Készítette: Detty http://detty-liber.blogspot.com NYÍL OSZTAG A Mercuryt kezdetben mindenki csak egy szektának tartotta. A mentálok kinevették Catherine és Arif Adelaját, amikor azok azt állították, meg tudják szabadítani őket az elmebajtól és a gyilkos indulatoktól. Mentálnak lenni azt jelentette, hogy az őrület szélén kell egyensúlyozni. Ezt mindenki elfogadta. Erre nem volt gyógyszer. Ekkor azonban a Mercury bemutatta az Elcsendesedés protokolljának első két résztvevőjét, az Adelaja házaspár iker fiait. Tendaji és Naeem rideg volt, mint a jég, nyoma sem volt bennük dühnek vagy indulatnak... legalábbis egy darabig. A kísérlet végül kudarccal végződött, az Adelaja ikreket úgy temették maguk alá az addig elfojtott sötét érzelmek, mint egy lavina. Tizenhat évvel azután, hogy a szép, új jövő előfutáraiként ünnepelték őket, a fiúk öngyilkosságot követtek el. Tendaji, az erősebbik testvér megölte Naeemet, majd magával is végzett. Semmi kétség nem volt afelől, hogy ez kettejük közös elhatározásából történt így. Hátrahagytak ugyanis egy üzenetet. Szörnyetegek vagyunk. Egy kór, ami belülről pusztítja népünket. Nem engedhetitek, hogy az Elcsendesedés elterjedjen, soha nem férkőzhet be a mentáihálóra! Bocsássatok meg nekünk! A szavaik azonban nem jutottak el senkihez, a rémületüket nem érthette meg senki. A Mercury néhány hű tagja talált rájuk, jelöletlen sírba temették őket, halálukat pedig balesetnek hazudták. Addigra a Mercury már a második generációt képezte ki. Javítottak a módszereiken, amelyekkel a nem kívánt érzelmeket kitépték a mentálok szívéből, így az őrületet száműzték az elméjükből. A legfontosabb változás volt a legkevésbé feltűnő: ezúttal már számíthattak népük vezetői, a Mentái Tanács óvatos támogatására. Szükségük volt azonban egy másfajta segítségre is. Olyanra, ami még azelőtt elsimít minden további hibát és kudarcot, hogy az a társadalom és a még mindig kétkedő Mentái Tanács fülébejutna. Ha a tanácsnokok tudomást szereztek volna a további halálesetekről, kihátráltak volna az ügy mögül, az Adelaják pedig nem bírták volna elviselni, hogy az álmuk az eszmék történelmének szemétdombjára kerüljön. Megrázta ugyan őket az iker fiaik halála, de Catherine és Arif Elcsendesedésbe vetett hite soha nem ingott meg. Ahogyan legidősebb fiuk, Zaid hite sem. Ő kardinális telepata volt, hihetetlen mentális harci képességekkel. Ő is részt vett az Elcsendesedés-tréningen, de nem gyermekkorában, hanem fiatal felnőttként. A protokoll megszabadította az elméjét a démonjaitól és békét hozott neki, ő pedig tovább akarta adni ezt a békét, meg akarta szabadítani a mentálokat a kínoktól. Ezért magára vállalta a feladatot, hogy eltakarítsa a hibák nyomait és eltüntesse azokat, akik
károsodást szenvedtek az Elcsendesedés kísérleti szakaszaiban. Az életüket éppen olyan alaposan törölte ki népe emlékezetéből, mint amilyen nyomtalanul a testüktől megszabadult. Catherine mondta mindig, hogy ebben a harcban Zaid az ő nyila. Zaid pedig hamarosan toborzott néhány magához hasonlót a csapatába. Olyanokat, akik szintén hittek az ügyben. Magányos mentálokat, akik nem voltak mások, csak titokzatos, a sötétnél is sötétebb árnyak. Férfiakat és nőket, akiknek egyetlen céljuk az volt, hogy elpusztítsanak mindent, ami Catherine és Arif álma megvalósulásának útjába állhatott. Telt az idő. Évek, évtizedek. Zaid Adelaja már eltűnt a föld színéről, de mindig volt a Mercurynak olyan híve, aki átvette a Nyíl Osztag vezetését, egészen addig, míg már a Mercury sem volt, a régóta halott Adelajákat pedig már látnokként és megváltókként ünnepelte a mentái nép. Az Elcsendesedés protokollt 1979-ben vezették be kötelezően. A Mentái Tanács döntése egyhangú volt, és bár a népesség véleménye megoszlott, a többség mégis támogatta az intézkedést. Hiszen az övéik sorra gyilkolták egymást és magukat őrült dühükben, méghozzá olyan embertelenséggel, amelyhez foghatót a másik két fajban hírből sem ismertek. Az Elcsendesedés maradt az utolsó reményük, az egyetlen lehetőségük arra, hogy tartós békét hozzanak a népüknek. De vajon megtették volna ezt a lépést, ha ismerik Tendaji és Naeem utolsó szavait? Senki sem maradt, aki erre a kérdésre tudná a választ. Mint ahogyan arra sem, hogyan lehetséges, hogy a békét és nyugalmat hozó Elcsendesedéssel együtt megjelent a legridegebb, legkegyetlenebb és legveszélyesebb fajta erőszak is: az Elcsendesedés résztvevőinek félelme által táplált mendemondák szerint a protokoll bevezetése nyomában újra megjelent a Nyíl Osztag. Azt beszélték, akik túl hangosan ellenkeztek elméjük kondicionálása ellen, azok gyakran egyszerűen eltűntek. Mostanra, a 2079. év utolsó hónapjaira a Nyíl Osztag már csak legenda, a mentáihálón végtelenségig vitáznak arról, léteztek-e egyáltalán valaha. A kétkedők szemében az Elcsendesedés utáni Mentái Tanács tökéletes és hibátlan intézmény, amely soha nem lenne képes arra, hogy alattomosan létrehozzon egy titkos alakulatot, akik eltávolítják az útból az ellenségeiket. Vannak azonban, akik tudják, hogy ez nem igaz. Ők látták már, ahogyan a mentál hálón elsuhan mellettük egy harcra kiképzett elme szürke árnyéka és megérezték már azok mentális pengéinek kegyetlen hidegét. Ők viszont természetesen már nem mondhatják el, amit megtudtak. Azok, akik egyszer kapcsolatba kerülnek a Nyíl Osztaggal, általában nem élnek elég hosszú ideig ahhoz, hogy elmesélhessék, mi történt velük. A Nyilak meg nem törődnek ezekkel a mendemondákkal. Ők nem tartják magukat kivégzőosztagnak. Ők hűek maradtak a szervezet alapítójának eszméihez és csakis az Elcsendesedéshez hűek. Mindent elkövetnek annak sikeréért. Kivégzésekre néha szükség van. ELSŐ FEJEZET Egy ököl csapódott Judd arcába. Ő alig érzékelte a csapást, minden figyelmét arra összpontosította, hogy az ellenfelét kiiktassa, a karja máris előrelendült. Tai megpróbált
elhajolni az ütés elől, de már túl késő volt, a fiatal farkas állkapcsa erős reccsenéssel csapódott össze, a hang belső sérülésekről árulkodott. De nem került padlóra. Kivillantotta a felső ajkán nyílt sebből szivárgó vértől vörös fogait és Juddra vetette magát: erőfölényét kihasználva, saját testét faltörő kosként alkalmazva próbálta meg a kemény sziklafalnak préselni ellenfelét. Ehelyett ő csapódott háttal a kőnek; a száját eltátotta, amikor a tüdejéből egy fékezhetetlen lökéssel kiszorult a levegő. Judd megmarkolta a férfi torkát. - Semmit sem jelentene számomra, ha megölnélek – jelentette ki és megszorította Tai nyakát, míg a farkas már alig kapott levegőt. - Meg szeretnél halni? - A hangja nyugodt volt, a légzése visszafogott. Az állapotában az érzelmek semmilyen szerepet nem játszottak, mert ellentétben a vele szemben álló alakváltóval, Judd Laurennek nem voltak érzései. Tai ajkáról szitkozódást lehetett leolvasni, a torkán azonban csak érthetetlen nyöszörgés jött ki. A felületes szemlélő számára egyértelműnek tűnt volna, hogy a mentái fölénybe került, Judd azonban óvatos maradt, nem követte el ezt a hibát. Amíg Tai el nem ismerte a vereségét, veszélyes volt. A farkas pedig egy másodperccel később bizonyságát is adta ennek: alakváltó képességét használta és félig átváltozott: ujjaiból karmok lettek, ezzel sújtott le a mentálra. Az éles fegyverek könnyedén felszakították a műbőr ruhát, és a bőrt, belemartak Judd húsába. Ő azonban nem adott több esélyt a fiúnak arra, hogy komoly sebet ejtsen rajta. Megszorított egy különleges pontot Tai nyakán és ezzel az öntudatlanságba taszította korábbi ellenfelét. Csak akkor eresztette el az alakváltót, amikor az már elájult. Tai ülő helyzetben lerogyott a padlóra, a feje a mellkasára hullott. - Nem szabad használnod a mentálképességeidet! – harsant fel egy erős, női hang az ajtóban. Juddnak nem kellett megfordulnia ahhoz, hogy tudja, ki volt az, mégis megtette. Különleges, barna szemek villantak rá egy vékony és törékeny arcból, amit tépett, szőke haj vont keretbe. Azok a szemek valaha normálisak voltak, az a haj pedig nem volt rövidre nyírva, mielőtt Brennát elrabolta egy sorozatgyilkos. Egy mentái. -Nincs szükségem a mentálképességeimre ahhoz, hogy ilyen kisfiúkkal elbánjak. Brenna odalépett és megállt a férfi mellett. A feje búbja alig ért Judd mellkasáig. A mentálnak csak azután tünt fel, milyen alacsony a lány, hogy megmentette. Akkor egy ágyon fekve találta. A lány energiája egyetlen pontba húzódott össze, olyan szoros csomóba, hogy a mentái nem volt biztos abban, életben van-e még. De az alakváltó mérete nem jelentett semmit: Brenna Shane Kincaid akarata, mint az később kiderült, tiszta és tömény acél volt. - A héten már negyedszerre keveredsz verekedésbe. - A lány felemelte a karját, és Juddnak erőt kellett magán vennie, hogy ne húzódjon el előle. Az érintés jellemző volt az alakváltókra, a farkasok állandóan és gondolkodás nélkül tették egymás között. Egy mentái számára azonban ez ismeretlen fogalom volt, olyasvalami, ami könnyedén az önuralom veszélyes sérüléséhez vezethetett. Brenna azonban sérült volt, és éppen egy olyan gonosz erő törte meg, ami a férfi fajtájában sarjadt. Ha szüksége volt az érintésre, hát legyen. A lány arcán a forróság enyhe pírja jelent meg. - Megsérültél.
- Miért nem vagy Saschával? - Egy másik áruló mentállal, aki azonban gyógyító volt, nem pusztító. Judd volt az, akinek a kezéhez vér tapadt. - Azt hittem, találkozód van vele ma este nyolckor. - Öt perccel múlt nyolc. A simogató ujjak megálltak egy pillanatra Judd állkapcsán, majd elrebbentek. Brenna felemelte a pilláit és a férfira villantotta a tekintetét, ami a megmentése után öt nappal változott meg. A valaha sötétbarna szemekből mostanra furcsa keverék lett, amihez foghatót Judd még egyetlen élőlényen sem látott: sem emberen, sem mentálon, sem alakváltón. Brenna pupillái feketék voltak, de ezek körül az éj szín pontok körül élénk, szúrós sugarakban jégkék sugarak nyúltak a sötétbarna íriszébe. Ettől a lány tekintete megtörtnek látszott. - Vége - válaszolt a lány. - Minek van vége? - nyögött fel a földön Tai. Judd nem foglalkozott vele, a fiú nem jelentett veszélyt rá nézve. Csak azért hagyta, hogy a fiatal farkas megüsse néhányszor, mert tudta jó, hogyan működik a farkasok társadalma. Számukra éppen elég rossz volt alulmaradni egy harcban; komoly küzdelem nélkül veszíteni azonban még annál is sokkal rosszabb. Judd egyáltalán nem törődött Tai érzelmeivel, ő nem akart beilleszkedni az alakváltók világába. Ott volt azonban az unokahúga és unokaöccse, Marlee és Toby, akiknek boldogulniuk kellett a SnowDancer falka odúiban, ebben a föld alatti barlangrendszerben. Judd ellenségei pedig könnyen az ő ellenségeikké is válhattak. Ezért nem vetett véget ennek a küzdelemnek még azelőtt, hogy igazából elkezdődött volna. - Rendbe jön? - kérdezte Brenna, amikor a fiú másodjára is felnyögött. - Adj neki egy-két percet! A lány újra felnézett Juddra, és elállt a lélegzete. - Hiszen te vérzel! A férfi elhúzódott, mielőtt Brenna megérinthette volna a szétmarcangolt felkarját. - Nem komoly. - Nem is volt az. Gyermekként Juddnak át kellett élnie a leggyötrőbb fájdalmat is: megtanították, hogyan kapcsolja azt ki. Egy jó mentái semmit nem érezhetett. Egy jó Nyíl még kevesebbet. így sokkal könnyebb volt gyilkolni. - Tai karomra váltott! - Brenna arcán szörnyű düh lobogott, amikor lepillantott a fal mellé rogyott fiúra. - Csak várj, amíg Hawke megtudja, hogy... -Nem fogja megtudni. Mert te nem fogod elmondani neki. - Juddnak nem volt szüksége arra, hogy bárki a védelmébe vegye. Ha Hawke tudta volna, hogy mi volt ö valójában, hogy mi mindent tett, hogy mivé változott, akkor már az első találkozásuk alkalmával széttépte volna. - Magyarázd el a korábbi, Saschával kapcsolatos megjegyzésedet! Brenna a homlokát ráncolta, de nem hozta fel még egyszer a Judd karján lévő karomnyomok témáját. - Nem lesz több gyógyítás. Végeztem ezzel. Judd tudta, milyen súlyosan sérült a lány. - Folytatnod kell a találkozókat. - Nem. - Rövid, éles és végleges kijelentés volt ez. – Nem akarom, hogy bárki még egyszer a fejembe másszon. Soha.
Sascha amúgy sem tud bejutni az elmémbe. - Ezt nem hiszem. - Saschának megvolt az a ritka képessége, hogy az alakváltó elméket éppolyan könnyedén meg tudta szólítani, mint a mentálokét. - Nem lehetsz képes kizárni őt. - Most már képes vagyok rá. Valami megváltozott. Tai egy köhögéssel felébredt. Mindketten felé fordultak ésnézték, ahogy a fiú a falba kapaszkodva feltápászkodik. Amikor felegyenesedett, pislogva nézett körül, majd a kezét az arcához emelte. - Te jó ég, úgy érzem, mintha egy kamion rohant volna a fejemnek. Brenna tekintete összeszűkült. - Mégis mit képzeltél? Hogy tehettél ilyet?! -Én... - Hallgass! Miért támadtad meg Juddot? - Ez nem tartozik rád, Brenna. - Judd érezte, hogy a vér megalvad a bőrén. - Tai és én elrendeztük a dolgainkat és megállapodtunk. - Szúrós tekintettel nézett a fiú szemébe. Tai összeszorította az állkapcsát, de bólintott. - Elintéztük. A kettejük közötti erőviszonyokat is egyértelműen tisztázták. Ha Judd eredetileg sem viselt volna magasabb rangot a falkában a fiúnál, most kétségtelenül ő lett volna az uralkodó Taijal szemben. A farkas beletúrt a hajába és Brennához fordult. - Beszélhetnék veled egy kicsit a... - Nem! - Brenna egy kézmozdulattal leintette a fiút. – Nem megyek veled az egyetemi bálodra. Túl fiatal vagy. És túl hülye is. Tai nyelt egyet. - Honnan tudtad, mit akartam kérdezni? - Talán én is mentái lettem - vágta rá sötéten a lány. – Úgyis ezt pletykálja mindenki, nem igaz? Tai arcán vörös foltok jelentek meg. - Mondtam nekik, hogy baromságokat beszélnek. Judd akkor hallott először erről a rosszindulatú pletykáról, amit egyértelműen azért terjesztettek a többiek, hogy Brennának fájdalmat okozzanak. Erre egyáltalán nem számított: a farkasok elvetemültek voltak az ellenségeikkel szemben, de vadul védelmezték a sajátjaikat, és Brenna mögött mind azonnal felsorakoztak, mégpedig abban a pillanatban, ahogy a lányt kimentették a mentái sorozatgyilkos kezei közül. A férfi Taira pillantott. - Azt hiszem, jobb, ha most mész. A fiatal farkas nem ellenkezett. Olyan gyorsan elhaladt mellettük, ahogy a lába bírta. - Tudod, mi a legrosszabb az egészben? - Brenna hangja a fiú távolodó lépteinek zajairól visszaterelte a lányra Judd figyelmét. -Mi? - Az, hogy igazuk van. - A lány a mentái felé fordította a szilánkokra tört, barna tekintetének teljes erejét. - Megváltoztam.
Olyan dolgokat látok ezzel a rohadt szemmel, amit tőle kaptam, amiket azelőtt nem. Rettenetes dolgokat. -Ezek csak visszhangjai annak, ami veled történt. – Egy nagy erejű szociopata feltépte a lány elméjét és a tudatának legmélyebb rétegeit erőszakolta meg. Természetes volt, hogy egy ilyen élmény után mentális sebhelyek maradnak Brennában. - Sascha is ezt mondta. De a sok halál, amit látok... Egy sikoly hasította ketté a pillanatot. Mindketten rohantak, mielőtt a kiáltás elhalt volna. A második alagúton, harminc méter után Indigó és néhány más farkas is csatlakozott hozzájuk. Amint befordultak egy sarkon, Andrew ugrott eléjük. Megragadta a húga karját, megállította Brennát és a másik kezét felemelte. Mindenki megtorpant. - Indigó, egy holttestet találtunk. - A szavak puskagolyóként pattantak a szájából. - Hatos északkeleti alagút, negyvenes odú. Brenna abban a pillanatban, hogy ezt meghallotta, kitépte magát a bátyja szorításából és figyelmeztetés nélkül futni kezdett. Judd megérezte a lány dühének lángját, még mielőtt Brenna elrejtette volna azt, ezért ő volt az első, aki utánaeredt. Indigó és az őrjöngően haragos Andrew a nyomában voltak. A legtöbb mentált gyorsan leelőzték volna, de Judd más volt, mint a többi. Ez a különlegessége határozta meg előre, milyen életet élt a mentáihálón. Brenna villámgyorsan száguldott előtte, meglepően fürgén ahhoz képest, hogy alig néhány hónapja még ágyhoz volt kötve. Majdnem el is érte a hatos alagút elejét, amikor Judd utolérte őt. - Állj! - parancsolt rá. Nem lihegett annyira, mint kellett volna. - Nem kell ezt látnod. - De kell - válaszolt levegő után kapkodva a lány. Andrew viharos gyorsasággal termett ott, karját a húga dereka köré csavarta és felemelte a lányt a földről. - Bren, nyugodj meg! Indigó húzott el mellettük, hosszú lábak és lobogó, sötét haj suhanó képe látszott csak belőle. Brenna kapálózni és vonaglani kezdett Andrew karja között, elég vadul ahhoz, hogy kárt tegyen magában. Judd ezt nem hagyhatta. - Le fog nyugodni, ha elengeded. Brenna megdermedt, a mellkasa hullámzott, a szeme tágra meredt a csodálkozástól. Andrewnak azonban nem állt el ennyire a szava. - Majd én vigyázok a testvéremre, mentái! - Az utolsó szó szitokszó volt. - Úgy, hogy bezársz a szobámba?! - vakkantott éles hangon Brenna. - Nem hagyom, hogy bárki még egyszer bezárjon egy dobozba, Drew, és ha megpróbálod, esküszöm, hogy akkor is kikaparom onnan magam, ha csupa vér lesz közben a kezem. - Kegyetlenül érzékletes kép volt ez, főleg azok számra, akik látták, milyen állapotban volt Brenna, amikor rátaláltak. Andrew elsápadt a lány háta mögött, de az arca nem enyhült meg. - Hidd el, így lesz neked a legjobb. - Talán nem - szólalt meg Judd, és rezzenéstelenül állta Andrew dühös tekintetét. A SnowDancer katona az összes mentált okolta azért, ami a húgával történt, és Judd el tudta
képzelni az érzelmektől vezérelt gondolatok sorát, amik nyomán a farkas erre a következtetésre jutott. De ugyanezek az érzelmek el is vakították Andrewt. - Brenna nem töltheti az élete hátralevő részét bilincsben! - Mi a szart tudsz te erről?! - vicsorgott rá Andrew. – Téged még a saját családod sem érdekel! - Ezerszer többet tud róla, mint te! - Bren! - szólt rá Andrew fenyegető hangon a húgára. - Fogd be a pofád, Drew! Nem vagyok már kisgyerek! - A hangjában sötét dolgok emléke csengett, a gonoszságé, amelynek tanúja volt és az elvesztett ártatlanságé. – Belegondoltál valaha, mi mindent tett értem Judd a kezelésem alatt?! Van fogalmad arról, hogy ez mibe került neki? Nem, hát persze, hogy nincs, mert te mindent jobban tudsz! - A lány zihálva vette a levegőt. - Hát tudod mit? Nem tudsz te semmit! Te nem élted át azt, amit én. Fogalmad sincs róla! Engedj! El! Az utolsó szavak már nem voltak dühösek, inkább végtelenül nyugodtak. Ez normális lett volna egy mentál esetében. Egy farkas alakváltó esetében azonban nem volt az. Főként Brennától nem. Judd minden érzéke megfeszült. Andrew megrázta a fejét. - Nem érdekel, mit beszélsz, hugi, de ezt nem kell látnod. - Ez esetben sajnálom, Drew! - Egy pillanat múlva Brenna a karmait a bátyja karjába mélyesztette. Andrew annyira meglepődött, hogy eleresztette a lányt. Ő jóformán azelőtt megmozdult, hogy földet ért volna. - Te jó ég! - suttogta a farkas és a húga után nézett. - Ezt nem hiszem el... - A véres alkarjára pillantott. - Brenna soha senkit nem bántott! - Ő már nem az a Brenna, akit eddig ismertél - fordult felé Judd. Alapvetően megváltoztatta az, amit Enrique tett vele. Még maga sem érti, milyen mélyen. - Brenna után eredt, mielőtt Andrew válaszolhatott volna neki. Ott akart lenni mellette, hogy tompítsa a haláleset káros hatásait. Azt azonban nem érlelte, miért akarta Brenna mindenképpen látni az egészet. Akkor érte utol, amikor a lány elviharzott egy meglepett őr mellett és berontotta hatos alagút egy kis odújába. Brenna olyan hirtelen torpant meg, hogy Judd majdnem nekirohant. Követte a lány tekintetét és meglátta egy ismeretlen SnowDancer hím elterüli testét a padlón. Az áldozat arcát és meztelen testét különböző színű zúzódások tarkították, de Judd tudta, hogy a lány nem ezek miatt állt ott halálra váltan. Hanem a testen lévő vágások láttán. Az alakváltó bőrét egy pengével nagyon gondosan és alaposan felhasogatta valaki. Egyik egyenes bemetszés sem volt halálos, csak az utolsó, amely a nyaki ütőeret vágta el. Ez alapján valami nem volt rendjén ezzel a helyszínnel. - Hol a vér? - kérdezte Indigó, aki a holttest másik oldalánál guggolt le, néhány másik katona mellé. A hadnagy elkomorult, amikor meglátta Brennát is a szobában, de válaszolt. - A sebek nem frissek. A holttestet valaki idehozta. - Ez egy félreeső odú - tette hozzá az egyik katona, egy Dieter nevű szikár hím. - Könnyű észrevétlenül megközelíteni, ha valaki tudja, mit csinál. A tettes valószínűleg előre kinézte magának. Brenna felszisszent, de nem szólt egy szót sem. Indigó dühösen nézett fel rá.
- Vigyetek ki innen! Judd nem szerette, ha parancsolgatnak neki, de ezzel az utasítással egyetértett. - Menjünk - szólt a neki háttal álló lányhoz. - Ezt láttam - suttogta elhalón Brenna. Indigó felállt és a szemébe nézett. - Tessék? Brenna reszketni kezdett. - Ezt láttam - suttogta újra remegő hangon. - Ezt láttam – ismételte meg hangosabban. - Ezt láttam! - sikoltotta újra. Judd elég időt töltött már a lánnyal, hogy tudja: Brenna gyűlölné magát később, ha mindenki szeme láttára elvesztené az önuralmát. Ezért megtette az egyetlen dolgot, amivel megelőzhette a hisztériát. A lány elé lépett, hogy elzárja előle a holttest látványát és a saját érzéseit fordította Brenna ellen. Ezt a húzást a mentálok mind tökélyre fejlesztették. - Hülyét csinálsz magadból. A jéghideg szavak magához térítették Brennát, akár néhány pofon. - Tessék?! - Leeresztette a karját, amivel félre akarta tolni az útjából a férfit. - Nézz a hátad mögé! Brenna nem mozdult. Előbb hull piros hó, mint hogy ő Judd parancsának engedelmeskedjen. - A fél falka itt ólálkodik a környéken - folytatta a férfi egy mentál minden kegyetlenségével. - Hallgatják, ahogy összeomlasz. - Nem omlok össze! - Brenna elpirult, amikor ráébredt, hogy mindenki őt figyeli. - Takarodj az utamból! - Nem akarta újra látni a testet, amit éppen olyan gyilkos kegyetlenséggel kínzott meg valaki, mint ahogy Enrique végzett az áldozataival, de túl büszke volt ahhoz, hogy most visszakozzon. - Ésszerűtlenül viselkedsz. Ez a hely egyértelműen káros hatással van az érzelmi egyensúlyodra. Távozz! - Ez már a leghatározottabb parancs volt: a férfi hangja annyira hasonlított egy alfáéra, hogy Brenna majdnem vicsorogni kezdett rá. - És ha nem? - A lány igazából örömmel fogadta a gyilkos dühöt, amit a férfi ébresztett benne. Végre volt valami, amire összpontosíthatott, hogy elmeneküljön a rémálomszerű emlékektől, amiket az a szoba ébresztett fel benne. Rideg mentál szemek fúródtak az arcába. A bennük látszó férfias gőg szinte bénító volt. - Akkor felkaplak és magam távolítalak el innen. A válasz hallatán Brenna vére felpezsdült, lelkesedő öröm viharzott végig az ereiben és elmosta a félelem utolsó, fanyar nyomát is. Hónapok óta nem érte más, mint csalódottság: amiatt, ahogy az önállóságát az őt védő falak börtönébe zárják, amiatt, hogy mindenki jobban tudta nála, mi a jó neki, amiatt, hogy bármit is tett, minden lépését megkérdőjelezték, kétségbe vonták az épelméjűségét. Az összes düh, ami felgyülemlett benne, lavinaként zúdult most le és ebben az egy pillanatban sűrűsödött össze. - Próbáld meg! - hívta ki a férfit. Judd tett egy lépést előre. Brenna ujjainak hegye viszketni kezdett, a karmai kipattanásra készen belülről a bőrének feszüllek. Ő, nagyon is készen állt összecsapni Judd Laurennel, a jégemberrel, és a leggyönyörűbb férfival, akit valaha látott.
MÁSODIK FEJEZET - Brenna, mit keresel te itt? - Az éles kérdés ismerős hangon csattant fel. Lara nem is várta meg a választ. - Húzódj félre, elállód az ajtót! Brenna annyira meglepődött, hogy engedelmeskedett a felszólításnak. A SnowDancer gyógyító és egy asszisztense elsősegélycsomaggal a kezében elhaladt a lány mellett. Judd a lánnyal együtt mozdult és továbbra is takarta előle a látványt. - Nagy itt a tömeg. Larának hely kell, hogy dolgozni tudjon. - Az egy hulla! - Brenna tudta, hogy oktalanul viselkedik, de nagyon elege volt már abból, hogy mindenki lökdösi őt jobbra-balra. - Lara már nem sokat tehet érte. - És te mit tervezel elérni azzal, hogy itt maradsz? – Judd egyszerű kérdése egy mentál kegyetlen pontosságával rávilágított, milyen nevetséges Brenna. A lány kezei ökölbe szorultak, és Brennának le kellett küzdenie a kényszert, hogy meg ne támadja a férfit, aki úgy tűnt, mindig képes volt rátapintani a leggyengébb pontjára. De csak megfordult és kiment az odúból. A falkatársai kíváncsi pillantásokat vetettek rá, amikor elhaladt mellettük. Nem egy szemében bírálat is látszott: szegény Brenna végül mégiscsak kiakadt. Csábító volt, hogy lehajtott fejjel elsiessen mellettük, de erőt vett magán és mindenkinek a szemébe nézett. Egyszer már elrabolták tőle az önbecsülését. Többször már nem volt hajlandó ezt hagyni. Többen elkapták a tekintetüket, amikor látták, Brenna észrevette, hogy megbámulják, mások azonban rezzenéstelen arccal állták a tekintetét. Más körülmények között Brenna kihívásnak vette volna az állhatatos nézésüket, de most nem vágyott másra, csak hogy minél gyorsabban távol kerülhessen a holttest mindent betöltő halálszagától. De még a nagy sietségben is észrevette, hogy a legarcátlanabbul bámulok is lesütötték a szemüket, amikor a válla felett a háta mögé néztek. - Nincs szükségem rá, hogy te vívd meg helyettem a csatáimat. Judd a lány mellé lépett, már nem csak egy árnyék volt a háta mögött. - Nem vettem észre, hogy ezt tettem volna. Brennának be kellett látnia, hogy a férfi valószínűleg igazat mondott: a falka legtöbb tagja egyszerűen csak túlságosan félt Judd Laurentől, és semmiképpen nem akarta magára vonni a mentál figyelmét. - Láttad a vágásokat. - Brenna még mindig érezte a vér fémes illatával keveredő halálszagot. Éppen olyanok voltak, mint az övé. - Az emlékeiben felvillant a szike csillanásának képe. A kiserkenő véré. A cellája falán visszhangzó sikolyok hangja. - Nem voltak ugyanolyanok. A hűvös kijelentés visszarántotta a lányt az emlékei rémséges örvényéből. - Hogy lehetsz ebben olyan biztos? - Mentál vagyok. Felismerem a viselkedésformákat. Fekete ruhájával és minden érzés nélküli szemével Judd valóban kétségtelenül mentái volt. De ami a kijelentése második felét illeti... - Ne mondd azt nekem, hogy minden mentái képes lenne ilyen rövid idő alatt ilyen alaposan elemezni minden apró részletet!
- Te más vagy, mint a többi. A férfi nem vette a fáradságot, hogy ellenkezzen vagy egyetértsen. - Ez a lényegen semmit nem változtat. A vágások ezen az áldozaton... - Timothyn - vágott a szavába a lány elszorult torokkal. - Timothynak hívták. - Csak futólag ismerte a halott falkatársát, de nem tudta volna elviselni, hogy névtelen áldozat váljon belőle. A férfinak volt neve, volt élete. Judd a lányra pillantott, majd bólintott. - Timothyt ugyanolyan módszerrel ölték meg, de a részletek különböznek. A legnagyobb eltérés, hogy ő férfi volt. Santano Enrique, a rohadék, aki elrabolta és olyan sok más alakváltót megölt, csak nőket ejtett áldozatul. Ő ugyanis csinált bizonyos dolgokat, amit csak nőkkel tehetett meg... Brenna visszagyömöszölte az emlékeket elméjének abba a rejtett fiókjába, ahol a vele történt szörnyűségek legmocskosabb részleteit őrizte. -Azt hiszed, valaki másolja őt? - Ettől a gondolattól felfordult a gyomra. A mészáros gonoszsága még a tettes halála után is üldözte őt. -Valószínűleg. - A férfi megállt az alagút egy elágazásánál. - Ez nem a te harcod. Hagyd a nyomozást azokra, akiknek van már tapasztalatuk az ilyesmiben! - Mert nekem csak abban van tapasztalatom, hogyan kell áldozatnak lenni? Judd karba fonta a kezét, a mozdulattól a sebes alkarjából felcsapott a vér fémes szaga. - Téged túlságosan elvakítanak a saját érzelmeid ahhoz, hogy igazságot tudj szolgáltatni Timothynak. Ez most nem rólad szól. Brenna kinyitotta a száját, hogy elmondja Juddnak, mekkorát tévedt, de rögtön be is csukta. Nem mondhatta el neki a valóságot, mert az teljes őrültségnek hangzott volna, egy meghasadt elme vad képzelgéseinek. - Menj és keress valakit, aki ellátja a sebeidet! - mondta inkább. - A mentátok vérének illata nem valami étvágygerjesztő. - Igazság szerint aggódott, Tai nem ejtett-e túl mély karmolásokat Judd karján, de ezt semmiképpen nem árulta volna el. Judd szeme sem rebbent a sértő hang hallatán. - Elkísérlek a szobádba. - Ha megpróbálod, kikaparom a szemed! - Sarkon fordult és elviharzott. Minden egyes lépése során érezte a férfi tekintetét a hátán, amíg be nem fordult az alagút egy sarkán. Csábító volt a gondolat, hogy ott helyben összeroskadjon és levesse a düh álarcát, amit páncélként hordott maga körül, de erőt vett magán és kitartott, amíg a zárt szobájának biztonságába nem ért. Csak ekkor hagyta el magát. - Láttam ezt - suttogta rémülten a falaknak. A penge alatt szétnyíló húst, a kiomló vért, a halál sápadtságát, mindent látott előre. Akkor remegett, annyira megrázta a kép, de megvigasztalta magát, hogy az egész csak egy rémálom volt. Csakhogy az a rémálom most testet öltött. ***
Judd megbizonyosodott róla, hogy Brenna a szobájába ért, majd visszatért a tetthelyre és hosszan beszélgetett Indigóval. Ezután visszatért a saját lakosztályába és letusolt, hogy megszabaduljon a bőrére száradt vértől. Brennának igaza volt: a szag csak felkeltené a nagyon éles szaglással megáldott alakváltók figyelmét, márpedig a mentái aznap este észrevétlen akart maradni. Kilépett a tusolóból, de nem is nézett a tükörbe, csak hátrasimította a haját és annyiban is hagyta a dolgot. Észrevette, hogy a haja hosszabb a szabályosnál, de azonnal lényegtelennek ítélte az ügyet és el is vetette, mivel nem volt már a mentál faj legelitebb hadseregének katonája. A Mentál Tanács ítélete az egész családját: a testvérét, Walkert, annak lányát, Marlee-t és a másik, halott testvére, Kristine két gyermekét, Siennát és Tobyt a rehabilitáció földi poklába küldte. Ha nem váltak árulóvá és nem hagyták el a mentálhálót, mindannyiuk elméjét kimosták, az agyukat pedig addig roncsolták, míg vánszorgó zombikká váltak volna mind. Pontosan kiszámították az esélyeiket, amikor a farkasokhoz jöttek. Ő és Walker arra számítottak, hogy meghalnak, de remélték, hogy a SnowDancerek megkegyelmeznek Marlee-nak és Tobynak. Sienna, aki akkor már túl idős volt ahhoz, hogy gyermeknek számítson, de túl fiatal ahhoz, hogy felnőttszámba vegyék, úgy döntött, hogy inkább szerencsét próbál a farkasoknál, mint hogy alávesse magát a rehabilitációnak. A farkasok azonban a felnőtteket sem ölték meg. így Judd most egy olyan világban élt, ahol a régi élete már semmit sem számított. Először a nadrágját és a zokniját, majd a csizmáját vette fel, mert félmeztelenül képes volt harcolni egy esetleges ellenféllel, de az már nagyobb hátrányt jelentett volna, ha mezítláb kell csatára kelnie. Éppen az ingét húzta magára, amikor megérkezett az apró, ezüstszínű telefonjára az üzenet, amit várt. Be sem gombolta az inget, úgy olvasta el és fordította le magában a titkosított szavakat. Célpont megerősítve. Rendelkezésre álló idő: egy hét. Amint megértette, ki is törölte az üzenetet. Ezután felhúzta a fekete inge ujját és kötést csavart az alkarján lévő sebekre. Így elfojtotta a gyorsan gyógyuló bőr illatát. Brenna nagyon meglepődött volna, ha látja, milyen gyorsan forrt össze a sérülés. A gondolatai visszatértek a holttesthez. Biztos volt benne, hogy egy utánzó tettessel van dolguk. A vágások első ránézésre hasonlítottak Enrique Santano tetteire, de ennél több közös nem is volt bennük. A mentái tanácsnok nagy gondot fordított arra, hogy a bemetszések pontosak és tiszták legyenek, ez a gyilkos pedig inkább kaszabolt, mint vágott. Indigó megállapította, hogy a tetthelyen és környékén nem talált mentái szagnyomot. A végső érv pedig az volt, hogy Santano Enrique minden kétséget kizáróan halott volt: Judd látta, ahogy a farkas- és leopárdkarmok ízekre szaggatják a férfit. Brennának tehát nem volt oka attól tartani, hogy a kínzója visszatért. Ez persze hűvös mentállogika volt, a lány pedig kétségtelenül alakváltóként gondolkozott. Ráadásul nem tudta azt sem, hogy Judd jelen volt a tanácsnok kivégzésén, így tehát az ő megmentésekor is. A férfi pedig nem is akart változtatni ezen. Tudta ugyan, hogy az érzelmi reakciók megjósolása nem tartozik a legnagyobb erősségei közé, annyira azonban már megismerte a lányt, miközben a mentális erejét Sascha rendelkezésére bocsátotta, hogy a P-mentál meggyógyíthassa Brenna elméjének sérüléseit, hogy tudja: a lány rosszul reagálna, ha tudna arról, hogy ő is szerepet játszott a megmentésében.
Nem vagyok már gyerek! Nem, valóban nem volt az. Judd pedig nem volt az ő védelmezője, mert nem is lehetett az. Minél közelebb került hozzá, annál nagyobb fájdalmat okozhatott volna neki a végén. Az Elcsendesedést az olyanok számára találták ki, amilyen ő volt: a brutális gyilkosok és gonosz őrültek számára, akik olyan szörnyű vérfürdővé és erőszakos pokollá változtatták volna a mentálok világát, hogy ahhoz képest az Elcsendesedés még mindig a jobbik választás volt. Abban a pillanatban, hogy Judd megtörte volna a kondicionálását, egy biztosító nélküli, csőre töltött fegyverré változott volna. Ezért sem tehette meg soha azt, amit Sascha: nem vethetett véget az elméjében az Elcsendesedés parancsainak. Ez volt az egyetlen, ami miatt a világ biztonságban volt tőle. Ami miatt Brenna biztonságban volt tőle. Magára rántotta fekete kabátját, egy ugyanolyat, mint amilyet Tai felhasított, és a zsebébe csúsztatta a telefont. Ideje volt kiszökni a farkasok odújából. Meg kellett építenie egy bombát. Laurennel, a jégemberrel, és a leggyönyörűbb férfival, akit valaha látott. HARMADIK FEJEZET Kaleb Krychek, a kardinális Tk-mentál és a Mentái Tanács legújabb tagja befejezte a videotelefonálást, hátradőlt a székében és két kezét toronysisak alakban egymáshoz illesztette. - Silver - szólt, miután a telekinetikus képességeinek egy elhanyagolható részét használva bekapcsolta a kétirányú távbeszélőrendszert -, gyűjts össze minden információt a Liu családcsoportról! - Igen, uram. Tudta, hogy ez a feladat néhány percet vesz igénybe, ezt az időt pedig arra használta, hogy újra átgondolja a telefonbeszélgetést, amit éppen folytatott. Jen Liu, a Liu Csoport női családfője és vezetője pontosan kifejezte az álláspontját. - A kettőnk közötti megállapodás kölcsönösen előnyös – mondta rezzenéstelen, zöld szemekkel a nő - és biztos vagyok benne, hogy ön semmit nem tenne, amivel ezt veszélybe sodorhatná. A mentál tanácsbeli társai felől azonban már nem vagyok ennyire nyugodt. Még mindig fizetjük a korábbi döntéseinek árát: Faith NightStar szolgálatainak ára megkétszereződött, hiszen a családja megpróbálja visszanyerni azt, amit veszített. A NightStar-ügy, ahogy ezt a politikai kudarcot mostanában nevezték, közvetlenül azelőtt történt, hogy Kaleb megszerezte a tanácsnoki rangot. Faith NightStar, egy erős képességű jövőbe látó mentál úgy döntött, leválik a mentálhálóról és a DarkRiver falka egyik leopárdjának karja közé vetette magát. Két tanácsnok elhamarkodott döntést hozott és vissza akarta őt hozatni; ezzel veszélybe sodorták az életét és nem csak a nagy hatalmú NightStar Csoport rosszallását vívták ki, de azokét a családi vállalkozásokét is, amelyek működése Faith jövendölésein alapult. Például a Liu Csoportét. Kaleb most eltűnődve meredt a sötét képernyőre, amin nem sokkal azelőtt Jen Liu arca látszott. A matriarcha pontosan mérte fel a kötődéseit. Kaleb nagyra értékelte a szövetségeket, amiket aközben kötött, hogy felemelkedett a tanács soraiba. Hidegvérű pontossággal ápolta is ezeket a kapcsolatokat, mert tudta, hogy az a tanácsnok, aki maga mögött tudhatja bizonyos
társadalmi csoportok támogatását, sokkal erősebben érvényesítheti az akaratát, nagyobb hatalma van. Kaleb pedig szerette a hatalmat. Ezért lett már huszonhét évesen a Mentái Tanács tagja. Megérintette a képernyőt és átkapcsolta kommunikáció módból adat módba, majd előhívta a tanács többi tagjának fájljait. Az életrajzokat az egyik oldalra rendezte és megnyitotta a NightStar-ügyről szóló dokumentumokat. Közben hagyott helyet a kijelzőn az információknak, amiket Silver gyűjtött neki éppen. Ezután előhívott egy szigorúan bizalmas 1-protokoll című dokumentumot. Egyelőre csak sejtései voltak a témában, de ez nemsokára megváltozik. A Liu-téma lesz az első csapás, amivel ezt el akarja érni. Nem tartotta szükségesnek, hogy vért ontson... egyelőre nem. Kaleb nagyon türelmes volt. Úgy, ahogy egy kobra türelmesen vár az áldozatára. NEGYEDIK FEJEZET A gyilkosság másnapján, számtalan saját magával fojtatott vita után Brenna arra a döntésre jutott, hogy Judd az egyetlen, akitől tanácsot kérhet; az egyetlen, aki talán megértheti őt. De ő volt egyben a legrosszabb lehetőség is. Annyira rideg, hogy néha úgy tűnt, kevesebb emberség szorult belé, mint egy jégszoborba. Mielőtt elrabolták, Brenna mindent megtett azért, hogy ne találkozzon vele, mert ösztönösen taszította a férfiból áradó embertelen hűvösség. Pontosan tudta, hogy a bátyjai megvadulnának, ha megtudnák, hogy ő egyedül marad egy szobában a mentállal, ezért nagyon óvatosan, észrevétlenül osont ki a családi lakrészükből és indult az egyedülálló katonák odúi felé. Judd egyedül élt itt. A testvére, Walker és a három kiskorú átköltöztek a családoknak fenntartott részre. Négy hónappal azután engedélyezték ezt nekik, hogy menedéket kértek a SnowDancerek között. Meglepő módon a falka anya nőstényei voltak azok, akik Hawke-nak, az alfahímnek megparancsolták, hogy gondolja végig, milyen hatással van a mentál gyerekekre, hogy a katonák között kell élniük. Figyelembe véve, hogy a nőstények milyen erősen védelmezték a kölykeiket minden lehetséges veszélyforrástól, Brenna arra számított, éppen ők fognak ragaszkodni ahhoz, hogy Marlee és Toby biztonságos távolságra legyenek a farkaskölyköktől. A két fiatal mentál csak gyerek volt ugyan, de nagyon nagy erejű gyerek. Ugyanakkor a farkaskölykök néha durván játszottak és könnyen akaratlanul is megharaphatták a mentál gyerekeket. A farkasanyák azonban meghívták maguk közé, Walker Lauren pedig a lánya és az unokaöccse nevében elfogadta a felkérést. Toby tizenhét éves nővére, Sienna már nem számított gyereknek, de felnőtt sem volt még. A makacs Sienna maga döntött úgy, hogy a gyerekekkel tart. így Judd magára maradt. Őt tartották a Lauren család legveszélyesebb tagjának, ezért egy pillanatig sem volt kérdés, hol lakjon. A legtöbb farkas még mindig bizalmatlanul viszonyult hozzá, pedig Brenna tudta, hogy a férfi nagyon fontos szerepet játszott az ő megmentésében is. Ő maga ugyan soha nem járt a fájdalommal átitatott falak között, ahol fogva tartották és kínozták (és a lány örökké hálás lesz ezért), de segített Saschának felállítani azt a mentális csapdát, aminek segítségével
végül elkapták Enriquét. Judd bizonyságot tett hát arról, hogy hűséges a falkához. Mégis kívülálló maradt. Ez bántotta ugyan Brenna igazságérzetét, de teljesen megértette falkatársai érzéseit: ez a mentál annyira zárkózott volt, hogy az már sértésnek is beillett. Amikor a férfi ajtajához ért, halkan bekopogott. - Siess már! - mormolta magában. A folyosó abban a pillanatban üres volt ugyan, de a lány már hallotta a közeledő léptek zaját. Amekkora szerencséje volt, biztosan az egyik túlságosan is féltő bátyja járt arra. Az ajtó kinyílt. - Mi a... A lány becsusszant Judd karja alatt a szobába. - Csukd be az ajtót, mielőtt valaki meglát! Egy pillanatig azt hitte, a mentái nem lesz hajlandó erre, de az ajtó egy kis idő múlva bezáródott. Judd megállt háttal az ajtónak és összekulcsolta meztelen mellén a karját. - Ha a bátyáid rád találnak itt, örök életedre bezárnak egy szobába. A lány hirtelen nagyon is erősen érzékelte a férfias izzadság illatát, a csillogó mellkas látványát a zárt térben. Egy pillanatra eltöltötte a rémület, de gyorsan elzárta az érzést az elméje titkos fiókjába, mielőtt az úrrá lehetett volna rajta. -Attól nem is tartasz, hogy veled mit tennének? - kérdezte. A félelem ellenére érezte, hogy az ujja hegye bizseregni kezd, vágyik rá, hogy megérintse ezt a veszélyes lényt. - Én tudok magamra vigyázni. Efelől Brennának semmi kétsége nem volt. - Ahogyan én is. Judd egy pillanatra nem vette le a legkeserűbb csokoládészínű szemét a lányról, amelyben az egyetlen színt az íriszében csillogó aranyfoltok adták. - Mit csinálsz te itt, Brenna? A lány felrázta magát a merengésből. - Egy mentállal kell beszélnem, és te az vagy. - Miért nem Saschához fordulsz? - Ő nem értené. - Brenna tisztelte és szerette is Sascha Duncant, az elmegyógyító mentált, aki a DarkRiver leopárdfalka alfahímjének, Lucas Hunternek a párja lett, de... - Ő túl jó, túl kedves. - Ez a képességének egy mellékhatása válaszolt Judd szokatlanul fagyos hangon. Ez a hang a legtöbb farkas hímet hihetetlenül felbőszítette, de Brenna tudta, hogy nem ő volt az egyetlen nőstény, aki fantáziákat szőtt arról, hogy felolvassza a férfit. A karmai belülről a bőrének feszültek, amikor megmagyarázhatatlan érzéki éhség töltötte el a testét. Brenna elfojtotta ezt az érzést. Okosabb volt annál, mintsem hogy azt gondolja: meg tudná változtatni ezt a férfit. - Sascha érzi más lények érzelmeit - folytatta Judd. - Ha ártana másoknak, az visszahatna rá. - Ezt tudom. - A lány fel és alá kezdett járkálni a szűk szobában. A férfi illata mindenhol ott volt, eltöltötte az alakváltó éles érzékeit a férfiasság sötét és engesztelhetetlen hullámával. – Ez a hely olyan, mint egy cella! Nem tudnál legalább néhány
képet a falra akasztani? - Az odú akkora volt, mint a többi egyedülálló katonáé, de még a legmegrögzöttebb magányos farkas is változtatott valamit a berendezésen, hogy lakályosabbá tegye. Judd lakrésze azonban kopár volt és üres. Az egyetlen bútor az ágya, azon fehér lepedő és szürke pokróc. Úgy tűnt, az egyetlen, amit a szobához hozzátett, a vízszintes edzőrúd volt, amit harminc centivel a plafon alá szerelt fel. - Nem látom értelmét. - A férfi nekivetette a hátát az ajtónak. Ez a mozdulat a mellkasára vonta Brenna figyelmét, és a lány tudta, hogy az csupa kemény izom. - Tedd fel a kérdést, ami miatt jöttél! - Mondtam már neked, hogy látok bizonyos dolgokat. Láttam a... a... - Nem volt képes kimondani, amit akart, nem akarta felidézni a rémálmot. Természetesen Judd meg sem próbálta vigasztalni. - Már elmagyaráztam neked, hogy ezek minden bizonnyal csak visszhangjai annak a traumának, amit Enrique okozott neked. -Tévedsz. Ezek valódiak. - Mondd el, mit láttál! - Szörnyű dolgokat - suttogta a lány. - Halált és vért és fájdalmat. Judd arca meg sem rezdült. - Pontosabban! A hirtelen harag, ami elöntötte Brennát, elmosta a félelmet, amit az emlékek ébresztettek benne. - Néha ordítani volna kedvem, annyira feldühítesz. Belehalnál, ha kicsit emberibben viselkednél? Judd nem is válaszolt. - Walker más, mit te vagy. -A testvérem telepata, és különleges érzéke van a fiatal mentál elmékhez. Tanár volt, amíg a mentálhálón voltunk. A lány alaposan végiggondolta ezt. Már azon is meglepődött, hogy Judd egyáltalán válaszra méltatta. - Ezzel azt mondod, hogy már azelőtt képes volt az érzelmekre, mielőtt kiugrottatok? - Mindannyiunkban megvan a képesség arra, hogy érzelmeket éljünk át. Az Elcsendesedés szerinti kondicionálás lényege, hogy ezt a képességet kiégessék belőlünk. De elpusztítani nem lehet. Brenna elgondolkozott, vajon a férfi mit látott az arcán. Ő ugyanis csak a leghűvösebb nyugalmat olvasta le a férfiéról. Judd csak állt és látszólag egyáltalán nem volt rá hatással a lány dühe, félelme vagy fájdalma. Ettől Brenna lelkében valamiért furcsa űr támadt. - De azt mondtad, Walker más. A férfi bólintott, aminek nyomán néhány sötét tincs hullott a homlokába. - A testvérem folyamatosan kapcsolatban volt olyan gyermekekkel, akik nem fejezték még be a kondicionálási folyamatot. Marlee-val és Tobyval is kapcsolatban volt. Mindezek sokkal fogékonyabbá tették arra, hogy a megfelelő körülmények között megtörje az Elcsendesedést.
- És te? - Erre még soha nem kérdezett rá addig. - Te mit csináltál, mielőtt leváltál a mentálhálóról? Egy pillanatra mintha látta volna, hogy Judd válla megfeszül, de a férfi hangja éppen olyan kimért volt, mint máskor. -Nincs szükséged arra, hogy még több rémálmod legyen. Most mondd el, mit látsz. - A lány közelebb lépett a veszélyes férfihoz. - Egyszer beszélned kell erről is. - De a rezzenéstelen pózból megértette, hogy ez nem aznap lesz. Ezért hát összeszedte minden bátorságát és felnyitotta a halál és gonoszság ládáját. - Álmomban előre láttam Timothy halálát. De akkor még nem volt arca, csak sima bőr a vonásai helyén. - Ezt a zavaró képet nem tudta elfelejteni. - Láttam, hogyan fog meghalni. - Az éles pengét, ami áthatol bőrön és a zsíron, hogy felfedje a vérvörös húst. Judd továbbra is szemrebbenés nélkül nézett rá. - Ez lehet egyszerű kivetítés is. Az elméd így próbálja feldolgozni a képeket, amiket Enrique ültetett el benne. Brenna undorodott a gondolattól, hogy Enrique ilyen mélyre jutott az elméjében. Sascha biztosította őt afelől, hogy soha nem tört meg és távol tartotta azt a szemetet az elméje legbensőbb magjától, de az biztos, hogy ő nem így érezte. Számára olyan volt, mintha a mentál bemászott volna a tudata, a lénye leglényegébe és belülről kifelé gyalázta volna meg őt. És Sascha még nem is tudta a legszörnyűbb dolgot, amit az a mészáros tett vele... amiben ő engedelmeskedett neki... és Brenna ezt a titkát a sírba is magával akarta vinni. - Brenna! A lány kavargó gyomorral felnézett. - Kivetítés? A férfi tekintete szúrós és fürkésző volt, mintha a lány bőre alá akart volna nézni. - Meglehet, hogy egy régi, ismert képet összekeversz vagy összemosol egy újjal. Mert Enrique előszeretettel kínozta őt azzal, hogy a múltjából vett képeket mutatott neki. -Nem - ellenkezett Brenna. - Éreztem a különbségeket, még mielőtt megláttam volna Tim holttestét. Mások voltak a vágások, más a gonoszság természete. - Enrique kedvenc fegyvere a szike volt, amit a kardinális elméje telekinetikus erejével együtt használt. A kardinálisok voltak a mentálok közül a legerősebbek, de a tanácsos még ebben a válogatott társaságban is kiemelkedő erőnek számított. - Olyan ez, mintha valaki képzelgéseit kellene végignéznem. Ez volt a lány leggyötrőbb félelme: hogy valaki újra behatol az elméjébe, és teletölti sötétséggel és más gyomorforgató gondolatokkal, miket már semmi nem moshat el. - Te alakváltó vagy, nem telepata. - Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a barna szemét tarkító aranyfoltok felvillantak volna. – Ez nem minden. - Kijelentés volt ez, nem kérdés. A lány nyelt egyet. - Láttam a gyilkosságot, hallottam a kiáltásokat, ez... – Körmei tenyerének puha húsába vájtak. - Mi történt, Brenna? - A férfi hangja majdnem gyengédnek hatott. De lehet, hogy csak Brennának tűnt így, mert ezt akarta hallani. - Ez felizgatott - vallotta be Brenna, és közben mocskosnak, rossznak érezte magát. Egy szörnyetegnek. - Élveztem! – vágyott az áldozat fájdalmára, a vérét beteges izgalom fűtötte. – Minden egyes vágást élveztem! Judd arckifejezése nem változott semmit.
- De csak addig, amíg az álom tartott? Brenna szörnyen vágyott arra, hogy valaki akkor megölelje, de Judd Laurentől erre éppen annyira számíthatott, mint arra, hogy a mentái farkassá változik. - Lehet, hogy ő bennem hagyott magából egy darabot? - Santano Enrique valódi szociopata volt. Ő semmilyen érzelmet nem érzett, nem ismert. A lány nevetése még saját maga számára is szaggatottnak tűnt. - Ha olyannak láttad volna őt, amilyennek én, akkor nem mondanál ilyet. Lehet, hogy rideg volt, de élvezte azt, amit csinált. És lehet, hogy megfertőzött engem is. -Neki nincs ilyen képessége. Nagyon ritka, hogy valaki képes legyen mentális vírusokat továbbítani másokba. – Ellökte magát az ajtótól és a lány felé indult. - Sascha pedig semmilyen vírusnak nem találta nyomát az elmédben. Márpedig ő felismerné az ilyet. Az ő anyja a legnagyobb vírusterjesztő az egész mentálhálón. - Valamit mégis csinált! - ragaszkodott hozzá Brenna. – Ezek nem az én gondolataim. - Nem is lehettek azok, ha Brenna azt akarta, hogy épelméjű maradjon. - Neked nem lenne szabad semmit sem látnod – jelentette ki Judd és veszélyesen közel lépett a lányhoz, aki most már a testéből áradó hőt is érezte. Ettől riadtság és vágy keveredett össze zavaró egyveleggé benne. - Az alakváltók elméje teljesen másképp működik, mint a mentáloké. Brenna felemelte a kezét, hogy beletúrjon a hajába, de megtorpant. A derékig érő zuhatag már nem volt ott. Még egy dolog, amit Enrique elrabolt tőle. - Gondolod, hogy megváltoztatott bennem valamit? Judd izmai kidudorodtak, amikor leeresztette a karját. - Ez lenne a logikus következtetés, igen. Ha megengednéd, hogy megvizsgáljam az elmédet... - Nem! A mentái bólintott. - Rendben. De így sokkal nehezebb lesz megállapítani, mi a gond. - Tudom. De nem. - Soha senki nem mászhat még egyszer az elméjébe. A legtöbb áldozatnak az az utolsó menedéke, az egyetlen érinthetetlen terület. Az ő tudatát egyszer már feltörték, és ezért soha nem bízhatja másra. - Van ötleted, mi lehet ez? - Nincs. - Judd kinyújtotta a kezét és megérintette a sebhelyet a lány nyakán. - Ezt a zúzódást hol szerezted? A lányt annyira meglepte ez a tett, hogy önkéntelenül a férfi kezére fektette a tenyerét. - Zúzódást? Talán akkor, amikor Lucyval vívtam. – Brenna nem volt ugyan katona, de meg kellett tudnia védeni magát. Főként most. Mert az igazság, amit senki sem tudott, amit Brenna a megmentése óta sikeresen eltitkolt, az volt, hogy Enrique nem csak az elméjét rontotta meg, de ennél sokkal mélyebb szinten is tönkretette a lányt. Olyan mélyen, amivel az egész énjét megingatta. - Ki tudsz deríteni valamit az álmaimról? A férfi keze nagy volt, az ujjai hosszúak. A lány páratlanul élesen érezte a közvetlen érintés minden egyes négyzetcentiméterét. Az érintés a fajtája érintkezésének természetes közege volt ugyan, de a ragadozó alakváltók egyáltalán nem mindenkinek engedték meg ezt. Csak a falka tagjainak, a társaknak és a szeretőknek adták meg az érintés kiváltságát. Judd egyik kategóriába sem tartozott, Brenna mégsem lökte el magától.
- Figyelni fogok. - Judd visszahúzta a kezét, Brennát pedig meglepte, milyen érdes a férfi tenyere. - De tudomásul kell venned, hogy egyáltalán nem biztos, hogy találok választ a kérdésedre. Te egyedi vagy, Enrique egyetlen életben maradt kísérleti alanya. *** Figyelte, ahogy Brenna Kincaid kilép Judd Lauren szobájából. Alig tudta megállni, hogy elő ne ugorjon és ott helyben meg ne fojtsa őt. Annak a ribancnak hónapokkal azelőtt meg kellett volna halnia, de valahogy mégis visszavonszolta magát az életbe. Most pedig kezdtek visszatérni az emlékei. Mi másért rendezett volna akkora patáliát a holttest mellett. Halk és gonosz szavak hagyták el az ajkát. A lány megmentése után teljes pánikban volt, de szerencsére kiderült, hogy Brenna emlékei nagyon hiányosak. Ha azonban ezeket a lyukakat sikerül betömnie, akkor ő nagyon nagy bajba kerül. Akkora bajba, aminek könnyen kivégzés is lehet a vége, főként, ha Brenna mellett ott áll az a rohadt mentál is. Már sokkal korábban fel kellett volna adnia az egész Lauren családot, de túl sokáig várt és tartogatta ezt az információt, a kapzsisága pedig most visszaütött. De ez nem számított. Egyáltalán nem akarta megvárni, amíg vadászni kezdenek rá, mint egy veszett kutyára. A fecskendőre pillantott a kezében. Ugyanilyennel gyengítette le Timet is, ettől lett a fiú olyan könnyű préda. Ez Brennán is működni fog. Az az őrült tekintetű ribanc nem fog keresztbe tenni neki! *** Judd a tekintetével követte Brennát, amíg a lány be nem fordult az alagút végén. A küzdelemben oly edzett elméje érzékelt valamit, amikor kinyitotta neki az ajtót, de nem volt elég oka arra, hogy megkongassa a vészharangot. Mégis addig figyelte a lányt, amíg biztonságban nem volt. Ezután becsukta az ajtót és lenézett a kezére. Megszorította és elernyesztette az ujjait, hogy megszabaduljon a forró lángoktól, amik Brenna érintése nyomán maradtak a bőrén abban a pillanatban, hogy megérintette őt. Ez egy tökéletesen ésszerűtlen tett volt, valami mély ösztön indíthatta erre, ami egy pillanatra felülírta a kondicionálását, amikor megpillantotta a lány bőrén a sebhelyet. A telefonja csipogott, emlékeztette, hogy elvégzendő munkája van. Nem hagyhatta, hogy eltérítse a céljától egy alakváltó nő, aki tőle várt segítséget, arra kérte, hogy ő űzze el a rémálmait. Mintha ő... jó lett volna. Mit szólt volna Brenna, ha elmondta volna neki, hogy ő maga volt a rémálom? A telefonja újra csipogott. Felemelte és kikapcsolta az emlékeztetőt, majd elindult, hogy lemossa a testéről az izzadságot. Még mindig érezte a kezén a finom, női bőr érintésének emlékét, de tudta, hogy ez nemsokára el fog tűnni: a halál szaga általában minden más illatot elnyomott a maga fagyos hidegségével. Márpedig ő, gondolta Judd, miközben összepakolta a megfigyeléshez szükséges felszerelést, amire aznap éjjel szüksége volt, nagyon jól értett a halálosztáshoz. Tízéves kora óta jó volt ebben. Az aznapi egyszerű nyomkövetési feladat volt, de a merényletig már csak néhány nap volt hátra. A bombák már majdnem készen álltak, csak a megfelelő időre, a megfelelő
lehetőségre várt. Akkor pedig újra vér áztatja majd a bőrét, vörösen virít majd rajta és a felszínre hozza a valódi énjét, elmeséli az ő igaz történetét. ÖTÖDIK FEJEZET A mentálháló bársonyos, fekete éjjelében bezáródott egy áthatolhatatlan falú terem ajtaja. A hatalmas mentális hálózat a világ milliónyi mentáljának elméjét kötötte össze, tartalmazta az egész faj teljes együttes tudását és napjában több milliószor frissült, amikor egy-egy mentái újabb információt töltött fel rá. A mentálhálón a faj tagjai néhány pillanat alatt kapcsolatba léphettek egymással, földrajzi helyüktől teljesen függetlenül találkozhattak. Aznap hét elme fénye ragyogott fel a háló legsötétebb középpontjában, mindegyik egy-egy fehér csillag hideg fényeként, metszően élesen vakított. A Mentál Tanács ülése elkezdődött. Kaleb szólalt meg először. - Mégis mit képzeltetek?! - A kérdést Henry és Shoshanna Scott, a tanácsnok házaspár veszélyesen nagy erejű elméjéhez intézte. - A Liu Csoportnak egyáltalán nem tetszett, hogy valaki feltörte a családi archívumaikat és több családtagjuk fájlját veszélyforrásnak jelölte meg. - Mindannyian tudták, hogy ez a jelölés a teljes rehabilitációhoz vezető út első állomása volt. - Mi vagyunk a tanács - válaszolt Shoshanna mindkét Scott nevében. Az utóbbi időben észrevehetően egyre gyakrabban tette ezt. - Nem kell igazolnunk tetteinket a népesség előtt. Tatiana Rika-Smythe kapcsolódott a beszélgetésbe. - Feltételezem, hogy más családok adatait is célba vettétek. - Mi volt a célotok a jelölésekkel? - Hogy megfigyeljük azokat, akik nagy eséllyel megtörhetik az Elcsendesedést. - A rehabilitáció gondoskodik erről a problémáról. – Tatiana hangja megfellebbezhetetlenül csengett. - Ha ez így van, magyarázd el nekem Sacha Duncan és Faith NightStar esetét! - vágott vissza Shoshanna a legutóbbi két árulóra utalva. - Nikita? Elvégre Sascha a te lányod. - Két rendellenesség. - Kaleb nagyon is tudatosan vette védelmébe Nikitát. - Különben is, úgy tűnik, ti már jóval azelőtt engedély nélküli kutatásokat folytattatok, hogy ezekre az anomáliákra fény derült volna, tehát a kettő között semmilyen logikai összefüggés nem lehet. - Mi előre láttuk, hogy ilyen rendellenességek be fognak következni, míg titeket ezek teljes meglepetésként értek. - Shoshanna nem fecsérelte a tudatosan alkalmazott mentál kedvességet, amit a médiamegjelenések során alkalmazott, a tanács tagjaira. - Hallottátok, miket suttognak a mentálhálón? Nyíltan lázadásról beszélnek! - Igaza van - jegyezte meg Tatiana. Az ő álláspontja, mint mindig, most is kiismerhetetlen volt. - Én azt javaslom, hagyjuk, hadd beszéljenek. Egy bizonyos szintig. - Kaleb az egész tanácshoz intézte szavait. - A múltban az okozta a bonyodalmakat, hogy megpróbáltuk teljesen elhallgattatni az elégedetleneket. A jelen helyzetben szemmel tudjuk tartani a bujtogatókat és minden gondot el tudunk simítani, mielőtt az komoly kárt okozhatna.
- Akárhogy is, most nem ez a kérdés - vette át az irányítást Nikita. - Azt javaslom, hogy a Scott házaspár adja át kutatásának minden eredményét a tanács részére. Ha tanácsnokként gyűjtötték az információt, akkor az a tanács tulajdonát képezi. Ha azonban a saját szakállukra dolgoztak, akkor felhatalmazás nélkül, azaz jogosulatlanul jutottak az adatokhoz, és akkor a tanácsnak mindenképpen le kell foglalnia az eredményeket. Kalebet lenyűgözte az elegáns csapda, amit Nikita állított, de nem szólt egy szót sem. Shoshannát már így is eléggé maga ellen fordította. De nem emiatt várt csendben, hanem mert meg akarta tudni, ki lesz az, aki először védelmébe veszi a Scott házaspárt és ezzel talán felfedi a lehetséges szövetségüket. - Engem érdekelnének az adatok - szólalt meg végre Mind LeBon. A tanácsnok a mentális harc mestere volt, akit az elitkatonáin kívül igazából soha senki sem látott még. Kaleb egyetlen képet sem talált a férfiról, Ming valóban csak egy árnyék volt. - Hasznos lehet - tette hozzá Tatiana. -Tegyétek ki az asztalra és akkor majd eldöntjük – döntött Marshall, a legidősebb tanácsnok és a tanács hallgatólagosan elismert elnöke. Ezt a tisztet pusztán azzal érdemelte ki, hogy ilyen sokáig életben maradt a tanács tagjaként. Három tanácsnok álláspontja maradt tisztázatlan. Nikita és Shoshanna nyilvánvalóan az ellentétes oldalon álltak, Henryt pedig Shoshanna befolyásolta. - Sajnos ez lehetetlen. - Soshanna mentális hangja rezzenéstelenül magabiztos maradt. Ehhez minden egyes adatot rögzítenünk kellene. - Bizonyára feljegyeztétek, mely fájlokat jelöltétek meg! - mondta ki Marshall azt, amit mind gondoltak. - Természetesen. Ezt a nyilvántartást azonban tíz órával ezelőtt valaki feltörte. Az adatot helyreállíthatatlanul összezavarták. - Rehabilitált idiótáknak nézel bennünket?! - Nikita hangja borotvaélesen csendült. - Nincs a világon olyan hacker, aki fel tudná törni egy tanácsnok biztonsági intézkedéseit! - Egy vírus támadta meg. - Shoshanna nem hátrált meg. – Itt a bizonyíték. Valami a tanácsnokok közötti fekete űrbe csapódott. Egy adatfájl, aminek hitelesítése hibásan, vírusosán vibrált. Nikitán kívül mindenki visszahúzódott. - Biztonságos - jelentette ki egy másodperccel később a nő. - Nem terjed a sötét térben. És még ha arra tervezték volna, akkor sem hatna néhány centiméternél nagyobb távolságban. A sötét űrben nem él meg semmi. - Ezért hálásak lehetünk. Különben a vírusterjesztők már az egész metálhálót megfertőzték volna-jegyezte meg Shoshanna, nyíltan utalva a mendemondákra, amik Nikita titkos képességéről keringtek. Mind alaposan megvizsgálták Shoshanna bizonyítékát. Megkérdőjelezhetetlen volt. A mentálok elméje számára a dokumentum olvasható kellett volna legyen, az adatfolyamokat tisztán és rendezetten látniuk kellett volna benne. Ezek az információk azonban egy hatalmas csomóvá álltak össze, eltorzította őket egy belül szikrázó fény, ami a szemük előtt emésztette tovább az adatokat. - Saját magát táplálja - jegyezte meg csodálkozva Marshall. - Egy folyamatosan leépülő ciklus.
- Kétségtelenül kiváló programozási munka – merészkedett még közelebb Tatiana. - Rá kell vennünk az alkotóját, hogy nekünk dolgozzon! Szeretném én magam felkutatni az elkövetőt. - Csak rajta! - Shoshanna odalökte elé a fájlt. - Nem valószínű, hogy sikerrel jársz majd. A hacker semmilyen nyomot nem hagyott maga után. - A vírus maga a nyom - vágta rá Nikita. - Hacsak nem volt elég okos ahhoz, hogy azt is maszkolja. Ez a tett beleillik a Szellem által okozott zavarok mintázatába. - Megnevezte a szabotőrt, aki zavaró tüskévé vált a Mentál Tanács szemében. - Lehetséges - jegyezte meg Kaleb. - De van egy másik lehetőség is. Talán a Liu család döntött úgy, hogy a saját kezébe veszi az ügy irányítását. - Mennyi adatot sikerült leszívnia a tettesnek? – kérdezte Nikita. - Semennyit. Csak elhelyezte a vírust és távozott. Semmit nem vitt magával. - Ebben mennyire vagy biztos? - kérdezősködött tovább Nikita. - Teljesen - szólalt meg először Henry. - Gondolom, tisztában vagytok azzal, hogy fel kell hagynotok ezzel a tevékenységgel határozott Marshall. - Most, hogy a NightStar-ügy hatásai még mindig érződnek, nem engedhetjük meg magunknak, hogy még több erős családcsoportot magunk ellen fordítsunk. - Rendben. - Shoshanna tudta, mikor kell valamit abbahagyni. -A részletes adatok legnagyobb része ugyan megsemmisült, de emlékezetből összeállítottunk egy tízes listát. Őket a tanács engedélyével szeretnénk megfigyelés alatt tartani. - Ennek nem látom akadályát - válaszolt Tatiana. – Természetesen csak diszkréten. - Megegyeztünk. Van még egy kérdés, amit szeretnék megvitatni. - Shoshanna egy újabb fájlt tett ki a tanácsnokok elé. - Ebben igen kevés adat volt. - Brenna Shane Kincaidé. Kaleb azonnal emlékezett a névre. - Santano Enrique tanácsnok utolsó áldozata? Miért érdekel ő téged? - Feltételezem, olvastátok a legutóbbi jelentésünket, amiben leírtuk, mit sikerült megértenünk Enrique feljegyzéseiből. - Megvárta, amíg mindenki igennel válaszolt. - Tudjátok hát, hogy a jelek szerint rendkívüli teljesítményt ért el annak a nőnek az elméjével. Meg kell vizsgálnunk őt. - Éppen úgy tudod, mint én - csattant fel Nikita -, hogyha megpróbálnánk megszerezni Brenna Kincaidet, az azt jelentené, hogy hadat üzenünk a SnowDancer falkának. -Nem szeretnél újabb felfordulást a házad körül? – Shoshanna kérdése jogos volt, az utóbbi két áruló Nikita környezetéből származott. Nikita azonban nem jött zavarba. -Főleg úgy nem, hogy az a felfordulás két másik tanácsnok hibájából fakadt. A hűvös válasz mindenkinek eszébe juttatta a Scottok kudarcba fulladt kísérletét, amivel vissza akarták vinni Faith NightStart. A lányt túl erősen védelmezik, lehetséges célpontként szóba sem jöhet. -Nikitának igaza van - jelentette ki váratlanul Ming. – Továbbá Brenna tudományos szempontból érdekes ugyan, de nem hiszem, hogy bármelyikőnk meg szeretné ismételni, amit Enrique véghezvitt. - Nem - helyeselt Tatiana. - Az állatok maradjanak csak állatok. Akárhogy is, Enrique változtatásai valószínűleg maguk fogják lezárni az ügyet helyettünk. - Hogy érted ezt? - kérdezte Marshall. - Nem kockáztathatjuk meg, hogy az alakváltók felfedezik, mi történt, és maguk próbálják meg hasznosítani a folyamatot.
-A lány elméje nem alkalmas arra, hogy elviselje azt, amit Enrique tett vele. Valószínűleg a belső nyomástól meg fog bomlani. - Ráadásul - emlékeztette a többieket Ming LeBon – már tettünk lépéseket az alakváltóprobléma végleges megoldására. Ha Brenna Kincaid elméje nem is semmisül meg a nyomástól, a lány nemsokára úgyis halott lesz, a falkája többi tagjával együtt. HATODIK FEJEZET Judd csak a gyilkosság utáni hatodik napon találkozott újra Brennával. Éppen egy megbeszélésre igyekezett Hawke-hoz, amikor szembetalálkozott a lánnyal. Hiábavaló lett hát az igyekezete, hogy távol tartsa magát tőle. A lány ártalmatlannak és szelídnek tűnt ugyan, de Judd valamiért hajlott rá, hogy a közelében veszélyesen kiszámíthatatlanul viselkedjen. Mint például most. Reflexszerűen ragadta karon, de az, hogy később sem engedte el, enyhe elhajlás volt a protokoll előírásaitól. Ráadásul most még ez sem érdekelte. - Hol vannak a... - A férfinak elállt a szava, amikor a lány felemelte a fejét és felé fordította az arcát. Brenna bőre sápadt volt, a szeme beesett. - Mondd el! - parancsolt rá. A lány máskor a férfin élesítette volna a karmait, amiért az parancsolgatni merészelt neki, most azonban csak idegesen a háta mögé pillantott, majd ökölbe szorított kezét a mellkasára fektette. - Téged kerestelek - suttogta, miközben Judd még mindig azzal volt elfoglalva, hogy a lány érintésének hatását közömbösítse. - Andrew és Riley nem engedtek ki a lakásból, mióta veled találkoztam. Valaki meglátott minket együtt. Most is csak a szerencsének köszönhetem, hogy ki tudtam szökni. Judd érezte, ahogy az ereiben megfagy a vér, de ez a jég belülről égette. - Beszélni fogok velük. - Soha senki nem zárhatja be még egyszer Brennát. - Csak vigyél ki innen! Olyan messzire, ahová már nem tudják követni az illatomat! könyörgött neki a lány. - Kérlek, vigyél innen, mielőtt megőrülök! - Kövess! - Eleresztette Brenna karját és elindult, hogy kivezesse. Egy női kéz zárult a bal felkarja, a műbőr kabátja köré. Ha egy másik nő tett volna ilyet, Judd azonnal lefejtette volna magáról a kezét, és gondoskodott volna róla, hogy ilyesmi soha többé ne forduljon elő. De ez nem egy másik nő keze volt. - Milyen messzire? - kérdezte, mert tudta, hogy Brenna az elrablása óta szinte agorafóbiás lett: csak néha merészkedett ki az odúból, de akkor sem messzire. Az egyetemet abbahagyta, és soha nem ment futni a falkatársaival. - Messze! - A farkas hangja határozott volt, de a keze satuként szorította Judd karját. A mentál néhány alagúton keresztül egy kijárathoz vezette, amiről tudta, hogy kevésbé őrzik, mert közvetlenül a fehér zóna egyik kertjébe nyílt. Ez a zóna a belső védelmi vonal egy elzárt területe volt, annyira biztonságosnak tartották, hogy még a kölyköket is felügyelet nélkül engedték ki ide játszani. - Várj itt, amíg felderítem a terepet!
Eltartott néhány pillanatig, amíg Brenna képes volt elengedni őt. - Sajnálom. Én csak... - Ha bocsánatkérésre vágynék, elmondtam volna. A lány összeszorította az ajkát. - Hol tanultad a jó modort, a Gulagon? - Valami olyasmi. - Judd kilépett és üresen találta a kertet. A kölyköket valószínűleg beterelték, amikor az eget elsötétítették az újabb havat hozó viharfelhők. A vizuális felderítés után a férfi mentálisan is végigpásztázta a terepet, ez is megerősítette az eddigi eredményeket. - Tiszta. Brenna magabiztosan lépett ki az ajtón, de amint a szabad ég alá ért, az addig nyugodt légzése szaggatottá vált. Judd érezte a lány félelmét, mintha egy mentális hullám csapott volna át az érzékein. Kézen fogta Brennát. Az alakváltók vágytak az érintésre, őket feltöltötte ez, éppen annyira, amennyire Judd fajtáját megzavarta. - Maradj mellettem! - A mentái nem volt hajlandó belegondolni, miért tett meg valamit, ami annyira ellenkezett a természetével, csak végigvezette a lányt a szűk ösvényen, át a kerten. - Még messzebbre? - Igen. - A rekedt hangban most már határozott él hallatszott. - Elegem van abból, hogy rettegek. Nem hagyom, hogy ő nyerjen! - Az soha szóba sem jött, te sokkal erősebb vagy annál. – Miután megtudta, mit tett Enrique Brennával, arra számított, hogy a lány elméje teljesen darabjaira hull és elhatalmasodik rajta az őrület. De a farkas lány nemcsak hogy életben maradt, de épelméjű is. A lány megszorította a férfi karját. -Judd... Valami súrolta a terület szélét, amit Judd továbbra is telepatikusan letapogatott maguk körül. -Csend! - Tudatában volt annak, hogy Brenna milyen közel húzódott hozzá. Még a kabátja különleges szigetelésén keresztül is érezte a lány testének melegét. Az érzést az elméje egy eldugott részébe száműzte és egy irányba összpontosította a mentális keresést. Két katona közeledett feléjük, valószínűleg a külső területen folytatott őrjáratból tértek haza. Őt ugyan nem állították volna meg, de Judd nem akarta, hogy bárki megfigyelje, merre mozog. Ezért dolgozta ki több diszkrét módját annak, hogy ki- és bejárhasson a SnowDancerterületről anélkül, hogy erről más is tudomást szerezne. Brennát azonban biztosan feltartóztatták volna a katonák, amíg utasítást nem kapnak Andrcwtól vagy Rileytól. - Össze tudod zavarni a tudatukat? - kérdezte nagyon halkan suttogva a lány. Közben még közelebb hajolt hozzá. - El tudod intézni, hogy másfelé nézzenek? -Az alakváltók elméjét nehezebben tudjuk manipulálni, mint az emberekét. - Az erős képességű mentálok egy tiszta erőhullámmal meg tudták ölni az alakváltókat, de manipulálni őket sokkal nehezebb volt. - Van egy másik lehetőség is. Újra kiterjesztette az elméjét és hat védtelen tudatot észleli. Ezeket könnyű volt befolyásolni, a fiatal fekete medvék nem tudtak különösebben védekezni ellene, főként nem téli álmuk közben. - Itt tudsz maradni egyedül néhány percig? A lány arcán megfeszült a bőr, de bólintott. - Menj! - Érezhető vonakodással eleresztette Judd karját és behúzódott egy fa mögé.
-Nem maradok sokáig. - Látta, milyen kevés választja el Brennát attól, hogy pánikba essen, de a lány becsületére legyen mondva, csak bólintott, amikor a mentái újabb utasítást adott neki. Amikor meghallod, hogy az őrök elindulnak, fuss délkelet felé. Ne habozz! Judd elindult a két farkas felé. Amikor már biztos volt benne, hogy Brenna nem látja, elhomályosította saját alakját. Ilyen képessége még a különlegesen harcra szakosodott Nyíl Osztag többi tagjának sem volt. A legtöbb elhomályosodás mentális síkon játszódott le, a mentál telepatikus úton megzavarta a célpont elméjét, így rejtette el magát előle. Judd azonban más volt. Ő valóban megváltoztatta a fizikai megjelenését. Ez sokkal inkább telekinetikus, mint telepatikus képesség volt. Judd ugyanis nem csak erős telepata volt, sőt, ellentétben azzal, amit a legtöbben hittek és amit ő igyekezett magáról elhitetni, nem is ez volt a legerősebb képessége. De mit szólt volna Brenna, ha megtudja, hogy ő egy kivételesen nagy erejű telekinetikus, ugyanolyan megjelölésű, mint az a mentái, aki abban a véráztatta szobában kínozta?! Erre a kérdésre soha nem tudja már meg a választ, gondolta, mert egyáltalán nem állt szándékában elárulni a lánynak, ki is volt ő valójában. A sejtjeit egy kicsit még jobban eltolta, hogy azok nem legyenek szinkronban a való világgal, és elhaladt a két őrszem mellett. Elhomályosított állapotában az alakváltók nem láthatták őt, legfeljebb egy elsuhanó árnyékot érzékeltek a szemük sarkából. Ami még fontosabb volt: nem is érezték az illatát. Ez a tény is igazolta Judd elméletét arról, hogyan működik a képessége. Egy perccel később felzavarta a medvéket. Azok az őrök jobb oldalán, tőlük a széliránynak háttal csörtetni kezdtek az erdőn át. Az állatok elég nagy zajt csaptak ahhoz, hogy a két katona irányt változtasson miattuk. Judd ekkor helyrerántotta a molekuláit, elindult visszafelé, és szándékosan keresztezte a két alakváltó útját, hogy azok azt higgyék, hazafelé tart valahonnan. - Találkoztál valakivel az úton? - kérdezte Elias, aki megállt előtte, miközben a társa, Dieter továbbhaladt. -Nem. Elias bólintott és elindult Dieter után. Judd kihasználta az alkalmat és hamis nyomot készített magának egészen az odú bejáratáig. Ezután már nyugodtan megállhatott, hogy eltüntesse a saját és Brenna valódi nyomát, majd elindult délkelet felé. Útközben a telekinetikus erejét kiterjesztette maga köré és szétoszlatta mindkettejük illatnyomát, hogy errefelé se tudja őket követni senki. Brenna gyors volt. Amikor Judd utolérte, már jócskán a fehér zónán kívül járt, a belső peremsáv közepén. Ezt a területet a felnőttek számára biztonságosnak tartották, a kölyköket azonban már nem engedték ki ide. A terepet őrszemek figyelték, de ők jóval távolabb állomásoztak, a belső és a külső peremsáv határán. Judd és Brenna körül csendes volt az erdő, minden hangot eltompított a vastag hótakaró. Ilyen magasan a Sierra-hegységben a fák már kékes színűek voltak, ágaikról jégcsapok lógtak, mint átlátszó pengék. - Óvatosan! - A férfi Brennához lépett, hogy megvédje egy különösen halálosnak tűnő fullánktól. - Mi az? - A lány felnézett a háta mögé és megborzongott. Judd mellkasára hajolt. A férfi megdermedt, akár a körülötte mozdulatlanul álló fák. Brenna észrevette a reakcióját.
- Ne haragudj! Tudom, hogy te nem szereted, ha megérintenek, de nekem most nagy szükségem van erre. Judd számított rá, hogy a lány ilyen fesztelen lesz vele szemben. - A ruházatod nem felel meg az időjárásnak. - Brennán nem volt kabát, csak egy farmer és egy rózsaszín garbó, bár a lábát masszív bakancs védte. Ezt észre kellett volna vennie még indulás előtt, gondolta Judd, és orvosolnia kellett volna a problémát. - Alakváltó vagyok. Nem érzem a hideget. - Ez általában igaz is volt, de most bevackolta magát Judd testének melegébe, a két keze közéjük szorult, és ahogy Brenna kissé oldalra fordult, a combja is hozzáért a férfihoz. - Hát te? - Én jól vagyok. - Ő valóban nem érezte a hideget, de ez a telekinetikus képességeinek a következménye volt. - Vedd fel ezt! - Lerázta magáról a kabátot, ott maradt egy vékony, kerek nyakú pulóverben, ami ugyanolyan fekete volt, mint a farmerja. - Mondt-t-tam, hogy nem f-f-fázom! - Kék az ajkad. - A kabátot a lány vállára borította, ugyanabban a pillanatban kiterjesztette rá a saját Tk-pajzsát, amivel eddig távol tartotta magától a hideget. A levegő- és porrészecskéket úgy rendezte át maga körül, hogy azok egy vékony, de jól szigetelő réteget alkossanak körülötte. Brenna megborzongott és a karját bedugta a kabát ujjába. - Oké, te nyertél. Ez annyira jó meleg! Brenna szinte elveszett abban a kabátban. Újra elhelyezkedett úgy, ahogy azelőtt állt, nekisimulva a férfi hátának és úgy tűnt, mintha megnyugodott volna: csak állt és nézte a körülöttük messzire nyúló kék és fehér erdőt. Judd azonban pontosan érezte a lány minden egyes levegővételét, minden egyes szívverését, apró, meleg testének minden egyes apró mozdulatát az ő kabátjában. Ennek az utolsó gondolatnak az ereje megkondította a vészharangokat Judd agyában, de ő úgy döntött, figyelmen kívül hagyja ezt. A nap vakító fénye egyszerre megcsillant a havon, egyenesen a szemébe tükröződött. Judd felpillantott, és meglátta, hogy a felhők eloszlottak, mialatt ők csendben álltak ott. - Gyönyörű szép - sóhajtott fel Brenna de egy kicsit szúrja a szemem. Gyere, van erre egy tó, az kicsit árnyasabb. - A napfény, mint egy éles penge, villant meg a lány haján. Juddnak eszébe jutott, tulajdonképpen mit is csinál ott, de csak ment tovább a lány mellett. - Ott, látod? - Amikor végignézett a kis tó hófödte felszínén, Brenna egyszerre szabadabbnak érezte magát, mint hosszú ideje bármikor. A félelmet, ami eddig az odúba zárta, megtörte és öszszezúzta a vadon, az otthona szépsége. Csak arra volt szüksége, hogy valaki elkísérje idáig. Mosolyogva felnézett a mellette álló, fekete angyalra. Mert más szó nem illett a feketébe öltözött, sötét hajú és szemű férfira. - Köszönöm. A férfi ajkának alakja csodálatos volt: elég telt ahhoz, hogy csábító legyen, ugyanakkor olyan kemény és éles vágású, hogy attól összeszorult a lány gyomra. Akkor azonban megszólalt, és ez brutálisan emlékeztette a lányt arra, hogy Judd nem csak egy erős, kívánatos férfi volt, de mentál is. - Ne köszönj semmit. Nem találtam semmi konkrét választ az álmaiddal kapcsolatos kérdéseidre. Beszélned kell valaki nálam tapasztaltabbal, mert ezek a víziók a mentális leépülés jelei is lehetnek.
Brenna kihúzta a karját a férfiéból és zsebre vágta a kezét. Judd illata körbevette, erős és férfias volt, mámorító az alakváltó érzékeinek, de a lány már nem akart többé beleburkolózni. - Úgy érted, kezdek megőrülni? - Ez volt a legnagyobb titkolt félelme, az ágya alatt bujkáló szörnyeteg, a hátán futkározó hideg. -A mentálok nem köntörfalaznak. Pontosan úgy értettem, ahogy mondtam. Te jó ég, mennyire gőgösen hangzott ez! - Ez baromság! - mordult fel a lány. - A tanácsod művészi szintre fejlesztette a kétértelmű beszédet. - Ők nem az én tanácsom, én pedig nem vagyok az ő bábjuk! Ezt olyan hűvösen sziszegte, hogy a szavakkal szinte megnyúzta Brennát. A lány összerezzent. - Mentális leépülés? Ha ez nem az őrültség virágnyelven, akkor... - Lehetséges, hogy Enrique károsította az agyad szövetét a kísérletei közben, sérüléseket okozott az agyadon. - Egy ragadozó átható pillantásával, rezzenéstelen szemmel nézte a lányt, mintha az erejét próbálta volna meg felmérni. - Ő Tk-mentál volt, és a telekinetikus erők használatának majdnem mindig van fizikai nyoma is. A többi áldozat boncolása során kiderült, hogy súlyos agykárosodást szenvedtek. Képek. A mészáros mutatott Brennának képeket a többiekről. - Emlékszem. Ennek a valószínűsége azonban minimális. Sascha és Lara gondoskodtak arról, hogy minden szervi sérülésed meggyógyuljon, mielőtt elkezdtek volna más szinten is helyrehozni. Brenna ráharapott az alsó ajkára és remegve vett egy nagy levegőt. - Sascha azt mondta, hogy ennek a folyamatnak tovább kellett volna tartania, de én annyira eltökélten vissza akartam szerezni az ép tudatomat, hogy szinte kényszerítettem a sérült részeket arra, hogy gyógyuljanak. - Majdnem úgy, mintha mentál lett volna. - Lehet, hogy túlságosan siettettem Saschát? - A beszélgetésünk után felhívtam Saschát. Valóban siettetted őt, de nem a testi gyógyulás során. Brenna legszívesebben felpofozta volna a férfit, amiért az ennyire elbizakodottan, túl magabiztosan beszélt erről, annak ellenére, hogy ő kérte a segítségét. - Ez nem változtat a tényen, hogy Saschának nincs tapasztalata az ilyesmiben. - Ráadásul a pszichikus mentái, aki képes volt megérezni és meggyógyítani a legszörnyűbb érzelmi sérülést is, túl sokszor látta már őt összetörtnek. Nem számított, milyen kedves volt vele, Brennát mindig olyan dolgokra emlékeztette, amiket el akart felejteni. -Nem. De Faithnek van. Neked pedig beszélned kell valakivel erről. - Veled beszélek. - Bár ennek okára nem volt ésszerű magyarázata. Ez a mentái kegyetlen és rideg volt, körülbelül annyira kedves, mit egy veszett farkas. - Megszervezek egy találkozót Faithszel. Brenna összeszorította a fogát. -Majd én! Ha nem vetted volna észre, Vaughn nem rajong érted túlzottan. A farkas lány akkor találkozott Faithszel és a leopárd párjával, amikor a jövőbe látó mentái eljött és elfogadta az ajándékot, amit a bölcsődések készítettek neki. Azok a gyerekek, akik neki és egy víziójának köszönhették az életüket. Faith nélkül a SnowDancer falka sok gyermeket elveszített volna.
- Nem mintha te törnéd magad, hogy barátságos légy vele. - Ez nem számít. - Judd elfordult és végignézett a fagyos tájon. - Engem nem gyengítenek érzelmek. *** Faith éppen befejezett egy rövid, de annál aggasztóbb telefonbeszélgetést Brenna Kincaiddel, amikor Anthony Kyriakus, a NightStar Csoport feje és az ő apja belépett a tárgyalóterembe. A lány a zsebébe süllyesztette a telefont és Vaughnnak dőlt; várta, hogy Anthony szólaljon meg először. - Egy Szellem van a mentálhálón. - A férfi megkerülte az asztalt és megállt a lányával és annak párjával szemben. Ez nem az volt, amit Faith hallani szeretett volna. Gyermeki énje még mindig olyan dolgokra vágyott, amit az apja talán soha nem lesz képes megadni neki. A fájdalom tompán terjedt szét a testében, de ekkor Vaughn átfogta a tarkóját, és elűzte a szomorúságát. Faith tudta, hogy a párja szereti, megbecsüli és rajong érte. - Egy Szellem? - Leült az asztalhoz, a két férfi pedig követte a példáját. - Senki sem ismeri ennek a mentálnak a kilétét, de számos lázadó tevékenység fűződik a nevéhez. - Anthony eközben átadott Faithnek egy lemezt azon cégek adataival, amelyek jövendölést rendeltek az utolsó találkozásuk óta. A jövőbelátó ezeket az előrejelzéseket most már alvállalkozóként szállította a NightStar Csoport számára. Faith félretolta a korongot, sokkal jobban érdekelte a Szellem. - Közülünk való? - O és az apja ugyanis egyetlen dologban biztosan egyetértettek. Mindketten meg akarták szabadítani a népüket a káros Elcsendesedéstől. Anthony ízig-vérig mentál volt ugyan, de egyben egy titkos lázadás vezetője is a tanács ellen. -Nem tudhatjuk. Az azonban nyilvánvaló, hogy a tanács felső szintű szervezetének tagja. Titkosított információkhoz is hozzáfér, bár egy bizonyos szinten felül még nem nyilatkozott meg. Lehet, hogy azért, mert az illetőnek nincs magasabb szintű hozzáférése, vagy... - Vagy mert nem akarja túlságosan leszűkíteni a gyanúsítottak körét - fejezte be a gondolatot Faith. - Jó stratégia - szólalt meg mellette a jaguár, aki továbbra is simogatta a lány tarkóját a hüvelykujjával. - A tanács biztosan nagyon pipa amiatt, hogy valaki bizalmas adatokat szivárogtat ki. - Igen. - Anthony visszafordult Faithhez. - A Szellem már akkor is működött, amikor még te is a mentálhálón voltál. Emlékszel az Exogenesis Laboratóriumban történt robbanásokra? - Ott, ahol azokkal az implantátumokkal kísérleteznek, amik csökkenthetik a hibák számát? A mondat végén Faith szinte felmordult. A tanács hibáknak nevezte azokat, akik megpróbálták megszegni az Elcsendesedés érzéketlen törvényeit. – Bele akarnak nyúlni a fejlődő agyba, hogy szervi szinten biztosítsák az Elcsendesedést. Anthony nem reagált lánya nyílt érzelmi kitörésére. - A támadásban az implantátumot fejlesztő csoport két vezető kutatója meghalt, több hónapnyi munkájuk megsemmisült. - A Szellem nem bánja, ha ölnie kell. Faith nem hallott rosszallást Vaughn hangjában. A jaguár maga is többször ölt már, hogy megvédje az ártatlanokat. Márpedig a gyerekek, akik a beültetéses kezelés első áldozatai lesznek, ha a mentálok alkalmazni kezdik a módszert, a legártatlanabbak közé tartoznak.
HETEDIK FEJEZET - Úgy tűnik, nem. A rendvédelmi szervek és a tanács is nyomozott a robbanás után, de a népesség legnagyobb része nem segítette a munkájukat. - Miért? - kérdezte Vaughn. Testének forrósága annyira csábító volt, Faith azon kapta magát, hogy még közelebb hajol hozzá, kezét pedig a combjának kemény izmára fekteti. – Azt hittem, ez az implantátum hatékonyabbá tenné a mentálokat. Anthony bólintott. - Bizonyos értelemben igen. Az I-protokoll ellenzői azonban azt gondolják, hogy ez valóban megkerülhetetlenné tenné az Elcsendesedést, de azzal a mellékhatással járna, hogy szorosabban összekapcsolná az elméinket. Nem úgy, ahogyan a mentálháló, hanem biológiai, szervi szinten. I-protokoll. Rossz jel volt, hogy már hivatalos neve is volt az eljárásnak. - Ez egy valódi tömegelmét hozna létre. - Faith nem tudott uralkodni a hangján, kihallatszott belőle az undor és az utálat. - így van. Nem vonzó gondolat azok számára, akik önállóan szeretik intézni az üzleti ügyeiket. Erre képtelenek lennének, ha az egész faj egyetlen lényként kezdene működni. Felvette a kézi számítógépét, azt a lapos táblagépet, amiből mindig minden mentál keze ügyében volt egy. - A támadások és célpontok alapján úgy tűnik, a Szellem céljai hasonlók a miénkhez, de anélkül, hogy tudnánk, ki ő, nem dolgozhatunk össze vele. Vaughn előrehajolt. - Minél többen ismerik a kilétét, annál nagyobb az esély arra, hogy lelepleződik. Én azt javaslom, hagyjuk, hogy a Szellem végezze a munkáját, és lovagoljuk meg a hullámokat, amiket gerjeszt. - A következtetéseink egybehangzók. - Anthony hangján hallatszott, hogy ezzel a témát lezártnak tekinteti. Újabb képet hívott elő a számítógépén. - A BlueZ már egy hónapja vár a jövendölésre. Tudnád ezt kiemelt ügyként kezelni? Faith kézbe vette a számítógépét. - Megpróbálhatom. - Még mindig nem tudott rájönni, hogyan irányíthatná a víziók sorrendjét. Lehet, hogy ebben az egy dologban nem hazudott a tanács, és valóban nem lehetett ilyen messzemenően befolyásolni a képességét. Anthony már lépett is tovább a következő témára. Fél órával később végeztek a megbeszéléssel, Faith pedig búcsúzóul megölelte az apját. Anthony nem viszonozta ugyan az ölelést, de egyszer megpaskolta Faith hátát a derekánál. Csak az érthette meg ennek a gesztusnak a jelentőségét, aki élt már az Elcsendesedés fogságában. Faithnek könnyek gyűltek a szemébe, amikor az apja kifelé indult az ajtón. Barker, a DarkRiver egy katonája kísérte ki a férfit a leopárdfalka üzleti központjából. A kínai negyed rendezett káoszához közeli épület egyszerre volt nyitott és tökéletesen biztonságos. - Gyere ide, Vörös! - húzta magához a lányt Vaughn, és ragaszkodásának forró érzelmeivel felolvasztotta a lány torkában lévő gombócot. Néha Faith maga is megijedt attól, milyen erős érzések kötötték a jaguárhoz. - Fontos lesz. A Szellem. - Ez a tudás gyengébb volt, mint egy vízió, csak egy útmutatás az elkövetkező dolgokhoz. Ekkor csapott le rá. Az igazi látomás. Egy villanásnyi kép a jövőből.
Ennek azonban semmi köze nem volt a Szellemhez, Brennáról szólt. És halálról. A SnowDancer farkas körül mindenfelé halál volt. A lány kezét vér borította. De kinek a vére? Ezt Faith nem tudta, de érezte a nyers szagát, a kétségbeesettséget és a félelmet. Majd a kép eltűnt, éppen olyan gyorsan, ahogy jött, és még a jövendölésekkel néha járó szédülés sem maradt utána. Semmi kézzelfoghatót nem tudott meg ebből a vízióból, de legalább megerősítette, hogy az ösztönei jót súgtak neki a Brennával folytatott telefonbeszélgetés után. Megölelte Vaughnt és visszatért a korábbi témához. - Mit gondolsz, megkérdezzem a Hálóelmét, tud-e valamit a Szellemről? - Nekem úgy tűnt, jól dolgozik egymagában. Biztos vagy benne, hogy bele akarsz ebbe avatkozni? - Tudhattam volna, hogy a magányos farkas pártját fogod - ugratta a jaguárt, és nagyon élvezte, hogy megteheti ezt. A férfi felmordult, Faith pedig érezte mellkasának rezgését az arcán. - Engem csak ne hasonlíts azokhoz a rohadt vadállatokhoz! Faith felemelte az arcát és elmosolyodott. - Tudom, rohadt farkasok. - Ezt a szókapcsolatot elég gyakran hallotta a DarkRiver macskáktól. - Pontosan! - A férfi megcsókolta őt. Gyorsan. Vadul. Vaughnosan. - Megfogadom a tanácsod. Nem szeretnék véletlenül rossz hatással lenni a Hálóelmére. - A lény önálló tudat volt ugyan, de nem teljesen független a tanácstól. - Azt hiszem azonban, hogy a Szellem a DarkRiver életében is fontos lesz majd. Nem most, de valamikor. - Látomásod volt? Faith megrázta a fejét. - Még csak nem is igazi tudás. Csak... - Nem jött a szó a szájára. - Megérzés. - Igen. - Nem csoda, hogy leblokkolt ennél a szónál. Ha a mentálhálón bevallotta volna, hogy ilyesmi történik vele, valószínűleg gyógyszeres kezelést írnak elő neki. - Mellesleg, drága kiscicám, holnap reggel a SnowDancer területre megyünk. Találkozónk van. - Kivel? - Vaughn ökölbe szorította a lány hajában a kezét, de Faith tudta, hogy csak szeretetből tette. - Brenna Kincaiddel. - Faith úgy döntött, inkább nem említi, hogy Judd Lauren is ott lesz. Vaughn nagyon rosszul tűrte a magas, sötét hajú és nagyon veszélyes mentált. Judd... nem, Faith róla semmit sem látott. Soha nem találkozott még senkivel, akin ennyire nem működött a képessége. Judd nagyon sötét volt. És embertelenül magányos. *** Huszonnégy órával az után, hogy engedett Judd kérésének, Brenna még mindig nem volt biztos abban, hogy szeretne Faithszel találkozni, de már késő volt ahhoz, hogy visszavonulót fújjon. A farkasodútól húszpercnyire, egy apró tisztáson találkoztak, Brennának pedig minden húzódozása ellenére be kellett látnia, hogy a DarkRiver pár csodaszép helyet választott az összejövetelre. A hó puha volt a lábuk alatt, nem messzire pedig egy fagyott vízesés jege csillogott a délelőtti napfényben, olyan élesen, hogy az majdnem szúrta a szemüket.
A nagy fehérségben megjelent Faith lángvörösen lobogó haja. Kisvártatva pedig már ott álltak, egymással szemben. - Köszönöm, hogy eljöttetek. Faith elmosolyodott, de Judd megszólalt, mielőtt a J-mentál válaszolhatott volna. -A hely, amit választottatok, rendkívül közel van a farkasodúhoz. Miért nem a falkátok területén találkoztunk? Ezen Brenna is gondolkozott már. A két falka szövetséget kötött ugyan, de attól még nem lettek barátok. A ragadozó alakváltók hímjei pedig hírhedten erősen védelmezték a párjaikat, lányaikat és lánytestvéreiket. Ő már csak tudta: Riley és Andrew az őrületbe kergették. Olyannyira, hogy Brenna tudta, valaminek nemsokára történnie kell. Csak abban bízott, hogy mindannyian túlélik majd a robbanást. Faith azonban úgy tűnt, nagyon is boldog túlzottan aggódó hímje mellett. - Vaughn nagyon jól szórakozik, amikor észrevétlenül átjut a védelmi vonalaitokon és kijátssza az őreiteket. A jaguáron a bűnbánatnak nyoma sem látszott. - Eltespedtek. Még úgy is gond nélkül bejutottunk, hogy Vörös itt csörtetett a nyomomban. Vaughn elvigyorodott, amikor a párja szúrósan ránézett. Brenna érezte, hogy összeszorul a gyomra a kettejük közötti meghitt évődés és a vigyorgó macska láttán, akit addig egyetlenegyszer sem látott még mosolyogni. Neki is ilyesmit kellene keresnie: egy érzéki és szerető alakváltó hímet. Ők nem rejtették el az érzelmeiket, az érintés olyan természetes volt a számukra, akár a levegővétel, és együtt tudtak nevetni a párjukkal, még ha senki másra nem is mosolyogtak soha. A gond csak az volt, hogy az utóbbi időben a női érzékei egyetlen férfira figyeltek csak fel, és az is mentál volt. Ő pedig semmit nem tudott volna megadni neki abból, amit Vaughn nyújtott Faithnek... még akkor sem, ha érdeklődött volna iránta. Pedig egyértelműen nem így volt. De akkor miért szaladt hozzá újra és újra, miért várta tőle, hogy legyőzze helyette a démonokat? - Szóval - fordult hozzá Faith - beszéljünk az álmaidról! Azok inkább rémálmok voltak. - Beszélhetnénk inkább kettesben? Faith kardinális szemében fényfoltok csillantak meg, majd tűntek el, fehér csillagok a selymes, fekete égbolton. Sascha is kardinális volt, de Faith szeme más volt, mint az övé: zárkózottabb, nyugodtabb, több sötétség látszott benne. Faith látta a jövőt, és a szemén türköződött, hogy az nem mindig volt jó. A mentál a válla felett a párjára pillantott és alig észrevehetően biccentett. Brennát lenyűgözte, ahogy a nő Vaughnnal bánt, mert a jaguár eddig mindig is vadnak, inkább állatnak, mint embernek tűnt. Lehet, hogy tanulhatna valamit Faithtől arról, hogyan kell kezelni a kezelhetetlen férfiakat. Ő is oldalra fordult és felnézett a férfi arcára, aki olyan halálosan hideg volt, csoda, hogy Brenna egyáltalán meg merte szólítani. - Kérlek! A szél belekapott Judd hajába, és a lánynak erőt kellett vennie magán, hogy leküzdje a vágyát és ne érintse meg a sötét tincseket. Az iránta érzett vonzalma ugyanis nemhogy megfulladt volna a jég alatt, de egyre csak nőtt.
- Gondoskodom róla, hogy senki se lephessen meg. – Annyira biztos ígéret volt ez, hogy Brenna a csontjaiban érezte az erejét. - Köszönöm. A férfi Vaughnra pillantott. - Enyém a déli oldal. - Marad nekem az északi. Azzal a két férfi el is tűnt, mint két árny a tisztást körülvevő erdőben. Brenna megvárta, amíg már nem érezte Vaughn szagát, és bízott benne, hogy a jaguár betartja az alakváltók becsületbeli szabályait és a normál beszéd hallótávolságán kívülre megy. - Nem is tudom, hol kezdjem - bökte ki végül félig öntudatlanul. -Azt mondtad, látsz dolgokat, amiket akár vízióknak is nevezhetnél. - Faith hangja kristálytisztán csengett, ez már-már rémisztő volt. - Mondd el, mit láttál és mióta látod ezeket a képeket! Brenna vett egy nagy levegőt és elmesélte a mentál nőnek az egész mocskos történetet. - Csinált valamit az agyammal? - kérdezte végül és a tiszta hóra meredt, hátha ettől kevésbé érzi majd romlottnak magát. Tisztának, mint azelőtt, hogy megerőszakolták volna. Faith válaszként csak annyit mondott: - Sétáljunk egy kicsit, Brenna! - Lassan andalogva elindultak a vízesés lábához. - Gyönyörű, nem? - De, igen. - Azelőtt ő lett volna az első, aki megjegyzi ezt, aki észrevesz minden szépet és jót a világban. Korábban már megesküdött magának, hogy visszaszerzi a lelkéből elrabolt részt, amelyik hitt a boldogságban. Faith lehajolt, felvett egy kerek kavicsot a vízesés medencéjének partjáról és forgatni kezdte az ujjai között, miközben elgondolkozva felállt. - Még soha nem hallottam olyanról, hogy egy nem mentál származású egyént átváltoztattak és mentálképességeket adtak volna neki. - A mentál eldobta a kavicsot és bólintott, mintha nagy elhatározásra jutott volna. - Be kell hatolnom az elmédbe. - Nem! - Egy ösztönös, teljesen civilizálatlan, válasz tört fel belőle. - Sajnálom, de azt nem engedhetem meg. - Soha ne kérj bocsánatot azért, hogy megvéded magad!- Faith dühösnek tűnt. - Én tudom, milyen az, ha az egyetlen biztonságos helynek már csak a saját elméd tűnik. - Csakhogy már az sem az. Többé már nem. - Pontosan ez kínozta annyira, hogy már kis híján megtörte. Hogyan moshatná magát tisztára, amikor a gonoszság benne, belül bújt meg és óráról órára egyre jobban a lénye részévé vált?! Az akaraterejével elsöpörte a kezdődő önsajnálatot, most ilyen gyengeséget nem engedhetett meg magának. - Tudsz segíteni így is? - Megpróbálhatom. - Faith a kabátja zsebébe mélyesztette a kezét és fújt egy nagyot. - El tudod érni a tudatodnak azt a részét, amelyből a látomások származnak? - Nem tudom, hogy csináljam. - Igazság szerint nem is akart a lelkének abba a romlott zugába menni. Faith szemében nem látszott ítélkezés, csak megértés. - Tudom, hogy fáj, de arra kérlek, hogy éld át újra a víziót. Közben képzeld azt, hogy az egészet kilököd magadból.
Brenna gyomra felkavarodott, amikor elképzelte, hogy visszatér ahhoz a borzalomhoz és gonoszsághoz, de nem volt gyáva. Magába nézett és rémisztően könnyedén fel tudta éleszteni az emlékeket, át tudta érezni az áldozat félelmét és saját szadista örömét. A gyomra majdnem felfordult, ekkor azonban egy csapdába csalt állat kétségbeesett erejével eltaszította magától az érzéseket és a képeket. Ez a gonosz nem belőle származott, ez nem lehetett ő. Mert ha az lett volna, akkor nem juthatott volna ki a mészáros szobájából ép elmével. Márpedig ő megszabadult a rémálomtól. - Elég! Brenna megállította a visszataszító emlékek áradatát. - Sikerült? - A hó túl élesen csillogott, szúrta a szemét. Faith komor arccal válaszolt. - Nem vagyok nagyon erős telepata, de megláttam néhány részletet abból, amit a pajzsodon kívülre toltál. Csak annyit mondhatok: nem tűnik jövendölésnek. -Ahogy hallom a szavaidból, most jön az, hogy „de..." - Van ott valami, aminek nem kellene ott lennie. Önmagában nem rossz, de nem egy alakváltóban. - A jövőbelátó maga köré zárta a karját. - Nem szeretem ezt a nagy hideget idefent. - Én élvezem... a hóban úgy érzem, mintha újra tiszta lennék. - Még be sem fejezte a mondatot, máris megbánta, hogy kimondta. Faith szeme túl okos és túl megértő volt. – Megtudtál még valamit? A J-mentál szerencsére vette a lapot. -Azt hiszem, Enriquének sikerült magát az agyat megváltoztatni. Brenna a tenyerébe mélyesztette a körmeit, amikor visszahallotta a nőtől Judd szavait. - Lehet, hogy helyrehozhatatlan kárt tett benne? Éjjeliégbolt-színű szemek meredtek az arcára. - Bárcsak teljes bizonyossággal válaszolhatnék erre a kérdésre, Brenna! De nem tehetem. Finoman megérintette a lány karját. - Az, amit meséltél, inkább mentális mellékhatásra hasonlít, és nem gondolom, hogy szervi alapja lenne. Ugye, megvizsgáltak egy emberi kórházban? Brenna bólintott. - Lara és Sascha ellenőrizni akarták, hogy nem hagytak-e ki valamit. - Egy O-mentál, aki a képessége folytán bele tudott nézni egy lény testébe, olcsóbban és könnyebben megtehette volna ugyanezt, de a falka nem bízott meg olyanokban, akik a mentálháló részei voltak. - Akkor nem hiszem, hogy tartanod kellene az agykárosodáslól. Azok a gépek a legkisebb sebet is észreveszik. Én már csak tudom, engem rendszeresen ellenőriztek velük. A gyakorlatias bizonyíték megnyugtatta kicsit Brennát. A saját szemével látta azokat a leleteket, meggyőződött róla, hogy semmilyen rendellenesség nem mutatkozott rajtuk. - Akkor mit gondolsz, mit csinált? - Nos, Enrique azt állította, hogy kísérletezett az alakváltó nőkön. Akkor azt gondoltuk, csak egy őrült mentál, aki így akarja menteni magát. De lehet, hogy így volt és veled sikerrel is járt.
- Attól még megölt volna a végén. - Valóban elégedett volt vele, de csak annyira, amennyire egy kísérleti patkányra büszke lett volna. Brenna attól még eldobható volt a számára. – Van esélye annak, hogy meg tudd mondani, mit akart elérni? – És hogy a pszichopata kéjen kívül volt-e bármilyen más indok arra, hogy bezárva tartsa? - Bizonyára írt feljegyzéseket. - Úgy tűnt, Faith nagyon biztos ebben. - Körbekérdezősködöm, de majdnem biztos, hogy azok az iratok már a tanács kezei közé kerültek. - Hadd gondolkozzam! - Faith lehajolt, felemelt egy marék havat és az ujjai között kezdte pergetni a fagyott pihéket. Néhány pehely megragadt sötétkék kesztyűjén. - Nem bánnád, ha megkérdezném Saschát is? Nem árulom el neki az álmaid részleteit, csak annyit, hogy Enrique valószínűleg tett valamit az agyaddal. Brenna inkább a vízesésre meredt, mint hogy Faith szemébe kelljen néznie. - Kérdezd! A mentál szeme egy pillanatra elhomályosodott, majd újra felcsillant. - Rendben, elértem őt. - Rövid szünet. - Úgy tűnik, hogy Enrique szerint az alakváltó nők agya tökéletes, mert el tudnak bánni az érzelmekkel anélkül, hogy megtörnének. - Lehet, hogy keresztezni akarta a két fajt? - vonta össze a szemöldökét Brenna. - De nem, ez butaság, sokkal könnyebben tudott volna DNS-mintát szerezni vagy teherbe ejteni egy alakváltó nőt. - És bár annyiféleképpen megalázta őt, hogy Brenna még mindig nem tudott erre gondolni anélkül, hogy a tekintetét el ne homályosítaná a vér vöröse, de megtermékenyíteni, azt nem akarta soha. - Sascha egyetért ezzel, és én is. - A J-mentál leporolta a tenyerét. - A saját tapasztalatomból kiindulva azt mondanám, Enrique megpróbálta feléleszteni az elmédnek egy eddig szunynyadó részét. - Egy olyan részt, aminek inkább aludnia kellett volna tovább. - Igen. Ami veled történt, az természetellenes. De megtörtént. - Nekem pedig nincs más választásom, meg kell tanulnom együtt élni vele. - Az a szörnyeteg ellopta tőle a választási lehetőséget. - Mindenben segítek neked, amiben csak tudok – jelentette ki komolyan Faith. - És Sascha is. Tudd, hogy meg fogja érteni. - Faith hangja gyengéd lett. - Nem kell attól félned, hogy elítél emiatt. Brenna torkát égették a lenyelt könnyek. - Hogyne ítélne el?! Amit a rémálmok alatt érzek... Ő pedig olyan jó és kedves! - Az, hogy pszichikus, azzal jár, hogy érzi, amit te érzel, a félelemmel, a rettegéssel együtt. És lehet, hogy kedves – mosolyodott el Faith de korántsem tökéletes! Ha nem hiszed, kérdezd csak meg a párját! De ez a te döntésed. Ami minket illet, megtesszük, amit csak tudunk, de abban nem vagyok biztos, hogy ez elég lesz-e. - Legalább azt már tudom, hogy nem vagyok bolond! - Brenna igyekezett magabiztosnak tűnni, de igazság szerint nagyon is félt. Lehet, hogy most éppen épelméjű volt, de mi lesz, ha a rémálmok sikerrel járnak és változtatnak ezen? A gondolattól annyira megrémült, hogy az arca fellángolt, a szíve hevesen kalapálni kezdett... a szemével pedig a mentált kereste, akinek a segítségében bízott, mert a férfi elég halálos volt ahhoz, hogy az összes démont száműzze. Újra elpirult, de ezúttal nem a félelemtől. - Kérdezhetek még valamit?
- Természetesen, Brenna... - Úgy tűnt, mintha Faith keresné a megfelelő szavakat. Szeretném, ha a barátodnak tartanál. Eddig Brenna azt gondolta, nem létezhet két náluk különbözőbb nő a világon. Faith végtelenül higgadt, nyugodt és összeszedett volt, míg ő maga a káosz. Most azonban rá kellett ébrednie, hogy mindketten tudták, milyen az, ha olyan dolgokat kell látniuk, amiket nem szeretnének. - Örömmel. Faith elmosolyodott és ettől csak még szebbnek látszott. - Mit szerettél volna kérdezni? - Azt, hogy... - elharapta a mondatot, mert tudta, hogy amint felteszi a kérdést, már nem lesz visszaút, nem tagadhatja le többé az igazságot arról, hogy Juddhoz nem azért fordult, mert a férfi mentál volt. Hogy egyáltalán nem gyakorlatias megfontolásokból fordult hozzá, hanem azért, amilyen érzéseket a férfi benne, a nőben ébresztett. - Arra kondicionáltak benneteket, hogy ne érezzetek. - így van. Minden mentált erre neveltek. - De te megtörted a kondicionálást. Azt hallottam, hogy ez nem is tartott sokáig azután, hogy Vaughnnal találkoztál. Faith lassan bólintott. -Azt hiszem, tudom, mit szeretnél tudni. - Elgondolkozott. - Judd? Brenna megkönnyebbült, hogy nem kellett leírnia a bonyolult érzéseket, amiket egy olyan férfi iránt táplált, aki viszont semmit sem érzett. - Ő sokkal hosszabb ideje kiszakadt már a mentálok közül, de még mindig teljesen zárkózott, teljesen elcsendesedett. NYOLCADIK FEJEZET -A különbség az, hogy Sascha képességei és az enyémek is úgymond ellenünk fordultak. Kénytelenek voltunk szembenézni az érzelmeinkkel, ha nem akartuk, hogy azok megfojtsanak bennünket. Azt hiszem, Judd esetében más a helyzet. Nincs szükséged még több rémálomra. -Más. - Brenna fájón emlékezett vissza a férfi szemében lévő tompa sötétségre. - Azt hiszem, ő katona volt. Faith mintha akart volna mondani valamit, de végül csak megrázta a fejét, mintha meg akart volna szabadulni a gondolattól. - Ezenkívül férfi is. Ezzel Brenna nagyon is tisztában volt. Soha nem látott még férfit, akit szívesebben érintett volna meg. - Ez ekkora nagy különbség? - Ha ezt akkor kérdezted volna, amikor még a mentálhálóra kapcsolódva éltem, azt válaszoltam volna, hogy nem, mind egyformák vagyunk. Most... - Nagyot sóhajtott, magába szívta a friss levegőt. - Most már tudom, hogy ez is hazugság volt. A férfiak és a nők alapvetően különböznek egymástól. Nem lehet véletlen, hogy az első két mentál, aki az érzelmeik miatt szakadt le a hálóról, nő volt. A farkas lány azonnal megértette a megkülönböztetést.
- Judd azért vált árulóvá, hogy megmentse a gyermekeket a rehabilitációtól, és nem azért, mert olyan dolgokat érzett, amiket nem lett volna szabad. - Igen. Bár ez önmagában biztató jel. Hogy képes volt erre csak azért, hogy megvédelmezzen valakit. Ha... - Faith elfordította a lánytól a fejét. - Nem tudom, jót teszek-e azzal, hogy ezt elmondom. - Kérlek! Ő nem mond el nekem semmit. - Márpedig a lelkének egy ismeretlen darabja egyszerűen megtagadta, hogy azt tegye, amit kellene és egyszerűen otthagyja Juddot. Brenna tudta, hogy egy farkas hím, aki képes lett volna megadni és el fogadni tőle azt a szeretetet, amire a teljes élethez szüksége volt, sokkal boldogabbá tudná tenni. De ő nem egy farkas hímre vágyott. Faith beadta a derekát. - Ha Judd valóban az volt a mentálhálón, amire én gondolok, akkor egészen biztosan felajánlottak neki egy lehetőséget, amivel megmenekülhetett volna a rehabilitációtól. Az, hogy ő ezt nem fogadta el és inkább halálos veszélynek tette ki magát, csak hogy megmentse a gyerekeket, sok mindent elmond a mentálodról, nem igaz? Brennának is megvoltak a maga feltevései arról, ki volt Judd a korábbi életében, de ezt szemtől szemben, egyenesen akarta megkérdezni a férfitól. - De hogyan érhetném el a lelkének azt a részét?! – Belerúgott a hóba, amitől a napfényben szikrázó kristályfelhő lebbent fel. - Éppen olyan makacs, mint bármelyik farkas, ráadásul ott van még a kondicionálása... - Kíváncsi vagy a tanácsomra? - Mindenre, ami csak az eszedbe jut. - Hagyd őt! - Faith komoly tekintettel nézett a lányra. – Valószínűleg soha nem töri meg az Elcsendesedést. Túl sok mindent látott és tapasztalt ahhoz, hogy valaha érezni merjen. - Nem. - Ezt Brenna nem akarta elhinni. - Ki tud törni. - De az fájni fog. Mindkettőtöknek. - Ezt a nő tapasztalatból tudta. - És Brenna, neked nem ilyen férfira van szükséged ahhoz, hogy meggyógyulj. Brenna dühösen felkiáltott. - Mindenki vattába akar engem csomagolni és babusgatni akar, pedig valójában nem is sajnál senki! De én nem vagyok egy szelíd házimacska! Soha nem is voltam az, és ezen semmit sem változtatott az, ami történt velem. Engem vonz Judd erője. Egy kedves és gyengéd kiskutyát egy órán belül az őrületbe kergetnék. Faith ajka mosolyra húzódott, a szeme sarka ráncokba szaladt. - Akkor majdhogynem sajnálom Juddot. - Közelebb hajolt és suttogva folytatta. - Zavard meg, hogy kényelmetlenül érezze magát melletted! A nemet ne fogadd el válasznak soha! És hajtsd őt, kényszerítsd, amíg el nem veszti az önuralmát! Ne feledd: a jeget a tűz olvasztja fel! Faith felegyenesedett, Brenna pedig mélyen belenézett abba a furcsa, éjszakaiégbolt-színű szemekbe. - Ez veszélyes játéknak tűnik. - Te nem tűnsz olyan nőnek, akit kielégít a könnyű és biztonságos játék. - Nem is vagyok az. - Ahogy nem is volt az a fajta nő sem, aki az első akadály láttán meghátrál. Lehet, hogy Judd ízig-vérig mentál volt, ő azonban ugyanennyire volt SnowDancer. ***
Majdnem tizenegy órával később Juddnak az járt a fejében, ahogy Brenna nézett rá aznap délelőtt, az úton vissza az odú felé. A tekintete annyira átható volt, olyan erős, hogy a mentálnak az a zavarba ejtő érzése támadt, mintha megérintette volna vele, bármennyire képtelenségnek is tűnt ez. Abban a pillanatban azonban, hogy beléptek az alagútrendszerbe, Brenna azonnal magára hagyta és... Megrázta a fejét, megpróbálta kiverni belőle a lány emlékét. Hiába. Összpontosítania kellett volna, márpedig az veszélyes volt, ha a gondolatai ehelyett minduntalan visszatértek a lányhoz. De Brenna készült valamire, ebben biztos volt. Az arcán látszott, hogy... Összpontosíts! A templom alakja felderengett előtte az utca túloldalán, mint egy jelenés. Ez eszébe juttatta, ki is ő valójában és mit tesz, amikor az emberek nyugovóra térnek a sötétben, és azt hiszik, biztonságban vannak az ágyukban. Nem különbözött sokban Enriquétől. Az ő képessége is a halál volt, ezenkívül semmi mást nem adhatott volna Brennának. Ez a gondolat végre visszazökkentette a valóságba. Megnyújtotta a lépését és csak a templom ablakán kiszűrődő, sárga fényre figyelt. Nem tudta eldönteni, vajon a Szellem perverzióból választotta ezt a helyet a találkozóiknak, vagy azért, mert reményt adott neki. A templom apró volt, a második reformáció után épült. Nem ólomüvegek, szobrok és gyertyák töltötték hát meg, hanem zöldellő, buja növények, és nappal a ragyogó fényár. Aznap majdnem üresen találta az épületet, egyetlen magányos nő térdelt az oltár előtt. Judd leült az egyik hátsó padba és felnézett a templom üvegkupoláján át látható csillagos égre. Erről eszébe jutott, mit adott fel azzal, hogy leszakadt a mentálhálóról. A hűvös sötétséget, a milliónyi elme hideg ragyogását. -A fiatalok már nem térdelnek, de az idősebbek még Róma uralkodásának idejében nőttek fel. - A férfihangot éppen olyan végtelen nyugalom itatta át, mint a templom falait. Ez volt az egyetlen közös vonás a második reformáció előtt és az utána épült templomokban: a halk tisztelet, a nyugalom csendje, ami szinte hallható hanggá sűrűsödött össze. Judd ránézett a férfira, aki leült mellé. - Perez atya. - Már hat éve, hogy együtt dolgozunk. Miért nem hívsz Xavier-nak? Még a titokzatos barátunk is a keresztnevemen szokott szólítani. Azért, mert ha így szólította volna Perez atyát, az az első lépés lett volna a barátság felé vezető úton, Judd pedig nem akart barátokat. Ahhoz, hogy az legyen, aki volt, és azt tegye, amit tett, távolságot kellett tartania mindenkitől. Azoktól, akik a barátai akartak lenni, és attól a nőtől is, aki... ennél is több lehetett volna. - Küldött nekem valamit? A férfi felsóhajtott. - Bármit is tettél, Judd, tudnod kell, hogy te nem ítélkezhetsz, még magad felett sem. Átnyújtott neki egy plasztiküveg védőtárolóba helyezett adatkristályt. Ezek a kristályok drágábbak voltak, mint az elterjedt adathordozó lemezek, de biztonságosabbak és nagyobb kapacitásúak is. Judd a nadrágja belső zsebébe csúsztatta a dobozkát. - Köszönöm.
A mai akcióhoz nem volt szüksége a rajta lévő információkra, de a következő merénylethez igen. -Az Új Könyv tanítása szerint Isten sem megbüntetni, sem megjutalmazni nem akar minket. Azt szeretné, hogy fejlődjünk és tanuljunk, és az évek során jobb leikekké váljunk. Ahhoz, hogy ebben hinni tudjon, Juddnak először azt kellett volna elhinnie, hogy van lelke. - És a tiszta gonoszság? - kérdezte, miközben feltolultak benne egy véráztatta szoba és egy zúzódásokkal teli nyakú nő emlékképei. - Mit mond erről a könyved? - Azt, hogy a jóknak harcolniuk kell ellene, a gonoszok felett pedig haláluk napján ítéletet mondanak majd. Judd a magányos hívőre nézett, aki még mindig az oltár előtt térdelt, s halkan, szinte bocsánatkérőn szipogott. -A gonoszt néha itt és most kell elítélni, mielőtt elpusztít minden jót és minden fényt. - Igen. - Perez atya is a nő felé fordította a tekintetét. – Ezért ülök most itt, melletted. - Hogyan békíted ki önmagadban a két életedet? A papét és a katonáét? - A fényt és a sötétet? Ezt a kérdést nem kellett volna feltennie, mert ennek lehetőségét nem is lett volna szabad számításba vennie, de most, hogy megtette, csak várt. Mert meg akarta találni a választ. - Ugyanúgy, ahogy összebékíted a mát és a holnapot. Keménnyel és megbocsátással. - A pap felállt. - Most mennem kell, meg kell vigasztalnom. De saját magadat csak te tudod megvigasztalni. Judd figyelte, ahogy Perez végigsétál a padsorok között, letérdel a zokogó nő mellé és a vállára teszi a kezét. Az megfordult és a pap karjába omlott, támaszra talált benne. Egyszerű gesztus volt, de olyan, amire Judd képtelen lett volna. Ő egy csupasz penge volt, a célja, a tehetsége pedig a gyilkolás. Már gyerekként döntöttek felette és eltávolították a közösségből, mert úgy ítélték, hogy képtelen mások között élni. Arnyak között nőtt fel. Most, hogy a családja biztonságban volt, semmi dolga nem maradt a SnowDancer falkában, és semmi joga nem volt azt tenni Brennával, amit tett. Márpedig szándékosan tett vele dolgokat: közelebb engedte őt, mint azelőtt bárkit, ő maga pedig közelebb került ahhoz, hogy megtörje az Elcsendesedést, mint valaha. Ezt pedig nem engedhette meg magának. Soha. Mert Brenna talán a férfit látja benne, de ő igazából soha nem volt az. Ő egy orgyilkos volt. Egy kiképzett, s kipróbált merénylő. Vér tapadt a kezéhez. *** A jeget a tűz olvasztja fel. Brenna elpirult, amikor eszébe jutottak Faith szavai. Kisimította rövid, fekete szoknyáját. A puha, V nyakú, piros pulóverrel együtt, amit felvett hozzá, teljesen elfogadható volt a ruházata. Csakhogy a pulóver szorosan simult gömbölyded idomaira és a szoknya szépen kiemelte a feneke formáját. A haja még mindig pokolian nézett ki, de a többi elfogadható volt. Drew összevonta a szemöldökét, amikor Brenna átvágott a családi lakrészük nappaliján, de szó nélkül hagyta továbbmenni a lányt. Biztosan azt gondolta, hogy a húga az egyik barátnőjéhez indul. Főként azért, mert Brenna valami ilyesmire utalt délelőtt. Tudta, hogy halogatja a dolgot, de egyszerűen nem volt ideje felvetni a saját odú kérdését mostanában. A
bátyjai legalább már nem akarták bezárni a szobájába azután, hogy megmutatta: egyszerűen elszökik, ha megpróbálják. Számos elismerő mosolyt bezsebelt útközben, egy farkas pedig egyenesen randira hívta. Brenna visszautasította ugyan a közeledést, de a dolog jót tett az önbizalmának. A farkas hímek hihetetlenül elbűvölök tudtak lenni, ha nagyon akartak. Kár, hogy én egy jégembert néztem ki magamnak. Egész nap gyűjtögette az erőt ahhoz, hogy megfogadja Faith tanácsát, és a lelke mélyén még mindig rettegett, hogy soha nem lesz képes semmi szexuális töltetű dologra. Az elrablása óta most először képzelte el, milyen lenne egy férfival lenni, és nem verte ki a hideg veríték a gondolattól. Santano Enrique meztelenül egy asztalra kötözte őt, míg a kísérleteit végezte, és mást is tett vele... olyan undorító dolgokat, amiket Brenna legszívesebben kitörölt volna az emlékei közül. - Lélegezz! - Judd ajtajához ért, kinyitotta addig ökölbe szorított kezét és a szoknyájába törölte a tenyerét. Az emlékeket pedig begyömöszölte abba a zárt dobozba az elméjében. Ő nem egy áldozat volt, gondolta, hanem egy farkas nő, érzékiségének teljes birtokában. --Judd! - szólította fojtott hangon, amikor a férfi nem nyitott ajtót. Nem jött válasz, és a lány orra is megerősítette a tényt: Judd nem volt otthon. Az illata belengte a környéket, de nem volt olyan tömény, mint kellett volna, ha a mentál a szobában van. - Mekkora hülye vagy te, Brenna! - Legszívesebben belerúgott volna magába. Halálra idegeskedte magát készülés közben, de azt már nem ellenőrizte, hogy Judd otthon van-e egyáltalán. Szerencsére egyik bátyja sem volt otthon, amikor Brenna visszatért a lakrészükbe. Felhívta a mentált a mobilján, mert remélte, hogy megtalálja valahol máshol a farkasodúban. Nem érte el. - Kapcsold be azt a telefont! - morgott, majd lerakta. Kissé nevetségesnek érezte magát kicsípve a semmiért, ezért átöltözött a pizsijébe és bevackolta magát az ágyában egy könyvvel. Egy kemény kötésűvel, amit Rileytól kapott a születésnapjára. - Rohadt drága volt - jegyezte meg akkor Riley, de a szemében nevetés csillogott. Brenna legidősebb bátyja azóta már nem mosolygott úgy. A lány tudta: magát vádolja azért, hogy nem tudta megvédeni a húgát Enriquétől, még akkor is, ha nem tehetett volna semmit ez ellen. Riley mindig is komoly volt. Tíz évvel idősebb a lánynál, és a szüleik halála után gyakorlatilag ő nevelte fel a két fiatalabb testvérét, persze a falka segítségével. Most azonban már szinte el sem mosolyodott soha. Drew a felszínen jókedvű maradt, de Brenna középső testvérében iszonyatos harag tombolt. Valaki kopogott az ajtaján. - Te is visszaértél, Bren? Kérsz pizzát? A lány nekidőlt az ágya vasrácsos fejtámlájának, amit tizenkilencedik századi minták alapján maga készített. Könnyek csillogtak a szemében. - Hogy ehetsz ilyenkor pizzát, Andrew Liam Kincaid?! – kiabált ki és egy mosolyt erőltetett az arcára.
Jókor, mert az ajtó résnyire kinyílt és bevigyorgott rajta Drew. - Fejlődésben lévő szervezet vagyok. - Hát én meg nem. Szóval ne is csábíts! - Kinyitotta a könyvet. - Hess! - Te bajod, kicsi hugi! - Még egy mosolyt eresztett meg a lány felé és becsukta maga mögött az ajtót. Brenna szorosan becsukta a szemét és vett néhány mély levegőt, hogy kitisztítsa a gondolatait, annak ellenére, hogy a torkában óriási gombóc volt. Hiába összpontosított azonban, amennyire csak tudott, túl zaklatott volt ahhoz, hogy bármire odafigyeljen. Csak az járt a fejében, hogy vágyik Juddra. Arra, hogy a férfi a karjába zárja. Tudta, hogy ez buta és lehetetlen kívánság, de a benne lakó állatot ez nem érdekelte. Hol lehetett Judd? Brenna megpróbálta elérni még néhányszor telefonon, míg végül nem tudott már tovább ellenállni az álomnak, ami a szárnyaiba zárta. Ami azonban ezután várt rá, minden volt, csak nem pihenés. Túl sok inger egyszerre, félelem maró íze a nyelvén, lüktető rémület. Hibát követett el és most helyre kell hoznia. Hangfoszlányok. Egy gyerek nevetése. Félelem. Öröm. Egy születésnapi torta. A férfi annyira szexi volt, hogy ő nem vágyott másra, csak... Félelem. Sós, rossz illat. Tiszta káosz. Helyre kellett hozni... Brenna felnyögött és az oldalára fordult. Ha lett volna vele valaki a szobában, valószínűleg felkeltette volna, de egyedül volt és csak érthetetlen képeket látott álmában, gondolattöredékeket. Az elméje keresett valami kapaszkodót, de rájött, hogy az arrafelé vezető út el van zárva. Pedig nem lett volna szabad így lennie. Egy tiszta pillanat, amikor haragot érzett: nem lett volna szabad ezt tennie. Azután újra alámerült az álomba. *** Judd elindult, amikor a háta mögött felcsaptak az első lángok. Kezét zsebre vágta, fejét pedig a fekete pulóverének kapucnija takarta teljesen. Nyíl helyett most csak egy csavargónak nézett ki. Még ha rögzítette is egy biztonsági kamera a képét, ami, figyelembe véve a képességeit, elég valószínűtlen volt, a kilétét lehetetlen lett volna megállapítani. Hogy tovább zavarja a dolgokat, nagy gondot fordított arra, hogy semmi nyomát ne hagyja annak, hogy mentái volt a tettes: csak olyan anyagokat használt, amik emberek és alakváltók számára is elérhetők voltak. Mögötte riasztók harsantak fel, majd az automatikus tűzoltó berendezésekből spriccelő víz susogása. Ez nem jelentett veszélyt a tervére nézve: úgy tervezte a merényletet, hogy a robbanás a fő célpont környékén mindent elpusztítson a tűz ereje nélkül is. Ha a robbanóanyagok a terve szerint működtek, azon a szögletes területen már semmi menthető nem maradt. Márpedig Judd biztos volt benne, hogy minden a terv szerint történt. Elvégre őt maga Ming LeBon tanácsnok képezte ki. KILENCEDIK FEJEZET Az őrök nem vették észre a telekinetikusan elmosott képű testet, ami közvetlenül mellettük haladt el és eltűnt a kihalt utca hajnali négy órai sötétjében. A tanács praktikus számítások alapján a labort egy elővárosi környezetbe telepítette. Abban bíztak, hogy itt, a civilek lakta
területen senki nem fedezi majd fel és nem tudja megtámadni a létesítményt. Okosabbak is lehettek volna. Beleolvadt az utca másik oldalán az árnyakba és a laborral szomszédos két épületet figyelte. Készen állt, hogy telekinetikus pajzsot vonjon köréjük és megvédje azokat a lángoktól, mert a tanáccsal ellentétben ő nem tekintette az ártatlan civil halottakat szükséges áldozatnak. Az óvatossága hiábavalónak bizonyult, egyetlen szikra sem szökött ki a telep területéről. Tökéletes merénylet volt. Az utcában sorra gyúlt fény az ablakokban. Abban a pillanatban a telep területéről biztonsági személyzet özönlött az utcára. Keresték a nyomot, ami abban a pillanatban kihűlt, amikor Judd elhagyta az épületet. Két teljes percig tartott, amíg ideértek. Puhányok. Bárki is irányította ezt a helyet, bizonyára elkényelmesedett, miután több mint egy évig senki sem fedezte fel a labort. Judd és a Szellem éppen erre számított. Judd még egy elégedett pillantást vetett a gyorsan kihunyó lángokra, majd megfordult és átvágott egy családi ház hátsó kertjén. Ahogy megkerülte a hintát, figyelme egy második emeleti ablakra tévedt. Egy gyerek lakott abban a szobában, egy apró, félig ember, félig alakváltó fiú, akinek több energiája volt, mint amit rendezetten le tudott volna vezetni. Judd többször látta őt, amikor korábban erre járt, hogy felmérje a terepet. Az, hogy egy gyerek lakott ilyen közel, még szemérmetlenebbé tette, hogy a labort az utca túloldalára telepítették. Amivel ugyanis ott kísérleteztek, éppen az ilyen gyermekek elméjét és életét volt hivatott darabokra törni. A szobában felgyúltak a fények, Judd pedig átmászott a kert hátsó kerítésén. Olyan ügyesen, hogy azt bármelyik macska megirigyelhette volna. Egy másik, még sötétebb kertbe ért. Ennek tulajdonosai nem voltak otthon, nem is lesznek még néhány napig. Judd alaposan felkészült. Tizenöt másodperc alatt hatástalanította a ház riasztóját és kinyitotta az ajtót. Belépett, de a folyosónak hátat fordítva meg is állt az előszobában. Az itt lakó emberek nem hívták meg, ő pedig nem akarta megzavarni a hajlékukat. Megpróbálta ellazítani a testét anélkül, hogy elaludt volna, ezt a trükköt a katonák korán elsajátítják, de nem járt sikerrel. Nyomást érzett a tarkóján, olyat, ami általában arra utaló jel, hogy valaki megpróbál betörni az elméjébe. Csakhogy most úgy tünt, mintha az érzés a saját agyából, belülről származott volna. Ellenőrizte a mentális támadásuk ellen felhúzott védőpajzsait, de egyetlen repedést sem talált rajtuk. Már éppen mélyebbre akart hatolni, amikor a szorító érzés egyszerűen elmúlt. Nem volt mit követnie már, de az esetet amúgy is a kialvatlanságnak tudta be. Ez elméjét alvási és regenerálódási módba helyezte hát. Ha nem összpontosított volna ilyen erősen a merényletre, valószínűleg észrevette volna abban a mentális nyomásban az árulkodó jelet, ami bármelyik mentál fegyvernél nagyobb veszély előfutára volt. Három órával később feltűnés nélkül olvadt bele a kora reggeli gyalogosok és kocogok állandó forgalmába. Nem egy alakváltó mondta már neki korábban, hogy bármilyen ruhát vesz fel, messziről látszik, hogy ő mentál, ezért most figyelte a fiatal ember és alakváltó férfiakat, és megpróbálta utánozni gondtalan, könnyed lépteiket, mozgásukat. Ez azonban nem volt számára természetes: ő katona volt, úgy is tartotta magát és ezen soha semmi nem változtathatott már.
Gond nélkül elhaladt néhány mentál őrjárat mellett. Érezte, hogy azok törvényellenesen átvilágítják minden arra haladó elméjét. Belőle egy másnapos fiatal ember zavaros gondolatait olvashatták ki. Eközben ő alaposan megfigyelte őket. A fekete egyenruhájuk nem különbözött a többi mentál alakulatétól, kivéve a bal vállukon látható, apró, aranyjelet. Két, egymással harc közben összefonódó kígyó. Judd azonnal felismerte a jelzést. Ezek a mentálok Ming LeBon személyes hadseregének tagjai voltak. Ez tehát azt jelentette, hogy ez a tanácsnok irányította a kis vállalkozást. Judd nem erre számított, mivel Nikita Duncan lakott közel ehhez a területhez, míg Ming főhadiszállása Európában volt. Kivéve, ha Ming áttelepült ide. Talán azért, hogy megtaláljon egy áruló Nyilat. *** Judd még mindig nem ért haza, amikor Brenna izzadtan és piros szemekkel felébredt rémálmaiból és újra felkereste őt. - Hol lehetsz?! - A lány majdnem sírva fakadt, annyira elkeseredetten akart vele találkozni. Sírni? Ez a reakció annyira nem rá vallott, hogy meglepetésében Brenna azonnal teljesen magához tért. Megpróbálta összeszedni magát. O nem olyan nőstény volt, aki folyamatosan lázban ég, de ha így lett volna, tudta volna, kihez szeretne dörgölőzni. A kemény katona testének gondolata felkeltette a vágyát, hogy sok-sok erotikus dolgot csináljon. Eltűnődött, vajon a férfin volt-e elég hús, amibe bele lehetett harapni, vagy a fogai lecsúsznának róla. - Hahó! Föld hívja Brenna Shane-t! - Indigó kíváncsi arca jelent meg Brenna szeme előtt. Mit bambulsz te itt, a járat közepén? Brenna remélte, hogy az arca nem pirult el annyira, mint amennyire égett. Mi történt vele? Tudta, hogy vonzódik Juddhoz, de ilyen nyers, érzéki vágyat még soha nem érzett korábban. - Én... - A zaklatott éjszaka lelassította a reakcióit. Várjunk csak! Meg is van a válasz. - Téged vártalak. Indigó a hüvelykujjával a válla mögé mutatott. - Kísérj el! Reggeli randim van őfelségével. - Kivel? - Sienna „kardinális mentál vagyok, nincs szükségem harctechnikai edzésre" Laurennel. A fene egye meg az összes fiatalt! Mind legyőzhetetlennek tartja magát. - Indigó összevonta a szemöldökét. - Szóval, mi újság? - A gyilkosságról van szó - válaszolt Brenna és közben eszébe jutott, vajon Judd tudja-e, hogy az unokahúga ennyire makacs. - Megtudtál valami újat? Indigó arca elkomorult. - Ez bizalmas információ, csak azokkal osztjuk meg, akik segíteni tudnak a nyomozásban, és hajói emlékszem, te nem vagy az őrszolgálat tagja. - De segíteni tudok - makacsolta meg magát Brenna. – Mentál volt a tettes? Legnagyobb meglepetésére Indigó válaszolt anélkül, hogy tovább feszegette volna a dolgot. -Nincs döntő bizonyítékunk. Nem találtuk a környéken a mentálokra jellemző bűzt, de mindketten tudjuk, hogy nem mindegyikük árasztja ezt magából.
A Lauren család egyik tagjának sem volt az a jellegzetes illata. Indigónak pedig nem kellett külön említenie, hogy közülük ki lett volna képes elkövetni a tettet. Brennának meghűlt a vér az ereiben, megragadta a hadnagy karját. - Ugye nem gondolod, hogy Judd volt az?! O nem... - Mennyire ismered őt, Brenna?! - Indigó megrázta a fejét. - Az a mentái nem más, mint egy rohadt árnyék! Nem, nem gondolom, hogy ő tette, akkor soha nem találtuk volna meg a holttestet. De ne ámítsd magad. Ha azt hiszed, nem lenne képes gyilkolni, nagyon tévedsz. Brenna gyomra összeszorult. - Lehet, hogy közülünk volt valaki? -Ezt nem tőlem hallottad... - A szemek, amik színéről Indigó a nevét kapta, összehúzódtak. A francba, azt sem tudom, miért mondom el ezt neked. Valószínűleg csak a bátyáidat akarom felmérgelni. Miért hagyod, hogy ennyire féltsenek? Brenna most nem akart erről beszélni. - Timothyról volt szó. A nő felhorkant. -Az a csábító rohadék többször bedumálta magát olyan ágyakba is, amikben semmi keresnivalója nem volt. - Ez nem lehet indíték. - A farkas alakváltók szexuálisan nagyon is túlfűtöttek voltak, az egyedülálló hímek gyakran ugráltak ágyról ágyra. Azok pedig, akik már párt választottak maguknak, nem csalták meg egymást. Soha. - Ha valaki dühös volt rá egy elvesztett szerető miatt, akkor egyszerűen párbajra hívta volna, hogy kiderüljön, ki a domináns. - Harcoltak volna, de nem a halálig. - Igen, én sem hiszem. Ez legalább egy nyom, amin elindulhatunk. De Timothy más szarba is belemászott. A jelek szerint drogozott. Ha például megfenyegetett egy közülünk való dílert, hogy lebuktatja... mind ismerjük Hawke véleményét a drogokról. Brenna bólintott. - Feltépte volna annak a szemétnek a hasát. — Brenna viszszarettent a gondolattól, hogy a saját falkájában valaki képes lehet drogot terjeszteni. - Nem Jax volt? - kérdezte, és újabb rémülethullám csapott át rajta. - Nem láttam, hogy szétcsúszott volna. - A mentáldrog iszonyatos hatással volt az alakváltókra. Megragadhattak tőle átváltozás közben. Ezután a halál napokon, ha nem órákon belül beállt. -Nem. - Indigó megborzongott. - Ruby Crush. Az utcán Rushnak hívják. Ezt a drogot egy alakváltó szarházi fejlesztette ki, kifejezetten az ő számukra. - Ez fokozza a testi erődet, amíg rajta vagy, igaz? - És közben kikészíti az agyad. - Indigó megcsóválta a fejét. Gügyögő idióták lesznek azokból, akik rászoknak. Timothy nagyon óvatos volt, soha senki nem látta belőve. - Az órájára pillantott. - Mennem kell. Ha találkozol Juddal, mondd meg neki, hogy beszélni akarok vele. Brenna bólintott. De órák teltek el és Judd még mindig nem bukkant fel. A dühe lassan aggodalomra változott, majd gyorsan vissza haraggá. Hol a fenében volt Judd és miért nem lehetett telefonon elérni?! ...ne ámítsd magad. Ha azt hiszed, nem lenne képes gyilkolni, nagyon tévedsz...
... neked nem ilyen férfira van szükséged... Brenna igyekezett nem meghallani ezeket a hangokat, de a lelkének egy része odafigyelt rájuk. És kezdte megérteni őket. *** Judd Perez atya templomának pincéjében találkozott a Szellemmel, miután letusolt és átöltözött az apró szobában, amit a pap ilyen alkalmakra tartott fenn. Még nem volt dél, de a fénynyel telt templom alatti évszázados kriptában lehetett volna akár éjfél is. - Mit gondolsz, miért akarja néhány ember eltemettetni a halottait? - A hang az egyik éjsötét sarokból hallatszott. – Az alakváltók hagyják, hogy a holttestek elporladjanak. Juddnak sem ideje, sem kedve nem volt filozofikus fejtegetésekbe bonyolódni. A lehető leggyorsabban vissza akart térni a farkasodúba, hagy megnézze, Brenna jól van-e. A Faithszel folytatott beszélgetés, úgy tűnt, segített neki, de ha még több ilyen álma lesz, akkor bajba kerülhet. És ő volt az egyetlen, akihez a lány fordulni mert, mert benne bízott meg. Tőle várt megnyugvást. - Vannak más laborok is? - kérdezte egyenesen. Tudta jól, egy kicsit megtörte az Elcsendesedést azzal, hogy annyira sietni akart Brennához, és félt, hogy ez csak a csábítás első lépcsője volt. Nem fogja megérinteni a lányt, nyugtatta meg magát, csak gondoskodik róla, hogy ne essen baja. - Természetesen igen, de a legfontosabbik az volt, amit ma reggel kiiktattál. - Biztos vagy benne? Ha a Ming család is benne van, még Európa is szóba jöhet. - Nem. A tanács ezt szerette volna, de a vezető kutatójuk, Ashaya Aleine nem hajlandó elköltözni. - Ez valami fontos dolog lehet, ha a tanács nem írta egyszerűen felül a kérését. - Senki sem ellenkezett a tanácsnokok akaratával, hacsak nem volt támadhatatlan érve vagy egy adu a tarsolyában. - Már dolgozom ezen. De a tanács páncélt vont köré, minden adat szigorúan bizalmas. -Tudod, milyen megjelölésű? - 9,9 erősségű O-mentál. - Ritka. - A legtöbb hasonló erejű mentái átlépte a 10 pontot a skálán és kardinális rangra emelkedett. Judd mindig is előnynek tartotta a maga 9,9-es Tk-státusát, ami a 9,4 telepatikus erejével párban sokkal veszélyesebbé tette őt a legtöbb kardinálisnál. De nem volt éjszakai égbolt mintájú szeme, amik elárulhatták volna. Ha nagyon, de nagyon próbálkozott, még akár ártalmatlannak is tűnhetett. - Mekkora kárt okoztunk? - Csak néhány órája történt ugyan, de a mentálhálón nagyon gyorsan terjedt az információ. - Meg nem erősített források szerint megsemmisült a prototípus. Ha ez igaz, legalább hat hónapi munkájukba kerül majd, hogy újra elkészítsék. Azzal azonban évekkel visszavethetjük őket, ha Aleine-t kivonjuk a forgalomból. Ő az egész terv agya. Judd korábban is gyilkolt már, mindig tisztán és hatékonyan. Egyetlen áldozata esetében sem beszélt senki merényletről, az pedig szóba sem jött, hogy a merényletet visszavezessék a Nyíl Osztaghoz. - Több adatra van szükségem, mielőtt meghozom ezt a döntést. - A képességeinek ezt a részét illetően már senkiben sem bízott meg.
- Én mindenesetre várni szeretnék ezzel. Megeshet, hogy szükségünk lesz arra, ami a fejében van. - Szünetet tartott. Judd vágya, hogy visszatérjen a farkasodúba, arra ösztökélte, hogy minél gyorsabban befejezze a beszélgetést és induljon. - Hogyan? - Hallottam olyan pletykákat, melyek szerint Aleine talán nem támogatja teljes szívből az Iprotokollt. Az, hogy mégis ő volt az implantátumokat fejlesztő tudóscsoport vezetője, önmagában még nem volt ellentmondás. A tanácsnak megvoltak a módszereik, amikkel együttműködésre kényszeríthettek valakit. - Mekkora az esély arra, hogy mellénk áll? -Gyakorlatilag nulla. A nő tizenhét éves kora óta a tanács szervezetében dolgozik. Egyetlen családtagja van, a négyéves fia. Keenan Aleine távol innen, San Diegóban él. - Az apjával? - A mentálok megtermékenyítési szerződés alapján vállaltak gyermeket. Ennek tartalma, így a felügyelet joga is páronként eltérő lehetett. - Nem. A gyermek a tanács védelme alatt áll. Ugyanabban az épületben él, mint a RykaSmithe családcsoport. - Milyen kényelmes. - Én is erre gondoltam. Megpróbálom ellenőriztetni az információt. Judd már el is indult az ajtó felé. - Küldd el az adatot, amint megszerezted. *** A SnowDancer alagutak viszonylag csendesek voltak, amikor visszaért, de Judd azonnal belefutott Indigóba. A nő szeme bizalmatlanul villant rá. - Hol voltál Tim halálának éjjelén? A kérdés váratlanul érte. Bizonyos körülményekből arra következtetett, hogy a SnowDancer hadnagy kedveli őt. Úgy tűnik, tévedett. -A lakosztályomban. Egyedül. Nem, nincs senki, aki ezt megerősítené. Kár, hogy nincs a közelben egy Igazságmentál, aki átnézhetné az elmémet. - Jaj, az ég szerelmére, ne szórakozz itt velem! - meredt rá Indigó. - Elegem van a férfiakból és az önteltségükből! Fel kellett tennem ezt a kérdést, és ezt te is nagyon jól tudod. – Azzal továbbállt. Judd, bár nem teljesen értette, mi is történt az imént, továbbindult a szobájába. Legalábbis ez volt a szándéka, és már félúton járt, amikor ráébredt, hogy ehelyett Brenna lakosztálya felé halad, és hogy a vágy, ami arra hajtotta, hogy találkozzon vele, nem csak apró repedés volt a kondicionálásában. Megállt. Nem engedhette meg magának, hogy ilyen, talán halálosra felfokozott érzelmi állapotában a lány közelébe menjen. De nem töltött öt percet a szobájában, amikor kopogtak az ajtaján. Judd pontosan tudta, ki az, de ez nem akadályozta meg abban, hogy kitárja az ajtót. Brenna csípőre tett kézzel befurakodott mellette a szobába. A szeme alatt sötét karikák voltak, a szája sarkában ráncok. - Újabb álmaid voltak. - Becsukta az ajtót, annak ellenére, hogy az agyában egy sor különböző vészjelzés harsant fel.
A lány a lebiggyesztet ajka között dühösen fújt egyet. - Hol voltál? - kérdezte ahelyett, hogy válaszolt volna a férfi feltevésére. Judd nem szokott hozzá ahhoz, hogy bárki is várja otthon. Az, hogy Brenna ezt tette, eléggé megzavarta ahhoz, hogy összeszedje magát. Karba fonta a kezét és nekidőlt az ajtónak. - Ehhez semmi közöd. - Semmi közöm?! - Brenna ökölbe szorította a kezét. – Belehaltál volna, ha bekapcsolva hagyod a telefonod? A férfi teljes csendben dolgozott az éjjel. A labornak hihetetlenül összetett betörésvédelmi rendszere volt. - Nem gondoltam, hogy keresni fogsz. - Ez igaz is volt. Judd hozzászokott már ahhoz, hogy egyedül van, egyedül boldogul. Ez szükségszerű következménye volt az életmódjának. Úgy tűnt, Brenna nem csak észrevette, hogy nincs itthon, de aggódott is érte. A reakció, amit a lány kiváltott belőle, egyre erősödött... egészen a fájdalmi válaszig. Ez a fajta büntetés az Elcsendesedés egy fontos része volt. Ha elégszer bántalmaznak egy gyereket valamiért, akkor az gyorsan megtanulja, hogy nem szabad azt tennie, még akkor is, ha ehhez az érzelmeit kell elfojtania. Nem is a fájdalom maga, hanem ez az emlék adta Judd szájába a választ: - Nincs köztünk olyan kapcsolat, ami megkívánná, hogy állandóan elérhető legyek a számodra. Brenna éles hangon vágott vissza. - Ne merészelj ilyet mondani! Van köztünk valami, és meg ne próbálj úgy tenni, mintha az nem létezne. Judd leeresztette a karját. - Nincs köztünk semmi. - Mert nem volt semmi, amit nyújthatott volna neki. Még azt a vigasztalást sem, amire nyilvánvalóan szüksége volt. A megnyugvást, amit egész éjjel hiába várt tőle. Judd pedig ahelyett, hogy ott lett volna a számára, inkább elment és erőszakos tetteket követett el. - Ragaszkodsz hozzám, mert segítettem neked felgyógyulni. Ez természetes reakció. - Te nem az vagy, akinek mindenki más hisz. - Brenna nem volt hajlandó levenni a szemét róla. - Én látlak téged. - Azt látod belőlem, amit én mutatni akarok neked. – Ellépett az ajtóból. - Mindkettőnk számára jobb lesz, ha legközelebb Faithhez vagy Saschához fordulsz a kérdéseiddel. Úgy tűnik, érzelmileg túl erősen kezdesz kötődni hozzám. Brenna igazából rámordult Juddra, szinte hihetetlen volt, hogy a feltörő mély, zengő hang abból a vékony nyakból jöjjön. - Ha erőszakos lennék, akkor most összekarmolnálak ezért. Judd állta a pillantását. -Akármennyire is kényszerítesz, én mentál vagyok, az Elcsendesedés pedig a lényemben van. - A kondicionálás mentette meg attól, hogy sorozatgyilkossá váljon, az csinált belőle jóváhagyott gyilkost. Bizonyos helyzeteknek egyszerűen nem volt jó megoldásuk. - Menj és keress egy alakváltót, aki megadhatja neked, amire szükséged van. Nekem nem hiányzik ez a felfordulás.
TIZEDIK FEJEZET Brenna átvágott a szobán és feltépte az ajtót. - Tudod, mit? Pontosan ezt fogom tenni! - Azzal ki is ment a szobából. Szűk farmerjében és piros pulóverében végigsietett az alagúton és útközben sok férfi tekintetét magára vonta. Az egyik ilyen bámészkodó megbotlott a levegőben és hasra esett, Juddban csak ekkor tudatosult, hogy a Tk-erejét használta. Gyorsan becsukta maga előtt az ajtót, mielőtt még több bajt okozhatott volna. Pontosan hangolt fájdalom hasított a koponyájába, ez jelezte, hogy Judd érzékelhetően megszegte a kondicionálását. De a férfi nem akarta kijavítani ezt a hibát. Tudta, hogy a káosz felé zuhan, de nem akart semmit tenni a hanyatlása ellen. Egy dologra vágyott: fájdalmat okozni annak a férfinak, aki Brennára merészelt nézni. A vékony vonal a mellette lévő falon aprónak és jelentéktelennek tűnt, akár egy ceruzavonás, de mégis egy hajszálrepedés volt, ami nagyobb erő hatására teljesen megnyílhatott. Juddnak sikerült megállítania a telekinetikus ereje irányíthatatlan áramlását, mielőtt az egész odút összeomlasztotta volna, de ez az apró repedés jól mutatta, milyen közel jár ahhoz, hogy elveszítse az uralmát a képességei felett és ezzel katasztrófát okozzon. Ha nem hozza helyre a kondicionálást, azzal százak halálát okozhatja, felnőttekét, gyerekekét... Brennáét. Izzadság csorgott végig a hátán, amikor leült az ágya szélére és javítani kezdte a legnagyobb hibákat. Az Elcsendesedés korábban kemény pajzsát behálózó apró repedésekkel várnia kellett, amíg jobban megnyugodott, abban a pillanatban ugyanis teljesen képtelen volt összpontosítani. Még érezte a szobában Brenna mentális illatát. A lány csupa forróság és nőiesség, bátorság és félelem, érzékiség és nevetés volt. És nem az övé. Ha ezen változtatni akarna, azzal megölné őt. Judd ugyanis egyáltalán nem volt egy sima Tkmentál. Ő Tk-Cell volt. Ez az almegjelölés olyan ritka volt, hogy nem is szerepelt a nyilvános feljegyzésekben. Az Elcsendesedés után a Tk-Cellek a tanács mocskos kis titkává váltak, és egyben a leghalálosabb merénylőikké is. Az Elcsendesedés előtt, mielőtt még irányítani kezdték őket, az ilyen almegjelölésű mentálok mind gyilkosokká lettek, feleségüket és lányaikat ölték meg először. Mintha a képességük azokra csapott volna le legelőször, akik vissza tudták volna rántani őket a szakadék széléről. Judd akkor és ott meghozta a döntést: elhagyja a farkasodút, mielőtt Brenna tudtán kívül elszabadítja a Tk-Cell képességeit. A lánynak ugyanis fogalma sem volt arról, milyen szörnyűségeket engedne ezzel szabadjára. Judd nem önszántából volt gyilkos. Azért volt az, mert nem volt más választása. *** Judd másnap még napfelkelte előtt felkereste Hawke-ot, miután az egész előző délutánt azzal töltötte, hogy a kondicionálásán esett csorbákat kijavítsa. Ez volt az egyetlen dolog, ami megvédte a környezetét képességei gyilkos tombolásától. - El akarok menni - jelentette be az alfahímnek. Nem volt hozzászokva, hogy bárkitől is engedélyt kérjen, és ha csak róla lett volna szó, minden további nélkül távozott volna. De a megmagyarázatlan eltűnése hatással lett volna Walker, Sienna és a gyerekek falkabeli helyzetére is.
Hawke felvonta a szemöldökét. - A családod mit szól ehhez a döntéshez? - Nekik ehhez semmi közük. - Ez igaz is volt. - Walker megtalálta a helyét és képes minden akadályon átsegíteni a többieket. Én csak káros befolyással lennék rájuk. - Ahogy a gyilkosság után kiderült, ha bármi rossz történt a falkában, minden tekintet azonnal a mentálok felé fordult. Leginkább felé. – Mindannyian beilleszkedtek bizonyos mértékig a falkába. - Ő azonban mindent elkövetett, hogy ez ne történhessen meg. A SnowDancer alfát ez nem győzte meg. - Miért éppen most? Judd már korábban elhatározta, hogy igazat mond neki. Csak éppen az igazságnak nem azt a részét, ami számított. -A mentálhálón én a hadnagyaidnak megfelelő rangú katona voltam. Tudtam, hogy ha túl is élem a leválást, ezt a rangot örökre elveszítem. Hajlandó voltam megfizetni ezt az árat. Azért, hogy megmentse a gyerekeket a rehabilitáció földi poklától. - Mi változott meg most? -Nem számoltam azzal, hogy ez a tétlenség, amit magamra vállaltam, következményekkel jár. Hogy nem tudom örökre ketrecbe zárni a képességeimet. - Ez is igaz volt. Annak ellenére, hogy titokban dolgozott a Szellem megbízásából és másoknak is, hogy pénzt szerezzen a családjának, érezte, hogy egyre nő benne a feszültség. Ezzel magyarázta magában azt is, hogy Brenna ilyen kevés erőfeszítéssel képes volt megrepeszteni a pajzsait. Mert azok már eleve elgyengültek. - Ha nem feszítem meg néha ezeket a tétlenségre kárhoztatott mentális izmokat, egy idő után maguktól, irányíthatatlanul működésbe lépnek. - Mint a bennünk élő vadállat. - Igen. - Judd látott már megvadult farkasokat. - Csak még pusztítóbb hatással. - Nem veszem be. - Hawke háttal nekidőlt a fekete, fa íróasztalának. Sápadt szeme jobban hasonlított egy farkaséra, mint egy emberére. - Tudom, hogy néz ki, ha valaki uralkodik önmagán. A te önuralmad nagyon pontos és erős. Az ő almegjelölésének tagjai számára nem is volt más lehetőség. De ezt a farkasnak nem kellett tudnia. - Már elmondtad, mit gondolsz arról, hogy én ki voltam a mentálhálón - folytatta inkább. Azért lettem azzá, ami voltam, mert a képességeim harcra valók. Az ilyen agresszív vonásokat rendszeresen ki kell élnem, különben elvesztem az önuralmamat. - És ezt pontosan hogy tervezed véghezvinni? - Nem gyanúsította meg nyíltan a mentált, de az utalás benne volt a kérdésben. Judd egy röpke pillanatig elgondolkozott azon, szóvá tegye-e ezt a sértést, de gyorsan úgy döntött, ez jelentéktelen dolog lett volna. A farkasok szemében ő nem bajtárs volt, hanem az ellenség. - Nem áll szándékomban újra csatlakozni a mentálhálóhoz. Ha a tanács rájönne, hogy nem végeztetek ki minket, amikor a területetekre értünk, megölnék a családomat is. De el tudok vegyülni az átlagos népességben és szabadúszóként dolgozhatom. - Mit csinálnál? Judd állta a farkas hűvös pillantását.
- Én lennék az, aki eltakarít bizonyosfajta szemetet. Mégis mit gondoltál? - Nehéz döntés volt, de így legalább a képességeit kihasználhatná. - Nem szabadíthatok egy gyilkost arra a rohadt népre! – Hawke beletúrt a hajába, ami majdnem ugyanolyan arany- és ezüstszínű volt, mint állat alakban a bundája. Judd nem látta szükségét annak, hogy elmondja: már hónapok óta dolgozott anélkül, hogy bárki figyelmét felkeltette volna. A megbízóval soha nem találkozott. Azok soha nem is látták őt. És nem is gyilkolt a kedvükért. Még nem. - Nem végzek piszkos munkát - jelentette ki. - Három vagy négy évig csak megfigyeléseket és testőrmunkákat vállalok ebben az államban. Addig, amíg Sienna nem tudta átvenni az ő feladatainak egy részét és fenn nem tudta tartani a Lauren-hálót, nem mehetett messzire. Ez a családi mentális hálózat összekapcsolta őt a családtagjaival és elég visszacsatolást szolgáltatott ahhoz, hogy mind életben maradjanak. Egyetlen mentál sem élhetett enélkül, És ha Judd túlságosan eltávolodott volna a többiekkel, azzal meg lobban megfeszítette volna a csak öt elméből álló hálózat eleve gyenge kapcsolatait, ez pedig hibalehetőségeket nyitott volna. A területeden pedig nem fogok dolgozni. Mi lesz, ha Sienna felnő? - kérdezett rá éleselméjűen Hawke. Azt tervezem, hogy az afrikai államokban vállalok zsoldos munkát. - A legmélyebb és legsötétebb vadonban, ahol az alakváltók uralkodtak és ahol nem éltek mentálok, nem volt senki, aki felismerhette volna. És nők sem, akiknek napsütés sugárzott a mosolyából. Ezt a gondolatot a kegyetlen valóság egy képével törte meg: abban a pillanatban, amikor Brenna valóban meglátná őt, amikor rájönne, mi mindent tett már Judd, a mosolya is eltűnne. - Van egy másik lehetőség is. - Hawke szeme egy ragadozó nyugodtságával meredt rá. Dolgozhatnál SnowDancer katonaként is. így használhatnád a képességeidet, igaz? - Annyira biztosan, hogy a legveszélyesebb gőzt leengedjem. -Amint ezek a szavak elhagyták az ajkát, Judd már tudta is, hogy hazudnia kellett volna. De akkor miért nem tette? Magába nézett, és megállapította, hogy a védelmi vonalai épek. Valami mégis arra sarkallta, hogy szembemenjen a saját döntésével. - Ez azonban nem járható út. Egyikőtök sem bízik meg bennem. Ez a próbálkozás bohózatba fulladna. -A bizalmat ki kell érdemelni. - A legtöbb alakváltó gyűlöli a mentálokat. A SnowDancerek pedig egy lépéssel még ennél is tovább mennek. - Azután, hogy látta, mit müveit Enrique az alakváltó nőkkel, Judd teljesen meg is értette őket. Hawke nem is vitatta ezt a megfigyelést. - Segítettél visszahozni Brennát, ez jó kiindulópont. Azt akarom, hogy a katonám légy. Ez volt az egyetlen válasz, amire Judd nem számított. - Azt hittem, pezsgőt fogsz bontani, ha megszabadulsz tőlem. - Az alfa énem azt súgja, hogy még hasznodat vehetem. Judd pontosan tudta, miért akarja Hawke használni a képességeit. Éppen azért, amiért a Mentál Tanács is. Egy házi merénylő mindig is vonzó lehetőség volt a hatalom számára. - És ha visszautasítom az ajánlatot?
Hawke szeme felcsillant. Akkor megvonom a védelmet Walkertől. Csak a felnőttől, a gyermekektől nem. Ez több volt, mint amit a tanács ajánlott neki azok után, hogy értük Judd vérben fürdött. - Rendben. - Elhallgattatta magában a hangokat, amik megkérdőjelezték, miért adta be ilyen könnyen a derekát. Walkernek ugyanis nem volt szüksége védelemre, ő tudott magára vigyázni. - De ugyanolyan önállóságot akarok kapni, mint bármelyik más katonád. - Nincsenek többé láncok, ketrecek. - Nem vagy abban a tárgyalási pozícióban, hogy feltételeket szabj. - De megvannak a képességeim. - Ez nem fenyegetés volt. Még nem. Mély mordulás tört fel Hawke torkából, mintha a benne lakó vadállat megérezte volna a veszélyt. De az alfa hangja nyugodt maradt. -A legtöbb emberem mostanra elvesztette volna a türelmét. Én a helyedben biztosan a torkomnak ugrottam volna már. - Én nem vagyok olyan, mint a legtöbb embered. - Néha azt is kétségbe vonta, hogy volt benne bármi emberi. Olyankor inkább szörnyetegnek tartotta magát. - Persze ha bosszút akarnék állni rajtad, egyszerűen rád uszíthatnám Siennát. - Judd unokahúga gyorsabban ki tudta hozni Hawke-ot a sodrából, mint bármelyik más hím vagy nőstény a farkasodúban. Mióta arra kényszerítetted, hogy eddzen Indigóval, különösen... érdekes lelkiállapotban van. Hawke arca elkomorult. -Tartsd tőlem távol azt az átkozott kölyköt! Több baj van vele, mint egy falka veszett macskával! - A háta mögül egy térképet vett elő. - Szükségem van valakire, aki felügyeli a keleti kvadránst. Judd mellé lépett és megvizsgálta a nagy müpapír lapot, amit a farkas kiterített az asztalán. - Elszigetelt terület, a környéke is teljesen lakatlan – mondta magában, miközben tájékozódott a térképen. - Belelóg a külső védelmi terület egy része is. - Ez volt a farkasodú első és legtávolabbi biztonsági vonala. Ez teljesen más megvilágításba helyezte Judd megbízatását. Talán próbatétel akart lenni? Hawke a határvonal egyik szakaszára mutatott. - A jelentések szerint néhányan jogtalanul behatoltak ide. Lehet, hogy emberi vagy nem ragadozó fiatalok próbálgatják az erejüket, de meg kell tudnunk, nem valami többről van-e szó. Fel kell deríteni a terepet, mielőtt támadnánk. Ha gyerekekről van szó, elég lesz alaposan rájuk ijeszteni, hogy jó modorra tanítsuk őket. Ha más ragadozó faj felnőttéiről van szó, azok ismerik a szabályokat. - A jogosulatlan területháborítás büntetése halál volt. A SnowDancerek nem voltak különösebben elnézők ezen a téren, és Judd látta ennek bizonyítékát, a sok holttestet. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a falka ne csak fennmaradjon, de Kalifornia egyik meghatározó erejévé váljon. - Értettem. - Judd elméjének berozsdált részei izgatottan mozdultak meg. - Rohadtul magányos az ember odakint. Hetekig nem érinthetsz majd senkit. Váltószolgálatba teszlek: két hetet töltesz ott, egy hetet az odúban. A legtöbb távol dolgozó katonám így él. - Az érintés az alakváltók szükséglete. - Úgy tűnt, számukra ez éppen olyan fontos, mint enni vagy lélegezni. Judd már többször is látta, milyen agresszívvá válnak nélküle. Amíg gyógyult,
Brennát többször falkatársak sokasága vette körül. Azt azonban csak kevesen tudták, hogy a legrázósabb üléseken, amikor Brenna nem akarta, hogy a falkatársai közül bárki is jelen legyen, Judd volt az, aki megadta neki ezt a szükséges segítségei. Ő ölelte a lányt. Furcsa volt, hogy Brenna már majdnem a legelején megadta neki az érintés kiváltságát, amit az alakváltók általában csak hozzájuk közel álló falkatársaknak, családtagoknak vagy szeretőknek biztosítanak. Judd akkor került először ilyen bensőséges közelségbe másik lénnyel. Brenna puha volt. Meleg. Bízott benne. És nagyon megzavarta a mentál érzékeit. - Én egyedül szeretek dolgozni. Hawke szaván fogta a mentált. -Van itt egy öreg kunyhó - mutatott egy pontra a térképen a határán annak a területnek, ahol a SnowDancerek engedély nélkül már nem tűrtek meg idegent. A területük hatalmas volt, több olyan részt is magába foglalt, ahol más alakváltó fajok is éltek. Ezeken a földeken megengedőbbek voltak az arra járókkal szemben, de a farkasodú körüli, széles, jég borította terület sérthetetlen volt. - Van benne kommunikációs felszerelés. Ezt használhatod bázisként. *** Judd egy órán belül el is indult. Úgy döntött, a nagy távolságot futva, Tk-képessége segítségével teszi meg. Ez nem csak felgyorsította őt, de arra is jó volt, hogy kiengedjen a mentális feszültségből, ami felgyülemlett benne. A hóban futott, a farkasokat nagyon meglepte volna azzal, milyen gyorsan tette ezt. Közben azon gondolkozott, vajon Brenna hogy fog reagálni a váratlan távozására. A lány elég magabiztos volt, volt benne elég farkasgőg ahhoz, hogy haragos legyen, ha legközelebb nem találja majd otthon. Persze az is lehet, hogy nem is fogja keresni, nem is veszi észre, hogy elment, azok után, amiket előző nap mondott neki és most, hogy már nem ő az egyetlen információforrása a mentálokat érintő dolgokban. A kezével teljes erejéből megszorította a hátizsákja pántját. Ezt a tettét azzal magyarázta magának, hogy tartania kell a csomagot, miközben annyira felgyorsított, hogy már nem tudott másra figyelni, csak arra, hogy az akadályokat elkerülje. *** Brenna, abban a pillanatban, hogy felébredt, érezte, hogy valami nincs rendjén. Ezt a gondolatát csak megerősítette, hogy Andrew reggeli közben szélesen rávigyorgott. A bátyja azóta nagyon rosszkedvű volt, hogy előző nap hazatért, miután Juddal veszekedett, és megtudta, pontosan mennyi időt is töltött Brenna a mentállal. Ők, ketten azután olyan hevesen veszekedtek emiatt, hogy a lány a délután hátralévő részét Lucyvel és más barátnőivel töltötte, mert meggyűlölte a hímeket. Most azonban Andrew furcsán vidám volt. - Mit csináltál vele? - kérdezett rá azonnal, és meg sem próbálta árnyalni a dolgot. Andrewnak sikerült sértődött arcot vágnia. A kávéja is megállt félúton a szája felé. - Semmit. És el sem hiszem, hogy képes voltál ilyet kérdezni. Brenna túl hosszú ideje volt már a húga ahhoz, hogy ezt bevegye. - Mondd el azonnal vagy átmegyek hozzá! - Menj! - Andrew vigyorogva, élvezettel belekortyolt a kávéjába. Brenna rettegett, hogy a bátyjai tényleg tettek valamit Juddal. Szinte rohant a mentál ajtajáig. Csak az üres szoba illata fogadta.
A szíve hevesen vert, miközben megpróbálta meggyőzni magát arról, hogy Judd idegesítő szokásához híven megint csak eltűnt egy időre. - Őrségbe küldtem. Brennát meglepte az ismerős hang. Megperdült, és Hawkekal találta szemben magát. - Hová? - Miért érdekel ez téged? - Fakó, hideg szemek meredtek Brennára. A lány keze ökölbe szorult. - Ne csináld! - suttogta. - Ne játszadozz velem! Hawke mindent tudott arról, ami az odúban történt. - Egy éve még nem mertél volna így beszélni velem. Egy éve ő még teljesen más volt. - Azóta változtak a dolgok. - Látom. De a bátyáid nem látják. Felejtsd el Juddot, mielőtt túlfeszíted náluk a húrt. - Az alfám vagy, nem az őröm. Abból már van kettő. Éppen kettővel több a kelleténél. Hawke valóban elmosolyodott: az alfahímek értékelték, ha valaki kiállt magáért. A gyengeség jele volt, ha egy vezető gondolkodás nélküli engedelmességet várt az embereitől. - A mentálod a keleti kvadránsban van. Adok egy térképet. Brenna igazából nem várta, hogy Hawke válaszoljon neki: az alfahím éppen annyira gyűlölte a mentált, mint a bátyjai. De most, hogy ennyit kapott, Brenna még többet kért tőle. - Megakadályozod, hogy Andrew és Riley utánam jöjjenek? - Megpróbálják majd követni a nyomodat. - Hawke felemelte a kezét és végigsimított a lány arcán. Brenna engedte, mert az alfahímben bízott. Ahogyan bízott a testvéreiben is, bármilyen keményfejűek is voltak. - Emlékszem, tudod? Emlékszem arra, hogy mind értem jöttetek. Hogy te a karodban tartottál, amikor felébredtem. - Rileynak, a mindig komoly idősebb bátyjának könnyek csillogtak a szemében. Drew megszidta, és minden szavából hihetetlen szeretet áradt. Hawke pedig csak megérintette, rajta hagyta a falka illatát, és tudatta vele, hogy hazaért. - És ezt soha nem is fogom elfelejteni. De szabadon kell engednetek. -Tudom, édesem. - Kiismerhetetlen tekintettel nézett rá. - Senkinek sem mondtam el, hol van Judd. Ha most indulsz és elviszed az egyik terepjárót, lesz vagy négy napod, mielőtt a testvéreid rád találnak. Az út végén át kell majd változnod és futnod kell, de így is hamarabb odaérsz majd, mint ő, mivelhogy gyalog ment. A gondolattól, hogy farkas alakban kell futnia, Brennát kiverte a hideg veríték. Igyekezett elfojtani magában ezt a reakciót, amit nem tudott volna megmagyarázni egyetlen más alakváltónak sem. És ha Hawke megérezte volna ezt rajta, nem hagyott volna nyugtot neki, amíg ki nem szedi belőle a titkot, amit senkivel sem akart megosztani. - Négy nap? -A macskák tartoznak nekem néhány szívességgel. Ráveszem Saschát, hogy azt mondja, vele vagy. Úgy számolom, a bátyjaid három napot adnak majd neked, mielőtt baráti látogatásra indulnak hozzád.
Brenna elmosolyodott. Kezét a férfi vállára fektette, lábujjhegyre emelkedett és egy puszit nyomott Hawke arcára. - Köszönöm! A férfi megölelte. - Biztos vagy ebben, Bren? - Igen. TIZENEGYEDIK FEJEZET Brenna Hawke-kal együtt tért vissza a családi lakrészébe, elslisszant a két önelégült bátyja mellett és a szobájába ment. Mikor összecsomagolt és visszaért a nappaliba, látta, hogy Drew morcosan mered maga elé, Riley pedig egyenesen zabosnak tűnt. - Meg se próbáljatok megállítani! - szólt nekik. – Néhány napig távol akarok lenni tőletek. - Mi nem is csináltunk semmit! - Drew felemelte a két kezét. -Nem hiszem, hogy el kellene... - Ha most nem engedtek el, esküszöm, visszaköltözöm az egyetem mellé! - Abba a hegyoldali kis lakásba, amire anynyira büszke volt, mielőtt Enrique betört az életébe és egy félénk kisegeret csinált belőle, aki az orrát sem meri kidugni a farkasodúból. De ennek vége. Riley elkáromkodta magát. - Ajánlom azoknak a macskáknak, hogy jól vigyázzanak rád! - Sascha gondoskodni fog erről - szólt közbe Hawke, és ez egy kissé lecsillapította a két hím farkast. - Gyere, Bren! Elkísérlek az autóhoz. - Mikor Andrew és Riley utánuk indultak, az alfa megrázta a fejét. Egyik férfi sem tűnt boldognak, de engedelmeskedtek. Brenna felsóhajtott, visszament a két testvéréhez és megpuszilta őket. - Újra farkassá kell válnom - mondta, és ez igazabb volt, mint azt bárki is sejthette. - Néhány nap múlva találkozunk. - Ne hagyd, hogy azok a leopárdok telebeszéljék a fejed! - morgott Drew, és megölelte a húgát. - Egy karcolás, egyetlen rohadt karcolás, és kitépem a belüket! -Nem lesz semmi baj. - Amikor a bátyja végre elengedte, Brenna felkapta a csomagját és elmenekült. -Bűntudatom van - jegyezte meg, amikor már biztos volt benne, hogy a testvérei hallótávolságon kívülre kerültek. - Ne legyen! - válaszolt Hawke, miközben a garázshoz kísérte a lányt egy apró kitérő után, hogy a térképet odaadja neki. - Felnőtt farkas vagy már, nem kölyök. Brenna megállt az erdei utakra átalakított jármű mellett és a csomagtartóba dobta a táskáját. - Te miért nem kezdtél túlságosan félteni engem? - Én az alfád vagyok, az a dolgom, hogy egészséges és hasznos falkatagot faragjak belőled. Nem egy nyomorékot. – Durva szavak, de Hawke soha nem köntörfalazott. - Menj és tedd, amit tenned kell, hogy összeszedd magad! A lány bólintott és megölelte az alfát. Érezte, milyen mély gondoskodás rejlik Hawke szavaiban, amiket egy kívülálló talán kegyetlennek tartott volna.
- Úgy lesz. - Nem hagyja, hogy Enrique győzzön, és azt sem, hogy Judd elmeneküljön ez elől a... bármi is legyen ez. *** Órák múlva bukkant elő a kunyhó előtti tisztáson, ahol Judd már várt rá. A lélegzete is elállt, annyira meglepődött ezen. - Hogy értél ide hamarabb? Én kocsival jöttem! A férfi végigmérte őt, és Brenna tudta, hogy azonnal mindent észrevett. Azt is, hogy nem volt nála a csomagja. - Ember alakban futottál az autótól idáig. Mintha egészen eddig erre a pillanatra, erre a férfira várt volna, Brenna kinyitotta a száját és minden gondolkodás, habozás nélkül bevallotta neki a titkot, amit olyan nagyon óvott addig mindenkitől. - Nem tudok farkassá változni. - Nem akart ennyire elveszettnek tűnni, de egy forró, dühös könnycsepp csordult végig az arcán. - Megcsonkított. Az a rohadt szemét megcsonkított! - Megfordult és ököllel egy fa törzsére csapott. - Megcsonkított! - A csontjai is beleremegtek, amikor másodjára sújtott le a fára. - Elég! - Férfikezek zárták körbe hátulról a lány öklét. – Fájdalmat okozol magadnak. Brenna engedett a férfi érintések, az illata vonzásának, és nekidőlt a mellkasának. - Nem tudok átváltozni. - Ezúttal suttogta, a harag eltűnt a hangjából, maradt a fájdalmas vallomás. - Láttam, ahogy a karmaidat használtad. - Judd hangja a hideg, fagyos mentálé volt, mint mindig, de a férfi közben védelmezőn a lány fölé hajolt. Brennát kicsit megnyugtatta, amikor ezt észrevette, de a hangja még mindig remegett. - Részben sikerül csak. A karmaim és néha a fogaim is, bár az nehezebb. Az erőm és a gyorsaságom a régi, és az érzékeim, a szaglásom és a látásom is megmaradt. - Éppen úgy, mint Doriannek. - Igen. A DarkRiver leopárd az alakváltás képessége nélkül született, de minden más szempontból alakváltó volt. - De én nem latensnek születtem. Engem ő nyomorított meg! – Hawke korábbi szavai most teljesen másként csengtek az emlékeiben. Vajon mit szólna a SnowDancer alfa, ha megtudná, mennyire fogyatékossá vált? - Nyomorék lettem. Judd akkor sem engedte el Brenna kezét, amikor a lány leejtette a teste mellé. Keményen és hűvösen tartotta Brenna forró bőrét. - Szóltál erről a gyógyítóknak? Lehet, hogy a tested egyszerűen még nem gyógyult fel teljesen a sérülésekből. - Senkinek nem szóltam erről. Csak neki. Judd tudta, nem lenne szabad, hogy ez bármit is jelentsen a számára, pedig így volt. - Gyere, beszélgessünk odabent! - El akarta engedni Brenna kezét, de a lány nem lazított a szorításon, a hátát továbbra is a férfi mellkasához nyomta. Judd hagyta, hogy elnyújtsa az érintés pillanatát. Ekkor indult be az első riasztás az elméjében, de fájdalom nem követte. Még nem. - Mi baj?
- Félek. - Halk, gyenge suttogás. - Jó neked, hogy nem érzel semmit. Soha nem rettegsz. - Ez is egyfajta csonkítás, nyomorékság. - Csak ezt a saját szüleik tették a fajtájába tartozó gyermekekkel. - Nem akarnál olyan lenni, mint én. - Elképzelt egy rideg, érzelmek nélküli Brennát, és ettől még erősebben megszorította a kezét. Felvillant a második figyelmeztetés is. Brenna egy alakváltó gyors mozdulatával elhúzta a kezét és szembefordult a férfival, a karját köré zárta. - Kérlek! Judd számára ennek megvoltak a következményei. Mindig mindennek meg kellett fizetnie az árát. Ennek ellenére felemelte a karját és körbefonta vele a lány apró, vékony testét. A fejét az álla alá szorította, és érezte, hogy Brenna remeg a könnyek erejétől. Fel akarta szárítani azokat a könnyeket, de nem tudta, hogyan. Ezért hát azt tette, amit a lány kért tőle: ölelte őt, miközben érezte, hogy a tarkója egyre erősebben feszül. Ez egy mindjárt bekövetkező mentális visszahatás előjele volt. Ezt a következményt, az engedelmességet kikényszerítő fájdalmat disszonanciának nevezték, Judd egy régi és szigorúan titkossá nyilvánított Orvos-Mentái folyóiratban olvasta ezt a szót. Ezt akkor törte fel, amikor tinédzser korában feltámadt benne a gyanú, hogy az Elcsendesedés alapja a jutalmazás és büntetés elve. Minél jobban megsérti valaki a kondicionálását, annál erősebb a fájdalom is. A tudományos újság hivatkozott egy Pavlov nevű tudósra és annak kutyákkal folytatott kísérleteire, valamint több későbbi kutatásra, amik ezeket tovább árnyalták. Judd nem találta meg az összes cikket, de annyit megértett, hogy a tanács úgy képezte át őt, ahogy egy kutyát szokás idomítani. Ha elég gyakran megégetsz egy kutyát, megtanulja, hogy félnie kell a tűztől. Ha elektrosokkal büntetsz egy gyereket, ahányszor csak elneveti magát, egy idő után még csak mosolyogni sem fog. Embertelen bánásmód volt ez, de Judd nem engedhette meg magának, hogy megtörje annak hatását, bármekkora is volt a kísértés. - Brenna, ezt abba kell hagynod! - szólt rá a lányra, akinek a zokogása már nyers fájdalom volt. - Kárt teszel magadban!- Olyan szorosan ölelte magához, hogy azon is csodálkozott, a lány kap levegőt. De a panaszok helyett a lány ujjai Judd hátába vájtak, még szorosabban magához húzta a férfi testét. - Ne sírj!- Csattanó parancsának nem lett semmi eredménye. Soha nem látta még ilyen zaklatottnak a lányt. A gyógyítás közben a farkas nőstény dühös volt, majdnem vad, aki soha nem adta volna meg magát, nem hagyta volna, hogy Enrique nyerjen. Ebben az emlékben megtalálta a választ. Lehajtotta a fejét, míg az ajka már a lány fülét súrolta, úgy suttogta: - Legyőzöd ezt is, ahogyan legyőztél már minden mást, amit veled tett. Nem vagy nyomorék és soha nem is leszel az! – Megölt volna bárkit, aki mást mond. - Egyszer már életben maradtál, és azóta újra és újra az arcába köpsz azzal, hogy továbbra is túléled őt. Brennát megbabonázták ezek a teljesen váratlan szavak. Judd hangja először csak elmosódva jutott el hozzá, de gyorsan hűvös, erős biztosítókötéllé vált, ami eltökélten rántotta ki őt a könnyek közül. Fel sem fogta, hogy mindezt egy mentái mondta neki, csak azt tudta, hogy Judd beszélt hozzá; a férfi, aki magához ölelte a vaspántokhoz hasonló kemény karjával. Arcát a férfi fekete garbójának puha gyapjú anyagához dörgölte és közben hallotta Judd erős, egyenletes szívverését.
- Sajnálom, hogy így kibuktam előtted. - A puszta makacssága tartotta eddig egyben őt, és most, hogy a férfi megtörte az Elcsendesedés örökkéjelen lévő mentái közönyét, fájdalmas szökőárként tört fel belőle minden érzelem. - Érthető. - Egy alakváltó ennél gyengédebb szót választott volna, de Brennának ez is tökéletesen megfelelt. Nem volt szüksége arra, hogy babusgassák. Azt kellett hallania, amit Judd a fülébe suttogott: hogy rendíthetetlenül hisz abban, hogy ő egyszer túljut mindezen. - Nem akarsz bejönni a házba? - kérdezte a férfi. Brenna megrázta a fejét. - Inkább idekint sétálnék egyet. Elmehetnénk a csomagomért. - Nem maradsz itt. - Judd elengedte a lány kezét és hátrált egy lépést. Brenna a tenyerével megdörgölte az arcát és azon gondolkodott, vajon milyen szörnyen nézhet ki éppen: nem volt szép, amikor sírt. - De, maradok. Azok a sötétbarna szemek szinte feketék lettek. - Semmi okod nincs arra, hogy itt maradj. Én pedig nem tudom elvégezni a feladatomat, ha rád kell vigyáznom. Brenna érezte, hogy a szeme duzzadt volt, amikor összehúzta a szemöldökét. - Nem rossz, de hiába. Nem tudsz annyira feldühíteni, hogy visszainduljak. - Egyszerre azt is megértette, hogyan szerzett magának mindenhol ellenséget a férfi csak azért, hogy senki meg ne próbáljon közel kerülni hozzá. - Elkísérlek az őrjáratokra. - Ez szóba sem jöhet. - A kijelentés annyira szörnyen arrogáns volt, hogy Brennának rögtön a testvérei és Hawke jutottak eszébe. Na, gyönyörű! - Beültetlek a kocsiba és szépen hazahajtasz a farkasodúhoz. - Semmi ilyesmi nem fog történni, hacsak nem tervezed, hogy a mentál erőddel befolyásolod az akaratomat. - A lány Judd arcát figyelte, miközben ezt mondta, és látta, hogy valami nagyon sötét, nagyon veszélyes kifejezés ébred arannyal átfont szemében. - Képes vagyok rá. - Ez figyelmeztetés, sőt fenyegetés volt. Brenna az ösztöneit követve a tenyerét a férfi mellkasára fektette. -Ilyet tennél velem? - A férfi nem szólt egy szót sem, és ez elég egyértelmű válasz volt. Nekem miért engeded meg, hogy átlépjek olyan határokat, amiket senki más nem sérthet meg? - Ez biztosan azt jelentette, hogy a férfi táplált bizonyos érzelmeket iránta. - Enrique az én fajtámból való volt. És bántott téged. - Bűntudatod van? Ezért? - A lány gyomra összeszorult. Judd az ujjait a lány csuklója köré zárta, ettől a Brennában lévő bántó érzés valami sokkal erősebbe fordult: vágy és érzékiség vegyült bele. - Nem érzek bűntudatot. Nincsenek érzéseim. - A férfi a hó és jég borította tájon sötét árnynak tűnt csak, a tapintása mégis óvatos, figyelmes volt. Brenna magabiztossága visszatért. A lány elmosolyodott. - Maradok. -Most azonnal hazaviszlek. - Vissza fogok fordulni, amint magamra hagysz. - Bőre erotikusán érzékeny volt, bizsergett a férfi erős ujjai alatt. Brenna elképzelte, ahogy azok az ujjak végigsimítanak rajta, testének lágyabb részein, és forróság öntötte el. - Miért zavar annyira a jelenlétem, ha nem érzel semmit?
Judd kissé megszorította a lány karját, mielőtt elengedte. - Ne merj az utamba kerülni! - Eszemben sincs. - Ez persze szemenszedett hazugság volt. - Menjünk, szedjük össze a cuccaimat! Judd a kunyhó felé intett a fejével. - Menj és gyújts LAZ-tüzet! Én elhozom a csomagod. Brenna nagyon is szívesen hagyta, hogy a férfi kiszellőztesse a fejét, megszabaduljon az indulataitól. Mert akárhogy is tagadta, voltak indulatai. - A kód négy, kettő, hét, nulla. - Ez a falka közös használatú járműve volt, nem kódolták egyetlen farkas ujjlenyomatához. - Találkozunk, ha visszaértél! A férfi csak akkor indult el, amikor Brenna már biztonságban a házba ért. A lány nézte, ahogy a magas, fájón magányos, fekete alak eltűnik a havas tájon, és legszívesebben utánaszaladt volna, megölelte volna, körbezárta volna saját testének forróságával, hogy így olvassza le róla a rideg mentái páncélt. Csakhogy úgy tűnt, Judd meg akarta tartani ezt a jégpajzsot maga körül. A kunyhó szigetelése jó volt, Brenna mégis vacogott. Elfordult az ablaktól, hogy elindítsa a LAZ-tüzet. Más környezetvédő berendezésekkel ellentétben a LAZ-energiaforrást nem az alakváltók, hanem a mentálok találták fel. Csak azért, mert ezzel energiát, így pedig pénzt takaríthattak meg. Az alakváltók csak egy holografikus kiegészítővel látták el, hogy azt a látszatot keltsék, mintha a hatékony, de színtelen, hordozható LAZgenerátor tökéletes, piros lángokkal égett volna anélkül, hogy véletlenül erdőtüzet okozzon. Brenna ellenőrizte, hogy a generátortömb a megfelelő helyen van a kandallóban, mielőtt beindította. Az aranylángok felszöktek, és rögtön jobb kedvre derítették a lányt. O azonban nem ácsorgott a tűzhely előtt, hanem visszatért az ablakba. Azt akarta, hogy Judd érezze: nincs egyedül, van valaki, aki vár rá. A férfi talán azt gondolta, hogy nem őszinte vele vagy hogy nem érti meg, amit mondani akar neki, de Brenna mindent értett, csak nem volt hajlandó elfogadni. Juddon nem lett teljesen úrrá az Elcsendesedés, bármennyire is szerette volna ezt hinni. Ő ismerte a domináns hímek viselkedését, ilyenek között nőtt fel, ezért hát pontosan tudta, milyen nehéz lehetett a mentálnak elhallgattatnia a büszkeségét és elfogadnia ezt az alacsony rangot a SnowDancer hierarchiában. Mégis megtette, mert meg akarta védeni Marlee-t, Tobyt és Siennát. Lehet, hogy azt gondolta, számára már nincs menekvés, de Brenna tudta, hogy ez nem igaz. Abban a pillanatban a férfi alakja megjelent a fák között, táskáját hanyagul a vállára vetve. Erős volt és magabiztos, sugárzott belőle az öntudat. Látszott, meg van győződve arról, hogy túl veszélyes ahhoz, hogy az erdő bármely lakója meg merje támadni. Brenna az ajtóhoz lépett és kitárta a férfi előtt. - Szia! Judd ledobta a csomagot az előszobában. - Őrjáratra megyek. Zárd be az ajtót és maradj a házban, amíg vissza nem érek. Brenna éppen megmondta volna neki, pontosan mit is gondol arról, hogy bárki is így parancsolgasson neki, de a férfi már meg is fordult és elindult. A lány csak pislogott.
Judd gyors volt, gyorsabb, mint a magafajták. Persze már korábban is volt egy olyan érzése, hogy ez a férfi nem egy egyszerű mentál. A lábával belökte az ajtót és kinyitotta a táskáját, elővett belőle egy rossz kommunikációs felszerelést. Megígérte Andrewnak, hogy megjavítja. A bátyja túlságosan is féltette őt, de tisztelte a technikai képességeit. Jó érzés volt kézbe venni a szerszámokat és elmerülni a feladatban, érezni a Szellemi kihívást, ahogy nekilátott műteni a berendezést. *** Judd sötétedés után ért vissza a kunyhóba. Brennát a földön, a tűz előtt találta, a lány gondosan elhelyezett szerszámok és komputronikus alkatrészek között ücsörgött. Felpillantott, amikor a férfi belépett, de a mosolyán látszott, hogy a gondolatai máshol járnak. - Pár perc és kész vagyok, édes. Édes? Judd a gyengéd becézést betudta annak, hogy a lány elfoglalt volt; levette a cipőjét, felakasztotta akabátját és akonyhába ment. Úgy volt, ahogy gondolta: Brenna nem evett semmit sem. Kivett két készételcsomagot a hűtőből és a melegítőberendezésbe tette őket. Ő maga szükség esetén napokig is megvolt étel nélkül, de Brennának szüksége volt a kalóriabevitelre. Az alakváltók gyorsabban égették el a táplálékot, mint a mentálok, ráadásul a farkas még nem gyógyult fel teljesen az Enriquétől kapott sérülésekből. Amikor ezzel végzett, a szobába ment és leült a tűz közelébe. Figyelte, ahogy a lány dolgozik. Két dolgot állapított meg azonnal: egyrészt, hogy Brenna szerette ezt csinálni, másrészt pedig, hogy nagyon, de nagyon jó is volt benne. Ez nem volt meglepő: a farkas képzett komputronikai technikus volt, és további tanulmányokat is folytatott éppen, amikor a mentái szociopata gyökerestül felforgatta az életét. Újra feltolultak benne az emlékek: a lány sebekkel, zúzódásokkal teli teste, a véres falak, a szakadó hús hangja. Enrique kiáltásai. A végén pedig már mindenki kiabált. Mindenki. Judd végignézte, ahogyan fogak és karmok marcangolják szét a tanácsnokot, és közben a faji összetartás nyomát sem érezte. Ez alakváltó-igazságszolgáltatás volt: szemet szemért, vért a vérért, életet az életért. Santano Enrique pedig alaposan kiérdemelte a sorsát. Brenna végre elmosolyodott: mintha fény hasította volna ketté az emlékkép sötétségét. - Kész vagyok. - Pénzt is kérsz a munkádért? - kérdezte, mert tudta, mennyit ér a lány szakértelme. - O, ezt csak Drewnak csináltam. - És mit szólt a bátyád ahhoz, hogy itt vagy? A lány elpirult. -Ami azt illeti, megeshet, hogy ő úgy tudja, Saschánál vagyok épp. - Szégyelled, hogy egy mentállal vagy? - Tudod - ráncolta a homlokát a lány néha azt hiszem, Indigónak igaza van a férfiak agyának méretét illetően. Judd úgy döntött, nem kíváncsi a részletekre. - Enned kell. - Azzal odavitte az ételt a lánynak. Brenna most az egyszer nem vitázott. A vacsora csendben telt, de másképpen, mint eddig valaha. Könnyedén és fesztelenül. Miután leszedték az asztalt, a lány a kandallóhoz húzta a mentált.
- Csüccs! A férfi engedelmeskedett, hátát a kanapénak vetette. Brenna pedig tovább mesélt neki arról, mit tudott meg Indigó az áldozatról. - A Jaxot csak alakváltók használják? - kérdezte Judd, mert nem ismerte ezt az anyagot. - Túlnyomórészt igen, de néha az emberek is. Az ö szervezetük teljesen másként dolgozza fel az anyagot, mint a miénk. - Kinyújtóztatta a lábát. A mozdulat sokkal inkább egy macskáé volt, mint farkasé. - A Ruby Crusht kifejezetten alakváltók számára fejlesztették ki, ahogy a Jaxot a mentáloknak. - A Jax nem kábítószer. Gyógyszerészeti használatra tervezték. Brenna felé fordította a fejét, profilból látta a férfit. - Úgy érted, orvosi haszna is van? Orvosság. így is nevezheti valaki, ha akarja. - Kis, a páciens testsúlyához és metabolizmusához pontosan igazított dózisokban felerősíti és tartósabbá teszi a természetes mentálképességeket. Brenna a kanapéra könyökölt. - Olyan, mint az amfetamin a mentál elmének? - Igen. Csak éppen a fizikai következmények nélkül, amiket azok szenvednek el, akik kábítószerként az utcán használják. A hatás egy bizonyos idő után elmúlik, a képességek visszatérnek az eredeti szintre. Brenna a homlokát ráncolta. -Azt mondod, fizikai következmények nélkül? És mi van a pszichikai következményekkel? Egyszerre megértette, miért meséli ezt el neki Judd, mit akar elmondani, bevallani neki. -A kezelésünkért felelős vezető O-mentál azt mondta, nincsenek ilyenek. - Te is szedted? - suttogta meglepetten Brenna. - Nyíl voltam, egy elitkatona. - Judd eddig soha nem tagadta, de soha meg sem erősítette a régi rangját. - A Jaxot eredetileg a mi számunkra találták ki. - Hogy jobbak, gyorsabbak és halálosabbak legyenek, mint bárki más a mentálhálón. - A megfelelő adagolásban semmi olyan mentális mellékhatása nem volt, mint amire az utcán példákat látsz a függőkön. - Azaz a mentálképességek lassú elvesztése, majd csendes őrület, végül halál. A mentálok mégis szedték. Judd azt hallotta, a szer hatása alatt érzelmeik is voltak, kémiai úton rövidre zárták vele a kondicionálást. A lány áttelepedett Juddal szembe és remegő kezével átfogta a térdét. Az érintése mintha még a ruhán keresztül is égette volna a férfit. - Megrémít, hogy téged kitettek a szer hatásának. Mondd el, mik voltak a mellékhatások, amikről az O-mentálok nem beszéltek! TIZENKETTEDIK FEJEZET Judd tudta, hogy el kellene tolnia a lábáról a lány kezét, de nem tette. - Megváltoztatott minket, amíg a hatása alatt voltunk. Embertelenebbé tett minket, és így alkalmasabbá arra, hogy gyilkoljunk. Tökéletes, beprogramozott katonák, akik ennek ellenére kristálytisztán tudnak gondolkodni. A Jax megváltoztatta a Nyilak fogalmát jóról és rosszról, nem hagyta, hogy szürkének lássanak bármit is, csak fehérnek vagy feketének.
- Mennyi ideig kaptad a szert, Judd? - kérdezte kétségbeesett hangon. - Hosszú távú hatásai is lehetnek. - Egy évig - válaszolt Judd, és azon csodálkozott, vajon miért nem menekül tőle a lány. Hiszen az imént vallotta meg neki, hogy vér tapad a kezéhez. - Azt hiszem, biztonságban vagyok. Ez nem volt elég hosszú idő ahhoz, hogy az elmém maradandóan átalakuljon. - Nem úgy, mint néhány idősebb Nyílé. Ők valóban a megtestesült sötétségek voltak, halálos gépezetek, akik megingathatatlan elhivatottsággal teljesítették a parancsot. - Csak egy évig. - A lány térdre emelkedett, és elég közel hajolt Juddhoz, hogy megmarkolhassa a pulóverét. – Mennyi ideig voltál Nyíl? A férfi azon kapta magát, hogy helyet nyitott a lánynak a térde között. Még egy mozdulat, és a kezét a csípőjének lágy ívére fektethette volna. Az emlékei durva valóságával küzdötte le ezt a vágyat. - Tizennyolctól huszonhat éves koromig. Nyolc évig. – De tízéves korától kiképzés alatt állt. Azóta, hogy először gyilkolt. Brenna kiegyenesítette az ujjait és felemelte a kezét, hogy végigsimítson Judd állkapcsán. A férfi mélyen a szemébe nézett. Lenyűgözték a jégkék, robbanásszerű sugarak a pupilla körül. Nem sebhelynek látta ezt, hanem az erő jelének. A legtöbben nem élik túl ép elmével, ha valaki feltépi a tudatukat. -Hogyan? - kérdezte a lány, és a kezét a férfi kulcscsontjára ejtette. - Hogyan úsztad meg, hogy az első év után tovább kezeljenek a szerrel? A disszonancia abban a pillanatban hasított Juddba, amikor a lány végighúzta a kezét az állán, de a fájdalom csak enyhe volt. Egy férfi, akit arra képeztek ki, hogy még a legembertelenebb kínzást is bírja, könnyen elbánt vele. - Hét hónap elteltével jöttem rá, mit tesz velem a Jax. Tudtam, hiába kérném a parancsnokaimat, hogy állítsák le a kezelést. - Ez ugyanis egy tökéletesen engedelmes és különlegesen halálos hadsereget biztosított a számukra. - A képességeim nem általánosak, nem olyanok, mint a megjelölésembe tartozóké általában.- Azt azonban Brenna nem tudhatta meg, mi is az a megjelölés, mert abban a pillanatban, hogy meghallotta volna: ő is egy Tk, Enrique Santanóval tette volna egy csoportba, a gyilkosok fajtájába. Márpedig hiába döntötte el Judd, hogy el akarja magától távolítani a lányt, azt nem akarta, hogy Brenna ezt gondolja róla. Hasító fájdalom járta át a fejét, a disszonancia a második szakaszba lépett. - Ezért nem is volt senki, akin ellenőrizhették volna az állításaimat. A lány felemelte a kezét és kisimított egy hajtincset a férfi homlokából. Judd érezte, hogy a bőre mennyire puha, mennyire más, mint az övé. - Hazudtál. - Igen. Szándékosan mentális hibákat követtem el a Jax hatása alatt. - Például nem fejtett ki elég mentális erőt ahhoz, hogy megölje áldozatát vagy olyan sérülést okozzon neki, amilyenre utasították. - Azután azt mondtam, álmodok. - Álmodsz? - Brenna homloka ráncokba szaladt, annyira figyelt. - Miért baj az, ha álmodsz? - A mentálok nem álmodnak. - Aki álmodik, azt hibásnak tekintik.
Neki gyermekként voltak még álmai, de azok az álmok, amiket felnőttként látott, már mások voltak, mint a régiek, amik még azelőtt jöttek, hogy a képessége veszélyes életre kelt volna. Brenna megszorította a férfi vállát. - Még alvás közben sem lehettek szabadok. -Nem. - Juddban felébredt a vágy, hogy megérintse Brenna selymes, lágy haját. A disszonancia kissé erősödött, de még mindig semmi nem volt ahhoz a fájdalomhoz képest, amit Judd tízévesen élt át, amikor az osztag kiképzőinek keze közé került. Azok módosított elektródákat tapasztottak testének legérzékenyebb pontjaira, lekötözték őt, majd tanítani kezdték arra, mi az igazi fájdalom. Csak egy hétig tartott, amíg megállta, hogy ne sikítson. További öt hétig tanulta, hogy ne ájuljon el. Tizenegy éves korára minden reakció nélkül végig tudta nézni, ahogy eltörik a kezét. - A tervem bevált, nem kezeltek tovább Jaxszal. - Vele együtt több hasonló képességű társának a kezelését is abbahagyták. Furcsamód egyikük sem kérte a drogot később sem. - El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy így történt! A mentál nem válaszolt, a figyelmét valami más vonta el. - Bámulsz - szólt rá Brenna egy perccel később és közben enyhén elpirult. - Bocsánatot kérek. - A lány bőre annyira tisztának és annyira gazdagnak tűnt a LAX-tűz meleg fényében, a haja aranylott, a szeme pedig... mintha belülről sugárzott volna. - Te is bámulsz engem. A lány arcát még erősebb pír öntötte el. - Nem tehetek róla. Annyira szép vagy, annyira tökéletes. Judd nem erre számított, és nem volt biztos benne, hogy ezt akarta-e hallani. - Vonz téged a tökéletesség? - Nem hiúságból mondta ezt. A kiképzése haladó fokozatában mondták neki, hogy az arca nagyon szimmetrikus, és hogy ez vonzó az alakváltók és az emberek szemében is, ezt pedig jól kihasználhatja. Judd nem fogadta meg ezt a tanácsot. Azt gondolta, ez már túl közel vitte volna hanyatláshoz. A farkas felnevetett. A hangja fátyolos és meghitt volt. - Nem, nekem nem elég, ha valaki helyes. Ha így lett volna, Tainak már a gimiben sikerült volna elcsábítania. Judd felidézte magában a fiatal farkas arcát. Dús, egyenes, fekete haj, egészséges, barna bőrrel borított, markán arccsontok, enyhén ívelt, zöld szemek. A részletekből összeállt egy kép, ami Brenna megjegyzése szerint vonzó a nők számára. Helyes. Judd keze ökölbe szorult a szőnyegen. - Ha nem találsz vonzónak, akkor miért bámulsz? - Nem ezt mondtam. - Brenna hangja sötétebb, vágyakozóbb lett. - Ha csak vonzó lennél, az nem nyűgözne le. De neked veszélyes szemeid vannak és makacs állkapcsod, a tested egy katonáé, az elméd pedig egy vadászé. Ez együtt, drága kis mentálom - suttogta -, olyan lélegzetelállító és szexi csomag, amit én tetőtől talpig végig akarok nyalni. A vallomást hosszú csend követte. Olyan némaság, hogy Judd még a ház körül süvítő szél hangját is hallotta. Brenna arca egyszerre lángvörösen felizzott. - Te jó ég! Nem hiszem el, hogy ezt hangosan kimondtam!
Judd is alig tudta elhinni. Attól, hogy a lány ennyire érzékinek és csábítónak látta őt, még a szava is elállt. Megnémult. Még a disszonancia is elmúlt, reakcióját valószínűleg teljes érzelemmentességnek értelmezte. - Mondj már valamit! - Brenna ökölbe szorította a kezét a férfi vállán. Juddnak hatalmas akaraterőre volt szüksége ahhoz, hogy megtalálja a hangját. - Nem tudom, mit mondhatnék. - Általában nem mondok ilyesmiket a férfiaknak. – Összevonta a szemöldökét. - Biztos, hogy nem használsz rajtam valamilyen mentálerőt? - Soha nem szegném meg ezt az etikai szabályt! - A férfi hangja jéghideggé vált a gyanú hallatán. Brenna megveregette a vállát. -Csak vicceltem, te hülye! - Az arcáról elmúlt a pír, ajka lassú, kihívó mosolyra húzódott. Fogalmad sincs, mihez kezdj velem, igaz? Rossz ötletnek tűnt, hogy ezt bevallja. - Ha férfi lennél, egyszerűen kihajítanálak a házból néhány zúzódással a testeden. De mivel nő vagy, nem tudom pontosan, hogyan szabadulhatnék meg tőled. - Ez gonosz volt - válaszolt a lány, de továbbra is mosolygott. - Kérdezhetek valamit? Abban a pillanatban a mentái Brenna személyi nyila volt. - Kérdezz! -Soha nem akarsz... - Megtorpant. - Tulajdonképpen azt hiszem, mégsem vagyok ennyire bátor. - Mit nem akarok? - Semmit, felejtsd el az egészet! - A farkas felállt és beletúrt a hajába, felborzolta a rövid tincseket. Judd ülve maradt, a kezét a lány lábára tette, a térde mögötti, érzékeny bőrre. Apró érintés volt csak, de ettől a disszonancia újult erővel csapott le rá, Brenna pedig megdermedt. Judd tudta is, miért: a testbeszéd területén végzett megfigyelései szerint ez az érintés bensőséges volt, ilyet a legtöbb nőstény csak azoknak engedett meg, akikben megbízott. - Mondd el! A lány lenézett rá, tekintete kifürkészhetetlen volt. - Mentál vagy, találd ki. Teljesen logikus a következtetés. - Azzal lerázta magáról a férfi kezét és a konyha felé indult. - Kérsz kávét? Judd megfordult, hogy figyelhesse a lányt. - Oké. - A kávé nem volt a mentálétrend általános része, de ő hozzászokott már az alatt az idő alatt, amit az odúban töltött. Míg várta, hogy Brenna elkészüljön az itallal, azt tette, amit a lány tanácsolt neki: újra végiggondolta a beszélgetésüket. Könnyebb dolga lett volna, ha nem vonták volna el a figyelmét újra és újra a lány nőiesen hatékony mozdulatai tőle alig néhány méterre. Ahogy a csípője ingott... - Nem akarok-e soha végig nyalni egy nőt tetőtől talpig? Brenna felsikkantott, megperdült és megállt a férfival szemben, két kezét a háta mögött a konyhapultra támasztotta. - Nem pontosan így fogalmaztam volna - a hangja magasabb volt, mint általában -, de igen.
- Te - szólt halkan a férfi, és már nem volt képes tovább hazudni -, te el akarsz engem csábítani. - Ó! - A melle felemelkedett, ahogy remegve vett egy mély levegőt -, te sose hagyod. Pedig hagyta. Ha a lány látta volna, hogyan nézett rá, amikor tudta, hogy senki sem veszi észre, kétsége sem lett volna afelől, milyen erős elfogadhatatlan reakciót vált ki belőle. - Mert nem számít - közölte. - Nem változtat semmin. - Hazudsz. - Brenna egyenesen a szemébe nézett. – Más mentálok vágyat sem éreznek. - Ez egy nagyon jelentős hiba a kondicionálásomban – vallotta meg Judd neki és önmagának is. - Egy repedés, amit szándékomban áll megjavítani. - Azt azonban nem értette, hogy jelenhetett meg a hiba ilyen gyorsan azután, hogy tegnap nagy gonddal bezárta a sérüléseket. Ma nem lett volna szabad így reagálnia a lány testének édes csábítására. - És akkor mi lesz? Nem jössz többé kísértésbe? - Így van. Brenna lángoló tekintettel hátat fordított a férfinak és folytatta a kávékészítést. - Emlékszel a listámra rólad? Hozzá kellett volna tennem a makacsságot is. A lány haragja éppen annyira lenyűgözte a mentált, mint az összes többi érzelme, és ez még egy veszélyes lépéssel közelebb vitte a katasztrofális töréshez. A disszonancia újra beléhasított, és Judd ezúttal hallgatott rá, mert a fájdalom nemcsak arra emlékeztette, hogy az érzelmeit kordában kell tartania, hanem arra is, hogy a képességeinek ura kell maradjon. Az ő ereje nem passzív volt, nem befelé irányult volna, ha nem tartja a jéghideg szorításában, hanem kifelé áradt volna és testeket kezdett volna szétszaggatni, törékeny női csontokat zúzott volna össze. - Sohasem gondoltál még arra - kérdezte hűvösen és pontosan tudta, hogy ezzel minden esélyét megöli a lánynál hogy azért vonzódsz hozzám, mert Enrique azt tette veled, amit tett? Ezúttal a lány abbahagyta, amit éppen csinált, odaugrott hozzá és meredten nézett le rá. - Ez meg mi a fenét akar jelenteni? Judd felállt. - Ő mentál volt, én is az vagyok. Ő bántott téged. Lehet, hogy ezt akarod kioltani azzal, hogy pozitív élményre vágysz tőlem. A lány keze ökölbe szorult, a csontja felett minden vér kiszaladt a bőréből. - Tőled eltérően én nem elemzem ki minden egyes tettemet. Engem az érzelmeim irányítanak. A férfi előtte állt, lábujjaik hegye majdnem összeért. Szinte érezte a Brennából áradó harag mentális hullámát. - Ezúttal ez nem elég, meg kell vizsgálnod az érzelmeid mögött húzódó okokat. A lány haragosan fújt egyet. - És ha azt akarnám igazolni magamnak, hogy nem minden mentál gonosz szörnyeteg, te megadnád ezt nekem? - Én nem tudok neked érzelmi feloldozást adni. - Lehet, hogy még többet ártana a lánynak. Nem lehetek olyan partnered, amilyenre a gyógyuláshoz szükséged van. - Gyógyuláshoz? Nem vagyok én valami sérült, hogy össze kelljen raknod engem! Össze tudom én rakni magamat. - A kezével a szívére csapott. - Mégsem kerültél közeli kapcsolatba egyetlen férfival sem a biztonságos családi körödön kívül. - Kivéve vele, őt azonban semmiképpen nem kaphatta meg.
- Szóval komolyan gondoltad, amit tegnap mondtál? – Brenna felemelte a hangját. - Hogy keressek egy rendes farkast magam mellé és állapodjak meg? Judd lerázta magáról a disszonancia egyre erősödő hullámait, a fájdalmat, ami pengeként metszett az agyába és nyeste végig a gerincét. - Ezzel elsietnéd a dolgokat. - Á, már értem! Szóval meg kellene dugatnom magam valakivel, hogy legyőzzem a rossz emlékeimet. - A durva szavak úgy záporoztak az ajkáról, mintha puskából lőtték volna ki őket. — Ja, nem, várj csak! Én csak a mentál férfiaktól tartok! Akkor lehet, hogy mégis veled kellene... - Ne mondd ki! - Az ujjait szorosan a lány álla köré zárta, bár nem emlékezett arra, hogy mikor emelte fel a kezét. - Ne!- parancsolt rá, amikor Brenna újra kinyitotta a száját. A lány állta a pillantását. - Miért ne?! Te értékelted ennyire le a kapcsolatunkat! - Nekünk nincs kapcsolatunk, Brenna. - Nem lehetett, akkor semmiképpen, ha Judd azt akarta, hogy a farkas lány olyan életet élhessen, amilyet megérdemelt. - Valami okból te vonzódsz hozzám. És igen - tette hozzá, amikor látta, hogy Brennából újabb forró, dühös szavak készülnek kirobbanni - kísértésbe viszel engem is. De ez nem jelent semmit. - Hogy mondhatsz ilyet?! Megfogta a férfi csuklóját, de nem próbálta meg eltolni a kezét. Nézz magadra! Senki másra nem reagálsz így, csak rám. - Tudom. És ha továbbra is így reagálok, a vége az lesz, hogy megöllek téged vagy egy másik ártatlant. - Elengedte a lány állát és hátralépett. - Megölsz? - Az értetlenség és meglepődés elmosta a harag vörös hullámát. - Miért félsz ettől? Judd az ajtóhoz sietett, felvette a kabátját és magára rántotta a csizmáit, amiket az imént dobott le. - Menj lefeküdni! - Judd! - A lány dobbantott egyet a lábával. - Azzal nem oldasz meg semmit, ha elmenekülsz! A mentál feltépte az ajtót és kilépett a hidegbe. Hópelyhek hullottak a hajára, hideg szél tépett a védtelen arcába, de ő mindezt alig érezte. Gondolatai még mindig a kunyhóban jártak. Aznap este félelmetesen közel került ahhoz, hogy megtörje az Elcsendesedést és átengedje magát a legerőszakosabb dühnek. A Tk azon alosztályának tagjai számára, amelyikbe Judd is tartozott, a düh semmilyen tekintetben nem volt normális; ezt Judd tízéves korában fedezte fel, miközben egy másik gyerek holtteste felett állt. Lehet, hogy nem oldott meg semmit azzal, hogy magára hagyta Brennát, de ezzel gondoskodott a biztonságáról. Megmentette saját magától. Tudta ugyanis, hogy ha a lány kimondja azt az utolsó szót, azzal túl messzire ment volna, átlendítette volna azon a bizonyos határon. Még mindig érezte a lány bőrének forró, sima, érintésre csábító tapintását az ujjain. Összeszorította a fogát és elindult a télbe burkolózott éjszaka mélye felé. Arra számított, hogy a hideg majd kioltja a tüzet a szívében, aminek tiszta és töretlen jégből kellett volna lennie. *** Brenna a falhoz vágta a csizmáját.
- Férfiak! Egy pillanatra még az is eszébe jutott, hogy Judd után szalad, de a női harag fellángolásának pillanatában meg is gondolta magát. Elege volt abból, hogy loholjon utána, most már egyszer a férfi is üldözhetné őt. Csakhogy a mentál még két óra elteltével sem került elő. -Hát jó - mondta magában a lány és megfordult az ágyon, amit kisajátított. - Ha azt akarja, akkor holnap hazamegyek. Hogy merészelt ilyeneket mondani neki?! Meg kell vizsgálnod az érzelmeid mögött húzódó okokat. A szavak nem akartak kimenni a fejéből, akármennyire is el akarta felejteni őket. Vajon tényleg ezt tette: kihasználta Juddot, hogy legyőzze a saját félelmeit? Mert valóban félt. Mindenki azt gondolta róla, milyen bátor, amiért ép elmével túlélte a kínokat. Ilyenkor nevetnie kellett, de egyáltalán nem boldogan. Mert ahogy azt Juddnak elmondta, és bármennyire is ellenkezett a férfi: nyomorék volt. Enrique megrongálta a lelkét, gyanakvóvá és visszahúzódóvá tette őt, pedig korábban nagyon is könnyen barátkozott, sokat mosolygott, könnyen megtalálta mindenben az örömöt. Most pedig szembesült a szörnyűséggel, hogy olyan gyenge nő lett, aki egy férfit akart kihasználni, hogy a saját bátorságát összegyűjtse. Valami azt súgta neki, hogy Judd Laurent éppen elégszer használták már ki. Nem kellett tudnia a részleteket, látta ezt a férfi tekintete mögött húzódó sötétségben. Judd azt várta, hogy ő elvegye tőle, amire szüksége van, majd távozzon. Magára húzta a takarót, mintha megpróbálta volna felmelegíteni a rigedséget a lelkében. Hiába. - Nem. Ez nem azért történik, mert Judd mentál. - Ha erről lett volna szó, Walkerhez fordult volna. Ő éppen annyira mentál volt, de sokkal könnyebben megközelíthető. Vagy az vonzotta a férfihoz, kérdezte a lelke egy másik része, hogy annyira veszélyes, ezért biztosan le tudja győzni a démonjait? -Na, és akkor mi van, ha amiatt vonzódom hozzá, ami történt velem?! - Brenna megváltozott az őt megérintő sötétség elleni harcban, elvesztette ártatlansága egy részét. De eközben sok mindent meg is tudott önmagáról és arról, mi mindent bír ki. Az új nő pedig, akivé lett, lenyűgözőnek találta Judd Laurent. Általában. De most túl dühös volt rá ahhoz, hogy ezzel foglalkozni tudjon. TIZENHARMADIK FEJEZET Judd csak akkor tért haza, amikor biztos volt benne, hogy Brenna már alszik. Amikor belépett, meglátta a lányt: a tűz előtt feküdt összegömbölyödve egy tábori ágyon, amit a raktárból hozhatott ki. A lány morgott kicsit álmában a becsukódó ajtó halk kattanására, Judd pedig megállt és várta, hogy Brenna felébredjen. De a farkas továbbra is nyugodtan és egyenletesen lélegzett álmában. A mentál megnyugodott, letette a kabátját és halkan megszabadult a csizmájától és zoknijától is, majd a tűz elé guggolt. Még a koponyája is sajgott, annyira átázott mindene a hóban. Szándékosan nem használta a képességeit, hogy védje magát az időjárás viszontagságaitól. De bármennyire is vágyott arra, hogy visszanyerje az irányítást önmaga felett, nem ment
messzire, nem távolodott el a lánytól, aki zsigeri szinten veszélyeztette őt. Nem volt képes magára hagyni a sötétben, ezért őrt állt, közben pedig újra befoltozta a legveszélyesebb repedéseket a falakon, amiket a kondicionálás az elméje köré vont. Judd nem volt bolond. Tudta jó, hogy az Elcsendesedést ráerőltették és hogy az egyáltalán nem volt természetes állapot. A népe legtöbb tagja esetében ezzel a választás, a szabad akarat szabadságát vették el, az Iprotokoll pedig csak tovább mélyítette volna ezt a bűnt. Ennek ellenére megértette és elfogadta azt is, hogy egy szűk kisebbség akkor is az Elcsendesedést választotta volna, ha megadják nekik a döntés lehetőségét. Ő az utóbbiak közé tartozott. Számára az Elcsendesedés a megváltást jelentette. Ajándék volt, ami lehetővé tette, hogy teljes életet élhessen és ne rácsok mögé vagy teljes magányba száműzötten kelljen senyvednie. A tekintete Brenna alvó alakjára tévedt. Nem, gondolta, ez nem igaz. Az élete nem volt teljes, ha Brenna nem lehetett annak a része. De az Elcsendesedésnek hála legalább beszélhetett vele, védelmezhette őt, vele lehetett, ha csak rövid időre is. A kondicionálás nélkül annyira sem bízott volna meg magában, hogy szemügyre vegye. Most képtelen volt ellenállni a lehetőségnek, hogy még közelebbről megnézhesse. Átsétált a szőnyegen és megállt Brenna felett. A lány szeme kapkodva mozgott a szemhéja alatt, ez azt jelezte, hogy mélyen alszik, talán még álmodik is. Sem az arcán, sem a testén nem volt azonban semmi jele a félelemnek. Más szóval a farkas lány tökéletesen jól volt és semmi szükség nem volt arra, hogy Judd őrt álljon felette. A mentál megpróbálta rávenni magát, hogy mozduljon, mert ez az elragadtatás éppen az volt, amit megpróbált elfojtani magában odakint, a hóban. Ehelyett ökölbe kellett szorítania a kezét, nehogy kinyújtsa a karját és végigsimítson a törékeny árnyakon, amiket a lány szempillája vetett az arcára. Ebben a pillanatban azonban Brenna fojtott hangon felkiáltott, a bőre fájdalmas ráncokba szökött. A lány reszketni kezdett, egész teste remegett a tűz melege ellenére. Judd tudta, mit tett volna a helyében egy alakváltó hím. Ugyanezt súgták neki is az ösztönei, annak ellenére, hogy ez a tett elpusztítana minden jó hatást, amit a kinti hideg gyakorolt rá. A disszonancia természetesen ellenkezett, forró fájdalomnyilakat lövellt a férfi szemébe. Ekkor zokogás tört fel a lány torkából, és ez el is döntötte Judd helyett a kérdést. A férfi lefeküdt az ágyra, felkönyökölt a fél karjára és a szabad kezével gyengéden simogatni kezdte a lány haját. Közben fájón tudatában volt annak, hogy Brenna teste alig néhány centire fekszik tőle. - Sss! Aludj! Én vigyázok rád. Mindenét odaadta volna azért, hogy ezt az ígéretét betartsa. A remegés néhány másodperc múlva elmúlt, Brenna gyorsan áthidalta a köztük lévő, maradék néhány centit és Juddhoz simult. Testének forrósága áthatolt a pólóján, a takarón és a férfi pulóverén is, a bőrét égette. Lehetetlen. Csakhogy ha Brennáról volt szó, nem volt az. Amikor a lány kihúzta a kezét a takaró alól és a testük közé hajtogatta, Judd alig tudta megállni, hogy át ne ölelje.
A fejében minden vészjelző fény vörösen villogott. Ha még több érintésnek tette volna ki magát, azzal mindkettejüket bajba sodorja. Ezért Judd megtartotta a biztos távolságot, és csak az ujja hegyét engedte közelebb: simogatta a lány haját, miközben figyelte, ahogy alszik. *** Brenna tudta, hogy álmodik, de azzal is tisztában volt, hogy nem ébredhet most fel. Volt ott valami, amit látnia kellett. Valódi álom volt ez, szaggatott és töredezett. A legfurcsább azonban az volt, hogy feketefehér. Brenna eddig soha nem álmodott fekete-fehérben. Az álmai általában tele voltak színekkel és illatokkal. Ez a hely azonban hideg volt... fémes. Erő. Olyan nagy hatalma volt, és olyan finoman tudta irányítani! Egyetlen gondolat elég volt és a férfi szíve megállt. Brenna tudta: már ölt korábban is. Ez pedig majdnem túl könnyű áldozat is volt. A népéért. Mindezt a népéért tette. A hideg víz szinte metszette a bőrét, de muszáj volt lemosnia róla a vért. Senki sem láthatta meg. Mert egy ártatlan embert ölt meg. Azok... Fekete és fehér árnyakba fulladó hangtöredékek, a saját elméjében született jeges ujjak, a tudat, hogy veszély közeleg. De semmi félelem. Semmi harag. Semmi düh. Brenna ekkor értette meg: ez nem álom volt. Amint kinyitotta a szemét, a szíve hevesen kezdett verni. Addig a pillanatig minden tökéletesen nyugodt volt. Félelmetesen szabályozott. Brenna néhányat pislantott, hogy megszabaduljon az elméjében táncoló képektől. Lassan kibontakozott a szeme előtt a kandallóban lobogó LAZ-tüz... és rájött, hogy már nem volt egyedül az ágyban. Judd. A férfi ismerős illata megnyugtatta a lányt, mielőtt az ösztönei riadót fújhattak volna. Felemelkedett a könyökére és meglátta a mentált: a takarókon feküdt, egyik karját a párna felett kinyújtva tartotta, a másikat a homlokára ejtette. Nyugodt volt. Csendes. Brenna még a lélegzetét sem hallotta. Ez megrémítette a lányt. - Ébredj! - Az ujja hegyével megérintette a férfi durva arcát. Most először látta nem simára borotváltan. - Rosszat álmodsz. Judd olyan hihetetlen gyorsasággal kapta el a lány csuklóját, hogy Brenna a meglepetéstől felsikoltott. Persze a férfi ugyanilyen gyorsan el is engedte. - Elnézést. Fel akart kelni, de a lány a vállára tette a kezét. - Maradj! Egy pillanatig, amikor nem hallatszott más, csak a saját lélegzete, Brenna azt hitte, a férfi nem fog engedelmeskedni, de az végül csak kurtán bólintott. Brenna nem vette el a kezét Judd válláról, nagyon is tisztán érezte a fekete pulóver alatt az izmokat és az erőt. - Akarsz róla beszélni? - Miről? - A hangja meg sem remegett, nyoma sem látszott annak, hogy hatott volna rá az álom, ami a lányt a mentái helyében bizonyára megrázta volna.
- A rémálmodról. - Mert tudta, mi volt az, amit látott, még ha nem is tudta volna elmagyarázni, miképpen. - Mondtam már: a mentálok nem álmodnak. Brenna felsóhajtott és lehetetlenül közel simult a férfihoz A benne lakó farkas vágyott az érintésre. Ez Juddnak valószínűleg roppant kényelmetlen volt, de a férfi meg sem próbált távolabb húzódni. - Hazug! Judd érezte, hogy az elméje megdermed ettől az egyetlen, szeretetteljes szótól. Felismerte benne a kedvességet. Elég időt töltött már alakváltók között, hogy megértse az ilyen, látszólag könnyed szavak fontosságát. Azt azonban soha nem gondolta, hogy valaki egyszer neki vet majd oda egy ilyen megjegyzést a legérzékibbek közül. Különösen egy olyan nőtől nem várta ezt, aki néhány órája még nagyon dühös volt rá. - Veszélyes vad. - A mentálhálón ez kétségtelenül igaz lett volna: senki sem akarta, hogy hibásnak jelöljék. Brenna felnevetett, majd ráncigálni kezdte a párnája tetején kinyújtott kart, amit a férfi keresztbe vetett a párnáján, amíg a fejét rá nem tudta hajtani. Alig volt súlya, és Judd tudta, meg sem fog moccanni, amíg a lány nem mozdul. - ígérem, nem mondom el senkinek. Játszadozott vele, a nyakába suttogott hangtalanul. - A keménylegény-imázsod biztonságban van. Nehezen tudott csak összpontosítani úgy, hogy Brenna gömbölyű idomai a testének feszültek. A Nyíl kiképzésének mélyére nyúlt vissza és tökéletesen leállította minden ösztönét; csak így élhette túl ezt a tiltott testi kapcsolatot. - Miből gondolod, hogy álmodtam? A hangulat megváltozott körülöttük, és bár Judd nem a lányra nézett, izmainak hirtelen megfeszüléséből tudta, hogy a lány idegesebb lett. - Brenna? - Láttam. A szó úgy vágta mellbe Juddot, mint egy közelről elsütött fegyver tölténye. Tudta, mit látott álmában, mindig emlékezett a képekre. - Mit láttál? - Megöltél valakit - válaszolt a lány izgatottan suttogva. Ezután rájöttél, hogy az nem érdemelte meg a halált. Judd elméje automatikusan kármentési módba váltott, egyik lehetséges megoldást köpte ki a másik után. A legelső a tagadás volt. Soha ne kerülj olyan helyzetbe, amelyben a kiléted kitudódhat! Ha mégis ilyen csapdába esel, tagadj mindent! Vallatás esetén őrizd meg az irányítást a fizikai reakcióid felett és minden kérdésre adj nemleges választ! Az osztag védelmének kulcsa a teljes tagadás. Tagadj le mindent! Ez az első dolgok egyike volt, amire megtanították, miután elszakították a családjától és a kiképzőlétesítménybe vitték. Judd azonban már hosszú ideje nem menekült az igazság elől. - Nem álom volt, hanem egy emlék. - Felkészült a rémületre, megvetésre és undorra, amit a vallomása kivált majd.
A lány felemelte az egyik kezét és a mellkasára fektette. - Miért ölted meg azt a férfit? A mentál elmondta az igazat, nem akarta álszent módon, hazugságokkal mentegetni magát. - A neve ott volt egy listán, amit Ming LeBontól kaptam. - LeBon tanácsnoktól? A Nyíl Osztag a tanácsnak dolgozik? - Nem. - Ok soha nem tartoztak közvetlenül a tanács irányítása alá. - Az, hogy az osztag jelenleg az ő irányítása alatt áll, nem a tanácsnoki pozíciójából ered, hanem abból, hogy ő maga a rangidős Nyíl. A Nyíl Osztag mindig is politikai és anyagi befolyástól függetlenül működött. Az az ember azonban, akit megölni láttál, senkire nézve sem jelentett közvetlen veszélyt. Csak Ming ellensége volt. Az a szerencsétlen hír terjedt el róla, hogy a tanácsnok üzleti érdekeit sértő tevékenységet végez. - Ezt te nem tudhattad. Te megbíztál a vezetődben. - A lány széttárta az ujjait Judd mellkasán és simogatni kezdte a férfit. - Ez a katonák dolga. - Én egy orgyilkos voltam, Brenna - jelentette ki a mentái, egyértelműen visszautasítva a lány igyekezetét, hogy bármi jót találjon benne. - Megkaptam a célpontot, a halál kívánt módját és az akció időkeretét. Soha nem kérdeztem, hogy a célpont kicsoda valójában és mit tett. -Akkor hogyan tudtad meg, hogy az a férfi, akiről álmodtál, ártatlan volt? -Egy évvel azután, hogy az osztagban kezdtem dolgozni - túl későn, nagyon-nagyon későn kérdezősködni kezdtem. A válaszok, amiket kaptam, nem tűntek igaznak, így magam kezdtem nyomozni. - Amit talált, az örökre megváltoztatta az önképét, katonából immár hidegvérű gyilkossá lett. Ez már a második alkalom volt, amikor ellopták tőle az identitását. Akkor megesküdött, hogy nem lesz harmadik alkalom. -A mentái népesség bizonyos köreiben a Nyilakat halálosztóknak tartják. Mi másként tekintettünk magunkra. Az első védvonalnak tartottuk magunkat, akik megvédik a népet még azelőtt, hogy az megtudná, hogy egyáltalán veszély fenyegeti. Ming megváltoztatta ezt, kivégzőosztagot csinált belőlünk. - Akkor nem szabad magadat vádolnod! - A lány hangja nyugodt, megértő volt. - Te csak... - Parancsot teljesítettem? Ez csak kifogás. Én akkor felhagytam a kifogások keresésével, amikor megtudtam, ki vagyok valójában. A lány rátámaszkodott a férfi mellkasára és felkönyökölt. - Inkább örökre kínozni fogod magad? - Mentál vagyok, nem érzek bűntudatot. A válasz egy nagyon nem nőies horkantás volt. -Akkor minek nevezed a rémálmaidat? - Nem érted, amit mondok - jegyezte meg Judd, és mélyen belenézett a különleges szemekbe. - Én a tanács házi orgyilkosa voltam. Ebben semmi jó, semmi elfogadható nincs. Egyetlen szó van rá: gonosz. - Szünetet tartott. - Ez azonban egy dolgot tisztázott. - Mit? - kérdezte Brenna, aki még nem végzett Juddal. - Nem kell aggódnod amiatt, hogy Enrique a saját tudatának egy részét benned hagyta. - Dehogynem! Különben nem látnám a te álmaidat! - Nem, Brenna. Te attól féltél, hogy szörnyeteggé változol.
De ma érezted ugyanazokat az érzéseket, amiket a Tim haláláról szóló víziód során? A lány szeme elkerekedett. - Ó ! - Visszaejtette a fejét a férfi vállára és mélyeket lélegzett. -Amit láttam, az egy álom volt. Azé, aki megölte Timothyt. Az érzések az ő érzései voltak arról, mit fog majd tenni. - Minden jel erre utal. A megkönnyebbülés szétáradt benne, mint egy feje felett öszszecsapó hullám. - Én... - Megremegett. - Tudom. - Nyers, érzelemmentes szavak. És ami még fontosabb volt: Judd nem húzódott közelebb a lányhoz, nem ölelte át, ahogyan egy alakváltó tette volna. Márpedig Brennának szüksége volt az ölelésre. Judd azonban nem volt alakváltó. Soha nem is lehetett az. TIZENNEGYEDIK FEJEZET Kaleb elolvasta az asztalán heverő jelentés összefoglalóját, majd felnézett a legmagasabb rangú segítőjére. - Biztos vagy benne, hogy nem történt tévedés? - Igen, tanácsnok. - Silver Mercant szemének színe egy furcsa árnyalat volt valahol a szürke és a zöld között. Nyilvánvalóan a nevét is erről kaphatta: Silver, azaz ezüst. Ennek a teljesen jelentéktelen dolognak Kaleb már korábban utánajárt, mert senkiben nem bízott meg, akit kívülről-belülről meg nem ismert. - Minden egyes bájtot ellenőriztem, amit a rendszer feltörése után sikerült letöltenünk. Sajnos a támadás azelőtt történt, hogy a végső titkosítást sikerült volna feloldanunk, de így is elég adatot szereztünk ahhoz, hogy levonjuk az alapvető következtetéseket. Valaki engedélyezte, hogy megkezdjék az Implantátum protokoll emberkísérleteit. Kaleb hátradőlt a székében és megfordult vele az ablak felé. Végignézett a szürke, hideg Moszkván. Az emberek sietve lépkedtek a hófoltos téren, mintha valami fontos találkozóra igyekeztek volna. Ez nem is volt meglepő, lévén, hogy a város negyven éve már a világ egyik gazdasági központja volt. - Meg tudtad állapítani, ki adta ki az engedélyt? – fordult vissza Silverhez. - Nem. - A nő szeme az ablak felé villant. - Úgy tűnik, programunk van. Kaleb már korábban észrevette a csíknyomot, amit a közeledő szupersebességű repülő húzott maga után. - Tíz percünk van, amíg a vendégem ebbe az irodába ér. Mondj el mindent, amit tudnom kell! - Az új információk hatására talán meg kellett változtatnia a terveit. -Az engedély a tanácsi szervezet egy nagyon magas rangú tagjától származott. Az illető vagy illetők biztosítani tudták a program számára a kísérleti alanyokat, vagy önként jelentkezőket, vagy olyanokat, akiket senki sem hiányolt, az erre vonatkozó adataink homályosak. Szándékos mulasztás, gondolta Kaleb. Egyetlen mentái sem egyezett volna bele, hogy olyan szerkezetet építsenek az agyába, ami még a béta-tesztelésen sem esett át. Majdnem biztosra vette, hogy nem találtak önként jelentkezőket a célra.
- A z adatok hiányosak - folytatta Silver, de kilencvenszázalékos biztonsággal állíthatom, hogy a kísérleti alanyok csoportja nem volt nagyobb tíz főnél. Egy halálos áldozatról máris tudunk. - Találd meg nekem a holttestet! - Vagy ha nem is a holttestet, a mentált, akié. A hiányzó személyt, akire illik a leírás. - Már dolgozom ezen. - Lepillantott a számítógépe képernyőjére. - Van még két tényező, amit figyelembe kell vennünk. Az egyik, hogy Ashaya Aleine-nek a jelek szerint sikerült kiszűrnie a statikus zajt. A statikus zaj kifejezéssel a háttérben zúgó zajt, milliónyi mentál elméjének suttogását jelölték, amely az I-protokoll szimulációi során jelentkezett. Egyetlen mentái sem élhetett volna ilyen erős figyelemelterelő zavarral az elméjében. - A második tényező? Kaleb teljesen komputronikus asztalán egy piros jelzőfény gyulladt ki. A gép leszállt a tetőn lévő pályán. - Köztudott, hogy az I-protokoll soha nem működött volna az elvárásoknak megfelelően, mert a teljes népességet egyetlen szintre hozta volna. Egy természeti hasonlattal élve mind dolgozó méhekké váltunk volna. Márpedig a méhkas nem működhetett méhkirálynő nélkül. - Azt akarod mondani, hogy Aleine-nek sikerült két különböző, de kompatibilis implantátumot készítenie a népesség két külön rétege számára? - Ezzel pedig biztosítani azt, hogy a hatalom és az irányítás megmaradt azok kezében, akik használni is tudják azt, hogy a mentálok a tápláléklánc tetején maradjanak? -Nem teljesen - helyesbített Silver. - De úgy tűnik, két csoportba osztotta az implantátumokat, egy elsődleges és egy másodlagos osztályba. A tíz kísérleti alany közül nyolc kapott másodlagos, kettő elsődleges implantátumot. Két uralkodó, aki teljes hatalommal bírhat a másik nyolc felett. Az ilyen befolyás a mostani vezetők kiváltsága lenne, ha az I-protokollt bevezetnék. - Próbáld meg megtudni a nevüket! - Voltak tippjei, de bizonyítékokra volt szüksége. - Igenis, tanácsnok. - A nő biccentett és kiment az irodából. Újabb fény gyulladt ki a sima, fekete asztallapon, jelezvén, hogy a vendége elhagyta az üvegfelvonót és az iroda felé tartott. Kaleb megnyomott egy rejtett kapcsolót, amivel az asztalt biztonsági üzemmódba kapcsolta. A berendezés felszíne elhomályosodott, elrejtett minden komputronikus berendezést, de továbbra is rögzített mindent, ami a szobában történt. Természetesen kétsége sem volt afelől, hogy a látogatója felkészült az ilyen fogadtatásra. Kopogás hallatszott, majd megjelent az ajtóban Kaleb adminisztratív vezetője, Lenik. - Uram, Duncan tanácsnok megérkezett a megbeszélésre. A férfi becsukta kívülről az ajtót, amint a nő belépett a szobába. Kaleb megkerülte az asztalt és a vendége elé sietett. -Nikita. Köszönöm, hogy elfáradtál hozzám. A mandulavágású, sötét szem hidegen meredt rá, egész biztosan alaposan felmérte őt. - Úgy tűnik, meg kell tárgyalnunk bizonyos bizalmas ügyeket, így a látogatásom volt a logikus megoldás. A te irodádat kevésbé figyelik, mint az enyémet. Kalebnek nem volt szüksége további magyarázatra.
A DarkRiver leopárdok és a SnowDancer farkasok nem rejtették véka alá, hogy Nikita minden lépését figyelik. Most, hogy Tatiana két hónapja Ausztráliába költözött, Nikita volt az egyetlen tanácsnok, akinek főhadiszállása számukra elérhető távolságban volt. - Lehet, hogy már a közeli jövőben megoldódik ez a probléma. - A tanács ugyanis már lépéseket tett, hogy az alakváltóügynek véget vessenek. Nikita oldalra hajtotta a fejét, a mennyezeti lámpák fénye megcsillant csillogó, fekete haján. - Majd meglátjuk. A tanács többi tagjával ellentétben én nem vagyok meggyőződve a tervünk sikeréről. Az információgyűjtésünk az alakváltókról az utóbbi időben csúfosan gyengén működik. A döntéseinket elavult adatok alapján hoztuk meg. Kaleb megjegyezte, hogy ellenőriznie kell a tanácsnoknő feltevéseit. - Remélem, a DarkRiver-projekt továbbra is jövedelmezően működik. - Az ingatlanfejlesztési tervre gondolt, amelyben a mentálvállalkozás eddig egyedülálló módon a San Franciscót és környékét uraló leopárdfalkával dolgozott együtt. - Igen - válaszolt Nikita. - Annak ellenére, hogy a macskák milyen sok gondot okoznak a tanács ügyeinek szempontjából, a saját üzleti érdekeimet nagyon jól szolgálják. - Nagyon fontos különbséget tenni a kettő között. - Pontosan. A jövedelmem érezhetően csökkenni fog, ha a tanács terve sikerrel jár. De biztos vagyok benne, hogy ezzel tisztában vagy. Ezért is hívtál ide. Kaleb bólintott. -Azt hiszem, az érdekeink több ponton megfeleltethetők egymásnak. A nő ellépett a férfi mellett és kinézett az ablakon. Az összeszedett, kemény vállalkozókülseje tiszta mérget rejtő belsőt takart. -Arra számítottam, hogy Shoshannával lépsz szövetségre. Ő segített tanácsnoki rangra téged. Kaleb a méretre szabott öltönye zsebébe tette a kezét és megállt Nikita mellett. - Szó sincs róla. Senki nem segített tanácsnoki rangra, azt egyedül magamnak köszönhetem. Hétévesen tűzte ki maga elé a célt és azóta egy pillanatra sem bizonytalanodott el. Mindenkit eltakarított az útjából, aki hátráltathatta volna. Persze mindegyik tanácsnoknak tapadt vér a kezéhez. Nikita nem vitatta ezt. - Marshall azért áll egyre többször Shoshanna és Henry mögé, mert azt hiszi, te a hatalmára törsz. A férfi figyelte, ahogy a fakó, téli napfény végigkúszik a téren, és elképzelte azt egy másik jövőben, amit majd ő alakít. - Tévedsz. Én nem vágyom arra, hogy vezető legyek. A vezetők a legnyilvánvalóbb célpontok, én pedig nem azért jutottam ilyen magasra, mert előtérbe helyeztem magam. -Akkor jobban tennéd, ha kevésbé agresszíven lépnél fel a tanács ülésein, így tudatnád Marshall-lal, hogy a pozíciója nem forog veszélyben. - H a Marshall ettől tart, akkor bolond. Shoshanna és Henry akarnak vezetőkké válni. Marshall jobban tenné, ha velünk szövetkezne. - Marad tehát Tatiana és Ming. - Amennyire én látom, Tatiana teljesen ingadozó. – Semmilyen jelet nem talált, ami ezt a tanácsnokot bármelyik oldalhoz kötné. - Minggel azonban, azt hiszem, gondjaink lesznek. - Hallgatlak. Kaleb elmondta Nikitának, amit Silvertől megtudott.
- Neki mint az I-protokollért felelős tanácsnoknak, biztosan tudomása volt az engedély nélküli kísérletekről. - Ez elfogadhatatlan. - Nikita minden szava jeges volt. – Van bizonyítékod minderre? - Igen. - Jogtalanul szerezte, de most, az ő kezében az már jogossá vált, mivel neki hozzá kellett volna férnie ezekhez az információkhoz. - Számos adatfájl. - Még túl korai emberkísérletekbe kezdeni. Mi magunk végezzük el a szabotőrök munkáját, ha a népesség, és ami még fontosabb, a jelentős családok megvonják a bizalmukat a programtól, mert veszélyesnek télik. Kaleb egyetértett ezzel. Ahhoz, hogy sikerre vigyék az I-protokollt, bizonyítaniuk kell, hogy az biztonságos mind a mentálok elméje, mind a képességeik számára. - Egy halálos áldozat máris van. Ha ennek híre megy... Nikita összekulcsolta a háta mögött a kezét. - Az az egész terv jövőjét veszélyeztetné. Felteszem, igyekszel megtudni a tíz alany kilétét. Kaleb bólintott. - Nincs értelme felelősségre vonni Minget, amíg nem tudunk meg többet. Nem kockáztathatjuk, hogy magunk ellen fordítsuk őt. Ha a Scottok többséget szereznek a tanácsban, az számos érdekünket is sértheti. - Egyetértünk. -Van még egy lehetőség - vetette fel Kaleb. - Megeshet, hogy a Scottok az ő tudta nélkül befolyásolták Ming projektjét. Láttuk, hogy hajlamosak többségi felhatalmazás nélkül cselekedni. - Ez Minget a mi oldalunkra állítaná, vagy legalábbis ezután Ming kevésbé támogatná Scotték más terveit. - Úgy tűnt, Nikita döntött. - A következő lépésünket akkor beszéljük meg, ha több adat áll a rendelkezésünkre, vagy ha nyomós okot találsz arra, hogy ne várjunk tovább. - Nem kell elsietnünk a dolgokat. - Sok alakváltót látok odalent - mutatott Nikita le, a térre. - Milyen a faji helyzet a városodban? - Stabil. A helyi farkasfalka az uralkodásért harcol egy régi múltú medveklánnal, ennek eredményeképpen egyikük sem foglalkozik a mentálok ügyeivel. Az emberek pedig nem jelentenek veszélyt. -Azok mindenhol veszélytelenek. - Nikita egyetlen legyintéssel elintézte az egész fajt. Amikor Sascha kiugrott a mentálhálóról, megtudtuk, hogy az alakváltó falkák közel sem olyan elszigeteltek egymástól, mint azt addig gondoltuk. Most nyomozom, hogy ez milyen mértékű együttműködést jelent. Van bármi jele annak, hogy ezek a farkasok kapcsolatban állnak a SnowDancerekkel? Kaleb megrázta a fejét. - A BlackEdge-nek a közvetlen környéken kívül semmilyen kapcsolatai nincsenek. Túlságosan lefoglalják őket a kicsinyes háborúik, nem érnek rá nagyban gondolkozni. - Reméljük, ez így is marad. - Nikita elindult az ajtó felé. Kaleb utánaindult. - Máris elmégy? - San Franciscóban van egy megbeszélésem néhány óra múlva. -A repülőgép időben hazaér majd veled. - Az övé volt, egy olyan gyár tervezte, amelyben többségi részesedése volt.
-Tájékoztatlak a fejleményekről. De biztos vagyok benne, hogy most éppen eléggé lefoglal, hogy elindítsd a DarkRiver és a SnowDancer falka ellen irányuló akciót. - Ez nagyon is tudatos megjegyzés volt. Nikita egyértelműen kinyilvánította, hogy nem támogatja a tanács tervét. Mégis őt bízták meg a kivitelezéssel, mert ahogy azt Shoshanna megjegyezte, a gond Nikita háza táján volt, és a lánya, Sascha is a probléma része volt. Nikita rideg mentáimosolyt eresztett meg a férfi felé. Ez természetesen semmit nem jelentett. - Ha a terv első fázisa jól működik, néhány órán belül több alakváltó áldozatra is számíthatunk. TIZENÖTÖDIK FEJEZET Másnap Brenna, azután, hogy látta Judd álmát, sétálni indult. A mentál már korábban elhagyta a kunyhót, hogy a külső peremvidéket ellenőrizze, így a farkasnak bőven maradt ideje gondolkodni. Nem érted, amit mondok. Judd azt hitte, hogy Brenna rózsaszín szemüvegen keresztül néz rá, de tévedett. A lány megértette, mit tett a mentál és észrevette a sötétséget benne. Ugyanakkor ő már látta a valódi gonoszságot, a szemébe nézett, és érezte, ahogy az nyálkásan bekúszik a tudatába. Ezért határozottan tudta, hogy Judd egyáltalán nem olyan volt. A vallomás különben sem érte meglepetésként. Mindig is érezte, hogy ez a férfi nem volt egy angyal. Mégis vonzódott hozzá, alakváltó szíve megérezte benne az erőt, ami kiegészítheti és táplálhatja az ő képességeit. Soha nem riadt vissza attól, hogy... Bal felől zajt hallott. Brenna vacogva beleszagolt a levegőbe és a szeme elkerekedett. Az első reakciója az volt, hogy Judd után kiáltson, de fogalma sem volt, hogy a mentái pontosan merre jár. A kunyhóhoz sem tudott visszamenni: nagyon messzire sétált el tőle, és most elvágták a visszautat oda és az ott hagyott fegyverekhez is. Még farkassá változva sem tudta megvédeni magát. A gyomra összeszorult. Erőt vett magán, hogy a haragját lecsendesítse és tiszta fejjel gondolkozzon. Ha a behatolók megérzik a szagát, neki vége. Megvolt az az apró előnye, hogy az ellenség tőle széliránynak felfelé volt. Kettőt vagy hármat ki tudott volna iktatni közülük, mielőtt észreveszik, hogy megtámadták őket. A baj csak az volt, hogy a hiénák annál sokkal többen voltak. Azok szemtől szemben ugyan legtöbbször gyávák voltak, de csapatosan gondolkozás nélkül megtámadtak egy náluk erősebb ragadozót is, ha találtak egy-egy védtelen példányt. Brennát percek alatt széttépték volna. Óvatosan mozgott, nehogy elárulja magát, és hálát adott az égnek a fenyőfákért, amik takarásában elbújhatott. Általában felmászott volna egy ilyen fára, de ezzel lerázta volna a havat az ágakról. Hó! Brenna, te hülye! Magában szidta magát, amikor a háta mögé nézett és meglátta a lábnyomokat a hóban. Már nem mehetett vissza, hogy elmossa őket, de attól fogva eltüntette a nyomokat.
Már túl késő volt. Ő pedig túl lassú. Nagyon lassú. Végiggondolta, futásnak eredjen-e, de az ellenségei túl sokan voltak, utolérték volna, mielőtt biztonságos helyre ér. -Brenna! A hang igazából nem az elméjében szólalt meg, de nem is kívülről jött. A lány nem tudta volna megmondani, hogyan hallotta meg, de pontosan tudta, hogy Judd szólítja. Érezte a férfi illatát. -Állj! Maradj csendben! Teljesen ésszerűtlen tanács volt, de a lány megbízott a férfiban és annak képességeiben. Eléggé ahhoz, hogy elhiggye, Juddnak van egy terve. -Nyílj meg! Nyomást érzett az elméjén. A szíve összeszorult és egy kemény burokba húzódott, a torka kiszáradt, a nyelvén a félelem ízét érezte. -Nem! Soha többé nem engedte meg senkinek, hogy behatoljon a tudatába. -Rendben. De ne mozdulj! Bízz bennem! A hiénák egyre közeledtek, bármelyik pillanatban megláthatták már őt, de Brenna engedelmeskedett a férfi parancsának és igyekezett nem pánikba esni, amikor a testén a bőre megváltozott. Ezután érezte, hogy a csontjai is alakot váltanak, de egyáltalán nem úgy, mint amikor ember alakból farkassá alakul. Ez már túl sok volt neki. Reakcióit az ösztönei hajtották, amiket általában is nehezére esett kordában tartani, akkor azonban lehetetlen volt, amikor csak egy hajszál választotta el attól, hogy pánikba essen. Készen állt, hogy harcoljon, és majdnem megtörte a csendet és elárulta volna, hol van, ám ekkor a mentál eleresztette őt. A vastag hótakaró ellenére is keményen csapódott a földnek. Egy ideig zavart volt, pislogott, de csak nehezen tudott összpontosítani. Felállt, és már majdnem futásnak eredt, amikor észrevette, hogy teljesen ismeretlen környéken áll. Távol a hiénáktól. Biztonságban van, esett le neki, de Juddot sehol sem látta. - Hol vagy? - Körbenézett, de a hó érintetlen volt körülötte. Judd nem járt erre. Nagy erőfeszítésébe tellett, hogy elfojtsa farkasösztöneit és ne siessen Judd segítségére, ne akarja megvédeni a területüket a behatolóktól, de nem tett semmit, csak lekuporodott és várt. Az esze azt diktálta, hogy Judd tudta, hol van és könnyebben talál rá, ha ő ott marad. Ettől még nem féltette kevésbé a mentált, akinek most egyedül kellett szembeszállnia egy egész hiénafalkával. Hiénákkal, akik normális esetben nem mertek volna a SnowDancer területnek még csak a közelébe sem jönni. A bátorságuk azt jelentette, hogy karmoknál és fogaknál veszélyesebb fegyverek is vannak náluk. - Gyerünk már, Judd! - suttogta. - Merre vagy? *** Judd a kiégés szélén állt. Amit Brennával tett, az energiája nagy részét felemésztette. Eszébe jutott, hogy a maradék mentális ereje segítségével egy fegyvert teleportál magának a kunyhóból, de belátta, hogy ezzel minden erejét elhasználná és védtelenné
válna. Legkésőbb egy óra múlva összeesik mentális téren, és huszonnégy órára vagy annál is több időre lesz szüksége ahhoz, hogy a képességeit visszanyerje. A teste a mentális kifulladás után néhány órával mondja fel a szolgálatot. Ha ez akkor történt volna, amikor még a mentálhálóra kapcsolódva élt, az elméjének csillaga rövid időre vörösen felizzott volna, mielőtt Judd kiég. Ez éppen elég lett volna ahhoz, hogy más mentálok észrevegyék és kihasználják a gyengeségét. A mentálok ezért követtek el mindent, hogy elejét vegyék az ilyen kiégéseknek. Akkor ugyanis kiszolgáltatottá válnak: az alapvető mentális pajzsaik megmaradnak ugyan, de a bonyolultabb védelmi vonalaik megtörnek, és az ellenségeik gond nélkül megtámadhatják őket. Itt kint azonban még a családja sem figyelt fel az állapotára. Nagyon nehéz volt ugyanis három éretlen elmét megakadályozni abban, hogy akaratlanul is kitörjenek a családi hálózatból és megpróbáljanak visszatérni a mentálhálóra, ezért Marlee-t, Tobyt és Siennát arra tanították, hogy csak a legszükségesebb esetben lépjenek be a Laurenhálóra. Ez nem volt könnyű, mert számukra éppen olyan természetes volt, hogy a mentális síkon élnek, mint az, hogy a fizikai világban léteznek. De a biztonságuk mindennél fontosabb volt. Közel került a behatolókhoz, és megállt, egy fának dőlt. A fizikai összeomlását késleltetni tudta ugyan, de az ereje apránként egyre fogyott, ezért takarékoskodnia kellett vele, amennyire csak tudott. Egyáltalán nem volt természetes, hogy egy mentál teste is összeomoljon, a legtöbben csak a mentális síkon égtek ki. Számára ez a különös képességeiből adódott. Ez sérülékennyé tesz téged, hallotta Ming LeBon hangját az emlékeiben. A hangot, ami olyan nagy mértékben meghatározta azt, hogy mivé vált. Úgy tűnik azonban, hogy ez a képességeid kikerülhetetlen mellékhatása, ezért azt javaslom, tanuld meg, hogyan tudod a testedet a lehető legkevesebb energiafelhasználással fenntartani. Judd ekkor tizennégy éves volt és a mentora bűvöletében élt. Soha azelőtt nem látott olyan erős elmét, mint Mingé. A rangidős Nyíl mentális harci képességeinek alig akadt párja, de őt az különböztette meg a hozzá hasonlóktól, hogy a testét is edzette. Ming több emberi küzdelmi módszerben, többek között karatéban és a katana nevű ritka stílusban is halálos képességekre tett szert. Katana, a kard útja. Csakhogy ebben nem használtak kardot, csak a saját testüket. Nagy gyakorlattal saját magukat alakították át halálos pengévé. Judd először Mingtől, majd egy ember tanártól tanulta meg ezt a harcművészetet Sapporo fagyos városában. Az elhagyott japán város annyira lakhatatlan volt, hogy senki más nem maradt meg ott, csak az, aki a testének teljesítőképességét akarta a végsőkig próbára tenni például a katana elsajátításával. A nagyon is agresszív küzdési mód, amit ötven éve a japánkoreai háború idején fejlesztettek ki, gyilkolásra is használható volt, a mentálok számára a legnagyobb értéke pedig abban rejlett, hogy hihetetlen erős mentális és testi önkontrollt tanított. De még a katanának is ennyi haszna volt csak egy kiégés szélén álló Tk-mentál számára. Judd kiterjesztette az érzékeit és adatot gyűjtött. O nem volt alakváltó, ezért nehezére esett volna,
hogy pontosan megállapítsa egy-egy célpont faját, de néhány hiéna állati formába változott, ezért azonosítani tudta őket. Húszan voltak a letapogatott területen, sokan közülük fegyvert viseltek. Közelebbről is szemügyre kellett vennie azokat a fegyvereket. Gyorsan meghozta a döntést és közelebb lopózott, a Sapporóban tanultakat felhasználva elfojtotta a kimerültség egyre jobban terjedő érzését és az elméjét teljesen működésképesen tartotta. Amikor az egyik hiéna útjába ért, nekitámaszkodott egy fának és megtette, amire csak az ő almegjelölésébe tartozók voltak képesek: elmosta testének képét és gyakorlatilag láthatatlanná vált. Egyesek azt mondták, ez a képesség ugyanabból a forrásból fakad, mint a J-mentáloké: ilyenkor ő tulajdonképpen meghajlítja az időt. Összpontosíts! Az, hogy a gondolatai elkalandoztak, a kiégés előjele volt. Juddnak sikerült egy pillanat alatt összeszednie magát. Egy hím hiéna sétált el mellette ember alakban. Egyik fegyverét a hátán vitte, a másikat a kezében. Judd szemhéja mögött szúró fejfájás támadt, de a mentálnak sikerült láthatatlannak maradnia, amíg a betolakodó eléggé eltávolodott tőle. Judd ezután arra összpontosított, hogy kijusson a veszélyes területről anélkül, hogy nyomot hagyna. A robbanás fél órával később történt. *** Brenna először a robajt hallotta, majd látta a felszálló füstöt is. Össze kellett szorítania a fogát, hogy ellen tudjon állni a kényszernek és ne kezdjen futni a robbanás irányába. De a családja nem egy buta farkast nevelt. A lány tudta, hogy a hó miatt nem fog elterjedni a tűz, ráadásul a fákat tűzálló anyaggal kezelték, neki pedig sem elég fegyvere nem volt, sem erősítés a háta mögött ahhoz, hogy kiálljon egy egész falkányi rohadt dögevővel. De nem a tehetetlenség miatt érzett dühe volt a legrosszabb. Halálra rémült a gondolattól, hogy a hiénák elkapták Juddot. Ő azonban ekkor kisétált az erdőből. A lány odarohant hozzá és a karjára tette a kezét. - Mi történt? - Ekkor nézte meg jobban őt. - Judd, a szemed! Tiszta feketék voltak, sem a fehérje, sem az írisz nem látszott. - Felrobbantották a kunyhó felét - válaszolt, és figyelmen kívül hagyta a lány utolsó felkiáltását. - Elég hangos volt, mostanra a SnowDancer osztagok biztosan úton vannak ide. - Ezt tudom! - A meglepetés elnyomta a lányban a félelmet. -Azt akarom megtudni, mi történt veled! - Túl sok erőt használtam. - Elharapott szavak. - Amikor kihoztál engem onnan. - Ez nem kérdés volt. A hetek alatt, amit Sascha a gyógyításával töltött, Brenna megtanult néhány dolgot a mentálokról. - Mert nem engedtelek be a fejembe, igaz? Azért történt? - Most nincs időnk arra, hogy ezt megbeszéljük. - A kabin felé fordította a fejét, a szeme lassan kezdett elhalványulni, visszaállni eredeti állapotába. - Abból, amit a harci taktikáról tudok, azt gondolom, a hiénák mostanra már régen elmentek. Vissza kellene mennünk a kunyhóhoz, hogy találkozzunk azzal, aki oda érkezik. - Elindult. Brenna utánaszaladt. - Képes leszel eljutni odáig? A szemed...
Judd a válla felett a lányra pillantott, a tekintetéből sütött a férfias gőg, amitől a lányban lakó farkasnak vicsorogni volt kedve. - A mentál szemekkel ez történik, ha túl sok energiát bocsátunk ki magunkból. Tökéletesen képes vagyok arra, hogy jelentést tegyek. -Magamban kellene tartanom az aggodalmamat, ha rólad van szó, igaz? - motyogta Brenna. - Ez bölcs dolog lenne. Brenna duzzogó arcot vágott a férfi háta mögött. Úgy döntött, inkább valami olyat kérdez, ami miatt nem akarja kiereszteni majd a karmait. - Hogy hoztál engem ki? - Teleportációval. Brenna elméjét végtelen csönd, hideg üresség és dühös félelem öntötte el. Ha Judd tudott teleportálni, az azt jelentette, hogy Tk volt. Egy nagyon erős Tk. Éppen olyan, mint ő. A mészáros. - Mikor akartad ezt elmondani nekem? - Úgy érezte, mintha a szíve helyén egy jégdarab lett volna. - Soha. - közölte kurtán Judd. - Te nem gondolkodsz racionálisan a Tk-mentálokról, és az előítéleteid másokra is átragadtak volna. Brenna nem értette pontosan, mire akart ezzel kilyukadni a férfi, de azt tudta, hogy nem bókolni szeretett volna. - Ez csak rád és rám tartozik, senki másra. Judd megállt és szembefordult a lánnyal. Tökéletes mentálszépség és könyörtelen önuralom látszott az arcán. - Nem, Brenna. Ez rád, rám, a családodra és az egész falkára tartozik. Ha te fújni kezdesz rám, a többiek követni fognak. - Mióta foglalkozol te azzal, ki mit gondol rólad? - Mióta Marlee Tk-erő jeleit kezdi mutatni. Legalább egy kevés van a képességei között. Az első teszteken ez nem látszott, de ilyen gyakran történik az olyan gyerekekkel, akiknek egy képessége rendkívül erős. Most azonban a Tk is kezd a felszínre törni benne. A harag bűntudattá változott Brennában, majd rögtön vissza. - Ő csak egy kisgyerek! Senki sem vadászna le egy kölyköt! - Már az ötletbe is belepirult. Ugyanabban a pillanatban egy másik gondolat is kezdett megfogalmazódni benne, de megfoghatatlan maradt. Csak annyit tudott, hogy a Judd és Santano Enrique közötti összefüggésről volt szó. Judd karba fonta a kezét. - Nem marad mindig kisgyerek. Mit gondolsz, akkor mit jelent majd a számára, ha te megmérgezed a falkát a telekinetikusok elleni indulattal? A lány karmai majdnem kipattantak mérgében, a düh elűzte az elméjében keringő, formálódó gondolatot. - Ennyire becsülsz engem? Hát akkor baszd meg! Sarkon fordult és futásnak eredt, végigsprintelte a távot a kunyhóig, hajtotta a forrongó düh. Egyáltalán nem derítette jobb kedvre, hogy Judd végig lépést tudott vele tartani. Ő mentál volt, nem lett volna szabad tartania az iramot. De az kizárt, hogy Brenna megkérdezze tőle, hogyan tudott olyan gyors lenni, mint egy alakváltó.
- A dögevők elmentek. - Faforgácsok és üvegszilánkok hevertek a hóban, a levegőben lebegett a robbanékony vegyi anyagok szúrós szaga. Érdekes módon azonban a ház nem károsodott különösebben, csak egy elszigetelt részét vitte el a robbanás. Judd leguggolt, majd kinyújtotta a kezét. - Van egy zsebkendőd? - Úgy nézek ki, mint akinek van zsebkendője? - Bármilyen tiszta ruhaanyag is jó lesz. - Várj! - Brenna az ablakhoz lépett. - N e menj be! - figyelmeztette Judd. - Nem ellenőriztük, hogy van-e még bent robbanóanyag. A lány gonosz pillantást vetett a mentálra, majd meggyőződött róla, hogy az ablak nem indít be egy gyújtószerkezetet, s belökte az üveget. Benyúlt, kihúzott odabent egy fiókot és máris egy konyharuha volt a kezében. - Tessék. - Köszönöm. - A ruhaanyag segítségével felemelt a földről valamit, amit Brenna meg sem látott. - Mi az? - A hangja élesebb volt, mint azt szerette volna. - Egy gyújtópecek. Sajnos nagyon is elterjedt. - Lehet, hogy a technikusaink tudnak majd róla valamit. - A SnowDancerek nagyon ügyeltek arra, hogy a legújabb technológiákkal is lépést tartsanak, hogy a saját terepükön verhessék meg a mentálokat. - Brenna sokszor segített nekik a műszaki dolgokkal kapcsolatban... azelőtt. - Ó - mordult Judd -, egész biztosan tudnak majd valamit. - Azt hiszed, valaki idecsempészte álbizonyítékként? – Megérezte a szélben a falka illatát. Falkatagok érkeznek. A közelben kellett lenniük, hogy ilyen gyorsan ideértek. - Kora reggel küldtem Hawke-nak egy üzenetet, hogy behatolás jeleit észleltem és hogy jó lenne, ha küldene egy osztagot, akik átfésülik a területem melletti határvidékeket. Farkasok özönlöttek ki a fák közül. Brenna meglátta Andrewt és Rileyt is. A francba! TIZENHATODIK FEJEZET Brenna lesütötte a szemét, amikor a két bátyja emberi formába változott, mert nem vágyott rá, hogy meztelenül lássa őket. - Megöllek! - Ez volt az első szó, ami elhagyta Andrew száját. - Mi a fenét képzelsz, mit csinálsz itt a húgommal?! - Később! - harsant fel Hawke parancsa. Brenna felnézett és meglátta őt Juddal szemben. Ember alakban volt, teljesen felöltözve; úgy tűnt, két lábon futva tette meg a távot, míg a többiek farkas alakban érkeztek. Ez jól jelezte a férfi erejét, az egyik okát annak, hogy ő volt az alfahím. - Jó időt futottatok - jegyezte meg neki Judd és felmutatta a gyújtószerkezet kioldóját. - Van egy olyan érzésem, hogy ezen találni fogtok ujjlenyomatokat, méghozzá olyanokat, amik nagyon kényelmes magyarázatot adnak a történtekre. - Például ilyeneket? - hallatszott Riley hangja. - Mi az? - kérdezte Brenna, de még mindig nem nézett oda. Természetesen sok falkatársát látta már meztelenül az átváltozás után, ez természetes dolog volt. De most a bátyjairól volt szó.
- Egy póló - válaszolt Judd. - Egy leopárdszagú póló - tette hozzá Riley. - Az egész környék a leopárdoktól bűzlik. Szavait vészjósló csend követte. A SnowDancer és a DarkRiver évtizedek óta üzleti szövetségesek voltak, de ez a kapcsolat csak néhány hónappal ezelőtt ért be és változott vérszövetséggé. A két falka közötti bizalom még mindig gyenge lábakon állt. Hawke elkomorodott, amikor a terhelő bizonyítékra meredt. - Ha Lucas emberei álltak volna az egész mögött, alaposabban eltakarították volna a nyomokat. A leopárdok szaga alatt más illatokat is érzek. A többiek vészjósló tekintettel néztek körbe, Brenna több elmerengő szempárt is látott, ahogy a farkasok megpróbálták rétegről rétegre elemezni az illatokat és meghatározni azt az „izzadságszagú" valamit, aminek nem kellett volna ott lennie. - Egy hiénafalka volt az - törte meg a csendet Brenna. Mindenki rámeredt, a legtöbben hitetlenkedve. -A dögevők? - szólalt meg végül Drew. - Biztos vagy benne? Brenna összevonta a szemöldökét és a testvéréhez fordult, pillantása nem tévedt a nyakánál lejjebb. A bátyja, mint minden alakváltó, teljesen jól érezte magát meztelenül. Brenna reakciója volt természetes, és ő tudta is ezt, csak nem volt hajlandó megvizsgálni ennek okait. Félt, hogy megtudja, mi mindent roncsolt el benne Enrique. - A szaglásomat nem vesztettem el, amikor elraboltak, csak az eszem felét. Andrew arca megrándult. - Te jó ég, de szemét tudsz lenni, ha zabos vagy. Ne haragudj rám! A hiénák nem mennek semmi közelébe, ami visszaharaphat. - Beszélnünk kell - mondta Judd Hawke-nak. Az alfa bólintott. - Riley, Drew és Indigó kivételével mindenki induljon, fésüljétek át a védősávot! Próbáljátok meg megtalálni a hiénák nyomát! Én megejtek néhány telefonhívást. Lehet, hogy szerencsénk lesz és voltak a környéken sasok. - Sasok? - Brenna felnézett, mintha meglátott volna néhányat. - Hányan? - Egy kisebb csapat. Egy emberi esküvőre jöttek. Ők nyilvánvalóan engedélyt kértek Hawke-tól, mielőtt a SnowDancerek területére léptek vagy repültek. Ha nem tették volna, a falka ellenségként kezeli és levadássza őket. Kemény szabályok voltak ezek, de biztosították a stabilitást a ragadozó alakváltók agresszív világában. Ezek nélkül a tizennyolcadik század hódító háborúi soha nem értek volna véget. Az alfa a katonáira nézett. - Indulás! A világ egy pillanatra ezernyi ragyogó színt öltött, amikor a katonák alakot váltottak. Azután a farkasok a szélrózsa minden irányába szétugrattak, mancsaik sebesen, de csendben repültek a hó felett. Brenna egész teste megfeszült, ahogy figyelte az erős, szép farkasokat. Az irigység gyűlöletes moraj volt a fejében, ami később keserűvé és rosszindulatúvá tehette őt. Enrique nem ölte ugyan meg őt, de sikerült megnyomorítania. Nem vagy nyomorék, és soha nem is leszel az! Az emlék hatására a falkatársai erős alakjáról Juddra pillantott.
A férfi őt nézte, a vonásaiban nyoma sem volt a szégyennek, megbánásnak. A lány haragja újra fellángolt, de Hawke megszólalt, mielőtt Brennából kitört volna az indulat. - Mondd el, mit tudtál meg. Judd katonás pontossággal válaszolt. - Felső kategóriás, lézertöltésü könnyű kézifegyvereik voltak. Az ilyenek nem érhetők el a piacon. - Mentáloktól származnak? -Nagy valószínűséggel. Mentálok gyártják őket. Brenna felfigyelt rá, hogy Riley megmoccant. Ez nem volt jellemző, a bátyja nem szokott feleslegesen mozdulni. Andrew volt az, aki többet mocorgott. Hawke is észrevette a nyugtalanságot. - Szeretnél valamit hozzátenni? - Ahhoz képest, hogy a mentál faj nem szereti a fegyvereket -jegyezte meg Riley -, nagyon fejlett darabjaik vannak. - Miből gondolod, hogy a mentálok idegenkednek a fegyverektől? - kérdezte Judd. Olyan félelmetesen nyugodt volt, hogy Brenna beleborzongott. Riley olyan szúrósan nézett rá, hogy attól a gyengébb férfiak reszketve bújtak volna el. - Soha nem használták őket velünk szemben. - Csak azért, mert ez túl nagy felhajtással járna. A gazdaság biztonságát veszélyeztetné, ha híre menne, hogy a mentálok és alakváltók között háború készülődik. - Judd jeges szavainak hatása ugyanaz volt, mint amikor egy farkas kivicsorította a fogait. - Ezért részesítik előnyben a csendesebb, kevésbé figyelemfelkeltő módokat arra, hogy az alakváltókat kivonják a forgalomból. - Például azt, hogy egymásnak ugrasszanak minket a macskákkal. -Mégis hogy nézhetnek ennyire hülyének? - mordult fel Hawke. A zsebéből elővett egy vékony, fekete telefont és beütötte a kódot. - Lucas - szólt bele egy másodperc múlva gond van. - Rövid szünet, majd Hawke furcsán elcsendesedett. Brenna feszülten állt az alfája mellett, amíg az hallgatta, amit a DarkRiver alfa mondott neki. Közben egy pillanatig sem felejtette el, hogy Judd ott áll mellette, nyugtalanítóan csendben. Egy Tk. Ugyanaz a fajta, mint aki megkínozta és megtörte őt. Gyerekes vagy és bolond, súgta az elméje egyik része. Nem, nem vagy az, ellenkezett a másik, a sérült rész. - Mennyire súlyos? - kérdezte Hawke, és a vad hang visszarántotta Brennát a jelenbe. - Vissza kell hívnom az embereimet? - Ujabb szünet. - Nézd meg a hiénát! Találkozunk, amint tudsz jönni. - Megszakította a kapcsolatot és eltette a telefont. - Őket is megtámadták - tippelt Judd. - Valaki megpróbált elrabolni három kölyköt egy városi óvodából. - A kicsik megsérültek? - törte meg a mély csendet Indigó. Hawke megrázta a fejét. -A kínai negyedben történt, a főhadiszállásukhoz közel. A kölykök átmentek macskába és leüvöltötték a támadó fejét.
Egy tanár és néhány közeli árús másodperceken belül velük volt, de a merénylő már elvegyült a tömegben, elvesztették a nyomát. Még arra is volt ideje, hogy hátrahagyja egy ruhadarabját. Egyikük sem kérdezte meg, milyen illattal volt a ruha átitatva. -A macskák biztosan megvesztek - jegyezte meg Riley. - Lesz néhány forrófejű, aki megvadul és nem tud majd értelmesen gondolkozni. Elrendeled a harckészültséget? Hawke megrázta a fejét. - Lucas azt mondta, kézben tartja az ügyet. Titkosította az infót, és azoknak a fiataloknak, akik már tudtak róla, elvonta a figyelmét: azt mondta nekik, ez mentálcselnek tűnik és az elkövető nyomába küldte őket. - Nem rossz eredmény - állapította meg Judd. - Egy éve még vért ontottatok volna egy ilyen miatt. -Talán igen, talán nem - Hawke jégkék szeme majdnem ezüstösen csillogott az éles napfényben. Brenna még soha azelőtt nem vette észre, hogy bizonyos értelemben szép volt az a szem. Hawke nem olyan férfi volt, akiről ez bárkinek eszébe juthatott volna, ahhoz túl erős, túl férfias és túl kemény volt. Éppen úgy, mint Judd. Katona. Gyilkos. Tk. -Van még valami, amit figyelembe kell vennünk. - Judd a kunyhóra pillantott, majd vissza rájuk. A tekintetében volt valami furcsa. - Lehet, hogy nem a mentálok voltak. Mások is hozzájuthattak ezekhez a fegyverekhez, emberek és alakváltók egyaránt. Andrew felmordult. - Mosdatod a fajtád, mentál? Ki más merészelne betörni a SnowDancer és DarkRiver területre? - Mi történik, ha egy régió két domináns alakváltó csoportját a mentálok ellen uszítod? Riley értette meg először. - Elpusztítjuk egymás, és jöhet egy másik, domináns fajta. - Vagy egy emberi társulás. - Ahogy az arckifejezése, Judd hangja is kissé furcsa volt, de Brenna nem tudott rájönni, miért. A Mentál Tanács figyelmen kívül hagyja az embereket. Az alakváltók nem, de ti is gyengébbnek tartjátok őket. Pedig nem azok. Az Emberszövetség igen nagy fegyverkészletet halmozott fel és erős pénzügyi források állnak a rendelkezésükre. Hawke megdörzsölte az állát. - Ha követjük a hiénák nyomát, azok elvezethetnek a felbujtóhoz. Megtudtál még valamit? - Tudták, mit csinálnak. Jól végezték el a felderítést, tisztában voltak azzal, hogy ez a kunyhó elvileg üres. - Ennek semmi értelme. - Riley gyakorlatiassága ismét kiütközött. - Ha háborút akartak szítani, miért egy félreeső kunyhót robbantottak volna fel? - Ez volt az első lépés. - Judd hangja tényleg más volt, mint általában. Mintha nem lett volna valami jó állapotban, és ettől Brennának felborzolódott a szőre. - Gondosan megtervezték, hogy a helyzet lassan, de biztosan elfajuljon. - Senki sem szólt, ezért Judd folytatta. - Egy idő után, bármit is teszel te vagy Lucas, a falkák egymás torkának ugranak majd. - Igaza van. - Ezt Andrew minimum dühösen, de elismerte.
- Ha történik egy sor apró merénylet és a neheztelés egyre csak nagyobb lesz, akkor nem fogunk az eszünkre hallgatni, ha végül egy nagy támadás ér. -Akarom azokat a hiénákat! - fordult Hawke Rileyhoz. -A keresés a te felelősséged. Andrew és Indigó, ti visszakíséritek Brennát az odúba. Nekem beszélnem kell Juddal. - Nincs szükségem bébiszitterre! - Brenna érezte, hogy a farkas a felszínnek feszül. - Egyedül is hazatalálok. -Nem. - Hawke hajthatatlan volt, a hangja egy feltétlen engedelmességet megkívánó alfáé. Ha bárki hozzád ér, akkor kitör a háború. Te most egy taktikailag gyenge pont vagy. Harag és tehetetlen düh töltötte el a lányt. - Ez baromság! Ugyanaz lenne az eredménye annak is, ha bármelyik nőt vagy kölyköt bántanák! - Erről nem vitázom veled. - Hawke intett a fejével. - Indulj! Brenna ösztönösen Juddra pillantott, mert tudta, hogy a mentál elég erős ahhoz, hogy szembeszálljon Hawke-kal. De a férfi közönyösen nézett vissza rá. - Hawke-nak igaza van. Az elrablásod és a megmentésed miatt te különleges helyet foglalsz el a falkában. Haza kell térned: a falka egysége szükséges a családom jólétéhez. Az árulás rosszulesett Brennának, de azok után, amit a mentái korábban mondott, olaj is volt a haragja tüzére. - Mit is vártam egy mentáltól?! - Ez szemét megjegyzés volt, de Brenna alig akarta elhinni, hogy Judd így hátat fordított neki. A férfiaknak ki kellene állniuk a nőik mellett, bármi is történjen. Ekkor végre megértette azt, amit eddig nem volt hajlandó tudomásul venni: Judd a családján kívül képtelen volt hűnek lenni bárki máshoz, nem tudta elkötelezni magát senkinek. Indigóhoz fordult. - Menjünk! - Változz át, úgy gyorsabban hazaérünk! Mérgező düh karmolt bele a szívébe. -Nem. - Hadd higgyék csak, hogy makacsságból ellenkezik. - Emberi alakban futok. - És így is tett, elindult és maga mögött hagyta a falkatársait, s a rideg mentált is, aki újra és újra megtagadta. *** Judd Brenna után nézett, amíg a lány el nem tűnt a télkék fák között. Ezután a SnowDancer alfához fordult, aki megfejthetetlen arckifejezéssel nézte őt. Ahhoz képest, hogy a farkasokat nagyrészt az érzelmeik vezérelték, az a hím nagyon jól tudta kordában tartani az érzéseit. -Ennél sokkal többet nem tudok mondani neked, csak a fegyverek pontos gyártmányát és a modelljét. - Elhadarta a számokat, de a figyelmét elvonta az elméjében állandóan futó visszaszámlálás. Három... kettő... egy... összeomlás. Mentálisan megvakult. Olyan érzés volt, mintha levágták volna a végtagjait. Ő mentális lény volt, egyszerre két síkon élte az életét. Most pedig már csak egy tér állt nyitva előtte. - Ez segíthet, hogy leszűkítsük a kört. - A megváltozott érzékeivel fakón érzékelte csak Hawke hangját. - Ahogy mondtad, ezeket nem lehet minden sarkon beszerezni. Juddnak nagy erőfeszítésébe került, hogy összpontosítani tudjon.
Úgy érezte, mintha sarat lélegezne be. - Óvatosnak kell lennetek, ha megtaláljátok a fegyverek forrását. Ha a mentálok állnak emögött, bizonyára számítottak arra, hogy a hiénák túl tapasztalatlanok ahhoz, hogy egy ilyen műveletet simán kivitelezzenek. Ez a nyomozás sokkal nehezebb is lehet, mint amilyennek tűnik. - Soha nem ítélek meg semmit felszínesen. - Judd a csonka érzékeivel fémesen keménynek látta Hawke szemét. Mintha a mentális képességeire lett volna szüksége, hogy színes és árnyalt képeket érzékeljen. - Valami másról is beszélni akartam veled. Mit tudsz a mentálhálón dolgozó Szellemről? A kérdés annyira váratlanul érte, hogy Judd nem tudott válaszolni. Hawke összevonta a szemöldökét. - Semmit? - Egy áruló. - Bizonyára az egyik nő volt az, gondolta, miközben válaszolt. Vagy Saschának, vagy Faithnek megvoltak még a kapcsolatai a mentálhálón. - Nem sokat tudni róla, de abból, amit a kiugrásom előtt megtudtam, úgy tűnik: a tanács ellen dolgozik. - Tudnál bármi módon információt szerezni róla? -Nem. Ő a mentálhálón van, én pedig már nem – hazudott Judd lelkiismeret-furdalás nélkül. Hawke befogadta ugyan őket, de a hűség más kérdés volt. A Szellem pedig kiérdemelte a titoktartását. A farkas szeme egy ragadozó állhatatosságával meredt rá. - Te már nem vagy mentái, Judd. Döntened kell, melyik oldalon állsz. - Ezt a döntést már régen meghoztam. - Judd állta az alfa tekintetét. - Ha megtudok valamit, azonnal értesítelek. - Addig pedig elgondolkozhatsz azon is, milyen döntéseket kellene meghoznod ahhoz, hogy tisztázd, kinek tartozol hűséggel. Judd már nem tudta kivenni Hawke hajának színét, a világ fekete-fehérré változott körülötte. De állta a sarat. - Belegondoltál már, mi más lehetnék, ha nem lennék mentál? Nincs más lehetőségem. - Lehetnél SnowDancer. TIZENHETEDIK FEJEZET - Ez nem valós lehetőség egy felnőtt mentál férfi számára. A falkád nem fogad be idegeneket. - Ez baromság - mordult fel Hawke. - Sorra fogadjuk be az emberi és más alakváltó fajokból származó párokat. Ha nem tennénk, elég szűk társaság lennénk. - Egy mentál esetében más a helyzet. - Csak akkor, ha te másként kezeled. Marlee és Toby már SnowDancerek. Hawke szavai hallatán Judd megdermedt. - Csak akkor tégy ilyen kijelentéseket, ha hajlandó vagy vállalni a következményeket is. Hajlandó harcolni a gyerekekért, ha vele, Walkerrel és Siennával történne valami. – Mindenki tudja, hogy gyűlölöd a mentálokat. - Nem szoktam olyat mondani, amit nem gondolok komolyan. - De nem tagadta Judd vádját. - Mi történt közted és Bren között?
- Ehhez semmi közöd! - A válasz olyan gyorsan szaladt ki a mentál száján, hogy esélye sem volt átgondolni. Ösztönösen mondta. Ezért a mentálhálón rehabilitációra ítélték volna, mert az ösztön az érzelem melegágya volt. - Az alfája vagyok. - Ez parancs volt. Judd azonban soha nem volt valami jó abban, hogy parancsoknak engedelmeskedjen. -Ahogy Brenna mondaná: az alfája és nem az őre. Hawke felmordult. -Azt, ugye, tudod, hogy Andrew és Riley ott helyben kibeleznek, ha csak egy ujjal is hozzáérsz? - Ez szintén nem a te dolgod. - A két farkas könnyű célpontnak tartotta, ez az ő hibájuk volt. De arra meg kell kérjelek, hogy egy napig vigyázz rá. - Amíg ő át nem tudja venni ezt a feladatot. - Készülsz valahová? Judd látása egyre homályosodott, a növekvő sötétségben elvesztek a részletek. - Huszonnégy óra múlva visszatérek. Hawke nem kérdezősködött tovább, és ez meglepő volt, hiszen a Lauren családot alaposan szerette szemmel tartani. - Mit gondolsz, mit szólna Brenna, ha megtudná, hogy azt kérted tőlem, vigyázzak rá? - Valószínűleg kieresztené a karmait és rád förmedne, hogy tud ő magára vigyázni. -Tud is. De nem érdekel, mit gondol, még nem tért vissza teljesen az ereje. - Hawke felvonta a szemöldökét. - Adjak egy tanácsot, mint hím a hímnek? - Judd nem szólt egy szót sem. - Az alakváltó nőstények nagyon, nagyon, nagyon dühösek lesznek, ha a párjuk nem áll ki értük a nyilvánosság előtt. - Rávigyorgott. - Sokat kell majd dolgoznod, ha vissza akarsz kerülni a kegyeibe. - Hűség. Ezt megértem. - És valóban értette. Hawke elfordította a fejét. - Az egyik felderítő visszatér. Judd nem vesztegetett több szót erre. Megkerülte a házat és futni kezdett a fák között. Legfeljebb három órája volt a fizikai összeomlásig. Legszívesebben teljes erejéből rohant volna, de inkább elég lassú tempóban haladt ahhoz, hogy figyelni tudja a környezetét. A mentálképességei nélkül még olyan erős sem volt, mint egy ember. A mentálok a mentális képességeikkel éltek. Ha ezt elvesztették, az minden téren befolyásolta őket. A hallása máris nagyon legyengült, mintha minden zaj és hang egy zúgó vízesésen keresztül ért volna el hozzá. A látása sem volt már olyan jó, mint kellett volna. Vezetni azonban még tudott. Odaért a járműhöz, amiről Brenna mérgében megfeledkezett. Beütötte a kódot, eltolta az ajtót és beült. Az állapota alapján automatikus vezérlésre kellett volna kapcsolnia, de ez ott képtelenség volt: az utak többsége csak erdei ösvény volt, a beépített komputronikus jelzések nélkül, amikre pedig az autó navigációs processzorának szüksége volt a tájékozódáshoz. Újra a Sapporóban tanult technikákra támaszkodva összpontosított. Éppen hogy elérte a célját, amikor a fizikai összeomlás teljesen úrrá lett rajta. Az elméje kiégett, Judd megtörhetetlen kómába esett. ***
Brenna a végletekig hajtotta magát az úton hazafelé és teljesen kimerült volt, mire az odúhoz ért. Elvált két kísérőjétől és a szobája felé indult. Sajnálatos módon azonban Andrew ugyanabban a lakosztályban élt, tőle tehát így nem tudott megszabadulni. - Hát ez meg mi volt, Bren? Ilyen tempót! A lány megperdült. -Nem tudom, mi volt ez. Fogalmam sincs, mi az, ami a fejemben vagy a testemmel történik. És ha még ezerszer megkérded, akkor sem fogom tudni! - Mi csípte oda a farkad? - vonta össze a szemöldökét Drew. - Nem jól csókolt az új pasid? Ja, várj, el is felejtettem! Az egy rohadt robot, fogalma sincs arról, hogyan kell csókolni. Drew mindig is könnyen fel tudta bőszíteni, de akkor Brenna nem volt abban a hangulatban, hogy játszadozzon vele. Dühös volt, nagyon dühös! Juddra, a bátyjaira, Hawke-ra, az egész világegyetemre. - Lehet, hogy nem is nekem van itt bajom! - csattant fel, a lelkében eluralkodtak a gonosz és bántó indulatok. – Miért nem keresed meg inkább Madeline-t és dugod meg alaposan? - A falka fiatal nőstényei mind nagyon aktívak voltak szexuálisan, de Madeline veszélyesen közel került ahhoz, hogy ribanccá váljon. - Egy jó hentergés után talán leszállnál rólam. Drew szeme villámokat szórt. - Nem vagy túl idős ahhoz, hogy alaposan kimossam a szád szappannal! - Emlékeztette a lányt csendesen, de fenyegetően arra, hogy a kedves középső testvér egyben magas rangú katona is volt. - Próbáld csak meg! - sistergett Brenna. A bátyja csak nagyokat pislogott, szemmel láthatóan megütközött a lány méreggel átitatott szavain. Brenna volt a legkedvesebb hármuk közül, mindig is képes volt arra, hogy szinte bármire rávegye Drewt és Rileyt. Ők, ketten pedig kényeztették, óvták és szerették. De ettől még nem volt joguk beleütni az orrukat mindenbe. - Úgy látom, megfeledkeztél róla, hogy egy felnőtt nő vagyok, nem pedig egy tinédzser folytatta, amikor Drew nem válaszolt. - Ha hozzám érsz, szétkarmolom az arcod! - A hangja rideg és éles volt, gyűlölködő. - Te jó ég, Bren, honnan ez a sok méreg? Brenna epe ízét érezte a szájában, és ráébredt, milyen szörnyűség történt vele. Ez a gonosz és erőszakos nő nem én vagyok! Még ha a bátyja feldühítette, még ha fojtogatóan gőgös volt vele, ő akkor is csodálta Drewt. De ha ez nem ő volt, akkor kicsoda? Nem álmodott, teljesen tudatában volt a tetteinek és a benne dolgozó, izzó gyűlöletnek. És hánynia kellett tőle. A kezét a szájára tapasztotta, berohant a szobájába és becsapta maga mögött az ajtót. Amikor Drew dörömbölni kezdett, kikiabált, hogy hagyja békén. -A francba is, Bren, nem vagy olyan állapotban, hogy most egyedül maradj. Gyere ki, hugica! A lánynak könnyek szöktek a szemébe a bátyja rendíthetetlen szeretete hallatán. - Kérlek, Drew! Gondolkoznom kell. Hagyj, hadd gondolkozzam! Csend. - Én mindig itt leszek, ha szükséged van rám. Ezt, ugye, tudod?
-Igen. Tudom. - Csakhogy abban, ami most az elméjében történt, csak egy mentái segíthetett. Az a mentál pedig, akibe a bizalmát vetette, elárulta. Hallotta Drew lépteit, ahogy a férfi a saját szobájába ment. Néhány perccel később pedig a zuhany hangját. Hirtelen izzadtnak és koszosnak érezte magát. Kapkodva letépte magáról a ruhát, olyan ingerülten, hogy több helyen el is szakította. De ez most nem számított. Le akarta mosni magáról a mocskot, lesikálni a gonoszság és a saját csúfságának szagát. A víznek friss esőillata volt, tiszta és hűs. Használat után ez a víz visszafolyt a természetbe, miután régi tisztítószeres módszerek és pontos, komputronikus vezérlésű, csúcstechnológiás szűrők segítségével megtisztították. Tökéletes és békés körforgás volt ez, ami semmit nem vett el a természettől és semmilyen szennyező anyagot nem juttatott bele. Olyan ragyogó módszer volt, hogy még a mentálok is használták. Nem azért, mert törődtek a bolygóval, hanem mert olyan nevetségesen olcsó módszer volt. Addig súrolta a bőrét, míg az ki nem pirosodott, és közben igyekezett technológiai dolgokkal elfoglalni az agyát. Amíg ugyanis ezekkel foglalkozott, biztonságban érezte magát a gonosz rothadástól, amit ő telepített az elméjébe, és ami lassacskán belülről emésztette fel. Nem, ne gondolj erre! Foglalkozz a tech dolgokkal! Milyen csodálatos, milyen összetett megoldás! Mielőtt Enrique elrabolta volna, Bren közel járt ahhoz, hogy megszerezze az 1. szintű technológusi képesítést. Ez a tízes skálán az elérhető legmagasabb fokozat volt, ami nemcsak tudást, jó képességet és intelligenciát kívánt meg, hanem még ennél is többet: innovációt, a képességet arra, hogy új rendszerek tervét megalkossa. Nem volt még példa arra, hogy egy húszéves diák megpróbálja megszerezni ezt a fokozatot, de Brenna tizenöt évesen már befejezte az iskoláit, minden vizsga gyerekjáték volt a számára. Attól fogva folyamatosan lépkedett egyre feljebb a szinteken, a kezdeti 6-os után 5-ösre, majd egészen a 2-esig. Ha a mentál nem rabolja el, mára már l-es szintű technológus lett volna. Vér szaga töltötte el a levegőt. Fanyar, fémes illat. Felriadt transzszerű állapotából. Ekkor vette észre, hogy addig súrolta az alkarját, míg kiserkent a vére. De még így is mocskosnak érezte magát, tovább akarta súrolni a testét, még több réteget lehántani róla. Csakhogy az, amit a szörnyeteg tett vele, a sok rémség, amit kénytelen volt látni és amire kénytelen volt emlékezni, mind belülről fertőzte meg. A gyűlölet, a rosszindulat és a legbetegebb vágyak emésztőgödrévé változtatta a lányt. -Nem! - Elzárta a vizet és megtörülközött. Le fogja győzni a mészárost, gondolta. Mégpedig a mentái segítsége nélkül, aki nem csak hazudott neki, de magára hagyta akkor, amikor ki kellett volna állnia mellette. Miért, kérdezte magától. Miért vártad, hogy kiáll majd érted? Végtelenül dühítette, hogy erre a kérdésre nem tudott válaszolni. Csak égető düh volt a reakciója. A lelkének egy olyan részéből fakadt, amit csodával határos módon nem érintett meg a gonoszság. Túlélted és távol tartottad őt az elmédtől. Nem törtél meg. Ezt Sascha mondta neki, amikor kiderült, hogy Brenna a gyilkos őrületének karmai közé került. A benne mindenhol jelen lévő agónia ellenére elméjének egy értékes részét valahogy sikerült megtartania. Ez a rész pedig most tudta, hogy Juddnak támogatnia kellett volna őt, bár azt nem tudta megmagyarázni, miért.
De ha erre a kérdésre nem is tudta a választ, arról pontos elképzelése volt, mit akar kezdeni a karrierjével. Gyorsan felöltözött, a kommunikációs panelhez lépett és kapcsolatot kezdeményezett a régi kurzusvezetőjével. Úgy tűnt, a férfi örül, hogy látja. - Brenna! Visszatértél és munkára készen állsz? Igen, Dr. Shah. Az l-es szintű képesítésemmel kapcsolatban szerettem volna beszélni önnel. Máris jobb lett a kedve, úgy érezte, visszatért. - Folytatni szeretném a felkészülést. A professzor szeme tágra nyílt a régimódi szemüveg mögött, amit a férfi mindenáron hordani akart. - Hát senki sem szólt neked? - Miről? - Hiszen te már l-es szintű vagy! Brenna érezte, hogy ismét fellángol benne a harag. -Nincs szükségem különleges bánásmódra. Ki akarom érdemelni a képesítésemet. - A sajnálat csak tovább pusztította volna őt, befejezte volna azt, amit Enrique elkezdett. A férfi felnevetett. - Ugyanaz a régi, makacs Brenna vagy, akit eddig ismertem. Kedvesem, tudhatnád, hogy soha nem sértenélek meg és nem venném így semmibe a képességedet. Szégyelld magad, hogy ezt feltételezted rólam! Brenna a homlokát ráncolta, a harag helyét zavarodottság vette át. -Akkor hogy lehet, hogy megkaptam a képesítést? Hiszen nem is vizsgáztam. - A hosszú távú projekted, a FAST. - így, egy szóban ejtette ki a mozaikszót. Tudom, hogy azután is dolgoztál rajta, hogy ideadtad nekem a vázlataidat, de engem már azok is annyira lenyűgöztek, hogy továbbítottam őket a Komputronikus és Technológiai Szakmai Szövetségnek. Brenna szíve hevesen vert. Egyetlen mód volt arra, hogy valaki megkerülje a tréningprogramot, és az ennek a tanácsnak az ajánlása volt. A szövetség azonban kemény és kegyetlen volt. Nagyon. Ötéves tanulmánya alapján Brenna egyetlen diákról hallott csak, aki megkapta az ő támogatásukat, akinek a munkáját ajánlással értékelték. - Miért nem tudtam arról, hogy benyújtotta nekik a munkámat? - Nos, én meg voltam győződve a munkád jelentőségéről, nem akartam hiú reményeket ébreszteni benned, hátha valami idióta a szövetségben nem ismeri fel a zsenialitásodat. - Dr. Shah fáradt arca ragyogott az örömtől. - De felismerték. Szóval te már 1 -es vagy. Szakmai elérhetőségnek az egyetem volt megadva, ezért hozzám futott be egy nagy halom ajánlat a legnagyobb vállalatoktól és kutatóintézetektől. Szeretnéd, ha elküldeném ezeket a képesítési kódoddal együtt? A lány némán bólintott. A FAST a szakterületének, a kommunikációnak egy lazán kapcsolódó részterületével foglalkozott. Brenna tizenhat éves kora óta dolgozott a terven, ami lehetővé tette volna a valós idejű helyváltoztatást, röviden a gyors és biztonságos teleportációt a tömegek számára. Egyelőre ez nem volt más, csak elmélet, de Brennának sikerült néhány kezdeti problémát leküzdenie. Valószínűleg évtizedekig tart majd, amíg az elméletből olyat teremt, ami csak kicsit is közel áll a megvalósításhoz, de most, l-es szintű technológusként pályázati
támogatásokat kaphat majd, és állást is olyan szervezetekben, amelyek finanszírozzák a kutatását. - Köszönöm - nyögte ki, miközben az ajánlatok sorban töltődtek le a postafiókjába. - Te vagy a sztárdiákom - kacsintott rá cinkosán a tanár -, de ezt el ne mondd a többieknek. Kérlek, számolj be a fejleményekről. -Természetesen. - A professzor, szintén l-es szintű technológus volt Brenna legjobb próbaközönsége. - Az ön tanácsai és véleménye segítségével nem jutottam volna idáig. - Később találkozunk - búcsúzott el Dr. Shah. - Órát kell tartanom egy csoport 3-asnak. Miután a beszélgetéssel végzett, Brenna első dolga az volt, hogy megnézze a bankszámláját. Az álla is leesett. Az elrablása előtt részidőben egy SnowDancer laboratóriumban dolgozott, miután Hawke visszacsábította egy ember versenytársától. A 2-es és 3-as szintű technológusok nagyon jól kerestek, ezért Brennának korábban is sok megtakarított pénze volt. Most azonban azt látta, hogy az egyetem visszautalta neki a kurzus díját, amit nem kellett teljesíteni. Szóval felvetette a pénz és a szakterületének legmagasabb képesítése is a zsebében volt. A világ kinyílt előtte. Nem hagyhatta, hogy ez a farkasodú legyen a börtöne. *** Két órával később, úgy este kilenc táján Brenna elindult, hogy beszéljen Judd „Rohadék" Laurennel. Be akart olvasni neki, és el akarta intézni, hogy a mentál most végre figyeljen rá. Nem törődött azzal a józan hanggal, ami azt súgta neki, hogy egy mentál bérgyilkos valószínűleg nem jön majd zavarba az ő dühkitörése láttán, és tovább száguldott Judd lakrésze felé. Amikor azt a szobát üresen találta, a Lauren család többi részének lakosztálya felé vette az irányt. De nem jutott tovább a lakás előtti alagútnál. A kis Marlee Lauren odakint játszott. Szőke haja két copfba fogva, ajkán átszellemült mosollyal pattogtatott egy labdát a falnak. Aranyos és hétköznapi kép... ha nem akadunk fenn azon, hogy a kislány nem ért a labdához. Brenna torka kiszáradt, amint a kislány, akit nyugodt és fegyelmezett modora miatt gyakran idősebbnek néztek a koránál, észrevette, hogy figyelik. A labda elpattant tőle és Brenna lábához gurult. A farkas szíve olyan erősen vert, hogy Brenna attól félt, kiszakad a helyéből. Leguggolt és felemelte a labdát, de közben a tekintetét egy pillanatra sem vette le a kék ruhás és bolyhos, rózsaszín pulcsis kislányról. Butaság volt, de félt Marlee-tól. - Szia! - szólt, nem állt fel. - Szép labdád van. – Visszagurította a csillámos, kék gömböt a mentálnak, aki most már a keze közé fogta és a mellkasához szorította azt. - Judd nagybácsimtól kaptam ajándékba - engedett fel Marlee. A mentálridegségnek nyoma sem volt benne: ő és az unokatestvére, Toby nem fejezték be a kondicionálás folyamatát, mielőtt kiszakadtak a mentálhálóról. Számára az érzelmek az élet természetes részei voltak. Adott egy mérleghintás játékot is, de az nagyon nehéz. Mindkét tárgy a Tk-erők fejlesztésére szolgál, gondolta Brenna. -Tényleg? - megpróbált elmosolyodni, a kislány nyilvánvalóan nem árthatott neki. De a logikus következtetés teljesen erőtlen volt a rémálomszerü emlékei ellen. – Tulajdonképpen éppen őt keresem. Nem tudod, merre van? Marlee megrázta a fejét, a copfjai jobbra-balra lengtek. - Megnézhetném a titkos hálónkon, de ezt megtiltották. De ha szeretnéd, egy kicsit azért bekukkanthatok - suttogta, mintha engedélyt kért volna.
Brenna mellkasa összeszorult. -Nem, köszi. Nem akarom, hogy miattam bajba kerülj. Marlee tovább nézte a farkast az apjától, Walkertől örökölt halványzöld szemével. - Te miért nem szeretsz engem? TIZENNYOLCADIK FEJEZET Az egyenes, őszinte kérdés hallatán Brennának elállt a lélegzete. Törökülésbe huppant le a földre és érezte, hogy az arcából kiszalad a vér. Lehet, hogy Juddnak igaza volt? Hogy ő volt szörnyen fanatikus? - Szerintem te nagyon aranyos vagy. - Akkor miért nem szeretsz? Hogy lehet az? – Állkapcsának makacs metszése fájón ismerős volt Brenna számára, úgy tűnik, Lauren családi vonás. Brenna nem tudott hazudni a kislánynak, akinek a nyílt arcán látszott, hogy őszinte választ vár. - Te tudod dobálni a labdát anélkül, hogy hozzáérnél. A copfok ugrálni kezdtek, ahogy Marlee bólogatott. - Igen. Tk vagyok. De csak egy kicsit. Nem vagyok olyan jó benne, mint Judd bácsi. Az, hogy a kislány emlékeztette Juddra és arra, amit a férfi eltitkolt előle, újabb ökölcsapásként érte. Nem volt joga ezt tenni vele. Kettejük között a hazugságnak nem volt helye. Ebben biztos volt, de nem tudta volna megmondani, miből gondolja így. - Igen. - Tudatosan kinyitotta eddig ökölbe szorított kezét. - Egy gonosz ember, akinek ugyanilyen képességei voltak, egy erős telekinetikus bántott engem. Nagyon csúnyán. Ezért néha megijedek a Tk-mentáloktól. - Ez butaság! Némelyik farkas szokott bántani engem is, de attól még a többieket szeretem. - Ki bánt? - Brenna tarkóján felborzolódott a szőr. A farkaskölykök néha durvák voltak, de soha egyik sem cikizhette a többieket. Ezt nem nézték el nekik. - Némelyik hülye. - Marlee megvonta a vállát. - Hawke bácsi azt mondta, én még kicsi vagyok, ezért bánthatom őket, ha ők megpróbálnak bántani engem. Brenna tudta jól, hogy Juddnak, Walkernek és Siennának megtiltották, hogy a képességeiket a SnowDancer falkatagok ellen fordítsák. - És megtetted már? - Egyszer Tk-val meglöktem Kikit, mert meg akart harapni - mesélte Marlee pajkos tekintettel. - Sírt és beárult, de a tanár néni azt mondta, megérdemelte, amit kapott. A farkasfogak komoly sérüléseket okozhattak a mentálok gyengébb testén, ezért ezzel Brenna is teljesen egyetértett. - Én is azt hiszem. - Téged nem foglak meglökni. - Eldobta a labdáját és odament Brennához, megállt előtte. Szóval ne félj tőlem! A farkas lány bólintott. Sírás szorongatta a torkát. -Oké.
Marlee elmosolyodott, előrehajolt és két kis karját szorosan Brenna nyaka köré fonta. A lány remegve magához húzta a kis mentált. Könnyek görögtek le az arcán. - Semmi baj, nem kaphatnak el a rossz emberek. - A kislány meglapogatta Brenna hátát. - Az apukám és Judd bácsi, sőt még Sienna is el tudja őket kergetni. Ettől a farkas lány csak még jobban sírni kezdett. Hogyan retteghetett ettől az édes, jószívű teremtéstől akár csak egy pillanatig is? Hát tényleg ennyire eltorzult volna a bensője? Ilyen súlyosan sérült volt? A szeme sarkából mozgást látott. Felpillantott és meglátta Walker Laurent néhány méterre tőlük. A lányával ellentétben ő a velejéig mentál volt, érzéketlen és hideg. A szemében mégis féltés és vad oltalmazó érzés lobogott, amikor Marlee-ra nézett. Brenna lesütötte a szemét és még néhány másodpercig ölelte a kislányt, magába szívta a belőle bőségesen áradó, gyermeki együttérzést. - Köszönöm - mondta, amikor elengedte. Apró ujjak törölték le az arcáról a könnyeket. - Van kedved labdázni velem? Brenna Walkerre pillantott. - Ha az apukád nem bánja. - Tíz perc - válaszolt a mentál. - Már így is ideje lefeküdnöd. Marlee egy hatalmasat sóhajtott. A gesztus annyira felvett és eltúlzott volt, hogy Brenna önkéntelenül is elmosolyodott. - Tudod mit? Majd máskor meglátogatlak és akkor többet is labdázhatunk. Ez megnyugtatta a kislányt. Tíz perccel később a farkas elbúcsúzott és elindult, hogy megkeresse Hawke-ot. Helyette azonban Rileyval futott össze. A bátyja elégedett mosollyal közölte, hogy Judd nem ért még vissza a farkasodúba. - Különben sem kellene körülötte ólálkodnod. - El ne kezdd! És nem ólálkodom! - Még mindig dühös volt rá, amiért az nem állt mögé a vitában. Most még sót is szórt a sebbe azzal, hogy még csak haza sem jön, hogy Brenna megnyúzhassa. Az lett volna tiszta, így illett harcolni. Az eltűnés az agresszió és az érdektelenség jele volt. Hát jó. Ha Judd ezt a játékot akarta játszani, hát legyen. Sok hím hal van még a tengerben. Ő pedig halászni indult. Ideje volt, hogy visszatérjen az életbe. *** Judd virágillatra és egy női kar énekére ébredt. Néhány percig még fekve maradt az ágyban és ellenőrizte az érzékeit. Minden mentális és fizikai csatornája tiszta volt és teljes erővel működött. Elégedetten átvetette a lábát az ágyszélén és egy nyújtó mozdulatsorba kezdett, ami minden egyes izomcsoportja működését ellenőrizte. Az ítélet egyértelmű volt: teljen működőképes. Levetette a gatyáját és a bal felől lévő, apró zuhanyzóba lépett. Amikor megtisztálkodott, felvette a nadrágját és a pulóvérét, amit még lehámozott magáról, mielőtt előző nap kidőlt. A kabátot a kocsiban hagyta. Kinyitotta a szoba ajtaját és kilépett a templom hátsó felében futó folyosóra. Mellbe vágta a kórus énekének kristálytisztán csengő hangja.
A mentálok az Elcsendesedés után elvesztették a képességüket, hogy ilyen gyönyörűen daloljanak. A hangjuk túl színtelen, túl halott lett. De mivel a faja azután nem is hallgatott zenét, ezt nem tartották nagy veszteségnek. Judd most ráébredt, hogy ez hazugság volt. A hangjuk elvesztése szörnyű kár volt. Az a tény, hogy ezt a dolgot megértette és értékelni is tudta a hallott zene szépségét, újabb figyelmeztető jel volt, de ezzel inkább nem törődött. A folyosó végén lévő szobából Perez atya lépett ki. - A, hát felébredtél. - A tekintete aggodalmas volt. – Jól vagy? Szörnyen néztél ki, amikor tegnap beestél. Juddnak kis híján nem sikerült az üresen álló szobába vonszolni magát és magára zárni az ajtót. - Jól vagyok. Köszönöm az ágyat. - És hogy nem kérdezősködsz. - Mégis mire valók a barátok? - mosolygott rá a pap. – Mit szólnál egy kis harapnivalóhoz? Nem voltál magadnál vagy... - az órájára pillantott - majdnem húsz óra hosszáig. -Köszönöm, szívesen... - Ekkor valami sürgető érzés robbant az elméjébe. Vissza kellett térnie Brennához. – Mennem kell! - Azzal elrohant Perez atya mellett, ki a templomból. Az autó az épületből nyíló garázsban parkolt, az energiacellái feltöltődtek, amíg Judd aludt. Csábította a gondolat, hogy beugorjon a kocsiba és késlekedés nélkül induljon, mégis tíz percet töltött azzal, hogy ellenőrizze, nincs-e valamilyen nyomkövető berendezés a járművön. A farkasok kényesen ügyeltek rá, hogy titokban tartsák az odújuk helyét, a tech osztaguk még műholdelterelő technológiát is kifejlesztett, ráadásul évekkel azelőtt, hogy a mentálok első kémműholdja pályára állt. Judd teljesen egyetértett ezzel. Az ellenség nem tudta célba venni azt, amit nem látott. Ő pedig nem veszélyeztette a farkasok biztonságát, mert azzal Brennát is bajba sodorhatta volna, ez pedig elfogadhatatlan volt a számára. *** Mire a farkasodú alatt lévő parkolóba ért, a fejében lüktető vészjelzés már kritikus volt. Amint kiszállt a kocsiból, teljes erőből futni kezdett és kevesebb mint egy perc alatt ért a Kincaid családi lakosztályba. Az ajtó nyitva állt. Belépett. A nappaliban ott találta Rileyt, Andrewt, Hawke-ot és Greget, egy farkast, akiről tudta, hogy gonosz és szűk látókörű is egyben. Greg arcán számos helyen felszakadt a bőr, a sebekből csorgott a vér, Andrew bal alkarján pedig volt néhány vágásnyom. - Hol van? Mind a négy farkas felnézett. Andrew rá is vicsorgott. - Takarodj innen! A te fajtád tette ilyenné Brennát. Judd Grcgre nézett. - Mit csináltál vele? - Jég áradt szét az ereiben, a felszínre hozva sötét énjét, amelyik lelkiismeret-furdalás nélkül képes volt ölni. - Semmit! - ordított fel Greg. - Ezt mondom már mióta! Rohadtul semmit sem csináltam a kis hercegnőtökkel! -Vigyázz a szádra vagy bezárom helyetted! - mordult fel Hawke. Greg védekezőn felemelte a kezét. - Figyu! Brenna nem tagja a bandának, de az éjjel együtt lógott velem, Madeline-nel, Quentinnel, Tilauval és Laine-nel.
Összedobtunk nálam valami kaját, utána meg ejtőztünk. A többiek hazamentek, de ő ott maradt. Juddnak nagyon összpontosítania kellett, hogy meg ne ölje Greget. Közben kitalálta, hogy Brenna a Riley háta mögötti, zárt ajtó másik oldalán rejtőzik és hogy nagy bajban van. A sajgó disszonancia ellenére Judd gond nélkül át tudta volna oda teleportálni magát. Az ösztönei - már megint ez a szó! – azonban azt súgták, hogy még várjon, tudjon meg mindent, amit lehet, és jöjjön rá, milyen kárt okozott Greg. -Azt hittem, azt akarja, hogy... szóval értitek. – Megvonta a vállát. - De egy órát beszélgettünk, és ő elment, én pedig feladtam. - Ilyen könnyen? - förmedt rá Andrew. - Nem a finomkodásról vagy híres. - De hülye sem vagyok. Te és Riley elevenen felfaltatok volna, ha bármit is teszek vele. - Ez a vallomás illett a személyiségéhez. - Különben is azt hittem, hogy csak fokozni akarja az izgalmakat a nagyjelenetig, ahogy a nők szokták. -Azután - folytatta Greg - felhívott és azt kérte, jöjjek ide. Nem nagyon akartam, de azt mondta, ti, ketten még órákig nem értek haza. - Ezért aztán bántottad. - Riley közelebb lépett és csonttörő erővel elkapta Greg nyakát. A hangja csendes és halálosan nyugodt volt. - Mit csináltál vele? Greg ki akart szabadulni Riley szorításából, de nem tudott. - Egy szál köpenyben volt, az ég szerelmére! Mégis mit kellett volna gondolnom, amikor megkért, hogy zárjam be az ajtót?! Judd elképzelte ezt a képet, és ennek hatására az önuralmának egy létfontosságú szála elpattant. Egyszerre érezte Greg gyorsan és rémülten verő szívét a tenyerében. Egyetlen szorítás, és... Hawke Riley karjára ejtette a kezét, ezzel eltakarta Greget Judd szeme elől. - Igazat mond, legalábbis a köpenyt illetően. Ereszd el, hadd beszéljen! Riley nem mozdult. -Nemet mondott? És ne merészelj hazudni nekem! Egy újabb szál szakadt el. -Beszélj, vagy szétmorzsolom az agyad. - Ezt tényszerűen közölte, mert ez is volt a helyzet. Ha végeztem, annak is örülhetsz majd, ha enni tudsz önállóan. - Otthagyta a szívet és az erejét feljebb, Greg koponyája köré tekerte. Majd szorítani kezdte. Szörnyű rémület jelent meg a hím farkas szemében. - Hawke, állítsd meg! - kiáltott. Az alfa Juddra pillantott. - Ne öld meg! Még ne. Tudni akarom, pontosan mi történt. A kijelentés hallatán Greg hadarni kezdett. - Esküszöm, hogy nem tiltakozott. Megcsókoltam, aztán meg a vállára tettem a kezem. Ekkor bukott ki. Megkarmolt, mielőtt mozdulni tudtam volna. Meg se löktem, azzal voltam elfoglalva, hogy eltűnjek onnan, mielőtt kikaparja a szemem. Riley elengedte Greget, a hím köhögve a földre roskadt. Hawke ekkor Juddra emelte fakó, ezüstöskék szemét, ami inkább farkasé volt, mint emberé. - Senkit sem enged be magához, még Larát sem. Ő elment, megpróbálja megtalálni Saschát. Fehér vonalak rajzolódtak ki a szája szélén. - Erőszakkal betörhetnénk hozzá, de akárhányszor
megpróbáltuk, annyira sikoltozott, hogy féltünk, valami baja esik. Már így is van elég baja. Judd látta a ki nem mondott ítélkezést a többiek nyúzott arcán. Ettől csak még elszántabb lett. - Én ki tudom hozni onnan. Andrew dühösen mozdult felé, de Hawke visszalökte, mielőtt Judd megtehette volna. A mentái nem lett volna hajlandó játszadozni most, hogy Brenna elméjének épségéről volt szó. De nem is teleportálhatott be, azzal csak még jobban feldühítette volna a lányt. - Biztos vagy benne? - Hawke másodjára is visszalökte Andrewt. - Már eleve elég zabos volt rád. Ezért fordult ehhez a nyomorult, hímnek alig nevezhető alakhoz, aki most Judd lábánál vinnyogott. De a mentál elméjének egy tisztán gondolkozó része felvetette a gondolatot, hogy egy ilyen kicsinyes bosszú egyáltalán nem illett Brennához. Nem ilyen volt a természete. - Több esélyem van, mint bármelyikőtöknek. - Miért? Mert te is éppen olyan pszichopata mentál vagy, mint az, aki ezt tette vele? acsarkodott újra Andrew, a féltés és a harag összeadódott benne. - Én jártam az elméje sötétjében. - Ez a gyógyítási folyamat egy elkerülhetetlen mellékhatása volt. Judd telepatikus kapcsolaton keresztül táplálta Sascha erejét, de közben hozzá ugyanezen a kapcsolaton keresztül eljutottak a lány szörnyű emlékeinek képei is. Judd azt hitte, ez nem volt rá hatással. Tévedett. - Én tudom, mit kell mondani neki ahhoz, hogy visszatérjen. Ezután már senki sem próbálta meg megállítani. Judd Brenna ajtajához lépett, de mielőtt benyitott volna, megállt, megfordult és Gregre nézett. Ha bárkinek egyetlen szót szólsz erről, meghalsz. - Ennyi, alkunak nem volt helye. A farkas szeme elkerekedett. - Esküszöm, nem mondom el senkinek. A mentál megfordult, lenyomta a kilincset és belépett a szobába. Brenna fogak és karmok záporával ugrott rá, az ajtónak lökte, ami így hangos dörrenéssel becsapódott a háta mögött. Judd az utolsó pillanatban kapta el a lány csuklóját, mielőtt az kimarta volna a szemét. Az, hogy lefogták, csak olaj volt Brenna dühének tüzére. Kötelek, jött rá Judd rögtön. Santano Enrique is megkötözte Brenna csuklóit. - Húzd vissza a karmaid és eleresztelek - szólt rá. A hangja kemény volt, mint a gyémánt, mint a törhetetlen acél. Brenna, még mindig kísérteties csendben, a lábával akarta felrúgni a férfit, de a mentál túl gyors volt, egyik lábáról a másikra állt, mielőtt a lány lendületet vehetett volna. Ettől a farkas dühös erővel csapódott a testének, és a karmai néhány centivel közelebb kerültek a célhoz. A vad, kék és barna, töredezett szemekben, amik Juddra meredtek, semmi józanság nem volt. Az a Brenna, akit Judd ismert, visszahúzódott az elméjének egy biztonságos zugába, ugyanoda, ahová Enrique elől rejtőzött. A tudatának maradék része pedig még az őt ért támadások foglya volt. Sascha elvehette volna tőle ezeket az emlékeket, de a farkas lány hajthatatlan volt, ragaszkodott a sebhelyeihez. Annyira be akarta bizonyítani, hogy ezek nem gyengítik le, hogy hatalmas lelkierővel gyógyult és szinte csodálatos módon felépült.
De a gyógyulásának gyorsasága Saschát és Larát is nyugtalanította, mind a két gyógyító attól félt, hogy egyszer viszszaesik. Ezt azonban, ami most történt, senki sem jelezhette volna előre. A lány rávicsorgott és kapálózni, tekergőzni kezdett. Judd tudta, hogy kárt tesz magában, ha nem állítja meg. Úgy döntött, kockáztat, elengedte Brenna csuklóját és egy pillanattal később egy erős öleléssel a saját teste mellé szorította le a karját. A lány karmai végigkarcolták az oldalát, átvágták Judd bőrének felső rétegét, mielőtt a mentál a testéhez szorítva mozgásképtelenné tette a lányt. Brenna fogai a szíve felett az ütőere felé kaptak, de nem tudtak olyan mélyre hatolni. - Brenna! Vissza fogsz térni, mert ha nem teszed, Enrique győz! - Erezte, ahogy a vér lassan csordogálni kezd az oldalán, de az igazi veszélyt a farkas fogai jelentették. Harcképtelenné tehette volna a lányt, ha hajlandó lett volna fájdalmat okozni neki. De nem volt hajlandó. Most ő áll nyerésre. Egy nyöszörgő, karmoló szörnyeteget csinált belőled, mindenki őrültnek tart. - Kegyetlen szavak voltak ezek, de talán elég erősek ahhoz, hogy kiprovokálják, hogy Brenna magához térjen. – Hát ez vagy te? Egy nyomorék farkas? Az vagy, amivé ő tett? A lány vicsorogva eleresztette a férfi nyakát. - Kuss legyen! - ordította vak dühvel. - Miért? Csak az igazat mondom. - Judd nem állt meg ott, ahol mások abbahagyták volna. - A karmaid véresek, az arcod megvadult, a ruhád szakadt. Úgy festesz, mint egy nő, aki megadta magát az őrületnek. Brenna meztelen lábával rátaposott a férfi csizmájára. -Fogadjunk, illemet is ott tanultál, ahol a kedvességet: a mentálgulagban! Judd eleresztette a lány karját, mert ebben a sértésben már meghallotta a valódi Brennát. A lány azonban nem mozdult, az arcát továbbra is a férfi mellkasába fúrta. Megkockáztatva, hogy egy újabb támadás ellen védtelen marad, Judd Brenna fejére fektette a tenyerét. A mozdulat éppen olyan ösztönös volt, mint az, ahogyan tudta, mit kell mondania ennek az alakváltó lánynak, hogy magához térítse. Újabb sérülés a protokollon, újabb jeges fájdalom az agykérgében, de nem elég veszélyes ahhoz, hogy szabadjára engedje a gyilkos képességeket. Brenna a férfi szívére szorította a kezét. - Vérzel. - Csak karcolások. Meggyógyul. - Kár. Megérdemelnéd, hogy telekarmoljalak maradandó sebhelyekkel. - Keményen beszélt, de még mindig a férfi ölelésében maradt. Judd általában nem tudta felmérni az érzelmi folyamatok öszszetettségét, most azonban, Brennával kapcsolatban megértette. -Az olyan lenne, mintha levágnád az orrod, hogy felboszszantsd az arcod. Márpedig úgy tűnik, te olyannak kedveled a testem, amilyen. így, egészben. A lány szabad kezével átfonta a férfi derekát, a köpenyének szatén anyaga hűs szellőként lebbent a sebeire. - Hátha sebhelyesen szeretem a férfiakat. Sőt, mi van, ha én szeretem őket megsebezni? - Ezért mentél Greghez? Mert ő kedveli az erőszakot? - kérdezte, és ekkor ráébredt, hogy a szálak, amik elpattantak, soha nem fognak már összeforrni. - Gondoltam, ha már rosszul viselkedem, legalább a stílust megtartom. - A lány finoman Judd mellkasába karmolt az ujjai hegyével. - Azt akartam, hogy észrevedd.
Juddot meglepte Brenna őszintesége. - Sikerült. Észrevettem. - De éppen annyira érdekel a dolog, mint eddig: semennyire. - Harag és keserűség csepegett minden szóról. - A kunyhónál kiakasztottál száradni! Judd most értette meg igazán, milyen fontos törvényt szegett meg. - Majdnem megöltem Greget - jelentette ki. - Ami azt illeti, még mindig nem szakítottam meg vele a kapcsolatot. Egyetlen gondolat, és a koponyájának darabjai az agyába fúródnak. TIZENKILENCEDIK FEJEZET Brenna megdermedt Judd mellkasán. - Vonulj vissza! - suttogta. - Vonulj vissza! - Ilyen sokat jelent ö neked? - A mentál érezte Greg koponyájának felépítését, pontosan tudta, hol és mekkora erőt kell kifejtenie ahhoz, hogy összeroppantsa. A lány felkapta a fejét, riadt szemekkel Juddra nézett. - Nem. Csak te számítasz. Ha megölöd Greget, Hawke-nak talán ki kell végeztetnie téged. A férfi elgondolkozott ezen. - Megcsókolt téged. - Megpróbálta. A francba, Judd! Vonulj vissza! Amikor a férfi nem válaszolt, Brenna dühösen felkiáltott, lábujjhegyre emelkedett és egy sor apró csókot nyomott a férfi állkapcsának vonalára. Puhán. Olyan törhetetlenül puhán. Judd soha nem érzett még ilyet. -Tessék - szólt a lány -, most tízszer annyit kaptál, mint amennyinek ő a közelébe se jutott. Még egy csók, most Judd nyakára. - Ő nem számít. Szóval vonulj vissza, vagy mehetsz vissza a büntibe nálam. - Miért, már kiengedtél onnan? - Megszakította a kapcsolatot, ami eddig jelezte neki Greg fizikai állapotát. - Talán. - A lány Judd nyakába fúrta az arcát. - Elengedted? - Igen. - A férfi a lány tarkójára csúsztatta a tenyerét. - A családod nappalijában volt, amikor bejöttem hozzád, de gondolom, a bátyáid mostanra már eltakarították onnan. Brenna a mentál mellkasára hajtotta a homlokát, és hagyta, hogy a férfi teljesen átfogja a tarkóját. Ezt a legtöbb mentál támadásként értékelte volna. - Hogy nézzek most a szemükbe? - Brenna hangján hallatszott, mennyire szégyelli magát. Greg nem fogja tartani a száját, mindenki meg fog tudni mindent. - Greg egy szót sem fog szólni. Bízz bennem. - De a testvéreim és Hawke? Láttam, hogy néztek rám, amikor bejöttek. Őrültnek tartanak. -Akkor bizonyítsd be nekik, hogy tévednek! - És ha nem tévednek? - Brenna megtörtnek, rémültnek tűnt. - Teljesen kibuktam. - Ezt majd megbeszéljük később. - Valóban volt gond, amit meg kellett oldaniuk, nem seperhették a szőnyeg alá. - De először menj tusolni és öltözz fel, hogy megnyugtathasd a családodat! - Úgy beszélt vele, mint egy újonccal, rövid és biztos utasításokat adott neki. - Indulj! Én addig tartom a frontot. – Elengedte a lány tarkóját, de mielőtt felemelte volna a kezét, még lefelé végigsimított Brenna hátának ívén. Kisebb szabálysértés.
Bőven megérte azt a forró nyilallást, amit a disszonancia küldött végig a gerincoszlopán. Brenna vett egy mély levegőt és kiegyenesedett. - Itt leszel, amikor végzek? A férfi tudta, milyen nehezen jött ez a kérdés egy ilyen büszke alakváltó szájára. - Andrew sem mozdíthat el innen. A lány ajka apró mosolyra húzódott. -Nincs ám vele semmi baj, tudod? Csak túlságosan félt engem. - Tudom. - Sőt, mi több, meg is értette. A farkas bólintott és bement egy ajtón, ami bizonyára a fürdőszobába vezetett. Judd nekivetette a hátát a szoba bejárati ajtajának. Ott senki nem jöhetett be. Judd ígéretet tett erre és állni is fogja a szavát. Amint ezt gondolta, már érezte is, ahogy a háta megremeg. Valaki dörömbölt az ajtón. - Brenna? - Nemsokára megy. - A mentál a Tk-képességével is megerősítette az akadályt. Úgy tíz perc múlva nyílt a fürdőszoba ajtaja és megjelent benne a lány egy bolyhos, kék törülközőbe csavarva, ami alig ért a combjáig és bármelyik pillanatban lecsúszhatott a lány melléről. - Elfelejtettem váltóruhát vinni - pirult el Brenna. - Azt a köpenyt pedig nem akartam még egyszer felvenni. Mivel nehezére esett egyetlen szót is kinyögni, Judd csak bólintott. A lány szégyellősen a szobába ment és nekilátott öszszegyűjteni a szekrényből a ruhadarabokat. Judd megpillantott egy sárga csipkét, amit a lány az egyik felső fiókból vett elő, és erőt vett magán, elkapta a tekintetét. Nem volt oka arra, hogy megsértse a lány privát szféráját. - Kimenjek? Brenna elkerekedett szemmel nézett rá a válla felett. - Maradj! Melletted biztonságban érzem magam. - Az emberek általában nem így éreznek a közelemben. Brenna megvonta a vállát, neki pedig le kellett győznie a kényszert, hogy Tk-erőt vessen ki és elkapja a törülközőt, ami szerinte azonnal kioldozódott. - Általában nem is bújsz össze olyan emberekkel, akik egy kiborulás után hisztériás rohamukban rád támadnak. Összebújsz? Nagy akaraterőre volt szükség, hogy Judd rendezni tudja a gondolatait. - Mondtam, hogy erről később még beszélünk. Most öltözz fel, mielőtt a bátyáid úgy döntenek, ránk törik az ajtót. A lány visszafordult a szekrény felé és elővett egy farmert és egy kék pulóvert. A lábai majdnem teljesen meztelenek voltak. Akárhogy is próbálkozott, Judd nem tudta levenni róluk a tekintetét. A lány bőre éppen olyan finomnak és puhának tűnt, mint az ajka, sima volt és a tusolástól enyhén kipirult. A disszonancia villámcsapásként sistergett végig a gerincén, elég erős volt ahhoz, hogy Judd csillagokat lásson. Ironikus volt, hogy ezt a fájdalmat éppen azokkal a módszerekkel gyűrte le, amiket a kiképzésen tanult kínzás és kihallgatás esetére. De tudta, hogy vékony jégen jár: ma veszélyesen közel került ahhoz, hogy ész nélkül gyilkoljon. Az önfegyelem ilyen mértékű
hiánya arra utalt, hogy a kondicionálásnak már a létfontosságú részei is gyengülni kezdtek. De hiába tudta ezt, képtelen volt úrrá lenni magán: szinte szívta magába a lány testének látványát, a saját teste pedig ismeretlen vággyal válaszolt erre. Brenna váratlanul megperdült, a ruháit a mellére szorította, ami kiduzzadt a törülköző felett és ez ellenállhatatlanul vonzotta Judd tekintetét. - Érzem, hogy bámulsz. - Ki van zárva. - Az a törülköző most már tényleg kioldozódik. Ha Brenna felemeli a kezét, le is esik. Judd úgy döntött, inkább mégsem fogja a Tk-erejét használni, hogy elkapja. Brenna összevonta a szemöldökét. -Azt akarod mondani, hogy nem érdemes megbámulni engem? -Nem erre utaltam. - Vajon a bőre mindenhol ilyen puha, ilyen harapni való volt? Egy második villám csapott bele a gerincébe, ez az agytörzséből indult lefelé. Egy átlagos mentált megbénított volna, de egy Nyilat nem. - Úgy nézel rám, mint egy férfi. Annak ellenére, hogy magában igyekezett elszigetelni a fájdalmat, Juddnak eszébe jutott, hogy a visszaesés után ez talán kellemetlen lehet Brennának. - Sajnálom. Nem akartalak kényelmetlen helyzetbe hozni. Brenna majdnem felnevetett. - Miért nem? - Elindult a fürdőszoba felé, közben látványosan ringatta a csípőjét. A francba, ez a pasi aztán tudott időzíteni! Nem sokkal ezelőtt még körülbelül annyira érezte magát vonzónak, mint egy pszichotikus patkány, most meg így nézett rá! Mintha rögtön végig akarta volna nyalni a testét. Brenna megborzongott. Tiszta, férfias forróságot, nyers, domináns vágyat látott azokban a mentáiszemekben. Összeszorította a combjait védekezésképpen a képek ellen, amiket az agya támadásnak vett. Ez a férfi biztosan irányítani akar az ágyban, efelől Brennának nem volt kétsége. Nem hagyná, hogy a lány kényeztesse... csak azután. Ez a férfi irányításhoz szokott. Még szerencse, hogy ő sem volt egy nebáncsvirág. - Csak a szád jár, Brenna Shane! - motyogta magában a lány, miközben ledobta magáról a törülközőt és felhúzta a bugyit a gondolattól is érzékennyé vált húsára. Akkor mi lett volna, ha a mentál tényleg megérinti ott?! Brenna vett egy nagy levegőt, a melle megemelkedett. Tiszta káosz, az vagyok. Ahogy az nemrég kiderült, a legjobbakkal is tudott flörtölni, de amikor tettekre került volna a sor, apró darabokra hullott. Azt sem értette, egyáltalán miért ment Greg után. Ez volt a legfurcsább a viselkedésében. Persze, dühös volt Juddra, de nem volt rá jellemző, hogy egy másik férfival próbálja meg féltékennyé tenni. Ráadásul Greg egyáltalán nem is volt az esete. Ettől még nem érdemelte meg azt, amit kapott. Összerándult, amikor belegondolt, vajon mennyire szabdalhatta össze a férfi arcát. Greg alig érintette a száját az ő ajkához, amikor Brenna már érezte, hogy sűrűn és fojtogatón feltámad benne az erőszakos őrület. Ezután a küzdelem első néhány percére nem is emlékezett. Csak arra eszmélt fel, hogy Greg a vérző arcára tapasztott kézzel hátrál. Ahogy a Judd ellen tervezett bosszú, úgy ez a reakciója is aránytalanul eltúlzott volt.
Enrique soha nem csókolta meg. Számára nem volt más, mint egy megkínozható állat, egy kísérleti patkány. Brenna gyűlölte, hogy utoljára előtte változhatott át farkas alakba. A férfi valahogy kényszeríteni tudta, hogy alakot váltson. Megszégyenítette azzal, hogy elvette tőle, ami a legkedvesebb volt a számára és a helyében fájdalmat hagyott és egy mentális megerőszakolás emlékét, amilyet Brenna azelőtt elképzelni sem tudott volna. - Brenna! A lány felriadt. - Jövök! - Lerázta magáról az emlékeket és befejezte a készülődést, a végén pedig megnézte a haját, hogy jól áll-e. A rövid fürtök szintén a gyilkos mentái által hagyott emlékek vollak, és Brenna azóta gyűlölte látni magát a tükörben. Judd közvetlenül az ajtó előtt állt, Brenna majdnem beleszaladt, kis híján a karjában kötött ki. - Kész vagyok. - Vidám mosolyt eresztett meg felé. A férfi egy vadász éles pillantásával mérte végig. - Előttem nem kell megjátszanod magad. Brenna arcáról lehervadt a mosoly. - De a bátyáim és Hawke kedvéért igen. Egyszer már összetörtem a szívüket, nem akarom még egyszer. - Felemésztette, hogy látnia kellett az arcukon a fájdalmas dühöt. Egy olyan férfi fájdalmát, aki nem volt képes megvédeni valakit, akit szeretett. - Hazudj is, ha kell - kérte a mentált de ők nem tudhatják meg, milyen súlyos volt, ami történt. - Ő maga tisztában volt azzal, hogy nagyon komoly volt a gond. Egy rémálom, ami az utolsó reményét is összezúzta. Már tudta, hogy soha nem lehet normális. - Rendben. De nem tehetsz úgy, mintha semmi sem történt volna. - Ez parancs volt. - Attól csak még jobban aggódnának. Brenna úgy döntött, hallgatni fog rá. - Oké. - Ekkor látta meg a szakadásokat Judd fekete gyapjúpulóverén. - Ne haragudj! - Mondtam már, csak felszínes sebek. A bátyáidat valószínűleg megnyugtatja majd, hogy mentálvért ontottál. Brenna elnevette magát. Judd ekkor nyitotta ki az ajtót. Andrew éppen Rileyval veszekedett, de elnémult, amint meglátta a húgát. A lány kilépett a nappaliba, mögötte Judd csendes sötétsége. Hawke volt az első, aki közelebb lépett hozzá. - Jól nézel ki, Bren! - Jól is érzem magam. - Az alfa kezébe hajtotta a fejét, amikor Hawke végigsimított az arcán. Hawke jégkék tekintete átsiklott a lány feje felett. - Visszahoztad őt. - Nem volt honnan visszahozni. - A mentál halálosan nyugodtan falazott a lánynak. Félreértettétek a helyzetet, teljes összeomlásnak hittetek egy jelentéktelen visszaesést. Hawke összevonta a szemöldökét. - Ez jóval több volt jelentéktelen visszaesésnél. - Bren! - szólt közbe Drew, magához vonta a húgát és erősen megölelte, a szuszt is kiszorította belőle. - Greg megesküdött, hogy nem ért hozzád. Ez igaz?
A lány tudta, hogy ha nemmel válaszol, azzal halálra ítéli Greget, aki már rég halott lett volna, ha korábban meg nem állítja Juddot. A mentái reakciójáról azonban még volt mit beszélni. Ez ugyanis nem az érzelem nélküli Elcsendesedés megnyilvánulása volt. - Greg nem tett semmit - válaszolt Brenna -, csak nem volt szerencséje, hogy ő lett az első hím, akivel az elrablásom óta először valamilyen szexuális töltetű dolgot kipróbáltam. A bátyja elengedte. - Még soha nem láttalak ilyennek. - És nem is fogsz többé. - Nem volt több magyarázata a történtekre, és nagyon remélte, hogy Drew nem is kérdezősködik tovább. De ő levegőt vett, hogy megszólaljon. Judd azonban gyorsabb volt. - Sascha és én számítottunk rá, hogy egy ilyen visszaesés bekövetkezhet, bár nem gondoltuk, hogy ilyen váratlanul. - Micsoda? - Riley közelebb lépett és átkarolta Brennát. Úgy fordította, hogy ne álljon háttal a mentálnak. -A húgodnak acélból van a gerince. - Sötét csokoládészínű tekintet fúródott a lányéba. - Nem volt hajlandó sírni és az érzelmeit csak a legvisszafogottabban adta ki a gyógykezelés alatt. - Túlságosan felhalmozódott bennem a feszültség - tette hozzá Brenna és a testvére mellől visszalépett Judd mellé. – Hallgatnom kellett volna Saschára. - A gyógyító mentál kérte, hogy fogadja el, ami történt, ismerje el, hogy a legszadistább módon megerőszakolták az elméjét, feltépték és megtöltötték olyan dolgokkal, amik nem az övéi voltak, a testét pedig megkínozlak. Brenna azonban csak túl akart lépni az egészen, fel akarta venni az élete fonalát, és mindent úgy szeretett volna folytatni, mintha az nem szakadt volna el. - Most majd hallgathatsz rá - szólt Hawke. – Nemsokára ideér. -Nem! - Brennából meggondolatlanul szakadt fel a tiltakozás. De látta a többi farkas aggódó tekintetét, ezért finomabban hozzátette: - Egy kis időre van csak szükségem, hogy feldolgozzam a dolgokat. Judd majd segít, ha szükségem lesz rá. - Ő gyilkos, nem gyógyító! - Riley hangja már majdnem morgás volt. Brennának fájt, hogy miatta a nagylelkű és megbocsátó testvérei ilyen keserűek és gyűlölködők lettek az egész mentái fajjal szemben. - Riley... - Találkozni fogsz Saschával! - rendelkezett a farkas. - Elég volt! - Judd hangja egyértelműen parancsoló volt. - Azzal nem segítesz, ha kényszeríted, hogy bárkivel is találkozzon. Riley fenyegető lépést tett a mentál felé. - Mi erre azt mondjuk, hogy vigyázunk a szeretteinkre. Megtetted, amit tudtál, most már takarodj! Senki sem kíváncsi rád. Brenna érezte, hogy összeszorul a gyomra. Ha Judd alakváltó lett volna, ez a sértés elég okot adott volna neki a harcra. Egy nagy küzdelemre. Azok után pedig, hogy látta Judd arcát, amikor Greg kivégzéséről beszélt, egyáltalán nem volt benne biztos, hogy a mentái uralkodni tud majd magán. Reményei szerint feltűnés nélkül hátrált egy lépést és a kezével végigsimított Judd combján. Az izmai kidagadtak, a férfi ugrásra készen állt. - Brenna tökéletesen tud magára vigyázni. Ha segíteni akartok neki, ne viselkedjetek vele folyton úgy, mintha magatehetetlen lenne.
A lány magában összerezzent a jeges hang hallatán. O, Judd nagyon is ingerült volt, csakhogy ezt egy réteg mentálgőggel leplezte. - Igaza van - nézett Rileyra. A tenyerét Judd combjára, a forró izmokra fektette. Azok egy csipetnyit sem lazultak. – Mindkettőtöknek vissza kell fognotok magatokat, ha nem akartok megfojtani. Ez rád is vonatkozik - fordult Hawke felé. Az alfa száját fehér vonalak foglalták keretbe. -Amíg nem tudjuk meg, mit csináltak a hiénák, a szabályok továbbra is érvényesek. Te az alakváltóerő jelképévé váltál, ha valakinek sikerülne bántania téged, annak vérontás lenne a vége. Ezért az odúban vagy a belső védvonalon belül maradsz. Ez bántotta Brennát, de a lány csak bólintott. Úgy döntött, egyszerre csak egy csatát vív meg, a mostaninak pedig az volt a célja, hogy megakadályozza, hogy Judd és a bátyjai egymás torkának ugorjanak. -Akkor vissza kell küldened Drewt San Diegóba, Rileynak pedig új megbízást kell adnod, hogy ne legyen olyan sokat itthon. A bátyjai felmordultak, de Hawke egy intéssel lecsendesítette őket. - Ez családi ügy, nekem pedig itt van rájuk szükségem. -Akkor egy saját szobát kérek az odú másik végében – alkudozott tovább. A mögötte álló fekete angyal jelenlétéből merített erőt. - Vagy esküszöm, hogy visszaköltözöm a városba. Andrew levegővétel nélkül káromkodott. - Most aztán már... - Ne! - fenyegette meg Judd. Brenna fiatalabb testvére megdermedt. -Honnan tudjam, hogy nem te... - A férfi hangja elhalt, amikor Brenna egy elfojtott kiáltást hallatott, az arca eltorzult a megrökönyödéstől. - Mit? Hogy nem ő irányít-e engem? - kérdezte sértődöttségtől elszorult torokkal. - Hát ennyire tartasz?! Azt hiszed, nem tudok kiállni magamért, csak ha egy mentál kényszerít rá? - Nem úgy értettem... - Akkor nem kellett volna ezt mondanod! - Brenna a szívszaggató bánatát inkább haraggá alakította át. - Nekem most arra van szükségem, hogy mögöttem álljatok, nem arra, hogy az önbizalmamat nyirbáljátok! Tudjátok, ki az egyetlen ebben a szobában, aki nem éreztette még velem, hogy alkalmatlan vagyok az életre? Judd! Andrewnak elállt a lélegzete, mintha valaki hasba vágta volna. Riley válaszolt helyette. - Te tartsd meg ezeket a szobákat! Mi majd találunk egy odút a katonák szállásán. - Majd kirohant, anélkül, hogy Brennának alkalma lett volna válaszolni neki, és vitte magával Drewt is. Hawke fürkésző pillantást vetett Juddra. - Küldök valakit, aki átveszi helyetted az őrséget a kunyhó környékén. - Értettem. Hawke egy másodperc múlva már nem volt ott. Brenna végre egyedül maradt. Csak a gyilkos volt ott vele. - Neked is menned kellene. A tenyerén érezte, hogy Judd izmai megrándulnak. - Én tudom azt, amit ők nem.
Brenna megtörte a bensőséges érintést, pedig a teste többre vágyott, érezni akarta a férfi kemény testét maga körül. Szembefordult Juddal. - ígérem, nemsokára beszélni fogok Saschával. Rideg mentálszem szegeződött az arcára. - Az odúban leszek, ha szükséged lesz rám. - Hová mentél tegnap? - Az előző napi harag felparázslott benne és egyre közelebb került a felszínhez. - Biztonságos helyre. Brenna a homlokát ráncolta. - A farkasodú biztonságos. - Számomra nem. - Akkor nem, amikor ájultan és magatehetetlenül fekszik. - Az itt lakók legalább egy százaléka azt hiszi, hogy én öltem meg Timothyt. - Majd elfelejtik. - A testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezte, majd vissza. - Beszélgettem Marlee-val. - Judd várt. - Sajnálom. Nem tudtam, hogy ilyen hülyén viselkedem a Tkmentál dologgal kapcsolatban. Tényleg nem tudtam. – Nyelt egyet, de állta a férfi tekintetét. - Annyi minden kavarog a fejemben, amit nem értek. Például hogy miért mentem Greghez. Az a pasi még csak nem is tetszik! Juddban valami sötétség ütötte fel a fejét a név hallatán. - Kérdezd meg, Saschának vagy Faithnek van-e bármi ötlete azzal kapcsolatban, ami veled történik. Én magam is keresgélek egy kicsit. Brenna a hajába túrt. - Meg fogom őket kérdezni. Ami a Greg-ügyet illeti... -A jelenlétemben soha többé ne ejtsd ki ezt a nevet! Brennának leesett az álla. - Még mindig dühöngsz miatta - suttogta. Tévedett. Ha Judd dühöngött volna, akkor azokat a falakat már vér borította volna, a levegőben pedig alakváltóhús szaga lengett volna. - Hívd fel őket telefonon! - Azzal kiment a szobából, mielőtt Brenna tovább kérdezősködhetett volna. Mert lehet, hogy a válaszoktól sikoltozni kezdett volna. *** Sascha Lucashoz fordult az ágyban, a néhány órával ezelőtti telefonbeszélgetés járt a fejben. - Aggódom Brennáért. -Azt hittem, már gyógyul. - Átkarolta a párját és magához húzta, azt szerette volna, ha a mentái a mellkasára fekszik. -Figyelj! - korholta a nő, de már ott volt, ahol a leopárd szerette volna. A macska elégedetten mosolyodott el. - Mesélj arról a farkasról! Nem lehet. Titoktartási kötelezettség. A férfi keze végigsiklott a nő meztelen fenekén. - Fogadjunk, hogy ki tudom szedni belőled. - Most nincs idő játszadozni. - Sascha megharapdálta a férfi állát, és nagy volt a kísértés, hogy dorombolni kezdjen.
Lucas a lány hátának alsó részére fektette a kezét. Ilyen volt, amikor ő jól viselkedett. - Mondd el! - Nem tudom, mit csináljak. - Az, amit Brenna aznap este mondott neki, különösképpen a hirtelen hangulat- és személyiségváltozások nagyon nyugtalanítók voltak. - Attól félek, gyógyítás közben elsiklottam az elméjének néhány sérülése felett. - Elmegyógyító képessége még számára is új volt, az Elcsendesedés évtizedeken át elfojtotta. Nagyrészt ösztönösen tudta alkalmazni ezt, de Brenna tudata nagyon súlyosan roncsolódott. - Sokszor fogalmam sem volt arról, mit csinálok. - Visszahoztad - nyugtatta Lucas. - Utólag ne vond kétségbe, amit tettél! - Dehogy - ellenkezett Sascha. - Ő hozta vissza saját magát. Az akaratereje olyan, mint egy láng, ami nem hajlandó kialudni. Csoda, hogy életben maradt. - Ha túlélte Enriquét, akkor a saját elméjével is el tud majd bánni. Sascha a férfi nyakába fúrta az arcát, magába szívta az illatát. -Nem biztos. Faith azt mesélte, hogy a legtöbb F-mentál előbb vagy utóbb megőrül, pedig őket kiképzik arra, hogy ellen tudjanak állni az elméjükre nehezedő nyomásnak. Brenna nem kapott ilyen segítséget. Lucas simogatni kezdte a lány hátát, lassú és hosszú simításokkal a nyakától egészen le a feneke domborulatáig. Egy leopárd így kényeztette a párját. - Szerintem meg fogsz még lepődni.Azbiztos, hogyHawke-ot meglepte a legutóbbi húzásával. Nemrég beszéltem vele a hiénahelyzetről. - Mérges volt, amiért valaki hozzá merészelt érni a falka kölykeihez, és ez metsző élt adott a szavainak, de akkor az is hallatszott a hangján, hogy jól mulat, ahogy csak egy ragadozó tud. Sascha tudta, ennek csak az lehetett az oka, hogy Hawke-nak meggyűlt a baja Brennával. A két alfa még nem tanulta meg teljesen, hogyan tudnak jól meglenni együtt. - Mit csinált? - Összejött azzal a rohadt mentállal. Sascha felkapta a fejét. - Juddal?! Brenna összejött Judd Laurennel? A macskája megnyalta a párja nyakát, amihez most könnyedén hozzáfért. - Jó az illatod. Sascha elmerült a gondolataiban. - Hiszen az a férfi annyira rideg! - Mi, alakváltók, tudjuk, hogyan kell felolvasztani egy jeges mentált. Ezzel Sascha aligha vitázhatott volna, főleg, hogy a saját teste is éppen akkor olvadt el a párja karja között. Engedett a macskának, de továbbra is aggódott a lányért. Valami nagyon nem volt rendjén Brennával, és Judd jeges kimértsége csak ronthatott a helyzeten. Az a mentái nem tudta a lánynak megadni azt, amire a gyógyuláshoz szüksége volt: érintést, melegséget, odaadást és megingathatatlan szeretetet. HUSZADIK FEJEZET Judd újra gyilkolásról álmodott, látta, hogy a kezéről vér csepeg. Vörös. Az egész fekete-fehér jelenetben csak a vér volt vörös.
Ekkor ébredt rá, hogy Brenna haldokló szívét tartja a kezében. A szív még vert, lüktetve vádolta a mentált a tettéért. Felriadt, és telepatikus letapogatással azonnal megvizsgálta a környéket. Sokkal gyorsabban találta meg Brennát, mint kellett volna. A lány biztonságban volt, aludt. Ez Judd számára már szóba sem jöhetett, felkelt hát és húzódzkodni kezdett a falra szerelt, acél edzőrúdon. Mire az órája jelezte, hogy hajnalodik, a végletekig fárasztotta a testét. Úgy gondolta, Brenna már felébredt, ezért felhívta a kommunikátoron. Almos hang válaszolt. - Mi az? - Felhívtad Saschát? A farkas lány bekapcsolta a videót is, Judd pedig meglátta Brenna puha és álomittas arcát. A mélyen a férfiban benne rejtőző vágy feltámadt és karmolni kezdte az elméjét belülről, mintha benne is egy vadállat lakna. Judd órákig javítgatta előző este a kondicionálásán esett csorbákat, és arra számított, hogy a pajzsai most meg fogják védeni, de amint meglátta a lányt, ráébredt, hogy valahol mélyen, egy rejtett zugban lennie kell egy hatalmas repedésnek, amin keresztül a romboló érzelmek be tudnak szökni. - Igenis, uram, értettem, uram! - halvány mosoly jelent meg a lány arcán. - Átjön ma, hogy találkozzunk. Judd hallotta a kelletlenséget a lány hangján. - Szeretnéd, hogy... - Nem - vágott élesen a szavába Brenna. - Boldogulok egyedül. Este találkozunk? - Az odúban leszek. Kikapcsolta a kommunikátort és letusolt, majd úgy döntött, a felesleges energiáját azzal vezeti le, hogy meglátogatja Siennát. A lány képességei hallatlanul gyors tempóban fejlődtek, és ha Walker vagy ő nem tanították meg neki gyorsan, hogyan tud uralkodni az erején, nagy gondokra számíthattak. A baj csak az volt, hogy mint Judd esetében, a telepátia csak a lány másodlagos képessége volt. A valódi ereje annyira veszélyes és szeszélyes volt, hogy még a mentálok is kitértek az ilyen társaik elől. Sienna szokatlanul együttműködő volt, ezért az edzés gyorsan ment és Judd már késő délelőtt visszafelé tartott a lakrészébe, amikor az egyik járatban egy apró, meztelen test rohant neki. A mentál a Tk-erejével elkapta a kisfiút, hogy el ne essen és lenézett rá. A farkaskölyök a szájához emelte az ujját. - Pszt! Elbújok! - Azzal Judd mögé ugrott és behúzódott egy apró fülkébe. - Gyorsan! Judd nem tudta pontosan, miért is engedelmeskedik, de megállt háttal a fal mélyedése előtt és karba fonta a kezét. Egy pillanattal később Lara futott felé idegesen. -Nem láttad Bent?Négyéves. Meztelen. - Milyen magas? - kérdezte Judd a legvisszataszítóbban arrogáns mentálhangján. Lara rámeredt. -Négyéves. Mégis mit gondolsz, milyen magas?! Láttad vagy nem? - Hadd gondolkozzam. Azt mondtad, meztelen? - Éppen meg akartam fürdetni azt a csúszós kismajmot. Judd mögül kuncogás hallatszott. Lara szeme elkerekedett, a szája mosolyra húzódott.
- Szóval nem láttad? - Megfelelő személyleírás nélkül nem tudok biztosan nyilatkozni erről. A farkas gyógyító nagyon igyekezett, hogy el ne nevesse magát. - Legalább ne bátorítsd! Már így is egy javíthatatlan rosszcsont! Judd apró kezek érintését érezte a combján, mielőtt Ben kidugta volna mögüle a fejét. - Javíthatatlan roszcsont vagyok! Judd lenézett rá. - Úgy hiszem, megtaláltak. Most már akár meg is fürödhetnél. - Gyere, kicsim! - Lara kinyújtotta felé a kezét. Kis lábak és kezek fogták át Judd lábát és meglepően erősen megszorították. - Nem megyek. Itt akarok maradni Judd bácsival! Lara számított erre. - Nagyon sok időt tölt Marlee-val - magyarázta a mentálnak. - Nagyon sok időt töltök Marlee-val - csiripelt a kicsi, vékony hangon. Judd lepillantott rá. - Biztos, hogy farkas vagy te? Nekem úgy tűnik, inkább papagáj! Ben elkomorodott. -Nagyon is farkas vagyok! - Elengedte Juddot és színes csillogással átváltozott. Judd visszatartotta a levegőt, amíg a kicsi el nem kezdett felfelé mászni rajta. Nehezen haladt előre, mert nem eresztette ki a karmait. A mentáé lehajolt és a mellkasára emelte a kis farkast. Nem tudta volna megmagyarázni, miért tett így. - Nem karmol. - Persze, hogy nem karmol - válaszolt Lara. - Ez az első, amit megtanítunk nekik: játék közben nem eresztjük ki a karmainkat. El tudod képzelni, különben micsoda pusztítást végeznének? - Logikus. A kölyök elhelyezkedett a mellkasán. - Tai ezért szégyelli annyira, hogy karommal támadt rád. Judd már régen napirendre tért a harcuk felett. - Mi nem játszottunk. A karmolás jelentéktelen. - Számodra talán igen, de Tainak nem az. - Lara kifújta a levegőt a lebiggyesztett ajka között. - Nem szándékosan csinálta. Elvesztette az önuralmát, mint egy buta gyerek. Gondolom, még nem kért bocsánatot. -Nincs szükség bocsánatkérésre. - Ben lecsúszott, Judd elkapta és erősebben magához szorította. - Fogadd meg a tanácsom - folytatta a gyógyító -, és hagyd, hogy elnézést kérjen, ha összeszedi magát. - Rendben. -Ben! - Igyekezett kemény hangon szólni a kölyökre, de egyértelmű volt, hogy a kicsi levette a lábáról. - Induljunk! Ben válaszul csak rámordult és a fejét Judd mellkasába fúrta. - A karámban akarod tölteni a mai napot?
Judd tudta, hogy a karám egy elkerített rész a bölcsődében, ahol egy játék sincs. Úgy tűnt, jól szolgál büntetésként. Ezúttal is működött. Ben mocorgott egy kicsit, majd figyelmeztetés nélkül átváltozott. Judd ösztönösen egy Tk-pajzsot vont az egész csillám köré és nem mozdította a karját. Ben egy pillanat múlva a karjába pottyant és kinyújtotta a kezét a gyógyító felé. - Muszáj tisztának lenni? Lara egy cuppanós puszit nyomott az arcára. - Igen, muszáj, te kis szabadulómüvész. - Ben felkuncogott a nő karjában és a másik arcát is puszira nyújtotta. - Lara! - szólt utána Judd, amikor a gyógyító megfordult és elindult. A nő felvonta a szemöldökét. -Mi történt volna, ha megmozdulok és megzavarom az...- Elharapta a mondat végét, nehogy rossz hatással legyen a gyerekre. - Ne aggódj! - Végigsimított Ben fején és a vállára fektette a gyereket. - Nem olyan könnyű megzavarni a folyamatot. Különben a mentálok már kihasználták volna ezt a gyengeséget. - Úgy tűnt, megfeledkezett arról, hogy éppen annak a fajnak egyik képviselőjével beszél. Egy különlegesen nagy zavar persze okozhat gondokat az átváltozásban, de a legtöbb ilyet lehet korrigálni. Kivéve, ha valami nagyon fontos szervet, például az agyat érinti a baj. - De nagy bizalom kell ahhoz, hogy valakihez ilyen közel átváltozzatok. Lara elmosolyodott. - Úgy tűnik, Marlee nagyon szereti a nagybátyját. - Csak az apukáját jobban szereti - suttogta Ben. - Nahát - kacsintott rá Lara a második hely sem olyan rossz! Szia, Judd! Judd azon kapta magát, hogy visszainteget Bennek. Azután csak állt ott és igyekezett feldolgozni a különös találkozás élményeit. Ekkor haladt el mellette D'Arn. A katona megtorpant és visszalépett Judd mellé. - Hadd találjam ki! Nő vagy kölyök. - Honnan tudtad? -Nem nagyon van más, amitől egy férfi ilyen arcot vág. - Elvigyorodott. - Néhányan éppen kifelé indultunk, hogy harci gyakorlatokat játsszunk. Velünk tartasz? Tudod, hogy kiengedjük kicsit a feszültséget. Még mindig Tim jár mindenki fejében. Nem volt valami nagyágyú, de nem érdemelte meg, hogy meggyilkolják. Most meg itt van a hiénadolog... - Van valami előrelépés? - kérdezte. Ha azt gondolta volna, hogy közvetlenül Brenna volt a hiénák célpontja, már maga is vadászni indult volna. Valami megmagyarázhatatlan okból azonban úgy érezte, Timothy gyilkosa az, aki igazán veszélyes a lányra. Még az sem segített kitisztítani a gondolatait, hogy a Siennával folytatott edzés után újra elment a tett helyszínére. Nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy valamit nem vett észre. - Egy kevés. Célba vettük azokat a dögevőket, de ma nem volt szükség minden emberre. Egy furcsa, kutyaszerű gesztussal megrázta a fejét. - Szóval, jössz?
Judd bólintott. Brenna biztonságban volt a farkasodúban, és aznapra megfigyelési munkát sem tervezett be magának. Lehet, hogy egy kemény testedzés segíteni fog, hogy végre összeálljon benne a kép. - Szabályok? A farkas elindult. - Ember alakban játszunk. Drew lézervevőket oszt ki mindenkinek. Ez minden irányból regisztrálja, ha eltalálnak egy lézerfegyverrel, és közli, hogy milyen sérülést szenvedtél: enyhe sebet kaptál, legyengültél, megvakultál s a többi... érted. - Kinyitott egy ajtót. -Csapatok? - Judd korábban játszott már ehhez hasonló gyakorlatokat, fizikai és mentális síkon egyaránt. Ebben azok a Nyilak, akik nem tudtak árnyakká válni, nem sokáig maradtak életben. - Kétfősek. - Kilépett egy kijáraton. - Egy mentál és egy ember vagy alakváltó. - Mentál? - kérdezte Judd, miközben átvágtak a fehér zónán. - A nem mentáloknak hátba kell lőniük a célpontjukat. – Öszszevonta a szemöldökét. - Ez ellenkezik a valós küzdelem minden szabályával, de ha egy mentái meglátja, hogy közeledsz, automatikusan meghalsz. Nincs második esély. Judd ezzel egyetértett. A mentálok ugyan nem tudták könynyen manipulálni az alakváltók tudatát, de egyetlen összpontosított lökéssel meg tudták ölni őket. - Vannak ember katonáitok? - O a mentáiképességeivel ellensúlyozni tudta az alakváltók előnyét, amit a gyorsaságuk, az érzékszerveik élessége és a testi erejük adott nekik, de az embereknek ilyen szempontból semmilyen fegyverük nem volt. - A falkába beházasodott emberek? D'Arn megrázta a fejét. -Nem mind katona. Saul tengerészgyalogos volt, beházasodott hozzánk. Kierant azonban még gyerekkorában fogadta örökbe egy farkas pár. Sing-Liuval pedig már találkoztál. Judd soha nem gondolta volna, hogy az alacsony nő, akinek a tekintete olyan tompa volt, mint egy gyilkosé, ember. A mozgása inkább emlékeztette egy DarkRiver macskára. - Harcművészet? - Nem. A mi kis Porcelánbabánk a késeket szereti. - D'Arn még be sem fejezte a mondatot, amikor egy tőr süvített el hihetetlenül közel a füle mellett, a levegőben, és beleállt egy fa törzsébe. A férfi azonban, ahelyett, hogy megrémült volna, csak felnevetett és a két kezét megadóan az égnek emelte. – Csak vicceltem, kedvesem! Sing-Liu lépett elő a semmiből a jobb oldalukon. - Egyszer túlfeszíted a húrt - figyelmeztette, miközben odalépett hozzájuk és akkor meg kell etetnem veled a szavaidat! A SnowDancer hím kirántotta a fából a tőrt, ami kis híján eltalálta, és visszaadta a lánynak. - Megígéred? Lesznek perverz dolgok is, kötelek és kések? Légyszi! Judd azon gondolkozott, vajon D'Arn meg akart-e halni. Sing-Liu azonban ekkor felkacagott, a szeme a gyilkoséból egy csábító nőé lett, odahajolt és megcsókolta a férfit. A váratlan nem volt elég erős kifejezés erre. - Ők egy pár. - Ezt Drew jelentette Juddnak, amikor odaért a csoporthoz. - A Porcelánbaba csak egy becenév, de Sing-Liu nem bánja, te is nyugodtan szólíthatod így.
- Hogy aztán egy kés álljon a hátamba? - vágott vissza Judd, és a mentálagya közben azt hasonlította össze, ahogyan D'Arn a párjával viselkedik és ahogyan ő Brennával. Nem kellett zseninek lennie ahhoz, hogy megállapítsa: ő korántsem adta meg a farkas lánynak azt, amire annak szüksége volt. - Kösz, inkább kihagyom. - Egy próbát megért - vonta meg a vállát Drew. - Játékra fel! -A mosolyában volt valami vad él. Judd készen állt, hogy levezesse a szinte lázas feszültséget. - Játsszunk! *** Brenna már húsz perce hiába kereste Juddot. Sascha a többórás beszélgetés után hazaindult. A pszichikus mentái válaszokat ugyan nem tudott adni Brenna kérdéseire, de sikerült megnyugtatnia, hogy nem érzi rajta az őrület „szagát". A lány most meg akarta osztani a megkönnyebbülését a mentái férfival, és el akarta neki mondani, hogy az az erőszakos nő, aki előző nap az oldalába mart, csak egy tévedés volt... még akkor is, ha ezt ő maga sem hitte el teljesen. - Lucy! - állította meg a barátnőjét a folyosón, nem meszsze Hawke irodájától. - Nem láttad a magas, fekete és csendes férfit? - Melyiket? - kérdezte pókerarccal Lucy. - A tiéd háborúsdit játszik Andrewval és a többiekkel. Brenna érezte, hogy minden vér kiszalad az arcából. - Micsoda?! - Ne aggódj! - szólt Lucy, és továbbindult. - Nagy fiú már, tud magára vigyázni. De Drew vérszomjas volt, főleg azokkal a hímekkel, akik kikezdtek az ő kicsi húgával. És azután, hogy Judd nyíltan szembeszállt vele előző nap... -Nyugi, Brenna, nyugi! - csitította magát. - Judd egy mentál. Egy nagyon erős mentál. - Te jó ég, mi van, ha Judd öli meg Andrewt?! Hangos csattanás hallatszott Hawke irodájából. Mindketten odakapták a fejüket, amikor az ajtó kivágódott és Sienna Lauren kiviharzott rajta. Mögötte úgy csapódott be a faajtó, mintha valaki berúgta volna. A tizenhét éves mentái nem látta meg őket: az ellenkező irányba sietett leszegett fejjel, ökölbe szorított kézzel. Lucy felhúzta a szemöldökét. - Ez nem viselkedik úgy, mint egy mentái, igaz? -Nem. - Brennának megfordult a fejében, hogy az ingerült lány után szalad, de Sienna nem ismerte annyira és valószínüleg nem vette volna jó néven, ha valaki beleártja magát a dolgaiba. - Nem úgy, mint a tied. Az a mentái egy jégtömb. Szexi jégtömb, az igaz, de attól még hideg. Brennának egy pillanatra elállt a lélegzete. - Honnan tudod, hogy közöm van hozzá? Lucy őszintén és nyíltan felkacagott. - Beverted a fejed vagy mi?! Árad belőled az illata! - Ó! - Pedig nem kellett volna, ilyen mélyen nem kellett volna átvennie Judd illatát. Az alakváltók bőre csak a szeretőjük illatával itatódott át teljesen, Judd pedig nem volt a szeretője és nem is lesz az soha, ha kivégzik, amiért megölte... Elég! - Lucy, megtennél nekem egy szívességet? Hozzá tudsz jutni egy kocsihoz? - Persze. De te is.
-Anélkül nem, hogy Riley megtudná. Én pedig, szóval, igazából odúfogságban vagyok. - Meg akarta szegni a szabályokat, de okosan akarta csinálni. - Riley mostanában mindenre azonnal ugrik - morogta Lucy. - Tegnap teljesen kikészített, pedig nem is csináltam semmit. Persze, hogy segítek kiszökni. Még élvezni is fogom! Hová megyünk? -A Leozandra szépségszalonba. - A kínai negyed kellős közepére. *** Aznap reggel végre le akarta zárni ezt az ügyet. A farkasodúbeli hírekből megtudta, hogy a ribanc végre egyedül van, senki sem őrzi. Nem volt más dolga, mint elcsábítani őt a garázs egy sötét zugába. Vele fog jönni. Ha emlékezett volna az arcára, mostanra már világgá vonyította volna. De ez nem számított. Nem kockáztathatta, hogy a lánynak visszatérnek az emlékei: Brennának meg kellett halnia. Mert ha kiderül, mit tett, neki feltépték volna a hasát és kirángatták volna a beleit, mielőtt megölik. A drogok és az, hogy Timothyt megölte, semmi sem volt az első bűnéhez képest. Legyűrte a félelmét. Brenna biztosan el fog jönni hozzá. Hiszen ő a jó fiúk egyike volt! Miután a garázsba csalta, túladagolja majd a Rushsal, amit már előkészített a porlasztás fecskendőbe. Azután bepakolja egy csomagtartóba és egyszerűen elhajt vele. Soha senki nem jön majd rá, mi történt a ribanccal. Sőt lehet, hogy Judd Laurent okolják majd. Igen, ez még jobb lesz! Elintézi, hogy úgy tűnjön, Judd volt a lány gyilkosa. Elrejt a szobájában egy véres tőrt vagy valami ilyesmit. Elvigyorodott. A rettegésébe beteges izgatottság vegyült. Az első meglepetés akkor érte, amikor a lány lakosztályához ért. Az ajtót vastagon borította a mentál szaga, aki azt a ribancot dugta. Visszahúzta a kezét anélkül, hogy bármit megérintett volna. Lehet, hogy a szag azért volt ott, mert a mentái sok időt töltött odabent, de biztosra vette, hogy Judd csinált valamit az ajtóval, valami fura mentálcsapdát állított. - Helló! Brennát keresed? - Egy falkatársának vigyorgó arca. - Elment valahová Lucyval. Láttam őket, amikor indultak. - Nem. - Nem hagyhatta, hogy a nő azt higgye, Brennát kereste. Ha visszamondja neki, azzal talán felébreszti az emlékeket. - Igazából Drewt keresem. - Úgy hallottam, harci játékokat játszanak. - Koszi. - A gyomra háborgott, miközben továbbállt. Most nem csinálhatott semmit, meg kellett várnia, míg ez a vigyori hülye elfelejti, hogy valaha is az ajtó közelében látta őt. De nem várhatott örökké. Brenna emlékei bármikor visszatérhettek. HUSZONEGYEDIK FEJEZET Brenna legnagyobb meglepetésére gond nélkül kijutottak. Amikor már biztos volt benne, hogy az örök nem vehetik észre őket, a lány előremászott a hátsó ülésről és megkérte Lucyt, hogy álljon meg. - Innentől átveszem. - Biztos? - Baráti kérdés volt ez, semmi több. - Vezetni szeretnék. - Csak rajta! Én visszafutok, és ha Riley megtalál, úgy teszek, mintha semmiről sem tudnék.
Brenna viszonozta a barátnője cinkos mosolyát. - Köszönöm, Lucy! - Máskor is. - Kiszállt a kocsiból. Brenna átült a vezetőülésbe és integetett a barátnőjének, míg az el nem tünt a fák között. Azután vett egy nagy levegőt és megmarkolta a kormányt. A szája széles mosolyra húzódott. Szabadnak érezte magát. Az útja a havas Sierrából San Francisco száraz, de hideg nyüzsgésébe félelmetesen sima volt. Nem került dugóba, nem rohantak utána SnowDancer őrök, még piros lámpa sem állta az útját. Tökéletes volt. Brenna tudhatta volna, hogy túl könnyen ment minden. Talált egy automatikus parkolóházat, ami a kocsiját a harmadik emeletre vitte fel, majd elindult a szépségszalon felé. Alig egy perc múlva már bajba is került. Egy magas, vállig érő, borostyánszínnel csillogó hajú szőke férfi bukkant fel előtte a semmiből, a falnak dőlt és elállta az útját. - Nem a farkasodúban lenne most a helyed? - Ezt nem hiszem el! — Brenna összefonta a karját a mellkasán és egyenesen a DarkRiver őrszemre nézett. – Komolyan felnyomtak a macskáknak? - Azok a szövetségeseik voltak ugyan, de nem a barátaik. Brenna azonban megbízott Vaughnban. Ő egyike volt azoknak, akik megmentették. A lány eszméletlen volt ugyan akkor, de a benne lakó farkas emlékezett. Vaughn biztonságos volt. Abban a pillanatban azonban nem tűnt túl boldognak, hogy Brennát ott látja. - Ingatag itt a helyzet. Az embereink egy része nincs barátkozós kedvében. - O . . . - Ezt Brenna nem vette figyelembe, és ez az adott helyzetben megbocsáthatatlan hiba volt. Ő csak egyet akart: helyrehozni azt az egyetlen dolgot, amit helyre tudott hozni, ha már az elméje ezernyi darabra tört szét. - Haza kellene mennem, igaz? - Nem tudta elrejteni a csalódottságát. - Egye fene... ha már itt vagyok, játszhatok személyes testőrt is. - A pillantása akár valamelyik bátyjáé is lehetett volna. - Hová kísérhetem, hölgyem? A lány legszívesebben a leopárd nyakába ugrott volna. Az arca boldogan virított. -A Leozandrába, kérem. *** Brenna nem sokkal naplemente után indult haza. Késői ebédet és uzsonnát is kapott a Leozandra szakácsától, de arra már nem emlékezett, mit evett, annyira izgatott volt az új, vállig érő haja miatt. A génszintetizált toldások tökéletesek voltak, még ő sem tudta volna megmondani, hol ér véget a saját haja és hol kezdődik a mű. És frufruja is volt! Semmi sem ronthatta el a kedvét, még az sem, hogy tudta: hazafelé több őrszem is kiszúrta. Riley perceken belül tudomást szerzett róla. De nem törődött vele. Az örömét csak még jobban táplálta minden egyes elismerő kiáltás, amit úton a lakása felé begyűjtött. A reakció egyhangúan pozitív volt. Nem tudta volna megmondani, melyikük lepődött meg jobban, amikor befordult a sarkon és az ajtaja előtt ott találta Juddot. A mentál arca természetesen semmit nem árult el, de a lány meglátta a szeme villanását, és tudta, hogy váratlanul érte őt a látvány. Mint ahogy Brennát is a férfié.
- Épnek tűnsz. - Brenna hitetlenkedve még egyszer végignézett a mentálon. Azt látta, hogy Judd letusolt, és tiszta, fekete farmert és fekete pólót vett fel, de a bőre is, legalábbis ami látszott belőle, sértetlen volt. - Miért ne lennék az? - Mert kint jártál az erdőben a bátyámmal. - Kinyitotta az ajtót és belépett a lakosztályba, Judd pedig utána. A lány tisztában volt vele, hogy bármennyire is próbálta elfojtani a mentál az érzelmeit, az ajtó előtt várt rá. Judd a lábával becsukta maga mögött az ajtót, Brenna pedig igyekezett magának megtartani a boldog lelkendezését. - Hm... - A férfi odalépett mellé és az ujjai közé fogta Brenna haját. - Milyen puha! A lány egy szót sem szólt, miközben Judd újra és újra végigsimította a tincseket az ujjai között, mintha azt próbálta volna kideríteni, hol kezdődik a csúcstechnológiás hajpótlás és hol ért véget a valódi haj. De az is lehet, hogy egyszerűen csak élvezetét lelte ebben. - Tökéletes. - Kiengedte a kezéből a tincseket. - Tetszik? - szaladt ki a lány száján a kérdés, pedig tudta, hogy nem kellett volna. - Már mondtam. Tökéletes. Brenna most értette meg, hogy ezt nem a hajpótlás minőségére mondta, hanem őrá. -Ó... Kicsit szégyenlős volt ugyan, de kinyújtotta felé a karját és megölelte a férfit. Judd összerándult, és Brenna tudta, hogy nem az érintésétől. Elhúzódott tőle és felhúzta a férfi pólóját. - Hadd találjam ki: törött bordák? - Brenna! - Judd megpróbálta megállítani, de ő lesöpörte onnan a férfi kezét. - Te! Jó! Ég! - A mentál testének egész bal oldala kék és fekete volt. - Miért nincs ez bekötözve? - Nincs rá szükség. A lány leengedte a pólót. - Rendben. Játszd csak a kemény férfit, ha tetszik! – Ekkor eszébe jutott valami és az ereiben meghűlt a vér. - Judd, Drew hogy néz ki? - Ennél rosszabbul. - Meghalt? - bökte ki a lány. -Nem. A megkönnyebbüléstől a lány kicsit meg is szédült. -Azt hittem, lézerekkel játszotok, ti, fiúk. - Új szabályokat találtunk ki. - Egyértelmű volt, hogy Judd nem fog erről többet mondani. Brenna felemelte a kezét. - Nem haltál meg, és Drew is életben van. Ennyi nekem elég. - Sarkon fordult, hogy egy csomag jeget hozzon a beépített hűtőszekrényből. - Ülj le! -Azt mondtam... - Leülni! Judd letelepedett egy székre. Nem tiltakozott, amikor Brenna a bordáihoz érintette a törülközőbe csomagolt jégdarabkákat. - Férfiak és az ő tesztoszteronjuk - morogta magában, miközben a férfi két kinyújtott lába közötti V alakban állt.
-Azt hiszem, enélkül nem is szeretnél minket. – A jégcsomagot a karjával szorította az oldalára. - Erre nem volt semmi szükség. Már éppen valami elmés válasszal vágott volna vissza, amikor ráébredt, hogy bár ennek éppen az ellenkezőjét akarta magának bemesélni, Judd pontosan azért jött hozzá, hogy gondoskodjon róla. -A kedvemért hagyd, hogy csináljam. - Kisimított a férfi homlokából néhány hajtincset. Neked is le kellene vágatnod a hajad. - Mindig is rövidre nyírva hordta, mint a hadseregben. - Ma este leborotválom. - Ne! Nekem tetszik, ha hosszabb. - Hátul a tarkóját súrolta, nem volt zavaró, de elég hosszú ahhoz, hogy Brenna bele tudjon túrni. A férfi felnézett, tekintete találkozott a lányéval. A pillanat hosszúra nyúlt, miközben Brenna félresimította a Judd homlokába lógó tincseket. - Levághatnám azt a részt, ami a szemedbe lóg. - Rendben. Brenna gyomra összeszorult attól, hogy Judd ilyen egyszerűen beleegyezett. -Nincs kedved sétálni egyet? - Semmi kedve nem volt Rileyval veszekedni, márpedig biztos volt benne, hogy a bátyja nemsokára megjelenik, hogy leszidja a szökéséért. Azt is alig hitte el, hogy Judd nem hozta még szóba a dolgot. De a mentái különben is nagyon furcsán viselkedett, mintha nem is önmaga lett volna. A férfi visszaadta neki a jeges borogatást. - Húzz kabátot. Már besötétedett. - És te? - A férfi alkarjára pillantott, látta a benne duzzadó erőt, és szinte fájón vágyott arra, hogy megsimogassa a mentáit. Miért nem érezte ő is ezt?! - Hozom a kabátom, a kertajtóban találkozunk. Tíz perccel később nyíltan sétáltak ki a fehér zónából, ki a belső védősávba. Brenna remélte, hogy a bátyjai megértik a célzást. Judd egy félreeső helyre vezette a lányt és megállt. - Mesélj! A lány meg sem lepődött, hogy a mentái tudta, valójában miért hívta el sétálni. Leült egy fatönkre, Judd pedig egy fa törzsének támaszkodott vele szemben. Szinte beleolvadt az esteledő Sierra fekete árnyaiba. - Teljesen felforgatom a családomat - vallotta be az igazat. - Láttad tegnap Andrew és Riley arcát? Azt hiszik, elveszítenek engem. - Hogy az őrület elragadja tőlük. - Felnőttek már. Majd megoldják. - Biztos? Csak nézd meg, hogyan reagálnak, akárhányszor kicsit függetlenedni akarok tőlük! Ez volt a rossz a végletekig összetartó, védelmező családi kötelékben. Ez a ragaszkodás fojtogató volt és megmérgezhette a kapcsolatokat. - Csak vigyázni akarnak rád. A lány hitetlenkedve pillantott fel a férfira. - Te az ő pártjukat fogod?!
- Ebben a dologban igazuk van. Meg kell védeni téged a saját akaratodtól. - Judd hangja tiszta acél volt. - Kárt tehetsz magadban, ha siettetni akarod a gyógyulásodat. - Férfiak! - mordult fel Brenna, felpattan és fel-alá kezdett járkálni a fatönk mellett. - Neked mellettem kellene kiállnod, emlékszel még? - Csak a nyilvánosság előtt - válaszolt hűvösen és logikusan a mentál. - Ha teljes engedelmességre vágysz, szerezz egy kutyát! Brenna a férfi felé rúgott egy adag havat. Judd meglepődött és Tk-pajzzsal védte magát, ez pedig csak még jobban felbőszítette a lányt. - Ez csalás! - Nem tudtam, hogy ez egy teszt. - Nem mozdult akkor sem, amikor a lány odalépett hozzá és kipirult orcával megállt közvetlenül előtte. A teste, a bőre megfeszült. Mennyi szenvedély, mennyi harag volt a lányban! - Szép vagy - jelentette ki, nem törődve a belé hasító diszszonanciával, ami arra figyelmeztette, túl közel került ahhoz, hogy elveszítse az uralmát a képességének rettenetes, pusztító ereje felett. A lány felhorkant. - Ilyen egyszerűen nem kenyerezhetsz le. A lány komor ábrázattal visszafordult és a tönk felé indult. Judd pedig azt vette észre, hogy a tekintete akaratlanul is követi Brenna csípőjének ringását, elidőzik a szűk farmerbe bújtatott, buja fenekének nőies domborulatán. Még több fájdalom, újabb figyelmeztetés. De Judd nem emiatt kapta fel a fejét és meredt a lány arcára. Hanem azért, mert Brenna hirtelen megdermedt. Judd felegyenesedett, kiterjesztette az érzékeit. - Leopárdok. - Már ismerte a mentális mintázatukat, meg tudta különböztetni a farkasokétól. - Itt vannak - suttogta a lány. - És nem hiszem, hogy nagyon vidámak. - Menj, hívd ide Hawke-ot! Én feltartom őket. A lány nem ellenkezett, gyorsan elszaladt, Judd pedig elindult abba az irányba, ahol a leopárdokat megérezte. Egy tisztás végében vártak rá: Lucas, Sascha, Dorian és Mercy. A lányt Judd nem ismerte jól, de Doriant a falkája egyik legveszélyesebb alakváltójának tartotta. A férfi nem tudott átváltozni leopárd formába, de ez nem jelentett semmit. Brenna megmentésének éjszakáján Judd látta, ahogy Dorian a puszta kezével szaggatta darabokra Enrique testét. - Nem lenne szabad itt lennetek. - A két falka szövetséget kötött, megadták egymásnak az engedélyt, hogy szabadon járhassanak a területükön, de az, hogy ilyen közel jöttek az odúhoz, fenyegetésnek számított. Lucas leintette a két őrszemét, akik össze akartak zárni előtte, de ő maga a párja elé lépett. Sascha elhúzta a száját, de nem szólt egy szót sem. - Ha háborúzni akartunk volna, már az odútokban lennénk. - A Lucas arcán lévő sebhelyek, egy nagy vadállat karmának nyomai vérvörösen lüktettek. Tárgyalni jöttünk. - Akkor itt várunk. - Judd elhelyezkedett a tisztás túloldalán, kijelölve maguk között egy láthatatlan határt.
Azt senki át nem lépte, amíg Hawke és a hadnagyai meg nem érkeztek. Brenna is visszatért velük, ő Judd bal oldalán állt meg, míg a többiek Hawke körül a jobbján. A SnowDancer alfa tett egy lépést előre. - Lucas, nagyon remélem, hogy valami jó hírt hoztál. Lucas utánozta Hawke-ot és előrelépett. Az arcáról düh sugárzott. -A DawnSky szarvascsordát megtámadták. Lemészárolták őket. Hawke mélyen felmordult. - Hány halott? - Kilenc felnőtt, három gyerek. - Lucas arcán még erősebben kirajzolódtak a sebhelyek. Több is lett volna, de Faith egy látomástöredéket látott és riadóztatott. Mercy és Dorian a közelben voltak, közbe tudtak lépni. Tamsyn és Nate odakint vannak, mentik, ami menthető. Judd figyelte, ahogy Sascha a párja tenyerébe csúsztatta a kezét és nekidőlt, de közben félig a háta mögé húzódva maradt: vigasztalta az alfát, de közben nem vonta el a figyelmét azzal, hogy célpontot csinál magából. Lucas ujjai összezártak Sascha keze körül. -Tervezett támadás volt. Mészárlás. Hat fegyveres mentál egy békésen legelésző szarvascsorda ellen. Judd elég ideje élt már a farkasok között, hogy tudja: a szarvasok a legbékésebb alakváltók egyikei voltak, fizikai téren pedig nagyon gyengék. - Miért? - kérdezte, bár tapasztalatból tudta, hogy egy mentál gyilkos jelenléte valószínűleg szörnyen ingerelte a leopárd falkavezért. - A Mentál Tanács semmit sem tesz véletlenül, mindig öt lépéssel előre terveznek. Lucas hangja majdnem morgás volt. - Kint jártam a tetthelyen. A mentálok nagyon ügyesen farkastámadásnak próbálták álcázni a gyilkosságot, úgy tűnik, voltak fegyvereik, amik olyan nyomot hagytak az áldozatokon, mint a farkasok karmai. A holttestek teljesen szétroncsolódtak, de kettőn valahogy ott hagyták a ti illatnyomaitokat. Mercy és Dorian valószínűleg meglepték őket, mielőtt a többi testet is előkészíthették volna. - Ha a szarvasok mind meghaltak - morgott a farkas Hawke torkában -, nem lett volna senki, aki a mentálokhoz köti ezt a tettet. Mindenki minket vádolt volna. - Onnantól pedig kemény, de igazságos helyett vad gyilkosoknak tartottak volna benneteket. Judd a Lucas háta mögött álló két őrszemre pillantott. - Elkaptátok a gyilkosokat? Mercy az alfájára pillantott, és csak akkor válaszolt, amikor Lucas bólintott neki. - Láttuk őket menekülni, de úgy döntöttünk, inkább a sebesülteknek segítünk és nem üldöztük őket. Mesterien tüntették el a nyomukat, a szarvasok pedig túl rémültek voltak ahhoz, hogy használható személyleírást tudjanak adni. Ezek tanárok és könyvelők, nem katonák. - Hát Faith? Ő nem látott valamit? - kérdezte Judd, mert tudta, hogy ő a legerősebb jövőbe látó a mentáihálón és azon kívül. Sascha megrázta a fejét. - Nagyon megviselte ez az egész. Csak azután látott valamit, hogy az események már elkezdődtek. És nem is azt látta, ami történt, hanem a következményeit: egy vérben ázó jövőt. Egy pillanatnyi teljes csend után Dorian volt az, aki megszólalt. Ő nehezebben tudta palástolni a haragját, mint a többiek.
- Az egyik gyerek azt mondta, a katonák egyenruhájának bal vállán látott egy jelet. Kígyót. A srác fél a kígyóktól, azért emlékezett erre. - Mostantól majd rettegni fog tőlük-jegyezte meg Sascha, a hangja nyugodt volt, de az arcáról sugárzott a düh. Lucas a lányhoz fordult és az ajkával végigsimított a haján. - Sascha a túlélőkkel akart maradni, de én azt gondoltam, jó lesz, ha egy mentál nézőpontját is meghallgatjuk. Nem tudtam, hogy ő itt lesz. - Egyáltalán nem barátságosan Judd felé biccentett. - Ötlet? - Néhány. Adj egy percet! - Végül is a halál volt az egyetlen dolog, amihez tehetsége volt. - A kígyó Ming LeBon jelképe, de ebből csak az derül ki, hogy valóban a tanács áll a merénylet mögött. Egy vékony kéz csúszott a kezébe, Judd pedig minden egyes sejtjében megérezte az érintést. Lepillantott és meglátta Brennát, aki egyenesen ránézett, majd alig észrevehetően megrázta a fejét. Abban a pillanatban mintha megállt volna az idő, a mentál pedig tudta, mit akar a tudtára adni a lány: hogy ő több mint egy gyilkos. Majdnem el is hitte neki. Csakhogy abban a pillanatban is érezte a benne feszülő, hatalmas és szörnyű erőt. Elég lett volna, ha egyetlen pillanatra lankad a figyelme, és az kirobban belőle, hogy válogatás nélkül halált záporozzon minden körülötte állóra. Férfira, nőre, gyerekre. Brenna továbbra is szorította a mentái kezét, de elfordult, megtörte a furcsa pillanatot. - Segíteni szeretnék. - Saschához intézte a szavait. -Azt hiszem, nagyon jól boldogulnál a fiatal szarvasokkal. Mert Brenna tudta, milyen érzés kiszolgáltatottnak és sérülékenynek lenni, gondolta Judd. Megesküdött, soha nem hagyja, hogy Brenna olyasmit éljen át, mint amit Enrique okozott neki. De a sebhelyei már ott voltak, és örökre megváltoztatták őt. - Judd? - Sascha felé fordította kardinálisszemét. - Én . . . - Igen - válaszolt a férfi, mielőtt Sascha feltehette volna a kérdést. -Tudom. De azt akartam megkérdezni, mit gondolsz, menynyi időt tudnál nekem adni. Vajon Sascha mióta nem érezte magát kényelmetlenül a társaságában és gondolta azt, hogy ő , jó"?! - Amennyire csak szükséged van. - Ő ugyan nem tudott sérült elméket gyógyítani, de segíthetett Saschának, pluszerővel táplálhatta a lány elméjét. Ez ritka képesség volt a mentálok között, de úgy tűnt, párban járt az ő kis különlegességével. A mentáiképességek ilyenek voltak: készletekben érkeztek. - Ha Bren veletek megy, gondoskodnunk kell a biztonságáról. - Egyszer már az életére törtek - szólt közbe Riley. - Miről beszélsz?! - kapta oda a fejét a lány. Judd Rileyra nézett, miközben Brennának válaszolt. -A testvéred azt gondolja, tévedtünk, és a hiénák tudták, hogy a kunyhóban leszel.
HUSZONKETTEDIK FEJEZET - Honnan tudták volna? - Brenna hátán felállt a szőr. Riley nem vett tudomást a lányról. - Judd nem tud egyszerre Saschának segíteni és Brennára vigyázni. - Ez volt az első alkalom, hogy a két testvér bármelyike akár áttételesen is, elismerte, hogy a mentál képes megvédeni Brennát. De Judd nem dőlt be ennek. Riley stratéga volt, ridegen összpontosított a céljára. Zavaróan úgy gondolkozott, mint egy mentál. -Nem lesz baja, a szarvasokat a védelmi zónába vitettem és szüntelenül őrök vigyáznak rájuk. - Lucas megrázta a fejét. - Különben sem hiszem, hogy a mentálok kétszer megtámadnák ugyanazt a célpontot. Judd egyetértett vele. - Sörétespuska-elven dolgoznak, hogy bizonyos területeken meggyengítsék az ellenállásotokat, miközben kiiktatják azokat a ragadozó és nem ragadozó alakváltó csoportokat, akik titeket támogatnak. Ezt a taktikát sikerrel vetette be a koreai hadsereg a japán-koreai háború alatt. Lucas összevonta a szemöldökét. - Van elképzelésed arról, hol csapnak le legközelebb? - Több támadásnak is történnie kellett már. Máskülönben a rajtaütés a szarvasokon túl nagy ugrás lett volna. - Lehet, hogy megöltek már más, magányos nem ragadozó alakváltókat - szólalt meg Hawke , és úgy állították be a támadást, mintha mi tettük volna, csak mi nem tudunk róla. Az áldozatok családjai túlságosan féltek volna ahhoz, hogy felelősségre vonjanak bennünket. - Egyre növekvő haragot szítanak a felszín alatt. – Brenna hangja rekedtes volt, mintha a rémálom, amit átélt, örökre megváltoztatta volna, mintha olyan sokáig és hangosan sikított volna, hogy a hangszalagjai helyrehozhatatlanul károsodtak volna. Egy dolgot viszont nem értek - folytatta. - Tudom, nem vagyok katona, de mindannyian tudjuk, hogy a tanács szekrényéből nem szoktak kipotyogni a csontvázak. - Szóval miért végeztek most félmunkát? - fejezte be a gondolatot Lucas. - Két lehetőség van. Egy: Faith egy olyan tényező volt, amivel nem számoltak. -Vagy kettő - szólt Judd - túlvállalták magukat, amikor ilyen mélyre merészkedtek a területre, ahol járatlanok voltak. - Te mit gondolsz? - fordult hozzá Riley, aki nagyon nyugodtnak tűnt, annak ellenére, hogy mi történt kettejük között, amikor utoljára találkoztak. Judd minden védelmi mechanizmusa életre kelt, mert Riley az a vadász volt, aki először becserkészi az áldozatát, csak azután támad. - Én azt mondanám, nem hagyták figyelmen kívül Faith képességeit, és valószínűleg pontos előzetes tervezés nélkül választották ki a célpontjukat. - Mert hogyha előre kiválasztják a csoportot, amin rajta akarnak ütni, nagyobb az esélye, hogy egy jövőbelátó megtudja a szándékukat. - Nekem ebbe a jövőlátásdologba belefájdul a fejem – jegyezte meg a homlokát ráncolva Mercy.
- Valószínűnek tartom, hogy csak a támadás jellemzőit határozták meg: egy nagy, békés alakváltó csoportot kerestek olyan területen, ami nem tartozik közvetlenül sem a DarkRiver, sem a SnowDancer falka felügyelete alá. Azután kiküldték a felderítőiket és vártak. -A szarvasok csak élő hús voltak nekik. - Brenna hangja a dühtől megremegett. - Csak bogarak, amiket eltaposnak az úton.- Brennának sajnos igaza van. A szarvasok csak sakkbábuk ebben a játszmában. Lucas a szabad kezével a hajába túrt. - Rosszul választották meg a helyszínt. Ha várnak, amíg a szarvasok kicsit mélyebbre vándorolnak az erdőben, Dorian és Mercy nem értek volna oda időben. Judd bólintott. - A mentálok és alakváltók érdekei korábban ritkán ütköztek. A tanács nincs tisztában az erdei élet apró vonásaival, a szagok fontosságával, a széliránnyal, a leopárd őrszemek őrjáratának hosszával, ezernyi olyan apró dologgal, amik befolyásolják egy támadás sikerét. - De ez nem lesz mindig így - figyelmeztetett Hawke. - Ahányszor behatolnak, mindig többet tudnak meg rólunk. Sascha helyeselt. - A mentálok nagyon jók az adatgyűjtésben. - Ezúttal nem lesz elég az, hogy megtaláljátok és kivégzitek azokat, akik személy szerint felelősek a gyilkosságokért. – Judd tudta, hogyan működnek az alakváltók: szemet szemért, életet életért alapon. Ez a szabály nagyon jól működött az ő becsületen alapuló rendszerükben, a mentálok azonban nem követték az ilyen elveket. - Ezúttal erősebb üzenetet kell küldenetek. - Igaza van - jelentette ki Lucas Hawke-nak. - Rájöttek, hogyan hamisítsák meg a felületes szemlélő számára hitelesen az illatunkat. Ha megtámadják egy hím családját, az nem törődik azzal, hogy a szagmintát alaposan elemezze, az a kölykeiteken fog bosszút állni. Ez szörnyű, de pontos leírása volt annak, hogyan fajulhat el a helyzet. - Nem kezdhetünk nyílt háborút a tanács ellen. - Judd tudta, mire képesek a népének vezetői, és hogy hajlandók lennének átlépni minden határt. - Lehet, hogy éppen ezt szeretnék. Ha ti megtámadjátok őket, azzal szentesítitek, hogy halálos erőt használjanak veletek szemben. Hosszú ideig nem hallatszott más zaj, csak a szél süvítése, és Judd számára Brenna lélegzetvételének hangja. Soha nem számított volna olyasmire, mint ez a lány, és egész biztosan nem érdemelte meg őt. Nem tudott megadni Brennának semmit, amire szüksége volt, de a szíve mélyén kezdte megérteni, hogy már nem fogja tudni elengedni maga mellől. A lány irányíthatatlan, kétségbeesett és erőszakos érzéseket ébresztett fel a lelkében, amik azonban nem haragból, hanem szenvedélyből fakadtak. A férfi hátán izzadság gyöngyözött, ahogy Judd igyekezett leküzdeni a disszonancia hullámait. Ezek minden önmagának tett vallomással, minden érintéssel egyre erősebbek lettek, őt azonban nem érdekelték. Lelkének egy része el akarta felejteni, miért is telepítették olyan mélyen az elméjébe ezt a gátat, megpróbálta elfelejteni, mi történne, ha elvágná a kondicionálás fonalait. -Adatok! - szólalt meg Hawke, mielőtt Juddon teljesen eluralkodhatott volna az őrület. - A mentálok imádják a számítógépeiket.
Ha feltörjük a rendszereiket és jó nagy pusztítást végzünk ott, akkor meg fogják érteni az üzenetet. Ha te megsérted az én területem, én is megsértem a tiédet. Judd mindig is tudta, hogy Hawke a legintelligensebb alakváltó volt, akivel valaha találkozott, ez az ötlet azonban még így is lenyűgözte. A legtöbb alfa a véres megtorlást választotta volna, ahogy azt Hawke is tette volna akár még néhány éve is; ebben a sakkjátszmában azonban egy közvetett lépés sokkal, de sokkal jobb volt. Ha tönkretesszük az egyik nagy adatbázisukat, például azt, amelyiken a tőzsdéjük alapszik, az egész világon összezavarjuk az ügyeiket. -Azt hittem, a legtöbb információt a mentáihálón tárolják - vetette közbe Brenna. - Soha nem is értettem, miért bolondulnak annyira a mentálok a számítógépekért. Sascha válaszolt. - A legfontosabb tényező itt az erő. Az irodai munkák nagy részét gyenge képességű mentálok végzik, akiknek nincs elég mentális erejük ahhoz, hogy folyamatosan hozzáférjenek a biztonságos mentális széfekben tárolt adatokhoz. Ezért nem hatékony a mindennapi munkához kapcsolódó adatokat a mentálhálón tárolni. - Senki sem szólt közbe, ezért folytatta. - A másik tényező, hogy a mentálok más fajok képviselőivel is üzleti kapcsolatban állnak, azok pedig számukra is hozzáférhető formában akarják megkapni az információkat. Ha ezek a rendszerek kiesnek, lehet, hogy a tanácsnokok elméje kiég. Ez csodálatos ötlet, Hawke! A farkas egy mosolyt villantott a mentái nő felé. - Köszönöm, Sascha, kedvesem. Nem lehet, hogy nem a jó alfát választottad? - Esküszöm, Hawke - mordult Lucas, és magához szorította a lányt, a karjával teljesen átfogta a nyakát -, hogy egyszer még... A fenyegetést Sascha szakította félbe, aki megfordult a férfi ölelésében és egy csókot nyomott a szájára. Rövid és szeretetteljes gesztus volt, Juddot mégis megigézte. Nem Lucast és Saschát látta azonban maga előtt. Lenézett Brenna csillogó hajára, és el tudta képzelni, milyen érzés lehetett, amikor azok a tincsek a legmeghittebb körülmények között végigsimítják a bőrét. Brenna tágra nyílt szemmel nézett fel rá. -Judd! - Halk suttogás, amit csak a mentái férfinak szánt. Az orcái elpirultak. - Nagyon szar az időzítés - mormolta, és erősebben nekidőlt. A férfi magába szívta az érintés mentális hatását, nem volt hajlandó eltolni magától a lányt. Annak ellenére, amit Brenna mondott, szerinte tökéletes volt az időzítés. Mert amikor kettesben voltak és a láz egyre magasabbra szökött, akkor mindig rá kellett ébrednie, milyen sok ezer módon árthatott a lánynak, nyomoríthatta meg. Brenna mészárosnak nevezte Enriquét, de azt nem látta, Nyílként mi mindent tett Judd az áldozataival. - Vannak hackereid, akiket használhatnék? - kérdezte Lucas, akit úgy tűnt, lecsillapított a párja csókja. - A berendezésünk készen áll a városi főhadiszállásunk második pinceszintjén. - Milyen jól tudjátok elrejteni a nyomaitokat? Az egész lényege az, hogy ne adjatok nekik semmit, amit fel tudnak használni a SnowDancer vagy a DarkRiver ellen. - Judd kényszerílette magát, hogy ne Brennára és a múltjának kínzó emlékeire összpontosítson. - Még soha nem kaptak el minket. - Lucas tökéletesen büszkének tűnt magára, ennyire csak egy macska tudott önelégült lenni. - Dorian nagyon jó, de szükségünk lesz még néhány hozzá hasonlóra, ha nagyméretű támadást akarunk összehangolni. Hawke karba fonta a kezét.
- Van három emberem, aki észrevétlen tud maradni, és egy, aki még többre is képes. Judd érezte, hogy Brenna izmai megfeszülnek. Követte a tekintetét, és látta, ahogy az Rileyéval ütközött. Úgy tűnt, mintha a férfi néhány másodpercig tépelődött volna valamin, de végül bólintott. - Bren a legjobb. - Azt hittem, komputronikai diplomád van! - Judd egyáltalán nem örült, hogy volt valami, amit nem tudott Brennáról. Ez érzelmi reakció volt. A hátát jeges veríték verte ki. - Hivatalosan igen. - A pajkos csillogás Brenna szemében valami teljesen új volt. - Hawke szerint van egy második, nem hivatalos is: kreatív rendszerprogramozásból. - Felnevetett. Ez a hang, a lány boldogságának ereje újabb mentális láncot szakított el Juddban. Úgy érezte, az idegvégződései lángra kapnak, a gerince egy kínzó, folyékony lángoszloppá lett. A mentál veszélyesen közel járt a kiégéshez. Mielőtt még túl késő lett volna, elhúzta a kezét Brennáétól, de nem tolta el magától a lány testét. - Én gondoskodom majd a hackercsoport biztonságáról. - Hawke szemébe nézett. - Ha Brenna ott lesz, én is ott leszek. Majd megoldom valahogy Saschával. - Lucas, a részedről rendben? A DarkRiver hím bólintott. - Amíg nem fenyeget a veszély, hogy felismernek. Annyira rohadtul mentálnak nézel ki, hogy ha holotábla villogna a fejed felett, akkor sem lennél feltűnőbb. A megjelenése megtévesztett egy alfát, ez pedig azt jelenti, hogy a belső vívódásainak semmi jele nincs a felszínen, gondolta végig Judd. - Gondoskodni fogok róla, hogy a megjelenésem ne okozzon gondot. - Még egy dolog. - Lucas sebhelyei újra elsötétültek. – Be kell bizonyítanunk a szarvasoknak, hogy biztonságban vannak. Úgy egy nappal a virtuális támadás előtt megkeressük és megöljük a társaik gyilkosát. A mentálok azt hiszik majd, hogy csak a vérre szomjaztunk, és lehet, hogy elbízzák magukat. Judd a DarkRiver alfára nézett, és megértette, hogy Lucas ígéretet tett a szarvasoknak, hogy megbosszulja az áldozatokat, így működött az alakváltó-társadalom: a ragadozó fajták irányítottak, de ezzel felelősség is járt. A Mentál Tanáccsal ellentétben ők nagyon komolyan vették a vezetésük alatt állók biztonságát. Elég komolyan ahhoz, hogy öljenek is érte. Ez volt az alakváltó-igazságszolgáltatás, de ahogy Lucas kiemelte, most kettős célt is szolgált. A Mentál Tanács pedig hülyének tartotta az alakváltókat. Ez volt a nagy hiba. *** Besötétedett, mire a megbeszélés véget ért,jóval vacsoraidő után volt már, amikor visszaértek a farkasodúba. Judd Brennával tartott, annak ellenére, hogy a disszonancia egyre erősödött benne, és a zárt térben a közelség még fájdalmasabb volt. De a nyers, tiszta vágy, amit a lány iránt érzett, nem hagyta, hogy továbbálljon. - Összedobok valamit enni - szólt Brenna, amikör a lakrészbe értek. Judd a nappaliban maradt, onnan láthatta a konyhapult mögött sürgölődő lányt. Amikor Brenna hátat fordított neki, kihasználta az alkalmat és ellenőrizte a csapdát, amit a bejárati ajtón helyezett el. Az ösztönei súgták neki, hogy ezt kell tennie, és a vágya, hogy mindenáron
megvédje a lányt. Volt valami, amit nem látott át, egy kapcsolat, amit tudatosan nem fogott még fel, a tudatalattija azonban biztosan érezte, hogy Brenna veszélyben van. De az is lehet, hogy csak biztonságban akarta tudni. A csapda maga nem mentális volt, Judd nem tudta az erejét így egy-egy tárgyhoz kapcsolni. Ehelyett alapvető Nyíl-technológiát használt. A szerkezetet a régimódi kilincsbe építette, ez mindenki ujjlenyomatát leolvasta, aki a szobába lépett. Ha pedig nem Brenna, Andrew, Riley, Hawke vagy ő maga volt az, riasztást küldött Judd telefonjára. O pedig, ahogy azt Brenna már észrevehette, egy pillanat alatt ott tudott teremni. A teleportáció sok energiát kívánt ugyan, de egy olyan almegjelölésbe tartozó mentái, mint ő, nagyon kis erőkifejtéssel hatalmas pusztítást tudott végezni. Meggyőződött róla, hogy a szerkezet működik, és visszaült a helyére. - Kész a vacsi! - Brenna kilépett a konyhából, Judd tekintete pedig a vékony pólója alatt domborodó mellére tévedt. – Maradék kaját melegítettem meg, nem bánod? Az éhséget, amit érzett, egyáltalán nem lehetett étellel csillapítani. -Nem. A lány boldogan mosolygott. - Könnyű neked örömet szerezni. Ez jó, mert hullafáradt vagyok. Judd kétségbeesetten húzta fel a mentális falakat, hogy kiszorítsa a feltörő képeket: Brenna az ágyban, melegen, meztelenül, az ő karjában. - Nem maradok sokáig, csak egy gyors vacsora. A felénél jártak, amikor a mentál telefonja megszólalt. Judd a küldő azonosítójára pillantott, de letette az asztalra a készüléket anélkül, hogy elolvasta volna az üzenetet. - Ki volt az? Judd a lány hangjának fátyolosságát dörzspapírnak érezte feszülő testén. - Nem fontos. A lány szemében kíváncsiság villant, de aztán csak megvonta a vállát és újra az evésre összpontosított. A mentái néhány pillanatig még fürkészőn nézett rá: Brenna általában nem adta fel ilyen könnyen. Most azonban tényleg kimerültnek tünt. Ez megkönnyítette a férfi dolgát. Voltak ugyanis az életének olyan vonatkozásai, amikről a lánynak nem kellett tudnia: a tanács tagjai szemrebbenés nélkül megkínozták volna, ha úgy gondolják, tudja, amire kíváncsiak. Brenna fáradtságának egyértelmű bizonyítéka volt, amikor az evés vége felé egy hatalmasat ásított. - Ne haragudj, de tényleg nagyon kivagyok. Nem bánod, ha gyorsan végzünk? Judd pontosan egy ilyen végszóra várt. - Persze, hogy nem. Ennek ellenére hosszú percekig állt még a lány ajtaja előtt. Nem volt alakváltó, de érezte Brenna nőies illatának forróságát, szinte ízlelni tudta testének bujaságát. A mentális képességei felerősítették a fizikai ingerek hatását. Judd keze ökölbe szorult, amikor felidézte a farkas bőrének érintését. Szörnyen erős volt a késztetés, hogy kinyissa az ajtót, visszamenjen és megtegye a végső lépést a szexuális érintéshez. Minden erejével ellenállt, a kezét görcsösen a teste elé emelve tartotta, amikor a telefonja újra jelzett. Ez durván emlékeztette arra, ki és mi is volt valójában. Juddot azonban már ez sem érdekelte. Túl messzire ment Brennával ahhoz, hogy visszavonuljon.
De a jelen állapotában veszélyes volt rá, ezért inkább felvette a telefont. - Úton vagyok. Ezután visszatért a szobájába, összeszedte a holmiját, amire szüksége volt, és titokban, észrevétlenül kisurrant a farkasodúból. Járműve az egyik ösvény közelében a falka autóitól távol állt, elrejtve. Érintetlenül és tökéletes állapotban találta. A motor szinte hangtalanul, duruzsolva indult be. Egy pillanat múlva mintha egy árnyat látott volna az erdőben suhanni. Kiterjesztette Tpérzékeit, de tisztában volt vele, hogy sem a teste, sem az elméje nem működik megfelelőképpen. Brenna elvonta a figyelmét, és ezt kihasználva valaki követhette. Az érzékei azonban az erdei állatok nyitott elméjén kívül semmit sem találtak. Judd elégedetten hajtott tovább a borús éjszaka vastag sötétjén át, ki az útra. Már majdnem elérte úti célját, amikor megérezte a telepatikus „kopogást" az elméjén. -Itt vagyok. Az autót leállította egy földszintes, út menti parkolóban. -Mi olyan fontos, hogy személyesen találkozót hívtál össze? -Mindkettőtökkel beszélni akartam és a kommunikációs csatornák nem biztonságosak. Már dolgozom rajta, hogy új kódolóberendezést kerítsek, ami kizárja a titkos lehallgatást, válaszolt a Szellem. A tanács már sorban iktatja ki a lázító elemeket. Judd érezte a közeledő eső frissességét a levegőben, miközben átvágott a játszótéren. Tudták, milyen veszélyek várnak rájuk. Átkelt az úton, megkerülte a templomot és belépett a kivilágítatlan hátsó udvarba, ami igazából egy apró temető volt azok számára, akik a napfényben szerettek volna nyugodni és nem a kriptákba temettették magukat. Perez atya a templom hátsó lépcsőjén ült, a Szellem sötét árnyalakját pedig a vele szemben lévő fa mellett találta Judd. - Mit tudtál meg? -Nem vettem észre, hogy megérkeztél - szólt a Szellem. - Úgy látszik, a képességeidre nincs hatással az, hogy nem vagy már a mentáihálón. Tévedés, de Judd egyszer majd még taktikai hasznot húzhat belőle. - Vissza kell mennem. - A távolság csak felerősítette Judd vágyát, hogy Brennával legyen, hogy megvédje őt. Judd elméjébe befészkelte magát a gondolat, hogy a lány veszélyben volt. Csak azt nem tudta megmondani, hogy ez a fenyegetés kívülről származik-e vagy az ő gyilkos képességeiből. A Szellem értette a célzást. - Ezt az információt még nem sikerült megerősíttetnem, de úgy tűnik, hogy Ashaya Aleinenek elölről kell kezdenie a munkát, újra meg kell terveznie a prototípust. - Miért? - kérdezte Perez. - A laborban lévő feljegyzésekről biztosan tartottak másolatokat valahol, biztonságos helyen. - Most, hogy számos vezető kutatójuk meghalt, a mentett adatok értéktelenné váltak. Ugyanis csak ők tudták, mit jelentenek a feljegyzéseik. Sajnos Aleine dokumentumaihoz nem lehet hozzáférni. Perez felsóhajtott. - Reméltem, hogy nem indulsz el ezen az úton. - A hangja fájdalommal volt tele. - Túl könnyen gyilkolsz.
A Szellem megmozdult a sötétben. - Ha nem állítom félre a tudósokat, az egész munkánk értelmetlen lett volna! Egy éven belül elkezdték volna beültetni az implantátumot a kísérleti alanyokba, egy évtized múlva pedig már egyetlen közös tudatunk lett volna! -Nem egy - javította ki Judd. - Az 1-protokoll nem tenné egyenlővé a mentálokat. Lennének bábok és bábosok. - A gyilkolásra programozott Nyíl pedig pontosan tudta, mi történik, ha valakinek kontroll nélküli hatalom kerül a kezébe. A hatalom volt a legvégzetesebb drog. - És akkor még több vért ontunk? - kérdezett rá Perez atya. - Ez helyes? - Én nem ítélhetek meg senkit. - Bármit is tett a Szellem, Judd tudta, hogy neki szörnyűbb tettek száradnak a lelkén. - Mondd el, mit tudsz még. Gyorsan! *** Már hideg, téli eső ömlött, amikor Judd elindult hazafelé. Hagyta, hogy a víz eláztassa és lemossa róla a megbeszélés során rárakódott, halállal átitatott ízt. Az Implantátum protokoll embertelen kegyetlensége egyértelműen rossz volt, de Judd tudta, hogy az ellene folytatott küzdelemben ők is gonosszá váltak. Ez a felismerés a lelkének egy mély rétegéből származott, abból, amely megmagyarázhatatlanul kötődött ahhoz, amit Brenna iránt érzett. Ez a gondolat csak még jobban ösztökélte arra, hogy visszatérjen a lányhoz. Felgyorsította lépteit, miközben magába szívta az ózon és a város illatát. Az utca kihalt volt, az eső tompította a LAZ-lámpák fényét. Belépett a sötét parkba. Gyermekkorában soha nem játszott ilyen helyeken, a képzését felügyelték, gyakorlatait mindig előírták számára. így alakították őt. így teremtették meg őt. Félretolta az emlékeket és kilépett, hogy minél gyorsabban a kocsijához érjen, amit a park túloldalán hagyott. A jármű számítógépén megnyithatta volna az adatokat, amiket a Szellem egy kristályon adott át neki, de inkább várt, és a saját, dupla tűzfallal védett számítógépén akarta megnézni a fájlokat. Mozgás! Az érzékein még azelőtt átszáguldott a figyelmeztetés, hogy tudatosan felfoghatta volna, mit lát. Félrefordította a testét, hogy csökkentse a sérülést, amikor a hatalmas farkas a földre tiporta. A levegő kiszaladt a tüdejéből, alig volt ideje védekezőn maga elé emelni a karját, amikor az éles fogak lecsaptak rá, átszakították a bőrét és a húsát, elérték a csontját. Kiégette a fájdalom érzését, és elég Tk-erőt bocsátott ki, hogy lelökje magáról az alakváltót és legyen ideje felállni. A karja hasznavehetetlenül lógott a teste mellett, amíg nem tudta öszszeforrasztani az izmokat és az idegeket. Vér folyt a karjából és a mellkasán lévő, mély, mart sebekből is. A képességeit a jobb karjába összpontosította, és amikor a farkas újra rávetette magát, lesújtott vele az állat légcsövére. A támadó a földre esett, de egy pillanat múlva már ismét a mellkasának ugrott, és másodszor is a földre tiporta Juddot. A farkas állkapcsai egyre közeledtek, nyilvánvaló volt a halálos szándékuk: át akarták harapni a mentái torkát. Judd eddig azon volt, hogy ne ölje meg a merénylőjét, mert biztos volt abban, hogy az egy SnowDancer, és azt is sejtette, hogy melyik: a korábbi tárgyalás óta nem felejtette el Riley számító nyugalmát. Most azonban nem volt más választása. Összegyűjtötte az összes mentális erejét, és felkészült, hogy a támadó elméjébe sugározza. Egy másodperc alatt képes volt megölni az alakváltót.
HUSZONHARMADIK FEJEZET -Judd! - A kiáltás annyira váratlanul érte, hogy megdermedt. A farkas úgyszintén. Azután leugrott róla és futni kezdett. Judd ilyen távolságból még elérhette volna, de úgy döntött, futni hagyja. Ha Brenna egyik bátyja volt az... - Judd! - Kezek szorították az arcát, amikor felült. Remegő ujjak simították ki az esőcseppeket a bőrén. - A karod! Szét van marcangolva! - Brenna, mit keresel te itt?! - Már küldte is az energiát a karjába, hogy összeforrassza a sérülését. Az öngyógyító képessége a Tk-Cell adottságainak része volt. - Nem hiszem el, hogy még elvérzés közben is engem cseszegetsz! - A nyakába emelte a mentál sértetlen karját és talpra állította Juddot. Vékony volt, ezért ez az alakváltó-ereje ellenére komoly erőfeszítést kívánt. Judd több vért vesztett, mint gondolta. A gondolatai összemosódtak, a tudata megbicsaklott a sérüléseinek gyógyítása közben. Meg kellett volna ölnie a támadót abban a pillanatban, hogy meghallotta a hangot, még mielőtt a farkas ráugorhatott volna, ahelyett, hogy fizikailag próbál védekezni. De akkor Brenna most gyűlölködő tekintettel nézne rá, ez pedig elfogadhatatlan lett volna a számára. - Gyere, nincs messze az autó! - Brenna átkarolta a férfi derekát. - Miért nem teleportáltál el, amikor megtámadott? - Ahhoz összpontosítanom kell. - Nem volt elég ideje a megfelelő mintázatba rendezni a gondolatait. - Én vezetek – jelentette ki, amikor a kocsihoz értek. Brenna a leolvasóra helyezte a hüvelykujját, ezzel kinyitotta a zárat és félretolta az utasoldali ajtót. -Azt hittem, ti, mentálok logikusan gondolkoztok. Nem vagy olyan állapotban, hogy vezetni tudj. Pedig akart. Tudatában volt annak, hogy ez teljesen ésszerűtlen vágy, ezért hagyta, hogy Brenna jóformán ledobja az utasülésre és rácsukja az ajtót. Csak akkor összpontosította minden erejét a sérülések helyrehozatalára, amikor a lány már beült mellé. Zavart gondolatai ellenére a karja már majdnem újra működőképes volt, bár a mart sebek még ott éktelenkedtek rajta. A vérveszteség azonban súlyosbította a helyzetet. Alig tudott tiszta fejjel gondolkozni, és képtelen volt arra koncentrálni, hogy a mellkasán lévő lyukakat bezárja. Ezért azokból még több vér folyt ki... - Lara túl messze van. - Brenna elindította az autót. - Kórház! Van egy a... -Ne! Úgy tűnt, hogy a lány figyelmen kívül hagyja a kérését, ezért megragadta a karját a sérült kezével. Fájdalom nyilallt végig az egész testén. - Lenyomoznák a DNS-cmet. A gyerekek! -Jaj, elfelejtettem! - Rácsavart valamit a férfi karjára. – Túl sok vért veszítesz, nem érnénk vissza az odúba. - Máris átázott az, amit ráterített. Judd csak most fogta fel, hogy ez a lány kabátjának puha gyapjúanyaga volt. - A mellkasod, édes! A mellkasod! Tudta, hogy segítségre volt szüksége: a farkas elmetszett egy fő vénát vagy artériát, ezt most nem tudta megállapítani. Meg tudta akadályozni, hogy elvérezzen, de ennél többre nem volt képes. -Tamsyn közel van. Mondom a koordinátákat. – Sikerült megadnia a DarkRiver gyógyító házának pontos helyét, mielőtt minden elsötétült a szeme előtt.
*** Brenna csikorogva állította meg a kocsit a nagy, ranchszerű ház előtt. Még meg sem kerülte a motorházat, amikor az ajtón kilépett egy morcos leopárd hím. A lány felismerte őt: Tamsyn párja volt. - Segíts! A férfi az utasoldali ajtóhoz ugrott. -A francba! - káromkodta el magát, amikor meglátta Juddot. -El az útból! - Félretolta Brennát, felkapta Judd eszméletlen testét és tűzoltófogásba akarta emelni. -Ne! - Brenna rácsapott a férfi meztelen hátára. Nate-en csak egy régi farmernadrág volt. - A mellkasa! A leopárd lenézett, és akkor vette csak észre, mi rejlik Judd pulóvere és Brenna kabátja alatt. - Te jó ég! A nyakába kapta Judd egyik karját, és félig felemelve, félig maga után húzva cipelni kezdte a mentált a ház felé. - A rohadt mentál nehezebb, mint amilyennek kinéz. Ez már Brennának is feltűnt. Juddnak bizonyára erősebb csontozata volt, mint a többi mentálnak. Abban a pillanatban azonban a lányt csak az érdekelte, hogy ez a mentál még lélegzik. Sietett Nate után, és majdnem elfelejtette becsukni maga után a ház ajtaját. - Tedd le az asztalra! - hallatszott a parancsoló, női hang. - Kit, szaladj fel az emeletre, és vigyázz, hogy a kölykök ne jöjjenek le! - Rendben. - Egy magas, gesztenyebarna hajú és álmos szemű tinédzser fiú húzott el a lány mellett. - Székre! - Judd hangjának hallatán Brenna szíve őrülten kalapálni kezdett. - Ne asztalra! követelte. - Éppen olyan makacs, mint a többi - morgolódott Tamsyn, miközben a köpenye övét kötötte. - Tedd a székre, mielőtt öszszeesik itt nekem és összekoszolja a padlómat! Brenna ott lábatlankodott, miközben Nate engedelmeskedett a párja utasításának és leeresztette Juddot a székre. - Most ugyan kit bosszantott fel? - kérdezte a leopárd hím, miközben Judd felhúzta magát, hogy egyenesen üljön. A tekintete zavart és homályos volt. - Idehoznád nekem az öltőpisztolyt, drágám? - Tamsyn már- is dolgozott egy gyógyító pontos és gyors mozdulataival, levágta Judd karjáról a ruhát. Judd egyetlen hangot sem hallatott, nem árulta el, hogy fájdalmai vannak. De amikor Brennára nézett, a tekintetében aggodalom látszott. Brennáért. De miért? A lány nem akarta akadályozni Tamsynt, ezért várt, amíg a nő minden ruhát levágott a sérült mentálról, és csak azután lépett Judd sértetlen oldalára. A kezét a vállára tette. A férfi bőre tűzforró volt. Brenna visszafojtott egy sikoltást. Judd bőre mindig is kicsit hidegebb volt az övénél, mint ahogyan Sascháé és Faithé is. Most azonban lángolt. - Tudok valamit segíteni? - kérdezte, amikor Judd nem lökte el a kezét magától.
-Tessék! - A gyógyító egy nedves rongyot nyomott Brenna kezébe. - Töröld le a vért a mellkasáról, hogy lássam, milyen mélyek a sebek! -Nem mélyek. - A mentál szavai összefolytak, de érthetők voltak. - Te hallgass! - Tamsyn hangja kemény volt, mint az acél. - Olyan vagy, mint egy macska. Akkor se vallanád be, hogy megsérültél, ha közben elvéreznél. Nate egy apró fémszerkezettel a kezében odalépett hozzájuk. - Julián alszik. Román felébredt, de Kit lefoglalja. Tamsyn bólintott, majd nekilátott, hogy megtisztítsa Judd karját a felesleges vértől. Brenna ugyanezt tette a mellkasával. Legalább friss vér nem ömlött már a sebekből, a sérülések gyorsabban forrtak össze, mint azt a lány akár néhány perce is lehetségesnek tartotta. - Alakváltó farkas karmok és fogak, ha nem tévedek. - Tamsyn Brennára pillantott megerősítésért. - Igen. Teljesen farkas alakban. - Nem tudta, ez számít-e, de olyasminek tűnt, amit egy gyógyító talán tudni akar. - Ez nem lehet gond, de azért adok neked egy antibiotikuminjekciót. Judd, allergiás vagy valamire? Judd nagyon lassan megrázta a fejét. -Antibiotikum jöhet. - Még jó, hogy a farkasság nem ragályos - jegyezte meg Nate a konyhapultnak támaszkodva különben gyorsan kinőne a szőröd. Brenna felkapta a fejét, és éppen rá akart szólni, hogy ne viccelődjön, amikor rájött, hogy Nate csak el akarta vonni Judd figyelmét a kínzó fájdalomról. Persze ez nem látszott a leopárdon. Brenna kemény férfiak között nőtt fel: Riley SnowDancer hadnagy volt, Andrew pedig a háborgó San Diego szektort irányította, amikor éppen nem rá vigyázott. Az apja is katona volt, de még ők is legalább egyszer felszisszentek volna már Judd helyében. Brenna biztosra vette, hogy a bátyjai hangosan káromkodtak volna és összevesztek volna Nate-tel, csak hogy elvonják a figyelmüket a szétmarcangolt húsról. De Judd nem. Ő mozdulatlan maradt, akár egy szobor. Miközben a vért tisztogatta, Brenna egyszer véletlenül hozzáért az egyik seb roncsolt széléhez. A gyomra összeugrott, mintha ő érezte volna a fájdalmat. - Sajnálom, édes! - Az, hogy Judd nem mutatta ki, még nem jelentette azt, hogy nem is érezte meg a fájdalmat. Még a mentálok sem tudták kikapcsolni a fájdalomreceptoraikat. Judd egy pillanatra sem vette le a szemét Brennáról. Ez a kapcsolat nagyon erős volt, annak ellenére, hogy a szeme felhős maradt, de Brenna állta a tekintetét: nem volt hajlandó magára hagyni a mentált az Elcsendesedés szörnyű magányában. - Most összevarrom a sebet - jelentette be Tamsyn. – Itt megy a fertőtlenítő. Brenna keze Judd mellkasán volt, éppen az utolsó csepp vértől tisztította meg, de még ilyen közelről sem érezte, hogy a mentál megrezzent volna. Ez több volt önuralomnál, ez félelmetes volt. Mi mindenen mehetett Judd keresztül, hogy ennyire megtanult uralkodni a testén?! Brenna látta, hogy a gyógyító kézbe veszi az öltőpisztolyt.
- Várj! - kiáltott fel. - Nem érzésteleníted előbb? - Azok az öltések nagyon fájdalmasak voltak. - A mentálok furán reagálnak a gyógyszerekre, az érzéstelenítőre is. Sascha és Faith ki szokta magát ütni. - Juddra pillantott. - Meg tudod ezt tenni nekem? A férfi bólintott. - Igen. - Becsukta a szemét és tökéletesen megdermedt. Brenna még a lélegzetvételét sem hallotta. A lány átnyújtotta a véres rongyot Nate-nek és megszorította a férfi kezét, miközben Brenna nekilátott összefogatni az izmokat az apró öltőpisztollyal. - Nagyon jól csinálod. - Orvosi diplomám is van. Gondoltam, jól jöhet, ha kiegészítem a gyógyítóképességemet a konkrét tudással és felszerelésekkel, hogy ne kelljen hiába használnom a gyógyítóerőmet. - A hangja elkomorult, mintha visszaemlékezett volna az esetekre, amikor az energiája önmagában nem volt elég ahhoz, hogy megmentsen valakit. - Különben is, tudod, hogy van ez, megosztjuk a tapasztalatainkat, és tanácsot adunk egymásnak, de az adottságunk leginkább a saját fajunk körében működik. Juddot például még csak fel sem ismeri a képességem. Brenna bólintott. - Pontosan milyen hatással vannak rájuk a gyógyszerek? - Hm. - Egy vékony acéllámpát adott át Brennának. – Világíts ide, hogy lássam, mit csinálok! A lány egyik kezét továbbra is Juddon tartotta, így teljesítette a gyógyító kérését. A fényben minden egyes szakadás, minden húscafat élesen kirajzolódott. Brenna erőt vett magán, hogy ne remegjen a keze. -A képességeikkel van kapcsolatban, és azzal, ahogy az energiát kezelik - vette fel a beszélgetés fonalát Tamsyn. - Ezért készíti ki őket annyira a Jax is. Nate egyszerűbben magyarázta el a dolgot: -A gyógyszerek szétbarmolják a képességeiket. Sascha még sőrt vagy bort sem hajlandó inni. Hz teljesen más megvilágításba helyezte azt, amit Judd koiabban a Jaxról mondott neki. Ezt nem tudtam - válaszolt Brenna. - Csak azt nem tudni, hogy akkor minek szedik egyáltalán a Jaxot - gondolkodott hangosan Nate. - Nem világos, mikor közben meg annyira vigyáznak, nehogy elveszítsék az önuralmukat. - Lehet, hogy el akarják felejteni, mivé váltak - jegyezte meg Tamsyn szomorú hangon. - A Jax a memóriát is megzavarja. Nate felmordult. - Akármiért is szedik, csak a gyengék csinálják. A lány ezt megértette. Bármelyik fajról is volt szó, emberről, alakváltóról vagy mentálról, mindig a gyengék és a sérültek voltak azok, akik áldozatul estek a kábítószereknek. Összeszorította az ajkát. A fájdalom nem volt mentség arra, hogy valaki rászokjon. Ő például nem választotta a könnyebbik utat, pedig ó, mennyire szerette volna. De a legrosszabbak mégis a dílerek voltak, a rohadékok, akik kihasználták mások gyengeségeit. - Szóval - váltott témát Nate - tudod, ki tette ezt?
Brenna gyomra összeszorult. - Erről beszéljünk majd később, jó? Azt hiszem, jobb lenne, ha Judd is hallaná. -Tiszta sor. Nekem viszont szólnom kell Lucasnak és Hawke-nak, hogy itt vagytok. -Várnál még ezzel néhány órát? - Azalatt Judd össze tudná magát szedni. Márpedig Brennának szüksége volt a mentál támogatására. Ha igaz volt az, amit gondolt, akkor nem akart egyedül szembenézni vele. A leopárd hím néhány másodpercig fürkészte a lányt. - Mondj egy jó okot! A lány összeszorította a szemét és vett egy mély levegőt. A vér vasas illata elárasztotta az érzékeit. - Mert a családom illatát éreztem Juddon, mielőtt az eső lemosta volna a jeleket. -A francba! *** Judd két órával azután, hogy megérkeztek, magához is tért. A tekintete kicsit lázasnak tűnt, máskülönben tiszta volt. A sérüléseihez képest túl tiszta is. - Mi van, mentális vérátömlesztést adtál magadnak? – kérdezte Tamsyn maró gúnnyal, de ez egyáltalán nem illett az aggódáshoz, ami az arcára volt írva. Judd megmozgatta a bekötözött karját. A vékony, fehér kötözőanyag megtévesztően gyengének tűnt. - Ételre van szükségem, hogy az energiaveszteséget pótoljam. - Ez nem volt válasz a kérdésre. Tamsyn komoran nézett rá, de Brenna csak melegséget érzett iránta. Ahogy Lara és Sascha, a SnowDancer gyógyító is a velejéig kedves és gyengéd volt. - Miért gondolja azt mindenki, hogy a konyhámban belakmározhat? Nate hátulról megölelte a párját és egy csókot nyomott a tarkójára. - Mert mindenki tudja, milyen könnyű téged levenni a lábadról. A nő arcáról eltűnt a komorság, amikor megfordult, hogy rendesen megcsókolja a párját. - Hogy én miért nézek el neked mindent?! Nate morgott valamit, de olyan halkan, hogy a lány már nem hallotta. Elfordította a fejét a meghitt jelenetről, ami a legmélyebb érzékiségről és szerelemről tanúskodott, és meglátta, hogy Judd a párt figyeli. Csak akkor vette le róluk a tekintetét, amikor Tamsyn kiszabadította magát a hím karjából és a hűtő felé indult. Csokoládébarna szemek villantak Brennára. - Neked ilyenre lenne szükséged. A férfi őszintesége megrázó volt... mert azt jelentette, hogy elfogadta azt, ami kettejük között volt, ezt a csodálatos, különös és erős valamit. - Igen? És mi van, ha én inkább téged akarlak? - Nem érdekelte, hogy a kapcsolatuk egyetlen megszokott fajtába sem tartozik bele és hogy a mentálja nem fogadta el párjának. - Csak téged. - Lasagna volt vacsorára - kiáltott oda Tamsyn. - Az jó lesz? Judd nem vette le a szemét a lányról, mintha magába akarta volna szippantani a tekintetével. - Bármi megfelel. - Akkor nem is pazarolom rád a lasagnámat. - Tamsyn közben kivette a tárolódobozt a hűtőből. - Egyél inkább kartondobozt.
Brenna azon kapta magát, hogy igazából élvezi a jelenetet, annak ellenére, hogy a vér szaga még mindig ott terjengett a levegőben, közte és Judd között feszült várakozás szikrázott. A szája sarka felfelé húzódott, várta a férfi válaszát. - A kartondoboznak igen csekély a tápértéke - szólt Judd tökéletesen színtelen hangon. - A lasagna jobban megfelelne a célnak. Tamsyn az égnek emelte a kezét. - Már el is felejtettem, milyen szörnyű tud lenni a fajtátok! Bár ha belegondolok, Sascha soha nem volt ennyire rossz. Robaj hallatszott odafentről. Tamsyn úgy tett, mintha meg sem hallotta volna, de utána megszólalt. - Drágám, megnéznéd, hogy Kit életben marad-e, miután a mi kis drágaságaink kezelésbe vették? Úgy hallom, mindketten ébren vannak. - Kit jól van. - Nate nem mozdult. - Nem támadom meg a párodat - fordult Judd a leopárdhoz. - Semmi okom nincs erre. Brenna rosszallón nézett Nate-re. Tudta, hogy a ragadozó alakváltók nagyon is óvják a párjaikat, de Judd mostanra bizonyára kiérdemelte a macskák bizalmát. A szőre felborzolódott, és már éppen hangot akart adni a véleményének, amikor Judd ránézett és megcsóválta a fejét. - Ez az ő háza - mondta olyan halkan, hogy csak a lány hallhatta. - Itt a párja és a kölykei, akiket meg kell védenie, én pedig betolakodó vagyok. - Segítettél Saschát és Faitht kihozni a mentáihálóról. A barátjuk vagy! - A lány szinte sziszegett, annyira igazságtalannak tartotta, ami történt. - Nem. - Judd kihúzta a lány kezéből a kezét. - Mindig is csak azt tettem, ami a saját érdekemben állt. - Te nem vagy ilyen! - Brenna nem hagyta, hogy a férfi megpróbálja meggyőzni az ellenkezőjéről. A mentál szeme rászegeződött, az aranyfoltok borostyánszínűre sötétedtek. - Gyilkos, aki csak a saját bőrét védi? De, Brenna, pontosan ez vagyok én. Inkább meghalnék, mint hogy neked fájdalmat okozzak, de a többiek? Mindenki mást szemrebbenés nélkül meg tudnék ölni. Erre születtem. *** Brenna tudta, hogy örülnie kellene, amiért Judd legalább egy keveset bevallott abból, mit érez iránta, de még mindig dühös volt, amiért a mentái minden más téren ennyire hajthatatlan maradt. Másnap reggel hét körül sétált a nappaliba, ott találta a férfit. Éppen egy élénkkék színű inget próbált meg begombolni a kötéssel körbefont mellkasán. Még így, sérülten is annyira szép volt, hogy a lány szája egy pillanat alatt kiszáradt, arca pedig felizzott a látványtól. A vágy átjárta, csábította, hogy közelebb lépjen. - Majd én! - Biztosan fájt a karja. A mellkasán lévő sérülések súlyosságába pedig Brenna bele sem mert gondolni. Ha azok a sebek csak egy kicsit mélyebbek... - Brenna! - A mentál nem állította meg a lányt, de a hangjában volt bizonyos domináns felhang, amit a farkas nagyon is jól ismert. Olyan férfiak között nőtt fel, akik hasonlóan akut hímsovinizmusban szenvedtek.
- Eddig még csak feketében láttalak. Jól áll neked a kék. - Féltő gonddal begombolta az inget. Az kicsit bő volt a férfira, az ő teste kevésbé volt izmos, mint Nate-é. Judd felépítése lopakodásra és gyorsaságra termett, egy kifent penge volt, amin a lány nagyon szívesen végigsimított volna. A gondolattól, hogy végighúzhatja az ujját Judd testének erős, éles vonalain, megremegett a teste és az ujja. A férfi átfogta a csuklóját. - Ezt meg kell beszélnünk, mielőtt a testvéreid ideérnek. Brenna torka elszorult. - Arra biztos van még időnk, hogy megigyunk egy kávét. - Nincs. Nathan elég régen felhívta az alfákat, már biztosan közeljárnak. Brenna tudta, hogy a DarkRiver hím addig halasztotta a dolgot, ameddig csak tudta, de magában azt kívánta, bárcsak örökké így maradt volna. - Csak egy bögrével - hízelgett. Judd felemelte a lány kezét, és kényszerítette őt, hogy a szemébe nézzen. - Miért kerülöd ennyire ezt a témát? A szemében az aranycsillámok most vakítóan fénylettek. Tényleg így volt, nem csak Brenna képzelte be magának. De mielőtt megkérdezhette volna, hogy ez mit jelent, zaj hallatszott a bejárati ajtó felől, majd berontott az ajtón a két testvére, mögöttük Nate és Lucas. HUSZONNEGYEDIK FEJEZET Riley arcát elárasztotta egy vadász nyugalma, amikor meglátta Judd kezét Brenna csuklóján. - Esküszöm, ha még egyszer hozzáérsz, én... - Mit teszel? - A lány kihúzta a karját Judd ujjai közül, de csak azért, hogy szembefordulhasson a bátyjával. - Befejezed, amit tegnap éjjel elkezdtél? - Mi a fenéről beszélsz?! - Andrew Brenna után nyúlt, hogy megfogja és maga mellé húzza. Judd azonban abban a pillanatban ott termett a lány előtt. Olyan gyorsan mozgott, hogy Brennának a lélegzete is elállt. - Nem engedhetem, hogy ilyen lelkiállapotban hozzáérj. Brenna kinézett Judd háta mögül, és látta, hogy Drew keze ökölbe szorul. - Ő a testvérem. Nem én bántottam őt, hanem ti, szemetek! -Akárhogy is, nem engedhetlek a közelébe, amíg vissza nem nyered az önuralmadat. - Judd hangja hideg, kérlelhetetlen és veszélyes volt. Mordulások hallatszottak. - Fejezzétek be! - kiáltotta el magát Brenna. - Mindannyian! A farkasok meglepetten néztek rá. A macskák a szoba oldalábanálltak, valószínűleg csak akkor akartak közbeavatkozni, amikor már fennállt a veszély, hogy vér fog folyni. Judd a válla felett a lányra pillantott. - Ne tedd! - Tiszta, férfias parancs volt. - Te csak ne parancsolgass a húgomnak, mentál! – Már megint Drew. Brennánál betelt a pohár. Megkerülte Juddot, megállt a fiatalabbik bátyja előtt és ököllel mellkason vágta.
- Tudod, mit akart megakadályozni? Hogy téged vagy Rileyt megvádoljalak azzal, hogy rátámadtatok. Drew megdermedt. - Micsoda? - Judd farkasharapásokkal tele jött ide - szólt közbe Nate. A mellkasa tiszta rom, és hidd el, a karját sem akarod látni. - És te azt hiszed, mi tettük? Brennát egy pillanatra megrázta a Riley arcán látszódó sértődöttség és bánat. De nem hátrált meg. - Folyamatosan fenyegettétek. És a család illatát éreztem rajta. Judd a lány vállára tette a kezét. - Elég, Brenna. A lány ezúttal már elcsendesedett, mert nem bírta tovább nézni a testvérei arcán azok fájdalmát. Megfordult és Judd mellkasába temette az arcát, megfeledkezett a sérüléseiről. Csak akkor eszmélt fel, amikor megérezte a nyers hús szagát. - Jaj, sajná... - Csitt! - Judd átkarolta a sértetlen karjával. A mozdulat önkéntelenüljött, és most a férfi azon kapta magát, hogy nem tudja már elengedni a lányt, a disszonancia ellenére sem. Felemelte a fejét, a farkasok szemébe nézett és megszólalt. - Először én is rátok gyanakodtam, ahogyan Brenna, de tévedtem. - Erre kora hajnalban ébredt rá, ezt akarta megbeszélni a lánnyal. - Ha ti, ketten meg akartatok volna küzdeni velem, szemtől szemben és fényes nappal hívtatok volna ki, nem ilyen orvul támadtatok volna meg. Brenna mozdulatlanná dermedt, a kezét összeszorította a férfi mellkasán. Fájdalom, olyan édes fájdalom járta át Juddot a lány közelsége miatt. Vajon Brenna akkor is mellette maradna, ha megtudná róla az igazat? A szívében lakó sötétség egy második kérdést is feltett: vajon ő képes lenne elengedni a lányt? - Ezt Brenna is tudja - folytatta, és kényszerítette magát, hogy a jelenre koncentráljon -, csak megzavarodott, mert megérezte a helyszínen a család illatát. Ez megrémisztette. Valószínűleg ez is volt a cél. Andrew beletúrt a hajába. - A francba, Bren! Én nem értem hozzá. El sem hiszem, hogy ilyet feltételeztél rólam. Brenna felé fordította a fejét, de nem bontakozott ki Judd öleléséből. - Mostanában úgy viselkedtetek, hogy rátok sem ismertem. Mind a ketten. Riley mély és kemény hangon káromkodott. - Majdnem elveszítettünk egy mentái gyilkos miatt! Azt hiszem, érthető, ha nem akarjuk, hogy összeállj abból a pszichopata fajból egy másikkal! - Vigyázz a szádra! - Finom, de halálos figyelmeztetés Lucastól. - Sascha más - szólt vissza Riley anélkül, hogy odafordult volna. - Ez itt nem! - Soha nem hittem volna, hogy ennyire elvakult vagy. Brenna szavait mély csend követte. Judd azon kapta magát, hogy erősebben szorítja magához a lányt. Nem volt rá szüksége, hogy más vívja meg helyette a csatákat, de amit Brenna tett, az olyan érzéseket keltett benne,
amiket nem fogadhatott be. Főleg most, hogy a sérülései és a disszonancia elleni küzdelem ilyen sok erejét elvette. De Judd már egy ideje nem azt tette, amit kellett volna. Andrew a szemébe nézett. - Én nem támadtalak meg. Ha megtettem volna, már halott lennél. Juddnak elege lett ebből. - Csakis azért sérültem meg, mert megpróbáltam nem megölni a támadómat. Ha nem fogom vissza magam, ő halott lett volna, mielőtt először hozzám ér. - Kieresztette a karmait, amiket eddig elrejtett, hogy segítsen a családjának beilleszkedni a farkasfal kába. De megértette, voltak farkasok, akik csak a nyers erőből értettek. Addig, amíg Andrew és Riley gyengének tartották őt, nem engedhették a húguk közelébe. Judd megértette, miért: a lánynak csak olyan párja lehetett, aki meg tudta védeni. Ennek semmi köze nem volt Brenna saját képességeihez, csak az ö féllésükhöz. -A mentálok nem tudnak beférkőzni az elménkbe! – csattant fel Andrew. Judd a SnowDancerre nézett. -Az igaz, hogy különösen nagy erőkifejtés nélkül nem tudjuk manipulálni az alakváltók elméjét, de egy tiszta erőnyalábbal kis távolságból minden magasrendű agyi folyamatot ki tudunk iktatni. Hacsak az agyatok rögtön el nem kocsonyásodik. - Ezt személyes tapasztalatból tudta, ez egyike volt azoknak a rémálmoknak, amik üldözték. Természetesen a Tk-Cellek más, gyorsabb és hatékonyabb módon is tudtak gyilkolni, de ezt ő gyerekként nem tudta, és az alakváltóknak sem kellett feltétlenül tisztában lenniük ezzel ahhoz, hogy megértsék a lényeget. - Szóval ha valaha megtámadtok - folytatta ajánlom, hogy kövessétek a saját harci játékotok szabályait és lőjetek hátba. -Neki elég volt egy pillanatnyi figyelmeztetés ahhoz, hogy öljön. -A pokolba! - szólt Andrew. A hangján hallatszott, hogy ráébredt a dologra. - Ezt tanítják nekünk kiképzésen, de amikor mindenki ellen csak a testedet használtad, aki kihívott, azt hittem, hogy ez csak mentálpropaganda. - Megvonta a vállát. - Hawke tisztában van azzal, mire vagy képes? - Miért? - támadt rá Brenna. - Ki akarod dobatni Juddot a falkából? -Nem ezt akartam mondani - förmedt rá Andrew. - Ne legyél már ennyire hülye! - Ne beszélj vele ilyen hangon! - Judd meghozta a döntést, elhatározta, kihez lesz hü. Riley összefonta a karját a mellkasán. - Csak egy dolog van, amit nem értek. - Nyugodt hangja anynyira nem illett a feszültséggel teli hangulathoz, hogy mindenki meglepetten elcsendesedett. A hadnagy felvonta a szemöldökét. - De mielőtt erre rátérnék: Brenna, kicsim, azt, ugye, észrevetted, hogy Judd és Drew pontosan ugyanolyanok? Andrew a bátyjára meredt. - Mi a francról beszélsz? Judd pontosan ugyanezt gondolta. De Brenna felnevetett. Kiszakította magát a mentái karjából és Rileyhoz szaladt. Megölelte. - Sajnálom. Tudom, hogy neked semmi közöd nem volt a támadáshoz. - És nekem? - kérdezte Andrew, miközben megsimogatta a lány haját.
Brenna felemelte a fejét. - Azt még nem döntöttem el. -Ahogy öregszel, úgy leszel egyre gonoszabb. - De megölelte őt, amikor Brenna hozzá fordult. Ahogy nézte őket, Judd erős, tompa fájdalmat érzett a mellkasában. Csak a sebek, gondolta. Ekkor Brenna elhúzódott a testvérétől és visszatért Judd mellé, a fájdalom pedig felerősödött. - Mit nem értesz? - kérdezte Riley. - Hogy hogyan érezhette Bren a szagunkat. Judd bólintott. - Olyasvalaki lehetett, akiben megbíztok annyira, hogy hozzáférhessen a dolgaitokhoz. -Amiket magával vihetett. Olyanokat, amin elég szagminta van ahhoz, hogy azt álarcként használhassa. Andrew karmai előtörtek. - Az a szemét biztosan egy katona. Kiképzés alatt patakokban folyik rólunk az izzadság. Lucas odalépett hozzájuk és megállt Riley mellett. - Tegyük fel, hogy a támadó sikerrel jár és megöl – mondta Juddnak. - Mit ért volna el ezzel? - Kisebb zavart keltett volna. - Juddnak nem voltak illúziói a falkában betöltött helyét illetően. - Egyáltalán nem okozott volna nagyobb fennakadást. Mi az ellenség vagyunk, csak meglettetek a falkában. Lucas elgondolkodott, vadul megsebzett arcára töprengő kifejezés ült. - És ha a Lauren gyerekek egyikét támadta volna meg? Judd érezte, ahogy a sötét ereje egyre csak gyűlik, és vissza kellett azt szorítania. - Mostanra már halott lenne. - Ez nem fenyegetés volt, csak tényközlés. - Ez így van. - Rileyból a farkas beszélt. - A kölyök az kölyök. Pont. Ha valaki megtámad egyet, azzal egy nagy céltáblát vesz a nyakába. Minden vadász a nyomába eredt volna. - Szóval - foglalta össze Riley - úgy tűnik, ezzel nem a falkának akartak gondot okozni és nem is a Lauren családot támadták meg. Ez Juddról szólt. - Ez nem szűkíti le különösebben a kört - jegyezte meg Judd. - Ahogy mondod, mert úgy tűnik, mindent elkövetsz annak érdekében, hogy mindenkit felbosszants. - Andrew komoran nézett a mentálra. - De a forrófejű farkasok szemtől szembe támadtak volna meg. Egy orvtámadással nem szereznek túl sok jó pontot a farkasodúban. Judd egyetértett. - És az illatálarcra sem lett volna semmi szükség. – Valami összeállt a mentál elméjében, a kirakódarabok a helyükre kerültek és kirajzolták a tökéletes csapdát. - Brennát akarta elkülöníteni. Engem eltávolítani az útból, tőletek pedig elidegeníteni, hogy egyedül maradjon és sérülékennyé váljon. Andrew elsápadt. - Hogy könnyen megölhesse. Judd újra átkarolta a lány vállát, Brenna habozás nélkül engedte. Ez egy mélyen gyökerező bizalom jele volt, de a Juddban lakó sötétség már nem lepődött meg rajta, elfogadta azt, mint a mentál jogát. Tegnap óta átléptek egy határt, ahonnan már nem volt visszaút. Brenna már az övé volt.
A lány fújt egyet. - Komolyan, fiúk, gondoltok valami másra is néha, mint arra, hogy engem félteni kell? Nagyon nőietlenül horkantott egyet. - Mégis miért akarna engem bárki is megölni? Judd tudta a választ, de nem akarta közhírré tenni. -Az eső miatt nem tudjuk követni a nyomát - mondta Riley, amikor senki más nem szólalt meg. Brenna megmoccant. - Nekem van egy ötletem. Mind az öt hím rámeredt. - Oké, tegyük fel, hogy beveszem ezt az egész „Brenna a világegyetem közepe" összeesküvés-elméletet. - Elhúzta a száját. - Egy módja van, hogy kiderítsük, igaz-e. - Megfordult Judd ölelésében, hogy a férfi karja a nyaka elejét fogja át, ő pedig háttal álljon a mentálnak. Közben nagyon vigyázott, hogy ne érjen hozzá a sérüléseihez. - Tegyetek úgy, mintha működött volna a terv. Legalábbis annyira, hogy engem elválasszon kettőtöktől. Judd figyelmét annyira elvonták a lány finom domborulatai, hogy alig tudott figyelni a szavaira. A vére felforrt, a szíve vadul vert... az elméjét pedig erős hullámban elöntötte a kínzó fájdalom. A testi hatásokat tudta kezelni, de nem tudta megállítani mentáltudatának önvédelmi mechanizmusát, azt, hogy az elméje kénytelen volt bizonyos részeit lekapcsolni, hogy megmentse azokat. A visszaszámlálás elkezdődött. - Hagyjatok itt - folytatta a lány - és térjetek vissza dühöngve a farkasodúba. Judd és én meghúzzuk magunkat a kunyhóban, nem sérült annyira, hogy ne lehessen ott élni. - Nem. - Andrew karba fonta a kezét. - Elég a ketrecekből, Drew - válaszolt Brenna csendben, de eltökélten. - Szeretlek, de most már elég. Mielőtt Enrique elrabolt, eszedbe sem jutott volna, hogy ketrecbe zárj! Judd elfojtotta a disszonanciahullámát és felnézett. -Nagyon is képes vagyok megvédeni őt. - Az elméjének egyetlen kritikus része sem sérült még. Brenna felnézett rá a válla felett, az arckifejezése nem volt boldog. - Tudok magamra vigyázni. Attól, hogy az a szemét egyszer elkapott, még nem lettem védtelen. - Ez sántít - szólt közbe Riley. - Mindenki tudja, hogy soha nem hagynánk Brennát egyedül odakint. Még akkor sem, ha a hajánál fogva kell hazaráncigálnunk, miközben ő átkozódik. Judd bólintott. - Az egész akciót végre tudjuk hajtani a farkasodúból is. Csak úgy kell tennetek, mintha összevesztetek volna. - Már így is egyedül élek a családi lakosztályban – morogta Brenna. Nyilvánvalóan megértette, hogy Rileynak igaza van. - Rendben. De figyelmeztetlek - meredt szúrósan Andrewra -, hogy ha még egyszer beleütöd az orrod a dolgaimba és beleszólsz az életembe, nem vállalok felelősséget a tetteimért. A testvére elvigyorodott. - Tudtam én, hogy szeretsz!
*** Tamsyn nem örült, hogy Judd továbbáll, de a mentál vissza akart térni a saját terepére, arra a területre, amit hónapokon át tartó, magányos felderítés után egy mentál pontosságával ismert. Brenna sem volt meggyőződve arról, hogy fel kellene kelnie, de csak morgott valamit a fafejű hímekről és az utasülésbe lökte Juddot, amikor az vezetni akart. Andrew és Riley percekkel korábban hazaindultak, ezzel is mutatván, hogy összevesztek a húgukkal. - Holnap találkozunk a főhadiszállásotokon? - kérdezte Brenna Tamsyntól a kocsi mellől. - Én nem leszek ott. - A gyógyító elhúzta a száját. – Nekem a számítástechnika olyan, mintha kínai lenne. - Én benézek majd - jegyezte meg Nate az ajtóból, de közben egy pillanatra sem vette le a szemét Juddról. - Ott találkozunk. Judd biccentett búcsúzóul, és azon töprengett, vajon a macskák elfogadják-e valaha a jelenlétét, eljutnak-e odáig, hogy ne tekintsék veszélyforrásnak. Valószínűleg soha. Ez is mutatta, milyen okosak: mert ő veszélyes volt. Nagyon. Tolatni kezdtek a hosszú felhajtón, amikor Judd meglátta, hogy két kisfiú ugrik ki Nate és Tamsyn mögül. A DarkRiver hím felkapta az egyik kicsit és mondott valamit, amin a párja és a gyermekeik is nevetni kezdtek. A mentál elfordította a fejét. Ez nem az ő élete volt, neki ilyen soha nem is lehetett. Brenna azonban tisztában volt ezzel, mégis egyértelműen kinyilvánította a szándékát. És ha később úgy dönt, hogy meg akar szabadulni? A benne lakó sötétség, a gonoszság elvicsorodott. Ma este, talán ma este még el tudta engedni a lányt. Azután azonban Brennának meg kell őt ölnie, ha meg akar szabadulni tőle. - Judd? Figyeltél rám egyáltalán? A férfi visszakényszerítette a gondolatait a normális mintázatba és a lányhoz fordult. - Most már semmi kétség, egy farkas volt. - Micsoda? - kérdezte a lány, miközben kifordult a bejáróból és automatikus vezérlésbe kapcsolta az autót, lebegő üzemmódba. Megtehette, mert a környék útjait felszerelték a vezérlőcsipekkel. Most, hogy a keze szabad volt, visszacsúsztatta a kormányt a rekeszébe és a férfihoz fordult. - Miről beszélsz? - Timothy gyilkosáról. - Ennek meg mi köze van ahhoz, hogy téged megtámadtak? -A lány megrázta a fejét. - Lehet, hogy te és Indigó is tévedtek. A mentál bejuthatott valahogy. Judd tudta, a lánynak szüksége volt arra, hogy legyen egy biztonságos hely a számára, hogy feltétel nélkül megbízhasson a társaiban. De ezt most nem engedhette meg magának, óvatosnak kellett lennie. - Megtéveszted magad, Brenna. A testet az odúban találták meg, az odavezető utat mentái nem ismerhette. - Ti nagy távolságokra is tudtok teleportálni. - Igen, de ismernünk kell a célunk pontos mentális képét. - Dobolni kezdett az ujjával az ülés szélén. Majdnem azonnal felfigyelt a gesztusra és abbahagyta, de nem is lett volna szabad ilyet csinálnia. A mentálok nem doboltak az ujjukkal. - Még ha a fajom egyik tagja meg is szerezte volna ezt a mentális adatot, a teleportálás
teljesen kimerítette volna. Az energia, amit felhasználunk, egyenes arányban áll a távolsággal, amit meg akarunk tenni. Mentáljelenlétnek pedig az odú több kilométeres körzetében sem volt nyoma. - És ahhoz, amit Timmel csinált - kezdte elfogadni az ötletet Brenna nagy testi erőre volt szükség. A srác nem feküdt le megadóan, a teste tele volt zúzódásokkal. - Azt gondolom, nagyon is fizikai harcot vívtak. A legtöbb mentál az elméjének erejét használta volna egy nála erősebb alakváltó ellen. - Kényszerítette magát, hogy kimondja a következő szavakat, pedig tudta, hogy ez csak erősíti a hasonlóságot közte és Enrique között. - Természetesen ha Tk-erővel csapta valaki a falhoz, azután ugyanúgy zúzódások maradtak volna a testén. Brenna a nyakához emelte a kezét, majd leejtette. A tekintete elmerült a távolban. - Ő ezt nem Tk-val csinálta. Kézzel fojtogatott, miközben az erejével lefogott. Ujabb rémálom. - Brenna! - Ez a szó Judd lelkének legősibb részéből szakadt fel. Tudatának ez a darabja fürdeni akart a halott tanácsnok vérében, és nem törődött az ilyen heves érzelmi reakció árával. Brenna szeme elkerekedett. Felemelte a kezét és gyengéden kisimított néhány hajtincset Judd homlokából. - Miért mondok el neked folyton olyan dolgokat, amiket a sírba akartam vinni magammal? Az érintés hatására mintha áramütés szaladt volna végig Judd idegein. - Mert tudod, hogy én mindig meg foglak védeni a rémálmoktól. A lány arca felderült. - Igen, te elég erős vagy ahhoz, hogy legyőzd a démonaimat. Remegve levegőt vett és végigsimított az ujjával Judd arcán, majd az állkapcsán. A férfi sokkal vágyakozóbb helyeken érezte a lány érintését. - Szóval, miért beszélünk a te támadód helyett Tim gyilkosáról? A mentál egyre nehezebben tudta kordában tartani a vágyát. -Azt hiszem - válaszolt, pedig a teste arra ösztökélte, hogy ne beszéljen, hanem valami teljesen mást tegyen Tim halála az oka annak, hogy neked ártani akar valaki. Statisztikailag ez a legerősebb indíték arra, hogy te egy másik farkas célpontjává válj. A simogató ujjak megdermedtek. - Mégis miért akarna... az álmok! - A lány szája is tátva maradt. - De honnan tudná bárki is, hogy én láttam a gyilkosságot álmomban? HUSZONÖTÖDIK FEJEZET Nem titok, hogy láttál valamit. Azt kiabáltad, hogy láttad ezt, amikor megtalálták a holttestet. -Te jó ég! - Brenna visszahanyatlott az ülésbe. - A gyilkos azt hiszi, hogy én szemtanú vagyok és hogy rá fogok majd jönni, ki ő. - Ami azt jelenti, hogy meg kell találnunk, mielőtt újra próbálkozik. - Judd megígérte Brennának, hogy biztonságban lesz mellette, és erről gondoskodni is fog. Nem hibázhatott. Brenna arckifejezése megváltozott. - Mit fogsz csinálni vele? - Azt, amit bármelyik másik hím tenne. - A lány feleslegesen próbálta volna megállítani.
-Nem akarom, hogy miattam még mélyebbre süllyedj a sötétségbe. - Más azért ölni, hogy valakit megvédelmezzek, mint azért, mert... - Elharapta a mondatot, amikor hirtelen ráébredt, hová lyukadt volna ki a végén. - Mint? Miért, Judd? A férfi megrázta a fejét. - Ez a jelen helyzetben jelentéktelen. - Hazudsz. - Egyenes, dühös vád volt ez. - Nem hiszem el, hogy itt ülsz és hazudsz nekem azután, hogy... – Összeszorította a fogát, megfordult és maga elé húzta a kormányt. Átváltott manuális vezérlésre. - Rendben. Tartsd meg a titkaidat! Judd szinte kényszert érzett, hogy folytassa a szóváltást, követelje, hogy a lány újra rá figyeljen. És éppen ezért fojtotta el. Mert Brenna nem tudta, mit kér, nem tudta, milyen árat kellene fizetnie azért, hogy megtudja az igazságot. De volt valami, amire ő akart választ kapni. Várt, amíg már majdnem az odúhoz értek, mielőtt szóba hozta. - Honnan tudtad, merre voltam tegnap este? A lány megsemmisítő pillantást vetett a mentálra. Nyilvánvalóan még mindig dühös volt. -Majd felforr a mentálagyad, hogy ezt nem tudod, igaz? - Csipkelődőbb már nem is lehetett volna. - Az autón nem volt nyomkövető. - Amikor ellenőrizted, akkor nem. - Az egyenetlen talajon kikapcsolta a lebegő módot és kerekekre váltott, egy dühös nő magabiztosságával manőverezett a bukkanok között. – Követtelek ki az odúból és az alvázra tettem a nyomkövetőt, miután beszálltál. A mentálnak eszébe jutott az árnyék, amit induláskor látott. -Telepatikusan letapogattam a környéket. Brenna megvonta a vállát. -Nem tudom, az hogy működik, de én nem mozdultam a kocsi alól, amíg el nem indultál. Erről jut eszembe, el kell majd küldenünk valakit, hogy visszahozza az autómat. Judd tudta, miért nem érezte meg a lány jelenlétét: csak a környezetét tapogatta le ahelyett, hogy egyre nagyobb körökben haladt volna kifelé a saját testétől. Ráadásul nem csak Brenna, de ketten is követték aznap éjjel. A farkas bizonyára a templomig osont utána, majd lesben állt és várt rá. Vagy figyelmetlen volt, vagy a disszonancia és az elméjében az Elcsendesedés és az érzelmek között dúló háború finomabb hatásai kezdtek megmutatkozni. De nem ez aggasztotta a legjobban. - Össze is nyomhattalak volna a kocsival. - Nem nagyon. - Brenna nem aggódott ezen. - Csak egyetlen irányba indulhattál. - Brenna! - Csak dühös vagy, amiért követni tudtalak. - Szúrósan ránézett. -Amint vacsora közben megszólalt a telefonod, tudtam, hogy valami gond van. - Honnan? - Nem tiltakozott, amikor Brenna a föld alatti garázs irányába kanyarodott. Már túl sokan látták ebben az autóban ülni, szereznie kellett egy másikat a titkos akciói számára. A lány megállította a négykerék-meghajtásost a parkolóban. - Hát nem a te jégember arcodról olvastam le. - Az ajkába harapott és megvonta a válát. Nem tudom megmagyarázni.
Csak úgy tudtam. Kiszállt és megkerülte a járművet, mintha Judd előtt akarta volna kinyitni a kocsiajtót, de a mentái már az autó mellett állt, mire odaért. Brenna elindult a kihalt parkolóban, Judd pedig mögötte lépkedett. - Ha felszakítod a varrataidat, ne gyere hozzám sírni! - Értettem. - A tekintete a lány csípőjére tévedt, az önuralma teljesen odavolt. - Nem kellett volna utánam jönnöd. - Miért nem? - Goromba pillantást vetett rá a válla felett. Nem mintha te lennél a kommunikáció hőse! - Vannak dolgok, amiket nem kell tudnod. - Például azt, hogy mit keresel egy elhagyott parkban az éjszaka közepén? - összefűzött karral megperdült és megállt a férfival szemben. - Folyton azt mondod nekem, hogy gyilkos vagy, azután meg kiszöksz az odúból. Pofonegyszerű egyenlet, nem? Judd nem hallgatott a hangra, ami azt súgta, hogy javítsa ki a lányt. - De igen. - Baromság! - Ezzel a pontos kijelentéssel sarkon fordult és az odú fő részébe vezető rámpa felé indult. - Ha gyilkos hangulatban lettél volna - vetette hátra, amikor kinyitott egy ajtót -, ott, helyben azonnal kivégezted volna azt a farkast. A férfi még állt a garázsban néhány percig és azon gondolkodott, mit mondhatna a lánynak, milyen válasz elégítené ki. Nem akarta bevonni a lázadás szürke világába. Neki harcolnia kellett, az I-protokoll megállításával akarta jóvátenni a bűneit, így akart feloldozást nyerni, ha az létezett egyáltalán, Brenna azonban nem fizethetett meg az ő bűneiért. O volt Brenna pajzsa, ami megvédte a gonosztól és a saját rémálmaitól is. Amikor végre készen állt, elindult a lány után, a szobái felé. Brenna nyitva hagyta az ajtót, ő becsukta azt maga után. - Brenna! A lány éppen kávét főzött. Felnézett rá. - Ne hazudj nekem, Judd! Tartsd meg a titkaidat, ha szeretnéd, de ne hazudj! - Csendes szavak voltak, de a bennük megbúvó szenvedély lesújtott a férfira. így hát nem mondott neki semmit, ami ne lett volna igaz. - Én is szeretnék egy kis kávét. Brenna sokáig meredt rá, mintha azt várta volna, hogy Judd mondjon még valamit. Amikor nem tette, a lány kihúzta magát és hátat fordított neki. Judd erős kényszert érzett arra, hogy odalépjen és kényszerítse, hogy ránézzen, de leküzdötte. Végre a lány távol tartotta magát tőle. Éppen időben. Kis idő múlva, Judd tudta ezt, már nem adhatta volna vissza neki a szabadságát, hiába könyörgött volna neki, hogy eressze el. Hiába sikított volna. HUSZONHATODIK FEJEZET Az a ribanc már megint keresztülhúzta a terveit. Már éppen feltépte volna a merénylő torkát, amikor a lány odarohant.
Megfordidt a fejében, hogy akkor és ott elintézi, de az a rohadt mentál valami kárt tett az állkapcsában azzal az egy támadással, ezért nem volt biztos benne, hogy fogja tudni tartani a halálos harapást. És ha Brenna meglátta volna, biztosan felismeri. Most vissza kellett vonidnia, amíg az állkapcsa meggyógyult. Ez legalább nem tartott sokáig. Azért nem volt teljes kudarc a támadás, vigasztalta magát. Andrew és Riley zabosak voltak, és hallotta azt is, hogy Brenna és a mentál veszekednek. Lassan lekopott a fényezés a fura kapcsolatukról. Eldöntötte, nem próbálja többé elszigetelni Brennát, egyszerűen csak megvárja, amíg a mentál is elhagyja és a ribanc egyedül lesz abban a nagy lakosztályban. Biztosan nem fog nagyon harcolni, Santano Enrique alaposan kicsinálta már. Elhatározta, hogy mégsem túladagolással öli majd meg. A keze bizsergett, ahogy elképzelte a vékony nyakat az ujjai között. Látni akarta, ahogy az élet elillan a lány boszorkányszeméből. Talán az utolsó pillanatban még az is eszébe jutna, milyen volt, amikor korábban a nyaka köré zárult a keze. HUSZONHETEDIK FEJEZET Egy teljes napi csend és kényszeredett beszélgetés után Judd az asztal mellett ült és a Szellemtől kapott adatkristály tartalmát tanulmányozta. Az adathordozó valahogy sérülés nélkül átvészelte a támadást Judd zsebében. Brenna megállt felette. - Miért vagy még mindig itt? - kérdezte a lány. - Már kilenc is elmúlt. A mentál bezárta a fájlt és félretette a számítógépét. -Most, hogy a bátyáid kényszerűen távol vannak tőled, egyedül én felelek a biztonságodért. Míg ezt mondta, a lány arcát figyelte, amit sejtelmesen megvilágított a tompított lámpák fénye. Csalókán vékonynak tűnő csontok, krémszínű bőr, aranyszínnel csillogó haj és annál kicsit világosabb szempillák, olyan hosszúak, hogy szinte műnek tűnnek. A lány meglátta, hogy Judd bámulja. - Csókolj meg! Judd ép oldalán a keze ökölbe szorult. - Megmondtam már: tőlem nem kaphatod meg azt, amire vágysz. - Hazudsz. - Nekidőlt a falnak a férfival szemben. Apró volt, gömbölyded vonalakkal, és nagyon eltökélt. - Annyira vágysz rám, majd felgyullad a tested. -Nem érzek kéjt. Ha Brenna nem félt volna annyira, hogy a férfin úrrá lesznek a saját démonai és ő elveszíti Juddot, talán meghátrált volna a látszólag hajthatatlan elutasítás hallatán. - Ez szemenszedett hazugság, és ezt te is nagyon jól tudod. - A férfinak rengeteg titka volt, amiket nem osztott meg vele, de Brenna legalább ezt az egyet ki akarta szedni belőle. – Szinte felfaltál a tekinteteddel nemrég, miután kijöttem a tus alól. Esküszöm, ha ezt is letagadod, én nem állok jót magamért! – Továbbá a szíve is összetört volna. A mentál egy egyenletes, sima és veszélyes mozdulattal felállt az asztal mellől. - Nem tudod, mit kérsz tőlem. -Acélos mentál-összpontosítás sütött róla, de a szemében aranyfoltok csillantak. A lány bőrén izgatott bizsergés futott végig.
-Tudom, hogy a kondicionálásban vannak fájdalombüntetések - kezdett bele. - Felhívtam ma Faitht... -Azt hiszed, attól a kis fájdalomtól ijedtem meg? – Judd hangja hirtelen mélyebb és kísértetiesen sötét színű lett. – Azt hiszed, nem tenném az életemet is kockára, csak hogy megszabaduljak ezektől a láncoktól? Brenna soha nem látta még ilyennek: a férfi jeges önuralma átcsapott valami olyanba, amit a lány állati érzékei a legélesebbre köszörült dühnek éreztek. Olyan tisztának, hogy a levegőt is bíborszínüre festette kettejük között. -Akkor mi az? - merészelte megkérdezni. Elindult felé és néhány apró lépéssel előtte állt csak meg. - Mi uralkodik rajtad annyira, hogy még azt is képes lennél feladni, ami kettőnk között van? - Ami erősebb és valódibb volt minden érzésnél, amit eddig tapasztalt. - Én egyáltalán nem olyan vagyok, mint Faith. - Egy kőfal volt a férfi előtt. - Az én képességemben semmi jó sincs. - Hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül belemarkolt a lány hajába és hátrahajtotta a fejét, szabaddá téve a nyakát. - Az én almegjelölésem egyetlen osztályozásban sem szerepel, csak a Nyíl Osztag feljegyzéseiben. A lányon elhatalmasodott a félelem, amikor felismerte, hogy valahogy sikerült áttörnie a férfi egy létfontosságú védvonalát. A kérdés most már csak az volt, tudta-e kezelni azt, amit szabadjára engedett. - Mondd el, Judd! Tudnom kell! - Mert ez a férfi az övé volt. A teste ott, abban a pillanatban is vágyott az érintésére, a férfiban lakó sötétség ajzószer volt az érzékeinek; és meg volt róla győződve, hogy Judd soha nem bántaná. Ekkor a férfi megszólalt és az összes meghitt elképzelését összezúzta. - Megölhetlek szex közben - jelentette ki Judd. Hagyta, hogy a lány kiegyenesítse a fejét, de nem engedte el a haját. - Megállíthatom a szívedet, összezúzhatom a légcsövedet, elzárhatom a vért az agyadtól. Minden szava egy-egy közelről leadott pisztolylövésként érte a lányt. - Ha nem így, hát felnyithatom a koponyádat vagy a mellkasodat. Annyiféleképpen meg tudlak ölni egyetlen gondolattal! Persze kevésbé kifinomultan, mintha előre elterveztem volna, de a végeredmény ugyanaz lenne. A tested egy hullazsákban. Brenna egész bensője megfagyott. Abban a pillanatban majdnem elmenekült onnan. Ez a Judd nem az volt, akit ő megismert. Ettől a férfitól rettegett. - Nem tudod így manipulálni az alakváltók elméjét - mondta, mert kétségbeesetten keresett kiutat. -Nem figyeltél! - Judd ajka a lány fülét súrolta, de ebben nem volt semmi erotikus. - Nem kell befolyásolnom az elmédet ahhoz, hogy megöljelek. Egyetlen telekinetikusnak sincs szüksége erre. Én pedig egy nagyon, nagyon szakosodott Tk vagyok, Cell almegjelölésü. Befolyásolni tudom az emberek, a mentálok és az alakváltók testének sejtfelépítését - suttogta a lány fülébe, a hangjában a halál ridegségével. - Elég pontosan tudom kezelni a képességem ahhoz, hogy átrendezzem a bőröd sejtjeit, ha akarom. Úgy is mondhatom, én vagyok a szike Enrique tompa tőréhez képest. Brenna nem akart sírni, Judd tudatosan használta ezt a kifejezést.
A szike volt Enrique kedvenc fegyvere, ezzel metszette be az áldozatai testét. Az emlék valami mélyen elásott információt idézett fel a lányban, de Brenna ahhoz túlságosan Juddra koncentrált, hogy figyeljen erre. - Ezért nincsenek sebhelyeid - szaladt ki Brenna száján. A lány keresett valamit, amibe megkapaszkodhatott. Minden katonának voltak sebhelyei, de a néhány pillantás során, amit Judd testére vetett, a legkisebb sérülés nyomát nem látta. Kivéve persze az új sebeket, amiket előző éjjel szerzett. A férfi visszakozott, tekintete a lány alsó ajkára tévedt, amire Brenna ráharapott. Olyan érzés volt, mintha megérintette, mintha megsimogatta volna. A félelem Brennában egy csapásra átváltozott, szenvedély lett belőle, olyan erős, hogy attól az egész teste megremegett. - A sebhelyek - kérdezte újra. -A kiképzés része volt, hogy megszabaduljak tőlük. Az önuralmat erősítette ez a gyakorlat. A mentál hangja nem lágyult, de a szemében pokoli tüz lobogott fel. - Idővel, úgy tűnik, a testem megtanulta a trükköt, és a hegek most már tudatos erőfeszítés nélkül, maguktól eltűnnek. - Éppen olyan hirtelen, ahogyan elkapta, el is engedte a lányt és néhány méter távolságba hátrált tőle. Ezernyi kérdés zúgott Brenna fejében, de egyetlenegy számított csak igazán. - Kell, hogy legyen ebből kiút! - Nem volt hajlandó elveszíteni őt, a korábbi rémülete ellenére sem. - Ahelyett, hogy megpróbálnál rám ijeszteni, inkább mondd el, hogyan kerülhetjük ki ezt! Az aranyfoltok eltűntek Judd szeméből, a szivárványhártyája tiszta fekete lett, egybeolvadt a pupillájával. Brenna felsziszszent, de nem hátrált meg. - Tízéves koromban, még a teljes kondicionálás előtt – kezdte Judd - egyszer elöntött a harag. Egy fiúra irányult, aki elvette tőlem a labdát, amivel a Tk-képességeimet edzettem. Halott volt, mielőtt a földre zuhant volna. A boncolás során kiderült, hogy az agya felrobbant a koponyájában. Paulnak hívták, orvos megjelölésű volt, nyolcéves. - Jaj, Judd! - A lány elindult felé, hogy átölelje, de a mentál felemelte a kezét és megállította. -A közelséged próbára teszi az önuralmamat, és ebben a pillanatban nem kell sok, hogy elveszítsem azt. Egyetlen apró hiba, és téged holnap temetnek. - Kegyetlen figyelmeztetés volt ez. Brenna érezte a mentái be nem ismert fájdalmát, mintha a sajátja lett volna. - Gyerek voltál és nem tudtál uralkodni magadon. - Most pedig már felnőtt vagyok és tökéletesen uralom a képességemet. De az önuralmam alapja az Elcsendesedés. - A tiszta fekete szemek Brenna szemébe fúródtak, és nem hagyták, hogy a lány elkapja a tekintetét. - Soha nem fogom teljesen megtörni azt. - Ezt én nem fogadom el! - A fogságba ejtett farkas a bensőjében már a gondolattól is vicsorogni kezdett. - Mit csináltak a te almegjelölésedbe tartozók az Elcsendesedés előtt? - Remény sarjadt a szívében. - Vagy remeték voltak, vagy börtönben, vagy halottak. – Ez a kijelentés az igazság teljes erejével összezúzta Brenna minden reményét. - Én készültem. - Hűvös mentálkorholás, de az a szem szenvedélyről mesélt. - Azok, akik idejében rájöttek, hogy micsodák, elhagyták a társadalmat, és ügyeltek arra, hogy soha ne találkozzanak értelmes lényekkel. Az ilyen élet embertelen magánya megrázó volt Brenna számára.
- Azok, akik nem voltak ennyire szerencsések, végül véletlenül megöltek valakit. Ez azonban a képesség jellegzetességei miatt még gyermekkorban történt, ezért ezeket a Tk-Cell mentálokat nem börtönbe zárták, hanem kiképezték, és adtak nekik egy második esélyt. A szeme még feketébbé vált, annak ellenére, hogy Brenna egy másodperccel korábban még nem hitte volna, hogy ez lehetséges. -Voltak, akik remetének álltak, mások normális életet próbáltak élni, de előbb vagy utóbb meggondolatlan dühükben megöltek valakit, aki közel állt hozzájuk: feleséget, gyermeket, szomszédot. Ilyenkor általában megállították a saját szívüket. Az indiánok, akik ezt nem tették meg, életük végéig magánzárkába csukták, még az elméjük kapcsolatát is megszakították a mentálhálóval. Brenna értette a felelősség és büntetés fogalmait, de amit Judd mesélt neki, az gonosznak és kegyetlennek tünt. - Hogyan tehették ezt a... - Akkor még éreztünk, Brenna. A mentálok mindent éreztek. A bebörtönzött Tk-Cellek örökké vezekelni akartak azért, hogy kioltották azok életét, akiket a legjobban szerettek. – Közelebb lépett a lányhoz és fáradhatatlanul folytatta a záporozó szóáradatot. - A fajtánknak soha nem volt sok képviselője, a tudósok kedvenc elmélete szerint mi egy spontán mutáció eredményei vagyunk. Csak ezzel tudták magyarázni, hogy mindig újra felbukkan néhány TK-Cell, mivel a génjeinket a legritkább esetben örökítjük csak tovább, főleg az Elcsendesedés óta. Mi nem kötünk megtermékenyítési szerződéseket. Mi nem nemzünk gyermekeket. Mi nem párosodunk. Brenna úgy érezte, mintha a férfi arcul csapta volna. De a fájdalom helyett a harag volt az uralkodó érzés, ami elöntötte. - Szóval hagyod, hogy a félelmeid irányítsanak? Önként bebörtönzöd magad az Elcsendesedés magányába? Hogy teheted ezt velünk?! A férfi természetellenes szeme olyan közel volt hozzá, hogy Brenna látta benne a saját, dühös arcának tükörképét. - Inkább végignézem, ahogy más szeretőt választasz magadnak, mint hogy megöljelek. A lány tudta, mekkora kínt okozhatott neki, hogy kimondja ezeket a szavakat. A levegő még most is vérvörös volt a benne villogó haragtól. - És életben hagynád azt a férfit? - suttogta. Judd nem válaszolt. Ez pedig reményt adott a lánynak akkor, amikor már minden remény elveszettnek tünt. - Akkor megküzdünk, Judd. - A kezét a férfi mellkasára merte fektetni. Judd összerezzent, de nem húzódott el tőle. - Harcolunk, amíg minden út járhatatlan nem lesz előttünk. Azután alagutakat ásunk. Mert én nem adom fel azt, ami kettőnk között van. – Erős szavak voltak ezek, de a lány egész testében remegett. Judd néhány óvatlan megjegyzéssel össze tudta volna törni őt. - Te vagy a legerősebb és legeltökéltebb nő, akivel valaha találkoztam. - Végighúzta az ujjait a lány hajtincsein. – Egy gyengébb férfiból darált húst csinálnál. Még jó, hogy az enyém vagy. A lány térde megbicsaklott a megkönnyebbüléstől.
- Nem vicces. - Komolyan beszélek. - Valami nagyon férfias kifejezés ült Judd arcára. - Ha most igent mondasz, nem foglak elengedni, akkor sem, ha útközben úgy döntesz, mégsem én vagyok az, akire vágysz. Ha igent mondasz, az örökre szól. Biztosnak kell lenned benne. A lány egy pillanatra elbizonytalanodott a férfi hangjából sugárzó birtoklási vágy hallatán, a szemében látszó kérlelhetetlenség láttán. Judd nem volt egy szelíd farkas, aki azt teszi, amit kér tőle. Bonyolult, összetett volt, uralkodó és nem csak kicsit rossz. És az övé volt, még akkor is, ha a párzási kapocs nem volt meg kettejük között. Brennának nem kellett ez a megerősítés. Ha az ő fekete angyaláról volt szó, akkor nem. - Ha bármikor szabadságra vágyom, akkor azt meg is fogom magamnak szerezni. - A Juddhoz hasonló férfiaknak tudniuk kellett, hogy a párjuknak is voltak karmai. - Ez fenyegetés? - A mentái olyan közel lépett hozzá, hogy Brenna mellei minden egyes lélegzetvételkor a mellkasához súrlódtak. A lány felmordult, túl régóta várt már a férfi érintésére. - Hogy van az önuralmad? - Nem elég erős. - A szavai jegesek voltak. A legtöbben ezt visszautasításnak értelmezték volna, de Brenna tudta, hogy annak a jele volt, milyen erősek voltak a mentál érzelmei iránta. Szíve a torkában vert, amikor felhúzta a férfi mellkasán a pólót és felfedte a felsőteste szálkás vonalait. A szájában összefutott a nyál. - Meg akarom nézni a sebeidet. - Jól vannak. A saját testemben is tudom mozgatni a sejtjeimet, irányítani a véremet, helyrehozni a sérüléseket. - De azért kigombolta az ingét, és hagyta, hogy az a földre hulljon. A ruhát egy pillanat múlva követték a kötések is. Könnyen ment, annyira könnyen. Mert a férfi is vágyott erre. - Meggyógyultál! - A lány tekintete végigfutott az izmok minden domborulatán, az aranyló bőr minden négyzetcentiméterén. - Gyönyörű! - szaladt ki a száján. A férfi mellizmai megfeszültek. - Igen. Nem maradtak sebhelyek. - Igen. - De ő nem ezért mondta, hogy gyönyörű. - Látom a tested, és ettől izzadt, forró, atletikus dolgokat akarok csinálni veled az ágyban. Csókolni akarlak és nyalni és ízlelni. Judd bicepsze kidagadt, amikor a férfi ökölbe szorította a kezét. - Elég! - Lehajolt és felvette az ingét a padlóról. - Nem kockáztathatom meg, hogy fájdalmat okozzak neked, ha véletlenül felélednek a képességeim. A lány kikapta a ruhát a kezéből. - Szeretlek félmeztelenül látni. Ha pedig arra van erőd, hogy parancsolgass nekem, akkor egész jó állapotban kell hogy legyél. Judd mellkasában forróság lobbant, ezt pengeéles fájdalom követte. Brenna szándékosan feszegette a határokat, és pontosan tudta, mit kell ehhez mondania. - Brenna! - Ez figyelmeztetés volt.
A lány válaszul csak egy csókot nyomott Judd mellkasának közepére. - Ne légy rögtön fenyegető hím! Van egy ötletem, hogyan kerülhetnénk ki a képességeidet. Végighúzta az ujját a férfi meztelen bőrén, ami egyszerre Judd testének legérzékenyebb része lett. - Nem tudok nem hím lenni. - Erekciója lüktetőn emlékeztette a nemére. Ez a reakció természetesen a protokoll megsértése volt, de Judd inkább még többre vágyott, mint kevesebbre. A lány teste az övéhez súrlódott, amikor Brenna végighúzta az ajkát a bőrén, és a mentálnak erőt kellett vennie magán, hogy ne parancsoljon rá Brennára: menjen lejjebb. A farkas kiöltötte a nyelvét és megízlelte a férfi bőrét. - És milyen szexi hím vagy! Egész éjjel tudnálak dédelgetni. Felsóhajtott. -A dédelgetés az alakváltók vágya. - Ennek ellenére Judd nemegyszer képzelte el, milyen lenne simogatni Brennát, amíg... Mintha penge hasított volna az agyába. A szeme előtt fehér csillagok villództak. Brenna arcáról lehervadt a mosoly. - Judd! A szemed... Egy pillanatra vörösen villant fel. Vérvörösen. Figyelmeztetés volt ez, képi kivetülése annak, ami az agyával történik, ha nem hagyja abba, amit csinál. - Semmit sem jelent. Mondd el az ötletedet! A lány lábujjhegyre emelkedett és kézfejét a férfi homlokára szorította. - Igazam volt, nem csak beképzeltem magamnak. Tényleg lázad van. Ez annak a nagy energiakifejtésnek a mellékhatása volt, amit arra használt, hogy a disszonancia hatását elnyomja, valamint arra, hogy a sérüléseit meggyógyítsa. A nagyja összeforrt, miután Tamsyn ellátta és befoltozta őket, de Judd teste még mindig dolgozott, hogy eltüntesse az apróbb belső szakadásokat. -Csodálkozol? - kérdezte Judd ahelyett, hogy elmondta volna az igazat. - Itt állsz előttem és azt mondod, dédelgetni akarsz. A lány felnevetett, érzéki és rekedt hangon. A kezét leeresztette a férfi mellkasára és a fogával Judd felé kapott. - Harapni is akarok. - Nem félsz, hogy visszaharapok? A lány szeme elkerekedett. - O, nagyon remélem! Képek záporoztak be a töredezett mentális pajzsain. Látta, ahogy a foga összezárul Brenna mellének buja ívén, combja belső oldalának puha csábításán. A képek nagyon élénkek és részletgazdagok voltak, Juddnak sok ideje volt elképzelni, mit szeretne tenni. De még ha ő túlélné is... - Még nem állsz készen. - Brenna túlságosan elsiette a dolgot Greggel, ezért is sérült meg. Judd nem akarta ugyanezt tenni vele. A lány először a homlokát ráncolta, majd váratlan dolgot tett: felemelte a fejét és az éles kis fogaival rágcsálni kezdte Judd állkapcsának szélét. - Honnan tudod? Lehet, hogy csak nem a megfelelő férfival kezdtem.
Judd belemarkolt a lány hajába, bár Brenna még azt sem vette észre, hogy a férfi felemelte a karját. - Mondtam, hogy ne emlékeztess arra az incidensre. Brenna Judd mellkasába vájta a körmeit. -Akkor felettesd el velem! Féltékenység és birtoklási vágy kerítette hatalmába Juddot és vette át az uralmat az elméje felett. Azon kapta magát, hogy a másik kezét a lány tarkója köré zárja, így tartja őt. Finoman, gyengéden. Figyelt rá, hogy óvatosan érintse, de afelől nem volt kétség, hogy Brenna a hatalmában volt. Nem mintha a farkas lány bánta volna. A mosolya csupa csábítás volt. Judd fölé hajolt és nagyon megfontoltan a fogai közé vette Brenna alsó ajkát. HUSZONNYOLCADIK FEJEZET A lány szívverése felgyorsult a keze alatt, amikor Judd eleresztette az ajkát. - Megállják? - Ne - suttogta Brenna. - Csókold meg a nyakamat is. Ott ő soha nem érintett. A kezét lecsúsztatta a lány lapockái közé, majd lehajtotta a fejét, hogy megízlelje Brenna bőrének ízét a nyakán. Puha, selymes, végtelenül nőies. Brenna beletúrt a mentái hajába. Fájdalom és kéj egyesült benne. A disszonancia akkorra már állandóvá vált, üvegcserepek szaggatták szüntelenül az agykérgét. De a kéj... a kéj erősebb volt. Judd soha nem érzett még ilyet. Ekkor Brenna halk, rövid, vágyakozó hangot hallatott, és Juddban megsokszorozódott a gyönyör, szinte teljesen elmosta a fájdalmat. Elméjének egy része tisztában volt azzal, hogy ez veszélyes. Ha többé nem tudatosul benne a fájdalom, a figyelmeztetés, hogy mikor álljon meg, nem csak a képessége felett veszítheti el az uralmát, de a disszonancia maradandó károkat is okozhat az idegrendszerében. De Brenna érzékiségének vad íze vonzotta, és ő képtelen volt felfogni a veszélyes valóságot. Végigcsókolta felfelé haladva a lány nyakát, majd az állkapcsát, mielőtt visszatért a szájához. Brenna ajka enyhén nyitva volt, a szeme csukva. Judd elfogadta a meghívást és a lány szájára tapasztotta az ajkát. Villámló forróság. Tiszta érzéki vágy. A keze újra a farkas nyakára csúszott, az ujja alatt érezte a lány vadul rebegő pulzusát. De Brenna nem húzódott el tőle. Sőt a férfi nyaka köré csavarta a karját és megfeszítette az izmait. Judd tudta, mit szeretne a lány, bár még soha azelőtt nem érintette őt ilyen bensőségesen. Elengedte az erős ölelésből, és elkapta, amikor a lány felugrott és két lábát a dereka köré fonta. Judd erősen tartotta, a falhoz hátrált, de nem fordult meg és nem szorította neki Brennát. Mert a lány remegett. Félt. A férfi megtörte a csókjukat, pislogott, hogy megszabaduljon a látótere szélén egyre beljebb kúszó feketeségtől, felemelte a kezét és kisimított egy hajtincset a lány arcából. - Miért félsz a fizikai közelségtől? - Brennát mentális síkon erőszakolta meg Enrique. Ennek természetesen testi hatásai is lehettek: a legtöbb ember el sem tudta képzelni, micsoda rémálom, ha a tudatot ilyen mélyen megsértik. És a legtöbben biztosan nem tudták volna elviselni. De Judd úgy érezte, Brenna félelme mögött több is van. A lány alsó ajka megremegett, egyetlen könnycsepp gyűlt a szemébe.
- Nem csak az elmémet bántotta - suttogta fájdalmasan. Judd tudta, hogy Enrique fájdalmat okozott a testén, megvágta és megütötte, de... - Megerőszakolt? -Nem úgy, ahogy általában gondoljuk. - Brenna körmei belevájtak Judd vállába. - Úgy értem, az elmémet megerőszakolta, feltépte, és arra kényszerített, hogy olyan dolgokat lássak, amiket nem akartam, beletett dolgokat, amik nem az én gondolataim voltak, és ezek még mindig ott vannak. Mosom magam, súrolom, de nem tudom kitakarítani őket onnan. - Tudom. - Judd hagyta, hogy a lány a nyakába fúrja az arcát, majd simogatni kezdte a fejét. De mást is csinált. - Olyasmit, amit a lány a kezeléseken nem vallott be. Brenna bólintott. -Szerette... szerette bemutatni nekem a telekinetikus képességeit: tárgyakat erőltetett a testembe úgy, hogy csak a mentálképességeit használta. Vörösség izzott fel Judd elméjében, és nem a fájdalom volt az. De erőt vett magán, hogy csendben maradjon és hallgassa a lányt. - Annyira szégyelltem magam - suttogta. Judd érezte a bőrén a lány könnyeit. - Farkas alakváltó voltam, erősebb, gyorsabb és dühös, mégsem tudtam megállítani. Néha eloldozott és telekinetikusan fogott le, hogy úgy tűnjön, mintha önszántamból maradnék ott, mintha együttműködnék vele. Azután a fájdalomküszöbömet tesztelte. Általában mentálisan, de volt, hogy meg akarta nézni, mennyit bír ki a testem. -Nincs miért szégyenkezned. - Hogy érezhetett így?! - Enrique kardinális Tk-mentál volt és gyilkos. Minden felelősség az övé. Brenna szorosabban köré fonta a karját. - Most már én is kezdem elhinni ezt, de amikor bármi szexuális töltetű dolog történik velem, rögtön ő jut az eszembe. Úgy tűnik, nem tudom megszakítani ezt a kapcsolatot, pedig tudom, hogy nem igaz. Nem minden férfi olyan, mint ő, de... -Amit ő tett, annak a lényege a fájdalom volt. Amit mi teszünk, annak a lényege a gyönyör. Még egy áruló Nyíl is tudta, mi a különbség a kettő között. A lány könnyei némán potyogtak. Szívszaggatóan némán. -Átestem gyönyört érzett közben. Befolyásolta az elmémet, addig pusztította, amíg uralkodni nem tudott a reakcióimon, és utána kényszerített, hogy élvezzem minden megalázó tettét. -Az elsuttogott szavak mélyén szégyen lappangott. Judd azt kívánta, bárcsak Enrique ne lett volna halott, akkor megkínozhatta volna. Életben tartotta volna, hogy sokáig szenvedjen. Napokig tudta egy ember testének kis darabjait sorban levágni anélkül, hogy megölné. Talán hetekig is, ha nagyon türelmes volt. - Enrique egy Tk volt - mondta el újra -, csak középszintű telepatikus képességekkel. Be akart hatolni az elmédbe, de soha nem jutott el a belső magig, ahol az érzelmeid vannak. Erre nem volt képes. Amikor a testedet válaszra kényszerítette, csak az idegeidet irányította. - Brenna némán hallgatta a tényszerű magyarázatot. - Végig tisztában voltál azzal, mi történik veled, igaz? Judd meleg lélegzetet érzett a nyakán. - Olyan volt, mintha nézném, mit csinálok, de nem tudnám megállítani. Gyűlöltem ezt, de a testem azt tette, amit ő akart. - Szóval nem éreztél gyönyört, csak a fizikai válaszreakciókat.
- Az nem ugyanaz? - Brenna felemelte a fejét. A könnyek ellenére meglepően tiszta volt a tekintete. - A sorrend rossz. - Ő már tudta, mire akar kilyukadni, a kondicionálás részeként tanították ezt neki. Amikor látta, hogy a lány a homlokát ráncolva néz rá, úgy döntött, bebizonyítja neki az igazát. - Ha azt mondanám neked, még nem láttam ilyen szép testet, mint a tiéd, az örömet szerezne neked? A lány elpirult. - Ezt most komolyan mondod vagy csak az érvelés kedvéért? - Pontosan így gondolom. - Brenna puha volt, gömbölyded és buján nőies. Tökéletes. - Persze, hogy örömet szerez. - Csókot lehelt a férfi ajkára. Ez olyan váratlanul érte Juddot, hogy újra össze kellett szednie a gondolatait. És ha egy sötét utcán egy idegen mondja neked ugyanezt? - Eltűnnék onnan, amilyen gyorsan csak lehet. - Brenna elhúzta a száját. - Szóval azt mondod, hogy a gyönyört az elme és a test együtt okozza. Benned megbízom, iszonyatosan szexinek tartalak és ezért te örömet tudsz nekem szerezni. Más férfi kényszerítheti ugyan a testemet, hogy reagáljon, de nem tud kéjt kiváltani. Minden férfinak megvoltak a határai. Judd úgy gondolta, ő már hetekkel ezelőtt átlépte a sajátjait. - A testnek mindig kapcsolatban kell állnia a szabad elmével. Ha ez a kapcsolat nincs meg, nem létezhet gyönyör, csak annak egy másolata, ami pedig annyira rossz, hogy inkább fájdalom. Brenna majdnem egy percig csendben volt. - Ezt így még nem gondoltam végig, de igazad van: valóban fájdalmat éreztem. Szinte beleőrültem, hogy a testem az akaratom ellenére működik, és ez annyira fájt, hogy visszahúzódtam az elmém belső részébe, hogy életben maradjak. Sascha azt mondta, ez alapvető túlélési ösztön, és minden értelmes lény ezt teszi, ha nincs más kiút. Van, aki soha nem tér vissza ebből a katatón állapotból. Judd a tűrőképességének határán volt, de nem akarta megbántani Brennát, ezért a dühét egy tárgy manipulálásával vezette inkább le. A kanapé a lány háta mögött a levegőbe emelkedett. - Igen - válaszolt, és remélte, hogy a lány nem veszi észre, mit csinál. - Fogadd hát el a gyönyört, amit tőlem kapsz. Ez nem rossz. Brenna lassan, de szívből elmosolyodott. - Csodálatos vagy, tudod? Szörnyen logikus és gyakorlatias, de csodálatos. - Ebben az egyszerű kijelentésben minden benne volt. - Ráadásul végig tartottál engem, és egy szót sem szóltál. Pedig nem vagyok pehelysúlyú. Judd elgondolkozott, hogy elmondja-e ezt a lánynak, de úgy döntött, őszinte lesz. - Tk vagyok. Egyáltalán nem esik nehezemre tartani téged. A lány arca elkomorult. - Tk-erőt használsz, hogy a karodban tarts? - Igen. Ez vagyok én. - Ideje volt, hogy Brenna elfogadja ezt. - Nézz a hátad mögé! A lány összevonta a szemöldökét és hátrapillantott a válla felett. A szája tátva maradt. - Lebeg a kanapé... és az asztal! - Visszafordult Judd felé.
- Miért csinálod ezt? - Túl sok energia halmozódott fel bennem. Valahogy le kell vezetnem. A lány mocorogni kezdett, Judd érezte, hogy ki akar szabadulni a karja közül. Engedte, hogy leugorjon róla, és várta, mit fog tenni. Most, hogy már nem érintette őt, képes volt megfegyelmezni a legveszélyesebb érzéseit, ezért óvatosan leeresztette a bútorokat a padlóra. - Emelj fel! - parancsolt rá teljesen váratlanul a lány. - Brenna... A farkas néhány lépést tett hátrafelé, hogy helyet adjon a mentálnak. - Tedd meg! Erezni akarom az energiádat. Meg akarom tudni, miben különbözik az övétől. Konokul meredt a férfira. Judd hirtelen ráébredt, hogy ha egyszer meglátná a lány szemében, hogy fél tőle, az menthetetlenül összetörné. - Ne mozdulj! - Meg tudta volna tenni ezt akkor is, ha Brenna mozog, de megsérülhetett volna, ha rosszkor löki el magát valamerre és emiatt félresiklott volna Judd kinetikus energiája. Azután egyszerűen megtette. - Judd! - A lány szeme tágra nyílt, amikor ráébredt, hogy a levegőben áll, fél méterrel a padló felett. - Letegyelek? - Gyakorlatilag semmibe sem került neki, hogy a levegőben tartsa a lányt. Sőt enyhített a disszonancián, mert fegyelmeznie kellett magát, hogy a Tk-képességét irányítsa. - Ne. Vigyél magasabbra! A mentál engedelmeskedett. Legnagyobb meglepetésére a lány kacagni kezdett. -Mintha repülnék! - Összegömbölyödött és bukfencezett egyet a levegőben. Juddnak még erősebben kellett koncentrálnia, hogy ellensúlyozza a mozgást. Abban a pillanatban Brenna személyi Nyila volt, a rabszolgája, aki addig csinálta volna ezt, amíg a lány kérte, csak hogy nevetni hallja. - Csinálj valami mást! - parancsolt vigyorogva a farkas, amikor újra felegyenesedett. Judd tolni kezdte a lány lábát. Brenna megértette a célzást és segített neki, miközben a mentál vízszintesbe fordította a testét. Most már tényleg úgy tűnt, mintha repült volna. A lány arckifejezése egyszerre volt vidám és meglepett. - Oké - szólt Brenna kisvártatva -, most már tegyél le! Nem akarlak kifárasztani. - Én bírom - válaszolt a mentál, de engedelmeskedett neki. Mert a lány ezt kérte, és Judd nem akarta, hogy egy pillanatig is úgy érezze: tehetetlen a Tkerővel szemben. - Édes, nekem terveim vannak az én szexi pasimmal, és minden erődre szükséged lesz, hogy azok működjenek is. Judd gondoskodott arról, hogy Brenna puhán érjen földet. - Megrémisztett az erőm? - Nem. - Brenna maga is enyhén meglepettnek tűnt. – Talán azért, mert ő soha nem tett ilyet velem. Csak az érdekelte, hogy fájdalmat és szenvedést okozzon, játszani nem akart. Játék. Még egy alakváltó-fogalom. - Hát ezt tettük éppen? Figyelte, ahogy a lány felé lépdel: kecsesen és halálosan.
Brenna Shane Kincaid képes volt elpusztítani őt, Judd mégis tétlenül tűrte, hogy a lány a mellkasára fektesse a kezét. -A bőröd szinte éget! - Elkomorodott. - Mit jelent ez? És ne gyere nekem megint azzal, hogy „semmiség"! A szemed is újra tiszta fekete. Nem látom az aranyfoltokat, és alig tudom megkülönböztetni az íriszedet a pupilládtól! Vagyis... várj csak! - A homlokát ráncolta. - Nem is fekete az íriszed, hanem sötétvörös! - Emiatt nem kell aggódnod. A lány felmordult. A hang olyan volt, mintha egy sokkal nagyobb lényből tört volna fel. - Esküszöm, egyszer eléred, hogy súlyos testi sértést kövessek el rajtad! Judd nem tudott ellenállni a kényszernek. Kinyújtotta a karját, az ujját végighúzta a lány arcán, állán, le a nyakán, majd a kezét újra a tarkójára görbítette. Kényeztette. Dédelgette. -Akkor keresned kell majd egy másik szexi pasit. Brenna ajka mosolyra rándult. Felemelte a tenyerét Judd mellkasáról és átfogta annak a kezének a csuklóját, amivel a férfi a nyakát tartotta. - Nagyon vicces, de a figyelmemet nem tudod ilyen könnyen elterelni. Édes, kérlek! Judd már majdnem hozzászokott, hogy a lány édesnek hívja. - Ezen úgysem tudsz változtatni. Miért terhelnélek hát vele? - Azért, mentál kedvesem - lefejtette a nyakáról a férfi kezét és az ujjai közé fonta az ujjait -, mert a szerelmesek már csak ilyenek. Megosztják egymással a dolgokat. -Mi nem vagyunk szerelmesek. - Minden egyes gyakorlatias dologba bele kellett kapaszkodnia, mert a lány kezének érintése hatására az érzelmek úgy kezdték bombázni az elméjét, mint megannyi faltörő kos. -Judd! Ez a lány majdnem olyan konok volt, mint egy mentál. Judd azonban megtanulta, hogy semmilyen információt ne adjon ki soha, még különleges kényszer hatására sem. Éppen ezért volt teljesen érthetetlen, hogy most mégis úgy döntött, beszélni fog. -Ahányszor csak megszegem az Elcsendesedés törvényeit, jön a visszajelzés. Ezt tudod. Brenna komoly ábrázattal bólintott. -A fájdalom, amiről Faith mesélt. - Disszonanciának hívják, és felhalmozódik a testemben. - Fájdalom a fejében, az idegszálaiban, a csontjaiban. – Bizonyos mennyiségű erőt állandóan ki kell fejtenem, hogy ezt féken tartsam. Brenna figyelmeztetés nélkül rántotta ki a kezét a férfiéból. - Szóval ha megérintelek, ha közel kerülünk egymáshoz, az neked fájdalmat okoz. Judd elkapta a lány kezét. - Ez egy programozott reakció és én tudom kezelni. Amikor Brenna újra el akarta húzni a kezét, nem hagyta. - Ez meg a másik. Hogy lehetsz ilyen erős? - Nem is várta meg a választ. - És mi történne, ha meg akarnál szabadulni a kondicionálástól, ami a disszonanciát okozza? - Én nem hatástalaníthatom a kondicionálást. - Ez megmásíthatatlan tény volt. - Szükségem van a fájdalomra, azok figyelmeztetnek, ha túl közel járok ahhoz, hogy olyan érzelmi reakciót éljek át, ami akaratlanul is felszabadíthatná a képességeimet.
-Oké, de miért nem tudsz megszabadulni a kondicionálás többi részétől. Hogy ne érezz fájdalmat, ha a biztonságos szint alatt maradnak az érzelmeid? - Bűntudatosan lesütötte a szemét. - Megkérdeztem Faitht, hogyan vehetnélek rá, hogy megtörd az Elcsendesedést. Vörös fények villantak. - Ha szeretnél megtudni rólam valamit, máskor fordulj hozzám! - Tanácsot kellett kérnem! Ezúttal Judd húzódott el a lánytól. A szoba másik végébe vonult, hátat fordított Brennának és két tenyerével a falnak támaszkodott. - Én nem törhetem meg az Elcsendesedést. Soha. Nem vagyok hajlandó veszélyt jelenteni senki másra nézve. Ennyit engedhetek meg magamnak, mint ma este, ennél nem többet. Brenna legszívesebben belerúgott volna valamibe. Ehelyett odalépett a férfi háta mögé és rövid habozás után izmos vállára fektette a tenyerét. A férfi bőre lángolt. Brennának fájt, hogy minden érintésével fájdalmat okoz a férfinak, de tudta azt is, hogy ha abbahagyja, azzal átengedi őt az Elcsendesedés hideg ölelésének. - Figyelj rám ahelyett, hogy játszod itt az alfahímet! - A hierarchia alakváltó-fogalom. A lány Judd dereka köré fonta a karját és rásimult a hátára, majd beleharapott. Gyengéden végighúzta a fogait a férfi hátán. A mentál ugyan nem mordult fel úgy, ahogy egy alakváltó hím tette volna, de éppen annyira uralkodó volt és éppen annyira csábítóan érzéki. Brenna pedig nem egy kölyökre vágyott, hanem egy férfira, aki kimutatja a fogát. Juddnak nagyon sok foga volt. A férfi hátrapillantott a válla felett és sötéten nézett a lányra. - Ha tovább feszíted a húrt, a végén talán nem fog tetszeni, amit okozol. Brenna az ujjai hegyén bizsergő érzést érzett, mintha ezernyi apró, ingerlő harapás érte volna. Elvezettel szorította az ajkát a férfi bőrére ott, ahol megharapta. Judd elfordította a fejét és még erősebben a falnak feszült, ettől a hátán kidagadtak az izmok. - Mi volt ez? -A Tk-erő szabályozott használata. - Judd hangja fagyos volt, érződött rajta, hogy nagyon összpontosít valamire. Veszélyes, nagyon veszélyes. A lány elméje megint tudatni akart vele valamit, de Brennát túlságosan lefoglalta, hogy áttörje Judd védelmi vonalait. - Csak figyelj rá, oké? - folytatta is, mielőtt a férfi közbeszólhatott volna. - Többet beszélgettem Faithszel, mint azt gondolod. Ő azt mondta, az Elcsendesedés talán nem teljesen rossz dolog. -A protokoll miatt a szociopaták szabadon garázdálkodhatnak. -A szavak kegyetlenül ridegek voltak, hasították a levegőt. Brenna megborzongott. - Ez majdnem olyan érzés volt, mintha megvágtál volna. - Mintha egy kés suhant volna el közvetlenül a bőre felett. Ettől a lány megrémült: Santano Enrique ijesztgette folyamatosan a szikéivel. Néha többet is tett, mint csak ijesztgetett. Judd kővé dermedt. - Ne érj hozzám! Elveszítem az önuralmamat.
Volt valami a mentái hangjában, ami miatt Brenna azonnal engedelmeskedett neki. Ellökte magát a férfi testétől és hátrált néhány lépést. A férfi nem fordult meg, amikor megszólalt. - Képes vagyok vágáshoz hasonló sérüléseket okozni telekinetikusan. Az akaratom szó szerint éles pengévé változik ilyenkor. Brenna nyelt egyet. -Oké. -Nem akartalak bántani - biztosította a lányt. – Minden izom megfeszült a hátán. Brenna félelmének helyét gyengédség vette át. Te jó ég, ez a férfi annyira konok volt, annyira nem volt hajlandó meglátni a valóságot. Képes lett volna megölni magát, csak hogy őt ne bántsa, és még azt hitte, hogy erről meg kell győznie?! - Azt mondtam, majdnem olyan volt, mintha megvágtál volna. Igazából nem bántottál. - De nagyon közel jártam hozzá, Brenna. Túl közel. Neked menekülnöd kellene innen, nem győzködni, hogy még tovább feszítsem a húrt! - Éppen erről van szó! - Ökölbe szorította a kezét, csak hogy távol tudja magát tartani a férfitól. Alakváltó volt, számára az érintés az élet természetes része volt, annak hiánya pedig kín. Főleg, ha Juddról volt szó. - Talán meg tudod válogatni, hogy az Elcsendesedés melyik részét akarod megtartani. Ki mondta, hogy az egész protokollt el kell fogadnod vagy el kell utasítanod? Faith azt mondta, az Elcsendesedésben megtanult képességei segítik, hogy ellenálljon a víziók örvényeinek. - És Sascha? A lány megkönnyebbülten felsóhajtott: Judd figyelt rá. - Te is tudod a választ. Számára az Elcsendesedés egyszerűen rossz volt, tökéletesen ellenkezett a képességeivel. De Faith esetében nem... Judd végre felé fordult. Brenna elharapta a mondat végét, amikor meglátta a férfi arckifejezését. - Ha Sascha létezik, akkor logikus, hogy nekem is léteznem kell. - Ezt nem értem. - Alakváltóösztönei hajtották, hogy érintéssel láncolja magához a férfit. A kényszer hihetetlenül erős volt, Brennának minden erejét össze kellett szednie, hogy figyelni tudjon a mentálra. - Én tökéletes ellentéte vagyok. - Judd karba fűzte a kezét szép mellkasán, amit Brenna simogatni akart. - Ő gyógyít. Én gyilkolok. Erre valók a képességeink. A harag kiégette benne a gyengédséget, de paradox módon csak feltüzelte a mélyebb érzéki vágyat. O, mennyire akarta Judd Laurent! - Miért ragaszkodsz ennyire ahhoz, hogy ilyennek lásd magad?! Segítettél rajtam, emlékszel? - Táplálta Sascha mentális erejét, sokszor teljesen lemerítette a saját tartalékait, de másnap mindig újra megjelent. Judd csak legyintett. - Ez egy jelentéktelen képességem. A fő tehetségem semmi másra nem használható, csak halálosztásra. Számomra az Elcsendesedés nélkülözhetetlen. Az egész. Amíg fegyelmezni tudom az érzelmeimet, nem gyilkolok. Ez ilyen egyszerű. - Ezt nem veszem be.
- Megfeledkezel arról, mi történt a hozzám hasonlókkal az Elcsendesedés előtt. - Nem feledkeztem meg erről. - A gondolat, hogy az ő csodálatos, hűséges és erős Juddja egy cellában töltse az életét, rémálom volt számára. - De az a másik véglet volt, az érzelmi kontroll teljes hiánya. Én arra kérlek, fontold meg, nem lehetséges-e egy középút. Valami csipogott, Brenna megugrott ijedtében. Judd előhúzott egy vékony ezüsttelefont a zsebéből és feszülten néhány szót szólt bele. Brennában csak az utolsó mondat tudatosult. - Ott leszek, amint tudok. Várt, amíg Judd megszakította a hívást. -Hol? - Indigó volt. Valószínűleg elkapták az egyik hiénát, aki felelős a kunyhónál történt robbanásért. - Felemelte a padlóról az ingét és belebújt. - A kunyhóban tartják fogva. - Miért kellesz oda te? - Addigra annyira vágyott már az érintésre, Judd érintésére, hogy az fizikai fájdalmat okozott neki. Képtelen volt tovább ellenállni, odalépett a férfihoz és elkezdte begombolni az ingét. - A katonák gyakran vallatnak. - És ha nem kaptak megfelelő válaszokat, annál többet is tettek. Brenna elismerte, hogy ez szükséges: az ő világukban a könyörületesség gyakran gyengeségnek számított. A SnowDancerek ezért vigyáztak, hogy kifelé a vad erő látszatát közvetítsék. Judd nem lökte el magától. - Hogy ráijesszek. Mi másért? Brenna végzett az inggel. Leengedte a karját és felnézett a mentálra. - Ez meg mit akar jelenteni? Judd szeme még nem változott vissza normálissá. - A falkában mindenkinek megvan a maga szerepe. Te technológus vagy, Riley katona, Lara gyógyító. Még soha nem gondolkoztál el azon, hogy én mit csinálok? - Katona, mint a bátyáim. - A gyomra fájón összeszorult. - Az a fajta katona, akit akkor hívnak, ha el kell takarítani a szemetet. HUSZONKILENCEDIK FEJEZET - Hawke nem használna téged ilyesmire! - Nem kérne ilyen nagy árat Juddtól azért, hogy befogadta a gyerekeket. - Hawke bármit megtenne, hogy a SnowDaneereket a tápláléklánc csúcsán tartsa - válaszolt egyszerűen Judd. - De igazad van, az alakváltók nem szeretnek merénylőket használni. – Ok szemből támadtak, számukra ez büszkeség és becsület kérdése volt. - De sok olyasmi van, amivel szóra tudok valakit bírni anélkül, hogy gyilkolnék vagy akár csak sebet ejtenék rajta. A lány tudta, ezzel Judd el akarta riasztani magától. De Brenna kemény férfiak között nőtt fel, ismerte a SnowDancer falka hatalma mögött rejlő tényeket. - Ezzel nem rémítesz meg, Judd. - De hazudott volna, ha azt mondja, hogy nem is aggódott érte. Vajon milyen hatással volt Juddra, hogy ő volt a legsötétebb végrehajtó? - Jó. Mert figyelmeztettelek, hogy nincs visszaút. – Elindult az ajtó felé. Brennát nagyon feldühítette, hogy a férfi ennyire önfejű, és még csak el sem hajlandó gondolkodni azon, hogyan szabadulhatna ki az Elcsendesedés börtönéből. A szobára feszült csend ereszkedett, és ekkor Brenna végre meghallgatta, amit az ösztönei
súgtak neki, és amit tudat alatt már akkor megértett, amikor Judd először beszélt neki a Tkképességeiről. A harag fellángolt benne és szétáradt az egész testén. - Tudod, mi bőszít fel engem igazán? Judd megállt, keze már a kilincsen volt. - Nincs most időm játszadozni, Brenna. - Az dühít fel igazán - folytatta a lány, mintha meg sem hallotta volna, hogy Judd közbeszólt hogy úgy teszel, mintha mindenáron engem akarnál megvédeni, miközben hónapok óta hazudsz nekem! Judd megdermedt. - Ez nagyon erős vád, Brenna. - Te Tk vagy. Enrique is Tk volt. Te az erőddel képes vagy embereket a falhoz vágni és összetörni a csontjaikat. Ő is képes volt erre. Eddig stimmel? - Térj a tárgyra! - Ha a Tk-mentálok olyan rohadt veszélyesek, hogy lehet, hogy a SnowDancer és a DarkRiver katonák egyetlen emberáldozat vagy komolyabb sérülés nélkül le tudták győzni Enriquét? - A férfihoz ment, és megállt közvetlenül előtte. - Te ott voltál aznap éjjel, amikor megmentettek, te végezted ki azt a szörnyeteget. - Biztos volt abban, hogy a falkája katonái el tudnak bánni egy gyilkos mentállal, de Enrique kardinális telekinetikus volt és az életéért küzdött. - Nem igaz? - Mit számítana, ha ott lettem volna? Brenna szíve megállt. Remélte, hogy a hirtelen jött felismerése csak paranoia volt. -Azért számít, mert nem mondtad el nekem! Mi a francért nem?! Judd telefonja újra sípolt, de egyikük sem vett róla tudomást. - Mert nem volt rá szükség, hogy tudd. - Arca kemény lett, mint a kő. - Mert ez semmilyen hatással nem volt semmire. -Hogy a francba ne lett volna hatással?! - Brenna ököllel kezdte verni Judd mellkasát, a férfi hátrálva ellépett az ajtó elől. - Ez azt jelenti, hogy az első pillanattól fogva hazudtál nekem. És ha egy ilyen dologban képes voltál hazudni, ki tudja, mi minden másról nem mondtál még igazat?! Judd elkapta a lány csuklóját, amikor az sarkon fordult és ott akarta hagyni. -Módfelett ésszerűtlenül viselkedsz! Ennek semmi köze nincs ahhoz, amiről ezelőtt beszélgettünk. Brenna kiszakította a karját a férfi szorításából, nem akart áldozatul esni az érintés nyers forróságának. Annyira rohadtul vágyott a férfira, boldogan lett volna akár a szexrabszolgája is. Egyetlen játékos simogatásától elolvadt volna. Még szerencse, hogy Judd nem volt az a simogatós fajta. - Ésszerűtlen? Képzeld, a mentálhálón kívül ezt úgy hívják: dühös. Jobb, ha megtanulod, mert előre közlöm, még egy ideig ilyen is maradok! - feltépte az ajtót és elviharzott a legközelebbi kijárat felé. Nem hagyta, hogy remegni kezdjen, amíg a belső védőgyűrű közepére nem ért, a sűrű, sötét erdő rejtekébe. Megtámaszkodott egy fa törzsében, és megpróbált nyugodtan és mélyeket lélegezni, de továbbra is csak kapkodott a levegő után.
Juddnak igaza volt. A reakciója kívülről nézve ésszerűtlennek tűnt. Mintha szándékosan akart volna vitát szítani. Judd nem értette ezt. Az, hogy eltitkolt előle valamit, valóban bosszantotta. Az, hogy nyomorékként kezelte, fel is dühítette. De nem ez törte össze ennyire, hanem a felismerés, hogy Judd látta őt a legkiszolgáltatottabb, legszégyenteljesebb állapotában. Enrique kezét-lábát kifeszítve kötötte ki egy ágyra a személyes kínzókamrájában. Meztelenül és véresen feküdt ott. Nem akarta, hogy Juddban ez a kép maradjon meg róla. Később a férfi látta őt a kezelések alkalmával, de ott Brenna már küzdött az életéért, és büszke volt arra, hogy addig túlélte. Enrique rejtekében azonban közel állt ahhoz, hogy feladja, közel ahhoz, hogy minden akaraterejét elveszítse. Az utolsó órákban, mielőtt visszahúzódott az elméje rejtekébe, Brenna könyörgött a mészárosnak. A földön mászott volna, belement volna Enrique beteg játékaiba, a talpát is megnyalta volna, ha azt megígéri, hogy elengedi. Bármit megtett volna, csak hogy megszabaduljon a fájdalomtól. Aznap már másodjára görögtek végig az arcán könnyek, ezek azonban nem csendes könnyek voltak. Fájt, amikor kigurultak a szeméből és marták az arcán a bőrt, mintha savasak lettek volna. Brenna ráharapott az alsó ajkára, nehogy túl nagy zajt csapjon, de a könnyek nem szűntek. Úgy érezte, megszégyenítették, megbántották, egyedül hagyták. Az érzelmek kaotikusan kavarogtak benne, levegőt sem tudott venni tőlük. Valaki a vállára tette a kezét. Brenna meglepődött, ezért hagyta, hogy az a valaki megfordítsa, mielőtt védekezőn maga elé emelte a két öklét. A férfi ennek ellenére magához szorította a lányt. - Sss! Ne sírj! Ettől csak még jobban zokogni kezdett. A szíve is majdnem meghasadt, amikor érezte, hogy a férfi szinte teljesen körbezárja a testével és az arcával végigsimít a haján. Tudta, milyen árat követel ezért az Elcsendesedés. Judd ennek ellenére is ölelte őt. - Miért? - Megpróbálta eltolni magát a mentái mellkasától, de Judd nem engedte el. - Miért? Judd egyik kezét a lány tarkója köré zárta. Brenna már várta tőle ezt a gesztust, és csak azért engedte meg, mert megbízott benne. -Tudom, milyen büszke és erős vagy. Én ilyennek látlak téged, semmi más nem számít. A lány torka kapart, amikor megszólalt. - Láttál? - Kiterítve, egy tárggyá lealacsonyítva, akinek teste és elméje már nem is kötődött egymáshoz. -Nem. - Ne hazudj nekem még egyszer! Azt nem tudnám elviselni. - Nem láttalak. A bátyáid senkit sem engedtek a közeledbe.- Később azonban visszament abba a szobába. Látta a köteleket, amiket Brenna összevérezett, miközben ki akart szabadulni. Látta a kínzóeszközöket, amiket Enrique szívesebben használt, mint a mentális képességeit. A lány könnyei csillapodtak kicsit, de csak néhány perc múlva álltak el teljesen. Judd soha többé nem akarta hallani a szaggatott kiáltásait. Az azt követő hallgatása pedig olyan mélyre hatolt a lelkébe, ahová soha senkinek nem lett volna szabad eljutnia. Kényszeríteni akarta Brennát, hogy megszólaljon.
Amikor Brenna végre felemelte a fejét és a férfira nézett, a szemében lévő kék törésvonalak mintha izzottak volna. - Megkértem Drewt és Saschát, hogy meséljék el a megmentésem részleteit. Egyikük sem említett téged azon kívül, hogy mentális figyelemelterelő voltál a csapda egy bizonyos pontján. - Sascha nem tud arról, hogy én is ott voltam. Az utolsó pillanatban osztott be Hawke a csapatba, amikor rájött, hogy pontosan kivel is állnak szemben. Azt gondolta, nem árthat, ha egy mentál is velük van, főképpen, ha az egy képzett katona. Az én feladatom az volt, hogy elhárítsam a mentális támadásokat. - Hawke megbízott benned? - Nem. - Juddnak nem voltak illúziói. - De tudta, hogy semmi ostobaságot nem csinálok, amíg a gyerekek otthon voltak, a farkasodúban. - A lány nem szólalt meg, ezért Judd folytatta. - Gondolom, Andrew azért nem említett, mert az ő emlékei arról az éjszakáról a legjobb esetben is zavarosak. Csak a düh hajtotta, lehet, hogy nem is látott engem. A csapattal együtt mentem be, hogy kivégezzük Enriquét. Ő és Riley leváltak, hogy megkeressenek téged. A tanácsnok egy hangszigetelt szobában tartotta őt, a lakásán, alig néhány méterre a saját hálószobájától. - Enrique elfáradt a csatában, amit Saschával vívott a mentálhálón. - A mentál nőnek sikerült azonosítania és legyengítenie őt. - De nem merült ki teljesen. Judd blokkolta a tárgyak sortüzét, amit a tanácsnok zúdított rájuk, miközben a farkasok és a macskák behatoltak a szobába. Nem tudta használni a Tk-Cell képességeit, mert a másik mentál túl jól semlegesítette a Tkenergiákat. De Judd is. Míg Enrique minden erejével őrá koncentrált, mert tévesen őt tartotta a legveszélyesebbnek, a DarkRiver leopárdok és SnowDancer farkasok körbevették. Abban a pillanatban, hogy ők támadásra készen álltak, Judd minden erejét latba vetve rést ütött a tanácsnok fizikai pajzsán. Az alakváltóknak nem is volt szükségük többre, percek alatt széttépték a férfit. Vér fröccsent mindenfelé a szobában, illő befejezése volt ez egy gyilkos életének. A nagy felfordulásban senki sem látta, pontosan mit is csinált Judd, ezért a Tkképességei továbbra is titokban maradtak. Brenna kinyitotta az öklét, tenyerét a férfi ingére szorította. - Nem láttál. - Nem. - Judd legalább ebben igazat mondhatott neki. Brenna bólintott, mintha elfogadta volna a férfi magyarázatát. - Örülök neki. A mentái megcsókolta a lány fűlkagylóját. - Nem akarok több könnyet látni. Soha. - Bocs, tündérbogár, de én farkas vagyok, nekünk már csak ilyen hevesek az érzelmeink. Jobb lesz, ha hozzászoksz. - Ezt ne! A drágámat elviselem, még az édest is - érezte, hogy felszabadul, amikor hallotta, hogy Brenna hangja újra a régi volt -, de azt, hogy tündérbogár, soha. - Angyalbögyörő? - Brenna a férfi mellkasának dörgölte az arcát. Judd kölcsönvett egyet Andrew kifejezései közül. - Most csak gonoszkodsz, ugye?
Brenna felkacagott. Judd úgy érezte, egy örökkévalóság óta nem hallott ilyen csodás hangot. *** Miután elvált Brennától, Judd még felhívta Rileyt, hogy közölje, egyedül hagyta a húgát, ezért elkésett az Indigóval megbeszélt találkozóról. Ez azonban igazából egyáltalán nem érdekelte. Egy dolog foglalkoztatta csak: hogy a foglyul ejtett hiéna egyszer már veszélybe sodorta Brennát. Ezzel már meg is pecsételte a sorsát. Indigó a kunyhó épen maradt része előtt várt rá, a lehelete meglátszott az éjfél utáni hidegben. - Már azt hittem, soha nem érsz ide. - Hol van? - Odabent. A PineWood falka egy hímje, övék Arizona egy pici része. - A nő magasan copfba fogott haja meglendült, ahogy Indigó a fejével az ajtó felé intett. - Nem beszél. Ezért hívtalak téged. A hiénák általában megtörnek, ha veszélyben vannak. Dögevők, nem ragadozók. Dögevők, akik a gyengéket és a gyámoltalanokat támadják csak meg. Ha Brenna megsérült volna, a hiénák széttépik. Judd az Indigó háta mögött álló faépület ablaka felé nézett, érzékeivel megkereste és meg is találta a fogoly ismeretlen mentális mintázatát. Nagy volt a kísértés, hogy egyszerűen összeroppantsa a hiéna koponyáját; annyira erős, hogy a disszonanciának igyelmeztetnie kellett Juddot, hogy vonuljon vissza. A mentál hallgatott az intésre, mert a fogoly nem halhatott meg. Még nem. - Ha ezek ilyen gyávák, ennek mitől nőtt gerince? - Van valami, amitől jobban fél, mint tőlünk. - Indigó egyáltalán nem volt boldog ettől. Pedig mások általában imádkozni kezdenek, ha meglátnak engem. -A Mentál Tanácsra gondolsz. - Ők voltak a rémálom, az ágy alatt leselkedő szörnyeteg, a legmélyebb sötétség. És tudtak várni, ahogy egy pók vár az áldozatára. - Igen. Más falka nem lehet. Akkor mostanra már énekelne, mint egy kanári. - Bekötöttétek a szemét? - Judd nem sodorhatta veszélybe a családját, ha valamilyen okból, amit most még elképzelni sem tudott ugyan, életben hagyná a hiénát. Persze a mentái tudta, hogy Brennával kapcsolatban nem tud ésszerűen viselkedni, ezért gyakorlatilag semmi esélye sem volt annak, hogy a hiéna a saját lábán távozik innen. Indigó bólintott. - Bekötöttem, amikor meghallottam a kocsid hangját. - Én majd szóra bírom. Indigó a házba vezette Juddot. A hiéna a szoba közepén ült egy széken, a félelemtől izzadság csillogott az arcán. Judd Indigóra pillantott, amikor meglátta. - Igazad van. - Máskülönben ennyire halálra rémült alakváltó nem bírta volna ki ilyen sokáig. Főleg négy farkassal, Indigóval, D'Arnnal, Eliasszal és a késdobáló Sing-Liuval egy szobában. A hiéna vékony volt. A bőre sárgás, a haja és szánalmas kecskeszakálla fekete. Utóbbival az állát akarta eltakarni, ami anynyira gyenge volt, Judd csodálkozott is, hogy a férfi még nem vizelt maga alá. Arcának felét barnásfekete ruhaanyag takarta el, de a mentálnak nem kellett látnia a szemét ahhoz, hogy megérezze a hiénán a csontig hatoló rettegést. Judd a hiéna elé lépett és egyetlen ujját a homlokára tette.
- Az agyadnak melyik részét szereted a legkevésbé? – Nem volt szüksége érintésre ahhoz, hogy a dolgát végezze, de a színpadiasság segített. Mint ahogy a mentális nyomás is, amit a hiéna fejében kifejtett: a férfi bizonyára úgy érezte, mintha egy csípőfogó szorítaná össze lassan a fejét. Levegő után kapkodott, de nem szólalt meg. -Akkor majd én kiválasztom, melyik részt roncsolom szét először. - Ezt szándékosan acélos mentálhangon mondta. Annak ellenére, amit korábban Brennának mondott, egyáltalán nem élvezte ezt. Csak egy feladat volt, amit végre kellett hajtania. A ragadozók és dögevők csak a brutális erőt tisztelték. Ebben a tekintetben nem nagyon különböztek a mentáloktól. A hiéna reakciója meglepő volt: könnyek folytak ki a szemkötő alól. - Te nem voltál ott! - kiáltott fel. - Te nem voltál ott, a francba is! Judd elengedte a férfit, mert a telepatikus képessége valami furcsaságot észlelt benne. A szoba árnyékos sarkába hátrált és mentális síkon kezdett dolgozni. Közben az elméjének egy részét a fizikai történésekre összpontosította, így érzékelte azt is, ami körülötte történt. Indigó rápillantott, és Judd jelére levette a hiénáról a szemkötőt. - Ne nézz a hátad mögé! - Ez volt az első parancsa. – Hol nem voltunk ott, Kevin? - kérdezte, amikor a férfi nem szólalt meg. - Beszélj, vagy hagyom, hogy tovább csinálja azt, amihez ért. Gondolom, kitalálod, hogy annak mi lesz a vége. Jól van, gondolta Judd, ijesztgesd csak a mentál szörnyeteggel. De ennél sokkal jobban érdekelte, amit a hiéna elméjében talált. Indigó mélyen felmordult. - Utoljára mondom: beszélj! - Parrish, a falkavezérünk - a hiéna hadarni kezdett, annyira igyekezett engedelmeskedni - azt mondta, tegyük, amit a mentálok mondanak, és akkor nem bántanak minket. - Miért? - Indigó megállt a hím felett, a karját összefűzte a mellkasán és lenézett rá. Judd felismerte, hogy ez a gesztus a dominancia kifejezése. - Kevin, kérdeztem valamit. A hiéna tisztán hallhatóan nyelt egyet. -Mert különben elpusztítanak minket. Nyolc kölykünket már megölték. Figyelmeztetésként. Indigó elkáromkodta magát, leeresztette a karját. - Mi a francért nem fordultatok hozzánk? Judd tudta, hogy noha a farkasok könyörtelenül kivégzik azt, aki engedély nélkül a területükre lép, ugyanakkor a segítségére sietnek a kisebb alakváltó falkáknak egy olyan ellenség ellen, aki nem tartja be a harc szabályait. Ezek közül pedig az egyik legfontosabb az volt: a fiatalokat nem támadjuk meg. - Megtettük! - Kevin kiáltása szipogássá változott. – Nem segítettetek. - Ki mondta neked, hogy nem segítünk? - Indigó leguggolt a férfival szemben, a hangja finomabb lett. Nem lazított ugyan, de kifejezte, hogy a hiéna akár még élve is megúszhatja ezt. Kevin remegve levegőt vett. - Parrish. Elment az alfátokhoz, de Hawke csak a szemébe nevetett. Azt mondta, nem kár a kölykeinkért, annyival is kevesebb szemét lesz az erdőben. A leopárdok pedig azt mondták, ők nem segítenek, ha ti sem. Ezúttal Indigó sokkal keményebben káromkodott.
- Ez szemenszedett hazugság az első szótól az utolsóig. Hawke-nak gyengéi a kölykök, a leopárdok pedig maguk döntenek mindenben. Kevin hevesen reagált a nő kijelentésére. Annyira, hogy még fenyegető morgásokat is hallatott. - Nem hazugság! -A falkavezéretek elárult benneteket. - Indigó felegyenesedett. Éles vonásai a dühtől megdermedtek. - Nem! Semmi oka nem volt rá! -Valóban? Mit szólnál a nagyzási hóborthoz? Lehet, hogy azt hiszi, ő lesz a következő Hawke és Lucas. Kevin mozdulatlanná dermedt. Néhány percig teljes volt a csend. -Azt mondta, így állunk majd bosszút. Elfoglaljuk a helyeteket. - Mi volt Parrish parancsa? - kérdezte Judd, de már majdnem biztosan tudta előre a választ. Kevin összerándult, mintha csak most jutott volna eszébe a háta mögött leselkedő veszély. - Hogy tegyük, amit a mentálok mondanak. - És mit mondtak a mentálok? - kérdezett rá Indigó. HARMINCADIK FEJEZET - Fura dolgokat valami pajzsról, amit le kell engednünk. – Zavartnak tünt. - Azokat, akik nem akarták, hipnotizálták. -Adj egy percet, Kevin! - Indigó a hiéna szemére húzta a szemkötőt és az ajtó felé intett Juddnak. Odakint nekitámaszkodott a kocsinak, amivel Judd érkezett. - Irányították a tudatukat? - kérdezte feszülten. A mentál megrázta a fejét. - Inkább programozás. A valódi irányításhoz állandó kapcsolatra van szükség a vezérlést végző mentái és az áldozat között. Egy ilyen kapcsolat nagyon sok energiát emészt fel. - Judd soha nem lépte át ezt a határt, de a kiképzésen megtanulta a technikát. Kétsége sem volt afelől, hogy ha a mentáihálón marad, előbb-utóbb használni fogja ezt a tudását. A gonoszság majdnem mindenkiből kiölte az emberséget. Ezt a Szellem még nem értette meg. - Ha nem akarsz ennyi erőt áldozni erre, beprogramozhatod az áldozatod arra, hogy megtegyen valamit. A programozás előnye és hátránya a vezérléshez képest ugyanaz: az alany nem tud és nem is fog eltérni a megadott tervtől. A hiénák akkor sem fordultak volna vissza, ha egy farkashadsereggel találják magukat szemben. - Mekkora felfordulás! - Indigó a havat rugdosta a bakancsával. - Ha elkapták a hiénákat, ki tudja, ki mást befolyásoltak még így. - A te dolgod, hogy ezt kiderítsd. - Judd visszaindult a kunyhóba. - Az enyém, hogy kitakarítsak ennek a hiénának a fejében. - Várj! - ugrott oda hozzá Indigó. - Használhatnánk Kevint. Ő lehetne a szemünk és a fülünk. Judd a nő szemébe nézett. -Nem. - Ez már az emberséget a Judd agyának sarkában folyamatosan gomolygó sötétségtől elválasztó határvonal túlsó oldalán lett volna. - Nem fogom az egyik rabszolgasort felcserélni a másikra.
Indigó elsápadt. - Most szörnyetegnek érzem magam. Judd nem válaszolt, keze már a kilincsen volt. Belépett a kunyhóba. Kevin ugyanúgy ült ott, mint azelőtt, de a félelme kissé csökkent, gyászos megadással tűrte, ami történik vele. Meg volt róla győződve, hogy meg fog halni. Judd megállt előtte. - Most eltávolítom az elmédből, amit beletettek. Attól fogva minden döntésed a sajátod lesz. A hiéna felkapta a fejét, vakon meredt Judd hangjának irányába. - Nem ölsz meg? - Ma nem. - Judd a férfi háta mögé lépett. Pajzsot leengedni, adta ki a parancsot telepatikus úton. Ez volt az első utasítás a hosszú listán, amit a programozók használhattak, de Juddnak nem kellett tovább próbálkoznia. A vastag alakváltó-védvonalak varázsütésre eltűntek a hiéna tudata körül. Iszonyatos kegyetlenség volt, amit az alakváltóval tettek, bárki is csinálta. Tárva-nyitva hagyták az elméjét minden mentál számára, aki tudta vagy ki tudta találni a megfelelő parancsszót. Amint bejutott, Judd nekilátott felmérni a programozás szerkezetét. Könnyedén haladt, nemcsak azért, mert erős telepata volt, hanem mert ismerte a technikát, amit ezen a lényen alkalmaztak. A képességei megsúgták neki, hogy a rögzítés durva volt, valószínűleg kapkodva végzett munka eredménye. Egyértelmű volt, hogy a tanács nem félt attól, hogy kudarcot vall. Miért is tette volna: más mentálok talán képesek lettek volna behatolni Kevin elméjébe, de csak egy bizonyos, nagyon ritka képességegyüttessel rendelkező mentái tudta hatástalanítani az eredeti programozást. Judd néhány perc múlva már kész is volt, éppen újra akarta indítani az érintett idegpályákat, amikor megpillantotta. A fekete kulcsot. Egy picinyke mentális kód, ami abban a pillanatban működésbe lépne, amikor ő visszaállítja az eredeti rendszert. Kevin erős agyvérzésben egy percen belül meghalt volna. Judd visszavonult, majd óvatosan megismételte a korábbi lépéseket, és meggyőződött róla, hogy a fekete kulcs volt az egyetlen csapda. Ezután tíz percet töltött azzal, hogy hatástalanítsa és eltávolítsa azt. Csak ekkor vonult ki. Kevin! - Igen. - Halkan és öntudatlanul válaszolt, még mindig abban a transzszerű állapotban volt, amibe a kódolt utasítás helyezte. Az elméd szabad. Ettől a pillanattól kezdve nem fogsz engedelmeskedni a parancsnak, ha valaki azt mondja: pajzsot leereszteni. Megértetted? - Igen. Judd tisztában volt azzal, hogy a farkasok furcsán nézik az egyoldalú társalgást. Judd kipróbált még néhány aktivációs kifejezést, majd néhányszor megismételte a korábbi parancsát, hogy a hiéna biztosan megértse. Csak ezután ébresztette fel úgy, hogy az alakváltó mindenre emlékezzen, ami vele történt. Kevin azonnal előrehajolt és öklendezett. Judd a hozzá legközelebb álló katonára pillantott. -Adj neki egy pohár vizet! D'Arn anélkül engedelmeskedett, hogy előtte Indigóra pillantott volna. Amikor visszatért és lehajolt, hogy levegye a szemkötőt a hiénáról, Juddra nézett. A mentál megértette az
üzenetet és újra visszahúzódott a sötét sarokba. Indigó megvárta, amíg a férfi nem reszket már, és csak ezután szólította fel, hogy mondjon el mindent, amit tud. Kevin még további három tervezett támadás részleteit árulta el a farkasoknak. Judd stratégiailag képzett elméje azonnal megértette, hogy a PineWood alfája nem rejtette véka alá a terveit, mert tökéletesen megbízott a programozásban és abban, hogy az elnémítja majd az esetleges foglyokat. -Azt hiszem, több terv is volt. - Kevin megtörtnek, elveszettnek tűnt. - Megpróbálok többet is kideríteni. Judd nem volt ugyan alakváltó, de megértette, miért ilyen elkeseredett a hiéna. A rangsor nagyon fontos volt az alakváltók életében, és bizalmon alapult. Amit Parrish tett, az romba döntötte Kevin egész világképét. Ugyanaz a pszichológiai trauma volt, ami az Elcsendesedés bevezetésekor sok mentál gyermeket megtört. Ezeket a gyermekeket, akik az átmenet idején hétévesek vagy annál fiatalabbak voltak, arra kényszerítették, hogy megtagadják a szeretet, a melegség, az érintés értékét, minden olyasmit, ami azelőtt a biztonságot jelentette számukra. Többen haltak bele, mint amennyien túlélték ezt. - Ne sodord magad veszélybe! - mondta most Indigó Kevinnek. - Az alapján, amit most elmondtál nekünk, le tudjuk állítani az egész akciót. Hányan élnek a falkádban? - Körülbelül százan, az öregekkel és a gyerekekkel együtt. - Kevin köhögött. - Úgy negyvenen alkalmasak katonai szolgálatra. A mentálok nem törődtek a többiekkel. - Nem sok. - A hadnagy elnézett a hiéna feje felett, Judd felé. - Elbírsz ennyivel? Az igenlő válasz után újra Kevinhez fordult. - Mennyire stabil a falkád? - Eléggé. Ha Parrisht kiiktatjátok, Mahal vagy Lou-Ann át tudja venni a helyét. - A hangján hallatszott, hogy már el is fogadta a falkavezére küszöbönálló halálának gondolatát. - Nem tudom, hogy ők sárosak-e. - Ne aggódj, ezt majd mi kiderítjük. - Indigó felvonta a szemöldökét és Juddra pillantott. Lehet, hogy mindannyiukat agymosásnak vetették alá. - Lehet. - De a mentál ezt Kevin programozásának elnagyoltsága alapján ítélve valószínűtlennek tartotta. A tanács nem töltött ezzel túl sok időt. - Kik voltak a mentálok, akik a programozást végezték? Viseltek egyenruhát? -Nem. Öltönyösek voltak, mint az összes többi. – Kevin meg sem próbált hátranézni. Egyikük sem tűnt túl fontosnak. Semmi különös nem volt bennük. Judd meg is lepődött volna, ha ez nem így lett volna. - Említettek neveket? -Nem emlékszem se... - A hiéna elharapta a szó végét. - Mégis. Egyszer megleptem Parrisht, miközben telefonált. Azt mondta, nem változtathat semmin Duncan engedélye nélkül. ***
Brenna váratlanul frissnek érezte magát az érzelmi összeomlása utáni reggel. Olyan volt, mintha a könnyek kimostak volna belőle valami mérgező anyagot, ami addig egyre csak gyűlt a testében, és így felszabadították volna. Ráadásul Judd szöveges üzenetben megírta neki, hogy még nem tért vissza a farkasodúba. A lány elvigyorodott: a mentálja határozottan fejlődőképes volt. Kilépett a lakosztálya ajtaján, és elindult, hogy megkeresse Hawke-ot. Dolga volt. Nem felejtette ugyan el, hogy Tim gyilkosa talán éppen rá vadászik, és nem akart céltáblát ragasztani a hátára, de azt sem hagyhatta, hogy az a szemét szabja meg neki, hová mehet és hová nem. Hawke felvonta a szemöldökét, amikor a lány belépett hozzá a konditerembc. - Ismerem ezt a tekintetet. Semmi jót nem jelent. - A férfi felsőteste izzadságban fürdött, de a légzése egyenletes és szabályos volt. Egészséges, izmos teste a maga nagyon férfias módján szép volt. Brenna pedig volt eléggé nő ahhoz, hogy ezt értékelni tudja. De ennél semmi többre nem is vágyott. - Megígértem a DarkRivernek, hogy segítek nekik feltörni a mentáladatbázisokat. Kijelölnél mellém egy kísérőt, aki velem jön a főhadiszállásukra? - Mert ő nem volt katona, nem is tudott úgy harcolni, mint egy katona. -Úgy döntöttek, hogy új, lekövethetetlen felszerelést állítanak be a célra. Elvileg holnapra elkészülnek. Akarsz helyette Saschának segíteni? Brenna megrázta a fejét. - Sascha azt mondta, csak később lesz rám szüksége. A szarvasok még nem heverték ki a megrázkódtatást, nem fogadnák el, hogy én is ott vagyok. - Megértem. Holnap van arrafelé egy megbeszélésem, jöhetsz velem - ajánlotta fel a falkavezér, és egy törülközőt kerített a nyaka köré. - Már beosztottam oda a SnowDancer őröket és a DarkRiver is vigyázni fog rátok. - Újabban megbízol a macskákban? - cukkolta Hawke-ot a lány. -Ahogy mondtam, azért ott lesznek az én embereim is. Brenna megkönnyebbült, hogy Hawke nem állt az útjába, és már éppen indulni akart vissza a lakosztályába, amikor Hawke telefonja megszólalt. A készülék a lányhoz közel, a földön hevert, a póló mellett, amit az alfa ledobott magáról, ezért Brenna lehajolt, felvette és odaadta Hawke-nak. Nem akart hallgatózni, de a hím intett neki, hogy maradjon. A beszélgetés rövid volt, és azzal végződött, hogy Hawke megkérdezte: - Megtaláltad a falkát? - halálos dühtől szikrázó szünet. -Akkor tedd meg ma! Ki tudja, mi mindenre programozták be őket. - Mit tegyen meg? - kérdezett rá Brenna, amikor a férfi megszakította a hívást. - Judd nem ér vissza sötétedés előtt - mondta az alfa válasz helyett. - Megkért, hogy figyeljek rád. A lányt az első mondat érdekelte csak. - Milyen munkát adsz Juddnak, Hawke?! - Úgy érezte, mintha a szíve helyén egy darab kő lett volna. A férfi arca veszélyesen kifejezéstelenné változott. -Nem tetszik a hangvétel. Nem beszélhetsz így velem.
- Emlékeztette Brennát arra, ki is volt ő. De a lány is tudta a helyét. -Nem vagyok már tini, hogy csak úgy leints! - Megállt a hímmel szemben és a szemébe nézett. - Mit kérsz Juddtól cserébe azért, hogy menedéket nyújtasz a családjának? Hawke fakó szeme teljesen fagyos lett. - Judd egy magasan képzett mentál merénylő, egy gyilkos, akinek nagy tapasztalata van a titkos, kényes műveletek terén. Bolond lennék nem kihasználni a képességeit. A lány majdnem felkiáltott. - Hogy kérhetsz tőle ilyet?! - Egy alfa vigyázott az övéire, nem pusztította őket el. De Hawke talán nem is tekintette övéinek a Laureneket. Végül is éppen annyira gyűlölte a mentálokat, mint Brenna bátyjai. Hogy miért, azt a lány nem tudta. Az alfa arca meglágyult, kemény és férfias vonásai váratlanul megenyhültek. Odalépett a lányhoz és az arcát a két tenyere közé vette. -Judd az, aki és az, ami, Brenna. Ha valami másra vágysz, nem kellene vele lenned. - Ő az egyetlen, akivel lenni akarok. -Akkor viszont fogadd el a benne lakó vadállatot, ahogy a sajátodét is elfogadod. *** Hawke szavai egész nap nem hagyták nyugodni a lányt. Zavarta a gondolat, hogy talán meg akarja változtatni Juddot, annak ellenére, hogy azt vallotta neki: önmagáért szereti. -Azt kérhetem tőle, hogy törje meg az Elcsendesedést. Az más - mormolta maga elé, miközben átnézte egy újabb Dr. Shahtól kapott ajánlat részleteit. Ha Judd nem hatástalanítja a kondicionálását, akkor fájdalmai lesznek, ahányszor csak megérinti őt, ahányszor csak érez valamit a lány iránt. Hogy lehetne ilyen nyomás alatt felépíteni egy kapcsolatot?! -Nem, Brenna! Légy őszinte magaddal! - Felsóhajtott és kézbe vette a következő ajánlatot. Minden igaz volt, amit eddig gondolt, de volt ezenkívül egy másik valóság is. Brenna azt akarta, hogy Judd ölelhesse, szeresse őt. Önző vágya volt ez. Mi lesz, ha azzal, hogy elfogadja a Juddban lakó vadállatot, feladja a saját vágyait? Ebbe a feje is belefájdult, főként akkor, ha hozzátette a tényt, hogy az ő vadállata nem ismerte el párjának Juddét. A párosodási kötelék feltűnően hiányzott közöttük. - Elég! - Azzal nem jut előbbre, ha halálra gondolkozza magát. És ha még sokáig gondolt Juddra, el kellett töprengenie azon is, hogy a mentái éppen mit csinált aznap. Kényes műveletet hajtott végre. A gyomra felkavarodott. Vajon el tudja-e fogadni a mentált, ha az véres kézzel tér haza hozzá? Az ujjai remegni kezdtek. Erre a kérdésre nem volt egyszerű válasz, és ez elbizonytalanította. Vett egy nagy levegőt és a figyelmét a következő ajánlatra összpontosította. Az egy Sierra Tech nevű vállalattól érkezett. Sok mindent tudott az ST-ről. A vállalat SnowDancer többségi tulajdonban volt: a falkája birtokolta a részvények hatvan százalékát, húsz a leopárdoké volt, húsz pedig egy Dekell nevű emberi vállalategyüttesé. Az ST kiemelkedő juttatáscsomagot ajánlott neki, és a benne lakó farkas örült volna, ha Brenna a saját falkájának dolgozik. Nem mintha minden ST-alkalmazott
farkas lett volna: a vállalatot tudósok és technológusok a világ minden táján kiemelkedő munkahelynek tekintették. Csak azért nem voltak mentál alkalmazottai, mert az ST a Mentál Tanács számos laboratóriumának volt közvetlen vetélytársa. A Sierra Tech Brenna listájának élére került, de a lány még nem döntött. Akkori lelkiállapota amúgy sem volt teljesen megfelelő erre a feladatra. Az elméje azután is tiszta káosz maradt, hogy a lány befejezte az ajánlatok átnézését és nekiállt megjavítani néhány kommunikációs hibát a falkatársai gépein. Elmúlt az ebéd és a vacsora is, de Brenna még mindig nem találta meg a választ a gyötrő kérdéseire. Meg tudná-e ölelni Juddot, ha a mentál visszatérne hozzá, miután a képességeit gyilkolásra használta? Brenna mentálisan kimerülten aludni ment, de néhány órányi zavart álom után felébredt... mert megérezte Judd illatát a lakosztályban. Félálomban kimászott az ágyból, látta, hogy hajnali négy van. Szatén hálóingében, mezítláb kibotorkált a nappaliba. - Judd? - Egy pillanatra nem találta a férfit, de akkor bekapcsolt az éjszakai látása és megpillantotta a mentált a karosszékben, a dohányzóasztal mellett. Judd tökéletesen mozdulatlanul ült ott és őt nézte. Brennának eszébe sem jutott, hogy félnie vagy akár csak tartania kellene tőle. Ásítva odacsoszogott, az ölébe ült és bevackolta magát a karosszékbe. Judd habozás nélkül átkarolta: egyik kezével a vállát fogta át, a másikat a lány combjának meztelen bőrére fektette. Az érzéki érintéstől Brenna egy csapásra teljesen éber lett. A férfi nyaka köré fonta a karját és az arcát az álla alá fúrta. - Jól vagy? A férfi Brenna combja közé csúsztatta a kezét, a lány meglepetésében felsikkantott. - Judd? Édes? - Valami nem volt rendjén. Ha egy alakváltó hím tette volna ezt, Brenna hagyta volna, hogy az érintéssel erősítse meg a kötődésüket, hagyta volna, hogy a teste megnyugtassa a férfit. De Judd mentál volt... és az övé. Abban a pillanatban megtalálta a választ a kérdésre, ami egész nap nyomasztotta. Igen, megölelné, elfogadná őt, bármi is történjen. Ez volt a párok dolga. És nem érdekelte, hogy nem volt meg kettejük között a párosodási kötelék. Neki senki se mondja, hogy nem e mellett a férfi mellett van a helye. - Mit szeretnél? - kérdezte, de Judd nem válaszolt. A lány pedig úgy döntött, az ösztöneire hallgat és ellazult a férfi keze között. A mentál a másik kezével a hajába markolt és hirtelen mozdulattal hátrahajtotta a fejét. Brenna engedett... ha egy nő uralkodó hímet választ magának, tudnia kell, mikor engedjen és mikor harapjon vissza. A férfi ajka az övére préselődött, keze megszorította a combját. Brenna belemordult a csókba és kinyitotta a száját. Juddnak nem volt szüksége több engedélyre, érzéki vadsággal vette birtokba, amitől Brenna még szorosabban hozzá akart bújni. A teste sóvárgott Judd után. Brenna nem akart meghátrálni, talán azért, mert nem volt ideje megijedni. Vagy talán azért, mert megérezte a vágyat a férfiban, az éhséget, amit csakis ő tudott csillapítani. Judd megharapta Brenna alsó ajkát. A lány visszaharapott.
A férfi háta kőkemény volt a farkas lány tenyere alatt, Brenna pedig élvezte a belőle áradó, szabadjára engedett, férfias tüzet. - Ne! - ellenkezett, amikor Judd megtörte a csókjukat és az ajkával végigsimított a lány állkapcsán, le a nyakáig. Brenna meghúzta a hím haját. Az bosszúból a fogaival megcsípte a lány nyakának bőrét. Valami elolvadt Brenna combja között, és amikor a férfi lejjebb csúsztatta a kezét, a farkas nőstény sürgetni akarta, hogy gyorsabban haladjon. Judd a tenyerébe vette a lányt. Erősen. Durván. Kisajátította őt. Brenna érezte, hogy a karmai elő akarnak törni, szorosan öszszezárt szemhéja mögött szikrák pattantak. Ekkor a férfi maszszírozni kezdte a combja között, a lány teste pedig egyszerre akart közelebb kerülni a kezéhez és felemelkedni róla. A bugyija félrecsúszott és a feneke hozzáért a férfi erekciójának kemény szirtjéhez. Félelem ébredt benne. De akkor eltűnt a bugyija, Judd letépte róla, és ó, te jó ég, a bőre az ő bőrére tapadt, ujjai a lány testének bejáratára simultak. Brenna felkiáltott, régóta nem használt, belső izmai szinte fájón összerándultak, és a lány elélvezett. Az arcát a férfi nyakába fúrta, Judd pedig a tarkójára tett kezével tartotta, miközben még több kéjt csalogatott elő a testéből. A férfi illata eltöltötte a lány száját, amíg Brenna meg nem nyalta a sós, jeges, férfias bőrét és magába nem itta az illatot. Az orgazmusa lassan, érzékien forró zsibongássá alakult át, a teste kielégítetten elernyedt. A kéjéről morgott a férfi nyakába, miközben ellazult és visszarogyott az eredeti helyzetébe, belesimult a fotelbe, és kinyitotta a szemét. Először fel sem fogta, mit lát. Miért voltak mindenfelé fadarabok? Miért tünt csálénak a konyhai pad? Judd ráharapott a lány vállára, mintha megérezte volna, hogy Brenna már nem teljesen rá figyel. A farkas felkapta a fejét. - Judd! Judd! - A hajába markolt. A férfi válaszul Brenna testének minden érzékeny pontját elárasztotta apró, telekinetikus csípésekkel. Brenna egész teste megfeszült, amikor a kéj rövidre zárta minden egyes idegpályáját. A szeme sarkából látta csak, ahogy a konyhai pad egy végső nyögéssel és reccsenéssel a padlóra rogy. Ezután már csak a saját zihálását hallotta. Amikor újra magához tért, a férfi ölében feküdt. Hálóinge lecsúszott a derekára, a pántok elszakadtak. Judd nem ért hozzá a lány feltáruló testéhez, csak őrülettel határos vággyal nézte a melleit. Brenna felnyögött és újra szorosan átölelte a férfit. Közben a válla felett a körülöttük lévő tombolást figyelte. - Állj! Kérlek, édes, hagyd abba! A szobában törött bútorok apró darabjai keringtek, mint egy heves forgószélben. - Judd, édesem! HARMINCEGYEDIK FEJEZET Judd egész teste összerándult. - Brenna! - A hangja nyers volt, a szokásos önuralom nélkül. - Igen. - Még szorosabban megölelte, a melle a férfi hűvös, puha műbőr kabátjához préselődött. - Itt vagyok.
- Fájdalmat okoztam neked? Fájdalmat? - Gyönyört adtál nekem! - A kéjes forróság még mindig átjárta minden tagját. Judd elhúzta a kezét a lány combja közül, Brennának pedig erőt kellett magán vennie, hogy ne morduljon fel. - Édes, a bútorok... - A fadarabok még mindig a levegőben repkedtek. A férfi egy karjával még mindig a lány hátába kapaszkodott, miközben felemelte a fejét -Kritikus hiba. - A megszokott hangja lassan visszatért. - Kieresztettem az erőmet ahelyett, hogy rád összpontosítottam volna. -Nem okoztál fájdalmat - ismételte Brenna. – Elvesztetted az önuralmadat, de engem akkor sem bántottál. - Most nem. - A bútordarabok lassan leereszkedtek a padlóra. A lány elhúzódott Juddtól, a szemébe akart nézni. Az íriszéből eltűntek az aranyfoltok. - Mi történt? - A férfi soha nem fogja elhinni, hogy nem tudná bántani őt. Brennának várnia kellett, hogy az idő elrendezze ezt. - Mondd el! - Az egyik kezével kisimította a hajtincseket a mentál homlokából, a másikkal közben magára húzta a hálóingét. A férfi pillantása a lány mellének ívére vándorolt, ahol Brenna a csúszós ruhaanyagot markolta. - Először fel kell öltöznöd. A farkas akár még vitába is szállt volna vele, ha a konyhapult nem éppen akkor dőlt volna össze hangos robajjal. Brenna érezte a port, ami megtöltötte a levegőt. - Gyors leszek. - Lekászálódott Judd öléből. Elpirult. – Te még mindig... - Menj! Brenna ment. Néha tényleg bátrabb dolog volt meghátrálni. Körülbelül két percig tartott, míg ledobta magáról a hálóinget, majd felvett egy pólót és egy melegítőnadrágot. Visszaszaladt. -Ó... Judd felkapcsolta a villanyt, és telekinetikus képességeinek segítségével a felfordulás nagyját már fel is takarította. Az utolsó törött darabok a lány szeme előtt lebbentek az ajtó mellett lévő, rendezett rakásra. - Mindent pótolni fogok. - Ez nem fontos. - A lány közelebb lépett a mentálhoz, és leküzdötte a kényszert, hogy megérintse. Judd egész teste feszült volt. Sötét. Veszélyes. Fogadd el olyannak, amilyen! Brenna kihúzta magát. - Most mondd el, mi történt! Judd fakó hangon mesélt el Brennának mindent a PineWood falkáról. - Odamentünk és megtisztítottuk a rejtekhelyüket. Jó néhányuk elméje sérült, ott megszüntettem a programozást. Brenna megkönnyebbült, hogy Juddnak nem kellett a rejtett képességeit használnia. - Semmi okod rá, hogy emiatt rosszul érezd magad! Jót tettél. - Nem ez bánt. - Izzadságcsepp gördült végig Judd homlokán, és Brennának eszébe jutott a disszonancia. De mielőtt megszólalhatott volna, Judd folytatta. - A kapcsolatunk azt viszont nem tudta, hogy a mentálok megpróbáltak az éretlen elmékbe is parancsokat ültetni.
- Gyerekekbe? - Brenna hangja megremegett. – Kölykökkel próbálták megcsinálni ezt? Legszívesebben homokba dugta volna a fejét, mert nem akarta hallani, amit Judd mesélt. Ő majdnem belehalt abba, hogy valaki behatolt az elméjébe. A gyerekek pedig sokkal sérülékenyebbek voltak. - Hánnyal? - Egy meghalt, mielőtt odaértünk. - Judd arccsontja pengeként emelkedett ki feszes bőre alól. - A többiekből eltávolítottam a programozást, de ketten megsérültek. Az ő agyuk nem bírta a feszültséget. Ők véresre marták magukat, miközben megpróbáltak megszökni. - O, Judd! - Szinte érezte magában a férfi fájdalmát. – Nem tehettél semmit értük. Még egy izzadságcsepp, az egyetlen jele annak, milyen hatalmas fájdalmat kellett a férfinak elviselnie. - Semmi okuk nem volt arra, hogy gyerekek tudatát károsítsák. Semmi okuk! Mind túl fiatal és túl gyenge volt ahhoz, hogy hasznukat vegyék. Ez üzenet volt. Brennában zsigeri düh ébredt. -Tudom. Brenna meglepetten zárta össze az ajkát. - Hát akkor miért volt ez... - A nappaliban és a konyhában lévő felfordulás felé mutatott. - Nem ismered meg, milyen, ha valaki dühös? - O . . . - A lány nem is tudta, mit válaszoljon erre a nyers vallomásra. - Megtörted az Elcsendesedést? - Valami azt súgta neki, hogy ez nem lehet ilyen egyszerű. A mentál szavai be is igazolták a megérzését. - Ha megtörtem volna, nem tudtál volna visszazökkenteni. - Végignézett a lányon, Brenna pedig, bár alaposan fel volt öltözve, érezte, hogy a mellbimbói megfeszülnek, a combjai öszszeszorulnak. - Még mindig érzem az ízed az ajkamon. A lány a falnak támaszkodott, mert biztos volt benne, hogy a térde bármelyik pillanatban megbicsaklik. - Szexbe ölted a dühödet. - Levezette azt anélkül, hogy bárkiben kárt okozott volna. - Nem így terveztem. - Úgy tünt, nem tudja levenni a szemét a lány szájáról. - Már éppen indulni készültem az otthonodból, amikor felébredtél. Egyáltalán nem kellett volna idejönnöm. - Én nem bánom. - A levegő forró volt közöttük és olyan sürü, hogy a lány úgy érezte, akár meg is tudná érinteni. Tekintete a férfi erekciójára tévedt, ami keményen és erősen préselődött Judd farmerjának. Érezni akarta a kezében, többet át akart élni abból a szenvedélyből, amit Judd aznap mutatott neki. Valami a padlóra zuhant, a robaj felriasztotta Brennát az erotikus fantáziából. A szeme elkerekedett, amikor meglátta, hogy Judd vágta földhöz a fotelt, a kevés épen maradt berendezés egyikét. - Mennem kell. - Elővette a telefonját. A bőre megfeszült az arcának minden vonásán. Brenna elgondolkozott, vajon a teste többi része is ennyire feszes volt-e éppen. - Brenna! - Miért? - A férfi szemébe nézett. Makacsul. Vágyakozón. - Nem érdekel, ha az egész lakást tönkreteszed. A férfi erősen megszorította a vékony telefont.
-Ahogy azt a szoba állapota is mutatja, a disszonanciának már nincs visszatartó ereje, már nem hallgatok rá. Nem akadályoz meg semmiben. Egyetlen apró hiba kell csak a szenvedély hevében és megöllek. A férfi hangján hallatszó metsző önuralom Brenna húsába vágott. - Judd, szükségem van rád. - Valami megoldást kellett erre találniuk. Brenna annyira vágyott a férfira, hogy majdnem elsírta magát. - Szükségem van az érintésedre, és szükségem van arra, hogy megérinthesselek. A férfi kezében lévő telefon megrepedt. - Hol a kommunikációs konzolod? Felhívok valakit, hogy őrt álljon, nem vagy biztonságban Timothy gyilkosától. -Ne! - A lány remegő ujjakkal a hajába túrt. Olyan erősen tombolt benne a vágy, ahogy még soha. Az alakváltóknak szükségük volt az érintésre, ez igaz, de ez az éhség annyira ösztönös volt, belevájta a karmait Brenna bensőjébe. - Ébren vagyok. Ébren is maradok. Hívlak, ha bármi történik. -Valaki bántani akar téged. - Valami mozdult a mentál szemének sötét mélyén, ami nem volt teljesen angyali. Brenna már eldöntötte, hogy nem fog menekülni a férfitól, de ez nem jelentette azt, hogy minden kérésének engedelmeskedik is. - Nincs szükségen bébiszitterre, ha ébren vagyok. – Nyelt egyet. - Menj! Ha látlak, kívánlak. Egy végtelennek tünő pillanatig úgy tünt, mintha a férfi nem hallgatna rá. Azután Judd sarkon fordult és kiment a szobából, éppen akkor, amikor Brenna felemelte a kezét, hogy megnézze, mi az a furcsa, sötétvörös valami, amit mintha megpillantott volna a férfi arcának oldalán. - Te jó ég! - Küzdenie kellett, hogy össze ne essen, amikor ráébredt, mennyire igazságtalan ez az egész. Ezután inkább feltűrte a pólója ujját, megkereste a porszívórobotot, kézi használatra kapcsolta és nekilátott, hogy összeszedje a koszt, amit Juddnak nem sikerült a halomba terelnie. *** Judd nedvességet érzett az arcán, megérintette az ujjával, majd a szeme elé emelte a kezét. Halványpiros folt látszott az ujja hegyén. A mentái először azt hitte, egy repülő törmelék vágta meg, de amikor belenézett a mosdó feletti tükörbe, rájött, hogy tévedett. A vér a füléből szivárgott. Végső disszonancia. A teste szó szerint saját maga ellen küzdött: a kondicionálás és a hozzá kapcsolt fájdalomgátak összecsaptak az érzelmekkel, amiket nem lett volna szabad éreznie. Judd letörölte a vért az arcáról és ellenőrizte a testét. A felszakadt seb, amiből a vér csorgott, már be is gyógyult magától, a mentál teste magától használta azokat a képességeket, amikkel a sebhelyeit is eltüntette. De Judd tudta, hogy ez az adottsága nem tud lépést tartani a testében zajló károsodásokkal. Nemsokára ki kell kapcsolnia minden érzelmet, a szenvedélynek az utolsó szikráját is ki kell majd oltania. Mert ha nem teszi, az agya éppen olyanná válik, mint amilyet a hiénagyerekek fejében látott. Véressé. Szétmorzsolódottá. Visszavonhatatlanul károsodottá. ***
Brenna néhány óra múlva befejezte a lázas takarítást. Rosszkedvű volt és kialvatlan, ideges, amiért nem kapott elég érintést és amiért az érzéki vágya nem akart csillapodni. Valószínűleg nem ez volt a legmegfelelőbb idő arra, hogy végrehajtson egy hackertámadást, de megígérte, hogy segíteni fog. Most pedig ott isvolt Doriannal a DarkRiver főhadiszállás második pinceszintjén. A szőke őrszem már jó párszor rámordult, de ő csak visszavicsorgott rá. - Teljesen rosszul közelíted meg az egészet! - mondta az elmúlt órában körülbelül negyedjére. Brenna összevonta a szemöldökét. -Azt hittem, az a lényeg, hogy besurranjunk, és ne olyan hangosan trappoljunk, hogy az egész Mentál Tanács, sőt még a nénikéd is meghallja Poughkeepsie-ben. - Hol a fenében van az a Poughkeepsie?! - Dorian behatolt Brenna személyes terébe, a széke háttámláján támaszkodott, és előrehajolt, hogy lássa a monitort. Brennának viszketett a tenyere, a frusztrációval teli éjszaka után a legszívesebben megverekedett volna a férfival. De volt valami, amiről beszélni akart vele. - Dorian? Kérdezhetek valamit? - Mit? - kérdezte a DarkRiver hím, miközben Brenna képernyőjét nyomkodta és majdnem megváltoztatta az útvonalat, amit Brenna kijelölt magának. - Erre kellett volna... - Dorian! A hangján valószínűleg meghallatszott valami, mert a férfi megfordult, ledobta magát egy székbe és a lány felé fordult, profilból látta őt. - Mi az, kölyök? Dorian volt az egyetlen, akinek Brenna elnézte, hogy így szólítja. Úgy gondolta, mivel Enrique ölte meg a leopárd húgát, Dorian őt is a kistestvérének tekintette. Ezért is parancsolgatott neki így, és Brenna ezt sem bánta, mert ez a férfi kiismerhetetlen volt ugyan, de ha egy kicsit is hasonlított Rileyra és Andrewra, akkor a húga halála iszonyatosan megtörte őt, a legérzékenyebb pontján vágott féltő és gondoskodó lelkébe. - Először is: Judd tudja, de senki más nem. Ne mondd el senkinek, oké? A férfi égkék szeme a lányra szegeződött. -Nem ígérhetek ilyet, amíg nem tudom, hogy ez érinti-e valamelyikőnk falkáját. - Nem érinti. - Brenna hátranézett, hogy meggyőződjön arról, senki nem hallgatja ki őket, majd egyszerűen megkérdezte, amit tudni akart. - Hogyan kezeled, hogy nem tudsz átváltozni állat alakba? Dorian meglepődött. - A legtöbben csak táncolnak a téma körül, mintha attól félnének, hogy megbántanak. - A hangján hallatszott, mekkora butaság volt ez. - Kérlek, mondd el! - Brenna a férfi szemébe nézett. - Kérlek! Dorian ekkor kezdte megérteni. - Ó, a fenébe, kicsim! Az a szemét csinált veled valamit, igaz? - Kinyújtotta a kezét és megsimogatta a lány haját. - Mennyire súlyos? A gyengédségtől könnyek szöktek Brenna szemébe. - A fogaimat és karmaimat tudom használni, de semmi több.
Az erőm, a gyorsaságom és a hajlékonyságom megmaradt. Dorian leejtette és a szék háttámláján nyugtatta a kezét. - Én latensként nőttem fel, soha nem is volt mit elveszítenem. - Szárazan, tényszerűen beszélt. - De te más vagy. Biztos, hogy ez maradandó? - Már semmiben sem vagyok biztosi Nem tudom. De igyekszem felkészülni a legrosszabbakra. - így legalább a szíve nem szakadt meg újra. - Oké. - Dorian helyes arca megkeményedett. - Az első és legfontosabb dolog, hogy ne sajnáld magad. Brenna nyelt egyet, de nem kezdett védekezni, nem kezdte el megmagyarázni az érzéseit. Éppen ezért kért tanácsot Doriantól. A leopárd a húgának tekintette ugyan, de olyan báty volt, aki egyenesen elmondott neki mindent. Életben maradtál és nem rokkantál meg. Rohadt büszke lehetsz magadra. Az a szemét megpróbált megnyomorítani, de nem sikerült neki. - Nem. De ellopott tőlem valamit, ami nagyon drága volt nekem. Elvette a farkasomat. *** A szavakból sütő fájdalom hallatán Judd megtorpant. Amint észrevette, hogy Brenna nincs a farkasodúban, ide rohant és kész volt szembenézni az előző napi, kritikus törés következményeivel. De arra nem volt felkészülve, hogy egy remegő kezű, halk szavú Brennát talál ott. Hangtalanul visszahúzódott az ajtóból és a hátát a folyosó falának vetette. Remélte, hogy azok ketten túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy észrevegyék. Tudta, hogy el kellene mennie onnan, hogy teret kellene adnia Brennának, de nem volt képes erre. Brenna kikérhette Dorian véleményét, de akkor kellett volna megtennie ezt, amikor ő is ott van. A lány mégsem ezt tette, mert Judd mentái volt és képtelen volt megvigasztalni. Nem elég, hogy Judd soha nem értette meg, milyen mély fájdalmat okoz Brennának, hogy nem képes átváltozni, de még magára is hagyta hajnalban, amikor a lánynak a legnagyobb szüksége volt rá. Hogy is hibáztathatta azért, mert más férfihoz fordult támaszért? Mégis rosszulesett neki. - Enrique sokat elvett tőled - törte meg a csendet Dorian. - De van, amit vissza tudsz szerezni. - Hogyan? -Alapozz az erősségeidre, Brenna. Legyél olyan jó azokban a dolgokban, hogy senki se merje felhánytorgatni a gyengeségeidet! Jó tanács, gondolta Judd és a keze ökölbe szorult. - Rendben. Oké. - Úgy tünt, mintha Brenna jól használná azt a nagyon erős akaraterejét. - Ha bármikor szükséged van rám, csak hívj, rendben, kölyök? Judd olyan erősen szorította össze a kezét, hogy majdnem a saját csontját törte el. Megértette, miért akart Brenna Doriannal beszélni. Azt is tudta, hogy a leopárd a húgaként tekint Brennára, nem lehetséges szeretőként. De mindez nem számított. Azt akarta, hogy Brenna hozzá forduljon segítségért, ha szüksége volt rá. Jeges fájdalomszilánkok járták át az agyát, a disszonancia annyira erős volt, hogy majdnem lekapcsolta a teljes tudatát, Judd majdnem eszméletét vesztette. A visszaszámlálás
feltartóztatlanul haladt a vége felé. Erőt vett magán és kiegyenesítette az ujjait, figyelte, ahogy a vér visszaáramlik az ereibe. Előző este megbizonyosodott arról, hogy már túl sok határt átlépett, túl sok szabályt megsértett és nemsokára késő lesz viszszavonulót fújni. - Köszönöm, Dorian. Nem, nem fog meghátrálni. Brenna az övé volt. Csak ő okozhatott neki gyönyört és ő vigasztalhatta meg. Judd kihúzta magát és belépett a szobába. HARMINCKETTEDIK FEJEZET Dorian és Brenna egyszerre néztek fel. Judd arra számított, hogy meglepődnek, sőt talán zavarban is lesznek, de Brenna arcáról egyetlen érzést tudott csak leolvasni: a megkönnyebbülést. A lány felpattant a székéről és szorosan megölelte, az arcát a mellkasába fúrta. -Ölelj! Judd tudta, hogyan kell parancsnak engedelmeskedni, és hajlandó is volt erre, főleg akkor, ha az egy ismerős, remegő, női hangon hangzott el. Karjába zárta a lányt, aki úgy tűnt, nem bánja, ha szorítják. Ő is erősebben kapaszkodott a mentálba. Judd tekintete a lány feje felett találkozott Dorianéval. A leopárd megfejthetetlen tekintettel nézett rá, de amikor a mentái köszönetképpen biccentett, viszonozta a gesztust. *** Miután visszakísérte Brennát a farkasodúba, Judd elindult, hogy segítsen Saschának a szarvasokkal. Brenna otthon maradt, mert meg kellett oldania egy számítógépes vírusokkal kapcsolatos problémát, de látszott rajta, hogy vívódik a két teendő között. -A munkád nagyon fontos - biztosította őt Judd. - A tanács szívében kell lesújtanunk. -Tudom - mosolyodott el a lány. - De köszönöm, hogy mondtad. Brenna a számítógépe fölé görnyedt, Judd pedig Sascha erejét táplálta a nap hátralevő részében. Amikor egyértelművé vált, hogy másnap hajnalig már nem ér vissza, telefonált Rileynak. -Vigyázz rá! A gyilkos egyelőre meghúzta magát, de még mindig odakint van. Riley egyetértően mordult. - Brennának nem fog tetszeni az ötlet. - Érdekel ez téged? - Engem az érdekel, hogy életben maradjon. - Rövid szünet. - Nyomozok a katonák között. - Találtál bármi gyanúsat? - Még nem. - Riley hangján egyszerre hallatszott a tehetetlen harag és a szilárd elhatározás. Tedd, amit tenned kell, segíts a DawnSkynak. Én vigyázok Brennára. Judd megszakította a hívást és a gyilkosra gondolt, és ebből adódóan a veszélyre, ami Brennát fenyegette. Ettől még inkább igyekezett, hogy minél hamarabb visszatérjen a farkasodúba. Az áldozatok azonban nagyon sokan voltak, így Judd csak másnap reggel nyolc körül ért haza. Fáradt volt, de nem kimerült: Sascha kénytelen volt nagyon lassan dolgozni, így folyamatosan, de nem erősen szívta le Judd mentális erejét. Sok DawnSky kölyök szinte katatón volt. Jó néhányuk szüleit a szemük előtt tépték szét. Egy kisfiú a haldokló anyja teste alá szorult, egy másik a testvéreit vette védelmébe, mielőtt
feltépték a mellkasát. Ő túlélte, az elméje erős volt. Mások azonban.. többen megtörtek. A gyógyítás sokáig el fog még tartani, de Judd elkötelezte magát a feladat mellett. Ezzel az elhatározással indult a szobája felé, hogy letusoljon, mielőtt Brennához megy. Az, hogy ne találkozzon vele, szóba sem jöhetett. Néhány perccel kilenc óra után ért Brenna lakosztályához. Bement a kulccsal, amit a lánytól kapott, de Brenna helyett csak egy üzenetet talált az új konyhapulton, amit a farkas egy erős falapból és szintetikus téglából rakott oszlopokból állított össze. Ügyes. Az üzenet rövid volt és nagyon jellemző Brennára. Hajnalban elmentem, hogy a másik képesítésemet használjam. Vannak testőreim, ne aggódj! Jövök, ha kész a munka. Aludj! Bren. A mentál zsebre vágta a papírt és felhívta a DarkRiver főhadiszállást, hogy megerősítést kapjon. Clay vette fel a telefont. -A pincében van Doriannal. Andrew vele van. Riley a gyógyítókra vigyáz, akik a szarvasokat kezelik. Ennyit arról, hogy a testvérek távol tartják magukat egymástól. Judd persze gondolta, hogy amennyire ők kötődnek egymáshoz, ez nem lesz egyszerű. - Köszönöm. Megszakította a hívást, majd telekinetikus erejével megszabadult az ajtó melletti törmeléktől: feltűnés nélkül a föld alatti garázsban álló, egyik nagy szemétkonténerbe teleportálta. Amikor ezzel végzett, úgy döntött, enged Brenna kérésének és aludni megy. Minél kevesebbet aludt, annál gyorsabb volt a mentális széthullás. De alig pihent három órát, amikor felriadt. Valami baj történt. Az agyának olyan részei, amiket eddig soha nem látott még aktívnak, most szikráztak, azok a szikrák pedig Brenna lenyomatát hordozták. És félelmét. Felhívta Clayt. - Hol van Brenna? - Két órája indult vissza a farkasodúba a testvéreivel. Két óra nem volt elég arra, hogy hazaérjenek, hacsak nem nyomták tövig a gázt. - Miért jött vissza? -Valami sürgős hívást emlegettek. Minden rendben van? - Igen. - Judd letette a telefont, és még mindig meg volt róla győződve, hogy valami nincs rendben. Ha a hívás valóban olyan sürgős lett volna, akkor nagyon siettek volna az úton és mostanra itthon lennének. Judd megpróbálta Brennát elérni telefonon, de a lány nem vette fel. Menj a falakon kívülre! A parancs az agyának újonnan életre kelt részéből érkezett, a mentál pedig hallgatott rá. Amint kiért a farkasodúból, az elméjében pattogó szikrákból tűzvihar lett. Szinte érezte, ahogy Brenna sikolt. A férfi minden mást lezárt magában, és arra összpontosított, hogy megtalálja ennek a mentális visszhangnak a forrását. Amint megmagyarázhatatlan módon kapcsolatot létesített vele, futásnak eredt. Húsz percre az odútól talált rájuk. Autónak nyoma sem volt. Az utat valószínűleg elzárta valami, amit nem tudtak eltakarítani onnan. Gyalog kellett tovább jönniük. Ez csapda!
Elemezte a helyzetet, mentálagyának egy sötét zugában hűvös számításokat végzett. Andrew a földön feküdt, Riley és Brenna mellette térdelt. Egyértelmű volt, hogy az elesett SnowDancer nem lélegzik. Judd a szívverését sem érezte, amikor a nyakához szorította az ujjait. A mellkasán tátongó lyukat figyelembe véve ez nem is volt meglepő. Brenna remegett és vad tekintettel nézett a mentálra. - Judd! - Jobb oldalán saras, piszkos volt a ruhája, az arcán horzsolások. Álló helyzetben Brenna körülbelül Andrew szívéig ért. Judd összeállította a látható nyomokat: Andrew sérülését, a koszt Brennán, és ezredmásodpercek alatt megértette, mi történhetett. A golyót Brennának szánta valaki, a fejére célzott. Drew az utolsó pillanatban megérezte a veszélyt, félrelökte a húgát, de ő már nem volt elég gyors ahhoz, hogy kitérjen a lövés elől. Judd látta, hogy Riley szívmasszázzsal és mesterséges lélegeztetéssel próbálja életben tartani a testvérét, és tudta, hogy ez nem lesz elég. A golyó szétroncsolta Andrew szívét, a lövész éppen a közepébe talált és a lehető legnagyobb kárt okozta. Judd nem érzett kimeneti nyílást Drew testén, ez pedig azt jelentette, hogy a töltény még mindig a szétmarcangolt húsban volt valahol. Judd finoman végigsimított Brenna arcán, miközben a gondolatai hihetetlen sebességgel peregtek. - Hagyd abba, Riley! Riley az erőlködéstől sápadt arcát a mentálra emelte. -Nem. Folytatnunk kell. Judd a férfi vállára tette a kezét. - A szíve megrongálódott. Először össze kell raknom. – Még soha életében nem csinált ilyesmit, eszébe sem jutott, hogy képes lehet rá. Az erejét arra használta, hogy megállítsa mások szívét, nem arra, hogy összerakja. De alaposan ismerte a szerv felépítését: ahhoz, hogy elpusztítsa, tudnia kellett, hogyan működik. - Lélegeztesd, de ne nyúlj a szívéhez! Riley nem vitázott. - Csináld! Először is telekinetikus sokkot küldött Andrew sérült szívére, hogy újra elindítsa azt és így életben tartsa az agyát. Riley belefújt a testvére tüdejébe, a mentál pedig a Tk-ereje segítségével tovább dobogtatta a szívét. Ezután nekilátott elképzelni, minek kellett történnie Drew sejtjeivel ahhoz, hogy a szíve magától is működni tudjon. A sejtek szintjéről kellett újjáépítenie a sérült részt, mintha egy nagyon bonyolult kirakójátékot állítana össze. A baj csak az volt, hogy ennek a kirakónak több darabja hiányzott vagy túlságosan sérült volt ahhoz, hogy működőképes legyen. Judd nem volt Omentál, de tudta mozgatni Andrew belsejében a dolgokat, át tudta formálni őket... ahogy a sebhelyeket is eltüntette. Egy gyerekkori játék most új értelmet nyert. Az operáció alatt a figyelme egy pillanatra sem lankadt. Tökéletesen pontosan kellett mozdítania és elhelyeznie minden egyes sejtet. Egyetlen hiba azt jelentette volna, hogy Andrew szíve nem indul be magától, amikor Judd már nem pumpálja tovább. Ez a lehetőség pedig elfogadhatatlan volt a számára. Mert akkor nem csak Andrew szíve szakadt volna meg.
Valamikor később egy vékony kéz fogta át a vállát, és Judd tudta, hogy Brenna az. Elméletileg meg kellett volna zavarodnia attól az érintéstől, de az éppen ellenkező hatással volt rá: biztos alapot adott neki. Ez abnormális reakció volt, amin el kell majd gondolkodni, amikor már nem foglalja le a teljes elméjét egy darabokra szakadt szív módszeres javítása. - Te jó ég! - suttogta Hawke. Brenna mellett állt, olyan hoszszú idő óta, hogy már esteledni kezdett. Az alfa és még néhányan nem sokkal Judd után értek oda, Brennának volt annyi ereje, hogy felhívja a farkasodút Riley telefonján. A lány tudta, hogy Hawke min lepődött meg ennyire. Szó szerint látták, ahogy Drew bőre összenő. Először érzéki csalódásnak tűnt, de Brenna gyorsan észrevette, hogy a bátyja szörnyű sérülése egyik percről a másikra egyre kisebb lesz. Négy órával a kezelés után a sebből valami acéldarab bukkant ki: a golyó. Amint a töltény kigurult a sebből, Brenna remegő ujjakkal felvette és átnyújtotta Hawke-nak, aki letépett egy darabot a pulóvere alatt hordott ingből és becsomagolta azt. Ez egy órával ezelőtt volt. Judd az öt óra hossza alatt egyszer sem szólalt meg, egyszer sem nézett fel. Riley a kezdetektől fogva, folyamatosan lélegeztette a testvérét, Brenna pedig Judd mögött állt és tartotta a mentált. Az ösztöne azt súgta, ezzel tud a legtöbbet segíteni. Judd hirtelen felemelte a kezét Andrew mellkasáról. - Riley, menj arrébb! - A hangja reszelős volt a hallgatástól és az erőkifejtéstől. Riley elengedte a testvérét, Andrew teste pedig egy pillanat múlva összerándult, mintha elektrosokkot kapott volna. Brenna összeszorította a fogát, mert tudta, hogy Judd abbahagyta, amit eddig csinált a bátyja szívével, hogy az működjön, és megpróbálta újraindítani azt. De olyan sok vér volt Andrew mellkasán! Brenna megszorította Judd vállát, aki pedig röviden végigsimított az ujjain, vérvörösre mázolva azokat. - A szíve ver, a légzése működik. Brenna hitetlenkedve közelebb lépett és kitapintotta Drew pulzusát. A bátyja szíve erősen és egyenletesen vert. A lány remegve lehúzta az inge ujját és azzal kezdte törölgetni a vért. - Kérlek! - Kérlek, gyógyulj meg! Riley vette észre először. - Eltűnt! Ekkor Brenna meglátta a saját szemével. A seb eltűnt. A vérréteg alatt Drew bőre zsenge és rózsaszín volt ugyan, de sértetlen. Brenna a mellette álló mentálhoz fordult. - Judd! Te jó ég! A férfi, úgy tűnt, nem látja. A gyógyítás alatt a szeme fekete lett, majd visszatért a normális állapotába. Most azonban Judd tekintete teljesen homályos volt. A lány aggódva felállt Drew mellől. - Édes, mi a baj? - Átfogta az arcát, mielőtt eszébe jutott volna, hogy véres a keze. Közel hajolt a férfihoz. - Judd, hallasz engem? - Kiégtem. - Ezt az egy szót mondta ki, mielőtt a szeme újra teljesen fekete lett, a fehérje is eltűnt. Csakhogy a sötétségben most vérvörös szín is volt. Brenna megrémült ettől. Arra számított, hogy Judd elájul, de a mentái megrázta a fejét. - Egy óra.
- Egy óra... - Brennának eszébe jutott, hogyan tűnt el Judd, miután a kunyhónál teleportálta őt. Megértette az összefüggést. A mentált biztonságos helyre kellett vinniük egy órán belül. - Oké. Oké! Andrew abban a pillanatban köhögött egyet. Brenna felé fordult, és látta, hogy Judd ugyanígy tett. Néhány újabb köhögés, majd Drew szempillái megrebbentek, alatta megjelent az ismert, kék szem. - Mi a franc történt? Brenna szipogva puszit nyomott az arcára. A férfi megpróbálta felemelni a kezét, de nem volt elég ereje hozzá. - Hé, drágám! Ugyan már! - Nagy a vérveszteség - hallatszott Judd hangja. - A teljes gyógyuláshoz hosszabb idő kell. A lány Juddhoz ugrott és megölelte. - Tarts ki! - súgta a fülébe, mert tudta, hogy a mentái nem akar gyengének látszani a többiek előtt. - Tudsz járni? - A mentál gyengén bólintott, de Brenna nem hitt neki. Főleg akkor nem, amikor meglátta, hogyan lesz az arca egyre fehérebb. Ez súlyosabb volt, mint a kunyhónál. Brenna felállt. - Vigyük be őket! A parancs hatására mindenki magához tért. Drewt néhány másodperc alatt felfektették egy hordágyra, amit valaki előrelátó módon magával hozott az odúból. Riley és Tai felkapták és már vitték is hazafelé, Lara idegesen ment mellettük. Hawke leléptette a többi farkast, majd letérdelt Judd mellé, karját a nyakába vette és talpra állította. - A szobámba! - vezényelt Brenna. Hawke nem vitatkozott, és néhány perc múlva Judd már Brenna hálószobájában volt. A maga erejéből állt, két kezével a falnak támaszkodva. - Ne segíts! Hawke Brennára pillantott. - Komolyan mondja? Ideküldöm Larát, amint végzett Drewval. - Ne! - tiltakozott újra a mentál. Brenna csak azt akarta, hogy Judd ágyba kerüljön. - Magánál van és képes döntést hozni. Hagyd, hogy kipihenje magát és rendben lesz. - Ha nem, ő maga fogja hívni a gyógyítókat. Hawke a homlokát ráncolta. - Ha szükséged van valamire, csak kiálts! - Juddra nézett. - Még soha nem láttam olyat, amit ma csináltál. Hasonlót sem. Nem hittem, hogy ez lehetséges. Pihend ki magad, utána beszélünk. -Azzal elment. Brenna volt az egyetlen, aki hallotta Judd válaszát. - A kiképzőim szerint nem lehetséges. - Judd megszédült. Brenna odaugrott hozzá. - Ágyba! Most azonnal! - Le kell tusolnom. A lány már éppen tiltakozni akart, de akkor tudatosult benne, hogy a férfi tiszta izzadság és vér. így aligha alszik kényelmesen.
Betámogatta a zuhanykabinba és nekilátott leráncigálni róla a ruhát, de Judd megfogta a csuklóját. - Ne! Brenna erősködni akart, de amikor meglátta a mentál arcán a tiszta, férfias büszkeséget, meggondolta magát. - Rendben. - Felsóhajtott. - De ha öt percen belül nem hallok felőled, akkor bejövök! Kiment, de minden érzékét kiélezve figyelt, miközben egy magas energiatartalmú italt kevert a porból, amit Drew gyakran fogyasztott. A mentál pontosan négy perc múlva zárta el a tust. Mire a lány visszaért a hálószobába, Judd már aludt. Brenna letette az italt, kisimította a mentái homlokából a vizes hajtincseket. Eltöltötte a gyengédség. - Jaj, mennyire szeretlek! Homlokon csókolta a férfit, és egy pillanatig úgy érezte, mintha válaszként valami megrezdült volna a mentálban. Pedig ájultan feküdt. *** Ironikus módon Drew korábban talpon volt, mint Judd. Tizenkét óra múlva kopogott be Brennához, a lány éppen reggelizett. Brenna egy szemhunyásnyit sem aludt egész éjszaka, túlságosan aggódott Juddért. A mentái olyan mély álomba zuhant, hogy a lány többször ellenőrizte, lélegzik-e még egyáltalán. - Hogy vagy? -Ahhoz képest, hogy a jelek szerint a fél mellkasomat szétrobbantotta valaki, fantasztikusan. Brenna óvatosan ölelte meg a bátyját, mert gondolta, hogy a sebei még fájnak. - Drew! Te a golyó elé ugrottál, hogy megvédj engem. - Minden olyan gyorsan történt, hogy Brenna még mindig nem tudta pontosan rendezni az eseményeket az emlékeiben. A férfi felnevetett. -A fenébe! Téged akartalak elé lökni. - Hülye! - A lány szipogva kibontakozott a bátyja karjából. - Szeretlek. - Ez a kishúgok dolga! - Kinyitotta a kezét és megmutatta a tenyerében a golyót, amit Brenna a mellkasáról vett fel előző nap. - Tudod, hogy hívják ezt a kis gonoszságot? Brenna gyomra összeszorult a gyűrött acéldarab láttán. -Nem. - X robbanólövedék. Illegális, mint a fene. - Drew arcáról sugárzott a harag. - Becsapódáskor öt részre kellett volna szakadnia, az éles darabok pedig átvágják magukat mindenen, ami az útjukba kerül. - Zsebre vágta a lövedéket. - Eszerint velem csoda történt. Azt mondják, a pasidnak köszönhetem. - Szóval most már a pasim? - Ez egy nagyon fontos elismerés volt. Drew összevonta a szemöldökét. - Ne feszegessük a dolgot! Lara azt mondja, semmi nyomot nem lát rajtam, csak hogy a mellkasom alsó részéről hiányzik egy kis hús. Mintha azzal töltötte volna fel a lyukat. - Pontosan ezt csinálta. - Brenna látta, hogyan történt. – Akkor most már féloldalas leszel? Nagyon igyekezett, hogy el ne sírja magát. El sem tudta képzelni, milyen lett volna a világ, ha Drew egyszer csak már nem lett volna mellette. A férfi a kérdés ellenére megölelte.
- Nem. Majd visszanő. - Rövid szünet. - Remélem. – Szorosabbra fonta a karját Brenna körül. - Szóval, hol van? -Alszik mondta a lány a testvére mellkasának. - És nem, nem fogom felkelteni. Nagyon kimerült. A férfi megszorongatta a lányt. -Nem baj, itt leszek. Nem megyek sehová. Vigyáznom kell, hogy jól bánjon veled. - Jól fog. - Brenna elmosolyodott, majd hátrahajolt, hogy a férfi szemébe nézhessen. - Ne ítéld meg a jégember külseje miatt. Ő más. - Nem, kicsi, nem más - válaszolt Andrew. - Azt hiszem, ő pont ugyanolyan, mint mindenki más ebben a farkasodúban. Csak jobban rejtegeti a benne lakó vadállatot. Egy alakváltó szájából az, hogy valakit állatnak nevez, a lehető legnagyobb elismerésnek számított. HARMINCHARMADIK FEJEZET Judd arra ébredt, hogy egy meleg, női test simult összegömbölyödve, háttal a mellkasának. Nem vett fel semmit, mielőtt az ágyba zuhant, és Brennán csak egy vékony hálóing volt, ami alvás közben felcsúszott és látni engedte a lány egész lábát. Judd egyik karját Brenna használta párnának, a másik pedig a lány puha combján nyugodott. A lábaik összegabalyodtak, a mentái egyik lába a lány lába között volt. Teljes, közvetlen érintés. De a disszonanciának nyoma sincs. Ellenőrizte a pajzsait, és megállapította, hogy biztonságban van. Az energiatartalékairól ugyanezt nem lehetett elmondani. Teljesen kimerültek. Judd a szemközti falra sötétzöld színben, lézerprojektorral kivetített órára pillantott és már azt is tudta, hogy miért. A sötétség ellenére csak délután volt még, Brenna kikapcsolta a napfény-szimulációt. Nem aludhatott többet tizenhét óránál, a mentális képességeinek pedig legalább huszonnégy órára volt szükségük ahhoz, hogy helyreálljanak. A teste azonban jól volt. Ennek semmi értelme nem volt, de Judd nem panaszkodott. Éber volt, és nagyon férfias kedvében. A kezével végigsimított Brenna combján. A lány morgott valamit, amitől benne forróság villant fel. Judd várta a disszonanciát, ami majd megbünteti, amiért megtöri a kondicionálást. De a fájdalom elmaradt. Judd keze ökölbe szorult. - Judd - motyogott álmosan és panaszosan a lány. A mentál elernyesztette a kezét. - Bocsánat. - Végigcsókolta a lány nyakának ívét és újra várta a fájdalmat. Nem jött. - A képességeimhez van kötve! - Hát persze! Ezért volt annyira erős, ezért kezdett vérezni a füle korábban. Mert a Tkképességei így működtek: nyomást fejtettek ki. - Micsoda? - Brenna félálomban volt. -A disszonancia. - A saját képességét használták arra, hogy megbüntessék. Teljesen ésszerű megoldás volt: azzal, hogy a képességét negatívan összekapcsolták az érzelmekkel, gondoskodtak róla, hogy Judd megtagadja azokat, ez pedig kordában tartotta a telekinetikus erejét.
A kezét húzni kezdte felfelé a lány combján, míg az ujjaival meg nem érezte Brenna bugyijának csipkéjét. Nagyon finom anyag volt, de nem annyira puha, mint Brenna bőre. Az ujját a bugyi széle alá csúsztatta és végigsimított a lány szőrén. - Judd! - A lány hirtelen felébredt. - Mit csinálsz? - Érintelek. Brenna felemelte a fejét a férfi karjáról. - Ó! - suttogta. - Nem fáj? - Nem. - Judd kitárta az ujjait és markába fogta a lányt, mint korábban egyszer. Brenna felsikkantott. - Édes, hallottál már előjátékról? Judd akár még el is mosolyodott volna, ha tudta volna, hogy kell. - Még csak most kezdek bele. - A lány testének forrósága égette a bőrét. - Rengeteg időm volt rá, hogy mindent eltervezzek. - E-e-eltervezz? - Brenna köhögött néhányat, mintha a torkát akarta volna megtisztítani. Hogy érted azt, hogy eltervezz? A férfi kihúzta a kezét a lány bugyijából és végigsimított annak övrészén. Közben felemelte a lány combját, hogy bensőségesebben hozzá tudjon simulni. A farka lüktetni kezdett a közelségtől. -Gondoltam, felkészülök, hátha egyszer alkalmam adódik arra, hogy megérintselek anélkül, hogy veszélybe sodornálak. A lány hasizmai összerándultak Judd kezei alatt. - Részletes terved van? -Nagyon részletes. - A férfi belélegezte, magába szívta Brenna nyakának illatát, majd megcsókolta. A lány megremegett és megpróbált megfordulni, de Judd csak félig hagyta, hogy a testük alsó része továbbra is összegabalyodva maradjon. Ezután felkönyökölt és lenézett Brennára. Ilyen közelről a sötétség ellenére is pontosan ki tudta venni a lány vonásait. Brenna szeme enyhe fénnyel derengett, főként a pupillája melletti, kék lángnyelvek. Ez lenyűgözte Juddot. - Csodaszép! Brenna kinyújtotta a kezét és beletúrt a férfi hajába. - Hagyj, hadd forduljak meg rendesen! Judd feljebb csúsztatta a combját, a lány nedves forróságába. Brenna sóhaja egyszerre volt riadt és hívogató. A fiú előre-hátra mozgatta néhányszor a combját. Brenna lehunyta a szemét. - Csak ingerelsz! - Rekedt hangú vád volt ez. - Dehogy! A terveim szerint ennél sokkal tovább is megyek. - Kihúzta a lány kezét a hajfürtjei közül és visszafordította Brennát az előző pozícióba, körülölelte a testével. Brenna elégedetlen hangot adott. - így nem tudok hozzád érni. - Tudom. - Jégembernek nevezték, de ha Brennáról volt szó, egyáltalán nem volt jégből. És ha a lány simogatni kezdte volna, Judd a tervének a tizedrészét sem tudja megvalósítani.
Márpedig egy férfi számára, aki ilyen sokáig éhezett, egy kis falat nem volt elég. Ő lassan akart haladni, jól akart lakni és át akarta magát adni az érzésnek. Ezért visszacsúsztatta a kezét a lány bugyija alá és végigsimított a meleg, puha bőrön. - Mindenhol ilyen puha a bőröd? Brenna szíve vadul kalapált, ahogy a férfi ujjai egyre magasabbra vándoroltak. - Van, ahol még puhább. - Most akkor ki ingerel kit? - A hüvelykujját végighúzta a lány mellének alsó részén. Brenna megszorította Judd felkarját. A férfi csókolni kezdte a nyakát, és közben megismételte az előző, simogató mozdulatot, csak egy kicsit feljebb. Majd még egyszer. Még feljebb. Érezte, ahogy a lánynak eláll a lélegzete, amikor az ujja a mellbimbó alatt megállt. - Judd, kérlek! A mentál megpöckölte Brenna megfeszült mellbimbóját. A lány felkiáltott és többet akart. Judd azonban még nem adta ezt meg neki, hanem leeresztette a kezét és a köldöke körül kezdte simogatni Brennát körbe-körbe. - Megöllek! Judd felkacagott. A hang annyira furcsa volt az ő torkából, Brenna még soha nem hallott ilyet. - Türelem rózsát terem. Brenna már éppen válaszolt volna, ám ekkor Judd újrakezdte, amit félbehagyott, de ezúttal az eddig elhanyagolt mellet vette célba. Brenna elcsendesedett. Várakozás vibrált a levegőben, és Judd hihetetlenül erősen érzékelte ezt, szinte érezte az ízét. A lány bőre felforrósodott, a légzése szaggatottá vált. Amikor pedig Judd megérintette a lány mellét, a szívverése staccato dobolássá változott. Judd ezúttal nem ütötte meg finoman a bimbót, hanem a kezével beburkolta a lány mellének kemény, forró domborulatát. -A melledtől harapni támad kedvem. Brenna még erősebben megszorította a mentái kezét, a teste ívesen megfeszült a karjában. - Tedd meg! - Még nem! - Elsietné azt, amit örökké élvezni akart. Tartogatta az első harapás élményét. A lány karmai a férfi bőrének feszültek. - Ne játssz tovább! Válaszul Judd beleharapott a lány nyakába. Brenna beleremegett és visszahúzta a karmait. - Milyen türelmetlen vagy! Majd figyelmeztetés nélkül lecsúsztatta a kezét, a bugyi alá. Ujjaival átfúrta a lány tincseit, a hüvelykujját a csiklójára fektette, a többi ujjával pedig Brenna testének nedves bejáratát kezdte kényeztetni. A farkas meglepetten felkiáltott, amikor a teste megfeszült. Nedves forróság tapadt Judd ujjára, éles vadság illatával töltötte el a levegőt. A mentái tovább simogatta a lányt, Brenna teste többször megrándult, majd kielégülve elernyedt. Judd azonban még ekkor sem állt meg, ki akarta elégíteni a vágyát, hogy kényeztethesse Brennát. Lassú, hosszú mozdulatokkal simogatta az ernyedten fekvő lányt. Amikor Brenna végül megpróbált megfordulni a karja között, Judd visszahúzta a combját, de az ujjait ott tartotta, ahol eddig. A lány a férfi nyakába fúrta az arcát, az ujjait végighúzta a mellkasán. A mentál számára már nem volt furcsa, hogy a lány megérinti, de az érzéki
környezet megváltoztatta ennek a simogatásnak az értelmét, különös súlyt adott neki. Judd élvezte ennek a hatását. - Hol tanultad ezt? - kérdezte morogva Brenna. – Hiszen szűz vagy. Judd megtorpant. - Azt hiszem, igen, gyakorlati értelemben igazad van. – Az Elcsendesedés eltüntette a fajából a szexet. A mentálok egy ideig persze még gyakorolták utódnemzés céljából, amíg a technológiai fejlődés lehetővé nem tette számukra, hogy teljesen elhagyják. De akkor is formális, mechanikus, érzelem nélküli tett volt. Ma a normális mentálok már értelmetlen és értéktelen, állatias dolognak tartották a szexet. Judd fajtája nem értékelte, hogy egy másik lénnyel ilyen mély és bensőséges kapcsolatot alakíthat ki. Brenna apró csókokat szórt a férfi mellkasára. - Gyakorlati értelemben? - Nagyon alapos kutatómunkát végeztem. Egyesek azt mondanák, megszállottja lettem egy bizonyos témának. - Kihúzta a kezét a lány bugyijából és újra Brenna mellére fektette. A farkas végighúzta a fogait Judd bőrén. - Egész pontosan milyen kutatásokat végeztél? - Egy Nyíl soha nem fedi fel a forrásait. A kezével, ami eddig a lány teste alatt volt, belemarkolt a lány hajába és tartotta a fejét, miközben mély csókkal jelölte meg sajátjaként. A lány kéjjel válaszolt a csókra, de volt benne valami furcsa feszültség, amiről ő maga sem tudott. Az elrablása során szerzett sebek. Időre volt szükség, míg azok teljesen begyógyulnak. Judd nem is merte elképzelni azt, hogy egyszer majd a lány testébe hatol: ez lesz számára a legnehezebb, mert ez mélyen összekapcsolódott benne a rémálmokkal. - Akarsz felül lenni? - kérdezte az ajkával a lány száját súrolva, mert emlékezett arra, hogy nem érzett Brennában félelmet, amikor a lány az ölében ült, a fotelben. - Nem ellenkezik ez a nagy terveddel? - Brenna elmosolyodott, de ezt Judd inkább érezte, mint látta. Brenna keze lassan vándorolni kezdett lefelé. Judd elkapta a lány csuklóját és visszahúzta. - A terv enged bizonyos szintű rugalmasságot, de te még nem érinthetsz meg engem. Érzéki, nőies nevetés hallatszott. - Jól vagyok, édes. - Két kezével megfogta a férfi derekának oldalát. - Majd szólok, ha valami másra vágyom, mint amit csinálsz. Ezek szerint tisztában volt a saját idegességével, gondolta Judd. Ez igazán nem volt meglepő, ha figyelembe vettük, milyen nagy akaratereje volt. - Ne karmolj nagyon! Brenna újra felnevetett. - Kettőnk közül nem én vagyok a veszélyes az ágyban. Megőrjítesz, azt, ugye, tudod? - Jó. A kutatásaim szerint ez a férfi szerető feladata. Úgy tudom, a ragadozó nőstények különösképpen kemény kritikusok. - Hidd el, nincs mitől tartanod. - Brenna megnyalta a férfi nyakát. Judd eleresztette a lányt és fölé gurult, de közben végig figyelte a reakcióját. Brenna nem húzódott el, ezért Judd az egyik karjára támaszkodott, a másik kezét pedig a lány szaténnal fedett keble közelébe fektette. Brennának elakadt a lélegzete.
Amikor pedig Judd az erekciójának fájdalmas keménységét a lánynak szorította, nem habozott és köré fonta a lábát. - Csókot? A mentál teljesítette a lány kérését, mert máris függővé vált, rászokott Brenna ízére. Férfias ösztönei hajtották, hogy gyorsabban haladjon, mélyebbre hatoljon a lányba, de Judd ellenállt. Nagy gyakorlatot szerzett abban, hogy rideg és megközelíthetetlen legyen, és ez most a segítségére volt abban, hogyan tartóztassa magát. A csókok közben a lány mellét simogatta: próbálgatta, mitől mordul fel kéjesen és mitől vonaglik meg Brenna. A farkas azt szerette, ha kemény kézzel nyúlt hozzá, a finom kényeztetéstől csak nőies türelmetlenséggel nyöszörgött. Judd nagyon, de nagyon örült a szeretője ízlésének. Tudott volna gyengéd is lenni, volt elég önuralma ehhez, de aznap mindent bele akarta adni a szerelmeskedésbe. - Le ezzel! - parancsolt, és felhúzta Brenna hasán a hálóinget. A terv szerint ez csak később következett volna, de Judd nem vette számításba, mennyire csábító ez a buja nő alatta. Brenna felemelte a karját, Judd pedig felhúzta a ruhát, felfedte a lány melleit. Eredetileg át akarta húzni a hálóinget Brenna fején, de azon kapta magát, hogy képtelen erre. Brenna melleinek dombja tiszta csábításként emelkedtek előtte, mellbimbók kemények és feszesek voltak. Judd látni akarta őket. Gondolkodás nélkül a Tk-erejével fel akarta kapcsolni a lámpát, de persze semmi sem történt. Kinyújtotta a karját és kézzel kapcsolta fel az ágy fejfájába épített, apró lámpákat. Meleg, gyenge fény töltötte meg a szobát. Brenna vett egy nagy levegőt, de nem szólalt meg, hagyta, hogy a férfi felfalja a tekintetével. A mellbimbói sötét eperszínűek voltak, a melle felső domborulata krémszínű, alul viszont néhány szeplő látszott szétszórtan, és ez piszkálta Judd analitikus elméjét. -Judd? A lány hangjából áradó vágy volt az utolsó csepp a pohárban. A mentál Brenna testére hajtotta a fejét, a szájába szívta az egyik feszes mellbimbót. Brenna belemarkolt a férfi hajába, a teste tekeregni kezdett a férfi alatt, mintha menekülni akart volna, de amikor Judd felemelte a fejét, hogy a másik mellbimbót is kényeztetni kezdje, tiltakozott. Juddban kaotikusan kavarogtak az érzelmek. Tűz, vágy, erotikus forróság. De a férfiszenvedélyt átfonta valami, ami tompította az indulat élét: valami, ami miatt a mentái Brenna minden egyes apró reakcióját tudat alatt is feszülten figyelte. Gyengédség. Furcsa érzés volt. Annyira nyers és erős, mégis a legmélyebb gondoskodást váltotta ki belőle. Judd eleresztette a szájával a lány mellbimbóját. Brenna viszsza akarta húzni magára, de a mentál látni akarta a nedvességet a mellén, a saját nyomát. Birtoklási vágy töltötte el, szorította el a torkát. Igen, ez a nő határozottan az övé volt. Még többet akart látni a testből, ami annyira szégyentelenül gömbölyded volt, olyan egzotikusan nőies, annyira más, mint az övé, ezért áthúzta a lány fején a redőkbe gyűjtött hálóinget és félredobta. - Hagyd úgy! - szólt rá a férfi, amikor Brenna vissza akarta emelni a karját a teste mellé. A lány megkapaszkodott az ágy fejfájának vasrudaiba és leplezetlen érdeklődéssel nézett rá. Ebben a helyzetben az egész felsőteste teljesen feltárult a férfi előtt, Judd pedig ki is használta ezt. Lehajolt és megfújta az egyik mellbimbót. A lány teste felemelkedett, majd buja, lassú, édes ívben ereszkedett újra az ágyra, ahogy Brenna még erősebben markolta a vasrudakat. - Ideje, hogy én harapjak - figyelmeztette a férfi.
- Te jó ég! A hangjából áradó vágytól Judd erekciója a szíve ritmusára kezdett lüktetni. - Melyik oldalon kezdjem? A farkas lány nyelt egyet és megnyalta az ajkát. -Válassz te! Judd a tenyerébe zárta a lány bal mellét, formálta, simogatta, majd beváltotta a fenyegetést: a fogait összezárta a kebel oldalának érzéki ívén, éppen olyan erősen, hogy a lány teste megugorjon az övé alatt. Hosszan ízlelgette még a mellet, majd ugyanezt tette a másikkal is. - Hm - emelte fel a fejét. - Azt hiszem, repetázok még. – És így is tett. Brenna keble szaggatott tempóban süllyedt és emelkedett. - Édes, az egész terved ennyire részletes és lassú? -Miért? - Judd éppen Brenna mellének alsó részét harapdálta. - Mert ha ilyen tempóban haladsz, szívrohamot kapok a kéjtől. A férfi végighúzta a kezét a lány bordáin, le a derekára és végigcsókolta a bőrét a mellei közötti völgytől lefelé, egészen a hasáig. - Van a tervnek olyan része - mondta amelyben egyszerűen csak felkaplak, a falhoz szorítalak és olyan erősen beléd hatolok, hogy felsikoltasz. - Amikor az utolsó szót is kimondta, két ujja közé vette és megszorította Brenna csiklóját. A lány teste felrobbant, izmai olyan erősen összerándultak, hogy Brenna felült. Judd elengedte a bőrének apró részét, ami ekkora gyönyört tudott okozni és felemelkedett, hogy Brenna nyakát csókolja, miközben a lány az orgazmus utóhatásaként remegett a keze alatt. Nőiesen finom kéz markolta meg a mentál haját. - Ezt szándékosan csináltad! - suttogta kéjes hangon. - Mit? - A férfi elindult a lány testén, vissza, lefelé. - Szándékosan beszéltél arról, hogy belém hatolsz és érintettél meg ugyanabban a pillanatban. - Nem ellenkezett, amikor Judd a bugyija felső szélének vonalát csókolta végig. – így akartad bizonyítani a test és az elme közötti kapcsolatot. A férfi felnézett rá, és biztos volt benne, hogy a gondolata kiül az arcára is. - Elvileg túl kábának kellene lenned ahhoz, hogy gondolkozni tudj. - Vagy aggódj. Brenna felkacagott. - Én elképesztően szexi Juddom, az agyam jelen pillanatban tiszta püré. - Kisimított néhány izzadságtól nedves hajtincset a férfi homlokából. - De felismerem, mikor vagy gyöngéd. A férfi megmozdult, borostás álla végigsiklott a lány bőrén. Brenna kéjes, nőies hangot hallatott. - Nem hiszem, hogy egy alkalommal háromszor is el tudnék élvezni. A mentál még lejjebb csúszott, arcát a lány combjának belső részéhez dörzsölte. - Szeretem a kihívásokat. - Én meg azt szeretem, amit az előbb mondtál, hogy a falnak szorítasz és belém hatolsz. Az mikor lesz? A férfi erekciója mintha nagyobbra nőtt volna, mint lehetséges. A vérerek kitágultak és robbanásig feszítették a bőrét. - Ne beszélj! - Miért?
- Meghiúsítod a tervet. Brenna egyik lábát átvetette a mentái vállán, aki annyira közel feküdt a teste belső magjához. - Különben is azt hiszem, most én jövök. Érezni akarlak. Judd ráharapott a formás combra. -Nem. Brenna összerándult, de csak a jó érzéstől. - Ez nem fair! - Lábával a mentái hátát simogatta. Judd ekkor ébredt rá, hogy mozdulnia kellene ahhoz, hogy Brenna bugyiját lehúzza róla. - Ragaszkodsz ehhez a bizonyos bugyihoz? - Ujjával végigsimított a csipkén a felett a hajlat felett, ahol a comb a nő legintimebb pontjába görbül. - M-m-micsoda? - Brenna a férfi hajából a takaróra ejtette a kezét és megmarkolta azt. Judd megjegyezte, hogy a lány ennek a területnek az érintésére milyen érzékenyen reagál. - Ezt nemnek veszem - szólt, megmarkolta a ruha elejét és letépte Brenáról a finom anyagot. Csipkefoszlányok repültek szanaszét. A lány meglepett hangot hallatott, majd teljesen elcsendesedett, mintha megértette volna, mennyire feltárulkozott most a férfi előtt. Judd végigsimított Brenna combjának belső oldalán, majd felnézett, és hálás volt, hogy felkapcsolta a lámpát, mert így láthatta az érzelmeket Brenna arcán. - Itt is megharaphatlak? HARMINCNEGYEDIK FEJEZET A lány szeme elkerekedett, és úgy tűnt, kell néhány másodperc, amíg ki tudja mondani, amit szeretett volna. -Honnan... - Nyelt egyet. - Honnan tudod, hogy szeretni fogod az ízét? Judd rájött, hogy az alakváltója játszik vele. De aznap este ő is tudott játszani. - Jó kérdés. Hadd kóstoljak bele először! - Továbbra is a lány szemébe nézett, miközben egy ujját végighúzta Brenna nedves forróságán, alig hatolt be a testébe és máris visszahúzódott. Ezután a szájához emelte az ujját és lenyalta. Közben végig érezte, ahogy a lány teste lángol körülötte. Amikor Judd kihúzta a szájából a kezét, Brenna rákérdezett. - Szóval? Válaszként Judd a lányra hajtotta a száját. Brenna sikolya izgató, fátyolos volt. A teste megrándult, a sarka a férfi hátába vájt. Amikor a másik lábát is Judd vállára emelte, a férfi két ujjával széttárta őt és tovább ízlelgette. Úgy, ahogy csak egy olyan férfi tudta ízlelni, aki egész eddigi életében éhezett. Egész testével és lelkével, tökéletes odafigyeléssel és odaadással. *** Brenna próbált lélegezni, de nem járt sok sikerrel, zihálva kapkodott levegő után. Judd, te jó ég, a kéjjel teljesen tönkretette. Ahhoz képest, hogy azelőtt még sohasem csinált ilyet, csodálatosan jó volt benne. Brenna kíváncsi lett, vajon milyen kutatást is végzett a mentái korábban. A férfi a fogával csípett Brennába.
A lány felnyögött. Kényszerítette magát, hogy legalább egy kicsit visszaszerezze az önuralmát, különben Judd lehetetlenül gőgössé vált volna a végén. Csakhogy amikor a férfi ilyen művészien okozott neki gyönyört azzal az ügyes szájával, az önuralom teljesen megvalósíthatatlannak tünt számára. Ujjával a lány testének bejárata körül körözött, izgatta őt. De nem hatolt belé. Majd újra ezt tette. És még egyszer. És még egyszer. Mire lassan befelé kezdte csúsztatni az ujját, Brenna annyira megőrült már a vágyakozástól, hogy a félelmet, ami az intim behatoláshoz társult az elméjében, maga alá temette a gyönyör lavinája. - Túl szűk vagy - szólalt meg a férfi felségesen dominánsan. Brenna bosszúból még szorosabban megfeszítette a férfi ujja körül a belső izmait. -A szűk - sikerült kinyögnie - mások szerint jó. Judd ki és be kezdte mozgatni az ujját. -Akkor nem, ha félnem kell, hogy fájdalmat okozok neked. Brenna úgy érezte, szinte lehetetlen, hogy egyetlen egész gondolatot is megfogalmazzon, de megpróbálta. - Judd, édes, csináld, mielőtt megőrülök! - Érezte korábban a férfi keménységét a testén, tudta, hogy Judd mennyire vágyik rá. Az a forró, kemény hús... - Érezni akarlak magamban! - Szükséged van még egy kis előjátékra. - Visszavonom! - kiáltott fel Brenna. - Az előjáték hülyeség! - Miért is nem jött rá korábban, hogy ha Judd jeges önuralma felolvad az ágyban, végtelen türelem lesz belőle?! - Nem értek egyet. - És a férfi tovább ízlelte őt, újra csókolta a lány legérzékenyebb és legintimebb húsát, mintha az olyan csemege lenne, amire egész eddigi életében vágyott. A gyönyör vörös felhője leszállt Brenna elméjére, és a lány átadta neki magát, a lelke legmélyéig. *** Judd érezte az elméjében, ahogy Brenna elalél, mintha egy eddig ismeretlen érzékével olvasni tudott volna a lány legbensőbb gondolataiban is. Felemelte a fejét, kibontakozott Brenna lába közül és felfelé haladva végigcsókolta a farkast. Egyik karjára támaszkodva az ágyra feküdt, másik keze még mindig Brenna combja között pihent. Amikor megcsókolta a lányt, Brenna Judd nyaka köré fonta a karját és mindent megadott neki, amit csak kért. Amikor pedig a második ujját is belécsúsztatta, nem ellenkezett, csak megtörte a csókot, hogy felsóhajtson, és egyik kezével megmarkolta a férfi bicepszét. Judd megszólalt, és a szája a lány ajkát súrolta. - Brenna? A lány szempillája megrebbent, előtűnt mögüle a fényes, csodaszép szempár. - Gyere belém, most! Akarlak! Ez az egyszerű kérés tökéletesen keresztbe tett a tervének. - Félek, hogy fájdalmat okozok neked. - Nem fizikai, hanem lelki fájdalmat. Brenna eltolta magától a férfi vállát. - Fordulj! Judd a lány mordulása kíséretében kihúzta belőle az ujjait és a hátára hengeredett. Nehezére esett átadni neki az irányítást, de tökéletesen megbízott Brennában. Jobban, mint azelőtt bárkiben.
Amikor pedig a lány lovaglóülésben ráült, lenyűgözve nézte büszke, nőies szépségét. Kiélvezte a helyzetet, mert tudta, abban a pillanatban, hogy visszatérnek a képességei, vissza kell vonulnia. Brenna lenyúlt és vékony ujjait a férfi kemény, fájdalmasan feszülő erekciója köré zárta. Judd a fogát csikorgatva megmarkolta az ágy vasrudait, de a szemét egy pillanatra sem vette le a lányról. Csábította az érzések játéka Brenna arcán. Kéj. Meglepetés. Vágy. - Igazad volt - suttogta, miközben csillogó szemével a férfi duzzadt húsát vizsgálgatta -, minden centit érezni fogok, amikor belém hatolsz. - Elhelyezkedett, hogy megfelelő helyzetben a férfi fölé kerüljön, majd a kezével magába vezette a férfi erekciójának tetejét, mielőtt elengedte. Juddnak néhány pillanatra elállt a lélegzete, amikor a kéj végigrohant az egész testén. Addig a pillanatig nem tudta, milyen érzékenyek lehetnek ezek az idegpályák. Hogyan mondhatott le a népe erről a hihetetlen érzéshullámról?! Nem tudta, mikor csukta be a szemét, de amikor újra kinyitotta, meglátta Brennát: a lány rajta térdelt, fejét hátravetette. -Nézz rám! A lány testének remegése végighullámzott a mentálon is. A lány engedelmeskedett, közben pedig kinyújtotta Judd felé a kezét. A férfi is felemelte az övét és az ujjait a lány ujjai közé fonta. Brenna így megtámaszkodva lefelé kezdte ereszteni a testét, centiről centire magába fogadta a férfit. Közben végig egymás szemébe néztek. A kapcsolat annyira intenzív volt, hogy Judd biztosra vette: ha akkor működött volna a disszonancia, az megölte volna. Brenna lihegve megtorpant. -Nem tudom elviselni, olyan erősen feszítesz! - Majd felmordult és tovább mozgott. Kegyelem! Judd maga is majdnem kegyelemért könyörgött. Égette a lány forrósága, elmerült az érzékek kavalkádjában. Soha nem érzett még ilyet. Erősebben megszorította Brennát, de a lány nem panaszkodott. Csak vett egy mély levegőt, az ujjai közé szorította Judd ujjait és továbbhaladt az erekcióján, tövig magába fogadta a férfit. Tiszta, érzéki gyönyör és kín. A háta megfeszült és felívelt, miközben a férfi igyekezett nem elveszteni az eszméletét a túl sok inger miatt. Egy Nyíl számára, akit arra képeztek ki, hogy minden áron ellenálljon minden érzésnek, ez a tapasztalat olyan volt, mintha a legveszélyesebb lángok közé dobták volna. Brenna érintése volt az, ami visszahúzta a szakadék széléről. A lány a báj, a nőies vágy és a gyönyör csábító keverékével vette körbe. Judd kinyitotta a szemét, és meglátta, hogy a farkas mozdulatlanul ül rajta. - Mi baj? - kérdezte. A hangja reszelős volt, mintha hosszan kiabált volna előtte. - Szoklak. - A szeme egyre közelebb ért a férfiéhoz, ahogy Brenna lassan előrehajolt, eltolta maga elől a férfi kezét, míg a végén Judd kitárt karokkal feküdt az ágyon. - Te – végigsimította a száját az ajkával - teljesen kitöltesz. Judd felmordult, leküzdötte a kényszert, hogy felülkerekedjen és átvegye az irányítást. Éppen elég volt számára, hogy a lány magába fogadta. Egyelőre. Mert ezt egészen biztosan meg fogják még ismételni, és nem számított, Juddnak mit kellett tennie, hogy újra kiégjen.
Brenna újra megcsókolta, ezúttal vad és nedves csókkal. - Mozogj bennem! - suttogta. Elengedte a férfi kezét és a tenyerét a mellkasára fektette. Judd képtelen volt megszólalni, ezért csak megfogta kétoldalt a lány csípőjét és a saját mozdulatainak ritmusára emelni, majd ereszteni kezdte. Minden tervéről megfeledkezett, már az ősi ösztön hajtotta, és a szeretője iránt érzett, fogyhatatlan gyengédség. Először lassan mozgott, hagyta, hogy a lány hozzászokjon, miközben ő alámerült Brenna érintésének őrjítő eksztázisában. Ezután a lány gyorsabb tempót diktált, Judd pedig válaszul felemelte a testét, amikor a lány lefelé csapódott rá. Brenna felkiáltott, ujjait a férfi mellkasába vájta és vadul, féktelenül lovagolni kezdett rajta. Amikor Brenna dühösen felmordult, Judd a hátára fordította. A lány nem ellenkezett. A mentál az ujjával dörzsölni kezdte Brenna csiklóját, miközben most már ő diktálta az iramot és mindkettejüket a hihetetlennek tűnő gyönyörbe taszította. Közben valamikor megszűnt gondolkozni. Brenna úgy érezte, mintha a lába kocsonyából lenne. - Nem hiszem, hogy meg tudok mozdulni - mormolta Judd nyakába, ahová az arca tapadt éppen. A férfi válaszul csak mordult egyet. A kezével utoljára végigsimított a lány fenekén, majd hagyta, hogy leessen az ágyra, mintha nem lett volna ereje bármi többet tenni. Brenna végighúzta az ujjait a férfi mellkasán, belefúrta az orrát a nyakába, teleszívta a tüdejét a férfi illatával, amelyet már korábban is magán hordozott, de ami ezután minden pórusából áradni fog. Jó érzés volt hozzá tartozni, biztonságban tudni magát, az imádata tárgya lenni. Még akkor is, ha Judd hajlamos volt arra, hogy uralkodni akarjon rajta. - Még egyszer! Brenna biztos volt benne, hogy csak hallucinált. - Ugye, nem azt mondtad, hogy még egyszer? - Mielőtt a Tk visszatér. Brenna a fejét csóválta. - Te tiszta bolond vagy. - Egy ilyen szeretkezés után a lány már annak is örült, ha abban az évszázadban még egyszer járni fog majd. - Még szerencse, hogy én szeretem a bolondokat. - Egy óra. Pihenünk. Utána még egyszer! Brenna úgy érezte, hogy a kimerültsége ellenére a nőiessége ébredezni kezd a férfi határozottsága hallatán. - Annyira szexi vagy! - Tudom. Brenna elmosolyodott. - Tényleg? -Van egy csodálatos alakváltó, ő mondja mindig. - A kezét Brenna tarkójára ejtette. - Most aludj! Aludt is. Pontosan egy óra hosszát, amikor férfiujjak és –ajkak érintésére ébredt. A teste a legérzékibb módon ellazult. Ezúttal lassabban táncoltak, és Judd hagyta, hogy Brenna kényeztesse, ahogy és amennyit csak akarja.
Judd izmai kemények és forrók voltak a lány keze alatt, bőrének íze sós és férfias. A farkas lány tiszta szívéből örült, hogy ilyen mély és érzéki kapcsolat fűzte a mentálhoz. - Mindennap akarom ezt csinálni, amíg csak élek. A férfi szeme aranyló szikra volt a sötétben. - Igen. *** De mennie kellett, amikor a Tk-ereje visszatért. - Brenna... - Sss! - A lány megrázta a fejét. Szinte fájt, annyira át akarta lépni a kettejüket elválasztó határt. - Holnap reggel találkozunk. - Egyértelműen látta, hogy a férfi nem akar elmenni. De most, hogy már jobban érezte és ismerte őt, a fájdalmát is pontosan látta rajta. A disszonanciát, amit Judd nem akart kimutatni. - Holnap reggel, édes. A lánynak még néhány percig győzködnie kellett, míg Judd végül távozott. Brenna csak ekkor hanyatlott vissza a párnára és kezdett el sírni. Hát ennyi jut nekik csak? Lopott pillanatok, amikor Judd megszabadul az elméje egy meghatározó részétől? Az egész annyira reménytelennek tünt. A farkas talán egész éjjel zokogott volna, ha a kimerültség néhány perc múlva úrrá nem lett volna rajta. Amikor felébredt, a remény is feléledt benne. - Szerelmeskedtem Judd Laurennel! - suttogta csodálkozva. Ez akár csak egy hónappal ezelőtt is annyira hihetetlennek tünt, hogy Brenna biztosan bolondnak tartotta volna magát, ha erről álmodozik. - Ezek szerint most bolond vagyok. – Mosolyogva felpattant az ágyból, letusolt és bekapott néhány falatot. Tudta, hogy Juddnak nem tenne jót, ha egy olyan szobában kellene töltenie az idejét, ahol ott cseng még a szeretkezésük visszhangja, ezért ezután elindult az egyik technológiai munkákra felszerelt dolgozószobába. Juddal már útközben találkozott. - Nem kell a DarkRiver főhadiszállásra menned? A románcról egy szót sem ejtett, de a szemében olyan sötét láng lobogott, hogy Brenna aggódni kezdett. Még akkor is, ha közben a tűztől az ő teste is zsibongani kezdett. - Judd, vissza kell fognod magad, különben a disszonancia megbüntet! - Soha nem hittem volna, hogy ilyet hallok tőled. - A tekintetének ereje nem csökkent. A lány a fejét rázta. Azután válaszolt a mentál kérdésére. -A programozási munka nagy részével elkészültem. Dorian majd hív, ha szüksége lesz rám. A lány szavai belevágtak az érzéki remegésbe, amit Judd azóta is az egész testében érzett, valami nagyon fontos dolgot juttattak eszébe. - Brenna, miért indultatok el a DarkRivertől tegnap? Ki telefonált? A lány elsápadt. - Csapda volt! Drew majdnem meghalt miatta! Az a szemét csak azért nem lőtt többször, mert Riley üldözni kezdte. Judd meg akarta ölelni a farkast, de úgy, hogy a tegnapi bensőséges kapcsolatuk emléke még olyan frissen keringett a fejében, nem kockáztathatta meg, hogy megérintse. A keze ökölbe szorult. - Tudod, ki hívott?
- Nem, a DarkRiver fő recepciósa fogadta a hívást. – Beletúrt a hajába. - A központi vonalukon érkezett. Tudnunk kellett volna, hogy valami nem stimmel, de nem gondolkodtunk tisztán, mert az üzenet szerint a mentálok megtámadták a falka kölykeit és néhányat meg is öltek. - Riley nem hívta az odút, hogy megerősítse az információt? -A legtöbb katonai egységnél ez volt az általános eljárás. Brenna összerándult. - Azt hiszem, túl dühös volt... és a merénylő számított erre. Az érzelmek gyengítő hatása, Juddnak sokat magyaráztak erről a tanítása során. - Ha az üzenet ilyen fontos volt, miért nem tudtak róla a macskák? - A recepciósnak legalább Clayt, az ott lévő őrszemet értesítenie kellett volna. -Az üzenet kódolva volt, a farkasfalka katonái nyelvén - magyarázta Brenna. - Benne volt, hogy ezúttal kétségbevonhatatlan bizonyíték van a DarkRiver érintettségére. Te jó ég, milyen hülyék voltunk! - Nem szükségszerűen. Ha az üzenet kódolva volt, Riley jogosan feltételezte, hogy megbízható forrásból származik. De még az is lehet, hogy a merénylő felkészült, hogy eltérítse a hívást arra az esetre, ha Riley ellenőrizni akarta volna a hitelességét. - Okos. De lehet, hogy a nagy igyekezetben Timothy gyilkosa végzetes hibát követett el. - Hányan ismerik a kódot? - Fogalmam sincs. - Megkérdezem Rileyt. Vissza tudod követni a hívást? - Megkérdezem, hogy Dorian rá tud-e kapcsolódni a DarkRiver kommunikációs hálózatára. De ha a gyilkos egy nyilvános készüléket használt a farkasodúban... Hogy teremhet közöttünk ekkora gonoszság?! Elképzelni sem tudom, és mégis igaz. - A hangján egyszerre hallatszott düh és szomorúság. - Megérkeztünk. Én órákig ebben az odúban leszek. Találkozunk vacsorára? Judd tudta, hogy Brenna szándékosan tartja távol magát tőle. Túl figyelmes volt ahhoz, hogy ne érezze át, milyen pusztító hatással volt Juddra, hogy egy érzések nélkül leélt élet után megtapasztalta a közöttük lévő bizalmas kapcsolatot. - Mennyire biztonságos ez a terem? A lány megmutatta neki a biztonsági berendezéseket. - Sokfajta technológusi munkát végzünk itt, ezek gyakorlatilag feltörhetetlenek. Inkább a többieket védi ez tőlünk, de ha egyszer bent vagyok és magamra zárom az ajtót, senki sem írhatja felül a zár működését. Ne aggódj, egyáltalán nem áll szándékomban, hogy megkönnyítsem annak a rohadéknak a dolgát. Judd elégedetten indult tovább Rileyhoz. - Hányan ismerik a kódot? - kérdezte a hadnagytól. - Körülbelül százan - mordult Riley. - Közülük negyvenen innen távol teljesítettek szolgálatot a lövés idején. Marad hatvan ember. Ez még mindig túl sok volt. - Meg kell tudnunk, hol jártak a támadás idején. - Igen. A baj csak az, hogy a legtöbben egyedülállók. Ez sokáig fog tartani, a gyilkos pedig kezd bepörögni. Nagy hülyeség volt, hogy a kódot használta. - Felesleges lett volna hozzátennie, hogy hülyeség ide vagy oda, a gyilkos most már komolyan vadászott Brennára.
Juddnak továbbra is az volt az érzése, hogy valami nagyon fontos dolog felett elsiklik, de hiába gondolkozott, nem tudott rájönni, hogy mi az. - Szükséged van a segítségemre? Riley elgondolkozott. -Nincs. Nem hagyhatom, hogy egy szemét miatt hatvan hűséges férfinak és nőnek feltörd az agyát. - Bár úgy nézett ki, mint aki szíve szerint engedélyezte volna ezt. - Te vigyázz Brenre, én meg elkapom a tettest. Juddnak eszében sem volt így tenni, amíg a célpontjuk veszélyt jelentett a lányra nézve, de csak bólintott. Magára hagyta Rileyt és telefonon felhívta Saschát. - Nem tudok lemenni ma - mondta. - Elnézést kérek. - Ne aggódj, nekem is megfordult a fejemben, hogy javaslom, ne gyere - válaszolt a férfi nagy meglepetésére a mentál nő. - Nagyon sokat dolgoztunk tegnap, és a szarvasoknak időre van szükségük, hogy ezt feldolgozzák. Az ilyen gyógyítás lassan halad. Miután megbeszélték még, hogy Sasehának mikor lesz legközelebb szüksége rá, Judd megszakította a kapcsolatot és a szobájába ment. A merénylő utáni nyomozás az elméje egy jelentős részét lefoglalta. Judd más irányból közelítette meg a kérdést, mint Riley, nehogy feleslegesen ketten végezzék el ugyanazt a munkát. Volt azonban még valami, amin gondolkoznia kellett. Felkapaszkodott az acélszerkezetre és húzódzkodni kezdett. A monoton mozgás segített, hogy az elméje mindkét párhuzamosan folyó feladatra összpontosítani tudjon. Egy dolgot tudott biztosan: kizárt volt, hogy soha többé ne érezze meg a meghitt kapcsolatát Brennával. Nem csak a szexről volt szó, bár az volt élete legcsodálatosabb élménye. Hanem arról, hogy megnevettette, felvidította, vigasztalta a lányt és hogy összebújt vele. És mindezt csak azért, mert Brenna biztonságban érezte magát mellette, építeni tudott a kettejük érzelmi kapcsolatának erejére. Ettől pedig nem foszthatta meg a lányt. Az pedig szóba sem jöhetett, hogy átengedje egy másik hímnek, aki képes megadni neki az érzelmi támaszt, amire szüksége van. Ennek már a gondolatától is rombolni támadt kedve. Annak ellenére azonban, amit a szenvedély hevében gondolt, nem égethette ki folyamatosan magát csak azért, hogy megszabaduljon a telekinetikus képességeitől. Egyetlen megoldás maradt hát, egy kérdés, amire korábban nem volt hajlandó válaszolni: hogyan tudná megtörni az Elcsendesedést, különösen a disszonanciát anélkül, hogy szabadjára engedné Tk-Cell képességének gyilkos erejét. A telefonja jelzett. Judd leugrott az edzőrúdról és felvette. -Judd. - Hawke. Találkozhatunk a vízesésnél? A mentál úgy gondolta, a falkavezér biztosan arról akar tudni, hogyan hatástalanította a PineWood hiénák programozását. - Indulok. Útközben a kijárat felé több alakváltóval is találkozott. Ebben semmi különös nem volt. Az viszont nagyon is furcsa volt, ahogy azok reagáltak, amikor észrevették. Rámosolyogtak, intettek neki, hangos hellóval köszöntek, sőt még meg is veregették a vállát, ha Judd nem volt elég gyors és nem ugrott el időben. Már majdnem a kapuhoz ért, amikor Indigó megállította. - Ezt hallanod kell!
HARMINCÖTÖDIK FEJEZET A nő félrevonta a mentált egy közeli fali fülkébe. - Tim egyik barátja ma ért haza egy útjáról és az otthoni kommunikátorán egy üzenetet talált Timtől, a halálának éjszakájáról. Tim azt mondta, fontos információkat akar eljuttatni Hawke-hoz és megbízható közvetítőre van szüksége. Ez alátámasztja az elméletünket, hogy fel akart nyomni egy dílert. Ez nem volt sok, de legalább még egy adat, amit Judd betáplálhatott az agyában folyamatosan futó mentális programba. - Találtál más fogyasztókat? - Igen, de ezek szart se tudnak. Ez a fickó okos, soha nem látták személyesen. Gyáva! És ha te nem lettél volna ott, most Drewt is gyászolhatnánk miatta. Már várom, hogy elkapjuk és kitéphessem a torkát. Nagyon fogom élvezni. - Vészjósló mosoly, és Indigó továbbállt. Judd nagyra értékelte ugyan, hogy Indigó naprakészen tájékoztatja a fejleményekről, de csodálkozott, vajon miért teszi. Függetlenül attól, mit tett, ő még mindig nem tartozott a SnowDancer hierarchiába, márpedig a farkasok csak a hozzájuk tartozókban bíztak meg. De az elméjében erre a jelentéktelen kérdésre már nem maradt kapacitása. Kilépett a farkasodúból és a jeges, metsző téli tájon át elindult a vízesés fagyott széle felé. Hawke már ott várt rá, a lábánál két farkas ült. Judd az állatok méretéből és viselkedéséből látta, hogy ezek nem alakváltók voltak. Nem akkor látta először Hawke-ot a SnowDancer terület egy részén portyázó, természetes farkasok körében. Néhányan azt vallották, hogy ezek a farkasok is őt tekintik falkavezérüknek. Valószínű volt, hogy ez igaz is. Hawke annyira közel állt a benne lakó állathoz, hogy Judd időnként azt sem tudta pontosan, melyik leskel ki a fakó szeme mögül. A farkasok figyelték, ahogy Judd közeledik hozzájuk, de nem viselkedtek agresszívan. - Késtél - szólt Hawke. -A falka számos tagja feltartóztatott. Az alfa bólintott. - Azután, amit Drewért tettél, szerintem még ünnepséget is akarnak rendezni a tiszteletedre. - Remélem, ezt kivered a fejükből. -Nem is tudom... az talán végre jobb kedvre derítené az unokahúgodat. Szóval ezért a találkozó! - Mit csinált Sienna már megint? Judd halott lány testvérének tizenhét éves lánya borotvaélen táncolt. A kondicionálása majdnem teljes volt, amikor leszakadtak a mentálhálóról, ezért nagyon nehéz helyzetben volt. Ezt csak súlyosbították a gondok, amik a képességeivel kapcsolatban a kora miatt felmerültek. Mindez azonban eltörpült amellett, hogy a fiatal mentál látszólag azt választotta életcéljának, hogy Hawke-ot a lehető legtöbb és legkülönfélébb módon kihozza a sodrából. - Bemagyarázta néhány fiatalnak, hogy olvasni tud a gondolataikban, és hogy én pontosan ezért fizetem őt. - Hawke arca komor volt, de a szeme csillogásán látszott, hogy valamennyire azért tetszett neki a dolog. - Már a fülemen jönnek ki a vallomások. - Beszélek vele. - A két fiatalabb gyermekről, a lányáról, Marlee-ról és az unokaöccséről, Tobyról Walker gondoskodott. Természetes volt, hogy Judd ugyanezt megteszi Siennával.
Ő ugyanis úgy tudott neki segíteni, ahogy Walker nem. Sienna viszont úgy gondolta, neki már nincs szüksége felnőtt gondviselőre. Hawke legyintett. - Ne is foglalkozz vele, majd én elintézem. A kiugrásukat követő néhány hónapban Judd hallani sem akart volna ilyesmiről, de miután látta, hogyan bánik Hawke a fiatalokkal, tudta, hogy Sienna néhány erős szót hall majd Hawke-tól, de ezen túl semmi bántódása nem eshet. - Akkor miért hívtál ide? - Miattad. - A nyers válasz hallatán a farkasok felvonyítottak. - Veled van gondom. - Ennyit az ünnepségről. - Elgondolkozott. - A falka ismeri a tegnapi események részleteit? Hawke azonnal megrázta a fejét. - Nem. Azt hiszik, valahogy eltérítetted a lövedéket. Mi pedig segítettünk kicsit, hogy ez a hír terjedjen el. - Jó. - Eszerint az új képessége titokban maradt. Ez taktikai előnyt jelentett a számára. - Akkor mi a baj? - Ha Hawke el akarta volna választani őt Brennától, akkor komoly harcra számíthatott. Véres összecsapásra. - Hatalmas pusztítást végzel a falkámban. Eddig hányszor verekedtél? -A pontos számra vagy kíváncsi? - Judd sorban fogadta a kihívásokat, attól a naptól fogva, hogy betette a lábát a farkasodúba. Hawke felhorkant. - Tudom a pontos számot. Azt is tudom, hogy egytől egyig mindet megnyerted. - Leguggolt és végigsimított a farkasok fején. Azok morogtak és a férfi tenyerébe fúrták a fejüket, mielőtt nekiiramodtak és eltűntek az erdőben. Hawke felállt. - Itt van tehát egy erős hím a falkámban, aki a szervezeten kívül áll. Judd visszaemlékezett arra, hogyan viselkedett vele mostanában Indigó, és még néhány más eseményre is. - Néhány embered már kezd úgy kezelni, mintha helyem lenne a szervezetben. - Igen. Ők úgy döntöttek, kifárasztanak téged. - Amíg mi történik? -Amíg vagy csatlakozol a falkához, vagy eltűnsz innen. - Egyszerű volt a felállás. - Nem tűrhetek meg egy erős magányos farkast a területemen. - Hivatalos rangot akarsz nekem adni. - A falkában mindenkinek megvolt a hivatalos rangja. Ezen két módon változtathattak: vagy harccal, vagy egy képességeken és tiszteleten alapuló rendszer alapján, amit Judd nem értett teljesen, de elég hosszú ideje volt már a falka tagja ahhoz, hogy az ilyen rangok közül azonosítson néhányat. Lara szava a jelek szerint ugyanannyit ért, mint Indigóé, Dalton, az öreg könyvtáros szavára pedig Hawke minden esetben hallgatott. - Igen. - Egyszer már volt rangom. - Nyíl volt. -Akkor ráébredtem, hogy minden hierarchiába vetett vak hit hülyeség. – Tizenkilenc éves volt, amikor megértette, milyen aljas módon használták ki és árulták el azok, akikben megbízott.
- Mi nem mentálok vagyunk - komorult el Hawke. – Láttad már valaha Indigót vagy Rileyt hajlongani előttem? Ez jogos volt, a ragadozó alakváltók nagyon sokat követeltek a vezéreiktől. Ennek ékes példáját látta a hiénafalka vezetője, Parrish kivégzésén: egyetlen falkatag sem kért kegyelmet a vezetője számára. A rituális gyilkosságot a következő alfa hajtotta végre. Véres igazságszolgáltatás volt, de jogos. Ellenőrzőrendszerek összessége, amik a mentáltársadalomból már több mint egy évszázada hiányoztak. - Még ha ki is nevezel a katonáddá, nem valószínű, hogy minden parancsodat követni fogom. - Ha feltétlen engedelmességet vártam volna, kerestem volna magamnak egy báránycsordát. Hawke már vicsorgott. – Benne vagy, vagy nem? Soha nem lett volna képes magára hagyni Brennát, sem feladni a kötelességeit, amelyekkel a családjának tartozott. - Igen. - Hajlandó volt elfogadni egy alacsonyabb rangot, mint amit a mentálok között viselt, bár rosszulesett neki a dolog. Büszkeség. Egy érzelem, ami legyengítette. De Judd soha nem tartotta magát tökéletesnek. Éppen a tökéletesség vágya fosztotta meg a mentálokat az emberségüktől. Hawke elvigyorodott. - Meg kellett volna kérdezned, milyen rangot kapsz, mielőtt elfogadtad. Most már késő. - Feltételezem, alacsony vagy közepes rangú katona. – Márpedig a mentálok soha nem bocsátkoztak alaptalan feltételezésekbe. - Körbetáncollak itt, elregélem, hogy túl erős vagy ahhoz, hogy magadra hagyjalak, te meg azt hiszed, hogy olyan rangot adok, amivel összezavarom az egész falkát?! - Az alfa tett egy lépést Judd felé, majd lecsapott rá a karmaival. Olyan gyorsan suhintott, hogy a mentálnak nem volt ideje védekezni. Logikus lett volna, hogy azonnal ellöki magától a farkast a Tkerejével, de a harcedzett elméje elemezte Hawke gesztusait, és arra a következtetésre jutott, hogy a farkas nem támadta meg. Felemelte a kezét, négy vékony vágást érzett a nyakán. Felszínes karcolások voltak, de eléggé véreztek ahhoz, hogy vörösre fessék az ujjait. Hawke felhasította a saját tenyerét is, és hagyta, hogy a vére a hóra csepegjen. Judd ösztönösen cselekedett, kinyújtotta a kezét, és a tenyerével felfogta az alfa vérének egy cseppjét. Égette a kezét, mintha lángok lobogtak volna a vérben. Valami megszorult, összekapcsolódott az elméjében, de amikor Judd a Lauren- háló szövevényére pillantott, ott nem látott új kapcsolatot. Judd tenyere még akkor is égett, amikor leeresztette a kezét. - Ez mi volt? - Vérszövetséget kötöttünk. - Hawke ökölbe szorította a kezét, hogy elállítsa a vérzést. Mostantól SnowDancer hadnagy vagy. Judd lepillantott a rózsaszínre festett hóra, majd vissza a férfi fakó szemébe. - Te gyűlölöd a mentálokat. - Nem tudta, miből fakad ez a zsigeri ellenszenv, de tudta, hogy létezik. - Fanatikus lennék, ha mindannyiótokat ok nélkül utálnálak.- Hawke szája megrándult. - És én szeretném azt hinni, hogy nem vagyok az. - Volt valami sokkal mélyebb tartalom is az alfahím szavai mögött, sok érzelemréteg, amiket Judd nem érthetett meg. - Sascha miatt? - Hawke mintha kedvelte volna Lucas párját.
A farkas elmosolyodott, eltűnt az arcáról a keserűség. - Miatta kellett sutba dobnom a korábbi véleményemet a mentálokról, az igaz, de... - Megrázta a fejét, mintha magába fojtotta volna a szót, mielőtt túl sokat elárul. - Azokban bízom meg, akik bizonyságot adtak a hűségükről. Te ezt nemegyszer megtetted. Az nem követelmény, hogy puha és simogatnivaló legyél. Üdv a falkában! Judd hóval mosta le magáról a vért. Valahogy tudta, hogy annak hatásától viszont nem szabadulhat olyan könnyen. Hawke ugyanezt tette, az ő sebe máris összeforrt. J udd gyógyítóképessége a Tk-Cell adottságaiból származott, Hawke-é az alakváltók erejéből. Egy alakváltó alfa erejéből. - Szóval - szólalt meg Judd -, mit csinálnak a hadnagyok? - Rohadt sok mindent. - Hawke mosolya kicsit gonosz volt. - Gondolom, akkor vége az üdülésemnek. - A disszonancia egyszerre hasított Juddba a falkához tartozás érzésével, a büszkeséggel és egy szilánkosan kék szemű lány képével. *** Brennának abban a pillanatban elállt a lélegzete, hogy Judd belépett a tech odúba. - Hawke a véredet vette! - Izgatottan felsikoltott, majd a férfi nyakába ugrott és a lábával átölelte a derekát. A mentál elkapta. - Óvatosan! A képességeim visszatértek. - Csak azt hittem... — Brenna megvonta a vállát. - Azt hittem, a külön töltött idő alatt a tegnap este érzései elcsendesedtek kicsit. - így van. - Judd nem látta értelmét, hogy elmondja neki: a disszonancia már nem fokozatosan nőtt, hanem exponenciálisan erősödött. Aznap egyetlen pillanatra sem múlt el és Judd elméjének néhány nem létfontosságú területét már meg is károsította. A lány játékosan a férfi orrának dörgölte az orrát. - Szóval hadnagy lettél. - Ez változtat bármit is? - Judd őszintén kíváncsi volt. - Édes, mindig is tudtam, hogy parancsolgató vagy. Ez már hivatalos. - Brenna a férfi alsó állkapcsát kezdte harapdálni. - Az egyetlen újdonság, hogy örülök. Minket egymásnak teremtettek. - Végzet? - Biztos is! Szóval, mit csinálunk, hogy besegítsünk a sorsnak? - A lány arca egy csapásra elkomorult, Brenna leugrott a férfiról, hogy egyáltalán ne is érintse. - A szemed... a fájdalom... Rosszabb, mint eddig, igaz? - Ez . . . Brenna felemelte a kezét, mielőtt Judd elmondhatta volna, hogy ez nem számít. - Ez nem semmiség! Hiszen látom a vérfoltokat a szemed fehérjén! - A hangja egy pillanatra megremegett, de Brenna gyorsan összeszedte magát. - Mennyire súlyos? Judd képtelen volt hazudni neki. - Ha ilyen ütemben halad előre, nemsokára maradandó károsodást okoz az elmémben. A rehabilitációnak egy kemény, durva formája volt ez, amineka végén vegetáló zombi lehet belőle.
HARMINCHATODIK FEJEZET A mentálháló legsötétebb magjában a Mentál Tanács termeinek falain zuhogtak végig az információk. Végtelen ezüst adatfolyamok, amik túl gyorsan futottak ahhoz, hogy szemmel kivehetők legyenek, de a mentálelme számára érthetők voltak. - Elvesztettük az irányítást a PineWood felett – jelentette Nikita. - Parrish, az alfahím halott, és valaki nemcsak hatástalanította a falka többi tagjának programozását, de fel is vértezte a hiénák elméjét, hogy tovább ne legyenek befolyásolhatók. Képzett embereink talán ki tudnák iktatni ezeket a gátakat, de ez túl nagy erőbefektetést igényelne. Nem érdemes. - Sascha? - kérdezte Shoshanna. - Nem. - Nikita biztos volt ebben. - Neki nincsenek meg az ehhez szükséges képességei. - Faith NightStarnak sem - tette hozzá Marshall. - Marad az ismeretlen - szólalt meg Kaleb, aki eddig szokatlanul csendes volt. – Ha jól tudom, a programozást kizárólag a katonaságunk bizonyos osztagainak tanítják meg. - így van. - Ming lángja jéghidegen lobogott. - Csak valamelyik elitkatonánk tehette. - Valaki a mentálhálón kívülről? - Nikita pontosan tudta, hogy az általános vélekedéssel ellentétben voltak mentálok, akik nem csatlakoztak a mentáihálóra. Nem árulók, mint a lánya, hanem olyanok, akik soha nem is csatlakoztak fel... mert más lehetőséget kaptak. Az „elfeledettek" létezése egyike volt a tanács számos mocskos titkának. - Nem szükségszerűen - mondta Kaleb. - Azt hiszem, mostanra mindannyiunk számára egyértelművé vált, hogy komoly belső veszéllyel nézünk szembe. - A Szellem. - Marshall csillaga hideg és fehér lett. - Cinkosa vagy cinkosai is vannak - tette hozzá Nikita. – Egy mentál nem lehet ennyire képzett a fizikai és a mentális hadviselésben egyszerre. A laboratóriumi robbanások nagyon pontosan kivitelezett merényletek voltak, amik nagyfokú technológiai ismereteket követeltek meg. Ezek teljesen más képességek, mint amik ahhoz kellenek, hogy titkos mentáladatbázisokból információkat szívjon le valaki. - És ott vannak még a gyilkosságok. Több vezető tudósunkat elvesztettük. - Összegyűjtöm az adatbázisaimból a szóba jöhető renegátokat. - Ming egy percre elcsendesedett. - Az elmúlt tíz évben olyan körülmények között, hogy a testüket képtelenek voltunk visszaszerezni, egy Nyilat és hét olyan katonát vesztettünk, akik rendelkeztek a szükséges képességekkel. - Ki volt a Nyíl? - kérdezett rá Tatiana. - Judd Lauren. Nikita emlékezett az esetre. - Azt hiszem, őt biztonsággal lehúzhatjuk a listáról. Az egész Lauren család több mint egy éve meghalt. - Ez biztos? - kérdezte Marshall. Soha nem találtuk meg a holttesteiket. Nikita jól ismerte a farkasokat. -A SnowDancerek soha nem hagyják, hogy megtaláljuk utánuk a holttesteket. Azt is kizártnak tartom, hogy menedéket nyújtsanak egy mentálnak, legfőképpen nem egy olyannak, aki olyan erős képességekkel rendelkezik, mint Judd Lauren. Ez egyértelműen veszélyt jelentene rájuk nézve. A farkasok szabálya, hogy előbb ölnek, utána kérdeznek.
- Ha már a farkasokról van szó - szólt közbe Shoshanna -,Brenna Kincaid még mindig aktív 1 -es szintű technológusként szerepel a Technológiai Szakmai Szövetség adatbázisában. Ez azt jelenti, hogy még életben van. -Adj nekik egy kis időt, nemsokára ki fogják irtani egymást - mondta Tatiana hidegen. Ming, mi a helyzet a másik hét elesett katonával? - Követem a nyomukat - válaszolt Ming. - De egyetértek Krychek tanácsnokkal. Bizonyos más események arra engednek következtetni, hogy belső problémáról van szó. - Mi a helyzet a beszélgetőtermekben? Marshall kijelölt egy fájlt az adatfolyamban. - Ezzel a témával Henry foglalkozik. De Shoshanna válaszolt helyette. - Elintéztük. Azokat, akik nyíltan lázító témákat tárgyalnak, meggyőzzük, hogy hagyjanak fel ezzel. Nikita elgondolkodott, vajon a „meggyőzés" itt egy megszépítő elnevezése volt-e a rehabilitáció legenyhébb formájára, amely után az alany felsőbbrendű mentális képességei megmaradnak ugyan, de emlékezetének nagy darabjai kitörlődnek. Be kellett látnia, hogy ez jó választás volt. Most nem engedhették meg maguknak, hogy újra valószínűtlenül sok mentái tűnjön el rövid időn belül, főleg az után a sok merénylet után, amit a közelmúltban a felügyelőiktől megszökött, a mentáihálót lehorgonyzó sorozatgyilkosok követtek el. - Maradnak tehát azok, akik észrevétlenül működnek. - Már kerestetem őket a Hálóelmével - szólt Kaleb. Arra a különleges, értelmes létformára utalt, ami a mentáihálón élt és rendet tartott a hihetetlen mennyiségű információ káoszában. - Ezzel meg is érkeztünk a következő témánkhoz – közölte Marshall. - A Hálóelme mostanában kiszámíthatatlanul viselkedik. Csak a napokban jelentett egy lehetséges sorozatgyilkosról, aki már évek óta észrevétlenül működik. Ezt mind észrevették már. A Hálóelme jelentései töredezettebbek voltak, mint régen, fekete lyukak szabdalták, amikben mély, zúgó háttérzaj hallatszott csak, szinte visszhang. Ezt a legjobb elméik sem voltak képesek kiszűrni. - Ez csak egy elmélet, amit semmilyen tudományos kutatás nem igazol - vetette fel Kaleb de azt hiszem, a Hálóelme most válik felnőtté, bizonyos tekintetben kamaszodik. Ha ez így van, az állapot évtizedekig vagy akár évszázadokig is eltarthat. Nem tudjuk, mennyi idős és milyen sebességgel öregszik. Shoshanna egészítette ki ezt a felvetést. - Ha figyelembe vesszük, hogy százévnyi kutatás semmilyen eredménnyel nem szolgált és még mindig fogalmunk sincs a Hálóelme belső működéséről, azt hiszem, biztonsággal feltételezhetjük, hogy erre a problémára nem tudunk majd egyszerű megoldást találni. - Egyetértek - jelentette ki Marshall. - Azt hiszem, más módot kell találnunk arra, hogy azonosítsuk a másodvonalbeli zúgolódókat. -Ming, vannak embereid, akiket használhatunk? - Az erőinket nagyban leköti az implantátumlaboratóriumok áthelyezése. A szabotázs veszélye miatt egy titkos helyre költözünk Nebraska szántóföldjeire. - Ha jól emlékszem, Ashaya Aleine korábban nem volt hajlandó költözni. - Nikita találkozott már a vezető kutatóval. Az a nő annyira akaratos és eltökélt volt, mint a tanácsnokok.
- Ezt a problémát megoldottuk. Nikita elgondolkozott, vajon mivel befolyásolta Ming a nőt. Bármi is volt az, nagyon hatásos lehetett. - Ez esetben miért nem az Egyesült Államokon kívülre költözteted a labort? - Bizonyos keleteurópai helyszínek sokkal jobban megfeleltek egy titkos kutatás helyszínéül. - Zie Zen miatt - válaszolt Ming. - Ő Ashaya Aleine egyetlen gyermekének biológiai apja. Közös gondviselésről szóló szerződést kötöttek, és a férfi ragaszkodik hozzá, hogy a szülőtársa az országban maradjon, mivel ő képzi ki a fiukat a képességei valamely különleges terén. Nikita pontosan tudta, ki volt Zie Zen, a nagy befolyású üzletember, akivel nemegyszer versengett már egy-egy szerződésért. -Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az üzleti világot magunkra haragítsuk. Főleg nem a NightStar fiaskó után. - A szavait Henry és Shoshanna Seotthoz intézte, akik az egész felfordulást okozták. De Tatiana szólalt meg. - Mennyire biztonságos az új helyszín? - Rendkívül - válaszolt Ming. - A laboratórium egyetlen dolgozója sem tudja, hová költöznek, és amikor megérkeztek, elvágjuk őket a külvilágtól. Csak a családjukkal és a családcsoportjukkal beszélhetnek egyszer egy héten, felügyelet alatt. A mentálhálóhoz való hozzáférésüket folyamatosan figyeljük, ez veszi el az embereim legtöbb erejét. Ami a tanács szervezetét illeti, csak a legszűkebb kör ismeri a helyszínt. Összesen száz ember. Ha bármi információ kiszivárog, tudni fogjuk, hol keressük a tettest. - Ellenőrizted, fenyeget-e veszély az alakváltók miatt? - Kaleb rákérdezett arra, amire Nikita is akart. - A nagy titkolózás tökéletesen hiábavaló, ha ők felfedezik, hogy ott vagyunk. - A közelben egyetlen erős falka vagy család sincs. - Az alakváltók pedig - egészítette ki Nikita - nem nagyon törődnek azzal, mit csinálunk, amíg nem érinti őket a dolog. Azt hiszem, a belső fenyegetésre kell összpontosítanunk. Ming csillaga fellobbant. - Megegyeztünk. Külső támadás veszélye nem fenyeget. - Reméljük, hogy megalapozott a magabiztosságod – jegyezte meg Shoshanna. Nikita szeretett volna felvetni valamit abból, amit Kaleb és ő felfedeztek, ha másért nem, azért, hogy letörje ennek a tanácsnoknak a gőgösségét. De ennek még nem jött el az ideje, még mindig gyűjtötték a bizonyítékokat. A folyamatot azonban már elkezdhették. Várt, amíg a tanács ülése véget ért, azután hívta csak személyes megbeszélésre Minget. Kaleb hagyta, hogy ő tegye meg az első lépést. Ez nem jelentette azt, hogy megbíztak volna egymásban, egyikük sem bízott senkiben. De Kaleb még hasznos szövetségesnek bizonyulhatott. Ha pedig kiderülne, hogy ellenség... nos, a haláleseteket könnyű balesetnek beállítani. *** Ming, követte Nikitát a Duncan család egyik termébe. - Mit tehetek érted, Nikita?
- Ming, nem akartam ezt a többiek előtt felvetni, hátha megvolt az okod arra, hogy titokban tartsd a tanács másik csoportja előtt - lassan hintette el a magvakat -, de miért nem szóltál nekünk az Implantátum protokoll mentálokon végzett kísérleteiről? - Az információid tévesek. Nem végeztünk még kísérleteket élő alanyokon. - Én megbízom a forrásaimban - jelentette ki Nikita. - A jelek szerint tíz kísérleti alany volt, jelen pillanatban egy halálos áldozat. - Megmutatta neki az adatokat és figyelte, ahogy Ming letöltötte azokat az elméjébe. Amikor Ming megszólalt, az elméje annyira kemény jég volt, hogy gyémántot lehetett volna faragni vele. - Köszönöm, hogy felhívtad erre a figyelmemet. Meg fogom tudni, ki engedélyezte ezt, és azonnal le fogom állítani a kísérleteket. Az eljárás még nem elég kifinomult ahhoz, hogy mentálokon teszteljük. Nikita elhitte Ming szavait. A katonai erők parancsnoka nem tűrte, hogy bárki megkerülje a hivatalos utat. - Én is így gondoltam. - Ezzel annyiban is hagyta a dolgot. Hadd vonja le Ming maga a következtetéseket, és állapítsa meg, kik az ellenségei. A Nyilak és a volt Nyilak nagyon értettek a gyilkoláshoz. Ez volt létezésük oka. HARMINCHETEDIK FEJEZET A falkába fogadásának éjjelén, éjfélkor Judd Perez atya templomában, a fiiggöny mögött állt, ahol a kórus szokott várakozni a fellépésre. Aznap éjjel nem volt ott a kórus, csak ő és a férfi, aki akár egy másik Nyíl is lehetett. A Szellem megszólalt az árnyak mélyén, ahol, úgy tűnt, otthon érezte magát. - Nem voltam benne biztos, hogy felelsz a hívásomra. Judd a falnak dőlt. -Miért? -Nem igaz az, amit korábban gondoltam rólad. Megváltoztál, igenis befolyásolt téged a mentálhálón kívüli világ. - A véleményem az 1-protokolIról soha nem fog megváltozni. - Az irtózatos dolog volt, gyalázat, amit nem engedhettek megvalósulni. - Nem ütköznek az érdekek? - Még nem. - De ha erre került volna sor, Judd tudta volna, hogyan döntsön. A fő szempontját Brennának hívták, ő volt az élete. - Javaslom, osszuk meg az információink egy részét azokkal, akik most az életem részei. Ők a szövetségeseid. - Ő pedig nem volt hajlandó hazudni azoknak, akik megbíztak benne. - A z én szövetségeseim? Vagy a tieid? - A Szellem hangja kimért volt, hideg, mentál. - Én már hozzájuk tartozom. - Áruló Nyíl volt ugyan, de most már SnowDancer hadnagy is. - Szóval a te népedet érdekli a mentálok sorsa? - A Szellem nem kérdezte meg, pontosan kik is Judd népe. Tartotta magát a ki nem mondott egyezségükhöz: minél kevesebbet tudnak egymásról, annál kevesebbet árulhatnak el. - Őket a világ sorsa érdekli. A mentálok pedig felboríthatják a Föld egyensúlyát, ha tovább haladnak ezen az úton. – Akár tetszett, akár nem, a mentálok voltak a bolygó legerősebb faja. A múltban tisztában voltak azzal, a tetteik milyen hatással vannak a többi fajra, de már nem törődtek ezzel. - Senki nem fogja megtudni, honnan szereztem ezeket az információkat.
- Mi egy csapat vagyunk, Judd. Elfogadom a döntésedet. - Miről szerettél volna beszélni? - Az implantátumlaboratóriumot most költöztetik el. Itt vannak a részletek. - Odadobott Juddnak egy adatkristályt. – Az információ titkos. Amennyire tudom, a Mentál Tanács szervezetének csak egy kis része ismeri a pontos új helyszínt. Ez azt jelentette, hogy ha felhasználják az adatokat, azzal kockáztatják, hogy fény derül a Szellem személyazonosságára. - Megtudtad, mekkora kárt okozott az előző merénylet? - Igen. Kétségtelen, hogy nagy károkat szenvedtek. Majdnem elölről kell kezdeniük mindent. - Szóval várhatunk még az új labor elleni támadással. Addig pedig... néha kiszivárognak bizonyos információk. A Szellem egy ideig hallgatott. - Beszélnek arról, hogy már élő alanyokon is folytattak kísérleteket. Ha ez igaz, akkor ez azt jelenti, hogy a kísérleti implantátumnak néhány példánya épen maradt. Judd elméje egyszerűen nem volt hajlandó elfogadni a gondolatot, hogy egyének hajlandók lennének automatákká változni. -Azt hittem, a prototípus még nem elég fejlett ehhez. - Minden adat erre utalt. Feltételezem, hogy valaki elhamarkodottan döntött, és az implantátumokkal nem lesz gondunk, megsemmisülnek maguktól. Nem lennék meglepve, ha máris felmondták volna a szolgálatot. -Tájékoztass az új fejleményekről. Ha szükséges, intézhetem úgy, hogy az új labor elleni merénylet szerencsétlen balesetnek tűnjön. - Ez alaposabb tervezést kívánt, és Juddnak a falka segítségére is szüksége volt hozzá, de megvalósítható volt. A Szellem bólintott. - Nem vágysz néha arra, hogy visszatérj a régi életedhez? Váratlan kérdés volt, de Judd azonnal tudta a választ. -Nem. *** Brenna ágyban volt már, amikor Judd a lakosztályába ért. A mentál ellenőrizte, hogy az ajtóba szerelt biztonsági berendezésjói müködik-e. Nem alhatott nyugodtan, amíg a gyilkost el nem kapták. Judd logikus alapokon Riley hatvan gyanúsítottja közül húszat már kizárt, de az ösztöne azt súgta, hogy szorított az idő. Amikor halkan a hálószobába lépett, Brenna kinyitotta a szemét. - Hát itthon vagy - mosolyodott el álmosan a takarókból rakott fészke mélyén. Judd leült az ágy szélére. - Mondanom kell neked valamit. - Figyelek. - A lány közelebb húzódott hozzá, de nem érintette meg. A mentál tudta, hogy ez a távolságtartás ellenkezett a lány alakváltó vágyaival, és az ő férfiassága is lázadozott ellene: meg akarta adni a lánynak, amire az vágyott, és nem fájdalmat akart okozni. - Szeretném elmondani neked, hová megyek - kezdte, és ha nem is érintést, de egy másfajta meghittségét ajánlott a lánynak - és mit csinálok, amikor eltűnök a farkasodúból. - Az elején
kezdte, a sorsszerű találkozással a mentálhálón, amiről most már hitte, hogy a Szellem szervezte meg. De az a mentál csakis azért találhatta meg, mert Judd akarta, hogy megtalálják. - Figyelt engem, látta a kisebb engedetlenségeimet. Perez-atyával egy évvel később találkoztam. - Egy bárban, ahová ő információért ment, a pap pedig azért, hogy csontrészegre igya magát. De ez az atya titka volt, a küldetésük szempontjából érdektelen. - Rokon lelkek. - Brenna még közelebb húzódott, mintha nem lett volna képes távol tartani magát a mentáltól. Ahogyan a férfi sem bírta, pedig érezte, ahogy az agyában a finom hajszálerek sorra repednek meg és hegednek be rögtön. A Tk-Cell gyógyítóképesség egyelőre elbírt a pusztítással, amit a disszonancia okozott. De már nem sokáig. - Mi, mindhárman meg akarjuk akadályozni, hogy a mentálok elkövessék a legnagyobb hibát az Elcsendesedés óta. – Perez atya indítékait homály fedte, de a pap hűsége felől nem volt kétség. - Az I-protokollal tönkretennék a fiatalokat, belenyúlnának az elméjükbe és megsemmisítenék az egyéniségüket. Brenna a férfi keze köré zárta az övét, csak egy takaró volt közöttük. Judd érezte a lány testének melegét. Ez nem volt elég: sóvárgott a lányért, szinte állatias vágy fojtogatta. - Judd! Vér szagát érzem! - Brenna kinyújtotta a kezét, hogy felkapcsolja a villanyt, de Judd lefogta a kezét. - Csak az orrom vérzik. Rövid csend, majd Brenna elhúzódott a férfitól. -Nem! - suttogta fájdalmasan. - Megöllek, ha továbbra is együtt maradunk. A mentál a garbója ujjával letörölte a vért. Annyit érzékelt, hogy sűrű és sötét volt. -Ahogy korábban mondtad, van másik lehetőség is. Hatástalanítanom kell a protokollt. - És valahogy megakadályozni azt, hogy akarata ellenére gyilkos váljon belőle. HARMINCNYOLCADIK FEJEZET Az első holttestet huszonnégy órával a tanács ülése után találták meg. A fiatal férfi, aki, mint kiderült, váratlan szabadlábra helyezése előtt a prerehabilitációs központ lakója volt, súlyos neurológiai problémákba halt bele. Kaleb letette a jelentést az asztalra és Nikitához fordult. A nő az ablakon át San Franciscót nézte. A Duncan család irodatömbjében voltak, Nikita privát lakosztályában, a kíváncsi szemek elől elrejtve. - Elvarrják a szálakat. Nikita megrázta a fejét. - A boncolás során egy bemetszést találtak az agyának azon területén, ahol az implantátumnak lennie kellett. A szerkezet elromlott és megsemmisítette önmagát. Kaleb ebben nem volt annyira biztos. -Túl kényelmes az időzítés. - Igen. Ez kétségtelen. - Akárhogy is, úgy tűnik, megpróbálják eltüntetni a problémát. - Ez nem számít. Ha bizonyítékai nincsenek is, Ming biztosan gyanút fogott. Ezentúl Scotték egyetlen javaslatát sem fogja majd támogatni.
- Mit gondolsz, elég bolondok voltak ahhoz, hogy saját magukba is építtessenek implantátumot? - Ha a szerkezetek valóban meghibásodnak, akkor előbbutóbb megtudjuk ezt is. Kaleb bólintott, és kinézett a várost szegélyező vízen csillogó, reggeli napfényre. Önkéntelenül is összehasonlította a saját, tenger nélküli otthonával. A két város nagyon különböző volt, de a hatalom érzése ugyanaz volt, függetlenül attól, hogy hol járt éppen. HARMINCKILENCEDIK FEJEZET Brenna szíve fájdalmas csomó volt a mellkasában, amikor másnap Hawke-kal találkozott. Átkozott Mentál Tanács, akik megmérgezték Judd elméjét! Az érintés és az érzelmek a személyiségének meghatározó, alapvető részeit képezték, de Judd számára éppen ezek voltak halálos mérgek. A mentál kora reggel elment, azt mondta, rá kell jönnie, hogyan szabadulhat meg az Elcsendesedés béklyóitól anélkül, hogy másokat veszélybe sodorna, de Brenna már nem volt meggyőződve arról, hogy ez a helyes út. Mi lesz, ha Judd belehal a próbálkozásba? Hawke a homlokát ráncolta, amikor megpillantotta a lányt. - Mi a baj? Brenna tiszta erőt, kendőzetlen hatalmat érzett magában. Ez nem ő volt, mint ahogy a lány az előző rohamai alatt sem volt önmaga. Rettegett, hogy az őrület újra hatalmába keríti, de elfojtotta az érzést. - Semmi. - Ugyan már, drága! Mi történt? - kérdezett rá egyenesen az alfa. A lány a férfi köré fonta a karját. - Ölelj meg! - Hawke azonnal megadta Brennának, amire szüksége volt. A lány szipogott, tudta, hogy a falkavezérnek ezt az oldalát a katona nők és férfiak soha nem látták. – Kérdezhetek tőled valamit? A férfi megdörzsölte a lány hátát. - Rajta! - Miért nem párosodtál még? Hawke megdermedt. - Hát ezt meg miért kérded? -A párosodásról gondolkodtam - vallotta be. - Eszembe jutott, milyen jó pár lenne belőled, ha találnál egy nőt, aki elég kemény ahhoz, hogy megbirkózzon veled. - Hawke farkas alfahím volt, néha brutális tudott lenni, de Brenna valahogy biztos volt abban, hogy a párjának egy haja szála sem görbülhetne mellette. Éppen úgy, mint az ő bukott Nyila mellett. - Tudod, hogy a párosodás nem ilyen egyszerű. Tudta. Ahogyan azt is tudta, hogy közte és Judd között hiányzik valami, valami nagyon fontos. A férfi mégis hozzá tartozott. Brenna nem volt hajlandó megkérdőjelezni azt, hogy ő volt a párja. - Sokan keresnek maguk mellé állandó társat, ha bizonyos korig nem párosodnak... - A párosodás valami varázslatos, csodálatos dolog volt, de attól függetlenül is lehetett valakinek kielégítő, értékes párkapcsolata. Hawke felnevetett. - Még csak harminckettő vagyok. Nem teljesen totyakos! Brenna finoman rávicsorgott.
- Tudod, hogy nem így értettem. De hallom, amit a nők mondanak rólad. Hogy meg sem próbálsz hosszú távú kapcsolatot kiépíteni, és amint valaki kicsit is a magáénak tekint téged, azonnal továbblépsz. - Most mondjam azt, hogy ehhez semmi közöd? Brenna szorosabban megölelte a férfit. - De igenis van közöm hozzá! - Hawke éppen annyira hozzá tartozott, mint ahogy a falka az alfáé volt. - Szeretném, ha boldog lennél, és azt hiszem, most nem vagy az. - Talán csak azért gondolta ezt, mert ő maga is annyira rosszul volt. El sem tudta volna képzelni az életét Judd nélkül. Hawke hosszú ideig nem szólalt meg. - Kétéves volt, amikor először találkoztunk, én hét. Azonnal tudtam, hogy ő a legjobb barátom. Ahogy egyre idősebbek lettünk, abban is biztos voltam, hogy ő lesz majd a párom. Brenna már nem akarta, hogy Hawke folytassa. Szörnyű érzés szorította össze a gyomrát. Tudta, mi történt a falkával húsz évvel ezelőtt, hallott a vérontásról és a sok elvesztett életről. Erősen magához szorította az alfát, hogy az érezze a falka kötődését hozzá. - Ő úgy illett hozzám, ahogy soha senki más. Ötéves korában meghalt. Egyetlen könnycsepp gördült le a lány arcán. Mindent megadott volna, hogy visszaforgassa az idő kerekét és megmenthesse azt az életet. Mert a párosodás egyszer történt egy életben. Hawke túl fiatal volt még ahhoz, hogy ez a kapcsolat valóban testet is öltsön, de megtalálta a nőt, akit neki szánt a sors, és ilyen nem történik meg kétszer. - Annyira sajnálom. - Megtanultam együtt élni ezzel. - Az állával megdörzsölte a lány kobakját. - De neked nem kell. Én egy rossz szót sem szólok, ha párosodtál Juddal. A lány nem tudta bevallani neki, hogy csak tompa ürességet érez ott, ahol a párosodási kapcsolatnak kellett volna lennie. Ez annyira igazságtalan volt! Miért nem ismerte fel a benne lakó farkas Juddban a párját? Brenna vett egy nagy levegőt és kibontakozott az alfa öleléséből. - Nem fogom elmondani senkinek. A férfi a hüvelykujjával letörölte a lány arcáról a könnycseppet. Azt sem tudom, neked miért mondtam el. - Zavartnak tünt. - Te veszélyes vagy! A lány elfojtott egy kacajt. - Nem én! Csak megvan az a rossz szokásom, hogy gondoskodni akarok az olyan hímekről, akik nem tudnak gondoskodni magukról. - Most, hogy szóba hoztad azt a rohadt mentált: hol van Judd? Be kell ülnie egy megbeszélésre. - A közelben - válaszolta a lány, mert tudta, hogy az ő sötét angyala mindig ott őrködik felette. - Milyen megbeszélés? - A macskák azt mondták, megtudtak valamit a mentálokról, akik megtámadták a DawnSkyt. A hiéna vezető semmit sem tudott erről, ez tisztán mentál akció volt. - A hangja elkomorodott, csendesen halálossá változott. - Azok a szemetek gyerekeket öltek! - Remélem, kitéped a belüket, míg eszméletüknél vannak. Hawke mosolya vadállatias volt. - Ezért szeretlek téged, Bren! Több benned a farkas, mint a lány.
*** Nem lett volna szabad a kódot használnia. Elbízta magát. Riley pedig most sorra kikérdezi a fő embereit. Csak idő kérdése és kiderül, hogy ő nem ott volt, ahol lennie kellett volna aznap, amikor Andrewt meglőtték. De ez nem számított. Ha Brenna már nem volt ott, hogy megvádolja, soha nem fogják tudni rábizonyítani, hogy bármit elkövetett azon kívül, hogy engedély nélkül elhagyta az őrhelyét. Nem szarakodhatott tovább. Aznap véget kellett vetnie ennek. NEGYVENEDIK FEJEZET Judd leült a tárgyalóteremben a fal mellé. Gyorsan végezni akart ezzel az egésszel, hogy mehessen vissza Brennához. Persze nem egyenesen hozzá, nem közel, de akkor is szemmel tarthatta volna. Mert az ösztönei akkor már nem súgták, hanem ordították, hogy a veszély csak egy szívdobbanásnyira volt tőle. Ha megtehette volna, bezárta volna a lányt, hogy biztonságban tudja. De ezzel éppen olyan hatékonyan megölte volna, mint a gyilkosa. Nem hagyom, hogy bárki még egyszer bezárjon egy dobozba. Nem, ezt nem tehette meg vele. - Vonalban vagyunk - jelentette be Indigó, amikor a szoba túlsó végében felvillant a kommunikátor hatalmas képernyője. Lucas jelent meg rajta, két oldalán Dorian és Mercy, ahogy Hawke két oldalán is ott őrködött Indigó és Judd. A leopárd alfa Judd szemébe nézett, felvonta a szemöldökét, majd Hawke-hoz fordult. - Látom, végre kezdtél vele valamit. Már ideje volt. Judd megmozdult, hogy újra magára vonja Lucas figyelmét. - Én azt mondanám, közös megegyezésre jutottunk. Nem Lucas válaszolt, hanem Dorian. - Hogy vadásznak a mentál hadnagyok? Judd egyenesen a leopárd világoskék szemébe nézett. - Nagyon halkan. - Akár a lövészek. - Dorian elgondolkozott. – Beszélgetnünk kellene. - Lehet, hogy szükségem lesz majd egy küzdőpartnerre. Ha sikerül megtörnie az Elcsendesedést, a fizikai érintkezés egy másik arénában talán tompítani fogja majd Brenna körül a képességeinek sötét oldalát. Mert bármi is történjen, ő önmaga marad. A gyilkolás pedig a génjeiben volt. - Karate? - Azok a teljesen emberi szemek érdeklődve felcsillantak. - Katana. - Azta! Benne vagyok. Lucas megköszörülte a torkát. - Ha végeztetek a flörtöléssel, rátérhetnénk a témára. Indigó vigyorgott, de nem szólt egy szót sem. Mercy azonban nem volt ennyire tartózkodó. - A, szóval ennyi kell ahhoz, hogy valaki lefektesse Doriant! Majd szólok a rajongóinak. A falkatársának morgásától csak még szélesebben mosolygott.
Hawke intett Lucasnak. - Megtudtatok valamit? -Azt hiszem, megtaláltuk a gyilkosokat, akik lemészárolták a DawnSky szarvasokat. Hirtelen minden jókedv elenyészett. Judd Lucasra nézett. - Biztosak vagytok benne? Mondtam, minden Ming LeBon parancsnoksága alatt álló mentál katona ilyen egyenruhát hord. - Éppen ez a baj - bólintott a leopárd alfa. - Leszűkítettük a kört egy bizonyos osztagra, de annak ötven tagja van. A támadásban hat mentál vett részt. Dorian kegyetlen arccal megvonta a vállát. - Tudjátok, mi a véleményem. Belezzük ki mindet! - Ha ezt tesszük, az nyílt hadüzenetnek számít. - Lucas hangján hallatszott, nem bánná, ha nekimehetnének a mentáloknak. - Ők éppen ezt akarják, akkor lenne okuk eltiporni az összes alakváltó csoportot a környéken. Egy célzott támadás sokkal hatékonyabb üzenet lenne. Judd tudta, hogy Lucasnak igaza volt. - Lehet, hogy én meg tudnám szerezni az adatokat. Mindenki rá nézett. -Megvannak a kapcsolataim a mentálhálón. - Hagyta, hogy az alakváltók megemésszék ezt és eldöntsék, megbíznak-e benne. Nem mindenkinek tetszik, ahogy a tanács intézi a dolgokat. Hawke ránézett és bólintott. Bizalmat szavazott neki. - B terv - fordult vissza a másik alfához. - Ha nem sikerül azonosítani őket, éppen annyit ölünk meg közülük, mint ahányan a szarvasok elleni támadásban részt vettek. - Ez egy kicsit kevésbé mutatós megoldás, de igen, működhet. Lucas dobolni kezdett az ujjával a sötét asztal lapján, ami mögött ültek. - Gondolkoztam a taktikájukon. Azon, hogy egymás ellen akarják uszítani az alakváltó csoportokat. - Én úgyszintén - szólt Hawke. - Biztosan sikerrel használták már valahol máshol, ezért használják rajtunk. Lucas sebhelyei az arcán elfehéredtek. -Nem vetne túl jó fényt az értelmi színvonalunkra, ha ilyen könnyen egymásnak ugornánk. - Nem is tettük. De nálunk gyengébb falkáknál talán sikerrel jártak volna. -Túlságosan megosztottak vagytok - szólalt meg Judd. - Ez az első dolog, amit a mentái katonáknak megtanítanak: ne próbáld meg legyőzni az alakváltókat, hanem érd el, hogy saját maguk elintézzék ezt! Valaki rámordult, és Judd nem volt benne biztos, hogy ez az ösztönös és vad hang nem egy női torokból tört-e fel. Emlékezett, hogyan morgott rá Brenna, amikor feldühítette. Lenyűgözte a lány farkas oldala, szerette érezni a karmait. - Hadd találjam ki: a tanács eddig azért avatkozott csak minimális mértékben a dolgainkba, mert a SnowDancer és a DarkRiver sakkban tartotta egymást. Judd bólintott. - így van. És ha a hackertámadás nem riasztja őket el, továbbra is csipkedni fognak benneteket és nem ragadozó szövetségeseiteket, amíg teljesen le nem morzsolják a hatalmi bázisotokat.
Akkor csendes támadást indítanak majd, aminek a végén a tanácshoz húzó alakváltó csoportokat telepítenek a régi szövetségeseitek helyére. Az utolsó szavai után mintha bomba robbant volna a teremben. Kérdések záporoztak felé mindenhonnan, amíg a mentál fel nem emelte a kezét és csendre nem intett mindenkit. - Igen - folytatta -, vannak falkák, amik megállapodtak a tanáccsal. Földért, pénzért, vagy egyszerűen azért, hogy ne legyenek kitéve a mentál katonák támadásainak. - Szóval még ha ki is alakítjuk a kommunikációs csatornákat a csoportok között, hogy megelőzzük a háborúkat – Hawke vonásai élesek voltak, akár egy farkasé -, azt nem tudhatjuk, ki kémkedik a tanácsnak? - Én abból indulnék ki, hogy bármi, amit közöltök a többi falkával, eljut a tanácshoz. - Ezt az előnyünkre is fordíthatjuk - jegyezte meg Lucas. Hawke bólintott. -A következő akció után beszélnünk kell arról, hogyan hozzuk helyre a kommunikációs csatornáinkat. Egy falka sem szigetelődhet el, ha túl akarjuk élni a Mentái Tanács támadásait. *** A találkozó ezután gyorsan véget ért, Judd pedig azonnal kapcsolatba lépett a Szellemmel. Nem akarta elhagyni a farkasodút, ezért egy kódolt üzenetet küldött, amiben kérte, hogy a Szellem hívja fel egy biztonságos vonalon. A férfi másodperceken belül reagált a megkeresésre. - Ez a hívás elvileg lenyomozhatatlan, de nem beszélhetünk hosszan. - Megértettem. - Judd felvázolta neki a szarvasok esetét, anélkül, hogy a SnowDancer vagy a DarkRiver falkát említette volna. Ő nem ismerte a Szellem kilétét, az a férfi sem tudhatta, hogy Judd hová megy a találkozóik után. - Konkrétan azoknak a katonáknak a nevét szeretnéd megtudni? - Meg tudod szerezni ezt az információt? - Ehhez fel kell törnöm egy védett adatbázist a mentáihálón, de ez nem okozhat gondot, hacsak az információ nem szigorúan titkos. Feltételezem, nem teázni szeretnél ezekkel az emberekkel. Judd nem válaszolt, mert nem is volt rá szükség. - Az én célom az, hogy segítsek a népemen. - A hangja rideg volt, egy Elcsendesedésben teljesen elmerült mentálé. – Forradalmár vagyok, nem áruló. - Nem árulás, ha szembeszállsz azokkal, akik védtelen gyerekeket és nőket mészárolnak le. - Egyetértek, legalábbis ebben a konkrét esetben. A szarvasok kivégzése megfelel annak, mintha védtelen civileket gyilkoltak volna le egy háborúban, amiről senki sem tud. - Minden esetet külön fogsz elbírálni? Rendben. A lelkiismereted utat mutat majd. - Nekem nincs lelkiismeretem, Judd. - A Szellem hangja elkomorodott. - A kezemhez annyi vér tapad, hogy azt már soha semmi nem mossa le róla. - Érhet még meglepetés. - Juddot biztosan érte néhány. – De ha nincs lelkiismereted, miért lázadsz? - Talán én akarom átvenni a hatalmat.
- Nem. - Judd ebben teljesen biztos volt. - Azért, mert látod, mivé lesz a népünk a mostani Mentál Tanács vezetése alatt, és tudod, hogy ez nem jó. A mentálok valaha a legcsodálatosabb faj voltak, méltó és igazságos módon a világ vezetői. - Azt hiszed, visszatérhetünk még ehhez az állapothoz? - Nem. - Az idők változtak, az alakváltók és az emberek egyre erősebbek lettek. - De lehetünk még annál is többek. Szabadok. *** Brenna éppen valami apró komputronikus berendezést javított a lakosztályában, amikor Judd belépett. - Judd! - kiáltott a lány és letette a szerszámot a kezéből. - Nem jöhetsz ide! A disszonancia... A férfi félbeszakította a lány ideges mondatát. - Fel kell tennem neked egy nagyon fontos kérdést. - Mi lehet fontosabb az életednél? - A hangja remegett, a torkát sírás szorongatta. - A te életed. Ha meghalsz, én valószínűleg megőrülök. – Ez tény volt. Brenna keze remegett, amikor a haját kisimította az arcából. - Kérdezz! -A gyilkos nagyon eltökélten üldöz téged. Emögött valami többnek kell lennie, mint hogy attól fél, eszedbe juthat valami Timothy halálával kapcsolatban. - Végre érezte, hogy jó nyomon van. - Tudnod kell valami mást is, ezért akar elhallgattatni téged. - Csak Tim halála lehet az ok. Ha valami kiderülne, az a gyilkos halálos ítéletét jelentené. - De Brenna, ő tudja, hogy nem láttál semmit! - Judd előrehajolt, de visszafogta magát, mielőtt hozzáért volna a lányhoz. Még így is érezte, hogy megered az orra vére. Tk-val megállította a vérzést, de ezt nem tudta sokáig fenntartani. - Tim halálát az utolsó részletig megtervezte. Gondoskodott róla, hogy semmilyen nyomot ne hagyjon maga után, hogy ne legyenek tanúk. És tudja, hogy nem rontott el semmit. - Lehet, hogy egyszerűen csak őrült, mint te! - Brenna orrcimpái megremegtek. - Azt hiszed, nem érzem a véred illatát?! Judd a lány mondatának első felére válaszolt csak. - Túl logikusan cselekszik ahhoz, hogy őrült legyen. Gondolkozz, Brenna! Mit tudhatsz, amit beléd akar fojtani? - Semmit! Hónapokig lábadoztam, azután Drew és Riley bébiszittelt. Ja, és te! És még mindig túlságosan védelmeztek! Judd érezte, ahogy a hátán végigszalad a hideg, amikor végre összeállt a fejében a kép, amit napok óta próbált összeilleszteni. - Timet aznap ölték meg, hogy te agresszívan kezdtél viselkedni és nem követted senki utasítását. - Akkor viselkedtem normálisan! - vágott vissza Brenna. - így igaz. - Judd a lány szemébe nézett. - Az volt az első nap a megmentésed óta, amikor úgy tünt, teljesen felgyógyultál. Brenna a homlokát ráncolta. - Judd, drágám, elmondod, mire akarsz kilyukadni, mielőtt elvérzel itt a padlómon? - Az éles szavak ellenére Brenna szemén látszott, mennyire aggódik a mentálért.
- Brenna, mi történt aznap, amikor Enrique elrabolt? - Miért kérdezed ezt már megint? - csattant fel a lány. – Tudod jól, hogy nem emlékszem! - Miért nem? Minden mást fel tudsz idézni. - Minden vágást, minden ütést. -A sokk miatt. - Brenna maga köré fonta a karját. - A gyógyítók ezt mondták. -A falkád megtalálta egy azonosíthatatlan kisteherautó nyomát a területen. - Enrique biztosan kiütött valahogy. - A lány összevonta a szemöldökétjelezvén, hogy ezen már nemegyszer átrágták magukat, hiába. - Önszántamból soha nem szállnék be egy kocsiba egy idegen mellé. - Nem, nem tennél ilyet. - Akkor miért... - A rémület elöntötte az arcát. - Nem - suttogta, és előre-hátra kezdett hintázni ültében. - Nem, tévedsz. Ha azzal eltüntethette volna a szörnyű kifejezést Brenna arcáról, akkor Judd tévedni akart. Amikor korábban szóba került ez a téma, elvakította őt a lány hűsége a falkához, és Juddnak még mindig nem volt bizonyítéka, amivel az elméletét alátámaszthatta volna. De a megérzése azt súgta, hogy igaza van. Egy dolog volt csak, amiről csakis Brenna tudhatott: az elrablásának körülményei. Ez sokkal logikusabb elmélet volt, mint az, hogy Brennát azért üldözi a gyilkos, amit Tim holtteste mellett mondott. A lány zaklatott állapotban volt akkor, minden értelmes farkas kibeszélte volna magát a helyzetből, bármit is látott állítólag Brenna. De ha a lány eltűnik, senki nem marad, aki bizonyíthatná azt, amire Judd gyanakodott: hogy egy farkas, egy falkatársa adta ki őt Santano Enriquének... hogy a mentái aztán összevagdalja, mint a nyers húst. NEGYVENEGYEDIK FEJEZET Nikita a tetőtéri lakosztálya egyik számítógépére töltötte fel az adatkristály tartalmát, amit aznap reggel kapott. A kristályon egy fájl volt, aminek megszerzéséért a tanácsnoknő hatalmas felárat fizetett. A kapcsolata még ezt a díjat is kevesellte azért, hogy az életét és az elméjének épségét tette kockára. Nikita pedig kénytelen volt egyetérteni vele. Kaleb képességének a híre, amely szerint a tanácsnok végleges őrületbe tudta taszítani az áldozatát, még a legtapasztaltabb mentálokat is elbizonytalanította. A fájl betöltődött. Többoldalas volt, rajta annak a kiképzőközpontnak a pecsétje, ahová Kaleb hároméves korában került. Ekkor mutatkoztak rajta a kimagasló telekinetikus erő első jelei. A szokásnak megfelelően Kaleb felnőtté válásának napján lezárták a fiatalkoráról szóló feljegyzéseket, ezért volt ilyen nehéz hozzájutni ezekhez az adatokhoz. És ezért nem tudta eddig Nikita, hogy Kaleb kiképzőjének neve Santano Enrique volt. Nikita elmentette magának ezt a furcsa adatot, majd tovább tanulmányozta a fájlt. Nemsokára furcsa lyukakra lett figyelmes. A Kaleb fejlődéséről szóló feljegyzések folyamatosak voltak hét év négy hónapos koráig, a következő bejegyzés azonban csak hét év hét hónapos korából származott. Mit csinált Kaleb a közte lévő három hónapban? És az ilyen hiányosságok újra és újra ismétlődtek. Ez a pontatlanság felettébb szabályellenes volt, a naplózásnak mindig naprakésznek és folyamatosnak kellett lennie. Nikita újra átnézte az adatokat, elölről kezdte, és azonnalújabb szabályszerűséget vett észre. Minden egyes fekete folt napra pontosan egy héttel azelőtt kezdődött, hogy Kalebnek
Enriquével volt személyes kiképzési időszaka. Minden más kiképző esetében ez gondot jelentett volna, de nem adott volna okot jelentős aggodalomra. Santano Enrique azonban nem volt mindennapi kardinális. Különösen jól funkcionáló szociopata volt, azon nagyon apró kisebbség tagja, akiknek aberráns elmemintázatát az Elcsendesedés során elfogadhatónak ítélték. Enrique azután megkerült minden eljárást, ami azt volt hivatott megakadályozni, hogy az ilyen elmemintázatbeli szabálytalanságokat kiszűrje, és tanácsnok lett. Most pedig úgy tűnt, Kaleb sokkal több volt, mint a tanítványa. A pártfogoltja volt. Így rögtön más fényben tűnt fel az is, hogy a Hálóelme az utóbbi időkben töredezett, hiányos jelentéseket adott, főként az ismeretlen sorozatgyilkosról. Amikor legutóbb hasonló történt, a Hálóelmét Enrique irányította. Nikita tovább elemezte a fájlt. Kaleb erőgörbéje is teljesen szokatlan volt. A legtöbb kardinális képessége folyamatosan és előre jelezhető ütemben fejlődik a megbízhatatlantól és irányíthatatlantól a tökéletesen irányítottig. A lánya, Sascha esete természetesen teljesen más volt. Nikita számára sokkal könnyebb lett volna elhajtani a magzatot, amikor az in vitro mentális tesztek majdnem teljes bizonyossággal kimutatták a P-képesség jelenlétét. Az Elcsendesedés első néhány évében a tanács is ezt parancsolta. A pszichikus mentálok képessége, amellyel érzelmi sebeket tudtak begyógyítani, az érzelmekkel nem rendelkező faj számára felesleges volt. Egy évtizeddel később fogalmazták meg a korreláció elvét. Ez egy közvetlen, de tudományos alapokon meg nem magyarázható összefüggés volt a latens P-mentálok száma és a mentál népesség általános stabilitása között. Egyszerűen szólva: minél kevesebb volt a P-mentál, annál több volt a szociopata és őrült. Mostanra a P-mentálokat felnevelik, és arra kényszerítik, hogy a képességeiket elfojtsák a kondicionálás számos nem hivatalos rétege alá - ez vezetett Sascha nem szabályos fejlődési ritmusához. Ilyesmi Kaleb esetében fel sem merült. Ő tízéves korára úgy összpontosította a képességeit, mint egy felnőtt, és ez a tehetsége az időnként problémás kamaszkor idején sem gyengült. Tizenhat éves korában azonban élesen visszaesett. Ez komoly aggodalomra adott volna okot, Kaleb azonban egy hónap alatt visszahozta a képességeit. Az O-mentálok az alapos vizsgálatok során sem találtak semmilyen fizikai vagy mentális traumát, amivel magyarázhatták volna a visszaesést. Végül késleltetett kamaszkori jelenségnek tudták be a történteket. Nikitának megvoltak az okai, hogy ebben a diagnózisban kételkedni kezdjen. Megnyitott egy másik fájlt. Ezt akkor hozták létre, amikor a Mentál Tanács tudomást szerzett Enrique szociopata kórtörténetéről. Minden rendelkezésre álló forrásukat felhasználták, hogy összegyűjtsék a gyilkosságokat, amiket az akkor már halott tanácsnok elkövetett. El akarták tüntetni az esetleges nyomokat és bizonyítékokat, amiket a tanácsnok hagyhatott maga után, azokon kívül, amelyek már az alakváltók birtokában voltak. A szálakat el kellett varrni, mielőtt felfeslettek. Megvizsgálta a dátum szerint rendezett listát és azonnal megtalálta, amit keresett. Egy alakváltó nő, egy hattyú hét nappal azelőtt tűnt el, hogy Kaleb képességeinek hanyatlását regisztrálták.
Ez huszonnégy órával azután történt, hogy Kaleb visszatért a megmagyarázhatatlan távolléteinek egyikéről, ami alatt feltehetőleg Enriquévcl volt. Nem pártfogolt volt tehát. Cinkos. Ez még gondot okozhatott, ha Kaleb elvesztette az uralmát gyilkos vágyai felett. Addig azonban Nikita továbbra is dolgozni fog vele, határozta el. A tanácsnokok mindegyike így vagy úgy, de gyilkos volt. Kaleb csak kevésbé engedélyezett módon ölt. NEGYVENKETTEDIK FEJEZET Egy óra telt el azóta, hogy Juddnak magára kellett hagynia az aggódó Brennát: a lány kidobta őt a lakrészéből, amikor a mentál orra végleg vérezni kezdett. Judd ekkor kapta meg a titkosított üzenetet a Szellemtől. Egy egyszerű listát. Hat névvel. Felhívta Brennát, csak audió módban, mert a lány könnyeinek látványa felkavarta volna az érzéseit. - Elhagyom az ajtód előtti őrhelyemet. Riley küld helyettem valakit. - Judd már elmesélte az elméletét a lány bátyjának, aki most éppen a Brenna elrablásának éjszakáján érvényben lévő szolgálatbeosztást rekonstruálta. Ez segíthetett, hogy leszűkítsék a gyanúsítottak körét, de Judd úgy érezte, így sem jutnak elég gyorsan eredményre. -Remélem, hogy az a szemét újra próbálkozik! Elevenen akarom megnyúzni! - Könnyek nem voltak tehát, csak tiszta harag. - Mindenkivel légy nagyon óvatos! - Riley a farkasodútól távolra osztott be mindenkit, aki a gyanúsítottak listáján szerepelt, de a gyilkos persze visszalopózhatott. És persze még mindig fennállt a lehetőség, hogy nem is volt katona, csak jogosulatlanul hozzáfért a titkos kódokhoz. - Vigyázni fogok. Elállt már az orrod vére? - Igen - válaszolt Judd és megszakította a kapcsolatot. Igazából nem hazudott, mert az orra valóban nem vérzett már. De a testének más, belső részei igen. D'Arn nemsokára megérkezett és leváltotta Juddot, aki elindult, hogy átadja Hawke-nak a hat nevet. Már majdnem oda is ért, amikor meglátta Siennát. A lány egy edzőteremből sántikált ki, az arcán zúzódás, a száján pedig látszott, hogy másnapra kétszer akkorára dagad. Néhány hónappal ezelőtt Judd kiderítette volna, ki tette ezt a lánnyal, megkereste volna az illetőt és elrendezte volna a dolgot. Azóta azonban Hawke Walker és Judd közreműködésével bedugták Siennát egy tréningprogramba, amely a „szelíd szobacicából" farkast volt hivatott faragni. - Megint összerúgtad a port Indigóval? Sienna csökönyösen nézett rá. - Újra és újra ugyanazokat a gyakorlatokat csináltatja velem. Végre küzdeni akartam. - És nézd, mi hasznod lett belőle! - szólt Indigó, amikor kilépett az ajtón. Bő, fekete nadrágban volt és szürke pólóban, és még csak egyetlen hajszála sem bomlott ki a copfjából. – Én viszont örültem neki, legalább kiadhattam egy kicsit a mérgemből. Abból meg van rengeteg, amennyi szaron át kell verekednem magam! Judd tudta, hogy a hadnagynő a drogproblémákra gondolt. Most, hogy Riley a gyilkossági nyomozásra koncentrált, Indigóra maradt ennek a problémának a megoldása. - Ennyire rossz?
- Ha a külvilághoz hasonlítod, akkor nem. De nem értem, egyáltalán hogy juthatott be ide az a méreg. Egy rohadt falka vagyunk, vagy nem? Azért vagyunk erősek, mert figyelünk egymásra, és nem... - A nő tekintete találkozott Sienna érdeklődő pillantásával. - Majd később elmondom. Judd megvárta, amíg a hadnagy magukra hagyta őket, és csak akkor szólalt meg. - Miért nem hallgatsz Indigó tanácsára az edzésen? Az éjfekete szemek veszélyesen villantak. - Ezek úgy kezelnek engem, mint egy kölyköt! Kardinális mentál vagyok, egyetlen erőlökéssel meg tudnám ölni mindet, erre gyerekeknek való gyakorlatokat csináltatnak velem! Judd hagyta, hogy a lány kitombolja magát. Érdekes módon Sienna kondicionálása abban a pillanatban gyengülni kezdett, hogy kiugrottak a mentálhálóról. Ez később még gondot jelenthetett, mert Sienna képességei valóban olyan halálosak voltak, mint azt gondolta. Sőt még annál is jobban. - Már nem a mentális világban élsz - válaszolt Judd, és megkeményítette a hangját. - Az pedig, hogy most éppen testedzésről volt szó, csak kifogás. A mentális tréning közben ugyanígy nem vagy képes követni mások utasítását. Judd összehúzta a szemöldökét. - Mit gondolsz, mi ennek az oka? - Összefonta a karját a mellkasán. Ez fontos volt. A család fontos volt, ez volt a falka alappillére. Brenna nem örült volna, ha Judd ezen a téren elhanyagolja a kötelességeit. - Ezt magadtól is kitalálhatnád, hiszen kardinális vagy. Morcos csend. Judd nem értette, mi játszódhat le az unokahúgában. A három Lauren gyerek közül ez a lány volt a legkiszámíthatatlanabb. Ez pedig érthetetlen volt, hiszen a mentáihálón Sienna jegesen hideg és érzelemmentes volt. Olyannyira, hogy máris kapott néhány ajánlatot az elhelyezkedését illetően. Az első ilyen rögtön Ming LeBontól érkezett. - Olyan ez, mint az építőkockák - folytatta Judd, mikor a lány továbbra is csökönyös csendbe burkolózott. - Erős alapok nélkül az egész építményed ledől az első alkalommal, amikor olyasvalakivel találkozol, aki elég okos és meglátja, hogy nincsenek alapjaid. Sienna nyelt egyet és felnézett Juddra. - Tizenhét éves vagyok. Miért nem kezel senki úgy? A farkasokkal jobban bánnak! - Ez nem hátrányos megkülönböztetés, és ezt te is nagyon jól tudod. Arról van szó, hogy képtelen vagy engedelmeskedni az utasításoknak, ráadásul meg sem tudod magad védeni anélkül, hogy meg ne ölnél valakit. - Te sem voltál valami engedelmes! Judd várt. -Nem vagyok hülye! Tudom, hogy Nyíl voltál és azt is tudom, hogy a Nyilak túl értékesek ahhoz, hogy csak úgy rehabilitációra küldjék őket. A lány hangja kihívó volt, szinte várta, hogy a férfi ellenkezzen. Erről egy másik erős akaratú nő jutott Judd eszébe. - És? - Ki akarta deríteni, mennyit tud a lány, mielőtt válaszolt. - Biztosan megtalálták a módját, hogy téged megmentsenek a rehabilitációtól! Új személyazonosságot adtak volna neked vagy valami ilyesmi.
-Az ítélet az egész Lauren családra vonatkozott. - Judd úgy döntött, Sienna megérdemelte, hogy ebben a kérdésben legalább felnőttként kezelje. Ha nem így tett volna, azzal megsértette volna a lány eszét és lelkierejét. - Miért? - vágott a szavába a lány, mielőtt Judd befejezhette volna a gondolatmenetet. – Azt tudom, hogy az anyám öngyilkos lett és volt a családunkban néhány labilis eset, de miért ítéltek el mindannyiunkat? Igen, Sienna okos volt. -Mi együtt erős csoportot alkottunk. Kristine halála előtt három kardinális volt közöttünk. Ezenkívül pedig ott voltak Walker és Marlee nagyon erős képességei. - Valaki, akinek elég hatalma volt, hogy végezzen velük, fenyegetve érezte magát. - Gondoltam... - Felnézett. - És te? - Az én nevemet tízéves koromban törölték a családi jegyzékből. Nincs születési bizonyítványom, sem egészségügyi történetem, csak a Nyíl Osztag fájljaiban. - Ez vonatkozott a DNS-profiljára is, amit ha bárhol regisztrálnak, azonnal megy a titkos jelzés az osztagnak. - Az általános mentálhálón én nem létezem. - Ahogyan egyik Nyíl sem. - Nem volt hát szükség új személyazonosságra. Hivatalosan én nem voltam Lauren. A lány szeme nagyra nyílt. - Akkor miért ugrottál ki? - kérdezte suttogva. - Úgy tudtad, a biztos halálba sétálsz! Judd lenézett arra a sebes és zavarodott arcra, és úgy döntött, elmondja az igazságot. Mert Sienna képessége más volt ugyan, mint az övé, de ugyanabból a sötét magból származott. -Van egy határ, amit ha egyszer átlép valaki, nem térhet többé vissza. - Kinyújtotta a kezét és megérintette a lány haját. A sötétvörös tincsek puhán csúsztak végig az ujjai között. Eletében akkor először érintette meg a lányt tréningen kívül. - Ha hagytam volna, hogy ti mind meghaljatok, én pedig biztonságban éltem volna tovább, az átlendített volna engem ezen a határon. - Mert ő gondoskodott róluk. Hivatalosan ugyan nem tartozott a családhoz, de Walker, Sienna, Marlee és Toby számára mindig is ott volt. És Kristine számára is, aki a testvére volt, és ennek az erős lánynak az anyja. De az állhatatos és makacs lányával ellentétben őt helyrehozhatatlanul megtörte az Elcsendesedés. Sienna arca szívszaggatóan sérülékeny lett. A lány előrelépett, majd megtorpant. Judd pedig Brenna miatt megértette. Figyelmen kívül hagyta, hogy ezzel milyen kárt okoz magában, a karjába zárta a lányt. Sienna hosszú ideig állt ott dermedten, és Judd biztos volt benne, hogy a lány sírt. Ahogy ott állt és tartotta Siennát a karjában, Judd pajzsai majdnem leomlottak, a mentál érzett. Melegséget, vonzalmat, a testvére lánya iránt érzett védelmező szeretetet. Sienna nagyon is hasonlított Kristine-re, de addig a pillanatig Judd nem vett tudomást arról, hogy ez ilyen fájdalmas emlékeket ébreszt benne. A disszonancia kínzó szimfóniát vert a fejében a buzogányaival. - Fáj? - kérdezett rá, mert hirtelen ráébredt, hogy ez megmagyarázná Sienna vad viselkedését. A lánynak harcos képességei voltak, éppen úgy, mint neki. Abból, amit arról tudott, hogyan törte meg az Elcsendesedést Faith vagy Sascha, arra következtetett, hogy a harcos elméket egyedi módon kondicionálták, főleg a disszonancia erejét illetően. - Az Elcsendesedés széthullása. Fáj? A lány bólintott.
- Nem lehetek olyan, mint korábban, de úgy érzem, mintha az elmém kényszerítene erre. - A lány a férfi mellkasába mormolta a szavakat, de Judd így is meghallotta bennük a hihetetlen fájdalmat. Ez végleg megerősítette Judd elhatározását. A mentái kora hajnalban hozta meg a döntést, miután magára hagyta Brennát, és kétségbeejtően tisztán látta, hogy nem tudja megadni számára azt, amitől biztonságban érezné magát és boldog lenne. Tudta, hogy csalódást okozott neki és ekkor valami meghasadt benne. - Megtalálom a módját, hogy hatástalanítsam a fájdalom protokollt. - Tudod, hogy nem tehetjük! - Suttogásra váltott. - Neked és nekem... nekünk szükségünk van a fájdalomra, hogy uralkodni tudjunk ezen. Ezen. A különböző, de ugyanolyan pusztító hatású képességieken. -Talán írhatunk magunknak az új életünkre vonatkozó új törvényeket. - És mi lesz, ha nem működnek? - kérdezte még halkabban suttogva. - Ha kárt teszünk másokban? Véres és kicsavarodott testek képe villant fel Judd lelki szeme előtt. - Nem fogunk. Nagyon remélte, hogy be tudja majd tartani ezt az ígéretét... és hogy Brennának nem kell megfizetnie az árat azért, mert egy kiugrott Nyílnak adta oda a szívét. NEGYVENHARMADIK FEJEZET Izzadt. Két óráig kellett futnia, hogy visszatérjen az odúba a mondvacsinált gyakorlatról. Miután megölte Brennát, vissza fog futni oda, ahol lennie kellett, és senki sem fog róla tudni. Ez volt a tökéletes alibi. Az órájára pillantott, azután a lány lakásának ajtajára. D'Arn kényelmesen a falnak dőlve állt ott, de a gyilkos tudta, hogy ennek ellenére a másik katona pontosan tisztában van mindennel, ami körülötte történik. A látvánnyal, a hangokkal, a szagokkal. Ezért is választotta ezt a búvóhelyet, az őrhöz képest a légáramlatoknak felfelé. Csak három másodpercre volt szüksége egyedül ezzel a ribanccal, aki képtelen volt megdögleni. Újra az órájára pillantott. Tudta, hogy ennél jobb alkalma nem lesz. A mentál elment, és ha D 'A rn beveszi a figyelemelterelést, legalább egy perce lesz, hogy elintézze a dolgot. Ez bőven elég lesz, gondolta. Megint az órájára nézett. Öt, négy, három, kettő, egy... DArn felegyenesedett, amikor meghallotta a vészjelzés hangját. A hangkód szerint a bölcsődében történt valami, ami elég súlyos volt, hogy általános riasztást rendeljenek el. A gyilkos elmosolyodott. Úgy helyezte el a robbanóanyagot, hogy a lehető legnagyobb felfordidást okozza és beomoljon a bölcsőde bejárata. Arról megpróbált gondoskodni, hogy robbanáskor egyetlen kölyök se sérülhessen meg. Nem volt ő egy szörnyeteg. D 'Arn futásnak eredt, majd megtorpant. Brenna ajtaja kinyílt. - Menj! - kiáltotta a lány. - Megyek utánad, be vagyok osztva a kommunikációs osztagba!
A gyilkos tudta ezt, látta a vészhelyzeti beosztást. Brenna most visszaszalad majd a vészkommunikációs felszereléséért, majd a parancsnoki központba rohan, hogy onnan irányítsa az odún belüli műveleteket. - Indulj már! - kiáltott még a katonára Brenna, majd bevágta maga mögött az ajtót. De a sietségben biztosan nem zárta be, gondolta a gyilkos. Vagy ha mégis, akkor majd akkor kapja el, amikor a lány kilép az ajtón. D'Arn elszaladt. Az ösztöne, hogy megvédje a kölyköket, minden mást felülírt. A gyilkos éppen erre számított. Igazuk van a mentáloknak, gondolta, az érzelmek valóban legyengítenek, könnyebben manipulálhatóvá tesznek. Abban a pillanatban előlépett a búvóhelyéről, hogy D Arn eltűnt a folyosó végén. Nagyon rövid ideje volt csak, amit nagyon sajnált, mert így nem szoríthatta ki a lányból az életet úgy, ahogyan tervezte. A kezébe vette a tiszta Rushsal teleszívott fecskendőt és a kilincsért nyúlt. Az ajtó azonnal kinyílt. Még egy másodperc, és viszlát, Brenna Shane Kincaid. NEGYVENNEGYEDIK FEJEZET Judd Hawke oldalán futott teljes erejéből a bölcsőde felé, amikor a telefonja erős, szabálytalan ritmusú hangon megszólalt. A Brenna ajtajának kilincsén lévő riasztó indította be. Megtorpant, és minden ügyességét bevetve koncentrált a mellette elzuhogó testek tömegét kizárva. Egy másodperc. Kettő. Túl lassú! Ez az! Teleportált. Brenna ajtaja zárva volt, a Tk-erejével feltépte. Nagy plasztikbeton darabok záporoztak a folyosóra, majdnem eltaláltak egy másik SnowDancer katonát. Brenna a padlón feküdt, a száján és az arcán lévő apró sebekből szivárgott a vér. Judd fel akarta kapni a támadóját, hogy a falhoz csapja, de a lány alig észrevehetően megrázta a fejét. A mentál megállt. A támadó Juddal szembefordult, de nem volt ideje megszólalni. Brenna kirúgta a lábát, és azonnal a hátára is ugrott. Erősen lecsapott rá a karmaival, hogy a csontok is elővillantak a férfi testéből. A gyilkos felordított. Judd telekinetikus erővel elszorította a torkát. - Nincs jogod kiáltozni. Brenna felnézett, miközben a támadója alatta hörgött és levegő után kapkodott. - Igazad volt! Ő is ott volt! - Vad vicsorgással lefogta a férfit. - Miatta szálltam be abba a furgonba. Azt mondta, elvisz egy darabon. - Belemarkolt a gyilkos hajába és felemelte a fejét. - Hagyd, hadd beszéljen a rohadék! Judd elengedte a férfi torkát, mert látta, hogy közben többen is berohantak a szobába. - Feltéphetem a tudatát, hogy letöltsek minden információt. Persze mire végzek, belőle csak egy nyáladzó idióta marad. Brenna foglya köhögött és megpróbált megszólalni. -Ne! Beszélek! Brenna megrántotta a férfi fejét. - Hát beszélj, Dieter!
A lányban nem volt egyelem, és Judd egyet is értett ezzel. Ez a férfi kihasználta a helyzetét, hogy megölje azokat, akik megbíztak benne. Judd emlékezett rá, hogy ott guggolt Timothy holtteste mellett, úgy tett, mintha segítene. Ő mondta, milyen tökéletes az a szoba, ha valaki észrevétlenül akar megszabadulni egy holttesttől, és hogy a gyilkos bizonyára nagyon okos. - Néhány hónappal azelőtt találkoztam vele, hogy téged elrabolt - köhögte ki a szavakat Dieter. - Santano Enriquével. Valaki felszisszent az ajtóban. Inkább macskahang volt, mint farkasé. Brenna a férfi vállába vájta a karmait, csontig hatolt. A gyilkos magas, éles hangon felkiáltott, túlharsogta a vészjelző szirénáját. De Brenna ügyelt arra, hogy Dieter eszméleténél maradjon. - Te adtál ki neki engem? - Igen. - Dieter vért köhögött fel. Judd ekkor vette észre, hogy a férfi belső szerveit szorongatta. Visszavonult, mert ez Brenna harca volt. - Miért? A testvéreim barátja voltál ! Falkatársam! - Egyszerű üzlet volt. Ő nagyon olcsón adott nekem Rusht. Gazdaggá tett. - Dieter nem akarta mentegetni magát Brenna előtt. Mintha tudta volna, hogy úgyis hiába próbálkozik. – Csak néhány szívességet kért cserébe időről időre. - Például azt, hogy vegyél fel engem kocsival úton az iskolába? - suttogta nyers hangon Brenna. - Vagy hazudd azt, hogy vissza kell jönnöm az odúba? A sírból is visszatért, hogy megkérjen, lődd le Andrewt? A lány következő mozdulata olyan gyors volt, hogy Judd alig látta. A padlóra csapta Dieter fejét, elég erősen ahhoz, hogy a férfi elveszítse az eszméletét, de ahhoz nem, hogy meg is ölje. Abban a pillanatban a szirénák is elhallgattak. Brenna felállt és a kézfejével letörölte a vért a szája széléről. - Elias, Sing-Liu! - szólt az ajtóban álló két katonának. – Vigyétek a zárkába! Judd elállta az útjukat. - Majd én elviszem. Brenna felmordult. - Te megölnéd. Tudnunk kell, mit adott még Enriquének. - Ezt én is kiszedhetem belőle. - Judd szinte érezte a férfi halálának ízét. -A kivégzés Tim családjának joga. - Brenna megkerülte a földön fekvő testet és Judd elé lépett. - Tim meghalt. Én nem. Vért a vérért, életet az életért. Alakváltó-igazságszolgáltatás. De Judd nem volt alakváltó. Dieter szíve ott dobogott a mentális szorításában. Egyetlenegy... Brenna elkapta az inge elejét. - Hagyd abba! A férfi a lányra meredt. -Nem. - Az elméje felismerte, hogy ölni kell. Vonzotta az érzés. Brenna ekkor megcsókolta Juddot. Erősen ráharapott az alsó ajkára. A disszonancia belehasított, összekeveredett az érzéki örömmel, a vér vasas ízével és az erőszakos vágyaival. Mindez egy pillanatra megzavarta az elméje csatornáit. De ez az egy pillanat is elég volt.
Amikor a lány elhúzódott tőle, Judd még mindig gyilkolni akart, de már tisztán tudott gondolkozni. - Igazad van. Meg kell tudnunk, mit tud. Elviszem a fogdába. Ezúttal Brenna nem próbálta meg megállítani. Judd a vállára vetette az alakváltót és Elias kíséretében elindult. A katona mély torokhangon morgott végig, amíg Judd be nem dobta Dietert a fogdába és rá nem zárta az ajtót. - Kell gyógyító hozzá? - Judd nagyon is életben akarta tartani a vallatásig. Elias üres tekintettel nézett rá. - Hóhér kell neki. De idehívom Larát. Lehet, hogy csak később ér ide, ha a bölcsődében sérültek is voltak. Judd a Brenát ért támadás érzelmi káoszában meg is feledkezett a vészjelzésről. - Tudsz rá vigyázni? Tudom, hogy a barátod volt. -Legszívesebben széttépném. - Elias karmai kint voltak. - De nem fogom hagyni, hogy meghaljon. Tim családja megérdemli, hogy övék legyen a megtiszteltetés. Tépjék majd ki ők a hamis szívét a rohadt mellkasából. Judd ezt elfogadta és visszasietett Brennához. A lakás tele volt farkasokkal. Legnagyobb meglepetésére Lara is ott volt, éppen a lány sérüléseit látta el. Hawke közben kikérdezte Brennát, a lány testvérei pedig halkan káromkodtak. Odakint valaki már neki is állt, hogy megjavítsa az ajtót, amit Judd felszakított. Hallotta Sing-Liu hangját is, ahogy a lány halkan parancsokat osztogatott. -Judd! - Brenna arca felderült, amikor meglátta a mentált. Felé nyújtotta a karját, de félútról vissza is húzta. Judd mégis megfogta a lány kezét. Fenébe a következményekkel! - A bölcsőde? - kérdezte Larától. - Rosszabbnak tűnt, mint amilyen volt. Egyetlen kölyök sem sérült, de ez csak szerencse kérdése volt. Ha valamelyik az ajtó közelében mászkált volna, amikor az felrobbant... – Megrázta a fejét. - Figyelemelterelés - szólt Judd. - Valahogy el kellett távolítania D'Arnt az ajtóból. - D'Arnnak bűntudata is van emiatt. - Riley fújt egyet. – De Dieter tudta, mit csinál. Én is elrohantam volna a bölcsődébe. Bren tud magára vigyázni, a kölykök nem. Brenna hálásan a testvérére mosolygott, amiért az így megbízott benne, majd visszafordult Juddhoz. - Éppen meséltem Hawke-nak, hogyan történt. Visszajöttem, hogy felkapjam a kommfelszerelésemet a szobámból, és amikor kiléptem, ő már itt állt. - A lány hangja remegett, de nem a félelemtől, hanem a haragtól. - Rám vigyorgott, azt mondta, senki nincs itt, aki megvédjen, kislány. Egy fecskendő volt a kezében. - Brenna az egyik sarokban lévő szerkezetre mutatott. Egy faliszőnyeg zuhant le az egyik falról, a kemény plasztiküveg ráma darabokra tört. Amikor mindenki a zaj irányába fordult, Brenna megszorította Judd kezét. A figyelmeztetés bejött, Judd visszafojtotta a dühét. De éppen csak úrrá tudott lenni rajta. - Mikor jutott eszedbe a furgon? - Amikor rám vigyorgott - válaszolt undorodva a lány. – Meg akartam ölni, és akkor eszembe jutott, hogy miért. Hawke belerúgott az ajtó egy nagy, földön heverő darabjába.
-Nem csoda, hogy elfojtottad az emléket. Közülünk való volt, aki kiszolgáltatott téged a gyilkosodnak. - A szeme teljesen farkasszem volt. - Igen. - Brenna hangja halkabb és szomorúbb lett. – Megölte Timet, majdnem megölte Drewt, engem pedig elárult. Mindezt miért? Pénzért! - Kiszedem belőle, amit tud. - Juddra pillantott. - Segítesz? A mentálnak eszébe jutott, milyen érzés volt szorítani a gyilkos vékony, összemorzsolható szívét. - Adj egy hetet! Most megölném. -Az alapján, amit Brenna mondott, annál tovább tart majd, amíg meggyógyul. - Lara hangjából hiányzott a szokásos gyengédség. - Most mennem kell, össze kell varrnom. Hawke elment Larával együtt. Judd Drewra és Rileyra nézett. -Adjatok nekünk néhány percet! A két testvér néhány pillanatnyi feszült hallgatás után kiment a szobából. Judd a szobájába vitte Brennát és magukra csukta az ajtót. A lány az ajtónak vetette a hátát, a férfi pedig ráhajolt, tenyerével Brenna feje mellett kétoldalt megtámaszkodott. - Jól vagy. - Ez nem kérdés volt, mert Brenna a sérülései ellenére egyenesen állt. - Te viszont nem. - Előhúzott egy zsebkendőt a zsebéből és letörölte a vért Judd álláról. A férfi akkor vette észre, hogy megint vér folyik a fiiléből. Az aggodalom újabb sérülést ejtett a szemén, a kék csillagmintát szinte indigószínűre festette. – Már nem várhatsz sokáig. Kivette a lány kezéből a papírt és letörölte a maradék vért, majd a zsebébe süllyesztette a zsebkendőt. - Nem volt szükséged a segítségemre. A lány elmosolyodott, elővillantak az éles fogai. - Tudtam, hogy jönni fogsz. Ezért harcoltam ilyen keményen. Tudtam, hogy mire elfáradok, ideérsz. - A mosoly lehervadt az arcáról. - Menj, nyugodj meg! Én jól vagyok. Judd magára hagyta a lányt. Ez volt élete egyik legnehezebb feladata. Minden szívverésében lüktetett a vágy, hogy szétmorzsolja Dieter szívét. Ennek a késztetésnek semmi köze nem volt az értelemhez, a logikához. Igazságot akart szolgáltatni. De Judd a jelen állapotában még arra is képtelen volt, hogy végrehajtsa az elhatározását és megtörje az Elcsendesedést. Túlságosan kiegyensúlyozatlan volt ehhez. Kilépett a belső védőgyürű havas tájára és megpróbálta levezetni a felesleges energiáját. Szigorú koreográfia szerinti harcművészeti gyakorlatokba kezdett. Előtte azonban még több vért kellett letörölnie az orra alól. A folyadék majdnem fekete színű volt. A visszaszámlálás a végéhez közeledett. Egy órája végezte a gyakorlatokat, amikor Tai megjelent az erdő szélén. Juddnak vissza kellett magát fognia, nehogy teljesen indokolatlanul a fiúra támadjon. Az önuralma még mindig töredezett volt, a gyilkolási vágya egy foglyul ejtett vadállat az elméjében. - Mit csinálsz itt? - Az odú felé tartok. Futottam, reggel óta idekint vagyok. -A kezével beletúrt a hajába. - Gondolom, nem akarsz megtanítani kicsit abból, amit éppen csináltál.
- Ehhez fegyelem kell - válaszolt Judd. Ekkor ébredt rá, hogy Tainak fogalma sincs arról, mi zajlott le a farkasodúban egy órával ezelőtt. Ez a felismerés valahogy átszakította a dühének fátylát. - Nem harcolhatsz ösztönösen. Mindig gondolkodnod kell, mielőtt reagálsz. Tai zsebre vágta a kezét és behúzta a vállát. - Mit gondolsz, én tudnám ezt csinálni? - Azt gondolom, ez ellenkezik a természeteddel, de ez önmagában nem rossz dolog. Megtanítalak, hogyan tudsz összpontosítani, hogyan tudod irányítani a már meglévő képességeidet. A farkas vigyora fiatalos és elbizakodott volt. - Megvannak a képességeim, ugye? Tudom. Neked is bevittem néhányat, pedig te hadnagy vagy. - Igaz. A mosoly lelohadt a srác arcáról. Kihúzta a kezét a zsebéből. - Kösz, hogy nem nyomtál fel senkinél. Úgy értem, azért, hogy karmoltam. Juddnak eszébe jutott Lara tanácsa. Hallgatta a fiút. - Dühbe gurultam és elszakadt a cérna - vallotta be Tai. - Bocsánatot kérek. - Rendben. - Judd intett a fejével. - Ha tanulni akarsz valamit, akkor csináld, amit én. Tai megállt Judd mellett. - Most mit csináljak? - Gondolkozz! Állj meg egy helyben így! - Megmutatta neki a pozíciót. - Most gondolj arra, mire képes a tested, mi túl sok már neki és mi nem. Ahhoz, hogy egy eszközt jól tudj használni, ismerned kell a tulajdonságait. Tai vett egy mély levegőt. -A testem a szerszám? Oké, értem, asszem. Furcsamód miközben fegyelemre tanította Tait, Judd a magában lakó sötétségen is majdnem teljesen úrrá lett. Mire néhány óra múlva Brenna rátalált az éjszakába hajló nappal utolsó, rebbenő fényében, Judd már majdnem teljesen tiszta fejjel tudott gondolkozni. - Sajnálom - szólalt meg Brenna, és szorosabban maga köré vonta a vastag kabátját. Szükségem volt rá, hogy egy kicsit veled legyek. Buta dolog, miután olyan erősnek és rendíthetetlennek mutattam magam a támadás után. - Inkább megyek, fájdalmat okozok neked, ha együtt vagyunk. - Soha ne sajnáld, hogy hozzám jössz! - Felvette a félretett kabátját és magára rántotta. - Van kedved sétálni egyet? A lány bólintott. Az alsó ajka egy pillanatra megremegett, de gyorsan erőt vett magán. - Olyan vagyok, mint egy kisbaba. Amíg takarítottam, nem volt semmi bajom, de amint végeztem, annyira dühös lettem! Mintha mindenki más dühét is magamba szívtam volna. Judd a lány rövidebb lépteihez igazította a tempóját, és úgy döntött, Brenna kijelentésének vidámabb oldalára válaszol. A másikat ráértek még megbeszélni később. - Lehet, hogy kisbaba vagy, de az enyém. Én pedig szeretek bébiszitterkcdni. Brenna meglepetten nevetett fel.
- Nagyon vicces. Ha ezt bárki más mondta volna, már húzhatta volna be a fejét a karmaim elől. Judd visszaemlékezett D'Arn és Sing-Liu játékára a harci gyakorlatok előtt. Végre megértette azt, ami akkor idegen volt a számára. De a hasonlóság csak felszínes volt. O és Brenna alapvetően különböztek a másik pártói. És mindent elkövettek, hogy ezt ne is hozzák szóba. Azt, hogy kettejük között nem volt párosodási kapcsolat. Judd mentális lény volt. Ha ez a kapcsolat bármilyen formában ott lett volna, ő már észrevette volna. A hiánya azt jelezte, hogy bár vonzódnak egymáshoz, nem illettek össze. Juddot ez nem érdekelte. Megtartotta a lányt. - Mit csinált Tai itt, veled? - kérdezte a lány, amikor Judd sokáig nem szólalt meg. - Tai jó tanuló. De belőlem mikor lett tanár? - Hadnagy vagy. Minden fiatal bátyja. - Ah. - Igen, ennek volt értelme. - Megbíznak bennem. - Igen. - Kárt tehetek bennük. - De nem fogsz. Mennyire megbízott egy kiugrott mentálban! - Itt az idő. Brenna rögtön megértette. - Itt? - Egy szük tisztáson voltak, vörösfenyők között. – Sötét van. - Itt éppen olyan jó, mint bárhol máshol. És ahová megyek, ott nem lesz szükségem fényre. Lesöpörte a havat egy kidőlt fatörzsről és leült. Brenna mellé telepedett. - Lehet, hogy egy ideig nem válaszolok. Ne ess kétségbe! -Nem fogok. De a lány hangja remegett. Brenna vett egy nagy levegőt. - Nem fogok. - Ezúttal sokkal határozottabban sikerült. - Fel kell készülnöd arra a lehetőségre is, hogy ez nem fog működni és nekünk örökre el kell válnunk. A farkas elsápadt. - Működni fog. - A makacsságod ezúttal nem lesz elég. - Judd megpróbált kedves és gyengéd lenni, de tudta, hogy túl keményen fogalmazott. -A kondicionálás azért tartott ki ilyen sokáig, mert nagyon erős. Az agyunk legalapvetőbb vonásait írja át. Egy dolog teljesen megtörni az egészet, de az, hogy megpróbálom bizonyos elszigetelt vonásait felhasználni, az teljesen más. - Nem akarta elmondani a lánynak, hogy ez a próbálkozás halálos is lehet. De nem tudott neki hazudni. - Ha hibázom, azzal kiválthatom a legvégsőbb szintű disszonanciát. - Úgy érted, meghalhatsz? - Igen. - Nem halhatsz meg. Az enyém vagy. - Egyáltalán nem áll szándékomban elrontani semmit, és mindenképpen életben szeretnék maradni. - Nyíl volt. Ez életében először jó dolognak is bizonyulhat. - Arra képeztek ki, hogy megkerüljem és a saját céljaimra használjam a fájdalmat. Bízz bennem!
Brenna nyelt egyet és bólintott. - Tudom, hogy nem tudok segíteni, de... - Tudsz segíteni. - Erre aközben ébredt rá, hogy Tait tanította. - Miután Andrew szívét összeraktam, fizikai értelemben sokkal gyorsabban gyógyultam, mint kellett volna. Azt hiszem, ez miattad történt. - Hogyan? - Nem tudom. - Nem volt köztük párosodási kapocs, Brenna mégis megérintette Juddot, ahogyan soha senki más. - Tudd, nem fogom visszaadni a szabadságod, akkor sem, ha egyszer megtalálod a valódi párodat. Brenna összevonta a szemöldökét. - Én csak hozzád tartozom. Judd örült, hogy a lány elfogadta őt. Bólintott. - Folyamatosan érints! A lány elsápadt. De az érintésem fájdalmat okoz neked! - Mert arra kondicionáltak, hogy veszélyt lássak ebben. És az is: hozzád füz engem és megtörheti az Elcsendesedést. Brenna nyelt egyet és a kezét a férfi vállára fektette. - Ha visszatértél, addig foglak dédelgetni, amíg csak akarom. Engeded? - Engedem. - Ez az érzéki ígéret vezette Juddot. Becsukta a szemét és lemerült a saját elméjébe, mélyebbre, mint azelőtt valaha. Attól, amit megpillantott, elbizonytalanodott, hogy vajon képes lesz-e a saját hasznára fordítani a protokollt. NEGYVENÖTÖDIK FEJEZET Judd nem is volt tisztában azzal, milyen mélyen vágta a karmait az agyába az Elcsendesedés. Eltávolítani ezeket olyan volt, mint egyenként kihúzkodni magából a tüskéket. A leginkább azonban azt furcsállotta, hogy bár mentális szinten dolgozott, végig érezte Brenna jelenlétét maga mellett. Tudta, hogy a lány átfogta az alkarját, így kötötte őt magához, lehorgonyozta és nem hagyta elveszni. Különös. A kondicionálás külső gyűrűjét megtévesztően egyszerű volt hatástalanítani. Megtévesztően, mert félúton Judd észrevette, hogy az összeköttetésben áll a disszonanciahurokkal, aminek beindítása pedig eszméletvesztést okoz. Judd megállt, visszahúzódott és megkereste az elrejtett kioldókapcsolatokat. Ezeket hatástalanítani olyan volt, mintha ezernyi apró robbanószerkezetet szerelt volna szét. Még jó, hogy erre kiképezték. Persze ez kicsit más volt, mert egyetlen apró hibával összeroppanthatta volna a tudatát. Ezért hát nem hibázhatott. Mire végzett, tisztelni kezdte azokat, akik a programozást tervezték. Irdatlan munkát végeztek rajta: a külső rétegben nem egy, hanem hat fekete kulcsot rejtettek el. Egyik váratlan dolog érte a másikat. Ha nem lett volna ilyen képzett, bármelyiket működésbehozhatta volna, és nem is egyszer. Elgondolkozott Sascha és Faith esetén. Azt könnyen meg tudta magyarázni, mi történt Saschával: az Elcsendesedés soha nem volt összeegyeztethető az ő elméjével. Az ő képessége
annyira ellene dolgozott minden ilyesminek, hogy a kondicionálása gyakorlatilag lehetetlen volt. Faithen azonban eluralkodott az Elcsendesedés. Ő, amennyire Judd tudta, egy hatalmas érzelmi kisüléssel törte darabjaira az Elcsendesedést. Ő soha nem említett agresszív tényezőket, fekete kulcsokat vagy mentális bombákat, amik lekapcsolták volna az elméjét és a testét. Ez mind csak egy korábbi elméletét erősítette meg, mely szerint a kondicionálást minden egyes mentái gyerek személyes igényére szabták. Az ő esetében különlegesen erős ellenőrző folyamatokra volt szükség a Tk-Cell képességei miatt. Ugyanakkor feltámadt benne a gyanú, hogy az ő szabályozását később tovább erősítették, amikor Nyíllá képezték ki. Nem akarták elveszíteni az egyik legjobb orgyilkosukat. A legnagyobb veszéllyel a harmadik szinten találta szembe magát. A kondicionálás fonalai közvetlenül össze voltak kötve a képességével, amely lehetővé tette, hogy egyetlen gondolatfoszlánnyal is ölni tudjon. Judd néhány percig vizsgálgatta ezt a területet, majd kinyitotta a szemét. Brenna aggódó arca volt az első, amit megpillantott. - Mi történt? - A lány megszorította a férfi karját. - Most kell eldöntenem, a kondicionálásnak mely részét törlöm ki és melyiket hagyom működőképesen. Ha túl keveset iktatok ki, a disszonancia visszatér és továbbra is igyekszik hatástalanítani engem. Ha túl sokat, akkor hatástalaníthatom a biztonsági rendszereket, amik megakadályozzák, hogy véletlenül gyilkoljak. - Mint a nyolcéves Pault. Ezt a nevet soha nem lesz képes elfelejteni, az az arc élete végéig vissza fog térni a rémálmaiban. - Nem akarsz pihenni egy kicsit? - Brenna kisimította Judd homlokából a hajtincseket, ahogy mindig is tette. - Egy órája bent vagy már. Judd megengedte magának, hogy a kézfejével végigsimítson a lány arcán. - Nem. Jobb, ha most rögtön teszem ezt meg. Ha várok, némely beágyazott védelmi mechanizmus működésbe léphet. A lány a mentál kezéhez dörzsölte az arcát. - Rendben. Tedd meg, amit tenned kell, de ne felejtsd el, ha megölöd magad, én megöllek! Judd bólintott és visszatért az elméjébe. Egy rejtett érzelemtartalékra bukkant. A kondicionálást ehhez rögzítették: a bűntudathoz, a félelemhez, a féltéshez és a vad vágyhoz, hogy másokat megvédjen. A saját érzelmeivel verték rabláncra. A mentál tudatának egy része értékelte a hatékony eljárást, másik része azonban hihetetlenül dühös lett. A harag hűvös burkot vont a lelke köré. Most azonban nem volt ideje dühöngeni. Lenyugtatta az elméjét és nekilátott kifüzni a szabályozás fonalait. Lépésről lépésre. Úgy érezte, mintha órák teltek volna el közben. Ekkor hirtelen a középpontba ért és meg kellett hoznia a döntést. Az értelem összecsapott a szabadságvágyával. Szüksége volt riasztórendszerre, de olyanra, ami nem nyomorítja meg. Kioldotta a teljes szerkezetet. Tartott, ameddig tartott, de végre elkészült. A mentálerejét most semmi sem tartotta kordában, végre szabadok voltak, de ez nem jófajta szabadság volt. Ahogyan Tainak meg kellett tanulnia uralkodni a fizikai erején, Juddnak a mentális erejét kellett fegyelmeznie. Egy különbség volt csak a kettő között: hogy a mentál nem hibázhatott. Hosszú ideig tartott, amíg megtalálta a megoldást. Újra csak a Nyíl kiképzése segített neki. - Buktatós csapdát állítok! - mondta ki hangosan, és közben érezte, hogy Brenna retteg érte. - Mi oldja ki?
- Lezárja a képességeimet, ha gyilkolásra akarom használni. -A gyilkos dühön kívül minden mást saját magának kell majd kezelnie. Erre képes volt. Brenna elgondolkozott. - Ha a képességeid kikapcsolnak, védtelen maradsz. - Nem. Egy szempillantás alatt vissza tudom állítani az eredeti helyzetet, újra élesítem a csapdát. Addig pedig működik a többi képességem. - Egy szempillantás alatt. - Judd visszaemlékezett a jelenetre, amikor Brenna megcsókolta, csak hogy meg ne ölje Dietert. - Nem kell több. Inkább ezt a rövid kiszolgáltatottságot választja, minthogy a sötét tehetségének túsza legyen. Nem, gondolta, a képessége nem volt teljesen sötét. Segített megmenteni Andrew életét, megvolt a módja, hogy jóra használja. Az Elcsendesedés előtt élt Tk-Cellek, akik nem tudták kezelni az érzéseiket, soha nem jöttek rá erre. Az Elcsendesedés utániaknak pedig soha nem volt más lehetőségük, mint hogy orgyilkosok legyenek. De neki most megadatott ez az esély. - Működni fog! - Akkor csináld! - Ez a kijelentés hatalmas odaadásról, összetartozásról tanúskodott, és olyan végtelen bizalomról, amit Judd még az elméje belsejében is megérzett. Pedig ez elvileg képtelenség volt. Lefektette a buktatócsapdát, majd leereszkedett oda, ahol a kondicionálás egy kemény burkot vont az érzelmei köré, így zárta be őket. A pajzsok megrepedeztek, de még tartottak. Judd mentális értelemben az első érzés burkára tette a kezét. Szörnyű kín csapott át a testén. Brenna felsikoltott. Judd fogcsikorgatva kinyitotta a szemét és meglátta a sápadt lányt. - Brenna - Te jó ég, Judd! - Megszorította a mentál kezét. – Éreztem ennek az... az árnyékát, a visszhangját! De ha én csak közvetetten éreztem, hogy lehet, hogy te még magadnál vagy? -Miért érezted? - A védelmező ösztönök felhorgadtak Juddban. - Hiszen nem párosodtunk! A lány szilánkos szeme tágra nyílt. - Te biztos vagy ebben? Judd szíve valóban megtorpant, annyira szerette volna, hogy a lány ilyen visszavonhatatlan szinten kapcsolódjon hozzá. - Gondolom, mindjárt megtudjuk. Visszatért elméjének aknamezejére és közben pajzsot vont7 Brenna köré. De tudta, hogy ez csak enyhíti a hatást, nem némítja el teljesen. Ezt csak akkor tudta volna megtenni, ha tudta volna, milyen kapcsolat köti össze őket közvetlenül. Néhány percig csak nézte az érzelemtömböket. - Meg kell őket semmisítenem. Nem finomkodhatok. Teljesen el kell pusztítanom őket. - Veled mi lesz? A kérdés az volt, Brennával mi lesz. Judd nagyjából mindent el tudott viselni, kivéve a lány fájdalmát. - Fájdalmat fogok érezni.
A lány ajka puhán végigsimított Judd arcán. - Bírom a fájdalmat. Ezt Judd nem is vonta kétségbe. Attól a pillanattól kezdve tisztelte a lányt, hogy az kikerült abból a véres szobából, ahol fogva tartották. - Bármi történjék is - kötötte a lány lelkére -, ne hagyd, hogy bárki megzavarjon. - De . . . - Senki! - Rendben, de csak addig, amíg életveszélyes nem lesz az állapotod. - Rendben. Judd egyetlenegy lézerpontba összpontosította a képességeit és félbevágta a burkokat. Egy pillanatig nem történt semmi. Tökéletes csend. Tisztanyugalom. Ezután halálos kín söpört végig Judd minden egyes idegszálán, minden idegvégződésen, minden érzékén. Hallotta, hogy Brenna felsikít, és a védelmező, belső mag ezt nem hagyhatta. Judd ösztönösen mentális pajzsot vont egy kapcsolat köré, aminek nem is kellett volna ott lennie. Hallotta, ahogy a lány megkönnyebbülten felsóhajt. Egy másodperc múlva a fájdalom mindent és mindenkit kisöpört Judd agyából. NEGYVENHATODIK FEJEZET Shoshanna Scott a lakosztályukban találkozott a férjével, Henryvel, miután mindkettejük műtéte befejeződött. Ashaya Aleine jobbkeze távolította el az implantátumot az agyukból. Korábban ugyanő végezte a beültetést is. A beavatkozás egyenként egy óra hosszáig tartott, a folyamatot nehezítette, hogy a szerkezetek már beépültek az idegrendszerükbe. - Hogy érzed magad? - Enyhe fejfájás és végtaggyengeség, de ez elméletileg el fog múlni. - Henry abban az értelemben válaszolta meg a kérdést, ahogy azt Shoshanna feltette: csak a testi jelenségekre összpontosítva. Ők, ketten kizárólag propaganda okokból voltak házasok: úgy tűnt, az alakváltóknak és embereknek tetszik a tudat, hogy a tanácsban egy házaspár is van. - Én is hasonlóképpen vagyok. - Leült a férfi mellé. – Előnyünkre szolgált, hogy belénk ültették utoljára az implantátumokat. - így volt idejük reagálni a szerkezetek katasztrofális hibáira. - Kár, hogy az implantátumok ennyire károsodtak, nem használhatók arra, hogy ezek alapján rekonstruálják a terveket. - Talán felül kellene vizsgálnunk a döntésünket és biztonsági másolatokat kellene tartanunk a mentáihálón. - Nem. - A tanács döntéseit sokszor szük látókörűnek tartotta, de ebben egyetértett a többi tanácsnokkal. - Ha feltöltjük őket, hatalmas a kockázat, hogy kiszivárognak. Aleine újra öszsze fogja tudni rakni az egészet. - Hónapokig, sőt akár évekig is eltart majd, amíg újra eléri a szabotázs előtti szintet. - Henry feszengeni kezdett. - Zavaró, hogy vissza kell térnünk ehhez a gyenge kommunikációs formához. Az elmúlt két hónapban ők tökéletes mentális egységet képeztek, minden gondolatot megosztottak egymás között. Nem váltak egyetlen elmévé, Shoshanna mindig is tisztában volt azzal, hogy ő rendelkezik nagyobb befolyással az egységen belül.
Ez alátámasztotta az elméletet, mely szerint mindig lesz egy irányító elme. Az alattuk lévő nyolc elme például nem tudott belépni Henry és Shoshanna tudatába, visszafelé azonban működött a kapcsolat. - Egy nap újra fogjuk használni az új formát. Milyen a másik négy páciens állapota? - Életben vannak, de idegesek. Shoshanna felállt. - Intézd el őket! - Már megtörtént. - Henry is felállt, ugyanolyan pozíciót vett fel, mint a nő. Kettejük elméje még mindig átlagon felül egymásra hangolódott, de ez a kapcsolat az implantátum nélkül el fog tűnni. - Az implantátum kivétele előtt kiadtam a végső parancsot nekik. A következő nyolc órában egyenként, sorban öngyilkosságot fognak elkövetni. - Kitűnő! - A Mentál Tanács többi tagja elképzelni sem tudta, milyen volt valóban élet és halál urának lenni. Ha megértették volna, nem ragaszkodtak volna ehhez csigalassúságú megvalósításhoz, hanem siettették volna az I-protokollt, amennyire csak tudják. - Ez szépen lezárja a dolgokat. Most arról kellett gondoskodniuk, hogy a tanács ki nc hátráljon az ügy mögül. Haladniuk kellett előre. Soshanna valódi királynő akart lenni, aki szabadon rendelkezhet mások életével. NEGYVENHETEDIK FEJEZET A Brennában lakó farkas őrjöngött, amiért nem törhetett ki. - Édes, kérlek! - Judd feje mozdulatlanul feküdt a lány ölében. Brenna újra és újra hátrasimította a férfi haját a homlokából. Három órája már, hogy a mentál alámerült a fájdalomba és magába zárta a lány részét is a kínból. Egyetlen dolog tartotta csak Brennában a lelket: a biztos tudat, hogy Judd még életben volt. Érezte, a lelke mélyén. Mert ők összetartoztak, akár látszott ez kívülről, akár nem. Már régóta leszállt a teljes sötétség és vele érkezett a hideg is. Judd ajka három perccel azelőtt elkékült, mintha kihunyt volna az energiaforrása. A lány segítségért akart szaladni, minden erre sarkallta, csakhogy ígéretet tett a férfinak, hogy senkit nem enged beavatkozni. Brenna a markában szorongatta a telefonját és a férfit nézte. Judd mellkasa ütemesen esett és emelkedett, a lélegzete is látszott. De hideg volt, annyira hideg, fagyosabb, mint a hó! Ez nem volt helyes. Judd a falka tagja volt. Azok után, hogy mi mindent tett a farkasokért, most megérdemelte, hogy azok is kiálljanak érte. Nem volt szégyen a falkára hagyatkozni. Bár Brenna tudta, hogy a mentálja túl büszke volt ehhez, túlságosan hozzászokott, hogy egyedül van. - Sajnálom, édes - suttogta és kinyitotta a telefonját. Nem működött. Elhajította és vadul keresni kezdte a mentálét a ruhájában. Semmi. Pedig Judd mindig hordott magánál telefont. Eszébe villant, ahogy a tisztáson a férfi felkapta a földről a kabátját... biztosan akkor esett ki a készülék. -Ne! Mozgást vett észre a fák között. A szíve a torkában vert egy pillanatig, de az izgatottság helyét azonnal átvette a ragadozók nyugalma. Senki egy ujjal sem érhet Juddhoz. A lány karmai a bőrének feszültek, tekintete a zaj forrását kereste. Minden ösztöne arra volt kihegyezve, hogy megvédje a párját.
A farkas, aki előlépett az erdőből, majdnem teljesen beleolvadt a környezetébe. A bundája ezüstös volt, tökéletes rejtőszín. Hawke ember alakba változott és letérdelt Judd mellé. - Nem hívtál segítséget. Brenna megrázta a fejét és az alfa szemébe nézett. - Ő pont olyan, mint te. -A franc, ezt tudom! De azt hittem, legalább neked több eszed van - korholta élesen a lányt. - Mennyi ideje? - Három órája. -Szállítható? - Azt hiszem. - De nem akarta megkockáztatni. - Csak nem tudom, hogy károsodott-e... az elméje. - A mentálok az elméjükben éltek, és ami onnan feltört, az gyakran pusztítást végzett a külvilágban. - Lehet, hogy rontunk a helyzeten, ha megmozdítjuk. Hawke szeme veszélyesen csillant. - Ez a rohadt mentál túl makacs ahhoz, hogy meghaljon. Tartsd életben, amíg visszaérek Walkerrel és melegítőtakarókkal. - Menj! - Brenna a mentái arcán tartotta a tenyerét. - Én itt leszek. Hawke minden további nélkül elindult és ezüst-arany villanással eltűnt a fák között. Amilyen gyors volt, a segítség fél óra múlva már úton is volt. De mégis mit tehetett Walker? Nem volt orvos mentál, és még ha az is lett volna, vajon melyik orvos tudott volna behatolni egy olyan erősen védett elmébe, mint Juddé?! Brenna tudta, hogy a párja elméjébe senki sem törhetett be. Kivéve téged. Brennának elakadt a lélegzete. Arra gondolt, vajon megártott-e neki a hideg. -Judd? Itt vagyok. Helyre kell hoznom néhány károsodást, mielőtt teljesen magamhoz térek. Ez nem lehetett az ő képzelete, gondolta Brenna, ahhoz túlságosan úgy hangzott, mint a mentál. - Károsodást? - kérdezte suttogva. -Ne aggódj, édes. Tökéletesen működőképes leszek. Az utolsó két szóban határozottan érezni lehetett a szexuális töltetet. Brenna legszívesebben megütötte volna a férfit, amiért az ennyire ráijesztett. Valami azonban megállította. A nyílt szeretet, ami a mentális hangját átjárta. Brenna ezt még soha nem hallotta... de most a mentálja akadályok nélkül szólhatott hozzá, az egész lényét rábízhatta a lányra. Brenna nyelt egyet és a kézfejével megtörölte a szemét. - Te hülye! Én magam károsítalak meg mindjárt, ha nem hallgatsz el és nem sietsz! Férfias kacaj harsant Brenna elméjében. Éppen úgy hangzott, amilyennek a lány Judd nevetését elképzelte. Arrogáns, kicsit gonosz, és szívdöglesztő. Hallom a gondolataidat. -Akkor ne figyelj ide! - De a lány túl boldog volt ahhoz, hogy emiatt aggódjon. És... Judd már csak ilyen volt. Megkapta az érintés kiváltságát, még a bőr alatt is. - Hogy lehet, hogy mi tudunk így beszélni? A többiek nem tudnak. - Legalábbis soha nem látta őket így kommunikálni.
Én magas szintű telepata vagyok. Mindig is tudtam gondolatot küldeni, még a nagyon gyenge fogadónak is. Te pedig nem vagy gyenge. Rövid csend. -Mit tett velem Enrique? - Mivel úgy tűnt, senki sem tud választ adni rá, ezért Brenna kerülni kezdte ezt a kérdést. Judd azonban most ott volt, ahová Brenna megesküdött, hogy soha senkit nem enged be még egyszer. És úgy érzete, most már ez rendben van. - Mondd el! Készen állok. -Nem tudom, mi volt a célja, de úgy látom, felnyitotta az elmédet úgy, ahogyan annak soha nem lett volna szabad felnyílnia. Ezért fogtad fel mások gondolatainak és álmainak foszlányait, ezért viselkedtél úgy, mintha nem is te lettél volna. Meg foglak tanítani, hogyan védheted meg az elmédet nem alakváltó, hanem mentál módjára. Addig azonban én húzok köré pajzsot. - Hát, legalább valami haszna volt ennek is, ha így tudunk kommunikálni. - Egy csókot nyomott a mentáé homlokára. Megállt és a homlokát ráncolta. -Én is tudok gondolatot küldeni neked? -Igen. Judd mentális hangja csupa öröm volt. Brenna, nem csak a telepátiám és a te elméd elváltozásai miatt tudunk így beszélni! Most már látom! Egy olyan kapcsolat, mint ami engem a családi hálózathoz köt, csak ez... ez... nem vagyok költő. Brenna egy gyengéd simítást érzett az elméjében és megértette: Judd azt akarja, hogy csukja be a szemét. Megtette. Egy pillanat múlva érezte, hogy valami érkezik felé a kapcsolaton. Egy kép volt az, magáról a kötődésükről. Egy lélegzetelállító kaleidoszkóp, amit átjárt a harcos elme veszélyessége és a lány elméjének fényes, állati szikrái. Könny csordult végig a lány arcán. -Szeretlek. -Az enyém vagy. Brenna felnevetett a férfi gőgösségének hallatán. - Mindig is a tiéd voltam. De most siess, mert mindjárt viszszaérnek a többiek, és azt hiszik majd, hogy magamban beszélek. -Megmondtam, hogy nincs szükségem segítségre. - Én pedig megmondtam, hogy most már a falkához tartozol. - Bele fogja ezt verni abba a kemény fejébe, még ha egy életen át tart is. A férfi elcsendesedett, egyértelműen munkához látott. Brenna nem zavarta, és amikor húsz perc múlva Judd felemelte a sötét szempilláit, csak mosolyogni tudott rá. - Szia! A férfi beleveszett a lány szemének mélyébe. Felemelte a karját, átfogta Brenna tarkóját és magához húzta a lányt. - Gyere ide! A lány a férfi szájára hajtotta az ajkát. Melegség áradt Brennából a férfiba, majd vissza is. A kötődésük lüktetni kezdett, majd szikrákat szórt és enyhe elektromos energiával megrázta Brenna gerincét. A lány felszisszent és megtörte a csókot. -Nem hiszem, hogy ez normális.
- Te már egy Tk-mentál párja vagy. - Judd ajka mosolyra húzódott. Apró mozdulat volt, de határozottan mosoly. A hatása pedig enyhén szólva lehengerlő. - Úgy tűnik, most, hogy a kötelék rendesen működik, mindenfélét meg tudok tenni veled. - És hogy ezt bebizonyítsa, a következő hullámot egyenesen a lány combja közé küldte. Brennának elállt a lélegzete. Lehajolt és ráharapott a férfi ajkára. - Én jövök. - A párja. Judd a párja volt. Örökké az övé. – Az enyém. - A tiéd. - A mentái erősebben megszorította a lány tarkóját és hagyta, hogy Brenna azt tegyen vele, amit akar. - Miért nem működött korábban a kötelék? – kérdezte Brenna, amikor legközelebb levegőt vettek. - A farkasom nem érezte. -Az Elcsendesedés miatt.-A férfi hangja elkomorult.-Anynyira a hatalma alatt voltam, hogy blokkolni tudta a kapcsolatunkat, valószínűleg azt is megakadályozta, hogy te megérezd. Ha az elmém elfogadta volna a köteléket, arra a disszonancia feltehetőleg halálos csapással válaszolt volna. Szóval a tudatom úgy védte magát, ahogy tudta. - Most már harag hallatszott a hangján. - Az Elcsendesedés megpróbált szétválasztani kettőnket, mielőtt még összekapcsolódhattunk volna. - De a kötelék mindig is ott volt - kiáltott lány. - Ezt nektek, Mentál Tanács! Még az Elcsendesedésetek sem tudja megakadályozni azt, aminek úgy kell lennie! Judd szeme elkerekedett, amikor meglátta a lány heves indulatát. A mosolya egy fokkal még szélesebbre húzódott. -Azt hiszem, mondtam már, hogy gyere ide! - Én pedig azt hiszem, mondtam már, hogy ne parancsolgass nekem! - De persze ment. Néha engedni kellett a hímeknek. Főleg akkor, ha a párodról volt szó és a szemében ott lobogott az a csupasz forróság. *** Lenyűgöző, mire képes egy férfi, ha megfelelőképpen motivált, gondolta Judd, miközben a helyére húzta Brenna ruháját. Éppen időben. Egy másodperc múlva négy farkas robbant ki a fák közül, mögöttük pedig Walker egy elsősegélynyújtó felszerelésekkel megrakott hómobilon. A farkasok átváltoztak, amikor Judd testvére leugrott a szánról és odalépett hozzájuk. - Jól vagy? Judd bólintott. - Igen. De a Lauren-neten ezzel párhozamosan egy másik beszélgetés is zajlott kettejük között. Megtörted az Elcsendesedés protokollt. Walker hangjában nem volt rosszallás. Ez máris hatással van a családi hálóra. Judd ekkor ébredt rá, hogy Walkernek igaza volt. Együtt élünk az érzelmekkel, mióta a gyerekek elkezdtek alkalmazkodni a környezetükhöz. Nem fog ártani nekik. Nem. Walker jelenléte egy ragyogó csillag volt a hálón, amelynek közepében valami folyamatos keringő mozgás látszott. Soha senki nem tudta megállapítani, mit jelent az az örvénylés. Egy új elme is van a hálón.
Judd pislogott és újra megnézte a hálót. Valóban ott volt, az elme rajta keresztül kapcsolódott a hálóhoz, Judd erős elméje védte. A többiek nem érhettek ehhez az új elméhez, de annak erős, szeretetteljes természete máris hatással volt az apró Lauren-háló áramlataira. Brenna. A lány nem láthatta ezt, nem láthatta elméjének vad, ezüstfényét, ami körül élénkkék szilánkok pattogtak. De Judd elméje megnyugodott a látványtól. Most már megvédhette a lányt, bárhol is voltak. És ha Brenna akár egyetlen könnycseppet is ejt, arról is tudni fog. Erősebbé teszi a hálónkat. Hát persze, hogy megerősíti. Hiszen farkas. Biztos vagy ebben? Judd tudta, hogy már nem Brennáról volt szó. Mindenki biztonságban van. Megfogta a párja kezét. Láttad a többi változást a hálónkon? A halvány, színes szikrákat ott, ahol azelőtt csak feketeség volt. Azt hiszem, ez Toby egy eddig elfojtott képességét jelzi. Nem illik egyetlen ismert megjelölés mintázatába sem, de vannak sejtéseim. Juddnak is voltak. Később beszélünk. Hawke összevonta a szemöldökét, amikor Walker hátralépett. - Már kékültél, amikor itt hagytalak. Azt hittem, áshatom is neked a gödröt, erre mire érek vissza?! Hogy még alapos testedzésre is volt erőd. - Végignézett a feldúlt havon. Az alfa háta mögött álló Larának nagyon nem sikerült elrejtenie a széles vigyorát. - Megmagyaráznád? - Nem. - Judd az elméjében érezte, hogy Brenna elpirul, és tudta, hogy a lány ekkor értette meg: a falkatársai megérezték az előbbi, viharos egyesülésük illatát. Tetszett neki a gondolat, hogy Brennát elborította az ő szaga. - Nincs mit magyarázni. Hawke felmordult, a szemében nyilvánvalóan látszott, hogy élvezte a dolgot. - Rendben. Induljunk vissza! - Csak egy perc! - szólalt meg Riley. Judd állta a farkas hím tekintetét, míg a többiek szétszéledtek. Brenna megdermedt mellette. A bátyja odalépett a mentái elé. - Ha csak egyszer is megríkatod, én összetöröm minden csontodat, darabokra szaggatlak és pikniket rendezek a vad farkasoknak. - Riley! - Brenna megütközött a bátyja szavain. Judd nem lepődött meg. A nyugodt külső alatt Riley éppen annyira vadul féltette Brennát, mint Andrew. -Azt hiszem, Brenna tökéletesen képes ezt elintézni sajátmaga is. -Judd! Riley arcán szokatlanul széles mosoly jelent meg. - Igen. Ez így van! - Elkapta a száját tátó húga arcát, csókot nyomott rá, majd hátralépett, alakot váltott és már el is tünt. - El sem hiszem, hogy ilyet mondtál! - fordult komoran a mentálhoz a lány. - Soha nem tudnálak bántani! A férfi majdnem felnevetett a párja tajtékzó dühe láttán.
- Imádlak! És most már valóban meg tudta védeni mindentől. Azt ugyanis nem említette neki, hogy Enrique tettei túlságosan nagy nyomást keltettek az elméjében. Mivel Brenna alakváltó volt, ezt a feszültséget nem tudta levezetni, ezért előbb vagy utóbb a helyzet kritikussá vált volna. Eddig csak azért maradt egészséges, mert a kettejük közöttikötődésen, még ha az nem is volt élő kapcsolat, levezette ezt a túlzott töltést, ami valahogy szétáradt Judd mentális csatornáin. Brenna csak ezért nem omlott össze. Ezután azonban Judd folyamatosan szabályozni tudta a nyomást, csökkentette, ha kellett, és pajzsot vont a lány elméje köré. Legalábbis addig, amíg Brenna meg nem tanulta, hogyan tudja ezt maga megtenni. Nehéz feladat volt, de Brenna akaraterejét ismerve nem lehetetlen. - Te vagy a legmakacsabb és leggyönyörűbb nő, akivel valaha találkoztam. - Jaj! Hogy lehetek dühös, ha te közben ilyeneket mondasz! - Toppantott a lábával, de az ajka közben mosolyra húzódott. - Te is egész helyes vagy. - A lány elvigyorodott, amikor meglátta, hogyan vonta össze a szemöldökét Judd ennek hallatán. - De te vagy a legbosszantóbb férfi, akivel valaha találkoztam. - Kár. Mert most már nem szabadulsz tőlem. Brenna lábujjhegyre emelkedett, a száját a férfi szájához közelítette és így mondta: - Nem is akarok szabadulni tőled. - A férfi éppen meg akarta csókolni, de Brenna elrántotta a fejét. - Csókot akarsz? Akkor gyere, vedd el! - Csipkelődő, csábító, szerelmi játékos szavak. Judd eddig még soha sem játszott, de volt egy olyan érzése, hogy ez most változni fog. - Tanuld meg: soha ne hívj ki magad ellen egy Nyilat! - Csak a szád jár, Judd Lauren! - Egy hirtelen mozdulat és a lány el is tűnt. Judd érezte a lány gyorsuló szívverését. Utánaeredt. Meg fogja ő kapni azt a csókot. Sőt, annál még sokkal többet is! A kettejük közötti köteléken egyértelmű képeket küldött a lánynak arról, milyen díjat is kér akkor, ha elkapja. Ez nem ér, jött a lihegő válasz. Most tiszta nedves lettem! Judd megbotlott. Ezt szándékosan csináltad! A-a. Ha össze akartalak volna zavarni, elmeséltem volna, miket fantáziáltam arról, hogy te ott fekszel előttem teljesen kiszolgáltatottan. Ez izgatta Juddot. Mit tennél velem? Ezt! Képek ömlöttek az elméjébe, annyira buják és érzékiek, hogy Juddnak meg kellett kapaszkodnia, nehogy alámerüljön az ingerek örvényében. Hagyod? A mentál ahhoz szokott, hogy mindig uralkodjon önmagán, soha ne hagyja, hogy bárki más befolyásolja a testét vagy a lelkét. A tiéd vagyok. Végleg megadta magát a lánynak. *** Sascha nem akart hinni az érzékeinek, amikor másnap találkozott Brennával. Larához jött, más ügyben. - Boldog és ép. Meggyógyult - mesélte Lucasnak az úton hazafelé. A fülében még mindig ott csengett a farkas lány kacaja. - És Judd... nem hittem volna el, ha nem érzem az empátiás készségemmel. Ránézésre nem változott, de igazán szerelmes a lányba. - Olyan mélyen és őszintén, hogy az már szinte fájt.
Sascha ismerte az érzést, ő is így szerette Lucast. -Akkor miért tűnsz olyan szomorúnak, cica? - Lucas aggódva pillantott a nőre, mielőtt újra a kanyargó hegyi utat kezdte figyelni. - Brennát egy falkatársa árulta el - suttogta Sascha megrendülten. -Azt hittem, hogy a falka biztonságot ad. Ha a sajátjaidban sem bízhatsz meg, akkor mégis kiben? Lucas a semmi közepén megállította a kocsit és az ölébe ültette a nőt. - A falka biztonságos. Ez az alapja minden tudásunknak. -Akkor miért? Hogyan?! - A férfi álla alá fúrta a fejét. - Dieter SnowDancer katona volt, mégis annyira romlott. - Sascha már attól is rosszul volt, hogy csak elhaladt a cellája előtt. Rothadás áradt a lelkéből. Lucas végigsimított a párja hátán. - Az állat énünk sok bűntől megvéd minket, de még az alakváltók között is van gonosz. Sascha elgondolkozott ezen. Nem lehet eltörölni a sötétséget, mert akkor a fény is eltűnne. Ezt Faith mondta neki, miután megszökött a mentálhálóról. De Sascha csak most értette meg igazán. - Ha a tökéletességre törekednétek, pontosan olyanná válnátok, mint a mentálok. - Hideg, gépies fajjá, akik nem tudnak már nevetni, szeretni és dédelgetni. -Nincs tökéletes faj. - Lucas a lány hajába fúrta az arcát. - De téged például egészen bírlak, a hibáid ellenére is. Sascha végre újra elmosolyodott. - Igen. A tökéletességet meglehetősen túlértékeli mindenki. Ha megmérnénk a mentái népesség elégedettségi szintjét, kétségtelenül negatív eredményeket kapnánk. - Huh, annyira szexi vagy, amikor mentálul beszélsz! NEGYVENNYOLCADIK FEJEZET - Furán jársz - jegyezte meg Lucy fültől fülig érő vigyorral az arcán. Öt nap folyamatos, nem e világi szex egy kiéhezett férfival néha tesz ilyet az emberrel. - Csak irigykedsz - vágott vissza Brenna és belépett a DarkRiver főhadiszállás ajtaján. Lucy gyászos arcot vágott. - Én irigykedem. A francba is, a párod durván jó pasi. És mosolyog rád! Én láttam, hogy mosolyog, de senki sem hiszi el nekem. - Tényleg mosolyog. - Brenna is mosolygott. Olyan szélesen, hogy majd' szétrepedt az arca. Amúgy mit csinálsz te itt? - Beszélnem kell Mercyvel a közös holovíziós projektről. CTX téma. - Lucy a farkas és leopárd kommunikációs vállalat említése után hátranézett a válla felett. - Itt jön a te szép embered. Később találkozunk! Judd a párja hátának alsó részére fektette a tenyerét, miközben együtt mentek a pince felé. Sokszor érintette a lányt. Brenna vigyora lehetetlenül széles volt. - Ma is játszhatnánk Ki a türelmesebbet. - Egyetértek. - Judd, jaj, de nagyon mentálnak tűnt, de a keze közben lecsúszott Brenna csípőjére. - De ugye tisztában vagy azzal, hogy mindig veszítesz? Brenna még soha nem élvezte ennyire, hogy veszít egy játékban.
- Majd meglátjuk. - Belépett a pince ajtaján. Doriant ott találtaa konzoloknál. - Hol van Lucas és Hawke? - A két alfa még előttük indult ide. - Az építkezésen - válaszolt Dorian. A közös mentái és alakváltó ingatlanfejlesztési vállalkozásra célzott, aminek épületeit a DarkRiver kivitelezte a Duncan család számára. -Azt hittem, hogy a farkasok csak csendestársak – jegyezte meg Judd. - A területet adták csak, ha jól tudom. Dorian bólintott. - Lucas és Hawke beszélgettek erről, és úgy döntöttek, hogy megdönthetetlen alibit szereznek maguknak. - Elvigyorodott. - Egyiküket sem vádolhatják a támadással, ha abban az időben éppen megbeszélést folytattak Nikita Duncannel. A mentálok természetesen teljesen tisztában lesznek azzal, hogy ki állt a kibertámadás mögött, gondolta Judd, de ez volt a dolog lényege. Az alfák üzenetet küldtek a Mentái Tanácsnak: ha ti megtámadtok minket, mi visszaharapunk. Méghozzá ott, ahol nektek a legfájdalmasabb. A hat mentái merénylőt, akik a szarvasokat lemészárolták, a farkasok már aznap kiiktatták, hogy Judd megszerezte a neveiket. Most eljött a második csapás ideje. A mentál az órájára pillantott. - Itt az idő. A tőzsdék tíz másodperc múlva nyitnak. -Adj nekik néhány percet! Hadd higgyék, hogy minden rendben van. - Dorian hátradőlt a székében s várt. - Oké. Idő van. Kölyök, ha megtisztelnél bennünket... - Ó, igen! - Brenna a billentyű felett tartotta az ujját. – Soha nem lett volna szabad betörniük a területünkre és kioltani az oltalmunk alatt állók életét. - Megnyomta a billentyűt. – Mi vigyázunk a mieinkre. *** A Mentál Tanács a tőzsdei rendszer összeomlása után néhány perccel vésztanácskozást hívott össze. Alig sikerült úrrá lenniük a helyzeten, amikor még több rendszer összeomlott: egymás után, sorban, földcsuszamlásszerűen. A fő mentái bankokat és a vezető mentái vállalatokat érintette a legerősebben a támadás. Nem volt semmi nyom, ami alapján azonosítani tudták volna a sortűzhöz hasonló rombolás tetteseit. Nikita Duncan azonban belenézett aznap két alakváltó falkavezér szemébe és megértette az üzenetet. Gondoskodott arról is, hogy az a Mentái Tanács többi tagjához is eljusson. Most először senki sem szállt vitába vele. A kár túl nagy volt, a pusztítás túl kiterjedt, a titkos támadás mögött álló hírszerzői tevékenység túl kifinomult. Nem volt kérdés, hogy ezt a csatát az állatok nyerték. EPILÓGUS Egy vad, nagyon is erőteljes szeretkezés közben történt, a szabadban. A tél bágyadt lágysággal továbbállt és a tavasz hűs szellői simogatták a bőrt. Judd felemelte Brennát és a hátára fektetve letette a földre. A lánynak elakadt a lélegzete. Nem mintha túl erősen ért volna földet, éppen ellenkezőleg, a mentái angyali puhasággal eresztette le. Hanem azért, mert ehhez nem használta a karját. A kettejük közötti köteléken keresztül teljesen a lányra hangolódott, és most megdermedt, miután letépte magáról az inget.
Csak állt ott meztelen, szálkás felsőtesttel. - Brenna... - Semmi baj. Csak meglepődtem, ennyi az egész. – Igazat mondott. Teljesen megbízott az erős telekinetikus mentái párjában, és tudta, hogy Judd soha nem használná a Tk-képességét arra, hogy neki ártson. A férfi szeme elsötétült, mosoly jelent meg az arcán. - Szereted a meglepetéseket? A mentál mosolya, ami még akkor is olyan ritka jelenség volt, mindig felforrósította Brenna combja közét. A lány összeszorította a lábát és bólintott. Ekkor Brenna nadrágjának cipzárja magától leszaladt és valami láthatatlan erő húzni kezdte le róla a ruhát, a bugyival együtt. Brenna önkéntelenül felkiáltott, főleg azért, mert a férfi a fenekét is felemelte, hogy lesegítse róla a nadrágot. A nadrág és a bugyi felrepültek és egy közeli fa ágára akadtak. - Szép kis meglepetés. — Brenna szíve vadul zakatolt. – Mi jön még? A férfi nem válaszolt, csak megállt Brenna lábánál és nyers birtoklási vággyal nézett le rá. A farkas blúza nyitva volt, felfedte a mellét. Az alsóteste meztelen, a térde felhúzva. Brenna még soha nem tárulkozott ki ilyen édesen senki előtt. - Tedd szét a lábad! - parancsolt rá nyersen a férfi. A lány elpirult, amikor meghallotta, mit kér tőle a párja, de miközben habozott, láthatatlan kezek megfogták a térdét és lassan széttárták a lábát. Brenna megrémült, de nem szólt egy szót sem, mert a Szellemkezek érintése éppen olyan volt, mint a mentálé, aki felette állt és bámulta őt, mint egy csodálatos lakomát, amit elfogyasztani készült éppen. Ekkor a láthatatlan kezek feljebb csúsztak a lány szőrére és megálltak. Veszélyes mentáitekintet fúródott a szemébe. - Ki akarlak tárni. Brenna tudta, hogy egy domináns hímet fogad maga mellé, amikor Juddot választotta. A férfi hevessége nem ijesztette meg, sőt. Érzéki vágy hullámzott végig a testén, a mellének eddig is kemény csúcsai még jobban megfeszültek, női középpontját pedig nedvesség öntötte el. De ami a tökéletes odaadásig csábította, az az volt, hogy a mentái párja még vad gerjedelmében is megállt, hogy megtudja, hogyan fogadja Brenna a szexuális életüknek ezt a kiterjesztését, el tudja-e fogadni kettejük között a férfi Tk-erejét. - Csináld! - suttogta. A szavak annyira mélyről eredtek, hogy Brenna alig tudta őket a felszínre kényszeríteni. A láthatatlan ujjak kitárták a lány szeméremajkait, felfedték őt... a férfi tekintetének kényére. Vér szökött a lány arcára, amikor megérezte, hogy az általában rejtett részei megduzzadnak. Egy láthatatlan ujj beléhatolt néhány centire és elkente a lány krémjét a csiklójának levegőre feltárt, kemény magján. - Judd! - Amikor a lány levegőhöz jutott és felnézett, meglátta, hogy a férfi végre kioldotta a nadrágját és felszabadította az erekcióját. - Akarom! - Nyers, érzéki kijelentés, amit Brenna csak a párjának lett volna képes kimondani. A férfi ökölbe szorította a kezét az erekcióján. -Ezt? Brenna alig hitte el, hogy ez történik. - Ingerelni akarsz? - Ehhez a játékhoz ketten kellettek, még akkor is, ha Judd képességei kétségkívül jobbak voltak. Brenna egyik kezét végigcsúsztatta testén és az ujját belemártotta a
saját forróságába, lassú simításokkal kényeztette magát. Eközben a másik kezének ujjaival a mellét simogatta, a mellbimbóját csipkedte. Judd a tekintetével követte a lány kezét, miközben annak mozdulataival összhangban, öntudatlanul mozgatta a sajátját a kemény húsán. A látványtól Brennának összeszorult a gyomra, arra vágyott, hogy felgyorsítsa a kézmozdulatait és átlendítse magát a csúcson. De elhatározta, hogy ezúttal elcsábítja a férfit. Morogva kihúzta az ujját a testéből és Judd felé emelte. - Megkóstolod? Felettük a fák ágai hajlongani kezdtek a szélben, amit a lány nem érzett, friss tavaszi levelek repkedtek mindenfelé. Judd. A mentál megtette, lazított rideg önuralmán. Brenna nem érzett félelmet, csak tiszta, életteli vidámságot. Amikor pedig a férfi a két kitárt lába közé térdelt, nem látott már mást, mint a szemében parázsló, férfias vágy tüzét. Judd megfogta Brenna csillogó ujját és visszatette a csiklójára. - Érintsd magad! - parancsolta. - Mutasd meg, hogyan szereted! - Pontosan tudod, hogyan szeretem - válaszolt a lány, de engedelmeskedett. A férfi megfogta a lány térdét és még jobban kitárta a lábát, mintha jobban akart volna látni. Brennát megbabonázta a párjának szégyentelen éhsége, észre sem vette a körülöttük ropogó, nyögő faágak vad hajlongását, a fejük felett köröző levelek szédítő száguldását. A torkában érezte az élettel és vággyal teli szívverését, a teste lángolt, és arra vágyott, hogy valami vastagabb és keményebb súrolja ki- és befelé a teste középpontjának olvadó forróságát. Judd figyelmeztetés nélkül felemelte a lány kezét a testéről, hogy ő folytathassa a kényeztetést. A mozdulatai durvábbak és mélyebbek voltak, Brenna felsikoltott a megrendítő kéjtől. Judd köré akarta zárni a lábát, de a mentál az egyik kezét a térdén tartotta, ezzel fejezte ki, hogy azt akarja, a lány kitárulkozzon előtte. Brenna ezért a földön hagyta a lábát. - Jó. - A keze, ami eddig a lány térdén volt, végigcsúszott Brenna combjának belső oldalán és erősen megfogta a csípőjét, amikor a farkas az érintések erejétől vonaglani kezdett. Brenna terve, hogy átveszi az irányítást, végleg elbukott, de a lány ezt nem is bánta, mert ebben a játékban a megadás volt a legédesebb győzelem. A csúcs egyre közeledett, forró és vonagló gyönyört és fájdalmat ígért, ami villámlásként járta át az egész testét, hosszú, kéjtől átitatott pillanatokig lázra gyújtotta az elméjét. Brenna lélegzet-visszafojtva készült... Judd ekkor kihúzta az ujját. -Ne! - mordult a farkas. Annyira készen állt már a végre, hogy képtelen volt tisztán gondolkozni. A mentál közelebb húzódott hozzá. Brenna érezte a férfi erekciójának csúcsát a testén. Judd ekkor erősen megfogta a lány csípőjét és beléhatolt. Brenna tüdejéből minden levegő egyszerre szaladt ki. Érezte a férfi minden vastag centiméterét, ahogy az végigcsúszott az ő kéjtől duzzadt húsa között. Az ujjaival a talajba mart, de a szemét egy pillanatra sem vette le Judd arcáról. A látványtól megremegett, ez a közelgő robbanás előjele volt. Judd nézte, ahogy a testük egyesül, az arcát átjárta az eksztázis. Az orcája kipirult, a fogát pedig olyan erősen szorította össze, hogy köveket morzsolhatott volna közöttük. Szép volt és annyira szexi, Brenna alig hitte, hogy ez a férfi az övé volt.
Judd elmerült a lányban, olyan mélyen, hogy Brenna sötét, eddig ismeretlen helyeken érezte őt magában. A férfi farmerjának durva szövete, a cipzárja fogainak hűvössége csak fokozta az erotikus érzést, és emlékeztette a lányt, hogy Judd már nem ura a tetteinek. A mentál végre felemelte a fejét és a lányra nézett. A szemében az aranyfoltok ragyogtak a csokoládébarna háttéren. - Most mozogni fogok. Ez volt az egyetlen figyelmeztetés, amit Brenna a szeretőjétől kapott, mielőtt a férfi vad lökésekkel magáévá tette, hogy Brenna háta ívesen megfeszült, a torkából kiáltás tört fel. Tiszta gyönyör fakadt fel a testében, beteljesítette a vágyat és leomlott az elméjében... a párosodási köteléken érzéki pokoltűz lángolt fel és fehér villám cikázott végig mindkét irányból. A hímtől a nőstényhez. Az alakváltótól a mentrálhoz. A pártól a párhoz. *** A lány átlépett egy törött faágon, hogy visszaszerezze a bugyiját. - Édes, tudod, hogy szeretlek, de amikor legközelebb bútort vásárolunk, titániumötvözetet vegyél. - A párosodásuk óta eltelt egy hónapban minden fabútoruk összetört. Négyszer. Most éppen nem volt asztaluk, kanapéjuk és székeik sem. - A falak szerencsére sziklából vannak, az ágynak pedig vas a kerete. A csipkelődés hallatán a félmeztelen mentái hanyagul végignyúlt a földön. - Ha nyugton maradnál, nem lenne baj. - Csakhogy a hangján hallatszott, mennyire nem tetszik neki az ötlet, hogy Brenna nyugton maradjon. Brenna a férfi felé fordult és felhúzta a nadrágját a meztelen testére. A bugyit zsebre vágta. A férfi egyértelműen csak rá figyelt. - És mi abban a móka? - mosolyogva, nyitott blúzban letérdelt Judd mellé és a mellkasára fektette a kezét. A férfi teste csupa kemény izom volt a tenyere alatt. - Nem kelsz fel? Judd a lány csípőjére tette a kezét. Brenna már megszokta ezt a birtoklási vágyat kifejező gesztust. - Nem. Szeretkezzünk még! - Telhetetlen! - Megcsókolta a mentált. Boldog volt, hogy Judd megengedte neki, hogy pajzsok és korlátok nélkül lássa. A falka többi tagja előtt ő még mindig a jégember volt. Senki sem értette, hogyan párosodhattak ők, ketten, de a falkaügyekben Judd kiérdemelte a csíkjait, ezért csak vállat vontak és napirendre tértek a furcsa pár felett. - Ha még többet szeretkezünk, kileheljük a lelkünk. Különben is, nincs valami megbeszélésed Hawke-kal mostanában? Judd egy mordulással felállt. Megcsókolta a lányt, amikor az felállt mellette, majd felhúzta a nadrágja cipzárját. Az inge még mindig nyitva lógott rajta, de úgy tűnt, sokkal jobban izgatja, hogy Brennát figyelheti, miközben a lány begombolja a blúzát. - Hogy megy a lőgyakorlat Doriannal? - kérdezte, amikor a lány felöltözött. - Azt mondja, egyre jobb vagyok. - Ez nem adta ugyan viszsza neki azt, amit Enrique elrabolt tőle, de Brennát megnyugtatta a tudat, hogy még így is meg tudja védeni magát és azokat, akik fontosak voltak a számára. - Hé! - A férfi végigsimított a párja haján. - Ne légy szomorú! Azzal még mindig nem tudok mit kezdeni.
Brenna tudta, hogy a mentái néhány érzelmet még mindig nehezen kezelt, de gyorsan tanult. - Én csak... - Brenna egyik karját a férfi dereka köré fonta. - Csak arra vágyom, hogy megint farkas lehessek. - De ezután elmosolyodott és az öröme igazi volt. - Most boldog vagyok és erős, de mindig is hiányozni fog az énemnek az a része. Ahogy neked hiányzik a mentálháló. - A férfi soha nem panaszkodott, de Brenna kezdte megérteni, mit adott fel azért, hogy megmentse a családját. Olyan érzés lehetett, mintha egy végtagját vágták volna le. A férfi megcsókolta a lányt. - Te vagy a legszexibb farkas a világon. Teljes és odaadó szerelem áramlott végig a párosodási köteléken és robbant fel Brennában, mint egy bomba. A lány éppen válaszolni akart, amikor előtörtek a karmai, véresre sebezték a férfit. - Te jó ég, annyira s... A világ eltűnt körülötte a perzselő fájdalom és végtelen eksztázis ismerős érzésében, a sejtjei alakváltó mélységben megváltoztak. Judd megdermedt, amikor a világ feloldódott a szivárványszínű csillogásban Brenna körül. Többször látott már alakváltókat átalakulni, de ez alapvetően más volt. Ez az ő párja volt. Érezte, mit él át a lány, mintha a saját testében történtek volna a változások. Tiszta kín és gyötrő, mennyei boldogság csodálatos keveréke, amihez foghatót soha nem érzett még. Néhány másodperc múlva az érzés elmúlt, Judd előtt pedig ott állt egy kecses farkas. A puha, szürke bundája vonzotta a férfi érintését. Judd gondolkodás nélkül letérdelt és végigsimított a farkas nyakán. Belenézett az állat okos és különleges szemébe, ami csakis Brennáé lehetett: az íriszben az átalakulás után is megmaradt a kék csillagminta. Ez az állat volt a legszebb dolog, amit valaha látott. Érzések viharzottak végig a párköteléken. Bizonytalanság. Félelem. - Mi baj? - kérdezte azonnal a mentál. - Csodálatos vagy. -Tökéletes - biztosította Brennát. - Nem volt semmi hiba az átváltozásod során. Nevetés, öröm töltötte el az elméjét. Elhúzódott Juddtól, majd végigügetett a réten, ahol azelőtt játszadoztak. A mentál engedte, hadd menjen. Furcsa érzés szorította a mellkasát. Tudta, hogy a farkasnak szüksége van a szabadságára, bármennyire is szeretett volna vele tartani ő is. A lány megállt a rét szélén és visszanézett a válla felett. Állat alakban volt ugyan, de Judd éppen olyan tisztán értette őt, mint mindig. A farkas versenyre hívta. Judd egész testét mosoly melegítette fel, bár ennek csak a nyoma szűrődött át az arcára. Felállt. - Rajta, Brenna Shane! A megbeszélés várhatott. Az egész világ várhatott. Brenna nem könnyítette meg a dolgát, úgy cikázott a fák között, mint egy ezüstvillám. Judd minden Tk-erejét a mozgásra összpontosította, hogy szállni tudjon a csodálatos lény, a párja mellett. A kora este éjszakába csapott át, és ők még mindig futottak, bújócskáztak, vadásztak egymásra, és néha a lehullott leveleket rugdosták, csak hogy lássák, hogyan vitorláznak le a
levegőből a földre. Egyszerűen csak játszottak, és Judd soha nem érezte még ennyire boldog gyermeknek magát, mint akkor. Amikor elfáradtak játékaikban, visszatértek a rétre, ahonnan elindultak. Mindketten ziháltak, de körülöttük energia cikázott a levegőben. Brenna átváltozott, és ez ezúttal még csodálatosabb volt, mert a férfi kezdettől érezte a lány örömét. Brenna emberi teste megjelent a csillámló porszemek felhőjében, egy gyönyörű, meztelen nő, hatalmas mosollyal az arcán. - Judd! - A lány kitárta a karját, a mentál pedig lehajolt, hogy a nyakába kapja. A lány kacagva a mentái dereka köré csavarta a lábát. - Alakot tudok váltani! A férfi körbe-körbe forgatta a levegőben, közben csókolta a nyakát, a száját. Brenna féktelenül csókolta vissza, a bőre sima és puha és forró volt a férfi keze alatt. Az érintés kiváltsága. Judd megtörte a csókot, és hátrahajtotta a fejét, hogy láthassa a lány boldogságát. - Átkozottul gyönyörű vagy! Mindkét alakban. Brenna arcán szétáradt a gyengédség. - Féltem, hogy te nem... szóval, hogy megrémülsz, ha farkasként látsz. Azután azt mondtad, hogy tökéletes vagyok, hogy nincsenek hibáim. - Az utolsó szót csipkelődésként tette hozzá. Judd hihetetlenül örült, hogy a szavai megnyugtatták a lányt, még akkor is, ha félreértette az aggodalmát. - Az vagy. - Egyik karjában tartotta a lányt, a másik kezével végigsimított a combján, hogy megmarkolja a fenekét. – És meztelen. A lány szeme elkerekedett. - A ruháim! - Úgy nézett körbe, mintha arra számított volna, hogy a ruhák valami csoda folytán felbukkannak, holott nagyon is jól tudta, hogy azok leszakadtak róla alakváltáskor. – Most mit csináljak? Judd érezte, hogy a szája sarka felfelé rándul. Brenna vállba bokszolta. - Ez nem vicces! - Szerintem gyönyörűségesen festesz meztelenül. – Megcsókolta a lány állát. - Persze kénytelen lennék mindenkit megölni, aki csak rád néz. - így nem mehetek végig a farkasodún! Juddnak feltűnt, hogy bármilyen könnyedén fogták is fel a meztelenség kérdését a farkasok, az odún belül szigorú szabályokat követtek a ruhaviselettel kapcsolatban. Ez alól csak a kölykök voltak kivételek. -Ahhoz képest, milyen okos farkas vagy - morogta a lány ajkába a férfi -, a logikus gondolkodás terén szörnyű hiányosságaid vannak. - Logika? - A lány összevonta a szemöldökét, de azért megcsókolta Juddot. - Mmm - a férfi belemarkolt a lány fenekébe. - Alakulj át! Viseld a bundád! - Ez elfogadható viselkedés volt. A katonák sokszor elvesztették a ruhájukat és kénytelenek voltak farkas alakban hazatérni. A lány szája tátva maradt. - O! - A sóhaj az egész testét megrázta. - Újra hozzá kell még szoknom ehhez. - Én nem bánom, ha máskor is elveszíted a ruhád.
- Kösz, de neked nincs szavazati jogod, téged a szexuális vágy hajt a testem után. Megharapdálta a férfi alsó ajkát. – Mit gondolsz, miért tért vissza éppen most a képességem? - Talán már ideje volt, készen álltál. A lány egy édes csókot adott a párjának. - A z biztos, hogy te is belesegítettél. Megértetted velem, hogy a lelkemet nem törte meg az a szörnyeteg. Hogy minden tekintetben életben maradtam. Judd ezzel nem értett egyet. Brenna volt az, aki harcolt, hogy visszakapja az életét. - Lenyűgöző a bátorságod. - És a te szerelmed tesz teljessé. - Brenna szégyen nélkül mondta ki a vallomást. Judd annyira szerette volna ezt viszonozni, de a szavak megakadtak az Elcsendesedés halványodó hálójában. Ő soha nem fog már könnyedén szerelmet vallani. Brenna végigsimított a száján az ajkaival. - Tudom, édes. Mélyen a lelkemben érzem, hogy szeretsz. Judd arra gondolt, valamit biztosan jól csinált az élete során. Különben hogyan nevezhetne egy bukott Nyíl a sajátjának egy ilyen bámulatos nőt?! És még ha ez hiba is volt, nem érdekelte. Brennát soha nem fogja magára hagyni. A mentális síkon, a Lauren-hálón a szerelem hulláma söpört végig és áradt szét minden irányba. Nem mentáikapcsolatból, hanem alakváltó-kötelékből fakadt. Egy orgyilkos mentái és egy farkas kötelékéből. Egy elszakíthatatlan kötelékből.
