Készítette: Detty Jó olvasást! - 1 -

Készítette: Detty Jó olvasást! 

-1-

KRESLEY COLE Vámpírzóna Fordította Gazdag Diana KRESLEY COLE Halhatatlanok alkonyat után sorozat 5. Vámpírzóna A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Vámpíréhség Vámpírszerető Vámpírharc Vámpírvér Szeress, ha mersz! Előkészületben: Szeress, ha akarsz! A démonkirály csókja Richardnak Mert úgy értesz a számokhoz, mint Rain Mari, mégsem nevetsz ki azért, mert én nem. Jag álskar digför alltid. A SZÖVETSÉG KÖNYVÉBŐL A SZÖVETSÉG „...és minden halhatatlan teremtmény egyetlen formációban egyesüljön, ugyanabban a dimenzióban, ám mégis rejtve az emberiség elől." A VALKŰR RENDEK „Ha egy haldokló, szűz harcos még utoljára felsikít a csatatéren, Wóden és Freyja a segítségére siet. A két isten villáma lesújt a harcosra, palotájukba menekítik — a szűz bátorságát halhatatlan Valkűr lánya viszi tovább mindörökké." • A Valkűrök a föld elektromos energiájával táplálkoznak, hatalmas, kollektív erőforrássá alakítva azt, amelyet felfokozott lelkiállapotukban, villámcsapás formájában juttatnak vissza. • Természetfölötti erővel és sebességgel bírnak. • Képzés hiányában ragyogó tárgyakkal és ékszerekkel delejezhetőek. • Minden első generációs Valkűr féltestvér. A DÉMONARCHIA „Ahány törzs él a Földön, mindnek megvan a saját démona... • A démondinasztiák birodalma. Egyes nemzetségeik a Horda támogatói. • Egyes démonfajták illannak, mint a vámpírok. Más fajták akaratuk ellenére megidézhetőek. • Azok, akik mérget bocsátanak ki az agyarukból, szarvukból vagy karmukból, védtelenebbek mások mérgével szemben. • A démon csak közösülés által bizonyosodhat meg arról, hogy lehetséges társa valóban az övé – ezt hívják csábításnak. ATOMBOLÓ DÉMONOK „Aki Tornint uralja, a királyságot uralja... " • Létezik egy démonarchia Rothkalina síkján. Tornin kastélya a fellegváruk. Trónfosztott uralkodójuk III. Rydstrom király. • A tomboló démonok a Lelkek kútjának, e Torninban található misztikus erőforrásnak őrzői. • Halhatatlan Omort, a varázsló elfoglalta Tornint, s ezáltal Rydstrom trónját is. Készítette: Detty Jó olvasást! 

-2-

AZ EDÉNY „A kiválasztott sorsa meg van pecsételve... " • Minden küszöbönálló Örökösödés alkalmával egy kiválasztott szűz gyermeket fogan, aki nemző apjától függően a végső gonosz vagy a végső jó harcosává lesz. • Az utolsó hét Edényből hat gonoszt hozott a világra. • Némely frakciók az Edény életére törnek, hogy megakadályozzák a szülést. Mások az Edény birtoklásáért harcolnak, hogy sarja fölött uralkodhassanak. A VÁMPÍROK • Két harcoló frakció, a Horda és a Megtagadók. • Az illanás teleportálás, így utaznak a vámpírok. A vámpír kizárólag oda illanhat, ahol már előzőleg járt. • Az elesettek halálra isszák áldozatukat. Ismertetőjegyük a vörös szem. A BOSZORKÁNYOK HÁZA „...a bűbáj halhatatlan birtokosai, a fehér és fekete mágia gyakorlói." • Misztikus kalmárnép, akik varázserejüket áruba bocsátják. • Szigorúan tilos magánvagyont adományozniuk vagy halhatatlanságot biztosítaniuk. A FELTÁMASZTOTTAK „Az örök békétől megfosztott holtak sötét urat kénytelenek szolgálni... " • A holttestet leggyakrabban varázsló vagy szellemidéző támasztja fel a sírból, kelti életre és uralkodik felette. • Elpusztíthatatlanok, míg uruk a halál fia nem lesz. A TALIZMÁN KUPA „Álnok és veszélyes kincsvadászat mágikus talizmánokért, amulettekért és más misztikus javakért szerte a világon. " • A szabályok tiltják az élet kioltását - egészen az utolsó körig. Minden más cselfogás és erőszak támogatást élvez. • Kétszázötven évente kerül megrendezésre. A WENDIGÓK „... húsra éhező és vérre szomjúhozó dögevők. Telhetetlen étvágyuk kielégíthetetlen." • Zimankós, északi tájak zordon erdeiben húzzák meg magukat. Ismertetőjegyük a hosszú, pengeszerű karom és az örökké girhes test. • Kikaparják a sírokból a hullákat. AZ ÖRÖKÖSÖDÉS „És eljő majd az idő, amikor a Szövetség minden egyes halhatatlan tagja, kezdve a legidősebb Valkűrtől, vámpírtól és vérfarkastól a fantomokig, alakváltókig, tündérekig, szirénekig. .. véres küzdelemben mérkőznek meg egymással, amelyben a leggyengébbek elpusztulnak. " • A halhatatlanok örökké növekvő népességének misztikus kiegyensúlyozója. • A háború ötszáz évente tör ki. Vagy éppen e percben. „Az emberek többsége retteg a változástól. Es az utazástól. Es a rendetlenségtől. Többen ugorják át a járda repedéseit, mint hinnénk." — Holly Ashwin, a Tulane Egyetem matematikaoktatója, aki a formális és számítógépes kriptográfia terén PhD tanulmányokat folytat „A kufárság első szabálya? Derítsd ki, mit akar az ügyfél, aztán győzd meg, hogy a) meg tudod szerezni neki, és b) egyedül csak te tudod megszerezni neki. A második szabály? Készítette: Detty Jó olvasást! 

-3-

Hazudj! Gyakran! Ebben az iparban az igazság ritkán szolgálja az érdekeidet." - Cadeon Woede kufár, a tomboló démonok trónjának második számú várományosa, alias Királycsináló Cade PROLÓGUS Rothkalina, a tomboló démonok királysága Régmúlt időkben Cadeon Woede mostohaapja és fivérei lefejezett testébe botlott először, mindhármukat lemészárolták, miközben otthonukat védelmezték kétségbeesetten. Földi maradványaik szanaszét hevertek a tanyájukat övező, lerombolt barikádok mellett. A kegyetlen öldöklésben Cadeon a feltámasztottak, e hullalények művére ismert, akiket Halhatatlan Omort, királyságuk legrettegettebb ellensége küldött a nyakukra. Beleborzongott a döbbent hitetlenkedésbe, agya képtelen volt befogadni a látványt... A lányok! Puskagolyóként száguldott fel a buckára, házuk füstölgő falaihoz. Mostohahúgai talán elmenekültek az erdőbe. Dübörgő szívvel kutatott a romok között azon fohászkodva, hogy semmit se találjon. Izzadságcseppek csorogtak le arcán, a szemébe folytak és elkeveredtek a kavargó hamuval és korommal. Ott akadt rá mostohahúgai maradványaira, ahol egykor a kandalló állt. Elszenesedtek, elevenen elégtek. Izmaik görcsbe rándultak a forróságban, pöttöm kis testük összegömbölyödött a padlón. Kitámolygott a szabadba, s hányt, míg torka ki nem sebesedett. Egy teremtett lélek sem élte túl. Arcát a karjába törölgetve el tántorgott egy vén tölgyig, hátát nekivetette, és leroskadt. Egyetlen nap leforgása alatt vége lett mindennek, amit szeretett e világon. Omort fenyegetése évtizedeken át szüntelenül beárnyékolta a vidéket, a sötét varázsló mégis ezt a pillanatot választotta a támadásra. És Cadeon félt, hogy tudja, miért. Az én hibám !Tenyerébe rejtette arcát. Az egész csakis miattam van! Legtöbb ismerőse gondtalan, egyszerű parasztnak ismerte Cadeont. Pedig hercegnek született, s ő volt fivére egyetlen követője a trónra. Parancsot kapott hát, hogy térjen vissza Tornin kastélyába, s védelmezze a fellegvárat. Hirtelen hűs acél nyomódott Cadeon nyakának. Közönyösen felpillantott. Egy démon bujkált a fa mögött, az támadt most rá. Egy tomboló démon. — Mondta az uram, hogy visszatérsz - kezdte a kardforgató. Fegyvere és tunikája alapján Omort egyik orgyilkosa volt. Árulója saját fajtájának. — Essünk túl rajta! - súgta Cadeon, amint a penge hegyénél vérfolyam buggyant. Már semmi sem érdekelte. - Mire vársz... Hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül, nyílvessző fúródott az orgyilkos nyakába. Az kiejtette kezéből a kardot, s Cadeon szenvtelenül figyelő tekintetétől követve megragadta a nyílvessző szárát, és tépni kezdte a bőréből, hasztalan. A nyavalyás még akkor is a nyílveszszőt markolászta, amikor térdre omlott. Nem messze lovasság közeledett. A könnyű vértbe öltözött parancsnok rémséges, hírhedt fekete sisakot viselt. Rydstrom király volt az, minden tomboló démonok vezére. Cadeon igaz vértestvére. Rydstrom levette a sisakot, s felfedte harcok nyomait viselő ábrázatát. Látványára sokak elgyöngültek a félelemtől. Cadeonnak forrt a vére a haragtól. Gondolatban felvillant előtte az az idő, amikor utoljára látta - alig hétevesen. Őt magát ugyanis fivére örököseként tizenkét évvel ezelőtt kiszakították a királyi családból, s elküldték, hogy a névtelenség leple alatt éljen távol az oly gyakran célba vett Tornintól. Száműzetése emléke elborította... Ahogy hintója tovagördült, Rydstrom - ki egykor atyjánál is többet jelentett számára — kihúzott vállal és kifejezéstelen arccal figyelte távozását. Cadeonban még mindig elevenen élt az emlék, a tűnődés, bánkódik-e vajon fivére az ő távozása miatt.


-4-

A király most nem vesztegette az időt öccse üdvözlésére, és azzal sem bajlódott, hogy leszálljon lováról. - Megparancsoltam, hogy jelenj megTorninban! Hogy régensként üljön a trónon, míg Rydstrom megy és felveszi a harcot a támadó vámpírhordával. — S te mégsem voltál hajlandó visszatérni a futáraimmal? — kérdezte Rydstrom élesen. - Gyáva féregként kerülted őket? Cadeon nem gyávaságból kerülte a futárokat. Hűségét mostohacsaládja élvezte elsődlegesen, és nekik is szükségük volt a segítségére. Mivel tudott írni-olvasni és teleportálni, kézenfekvő választásnak tűnt, hogy ő kerekedjen fel és keressen gyógyírt a környékbeli gabonát megfertőző üszögre. És senki sem gyanította, hogy Omort valóban támadásba lendül. - Jöttél, hogy leszámolj velem? – kérdezte Cadeon közömbös hangon. - Azt kéne tennem - felelte Rydstrom. — Ezt a tanácsot kaptam. - Cadeon pillantása a Rydstrom bizalmát élvező katonákra villant, akik alig leplezett gyűlölködéssel méregették. - Rád sütötték, hogy pipogya vagy. És nemcsak az ellenségünk. - Nem vagyok pipogya! Nem az én életemről volt szó. Alig ismerlek téged meg azt a családot. - Az nem számít! Az volt a dolgod, hogy ott légy! — ripakodott rá Rydstrom. - Vezér nélkül maradt a kastély! Omort nyomban élt a lehetőséggel, megindította lázadását, és szenvedést hozott az egész országra! Magához ragadta Tomin uralmát! Övé a koronám! - Nem az én döntésem veszejtette el a koronád. Ez nem ilyen egyszerű - jelentette ki Cadeon, bár magában erről másként vélekedett. - De igen! Egyetlen szó, egyetlen tett, sőt a királyság fellegvárából hiányzó vezér is fordíthat a háború kimenetelén. Ha ez igaz, szerettei még mindig életben lehetnének. - Hadd fejtsem ki - vicsorogta Rydstrom. - A gyermektelen király elvonul, hogy védekezzen a rajtaütés ellen, s egyetlen örököse, vérvonalának utolsó hím tagja megtagadja kötelességét. Ennél nyilvánvalóbbá, ha akarjuk sem tehetjük sérülékenységünket. Cadeon letörölte nyakáról a vért. - Nem az én koronám, nem az én gondom! Rydstrom támadóan kihegyesedő agyarral lepattant lováról. Kirántotta kardját, a magasba emelte, és megindult Cadeon felé - s meglepetten tapasztalta, hogy Cadeon nem hátrál. Mert bátyja nem értette; neki itt meg kellett volna halnia. Nem volt vesztenivalója. Cadeonnak arcizma sem rándult és szeme sem rebbent, ahogy lesújtott a kard. Rydstrom szemében érdeklődés villant, miközben lefejezte Cadeon mögött az orgyilkost. — Meg akarod bosszulni ezeknek az embereknek a halálát, testvér? Cadeon mellkasában harag s eltökéltség gyúlt. Úgy recsegte: - Igen. Végezni akarok Omorttal! - És hogy tervezed mindenfélé kiképzés nélkül? Cadeont békés élete nem készítette fel a háborúra. —Ha kiképzel, meg sem állok, míg a fejét nem veszem —fogadkozott. - És amint a fejét vettem, leveszem róla a koronád, és visszaszolgáltatom neked. Rydstrom hosszas hallgatás után szólalt meg: - Jobb élet az, amit a bosszú hajt, mint az, amit semmi. — Viszszafordult lovához, de még a válla fölött odavetette: - Ma este az erdőben táborozunk. Temesd el halottaidat, aztán keress meg ott! Cadeon így tett, mert el akarta pusztítani Omortot. És mert jóvá akarta tenni a hibáját. Mivel úgy döntött, hátat fordít vérrokonának, Rothkalina Omort kezére jutott, mostohacsaládja pedig halott. Bosszú és vezeklés. Cadeon elképzelni sem tudta egyiket a másik nélkül. Ám amikor Rydstrom felült a ménjére, katonái undorral vegyes gyűlölettel meredtek a fiúra. Nem rejtették véka alá a véleményüket, hogy szerintük halállal kéne lakolnia. Jobb, ha hozzászokom ehhez a tekintethez, gondolta Cadeon magában. Fiatal kora ellenére tisztában volt vele, hogy ez vár rá élete hátralévő részében. Vagy amíg vissza nem kaparintom a koronát... Készítette: Detty Jó olvasást! 

-5-

1. FEJEZET New Orleans Napjainkban — Ostoba... biztonsági zári — motyogta Holly Ashwin a táskájában lapuló paprikaspray szórófejét babrálva. Szabad kezével feltolta szemüvegét, és megint ideges pillantást vetett hátra. Azt hitte, lépteket hall maga mögött az éjszakában. Követik? Vagy paranoiás lett? Hónapok óta úgy érezte, mintha figyelnék. Furcsamód azonban eddig nem zavarta. Nem értette, miért, de szinte nyugtatóan hatott rá az ismeretlen jelenlét. Ma este azonban mindez megváltozott. Az alattomos fenyegetést megneszelve azt kívánta, bárcsak ne egyedül vágott volna neki a parkolótól a Gibson Halihoz vezető útnak. Általában elkísérte a fiúja az órára, ám Tim most épp egy szimpóziumon mutatta be legfrissebb munkájukat - egyedül, mert Holly állapota csaknem lehetetlenné tette számára az utazást. A manikűrözött pázsit útban a tanterem felé szokatlanul kihalt volt. Nyilván mindenütt bulival ünneplik a fekete égbolton ma este súlyosan függő, sárga teliholdat. Elég világos volt ahhoz, hogy észrevegye maga mögött a bokrok rezzenését. Ahogy egyre jobban elhatalmasodott rajta a rettegés, letörte a spray szórófejét. - Bóvli! — És sietősen megvált egyetlen fegyverétől. Elfogta a kísértés, hogy lecsapjon a szintén a táskája zsebében lapuló pirulás fiolára egy adag megkönnyebbülésért. Ám ehelyett inkább megszaporázta lépteit célja, a világítótornyokhoz hasonló fényárban úszó matematika tanszék felé. Már majdnem ott vagy! Cipője sarka kopogott a járdán- de a repedéseket véletlenül sem érintette, még siettében sem. Kényszerbetegsége szemmel láthatóan pánikállónak bizonyult... Az órájára pillantott. Természetesen időben érkezik, mégis elég későn ahhoz, hogy a matematikakorrepetálásrajáró diákok már a tanteremben csücsüljenek. Csupán néhány méter. Majdnem biztonságban... Felsietett az ajtóhoz vezető hat kő lépcsőfokon, és fellélegzett. Odabent a csarnokot betöltötte a neoncsövekből áradó fény. Megcsinálta! Jobb kéz felől a második teremben tartja az óráját, már bizonyára dugig van a Tulane Egyetem harminchárom nagyon nagydarab és nagyon hűséges focistájával. Bárki is akar ráijeszteni, egykettőre megtapasztalja, milyen érzés szerelőjátékosnak lenni az amerikai futballban a szezon végén. Kollégái azt hitték, Holly a rövidebb szalmaszálat húzta, amiért neki kell a - mint néhány oktató fogalmazott - gyagyásokat gyöktanra oktatnia. Pedig Holly önszántából ajánlkozott a tesisek agytágítására. Ha már matekot kell tanítania, miért ne kezdje azokkal, akiknek exponenciálisan többet kell elsajátítaniuk? És az igazat megvallva, az esetek kilencvenkilenc százalékában olyanok voltak, mint a kisangyalok. Jóllehet minden áldott kedd és csütörtök este megelőzte néhány játékos, hogy terpeszkedő üzeneteket firkantsanak a táblára. Egy oktatótársa homályosította fel Hollyt, hogy a „fiúk" - akik csupán öt-hat évvel voltak fiatalabbak nála - nagy élvezettel stírölik, miközben az irományaikat törli „azokban a szoknyákban". Holly térd alá érő, ódivatú ceruzaszoknyát viselt. Sosem engedi már el magát? Eltűnődött, vajon mit kell ma este letörölnie. A múltbeli kínálatban ott sorakozott a „Majd megdöglök, úgy gerjedek a tanárnőre!", „Rosszfiú voltam, Ms. Ashwin", „Professzor + dögös vörös = Holly Ashwin." Úgy vélte, eddig egyikük sem figyelt fel erős késztetésére, hogy a táblán lévő firkálmányok minden egyes milliméterét letörölje, a tálkában a krétákat tökéletes triókba rendezze, s hogy addig tördelje a krétát, míg a három szorzatát nem kapja...


-6-

A tanterme ajtaja előtt megnyugvásképp nagy levegőt vett, és megigazította szoros kontyát. Ellenőrizte gyöngysorának kapcsát, hogy hátul pontosan a nyaka közepén helyezkedik-e el, majd lerántotta pulóver-kardigán együttesének mind az összes ujját, hogy tökéletesen leérjenek a csuklójáig. Aztán kitapintotta fülbevalója csatját, és kinyitotta az ajtót. Sehol senki. A székek üresen árválkodtak. AZ ÓRA ELMARAD terpeszkedett a táblán. Ez alkalommal túl messzire merészkedtek! Vagy lehet, hogy nem az ö művük? Nagyot nyelve sarkon perdült. Az arcára terülő, füsttől bűzlő durva posztó elnyomta sikolyát. Szemhéja épp leereszkedett, s teste elernyedt, amikor megütötte a fülét egy távolban felordító démoni hang. *** Álnok démonok kaparintották meg a nőmet! Cade tomboló dühével viaskodva, melyről démonfajtája oly nevezetes, átrepesztett a forgalmon kivénhedt Ford dzsipjével egy újabb démontanyára. Hollyt elrabolták... Cade és Holly Ashwin útja csaknem egy évvel ezelőtt keresztezte egymást, s az emberlányban a démon a sors által neki rendelt társra ismert. Halandót azonban nem tehetett magáévá, ezért beérte azzal, hogy a nyomába szegődjön és védelmezze. Ez volt az egyetlen oka, hogy jelen volt, amikor egy csürhe démon elillant vele, s csak isten tudja, hová teleportálták. De ha a kampuszon vadásznak, a tanyájuk sem lehet messze. Vajon miért pont őkell nekik? Mert ártatlan? Akkor rossz szüzet választottak maguknak - a beleiknél fogva lógatja fel mindet, és istenesen megtáncoltatja őket, ha Hollynak akár csak egy haja szála meggörbül. Épp egy szemmel láthatóan ittas vezető mellett zúgott el, amikor megcsörrent a mobilja. A részegek csigatempója, mint a suttogás vonta magára a figyelmet. - Mi az? - vakkantott bele üdvözlés gyanánt. Ma este kellett megkapnia legújabb küldetése részleteit. Ez lesz számára minden idők legfontosabb munkája, mióta évszázadokkal ezelőtt felcsapott kufárnak. - Épp most jövök a megbeszélésről - közölte Rydstrom, a fivére. - Megvannak a szükséges adatok. Cade az előtte haladó fenekébe nyomult, s legszívesebben megkocogtatta volna, miközben szórakozottan Rydstromnak szegezte a kérdést: - Szóval, ki penget? - Kohász Groot az ügyfelünk. Rendes körülmények között Cade szemöldöke erre felszökött volna. Groot ugyanis Halhatatlan Omort féltestvére volt. - Segíteni szándékozik minket Omort ellen? - Cade előzésbe kezdett, a dzsipje kis híján festéket cserélt a másikkal. - Groot olyan kardot kovácsolt, ami végezhet vele. Akkor ez az egyetlen létező kard, ami képes erre. Halhatatlan Omort nem véletlenül kapta a nevét. És mit vár érte? -Azt akarja, hogy kutassuk fel az Edényt, és juttassuk el neki a következő teliholdig. Az Edényt! Minden Örökösödés küszöbén, a Szövetségben egy szűz eléri a nemi érettséget. Szülöttéből vagy a végső gonosz vagy a végső jó harcosa válik attól függően, nemző atyja merre hajlik. Valaki bevágott Cade elé. - A kurva... - Mit művelsz? - ripakodott rá Rydstrom. - Csak a forgalom. - Nem akarta, hogy bátyja megneszelje, más is van még. Szavát adta, hogy leáll Holly követésével. Noha mindketten gyanították, hogy Holly az ő nője, elképzelhetetlen volt vele a közös jövő. Az emberi faj tiltott gyümölcs volt a démonok számára, mert sosem élték túl az első együttlétet. Cade mégsem bírta megállni, hogy a távolból ne kövesse és ne tanulmányozza. Egyre jobban lenyűgözte a zsenge halandó, és egyre inkább a meggyőződésévé vált, hogy ő a társa. Készítette: Detty Jó olvasást! 

-7-

Tudta, hogy ez nevetséges. Ö, az özönvíz előtti halhatatlan, a kegyetlen kufár, a szerencselovagok hadának vezére. Mégsem vágyott másra, minthogy Hollyt lássa. Holly úgy élte mindennapjait, hogy nem is sejtette, ő a fénypontja egy ezeréves démon kiábrándító létének... Ez az új megbízatás jelentette a testvérpár utolsó esélyét, hogy visszaszerezzék a koronát. Ha Rydstrom rájön, hogy elkalandozik, jó eséllyel számíthatnak egy újabb hírhedt, törő-zúzó csetepatéra. Cade régen élvezte, hogy kiadhatja magából a dühét. Mostanra azonban már magába a gondolatba is belefásult. - És hogyan kerítsük elő az Edényt? - tudakolta Cade. - Állítólag egy Valkűr az. - Egy Valkűrt akarsz átnyújtani egy gonosz varázslónak használatra? Nem aggaszt, hogy mi lesz a velük kötött szövetségünkkel? - Majd példát veszek rólad, és azt mondom, nem fáj az, amiről nem tudnak. - Tudni fogják. N'ix látni fogja. - Níx, ez a félőrült Valkűr jövendőmondó, a múltban segített Rydstromnak és Cade-nek. Ami azt illeti, ő hozta össze ezt az üzletet is, bár arra nem tett utalást, kinek fognak dolgozni. Cade alig egy hete beszélt vele Hollyról. És N'íx semmit sem árult el a ma estéről. - Ha Nix nem látta eddig, hogy fajtájabeli lesz az Edény, lehet, hogy most sem látja. Mellesleg nincs mit tenni - felelte Rydstrom. - Semmi sem lehet fontosabb ennél a munkánál. Nix maga esküdözött, hogy ez az utolsó esélyünk, hogy megverjük Omortot. - Megkaptad a célpont helyzetét? - Groot orákuluma most keresi. Mint várható volt, itt van a városban. A közelgő Örökösödés már elkezdte összehúzni-rántani az összes frakciót a New Orleanshoz hasonlatos misztikus gócpontokba. - És nem mi egyedül pályázunk rá - tette hozzá Rydstrom. - Orákulumok, boszorkányok és varázslók is őt kutatják. Cade-nek nem esett nehezére elképzelni. – Neved van? - Nem tudom a nevét. De a legutolsó tartózkodásihelye ismert, úgy hívják Gibson hala. Tudom, tipikus jövendőmondó halandzsa, de legalább elindulhatunk rajta. Cade hátán a hideg futkározott. Nem! Az nem lehet! Gibson hala! Vagyis Gibson Hall - a matematika tanszék a Tulane Egyetem kampuszán! Holly nem Valkűr; azok a démonok összekeverték, mert a megadott helyen találták. Pont olyan finomak a vonásai és törékeny a termete. Nyilván azt hitték, ő az Edény. Csupán egyetlen helyi démonfrakciónak állhattak rendelkezésére az eszközök, hogy őt és Rydstromot megelőzve meghatározzák az Edény hollétét: a Démoniak rendjének. - Ma este megyünk a Valkűrért - jelentette ki Rydstrom. - Két óra múlva a háznál leszek. Légy ott! Két óra múlva. Még ha meg is fordulna a fejében, hogy a bátyja segítségét kérje a Démoniakkal szemben, akkor sem lenne ideje rá várni. - Rendben, ott leszek. Katt. A dzsip széles kerekei élesen csikorogtak, amint Cade három sávot átszelve átvágott a felezővonalon, hogy visszaszáguldjon a másik irányba. Tudta, merre találja a Démoniak rendjét, többször volt már kénytelen velük értekezni. Sőt az áldozati oltárukat is látta már. Csak nem fektették rá az édes, hihetetlenül ártatlan Hollyt lecsupaszítva? Markában elgörbült a kormánykerék. 2. FEJEZET Felébredt. Szemhéja túl súlyosan nehezedett a szemére ahhoz, hogy felemelje, és abban sem volt biztos, hogy valóban látni akar. Gondolatban gyorsan számba vette a testét, és szörnyű dolgokra ébredt rá. Készítette: Detty Jó olvasást! 

-8-

Egy kőtömbnek tűnő lapon hevert az ékszereit leszámítva pucéran, hosszú haja lecsüngött a végén, és beakadt a durva perembe. A kőből áradó dermesztő hideg a csontjáig hatolt, fogai vacogtak. Szemüvegét elvették, most minden homályos három méteren belül. Sosem hallott bizarr nyelven folyó, mély hangú kántálás zengett körülötte. Holly végül résnyire nyitotta a szemét. Egy tucat alig kivehető alak fixírozta. Az egyik a karját, egy másik a lábát szorította le. Holly nagyot sikított, s viaskodni kezdett. Engedjenek el! - Ez csak álom! Egy rémálom! - Engedjenek el! Ó, istenem, mit művelnek? A gyógyszerek összezavarták az agyát! Bizonyára hallucinál! Amikor nem válaszoltak, csak folytatták kántálásukat, könyörgőre fogta: - Ne csinálják ezt — de hogy pontosan mi az az „ezt", arról fogalma sem volt. Villanykörte ugyan egy szál sem akadt ebben a nyirkos, sötét csarnokban, ám mindenfelé fekete gyertyák sorakoztak, és a holdfény besütött valamiféle tetőablakon. Körbehunyorgott. Látta, hogy a férfiak palástot viselnek és... jelmez szarvakat? Úgy tűnt, kántálásukban egyetlen szó ismétlődik: Démoniak. Nyilván egy beteges, démonimádó szekta. Ugyanakkor nem bújtak maszk mögé, hogy elrejtsék kilétüket. Ez pedig csak egyet jelenthet: nem tervezik, hogy élve szabadon engedik. — Keresni fog a családom - hazudta. A szülei meghaltak. Testvére nem volt. — Nem én kellek maguknak ehhez a... ehhez az áldozathoz. — Könnyek szöktek a szemébe, s lecsordultak a halántékán. - Nincs bennem semmi különleges. Ez nem lehet igaz — suttogta magában. Megpróbált úrrá lenni rémületén. - Ez nem lehet igaz! Felnézett a felette ívelő üvegkupolára. A hold már csaknem közvetlenül az üvegkupolába mart, szokatlan, szarvakat viselő démonalakzat fölött járt. Az alakzat árnyéka egyenesen az oltárra, vagyis őrá vetül, ha majd ráesik a holdsugár. Gnómónként működik, akár a napóra árnyékvetője. A fel-felpillantó férfiak láthatóan az árny eljövetelét várták. De miért? Minél magasabbra emelkedett a hold, kántálásuk annál hangosabb lett. Holly még keményebb viaskodásba kezdett, rúgkapált, a karját rángatta. Villám szelte át az égboltot. Ködösen átfutott agyán, hogy minél inkább igyekszik szabadulni, annál gyakrabban csapkodnak fölötte a villámok. A legmegtermettebb férfi széttárt lábai közé csusszant, és ledobta palástját. Hollyba ekkor hasított a felismerés. Nem látott ugyan a férfi dereka alá, mégis tudta, hogy anyaszült meztelen. - Ne, ne, ne... Ne tegyék ezt velem! A férfi szeme fehérjét elöntötte... a fekete? Vasmarokkal elkapta a combját, és az oltár szélére rántotta az érdes kövön. Holly felsikított. S ekkor elszabadult a pokol. A férfiak a fülükre tapasztották tenyerüket; fejük felett az üveg villásan végighasadt a belemart démon arcán, és ripityára tört súlyos szilánkok kezdtek záporozni az érintetlen oltár körül. A nyíláson át lesújtó ménkű akkora erővel vágott egyenesen Holly mellkasába, hogy félredobta a férfiakat. A lány felsikoltott a testét átjáró csapástól, kezét ökölbe szorítva ívbe feszült. A villám ereje egyre csak áramlott belé. Hihetetlen forróság száguldott végig erein. Két gyűrűje leolvadt ujjáról, fülbevalója a füléről. Cseppfolyóssá izzó órája és nyaklánca csöpögött testéről. Mégis sértetlen volt - bőre forróbban sütött, mint a fortyogó fém. Az elektromosság ránehezedő súlya erővel és... kényelemmel töltötte fel. Mire véget ért, Holly megváltozott. Többé nem érezte itt magát egyedül. Büntesd meg őket, súgta egy hang agya hátsó zugában. Hogy merészeltek bántani... Készítette: Detty Jó olvasást! 

-9-

Hirtelen támadt dühe elfojtotta korábbi rettegését. Ujja hegyére váratlanul borotvaéles karmok nőttek. Látása élesebb volt, mint valaha, még a sötétben is. Szájában agyarak csúcsosodtak. Jóllehet neki kutya baja sem lett a villámcsapástól, a démonok kábának tűntek és elvakította őket a fény. Az üvegzápor miatt ezer sebből véreztek. Mégis pillanatok alatt rendezték soraikat. Holly felemelkedett, s az oltáron guggolva várta, hogy közelebb merészkedjenek. Tekintete a golfütőre szegeződött, melyet az egyik démon szorongatott. A golfütőre. Mellyel eszméletlenre verhetnék, hogy folytassák beteges rituáléjukat. Szemére vörös ködfátyol borult. Ekkor egyikük felé vetette magát. Holly megragadta a szarvánál fogva, de az... a fejéhez volt rögzülve. Nem jelmez volt. Tehát ezek igazi démonok? Nyilván csak hallucinál. Ez lehetetlen. Felnevetett és csavart egyet a démon fején; biztos volt benne, hogy ez az egész csakis rémálom lehet. És rémálmában az ösztön, hogy újonnan szerzett erejével és dühével öljön, felülkerekedett rajta. A démonok támadásba lendültek, mégsem félt. Tudta, hogyan végezzen velük, mintha évezredek óta vadászna rájuk és mészárolná őket. Tudta, hogyan tépje le nyakukról a fejüket, és hogyan csapjon oda a karmával, hogy úgy hasítsa át a bőrt és az artériákat, akár a papírszalvétát. Büntesd meg őket... Mihelyt fröcskölni kezdett a vér, villám szelte át felette az égboltot, mintha bátorítaná. — Értem — motyogta, miközben megcélozta és elmetszette az egyik torkát. - Értem. - Igen, az utolsó dolog, amit látnak a Földön, az én nevető arcom lesz! - Csak nyugalom, kislány!- csillapította Cade, amint közelebb kúszott a sarokban kucorgó Hollyhoz. Csurom vér volt. De vajon ez az ő vére vagy a tizenkét démoné, akit szemmel láthatólag leöldökölt? Holly szeme... ezüstösen ragyogott az árnyékban. Vagyis Valkűr. Többé már nem csupán ember. A Valkűr a Gibson Hallban. Valóban Holly az Edény. A lány térdét mellkasig felhúzva próbálta elfedni a mellét, miközben kimeresztette kis karmait, hogy elrettentse a jövevényt. Reszketett a félelemtől és döbbenettől, vérpettyes arcán csorgott a könnye. Cade csaknem belepusztult a látványba. - Nyugi! - dünnyögte. - Nem akarlak bántani! Holly szeme Cade szarváról a kőpadlón guruló fej szarvára villant. - Igen, én is démon vagyok-jelentette ki a férfi. – De cseppet sem hasonlítok rájuk. Cadeon Woede a nevem. Milyen messzire juthattak Hollyval, mielőtt átváltozott és támadásba lendült? Noha a vérengzés szemmel láthatóan már egy ideje véget ért, Holly karján mély vágás tátongott az egyik démon karmától. Lehet, hogy Valkűrré változott, de a gyors gyógyulás képességét és a halhatatlanságot még nem kapta meg. Tehát hihetetlenül sebezhető. Mint az ember. Az ember olyan könnyen meghal. - Máshol is megsebesültél a karodon kívül? Holly végül megrázta a fejét. - Megsebeztek bárhol? Kórházba vigyelek? - faggatta, bár tudta, hogy nem vihetné. Más frakciók is Holly nyomában voltak. Cade meg lett volna lepve, ha nem fedezték volna fel a villámlást, amit ő maga is már messziről látott. Továbbra is vibrált Holly körül és a csarnokban az erő. Az új erőnek mindig könnyedén nyomára lehet akadni. - N-nem sebeztek meg - súgta Holly. - Remek. Segíteni akarok, Holly. Holly szemöldöke felszökött a neve hallatán. Cade arcát tanulmányozta. - Már találkoztunk - magyarázta Cade, ám Hollyt ez cseppet sem nyugtatta meg. A villámok szakadatlan folyamban csapkodtak. A villámlás erőt ad a Valkűröknek, ugyanakkor tükrözik érzelmeiket. Alighogy Cade nekilátott kigombolni az ingét, hogy betakarja, Holly felkiáltott, és véres karmával felé suhintott. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 10 -

Majd meredten az ujja hegyére bámult. Alig néhány órával ezelőtt normális vagy legalábbis normálishoz közeli emberként élt pár különcséget leszámítva. Most meg olyasmivé vált, amit Cade sem jósolhatott meg előre. Valkűrré. Vagy félvalkűrré. Cadenek sejtelme sem volt, miféle lehetőségek szunnyadnak Hollyban. Nyilván a rituálé okozta döbbenet idézte elő az átalakulást. Ha híján lett volna ennek az erőnek, kegyetlenül elbánnak vele, s felajánlják méhét annak a sötét istennek, akit ez a démonrend bálványoz. Alig bújt ki az ingéből, Holly sziszegve felfedte apró agyarát, majd elszörnyedt saját reakcióján. - Oda se neki, egy kis sziszegés nem a világ! — Leguggolt a lány mellé, legszívesebben a keblére szorította volna. - Ezt most rád terítem. Nyugi...! Holly ezüstben és a férfi által jól ismert mély ibolyakékben játszó szemmel felnézett rá. - M-mi történik velem? - Emlékszel a lényekre, amikről azt hitted, hogy csaka mesében léteznek? — Amikor Holly reszketve bólintott, Cade folytatta: - Hát, nem csak ott. És te most emberből halhatatlanná válsz. Cade előtt végre megnyílt az út, hogy a magáévá tegye. Es pont most váltál a célpontommá — az Edénnyé. Az eszközzé, mellyel fizethetünk a kardért, hogy végezzünk az ellenségünkkel. Holly jelentette a koronát, melynek visszaszerzésén immár kilencszáz éve munkálkodott, a csökönyös törekvést, létének egyetlen okát. Sosem járt még ily közel a célhoz... Csupán annyi a teendője, hogy felhasználja és elárulja a nőt, akinek birtoklására egész életében várt. 3. FEJEZET Holly elfordult és meggörnyedt, hogy begombolja magán az inget, a válla fölött mindvégig szemmel tartva ezt a Cadeont. Emlékezett rá, hogy már találkoztak. Mintha soha többé nem feledhetné azt a káprázatos zöld szempárt. Az akcentusa is felrémlett benne - a brit gyarmatokat idézte, és szokatlan hanglejtéssel beszélt. Hónapokkal ezelőtt megkörnyékezte a kampuszon. Eleinte pimaszkodott, aztán elnémult, majd dadogni kezdett, miközben vakmerően tetőtől talpig végigmérte. Holly már akkor furcsának találta. És ez azelőtt történt, hogy tudomást szerzett volna arról, mi rejtőzik a ruhája alatt. Most pedig a saját szemével látta, mit takart az ing. Cade lecsupaszított mellkasán hullámoztak az izmok, közvetlenül duzzadó bicepsze felett széles aranypántot viselt. Éppoly masszív volt, mint a többiek, ő maga ismerte be, hogy közéjük tartozik. Holly megborzongott, s próbálta kirekeszteni a körülötte heverő hullák látványát. Cade azonban valóban másnak tűnt, arcvonásai inkább tűntek emberinek. Szarva nem meredt előre, hanem a fejéhez simulva megbújt homokszínű hajában. Hogy láthatok ilyen jól szemüveg nélkül?— Miért bízzak meg benned? - Mert az a feladatom, hogy megvédjelek. Mások is a nyomodban vannak. Később megmagyarázom. Mivel a lány még mindig habozott, hozzátette: - Ez a tizenkettő csupán az első kör, akiket neked szántak. - Az első kör? - kiáltott fel Holly. Valahol a felettük lévő szinten megnyikordult egy ajtó. Cade felpattant. - Gyere velem, ha élve akarsz kijutni innen! - H-hova megyünk? - Elmenekülünk. Én gondoskodom a biztonságodról, te cserébe megbízol bennem. - Odanyújtotta neki a nagy kezét.


- 11 -

Más lehetőséget nem látván, Holly elfogadta az egyezséget. A férfi felhúzta. Mindent egybevetve, Holly meglepően szilárdan megállt a lábán. Cade egy percre sem engedve el a kezét, kivezette a csarnokból, át egy homályos kőfolyosón. Amikor a folyosó egy fali fülkét keresztezett, megpillantottak három hímet ugyanolyan palástban, mint az előzőek, akik ugyanazon a furcsa nyelven beszéltek. Cadeon visszahúzta Hollyt a falhoz, és a fülébe súgta: - Egy pisszenést se! Itt maradsz, míg vissza nem jövök érted! Világos? Holly bólintott. Cade visszafordult. Amint támadásra készülődött, hátának széles izmai a lány szeme láttára indultak növekedésnek. Szarva kiegyenesedett és elfeketedett. Holly szétnyílt ajkakkal figyelte, mint veti be magát a többiek közé. Cade eszméletlen tempóra kapcsolt, üvöltésébe belerázkódott a helyiség, Holly érzékeny füle is belesajdult. Cade a szarvánál fogva megragadta az egyik démont, s addig csavarta a fejét, míg hangos pukkanás nem hallatszott. Aztán szemtől szembe fordult a másik kettővel, s alsófelső agyara még jobban megnyúlt. Úgy használta, mint a vadállatok, ahogy mart és tépett vele. Holly eltöprengett, vajon ő is így tajtékzott-e a dühtől, amikor gyilkolt. Korábbi rettenthetetlensége elillant. A démon szeme ezalatt az előzőhöz hasonlóan elfeketedett, s a lány borzongva hátrált. Csak nem hitte, hogy Cade más? Haza akarok menni! Örökre elfelejteni, hogy ez valaha megtörtént. Miért bízzon benne? Magamtól is kitalálok. Elosont a csetepatétól, s szaporán arrafelé vette útját, amerre elindultak. Egy nyílt galériába ért ki. Itt még több bizarr szimbólum volt a faszékekbe és a kőpadlóba pecsételve. A falakon antik faliszőnyegek függtek. Egy polcon emberinek tűnő koponyák sorakoztak, ám homlokukon szarvak voltak, s állkapcsukban alul-felül agyar éktelenkedett. Aztán észrevett egy szabadba vezető szárnyas ajtót. Ha sikerülne kijutnia, találhatna egy kocsit vagy elrejtőzne. Hirtelen golyózápor robbantotta le a vakolatot alig egy méternyire, jobbra tőle. Elakadó lélegzettel hátrapillantott, s balra cikázott. Férfiak szegeztek rá géppuskát halálos szándékkal. Egy másik fegyver is tüzelni kezdett valahonnan. Holly mindkét oldalán golyók lyuggatták a falat, lassan körbezárták. Kitért jobbra, majd megint balra, de a lövések elzárták útját. Hatósugaruk egyre közeledett. Már csak alig egy méter választotta el mindkét irányból. Megdermedt a félelemtől. Hirtelen üvöltés zengte túl a puskaropogást. Cadeon a golyózáporba vetette magát, hogy a lányhoz jusson. A karjába kapta, és magához szorította. Épp elérték őket a lövések, mikor a falnak préselte, hogy testével fedje Holly minden porcikáját. Fogcsikorgatva fogadta a beléfúródó első lövedéket, de nem fordulhatott sarkon, hogy menekülőre fogja, különben kockára teszi a lány életét. Holly könnyekre fakadt. A második golyó, a harmadik, a negyedik... Cade lebámult a lányra, szénfekete szemével szinte felfalta, úgy szűrte a foga között: Soha többé... ne menekülj előlem! Érted? — I-igen - súgta megtörten, s zokogása a férfi megtermett testének minden lövésre adott rándulásával erősödött. Cade figyelmeztetés gyanánt dühödten megeresztett a válla felett feléjük egy robajló morgást, majd érdes hangon csitította a vinnyogó lányt: - Ugyan, ugyan, kislány! Cssss! — És rövid, fekete karomban végződő, óriási ujjával letörölte a könnyeit. A lövések hirtelen elhaltak. Holly kilesett Cadeon válla felett. A palástba bújt démonok a fegyvereseknek rontottak. Míg azok megütköztek, Cadeon, Hollyval a hóna alatt, sprintelni kezdett a szárnyas ajtó felé. Ahogy odaért, a levegőben úszva félfordulatot tett, s olyan erővel vetődött golyó szaggatta hátával az ajtónak, hogy az kifordult a sarkából. Kicsörtetett az éjszakába, és egy vén dzsip felé vette az irányt, mely a birtok szélén parkolt. Feltépte a vezetőfülke nyikorgó ajtaját, belökte Hollyt a repedezett műbőr ülésre, majd utánalendült. Elkapta a slusszkulcsot és elfordította. Semmi. - Bedöglött az aksi? - kérdezte a lány, miközben lerázta magáról a döbbenetét és a ködöt. - Működik Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 12 -

egyáltalán ez az izé? - Csomagolópapírok és szétlapított üdítős dobozok lepték el a padlót. - Hé, hé, te csak ne fikázd a dzsipet! Számtalanszor húzott már ki a bajból! - Óvatosan fel-le mozgatta a sebváltót. - Meg kell győződnöm róla... hogy tudja, üresben vagyunk. - Holly kattanást hallott. Tessék! A motor bőgve életre kelt. Cade leereszkedően a lányra sandított, amint a földúton robogtak. Holly hátranézett és vetett egy pillantást a birtokra. Kívülről a rezidencia méltóságteljes látványt nyújtott, a park makulátlannak tűnt. Meg sem fordult volna a fejében, miféle lények ólálkodnak a mélyén. És most itt ül a fajtájuk egy másik példányával. Cade felé fordult, és tanulmányozta a lényt - ezt a ... démont. A démon napbarnított arcán szőke borosta nőtt, dús, egyenes haja férfias állkapcsa alá ért. Egyenetlen fürtjeit kiszítta a nap. Jobb karján az aranypántot nyilvánvalóan állandóan viselte, mintha le kéne vágnia ahhoz, hogy dagadó bicepszéről lehúzza. És azok a szarvak... Korábban, amikor kiegyenesedtek, megnőttek és sötétre váltottak. Most simán, kagylószínben simultak a koponyájához. Összeborzolt hajában észre sem lehet venni őket egykönnyen. - Na, milyennek találsz? - érdeklődött Cade mély, morajló hangon. Holly elpirult. - Én csak... még sosem láttam szarvat ezelőtt. - Gyanítottam, hogy sokkolni fog. - Most hova megyünk? - Kiviszlek a városból - felelte Cade. - Itt túl forró a talaj a lábunk alatt. Holly észrevette a vért az üléstámlán. - Hogy vagy képes mozogni azzal a rengeteg golyóval? - Kurva nagy fájdalmak árán, Holly. A lánynak a lélegzete is elakadt, a trágár beszéd éppúgy bántotta a fülét, mintha a körme csikorgott volna a táblán. - Ó, ugyan már, tündérem! Innentől fogva még kevésbé fogom megválogatni a szavaimat. - Én... csak megszokás kérdése. Túléled? - Ki fogom őket vetni magamból. - A lány homlokráncolására némi magyarázatot fűzött hozzá: - Kilöki őket a bőröm gyógyulás közben. Holly azonban alig bírt ráfigyelni. - Mit akartak tőlem azok az alakok? És kik lövöldöztek? - A fegyveresek vérszívók voltak. Vámpírok. - Vámpírok - súgta halkan, de gondolatban sikított. Ez kész elmebaj! - Nyilván tudják, hogy még nem váltál teljesen halhatatlanná. A mi fajtánk sosem nyúl fegyverhez, tanúság erre, hogy milyen fosul céloznak. Holly szeme megrebbent a trágárság hallatán, de ez alkalommal legalább nem akadt el a lélegzete. – Még mindig az a kérdés: miért? - Mert egyszeriben te lettél a legnépszerűbb leányzó a városban. - Mit akar ez jelenteni? - Majd a tanítványai számára tartogatott, szigorú hangnemben hozzátette: És ne fárassz rejtélyes válaszokkal, Cadeon! - Csakhogy ez nem a kérdések ideje, Holly. Fényszórók villantak fel előttük az úton. Egy terepjáró torlaszolta el a bejárati kaput. - A rossebbe! - csattant fel, majd a murvát felcsapva, megperdült a kocsival. - Még több vámpír! Holly a műszerfalba csimpaszkodott. - Most hova megyünk? - Csak egy út maradt, ami kivezet a birtokról. A mocsáron át. - Honnan veszed? -Jártam már itt. - Holly haragos pillantására folytatta: - Máskor is felkerestem már a démonokat. A fajtám képviselőjeként. - Te... te bratyiztál azokkal a dúvadakkal? A te „fajtád" is rabol nőket? - Rabol-e nőket? Az a harci helyzet, babám, hogy alig bírom távol tartani a csitriket a krapektól. Holly elkerekedett szemmel visszhangozta: - Babám? Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 13 -

Csitriket? Honnan csöppentél ide? A tizenkilencedik századból? Vagy csak rühelled a női nemet? - A középkorból származom, és soha, de soha nem rühelltem a nőket. - A fékbe taposott, és rángatva fokozatot váltott a négykerék-meghajtású sebváltón, miközben erélyesen a lányra szegezte tekintetét. - A természetemből fakad, olyan ez, mint valami ajándék. – Ismét a gázra lépett, mire Hollyt az ülésnek szegezve megugrottak, és átrobogtak az érintetlen parkon. - Miért akartak bántani? Nem vétettem semmit, ami miatt ezt érdemelném. - Nem az számít, mit tettél, hanem az, ami vagy. - Mármint hogy matektanár? - kérdezett vissza a lány fojtott hangon. - Most Valkűr vagy. Mégpedig nem is akármilyen. Biztos anyukád is az volt. - Valkűr! Az én anyukám egy piteevő verseny nyertese volt! És embervolt! Két éve halt meg. - Akkor a szülőanyád volt az. Holly döbbenten elnémult egy percre. Honnan tudja ez a démon, hogy örökbe fogadták? - Még csak nem is ismertem. — Lelki szemei előtt mindig riadt bakfisként jelent meg, akinek hihetetlen, de volt annyi sütnivalója, hogy a lehető legcsodásabb ajtó elé tegye le újszülöttjét. És most azt állítja ez a démon, hogy az anyja Valkűr volt? - Pontosan mit takar az, hogy Valkűr?És miből találtad ki, hogy örökbe fogadtak? - Hagyjuk a kérdéseket későbbre! Momentán át kell vergődnünk a mocsáron. Egy bozótos sötét vonala derengett fel előttük. -Nem látok utat! - Pedig van itt egy leágazás — jelentette ki Cade, majd közönyösen megjegyezte: - Lehet, hogy csöppet benőtte a növényzet. - Csöppet! Biztos nincs más kiút? A férfi bólintott. — Ingoványos folyó és mocsár övezi a birtokot. - Mik az esélyeink, hogy átjutunk rajta? - Amondó vagyok, hogy egy a tizenöthöz. Holly szeme tányérnyira nyílt. — Ilyen esélyekkel én nem vágnék bele! - De igen, ha semmi más kilátásod nem lenne. - Ó, istenem! - motyogta Holly, s körbetapogatta az ülést. - Merre van a biztonsági öv? - Néhány éve kimúlt. - És nem csináltattad meg? - csattant fel a lány. - Ritkán fuvarozok halandókat, tán azért! – mennydörögte válaszul Cade. Holly igyekezett nyugodt hangot megütni: - Cadeon, én nyomát sem látom semmiféle leágazásnak. - Démoni megérzés. Megtalálom. – Mindazonáltal kinyújtott karját a lány mellkasának szegezte, ahogy közeledtek. - U-ugye, nem fogunk tényleg bemenni oda? - Bízz bennem! Ez a lény megmentette az életét, és szitává lövette magát miatta, mégis volt benne valami, ami kifejezetten gyanút ébresztett... Cade rávillantotta hetyke mosolyát, agyara alig észrevehetően kilátszott. - Bár, ha fohászkodó fajta vagy, itt a kitűnő alkalom! 4. FEJEZET Holly a férfi karjának vetődött, amint a dzsip belódult a bozótosba. Ágak és levelek csapódtak a fel-le bukdácsoló vezetőfülke szélvédőjének. Aztán elütöttek valamit, ami tollakat hagyott hátra maga után, és dühös rikoltozás közepette visszavonulót fújt. Holly a háttámlába kapaszkodva megfordult és körbevizslatott. — A sarkunkban lesznek, hogy csapdába ejtsenek! - Az ő szép, csicsás terepjárójuk alacsonyabban fekszik az útra, mint az ilyen kivénhedt dzsip, amilyen az enyém. Egy kis szerencsével megfeneklenek. Legalábbis mielőtt mi tennénk. Az őshonos növény- és állatvilág tömeges kipusztításának zaját túlkiabálva, tette fel Holly a kérdést: Miért segítesz nekem? - Kufár vagyok. Jelen haknimon életben kell hogy tartsalak. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 14 -

— Kufár? Ki fizet neked? Ki bérelne fel egy démont, hogy életben tartson a démonveszélyben? — Na és a vérszívók? — Hogy is feledhetném? - Holly a homlokába csípett. — Ki fizetett neked? — Majd később megbeszéljük. — Legalább azt áruld el, miért engem pécéztek ki azok a démonok! Én vagyok a legunalmasabb személy ezen a világon. Cade a lány szemébe nézett. - Többé már nem, tündérem! Holly ismét hátrapillantott, és észrevett egy fényszórót. -Jönnek! Olyan nyelven szórva a szavakat, amit Holly soha életében nem hallott, Cade még inkább rákapcsolt. — Cadeon, biztonságos ilyen gyorsan hajt... Lövések dörrentek, golyózápor zúdult a dzsip fenekébe és Holly visszapillantó tükrére. Cade elkapta lapáttenyerével a lány tarkóját, és lenyomta, mire Holly az ülésbe csúszott. Az ablakon átfúródó tükörszilánkok láttán felsikoltott. Körülöttük mindenfelé üveg csörömpölt; Cade felüvöltött fájdalmában. A szélvédőn villás repedések futottak szét, mielőtt felrobbant volna, és üvegszilánkok garmadája hullott rájuk. — Csak óvatosan azzal a sikoltozással, babám! — Hát ezt meg hogy csináltam? - kiáltott Holly, kétségbeesetten söpörve magáról az üveget. — A szörny természete - recsegte Cade. — A Valkűrök sikolya széthasítja az üveget. Megtanultad a leckét, ugye? Holly észrevette, hogy a férfi füle mögül vér csordogál. Az ajkába harapott, és róla is lesöpörte a szilánkokat. Cade-et megdöbbentette ez a gondoskodás. Nahát, tündérem, milyen édes vagy! De egy kicsit lejjebb, egy kicsit jobbra még édesebb lenne... - Vigyázz! Az útnak hűlt helye támadt. Zavaros fekete víz borította legalább három méter hosszan. - Kapaszkodj! - Cade a karját megint elé fonva, felrántotta Hollyt. - Miért gyorsítasz? - Nehogy elakadjunk! - felelte épp, mielőtt elérték a vizet. Holly újra a karjának repült. A motorháztetőre fröcscsenő víz az arcukba vágott a hiányzó szélvédőn át. A dzsip orra lebukott. Víz áramlott a fülkébe. Sár, vízililiom- levelek és folyami rákok emelkedtek ki, mintha hálóval halászták volna őket. A motor erőlködve bőgött, ahogy kipöfögtek a másik oldalon. Ismét a többé-kevésbé szilárd talajra érve, Cadeon kirázta a haját, mint egy állat. - Baromira képtelen vagyok elhinni, hogy megcsináltuk! Holly kihúzta elázott tincseit a szeméből, és a korábbi vércseppeket letisztogatva, megtörölte nedves arcát az ingujjával. Cade rávigyorgott. Holly visszabámult rá. A csapáson ismét feltűnt a terepjáró. A vámpírok a sarkukban voltak. Nyilván azt gondolják, a démonok már megkapták tőle, amit akartak, és most nem kockáztathatják, hogy a végső jóság vagy végső gonoszság démonalakot öltsön. - Beszarás! Holly megint elsikította magát. - A stílus? Igen? Mert ha... Mint akit puskából lőttek ki, Holly vinnyogva az ölébe pattant. Cade nagyot nyelt, minden idegszálával tudatában volt annak, hogy a lány térde az ágyékára kulcsolódik, miközben semmit sem visel az ing alatt. Más helyzetben el lett volna ragadtatva egy ilyen felállástól, sőt, talán ő maga ügyeskedett volna azon, hogy erre rávegye. Most azonban alig látott ki a lány imbolygó feje mögül. — Csak egy rák! — N-nem, nem csak... A furgon élesen egy kátyúba szaladt, majd kiemelkedett. Aztán egy újabba és megint egy újabba. Cade elkapta a lány derekát, mire az oldalra dőlt. - Vigyázz a térdeddel a mogyoróimra, babám! Megfogta a combja közét. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 15 -

Ahogy a tenyerében érezte puha, adakozó, forró húsát, halkan felmordult. A motor zúgott, a dzsip bukdácsolt, ők pedig egymásra néztek. Holly elkerekedett szemmel taszította félre a kezét. De még mindig nem szállt le róla. - Nem csak egy rák! — kiáltotta. — Akkor mi az? — fortyant fel Cade. — A-az! — A padlón csapkodó víztócsára mutatott. Egy apró halászvipera csatlakozott hozzájuk a kocsiban, s kábán úszkált a lapított Red Bull-os dobozok között; láthatóan éppúgy a frász kerülgette, mint Hollyt. Cade utánakapott, de az becsusszant az ülés alá. Sosem hitte volna, hogy egyszer ezt mondja, de... – Szállj le rólam, Holly! Vissza a helyedre! Csak húzd fel a lábad! Holly a fejét ingatta. - Nem, amíg ez el nem tűnik! — Akkor muszáj lesz vezetned. — Rendben — mondta reszketegen, s átvette a kormányt, míg a férfi kiaraszolt alatta. Cade keze villámként nyúlt az ülés alá. — Ide gyere-jtekis rohadék! — Cadeon! / — Ó, ugyan már, tündérem! A dzsip lassulni kezdett. Cade, mint/aki rugóra jár, felegyenesedett, s ahogy hátranézett, elvakította a közeledő fényszóró. — Mi a jó büdös francot művelsz? – vakkant rá a lányra. — Valami ideúszott a vízben! - Holly, nyomd tövig azt a pedált, vagy véged van! Világos? Holly szemmel láthatóan megborzongott, majd hoszszan lenyújtotta a lábát, s mivel alig érte el a pedált, a lábujjával taposott bele. Valahányszor zökkent egyet az ülésen, a jármű lassult, de újra meg újra szorgosan belelépett. Cade ezalatt tőrbe ejtette a viperát. Tudván, hogy nője a saját szemével akarja látni, hogy elhiggye, a magasba emelte a kígyót, miközben az vidáman belémártotta méregfogait. - Nézd, itt van! Vizuális megerősítés! – Kihajította az ablakkereten. - És most told ide a kis segged, és koptassuk le ezt a rakás anyaszomorító faszkalapot, jó? -Jó. Holly átlendült felette. Cade-nek igencsak nehezére esett megállni, hogy az öléhez ne szegezze, de végül átvette a volánt. Egy enyhe emelkedőn másztak fel, majd ereszkedtek le, amikor újabb vízmosásra lett figyelmes. Hollyt az oldalára rántva felgyorsított. – Kapaszkodj belém! A lány átkarolta a törzsét karcsú karjával, arcát belétemette. Cade megfeszült, még egy ilyen pillanatban is majd elepedt a vágytól. Magához szorította. Hatvan kilométer per óra. A nője. Hetven. Ölelő karja megfeszült, ahogy a kaszni vibrálni kezdett, mintha kövek zörögnének egy konzervdobozban, csak ennek az ezerszerese. A dzsip csaknem nyolcvan kilométer per órás sebességgel rontott neki a vízmosásnak, s átszántott a vízen. A közepére érve a motor hörögve köpködött. Víz került a kipufogóba. Cade gázt adott. — Gyerünk, kicsim! — motyogta. Paradox módon füstöt érzett. Túráztatta, túráztatta, aztán... Az öreglány kikecmergett a túloldalon. Ekkor Cade visszapillantott, s mikor látta, hogy a terepjáró a nyomában elakad, muszáj volt megpaskolnia a repedezett műszerfalat. — Lekoptattuk őket. Nem rossz kis dzsip, mi? - mondta. - Holly? - Zavart homlokráncolással nézett le rá. A lány továbbra is úgy ölelte a törzsét, mintha fa lett volna a viharban. Mintha szüksége lett volna rá a vigasztalódáshoz. Cade-nek fogalma sem volt, mikor érezte magát akár tizedennyire jól. 5. FEJEZET - Kissé le vagyok itt kötve, Rydstrom - csattant fel Cade, amikor bátyja ismét rácsörgött. - Mi baja a telefonodnak? - Elázott. - Hazaértél már? - Úton vagyok — felelte Cade. — Negyedóra múlva ott vagyok. Te merre jársz? Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 16 -

- Egy órányira a várostól. - Elhallgatott. – Izgatottnak tűnsz. És nem... boldogtalannak. Az éleslátó Rydstrom jól ismeri. Oly soká akarta Hollyt a távolból, és most, hogy vele van, beszél hozzá, megérinti. .. — Na, menj a sunyiba, Rydstrom! - Történt veled valami. Bármi legyen az, felejtsd el! Vár ránk a munka! Cade lepislantott a még mindig rákulcsolódó Hollyra, majd vissza az útra. Aztán démon nyelvre váltott, és kijelentette: - Kétlem, hogy azt akarnád, felejtsem el. Nálam van a Valkűr. - Hogy a pokolba lehetséges ez? Fogalmunk sem volt, ki az... - A nőm. Tudtad, hogy ő a célpont? — Az ki van zárva. Holly Ashwin ember. -Többé már nem. — Biztos? Biztos, hogy ő az Edény? — A hely, amit említettél, ott tanít matekot. És a Démoniak rendje elrabolta. Az imént csusszantunk ki a markukból. A vámpírok is beszálltak a játszmába. Próbáltak végezni vele. Rydstrom nagyot sóhajtott. - Sejtelmem sem volt, hogy a tiéd az Edény. De tény... ez semmin sem változtat. Nincs más lehetőségünk. Amikor Cade nem válaszolt azonnal, hozzátette: —Ni'x épp a múlt héten érdeklődött, feladnád-e a nődet, hogy visszaszerezd a királyságot. Mire rávágtad, hogy fel. Hazudtál? — Teszem, amit tennem kell. — Ha nem tudjuk megölni Omortot, örökre elveszítjük Rothkalinát. — Erre még én is emlékszem! — fakadt ki Cade. – Kilenc évszázadon át verted az üres fejembe. — Helyes. Akkor tehát: a repülőtereken forró a talaj. Muszáj lesz kocsival kifuvarozni a városból. — Hová? — Groot birtokára. — Az meg hol a fenében van? — Nem ismerjük a célállomást - közölte Rydstrom. — Három ellenőrzőpont lesz szerte az országban. Mindegyik információval szolgál a következő helyéről, míg meg nem kapjuk a végső eligazítást a birtokhoz. Csupán az első ellenőrzőpont helyét tudom. — Minek ez a felhajtás? — Grootnak kell az Edény, de nem akarja, hogy felfedezzék az erődjét. Külön óvintézkedéseket tesz, nehogy kövessenek minket. - Dunsztod sincs, merre lehet? - Valami elvont helyen, ahova nehéz eljutni, s ahol sok a föld. A Yukonról csicseregnek a madarak. Meg talán Alaszkáról. - Érthetetlen, egyáltalán miért bízza ránk az egészet. - Noha az eszközeid megkérdőjelezhetőek, mindig elvégzed a munkád. A problémásakat is. És azzal is tisztában van, milyen égető szükségünk van arra a kardra. - Miért nem találkozik velünk? - Sosem bújik elő a vackából. Omort nyomban elpusztítaná. Groot az egyetlen, aki birtokában van az eszköznek, mely végezhet vele. Legalábbis tudomásunk szerint. - Ez meg mit jelentsen? - kérdezte Cade, bár értette, mire céloz bátyja. Volt már egy vezetőjük, egy vámpír, aki ismerte egy módját a varázsló megölésének. De hogy megmentse a vérszívót egy bizonyos haláltól, Cade véletlenül kioltotta a vámpír Menyasszonyának életét. Egy Néomi nevű, fiatal emberlányét. Az emlék, ahogy kardja behatol Néomi testébe, kéretlenül felszínre tört... Elhessegette. Cade mestere volt a hívatlan valóság elhessegetésének. Ha csapdába ejtik a vámpírt, és kínzással próbálják kihúzni belőle az információt, akkor sem okozhatnak neki nagyobb fájdalmat a Menyasszonya elvesztésénél. Azon az úton tehát nem indulhatnak. Újfent Cade a bűnbak. - Omort már valószínűleg kiszagolta, mi a szándékunk - folytatta Rydstrom. - Ezt nem fogja szó nélkül Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 17 -

hagyni. Minden eszközt bevet majd, hogy akadályokat gördítsen elénk, s ne tudjuk eljuttatni az Edényt Groothoz. - Kissé ironikusnak találom, hogy pont amikor kiderül, a nőm többé nem a tiltott ember kategória, ki kell szolgáltatnom őt. — Nem tudhatod biztosan, hogy a tiéd. És ha mégis, gondolnod kell a kötelezettségeidre. Legutóbb, amikor a királyság sorsát a kezedbe helyeztem... — Elhallgatott. - Most azt kell cselekedned, ami helyes. Kudarcai felemlegetésére Cade-et megint mardosni kezdte a bűntudat, s gyengéden arrébb taszigálta Hollyt magától. A lány felült, lerítt róla, milyen zavarban van, amiért ilyen sokáig belécsimpaszkodott. — Akkor felesleges hazamennem - jelentette ki Rydstrom. - Találkozzunk tizenegykor a benzinkútnál a tótól északra. Onnan indulunk tovább. — Ott leszek tizenegyre. Miután Rydstrom letette, Cade telefonált Röknek, aki egy személyben volt parancsnokhelyettese és lakótársa. Démon nyelven kezdte: - Próbáltalak hívni erősítésért korábban. Mielőtt rohammal bevettem a Démoniak tanyáját egy szál magamban. — Csakugyan? — kérdezte Rök unottan. — Éppen becserkésztem a lompost. — Mikor nem cserkészed be éppen? Szükségem van rád otthon. — Mi a pálya? - tudakolta Rök, majd lepisszegett egy női hangot, aki azt motyogta: „Bújj vissza az ágyba!" Cade sebesen beszámolt a fejleményekről, s azzal zárta: — Tíz perc múlva légy ott! Kinyomta a telefont, és Hollyra pillantott, aki kábán bámult ki az ablakkereten. Haja rakoncátlan vörösesszőke fürtökbe száradt. Több mint egy éve várt, hogy láthassa a haját kiszabadulni a szoros kontyból, amit állandóan viselt; vagy ezerszer képzelte el már kiengedve. Gyanította, hogy göndör. Holly biztosan utálja, s úgy veszi, ez is egy olyan területe az életének, amit nem tarthat az irányítása alatt. Olyan elveszettnek tűnt. Cade keze ökölbe szorult, ahogy megálljt parancsolt magának, nehogy ismét megérintse. De muszáj volt ellenállnia. Az nem járja, hogy még erősebben kötődjön hozzá. A hosszú hónapok megfigyelése során egyre jobban lenyűgözte a lány. Miközben ott ült a szomszédos épület tetején, megfigyelte szigorúan fegyelmezett napirendjét. Többek között az egyórás úszást a tetőn kialakított magánmedencében, a napi háromórás munkát a disszertációján és a reggeli vagy esti egyórás takarítást a már amúgy is tipp-topp tetőtéri lakásban. Eleinte vakarta a fejét a furcsa kis halandó ismétlődő szokásai és megszállott tisztaságmániája láttán. Most azonban csak vállat vont. Ez is része volt annak, ami különlegessé tette Hollyt. A kampuszon látta, hogy gondolataiba merülve üldögél, újra és újra az ajkaihoz emeli a gyöngysorát, vagy ádáz ötletrohamokban püföli a laptopját. És a fiújával együtt is megfigyelte, s barbár öröm járta át, valahányszor Holly megtagadta az ajkát attól a kis pöcstől, s inkább az arcát fordította oda neki. Az a krapek egy éjszakát sem töltött nála, és Holly sem maradt vele soha. Ez volt az oka, hogy az ember még életben volt. Cade azt hitte, rengeteget megtudott Hollyról, azt azonban nem feltételezte volna, hogy ilyen bátor. Nem sok nő dugná a lábát vakon a vízbe, melyben kígyók tekeregnek, s még kevésbé mészárolnának le egy tucat démont. Ám hallgatása kényelmetlenül érintette. Az összes hóbortja ellenére, Hollyra nem volt jellemző a szégyenlősség, se a tétovázás, hogy kimondja-e, amit gondol. - Te, ö, van kérdésed? Holly habozás nélkül feltette: - Vissza lehet fordítani ezt a változást? Cade görbe szemmel sandított rá. - Minek akarnád visszafordítani? Elég gyorsan feladnád a halhatatlanságot. - Igaz, a Szövetségbe való bevezettetése kíméletlenre sikerült, de mégis... - Nem akarok ilyen maradni. Vissza akarok változni olyanná, amilyen voltam.


- 18 -

Kufárként Cade elsődleges feladata az volt, hogy azonosítsa, mit kíván az ügyfél. Aztán győzze meg két dologról. Egy: hogy meg tudja szerezni neki. Kettő: hogy ő az egyetlen, aki képes megszerezni. Holly épp az imént nyújtotta át neki saját magához a kulcsot. Ami remek, mert muszáj lesz neki mondania valamit, amivel biztosíthatja az együttműködését, valamit, ami nem az igazságról szól: Hogy megkaparintsak egy fegyvert, át kell adnom téged egy gonosz varázslónak, aki minden valószínűség szerint megbűvöl, hogy lefektessen. Mihelyt megszülöd neki a gyermeket, akiben testet ölt a végső gonosz, talán szabadon enged. - Esetleg van rá mód, hogy visszacsináljuk a dolgokat. — Persze, valójában szemernyi esély sem volt rá, hogy visszafordítsák a változást. Holly szemében remény csillant, ahogy ráemelte tekintetét. Ha Cade csak egy hajszálnyival kisebb seggfej lett volna, ez a nézés igazán zavarta volna. Ám úgy állt a helyzet, hogy alig vette észre. De alig. - Miként? Miként lehetséges? - Figyelj, nem akarok meggondolatlan kijelentéseket tenni, vagy túl sokat ígérni - felelte. - Most hazamegyek, feltankolok némi ellátmányt, mielőtt elhúzunk a városból; aztán találkozunk a fivéremmel, aki többet tud erről az egészről. Csak bírd ki velem addig, és majd kifundálunk valamit, hogy mindenki jól járjon. Holly nagy sokára bólintott. - Én is szeretnék hazaugrani, és bepakolni néhány ruhadarabot meg pár cuccot. - Az kizárt! Figyelik az otthonodat! - De szükségem van a... a gyógyszereimre. A válltáskámban voltak. - Miféle gyógyszerekre? - érdeklődött, noha ismerte a lány kényszerbetegségét, már egy ideje tanulmányozta. Csupán kíváncsi volt, bevallja-e. Holly felszegte az állát. - Amiket felírtak a kényszerbetegségemre. - Hallottam már ilyenről. - Holly egyenesen imádni fogja a lakását. - Akkor megérted, miért kell értük mennem. - Belehalsz, ha nélkülöznöd kell a tablettáidat? Mert az fix, hogy abba viszont bele, ha értük mész. Már nyüzsögnek az orgyilkosok az épületben. Holly szemöldöke összefutott. - Azt mondod, épületben. Honnan veszed, hogy nem családi házban lakom? És miből tudtad, hol találsz ma este? - Végeztünk némi háttérmunkát veled kapcsolatban. Ma este követtelek, és láttam, hogy elrabolnak. -Áruld el nekem, ki bérelt fel téged, hogy megvédj? Ez kínos lesz, ha Holly tovább erősködik. - Nem tudom pontosan. A munka leírása csupán azt részletezte, hogy gondoskodjam a biztonságodról meg hogy mi a tarifa. A többi nem az én gondom. Holly egy percre némaságba burkolózott. - Háttérmunka velem kapcsolatban? - kérdezte végül. — Ügy érted, kémkedtél. - Nem kérek érte bocsánatot, nem, amikor az az eredménye, hogy megmentem az életed. - És mit derítettél ki rólam? Mit feleljen erre? Valahányszor azt hitte, végre kiismerte, a lány mindig meglepte. Az elmúlt hónapok során hitte már stréber matekosnak, kampuszfeministának, szűzkurvának, elvetemült környezetvédőnek és álcázott szexbombának. Végül rájött, miért nem képes fogást találni a valódi lényén: mert Holly maga sem talált fogást saját magán. Ő maga sem alkotott fogalmat arról, hogy kicsoda. - Huszonhat éves vagy, egyke, örökbe fogadtak — sorolta aztán. - Az örökbe fogadó szüleid mindketten természetes halált haltak az elmúlt két évben. Egy vagyont hagytak rád... - A lányra sandított. Holly arca meg sem rezdült. - Folytasd!


- 19 -

- Van két mesterfokozat a tarsolyodban, és hamarosan befejezed a PhD-t matematikából. – Magabiztosságod ama tudatból fakad, hogy eszes vagy, és ez pokolian izgató. - Szeretsz úszni. - A tested még abban a szemérmes fürdőruhában is térdre kényszeríti ezt a démont itt. - Van egy fiúd, aki szintén PhD-ra jár. - Fiú e g y bájgúnár macskajancsi és hipochonder. - Focistáknak oktatod a matekot vagy ilyesmi. — S minden veled való kamatyolásra tett utalással rendszeresen kísértik a démonharapás általi halált... - Szereted, ha a dolgok... tiszták. - Szereted a bluesrockot és az előre csomagolt ételeket. - Ez mind igaz - hagyta rá Holly. - Ugyanakkor én semmit sem tudok rólad, kivéve, hogy démon kufár vagy, akinek legalább egy bátyja van. Cade elfojtotta keserű hahotáját. Ez minden, amit tudni kell rólam, gondolta epésen, bár mást mondott: - És ez valószínűleg jól is van így. Minél kevesebbet tudsz, annál jobb. 6. FEJEZET Hosszú percekkel azután, hogy elköszönt Cade-től, Rydstromot még mindig nyugtalanság emésztette. Ez gáz. Groot küldötte ragaszkodott hozzá, hogy a várostól háromszáz mérföldre találkozzanak, és ő csak fél óra múlva ér a benzinkúthoz, ahol csatlakozik Cade-hez. Még jobban felgyorsított, Mercedes McLarenje szinte repült a régi útszalagon, melyet töltésszerűen építettek az ártérre. Könnyed kétszáztíz kilométer per órával száguldott olyan simán és egyenletesen, hogy a kocsi unottnak tűnt, mintha sértődöttségében hallgatna. Muszáj találkoznia az öccsével, mielőtt az valami ostobaságra ragadtatná el magát. Szerinte Cade sem volt egészen tisztában azzal, mennyire akarja ezt a nőt. És ez nagy gáz. Mert nem lehet biztos abban, hogy Cade nem fogja magát csak úgy, és lép meg Hollyval most, hogy megkaphatja. Hogy ő maga gyanította-e, hogy Holly Cade nője? Igen. Ámde a napnál is világosabb, hogy ez nem így rendeltetett. Cade eddig nem tarthatott rá igényt, mert halandó volt. Most viszont rajta áll vagy bukik, visszaszerezheti-e a királyságát vagy sem. Visszaszerezheti-e Rothkalinát... A gondolatra, hogy felszabadíthatja az országát, s azért dolgozik, hogy népe egy évezrede most először virágozzon, a szíve hevesebben vert. Omort kegyetlenül bánt velük, mindenfajta lázongást letört, a vétkezőket szadista módon megbüntette. Most azonban... Cade kezében nyugszik a szabadulásuk. És ez nem egy életbiztosítás. Cade pokoli csalódást jelentett számára. Rydstrom az a fajta hím volt, aki a józan észt dicsőítette, azon ritka példánya volt a tomboló démonoknak, aki sosem veszítette el a fejét. Kivéve, ha Cade-ről volt szó. Ő aztán mindenkinél jobban tudta, hogyan hozza ki a sodrából. Viszonzásul keményen bánt vele. Egyesek szerint túl keményen. Ám hiába határozta el hírhedt bunyóik után megannyiszor, hogy örökre búcsút vesz tőle, ilyenkor mindig bevillant neki öccse képe kócos szőke, hétéves pocok kölyökként, fején szarv gyanánt kis dudorral, amint a sarkában koslat, és hősként imádja. Ilyenkor remény gyúlt benne, hátha Cade jó útra tér, és kezd valami értelmeset az életével. De ha most nem cselekszik helyesen, ez a remény örökre kialszik. Ahogy eszébe jutott a nap, amikor Cade először látta meg Hollyt, nagyobb sebességre kapcsolt... Alig egy éve Cade elvállalta, hogy elhozza egy előkelő származású démon fiát a Tulane kampuszról. Az ifjú nem pusztán belekóstolt az emberlétbe, hanem csakugyan úgy élt, a szarvát levágta, az agyarát lereszelte, és nem volt hajlandó teleportálni. Elborzadt szülei haza akarták hozatni anélkül, hogy „szégyenletes titkukról" tudomást szereznének a szomszédok és az üzlettársak. Cade nem osztotta a szülők nézeteit — egyik mottója szerint Mindenki a maga fajtájával. Gondolkodásmódjában mindazonáltal előnyt élvezett az Ujabb nap, újabb pénzmag elv. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 20 -

És küldetését nagy sikerrel teljesítette. Rydstrom elkísérte a kampuszra, mert saját szemével akarta látni, hogy zökkenőmentesen zajlik a kiemelés. A fiú kollégiuma felé menet elhaladtak egy előadóterem előtt, melynek ajtajára a Matematikaverseny díjainak tátadása ma! tábla volt kifüggesztve. Cade ezt szerfelett mulatságosnak találta, s készen állt rá, hogy kifigurázza: „Stréberek, sorakozó, mi?" Noha elsajátította az írás, a matematika és a nyelvek ismeretét, Cade-nek mind a mai napig szálka volt a szemében, hogy nem kapott más uralkodókéhoz hasonló oktatást, mivel nevelőszülőkhöz adták. Számára nem adatott meg a magasabb szintű tanulás a filozófia, csillagászat és irodalom tantárgyakból. És ennyi évszázad múltával is úgy érezte, hogy lemaradásban van. Rydstrom az évek folyamán gyakran talált ilyen témájú könyveket Cade holmija között. Öccse, az orgyilkos kufár titkon képezte magát... Aztán Cade meglátta Holly Ashwint az emelvényen, amint átveszi az első helyezettnek járó elismerést. „Ez aztán a jó kis muff, mi?" Rydstrom megesküdött volna, hogy Cade csak azért ütött meg a szokásos alpári hangnemnél is alpáribbat, hogy még jobban felspannolja. Akkoriban nem értette Cade vonzalmát. Kétségtelen, csinos lány volt, de állig be volt gombolkozva, szemüveget viselt, sminket sosem látott, és a haját szoros kontyba fogva hordta. Csordultig telt hallgatag önbizalommal, és nyilvánvalóan vágott az esze - határozottan nem olyan üresfejű, ledér cafka volt, akikre Cade választása tipikusan esett. „Gyere, Cade, nem hinném, hogy elvegyülhetnénk" - szólt rá akkor. Mindketten a két métert verték, és kalapot viseltek. Cade azonban megvárta, míg a tömeg eloszlik. Amikor a lány kilépett az előadóteremből, utánaszólt: „Ide gyere, csibém! Kérdezni szeretnék valamit a szépségversenyről, melyen épp az imént arattad le a babérokat." A lány összehúzta a szemét, mutatóujja hegyével feltolva a szemüvegét, s megfordult. Rydstrom az épület sarkának dőlt, és komor elragadtatással figyelt, mint egy bámészkodó, aki látja, hogy közeleg a vonat, és tudja, hogy nem messze felrobbantották a síneket. Cade könnyed vigyora egyre-másra bűvölte el a nőket, s nyilván arra számított, hogy most is méltányolni fogják. Ám ehelyett a lány a sarkára állt, és megvetően végigmérte. „Segíthetek?" Cade elképedten szelte át a köztük lévő távolságot, mintha képtelen lenne megálljt parancsolni magának. „Á, igen. Mi folyik itt?" A lány visszhangként ismételte: „Mi folyikT Cade-et váratlanul érte, hogy a lány nem vevő a flörtölésére, rábámult, s elvörösödött, ahogy dadogva próbált szóba elegyedni vele. Majd egyszer csak fogta magát, arcátlanul mögé nézett, és újra szemrevételezte az alakját, mintha képtelen lenne uralkodni magán. Már épp nyúlt — úgy tűnt -, hogy kibontsa a haját, a lány meg úgy nézett ki, mint aki rögtön lekever neki egy nyaklevest, amikor Rydstrom közbelépett. A lány szó nélkül sarkon perdült, és elindult. Rydstrom pedig az ellenkező irányba rángatta Cadeet, aki a válla fölött bámulta a lányt. Megtört hangon panaszolta: „Nem nézett rám! Egyszer sem!" Az eljövendő hónapokban Cade mindent kiderített, amit tudni kellett a lányról. Pont a múlt héten csípte el egy belvárosi tetőn lezseren heverészve, egy flaska démonserrel a kezében, amint az úszó Hollyt kémleli. Még ilyen kritikus időszakban is. Igen, valószínűleg ő az egyetlen nő, akivel teljes egészet alkothat, utódokat nemzhet, s akivel megismerheti az igaz boldogságot, Rydstrom mégsem értette meg. Az első mindig a királyság. Ő meghalna a népéért. Cade miért nem... Egy szempár bámult rá vissza a fényszóróban. Nem állaté, egy nőé. A fékbe taposott és kifarolt, a McLaren irányítás nélkül csúszott. Épp kiegyenesítette volna a járművet, amikor a semmiből előbukkant egy híd támpillérje. Egyenesen nekicsapódott. A kocsi végre megállt, ő pedig a fejét fogta, s szabadulni próbált a kóválygástól.


- 21 -

Aztán kitántorgott, hogy felmérje a kárt, s az üvegszilánkokkal, defektes gumifoszlányokkal, sőt, karosszériadarabkákkal teliszórt aszfalt fölé görnyedt. A látványtól elakadt a lélegzete. Totálkáros! Az autó jobb oldalát egy az egyben leborotválta. Szóval, hol az a nőszemély? Agyában képek villantak fel, ahogy félelmében elkerekedik a szeme, s hosszú, vörös haja csapkod a szélben, mikor centiméterekkel húz el mellette. Visszatámolygott abba az irányba, amerről jött. – Van itt valaki? — kiáltott. - Nem esett baja? Semmi válasz. A legközelebbi benzinkút legalább negyven kilométer. Kihalászta zakója zsebéből a mobilját. Nincs térerő, írta ki a kijelző. - A rossebbe! Felpillantott, s valamivel odébb a kihalt úton észrevette a nőt, ahogy egymagában ácsorgott. Mi a jó büdös francot csinál egyedül itt a semmi közepén? A szemük találkozott. Ebben a pillanatban megérezte a nő fűszeres, nőies illatát. Az éjszaka kezdett álomszerűvé, szürreálissá válni. Elindult a nő felé, a kalapjával sem vesződött – egy ilyen másvilági szépségről könnyedén megállapította, hogy kizárólag a Szövetségből jöhet. A nő csillámló vörös haja a derekáig göndörödött. Ahogy közeledett hozzá, látta, hogy a szeme éjfekete. Buja idomaira halványkék köpönyeg simult. Rydstrom az alatta kirajzolódó hetyke mellbimbó láttán végighúzta kezét a száján. Az ezerötszázadik évét taposta. Habarodott már nőbe valaha ennyire egy csapásra, ilyen vadul? A nő apró léptekkel távolodott tőle. - Ne, várjon! Jól van? Megfordult, de tovább hátrált. - Nem bántom! - bizonygatta Rydstrom. - Itt a kocsija? - Szükségem van a segítségére - felelte a nő rekedtesen. - Hát persze! — Vajon mit gondol majd a harcban sérült arcáról, ha meglátja közelről? A múltban nemigen foglalkoztatta, de ő más... a gondolatra, hogy undorodhat tőle, megtorpant. Mígnem a nő hátat fordított neki, leszökkent egy töltésen, és még jobban eltávolodott tőle. Rydstrom sietősen utánaeredt. — Itt lakik a közelben? — Szükségem van a segítségére - ismételte a nő, s egy fűz mögé bújt a vízparton. Követte a fa mögé. - Vissza kell jutnom a városba, de utána visszajövök, és segítek magának. — Es megszerzem az adataidat, hogy visszatérhessek érted, mihelyt elvégeztem a munkám. Lenézett a nőre, és megint erőt vett rajta a kábulat, idegei felborzolódtak. Túl hevesen reagált rá, a nő megjelenése túl csábító volt ahhoz, hogy igaz legyen. Magas arccsontjához olyan makulátlan, fehér bőr párosult, amilyet még sosem látott. Rózsaszín ajka csillogón duzzadt. Rydstrom már-már elhúzódott volna, amikor a nő megszólalt: - Most segítsen! - Apró ökleibe fogta nagy kezét, csókot lehelt rá mosolygó ajkaival, majd telt keblére helyezte. Rydstrom minden porcikája megfeszült a vágytól. Nem bírt uralkodni magán, halk morgás közepette gyúrni kezdte a mellét. A nő delejező szeméből a gyönyör ígérete sütött, és a démon ébersége alábbhagyott. — Erre van szükségem - mormolta a nő a szirének hangján, és a tenyerének törleszkedett. — És az istenek a megmondhatói, mennyire vágyom rá, hogy megadjam, miután mindent elrendeztem... — Ez kell nekem - megfogta a másik kezét, és magasan a belső combjára helyezte -, de most rögtön! Rydstrom próbálta megrázni magát. Várja a kötelesség. De oly régen voltam utoljára nővel! Ahogy a nő a szarvaihoz nyúlt és vakmerően megragadta őket, hogy magához rántsa, felszisszent. Csókolj, démon! Amikor egy nő így irányít egy hím démont... Rydstrom beleborzongott a vad örömbe, s fejet hajtott a nő erotikus fogásának akarata előtt. Ajkaik találkoztak, s a vágy végigszáguldott rajta. Úgy érezte, rá várt. Talán csak rá várt.


- 22 -

E gondolatra csókja keményebb lett. A nő tapasztaltan űzte-hajszolta tovább, válaszolt minden nyelvcsapására, addig kacérkodott, míg keze lágy hátsóján nem landolt, hogy magához vonja és vesszején megjárassa. Valahogy mégis sikerült kitépnie magát a nő öleléséből. - Most... nem tehetem. Találkoznom kell valakivel. Sok múlik ezen. - Szeretkezz velem! - súgta a nő, s még közelebb siklott. — Itt. Ez alatt a fa alatt, a holdfényben. Elepedek érted. Rydstrom szarva kiegyenesedett, hímtagja lüktetett. Alig bírt ellenállni a vágynak, hogy buja testébe hatoljon. Ám muszáj volt ellenállnia. A királyság szüksége minden körülmények között előnyt élvez a királyéval szemben. — Nem! Vár a kötelesség! — szólt sötéten. Életében most először gyűlölte ezt a kötelességet. Most először neheztelt miatta. Elhátrált, mire a nő haragos pillantást lövellt rá. – Akkor nem hagysz más választást, Rydstrom. Pont, amikor eltöprengett, honnan ismerheti a nevét, az út kezdett eltűnni, mintha lepel borult volna a földre, csalóka látomás. Megperdült. Ez az egész egy nagy szemfényvesztés! Háta mögött kattanást hallott, akár egy cellaajtó csukódása. Ahogy a kiméra szertefoszlott, Rydstrom megvilágosodott. - Te Omort és Groot húga vagy! Sabine, a Káprázat királynője. - A nő egy portált nyitott, mely föld alatti várbörtönbe vezetett, és az út folytatásának álcázta. - Nagyon jó, Rydstrom! És még ő intette óva Cade-et, hogy az ellenség minden eszközt bevet majd ellenük, hogy a kard utáni hajszában elgáncsolják őket. Rydstromnak sejtelme sem volt, hogy a varázsló nővére Omorttal szövetkezett, vagy hogy ő maga ilyen erős. Tehát igaz a szóbeszéd... Akkor a fivéreinél is alattomosabb. A leggyönyörűbb nő, akit valaha látott, a leggonoszabb. Meglehet nem ez a valós külseje. Nyilván pontosan azt kapta, ami kellett hozzá, hogy megigézze. – Mutasd az igazi külsőd! - Ez az. - Sabine végigsimított tenyerével a keblén és alant. - Rendkívül örülök, hogy így felizgat. Igen, még ebben a helyzetben is, Rydstrom meg is vetette érte őt. - Miért tetted ezt velem, Sabine? - Hát nem egyértelmű? - Fehér kezének intésével a cella közepén álló ágyra irányította a démon tekintetét. Se ágyterítő, se más nem díszítette, a fej- és lábtámlára erősített láncokat leszámítva. 7. FEJEZET - Milyen... trehány vagy! - hüledezett Holly, s döbbenten megborzongott Cadeon hajléka láttán. - Mondd, igazából hogy érzed magad, Holly? Ne kímélj! A lámpaernyőkön ingek lógtak. A padlón régi pizzás és összegyűrt sörös dobozok hemperegtek. Mindenfelé DVD hevert, némelyik címétől Holly elpirult zavarában. A plafonon lévő csillárban tizenhét körte világított, tíz kiégett. Hollynak viszketett a tenyere, hogy kibokszoljon még kettőt, így téve hárommal oszthatóvá mindkét számot. - Ez... hogy vagy képes... te így élsz? Amikor megérkeztek a házhoz, Hollyt lenyűgözte a pazar történelmi negyedben épült rezidencia, mely nem esett távol gyermekkori otthonától. Fakapukon át, az udvarház előtt elhajtva értek ehhez a feltűnő, medencés villához, mely könnyedén a duplája volt az ő tágas lakásának. Odabent azonban a káosz volt az úr. - Honnan tudtam volna, hogy társaságot kapok? - Mert kitakarítasz, ha tudod? - kérdezett vissza Holly. Cade, arcán szégyentelen vigyorral felelt: - Dehogy. Aztán a könyökénél fogva bekormányozta a lányt a hálójába, majd a fürdőbe, ahol hála az égnek, félelmei ellenére nem fogadta Hollyt fertőzésveszély. - Öt perced van. Világos? Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 23 -

Holly némán bólintott, továbbra sem tudta túltenni magát a rumlin, reszketett a benne buzgó vágytól, hogy rendet rakjon. — Most nincs idő megvizslatni az új füled a tükörben, sem a karmaidat vizsgálgatni. - Elfordította a csapot, és beállította a hőmérsékletet. - Csak takarítsd le magadról a vért és a posványt. Felkapott egy flakon sampont, de kiürülhetett, mert elhajította. — Rögtön jövök. - Ezzel kikocogott. Amikor visszatért, törülköző és mosdókesztyű volt a vállára vetve, a marka tele volt miniatűr samponos és hajkondicionálós flakonokkal. - A lakótársam képtelen ellenállni az ingyen cuccoknak. Biztos találsz köztük neked tetszőt. Kinyitotta az üvegajtót, és hanyagul bezúdította őket a zuhanytálcára, ahol találomra szétszóródtak. Találomra. Holly ki nem állhatta a találom dolgokat. Cade a pultra hányta a törülközőt és a mosdókesztyűt, s így szólt: - Szétnézek, hátha találok neked valami göncöt, amiben nem veszel el. Hívj, ha szükséged van valamire. Alig csukódott be mögötte az ajtó, Holly máris bezárta. Kibújt a szutykos ingből, s a törülközővel együtt öszszehajtogatta. Aztán felkapta a mosdókesztyűt, és belépett a gőzölgő zuhatag alá. A lába körül flakonok gurultak szabály és rendszer nélkül. Mintha kötekednének vele. Tudta, hogy nincs ideje elrendezni őket hármas csoportokba, mégis alig bírt ellenállni a késztetésnek. Egyszerűen ne nézz le! De muszáj volt, hogy sampont kerítsen. Nagy levegőt vett, és kihalászott egy flakont. Samponozás közben behunyta a szemét, s igyekezett elsiklani érzékeny, éles hegyű fülei s hosszabb, erősebb...karmai felett. Miután kétszer alaposan átmosta a haját, és kiöblítette belőle a hajkondicionálót, addig dörzsölte a bőrétmíg égni nem kezdett. Cadeon nem akarta, hogy az új vonásait bámulja, de ő maga sem érzett rá hajlandóságot. Csak ki akart szállni ebből a rémálomból, vissza akarta kapni rendezett életét, rendezett lakását, sínen lévő karrierjét... Ó, te jó isten, Tim! A fiúja, akivel több mint két éve járt, most Kaliforniában mutatta be a kutatásukat egy konferencián, építette a közös jövőjüket. Azt tervezték, Tim majd elhelyezkedik egy helyi szoftverbiztonsági cégnél, és folytatja a kutatást, míg ő tanít. Hogyan is állhatna elé ilyen külsővel? Hogyan magyarázhatná meg? Hát, lesújtott rám a ménkű, és voilá, legyilkoltam egy tucat démont. Hogy fájt-e a villámcsapás? Nem, ami azt illeti, fantasztikus volt. Mintegy rég nem látott kedves ölelése. Muszáj lesz visszaváltoztatni az állapotát, bármit megadna azért, hogy ne kelljen többé ilyennek lennie. Bízom Cadeon segítségében? A megnyugtató jelenlét, melynek óvó tekintetét oly sokáig érezte lehetséges, hogy ő volt az? Emlékezett rá arról a napról, amikor megnyerte az év „differenciál egyenletek diákja" díját. Dadogott és fülig pirult, egészen másként viselkedett, mint ma este, amikor magabiztosnak és erősnek mutatkozott. És pimasz volt. Pimaszabb már nem is lehetett volna. Mintha két különböző személyisége lenne, vagy volna egy idősebb ikertestvére. Holly elkerekedett szemmel idézte fel, ahogy a dzsipben megragadta... a szeméremtestét. A káosz ellenére emlékezett rá, ahogy lángoló keze rátapad a combjai közére, érdes tenyerével felemeli... és a férfi halk morgásától még neki támadtak nehézségei a légzéssel! Megfordult a vízsugár alatt, s a permet a mellének csapódott. Mennyei érzés volt. Gyönyör bizsergett végig rajta... Hogyan jöhet izgalomba azok után, amiken átment ma este? És azok után, amiken majdnem átment? Az a férfi - az a sátánfajzat - épp meg akarta erőszakolni egy kőoltáron. Mind azt akarták. Az emlékre, hogy kocsányon lógó szemmel bámulják, és előre várják, hogy beléhatoljanak, undorodva megborzongott, s minden melegség elillant belőle. Ugyanakkor nem bántották, mert megvédte önmagát. Ma este gyilkolt. Megveszekedetten. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 24 -

És repeső szívvel. E gondolatra felsikoltott, szeme felpattant, s keze lenyúlt, hogy begyűjtse a flakonokat. Nem állhatott tovább ellen az impulzusnak, hogy rendszerbe szedje azokat. Lehajolt és összegyűjtötte a tizenegy árumintát. Nem a három szorzata volt, de ezzel kellett beérnie. A zuhanytálca szélén három darab hármas csoportot sorakoztatott fel köztük térközzel és természetesen kifelé fordított címkével. Hátrahajolt és a térközöket tanulmányozta, aztán addig igazgatta az egészet, míg egyenlő távolságba nem kerültek. A maradék két flakont a tálca túlsó oldalára helyezte el kupakkal lefelé. Ha fejtetőn állnak elkülönítve, nem tartoznak a többihez. Nem kell őket figyelembe venni. Lenullázta őket. Felemelkedett, s tekintete rögtön pásztázni kezdte, mi mást lehetne rendbe szedni... Hirtelen egy kéz hatolt át a vízen, mint a villám, karon ragadta és kitépte a zuhany alól. Holly arca egy csupasz, izmos mellkassal ütközött. Épp sikoltott volna, amikor Cadeon a szájára tapasztotta kérges tenyerét. - Jönnek... - Elhallgatott, zöld szeme végigsiklott a lány testén, aki mindhiába igyekezett eltakarni mezítelenségét. Aztán megrázta magát, és előhúzott egy pólót. - Nesze. Emeld fel a karodat! - Ne bámulj így! Meg kell szárítkoznom... - Holly, a francba, emeld fel a karodat! Holly hökkenten engedelmeskedett, mire Cade egy férfipólót cibált nedves testére. Aztán vakmerően-ismerősen kisimította rajta. - Nem lesek, babám - jelentette ki, bár hangja elfátyolosodott, s a lány a keblén érezte tekintetét. Holly megalázottan horgasztotta le a fejét, erre mit lát? Cade farmerján nincs végig begombolva a slicc, mintha az öltözködés kellős közepén vágtatott volna be hozzá. S a köldökétől aranyló pihecsík fut le lapos hasán oda, ahol mindössze három gomb van begombolva. És nem visel alsóneműt! Verd ki a fejedből! Verd ki a fejedből! Holly nagyot nyelt, s elfordította a szemét. Tekintete a fürdő ajtaján át kivehető, bevetetlen ágy melletti éjjeliszekrénykére vándorolt, amin, mit ad isten, pont egy pszichiátriával foglalkozó könyv hevert. Cade átvonszolta a még mindig csöpögő Hollyt a fürdőből a kisszobába, s lehajolt a szoba padlóján szétszórt holmi közé. — Épp az imént gördült be kint két terepjáró. Nem akarta a frászt hozni a lányra, de biztosra vette, hogy néhány vámpír már behatolt a főépületbe. — Tessék, fogd ezt a táskát! - Odalökött neki egy előre becsomagolt hátizsákot, melyben a ruhája, szerencsét hozó cowboykalapja, készpénz és felszerelés lapult. — Hogy vagy képes bármit megtalálni? — Holly szemügyre vette a káoszt, és mintha újfent elborzadt volna. — Ez az én rendszerem - felelte Cade flegmán, figyelmét teljesen lekötötte a lány átnedvesedett pólója. Holly követte a tekintetét. Arca lángba borult, ahogy elválasztotta a pamutot megkeményedett mellbimbóitól. De hiszen már látta az előbb a fürdőszobában! Az ám, de még mennyire! Cade-nek ezelőtt sejtelme sem volt, hogy Holly igazi szőke. Sejtelme sem volt, milyen rózsaszín és szoros a kis mellbimbója. A melle meg sokkal nagyobbnak tűnt, mint a múltban, pedig látta már fürdőruhában. Igazán a markába illőnek találta. Cade megrázta a fejét - koncentrálnia kell, hogyan húzza el vele innen a csíkot. — Cadeon, ez nem rendszer. Ez annak a tanulmányozott hiánya. — Na, igen, nincs olyan jó, mint az, amit a samponos flakonoknál alkalmaztál. Egyetértek. — Nem siklott el afelett, hogy milyen precízen elpakolta őket. És afelett sem, hogy Holly az ő állapotában valóságos pokolként élheti meg az otthonában uralkodó helyzetet. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 25 -

Muszáj lesz elbeszélgetniük, hogy kissé felengedjen. Figyelmét újra a feladatra összpontosította. Magára rántott egy fekete pólót, és felkapott egy bőrdzsekit a székről. Hirtelen észrevette a démonseres flaskát. – Ezt kapd el! - Anélkül, hogy rápillantott volna, odavetette a lánynak, de nem hallott puffanást. - Fel a fejjel! - szólt oda, és egy műholdas telefont dobott az irányába. Megint elkapta. A Valkűrreflexek szépen beindultak. Kardjáért és hálózsákjáért nyúlt, majd Hollyhoz fordult. A lány előbb rá, majd a flaskára pislogott. — Ezért az ellátmányért kellett idejönnünk? Az ellátmányunk húsz százaléka alkohol? - Helyes meglátás. A húsz százalék nagyon szűkös... -Változást érzett a levegőben. A hálózsákot is Hollynak lökte, és kirántotta hüvelyéből a kardját. Füstgomolyagba burkolózva Rök jelent meg, véres kardja a magasban. Holly hátraugrott, de Rök megőrizte a hidegvérét, leengedte fegyverét, és beitta a lány látványát. Majd tovább bámulva őt, Cade-nek intézte kérdését: - Te vizes pólóba dugod és hálózsákot cipeltetsz vele? Lehidalok,Cade, te aztán érted a dörgést! Cade démon nyelven felelt: — Egyelőre gőze sincs, hogy az enyém. De majd lesz, ha kitépem a torkod, amiért így legelteted rajta a szemedet. - Vettem - hagyta rá Rök könnyedén ugyanazon a nyelven, és Cade-hez fordult. - Az utcán nyüzsögnek a vérszívók, alig várják, hogy kidugjátok az orrotokat. És van két hulla a főépületben. Cade visszadugta kardját a hüvelybe. - Mázli, hogy van hátul kijárat. - Rydstrommal randizol? - Cade bólintására folytatta: - Nagy kalappal hozzá. Élvezd ki a kislányt, amíg lehet. - Eltereled a figyelmüket? Vagy épp akkor fognak megidézni, amikor a legégetőbb szükségem van rád? Rök volt az egyik legjobb embere, de a démont többször idézték meg, mint bárkit, akit Cade valaha ismert. - Csajmócák- felelte Rök, s bántódottan megvonta a vállát. Csajmócák - Rök szójátéka: Csirkék, Akik Jogosan Magukhoz Óhajtják Citálni Álmaik Krapekját. - Tehetek én róla? - Igen, Rök, tehetsz! - A füstdémonok múló alkukat kötöttek, valahányszor közösültek. Az alku értelmében a szeretőnek jogában állt önkényesen megidézni a démont. — Próbáld ki a cölibátust! - Mást is tehetek érted? Valami teljesíthetők - Ejts el egy vámpírt, és szedj ki belőle mindent! Kövesd a nyomot, és vond ki a forgalomból azt, aki a nyakunkba uszította őket! Aztán verbuváld össze a bandát, és irtsátok ki a Démoniak rendjének írmagját is. - Meglesz. Cade kézen fogta Hollyt, és a garázs felé húzta, de Rök még megeresztett egy füttykoncertet a lány több mint szemet szúró hátsója láttán. Angolul Cade után szólt: — Úgy fest, te magad is jó úton haladsz, hogy beszerezz egy csajmócát. Cade lekapta a dzsekijét, és Holly vállára kanyarította. Aztán Rökre vicsorgott, aki ezt mindössze egy hahotával nyugtázta. - Ki volt ez? — súgta Holly égő arccal. - Rök, egy füstdémon. A csapatomban kufár. Menekült. Egy önkényesen-felbontható szerződés miatt két dimenzióban él. - Cade elvette Hollytól a zsákokat. Mint látod, fenemód a szívére veszi. A garázsban mindössze egy járműből választhattak. Rydstrom a „szokásos" kocsijával, egy ritka Mercedes McLarennel ment. Cade pedig épp az imént strapálta le kivénhedt dzsipjét. Csupán Rydstrom büszkesége maradt hátra, melynek használata Cade és Rök számára szigorúan tilos volt. Szükség törvényt bont, Rydstrom...


- 26 -

8. FEJEZET Cadeon felnyitotta a csomagtartóját a legfantasztikusabb autónak, amit Holly valaha látott, és sietve bedobta a felszerelésüket. — Milyen kocsi ez? - kérdezte a lány bebújtatva karját a dzsekibe. Az elnyelte. Noha az alja Cade-nek valószínűleg derékig ért, neki csaknem a térdét verte. - Veyronnak hívják. A fivéremé. - Kioldotta az ajtózárat. - Gyorsan... szállj be! Miközben Holly elfoglalta a helyét, Cade a lábát megmarkolva és beemelve, a volán mögé vergődött. Holly sandítására magyarázkodni kezdett: - Ez az átka, ha magas ember kis sportkocsiba ül. A plüsskárpitozású belső tér láttán Holly felvonta a szemöldökét. A műszerfal polírozott alumínium volt. A kulcs leginkább egy apró pendrive-ra hasonlított. Holly apukája nagy sportkocsirajongó volt. Holly az ő Porsche Carreráján és Maseratiján tanult meg vezetni, és apja számtalanszor magával hurcolta aukciókra és bemutatókra. Mégsem találkozott még soha ilyen autóval. Cadeon egyszerre nyomott meg egy Start feliratú gombot és a garázsajtó távirányítóját. - Öveket becsatolni! A biztonsági öv négypontos hám volt, sport biztonsági öv. Míg Holly sebesen becsatolta az ölében, Cade sebességbe kapcsolt, és kigurult. A garázs előtti felhajtó két irányba ágazott el. Cade balra kormányozott. A cement hamarosan véget ért, és ráfordult egy árnyas sávra. E sikátorból aztán egy másik mellékutcába kanyarodott és kijelentette: — Azt hiszem, leráztuk őket. Holly az oldalsó visszapillantó tükörbe nézett. Semmi, csak a kihalt utcák. Homlokráncolva fordult Cadehez. — Te nem csatolod be a biztonsági övet? - Egy halhatatlannak minek kéne? - A törvény szerint be kell csatolnod. - Az én fajtámra nem vonatkoznak az emberi törvények — közölte. - Pedig kellene, különösen úgy, hogy ember építette utakon vezetsz és ember gyártotta járművel közlekedsz. - Ugyan már! Nem kell rögtön bepöccenni, sem berezelni a nadrágba! Ja, jut eszembe, még bugyi sincs rajtad! Holly összefonta a karját. - Nem fogod elterelni a szót. - Nem veszel rá, hogy becsatoljam a biztonsági övet. — Holly rászegezett tekintetére erősködni kezdett: - Képzeld el a világ legmegátalkodottabb, legcsökönyösebb szamarát. Azt is előbb rábírnád, mint engem. Konokul megfeszülő állkapcsa meggyőzte Hollyt, hogy pihentesse a témát, átmenetileg. - Kik voltak a házban? - Vámpírok. Valami oknál fogva ott lihegnek a sarkunkban. Következő lépésként betörnek majd a medencés villába, szembetalálják magukat a füstfallal, és Rök kardjának hála, a fejüket vesztik. - Ertem. És hogy értette azt, hogy „csajmócák"? Azt hiszem, én nem szeretném, ha így neveznének, ugye? - Egyes démonokat gyakran megidéznek a másik nem tagjai. A csajmócák szójáték: Csirkék, Akik Jogosan Magukhoz Óhajtják Citálni Álmaik Krapekját. — De engem miért hívna így? - Mert egyfajta erotikus tartalommal telítődött, s azokat a nőket illeted vele, akikkel szívesen citáltatnád magad. -Ó. - Bók akart lenni - tette hozzá. - Hát persze. Főleg, hogy rárímel a majmócákra. — Hékás, nem én találtam ki, én csak használom! Mihelyt kitisztult a forgalom, felkapcsolhatott magasabb fokozatba, hogy növelje a sebességet. Útjuk sima volt, mint a bársony. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 27 -

Ahogy a motor hangosabban dorombolt, Cade szemhéja elnehezült. — Ezt nem lehet megunni. Holly azóta nem vezetett gyors kocsit, mióta apukája meghalt - saját járműve hibrid volt -, és ez idáig meg sem fordult a fejében, hogy kihagy valamit. - Még sosem találkoztam ezzel a márkával. — Ez azért van, mert mindössze háromszázat gyártottak belőle. — Milyen sebesen megy? — kérdezte a lány. — Több mint négyszázzal. Alig két és fél másodperc alatt gyorsul százra. Holly igyekezett elképzelni. Teljes gázzal úgy röpülne, mint a rakéta. - Ezeregy lóerős - folytatta Cade. — Kétszer annyi, mint a Porschém. A démon meglepődött. - Hát ezt meg honnan tudod? - Apukám nagy hódolója volt a kocsiknak, és mindig magával vitt az aukciókra. Nem találod ezt túl hivalkodónak a szándékainkhoz? - A fivérem másik járgányával folytatjuk az utat, ha találkozunk vele. - O mivel jár? - McLarennel - felelte. - Merce... - Tudom, mi az. - Holly felnevetett. - Nem állítanám, hogy optimális választás a jármű leplezéséhez. Cade hökkenten rábandzsított. - Én is pont erre gondoltam. A csitri ismeri a kocsikat. A démonok imádják a kocsikat. És a Valkűröket. Meg volt pecsételve a sorsa. Holly pontosan ezt a pillanatot választotta, hogy selymes lábait széttárja, majd újra keresztbe tegye. Mozdulata magára vonta Cade figyelmét, akinek nyomban beugrott, hogy nem visel bugyit... - Cadeon, az utat nézd! - Holly rántott egyet a dzsekin, de az a combja feléig felcsúszott. - Egyszerűen nem maradhatok ilyen öltözékben. - Mint említettem, nem mehetünk vissza a lakásodra. - Akkor hadd találkozzam egy barátnőmmel - kérlelte Holly - Amúgy is fel kell hívnom, hogy beugorjon helyettem az óráimon. - J ó barátnőd? Holly bólintására Cade kijelentette: - Azok a démonok eleget tudtak az órarendedről, hogy könnyűszerrel elcsípjenek. Vajon mennyire állhat távol tőlük az, hogy ráállítsák egy emberüket a barátnőd házára? - De a szemüvegem! Elhozhatná a tartalék szemüvegemet! Képtelen vagyok olvasni nélküle. A szemüvege! Az a kis fekete, ami olyan csábosán csücsül a nóziján. A sarkok árnyalatnyi hajlításától olyan, mint a macskaszem, s ezzel az ötvenes éveket idézi. Az ötvenes évek bombázóját! Cade-nek hiányzott az a korszak. - Szerzünk neked új szemüveget. És veszünk neked ruhát meg cipőt az úton. - És a gyógyszereimből is be kell vásárolni. - Mert mi történik, ha nem? Holly kis marka ökölbe szorult. - Ez fel sem merülhet! - Egyes frakcióknak eszükbe juthat, hogy rákeressenek a gyógyszertári vásárlásaidra. Ez élet-halál kérdése itt, Holly. - Bár nem sokat értek a ma estéből, amit igen, azt kellőképpen felfogtam. Mindazonáltal nem túlzok a tabletták szükségességét illetően. - Majd meglátjuk. Ez a legtöbb, amit ígérhetek. - Hol találkozunk a bátyáddal? — kérdezte Holly, hogy ejtsék a témát. Tudta, hogy előbb-utóbb visszatér még rá. - A tótól északra. -Tehát van fél óránk. Cadeon, lennél szíves elmagyarázni, miért én vagyok a legnépszerűbb lány a városban? - Most Valkűr vagy, vagyis a Szövetség tagja. A Szövetség a mitikus lények gyűjtőhelye, bár nem vagyunk mitikusak. Minden megtalálható, amit valaha elképzeltél, vagy amiről olvastál. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 28 -

- Például vámpírok és Valkűrök. Cade bólintott. — És vérfarkasok, szirének és ghoulok. - Milyenek a Valkűrök? Furcsák. Bogarasok. Túlzottan gyönyörűek. Holly remekül illene közéjük. - Pokolian erősek. És gyorsak, kiélezett érzékszervekkel. - Nem bírt magával, hát hozzátette: - De rendkívül engedelmesek, és boldogok, hogy a hímek kedvére tehetnek. Holly erre a homlokát ráncolta, ám mielőtt megszólalhatott volna, Cade folytatta: - Szóval, úgy ötszáz évente eljön az Örökösödés, és... - Mi az az Örökösödés? - Egy erő, amely hatással van a Szövetség minden tagjára, mivel egymás ellen ugrasztja a különböző fajokat. Egyesek úgy vélik, a halhatatlanok megritkítása céljából kezdődött, különben sosem halnánk meg, tovább szaporodnánk, és túlnépesítenénk a Földet. Ezért ötszáz évente páratlan dolgok történnek. És ezek egyike vagy te. - Mire gondolsz? - Minden egyes Örökösödéssel, a Szövetségben egy lány, akit Edénynek hívnak, eléri a nemi érettséget. Az ő elsőszülöttjéből válik a végső jó vagy a végső gonosz harcosa, az apja természetétől függően. - Ezért akartak azok a démonok... - Szaporodni veled? Igen. És a vérszívók azért akartak megölni, mert fogalmuk sem volt, vajon a démonok elvégezték- e a rituáléjukat. Holly komor arcot vágott. - Várj csak! Edénynek hívnak? Ennél derogálóbb nevet nem is adhattak volna. Már maga a meghatározás, hogy edény, fontosságban eltörpül a tartalma mellett. Az edénytől meg lehet szabadulni. Nem tudtak volna a Szövetségben inkább más nevet választani, például: pocakos vagy bekapta a legyet? - Én a rakodótér mellett lobbiztam, de vesztettem. Holly ismét megcserélte keresztbe tett lábait. Erős, feszes lábai voltak-jót tett nekik a sok úszás. Cade eltűnődött, vajon hogy fogadná a lány, ha odanyúlna, a térdére helyezné a kezét, és felcsúsztatná a combján. Egy bugyi sem állna az útjába... Holly mintha a gondolataiban olvasott volna, rámeredt és leráncigálta a dzsekit. A pokolba is, még a végén kénytelen lesz teljesen átengedni Rydstromnak! Azt már nem! Alighogy felmerült benne a gondolat, rögtön el is vetette. Még ha büntetésként rá is sütik, hogy telhetetlen, akkor is kihasználja a vele töltött időt, az utolsó másodpercig. - Mindenfajta frakció, legyen az jó vagy gonosz, téged fog keresni - mesélte tovább -, s vagy a gyermekedet vagy a halálodat kívánják. Még a jó fiúk között is akadnak majd olyanok, akik az életedre törnek. - Miért? - Mert az elmúlt hét Örökösödés során csupán egyetlen jó utód született. A többi gonosz volt. - Tehát nagy rá az esély, hogy az enyém szintén az lesz. - Pontosan! Vagy a közjó érdekében cselekednének, vagy azért, hogy fenntartsák saját uralmukat. - És ha elköttetem a petevezetékem vagy ilyesmi? - Megölnek, hogy biztosra menjenek. - És valószínűleg amúgy sem használna. Túlságosan előrehaladt a Valkűrré válásban. Ha elvégeztetné magán a műtétet, a teste egyszerűen „meggyógyítaná". Holly hosszú percekig hallgatott. - Valóban nagyon veszélyesnek tűnik a védelmem. Csak a pénzért csinálod? Hónapok óta védelek. Mert megőrjítesz, és mert jobban akarlak annál, mint helyes lenne. - Igen, kizárólag a pénzért. Szép múltam van macerás esetekből. - Mennyit kapsz érte? - Olyasmit, ami felbecsülhetetlen a családom számára. - Kifejtenéd ezt bővebben, kérlek? - szólt Holly olyan hangon, melyet feltehetőleg keményfejű pacákoknak tartogatott. A kufárság kettes számú szabálya: Hazudj, mint a vízfolyás. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 29 -

De a lehető legtöbb igazságtartalommal, hogy meggyőzőnek tűnjön, és minél kevésbé legyen komplikált. — Rydstrom fivérem, akivel találkozunk, a fajtánk, a tomboló démonok királya. Csakhogy a királyságát elorozta egy Halhatatlan Omort nevű sötét varázsló. Mint a neve is mutatja, nem végezhetünk vele hagyományos módszerekkel. - Hagyományos módszerekkel? - A halhatatlanok többségét csak másvilági tűz vagy lefejezés pusztíthatja el. Omort azonban még ezekre is immúnis. Képzelheted, milyen átkozottul nehéz legyőzni! Most azonban, ha rendesen elvégzem veled a munkám, olyan kardot kapok, melyet kifejezetten az ő elpusztítására kovácsoltak. - Egy sötét varázsló. - Holly a homlokába csípett. -Ez egyre jobb. Kész csoda, hogy nem akarja magának az „Edényt", mikor mindenki más arra pályázik. Ez a felvetés kissé közelebb állt az igazsághoz, mint amennyire megnyugtató lett volna. Mert egy gonosz varázsló igenis pályázott rá, csak Holly nem sejtette. Cade tehát az igazsághoz folyamodott: Omort nem fog keresni. Nem szaporodhat az Edénnyel. Ugyanis ő maga is egy Edény ivadéka. Csakhogy a féltestvére, Groot nem az! - Szóval, ha Rydstrom király, akkor te herceg vagy? - Egy elvesztett koronáé. - Ő az, aki elrángatott aznap a kampuszon? - Hát emlékszel? — Az egyetlen alkalommal, amikor muszáj volt beszélnie Hollyval, életében először rossz formában volt. És sajnos Rydstrom szemtanúja volt az esetnek. - Ő az. A Woede testvérek jobbik fele. Én vagyok a rosszabbik. Meglátod, mihelyt együtt vagyunk. - Mi az a Woede? - Minket hívnak így, mert ritkán válunk el. – Pedig hogy szeretnének! - Mi bajod volt aznap? - kérdezte Holly. - Miért nem tudtál beszélni? - Nem tudtam beszélni? Egyáltalán nem így történt. - Értelmetlenül zagyvaságokat locsogtál. Érdekes, Rydstrom fecsegésnek hívta. - Én sosem locsogok. - Mellesleg mit kerestetek a kampuszon? Már akkor megfigyelés alatt tartottatok? - Nem, mindössze véletlen egybeesés. - Cade sóhajtott egyet. Végzetes egybeesés... Bátyjának említésére Holly azonnal észrevette Cade-en a változást. Vitathatatlanul akadhatott nézeteltérés a két testvér között. Emlékezett Rydstromra a díjátadó napjáról. Ő ésszerűbbnek tűnt. Talán hajlandó lesz egyenes, értelmes válaszokat adni a kérdéseire. Cade valahányszor magyarázatot fűzött valamihez, mindig azt az érzést keltette benne, hogy csak a felszínét érinti a témának. Cadeon pillantása ismételten a csupasz lábaira vándorolt. Mennyire utálta Holly ezt a védtelenséget bugyi, harisnya és melltartó nélkül. Minden tudását összeszedte, amit érzelmei leplezéséről valaha tanult. Gyöngysoráért nyúlt megnyugvásért, de az nem volt a nyakában. Semmi sem úgy alakult, ahogy kellett volna, legszívesebben ököllel adta volna ki a dühét. Ez a félresiklott este kész rémálomnak bizonyult számára. Nem volt szüksége a Cadeon-féle fazonok ledér pillantásaira, most sem és határozottan akkor sem, amikor egy szál semmiben volt korábban. Többnyire minden tőle telhetőt megtett, hogy elfeledje, egyáltalán van teste, nemhogy az érzéki lehet. Vagy érzéki vágyak gyúlhatnak benne. A ma este előtt sohasem látta még férfiember anyaszült meztelenül. Most meg tizenhárom démon is. Igaz, csupán egy maradt meg közülük hírmondónak. Ó, istenem, ez túl sok, túlsók, hogy elviseljem! - Rendben, pupák, kénytelen leszel felhagyni ezzel a lábkeresztezéssel, de nyomban! - De kényelmetlen! - Sosem nélkülözött még alsóneműt ilyen sokáig. - Nincsen ruhám, ékszerem! Laptopom! Cipőm se! - És most már én is kényelmetlenül érzem magam! Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 30 -

Holly megesküdött volna, hogy Cade megigazította magát. — Te... te magadhoz nyúltál! - Démon vagyok. Nincs bennem semmi szégyenlősség ilyen dolgokkal kapcsolatban. Holly elhűlt. - De nem illik... nem teheted... - Mit tegyek? Itt ül egy vonzó nő a kocsimban, és nem visel bugyit. Szóval, hogy te jobban érezd magad, nekem le kéne állítanom a vérkeringésemet a... - Ne mondd ki! Anélkül is értem! - Holly körme a tenyerébe vájt. Jobban mondva nem a körme, a karma! És valami oknál fogva begörbült, ahogy emlékezetébe zárta a démon félig begombolt farmeréig kilátszó kemény, napbarnított törzsét. - Nem vagyok fából - jelentette ki Cade. — Pedig nem vagy a szokásos esetem. - A szokásos eseted? Ó, hadd találjam ki! A csajmócák inkább híresek a lökhárítóikról, mint az eszükről. Cade vállat vont. — Az én fajtám jobban szereti a húsosabb nőcskéket, akik állják a démon gerjedelmének rohamát. - Nőcskéket? - Hollynak leesett az álla. - Te jó ég, te vagy a legnagyobb hímsoviniszta disznó, akivel valaha találkoztam. Fogadok, te mezítláb és viselősen szereted a nőcskéidet. - Nem, én azt szeretem, ha mezítláb és fogamzásgátlót szedve, mindig az ágyban várnak. Holly felprüszkölt. Ekkor hasított belé helyzetének mivolta. A sorsom e g y soviniszta démon kezében hever, aki mintha direkt súlyosbítani akarná a helyzetemet. Sosem volt még nagyobb szüksége a tablettáira - mint most, amikor lehetetlennek tűnt, hogy beszerezze őket. Agyában csak úgy kavarogtak a képek és a gondolatok, melyeknek semmi keresnivalójuk nem lett volna ott. Képtelen volt kitörölni a férfi köldökétől levezető aranyló pihéket. Minél inkább igyekezett nem rá gondolni, annál sűrűbben jelent meg lelki szemei előtt. Vajon milyen lenne belefúrni az orrát a pihék vonalába? Elkapni a csípőjét, ahogy odaemeli az arcát...? Holly szíve dübörgött a félelemtől, mire vetemedhet, ha elveszti önuralmát. Utoljára nyolc éve csinálta. A frászt hozta egy srácra, sőt... bántalmazta. És nem ő volt az első. 9. FEJEZET - Rydstromnak se híre, se hamva. Pedig ő mindig ott van, ahol ígéri, hogy lesz. Ügy húsz perce álltak meg a benzinkút parkolójának szélén. Cade ismét felhívta Rydstrom mobilját, de egy nincs térerő üzenetet kapott. - Talán elakadt a forgalomban - vélekedett Holly. - Kizárt. - Cade megdörzsölte egyik szarvát, majd kiszállt, és fel-alá járkált a fényszóró előtt. Újabb tíz perc telt el. Valami határozottan nem stimmel! Fivére épp ma este figyelmeztette, hogy Omort mindent elkövet majd, hogy megállítsa őket. Csak nem esett Rydstrom áldozatul a kurafi hatalmának? Nem folytathatja a munkát Rydstrom nélkül – fogalma sincs, merre van az első ellenőrzőpont, és nem állt közvetlen kapcsolatban Groottal. Szükségem van Rydstromra az útirányhoz. Szükségem van rá, hogy felügyelje, jól bánok-e a kincsünkkel. Vánszorogva eltelt egy újabb fél óra, amikor begurult mögéjük egy vörös Bentley, s ágyásromboló zökkenéssel fel ugratott a padkára. - No, lám, megeszem a kalapom, ha ez nem Furva Klúgos Ni'x — motyogta magában Cade, miközben a Valkűr leparkolta a ziháló autót. Még életében nem látott ilyen megrongált Bentley-t. A karosszériát horpadások tarkították, a kerekek úsztak a sárban, a motorháztető alól füst kígyózott ki, és legalább két golyó ütötte lyuk éktelenkedett rajta. A hátsó ablakba egy Garfield macskát ragasztottak. Nyilván Rydstrom küldte, hogy értesítse a megváltozott tervről. Csakhogy ez gond. Nem eresztheti N'ixet Holly közelébe anélkül, hogy fény ne derüljön az állapotának visszafordítását kilátásba helyező hazugságra. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 31 -

Szaporán a Bentley-hez lépett. A jövendőmondó épp leállította a motort és a bömbölő zenét. - FIol a kurva életben van a fivérem? - esett neki, alighogy kinyitotta az ajtót. A padlóról homok zúdult ki. Ni'x kecsesen felállt, s nyomban a hátára csatolt egy kardot. Pólóján a Tartsd távol tőlem magad!felirat állt. -Rydstrom momentán pindurkát le van kötve. - Mi a francot akar ez jelenteni? — kérdezte, és Nix egzotikus szemét tanulmányozta, hogy megvilágosodjon. Nemegyszer volt szemtanúja, mint ködösödik el a zavarodottságtól, s most ezt nem engedhette meg. — Nix, ő küldött hozzám? - Nem. Gondoltam, beugrom, hogy lássam az unokahúgom. - Elkukucskált mellette Holly irányába, de Cade elé lépett. - Rydstromnak semmi sem fontosabb ennél. Ha tudomásod van róla, merrefelé van, el kell árulnod! Ni'x közönyösen közölte: - Sabine, a Káprázat királynője tőrbe csalta és elfogta. A rettegés, mint kőszikla nehezedett Cade szívére. —Omort és Groot féltestvére! - A szóbeszéd szerint náluk százszorta gonoszabb. - Mit akar Rydstromtól? - Gyanítom, azt, hogy ejtse teherbe — jelentette ki Niix dévajul. Cade-nek leesett az álla. – Királyságotokban az utolsó, végsőkig kitartó lázadók is kénytelenek lesznek elismerni Rydstrom örökösét, minden körülmények között. - De Rydstrom nem ejtheti teherbe. Hacsak nem a nője. - Biztos vagyok benne, hogy Sabine ekkora hatalommal kiötlik majd valamit. - Egy csapatban játszik Omorttal? Torninban tartják fogva Rydstromot? - Tomin tömlöceibóí senki sem szabadul. - Dunsztom sincs, hogy Sabine összedolgozik-e Omorttal, vagy saját küldetését teljesíti be. És nem látom pontosan, hova zárták Rydstromot. Csak azt tudom, hogy egy sötét zárkába. - Most még nagyobb szükségem van arra a kardra, mint eddig. - A hajába tűrt. - Fogalmam sincs, hogyan lépjek kapcsolatba Groottal, vagy találjam meg az első ellenőrzőpontot. - Én tudom, hol van, de annál nem látok tovább. - Micsoda? Nekem az pont elég! Áruld el! - Azt feltételezed rólam, hogy hagyom, hogy tálcán nyújtsd át az unokahúgomat egy gonosz varázslónak? - Te magad hoztad össze az üzletet! - csattant fel Cade. - De azt nem láttam előre, hogy az Edény a mi fajtánkból való lesz. -Tudod, mi forog kockán. - Hogy nektek mi forog kockán - helyesbített Nix. - A rokonomról van szó! - Akkor meg mi a szösznek vitatkozunk itt egyáltalán? Nix rápislogott. - Mert pajkos vagyok? Nix megindult Holly felé. Cade belátta, semmit sem tehet, hogy megállítsa, hacsak nem folyamodik erőszakhoz. S jóllehet alantas életű kufár volt, azért a nők bántalmazásánál meghúzta a vonalat. Azonnal eszébe jutott a vámpír Menyasszonya, akit megölt. Vagyishogy szándékosan nem bántja őket. Felejtsd el. .. A kocsihoz érve Nix beszólt: - Gyere, drágám! Holly kinyitotta az ajtót, és szorosabbra húzta magán Cade dzsekijét, ahogy kiszállt. Szemtől szemben állt Nixszel, csaknem pontosan olyan magasra nőtt, mint a Valkűr jövendőmondó. - Üdvözöllek a családban! - Nix hangos cuppogással mindkét oldalról arcon puszilta, mintha észre sem venné Holly döbbent arckifejezését. - Nix nagynénéd vagyok, a Mindentudó. A Proto-valkűr és a Pár nélküli Jövendőmondó szintén én vagyok. - Valkűr vagy? - kérdezte Holly, s leplezetlenül bámulta Nix fedetlen fülét. - Csupán a legidősebb és legnagyobb - felelte Nix. Cade közbeszólt: - Nagy hatalmú jós. Nix szeme ezüstösbe fordult az érzelmektől. – Te kiköpött anyád vagy. Eperszőke haj, ibolyakék szem. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 32 -

- Te rokona voltál az anyámnak? - Greta a féltestvérem volt. - Greta - ismételte Holly lassan, mintha elkábította volna, hogy végre megismerheti anyja nevét. - Híres harcos volt. Két évtizede halt hősi halált egy csatában. - Harcos? Csatában? Azt hittem, a Valkűrök engedelmesek. Nix hahotára fakadt. - Ezt adta be a démon? – Ciccegett egy sort. - Cadeon Woede! Ezt a gyalázatot! - Egy kicsit szórakoztam. - Milyen volt Greta? - kérdezte Holly. -Félig Fúria volt... Cade felhorkant, de köhögéssel leplezte. - Kizárt. – A legharciasabb nők, akik valaha léteztek. A Valkűrök erőszakosak. A Fúriák... felfoghatatlanok. A pokolba, ha át kell adnia Hollyt Grootnak, a lány még a végén egymaga kicsinálja a varázslót. - Nézd csak meg Holly ibolyakék szemét! Az írisze körül sötét gyűrű van. Egy Fúria szeme. - Miért adott gondozásba? - kérdezősködött tovább Holly. - Tudom, hogy jó oka volt rá. Ez az önbizalom igencsak Hollyra vallott. Szemernyi kétség vagy keserűség sem merül t fel benne, amiért gondozásba adták. - Összedobtam neked egy kis ajándékcsomagot, melyben találsz egy levelet. Az majd megmagyarázza. Most azonban indulnod kell. Veszélyes itt. - Hova megyek? - tudakolta Holly. Nix bólintott válaszként. - Hm, ez nem eldöntendő kérdés volt. - Valóban nem. -Azt hittem, Cadeon bátyjával kell találkoznunk. - így volt - bólintott Níx. - De ő nem jött el. Holly türelmetlen sóhajjal folytatta: - Csak azt mondd meg, hogyan váltam ezzé. - Úgy hangzik a szádból, mintha tragédia történt volna. - Én... nem, nem úgy értettem, de szeretném visszakapni a régi életemet. Egyetlen kód választ el a doktori címtől, és tanítanom kell... - Igen, hát, ha nekem lennének olyan fincsi focista diákjaim, én is igyekeznék visszatérni. Ghrrrrrrr! Cade nem hagyta Nixet: - Tehát, hogyan vált ezzé? Nix zavarodottnak tűnt, mintha nem értené a kérdést. Végül válaszolt: - A mag mindig el volt benne vetve, de a villámcsapás jelentette a vizet és a napfényt. — Hollyhoz fordult. - És most Valkűrré változol, ahogy rendeltetett. - Cade azt állította, visszafordítható - mondta Holly némi hitetlenkedéssel a hangjában. -Valóban? Cade megfogta az orrnyergét, s felkészült, hogy behúznak neki egyet. - Igaza van - helyeselt N'ix. Cade egészen megdöbbent, hogy alátámasztják a hazugságát. - Egyetlen ember fordíthatja vissza. A neve Kohász Groot. Hatalmas varázsló. Ha eljutsz hozzá, mielőtt teljesen halhatatlanná válsz, visszaváltoztathat - mondta, bár Cade tisztában volt vele, hogy a Valkűr tudatában van annak, nem igaz, amit mond. Ezzel fogta magát, visszatántorgott a kocsijához, és nem hagyott más választást nekik, minthogy kövessék. - Szóval, ha nem bánod, merészkedtem ellátogatni a vámpíroktól hemzsegő otthonodba, és összepakoltam neked egy táskát. Tudom, hogy át szeretnél öltözni. Felnyitotta a csomagtartót, és szemlére bocsátott egy újabb rakás homokon heverő, nagy bőröndöt. Egyetlen ujjal emelte ki és helyezte a földre a súlyosnak tűnő táskát. - Ó, és itt a tartalék szemüveged. - Előhúzta blézere zsebéből, és átnyújtotta Hollynak. - Stílusneve Megigéző Cicamica. Imádom! Cade tisztán tagolva minden egyes szótagot visszhangozta: - Megigéző Cicamica? Holly szégyenlős pillantást vetett rá és feltette. Nix folytatta: - Természetesen az üveg feleslegessé válik, mivel a látásod napról napra tovább javul. És tessék, a gyöngysorod. - Egy ugyanolyan láncot nyújtott át, amit Holly általában viselt. Természetesen Nix is végzett háttérmunkát. - Ez a talizmánod. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 33 -

— A talizmánom? - Erősebbnek érzed magad, amikor viseled? Holly az ajkába harapott és bólogatott. — Akkor igen, talizmán. Tehát ezt a gyöngysort elvarázsolták. Ha viseled, megvéd a kutakodó szemektől. Holly Cade-hez fordult, mintha fordítana neki. — Ez azt jelenti, hogy ne vedd le! — Cade elvette a láncot Hollytól, és a vállánál fogva megperdítette a lányt. -Emeld fel a hajadat! Mikor Holly összefogta vöröslő arany fürtjeit, Cade alig bírt uralkodni magán, hogy meg ne csókolja karcsú nyakát... Megrázta magát és bekapcsolta a gyöngysort. - Meg kell szárítkoznod - tanácsolta Ni'x. – Védtelen kis halandó vagy. Hoppá, majd elfelejtettem, az is akarsz maradni. - Vihogott egyet az ujjai mögött, mintha maga a szándék oly mértékben téves lenne, hogy az már aranyos. Holly kábán megragadta a táskát, és beirányozta magát a benzinkút mosdója felé. - Mit gondolsz, mit csinálsz? - fortyant föl Cade. Beletúrt a táskába, kikapta belőle az első pár cipőt, ami a kezébe akadt, és ráhúzta a lábára. Aztán elvette tőle a táskát, és elkísérte a női mosdóhoz. Holly felnyögött, mikor látta, hogy követi és ellenőrzi a fülkéket. Távozás előtt, Cade állon ragadta: — Picinyem, ha bárki baszakodik veled, adj nekik egy kis ízelítőt abból, amit a démonok kaptak tőled. Világos? Valahányszor megkérdezték Hollyt, mit csinált előző este ,azt felelte: „Tanultam, könyvtárba mentem, úsztam." Alkalmanként azzal cifrázta az első kettőt, hogy Timinél együtt tette. És a ma esti programja? „Iszonyatos vérfürdőben démonokat mészároltam le, vámpírok lövöldöztek rám gépfegyverekkel, és őrült hajszában üldöztek egy posványon át. Megtudtam, ki - és mi - volt a vér szerinti anyám. Megismertem egy titkos, a miénkkel párhuzamosan létező világot. Ez túl sok volt egyszerre. Holly nem jól reagált a változásra, a legkedvezőbb körülmények között sem. Most meg egyszerűen... elzsibbadt és elkábult a folyamatosan rázúduló megrázkódtatásoktól. Legalábbis reménykedett benne, hogy elzsibbadt. Különben a végén kiderül, hogy nem érzi magát különösebben rosszul a ma esti tömegmészárlás miatt. Igen, azok a férfiak szörnyek voltak, és igen, hitte, hogy azt kapták, amit megérdemeltek, de nem kéne minimum csipetnyi lelkifurdalást éreznie? Visszatetszést? Félelmet? Csak állt a tükör előtt, és bámulta a szemét. Az íriszét kezdetektől fogva övező gyűrű sokkal feltűnőbbé vált. Mert- nem tudtad?— f é l i g Fúria vagyok. Bármi legyen is az. Níx szeme ugyancsak sejtelmes volt, de aranyló színét lélegzetelállítónak találta, miközben a sajátja csupán ibolyakékben játszott. Holly hátrafogta a haját, nem bírt tovább elsiklani éles hegyű füle fölött. És újra; míg Nixen csinosan állt ez a fül - egzotikusnak és érdekesnek hatott addig saját magán idegennek és furcsának ítélte. A kényszerbetegség egyik legklasszikusabb tünete a megalapozatlan rettegés, hogy elveszítjük önmagunkat. Holly félelme azonban cseppet sem volt megalapozatlan. Valóban kezdte elveszíteni önmagát, vonásról vonásra. Bárcsak nálam lenne a... Szeme elkerekedett. Ha Ni'x csomagolt neki néhány holmit, bizonyára észrevette a tablettás üvegeket, melyeket a pulton hagyott felsorakoztatva. Feltépte a bőrönd cipzárját, és belekotort. A mélyén rálelt válltáskája tartalmára, melyet elrablásakor ejtett el. Ott volt a drót nélküli laptopja táskástól, a mobiltelefonja, még az antibakteriális törlőkendői is hiánytalanul. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 34 -

De a tabletták sehol... Nix valami módon ráakadt a válltáskára, és szándékosan kiemelte belőle a két üveget. De miért, Nix? Holly a falnak támaszkodott, nagy kísértés fogta el, hogy felkösse a nyúlcipőt és elmeneküljön mindez elől. Csakhogy Cadeon és Nix volt az egyetlen, akikről tudta, hogy segíthetnek neki visszaváltozni normális emberré. Nem volt más választása, ki kellett tartania a számára kijelölt tervük mellett. Mely tervben benne foglaltatott az elutazás a városból. Tizenöt éve nem lépte át Orleans megye határát. Ami azt illeti, ritkán mozdult ki bárhová a lakásától a kampuszig tartó tíz percet leszámítva. Valójában a kampusz jelentette számára a világot -olyan fegyelmezett és hangszerelt mikrokozmoszt, ahol minden értelmet nyert. A napok órákra osztódtak, a hetek tanítási napokra, az évek félévekre. Most meg úgy érezte magát, mint akit időlegesen száműztek. Elhessegette a gondolatot. Felemelte telefonját és tárcsázta a barátnőjét, Meit. Mivel nem vette fel, üzenetet hagyott neki. - Szia, Mei, itt Holly. Megtennél nekem egy szívességet? Átvennéd az óráimat átmeneti időre? Persze nem szó szerint átmeneti, míg átváltozol! Ha-ha! Okhm, családi ügyben sürgősen el kell utaznom, lehet, hogy nem leszek - vajon meddig leszek távol?— egy hétig? Holly úgy érezte, mintha nem is ő beszélne, megdöbbentette, milyen átlagos a hangja, miközben az idegösszeroppanás szélén áll. - Hívj a mobilomon, ha közbejön valami! Jövök neked eggyel! Letette és bizonytalanul felsóhajtott. At kell öltöznöm, össze kell kapnom magam. A táska mellé guggolt, és benézett a zsebrészbe, hogy fehérneműt keressen. Homlokráncolva ámult el a tartalmán. Combfíxek, tangák, félkosaras melltartók, mind becsomagolva és címkével ellátva. Mind az ő mérete, de egytől egyig olyan... kihívó! Mi a csudáért cserélte ki Nix az ő tökéletesen megfelelő nagyibugyijait és szimpla melltartóit erre? Más választása nem lévén, felsimított a lábára egy selymes combfixet, és életében először tangába bújt. Mihelyt gyöngysora és szemüvege a helyére került, nekilátott, hogy megigazítsa frizuráját. Dühös vonásokkal hátrafésülte göndör fürtjeit a szokásos engedelmességre kényszerítve őket, ám ez alkalommal ügyelt rá, hogy haja takarja furcsa fülét. Miután az utolsó haj tűt is a helyére tűzte, szemrevételezte tükörképét. Hogyan nézhet ki úgy, mint máskor, amikor pedig legbelül kész roncs? Szeme könnybe lábadt, meg kellett kapaszkodnia a mosdókagylóba, hogy megtartsa magát. Az este összes tébolya után két dolgot tudott biztosan. Vissza kell fordítanom ezt az állapotot. Es Cadeon Woede mellett veszélyben vagyok. A mosdókagyló megrepedt markának szorítása alatt. 10. FEJEZET - Cade, rosszul áll a szénád! - mondta Nix, s felpattant a Veyron motorháztetőjére. - Mi a hézag? - Tudod, hogy Holly nem bízik benned? - Jól teszi. Szemmel láthatóan te sem. Szóval, ne fárassz! Miért hazudtál neki? - Kíváncsi voltam, mi lesz a következő lépésed. - Maradok a tervnél. - Felnyitotta a csomagtartót, és kinyitotta a táskáját. Beletúrt, kikapta a flaskát, és nagyot húzott a démonserből. Sajnos az csak később éreztette a hatását, de biztos, ami biztos, elveti a bizsergés magjait a jövőre nézve. -Azt hiszed, átadhatod Hollyt egy gonosz varázslónak, mikor megszerezhetnéd? Kilenc évszázadot vártál rá. - Meg kell tennem. Nem akarom. Egek, mennyire nem akarom. De most az a ribanc Sabine elfogta a fivéremet, és már eddig is olyan sokkal tartozom neki. Csak így vezekelhetek a tetteimért. Most tőlem függ a királyság és a nép sorsa, egyedül tőlem.


- 35 -

E kijelentés igazságtartalma kósza ökölcsapásként vágta mellbe. Az anyja köcsögit! A legutolsó rothkalinai sorsa is a javíthatatlan fekete bárány vállán nyugszik. Apropó... — Azt mondtad Rydstromnak, a halandó Néomi meghalt. Biztos vagy benne? - Abszo-lú-te. Cade észre sem vette, mennyire élt benne a remény, hogy nem halt meg. Felejtsd el... Nix tanulmányozni kezdte. - Azt fontolgatom, partner leszek Holly rászedésében. Főként azért, mert kétlem, hogy lesz erőd átadni. És nem, nem látom, miként fog végződni. Csak egy megérzés. Másodsorban azért, mert hiszem, hogy kegyetlenség nélkül nincs kedvesség. Hollynak meg kell tanulnia, milyen a világ, gyorsan és kíméletlenül, és nálad jobban ehhez senki sem ért. - Hogy érted, hogy meg kell tanulnia? Már olyan tanult, amilyen csak lehet. - Azt akarom, hogy megtapasztalja az életet! Vedd le a szemellenzőjét, melyhez olyan állhatatosan ragaszkodik! Szerintem pont az a fazon vagy, aki megmutathatja neki azt, amit nem tud, és nem is akar tudni. Az unokahúgom sok tekintetben ártatlan, és a nők életében elérkezik egyszer az ;dő, amikor az ártatlanság már csupán szépítő szinonima a tudatlanságra. - Mégis milyen ártatlan lehet e korban és korszakban? - Került mindent, ami feltüzelhetné Valkűr tendenciáit: mindent, ami izgató vagy dühítő. A számítógépén bekapcsolta a tartalomszűrést, kábeltévére nem fizet elő. Ügy él, mintha szülői felügyelet alatt lenne. Olyan szívósan szublimálja a hajlamait, hogy időnként belebetegszik. - Erről szól a számolása? Nix bólintott. - És ha valamit nem tud nemesebb irányba fordítani, az ellen gyógyszerekkel küzd. - Most is a gyógyszerét akarja. - Nos, mint a nagynénje, azt mondom, nem kaphatja meg őket. Már más Valkűrök is megérezték növekvő energiáját. Hamarosan a nyomába erednek. - Akkor fel kell tartóztatnod őket! Nix hosszú percek múlva felelt: - Úgy lesz. Ha megesküszöl, hogy Groothoz igyekezve egyszer sem ültök repülőre. - Abban mesterkedsz, hogy minél több időm legyen belehabarodni, és nagy eséllyel vágjak sutba mindent, s tartsam meg magamnak. -Igen. - A nyavalya törje ki, így jóval hosszabb lesz az út, akár hetekkel hosszabb. Groot birtoka akár Alaszkában is lehet. - Cade megint meghúzta a flaskát. – Rydstrom szerint a következő telihold a határidő. Mi lesz, ha nem érünk oda? - Ez a kikötésem! - Holly nagyobb veszélyben lesz. Gondolj bele! Mihelyt megérkezik Groothoz, el lesz rejtve. - Kell vagy sem? De nem fogtok túl messzire jutni az első ellenőrzőpont nélkül! - Remek - vicsorogta Cade. — Áll az alku. – Tehát több időt tölthet Hollyval. Több ideje lesz, hogy a szívébe zárja. Holly ebben a minutumban lépett ki a mosdóból. A haját tökéletes kontyba fogta, a „talizmánját" jellegtelen pulcsival és szorosan a fenekére simuló szoknyával viselte — melytől a Cade-del hasonszőrű hímek mind azt kívánták, bárcsak ők szabadíthatnák ki az emésztő szenvedélyt ebből a külsőleg szemérmes nőből. Holly kihúzta magát, állát felszegte. A rá jellemző önbizalom maradéktalanul visszatért. Az a szexis eszes nő önbizalom. Cade legszívesebben addig csókolta volna, míg Holly térde el nem gyengül. - Hova megyünk? - kérdezte Nixtől szórakozottan. E pillanatban tökéletesen megfelelt neki a feltétel, hogy több időt töltsön Hollyval és lehetőleg belehabarodjon. Nix megadta a választ: - Mississippi 775-ös mérföldkő. Memphistől északra veszitek az irányt, hogy találkozzatok egy Imatra nevű démonnővel. A táskában, amit Hollynak pakoltam, részletesebb utasításokat találtok.


- 36 -

- A-ha. - Cade Hollyhoz bukdácsolt, hogy elvegye tőle a bőröndöt, s megfogadta, lakatot tesz a szájára, míg vissza nem nyeri lelki egyensúlyát a lány társaságában, vagy amíg hatni nem kezd flaskája tartalma. - Szeretnék néhány szót váltani a nagynénémmel négyszemközt. Holly arra számított, Cade vitába száll vele. Ehelyett a fejébe csapta viharvert, bőr cowboykalapját, dünnyögött valamit arról, hogy szerez harapnivalót az útra, és tájékoztatja Rököt a fejleményekről, aztán elvonult. - Nézd meg abban a kalapban - mondta Nix. – Az ilyen erős erotikus kisugárzást be kéne tiltani. – Végig követte a szemével, közben halkan morgott, és görcsösen rángatva igazgatta a hátára szíjazott kardot. Igen, Cadeon meglehet jóképű, a tény azonban tény, hogy démon, szarvakkal! - Manapság ilyen már nem terem - sóhajtott Nix, és Hollyhoz fordult. Hollyt újfent megdöbbentette, milyen természetfölöttien édes — és különleges - a nagynénje. - Meg akartam köszönni, hogy elhoztad a holmimat. De miért került közéjük új alsó és harisnya? - Mert tudtam, te inkább a strapabíróra szavaznál. -borzongást színlelt. - A Valkűrök szeretik a szexis, csinos cuccokat, a strapabírókat ritkán. Szóval összevadásztam neked pár lepedőnyi fehérneműt. Hollynak viszont feltétlenül szüksége volt arra a nagyon nem szexis alsóra, hogy, nos, nagyon nem szexisnek érezhesse magát. - Nem akadt véletlenül a kezedbe a pulton valamelyik gyógyszeres doboz? - Ó, azok a tökéletesen egyenes vonalba felsorakoztatott, triókba rendezett üvegek! Nálad minden tökéletesen egyenes. Vagy trióba rendezett. Vagy megfelelő szögbe állított - sorolta Nix. Aranyló szeme úgy tűnt, egyik pillanatban Holly veséjébe lát, a másikban üresen mered. - Élvezettel dúltam szét minden egyes alakzatot. Holly gyomra összerándult. Szent és sérthetetlen otthonának képe, a maga tökéletességében, ahogy hagyta, segítette át ezen az estén. Az jutott eszébe, ha hazatér, nyomban visszacsusszanhat régi életébe. — Szétdúltad? Már épp azt hitte, menten elrókázza magát, amikor egy villám világította be mögötte az égboltot. Nix elmosolyodott, elégedettséggel töltötte el a villám látványa. - Nincs többé szükséged gyógyszerre. A Valkűr vonásaid elfojtására szedted, mert nem értetted őket. Többé nem lesz rá szükséged. - Nem, vissza akarom fordítani! Muszáj! Gyűlölöm a változást, képtelen vagyok megbirkózni vele magyarázta Holly a homlokát fogva. - Meddig tart eljutni ehhez a varázslóhoz? - Egy héttől akár egy hónapig elhúzódhat. - Mennyi időm van addig, amikor már nem lehet visszafordítani? - Durván ugyanezzel az időkerettel gazdálkodhatsz, mielőtt hamisítatlan Valkűrré válsz. - Ha a tabletták elfojtották a Valkűr vonásaimat ezelőtt, most lassítanák az átalakulást? Húzhatják nekem az időt, míg eljutok a varázslóhoz? - Meglehet. - Nix vállat vont, s hátrafricskázta hoszszú, fekete, selymes hajzuhatagát, a legselymesebbet, melyet Holly valaha látott. - Bár nem állíthatom biztosra. Előre elrendeltetésileg semmit sem látok, az emberi farmakológia meg nem méltó a figyelmemre. - Nix, kérlek, talán nem látszik rajtam, de momentán borotvaélen táncolok. Nix bólintott. -Tudom. A mosdóban elfogott a vágy, hogy a plafonra sikíts és a hajadat tépd. És kedveském, van ám takarítószemélyzetük, de tényleg! Honnan látta... ? - Mindentudó, onnan. - Akkor avass be, igaz ez az Edény duma? – kérdezte Holly. - Igen, sajnos igaz. Azt ajánlom, gondosan válaszd meg a babucid apuciját! - Miért én? Nix közölte: — Balszerencse. Holly ábrázata elfancsalodott az undortól. A balszerencse találom esemény, mely nem kedvez az embernek. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 37 -

- De ha visszafordíttatom a Valkűrré válást, akkor is én maradok az Edény? - Nem látom be, miként maradhatnál az. Az Edénynek mindig a Szövetségből kell származnia. - Tehát ha visszaváltozom normálissá, az emberek nem igyekeznek többé megölni? - Talán lenullázhatja ezt a véletlenszerű eseményt. A tettek mezejére léphet, hogy felvegye a harcot a találommal. - Elméletileg az következne. Vagyis az okfejtés: fordítsd vissza a Valkűrré válást, és megszabadulsz az Edény-státusztól. Többé nem fognak sem halhatatlan orgyilkosok az életedre törni, sem démonok megtámadni. Törj ki a meghalsz vagy megszülsz véges opciópáros keretei közül. Térj vissza az előző' életedhez, ahol csupán egyetlen kód hiányzik a doktori címedhez. Es végül, szülj normális gyereket. Ne a végső gonoszt. Nix folytatta: - De szerintem, mire elérkezik a választás ideje, addigra megszereted az új énedet. Legalább lesz éned! - Mit jelent ez? Nix kihúzott egy loknit Holly szoros kontyából, amivel sikerült felbosszantania. - Ki vagy te, unokahúgom? Halványlila gőzöd sincs! De lesz, hamarosan! – Nix rávigyorgott, mintha Holly kívül rekedt volna egy beavatottaknak szóló viccen. - Na, mennem kell. Protovalkűrnek és Pár nélküli Jövendőmondónak lenni kimerítő és hálátlan feladat, de Nixie-nek ettől még el kell végeznie. - Várj! - Holly követte a megrongált Bentley-ig. - Annyi kérdésem van még! Anyám fiatalon halt meg? És ki volt az apám? Hogyan lépek veled kapcsolatba? Szaladgál más is a fajtánkból a környéken? Miről ismerem fel őket? - Minden kérdésre választ kapsz, ha eljön az ideje. Ennek a teremtménynek a birtokában van az összes válasz. — Légy szíves, vigyél magaddal! Azt mondtad, családtag vagyok! - Holly úgy érezte, még néhány óra Cadeonnal teljesen kikészítheti. - Ha Valkűr akarsz maradni, ugorj be! Nagy ramazurit csapunk ma este - mondta Nix, és megpaskolta a hátsó ülést. Holly bekukkantott, és megrökönyödve bámult. Az ülés tele volt szórva poharakkal, felfújásra váró légbalIonokkal, polisztirol golyó-töltővel, és dobozokkal, melyeken az állt: dangereux! C-4plastique. Önkéntelenül hátralépett. Nix jókedvűen folytatta: - De ha eltökélted magad a visszaváltozás mellett, nem vihetlek el Groothoz. Rejtve van az erődje, és át kell haladnotok egy sor ellenőrzőponton, hogy odaérjetek. Legalább egy hétbe telik, nekem meg nincs egy hetem, mivel épp egy egész apokalipszist próbálok elintézni. Gondolj bele, Holly — egyik karjával átkarolta Holly vállát, a másikkal egy kört írt le maguk előtt -, egy egész apokalipszist, a végső zűrzavart. Holly megborzongott. - Képes lennél megakadályozni benne? - Nix elengedte a lányt. - Hát, természetesen nem, de... - Ha hajthatatlan vagy s mindenáron vissza akarod fordítani az adományodat, elintézem neked, hogy Cade biztonságban eljuttasson a varázslóhoz, s így kiérdemelje a kardját. Ezt akarod? - Menni akarok, de nem vele kettesben! Esetleg nem bérelhetnél valakit, aki kevésbé... - Hihetetlenül dögös? Kevésbé nyalogatnivaló szarvakkal és kevésbé szexi dél-afrikai akcentussal? - A fejét ingatva kinyitotta a kocsi ajtaját. - Nem, Cade megóv téged. Erős és kegyetlen. Holly ajkai szótlanul szétnyíltak. Nyalogatnivaló szarvak? - Ó, majd elfelejtettem! - Nix előhúzott egy súlyos hátitáskát az utasülésről. - íme, a felszerelésed. Most mennem kell. Ciao! Ahogy beindította az autót, Holly még utánaszólt: —Egy utolsó kérdés! - Rendben, kedveském. Megbízhatok Cadeonban? Nix derűsen elmosolyodott üres aranyló szemével. -Amíg képes vagy dobni.


- 38 -

11. FEJEZET - Feltételezem, megtartjuk a feltűnést keltő kocsit? - kérdezte Holly, amikor Cade ráhajtott az autópályára, és északnak tartott. - Egyelőre. El kell húznunk gyorsan a csíkot a városból. Véletlenségből ez a járgány megy, mint az állat. - Hova megyünk elsőként? - Memphisbe. Nxx azt mondta, a táskádba dugta az útirányt. Holly a hátsó ülésre nyúlt, és felkapta a nehéz hátizsákot, amit a nagynénjétől kapott. Annak mélyén ráakadt az útlevelére, egy kézzel írt levélre, egy térképre, melyen X-szel jelöltek egy pontot közvetlenül Memphis felett, és két súlyos kötetre. Az egyik címe A Szövetség élő könyve, a másiké Harcosok könyve volt. Kiemelte a levelet, s megkérdezte: - Miért fest úgy Nix időnként, mint akinél elmentek otthonról? Cade beleszürcsölt a Red Buliba, egy pillanatra sem nézett rá. - Annyira lefoglalja, hogy a jövőt lássa, hogy megzavarodik a jelenben. Majd hozzászoksz. Ráadásul elmúlt háromezer éves. Ez észbontó! Nix annyinak tűnt, mint ő maga. — Te hány éves vagy? Csaknem egy évezred. - Cade nem nézett ki többnek harmincnégy-harmincötnél. Nem poénból mondtad, hogy középkori. Az akcentusod miért nem az? - A Szövetség követi a nyelvek és dialektusok fejlődését. Önkéntelenül. Holly feltörte a levelet lezáró fekete viaszpecsétet. Cade odahajolt, hogy átfussa a tartalmát. Holly erre behajtotta a sarkát, míg a démon vállat nem vont, és újra előre nem fordult. Aztán nekilátott, hogy átfussa a cikornyás irományt, legalábbis próbálta, de történetesen a szemüvege mintha megnehezítette volna a dolgát... Legkedvesebb Unokahúgom! Üdvözöllek végre a családban! Ez a levél magyarázattal szolgál olyasmikre, amikre nem volt időm. A zsákodban találsz két könyvet. Az egyik a származásod elbeszélése, és a legnemesebb Valkűr harcosok krónikája. Anyád története is köztük van. Apád ember volt, civil mérnök, Greta életének nagy szerelme. Egy rajtaütésen esett el, amivel Greta egyik vámpírtámadását akarták megbosszulni. Anyádnak akkor még tudomása sem volt rólad. Rajtaütés? Vámpírtámadás? - A Szövetség teremtményeierőszakosabbak, mint az emberiség? faggatta Cadeont. A démon anélkül, hogy odafordult volna, felelt: - Sokkal. Állandóan háborúzunk egymással. - Állandóan háborúztok - visszhangozta Holly. Miért akarna bárki hozzá hasonló alászállni ebbe az új, még zsúfoltabb világba... ? Greta összetört szívvel mondott le rólad, de a Valküröknél az a szokás, hogy lemondunk az emberutódokról. Es mindannyian azt hittük, halandó vagy. Szívében irántad érzett szeretettel tette. Ezt sose vond kétségbe! Nem vonta. Immár tudta, hogy nem véletlenül került a szerető Ashwinékhez. A másik könyv elmagyaráz néhány dolgot erről az új világról, melybe belesodródtál. Olvasd el mindkét kötetet! Tartogatok számodra egy feladványt. Na már most, tudom, hogy kétségedet fejezted ki a Valkür léttel szemben... Honnan tudhatta? Hacsak... - Tényleg jövendőmondó - motyogta. Cade kissé lazítva helyeselt: - Ó, igen. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 39 -

De megkérlek, adj esélyt a Valkűrségnek! Az összes jó fej gyerek így tesz. Neked csupán annyi a dolgod, hogy magadhoz öleld mindazt, amitől féltél és menekültél az elmúlt húsz évben. Elég egyszerű! Nyalintsd meg helyettem Cade szarvát, és igen, bánhatsz vele úgy, mint egy bérenccel, ha úgy tartja kedved, mert valóban az — ehhez van szokva. Nyalintsa meg a szarvát? Minden igyekezetével azon volt, hogy úgy tegyen, mintha nem is lenne ott, nemhogy nyalogassa! Két jó tanács: Ha biztosra kell menned, igazat mond-e éltes oltalmazod bármiről, eskesd fel a Szövetségre! Es ha nem akarsz teherbe esni, ne egyél! A Valkürök terméketlenek, ha nem fogyasztják a Föld gyümölcseit. Szeretettel: Nix, Proto-valkür, Pár nélküli Jövendőmondó, Félistennő, a te szerető nagynénéd Holly összehajtogatta a levelet, és elképedten ült. Túl sok megemésztenivaló. Ennyi információ, és ez még csak a bevezető levél volt. Már az, hogy megismerte apja foglalkozását, nagy jelentőséggel bírt a szemében. Sóhajtva előhúzta a Harcosok könyvéi, fellapozta „A Valkürök származása" fejezetnél - és teljesen elmerült a mesében. A Szövetség szerint évezredekkel ezelőtt, Odin istent és Freyja istennőt egy csatában eleső, harcos hajadon sikoltása verte fel évtizedes álmából. Freyja elámult a hajadon vitézségén, és szerette volna megőrizni azt, ezért Odinnal közösen villámmal sújtottak le rá. A hajadon egy hatalmas csarnokban ébredt gyógyultan, ám változatlanul - továbbra is ember volt -, egy halhatatlan Valkűr lánnyal terhesen. Az utána következő időkben a villám a Szövetség minden fajának haldokló női harcosára lecsapott, a fúriáktól az alakváltókon át a lykae-kig. Freyja és Odin Freyja külsejét és Odin furfangját adták a lányoknak, majd e tulajdonságokat kombinálták az anya bátorságával és egyéni családfájával. A lányok mind féltestvérek voltak, a maguk nemében páratlanok; ám a Szövetség szerint minden Valkűr felismerhető, ha szeme az erős érzelmektől ezüstben lángol. Holly felpillantott. - Ezüstös volt a szemem ma este? Cadeon bólintott, végre rápillantott. — Onnan tudtam, hogy Valkűrré változtál, legalábbis elkezdték – A farmerjába dörzsölte tenyerét, s futólag a térdével kormányozott. - A Szövetség lényeinek mind jellegzetes színű a szeme. - Az övé fekete volt. Holly az ajkai közé vette gyöngysorát, és eltűnődött ezen az új információn. Ha hihet e legendának, akkor ez azt jelenti, skandináv istenek unokája. Az egy dolog, ha tudomásodra jut, hogy dúsgazdag vagy híres családból származol. Ez viszont röhejes. Ugyanakkor sok mindent megmagyaráz, amit eddig nem értett, s amire fontoskodó pszichiáterek készségesen írtak fel gyógyszert. Például, a csillogó ékszerek iránti megszállottsága? Az összes Valkűr így van ezzel, mert örökölték Freyja gyűjtési szenvedélyét. Az, hogy elragadónak találja a villámokat, és „leküzdhetetlen vágyat" érez, hogy kiszaladjon az égzengésbe? A Valkűrök az elektromosságból táplálkoznak, és a föld energiáját fogyasztják. A fajt villámcsapással keltették életre — az ő átváltozása is így kezdődött. Eltöprengett, vajon a nagyszülei sújtottak-e le rá azzal a megnyugvást hozó ménkűvel, vagy ő maga vonzotta oda nagy felindultságában. És a bizarr ereje, melyet oly sokáig alig bírt leplezni? A Valkűrök természetfölötti erővel bírnak, vadak és harciasak. Valamint szerelmes típusok...


- 40 -

Eszébe jutott az első alkalom, amikor ágyba bújt egy hlimmel, egy Bobby Thibodeaux nevű osztálytársával, tizenhat évesek voltak, és Bobby néhány gyakorlatlan csókja megőrjítette. A fiúra pattant és lehengerelte. Annyira magukkal ragadták az események, hogy észre sem vette, milyen szorongás lesz úrrá a fiún. Végül feltűnt neki, hogy nem csókolja vissza — meg hogy a körmei a szerencsétlen karjába vájnak, miközben vasmarokkal szorítja, mert az szabadulni próbál alóla. Ahogy Bobby szájtátva bámult fel rá rettegésében, lepislogott rá. Mintha valaki megszállta volna a testét, elkeseredtesen morogta: „Azt hiszem, itt elválnak útjaink." Amikor elengedte, a fiú hanyatt-homlok elmenekült. Amint Bobby meséi bejárták az iskolát, többé egyetlen fiú sem hívta randira, így hát még jobban a tanulásba temetkezett. Ami azt illeti, egy fiúval sem próbált intimebb kapcsolatba kerülni egészen az egyetem első évéig. Ez az együttlét azonban csupán egyetlen dologban tért el az előzőtől: sokkal agresszívebbé és még erősebbé vált. Lerázta magáról az emléket, és Greta oldalára összpontosított a Harcosok könyvében. Vakmerő Greta mesterstratéga volt, Valkűr, boszorkány- és Fúria csapatokat vezetett a Végítélet Síkságainak nagy Ütközetében. Ha az ütközet dátuma helyes, akkor Greta vele terhesen ment háborúzni. Hat évvel később a hírhedt Tizennyolc éjszakás Ostrom frontvonalában vesztette életét. Hollyt megdöbbentette, hogy ha létezik egy új világ, akkor merőben új történelmet kell tanulnia. Hirtelen kimerültség vett rajta erőt. Lelkesedés nélkül húzta ölébe a súlyos Szövetség élő könyvéi. A lapokat átfutva enciklopédikus bekezdésekre akadt minden „ismert fajról". A szűkszavú bevezetés után részletesebb történelmi áttekintés következett. Átpörgette, s talált ott mindent a kísértetektől és szirénektől a wendigókon át a démonarchiákig... - Kérsz valamit enni vagy inni? - kérdezte Cadeon. Nem volt éhes. - Van más innivalód a Red Bullon kívül? Cade előszedett egy üveg vizet a lány ülése mögül, és neki adta. A kedvenc márkám. - Köszönöm. - Óvatosan lecsavarta a kupakját, eltökélte, hogy nem ér hozzá... A hétszentségit! Hozzáért a karimához. Sóhajtva viszszacsavarta a kupakot, és a lábához helyezte az üveget. -Valami baj van a vízzel? Megfordult a fejében, hogy válaszra sem méltatja, de rájött, az elkövetkező hetekben Cade így is, úgy is szembesül valamennyi hóbortjával: az étkezési nehézségeivel, a bacifóbiájával, a vég nélküli pakolászásával. - Hozzáértem a karimához. - Felszegte az állát. - Átvitel történt. Már nem tudom meginni. Cade azonban ahelyett, hogy kinevette volna, ismételten benyúlt az ülés mögé, és újabb üveget halászott elő. Kinyitotta anélkül, hogy beszennyezte volna a karimát, és átnyújtotta neki. - Ezek a rövidebb kupakok igen macerásak lehetnek. Hollynak szétnyílt az ajka. Épp a múlt héten panaszkodott Meinek az új keletű kupakokról. - Szóval, nem veszel még el a sok újdonságban? — kérdezte Cade. - Egy csipetnyit. - Ivott egyet. Továbbra is úgy érezte, mintha regényt olvasna; mintha mindez túl fantasztikus lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Még akkor is, ha egy ezeréves démon ül alig fél méterre tőle. Olvass fel nekem a könyvből, én meg kiegészítem és magyarázatot fűzök hozzá. Hogyan bízhatnék benned? Azt állítottad, a Vakűrök engedelmesek. A Harcosok könyvében viszont az orgyilkos Jégszívű Kaderinről írnak, aki felfűzi a vámpírok agyarát, miután lefejezte őket. Aztán meg itt van H¡hetetlen Emmaline, aki lemészárolta a saját apját. Három darabba trancsírozta. - Háromba! Máris kedvelem Emmaline-t. — Lerí róluk, hogy ők az engedelmesség mintaképei. — Mint említettem, kicsit ugrattalak. Olyan ez, mintha azt mondanánk, a szirének nem szeretnek énekelni. Holly a fejét félrebillentve ránézett. — Tehát, ha kérdésem van, az igazat mondod? — Igen, ha válaszolsz néhány kérdésemre magaddal kapcsolatban. Holly ebben nem látott semmi kivetnivalót. — Rendben. Én kezdek. Hány démonarchia van? És hol? Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 41 -

-Több száz. Szinte az összes démonfajnak, a Rök-féle füstdémonoktól a pátoszdémonokig van királyságuk, általában egy másik síkon. — Másik síkon? Hát az létezik? Cade bólintott. - Több dimenzió létezik, mint ahány feltérképezhető lenne. — A te királyságodat hogy hívják? — Rothkalina. — Ahogy kiejtette a nevét, akcentusa tagoltabb lett, mintha otthona említése kellemes érzéseket ébresztett volna benne. — Hogyan jutsz oda? - kérdezte a lány. — A legkönnyebben megközelíthető portál Dél-Afrikában van. Hát ez magyarázza az akcentusát! - És, úgy néz ki,mint egy másik univerzum? Van bíborszínű ég meg zöld nap? - Nem. Rothkalina nagyon hasonlít Észak-Amerika nyugati partvidékéhez. - Ó — felelte Holly. Kissé ostobának érezte magát. Majd felvonta a szemöldökét. - De ha Omort varázsló, minek akar uralkodni egy démonkirályság felett? 12. FEJEZET Okos csitri, gondolta Cade. Kevesen tették fel neki ezt a kérdést, jóllehet őt is ez foglalkoztatta leginkább. - Gazdag vidék - felelte. - És a királyság stratégiailag nagyszerű elhelyezkedésű. Valójában Omortnak semmi haszna nem származott a királyságból, s kizárólag azért tartotta meg, mert megtehette. Aki Tornint uralja, a királyságot uralja. Omortnak arra fájt a foga, ami a kastélyon belül volt. Az írott történelem előtt Tornint a legendás Lelkek kútja köré építették - hogy megóvják ezt a misztikus erőforrást az Omort-féle varázslóktól. És a tomboló démonokat küldték Torninba, hogy védelmezzék az erődöt. Ugyanakkor sosem lettek beavatva, pontosan... mire jó a Lelkek kútja. - Pontosan miért hívnak benneteket tomboló démonnak? - Mert... tombolunk, amikor démonivá változunk. Agyatlan őrjöngés meg hasonlók. - Démonivá változtok? Mint ma este, amikor harcoltál? - Ja, hát az csak ízelítő volt. - Teljes démoni állapotában a bőre elsötétedik, kivörösödik, a teste nagyobb lesz. Agyara megnyúlik, szarva kihegyesedik, és eléri végleges méretét. Ilyen állapotban mérget lövell ki szarva hegyéből, mely a halhatatlant is lebénítja átmenetileg. Holly nyelt egyet. - Milyen gyakran tombolsz? - Hihetetlenül ritkán változunk át teljesen. Csak akkor, ha egy démon vagy családtagjának élete veszélyben forog. - Meg amikor először teszi magáévá a nőjét. - Miért van a Szövetség rejtve az emberiség elől? - Történelmileg valahányszor egy frakció felfedi magát, lemészárolják őket. - Mint például? - A boszorkányok évezredeken át nyíltan felvállalták magukat, egészen az utolsó égetési hullámig. És az a sok ember, akit legyilkoltak a múltban, mert azt hitték róluk, hogy megszállta őket a démon? Hisz démonok voltak! - De hogyan titkolja el ez a sok lény a létét az emberiség elől? - Könnyebben, mint gondolnád. Főként őrült világvárosokba és bulivárosokba tesszük a székhelyünket. Az emberek azt hiszik, bármi, ami elüt a szokványostól, az vagy jelmez, vagy manapság, az MTV tréfáinak része. Elkomolyodott. - De minden mítosz példa rá, hogy egy szövetségbeli fajnak a halálát kívánták. - Mit tennél, ha ebben a minutumban lekapacsolnának a zsaruk? Ha feltennéd a kalapod, ők meg azt akarnák, hogy vedd le? - A démonok többsége felkötné a nyúlcipőt, begyűjtene néhány golyót, aztán eltűnne szem elől, hogy elillanjon. - Elillanjon? Erről olvastam! Azt jelenti, teleportálni? Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 42 -

Cade bólintott. — De nem minden démonfaj képes irá, és azoknak, akikben ott szunnyad a képesség, sokat kell gyakorolniuk, míg a mesterévé válnak. - Feltételezem, benned nem szunnyad ott, hisz ahelyett, hogy elillantál volna velünk, inkább átkeltünk a mocsáron. - Egykor ott szunnyadt. Évszázadokon át élveztem a hatalmát. De Omort megkötötte a képességemet. A fivéremét szintúgy. - Visszaszerezheted? Cade a lány szemébe nézett. - Mihelyt az a kard elválasztja a fejét a nyakától, szabadok leszünk. Cadeon arckifejezése fenyegető lett, mintha épp elképzelné Omort lefejezését. Aztán tekintete Hollyra siklott, s megrázta magát. - Szóval, a kérdések rólad... - Mit akarsz tudni? - Miként tudtad meg, hogy örökbe fogadtak? - Az örökbe fogadásom sosem volt titok. Anyukám gyakran mesélt a napról, amikor valaki ott hagyott az ajtajuk előtt. Mindig úgy hívott: kis lelenc. - Holly lágyan elmosolyodott. - Éveken át próbálkozott a teherbe eséssel. Amikor nem jött össze, az örökbefogadás mellett döntöttek, de apám az egyházközség szerint túlságosan koros volt. Pedig túlélte anyámat! Igaz, nem sokkal. Annyira szerelmes volt negyvenöt éven át hitvesébe, hogy amikor végül elvette tőle a rák, az volt minden vágya, hogy követhesse, bárhová is ment. Szülei különleges szerelemben éltek, olyanban, amiről olvasol, de amivel ritkán találkozol. Vajon a vér szerinti szülei is így éltek? - Fogadok, sosem hitted volna, hogy az igazi anyukád Valkűr harcos - vélekedett Cade, s nagyot kortyolt a Red Buliból. - Nem, mindig azt hittük, hajadon bakfis volt. – Ismeretlen illat csapta meg az orrát. A levegőbe szimatolt. - Te... iszol? Alkoholt kevertél a Red Buliba? - Meglehet. - Iszol és vezetsz! - Ha hullarészeg lennék, akkor is ezerszer jobban működnének a reflexeim az emberénél. - Úgy káromkodsz, mint a kocsis, becsmérled a nőket, és most kiderül, hogy alkohol befolyása alatt vezetsz. - A sebességmérőre pillantott. - És túl gyorsan hajtasz. - Mind igaz. Te meg kicsit sem élsz, nem térsz le az útról, és sosem szórakozol. - De igenis szórakozom! -Akkor sem tudnád, mi az, ha seggbe harapna! Holly felkapta az állát. — Azt hiszed, szenteskedő szende szűz vagyok, egy erkölcscsősz. - Én úgy fogalmaztam volna, prédikáló kis punci. De az erkölcscsősz illik rád. Különösen azok után, amit ma mesélt rólad Nix. - Mit mesélt? - szegezte neki a kérdést Holly. - Azt, hogy ártatlan vagy, és nem csupán testileg. Arra rájöttem, hogy biztosan szűz vagy, de... - Miből? - szakította félbe a lány. Nem titkolta szüzességét, mégsem hitte volna, hogy ennyire egyértelmű mások számára. - Rád van írva. Lángoló jelzőtűz vagy a hozzám hasonló hímeknek. - Légy szíves! Áruld el! Mi van rám írva, és mi lángol rajtam? - Hogy ki vagy rá éhezve! Hlolly a kocsi tetejére meresztette a szemét, és türelemért fohászkodott. Mert, isten segítse, lehet, hogy Cade-nek igaza van. - Szóval, azt kiszúrtam, hogy ártatlan vagy testben, de az ártatlan lélekben résztől dobtam egy hátast. Ez meg hogy lehet? - Miért ne lehetne? - értetlenkedett Holly. - A média meg társai manapság. A szex mindenbe beszivárog.


- 43 -

Valóban. Csakhogy ő szorgalmasan trenírozta magát, hogy forduljon el! Szakadatlanul arra kényszerítette magát, hogy kerüljön mindent, amitől elvesztheti az önuralmát- mindent, ami erotikus, szenvedélyes, meghaló, dühítő... Smacizó párocska a kampuszon? Fordulj el ! Túlfűtött jelenet a hálózati tévén? Fordulj el! — Egyetértesz azzal, bogy az alkoholista elkerüli az italboltot? És a diétázó elkerüli a pékséget? - A diétázónak attól még el kell járnia a fűszereshez. - Hacsak nem viteti a srác házhoz az élelmiszert – ellenkezett Holly. - A srác? - Miért, muszáj hogy nő legyen? Cade szájának sarka felkunkorodott. - Kis híján elfeledtem, milyen kis feminista vagy! - Gyanítom, mindenkiről így vélekednél, te magad nagy soviniszta disznó lévén. - Kanyarodjunk vissza a témára! Azt állítod, sosem láttál még embereket szeretkezni a moziban? - Sajnálattal közlöm, az én felnőtt videogyűjteményem messze nem olyan átfogó, mint a tiéd. Cade vállat vont. - Nem fogok ezért bocsánatot kéni. Jelenleg épp két nő között vagyok. A filmek segítenek... eltölteni az időt. Holly alig hitte, hogy pornóról társalog egy halhatatlannal egy milliódolláros autóban, de ó, jaj, így történt. - Felelj a kérdésre! - szólt rá Cade. - Nem, nem láttam többet egy futó pillantásnál. - Mielőtt utunk végére érnénk, ráveszlek, hogy megnézz egy ilyen filmet. - Soha! Egyszerűen nem érdekel az ilyesmi. – Majd belepusztult, hogy lásson ilyesmit. Fordulj el... - Süket duma! Most Hollyn volt a sor, hogy vállat vonjon. - Ismered egyáltalán a logisztikáját? - érdeklődött a démon. - Még szép. Jártam gimibe. - És mi erről a fiúd véleménye? - Timmel úgy döntöttünk, várunk a szexszel, míg össze nem házasodunk. - És ő partner ebben? - Cadeon a szemébe nézett. - Ha az enyém lennél, én napi ötször megrépáználak. Hát ezért nem beszélt és olvasott a szexről meg hasonló témákról. Most már csak az járt a fejében, milyen lenne, ha rendszeres menetek szakítanák meg a napirendjét. Vajon mit tenne egy Cadeon-féle hím? Egyszerűen felkutatná bárhol is legyen, és ott helyben a magáévá tenné? Elnyomta borzongását. Cade lélegzetelállító vigyort küldött neki. – Ezen agyalsz, mi? Cadeon bütykei elfehéredtek a kormányon. Mintha féltékeny lenne. De miért? Lehet, hogy a démonok jobban kisajátítják a gondjukra bízott nőt? - Szóval, mesélj nekem Timről - szólt Cade sötéten. - Két éve járunk, és a mai napig lenyűgöz, milyen tökéletes számomra. Gondoskodó és vicces, nagyszerű férj és apa válik majd belőle. A szüleim találkoztak vele még haláluk előtt, és nekik is tetszett. - Azt tervezed, hogy összeházasodsz ezzel a fickóval? - Hamarosan eljegyezzük egymást, mihelyt meglesz a fokozatunk. Cade rekedtesen kérdezte: - Nem vagy kissé fiatal ahhoz, hogy bekössék a fejed? - Talán, de ha megtalálod az igazit... - És ő az? Holly felsóhajtott. - Igen. Ragyogó ember. Páratlan. Cade horkantására folytatta: - Hány férfival lehet beszélgetni elemi kombinatorikáról, vagy arról, hogyan használjuk a Mahalanobis távolságot klaszteranalízisben? Hányan értik, mi az a permutaéder vagy páros gráf? - Elemi kombinálás? - Hollyra kacsintott. – Bármikor beszélek róla. - Kombinatorika... ó, mit számít. Nem értheted, Tim és én egy hullámhosszon vagyunk. - Mennyi esze lehet, ha még nem fundálta ki két év alatt, hogyan feküdjön le veled? Én már rég meglennék vele. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 44 -

Holly erre nem tudott mit mondani. Ez a fickó, ha akarna sem lehetne gorombább vagy arrogánsabb. Cade tovább mondta a magáét: - Honnan fogod tudni, hogy jól kiegészítitek egymást Timmel az ágyban, ha nem szánjátok rá magatokat az esküvő előtt? Ugyan már, babám, bele kell rúgnod a kerékbe, mielőtt megveszed a járgányt! - Szerintem ez nevetséges - helytálló - érv. A szex éppúgy tanítható, ahogy a többi készség. Ha bármelyikünknek szüksége van valamire, biztosra veszem, hogy megoldjuk. - A hév nem tanítható! És ki tudja, akár olyan perverziódra is fény derülhet, amit a jó öreg Tom nem képes legyűrni? Tudom. — Tim bármire kész, hogy boldoggá tegyen - makacskodott Holly. De teljes, tartós kapcsolat csak akkor működne köztük, ha nemi vágyai normálisak lennének. Különben hogy élné túl Tim az ő erejét? És hogyan birkóznának meg az ő furcsa, ellentmondásos igényeivel? Ösztöne egyszerre diktálta, hogy leigázzon és leigáztasson. - Mi történik, ha kicsúsznak az események a kezetekből? Hogyan vesztek vissza a tempóból? Tim annyi gyógynövényt és kivonatot szedett, hogy Holly gyanította: libidóját elsatnyította a sok vegyszer. -Momentán szigorúan plátói a kapcsolatunk. — Igaz, fiúja a szokásos vitaminadagja nélkül sem volt különösebben kéjsóvár, s ez tökéletesen megfelelt neki. – Inkább értelmi, mint fizikai síkon mozgunk. - Az értelmednek nem lesz orgazmusa. - Mi nem hiszünk abban, hogy az élet értelméhez szükség van orgazmusra. Cade ezt hallva félrenyelte a Red Bulit. Úgy nézett a lányra, mint akinek a legalávalóbb istenkáromlás hagyta el a száját. - Hát ettől paff vagyok, tündérem! -Tényleg nem akarok veled többé hasonló témát megvitatni. Nem illő kettőnk között. - Milyen kár! Mert egészen véletlenül ez a kedvenc témám. - Holly hajthatatlansága láttán felvetette: - Akkor kérdezz még a Szövetségről! Rendben. Szoktak házasodni a teremtmények? Vagy családi egységben élni? - Némelyek házasodnak. Különösen a humanizáltabb fajok. - A te fajtád? - Igen, sokan. Mostanában többen, mint a múltban. De nem törvényszerű. Ó - felelte Holly. Mintha visszatetszést keltett volna benne a válasz. Cade sebesen folytatta: - Ha nem is házasodunk feltétlenül, van köztünk valami sokkal tartósabb. A démon híimnek egyetlen nekirendeltetett asszonya van, akit mindenek felett kíván és nélkülözhetetlennek talál. Egész életében őt keresi. Bolond lenne félrelépni, mikor nincs más vágya, mint a nő kedvére tenni és őt megvédeni. Az esküvő felesleges. - Te már ráleltél a magadéra? - kérdezte Holly. Láthatóan lenyűgözte a gondolat. - Nekem... még nincs meg. - Honnan ismered fel? - Egyszerűen tudod. Megérzés. Kapcsolat. Az én fajtámnál azonban szex nélkül nem mondhatjuk biztosra, hogy a miénk vagy sem. A szólás szerint: Ha benne vagy, megtudod. - Milyen kényelmes. - Ugyanakkor igaz. Történnek bizonyos dolgok, miközben szeretkeztek. Olyasmik, amikre szükséged van, hogy a magadévá tedd. - Életében először megnyílna az út, és átszakadna a gát. - Például? - kérdezte a lány, majd rögvest hozzátette: - Várj! Nemileg szemléltető választ adsz? Hogyan magyarázza el, hogy a hím tomboló démonnak orgazmusa lehet, de sohasem ejakulál, míg először magáévá nem teszi az asszonyát... - Mekkora esélyt látsz rá? — Akkor légy szíves ne válaszolj! Holly kibámult az ablakon, és az éjszakába meredt, mintha kétségbeesetten próbálná kiűzni a fejéből. -Lehet, hogy pihenek egy kicsit.


- 45 -

Néhány percre rá, hogy behunyta szemét, elszenderedett. Cade rá-rápillantott, s azon tűnődött, miről álmodhat ilyen rosszalló arckifejezéssel. Ahogy tovább hajtott, két dolgot határozott el. Ha esetleg tényleg hetekig úton lesznek, megtanítja neki, hogyan védje meg magát. Ha átadom Grootnak, legalább szemernyi esélye legyen. Másrészt: együtt lesz vele az ágyban. Teljesen nem teheti a magáévá, lehet, hogy még nem jutott elég messze a halhatatlanná válásban ahhoz, hogy túlélje. Ha pedig mégis, fennállna a veszély, hogy mihelyt megtapasztalja, milyen érzés benne lenni, soha többé nem engedné el. Nem, a magáévá nem teheti, az érzéki gyönyört viszont megismerteti vele, mielőtt átadja. Látta rajta, hogy hagyná magát elcsábítani — látta felcsillanni szemében az érdeklődés szikráját. Nem immúnis rá. Vagyis a bizalmába kell hízelegnie magát. Tehát jobban teszi, ha viselkedik. Csak éppen kénytelen volt magának bevallani, menynyire élvezi, hogy így kivetheti rá a horgát. Amikor rózsaszín pír futja el a lány arcát, és úrrá lesz rajta az izgalom... Nix meg kifejezetten kérte, hogy tanítsa az unokahúgát. Rágódott egy sort azon, mit szólna elszánt fivére a Hollyról szőtt terveihez. Nagy eséllyel ellenezné. Rydstrom elég állhatatos fickó, alig van sötét folt a múltján. Ó, az viszont annál nagyobb! Mozdulatlanná dermedt. Mi van, ha a Káprázat királynője felfedezi Rydstrom titkos gyenge pontját? Akkor mit tesz vele? Azon is elmorfondírozott, hiheti-e Rydstrom már most, hogy mivel ügyük az ő vállán nyugszik, többé nincs remény. Nem időzött hosszasan e kérdésen. A tettek mezejére lépett, közeledett a cél felé. Míg Holly hívatlan gondolatokkal viaskodott, ő mentálisan elzsibbadt, és könnyedén elbánt a kellemetlen (elismerésekkel. így habarodhatott bele óráról órára egyre jobban a lányba, jóllehet minden egyes másodperc egyre közelebb repítette az időhöz, amikor kénytelen lesz majd elárulni. 13. FEJEZET Holly bálban volt, kint álldogált a teraszon, Cadeon az árnyékból figyelte. Szerette volna, ha Holly csatlakozik hozzá, de a lány félt a sötéttől. Egyre csak hátratekintgetett a válla fölött, mintha képtelen lenne maga mögött hagyni az ismert világot. Cade zöld szeme azonban világított az árnyékban, a kezét nyújtotta, és intett neki, kéjesebb gyönyört ígért, mint képzelni merte... - J ó reggelt, szépségem! Holly arra riadt, hogy egy félhomályban úszó szobában Cadeon karjában hever. A démon őt nézte — világító szemekkel. - Észre sem vettem, hogy szeplős vagy - közölte a férfi mennydörgő hangon. - Tegyél le! - Holly ficánkolva próbált szabadulni. Egyáltalán nem volt szüksége rá, hogy a démon emlékeztesse, milyen mély a hangja; nem, amikor éppen róla álmodott, s tudatalattija egy kalapácsütés finomságával közölte, mit érez. - Hol vagyunk? Minek fogsz így? Cade egy puha steppelt takaróval fedett ágy szélére helyezte. - Észak-Mississippin. Napközben meghúzzuk magunkat egy szállodában. És kíváncsi voltam, ágyba tudlak-e bújtatni anélkül, hogy felébresztenélek. - Agyba bújtatni? - Holly megdörzsölte a szemét, és szétnézett a lakosztályban. Kifejezetten elegáns szállodának tűnt, nem mintha túl sok - vagy akár egy — szállodában is megfordult volna az elmúlt évtizedben. Mindamellett, hogy kellemes hely volt, nyomban feltűnt neki, mit kéne átrendezni, hogy értelmet nyerjen. Először is a székeket az étkezőasztal körül... - Igen, ágyba bújtatni - ismételte a démon. Leemelte Holly orráról a szemüveget, és az éjjeliszekrényre helyezte. Aztán lehajolt, és kicsatolta magas sarkú cipőjét. - Biztosan elboldogulok a többivel. - Hollyt meglepte ez a hirtelen figyelmesség a férfi részéről. Képes vagyok rá - erősködött, de az nem hallgatott rá. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 46 -

Cade megvizsgálta a cipőjét, s elmosolyodott, mintha imádnivalónak találná. - Neked van a legpirinyóbb lábad, cicám. - Miután lehúzta a cipőjét, ráparancsolt: - És most a felsőd jön. Mielőtt Holly megállíthatta volna, Cade elkapta a pulcsija derekát, és húzni kezdte. - Megőrültél? - Holly odasuhintott, és kibújt a karja alatt, hogy a szoba másik végébe meneküljön. - Nincs itt semmi, amit ne láttam volna már! Holly összefont karral vetette oda: - Csak szólj este, fél órával indulás előtt! - Itt, veled ütök tanyát. Holly megfeszült. Hogyan osztozzon a szobán egy fátyolos hangú démonnal, akiről a kocsiban álmodott? Ez így nem fog menni. - És pontosan miként adjam ezt be a fiúmnak? - Pontosan miként fogod ezt az egészet beadni neki? Valóban! - Sehogy. Ha sikerül visszafordíttatni, sosem fogja megtudni. - Jó válasz. A Szövetség törvényei szerint tilos az emberi fajnak a világunkról mesélni. - De miért kell egy szobában aludnunk? - Mert továbbra is túl közel vagyunk a legutolsó ismert tartózkodási helyedhez. Jöhetnek újabb vámpírok. -Tudok magamra vigyázni. - Tényleg - ismerte el Cade könnyedén. Holly hol elképedt, hol örült, hogy a démon ennyire megbízik a képességeiben. — Alvás közben azonban nehezen véded meg magad. És itt jövök én a képbe. Holly gyomra pont ezt a pillanatnyi csendet választotta, hogy hangosan megkorduljon. Cade elvigyorodott. - Ha fent leszel még húsz percet, hozhatok neked valamit harapni. A szobaszolgálathoz túl korán van, de az utca másik oldalán van egy reggeliző. Holly bólintott. - Hoznál nekem egy úveg narancslevet? Más nem kell. Nem szeretem, ha idegenek készítik el az ennivalómat. - Sem azt, ha én. - Meglátjuk. Ha szeretnél letusolni, most van itt az ideje. — Az ajtóból még visszakiáltott. — És Holly, ne vedd le a gyöngysorodat! Különben nyakig ülünk a szarban! Holly még tusolt, amikor Cade visszaért, vagyis a lány szabad préda volt. A démon megmarkolta a fürdő kilincsét, nekifeszült az ajtónak, könnyedén eltörte a zárat, és belökte az ajtót tövig. - Megjött a hím a vadászatból! - kiáltotta, s elvigyorodott a méltatlankodó visongás hallatán. -Takarodj! Csukd be az ajtót! Lévén, hogy mindössze egy elmosódott alak tűnt át a zuhanyfülke bepárásodott üvegfalán, úgy döntött, eleget tesz a lány kérésének. Átvágott az étkezőasztalhoz, és lerakta a szatyornyi elemózsiát. A harapnivaló felkutatása Holly számára tényleg vadászattá nőtte ki magát, olyan szigorú kritériumokat támasztott a lány. Már elég hosszan figyelte ahhoz, hogy kiismerje bogaras étkezési szokásait. Először nem értette, miért nem rohant Holly rögtön a zuhany alá, és öltözött fel, mire visszaért, de ahogy tekintete végigsiklott a szobán, rájött, hogy képtelen volt megállni, hogy át ne rendezzen mindent, ami nincs leszögezve. A négy szék közül hármat csinosan betolt. A negyediket támlával az asztalnak támasztotta, és két lábra döntötte. Láthatóan újraágyazott, és a kis kanapén, melyet szintén arrébb tolt egy méterrel, eligazgatta a párnákat. Az éjjeliszekrényen az ébresztőóra szorosan a falnak lapult, drót nem látszott, a távirányító megfelelő szögben állt az óra közepéhez képest. A komód egyik oldalának szemetes feszült, a másiknak a lány bőröndje. Drót nélküli laptopja és mobiltelefonja tökéletesen párhuzamosan csücsült az íróasztalon, s töltődött. Cade-nek eszébe jutott, hogy meg kéne néznie az e-mailjeit meg a sporteredményeket, és kijelölni aznapra az útvonalat, leült hát Holly gépe elé, és bejelentkezett vendégként. A szokásos internetes oldalak után rákeresett néhány dologra. A legkevésbé sem lepte meg, hogy a lány bekapcsolta a tartalomszűrőt. Hátradőlt a széken, és próbálta elképzelni, milyen lehet az élet szextől megszűrve. Ilyen életet nem érdemes élni. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 47 -

A pokolba, még ő beszél? Azóta nem hált nővel, hogy először összefutott Hollyval; ez a leghosszabb cölibátusa, mióta belekóstolt a szexbe. Néhány hónappal ezelőtt, amikor végleg meggyőzték, hogy Holly sosem lehet az övé, tett ugyan egy lagymatag kísérletet egy boszorkány megszerzésére, de az mást akart. Hogy örült most ennek! Visszahelyezte a laptopot az asztalra, s tekintete a bőröndre siklott. Alig várta, hogy belekukkanthasson Nix levelébe. Gondolván, ez a megfelelő alkalom egy kis kutakodásra, leguggolt a táska mellé, és elhúzta a fal mellől, hogy szélesre tárhassa. Miután áttúrt egy halom összehajtogatott szoknya és pulóver együttest, kinyitotta az oldalzsebet, s szemöldöke felszökött a tartalma láttán. - Helló-belló, bugyikák motyogta. Cade puritán ízlésű hímnek tartotta magát. Nem volt szüksége botrányos fehérneműre, hogy lázba jöjjön. Ám a gondolatra, hogy a szemérmes Holly azokban a falatnyi frivol selyemgöncökben parádézzon, vér tódult az ágyékába... Ekkor lépett ki Holly nyakig összehúzott fürdőköpenyben. - T e meg mit csinálsz? - rivallt rá. — Nix levelét keresem. - Nem turkálhatsz szabadon a holmim között! — Meg sem fordult volna a fejemben, hogy ilyen sikamlós fehérneműt feltételezzek a szende Miss Ashwinről! - Mutatóujját egy tanga derekára fűzte és megpörgette. - Add vissza! - Holly kikapta a kezéből. - Ni'x műve! Kicserélte az összes alsóm meg harisnyám! Cade nem kételkedett benne, mégis így felelt: — Na, ja!És miért tenne ilyet? - Fogalmam sincs. Fíogy is szolgálhatnék magyarázattal a tetteire? Cade megint felkapott egy aprócska bugyit, s két kézzel a magasba tartotta. - Akkor lefogadom, egy ilyen tanga elég... szokatlan viselet lehet neked. - Ó, add már ide! Holly épp utána vetette volna magát, amikor a démon felemelkedett, és mintegy unottan visszapenderítette a bőröndbe. - Kénytelen vagyok elgondolkozni azon, vajon mi rejtőzhet a frottírköpenyed alatt. – Kihúzott még egy széket és leereszkedett. Holly előreszegezte az állát. - Szokványos pizsi. - Lószart! Hadd lássam! - Nem kell bizonyítanom semmit! Cade tarkóra tett kézzel hátradőlt. - Már mindent láttam, Holly. Nincs fél napja sem, úgyhogy még elevenen él bennem. Felesleges megfojtanod magad azzal a frottírral! - győzködte, de a lány nem figyelt rá, szomorú tekintete immár szétzilált ruhái halmán időzött. - Mindent újra kell hajtogatnom! - Olyan csüggedtnek tűnt, hogy Cade úgy döntött, egy időre szünetelteti az ugratásokat. - Mi történne, ha nem hajtogatnád újra? - Belerokkannék, másra sem tudnék gondolni. - Lehajolt, hogy nekiveselkedjen a pakolásnak. A hátsóján megfeszülő köpeny mágnesként vonta magára a démon szemét. Holly megborzongott, és szúrósan ránézett a válla felett. - Érzed magadon a tekintetemet — magyarázta a démon. - A halhatatlanok érzékei sokkal élesebbek. A látásuk, a hallásuk, még a tapintásuk is. Hiperérzékenységnek hívjuk. Idővel hozzászoksz. A pakolás végeztével Holly felállt, s vitathatatlanul további rendetlenség után kutatva pásztázott körbe. S ha szeme elkerekedett a táskája mellett gubbasztó Cade látványára, akkor a helyéről elmozdított, felnyitott laptop láttán egyenesen megingott. - Ne... te... a gépem? Ugyanolyan pillantást lövellt Cade-re, mint az a fociliga- jegyét felfaló Sátán kutyájára. Biztonságba helyezte a laptopot, fürkészve megvizsgálta, erre-arra forgatta. Ragacsos a kezed! Te jó ég! No, igen, lehet, hogy bekapott egy-két fánkot, míg várt a rendelésre. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 48 -

Holly antibakteriális törlőkendőért hajolt. Aztán az ágyra telepedett, hátat fordított a férfinak, és a számítógép fölé görnyedve letörölgette azt. Cade komoran, lenyűgözve követte a mozdulatait, nem kerülte el figyelmét, hogyan süllyed és emelkedik a lány válla a mély, nyugtató lélegzetvételektől. Miután Holly láthatóan megbizonyosodott arról, hogy a démon semmit sem baltázott el a gépén, visszahelyezte az íróasztalra, elrendezte a mobiltelefon mellett, és kisimította a takarót, ahol ült. - Nézd, Cadeon - kezdte, de a szeme visszasiklott a számítógépre. Sietve visszalépett, és fél milliméterrel odébb igazította, majd megint belevágott: —Tegnap este túlságosan össze voltam zavarodva ahhoz, hogy akár csak a felére is reagáljak annak, amit tettél. Most nem vagyok. Többé nem kezelhetsz úgy, mint eddig. - Ó? Arra célzói, hogy megmentettem az életedet, aztán egész éjjel vezettem, amíg te húztad a lóbőrt? - Arra célzok, hogy ne nyúlkálj a számítógépemhez. Ez nagyon... helytelen volt! Nem azt mondom, hogy nem használhatod, nem bánom, ha osztozunk rajta. De be keli jelentkezned, és tudnod kell, hogyan kell rendesen kezelni. - Nem pornót töltöttem le vagy ilyesmi. - Nem ötlött fel bennem időben. - Csak rákerestem pár dologra, és megnéztem estére az útvonalat. - Hát, nem ez az egyetlen terület, ahol változásokat kell eszközölnünk. Többé nem tervezheted, hogy levetkőztetsz, amíg alszom, és nem ronthatsz be, miközben tusolok, hogy megbámulj kocsányon lógó szemekkel! És ne hívj szexista beceneveken! - A kedveskedésre gondolsz? Mi baj vele? - Lealacsonyítja a nőket. Cade határozottan rázta a fejét. - Cseppet sem. Csupán beidegződés. így beszélt egykor a férfi a nővel. És a kedveskedésem a nőknek szól. - Hogyan? - Például a babám meg a pupák? Csak azokat a nőket hívom így, akik tetszenek. - Akik igazán tetszettek neki. A babám kisajátító volt, a pupák gyengéd szeretetet fejezett,ki. Más szóval, még soha életében nem szólított így mást. - Ha nem érdekel egy nő, drágámnak, drágaságomnak vagy galambomnak szólítom. - Tán hatódjak meg könnyekig ettől a kinyilatkoztatástól? Minő megtiszteltetés, hogy pupáknak tartasz! - Én elbűvölőnek tartanám. Kemény dió vagy ám, babám! - Sokkal inkább elbűvölne, ha tiszteletben tartanád a magánéletemet. - Néhány hétre biztosan össze leszünk zárva. A magánélet megőrzése túl sok energiát követelne, és amúgy is hiábavaló lenne. Holly az ajkát csücsörítette, mintha ezzel nem szállhatna vitába. — Na és, a káromkodás? Muszáj mocskos szájúnak lenned a társaságomban? - Már akkor használtam e szavakat, mielőtt az ember mocskosnak ítélte őket. - Nekilátott kirámolni a szatyorból. - Ezek a kifejezések fülsértőéit azoknak, akiket arra neveltek, hogy kerüljék őket... - Elnémult. - Csak nem zabpalacsinta az? - De igen. - Mézzel? - Még szép. Cade tudta, hogy a lánynak csorog a nyála. — Narancslé nem volt? - Ó, dehogynem. A démon másik szatyorba túrt, és előhúzott néhány szeletenként csomagolt müzlit, egy még mindig celofánban lévő műanyag kanalat, valamint egy lezárt doboz tejet és narancslevet. Holly összehúzta a szemét. - Minden előre csomagolva. Pontosan mióta figyelsz, Cadeon? - Elég régóta ahhoz, hogy tudjam, mit szeretsz enni és mit fogsz megenni...


- 49 -

14. FEJEZET — Azt hiszem, mégsem vagyok éhes. - Holly eltoltamaga elől a tányért, miután alig felét fogyasztotta el a reggelinek. - A változás az oka - magyarázta Cadeon. - A Valkűrök nem esznek. - Az meg hogy lehet? — Nem tudom. Hogyan válthatnak alakot az alakváltók, és hogyan mozgathatnak tárgyakat gondolatok útján a boszorkányok? Holly kidobta a reggeli maradványait. Fáradtság telepedett rá. Az sem segített, hogy Cade felkapcsolt egy puha fényű lámpát, és behúzta a sötétítőfüggönyt. Leereszkedett az ágyra. Teste elcsigázott volt, érzékei azonban éberen lesben álltak, zsongottak. Hiperérzékenység? Elhitte. És most itt volt egy elsötétített szállodai szobában, kettesben egy démonnal, akiről nem túl rejtélyes álmot látott. Annak ellenére, hogy eleinte taszítónak találta a szarvát — a faragatlan viselkedéséről nem is szólva —, kénytelen volt rájönni, hogy megmagyarázhatatlanul vonzódik a démonhoz. És máris nehezére esik uralkodni a vágyain. A múltban számtalan félelmet és beteges undort megtapasztalt, melyekre gyógyszeres kezelést kapott. Most, a tablettái nélkül... mihez kezdjen? Muszáj lesz szert tennie valahogy egy újabb adag pirulára nem csupán azért, hogy elnyomja ezt a kényszert, hanem azért is, hogy lassítsa az átváltozást. Átváltozást?Jöhet még ennél rosszabb? Lelki szemei előtt megjelent a kép, ahogy szülei elviszik Dagályos Dilidokihoz, „az államokban a legjobbhoz". Az meg csak mondta-mondta a magáét az ő törékeny mentális egészségéről szerencsétlen szüleinek... „A kényszerbetegség klasszikus esetével állunk szemben. A kényszerbeteg a változástól való állandó félelembenél" - ecsetelte. - „Retteg, hogy elveszíti az énjét, gyakran érez indíttatást, hogy a személyére nem jellemző módon cselekedjék. Mivel ez az indíttatás rengeteg szorongást okoz, a beteg kényszeres szokásokat vesz fel, hogy elnyomja. Minél erősebb az indíttatás, annál kényszeresebb a viselkedés." Ó, és persze ott van a kémiai egyensúlyhiány! „Roppant valószínű, hogy rejtélyes szüleitől örökölte" —mondta rezignált sóhajjal, mint aki már látott ilyet. „Amit Holly örökbefogadással kapcsolatos bizonytalansága tovább súlyosbít." Pedig emiatt sosem érzett bizonytalanságot! Rendkívüli szülei voltak: türelmesek, bátorítóak és szeretetteljesek. Mégis önmagukat kezdték vádolni szokatlan viselkedése miatt, a nevelésükben keresték a hibát, valamit, amit tenniük kellett volna, de nem tettek. Anyukája bocsánatot kért tőle, mielőtt meghalt... Az emlékre a tenyerébe temette arcát. - Hohó, tündérem! - Cade sebesen mellette termett. - Mi a baj? - Mikor Holly nem felelt, így szólt: - Nem olyan fából faragtak, mint aki jól megbirkózik az ilyesmivel, ezzel a... vigasztalással. De talán... akarsz, hm, beszélni arról, mi jár a kis buksidban? Hosszas hallgatás után Holly megszólalt: - Az egész olyan elképesztő. Úgy értem, épp csak tegnap este volt, hogy elkábítottak és elraboltak, aztán... - A torkára forrt a szó. - És aztán? Áruld el, mi történt veled! Holly hangja suttogássá halkult. - Borzalmas volt. Felébredtem, és... pucér voltam, lemeztelenítettek valami rituáléhoz. És az a sok férfi engem bámult. Igyekeztem észre téríteni őket, de kinevettek, tudomást sem vettek rólam. Aztán, amikor elkezdődött volna, felsikoltottam. - Valkűr sikoltás. Holly bólintott. - Hangosabban, mint amit valaha hallottam. Az üvegkupola meg összetört. Aztán egy villám egyenesen a mellkasomba sújtott, és egyre csak áramlott belém. Aztán nem rémlik, mi történt. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 50 -

Csak arra emlékszem, hogy rettentő harag töltött el, meg ez a legyűrhetetlen kényszer, hogy kárt tegyek másokban. Mikor vándorolt a keze a hátára? A démon gyengéden fel-le masszírozta meleg lapáttenyerével. - Sok mindenen keresztülmentél. Ez teljesen normális reakció. - Normális egy Valkűrnek vagy egy embernek? - kérdezte Holly szipogva. - Egyikben sem vagyok túlságosan otthon, mivel egyik sem voltam teljesen. Ebben a minutumban hatolt el a tudatáig a kijelentésben rejlő igazság. Vagyis mindent át kell értékelnie. Milyen igazából a személyisége? Nem ismert magára. Pont, ahogy Nix mondta. Márpedig jól tudta, ha hiányzik egy mérceként működő állandó, amikor új változókat vezetünk be, annak garantáltan káosz lesz a vége. - Nem szeretem, ha megszakítják a napirendem. Nem szeretem a meglepetéseket. A legjobb napokon sem kezelem őket valami jól. — Falán azért nem, mert nincs gyakorlatod benne. — Nem, az állapotom... — Szóval szereted igazgatni a tárgyakat. Hol itt a gubanc? Holly eltűnődött. Ugyanezt hallotta apukájától, amikor a gyógyszerekről beszélgettek anyukájával, melyeket Dagályos Dilidoki akart felírni neki. Ingatta a fejét. - Jelentéktelennek állítod be. Pedig volt idő, amikor ki sem tudtam lépni a házból, annyira féltem, hogy kirontok egy viharba, vagy megdelejez egy csillogó ékszer. És most fogalmam sincs, hogyan viselkedjek. Cadeon, ami helyes egy Valkűrnek, nekem nem lehet helyes! - Tudta, hogy felületesen hangzik, mégis hozzátette: - És nem akarok agyarat, sem hegyes füleket! — Nem mintha változtatna az érzéseiden, de történetesen én szeretem a hegyes füleket. Holly kétkedőn rásandított. — Becsszó! Egy szövetségbeli hím számára tündért vagy Valkűrt jelentenek, és mindkét faj híres a káprázatos nőkről. — Még ha nem is találom őket torznak, akkor sem mehetek emberek közé ilyen fülekkel. — Dehogynem! Csak eltakarod őket a csinos kis hajaddal. Láttam, hogy a Valkűrök copfot fonnak föléjük, vagy fejpántot húznak rájuk. Olyat is láttam, aki nem takarta el őket, hanem fennhangon hirdette, hogy ők a beugrók a forgatáson, és még mindig rajtuk a „smink". Nix nem izgatta magát a füle miatt. — És az agyar? - Olyan aprócska, Holly! - Elvigyorodott, szeme sarkából legyezőszerűen futott szét a szarkaláb. - Az ember semmi különöset nem vesz észre. - De engem zavarna a tudat, másként viselkednék. - Nem, megtanulnád, hogyan hencegj vele. A leleplezés elkerülése pusztán fellépés kérdése. - Csak nem lett érdesebb a hangja? - Ha elég gyorsan eljutok ehhez a varázslóhoz, akkor. .. - Elhallgatott. Rosszalló arcot vágott. - Cadeon, csak nem a hajamat szagolgatod? Most, hogy így rajtakapták, már nem érdekelte, felmarkolt jó pár tincset, belefúrta az arcát, és mélyen beleszimatolt. - Mi bajod? - háborodott fel Holly, és talpra szökkent. - Mi? Csak musz... meg akartam szagolni a hajadat. - Felajánlod, hogy beszélgetsz velem, de ügyet se vetsz rá, mit érzek! - Ez nem igaz, babám! Holly puffogva a mobiljához vonult, és levette a töltőről. - Kit hívsz? - Azt, akiben bíznom kéne a kufár démon helyett, akit az érzelmeimnél jobban érdekel a hajam szaglászása!


- 51 -

15. FEJEZET - Családlátogatás? — hitetlenkedett Tim. - Memphisben? Hisz nem szeretsz utazni! Holly a másik füléhez illesztette a mobilt. — Sürgős ügy adódott. Minden rendben, de gondoltam, itt a helyem. — Megkísérelt témát váltani: — Szóval, mesélj, hogy megy a konferencia? Szép Kalifornia? Cadeon a szobában rótta a köröket. Oké, ez van. Valóban kikezdett Hollyval, és most emészti a féltékenység. De miért? Holly exponenciálisan fiatalabb nála, s meg sem közelíti Nix forgalmi torlódást okozó szépségét. Csak egy édes kis stréber. Nem halhatatlan femme fatale. Nem illenek össze. Holly nem az ő világából való, és nem csinál titkot abból, hogy eszében sincs mellécsapódni... - J ó l fogadták az előadást - közölte Tim. - Nagyon is. Bárcsak itt lennél. Hollyn bosszúság villant át, amiért Tim söpörhet be minden elismerést. Ö, Holly volt az erősebb matekos, mindketten tisztában voltak vele. Megdermedt. Ez meg honnan jön? Sosem volt még ilyen ingerlékeny Timmel. íme, egy újabb példa, miként változik olyasmivé, ami inkább nem lenne. - Hiányzol - szólt Tim, s Hollyt még jobban gyötörte a lelkifurdalás, amiért az előbb elfogta a bosszúság. - Te is hiányzol nekem - felelte. Szavaira Cade felült, gyorsan felállt és ismét járkálni kezdett. - Még mindig dolgozol a kódon? – kíváncsiskodott Tim. - Nem láttam, hogy bármit feltettél volna. – Közös online fiókot tartottak fenn biztonsági másolat céljából, és minden este szinte rituálészerűen feltöltötték a munkájukat. - Holnap első dolgom lesz. - Minél előbb befejezed... - Tudom, tudom. Annál hamarabb leszek doktor. Tim mindig hihetetlenül támogatta, s hajszolta előre az álmai megvalósítása felé. Tim lejjebb vette a hangját: - Alig várom, hogy újból találkozzunk, szívem! Szívem! Miért nem vette eddig sosem észre, milyen gyakran becézi így Tim? —Tudom. Én is alig várom. Cade a fürdőbe száguldott, és bevágta az ajtaját, majd rövidesen ismét előbukkant, úgy tűnt, vizet fröcskölt az arcára. - Tedd le! - vakkantotta, mielőtt Holly befedhette volna a kagylót. - Ki az? — kérdezte Fim. - Egy... unokatestvérem. - Fogalmam sem volt, hogy van unokatestvéred. - Nekem sem, egészen mostanáig. Van néhány ága a családomnak, akikről sejtelmem sem volt. — Cade öles léptekkel megindult felé, ezért gyorsan elköszönt: - De most mennem kell. Később hívlak, jó? - Persze. Vigyázz magadra... Cadeon kikapta Holly kezéből a telefont, dacolva a lány dühödt ütlegeivel. - Itt Holly csókos unokatestvérei - mordult bele. - Bocsi, Todd, a csitri kénytelen lesz egy-két hétre elhalasztani a hívást! Alig nyomta ki a telefont, Holly felcsattant: — Hogy merészelted! Neked annyi a dolgod, hogy megóvj, ezért fizetnek! Magyarázd meg, miféle veszély rejlik abban, hogy beszélek vele! - Semmiféle - jelentette ki Cade fölé tornyosulva és farkasszemet nézve vele. Mindketten hangosan ziháltak. Cade olyan tiszteletet keltő volt, s mintha szándékosan szívta volna el előle a levegőt, hogy Hollynak nehezére esett koncentrálni. - Akkor miért? -Talán azért, mert elég hosszan figyeltem az édes ketteseteket,hogy tudjam, kár a szenvedélyért, amit rá vesztegetsz! - Ezt nem neked kell eldöntened! Nix megmondta, arra béreltek fel, hogy elvigyél a varázslóhoz, se többre, se kevesebbre! Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 52 -

A démon Holly derekára fűzte a karját, s még akkor is így tartotta, amikor a lány ökle kőkemény mellkasát püfölte. - Meglehet, igaz, de ez nem jelenti azt, hogy nem figyelmeztetlek, ha hibát követsz el! - Rendben. Értem - mondta Holly, s tovább folytatta meddő próbálkozását, hogy szabaduljon. - És most engedj el! - Szerintem még mindig nem kapiskálod! Lehet, hogy az én feladatom bemutatni, elvileg milyen egy hímmel lenni! Mielőtt Holly megmukkanhatott volna, a démon kezébe vette az arcát, lehajolt és rézsútosan az ajkaira tapasztotta száját. Meleg érintésére borzongások hullámoztak végig a megrökönyödött lányon. Annyira elképedt, hogy se moccanni, se levegőt venni nem bírt... Cade befurakodó nyelve kedveskedve unszolta, nyissa ki ajkait, és fogadja a csókját. Hollyt ismeretlen, kellemes érzés kerítette hatalmába. Egy perccel később... megadta magát. A férfi érzékien simogató nyelve lecsendesítette szabadulási vágyát. Ölde elernyedt, tenyere engedelmesen Cade mellkasára simult. Sosem hitte volna, hogy a goromba kufár csókja ilyen erotikus, gyengéd és forró lehet. Képtelen volt megállni, hogy puhatolózva vissza ne csókoljon. Cade felmorgott, Holly újra megcsókolta hát, és lassan magukkal ragadták az események. Lenyűgözve szorongatta meg a démon mellizmait, mire az testével a falnak nyomta. - Ez az, babám! dörmögte, s megnyalta a bőrét. - Hadd csókoljalak, míg be nem görbülnek a lábujjaid! Holly lábujjai már most begörbültek. Mellbimbói lüktettek. Érezte, hogy egyre nedvesebb lesz a lába között, és sajog a vágytól, hogy Cade megérintse ott... Ekkor a démon váratlanul, egy rántással szélesre tárta Holly köpenyét a derekáig, és felfedte az alatta rejtegetett fekete kombinét. Pimaszul megcsipkedte mellbimbóját a selymen keresztül. Holly majd kiugrott a bőréből, sikoltva összerezdült, de kiáltása hamar sóhajjá szelídült. - Érzékeny kis tündér. Olyan gyorsan eljuttatnálak a csúcsig. Akarod, hogy eljuttassalak? - kérdezte, s ismét csókolni kezdte. Miközben buján kergette a nyelvét, Holly rájött, hogy akarja. Nem is kicsit. Ez túl gyors... elveszted az önuralmad! Képtelen volt leállni a csókkal. Ó, istenem, elvesztem! Miért nem képes abbahagyni? Máris küzdenie kellett azzal a mindent elsöprő' impulzussal, hogy a démon testébe mártsa karmait, és közelebb húzza magához, nehogy elmenekülhessen. Épp közölte volna vele, hogy azt tesz vele, amit akar, amikor Cade nekinyomta az erekcióját, és lassan mozogni kezdett. Holly agyának racionális fele mindjárt észérvekkel rukkolt elő, hogy a démon túl méretes, miközben agya másik felét zavarba ejtő képek töltötték meg. Látta magát, amint letépi a férfiról a farmert, hogy hozzáférjen a nekidörzsölődő duzzadt hímtaghoz. Aztán Cade az ágyon hevert, és bevezette testébe a merev hímvesszőt, hogy meglovagolja a mellkasán hullámzó izmokat markolászva... Kimeresztette karmait, s keze lehullt, hogy leszaggassa a farmert a férfiról, de ekkor félelem száguldott át rajta. Ezek nem a saját érzései! Szeme elkerekedett, félretaszította a démon vállát, és elmenekült. - Hagyd abba... ne! Cade elhúzódott, mellkasa zihált, szarva kiegyenesedett. Veszélyesnek, izgatónak és démoninak tűnt. - Sejtettem, hogy leállítasz. - Szája sarka mosolyra húzódott, Hollynak a lélegzete is elakadt tőle. - De így is tovább jutottam, mint gondoltam. Holly elrántotta magát, úgy esett neki: - Mi volt ez? — Gondolatai kavarogtak, teste megkönnyebbülésért sikoltott. - Egyáltalán, miért akarnál velem tovább jutni? Miért? - Rád hajtottam. Holly egy mozdulattal összehúzta nyakán a köpenyt. - Hajtottál? Miért? Mert meg akartad tanítani nekem .1 leckét, vagy mert vonzódsz hozzám? -Talán egy kicsit mindkettő. - Miért vonzódnál hozzám? Ebben nincs semmi logika. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 53 -

- Hát, tudod, nemcsak a tuskók gerjednek rád. - Mit akar ez jelenteni? - Azt, hogy szexisnek talállak. Nem fogok neked, hazudni. - Szexisnek?- kérdezte Holly fojtott hangon. - De... de te a harsány kis nőcskéket szereted. Akiknek több hús van a csontjukon. Ezt állítottad. Semmit sem tettem, amivel magamra vontam volna a figyelmed. Nem sminkelem magam, nem viselek mélyen kivágott blúzt... - Azt hiszed, azért, mert nem teszel erőfeszítéseket, csúnya leszel? Nos... igen. - Nézz szembe a tényekkel, Holly, te szépnek születtél! Ez így nem lesz jó! Mutatóujját Cade-re szegezte. -Ne csókolj meg többet, Cadeon! Ez nem része az alkunak. Fiúm van! - Dehogy van! Barátod van! Ti nem háltok együtt, és mást sem csináltok, amiket párok szoktak. Mert senki sem tanított meg rá. Dunsztod nincs, miről maradsz le! Hollynak nem volt szíve ellenkezni vele. - Ezalatt a nyúlfarknyi idő alatt, amit együtt töltünk, azt tervezem, folyamatosan próbállak elcsábítani -mondta Cade. — Miért ne használnál engem, hogy csillapítsd a kíváncsiságodat, míg együtt vagyunk? Vakációra mész az uncsi kis életedből, megszabadítod a szervezeted ettől az egész őrültségtől, aztán visszaváltozol normálissá. Holly tétován félrebillentette a fejét... aztán hevesen kikelt maga ellen. Csak nem veszi ténylegesen fontolóra, hogy hagyja-e magát becsalogatni ebbe az érzéki világba? A sötét oldalra? Mint álmában? Ajkai szétnyíltak, de a démon megelőzte: - Nem kell most azonnal választ adnod. Csak ne feledkezz meg az ajánlatomról. Egyet ígérhetek: ami a démonnal történik, az a démonnál marad. - Milyen előzékeny ajánlat! - Ez vagyok én! Mindig gondolok másokra. Holly gyanakvóan rásandított, megneszelte a férfi izgatottságát, sőt... a boldogságát. - Lefekszem. - Szorosan magára húzta a köpenyt, és bebújt a takaró alá. - Ó, ugyan már, tündérem, nem muszáj magadon tartanod a fürdőköpenyt, mint valami páncélruhát! - De igen, amikor tűz alá vesznek. - Bízz bennem, nem foglak inzultálni. Kufár becsületszavamat adom. Holly rámeresztette a szemét. - Te hol fogsz aludni? Cade a kanapéhoz lépett, leereszkedett, és kinyújtotta hosszú karját a támlán. - Itt, hacsak nem akarod megosztani velem az ágyad. - Na, ja! - Holly leoltotta a lámpát. - Almodban, démon! - Kétségkívül, tündérem - mennydörögte Cade a sötétben. 16. FEJEZET Holly szürkületkor ébredt; Cadeon épp egy szál törülközőben, izmos testéből túlságosan is sokat mutatva lépett ki a fürdőből. Holly ajkai elismerően nyíltak szét. A démon napbarnított bőre bársonyosan feszült kőkemény izmaira, semmi jel nem utalt arra, hogy alig tegnap lőttek rá. Széles mellkasa és hátsója nedves volt a zuhanytól. Alvást színlelt, úgy leste a szobában mozgó férfit. Épp róla álmodott, ugyanazt az élénk álmot, amit a múltkor. Nyelt egyet, szemét arra a felcsigázó dudorra függesztette, mely a törülköző mögött himbálózott, amikor lehajolt a táskájához... A démon hirtelen hátrafordult, s rajtakapta, amint azt a bizonyos testrészét fixírozza, mielőtt elszakíthatta volna tekintetét. Rávigyorgott, erős állkapcsán megcsillant szőke borostája a félhomályban. Szarvai dacára Cade túlontúl ellenállhatatlannak bizonyult. S ami még rosszabb, tisztában volt vele. Ekkor döntötte el, hogy Cade sosem tudhatja meg, mennyire szívtiprónak találja. - Helyes, ébren vagy! Szükségem van a szolgálataidra. 147 Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 54 -

- Tessék? - Ki kéne emelned belőlem egy golyót. Nem sikerült kivetnem. Holly felült, a szemét dörzsölte. - Hogyan csináljam? - Vájd ki a karmaiddal! Holly minden fóbiája ellenére nem félt a vértől. Viszont ha segít, Cade-hez kell érnie. Az ki van zárva!Túl korai lenne a reggeli csókolózás után. Miközben az ágyban forgolódott, hogy ismét elaludjon, eltökélte, olyan távol tartja magát a férfitól, amenynyire csak lehet, s addig húzza az időt, míg végre nem kell egy szobán osztozniuk. - Ez is egyike a trükkjeidnek, amivel el akarsz csábítani, ugye? - Nézd, nem kérném, de magasan a combom hátsó részébe fúródott, és nem érem el egykönnyen. Pokolian fáj. - Állta a lány pillantását, ahogy kijelentette: - És, babám, akkor kaptam, amikor az életedet mentettem. Hollyban fellángolt a bűntudat. Cade-nek fájdalmai vannak, és a segítségére van szüksége. - Igazad van. – A szemüvege után matatott, majd szorosan maga köré húzta a fürdőköpenyt. — Természetesen megnézem, segítheteke. - Aztán sebesen hozzátette: — De magadon kell tartanod a törülközőt. - Rendben - felelte a démon, majd motyogva folytatta: — ,bár nem sok értelme lesz. Holly a homlokát ráncolta. Már hogyne lenne. Hisz el lesz fedve. Cade kinyújtóztatta masszív testét az ágyon, Holly mellé telepedett, s igyekezett nem megbámulni izmos hátát. Ahogy reszkető kézzel feljebb tolta a törülközőt, az végigsimított a férfi lábát takaró szőke szőrszálakon. -Hol van? - kérdezte szokatlanul rekedten. - Feljebb! Nyelt egyet, és feljebb tolta a törülközőt. Lepillantott, s látta, hogy a karmai máris begörbülnek. Azok a gondolatok kezdték elborítani az elméjét. Legszívesebben lenyalintott volna minden egyes cseppet a nedves bőrről, s megmártóztatta volna nyelve hegyét a gerinc aljában összegyűlt kis tócsában... Keményen megrázta a fejét, s próbálta elhessegetni a hívatlan képeket. - Feljebb! - utasította Cade. -Igen, igen... Felfedte a sebet, és elállt a lélegzete. De nem a sebesülés miatt. Hanem a démon lábai között függő pénisz láttán. Fordulj el! Fordulj el! Fordidj el! Lángoló arccal elfordult. - Szóltam, hogy nem sok értelme lesz. Hollyt elfutotta a pulykaméreg. Cade viselkedése éppúgy felpaprikázta, mint saját reakciója, a nemi szerv látványától ugyanis forróság öntötte el és nyugtalan lett. - Másképp is elrendezhetted volna magad! - Mindenképpen láttad volna részben vagy egészben. Mi a különbség? - Én... van különbség! Képtelen volt uralkodni magán, tekintete újra odacikázott. Csak nem nőtt azóta? Ajkai szétnyíltak. - Te... te kezdesz izgalomba jönni! Cade felnézett rá. - És? - Elfojtott nyögést hallatva megigazította magát és ráfeküdt. - Szokása a hímeknek. - Mivel ez a pozíció szintén kényelmetlennek tűnt, a hátára gurult. És még nagyobbra nőtt! - Mit szándékozol tenni... azzal... Ezentúl így fogsz járni-kelni? - Eltöprengett, mihez kezdhetett az előző erekciójával. - Vigyorogva viselem a következő tusolásig. - A következő tusolásig? Cade Hollyra meredt.


- 55 -

- Ó! — Holly elpirult. Ez a démon minden feszélyezettség nélkül tálalja ki neki, Hogy maszturbáit, és újra maszturbálni fog a következő szállodában, ahol megszállnak. Vajon akkor csinálta, míg ő aludt? Ne képzelődj, Holly!— Beismered? -Te nem? - kérdezett vissza Cade. - Nem... - Elhallgatott, lassan ködfátyol borult az agyára. Kíváncsi tekintete alatt Cade lélegzete zihálássá erősödött, szerszáma egyre nőtt a törülköző alatt. Ha tovább szuggerálsz, nemcsak a lábam fog fájni. – Szemük találkozott. - Sosem láttál még begerjedt hímet, ugye? - kérdezte lágyan, hangja gyengédséggel telt meg. Mintha elbűvölte volna a lány. Holly elcsípett ugyan egy-két lopott pillanatot, de kitartóan sosem nézte. Nem tehette, különben önuralma elvesztését kockáztatta volna. Akkor meg miért nem tud most elfordulni? Annyiszor elfordult már a múltban... Cade a törülköző szélére helyezte a kezét és megkérdezte: — Akarod, hogy levegyem? Holly reszketett, mint a nyárfalevél, annyira akarta. -Miért akarnám? — Vágyai bőszen ostorozták. - Hogy lásd. Bizonyára kíváncsi vagy. Cade megfogta a kezét. Először azt hitte, a szerszámjára helyezi; és nem tudta, öriil-e neki vagy sem. Ám ehelyett a törülköző szélére helyezte. - Húzd le, Holly! Vess rá egy pillantást! Nem kell mást tenned! Egyetlen pillantást. Mit árthat? Kíváncsisága nógatta. Nyelt hát egyet, és lerántotta a törülközőt. - Ez az! – A démon fátyolos hangja igézően zengett. Alighogy lekerült erekciójáról a törülköző, az úgy ugrott elő, mintha feszülten várná, hogy a lány ráemelje a szemét. Holly elképedt, s megbabonázva fixírozta. - Nézz meg mindent, amit szeretnél. - Cade felhúzta a térdét, hogy jobb belátást engedjen. - Meg akarod érinteni? De még hogy! Ujjaiban ott bizsergett a vágy, hogy egész hosszában felderítse. Milyen tapintása lehet annak a selymes bőrnek? Korábban álmodozott arról, hogy lecsusszan a szerszámán, de fogalma sem volt, milyennek képzelje. Most már volt. Kíváncsi lennék, milyen az íze. A gondolatra vér szökött arcába. Reszketegen közeledő kezére Cade hasizmai éles barázdákba rándultak. Amikor erekciója ismét lüktetni kezdett, széles csúcsára egy csepp nedvesség gyűlt. Halkan felnyögött, mintha hihetetlenül élvezné. Milyen lenyűgöző... Holly elképzelte, ahogy mutatóujja párnás részével megdörzsöli, csak hogy lássa, mennyire tetszik neki. Alig pár centire... hogy érezze... Hirtelen, a szeme sarkából észrevette, hogy a démon keze ó, be finoman araszol felé. Ekkor hasított belé a felismerés. Csapdát állított neki a démon, az erekcióját használta csaléteknek nála, a könnyen rászedhető nőnél. Visszarántotta a kezét, mintha megégette volna, pillantását elszakította a férfi figyelő tekintetétől. A démon szeme elfeketedett, mégis fénylett. Szarva nagyobbra és sötétebbre változott a megszokottnál. Agyara megnyúlt. Na, ja, tényleg róla szól az egész - a kíváncsiságáról. Hogy lehetett ilyen naiv? Cade módszeresen rombolja le benne a gátakat. A sötét oldal elaltatja gyanúját, eltereli figyelmét. Minden ellene és erőfeszítései ellen fordul. Elaltat, hogy elfeledjem, amit tudok, ahol lenni akarok... Végre felfogta Cade korábbi szavait. A démon tovább jutott, mint gondolta, és hitte, hogy legközelebb még tovább jut. És ami szörnyű, valószínűleg tényleg tovább fog jutni. Ettől elfogta a félelem. Bárcsak ne vonzódna hozzá annyira, akkor biztonságban lenne. Nem akarná követni a sötétbe. Következtetés: nincs démon, nincs kísértés, nincs tűnődés azon, hogy megismerje a sötét oldalt. Vajon azt eszelte ki, hogy kifárasztja őt? - Cadeon, szerintem olyan szolgáltatásra pályázol, amiről szó sem volt. - Felállt és a fürdő felé indult. Majd a válla fölött odavetette: - Sok szerencsét a golyóval!


- 56 -

17. FEJEZET Amikor Holly kilépett a fürdőből felöltözve, útra készen, Cade még mindig a merevedésével viaskodott, alig bírta magára rángatni a farmert sajgó szerszámja miatt. Valószínűleg jobb volt így, hogy Holly nem érintette meg, különben már egy gyenge fuvallatra nyomban elsült volna. Annyira közel járt hozzá, hogy egy csepp ondó ki is csurrant; ilyen még sosem fordult vele elő, sosem nyert még ilyen őrjítő betekintést, milyen érzés lesz, ha magjait onthatja. A golyó kivájása sem lohasztotta le szükségét. Fajtája naponta többször igényt tartott megkönnyebbülésre, különben hajlamosak voltak tombolásra adni a fejüket. Kénytelen lesz hát Holly érdekében hamarosan kézbe venni a dolgokat. Látva most rózsás arcát, ahogy csinosan felöltözött... Tekintete végigsöpört a lányon, s mint mindig, keresetlenül szexisnek találta. Nem viselt tűsarkút, ám a karcsú bokáját ölelő keskeny pántok izgatóan hatottak rá. Gyöngysora puszta látványától meg egyenesen tantaluszi kínokat élt át, hisz valahányszor végighúzta ajkai között, egyik kedvenc ábrándja rohanta meg: Holly a gyöngysort leszámítva anyaszült meztelen, ő meg úgy meghágja, hogy ugrálnak a gyöngyök a nyaka körül. És a szoknyája... A múltban, amikor figyelte, nem fért a fejébe, miért visel ennyire konzervatív blúzokat ennyire provokatív szoknyákkal. Igen, a térde alá érnek, de rém ingerlően feszülnek a hátsóján. Végül rájött: Hollynak fogalma sincs, mennyire rásimulnak dús idomaira azok a méregdrága kelmék. Tudta, hogy a nők szeretik kérdezgetni: „Nem nagy ebben a fenekem?" Ám Hollyt alapul véve már kapiskálta, hogy valóban képtelenek meghatározni, milyen a fenekük. Na, igen. Örök kérdés. — Készen állsz? - kérdezte. Holly bólintott, úgy tett, mintha semmi rendkívüli nem történt volna köztük, pedig neki úgy bekékültek a golyói, nem tudta, rendbejönnek-e még valaha. Ha Holly azt akarja játszani, hogy nem nyalta meg kéjesen az ajkait, miközben ezüstben úszó szeme mereven a szerszámára tapadt, hát, ő benne van. Akkor játsszunk... Miután kicipelte a táskákat a kocsihoz, és betuszkolta őket a csomagtartóba, eszébe jutott előre kinyitni az ajtót Hollynak - egy null a démonnak —, de épp, amikor becsusszant volna a volán mögé, Holly kiszállt. — Ó, nem, nem - mondta a lány átnézve a térfelére, ahol csomagolópapírok és összetaposott Red Bull-os dobozok árasztották el a padlót. — így nem indulhatunk el! — Minden rendben, Holly. Majd a következő benzinkútnál megszabadulok a szeméttől. Holly azonban már húzta is elő az antibakteriális törlőkendőket, átment a térfelére és elhessegette őt. Kikészítette a kendőket, majd lehajolt előtte, hogy tisztára rámolja a padlót. Ő meg kénytelen volt szétvetni a lábát, nehogy hasra essen. Olyan szorosan feszült az a szoknya Hollyn, hogy ki lehetett venni, határozottan, tangát visel. Észbe vésni: Mindig hagyj szemetet a padlón! Korábban, amíg Holly készülődött, neki két intim teendője akadt volna, ám idejéből mindössze egyre futotta: vagy kicsavarodik pucéran, és kivájja a golyót, vagy kézbe veszi a merevedését. Ahogy Holly szív alakú fenekén és a rátapadó szoknyán legeltette a szemét, arra jutott, hogy helytelen döntést hozott a golyóval. Elnyomott egy nyögést, és elkezdett fel-alá járkálni. Egy emberi hím haladt el mellettük. Alig néhány épéssel később meglepetten visszapillantott a lányra, s vággyal telve vonta össze szemöldökét a kurafi. Rávicsorgott. Ne marcangold szét a halandót! Az ember észrevette, és bölcsen elszelelt. Holly eközben szépen elhelyezett mindent a szálloda szemetesében, majd munkára fogta a törlőkendőket, hogy kiirtsa az összes ártalmatlan mikroorganizmust. - Készen vagyunk, babám? - kérdezte Cade olyan rekedten, hogy Holly szigorúan szemügyre vette. — Mi van a hangoddal? Lebetegszel? Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 57 -

Cade hallotta Holly kérdését, de figyelme elkalandozott. Csípős volt az este, és a lány mellbimbója kihegyesedett a bézs pulóver alatt. Szórakozottan felelte: — A halhatatlanok sosem betegszenek le. Holly elkapta a tekintetét. Ajka elkeskenyedett. - Muszáj? Muszáj. - Első nap az új melltartóban, mi? Mintha a tartózkodás belső kútjából merítene, Holly rég szenvedő hangon válaszolta: - Igen, Cadeon, az... Mikor végre útnak indultak, Holly így szólt: — Szóval, mesélj nekem az ellenőrzőpontról! Ki ez az Imatra nevű nő? Ismered? - Személyesen nem. Állítólag egy varázsló és egy démonnő szülötte, mindkettő erejét örökölte. A szóbeszéd szerint igazi szépség — tette hozzá az igazsághoz híven, és a lány reakcióját latolgatta. Holly arca rezzenéstelen maradt. — Van egy kocsmája a Mississippi folyó partján, Homokbárnak hívják. - Milyen cuki! — Csak nem metsző gúny cseng a hangjában? Kénytelen lesz bevinni magával a kocsmába. A gondolat, hogy sérülékenyen magára hagyja a szállodaszobában, helytelenebbnek tűnt, mint az, hogy magával rángassa a bárba. Mellesleg a hely törzsvendégei Groot követőiből verbuválódtak. Csak nem ásnák alá azt, amire ennyire feni a fogát a varázsló... - És akkor a Homokbárban útmutatást kapunk a következő ellenőrzőponthoz? - Cade bólintására Holly folytatta: - Van sejtelmed, hol lehet Groot? - Egyesek szerint északon. - És milyen? Úgy érzem magam, mintha egy jótékony varázslót készülnék meglátogatni. - Groot kovács és varázsló, úgy beszélik, elvarázsolja a fémeket. - Miért ilyen körülményes eljutni hozzá? Ragaszkodj az igazsághoz! - Az ellenségem, Omort holtan akarja látni. Groot tehát állandóan bujkál. - Mert Groot olyan kardot kovácsolhat, ami megöli Omortot. - Pontosan. - Szóval akkor Groot lehet a jó fiú, ha ő és Omort ellenségek. Ködösíts!-Jó vagy rossz, tartsd eszedben, hogy minden varázslóval csínján kell bánni! - Hogyan fogja visszafordítani az átváltozást? Varázsigével? - Nem tudom. Gondolom. - De csak ha időben odaérünk. Miért nem repülővel megyünk Memphisbe? - Níx felesketett, hogy ezen az úton nem vesszük igénybe a repülőt. Valami rosszat láthatott előre. -Te mindig hiszel a jóslataiban? - Nem szokott velük mellélőni, soha! - mondta Cade. Az már más tészta, hogy elárulja-e az igazságot. - Ti láthatólag elég jól ismeritek egymást. Nektek volt... közötök egymáshoz? - Közöm Fúrva Klúgos Níxhez? Nem valószínű. Amennyiben nem szúrtad volna ki, Níx- mutatóujjával körözött egyet a halántékánál - hibbant. - És gyönyörű. - Egy Valkűrt sem láttam még, aki ne lett volna az. — Keményen Hollyra meredt, mire a lány égő arccal elfordult. — Apropó Níx, mit csináltál a levelével? - Memorizáltam és megsemmisítettem, míg ennivalóért voltál. -Tehát kitaláltad, hogy át fogom túrni a holmidat? - Abból, amit eddig tudok rólad, statisztikailag nagy esély volt rá. A következő három órát némaságba burkolózva tették meg, Holly a laptopján dolgozott; a gondolataiba merülve, Cade meg igyekezett percenként kettőnél többször nem rásandítani. Holly a füle mögé biggyesztette a laptophoz járó digitális tollat, feltette szemüvegét, és lustán babrálta a gyöngysort. Ne csináld... ne csináld... És tessék, máris végighúzta az ajkai között!


- 58 -

Őrjítő nőszemély őrjítő szokásokkal! Ráadásul gőze sincs, hogy bármerre jár, a férfiaknak merevedése támad tőle. Itt van például ő, bezárva egy autóba egész éjszakára a nőjével, tudván, hogy e nőnek gyönyörre van szüksége. Démonösztöne meg egyre hajtja, hogy elégítse ki - mégsem teheti meg. Menten felrobban. Ebben a pillanatban Holly szemöldöke összefonódott, és mintha pergőtüzet adna le, püfölni kezdte a klaviatúrát. Megállt, beharapta az alsó ajkát. Amikor lenyomta az Enter billentyűt, arca felragyogott a válaszra. Cade eltűnődött, vajon miféle bizonyításokon, tételeken vagy függvényeken töri a fejét. Mi zajlik abban a hihetetlen agyában? Holly azonban nem csupán matematikával foglalatoskodott az elmúlt néhány órában. Cade tudta, hogy időnként a történteken jár az esze. Ilyenkor elpirult és végighúzta ajkai közt a gyöngysort, de sebesebben. Vajon tetszett neki, amit mutatott? Büszke volt rá, amiért megnézte a merevedését, imádta simogató pillantását a szerszámán, remélte, arra is rá tudja majd venni, hogy a kezébe vegye. Olyan közel állt hozzá, hogy megérintse! Persze tisztában volt vele, hogy nem viselkedett helyesen a szállodában. De amikor Holly azzal a köcsög rejszmanfréddal beszélt, féltékenység lett rajta úrrá. Próbálta felidézni, mikor mardosta utoljára ennyire. Valószínűleg akkor, amikor a lykae Bowen MacRieve rátalált a társára. Engesztelhetetlen gyűlölet feszült kettejük között, és mindketten évszázadokon át keresték a társukat. Aztán a lykae lecsapott arra a csini, vicces kis boszorkányra - akinek a megszerzésére ő maga ugyancsak tett egy lagymatag kísérletet. Most viszont egy briliáns és ragyogó Valkűr személyében talált rá saját nőjére, akinek az önbizalmától néha elakadt a szava. Csakhogy őt nem tarthatja meg. Ujabb pergőtűz a klaviatúrán, újabb merev bámulás a monitorra. — Mondták már, milyen pokolian szexis vagy, amikor matekozol? Holly sóhajtva lecsukta a laptopját, és leemelte a szemüvegét. — Te csak a szexre tudsz gondolni? — Erre van égető szükségem. A fajtámnak napi háromszor- négyszer meg kell kapnia. És azok után, ami ma történt...? Biztosan te is érzed az utóhatást. — Aligha. — Ismerd be! Volt egy pillanat! — Jóllehet egymáshoz sem értek, Cade nem emlékezett rá, mikor érzett utoljára ilyen izzást. — Nem számít, volt-e vagy sem. Én képes vagyok uralkodni az alantasabb ösztöneimen. — Azt mondtad, nem szoktad magadnak megoldani a dolgokat. Tudom, hogy ez nem igaz... — De az! - Nem lehet az - vitatkozott Cade. - Különben egyre csak gyülemlik benned a gerjedelem. - Nem adod fel, míg nem válaszolok. - Kezdesz kiismerni. - Pedig eszemben sincs - jelentette ki Holly a fejét ingatva. - Ezt egyszerűen nem tárgyaljuk ki. - Akkor tárgyaljunk ki valami mást. Ideje, hogy szüneteltesd a munkát, nekem meg egy kis figyelemelterelésre van szükségem, hogy ne a sajgó combomon járjon az eszem. Tudod, egy Valkűr kerek perec kijelentette, hogy nem segít rajtam a gyötrelmemben. - Megérdemelted. - Valószínűleg - hagyta rá Cade. - Rendben. Mi a feladatod kufárként? - Trónbitorlásra szakosodtam. Királycsinálónak hívnak. - Most meg már hencegsz? - Tehát felkelő vagy. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 59 -

- Azt feltételezed, a jogos tulajdonosuktól orozom el a trónt. Holly odabólintott neki, mintha elismerné. - De főként háborúzom. A Szövetség erőszakos hely, jót tesz az üzletnek - közölte, majd csettintett. Ó, várj, majd kiment a fejemből... t e p a c i f i s t a vagy! - Ez nem szitokszó! - De az, ha a háborúiparban dolgozol. Holly felvonta a szemöldökét. Aztán mintha akarata ellenére kíváncsi lenne a munkájára, megkérdezte: Hogyan váltál kufárrá? - Katonának képeztek ki Omort ellen. – Tizenkilenc éves korában Cade-et bedobták egy brutális kiképzésre Rydstrom katonái közé, akik mind egy szálig megvetették. Hónapokig fingatták. Végül megtanulta, muszáj gyorsabbnak, erősebbnek és jobbnak lennie az összes seregben lévő démonnál. Végül az lett, és az emberek kezdték elismerni. — Két hadjárat között, a henye időkben néha munkát kínáltak nekem. - Mivel Omort egyre hatalmasabbá vált, s egyre- másra verte le a lázongásokat, több idő jutott henyélni, mint nem henyélni. - Akadtak sikereim, és a felkérések száma nőtt, mint a hógolyó. Jelenleg negyvenöt tagú csapatnak parancsolok. - Mindannyian démonok? - A többségük - vágta rá Cade. -Van diszkrimináció azok ellen, akik nem démonok? - kérdezte Holly. - Nincs diszkrimináció. Amíg a jelölt elvetemült, gyilkolt már és hajlandó újra gyilkolni, felbérelhető. - És jelenleg hány nőtagja van a csapatodnak? – érdeklődött Holly kedvesen. - Pont abba sétáltam bele, nem igaz? — felelte, de Holly egyszerűen felvonta a szemöldökét, és várta a választ. - Nők nem jelentkeztek. Sokan. Valójában egy sem. Hé, ha Valkűr maradsz, felbérellek. A doktori fokozatos kufár. - Kárba veszne az a sok tanulás. Cade megdermedt. - Mit akar ez jelenteni? - Számomra úgy tűnik, a te munkádhoz inkább kell izom, mint ész. -Vagyis minél nagyobb a bicepszed, annál jobb vagy katonai stratégiában és harcmodorban? Ezt hiszed? Holly a démon arcát tanulmányozta. – Érzékeny pontra tapintottam. - Tessék? Kurvára nincs érzékeny pontom — felelte, de hangja zordan csengett. - Inkább beszéljünk rólad. Mesélted Nixnek, hogy alig egy kód választ el a fokozatodtól. Miféle kód? - Hosszú. Talán azt hiszi ez a lány, hogy nem bírná követni? Ettől bepipult. - A nagy melák, ostoba démon felszedett egy s mást élete ezer éve alatt. Holly megint tanulmányozta egy sort, mintha csak igazoltnak látná az elméletét. - Valóban akarod hallani, min dolgozom? - Cade bólintására magyarázni kezdte: - Szöges kódnak hívom. Reményem szerint a magánszektorban fogják használni számítógépes alkalmazásoknál, hogy megvédje a tulajdonos adatait. A cégek nyolcvanöt százaléka jelentett adatvesztést behatolás vagy jogosulatlan belépés miatt. - Azt állítod, hogy sok cég kódokat használ? - Mindenki használ kódokat. Legalábbis mindenki, akinek van számítógépe. Amikor e-mailt kapsz, az kódolva van, amíg a levelezőprogramod nem dekódolja. Az online banki utalás, sőt, a gyorshajtásért rád kirótt bírság online rendezése is hemzseg az alkalmazásoktól. Holly feléje fordult, hogy jobban lássa. Ordított róla, mennyire odavan a témáért. És ez aggasztotta Cade-et.


- 60 -

Ha ennyire belepistult a témába, kétségkívül olyan társat akar majd, akivel megvitathatja. Ingerelte, hogy Holly olyan nyelven beszél azzal a seggfejjel, melyet ő sosem fog ismerni. Ne feledd, a francba: amúgy sem kaphatod meg! - Cadeon, figyelsz te rám egyáltalán? - Mi? Igen, csak arra gondoltam... hogy a http mindig https-re vált, amikor tranzakciót bonyolítok. - Pontosan! Ezt a mázlit! - A https plusz kódolási szintet biztosít. - Új szemmel nézett a férfira. Ezt a rohadt mázlit!- De a számítógépes kódokat még mindig fel lehet törni. Nyers erő bevetésével mindet dekódolhatjuk. - Hogyhogy? - Képzeld el, hogy ezer számítógép napi huszonnégy órában azon dolgozik, hogy feltörjön egyetlen kódot. Ez a NyEB. Vagyis a lényeg, hogy olyan kódot alkossunk, nmely oly mértékben összetett és komplikált, hogy senkinek se legyen elég NyEB-je a feltöréséhez. Elméletileg persze ettől még feltörhető. - Szóval mit csinálna a kódod? Miért szöges? - Azt akarom, hogy megvédje magát, mindenáron. - Ez hogy lehetséges? - kérdezte Cade. - Ha érzékeli, hogy dekódolják, kibertámadást intéz a dekódoló ellen. Cade felnevetett. — Mi sem természetesebb, minthogy egy Valkűr harcias kódot fejlesszen ki. Holly szeme ezüstösen villant. - Ez komoly dolog. - Cade persze tisztában volt vele, milyen fontos neki a munkája, de sosem látta még ilyen szenvedélyesnek miatta. - Nem működik a NyEB, ha a kódom egyszerre iktatja ki azt az ezer gépet. És képzeld csak el, milyen horderővel bír majd a más irányú felhasználása! -Mint? - Vegyük például a víruskeresődet. Többé nem pusztán őrizné a géped a vírusok ellen, hanem visszakeresné a vírus eredetét, aztán ráuszítana egy mutáns változatot, hogy megbénítsa a tettes saját rendszerét. Még az e-mail alkalmazásokra is hatással lenne. Ha levélszemetet kapnál, a számítógéped tízezer levélszemetet küldene a feladó valós címére, s ezzel hazavágná a rendszerét. - Nem kételkedem a komolyságában. Első hallásra úgy tűnik, seperc alatt megszabadulna az utolsó vírustól és levélszeméttől is. - Igen, az utolsótól is. A mögöttük megbúvó emberek csak rabolják életünkből az időt, arra kényszerítenek, hogy védekezzünk ellenük, vagy a kártételükkel foglalkozzunk. Nem szenvedhetem az ilyet. - Akkor mi a hézag? Holly elfordult, úgy vallotta be: - A kódom... mindent megtámad. A barátságos rendszereket is. - A harci kód grasszálásra adta a fejét. Holly nagyot sóhajtott. - Valóban. - És ki kell filóznod, hogyan tegyen különbséget a ,kódod barát és ellenség között. Holly bólintva felelte: - Képzeld el, hogy odaát, a könyvelésen dolgozik egy kollégád, akinek milliószor küldesz el egy vírust. A végeredmény katasztrofális hatással lenne a barátságotokra. - Akkor most mihez kezdesz? - Megpróbálok barátként kommunikálni a kóddal, hogy megvizsgáljam, pontosan hogyan billent állandóan fenéken. - Míg nem ismertelek, mindig azt hittem, a kódok szavak és talányok. - A kriptológia egykor a nyelvészet birodalma volt. Most a seggfejek uralják. - Olyan büszkén jelentette ezt ki, mintha ő is közéjük tartozna. - Az uralmunk alá hajtjuk a világot, nem? Holly csak egy dolgot nem értett: amikor ilyen kijelentéseket tett, cseppet sem tűnt seggfejnek sokkal inkább Valkűrnek.


- 61 -

18. FEJEZET - Eszemben sincs! - közölte Holly Cadeonnal, míg várták, hogy megteljen a tank. - Nem! - Fogalmad sincs, mit hagysz ki! Csak egy harapást! — győzködte Cade a lányt hot dogot emelve a szája elé. Holly a motorháztetőn gubbasztott - Cade ragaszkodott, hogy feltegye oda -, és undorral telve szemezett a felkínált falatokkal. Feltartotta a kezét. - Felejtsd el! A benzinkutak rémes kaját árulnak. Tudod, mióta várt azon a zsíros rácson? - Elég régóta ahhoz, hogy jó íze legyen! - Cade hatalmasat harapott. - Akár savanyított disznólábat is ehetnél, egyenesen az üvegből. A démon szeme elkerekedett. — Az is volt nekik? És nem szóltál? - Elmosolyodott a lány megrökönyödött ábrázatán, majd megnyugtatta: - Jól van, jól van. Ezt nem hagyhattam ki. - Holly mellé helyezte a vacsoráját, és lehajolt a lábánál heverő szatyorhoz. - Tessék - mondta, és előhúzott egy üveg narancslét. Akkurátusan lecsavarta a kupakot anélkül, hogy a peremhez ért volna, és a lánynak nyújtotta. Aztán kihalászott néhány müzliszeletet. Cadeon meglepően figyelmes tud lenni egy démonhoz képest, gondolta Holly, és belekortyolt az italába. -Miért nem űzöl csúfot belőlem a... heppjeim miatt? Cadeon vállat vont. - Mindenkiben van valami szokatlan. Holly félrebillentette a fejét. A férfi azt az ütött-kopott bőrkalapot viselte. Nixnek igaza van. Démonian szexi. Holly gondolatban megrázta magát. - Szóval milyen egy Veyron fogyasztása? — Maximális sebességnél tizenkét perc alatt elégeti a teljes tankot. Holly megfontoltan bólintott. - Tehát gyakorlatilag ez az egyautós megoldás az ép ózonrétegre. — Aha. De süvít, mint a szél! Ellentétben azzal a pengétlen fűnyíróval, amit te kocsinak hívsz. — Az egy hibrid! Környezetkímélő, azért járok vele. — De nincs benne sebesség! Holly a szemét forgatta. - Említetted, hogy ez a legdrágább autó. Mennyibe kerül? — Egy egész kéttized. — Millió? — kiáltott Holly. Gyorsan lecsusszant volna a motorháztetőről, de a démon elkapta a csípőjét, és ott marasztalta. — Nem kell leszállnod. Ne feledd! -Mit? — Ez nem a mi járgányunk! Ekkor megcsörrent műholdas készüléke. - Rök hív. Fel kell vennem. — Átvágott a parkolón, hogy bizalmasan beszélhessen. Mintha a lány értené a nyelvüket. Holly megtanulta már, hogy Cade telefonjának műholdas kapcsolata van, azaz a Föld nagyjából minden zugában működik. Vagyis rákötheti a laptopját, és bárhol lesz internet-hozzáférése. Amikor a démon visszatért, megkérdezte tőle: — Mi a neve ennek a nyelvnek? - Démon nyelv - felelte. - Örömmel jelentem, hogy .a Démoniak rendjének írmagja is eltöröltetett a föld színéről. Rök és a csapatom e pillanatban a vámpírok nyomába ered. Kettővel kevesebb frakció miatt kell aggódnod. - Ó, köszi. És köszi Röknek. - Hogyan fejezi ki háláját az ember a démon- és vámpírcsapásokért? Erre nem nagyon forgalmaznak köszönőkártyát. - Hogyan ismerkedtetek meg? - kérdezte, s felvillant előtte a démon, akivel futólag találkozott. Magas volt, mint Cadeon, a szarva is hasonló volt, bár Röké ezüstös színben játszott, fekete haját varkocsba fogta, kék szemére súlyos szemhéj ereszkedett. Szarv nélkül szívdöglesztőnek találnák a nők. -Ellenfelek voltunk, más-más volt az erősségünk: míg ő a kém cselszövésekért van oda, addig én a kardommal szeretek odasuhintani. Egyre-másra béreltek fel minket a különböző frakciók hol ugyanarra a feladatra, hol meg arra, hogy egymást csépeljék a csapataink. Végül elhatároztuk, hogy végzünk egymással, és akkor egyikünk sem kapja meg a jussát. - A pénzről szól az egész? - Ezért kufár a nevünk. - Vigyorgott egyet az orra alatt. - Próbálj meg lépést tartani, tündérem!


- 62 -

Mississippi 775. mérföldkő' - Azt hittem, a „Homokbár" csupán cukiskodó szójáték -jegyezte meg Holly, ahogy szorosabbra húzta magán a könnyű blézert. A folyó felől áramló hideg levegő a csontjáig hatolt. - Nem. Ez igazi homoksziget - mondta Cadeon. Felcsatolta kardját a hátára, és megindult a szirttől, ahol leparkoltak, a víz felé. Holly követte a didergős ösvényen, gyökereken és cserjéken át, félve, hogy elesik, de legalábbis lépten-nyomon felfut a harisnyája. - Még mindig nem látom a dereglyét. - Akkor vedd le a szemüveged! Látod a partot? Ott lent. Dereglye. Holly hunyorgott egyet, majd megbotlott, és egy nanoszekundummal később már a démon karjaiban is volt, a nagy, meleg karjaiban. Megdöbbent, milyen jól érzi magát ott, mindazonáltal közölte: - Egyedül is elboldogulok. -Tűsarkúban? -Amint lehet, beszerzek valami alkalmasabb lábbelit. Cade érdes hangon mormolta: — Nekem tetszel tűsarkúban. Miért felel a teste ilyen készségesen már a puszta hangjára? Miért lágyul el? Sosem hitte volna, hogy egy hang izgató lehet, sosem foglalkozott vele, hacsak nem recsegett a fülébe. Tim hangja kellemes volt. Cadeoné... izgató. A démon a fülébe dörmögött: - Még jobban tetszene, ha a hátamat taposnád vele. Holly fantáziája persze nekilódult, és rögtön elképzelte. - Arra gondolsz, mi? - Cade Itt végeztem pillantással folytatta útját az ösvényen. -Tegyél le, Cadeon! Azonnal! Ám a démon nem tette le, és Holly semmit sem lehetett, mert a férfi exponenciálisan erősebb volt nála. Nem remélhette, hogy legyűri... Ez idáig sosem szeretkezett, mert félt, hogy elveszti az önuralmát, és fájdalmat okoz a másiknak. Cadeonnal azonban kizárt, hogy ez megtörténhet. Vagyis ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ez a kéjenc démon potenciális szexpartner lehet számára. Igyekezett elnyomni az ilyen gondolatokat. Még ha fizikailag lehetséges is lenne, Cadeon akkor sem felelne meg. Egy ilyen faragatlan, basáskodó, szégyentelen soviniszta disznó! És mindezt remekül illusztrálja, hogy nem hajlandó letenni, pedig már a sűrű, sárga homokon járnak, hogy találkozzanak a révésszel. A révész hátborzongató alak volt a vészjóslóan előremeredő, kiduzzadó szarvával. Cadeoné sokkal jobban tetszett Hollynak. Nála legalább tudta, hogy nem fogja véletlenül kiszúrni a szemét csókolózás közben. Nem mintha újra csókolóznának! - Belépés csak szövetségbelieknek - mordult rá a révész. Erre Cadeon fogta Holly haját, és a lány tiltakozása ellenére felemelte a füléről. - Valkűr - felelte egyszerűen. A haját rendbe szedni akaró Holly ficánkolása láttán a révész megkérdezte: - Harcolni jött? Csak nem számít harciasabb viselkedésre egy Valkűrtől, mint egy kufár démontól? - A Valkűr csak elkísér - jelentette ki Cadeon, mire a révész felengedte őket a fedélzetre. Cadeon a dereglyén végre hagyta, hogy Holly lecsuszszanjon a testén, és megigazítsa a frizuráját. Néhány perccel később kikötöttek egy vitatható szerkezeti épségű mólónál, mely egy posványon átkígyózó, ingatag gyalogjáróban folytatódott. A távolban kabin világított, odabentről zene áradt ki. - Maradj mellettem! - szólt rá Cade. - Bemegyünk, megszerezzük az útvonalat, és kijövünk, oké? - Oké. - Neszt hallott mellettük a bozótosból. - Hé, mi mozog ott? — Erőlködve meresztette a szemét, hogy lásson. Cade leemelte a szemüvegét, mire azonnal kipécézett egy őzcsaládot. Rendben, efelett nem lehet tovább elsiklani - változik a látása. - Add vissza! - Értetlenkedni fognak az emberek, miért viselsz szemüveget. Egy halhatatlannak nincs rá szüksége. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 63 -

Holly kikapta a szemüveget a démon kezéből, és viszszacsúsztatta az orrára. - Hadd értetlenkedjenek! – Az ajtónál ellenőrizte a gyöngysorát, felsője ujját és a haját. Mindig ezt tette, mielőtt belépett egy épületbe, ez is egyike volt nyomasztó rituáléinak. - Tégy a belátásod szerint! Na már most, ez icipicit sokkoló lesz neked. Csak ne bámulj meg egy törzsvendéget se! Világos? - Magam is elboldogulok. - Hát, azzal tisztában vagyok, tündérem. És azt se említsd senkinek, hogy mi járatban vagyunk! Feltételezzük, hogy itt mindenki a rosszakarónk. - Nem gond. Rólad is szüntelenül ezt feltételezem. Cade kényszeredett mosolyt villantott rá. - És Holly, ne feledd, mire vagy képes! Ha balul üt ki a dolog, komoly fájdalmat tudsz mérni az emberre. Ne habozz! Holly fejében megfordult, ha a démon tovább méltatja az erejét és a hatalmát, kénytelen lesz átértékelni soviniszta disznó státuszát... Cade benyitott és a valóság hirtelen tótágast állt. A zenegépből bömbölő „Miért nem nyomunk be és kefélünk?" dallamára olyan lények éltek társasági életet, amilyeneket elképzelni sem tudott. Szokványos bárnak tűnt, csak mitikus lények népesítették be. Két férfi úgy szkanderezett, hogy a szörny képe vibrált rajtuk. Szemük színe borostyán és jeges kék között váltakozott. Lykae-k: vérfarkasok. Eszébe jutott, hogy olvasott róluk. Négy magas, hegyes fülű alak dartsozott - a tömegen át - úgy tizenkét méter távolságból. A nemes tündérek. Apró, kerubi törpék ropták vidáman. Valami oknál fogva mégis veszélyt sejtett irányukból. Nyilván koboldok. Szétszóródva mindenféle alakú, méretű és szarvú démon mulatott. Durcásan meg is jegyezte magában, hogy Cadeon messze a legprímább mind közül. Hirtelen mindenki félbeszakította, amit csinált, és kimeresztette a szemét - rá. Felszegte az állát. Cadeon magához húzta. — Jól leplezed a szorongásod, tündérem — motyogta a lülébe -, de ne feledd, itt a lények többsége így is hallja, hogy kalapál a szíved. Csendesítsd le! Ebben a pillanatban a tömeg szétnyílt, és a szeme elé tárult egy magas, formás nő, aki feléjük lépdelt. – Tehát ez a hírhedt Királycsináló Cade! - mondta whiskys hangon, s leplezetlen érdeklődéssel szemrevételezte. - Igaz a szóbeszéd. Te vagy a Woede ellenállhatatlan fele. — Te meg bizonyára Imátra — felelte Cade kifürkészhetetlen hangon. Pont, ahogy a szóbeszéd mondta, Imatra igazi szépség volt. És a nő láthatóan tisztában volt vele. A bőr miniszoknya és a méretes mellét ingatagon megemelő fekete felsőrész fölött kárminvörös selyemköntöst viselt. Ö, Holly meg egyszerű pulóver-kardigán együttest és Burberry szoknyát. Imatra Cade-hez andalgott, és lustán végighúzta ujját a vállán. - Milyen észvesztő hím vagy! - Hollyra alig vesztegetett egy pillantást, figyelme máris visszaterelődött a démonra. - Velem kell jönnöd hátra! Amikor Holly a nyomukba szegődött, Imatra megfordult és rászólt: - Csak Cade! Nekünk dolgunk van. - Hollyra kacsintott. Úgy tűnt, Cadeon tiltakozni fog - Holly akarta, hogy tiltakozzon. Ám Imatra a fülébe súgott valamit, mire azt mondta: - Maradj a pultnál, Holly! Ne állj szóba senkivel! Csak ülj a fenekeden és hallgass, vagy kiabálj, ha szükséged van rám. Itt vagyok negyedóra múlva. És ezzel eltűntek. Holly nem tudta, mit szóljon ahhoz, hogy a káprázatos démonnő ilyen agresszívan flörtöl Cadeonnal. Sóhajtva a pulthoz surrant, és felkecmergett egy bárszékre. ATatuin bárra emlékeztette a hely a Csillagok háborújából . Mi is volt a neve? Ó, igen. Mos Eisley kocsma. Micsoda seggfej vagyok, hogy így beugrik. - Mit iszik? - kérdezte a csapos. Három szeme közül az egyik hiányzott. Nincs meg a három, de a kettő sincs érvénytelenítve. Egyik sem szerencsés. Próbált nem bámulni, de a potenciális három legyen három! Finoman megköszörülte a torkát. - A v-víz megfelel, köszönöm. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 64 -

Miközben elrendezgette a közeli szalvétahalmokat tökéletes kockákba, mindenfelől hímek közeledtek, hogy közrefogják. Ó, igen, Cadeon! Ne állj szóba senkivel, úgy remekül elleszek. - Mit keresel itt, Valkűr? - szegezte neki a kérdést a vezető. Halványan fenyegetést érzékelt e hímek felől. Tesztelték. Eszébe jutott, mikor érzett így legutóbb: az első nap, amikor harminchárom focistának kellett órát tartania a Tulane Egyetemen. Akkor magára erőltette a megingathatatlan önbizalom álcáját, és a legcsekélyebb t iszteletlenséget sem tűrte meg. Márpedig mi ez a néhány démon az elsős tesisekhez képest? - Élvezem a környéket - felelte dévajul. - Áruld el nekem szépen, te itt laksz a vízparton? Mindnek elkerekedett a szeme. — Mit érdekel, hol lakom? — kérdezte a vezető. - Hogy lekapd a fejem, míg alszom? - Ügy van, Deshazior — vetette közbe egy másik —, ez a Valkűr módszer. Beoson, amikor nem várod, aztán, bumm — öklével a pultra csapott —, volt fej, nincs fej. Nyugi! Csendesítsd le a szívedet!— Ez ugyan előfordulhat, uraim, én mégis arra voltam kíváncsi, micsoda rémálom lehet biztosítani az otthonotokat árvíz ellen. - Úgy beszél, mint egy ember - nyilatkozta Deshazior. A démon, aki maga is úgy beszélt, mint egy kosztümös kalóz, intett a csaposnak, mire egy kupica termett a lány előtt. - Igyál, Valkűr! - Én nem alkoholizálok. - Gorombaság elutasítani a démonsert, ha megkínálnak vele. - Mindazonáltal én sosem iszom... - Ráadásul balszerencse. - Balszerencse? - Holly felmarkolta a kupicát. Egy véletlen esemény, mely nem úgy alakul, ahogy szeretnéd. —Mit árthat egy ital, ugye? - Szuper, most már úgy beszél, mint egy félkegyelmű. Szabad kezével fogott egy szalvétát, és elkínzott vigyort eresztve meg feléjük, fényesre törölt egy részt a pohár peremén. Jimmy Buffet búgó hangjától kísérve: „Az a hír járja, bárcás luvnya vagy, ezt nem veszem be..." az ajkaihoz emelte az italt és felhajtotta. A folyadék úgy perzselte a torkát, mint még soha semmi, amit elfogyasztott. Köhögött, a könnye is eleredt. Szájával lefelé a pultra tette a poharat, nehogy újra teletöltsék. - Na, ez hogy tetszett? - kérdezte Deshazior. Képtelen volt megszólalni, ezért csak intett az alkalomhoz illően: udvariasan feltartotta a hüvelykujját. Mindenki éljenzett, valaki megpaskolta a hátát, meglehetősen keményen. — Iszik még egyet! Felsorakoztatták a második poharat. Ó, ne!Egy lent, egy fent. Muszáj lesz meginnia ezt és még egyet, hogy kijöjjön a három... A hatos számúnál még mindig meglepően józannak érezte magát, cseppet sem olyan nyomoroncul, mint előzőleg képzelte, és felváltva hajtotta fel az italokat a démonokkal a homokbár pultjánál. Ami azt illeti, meglehetősen ellazult. Deshaziorról meg kiderült, hogy nagy mókamester. A vihardémon egykor bona fide kalóz volt, mégis gyorsabban küldött sms-t a Sidekick-jén, mint ő. A maga őszes módján jóképű volt, és őt is érdekelte a matematika, lévén egykor tengerész. Figyelmeztette, hogy minden újabb kupica egyre keményebbet fog ütni, ahogy telik az este. Ő azonban furcsa, de szinte várta. A Budweiser faliórára sandított. Már eltelt negyven perc. Bemegyünk és kijövünk, ígérte Cade. - Mi tart neki ennyi ideig? — motyogta szórakozottan. Néhány démon somolygott, egyikük azonban beavatta: - Imatra igénybe veszi az embert. Igénybe veszi? Az útvonalért jöttünk. Mi köze az igénybevételnek ahhoz, meddig időzik Cade a káprázatos démonnővel? Megvakarta a buksiját, széteső kontya kihozta a sodrából, így aztán egy mozdulattal lerántotta.


- 65 -

Hatalmasra kerekedett a szeme. Holly, te idióta! Két démon a hátsó szobában a napi háromszor szükségletükkel... - Nem is Királycsináló Cadeon lenne, ha nem vállalná a kihívást - vélekedett egy másik. Cadeon ott van hátul, és Imatrával szexei! Holly hirtelen megértette, miért káromkodnak az emberek. Néha olyan érzelmek dúlnak legbelül, hogy nem lehet őket szép szóval kiönteni. Cade-nek legalább egy dologban igaza volt vele kapcsolatban. Tényleg szenteskedő szende szűz és erkölcscsősz — mert miközben itt ül, és egyre jobban lerészegedik, egyetlen vágya, hogy szórja a legocsmányabb szitkokat, amik eszébe jutnak. Micsoda megbízhatatlan egy démon! Tudta! Hogy gondolhatta, hogy több is lehet köztük? Korábban, mielőtt Imatra és Cadeon félrevonult a démonnő szobájába, Imatra olyan fensőbbséges pillantást vetett rá, mintha elvett volna valamit tőle. Pedig ami azt illeti, adott valamit. Rálátást Cadeonra. Holly szerette, ha rendben vannak a dolgok. Azzal, hogy Cadeon ugyanazon este fekteti le a démonnőt, mint amikor őrá hajtott, örökre elásta magát a szemében. Ezzel a cselekedetével hatálytalanította magát. Igen. Holly azt kívánta, bárcsak ne esne kísértésbe. Hogy ne kelljen azon aggódnia, esetleg sutba vágná a régi életét. Nincs démon, nincs kísértés, nincs sötét oldal. Mosolyt erőltetett az arcára, és feltette a társaságnak a kérdést: - Ki következik? 19. FEJEZET — Csak üzleti ügyben jöttem, galambom – mondta Cade, amikor Imatra italt töltött maguknak. — Tudod, hogy balszerencsét hoz, ha nemet mondasz a démonserre. És otrombaság magadon tartani a kardodat, mintha ellenségek lennénk. Cade elvette a poharat, közben nem túl leplezetten az órájára pislantott. Tíz perc máris eltelt, annyit faggatta Imatra a Holly nyomába eredő frakciókról. — Csak add meg az útvonalat, és már itt sem vagyok. Fogalma sem volt, hogy boldogul Holly odakint. De bízott benne, tudta, hogy használni fogja a fejét, nehogy bajba kerüljön. Lenyűgözte, milyen jól leplezi a döbbenetét ennyi új szövetségbeli faj láttán. Akadtak itt tündérek, démonok és lykae-k, csak sajnos Valkűrből nem akadt egy szál sem. Tudta, minden terve kudarcba fúlhat abban a minutumban, mihelyt Holly rájön, hogy nem változhat vissza emberré. — Minek ez a nagy rohanás, Cade? Olyan szörnyű lenne felhörpinteni velem egy-két pohárkával? – Imatra hagyta, hogy köntöse lecsusszanjon a vállán. Cade tudta, hogy a többség szerint Imatra gyönyörű, ő azonban torzonborznak és elégtelennek találta a saját nőjéhez viszonyítva. — Odakint van a kincsem egy sereg démonnal. Két napja még ember volt. Kulcsfontosságú az idő. - Senki sem merészel kezet emelni rá. Nem, de megijeszthetik. - Akkor örömmel várom az útvonalat a következő ellenőrzőponthoz, mely bizonyára mestered kedvére szolgál. - Mesterem érdeklődni szeretne az Edény hogyléte felől. Cade gyűlölte, amikor így beszéltek Hollyról, ilyen személytelenül. Groot sosem látna túl azon, amit Holly nyújthat neki, nem akarná felfedezni, valójában milyen a lány. - Hollyval minden rendben. - Nem számítottunk rá, hogy egyedül utazol vele. - Én sem. Kivéve persze, hogy Groot és Omort nővére, Sabine, az a kis kurva elfogta a fivéremet. - Sejtelmünk sem volt, hogy tudsz róla. Rydstrom bebörtönzésének emléke ott fortyogott Cade-ben, de megkísérelte kitörölni; rájött, ennek az ellenőrzőpontnak a kiderítése mégsem lesz olyan kis falat, mint hitte. Imatra szeszélyesnek tűnt. Bajt keverhet. Nem akarta elpuskázni az üzletet a türelmetlenségével. Imatra kijelentette: - Bizonyára hamarosan országvilág tudomására jut, annyit henceg Sabine az új játékszerével. Cade a fogát csikorgatta. - Hol van Rydstrom? - Elvárod, hogy eláruljam, közben meg le sem veszed a kardod, és egy italt sem fogadsz el udvariasságból? Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 66 -

Cade engedelmesen lerázta magáról a kardhüvelyt, egy székre fektette, majd felemelte a poharat. Imatra elégedett mosollyal ereszkedett az íróasztal szélére, gondoskodott róla, hogy szoknyája slicce egészen a csípőjéig vándoroljon. Ez a nő igyekszik szexis lenni — erről szól az egész személye, mégsem természetes. Dolgoznia kell rajta. Hollynak, akit hidegen hagy, vonzódnak-e hozzá a hímek, még így sem léphet a nyomába. - Hol a fivérem, Imatra? - Valószínűleg Torninban, de nem állíthatom száz százalékra. Annyi bizonyos, hamarosan újabb híreket kapunk; híreket, melyeket megosztok veled, ha simán megy ez a tranzakció. - Miért ne menne? - Honnan tudhatnánk, hogy nem fogsz az Edénnyel hálni? - kérdezte Imatra. Jó kérdés. - Onnan, ahonnan más ügyfelem tudta, hogy nem dugom meg a rám bízott kincset. Nem tesz jót a későbbi üzletnek. Mellesleg a csitri abszolút nem hasonlít a szokványos prédámra. — A szokványos prédám szart sem ér Hollyhoz képest. A démonnő az arcát tanulmányozta, mintha mérlegelné, igazat mond-e. Gyanúsak lennének? És ha igen, miért? Rydstromon, Nixen és Rökön kívül senki sem tudja, hogy Holly az övé. - Ha úgy döntenél, palira veszel minket, s megkísérled lenyúlni a kardot is és a lányt is, fel fogsz sülni mondta Imatra. - Először is, mert Groot hihetetlenül erős gondolatolvasó. Te talán kivéded a próbálkozásait, de a lánynak esélye sincs. Másodszor, az átadás-átvételre Groot misztikusan védett, csapdákkal felszerelt, feltámasztottak által őrzött erődjében kerül sor, melyet wendigó erdő övez. Megöleted, ha veled menekül. Cade csak e pillanatban ébredt rá, hogy a lehetőség, miszerint megszerzi a kardot és Hollyt is, már egy ideje ott motoszkál a fejében. Ez volt a kedvenc gondolata. Bizakodása most meredek zuhanásnak indult. - Rengeteg az akadály - értett egyet Cade. - Mi a garancia rá, hogy egyáltalán élve kijutok? - Groot felesküdött a Szövetségre, hogy biztonságos elvonulást biztosít. Ha te is felesküszöl, hogy sohasem leplezed le a búvóhelyét. A Szövetségre felesküdni mindennél tartósabb esküt jelentett, melyet egy halhatatlan tehet. Még egy gonosz varázsló is kénytelen volt betartani. - Esküszöm. - A mesterem ugyancsak elvárja, hogy az Edény termékeny legyen azonnali szaporodás céljából. Gondoskodnod kell róla, hogy egyen - mondta Imatra tesztelve őt, a reakcióját elemezve. Cade épp csak megállta a fogcsikorgatást. — Nem dajkát játszani fogadtak fel! - Ha nincs olyan állapotban, ahogy mesterem akarja, esetleg a kard sem lesz olyan, amilyennek szeretnéd. Ezt a szívást! - Az Edény önálló akarattal bír, de mindent elkövetek, hogy egyen. - És még egy apróság: ha az Edény nem érkezik meg a következő teliholdig, Groot visszahajítja a kardot a kohóba, és az örökre elvész. Cade hallotta már, hogy Groot egy másvilági hőt ontó kohót rejteget az erődjében. - Nem adná oda másnak, hogy gyilkolja le helyette a fivérét? - A fegyver a Woede-oknak készült - felelte Imatra. -Más kezében hasznavehetetlen lenne. - Értem. És most, ha nem bánod, kérem a második útvonaltervet. - Odaadom... de csak, ha megcsókolsz előtte. Cade összehúzta a szemét, harag fortyogott benne. -Groot nem szeretné, ha te külön feltételeket szabnál, hogy feltartóztass. — Azt sem szeretné, ha te és az Edény összeszűrnétek a levet. - Teljesen lecsúsztatta magáról a köntöst, mely tócsába gyűlt a padlón. - Olyan nagy kérés, hogy megcsókolj, Cadeon? Ami azt illeti, igen. Mielőtt találkozott Hollyval, vonzónaktalálta ezt a fajta zilált nőt. Nemcsak megcsókolja, de mást is csinál vele. Most csak megcsókolja, ha muszáj. Muszáj? Hollyval nincs jövő, minél hamarabb kiveri a fejéből, annál jobb. - Rendben, galambom szűrte a fogai között. - Egy csókot az útvonalért. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 67 -

— Csatlakozz hozzám! — invitálta a démonnő, az ágyhoz suhant, s gyakorlott, érzéki mosollyal lerántotta az ágyterítőt. — Nem megy, Imatra. - Elkapta a nő kezét és visszarántotta. — Milyen agresszív vagy — dorombolta Imatra. — Akkor muszáj lesz állva csinálni. — Ahogy tetszik. - Cade lehajolt és megcsókolta. És hidegen hagyta a nő csókja. Jobb lesz, ha hozzászoksz, gondolta, miközben végigment a mozdulatokon. Ezentúl csak hideget fog érezni a nője nélkül... — Elnézést... — szólt be Holly az ajtóból. Cade elszakította magát Imatrától. Holly azonban már meglátta. Cade szíve dübörgött, mikor a lány pillantása a bevetetlen ágyra, majd Imatra földön gyülekező köpenyére és a székre fektetett kardra röppent. Ó, a kurva életbe! Ezt aztán megcsináltam! A sors által nekirendelt nő szemtanúja volt, ahogy más nőt csókol. Saját fajtájabelitől ilyet még sosem hallott. Mert egy sem volt ennyire tökkelütött! De úgysem lehet az enyém! - Szeretnék visszamenni a szállodába, de nem akarlak megzavarni benneteket - jelentette ki Holly könnyedén. Nem rökönyödött meg, nem borult ki. Fesztelen magabiztossága elemében volt. Még Imatrát is sikerült meglepnie. - Cadeon, majd elvisz valaki. – Visszafordult az ajtóban. - Elvisz valaki? - kérdezte Cade hitetlenkedve, s hosszú léptekkel átszelte a köztük lévő távolságot, hogy elkapja a csuklójánál fogva. - Ki a franc visz el? Ebben a minutumban hímek kórusa zendített rá, hogy a következő pohár a Valkűré. Holly haja kieresztve kunkorodott a vállán, szemüvege a zsebében. Arca rózsásan pirult az alkoholtól. Cade az orra alatt kérdezte: - Miért van leengedve a hajad? - Talán mert kocsmában vagyok? - Részeg vagy! - Te meg ravasz. Nem, de tényleg, nem akarlak zavarni benneteket. Csak szólok, hogy lelépek. Imatra felvette a köpenyét, s túlzó mozdulatokkal kisimította a ruháját. Úgy tett a némber, mintha lefeküdtek volna, ő meg nem tagadhatta, különben kiderül, milyen fontos neki Holly. - Te velem jössz! - parancsolt a lányra. Rosszallóan vette tudomásul, hogy Hollyt mennyire nem érdekli, amit látott. Pedig azt hitte, tetszik neki. Mintha kissé kisajátítóan is viselkedett volna, miután csókolóztak. - Rendben. Megvárlak kint. - Kitámolygott, apró sarkai végigkopogtak a felszórt padlón, Cade meg ott maradt meghökkenve. - Gondolkoztam kettőtökön - szólalt meg Imatra. — Most már tisztán látom, hogy Grootnak nincs miért aggódnia. Nem is állhatnál távolabb attól, hogy észrevegyen. — A démonnő valahogy megneszelte, mit érez Holly iránt, és gyanította, hogy kölcsönös. Holly közönyét látva, most kénytelen volt rájönni, hogy tévedett. - Mi az útirány? - sürgette Cade. - Michigan felé tartotok. - A pontos útirány? - Mindent a maga idejében, démon... Előbb igyunk még egyet! Cade hímek kurjongatását hallotta, ahogy Holly ismét belépett a kocsmába. Alig bírta megállni, hogy ki ne csörtessen és dulakodni ne kezdjen. Amikor Holly visszatért, Deshazior kihúzta neki maga mellett a széket. Kérdőn felvont szemöldökkel oké jelet mutatott, másik mutatóujját pedig átdugta rajta. - Ó, igen — felelte Holly még mindig ingatagon. Pont, amire számított, Cadeon hátul kupakolt Imatrával, aki élvezte, hogy rajtakapták, s újra fensőbbséges pillantással illette. Nem, nem neki találták ki ezt a világot.


- 68 -

Az ivászatot viszont talán igen. Annak biztos tudatában, hogy nem vihetik többé tévútra, úgy döntött, kiélvezi e rövid vakációt. Mert kétség sem fér hozzá, hogy viszszaszerzi a régi életét - ergo, talán bepuszilhat néhány kupicácskával pár démon társaságában ebben az újban. - Láttál valami izgalmasat? - kérdezte Deshazior reménykedve. - Nem, azt hiszem, épp végeztek. - Szerinted csak néhány menetre vetkőztek volna le? Azt hallottam, Cadeon nagy szoknyapecér. - Ó, valóban? - kérdezte Holly unottan. - Meglep, hogy veled még nem próbálkozott — jelentette ki a férfi. - A démonok imádják a Valkűröket. - Aha, de vajon a Valkűrök imádják-e a démonokat? - Igen. Mert egyedül minket nem nyírtok ki dugás közben. A megjegyzésre mindenfelé tenyerek csaptak egymásba. Holly mosolyt erőltetett az arcára. Vicces, hogy pont arra tapintott rá a démon, amit épp ma este sütött ki magának. Mivel félt, hogy Deshazior észrevesz valamit az arckifejezésén, ami valószínűleg ott sincs, nekiszegezte a kérdést: -Van egy dolcsid zenére? Mihelyt a férfi a markába nyomott néhány érmét, amilyet még sosem látott, nyomban elklaffogott a zenegéphez. Mikor rájött, hogy egy Stevie Ray Vaughan album is szerepel a tálcán, kedélyállapota rohamos javulásnak indult. Visszatértekor Deshazior szék helyett a saját ölét paskolta meg, hogy oda telepedjen. Nem volt éppen rusnya démon, a hatalmas szarvai ellenére sem. Holly fontolóra vette, mit tenne helyében a régi Holly. Aztán eltökélte, kiélvezi ezt a bizarr estét, és pont az ellenkezőjét tette, amivel sikerült a démont igencsak jó kedvre derítenie... Amikor Cadeon végül előbukkant Imatra szobájából, Holly Deshazior térdén kucorgott, a fülébe pusmogott és a „Büszkeség és öröm"-re ringatózott. Szemüvege Deshazior orrán csücsült, míg a kalóz kardöve az ő derekára vándorolt. Ezenfelül élt Hollyban a gyanú, hogy egy aprócska hím démon ott gubbaszt a padlón mellette, és arcával kedveskedve az ő szabad kezéhez dörgölőzik. Cadeon széles állkapcsa összerándult kétoldalt, szeme elfeketült. A háttérben Stevie zengte: „Ne hetyegj a csajommal, vagy elevenen megnyúzlak!" 20. FEJEZET A nőm e gy másik hím ölében ül, ajka a füléhez ér... Deshazior észrevette Cade-et. Allrándítással üdvözölte. Es nem ölhetem meg. A vihardémon megnyilvánulásában nem volt jele agressziónak. Fajtáik nem álltak harcban. A pokolba, gondolta Cade, hisz a pohár fenekére is néztek már együtt. Bármit lépne, mindenki tudná, hogy nőről szól a dolog. Fogcsikorgatva morrant Hollyra: - Talpra, de nyomban! - Holly persze látta, ahogy más nőt csókol, és úgy tűnt, szórakoztatja a jelenet. Ő meg itt csupán egy kis flörtölés szemtanúja, legszívesebben mégis lemészárolna valakit. - Mi a hézag, Cadeon? - kérdezte Deshazior Cade arcát tanulmányozva. - Emez itt az én gondjaimra van bízva, és távozunk. - Megyek már, megyek. - Holly bizonytalanul felkecmergett, lecsatolta derekáról a kardövet. Aztán elvette Deshaziortól a szemüvegét, és futólag megpaskolta a szarvát. A kocsmában felhördültek a hímek, miközben ő teljes tudatlanságban leiedzett afelől, hogy e mozdulattal akár az ágyékát is megcirógathatta volna a démonnak. - Iehet, hogy le kéne még egyet hajtanom az útra... Cade átvetette a vállán. - A bulinak vége, babám!


- 69 -

A többiek úgy meredtek rá, mintha megbolondult volna, amiért ilyen gorombán mer bánni egy Valkűrrel, ám Holly dühödt kifakadás helyett hangosan cuppogva szórta két kézzel a csókokat a jelenlévőknek egész úton kifelé. - Cupp! írjál, Desh! *** — Cadeon, hova megyünk? - kérdezte Holly, amikor újra úton voltak, s egy sötét, elszigetelt autópályán hasítottak. A démon már mérföldek óta hallgatott. Mintha pipa lenne rá. Cade szó nélkül átnyújtott egy papírfecnit, melyen az állt: A Kacagó hölgy hídja a Vérvíz folyón, Michigan Felső Félszigetén. Egy összekötő lesz a hídon éjfélkor három egymást követő é j j e l péntekkel kezdődően. — Mi a francot műveltél odabent? - torkolta le végül Cadeon. — Csak szórakoztam egy kicsit, míg te Imatrát vetkőztetted hátul. — Nem kell neked magyarázkodnom! — Még szép, hogy nem. — Holly az ablakra hajtotta fejét, és felnézett az égre. Csillagok. Fényesebbek, mint amiket Orleans megyében látott az elmúlt évtizedekben. Csini. Cadeon megszólalt: - Semmi sincs köztünk hivatalosan. - Valóban nincs. - Mi ez? — fortyant fel. — Valamiféle fordított pszichológia? Holly felsóhajtott. - Cadeon, tényleg olyan felfoghatatlan, hogy nem kenődtem el a történtek miatt, mert annyira nem érdekelsz? - Lószart! Tudod, hogy vonzódunk egymáshoz. - Vonzódunk? Most ugratsz, ugye? Én hiperérzékenységben szenvedek. Te magad diagnosztizáltad. Úgy fest, nem látom olyan józanul a dolgokat, mint mások. Részemről még akár te is számításba jöhetsz. - Még akár én is? Mi a jó büdös francot akar ez jelenteni? Engem nem találnak visszataszítónak a nők! - Sem beképzeltnek! - A férfi szavaira beugrott neki, minek nevezték a többiek: szoknyapecér. - Azok a nők nyilván buknak a szarvakra meg az agyarakra. Én nem. Cade mérgesen végigdörzsölte tenyerét az egyik szarván, majd rajtakapta magát, és lerántotta a kezét. – Nem szereted a szarvakat, mi? Pedig úgy csiklandoztad Deshét, mintha világvége lenne. A jövőre nézve közlöm, akár kézimunkázhattál is volna rajta. Hollynak fogalma sem volt, mit takar a kézimunkázás, de rosszul hangzott. - Na és, honnan kellett volna tudnom? Sajnos ezt az információmorzsát kifelejtették a Szövetség könyvéből És hogy jössz pont te ahhoz, hogy kritizáld a kocsmában tanúsított viselkedésemet, szent Cadeon? - A pokolba, Holly, nem az volt Imatrával, aminek látszott! - Igazán nem vagyok kíváncsi a védekezésedre, amikor nem esett sérelem. Tényleg nem érdekel, minek látszott. Semmi közöm hozzá. - Azok után sincs, hogy csókolóztunk előtte múlt... -Amit nem akartam, és megmondtam, hogy nem ismételjük meg? - Holly értetlen arccal fogadta a rajta hirtelen végigsöprő kábaságot. - Nem foglalkoztat, hogy a tegnap esti csókolózásunk után miért csókoltam ma őt? - Mintha csak ez lenne ma rovásán! - Mert hím vagy? - Holly vállat vont. - Lehet, hogy olyan vagy, mint az oroszlán a falkában, minden megkapható nőre fáj a fogad. *** - Azzal fenyegetett, nem adja oda az átkozott útirányt, míg meg nem csókolom! - Az telt teljes egy órába? — vágott vissza Holly vehemensebben. Cade azonban kénytelen volt ráébredni, hogy kineveti őt.


- 70 -

- Egy órába? Te részeg vagy... - Ám ahogy tekintete a műszerfalba épített órára siklott, torkára forrt a szó. Fancsali képet vágott. — Az a boszorkány! Biztosan lelassította az időt a szobájában! Holly erre már harsány hahotára fakadt. – Lelassította az időt! A szobájában! - Dudorászni kezdte a Twilight Zone dallamát. - Ejtsük a témát! Nem érdekel! - Azt hittem, némileg nagyobb birtoklási vágy fog benned buzogni a múlt esti csók után. - Nem buzog bennem birtoklási vágy, ahogy benned sem azért, mert Deshsel flörtöltem. - Desh!— Cade hosszú percekig fortyogott. — A fiúd konferencián ül, tegnap este velem csókolóztál, és alig néhány órája még pokoli közel voltál ahhoz, hogy rám mozdulj, aztán lerészegedtél, és egy másik hímen lógtál. Mondhatom, te is a hűségről vagy híres. - Te szegeztél a falnak. A hűtlen szűz! A bolondját járatja! - Miért mosolyogsz? - Mert élvezem, hogy életemben először be vagyok csípve. - Szóval erről szól a dolog - mondta a férfi némileg lazítva. - Igencsak zabos leszel rám, ha majd kijózanodsz. Holly összecsippentette a homlokát, és azt motyogta: - Most már értem, mit jelent az ünneprontó! Eddig sosem értettem. - Minek hívsz te engem? Nem hiszek a fülemnek! A tanító néni ünneprontónak hívja a démont! - Tanító néni? Haha! Épp most adtad ékes bizonyságát annak, milyen ásatag vagy! Cade úgy érezte, muszáj tennie valamit, hogy felrázza Hollyt. Képtelen volt elviselni tőle ezt a közönyt. Leparkolt az út szélén, majd érte nyúlt, hogy a tenyerébe vegye az arcát, és magához húzza. Holly azonban ellökte. Keményen. A Valkűr erő - határozottan növekedett benne. - Ne merészeld! - sziszegte ezüstösen villogó szemmel. - Ha kedvem támadt volna megkóstolni Imatra ajkait, én magam csókolom meg. - Rendben. - Cade visszavonult. — Teszek rá, hiszel-e nekem vagy sem. — Sebességbe rántotta a kocsit, és ismét a gázra lépett... Úgy egy óra hallgatás után Holly dünnyögve megszólalt: - Lassíts le! - Eszemben sincs. Be kell hoznunk a lemaradásunkat. - Cadeon! Lassíts le! Nem érzem jól magam. - Hány nyavalyás pohárral gurítottál le? Kettővel? I lárommal? Holly reszketegen felnevetett. - Annál egy kicsit többel. - Nem szóltak, hogy időbe telik, mire fejbe vág? - De igen! - Holly! Hánnyal? - Csak annyit mondhatok... teljes bizonyossággal, hogy egész szám volt, a három többszöröse, és egyenlő vagy több mint kilenc... - Ezzel előrebukott a feje. Cade-nek két nyugtalan órájába telt, mire egy úgyahogy elfogadható szállodára lelt. Holly egész idő alatt eszméletlenül kucorgott oldalvást a helyén. Éppen az új szobájukba cipelte, amikor Hollynak felpattant a szeme, és rábámult. Milyen csinos. A démon haragja hirtelen elillant, a lánynak már a puszta pillantásától hevesen zakatolni kezdett a szíve. Nagyot sóhajtott: - Kicsim, kilenc pohár után hullarészeg leszel... Holly felnyögött. - Hulla... leszek? Cade elvigyorodott szánalomra méltó hangja hallatán. — Részeg leszel, tökrészeg. Letette az ágyra, mire Holly hanyatt dőlt, de azonnal fel is kiáltott: - Ó, istenem, forog a világ! Cade sietve az ágy szélére húzta a lábát, hogy lábujjával a szőnyeghez érhessen. - így már jobb? Néhány pillanattal később Holly visszadünnyögött: -Jobb. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 71 -

- Ó, mennyi mindenre megtaníthatnálak! És most levetkőztetlek a lefekvéshez. - Én is le tudok - szűrte a lány a szavakat. Megpróbálta kigombolni a felső gombot a pulcsiján, ám ehelyett szembe öklözte magát. - Aúúúúúú! Ez fájt! - Hadd csináljam én! ígérem, nem lesek! Holly ünnepélyesen felelte: - De igen! —Ja, lehet, hogy igazad van. - Kihámozta a pulcsiból. - Nem mintha nem láttam volna már... Pedig nem, jött rá, mire harisnyára és fekete csipkés alsóneműre vetkőztette. Soha életében nem látott még ehhez foghatót. Döbbenten sóhajtott fel, úgy mormogta: - Egek, tündérem, már a látványodtól elsülök! - Hmm? Mit mondtál? Holly törékeny szépségűnek tűnt a selymes fehérneműben és combfixben. Igencsak jót tett testének a sok úszás. Karja és lába izmos volt, mégis megőrizte lágyságát. Csípője darázsderekától szélesedett ki, krémszínű keble kibuggyant a buja félkosaras melltartóból. Igazi bombázó alakja volt, és az is marad halhatatlan élete végéig. Cade legszívesebben felüvöltött volna a látványra. Holly melléért nyúlt, viszketett a tenyere, hogy meggyömöszkölje... - Mondtál valamit, Cadeon? - kérdezte a lány puhán. Cade visszahúzta a kezét, ökölbe szorított kézfején elfehéredtek a bütykök. Újra a melléért nyúlt, újra visszahúzta a kezét. Rótta a köröket, éhségét enyhítette volna. Itt fekszik az ágyon álmai nője kiterítve, mint valami selyembe csomagolt ajándék, és nem érhet hozzá. Összehúzta a szemét. Ha nem használhatja ki a helyzetet, legalább néhány választ kiszed a lányból. — Igen, babám. Kérdésem van hozzád... 21. FEJEZET —Jó reggelt, napsugaram!-bömbölte, a fülébe Cadeon. Holly, mint aki rugóra jár, felpattant, de nagyot nyögve rögtön a fejéhez kapott. - Vagy inkább jó estét! - helyesbített a démon. — Hagytalak aludni, amíg tehettem, de érted, ugye, tartanunk kell a menetrendet. És akadnak köztünk olyanok, akik katonás precízséggel szeretik tartani magukat a tervhez. - Ó, istenem. A pokol bugyrában vagyok. - Az egész éjszakát elterveztem. Te most elmész szépen zuhanyozni, mert bűzlesz, mint egy flaska tiszta szesz, aztán edzeni fogunk. Mihelyt útra kelünk, megnézed az úti célt. Már amennyiben nem gyötör nagyon a macskajaj. Nesze, ezt hajtsd fel! - Kinyitott egy üveg energiaitalt látványosan ügyelve, nehogy a pereméhez érjen. Holly az üvegre sandított, aztán a két kezére, mert mindkettő az ital után nyúlt. Hamarosan már nagy kortyokban nyelte. - Ezt edd meg! - mondta Cade, és átadott neki egy kibontatlan doboz hagyományos ropit. Holly feltépte és belemarkolt. Abban a pillanatban valami oknál fogva fenségesnek találta a ropit és a sportitalt. Néhány perccel később kezdte jobban érezni magát. — Köszönöm. - Azért élek, hogy szolgáljak. Apropó, szükséged van segítségre az öltözködésben? Ahogy szükséged volt rá vetkőzéskor? A démon szavaira az előző este minden mozzanata Holly agyába villant. Szeme elkerekedett. Cadeon nemcsak Imatrát fektette le tegnap este, de az ő részegségét is kihasználta. Az ital ködfátylán át még emlékezett rá, ahogy faggatja, és mindenféle válaszokat csal ki belőle személyes dolgokról. Oly megnyugtató volt a hangja, modora oly szelíd. És most rájött, hogy játszott vele.


- 72 -

Arca lángba borult, ahogy felrémlett előtte, milyen titkokat kotyogott ki: hogy soha életében nem nyúlt magához, mert amikor túl erős a vágy, inkább úszik, máskor meg élénk álmokat lát, és arra ébred, hogy... eszébe jutott, milyen készségesen adta a démon a szájába az elélvez szói. Szégyenletes, de igaz. Gyakorta álmodott tüzes szexről egészen a fizikai reakcióig... Keze ökölbe szorult, harag viaskodott gyászos megalázottságával. Aztán azt is bevallotta neki, hogy érdekli a szex, de valahányszor intim helyzetben találta magát, mindig az lett a vége, hogy bántotta a partnerét. Keményen megrázta a fejét. Cade viselkedése az aljasnál is aljasabb volt. Nem a testét, az elméjét használta ki... Cade lassan húzni kezdte róla a takarót. – Rendben tündérem, segítek. Holly rántott egyet a felső lepedőn, és bosszúsan maga köré csavarta, ahogy talpra kecmergett. - Na jó, most aztán tényleg nincs többé szükség rá, hogy eljátszd az iruló-piruló szüzet. Órákon át legeltethettem a szemem a testeden kényemre-kedvemre. Tulajdonképpen olyan hosszan, akár meg is festhettelek volna ahelyett, hogy lekaplak a mobilommal. — Kacsintva felemelte a telefonját. - Gyűlöllek - felelte Holly, miközben ingatagon lehajolt, hogy összeszedje ruháit és piperecikkeit. Aztán beirányozta magát a fürdő felé a tőle telhető legcsúnyább szemeket meresztve Cade-re... A hosszas álldogálás a forró zuhany alatt kitisztította fejéből a pókhálók nagy részét. A gyomra is lecsillapodott. Mire felöltözve kilépett a fürdőszobából, ismét embernek érezte magát. Nagyot sóhajtott. Vagy mégsem. Képtelen volt eldönteni. - Hogy vagy? - kérdezte a démon. -Tökéletesen jól .—Azt hiszem, lassan megutállak. Ami jó. Örömmel kellene hogy eltöltsön. Segít, nehogy szem elöl tévesszem a célt. - Ki vagy akadva a tegnap este miatt? - Nem kéne? Kihasználtál. - Egy ujjal sem értem hozzád! - Pontosan tudod, hogy nem arról beszélek – csattant fel Holly. - Kifaggattál! - Azért vagy dühös, mert véletlenül feltettem néhány kérdést, mikor te véletlenül betintáztál? Nem értem. De nem baj. Legalább fel leszel tüzelve az edzésre. - Milyen edzésről hadoválsz? — Ki kell hogy okítsalak, hogyan küzdj. Ökölvívás, önvédelem. - Holly semmiféle jelét nem adta az együttműködésnek, hát folytatta: - Ugyan már, klassz lesz! Holly felvonta a szemöldökét. - Ha jól emlékszem, egymagam intéztem el egy tucat démont. — Te magad mondtad, hogy akkor tajtékoztál a dühtől. Mi lesz, ha legközelebb nem lovalod bele magad enynyire? Vagy ha anélkül akarsz harcolni valakivel, hogy kinyiffan tanád? Készülnöd kell, míg veszélyben forog az életed. Holly hajlamos volt elfeledni, hogy orgyilkosok üldözik. - Tehát megüthetlek? -Talán. Semmit sem talált volna ellenállhatatlanabbnak e pillanatban. - Akkor benne vagyok. Mit csináljak? - Vedd le a tűsarkúdat! Holly levette a cipőjét, mire a démon maga elé intette. — Ha semmi mást nem viszel magaddal abból, amit tanítani fogok neked, két dolgot jegyezz meg: sose habozz! Ha azt súgja az ösztönöd, hogy csapj oda, akkor csapj oda! És sose szégyelld menekülőre fogni, ha túlerővel találod magad szemben, de csak ha úgy látod, van esélyed kereket oldani. Különben csak vesztegeted mindenki idejét, és kifárasztod magad. Holly vállat vont. - Rendben. - És most, hogyan szállnál szembe velem, ha egymásra támadnánk? - Megpróbálnálak megütni? Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 73 -

— Hacsak nem egy másik csirkével viaskodsz, aminek én személy szerint nem lennék ellene, különösen ha iszapban kerülne rá sor, akkor egyáltalán ne üss! Holly csücsörített. - Szoktam tévét nézni. Mi lenne a verekedésből jobb horgok nélkül? - Oké, húzz be egy jó nagyot! - A lány értetlenkedő pofija láttán folytatta: - Szoktál tévézni, de a bokszot kihagyod? Felejtsd el! Amikor behúz az ember, hatalmas lendülettel, minden erejét beleadja az ütésbe. A gondolatra, hogy péppé veri a démon arrogáns ábrázatát, ökölbe szorult a keze. -Gyerünk! Üss... Holly ütött, megcélozta a férfi arcát; mire az úgy fordult, hogy az ütés a szarván landolt. - Aúúú! Ez övön aluli volt! - Sose célozz egy démon torka fölé, mert a szarvát használja a küzdelemben! Némelyik ráadásul mérgetbocsát ki a hegyéből. -Te is? - Igen, bár csak akkor, amikor felveszem teljes tomboló alakomat. - Magyarán azt állítod, hogy mérgező vagy, és a tetejébe még halálos is lehetsz? Cade unott pillantást vetett rá, majd folytatta: - De a többi faj esetében sem ajánlott fejre menni. Gondolj bele: a nagy részét kemény csont fedi. Kicsi az esély rá, hogy az ütés sérülékeny területet ér, például orrot vagy szájat. Márpedig ha nem e kettő közül valamelyiket éri az ütés, jobban megsebzed a kezed, mint az ellenfeled. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne támadhatnál arcra. Kinyomhatod az ellenséged szemét, végigkarmolhatod az arcát. Vagy adhatsz neki Glasgow csókot. - Az meg mi? - Lefejelés. Mondjuk, szorosan lefogom oldalt a karod, és nem bírsz szabadulni. Ilyenkor mindössze hirtelen előrecsapsz a fejeddel, s a homlokoddal megcélzód az ellenség orrnyergét. - Mi a helyzet a jól bevált módszerrel, amikor ágyékon rúgod a fickót? - Próbáld meg! Jó lenne... Holly minden figyelmeztetés nélkül megeresztett egy rúgást. A démon elkapta a lábát, s ő kénytelen volt fél lábon szökdelni, hogy egyensúlyozzon. - Cadeon! - kiáltotta Holly, mire a démon végül elengedte. - Visszadobhattalak volna. Ha ágyékra mész, használd a kezed! Ott kis erővel is nagy kárt lehet tenni. És a hímek többsége nem számít rá, hogy egy pöttöm nő megmarkolja őket. És most próbálj megütni a törzsömön! Ronts rám! Ne gatyázz! Gyerünk! Holly tett egy próbát, de Cade elkapta a kezét, majd a lány lendületét hasznosítva megperdítette, és a nyaka köré fonta a karját. - Csak ennyi, Holly. Az ellenséged kitörheti a nyakadat. Mindketten lihegtek, a démon karja kezdett a mellére araszolni. Holly összehúzta a szemét. Hát azért rendezte ezt az egész viadalt, hogy ilyen pozícióba kerüljön! Ebben a minutumban valami elpattant benne. Hivatalosan is elege lett Cadeon trükkjeiből. Ideje, hogy bevesse a sajátjait. Ellazult a démon karjaiban, mintha vevő lenne a közeledésére. Cadeon elégedetten tapasztotta száját a nyakára.Máris egyre keményebb lett. Pedig tegnap este még mást fektetett le. Ne gondolkozz, csak hagyd, hogy az ösztön irányítson? Megfordult a démon karjában. Majd az ajkait fixírozva azt súgta: — Meg akarlak csókolni. A démon szeme elkerekedett, aztán elkeskenyedett. - Holly... — mondta reszelős hangon, és lehajolt. Ajkaik épp összeértek volna, amikor Holly visszarántotta a fejét, hogy ostorként csapjon előre, az orrára. Glasgow csók. Határozottan kivehető reccsenés hallatszott. Cade orrából ömleni kezdett a vér. Megszorította a lány felkarját: — Holly, mi a franc... Holly minden erejét összeszedte, és felrántotta térdét a démon lábai között. Cade keze az ágyékára repült, miközben térde a földre rogyott. - Igazad van, Cadeon. - Holly leporolta a kezét. — Tényleg klassz volt Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 74 -

22. FEJEZET - Betörted az orromat, szétrúgtad a golyóimat, és még te játszod a sértődöttet? - kérdezte Cade az autópályán robogva. Neki is feltűnt, milyen orrhangon beszél. Holly felpillantott a laptopjáról, úgy válaszolta: - Te akartál ökölvívni. - Hangja egykedvű volt, feltűnően szenvtelen. - Sejtelmem sem volt, hogy női haragoddal gyűlik meg a bajom. Ráadásul kifejezetten szóltam, hogy ne menj az ágyékra! Ilyen térdmunka után kétséges, képes leszek-e valaha szaporodni! - Nem is tudom, mivé lesz a világ, ha nem népesítik be kicsi Cadeonok! - Ha az húzta ki nálad a gyufát, hogy feltettem néhány kérdést, hát kamatostul megfizettetted! Holly közönyösen vetette oda: — Édes a bosszú. — Cade sosem látta még ezt az oldalát. De még eme ellenséges érzületek ismeretében is ugyanúgy cselekedne. Faggatózása közben ugyanis aranybányára lelt, s végre felfedezte, miért maradt szűz a nője. Mert félt, nehogy az ereje és agressziója miatt bántódása essen partnerének. Azt is felfedezte, hogyan kontrollálja a libidóját. Büntető úszással és buja álmokkal. Már ez utóbbi gondolatára ficánkolni kezdett férfiassága. - Mostantól egész úton ilyen leszel? - kérdezte. — Egyszerűen nem vagyok köteles társalogni veled. — Rendben, akkor csak én társalgók. Meg beszélek. Meg mondom a magamét. Először is, nem feküdtem le Imatrával. Holly sóhajtva kérdezte: - Miért számít, hogy hiszem- e vagy sem? - Mert ha azt feltételezed, hogy megdöntöttem azt a lotyót, akkor a kilátás, hogy veled bármi szeretkezésféle összejöjjön, drasztikusan romlik. Holly fel sem nézve mondta: - Cadeon, amikor már amúgy is zéró a kilátás rá, az nem romolhat tovább. - Egek, mennyire imádom, amikor jössz ezzel a matekos dumával! Ezúttal nem fogja Cadeon elcsábítani. Holly üres tekintettel meredt rá. — Rendben, szóval szerinted nem vicces - mondta. - Vettem. Ettől még a tény tény, nem döngettem el. Furcsa módon Hollyban motoszkálni kezdett a kétség. Igen, valóban látta, hogy csókolóznak, s már ez elég rosszul érintette, mivel pont aznap este kezdett ki vele is. De hogy valóban lefeküdtek volna? Mi van, ha Imatra tényleg visszatartotta az útirányt? Megszólalt: - Lehet, hogy igazat mondasz, és talán még hiszek is neked. De van itt valami, amiben nem vagy őszinte. Érzem. Ezért vigyázz, miről győzöl meg! Csak nem villant egyet Cade szeme? Bármi volt is az, gyorsan leplezte. - Kötve hiszem, hogy meggyőzhetnélek. Bármiről. Érdekes. Most visszatáncol... - Azt hiszed, ilyen gonosz vagyok? Tegnap este visszaélhettem volna a helyzettel, de nem tettem. Hollynak szétnyílt az ajka. - Komolyan elismerést vársz azért, hogy nem használtál ki egy tehetetlen nőt? - Nem! Igen. Nem, a pokolba... - És igenis visszaéltél! Kicsinyes faggatózásoddal a titkaim közt turkáltál. - Erőt vett magán, hogy féken tartsa indulatait, úgy folytatta: - Nézd, össze vagyunk zárva, ki tudja, meddig. Ezért próbáljuk meg minimalizálni a viszálykodást, és lépjünk túl ezen! - Akkor menj fel az internetre, és keress rá a következő ellenőrzőpontra! - J ó . - Holly rákeresett a térképen, elmentette az eredményt, aztán beírta a Google-ba. - Na, mit írnak a hídról? - Hivatalosan Vérvíz folyó hídja a neve. Fedett híd, harminc éve ingatagnak nyilvánították. Csak a helybéliek hívják Kacagó hölgynek, mert állítólag kísértetjárta. - Akkor feltehetőleg az is. -Azt állítod, tényleg léteznek szellemek? - Igen. Bár ők nem szövetségbeliek. Nekünk fantomjaink vannak. Ők a szellemek megfelelői a Szövetségben. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 75 -

- Mi a különbség? - A fantomok kedvükre testet ölthetnek, és bejárhatják a világot. Nem ragadnak egy padláson a láncaikat csörgetve, meg hasonlók. -Találkoztál már szellemmel? - Sosem láttam még egyet sem. Fantomot sem. Meglehetősen ritkák. Szóval, minek tulajdonítják a kísértetet, ami itt járkál? Ami nincs ott? - Az első haláleset 1899-ben, a híd építésekor következett be. Egy munkás belezuhant az egyik fa öntőmintába, melyet a híd támpillérjeinek felállításához használtak. Sajnos az már félig fel volt töltve folyékony cementtel. Mielőtt kimenthették volna társai a szerencsétlent, mélyen elmerült benne. A cement gyorsan megkötött, ezért a brigádvezető úgy döntött, inkább benne hagyja, mintsem felrobbantsa a pillért. Ezek után a helybéliek elmondása szerint a folyó szomjúhozott a halálra. - Úgy érted, egészen addig nem Vérvíz folyónak hívták a várost? - De, már akkor az volt a neve. Egy ritka agyag vörössé színezi a vizet. - És mi történt aztán? - Az 1900-as évek elején egy sorozatgyilkos oda rejtette a hullákat. Tizenhárom nőt ölt meg, lehajította őket a hídról állítólag azért, mert táplálni akarta a folyót. Épp akkor lőtték le, mielőtt halálosan megsebezte volna tizennegyedik áldozatát. - Hogyan végzett velük? Ennél a résznél vált hátborzongatóvá a történet. -Olyan áldozatokat választott, akiknek volt tető a fejük felett, s akiket kevés viszontagság ért az életben. Éjjel rabolta el őket az ágyukból, lecipelte őket a hídhoz, aztán késsel oldalról mellkason vagy más olyan testtájon szúrta őket, ahol nem okozott halálos sérülést. Aztán azt mondta nekik, hagyja őket futni, ha képesek nevetni a helyzetükön. Ha abbahagyják a sírást, és nevetnek, nem metszi el a torkukat. Persze, egy sem volt rá képes. Ezért hívják Kacagó hölgy hídjának. - És lelőtték? Túl könnyű halál volt ez neki. - Miért pont ott kell találkoznunk valakivel? – kérdezte Holly. - Nem tudom. De ne félj! Nem hagyom, hogy bajod essék! - Nem félek. Inkább izgatott vagyok. Világéletemben érdekelt a természetfeletti. - A természetfeletti a természetes, tündérem. - Számomra nem. Sokáig nem, még mindig nem. És ha nem bánod, most dolgoznom kell. Dolgozni alatt pedig nem mást értett, mint kémkedni. Cadeon használta a gépét, s közben nem sejtette, hogy olyan program van feltelepítve rá, mely megmutatja, mit gépeltek be. Ha! És a program épp most fejezte be az adatok gyűjtését, úgyhogy nekiláthat górcső alá venni az összes, Cade után maradt kiber-nyomot. Úgy tűnt, miután megnézte a sporteredményeket, emailt küldött valakinek azzal a szöveggel, hogy „Perkálj, hapsikám!". Aztán átutalt százezer dollárt egy folyószámlára. A következő bekezdéshez érve, Holly váratlan nyilallást érzett a szívében. A kufár démon ugyanis utánanézett a... klaszteranalízisnek és az elemi kombinatorikának. Holly hitte, hogy lefeküdt Imatrával, és Cade tanácstalan volt, meggyőzze-e nőjét az ellenkezőjéről. Mert a lány telibe talált azzal a „De van itt valami, amiben nem vagy őszinte" megjegyzésével. Újra elhaladtak egy karambol mellett, csigatempóban araszoltak előre. Memphistől az út ÉszakMichiganig csaknem ezerháromszáz kilométer volt, s ebből az elmúlt órában mindössze tizenhat kilométert tettek meg. Tapintható volt köztük az egyre növekvő feszültség. Holly nem viselkedett vele fagyosan, csak közömbösen, miközben harcos kódján munkálkodott. Csupán tudatta vele, mennyire érdektelen a számára. Mint amikor először találkoztak. De hát neki is megy ez a játék. Válaszul ő is semmibe veheti Hollyt. Felhívta Rököt, és bejelentkezett. - Mi a pálya? – kérdezte démon nyelven. - Követtük a vámpírok nyomát - mondta Rök. – Ma este lecsapunk.


- 76 -

- Ez jó hír. - Holly sokkal nagyobb biztonságban lesz. - Hé, mennyi idő megtanítani valakit, hogy blokkolja a gondolatolvasást? Képes lenne Holly elsajátítani néhány hét alatt? A démonok természetüknél fogva bírtak e képességgel. A Szövetség más tagjai megtanulhatták. Rök csúfondárosan felvihogott. - Talán inkább néhány év alatt! Miután letették, Cade a gondolataira maradt. Nem veszek róla tudomást!Ez az álláspontja egészen addig kitartott, míg Holly elkeseredetten homlokon nem csípte magát. — Jól vagy? A lány vállat vont. - Hadd találjam ki! Émelyeg a gyomrod, és fáj a fejed? Holly meglepetten pillantott rá. - Azért émelyeg a gyomrod, mert olvasol, miközben elindulunk-megállunk. A fejed meg azért fáj, mert még mindig szemüvegben olvasol, pedig megváltozott a látásod. - Nem tudok koncentrálni a szemüvegem nélkül. - Nézd, szerintem ma este tegyük le korán a lantot. Nemrégen láttam egy hirdetést, van itt egy családi motel egy közeli kisvárosban. - De akkor nem tartjuk a tervet. - Nem gond. Ilyen tempóval éjfél után érünk a hídhoz, és kénytelenek leszünk várni. Mellesleg alig kőhajításnyira van Chicago, nekem meg be kell ugranom valamiért. - Miért? - Majd meglátod... 23. FEJEZET -Te mazochista vagy, ugye? - kérdezte Holly, amikor Cade megint edzést javasolt. — Ma dolgozhatunk a karddal - hangzott a válasz. Jóllehet Cadeon két, egymásba nyíló szobát választott a motelban, ragaszkodott hozzá, hogy Holly ágyára heveredjen le. Hátát a fejtámlának támasztotta, lábát kinyújtóztatta, úgy váltogatta a csatornákat, míg Holly átkonfigurált mindent, ami nem volt leszögellve. — Tényleg muszáj szerinted megismernem, hogyan használjuk a kardot, mielőtt visszaváltozom? — Le merte volna fogadni, hogy épp őt fixírozza a démon a fizetős csatorna helyett, melynek felfedezése oly nagy örömöt okozott neki. — A Szövetségben sokan hordanak maguknál. — Rendben. Akkor harcoljunk karddal. — Jó. Rögtön jövök. — Cade feltápászkodott, távozott a szobából, aztán néhány perc múlva visszatért a kardjával és egy partvissal. Lekapta a partvis fejét, s nyelét az ágyra hajította, feltehetőleg a későbbi víváshoz. Aztán komor szertartásossággal kihúzta hüvelyéből a kardot. - Milyen régi ez az izé? Alávetetted már karbonos kormeghatározásnak? A démon elszörnyedt, mintha az öreganyját inzultálták volna. — Hé, csak semmi tiszteletlenség a Karddal szemben! Mellesleg alig három-négy évszázados. - Alig? Azt gondolná az ember, azóta fejlődött valamelyest a technika. Miért nem szereztél be újat? - Azon vagyok, rémlik? Tarts lépést, tündérem! Holly rámeredt. - Ügy értem, az elmúlt néhány száz évben? - Ha nem tört el... Ez a fegyver számtalanszor megmentette az életemet. - Hányszor öltél vele? Cadeon arcán árny suhant át. - Túl sokszor. – Azzal mintha megrázta volna magát. Feltartotta a kardot. - Tehát, ez egy kétélű kard. Arra tervezték, hogy áthatoljon a páncélzaton, és kettészelje az embert. -Te tényleg még mindig ilyet használsz? - A lőfegyverek nem fognak rajtunk, mint láthattad, amikor múlt éjjel megmentettem az életed, akár egy bajnok. - Átadta Flollynak a kardot. - Kicsit nagyobb, mint a kardok többsége. Lehet, hogy nehezebben tudod majd forgatni... Holly könnyedén felemelte fél kézzel, szemmagasságba tartotta, hogy megvizsgálja a lapját, aztán különösebb erőfeszítés nélkül körbesuhintott vele. - A, hát akkor nem túl nehéz. De figyelj a markolatára. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 77 -

Ügy tervezték, hogy két kézzel kell fogni, mint az ütőt a baseballban. — A lány mögé siklott, karjával átfonta a derekát, s megfogta a kezét. - így. - Ismét beleszimatolsz a hajamba? — kérdezte Holly élesen, nagyon bosszantotta, hogy még mindig ilyen hatással van rá a férfi közelsége. — Tehetek én róla, hogy vonzó a hajad a hímeknek? Úgy teszel, mintha az én hibám lenne! És most csúsztasd egy kicsit feljebb a kezed a markolaton! így jó. Érezd! Most lassan jobbra suhintunk, aztán balra – mondta Cade a lány mozdulatait irányítva. Holly minden egyes másodperccel egyre kényelmesebbnek találta a fogást a félelmetes fegyveren. — Egy kis történelmi áttekintés, míg hozzászoksz - pusmogta Cade a fülébe. - A kardszó a szúrni, döfni jelentésre vezethető vissza. - Mély hangja morajlóbb volt, mint valaha. - Gladius, a kard latin megfelelője, pénisz jelentéssel is bír. — Az nem lehet. - Holly megmagyarázhatatlanul lihegett. — Akarsz fogadni? - Cade álla a lány fülét súrolta, borostája megcsiklandozta érzékeny hegyét. Holly elnyomott egy borzongást. Akaratlanul is egyre jobban felizgatta a háta mögött magasodó masszív test hője. Érezte, ahogy a démon törzsén feszülő izmok megnyúlnak és ellazulnak, miközben vele mozog. — Az első kard születése óta a férfiasság és nemzőerő szimbóluma. Láthatod, amikor egyenesen tartod. Mondd, Holly, ahogy szorítod a markolatát, nem ugrik be semmi, amit nemrég láttál? — Cadeon — szólt rá Holly figyelmeztetően. A démon tántoríthatatlanul folytatta: - És ha a kard latin megfelelője péniszt jelent, akkor képzelheted, hogy a hüvely megfelelője a társa. így van, tündérem, a hüvely a va... — Hagyd abba! Ezt mind te találod ki! — Nem. Ha elolvasod Julius Caesar De Bello Gallicóját eredetiben, latin nyelven, jót fogsz mulatni, mert a katonák állandóan dobják a hüvelyüket, sőt arra használják őket, hogy hülyére vegyék az ellenséget. Álla ismét megdörzsölte a fülét. Vajon tudja, hogy egészen megőrjíti ezzel? Ó, hát persze, hogy tudja! - Úgy tartják, minden kardnak megvan a tökéletes hüvelye. Holly nem volt hajlandó elfogadni, hogy még a kardozásból is nemiség süljön ki. - Kétszer is ellenőrizni fogok mindent, amit mondasz. - Csak tessék! - Szóval olvastál Julius Caesart? - Latin eredetiben, Holly. Megnyerőbbnek találsz így, hogy tudok ősi nyelveken olvasni? - Már az is lenyűgözne, ha bizonyítanád, hogy egyáltalán tudsz olvasni. - Felvágott nyelvű kis Valkűr! Na, ez a küzdőállás. A lábak vállszélességnyi távolságban vannak egymástól. — Megkocogtatta bokájával a lányét, hogy tegye szét jobban a lábát. - Lábujjhegyre álljak? - Jó kérdés. Általában nem. Ahhoz, hogy álld az ütéseket, meg kell őrizned az egyensúlyodat, ez pedig könynyebb telitaipon. Meglepődnél, milyen keményen tud lesújtani egy másik kard, könnyedén eltaszít. Ahhoz, hogy erőset csaphass, szintén biztos lábon kell állnod a talajon. Most, hogy ezt elmondtam, tudnod kell, a Valkűrök harcmodora eltér a többségétől. - Miben? - A sebességre hagyatkoznak. Mögéd kerülnek, mielőtt elfordíthatnád a fejed. A kardjuk általában kisebb, hosszú tőrszerű, inkább tervezték szúrásra-döfésre, mint lesújtásra. Ha velem küzdene egy, megpróbálná megakadályozni, hogy egyáltalán ütést mérjek a kardjára. Az esetek többségében hátba döfnek, úgy ölnek meg. - Ez nem túl sportszerű. - Ez ellene szólt mindannak, amit valaha tanítottak neki, legalábbis annak, amit a western és a galaktikus becsületrendszerekről szóló filmekből tanult. - A Szövetségben a kardvívás nem a sportról szói. Inkább arról, hogy a válladon tartod a fejedet. Na jó, és most dülleszd ki a melled! - A lány vállára helyezte a tenyerét és hátrahúzta. - Emeld a kardot az orrod elé, aztán ejtsd le a hegyét negyvenöt fokban az arcodtól. Ezt hívjuk középállásnak. Innen blokkolhatod a jobbról balról érkező csapásokat. Igazítsunk egy kicsit rajta! Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 78 -

Cade úgy állította be Holly testét, hogy vállai előregörnyedjenek. Folyton hozzáért, Holly mégsem tudott elcsípni egyetlen alkalmat sem, amikor indokolatlan lett volna. - Ha így fordulsz, azzal lecsökkented tested látható felületét, apróbb célponttá válsz. - Használni fogod a lopott partvisnyelet vagy sem? Cade felvonta a szemöldökét. - Úgy gondolod, készen állsz, hogy keresztezzük a kardunkat? Rendben. Amikor elengedte, hogy magához vegye a botot, Holly csaknem megingott. Örült, hogy a férfi nem látta. Cade szembehelyezkedett vele, és így szólt: - Most odacsapok, azt akarom, hogy hárítsd! - Felemelte a botot, nekiütötte a kardnak, aztán elkezdtek küzdeni. Ahogy köröztek, Cade tovább szórta az utasításokat. — Sose habozz! Sose tűnj idegesnek! Könyék az oldalhoz simul! Maradj kicsi! Suhintásai elég lassúak voltak ahhoz, hogy Holly valahányat hárítsa. - Kerüld a küzdelmet egyszerre több fővel! Akárcsak a kézitusában, ne szégyellj kereket oldani, ha felülkerekednek rajtad. Sebességük nőtt, Hollyban pezsegni kezdett az adrenalin. - A történelem során a kardvívások többsége az első csapással eldőlt. A tévében mutatottakkal ellentétben. Minden mozdulat számít. Suhintásai egyre gyorsabban követték egymást, de Holly még mindig képes volt kivédeni őket. - Nem, nem, nem, ezt a csapást kikerülhetted volna! - mondta, pedig Holly épp azt hitte, különösen jól védekezett. - Sose háríts, amikor kitérhetsz! És ne feledd, kulcsfontosságú a környezeted! Ezt mindig tartsd észben! Bármiből válhat fegyver! - Egy párnát hajított felé, Holly egyetlen vágással kettészelte. Mindenfelé tollpamacsok szálltak... Cade Holly fenekére csapott a bottal, ami igencsak felbőszítette a lányt. - Nem csíped a fenekelést? Akkor tartsd a szemed az ellenfélen! Hollyban fellángolt az erőszak, egy kiáltást hallatva lecsapott. Cade kisiklott az útjából, s a kard félbehasította az éjjeliszekrényt és a telefont. Holly szeme kikerekedett. - Cadeon! Meg is ölhettelek volna! Ne haragudj! - A férfi vállrándítására értetlenül kérdezte: - Szerinted szóra sem érdemes? - Nem. Bútort kaszabolni jó mulatság. Az viszont aggaszt, hogy vívás közben leállsz bocsánatot kérni. Hol bujkál a gyilkos ösztön? Hol a könyörtelen éned? Úgy viselkedsz, mint egy punci. - Mint egy... punci?- hitetlenkedett Holly. - Hé, támadt egy ötletem! Ha a véremet ontod, mielőtt tíz perc múlva kezdődik a fizetős műsorom, szerzek neked gyógyszert. Holly „benne vagyok "pillantást lövellt rá, és megindította a támadást. Cade hárította a következő vágást, de rájött, hogy a lány visszafogta magát, mert másodszorra még gyorsabban akar lesújtani. Azt a fürge kis csitrijét! Épp csak ki bírt térni az útból, hogy helyette egy lámpa haljon hősi halált. Ó is bekerül a nagyok közé, gondolta, de fennhangon így szólt hozzá: — Csak ennyi telik tőled? Holly elkeskenyedett szájjal, szédítő sebességgel suhintott felfelé átlósan, Cade kénytelen volt a bottal védekezni - Hollynak sikerült a végét levágnia. - Ó, teremtőm, csak nem nyisszantottam le a gladiusod hegyét? Cade szeme összeszűkült. Holly szó szerint vérre szomjúhozott, s egyre jobban felpaprikázta magát. Újra és újra körözni kezdtek, a lány lecsapott, ő kitért előle. Végül felkiálthatott: - Lejárt a tíz perc, tündérem. Vesztetté... Holly kardja süvítve érkezett, csak néhány milliméterrel vétette el a vállát. - Holly, a pokolba, vonulj vissza! A lány ezüstösen ragyogó szemekkel felelte: - Mostjövök bele!


- 79 -

Cade rádöbbent: mivel bántani nem akarja, piszkos módszerekhez kell folyamodnia. Amikor Holly ismét nekirontott, megperdült és mögé került. Könnyedén a térdhajlatába rúgott, s kizökkentette egyensúlyából. - Aúú. - Holly megtántorodott, de még így is megeresztett egy kósza vágást. Egy kép esett áldozatául. - Végeztél már... Dörömböltek az ajtón. Egy mély hang bekiabált: — Nyissák ki! Rendőrség! Holly elsápadt, leesett az álla. Elgyengült kezében leereszkedett a kard. - Ó, istenem - súgta. - Most mit csinálunk? Cade személy szerint úgy vélte, remek tréfa van kilátásban. - Haver - dörmögte. - Mész a dutyiba! 24. FEJEZET - Ezt meg hogy érted? - kiáltotta Holly. - Dutyiba, a nagy házba, a kétlábúak állatkertjébe... - Azt tudom! De miért? Cade készen állt a válasszal: - Ezüstben úszik a szemed. És a démonser napokig zselésíti a véred. Mihelyt betörik a zsaruk az ajtót, és itt találnak a romhalmaz kellős közepén, már sittre is vágnak, babám. - Ó, istenem, ó, istenem! Soha még egy büntetőcédulát sem kaptam! - A karmait rágva jelentette ki: A te hibád! Te kezdted! - Ijedt tekintete körberöppent a szobán. - Gyorsan! Segíts rendet rakni... Újra dörömböltek. - Késő, Holly. De hallod, talán el tudom simítani. - Hogyan? - Az legyen az én gondom. Kilencszáz évet élt, bizonyosan megtanulta, mi a teendő ilyen helyzetekben. Igen, Cadeon majd elintézi. Hálásan a démonra pillantott. - De cserébe tenned kell nekem valamit. Holly arca megnyúlt. - Várható volt, hogy feltételhez kötöd. Mit akarsz? - Tévézel velem, megnézel velem egy általam választott filmet. Mi kára származhat belőle? Szeretett... - Ó! Úgy érted, egy olyan filmet! - Hát persze, már az elején megígérte, hogy megnézet vele egyet, mielőtt véget érne az út. - Soha, Cadeon. Egymillió év múlva sem. - Akkor sem, ha eltüntethetem ezt az egészet? Odakintről a rendőr tovább kiabált: - Nyissák ki! Bejelentést kaptunk csendháborítás miatt. - Ó, istenem - suttogta. - Egyetlen jelenetet. Megnézek veled egyetlen jelenetet. Ha ezt elintézed. -Áll az alku. - A démon a szobája felé vette az irányt, felkapta a kalapját meg egy borítékot a hátizsákjából. A két szobát elválasztó ajtóból visszaszólt: - Próbálj meg nem törvényt sérteni, míg visszaérek-aztán becsukta az ajtót. Amikor hallotta, hogy kilép a folyosóra, Holly rájött, hogy szimpla szomszédot játszik. Eszes démon... De mi lesz, ha félresikerül valami? Ha továbbra is ragaszkodnak hozzá, hogy megvizsgálják a szobát? Páni rémület lett rajta úrrá, ahogy szemrevételezte a helyiséget. Hogyan szabaduljak meg a bizonyítékoktól? Hirtelen ötlettől vezérelve nekilátott szétkapni az asztal maradványait, letörte a lábait, a darabokat pedig az ágy alá tuszkolta. A roncslámpa és a szétkaszabolt párnák hamarosan követték. Harminc idegtépő perc telt el, mire Cadeon visszatért. - Mi történt? Beszélj! - Minden a legnagyobb rendben. Holly fintorgott. - Sörszagod van. Cade a szemét forgatta. - Ó, igen, Holly, mintha söröztem volna a zsernyákkal. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 80 -

Természetesen valóban sörözött a zsernyákkal. Letelepedtek a motel halljában egy boxban, és elkezdett mesét szőni, amit meg sem hallott a kisvárosi rendőr, annyira lefoglalta a felkínált pénzköteg szuggerálása. Becsületes alaknak tűnt, de öt srác várta otthon, és közeledett a karácsony. Mi mást tehetett volna? - Senki sem fog bejönni? - kérdezte Holly. Cade a fejét ingatta. - Nem, hacsak nem fújsz visszavonulót. Mellesleg szuper jól néz ki a szoba. – Tisztább volt, mint amikor kivették, csupán a bútorok száma csappant meg némileg. — Szóval, Holly, elvégeztem a feladatomat. Úgy tűnik, eljött az én időm. - Nem hiszem el, hogy még mindig elvárod tőlem, hogy olyasmit nézzek meg, amit ellenzek! - Bojkottálod, holott sosem láttad? Álszent egy pindurnyit a cicifix-égető, nemde? - Sosem kóstoltam ugyan savat, mégis távol tartom magam tőle. Es ne hívj cicifix-égetőnek! Szükségtelen gúnyolódnod a feminizmusomon. - Először is, nem gúnyolódom, hanem gúnyt űzök. Másodszor, nyíltan teszem. - Ez meg mit jelent? - Ha már ezen a témán civódunk, legalább tudod, hol állok, és lehetőséged nyílik meggyőzni a véleményedről. Elmondhatod ugyanezt az életedben előforduló férfiakról? A bólogató Jánosokról? Holly szeme összeszűkült. - Úgy érted, Timről. - Nem olyan tökéletes ám, mint hiszed. - Cade, mi sem természetesebb, mélyről fakadó, heves gyűlölettel viseltetett iránta. Ám azt is érezte, hogy Tim nem az az öleb, aminek mutatja magát. - Nem, talán nem tökéletes - jelentette ki Holly. — De fogadok, hogy nem tekinti riherongynak a nőket, akiknek a nap huszonnégy órájában ágyban a helyük. - Az csak tréfa volt. Főleg. Szinte teljesen. Holly rámeredt. - A hitelesség kedvéért: a Szövetségben a hímek sokkal többre tartják a nőket, mint az emberi hímek. A mi világunkban egyenlőbbek az esélyek. - Haha! Kissé nehezemre esik elhinni, hogy azok a hímek, akik évszázadok óta tengetik az életüket, s akár középkoriak lehetnek, inkább hisznek az egyenlőségben, mint a Madonna korban nevelkedett férfiak. - A Szövetség ad otthont a Valkűröknek, fúriáknak, boszorkányoknak és sziréneknek. Becsüld alá a nőt, és a golyóidnál fogva szögeznek a falhoz! Míg Holly ezt emésztette, Cade folytatta: - És nem fogod elterelni a figyelmemet. Megállapodtunk. - Erőszakkal csikartad ki belőlem. Az meg sem fordult a fejedben, hogy erkölcsi kifogásaim lehetnek a pornográfia ellen? Cade felhorkantott. — Már nem vagy az a jó kislány, aki voltál. Lerészegedsz, démonokkal tivornyázol, az ölükben trónolsz, a szarvukat fogdosod közönség előtt. Törtél-zúztál egy szegény családi motelszobában. És alig tegnap este rávettél, hogy megmutassam neked a portékámat, holott egy lőtt seb miatt sérülékeny és gyenge voltam. - Szomorúan megrázta a fejét. - Nézz szembe a tényekkel, Holly, rosszlány lett belőled! A lány ajkai szétnyíltak. Bár Cade teljesen elferdítve tálalta az eseményeket, a tény azonban tény maradt, hogy valamilyen szinten mind megtörtént. Cade arrogánsan megpaskolta az ágyat. – Egyezséget kötöttünk. Gyere, ez csak szoftpornó. Ha hat kilencvenkilencbe kerül, azt, csak szoftpornó lehet. Ó, menynyi mindent taníthatnék neked, tündérem! Holly fogcsikorgatva az ágyra telepedett, amilyen távol csak tudott a démontól. Kezét az ölébe ejtette, s azt mondta: - Rendben. Tartozom neked egy jelenettel... Elég ártatlanul kezdődött. Egy vonzó párocska csókolózva elkezdte levetkőztetni egymást. Ezzel elbírok. Amikor azonban már mezítelenül simogatták egymást a lábuk között, Holly arca fellángolt. Homlokráncolva figyelte, milyen durván érnek egymáshoz. Ez biztosan fáj... Mire a férfi behatolt a nőbe, Holly szája kiszáradt, karmai begörbültek, alig kapott levegőt.


- 81 -

Összezavarodott agya sikoltva sürgette: Fordulj el!Fordulj már el!Épp rávette magát, hogy behunyja a szemét, amikor megszólalt a démon: — Ó-ó, Holly! Holly sebesen rápillantott, és felszaladt a szemöldöke. Cadeon nem a filmet figyelte. Öt bámulta árgus szemekkel. - Hisz te nem azt nézed! - Hím vagyok. Azt nézem, amitől leginkább beindulok... - Miközben farkasszemet néztek, sóhajok, nyögések, végül kiáltások hallatszottak, ahogy a pár végzett. Mikor véget ért a jelenet, Holly azon tanakodott magában, hogyan lesz ismét a régi, de nem volt hajlandó jelét adni, milyen hatást gyakorolt rá a film. - Nos, ez valóban tanulságos volt. — Ásítást imitálva felkászálódott, és megindult a szobája felé. - Biztos, hogy nem akarsz maradni? Most jön a Kebelcsodák: 8. rész. - Azt hiszem, passzolok. - Becsukta és kulcsra zárta maga mögött az ajtót, noha tisztában volt vele, hogy nem tarthatja távol a démont, ha az be akar jönni. És ha a démon be akar jönni, valóban távol akarná most tartani? A z ajtónak simult, és a tapétába vájta begörbülő karmait. 25. FEJEZET Holly nagyot kiáltva ült fel ágyában, lepedőjét cafatokra szaggatva szorította magához. Zavarodottan körbebámult a szobában, meglepte, hogy csak álmodott. Elete legerotikusabb álmában volt része. Mégsem vesztette eszét tőle. Azt álmodta, azzal ért véget a vívás, hogy Cadeon az ágyra löki, levetkőzteti, és maga is meztelenre vetkőzik. Mint a férfi a filmben, bevezeti erekcióját a lábai közé, aztán kifeszített karján fölé ereszkedik, izmai dagadnak. Behatolás után mozgatni kezdi a csípőjét eleinte lassan, aztán fokozatosan növeli lökései sebességét és erejét, s végül úgy pumpál, mint a dugattyú. Ő meg egyre közeledik a fogkocogtató roham alatt... S ekkor felébredt. Úsznom kell! Kerítenem kell egy medencét! De most északon van, a tél kellős közepén. Itt van ebben a sérülékeny állapotban, egy pornofil démon meg ugrásra készen vár a szomszéd szobában. Felkecmergett, felkapta a szétcincált lepedőt, és begyűrte az ágy alá a többi, darabokban heverő, áldozatául esett tárgy mellé. Aztán bevetette az ágyat, és a mosdóba sietett, hogy jeges fürdőt vegyen. Ám hiába, még az után is reszketett, hogy felöltözött. Remegő kézzel próbált fésülködni. Újra meg újra kísérletet tett kontya tökéletesítésére, de mindig felsült. Nem uralta többé sem a haját, sem a testét, sem a gondolatait. És az odakint csattogó villámok mintha kicsúfolták volna erőfeszítéseit. Cade a takarók közt hánykolódva riadt fel a vágytól kőkeményen. Kinyír ez a csitri... Horkantott egyet, majd felkelt, a fürdőbe botorkált, és beállt a gőzölgő víz alá. A zuhany alatt felidézte Holly esti reakcióját, ahogy életében először másokat nézett szex közben. A lány szeme egyre jobban kitágult, légzése kapkodóvá vált, keble felemelkedett-lesüllyedt. Holly látványára viszketni kezdett a tenyere, annyira megdögönyözte volna formás halmait. Fejét most a karján pihentetve a csempének dőlt, megragadta és gyúrni kezdte magát. A pulcsi alatt Holly mellbimbói csábítóan előremeredtek, szinte könyörögtek, hogy kapja be őket... Odakint villámcsapás robajlott. A lámpa pislákolóra fogta. Hirtelen felegyenesedett. Libabőrös lett, mintha áramütés érte volna. Holly... Kicsörtetett a zuhany alól, kirázta haját, és magára rángatta a farmert. A szobáikat elválasztó ajtó felé botladozott, alig tudta begombolni szerszámán a sliccét. Betörte az ajtót, belépett, és ott találta Hollyt felöltözve, amint a bevetett ágy szélén gubbaszt. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 82 -

Kábának tűnt, a semmibe meredt. Csak nem olyan álma volt megint? Amikor arra ébred, hogy elélvez? Reszketeg légzéséből arra következtetett, nem jutott el a csúcsig... Elnyomott egy nyögést. Holly szenved, s eleped azért, amiért ő gyilkolna, hogy megadhassa neki. Hozzálépett és talpra segítette. - Te reszketsz. — Megcirógatta az arcát. Érintésétől Holly szaporábban kezdte szedni a levegőt. — Ó, babám, már attól elmész rögtön, hogy itt álldogálsz. Holly keményen megrázta a fejét, tányérnyi szeme ibolyakék-ezüst árnyalatban villózott. Nyelvével aprócska szemfogát dörzsölte. - Nekem hazudhatsz, de magadnak ne hazudj! - Ezért van szükségem a gyógyszerre, Cadeon! - Nem arra van szükséged! - Ösztöne azt súgta, testével adjon gyönyört a lánynak, de nem tehette. Nem mintha Holly valaha is engedné. Vajon mit engedne? - Te vonzódsz hozzám, én szintén pokolian vonzódom hozzád. Szóval javaslom, segítsük ki egymást! - Hogy érted, hogy segítsük ki egymást? Cadeon készen állt a válasszal: — Nem szexelünk, csak kezet nyújtunk a másiknak, amikor szükség van rá. - T-túl sokat feltételezel. Nekem nincs szükségem napjában többszöri kielégülésre - felelte Holly felszegett állal. - Rendbe jövök. - Lószart! Éppannyira szükséged van rá, mint nekem. - Ez egyszerűen nem igaz. Még csak nem is tetszel. - Nem kell hogy tetszek. Igaz. Pont azért élvezhetném ki, hogy ilyen fajankó. Megtanulta már, hogy ne tápláljon komolyabb érzelmeket a démon iránt. Pont úgy használhatná, ahogy Cade indítványozta az első este. A démon a fal felé irányította. Ő meg hagyta. Nem, ez őrültség! En sosem gondolkodnék így... — Helytelen lenne. Megcsalnám a barátomat. Cadeon a falra tenyerelt Holly feje mellé, és hozzáhajolt. - Nézd így: mindketten megszabadulunk a feszültségtől, különben felrobbanunk. - Aztán a fülébe motyogta: - És ha ez bekövetkezik, olyan keményen eldöngetlek, hogy kioltsam a tüzet. Te meg imádni fogod. Mikor a nevemet nyögöd, akkor csalod meg! - Elhúzódott, Holly meg ott maradt lihegve, majd belepusztult a kíváncsiságba. — Pontosan hogyan... csinálnánk? — Te kiverhetnéd nekem, én meg megujjaználak. Holly kis híján elájult a trágár szavak hallatán, de eszébe jutott, hogy nagyon öreg démonnalvan dolga. Ha belemegy abba, amit javasol, Cade láthatná meztelenül, hozzáérhetne a szemérméhez. Ő lenne az első. Készen állok ra?Nem! Bármennyire készen akar rá állni. - Ügy teszel, mintha nem uralkodhatnánk magunkon. Cade megcirógatta a lány lüktető mellbimbóját, aki felkiáltott. — Ez egy teste fölött uralkodó nő hangja? Annyira ki vagy éhezve, három perc alatt elélvezel tőlem. Holly reszketegen felnevetett e kijelentés abszurditásán. Aztán persze magával ragadta a gondolat. Ez a férfi azt állítja, hogy száznyolcvan másodperc alatt eljuttatja az orgazmusig. Mi van, ha... képes rá? Milyen lenne, havalaki más juttatná el a csúcsra? De ha ő az a valaki más, akkor újra meg újra tőle akarja majd. Ilyen az emberi természet. Nem vagyok egészen ember. - Szöget ütött a fejedbe, ugye? - Milyen önelégült! - Tökéletesen tisztában vagy vele, hogy nem tudod megcsinálni három perc alatt. Csak azért mondod, hogy belerángass, és még jobban elcsábíts. - Akkor fogadjunk! Mit akarsz nyerni? Kockáztasd a tapizást, zsebeld be a nyereményt! Nyereményt? Véletlenül tényleg nagy szüksége volt valamire. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 83 -

Tétován közölte: - Hagyod feltölteni a gyógyszereimet. - Holly, nem akarhatod azokat a pirulákat... - És egy hétig meg kell állnod a káromkodást. Ez a kikötésem. Kell vagy sem? - Rendben. Ha viszont vesztesz, egy hétig nem húzol bugyit. És használnod kell rajtam a kezeidet, míg el nem megyek. Holly beleborzongott a gondolatba, hogy addig simogathatja, míg nagy teste rázkódva ki nem ontja ondóját. Nem, nem ezért megy bele, hanem a gyógyszerért. Nyelt egyet, úgy kérdezte: — Meztelenre kell vetkőznöm? Cade fölé hajolt, hője körbeölelte. — Nem teljesen. Csak annyira, hogy bekaphassam a melledet, és a lábad közé csúsztassam a kezem. Holly már a férfi puszta szavaira izgalomba jött. — Tartom a fogadást. - Álljon meg a menet... — Honnan tudjuk, mennyi idő telt el? Cade lecsatolta a búváróráját. - Van rajta ébresztő. Babrálta egy sort. — Tessék. Beállítottam visszaszámlálásra. Elindíthatod — mondta és átnyújtotta. — Viszont addig nem, míg pozícióba nem helyeztelek. - Pozícióba? Cade minden figyelmeztetés nélkül felkapta, és az ágyhoz vitte. - Feküdj hanyatt! - dörmögte, ahogy melléheveredett. Közelsége az ágyon olyan izgatóan hatott Hollyra, hogy megnyomta a stoppert. Cade elvette tőle az órát, és az éjjeliszekrényre dobta. Aztán csuklón ragadta a lányt. - Cadeon? - Hátrakötöm a kezed. - Leszorította. - Miért? - Hogy ne aggódj azon, hogy bánthatsz. Próbálj meg kitörni! Holly rémülten rántott egyet, minden erejét beleadta, hogy szabaduljon a vasmarok szorításából. - Nem kerekedhetsz fölém. Nem bánthatsz. Akkor ez más lesz, mint máskor. Ez itt egy halhatatlan harcos, nem egy egyetemista fiú. Ellazult Cade markában. Mihelyt megérezte, hogy elernyed a lány, Cade szabad kezével feltolta szoknyáját a combfix fölé, míg ki nem látszott a bugyija. Holly remegni kezdett, ahogy lehúzta a térdére. -Tárd szét nekem a csinos kis combjaidat! Holly tétován széttárta, míg Cade feltolta a pulcsit és a melltartót, és egészen felfedte mellét. - Várj... azt hiszem, meggondoltam ma... Ó! – kiáltott fel, amint a démon ajkai egyik mellbimbójára kulcsolódtak. Beszippantotta szájába a hegyét, megnyalta nyelvével, ő meg csak nyögött. Uramatyám! Azt hitte, Cade már ezzel a követelőző szívással eljuttatja a csúcsra. Szájának érzéki forróságától még forgott vele a világ, amikor a démon végighúzta ujjbegyét a csiklóján. Elakadt a lélegzete. - Olyan forró és síkos. — Cade hangja fájdalmasan zengett. - Jobban, mint képzeltem. - Megmártotta ujjbegyét a lány saját nedvében, és dörzsölni kezdte érzékeny gombocskáját. Hollyhoz soha senki nem nyúlt még így, nem hitte volna... Küszködve próbált kitartani, elterelni a gondolatait, de elepedt a megkönnyebbülésért, s a férfi ujjának minden egyes okos becézésével, mellbimbójára tapadó ajkainak minden határozott szívásával egyre közelebb került. Homályosan érzékelte, hogy csípője buján görbül Cade ujjához, mégsem bírta féken tartani. - Még jobban tedd szét a lábad! A múlt minden egyes napjának minden egyes percében azon igyekezett, hogy feledje teste kívánságait. Most úgy tűnt, nem kell tovább küzdenie, nem küzdhet tovább. Térde széttárult. Cade felhorkantott a duzzadt mellbimbón csüngve. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 84 -

Ez az! Elveszted az uralmat... gyülemlik benned a vágy! Mégsem tehetett ellene semmit. Cade gondoskodott róla, hogy ne tehessen. - Cadeon... Sebesebben, egyre sebesebben dörzsölte ujját az immár lüktető pontocskán, néha-néha az ölébe mártva, hogy újra benedvesítse. - Most ezt bedugom ide, jó? — kérdezte a mellére tapadva, s lassan becsúsztatta az ujját. Holly felnyögött, belátta, hogy vereséget szenvedett. Ez túl élvezetes, túl elsöprő ahhoz, hogy ellenálljon. — Ne hagyd abba... Cade centiről centire haladva töltötte ki, míg tövig nem merült benne. Miközben odabent mélyen mozgatni kezdte ujját, hüvelykujjával lassan körözött a megduzzadt gombocska felett. Érdes hangon kérdezte: - Ez hogy tetszik, kicsim? Holly öntudatlanul hányta-vetette a fejét a párnán. - Igen, igen!- Cade megcsinálja, eljuttatja a csúcsig. Az első férfi, aki képes rá. - Csak ne hagyd abba, légy szí... - Nem, amíg el nem élvezel nekem. - Ó, istenem — kiáltotta Holly. - Ó, igen! - Ez az, Holly! Olyan régóta akarom látni... Holly elérte a csúcsot. Szeme döbbenten felpattant a csaknem ijesztő hévtől - erősebben járta át, mint bármi, amit előtte megtapasztalt. Nedvesen görcsbe rándult, egyre követték egymást a hullámok, míg háta ívbe nem görbült, és sikítani nem kezdett a kéjtől... Holly orgazmusa a legerotikusabb dolog volt, aminek Cade valaha szemtanúja lehetett. Olyan kemény lett tőle, hogy attól félt, menten követi, mielőtt elővenné a szerszámát. Ahogy kifacsarta belőle az utolsó csepp gyönyört is, szűk hüvelye megszorongatta ujját, s újra meg újra éhesen fejte. Odakint villám fénylett fel vakítóan, mennydörgés rázta meg a szobát. Holly végül nyüszítve kérte: - Hagyd abba! - és eltolta a kezét. Pont akkor, amikor megszólalt az óra. Cade áthajolt, felkapta az éjjeliszekrényről, és az öklével hallgattatta el. Amikor visszafordult a lányhoz, látta, hogy az nem siet elfedni magát, pedig számított rá. Haja kibomlott. Pulcsija, szoknyája és bugyija ott maradt, ahol hagyta őket. Túl volt azon, hogy ilyesmivel törődjön. Cade mindig így akarta látni: kicsomagolva, szenvedélytől elkábítva, hogy lehulljon róla a szende szűz álarc. Most súlyos szemhéját leeresztve lihegett, duzzadt mellbimbója nedvesen csillogott. Lába közt a szőke kunkorok bepárásodtak az orgazmusakor. Cade szerszáma vágyakozva ágaskodott. Végigfuttatta tenyere tövét hímtagján, úgy kérdezte: Könynyítesz rajtam, Holly? - Hangja rekedt volt. Holly az ajkába harapott és bólintott. Cade szétrántotta a sliccét, és térdére lökte a farmerját. Szerszáma előugrott, s köztük lüktetett. Holly ráfüggesztette tekintetét, és felült. - De nem tudom, hogyan. Nem akarlak bántani. — Nem bánthatsz jobban annál, ahogy most érzem magam. Csak fogd meg! Holly puhatolózva a szerszámához emelte a kezét. Első érintésére a férfi felszisszent, önkéntelenül lökött egyet. Egyetlen gondolat uralta agyát: A nőm keze a farkamon. Holly elkezdte végtelenül puha tenyerét fel-alá járatni az átforrósodott hímvesszőn. Amikor annak csúcsa átnedvesedett, mint múlt este, Cade boldogan felnyögött. Holly belemártotta mutatóujját a kicsordult cseppbe, és körözve elkente a makkon. - Ez olyan jó, kicsim! — súgta reszelős hangon. — És most csak húzogasd a kezeddel! Holly azonban inkább tovább folytatta a felfedezést visszafogott, szelíd érintésével, pedig a démonnak gyors mozdulatokra lett volna szüksége. Amikor másik kezével megmarkolta és felemelte herezacskóit, Cade elüvöltötte magát kínjában, csípője feltartóztathatatlanul hánykolódott. - Fond köré az ujjad! A többit majd én csinálom! Próbált nyugodtabb hangot megütni. - Ha értenéd, milyen gyötrelem...


- 85 -

Megragadta Holly kezét, és szerszámára szorította. - A, máris jobb... - morogta, mihelyt a lány markába nyomakodhatott megkönnyebbülésért. Aztán lenyúlt, és megdörzsölte Holly szűk kis csiklóját. Másik kezével a mellét dagasztotta, előbb az egyiket, aztán a másikat. Holly arcával a démon törzséhez törleszkedett, és nyöszörögve csókolgatta. Övé volt a legizgatóbb nyöszörgés: rövid, éles, telve vággyal. Cade kis híján beleőrült, hogy kielégítse. A magamévá tehetném... Mindjárt eldöngethetném. Hagyná. Bár kétségbeesetten akart a lányba hatolni, nem tehette. Átváltozna, teljesen démonivá válna. És akkor megcáfolhatatlanul kiderülne, hogy az övé. Lökései keményebbek lettek. Mélyebbre nyúlt, markábavette a lány szeméremdombját, s egész kezével megfogta. Holly megszorította a szerszámát, és járatni kezdte rajta a kezét, míg Cade csípője le nem nyugodott, s átvehette az irányítást. Simogatják egymást a nőjével. Soha semmi nem volt még ilyen jó... Holly szeme lecsukódott, ahogy ismét a csúcsra ért, őrjítő nyögései megsűrűsödtek. - Holly, olyan vadul elélvezek tőled, hogy... ne hagyd abba! - Hangosan zihált, teste összerándult. Ne... ó, basszuskulcs! Megkönnyebbülés... Vakító gyönyör hullámzott át rajta. A mennyezetre üvöltött. Bár nem lövellte magját, orgazmusa egyre csak tartott, könyörtelenül. Végül borzongva elhúzódott a lány szorításából. Mellézuhant, és csodálkozva bámulta a plafont. Kilencszáz éve várta, hogy kielégítse a nőjét. És most elsőként mutathatta meg neki...? Felidézte, ahogy ezüstben úszó szeme elkerekedik a meglepetéstől, pont mielőtt a csúcsra jut, és valóságos hím örömmámorban úszik. Végre részük volt e közös élményben, mintha a sors akarta volna így, mintha különös jelentőséggel bírt volna. Hollyra pillantott. A lány így szólt: - Cadeon, te nem...? - A tomboló démonok nem lövellnek ki, míg magunkévá nem tesszük a nekünk rendeltetett nőt. - Hát így értetted, hogy onnan ismered fel. - A férfi bólintására folytatta: - Nem csináltam rosszul valamit? - Nem, szerelmem. - Orrát a lány füléhez dugta. Még ez után az agyzsibbasztó megkönnyebbülés után is újra merevedése támadt az illatától, szerszáma nekifeszült a tejfehér combnak. - Persze hogy nem. - Hát, ez pompás. - Holly helyreigazította öltözékét, és határozott bólintással felkelt. - Ez kellemes volt, Cadeon. - Akár le is porolhatta volna a tenyerét. – Akkor felfrissítem magam, aztán útra kelhetünk. Miközben Holly a fürdőszobába vonult, Cade csak pislogott hitetlen kedésében, ahogy ott hevert az ágyon térdig letolt gatyával. Úgy érezte... kihasználták, végre megértette, milyen érzések közt hagyta hátra eddig azt a kilencszáz évnyi nőt. Milyen vacak érzés. Felkapta a nadrágját. A pokolba, kihasználták! De ami ennél is rosszabb, nem sikerült Hollyt meghódítania, és ez igencsak felbőszítette. Amikor a lány visszatért, rálökte az ágyra. - Mit művelsz... Hagyd abba! - kiáltotta Holly. - Úgy fest, megnyertem a fogadást, pupák! - A pofonokat állva fellökte a szoknyáját, lerántotta róla a bugyit, és zsebre vágta. - Bevasalom a nyereményemet. 26. FEJEZET - Képtelen vagyok kiverni a fejemből a történteket — dörmögte Cadeon, bütykei elfehéredtek a kormányon. Na, ne mondd, gondolta Holly. Az elmúlt két órában újra és újra átélte mindazt, amit Cade tett vele — és amit tetetett vele. Kétszer. Szüntelenül ott lebegett lelki szemei előtt a fájdalmas kifejezés, ami az előtt ült ki a démon arcára, hogy elment, meg az, ahogy vaskos dorongja a kezében lüktet. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 86 -

ÁJlatias üvöltésébe egyenesen belereszketett. Az sem segített, hogy nélkülöznie kellett a bugyit. A tudat, hogy ott lapul a démon zsebében, rendkívül erotikusán hatott rá. - Hát, akkor igyekezz jobban. Ahogy ő is igyekezni fog. Bárcsak ne koncentrálna minden idegszálával a férfira. Határozottan hiperérzékenységben szenved. Az illatától csorog a nyála, arra csábítja, húzódjon hozzá minél közelebb, valahányszor egymás mellett ülnek, ami ugyebár autózáskor minden pillanatban az utazás velejárója. Ahogy a férfihangok, úgy a férfiillatok sem keltették fel ez idáig különösebben a figyelmét, hacsak - mi sem természetesebb - nem voltak kellemetlenek. Cadeon illatától azonban begörbült a karma, s azt kívánta, bárcsak teste teljes súlyával ránehezedne. - Ha rajtam múlna - folytatta a démon -, bevackolnám magam veled valahova néhány hétre, és mást sem tennék, mint... - Jól megrépáznál? -Aha. - Nos, erre nincs esély. Neked kell a kard, én meg mindennap attól rettegek, hogy egyre közelebb kerülök ahhoz a ponthoz, ahonnan már nem fordítható vissza az átváltozás. -Tudom, tudom. - Egyszerűen túllépünk rajta! Egészen mostanáig Holly sosem értette, mit jelent a nemi ébredés. De most megértette. Olyasmiket tett vele Cade, amiket sosem fog elfeledni. Soha többé nem lesz az, aki volt, mert átlépte a választóvonalat. Belekóstolt valamibe, és többet akart. Ami nem volt lehetséges. Hogyan küldjön most viszsza mindent szunnyadni? -Túllépünk rajta? Na, ja, majd számolj be, hogy működik ez nálad - mordult Cade. Begördült egy láthatólag überluxus pláza előkelő bejáratához. - Itt vagyunk. - Ide ugrasz be a szerelésért? - Ide ugrunk be a szerelésért. Szükséged van meleg ruhára. Amiben mozogni tudsz. Ami azt illeti, Hollynak nem volt ellenére, hogy beújítson egy-két garbót. Esetleg egy súlyosabb pufajkát. Cade leparkolt egy magasabb igényeket kielégítő áruház előtt. Holly kiszállt, szórakozottan becsapta maga mögött az ajtót. Már megint zsongott az agya... Sokáig valahányszor izgalmi állapotba került, érzéseibe félelem vegyült, nehogy bántson valakit. Most viszont mintha elfújták volna félelmét, mert Cade-et nem bánthatta, s tehetetlenségében nem telt tőle többre, mint hogy hagyja, hogy szakértő módon orgazmushoz juttassa. Az emlékre összeszorult a torka. Összevonta a szemöldökét. Szakértő módon. Elvégre szoknyapecérrel van dolga. Vajon Imatrát is ilyen gyönyörben részesítette...? - Hé, itt felejtetted a gépedet - szólt utána Cade hanyagul lóbálva a laptopot. Holly elkerekedett szemekkel, sietett hozzá. Kis híján ott hagyta a számítógépét? Az egyetlen dolgot, amit abszolút nélkülözhetetlennek tart az életben? Ami olyan létfontosságú számára, hogy nemegyszer azt kívánta, bárcsak lenne rá mód, hogy beültessék a winchestert a csípőjébe? - Szóval lefoglalta valami a gondolataidat? - kérdezte Cade arrogánsan. - Ennyit arról, hogy túllépünk a történteken. - Máson járt az eszem. - A gépért nyúlt, de Cade a feje fölé emelte. - Add vissza! Még a végén leejted! -Visszaadom, ha beismered, hogy rám gondoltál. - Rendben. Rád gondoltam. Csakis rád. És most add vissza! Cade végül visszaadta. Meglepte, milyen könnyedén kapitulált a lány. De hát a számítógépe volt, minden jó és rossz forrása a világon. Alig hurkolta Holly a laptoptáska pántját a vállára, Cade a derekára helyezte lapáttenyerét. Erre élesen rámeredt, ám a démon ügyet sem vetve rá beterelte az ajtón. A női részlegen még a farmerokat is elé emelte, hogy szemügyre vegye a méretet. Ezt a basáskodó hímet! Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 87 -

Fogcsikorgatva kérdezte: - Pontosan hogyan próbáljak szerinted farmert fehérnemű nélkül? Cade megpaskolta a zsebét. - Visszakéred? Talán megállapodhatunk valamiben. - Karjára vetett néhány nadrágot, leakasztott pár kasmírgarbót, aztán elmasírozott vele a próbafülkéhez. Holly azt hitte, majd odakint megvárja. De nem volt ilyen szerencséje. - Cadeon! - csattant fel, amikor a démon követte, s becsukta maga után az ajtót. - Ide nem jöhetsz be! Cade mögé támaszkodott és hozzáhajolt. - Itt van rám szükség. Mert meg akarsz csókolni. - Valóban? - Igyekezett éles hangot megütni, de csak kíváncsira sikerült. - Aha. Ha vissza akarod ma estére szerezni a bugyidat. - Na jó. Megleszek farmer nélkül. - Csípős lesz az idő ahhoz, hogy csak egy szál combfixben flangálj a szoknya alatt. Holly türelmetlenül felsóhajtott. Ténylegcidri volt. - Megcsókollak, de csak ha teljesen felmentesz a fogadás alól. Nemcsak ma estére. - Akkor francia csókot kell adnod. Nem puszit az arcomra. Hát ez volt a terv! - Rendben. De nem tudom pontosan, hogyan kezdjem. - Vajon kineveti Cade a tapasztalatlansága miatt? Összehasonlítja Imatrával? Azt kívánta, bárcsak jobban csókolna, mint a démonnő. - Ez nem kell - mondta Cade, lehúzta válláról a táskát, és maga mellé helyezte a padra. - És most állj lábujjhegyre, hogy felérj hozzám! - Nem hajolsz le félig? - Te csókolsz meg engem, emlékszel? Holly a démon vállába csimpaszkodott, hogy egyensúlyozzon,aztán lábujjhegyre állt. - Még így lábujjhegyen is le kell húznod a fejem magadhoz. Kulcsold át a tarkóm! Holly véletlenül hozzáért a szarva hegyéhez. Cade felnyögött, ezért gyorsan magasabbra emelte a kezét, de a démon megjegyezte: - Nagyon jó érzés, amikor hozzáérsz. —Tényleg érzed? - képedt el a lány. Eszébe jutott, mit nyilatkozott Cade a bárban tanúsított viselkedéséről. - Még szép. A hím démonok imádják, ha simogatják a szarvukat. Holly ezt gondolatban feljegyezte magának későbbre. - Utána az enyémre helyezed nyitott ajkaidat, és megnyalod a nyelvem. Miután eddig eljutsz, azt csinálsz, ami jólesik. Holly nyelt egyet, képtelen volt eldönteni, a boldogságtól repes-e vagy ideges, vagy mindkettő. Lábujjhegyre emelkedett, lehúzta magához a férfit, és az ajkaira tapadt. Cade mintegy bátorításként megfricskázta nyelvével a lányét. Aztán hagyta, hogy átvegye az irányítást, nem sürgette, amikor puhatolózó nyalintásokkal elkezdte felfedezni. Végül ismét elkapta, de hagyta, hogy ő szabja meg a sebességet, s nyelvét az övébe gabalyítva lassan kergette. Lassú, gyengéd, de kétségtelenül érzéki csók volt. Holly nem bírta megállni, hogy el ne mélyítse... A szomszéd fülkéből lányok kuncogása hallatszott. Holly lihegve elszakította magát, próbálta lecsendesíteni ziháló légzését, és összeszedni a gondolatait. Aztán megpillantotta Cadeon arcát, és ráncba szökött a homloka. A férfi szeme elfeketült, szarva kiegyenesedett és megvastagodott. Akárcsak eddigi meghitt együttléteik során. Ugyanakkor e reakciók egyikét sem tapasztalta, amikor Imatrával csókolózott. Vajon azért, mert addigra kielégült? Vagy azért, mert cseppet sem? -Tessék. - Kibújt a karja alól. - Megtettem. Cade érdes hangon felelt: - Igen, megtetted. Mázli, hogy ezt magammal hoztam. - Fejébe csapta a kalapját. Azt a viharvert bőrkalapot, mely annyira megdobogtatta Holly szívét. Mikor kitisztult a szeme, közölte: Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 88 -

- Most kiosonok. Megyek és leülök a többi zavarban lévő hím közé, akiknek dunsztjuk sincs, hogy kerültek ide. — Várj! - Holly a zsebére mutatott. Cade úgy döntött, félreértelmezi a mozdulatot. - Örökké a szolgálatodra áll, szerelmem. Holly a szemét forgatva tátogta: — A bugyim! Cade szégyentelen vigyorral átnyújtotta neki. Végrevalahára egyedül maradt a próbafülkében. Mégis, alig húzta fel a háromszáz dolláros farmer sliccét, megdermedt. Hallom a lányok suttogását a szomszédban. Tudta, hogy egymás fülébe sugdosnak, valószínűleg a szájukat is eltakarják, ennek ellenére tisztán kivette szavaikat: -Átkozottul dögös. Nincs nála dögösebb. Eredj, tégy úgy, mintha másik méretet hoznál nekem, és nézd meg magadnak. És hallotta, ahogy kalapál a szívük, valahányszor viszszatérnek Cade közeléből. Ami azt jelenti, hogy ő is hallja őket. Nem csoda, ha tisztában van vele, milyen észbontó. - Gyere ki, hadd lássam — szólt be a férfi. Gyors pillantást vetett a tükörbe, alig ismert magára. Nem húzott farmert zsenge tini évei óta. Kontya folyton kibomlott, ahogy próbálta a garbókat, úgyhogy két copfba fonta, hogy takarja a fülét. Szemüveget sem viselt, nem hiányzott többé. Arca kipirult, bőre ragyogott, mint Níxé. Csücsörített egyet. Utálta bevallani, hogy a Valkűrségnek tényleg vannak előnyei. - Gyere már! - Egy pillanat! Cade az ajtónál termett. - Mohón várom, hogy láthassalak, babám! A szomszéd fülkében az egyik lány felsóhajtott. - A farmer nem passzol. - Noha derékban jócskán elállt, fenékben túl szűknek bizonyult. Megfordult a tükörben, s rosszallóan szemrevételezte a válla fölött. Eddig észre sem vette, milyen nagy a hátsója. Nem csoda, hogy Cadeon állandóan azt fixírozza. - Kerítek neked másik méretet - ajánlotta a férfi. - Ne, ez egyszerre túl nagy és túl kicsi. - Ezt hadd ítéljem meg én. - Jó . — Kinyitotta az ajtót. Cade ajkai szétnyíltak. - Fordulj meg! - Miközben Holly feszélyezetten körbefordult, kijelentette: - Na, jó. Láttam én az egyik szoknyádban, hogy földrengető segged van, de ez a farmer azon is túltesz. Amikor a lányok ismét felvihogtak a szomszédban, Holly metsző tekintetet vetett rá. Cade tántoríthatatlanul nyúlt be mellette a laptoptáskáért, és húzta ki vele együtt. - Mit művelsz? - Készen vagyunk. - De nem passzol - erősködött Holly. - Kerítünk neked övet. - Várj, ez csak egy váltás ruha. - Dehogy! Szerzünk öt ilyen földrengető farmert, és minden színben ebből a pulcsiból, és már végeztünk is, nem? - Az áruházból kifelé tartva odaszólt: - Tyű, az anyját, ez meleg helyzet volt. Még épp időben hoztalak ki. - Miről beszélsz? - Épp készültél kikaparni a lányok szemét, amiért érdeklődést tanúsítottak a démonod iránt. Nem sok hiányzott. Életek egyensúlyban. - Nem vagy a démonom! - Nem? Pedig tutira úgy csókoltál, mintha az lennék. - Ó! - motyogta Holly az orra alatt. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 89 -

Cade felkapott egy összegöngyölt fekete bőrövet az egyik asztalról. - Ezt próbáld ki! - A lány köré tekerte, kényelmesen elidőzött a derekánál, nem sietett. Tíz az egyhez volt az esélye, hogy a haját szagolgatja. - Jó lesz - mondta Holly, szerzett hát neki még néhányat, aztán nekilátott összegyűjteni az összes farmert és pulóvert. Amikor ők következtek a kasszánál, Cadeon köszönt a pénztárosnőnek: - Jó estét, galambom. A nő köpni-nyelni nem tudott meglepetésében, csak a haját igazgatta. - Asszonyom - sürgette Holly élesebben, mint szándékozott. Mikor a nő magához tért kábulatából, és elkezdte lehúzni a kódokat, Cadeon Holly fülébe dörmögött: - Megint egy meleg helyzet. Ezek a butuska csitrik a halállal kokettálnak. Holly sípcsonton rúgta. Válaszul Cade mély hangon felnevetett. Miután végre megkapták a szatyraikat, és letépték az árcédulát a ruháról, ami Hollyn maradt, Cade újabb javaslattal rukkolt elő: - Menj, próbálj fel néhány túrabakancsot odalent! - Ezzel átnyújtott neki egy Centúrion American Express kártyát. A démon szemmel láthatólag dúsgazdag volt. – Drágát vegyél, amit nem kell betörni. Víztaszítóvízlepergetőt a hóhoz. — Te hova mész? - Szerzek kabátot és még pár dolgot. Maradj az áruházban, míg vissza nem érek... A cipőboltban Holly két lábbelit választott. Egy strapabíró bakancsot vízlepergető technológiával, mert szükség volt rá. És mellé egy csinos, magas sarkú, fekete bőrcsizmát, mert begörbült érte a karma, és képtelen volt lemondani róla. Amikor az eladó visszajött a méretével, felpróbálta, s körbejárt a helyiségben. Vajon mások is másképp lépkednek benne? Ilyen peckesen? Megvette a két lábbelit, a fekete csizmát a lábán hagyta. Feladata végeztével leült, és várta, hogy Cade visszaérjen. Teendője és beszélgetőtársa nem lévén, a közelmúlt fejleményein kezdett töprengeni... Hivatalosan hűtlen lett a fiújához. Pedig ez cseppet sem vall rá. Soha egyetlen vizsgán nem csalt, soha egyetlen ígéretét nem szegte meg. Tim túl kedves ahhoz, hogy ezt érdemelje. Tulajdonképpen mennyire ismered Timet? A kérdés a semmiből fészkelte be magát a gondolataiba. Értetlenül nézett maga elé. Tim tökéletes volt számára, kitartó, higgadt fickó, aki igen ambiciózusan tört előre karrierjében. Akárcsak ő maga. Magas volt, vékony, és a maga megnyerő, nem megfélemlítő módján jóképű. És ahogy Cadeonnak már említette, Timből remek férj és apa válik majd egy nap. Cadeonról ugyanezt nem lehetett állítani, megcsalná őt, s nagy valószínűséggel a gyermekeivel sem törődne túl sokat. Mégis korábban, amikor együtt voltak, rájött valamire. Vannak dolgok, amiket sokkal könnyebb megtudni egy férfiről intim helyzetben, amikor ledőlnek a falak. Cadeon tekintete kéjsóvár és mohó volt, de érintése lágy, mintha ízlelgetné, sőt... áhítattal imádná őt. Ilyen gyengédségre nem számított a könyörtelen kufártól, és sosem tapasztalta volna meg, ha nem fekszik le vele. Timről vajon mit fedezne fel hasonló körülmények között? Próbálta elképzelni, hogy ugyanazt csinálja vele. De nem ment, folyton a démont látta. Nem, nem!Ez is tökéletes példája annak, hogyan hódítanak teret elméjében az új, idegen gondolatok. Melyek megindokolják, miért jó ötlet pettingelni egy démonnal: így ugyanis — kacsintás, kacsintás — megismerhetem őt. A személyiségét. Csak azért kételkedik Timben, mert nem önmaga többé. Nem azért, mert a leghalványabb kétség merül fel, hogy régi életének megtestesítőjét látja benne, melyet fél elveszíteni... Agya kiürült, mihelyt megpillantotta Cade-et, aki kihúzva magát és pimaszul somolyogva, hosszú lépteivel falta a távolságot. Lehet, hogy Cadeonnak igaza van, gondolta kábán. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 90 -

Lehet, hogy valóban megér egy utolsó kalandot, mielőtt visszatér életének megszokott, rendezett kis világába. Egy kis érzéki kísérletezés, egy kis izgalom... Cadcon odaért hozzá, lehajolt és megcsókolta, mielőtt észbekaphatott volna. - Hiányoztam, ugye? Holly prüszkölve tiltakozott, amiért életében először nyilvánosan megcsókolták. - Aligha. - Haha. Akkor magyarázd meg, miért lett ezüstös a szemed, amikor észrevettél? - Nem lett! - Elkapta a szemét. - Mi van, ha meglátta valaki? Ó, istenem... - Nyugi, tündérem. Az emberek azt hiszik, a fény játszik velük, ha hetvenkedsz vele. És most mutasd, mit szereztél! Az új lábbelik láttán értetlenkedve felvonta a szemöldökét. - Nagyon szép. De csak kettőt választottál? Azt hittem, elégtételt veszel a hitelkártyámon, és vásárlással torlod meg a sérelmeket. - Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom. - Cade kezében több szatyor zsúfolódott. - Te mit vettél? - Megmutatom vacsora közben. - Vacsora közben? Van rá időnk? - Muszáj megetetnem a tündérem, különben ingerlékeny lesz. Mellesleg maximum öt óra alatt odaérünk, és még csak hatot ütött az óra. - Szerinted mit egyek egy étteremben? Tudod, hogy mindent előre csomagoltan fogyasztok. - Már leadtam a rendelést. Bízz bennem! 27. FEJEZET Az elmúlt tizenöt évben Holly szinte mindenhez túlöltözött. Most a démon farmerba dugta, és flancos étterembe vitte. Miközben várták, hogy felszolgálják az ételt, azon töprengett, mit rendelhetett neki Cade. Zöldbabkonzervet? Vagy gyümölcssalátát? Vagy, mivel az étterem tengeri halakra specializálódott, feltehetőleg tonhalkonzervet kap. - Vess egy pillantást a szerzeményeimre - ajánlotta Cadeon, s benyúlt az egyik szatyorba. Miután levette kalapját, s megrázta haját, hogy elfedje a szarvát, elviselhetetlenül szívdöglesztőnek tűnt. -Tessék. - Átnyújtott két csomagot. – Beszereztem neked egy órát. Régen szép órád volt. Még ezt az apró részletet is megfigyelte? - Magamnak is vettem egyet - mondta. Ó, igen, mert az előzőt ízzé-porrá zúzta. - Nem... összeillők vagy ilyesmi, ugye? - Holly, démon vagyok; nem eszköz. - Ó, hát persze. - Kíváncsian elfogadta a dobozt. Cartier. Világéletében messze elkerülte ezt a márkát, mert óráik többségén hemzsegnek a gyémántok. Ami nem tenne jót neki, hisz transzba esne, valahányszor megnézné az időt. Kinyitotta a dobozt, és majdnem elmosolyodott. Gyémántnak nyoma sem volt. Platina, egyszerű, de elegáns. Miért ilyen... gondos? - Cadeon, ez kedves, de tényleg túl szép. Nem engedhetem, hogy fizess... - Majd leírom költségként. És most ne locsogj tovább, nyisd ki a másikat! Holly haragosan rámeredt, de kinyitotta. A doboz mélyén ott lapult... a szemüvege. A Megigéző Cicamica. A férfira pislogott. - A saját szemüvegemet adod ajándékba? - Kicseréltettem a lencsét üvegre. Azt mondtad, nem forog nélküle az agyad, viszont állandóan megfájdult tőle a fejed. Holly szétnyílt ajkakkal biggyesztette az orrára. Akkor most ki nyújt nagyobb támaszt? Tim, aki szavakkal biztatja, vagy Cadeon, aki lehetővé teszi a munkát? Ne hasonlítgasd folyton össze őket! Tim nem megy, hogy bártulajdonosokat vetkőztessen a nemileg kielégíthetetlen démonnő fajtából. - Tökéletes. De Cadeon, vissza fogok változni. És a szemem ismét romlani fog. - Akkor majd megint kicserélteted. Most azonbandolgoznod kell - mondta, és komoran hozzátette: Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 91 -

— Holly, a kódok nem írják meg magukat. - Ujabb szatyrot nyomott a kezébe. - És most nézd meg a kabátot, amit vettem neked. Holly benyúlt a szatyorba, és kihúzott egy apró, testhezálló sídzsekit. - Hisz ez vörös. - Még szép. Nincs egyetlen vörös ruhád sem. – Már megint észrevett valamit! Hollyt meglepte, milyen jó ízléssel választott, mégis kötekedett egy sort: - Nem látszik éppen súlyosnak. - Új technológia, tündérem. Melegen tart mínusz húsz fok alatt is. Bízz bennem. Mellesleg már nem fázol annyira, mint régen, ugye? - Nem, azt hiszem, nem... A felszolgáló kihozta az italokat: Cadeonnak sört, Hollynak egy üveg hűtött Perriert - felbontatlanul Cadeon kérésére. Amikor a férfi távozott, hogy utánanézzen a rendelésüknek, Holly megkérdezte: - Miért aggódsz folyton, hogy eszem-e? Cade sóhajtott egyet, utálta ezt a részt. Mert rossz ember vagyok, és az elképzelhető legaljasabb módon akarlak átverni... Úgy érezte, minden elégedett pillanat a nőjével egy hazugságába kerül, s egyre mélyebbre ás, nehogy valaha megbocsátást nyerhessen. Ne gondolj rá!— Talán mert lassíthatod az átváltozást, ha ragaszkodsz néhány emberi vonáshoz? Holly felsóhajtott. - Egyre ritkábban vagyok éhes. Könnyen előfordulhat, hogy végképp elfelejtek enni. - A változás kezdi éreztetni rajtad a hatását. Szerintem észre sem veszed, mennyivel erősebbé és gyorsabbá válsz. Holly hosszú percekre elhallgatott, vékony, hajlékony ujjaival ki-be hajtogatta szalvétáját. Amivel alig néhány órája még Cade szerszámát ölelte. Cade kényelmetlenül fészkelődni kezdett a széken. - Cadeon... - Min töröd a buksid? - Csak azon tűnődtem... milyen örökké élni. Fárasztó. Társ és család nélkül pokoli fárasztó. De fennhangon ezt mondta: - Az örök életnek megvan az előnye. Például, nem halsz meg. Csak nem fontolgatod, hogy leszerződsz a halhatatlanságra? - Nem tudom, mit feleljek. Határozottan látom a Valkűr lét pozitívumait. De nem akarok Edény lenni. Egy porcikám sem kívánja ezt a szaporodsz vagy felfordulsz forgatókönyvet. És nem tudom, hogyan hozhatnám összhangba jelen életemet a változással. Mi van, ha kivillan a fülem az egyetemen? - Csodálkoznál, milyen sokan élnek a Szövetségből az emberek között, azok meg mit sem sejtenek. Holly félrebillentette a fejét. - Őszintén szólva nem tudom, akarok-e örökké élni... - Elhallgatott, amikor a pincér megjelent az ételükkel. Cade-nek egy nagy, félkilós bélszínszelettel. Neki hámozatlan banánnal és ép héjában felszolgált főtt tojással, becsomagolt műanyag evőeszközök kíséretében. Holly saját tányérjáról Cade-ére pillantott, s kétségbeesett arcot vágott. - Akarsz egy kis steaket, ugye? Holly elszántan ingatta a fejét, de lerítt róla, hogy igen, akar egy kicsit. - Nekem... gondom van. - Tudom, tudom. Szereted, ha senki sem ér az ennivalódhoz, és bontatlan csomagolásban kapod. Holly homlokráncolva látta, hogy a pincér visszatér hozzá egy másik tányérral, rajta homárfarok és rákláb páncélban. Amikor ismét magukra maradtak, Cade így szólt: - íme, a végső megoldás az érintetlen, csomagolt ételekre. Feltörheted magadnak a páncélt anélkül, hogy átvinnél rá valamit, aztán kiszedegetheted belőle a húst a műanyag villával. Holly rásandított. - Tudod, milyen rég nem ettem friss tenger gyümölcsét? - Szája mosolyra kunkorodott. Ujabb pont a démonnak.


- 92 -

- J ó velem randizni, ugye? - Bárcsak ne lennél ennyire szerény - felelte Holly az étteremből kilépve. Úgy állt a helyzet, hogy tényleg jó volt vele randizni, kreatívan reagált a hóbortjaira. A vacsora pedig fenomenális volt. Cade átvágott egy kukához, és kihajította az órásdobozokat. Onnan visszafordult, és odadobott neki valamit. - Találd ki gyorsan! - mondta. Csak nem csillog? Egy gyémántgyűrű! Holly elkerekedett szeme rátapadt a levegőben, s keze villámként kinyúlt, hogy megkaparintsa. Szétnyitotta tenyerét, és csodálkozva megborzongott. - Ezt meg miért kapom? - kérdezte kábán. - Averziós tréning. Es most szakítsd el róla a tekintetedet!- súgta Cade a fülébe. Mikor került közvetlenül mögé? Holly gyorsan felhúzta a gyűrűt, nehogy a démon visszaszedhesse, de félrenézni nem bírt. - Vedd le róla a szemed! Ingerülten rázta a fejét. Odadobja neki, aztán azt várja tőle, hogy levegye róla a szemét? - Nézz félre, vagy bevágom a laptopodat a kukába. Képzeld, mennyi baci tenyészik odabent! Kérdés, meg lehetne-e menteni a winchestert. Holly remegett az erőfeszítéstől, hogy félrenézzen. — Ne... kérlek! Cade eltakarta a kezét, és letépte a gyűrűt begörbülő ujjáról. A révület megtört, Holly dühösen rámeredt. – Nem vicces! - Nem is annak szántam. Gyakorolnod kell, ha muszáj, akár napi tízszer. Van egy sérülékeny pontod, pupák. Egy nagy! Le kell küzdened! Noha Cade nyers volt és goromba, szíve mélyén jót akart neki. Holly az ajkát harapdálta. - Igazi gyémánt volt, különben nem kaptam volna el. - A férfi bólintására megkérdezte: - Mennyit keres manapság egy hozzád hasonló kufár? - Egész vagyonom van aranyban. A, csak nem csillant meg a szemed? Jobban tetszem most, hogy tudod, hogy gazdag vagyok? - Megvakargatta alulról a lány állát. - Mert nekem nem gond. Gyors csókot nyomott az ajkára. - Ezt fejezd már be! Állandóan csókot lopott, úgy bánt vele, mintha a barátnője lenne. És ez felbőszítette. Nem pedig felizgatta! - És most készülj! - szólt rá Cade. - Ideje, hogy beülj egy szélvész kocsi volánja mögé! 28. FEJEZET - Tökéletesen megfelel a célnak - jelentette ki Cadeon, ahogy végignézett az autópályán. Kihalt volt, úgy festett, mint egy erdőn átvágó, elhagyatott kifutópálya, a távolban látni lehetett a hegyeket. Az út mentén régi hó gyűlt kupacokban, de a burkolat tiszta, száraz volt. - Tényleg hagyod, hogy vezessek? - Kinek az autója ez? Holly rávágta: - Nem a miénk. - Okos kislány. Cade leparkolt, Holly megvizsgálta a környéket. Az erdőt megvilágította az apadó hold, az ég tiszta volt. -Alig hiszem, hogy fent vagyok egészen Michigan északi csücskében, és semmi jele igazi hónak. - Lehet, de itt láthatod a sarki fényt. - Kizárt. Hol? Nem látom, merre? Cade balra mutatott, közvetlenül a fák vonala fölé. - Ott az Aurora Borealis. Holly tekintete követte ujját, s elakadt a lélegzete. A fekete ég díszletén vibráló ibolyakék fények táncoltak. Kavargás közben hol elmosódtak, hol hangsúlyozták a holdat és a csillagokat. Szíve dalra fakadt a látványtól. Azt motyogta: - Olyan szép. - A legenda szerint a Valkűrök teremtették a fényeket. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 93 -

- Hogy szólt a legenda? - Régen úgy tartották az északi népek, valahányszor a Valkűrök kilovagolnak Valhallából, hogy örök jutalomra válasszanak bátor harcosokat, vértjük furcsa, csillogó lényt vetít az égre. - Tényleg? - Cade bólintására kijelentette: - Sok mindent tudsz. - Úgy véled? — kérdezte Cade nemtörődöm hangon, de Holly érezte, hogy megjegyzése boldoggá tette. Eltökélte, hogy kedves lesz vele, még mindig jókedvre derítette a vacsora, és izgatottan várta, hogy végre vezethesse a kocsit. - Készen állsz? - A vezetőüléstől balra Cade elfordított egy gombot. Holly érezte, hogy a jármű alacsonyabbra süllyed, háta mögött berregést hallott. - A hátsó spoiler... - Visszahúzódik az autóba. Ahogy az elülső lemezek is. És van itt valami, aminek örülni fogsz. Ezzel a változtatással 0,05 százalékkal csökken az ellenállás-tényező. Holly felvonta a szemöldökét. A démon az ő nyelvét beszélte. Alig cseréltek helyet, besüppedt a vezetőülésbe, és beállította a tükröket. - Tudod, hogyan kell sebváltóval vezetni, ugye? - Carrerán szívtam magamba a vezetést, köszönöm szépen. - Helyes. Akkor kösd be magad! Holly becsatolta az övet. - Te is! - Cade csökönyös tekintetére kérlelni kezdte: — Légy szíves! - J ó l van, jól! - mondta, könnyed megadásával meglepve a lányt. - És most indulj el szép lassan! Bár csak lassan vezethetett, engedelmesen egyesbe rakta a kocsit, és kigördült az útra. - Rendben, gyorsíts fel a sebességhatárig. Holly folyamatosan gyorsított, felkapcsolt kettesbe, aztán hármasba. - Ez az. Jól csinálod. Nagyon jó. Mit gondolsz? Mire felkapcsolt ötösbe, Holly meg volt győződve, hogy a kuplung a legprecízebb dolog a világon, a sebváltó meg a legérzékenyebb. Ez volt a legkészségesebb motor, amit valaha vezetett. - Elképesztő. Olyan könynyű irányítani. Négykerék-meghajtású? - Tudod. -Tapad az útra. - Mint puskagolyó a mágneses korlátra. - Akár hiszed, akár nem, ez a járgány olyan nehéz, mint egy tank. Kerek két tonna. - Kizárt. - Ha olyan könnyű vezetni, lássuk, hogyan aknázod ki. Holly tehát gyorsított. Amikor átlépte az autópályán érvényes sebességhatárt, vad izgalom járta át. - Gyorsabban, tündérem! Gyerünk, adj rá egy kis kakaót! -Te mondtad! - Holly tövig nyomta a gázpedált, mire a kocsi megugrott, s az ülésbe lapította őket. Százhatvan kilométer óránként. A kormány legapróbb igazításával tökéletesen korrigálni lehetett az irányt. Kétszázhúsz. A húzóerő, a motor búgása, az irányítás - mind olyan szédítő és szilaj volt. Az út valóban kifutópályára hasonlított. És Holly más embernek érezte magát: egy milliódolláros autó bakancsos, tenger gyümölcseit fogyasztó, tangás sofőrjének. Amikor újra a kilométerórára sandított, már háromszázzal száguldottak. Szíve zakatolt, testében szétáradt az adrenalin. És olyasmit érzett, amire nem számított. Egyre nőtt benne a vágy. Mire óránként háromszázhússzal süvítettek, nem hagyhatta többé figyelmen kívül. Légzése kapkodóvá vált, fészkelődött az ülésen. Egyre rosszabb. Háromszáznegyven. Megnyalta ajkait. Sebesség. Szenvedély. Szex. A démon elnémult. Holly rápillantott. Cade merőn bámulta, fekete szeme kifürkészhetetlen volt. - Húzódj le! - utasította. - Mi? Rosszul csináltam valamit? - Csak állj meg! Alighogy leparkolt és üresbe tette a kocsit, a démon, mint a villám, kézbe vette az arcát, magához húzta, és perzselőn megcsókolta. Holly kiáltott egyet, ajkát a férfiéra tapasztotta, és nyelvét cikázva átdugta. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 94 -

Keze Cade erekciója után kapott. Meg akarta fogni, mint múltkor, de nem érte el. Cade Holly lába közé csúsztatta a tenyerét, de a volán és a műszerfal miatt a lány nem tárhatta szét eléggé. - A szentségit! - horkant fel Cade, egy mozdulattal kicsatolta az övet, és kiviharzott az autóból. Hollyn épp elhatalmasodott a csalódás, amikor feltépte az ajtaját, és őt is kiszabadította az övből. Nagy kezével derékon ragadta, kiemelte a kocsiból, és talpra állította a szabadban. - Cadeon? - Amikor a démon nekiesett a sliccének, felkiáltott: - Még meglátja valaki! - Itt a madár se jár! Cade letolta a farmert és a bugyit a térdére. Holly ismét felkiáltott: - Mi lesz, ha... Ó! Nem maradt ideje ellenkezni, mert felrakta a motorháztetőre, széttárta a lábát, és felfedte csupasz szemérmét. - Mit csinálsz? - Mutatok valami újat. - Cade arcával a combjának törleszkedett, borostája bársonyos bőrét dörzsölte. Érezte a férfi meleg leheletét... Összerezzent. Hirtelen rájött, mik a szándékai. Tiltakozni azonban nem volt ereje. Minden, amit eddig mutatott neki, lenyűgözőnek bizonyult. Most miért történne másként... - Ó, istenem - sóhajtotta, amikor Cade megnyalta erős nyelvével a csiklóját. Megrészegülten dőlt hanyatt az autón, s hívogatón még szélesebbre tárta lábát. Hihetetlen gyönyör járta át, nem bírta elnyomni az éles nyögést. Cade szétnyitotta két ujja közt a párnácskákat, és követelőzőn nyalta az ölét. - Húzd a felsőd a melled fölé. - Megfagyok... - Nem fogsz. - Miért... —Tele a kezem. Csináld, vagy abbahagyom! Hol a másik keze? Ekkor leesett a tantusz. - Ó . . . — A gondolatra, hogy Cade maszturbál, miközben így csókolja, Holly libabőrös lett. Nyelt egyet, majd feltolta a pulóvert és a melltartót, mint a férfi a szállodában. Eddig észre sem vette, hogy szellő fújdogál az erdő felől, de most megcirógatta érzékeny mellbimbóját, s az még jobban megkeményedett. Ismét felnyögött. Cade felnyúlt, hogy Holly kezét a mellére tegye. — Játssz vele! - utasította, aztán visszatért a szájával. Holly megfogta saját mellét, és súlyos szemhéját félig leeresztve az égre bámult. Odafenn ragyogtak a csillagok, a sarki fény ibolyakék-vörös árnyalatban vibrált, csak az egyre gyakoribb villámok szakították félbe a fényjátékot. Álmodom. Már most kezdett benne szétáradni a gyönyör. - A mellbimbóid - szólt Cade fájdalmas hangon -, csípd össze őket! Míg a démon visszahelyezkedett, összecsípte őket. Saját érintésének döbbenete éles ívbe feszítette a hátát. Még több szellő, még több csillag, még követelőzőbb nyelvcsapások. - Kész vagy, hogy elmenj? - Igen! - Én is - mondta Cade érdesen, és beszívta csiklóját az ajkai közé. Holly felsikoltott. Ahogy végighullámzott rajta az orgazmus, hirtelen felült. Cade egyre nyalta, morgott, szájával, nyelvével, fogával igyekezett még többet kifacsarni belőle. Amikor velőtrázón felüvöltött, Holly tudta, hogy rögtön utána elélvez. Még az után is csókolta, hogy végzett, mintha saját gyönyörét fokozta volna. Mikor elernyedt, fejét a combjára hajtotta, és levegőért kapkodott. Holly végül felkönyökölt. Kíváncsian végigmérte saját fedetlen keblét, majd elkapta a démon tekintetét. - Minden nyolcszáz kilométeren? Holly a fejét ingatta. — Hétszáz.


- 95 -

29. FEJEZET Kacagó hölgy hídja, Vérvíz folyó, Michigan - Ez az a hely. Parkolj le a padkán! - Cadeon intett, hogy húzódjon le a kőszirt mellé, közvetlenül a híd előtt. Holly üresbe tette a kocsit, behúzta a kéziféket, és megvizsgálta a terepet. És még azt hitte, a Homokbár a semmi közepén van. Az utóbbi néhány órában a Veyron ködlepte erdőkön át kanyargó utakon robogott, mindig lefelé, a Vérvíz medence irányában. Ezen a hegyvidékes tájon az utakat mintha szakadékokba metszették volna. Se ő, se Cadeon nem beszélt sokat. A démon gondolataiba merülve hallgatott. Ő meg még mindig beleszédült abba, amit vele tett. És amit talán tenni fognak százhatvan kilométer múlva... Cade az órájára pillantott. - Húsz perc múlva éjfél. Korábban jöttünk. - Hát, a hangulat megvan - vélekedett Holly. A partot szegélyező, magasodó hegyormok fogságába esett folyóra páratakaró borult. Olyan vastagon, hogy lehetetlen volt kivenni, mi van a híd túlsó végén — úgy tűnt, egyenesen a semmibe vezet... Ennek ellenére inkább volt izgatott, mint nyugtalan. Lehet, hogy ez igazi kísértetjárta híd. - Gyanítom, semmi haszna nem lenne, ha megkérnélek, hogy maradj itt? - kérdezte Cade. Holly kiszállt és válaszolt: - Az égvilágon semmi. - Láthatóan jó a kedved. - Új ruhát, új csizmát és új kabátot viselek. - Önfeledtebbnek, fiatalabbnak érezte magát. - Valóban azt hiszed, a ruha teszi? Vagy inkább a három orgazmus, amiben részed volt ma? Hát, tessék, kimondta. Holly mégis megkocogtatta az állát, mintha a kérdésen rágódna, úgy felelt: Nem, határozottan a ruha - amit Cade bosszús ábrázattal fogadott. Elindultak a híd felé. A Kacagó hölgy egykor teljesen fedett volt, ám a tetőn és az oldalán foltokban rothadásnak indult fa felfedte az alant lévő rácsos vázat. A rozsdás vas minden ködkavaró szellőre megnyikordult. Holly megpillantotta a vizet, s nyakszirtjén rögtön felborzolódtak a pihék. Pont úgy festett a párás holdfényben, mint a vér. Megkerülték az úttorlaszt, és felléptek a hídra, hogy átkeljenek. Holly gondosan ügyelt, hogy átlépje a lécek közti réseket. Vagy hat métert haladtak, amikor visszanézett. Elbizonytalanodva vette tudomásul, hogy nem látja az autót. - Maradj mellettem, Holly. Holly utolérte. - Tényleg... inog a híd? - Igen. Enged egy kicsit a palló, nehogy kettétörjön. Tessék, fogd a kezem! Holly a homlokát ráncolta. - Úgy érzem magam, mint egy nyolcadikos. Hátborzongató helyre viszed a lányt? Hogy rémületében smároljon veled? Közel járok az igazsághoz? Cade önelégülten elvigyorodott. - Azok után, amit a motorháztetőn műveltünk, kissé ódivatúnak hat a smárolás. Mellesleg kéz a kézben akarsz sétálni velem. - Megfogta a pracliját. - Valld be! Arrogáns egy démon! - Nem... nem akarok. – Holly elhúzódott. - Csak azért, mert viszonyunk van, még nem jelenti azt, hogy gyengéd érzelmeket szeretnék táplálni irántad. - Távolságot kell tartania. Amennyire ő tudja, akár újabb démonnő várhatja egy másik bárban a következő ellenőrzőponton... Végre beismerte magának, hogy fájt tetten érni a démont a szépséges Imatrával. Gyakran erővel kellett elterelnie a gondolatait, hogy lelki szemeivel ne őket lássa csókolózni. Jóllehet Cadeon időnként figyelmes volt, tisztában volt vele, hogy a szíve mélyén még mindig csirkefogó. — Bármit tettünk, nem változtat köztünk semmin — közölte Holly. - Nekem továbbra is van fiúm, te meg alig bírod távol tartani a csitriket a krapektól, vagy minek titulálod a skalpjaidat. Cade ezen szemmel láthatólag alaposan berágott. — Te annak titulálod magad? — Megint elkapta a kezét. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 96 -

— Miért is ne? - Holly elhúzódott, de a démon szorosan fogta. Fogcsikorgatva rivallt rá: - Engedj el! Cade szemében veszélyes fény csillant. - Vagy kézen foglak, vagy visszamész a kocsihoz! — Baszd meg! Ne beszélj velem úgy, mint egy taknyos kölyökkel! Cade gúnyosan válaszolt: - Holly Ashwin azt mondta, baszd meg, és nincs rajtam kívül más fül tanúja az esetnek! Elengedlek, mihelyt bevallód, hogy többet jelent számodra a testiségnél az, ami köztünk van. - Te javasoltad, hogy használjalak, elégítsem ki a kíváncsiságomat, s szánjak néhány hetet arra, hogy kivessem magamból ezt az őrületet. És most, hogy megfogadom a tanácsodat, nem vagy boldog, amíg be nem vallok valamit, amit nem érzek. - Azt hiszed, kihasználsz, és nem lesz hatással az érzelmeidre? - Miért is ne? Mintha te nem ezt tetted volna! - Én mindig ezt tettem! - mennydörögte Cade, szavai visszhangoztak a viharvert hídon. Hirtelen hátborzongató nevetés hallatszott, egy nő nevetése nem meghatározható helyről. Cadeon maga mögé lökte Hollyt, s körbekémlelt a vastag ködben. — Indulás vissza! Szedd a lábad! - Ez a szellem... Cade teste a levegőbe rándult mellőle. Holly felsikoltott. A láthatatlan erő bevágta Cade-et az egyik rácsba, az egész híd belerengett a csapódásba. Háta alatt meghajlott a vas koszorúgerenda, egyik szarva beleágyazódott. Fájdalmas üvöltéssel rántotta előre a fejét, hogy kiakassza. Talpra esett. A hang ismét felnevetett. - Cadeon! - A szellemek. Csak azok lehetnek. - Ó, istenem, tényleg léteznek. - Maradj lent! - mennydörögte a férfi. Holly lekucorodott, neki egy haja szála sem görbült. Miért nem? Cade megpróbált elérni hozzá, de láthatatlan öklök támadtak rá minden irányból, míg végig nem szánkázott az egész hídon. Dühödten felpattant. Újra meg újra megpróbált Hollyhoz jutni, ám hiába dulakodott, mindahányszor visszarepítették. -Menj a kocsihoz! Hajts el! Megint felemelték. Próbált visszatámadni - sikertelenül. Ellenségei nem rendelkeztek anyagi testtel. Holly váratlanul megvilágosodott. Felugrott és átvágott hozzá a ködön. Közeledtére Cade szeme elkerekedett. — Holly, ne! Húzz innen a sunyiba... - Várj! - kiáltotta Holly az éjszakába. - Nem bánt a démon! Az erő nagy sokára elejtette Cade-et. Holly mellétérdelt, és ülőhelyzetbe segítette. Érezte, hogy körbeveszik őket, s körülöttük mindenfelől veszély fenyeget. - Velem van! - Megfogta Cadeon kezét, és magához emelte. Ő gyengéden tenyerébe vette az arcát, ahogy számított rá. A támadás hirtelen abbamaradt. — Mi a fene folyik itt? — recsegte Cade. Ingujjával megtörölte vérző száját. Arcán mély vágás éktelenkedett, inge szinte cafatokban lógott rajta. - Szerintem azt hitték, hogy bántasz, vagy erőszakkal viszel a hídra - mondta Holly. - Errefelé valószínűleg érzékenyek a nőket vonszoló, agresszív hímekre. Cade bizalmatlanul tekintett szét. - Kösz, hogy megmentetted a bőröm, tündérem. - A fájdalomtól fogát csikorgatva s kezét a bordáira préselve megpróbált felkecmeregni. - De miért nem jöttél rá előbb azzal a nagy eszeddel? Ha lehet, még az előtt, hogy eltörik a bordám? — Ó, hagynom kellett volna, hogy a szellemek, a női szellemek még jobban elnáspángoljanak, mint a kisfiúkat szokás! Nyílvessző fúrta be magát a közéjük ékelődő vasba, s hangos pengéssel rezgett. Az autó irányába kapták fejüket. Holly azonban nem látta, ki lőhetett... Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 97 -

- Menj! Menj a ködbe! - Cadeon a másodperc törtrésze alatt felrántotta, és a másik irányba szaladt, hogy Holly és az ellenség közé ékelje magát. - Azt hittem, más frakciók is szaporodni akarnak velem - kiáltotta Holly futás közben. - Hol bujkálnak, Cadeon? He? Mert a többség szimplán meg akar ölni. - Ha meg akarnának ölni, nem vétik el. – Nyílzápor repült feléjük. Kettő a démon hátába állt. - Cadeon! - Fuss... tovább! Épp elérték a híd másik végét, amikor két másik is beléfüródott. Cade az út menti torlasz mögé lökte a lányt, s mellélapult. Aztán hátrafacsarodott, hogy háttal legyen neki. - Húzd ki őket! - Ó, istenem! — Olyan mélyen beágyazódtak! Holly a tövénél fogva megragadta az egyik nyílvesszőt. Nyelt egyet, aztán nagyot rántott rajta, mire az kiszakadt. A sebből vér csöpögött, s egy pillanatra mintha úgy látta volna, hogy kékes árnyalatot ölt. Pislogott, de mire ismét odanézett, híre-hamva sem volt. - Kik ezek? -Tündér íjászok. - Azt hittem, ők jó fiúk - jegyezte meg Holly, miközben kihúzta a következőt. - Azok. - Cade kikukkantott a szikla mögül, de rögtön be is húzta a nyakát, mert megint elsüvített egy nyíl az arca előtt. - Azt hiszik, mi vagyunk a rosszfiúk. Emlékszel? Te vagy a végső gonosz lehetséges forrása, én meg démon kufár. Holly öklébe szorította a harmadik nyílvesszőt és megrántotta. Semmi. — Cadeon? - Elakadt a csontban. Húzd erősebben! Ismét kikukkantott, úgy motyogta. - Hogy a pokolba akadtak ránk? - Nyakát nyújtogatva, összehúzott szemmel hátrasandított. - Levetted a gyöngysorodat, ugye? - Nem vagyok hülye! - Kiszabadította a nyílvessző fejét. Vér bugyogott fel. Cade fájdalmában összeszorított állkapoccsal csikorogta: - Nem azt mondtam, hogy hülye vagy! De hogy akadnának ránk különben? Senki sem követett bennünket. Nyílzápor zúdult a torlaszra, némelyik lepattant, a többi belefúródott a masszív sziklába. - Csak valld be, tündérem! Hibáztál. Előfordul néha. A legkiválóbbakkal is. De tudnom kell... - Rohadtul nem vettem le! Ha lehetséges, Cade arca még inkább elsötétült. – Akkor felhívtad a húgyagyú, rejszmandfréd fiúdat, és beszámoltál neki, hova megyünk. Holly megragadta az utolsó vesszőt. - Ha valóban felfedném Timnek, a saját kódunkon közölném vele. Cade durván megbántva kérdezte: - Nektek van kódotok? -Talán a nőcskéd, Imatra mószerolt be minket. He? - Imatra nem a nőcském! - Hmm. Elég határozottnak tűnsz. Pedig te magad mondtad, hogy nem lehetsz száz százalékig biztos, hacsak nem csábítod el. Végre beismerheted! - Nem csábítottam el! Végre féltékeny vagy! Holly meghúzta a nyílvesszőt. Semmi. - Nem vagyok féltékeny, csak tele a hócipőm a hazugságaiddal. Mi más telt volna egy órába? - Egy túrót, Holly, az isten szerelmére, ne dühíts! Lelassította az időt! - bömbölte olyan hangosan, hogy a nyílzápor is abbamaradt egy pillanatra. Agyara megnyúlt, szeme elfeketült. - Milyen baromira kényelmes! Csak ismerd be! —Amikor kiszabadította a negyedik nyílvesszőt, tenyérnyi bőr is vele tépődött. Cade fájdalmasan felmordult. - Azért vagy annyira biztos benne, mert tettél vele egy próbát... — Onnan tudom, hogy kurvára nem az én nőm, mert te vagy az! - Hollyhoz fordult. — Ó, mintha én... - A démon ábrázata láttán Holly elnémult.


- 98 -

A sortűz folytatódott. A távolban íjhúrok pendülése zengett. A köd kavargott, de ő és a démon farkasszemet néztek. — Cadeon? - Cade komolynak tűnt. - Mikor... Honnan ... Tudod mindezt? Cade felsóhajtott és félrenézett. - Az első naptól fogva, hogy megláttalak. Azóta figyellek. Hirtelen a kirakósjáték utolsó darabja is a helyére került, tisztán látta maga előtt az egész képet. Ő volt a megnyugtató jelenlét, amit oly sokáig érzett. A kezdet kezdetétől fogva féltékeny volt Timre. Es első este, amikor megmentette, ujjával törölte le könnyeit, vigasztalta, s testével fogta fel miatta a golyókat, és így szólt: „ Ugyan, ugyan, kislány! Cssss!" — Nem tudom, mit mondjak erre. — Egy éve már, hogy engem akar ez a halhatatlan harcos? Alig hitte. És nem feküdt le Imatrával. Ujabb nyílvessző suhant át felettük, s közvetlenül a lábuk közt ért talajt. — A szentségit! Záporoznak, mintha dézsából öntenék. - Szeme, szarva elsötétült, agyara még jobban megnyúlt. - Jól figyelj rám! Szorosan mögöttem maradsz! Visszaszorítom az íjászokat, hogy elérd a kocsit, aztán elhúzol innen a büdös francba! - És te mit csinálsz? Cade felállt, fenyegető jelenség volt, mint egy sarokba szorított démon. - Megvédem a nőmet! 30. FEJEZET Cadeon a vastag ködbe vetette magát, Holly szorosan a nyomában. A férfiba fúródó nyilak émelyítő puffanására mindannyiszor összerándult. Cade újra meg újra kitépte őket testéből, hogy eldobva, a fán koppanva érjenek talajt. Minden egyes másodperccel egyre démonibbá vált, dagadó izmai még jobban megduzzadtak. Jóllehet megsérült, Hollyt továbbra is testével védelmezte, mint azon az első estén. Nem pusztán pénzért. Hanem mert hitte, hogy a társa. Intett Hollynak, hogy szakadjon le, és rohanjon a kocsihoz. Holly megindult, de képtelen volt rá, hogy hátrahagyja... Cadeon kegyetlen üvöltéssel rontott az íjászokra. Épp rajtuk ütött volna a torlasz mögött, mikor Holly női kiáltást hallott: - Cade? Cade megtorpant. Egy nő bukkant fel, s kérdőre vonta: — Pontosan mit művelsz az Edénnyel? Cadeon ezt a nőt is ismeri? Hosszú, barna haja mögötte úszott, hegyes füle és ápolt, tökéletes alakja volt. Éteri külsejéhez ragyogó arc párosult. És ismerték egymást. Már megint egy természetfölötti szépségű nő, aki valahogy Cadeonhoz kötődik. Nix, Imatra — várjunk csak, Imatra nem... Mi ez Cade-del meg a bombázó nőkkel? Cade felcsattant: - Mi az istennek lövöldözöl rám? Azok után, amin keresztülmentünk, másra számítottam, tündér! - Nem láttam, hogy te vagy az! Tehát együtt mentek valamin keresztül. Milyen különös. CadeTerára meredt, aki megátalkodottan felszegte állát. - Ki ez? - kérdezte Holly a háta mögül. Cade egy pillanatra sem véve le szemét Teráról – akinek íjában még mindig rovátkázott nyíl feszült -, válaszolt neki: - A nemes tündér, Tera. A legutóbbi Talizmán kupán vagy tucatszor megmentettem az életét. Tera szúrósan nézett rá. - Szerintem én is a tiédet, démon. - Te küzdöttél a Talizmán kupán? — kérdezte Holly csodálkozva, mire Cade válla önkéntelenül megfeszült. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 99 -

És az okos Tera figyelmét ez nem kerülte el. - Mit keresel itt? - recsegte Cade homlokráncolva, mert szédülés fogta el. Lerázta az érzést. Tera felelt neki: - Szívesebben beszélek róla, ha megtudjuk, mi a szándékod vele... - Válts démon nyelvre! - szakította félbe Cade szintén azon. Tera minden nyelvet ismert, úgyhogy démon nyelven válaszolt neki. - Egy gonosz varázslóhoz viszed az Edényt, Cade. Egyre több frakció figyel fel rátok. Cade összehúzta a szemét. — Végzel velem, hogy megkaparintsd? - Mi ő neked? - Ő az... enyém. Tera szeme egy pillanatra elkerekedett. — Szóltam, hogy mondj le a boszorkányról! Nem megmondtam? - Igen, igen - bólogatott Cade. Nem értette, miért nehezül el a nyelve. Tera futólag tanulmányozta Hollyt. - Hm. Érzem, hogy sokkal jobban illik hozzád. Nyilván sántikálsz valamiben, különben nem engednéd ki a markodból. Igen, így tűnhet. Miért hiszi az összes nőszemély, hogy képtelen lesz kiszolgáltatni Hollyt? Níx, Imatra, most meg Tera. Biztosan azért, mert nem sejtik, milyen helyzetbe kényszerült. Ahelyett, hogy megválaszolta volna a kérdést, egyszerűen kijelentette: - Kilencszáz évet vártam rá, Tera. - Emlékszem - felelte a nő. - És örülök, hogy nem kell többé várnod. Elképzelhető, hogy a nőd már a sarjadat hordozza? E szavak hallatán Cade megdermedt, bár szíve zakatolni kezdett. A nője a sarját hordozza. - Talán hazudta. Tera szemmel láthatólag megnyugodott. Intett hátul a négy íjásznak, hogy keljenek fel. - Akkor a jó harcosa lesz. Cade nem bírta megállni, hogy visszakérdezzen: - Tényleg azt hiszed? - Volt persze néhány... megkérdőjelezhető tetted, és nagyon veszedelmes meg erőszakos tudsz lenni. De gonosz nem vagy. Szóval, mi a terved Groottal? - Nem avathatlak be. Kockára tenném vele a nőm életét. - Rendben — egyezett bele a tündér. — Szükséged van segítségre? - Igen, vidd hírét a jó fiúknak, hogy Holly nem szabad préda. - Szíves örömest. - És áruld el, honnan tudtad, hogy ide kell jönni. - Volt egy informátorunk Imatra bárjában - közölte. - Szerinted máshoz is eljuthatott az információ? - Valószínűleg. Nem tündér volt az informátorunk. A pénzhez volt hűséges. Cade megtörölte a homlokát, meglepte, mennyire kiveri a veríték. - Ki kell juttatnom innen Hollyt. – Majd holnap éjfélkor visszajön egyedül. Angolra váltott, úgy mondta: - Gyere, kicsim, indulunk. Holly tartózkodón megindult feléjük. Tera utánuk szólt: - Akkor itt elválnak útjaink, remélem békében. Cade vállat vont. - Mi az a néhány nyíl ütötte seb barátok között, nem? Tera összerezzent. - A nyílról jut eszembe, Cade. Méregbe mártottuk őket... - Méregbe! - üvöltött fel Cade. - Ó, ugyan már, Tera! Holly felkiáltott mögötte. - Miféle méregbe? Megmérgeztek? Cade odafordult hozzá. - Nem, nem lesz baj. Csak fenemód fog fájni... Hirtelen a semmiből tűzcsóva száguldott feléjük, mintha puskából lőtték volna ki. Cade lángba borult, ahogy levegőbe repítette a becsapódás. Holly felsikoltott - Cadeon!—, amikor az egyik íjász elkiáltotta magát: -Tűzdémonok a szirten! A robbanás, amely Cadeont érte, olyan volt, mintha lángszóróból lőttek volna rá ágyúgolyóval. Égő teste a kemény sziklának vágódott, porrá zúzva azt, mielőtt lángolva földet ért. Holly nyomban odasprintelt, s lekapta kabátját. — íjat fel, tüzelj! — adta ki Tera a parancsot, finom Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 100 -

hangja mennydörgött, ahogy saját íjával csatlakozott a sortűzhöz. Holly rohantában a híd fölé kinyúló szirtre pillantott. A leheletfinom párán át négy démont látott. Tenyerükben folyékony tűz táncolt. Cadeonhoz ért, ráterítette a kabátját, s a ruhadarabbal oltotta el a lángokat. Mikor kialudt a tűz, visszahúzta a kabátot, és döbbenten bámulta a démon égett felsőtestét. Keze... eltűnt, csonkká égett ott, ahol Cade megpróbálta leseperni magáról a lángnyelveket. Fején jobboldalt az arca és haja teljesen leégett. Egyik szeme hiányzott, és kilátszott a csontja. Tera odakiabált neki: - Tűnés innen! – Nyílvesszőfolyam száguldott a démonok felé, természetfeletti sebességgel lődözte őket a tündér. - Feltartóztatjuk őket! Holly bólintott, bár fogalma sem volt, hogyan juttassa el Cadeont az autóhoz. Lehajolt, hogy a férfi sérült karját a vállára vesse, mint a tévében látta, és felhúzta. Mi a... ? Könnyedén talpra emelte. Cadeon olyasmit nyöszörgött, hogy: - Nem érhetsz hozzám! — Tessék? -A méreg... — Majd megbeszéljük később. - Hallotta, mit mondott Tera, és tisztában volt vele, hogy számos probléma felmerült, de e pillanatban gondolni sem akart rájuk. Az autónál beemelte Cade-et az utasülésre, begyömöszölte hosszú lábát, s igyekezett nem bepánikolni azon, mennyire megnyomorodott. Ahogy feltépte saját ajtaját, észrevette, hogy a tündér furgonja a kanyarban oldalvást parkol, és elállja az utat a sziklák között. A másik irányba kapta a fejét. Ott gyenge úttorlasz, megkérdőjelezhető híd és démonoktól zsúfolt szirt várta. Következtetés? Ez a kocsi repül. Törj át az úttorlaszon, gyorsíts fel a hídon, aztán taposs bele közvetlenül a démonok alatt... Ha kitart a híd. Nem Cadeon mondta, hogy olyan nehéz ez a járgány, mint egy tank? Lendületből lehet csak áttörni az úttorlaszon. Ó, istenem, ó, istenem... Rükvercbe tette, és tövig nyomta a gázt. - Kiviszlek innen, Cadeon. Lekoptatjuk őket. Ujabb robbanás landolt közvetlenül mögöttük. A démonok menekülőre fogták a tündérek nyilai miatt, de leshelyükről még mindig tüzeltek. A fékbe taposott, alig néhány centire farolt ki egy újabb lángoszlop előtt. Cadeon előrerepült, és betörte homlokát a fém műszerfalon, de úgy tűnt, ez magához téríti. - Az istállóját! Mit művelsz? - üvöltötte. - Igyekszem kimenekíteni magunkat! — Holly egyesbe kapcsolt, és ismét a gázba lépett. A kerekek kipörögtek, ahogy a kocsi nekilódult. Egy pillanatra sem véve le szemét az útról, odaszólt: Kapaszkodj! - Figyelj a torlaszra... Az első lökhárító belerohant, és megtorpedózta a fát. A szétfröccsenő fadarabok baseballütőként verték a szélvédőt. Fél másodperccel később az autó a hídra futott, alattuk és körülöttük vészesen imbolyogni kezdett az egész szerkezet. Egy másik démon robbantása a híd tetejét érte. Tűzeső szűrődött át a réseken, s szivárgott a tetőről, hogy az útjukba pottyanjon... Holly a kormányt kiegyenesítve igazított az autón. Majdnem kint vagyunk, rögtön kiérünk a nyílt útra a démonok alá. Meg tudom csinálni! A járművet feltartóztatták. Holly hitetlenkedve bámulta, hogy a híd kellős közepén leáll a kocsi, alig százötven méterre a kiindulóponttól. - Nem, nem, nem! - Sietve üresbe tette, és indítózott. Semmi. - Lemerült az aksi - recsegte Cadeon. - Nincs kakaó. - Miért? - kiáltotta Holly. - Nem tudom. Menekülj, Holly! Szaladj az erdőbe... kövesd a folyót vissza! - Nem hagylak magadra! Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 101 -

Cade hunyorgott a megmaradt szemével. – Miért nem? - Csak... csak azért, mert nem. Úgyhogy áruld el, hogy indul ez a... Ujabb robbanás hallatszott felettük. A tűz elemésztette a fatető nagy részét, csak a rozsdás rácsszerkezet váza maradt utána. Alant tajtékzott a folyó. Holly tudta, mi legyen a következő lépés. Gyomra a vízzel szinkronban háborgott. - Cadeon, egyetlen esélyünk a folyó... Elhallgatott, ahogy írás jelent meg mellette a bepárásodott ablakon. Az egyik szellem szól hozzá! Nyelt egyet, és odasúgta a férfinak. - Cadeon, látod ezt? - Még megvan... az egyik szemem. - Számok? Mintha szélesség és hosszúság lenne. — Biztosan a következő ellenőrzőpont koordinátái azok. Gyorsan eszébe véste őket, aztán Cadeonnak szegezte a kérdést: - Készen állsz egy kis úszásra? - Nem élnénk túl odalent - zihálta, s állával a híd végefelé intett. Egy démon jelent meg. Felemelte lángoló kezét, hogy halálpontosan rájuk lőjön. Holly szeme a visszapillantó tükörre reppent. Mögöttük másik bukkant fel. Nem volt hova menekülni, nem volt hova futni... A démon nyaka hirtelen oldalra bicsaklott, feje derékszögbe tört a testéhez képest. Térdre rogyott, majd orra bukott, kezében kialudt a láng. A mögöttük lévő démon hasonló sorsra jutott. A szellemek! - Köszönöm! - mondta Holly a láthatatlan lényeknek, és ismét indítózott. Semmi. A fa nyöszörögni kezdett az autó alatt, nem bírta tovább a súlyát. Egy deszka kettétört, egy másik követte. A lángokban álló szerkezet megremegett, és leomlott körülöttük. Újabb írás került az ablakra, gyorsan, reszketegen. ÖRDÖGŰZŐT! Szabadíts meg minket! - Ó, istenem, hát persze - mondta Holly lázasan bólogatva. — Igen, hozok egyet, mihelyt tudok - fogadkozott. A motor azonnal életre kelt. Holly szeme tányérnyira nőtt. Sebességbe!— Kapaszkodj, Cadeon! Padlógáz! Egy centit sem haladtak előre. Holly az oldalsó tükörbe pillantott. A hátsó kerék kipörgött egy vastámaszték peremén. A másik oldalon a tükörből látta, hogy a hátsó kerék vadul pörög a levegőben. - Adj gázt! - zihálta Cade. —Azt mondtad, négykerék-meghajtású!—Tövig nyomta a gázpedált. Füst gomolygott az elülső kerekekből. - Ezért vagyunk... még szárazok. A kerék megtapadt. A húzóerő visszadobta őket az ülésbe, ahogy a jármű előrelódult a dübörgő, roskadozó alátámasztáson. Tűzfal lobbant a kijáratnál. - Ó, istenem, ó, istenem - motyogta Holly, a kormányba csimpaszkodott. - Rajta! - Cadeon, ha szoktál imádkozni - dünnyögte Holly —, jobb alkalmat keresve sem találhatnál. 31. FEJEZET Az autót beburkolta a tűz, körös-körül ropogott. Aztán egy pillanatra feltűnt a tiszta éjszaka, majd két újabb robbanás következett. Az egyiket sikerült Hollynak kikerülni, a másikon keresztülhajtott, aztán gázt adott, nem fogta vissza többé a motort a kanyargó úton. Cadeonra sandított, de rögtön azt kívánta, bárcsak ne tette volna. Pánikba esett. Cade felsőteste teljesen megégett, némelyik sérülése olyan súlyos volt, hogy semmi hasonlóságot nem mutatott korábbi külsejével. Kilátszó húsa mintha olvadt volna. Eltelt egy perc. - Nem vettek üldözőbe. – Újabb perc. - Biztosan a másik parton parkoltak, és nem tudnak átkelni a hídon. Vagy lehet, hogy az íjászok leszedték a megmaradt kettőt?


- 102 -

Büdös szag csapta meg orrukat, az égő gumi szaga. A hátsó keréktől ered a füst? Nem tudta megállapítani a ködben. Négy perc telt el. - Megcsináltuk, Cadeon! – lélegzett fel. Eltökélte, hogy szóval tartja a férfit. Istenem, ez szoros volt! Érezted, hogy ingott a híd? Dominóként dőlt le mögöttünk a palló. Fényszóró villant lent a medencében. - Megint jönnek. Miért nem döglenek már meg? - Hagyd le... őket! Meg tudod csinálni... -Azon vagyok! - Holly lejjebb kapcsolt, hogy felpörgesse a kocsit egy egyenes szakaszon. - Nézzük, mire képes ez a... Hangos durranás hallatszott. A kocsi megtántorodott. - Mi történt? - Durrdefekt. És most... kérlek... az istenit... hagyj magamra! Cadeont cserbenhagyni nem volt benne a pakliban. Tovább taposta a gázt, birkózott a kormánnyal, és megküzdött minden centiméterért... A filmekben a gengszterek kilométereket tudnak megtenni defektes kerékkel! Használd az eszed, Holly, használd! Az imént hajtott rá egy egyenes pályaszakaszra, és éles kanyar sejlett fel előttük. Az utat mindkét oldalon szirtvonulat szegélyezte. Bizonytalan ötlete támadt. - Cadeon, kié ez az autó? Cadeon recsegve felelte: - Nem... a miénk. -Csak kíváncsi voltam. Búvóhelyéről, a szirt fölött magasodó nyírfa tövéből figyelte Cade, ahogy Holly megkaparintja felszerelésük utolsó darabjait, és elvégzi az utolsó simításokat a csapdán. Képtelenség, hogy ez összejöjjön. De muszáj neki... Holly élete múlik rajta. Mert valami oknál fogva a lány nem volt hajlandó magára hagyni. Ő pedig nem védhette meg. A nyílveszszőkkel belehatoló méreg belülről emésztette, s amint megpróbálta a teste kiizzadni, a vegyület savként marta égési sérüléseit, s azok nem bírtak begyógyulni. Állandóan szédült. Szeme előtt fekete foltok úsztak, miközben erejét megfeszítve azon volt, hogy eszméleténél maradjon. A legkisebb mozdulat fárasztotta. Holly felügetett a kaptatón, s mindent lehányt a földre a kard kivételével. Azt kihúzta hüvelyéből. Cade mellé guggolt, s térdére fektette a kardot. Készenlétben. Valóban képes tudatosan végezni egy démonnal, vagy többel? Képes szándékosan kioltani valaki életét? - Mik az esélyeink? - kérdezte. Cade nehézkesen felelte: - Egy a tizenöthöz. Nem tudom... vállalnám-e. - Vállalnád, ha nem lenne más lehetőséged. A furgon felszáguldott a kanyargó úton, fényszórója íel-le bukdácsolt. A hajtűkanyarban fék csikorgott, aztán elhallgatott, amikor a sofőr elérte az egyenes szakaszt, és túráztatta a motort. - Itt jönnek - motyogta Holly. - Öt... négy... három... kettő... egy! A sofőr rögtön a fékbe taposott Holly improvizált Veyron-torlaszának láttán. De elkésett. Nem volt hova fordulni. A furgon egyenesen belerohant a súlyos járműbe, s az egyetlen démon a szélvédőn át katapultált, a levegőben bukfencezve. Földet éréskor a csontjai hangosan recsegve törtek el, a lendülettől hason csúszott a bőrnyúzó burkolaton. Végül eszméletlenül elterülve megállt. - Ezért kell még egy halhatatlannak is becsatolni az övet! - A völgy fölött villámok kezdtek cikázni, Holly Cade kardját lengetve felkelt. Cade hallotta, ahogy ráparancsol: - Maradj veszteg! Rögtön itt leszek. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 103 -

Holly leereszkedett az útra a húskupacként heverő tűzdémonhoz. Arra készült, hogy megöljön egy védtelen lényt, de nem volt más választása. Már kezdett gyógyulni, szétszaggatott tenyerében aprócska lángnyelv gyúlt. Holly gyorsított léptein. Már látta, miért tanította Cade arra, hogy könyörtelenül végezni kell az ellenséggel. Ez a roncs lény pillanatokon belül fenyegetést jelenthet. Mellékerült, és a nyaka fölé emelte a kardot. Ne habozz! Üvöltve lesújtott, kardja szikrát hányt az útburkolaton, ahogy leválasztotta a démon fejét. Hát, kész. Letudtam. Hátra sem nézve a furgonhoz vágtatott, melegen remélte, hogy még lehet vezetni. A karamboltól gomolygó füstön át látta, hogy jár a motorja. Az elülső lökhárítóra szerelt súlyos csörlő óvta meg, az, amely a Veyront szinte kettészelte. De a két járművet úgy összeakasztotta, hogy az egész kicsorbult fémrakásnak tűnt. Letette a kardot, és megragadta a csörlőt, hogy lássa, meg bírja-e mozdítani. Minden erejét beleadva rántott egyet rajta. Elképedve látta, hogy az egész istentelen furgont megemeli... A csörlő gyorsan leszakadt. Fájdalom korbácsolta a karját, ahogy leejtette. - A pokolba! - Lepillantott. A fogazott fém csontig hasította. Leszakította pulcsija szegélyét, és bekötözte a sebet. Határozottan össze kell varratnia, de most nem ér rá ezzel foglalkozni... Mire visszaért Cadeonhoz, a démon elájult. Szíve belesajdult a látványba, pedig tudta, hogy így nem halhat meg. Vagy mégis? Vizsgálták már halhatatlanon, mi az ellenjavallat végtagolvasztó égési sérüléssel kombinált mérgezett tündérnyílra? Berámolta Cade-et és a holmijukat a furgonba, aztán bemászott. Rükvercbe tette, és kitolatott a több mint egymillió dollárba kerülő autó vázának fogságából. A furgon támasztékát elveszítve a Veyron összehajtotta magát, s úgy nézett ki, mint Cade Red Bull-os dobozai... 32. FEJEZET Elvenni a démontól a démonsert, amikor égetten, megmérgezve terül el a kádban, egyértelműen meggondolatlanság. - Add vissza az átkozott Haskámat! - bömbölte Cade, szavai visszhangoztak a motelszoba tenyérnyi fürdőjében. Holly újabb nedves ruhát csavart rá, úgy emlékeztette: - Nincs ujjad, amivel tarthatnád! Mint egy kiskölyök, Cade feltartotta két ráncos ujját, amit sikerült regenerálnia a szeme láttára. - Rendben - sóhajtott Holly. Odaadta a flaskát, mire Cade magához szorította. - Jobb lesz, ha vigyázol – kezdte Holly derűsen -, hallottam, hogy időbe telik, mire fejbe vág. - Húzd el a beled! Holly ezt eleresztette a füle mellett, tudta, mennyire kiboríthat egy Cadeon-féle büszke hímet, hogy ilyen sérülékeny. - Ott kellett volna hagynod... a rohadt furgonon. - Hivatalosan is te vagy a legmogorvább hím, akivel valaha találkoztam. - Te meg úgy bánsz velem, mintha tényleg bajom lenne - vágott vissza Cade bárgyún, figyelembe véve, hogy deréktői felfelé fél oldala porrá égett. Miközben azon volt, hogy találjon egy jellegtelen motelt, ahol elrejtheti a lopott furgont, Holly észrevette, hogy Cade bőre gyógyulásnak indul, de aztán újabb adag mérget izzad ki. És viaszos bőre megint felfakad. Mihelyt sikerült kivennie egy szobát, a zsörtölődésről tudomást sem véve kihámozta Cade-et ruhája foszlányaiból, és bevezette a kádba. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 104 -

Aztán feltöltötte a szoba jegesvödrét jéggel és vízzel, hogy kendőt mártogathasson bele, a démon mellé térdelt, és gyengéden a bőrére csavarta a jeges vizet. Tekintetével kerülte nemi szervét, szinte egyszer sem ingott meg. A kékes árnyalatú mérget könnyedén le lehetett mosni. Bárcsak ne gyülemlett volna fel állandóan. Cade-et kínzó fájdalom járhatta át. - Miért vagy hozzám... ilyen kedves? — kérdezte mogorván. Szájához emelte a flaskát, és húzott egyet. - Mert megsérültél, és segítségre van szükséged. - Nem azért, amit mondtam? - kérdezte. Hát, igen, ez az. Cade vallomásától tényleg padlót fogott. Vadonatúj színt vitt kapcsolatukba, bármi volt is az: állandóságot a flörtbe. Cade közeledése nem pusztán abból adódott, hogy a sors az útjába vetette őt. Cade maga kereste meg, és önszántából ajánlkozott a védelmére. - Nem csak azért, amit mondtál. — Ismét a vízbe mártotta a kendőt, és a mellkasára csavarta. Mire kiürült a flaska, bőre végre megszabadult minden kékes árnyalattól, s a szeme láttára indult gyógyulásnak. Reggelre teljesen rendbejön. Erre eszébe jutott saját sérülése. Kibontotta karján a rögtönzött kötést, és elámult. Bőre már nekiállt összelorrni. Ha úgy döntenék, Valkűr maradok, megtarthatnám ezt a gyógyulási képességet... Eltöprengett. Vagy démonok égetnének el élve, mertén vagyok az Edény. - Azt hiszem, kitisztultál - mondta fennhangon. - Menjünk lefeküdni. - Felsegítette, és támogatta Cade ingatag testét, míg törülközőt kanyarított a derekára. Nem mintha Cade szégyenlős lett volna. Az egyetlen dolog, ami zavarta, a sérülése volt. - Fel tudsz ülni? - kérdezte Holly az ágyhoz érve. - Egyik első dolog... amit kölyökként megtanultam. - Rendben, hozok borogatást a homlokodra. – Ám mihelyt elengedte, Cade visszazuhant az égési sebeire, felszisszent. — Cadeon! Tessék... — kiáltotta Holly. Segített neki elnyúlni a matracon, aztán a derekáig húzta a takarót. Mire visszatért a jeges vízzel és a kendővel, Cade démon nyelven motyogott, mintha nem lenne magánál. Vajon a sérülésével járó delírium az oka, vagy a démonser érezteti hatását? - Cadeon, részeg vagy? - Tökrészeg. Holly elmélázott, mit szólna Cade hozzá, ha kihasználná illuminált állapotát. Szeme elkerekedett. De hát ezt kell tennie! Annyi kérdése van erről a hímről. Minél tovább fontolgatta, annál inkább rájött, hogy Cade alig fedett fel valamit magáról. Ráadásul ő élt vissza elsőként a helyzettel. Kölcsönkenyér visszajár. Lecsüccsent mellé. - Cadeon, hallasz engem? Cade nem nyitotta ki a szemét. - Semmi baja... a fülemnek. - Hát persze hogy semmi. - Holly Cade homlokára szorította a kendőt. - Szóval... te és Tera láthatólag közel álltok egymáshoz. - Sok mindenen keresztülmentünk. - A barátnőd volt? Cade felnevetett, bár nevetése inkább tűnt horkantásnak. - Dehogy. - És tényleg nem feküdtél le Imatrával? - Szent szar, neeeeeem, eszemben sem volt... Az egy ringyó. - Akkor miért csókolóztál vele? - kérdezte Holly. - Az útirányért... és hogy lássam. - Mit lássál? - Hogy nem lesz olyan elviselhetetlen nélküled. Ez kezdett érdekes lenni. - És elhatározásra jutottál? Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 105 -

Cade keserves hahotára fakadt. - Szörnyen elviselhetetlen lesz. Ó, Cadeonl- Már egy éve tudod, hogy a nőd vagyok? - Cade bólintott. - Miért pont én? - A sors döntése... akivel leginkább elégedett életet élnék. Holly az ajkait harapdálva kérdezte: - Lefeküdtél valaki mással, mióta tisztában vagy vele, hogy én vagyok? - Ímmel-ámmal megkörnyékeztem egy boszorkányt... de neki egy vérfarkas kellett. Többé nem lehetett megkerülni. Holly féltékeny volt a boszorkányra. Cadeon azonban folytatta: - Nekem meg te. Megmártotta a kendőt, és gyengéden visszaterítette a démon homlokára. - Miért nem közeledtél hozzám, vagy mesélted el ezt néhány napja? - Nem választhatunk magunknak embert... tilos. Sosem élnék túl, ahogy magunkévá tesszük őket. - Ahogy magatokévá teszitek őket? Az első szexről beszélsz? - Cade bólintott. - Mi történik, ami olyan veszélyes? -Teljesen démonivá változnék. Megharapnálak... elkábítanálak. Leszorítanálak, míg el nem megyek benned. - Ó. - Holly nem tudta, megdöbbenjen vagy tűzbe jöjjön a hallottaktól. Újfent eszébe jutott, hogy Cade démon, más faj. - Akkor nem akarnád, hogy Valkűr maradjak? Hogy túlélhessem? - Miért segít neki, hogy visszafordíthassa az átváltozást? Cade elnémult. - Amúgy sem tehetlek magamévá. Tudom. - Honnan tudod? - Csak az agyam mondja. Holly látta, hogy nem húzhat ki belőle többet a témáról, ezért megkérdezte: - Féltékeny voltál, amiért Timmel járok? - Kinyúvasztanám azt a faszfejt... nem méltó hozzád. - Te viszont az vagy? —A, nem... bárcsak az lennék-felelte Cade.—Jobbat is kaphatsz egy kufárnál. - De nem vagy herceg is? Cade megdermedt. - Egy elveszett koronáé... — Gúnyosan folytatta: - Akármelyik királyt trónra ültetem, csak az elveszettre nem tudom. - Milyen trónt vesztettél el? Cade nagyot sóhajtott. - Rydstromét. Holly szeme tányérnyira nyílt. - Hogyan? Cade hangja érdes lett, akcentusa megváltozott, amint azt dünnyögte: - Az én hibám. Csakis miattam. - Hogy lehet a te hibád? - Tévedtem. Aki a kastélyt uralja... - Ez mit jelent? - Mind ott pusztultak. - Kik, Cadeon? - Semmi válasz. - Téged vádol Rydstrom, hogy elvesztette a trónját? - Igen... állandóan. Jól teszi. Hollyban harag gyúlt. Ezek szerint a bátyja, a király kilencszáz éve keseríti meg Cade életét? - Miért állsz vele még mindig szóba? Miért élsz a birtokán? Miért vagy még mindig a Woede egyik fele? - Hogy védjem a királyt. - Igen, igen, de nem kell örökké védened! - .. .könnyebb lenne, ha gyűlölhetném. Holly korábbi felindultsága szánalomnak adta át a helyét. - Gyűlölni akarod? - Képtelen vagyok rá. - Miért? - Mert a fivérem. Ha megütik... én is érzem. Furcsa. — Próbálta megrántani a vállát, de új bőre megfeszült. Vicsorgott a fájdalomtól. - Holly? - Itt vagyok. - Büszke voltam ma este... milyen bátor nőm van —mormolta, légzése elmélyült. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 106 -

Holly bátor volt, állta a sarat, mindkettejüket biztonságba juttatta. Ez persze nem jelentette azt, hogy még egyszer az életben így szeretné bizonyítani a rátermettségét. Sokszor csak egy hajszálon múlt. A csata bármely pillanatában véget érhetett volna az élete... Cade elaludt, széles mellkasa egyenletesen emelkedett- süllyedt. Holly az ajkába harapott, pillantása a férfi szarvaira esett. Túl nagy volt a kísértés. Puhatolózva megérintette az egyiket. Bársonyos volt. Egész hosszán végigfuttatta ujjait. Mikor váltotta fel benne elragadtatás a bizalmatlanságot e testrész iránt? Gyomra összerándult, ahogy a démonra nézett. Akarod... Nem! Nem akarom! Nem bízott többé saját érzéseiben, saját gondolataiban. Végül nagy nehezen elszakadt a férfitól, hogy elvonuljon tusolni, de amikor újra ott állt tisztán, lefekvésre készen, még mindig teljesen éber volt. Rendbe szedte hát a szobát, és beindította a laptopot, hogy rákeressen a következő ellenőrzőpontra. Felcsatlakozott a netre, s látta, hogy Tim szintén be van jelentkezve, bár Kaliforniában éjfél volt. Meglepetten tapasztalta, mennyire vágyik egy kis beszélgetésre vele, hogy megízlelje a normálist. Szükségem van egy löket normálisra. Felhívja ilyen későn a konferencián? Miközben megvitatta a kérdést, arra gondolt, milyen mázlista, hogy Tim a fiúja. Sosem kell azon aggódnia, hogy meghall egy másik nőt a háttérben, vagy hogy Tim részegségtől akadozva szűri a szavakat. És ez a bizonyosság megvigasztalta. Szerette a bizonyosságot. Szerette, ha kiszámítható, katonásan betáblázott életet élhet, melyre ráerősít az egyetemi órarend. Régi életének már a gondolata megnyugtatta. A Szövetségben ez idáig az volt az egyetlen biztos pont, hogy semmi sem biztos. Miért akarna egy magafajta nő belépni ebbe a kaotikus, erőszakos világba? Vagy azon aggodalmaskodni, milyen lesz a gyereke, vagy mikor támadják meg démonok... Kell— löket. A mobiljáért nyúlt, és tárcsázott. — Holly? — Tim rögtön felvette. — Baj van? Láttam, hogy fent vagy, és Memphisben két óra. Jól van a családod? — Ohm, igen. - Hazudós, hazudós!— Megy minden, mint a karikacsapás. És a konferencia? — Jobb lenne, ha itt volnál. — Talán legközelebb. - Milyen nehéz lehet egy konferencia a ma esti akciózásához képest? Hisz tűzbombákat kerülgetett. És gyilkolt... — Nagyon jó lenne, ha velem jönnél - mondta Tim. - Visszaérsz New Orleansba, mire hazamegyek? Az attól függ, hol található a következő ellenőrzőpont. Melynek egy szellem adta meg a koordinátáit. Hirtelen hisztérikus nevetés kerülgette. De inkább azt mondta: -Sejtelmem sincs, de holnap már többet tudok. — Észrevettem, hogy nem töltöttél fel semmit a fiókunkba. Akadályoznak? Holly felsóhajtott. - Igen. Elég szörnyű. — Sajnálom, Holly — mondta Tim. - Itt vagyok, ha megértő fülre vágysz. — Tudom. Te mindig itt vagy nekem. — Megbízható, megingathatatlan Fim. — Megváltoztál. Biztos, minden rendben? Mintha nyomná valami a szívedet. Ami azt illeti... — Tim, mit szólnál, ha nem az egyetemen dolgoznék? És védés után egy cégnél helyezkednék el? -Tudod, hogy bármit is akartál, támogattalak. — Habozott. - Csak éppen... — Mi az? - kérdezte Holly. — Néha nem... nem nagyon boldogulsz, öhm, az egyetemen kívül. Kedvesen fogalmazta meg, hogy alkalmanként teljesen munkaképtelen. - És ha jobban boldogulnék? - Szerintem bármit elérsz, amit eltökéltél. De azt hittem, gyereket szeretnél. - Hát, sok nő dolgozik nagy iparvállalatnak és szül mellette gyereket. - Igaz - értett egyet Tim, de Holly füle valamiért megvonaglott. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 107 -

- Szerinted nem teszik jól? - De igen. - Tim sóhajtott egyet. - Holly, olyan, mintha alig várnád, hogy belém köthess. Elkövettem valamit? Holly homlokon csípte magát. Neki volt vaj a fején, ő hűtlenkedett sportkocsik tetején, mégis ő volt agreszszív és ingerlékeny. Noha felismerte magában e kettősséget, nem bírta megállni, hogy neki ne szegezze a kérdést: — Miért nem forszíroztad jobban, hogy lefeküdjünk? - Tim felprüszkölt. Nyomban tudta, hogy szokatlan szókimondása a földhöz vágta. Tim végül rászánta magát, hogy megfeleljen: - Mert olyan rendíthetetlenül ellenezted. - De akarsz velem szeretkezni? - Hát persze, szívem. - Tessék, már megint becézi. Őszintének hat? Cadeon csak azokat a nőket hívja így, akiket nem akar. Tim folytatta: - Gyönyörű vagy és kívánatos. Akkor mit totojáztál? Honnan támadnak ezek a gondoltok? Elkötelezte magát Tim mellett, és most újra átgondolja, mert tótágast áll az élete? Ne dönts, amíg vissza nem tér minden a rendes kerékvágásba! Az állandó maradjon csak állandó! Tim jó ember. Bármelyik lány boldog lenne vele. Még a szülei is kedvelték. Vagy csak örültek, hogy végre van fiúja? - Ne haragudj, Tim! Nem tudom, mi ütött belém. Talán holnap felhívlak. - J ó . Mindenkinek lehet rossz napja. Timnek sosem volt. Amikor letették, Holly üres tekintettel meredt a laptop monitorjára. Ha úgy is döntene, szakít Timmel, Cadeon akkor sem jöhet számításba! Lehet, hogy izgató és szexis és... jópofa, de nem működne vele a kapcsolat. Ahhoz túl impulzív és szeszélyes. És neki fogalma sincs, képes-e a démon mély, tartós szerelemre. Márpedig ő olyan időtálló szerelemre vágyott, amilyenbena szüleinek volt része. Mindig élt benne a remény, hogy közeleg az a valami, ami azzá fejlődhet kettejük között. Akkor miért nem fejlődött azzá két év alatt? Azért csimpaszkodsz belé, mert rettegsz. Pofa be, sötét oldal! Holly szilárd és tartós kapcsolatot akart. Nem volt hajlandó alább adni. Vagyis el kell jutnia Groothoz. A szeme előtt lebegő céllal megnyitotta a Google Earth-t. Miután meghatározta, hogy a hosszúsági fok Idaho csúcsa körül van, észak felé mozgatta a kurzort. Rosszallóan látta, hogy a közelébe sem ért még a szélességi foknak. Tovább, tovább... Amikor a kurzor megpihent a célon, döbbenetében leesett az álla. 33. FEJEZET Cade hirtelen felült az ágyban, verítékben úszott, szíve zakatolt. Arról a néhány héttel ezelőtti viharos éjről álmodott, amikor megölte a halandó Néomit. Aznap este örökre elásta magát a vámpírnál. Cade nagyon komolyan vette az álmait, ráadásul ezt már álmodta egyszer. Nyilván jobban mardossa a bűntudat, mint képzelte. Igen, baleset volt a lány halála, de akkor is o volt a hibás, nem Rydstrom vagy Rök, akik mindketten jelen voltak. Beleborzongott az emlékbe, ahogy a kard émelyítő módon elmerült a lányban. Sápadt arcára kiült zuhantában a döbbenet. És amikor sikoltani próbált, ajkai közt vér bugyogott fel. Ahogy Néomi a kardélről a földre csúszott, elkapta bátyja tekintetét. Az esőfüggönyön át ugyanazt látta Rydstrom szemében, mint kilencszáz évvel ezelőtt: szánakozással vegyes megvetést... Lepislantott, meglepte, hogy Holly ott fekszik mellette az ágyban, bár a takarón kívül, pongyolában, pléddel betakarva. Rózsaszín ajkai szétnyíltak, dús szempilIái arcának feszültek. Vadító eperszőke csigái ragyogtak a párna hátterében. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 108 -

Hozzáhajolt, felcsípett egy tincset, és szétmorzsolta ujjai közt. Lebámult a lányra, s felszínre törtek a múlt este emlékei. Eszébe jutott, milyen hősiesen küzdött a tűzdémonokkal, mennyire ellenezte, hogy magára hagyja, és hogyan menekítette ki magukat a veszély karmai közül. A motelhez tartó egész úton beszélt hozzá, láthatóan tudta, mennyire szüksége van a hangjára. Egész éjjel ápolta. Eszébe jutott, milyen kebeldagasztó büszkeség töltötte el, hogy Holly úrrá lett az eseményeken, és átvette az irányítást. Arra is rádöbbent, hogy érzése a lány iránt több a sors puszta játékánál... Elengedte a haját, lecsusszant az ágyról, és a fürdőbe klaffogott. Megnézte arcát a tükörben. Meggyógyult. Holly még akkor is aludt, mire ő letusolt és felöltözött. Biztosan kimerítette a múlt éjszaka. Laptopja felnyitva, bekapcsolva várt. Már rákeresett a következő állomásra, megnézte a térképen. Hova is mennek...? -A rohadtéletbe!—dörmögte. Északnyugati területek. Közvetlenül az északi sarkkör alatt. Át kell kelniük a határon, és északnak tartva átszelni szinte egész Kanadát. Holly meghatározta, hogy hatvanhét óra oda az út kocsival - szép időben. Mobiltelefonja szokás szerint merőlegesen feküdt a laptopra. Cade összehúzta a szemöldökét, halványan rémlett neki, hogy hallotta a suttogását, mintha beszélgetne. Csak nem telefonált? Ellenőrizte a híváslistát. A jó kurva... — Holly! - üvöltött fel. Holly felült az ágyban, mint aki rugóra jár, és kiseperte göndör fürtjeit az arcából. - Mi az? Ébren vagyok! - Felhívtad a faszszopót tegnap este? - Kutakodsz a telefonomban? — kiáltotta, s talpra kecmergett. - Hogy merészelsz? -Azok után is, amit a hídon mondtam? - Beszélnem kellett valakivel. - Látta Cade-en, hogy menten ripityára töri a mobilját, úgyhogy kikapta a kezéből. Álljon meg a menet... Ujabb emlékek törtek fel. Holly kifaggatta őt! Visszapörgette agyában az eseményeket, hogy felidézze, mit kotyogott ki neki. - Pedig velem elég hosszan elbeszélgettél. Vallattál! - Most legalább tudod, milyen érzés, ha kihasználják az embert. Kölcsönkenyér visszajár. - Aligha ugyanaz a helyzet. Te részeg voltál, engem viszont megmérgeztek és megégtem. - És lerészegedtél — tette hozzá Holly. - Felhívtad, miközben sebesülten feküdtem? Miközben én eszméletlen vagyok, te vele társalogsz? - Igen, Cadeon, miután fáradhatatlanul elláttam a sérüléseidet, és megállapítottam, hogy rendbe jössz, valóban felhívtam. Cade szeme elkerekedett. - Hogy szakíts vele? - Nem! Csak azért, mert előadtad nekem, hogy én vagyok a nőd, attól a fordítottja még nem áll. Továbbra sem járunk. - Más szóval a kibaszás négyzetgyöke is csak kibaszás. - Nem akarod, hogyTimmel legyek, de nem ajánlasz mást helyette! - Ez meg mit jelentsen? - Azt mondtad, én vagyok a nőd, de nem tervezel velem közös jövőt. Cade a fogát csikorgatta. Mert nem tehetem! – Mert benne lennél? - kérdezte, s lélegzet-visszafojtva várta Holly válaszát. - Nem, Cadeon - felelte végül Holly. - Nem, nem lennék benne. Cade gerincén félelem kúszott fel. Ez már neki is megfordult a fejében, de elvetette. - Szerelmesvagy abba az emberbe? Holly rezzenéstelen arccal vágta rá: - Őt akarom. A moteltől a legközelebbi autókereskedésig fagyos csendben tették meg az utat a taxiban. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 109 -

Miközben körbevezette őket egy zavarodott eladó, azon kaptak hajba, mit vegyenek az út hátralévő részére. Holly egy új, kisebb szabadidő-terepjárót akart, Cade viszont „benzinfaló behemótot", ahogy Holly nevezte. Bár Cade higgadtan rámutatott választásának számos előnyére, Holly nem volt hajlandó elfogadni az észérveket. Cade egészen addig megőrizte hidegvérét, míg Holly ki nem jelentette: - Hisz az a gyártó nem is folytat környezettudatos üzletpolitikát! Betelt a pohár!- Ó, baszok rá! Nekem csak egy furgon kell, aztán húzom a csíkot. Az elkerekedett szemű eladó erre kimentette magát. Holly láthatóan dühével hadakozva felelte: - De egy új kisebb eséllyel hibásodik meg! Cade a fejét rázta. - Manapság nem gyártanak olyan jókat. - Nem értek egyet - ellenkezett Holly. - És szerintem az új modellekben kényelmesebb és biztonságosabb az utazás a kínált extrákkal. - Minél több az extra, annál valószínűbb, hogy meghibásodik. És kurvára nincs semmi gond azzal a fehér Broncó... - Ó, ugyan már! - csattant fel Holly. - O. J. hívott, kéri vissza a kocsiját! - Éltél te már akkor, hogy lásd azt az autós üldözést? Vagy kénytelen voltál a YouTube-on megnézni? - Élőben láttam. És már tizenkét éves voltam, te óvodaszatír! Szóval, mi a baj azzal a kis Rangé Roverrel? - Az, hogy dob egy hátast az eladó, ha leperkálok neki nyolcvanezer dollárt kápében. Mellesleg azok után, hogy tegnap este leírtad totálkárosra a hét számjegyű járgányunkat, azt hinné az ember, inkább a spóroláson jár az agyad. - Tudod, kinek a járgányát írtam le? Nem az enyémet! Ez a hála, amiért megmentettem az életedet? Hát arra ne számíts, hogy még egyszer kihúzlak a csávából. Ha legközelebb lángba borulsz, hagyom, hadd sülj pecsenyévé! Ekkor megszólalt Cade telefonja, mint valami kolomp. - Ezt most felveszem. Hé, támadt egy ötletem. Miért nem próbálsz jobb belátásra térni, míg ezt elintézem? Már amennyiben képes vagy rá. Cade átviharzott a parkolón. - Mi az? - vakkantott a telefonba. - Pokoli kedved lehet - szólt bele Rök. - Van hír Rydstromról? - A kémeim Torninban szinte bizonyosak abban, hogy ott tartják fogva. Cade azt felelte: - Torninból senki sem menekülhet. E gondolatra amúgy is pocsék hangulata a béka feneke alásüllyedt. Ideje, hogy a kéretlen valóság kizárásának mestere vizsgálatnak vesse alá az átkozottul komor, tetves valóságot. Ami a fivérét illeti: egy gonosz boszorkány tartja fogva megtermékenyítés céljából. Ami a nőjét illeti: makacsul ragaszkodik a húgyagyúval való kapcsolatához, és hozzávetőleg két hét múlva amúgy is keservesen gyűlölni fogja. Ami saját magát illeti: teljes önazonossági krízisben szenved. A lelkiismeretet nélkülöző bérgyilkos rájön, hogy a nőjének beadott hazugságok íze akár a trágyáé. A nagy, kegyetlen kufár rémálmokat lát egy véletlen halálról... - De van más hírem is - közölte Rök. - Emlékszel a halandóra, akit felnyársaltál? Fesd az ördögöt a falra! Cade elkomorult. - Néomi. Mi van vele? - Épp az imént láttam karaokézni a Macskanyávogásban. Cade-nek leesett az álla. - Karaokézni? - Igen. Akadt ugyan egy kis gondja eleinte a hajlításokkal, de végül szépen belejött... - Rök! Azt mondod, túlélte? - Hacsak nincs egy ikertestvére... De minden porcikám azt súgja, a vámpír menyasszonyát láttam.


- 110 -

Rök megérzései több alkalommal mentették meg az irhájukat, mint számon tudta volna tartani. Ha ez igaz... Néomi hímje ismer egy másik módot Omort meggyilkolására, egy alternatívát a kardra. Ha szert tehetne rá, nem kellene elárulnia Hollyt. - Miért nem raboltad el a halandót? Tudod, mekkora kincs! - Villámgyors. Úgy tűnik... egyszerűen köddé vált alattunk. De újra megtalálom. Jó nyomon járok. Ha a markukba kerülne Néomi, a vámpír bármit megadna, hogy visszaszerezze a menyasszonyát, akár a varázsló elpusztításának titkát is kiszolgáltatná... - Kapd el, Rök, bármi áron! - Rajta vagyunk. De azért folytatjátok az utat, ha ez nem jönne össze, ugye? Cade felsóhajtott. - Igen. Muszáj. De biztosan megtalálod! Vess be minden eszközt! - Mikor letették, Cade Hollyra pillantott, szíve nagyot dobbant mellkasában. Remény, kiút. Hogy az övé legyen mindaz, amire valaha vágyott. Eddig visszafogta magát Hollynál, mert tudta, különben jobban megbántja, mint bárki más. De ez a fejlemény megcsillantotta előtte a közös jövő lehetőségét... Igen, a lehetőséget. Ez előtt minden, ami kettejük között kialakult, halálra volt ítélve, annyi eposzba illő akadály gördült közéjük: árulás, ősi eskük, sötét hazugságok, gonosz varázslók szándékai. Most, ha egyedül egy kibaszott matematikus áll az útjukba...? Akiről Holly azt sem bírja kimondani, hogy szerelmes belé. Holly az övé, ezt akár elintézettnek is tekintheti. Csupán meg kell győznie, miért ő a jobb hím számára. Alig várom, hogy nekifoghassak, gondolta, miközben átvágott a lányhoz. Holly észrevette, s az ajkait harapdálva tanulmányozta az arcát. Kontyban viselte a haját, de lazábban, csinosabban. Olyan gyönyörű volt, hogy Cade-nek belesajdult a szíve. Cade távollétében az eladó visszamerészkedett, de közeledtére ismét elfogta az idegesség. Cade odaért Hollyhoz, átkarolta a vállát és megcsókolta. - Cadeon! — prüszkölt Holly, mikor végre elengedte az ajkait. Cade azonban nem vette le válláról a karját még akkor sem, amikor odaszólt az összezavarodott eladónak: - Azt visszük, amit a kisasszony akar. Mégpedig gyorsan. - Holly szemébe nézett. - Pontosan hétszáz Kilométert kell ma este megtennünk, hogy kielégüljön. 34. FEJEZET Új járművük repesztett az autópályán. Hollyt annyira lefegyverezte korábban Cadeon drámai hangulatváltozása - amire semmi áron nem volt hajlandó magyarázatot adni -, hogy kompromisszumot kötött vele. Vadonatúj furgont vettek, melynek platójára terep járószerű rakodófülke volt építve. És a démon most folyamatosan a sebességmérőre pislogott, miközben a kitáblázott sebességhatárt jócskán átlépve hajtott, mint a veszedelem. Holly felsóhajtott. - Nézd, tudom, azt mondtam, hogy... minden hétszáz kilométeren intimebbre vesszük a figurát, de a tegnap este történtek után meggondoltam magam. Nem akarlak félrevezetni, nehogy olyasmire számíts, ami sosem fog bekövetkezni. - Sosem fog bekövetkezni a fiúd miatt? Akiről azt sem vagy képes kimondani, hogy szerelmes vagy belé? — Nemcsak arról van szó. Meg kell értened, hogy egész életemben komoly, megbízható társra és normális életre vágytam. Te nem vagy... normális. — Pillantása Cade szarvára siklott. Cade meglátta, és mogorván megdörzsölte. - Nemcsak te vagy az oka. Az egész világ. A Szövetség. - Mi a hézag a Szövetséggel? - Hmm, az, hogy, ó, nem tudom, talán hogy mérhetetlenül erőszakos? Mint tegnap este a saját bőrünkön megtapasztaltuk. - Az mocskosul extrém volt a Szövetséghez képest is - nyilatkozta Cade, és hozzátette: - Az igazság kedvéért megjegyzem, nem vagyok hálátlan, amiért megmentetted a bőröm. Tudom, milyen szar formában voltam. A méreg nagyon betesz a démonoknak. Tényleg érzékenyek vagyunk a hatására. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 111 -

- Miért? - Azok a fajok, amelyek mérget bocsátanak ki, sérülékenyek mások mérgére - felelte. - Szóval, komolyan gondoltad, amit tegnap este ígértél a szellemeknek? Hogy ördögűzővel térsz vissza? - Még szép. Majd megkérem a nénikémet, keressen nekem egyet. Amúgy miért a szellemeket használták a koordinátákhoz hírvivőnek? - Mert tökéletesen megfeleltek a feladatra. Nem lehet őket megvesztegetni, sem megkínozni az információért. Az után az ellenőrzőpont után bárki, aki azt hiszi, a nyomunkra akadhat, pofára esik. - Aztán hozzátette: - Amennyiben magadon tartod a gyöngysort. - Honnan tudták a szellemek a koordinátákat? - Groot egyik követője adhatta nekik jó előre. - Miért álltak kötélnek? - Lehet, hogy Groot megígérte nekik az ördögűzést, amit kívántak. Holly szigorú arcot vágott. - Ha ő megígérte, akkor miért kérnek rá engem? - Ö, talán csak biztosítják magukat. Szóval, mi mindent kotyogtam ki neked tegnap este? - Úgy érted, azt leszámítva, hogy én vagyok a sors állal neked rendeltetett nő? - Szerintem a sors remekül rendelt nekem. A legjobbat. Cade olyan elbűvölő tudott lenni, amikor akart! Hallottam, hogy nézeteltérésed van Rydstrom bátyáddal. - Elképzelni sem tudod - felelte Cade szárazon. - Miért? - Mert homlokegyenest ellentétei vagyunk egymásnak. Ö az eszére hallgat, mindig logikusan nézi az eseményeket, én viszont többször hallgatok az ösztönömre, mint sem. Ö tanult, finom beszédű... és királyi. Én felelőtlen vagyok, a megátalkodott hétpróbás - mondta Cade vállat vonva, mintha az élet kőbe vésett tényeit közölné. — Mi mást említettem? - Azt mondtad, megharapnál és elkábítanál, amikor magadévá tennél. Hogyan? Méreggel a szarvadból? - Nem, a nyakad és a vállad közti izomba mélyeszteném az agyaramat. - És teljesen démonivá válnál? - Cade bólintására tovább faggatta. - Az milyen? -A bőröm elsötétedik és vörös lesz. Állítólag vonzóan hat a nőkre. A testem megnő, a szarvam és a karmom teljes hosszára nyúlik. Az arcom megváltozik. Vonásaim élesebbek lesznek. Holly szétnyitotta ajkait. - Azt is mondtad, hogy egyedül gondolatban teszel magadévá. Mit jelent ez? Fantáziáltál már rólam? Cade szemhéja elnehezült, ahogy felelt a kérdésre: — Ó, igen. — Úgy érted, elképzeltél... meztelenül? - Ó, tündérem, vagy ezerszer pucérra vetkőztettelek. Úgy tettelek magamévá, hogy csak a gyöngysorodat viselted, én meg annyira eldöngettelek, hogy ugrált a nyakadon. Holly elnyomott egy borzongást. - Elég buja vagy az ábrándjaimban. És előszeretettel szopsz le minden adandó alkalommal. Holly arca lángba borult. - Leszoplak, az pont az, aminek hangzik, ugye? - Csak nem zihál? Holly képtelen volt megállni, hogy el ne képzelje, milyen lenne. — Igen, de nem akarom, hogy ezen járjon az agyad. Soha. Csak verd ki a fejedből, mielőtt rákattansz, és másra sem tudsz gondolni... Közép-Saskatchewan Kanada — Készen állsz, hogy átvegyük az önvédelmi technikákat? - kérdezte Cadeon, amint egy kihalt autópályaszakaszon robogtak.


- 112 -

Holly bólintott. - Csak hadd töltsem fel a munkám, és szálljak ki a gépből. - Ezen az elszigetelt környéken kénytelen volt ráfanyalodni a műholdas internetkapcsolatra, márpedig az csigalassú volt. Nem mintha sok mindent fel kellett volna töltenie. Noha sokat fáradozott a kódon, nem sikerült szignifikáns áttörést elérnie. Várakozás közben az elmúlt három nap eseményein töprengett. Kanada összemosódott. Első este, amikor átlépni készültek a határt Michigannél, kész roncs volt, esküdni mert volna, hogy leleplezik, hogy a Szövetséghez tartoznak, Cadeon azonban fesztelen maradt, megőrizte hidegvérét. Az egész mindössze fél percet vett igénybe. Mivel ezen a szélességi fokon sokáig tartott a sötétség, a nap huszonnégy órájának nagy részében úton voltak. Cadeonnak csupán négy óra alvásra volt szüksége, s rájött, hogy ő maga sem igényel sokkal többet. Ahogy átvágtak az országon, kényelmes meghittség szövődött köztük. Oly sok időt töltöttek összezárva a furgonban, hogy úgy érezték, el vannak zárva a külvilágtól. Lassan rákaptak, hogy befejezzék egymás mondatait. Cade rendszeresen felhívta a figyelmet mindarra, ami szerinte érdekelhette Hollyt, így vette rá, hogy időnként lelpillantson a munkából. A rádióval kapcsolatban már a kezdet kezdetén egyezségre jutottak. Amikor dolgozott, blues-rock ment, máskor pergő ritmusú ska zenét hallgattak, Cade kedvencét. Jóllehet nem vallotta volna be, de neki is egyre inkább a szívéhez nőtt Cade kedvence. Feltankoltak mindent, amire szükségük volt, és amit találtak. Cade vett neki új kabátot a helyett, amit elveszített aznap este a hídon, meg egy műholdas telefont arra az esetre, ha véletlenül elválnának. Noha nem kerültek ismét intim helyzetbe – sikeresen ellenállt a kísértésnek-, Cade teljes erőbedobással tette neki a szépet. És lehet, hogy... be is válik. Egyre ritkábban gondolt Timre, néha azon kapta magát, hogy neheztel a bűntudatra, mely a kapcsolatuk miatt ébred benne. Hogy aztán a neheztelés miatt fogja el bűntudat. Ördögi kör. Nem volt igazságos Timmel. Az elmúlt napokban döntésre jutott. Lehet, hogy nem Cadeon mellett fog kikötni, de többé már nem feltétlenül gondolta, hogy Timhez tartozik. Eszébe jutott a sérülés a karján. Másnap reggelre nyom nélkül behegedt. Kezdte azt hinni, hogy túl késő visszafordítani az átváltozást. És ez nem törte össze annyira, mint eleinte hitte. Igazság szerint egyre többször látta magát a lelki szemei előtt Cadeonnal. Hozzászokott goromba, közönséges vicceihez. Cade megnevettette, és ügyelt rá, hogy ő se vehesse magát túl komolyan. Akár órákig elnézte volna azt a zöld szempárt. Cade ugyanakkor gondoskodónak bizonyult, mindig kiszolgálta a szükségleteit, és idomult a hóbortjaihoz. Sosem kellett üveget kibontania, ha Cade a közelben volt. Fáradhatatlanul tanította, valahányszor megálltak egy szállodában néhány órára, vívtak. Aztán ismét útra keltek, és ekkor kérdéseket szegezett neki a tanultakról... Amikor végzett a feltöltéssel, levette szemüvegét, lezárta a laptopot. - Rendben, készen állok a gyakorlásra. —Jó. Mi az első teendőd több támadó esetén? És miért? — Megszámolom őket, mert ha menekülőre fogom, valószínűleg szétválnak. Segít meghatároznom, hogy körbekeríthetnek-e. Bólintás. - Szembekerülsz az ellenséggel. Mit nézel meg rajta először? — A szemét. Ha dühbe gurul, megváltozik a színe. Aztán a kezét, hogy van-e nála fegyver. — Mondjuk, dühbe gurult és van. Mi a pozíciód nyílt támadáshoz? — Leszűkítem a célpontot, egyik lábat a másik elé helyezem, a vállam kifelé tartom. - Mielőtt Cade feltehette volna a következő kérdést, folytatta. - A bal vállam. Mert jobbkezes vagyok. Használod a környezeted, két példát!


- 113 -

Akadályt helyezek magam és a támadóm közé - mondta Holly. - És előnyömre használom a fényt. Az árnyak torzítják a látást. - Hány kiló nyomásba kerül eltörni a térdet? - kérdezte. - Csak hatba. - És mit teszel, ha egy emberi hím fenyegetést jelent? - Bemosok neki egyet, és megtanítom kesztyűbe dudálni. - Okos kislány! - Gyengéden állon veregette, Holly elpirult örömében. - Miért fáradozol állandóan azon, hogy felkészíts? - Mert még nem végeztünk. Még mindig akadnak olyanok, akik megpróbálnak az életedre törni, és hátravan még legalább egy ellenőrzőpont. Lehet, hogy az éppoly veszélyes, mint a legutóbbi. *** Cadeon elment, hogy felnyitatlan párolt kagylóra vadásszon. Hollyt a szállodában hagyta dolgozni, „mert a kódok nem írják meg magukat". Holly azonban leblokkolt, egy árva gondolat nem sok, annyi sem jutott az eszébe. Úgy döntött, felhívja Meit, hogy meggyőződjön, minden rendben megy az óráin. A fiúk néha... duhajkodnak. - Minden rendben - mondta Mei, de nem fejtette ki. Hogy van a családod? -Jobban. Sokkal jobban. Szerintem minden rendbe jön. - Az jó. Holly füle megvonaglott. Homlokát ráncolva kérdezte: - Mei, mondani akarsz nekem valamit? - Nézd, nem akartalak hívni, mert tudom, így is van elég bajod, de a munkád kapcsán felmerülhet az időtényező kérdése, nekem meg tele a hócipőm azzal, hogy mellőzik a nőket az ilyen állásokban. Holly gyomra görcsbe rándult. — Miről beszélsz? - Tudod ugye, Scott elment a kaliforniai konferenciára? - Igen, az utolsó pillanatban. - Scott Mei fiúja volt, elismert matematikus és alapvetően kedves fickó. - Ma reggel felhívott, és zavaró hírekről számolt be... - Ne kímélj, Mei! Mei nagy levegőt vett és folytatta: - Tim ellopja a munkádat. A sajátjaként tálalja. 35. FEJEZET Miközben Cade az ételre várakozott, megcsörgette Rököt. - Van hír Néomiról? - Megint azon voltunk, hogy körbekerítsük, erre... köddé vált — mondta Rök, s mintha a fejét vakargatta volna. - Egy halandó egérutat nyer előled? Ne szórakozz, Rök, kifutunk az időből! Minden erőddel erre koncentrálj! - Igazán jó nyomon járok. Ez alkalommal fülön csípem. Rök elég magabiztosnak tűnt, de amikor letették, Cade-et nyugtalanítani kezdték a kilátások. És újabb megoldáson kezdte el törni a fejét, olyasmin, ahol mindenki nyer. Hihetetlenül veszélyes volt. Veszélyesebb, mint bármi, amit valaha próbált. Ha balul üt ki a terve, mindenki veszít. Cade élete nemcsak győzelmektől volt hangos. Márpedig amikor elpuskázta, tényleg nagy bakot lőtt. Tartania kéne magát Rydstrom kívánságaihoz, úgy kivitelezni a műveletet, ahogy a király akarja. Jobb lesz, ha kiveri ezt a fejéből. De mi van, ha... ? - Micsoda? - kiáltotta Holly. —Tim egyedül aratja le a babérokat a bemutatott munkáért - magyarázta Mei. - Scott először azt hitte, csak összezavarodott és elfelejtett megemlíteni téged. De aztán később hallotta, hogy a Lockheed Martin fejvadászaival beszélget, és abszolút elbagatellizálta, mekkora részed volt a munkában. Én meg tudtam, hogy a te háttereddel tiéd volt az oroszlánrész. -Az egész az enyém volt - felelte Holly szórakozottan. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 114 -

- Nem kellett volna szólnom, míg vissza nem érsz. - De, jól tetted. Hálás vagyok. - Most mihez kezdesz? - kérdezte Mei. - Fogalmam sincs. - Tim biztosan nem vágja így át a palánkon. Mennyire ismered valójában... ? - Holly, ha szembeszállsz Timmel, megmondhatod neki, hogy tőlem hallottad. Scott rettentő pipa. Mások kutatását ellopni a lehető legaljasabb bűn, amit bárki elkövethetett kis közösségükben. Túlságosan sokat nyűglődött ahhoz mindenki, hogy ne védje harciasan az eredményeit. Nem is szólva arról, hogy ezen a területen milliókat, sőt, akár milliárdokat érhet egy kutatás. Scottot minden kollégája tisztelte és elismerte. Ha ő azt állítja, Tim lopott, akkor Timet felnégyelik... Mikor letették a telefont, Holly elképedve zuttyant az ágyra. Mindig olyan biztos volt benne, hogy a fiúja sosem csalná meg a szexben. A tudományban megcsalta volna? Ezért noszogatja az új kódért? Nem, nem, biztos van rá magyarázat. Ez csak mendemonda. Lehet, hogy Scott félrehallott valamit. Tim jó fiú. És normális. Felhívta a mobilján. Az első csengetés vége előtt felvette. -Tim, örülök, hogy elértelek. Van egy perced beszélni? - Persze. Egy óra múlva lesz a következő előadásom. - Szóval, Mei hívott az imént... - Ó? Mi mondandója akadt? Holly füle megvonaglott. Valami megváltozott Timben, másként szólt a hangja. Ideges volt. Olyan tisztán látta. Valkűr megérzés. A kétkedés üdve szertefoszlott. - Amikor előadtad a munkánkat, egyedül magadnak tulajdonítottad azt? - Miről beszélsz? - Elbagatellizáltad a szerepemet a közös munkáinkban a Lockheed toborzóinál? - Sosem tennék ilyet! Még szép, hogy nem. Mindenkinél jobban tudom, milyen keményen dolgoztál... - Kímélj meg ettől a süketeléstől! Tudom, hogy hazudsz. Hallom a hangodon. Csend. Végül Tim megszólalt: - Lehet, hogy egy kicsit nagyobb szerepet tulajdonítottam magamnak, de kettőnkért tettem. Tudod, hogy a mi területünkön általában férfiakat vesznek fel ezek a nagy cégek. És aztán, gondolj csak bele, vásárolhatnánk egy házat. Nem is kéne dolgoznod! Holly nagy levegőt vett. -Ki vagy te? Dolgoznom kéne? Most sem kell, imádom, amit csinálok! Erre játszottál egész idő alatt? - Nem játszottam. Hatékonyabbak vagyunk csapatként úgy, hogy én vagyok a szóvivő. - Mi a francot jelentsen ez? - Össze kell fognunk, és tovább dolgoznunk. Akkor senki sem állíthat meg minket. Íme, egy férfi, aki gyakorlatilag az agyáért van vele. Hogy használhassa a tudását. - Nézz szembe a tényekkel, Holly! Alig jutsz el nélkülem az órádra. Hogyan boldogulnál egy cégnél? - Ó, istenem! - Vörös köd borult az agyára. Minek hívta Cadeon Timet? O, igen... - Tudod, mit, te húgyagyú rejszmanfréd? Tiéd lehet az az átkozott munka! -Odakint villám sújtott le. Jó érzés volt. Valami sokkal nagyobbon dolgozom. Olyasmin, ami az egész ipart megrengeti. - Holly, várj... - Soha többé ne merészelj keresni! Vagy a töködnél fogva szögellek a falra. - Katt. Mély levegőt, mély levegőt! Várta, hogy jöjjenek a könynyek. Várta. Ám csupán megkönnyebbülést érzett. Milyen felszabadító. Leszámolt a bűntudattal, leszámolt a döntésképtelenséggel. Minden akadály elhárult. Nem fogja kikosarazni Cadeont, ha jobban próbálkozik. A gondolatra boldog, izgatott várakozás vett rajta erőt. Ami azt illeti, lehet, hogy ő maga fog próbálkozni. Jobban, mint Cadeon képzelné... - Megjött a hím a harapnivalóval... - Elnémult, amikor Holly elétoppant egy szál fekete selyem babydollban, amelyben néha aludt, s amely az ő szeméből viszont garantáltan kiverte az álmot, mert órákra kőkemény lett tőle. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 115 -

- Nem vagyok éhes. - A puha fényekben hívogatóan intett a megvetett ágy. - De enned kell - felelte Cade szórakozottan, miközben Holly hozzálépett. Szeme kezdett ezüstbe borulni. - Lehet, hogy valami másra vagyok éhes. - Elvette tőle a szatyrot, és félrehajílotta. Cade szigorúan ránézett. — Hm, mi történt, amíg én harapnivalóért voltam? -Szakítottam Timmel. Cade szíve kalapálni kezdett, kizárt, hogy Holly ne vette volna észre. - ínyedre van a hír, nem? - Holly elmosolyodott. - Miért ne lenne? De miért most? - Magának tulajdonította a munkámat. És a kódra fájt a foga, amin dolgozom. Cade megdermedt, düh marcangolta. - Holly, ezért kitépem a torkát. - A, mintha hájjal kenegetnének, démon. — Lábujjhegyre emelkedett, és gyengéden megcsókolta Cade ajkait. Cade eltökélte, hogy mindenképpen végez Timmel Holly kedvéért. Ez megnyugtatta. Azt mondta: — Tudom, hogyan pengessek érzékeny húrokat, nem igaz? Holly kicsatolta Cade övét. - Húgyagyú rejszmanfrédnek hívtam. - Ez az, kislány. - Lehúzta Holly felsőjét, majd kibújt az ingéből. - Azért kezdesz ki velem, hogy revánsot végy rajta? - Megeshet. — Lecsúszott a cipzár. - Nekem nem gond. És ha azt hitte, ennél jobb már nem lehet, hát Holly rácáfolt, mert alsó ajkába harapva kijelentette: Azt mondtad, fantáziálni szoktál rólam, ahogy, ööh, leszoplak. Mi van, ha ki akarom próbálni? Cade igyekezett higgadt maradni. Levigyorgott rá: - Akkor te leszel az én legeslegjobb babám... Pucéron az ágyra heveredtek, és Holly csókokkal haladt lefelé a törzsén. Cade nyelt egyet. Nem fog berezelni? Ne rezelj be, Holly... Holly kézbe vette. Az első bizonytalan nyalintást másik követte. Hamarosan az egész makkon körbecikázott a nyelve. — Ez az, Holly - morogta Cade —, pont így! — Olyan finom vagy - motyogta Holly derűsen. Cade küszködve fegyelmezte magát, nehogy a lány forró nyelvébe lökje magát, de túl erős volt a késztetés, hogy mozgassa a csípőjét. - Vedd be a szádba! – mondta érdesen. Holly bevette. Cade háta megfeszült. - Ó! Mit művelsz velem? Holly gyors visszavonulót fújt, úgy kérdezte: - Roszszul csinálok valamit? — Minden túl jó. - Kezébe vette a lány arcát, és visszanyomta. -Attól tartok, elélvezek, mielőtt készen állnék. Holly üdvözült mosollyal Cade szerszámának dörgölőzött és folytatta. Cade kiseperte fürtjeit az útból, hogy lássa nőjét, amint gyönyörben részesíti. Az ábránd testet öltött. Ennyi idő múltán! Cade behajlította a térdét, és felemelte a lábát, hogy Holly mintegy meglovagolja a nedves ölével. Holly teli szájjal felnyögött, azon az éles, vágyakozó hangon, amitől Cade-ben nyomban fellángolt a vágy, hogy gyönyörben részesítse. Cade megfogta a csípőjét és felhúzta. — Cade? Szeretem ezt csinálni... - Elhallgatott, miközben szerszáma a szájában volt, Cade úgy fordította, hogy az arca fölé térdepeljen. — Akkor ezt imádni fogod — recsegte Cade, mielőtt beleveszett az eperszőke kunkorok nyaldosásába. Holly öle tüzes volt, párnácskái páratlanul puhák. Boldogan csapkodta őket a nyelvével. Holly megdermedt. - Cadeon? - kérdezte döbbenten. Cade megvetette sarkát az ágyban, és lökött egyet. Holly tétován ismét az ajkai közé vette, szája egyre mohóbban követelte. A szende szűzt mintha a föld nyelte volna el, helyét átvette az éhes, telhetetlen, gyönyört adó és kapó Valkűr. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 116 -

Cade szétnyitott tenyérrel fenéken ragadta, és megkapaszkodott benne, miközben Holly vadul fel-alá járatta az ölét a száján. Amikor Cade becsúsztatta az ujját az ölébe, térdét egy kiáltással még szélesebbre tárta. Kezdte elveszíteni az uralmat maga felett. Az épület körül villám dübörgött, belerázkódtak a falak. Cade azt kívánta, bárcsak örökké tartana, de már közel járt. Hollynak kell elmennie először! Miközben ki-be húzogatta az ujját, Holly kemény kis gombját ajkai közé szippantotta, és köréfonta a nyelvét. Holly felsikoltott. Tövig bevette a démon szerszámát, és teli szájas nyögéseivel az eksztázisba kergette. Elérte a csúcsot. Cade morgott és nyalt és követte... Holly lehemperedett róla, elterült mellette. Mindketten lihegtek. - Ki hitte volna, hogy a démonok ilyen fincsik lehetnek? - kérdezte Holly, amint Cade magához vonta. - A démon. Egyes számban. Nehogy valami butaságon törd a fejed! 36. FEJEZET Az Északnyugati területek A McKenzie hegység nyúlványa A hatvanadik szélességi fok volt az utolsó az északi sarkkör előtt. Órákkal ezelőtt áthaladtak rajta. Az elmúlt négy napban északnak tartottak a kanadai Sziklás-hegység felé. A táj szépségesen kietlenné vált, a hőmérséklet balzsamos mínusz tizenöt fokon tartotta magát. A Nap sosem emelkedett sokkal a lucfenyők vonala fölé, és mindig délnél két órával előbb kelt és két órával később nyugodott. Holly az egyszemélyes parkolóban várt Cadeonra a Fehér farok laknál, mely az utolsó bástyának ígérkezett a komoly, elszigetelt vadon előtt. Más szóval, végső úti céljuk előtt. A „lak" a lakókocsi és a kunyhó furcsa keveréke volt. Szürke oldalfalára agancsokat szögeltek, azokból írták ki: Fe érfrok lak. Holly szerint helytállóbb lett volna az, hogy: Ezért adtuk az életünket? Míg Cadeon az ellátmány beszerzésén ügyködött, ő rácsatlakozott laptopjával a műholdas telefonra, hogy feltöltse aznapi munkáját a Tim-mentes fiókba. Tim árulása egyetlen nyomot hagyott benne: haragot és égető vágyat, hogy befejezze a kódot. Az egykor akadályt jelentő exfiúja eltűntével védelme meggyengült Cadeon vonzerejével szemben. Eszébe jutott, mi történt a Veyronnal, amikor egy utolsó pillantást vetett rá. A furgon támasztéka nélkül lehetetlenül összeroskadt. így érezte magát ő is: bűntudat és kötelességtudat nélkül menthetetlenül belezúgott a démonba... Gyakran kényeztették egymást. Cade boldogan hagyta, hogy felfedezze, felhúzta a térdét, és azt mondta: „A tiéd." Egy ágyban aludtak. Cade rendszeresen átölelte és szorosan magához vonta. El is töprengett, nem valami belső démonösztön sugallja-e neki, hogy megvédje. Együtt zuhanyoztak - ez volt napjaik egyik fénypontja. Cade azonban sosem próbált szeretkezni vele, még akkor sem, amikor célzott rá, hogy hajlana szüzessége elvesztésére. Látta ugyan rajta, milyen szörnyen szeretné elvenni, mégsem lépett. Vajon azért, mert nem akar neki fájdalmat okozni? Pedig nap mint nap megjegyezte, mennyire nő az ereje. Talán abban kételkedik, képes-e kezelni, ha a magáévá teszi? Vagy más okból áll ellen... ? Amikor Cade visszaért, és megpakolta a csomagtartót, Holly megkérdezte tőle: - Mi mindent kaptál? - Élelmiszert, a legfontosabbakat. A tojás és a vaj az arannyal vetekszik, ha egyáltalán összefutunk valakivel itt északon. Annyi benzint tankoltam, amennyit el bírunk szállítani. És megtudtam, hogy egy téli úton is át kell kelnünk. A téli út finom megfogalmazása volt annak, hogy a kerekek alatt jég simul, és nem sok egyéb. - Nem lehet megkerülni? - Egyedül azon lehet innen odajutni, szerelmem. ***


- 117 -

- Ez az ellenőrzőpont? Elragadó! - Holly kipattant a furgonból, és szemrevételezte a hóborította kunyhót. - Mintha egyenesen egy téli csodaország-kalendáriumból termett volna ide. Cade látta, hogy nője kedélyállapota rohamos javulásnak indult a jeges útszakaszt követően. A természetes - bár zajos - jégropogás megrémítette, egész úton a műszerfalba kapaszkodott. Amikor egy róka szökellt el mellettük a harminccentis hófalban, Holly vidáman összecsapta kesztyűs tenyerét: - Skubizd a rókát! Milyen tökéletes! Cade túlságosan is tökéletesnek találta az összképet a tetőt borító hótakaróval és a különös oldalsó kéménynyel. Holly azt kérdezte: - Biztosan ez a pontos hely? -A GPS szerint. - Gondolom, értünk jön valaki? - kérdezte, s megindult az ajtó felé. Cade visszarántotta. - Amennyire tudjuk, ez a lift a pokolba. Majd én feltérképezem a terepet. Ne gyere be, amíg nem szólok! Az ajtó nem volt bezárva. Óvatosan bemerészkedett. Léptei alatt nyikorgott a fenyőpadló. Olyan makulátlan tisztaság uralkodott a kunyhóban, hogy Hollynak sem lehet ellenvetése. - Látsz útirányt? - kiáltott be Holly. - Be szeretnék jönni! Még ne - üvöltötte Cade vissza. - Még nem fejeztem be! Egyszerűen volt berendezve, szellősen álltak a fabútorok k. Volt fürdőszoba, hálószoba, konyha fatüzelésű kályhával és kútszivattyúval a mosdókagyló fölött. A nappaliban, a jókora kandalló előtt oroszlánkarmos fürdőkád terpeszkedett. A gondolat, hogy Holly a tűz előtt fürödjön... Az elmúlt napokban minden egyes együttléttel egyre nehezebben állt ellen a kísértésnek, hogy a magáévá tegye. Gondolatban állandóan magát látta, amint beléhalol, észérveit elhomályosította a vágy. Holly folyamatosan kerülgette a szex témáját, mint macska a forró kását, egy kérdés itt, egy kérdés ott. Nem volt titok előtte, miért. Azt akarta, hogy teljesen a magáévá tegye. Holly felkínálkozásától meghunyászkodott, ugyanakkor tisztában volt vele, hogy nem teheti meg. Ha nem is kínálja fel Grootnak a kardért cserébe, attól még újra és újra átverte. Több volt a rovásán, mint amennyit Holly várhatóan megbocsát, több húzásával akár örökre kivívhatja gyűlöletét. Ilyen körülmények között helytelennek találta volna elvenni a szüzességét. És többet akart tőle puszta szexnél. Mindent akart. Az, hogy a magáévá teszi, csak a kezdetet jelentheti, nem egy bűnnel terhelt, múló pillanatot. Megrázta magát, s nekilátott, hogy átvizsgálja a kunyhó minden zegzugát, bekukkantott a két beépített szekrénybe és a konyhaszekrényekbe. A kandallóhoz lépett. Gyakorlatilag fent a kémény volt az egyetlen hely, amit nem vizsgált még meg. Lehajolt a nyíláshoz, és vakon tapogatózva felnyúlt... A kürtőben összehajtogatott zsírpapírra lelt. Kihúzta. Térkép Groot erődjéhez. Már ma indulhatnának a varázslóhoz. Holly bizonyára benne lenne, fél a közelgő átváltozástól. Ö azonban kénytelen húzni az időt Rök számára. És ha Rök felsülne, Hollynak akkor is értékes másodperceket nyer. Halhatatlanná változása befejeződhet, ereje nőhet, sebezhetősége csökken. Úgy döntött, elrejti a térképet. Kabátja zsebébe dugta... - Mi van ott? Holly ott állt a sarkában. Némi tétovázás után bevallotta: -Térkép Groothoz. - Mikor indulunk? - Még majdnem kerek két hetünk van, hogy eljussunk hozzá. Maradnunk kéne egy-két napot, hogy kipihenjük az utat. - Rendben — felelte Holly, amivel sikerült meglepnie. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 118 -

- Szeretnék megfürdeni. Cade megtörölte a száját. Jóllehet Cadeon teljesen be volt zsongva, hogy minél előbb ideérjenek, most vonakodott nekivágni a hátralévő szakasznak. Holly azonban szívesen időzött az elragadó kunyhóban. A szekrényben talált csinosan zsákba csomagolva vastag takarókat, tiszta ágyneműt és szőrmeszőnyeget a kandalló elé. Mihelyt mindent elrendezett kedve szerint, tökéletes lett. Cade becipelte az olajlámpást és az ellátmányt, aztán kiment tűzifát aprítani. Sikerült összeszednie annyit, hogy felmelegíthessék a fürdővizet, és befűtsék Hollynak a kunyhót, aztán újra nekiveselkedett, hogy éjszakára is legyen tüzelő. Holly kipakolta a ruhákat és az élelmiszert. Kipillantott az ablakon, s a férfin felejtette a szemét. Elnézte ezt a pompás hímet, ahogy a hóban dolgozik, és belesajdult a szíve. Imádta az összes, biztonságot sugalló, imponáló mozdulatát. Most, hogy minden ízében ismerte, még jobban értékelte, mint valaha. Szőröstül-bőröstül akarta, de Cade nem adta be a derekát. A démonának hívta magát. Mégsem volt az, még nem. Akarod! Azt kívánta, bárcsak kiönthetné a szívét valakinek, akitől tanácsot kérhetne... Meglepetten hallotta, hogy megcsörren műholdas telefonja. Cadeon volt az egyetlen, aki ismerte a számát, őt pedig még mindig kint látta. - Halló? — szólt bele. - Beszélni akartál velem? - kérdezte Nix. - Honnan tud... Felejtsd el. Tudod, hol vagyok? - Tudom, hogy hideg, havas helyen. Tökéletes, hogy összebújj a démonoddal. Dűlőre jutottál már, megtartod- e? Vagy túl megtermett ahhoz, hogy magadhoz engedd? Holly sóhajtott egyet. - Szeretek vele lenni, és azt hiszem, meg akarom tartani. De akkor a halhatatlanságot szintén meg kell tartanom. Sajnos, ha Valkűr marad, Edény is marad. És a Kacagó hölgy hídján történtek megismétlődhetnek. - És merre hajiasz? Hogy Cadeonnal legyek... - Azt hiszem, maradok a tervnél. - Tudtam, hogy meghajtod magad az erősebb akarata előtt. Nagyon helyes. Mivel az átváltozásod végbement. Már napok óta gyanította. - De hogyan befolyásolja ez az alkudat Groottal? Cadeon azért megkapja a kardját, igaz? — Persze. Szóval, mikorra várja Níx néni kettőtök kis vamonját? — Vamonját? Oké, leesett. Valkűr és démon. Ha-ha. Ne várd lélegzet-visszafojtva! Nem fog... hát, Cadeon nem hajlandó lefeküdni velem. — Mi a fenéért nem? Ez cseppet semvall Cadeonra! Holly dühösen meresztette a szemét. - Nem akar a magáévá tenni, és teljesen szabadjára engedni a démont. — Igen, de te mit akarsz? Hallgass az ösztönödre! Mit súg? Holly megint kipillantott az ablakon. Akarod!-Semmit sem súg. Üvölti, hogy legyek vele! De nem szedek antibébit. És ő sem rohanhat el a legközelebbi benzinkúthoz óvszerért. Már most késett a vérzése, kétségtelenül a stressz volt az oka, úgyhogy nem lesz peteérése. Ugye? Kétszer is ellenőrizte a neten. Nem tartotta valószínűnek, hogy teherbe essen, de ha... — Olyan rossz lenne szülni egy kis vamont? Első hallásra badar ötletnek tűnt, ám minél tovább ízlelgette, annál jobban megbarátkozott vele. Minek neki ennyi erő, ha nincs, akit megvédjen? Minek kezelje a családi vagyont, ha nincs, akivel megoszthatja? A terv, hogy megvárja, míg bizonyos események bekövetkeznek, mielőtt gyermeket szül, érvényét vesztette. Potenciálisan örökké fog élni. Ha kimerítő, megerőltető feladatra támad kedve, könnyedén belevághat akár tizennyolc-tizenkilenc év múlva is. — Úgysem számít - mondta Holly lemondó sóhajjal.


- 119 -

- Nem teszi meg. - Cade már bizonyította, hogy tud megálljt parancsolni önmagának, összes együttlétük ezt igazolta. - Nem értem. A démont hajtja az ösztöne, hogy kielégítse nőjét. Te vagy a nője. Bármit kívánsz, megteszi. -Hogy érted? -Drágám, ideje elkapni a démon szarvát! 37. FEJEZET - Épp időben érkeztünk. Délen vihar tombol ... Torkára forrt a szó, amint meglátta Hollyt a fürdőkádban nyújtózva egy szál gyöngysorban. Holly az ujjával hívta. - Elférünk benne ketten. Magasba emelkedő pára lengte körül, bőréről visszaverődött a tűz fénye. Pont, ahogy elképzelte. - Nem kell kétszer mondanod. - Ledobta a tűzifát, és megszabadult a ruháitól. - Elég lesz ma estére a fa, hogy ne fázzunk? Cade a vízbe ereszkedett mögötte, s a lábai közé húzta, hogy hátsójának kerekded lágysága merev szerszámát ölelje. - Majd melegítelek. Ne aggódj! - mondta. Ajkaival megcirógatta Holly nyakát. A lány megborzongott. Cade keze ráérősen lesiklott testén a lába közé, s hosszú percekig lassan simogatta. Aztán bedugta ujját az ölébe, már most kellemesen síkosnak találta. Holly felnyögött, térdét az övének támasztva széttárta. Másik kezével összecsípte a mellbimbóit, egyiket a másik után, és morzsolgatta. Holly karja hátrahanyatlott, ujjai Cade nyakszirtjére kulcsolódtak. Amikor a férfi a csiklójának dörzsölte tenyere tövét, ő meglovagolta az ujját. Erre Cade egy másikat is becsúszlatott. Holly háta megfeszült, hetyke feneke a szerszámának nyomódott. Cade felszisszent, duzzadt makkja a lány buja idomainak dörzsölődött. Kihúzhatná az ujjait, olyan könnyedén behelyezhetné a farkát, hogy egész hosszában felnyársalja. Tudta, milyen boldoggá tenné vele Hollyt... Holly mint egy gondolatolvasó, motyogva kérlelte: Cadeon, vedd el a szüzességem! Akár az ábrándjaiban - de jobb lenne, ha megmaradna ott. Vajon hányszor bír még ellenállni a kísértésnek, mielőtt elveszíti az önuralmát? - Nem lehet. Nem akarok fájdalmat okozni. - Nemcsak testileg értette. Jóllehet nem úszhatta meg hazugság nélkül, ebben volt választása. Holly gyengéden eltolta a kezét, a lábai közé gurult, síkos keble nekipréselődött széles mellkasának. Ez az egyetlen oka? - Nem szedsz antibébit, és te vagy az Edény... - A hónapnak ebben a szakában nem eshetek teherbe. De ha mégis, nem dől össze a világ. - Lehet, hogy mégis, ha én vagyok az apa. Ne feledd a végső gonosz részt! -Te nem vagy gonosz. Holly már rég nem érezte gonosznak. - Holly, fogalmad sincs. - Arrébb rakta a lányt, kiszállt a kádból, és Ielkapott egy törülközőt a közeli székről. - Nem győzhetsz meg az ellenkezőjéről, ha a fene fenét eszik, akkor sem. A teherbe esés miatt van, ugye? Értem én, hogy jól meg kell fontolni. De nem okolnálak... Cade válla megfeszült, szemei összeszűkültek. – Azt hiszed, nem tudok gondoskodni a nőmről és a kölykömről? Alig ejtette ki e szavakat, mozdulatlanságba dermedt, mint a hídon, amikor Terával beszélt. Olyan nyilvánvalóan egyértelmű volt. Honnan ez az érzés, hogy minden a helyére került? - Még szép, hogy tudsz. Én csak... - Semmi köze hozzá. Nem láttál még a legrosszabb formámban. Holly, meg is ölhetlek. - Nem, Cadeon - Holly kinyúlt a kádból, letépett egy nagy szálkát egy fahasábról nem ölhetsz meg. Végigkarmolta vele a karját. - Holly! Mit mű... - Elnémult. Látta, hogy a vágás azonnal gyógyulni kezd. - Nem bánthatsz. Már halhatatlan vagyok. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 120 -

- De az átváltozás. Azt hittem, egyetlen porcikád sem kívánja. Holly felkelt, odasétált hozzá, nedves testéről cseppekben csorgott a víz. - Ilyen akarok maradni. – Szeme ezüstben úszott. Cade nem bírta levenni róla a tekintetét, nem bírt elhúzódni még akkor sem, amikor Holly benyúlt a törülköző alá, és simogatni kezdte a szerszámát. - Miért gondoltad meg magad? - Mondd, hogy miattam! Mondd, hogy én vagyok az oka! - Miattad. Veled akarok lenni, teljesen. Szeretkezni szeretnék veled. Holly mindent kimondott, amit hallani vágyott. Erőnek erejével mégis azt felelte: - Nem fog megtörténni, Holly. Holly észérvekkel próbálta meggyőzni Cadeont, ám a férfi megvetette a sarkát. Ideje volt bevetni a cselt. - Győztél. - Fel-le járatta öklét hímtagja egész hosszán. Letépte róla a törülközőt. - Akkor csak engedjük ki a gőzt. Végigcsókolta a mellkasát, aztán a törzsét, orrával megcirógatta a pihesávot a köldöke alatt, majd letérdelt elé a szőrmeszőnyegre a kandallónál. Mellkasára tenyerelt, ajkai közé vette szerszámát, és nyalni kezdte a széles makkot. - Ó, Holly, ez az... - Holly fürtjeibe túrt, és irányílotta a fejét. - Egek, olyan jó, amikor ezt csinálod... Hamarosan olyan sebesen döfködött, mint amikor márcsak egy hajszál választja el. Teste megfeszült, erekriója lüktetett. Holly keze a bokájára iramlott. Szorosan megragadta, és teljes erőből felrántotta. Cade-et váratlanul érte a mozdulat, hanyatt vágódott. - Holly! - ordította. - Mi a faszt... A lány azonban már meg is lovagolta. Cade visszadobta a szőrmére. - Szóval így játszunk most? - recsegte. Nem ismert saját hangjára. Ahogy Holly karját a feje fölé szorította, szerszáma a lány párnás ölének csusszant. Beleborzongott a vágyba. Holly körözött a csípőjével majdnem mindkettejük vesztét okozva, mert egyetlen tökéletes pillanatra a makk besiklott közvetlenül a bejáraton. Tekintete a lány arcáról hektikusan emelkedő-süllyedő keblére vándorolt. Nyögött egyet, fejét a mellbimbóra ejtette. Nyelve körbetekeredett rajta. Képtelen volt megállni, hogy ne dörzsölje a szerszámát ismét Holly párnácskái közé, hogy ölének nedvességét kutatva megint rátaláljon az iménti kapcsolatra. Holly alig várta, hányta-vetette a csípőjét. — Cadeon... kérlek!-Sejtelme sem volt, hogyan kérlelje még, hogyan adja meg, amire szüksége van. - Sajog odabent? - Igen! Cade hátrahúzta csípőjét, hogy fel-le csússzon... a szűk bejárat újra rászorult, s őrjítő bepillantást engedett abba, milyen lenne. — Szükséged van a szerszámomra? Miért hecceli? Amikor esze ágában sincs teljesen a magáévá tenni? - De elég nedves vagy, hogy bevedd? - Igen... — nyögte Holly. Cade a fülébe súgta: - Akarod, hogy meghágjam a kis öledet? Addig lovagoljak, míg görcsbe nem rándul a magomért? Holly a fejét dobálta, haja repkedett a szőrmén. - Cadeon, miért? Cade-nek fogalma sem volt, miért buzdítja, sürgeti Hollyt. Láthatóan ő is akart valamit tőle. Miközben a mellbimbóján csüngött, megpróbálta kivenni, mit súg az ösztöne. Sajgott, többre volt szüksége szimpla behatolásnál. Nem! Egyedül arra van szüksége, hogy ennek véget vessen. De miért? Nem okozhat neki maradandó fájdalmat. Halhatatlanná vált. Miatta akar az lenni. - Könyörgök... Holly öle neki nedves, rimánkodik, hogy tegye a magáévá... Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 121 -

Igyekezett számba venni, miért rossz ötlet ez. De oly régóta eped érte. - Engedd el a kezem — dünnyögte Holly. — Jó kislány leszek. Cade elengedte, saját kezét a lány alá csúsztatta, és megmarkolta a fenekét. - Ó, egek! - szaladt ki a száján, amikor ismét a puha bejáratnál döfködött. Nőjének illata, azok az esdeklő nyögések... úgy beindították, hogy hiába küzdött. Kezdett átváltozni. - Nem... bírom tovább. Hirtelen a lányba akart marni, a testébe pumpálni magját, a sajátjaként megjelölni. Nem! Nem kaphatom meg... Kezdett elhúzódni... Holly szarvon ragadta, és jó erősen megcsimpaszkodott. - Úúúú... — nyögött fel Cade, szeme visszafordult az üregébe. Moccanni sem bírt megdöbbenésében. Holly visszavezette az öléhez. - Magamban akarlak érezni! - Amikor megint eltávolodott volna, ellentmondást nem tűrően rántott rajta egyet. Vagyis... neki befellegzett. 38. FEJEZET - Engedj el... - Cade hangja nyersen recsegett. Amikor Holly elkapta a szarvát, megvadult, egész masszív teste remegett fölötte. Most szinte kábán meredt a még mindig belékapaszkodó lányra. - Cadeon, akarlak. Térdével széttárta a lány combjait, fölémagasodott és a fülébe súgta: - Nem akartam fájdalmat okozni. - Ezzel okozol fájdalmat! Cade rögvest elkapta a szerszámát, hogy bevezesse a lányba. - Holly... - nyögte. Elkezdte beékelni ölébe a szerszámát. - Ugy kell, hogy döngesselek! - Akkor rajta! - kiáltotta Holly a hátát megfeszítve. Cade centiről centire nyomult előre, tágította, kitöltötte a lányt. - Olyan kicsi vagy... és szűk. – Homlokán izzadságcseppek kezdtek gyöngyözni. Szemöldökét összevonta, mintha fájdalmai lennének, de a szemét szorosan behunyta, hogy kiélvezze. Hollynak szüksége volt rá, kétségbeesetten vágyott rá, de tényleg fájt neki. Ha azelőtt teszi, hogy halhatatlanná válik, valószínűleg elájul a fájdalomtól. Most fogcsikorgatva kényszerítette testét, hogy befogadja a démont. S a kíntól szabadulva átadhassa magát a gyönyörnek. Cade kezdett átalakulni fölötte, szarva megnyúlt a markában. Bőre is megváltozott. Azt mondta, vonzóan hat a nőkre. Azt nem említette, hogy valójában őrjítőén. Cade verítéktől síkos bőre égetett vörösbe sötétült. Holly eszeveszett kényszert érzett, hogy nyalja-falja. Elengedte a szarvát, s pompás testét simogatta. Felemelkedve járatta nyelvét a széles mellkason, harapdálla. Rohamosan nedvesedett, a fájdalom csökkent. - Ez az! Érzem, hogy befogadsz. - Cade kinyitotta a szemét, s feketén lenézett rá. - Enyém leszel? - Igen! - Itt többről volt szó puszta szexnél, vagy szüzességének elvételénél. Cade a magáévá akarta tenni, és Holly is erre vágyott. Birtokold!- ezt olvasta ki Holly a démon feketén égő lekintetéből. - Nem engedlek el többé. - Halk hangja már-már ijesztően nyers volt. - Nem is akarom - suttogta Holly. Mire szerszáma olyan mélyre merült, amennyire csak a lány teste engedte, külseje teljesen megváltozott. Hullámzó izmain és feszes, sötét bőrén a tűz fénye csillámlott. Démoni alakjában arca keményebb, állatiasabb lett, Holly azonban még így is gyönyörűnek látta. Szeméből sütött a mohóság és bujaság ígérete. Bicepsze felett megcsillant a fényben a karpánt. A halhatatlan vágyakkal teli démon mélyen és szorosan beléplántálta magát. Hollyban nem volt félelem, ő ugyanolyan ádázán és sajgón vágyott rá. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 122 -

Végül Cade hátrahúzta csípőjét, s döfött egyet azt csikorogva: - Az enyém... Holly felkiáltott fájdalmában. De hallotta saját hangját: - Még egyszer! - Hosszas visszahúzódás után Cade még keményebbet taszított rajta. A testében szétáramló gyönyör kirekesztett minden kellemetlenséget, ahogy Cade újra meg újra meghágta. A felét sem értette annak, mi történik, csak azt, hogy sebesen peregnek az események. Kezdett átváltozni: karma begörbülve vájt a démon izmos farába, hogy még gyorsabb tempóra sarkallja. Lihegett, elektromosság töltötte meg a levegőt. Cade is változott, nem csak külsőleg. Agressziója elhatalmasodott rajta, modora durvább, követelőzőbb lett. - Még többet... be kell venned belőlem. Mélyebbre kell engedned! - Faragatlan és állatias lett, s Hollytól is ezt várta. — Még mélyebbre! — Keményet lökött rajta. Holly boldogan felsikoltott. — Feszítsd meg a hátad! Holly megfeszítette a hátát. Cade felemelte a csípőjénél fogva, és felnyársalta a szerszámára. - Ó, igen! Fél kezét a fürtjeibe gabalyítva tarkón ragadta Hollyt. Másik kezét a nyaka köré fonta, a fenekébe markolt, és kipirultán magához szorítva meghágta. A fülébe recsegte: - Beveszel jó mélyen... és akkor elélvezek neked. Holly a karjaiban tekeregve, nyögve fogadta a szavait: - Cadeon... Olyan heves gyönyör járta át, hogy szinte már fájt. Ráadásul ismeretlen volt, mintha sosem lett volna szexben része. Sosem hitte volna, hogy ilyen súlyosan húzhatja le sajgó tojása. Sosem csikorgatta még a fogát a szerszámában növekvő ondó lüktető nyomásától. Holly ölének nedves szorítása a magját követelte. Teste lángolt... Rávetette magát, mellkasa kemény mellbimbóinak dörzsölődött. Holly megfeszítette a hátát, mellét kidüllesztette. Elementáris erő hajtotta. Tekintete a Holly nyaka és válla közt feszülő selymes bőrre, közvetlenül a fénylő gyöngysor vonala alá szegeződött. Holly... nem bírom tovább! Akkor rajta! Az enyém!— Agyara a lányba merült. Holly karja elernyedt feje fölött, teste elnémult Cade rohama alatt. A gyönyörtől sikítva tehetetlenül elélvezett. Öle Cade szerszámára szorult, s görcsös rángásokkal próbálta kicsikarni magját, amit végre megadhatott neki. Cade önkéntelenül vicsorogva harapta, és közben folyamatosan pumpált. A sajgás, a nyomás, a lüktetés benne... Majd megőrült, hogy kilövellhessen, döngette, morgott, hajtotta-űzte a vágy. Végül elengedte Holly nyakát, üvöltve hátrakapta fejét, és magja kezdett kiáramlani. Erejétől a háta ívként feszült meg, s hullámokban spriccelt ki belőle. A magáévá tette. Holly az enyém... végre. A lányra roskadt, megjelölt nyakán zihálva szedte a levegőt. Mikor magához tért, felpattant, hogy lássa, milyen komoly sérülést okozott, nyelve hegyén ott volt a bocsánatkérés. - Holly, én... - Holly arcát látva belészorult a szó. A lány még jobban kiéhezett rá, mint korábban. -Csak ennyi telik tőled- kérdezte Holly dorombolva Cade szeme elkerekedett, majd összeszűkült- Ó több is telik, babám –Nyakszírten ragadta- Sokkal több. Cade Felszisszent, szerszáma lüktetni kezdett a lány ölemben- Később majd finoman, lassan is


- 123 -

csinálom, de momentán úgy istenigazából el kell, hogy döngesselek hadd lássam mennyit bír a szexi kis tested…. -Tarts lépést, démon! 39. FEJEZET Clade kimerítette Hollyt. A lány békésen aludt mellette, karcsú karja a mellkasán átvetve, míg Cade a haját fésülte ujjaival. Cade kegyetlenül elbánt vele, újra és újra a csúcsra jutatta. De azt akarta, Holly örökké emlékezzen erre az éjszakára. Puszit nyomott a vállára, ahol belémárt, boldogan látta, hogy gyorsan gyógyul. Holly átváltozása valóban befejeződött. Halhatatlanná vált. Az ö kis halhatatlanjává. A magáévá tette. Nem volt visszaút, ha akarta volna sem. De nem akarta. Reggel tudni fogja, miért nem bölcs dolog, amit tettek, egyelőre azonban kizárt minden kétséget, s kiélvezte az éjszakát. Örömmámorban úszott, az elmúlt fél órában alig lehetett letörölni arcáról a vigyort. A szende Miss Ashwin jól hazavágta, a vén démonnak a térde is elgyengült, mint valami pelyhes állú sihedernek. Holly zabolátlan volt, nem fogta vissza magát. És még a finom kis gyöngysorát is viselte. Sosem hitte volna, hogy ilyen teljesség töltheti el. És ha teherbe ejtette? Ismét elvigyorodott. A nőm és a kölyköm. Ha Holly úgy látja, hogy ő próbára teszi a türelmét, mit fog szólni egy démonsarjhoz? Mondjuk Valkűr lányokhoz és démon fiúkhoz... Megcsörrenő telefonja visszarántotta a kopár valóságba. Kivonszolta magát az ágyból, s felvette. Sejtette, ki hívhatja. Rök naponta többször jelentkezett. Egyszer sem jó hírrel... Cade beleszólt: - Na, mi újság? - Nem sok. Mintha állandóan súgnának Néominak, valahányszor becserkésszük. Vészesen közelgett a határidő. Minden egyes nappal, amikor csapatának nem sikerült lecsapnia a vámpír menyasszonyára, Cade reménye tovább apadt. Tartsa embereit a városban, hogy tovább kutassanak utána? Vagy vágjon bele eddigi legrázósabb vállalkozásába, és intézzen támadást a varázsló erődje ellen? - Szánjunk még rá hét éjszakát. - Boldog... vagyok? - kérdezte Holly fennhangon. Igen, a kunyhóban töltött elmúlt hét során boldognak érezte magát. Elégedettnek. Rendet rakott, míg várta, hogy számítógépe a kocsiban töltődjön, ám nehezen szentelt figyelmet a takarításnak. Eletében először. És lehet, hogy ez több puszta boldogságnál. Szüleinek olyan ritka szerelem adatott meg, amilyenről csak könyvekben olvas az ember. Talán ismét megtörténhet, gondolta Holly. Talán megtörténhet... velem. Démonja egy órája volt távol — jéghorgászni ment —, már most hiányolta, hiányolta morajló hangját, súlyos lépteit. Majd elepedt mámorító illatáért: a csípős hideg, fenyő és Cadeon keverékéért. Cadeon korábban leszögezte: - Ha én hajlandó vagyok vesződni azzal, hogy kifogjam, megpucoljam és megfőzzem a halat, te hajlandó lezszel venni a fáradságot, hogy elfogyaszd! A kedvéért megpróbálja. Múlt héten Cadeon fantasztikusan viselkedett. Mellette megtapasztalta, milyen az, amikor az ember napját szeretkezések szakítják rendszeresen félbe. Ami azt illeti, bárhol volt, megtalálta és a magáévá tette. Cade kielégíthetetlen szeretőnek bizonyult. Még álmában is izgalomba jött. Holly hátsójának szorult erekciiója megkeményedett, gyengéden a fülébe morgott és nekinyomakodott. Holly nemegyszer felkeltette egy alapos répázásért, mely Cadeont láthatóan végtelen örömmel töltötte el. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 124 -

A legfurcsább dolog, amit a szexszel kapcsolatban megtapasztalt, az volt, hogy egyetlen bizarr hóbortja sem akadt. Ez volt életének egyetlen normális területe. Már amennyiben normálisnak nevezhetjük, hogy egy démon iránt táplált emészthetetlen szenvedélyt. Cadeon folytatta a képzését, gyakoroltak a karddal és a gyémánttal. Tízből háromszor képes volt elszakítani róla a tekintetét, de csak ha a számítógépével fenyegette. Vadászósdit és bújócskát játszottak. Éjszakai látása szinte tökéletes volt, s a megkésett gondolat könnyedségével szökkent hat méter magasba. Cade megtanította, hogy tűlevéllel dörzsölje be magát, így rejtse el az illatát, s néha már annyira sikeresen lopakodott, hogy a végén őt is becserkészte a fák mögül. Közben folytatta a munkáját, erejét megfeszítve dolgozott a kód befejezésén, hogy mire útjuk a végére ér, maradéktalanul élvezhesse démonját. Csupán két dolog háborította boldogságát. Az egyik Cade titokzatos telefonálgatása volt. Hallotta a szabadban, hogy démon nyelven felcsattan, látta, hogy fel-alá járkál a lucfenyők között. Aztán, amikor bejött, mindig hűvösen távolságtartó volt, időbe telt, mire ellazult. A másik a jövőhöz való hozzáállása volt. Egész Kanadán át tartó heves udvarlása... alábbhagyott. Jóllehet a magáévá tette, nem beszélt a jövőről, kerülte a témát, valahányszor ő felhozta. Ez eleinte aggasztotta, azon töprengett, mivel okozhatott Cade-nek csalódást, mivel bánthatta meg. De ez olyan nevetséges volt. Jók voltak együtt, jobbak, mint külön-külön. Nem, Holly biztosan tudta, hogy Cade éppannyira vágyik rá, mint ő rá. Érthetetlen... - Hiányoztam, tündérem? - kérdezte Cade az ajtóból. Holly felpattant és a karjába ugrott. - Rettenetesen. - Meglepetésem van számodra. - Hadd találjam ki: egy hal? Cade megrágcsálta Holly füle hegyét, amibe a lány mindig beleborzongott. - Cihelődj fel és gyere ki! Szép idő van. A meglepetést egy ágról függő, hóval tömött jutazsák jelentette. -Tyű, az anyját, Cadeon! Én semmit sem vettem neked. - Ezen fogod gyakorolni a vívást. Holly elnéző sóhajjal vonult be a kardért, bár titkon éIvezte az edzést. Míg Cade a fogást tisztogatta, utasításokat adott neki. — Döfés, védés, ellendőfés, blokkolás oldalról, csapás. Szép. Ez az, tündérem. Holly még a száraz, sarki levegőn is megizzadt. Vívása sokat javult. Cadeon elismerte, hogy jobban vív néhány harcosnál, akikkel megküzdött a csatatéren. Holly nem tudta, igaz-e, amit mond, azt azonban belátta, hogy többé nem lesz nevetség tárgya. -Alattomos vívótechnika - mondta Cade. - Két példát! Holly kardsuhogtatás közben sorolta: - Megzavarom az ellenség látását, homokot szórok a szemébe, vagy az arcába hajítom a kabátomat. És a másik, megsebezhelem az ellenfél támadólábát. - Miért? - Hogy a vérét ontsam, mert a vér erő. - Nagyon jó. És akkor most nézzünk valami újat. Néha el kell viselned egy-egy ütést, hogy lásd, mi van az ellenfél tarsolyában, vagy hogy elhitesd vele, hogy gyenge vagy - folytatta. - Ilyenkor elbízza magát, különösen egy magadfajta pöttöm csitrivel szemben. Holly bólintott. - Mímelhetsz sebesülést. Például vonszolhatod a Iábad, hogy elaltasd a támadód éberségét. Adsz egy kicsit, hogy aztán sokat vegyél. Holly megdermedt, agyában cikáztak a gondolatok. Ó, istenem, ez az! - Mi az?


- 125 -

- A kódom. Hogyan különböztessem meg a barátot az ellenségtől! Adok egy kicsit. A kvantumkriptográfiáhan nem lehet bemérni vagy lenyomozni egy kétszemélyes dialógust anélkül, hogy megzavarnánk a rendszert, vagy fel ne fednénk a kívülállónak... - Ohkm, igen? - Ha tudod, hogy ott a hacker, beengeded! Hadd vigye az adatokat! Mert ettől még agresszívabb lesz, és jön a NyEB-bel, te meg az összes gépét kiiktatod. Nincs szükség feltörhetetlen kódra. Csak megfertőzöd a saját adataidat úgy, hogy mihelyt távozik a rendszeredből, nem éli túl. Törli magát minden mással együtt. - Szaladj! - vetette oda Cade. - Ne fecsegj tovább, vidd fel a gépedre! Holly kacagva futott a laptopjáért. - De ne feledd - szólt utána a démon -, a szex egyértelműen segíti a matekozást. Ergo... Aznap este később összebújtak az ágyban. Holly ujjával Cade mellkasán rajzolgatva mondta: - Mintha vonakodnál Groothoz menni. - Csak miattad siettem ezelőtt. Van még néhány nap teliholdig. És ha erőltetett menetben hajtunk, alig egy nap oda az út. Most, hogy Valkűr maradsz, van időnk. - Akkor beszélgessünk. Mesélj még magadról, például miért hiszed, hogy te vesztetted el a bátyád koronáját? Cade-nek tetszett Holly megfogalmazása, mintha nem hinné, hogy így történt. - Torninba kellett volna mennem, Rothkalina fővárosába, hogy államfőként helyettesítsem Rydstromot, míg vissza nem tér a vámpírhordával folytatott háborúból . Nem mentem. Elégedett életet éltem a nevelőcsaládommal, és szükségük volt rám. - Ezért hibáztatnak? — hitetlenkedett Holly. - Omort a gyengeség jelének tartotta, és támadást intézett. - Cade próbált szabadulni a bűntudattól, győzködte magát, hogy ezer és ezer tényező játszott közre. Ám a hosszú évek során folyton azt tapasztalta, a legkisebb döntés vagy cselekedet katasztrófához vezethet. - Várj csak, nevelőcsaládot mondtál? Voltak mostoliatestvéreid? - Igen. - Nyelt egyet. - De mindüket lemészárolta Omort hadserege. - Ó, istenem, Cadeon, annyira sajnálom. - Feltámasztottak támadtak a tanyánkra. - Olvastam róluk. A varázsló feltámasztja a sírból és újraéleszti a holtat, ugye? Cade bólintott. - Mivel eleve holtak, nem lehet őket elpusztítani. - Akkor hogyan küzdesz ellenük? - Csak akkor végezhetsz velük, ha megölöd a varázslót. Ami elég nagy gond, mert Omortot nem lehet egyszerű lefejezéssel vagy természetfeletti hővel elintézni. Holly azt kérdezte: - A nevelőcsaládod halála miatt is magadat vádolod? Cade komoran bólintott. Holly szomorúan nézett rá, úgy kérdezte: - Kilencszáz éve cipeled ezt a nagy bűntudatot? Nem azt mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít? Cade a szemébe nézett. - Hazugság. - Harcolni akarok - mondta Röknek, miután Hollyt elnyomta az álom. - Mozgósítsd a csapatot! - Biztos? Gondolj csak bele, hány, de hány apróságon csúszhat el a támadás. Egy nőért teszed kockára a fivéred életét és a királyság szabadságát. - Nemcsak egy nőért! A nőmért!— Ma este jött rá, ha Hollyt baj éri miatta, akkor ugyanazt a baklövést követi el, amivel ezer éve vádolja önmagát: cserbenhagyja a szeretteit. - Adj még egy estét! - javasolta Rök. – Tizennégy órán belül megszerezzük a koordinátáitokat, ha kell. Keressék tovább a halandót, vagy előrenézzenek? - Nem, kifutunk az időből - felelte Cade. - Nem kockáztathatok. Háborúzni fogunk. Miután letették, bemászott ismét Holly mellé, és elnézte, ahogy békésen szunnyad. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 126 -

Vajon mi zajlik abban az elképesztő agyában, hogy ilyen bizalommal fordul hozzá? Harcos kódokról és szabályokról álmodik? Vagy talán róla? Holly mélyen aludt abban a biztos tudatban, hogy Cade minden bajtól megvédi. Cade megcirógatta a karját a kézfejével, s a fülébe motyogta: - Harcolni fogok érted. 40. FEJEZET — Hogy a pokolba érted, hogy nem tudsz idejönni? — bömbölte Cade a telefonba. A határidő másnap járt le. — Kibaszott kufár vagy, és én készen állok a háborúra!- A jégutat totál elfújta a szél számolt be Rök. Üvöltenie kellett a tomboló szélviharban. - Egyedül azon át vezet az út oda. — És ha nyugatra kerülnél, hogy felérj északra? — Cade idegesen rótta a köröket a hóban a lucfenyők között. - Kerülhetnénk, de nem érnénk oda időben. -Akkor illanj ide... — Csak akkora távot illanhatunk, amíg ellátunk, ez pedig momentán fél métert jelent - közölte Rök. Cade ajtócsapódást hallott, majd a háttérben elhalkult a süvítés. - A hófúvások betesznek a látótávolságnak. Már kerestem helikoptert. Egy napba telne oda felérni. Cade egy fába bokszolt. - Sajnálom, haver, de magadra maradtál. El kell vinned a nődet Groothoz, hogy megszerezd a kardot. Nincs más választásod. Igenis van más választásom! Basszák meg a nemesi címet! Basszák meg az önfeláldozást. Az nem én vagyok! Régebben ís így fordított hátat. El akarok menekülni Hollyval! Tudott egy módot, hogyan szabadítsa ki Rydstromot Sabine karma közül. És akkor végre megtanulja a fivére, hogy korona nélkül éljen! Rök folytatta: - Nem azt mondom, hogy ténylegesen szolgáltasd ki Hollyt. - Már azzal veszélybe sodrom az életét, ha Groot közelébe viszem. Nem tehetem ki ennek. Nem fogom kitenni... - Nézd, nem akartam szólni, de több forog kockán, mint hiszed. Rydstrom eltűnésének és az utazásodnak a híre kipattant. A királyság démonai várják, mi sül ki belőle. Cade, készen állnak rá, hogy háborúzzanak! - Hogy érted? - Népüket olyan brutálisan elnyomták, hogy lázadni sem maradt erejük. - Ha megszerzed a kardot, azt jelnek veszik, hogy lázadást lehetne szítani. Szimbolikus jelentőséggel bír a kard, gyűjtőpont lett belőle. Az emberek látni akarják, képes-e a Woede egyik fele kézben tartani a dolgokat, ha a másik veszélybe kerül. Mintha nem lenne elég nagy a nyomás... - És meg kell mondanom, vagyonokat tesznek fel fogadásokon, beváltja-e a fekete bárány a hozzáfűzött reményeket. íme, tehát a stratégia: meggyőzöd Grootot, hogy csak leadod az árut, cserébe megkapod a fizetséget, és elhúzod a csíkot, különben semmi sem lesz a kardból. Szóval, meggyőzöd, aztán a saját kardjával fejezed le. —Tudod te, mennyi mindenen elbukhat egy ilyen terv? - Rendben, mondjuk, gyanút fog, és az őrségével kísértet ki - folytatta Rök. - Akkor viszont felveheted teljes démoni alakodat, hogy megvédd a nődet. Egy hadsereggel is elbírnál. És úgy kihozhatod. Tégy úgy, mintha üzletelnél, szerezd meg a kardot, és gyilkold meg Grootot, olyan könnyűnek tűnt. — És ha valami balul üt ki, Holly fizeti meg az árát - vetette ellen Cade az arcát dörzsölve. - T e megtennéd a helyemben? — Ne kérdezz! Nem igazán világos számomra, mit élezhetsz iránta, ha képes vagy egyáltalán fontolóra venni, hogy őt válaszd a nép, még kevésbé, hogy a fivéred élete helyett. Cade arra született, hogy megvédje a nőjét, most mégis azt tervezte, hogy veszélybe sodorja. És elkövesse a végső árulást. Hogy meggyőzze Grootot arról, hogy szokványos üzletről van szó, szívtelen kufárt kell alakítania. Aki átver egy naiv kislányt. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 127 -

Ami persze több ponton helytálló volt. Rök hozzátette: - Száműzetésed óta nem látogattál Rothkalinába, én viszont igen. És... rosszul állnak a dolgok. Sokan számítanak rád. Cade nyelt egyet. Most végre, ennyi év után, itt a lehetőség a vezeklésre. - Rydstrom szintén számít rád. A fivéred e pillanatban is azért könyörög, hogy sikerrel járj. Pedig a fejét tenné rá, hogy nem fogsz. Cade-ben kéretlen emlék tört fel egy régmúlt estéről: a gyötrő kín és bűntudat estéjéről, a sosem ismert fájdalom estéjéről. Amikor nevelőcsaládját temette, akkor lelt rá Rydstrom. Szó nélkül felkapott egy ásót, és vállvetve dolgoztak. Épp előtte vesztette el a koronáját, ám szó nélkül segített neki túljutni addigi élete legnehezebb feladatán... *** Cade visszament, elnyújtózott Holly mögött, és meleg, csupasz testéhez ölelte. Szokás szerint szorosan magához húzta. Odakint üvöltött a sarki szél, csapkodta a kunyhót, Holly mégis biztonságban érezte magát, akit megvéd az ő nagy démonja. Meg sem fordult a fejében, hogy még egyszer nélküle aludjon. Elalvás előtt azt gondolta: Szerelmes vagyok Cadeon Woede-ba. 41. FEJEZET Kora reggel útra keltek, az első néhány órában keveset szóltak, míg erőltetett menetben északnak tartottak. - Mi baj? - kérdezte Cade végül Hollytól. – Nagyon csendes vagy. — Azon töprengett, sejt-e valamit. A múltban gyanakodott rá. De az ösztöne azt súgta, most, hogy Holly fejest ugrott a kapcsolatukba, maradéktalanul bízik benne. Amitől még lesújtóbb lesz számára ez az egész. - Csak sajnálom, hogy el kell jönnünk - mondta. - Lehet, hogy visszafelé is bevackolhatnánk magunkat egy hétre. Megtaníthatsz jéghorgászni. Cade elfordította tekintetét. Azt felelte: - Igen, talán. Megadta Níx, hogyan érheted el? - Nem, miért? - Nem ártana, ha megmondaná valaki, mit kellett volna tenni, csak éppen előre. - Gyomra görcsbe rándult, azon tűnődött, helyesen cselekszik-e. Lehet-e egyáltalán ilyen helyzetben helyesen cselekedni? Léptennyomon csalódást okozott másoknak. Helytelennek tűnt becsapni és bántani Hollyt, helytelennek a fivére szabadságát kockára tenni, helytelennek az egész királyság akaratát figyelmen kívül hagyni. Lelki szemei előtt már látta Holly arcán az átverés fájdalmát. Képes lesz magán tartani a közöny álarcát, amikor soha életében nem akart semmit nála jobban... ? Bármiféle út volt eredetileg, ahol hajtottak, a táj hegyvidékesre fordultával primitív ösvénnyé silányult. Néhány mérföldenként meg kellett állniuk, hogy félrevonszolja a kidőlt fákat a kocsi elől. Annyira kicentizte az idejüket, hogy bármilyen fennakadás a vesztüket okozhatta. Egyik fele azt kívánta, bárcsak lekésnék a határidőt, reménykedett, hogy valami, bármi megakadályozza, hogy kiszolgáltassa Hollyt, kiveszi kezéből a döntést, és nem neki kell határoznia. Aztán eszébe jutott fivére, és megrohanta a bűntudat. Holly felkapta a fejét. Miután idegőrlő órákon át négykerék- meghajtással küzdötték magukat egyre mélyebbre a hegyekben, az út kezdett javulni. Mire tényleg útformát öltött, a sűrű lucerdő kisebb völgyre nyílt. Még nem volt két óra, vagyis a Nap még nem nyugodott le, s kigyönyörködhették magukat a káprázatos tájban. Tajtékzó folyó rohant át a völgyön. Fejük fölött pára kavargott, s fátyolként lepte be a völgyet. Cadeon a volánra hajolt. - Itt mindennek kopárnak kéne lennie, a folyónak meg fagyottnak. A nyír és rezgő nyár azonban még nem hullatta le levelét, és hónak nyoma sem volt. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 128 -

— Lehet, hogy saját mikroklímája van. Olvastam, hogy a forró vizű források megolvasztják maguk körül a környezetüket. — Igen, talán - felelte Cade, de figyelme máshol járt. Követték a folyóval párhuzamosan futó utat. - Nézd, egy kisváros - mondta Holly. Elgondolkozott. Szellermzros. — Többé nem ejtette ki e szót olyan könnyedén. - Régi szénbányászfalu. Láttam idefele az akna bejáratát. Groot biztos itt tanyázik valahol, hogy fűthesse a kohóját. Egy meglepően jó állapotban lévő táblán az állt: Prosperity, ÉNyT, alapítva: 1902-ben, népesség 333fő. A víz mentén negyven-ötven ház állt, mind a tizenkilencedik század elejéről való. Oldalt és felül zsindellyel fedték őket, hátborzongató, díszítetlen kvéker stílusukban zordan meredeztek. Hónak ugyan híre-hamva sem volt, de mindent vékony, áttetsző jégréteg fedett, mint valami lakk. - Ez a hely szó szerint megfagyott az idők során. Miért hagyták itt a falusiak? Csődbe ment a bánya? - Nem hagyták itt - jegyezte meg Cade halkan. Befordult a főutcába. Holly csak ekkor vette észre a szélesre tárt vagy csámpásan álló, kifeszített sarokvasakon függeszkedő ajtókat. Kiszúrt néhány antiknak tűnő, ledobott biciklit az utca kellős közepén, mintha gazdáik fejvesztve menekültek volna. - Cadeon, mi van itt? - Wendigók. Itt támadtak. Hallottam, hogy nyüzsögnek a környező hegyekben. Természetes határt képeznek Grootnak. - Olvastam róluk. Valaha emberi lények voltak, de kannibállá váltak. Hullákat fogyasztanak. Sőt... élő embereket. Cade bólintott. - A ghoulok unokatestvérei, ki vannak éhezve a húsra, és súlyosan fertőzők, még halhatatlanokra nézve is. Elég egyetlen harapás vagy karmolás. - Hogyhogy? - Karmuk és agyaruk mérget bocsát ki. - Mennyi időbe telik az átváltozás? - Három-négy nap - felelte Cade. - Elég időbe ahhoz, hogy az áldozat rájöjjön, mi történt vele, és megbékéljen, aztán döntsön, mit tegyen. - Tessék? Hogy mit tegyen? Feleletképpen Cadeon az utca szélén magasodó nyírfára bökött. Again foszladozó kötelek libegtek. - Ennyi idő múltán is itt vannak a wendigók? - Valószínűleg. Ha kell, megélnek állati húson. Közeledtek a templomhoz. - Az szennyezte be a kápolnát, aminek látszik? - Az épület még mindig hajmeresztően érintetlennek mutatkozott az oldalsó részén. A bejárat előtt azonban vörös fröccsenés ágazott el jól kivehető sugarakban legalább öt méter magasan. Cade bólintott. - Vér. - Ó, istenem! - Az életben maradt, nem fertőzött falusiak valószínűleg abban a templomban barikádozták el magukat. Csálén állt az ajtaja. Nem sokkal mögötte Holly felfedezett néhány egymásra halmozott padot. Cseppet sem esett nehezére elképzelni, mi történhetett. Mihelyt az ostromzár első vonala elesett, a bent szorult emberek saját védelmük csapdájába estek. A wendigók alighanem kirángatták a sikoltozó falusiakat, és várakozó társaiknak vetették őket... - Cadeon, bár nem áll szándékomban újra ember lenni, örülök, hogy elhoztál ide. - Miért? - kérdezte Cade csaknem élesen. - Hátha szükséged lesz rám, hogy fedezzem a hátadatfelelte Holly. Értetlenül látta, hogy a démon bütykei elfehérednek a kormányon. Épp szétnyíltak ajkai, hogy megkérdezze, mi baj, .miikor Cade megelőzte: - Ott van Groot erődje. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 129 -

A pára tisztulni kezdett. Fenséges, legalább százhúsz méter magas vízesés tárult Holly szeme elé. Közvetlenül fölötte... kastély a zuhatag peremén. A víz fölött öt torony kapcsolódott a központi fellegvárhoz. Felette kőkürtő ontotta a szürke füstöt. A távolból is kivehető volt a roppant kohó. - Ezért nem fagy meg a folyó, és úszik annyi pára – jegyezte meg Cade. - Felmelegíti a vizet... - Cadeon! - Holly nyelt egyet. - Az utca végén. Szerintem láttam valamit rohanni! 42. FEJEZET Cade is felfigyelt rájuk. A wendigók csapatokban cserkészték be áldozataikat, és most rájuk vadásztak. - Még mindig követnek? - kérdezte cikázó szemmel. -Aha. Az út meredek emelkedőn vitt fel, egyre magasabbra, egyre közelebb kerültek a fellegvárhoz. Cade bekapcsolta az ablaktörlőt, a zuhatag párája vízfüggönyszerűen megsűrűsödött, míg fölé nem értek. A Nap nyugovóra tért, a telihold emelkedni kezdett, mire a kapuhoz értek. Vasdárdák mutattak kifelé, mint valami ódivatú védősánc, de Cade látta, hogy szerelvényhez vannak csatlakoztatva. Gyanította, hogy beindulnak, ha háborgatják őket. A főkapu magas volt és bonyolult. Egyik része sínen gördült, a másikat egy szerkentyű emelte fel és engedte le. A furgon közvetlenül aláért, mire a két rész épp csak annyira nyílt ki, hogy átférjen rajta, aztán centikkel a hátsó lökhárító mögött bezárult. Bent voltak. Perceken belül kezdődik a tánc! - Kizárt, hogy a wendigók bejussanak ezen a kapun. -Lazíthatsz - mondta Cade. Gondolatban megvonaglott az arca Az útnak ez a része végtelennek tűnt számára. Keze nyirkosán tapadt a kormányra, s minden pillanatban kísértést érzett, hogy visszaforduljon. Mégsem fordult. Inkább leparkolt a kolosszális beljárati ajtó előtt. A vasajtó több emelet magasba nyúlt, és embernagyságú lobogó fáklyák keretezték. Cade felkapta kardhüvelyét, és a hátára csatolta. Holly kérdő tekintetére válaszul azt mondta: - Arra az esette, ha sietve kéne szednünk a sátorfánkat. A vízesés felől fülsüketítő robaj hallatszott, amikor kiszálltak. A csikorgó ajtó azonnal feltárult, mintha önálló akarattal bírna. - Készen állsz? - kérdezte Cade felemelt hangon, hogy túlkiabálja a zuhatagot. — Készen, essünk túl rajta! Belépett Hollyval az üres előcsarnokba. Senki sem fogadta őket. Az ajtó bezárult mögöttük, s egy másik nyílt a csarnok túlsó felén. Más választásuk nem lévén, követték az egyetlen utat, mely egyre mélyebbre vezette őket a kastély szívébe. Lépteik visszhangot vertek a kőburkolaton. Cade-et, bármennyire is megvetette Grootot, hadászatilag lenyűgözte a kastély elrendezése. A helyiségek tagolása megvalósult védelmi álomnak bizonyult. Öt csarnok helyezkedett el X alakban, s mind keskeny védőfolyosókkal csatlakozott középen a fellegvárhoz. Csak egy csarnok helyezkedett el talajszinten. A másik négy ember alkotta támpilléreken és vízben álló természetes oromzaton támaszkodott. Ha Grootot támadás éri, lerombolhatja a lenti csarnokból vezető védőfolyosót, s a többi elérhetetlen lesz. Ha az ellenség úgy dönt, a víz felől támad, legalább két csarnok védve van, mert közvetlenül a vízesés szélén helyezkednek el. Az áramlat ereje pedig lehetetlenné teszi, hogy bárki megközelítse. Levegőből sem lehetne támadni. A kohó olyan sűrű füstöt eregetett, hogy teljesen beburkolta felülről a kastélyt. Áthaladtak a távolabbi ajtón, mely kivezette őket a víz fölé egy védő folyosóra, mely a kohóval állt kapcsolatban. Cade átpillantott a kő mellvédre. Alattuk iszapos víz zúdult le legalább százhúsz métert, irtózatos örvényeket kavarva és habot köpködve. Olyan fültépő volt a zaj, hogy kiabálni kellett.


- 130 -

A fellegvárban a kovácsműhelynek hatalmas bemélyedő bejárata volt, mely kinyílt, mint egy raktár ajtaja. A hely zsúfolásig megtelt kovácsszerszámokkal: fogókkal, feszítővasakkal meg egy gépkocsi méretű üllővel. A roppant kohóban lobogott a tűz. A kohó nyílásánál közvetlenül csipkézett mellvédfal emelkedett. A fellegvárban hosszú, félhomályban úszó csarnokba léptek. A falak mentén Cade opálos fényű zseblámpát idéző, ragyogó fehér szemeket látott. Orrát rothadás bűze csapta meg. - Mik ezek? - súgta Holly. - Feltámasztottak — recsegte Cade. Imatra szólt róluk. Állkapcsa megfeszült, mert arról elfelejtett említést tenni, hogy százával tolonganak. - Azt hittem, csak gonosz varázslók támasztják fel a holtakat - jegyezte meg Holly. - Náluk ez megszokott dolog - felelte Cadeon. - Mind használják őket. A feltámasztottak bőre bűzlött, testük a rothadás különböző fázisában volt, s mindegyik halántékát undorító dárda hasította keresztül. - Mi az a dárda? — Dunsztom sincs - motyogta Cade. — Sosem láttam még ilyet. A nyíló és záródó ajtók végül egy dolgozószobába vezették őket, ahol plüss szőnyegek, gazdag faburkolat és hívogató tűz várta őket. A kényelmes szobából már csak egy pipázó angol hiányzott, aki klasszikusokból tart felolvasást. Holly mindazonáltal így szólt: - Egyáltalán nem tetszik ez a hely. — Nekem sem, babám. Néhány perccel később hatalmas, izmoktól duzzadó férfi sétált be hat feltámasztottól követve. — Groot? - kérdezte Cadeon hitetlenkedve. Holly megértette hitetlenkedését. Ö maga is törékeny, fehér hajú varázslónak képzelte Grootot egyenesen A gyűrűk úrából. Ehelyett egy avítt nadrágos, tunikás, izmoktól duzzadó behemóttal volt dolguk. Nyilván a sok kovácsolástól vált belőle ilyen markos legény. Betegesen sápadt bőre fénylett, mintha évek óta csak a tűz fénye érné. — És te vagy a hírhedt Királycsináló Cadeon — szögezte le a varázsló. Mélyen ülő, fakó szeme Hollyra villant. - Üdvözöllek otthonomban, Holly. Kohász Groot vagyok. Mézes-mázos modora volt, és szúrós... vagy inkább önelégült tekintete. Holly öntudatlanul Cadeonhoz hátrált. Ez az egész hely nem stimmelt, elbátortalanította. Minden porcikája azt súgta, ez az ember a velejéig gonosz. - Nálad van a kard? - kérdezte Cadeon. - Igen. - És megöli Omortot? - A Szövetségre fogadom, és sok sikert kívánok hozzá. Melegen remélem, hogy jó hasznát veszed! – Szenvelgő hanghordozása köszönőviszonyban sem volt tagbaszakadt megjelenésével. — Szeretnék végre egyszer egy évszázadban kimerészkedni innen. Groot Hollyra mosolygott. — Hogy kivigyem az új menyasszonyomat. Miért bámul rám? - Cadeon...? - dünnyögte. Mivel Cade nem válaszolt, rápillantott. És olyasvalakit látott, akit sosem ismert. Többé nem csupán pimasznak, hanem egyenesen gonosznak látszott. - Mi ez az egész? - kérdezte Holly, a félelemtől összeszorult a gyomra. - Üzlet. Bocs, babám. Nekem a kardra van szükségem, Grootnak meg az Edényre. Hollynak leesett az álla. - Az Edényre? – ismételte bambán. Ez nem lehet igaz!Ez nem lehet igaz! - Megetetted? - kérdezte Groot. Cadeon rávágta: - Bőségesen, naponta háromszor. Hollynak eszébe jutott, hogy biztatta Cadeon, hogy egyen. Most már tudta, miért. Hogy termékeny legyek a gonosz varázslónak. Nem kapott levegőt. - Szóval nem változhattam viszsza Valkűrből? Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 131 -

- Nem. Csak az együttműködésedre volt szükségem, hogy elhozzalak megbízómnak. Ó, istenem... ó, istenem. Lélegezz!- Egy üzleti tranzakció... része voltam? - Igen, pontosan. Groot közbeszólt. - Az oltalmazod eladott téged. Egy fegyvérért. - Csettintett göcsörtös ujjával, mire a bűzös, imliadó katonák karon ragadták. - Vigyétek a szobámba! -Cadeon? - kiáltotta Holly a válla fölött, miközben kivonszolták. - Ugye, ezt nem gondolod komolyan? *** Cade a fogát csikorgatta, minden erejét megfeszítve küzdött, nehogy utánaeredjen. Amikor észrevette, hogy Groot figyeli, kényszerből vállat vont. — Sose bízz egy démonban, szerelmem... Korábban nem tudta, gyanakszik-e rá Holly. Ahogy most az arcára pillantott, tudta. Tényleg bízott bennem. A végtelenségig megbízott. Holly kapálózni kezdett, de döbbenten tapasztalta, hogy a feltámasztottak szorításában moccanni sem bír. Könnyek szöktek a szemébe. Cadeonnak Holly látványára mintha tőrt döftek volna a szívébe. Szedd össze magad, még öt percre! Amíg vele van a varázsló, addig nem bántja Hollyt. Groot nekem adja a kardot, megölöm és kiszabadítalak. Együttfogunk elmenekülni innen... Az ajtó bezárult Holly mögött. Cade nagy nehezen levegőt vett. - Páratlan szépség - sóhajtott fel Groot. — így sokkal élvezhetőbb lesz. Cade soha életében nem akarta még ennyire kitekerni senki nyakát. Ez a beteges faszfej azt hiszi, megkaphatja a nőjét, s már csorgatja a nyálát. Groot annak a varázslónak a fivére volt, aki fogva tartotta Rydstromot. Ebben a szent minutumban elhatározta, hogy azzal a karddal küldi pokolra a család minden egyes tagját, amit Groot rögtön nekiad. - A feltámasztottak sokkal erősebbnek tűnnek, mint korábban - jegyezte meg megtévesztően közönyös hangon. - A dárda teszi. Képes vagyok százszorta több erővel felruházni és sokkal pontosabban irányítani őket. Jól jön néhány az embernek. Erősebbek mondjuk egy tomboló démonnál. Lehet, hogy Holly nem gyanakodott Cade-re, de Groot igen. - Nem akarok bajt keverni. Csak kérem a kardot. És már itt sem vagyok. - Rendben. Itt is van - mondta Groot, s a fegyverszekrényhez lépett. Kivette a kardot, és kihúzta hüvelyéből. Megindult Cade felé, majd megtorpant. - Ami azt illeti, inkább tartanám a távolságot, ha nem bánod. - Intett, mintha dobni készülne a kardot. Cade készségesen felemelte kezét, s Groot átpasszolta neki. Amikor elkapta, apró szúrást érzett a tenyerén. Átvette a másik kezébe. Lepillantott, s látta, hogy egy ezüsttövis ágyazódott a bőrébe. Kihúzta, a nyomában kibugygyant a vér. - Mi a lószar ez, Groot? - De tudta, hogy mi... - Nyugalom, démon! Csak egy kis méreg, hogy aludj. Érzékeny rá a fajtád. Épségben ébredsz majd néhány száz kilométerre innen, s nem lesz emléked, amivel viszszatalálhatnál. Páni rémület... tombolás... Cade a varázsló felé csörtetett bömbölve: - Te kibaszott faszkalap! Megetetem a szíved a... A világ elsötétült. 43. FEJEZET A megrázkódtatástól zsibbadt Hollyt átvezették az őrökn egy újabb csarnokon. Minden erejét össze kellett szednie, hogy ne engedjen a fenyegető könnyeknek. Biztosan tudta, ha sírni kezd, soha többé nem hagyja abba. Cadeon becsapta. Csapdába csalta, elhitette vele, hogy visszafordítható az átváltozás. És ügyelt rá, hogyfogamzóképesen szolgáltassa ki egy másik férfinak. Szerette Cade-et, ő meg csak azért színlelte a szerelmet, hogy idehozza. Érdekelte egyáltalán valaha? Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 132 -

Amikor az őrök betuszkolták egy hálószobába, birokra ment velük, de semmire sem jutott, hiába nőtt meg az ereje. Az ajtó hangosan bezárult mögöttük. A helyiséget fekete selyemlepedővel leterített, terebélyes ágy uralta gusztustalan emlékeztetőül, mit szándékozik vele tenni egy tébolyult. Hogy csaphatta be Cadeon ennyire...? Nem, szedd össze magad, Holly! Szemét a ruhája ujjába törölte. Számba kell vennie a környezetét. Igen, rosszul tette, hogy bízott Cadeonban, de ez nem jelenti azt, hogy a kiképzés, amit kapott tőle, ne lenne hasznos, vagy ne lenne rá szükség. Megvizsgálta a terepet menekülőút után kutatva. A bejárati ajtón túl két másik ajtót is talált. A keskenyebb elsőhöz szaladt, ám az zárva volt. Kipróbálta a másikat. Szintén zárva. Érintésre azonban hűsebbnek bizonyult. Biztosan a szabadba vezet. Gondolta. Megzavarta a kastély elrendezése, és amikor idehurcolták, annyira kába volt, hogy nem figyelt eléggé. Nincs menekvés? Akkor harcolni fog. Átfésülte a terepet fegyverért. Tekintete magasan a kandalló felett keresztezett csatabárdokon állapodott meg. Épp ugrott volna értük, amikor Groot belépett. Az ajtó automatikusan bezárult mögötte. Nincs kulcs, amit ellophatna. - Láthatóan elkenődtél. Holly megacélozta hangját, úgy felelte: - Csak nem számítottam rá, hogy ez fog történni. - Milyen enyhén fogalmaz! Groot hitetlenkedve méregette: - Egy kicsit sem? Holly a fogát csikorgatta. Felidézte, mennyire bizalmatlan volt a démonnal szemben a kezdet kezdetén, állandóan ott motoszkált benne a gyanú. De aztán legyintett rossz előérzetére. - Hát, az biztos, hogy a démon nagyon buzgón ígért neked, hogy elnyerje a bizalmadat. Előadta a sors nekem rendelt szöveget? - Holly félrenézett, mire Groot felkiáltott. - Ó, hát persze. - Sóhajtva mondta: - Félek, bedőltél a Szövetség legrégibb trükkjének. Várjunk csak... Felszegett állal nézett rá vissza. – Van rá mód, hogy megállapítsuk, valóban a nője vagyok-e. Bizonyítékom volt rá. - És kitől hallottad, mi a bizonyíték? Ó, istenem. Szíve elfacsarodott. Cadeon egyértelműen hazudott a tomboló démonok fiziológiájának bizonyos .ispcktusairól. Mekkora marha vagyok! A. háta mögött nyilván rettentő jól szórakozott. - Minden, amit mondott, hazugság volt. Könnyebben áll rá a szája, mint az igazságra. - De Níx szintén azt mondta... - Níx? Te bíztál abban a félcédulásban? Sorsokkal játszik. Ez szórakoztatja. Amikor ilyen sokáig élsz, gondolom, egyetlen alkalmat sem szalasztasz el, hogy mulass egyet. Níx is becsapta. -Tehát mindketten tudjuk, miért vagy itt-jelentette ki Groot. - Nem fogod bonyolítani jobban a dolgot, mint feltétlenül szükséges, ugye? Használd az eszed! Játssz vele! Húzd az időt! - Nem. Elegem van a menekülésből. Belefáradtam, hogy rám lövöldöznek. Bárki, aki menedéket nyújt és életben van, momentán jöhet. - Pontosan. Én megvédelek. Sokkal jobban jársz Cadeon nélkül. - Belebetegedtem abba, hogy mindenki átver. Nálad legalább kezdettől fogva világos, hogy nem lehet bízni benned. - Okos Valkűr. És most gondoskodom a démon távozásáról. - Groot a keskeny ajtóhoz lépett, mire az automatikusan kinyílt. Egy irányítóközpont-szerű, zsebkenclőnyi kamrába lépett, ahol két sor tévé és monitor volt, több klaviatúra, valamint minimum négy számítógép búgott. Tereld el a figyelmét!- Szép rendszer. Te aztán ismered az utat a matematikus szívéhez. - Látta, hogy az összes monitoron biztonsági kamerák képei jelennek meg. - Ám elég paranoiás. Groot szórakozottan felelte: - Nem könnyű, ha a világ leghatalmasabb varázslója hidegre akar tenni. - Minek a technológia? Miért nem elég a varázslat? - Ötvözöm a kettőt. - A második sorban egy monitorra mutatott. — A külső kaput misztikus bűbáj védi. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 133 -

Akár tankkal nekironthatnál, fikarcnyit sem mozdulna. Csak innen az irányítóközpontból lehet kinyitni. Holly felvonta szemöldökét a monitorra nézve. - Azok a wendigók. - Idáig követték őket. Hosszú arcuk nyúzott volt, mintha egykor természetes emberi vonásaikat gyurmából formázták volna. Csimbókos hajuk foltokban nőt szürkülő bőrükön. Görnyedt hátukhoz girhes test párosult. Még mindig ruhafoszlányokban jártak. Vörös szemük természetfeletti éhségtől izzott. - Igen, barbárok a kapunál. Kiváló őrök, veszedelmesen védelmezik a völgyet - állapította meg Groot csodálattal telve. - Néhány az elvétve felbukkanó járművek nyomába ered, annyira elepednek a friss húsért. A többség azonban a faluban marad. Friss hús. Holly elnyomta a késztetést, hogy rámeredjen, gyűlt benne a harag. Nem bírta kiverni a fejéből a templomban rekedt falusiakat. Az utolsó dolog, amit látnak, ezek a borzalmas szörnyetegek... Gondolatát félbeszakította a sok monitor egyikének képe. — Ez az... az a kunyhó, ahol laktam? - Ó , igen. Nehogy elhányd magad! Ne öklendezz! - Te kémkedtél utánunk? - Soha életében nem gyűlölt még senkit meg ilyen hamar és ilyen hevesen, mint ezt a seggfejt. - Nem jöttél rá, mi az oka, hogy ilyen ártalmatlan az ellenőrzőpont? Olyan rusztikus, sosem gyanítanád, hogy be van kamerázva. Eredetileg azért kameráztattam be, hogy lássam, nem forraltoke valamit ellenem. De aztán más... haszna is volt. - Göcsörtös kezével felényúlt. Holly erőnek erejével kényszerítette magát, nehogy elhúzódjon az arcát simogató kéz elől. — Minél tovább néztelek, annál jobban akartalak. Megszégyenülés és undor kerítette hatalmába. - Tűkön ülve vártam, hogy leszállítsanak, de előbb a démon akart kiélvezni. Mihelyt elapadtak a könnyei, Holly Groot arcára meredt. - Akkor tisztában vagy vele, hogy akár viselős lehetek a démon gyermekével. - Gyanítottam. Ő valószínűleg hozzám hasonlóan gonoszt nemz. - Igen? - A Szövetségben kegyetlen gyilkosként ismerik. Mindenesetre saját gyereket akarok. Ha terhes vagy, majd gondoskodom róla. - Gondoskodsz...? - Lassan megvilágosodott előtte, miről beszél a varázsló. - Egyáltalán, miért akarsz gyereket? - Hogy enyém legyen a végső gonosz harcosa. Formálni, nevelni akarom. Holly félrenézett, a monitorokat tanulmányozta, próbálta meghatározni a kastély elrendezését, hogy egérutat találjon. Úgy érezte magát, mint egy videojátékban. Első szint: kalapáld el a perverzet. Második szint: foglald le a feltámasztottak seregét. Harmadik szint: csórj egy járművet, és kerüld ki a wendigókat. Ujabb monitor vonta magára a figyelmét. Hunyorgott. - Az ott egy... feltámasztott nő? Azt hittem, csak férfiakat keltenek életre. Groot zavaró mosolyt villantott rá. - Magányos itt az élet. Ez az! Holly öklendezni kezdett. — Tudod, mit? Képtelen vagyok erre. Nincs több kifogás. Te túl visszataszító vagy nekem ahhoz, hogy tovább színleljek. A démon, akiről azt hitte, szereti, egy életre keltett hullákkal háló szörnynek kézbesítette ki. Tim matekosátverése nevetségesen eltörpült emellett. - Ebben az esetben ragaszkodom hozzá, hogy most azonnal fogadd el az ajándékomat. - Kihúzott egy fiókot, és filcbélésű dobozt emelt ki. Mélyén fénylő dárda hevert, új, fényezett vasúti acélaljnak tűnt. - Az meg mire kell? - vonta kérdőre Holly. Groot felállt és megindult felé. - Ezzel váltom fel az akaratodat az én akaratomra. A feltámasztottak fejébe szúrt dárda! - Azt hiszed, hagyom, hogy halántékon döfj vele? - Karma tőrré élesedett. Majd elmetszi ő a húsos torkát ennek a faszkalapnak. Sose habozz! - Csak néhány hónapig fáj, utána örökre benövi a fejed. - Csak a holttestemen át, Groot. Inkább utolsó leheletemig harcolok... Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 134 -

Hirtelen a semmiből ott termett a legnagyobb gyémánt, amit valaha látott. Groot a háta mögül húzta elő a tenyérnyi brilliánst. - Nézd, hogy csillog, Valkűr! Makulátlan ragyogás, tiszta fények. Holly megigézve bámulta. Félre kell néznem! Vagy rosszabb sors vár rám a halálnál. - Ezüstben úszik a szemed - állapította meg Groot kásás hangon. Közvetlenül előtte állt, felemelte a dárdát. - Nyugalom, Valkűr... Holly kinyúlt, elkapta a lába között. Épp akkor szakította el tekintetét, amikor Groot szeme elkerekedett. Groot elejtette a gyémántot és a dárdát, hogy lefejtse magáról a kezét. Holly minden erejét megfeszítve rántott rajta egyet. Azt sziszegte - Csak pár napig fog fájni. Nyugalom! Groot kettégörnyedt. Holly szabad kezével lenyomta az arcát, s felrántotta térdét. Reccs. Groot tompa nyögéssel összeroskadt. Ekkor megperdült, felugrott a csatabárdért, de a feltámasztottak becsörtettek. Groot megkongathatott valami néma vészharangot. - Fogjátok le! - parancsolta a földről véres ábrázatát törölgetve. Horkantott egyet, felmarkolta a dárdát, és ismét felkecmergett. Az őrök mozgásba lendültek. Holly húsz karddalvérttel felfegyverzett feltámasztottat számlált. Több harcos megindult ellene. Menekülnie kellett, de a főbejáratot eltorlaszolták. A másik ajtó az irányítóközpont kamrájába vezetett. Feje az ellenkező irányba fordult. Az egyetlen esély. Odavágtatott, és nagyot kiáltva nekivetette vállát. Az ajtó felpattant. Egy erkélyre viharzott ki közvetlenül a vízesés széle fölött. Valóban a szabadba nyílt. Csapdába esett. Előtte feltámasztottak állták el az utat, nehogy visszajusson. Mögötte... százhúsz méteres zuhanás. Groot átkönyökölte magát az őrségen, kezében fenyegetően meredezett a dárda. Holly a síkos kő mellvédre szökkent. - Gyere le onnan, Valkűr - üvöltötte Groot a robajló vízesést túlharsogva. - Fogalmad sincs, mit csinálsz! Menekülnöm kell. És csak egy út vezet ki innen. Lefelé. Érvelés: Ugorj a vízesésbe, lehet, hogy elveszted a fejed, ami egy halhatatlannak is a végét jelenti. Ha túléled, evickélj egyenesen a wendigók tanyájához, hogy élve faljanak fel. Vagy fogadd el a dárdát. Tényleg képes rávenni magát az ugrásra? — Nem éled túl - vicsorogta Groot. — És ha mégis túléled valami csoda folytán, azt fogod kívánni, bárcsak meghaltál volna. 44. FEJEZET Holly sikolya áthatolt Cade sötétbe borult agyán, s kezdte visszahúzni a feneketlen mélységből. Harcolj... Az elektromosságtól felállt a szőre, mintha Holly nem akarná, hogy odalent maradjon. Veszélybe került. Küzdenem kell érte... Démonösztönei ébredezni kezdtek, észre térítették, felvették a harcot a méreg hatásával. Cadeont két őr vonszolta el Hollytól. És minden lépéssel, aminek nem állt ellen, egyre távolabb került tőle. Sikerült résnyire nyitnia a szemét. Vére gyorsabban zubogott, fűtötte izmait, tüzelte haragját. Üvöltve talpon termett, kitépte magát az őrök kezéből. Amikor megsuhogtatták kardjukat, ő is kikapta a kardhüvelyből a sajátját. A pillanat törtrészéig meglepetten bámult. Groot kardját szorongatta. Az a seggfej valóban tartotta magát az ígéretéhez, s bedugta a kardot a kardhüvelyébe. Magasba emelte a varázsló kardját saját őrei ellen, és feléjük vágott. Mielőtt újra felkelhettek volna, elrobogott mellettük, ám a kohóhoz vezető védőfolyosón rögtön megtorpant. Tucatszámra gyülekeztek a feltámasztottak, elállták a keskeny ösvényt. Pedig nem juthat el Hollyhoz, ha nem halad át a kohón. A méreg kezdett gyengülni, de továbbra is akadályozta az átváltozásban, s nem ölthette fel teljesen démoni alakját. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 135 -

Ellenségeit nem tudta elpusztítani. Hiába kaszabolta őket a karddal, mindig felkeltek. Hasznavehetetlen volt ellenük a fegyver. Visszadugta hát a hüvelyébe. Megvizsgálta a terepet, s rájött, mit kell tennie. Nekik rontott, és a védőfolyosóról a vízbe lökte őket. Azt hitte, az áramlat majd elkapja és elsodorja őket. Hullák... bemutatom nektek a hullaevőket. Ők azonban elmerültek, mint a kő, páncélzatuk nehéz súlya alatt. Vakmerően taszigálta őket, hogy a kovácsműhelyhez jusson. Odabent három védőfolyosó vezetett a különböző tornyokhoz. Melyiket válassza? Egyre több feltámasztott bukkant fel. Hova hurcolta Hollyt az a faszfej? Kérdése választ nyert, amikor megpillantotta a lányt. Holly egy erkélykorláton állt közvetlenül a vízesés pereménél. Miközben lázasan hadakozott, hogy a közelébe jusson, Holly megcsúszott, és hadonászva igyekezett viszszanyerni egyensúlyát. Cade-nek elakadt a lélegzete. -Holly!-Holly azonban nem hallotta a vízesés miatt. Haja csapkodott a szélben. Végigmérte ellenségeit. Csapdába esett. Tudja, hogy nem bír el velük. - Holly, ne!- mennydörögte Cade felé rohanva. – Ne csináld! Holly nyelt egyet... majd lelépett a peremről. 0, egek, ne! Cade szíve a torkában dobogott. Vágtalott, hogy utánavesse magát. Elmosódottan hallotta, hogy Groot ráüvölt. Már majdnem ott van a korlátnál, megfeszül az ugráshoz... Teste, mint a villám, átrepült a levegőn, s egy tucat kard által felszegezve a kovácsműhely falának vágódott. Holly elemi erővel csapódott a vízbe, mellkasából sikoly fakadt fel. A kavargó víztölcsérek lehúzták a mélybe. Nem kapok levegőt! Hányták-vetették. Kétségbeesetten elrúgta magát, kinyújtotta karját a felszín felé, amit látni látott, de el nem ért. Egy örvény elkapta, s kilőtte a folyón, mint puskacső a puskagolyót. Ereje egy görgetegnek vágta; karmával megkapaszkodott benne, s felküzdötte magát a mélyből. Végül elérte a felszínt. Fuldokolva kapkodott levegőért, de a hullámok hamarosan elválasztották menedékétől, s hordalékként dobálták tovább. Kidőlt fa a láthatáron! Eszeveszett sebességgel odaúszott. Nem vétheted el!Nem sokkal előtte... már majdnem ott van... Megvan! Feltornászta rá magát, s négykézláb kimászott a köves partra. Megcsináltam! Zihálva köhögött, oldala szúrt. Túléltem! Én. .. Megvonaglott a füle. Nagy nehezen felpillantott. Természetfeletti éhségtől vörösen izzó szemekbe nézett. Rá voltak éhesek. - Ha nem engedsz szabadon, meghal! - ordította Cadeon Groot közeledtére. Soha semmit nem akart még ennyire, mint átvetni magát a korláton. Minden erejével tekergett, a kardokon hasogatta bőrét, saját húsát marcangolta, hogy szabaduljon. — Valószínűleg nem éli túl a zuhatagot – vélekedett Groot. Megfogta az orrát, és visszarántotta a helyére. - De ha mégis, tényleg azt hiszed, hogy hagylak távozni a nővel, a karddal és a titkos búvóhelyemmel? — Teszek a kardra!— Végre kezdett teljesen átváltozni. - Tartsd meg! Esküszöm a Szövetségre... hogy sosem beszélek erről a helyről! - Még ha életben marad is a Valkűr, megfertőzik vagy élve felfalják, mielőtt bárki utoléri. Mellesleg néhány évszázad múlva megint születik egy Edény. Én ráérek kivárni. Cade tajtékozva üvöltött, szarva kiegyenesedett, kiélesedett, agyara és karma megnyúlt. -Tényleg reméltem, hogy végzel a fivéremmel, de látom már, téged nem lehet irányítani. Fogalmad sincs! Groot újabb kardot repített felé egyenesen a nyakát célba véve. Cade hevesen kitépte magát, s a kardtól alig egy ujjnyira húzta le a fejét. Ismét a korlát felé tántorgott, már majdnem a széléhez ért... Tomboló állapotában gondolatai ködössé váltak. A nőmhöz jutni... megvédeni... Groot egy tehervonat erejével rúgta ágyékon Cade-et. Vaskos karját a nyakára fonta. - Kipasszírozom belőled a szuszt is, démon... Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 136 -

A kibaszott korláthoz akarok jutni! Cade hátracsapta a fejét, éles szarva Groot arcába vájt, mint a vipera méregfoga. A varázsló összeesett, azonnal lebénult; a feltámaszlottak nyomban Cade-re támadtak. Vakon hadakozott ellenük karmával, szarvával, agyarával. De nem mészárolhatta le őket, míg élt az uruk. Tekintete Grootra siklott, könyökölve vágott át a védelmére gyűlt őrökön. A varázsló a földön hevert, izmai bizarr görcsbe rándultak, szeme kitágult, mindent látott, de mozdulni nem tudott. Cade felkapta behemót testét, majd a kardcsapásokat viselve, dühösen morogva megindult a kohó felé. A széléhez ért, s feje fölé emelte Grootot. A seggfej helyrejött annyira, hogy könyörögjön: — Kérlek... Cade ordítva a tűzbe hajította. Groot testét elnyelték a lángok, fellobbantak, hirtelen túlságosan meghíztak, hogy elférjenek a kürtőben. Az egész kastély megremegett. A vakolat potyogni kezdett, kövek záporoztak. Cade szembetalálta magát a közte és a víz között gyülekező feltámasztottakkal. A következő, akit lekaszabolt, nem kelt fel többé. De az erőd csak nem nyugodott meg, folyamatosan rengett a támasztékokon. Érezte, hogy hő öleli körül... Még közelebb küzdötte magát a korláthoz, Hollyhoz, ahhoz, hogy megvédje. Olyan közel... A kohó kitört, a felrobbanó műhely fortyogó fémet köpködött. A robbanás elnyelte, megégett testét a falnak vetette. Leroskadt. A talaj kezdett eltűnni alóla, a kastély összeomlott. 45. FEJEZET A robbanás a távolban épp csak annyi időre zavarta meg a wendigókat, hogy Holly talpra szökkenhessen, és elsprintelhessen mellettük. Az égből hamu hullott, ahogy egymást követő robbanások rázták meg a kastélyt, s összerogytak a tornyok. Az oldalát szorítva leszáguldott a folyóparton, megmegcsúszott a köveken. A wendigók üldözőbe vették, hosszú, tőrszerű karmukat kieresztve nehéz léptekkel, ingatagon dülöngélve futottak. Egyre több bukkant fel előtte az árnyékból, hogy a városba kényszerítsék. Rájött, hova terelik, de semmit sem tehetett ellene... A főutcán felmérte a környéket. Wendigó szemek világítottak mindenhonnan: épületek sarkából, tetőkről, otthonokból. Tucatszámra. Fegyver kéne... bármi! Ott! Egy ház mögött. Tekintete egy tuskóba ékelt közönséges fejszére esett. Odasántikált és kiszabadította. Jól megmarkolta, suhintott egyet-kettőt, egyre jobban megbarátkozott vele, miközben felmérte ellenségeit. A wendigók közelebb merészkedtek. Irtózatosak voltak. Egészen közelről kivehette, hogy csöpög az agyaruk. Orrát megcsapta rothadó húshoz hasonló bűzük. Nem vagdalkozhatott a fejszével, nem engedhette meg, hogy valamelyik testében elakadjon. Nem, teljes erejéből fog vele suhintani, szép tisztán leválasztja nyakukról a fejüket. A nagyobb wendigók épp megfeszültek, hogy rá vessék magukat, amikor az éjszakából fényes nappal lett. Az utolsó óriási torony hatalmas tűzcsóvává válva felrobbant, a völgy fényárban úszott. Az éjjeli észak-lakó wendigók elfedték szemüket, és nedves sziszegéssel összegörnyedtek. Holly kihasználta az alkalmat, s elvágtatott mellettük. Hátrapillantott. Lehagyom őket!Nem érhették be. Mire a falu széléhez ért, nem látszottak a porfelhőtől. Szabad volt! Még mindig futva elszaladt a tábla mellett. És lelassított... Prosperity. Jólét. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 137 -

Háromszázharminchárom falusi keresett itt megélhetést. Mégsem várt rájuk jólét, csak rettegés meg hátborzongató, gyötrelmes halál. Szép szóval csalták őket ide, a valóságtól távol álló szép szóval. Pont, mint őt. Hogy egy jobb élet reményében vagy egy démon szerelmétől csábulnak-e el - mi a különbség? Megállt, lehelete látszott a dermesztő hidegben. A wendigók azt hitték, új fogás kerül a tányérjukra. Őrjöngő düh tombolt benne. Hogy tetszene nekik, ha kivételesen belőlük válna préda? A Furiák ragadozók. A Valkűrök harcosok. Én mindkettő vagyok. Valami... bekattant nála. A dolgok kitisztultak. Sarkon fordult, és megvizsgálta a falut. A kohó hője nélkül szélrohamok kergették egymást. A régi Holly sikítva tiltakozna, hogy ez nem logikus. De nem volt többé a régi Holly. Egy pillanatra letette a fejszét, kicsavarta a haját és a ruháját, majd leverte a jeget egy örökzöld ágáról. Bedörzsölte magát tűlevelekkel, hogy leplezze illatát. Került egyet, s az épületek közt lopakodva a kápolna felé tartott. Beosont a bejáraton, ravasz tekintete a betáblázott ablakokra siklott. Fejszével a kézben felugrott egy védtelen deszkára. Leguggolt, visszafojtotta lélegzetét, és lecsillapította a szívét. Várt. A wendigók egyesével érkeztek, beléptek, érezték a jelenlétét, vadásztak rá. Holly fejét félrebillentve, szenvtelenül nézte zsákmányát, mint előtte ősanyái tették. Amikor megtelt a kápolna, villám hasított a völgy felett. A legnagyobb wendigó végül nyújtogatni kezdte a nyakát. Egy sikoltással közéjük és az egyetlen kijárat közé ugrott. Holly életben van! Cade nagy nehezen kinyitotta ismét a szemét. Sikít, nem rettegésében, hanem dühében. A robbanás egészen a völgyig hajította. A földet érés ízzé-porrá zúzta testét, combjából és karjából szilánkosra tört csontok meredeztek. De Holly életben van! És megint veszélybe került. Fogcsikorgatva visszatolta csontjait a bőre alá, közben gyanakvón körbekémlelt az ellenséget keresve. Miért nem támadnak rá a wendigók? Miért nem vonzza őket ide a vére szaga? Bár nem bír felállni, azért valahogy utoléri Hollyt. Annyira hitt bennem! Ha kell, négykézláb kúszik hozzá! Már épp visszalökte volna a helyére a combcsontját, amikor megdermedt. Az az átkozott kard... Még mindig a hátára volt csatolva. - Most hova menjek? - súgta Holly, ahogy becsukta maga mögött a templom kapuját. Senki sem felelt, senki, csak a visszhangzó csend. Halált osztott ezen a helyen. Nem járta át elégedettség, noha arra számított. Gyomrát szomorúság rántotta görcsbe Cadeon árulása miatt. Olyan magányos... Mire újból elérte a falu határát, ruhája és haja megfagyott. Jégcseppek fagytak a szempilláira. Miközben kábán körözött, és vacogott a hidegtől meg a sokktól, meleg csapta meg odafentről. Zavartan felemelte arcát. Az északi fény. Olyan békésen integetett és úszott, mintha szólongatva, tárt karokkal hívta volna. Gondolkodás nélkül, egyenesen megindult felé, szaladt a legsötétebb vadonba, egyetlen célja volt: követni a fényt... 46. FEJEZET Holly immár negyedik napja siklott ki a markából, de Cade szorosan a sarkában volt, szedte a lábát a fagyos úton egy másik bányászváros felé. Csapata egy részét is befogta, hogy átfésüljék a környéket. Prosperityben vesztette nyomát még aznap este. Miután felfedezte a mészárlást, rájött, miért nem támadtak rá a wendigók: mert Holly az utolsó szálig lekaszabolta őket, s ezzel öntudatlanul megmentette az életét.


- 138 -

Ezek után nem délnek vette az irányt, mint bárki más tette volna a helyében. Ha arra megy, ugyanaz az úthiány ejti fogságba, mint amelyik az ő embereit is feltartóztatta. Keletnek sem fordult, hogy a folyót vagy utat követve könnyebb terepre érjen. Ravaszul északnyugatnak tartott, egyenesen a hegyvidék szívébe. Véletlenül akadt a nyomára, meglátott egy monoklis, törött karú bányászt. A férfi óvatossá vált, amikor leírta neki Holly külsejét. Holly szemmel láthatólag jól bemosott a fickónak. Jó kislány... Cade eltörte a másik karját, amiért kekeckedni merészelt Hollyval. Mihelyt a nyomában volt, könnyedén követte a mozgását, mert a férfiak emlékeztek rá a környéken. Télvíz idején nem sok nőt sodor erre a szél, még kevésbé olyan szemrevalót, amilyen Holly. A kalyibánál, ahol előzőleg bányászok laktak, egyenesen északnak vette az irányt a következő faluhoz. Holly volt egyetlen étkezésért áruba bocsátotta az óráját meg a hótaposóját, majd gyalog vágott neki az útnak a következő táborhoz. Aztán egy tomboló vihar idejére bevackolta magát, majd a vihar elmúltával ahhoz a bányászlaluhoz stoppolt, ahova ő is igyekezett. Sejtette, hogy alig néhány órával van lemaradva mögötte, s ott majd megtalálja. A gondolatra még nagyobb sebességre kapcsolt. Hollynak elfogyott a pénze, és senkit sem hívhatott. Emberi barátaival nem akarta felvenni a kapcsolatot, Níx száma nem volt meg neki. Nem mintha telefonált volna nagynénjének. Tudta, hogy N'fx kezdettől fogva benne volt a buliban. A buliban... Cade tekintete az anyósülésre hányt, hüvelyében lévő kardra villant. A látványát is gyűlölte, állandóan eszébe juttatta, hogy megint döntenie kellett. Korábban nem értette, mit jelent az „értéktelen győzelem" - a győzelem az győzelem, mit lehet rajta nem szeretni?—, de most megvilágosult. A hétpróbás végre helyesen cselekedett. Mégsem érezte még magát soha ekkora csődtömegnek. Holly állandóan veszélyben forog miatta, miatta retteg, miatta zavarodott össze. Igen, nőtt az ereje, de még fiatal, szinte sosem tette ki a lábát New Orleansból, nem hogy a világ végén stoppoljon a tél kellős közepén. A lányért való aggódás rosszul érintette. Élete során számtalanszor megkínozták. Egy alkalommal csak egy hajszál választotta el a lefejezéstől. Ám egyik megpróbáltatás sem ért fel a szívét most szorító, folyamatos aggódással... Szerelmes volt. A pokolba, vissza akarta kapni az ő tündérjét. *** Holly behúzódott egy félreeső sikátorba, s egy kupac mocskos hóra kucorodott. Még több érkezett nedvesen az égből az undorító csapadékból. Ha soha többé nem lát havat... Fogalma sem volt, hol lehet. Csak egy újabb kopár bányászfaluban. Lassan összefolytak. Az elmúlt négy napban szemhunyásnyit sem aludt, s kezdtek rajta jelentkezni az idegi és fizikai kimerültség jelei. Az éhség, mely hetekig meg sem környékezte, most elemi erővel tört rá. Szédelgett tőle. Pénze elfogyott, az óráján rég túladott, és banknak semmi jele nem volt, hogy egy kis tőkét utaljon magának. Még postahivatal sem akadt. Senkitől sem kérhetett segítséget. Teljesen magamra maradtam... A sarki fülkében megcsörrent a telefon. Imádta a technológiát, nem szívesen tartózkodott hát olyan helyen, ahol még mindig kártyás telefonokat használnak. Nincs helye ott, ahol kártyás telefon van. A telefon végül elhallgatott. Akkor most mihez kezdjen? Folytathatom az utat, nagy ülhetek a mocskos hóban, míg jéggé nem fagyok. Ami azt illeti, valóban képes volt a mocsokban ülni. Nem gátolta többé. Az elmúlt időszakban a sors beíratta egy gyorstalpaló, átfogó terápiára. Napok óta nem zuhanyzott, fogat sem moshatott.


- 139 -

Mosatlan lepedők közt töltötte az éjszakákat, s férfiak lábától és főtt hagymától bűzlő kalyibákban lakott. Mi legyen a következő lépés? Csak abban bízott, talán valaki megint felveszi... Ismét megszólalt a telefon, csörgése ezúttal recsegve borzolta megtépázott idegeit. Reszketegen felkelt, és a telefonhoz lépett, hogy félretegye a kagylót. De alig vette fel, kíváncsisága arra ösztökélte, hogy beleszóljon. - Halló? - kérdezte rekedten. - Keress minket! - üvöltötte túl Nix a dobhártyaszaggató zenét. - A basszusra vibrálunk! - Katt. Mi a fene? Letette a telefont, és hosszú percekig bámulta, mintha megadhatná a választ arra, hogyan és miért hívta Nix az imént. Néhány perccel később zötykölődő, vörös hobbiterepjáró fékezett le előtte. Egy ragyogó arcú, savanyú ábrázatú Valkűr ült a volánnál. Nix az anyósülésről integetett, hogy ugorjon be. Holly lepattintotta. Inkább visszament, hogy ismét a hóba huppanjon. A két nő követte. - Az anyját, úgy festesz, mint egy rakás szar – szólt hozzá a ragyogó arcú. Nix vidáman bemutatta: - Ez itt a nénikéd, Ragyogó Régin. Szerintünk semmiféle verbális normának nincs a birtokában. Na, gyere, kedveském. Lekéssük a repülőt! Holly felvonta a szemöldökét. - Tapodtat sem megyek veled. Níx zavartan pislogott. - Mi az ördögért nem? Holly csak hápogott. Időbe telt, mire megtalálta a szavakat. - Talán azért, mert hazudtál és rászedtél, hogy elmenjek egy gonosz démonnal? Aki átadott egy varázslónak, aki aztán azt forralta, hogy megtermékenyít a végső gonosszal! Níx megkocogtatta az állát kesztyűs ujjával. — Gyanítom, nem dobhattad Cade-et túl messzire. Tökön rúgom ezt a nőt! A sárga hóba döngölöm a képét. Nix csitítani kezdte. - Na-na, kedveském, ez nem szép... - Szót akarok váltani Hollyval - jelentette ki Régin. Nix vállat vont, és visszafordult az autóhoz. Amikor magukra maradtak, Régin azt mondta: - Négy oka van, miért kéne most velem jönnöd! Először is, akad némi harapnivaló a kocsiban, s ha jól látom, még mindig kérődző vagy. Másodszor, forró fürdő és tiszta ágy vár rád kevesebb mint két óra múlva. Harmadszor, Nix hangyaszarosan tébolyult, nem te vagy az első köztünk, akit bizarr látomástúrára küldött. És az utolsó ok, hogy miért tarts velem? Az, hogy én nem basztalak át. Hollynak tetszett Régin. A sok kétszínűség után, amivel meggyűlt a baja, jó, ha van valaki a közelben, aki nyílt lapokkal játszik. Ám ekkor még Régin is trükkhöz folyamodott. - Rendben. Nem akartam ezt csinálni, Holly. - Sóhajtott egyet. - De nem hagysz más választást. - A zsebéből előhúzott egy csomag antibakteriális kendőt, és hívogatóan integetett vele. - Nézd, mije van Reege nénikédnek? Na, ki a te cimborád? Ki a kedvenc Valkűröd? Amikor Holly ennek is ellenállt, felsóhajtott: - Bassza meg ezt a ricsajt! — ezzel a hóna alá csapta Hollyt, és erősen magához szorította. Kapálózása ellenére a terepjáróhoz cipelte. Níx hátranyúlt, kinyitotta az ajtót, Régin pedig bedobta a hátsó ülésre. Holly prüszkölve húzta ki szeméből a loncsos tincseket, amikor a terepjáró nekilódult, és kiszáguldott a faluból. Níx hátrafordult hozzá. - Nos, jól mulattál a kis kalandos utadon? Őrülten. Ha ilyen érzés őrültnek lenni. - Szuperul. - Frankó. - N'íx müzliszeletet nyomott a markába. Holly rávetette magát, le sem vette szutykos kesztyűjét. - Hamarosan New Orleansban leszünk, ott találkozhatsz a gyülekezettel. Előkészítettük a szobádat. Mostantól velünk élsz majd Val Hallban. - New Orleansban? - köpte Holly a müzlin fuldokolva. - Átküldtél az egész kontinensen, miközben egy városban lakom a fajtámmal? Níx bólintására Fíolly furcsa, magas kuncogást hallatott. Egy csapásra hahotázni kezdett, nem tudta abbahagyni még aztán sem, hogy sírva fakadt. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 140 -

- Na, na - vigasztalta N'íx. - Ha nem küldtelek volna el az útra, most nem lenne saját oldalad a Harcosok könyvéhtn! - Megérkeztünk - jelentette Régin, és befordult egy repülőtérre. - Komolyan, drágám, le kell csillapodnod. - Miért, Níx néni? Miért kell bármit is csinálnom? - Mert perceken belül látni fogod a démont a helikopterleszállón. Holly két dolgot fogott fel zavarodott agyával. Hogy helikopterrel fog utazni. És átkozott legyen, ha Cadeon előtt itatja az egereket. Kabátja kérges ujjába törölte arcát. - Miért jön ide? — kérdezte, miközben leparkoltak egy csinos, elsötétített ablakos, ezüstszínű helikopter mellett. - Mert téged akar - felelte Nix, és kiugrott az autóból. Nénjei a helikopterhez kocogtak. Követte őket. -Miért akar engem? - faggatta Nixet a rotorok robajában. Régin ért oda elsőnek, elhúzta az ajtót. - Imádom a napalm szagát kora reggel! - Beterelte Nixet, feltolta Hollyt, és bemászott mögöttük. Egy női pilóta kezdte nyomkodni a gombokat és pöccintgetni a kapcsolókat. A rotorok sebesebb tempóra kapcsoltak, forgásukkal egyre nagyobb zajt csaptak. Holly rákiáltott: - Nix! - Ó, igen, hát persze. Hol jár az eszem? Holly, bemutatom neked Igazságos Cara nénikédet. A pilóta kétujjas szalutálást vágott le a bukósisakon, melyre azt írták: Reptess barátságosan! Nix folytatta: - Részben Fúria ő is. Hazarepít, mint a pinty, aztán megy tovább... - Kolumbiába - fejezte be Cara helyette. - Nix, a pokolba! Áruld már el! Nix értetlen arcot vágott. - Mit áruljak el, kedvesem? - Hagyd most! - szólt rá Régin. - Kipurcant. Épp felemelkedtek, amikor egy taxi csikorogva lefékezett, és Cadeon pattant ki belőle. Holly szúrósan nézte, ahogy elfeketült szemmel, karjával hajtva magát előre, feléjük ront. Eltökéltebbnek tűnt, mint valaha. De miért? Bűntudat emészti a kereskedőt? Vagy rosszabb? Mit gondol, mit kaphat ezek után az Edényért? Mágikus íjat nyillal? Megbűvölt pajzsot? Régin a térdét csapkodta. - Ó, egek, nézzétek, úgy lohol, mintha az élete múlna rajta, hogy elkap-e minket. - Kihúzta az ajtót. - Mi ez? A Szakasz vagy mi? Willem! - kiáltotta, s kinyújtotta egyik kezét. Fuss, Willem! - Pukkadozott a nevetéstől. - Miért csinálja ezt Cadeon? - suttogta Holly magában, de Régin a bőgő rotorok zajában is meghallotta. - Mit érdekel? Történelmileg valahányszor egy fasz tálcán kínál egy undok varázslónak, hogy tenyészkanjaként használjon, nem elemzem többé az indokaimat. Történelmileg. Na, most pedig mutass neki szépen fügét, aztán verd ki gyorsan a buksidból! 47. FEJEZET Val Hall - a Valkűrök New Orleans-i gyülekezetének otthona - felért egy rémálommal. A régi, polgárháború előtti udvarház körül rongyos, vörös köpönyegbe öltöztetett kísértetek köröztek, az udvaron hemzsegtek a villámhárítók és az elszenesedett fák, a sűrű köd meg úgy gomolygott, mintha önálló életet élne, s cseppet sem lenne tekintettel a szellőre. Az első pillanatban Holly legszívesebben sarkon fordult volna, hogy bevágja magát a kocsiba, és visszatérjen a hó országába. Ám nem tehette, mert Nix kirakta Reginnel, s azt csipogta, itt lesz egy hét múlva, de van „ropi a hűtőben". New Orleans felé nem sokat tudott meg Cadeonról a nagynénjétől. Níx csapongásaiból mindössze annyit hámozott ki, hogy Cadeonnak nyomós oka volt így cselekedni. Sem azt nem említette, mik azok az okok, sem azt, hogyan hagyhatta őt magára ilyen szívtelenül. Azt Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 141 -

hitte, lesz ideje kikérdezni Nixet. Ám még mindig össze volt kuszálva, és nem ígérkezett kilátás megkönnyebbülésre. Régin bevezette az épületbe. Holly látta, hogy néhány Valkűr a tetőn trónol, mások a második emeleti galérián hintáznak hintaszékükben a tévé előtt, kezükben Wii- panelnek tűnő tárggyal. Az udvarház belsejében Régin még több Valkűrt tolt el az útból. - Lyukat, tisztuljatok! Friss húst hoztam! A többség kíváncsian méregette Hollyt, egyesek gyanakvóan. És ekkor megindult a kérdésáradat Régin felé: - Biztos, hogy közénk tartozik? - Ót kell majd elpáholnunk? Kapd el a ruháját! -Tud biliárdozni? - Jó videojátékban? - Hogy jó vagyok-e videojátékban? - kérdezte Holly a tömegtől. Felmérték, mint régen a tesisei meg a Homokbár törzsvendégei. Szóval azt mondta: - Én írom őket! A jelek szerint ez nagy szó volt a tömeg számára. - Hallottátok - szólt Régin. - Már most sem érdemes vele ujjat húzni! - Hogyhogy? - Egy teljes oldalt kap a Harcosok könyvégben. Padlóra küldött egy sereg wendigót, és negyedével rövidítette meg a Démoniak rendjének taglistáját. És mindezt egyetlen hónap alatt. Ez vagy, Holly. Gyilkos. Olyan teremtmény, aki előtt még az erőszakos Valkűrök is csodálattal adóznak. Holly elcsüggedt, ajkai fölött izzadságcseppek gyöngyöztek. - Szóval, adjuk meg Hollynak a hú-bőgő tiszteletet... - Régin rosszallóan elhallgatott. - Mi legyen a Valkűr neved? Túl közel álltak hozzá, a szédülés kerülgette, dülöngélt. Homlokára tapasztott kézzel motyogva: - Hányingerem van. Le kéne dőlnöm. - Hapsikám, mondtam én, hogy ez nem Valkűr! Mi nem dobjuk ki a taccsot! Régin elmélyedten tanulmányozta. - Mi az ábra? Mi az ábra? Ezt kérdezte tőle Cadeon is, amikor először találkoztak. Alighogy eszébe jutott a seggfej démon, elokádta magát, gyomrának teljes tartalmát kiadta. A tömeg kórusban felhördülve hátrált. — Na, a jó hír, hogy találtam neked kiinduló nevet - mondta Régin. - Üdvözöllek köreinkben, légykapó Holly. Hollyt öt napja, hogy a Val Hallba csempészték. Cade másodpercekkel maradt le róla a repülőtéren, s Holly így Valkűr-kézre került. — Fel nem foghatom, miért hagyták az embereid felszállni - mondta Röknek, miközben lesben álltak az elszenesedett fák rejtekében, a Valkűrök birtokán. — Ezt a gyülekezetet háromezer éves bűbáj védi, és boszorkányok küzdenek a csapatukban - felelte Rök. - Sumák egy búvóhely. Valószínűleg van egy portáljuk, amit mi nem látunk. — Holly a családja körében van — szögezte le Cade, s nagyot húzott a démonserből. - Kétlem, hogy mellém állnának. - Nem akarom nagyon kihegyezni a dolgot, de akár belekotyognak a Valkűrök, akár nem, eléggé lenulláztad az esélyeidet. Tapasztalatom szerint nem jelenti, hogy lapátra tettek, ha fügét mutatnak neked, s elporoznak egy helikopteren. Cade savanyú arcot vágott. Rök folytatta: - Jól kihegyeztem, ugye? - Csettintett a flaskáért. - Szóval, mondd, milyen? - Mi milyen? -Tudod, ez. - Cade orra elől Holly irányába intett. - Val Hall kétdémonos ostroma? - Tudta, mire céloz Kök, de nem könnyítette meg a dolgát. - Ki kell mondanom, nem igaz? - Ha nekem kell dalolni, akkor igen. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 142 -

Kök ráhúzott a flaskára, és megkérdezte: - Milyen érzés jobban törődni mással, mint magaddal? Csak azért kérdem, mert ez az első dolog, amit úgy csinálsz, hogy én nem. - Ahogy momentán érzem magam, azt javaslom, kerüld el pokoli nagy ívben! Rök értetlen képét látva folytatta: - Képzeld el, hogy egyenesen a mellkasod közepénél fogva felnyársalnak. Rök komoran bólogatott. - Nem egyszer megesett. - Akkor képzeld el, hogy éreznéd magad, ha sosem gyógyulna be a seb. - Nem jól. - Cseppet sem jól. Bárcsak beszélhetnék vele legalább egyszer, mielőtt Rothkalinába indulunk. - Az volt a rideg valóság, hogy ha meg is nyerhetné magának Hollyt, akkor is rögtön búcsúzhatna tőle. -Tényleg muszáj lesz beszélned vele még indulás előtt. Nézz szembe a tényekkel, így hasznavehetetlen vagy. Nem eszel, nem alszol. A megszállottja lettél valaminek, s az nem az Omort felett aratott diadal. így öletik halomra a górék az embereiket. - Holly hónapokig otthon maradhatna, hogy dolgozzon a kódján. - Cade megtörölte az arcát. - Nixről semmi hír? - Az összes emberemet kicsaptam az utcára, hogy őt kajtassák... - Kit keresünk? - súgta egy hang a hátuk mögül. Cade és Rök ijedtében hanyatt esett. Nix ott guggolt közvetlenül a hátuk mögött, és az udvarházat kémlelte velük. Egyikük sem hallotta, hogy közeledik. Cade ocsúdott föl először. Ő felelt a kérdésre: - Téged keresünk. - Ezt még sosem hallottam. - Níx őrültebbnek tűnt, mint valaha, ám az is lerítt róla, milyen... kimerült. - Hogy van Holly? - Ragyogóan. Szépen megy neki a beilleszkedés. Jövő héten randija lesz egy Desh nevű alakkal. Desh démon. Tán ismeritek? Cade-et úgy érte a hír, mint egy szájba rúgás. - Szóval, mit akarsz tőlem? - Látni akarom Hollyt, mielőtt elmegyünk Rothkalinába. Nem érdekel, ha csak öt percre is. El tudod intézni? - Hol? - Teszek rá, hol! - Ennél azért jobban kell igyekezned - jegyezte meg Níx. - Holly a napokban ejtette el, mennyire vágyik egy szép, nagy házra. - Igazán? - kiáltotta Cade. Megszerzi neki a legnagyobb, legjobb... - Nem, nem igazán - sóhajtott N'íx. - Talán? Biztos! Nem emlékszem. Mindegy, a lényeg, hogy esetleg megbocsát, és akkor mi lesz? Tán azt várod az unokahúgomtól, hogy osztozzon veled és a füstdémonnal a medencés villádon? - Hanyagul Rök felé intett, aki a flaskával szalutált. - A hirtelen ötletektől hajtott, élünk a világba életed napjai meg vannak számlálva. Nagy felelősséggel jár, ha saját nője van az embernek. - Azon vagyok. Csak hozd össze a randit! - Van egy feltételem: felhagytok Néomi és a vámpír keresésével. Néomi tényleg életben van. - Hogy élte túl? - Miután olyan durván kibelezted? Fantom lett. Hosszú. De annyit mondhatok, hogy szerepe volt benne a mágiának. Rök felkiáltott: - Fantom! Nem csoda, hogy nem találtam! Esélyem sem volt, nem igaz? Nix szomorúan ingatta a fejét. - Különösen úgy nem, hogy mindig megsúgtam neki, mi lesz a következő lépésetek... Erre mindkét hímnek torkán akadt a szó. Végül Cade megszólalt: - Te tudtad, hogy életben van? Nekünk azt mondtad, meghalt. Hazudtál...


- 143 -

- Igen, és aki hazudik, az rossz ember. Ó, de ezt nem rád értettem. - Szeme kifejezéstelenné vált. Való igaz, füllentettem, de csak azért, hogy a sors idehozzon titeket ma este, éjfélkor a Val Hall körül ólálkodni. Közben pedig Groot halott, nálad a misztikus kard, és ami Hollyt illeti... - Mi van Hollyval? - Semmi. — Nix kecsesen felállt. — Nekilátok a tervünknek — mondta és elbillegett. Cade szíve hevesen dübörgött a gondolatra, hogy visszanyerheti Hollyt. — Mellesleg — szólt vissza Nix a válla fölött. - A fivéred viszszatért a városba. 48. FEJEZET - Hogy tetszik itt Val Hallban? - kérdezte Nix. - Minden rendben - felelte Holly azon tűnődve, beszámítható-e a nagynénje. Nix az információk valóságos tárháza volt. De hogy hozzájuss, előbb el kellett csípni. És olyankor kellett elcsípni, amikor tiszta volt az elméje. Az elmúlt két hétben nem sok szerencséje volt vele. - Kezdesz beilleszkedni? Több se hiányzott Hollynak, hogy idegeskedni kezdjen. Hova akar Nix kilyukadni? - Igen - felelte lassan. Ami azt illeti, összességében elég jól ment az új sora. Mivel a lakására nem térhetett vissza, elfogadta a Valkűrök által Val Hallban felkínált szobát. Régin megmutatta neki, hogyan élje túl az együttlakást: hogyan orozza el mások és védje meg a saját ruháját, hogyan tudja meg, kinek jött vissza cucca frissen a patyolatból, hogy szert tegyen néhány jó darabra, hogyan neszelje meg és kerülje el az ugratást. Elvárták tőle, hogy heti több alkalommal edzzen a fegyverekkel, a közelgő Örökösödés fényében különösen. Régin segített neki kipróbálni néhány kardot, hogy kiválaszthassa azt, amelyik a legjobban tetszik. „Adj bármit, csak nagy kardot ne!", mindössze ennyi volt Holly kikötése. Azt is elvárták tőle, hogy gyakorolja a Wiit, mert a boszorkányok hullarészegen is kenterbe verték őket, és képességeikből kifolyólag nagyon elkanászodtak. Szabad idejében a kódján munkálkodott, melyről mindenki azt hitte, videójáték, ezért békén hagyták. - És mi újság az egyetemmel? - tudakolta Nix. - Múlt héten megtudtam, hogy itt is befejezhetem a PhD-mat. - Amikor felhívta az egyetemen a tanácsadót, és vázolta neki a munkáját, a nő közölte, hogy a kód untig elég lesz a fokozat megszerzéséhez. Nem kell több órára járnia sem azért, hogy tanítson, sem azért, hogy őt tanítsák. Mei átvette a tesisek agytágítását, s ujjongva mesélte, hogy Timnek jelenése lesz az etikai bizottság előtt, s az ösztöndíjának elvesztése fenyegeti... Holly persze tudta, hogy a kód elég lesz a doktori cím megszerzéséhez. A hallgatók kutatásai az egyetemek birtokába kerültek. Márpedig az ő kódja mesés vagyont hozhat. Nem érdekelte, hogy pórul jár. Jó volt hozzá az egyetem. Nix feltette a következő kérdést: - De tudod, ugye, hogy időnként eljárhatsz szórakozni? Holly bólintott. - Egy haverral. - Most, hogy Cade csapata két frakciót kiiktatott, és Tündér Tera hírül adta, hogy többé nem szabad préda, sokkal kevésbé forgott kockán az élete. Ráadásul mániákus-mészáros Valkűr hírnevétől ellenségei - Régin szavaival élve - „óvatosabb duhajként" mérlegelték, rátámadjanak-e. Ettől függetlenül sehová sem ment másik Valkűr nélkül. — Örülök, hogy Régin a szárnyai alá vett – mondta Nix. — Bár elgondolkoztató, mivel nem ő a legvajszívűbb Valkűr. Holly rávágta: - Már bevallotta, hogy azért használ, hogy elterelje a gondolatait, és azt tanácsolta, ne lovaljam bele magam túlságosan. -A jó öreg nyílt kártyás Regín nem köntörfalaz. Régin azt is megígérte, hogy segít ördögűzőt keríteni a Kacagó hölgyeknek, bár a hídhoz nem kíséri el. Ádáz Régin rettegett a szellemektől. Holly most tehát épp cimborát keresett, aki vele tartana télvíz idején Michiganbe. Igen, kezdett beilleszkedni. Már-már remek volt az élet. Azt leszámítva, hogy terhes volt egy gonosz démon ivadékával. Egy ritka tiszta elme rohamában Nix elmagyarázta, mindegy, hogy Cadeon „kettőt húz", ő meg szedi az antibébit, szivacsot helyez fel, plusz spirált rakat be, Cadeon Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 144 -

akkor is „becsusszantja". Az Edény minden körülmények között hipertermékeny az első terhességnél. Már attól bekapja a legyet, ha egy nemzőképes hím csókot lehel feléje. Jó tudni. így utólag! Újabb pont Nixnek, aki megoszthatta volna vele ezt a bölcsességmorzsát, de nem tette. A lelke mélyén nem tartotta Cade-et gonosznak. De általános hozzáállása szerint a háta közepére kívánta a démonkölyök szülését. Egyik irányba sem hajlott, nap mint nap várta, hogy ésszel felérje, s remélte, hogy elfogja majd az izgalom. Megbocsátott nagynénjének a történtek többségéért. Nix közreműködése nélkül még mindig makacsul ragaszkodna régi életéhez, pedig ez sokkal jobban megfelel neki. Rájött, hogy az elmúlt hónapban nem csak azért volt boldog, mert összejött Cadeonnal. Jóllehet momentán nem tűnt lehetségesnek - még a történtek után is rettentően hiányzott neki -, hitte, hogy egyszer megint boldog lesz. Egyetlen vágya volt, hogy normálisnak érezze magát. A Szövetségben annak érezte. Nem tágító hóbortjai és kényszeressége ellenére beillett. Nix megjósolta, hogy végül megismeri magát az út során, és lőn, valóban felfedezte, ki ő: sziporkázó Holly. Ez lett az új Valkűr neve. Hajlott rá, hogy büszkeség töltse el ettől. Különösen a gyülekezet első felvetései után, amikor szapora Holly, felcsinált, egyedülálló Holly és puncis Holly névvel illették. Nix szerint éles elméje miatt esett erre a választásuk, meg azért, mert a sarki fényt követte, hogy elmeneküljön a veszély elől. - Szoktál gondolni Cadeonra? - kérdezte Nix. - Nem kosarazhatod ki örökre. Ami azt illeti, Cade nem hazudott, amikor azt állította, hogy ő a sorsa. És Nix szólt, hogy a démon vissza akarja kapni a nőjét. Az első héten Cade minden éjjel visszajárt Val Hallba. Eleinte úgy viselkedett, mintha övé lenne a hely, a bejárati ajtóhoz vonult, vagy legalábbis vonult volna. A kísértetek felkapták, és egy tölgyhöz vágták, de úgy, hogy megtermett teste a dobás erejétől kettéhasította a fát. A tornácon Wiit játszó Valkűr fetrengett a nevetéstől. Ha Cade a nevét kiáltozta, nagynénjei fülhallgatót tettek Holly fülére, és még jobban ráuszították a kísérteteket. Aztán öt estével ezelőtt megszakadt látogatása... Hollynak most volt ideje mindent átgondolni. Felidézte, hogy edzett vele fáradhatatlanul Cadeon. Lassan derengeni kezdett előtte, hogy a démon tényleg gyengéd érzelmeket táplál iránta, és nagyon számított rá, hogy ki tud egyedül szabadulni, ha átadja Grootnak. Cade-et felemésztette „sürgető szüksége". Döntenie kellett, és ő, Holly húzta a rövidebbet. Szinte értette, mi mozgatta. Az viszont továbbra sem volt világos előtte, hogyw olt képes lepasszolni Grootnak. Miközben ő rettegett, és elzsibbadt a rémülettől, ő gonoszul és szívtelenül közönyösen viselkedett. Az biztos, hogy sikerült palira vennie. Sosem felejti el, milyen arcot vágott, amikor azt mondta: „Sose bízz egy démonban..." Még mindig megdöbbentette, milyen könnyen átverte. Meg sem tudta számlálni, hányszor hazudott neki. Nem nézhetett úgy vissza a kapcsolatukra, hogy egyértelműen meg tudta volna különböztetni, mi volt valós, és mi nem. Hogyan hagyhatott magamra... ? Amikor Níx megköszörülte a torkát, rájött, éppúgy elkalandozott, mint nagynénje szokott. - Nyomja valami a lelkedet, kedveském? - Ohm... nem, minden szuper. Kösz az érdeklődést. - Nagyon örülök, hogy szeretsz itt lakni — mosolygott Níx kifejezéstelen arccal. - De el kell költöznöd.


- 145 -

49. FEJEZET Cade idegesen gurult be Rydstrom birtokára. Miért nem hívott fel senkit a fivére, hogy tudassa, kiszabadult? Cade feje különféle elméletektől zsongott. Talán megkínozták? Olyan borzalmat követtek el ellene, hogy képtelen mások elé állni? Leparkolta öreg csotrogányát, mely a víz kártétele és a golyó ütötte lyukak ellenére tovább pöfögött. Mogorván magához vette a kardot. Gyűlölte, és örült, hogy túladhat végre rajta. A főépület felé közeledve a mindenfelé behúzott függönyökre lett figyelmes. De alig ért a mellékajtóhoz, Rydstrom feltépte. Nem viselt se inget, se cipőt, a farmerját is csak most gombolta, mintha az imént kapta volna magára. Cade szemöldöke felszaladt fivére láttán. - Rydstrom? Fivére... megváltozott. Állkapcsa aljas görcsbe rándult, sosem látta még ilyennek. Nyakán és vállán a merev izmok csomókban álltak a feszültségtől. Összeszűkült szeméből őrület sütött. Mellkasán és karistolt arcán négy kis folyamban csörgedezett a vér, mintha összekarmolta volna valaki. Mi a fene folyik itt? És mit műveltek vele, hogy így néz ki? - Egész délután itt rostokoljak az ajtóban? Engedj már be! Fivére nem mozdult, csak hátrapillantott a házba. - Rydstrom, kezdek aggódni, haver. Engedj be, és mondd el, mi történt! Amikor utoljára hallottam felőled, Sabine elrabolt. Semmi válasz. - Torninba vittek? Omorttal kellett szembeszállnod, hogy kiszabadulj? Rydstrom végül megrázta a fejét. - Akkor hogy a pokolba szabadultál ki? Torninból senki sem szabadul. - Volt egy aduászom — recsegte. - Furcsa a hangod. Jól vagy? - Hamarosan jól leszek. — Rydstrom megint benézett a házba. - Nemsokára. - Nálam a kard - szólt Cade, s felkínálta a bátyjának. - Groottal végeztem. Rydstrom bólintott, unottan elfogadta a kardot, alig vetett rá egy pillantást. Cade összezavarodott. Tagoltan mondta: - Az a kard fogja legyőzni OmortoA -Tavasszal hadba indulunk — csikorogta Rydstrom. - Állj készen! - Ez minden? Ennyit a hitvány háláról, vagy a vállveregetésről. - Cade méregbe gurult. - Ha tudnád, mi mindenen mentem keresztül azért az átkozott kardért, és mi mindennek tettem ki a nőmet... Ó, ha netalán nem vetted volna még észre, a Veyronod eltűnt, és soha a kurva életben nem jön már vissza... - Van valaki odakint? — sikoltotta hirtelen egy női hang. - Ó, istenem, segítség! Cade határozottan hallotta, hogy megnyikordul egy matrac. Majd láncok csörrentek. -Akaratom ellenére tartanak fogva! Cade-nek leesett az álla. - Ez... Sabine?- Rydstrom a fogvatartójával menekült el? - Ő az aduászod? - Segítsenek, kérem!- sikította a nő teli torokból. Rydstrom keményen a szeme közé nézett, őrült tekintetével kutatva, mit merészel Cade lépni. Cade igyekezett nyugodt hangot megütve összegezni: -Szóval egy gonosz varázslónőt tartasz az ágyadhoz láncolva? És alig pár perccel ezelőtt Rydstrom nem viselt semmit. - O az enyém!— fortyogott Rydstrom. — Kurvára úgy bánok vele, ahogy kedvem tartja! Semmi olyat nem teszek, amit ő ne tett volna velem. - Lapátkeze ökölbe szorult. - Hé, hé, hátrább az agarakkal, bátyó! Mindenki tegye, ami jólesik. - Vajon Sabine intézte el annyira a nemeslelkű, királyi Rydstromot, hogy ezt jó ötletnek tartja? És ha igen, talán tényleg nem árt, ha visszaadja neki a kölcsönt. Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 146 -

- Mihelyt végeztem vele, hívlak. - Rydstrom becsukta az ajtót. Cade hosszú percekig bámult. Végül megindult a lépcsőn. — Csessze meg!— mondta döbbenten. Ez azt jelenti, hogy nincs többé fivérem... ? -Tényleg kidobsz? - kérdezte Holly Nixet. Útban voltak, hogy megnézzenek egy házat, mely „tökéletes lenne neki és a kis vamonnak." - Nem nevelheted fel a gyereket Val Hallban — szögezte le Nix. — A villámveszély egymagában halálos fenyegetést jelentene rá nézve. Holly ezt elismerte, túlságosan kimerült ahhoz, hogy vitát nyisson. Még abba is belement, hogy Nix Bentleyjén tegyék meg az utat, pedig az tiszta kupleráj voli. Noha a rumlit most sem szenvedhette, többé nem ment annyira az idegeire. - Megszabadultál a plasztikbombától? - Ó, egek, igen. Aznap este. - Felsóhajtott. - Azok a régi szép idők! - Messze vagyunk még? - kérdezte Holly. Késő délutánrajárt, a téli nap egy órája lenyugodott. - Több mini húsz perce, hogy átléptük a megyehatárt. - Már meg is érkeztünk - mondta Nix, és befordult egy közeledtükre feltáruló kapu elé. A hosszú, kanyargó feljárót tölgyek és magnóliák szegélyezték. - Hány hektár? - Nem tudom. Azt hiszem, plusz-mínusz sok meg sok. - Amikor a felhajtó szétnyílt, Hollynak leesett az álla. Lélegzetelállító volt az uradalom. A háromszintes, krémszínű udvarházat fényűző angolkert övezte. A francia koloniális stílusban, mély palatetőkkel és ívelt manzárdablakokkal épült ház elülső és oldalsó falán galéria futott fényesen csillogó, díszes, fekete kovácsoltvas korláttal. A bejáratnak három emelet magas dór oszlopok adtak keretet. - Kilenc tölgynek hívják. - Az udvarház mindkét oldalán és feltehetőleg hátul is három ősi tölgy állt. – Tizenkét szobás. Számos gyerekszobát ki lehet itt alakítani. Holly furcsának találta, hogy gyerekszobákról beszélgetnek. Ami még furcsább volt, hogy valóban szüksége volt egyre. Pfúú! Mit gondolsz? - kérdezte Nix, ahogy leparkolt a bejárathoz vezető sétánynál. - Lenyűgöző - felelte Holly őszintén. Csípős szellő legyezte a nyirkos banán- és pálmafákat. - De nem lesz túl grandiózus nekem és egyetlen gyereknek? Egy lakás jobban megfelelne. - Remek hely ez egy kis vámon felneveléséhez, nem? Na, itt vagyunk, akár szét is nézhetsz. Holly vállat vont, és követte Nixet a téglával kirakott sétányon. Az út kettévált, és megkerült egy kilenc vízsugaras szökőkutat. Megmászták a hat lépcsőfokot a tornácig, és nyitva találták az ajtót. - Csak úgy besétálhatunk? – lepődött meg Holly. - Várnak minket. A berendezett házbelső éppúgy elnyerte a tetszését, mint a külső rész. Bárhova nézett, mindenfelé hármasával vagy annak többszörösével álltak a dolgok. Hat bárszék, szettenként három spotlámpa. Tizenkét szoba, három emelet... Mindegyik kombináció bejött neki. Végül az emeleti iroda pecsételte meg az alkut. A tágas, szellős helyiség hatalmas ablaka egy medencére nézett. Figyelmét szokás szerint a számítógép vonta magára. Fúrta az oldalát a kíváncsiság, mit tölthetett fel rá egy ilyen hely gazdája. A gép be volt kapcsolva, a rendszeradatok ki voltak téve az asztalra. Holly szúrósan rámeredt. - Ezt az operációs rendszert csak jövőre adják ki.Egy civil sem rendelkezik ilyen rendszerrel. Kinek van ilyen? Háta mögött mennydörgő hang felelt a kérdésére: -Neked, tündérem. Mert a kódok nem írják meg magukat.


- 147 -

50. FEJEZET - Na, ne már, Nix! - Holly dühödt pillantást lövellt nagynénjére. - Megint behúzol a csőbe? Nem hiszem el, hogy elkotyogtad neki! - Arról semmit sem kotyogtam el neki! - Miről? - tudakolta Cadeon óvatosan. - Semmi közöd hozzá! - csattant fel Holly. – Mit akarsz? - Téged. - Viselkedjetek szépen, gyerekek! - rótta meg őket Nix. - A kocsiban leszek. Ami vagy itt marad, vagy nem. - Ezzel ott hagyta Hollyt. Holly keserűen Cade-re mosolygott. - Megint összejátszotok Nixszel, hogy rászedjetek. Milyen eredeti! - Különben nem találkoztál volna velem, pedig mondandóm van a számodra. Holly látta, hogy Cade lefogyott. Arca soványabb lett, kimerültnek tűnt. Kit érdekel?!- Szerintem minden elhangzott, aminek el kellett. A lényege pedig az volt, hogy: „Egy üzleti tranzakció része voltál." - Muszáj volt megtennem. Azt kellett színlelnem, hogy fütyülök rád, különben Groot nem adja át a kardot. Holly megdermedt. - Még van merszed előhozakodni a karddal? Visszamentem érted, hogy kiszabadítsalak... - Tényleg? Tudod, erről fogalmam sem volt, mert rögtön leléptem, mihelyt Groot halántékon akart döfni egy vasúti dárdával! - Mit tett veled? - Cade hozzálépett, s a karjáért nyúlt. Holly sziszegve elrántotta magát. - Ne merészelj hozzám érni! Kiszabadítottam magam, mielőtt Groot agyatlan szexrabszolgává és tenyészkancává programozott volna át! Hála nekem, és nem neked! -Tudom, láttam, hogy leugrasz. Hát tényleg visszament érte! - Már vetettem volna magam utánad, amikor Groot repkedő kardokkal a falnak szegezett. Előbb is jöttem volna érted, de mérgezett volt a kard markolata, és elkábított, amikor megfogtam. - Miért robbant fel a kastély? - Mert a saját kohójába hajítottam Grootot. Sajnos elkapott a robbanás, különben az oldaladon harcolok a wendigók ellen a faluban. Nem mintha szükséged lett volna a segítségemre. - Szóval azt tervezted, hogy utánam jössz? Vagy meggondoltad magad, miután elcseréltél? - Az volt a terv, hogy megszerzem a kardot, megölöm vele Grootot, aztán veled együtt lelépünk, amilyen gyorsan csak bírunk. - Miért nem szóltál nekem erről? - Nem lehetett. Groot gondolatolvasó. A démonok illata az orrát csiklandozta. Akarod! Egek, mennyire hiányzott neki! - Miről hadovált Nix az előbb? Mi az, amit nem tudhatok? Miért ne mesélje el neki? Előbb-utóbb úgyis rájönne. - Hát... apa leszel. Cade kis híján megfulladt. - Apa? Én? Mi... – Egy pillanattal később már boldogan ujjongott. Felkapta Hollyt és megpörgette. Hollyt meglepte a reakciója. - Nem hittem volna, hogy örülni fogsz a hírnek. - Hát nem jött rá, milyen meghatározó élmény ez, míg saját szemével nem látja Cadeon felhőtlen örömét? Cade izgatottsága rá is átragadt. Mégsem kívánja már a háta közepére. - Most ugratsz? Van egy kis szövetségesem odabent, aki majd lefegyverez nekem? Szóval, nő a sanszom, hogy visszakapjalak? - Megdermedt. - Te nem örülsz? - De... örülhetek. Nehéz felérni ésszel. – Felvonta egyik szemöldökét. - Nem aggódsz amiatt, hogy akár a végső gonosz lehet a szövetségesed? Cade gyengéden a füle mögé cirógatott egy tincset. - Ha gonosz lennék, nem szerethetnélek ennyire. Lélegezz, Holly! Készítette: Detty Jó olvasást! 

- 148 -

- Ha adsz még egy esélyt, ígérem, soha többé nem hazudok neked! - De hogyan bízhatnék meg újra benned? Áruld el! Mert szép szavakkal, ígéretekkel táncolsz megint vissza az életembe... - Elnémult. - Cadeon, hol a szarvad? Cade vállat vont. - Megszabadultam tőle. Neked a normális kell. És mindent, amire valaha vágytál, meg akarok adni neked. Például ezt a házat. Van hátul medence. És olyan veszettül tiszta, meg minden trióban van. Mindent tűvé tettem érte, hogy ráakadjak. Hát ezért szüntette be a látogatásokat. - De a szarvad! - kiáltotta. Cade egyszer mesélte, milyen kegyetlenül fájdalmas megválni tőle. Egy darabka belőle, démonságának része. Mégis levágatta a kedvéért. - Ha nem bánod, újranöveszthetem néhány hét alatt. - Azt tervezted, hogy folyton levágatod? – kérdezte Holly az eltávolítással járó kínokra gondolva. - Ha ez tesz boldoggá, akkor persze. Holly védelme ezzel végleg leomlott. Akarod! Túlságosan hozzá húzta a szíve, túl nagy szüksége volt rá. - Kezded beadni a derekad, ugye? - Cade megjutalmazta egy szívdöglesztő vigyorral. — Nem fújhatsz rám tovább. Tudod, hogy ezúttal nem baltázom el. Ráadásul kell valaki, aki elmegy veled szellemnézőbe. Holly valamiért hitte, hogy Cade nem baltázza el többé, tiszta szívből hitte. - Lehet, hogy kezdem. De csak azért, mert Michiganbe kell utaznom. - Egek, mennyire hiányoztál, tündérem! – Kezébe vette a lány arcát. - De Holly, mondanom kell valamit. Tavasszal Rothkalinába megyek. Háborúzni fogunk. Holly elhúzódott. - Ha azt akarod, hogy együtt maradjunk, akkor együtt kell maradnunk! Ne lökd nekem ezt a hím elmegy háborúzni sódert! - Azt hiszed, elviszem a várandós nőmet egy harcoktól szabdalt síkra? - Elviszed, ha meg akarod tartani. Anyám is harcolt, amikor terhes volt velem. Cade felsóhajtott. - Nem szeretném, ha még egy hazugság közénk állna, úgyhogy most szólok, mindent el fogok követni, hogy erről lebeszéljelek! - Én meg azért, hogy az oldaladon harcolhassak. A labda fel van dobva! Cade ajka felkunkorodott. - Ó, hát fel! - Aztán megint komolyra váltott. - Hallottad, hogy szerelmet vallottam neked? - Érdes hangja telve volt érzelmekkel. - Hallottam. Lehajolt, s perzselőn megcsókolta. Hollynak beleremegett a térde. Amikor lihegve levegő után kapkodtak, Cade azt kérdezte: - Te is szerelmes vagy belém? - Elképzelhető - motyogta Holly. - Beveted a szexet, hogy ezt megpecsételjük? - 0, igen. - Cade horkantva a nyakára tapasztotta ajkait. Holly elmosolyodott, szeme lecsukódott a gyönyörtől.- Mert nekem nem gond... KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Szívből jövő hálával tartozom a Gibson Hall csapatnak. Mivel ti járatosak vagytok a kriptográfiában, nekem nem muszáj. És persze sok szeretettel a szokásos vádlottaknak: Genának, Boo-nak, Beth-nek és Rockinak. Mindahányan mesés írók és csodás barátok.


- 149 -

Készítette: Detty Jó olvasást! - 1 -

Recommend Documents