvonások, vagy eltulajdonítások és általában ne engedtessenek meg Németország, Olaszország és polgáraik tulajdonát képező javakra vonatkozó valamelyes ügyletek." A Romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének helyettese: I. Susaicov s.k. tankhadseregbeli vezérőrnagy MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k-23/g-CASBI-IX/1212-S/1946. (37. d.)
18 90
FORDÍTÁS ROMÁNIAI SZÖVETSÉGES ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG 1946. október 15. 4147/Bukarest Nékám Sándor miniszteri tanácsos úrnak, a magyar Delegáció vezetőjének, Bukarest Folyó évi szeptember hó 7.-én kelt 11.287. számú levelére értesítem, hogy a Romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság nem emel kifogást az ellen, hogy a magyar közalkalmazottak Magyarországra való hazatérésük alkalmával visszahagyott és CASBI-zár alá került vagyona magyar állampolgárságú törvényes tulajdonosainak visszaadassék. A Bizottság hozzájárul továbbá ahhoz, hogy fenti vagyontárgyakat tulajdonosaik – amennyiben a fennálló románjogszabályok ezt lehetővé teszik – Magyarországra szállítsák. Krinkin s.k. a Szövetséges Ellenőrző Bizottság gazdasági osztályának vezetője Másolata: Melidoneanu úrnak a CASBI vezértitkárának MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k (36. d.)
19 Takácsy min. s. titkár
Budapest, 1946. október 30. FELJEGYZÉS Tárgy: Újabb változások a "Romániai magyar javak" Bizottságával kapcsolatban
A Miniszterelnökség telefonon értesített arról, hogy a "Romániai magyar javak" Bizottságának felállításával kapcsolatban újabb változtatásokat eszközöltek. Ennek megfelelően a Bizottság elnöke Balogh államtitkár,
91
helyettese Bojta Béla, a miniszterelnökség adminisztratív államtitkára, a budapesti iroda vezetője pedig Pásint Ödön min. o. főnök. Az eredeti tervtől eltérően Balogh államtitkár úr úgy döntött, hogy a Bizottság felállításának kérdését nem viszi a Minisztertanács elé és a Bizottság hatáskörét, valamint működését semmiféle rendelet nem fogja szabályozni.
Pro domo
Tárgy: Megjegyzések a "Romániai Magyar Javak Bizottsága" c. szervezet felállítására vonatkozó javaslathoz.
A Miniszterelnökség által kezdeményezett úgynevezett CASBI-értekezlet elhatározta, hogy az idevágó kérdésekkel foglalkozó "Romániai Magyar Javak Bizottsága" felállítására javaslatot fog kidolgozni, melyet hozzászólás céljából október hó 24.-én meg is küldött a külügyminisztériumnak. A javaslat szerint a megalakítandó bizottság szervezeti szabályaihoz a következő megjegyzéseket vagyok bátor fűzni: 1./ A szabályzattervezet kimondja, hogy a "Romániai Magyar Javak Bizottsága", röviden "Bizottság" a Miniszterelnökség kebelében fog működni, tehát működésében kétségtelenül ennek a tárcának a befolyása fog érvényesülni, noha hatáskörébe utalt feladatok kimondottan külügyi természetűek, mivel idegen államban lévő magyar érdekek számontartásából és védelméből állnak. 2./ Mivel a Bizottság budapesti központja és bukaresti kirendeltsége között az érintkezést a külügyminisztérium futárszolgálata látná el, továbbá tekintettel, hogy a Bizottság a bukaresti külképviselet épületében nyerne elhelyezést, végezetül pedig mivel a bukaresti osztály vezetője szolgálatilag alá lenne rendelve külképviselet vezetőjének, nem kétséges, hogy a Bizottság egész működése a legszorosabban hozzá van kötve a külügyminisztérium különböző szerveinek tevékenységéhez. Ez másszóval annyit jelent, hogy a végzendő munka lényegében a külügyminisztérium közreműködésétől függ, ugyanakkor azonban maga a Bizottság nem a külügyminisztérium, hanem a Miniszterelnökség kebelében működne. 3./ A tervezet szerint a Bizottság feladata véleménynyilvánítás, olyan ügyekben, melyek a romániai magyar tulajdon elidegenítésére vagy ezzel kapcsolatos cselekményekre vonatkoznak. Ezzel a megállapítással ellentmondani látszik az a bekezdés, mely azt javasolja, hogy "a Bizottság hozzájárulása nélkül semmiféle olyan jogügyletet ne kössenek és olyan tárgyalásokba ne vegyenek részt, melynek célja romániai magyar vagyontárgyak elidegenítése." Abban az esetben, ha valamely jogügylet megkötéséhez a szóban 92
forgó Bizottság hozzájárulása szükséges akkor az nemcsak véleményező vagy adatgyűjtő szerv, hanem intézkedési joggal felruházott hatóság. Budapest, 1946. október 25. Pro domo
Takácsy min. s. titkár
Mellékelt szervezeti és ügyviteli szabályzat-tervezettel kapcsolatban az alábbiak megállapítását tartom szükségesnek: 1./ "A romániai magyar tulajdon" fogalom alatt a román állampolgárságú magyar személyek tulajdona is értendő, illetve az adatgyűjtés ezekre a javakra is kiterjesztendő, mivel a./ a CASBI alatt lévő vagyontárgyak tulajdonosainál – a román állampolgársági jogszabályok hiányossága következtében – számos esetben meg sem állapíthatók az állampolgárság; b./ a CASBI probléma, mint olyan, egyaránt érint román és magyar állampolgárságú egyéneket; c./ a magyar kormánynak akár közvetlen, román-magyar tárgyalások alkalmával, akár valamilyen nemzetközi fórum előtt szüksége lehet – az erdélyi magyarság gazdasági problémáival kapcsolatban – a CASBI-ra vonatkozó összes adatok kimutatására. 2./ A Bizottság hatásköre pontosan körvonalazandó. Az értekezlet megállapodott abban, hogy a Bizottság feladata szigorúan az adatgyűjtésre szorítkozik, ezzel viszont ellentétben állnak az ügyviteli szabályzat harmadik oldalának utolsó bekezdésében foglaltak. 3./ A gazdaságpolitikai osztály által előterjesztett szempontokkal teljes mértékben egyetértek. Budapest, 1946. október 25. Javaslat A "Romániai Magyar Javak Bizottsága" szervezeti és működési szabályzata A bizottság szervezete A "Romániai Magyar Javak Bizottsága" /a továbbiakban: bizottság/ a miniszterelnökség kebelében működik és feladatát a budapesti és bukaresti osztálya útján látja el. A két osztály egymás között az érintkezést a külügyminisztérium futárszolgálata útján tartja fenn. A bizottság elnöke a miniszterelnökség politikai államtitkára, aki javaslatot tesz a budapesti és a bukaresti osztályok vezetőinek megbízására. A budapesti osztály vezetőjét a miniszterelnökség vezető tisztviselői, a bukaresti osztályét pedig a bukaresti magyar külképviseleti szerv beosztottai közül kell kijelölni. A bukaresti osztály vezetője az ottani külképviseleti szerv vezetőjének van szolgálatilag alárendelve. 93
A budapesti osztály a következő tagokból áll: osztályvezető, egyben a bizottság elnökének helyettese, a pénzügyminiszter megbízottja, a külügyminiszter megbízottja, az iparügyi miniszter megbízottja, a kereskedelemügyi miniszter megbízottja, a földművelésügyi miniszter megbízottja, a Jóvátételi Hivatal megbízottja, a Magyar Nemzeti Bank megbízottja, a GYOSZ megbízottja, a TÉBE megbízottja, a BIOSZ megbízottja, a budapesti kereskedelmi és iparkamara megbízottja. A budapesti osztály a lehetőség szerint állandó szakértőként meghívja üléseire az erdélyi magyarságnak a külügyminisztérium által kijelölendő képviselőjét. Az osztály ügyvitelének ellátásáról a szükség szerint alkalmazandó előadók és irodaszemélyzet gondoskodnak. A budapesti osztály kebelében a gyorsabb ügykezelés előmozdítása érdekében előkészítő bizottság létesül, melynek tagjai, az osztályvezető elnöklete mellett, a külügyminisztérium, a pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank képviselője, valamint a bizottságnak a tárgykör szerint érdekelt tagja. Az előkészítő-bizottság az ügyeket saját javaslatával együtt terjeszti a bizottság elé. Amennyiben egyhangú vélemény nem alakul ki, a bizottság elnöke a kisebbségi véleményt is a döntésre hivatott hatóság elé terjeszti. A bukaresti osztály a vezetőből, legalább egy fogalmazási tisztviselőből és a megfelelő irodaszemélyzetből áll. A bukaresti osztályt a magyar külképviselet épületében kell elhelyezni. A bizottság feladata 1./ A budapesti osztály feladata: Véleménynyilvánítás minden olyan ügyben, amelyik romániai magyar tulajdon elidegenítésére vonatkozik, illetőleg amelynek folytán romániai magyar tulajdonra nézve a tulajdonos személyében, vagy a tulajdoni hányad tekintetében változás áll be. Ennek a feladatnak a megfelelő ellátása céljából a bizottság összegyűjti a romániai magyar tulajdonra vonatkozó adatokat, különösen tisztázza, hogy: mely magyar javak vonattak CASBI kezelés alá; kik e javak tulajdonosai; mily arányban vagy mértékben vannak a kérdéses javak magyar tulajdonban /R.T-nál meg kell állapítani a részvények számát, névértékét, teljes alaptőkéhez 94
viszonyított arányát, – közkereseti vagy más kereskedelmi társaságoknál a vállalat törzsvagyonában való részvétel arányát/, mily időpontban és milyen román hatósági határozattal vagy intézkedéssel foganatosították a CASBI kezelés alá vételt; mily esetleges jogfenntartó cselekményeket végzett a CASBI kezelés alá vont vagyon állaga a lefoglalás időpontjában; mily értéket képviselt a e alá vont vagyontárgy a lefoglalás időpontjában, magyar valutában, leiben és dollárban kifejezve; az értéket igazoló bizonyítékok beszerzése; a CASBI kezelése alá vont vagyontárgyra vonatkozóan fennállott-e a lefoglalás időpontjában valamely külföldi jog vagy jogigény, milyen bizonyítékok vannak e jog vagy jogigény keletkezésére, mértékére és fennállására vonatkozóan. 2./ A bukaresti osztály feladata: a budapesti osztály által összegyűjtött adatoknak a budapesti osztály kívánsága szerint történő kiegészítése. Igyekszik továbbá megállapítani, hogy: a CASBI kezelés alá vonás a lefoglalt javak állagában, üzemeiben és vezetésében milyen változás állott be; milyen a lefoglalt vagyonok jelenlegi pénzügyi helyzete, milyen köz- és magántartozásai állanak fenn; a CASBI által foganatosított jogcselekmények és intézkedések mennyire felelnek meg a szovjet-román fegyverszüneti egyezmény rendelkezéseinek és mely esetekben lépték át jogszerű hatáskörüket a CASBI hatóságok, az általuk bevezetet gondnokok, alkalmazottak vagy vállalati vezetőségek, a CASBI hatásköri túllépései következtében leiben és dollárban kifejezve mily összegű károsodást szenvedtek a lefoglalt javak tulajdonosai. A bukaresti osztály általában a budapesti osztály utasításainak megfelelően támogatja annak munkáját és romániai magyar gazdasági szakemberek meghallgatása után véleményt mond a tekintetben, hogy melyek azok a vállalatok és érdekeltségek, melyeknek működése a romániai magyar lakosság szempontjából fontossággal bír. A bizottság tagjai igyekeznek oda hatni, hogy a romániai vagyontárgyak magyar tulajdonosai a bizottság hozzájárulása nélkül semmiféle olyan jogügyletet ne kössenek és olyan tárgyalásokban ne vegyenek részt, amelyeknek célja romániai magyar vagyontárgyak elidegenítése. MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k-23/g-CASBI-42177-4-/1946 (37. d.)
20 A JELENLEG ÉRVÉNYBEN LÉVŐ CASBI-JOGSZABÁLYOK /A 826. és 998. számú rendelettörvények összevetése/ A magyar javak és román állampolgárok javainak visszabocsátására jelenleg érvényben lévő törvényes rendelkezések szövege a 825. és 998. /1946. sz. rendelettörvények szövegeinek összevetése alapján 95
1., 2., 3., 4. És 5. szakaszok. A CASBI létesítésére vonatkozó 1945. február 10.-i 91. számú törvény rendelkezései nem alkalmaztatnak: a./ a Magyar Állam, vagy magyar állampolgárok tulajdonát képező javakra. b./ nemzetiségekre való tekintet nélkül oly román állampolgárok tulajdonát képező javakra, akik 1944. szeptember 12.-én vagy azután a katonai műveletek időszakában Németországban, Magyarországon vagy ezen államok által elfoglalt területeken bírtak lakhellyel. /"reşedinţa" esetleg tartózkodási helyet is jelenthet/ Kivételt képeznek az állami ellenőrzés alá helyezendők oly személyek tulajdonát képező javak, akik önkéntesek gyanánt részt vettek idegen hadsereg vagy félkatonai alakulatok keretében az Egyesült Nemzetek és a román állam elleni háborúban, vagy ezek érdekeivel ellentétes magatarást tanúsítottak. Ezen fent meghatározott javak, melyek feloldatnak az állami ellenőrzés alól, visszaadandók tulajdonosaiknak. 6. szakasz. "A magyar állam vagy magyar állampolgárok tulajdonát képező javak visszabocsátása hivatalból történik, a "SzEB-bel összeköttetést tartó Főkormánybiztos" indokolt határozata útján, melyet egy második véleményező bizottság ügykörét ellátó "CASBI ügyvezető igazgatóság" javaslata alapján hoz. A "CASBI ügyvezető igazgatóság" véleményező javaslatát az ezen célra összeállított ügycsomókban lévő iratok alapján készítik el és terjeszti a CASBI vezérigazgatósága elé, figyelembe veszi azonban az érdekeltek által beterjesztett iratokat és előterjesztéseket. A többi esetben az állam ellenőrzése alá való helyezést vagy a javak visszabocsátását a volt tulajdonosoknak az "összeköttetést tartó Főkormánybiztos" indokolt határozatban mondja ki és pedig az "összeköttetést tartó Főkormánybiztos" által e célból hozandó rendelettel létesítendő véleményt adó bizottság javaslata alapján. A bizottság esetenként vizsgálja azon személyek helyzetét akiknek javai visszabocsátandók, vagy állami ellenőrzés alá helyezendők és indokolt véleményezését az "összeköttetést tartó Főkormánybiztos" elé terjesztik. A bizottság véleményező javaslatát az "összeköttetést tartó Román Bizottság" utasításai értelmében a helyi hatóságok által összeállítandó okmányok, valamint az érdekeltek által benyújtandó előterjesztések alapján készíti el, figyelembe véve azonban bármely oly iratot vagy előterjesztést, amely az ügy megvilágítására szolgálhat. A jelen törvény rendelkezései alá eső azon személyek, akik Németországban, nemzetgazdasági minisztériumon vagy ezen államok által 96
megszállott területeken táborokban vagy munkakülönítményekbe deportáltattak és akik nem tanúsítottak ellenséges magatartást az Egyesült Nemzetekkel, vagy a román állammal szemben, visszakapják javaikat, csupán a deportálás tényét igazoló iratok alapján. Ily személyek kérései sürgősen és másokat megelőzendő intézendők. A véleményező bizottság munkáját egy titkárság fogja elősegíteni. 7. szakasz. Jelen törvény közzétételétől számított 4 napon belül a megyei prefekturák a megyei CASBI hivatalokkal együttműködve jegyzékbe veszik a jelen törvény rendelkezései alá kerülők személyi jegyzékét és javait és ezen jegyzékeket felterjesztik a szükséges ismertető anyaggal együtt a "SzEB-bel összeköttetést tartó Román Bizottság" utasításai értelmében. Jelen törvény közzétételétől számított 10 napon belül a megyei prefektusok közhírré tett rendelet útján hívják fel az érdekelteket arra, hogy 20 napon belül nyújtsák be az illetékes prefekturákhoz előterjesztéseiket és a felhasználni kívánt iratokat. Ezek az előterjesztések és iratok az "összeköttetést tartó Román Bizottsághoz" terjesztendők fel, a bizottság utasításainak megfelelőleg elkészített felvilágosító anyaggal együtt a fenti első bekezdés értelmében. A jelen törvény rendelkezései alá eső azon személyek, akiknek iratait és előterjesztéseit nem terjesztették fel a prefekturákhoz, közvetlenül az "összeköttetést tartó Román Bizottsághoz" fordulhatnak. 8. szakasz. Azok a román állampolgárok, akiknek 1944. szeptember 12.-e vagy később a katonai műveletek időpontjában Németországban, Magyarországon vagy ezen államok által megszállott területen volt állandó lakhelyük és kiknek javai jelen törvény közzétételéig nem vonattak vissza CASBI ellenőrzés és kezelés alá, kötelesek javaikat a jelen törvény közzétételétől számított 20 nap alatt a megyei prefekturákon bejelenteni. A bejelentések a 7. szakaszban meghatározott teljes ismertető anyaggal együtt kézhezvételtől számított 20 napon belül felterjesztendők az "összeköttetést tartó Román Bizottsághoz". Az érvényben levő törvények értelmében ezideig eszközölt bejelentések érvényesek. A fentebbi 1./ bekezdés rendelkezése ellen vétő személyeket a megyei törvényszékek által felelősségre vonatják és 1-től 3 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel, valamint 100.000-től 10.000.000 leig terjedő bírsággal sújtják. 9. szakasz. A "SzEB-el összeköttetést tartó Főkormánybiztos"-nak a fenti rendelkezések alapján hozandó határozatai közzéteendők a Monitorul Oficial-
97
ban és kifüggesztendők azon község elöljáróságán, melyben a jószág fekszik, valamint az illetékes megyei prefekturán. Az "összeköttetést tartó Főkormánybiztos"-nak a fenti rendelkezések alapján hozandó határozatai közzéteendők a Monitorul Oficial-ban és kifüggesztendők azon község elöljáróságán, melyben a kérdéses vagyontárgy fekszik, valamint az illetékes megyei prefekturán. Úgy a közhatóságok, mint az érdekelt személyek a határozat ellen ellentmondással élhetnek, az elöljáróságnál történt kifüggesztéstől számított 30 napon belül. Az ellentmondások a megyei prefekturákhoz nyújtandók be, melyek azokat azonnal felterjeszteni kötelesek az "összeköttetést tartó Román Bizottsághoz". Az ellentmondások új okmányokkal is alátámaszthatók. Az ellentmondás alapján, valamint a fentebbi 6. szakaszban megállapított véleményadó bizottság javaslata szerint az "összeköttetést tartó Főkormánybiztos" az ellentmondás vételétől számított 30 napon belül visszavonhatja a határozatát és új határozatot hozhat. 10. szakasz. A 2. szakaszban meghatározott javakra vonatkozó azon határozatok, melyek az "összeköttetést tartó Román Bizottsághoz" benyújtandó ellentmondások részére megállapított 30 nap elteltével érvényesek maradtak, a minisztertanács jóváhagyása alá esnek és ennek megtörténte után végrehajthatók. Az ily határozatok a közigazgatási bírósági törvény alapján támadhatók meg, felfüggesztő hatály nélkül. 11. szakasz. Azon időtartam alatt, amíg a 9. és 10. szakaszokban meghatározott fellebbezési módok rendelkezésre állnak, a kérdéses javak nem idegeníthetők el. Azokra vonatkozólag azonban az állami felügyelet alá vont javak részére a jelen törvényben foglalt rendelkezések értelmében kezelési intézkedések foganatosíthatók. 12. szakasz. Ha a jelen törvény rendelkezései értelmében visszaadandó javak tulajdonosa meghalt, vagy eltűnt, úgy ezen javak örököseit illeti. Ha az örökösödésre jogosult személyek elhalálozásának időbeni sorrendjét megállapítani nem lehet, akkor ezen személyek egyidőben meghaltnak tekintendők és az örökösödési eljárás a román magánjog szerint folytatandó le. 13. szakasz. Az eltűntek vélelmezett örökösei az eltűnés tényének bizonyítása kapcsán gyorsított törvényszéki eljárás /ordonanţa prezidenţiala/ után kérhetik ideiglenes birtokba helyezésüket. Az ideiglenes birtokba helyezés megtörténtéig ezeket a javakat az "összeköttetést tartó Román Bizottság" felügyelet és ellenőrzése alatt kezelik,
98
jelent törvénynek az állami felügyelet alá helyezett javakra vonatkozó rendelkezése értelmében. Törvényes örökösök híján a jelen törvény rendelkezései alá eső elhunyt személyek vagyona az Államra száll és jelen törvényben írt módon kezelendők. 14. szakasz. Azok a javak, melyek a jelen törvény értelmében az állam ellenőrzése alá helyezendők, beosztásuk és kezelésük tekintetében a következőképpen csoportosíttatnak: A./ a./ Községi földparcellák b./ Községi házparcellák c./ Községi lakás célját szolgáló ingatlanok, tartozékaikkal és mezőgazdasági felszereléseikkel együtt d./ élő és holt mezőgazdasági leltár B./ a./ mindennemű házi és személyes használatra szolgáló tárgy b./ beépítetlen városi házhelyek c./ városi ingatlanok tartozékaikkal együtt d./ kereskedelmi és iparvállalatok, valamint mindazon javak, melyek a fenti osztályozásba felvéve nincsenek. 15. szakasz. Az A./ csoportba tartozó javak a földművelésügyi minisztérium kezelésébe mennek át. 16. szakasz. A földművelésügyi minisztérium az agrárreform végrehajtására szolgáló 1945. március 23.-i 187. számú törvény rendelkezéseit alkalmazni fogja, úgy a tulajdonosnak visszaadott, mint a jelen törvény értelmében kezelésbe átvett javakra vonatkozólag, amennyiben a kérdéses javak az agrárreform törvény rendelkezései alá esnek. 17. szakasz. Addig is, amíg külön adminisztrációs szervezet létesül a B./ csoportba sorolt javakat az "összeköttetést tartó Román Bizottság" irányítása és ellenőrzése mellett a CASBI kezeli az alábbiakban megállapított rendelkezések szerint: 18. szakasz. A javak kezelése az alább felsorolt módozatok egyike szerint történik: A./ kezelési megbízás, vagy használatba adás útján B./ Kihasználás útján A kihasználás a következő módon történhet: a./ Bérbe vagy haszonbérbe adás útján b./ Saját kezelésbe való használat útján 19. szakasz.
99
A kezelési megbízást egy állami vagy magánintézménynek adják ki az "összeköttetést tartó főkormánybiztos" és az illető intézmény főnökének közös határozata alapján, vagy pedig megállapodás útján. A használatbaadás a Főkormánybiztos határozatával történik. Használatbaadás csak állami intézmények részére eszközlendő. A kezelési megbízások vagy használatbaadások feltételei minisztertanácsi jegyzőkönyvvel állapítandók meg. 20. szakasz. A beépítetlen városi telkek és állakóház célját szolgáló városi ingatlanok bérbeadása megállapodás útján történik, egységes formájú szerződések és egységes kezelési ügyrend szerint. 21. szakasz. A bérbeadás céljaira a jelen törvény által megjelölt kezelési szervek községenként összeállítják a bérbeadás alá eső javak jegyzékét. Ezen jegyzékeknek tartalmazniuk kell a javak meghatározását, a fekvés megjelölésével és a javak terjedelmét és természetét, bérbeadási időtartamát, valamint az évnek, napnak, órának és azon helynek megjelölését, ahol a bérbe, vagy haszonbérbeadás történik. E jegyzékek azon helységek elöljáróságainak ajtaján, ahol a javak fekszenek, a bérbeadás eszközlésére kitűzött határnapot 15 szabad nappal megelőző időtartamon keresztül kifüggesztendők. 22. szakasz. Egyenlő bérleti ajánlatok mellett a következő előnyös sorrend állapíttatik meg: a./ hadirokkantak, özvegyek és árvák. b./ közalkalmazottak és nyugdíjasok, c./ közintézmények azon alkalmazottai, akik nem tekintendők köztisztviselőknek és magánvállalatok alkalmazottai, d./ más személyek. 23. szakasz. A bérleti szerződések kiegészítendők oly jegyzőkönyvekkel, melyeknek tartalmazniok kell a bérbeadott jószág, az épületek, a tartozékok és az anyagok valamint az állapotok részletes leírását. 24. szakasz. A bérlet időtartama egy év. A lakás céljául szolgáló épületeknél ez a határidő legfeljebb 3 évre meghosszabbítható abban az esetben, ha az ingatlan nagy javításokat /a polgári törvénykönyv 564. szakaszának meghatározása szerint/ és kiegészítéseket igényel és ha ezeket a szerződés értelmében a bérlő kell elvégeztesse. Ily utóbbi esetekben a CASBI-nak jogában áll a bérösszegnek a törvényes évi bér legfeljebb 25 5-ának megfelelő leszállításához hozzájárulni. A bérlők a munkálatokat a CASBI által jóváhagyott tervvel és e hivatal műszaki
100
szakemberének javaslata szerint tartoznak végrehajtani és e műszaki szakértő ellenőrizni a munkálatok kivitelezését is. 25. szakasz. A bérleti vagy haszonbérleti szerződés megkötése alkalmával a bérlő az esetleges károk biztosítására a szerződési érték 10 %-ának megfelelő készpénzbiztosítékot köteles letenni. E biztosíték a bérlőnek az ingatlannak jó állapotban történő visszabocsátása után visszaadandó. Mentesek a biztosítékok letevése alól: a./ hadirokkantak, özvegyek és árvák. b./ közalkalmazottak és nyugdíjasok, c./ közintézmények azon alkalmazottai, akik nem tekintendők köztisztviselőknek és magánvállalatok alkalmazottai, 26. szakasz. A jószág az átvételi állapotban tartandó és bocsátandó vissza. A visszabocsátás alkalmával a 23. szakasz értelmében készült leltár veendő fel. Amennyiben az ingatlan visszabocsátása alkalmával hiányokat vagy rongálásokat állapítanának meg, akkor az ingatlant használó személy törvényes megidézése kapcsán az illetékes járásbíróság bírájának segédletével veendő fel a jegyzőkönyv. 27. szakasz. Az így felvett jegyzőkönyv a bérlő ellen végrehajtható jellegével bír, mely csak a közszolgáltatási /fiskális/ rendtartásban az adóbehajtás elleni felfolyamodások részére előírt módon támadható meg. 28. szakasz. A jelen törvényben felsorolt javak bérbe vagy haszonbérbeadásának egész tartama alatt jogában álla a CASBI-nak szervei vagy megbízottai útján ellenőrizni a javak állapotát, valamint azt, hogy a bérlő vagy haszonbérlő miként teljesíti szerződési kötelezettségeit. 29. szakasz. A 2. szakasz f./ pontja alatt felsorolt állami ellenőrzés alá helyezett vállalatok csak nyilvános árverés útján adhatók bérbe. 30. szakasz. Az árverés az "összeköttetést tartó Román Bizottság" székhelyén a Főkormánybiztos határozatával összeállított bizottság jelenlétében tartatik meg. 31. szakasz. A CASBI nyilvános árverés útján bérbeadandó javak részére egy általános ügyrendi szabályzatot fog összeállítani, melyet az "összeköttetést tartó Főkormánybiztos" hagy jóvá. Az esetleges különleges valamely jószágra vonatkozó feltételekre a szerződésbe veendők fel. A szerződéseket a CASBI készíti el és azokat a mindenik szerződés részére a Főkormánybiztos által külön adandó jóváhagyás alapján a CASBI igazgatója írja alá. 101
32. szakasz. Az árverések a nyilvános számviteli törvény rendelkezéseitől eltérő módon az alábbi meghatározott elvek szerint tartandók. 33. szakasz. A CASBI hivatalból eszközli az árverésre kerülő javak becslését árai, valamint az ármegállapító főkormánybiztos által megállapított ártáblázatok. 34. szakasz. A CASBI községek szerint összeállítja a nyilvános árverés útján bérbeadandó javak jegyzékét. Ezen jegyzékek kifüggesztendők azon község elöljáróságának ajtaján, melyben a jószág fekszik. A javak pontosan meghatározandók, megjelölendő továbbá azoknak természete, a becslés szerinti bérösszeg, a bérleti időtartam, valamint a nyilvános árverés helye, hónapja, napja és órája. A jegyzékek ugyanez időtartamon belül a hasonló árverésekről szokásos módon közzéteendők. 35. szakasz. Az ajánlattevők ajánlatuk benyújtásával egyidejűleg a becslési bérösszeg teljes értékének 10 %-át kell biztosítékul letétbe helyezzék vagy készpénzben vagy pedig névértékben számított kötvényekben. 36. szakasz. A lepecsételt ajánlatokat nyilvános ülésen adják át. Az árverés szóbeli úton is tartható, ha az árverés alá kerülő tárgy értéke kisebb 5.000.000 leinél. A benyújtott össze ajánlatok átvétele után az árverési bizottság a nyilvános számviteli törvény 93. és 96. szakaszai értelmében vizsgálat tárgyává teszi az ajánlattevők teljesítőképességének bizonyítékait, valamint a letett biztosítékokat. Csak azon ajánlattevők ajánlatai nyitandók ki, akik megfelelnek a megállapított teljesítőképességi feltételeknek és akik letették az előírt biztosítékokat. Az árverésből való kizárást a bizottság által felveendő jegyzőkönyvben állapítják meg, a törvényes indokok feltűntetése mellett. A jegyzőkönyv ellen az "összeköttetést tartó Román Bizottsághoz" felfolyamodással lehet élni. 37. szakasz. Az árverési bizottság az ajánlatok felbontása után vizsgálat tárgyává teszi az ajánlott árat, valamint azt vajon az ajánlatok megfelelnek-e az ügyrendi szabályzatnak. Semmisnek tekintendők és figyelmen kívül hagyandók azok az ajánlatok, amelyben az ügyrendi szabályzat rendelkezéseit nem vették figyelembe. 38. szakasz. Az árverés a hirdetményben megállapított napon és órában veszi kezdetét. Az árverések a nap 20. órájáig folytathatók, amennyiben azonban nem jut idő az összes árverés lefolytatására, úgy azok folytathatók a következő napon is. Ilyen esetben az árverés végeztével a bizottság elnöke nyilvánosan szóbelileg 102
kihirdeti az árveréseknek másnap való folytatását, mely tény az ülés jegyzőkönyvében feltüntetendő. 39. szakasz. Tilosak a felárat ígérő ajánlatok után való árverések. Ha több ajánlattevő azonos oly árat ajánlott, mely a legelőnyösebb, úgy ugyancsak az ülésen csupán ezek ajánlattevők között zárt ajánlatokkal új árverés folytatandó. 40. szakasz. Az árverés eredményei jegyzőkönyvben veendők fel, mely a bizottság tagjai és jegyzője írnak alá. Az árverés megtartási módja ellen esetleges felszólamlásokat a jegyzőkönyv aláírása előtt kel megtenni. Ezek a jegyzőkönyvben felemlítendők. 41. szakasz. Az árverési jegyzőkönyv "összeköttetést tartó Főkormánybiztoshoz" terjesztendő fel jóváhagyás végett. 42. szakasz. Közlésétől számított 10 napon belül az elfogadott ajánlat tevője jelentkezni köteles a szerződés megkötése céljából és ugyanazon időtartam alatt a teljes szerződési érték 20 %-ig készpénzben biztosítékát kiegészíteni tartozik. Az így letett biztosíték a szerződés teljesítésének biztosítására szolgál, a különleges törvényes vagy szerződésszerinti egyéb biztosítékok mellett. 43. szakasz. Amennyiben a fentebb meghatározott összes előírások figyelembevételével megtartott árverés eredmény nélkül végződik, úgy az "összeköttetést tartó Főkormánybiztos" határozatilag elrendeli a jószágnak megegyezés útjáni bérbeadását. 44. szakasz. A nyilvános árverés útján bérbeadásra kerülő javak legfeljebb 3 évre adhatók bérbe. Amennyiben azok beruházásokat igényelnének, úgy a bérleti időtartam a beruházások természete szerint 4 vagy 5 év lehet. A CASBI indokolt javaslata alapján a Főkormánybiztosnak jogában áll a már eszközölt befektetéseket, valamint a még végrehajtandó beruházási tervek alapján a szerződési időtartamot egyízben két évre meghosszabbítani. A bérösszeg felemelhető. 45. szakasz. A javak átadása és visszabocsátása a gazdasági rendőrség egy tisztjének jelenlétében felveendő jegyzőkönyv útján történik. A jegyzőkönyvben feltüntetendők az ingatlant a legutolsó pénzügyihatósági értékmegállapítás után ért esetleges romlások vagy rongálások. Ily esetekben a jegyzőkönyv egy bíró jelenlétében veendő fel, aki szükség esetén műszaki véleményezést kérhet. 46. szakasz.
103
Azok a javak, amelyeket nem adnak használatba, nem kezelnek megbízott útján és adnak bérbe vagy haszonbérbe, saját kezelésben fognak hasznosítatni. 47. szakasz. A saját kezelésben való hasznosítás "kezelő gondnokok" /administrator girant/ útján történik, kiket az "összeköttetést tartó Főkormánybiztos" nevez ki rendelettel. Évi költségvetés alapján, mely külön készítendő minden jószág, vagy minden gazdasági egységet képező üzem számára. A költségvetés jóváhagyása végett a Főkormánybiztos vagy megbízottja elé terjesztendők. 48. szakasz. A hasznosítás útján bevételezett összegeket a kezelő gondnokok az "összeköttetést tartó Román Bizottság" által megjelölt külön számlákon helyezik el, az üzemi költségekre pedig részükre előlegeket engedélyeznek. 49. szakasz. Az ügyvezetést a CASBI felügyeleti testületének műszaki tanácsosai ellenőrzik. 50. szakasz. A kezelő gondnokok a reájuk bízott javakat jegyzőkönyvvel veszik és adják át. A kezelés időtartama alatt a javakat ért károkat pedig hasonlóképp jegyzőkönyvileg állapítják meg a CASBI technikai és ellenőrző szervei. 51. szakasz. A rosszindulatból vagy gondatlanságból eredő hiányokat vagy rongálásokat megállapító jegyzőkönyv alapján az összekötő bizottság kormánybiztosa indítványt bocsát ki. Ez az indítvány nyomozási jogcímet képez a kezelő gondnokkal szemben. Az indítvány fellebbezéssel támadható meg az Ítélőtáblánál. A jogerős vádindítvány végrehajtható. A végrehajtás a pénzügyi eljárás szabályai szerint történik. 52. szakasz. A B./ kategóriába tartozó ingóságokat vagy azokat tartalmazó ingatlanok bérlői vagy gondnokok kezelik. 53. szakasz. Megfelelőbb hasznosítás céljából a kezelőszervek a CASBI jóváhagyásával több ingóságnak az adminisztrátorok vezetése alatt álló helyi vagy kerületi raktárakba való összegyűjtése iránt intézkedhetnek. 54. szakasz. Az ingóságok egységes formájú jegyzőkönyvvel kerülnek a fentebb megjelölt szervek kezelésébe, amelyekben pontosan feltűntetik a javak számát, természetét, és állapotát, valamint a kezelési feltételeket is. 55. szakasz. A romlandó ingóságok nyilvános szóbeli árverésen adhatók el. Az árverést a megyeszékhelyeken vagy az áruba bocsátott javak tárolási helyén a 104
következő tagokból álló magyar árverési bizottság végzi: a./ a törvényszéki elnök által kiküldött bíró, mint elnök; b./ a CASBI megyei hivatalának főnöke és c./ a CASBI kiküldöttje. A megyei árverési bizottság munkálatait az "összekötő Bizottság Főkormánybiztosa" határozattal hagyja jóvá, a tulajdonátruházás viszont csak a döntés közzététele után válik jogerőssé. 56. szakasz. A javak eladásából származó összegeket a tulajdonos nevére zárolt számlán helyezik el a Letéti Pénztárnál /Casa de Economii şi Cecuri Poştale/. 57. szakasz. Jelen törvény 3. szakaszában felsorolt javakat az "Összekötő Bizottság" felügyelete és ellenőrzése mellett a CASBI fogja kezelni jelen törvény rendelkezései szerint. E javak az 1944. szeptember 12.-i fegyverszüneti egyezmény 3. szakaszának megfelelően zárlat alatt maradnak, eladásuk, exportálásuk vagy kisajátításuk tilos, és kezelésük továbbra is az 1945. február 10.-i 91. számú törvény értelmében történik. 58. szakasz. A jelen törvény értelmében állami ellenőrzés alá helyezett és az "Összekötő Bizottság" felügyelete és ellenőrzése mellet kezelt javak hasznosításából valamint a jelen törvény 3. szakaszában felsorolt javak kezeléséből származó tiszta bevételek zárolt számlán a Letéti Pénztárnál vagy a Takarékpénztárnál nyernek elhelyezést. Ugyanezen szabályok érvényesek a földművelésügyi minisztérium kezelésébe kerülő javak tekintetében. 59. szakasz. Az állami ellenőrzés alá helyezett valamint a 3. szakaszban felsorolt javak tiszta jövedelmének 20 %-a az államot illeti, és a pénzügyminisztérium javára fizetendő be, a kezeléssel járó általános személyi és dologi kiadások fedezésére, amelyeket a pénzügyminisztérium által az "Összekötő Bizottság" és a CASBI számára nyitott hitelekből folyósíthatók. E hitelekből folyósított kiadások igazolása és könyvelése az "Összekötő Bizottság" létesítéséről szóló 1946. február 23.-i 5, és a CASBI felállításáról szóló 1945. február 10.-i 91. számú törvény rendelkezései szerint történik. 60. szakasz. A jelen törvényben megjelölt javakkal kapcsolatos kezelési és felszámolási ügyvitel a CASBI felállításáról szóló 1945. február 10.-i 91. számú törvény 10. szakasza értelmében a Legfőbb Számvevőszék ellenőrzése alatt áll. 61. szakasz. A jelen törvény értelmében visszabocsátandó javak tekintetében 1944. szeptember 12.-e után foganatosított minden rendelkezési és kezelési ügylet az ezek a CASBI jóváhagyása nélkül eszközöltettek. 105
Érvényben maradnak a jelen törvény közzétételének időpontjáig foganatosított folyamatos rendes /"curet"/ kezelési intézkedések. 62. szakasz. Mindazok, akik a jeleni törvény hatálya alá eső javak kezelésében valamely formában részt vesznek, az állammal szemben felelősséggel tartoznak az államszámviteli és a közvagyon védelméről szóló törvények rendelkezései szerint. 63. szakasz. Jelen törvénnyel ellentétes minden rendelkezés hatályát veszti. MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k-23/g-CASBI-III.-826-998/1946. (37. d.)
21 77/pol/res.-1947. KÜM Másolat 36/pol.-1947. Bukarest, 1947. február 12. SZIGORÚAN BIZALMAS! TÁRGY: A Transylvania Bank és az Er. IMI váltók ügye A második bécsi döntés után a Bornemissza Géza ny. miniszter vezetése alatt álló IMI /Ipari Munkaszervező Intézet/ észak-erdélyi expoziturájaként Kolozsvár székhellyel megalakult az Er. IMI /Erdélyi Ipari Munkaszervező Intézet/. Nevezett intézmény feladata az észak-erdélyi magyar iparvállalatok és új vállalkozások támogatása volt. Kolozsváron, a bécsi döntést megelőző kisebbségi időkben működött egy Transylvania nevű pénzintézet, amelynek megteremtésében az erdélyi magyarság közéleti vezetőit az az elgondolás vezette, hogy a bankot a kisebbségi magyarság hiteléletének, hitelszükségleteinek szolgálatába állítsák. Gyöngyösi János úrnak, magyar külügyminiszter Budapest A Transylvania ezt a szerepet nem, vagy csak igen csekély mértékben töltötte be, köztudomású volt, hogy a bank vezetőségét pénzügyi műveleteikben meglehetősen rideg, üzleti szempontok vezették. 1944. őszén Észak-Erdély hadműveleti területté válásakor László Endre, a bank vezérigazgatója Péterffy Jenő, a bank ügyésze, /László veje/ nyugatra távoztak. Innen 1945. nyarán Budapestre visszatérve kapcsolatot találtak egy 106
Weisz Béla nevű erdélyi úrral, aki többek között az Er.IMI likvidációs ügyei miatt tartóhzkodott a fővárosban. Weisz Béla és Lászlóék között megegyezés jött létre az Er. IMI likvidációjának a Transylvania keretében való lebonyolítására és ennek eredményeképpen sikerült nekik a magyar pénzügyminisztériummal olyan értelmű javaslatot terjeszteni a Minisztertanács elé, hogy az Er. IMI váltostokkját kapja meg a Transylvania, s ez ennek támogatására fordítja. /A konstrukció már ebben a formájában is erőltetett volt, mert gyakorlatban azt jelentette volna, hogy a különben is súlyos anyagi válságban lévő erdélyi magyar intézményeken és vállalatokon behajtanák korábbi tartozásukat, hogy azután az összegnek esetleg egy részét visszaadják ugyanazon, vagy más intézményeknek/. Azt Erdélyből nem lehet megállapítani, hogy Weiszék megkapták-e Pesten az egész váltóstokkot, vagy sem, abból azonban, hogy például a nagybányai ólom és cinkbányával szemben fennálló Er. IMI követelést megkísérelték behajtani, arra lehet következtetni, hogy legalább is a váltók egy részének birtokában vannak. Weisz Béla és László a budapesti események után sem érezték még biztonságban magukat, mert a Transylvania CASBI alatt állott és attól tartottak, hogy az Er. IMI tranzakciók felkeltik a CASBI figyelmét. Ezt az akadályt úgy vélték legeredményesebben elhárítani, hogy a Magyar Népi Szövetségnek a CASBI alól való fölmentés fejében felajánlották a Transylvania részvények 40 %-át. A Magyar Népi Szövetség az ajánlatba belement és mindjárt delegálta elnöknek Demeter Jánost, ügyvezetőnek Zsigmond Ákost. Weiszék közben megbánták ajánlatukat, mert rájöttek, hogy a román CASBI-adminisztrátorokkal baksis ellenében el tudták volna intézni, hogy az Er. IMI tranzakciók felett szemet hunyjanak anélkül, hogy a praktikusan közgyűlési többséget jelentő 40 % részvényt átadnák a Magyar Népi Szövetségnek. Hosszas huzavonába kezdtek tehát a részvények átadása körül, míg végül is a Magyar Népi Szövetség elnöke, Kurkó Gyárfás erélyes föllépésre szánta el magát, a román adminisztrátort eltávolította és helyébe a Magyar Népi Szövetség emberét /Fogarassy Géza ügyvéd/ neveztette ki adminisztrátornak, Weiszékat pedig retorziók kilátásba tételével felszólította kötelezettségük teljesítésére. Weiszék erre megijedtek és a 40 %-ot jelentő részvénypakettet őrző széf kulcsát átadták a Magyar Népi Szövetségnek. A Magyar Népi Szövetség Weiszék eljárásából meggyőződött teljes rosszhiszeműségükről és önző, ártalmas egyéni céljaikról. Tekintettel arra, hogy ilyen előzmények után a Magyar Népi Szövetség a bank vezetésében nem számíthatott a Weiszék lojális együttműködésére, viszont a Magyar Népi Szövetség korábban tervbe vette egy életképes, az erdélyi magyarság összességének érdekeit szolgáló pénzintézet megteremtését, elhatározta a részvénytöbbség, s ezzel a bank felett való teljes diszponálás megszerzését.
107
A Transylvania részvényeinek 33 %-a katolikus egyházi kezekben van, ebből 22 % a római katolikus státusé. A Magyar Népi Szövetség megbízásából Csőgőr Lajos, a magyar egyetem rektora tárgyalásokat kezdeményezett a status vezetőségével azirányban, hogy a 22 %-ot képviselő részvénypakettet adják át a magyar egyetemnek, minek fejében az meghatározott összegű támogatást nyújt az egyháznak. A Magyar Népi Szövetség részéről ennek magyarázatát abban látják, hogy a Csőgör megbízásából tárgyaló egyetemi személy szoros rokoni kapcsolatban áll Weisz körének egyik tagjával, Weiszéknek pedig természetesen fontos érdekük fűződik minden olyan kísérlet megakadályozásához, amely a részvénytöbbségnek a Magyar Népi Szövetség számára való megszerzését célozza. A Magyar Népi Szövetség mg nem adta fel a katolikusokkal való megegyezés lehetőségét, de ettől független lépéseket tett a részvénytöbbségnek más úton és pedig alaptőke emeléssel való megszerzésére. Az alaptőke emelésére vonatkozó kérelmet a CASBI már jóváhagyta, de hátra van még a Bankszövetség hozzájárulása. Weiszék továbbra is azt híresztelik, hogy ők Bornemissza Géza és Jezsenszky bizalmasai, s őket Budapestről mindenben támogatják. Ezt bizonyos fokig megerősíteni látszik az az Erdélyszerte keringő hír, miszerint Weiszék több Bornemissza aláírású 1000 dolláros csekket hoztak forgalomba a romániai piacon. Összegezve az elmondottakat, kívánatosnak látszanék, ha Budapest Weiszékkal megszakítana minden kapcsolatot. Ezek az urak pl. az Er. IMI váltóügyének szellőztetésével nemcsak a magyar kormányzatot hozhatják román kormánykörök előtt igen kínos politikai helyzetbe, hanem az erdélyi magyar intézményeket is a legsúlyosabb veszélybe sodorhatják. Ha ugyanis arra szánnák magukat, hogy a váltókból származó igényeiket román bíróság előtt érvényesítsék, ez végzetesen kompromittálná a magyar intézményeket, mint amelyek magyar kormánypénzekkel operáltak, sőt ezen az alapon román részről az intézményeket létükben lehetne megtámadni. Ha ellenben a bank a Magyar Népi Szövetség irányítása alá kerül, biztosítva lesz a közérdekű célok szolgálata és rendelkezésre fog állani egy olyan megbízható pénzintézet, amelyen keresztül a hazai vonatkozású pénzműveleteket le lehet bonyolítani. A Magyar Népi Szövetségnek a bank jelenlegi igazgatóságában szereplő megbízottai máris biztosítottak arról, hogy nem foglalkoznak a gondolattal, hogy Er. IMI vagy bármilyen egyéb követeléseket erdélyi magyar intézményekkel szemben érvényesítsenek. Teljes mértékben magukévá teszik az ehhez fűződő politikai és méltányossági szempontokat. Gyöngyössy s.k. követségi tanácsos 108
MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k-23/d-36/pol.-1947. (33. d.)
22 Külföldön Károlsultak üo. JELENTÉS MINISZTER ÚR RÉSZÉRE Dr. Hernád Istvánnak a Külföldön Károlsultak Ügyosztálya vezetőjének romániai utazásáról Alulírott 1./ a közalkalmazottak ingóságainak hazaszállítása. 2./ a meginduló Casbi tárgyalásokhoz az ügyosztály tárgykörében szükséges előzetes tárgyismeretek megszerzése és 3./ a fasiszta rendszabályokkal elvont magyar vagyontárgyak visszajuttatása tárgyában szükséges intézkedések megállapítása céljából utaztam Bucarestbe és Kolozsvárra, 1947. március 10-én. A külföldi hatóságokkal hivatalos tárgyalásokat nem folytattam, miután a kérdésnek ilymódon való tisztázása diplomáciai útra tartozik. E tekintetben megelégedtem azzal, hogy a majdan szóbajövő intézmények egyik-másik vezetőjénél, köztük a román közgazdasági minisztériumban Barladenu államtitkárnál, a miniszter állandó helyettesénél udvariassági látogatást tettem, hangsúlyozva, hogy látogatásom csupán megismerkedést és nem tárgyalást céloz. Saját külképviseleti hatóságunkkal, valamint Romániában fenntartott, alább említett magyar szerveinkkel azonban tüzetesen érintkeztem és a szükséges információkat igyekeztem beszerezni. Különösen alaposan vizsgáltuk át dr. Iklódy Dezső követségi tanácsossal, a miniszterelnökség bucaresti Casbi bizottsági megbízottjával a meginduló tárgyalásokhoz szükséges anyagot. ad. 1./ Az országba visszaérkezett, valamint kitelepülni kívánó közalkalmazottak ingóságainak Romániából való elszállításához bonyolult engedélyek beszerzése szükséges. Az ingatlantokról a fekvésük szerint illetékes földrajzi helyen 7 példányban leltár veendő fel és a helybeli rendőrhatósággal záradékban igazoltatandó, hogy a jegyzékben foglalt tárgyak a kérelmező tulajdonát képezik. A példányok egy részét be kell nyújtani a román közgazdasági minisztériumhoz és ott kell kérni a kivitel engedélyezését. 109
Ennek megtörténte után a román pénzügyminisztérium vámosztályától kiviteli engedélyt kell kérni és ahhoz a román nemzeti bank jóváhagyó záradékát kell kieszközölni. Már a helyi leltár összeállítása és rendőrhatósági láttamozása is számos nehézséget fog okozni. Az ingóságok egy részét a Casbi foglalta le és ha a lefoglalás megszüntetése aránylag könnyebb feladatnak látszik is, szinte leküzdhetetlen nehézségek fognak ott felmerülni, ahol az ingóságokat ki is osztották. Számos esetben sikerült azonban a közalkalmazottaknak ingóságaikat biztonságba helyezni. Felmerült a kérdés, hogy a Casbinál való bejelentés elmulasztása nem jár-e megtorló intézkedésekkel. E tekintetben a helyszínen megnyugtató választ kaptam, mert a román kormány nem ragaszkodik az eddig be nem jelentett ingóságok bejelentéséhez, ha azok magyar állampolgárok tulajdonát képezik. A második Casbi rendelet már nem is írja elő az ilyen kötelező vagyontárgyak bejelentését. De nehézségeket okoz majd az ingók visszaszerzése akkor is, ha a Casbi azokat le nem foglalta. Azoknak az esetét kivéve, akik ingóságaikat bizalmi személyeknél biztonságba helyezték, a közalkalmazottak vagyontárgyai rendszerint nincsenek már eredeti helyükön. Nem csak a Casbi, de a helyi hatóságok is kiosztották használatra az ingók jelentékeny részét. Azoktól a román köztisztviselőktől, katonai vagy polgári személyektől, akiknek ingókat használatba bocsátottak, nehéz lesz az ingókat visszakapni, bármilyen jogos legyen is a birtokbahelyezés iránti kérelem. Míg a Casbi által lefoglalt vagy ki is osztott ingatlanokról majdnem minden esetben pontos leltárt vettek fel, a helyi hatóságok intézkedése sokszor leltár nélkül történt vagy legalább is nehezen hozzáférhető a leltárral. El kell tehát készülni arra, hogy a közalkalmazottak ingóságainak több mint fele a gyakorlatban vagy nem lesz visszaszerezhető, vagy kimondhatatlan nehézségek elé állítja a tulajdonost. A közalkalmazottak nemcsak az ingók fekvése szerinti – rendszerint a volt szolgálati – helyen ütköznek hosszú utánjárást jelentő akadályokba, de Bucarestben is ismételten és hosszasan kellene eljárniok az engedélyek megszerzése végett. Szinte elképzelhetetlen, hogy a fent említett három bucaresti hatóságnál mindenki maga kilincseljen és igyekezzék a sürgős elintézést kieszközölni. Ezért a közalkalmazottak ingóságainak hazahozatalát biznyos mértékben csak intézményesen lehet biztosítani. Míg az ingók fekvése szerinti helyen a szükséges eljárásokat, beleértve a leltár felvételét és a rendőri záradék megszerzését magának a közalkalmazottnak kell majd eszközölni, a román fővárosban való eljárásra – nézetem szerint megfelelő ideiglenes szerv felállításával – az államnak kell segítséget nyújtania. 110
Egy bucaresti magyar pénzügyminiszteri ideiglenes kirendeltség, amely 1-2 személyből állana, sikerrel tudná keresztülhajszolni az összegyűjtött záradékos leltárak alapján szükséges engedélyeket. Miután azonban a magyar közalkalmazottaknak nyilván a helyi hatóságoknál is nehézségük lesz, kisebb támogatás tőlük e téren sem látszik megvonhatónak. Ez abból állana, hogy Észak-Erdélyben két helyen, talán Kolozsvárt és Marosvásárhelyt egy-egy pénzügyi tisztviselő tartózkodna, aki a jogkereső közalkalmazottak és a bucaresti kirendeltség között az összekötő szerepét játszaná. Természetes, hogy ez a két megbízott is csak ideiglenes jelleggel tevékenykedne a két erdélyi városban. A hazaszállítás technikai része az Ibusz útján volna megoldható. Az összekötők itt is a tulajdonosok segítségére lennének. Az Ibusznak Bucarestben állandó kirendeltsége van, dr. Feketével, az Ibusz bucaresti megbízottjával a helyszínen tárgyaltam. Ő késznek nyilatkozott arra, hogy az Ibusz a vagonszerzés, -berakás és szállítás munkáját lebonyolítja, feltéve hogy az említett összekötők révén nem kell minden esetben a legkisebb községbe is kiszállani. Az Ibusz vállalkozna arra is, hogy a vagonokat kísérteti. Bucaresti eljárásom folytán visszaérkezésem után az Ibusz budapesti központja kereste is az érintkezést az ügyosztállyal. Több megoldás szól amellett, hogy a közalkalmazottak ingóságainak helyi összeszedését az állam nem vállalja. Egyrészt nem tudnak olyan személyeket állítani, akik az ingókat ismerik, másrészt nem volna elkerülhető a gondatlanság vádja, holott az ingók jelentékeny része hiányozni fog. A közalkalmazotti ingóságok kivitelnek engedélyezése tárgyában még meg kell jegyezni, hogy a helyszínen nyert értesülés szerint a román hatóságok keleti perzsák, zongorák, varrógépek, arany vagy ezüsttárgyak és műtárgyak kivitelét nem engedélyezi. Tekintettel arra, hogy a közalkalmazottak eltávozása a fegyverszüneti megegyezésen alapszik, ebből kifolyólag ilyen megszorítások nem helytállók. A bucaresti tárgyalások folyamán ezt a kérdést is tárgyalni kellene. Az ingók kérdése nagyjából fentiekben foglalhatók össze. A közalkalmazottak javai ügyében azonban az 1947. április 21-én Bucarestbe érkező tárcaközi bizottságnak más feladatai is lesznek. Számos közalkalmazott ingatlantulajdonát kisajátítás címén vették el, mindezideig minden ellenérték nélkül. Míg a közalkalmazottak ingóságainak hazaszállítása tárgyában a helyszínen szerzett értesülések szerint a magyar állampolgárság igazolását nem 111
fogják kérni, más vagyontárgyak és főleg az ingatlanok feletti rendelkezési jog kérdésében a román kormány és szervei a magyar állampolgárság igazolásához ragaszkodik. ad. 2./ Bucaresti tartózkodásom alkalmával a Casbi kérdést ügyvivővségünkön az akkor Budapesten tartózkodó Gyöngyösi István távollétében dr. Iklódy Dezső követségi tanácsossal, az ügyvivőség többi szerveivel és egyéb személyekkel tüzetesen megtárgyaltam. Megismerkedtem közben a Casbi egyik vezetőjével, Melidioneanu Grigore főigazgatóval. Nevezett felsőbb helyről kapott utasítást, hogy a magyar állampolgárok falusi és városi javainak mentesítését vigye keresztül. A Magyar Népi Szövetség is eljárt ebben az ügyben. Előzetesen magánúton érintkezésbe léptem a Magyar Népi Szövetség kolozsvári központjával, de nem léptem túl az információszerzés kereteit. Kolozsvárról Bucarestbe visszatérve el lehetett érni, hogy táviratban adják ki a közben elkészült rendelkezés szövegét. A rendelkezést március 14-én 48.636/1947. szám alatt adta ki a bucaresti Casbi igazgatóság, valamennyi megyei Casbi igazgatóság számára. A rendelkezés így szól: „Az eltávozott román állampolgárok falusi és városi javait – tekintet nélkül a politikai személyi lapra – valamint a magyar állampolgárok ilyen javait a tulajdonosok, vagy ezek megbízottai gondnokságába kell adni. Ezeknek a javaknak a bérbeadása tilos. Az ilyen bérbeadásokból származó követelések behajtása felfüggesztendő, amennyiben a tulajdonosok politikai személyi lapja kedvező. E rendelkezések alól kivétetnek azoknak a személyeknek a javai, akik még nem tértek vissza, vagy akik javaik átvételét visszautasítják. Ezeket a javakat az érvényben lévő jogszabályok szerint kell bérbeadni.” Illetékes helyen nyert értelmezés szerint a második és harmadik bekezdés csak román állampolgárokra vonatkozik. Ezzel a magyar állampolgárok falusi és városi javainak ügye, beleértve a falusi és városi magáningatlanokat is, lényeges előrehaladást tett. Az érdekeltek felszólítandók volnának, hogy az illetékes vármegyei Casbi hivataloknál megfelelő kérelmet terjesszenek elő. Nem nyert azonban rendezést a jogi személyek vagyona, valamint a kereskedelmi és ipari jellegű vagyontárgy ügye. Az április 21-én kezdődő tárgyalások keretében az elvi kérdéseken kívül a következő részletkérdések volnának tisztázandók: a./ az állampolgárság igazolásának kérdése, b./ a hagyatéki kérdések, c./ az illetékmentesség kérdése, d./ mint legfontosabb, a felszabadítás technikai keresztülvitele. 112
Az állampolgárság kérdésében még belföldi vonalon sem tudtunk egységes álláspontra jutni. A román állampolgársági törvény nagyon engedékeny és a 261. számú rendelettörvény lehetővé teszi a visszatérőknek – ha előzetesen magyar állampolgárok voltak – visszatérésüktől számított 60 napon belül a román állampolgárság visszakérését, feltéve, hogy nem visszahonosítás folytán vesztették el román állampolgárságukat. A román állampolgársági rendelettörvényt, ennek 12-es számú végrehajtási utasítását és a román belügyminisztérium 46.886/a számú külön utasításának kivonatát beszereztem és az illetékes tárcáknak tudomásul vétel végett másolatban megküldtem. A jogi személyek nemzeti hovatartozásának igazolását külön kell letárgyalni. A hagyatéki kérdésekben a 826-os román rendelettörvény 12. és 13. §-a, valamint a 998-as rendelettörvény intézkedik. Az anyag Takácsy Miklós külügyminiszteri titkár úrnál betekinthető. Az illetékmentesség kérdésében a román pénzügyminisztérium részéről ellenállásra aligha fogunk akadni, egyébként is a román illetékek a mi számunkra alacsonyak, így a kérdésnek forintban nagyobb jelentősége nincs. A jogi személyek és vállalatok felszabadításának kérdése a legnehezebb. Ebben az irányban azonban – miután a miniszterelnökség Casbi bizottsága az ügyek intézését magának fenntartotta – tárgyalásokat nem folytattam, ebben egyébként az idő rövidsége is akadályozott volna. Mindenesetre tisztázandó lesz a bérbeadásokból származó jogviszonyok feloldásának, valamint az időközi hasznok és formailag jogos vagy még formailag is jogtalan ügyviteli intézkedésekből származó károk kérdésének tisztázása. Bizalmas értesülés alapján arról értesültem, hogy a román kormány lehetőleg meg akarja tartani a kezelésben beállt változások előnyeit, vagy pedig azokat, sőt lehetőleg egyes vállalatokat is romániai pártoknak szeretne juttatni. Bucaresti külképviseletünk nem helyesli, ha az etnikailag magyar, de odaát élő román állampolgárságú személyek magán vagy vállalati vagyonának kérdését beillesztenék a tárgyalásokba. Amennyiben hazaszállításról van szó /nem csak az alkalmazottak ingóságainál, de magánszemélyek vagyontárgyainál is/ a román közgazdasági minisztérium állásfoglalása a döntő. Barladeanu államtitkár kezében van az intézkedés és tőle függ, hogy a hazaszállítás engedélyeztessék és a kérelmek sürgősen elintéztessenek. Miután sok magyar cégnek technikai felszerelései is hazaszállításra várnak az ilyen ipari és kereskedelmi jellegű vagyon visszaszállítása is felveendő a tárgyalások anyagába. Az állampolgárság kérdésében Bunaceu belügyi államtitkár állásfoglalása az irányadó román viszonylatban.
113
Kisajátítás jogcímén is történtek oly birtokbavételek, amelyek látszólag a román állampolgárokkal szemben is elrendelhetők voltak, de gyakorlatban a magyar állampolgárok javaival szemben más szempontok szerint alkalmaztattak. A vélelmezett ellenség fogalmát végleg meg kellene szüntetni. Miután Romániában a befolyásolás igen tágkörű, az elvben megállapított intézkedések csak akkor válnak gyakorlativá, ha az illetékes szervek külön jóakaratát sikerül megszerezni. Különösen vonatkozik ez az ügyek késedelemmentes elintézésére. ad. 3./ A fasiszta rendszabályokkal elvont magyar vagyontárgyak visszajuttatása tárgyában különösebb intézkedésre szükség nincsen, miután a Romániai Demokratikus Zsidó Népközösség /székhelye: Kolozsvárt/ külön jogot nyert arra, hogy a zsidók javaira nézve a Casbi alól való mentesítés iránt önállóan fellépjen. Ez az intézmény a magyar állampolgárok ügyét és érdekeit is hajlandó képviselni a román hatóságokkal szemben. A Casbi az ilyen javakat a szövetség egyszerű kérelmére feloldja. Budapest, 1947. március 29-én dr. Hernád s.k. MOL Rom. Küm. XIX-J-1-k-23/d-1947. (33. d.) 23. JEGYZŐKÖNYV a CASBI igazgatás alatt álló magyar javak zár alól való feloldásának módozatairól és az ezzel kapcsolatos egyéb kérdésekről A magyar kormánybizottság és a román kormánybizottság attól az óhajtól vezérelve, hogy a két ország közötti kapcsolatokat a kölcsönös megértés és barátság szellemében kifejlesszék, az alábbi rendelkezésekben állapodott meg, amelyeket a két kormánynak elfogadásra ajánl: Első cikk I. A CASBI ellenőrzés alól felszabadítandó javak két csoportra oszlanak: 1./ természetes vagy jogi személyek tulajdonában lévő ingatlanok és ingóságok; 2./ Természetes vagy jog személyek tulajdonában lévő kereskedelmi és ipari vállalatok. 114
Az első csoportba tartozó javak tárgyában benyújtott kérelmekre az illetékes román hatóságok harminc nap alatt kötelesek határozatot hozni. Ez a határidő a jelen Jegyzőkönyvben megállapított előírásoknak megfelelő mellékletekkel ellátott kérelem benyújtásának napján veszi kezdetét. a 2./ csoportba tartozó javak tárgyában ez a határidő hatvan nap. Ha a CASBI a kérelem tárgyában az igazoló okiratok vagy a feltétlenül szükséges felvilágosítások hiányában nem tud határozatot hozni, vonatkozó nyilatkozatában köteles az iratok hiányainak pótlása céljából szükséges felvilágosításokat megadni. Amennyiben az iratok hiányait a fent említett intézkedés értelmében pótolták, a véghatározatot az ettől az időponttól számított harminc nap alatt meg kell hozni. Ha a kérelmeket a bukaresti Magyar Politikai Misszió /bukaresti Magyar Követség/ útján terjesztették elő, akkor a véghatározatot és egyéb közléseket is közvetlenül ennek a missziónak kell megküldeni. II. A véghatározatot a román törvényekben megállapított büntető jogkövetkezmények terhe alatt harminc napon belül közzé kell tenni és végre kell hajtani. III. A zár alól való feloldás iránti kérelmet a tulajdonos vagy annak képviseletére a magyar jog szerint jogosult személy terjesztheti elő. Abban az esetben, ha a magyar állampolgárok javaira vonatkozólag hatályban lévő törvényes rendelkezések alapján maga a magyar állam terjesztené elő a kérelmet, a kérelemnek magában kell foglalnia a magyar állam nyilatkozatát arra nézve, hogy az esetleg felmerülő minden igény tekintetében felelősséget vállal. MÁSODIK CIKK I. A természetes személyek tulajdonát képező javak zár alól való feloldása céljából a következő tanúsítványokat kell előterjeszteni. 1./ A tulajdonos jelenlegi magyar állampolgárságát, valamint azt a tényt igazoló okiratot, hogy az illető az 1944. évi szeptember hó 12. napján nem volt sem német, sem olasz állampolgár; 2./ A tulajdonjogot – harmadik személyek jogainak mindennemű sérelme nélkül – a következő tanúsítványokkal kell bizonyítani: A/ Az ingatlan javak tekintetében telekkönyvi kivonattal, vagy adásvételi szerződéssel, vagy telekkönyvi bekebelezés alapjául szolgáló más okirattal, amelyekből a „data certa” kitűnik és az 1944. évi szeptember hó 12.-ik napját megelőző kelettel vannak ellátva. A két utóbbi esetben a közjegyzői hitelesítést, vagy pénzügyi hatóság által történt záradékolás „data certa”-nak kell tekinteni.
115
Szükség esetén a bukaresti magyar Politikai Misszió igazolja, hogy az illető magyar hatóság illetékes volt a „data certa” tanúsítására. B/ Az ingó javak tekintetében a tulajdonjog semmiféle különleges igazolására nincs szükség, és a feloldást a zár alá vétel alkalmával felvett leltár alapján kell teljesíteni. Abban az esetben, ha harmadik személy a jelen jegyzőkönyv létrejöttének időpontjáig a CASBI leltárba felvett ingó javakra nézve igényt jelentett be, a zár alól feloldott. javakat jegyzőkönyvileg a leltárban szereplő kérelmezőre kell bízni, aki azokat – a román törvényekben megállapított jogkövetkezmények terhe alatt – a bíróság döntéséig megőrizni tartozik. Ez a kötelezettség megszűnik, ha az igénylő három hónapon belül nem nyújt be a bíróságnál keresetet. C/ A kereskedelmi társaságok tekintetében: a/ a bemutatóra szóló részvényekkel rendelkező részvénytársaságokra és a szövetkezetekre vonatkozólag a magyar érdekeltség tulajdonában lévő részvények számát és névértékét, illetőleg az üzletrészekben való részesedést igazoló tanúsítványt; b/ más kereskedelmi társaságokra vonatkozólag a magyar részesedés arányát igazoló tanúsítványt. II. A jogi személyek tulajdonát képező javaknak a zár alól való feloldása céljából a következő tanúsítványokat kell előterjeszteni. 1/a/ Amennyiben a tulajdonos kereskedelmi társaság, olyan tanúsítványt, amely bizonyítja, hogy az illető társaság a Magyarországon hatályban lévő törvényes rendelkezéseknek megfelelően be van jegyezve, és ezeknek megfelelően működik, hogy székhelye magyar területen van, valamint, hogy a társaságban sem nyílt, sem burkolt alakban semmiféle német vagy olasz részesedés nincs. b/ Amennyiben a tulajdonos nem kereskedelmi jellegű jogi személy, olyan tanúsítványt, amely bizonyítja, hogy a Magyarországon hatályban lévő törvényes rendelkezéseknek megfelelően alakult meg, ezeknek megfelelően működik, székhelye magyar területen van és hogy a társaságban sem nyílt, sem burkolt formában semmiféle német vagy olasz részesedés nincs. 2./ A tulajdonjogot az I/ A-C bekezdésekben felsorolt tanúsítványokkal kell bizonyítani. III. A CASBI hatóságokhoz benyújtandó összes bizonyítványokat, mind a természetes, mind a jogi személyek számára a bukaresti Magyar Politikai Misszió állíthatja ki. A magyar kormány teljes felelősséget vállal azokért a magánjogi jogkövetkezményekért, amelyek abból a tényből származhatnak, hogy az állampolgársági bizonyítványok alapján tett intézkedések a Romániával kötött
116
békeszerződés 26. cikkében foglalt rendelkezésekkel, vagy az Olaszországgal kötött békeszerződés vonatkozó rendelkezéseivel nem összeegyeztethetők. HARMADIK CIKK A.. 1./ Az ingó és ingatlan javak visszaadásakor a CASBI által kirendelt gondnok, - a tulajdonosnak /vagy megbízottjának/ közreműködésével – a román törvényekben foglalt büntető jogkövetkezmények terhe alatt jegyzőkönyvet köteles felvenni és ahhoz leltárt köteles csatolni. A tulajdonosnak /megbízottjának/ joga van a jegyzőkönyvben észrevételeit megtenni és a gondnok köteles ezeket az észrevételeket a jegyzőkönyvbe felvenni. A gondnok köteles a leltárban felvett javak tárgyában általa létesített jogviszonyokra vonatkozó összes okiratokat a leltárhoz csatolni és azokat a jegyzőkönyvben felsorolni. Amennyiben a visszaadott javakra vonatkozó jogcselekmények nem írásbeli szerződésen alapulnak, a gondnok köteles a szóbanlévő jogcselekményekre vonatkozó összes felvilágosításokat megadni. A tulajdonosnak /megbízottjának/ kérelmére a leltárt azon a helyen kell felvenni, ahol a visszaadandó javak vannak. A tulajdonos jogosult megbízottja nevét és lakcímét – a törvényes formában kiállított meghatalmazás csatolása mellett – a zár feloldása iránti kérelemben megjelölni. Ebben az esetben a megbízott nevét a zár alól való feloldás tárgyában hozott véghatározatban fel kell tüntetni. 2./ A kereskedelmi és ipari vállalatok visszaadását illetőleg az 1/ pontban megállapított eljárást kell alkalmazni a következő kiegészítésekkel: a/ a tulajdonosnak /megbízottjának/ kérelmére a gondnok a leltárt vagy a társaság székhelyén, vagy azon a helyen veszi fel, ahol a vállalat van. b/ A vállalat kereskedelmi könyveiben fel kell jegyezni a leltár felvételének időpontját. 3./ Azoknak a részvényeseknek a megbízottja, akiknek a vállalatban való részesedése miatt a vállalatot zár alá helyezték, részt vehet a leltár szerkesztésében és a tulajdonosnak a jelen cikk 1/ pontjában meghatározott jogait gyakorolhatja. 4./ Amennyiben a CASBI igazgatóságot /gondnokot/ nevezett ki, ennek megbízatása az ellenőrzést megszüntető véghatározat meghozatal napján minden külön intézkedés nélkül megszűnik. a/ a halasztást nem tűrő ügyek intézését ellátni, b/ az ellenőrzést megszüntető véghatározat keltétől számított hatvan napon belül rendkívüli közgyűlést összehívni, amelynek napirendjére fel kell venni az új igazgatóság megválasztását.
117
Abban az esetben, ha a felmentett igazgatóság /gondnok/ ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, a részvényesek az illetékes törvényszéktől kérhetik a rendkívüli közgyűlés összehívását. B. A zárt feloldó véghatározatot követően a meglévő és a CASBI szerveinek ellenőrzése alatt lévő ingójavakat abban az állapotban a tulajdonosnak visszaadni, amilyen állapotban vannak; az ingóságok jelenlegi bírlalója azokat harminc napon belül köteles visszaadni. A CASBI meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket, hogy a zár alatt lévő ingóságokat azok jelenlegi bírlalója a vonatkozó román törvényekben meghatározott jogkövetkezmények terhe alatt ugyanazon a helyen szolgáltassa vissza, mint ahonnan azt elszállította. C. Az ingóságok Magyarországra szállításához szükséges engedélyt, kiviteli engedélyt, a tulajdonos /megbízottja/ még a javak visszaadása előtt meg fogja kapni. A kiviteli tilalom alól kivétetnek a keleti szőnyegek, varrógépek, házi használatra szolgáló ezüsttárgyak, zongorák, egyéb házi használatra szolgáló tárgyak, valamint a foglalkozás vagy mesterség gyakorlásához szükséges tárgyak, amennyiben azok a kérelmező berendezéséhez tartoznak. Amennyiben az ingóságok között olyan javak vannak, amelyekre nézve a kiviteli tilalom alól fontos nemzetgazdasági és termelési érdekből nem lehet kivételt engedélyezni, a tulajdonos /megbízottja/ részére biztosítani kell azt a jogot, hogy ezeknek a javaknak ellenértékét árucikkekben vagy más alakban a magyar-román kereskedelmi megállapodásban később megállapítandó feltételek mellett Magyarországra szállíthassa. NEGYEDIK CIKK 1./ A CASBI hatóságok, vagy a CASBI által kirendelt szervek által foganatosított minden olyan intézkedés és az általuk létesített minden olyan jogviszony, amely a tulajdonosnak a javaira vonatkozó szabad rendelkezési jogát a zár alól való felszabadítást követő időben korlátozná, az 1947. évi augusztus 31. napján megszűnik, kivéve a/ a háztulajdonosok és a bérlők közötti jogviszony szabályozása tárgyában az 1946. évi május 4.-ik napján kelt 330. számú törvény hatálya alá tartozó lakbérleti szerződéseket, b/ a kollektív szerződések hatálya alá tartozó szolgálati szerződéseket. 2./ A jelen cikk 1./a/ pontjában nem említett bérleti szerződések a tulajdonos kívánságára az 1947. évi november 30.-ik napján megszűnnek, kivéve, ha már ez időpont előtt lejárnak. 118
ROMÁN JAVASLAT
MAGYAR JAVASLAT
A több mint 20 munkást foglalkoztató A bérlőt azonban természetesen vállalatok bérlői, amennyiben kártalanítás illeti meg az általa szerződésük az előző bekezdésben eszközölt beruházásokért és az üzem foglaltak értelmében megszűnik a vitelére fordított hasznos kiadásokért. visszaadott vállalat tulajdonosától jogosultak kártalanítást kérni, annak a tényleges gazdagodásnak /beruházások és hasznos kiadások/ erejéig, amely a vállalatnak a bérleti szerződés időpontjában fennállott helyzetéhez képest megállapítható. 1. A részvénytársaságoknál lehetőséget kell adni arra, hogy a régi részvényesek a társaságban való részesedésük tekintetében az 1945. évi február 15. napján fennállott arányt meghatározandó módozatok mellett, de a jelenlegi részvényesek érdekeinek épségben tartásával, visszaállítsák. 2. Addig is, amíg a fent említett művelet megtörténik, a zár alá vételt megelőző utolsó közgyűlés jegyzőkönyvének igazolt korábbi részvényesek ugyanolyan arányú szavazattal rendelkeznek, mint a CASBI igazgatás alatt végrehajtott alaptőke emelést megelőzően rendelkeztek. ÖTÖDIK CIKK MAGYAR JAVASLAT
ROMÁN JAVASLAT
Gyorsított eljárást kell bevezetni abból a célból, hogy természetes személyek ezen az úton érvényesíthessék kártérítési igényüket a CASBI gondnokok, valamint minden más személy ellen, aki a CASBI szervei által szándékosan, valamint azok vétkes gondatlansága által előidézett károsodás révén vagyonát hátrányukra növelte
A tulajdonos a CASBI leltárba felvett és a zár feloldásakor vissza nem adott javait jogcím nélkül bírlaló magánszemélyek ellen a köztörvények szerint visszakövetelési keresettel élhet, hűtlen kezelés esetén pedig bűnvádi eljárást indíthat később megállapítandó gyorsított eljárás útján.
HATODIK CIKK 119
1./ Az Észak-Erdélyben szolgálatot teljesített és jelenleg Magyarországon lakó magyar köztisztviselők ezidő szerint még Romániában lévő házi berendezési tárgyaikat Magyarországra szállíthatják függetlenül attól, hogy ezek a javak CASBI kezelés alatt vannak-e vagy sem, a következő feltételek mellett: a/ Az alábbi könnyítések miden közalkalmazottat, szolgálatban nem áló közalkalmazottat, valamint azok özvegyeit és árváit megilletik; b/ az illetékes magyar minisztérium tanúsítja, hogy a kérelmező közalkalmazott volt és Észak-Erdélyt az 1945. évi január hó 20.-ik napján kötött fegyverszüneti egyezményben foglalt rendelkezések értelmében hagyta el, valamint azt, hogy jelenleg Magyarországon lakik; c/ a szolgálatot teljesítő közalkalmazottak nem tartoznak állampolgárságukat külön igazolni, a többi közalkalmazott, valamint azok özvegyei és árvái magyar állampolgárságát az illetékes magyar minisztérium igazolja; d/ a kiviteli engedély iránti kérelmekhez leltárt, valamint a b/ és c/ pontokban megállapított tanúsítványt kell csatolni; e/ ezeket a kérelmeket a bukaresti Magyar Politikai Misszió továbbítja a megyefőnökhöz. f/ a megyefőnök vagy megbízottja megállapítja, hogy a berendezése CASBI ellenőrzés alatt volt és azt a kérelmezőnek visszaadták. Más ingójavak tekintetében csupán azt vizsgálja, hogy azok az 1944. évi szeptember 12. napján vagy ezt megelőzően a kérelmező birtokában voltak-e A fentiek megállapítása után a megyefőnök vagy megbízottja a vonatkozó leltárt láttamozza, ez a láttamozás pótolja a kiviteli engedélyt. A román hatóságok minden tekintetben közreműködnek abban, hogy az ingójavak elszállítása késedelem nélkül lebonyolódjék. g/ a 3. Cikk C/ pontjában foglalt rendelkezések a jelen cikk első bekezdésében meghatározott javakra nézve is alkalmazást nyernek. A két kormány elvileg egyetért abban, hogy teljes mozgási szabadság és útlevél könnyítés engedélyeztessék azoknak a magánszemélyeknek akik ingójavaik Magyarországra való szállítása végett Romániába jönnek. 2./ A román kormány kijelenti, hogy a CASBI ellenőrzés alól feloldott javak, valamint a jelen cikk 1./ pontjában meghatározott javak tulajdonosaira nézve hajlandó a Magyarország és Románia között a polgári eljárás, valamint a magánjog egyes kérdéseire vonatkozólag az 1924. évi április hó 16 napján Bukarestben kötött egyezmény 2. Cikkében, valamint 4-10 cikkeiben foglalt rendelkezéseket alkalmazni. 3./ A zár alól feloldott magyar javak tulajdonosainak joguk lesz a Romániában lévő egyéb javaik eladásából származó összegeket belföldön vállalataikban közvetlenül felhasználni. Ezeket az összegeket a társasági tőke 120
növelésére, az adósságok fizetésére, valamint forgótőke gyanánt lehet felhasználni. Ezeknek az összegeknek a felhasználását, a Román Nemzeti Bank ellenőrizni fogja. 4./ Az igazságügyi és pénzügyi hatóságok előtt újabb eljárásra való jog biztosíttatik abban az esetben, ha a tulajdonos érdekeit a CASBI igazgatás szervei komolyan megsértették azáltal, hogy a törvényes jogorvoslat útját elmulasztották igénybe venni. 5./ A tulajdonosok javaiknak a CASBI kezelés idejéből származó hátralékos adóterhének kifizetésére harminc napos halasztást kapnak. A folyó adókra nézve a halasztás 60 nap. Ezek a határidők a javak tényleges visszaadásának napján kezdődnek. A tulajdonosok ezen határidő alatt az adókat bírság nélkül fizethetik. Hátralékos adónak az 1944. évi szeptember 1. napjától az 1947. évi március hó 31. napjáig esedékessé vált adókat kell tekinteni. /Parafálva magyar részről: Bolgár Christo román részéről: 1947. május 16./ Bizalmas záradék A román kormány kijelenti, hogy jóakarattal fogja elbírálni azoknak a magyar állampolgároknak a helyzetét, akiknek mezőgazdasági ingatlanát a CASBI zár alól feloldották és lehetőséget fog nyújtani nekik, hogy ezeknek az ingatlanoknak az ellenértékét megkaphassák, a zár alól való feloldástól számított hat évi határidőt állapítva meg, hogy ez alatt az idő alatt az elidegenítés méltányos feltételek mellett történhessék. MOL XIX-J-1-k-23/g-CASBI-Jegyzőkönyv-1947. (37.d) 24. A 826/1946. és 998/1946. számú törvények kiegészítésére és megváltoztatására vonatkozó 333/1947. számú törvény 1. Szakasz - A 826/1946. és 998/1946. számú törvények rendelkezései alá eső személyek tulajdonát képező, Casbi ellenőrzés alá helyezett javak visszabocsájtására vonatkozó kérések iktatásuktól számított legfeljebb 45 nap alatt intézendők el, kivéve azokat az eseteket, melyekben a kérés valamely kereskedelmi vagy iparvállalatra vonatkozik, mely esetekben a határidő 90 nap Amennyiben a kérés nincsen felszerelve az összes szükséges bizonyítékokkal, úgy a Casbi kérelmezőt hiánypótlásra hívja fel. Ily esetben az
121
előző bekezdésben megállapított határidő a hiányzó okiratok benyújtásától számítandó. A határozatok a Monitorul Oficialban 10 napon belül közzéteendők és a közzétételtől számított 30 nap alatt végrehajtandók. A visszabocsájtás iránti kéréseket benyújthatja személyesen a tulajdonos, annak a hazai törvények szerinti törvényes képviselője, vagy pedig különleges meghatalmazással ellátott megbízottja. 2. Szakasz - Kérelmezőknek a következőket kell igazolniok: 1./ Jelenlegi állampolgárságukat, valamint azt a tényt, hogy 1944. szeptember 12-én nem voltak német, vagy olasz állampolgárok. 2./ A tulajdonjogot, mely jog - harmadik személyek jogainak sérelem nélkül - a következőképp igazolandó: A/ ingatlan javaknál: hiteles telekkönyvi kivonattal, vagy pedig 1944. szeptember 19-e előtti „biztos kelettel” /”data certa”/ bíró tulajdonjogszerző okirattal, /”data certa”/ a román jogszabályok szerint valamely hatósági, pl. bírói-, pénzügyi szervtől, közjegyzőtől, stb. származó intézkedésből vagy rávezetésből kitűnő időpont, melyből megállapítható, hogy az okirat ebben az időben tényleg már létezett. B/ Ingó javaknál a Casbi által felvett átvételi jegyzőkönyv szolgál a birtoklástól megfosztott személy tulajdonának igazolására, ellenkező bizonyítékok előterjesztéséig. Ha valamely harmadik személy nyújt be kérést oly ingó, vagy ingatlan vagyontárgy átadására vonatkozólag, amelyet a Casbi más személy nevén vett át, és egyidejűleg nem terjeszt elő a tulajdonra, vagy birtokra vonatkozó, a Casbinál szereplő személlyel vagy általános örököseivel szemben joghatályosan felhasználható hiteles okiratot, úgy a vagyontárgyat annak a személynek adják vissza, akitől azt átvették, azzal a kötelezettséggel azonban, hogy azt polgári perrendtartás 1633., 1634. szakaszainak rendelkezései szerint megőrizni tartozik. C/ Kereskedelmi társaságoknál és szövetkezeteknél kérelmezők részesedésüket vagy részvényeiket az illetékes magyar hatóságok hivatalos bizonyítványával tartoznak igazolni, feltüntetve a részvények vagy részjegyek számát és névértékét. 3. Szakasz - Ha kérelmező magyarországi jogi személy, úgy a tulajdon igazolására a 2. szakaszban meghatározott iratokon kívül beterjeszteni tartozik a következő bizonyítékokat is: a/ kereskedelmi társaságok esetében, hogy a társaság Magyarországon a törvényeknek megfelelően megalakult és be van jegyezve, hogy magyarországi székhelyének megfelelő törvényes rendelkezése szerint működik, és hogy sem nyíltan, sem burkoltan nem tartalmaz német vagy olasz érdekeltséget. b/ Nem kereskedelmi jellegű jogi személyeknél az a/ alattiaknak megfelelő bizonyítékok terjesztendők elő. 122
4. szakasz - A javak visszabocsájtása jegyzőkönyv felvétele útján történik, amelyet a Casbi által kinevezett gondnok, továbbá az a személy vagy meghatalmazottja kell aláírjanak, akiknek javára a visszabocsájtás történik. A jegyzőkönyvhöz csatolandó a fentírt személyek által aláírt leltár. Ami az ingóságok visszaszolgáltatását illeti, a Casbi szervek a meglévő és ellenőrzésük alatt álló ingóságokat a visszaszolgáltatás időpontjában fennálló állapotban tartoznak visszabocsájtani. jegyzőkönyvbe veendők az átadás alkalmával az aláírók részéről történt összes megjegyzések. A javak átadásával egyidejűleg az átvevőnek át kell adni az ezen javak tekintetében a felügyelet tartama alatt eszközölt jogügyletekre és jogcselekményekre vonatkozó összes okiratokat és bizonyítékokat és a jegyzőkönyvben fel kell említeni úgy ezeket, mint azokra a jogügyletekre és cselekményekre vonatkozó szükséges magyarázatokat és tárgyi adatokat, amelyekre írásbeli bizonyítékok nincsenek. Az átvevő kívánságára a jegyzőkönyvet a javak fekvési helyén kell felvenni. Ha visszabocsájtás tárgya valamely kereskedelmi vagy iparvállalat, akkor kérelmező kívánhatja, hogy a jegyzőkönyvet a vállalat székhelyén vegyék fel és a jegyzőkönyv felvételének időpontját a kereskedelmi könyvekben fel kell tüntetni az átadó és átvevő aláírása kapcsán. - Ha a vállalat valamely kereskedelmi társaság formájában működik, úgy bármely résztulajdonosnak vagy részvényesnek jogában áll résztvenni az átadásnál, aláírva a jegyzőkönyvet és a leltárt. A Casbi által kinevezett gondnokok megbízatása jogszerűen megszűnik a visszabocsátási határozatnak a Monitorul Oficialban való közzétételével, az új igazgatóság összeállításáig azonban fennmaradnak a következő kötelezettségei: a/ elvégezni köteles a halaszthatatlan folyamatos adminisztratív teendőket, b/ a visszabocsátási határozat közzétételétől számított 60 nap alatt összehívni köteles egy rendkívüli közgyűlést az új igazgatóság megválasztása céljából. 5. Szakasz - A magyar állampolgárságú tulajdonosok visszabocsátott javai közül az Ipar és Kereskedelmi Minisztérium esetenkénti engedélyével Magyarországra kivihetők a szokásos házi használati tárgyak, valamint a foglalkozás vagy mesterség űzéséhez szükséges eszközök, a nemzetgazdasági szempontból feltétlenül szükségesek kivételével. 6. Szakasz - Bármely a Casbi vagy szervei által a visszabocsátott javakra vonatkozólag kötött oly jogügylet vagy jogcselekmény, mely a zárlat feloldásának időpontját meghaladóan korlátozza a tulajdonos szabad rendelkezési jogát, a visszabocsátási határozatnak a Monitorul Oficialban való közzétételétől számított 30 nap alatt megszűnik. 123
7. Szakasz - A Casbi kezelés alatt a kereskedelmi társaságoknál eszközölt részvényjegyzékek érvényben maradnak. A régi részvényesek azonban, akiknek részvényeiket visszaadták, kérhetik azon közgyűlési határozatok megsemmisítését, amelyek a társasági tőke emelését mondva ki megváltoztatták az ellenőrzés alá helyezés előtt fennálló részesedési arányt, amennyiben a többség összetételében a visszabocsátás tárgyát képező részvények is részt vettek és szavazatuk nélkül az alapszabályokban előírt többség nem jött volna össze. Ily határozatok megsemmisítése esetén az igazgatóság a megsemmisítő határozat jogerőssé válásától számított 15 nap alatt új közgyűlést tartozik összehívni, mely újból dönt a megsemmisített közgyűlési határozat tárgysorozatának kérdésében. Az új részvényeknek a jelen szakasz értelmében való megsemmisítése esetén a társaság a megsemmisített részvények tulajdonosainak befizetéseiket időszerűsített /”reaktualizált értékű”/ stabilizált leiben tartoznak megtéríteni, a részvénytársaságok vagyonállagának átértékelésére vonatkozó törvény szerint. 8. Szakasz - A visszabocsájtott javak tulajdonosai és bérlői között a beruházásokra, valamint a szükséges és hasznos kiadásokra vonatkozólag felmerülő viták eldöntésére minden ítélőtábla székhelyén egy választott bíróság létesül, melynek elnöke az igazságügyminisztérium által kijelölt ítélőtábla bíró és tagjai az érdekelt felek által kijelölt egy-egy szakértő választott bíró. A választott bíróság a vitákat méltányossági alapon, az egyes esetek tényleges körülményeinek figyelembevételével, a köztörvényi perrendtartás szabályai szerint dönti el. A kölcsönös igények értékének megállapításánál az aktuális értékeket kell figyelembe venni. A bíróság szótöbbséggel határoz. A választott bíróság határozta a Legfelsőbb Semmítőszék és Bíróság előtt felülvizsgálati kéréssel támadható meg a köztörvényi szabályok szerint. 9. Szakasz - A Casbi felügyelet alól feloldott javak tulajdonosai a jelen törvény 4. szakasza értelmében vissza nem bocsájtott javakat a köztörvényi szabályok szerint visszaigényelhetik bármelyik személytől, aki azokat jogcím nélkül tartja birotkában. A visszabocsájtásnak a bírlaló általi igazolatlan megtagadása esetén a tulajdonos a büntető perrendtartás szabályai szerint büntető feljelelentést tehet és a bírlaló a BTKV 537. §-a szerint büntetendő. A jelen szakasz alapján indított perek sürgősen és elsőbbséggel folytatandók le. 10. Szakasz - A magyar állam azon tisztviselői, akik a magyar megszállás idején Észak-Erdélyben szolgáltak és jelenleg Magyarországon laknak, kivihetik oda használati tárgyaikat az Ipari és kereskedelmi minisztérium esetenkénti engedélyével, függetlenül attól, hogy Casbi ellenőrzés alatt állottake vagy sem.
124
E rendelkezés vonatkozhat a jelenleg nyugdíjazott volt tisztviselőkre, valamint az elhalálozott tisztviselők özvegyeire és kiskorú leszármazóira is. Kérelmezők előterjeszteni tartoznak magyar állampolgárságuk bizonyítékát, valamint az illetékes magyar szakminisztérium arra vonatkozó igazolását, hogy a megszállás alatt Észak-Erdélyben köztisztviselők voltak, hogy Észak-Erdély területét az Egyesült Nemzetek és Magyarország között 1945. január 20-án kötött Fegyverszüneti Egyezmény értelmében hagyták el és hogy jelenleg Magyarországon tartózkodnak. 11. Szakasz - A Román Nemzeti Bank a Casbi ellenőrzés alól felszabadult javak magyar állampolgár tulajdonosainak engedélyt adhat arra, hogy az ország területén található egyéb javaik eladásából származó összegeket Romániában lévő vállalataikban felhasználhassák, de csak új beruházások-, a vállalattal kapcsolatos fizetések eszközlésére, vagy forgótőke céljaira. 12. Szakasz - A polgári-, büntető,- és pénzügyi rendtartások által megállapított és a Casbi, vagy szervei által a Casbi felügyelet tartama alatt a visszabocsátott javakra vonatkozólag ki nem merített összes jogorvoslati lehetőségek, vagy azok a jogorvoslati kérések, amelyeket mint elkésettet, bélyegezetlent, indokolatlant, helytelenül előterjesztett, vagy bármely más formai hibából érdemi elintézés nélkül semmisnek nyilvánítottak, - a javak visszabocsátásáról felvett jegyzőkönyv keltétől számított törvényes határidőn belül a tulajdonos által újból igénybevehetők. 13. Szakasz - A magyar állampolgárság igazolása a magyar belügyminisztérium bizonyítványával történik. Azok a román állampolgárok, akik magyar állampolgársági igazolványokat használnak fel, jogszerint és minden egyéb eljárás nélkül elvesztik román állampolgárságukat. Ily esetben a Casbi szervek hivatalból tartoznak megkeresni az illetékes elöljáróságokat a szóban forgó személyeknek az állampolgársági névjegyzékből való törlése végett. 14. Szakasz - A Casbi felügyelet alá vont javakat nem lehet feloldani abban az esetben, ha az ügycsomóban arra vonatkozó bizonyítékok találhatók, hogy kérelmező háborús büntettek miatt vizsgálat alatt áll, vagy vád alá van helyezve. Ily esetben a javakra vonatkozólag a háborús bűntettekben és az ország romlásában vétkes személyek felelősségre vonására és megbüntetésére vonatkozó törvényben előírt biztosító rendszabályokat kell alkalmazni. 15. szakasz - A visszabocsájtott javak tulajdonosai a tényleges visszaszolgáltatás időpontjától számított 30 napos halasztást kapnak a közvetlen-, vagy harmadik bírlaló személyek útján történt Csasbi kezelés idejére eső adóknak növelés vagy büntetés nélkül való kifizetésére és 60 naposat a tényleges visszabocsájtást követő évnegyedre járó adók kiegyenlítésére. 16. Szakasz - A jelen törvény rendelkezései a megjelenése előtt köttétett határozatokkal eszközölt visszabocsájtások eseteiben is alkalmazandók
125
mindazon körülményekre, amelyekre vonatkozólag a visszabocsájtási határozat intézkedéseket tartalmaz. 17. Szakasz - Jelen törvénnyel ellentétes minden rendelkezés hatályát veszti. MOL XIX-J-1-k (36.d) 25. Másolat 11.956/1947.M.E.III.számhoz Budapest, 1947.október 3. Dinnyés Lajos Miniszterelnök Úrnak, Budapest Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Egy az 1944-ben Észak-Erdélyből deportált zsidóság életben maradt csekély töredékéhez tartozó, körülbelül 20 személyből álló csoport nevében, melyhez magam is tartozom, az alábbi emlékiratot bátorkodom Magyarország igen tisztelt Kormánya elé terjeszteni. Mi az Egyesült Nemzetek Szervezete által létesített Nemzetközi Menekültügyi szervezet gondviselésére igényt tartani jogosult személyek vagyunk, kik a németországi koncentrációs táborból történt szerencsés szabadulásunk után azon elhatározással, hogy Palesztinában fogunk majd magunknak új otthont szerezni, a Svájcba jutottunk, de ott azóta, mivel ebbeli szándékunkat Nagy-Britannia azon közismert politikájánál fogva, mely az 1939. év óta a palesztinai bevándorlást a legszűkebb mértékre szorította, még nem voltunk képesek megvalósítani, mind a mai napig menekülti sorban tengetjük életünket. Senki közülünk nem tartozott a tőkések társadalmi rétegéhez. Kivétel nélkül a szellemi dolgozók osztályában volt a helyünk és a munka képezte létünk gazdasági alapját. Csaknem mindnyájan korosabb egyének vagyunk, akik már csak lényegesen lecsökkent munkaképességgel rendelkezünk és akik évtizedes fáradsággal szerzett szerény vagyonunktól megfosztottan, valamint egy egész élet teljesítményeivel megteremtett társadalmi pozíciónkból kivetetten, arra építettük fel létfeltételeink új gazdasági megalapozására vonatkozó elgondolásainkat, hogy a Magyarország letűnt uralmi rendszerének idejében faji leszármazásunk és vallásunk miatt velünk szemben alkalmazott diszkrimináció és üldözés következtében szenvedett óriási kárainknak legalább részben való jóvátételére rá fog kerülni a sor. Arra számítottunk, hogy a magyar államhatalomnak demokratikus meggyőződéstől áthatott új letéteményesei önként értetődő feladatuknak fogják ezt tekinteni és ennek teljesítése elől semmiesetre sem fognak elzárkózni.
126
És még inkább véltünk bízhatni abban, amióta Magyarország azon államok irányában, melyekkel a második világháborúban hadilábon állott, a f. évi február hó 10. napján aláírt békeszerződés 27. §-ának 1. bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében kötelezte magát, hogy mindazon esetekben, midőn az 1939. szeptember 1. napját követő időben fennhatósága alatt állott területen valamely személytől tulajdonból, törvényes jogosítványokból vagy érdekeltségekből álló javai a vele szemben faji leszármazása, vagy vallása miatt alkalmazott rendszabályok vagy foganatosított intézkedések által elvonattak, azokat neki tartozékaikkal együtt vissza fogja szolgáltatni, vagy ha ez nem lenne lehetséges, méltányos kártérítést fog neki nyújtani. A békeszerződésnek nemrég történt hatálybalépése után a szóban forgó rendelkezés most végrehajtásra vár. E tekintetben az Észak-erdélyi zsidóság maradványának Romániában élő tagjait megillető igények érvényesítésének, elismerésének és kielégítésének kérdését valószínűleg egy Magyarország és Románia között létrejövő megállapodás fogja megoldáshoz juttatni. Ily megállapodás azonban nem fog kiterjedhetni a jelenleg nem Romániában élő Észak-erdélyi igényjogosultak kategóriájára, melybe mi is tartozunk. Minthogy a magyar hatóságok által alkalmazott rendszabályoknál és foganatosított intézkedéseknél fogva tőlünk elvont ingó-javaknak /lakásberendezés alkotórészei, szőnyegek, ezüstneműek, műtárgyak, könyvek, fehér- és ruhaneműek, ékszerek, aranytárgyak stb./ természetben való visszaszolgáltatása kizártnak tekintendő, az ekként keletkezett kárainknak a magyar állam által való méltányos megtérítésére tarthatunk igényt. Senki előtt nem lehet kétséges, hogy azon személyek közül, kik a magyar államtól a békeszerződése 27. §-ának 1. bekezdésében foglalt rendelkezésnél fogva kártérítést igényelni jogosultak, mi még jelenleg is rendkívül súlyosan érezzük a fasiszta faji és vallási üldözés következményeit. Reánk nézve csakugyan létkérdés, hogy ingó javainknak az ezen üldözés következtében történt elvesztése által szenvedett kárainknak mielőbbi méltányos jóvátételében részesüljünk, mert a fennforgó körülmények között e nélkül nem vagyunk képesek ismét emberhez méltó életfeltételeket teremteni meg magunknak. Ezen ténynek szerény nézetem szerint arra kellene indítania Magyarország igen tisztelt Kormányát, hogy különös figyelmet fordítson a békeszerződés szóban forgó rendelkezésének a mi javunkra fennálló kártérítési igények tekintetében leendő mielőbbi végrehajtására. Reámutatni bátorkodom, hogy Magyarország külpolitikai érdekeit nem lebecsülendő mértékben mozdítaná elő az i.t. magyar Kormány egy, a Nemzetközi Menekültügyi Szervezet gondviselése alá tartozó személyeket pártfogoló gesztusa, mely által az ő faji és vallási üldözésük következményeit
127
képező károk méltányos jóvátételére vonatkozóan a békeszerződés 27. §-ának 1. bekezdésében foglalt rendelkezés sürgős végrehajtásáról történik gondoskodás. Tudom, hogy ez a magyar államháztartás jelenlegi helyzetében nem könnyű feladat; de a kellő jóakarat fennforgásának esetén bizonyára többféle oly gyakorlati megoldást is tudnék javasolni, melyek nem hatnának ki hátrányosan Magyarország mostani közgazdasági viszonyaira. Az előadottaknál fogva ezen kérelemmel járulok a mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr elé, hogy az engem és általam képviselt sorstársaimat, vagy általában a Nemzetközi Menekültügyi Szervezet gondviselése alá tartozó személyeket a magyar állam irányában megillető kártérítési igényekre vonatkozóan a békeszerződés 27. §-ának 1. bekezdésében foglalt rendelkezésnek ezzel kapcsolatos gyakorlati javaslataim figyelembevétele melletti sürgős végrehajtását elvileg elhatározni és erről engem a szóban forgó javaslatoknak előterjesztése és megtárgyalás végett értesítetni méltóztassék. Fogadja kérem Miniszterelnök Úr mély tiszteletem nyilvánítását. dr. Fischer Tivadar s.k. volt kolozsvári ügyvéd, ezidőszerint genfi /Rue du Vieux College 7./lakos.
MOL XIX-J-1-k (36.d)
26. 4/ pol. 1948.
Bukarest, 1948.január 10-én Tárgy:A Hitelbank romániai pénzintézet érdekeltségeinek helyzete - A magyar érdekeltségű pénzintézetek helyzete Romániában.
Hiv.szám: 44791/4. 1948. B i z a l m a s ! Fenti tárgyban tisztelettel jelentem a következőket: A Magyar Általános Hitelbanknak 1947. november 3-án a t. Külügyminiszter Úrhoz benyújtott és hozzám fenti számú rendelettel továbbított 128
kérelme szerint Iklódi Dezső követségi tanácsos eljárt a román Nemzeti Bank kormányzójánál annak érdekében, hogy a Jegybank engedélyezzen visszleszámítolási hitelt a Hitelbank azon fiókja és érdekeltsége számára is, melytől e kedvezményt a beadvány szerint megvonták. Vijoli kormányzó megígérte e kérelem felülvizsgálását, közölte azonban azt is, hogy a visszleszámítolási hitelek elbírálása és engedélyezése egy általános, magasabb síkon mozgó meggondolás és terv alapján történik. Tekintettel arra, hogy már hosszabb idő óta ismeretes a román kormánynak a pénzintézeti hálózat újjászervezésére vonatkozó szándéka, melyet a Jegybank kormányzójának fenti közlése is megerősített, igyekeztem részletes információkat szerezni e tervre vonatkozólag. Jólinformált személyektől származó értesüléseimet tisztelettel jelentem a következőkben: Amint azt már korábban jelentettem, a román kormány a pénzintézetek fuzionáltatását és néhány nagybank keretébe való tömörítését tervezi. E terv most már a megvalósítás stádiumába jutott és informátorom szerint illetékes körök már meg is állapították azokat a pénzintézeteket, melyeket a kormány továbbra is fenntartani kíván és melyeknek kereteibe olvasztja be a többi bankokat. – Ezek a következők volnának: A fővárosban: 1./ - A román-szovjet vegyes érdekeltségű Sovrombanc, melynek 50 %-a újabban a román állam tulajdonába ment át. E bank fuzionálna a „Banca de Credeit Român”-nal, ezidőszerint a legaktívabb román pénzintézettel, melynek 15 %-a ugyancsak a román állam tulajdonát képezi. R á k o s i M á t y á s úrnak, a külügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott helyettes miniszterelnök Budapest 2./ - korábban német, most teljesen szovjet érdekeltségű „Societatea Bancara” és „Banca Comerciala Română” fúzionáltatásából létesítendő pénzintézet 3./ - ezideig óliberális érdekeltségű „Banca Românească”, melyhez a kormány ügyvezető gondnokot, /adminsztrator unic/ nevezett ki és mely magába olvasztaná a „Banca Urbană” jelentős középbankot és több más kisebb pénzintézetet. 4./ - „Banca Ardeleană”, mely valószínűleg magába olvasztja a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbankot. 5./ - A részben csehszlovák érdekeltségű „Banca de Credeit din Praga”, mely magába olvasztana néhány kisebb pénzintézetet. 6./ - Több közép és kisebb bank összeolvasztásából létesítendő egy további pénzintézet.
129
Az ókirályságbeli vidéki bankhálózatra vonatkozólag végleges elgondolások még nincsenek, de azt valószínűleg a fővárosi pénzintézetek fiókjaiból fogják kiépíteni. Erdélyben a Transilvania Bankot kívánják fenntartani az illetékes hatóságok. E pénzintézet historikumát és jelenlegi részvényelosztását korábbi jelentéseimben már ismertettem. Az alábbiakban beszámolok majd e pénzintézet folyamatban lévő átalakításáról és érdekeltségvállalásáról. A Bánátban valószínűleg a „Banca din Timosoară” /Temesvári Bank/ pénzintézetet fogják fenntartani és fúziókkal kifejleszteni. – E pénzintézet az Angol-Magyar Bank érdekeltségéhez tartozott, a részvénytöbbséget azonban még az Antonescu-vasgárdista éra alatt erőszakkal magához ragadta egy román csoport, melynek részvénypakettjét 1944.augusztus 23-a után a „Casa Autonoma de Finantare si Amortizare” /C.A.F.A./ elnevezésű állami pénzintézet vette át. E kormánytervvel kapcsolatosan szükségesnek tartom ismertetni a romániai magyar pénzintézeti érdekeltségeket és a tervezett átszervezés várható hatását azokra. Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeltségei: 1./ - Erdélyi bank R.T. /Banca Ardeleană/ Bukarest. – E pénzintézet romanizálási módjáról már több jelentésben számoltam be. Ezekhez csupán annyit fűzhetek hozzá, hogy a tranzakció alkalmával kötött „gentleman agreement” ellenére a Kommercet a bank irányításából teljesen kikapcsolták és delegált igazgatói /Révai, Pilis/ Romániát, sőt talán Magyarországot is elhagyták. A pénzintézet viszont ezidőszerint a kormány legtejesebb támogatását élvezi és a piac egyik legjelentősebb pénzintézete. 2./ - Pesti Magyar Kereskedelmi Bank nagyváradi fiókja. 3./ - Erdélyi Kereskedelmi Bank Kolozsvár. 4./ - Székelyföldi Kereskedelmi Bank Marosvásárhely. 5./ - Szatmári Kereskedelmi Bank Szatmár. A 2-5./ alatti pénzintézetek ezidőszerint is CASBI felügyelet alatt állanak, Észak-Erdély visszacsatolása óta bankszerű tevékenységet alig fejtenek i és csendesen liquidálásban lévőknek tekinthetők. A Magyar Általános Hitelbank érdekeltségei: 1./ - Banca Generală de Credit Brassó. – A Román Nemzeti Banktól visszleszámítolási hitelt élvez. A stabilizációig komoly üzleti tevékenységet fejtett ki, azóta erősen csökkenő tendenciát mutat és működése főleg a Hitelbank érdekeltségét képező cukorgyárak finanszírozására szorítkozik. 2./ - Banca Generală de Credit Temesvár 3./ - A Magyar Általános Hitelbank fiókja Nagyvárad 130
4./ - A Magyar Általános Hitelbank fiókja Kolozsvár 5./ - Szatmármegyei Takarékpénztár, néhány kisebb helyen levő fiókkal. 6./ - Marosvásárhelyi Takarékpénztár, néhány kisebb helyen fekvő fiókkal. A 2-6. alatti pénzintézetek Erdély visszacsatolásától a stabilizációig szűk keretekben dolgoztak, azóta csendes liquidálásban vannak. Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület Érdekeltségei: 1./ - Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank R.t., több kisebb helyen lévő fiókkal. – A CASBI kezelés alatt alaptőkét emelt, melynek következtében az anyaintézet eredeti majorizáló érdekeltsége egy jelentéktelen minoritásra csökkent. Annak dacára azonban, hogy az új részvényeket a romániai kommunista párt gazdasági szervei vették át, e pénzintézet teljesen jelentéktelen szerepet játszik és tisztviselői karát is leépítette a minimumra. 2./ - Nagyváradi Agrártakarékpénztár /Észak-erdély visszacsatolása előtt Nagyváradi Takarékpénztár/, fiókkal Nagyszalontán. A CASBI kezelés alatt ugyancsak alaptőke emelést hajtott végre, mely a részvényérdekeltséget 49 %-ra csökkentette. Az új részvényeket egy politikailag kevéssé exponált csoport vette át. Üzleti tevékenysége teljesen jelentéktelen. 3./ - Szatmár megyei Gazdasági Takarékpénztár, főintézet Szatmár, fióktelep Nagykároly. – A CASBI által elhatározott tőkeemelést, - ezen egyetlen esetben – a követségnek sikerült megakadályoznia. Az intézet az utóbbi napokban került ki CASBI felügyelet alól. Üzleti tevékenysége teljesen jelentéktelen. Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank érdekeltségei: 1./ - Banca de Scont S.P.A. Temesvár, fiókkal Bukarestben. A felszabadulás óta üzleti tevékenységet alig fejt ki, csendes liquidálásban van. 2./ - Erdélyi Leszámítoló és Pénzváltó Bank Kolozsvár, - fiókokkal Szatmáron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen. Észak-Erdély visszacsatolása óta a nagyváradi fiók kivételével üzleti tevékenységet nem fejtenek ki. tisztviselőiket csak a legnagyobb nehézségek árán tudják fizetni. Angol-Magyar Bank érdekeltségei: 1./ - Mezőgazdasági Bank és Takarékpénztár Kolozsvár, fiókokkal Aradon, Szatmáron és Zilahon. 2./ Biharmegyei Takarékpénztár Nagyvárad, fiókteleppel Nagykárolyban. Mindkét pénzintézetnek nemzetibanki visszaleszámítolási hitele és kezességi-levél kiállítási joga van. Élénk üzleti tevékenységet fejtenek ki. 131
3./ - Marosvásárhelyi Leszámítoló Bank, Marosvásárhely, fiókteleppel Szászrégenben. – Vidéki viszonylatban élénk tevékenységet fejt ki, visszleszámítolásait a Mezőbank útján helyezi el. E pénzintézetek aránylag előnyös helyzete és jelentékeny szerepe főleg azzal magyarázható, hogy az Angol-Magyar Bank érdekeltségei közül egy sem volt CASBI felügyelet alatt, miután az anyaintézet részvényei megbízható román személyek nevén szerepeltek. A fentiekből kitűnőleg a magyar érdekeltségű pénzintézetek közül csupán az Erdélyi Bank, a Banca Generală de Credit Brassó, a Mezőgazdasági Bank és Takarékpénztár és a Biharmegyei Takarékpénztár Nagyvárad élveznek visszleszámítolási hitelt a Román Nemzeti Banktól, ezen kedvezmény nélkül pedig minden pénzintézet liquidálásra kényszerül. Ettől eltekintve is azonban a fenti információk szerint a bankfúziós kormányprogram alapján csupán az Erdélyi Bankot kívánják fenntartani, melynek magyar érdekeltsége több mint illuzórikus. Magyar vonatkozásban rendkívül érdekes azonban a következő, már teljesen letárgyalt és a megvalósítás stádiumában lévő tranzakció: Az Angol-Magyar Bank romániai megbízottai 1947. év szeptemberében kollaborációs megállapodást kötöttek a romániai szoc.dem. párt kolozsvári tagozatával és átengedték a párt gazdasági szervének romániai pénzintézeti érdekeltségük 25 %-át. Ezzel szemben a párt a Mezőgazdasági Bank és Takarékpénztár, valamint a Biharmegyei Takarékpénztár részére nemzetibanki visszleszámítolási hitelt és kezességi-levél kiállítási jogot eszközölt ki. Mintegy négy héttel ezelőtt a szoc.dem. párt közölte a pénzintézetek vezetőivel, hogy feltétlenül szükségesnek látszik egy kollaborációs megállapodás létesítése a Romániai Kommunista Párttal is, mivel csak ily módon biztosítható a pénzintézetek további működése. Az ezt követő tárgyalások, melyeket a párt részéről dr. Negrea Aurel pénzügyi pártfelelős folytatott, - a következő megállapodást eredményezték: A Mezőgazdasági Bank és Takarékpénztár továbbra is megmarad ugyan mint eret, de átviszi teljes üzleti volumenjét a Transilvania Bankba, mely pénzintézet viszont átveszi teljes személyzetét és bérbeveszi a tulajdonát képező banképületet is. Átadják továbbá a Marosvásárhelyi Leszámítló Bank tulajdonát képező „Medgyesfalvi Gőztéglagyár” és „Marosvásárhelyi Üveggyár” részvényeinek 50 %-át. Ezzel szemben a Mezőbank megkapja a Transilvania részvényeinek 25 %-át és effektív szerepet biztosítanak részére utóbbi pénzintézet vezetésében, amennyiben 9 igazgatósági tagsági helyből 3-at részére biztosítanak, beveszik a Mezőbank megbízottját a végrehajtó bizottságba és a vezérigazgató helyettesi, valamint több vezető tisztviselői állást kétéves szerződéssel biztosítják részére.
132
Ezzel, - legalább egyelőre – az Angol-Magyar Bank érdekeltségeinek helyzete Romániában biztosítva van és pedig az eddig kötött hasonló tranzakciókhoz képest eléggé előnyös feltételek mellett. A fentiekből megállapítható, hogy a romániai magyar pénzintézeti érdekeltségek helyzete általában rendkívül kritikus és sürgős, nyomatékos beavatkozás nélkül ezen most már állami érdekeltségek értéke rövid időn belül teljesen megsemmisül. Megállapítható azonban az is, hogy ezen nagyfontosságú gazdasági érdekek megóvása ezideig egységes terv és irányítás nélkül történt, annak dacára, hogy – mint a fenti példa mutatja – a kellő rugalmassággal és körültekintéssel a körülményeknek megfelelő megoldási módok kínálkoztak, sőt talán még mindig kínálkoznak. követségi tanácsos MOL XIX-J-1-k.Rom-23/g-40344-1948(36.d.) 27. 6/pol. 1948.
Bukarest, 1948. január 19-én Tárgy: Magyar Érdekeltségű iparvállalatok helyzete Romániában 1. melléklet
Folyó hó 10-én kelt 4/pol. 1948. számú jelentésemben részletesen beszámoltam a romániai magyar érdekeltségű pénzintézetek helyzetéről. Szükségesnek tartom az alábbiakban a Romániában lévő magyar érdekeltségű iparvállalatok helyzetét is ismertetni: Az iparvállalatok helyzete Romániában általában rendkívül súlyosnak minősíthető. Ennek főbb okai a következők: 1./ A gépi berendezéseknek a forszírozott háborús termelés következtében előállott nagyarányú elhasználódása. A román külkereskedelmi politika elsőrendű feladatának tekinti ugyan a hiányosság pótlását, egyelőre azonban még a legfontosabb termelési ágban, a földolajprodukcióban mutatkozó aggasztó mérvű csökkenést sem volt képes a szükséges technikai berendezések behozatalával megállítani és még hosszú időn keresztül minden technikai behozatali lehetőséget a földolaj és széntermelés növelésére kénytelen fordítani. 2./ Nyersanyaghiány. - A külföldi nyers, vagy segédanyagokkal dolgozó vállalatok a román külkereskedelemnek a stabilizáció után beállott fokozódó pangása következtében általában a legnagyobb nehézségekkel küzdenek. Kivételt csupán a nagy nehézipari vállalatok képeznek, melyek az illetékes kormány hatóságok intézkedései folytán megkapják a külföldről, főleg a Szovjetunióból érkező nyersanyagok nagy részét. 133
3./ Forgótőkehiány. - A stabilizáció előtt átvett árukészletek ellenértékét a Szövetkezeti Központ zárolt számlára fizette be, amelyről kiutalások csak igen lassú ütemben és nehézkesen folynak. Új hiteleket csak kivételesen és kizárólag munkásfizetésekre és nyersanyagbeszerzésre folyósítanak. M o l n á r E r i k úrnak, külügyminiszter Budapest A hatóságok részére zárolt készáru ellenértékét hosszú idő multán fizetik, az aránylag kismennyiségű szabadáru elhelyezése a magánkereskedelem fokozatos kikapcsolása következtében rendkívül lassú. 4./ Az engedélyezett árkalkuláció sok esetben nem fedezi a tényleges előállítási költségeket, miután több termelési kiadást /pl. hitelkamatok, természetbeni élelmezési hozzájárulások hivatalos és tényleges ár közötti különbözete/ nem szabad felszámítani és kikerülhetetlen némely nyersanyagoknak a termelés fenntarthatása érdekében a feketepiacon való beszerzése. 5./ Rendkívül súlyos adóterhek. Az új, szociális adóztatási rendszer rendkívül megnövelte az iparvállalatok adóterheit, a legújabb adókihágási törvény pedig 10 évre visszamenőleg kötelez mindenkit az eltitkolt adók bejelentésére és kifizetésére, szabadságvesztés büntetés terhe mellett. Tekintettel az eddigi romániai úgyszólván rendszeresített adóeltitkolásokra, ezen rendelkezés számos iparvállalatnál megoldhatatlan pénzügyi helyzetet teremt. 6./ Az „Oficial Industrial”-ok /Ipari Hivatalok/ működése. Ezek az irányított tervgazdálkodás szempontjából szükséges és elméletileg helyesen konstruált hivatalok, melyeknek hatáskörébe tartozik a nyeresanyagbeszerzéstől a készáru exportjáig minden termelési, áruelosztási és értékesítési fázis, hosszú hónapok óta még mindig csak a szervezés állapotában vannak és feladatukat egyelőre csak igen vontatottan képesek teljesíteni. A fenti körülmények ezidőszerint az ipari termelés általánosnak tekinthető lényeges visszaesését eredményezik. Sok kisebb vállalat beszüntette üzemét, másokat, közöttük a munkások százait foglalkoztató vállalatokat, a tulajdonosaik elhagyták és a következményektől való félelmükben külföldre szöktek. Számos esetben a politikai pártok részére való érdekeltségátengedéssel igyekeztek a tulajdonosok vállalataikat életképesség tenni, ily módon remélve hitel és nyersanyagszerzési lehetőségeket. Újabban azonban a kétségtelenül domináló kommunista párti gazdasági szervek még ellenérték fizetése nélküli tranzakciók elől elzárkóznak. A magyar iparvállalatokat természetesen egyformán sújtják mindezek a nehézségek, melyeket még lényegesen növelnek a CASBI kezelés által okozott károk. Ezen kezelés első szakában kevés kivétellel a meglévő értékek 134
elpazarlásában merült ki: először a készpénzkészleteket használták fel, azután a készárukat, nyersanyagokat értékesítették. Ezen források kimerülése után számos vállalatnál a gondnokok hiteleket vettek igénybe, sőt műszaki berendezéseket adtak el. A legtöbb esetben szakértelem és gyakorlat nélküli CASBI vezetők az üzemeket elhanyagolták, a termelési rendet felborították, az adókat nem fizették és így a vezetésük alatt álló vállalatokat oly katasztrofális helyzetbe hozták, hogy a tulajdonosok már nem is merik a CASBI alóli feloldást kérni és ezáltal a felelősséget magukra vállalni. Ebben a helyzetben kizárólag egységes, államilag elhatározott és irányított elgondolás és akció szerint lehetne még megmenteni a magyar érdekeltségű iparvállalatokat, vagy legalább azokat, melyek különleges szempontokból különösen fontosnak minősíthetők. Ily szempont elsősorban is azt, hogy a magyar bankok egy részének államosítása folytán ezen pénzintézetek romániai iparvállalati érdekeltsége is a magyar állam tulajdonába ment át és így azok további sorsa az államra nézve nem lehet közömbös. Egy másik szempont azon vállalatok jövendő helyzetébe való beavatkozás, melyek nagy jelentőségű, vagy közszükségletet képező termelvényeikre való tekintettel közérdekűeknek minősíthetők. A megoldási mód eldöntésére természetesen a magyar kormány politikai és szakértő szervei hivatottak, miután csak azok ismerhetik a szemelőtt tartandó legfőbb irányelveket és meggondolásokat. Ennek dacára bátor vagyok az alábbiakban felsorolni azokat a lehetőségeket, melyek a fenti iparvállalatok helyzetének végleges megoldására véleményem szerint számbajöhetnek: 1./ Az iparvállalatok felajánlása a Szovjetunió részére, az ellenértéknek a fegyverszüneti szerződésben előírt kötelezettségeinek csökkentésére való beszámításával, a „Petrosani” tranzakció mintájára. Meggyőződésem, hogy még a magántulajdont képező azon iparvállalatok tulajdonosai is örömmel fogadnának ily kellőképpen előkészített megoldást, melyek a múltban még az adatszolgáltatástól is elzárkóztak ezen lehetőségtől való félelmükben. 2./ Magyar-szovjet-román vegyesérdekeltségű társaságok létesítése a dr. Iklódi Dezső követségi tanácsos által a Külügyminisztériumnak 1946. május 15én 1102/pol. 1946. sz.a. előterjesztett terv szerint. 3./Érdekeltségek átengedése olyan román gazdasági csoportok részére, amelyek hitel és nyersanyag szerzése útján a vállalatok további fennállását és a magyar érdekeltségnek a vállalat szakszerű vezetésébe való kellő befolyását biztosítják. A 3./ megoldási mód a legkésőbb február hó folyamán megalakítandó magyar-román vegyesbizottság hatáskörébe volna utalandó, mely bizottság e feladat rendkívül nagy fontosságára való tekintettel magyar részről kellő súllyal bíró személyiségekből állítandó össze. Ugyancsak ezen bizottság feladata kell legyen a többi, nem állami érdekeltségű, vagy közérdekű iparvállalat jövendő helyzetének általános elvek alapján való szabályozása is. 135
A mellékletben csoportok szerint felsorolom a fontosabb magyar érdekeltségű romániai iparvállalatokat és ismertetem azok jelenlegi helyzetét. Miután azonban a magyar érdekképviseleti szervek részéről még ezideig sem bírtuk beszerezni a romániai magyar iparvállalati érdekeltségek teljes jegyzékét, kénytelen vagyok az itt beszerzett adatokra és információkra támaszkodni, miért is a felsorolás és helyzetjelentés hiányos lehet. Bátor vagyok felhívni Miniszter Úr és az illetékes szakhivatalok figyelmét a melléklet „Erdő és faipari vállalatok” c. csoportjára. A román adatok szerint itt rendkívül nagyértékű vagyontárgyakról van szó. Ennek ellenére a tulajdonosok egyetlen egy esetben sem vették igénybe a követség /misszió/ segítségét a CASBI alóli feloldás érdekében és tudomásom szerint ezen vállalatok feloldását magánvonalon sem kísérelték meg. Mindezekből azt következtetem, hogy legnagyobb részt a háború alatt létesült oly konjunkturális vállalatok javairól van szó, amelyek tulajdonosai vagy nyugatra menekültek, vagy félve a kollaborácionalizmus vádjától, vagy pedig más hasonló meggondolásból nem mernek jelentkezni. Miután feltevésem beigazolódása esetén állami tulajdonba szálló, az elmúlt évek gazdátlansága folytán előállott értékcsökkenések dacára is még igen nagy értékekről van szó, szükségesnek tartanám e kérdés alapos megvizsgálását és a szükséges intézkedések megtételét. Végül mint ehhez a tárgykörhöz tartozót, tisztelettel jelentem a romániai iparvállalatok általános közeli államosítására vonatkozó következő információimat: Az Ipari Hivatalok központi vezetőségétől és az „UGIR”-tól /romániai GYOSZ/ származó hírek szerint a román kormány bolgár mintára az összes iparvállalatok államosítását határozta el. Ennek megtörténte előtt azonban még be óhajtja fejezni öt további Ipari Hivatal felállításával ezen állami szerv teljes kiépítését, melynek aztán az ország teljes ipari vezetése képezné feladatát. E munkálatok elvégzése szakkörök szerint mintegy három hónapot igényel, az államosítás szerintük tehát folyó évi május havában várható. A romániai magyar állami ipari érdekeltségek helyzetének elbírálásánál és az azokra vonatkozó eljárási mód megállapításánál a fenti hitelt érdemlő forrásból származó információ is feltétlenül figyelembe veendő. követségi tanácsos, id. ügyvivő MOL XIX-J-1-k-Rom-23/g-4437-1948. (36.d) 28.
136
Az 1948. április 14-én a magyar és román kormányok között a magyar állami érdekeltségű pénzintézetek helyzetének szabályozására vonatkozólag létrejött megállapodással kapcsolatos teendők és eljárások. 1./ A megállapodás magyar szövege aláíratandó a magyar és román kormányok megbízottaival, miután a megállapodás aláírása előtt a magyarnyelvű szöveg elkészítésére idő már nem volt. 2./ A belső használatra készített „aktajegyzet” bemutatandó S. Mihnea alkotmányzónak és lehetőleg kézjegyével látandó el. 3./ El kell járni a Román Nemzeti Banknál a Magyar Általános Hitelbank fiókjainak és vezérképviseleteinek az „aktajegyzet” 2. pontjában foglaltak szerinti rendezése érdekében. 4./ A Casbi felügyelet alatt ezen hatóság szervei által a magyar állami érdekeltségű pénzintézeteknél keresztülvitt alaptőkeemelési határozatoknak megsemmisítése kérendő legrövidebb időn belül a 333/1947. számú törvény alapján, hogy azután e pénzintézetek is az „ideiglenes megállapodás” rendelkezései alá legyenek vonhatók, még mielőtt kényszer-liquidálásokat elrendelik. Ecélból a régi részvénytulajdonos „Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület” kell megtegye a szükséges lépéseket, nevezetesen ki kell állítsa a szükséges felhatalmazásokat és gondoskodnia kell a megsemmisítendő részvényekért a fent hivatkozott törvény értelmében fizetendő kártérítéshez szükséges összegekről. 5./ A Magyar Általános Hitelbanknak legsürgősebben intézkednie kell atekintetben, hogy a brassói „Általános Hitelbank” tegye meg a szükséges lépéseket az „ideiglenes megegyezés” 1. szakaszában részére biztosított összes jogok elnyerése érdekében. 6./ Az illetékes magyar kormányhatóságok legsürgősebben meg kell állapítsák azokat az elvi szempontokat, melyeket az „ideiglenes megegyezés” 2. szakaszában felsorolt pénzintézetek fúziójánál érvényesíteni kívánnak. Nevezetesen meg kell állapítaniok azt, hogy melyik bankot kívánják keretintézetül felhasználni, továbbá, hogy mily sorrendben tartják fontosnak a fúziónáló pénzintézetek a keretintézetben való részesedésének lehető növelését. Erre vonatkozólag a követséget is utasításokkal kell ellátniok. 7./ Az illetékes magyar kormányhatóságok legsürgősebben ki kell jelöljék és le kell küldjék Romániába szakértő felhatalmazottukat a pénzintézeti fúziós mérlegek készítésénél való részvételre. A fúziós mérlegeket a román banktörvény értelmében a Román Nemzeti Bank megbízottai állítják ugyan össze, ez az eljárás azonban a Magyar Állam szempontjai szerint valószínűleg befolyásolható lesz.
137
8./ Az illetékes magyar hatóságoknak elvi álláspontot kell foglalniok a felszámolások üteme tekintetében, különös tekintettel egyrészt a jelenlegi kedvezőtlen és nehéz liquidálási lehetőségekre és a transfer-kérdés megoldatlan voltára, másrészt pedig a valószínűleg iminens általános bankállamosításra, mely a keretvállalatot is érintheti. Az 1-3. alatti eljárásokat a követség végzi el és az összes többi feladatoknál segítségre van a hivatalos eljárásoknál Bukarest, 1948. április hó 15-én. MOL-XIX-J-1-k (36.d.) 28. Közlekedésügyi Miniszter Budapest, VII. Dob-utca 75-81. Telefon: 220-220 32.264/1948.I/1.sz. Tárgy: Zsibó állomás bővítéséhez Mátyus József zsibói lakostól kisajátított ingatlanok rendezése. Előadó: dr. Rudán min.o.tanácsos. Külügyminiszter úrnak, Budapest Az államvasutak igazgatósága a következőket jelentette nekem: A román államvasutak 1938. évben végrehajtották Zsibó állomás bővítését, amely alkalommal kisajátítás alá került Mátyus József zsibói lakos 464/4/4, 464/4/5, és 464/4/6 helyrajzi számú ingatlana és lebontatott az ezeken épült két szobás lakóház is. 1943. évben nevezett kisajátítást szenvedő kérelmére és hivatali elődöm engedélyével az államvasutak olyan egyezséget kötött Mátyus Józseffel, hogy kártalanításképpen megszerzik részére a Teleki Béla zsibói lakos tulajdonát képező zsibói 513/1/c/38 és 513/1/c/39 helyrajzi számú ingatlanokat, azon a lebontott két szobás lakóházat újra felépítik és a két cseretárgy értéke közötti különbözetet megfizetik. Az államvasutak a Teleki Béla féle két telket meg is szerezték, azon a lakóházat megépítették és a kártalanítást is kifizették, az új ingatlanok telekkönyvi rendezésére, illetve azokra Mátyus József tulajdonjogának bekebelezésére azonban a háborús események következtében már nem kerülhetett sor, jóllehet a tőle igénybevett három ingatlanra a tulajdonjog az államvasutak javára már bekebeleztetett.
138
Az államvasutak igazgatósága ezt a jelentést Mátyus József zsibói lakós egyik itteni rokonának kérelmére terjesztették elém és egyidejűleg kért, hogy Mátyus József tulajdonjogának rendezése érdekében a román államvasutaknál járjak közbe. A fentiek alapján tisztelettel kérem Miniszter urat, hogy Mátyus József tulajdonjogának rendezése érdekében a megfelelő lépéseket megtenni és annak eredményéről engem tájékoztatni szíveskedjék. Budapest, 1948. évi május hó 15-én. A miniszter rendeletéből: dr. Nánássy s.k. MÁV igazgató MOL-XIX-J-1-k (36.d.) Jegyzőkönyv A magyar és román kormányok között az 1947. évi november hó 25. napján Bukarestben aláírt jegyzőkönyvben foglalt megállapodás értelmében alakult magyar-román Vegyesbizottság az 1948. évi április hó 21. napjától május hó 13. naőjáig Budapesten tartotta második ülésszakát. A Vegyesbizottság tagjai voltak: magyar részről:
dr. Antos István elnök, dr. Szebenyi Endre társelnök, dr. Csánk Béla, dr. Hernád István, dr. Aczél György, dr. Gyöngyösi István és Bauer László tagok
román részről:
Joja Athanasie elnök, Filip Ioan, Zamfir Laurien, David Octavian, dr. Gonda Nicolae tagok.
A Vegyesbizottság ebben az ülésszakában a Magyar Köztársaság és a Román Népköztársaság között függőben lévő kérdéseknek baráti szellemben és minél gyorsabban történő megoldása, valamint a magyar és román népi demokráciák zavartalan együttműködésének megvalósítása érdekében a következőkben állapodott meg: I. 139
A Vegyesbizottság általánosságban megvizsgálván az 1948. évi február hó 12. napján Bukarestben kelt Jegyzőkönyv alapján kiküldött albizottságok munkájának eredményét, megállapítja, hogy az albizottságok munkája részben eredményes volt, miután egyes kérdésekben sikerült megállapodásra jutniok, több kérdésben azonban nem jött létre megegyezés. A Vegyesbizottság úgy találja, hogy azok a nehézségek, amelyek az albizottságok eredményesebb munkáját gátolták, ezeknek meg nem felelő szervezéséből erednek. Következésképpen a Vegyesbizottság elhatározta, hogy a döntési joggal nem rendelkező albizottságok helyett teljhatalommal felruházott Vegyes Szakbizottságokat küld ki, amelyek a hatáskörükbe utalt kérdéseket letárgyalják, egyezmény-tervezeteket készítenek, azokat aláírják és ratifikálás céljából az illetékes kormánytényezők elé terjesztik. II. A Vegyesbizottság az I. pontban foglaltakra tekintettel saját feladatkörét a következőkben állapítja meg: 1./ a két ország között függőben lévő kérdések szabatos meghatározása; 2./ az albizottságok, valamint a jelen Jegyzőkönyv alapján létesített Vegyes Szakbizottságok tárgyalási eredményeinek megvizsgálása; 3./ a felmerült elvi ellentétek vizsgálata avégből, hogy a Vegyesbizottság közös elvi álláspontot alakíthasson ki és ezzel kapcsolatban a Vegyes Szakbizottságok részére megfelelő elvi útmutatás adása; 4./ a Vegyes Szakbizottságok olyan módon való megszervezése, amely részükre a legeredményesebb munkalehetőségeket biztosítja; 5./ a függőben maradt kérdéseknek szétosztása a Vegyes Szakbizottságok között; 6./ a Vegyes Szakbizottságok munkájának abból a szempontból leendő ellenőrzése, hogy ez a munka mindkét népi demokrácia megerősödésének és a közöttük fennálló barátság kimélyítésének elveit szolgálja. III. A Vegyesbizottság megállapodott abban, hogy a függő kérdések végleges rendezése érdekében négy teljhatalommal felruházott Vegyes Szakbizottságot küld ki. Az I. számú - igazságügyi és közigazgatási - Vegyes Szakbizottság hatáskörébe tartozik: 1./ A volt II. számú albizottság anyagából: a./ a két ország között az utasforgalom, kishatárforgalom és határbiztosítás kérdéseinek megoldása; 140
b./ az állampolgárság kérdéseinek, továbbá a két ország belügyminisztériumainak hatáskörébe tartozó, esetleg felmerülő más kérdések rendezése: 2./ a volt IV. számú albizottság anyagából: a./ az egyenesadók tekintetében a kettős adóztatás elhárítása; adóügyekben a behajtásra is kiterjedő hatósági segély: végül az örökösödési illetékek tekintetében, a kettős adóztatás elhárítása tárgyában létrejött egyezmény-tervezetek /1948. évi március hó 6-i jegyzőkönyv I./ végleges szövegének megállapítása, aláírása és ratifikálás végett a megfelelő kormányszervek elé terjesztése. A Vegyesbizottság kívánatosnak tartja, hogy a Vegyes Szakbizottság vizsgálja meg az egyezmények mielőbbi életbeléptetésének a lehetőségét, figyelemmel a két ország költségvetési évei kezdetének eltérő időpontjára. 3./ a volt VIII. számú albizottság anyagából: a határszéli kettős birtokosok beszolgáltatási kötelezettségének rendezése /VIII. albizottsági jegyzőkönyv E 12 pont/. A Vegyesbizottság megjegyzi, hogy a beszolgáltatásnak a birtokrészek fekvése szerint joghatósággal bíró állam javára és szabályai szerint kell történnie. 4./ A volt IX. számú albizottság anyagából: a./ a polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó egyes kérdésekre vonatkozólag megállapított egyezmény-tervezet aláírása és az egyezmények ratifikálása végett a megfelelő kormányszervek elé terjesztése; b./ a bűnügyi jogsegély és a bűntettesek kölcsönös kiadatása tárgyában új egyezmény-tervezet készítése; c./ az iratcsere rendezése azzal, hogy az magában foglalja egyrészt a bírósági iratanyag, a bírósági letétek és bűnjelek stb. kicserélését /ideértve a telekkönyvi iratcserét is/, másrészt a közigazgatási iratcserét. A II. számú - közlekedésügyi - Vegyes Szakbizottság hatáskörébe tartozik: 1./ a volt III. számú albizottság teljes tárgyalási anyaga /MÁV és CFR ügyek/; 2./ a volt V. számú albizottság anyagából: a jegyzőkönyv 3., 4., és 5. pontjában foglalt kérdések /egységes postatarifa, alkalmazottak tanulmányi és üdülési cseréje/; 3./ a volt VII. számú albizottság anyagából: a megállapított folyamhajózási egyezmény-tervezet aláírása és az egyezmények ratifikálás végett a megfelelő kormányszervek elé terjesztése. A III. számú - kereskedelmi és pénzügyi - Vegyes Szakbizottság hatáskörébe tartozik:
141
1./ a volt VI. számú albizottság teljes tárgyalási anyaga /a külkereskedelmi műveletekből eredő hátralékok rendezése és felszámolása, új kereskedelmi egyezmény, valamint új kereskedelmi és nem kereskedelmi fizetési egyezmény, végül esetleges árucsereegyezmény kötése/; 2./ a két állam által kölcsönösen elismert és elismerendő követelések fizetési módozatainak a rendezése /ideértve a volt IV. számú albizottság 1948. évi március hó 6-i jegyzőkönyvének II.c. pontjában szereplő tételt, továbbá a volt V. számú albizottság jegyzőkönyvének I. pontjában szereplő tételt/; 3./ a magánnyugdíjak kérdésének rendezése. 4./ A IV. számú - CASBI és kölcsönös visszaszolgáltatási - Vegyes Szakbizottság hatáskörébe tartozik: 1./ a magyar javaknak CASBI kezelésével kapcsolatos kérdések megoldása; 2./ a Romániában lévő magyar javak, valamint a Magyarországon lévő román javak kölcsönös visszaszolgáltatása, átszállítása és az ezzel kapcsolatos kérdések rendezése; 3./ a két ország állampolgárainak a másik állam területén fekvő ingatlanai egymás közötti cseréjével kapcsolatos illetékek kérdésének rendezése. IV. A volt VIII. számú albizottság anyagának megvizsgálása után a Vegyesbizottság román tagozata azt a javaslatot terjesztette elő, hogy ezek a kérdések vétessenek le a Vegyesbizottságok napirendjéről. A magyar tagozat ezzel szemben a fenti kérdéseknek a megfelelő Vegyes Szakbizottság hatáskörébe utalását javasolta. Erre tekintettel a Vegyesbizottság magyar és román tagozata a fenti véleménykülönbséget kormányai elé terjeszti. V. A Vegyesbizottság akként határozott, hogy a volt IV. számú albizottság 1948. évi március hó 6. napján kelt jegyzőkönyvbe III. a. alatt foglalt, a Magyar Nemzeti Bank Észak-erdélyi ingatlanaira vonatkozó kérdést a két jegybank közvetlen tárgyalások útján oldja meg. VI. A Vegyesfőbizottság megállapodott abban, hogy az I. és III. számú Vegyes Szakbizottságok munkálatukat Budapesten, a II. és IV. számú Vegyes Szakbizottságok munkálatukat Bukarestben kezdik meg a jelen jegyzőkönyv aláírásától számított 1 hónapon belül. 142
A Vegyes Szakbizottságok a felmerülő szükséghez képest tárgyalásuk helyét a tárgyalások során közös megegyezéssel máshová helyezhetik át. A Vegyes főbizottság legközelebbi ülésszakának helyét és idejét a szükséghez képest a két kormány fogja meghatározni. Ennek hiteléül a jelen Jegyzőkönyv felvétetett 2-2 példányban magyar és román nyelven. Mindkét szöveg hiteles. Budapest, 1948. évi május hó 13. napján A magyar Bizottság részéről: dr. Antos István s.k. a magyar Bizottság elnöke.
A román Bizottság részéről: Joja Athanasie s.k. a román tagozat elnöke
dr. Szebenyi Endre s.k. a magyar Bizottság társelnöke MOL-XIX-J-1-k-23/j/42075/1948 (38. d.) Román 29. dr. Gyöngyössy István
Miniszter úr Politikai osztály Feljegyzés
IV. számú magyar-román vegyes szakbizottság bukaresti tárgyalásai Felhívtam telefonon a bukaresti követséget, hogy a fenti szakbizottság tárgyalásairól informálódjam. Közölték, hogy az államosítás miatti kártérítés kérdésében a román tagozat arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez a kérdés meghaladja a hatáskörét és azt a magyar delegáció érvelésének jegyzőkönyvi megrögzítése mellett kormánya elé fogja terjeszteni. ezzel szemben a kisebb ügyekben a románok határozott előzékenységet mutattak és máris megállapodás jött létre a következő kérdésekben: 1./ A legutóbb megjelent a CASBI felszámolására vonatkozó törvény interpretációjával kapcsolatban belementek abba, hogy azoknak a magyar állampolgároknak, akik javaik felszabadítása iránt a CASBI-hoz már kérvényt nyújtottak be, azt nem kell újból benyújtaniok. Az újabb kérvényekre vonatkozó határidő úgy értelmeztetik, hogy a Pénzügyminisztérium 50 nap alatt át fogja nyújtani az általa amúgyis nyilvántartott magyar állampolgárok romániai javaira vonatkozó globális adatokat és 90 napig az előbbi határidő elteltétől számítva módja lesz arra, hogy ezeket az adatokat még kiegészítse. Azon javak
143
tulajdonosainak, akik ebben a magyar pénzügyminisztérium által átnyújtandó kimutatásban szerepelnek, magyar állampolgárságukat igazolniok nem kell. 2./ Ami a javak effektív átszállítását illeti, kibővítettett a vonatkozó típusleltár és a románok hozzájárultak ahhoz, hogy bizonyos mennyiségű értékesebb tárgyak is kihozhatók legyenek. /Pl. 100 zongora, meghatározott mennyiségű rádió stb./ Ugyanígy hozzájárultak az iparűzéshez szükséges eszközök kihozatalához is. Az ottmaradó ingó javak eladásából befolyó vételár egy zárolt számlára lesz befizethető, amelynek plafonja 25 millió lei. E zárolt számlán felgyűlt összegek szállítási költségeikre stb., lesznek felhasználhatók. Nem történt megegyezés az ingatlanok eladásából befolyó összegek tekintetében. A magyar tagozat lemondott arról, hogy azokat az ingóságokat visszakövetelje, amelyeket a CASBI román közületek, demokratikus pártok használatába bocsátott, ezzel szemben a románok lemondtak arról, a jelen tárgyaláson felhozott igényükről, hogy a Magyarországról elhurcolt, majd visszakapott zsidó tulajdont képezett arany-mennyiségből részesedést igényeljenek. Budapest, 1948. szeptember 17-én MOL-XIX-J-1-k/71/23/k/1949. román 30. Egyezmény a Magyar Köztársaság és a Román Népköztársaság között a magyar javak CASBI kezelésével, a magyar állampolgárok ingó javainak kivitelével, valamint a két állam állampolgárainak ingatlancseréjével kapcsolatos kérdések szabályozása tárgyában. A Magyar Köztársaság Kormánya és a román Népköztársaság Kormánya abban a kölcsönös meggyőződésben, hogy mindkét nép érdeke a jószomszédi viszony és az együttműködés szellemében minél inkább megerősíteni a két népi demokrácia között fennálló baráti kötelékeket, elhatározták, hogy a magyar javak CASBI kezelésével, a magyar állampolgárok javainak kivitelével, valamint a két állam állampolgárainak ingatlancseréjével kapcsolatos kérdéseket egyezmény útján szabályozzák, és ebből a célból Meghatalmazottaikká kinevezték: a Magyar Köztársaság Kormánya: D r . A n t o s I s t v á n államtitkár, a Román Népköztársaság Kormánya: J a c o b A l e x a n d r u miniszter helyettest, akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaiknak kölcsönös közlése után az alábbiakban állapodtak meg: I. Fejezet A magyar javak CASBI kezelésével kapcsolatos kérdések 144
1. cikk A CASBI kezelés alól való feloldás 1./ Azokat a feloldás iránti kérelmeket, amelyeket az érdekeltek a CASBI szervekhez már a 228/1948. számú elnökségi rendelet kihirdetését megelőző időben benyújtottak, a 228/1948. számú elnökségi rendelet X. cikkének rendelkezései szempontjából joghatályosan benyújtott kérelmeknek kell tekinteni. Az ily kérelmeket tehát nem kell ismét előterjeszteni. 2./ A CASBI szervek a hozzájuk benyújtott és még el nem intézett kérelmeket érdemi elintézés céljából hivatalból átteszik a CASBI Felszámoló Bizottsághoz. 3./ A Magyarországon lakó érdekeltek javainak a CASBI kezelés alól való feloldása iránt a magyar pénzügyminisztérium a bukaresti magyar követség útján a 228/1948. számú elnökségi rendelet X. cikkében megállapított határidőn belül együttes kérelmet fog benyújtani a CASBI felszámoló bizottsághoz. Az együttes kérelemben a magyar belügyminisztérium igazolni fogja, hogy az abban felsorolt érdekeltek magyar állampolgárok, illetőleg magyar jogi személyek, valamint azt, hogy azok az 1944. évi szeptember hó 12. napján nem voltak sem német, sem olasz állampolgárok /érdekeltségek/. Ennélfogva ezeknek a körülményeknek egyénenkénti igazolása nem szükséges. A magyar kormány az együttes kérelem alapján feloldott javak tekintetében teljes felelősséget vállal a román állammal szemben a román békeszerződés 23. cikke és az olasz békeszerződés 74. cikke alapján támasztható igényekért. A magyar pénzügyminisztérium az együttes kérelemhez csatolni fogja az ingatlan javak tulajdonjogára nézve a 333/1947. számú törvény 2. cikke 2. pontjának A/ bekezdésében meghatározott igazolást, az ingó javakra nézve pedig az érdekeltek által összeállított leltárt. További igazolások nem szükségesek. Az együttes kérelem átadásával az abban felsorolt érdekeltek a 228/1948. számú elnökségi rendelet X. cikkében foglalt rendelkezésnek eleget tettek. 4./ Ha a magyar pénzügyminisztérium együttes kérelmére felvett valamely érdekeltre vonatkozó igazolás, vagy adat hiányzik, - továbbá, ha valamely a CASBI szervekhez, vagy a CASBI Felszámoló Bizottsághoz közvetlenül benyújtott kérelem hiányos, a CASBI Felszámoló Bizottság a hiány pótlására, annak tüzetes megjelölésével, legalább 90 napos határidőt tűz ki. Az erre vonatkozó határozatot a CASBI Felszámoló Bizottság a magyar pénzügyminisztérium együttes kérelmébe felvett érdekeltek ügyében a bukaresti magyar követségnek, más esetekben közvetlenül az érdekelteknek küldi meg. Ez a határidő a határozat kézbesítésének napján veszi kezdetét. 5./ A fenti feltételek mellett felszabadított javak CASBI gondnokainak megbízása akkor szűnik meg, amikor a javakat a tulajdonos vagy megbízottja átveszi. 145
Az átvételnek a CASBI kezelés alól való feloldásról szóló értesítés kézbesítésétől számított legkésőbb 90 nap alatt kell megtörténnie. Abban az esetben, ha az átvétel a fenti idő alatt nem történik meg, a felszabadított javak CASBI kezelése megszűnik és azokért a román hatóságok semmiféle felelősséggel nem tartoznak. 2. cikk A feloldott javak visszaszolgáltatásának módja A CASBI kezelés alól feloldott ingó javaknak a tulajdonos, vagy a megbízottja részére való átadása ott történik, ahol azok vannak. Ha azonban ezek az ingóságok a CASBI kezelés alá vétel helyétől számított 150 km-nél nagyobb távolságra vannak, a tulajdonos vagy megbízottja kívánságára a bírlaló a CASBI kezelés alá vétel helyére való visszaszállítás költségeit viselni tartozik. A CASBI kezelés alól feloldott javak átadása olyan állapotban történik, amilyenben azok vannak. A román állam vagy szervei az esetleges károkért, vagy hiányokért felelősséggel nem tartoznak. Ez a rendelkezés a magánszemélyek felelősségét nem érinti. 3. cikk A bérlő által eszközölt beruházások megtérítése Ha a CASBI kezelés alá vett javakra a CASBI szervek által létesített bérleti szerződés a CASBI kezelés alól való feloldás folytán a bérleti idő lejárta előtt megszűnik és a tulajdonos fenntartani nem kívánja, a bérlő a tulajdonostól megétrítést követelhet beruházásaiért abban az esetben, ha azok folytán a javak értéke a bérbevétel időpontjában fennállott állapothoz képest növekedett. II. Fejezet A magyar állampolgárok ingó javainak Romániából való kivitele 4. cikk A kivitel engedélyezésének módja A/ A magyar állampolgárok tulajdonát képező ingó javak kivitelét egyedül a kereskedelemügyi minisztérium engedélyezi az alábbi rendelkezéseknek megfelelő kérelmek benyújtásától számított 7 napon belül. Amennyiben a kérelem nincs a szükséges okiratokkal felszerelve, a kereskedelemügyi minisztérium azt hiánypótlás végett a kérelmezőnek visszaadja és határozatában pontosan megjelöli a pótlandó okiratokat.
146
Ezt a határozatot a kérelem benyújtásától számított 7 napon belül közölni kell a kérelmezővel. A kereskedelemügyi minisztérium a kiegészített kérelem tárgyában az újabb benyújtástól számított 7 napon belül határoz. B/ A kivitel engedélyezése iránt kérelmekhez a következő okiratokat kell csatolni: a/ Hazatérés esetében a kérelmező által kiállított típusleltárt. Abban az esetben, ha a tulajdonos nem tartózkodik a Román Népköztársaság területén és ingó javait a CASBI kezelés alól felszabadították, elegendő a CASBI szervek által a 333/1947. számú törvény 4. cikkének 1. bekezdése értelmében kiállított leltárt csatolni. Ha a tulajdonos nem tartózkodik a Román Népköztársaság területén, azokra a javakra nézve, amelyek nem voltak CASBI kezelés alatt, csatolni kell a tulajdonos megbízottja által elkészített és a helyi hatóság által a tulajdonjog igazolására alkalmas bizonyítékok alapján láttamozott leltárt. A helyi hatóság a láttamozást nem tagadhatja meg, ha a javak birlalója és két, állandóan Romániában lakó román állampolgár tanú a helyi hatóság előtt büntetőjogi felelősségének tudatában igazolja, hogy a kivinni szándékolt ingóságok a kérelmező magyar állampolgár tulajdonát képezik. b/ Abban az esetben, ha a tulajdonos a Román Népköztársaság területén tartózkodik, a kérelem benyújtásával egyidejűleg be kell mutatni a román belügyminisztérium kiutazási engedélyével ellátott magyar útlevelet vagy magyar hazatérési igazolványt. A román belügyminisztérium meg fogja tenni a megfelelő intézkedéseket, hogy a kiutazási engedélyt a hatályban lévő jogszabályok keretében a lehető legrövidebb időn belül adják ki. Ha a tulajdonos nem tartózkodik a Román Népköztársaság területén, igazolni kell, hogy állandó lakhelye Magyarországon van. A jelen B/ pontban felsoroltakon kívül további igazolások nem szükségesek. C/ A kiviteli engedélyek 90 napig érvényesek. 5. cikk A kivihető javak megállapítása a/ A Szerződő Felek a kivihető javak körére vonatkozólag külön megállapodást kötnek. b/ Ha a közös háztartásban élők közül egy vagy több személy a Román Népköztársaság területét már korábban elhagyta, a visszamaradt családtag a hátrahagyott ingóságokat a hazatérők számára megállapított feltételek mellett viheti magával. c/ A magyar hazatérők és hazatértek egyéni kérelem alapján engedélyt kapnak képesítéshez kötött mesterség vagy foglalkozás gyakorlásához feltétlenül szükséges műszereik, illetőleg szerszámaik kivitelére. A kérelmező igazolni tartozik, hogy mesterségét vagy foglalkozását az 147
1940. és 1945. évek között bármely időpontban gyakorolta. Oly kérelmezőnél, aki mestersége vagy foglalkozása gyakorlásában antifasiszta politikai magatartása miatt vagy faji megkülönböztetés okából a fent említett időben akadályozva volt, a mesterség vagy foglalkozás az 1940. év előtt történt gyakorlásának igazolása is elegendő. A kérelmező ezenfelül igazolni tartozik azt is, hogy mestersége vagy foglalkozása gyakorlásához szükséges ugyanaz a képesítése ezidőszerint is megvan. Ezt az igazolást a kérelmező jelenlegi lakóhelye szerint illetékes hatóság, éspedig Romániában az illetékes felügyelő hatóság, Magyarországon az illetékes szakszervezet vagy az elsőfokú ipari közigazgatási hatóság állítja ki. 6. cikk A Romániában értékesített ingók ellenértékének kezelése Az 5. cikk értelmében kivihető ingóságok körén kívül eső, továbbá a bármely más okból kiszállításra nem kerülő ingóságok a román Népköztársaság hatályban lévő jogszabályainak keretei között szabad kézből értékesíthetők. Az értékesítésből befolyó összeggel az erre a célra a román Nemzeti Banknál a Magyar Köztársaság bukaresti követségének nevére nyitandó zárolt gyűjtőszámlára fizethetők be. A gyűjtőszámlára befizethető összeg nem haladhatja meg a 20 millió leit. A gyűjtőszámlán levő összegek csak a Magyar Köztársaság bukaresti követségének rendelkezése alapján szabadíttatnak fel a kivitelre kerülő ingóságok összegyűjtésével és kiszállításával kapcsolatos költségekre, továbbá a kivitellel kapcsolatos illetékekre, végül az ingóságok összegyűjtését és kiszállítását intéző magyar állami megbízottak Romániában felmerülő költségeinek fedezésére. 7. cikk Megbízottak A magyar hazatérők és hazatértek ingóságaik kivitelével kapcsolatos ügyeik intézésére megbízottat állíthatnak. Megbízott lehet román állampolgár, Romániában lakó magyar állampolgár, a romániai magyar diplomáciai vagy konzuli hatóság tisztviselője, valamint a magyar államnak ideiglenesen erre a célra kiküldött más tisztviselője. A meghatalmazás alaki kellékeire nézve a kiállítás helyén hatályban lévő jogszabályok irányadók. 8. cikk 148
Illetékkedvezmények A magyar hazatérők vagy hazatértek költözködési ingóságai kiviteli engedélyének illetékei a következők: Egyéni engedély esetében 5.000 lei, ha a költözködési ingóságok között bútorok vannak; 2.500 lei, ha a költözködési ingóságok között bútorok nincsenek. A legalább 20 főből álló csoportok részére ez az illeték kiviteli engedélyenként 1.000 lei, tekintet nélkül arra, hogy bútorok vannak-e vagy nincsenek a költözködési ingóságok között. Munkások, köz- és magánalkalmazottak kiviteli engedélyének illetéke minden esetben 300 lei. A fentieken kívül más illetéket nem szednek. 9. cikk Szállítási kedvezmény a/ A magyar hazatérők és hazatértek Magyarországra szállítandó ingóságai 50 %-os fuvardíjkedvezményt élveznek a C.F.R. vonalain. b/ A magyar hazatérők 50 %-os menetdíj kedvezményben részesülnek a C.F.R. vonalain. c/ A C.F.R. vezérigazgatósága minden egyes esetben a vasúti állomások rendelkezésére fogja bocsátani a magyar hazatérők és hazatértek ingóságainak szállításához szükséges vasúti kocsikat. III. Fejezet Vegyes rendelkezések 10. cikk Ingó javak visszabocsátása a/ A román hatóságok minden szükséges intézkedést megtesznek abból a célból, hogy a román természetes személyek azokat az ingóságokat, amelyek hatósági határozat alapján kerültek birtokukba a magyar természetes személy tulajdonosoknak, vagy megbízottjaiknak mielőbb visszabocsássák. A visszabocsátás módjára nézve a 2. cikk rendelkezései érvényesek. b/ A magyar természetes személy tulajdonosok vagy megbízottaik köztörvényi úton érvényesíthetik azoknak az ingó javaknak visszaszerzésére irányuló jogaikat, amelyek a Román Köztársaság területén hatósági határozat nélkül természetes személyeknél vannak és azok a visszabocsátását megtagadják. Az ilyen pereket soronkívül fogják letárgyalni. 11. cikk Illeték és adómérséklés
149
A Szerződő Felek egyetértenek abban, hogy román állampolgár Magyarországon fekvő ingatlanának magyar állampolgár Romániában fekvő ingatlanával történő elcserélése esetén a csereügylettel kapcsolatos bármilyen illetéket és adót a felére mérséklik és azt mindkét államban a hatályban lévő jogszabályok szerint szedik be. 12. cikk Zárórendelkezések A jelen egyezmény az aláírás napján lép hatályba és ettől a naptól számított két éven át marad érvényben. Ennek hiteléül a Meghatalmazottak ezt az Egyezményt aláírták. Készült Bukarestben az 1948. évi szeptember hó 21. napján, két eredeti példányban, magyar és román nyelven. Bizalmas kiegészítő jegyzőkönyv A Magyar Köztársaság és a Román Népköztársaság között a magyar javak CASBI kezelésével, a magyar állampolgárok ingó javainak kivitelével, valamint a két állam állampolgárainak ingatlancseréjével kapcsolatos kérdések szabályozása tárgyában kötött Egyezmény aláírásával egyidejűleg az alulírott Meghatalmazottak az alábbiakban állapodtak meg: I. A 188. számú döntéssel megállapított típusleltár a magyar hazatérők és hazatértek számára az A/ alatt mellékelt leltárral egészíttetik ki. A Románia területéről a Moszkvában, az 1945. évi január hó 20. napján aláírt magyar fegyverszüneti egyezmény 2. pontja értelmében visszavont magyar közalkalmazottak engedélyt kapnak a kiegészített típusleltárban foglaltakon felül összesen legfeljebb 100 darab zongora, valamint 800 darab varrógép és kerékpár kivitelére is. II. 1. a/ A magyar kormány lemond a magyar állam, továbbá magyar természetes és jogi személyek tulajdonát képező mindazoknak az ingóságoknak visszaszolgáltatásáról, amelyeket a román állam vagy hatóságai, továbbá demokratikus politikai pártok és demokratikus társadalmi szervezetek jelenleg használnak. A jövőben további igénybevételnek nincs helye.
150
b/ A magyar kormány kijelenti, hogy a magyar jogi személyek jelenleg Románia területén lévő ingóságainak visszaszolgáltatására nem tart igényt. Ez a kijelentés nem érinti azoknak az ingóságoknak Magyarországra szállítását, amelyekre vonatkozóan külön megállapodás intézkedik. 2. a/ A román kormány lemond mindazoknak az ingóságoknak a visszaszolgáltatásáról, amelyeket a magyar kormány, annak szervei vagy magyar intézmények az 1940-1944. években Észak-Erdély területéről elszállítottak és azok Magyarország területére kerültek, vagy fognak visszakerülni. b/ A román kormány kijelenti, hogy nem tart igényt azoknak az ingóságoknak visszaszolgáltatására, amelyeket az 1944. évben Észak-Erdély területről nem magyar hatóságok vagy szervek hurcoltak el, de azok Magyarország területére kerültek. Az 1. pont utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés a jelen pontra is vonatkozik. Az összes fenti megállapodásokat úgy kell értelmezni, hogy ezek folytán az általuk érintett természetes vagy jogi személyek sem érvényesíthetik a szóbanlévő ingóságokra vonatkozó jogaikat. Az 1. továbbá a 2. pontokban megjelölt vagyontárgyakra vonatkozó minden jogot a két kormány kölcsönösen egymásra ruház át. Saját természetes és jogi személyek kártalanításának kérdését mindkét kormány saját hatáskörében szabályosan. A jelen bizalmas kiegészítő jegyzőkönyv az egyidejűleg aláírt Egyezmény szerves részét képezi. Kelt Bukarestben, az 1948. évi szeptember hó 21. napján. MOL-XIX-J-1-k-23/g-CASBI-Szn.dn. (37.d.) 31. dr. Folian István Nagyvárad, Piata Libertatii 46. Feljegyzés A Dréher-Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőző Rt. Romániában lévő ingatlanairól. Mint ismeretes a Dréher-Hagenmacher Rt. Budapest tulajdonát képezi Erdély különböző városaiban elfekvő ingatlanok, amelyeket hivatalos
151
meghatalmazás alapján a Dréher-Haggenmacher Nagyváradi ügyvédnek, aki dr. Folián István intencióinak megfelelően intézte az ügyeket. Az 1948. június 11-i román államosítási törvény következtében az ingatlanok ily módon való kezelése megszűntnek tekinthető s az ezekre vonatkozó dolgokat már több ízben jelentettem, amelyekre mind a mai napig sehonnan semmiféle utasítást nem kaptam. Miután sem alulírott, sem pedig dr. Nádai István ügyvéd újabb meghatalmazás nélkül az ingatlanokat nem kezelhetik, azokat bérbe nem adhatják felhatalmazás nélkül, kérem szíveskedjenek intézkedni, hogy vagy dr. Folián István nevére, vagy dr. Nádai István nevére egy átruházható meghatalmazás küldessék, amely feljogosítja úgy az ingatlanok kezelésére, bérbeadására, mint esetleg eladására. Miután mint ismeretes, az ingatlanok hozama ma Romániában minimális, /különböző rekquirálások és hatósági igénybevételek miatt/ még különböző adók és taxákra szükséges összeg sem folyik be, kérem meghatalmazást úgy kiterjeszteni, hogy esetleg egy ingatlant vagy kettőt eladjanak és a befolyó összegből ezeket, valamint a legszükségesebb renoválásokat eszközölhessék. Példaképpen megemlítem, hogy a Petrozsénba lévő ingatlan és jégverem 1944ben a román monopol jövedéktől igénybe lett véve, át lett alakítva, ma azonban vissza szeretnék adni, de nincs ki átvegye. Valamint nincs aki jogilag jogérvényesen fölszólítsa az átalakítások eredeti helyreállítására. Miután ezen ügyben úgy a bukaresti magyar követség, mint közvetlenül a budapesti Dréher-Haggenmacher Első Magyar Serfőző Rt-hez úgy írásban mint telefonon fordultam utasításért, de mind a mai napig semmiféle utasítást nem kaptam, amennyiben rövid időn belül utasítást nem kapok, úgy magamtól minden felelősséget elhárítok, és az ittlévő ingatlanok szabad prédává esnek. Az „Oracom” Rt. helyzete: Mint ismeretes 13.9 % Dréher-Haggenmacher Nagyváradi Sőrgyár részvény megvásárlására a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbanktól alakult fentnevezett részvénytársaság. Ezen részvénytársaság lett volna hivatva a részvényeket kezelni, valamint az ingatlanokat. A román törvények értelmében azonban a fenti részvénytársaság fennmaradása lehetetlen de az szükségtelen is. A liquidációhoz különböző adóterhek illetékterhek kifizetése volna szükséges, amelyeket eddig a nagyváradi sőrgyáron keresztül illetve attól kapott, miután ez azonban ma lehetetlen, a szükséges anyagi alap nem áll rendelkezésre és így a román törvények értelmében saját szuemélyemben is felelős vagyok mint a vállalat administratora az adók és illetékek megfizetésére. Ezért kérem szíveskedjenek intézkedni, hogy ezen részvénytársaság leliquidálásához szükséges összeget valamiképpen megkapjam, amely összeg egyelő cca. 100.000,- leit tesz ki. Egyben kérném szíves intézkedésüket, hogy a nálam lévő DréherHaggenmacher Nagyváradi Sőrgyár Rt. államosításával kapcsolatos átadási jegyzőkönyvét, valamint a nálam lévő Dréher-Haggenmacher Nagyváradi Rt.
152
részvényeit és az Oracom részvényeit kinek adhatom, illetve adjam át. Természetesen szükséges román engedélyek beszerzése mellett. Bukarest, 1948. november hó 29-én Teljes tisztelettel: MOL-XIX-J-1-k (36.d.) 32. 316/gazd.biz. 1948.
Bukarest, 1948. november 30-án Tárgy: Pénzügyminisztériumi CASBI bizottság munkája Hiv.szám: 297/biz.1948. itteni 1 melléklet
Iklódi Dezső köv. tanácsos folyó hó 18-án kelt, 297/biz. szám alatt felterjesztett jelentése kiegészítéseként tisztelettel közlöm a következőket: I. Az időközben eltelt mintegy két hét nem hozott számottevő javulást a CASBI munkálatok előhaladásában. A Kolozsváron dolgozó bizottság megállapította, hogy a megyei CASBI bizottság elintézett ügycsomói között sok a magyar tulajdont képező javakra vonatkozó, ezdieig nyilvántartásba még nem vett ügy, melyeket abszentista kérdésként kezeltek s ily alapon intéztek el. A közbeeső idő ezen ügycsomó kikeresésével és átvizsgálásával telt el. Bukarestben viszont a CASBI felszámoló bizottság ezideig egyetlenegy érdemleges ülést sem tartott, miután a szabályzata értelmében szükséges hét tagot összehozni nem lehetett. Erre való tekintettel a határozatképes tagok számát háromra csökkentették, de még így sem sikerült ülést tartani és ilymódon dr. Solymos Iván tanácsos a határozathozatalra előkészített ügyeket letárgyaltatni nem tudta. Semmi érdemleges munkát nem végzett a C.F.B. a november 15-18-i kolozsvári kiszállás alkalmával megállapított elvi jelentőségű kérdések rendezése érdekében sem. A Kolozsváron együttesen felvett jegyzőkönyv értelmében a C.F.B. a munkálatok kellő előkészítése érdekében a megyei CASBI hivatalokhoz részletes utasításokat tartalmazó körrendeletet kellett volna intézzen. Ezen rendkívül sürgős intézkedés sem történt meg, sőt az utasítás szövegét sem készítették el. Az ügy előmozdítása érdekében Virágh Mihály számvevőségi főtanácsos készített a C.F.B. részére egy körrendeletfogalmazványt és egyidejűleg részletes beadványban ismertette a felmerült 153
nehézségeket, javaslatokat téve azok kiküszöbölésére. Minderre való tekintettel, folyó hó 27-én kihallgatáson jelentem meg Virágh Mihály kíséretében Luca László pénzügyminiszternél és A. Jacob helyettes miniszternél. Jacob miniszternél, a CASBI ügyek hivatalos vezetőjénél részletesen ismertettem a nehézségeket és megoldásra váró feladatokat, erélyes intézkedését kérve a munka meggyorsítása érdekében. Ugyanezt rövidebben megismételtem Luca L. miniszternél is. Mindketten nagy megértést tanúsítottak és hathatós segítségüket helyezték kilátásba. Jacob miniszter kijelölte továbbá Alexandru Nistor pénzügyminiszteri vezérigazgatót a szükséges folyamatos intézkedések foganatosítására, felkérve Virágh főtanácsost, hogy vele az érintkezést azonnal vegye fel. Folyó hó 29-én Virágh kimerítő megbeszélést folytatott Nistor igazgatóval, aki ennek eredményeként kijelölte a C.F.B. azon két tagját, akik néhány napon belül Kolozsvárra utaznak és a helyszínen állandóan együtt fognak dolgozni a magyar bizottsággal. Kilátásba helyezte továbbá, hogy rendszeresíti a C.F.B. üléseit, hogy kellő utasításokkal látja el a kereskedelemügyi minisztériumot és közölte végül, hogy elrendelte a körrendelet azonnali elkészítését. E megnyugatónak látszó rendelkezések és a román központi hivatalok feltétlen jóindulatú ügykezelése dacára kétkedéssel tekintek a tényleges eredmények elé, az eddigi tapasztalataink alapján. Emiatt magamévá tettem Iklódi köv. tanácsos azon javaslatát, hogy igyekezzünk az illetékes román hatóságokkal elfogadtatni egy oly megoldást, mely szerint általános érvényű rendelkezéssel mentsék fel CASBI kezelés alól az összes magyar természetes személyek tulajdonát képező ingó javakat és városi ingatlanokat, - kivéve azokét, akik ellen háborús bűncselekmények miatt eljárás van folyamatban, vagy akik ily cselekmények elkövetésével alaposan gyanúsíthatók. Készítsünk el továbbá együttesen a C.F.B-gal a típus és bizalmas kiegészítő leltárak alapján a kivihető ingóságok egyesített leltárát és az ily ingóságok kivitelét a jövőben ne a kereskedelemügyi minisztérium, hanem kellő utasítások alapján a helyi vámhatóságok engedélyezzék, különleges, vagy vitás esetekben a döntés joga a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörében maradván. E javaslatot főbb vonalakban megemlítettem Jacob miniszternek és Virágh főtanácsos részletesebben ismertette Nistor vezérigazgató előtt. Jacob nem nyilatkozott a kérdésben, csupán azt hangoztatta, - mint egyébként Luca L. pénzügyminiszter is -, hogy a maguk részéről is rendkívül nagy súlyt helyeznek a CASBI ügyek legsürgősebb felszámolására. Nistor a javaslatot érdemben igen helyesnek találta, kétségei vannak azonban atekintetben, vajon a törvényes és az egyezményben foglalt rendelkezésekre való tekintettel lehet-e kellő formát találni a javaslat szerinti intézkedésekre. Korábbi tárgyalásainkból tudjuk továbbá azt is, hogy a román központi hatóságok nem viseltetnek túlzott
154
bizalommal a helyi vámhatóságok iránt, ami a javaslat elfogadását szintén nehezíti. A C.F.B. működését tovább is állandóan figyelemmel kísérve, a követség részéről mindent elkövetünk az ügymenet meggyorsítása érdekében. II. A pénzügyminisztérium bizottság munkájáról tisztelettel jelentem a következőket: Virágh Mihály számv. főtanácsos körültekintő és alapos munkájával kitűnő vezetőnek bizonyult. Nem alkalmazható azonban ez a megállapítás a bizottság többi tagjaira, akik közül önálló, vezető munkára egyik sem alkalmas. Tekintettel arra, hogy a munkaterv értelmében az ügyek előkészítése a megyei CASBI hivatalok székhelyén történik, és a gyorsaság érdekében előnyös volna több helyen egyszerre végezni a munkálatokat, nagyon kívánatos a bizottság egy-két tagját önálló munkára képes személyekkel kicserélni. III. A helyszíni kiszállások alkalmával kimutatásokat készíttetek a CASBI kezelés alá vont magyar jogi személyekről, valamint kereskedelmi és iparvállalatokról, melyeket folyamatosan felterjesztek. A „Bizalmas Kiegészítő Jegyzőkönyv” rendelkezik ugyan a jogi személyek ingó javairól, az egyezmény azonban nem szabályozza általában a kereskedelmi és iparvállalatok és a jogi személyek ingatlan javainak helyzetét, melyre nézve tehát a román törvényes rendelkezései érvényesek. Miután azonban a CASBI hatóságok az ily ügyeket egyelőre nem veszik tárgyalás alá, szükségesnek mutatkozik ezen, sok esetben nagyértékű javak helyzetének végleges tisztázása. Kérem e tekintetben az illetékes hatóságok utasításait. Széll s.k. követ A másolat hiteléül: Bukarest, 1948. december 2. köv. titkár MOL-XIX-J-1-k (36.d.) 33.
155
Dr. Iklódy Dezső min.tanácsos
Miniszter Úr Berei államtitkár Úr Feljegyzés
Tárgy: Romániával kapcsolatos pénzügyi jellegű kérdések. A Romániával kapcsolatos pénzügyi jellegű kérdések a következő csoportokba oszthatók: I./ A magyar állam teljes, vagy részbeni tulajdonát képező iparvállalatok helyzete az iparvállalatok román államosításával kapcsolatosan. II./ A magyar állam teljes vagy részbeni tulajdonát képező pénzintézetek helyzete az új román banktörvénnyel kapcsolatosan. III./ A magyar állam vagy államosított magyar vállalatok közvetlen tulajdonát képező magánjellegű ingatlanok helyzete. IV./ A magyar természetes vagy jogi személy tulajdonát képező városi ingatlanok helyzete. V./ A magyar állam és a magyar természetes és jogi személyek mezőgazdasági jellegű ingatlanainak helyzete. VI./ A magyar állam és a magyar természetes és jogi személyek tulajdonát képező ingó javak helyzete. I. A magyar állam tulajdonát képező iparvállalatoknak a román államosítással kapcsolatos helyzetét 373/biz.-4/1948. számú napi jelentés ismerteti. II. A magyar állami érdekeltségű pénzintézetekre vonatkozólag a magyar és román kormányok között 1948. április 14-én „Ideiglenes Megállapodás” elnevezésű egyezmény jött létre, melynek lényeges rendelkezése, hogy a Brassó székhellyel bíró „Általános Hitelbank” az illetékes román hatóságok teljes támogatásával továbbra is bankszerű tevékenységet fejthet ki, a többiek részére pedig a Kolozsvár székhellyel bíró „Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank” keretében nyugodt magánfelszámolási lehetőség biztosíttatik. Annak dacára, hogy a pénzintézetek a megállapodás értelmében szükséges eljárásokat kellő időben elvégezték, a román hatóságok a megállapodás gyakorlati megvalósításához szükséges engedélyek kiadását 1948. év augusztusáig kihúzták, amikoris egy új román banktörvény az
156
„Általános Hitelbank” működését lehetetlenné tette és így az összes pénzintézetek felszámolásra kényszerültek. A felszámolás keresztülvitele a legnagyobb nehézségekbe ütközik, miután a pénzintézetek vagyona kizárólag ingatlanokban fekszik, melyeknek magánszemélyek részére való értékesítése ezidőszerint lehetetlen, a Román Nemzeti Bank pedig azon kötelező ígéretének, hogy a bankcélokra használható ingatlanokat méltányos árán megvásárolja, ezideig eleget nem tett. Ezzel szemben a pénzügyi hatóságok az általában elrendelt, visszamenőleg 10 évre keresztülvitt adó- és illetékrevíziós eljárás során felső utasításra oly bírságokat rónak ki / az Általános Hitelbank esetében pld. mintegy 15 millió lei/, melyek elérik, sőt meghaladják a likvidálandó vagyon értékét és így a pénzintézeteknek még felszámolási költségeikre sem marad fedezet. Jogos alapot nélkülöző ingatlan-visszaigénylési és egyéb perek még súlyosítják a helyzetet. - Itt jegyzem meg, hogy ezt az eljárást a pénzügyi hatóságok teljes mértékben alkalmazzák az iparvállalatoknál is. III. A magyar állam közvetlen tulajdonát képező ingatlanok helyzete értékesítés szempontjából azonos, azok hozadéka a gyakori hatósági igénybevételek és a bérleti törvény rendelkezései következtében még a közterhek fedezésére sem elegendők és így ezen ingatlanok értéke a közterhek állandó növekedése folytán valamint gondozás és fenntartás híján rohamosan csökken. IV. Újabb gyakorlat szerint a magánszemélyek tulajdonát képező városi ingatlanokat a CASBI feloldja a felügyelet alól. A tulajdonosok azonban ezeket a fentiek szerint eladni általában nem tudják, de ha erre - mélyen értéken alul mégis akad lehetőség, akkor a vételárat kénytelenek zárolt számlára lefizetni, miután a két ország közötti fizetési egyezmények az ellenérték átutalását nem teszik lehetővé. Figyelembe veendő, hogy e kategóriánál egyrészt kis existenciák, főleg köztisztviselők és iparosok kis családi házairól, másrészt pedig közérdekű intézmények, /szövetkezetek, egyesületek, stb./ nagy értékű telepeiről és házingatlanairól van szó, V. A mezőgazdasági jellegű ingatlanok kérdése úgy gazdasági, mint politikai szempontokból a legsúlyosabb probléma, miután az érdekeltek ezreit és kevés 157
kivétellel apró, sőt törpe-birtokosokat érint. Ezeket az ingatlanokat a CASBI elsőknek oldott fel, azokat azonban az agrár-törvény rendelkezései alapján azonnali kisajátították, leggyakrabban „absentizmus” címén, teljesen önkényesen e fogalom alá vonva mindazokat a személyeket, akik bármely oknál fogva nem tartózkodtak az ingatlan fekvési helyén /pld. hadifoglyok, a fegyverszüneti egyezmény értelmében visszavont köztisztviselők, a közeli városokba költözöttek, stb./ A román kormány e nagyrészt már kiosztott ingatlanok visszabocsátásáról hallani sem akar, a kérdést egyébként is tabuként kezeli és ezideig annak tárgyalásába bocsátkozni sem volt hajlandó. VI. A magánszemélyek ingó javainak kérdése 1948. szeptember 21-i egyezménnyel nyert eléggé kielégítő megoldást és annak lebonyolítása vontatottan ugyan - de folyamatban van. Rendkívül súlyos helyzetet teremtett azonban a következő tény: Az Egyezmény „Bizalmas Kiegészítő Jegyzőkönyvének” II. szakasz 1. pontja értelmében a Magyar Kormány lemond a magyar állam, továbbá magyar természetes és jogi személyek tulajdonát képező mindazoknak az ingóságoknak visszaszolgáltatásáról, amelyeket a román állam, vagy hatóságai, továbbá demokratikus politikai pártok és demokratikus társadalmi szervezetek jelenleg használnak. A jövőben további igénybevételnek nincs helye. - A magyar kormány kijelenti, hogy a magyar jogi személyek jelenleg romániai területén lévő ingóságainak visszaszolgáltatására nem tart igényt.” - Ezzel szemben a 2./ pont szerint „a román kormány lemond mindazoknak az ingóságoknak a visszaszolgáltatásáról, amelyeket a magyar kormány, annak szervei vagy magyar intézmények 1940-44. években Észak-Erdély területéről elszállítottak és azok Magyarország területére kerültek, vagy fognak visszakerülni. A román kormány kijelenti, hogy nem tart igényt azoknak az ingóságoknak a visszaszolgáltatására, amelyeket 1944. évben Észak-Erdély területéről nem magyar hatóságok, vagy szervek hurcoltak el, de azok Magyarország területére kerültek.” Legutóbb azonban Vasile Luca pénzügyminiszter hivatalosan kijelentette, hogy neki a jegyzőkönyv 2. pontjában foglalt rendelkezésekről tudomása nem volt, az egyezményt aláíró Alexandru Jacob helyettes miniszter az engedmény megtételére nem volt felhatalmazva és így Luca azt nem engedi érvényesíteni. Ennek dacára azonban a magyar jogi személyek tulajdonát képező rendkívül nagy értékű ingó javak igénybevétele a tilalom dacára is tovább tart. Súlyosbítja általában a helyzetet, hogy a magyar ipari államosítás által a magyar állam tulajdonába került vállalatok és javak kezelésére meghatalmazottakat nem neveztek ki, a régi igazgatók vagy gondnokok pedig 158
nem tudnak, vagy nem mernek intézkedni és így az új román vezetőségek gátlás nélkül teljesítik és segítik elő a román kormánynak a javak teljes eladósítására irányuló szándékát. A fentiekben érintett javak értékét kellő adatok híján megállapítani nem lehet. A román államosítással érintett iparvállalatok értékét az Iparügyi minisztérium 30 millió dollárra teszi, az általam beszerzett információk szerint azok tényleges értéke a CASBI felügyelet alá helyezés időpontjában elérte a 60 millió dollárt. - Hogy mennyire helytelenek a hivatalos adatok, annak igazolására felhozom a magyar pénzügyminisztérium 294.372/1948.IV.b. számú átiratában a bodfalusi és marosvásárhelyi cukorgyárak értékére vonatkozó közlését, mely szerint a gyárépületek, gyári berendezések, telkek és bérházak összesen 529.693. 1947. december 1-i értékű leire, tehát mintegy 500 dollárra vannak értékelve, holott azok értéke minimális becslés szerint is eléri a 4 millió dollárt. Világos tehát, hogy a cukorgyárak a leamortizált mérleg-értéket vették alapul, mint ahogyan az ugyanezen átiratban feltüntetett 9.617.170,- Pengő globális értékelés is irreális, miután az a közlés szerint is „mérleg-adatok” alapján lett összeállítva. Kellő komoly értékelést az iparvállalatoknál csupán a régi vállalatvezető meghallgatásával lehet összeállítani. A mezőgazdasági ingatlanok értéke a földművelésügyi minisztérium által összeállított területkimutatások és statisztikai adatok alapján állapíthatók meg hozzávetőlegesen. A pénzintézetek és a magyar állam közvetlen tulajdonát képező házingatlanok értéke a nyomott árak következtében a többiekhez viszonyítva elenyészően kevés, emlékezetem szerint nem éri el a 250.000 dollárt. A kérdéskomplexumok véleményem szerint kizárólag legfelsőbb politikai síkon felvetendő és lefolytatandó tárgyalás során egy globális kártalanítási összeg megállapításával oldhatók meg. A tárgyalás megkezdése előtt belső használatra egy lehetőleg pontos érték összeállítás készítendő a fentiek szerint. Budapest, 1949. január 7-én. MOL-XIX-J-1-k-23/j/71/1949. (38.d.) Román 34. KÜLÜGYMINISZTÉRIUM KÜM 45384. 4. ügyosztály Füm. 330.006/48/VII/2 159
január 15. Tárgy: A román földreform végrehajtásval magyar állampolgárokat ért sérelmeknek orvoslása Földmívelésügyi Minisztérium B.átiratuk tárgyában a következőkben közlöm álláspontomat: A román földbirtokreform végrehajtása során a magyar állampolgárokat ért sérelmeknek helyszíni adatgyűjtéssel való kivizsgálását a jelen helyzetben szükségesnek és célszerűnek nem tartom. A mezőgazdasági ingatlanok legnagyobb részéren CASBI felügyelet alóli feloldása ugyanis már régebben megtörtént és a CASBI hivatal a pénzügyminisztérium helyszíni CASBI bizottságával együttesen eljárva csupán a városi ingatlanok és ingóságok feloldásával és elszállításával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, miután a mezőgazdasági ingatlanok általános kérdések a román kormány egyelőre tárgyalni nem kívánja, hanem csupán egyes a bukaresti magyar követség által előterjesztendő kirívó eseteket hajlandó felülvizsgálat tárgyává tenni. A CASBI alól feloldott mezőgazdasági ingatlanokat továbbá, - azok terjedelmére való tekintet nélkül, - az agrárkisajátítási törvény rendelkezései alapján kisajátították minden esetben, amelyben a tulajdonos a román helyi hatóságok felfogása szerint az „abeszentizmus” fogalma alá volt vontató. A kérdés-komplexumot egyébként a bukaresti követség teljesen ismeri és a sérelmezett ügyek jelentős részét és kirívó példáit a tárgyalások előkészítése céljából már össze is gyűjtötte. Egyetlen szakértőnek sok ezer esetre vonatkozó adatgyűjtési eljárását különben sem tarthatom eredményre vezetőnek. A kérdés érdemét a mezőgazdaági ingatlanokat illetően beérkezett bejelentések adatainak a területnagyság, minőség, fekvési hely és értékelésre vonatkozó minél részletesebb feldolgozása szolgálná, mely adatokra a későbbi tárgyalások során feltétlenül szükség lesz. Földmívelésügyi Miniszter 330.006/1948. VII/2. Tárgy: A román földreform végrehajtásával magyar állampolgárokat ért sérelmek orvoslása Telefon sz.: 121-790 Előadó: dr. Takács Dániel 160
t.ü.s.titkár A román földbirtokreform végrehajtása során a magyar állampolgárokat ért sérelmek orvoslása céljából szükségesnek tartom helyszíni adatgyűjtés útján az idevonatkozó földbirtokpolitikai anyagot előkészíteni. Az érdekelteknek ugyanis nincs biztos tudomásuk arról, hogy ingatlanukkal mi történt. a pontos adatokra azért is szükség van, mert az egyezmény értelmében a CASBI zár alá vett ingatlanok feloldása folyamatban van s, ha a tulajdonos erről nem szerez értesülést és idejében nem intézkedik, úgy a feloldott ingatlant esetleg igénybe vehetik. Mielőtt az adatgyűjtés elvégzésére Romániába, tárcám terhére birtokpolitikai szakértőt küldenék ki, felkérem Miniszter Urat, szíveskedjék közölni, hogy a szakértő kiküldését időszerűnek és szükségesnek tartja-e. Budapest, 1949. január hó 10-én A kiadmány hiteléül: A miniszter rendeletéből: min.s.hiv.igazgató dr. Raj Béla s.k. miniszteri tanácsos Külügyminiszter Úrnak! Budapest MOL-XIX-J-1-k (36.d.) 35. Másolat 1949. március 10. Magyar Köztársaság Követsége Czitrom László Budapest Visszatérve f. hó 2-án kelt 20.303/1949. számú b. levelükre, felhívásuk értelmében csatolom Önökhöz intézett mai jelentésemet, mely a sérelmek felsorolását tartalmazza. Ezen jelentést célszerűségi okokból román nyelven készítettem el és 1 eredeti, valamint 2 másolati példányban mellékelem. Az egyik példányt az Önök részére, a második példányát Mihnea állami banki alelnök úr részére történő továbbítás céljából, a harmadik példányt pedig esetleges más helyen történő felhasználás céljából küldöm. Egyben mellékelem ezen jelentés magyar fordítását az Önök tájékoztatására. Bátor vagyok továbbá egy levélfogalmazványt átnyújtani, mint azon levélnek fogalmazványát, melyet Önök elgondolásom szerint Mihnea alelnök
161
úrhoz fognak intézni. Szíveskedjenek ezen fogalmazványt tetszésük szerint módosítani. Ez alkalommal tisztelettel értesítem Önöket, hogy a f. hó 3-i levelemben jelentett személyzeti ügyben tett előterjesztésemet a Legfelsőbb Banktanács visszautasította, megismételvén f. hó 7-i válaszlevelében ama rendelkezését, hogy az Általános Hitelbank r.t.Brassó, 2 alkalmazottat /a megmaradt négy közül/ f. évi március 1-vel elbocsásson. A rendelkezés fenntartását a Bankkuria többek között azzal indokolja, hogy én és a könyvelő elláthatjuk az ingatlan kezelését, mivel az adóügyeken kívül más műveletei a banknak már nincsenek, továbbá, hogy a Magyar Általános Hitelbank ügyei nem tartoznak a bankra, melynek felszámolója vagyok Az Erdélyi Leszámítolóbank ügyében pedig azt közli a Bankkuria, hogy ennek felszámolását a meghagyott személyzet fogja végezni, a Kolozsváron megtartott jogtanácsos viszont a marosvásárhelyi és szatmári ügyekkel is fog foglalkozni. A házkezelők illetményének leszállítása szintén érvényben marad, az eredeti rendelkezésnek megfelelően. Ugyancsak most érkezett meg a Pénzügyminisztérium f. év február 23-i határozata, mely szerint az Általános Hitelbank r.t.-ra kivetett Lei 1.300.044,összegű bírság és adó változtatás nélkül jóváhgyatott. Mindkét ügy bennfoglaltatik Önökhöz intézett mai jelentésemben. Bár Önökhöz intézett mai jelentésem kellő részletességgel sorolja fel a sérelmeket és így megítélésem szerint személyes jelentéstétel szükségessége nem forog fenn, természetesen készséggel fogok Önöknél személyesen jelentkezni az esetben, ha akár Önök, akár Mihnea alelnök úr ezt szükségesnek fogja találni. Szíves fáradozásukért előre is őszinte köszönetet mondva vagyok. Kíváló tisztelettel: Czitrom László sk. 5. melléklet. Másolat MAGYAR ÁLTALÁNOS HITELBANK Budapest, 1949. március 17. Gazdasági Főtanács Titkársága, Budapest 29991/48 Magyar állami pénzintézeti érdekeltségek Romániába
162
Hivatkozunk korábbi jelentéseinkre és mellékelten átnyújtjuk Czitrom László úrnak, az Általános Hitelbank f.a., igazgatójának, Brassó, kétrendbeli f. hó 10-i, a bukaresti Magyar Követséghez intézett beadványainak másodpéldányát. A beadványok részletes és áttekintő képet nyújtanak arról a sajnálatos tényről, hogy a magyar állami pénzintézeti érdekeltségek Romániában különféle hatóságok részéről olyan sérelmezhető eljárásoknak lettek alávetve, melyek a tavaly kötött kormányok közötti megállapodásnak korántsem felelnek meg. Ezen eljárásoknak anyagi következménye - amennyiben a sérelmeket nem sikerül orvosolni - ezen érdekeltségek igen erős értékcsökkenését eredményezné. Bár nem kétséges, hogy a bukaresti Magyar Követség a Magyar állami érdekeltségek megvédésére szükségesnek látszó lépéseket meg fogja tenni, mégis javasoljuk, hogy ezen beadványok tartalmáról, tehát a szóban forgó tényállásról, az illetékes magyar tényezőket is informálni szíveskedjenek. Teljes tisztelettel MAGYAR ÁLTALÁNOS HITELBANK Aláírások s.k. 2 db melléklet Másolat Fordítás román nyelvről Felszámolás alatt
1949. március 10. TS Magyar Köztársasági Követsége, Bukarest
Bátor vagyok az alantiakat Önök elé terjeszteni: A Román Népköztársaságban levő magyar tőkéjű bankok felszámolói minőségemben a nehézségek sora akadályoz abban, hogy a reám ruházott megbízatásnak rendben eleget tehessek. Annak ellenére, hogy a román-magyar kormányküldöttségek között 1948. augusztus 5. és 6-án folytatott megbeszélésekről készült feljegyzés 1. pontja szerint: „A román kormány kijelenti azon elhatározását, hogy minden eszközzel biztosítja a magyar érdekeket, melyek a magyar államnak a romániai bankoknál lévő érdekeltségeivel vannak összefüggésben”.
163
a Román Népköztársaságban levő magyar tőkéjű bankok nem kezeltetnek a fenti nyilatkozat szellemében. Egyetlen kivételt képez az Erdélyi Leszámítoló és Pénzváltó Bank ingatlanainak a Román Népköztársaság Bankja részéről történő megvásárlása és az engedélyezett készpénzelőlegek. Adóügyi kérdések. A pénzügyi közegek sorozatos vizsgálatokat tartottak bankjainknál, felülvizsgálván a könyveket és kihágási jegyzőkönyveket vettek fel, jelentős összegeket róva ki reánk adók, pótlékok és háromszorostól tízszeresig terjedő büntetés címén, a következők szerint: Lei az Általános Hitelbank r.t-nál, Brassó 14.200.000,u.a. 1.300,000,az Erdélyi Leszámítoló és Pénzváltó Bank r.t.nál, Kolozsvár 1.120,000,Az Erdélyi Leszámítoló Bankba beolvadt bankoknál kb. 400.000,a Magyar Általános hitelbank kolozsvári fiókjánál 350.000,Meg kell jegyezzük, hogy mindezen adók és büntetések, melyeket tőlünk követelnek, több mint 90 %-ban nincsenek igazolva és említésre méltó, hogy kéréseink, melyeket Önök nyújtottak be a Pénzügyminisztériumhoz Modoran miniszter úr útbaigazításai alapján a Lei 400.000,- és Lei 350.000,- összegű jegyzőkönyvekkel kapcsolatban, visszautasíttattak anélkül, hogy legalább a büntetések egy része leszállíttatott volna úgy, miként az bármilyen adózónak engedélyeztetik. A visszautasító határozat utolsó bekezdése szerint „a Minisztérium felfüggeszti a behajtást a kihágás végleges likvidálásáig”, mely megjegyzés - ezt be kell vallanunk - nem tudjuk hogyan értelmezendő. Ami a Lei 1.300.000,-s jegyzőkönyvet illeti, ez teljes egészében szintén jóváhagyatott a Pénzügyminisztérium részéről, még memorandumunk beérkezése előtt, annak ellenére, hogy Önök útján ígéretünk volt arra, hogy a kihágási jegyzőkönyvek nem fognak jóváhagyatni memorandumaink előzetes áttanulmányozása nélkül. Ez ezen jegyzőkönyvben foglalt összeg behajtását a Minisztérium nem függesztette fel. A többi kérdésre nem kaptunk még választ. II. A Román Népköztársaság Bankjával összefüggő kérdések a./ Zárolt leiek. A Deblokáló Bizottság által elrendelt egyoldalú felszabadítások véleményem szerint nem a törvény értelmében történő zárolás alóli felmentések, hanem követeléseknek a mi terhünkre történő kiegyenlítése a
164
betétkönyv tulajdonosok, államosított vállalatok és mások javára, míg a mi követelésünk nem szabadíttatik fel. Így deblokáltattak takarékbetétek az Általános Hitelbank r.t.-nál Lei 120.000,összegben, melyet mi kiegyenlítettünk, míg az Erdélyi Leszámítoló és Pénzváltó Banknál cca „ 240.000,összegben, mellyel az Erdélyi Leszámítoló Bank számláját a B.R.P.R. megterhelte és levonásba fogja hozni a neki eladott ingatlanok vételárából. Felszólítást kaptunk továbbá, hogy saját diszponibilításunkból egyenlítsük ki az államosított vállalatok nálunk fennálló betétjeit, melyek deblokáltattak. Az államosított vállalatok ezen régi leiből származó betétjei az Általános Hitelbank r.t.-nál, Brassó stab.Lei 2.600.000,az Erdélyi Leszámítoló és Pénzváltó Banknál, Kolozsvár „ „ 280.000,tesznek ki. Lehetetlen eleget tennünk ezen felszólításoknak mindaddig, míg a BRPRnél fennálló követeléseink nem oldatnak fel szintén a zárolás alól. Deblokáltatott továbbá Lei 7.142,- a Banca Soviete-romana, Bukarest javára, mely intézetnél az Általános Hitelbank r.t.-nak cca. Lei 627.000,- zárolt követelése van. A mi kérésünk, hogy részünkre ezen Lei 7.142,felszabadíttassék, vissza lett utasítva. b./ Régi visszleszámítolási kötelezettségek. Az Általános Hitelbank r.t.nak Lei 12.855.000,- összegű régi visszleszámítolási obligója áll fenn, mely teljes egészében államosított vállalatok váltóiból származik. Annak ellenére, hogy a váltók kicserélése folytán a bank girója már nem szerepelt, az obligó továbbra is fennáll; azon nyilatkozatunk alapján, melyet Önök fenntartással továbbítottak. Ezen hitelek állásáról nem kapunk tájékoztatást és semmilyen ellenőrzést nem gyakorolunk a számlák alakulására nézve. Ezáltal bizonytalan állapot keletkezett, melynek következményei előre nem láthatók be. c./ Külföldi zárolt követelések átvétele. A BRPR kérésére engedményi leveleket adtunk ki ezen követelésekre vonatkozólag, melyeknek ellenértéke hivatalos árfolyamon számítva a Magyar Általános Hitelbanknál Lei 500.000,a Leszámítolóbanknál „ 1.400.000,-t tesz ki. Értesüléseink szerint a BRPR ezen devizákat az inflációs idők utolsó árfolyamán /1947. augusztus 15. előtti időből/ szándékozik kiegyenlíteni 20.000 régi leiért 1 stabil leit számítva, ami reánk nézve effektív veszteséget jelentene, miután ezek szerint cca. egy ötödét kapnók meg a hivatalos árfolyamon számított értéknek. 165
c./ Egyes leltári tárgyak átvétele. A BRPR nagyváradi és temesvári fiókjai, a központ részéről kapott utasításokra való hivatkozással átvettel az Általános Hitelbank r.t. fiókjaitól különféle bútorokat és gépeket azzal, hogy ezek ellenértékét a BRPR, Bukarest fogja kiegyenlíteni. A BRPR fiókjai nem vették figyelembe az általunk megadott értékeket és ezen tárgyakat mélyen azok tényleges értéke alatt értékelte. Az átvett tárgyak értéke még nem került folyósításra, de nincsen szándékomban elfogadhatatlan árakat acceptálni. III. Bérbeadott ingatlanok államosítása. Bankjainknak az országban számos ingatlanaik vannak. Ezeknek egyes részei vállalatoknak vannak bérbeadva, melyek időközben államosíttattak. Ezen vállalatok értesítették a bankokat, hogy az 1948. június 11-i 119. sz. rendelettörvény 2. szakasza értelmezése alapján a bérelt ingatlanrészeket úgy tekintik, hogy azok tulajdonukba mentek át. A fentemlített törvény 2. szakaszának intézkedései világosan ellentmondanak azon önkényes értelmezésnek, melyet a vállalatok ezen szakasznak adtak. IV. A Legfelsőbb Bankkuria magatartása. Az említett feljegyzés 2. pontjának c./ bekezdése megjegyzi: „a banktörvénynek a felszámolás végső terminusára vonatkozó esetleges intézkedései nem fognak alkalmaztatni.” A valóságban, a velünk szemben alkalmazott bánásmód e tekintetben nem felel meg a kormányok közötti megbeszélések szellemének. Így a Kuria nem véve figyelembe azt, hogy a bankok felszámolási munkálatai csak az általunk nélkülözhetetlennek ítélt személyzettel végezhetők el kellő módon, elrendelte, hgy f.év március 1-vel 1./ az általános Hitelbank r.t.-nél, Brassó, 2 alkalmazottnak elbocsátását a meglevő összesen 4 közül. Ezen rendelkezéssel szemben azt ajánlottam és kértem, hogy a sokféle munkálatra való tekintettel április 1-ével kerüljön egy alkalmazott elbocsátásra és a további elbocsátások a bankok felszámolásának menetéhez képest történjenek. 2./ Az Erdélyi Leszámítoló és Pénzváltó Banknál négy alkalmazott közül egynek és a két vidéki jogtanácsosnak elbocsátása rendeltetett el. Szintén kértem ezen határozat keresztülvitelének elhalasztását, tekintettel a sok munkára és a vidéki perekre. A Legfelsőbb Bankkuriánál történt minden eljárások eredménytelen maradt.
166
Felszámolói megbízatásom és azon kötelezettségek, melyeket a felszámolási műveletek rendben történő befejezése tekintetében magamra vállaltam, indítanak arra, hogy jelen előterjesztésemet megtegyem és tisztelettel kérem, szíveskedjenek azt illetékes helyen előterjeszteni és szorgalmazni azt, hogy jogos sérelmeink orvosoltassanak. Kérem fogadják kíváló nagyrabecsülésem nyilvánítását és vagyok kiváló tisztelettel Czitrom László s.k. FELJEGYZÉS A Gazdasági Főtanács áttette a romániai magyar állami érdekeltségű pénzintézetek felszámolónak 1949. március 10-én bukaresti követségünkhöz intézett jelentését, melyből kitűnőleg ezen pénzintézetekkel szemben különféle román hatóságok oly sérelmes eljárásokat foganatosítanak, melyek egyrészt nem felelnek meg az 1948. április 14-én és ezt követőleg e pénzintézetek tárgyában kötött megállapodásoknak, másrészt pedig a pénzintézetek vagyonállagának teljes felemésztésére vezethetnek. A sérelmezett intézkedések a következők: 1. Adóügyi kérdések. A visszamenőleg foganatosított adó- és illetékvizsgálatok során a magyar pénzintézetekre a vállalatok vagyonát több esetben meghaladó adókat, pótlékokat és bírságokat róttak ki. /Pl. a brassói Hitelbank esetében 14.200.000,- leit/ Az állítólagos pénzügyi kihágások 90 %ban nincsenek igazolva, de nem is állanak fenn. 2. Betétek. A Román Népköztársaság Bankja feloldotta a betétesek és folyószámla tulajdonosok egy részének a bankoknál lévő követeléseit, melyeket e rendelkezés következtében a pénzintézetek ki kellene fizessenek, ezzel szemben azonban továbbra is zár alatt tartja ugyanezen benkoknak nála lévő betétjeit. Ugyanezen eljárást követi a Szovjet-Román Bank követeléseinél és tartozásainál is. 3. Visszleszámítolási kötelezettségek. A brassói Általános Hitelbanknak a román államosított vállalatok váltóiból származó mintegy 13 millió lei összegű visszleszámítolási kötelezettsége állott fenn a R.Nk.Bankjával szemben. Annak dacára, hogy a váltók kicserélése folytán azokon a pénzintézet girója már nem szerepel és így semmi befolyása sem lehet a tartozások biztosítására, vagy a kölcsönök visszafizetésére, a bank obligóját a R.Nk.Bankja továbbra is fenntartja.
167
4. A külföldi zárolt követelések átvételénél a R.Nk.Bankja oly árfolyamot kíván érvényesíteni, amelynek eredményeként a pénzintézetek a jelenlegi hivatalos árfolyam szerinti értéknek csak mintegy 20 %-át kapnák meg. 5. Leltári tárgyak átvétele. A R.NK.Bankja a hivatalos intézkedésekkel átvett pénzintézeti leltári tárgyak ellenértékét mélyen a jelenlegi tényleges értéken alól kívánja kiegyenlíteni. 6. Bérbeadott ingatlanok államosítása. A magyar érdekeltségű pénzintézeteknek számos ingatlana van, melyek egyes részei az időközben államosított vállalatoknak voltak bérbeadva. A bérlő vállalatok értesítették a tulajdonos pénzintézeteket, hogy ezen ingatlanokat most már tulajdonunknak tekintik az 1948. június 11-i 119.. számú államosítási törvény 2. szakaszának, nyilvánvalóan helytelenül értelmezett rendelkezései alapján. 7. Felszámolásnál nélkülözhetetlen alkalmazottak elbocsátása. A román Bankkuria arra kötelezte a pénzintézeteket, hogy az amúgy is minimumra redukált tisztviselői karból bocsássanak el a felszámolásnál nélkülözhetetlen tisztviselőket is. Mindezek az intézkedések szöges ellentétben állanak a fennthivatkozott megállapodások tételes rendelkezéseivel, valamint azon elvi megállapításaival, hogy „a román kormány kijelenti azon elhatározását, hogy minden eszközzel biztosítja a magyar érdekeket, melyek a magyar államnak a romániai bankoknál lévő érdekeltségeivel vannak összefüggésben”, - és hogy „a banktörvénynek a felszámolás végső terminusára vonatkozó esetleges intézkedései nem fognak alkalmaztatni” a magyar állami érdekeltségű bankokkal szemben. Ellentétben állanak továbbá Modoran helyettes-pénzügyminiszternek Széll Jenő követ intervenciójára tett azon ígéretével, mely szerint a magyar állami érdekeltségű pénzintézetek alaptalan adó- és illetékbírságolásait hatálytalanítani fogja. A fenti tényállás azt látszik igazolni, hogy a magyar pénzintézetekkel szemben követett eljárásoknál Vasile Luca pénzügyminiszter álláspontja érvényesül. V. Luca ugyanis kijelentette Széll követ előtt, hogy ezek a bankok is kapitalista eredetűek lévén, jelenlegi magyar állami érdekeltségük dacára sem tarthatnak különleges elbánásra igényt. Széll követ több ízben kérte, hogy a kérdésnek a megállapodások szellemében való elintézése céljából egy kellő politikai súllyal bíró személyt küldjön a magyar kormány Romániába. Intézkedés e tekintetben tudomásom szerint nem történt és valószínűnek látszik, hogy V. Luca pénzügyminiszter intranzigens magatartásával szemben Széll követ eredményeket elérni nem bír. A Gazpol.Főoszt. állásfoglalást kér Széll követ javaslata tárgyában. 168
Budapest, 1949. április 1-én. MOL-XIX-J-1.k. (36.d) 36. 2. sz. Jelentés a határsávban fekvő mezőgazdasági ingatlanok ügyét tárgyaló MagyarRomán Vegyesbizottság működéséről. A Vegyesbizottság f. hó 25, 26, 27, 28 és 30. folytatta tárgyalásait. 27-én megtörtént az adatgyűjtés eredményének kölcsönös kicserélése. A magyar adatgyűjtés szerint: magyar állampolgároknak Románai területén 4545 kat.hold román állampolgároknak Magyarország területén 3646 kat.hold A román adatgyűjtés szerint: magyar állampolgároknak a Román Népköztársaság területén 4265 kat.hold román állampolgároknak Magyarország területén 5451 kat.hold ingatlanuk van. Az összehasonlításból megállapítható, hogy amíg az adatgyűjtések eredményei magyar állampolgároknak a Román Népköztársaság területén lévő ingatlanaira vonatkozóan csaknem teljes egészében megegyeznek, az eltérés csupán 280 kat. holdat tesz ki, addig nagy különbség mutatkozik a magyar és román adatgyűjtés eredménye között a román állampolgároknak Magyarország területén lévő ingatlanaira vonatkozólag, ahol a differencia 2314 kat. hold. Az adatok kicserélése után a bizottságok külön-külön hozzáláttak az egyeztetéshez és ez a munka még most is folyik. Az egyeztetés során a magyar tagozat mintegy 550- kat. holdra megállapította azt, hogy ez a terület részben elírás folytán, részben tárgyi okokból tévesen került be a román adatgyűjtésbe, amit a román tagozat részben el is ismert és törölt is. A kiértékelés még folyamatban van. Megnehezíti a román adatok kiértékelését az a körülmény, hogy a magyar adatgyűjtéssel ellentétben a román tagozat adatgyűjtése nem tartalmazza azoknak a községeknek a megjelölését, amelyekben román állampolgárok tulajdonát képező ingatlanok Magyarország területén fekszenek. A román tagozat ígéretet tett arra, hogy az ingatlanok fekvésére vonatkozó 169
adatokat legrövidebb idő alatt beszerzi és a magyar tagozatnak rendelkezésére bocsátja. Mindkét tagozat egyébként bízik a saját adatgyűjtésének helyességében, előfordulhat természetesen, hogy az összeállításból több adat kimaradt, mert sokan a múltban és a jelenben is igyekeztek ingatlanaikat eltitkolni, ezen túlmenően az adatok helyesbítésre szorulhatnak azért is, mert a begyűjtés szigorúan bizalmas alapon történt, így az érdekelteknek nem volt módjukban bejelentést tenni. A magyar tagozat ismételten felvetette a román tagozat felé azt a kérdést, hogy az összehasonlítás megtörténte után hogyan képzeli a román tagozat a kimutatásokban kölcsönösen nem szereplő ingatlanok felülvizsgálatát, a válaszadás elől a román tagozat ismételten kitért azzal, hogy e tekintetben csak az adatok teljes összehasonlítása után lesz módjában nyilatkozni. A magyar tagozatnak az a meggyőződése, hogy a különbségekből származó ellentétek áthidalása, hacsak azok elengedésére vonatkozólag egyezség nem jön létre, csak helyszíni vizsgálat útján eszközölhető, ami a tárgyalások félbeszakítását vonná maga után. A magyar tagozat meglátása szerint a román tagozat minden körülmények között konkrét eredményekkel akar hazatérni, úgyhogy feltételezhető, hogyha a különbség a két adatgyűjtés eredménye között lényegesen csökken, a román tagozat a kérdésnek egyezség útján történő megoldását fogja javasolni. A magyar tagozat elnöke az értékelésre vonatkozóan tárgyalásokat folytatott Antos elvtárssal, aki azt az álláspontot foglalta el, hogy az értékelésnél akár javunkra, akár kárunkra mutatkoznék a saldó, az ingatlanok értéke nem lehet magasabb, mint a földreform során juttatott ingatlanokért fizetendő megváltási ár, amely kb. 350-400 Ft-t tesz ki kat. holdanként. Jelentem még, hogy időközben a Földmívelésügyi Minisztérium gyárlátogatást, állami mintabirtok, termelőszövetkezet és gépállomás megtekintésén vendégül látta a román tagozat kiküldötteit. Egy ízben pedig a román tagozat kiküldöttei opera előadáson vettek részt, ugyancsak mint a Földmívelésügyi Minisztérium vendégei. Jelentésem tudomásulvételét és az esetleges szükségesnek vélt utasítások megadását kérem. Budapest, 1949. május 31-én. a Magyar-Román Vegyesbizottság magyar tagozatának elnöke MOL-XIX-J-1-k/71/29/k/1949. (38.d.) Román 37.
170
Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Magyar Pénzügyminisztérium Budapest Dr. S/krné
Budapest, 1949. július 20.
Hivatkozással 1/Res./1949.-IV.b. számú 1949. június 28-án kelt átiratukra a Romániában államosított nyolc vállalatunk kártalanítása ügyében benyújtott 188.627/1949-K.K. számú beadványunk kiegészítéséül az alábbiakat közöljük: Elkészítettük és mellékletben átnyújtjuk romániai bankérdekeltségeink és iparvállalati érdekeltségeink 1943. december 31-ével elkészített és 1944. folyamán közgyűlésileg elfogadott mérlegeinek magyar és román nyelvű másolatait. Ezen másolatok a következők: Erdélyi Kereskedelmi Bank r.t., Kolozsvár Máramarosmegyei Kereskedelmi Bank r.t., Máramarossziget Szatmárnémeti Kereskedelmi Bank r.t., Szatmárnémeti Székelyföldi Kereskedelmi Bank r.t. Marosvásárhely Erdélyi Bank r.t., Kolozsvár és fiókjai, továbbá Carmen Cipőgyár r.t., Nagyvárad Vesta Vegyipari- és Gyógyárugyár r.t., Nagyvárad /Petrosan S.A. Romana pentru exploateres mindor de Carbonin, Bukarest mérlegét nem csatolhatjuk, miután az nem áll rendelkezésünkre. Megjegyezni kívánjuk, hogy az Erdélyi Bank r.t. romániai fióktelepeinek 1943. évi mérlege nem áll rendelkezésünkre és így csupán az 1942. december 30-i mérlegszámla másolatát tudjuk benyújtani felemlítve azt, hogy a mérleg lei pénzegységben készült, minthogy a fiókok az erdélyi visszacsatolás után is román területen maradtak és működtek. Ezen fiókok a következők: Banca Ardeleana, Bucuresti, Oradea, Brassov, Sibiu és Timisoara. A mérlegek számszerű adataihoz hozzá kell fűznünk azt, hogy azok mindegyike óvatos értékbecslés figyelembevételével készült és így azok bizonyos latenciákat rejtenek magukban, amint azokra az egyes mérlegtételekkel kapcsolatban külön-külön rámutatunk. Amint a mellékelt mérlegekből kiderül, pénzintézeteink és iparvállalataink összesen az alanti vagyonnal rendelkeztek 1943. december 31én: I. Forgó vagyon:
171
Készpénz és bankár követelés Értékpapírok Váltók Jelzálogjoggal fedezett hitelek Áruval fedezett hitelek Nyílt hitelek Konverziós kölcsönök Áruadósok Nyersanyag-, félkész- és készáru készlet
8.385.242.02 3.676.088.85 26.462.661.50 2.219.281.42 26.348.852.03 13.168.374.15 2.497.276.43 2.098.337.83 3.887.215.51
A forgóvagyonnal kapcsolatosan megjegyezzük, hogy az értékpapírok a mérlegrendelet adta lehetőségen belül alacsonyan lettek értékelve és így ezek valódi értéke a mérlegértéknél magasabb volt. Ugyanez vonatkozik iparvállalataink nyersanyag-, félkész- és készárukészletének értékelésére is, amelyeknek mérlegértéke és forgalmi értéke között az iparvállalataink részére kötelezőleg előírt óvatos becslési elvek következtében jelentős tartalék mutatkozott, mely tartalék mindenkor az eladási forgalom arányában, az értékesítés időpontjában realizálódott és növelte eredményszerűen a vállalat vagyonát, illetve nyereségét. II. Beruházott vagyon: Ingatlanok Berendezés Romániai fiókok tőkeszámlája Nyugdíjalap értékei
6.318.195.53,96.440.61,3.920.000.00,444.088.45,-
Az előbb felemlített óvatos értékbecslési elvek úgy az ingatlanok értékelésére, mint a berendezés és felszerelés értékére is vonatkoznak, ahol is a törvényadta leírási lehetőségek teljes kihasználása következtében az ingatlanok és gépek valóságos forgalmi értéke a mérlegértéket meghaladta. Tekintettel arra, hogy részletes leltár nem áll rendelkezésünkre, így pontos számadatokkal sem a mobil vagyon, sem a beruházott vagyon latecniái tekintetében nem szolgálhatunk. Amennyiben a t. Pénzügyminisztériumnak ezen latenciák kimunkálására a tárgyalások folyamán szüksége volna, úgy az egyes mérlegmellékletek Romániából az Önök közreműködésével minden valószínűség szerint beszerezhetők volnának. III. Átmeneti vagyontételek: Összesen:
303.315.75,99.825.370.08,-
172
MOL-XIX-J-1-k-Rom-23/d-188657/1949. (34.d.) 38. 0179 Pénzügyminiszter Ügyiratszám: 1950. IV.a. Címzett: Előadó: Virág Mihály Külügyminiszter Úrnak, Budapest, II. Mónus Illés rkp.
Tárgy: A magyar-román CASBI-egyezmény hatályának meghosszabbítása
A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság között a magyar javak CASBI kezelésével, a magyar állampolgárok ingó javainak kivitelével, valamint a két állam állampolgárainak ingatlancseréjével kapcsolatos kérdések szabályozása tárgyában 1948. szeptember 21-én aláírt u.n. CASBI-egyezmény a 12. cikk rendelkezése szerint az aláírás napján lép hatályba és ettől a naptól számított két évben át marad érvényben, vagyis f.é. szeptember hó 20-ig. Az egyezmény végrehajtásának a román közigazgatási szervek közreműködését igénylő és lényegében az I. fejezetben tárgyalt menetei; a javak azonosítása és ennek kapcsán folytatott helyszínelések, a javaknak CASBI kezelés alól való feloldása, a feloldott javak visszaszolgáltatása, úgyszintén a II. fejezet rendelkezései szerint a feloldott és szabad kezelésben volt ingó javak közül a ténylegesen megtaláltak leltárba vétele és a leltárak helyhatósági záradékoltatása stb. már folyó év elején befejezést nyertek és az egyezmény végrehajtására magyar részről kiküldöttek még a múlt év őszétől kezdődőleg ez év március hó végéig folyamatosan mind visszahivattak. Fennáll még a kolozsvári kirendeltségi iroda, mely egy helyi alkalmazottal, az ottani magyar útlevélhivatal felügyelete alatt, kizárólag a leltár-anyag kezelésével és továbbításával kapcsolatos irodai jellegű teendőket látja el és a szállítóvállalatokkal, valamint a szállítási vonatkozásokban az érdekelt felekkel a kapcsolatot tartja fenn. Az egyezmény végrehajtásából adódott ingóság hazaszállítások azonban folyamatban vannak és a teljes lebonyolítás még hónapokat vehet igénybe. A szállítási vonalnak ezt a lemaradását teljesen a magyar pénzügyi kormányzat intézkedési körén kívül eső szállítás-technikai nehézségek idézték elő és ezek között is elsősorban a szállításokat román részen intéző Sovromtransport vállalat szervezeti nehézségei. A leltárak nagy tömegét ugyanis kirendeltségem már kb. egy éve átadta a vállalatnak lebonyolításra. A még szállításra váró tételek és ezek között jelentős számban olyanok, amelyekre a kiviteli-engedély illetéket és a szállítási költséget a felek már régen befizették, az egyezmény lejártáig már nem lesznek lebonyolíthatók. A szállítási vonal lemaradása éppen 173
a központokból kieső, vidéki helyeken erősebb, ahol szociális szempontokból volna indokoltabb a jobb teljesítés. Továbbá folyamatban van még a magyar állampolgárok Romániában maradt és különböző okokból hazaszállításra nem kerülő ingó-javainak értékesítése is, amire nézve az egyezmény 6. cikke ad lehetőséget és az ilyen eredetű összegek befizetésére bukaresti követségünk nevére és rendelkezésére 20 millió leies kerettel, zárolt gyűjtőszámla nyitását engedélyezi. Az ingóságok értékesítése ugyanis nem intézményesen történt. Az érdekeltek Romániában lakó megbízottaik útján, útlevél és vízumnehézségekre tekintettel, hosszadalmas levelezés mellett kénytelenek az ilyen ügyleteket lebonyolítani; ez a nehézkes mód magyarázza e téren a lemaradást. Az egyezményben biztosított 20 millió leies keretnek csak 50 %-át érik el az eddigi befizetések. Végül folyamatban vannak még az egyezményben engedélyezett és illeték kedvezménnyel is támogatott magyar és román állampolgárok közötti ingatlancsere ügyletek is, amelyeket ugyancsak az előbbi bekezdésben említett okokból, az érdekeltek hosszadalmas és nehézkes eljárás mellett, megbízottaik útján igyekeznek lebonyolítani. Az eddig létrejött ilyen ügyletek száma, éppen az eljárás nehézkessége miatt egészen jelentéktelen. Fentiek alapján felkérem Miniszter Urat, hogy a f.é. szeptember hó 20-án lejáró CASBI egyezmény hatályának meghosszabbítása iránt, a folyamatban lévő szállítások, ingóság-eladások és ingatlancsere ügyletekre vonatkozólag a román kormánynál eljárni szíveskedjék. Továbbá felkérem Miniszter Urat, hogy a román kormány részéről, az egyezmény meghosszabbításához hozzájárulása esetén, a további zavartalan lebonyolítás érdekében alábbiakra nézve is intézkedést kérni szíveskedjék: a./ az egyezmény 8. cikke szerint a kiviteli-engedély illeték kedvezmény további fenntartása, b./ a 9. cikk szerint - a CFR. Kereskedelmi Igazgatósága részéről 28.906 DG/949.C.3 számú rendelettel közelebbről is szabályozott - 50 %-os fuvardíj kedvezmény érvényének meghosszabbítása c./ a 6. cikkben engedélyezett keret erejéig, az ingó-eladásokból eredő összegek befizetése és d./ a 11. cikk szerint az ingatlancsere ügyletekre vonatkozó illetékmérséklés további engedélyezése tárgyában. Tájékoztatásul közlöm Miniszter Úrral, hogy romániai kirendeltségek összesen kb. 3.800 drb. leltárt készített el és adott át lebonyolításra a szállítóvállalatnak. Ebből a jelentős költségek és okok miatt kb. 2.400 - 2.500 tétel kerül hazaszállításra. Eddig hazaérkezett 280 vagon-rakományt kitevő kb. 1.500. tétel, tehát lebonyolításra vár még kb. 80-100 vagonnak megfelelő kb. 174
900 tétel. A szállítások eddigi üteméhez mérten a lebonyolításhoz minimálisan még hat hónap szükséges. Az ingatlancsere ügyletekkel kapcsolatos hosszadalmas eljárás viszont az egyezmény hatályának egy évvel való meghosszabbítását indokolja. Végül felkérem Miniszter Urat, hogy intézkedéséről és a román kormánnyal a tárgyban folytatott tárgyalások eredményéről tájékoztatni szíveskedjék. Budapest, 1950. augusztus 24. Antos István államtitkár MOL-XIX-J-1-k-Rom-23/d-05960/1950. (34.d.) 39. Magyar Tudományos Akadémia
Budapest, 1950. január 3. 15/950-A
Másolat Alexits György elvtárs leveléről Kedves Berei Elvtárs! Mint azt telefonon közöltem, a Magyar Tudományos Akadémiának Erdélyben volt egy 3 ezer holdas birtoka. Ennek román részről történt igénybevétele fejében a magyar-román vegyes döntőbizottság egy összeget állapított meg, amelyből mint egy 600.000,- aranykorona még ma is esedékes. Tekintettel arra, hogy ez a döntés még a Horthy-időkben, a két ország közötti ellenséges légkörben született meg, továbbá, hogy a pénzt úgysem fogjuk megkapni, felvetem azt a kérdést, nem volna-e helyes, ha az újjászületett Magyar Tudományos Akadémia a Román Népköztársaság felé egy baráti gesztust tenne és a még esedékes összegről lemondana, akár a Román Népköztársaság számára, akár valamilyen határozott céllal pl. a Román Akadémia javára. Elvtársi üdvözlettel Alexits György s.k. MOL-XIX-J-1-K-23/g/71/1950. (38.d.) Román 40. 175
Magyar Tudományos Akadémia
Budapest, 1950. január 3. 15/950.-A.
Berei Andor elvtársnak, Budapest Kedves Berei elvtárs! Mint azt telefonon közöltem, a Magyar Tudományos Akadémiának Erdélyben volt egy 3 ezer holdas birtoka. Ennek román részről történt igénybevétele fejében a magyar-román vegyes döntőbizottság egy összeget állapított meg, amelyből mintegy 600.000,- aranykorona még ma is esedékes. Tekintettel arra, hogy ez a döntés még a Horthy-időkben, a két ország közötti ellenséges légkörben született meg, továbbá, hogy a pénzt úgysem fogjuk megkapni, felvetem azt a kérdést, nem volna-e helyes, ha az újjászületett Magyar Tudományos Akadémia a Román Népköztársaság fel egy baráti gesztust tenne és a még esedékes összegről lemondana akár a Román Népköztársaság számára, akár valamilyen határozott céllal pl. a Román Akadémia javára. Elvtársi üdvözlettel Alexits György MOL-XIX-J-1-K-23/g/71/1950. (38.d.) Fenti ügyre vonatkozóan a következőket közölhetem: Az Alexits által említett birtok Vigyázó Ferencé volt, tőle sajátították ki az 1920-as évek elején a románok. Vigyázó a többi u.n. optánsokkal együtt a trianoni szerződéssel létesített magyar-román Vegyes döntőbizottság előtt valóban pert indított a román állam ellen, amely perben az 1930. évi párizsi egyezmények értelmében az alperesi felelősséget és ezzel együtt a kártérítési kötelezettséget az un. Agráralap /A-alap/ vette át. A bíróság meg is állapította a kártérítés összegét az Agráralappal szemben. Hogy ez valóban 600.000 ar.korona-e, azt némi utánjárással meg tudom állapítani. Időközben Vigyázó Ferenc meghalt és vagyonát végrendeletileg a Tudományos Akadémiára hagyta, amely ennek folytán mint örökös Vigyázó Ferenc jogaiba lépett. Minthogy az Agráralap az első világháborút követő jóvátételi fizetések megfeneklése és egyéb, a jóvátételekkel összefüggő nemzetközi fizetések moratorizálása folytán csak töredékét kapta meg az alimentálására rendelt összegeknek, ő maga is csak csekély százalékban tudta honorálni az ellene hozott ítéleteket négy alkalommal összesen mintegy 4 1/2 millió arany koronát osztva fel az igényjogosultak között. Ezekből a 176
kiosztásokból az Akadémia is megkapta a neki járó összegeket, így nevezetesen a felszabadulás után 1948. folyamán eszközölt utolsó kiosztásból is. Minthogy ezzel a kiosztással az Agráralap rendelkezésére álló összegek kimerültek, az említett ítéletből kifolyólag többé sem az Agráralappal, sem mással szemben semmiféle igényt többé érvényesíteni nem lehet. Az ítélet tehát ma már egy „nonvaleur”, amiről a románok javára történő lemondás még gesztus gyanánt sem jöhet semmiképpen sem szóba. MOL-XIX-J-1-K-23/g/71/1951. (38.d.) Román 41. Ügyiratszám: 75.167/1950.IV.a. Előadó: dr. Csorba Mihály előadó
Pénzügyminiszter Címzett: Külügyminiszter Úrnak, Budapest
Tárgy: DreherHaggenmacher nagyváradi és temesvári ingatlanai Hiv.sz.: 94.889/1950.Gpol.
A Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőződe Rt. nagyváradi és temesvári ingatlanai ügyében hivatkozott szám alatt megküldött átiratára értesítem Miniszter Urat, hogy álláspontom szerint: 1./ A Nagyváradon, Váradi Zsigmond u. 26. sz. a. ingatlan mielőbbi értékesítése lenne megkísérlendő, mivel dr. Nádai ottani megbízott közlése szerint a bérlő - Román Állami Szeszegyedárusági Hivatal - bért nem fizet, az adóhátralék pedig ennek következtében egyre szaporodik. Az ingatlan forgalmi értékére vonatkozólag tájékozásul megjegyzem, hogy dr. Fólián István Agrimpex-tisztviselő, aki 1949. nyaráig a DreherHaggenmacher nagyváradi megbízottja volt, annak idején 1,5 millió lei vételárat kért ez ingatlanért, a vevő azonban mindössze 600.000 leies ajánlatot tett. Az ingatlan értékesítése esetén befolyó vételár vagy a bukaresti magyar követségnél felmerülő, vagy a CASBI-egyezmény végrehajtásával kapcsolatos kiadások fedezésére lenne fordítható. 2./ Az átiratban jelzett temesvári - Colea Docilor 39. sz. a. - ingatlannak, dr. Nádai jelentése szerint, csupán egy részében működött régebben az u.n. Sonnenschein-féle jéggyár, amely azonban az államosítás idején már nem volt működésben és felszerelése nagy részét is elvitte a telepről. Ennélfogva az ingatlan államosítása nyilván tévesen történt, feltehetőleg azért, mert a jéggyár elmulasztotta cégbejegyzését töröltetni. 177
Felkérem Miniszter Urat, hogy a bukaresti magyar követség útján dr. Nádaihoz olyértelmű megbízást szíveskedjék eljuttatni, hogy a fentiek értelmében járjon el a temesvári ingatlannak az államosítás alól való mentesítése érdekében és ha eljárása eredményre vezet, az értékesítés iránt a szükséges lépéseket tegye meg. Megjegyzem, hogy a temesvári ingatlan 1949. évi forgalmi értéke 1-1.2 millió leira tehető. A bukaresti követség vegye fontolóra, hogy nem volna-e leghelyesebb, ha az ingatlanokat ő maga ajánlaná fel megvételre a román kormánynak. Budapest, 1950. február hó 13. A miniszter rendeletéből: Bauer László s.k. miniszteri tanácsos A kiadmány hiteléül: Budapest, 1950. február hó 14. osztályvezető MOL-XIX-J-1-k. (36.d.) 42. Tömpe Istvánné dr. Konduktorov Leó
Berei államtitkár elvtárs Feljegyzés
Tárgy: Romániával folytatandó gazdasági illetve pénzügyi tárgyalások előkészítése. A Pénzügyminisztérium fenti tárgyban készített, folyó évi szeptember hó 4-i feljegyzésével kapcsolatban alábbi észrevételeink vannak: A feljegyzés a két ország közötti függő gazdasági, illetve pénzügyi kérdéseket a Csehszlovákiával kötött csorbatói egyezményhez hasonló módon általánosan javasolja rendezni. Ezzel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy a Romániában levő magyar javakról és érdekeltségeikről, valamint a Romániával szemben a múltban keletkezett pénzügyi természetű követelésekről való lemondása, amely lényegesen felülmúlja a román részről vállalandó áldozatot, indokolt engedmény-e részünkről. Megfontolandó, hogy a kérdés alkalmas időpontban és módon való felvetése esetén nem volna-e elérhető bizonyos kedvezőbb eredmény a magyar népgazdaság számára, mint a Pénzügyminisztérium által javasolt tabula rasa rendezés. Amennyiben jelenleg nem alkalmasak a körülmények az összes nagyobb függő pénzügyi kérdések együttes megtárgyalására - ennek elbírálására természetesen legfelsőbb magyar 178
gazdasági vezetőink hivatottak - célszerű külön-külön elővenni egy-egy pénzügyi részletkérdést és azokat szakvonalon, esetleg diplomáciai vonalon igyekezni megoldani. Tapasztalataink szerint román vonalon nagyobb eredmények érhetők el az egyes kérdések szakvonalon, külön-külön való tárgyalása során, mint a Pénzügyminisztérium által javasolt globális rendezés formájában. Sorra véve a feljegyzésben szereplő kérdéseket alábbi megjegyzéseink vannak: Az 1.2.5.11. pontban felsorolt kérdések tárgyalását nem tartjuk jelenleg időszerűnek. A 3./ kistulajdon, ingatlanöröklés / 7.8.9. pontban szereplő kérdéseket diplomáciai, a 4. pontot pénzügyi, a 6. pontot közlekedési, a 10. pontot pedig külkereskedelmi vonalon javasoljuk rendezni. Meg kell jegyeznünk, hogy fenti kérdésekben elfoglalt álláspontunkat szakvonalon nem egyeztettük: Fentiek alapján, amennyiben az általános rendezés még nem időszerű, javasoljuk, hogy vagy felső vonalon, vagy az érdekelt szaktárcák illetékes képviselőinek bevonásával tartott értekezleten dolgozzuk ki részletesen a Románia felé felvetendő pénzügyi kérdések célszerűségi sorrendjét, valamint azt, hogy esetenként milyen szerv legyen megbízva a rendezéssel Budapest, 1950. október hó 27. MOL-XIX-J-1-k-23/j/71/1950. (38.do.) Román 43. Bizalmas! Feljegyzés Tárgy: Romániával folytatandó tárgyalások előkészítése Magyarország és a Román Népköztársaság között több gazdasági, illetve pénzügyi kérdés függőben van, amelyek mielőbbi általános rendezése helyes lenne, a Csehszlovákiával kötött pénzügyi és gazdasági megállapodáshoz hasonlóan. Nézetünk szerint a gazdasági kapcsolatok múltból visszamaradt függő kérdéseinek rendezése javítja, őszintébbé teszi a politikai kapcsolatokat és szorosabbá fonja a két népi demokrácia együttműködését. A nyílt rendezés hiánya tápot adhat a gazdasági revizionizmusnak és ennek kihatásaként egyes román szervek részéről bizonyos ügyek intézésében túlzésokra vezethet. A nyílt rendezés hiányának következménye, hogy a volt kapitalista tulajdon likvidálása nem a két állam szocialista együttműködése alapján történt.
179
A függőben lévő kérdések a rendelkezésükre álló adatok alapján a következők. 1./ A Román Népköztársaság által foganatosított államosítások során a román állam tulajdonába mentek át a Román Népköztársaság területén maradt magyar állami érdekeltségű vállalatok, melyeknek összértéke kb. 510 millió pengőre tehető. A Romániában lévő államosított vállalatok között vannak olyanok, melyek magyarországi anyavállalataiban tekintélyes külföldi érdekeltség áll fenn. /Összesen kb. 87 millió pengő./ 2./ Rendezendő a magyar tulajdonban lévő román kibocsátású és a román tulajdonként bejelentett magyar kibocsátású értékpapír kérdése. /Az értékpapírok belértéke nehezen állapítható meg a pengő és lei időközben beállt elértéktelenedése folytán./ 3./ Az áttelepülések során kb. 80 millió pengő értékű ingatlan került román tulajdonba. Ezek közül a szocialista tulajdon keretébe illeszkedő kistulajdon kérdése rendezendő, valamint az OTI, MABI és más állami tulajdonban volt ingatlanok kérdése. Nyitva áll az ingatlan öröklésének kérdése is. 4./ A Romániában lévő magyar pénzintézetek felszámolás alatt állnak. Ezzel kapcsolatban felmerült az ezen pénzintézetek tulajdonában lévő ingatlanok kérdése, melyeket a román állam - az államosítási rendelet végrehajtása során - szintén államosított. Az 1948-ban létrejött, a román-magyar pénzintézetekre vonatkozó egyezmény szerint „A felszámolásra kerülő magyar állami érdekeltségű pénzintézetekre vonatkozóan... az intézetek egyes vagyontárgyainak értékesítési ... módozataira vonatkozó esetleges rendelkezései nem nyernek alkalmazást.” 5./ Romániával szemben fennálló - legnagyobbrészt áruszállításból eredő - követelésünk kb. 250 millió pengő értékű. Ezzel szemben Romániával szemben fennálló tartozásaink, követeléseink 1/3-át alig érik el. A legjelentősebbek egyes magyar pénzintézetek tartozásai, árutartozások jelentéktelen mértékben állnak fenn. 6./ A MÁV-nak a felszabadulás előtti időből fennáll Romániával szemben több száz milliós pengő értékű követelése. 7./ A felszabadulás után létrejöttek Magyarország és Románia között olyan egyezmények, amelyek nem kerültek végrehajtásra. /BIZ-kölcsön, Posta követelése./ Az egyezmények érvénytelenítése és a kérdések rendezése az elkövetkező tárgyalások feladata lenne. 8./ A Magyarországon élő román nyugdíjasok ügye és a Romániában élő magyar nyugdíjasok ügye csak részben nyert rendezést, az egész kérdés megoldásra vár a területiség elve alapján.
180
9./ A CASBI-egyezmény végrehajtása során bizonyos nehézségek mutatkoztak, mert egyes helyi román hatóságok az egyezménytől eltérő módon hajtották végre feladatukat. 10./ A Román Népköztársaság területén lévő vállalatok részére magyar vállalatok rendeltek és fizettek ki árukat Svájcban, melyeket a svájci hatóságok visszatartottak. 11./ A Békeszerződés 26. cikke szerint az ENSZ állampolgárainak kártérítési követeléseit Magyarországgal szemben az Észak-erdélyi vagyontárgyakat ért károkat is érintik. A fentiek szerint a Romániában lévő magyar javak és érdekeltségek hozzávetőlegesen a következőképpen nyertek megállapítást: 1./ Vállalatok 2./ Értékpapírok 3./ Ingatlanok 4./ Pénzintézetek 5./ Nemzeti Bank Összesen:
510 millió pengő 2 „ „ 80 „ „ 6,5 „ „ 250 „ „ 848.5 millió pengő
A fent felsorolt kérdések rendezése azon az elvi alapon történjék, hogy a szocialista egyéni tulajdon körébe vonható javakat és jogokat biztosítani kell, lemondva mind arról, amire mint kapitalista tulajdon a Román Népköztársaság rendelkezései vonatkoznak. A múltban keletkezett pénzügyi természetű és árutartozások és követelések kölcsönösen törlendők. A felszabadulás után kötött gazdasági egyezmények, melyek nem a normális árucsereforgalommal kapcsolatosak és amelyek eltérnek a javasolt elvi rendezéstől, a javaslatnak megfelelően módosítandók. 1950.IX.4. MOL-XIX-J-1-k-23/j/71/1950. (38.d.) Román 44. Feljegyzés a magyar-román pénzügyi tárgyalás tárgyában A tárgyalás eredményeképpen létrejövő megállapodás célja az kell, hogy legyen, hogy a Magyarország és Csehszlovákia között létrejött csorbatói megállapodáshoz hasonlóan a két ország közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében rendezze a függő pénzügyi és gazdasági kérdéseket, kikapcsolva azokat a tényezőket, amelyek akadályozhatnák a gazdasági együttműködés további fejlődését. 181
A csorbatói megállapodás a különféle korábbi nemzetközi szerződések, ezek között a békeszerződés, továbbá az elhurcolt javak, a földreform, az államosítás, különféle értékpapírok, a régi államközi elszámolást igénylő követelések, stb. vonatkozásában azt az alapelvet követte, hogy az ezekből eredő igények lemondás, átengedés, kiegyenlítettnek nyilvánítás útján megszüntek, amennyiben az állam, közületek, és jogi személyek tulajdonairól, illetve igényeiről volt szó, míg a magánigények tekintetében a két kormány érdektelenséget nyilvánított. A csorbatói megállapodással elérni kívánt politikai cél megvalósításának fent vázolt módszeréhez a gazdasági alátámasztást az a körülmény adta meg, hogy azoknak a javaknak és igényeknek értéke, amelyekre a kölcsönös átadás vagy lemondás vonatkozott, nem tüntetett fel akkora különbséget, amely az időveszteséggel járó, hosszadalmas tárgyalást indokolta volna. Belső számításaink szerint a magyar igények összértéke kb. 4 milliárd forintra rúgott, a csehszlovák igényeké pedig kb. 1.7. milliárdra. A számítási mód azonban vitatható volt és csehszlovák álláspont szerint a különbözet sokkal csekélyebb lett volna. Belső számításaink szerint a magyar igények összértéke kb. 4 milliárd forintra rúgott, a csehszlovák igényeké pedig kb. 1.7 milliárdra. A számítási mód azonban vitatható volt és csehszlovák álláspont szerint a különbözet sokkal csekélyebb lett volna. Emellett figyelembe veendő, hogy a csehszlovák követelések zömét a jóvátétel még ki nem egyenlített része, valamint számos egyéb liquidnek minősülő követelés tette ki. Mint elöljáróban említettük, román viszonylatban az elérendő cél azonos, tehát hasonló az egész problémakör, azzal a lényegbevágó különbséggel azonban, hogy az anyagi érdekek egyensúlya még hozzávetőlegesen nem áll fenn. A kölcsönös elengedés, lemondás, átadás tehát Magyarország terhére rendkívül nagy aránytalanságot eredményezne. Mindebből az következik, hogy a megegyezés lehetőségének reálissá tétele érdekében a román igények sokszorosát kitevő magyar igényeket kategorizálni kell aszerint, hogy visszaszolgáltatásra, vagy megtérítésre igényt tartunk-e vagy pedig elengedést, vagy igen mérsékelt, esetleg jelképes térítést javasolunk-e. 1. A magyar igények tárgyai lehetnének: a/ Ingatlan vagyontárgyak és ezek alkotó részei, amelyeket a magyar állam, közületek, intézmények és állami érdekeltségű jogi személyek magánjogi szerződés útján ellenérték fejében szereztek meg, illetőleg létesítettek és amelyek közhivatali, vagy közintézményi célokat szolgáltak (OTI, Magyar Nemzeti Bank, MÁV. stb.) b/ Olyan javak, amelyek magyar tulajdont képeztek és amelyeknek a visszaadása lényeges állagsérelem nélkül keresztülvihető.
182
c/ Román természetes és jogi személyekkel szemben fennálló áru- és pénzkövetelések. 2. A Románia javára kétségkívül jelentkező értékgyarapodás ellenére nem tartanánk igényt, vagy csak korlátozott mértékben azokra a vagyontárgyakra, illetve tőkejellegű érdekeltségekre, amelyek egyrészről ma már szervesen beleilleszkedtek a Romániában folyó szocialista építőmunkába és mint ilyenek estek államosítás alá, másrészről annak idején a beruházások indoka a tőkés kizsákmányolás kiterjesztése volt, ami egyben magában hordja az ilyen beruházásokkal és érdekeltségvállalásokkal járó kockázatot is. Megjegyzendő, hogy a felmerülő problémák egy részét korábbi egyezmények már szabályozták, amelyek azonban nem kerültek végrehajtásra. Az érintett javak értéke részben felszabadulás előtti, részben felszabadulás utáni lei és pengő értékben, valamint egyéb valutákban került bejelentésre. Miután a felszabadulás előtti időkre vonatkozóan rubel árfolyamok nem állanak rendelkezésre, a különböző értékeket egységesen dollárban mutatjuk ki éspedig a Magyar Nemzeti Bank 1943. december 31-i hivatalos árfolyamát alapulvéve. Az értékelésnél általában az 1943-as értékadatokat kellett figyelembevenni, tekintettel arra, hogy a vállalatok részéről a felszabadulás előtti időre vonatkozóan utoljára 1943. december 31-ével készült mérleg. Fentiek előrebocsátása után és az említett kategóriák figyelembevételével a romániai magyar javak, jogok és érdekeltségek a következő csoportosításban mutatkoznak: 1/a. kategória A magyar állam, közületek, valamint intézmények tulajdonát képező egészségügyi és üdültetési célokat szolgáló ingatlanok. Ezek a CASBI egyezmény alapján visszaszolgáltatandók lettek volna. Érték bk. A magyar Nemzeti Bank által 1940. óta vásárolt és újonnan épített ingatlanok. Érték A Magyar Iparügyi Minisztérium telekkönyvi tulajdonát képező, 1942-ben vásárolt nagybányai bányakapitánysági ingatlan. Érték A MFTR Orsován és Szulinában lévő ingatlanai. Érték Az IBUSZ által 1940-től 1944-ig létesített vasúti elárusító pavilonok. Érték A MÁV részéről vasútvonalakba, vasúti
$
2.212.000,-
$
297.000,-
$
39.000,-
$
146.000,-
$
20.000,
183
műhelyekbe és épületekbe eszközölt befektetések. Érték $
2.753.000,-
A természetes személyek tulajdonában álló, a földreform és a házállamosítás által érintett ingatlanok tekintetében a javaslat az, hogy nyilvánítsunk érdektelenséget. Az ezen rendelkezések alá nem eső ingatlanokra vonatkozóan olyan megegyezést kellene létrehozni, hogy azok román természetes személyek Magyarországon lévő ingatlanaival elcserélhetők vagy pedig a vételár átutalásának biztosítására hivatott konstrukció keretében értékesíthetők legyenek. 1/b. kategória Gépi berendezések és felszerelési tárgyak, amelyeket magyar vállalkozók építkezési és hasonló célokra vittek Erdélybe. Érték kb. $ 1.662.000,Észak-erdélyi keskenyvágányú vonalakra Magyarországról szállított gördülő park. Érték $ 2.880.000,A vasúti problémák közé tartozik még az 1951. január 20-án kötött gördülőanyag-csereegyezmény végrehajtása, amelynek keretében román részről 25 drb. mozdonyt és 141 drb. vasúti kocsit kell visszaszolgáltatni. 1/c. Kategória Kifizetett, de leszállításra nem került különféle $ 953.000,faáru (erdőkitermelés, stb.) Érték kb. Kifizetett, de le nem szállított egyéb áruk, továbbá kölcsönadott berendezési tárgyak. Érték kb. $ 207.000,Folyószámla-követelések különféle valutákban. Érték $ 754.000,Magyar cégek részéről leszállított, ki nem fizetett áruk. Érték $ 417.000,MÁV részéről helyérdekű vasutak megváltása címén a CFR által kötött megállapodás alapján a Polaris Corporation részére kifizetett összeg $ 414.000,2. kategória Érdekeltségek ipari és kereskedelmi vállalatokban (összesen 176 vállalat), amelyek a kártalanítási jog kimondása mellett államosításra kerültek. Érték összesen kb. $ 40.000.000,Részvényérdekeltség a petrozsényi szénbányákban. Érték összesen kb. $ 11.000.000,-
184
Romániai magyar bankérdekeltségek. Az ezekre vonatkozó 1948. évi kormányközi megállapodások ma már idejétmúltnak tekinthetők. Idevágó értékadataik nem teljesek. A fenti csoportosításban szereplő kérdéseken kívül fennállanak olyan kisebb problémák, amelyek kölcsönös átadás, elszámolás, vagy törlés útján rendezhetők. (A MÁV és a CFR, valamint a két posta régebbi kölcsönös követelései és tartozásai, amelyeket közvetlenül ezeknek az intézményeknek kellene elszámolniok. A felszabadulás után a magánszektor keretében lebonyolított kompenzációs külkereskedelmi ügyletek teljesen áttekinthetetlen anyagát törölni kellene. Kölcsönösen át kellene adni a magyar, illetve román kibocsátású szórvány-részvényérdekeltségeket, valamint kötvényeket és zálogleveleket. Nyugdíjasok ügyének rendezése a területi elv alapján.) Megjegyzendő, hogy a MÁV-nak a fentiekben megemlített követelései között nem szerepelnek azok az építkezések és egyéb beruházások, valamint felújítások, amelyek a Déda-Szeretetfalvai vasútvonal létesítésével függöttek össze. Külön elbírálás tárgyát képezi, hogy ezt felvessük-e. A számításba veendő érték $ 92.502.000,- lenne. Ami a román ellenigényeket illeti, ismeretes előttünk a Román Állami Bank követelése a BIZ útján a Magyar Nemzeti Banknak nyújtott kölcsön címén kb. $ 500.000,- követelése, amelyek megalapozottak. A felszabadulás után a CFR a MÁV-val szemben felhozott egy igen magas összegű igényt, de csak azon az alapon, hogy szovjet szállítmányok fuvarozását végezte, amelyeket a MÁV-tól vett át. Végezetül lényeges irányelvként javasoljuk azt, hogy a tárgyalások során legelőször a kölcsönös igények felmérését és megállapítását lenne helyes elvégezni és csak ennek megtörténte után határozni végérvényesen abban a tekintetben, hogy mely igényeket kívánunk visszaszolgáltatás vagy kártalanítás szempontjából képviselni. MOL-XIX-J-1-k-23/j/71/1950. (38.d.) Román 45. Másolat Kolozsvár, 1952. március 26. Tárgy: CASBI-szállítások 291/1952 Jelentem, hogy a román Külkereskedelmi Minisztérium Vámvezérigazgatósága a szállítási engedélyeket 1952. június 25-ig tartó érvénnyel meghosszabbította. Ennek alapján a „Sovromtransport” elrendelte
185
körzeteinek az ingóságok további gyűjtését és vagonírozását, s az elmúlt napokban Székelyudvarhelyről és Kolozsvárról indítottak vagonokat a határra. A mai napon a kirendeltségnél megjelentek a „Sovromtransport” nagyváradi fiókjának igazgatója és nemzetközi osztályának vezetője, az itteni fiók igazgatójával és osztályfelelősével s előadták, hogy a szállítási engedélyek meghosszabbítása nem történt megfelelően, mert nem automatikusan hosszabbították meg az összes engedélyezett, de le nem szállított leltár engedélyét, hanem egy, a nagyváradi vámnál elfekvő leltárakról készített lista alapján, amely nem tartalmazta az összes, a többi körzeteknél lévő leltárakat is. Ezért a fent említett vagonokból 2 tételt mindjárt ki is kellett emelni és a „Sovromtransport”-nál ideiglenesen raktározni. történt megbeszélés eredményeképpen a A fiókvezetőkkel „Sovromtransport” futár útján kérte bukaresti központjától a szállítási engedélyek érvényességére vonatkozó rendelet helyesbítését, s ugyanakkor telefonon is jelentették központjuknak, hogy milyen rendeletet adott a Vámvezérigazgatóság nagyváradi szervének. A „Sovromtransport”-tal egyetértőleg ezt az újabb nehézséget a lehető legrövidebb időn belül el kell hárítani, mert a körzeteknél most indult meg újra a munka, amit nemcsak az idő rövidsége miatt, de más szempontokból sem szabad leállítani, viszont a határra sem érkezhetnek meg újra vagonok, amelyek olyan tételt is tartalmazhatnak, amelyeknek nincs érvényes szállítási engedélye. Ez gyorsan kell cselekedni és követségünket is kell mozgósítani az elintézés érdekében. Csatolok egy kimutatást az 1952. március 15-én felvett, körzetenként leszállításra váró leltár-állományról. Ez a kimutatás tartalmazza a teljes szállítási hátralékot. Pénzügyminisztérium: V.a.ügyosztály Budapest
/Wasmer János püm.kirend.vez.
MOL-XIX-J-1-k-Románia-011/c-4-2/1952. (34.d.) 46. Román-magyar gazdasági függő kérdések Tárgy: Javaslat a felszabadulás előtti gazdasági kapcsolatokból származó függő pénzügyi kérdések rendezésére Az utóbbi évek során lefolytatott magyar-román kereskedelmi tárgyalások tapasztalatai azt mutatják, hogy egyes, a felszabadulás előtti időből keletkezett kölcsönös tartozások és követelések, valamint egyéb függő problémák ha 186
érdemben nem is zavarják meg a két népi demokrácia között fennálló barátságnak megfelelő gazdasági kapcsolatok kialakulását, mégis kisebb nézeteltérésekre vezethetnek. Ezek az ügyek, mint amilyen például a romániai magyar bankérdekeltségek, ingatlanokkal összefüggő kérdések, a nyugdíjasok problémája, a Bitz útján a Magyar Nemzeti Banknak nyújtott román kölcsön, stb., időnként felesleges módon foglalkoztatják a két ország illetékes szerveit anélkül, hogy akár egynek, vagy másiknak rendezésére sor kerülne. Így közös érdek lenne a függő ügyek végleges felszámolása és lezárása. Adataink szerint, amelyek csupán nagy vonalakban adnak tájékoztatatást a két országnak egymással szemben támasztható igényeiről, a magyar követelések lényegesen meghaladják a tartozásokat. I. A Román Népköztársasággal szemben fennálló követelések 1./ Értékpapírok 41.245.000,- Ft 2./ Bánya és iparvállalati érdekeltség 50.000.000,- Ft 3./ Magánszemélyek ingatlanai 148.000.000,- Ft 4./ Jogi személyek ingatlanai 10.000.000,- Ft 5./ Áruszállításból és egyéb ügyletekből eredő követelések 324.000.000,- Ft 6./ Számlakövetelések 75.136.000,- Ft 7./ MÁV követelése 8.000.000,- Ft 8./ Posta követelése 2.200.000,- Ft 9./ Különféle Ft-ra át nem számítható pénznemekben fennálló követelések és egyéb figyelembeveendő tételek címén 240.000.000,- Ft Követelések összesen: 898.581.000,- Ft Megjegyzés: A különböző követelési jogcímek összegszerűségei csupán hozzávetőlegesen alkalmasak a magyar igények lemérése, miután azok részben magánfelek bejelentésére támaszkodnak, részben pedig egyes akár közületi, akár magánigények a számításból kimaradhattak. Megjegyezzük ezenfelül, hogy az értékelések jelentékeny része becslésen alapul. I. A Román Népköztársasággal szemben fennálló tartozások 1./ MÁV tartozása 2./ Áruszállításokból és egyéb ügyletekből 3. BIZ tartozás /ar.$ 274.655.32/ 4./ Román Postaigazg.követelése /ar.fr. 2.022.910/ Tartozás összesen
286.614.425,- Ft 4.121.107,- Ft 5.493.000,- Ft 6.291.813,- Ft 302.520.345,-Ft
187
A román elvtársak lehet, hogy több adattal rendelkeznek. A kimutatott tartozás azonban – figyelembe véve az adósságszolgálatnál alkalmazott törlesztési kulcsokat – lényegesen kisebb forint értéket képvisel, és így reálisnak tekinthető az a megállapítás, hogy a Magyarország által támasztható igény meghaladja a román igényeket. Nézetünk szerint ennek ellenére egy Csorba-tói megállapodáshoz hasonló rendezés helyes lenne. A rendezés mellett szól az is, hogy az új kooperációk létesítésénél, amelyek remélhetőleg mind szélesebb keretekben fognak kibontakozni, zavarólag hatnának a múlt elintézetlen ügyei. A rendezés a következőképpen történhetne: 1./ A két álam kölcsönösen lemond a saját közjogi személyeinek és állami vállalatainak a másik ország területén lévő, felszabadulás előttről keletkezett érdekeltségeiről és egyéb javairól. 2./ Átadják egymásnak a másik fél által kibocsátott értékpapírokat. 3./ Tudomásul veszik a földreformmal kapcsolatos intézkedéseket. 4./ Lemondanak a felszabadulás előtt keletkezett követeléseikről. MOL-XIX-J-1-k-23/j/71/1952. (38.d.) Román 47. Válasz-tervezet A román pénzreform alkalmával beváltatlanul maradt magyar pénzösszegek tárgyában küldött román írásbeli jegyzékre. A Magyar Népköztársaság Kormánya tisztelettel igazolja a Román Népköztársaság Kormánya által a magyar követség és a külkereskedelmi képviselet részére korábban átutalt és a román pénzreform alkalmával beváltatlanul maradt pénzösszegek tárgyában megküldött írásbeli jegyzék kézhezvételét. A Magyar Kormány a Jegyzékben foglalt elutasító állásponttal kapcsolatban tisztelettel közli a Román Népköztársaság Kormányával, hogy a Magyar Népköztársaság Kormánya szükségesnek tartja alkalmas időpontban a pénzreformhoz kapcsolódó kérését megismételni és számít azzal, hogy az összes körülmény figyelembevétele és tisztázása mindkét kormány számára kielégítő megoldást fog eredményezni. Budapest, 1952.évi május hó 8-án MOL-XIX-J-1-k-23/j/71/1952. (38.d.) Román 48. Pénzügyminisztérium 188
V.C.ü.o. Rényi Rezső Feljegyzés Tárgy: A bukaresti Magyar Külkereskedelmi Kirendeltség és hivatalos célból Románia területén tartózkodó személyek részére rubelben átutalt és a romániai pénzreformmal kapcsolatban beváltatlanul maradt ellátmányai A Román Népköztársaságban 1952. január 28. előtt kibocsátott régi lei rubel beváltási aránya 1 rubel = 37.40 régi lei összeg volt. A Román Népköztársaság Kormánya f.é. január 28-án a régi román lei helyett új leit bocsátott ki, ennek ellenértékét 1 rubel = 2.80 új lei-ben állapította meg. A pénzreformmal kapcsolatos rendelet a beváltásra vonatkozólag az alábbi progresszív kulcsot állapította meg. Az első régi 1.000 lei = 10 új lei a második és harmadik 2.000 lei után 1.000 régi lei = 5 új lei a negyedik 1.000 régi lei összegtől felfelé bármilyen összegig minden egyes régi 1.000 lei után 2,50 új lei összeg kerül beváltásra. A rendelet tartalmazta ugyan külföldi követségek pénzállományainak beváltására vonatkozó utasításokat, de nem adott választ az egyéb külképviseleti szervek, valamint hivatalos célból a Román Népköztársaság területén tartózkodó külföldi személyek pénzellátmányának beváltására vonatkozóan. Ilyen módon tehát a Külkereskedelmi Kirendeltség pénzállománya és letétei, valamint alkalmazottainak ellátmánya ugyanúgy nem került beváltásra, mint az 1952. évi árucsereforgalmi és fizetési egyezmény megkötésére irányuló tárgyalás céljából Románia területén tartózkodó kormánydelegáció tagjainak és a tárgyalással kapcsolatos szakbizottsági tagok pénzellátmánya. Nem került még beváltásra egyéb hivatalos kiküldöttek és áruátvevők ellátmánya sem. Magyar részről a pénzreform előtti időszakban átutalt és beváltatlanul maradt pénzösszegek az alábbi részösszegekből állanak. 1./ A külkereskedelmi Kirendeltség állománya 2./ Külkereskedelmi Kirendeltségnél levő különböző tételek 3./ A Külkereskedelmi Kirendeltségnél levő alkalmazottak ellátmánya 3. Kormány-delegáció és szakbizottsági tagok ellátmánya 5./ Kiküldöttek és átvevők ellátmánya
403.689 régi lei 512.519 régi lei 178.712 régi lei 633.980 régi lei 135.900 régi lei 189
Összesen: 1,864.800 régi lei 49.860.85 rubel. A fenti összeget a bukaresti Külkereskedelmi Kirendeltség a rendeletben meghatározott időben f.é. január 28-án összegyűjtve megkísérelte a Román Népköztársaság Állami Bankjánál beváltani. Annak ellenére azonban, hogy a fent jelzett összeg beváltására vonatkozóan romániai külügyi képviseletünk (Bánd Vilmos követ helyettes elvtárs/ a Román Külügyminisztérium /Preuteasa külügyminiszter helyettes elvtárs/ részéről konkrét ígéretet kapott, ez mind a mai napig nem nyert elintézést. A fent jelzett összeg ezidőszerint a bukaresti Külkereskedelmi Kirendeltségünknél van letétben. A fent részletezett összeg átutalása rubelben történt és a román-magyar clearing-számlán terhünkre mutatkozik. Ez azt jelenti, hogy az 1952. évi árucsereforgalmi és fizetési egyezmény liquidálása alkalmával mint nemkereskedelmi tartozásunkat Románia részére szállítandó áruval kell ellentételezni. Miután azonban ezek az összegek előre átutalt később felhasználásra szánt ellátmányok voltak, tehát kiesésüket a Magyar Állam részéről történő azonos összeg átutalással kellett pótolni. Ez végső fokon azt jelenti, hogy a magyar félnek Románia részére a rubelben átutalásra került és beváltatlanul maradt pénzösszegek kétszeresének megfelelő árut kellene szállítania. Javaslat A fent részletezett 49.860.85 rubel összeget mint a Román Népköztársaság részéről fennálló tartozást kell kezelni és diplomáciai úton sürgős rendezést kell kérni. Budapest, 1952. évi április hó 3-án. MOL-XIX-J-1-k-23/j/71/1952. (38.d.) Román 49. Pénzügyminisztérium 00.02349/Ro/1952.IX.d. Feljegyzés Tárgy: Romániában lévő magyar javak, jogok és érdekeltségek Jelen feljegyzés tárgya a magyar természetes és jogi személyek tulajdonát képező Romániában lévő javak, jogok és érdekeltségek összefoglaló ismertetése és értékelése. Tekintettel arra, hogy a javak értéke részben felszabadulás előtti, 190
részben felszabadulás utáni lei és pengőben, valamint egyéb valutákban került bejelentésre, ezeket az értékeket – miután a felszabadulás előtti időre vonatkozóan rubel árfolyamok nem állanak rendelkezésre – egységesen USA dollárban mutatjuk ki. Az értékelésnél általában az 1943-as értékadatokat vettük figyelembe, tekintettel arra, hogy a vállalatok réséről a felszabadulás előtti időre vonatkozóan utoljára 1943. december 31-ével készült mérleg. A különböző pénzértékek dollárra való átszámítása a Magyar Nemzeti Bank 1943. december 31-i hivatalos árfolyamán történt. 1./ Ingatlanok: a./ A magyar állam, közületek, valamint intézmények tulajdonát képező egészségügyi és üdültetési célokat szolgáló ingatlanok Erdély különböző részein mintegy 2.212.000 $ értéket képviselnek. Ezeket az ingatlanokat az OTI, a MABI, a Gyermekvédő Liga, az Országos Idegenforgalmi Hivatal, a Magyar Síszövetség és ehhez hasonló szervek 1940-től kezdődően részben készen vásárolták, részben újonnan építették és rendezték be. Példaként megemlítjük a Magyar Síszövetség tulajdonát képező sportszállót, menedékházat és síugrósáncot Borsán, továbbá a MABI tulajdonát képező szovátai üdülőtelepet 3 hold parkban. A szóbanlévő ingatlanokat 1945-ben a CASBI vette kezelésbe. A Magyar Pénzügyminisztérium kolozsvári kirendeltsége a CASBIegyezmény alapján, amelynek értelmében ezek az ingatlanok visszaszolgáltatandók lettek volna, kérte az ingatlanok felszabadítását, ami azonban nem történt meg. b./ A Magyar Nemzeti Bank által 1940. óta vásárolt és újonnan épített ingatlanok, amelyeket részben a Román Nemzeti Bank vett át, részben pedig közületi célokra használtak fel. Értékük: 297.000 $. c./ A Magyar Iparügyi Minisztérium tulajdonát képezi az általa 1942-ben vásárolt nagybányai bányakapítánysági ingatlan, amely telekkönyvileg a Magyar Államkincstár nevében áll. Értéke: 39.000 $. d./ A Debreceni Református Kollégium tulajdonát képezi Kolozsváron egy szállodaépület, valamint annak közelében lévő bérház. A szálloda épületét a Román Alkotmány 44. és 45. pontjai alapján közérdekből kisajátították. Az idevonatkozó végzés szerint a kisajátítás kártérítési kötelezettség mellett történt. A bérházat az időközben megjelent államosítási törvény alapján nem államosították és azt tudomásunk szerint jelenleg a Református Egyház megbízottja kezeli. Az ingatlan értéke: 390.000 $. e./ A Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt.-nak Orsován és Szulinában vannak ingatlanai, amelyek könyvszerinti értéke a MEFTER bejelentése szerint 146.000 $- Az ingatlanok részben rakpartok, részben adminisztratív épületek és kisebb részben lakórészek. Az ingatlanok egy részét a bérlő vállalat államosítása folytán államosították. Egy további épületet a Sovrom foglalt el 191
anélkül, hogy a román hatóságok részéről az épület igénybevételét elrendelték volna. További ingatlanok pedig a MEFTER szabad rendelkezése alatt állanak. f./ Az IBUSZ 1940-től 1944-ig Észak-Erdély különböző vasútállomásain elárusító pavilonokat épített, ezen kívül több városi menetjegyirodát rendezett be, amelyeket a CFR vette át és bérbeadás útján hasznosít. Értéke: 20.000 $. g./ Az előbbieken kívül az Országos Közegészségügyi Intézet tulajdonát képezték tüdőbeteg-, nemibeteg-gondozó intézetek és egészségházak. Ugyanúgy a Magyar Államépítészeti Hivatal is több ingatlant jelentett be, amelyeket újonnan épített, illetőleg vásárolt meg. Ugyancsak ottmaradt ezen szervek felszerelése is. Ezekre vonatkozóan nem rendelkezünk olyan adatokkal, amelyekből kétségtelenül megállapíthatnánk, hogy melyek azok, amelyek Észak-Erdély visszacsatolása alkalmával hasonló román szervektől vétettek át és melyek azok, amelyeket újonnan létesítettünk és ezért értéket sem tudunk megjelölni. Példaként megemlítjük, hogy a Magyar Államépítészeti Hivatal építette és felügyelete alá tartozott a Marosvásárhelyi Közforgalmi Repülőtér is. Az a-f./ alatt említetteken felül a magyar természetes személyek tulajdonát képezi kereken 2.000 házingatlan belsőséggel. Ezeknek mintegy 20 %-a esett a házállamosítási törvény hatálya alá. Ezen felül további mintegy 2.500 mezőgazdasági belsőség és földreform hatálya alá nem esett kis földbirtok képez magyar tulajdont. Szándékosan nem foglalkozunk a földreform által kisajátított ingatlanok ügyével, valamint a földreform és a CASBI törvény alapján magyar tulajdonosok részéről sérelmezett kistulajdonok visszaállításának kérdésével. A földművelésügyi minisztérium által rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint mintegy 3.815 lakóházat és 21.353 kat. hold magyar állampolgári tulajdont képező kisbirtokot, továbbá 28.836. kat. hold magyar tulajdont képező 50 hektárnál nagyobb birtokot sajátítottak ki a földreform és a CASBI törvény alapján. Amennyiben egy ház átlagos értékét 1943-ban 200.000 leire és 1 kat. hold értékét átlagosan 30.000 leire értékelünk, így ez összesen 1.552.000.000 1943-as lei értéket képvisel. Amennyiben a leit 1 : 3 átszámítjuk 43-as pengőre és ezt a hivatalos árfolyamon dollárra, úgy ez az összeg kereken 10.000.000 $-t tesz ki. 2./ Ingóságok és árukövetelések: a./ Gépi berendezések és felszerelési tárgyak, amelyeket magyar vállalkozók /nem jogi személyek/ vállalkozásaikkal kapcsolatban vittek Erdélybe, ahonnan ezek visszaszállításra nem kerültek. Értékük mintegy 1.662.000 $. Például: Rutkai Béla és Egri István magyar építési vállalkozók Nagybányán, a zazartelepi aranylugozó művek építkezéséhez szállított építési gépei, felszerelése és állványzat-anyaga, amely értéke mintegy 60.000 $. Ezek a Pénzügyminisztérium kolozsvári kirendeltségének megállapítása szerint 1950. elején még hiánytalanul az említett telepen tároltak. Továbbá Szöges János
192
építészmérnöknek nagyváradi építkezésekhez odaszállított hasonló ingóságai, amelyeket a városi építési osztály vett át. Értékük mintegy 492.000 $. b./ Magyar természetes és jogi személyek 1940-1945-ig különböző faárt vásároltak meg, azonban a kifizetett faáru leszállításra már nem került. A követelés tárgyát képező áruk a következők: Lábon álló erdő 340 kat. hold Tűzifa Fűrészáru Rönkfa Gömbfa Telepfa Szálfa Hulladékfa Cserkereg
62.310 m3 91.392 m3 94.769 m3 8.000 m3 4.000 m3 162 1/2 m3 572 m3 380 m3
A fenti faáru értéke 1943-as pengőáron, az 1943. december 31-i hivatalos dollárárfolyamon történt átszámítással mintegy 953.000 $. c./ Magyar természetes és jogi személyek által 1940.1944-ig vásárolt és le nem szállított különféle áruk, továbbá kölcsönadott berendezési tárgyak. Ezek értéke mintegy 207.000 $. 3./ Magyar természetes és jogi személyek követelései román természetes és jogi személyekkel szemben. a./ Folyószámla-követelések A Pénzintézeti Központ összeállítása szerint a következő követeléseink állanak fenn: $ 512.000,Ł 65.300,Svfr. 6.000,Ft 684.000,Ezen követelések összege a hivatalos árfolyamon számítva összesen 754.000 $. Fenti követeléseken kívül további 786.000 stabilizáció előtti lei, valamint 189.000 pengő mutatkozik javunkra, amelyeket azonban mint elértéktelenedett követeléseket nem vettünk figyelembe. Fenti tételek hivatalos árfolyamon átszámítva összesen 417.000 $. A fentebb felsorolt összegek között szerepel többek között az Első Magyar Konzervgyár 104.000 angol font követelése a Metalloglobus S.A.R-al szemben, mely követelés fennállását a Román Nemzeti Bank 1947-ben elismerte.
193
4./ Magyar vállalati érdekeltségek Romániában: a./ Érdekeltségek ipari és kereskedelmi vállalatokban. Összesen 176 ilyen vállalatban van érdekeltségünk. ezen vállalatok 1943. december 31-i mérlegértéke alapján érdekeltségünk összesen 203.000.000 pengő, ami az 1943as hivatalos nemzeti banki árfolyam alapján megfelel 40.000.000 $-nak. Az erdélyi vállalatokban lévő érdekeltségek előbbiekben kimutatott értékéből egy kisebb hányad esik Észak-Erdély visszacsatolása előtti érdekeltségre. Észak-Erdély visszacsatolása után, vagy 1940-től kezdődően jelentős mértékben emelték magyar részről az észak-erdélyi vállalatokban lévő érdekeltség mértékét új beruházásokkal, valamint számos új vállalati érdekeltség is keletkezett. Mindez tényleges magyarországi tőketranszferrel, sok esetben apporttal, vagyis a magyar érdekelt részéről gépek és berendezések szállításával történt. Például: a Magyar Acélárugyár Rt-nak Kolozsváron 100 %-os érdekeltség e volt Corvinus kolozsvári vasöntő és gépgyár rt-ban, amelynek mérlegértéke 1940-ben 1,200.000 pengő volt. Az anyavállalat új gyártelepet épített és rendezett be Kolozsváron, amelynek mérlegértéke 1943ban 3,754.000 pengő volt. A vállalat jelenleg Fabrica de Masine „Unirea” név alatt működik. Hasonlóan megemlítjük, hogy a Hungária Vegyi és Kohóművek Rt., amelynek 100 %-os érdekeltsége volt a nagybányai Ólom és Cinkbánya Rtben, amelynek mérlegértéke 1940-ben 666.667 pengő volt, az anyavállalat által végrehajtott alaptőkeemelés folytán, amelye a vállalat modernizálására és nagyobbítására fordítottak, a mérlegérték 9.449.000 pengőre emelkedett. Ugyanígy a Hungária 100 %-os érdekeltségét képező Nagybányai „Phönix Kénsav és Vegyitermék Gyár a Rt mérlegértéke 1943-ban 32.145.000 pengő volt. A volt magyar érdekeltségű vállalatok államosításra kerültek. Az 1948. június 11-én érvénybe lépett román államosítási törvény 11. szakasza szerint: „Az állam kártalanítja a tulajdonosokat és az államosított vállalatok részvényeseit”. b./ Érdekeltség a Petrozsényi-szénbányákban A magyar érdekeltség egy részét a Szovjetuniónak adtuk el. Utóbb azonban tudomást szereztünk az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt., valamint a Salgótartjáni Kőszénbánya Rt. tulajdonát képező 541.000 db Petrozsényi részvényről, amelyeket hazahoztunk. A Szovjetunió a neki eladott részvényekért darabonként 69019305 jóvátételi dollárt fizetett ennek figyelembe vételével a magyar tulajdont képező Petrozsényi részvények értéke összesen 3.733.944 magyar jóvátételi dollár, ami megfelel mintegy 11.201.832 jelenlegi árudollárnak. c./ Romániai magyar bankérdekeltségek A vezető magyar pénzintézeteknek is jelentős érdekeltségeik állottak fenn Romániában. A magyar bankérdekeltségek rendezésére a Román Népköztársaság kormánya és a Magyar Népköztársaság kormánya között 1948. 194
április 14-én ideiglenes megállapodás jött létre, amelynek végrehajtására azonban a közben történt államosítások miatt nem került sor. Ennek következtében a magyar érdekeltségű pénzintézetek egy részét a Román Állami Bank vette át, míg egy másik része, mégpedig a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségei, valamint az Erdélyi Leszámítoló és Pénzváltóbank likvidációs állapotban van. Ez utóbbiakat nem államosították, azonban pénzintézeti tevékenységüket be kellett hogy szüntessék. A likvidáció alatt álló két pénzintézet érdekeltségéről rendelkezésünkre álló egy 1951. december 15-i státusösszeállítás szerint a vagyon kereken 60,000.000 leire tehető. Ez hivatalos árfolyamon átszámítva ..................$. A két bankérdekeltségen kívül azonban, amint ezt már megjegyeztük, további bankérdekeltségek is fennállottak, amelyeket a Román Nemzeti Bank vett át. Véleményünk szerint az egyéb vállalati érdekeltségekhez hasonlóan az értékelésnek itt is az 1943. december 31-i mérlegérték alapján kell történnie. Minthogy ilyen összeállítás nem készült, a Pénzintézeti Központot utasítottuk ennek elkészítésére. Megjegyezzük, hogy az erdélyi magyar érdekeltségű pénzintézeteknek értékes házaik is voltak, amelyek nagy részét a Román Állami Bank vette át és használ. d./ Magyar Érdekeltségek a romániai helyiérdekű vasutakban Ezek közül az Észak-erdélyi részre eső érdekeltségek ügye meglehetősen összefonódott a trianoni békeszerződés, valamint az úgynevezett második bécsi döntés, majd pedig a párizsi békeszerződés alapján adódott területi változás következtében. Tekintettel arra, hogy a helyiérdekű vasutak ügyével a Párizsi Békeszerződés után magyar részről nem foglalkoztunk, javasoljuk annak kidolgozását. Megjegyezzük, hogy a második bécsi döntés után a kérdéssel Hollós kartárs foglalkozott és vett részt több értekezleten, miértis a kérdés kidolgozásában jelentős segítséget tud nyújtani. A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a trianoni békeszerződést követőleg román részről államosított helyiérdekű vasutak megváltására a C.F.R. megállapodást kötött a Polaris Corporation, Delavar, USA-val érdekeltségének 1,801.385 Svfr-ért történő megváltására /az egyezmény a Monitorul Oficial 1932. IC.20. 94. sz. megjelent/. Miután román részről fizetés nem történt, a második bécsi döntés után a MÁV fizette ki az összeget. Miután a szóbanlévő vasútvonal 1944-ben ismét a román állam tulajdonába jutott vissza, a románok helyett teljesített fizetés részünkre visszatérítendő. Az általunk kifizetett svájci frank dollárértéke hivatalos árfolyamon 414.000 $. Fent említetteken kívül még más Észak-erdélyi, Dél-erdélyi és más viszonylatú helyiérdekű vasutakban lévő magyar érdekeltségek kidolgozása a MÁV részéről folyamatban van.
195
c./ Észak-erdélyi keskenyvágányú vonalakra Magyarországról szállított gördülőpark. A második bécsi döntés után román részről elszállították az Észak-erdélyi helyiérdekű keskenyvágányú vasutakhoz tartozó keskenyvágányú gördülőanyagot. Magyar részről a forgalom beindítása végett magyar keskenyvágányú vonalakról szállítottunk át gördülőanyagot, majd a Győri Vagongyár készített új kocsiparkot és vontatókat, az Észak-erdélyi területek keskenyvágányú helyiérdekű vonalainak, így például a Marosvásárhely-Parajd és Marosvásárhely-Mezőbánd-i helyiérdekű vonalak üzemének biztosítására és modernizálására. A Magyarországról Észak-Erdélybe szállított keskenyvágányú gördülőanyagpark a következőkből áll: 1. mozdonyok 42 db 2. személyszállító és kalauzkocsik 32 db 3. teherkocsik 410 db 4. forgóállvány 20 db. Ezek értéke mintegy 34,000.000 Ft, hivatalosan átszámítva 2,880.000 $. f./ A Magyar Államvasutak igénye a Román Államvasutakkal szemben 1./ A Magyar Államvasutak által Észak-erdélyi vasútvonalakba, valamint vasúti műhelyekbe és épületekbe eszközölt befektetései. Ilyenek: A MÁV által a kolozsvári főműhely részére beruházott gépek. A második bécsi döntés után a románok az átadott Észak-erdélyi terület vasúti berendezését elszállították. Ennek következtében vált szükségessé az említett beruházás. Ezen területnek a románok részére történt visszaadása alkalmával a magyar részről beruházott javakat otthagytuk. A gépek értéke 236.000 $. A kolozsvári főműhely és egyéb erdélyi műhelyekbe történt beruházás 1940-44. években, amelyek szintén a románok által Észak-Erdélyből kiürített javak pótlását, továbbá ezen műhelyek felszerelésének modernizálását szolgálták. Ezek értéke mintegy 269.000 $-ra tehető. Az Észak-erdélyi vasutakon 1940-44-ben végzett távközlő biztosító berendezési beruházások és felújítások. Ezek értéke mintegy 2.210.000 $. A MÁV betegségbiztosító intézete kolozsvári kórházának felszerelése. Ennek értéke mintegy 38.000 $. A második bécsi döntéssel Magyarországhoz visszacsatolt területen 1940-44-ben végzett beruházási és felújítási munkák, pályafenntartási felépítmények és magasépítmények. Ezek értéke: 92.502.000 $. 2./ A MÁV-nak és a CFR-nek szállítmányozással kapcsolatban fuvardíjakból kifolyóan egymással szemben követeléseik és tartozásaik vannak. Ennek egyenlegét ezidőszerint nem tudjuk megállapítani és ennek rendezése véleményünk szerint nem államközi, hanem a két államvasút közötti tárgyalások anyagát képezi. Hasonlóan volna a két Postának egymással szembeni követelése is elszámolandó. 196
3./ A felszabadulás után a MÁV vonalain maradtak a VFR gördülőparkjához tartozó gördülőanyagok, viszont hasonlóan a CFR vonalain maradtak a MÁV gördülőparkjához tartozó gördülőanyagok. Ezek kicserélésére 1951. január 20-án Bukarestben a két kormány képviselői között egyezmény jött létre. Az egyezmény a két vasúttársaság közötti kölcsönös bizalmatlanság következtében nem nyert lebonyolítást, azonban a kicserélésre váró gördülőanyag a közlekedési minisztérium által rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint nem jelentős. A CFR által a MÁV-nak visszaadandó gördülőanyag: mozdony 228 db vasúti kocsi 228 db A MÁV által a CFR-nek visszaadandó gördülőanyag: mozdony 35 db vasúti kocsi 141 db 5./ Szórványérdekeltségek /Streubesitz/ romániai részvénytársaságokban Kereken mintegy 400 román részvénytársaság magyar tulajdonban lévő szórványrészvényei a Pénzintézeti Központ kimutatása szerint: 150,000.000 lei n.é. részvény 15,000.000 pengő n.é. részvény 13,000.000 régi korona részvény Ezek értékének hozzávetőleges megállapítása is huzamosabb időt vesz igénybe a részvénytársaságok nagy számára tekintettel, amit ezideig még elkészíteni nem tudtunk. 6./ Magyar tulajdont képező román kibocsátású záloglevelek és kötvények Ezek névértéke: Lei 31,561.795 Korona 129.000 Angol L 56.900 Ffrs 54.100 $ 28.000 Sch 24.555 Budapest, 1952. augusztus 19. MOL-XIX-J-1-k-23/g/71/1952. (38.d.) Román 50.
570/1952.
Kolozsvár, 1952. június 23. Tárgy: CASBI-ingórságok szállítás Hiv.sz.: 0.02342/Ro-14/1952. 197
Pénzügyminisztérium: V. d. ügyosztály Budapest A CASBI-ingóságok hazaszállítására vonatkozóan az alábbiakat jelentem: A szállítás, a kirendeltség erőfeszítése dacára, ebben az évben vontatott volt, mert az állandóan fennállott szállítási technikai akadályok mellett az idén a kiviteli engedélyek meghosszabbítása miatt is sok nehézség merült fel. A SRT /”Sovromtransport”/ központjánál hozzá nem értés következtében egy hiányos kimutatást csatoltak a kiviteli engedélyeknek f. évi június 25-ig való meghosszabbítási kéréshez. Ezt a hiányos és zavaros kimutatást a határon készítették, az ott elfekvő leltárak alapján és ennek következtében már az első kocsiból 2 tételt ki kellett emelni. A kimutatás hiányossága miatt heteken át kellett harcolni, míg végre a vámigazgatóság vizsgálatot indított az ügyben a SRT központjánál és a határon, s megállapították a hiányosságot. A kirendeltség a SRT-tal együtt új kimutatásokat készített és ennek alapján újból kérték a kiviteli engedélyek meghosszabbítását. Az engedélyek ügyében és a szállítások meggyorsítása miatt több ízben is tárgyalásokat folytattam a SRT központi igazgatóságával és követségünkkel együtt személyesen is interveniáltunk a központban. A vámigazgatóság részéről a kiviteli engedélyek meghosszabbítása körül tapasztalt nehézkesség a romániai általános pénzügyi politika válságának is következménye, de a pénzreform is súlyos hátrányokat okozott munkánkban, mert a szállításokhoz szükséges készpénzek bankkiutalása körül állandó nehézségek vannak, a kirendeltség emiatt is többször közbenjárt, de a legfelsőbb pénzügyi irányítással szemben, amelynek a SRT is alá van rendelve, nem sikerült ezt a nehézséget teljesen kiküszöbölni és ez is egyik oka lett a kevés és késedelmes szállításnak. A szállítási technikai akadályok mellett fennáll az a körülmény is, hogy a kirendeltség által elkészített összes leltárakból az 1952-es évre lebonyolítatlanul megmaradt cca 1/3 rész azokból a tételekből állott és áll, amelyeknek átadása körül nehézségek merültek fel és néptanácsi, vagy militiai intervenciót igényeltek, - valamint olyan tételekből, amelyek szállítási szempontból a SRT raktáraihoz tévesen távolt és nehéz helyeken tároltatnak. Ezeknek beszállítását a SRT csak késedelmesen tudja megoldani és súlyosabb esetekben a kirendeltséggel közösen keresi a megoldást a raktárba való beszállításra. A SRT adatai szerint 1952-ben 16 kocsirakomány, összesen cca. 45.000 kg súlyú ingóság lett kiszállítva. Ezidőszerint raktáron szállításra elő van készítve kg. 6 kocsirakomány, amelyeknek elindítását a SRT központja a 25-i terminus lejárta miatt leállította, nehogy a határon rekedjenek. Az új meghosszabbítási határidő mai telefonjelentés szerint, csak órák kérdése. 198
A kirendeltség a SRT munkáját gyakorlati ellenőrzés alatt tartja, ami a vidéki fiókoknál nehezen volt megoldható és ezért a bukaresti központnál már korábban odahatottam, hogy a szállítások irányítását a kolozsvári fiók végezze s a befejezési szakasz munkálatainak irányításával ez a fiók lett megbízva. Megállapítást nyert az is, hogy a hátralévő leltárak értékes szállítmányokat is jelentenek. A zongorák hazaszállítására vonatkozóan az egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve kontingenst állapított meg, s ennek kimerülése miatt több értékes zongora nem nyerne hazaszállítást. A kirendeltség követségünk által még 1951ben kérte a román Külügyminisztériumon keresztül a kontingens felemelését, arra hivatkozva, hogy az egyezmény szerint 100 db. zongora kivitele minden külön igazolás nélkül engedélyezhető, de ugyanakkor az egyezmény 5. cikke külön engedélyezte a képesítéshez kötött mesterség, illetve foglalkozás gyakorlásához szükséges szerszámok kivitelét, szakszervezeti igazolás mellett. A hazaszállított zongorák nagy része művészek, zenészek, zeneoktatók tulajdonát képezték és mint létszámon felül lettek volna kiszállíthatók. Ezen kívül, tévedésből kifolyólag, a román külkereskedelmi minisztérium az állampolgársági egyezmény alapján Magyarországra hazatérők által kivitt zongorákat is a CASBI-kontingens terhére számolta el. Ezeknek a figyelembevételével kértük a zongorák további kivitelének engedélyezését, de választ a Külügyminisztérium, sürgetés dacára még mindig nem adott és követségünk útján most ismét kérjük ennek elintézését. A varrógépek kivitelét engedélyezték, a festmények hazaszállítását azonban lehetetlenné tették azáltal, hogy minden egyes festményt a bukaresti minisztertanács mellett működő művészeti bizottságnak való bemutatáshoz, illetve annak engedélyéhez kötik, amely a gyakorlatban nem volt megoldható. Nagyon körülményes a szakkönyvek, zeneművek stb. hazaszállítása is, amelyhez újabban nem a helyi cenzúrák, hanem a központi Directiunea Presei jóváhagyását is kell kérni. Csatolom a SRT központjához a szállítások befejezésére vonatkozó legutóbbi leveleim másolatait. A kiviteli engedélyem meghosszabbítására vonatkozó rendelet kiadása után a szállítás gyorsabb lesz, mert a hátralékos leltárakra nagy részben megtörténtek a szállítási előmunkálatok, sok tétel lett begyűjtve raktárra, ami nyomban továbbíthatóvá válik. /Wasmer János/ köv.tanácsos püm.kirend.vez. Melléklet: 2 db MOL-XIX-J-1-k-Románia-011/c/8-1/1952. (34.d.)
199
51. Kolozsvár, 1952. november 20. 913/1952.
Tárgy: CASBI-szállítások Mell.: 2 db
Pénzügyminisztérium: V.A.ü.o. Budapest Követségünk által a román Külügyminisztérium útján kért kiviteli engedélyek meghosszabbítása az illetékes minisztérium részéről még nem történt meg és ezért a szállítások szünetelnek. Időközben a román Külügyminisztérium egy kimutatás összeállítását kérte, a már engedélyezett, de szállítási okokból ki nem küldött tételekről. A csatolt kimutatást készítettük el, amelybe bevettük a MASPED-nél leelőlegezett tételeket, valamint egyes le nem előlegezett, de jelentősebb szállítmányt is, de az értéktelen tételek, különösen ha szállítási szempontból nehéz helyen tárolnak, a kimutatásban nem szerepelnek, még ha költségelőlegezésük meg is történt. Ezek szerint csakis a kimutatásban foglalt tételek hazaszállításáról lehet még szó, miértis kérem, hogy az ügyfelek tájékoztatása szempontjából a MASPED-nek a kimutatás 1 példányát átadni szíveskedjenek. Meg kell jegyezzem azonban, hogy a kimutatásban szereplő leltárak közül néhány darab összevont szállítmányt képez, mert a késedelmesen, de arra érdemes jelentkezők részére a szállítást más leltárhoz való csatolással kellett megoldjam. A kiviteli engedélyek meghosszabbítása azért is húzódik, mert Romániában a nemzetközi szállítások át lettek szervezve és a CASBIszállításokat az új szerv kell folytassa, illetve befejezze, tudomásunk szerint a Sovromtransport közreműködésével – a gyűjtési és vagonirozási munkákat illetően. Követségünkkel folytatott telefonbeszélgetés szerint az engedélyek meghosszabbítása rövidesen megtörténik és azok érvényessége a szállítás tartamára lett kérve, mert a szállítások be nem fejezésének egyik – a Sovromtransport hibáján kívül álló – súlyos oka az volt, hogy a szállítások az engedélyek lejárta miatt sok ízben félbeszakadtak. A SRT különböző raktáraiban több mint 10 vagon ingóság van begyűjtve és időközben több távoli, szállítási körzetből kieső helyen fekvő tételek behozatala is megoldást nyert, valamint a helyi hatóságok segítségével az egyezményellenesen visszatartott tételeknek a kiadása is. A kirendeltség most kimutatást készít azokról a zongorákról, festményekről, szőnyegekről, amelyeknek kivitelét a Külkereskedelmi minisztérium nem hagyta jóvá, hogy további intézkedés esetén a kimutatás rendelkezésre álljon. MOL-XIX-J-1-k-Románia - 913/1952. (34.d.) 200
52. 26/1953.
Kolozsvár, 1953. január 15. Tárgy: Casbi-szállítások
Jelentem, hogy a szállítások továbbra is szünetelnek. A lemaradt 406 tételről elkészített kimutatás alapján a kiviteli engedélyek meghosszabbítását követségünk útján több ízben sürgettük, de legújabb értesítés szerint a kérdés csak a folyó hónapban megtartandó tárgyalások alkalmával fog rendezést nyerni. A Sovromtransporthoz időközben állandóan érkeznek olyan tételek, amelyek hazaszállítása nehézségbe ütközött és csak most nyert megoldást a szállítónak való átadásuk, azonban az a helyzet állott elő, hogy úgy az itteni, mint a marosvásárhelyi gyűjtőraktár megtelt és férőhely hiányában kénytelenek voltunk egy legutóbb f. hó 14-én beérkezett vidéki tételt a püm. kirendeltségnél elraktározni. Valószínűleg további tételek is beérkeznek, s ezek elraktározása most már komoly problémát fog okozni. Éppen ezért a követség útján ismételten sürgetnünk kell a szállítás megkezdését. Az ügyfelekkel való levelezés tovább tart és az adminisztrációban a tennivalók most is megvannak, mert a likvidálás időszakában megszaporodó munkához hozzájárul a szállítások felfüggesztése, illetve szünetelése következtében előállott nehézség és rendezetlen helyzet. Ottlétemkor Fekete elvtárs megígérte, hogy a további teendőket illetően rendeletet fog küldeni, amely még nem érkezett meg. /Wasmer János/ köv. tanácsos Pénzügyminisztérium: IX/d. ügyosztály, Budapest MOL-XIX-J-1-k-Románia-012/b/2-1/1953. (34. d.) 53. 1953. február 3.
tervezet EGYEZMÉNY
a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság között függőben lévő egyes pénzügyi és gazdasági kérdések végleges rendezése tárgyában. 201
A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Román Népköztársaság Kormánya attól az óhajtól vezettetve, hogy a két ország között fennálló kapcsolatokat az 1948. évi január hó 24. napján kelt Barátsági Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés, valamint az 1952. évi június hó 12. napján kelt Egyezmények szellemében a békefrontnak és a szocializmus táborának megerősítése érdekében szorosabbra fűzzék és felismerve azt, hogy ebből a célból rendezniük kell a még függőben levő pénzügyi és gazdasági kérdéseket, elhatározták, hogy a jelen Egyezményben említett jogokat, követeléseket és igényeket az alábbiak szerint kölcsönösen és véglegesen rendezik. 1. cikk (1) A magyar Fél megszűntnek nyilvánítja mindazokat a jogokat, követeléseket és igényeket, amelyeket a Magyar Népköztársaság az 1930. évi április hó 28. napján kelt Párizsi Egyezmények, az 1947. évi február hó 10. napján Romániával kötött Békeszerzés, valamint az ezeket kiegészítő megállapodások és okiratok alapján a Román Népköztársasággal továbbá a román közjogi és magánjogi jogi személyekkel szemben érvényesített, vagy érvényesíthetne, ideértve a Román Népköztársaságnak az 1930. évi április hó 28. napján kelt, Magyarország és a Hitelező Hatalmak között létrejött megállapodásokról szóló I. Párizsi Egyezmény 2. cikkében említett kötelezettségeit. (2) A román Fél megszűntnek nyilvánítja mindazokat a jogokat, követeléseket és igényeket, amelyeket a Román Népköztársaság az 1930. évi április hó 28. napján kelt Párizsi Egyezmények, az 1947. évi február hó 10. napján Magyarországgal kötött Békeszerződés, valamint az ezeket kiegészítő megállapodások és okiratok alapján a Magyar Népköztársasággal, továbbá magyar közjogi és magánjogi jogi személyekkel szemben érvényesített, vagy érvényesíthetnek, ideértve a Magyar Népköztársaságnak az 1930. évi április hó 28. napján kelt, Magyarország és a Hitelező Hatalmak között létrejött megállapodásokról szóló I. Párisi Egyezmény 2. cikkében említett kötelezettségeit. 2. cikk (1) A magyar Fél lemond a Magyar Népköztársaságnak az 1945. évi április hó 4. napján a Román Népköztársaság területén volt ingatlanvagyonáról, vállalatairól és vállalati érdekeltségeiről, valamint azokról a követeléseiről és igényeiről, amelyek az ilyen ingatlanvagyon, vállalat és érdekeltség állami tulajdonba vételéből, vagy ezekkel kapcsolatos egyéb (jogszabályi, bírói, 202
közigazgatási) intézkedésből kifolyólag a jelen Egyezmény hatályba lépése előtt keletkeztek. (2) A román Fél lemond a Román Népköztársaságnak az 1945. évi április hó 4. napján a Magyar Népköztársaság területén volt ingatlan-vagyonáról vállalatairól és vállalati érdekeltségeiről, valamint azokról a követeléseiről és igényeiről, amelyek az ilyen ingatlanvagyon, vállalat és érdekeltség állami tulajdonba vételéből, vagy az ezekkel kapcsolatos egyéb (jogszabályi, bírói, közigazgatási) intézkedésekből kifolyólag a jelen Egyezmény hatálybalépése előtt keletkeztek. 3. cikk (1) A Felek kölcsönösen rendezettnek nyilvánítják az egymással szemben fennálló, az 1945. évi április hó 4. napja előtt akár államközi szerződésből, akár bármely más címen keletkezett azokat a követeléseket (ideértve a kölcsönös áruforgalomból eredő követeléseket is), amelyek közöttük államközi elszámolást igényelnek. (2) A román Fél rendezettnek nyilvánítja a Román Nemzeti Bank által az 1931. évben a Nemzetközi Fizetősek Bankja útján a Magyar Nemzeti Bank részére nyújtott kölcsönből eredő 245.334.37 USA dollár tőkeösszegű követelést, továbbá a Román Postaigazgatás javára az 1945. évi április hó 4. napját megelőző időre vonatkozó kölcsönös elszámolás egyenlegeként az 1950. évi március hó 12. napján aláírt Jegyzőkönyv alapján jelentkező 1,449.430.42 ar.fr. és 2,780.90.8.20 lei összegű követelést, valamint a Román Népköztársaság Vasútai javára az 1945. évi április hó 4. napját megelőző időre vonatkozó kölcsönös elszámolás egyenlegeként az 1951. évi január hó 20. napján aláírt Jegyzőkönyv alapján jelentkező 613.727.08 sfr összegű követelést. (3) A Magyar Népköztársaság Vasútai javára az 1949. évi október hó 31. napjáig terjedő időre vonatkozó kölcsönös elszámolás egyenlegeként az 1951. évi január hó 20. napján aláírt Jegyzőkönyv szerint jelentkező követelésből még fennálló 6.798.492.19 rubelt a román Fél az 1953. évi december hó 31. napjáig kiegyenlíti. 4. cikk A 2. cikkben említett lemondás nem terjed ki a/ azokra az ingatlanokra, amelyek a Felek külképviseleteinek céljaira szolgálnak, b/ az 1940.44. évek folyamán magyar területről az Észak-erdélyi keskeny nyomközű vasúti vonalakra szállított 47 db mozdonyra, 1 db motorkocsira, 32 db személyszállító- és kalauzkocsira, 410 db teherkocsira és 60 db 203
forgóállványra; ezeket a román Fél az 1953. évi .... hó ..... napjáig .............. határállomáson üzemképes állapotban visszaszolgáltatja a magyar Félnek. 5. cikk (1) A magyar Fél lemond a román Fél javára a román állam, továbbá a román közjogi és magánjogi jogi személyek által kibocsátott azoknak az értékpapíroknak a tulajdonjogáról amelyek a Magyar Népköztársaság tulajdonában állanak. (2) A román Fél lemond a magyar Fél javára a magyar állam, továbbá a magyar közjogi és magánjogi jogi személyek által kibocsátott azoknak az értékpapíroknak a tulajdonjogáról, amelyek a Román Népköztársaság tulajdonában állanak. (3) A Felek megbeszélést fognak folytatni abban az esetben, ah az egyik államot jogok illetik meg harmadik államban kibocsátott olyan értékpapírokból kifolyólag, amelyek alapján a másik államot kötelezettségek terhelik. 6. cikk A Felek kölcsönösen rendezettnek nyilvánítják az 1948. évi június hó 18. napja előtt kötött kompenzációs ügyletekből eredő követeléseket. Az 1948. évi június hó 18. napja után a két állam állami bankjának jóváhagyásával kötött kompenzációs ügyleteket teljesíteni kell. 7. cikk A Felek a magánjogi jogi személyeiknek a jelen Egyezmény 1. 2. 3. 5. és 6. cikkének rendelkezéseivel érintett vagyontárgyaikról csak olyan arányban mondanak le, amilyen arányban az érdekelt magánjogi jogi személyeknek tulajdonosai. 8. cikk Azokat a fizetéseket és természetbeni szolgáltatásokat, amelyeket a jelen Egyezmény szerint megszűnt, vagy rendezett jogok, követelések és igények, illetőleg kötelezettségek alapján teljesítettek, tartozatlan fizetésként (szolgáltatásként) visszakövetelni nem lehet. 9. cikk
204
A Felek a Magyar Köztársaság Kormánya és a Román Népköztársaság Kormánya között a romániai magyar bankérdekeltségek rendezése tárgyában az 1948. évi április hó 14. napján kötött Megállapodást hatályon kívül helyezik. 10. cikk A Felek érdektelennek nyilvánítják magukat a saját állampolgáraiknak olyan követelései és igényei tekintetében, amelyek a másik állam által a szocialista gazdasági rend megvalósítása érdekében tett intézkedésekből kifolyólag keletkeztek, vagy keletkezhetnek. 11. cikk (1) A Felek kölcsönösen támogatni fogják egymást mindazokban az esetekben, amikor volt magyar állampolgár a Román Népköztársasággal, illetőleg volt román állampolgár a Magyar Népköztársasággal szemben egy harmadik állam állampolgárságának a megszerzése alapján igényt támaszt. (2) A Felek harmadik állammal szemben felmerülő követeléseik érvényesítésében és harmadik állam által emelt követelések és igények elhárításában együtt fognak működni és egymást kölcsönösen támogatni fogják mindazokban az esetekben, amikor a követelés, vagy igény a jelen Egyezménnyel szabályozott kérdést érint. (3) A Felek nem fognak egymással szemben követeléseket, vagy igényeket támasztani olyan kötelezettségek címén, amelyek a másik Felet harmadik államban székhellyel bíró jogi személlyel szemben a jelen Egyezmény aláírásának napján terhelik. 12. cikk A Felek megállapodnak abban, hogy a munkaviszony alapján járó olyan nyugdíjat és társadalombiztosítási járadékot, amelyhez való igény a jelen Egyezmény aláírásának napja előtt nyílt meg, a Magyar Népköztársaság területén lakó magyar állampolgár részére a magyar Fél, a Román Népköztársaság területén lakó román állampolgár részére a román Fél fizeti, függetlenül attól, hogy a nyugdíjra, vagy társadalombiztosítási járadékra irányuló követelés a másik állammal, illetőleg a másik állam közjogi, vagy magánjogi jogi személyével szemben áll fenn. 13. cikk
205
A Felek megállapítják, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya és a Román Népköztársaság között az 1948. évi szeptember hó 21. napján kötött Egyezmény lebonyolításával kapcsolatban az ingóságok egy részének a MOL 54. Kolozsvár, 1953. február 16. Tárgy: Casbi-szállítások 342/1953. A „Sovromtransport” bukaresti központjának egyik igazgatója, Weber elvtárs, akit a nemzetközi szállítások átszervezésekor áttettek az új vállalathoz, a „ROMTRANS”-hoz, folyó hó 13-án felkereste Kolozsváron a kirendeltséget, hogy tájékozódjon a helyzetről és megbeszélje a még leszállítani kívánt tételekkel kapcsolatos tennivalókat. Ugyanakkor tárgyalt az itteni „Sovromtransport”-tal is a lebonyolítás módozatairól. A lemaradt 406 tételről általunk összeállított kimutatásra vonatkozóan arra kért, hogy a SRT itteni szervével közösen állapítsuk meg minden egyes tételre nézve külön-külön, hogy a szállítmány milyen fázisban van /raktáron stb./ és hogy a leltár hol fekszik /a SRT melyik fiókjánál, vámnál stb./, mert ha a Minisztérium a kiviteli engedélyeket kiadja, a munkát azonnal meg kell kezdjék. Mivel pedig a SRT most csak belföldi szállításokat bonyolít le, a SRT csak a belső munkát /gyűjtést, vagonberakást/ fogja végezni, a „Romtrans” által küldött fuvarlevelek alapján, míg a vámolást a „Romtrans” kirendeltsége eszközli és az egész munkát ők irányítják és finacirozzák. Ismerve panaszainkat a SRT munkáját illetően, arról biztosított Weber elvtárs, hogy az új vállalat, mely közvetlenül a Ministerul Comertului Exterior szerveként működik, szakszerűbben, elasztikusabban fog dolgozni és mihelyt megindulhatnak, a szállításokat gyorsan be is fogják fejezni. Weber igazgató megemlítette, hogy követségünktől is sürgetik a szállítások lebonyolítását, s most várják az illetékes Minisztériumtól a kiviteli engedélyek kiadását. Időközben mind több és több, szállítási szempontból nehéz helyen tárolt, valamint a helyi hatóságok közbejöttével kiadatott tétel érkezik be az itteni raktárba, amely több helyiséget igénybe kellett vegyen azok tárolására. A vidéken megszűnő SRT kirendeltségek által gyűjtött CASBI-ingóságokat is ide irányítják, úgy, hogy a további tárolásnehézségeket okoz. Összesen mintegy 20 vagon ingóság van raktáron. Most várjuk a követség értesítését a kiviteli engedélyekre nézve. PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM: IX. d.ü.o. 206
Budapest /Wasmer János/ Köv. tanácsos MOL-XIX-J-1-k-Románia..../1952. (34. d.) 55. Jelentés A függőben lévő magyar-román és gazdasági kérdések végleges rendezése céljából Bukarestben folytatott tárgyalásokról szóló jelentésemet az alábbiakban terjesztem elő: I. A tárgyalások megkezdése előtt felkerestem a román delegáció vezetőjét, Vinea miniszterhelyettes elvtársat. Ismertettem előtte a magyar javaslatot, amelynek lényege egyrészről az 1945. április 4. előtt keletkezett követeléseknek kölcsönös lemondás útján való globális rendezése, másrészt a keskenynyomközű gördülőanyagra vonatkozó magyar igény teljesítése. Közöltem, hogy magyar részéről a javaslatot egységes egésznek tekintjük. II. Ezt követően a február 10-én tartott I. főbizottsági ülésen átnyújtottam egyezmény-tervezetünket, amelyben kifejezett elvek a későbbi fő- és albizottsági tárgyalások alapjául szolgáltak. E tárgyalások során a február 17-i II. főbizottsági ülésen Vinea elvtárs arra a kérdésemre, hogy az egyezménytervezettel kapcsolatban vannak-e problémák, kijelentette, hogy lényegében problémák nem voltak, inkább csak formai észrevételek, egyes jogi kérdések merültek fel, amelyek nem alapkérdések és a lényeget nem érintik. Érdemi kifogást csak a keskeny-nyomközű gördülőanyaggal kapcsolatban emelt, közölve, hogy az általunk szolgáltatott bizonyítékokat teljes értékűeknek nem tekinti. Vinea elvtárs ezután kijelentette, hogy a magyar javaslatot felsőbb szervei elé terjeszti és reméli, hogy az egyezmény aláírására jóváhagyást kap. A gördülőanyaggal kapcsolatban megígérte, hogy indokainkat felsőbb szervek előtt ismertetni fogja. Ily helyzetben a főbizottság javaslatomra albizottságot küldött ki az egyezmény-tervezet megszövegezésére. Mindezek alapján joggal vonhattam le azt a következtetést, hogy a román delegáció javaslatunkra a keskeny-nyomközű gördülőanyag kivételével pozitív
207
választ fog adni és reméltem, hogy a gördülőanyag tekintetében is kompromisszumos eredményt érhetünk el. Ezzel szemben a helyzet a következőképpen alakult. III. A szövegező albizottság nem tudott érdemleges munkát végezni, mert a román fél - megváltoztatva korábbi álláspontját - bejelentette, hogy az egyezmény-tervezet szövege addig nem készíthető el, amíg az illetékes felsőbb román szervek döntése nincs a birtokukban. A felsőbb szervek elhatározását a román delegáció a február 21-i III. főbizottsági ülésen közölte és egyben olyan javaslatot terjesztett elő, amely tárgyalásaink eddigi irányával teljesen ellentétes. Nevezetesen a javaslat szerint a román fél egyetért ugyan az 1945. április 4. előtt keletkezett követeléseknek kölcsönös lemondás útján való globális rendezésével, ez az elv azonban nem érvényesülhetne az 1945. április 4. előtt keletkezett azokra a román követelésekre, amelyeket 1945. után kötött államközi megállapodásokban elismertünk. Ezek a tételek a Román Állami Banknak a Magyar Nemzeti Bankkal szemben fennálló 275.000 arany dollár összegű, a Román Postának a Magyar Postával szemben fennálló 1,449.460 ar.fr. és 2,876.980 lei összegű, végül a Román Vasutaknak a MÁV-val szemben fennálló 613.727 svfr. összegű követelése. A keskeny-nyomközű gördülőanyaggal kapcsolatban a román javaslat az volt, hogy erről az igényünkről véglegesen mondjunk le. Még olyan jelentéktelen ügyben is, mint a MESZHART által használt orsovai 135 n. öles házas ingatlan kérdése, amelyre tulajdonjogunkat fenn kívántuk tartani, negatív volt a román álláspont. A román javasltra határozottan kijelentette, hogy mivel annak elfogadása gyakorlatilag egyoldalú magyar joglemondást jelentene és bennünket méltánytalanul, a jelenleginél kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozna, a tárgyalásoknak ilyen alapon való folytatására lehetőséget nem látok. Nyomatékosan hangsúlyoztam, hogy az 1945. április 4. előtti tételek rendezését nem lehet függővé tenni attól, vajon későbbi megállapodásban valamely tartozás elismerésre került-e vagy sem; ezeknek a megállapodásoknak a létrejöttekor ugyanis még nem volt kialakult elvi álláspont a függő pénzügyi kérdések rendezésére. A román javaslat és a magyar álláspont kifejtése után megállapodtunk abban, hogy mindkét delegáció jelentést tesz kormányának. Ezzel kapcsolatban kértem Vinea elvtársat, hogy az illetékes román szervek álláspontjáról lehetőleg minél előbb tájékoztasson. A beállt fordulatról február 22-én Budapestre jelentést küldtem, hozzájárulást kérve ahhoz, hogy ha a román javaslat rövid határidőn belül alapvetően nem változik meg, a delegáció hazautazhassék.
208
IV. Román részről az újabb tájékoztatást február 24-én este kaptam meg, amikor Vinea elvtárs közölte, hogy a román kormány fenntartja álláspontját. Javasolta egyben Vinea elvtárs, hogy ha az egyezményt nem is tudjuk aláírni, legalább egy közös jegyzőkönyvet vegyünk fel, amely a tárgyalások menetét és a felek álláspontját rögzíti. Ezzel egyetértettem és a szövegező albizottság február 25-i ülésén át is nyújtottunk egy jegyzőkönyvtervezetet, amely a magyar javaslt és a román ellenjavaslat ismertetése mellett azt is tartalmazta volna, hogy az ellenjavaslat részünkről miért nem fogadható el. Ezt a tervezetet a román delegáció nem tette magáévá azzal az indokolással, hogy az egyoldalúan Kedvező színben tünteti fel a magyar javaslatot és egyúttal egy általa készített tervezetet terjesztett elő, amely viszont számunkra nem volt megfelelő, mert abból a magyar javaslat egységes jellege és lényege egyáltalában nem tűnt volna ki. Minthogy Vinea elvtárs 24-én adott negatív válasza után úgy határoztam, hogy a delegáció 26-án hazautazik és minthogy a közös jegyzőkönyv összeállításának munkája is eredménytelennek mutatkozott, 26-án reggel újból felkerestem Vinea elvtársat. Ez alkalommal részletesen kifejtettem, mennyire tarthatatlan és méltánytalan az a román álláspont, mely a már megkötött egyezmények sérthetetlenségének elvére épül és egyoldalúan kedves a román félnek, egyoldalúan hátrányos a magyar fél részére. Amint az a későbbi fejleményekből kiderül. sikerült Vinea elvtársat álláspontunk helyességéről meggyőznöm. Megállapodtunk abban, hogy a közös jegyzőkönyvet szövegező albizottság újból összeül, mégpedig szükség esetén a vezetők részvételével abból a célból, hogy a jegyzőkönyv elutazásunk előtt aláírható legyen. V. A jegyzőkönyv aláírására azonban nem kerülhetett sor, mert Vinea elvtárssal csupán a késő esti órákban, egy órával a vonat indulása előtt sikerült újból találkoznom, amikor a szállodában felkeresett. Vinea elvtárs itt közölte, hogy közvetlenül Cheorghiu-Dej elvtársnak tett jelentést és az ő döntése alapján módjában van a tárgyalásoknak új fordulatot adni. Nevezetesen a román fél most már hajlandó az eredeti magyar javaslatnak megfelelően az összes 1945. április 4. előtt keletkezett követeléseket törölni, tehát a lemondást kiterjeszteni a Román Állami Bank, a Román Posta és a Román Vasút már említett követelésére, azzal a feltétellel, hogy a lemondás elvét következetesen alkalmazzuk és kiterjesztjük a keskeny-nyomközű gördülőanyagra is. Kérte egyben Vinea elvtárs, hogy elutazásunkat halasszuk el és az új román javaslat alapján készítsük el és írjuk alá az egyezményt. 209
Vinea elvtárs közlésére kijelentettem, hogy a tárgyalások sikeres befejezése érdekében végzett személyes fáradozását értékelem és bár elutazásomat egyéb okok miatt nem halaszthatom el, a tárgyalást nem tekintem megszakítottnak. Egyben kértem, hogy a követségen keresztül írásban is juttassa el a román javaslatot, amelynek alapján személyesen fogok kormányomnak referálni. VI. Ami a román javaslatot illeti, véleményem a következő: 1. A keskeny-nyomközű gördülőanyagra vonatkozó igényünk jogi alapja nehezen bizonyítható és nehezen védelmezhető. A román fél több ízben felhozta azt az érvet, hogy igényünk alapja a régi román rezsim 1940-ben elkövetett állítólagos cselekménye és hogy magyar részről olyan igénnyel lépünk fel, amelyet 1940-ben és az azt követő években az akkori magyar kormány nem érvényesített. 2. Minthogy az általunk javasolt rendezési alapelv szerint az 1945. április 4-et megelőző helyzetből egyik fél sem kíván hasznot húzni, a keskenynyomközű gördülőanyagra vonatkozó igényünk ezen az alapon is vitatható. 3. Az egyezmény aláírása nagy számú vitás kérdést zárna le és közvetlenül azzal az előnnyel járna, hogy törlésre kerülne a Román Állami bank, a Román Posta és a Román Vasút mintegy 4 millió rubel összegű követelése. 4. Megítélésem szerint az egyezmény megkötése politikai szempontból is kívánatos. Ezek alapján javaslatom az, hogy ha a román fél javaslata írásban megérkezik, kapjak felhatalmazást a tárgyalások folytatására és olyan egyezmény aláírására, amely a keskeny-nyomközű gördülőanyagra vonatkozó igényünk elejtése mellett a régi függő ügyeket véglegesen lezárja. Budapest, 1953. március 2. MOL-XIX-J-1-k-23/j/1953. (38.d.) Román 56. Feljegyzés 1953. szeptember 23. Tárgy: CASBI-szállítások
210
A CASBI-szállítások keretében magyar állampolgárok volt lakásaiból származó javak Romániából Magyarországra történő szállításának lebonyolítására az illetékes román szervektől korábban a „Sovrom”, a közelmúltban pedig a „Romtrans” kapott megbízást. A lebonyolítás legutóbb meghosszabbított határideje 1953. október 31-ben nyert megállapítást. A bonyolításban a feladatoknak a „Romtrans” által történt átvétele óta kétségtelenül nagyobb mozgás tapasztalható. Ennek ellenére azonban megállapítható, hogy a „Romtrans” a CASBI leltárba felvett ingóságok teljes mennyiségét nem lesz képes a megadott határidőre leszállítani, miután ezideig az 1953. évre előirányzott szállítás mennyiségének csupán 10 %-a /kb. 6 waggon/ nyert lebonyolítást. A szállítások vontatott menetének okai: 1./ a CASBI-ingóságok szállításával kapcsolatos feladatokat a „Sovrom” a „Romtrans” vállalatnak adta át. Az átadással kapcsolatos ügymenet sok időveszteséggel, nehézkes adminisztrációval bonyolódott le. 2./ A „Romtrans”-nak nem álltak megfelelő szállító eszközök rendelkezésre, amely a közben lezajlott Világifjúsági Találkozó megnövekedett forgalmával is indokolható. 3./ A „Romtrans”-nak a szállítások lebonyolítására a megfelelő személyzet sem állott rendelkezsre. 4./ Az ingóságok jelenlegi használó sok esetben vonakodtak átadni a „Romtrans” megbízottainak a leltárba felvett berendezési tárgyakat. 5./ Az ingóságok összegyűjtését a „Romtrans” oly módon kívánta megoldani, hogy a felek részére írásbeli értesítést küldött ki, amely felszólítást tartalmazott a berendezési tárgyaknak megadott gyűjtőhelyekre való szállítására. Ezekre az írásbeli felszólításokra az ingóságok jelenlegi használói legtöbb esetben nem reagáltak. Minthogy a Román Népköztársaság Külkereskedelmi Minisztériuma leszögezte, hogy a CASBI szállításokkal kapcsolatban minden tevékenységet befejezettnek fognak tekinteni, az 1953. október 31-i állapotnak megfelelően, illetőleg az illetékes román szervektől későbbi határidő megállapítására vonatkozó javaslat bekérése. Fentiekkel kapcsolatban a román Külügyminisztérium részér az alábbi szövegű emlékeztető átadását tervezzük: Aide mémoire A CASBI egyezmény keretében magyar állampolgárok tulajdonát képező ingóságoknak a Magyar Népköztársaság területér való szállítására a „Romtrans” vállalat kapott megbízást azzal, hogy a szállításokat 1953. október 31-ig kell lebonyolítania. A Román Népköztársaság Külügyminisztériumának értesítése
211
szerint az 1953. október 31-i állapotnak megfelelően minden szállítással kapcsolatos tevékenységet befejezettnek fognak tekinteni. Minthogy a CASBI szállítások lebonyolítására vonatkozó 1953. október 31-re meghosszabbított határidő-megállapítás későn jutott az illetékes szervek tudomására és az időközben lezajlott Világifjúsági Találkozó miatt megfelelő szállítóeszközök nem állottak rendelkezésre, a szállításoknak mindösszesen 10 %-a került lebonyolításra. Mindezeket figyelembevéve nem látszik biztosítottnak, hogy a „Romtrans” vállalat a fent megjelölt határidőre vállalt szállítási kötelezettségeinek teljes egészében eleget tud tenni, miértis szükségesnek mutatkozik az illetékes román szervek sürgős intézkedése. MOL-XIX-j-1-k-Románia-23/d-01065/1954. (34.d.) 57. 232/titk.-1953. Készült 4 példányban: /814/953.püm./ 1 pld. Követség 1 pld. Püm.IX./d.ü.oszt. 1 pld. Küm.Pol.főoszt. 1 pld. Hivatal
TITKOS! Kolozsvár, 1953. december 30. Tárgy: Casbi-szállítások H.sz.: 09745/titk. I./A.III. Mell.: 1 másolat
1953. december 28-án megjelent Georgescu Simion elvtárs, a ROMTRANS nyugati szállítási osztályának vezetője, aki személyesen vezette a magyarországi átköltöztetési ingóságok szállításának ügyét és bejelentette, hogy a december 31-i szállítási határidő miatt f. hó 22-től további szállítást nem eszközölnek. A ROMTRANS munkájának eredménye a következő: Amikor a munkát átvette, kb. 420 leltárból álló kimutatást kapott tőlünk a korábbi szállításokból lemaradt tételekről. Ebből a mai napig ténylegesen leszállított 163 leltárt. Helyszíni megállapítás szerint leszállított 93 leltár még a „Sovromtransport” és bár ennek egy része csak hiányos, részleges szállítás történt, a lemaradt egyes tárgyak utólagos kiküldése a vámszabályok szerint nem volt kivitelezhető. A tulajdonosok intézkedése folytán mintegy 15 leltár időközben törölve lett. Ezek szerint a ROMTRANS kb. 140 leltárral maradt hátralékos.
212
A ROMTRANS megbízottai kevés kivétellel a hátralékban maradt leltárak őrzőit is felkeresték, de az ingóságok átvétele akadályba ütközött. Az akadályok konkrét okait csak november második felétől kezdődőleg jelentette a ROMTRANS folytatólagosan és így csak azóta tudtunk érintkezést keresni az illetékes hatóságokkal a gátló okok tisztázása végett. Ezt szükségesnek láttuk azért is, mert tapasztaltuk, hogy az utóbbi hetekben a megbízottak a munka sietős befejezése érdekében nem jártak el a szükséges körültekintéssel. A helyi hatóságokkal való kapcsolataink révén sikerült jó néhány leltárt szállíthatóvá tenni, de a szállítások leállása miatt már nem került sor ezeknek az átvételére. Azonban sok tétel tisztázása folyamatban van, mert a hatósági közbelépés időt vesz igénybe és néha többszöri sürgetés szükséges. A ROMTRANS a legutóbbi napokban is küldött vissza tisztázásra váró leltárakat, melyeknek feldolgozása most folyik és még nem kaptuk meg a legutolsó kiszállások utáni helyzetjelentést azokról a leltárakról, amelyek átvétele akadályba ütközik. A ROMTRANS igazgatójának szóbeli közlése megegyezik a mi nyilvántartásainkkal, mely szerint 120-140 leltárt a terepen dolgozó megbízottai nem tudtak átvenni. Véleményünk szerint a helyi hatóságok segítségével ezekből legalább 80100 leltár kiszállítható lesz. A ROMTRANS vezetője azon a véleményen van, hogy tekintettel arra a mennyiségre, amit még a SOVROMTRANSPORT és újabban ők szállítottak le, a fenti lemaradt leltárak hazaszállításától el lehetne tekinteni. Szerinte összesen csak 20 leltárról lenne szó, mint biztosan kiszállítható tételről. A mi tapasztalatink szerint hatósági támogatással legalább 80 db leltár kiszállítása még igenis eszközölhető. A ROMTRANS mindenesetre úgy fogja tájékoztatni az illetékes román minisztert, hogy a hátralékos leltárakkal már nem érdemes foglalkozni és valószínűleg javasolni fogja a munka végleges beszüntetését. Ez az álláspont, azt hiszem, elfogadhatatlan, mert ezeknek a tételeknek a tulajdonosai most is állandóan sürgetik az átszállítást tehát a munka nem maradhat befejezetlenül. A ROMTRANS megbízottainak december havi terepmunkája igen nehéz volt. Az időjárás és a szállítási eszközök hiánya a vasútállomásoktól nagy távolságra fekvő helyeken a munkát súlyosan nehezítette. Tehergépkocsik hiányában lovas járművel való közlekedés bizonyos helyeken veszélyes /farkasjárás/ is volt. Erre való tekintettel a ROMTRANS elvileg úgy véli, hogy a szállítást 2-3 hónapig szüneteltetni kell. Ha felettes hatóságainknak utasítása az lenne, hogy a lemaradt tételeket /kb. 15 vagon/ is ki kell szállítani, ez a 2-3 hónapos szállítási szünet alkalmas lenne arra, hogy minden egyes visszaadott leltár helyzetét tisztázzuk, illetve szállíthatóvá tegyük az itteni hatóság segítségével. Megállapítjuk azt, hogy a ROMTRANS, amely zavaros helyzetet vett át és az évek óta húzódó szállításokból megmaradt nehéz tételeket, bár ténylegesen csak 163 leltárt szállított le 1953. augusztus óta, a körülményekhez 213
mérten jó munkát végzett és több, korábban más megbízottaknak már visszautasított tételt is át tudott venni. - Azonban az is tény, hogy a határidő miatt az utolsó hetekben terepmegbízottai nem igyekeztek a helyszínen felmerült akadályokat elhárítani, hanem csak központjuknak jelentették. Az a javaslatom, hogy tekintettel a hátralévő leltárak komoly értékére, fogadjuk el a 2-3 hónapos szállítási szünetet, mely idő alatt követségünk szerezze meg az illetékes román minisztérium hozzájárulását a szállítás befejezéséhez. A szállított vagonokból néhány tárgyak a határvám indokolatlanul visszatartott /varrógép, zongora, stb./. A határvámnak ez az intézkedése azon alapult, hogy az annak idején már egyszer láttamozott és engedélyezett leltárakat a ROMTRANS újra kellett láttamoztassa és az újra láttamozás során kihúztak a leltárakból olyan tárgyakat, amelyeket egyszer már engedélyeztek /varrógép, zongora/, az államközi egyezménnyel kapcsolatban megállapított kontingens keretén belül. Miután a határon jelenleg is vannak ilyen visszatartott tárgyak, kérjük a követség közbelépését, hogy a Vámigazgatóság utasítsa az Episcopia Bihorulu-i vámot ezeknek a kiengedésére. Mellékeljük ebben az ügyben a ROMTRANS-hoz intézett átiratunk másolatát. KÖVETSÉG, Bukarest /Wasmer János/ hivatalvezető MOL-XIX-J-1-k-Románia-23/d-01065/1954. 58. TITKOS! Bukarest, 1954. május 3. Tárgy: CASBI-szállítások 26/2/titk.-1954. Előadó: Kalmár köv.titkár Készült 3 példányban 2 példány központnak 1 példány követségen Miniszter Elvtárs előtt ismeretes az a sok nehézség és huzavona, amely a CASBI-egyezmény hatálya alá tartozó ingóságok szállítása körül hosszú idő óta mutatkozik. A román illetékes szervek többször kifejezték ama kívánságukat, hogy a CASBI-szállítások ügyét zárjuk le, s csupán a követség többszöri közbenjárására hosszabbították meg a korábban megállapított végleges határidőt. Georgescu elvtárs, a ROMTRANS igazgatója - mint a kolozsvári Útlevélhivatal 96/1954.püm. sz. jelentése említi - felettes minisztériumának javaslatot tett a szállítások végleges megszüntetésére. 214
A CASBI-szállítások ügyének végleges lezárása érdekében az alábbiakat javasolom: 1./ Tekintsünk el a román szervek fel a további CASBI-szállítások sürgetésétől. 2./ A Külügyminisztérium kérjen soron kívül tájékoztatást a Pénzügyminisztériumtól, hogy a még átszállításra nem került ingóságok tulajdonosaihoz intézett felhívás /amelyet a közelmúltban a Pénzintézeti Központ küldött szét/ milyen eredménnyel járt. Feltételezhető, hogy a körlevélben foglalt indokok /a leu-forint árfolyam változása folytán megdrágult szállítási költségek stb./ a tulajdonosok nagy részét arra késztetik, hogy lemondjon az átszállításról a megbízást adjon az ingóságok eladására. 3./ Javasolom, hogy azokról a leltárakról, amelyeknek tulajdonosai ragaszkodnak az ingóságok birtokbavételéhez, készítsen a Pénzintézeti Központ egy végleges jegyzéket. A jegyzék alapján a kolozsvári Útlevélhivatal vezetője eljárna a ROMTRANS-nál a szállítások befejezése ügyében. Mindenesetre meg kellene kísérelni - esetleg egyéni meggyőzés útján - hogy a nehézkes, költséges, sok esetben ráfizetéssel járó átszállítás helyett valamennyi érdekelt személy a Romániában való értékesítést válassza. 4./ Nem tartom helyesnek, hogy - az Útlevélhivatal idézett jelentésében foglaltak szerint - egy sor újonnan felveendő leltár kérdését is felvessük a román szervek felé, olyan leltárakét, amelyek tulajdonosai eddig nem adtak szállítási megbízást és nem fizettek szállítási költségelőleget. Egy ilyen lépés a régóta húzúd CASBI-ügyek további felesleges elnyújtását jelentené és - ismerve a román szervek álláspontját - előreláthatólag nem találkozna egyetértéssel. A kolozsvári Útlevélhivatal vezetőjének egyidejűleg megküldtem annak a körlevélnek másolatát, amelyet a Pénzintézeti Központ küldött szét a még átszállításra nem került ingóságok magyarországi tulajdonosainak s röviden tájékoztattam a CASBI-szállítások megszüntetésére irányuló fenti javaslatomról. Egyben felkértem a hivatal vezetőjét, tegyen jelentést a szállítások jelenlegi helyzetéről és - a Külügyminisztérium döntéséig - ne tegyen a maga hatáskörében sem sürgető lépéseket a szállítások folytatását illetően. Kérem Miniszter Elvtársat, szíveskedjék a kérdést - fenti javaslatom és a Pénzintézeti Központ tapasztalatai alapján - a Pénzügyminisztériummal megtárgyalni s a kialakult álláspontról mielőbb tájékoztatni a követséget. /Pataki László/ követ Külügyminisztériumnak BUDAPEST MOL-XIX-J-1-k-Románia - 23/d-05862-1954. /34.d.) 215
59 Délkelet-európai népi demokráciák osztálya Rényi Rezső TITKOS! Készült 2 példányban Rózsa elvtársnő osztály Feljegyzés Tárgy: A Casbi-egyezmény likvidálása Az 1948. szeptember 21-én létrejött CASBI-egyezmény keretében ezideig 250 tétel ingóság maradt leszállítatlanul, amely tételeket a kolozsvári Útlevélhivatal kimutatásba foglalva ez év február 17-én kelt jelentése mellékletenként megküldte. A Pénzintézeti Központ, a Pénzügyminisztérium utasítása alapján körlevéllel fordult a kimutatásban foglalt érdekeltekhez, tájékoztatva őket a szállítási, illetve értékesítési lehetőségekről és választ kérve arra vonatkozóan, hogy továbbra is ragaszkodnak-e ingóságaik hazaszállításához, vagy pedig - tekintettel az időközben történt forint-lei árfolyamváltozásra - inkább a helyben /a RNK területén/ való értékesítést kívánják. A Pénzintézeti Központ által kibocsátott, válaszadási határidőhöz kötött körlevelekre eddig mintegy 150 végleges válasz érkezett, ezek közül eddig kb. 50-en ragaszkodnak ingóságaik hazaszállításához, a többiek viszont a helyben való értékesítést kérik, vannak továbbá olyanok, akik az ügyet a maguk részéről tárgytalannak tekintik és sem az értékesítésre, sem pedig a hazaszállításra nem tartanak igényt. Fentiek alapján az egyezmény keretében folyó szállítások lezárására az alábbiakat javasoljuk: 1./ A Román Külügyminisztériummal szóbeli jegyzékben közölnénk, hogy a CASBI-egyezmény keretében folyó szállításokat le kívánjuk zárni. Tájékoztatásul közölnénk továbbá, hogy a szállításoknak az 1952. évben mintegy 400 tételből álló hátralékából az 1953. augusztusában újból beindított lebonyolítás során mintegy 70 tétel hazaszállításra került, a többi tétel viszont a Romtrans vonalán jelentkezett nehézségek miatt visszamaradt. Az akkor visszamaradt, mintegy 330- tételből ma már 80 olyan érdekelt van, aki ingóságainak hazaszállítását kéri. A Román Külügyminisztériumtól a hátramaradt 80 tétel hazaszállítását kérnénk, amelynek lebonyolítása egyben az egyezmény alapján folyó összes szállítások egyszer s mindenkorra való lezárását jelentené. 216
2./ Tekintettel arra, hogy a hazaszállításra nem került tételek nagy részére a tulajdonosok helyben /RNK területén/ való értékesítést kértek, amelynek lebonyolítása előreláthatólag hosszabb időt fog igénybe venni, figyelembevéve továbbá azt a körülményt, hogy több tételnek a további sorsára vonatkozóan a tulajdonosok eddig nem nyilatkoztak, szükségesnek mutatkozik a RNK Külügyminisztériumával annak közlése, hogy egyes elintézetlen, vitás, esetleg peres ügyek lebonyolítása természetszerűleg tovább is elhúzódhatik, mint az említett 80 tételnek az egyezmény alapján történő hazaszállítása. Megjegyeznénk azonban, hogy az ilyen tételek hazaszállítását a magunk részéről később sem fogjuk kérni. Ezzel időbelileg lehetővé kívánjuk tenni, hogy az ingóságok helyben való értékesítése lebonyolódjék és az eladott ingóságok ellenértéke itthon, a tulajdonosok részére kifizetésre kerüljön. /Ez utóbbi körülményt azonban a Szóbeli jegyzékben nem volna célszerű felemlíteni./ 3./ A Szóbeli jegyzékben végül kifejezésre juttatnánk azt a kívánságunkat, hogy az illetékes román szervek tegyék lehetővé, hogy a szállítás végső fázisa minél gyorsabban lebonyolítást nyerjen, annál is inkább, miután annak elhúzódása semmi esetre sem a magyar fél hibájából adódott és az ügy sürgős lezárása politikai szempontból is kívánatos volna. A fent leírt javaslatot a Pénzügyminisztériummal /Serly Sándor és Kiss József elvtársakkal/ és a Pénzintézeti Központtal /Virág Mihály elvtárssal/ megbeszéltük. Budapest, 1954. július 29. MOL-XIX-j-1-k.23/d-1954. Románia (34.d.) 60 A kolozsvári Útlevélhivatalhoz értékesítésből történő befizetések 0238/18/17-1. 54.I. Magyar Népköztársaság Útlevélhivatala Kolozsvár I/3. Készült 2 pld-ban A Kolozsvári Útlevélhivatal hivatkozással a Pénzintézeti Központ f. évi április 29-i körleveleire, kérdést intézett a P.K-hoz, hogy a f. évi február 13-i kimutatásban nem szereplő személyek megbízásából, ingóság-értékesítés címén 217
befizetésre hozott összegeket elfogadhat-e? Mint ilyeneket említi fel az Útlevélhivatal özv. Réthy Andrásné balatonlellei és Borbás Józsefné berettyóújfalui lakosok megbízásából nála történt jelentkezéseket. Valóban egyik sem szerepel az Útlevélhivatal kimutatásában; előbbi kérelmét a Külügyminisztérium, utóbbiét a MNB Devizaigazgatóság tette át a Pénzintézeti Központhoz intézkedés végett. Mindkét esetben Romániában maradt ingóságok értékesítéséről van szó és mindkettőre nézve értesítettük az Útlevélhivatalt f.é. június 14-én, illetőleg július 15-én kelt leveleinkben. Vonatkozó leveleinket az Útlevélhivatal időközben bizonyára megkapta. Valószínűleg már eddig is jelentkeztek és még jelentkezni fognak az Útlevélhivatalnál olyan befizetésekkel is, amelyek a mostani lebonyolítási szakaszban ugyan nem merültek fel és így a Pénzintézeti Központ velük kapcsolatban intézkedéseket sem tehetett és nem tehet, de amelyek már régen folyamatban volt és csak most befejezéshez jutott Casbi-ügyekből erednek. Felmerülhetnek olyan befizetések is, amelyekkel a Devizaigazgatóságtól nyert információ alapján jelentkeznek a magyarországi ügyfelek nevében eljáró megbízottak. A Romániában maradt magyar javak döntő többségükben 1948-ban bejelentésre kerültek és mint ilyenek Casbi-javaknak tekintendők, akár történt az ügyükben érdemleges intézkedés a Casbi-lebonyolítás során, akár nem. Az Útlevélhivatalnak rendelkezésére állnak a vonatkozó adatok annak megállapításához, hogy a jelentkezett befizetés esetében Casbi-ügyről van-e szó, vagy kérdést intézhet hozzánk, ha e tekintetben aggályai vannak. Az Ügyosztály részéről a napokban rendelkezésünkre bocsátott irattári anyagból módunkban lesz megállapítani, hogy a jelentkezett befizetés Casbi-jellegű-e. A Külügyminisztériumban a közelmúltban folytatott megbeszélés tárgyát elsősorban éppen a Casbi-befizetések kérdése képezte, miután Wasmer elvtárs, a kolozsvári Útlevélhivatal vezetője az Útlevélhivatal részéről e tekintetben követendő eljárásra nézve utasítást kért. A Pénzügyminisztérium állásfoglalásának ismertetése /Dr. Serly kartárs/ után, a megbeszélésen az a nézet alakult ki, hogy az Útlevélhivatal fogadja el a jelentkező befizetéseket, erről azonban semmiféle írásbeli elismervényt ne adjon ki. Kérjük az Útlevélhivatalt, hogy a Pénzügyminisztérium álláspontja alapján fentieknek megfelelően eljárni szíveskedjék. Budapest, 1954. augusztus 4. /Rényi Rezső/ főelőadó MOL-XIX-J-1-k-Románia-23/d-0238/18/17-1954. (34.d.) 61. 218
Másolat! Pénzintézeti Központ, Budapest Dorottya u. 7. Kedves Elvtársak! Alulírott azzal a kérdéssel fordulok az Elvtársakhoz, hogy a Román Népköztársaság területén lévő ház-ingatlanom államosítása ellen segítséget kérjek. 1956. június 20-án értesítést kaptam a Román Népköztársaságból, hogy Aranyosgyéres /Cimpia-Turzii/ 743 tkvi betétszámon, A I.1,393/1, 394/1 hrszámon levő öreg nádfedeles 2 szoba, konyhás házam államosítani akarják. 1955. február 9-én Dev.sz.: 142.351 átirat értelmében a gondnoki teendők ellátásával megbíztam ott élő testvéremet, Kóti Lászlóné, szül.: Horváth Esztert. tudomásom szerint az elmúlt évek alatt a ház mindennemű adóját testvérem fizeti. Egyszerű munkásember vagyok a MÁV-nál, mint váltóőr Marcaltőn teljesítek szolgálatot. Két gyermekem van, egy 12 éves és egy 10 éves kislányom. Kérem az Elvtársak segítségét ház-ingatlanom megvédéséhez. Hasonló kéréssel június 25-én a Külügyminisztériumhoz is fordultam. Elvtársi üdvözlettel Horváth Károly s.k. MÁV váltóőr Veszprém-megye Marcaltő MOL-XIX-J-1-k-23/g/61/1956. (38.d.) Román 62. Pénzintézeti Központ Sürgönycím: Pénzközpont Budapest, 1957. április 17. Válaszában: Ro/VI-1957. Tárgy: Romániai magyar ingatlan javak számra szíveskedjék hivatkozni elvétele Mell.: 1 db. Külügyminisztérium 219
Konzuli Osztály Budapest Fenti tárgyú, 1956. szeptember 5-én kelt felterjesztésünkben magyar ingatlanok elvételét sérelmező konkrét panaszok kivizsgálását és orvoslását kértük bukaresti nagykövetségünk közbenjöttével. Tekintettel arra, hogy panaszosok ismételten sürgetik ügyeik elintézését, kérjük a Minisztériumot, szíveskedjék velünk közölni, hogy nagykövetségünk az illetékes román hatóságoknál közbenjárt-e az ügyek kivizsgáltatása érdekében és ha igen, mikor várható az eredmény. Újabban hozzánk érkezett egyik ilyen tárgyú sürgető levelet másolatban csatoljuk. PÉNZINTÉZETI KÖZPONT T. Magyar Népköztársaság Konzulátusnának Bucuresti Alulírottak György Endre és György Endréné szül. Baki Ilona Pécs, Athinai utca 32. szám alatti lakosok, a Baranya megyei Mezőgazdasági Termékeket Étékesítő Szövetkezeti Központ dolgozója, magyar állampolgárok, tisztelettel hozzuk az Önök tudomására, hogy Romániában Marosvásárhelyen (Targu Mures) Kemény Zsigmond utca 50 és 57. szám alatti ingatlanainkat, amit özv. Baki Mihályné Marosvásárhely 6. Martie 21. szám alatti lakos megbízásunkból mostanáig kezelt 1957. március 15-i hatállyal államosítottak. Utánjárásunkra megtudtuk, hogy az államosítás az 1957. február 20-i 288. számú Minisztertanácsi határozat alapján hozott városi Néptanács 77. sz. végzése alapján történt. Iktató szám: 048/3/19. III. 1957. Miután tudomásom szerint az 1950. évi 92. sz. törvényerejű rendelet, mellyel a városi ingatlanokat sajátították ki nem vonatkozott magyar állampolgárok tulajdonát képező ingatlanokra, valószínűleg valami tévedés folytán történt ezen államosítás is. Kérjük intézkedni szíveskedjenek az érvényben lévő nemzetközi megállapodások alapján, valamint az eredményről értesíteni. Pécs, 1957. április hó 24. Elvtársi üdvözlettel: György Endre s.k. Pécs, Athinai u. 32.
220
MOL-XIX-J-1-k-23/g/61/1957. (38.d.) Román 63. Sürgönycím: Pénzközpont Válaszában: Ro-Vi/1957/Dr.K/KO.
Budapest, 1957. július 8.
számra szíveskedjék hivatkozni!
Tárgy:
Romániai magyar vagyontárgyak
Külügyminisztérium Budapest A romániai magyar vagyontárgyakkal kapcsolatosan az 1956. évi szeptember hó 5. napján kelt felterjesztésünkben néhány típus-esetét soroltuk fel azoknak a sérelmeknek, amelyeknek kivizsgálását és orvoslását a bukaresti nagykövetségünk útján kívánatosnak tartottuk. Arról, hogy ezekben az ügyekben az azóta eltelt idő alatt a bukaresti nagykövetségünk részéről történt-e és milyen intézkedés, - tudomásunk nincs. A fentebb hivatkozott felterjesztésünkben első helyen emeltük ki Oravetz Mihályné jogesetét, akinek Szentpál községben /Sfantul Paul, communa Sofrcea, raion Arad, reg.Arad/ levő 1 kt. hold szántóföldjét 1949. évben a helyi hatóság elvette és azt Baranyi Kálmán helybeli lakosnak juttatta térítés, vagy bérfizetési kötelezettség nélkül. Az Arad raioni községi tanács mezőgazdasági osztálya a megtett hatósági intézkedést azzal indokolta, hogy Oravetz Mihálynénak, mint magyarországi lakosnak az ingatlanát a magyar-román egyezmény keretében 1949. év folyamán állami tartalék-földnek nyilvánították és mint ilyent juttatták azzal, hogy Oravetz Mihályné azonos területet Magyarországon fog helyette kapni. Magyar-román viszonylatban olyan államközi egyezményről, amely a fenti rendezést lehetővé tenné, nem tudunk, miértis úgy véljük, hogy a szóban forgó ügy kiváltképpen alkalmas diplomáciai közbenjárásra. Ezért, és mert Oravetz Mihályné ismételten sürgette ügyének tisztázását, kérjük, szíveskedjék a bukaresti nagykövetségünket a fenti, és a lehetőséghez képest az 1956. szeptember 5-i felterjesztésünkben említett egyéb esetekben is, a szükséges intézkedések mielőbbi megtételére újból felhívni. PÉNZINTÉZETI KÖZPONT MOL-XIX-J-1-k-23/g//61/1956. (38.d.)
221
64. Magyar Népköztársaság Nagykövetsége
100/57/1957. konz.
Bukarest, 1957. július 22. Tárgy: Szász Vilmos ingóságainak hazaszállítása Hiv.sz.: 0238/11/76-1. VI. 56.
Fenti számú rendeletre hivatkozva, kérem a tárgyban nevezettet értesíteni, hogy a Casbi-szállításból lemaradt varrógépet meg fogja kapni. A román hatóságok hozzájárultak a Biharkeresztesi raktáron lévő összes ingóságok kiszállításához. Ami a többi ingóságait illeti /ami a kolozsvári rokonainál maradt/ arra egyelőre nincs lehetőség, mivel újabb kiviteli engedélyt a román hatóságok nem adnak ki. (Hajnal Sándor) nagyköv.attaché Külügyminisztériumnak Budapest MOL-XIX-J-1-k-23/g/61/1957. (38.d.), Román 65. Magyar Népköztársaság Nagykövetsége Bukarest, 1959. február 27. Tárgy: Kolozsvári ingatlanunk ügye Mell. 1 db Szám: 35-1/1959. Előadó: Rényi Rezső titkár 1959. év február 23-án felkeresett Dr. Vásárhelyi János ügyvéd /Kolozsvár, Piata Libertatii 15. sz./ és mint a Debreceni Református Kollégium meghatalmazottja, az alábbiakat adta elő: 1./ A kolozsvári Jókai u. 1. számú ház, jelenlegi Continental szálloda /korábban u.n. New York palota/ eredetileg 1944-től Casbi-egyezmény hatálya alá tartozott, melynek keretéből 1949-ben kivonták és az állam néhány héttel később a Kolozsvári Orvostudományi Intézet elhelyezésére kisajátította. Az Intézet az épületet négy évig használta. Később átalakították és kb. 2 évvel ezelőtt Continental szálloda néven újra megnyitották.
222
Az 1952. június 12-én létrejött magyar-román pénzügyi és gazdasági egyezmény szerint a két állam az egymás területén lévő közjogi és magánjogi jogi személyek tulajdonát képező ingatlanokról lemondott. Felmerül a kérdés, hogy a/ a fenti ingatlan az egyezmény hatálya alá tartozik-e, vagyis olyan ingatlan-e, amelynek a tulajdonjogáról lemondtunk; b/ miután a jelzett ingatlan kisajátítása 1949-ben történt, az ingatlan kisajátítással egyidejűleg pénzköveteléssé változott, - függetlenül attól, hogy a pénzbeli ellenérték megállapítása megtörtént-e vagy sem - kérjük közölni, hogy igényt tartunk-e a jelzett ingatlannal kapcsolatos kártalanítási összegre. 2./ A kolozsvári Jókai u. 2-4. számú, szintén a Debreceni Református Kollégium tulajdonát képező bérházban jelenleg 50 főbérlő lakik. Dr. Vásárhelyi ügyvéd, az ingatlan gondnoka a másolatban mellékelt kérelemmel fordult nagykövetségünkhöz, amelyben a bérjövedelem 50 %-ának az államhoz történő bérfizetési kötelezettsége alóli mentesítése ügyében való közbenjárásra kér fel bennünket. Külügyminisztériumnak Budapest MOL-XIX-J-1-k-23/g/61/1961. (38.d.) Román 66. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE Bukarest, 1959. október 26. A debreceni ref.kollégium kolozsvári ingatlan ügye Hiv.sz.: 12/11/8-2/1959. Tárgy: 35-2/1959. Horváth elvtárs Nagyváradra tett utazását Kolozsváron megszakította. Ott felkereste dr. Vásárhelyi János ügyvédet, a debreceni református kollégium kolozsvári ingatlanának meghatalmazott kezelőjét. A megbeszélés tárgyát a fenti intézmény Jókai utca 1. sz. alatti ingatlan kisajátítása, valamint a Jókai út 2-4. sz. ház kezelésének kérdése képezte. Az előbbi ingatlan jelenleg /Continental/ reprezentatív szálloda, Kolozsvár egyik legszebb épülete. A román hatóságok által történt kisajátításra, minden jogi alap meg van. /A 165. sz. dekret 1949. ápr. 20. alapján. Megjegyzem, hogy a dekretum egyik bekezdése úgy rendelkezik, hogy ennek a 223
jogszabálynak a hivatalos lapban nem kell megjelennie/. A kisajátítás esetében a kisajátítottat belső viszonylatban kártérítés illeti. A jogsegély egyezménynek az egyenlő elbírálásra vonatkozó cikke értelmében lehetséges a kártérítési igény megállapítása, illetve a kártérítés kérése. Ezzel kapcsolatban a nagykövetségnek az a véleménye, hogy ezen igénnyel való fellépést talán hasznosabb lenne a pénzügyi szerveknek megtenniök politikai okok miatt is. A Jókai út 2-4. számon jelzett ingatlanok ugyancsak Kolozsvár főterén, illetve a főtérről nyíló utcában vannak. Az ingatlanokat a román hatóságok a debreceni református kollégium tulajdonában állónak tekintik. Az adóztatások, a karbantartás problémái kapcsán meghatalmazottunkkal érintkeznek a román hatóságok. Az ingatlanokkal kapcsolatos pénzügyi tevékenység ellenőrzését a román Nemzeti Bank kolozsvári fiókja gyakorolja. A P.M. 33032/59 IV.b. számú tárgyra vonatkozó átirata kéri a nagykövetség tájékoztatását az ingatlanok után fizetendő adó mérséklésére vonatkozó intézkedések megtétele érdekében. A meghatalmazott elmondta, hogy a 2128/57. számon megjelent Minisztertanácsi határozat mentesítő rendelkezésének alkalmazását a debreceni református kollégium ingatlanára vonatkozóan kérni pillanatnyilag nem aktuális, mert kb. 2-3 hét óta a helyi /ortodox cat.prot.izr./ egyházak is fizetik a bérjövedelem 50 %-át adó fejében, így diszkriminációról nem beszélhetünk. Azonban megjegyzem, hogy az egyházak a fenti rendelkezésnek ez újabb értelmezésével szemben fellebbezésével éltek. Az ügy még nincs lezárva, az adó fizetése azonban addig is kötelező. Mindezek ellenére a nagykövetségnek az a véleménye, hogy a Minisztertanács 2128/57. számú rendelkezésének alkalmazását a Kollégium két ingatlanával kapcsolatban kérnünk kellene, mégpedig méltányossági alapon. A fenti rendelkezés vállalatok, szövetkezetek, intézmények részére elengedi a bérjövedelem 50 %-ának a Néptanács számlájára való befizetését azzal, hogy a fennmaradt összegeket azok... ingatlanaik karbantartására fordíthassák. A Kollégium ingatlanai után fizetendő fenti összeg évi 10-12.000 leit jelent. Ha ez az összeg a tulajdonos birtokában maradna, s kívánatos /központi fekvés/ és kötelező nagy tatarozások kiadásait is fedezné. Erre annál is inkább szükség lenne, mert a város, illetve a román állam a tatarozás költségét nem fedezi. Míg a magyar tulajdonban lévő ingatlan évi 1012.000 el hozzájárul a más ingatlanok karbantartásának költségeihez, addig ez az ingatlan nem részesül a többi részéről a karbantartás céljára befizetett összegből. Kérem, hogy a tárgyügyben teendő intézkedésekre, esetleg jegyzéktervezetre vonatkozó utasításait megküldeni szíveskedjék. /Börcsök András/ I.o.nagykövetségi titkár
224
Külügyminisztérium Jogi és Konzuli Osztályának Budapest MOL-XIX-J-1-k-23/g/61/1961. Román 67. Magyar Népköztársaság Nagykövetségének Bukarest Alulírott Dr. Vásárhelyi János ügyvéd Cluj-Kolozsvár, Piata Libertatii 15. sz. mint a Debreceni Református Kollégium megbízottja tisztelettel kérem, hogy amennyiben a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma szükségesnek látja, szíveskedjenek eljárni az illetékes román hatóságoknál az alábbi ügyben: A Debreceni Református Kollégium a Cluj, str. Jókai 2-4. sz. alatti ingatlan tulajdonosa. Az illetékes magyar hatóságok által kiállított és a budapesti román követség által 261/C.I.IV.1951. sz-al ellátott és láttamozott meghatalmazás alapján ezen ingatlan megbízottja a RNK-ban vagyok és az ingatlant a Román Állami Népbank felügyelete mellett kezelem. Ez az ingatlan Kolozsvár egyik legnagyobb ingatlana a város közvetlen központjában /egyik része a Szabadság, volt Mátyás király térre nyílik/. Az ingatlan bérlőinek több mint 50 %-a intézmény, vállalat, kisiparos stb. Lakás céljára bérlők száma igen kicsi. A jelenleg érvényes adótörvények alapján a házas ingatlanok megadózása az RNK-ban a következő: A háztulajdonosok kétféle adóval vannak megróva: házadóval és bérjövedelem utáni adóval. Házadót minden tulajdonos fizet, míg bérjövedelmi adót csak azok, akiknek bérbe van adva az ingatlanuk. Az előbbiek alapján a Debreceni Református Kollégium a Jókai utca 2-4. sz. alatti ingatlan után a fenti két adót fizeti. Közteherként fizetünk még kötelező állami biztosítási díjat is. A fenti adókon kívül minket a legjobban sújt az 1953. V. 15-én megjelent 1509 sz. Minisztertanácsi határozat /HCM/, melynek 28. szakasza kimondja, hogy minden olyan bérjövedelemből, amely nem lakás céljára kiadott helyiségek béréből származik a tulajdonos 95.70 illetve 50 %-ot köteles befizetni a helyi Néptanács alapjára, illetve ezt a százalékot már a bérlő köteles befizetni a helyi néptanács alapjára, levonva a bérből. Ez az alap az államosított ingatlanok javítására fordítandó. Ez a rendelkezés kimondja, hogy 95. %-ot fizetnek erre az alapra az államtulajdonát képező ingatlanok bérjövedelméből, 70 %-ot a magánosok tulajdonában lévő, nem lakás célját szolgáló helyiségek bérjövedelméből és 50 225
%-ot az állami vállalatok, szövetkezetek és intézmények tulajdonát képező és nem lakás célját szolgáló helyiségek bérjövedelméből. Mi úgy értelmeztük ezt a H.C.M.et, hogy mint külföldi intézmény nem esünk ennek a rendelkezése és hatálya alá, s ezt az álláspontot a helyi tanács eredetileg el is fogadta és láttamozta ilyen értelemben szerződéseinket. Később, 1955-ben mégis köteleztek szerződéseink kiigazítására és velünk szemben is alkalmazták az 1509 HCM 28. szakaszának a c. pontját, vagyis bérlőink a nem lakás céljára bérelt helyiségek bérének 50 %-át erre az alapra kellett fizessék. Ugyanolyan elbánásban részesültünk, mint az RNK-ban elismert vallásfelekezetek tulajdonát képező ingatlanok. Ennek a rendelkezésnek 1955-től pontosan eleget is tettünk. XII. 28-án megjelent a 2128 sz. Minisztertanácsi Határozat /H.C.M./ melynek 26. szakasza kimondja, hogy a vállalatok, szövetkezetek és intézmények a jövőben nem kötelesek az 1509. HCM 28. szakaszának c. pontjában előírt 50 %-ot a bérjövedelemből a Néptanács számlájára befizetni, hanem felhasználhatják az ingatlanaik karbantartására, vagy az intézmény más céljára. Tekintettel arra, hogy ez a rendelkezés a külföldi intézmények tulajdonosairól nem intézkedett kifejezetten, kértem a helyi tartományi néptanácsot, hogy velünk szemben is alkalmazzák ezt a rendelkezést. Kérésem azonban elutasíttatott, s továbbra is kötelezve vagyunk a jövedelem 50 %-át a jelzett bérlőknél a Néptanács számlájára befizetni. Kérésünk tehát az lenne, hogy szíveskedjenek közbenjárni ebben a kérdésben, s kérni a RNK illetékeseitől, hogy velünk szemben is alkalmazzák a 2128. sz. HCM-et és mentesítsenek a bérjövedelem 50 %-nak az elvételétől /Megjegyezzük, hogy ez a HCM a hivatalos lapban nem jelent meg, csak a Néptanácsok kapták meg./ Kérésünket azzal támasztjuk alá, hogy az ingatlan Kolozsvár egyik legrégibb ingatlana, illetve háza. Műemléknek van nyilvánítva, mert ebben az épületben volt az első magyar nyelvű színház Erdélyben. Komoly javításokra lenne szükség, amit a jelenlegi körülmények között csak a bérjövedelemből fedezhetünk. Ezért kérjük kérésünket pártolólag terjeszteni az illetékesek elé. Kolozsvár, 1959. II. 20-án. Tisztelettel: Dr. Vásárhelyi János ügyvéd Debreceni Református Kollégium megbízottja MOL-XIX-J-1-k-23/g/61/1961. /38.do.) Román 226
68. Rendezésre váró magyar-román kérdések I. Magyar-román vagyontranszfer-megállapodás végrehajtása. II. Magyar-román társadalombiztosítási egyezmény megkötése. III. Az RNK-ból az MNK-ba áttelepülni kívánó román és magyar állampolgárok ingóságainak átszállítása. I. A magyar-román vagyontranszfer-megállapodás 1958. október 20-án került aláírásra. A megállapodás szerint az egyik ország állampolgárainak a másik ország területén történt ingatlaneladásából és örökségéből eredő összegei kerülhetnek átutalásra. Az átutalás feltételei alapján az egyik ország dolgozó osztályaihoz tartozó állampolgárainak ingatlaneladásból és a harmadik rokonsági fokozatig terjedő örökségből a másik ország területén keletkező ingatlaneladásból származó átutalásai és örökségei nyernek kölcsönösen elszámolást. A megállapodáshoz tartozó Bizalmas Kiegészítő Jegyzőkönyv szerint az átutalási keret 1958. évre mindkét oldalról 0,5-0,5 millió rubelben nyert megállapítást azzal, hogy a jövőben évről évre közösen kell megállapítani a keretet. A keretet azonban nem újították meg, miután 1958-ban egyáltalán nem történt átutalás, 1959-ben pedig az RNK-ból 67.900,- clearing-rubel, az MNKból viszont 24.760,- clearing-rubel került átutalásra, tehát az első évre megállapított keretet sem használták ki. Pénzügyminisztériumunknak tudomása van arról, hogy bár az egyezményt sikerült létrehoznunk, annak végrehajtása jelenleg még nem kielégítő. A kérdés mai megoldatlan állapota helyi ellentétek keltésére ad alkalmat és tekintettel arra, hogy a nagyszámú átutalást igénylők túlnyomó többsége arra rászoruló kisemberekből áll, nem befolyásolja kedvezően a két ország érintett lakosainak politikai hangulatát. II. Az MNK kormánya és az RNK kormánya között a nyugdíjjal kapcsolatos egyes kérdések rendezése tárgyában 1955. november 1-én hatályba lépett egyezményt 1959. október 29-én felmondtuk. A felmondás közlésével egyidejűleg a Külügyminisztérium annak a reményének adott kifejezést, hogy 227
1960. november 1-ig - amely időpontig az egyezmény még hatályban marad sor került általános szociálpolitikai egyezmény megkötésére és ezzel a nyugdíjkérdések átfogó szabályozása is megoldást nyer. Eddig Csehszlovákiával, Lengyelországgal, a Német Demokratikus Köztársasággal és Jugoszláviával kötöttünk általános szociálpolitikai megállapodást. Ezekben a megállapodásokban az elszámolási rendszert alkalmazzuk. Lengyelországgal pl. a nyugdíjat az igénylők számára ott folyósítják, ahol laknak és a két állam az egymás területén az igénylők által megszerzett szolgálati idő arányában viselik a nyugdíjak folyósításának terheit. Az RNK-val kötendő társadalombiztosítási egyezménynél is az elszámolási rendszert kívánjuk megvalósítani. Ezzel szemben az az egyezmény-tervezet, amelyet az illetékes román hatóságok a magyar szervekhez eljuttattak, teljes mértékben a területi elvet kívánja érvényesíteni. A tervezet szerint a nyugdíjakat a jogosultak számára minden elszámolás nélkül mindig az az állam folyósítaná, melynek területén az igénylő állandó lakhelye van. A román tervezet a társadalombiztosítás egyéb szolgáltatásai /táppénz, kórház, gyógyászati segédeszközök, stb./ tekintetében és teljes mértékben a területi elvet kívánja érvényesíteni. Munkaügyi Minisztériumunk álláspontja szerint a román javaslat számunkra elfogadhatatlan, sokkal több magyar áttelepülővel kell ugyanis számolnunk, mint ahány személy Magyarországról Romániába költözne át. A területi elv érvényesítése ennek következtében magyar-román viszonylatban a magyar állam számára igen komoly megterhelést jelentene. Ezen kívül a területi elv alapján történő megállapodás esetén az RNK-ból komoly áttelepülési törekvéssel kellene számolnunk, amely politikailag nem gyakorolna kedvező hatást a két állam viszonyára. Értesüléseink szerint Románia az NDK-val, Csehszlovákiával és Bulgáriával a területi elv alapján kötött megállapodást. Ezeknek az államoknak a viszonylatában azonban ennek az elvnek az érvényesítése nyilvánvalóan nem jelenthet a magyar helyzethez hasonló problémát. III. Az RNK-ból az MNK-ba áttelepülni kívánó román és magyar állampolgárok ingóságai átszállításának engedélyezésénél román részről az utóbbi időben - egy régebbi törvényre való hivatkozással - komoly megkötöttségeket alkalmaznak. A román Vám-főigazgatóság véleménye szerint valamennyi ország felé érvényes egységes intézkedésről van szó. A Magyarországra áttelepülni szándékozók többsége egyszerű dolgozó, s a fentebb említett rendelkezés következtében kénytelen elkótyavetyélni a berendezési tárgyait. 228
Véleményünk szerint a román elvtársak részéről olyan általános érvényű intézkedésről van szó, amelyet az utóbbi időben az RNK-ból NyugatNémetországba és Izraelbe tömegesen kivándorolni szándékozókra való tekintettel kívánnak fenntartani. Jogos volna tehát az a kívánságunk, hogy egy másik szocialista országba áttelepülő személyekkel szemben a szóban forgó rendelet hatálya alóli kivételt kérjünk. Javaslatok: ad 1./ Célszerű volna, ha felső szinten felvethetnénk a kapcsolataink fejlődésében tapasztalható örvendetes pozitívumok mellett a magyar-román vagyon-transzfer megállapodásunk zökkenőmentes végrehajtásának kívánatos voltát. ad 2./ Ezenkívül felső szinten említést tehetnénk arról, hogy a nyugdíjegyezményünk 1960. november 1-én lejár, tehát szükség lenne új egyezmény létrehozására. Az új egyezmény szerintünk csak úgy lehet igazságos, ha a két állam a nyugdíjterheket az igénylők által a területükön megszerzett szolgálati idő arányában viselik. Az igénylők a nyugdíjjárulékaikat szolgálati idejük folyamán ugyanis a munkahelyükön fizették be, s ez alatt az idő alatt munkájukkal annak az országnak a népgazdaságát fejlesztették, ahol dolgoztak, tehát indokolt, hogy a nyugdíjterheket is az az állam vállalja, amelynek területén a járulékokat annak idején a dolgozóktól bevételezték és ahol munkájuk eredménye jelentkezett. ad 3./ Az ingóságok átszállításának engedélyezésével kapcsolatos kérdés felvetését jelenleg nem tartjuk időszerűnek, miután az előbbi két probléma felvetését aktuálisabbnak és sürgetőbbnek látjuk. Helyesebbnek látszanék, ha az áttelepülők ingóságainak áthozatalával kapcsolatos problémát először megkísérelnénk az illetékes szervek közötti közvetlen kapcsolat útján megoldani, s amennyiben ez negatív eredménnyel járna, akkor az RNK párt- és kormánydelegáció Magyarországra történő meghívása alkalmával adódó beszélgetések során még mindig kínálkozna lehetőség ez utóbbi kérdés felvetésére. Budapest, 1960. június 13. MOL-XIX-J-1-k-23/j/1960. (36.d.) Román 69. Függőben kérdések
lévő
pénzügyi román
viszonylatban 129-1/1961 229
Nagykövetség Bukarest 1 levélmásolat Értesítem Nagykövet elvtársat, hogy f. év április 7-12. között Budapesten járt pénzügyi tapasztalatcsere delegáció vezetőjének, Volezsnyuk elvtársnak levelet adtak át, amelyben Réti Károly főosztályvezető elvtárs részletesen kifejtette a függőben lévő magyar-román pénzügyi kérdések rendezésére vonatkozó elképzeléseket. A Nicolae Christescu román pénzügyminisztérium igazgatóhoz címzett levelet - tájékoztatás céljából - másolatban mellékelten megküldjük. A kérdések egy része a Magyar-román Gazdasági Vegyes Kormánybizottság bukaresti ülésszakának napirendjén is szerepelt és a közeljövőben sorra kerülő rendezésre irányuló tárgyalásokon, a magyar fél álláspontjaként kerül ismertetésre. Budapest, 1961. május 19. /Rényi Rezső/ II.o.titkár MOL-XIX-J-1-k-23/j/1961. Román (38.d.) 70. Budapest, 1961. április 12. Kedves Igazgató Elvtárs! Az elmúlt félév folyamán Igazgató Elvtárs - részben közvetlen levelezés, részben a bukaresti magyar nagykövetség útján - több., a két ország között 1958. október 20-án létrejött pénzügyi megállapodás végrehajtásának helyzetére és a Román Népköztársaságnak egyes tőkés országokkal folytatott tárgyalásaira vonatkozó tájékoztatást juttatott el hozzám. Örömmel közölhetem, hogy a kapott tájékoztatások igen értékesek voltak, s azokat a legtöbb esetben eredményesen tudtuk felhasználni. Remélem, hogy munkatársai által Magyarországon szerzett újabb tapasztalataival Igazgató Elvtárs ugyancsak meg lesz elégedve. Felhasználva az alkalmat engedje meg, hogy a fenti tájékoztatásokért, valamint azokért a fáradozásokért és erőfeszítésekért, melyeket az ingatlanok adás-vétele tárgyában kb. félévvel ezelőtt hozott román minisztertanácsi határozatnak államközi vonatkozásban való alkalmazása ellen a román pénzügyminisztérium és személy szerint Ön az elmúlt időszakban kifejtett, ezúttal is köszönetet mondjak. Itt tartózkodó munkatársai útján örömmel 230
értesültem arról, hogy ezeknek az erőfeszítéseknek az eredménye az 1958. október 20-i Megállapodás végrehajtásában hamarosan pozitív módon fog jelentkezni. Ez minden esetre újabb lépést jelent a meglévő problémák kiküszöbölésének irányában, amiből nyilvánvaló, hogy ez az érdekelt állampolgárok megelégedésével fog találkozni. Tisztában vagyok azzal, hogy Igazgató Elvtárs elfoglaltsága nagy és sokirányú. Mégis engedje meg, hogy néhány problémára a jelen levél keretében visszatérjek. Ezek a problémák részében a fentebb említett transzfermegállapodással, részben pedig egyéb pénzügyi természetű függő kérdésekkel kapcsolatosak. Az 1958. október 20-i Megállapodással kapcsolatban a./ Igazgató Elvtárs legutóbbi levelének 1. pontjában arról van szó, hogy a Megállapodás végrehajtásával megbízott román szervek csak azokban az esetekben osztják meg a Bankhoz befizetett ingatlan-vételárat, ha az ilyen irányú megosztást a magyar eladók kifejezetten kérik. A vonatkozó végrehajtási utasítások valóban ezt írják elő. Azonban a magyarországi lebonyolító szervek útján újólag megállapítást nyert, hogy a gyakorlat az előírásoktól igen sok esetben eltér, ami elégedetlenséget szül az érdekeltek körében. Az idemellékelt 1. számú összeállításból látható, hogy a Román Népköztársaság Állami Bankja az elmúlt két év folyamán hozzá lefizetett 424.709,- lei összegből 104.707,- leit csupán belföldi felhasználásra engedélyezett, aminek okairól az érdekelt eladókat nem tájékoztatta. Igen hálás lennék azért, ha a visszatartások okát Igazgató Elvtárs a Banknál kivizsgáltatná és megállapításaitól függően intézkedne a visszatartott összegek pótlólagos átutalása érdekében. b./ A Román Állami Bank bukaresti főintézete által indoklás nélkül visszatartott egyéb tételek közül az elmúlt év végén, Igazgató Elvtárs intézkedése nyomán sok tétel átutalást nyert Magyarországra. Megállapításaink azonban sajnos azt mutatják, hogy a Román Állami Bankhoz lefizetett, több mint félmillió lei sorsa felől a magyarországi kedvezményezettek egyelőre semmit sem tudnak. Ezek között a tételek között még 1959-ből származó lefizetések is szerepelnek, amint ez a 2. szám alatt csatolt összeállításból megállapítható. A fenti a./ pontban említettekhez hasonlóan, ezeknél a tételeknél is Igazgató Elvtárs hathatós segítségét kérem az átutalások mielőbbi lebonyolítása érdekében. c./ Igazgató Elvtárs hivatkozott 3. pontja a dolgozói minőségre vonatkozó tanácsi igazolások kérdésével foglalkozik. A magam részéről is egyetértek azzal, hogy amennyiben a Román Népköztársaságból Magyarországra repatriált magyar állampolgárokról van szó és a dolgozók kategóriájába való tartozás a romániai múlt alapján ilyen személyeknél kérdésessé válik, az esetleges hibák feltárásában az erre illetékes román szervek közreműködjenek. Azzal azonban már kevésbé tudnék egyetérteni, hogy amennyiben az eladó magyar állampolgár korábban sohasem lakott a Román Népköztársaság területén, erről a negatív 231
körülményről is igazolást kérjenek be, a magyar tanácsi szervek által kiállított helyhatósági bizonyítványon kívül. Ilyen követelmény állítása előttem irreálisnak tűnik, mivel ehhez gyakorlatilag a Román Népköztársaság egész területére vonatkozólag esetenként körözvényt kellene kiadni, amennyiben a múltba visszanyúló alapos központi nyilvántartás nem áll rendelkezésre. Különben sem a lebonyolító magyar szerveknek, sem pedig a magyar eladóknak nincs tudomása arról, hogy miként történik ilyen negatív körülményt igazoló okmányok kiállítása és ezek kiadására Önöknél milyen szervek illetékesek. d./ Az 1958. október 20-i Megállapodás végrehajtásával kapcsolatosan arra a körülményre is szeretném felhívni Igazgató Elvtárs szíves figyelmét, hogy az átutalások teljesítéséhez megkívánt okmányok valamelyikének hiányzása vagy elvesztése esetén az Önök végrehajtó szervei általában a román vevőt vagy az eladó romániai megbízottját kérik fel a hiányzó okmányok pótlólagos beszerzésére. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez megnehezíti és feleslegesen elodázza a végleges elintézést. A vevő, aki az adás-vételi érték kifizetése után nyomban telekkönyvi tulajdonossá vált, és az eladó romániai megbízottja, aki a közvetítéssel járó honoráriumának már birtokába jutott, többé már nincsenek érdekelve abban, hogy az eladó helyébe az átutalás körül felmerülő problémák megoldásában megfelelő lelkiismeretességgel tovább segédkezzenek. Ebből kifolyólag igen gyakran előfordul, hogy a magyarországi eladót még csak nem is értesítik a felmerült problémákról, s így az nem is intézkedhet azok megoldása irányában. Ezen a terülten a lehetőséghez képest olyan irányú intézkedését kérném, hogy a jövőben a romániai bonyolító szervek minden felmerült problémáról /okiratkiegészítés, stb./ közvetlenül a magyarországi eladókkal, vagy a képviseletükben eljáró Pénzintézeti Központtal vegyék fel a kapcsolatot és hosszabb időn át sohasem hagyják az érdekelteket bizonytalanságban. Úgy érzem, hogy az ilyen közvetlen kapcsolat megvalósítása révén igen sok probléma eleve kiküszöbölhető, illetve hamarabb megoldható lesz. Az ilyenfajta kapcsolat megteremtése egyúttal a magyarországi érdekeltekre is kedvező hatást fog gyakorolni, mivel látni fogják, hogy problémáikkal az illetékes romániai szervek jóindulatúlag foglalkoznak. Az egyéb pénzügyi természetű problémákat illetően az alábbiakkal kívánok foglalkozni: a./ Az Ocna-Mures-i szódagyár hitelszállításaival kapcsolatosan a Magyar Nemzeti Bank - 1960. december 31-i értékkel - kb. l.6 millió S/Rb kamatkövetelést tartott nyílván. Ebből az összegből a múlt évben kb. 928 ezer S/Rb-t az 1960. évi szódakontingensek keretében Magyarországra érkezett román szódaszállítmányok terhére - miután a Román Állami Bankhoz intézett megkereséseire érdemi választ nem kapott - egyoldalúan elszámolt. Ezt a Román Állami Bank nem vette figyelembe, s így jelenleg nincs összhang a két bank könyvelése között. Ezzel kapcsolatosan megemlítem, hogy a vonatkozó Megállapodás értelmében a szódaszállításokat a kamatok erejéig, a 232
tőketörlesztés befejezése után tovább kellett volna folytatni, erre azonban sem a román külkereskedelmi szervek, sem egyéb illetékes szervek útján a mai napig nem történt intézkedés. A Megállapodás idevonatkozó rendelkezése tehát nincs végrehajtva. Tudomásom szerint a Magyar Nemzeti Bank a konstrukció keretében eszközölt különböző szállítási határidő módosításokat és a garanciális javításokkal kapcsolatban felmerült konkrét igényeket a kamatok kiszámításánál annak idején teljes egészében figyelembe vette. Újabb konkrét közlések, vagy igények e témával kapcsolatban sem a román pénzügyminisztériumtól, sem más román szervtől nem érkeztek. A kérdés rendezése érdekében egyetértek azzal a javaslatával, hogy a problémát személyes találkozó keretében megbeszéljük. b./ Az említetteken kívül megoldandó kérdés a magyar és román hajózási szervek között, egyes függő követelések és tartozások rendezetlen állapota miatt kialakult, barátinak nem nevezhető légkör, illetve az ezt okozó pénzügyi vetület kérdésére is. A kérdés lényegéről Igazgató Elvtárs itt tartózkodó munkatársait részletesebben tájékoztattam, azonban itt is szeretném hangsúlyozni, hogy a hajózás vonatkozásában olyan pénzügyi természetű problémák állanak fenn, melyek túlnőttek a hajózási vállalatok keretein, illetve hatáskörén, s ezért azok megoldására csakis a pénzügyi szervek között kerülhet sor. E kérdés lényege ugyanis az, hogy a kikötőkben felmerülő költségek /kikötői illetők, révkalauzi díj, vízfelvétel, kocsihasználat, orvosi ellátás, stb./ milyen módon kerüljenek elszámolásra koefficiensen vagy pedig kliringárfolyamon keresztül. Szeretném megjegyezni, hogy korábban ebben a vonatkozásban kölcsönösen a koefficienses kiegyenlítés gyakorlatát folytattuk. Ebben az időben tudomása szerint problémák nem merültek fel. A román hajózási szervek azonban, a román pénzügyminisztérium 33.731/1960. /XII.13./ számú rendeletére való hivatkozással 1960. negyedik negyedévétől kezdve kliringes kiegyenlítést követelnek, amit a magyar vállalatok ilyen irányú engedély és devizakeret hiányában nem tudnak teljesíteni. A koefficienses rendszerben való fizetési készség a magyar vállalatok részéről eddig is fennállott és ez idő szerint is fennáll. Úgy vélem, hogy amikor ilyen elszámolási rendszerbeli változásról van szó, az egyoldalú rendezés helyett célravezetőbb a kétoldalú vagy többoldalú megbeszélések keretében való megoldás. A kérdés rendezése érdekében természetesen hajlandó vagyok az ezzel kapcsolatos véleményünket is közvetlen megbeszélések keretében kifejteni, s a megoldás útját keresni. c./ Végül megemlítem, hogy vannak további olyan kérdések is, melyek korábbi megbeszéléseinknek több ízben tárgyát képezték, eddig azonban nem jutottak a rendezés állapotába. Ilyenek többek között Kolos Emil 8.600 $ követelése, valamint a Svájcban Magyarország által megrendelt és kifizetett szivattyúk 22.115 Sfr ellenértéke. Ez utóbbi tételnél a vonatkozó iratanyag arról tanúskodik, hogy a magyar devizahatóság fenti összeg ígért megfizetése ellenében járult hozzá a szivattyúknak Romániába való leszállításához, azonban az összeg a mai napig nem nyert kiegyenlítést. Szeretném megemlíteni, hogy az 233
országaink között 1955. július 7-én létrejött pénzügyi egyezmény, melyre eddig román részről hivatkoztak, nem terjed ki a harmadik ország területén volt javakra, s így ezek a javak nem képezhették a Román Népköztársaság javára való lemondásunk tárgyát. Kérem, hogy a kérdést ilyen megvilágításban szíveskedjenek megvizsgálni. Hasznos volna a leendő társadalombiztosítási és nyugdíj-megállapodás, valamint a vízügyi megállapodás pénzügyi vonatkozású kérdéseit is közösen megvizsgálnunk, mert ezáltal közelebb kerülnénk a helyes megoldáshoz. A Szovrompetrol magyarországi zárolt követelésével kapcsolatos ügy is rendezésre vár. Megítélésem szerint a rendezés azon múlik, hogy a román Fél mikor kerül abba a helyzetbe, hogy a szóban forgó követelés kliringrubel vetületét a magyar Fél felé egyértelműen dokumentálni tudja. Az említett megoldatlan kérdések zavart idéznek elő a két ország lakosságának, egyes vállalatainak, illetve pénzügyi szerveinek kapcsolatában. Valószínűnek tartom, hogy Igazgató Elvtárs egyetértésével találkozik az a véleményem, hogy ezek a kérdések személyes megbeszélések keretében rövid idő alatt végérvényesen lezárhatók. Ezért egyetértenék azzal, ha ebből a célból a két ország pénzügyminisztériumának képviselői, lehetőség szerint még e hó végén vagy május elején, a moszkvai pénzügyi szakértői értekezlet előtt találkoznának. Ebben az időpontban számunkra a két ország fővárosának bármelyike alkalmas lenne megbeszéléseink lefolytatására. Igazgató Elvtárs mielőbbi szíves válaszát várva maradok elvtársi üdvözlettel /Réti Károly/ Nicolae Christescu elvtársnak, a RNK Pénzügyminisztériumának Igazgatója Bukarest MOL-XIX-J-1-k-23/j/1961. (38.d.) Román i
234