Középtávú vezetői program
Ami nem javul, az romlik Tíz évvel ezelőtt, amikor munkatársaimmal együtt – a múzeum saját legkiválóbb hagyományai s a legjobb európai múzeumi gyakorlatok kijelölte irányban – megkezdtük a Szépművészeti Múzeum működésének teljes megújítását, a múzeum egy olyan útra lépett, ahol a legállandóbb tényező maga a változás. A múzeumok, amelyek küldetésük szerint a közösség múltjának és identitásának őrzői. Az új technológiák generálta egyre gyorsabb életmódbeli változásokat csak a hagyományos múzeum-fogalom teljes újragondolása révén tudják követni. Egyetlen múzeum sem válhat saját maga „múzeumává”, azaz nem rekedhet meg az őt fenntartó és általa szolgálandó közösséggel való kommunikációjának valamely korábbi, elavult szintjén, mert ez esetben egyre kevésbé lesz képes átadni a múzeumra bízott javak esztétikai, morális, intellektuális, szociális vagy épp ontológiai üzenetét. A múzeum ugyanis sem nem kincstár, sem nem raktár: a múzeumokban őrzött és bemutatott javakra a jelentéstartalmaik miatt kíváncsi az érdeklődő – akár szakmai, akár laikus – látogató, történjen a látogatása akár a valós, akár a virtuális térben. Ráadásul a múzeumi javak – a Szépművészeti esetében a műtárgyak – jelentésmezői egyre kevésbé részei egy egységes és tartós kánonnak, s az értelmezések érvényességének életciklusai is egyre rövidülnek. Az európai kulturális örökséget generációról generációra átörökítő, s egyben gazdagító, a felvilágosodás korától kezdve általánosan elterjedő és egyre bővülő kolosszális művelődési – oktatási és kulturális – intézményrendszer egésze került egy eddig soha nem látott tempójú kihívás elé: az infokommunikációs forradalom, az internet és a mobiltelefónia fúziója, az „okos” technológiák elterjedése radikálisan megváltoztatja a világról szerzett ismereteink megszerzésének módját és ezen ismeretek struktúráját. Ádáz verseny folyik az emberek, s különösképpen a felnövekvő új generációk figyelméért, idejéért és választásaiért. Ha ebben a versenyben az európai kulturális örökség értékei nem tudnak új módon kommunikálva helyt állni, akkor az beláthatatlan következményekkel fog járni az európai társadalmak identitása és kohéziója, egész jövője tekintetében. Ebből következően nem hangsúlyozhatjuk eléggé túl sem az európai kulturális politikát, sem pedig az egyes kulturális intézmények felelősségét közösségeink jövője szempontjából.
1
Legfőbb feladatunk – legtömörebben szólva – az, hogy tartsuk meg élőn a ránk bízott örökséget, s egyben gyarapítsuk azt, hogy az újra és újra minél több ember személyes, legbensőbb élményévé válhasson. Ehhez elsősorban az új technológiák, az új média azon eszközeinek megértésén és szövetségessé alakításán keresztül vezet az út, amely eszközök éppen lerombolják a kulturális közvetítőrendszerek hagyományos pilléreit. Természetesen építenünk kell a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria már eddig is rendkívül széleskörű, évente sok tízezer embert elérő múzeumpedagógiai tevékenységére, amely révén az abban résztvevők a hagyományos látogatókénál sokkal mélyebb, intenzívebb élményt kapnak a múzeumok sokrétű világából. De szövetségesekre kell találniuk egymásban az elmúlt
két
évszázad
során
egyre
jobban
specializálódott
művelődési-kulturális
intézményrendszer elemeinek is, vagyis az iskolának, múzeumnak, filozófiának, irodalomnak, zenének és a sor folytatható… Ez lesz valamennyi kulturális intézménynek, így a Szépművészeti Múzeumnak is a legfontosabb stratégiai feladata az előttünk álló években, de természetesen az új média szinte határtalan tereibe való „kihajózás” és a kulturális ágazatok közötti „crossover” nem váltja ki azt az alapvető munkát, amit múzeumként meg kell tennünk, vagyis a gyűjtés, őrzés, feldolgozás és bemutatás alapfeladatainak korszerű elvégzését.
2
Gyűjteményi mobilitás A Szépművészeti Múzeum az elmúlt tíz évben gyökeresen átalakította a múzeum korábbi kiállítási stratégiáját, és – gyűjteményének adottságaihoz méltóan, az állandó kiállítások megújítását is prioritásként kezelve – a közép-európai régió egyik vezető múzeumává vált: úgy az időszaki kiállítási tevékenység kvalitását, mint annak vonzerejét tekintve. A Szépművészeti Múzeum, amely a korábbi években még a dobogóra se nagyon fért fel, 2005 óta töretlenül vezeti a hazai múzeumok látogatási rangsorát, s egyben a középeurópai régió egyik leglátogatottabb közgyűjteményévé vált. Kezdetektől fogva kiemelten fontos célkitűzésünk volt, hogy a Szépművészeti Múzeum – szemben a korábbi évek gyakorlatával – hozzon létre széleskörű nemzetközi együttműködésen és kölcsönzéseken alapuló nagykiállításokat, hiszen ezek révén olyan világhírű remekművek sokaságát sikerült Budapestre elhoznunk, amelyekért a hazai látogatóknak Európa és az Egyesült Államok sok tucatnyi múzeumát kellett volna felkeresniük – s bizony köztudott, hogy ezeknek a műveknek az eredeti helyszínen való felkeresése hazai látogatóink legnagyobb hányada számára anyagilag lehetetlen lenne. (10 év – 100 remekmű címmel pályázatomhoz mellékelek egy válogatást az elmúlt tíz év kiállításainak Budapestre érkezett kiemelkedő remekműveiből.) Bizton állítható, hogy nincs egyetlen múzeum sem a világon, amely olyan szerteágazóan gazdag gyűjteménnyel rendelkezne, mint azon kölcsönzött műtárgyak összessége, amely egy évtized alatt megjelenik egy-egy jelentős időszaki kiállítási tevékenységet folytató múzeumban. Az elmúlt tíz évben ilyen múzeummá vált a Szépművészeti – s immár a 2012-ben vele újraegyesült Magyar Nemzeti Galéria – is. Ez a legdöntőbb érv a nemzetközi gyűjteményi mobilitás mellett, hiszen az időszaki kiállítások révén a nemzetközi múzeumi együttműködésben részt vevő intézmények mindegyike – egy szélesebb időintervallumban értelmezve – a közönsége számára tulajdonképpen egy-egy univerzális múzeummá válhat. Külön kiemelnék az elmúlt öt év időszaki tárlatai sorából két kiemelkedő szakmai és közönségsikerű tárlatot: a Cézanne és a múlt illetve a Caravaggiótól Canalettóig kiállításokat. Míg az előbbi egy olyan témát helyezett fókuszába, amelyet addig múzeumi kiállítás még sosem vizsgált a világon, addig az utóbbi az itáliai barokk és rokokó korszakának kilenc évtizede sehol nem látott átfogó, retrospektív bemutatóját valósította meg – mindkettő tárlatunk rendkívül pozitív hazai és nemzetközi kritikai visszhangot váltott ki.
3
A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria 2012. évi újraegyesítését követően a Nemzeti Galéria időszaki kiállításainak is új stratégiai irányvonalat fogalmaztunk meg: ezt követően a jelentős hazai életműveket, iskolákat és korszakokat úgy kell bemutatni, hogy az adott tárlat valamilyen releváns megközelítésben a közönség számára nyújtson rápillantást a magyar anyag nemzetközi kontextusára is. Ennek az elgondolásnak megfelelően jöttek létre az elmúlt két év során a Monet, Gauguin, Szinyei Merse, Rippl-Rónai, A nyolcadik templom. Bálint Endre (1914-1986), a Derkovits, a Chagall-Ámos és a Dada és a szürrealizmus tárlatok. A jelentős időszaki kiállítások sorát a jövőben is folytatni tervezzük, minden évben legalább egy nemzetközileg is kiemelkedően vonzó nagykiállítással és számos más, szélesebb vagy egy-egy speciális közönségréteget megcélzó tárlattal. Terveink szerint az új múzeumi negyeddel összefüggő rekonstrukciós munkák idejére a Szépművészeti Múzeum épülete bezár és a rekonstrukció időtartama alatt a Szépművészeti Múzeum is „felköltözik” a Nemzeti Galéria épületébe, így 2015 és 2017 között a Nemzeti Galériában kerül bemutatásra az újraegyesített két múzeum valamennyi időszaki kiállítása, de a Galéria helyt ad majd a Szépművészeti gyűjteményének legjavát bemutató, mintegy ötven darabos, állandó főmű kiállításnak is. A 2015 és 2017 közötti időszakra a következő fontosabb nagykiállítások megvalósítását tervezzük: Erdélyi magyar művészet (1920-1990), El Kazovszkij, Bortnyik, Frida Kahlo, Modigliani, El Greco, Dalí. A vonatkozó kormányhatározat értelmében 2018 tavaszára várható az új múzeum negyed intézményeinek megnyitása. Ettől kezdve nemcsak az állandó gyűjtemények kerülnek egy új – a hazai és az európai művészeti múzeumi tradícióknak megfelelő, s ekképpen, ha úgy tetszik „régi” – struktúrában bemutatásra, hanem az időszaki kiállítások is természetesen az új gyűjteményi szerkezethez fognak igazodni. Az erre való felkészülést már elkezdte az újraegyesített két múzeum tudományos stábja, s amiképpen a 2018-tól bemutatásra kerülő új állandó kiállítások pontos terveinek, úgy az új időszaki kiállítási stratégiának is el kell készülnie legkésőbb 2016-ra. Az új állandó kiállítások létrehozásában a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei mellett érdemes élni egy eddig egyáltalán nem használt lehetőséggel is: a nemzetközi gyűjteményi mobilitás ugyanis nemcsak az időszaki kiállítások megrendezésére nyújt lehetőséget, hanem annak révén a hosszú távú, akár ötéves letétek formájában az állandó tárlatok is gyarapodhatnak az adott kiállítási kontextus szempontjából kiemelkedően fontos művekkel. 4
A Szépművészeti Múzeum elmúlt években kiépített kiváló nemzetközi kapcsolatai, a Bizot csoport munkájában való folyamatos részvételünk jó alapot biztosít arra, hogy az újrastrukturált Szépművészeti Múzeum és az Új Nemzeti Galéria jövőbeni állandó kiállításaihoz a világ kiemelkedően fontos gyűjteményeiből kaphassunk majd letéti műveket. A gyűjteményi mobilitás természetesen nem lehet egyirányú: fontos, hogy a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria műtárgyegyüttesei határainkon túl is részt vegyenek rangos tárlatokon. Még ennél is fontosabb, hogy képesek legyünk a gyűjteményeinkből szervezett önálló kiállításokkal megjelenni a nemzetközi múzeumi világ legrangosabb kiállítóhelyein. Ebből a szempontból is fordulópont volt a két intézmény 2012es újraegyesítése, hisz míg a Szépművészeti Múzeum az elmúlt 10 évben folyamatosan építette fel ez irányú külföldi stratégiáját (Royal Academy, Louvre, Israel Museum), addig a Magyar Nemzeti Galéria önálló működésének ötvenöt éve alatt egyszer sem mutatkozott be önálló magyar művészeti kiállítással a nyugati világ valamely vezető múzeumában. Az újraegyesítést követően ez a helyzet is megváltozott, amelynek legfőbb mérföldkövei a bécsi Die Acht (Kunstforum, 2012), a magyar modernitás 1905-1925 közötti éveinek legjavát bemutató római Il Tempo della modernità (Galleria nazionale d’arte moderna, 2013) és a párizsi Allegro Barbaro (Musée d’Orsay, 2013) voltak. A világ jelentős metropoliszainak és kulturális központjainak nagypresztízsű kiállítóhelyein való megjelenést a jövőben is folytatnunk kell, nem pusztán gyűjteményi szempontokból, hanem ezen kiállításoknak Magyarország nemzetközi imázsára gyakorolt pozitív hatása miatt is. Azt, hogy a nyugati világ múzeumi intézményrendszere mellett a keleti irány is fontos számunkra, jelzi az ez év november 3-án a sanghaji Művészeti Múzeumban megnyíló Munkácsy és kora kiállításunk, melyet ezt követően Pekingben is bemutatunk, s amelyet egy hasonló tematikájú tárlat követ majd 2015 tavaszán Moszkvában, a Puskin Múzeumban. A külföldi múzeumi partnerségi kapcsolatok mellett természetesen a jövőben is kiemelt hangsúlyt kell kapnia a hazai múzeumi intézményekkel és a határon túli magyarság múzeumaival való együttműködésnek. Különösképpen a Magyar Nemzeti Galéria számított eddig és fog számítani a jövőben is a magyar múzeumok kiállításai élete egyik fő kölcsönzőjének, de nemcsak kölcsönzésekkel, hanem a gyűjteményeinkből összeállított önálló kiállításokkal is tervezünk megjelenni az elkövetkezendő években: az egykori Esterházy gyűjtemény bemutatásától kezdve Csontváry-ig és Toulouse-Lautrec-ig.
5
Tudományos munka, tudományos intézet A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria tudományos stábja bizonyította az elmúlt években, évtizedekben, hogy a múzeumi emberek felé irányuló valamennyi szakmai kihívásnak képesek magas színvonalon megfelelni. Múzeumainknak a korábbiaknál sokkal intenzívebb kiállítási naptárja rója az egyik legnehezebb feladatot a kutatókra, hiszen a kiállítások koncepciójának megalkotásától kezdve, a katalógusszöveg gondozásán át a műtárgyaknak a tudományos kontextussal adekvát installációjáig mindenre gondot kell fordítaniuk. De emellett részt kell venniük az állományvédelmi feladatok felügyeletében az évente több száz műtárgyat érintő restaurálási folyamatokban, a műtárgyrevízióban, a kiállításra utazó műtárgyaink előkészítésében és még sorolhatnám a mindennapos tudományos teendőket. A Szépművészeti Múzeum évente megjelenő szakfolyóiratában, a Bulletinben és más hazai és nemzetközi tudományos fórumokon kollégáink rendszeresen közölnek cikkeket, tanulmányokat. A Magyar Nemzeti Galéria tudományos folyóirata, szakmai évkönyve, az Annales immár évek óta szünetelteti működését. Ennek a tudományos fórumnak az újraindítása is indokolt, mégpedig újszerű, s egyben költséghatékony módon, online kiadvány formájában. Folyamatosan készülnek egyegy gyűjteményrész szakkatalógusai is, a közeljövőben az Egyiptomi Gyűjtemény egy újabb kötetének, a Régi Magyar és a Régi Képtár anyaga két-két kötetének befejezése várható és továbbiak készülnek mind a Régi Képtár, a Régi Szobor gyűjtemény, az 1800 utáni gyűjtemény, mind pedig a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar anyagának feldolgozására. Az új múzeumi negyed keretein belül, az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási
Központ
épületegyüttesében
tervezzük
létrehozni
a
Közép-európai
Művészettörténeti Kutatóközpontot, amely a hazai tudományos intézményrendszer ma még hiányzó elemeként a közép-európai fókuszú művészettörténeti kutatást vállalja majd fel, élő kapcsolatban az Szépművészeti Múzeummal és az Új Nemzeti Galériával, hogy az itt zajló kutatási projekteknek mindig legyen múzeumi kutatásokban is megnyilvánuló eredménye, amelyeket lehetőség szerint mindig nemzetközi együttműködésben létrehozva, több európai helyszínen is kívánatos lenne bemutatni.
6
Új tagintézmények 2013-tól a zalai Zichy Mihály emlékház a Szépművészeti Múzeum gondozásába került, a Magyar Nemzeti Galéria XIX-XXI. századi Magyar Gyűjteményi Főosztályának szakmai felügyelete alá sorolva. A múzeum épülete a XIX. századi magyar festészet és grafika kiemelkedő alakjának, Zichy Mihálynak a szülőháza. A nemesi kúria 1820 körül épült, benne a festő hagyatéka, művei és gyűjteményei láthatók. Intézményünk kiemelt figyelmet fordít és kíván fordítani a jövőben is az épület állagának felújítására, a korszerű múzeumi kiállítási feltételek megteremtésére és az emlékháznak az eddiginél sokkal szélesebb körű marketing tevékenységére, hogy az annak révén minél több látogatót vonzhasson be a balatoni turizmus áramából. 2014 tavaszától ismét a Szépművészeti Múzeum tagintézményeként működik a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum. Azért ismét, hiszen annak alapításától, 1919-től kezdve 1935-ig már egyszer hasonló szervezeti felállás kötötte össze a két intézményt. A fenntartói döntésnek köszönhetően a Hopp Ferenc Múzeumnak az utóbbi években egyre inkább ellehetetlenülő működése normalizálódott, kiegyensúlyozottá és tervezhetővé vált az intézményi munka: a közönséget mára egy ismét teljes nyitva tartással, izgalmas és vonzó kiállításokkal és javuló múzeumi infrastruktúrával várja a kelet-ázsiai művészeti gyűjtemény. A múzeum számára eddig soha nem látott tárlatokat ígér az Ázsiai Művészetek Házának létrehozását célzó kormányzati kezdeményezés, melynek gyűjteményi anyaga és tudományos munkája a tervek szerint a Hopp Ferenc Múzeum nagyszerű tradícióira és kiváló kutatói gárdájára épül majd.
7
Restaurálás, gyűjteménygyarapítás Mind a restaurálás, mind a gyűjteménygyarapítás szempontjából kiemelkedő mérföldkövet jelent a Szépművészeti Múzeum életében a Magyar Nemzeti Bank új elnöke által kezdeményezett széleskörű társadalmi szerepvállalás. A Magyar Nemzeti Bank ebben a szerepvállalási folyamatban kiemelt partnerének tekinti a Szépművészeti Múzeumot és egy három éves keretszerződés lehetőségét biztosította számunkra, amely évente 250 millió forint támogatással bővíti a Szépművészeti Múzeum működési forrásait, kiemelten éppen a restaurálások és a műtárgyvásárlás terén. Ennek köszönhetően egy olyan széleskörű restaurálási programot indíthattunk be úgy a Szépművészeti Múzeum, mint a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiben, amely a korábbi években, évtizedekben a megfelelő finanszírozás hiányában elképzelhetetlen lett volna. A műtárgyszerzeményezésben is kiemelkedő segítséget jelent a Magyar Nemzeti Bank hároméves támogatási keretszerződése, de a legfontosabb fejlemény e téren mégiscsak a Magyar Nemzeti Bank Értéktár Programjának meghirdetése, amely a modernkori magyar történelemben példa nélküli nagyságú, harminc milliárd forintos műtárgyvásárlási keretet hirdetett meg. Ennek a keretnek bármely magyar múzeum a kedvezményezettje lehet, amely nemzeti jelentőségű műtárgy vagy műtárgyegyüttes megszerzésére pályázik az Értéktár Programhoz – s így az a Szépművészeti Múzeum és a Magyar
Nemzeti
Galéria
számára
természetszerűleg
nyitott
gyűjteményeinknek kiemelkedő értékű műtárgyakkal való gyarapítására.
8
lehetőséget
jelent
Új múzeumi negyed – Liget Budapest projekt A kormány több határozata, a 2013 végén megalkotott Városliget törvény és a 2014 júniusában elfogadott Városligeti Építési Szabályzat Európa jelenlegi legnagyobb múzeumi fejlesztését alapozta meg. Hasonló léptékű kulturális intézményfejlesztés utoljára a millennium időszakában volt Magyarországon. A Liget Budapest projekt keretében épülő öt új múzeum végre célnak megfelelően épített, európai rangú épületekhez juttatja számos kiemelkedő jelentőségű közgyűjteményünket, többek között az Új Nemzeti Galériát, s létrehoz egy korábban Magyarországon soha nem létezett, európai léptékkel is kiemelkedő színvonalú múzeumi és raktározási központot, melynek az egyik fő kedvezményezettje éppen legnagyobb nemzeti képzőművészeti gyűjteményünk, az újraegyesített Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria lesz. Jelképes értékűnek is tekinthető, hogy Magyarország első önálló művészeti múzeuma, a Szépművészeti Múzeum épületének közelében, ahhoz kapcsolódva jön létre az új múzeumi negyed, amelynek keretei között megtörténhet a magyar anyag visszatérése a Hősök téri pompás Schikedanz-palotába, amely 2018-at követően egyfajta „Alte Pinakothek”-ként a régi mesterek időszakáig mutatja be a Szépművészeti és a Nemzeti Galéria újraegyesített anyagát, míg az Új Nemzeti Galéria – szintén az egyesített magyar és nemzetközi anyaggal – az 1800tól 1950-ig terjedő időszakot öleli majd át. Az 1950 utáni gyűjteményeket az Új Nemzeti Galériával közös épületben, de önálló szárnyban elhelyezkedő Ludwig Múzeum állandó kiállítása mutatja majd be, a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum ezen időszakbeli műtárgyainak letéti formában történő integrálásával. Az új múzeumi negyedben tehát, három intézményben, az egyiptomi és a görög római kultúrák időszakától napjainkig ívelően kerül majd bemutatásra a művészet több ezer éves története. Emellett önálló intézményt kap majd a múzeumi negyedben két világhírű művészeti águnk, a fotográfia és a zene is, új otthonra lel az építészet és végre korszerű épületet kap a civilizációk múzeumaként bemutatkozó új Néprajzi Múzeum is. Tekintve, hogy a millennium idején a Néprajzi Múzeum is a Városligetben, az Ezredéves Kiállításon rendezhette meg első átfogó bemutatkozását, így tulajdonképpen ez a gyűjtemény is hazatér a Ligetbe… Az új állandó kiállítások koncepciójának kialakítása a vadonatúj és a korábbiakhoz képest sokkal szélesebb és sokrétűbb szolgáltatást nyújtó múzeumépületek működtetésének és a látogatók illetve a gyűjtemények szolgálatába állításának teljes körű megtervezése a következő évek legfontosabb feladata lesz a múzeum valamennyi szervezeti részlege számára, 9
s természetesen az ezt a munkát koordináló múzeumvezetésnek is. Ennek sikeres végrehajtása elengedhetetlen ahhoz, hogy – a már itt lévő és most újonnan létrejövő múzeumokkal együtt – egy európai szinten is kiemelkedő értékű múzeumi negyeddel gazdagodhasson Budapest és Magyarország.
10
