Kereskedelem, vállalkozás, ügyvitel
www.huro-cbc.eu
www.hungary-romania-cbc.eu
Jelen kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió álláspontját.
KERESKEDELEM, VÁLLALKOZÁS, ÜGYVITEL
KOZMÁNÉ PETRILLA GRÉTA DR. SZABÓ BÉLA
NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA NYÍREGYHÁZA, 2011. 1
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS ............................................................................................................................. 4 1. A KÖZGAZDASÁGTAN ALAPFOGALMAI ..................................................................... 5 1.1. Szükséglet és az igény ..................................................................................................... 5 1.2. A piac és a piaci mechanizmus ....................................................................................... 6 1.2.1. A piac alapelemei ..................................................................................................... 6 1.2.2. A kereslet és a kínálat alapösszefüggései ................................................................. 7 1.2.3. Piaci szereplők ......................................................................................................... 9 1.2.4. Piaci verseny ............................................................................................................ 9 2. ÜZLETI VÁLLALKOZÁS − VÁLLALAT ........................................................................ 11 2.1. Alapvető cél és küldetés ................................................................................................ 11 2.2. Üzleti elképzelés és annak kialakítása .......................................................................... 12 2.2.1. SWOT/GYELV elemzési módszer ........................................................................... 12 2.3. Jogi formák közötti választás ........................................................................................ 12 2.4. Telephelyválasztás ........................................................................................................ 13 2.4.1. Létesítmény elhelyezési döntések szempontjai ....................................................... 13 2.5. A vállalatalapítás menete .............................................................................................. 13 2.6. Üzleti terv készítése ...................................................................................................... 14 2.6.1. Az üzleti terv készítésének célja .............................................................................. 14 2.6.2. A terv felépítése ...................................................................................................... 15 2.7. Marketing és piac .......................................................................................................... 16 2.7.1. Piackutatás ............................................................................................................. 17 2.8. A vállalkozás válsága és megszüntetése ....................................................................... 17 2.8.1. Csőd ........................................................................................................................ 18 2.8.2. Felszámolási eljárás ............................................................................................... 18 2.8.3. Végelszámolás ........................................................................................................ 18 3. A VÁLLAKOZÁSOK SZERVEZETI KERETEI ............................................................... 19 3.1. Az egyéni vállalkozás.................................................................................................... 19 3.2. Gazdasági társaságok .................................................................................................... 20 3.2.1. Jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok ..................................................... 20 3.2.2. Jogi személyiségű gazdasági társaságok ............................................................... 21 3.3. Szövetkezet.................................................................................................................... 23 3.4. Mezőgazdasági őstermelő ............................................................................................. 23 4. A TERMELÉS ERŐFORRÁSAI, GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSÜK .................................. 24 4.1. Befektetett eszközök ..................................................................................................... 24 4.2. Forgóeszközök .............................................................................................................. 25 4.3. A termőföld ................................................................................................................... 25 4.3.1. A termőföld sajátosságai, művelési ágak ............................................................... 25 4.3.2. A termőföld értékelése ............................................................................................ 26 4.3.3. A termőföldről szóló törvény .................................................................................. 26 4.3.4. Földtulajdon, földbérlet ......................................................................................... 26 4.4. A vállalkozás humán erőforrás kérdései ....................................................................... 27 4.4.1. Munkaerő-tervezés ................................................................................................. 28 4.4.2. A munkaerő teljesítményének mérése és értékelése ............................................... 29 4.4.3. Munkadíjazás, munkabér-gazdálkodás .................................................................. 29 4.4.4. Munkajogi és munkaügyi szabályozás.................................................................... 30 5. A VÁLLALATI GAZDÁLKODÁS .................................................................................... 32 2
5.1. Költségek ....................................................................................................................... 32 5.1.1. Költséggazdálkodás ................................................................................................ 32 5.1.2. A termelési költség és csoportosítása ..................................................................... 32 5.1.3. Költség és önköltségszámítás ................................................................................. 34 5.1.4. Költségfüggvények, fedezeti diagram ..................................................................... 34 5.2. A vállalkozás eredménye .............................................................................................. 35 5.2.1. Hozamok mérése, értékelése .................................................................................. 35 5.2.2. Termelési érték és mutatói...................................................................................... 35 5.2.3. Jövedelem, jövedelmezőség .................................................................................... 36 5.3. A vállalkozás pénzügyei................................................................................................ 36 5.3.1. A pénz szerepe és funkciói ...................................................................................... 36 5.3.2. A magyar pénzintézeti rendszer.............................................................................. 37 5.3.3. Pénzügyi szolgáltatások ......................................................................................... 37 5.3.4. Értékpapírok és a tőzsde ....................................................................................... 38 5.4. Számviteli alapismeretek............................................................................................... 39 5.4.1. Számviteli alapelvek ............................................................................................... 40 5.4.2. Számviteli bizonylatok ............................................................................................ 40 5.5. A vállalati tevékenység funkcionális területei .............................................................. 41 5.5.1. Beszerzés ................................................................................................................ 41 5.5.2. Értékesítés .............................................................................................................. 42 5.5.3. Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés ......................................................... 42 6. EURÓPAI UNIÓS ISMERETEK ........................................................................................ 44 6.1. Az Európai Unió kialakulása......................................................................................... 44 6.1.1. Az európai integráció folyamata ............................................................................ 44 6.1.2. Az Európai Unió jelképei ....................................................................................... 45 6.2. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája ....................................................................... 45 6.2.1. A KAP kialakulása és reformjai ............................................................................. 45 6.2.2. A KAP intézményrendszere és finanszírozása ........................................................ 47 6.3. Az Európai Unió agrárszabályozása ............................................................................. 47 6.3.1. A szántóföldi növények piacszabályozása .............................................................. 48 6.3.2. Az állattenyésztés szabályozása ............................................................................. 49 6.3.3. A kertészet, szőlészet, borászat szabályozása......................................................... 49 FELHASZNÁLT IRODALOM ............................................................................................... 50
3
BEVEZETÉS Albert Shapero szerint: „A vállalkozók nem születnek, hanem tapasztalataik által válnak azzá”; vagyis, a vállalkozás is egy szakma, amely megtanulható. Ehhez kívánunk most mi segítséget nyújtani. A tantárgy legfőbb célja, hogy: olyan ismereteket szerezzen, amelyek az egyes vállalkozási formák alapításával, működtetésével, megszüntetésével kapcsolatos döntéseiben segítik, az elsajátított elméleti ismeretek alapján meg tudja fogalmazni leendő vállalkozásának alapvető célját, küldetését, stratégiáját, és képes legyen helyesen értékelni a külső környezeti hatásokat. Erre a tudásra építkezve: − olyan ismereteket szerezzen, amely a vállalkozás erőforrásainak gazdálkodásával kapcsolatos döntéseiben segítik, − és tudjon hatékonyan gazdálkodni a rendelkezésre álló erőforrásokkal. A mezőgazdaság a világon mindenütt politikailag megkülönböztetett ágazat. Mivel a természet, az időjárás hatásai döntő módon befolyásolják, így a piacgazdaságban is sajátos, eltérő szabályozó mechanizmusokat igényel. Ebből következően a mezőgazdasági vállalkozások irányítása, működtetése sem egyszerű feladat. Reményeink szerint tudunk olyan használható ismereteket nyújtani, melyek elősegítik a vállalkozások hatékony működését.
4
1. A KÖZGAZDASÁGTAN ALAPFOGALMAI A gazdaság jelenségei az emberi élet minden mozzanatát átszövik. A gazdaság a társadalom anyagi létszférája, az anyagi javak és szolgáltatások előállításával, elosztásával, forgalmával és fogyasztásával összefüggő jelenségek és kölcsönhatások összessége. A gazdasági tevékenységeknek két végpontja van: a javak és szolgáltatások előállítása, a termelés, és ezek végső felhasználása, a fogyasztás. 1.1. Szükséglet és az igény Az embert az anyagi javak és szolgáltatások iránti belső hiányérzete sarkallja fogyasztásra. Ezt az állandóan újrakeletkező, véglegesen soha ki nem elégíthető belső hiányérzetet szükségletnek nevezzük. A szükséglet tehát az egyén és a közösség szubjektív hiányérzete, életfeltételeinek elsajátítása iránti belső igény. Egyrészt tehát a szükséges javak, szolgáltatások, tevékenységek iránti igény, másrészt olyan hiányérzet, amely motiválja is az embert a hiányérzet megszüntetésére. Az emberi tevékenységek legbelsőbb mozgatója a szükségletek minél magasabb szintű kielégítésére való tudatos törekvés. A szükségletek csoportosítása többféleképpen történhet: a) a szükséglet tárgya szerint: − termelési szükséglet (pl. alapanyagok, gépek, munkaerő), − fogyasztói szükséglet (pl. élelmiszerek, iparcikkek). b) fontossági sorrendjük szerint: − elemi vagy primer szükségletek (pl. víz, levegő, élelmiszer), másodlagos vagy szekunder szükségletek (pl. iparcikkek), − Harmadrendű szükségletek (pl. luxus szolgáltatások). c) nagyságrendjük szerint: − teljes szükségletek, amelyek az emberekben egy adott időpontban összességükben jelentkeznek, − effektív szükségletek, amelyek az adott gazdasági feltételek mellett kielégíthetők, − latens szükségletek, amelyek a teljes és az effektív szükségletek különbségét takarják. d) természetük szerint: − rugalmas szükségletek, melyek az egyén jövedelmének változásával párhuzamosan változnak, − rugalmatlan szükségletek, melyek a jövedelmek változásával, de annál kisebb mértékben változnak. Az emberi szükségletek hierarchiájának legszélesebb körben ismert modellje Abraham Maslow elméletére épül (1. ábra).
5
Önmegvalósítás Elismerés, siker Szeretet és hovatartozás Biztonsági szükségletek
Fiziológiai szükségletek
1. ábra: Az emberi szükségletek piramisa, (Maslow, Motivation and Personality, 1954.) Maslow szerint a szükségletek a fiziológiai szükségletektől az önmegvalósítási szükségletekig nem egymás mellé, hanem alá-fölé rendelten helyezkednek el. Amennyiben a szükségletek egy alacsony szintje már biztonsággal kielégül, úgy a következő szükségleti szint lép működésbe, és motiválja az embert. Az igény az alapvető szükségletek konkrét kielégítési formáira vonatkozik. A társadalmigazdasági fejlődéssel párhuzamosan az igények is differenciálódnak. 1.2. A piac és a piaci mechanizmus A modern gazdaság egyik legfontosabb jelensége a piac. Fogalmát nagyon sokféleképpen használhatjuk. A piac lényegéhez hozzátartoznak a személyek, a cserék, a kereslet-kínálat, az árak, a szokások, a szabályok; mindezek nyüzsgő sokasága, együttműködése jelenti a piacot. A piac az árucsere szférája, amelynek keretei között az áruk rendszeres és tömeges adásvétele történik. Más megfogalmazásban: „a piac valamely jószágnak vagy szolgáltatásnak azokból a tényleges és potenciális vevőiből és eladóiból tevődik össze, akik csere céljából kerülnek egymással kapcsolatba”. 1.2.1. A piac alapelemei −
Kereslet: Piaci keresleten az adott áru valamennyi szóba jöhető fogyasztójának fizetőképes keresletét értjük. Az az árumennyiség, amelyet a fogyasztók különböző árak mellett képesek és hajlandók megvásárolni.
−
Kínálat: Az áru piaci kínálata az adott árut termelők egyéni kínálatainak összessége. 6
−
Ár: Az ár az áru értékének pénzbeni kifejezése. A piaci árat rövidebb távon a piaci kereslet és kínálat alakítja. Amennyiben a kínálat növekszik a kereslethez viszonyítva, csökken az ár, amennyiben a kínálat csökken a kereslethez viszonyítva, növekszik az ár. Nemcsak a kereslet és a kínálat hat azonban az árakra, hanem az ár is befolyásolja a kereslet és a kínálat alakulását. Az árképzés során egyensúlyt keresnek a kínálat és a kereslet között. Ha sikerül ezt az egyensúlyt megteremteni, az eladók és a vevők is elégedetten mennek haza piacról. Ezért is érvényes az a megállapítás: az egyensúlyi ár kiüríti a piacot.
−
Jövedelem: A termelő oldaláról szemlélve: az áru értékesítése során realizált árbevétel és a termelés során felmerülő költségek különbözete. A fogyasztó oldaláról: a fogyasztó vásárlási célra rendelkezésre álló pénze, vásárlóképessége.
1.2.2. A kereslet és a kínálat alapösszefüggései A keresletnek alapvetően két formája létezik: − elsődleges keresleten a végső fogyasztónál megjelenő keresletet értjük, − másodlagos, vagy származtatott kereslet az áru áramlásának útján a fogyasztóhoz közelebbi fázisból visszaszámolt kereslet. A keresleti függvény egy adott termék fizetőképes keresletének mennyiségét fejezi ki a termék árának függvényében. Jelölése: D, amely az angol kereslet szó (Demand) első betűjéből származik. A keresleti függvény (2. ábra) megmutatja az adott áru azon mennyiségét, amelyet a vásárlók különböző árak mellett meg tudnak, illetve hajlandók megvenni. A keresletre közvetlenül ható tényezők: az árak, a jövedelmek, a kínálat nagysága és szerkezete, demográfiai tényezők. A keresletre közvetetten ható tényezők: a gazdasági helyzet, a tudományos és műszaki fejlődés, földrajzi és éghajlati tényezők, egyéb tényezők.
2. ábra: A piaci keresleti függvény (Samuelson−Nordhaus, 1990.) 7
A kínálati függvény (3. ábra) azt az összefüggést fejezi ki, hogy a termelők különböző árak mellett milyen árumennyiséget kínálnak eladásra a piacon. Jelölése: S (Supply). A kínálatra ható egyik legfontosabb összetevő az adott termék ára. A mezőgazdasági termékek termelésében az ár és a kínálat közötti kapcsolatban fontos szerepe van az ún. késleltetés tényezőnek. Hosszabb a késleltetés időtartama a biológiai ciklus hosszabb volta miatt pl. az állattenyésztésben, vagy ültetvények esetében a termőre fordulási idő miatt.
3. ábra: A piaci kínálati függvény (Samuelson−Nordhaus, 1990.) Az ugyanazon termékre vonatkozó keresleti és kínálati függvényt egy koordináta rendszerben is felrajzolhatjuk (4. ábra). Ezt a függvény-együttest Marshall keresztnek nevezzük.
4. ábra: Marshall kereszt (Samuelson−Nordhaus, 1990.)
8
Piaci egyensúlyról, egyensúlyi helyzetről akkor beszélünk, ha a piacon olyan árak vannak, amelyek mellett az áru keresett és kínált mennyisége egyenlő. Egyensúlyi ár az az ár, amelynél a kereslet és a kínálat egyenlő. 1.2.3. Piaci szereplők A piaci szereplők mindazon személyek, szervezetek vagy csoportok, akik termelési vagy fogyasztási tevékenységükkel közvetlenül befolyásolják a piaci folyamatokat, és a piaci események szempontjából egységnek tekinthetők. A piacok legfontosabb szereplői: − Fogyasztók (egyének, háztartások, nagyfogyasztók), − Vállalatok, − Intézmények. A mezőgazdasági vállalatok kettős szerepben vesznek részt: egyrészt a kínálati oldalon, mint a termékek előállítói, másrészt vásárlóként, hiszen a termék-előállítás érdekében anyagokat illetve termelési eszközöket vásárolnak. Az intézmények a piaci árucsere folyamatában közvetlenül nem vesznek részt, hanem a piaci feltételek alakításában játszanak közre. 1.2.4. Piaci verseny A piac nélkülözhetetlen tényezője a verseny, ami valamilyen formában mindig jelen van. A piaci verseny két szélsőséges állapota: − Tiszta (tökéletes) verseny, − Tiszta monopólium – a piaci verseny hiánya. A két szélső piaci versenyhelyzet között helyezkedik el az ún. oligopolisztikus verseny, melynek keretében több, viszonylag nagy piaci részaránnyal rendelkező vállalat versenyez egymással. A tökéletes versenypiac – kompetitív piac jellemzői: Kínálók: az adott terméket nagyon sok, esetenként több tízezer termelő termeli. Keresők: a vevők száma korlátlan. A be-és kilépés: szabad, semmi nem akadályozza. A termék: általában homogén, egymástól jelentősen nem különböznek. Ár: a piaci szereplők számára tőlük független, külső adottság, a szereplők árelfogadók. Példák: bútor, rádió és tévékészülékek, mosószerek, stb. A tökéletes verseny a valóságban, tiszta formában nem létezik. A monopolpiac jellemzői: Kínálók: egyetlen vállalat van jelen, a vevő nem választhat. Keresők: számuk sok. A be-és kilépés: egyetlen más vállalat sem képes belépni, nincs versenytárs. A termék: a vevő számára semmi mással nem helyettesíthető. Ár: a termék áráról a vállalat dönt. 9
Példa:
védett találmányok - Béres csepp.
Az oligopólium jellemzői: Kínálók: számuk több. Keresők: száma sok. Lényeges különbség: az oligopolpiacon a vállalatok kölcsönösen függenek egymástól. Ezért az árpolitika, termékfejlesztés, marketing kérdésekben mindig szem előtt tartják a versenytársak reakcióit. Példák: személygépkocsi ipar, légitársaságok. A piaci verseny eszközei: − Árjellegű versenyeszközök: árak, árengedmények, szállítási feltételek, fizetési módok és határidők. − Nem árjellegű versenyeszközök: termékfejlesztés, termékverseny, verseny a kiszolgálás területén, verseny az információnyújtásban. A mezőgazdasági termékek esetében az árjellegű verseny a jellemző.
10
2. ÜZLETI VÁLLALKOZÁS − VÁLLALAT A termékpiac kínálati oldalán az eladók, az üzleti szervezetek helyezkednek el. Az üzleti vállalkozás olyan emberi tevékenység, amelynek alapvető célja, létének értelme fogyasztói igények kielégítése nyereség elérése mellett. A vállalat az üzleti vállalkozás szervezeti kerete: a modern társadalmakban jogilag körülhatárolt olyan struktúra, amelyben az alapvető cél eléréséhez szükséges tevékenységek végbemennek. Egy szervezetet akkor tekinthetünk üzleti vállalkozásnak, ha a következő, egymással kapcsolatban lévő feltételek mindegyike teljesül: − a szervezet önálló alapvető céljának megvalósításában, azaz módjában áll a körülményeket saját szempontjai szerint mérlegelni és dönteni; − saját üzleti tevékenysége révén kell biztosítania a túlélés feltételét, azaz hosszú távon nyereségesen működjön; − kockázatot vállal, előfordulhat, hogy előzetes elvárásai nem teljesülnek, hiszen befektet, de pénzének, erőforrásainak befektetése megelőzi a megtérülést; − valóságos piacokon működik, input-output árait a piaci viszonyok határozzák meg.
2.1. Alapvető cél és küldetés Egy üzleti vállalat megalapításának nagyon sok motivációja lehet. Alapvető célja azonban a fogyasztói igények kielégítése, nyereség elérése mellett. Ezért két tényezőre mindenképpen szükség van: befektetésre alkalmas tőkére, és kielégítésre váró fogyasztói igényre. Bár ennek a fogyasztói igénynek napjainkban olykor nem is kell kielégítésre várónak lennie, hiszen a modern piacgazdaság vállalata sokszor elébe megy a fogyasztói igényeknek, és ő teremti azt. A fogyasztói igény összetett fogalom: szükségletek, vágyak, kívánságok húzódnak meg mögötte. Fogyasztói igénynek az olyan igényt nevezzük, amelyet a gazdaság szereplői nem saját szervezetükön belüli munkával, s nem is közösségi intézmények útján kívánnak kielégíteni. Valamely termék vagy szolgáltatás iránti keresletként jelenik meg a piacon. Olyan igény, amely mögött a kielégítéshez szükséges reális fizetőképesség áll. A vállalat alapvető célja kettős értékteremtési folyamaton keresztül valósul meg. Egyazon folyamatban hozza létre a fogyasztói és a tulajdonosi értéket. A fogyasztói értéket azáltal, hogy képes a fogyasztói igény kielégítésére, és ezzel a tulajdonosi érték növekedését is meg tudja valósítani (nyereségszerzés, tartós stabilitásra és bővülésre való törekvés). Az a közeg azonban, amelyben ez a folyamat végbemegy, nagymértékben befolyásolja az értékteremtés konkrét körülményeit. Az alapvető cél valamennyi vállalkozás számára azonos, a küldetés azonban mindegyiknél más. A vállalat küldetésében az fogalmazódik meg, hogy milyen módon kívánja a vállalat az alapvető célt elérni: a vállalat küldetése tehát a vállalat alapvető céljának a konkrét értelmezése. Kifejezi üzleti tevékenységének lényegét, körülhatárolja működési körét és megkülönbözteti más vállalatoktól. Az alapvető cél tehát a vállalat, mint szervezet jellegét adja meg, a küldetés pedig az egyéniségét írja le. 11
2.2. Üzleti elképzelés és annak kialakítása A vállalkozások egy része úgy jön létre, hogy van, aki úgy gondolja, hogy önálló vállalkozóként megélhet szakmai ismerete, jártassága, képessége révén. Van, aki úgy talál üzleti ötletet, hogy egyszerűen körbenéz környezetében és észreveszi az üzleti lehetőségeket, amelyek a kielégítetlen v. részben kielégítetlen igényekből származnak. Van, aki szisztematikusan keres üzleti ötletet brainstorming, ötletkonferencia útján. 2.2.1. SWOT/GYELV elemzési módszer Az ötlet működőképességének megítéléséhez első megközelítésben használható az ún. SWOT/GYELV –elemzési módszer. Az analízis alapösszetevői: Belső tényezők: − erős pontok (S/E) − gyenge pontok (W/GY) Környezet: − lehetőségek (O/L) − veszélyek, fenyegetések (T/V) Listát készítünk az erős és gyenge pontokról, a lehetőségekről és veszélyekről, majd az elemzés során feltesszük és megválaszoljuk a következő kérdéseket: 1. Milyen arányban vannak a gyenge és erős pontok? 2. Milyen arányban vannak a veszélyek és lehetőségek? 3. Építhetőek-e az erősségek? 4. Kiküszöbölhetőek-e a gyenge pontok? 5. Továbbfejleszthetőek-e a lehetőségek? 6. Ki lehet-e védeni a veszélyeket? Továbbá tisztázni kell, hogy a kigondolt tevékenység nyereségesen végezhető-e? Ehhez meg kell ismerni a potenciális piacot, amelytől az árbevétel függ. Elemezni kell a költségek alakulását, meg kell becsülni a felmerülő költségeket az indulásnál és a működtetésnél, illetve hogy milyen forrásból szerezhető be a pénzigény. 2.3. Jogi formák közötti választás A vállalat alapítása során választanunk kell ezen formák közül, amely a következő kritériumok mérlegelése alapján történhet: − az induláshoz szükséges tőke nagysága (alaptőke), − a vállalat kötelezettségeiért vállalt anyagi felelősség mértéke (korlátolt és korlátlan felelősség), − a vállalat irányításában való részvétel lehetősége vagy kényszere (kijogosult vagy kötelezett a vezetésre), − finanszírozási lehetőségek (saját tőke, vállalkozó vagyona, hitelképesség, − adózási szabályok (társasági nyereségadó, osztalékot a forrásadó terheli, munkabér utáni járulékok, SZJA, nyugdíjjárulék, munkavállalói járulék), 12
− a külső ellenőrzés mértéke (Rt- köteles eredményét két napilapban közzétenni, egyébként cégbíróságnak le kell adni a mérleget, egyéni vállalkozó nem köteles semmire), − a befektetési cél, − alapítási költségek, jogi formákhoz kötődő költségek, − tőkekivonás lehetősége, − megszűnés. 2.4. Telephelyválasztás A tevékenység figyelembevétele mellett a telephelyválasztás a következő szempontok szerint történhet: − Nyersanyagok közelsége, − munkabér nagysága, − közlekedési szempontok, − infrastrukturális ellátottság, − környezetvédelem, − adózási szempontok, − értékesítési szempontok. 2.4.1. Létesítmény elhelyezési döntések szempontjai − Kvantitatív szempontok: munkaerővel kapcsolatos költségek, szállítási költségek, telephely ára, anyagbeszerzés költségei, telephelyfüggő finanszírozási kiadások, adók, vámok, regionális támogatások. − Kvalitatív szempontok: területi adottságok, területi közlekedés, munkaerő (struktúra, képzettség, tartalék), értékesítési lehetőségek, politikai stabilitás, infrastrukturális adottságok (bank, orvos). A telephely jó belső elrendezésének célja az, hogy a termelési folyamat idejét és költségeit minimálisra szorítsa. Mezőgazdasági vállalkozások esetében az előállítandó termékek választékát a piaci igények figyelembevételével, a meglévő erőforrások és lehetőségek kihasználásával kell meghatározni. 2.5. A vállalatalapítás menete Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének feltétele, hogy a vállalkozni kívánó személy a hatósághoz a törvény rendelkezéseinek megfelelő bejelentést nyújtson be. A bejelentés elektronikus űrlapon, az ügyfélkapun keresztül kezdeményezhető. A bejelentési űrlap megfelelő kitöltését követően az egyéni vállalkozó adószámot, és statisztikai számjelet kap, az adatokat pedig elektronikus úton továbbítják a nyilvántartást vezető szervhez. Ha az egyéni vállalkozó kéri, számára a hatóság egyéni vállalkozói igazolványt állít ki. Az igazolvány tartalmazza a vállalkozó nevét, a vállalkozás székhelyét, telephelyét, tevékenységét, adószámát és a dátumot. Az igazolvány 2010. január 01-től az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének és folytatásának nem feltétele. A gazdasági társaságok alapításánál el kell készíteni a társasági szerződést, illetve részvénytársaságoknál az alapszabályt. Mindkettő tartalmazza a cég nevét, székhelyét, telephelyét és a választott társasági formát, az ezzel kapcsolatos szabályozást és az induló 13
tőke nagyságát. A cégnév három fő részből áll; a vezérrészből, az alaptevékenység megnevezéséből és a jogi forma megjelöléséből. Törekedni kell a cégvalódiság, a cégkizárólagosság és a cégszabatosság elveinek betartására. − A cégvalódiságnak azzal teszünk eleget, hogy a vállalat nevében pontosan megjelöljük a cég alapvető tevékenységét és a jogi formát. -−
A cégkizárólagosság elve azt takarja, hogy nem létezhet két ugyanolyan nevű vállalat.
-− A cégszabatosság szerint pedig a névnek meg kell felelnie a magyar nyelv szabályainak. A cég rövidített nevét is meg kell jelölni. A közjegyzőnél el kell készíttetni az aláírási címpéldányokat, amit a cégbíróságon, az adóhatóságnál és a számlavezető banknál le kell adni. A társasági szerződést és az alapszabályt ellenjegyeztetni kell ügyvéddel vagy jogtanácsossal, vagy közokiratként kell elkészíteni közjegyzőnél. Ebből egy-egy példányt szintén le kell adni a cégbíróságnál a cégbejegyzési kérelem mellékleteként, továbbá az APEH-nak és a számlavezető banknak. A cégbejegyzést formanyomtatványon a székhely szerinti illetékes cégbíróságon kell kérelmezni. Az adószám, a társadalombiztosítási szám és a KSH-bejelentkezés a bírósági ügykezelőnél lehet elintézni, egyidejűleg a cég megkapja a cégjegyzékszámot is. A bankszámla nyitása után a cég még a cégbejegyzés előtt kezdhető meg működését. Normális működését csak a bejegyzés után kezdheti meg. 2.6. Üzleti terv készítése A tervezés általános értelemben véve valamilyen kívánatosnak tartott jövőbeli állapot felvázolását, valamint annak elérését lehetővé tevő út (utak) és feltételek (eszközök) meghatározását jelenti. Mindezek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a tervezést olyan jövőalakításként kell értelmeznünk, amelyben meghatározó szerepe van az ember tudatos cselekvéseinek, a tudományos megalapozottságnak, amely leginkább a jövőbe vezető út, vagy utak kijelölésének racionalizálásában fejeződik ki. A vállalkozások küldetéséből, illetve tevékenységük üzleti jellegéből következően a tervezés célkitűzései rendkívül sokfélék lehetnek. Általánosságban viszont azt mondhatjuk, hogy a vállalkozások tervezésének célja egy kedvező, kívánatos jövőbeli állapot, nagy valószínűségi szinten történő elérése. Ez rövid távon eredményes működést, hosszabb távon pedig gazdasági stabilitást tételez fel. 2.6.1. Az üzleti terv készítésének célja Az üzleti tervek a stratégiai tervekhez hasonlóan komplex, az egész vállalatot átfogó tervek. Az üzleti terv kifejezés nagyon gyakori és elterjedt, de egymástól nagyon különböző terveket jelent. A tervezési időtáv egy, vagy néhány (általában legfeljebb három) év. Az üzleti tervek belső és külső használatra készíthetők. A belső használatra készített terv alaptípusa az éves átfogó vállalati terv. A terv bemutatójának célszerű időpontja a társaságoknál a közgyűlés, amikor az elmúlt évi beszámolót és a tárgyévi tervet együtt lehet tárgyalni. Belső használatra készülnek a vállalat jelentős átalakításakor készített, vagy a jelentősebb fejlesztések és beruházások hatását tartalmazó tervek, amelyek általában néhány évre 14
tekintenek előre. A külső használatra készült tervek általában a vállalaton kívüli források megszerzésére irányulnak. Tőkéstársak, befektetők megnyerésére, a vállalat növelésére, hitelfelvételek, kötvénykibocsátások előtt kell üzleti tervet kidolgozni. Terv készül a vállalat eladása, törése, a tulajdonviszonyok lényeges átalakítása előtt is. A kidolgozás célja és a használat módja befolyásolja a terv tartalmát és kidolgozottságát. A hitelfelvételeknél például a formát, terjedelmet, összetételt általában a hitelintézetek előírják. A tervek kidolgozásának menete a következő lehet: − a stratégiai tervek előirányzatainak az üzleti terv időtartamára való lebontása, − funkcionális tervek készítése, − funkcionális tervek harmonizálása, − összefüggő terv kidolgozása, − terv elfogadása, − végrehajtás, esetleges módosítások, − értékelés. 2.6.2. A terv felépítése Az üzleti terv általános részből és funkcionális fejezetekből áll. A külső használatú terveknél az általános rész tartalmazza a vállalat fő célkitűzéseinek, tevékenységének, környezetének, vezetésének, személyzetének, részletes bemutatását. Belső terveknél ez a fejezet kevésbé fontos, kevésbé részletes, itt általában csak a változásokat kell bemutatni. Az általános rész után a fő funkcióknak megfelelő tagolást kell alkalmazni. Az üzleti terv tervezési és egyben ellenőrzési eszköz is. A vállalkozás jövőbeni elképzeléseit foglalja össze, és azok megvalósítási lehetőségeit elemzi. Induló vállalkozásoknál alapvető funkció az, hogy az életképesnek minősített üzleti elképzelést a vállalkozó a jelenlegi és a jövőbeni feltételek számbavétele mellett pontosítsa, eredeti elgondolását cselekvési programmá fejlessze. Az üzleti terv csökkentheti a bukás rizikóját indulás előtt. Az üzleti tervnek a következő főbb részeket célszerű tartalmaznia: − Tartalomjegyzék − Összefoglalás: az összefoglaló készítésének célja a befektetők érdeklődésének felkeltése és a legfontosabb megállapítások feltüntetése. Elkészítése az utolsó lépése az üzleti tervnek, hiszen csak a kész üzleti terv alapján lehet a legfontosabb megállapításokat kiemelni, szerkezetileg azonban az üzleti terv elejére kerül. A következő kérdésekre érdemes válaszolni: − Vállalat alapvető üzleti célja, tevékenységi köre. − Tulajdonosok neve és címe, a vállalkozás jogi formája. − Milyen termékek előállításáról, szolgáltatások nyújtásáról van szó. − Miben áll a versenyelőny. − Jelenlegi piaci helyzet és a piaci tendenciák összefoglalása. − Marketingstratégiára vonatkozó alapvető megfontolások. − A vállalat kulcsemberei, és miben áll a felelősségük. − A tőkeszükséglet megjelölése és annak tisztázása, mekkora külső bevonásra van szükség. − A bevonásra kerülő tőkét mire használják fel. 15
− Vállalat általános leírása: a vállalat múltja, az alapítás dátuma, az alapítás indítékaira, a vállalat fejlődési folyamatában bekövetkezett lényeges változásokra kerül ebbe a pontba. A jövőre vonatkozóan elsősorban a célokat kell megadni. A cél megfogalmazása mindig rövid legyen. Részletesebben ki lehet térni a szolgáltatásra vagy a termékre, a fogyasztó szemszögéből. − Vállalat kulcsemberei és szervezete: a cégnél munkát is vállaló társtulajdonosok, a vezető pozíciót betöltő alkalmazottak, a külső tanácsadók és a cégnél munkát nem vállaló társtulajdonosok szakmai jellemzését le kell írni. − Piacelemzés és forgalmi előrejelzés: ismerni kell a piac méretét, a kereslet befolyásoló tényezőket, a konkurensek helyzetét, lehetséges vásárlói kör, célpiac, megbecsült árbevétel, stb. − Marketingterv: piaci célok, kívánt forgalom, árstratégia, értékesítési szervezet, reklámozási tevékenységek, stb. − Termelési terv: főbb szempontok lehetnek: − A termelési módszerek. − A gépek és berendezések. − A termelésben foglalkoztatott munkaerő. − Anyagbeszerzés. − Kapacitások. − Kockázatbecslés: kockázati tényezők lehetnek a kereslet megváltozásából, a versenytársak kiszámíthatatlan reakcióiból, adózási és egyéb törvényben előírt szabályok megváltozásából, az infláció mértékének a tervezettől való eltérő alakulása. − Pénzügyi terv: fő részei: − Nyitó és zárómérleg. − Nyereség és veszteség számítás (eredménykimutatás). − Likviditási terv (cash-flow előrejelzés). − Finanszírozás: szükséges tőke nagysága, tervezett finanszírozási eszközök és azok forrásai. − Függelék: ábrák, rajzok, képek és egyéb kiegészítő információk. Az üzleti terv tartalma nagymértékben függ attól, hogy milyen célra készül. Készíthetők belső (előbb ismertetett) és külső használatra. A külső használatra készült tervek általában a vállalaton kívüli források megszerzésére irányulnak. Hitelfelvételnél például a formát, terjedelmet és az összetételt általában a hitelintézetek írják elő. 2.7. Marketing és piac A piacok tagoltak, a vállalkozásnak a piac egy vagy több, meghatározott részére kell koncentrálnia. Ezeket a piacrészeket piaci szegmenseknek nevezzük, felkutatásuk folyamatát pedig szegmentációnak. A piacszegmentálást három fázisban lehet elvégezni: − a piac felmérése, − célpiac választás, -− termékpozicionálás.
16
2.7.1. Piackutatás A piackutatás célja a várható kereslet előrejelzése, megtudni a vevők várható magatartását adott körülmények között. A kutatás legfontosabb fázisa maga az információ, illetve adatgyűjtés. A piackutatási két fő módszere a primer, illetve a szekunder kutatás. Primer információszerzés: az információk saját összegyűjtése, az információszerzés költségesebb módja. Primer információkat alapvetően háromféle módon szerezhetünk: 1.) Megfigyelés: gazdasági jelenségek és emberi magatartások megfigyelése, anélkül, hogy kapcsolatfelvételre kerülne sor. 2.) Megkérdezéses vizsgálatok: személyes interjúk, telefonos megkérdezések, kérdőíves felmérések. A primer piackutatásban a leggyakrabban alkalmazott módszerek. Segítségével a legkülönbözőbb típusú információk egy időben viszonylag egyszerűen szerezhetőek be. A megkérdezés történhet: − kérdőívvel, amikor minden megkérdezettnek ugyanazokat a kérdéseket kell megválaszolni (standard interjú), − kötetlen beszélgetés formájában, melynek a csak a gondolati vázát határozza meg a piackutató (mélyinterjú). 3.) Piaci teszt vagy kísérlet: a célcsoportba tartozó fogyasztókat meghatározott keretek között befolyásolunk. Költséges, de hatékony módszer. Szekunder információszerzés: tanulmányokból, kutatási jelentésekből, szakcikkekből, korábbi kutatási eredményekből gyűjtött információk. A szekunder információk begyűjtése és feldolgozása után derül ki, hogy melyek azok a területek, amelyekről nem rendelkezünk információval. 2.8. A vállalkozás válsága és megszüntetése A cég működését általában akkor tekintik válságosnak, ha a léte veszélyeztetett. Ha a hitelezők hiteleik törlesztését veszélyben érzik, ha a tulajdonosok a befektetett tőkéjüket sem tudják visszakapni a cég működésének megszüntetésével. A gazdálkodó egységek válságát előidéző tényezőket két nagy csoportba soroljuk: − külső (környezeti) okok: (piacvesztés, piaci helyzet romlása, erősödő konkurencia, kemény árverseny, fogyasztói szokások megváltozása, felgyorsult műszaki fejlődés, politikai bizonytalanság, kormányzati intézkedések), − belső (vállalati) okok: (vezetési hiba, rossz piacpolitika, hibás termékpolitika, elégtelen munkaerő, nem hatékony kutatás és fejlesztés). A vállalatok felszámolására vonatkozó jogszabályok az egyes társasági formákban pontosan megszabják a követendő eljárást. Mindaddig, amíg a vállalat pénzügyi lehetőségei megengedik, hogy a felszámolás előtt külső követeléseiket kiegyenlítsék, ez a társaság tulajdonosainak belügye. Abban az esetben, ha erre már nincs lehetőség, a vállalat csődbe jut, és a csődszabályozás jogi keretei között kell eljárnia.
17
2.8.1. Csőd A csőd az a jogi eljárás, amelynek során rendezik annak a vállalatnak az a dósságait, amely nem képes pénzügyi kötelezettségeinek eleget tenni. A törvény adósnak azt a gazdálkodót tekinti, amely tartozásait az esedékesség után nem tudja kifizetni, vagy 60 napon belül esedékessé váló tartozását előreláthatóan nem tudja kifizetni. A hitelezők körébe azok a természetes és jogi személyek tartoznak, akiknek az adóssal szemben lejárt követelésük van. A vagyonba beletartozik minden, ami a számviteli törvény alapján befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősül. Az adós fizetésképtelen, ha elismert tartozását az esedékesség után 60 nappal nem fizette ki, ha a hitelező felszólítására a lejárt tartozást 30 napon belül nem egyenlítette ki, akivel szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, és aki a csődeljárás során kötött egyezséget nem teljesítette. A csőd lehet önkéntes, ha azt a vállalat maga kéri, illetve a hitelezők is kezdeményezhetik a felszámolási eljárás elindítását, ami miatt a vállalat csődvédelmet kényszerül kérni. Tájékoztatnia kell a munkavállalói érdekképviseleti szervezeteket és a bankszámlákat vezető érintett pénzintézeteket a helyzetről. A bírósági beadványhoz mellékelni kell a cég pénzügyi helyzetének kimutatását, egy három hónapnál nem régibb mérleget, a hitelezők névsorát, a közzétételi költség befizetésének igazolását és nyilatkozatot arról, hogy a cégnek nem volt csőd miatti fizetési haladék az előző három évben. A csőd nem feltétlenül jelenti a vállalat felszámolását, sőt sok esetben lehetőséget teremt a belső átrendezésre és az újrakezdésre. 2.8.2. Felszámolási eljárás A felszámolási eljárás a fizetésképtelen gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszüntetésének eszköze. A felszámolás érintettjei az adós gazdálkodó szervezet, a hitelezők, a felszámoló és a bíróság. 2.8.3. Végelszámolás A végelszámolás az eredményesen működő cégek jogutód nélküli megszüntetésének módja. A végelszámolás érintettjei a tevékenységet megszüntető vállalkozás, a hitelezők, a végelszámoló és a bíróság.
18
3. A VÁLLAKOZÁSOK SZERVEZETI KERETEI A vállalkozások és vállalatok alapításának, átalakításának, működésének és megszüntetésének alapvető feltételeit a státustörvények határozzák meg. A magyar vállalkozások a következő státustörvények alapján működnek: − egyéni vállalkozások, − gazdasági társaságok, − polgári jog szerinti társaságok, − szövetkezetek, − egyéb szervezetek. A státusjogi helyzet fontos információ az üzleti kapcsolatokban, ezért a vállalkozási forma és a cégforma megnevezését mindig a cég vagy a vállalkozás nevében szerepeltetni kell. A forma megválasztásánál több szempontot kell mérlegelni, a legfontosabbak: az alapítás költségei, az előírt szervezetek megalapítása, egyes esetekben a törvényekben megszabott minimális törzstőke mennyisége. 3.1. Az egyéni vállalkozás Minden belföldi természetes személy üzletszerű, saját nevében és kockázatára, rendszeresen, haszonszerzés céljából folytatott gazdasági tevékenysége. Egyéni vállalkozást indíthat minden 18. életévét betöltött, cselekvőképes magyar állampolgár, aki állandó lakhellyel rendelkezik és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából. Az egyéni vállalkozás egyszemélyes vállalkozás, a vállalkozások legegyszerűbb formája. Egyetlen személy végzi a vállalkozói tevékenységet, egy személy a tulajdonos, a létrehozó, a működtető. Az egyéni vállalkozási forma keretei között általában nem nagy méretben, inkább kis tőkeigényű, esetleg magas élőmunkaigényű tevékenységek folytathatóak. Kinek jó az egyéni vállalkozás, mint vállalkozási forma? Aki kis tőkével rendelkezik, de „dolgoznia kell”, speciális tevékenységet kíván folytatni, szereti az önállóságot és mer kockáztatni. A vállalkozási forma előnyei: létesítése, megszüntetése a legegyszerűbb, szerkezetét, méretét gyorsan és egyszerűen tudja változtatni, egy személyben hozza meg döntéseit, minden profit a vállalkozóé, szabadon dönt annak felhasználásáról, a változó körülményekhez rugalmasan és gyorsan képes alkalmazkodni, valamint adózási előnyök. Hátrányai: lehetőségei rendkívüli mértékben korlátozottak. Korlátot jelent: a tőkehiány, egy személy általában nem képes nagyobb vállalkozás megvalósítására, a szakértelem hiánya, korlátlan és egyetemleges felelősség (a keletkező veszteségekért teljes egészében, teljes vagyonával felelős)! Az egyéni vállalkozás alapításának és működésének feltételeit az egyéni vállalkozóról és egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény szabályozza. A tevékenység folytatásához korábban kötelező volt a vállalkozói igazolvány kiváltása. 2010. január elseje után ez nem kötelező, de vannak tevékenységek, melynek folytatásához kötelezően előírt. A vállalkozói igazolványt a vállalkozó székhelye szerinti körzetközponti feladatokat ellátó települési önkormányzat jegyzője adja ki (okmányiroda). 19
A kérelemhez szükséges: hatósági erkölcsi bizonyítvány, nyilatkozat, hogy vele szemben kizáró okok nem állnak fenn, és, amennyiben szükséges: hatósági engedélyek, képesítés meglétét igazoló okiratok. Az okmányirodák az erre a célra létrehozott számítógépes rendszer útján közvetlenül beszerzik az EV adószámát és statisztikai számjelét. Az adószám birtokában a vállalkozói igazolvány kézhezvételétől számított 15 napon belül az állami adóhatósághoz köteles bejelenteni a vállalkozó: − könyvvezetésének módját, iratai őrzésének helyét, ha nem azonos a székhellyel, − jogelődjének adóazonosító számát, − levelezési címét, ha nem azonos a székhellyel. 15 napon belül: be kell jelentkeznie az iparűzési adóra, elektronikus adatszolgáltatásra. A fizetendő járulékok körét az határozza meg, hogy az EV munkaviszonyban áll-e máshol, nappali tagozatos diák-e, vagy más státuszából adódóan fizetnek utána járulékot. Ezen kívül: Szja, ÁFA, iparűzési adó, szolidaritási adó, illetve egyéb adónemek (pl. kulturális járulék, stb). Megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga, ha: − az egyéni vállalkozó igazolványát visszaadja, − az igazolványt a körzetközponti jegyző visszavonja, − az egyéni vállalkozó meghal vagy cselekvőképtelenné válik. 3.2. Gazdasági társaságok A társaság üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására létrejött szervezet. A gazdasági társaságok az üzleti vállalkozásoknak leginkább megfelelő jogi keretek. A társaságok társasági szerződéssel alakulnak meg, cégbejegyzésük kötelező. A cégjegyzéket vezető cégbíróságok számára a társaságok évente kötelesek átadni a működésükkel kapcsolatos, az üzleti nyilvánosságra tartozó gazdasági adatokat. A cégbíróságon őrzött adatok közhitelesek és nyilvánosak. Minden társaságnál érvényes előírás, hogy bizonyos esetekben könyvvizsgálót és felügyelő bizottságot kell választani. A törvény intézkedik a társaságok tulajdonosi összefüggései miatt kialakult helyzetekről, az ebből fakadó befolyás kezeléséről. A gazdasági társaságok a társasági törvény alapján alapíthatók és működtethetők. A társaságok két nagy csoportja: − Jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok: (közkereseti társaságok, betéti társaságok). − Jogi személyiségű gazdasági társaságok: (korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság, közös vállalat). Gazdasági társaságot – a törvényben szabályozott kivételekkel – az állam, a jogi személyek, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, egyéb szervezetek és a természetes személyek – bel- és külföldiek egyaránt – alapíthatnak, illetve már meglevő társaságba tagként beléphetnek. 3.2.1. Jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok 3.2.1.1. Közkereseti társaság (Kkt) Tagjai jogi vagy természetes személyek, akik kötelezettséget vállalnak arra, hogy korlátlan és mindannyiukat érintő felelősségvállalásuk mellett közös gazdasági tevékenységet 20
folytatnak, és az ehhez szükséges vagyont a társaság rendelkezésére bocsátják. Alapításkor az induló vagyon nagyságát a törvény nem szabályozza, mértékét a társasági szerződésben rögzítik. A nyereség és a veszteség a tagok között a vagyoni hozzájárulás arányában oszlik meg. A társaság ügyeiben a tagok gyűlése dönt. Képviseletére és ügyvezetésére minden tagja jogosult. A kkt-ből kilépni felmondással lehet. Megszűnése esetén a vagyont a hozzájárulás arányában kell felosztani. 3.2.1.2. Betéti társaság (Bt): Alapítása társasági szerződéssel történik. A tagok ebben közös gazdasági tevékenység folytatásával vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége korlátlan és a többi beltaggal együtt egyetemleges. Legalább egy másik tag (kültag) felelőssége vagyoni betétje mértékére korlátozott. A kültag üzletvezetésre, a társaság képviseletére nem jogosult. Legfőbb szerve a taggyűlés. Ez határoz minden olyan ügyben, amelyet a törvény ide utal, illetve ami nem tartozik a szokásos üzleti tevékenységbe. Megszüntethető jogutód nélkül, illetve a társaság átalakulásával, amihez a taggyűlés egyhangú határozata szükséges. A betéti társaság alapvetően személyegyesítő társaság, ahol az a jellemző, hogy a társaság tagjai, illetve a betéti társaság beltagjai a vagyon rendelkezésre bocsátása mellett jellemzően személyesen is részt vesznek a társaság tevékenységében. A kültag szerepe elvileg a tőke szolgáltatása, de a gyakorlatban ez nem feltétlenül érvényesül. 3.2.2. Jogi személyiségű gazdasági társaságok 3.2.2.1. Korlátolt felelősségű társaság (Kft): Olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott tőkebetétekből álló törzstőkével alakul, és amelynél a tag felelőssége a társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására, a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulásra és mellékszolgáltatásokra terjed ki. A társaság kötelezettségeiért a tag csak üzletrészének értékéig felelős. A kft. általában a néhány tagból álló, kisméretű, ugyanakkor viszonylag tőkeerős vállalkozások jellemző típusa. Mivel szabályai rugalmasak, megfelelően alkalmazhatók a néhány főből álló, esetleg családi vállalkozások számára, ugyanakkor a nagyobb létszámú és tőkéjű vállalakozáshoz is megfelelő keretet jelentenek. Alapítása ügyvéd által ellenjegyzett alapító okirattal vagy társasági szerződéssel történik. A kft. zártkörű alapítású társaság, vagyis tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni tilos. A társaság törzstőkéje az egyes tagok törzsbetéteiből áll, összege nem lehet kevesebb ötszázezer forintnál. A tagok törzsbetétei különbözőek lehetnek. A tagok törzsbetéteinek tízezerrel is oszthatónak kell lennie. A pénzbetétek összege alapításkor nem lehet kevesebb a törzstőke harminc százalékánál. A társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából az őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg, amelynek mértéke a tagok törzsbetéteihez igazodik. A társaság legfőbb szerve a taggyűlés, melyet évente legalább egyszer össze kell hívni. A társaság ügyeinek intézését és a társaság képviseletét a tagok közül, vagy kívülálló személyekből korlátozott időre választott egy vagy több ügyvezető látja el. A vezető 21
megnevezésében az ügyvezető kifejezés kötelező, a kiegészítések megengedettek. Az első vezetőre a leggyakoribb kifejezés az ügyvezető igazgató. A kft-t egy tag is megalapíthatja – ez az úgynevezett egyszemélyes társaság. Olyan kft. esetében, melynek törzstőkéje az 50 millió forintot meghaladja, kötelező könyvvizsgálót is választani. Egyszemélyes kft. esetében szintén kötelező könyvvizsgálót kijelölni. A törvény előírja a tulajdonoscsere szabályait is: az értékesítendő üzletrészt először a társaság tagjainak, majd a társaságnak kell felajánlani, és ha senki nem él vásárlási jogával, akkor lehet külsőnek eladni, vagy az alaptőkét leszállítani. A törzstőke a működés során nem mehet a minimálisan előírt összeg alá. A korlátolt felelősségű társaság a kis- és középvállalkozások kedvelt társasági formája bel- és külföldön. 3.2.2.2. Részvénytársaság (Rt): A fejlett piacgazdaság leginkább összetett, annak valamennyi fontos jellemzőjét tükröző vállalatformája. Tisztán tőkeegyesülés jellegű társaság, ahol a tulajdonosok a társaság működéséért a részvénytulajdonukon túl semmilyen felelősséggel nem bírnak. A részvénytársaság alaptőkéje részvényekre oszlik. Az alaptőke az összes részvény névértékének az összértéke. A részvény: társtulajdonosi jogokat megtestesítő értékpapír, azt igazolja, hogy tulajdonosa valamely vállalat alaptőkéjéhez járult hozzá és jogosult a kiosztásra került nyereség arányos részére, az osztalékra. A részvényesek a részvénytársaság működésének gazdasági kockázatát korlátozottan vállalják. A részvényesek felelőssége a részvénytársaság bármilyen típusú kötelezettségéért csak részvényeik értékéig terjed. A részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényesek felelősséggel ezen túlmenően nem tartoznak. A részvénytársaságok lehetnek zártkörűen működők (ZRt) és nyilvánosan működők (NyRt). Nyilvánosan működik az a részvénytársaság, amelynek részvényei az értékpapírra vonatkozó feltételek szerint részben vagy egészben nyilvánosan kerülnek forgalomba hozatalra. Alaptőkéje nem lehet kevesebb 20 millió Ft-nál. A ZRt. részvényei nem kerülnek nyilvános forgalomba hozatalra, főleg kisebb cégek, illetve a nagy multik országos leányvállalataira jellemző. Alaptőkéje nem lehet kevesebb 5 millió Ftnál. A részvénytársaság alapítása hosszadalmas és bonyolult jogi eljárás, amely magas költségeket is igényel. A legfontosabb szervezeti elemek és tisztségek a részvénytársaságoknál: Közgyűlés: a részvényesek összessége alkotja, legalább évente egyszer össze kell hívni. Igazgatóság: a részvénytársaság törvényben előírt tulajdonosi szervezete, tagjait a közgyűlés választja, vezetője az elnök, akit az igazgatóság választ tagjai közül. Felügyelő bizottság: a részvénytársaság törvényben előírt tulajdonosi szervezete, tagjait a közgyűlés választja, vezetője a felügyelő bizottság elnöke, akit a felügyelő bizottság választ tagjai közül. Független könyvvizsgáló: a részvénytársaságnak kötelezőn előírt kontrollt gyakorló személy vagy szervezet, akit vagy amelyet a közgyűlés választ meg. A „klasszikus” részvénytársaság egyik fő jellemzője volt az érintettek három csoportjának: a tulajdonosoknak, a menedzsereknek és a munkavállalóknak a szembetűnő elkülönülése. Napjainkban azonban gyakori a részvénytársaságoknál a tulajdonosi és a végrehajtási vezető posztjának összevonása, vagyis találkozhatunk az összevont beosztású elnök-igazgatói vagy elnök-vezérigazgatói elnevezésekkel. A részvénytársaságok az üzleti élet meghatározó
22
tényezői. Széleskörű tevékenységet folytathatnak, és elvben korlátlan tőkeegyesítési lehetőségeik miatt hatalmasra nőhetnek. 3.3. Szövetkezet A szövetkezetek olyan vállalkozások, amelyek konkrét, meghatározott feladatok megoldására, elvégzésére szerveződnek. A szövetkezetek szabályozása külön törvényben történik. A szövetkezet a társaságokhoz hasonlóan gazdasági tevékenységet folytat, tagjai lehetnek személyek vagy szervezetek, de a személyeknek többségben kell lenniük. A szövetkezet jogi személy. A tagok vagyoni hozzájárulása együtt adja a szövetkezet részjegytőkéjét, a vagyonnak egy az alapszabályban meghatározott része fel nem osztható vagyont képez. A szövetkezeti tagok korlátozottan felelősek, bár a hozzájárulás befizetése mellett bizonyos esetekben pótbefizetésre is kötelesek. A szövetkezeteket az elnök és a vezetőség vezeti. A szövetkezet nagyon bonyolult szabályrendszer szerint működik, de alapelv az, hogy a vagyoni hozzájárulás mértékétől függetlenül minden tag azonos jogokat élvez, vagyis minden tagnak azonos értékű szavazati joga van. 3.4. Mezőgazdasági őstermelő A mezőgazdasági őstermelői tevékenység sajátos kategóriaként jelenik meg a vállalkozás és a saját szükségletre termelés között. Kategóriáját 1997. január 1.-én vezették be. A ma érvényben lévő jogszabályok alapján: őstermelő lehet, az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságban a meghatározott termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik. Őstermelői igazolvány: Az őstermelői tevékenységből származó bevételek nyilvántartására alkalmas, hitelesített, kormányrendelet által előírt eljárási rendben kiadott, illetve érvényesített igazolvány, amely tartalmazza a mezőgazdasági őstermelő adatait, az adókötelezettség teljesítéséhez szükséges kormányrendeletben meghatározott adatokat.
23
4. A TERMELÉS ERŐFORRÁSAI, GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSÜK
4.1. Befektetett eszközök A befektetett eszközök olyan termelési eszközök, melyeknek rendeletetése, hogy a vállalkozás tevékenységét tartósan, legalább egy éven túl szolgálják. Ezek az eszközök tartósságuk által alapvetően meghatározzák, befolyásolják: − a termelés méretét, keretét − a termelés során előállított termékek körét, mennyiségét és minőségét, − merevítik, rugalmatlanná teszik a termelés szerkezetét, − hosszú időn keresztül mennek át az új termék értékébe. A befektetett eszközöknek a számviteli törvény szerint három csoportját különbözetjük meg: − Immateriális javak. − Tárgyi eszközök. − Befektetett pénzügyi eszközök. Az immateriális javak olyan forgalomképes nem anyagi eszközök, melyek a vállalkozás tevékenységét közvetlenül és tartósan szolgálják. Az immateriális javak között tartjuk nyilván többek között a vagyoni értékű jogokat (pl. bérleti jog, haszonélvezeti jog, stb.), az üzleti és cégértéket (amely egy megvásárolt vállalkozás üzleti hírnevét fejezi ki), a szellemi termékeket (pl. szabadalom, védjegy, szoftver, szerzői jog, stb.) és a kísérleti fejlesztések aktivált értékét (a jövőben hasznosítható kutatás-fejlesztés érdekében felmerült előállítási költség). A tárgyi eszközök azon anyagi eszközök, melyek tartósan legalább egy éven túl közvetlenül, vagy közvetve szolgálják a vállalkozás tevékenységét, függetlenül attól, hogy a használatba vételre sor került vagy nem. Az ezzel az eszközcsoporttal kapcsolatos gazdasági döntések meghatározóak a befektetett eszközök hasznosítása szempontjából. A tárgyi eszközöknek hat csoportja van: − Ingatlanok. − Műszaki berendezések, gépek, járművek. − Egyéb berendezések, felszerelések, járművek. − Tenyészállatok. − Beruházások. − Beruházásokra adott előlegek. A befektetett pénzügyi eszközök azok az eszközök (részesedés, értékpapír, adott kölcsön), melyeket a vállalkozó azzal a céllal fektetett be más vállalkozónál, hogy ott tartós jövedelemre tegyen szert (osztalék, kamat), illetve irányítási, befolyásolási, ellenőrzési lehetőségre tegyen szert. Ide soroljuk a részesedéseket, melyek osztalékot, befolyásolási-, ellenőrzési-, irányítási jogot biztosítanak tulajdonosuknak, az értékpapírokat, melyek kamatjövedelmet eredményeznek a tulajdonos számára (kötvény, zálogjegy, stb.), a tartósan adott kölcsönöket, melyek szintén kamatjövedelmet biztosítanak, és a hosszú lejáratú bankbetéteket.
24
4.2. Forgóeszközök A forgóeszközök, a vállalat azon eszközei, amelyek a vállalkozási tevékenységben (a termelési folyamatban) egy évnél rövidebb ideig (nem tartósan), eredeti megjelenési formájukat elvesztve, vagy megtartva azt, vesznek részt. A termelési folyamat során értékük teljes egészében átmegy az új termék értékébe. A forgóeszköz megjelenési formája alapján történő csoportosítás azonos a számviteli törvényben előírtakkal. Ennek megfelelően a vagyon mérlegben az alábbi csoportosítás szerepel: − Készletek: - anyagok, - befejezetlen termelés, - félkész termékek, - növendék, hízó és egyéb állatok, - áruk, - készletre adott előlegek, - késztermékek. − Követelések. − Értékpapírok. − Pénzeszközök. 4.3. A termőföld 4.3.1. A termőföld sajátosságai, művelési ágak A mezőgazdasági termelésben a termőföldnek kiemelt szerepe van, hiszen a működő tőkének 40-60%-át képezi, valamint elsődlegesen megszabja a rajta folytatott gazdálkodás hatékonyságát. Termőföld nélkül a mezőgazdasági tevékenység nem képzelhető el. Sajátos tulajdonságait a következőkben lehet összegezni: − a termőföld nem emberi munka eredményeként jött létre, hanem determinált külső erőforrásként jelenik meg; − természeti folyamatoknak kitett, földrajzi elhelyezkedése nem változtatható meg; − összmennyisége egy országra vonatkozóan adott, ugyanakkor vállalati szinten befolyásolható; − használata rugalmasnak tekinthető, hiszen nem egy, hanem sok növényi kultúra termesztése oldható meg rajta sikerrel; − a termelésnek a termőföld színtere és egyben eszköze is, ugyanakkor szerepe van a kincsképzésben is − a termőföldnek nincs elhasználódási ideje, mint más befektetett eszköznek, így utána nem számolható el amortizációs költség sem; − termőképességgel rendelkezik, ami más tőkerészre szintén nem jellemző, s ez az, ami alapvetően befolyásolja a gazdálkodás hatékonyságát. A mezőgazdaságban a termőföld a legfontosabb tőkerész, a többi termelési tényező struktúráját, a termelés módját, eredményét nagyban befolyásolja a rendelkezésre álló föld mennyisége és minősége.
25
Magyarország összes földterülete 9,3 millió ha, ebből a hasznosított, művelésbe vont terület a Központi Statisztikai Hivatal 2011. évi jelentése alapján 7.4 millió ha. A művelés alól kivett terület mintegy 20%-a az összes területnek, amely az elmúlt öt évben folyamatosan növekvő tendenciát mutatott. Az összes területből mintegy 5,4 millió ha a mezőgazdaságilag művelt terület. A művelési ág a földhasználat módját jelenti, s a mezőgazdasági területen belül 5 fő művelési ágat különböztetünk meg. Így elkülönítjük a szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep művelési ágakat. Ezek kifejezik a földhasználat intenzitását, s ennek megfelelően a gazdálkodás során eltérő szintű ráfordításokat igényelnek, hozamaik várható mennyisége is nagy különbségeket tükröz. Ezen felül, mint már korábban említettük, megkülönböztetünk még erdő, nádas, halastó művelési ágakat, melyek közül – a mezőgazdasági termelés szempontjából – a halastónak van nagyobb jelentősége. Hogy az egyes művelési ágak összehasonlíthatóbbak legyenek, bevezették a szántóegység fogalmát, ami azt jelenti, hogy az egyes művelési ágakat – a könnyebb összehasonlítás végett – szántóvá konvertáljuk. 4.3.2. A termőföld értékelése A termőföld értékelésén – a használattal kapcsolatos értékelésen túlmenően (művelési ág), elsősorban a föld gazdasági értékelését értjük. Magyarországon a termőföld értékelésére és egységes rendszerbe foglalására először 1887-ben került sor. Ez, a földek jövedelemtermelő képességét mutatta az akkori fizetési eszközben, s ez alapján nevezzük aranykorona rendszernek. Ezt a rendszert 25 évenként felújították, karbantartották, azonban sajnos erre az utóbbi, most már több mint 50 évben nem került sor. Az 1980-as években kidolgozásra került egy másik – az úgynevezett 100 pontos – értékelési rendszer, azonban ennek bevezetésére és használatára mindeddig nem került sor, így ma is az aranykorona rendszer van használatban. Az aranykorona értékek művelési áganként eltérőek, ugyanakkor az 1 ha mezőgazdasági területre vonatkozó átlagos aranykorona érték 17,1, míg szántó esetében 21,1. 4.3.3. A termőföldről szóló törvény Az Országgyűlés abból a célból, hogy az átalakuló tulajdoni, használati viszonyok alapján a mezőgazdaságban a magántulajdonon alapuló piaci viszonyok meghatározóvá váljanak, a versenyképes mezőgazdasági termelés folytatására alkalmas földbirtokok létrehozása, valamint a termőföld minőségének védelme érdekében megalkotta a 2004. évi XXXVI. törvényt, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról. A törvény hatálya kiterjed az ország területén lévő valamennyi termőföldre, a földhasznosításra és a termőföld védelmére. 4.3.4. Földtulajdon, földbérlet Az ingatlanok, így a termőföld tulajdonjogának megszerzése általában az ingatlannyilvántartáson keresztül zajlik. Vásárlásnál mindig az a kritikus kérdés, hogy mennyit szabad adni a földért. Úgy fogalmazhatunk, hogy az a helyes ár, aminél a befektetés megfelelő jövedelmet biztosít, és emellett a földtulajdonos a felvállalt terheket is fizetni tudja. Ennek megfelelően a földvásárlást alaposan meg kell fontolni, mivel hosszútávra szóló 26
döntésről van szó, ami alapjaiban befolyásolhatja a gazdálkodás jövedelmezőségét, hatékonyságát. Vannak esetei az ingatlan-nyilvántartáson kívüli szerzésnek is, melyek lehetnek eredeti szerzésmódok (árverés, elbirtoklás, kisajátítás), és származékos szerzésmódok (átruházás, beépítés, ráépítés). A földbérlet nem más, mint a termőföld használati jogának időleges átruházása, bérleti díj fizetése ellenében. Általában igaz, hogy az a jó bérlet, ami mindkét fél számára megbízható rendszert nyújt. Lényeges, hogy a feleknek, a termeléshez történő erőforrás hozzájárulásuk alapján célszerű részesedni a gazdálkodás jövedelméből. A bérleti díj meghatározásakor mindkét félnek korrekten kell eljárnia, s közös megegyezéssel kell kialakítaniuk a bérleti díjat. Természetesen a mindenkori piaci viszonyok is befolyásolják a díj alakulását, így a föld jövedelemtermelő képessége – összefüggésben a föld minőségével –, valamint a földkínálat – kereslet alakulása is hatással van a bérleti díj nagyságára, mértékére. Bérleti formák A bérleti gazdálkodásnak többféle lehetősége, módja kínálkozik a felek számára. Attól függően, hogy a bérleti díj fizetése hogyan történik, a bérleteket készpénzes, illetve részes bérlet kategóriába sorolhatjuk. A készpénzes bérlet esetében a bérleti díj pénzösszegben kerül kifizetésre a tulajdonos számára, míg részes bérleti gazdálkodás esetén a bérleti díj az előállított termék egy részeként vagy annak értékeként realizálódik a földtulajdonosnál. A készpénzes bérlet legegyszerűbb formája az, amikor a földtulajdonosnak a bérlő a föld használatáért előre meghatározott (fix) összeget fizet, általában 1 évre vonatkozóan. Ez esetben a bérlőé a gazdálkodás összes bevétele, ugyanakkor neki kell fedezni a felmerülő összes költséget is. Ez a változat tekinthető a bérleti szerződések legegyszerűbb formájának. A készpénzes bérlet másik változata a rugalmas bérleti díjú szerződés. Alkalmazásakor a felek a bérleti díj alakulását valamely tényező változásához kötik, így beszélünk hozamszinthez, értékesítési árhoz, esetleg mindkettőhöz kapcsolt rugalmas bérleti díjú szerződésekről. A hozamhoz kapcsolás a termelési, míg az árhoz történő igazítás az értékesítési kockázat egy részét osztja meg a felek között. A készpénzes bérleti forma mellett a részes bérlet a másik lehetősége a tulajdonosnak és a bérlőnek a bérleti gazdálkodás során. Ekkor a bérleti díjat a tulajdonos az előállított termékek (értékének) egy részének formájában kapja meg, így ebben az esetben fokozott kockázatmegosztásról van szó. 4.3.4.1. A birtoktagok kialakítására irányuló eljárások Az általános birtokrendezés célja a kedvezőbb üzemméret, együttesen művelhető családi birtokok kialakítása. Lehetőségei: − Általános birtokrendezés, melynek eljárására külön törvény rendelkezései az irányadók. − Birtok összevonási célú önkéntes földcsere: a tulajdonos szétszórt termőföldjeinek gyors, egyszerű eljárás keretében történő összevonása, valamint az állattenyésztő telepek földszükségleteinek kielégítése érdekében történő eljárás. 4.4. A vállalkozás humán erőforrás kérdései A munkaerővel való gazdálkodás három fő tevékenységi körbe sorolható: − a munkaerő tervezése, 27
− teljesítményének értékelése, hatékonyságának mérése, − munkadíjazás, munkabér-gazdálkodás. 4.4.1. Munkaerő-tervezés Lépései: − helyzetelemzés, − stratégiai célok meghatározása, − a munkaerő mennyiségének és struktúrájának meghatározása, − a munkaerő fedezés – kínálat számbavétele, − munkaerő szükséglet- fedezet összehangolása. Az erőforrás-tervezés célja, hogy a megfelelő számú és összetételű munkaerő a megfelelő munkakörbe a kellő időre biztosított legyen. A munkaerőigény tervezése induló vállalkozásnál az üzleti terv, már működő vállalkozásnál a vállalati stratégia alapján történik. A munkaerő-kínálat előrejelzése arra ad választ, hogy a szükséges létszámot belülről, vagy kívülről tudjuk-e biztosítani. A munkaerő toborzás történhet kívülről vagy cégen belül. A kiválasztás a pályázókról szóló információk összegyűjtését, értékelését jelenti döntéshozatal céljából. A leggyakrabban használt eszközök: foglalkoztatási pályázat, teszt, interjú, ajánlás. 4.4.1.1. Az idényszerűség hatása a munkaerő-tervezésre: A mezőgazdasági termelés idényszerűségéből következően adott időben eltérő a kézi munkaigény. M u n k a e r ő s z ü k s é g le t a la k u lá s a F ő /h ó N ö v é n yte r m e s ztés Á lla t te n yé sz té s
I.
II.
III.
IV .
V.
V I.
V II.
V III.
IX .
X.
X I.
X II. h ó n a p
5. ábra: Munkaerő-szükséglet alakulása a mezőgazdaságban (Pfau – Nábrádi, 2004.) A 5. ábrából kitűnik, hogy a mezőgazdaságra három – tavaszi, nyári és őszi – munkacsúcs jellemző. Legnagyobb az őszi időszak munkaerő-szükséglete. Ugyanakkor megállapítható az is, hogy az állattenyésztés munkaerőigénye viszonylag kiegyenlített, a növénytermesztés munkaerőigénye viszont nagy munkacsúcsokat okoz. 28
Ennek megfelelően a mezőgazdaságban három munkavállalói csoportot különböztetünk meg: − teljes foglalkoztatást igénylők – állandó munkaerő, − időleges, főképp a növények vegetációs időszakában foglalkoztatást igénylők, (120-150 munkanap/év) – főidényben dolgozó munkaerő, − alkalmi foglalkoztatást igénylők (10-40 munkanap/év) – alkalmi munkaerő. 4.4.2. A munkaerő teljesítményének mérése és értékelése A teljesítmény értékelésének előfeltétele a végzett munka minősítése. Mennyiségileg az alábbi mutatókkal meghatározható: − teljesítmény I. = előállított termékmennyiség / idő. − teljesítmény II. = előállított érték / idő. − teljesítményfok = tényleges teljesítmény * 100 / normál teljesítmény. Az emberi tényező teljesítményorientált díjazásának alapja a munkakörelemzés, amely tartalmazza az adott munkakör tevékenységeit, az ellátásukhoz szükséges képzettséget és készségeket, valamint a személyes adottságokat. A munkakörelemzés történhet megfigyeléssel, munkanap-felvétellel, munkakörelemző kérdőívvel és egyenkénti vagy csoportos elbeszélgetéssel. A munkaköri leírás tartalmazza a munkaidő beosztást is. A munkakör értékelés célja az adott munkakör cégen belüli fontosságának meghatározása. 4.4.3. Munkadíjazás, munkabér-gazdálkodás A munkadíjazás alapvető kapcsolatot jelent a vállalkozó és az alkalmazott között. A vállalati bérpolitika tartalmazza mindazon intézkedéseket, módszereket, amelyek meghatározzák a bérszínvonalat, annak növekedési ütemét, a bemeneti arányokat. Magában foglalja a bérekkel és keresetekkel egyrészt mint költségekkel való gazdálkodást, másrészt olyan érdekeltségi rendszer, mely a teljesítményekkel, követelményekkel összhangban a munkaerő hatékony kihasználását biztosítja. A bérmegállapításnak két alapformája különböztethető meg, az időbér (órabér, havibér) és a teljesítménybér (darabbér, prémiumbér, jutalékos bér, csoport-darabbér). A teljesítménymutató lehet abszolút összegű vagy százalékos formában rögzített (tiszta jutalékos rendszer → a dolgozók a lebonyolított forgalom után alapbért is helyettesítő jutalékot kapnak: csökkentett alapbérrel kombinált jutalékos rendszer, alapbérrel kombinált jutalékos rendszer). A bérszerkezet a bérelemeket és a fizetendő terheket foglalja magában. A bérelemek az alapbér (megállapított, munkaszerződésben rögzített bér), a pótlék (pluszfeladatokért fizetett bér), a jutalék, a prémium és a jutalom. A munkahely által nyújtott juttatások típusai: − gazdasági, jóléti jellegűek (karácsonyi pénz, étkezési támogatás, lakástámogatás, jubileumi pénz), − biztosítási jellegűek (munkavállalói nyugdíjpénztár, egészségi pénztár), − családi különbségeket kiküszöbölő juttatások (szülési segély, beiskolázási támogatás, házassági segély), − kulturális, sportjellegű és képzési juttatások (sporttelep, könyvtár ingyenes használata, továbbképzés). 29
A munkavállalók gazdasági és szociális érdekeinek védelme érdekében érdekképviseleti szervezeteket hoznak létre (munkaügyi tanács, szakszervezetek, üzemi tanács). A munkaügyi tanács a munkáltatók országos képviseleti szerve, amelynek egyetértésével a kormány dönt a minimálbérről, javaslatot tesz a munkaidő hosszára és a munkaszüneti napokra, bértárgyalásokat kezdeményez, és ajánlást tesz a következő évi munkabér-emelésre, a munka törvénykönyv változásaihoz véleményt nyilvánít. 4.4.4. Munkajogi és munkaügyi szabályozás A munkaviszonnyal kapcsolatos legfontosabb tudnivalók ismerete a munkaadók, és a munkavállalók korrekt kapcsolatát teszi lehetővé. Az Országgyűlés a munkavégzéssel kapcsolatban az alábbi törvényeket alkotta: − a gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatban létrejött munkaviszonyokra a munkatörvénykönyvét (Mt.); − az országos és helyi közhivatalokban, hatóságoknál foglalkoztatottak jogviszonyára a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt (Ktv.); − a költségvetési szerveknél dolgozókra a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt (Kjt.). 4.4.4.1. A munkaviszony alanyai A munkaviszony alanyai a munkáltató és a munkavállaló. Munkaviszonyba munkavállalóként az léphet, aki a tankötelezettségét teljesítette. A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a 16. életévét betöltötte. A munkavállaló köteles a munkaviszonyára vonatkozó szabályokban vagy a munkaszerződésben megállapított, a munkaköréhez kapcsolódó előkészítő és befejező munkákat – a törvényes munkaidőn belül – elvégezni. Munkáltató az lehet, aki jogképes: a természetes személy, az állam és a többi jogi személy, valamint a jogi személyisséggel nem rendelkező gazdasági társaság. A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok és az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni. A munkáltatónak a munkát úgy kell megszerveznie, hogy a munkavállaló a munkaviszonyából eredő jogokat gyakorolni tudja. A munkaviszony az a jogviszony, amelyben a munkavállaló szabad elhatározásával arra kötelezi magát, hogy a munkáltató számára és annak utasítására rendszeres munkát végez, és ezért munkabérben részesül. A munkaviszony a munkáltató és a munkavállaló kapcsolatán alapuló olyan együttműködési megállapodás, melyet a munkaszerződés hoz létre. 4.4.4.2. A munkaszerződés A munkaszerződés két személy, vagy szervezet közös megegyezésen alapuló írásba foglalt megállapodása, amelyből a szerződést kötő felekre nézve kölcsönös jogok és kötelezettségek keletkeznek. A munkaszerződésben kötelezően rögzíteni kell: 30
− − −
a felek nevét és a munkaviszony szempontjából lényeges adatokat, a munkavállaló személyi alapbérét, munkakörét, a munkavégzés helyét.
A lényeges tartalmi elemek: − a munkaviszony időtartama, − próbaidő kikötése, − bérpótlékok, − a munkába lépés napja, − felmondási idő, felmentési idő. A munkaszerződést a munkáltató és a munkavállaló csak közös megegyezéssel módosíthatja.
31
5. A VÁLLALATI GAZDÁLKODÁS 5.1. Költségek A vállalat eredményének, jövedelmének megbízható kimutatása is csak a költségek pontos ismerete alapján lehetséges. A termékek termeléséhez, forgalmazásához, a különböző szolgáltatásokhoz a vállalatok erőforrásokat használnak fel. A felhasznált erőforrások pénzben kifejezett ellenértékét költségnek nevezzük. 5.1.1. Költséggazdálkodás A költséggazdálkodás célja a költségek elkülönítése termékekre, szolgáltatásokra, időperiódusokra, szervezeti egységekre és a költségek hatékony ellenőrzése a költségek korlátozásához, a költségek minimalizálásához. A költségek ismerete nélkül nem lehet megállapítani, hogy az ármeghatározás helyes-e? A költségalakulás megítélése mindig tartalmaz szubjektív elemeket. Az objektív megközelítést biztosíthatják különböző szempontok (időbeli összehasonlítás, hasonló cégekkel való összevetés). A költségek értékeléséhez különböző információkra van szükség. Költségalakulás mutatói: − költségek abszolút nagysága (Ft-értékben), − költségek relatív nagysága (viszonylagos érték termékegységre, 100 Ft árbevételre), − költségek szerkezete (százalékos megoszlás Æ költségnemenkénti szerkezet). A termelő cégeknél az anyagköltségek jelentős súllyal szerepelnek az összköltségen belül. A nagykereskedelmi cégek esetében a szállítási és készletezési költségek nagyarányúak. A kiskereskedelmi szolgáltatásoknál alacsony az anyagköltség, de jelentős a munkaerővel kapcsolatos és az egyéb költség. 5.1.2. A termelési költség és csoportosítása A termelési költség fogalmának definiálásához ismernünk kell a ráfordítás kategóriáját. Ráfordítás (R): A termelési folyamat során a termékek vagy szolgáltatások előállítása érdekében felhasznált erőforrások naturális egységben kifejezett mennyisége. A fajlagos ráfordítás: A ráfordítás mértékét valamely más termelési tényező egységéhez viszonyítja, ez a termelés színvonalát jellemzi. Termelési költség (TK): A termelés, szolgáltatás érdekében felhasznált ráfordítások pénzben kifejezett értéke. Számítása: Termelési költség = Ráfordítás x Egységár + ráfordítás tartalommal nem rendelkező egyéb tényezők értékösszege 32
A termelési költséget többféle szempont szerint csoportosíthatjuk: − megjelenési forma szerint, − elszámolhatóság szerint, − a termelés volumenével való kapcsolat szerint, − tevékenységek, munkaműveletek szerint. Megjelenési forma szerint: − elemi és összetett költségekről beszélhetünk. Az elemi költségeket költségnemeknek is nevezzük, ide tatoznak: − Anyagjellegű ráfordítások. − Személyi jellegű ráfordítások: bérköltség, a személyi jellegű egyéb kifizetések és járulékok. − Értékcsökkenési leírás: az immateriális javak és a tárgyi eszközök után meghatározott terv szerinti, és terven felüli értékcsökkenések összege. − Egyéb költség: az előző kategóriákba nem sorolható, a szokásos üzletmenettel kapcsolatban fellépő költségek, pl. bérleti díjak, illetékek, biztosítási díjak, hirdetés, stb. Az összetett költségek elemi költségekből felépülő költségek: − Segédüzemi szolgáltatás költsége. − Speciális tárgyi eszköz költsége − Általános költségek. Elszámolhatóság szerint − közvetlen és közvetett költségek. A közvetlen költségekről egyértelműen eldönthető, hogy melyik termék, szolgáltatás esetleg ágazat érdekében merült fel, míg a közvetett költségek esetében ez nem állapítható meg. Közvetlen költségek: − Anyagjellegű költségek. − Személyi jellegű költségek. − Segédüzemi szolgáltatás költsége. − Befektetett eszközök költsége. − Egyéb költség. Közvetett költség: − az általános költség. A termelés volumenével való kapcsolat szerint: − állandó és változó költségek. Állandó (fix) költségek azok a költségek, amelyeket akkor is felmerülnek, ha nincs termelés, kibocsátás. Mértéke egy bizonyos határon belül független a termelés volumenétől. Nagyobb mértékű kibocsátási szint változás esetén az állandó költségek lépcsőzetesen változnak. Csoportjai: − Értékcsökkenési leírás költsége. − Általános költségek közül az értékcsökkenési leírás költsége, javítás, karbantartás bizonyos hányada, igazgatás költsége, egyéb általános költség. − Bérleti díj, rendszer díj. A változó költségek a kibocsátás mennyiségével együtt változnak, de nem mindig azonos mértékben. Ide tartoznak: − anyagjellegű költségek, − személyi jellegű költségek, 33
− segédüzemi szolgáltatás döntő része, − egyéb közvetlen költség. A változó költségek intenzitása lehet csökkenő (degresszív), ha a költségek kisebb mértékben változnak, mint a hozamok, lehet arányos (proporcionális), amikor azonos arányban változnak a költségek és a hozamok, vagy növekvő (progresszív), ha a költségek változásának mértéke meghaladja a hozamváltozás mértékét. Nagyobb, összetett tevékenységet végző vállalatoknál szokásos a különböző költségeket tevékenységek, munkaműveletek szerint is csoportosítani. 5.1.3. Költség és önköltségszámítás A költségszámítás a termelési folyamat időszakára vonatkozó anyag-, és eszközfelhasználások, élőmunka ráfordítások rendszerezett számbavételét, és pénzben történő kifejezését jelenti. A költségkalkuláció módjai: − előkalkuláció, − közbenső kalkuláció, − utókalkuláció. Az önköltség: termékegységre, szolgáltatásra, vagy termelési kapacitásra vetített költség. Számítása: Önköltség = Termelési költség / Termék szolgáltatás mennyisége 5.1.4. Költségfüggvények, fedezeti diagram
6.ábra: Fedezeti diagram (Szabó, 2005.)
34
Az összes költség (állandó+változó költség) és az összes bevétel változását a kibocsátás függvényében ábrázolva a vállalkozás fedezeti diagramjához (6. ábra) jutunk. Ennek segítségével meghatározható az a minimális kibocsátási szint, amelynek elérése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a tevékenységgel érdemes legyen foglalkozni. A nyereséges és veszteséges zónát a fedezeti pont választja el egymástól. A fedezeti ponthoz tartozó mennyiség a kritikus mennyiség. A fedezeti pontnál a költségek éppen azonosak az árbevétellel. Alacsonyabb kibocsátás esetén nem fedezi a költségeket, magasabb kibocsátásnál az árbevétel nagyobb a költségnél és jövedelem keletkezik. Az önköltség számításának alapesetei: − egy főtermék esetén, − fő- és melléktermék esetén, − iker- és melléktermék esetén: arányszámos illetve egyenértékszámos osztókalkuláció. A főtermék a termelés elsődleges célja, produktuma, pl. búza, kukorica. Az ikertermékek a termelés során előállított közel azonos értékű termékek, pl. gyapjú- hús - tej a juhászatban. A melléktermék a főtermék vagy ikertermék előállítása mellett képződő alacsonyabb használati értékű produktum, pl. búzaszalma, istállótrágya. 5.2. A vállalkozás eredménye 5.2.1. Hozamok mérése, értékelése A hozam a megtermelt termékek, szolgáltatások naturális egységben kifejezett mérőszáma, pl. 5 tonna búza. Termelőkapacitásra vetítve fajlagos hozamról beszélünk, ami a termelés színvonalát fejezi ki, pl. 5 tonna búza/hektár. A hozamokat több szempont szerint csoportosíthatjuk. Tartalom szerint: − Halmozott hozam: ugyanazon termék többszörös számbavételét jelenti, pl. takarmány. − Halmozatlan hozam: a keletkezett terméket csak egyszer számolják el hozamként. − Bruttó hozam: a keletkezett összes termékmennyiség, függetlenül attól, hogy mekkora mennyiség származik az előző időszak saját termeléséből, illetve vásárolt felhasználásból. − Nettó hozam: az adott időszakban előállított, saját termelésből származó új termék. Készültségi fok szerint beszélhetünk: alap- és nyersanyagokról, segédanyagokról, félkész termékekről, késztermékekről és végtermékekről. 5.2.2. Termelési érték és mutatói A termelési érték a hozam pénzben kifejezett mennyisége és az egyéb hozam jellegű bevételek. Számítása: Termelési érték = Hozam x Egységár + hozamtartalommal nem rendelkező egyéb tényezők (közvetlen támogatás, egyéb bevételek) 35
A termelési érték kategóriái: − Bruttó termelési érték: az időegység alatt előállított összes termék vagy szolgáltatás pénzben kifejezett értéke. − Halmozatlan termelési érték: Bruttó termelési érték – Újrafelhasználás. − Árutermelési érték: időegység alatt a vállalat által értékesített termékek és szolgáltatások értéke. − Hozzáadott érték: a bruttó termelési érték, az anyag és anyagjellegű ráfordítások (folyó termelő felhasználás költségei) értékének különbözete. − Nettó termelési érték: hozzáadott érték – amortizáció. 5.2.3. Jövedelem, jövedelmezőség A jövedelem a termelési érték és a termelési költség különbsége. Jövedelem = Termelési érték – Termelési költség Attól függően, hogy milyen sikeresen gazdálkodtunk, a jövedelmünk lehet pozitív vagy esetenként negatív érték is. A pozitív jövedelmet nyereségnek vagy profitnak is nevezzük, míg a negatív jövedelem veszteséget jelent. A jövedelem kategóriái: − Nettó jövedelem: A termelési érték és a termelési költség különbsége. − Bruttó jövedelem: A termelési érték és a személyi jellegű költségekkel csökkentett termelési költség különbsége. A bruttó jövedelem a nettó jövedelmen felül a személyi jellegű költségeket is magába foglalja. Olyan kisvállalkozások jellegzetes jövedelemkategóriája, ahol például a tulajdonos nem számítja fel kimutathatóan a saját munkabérét. − Fedezeti hozzájárulás: A termelési érték és a változó költség különbsége. Mértéke arra utal, hogy az állandó költségek fedezésére mekkora érték képződik a termelés során. − Fedezeti összeg (rezsibíró képesség): A termelési érték és a közvetlen költség különbsége. Ez a jövedelem-kategória a közvetlen költségek kifizetése után fennmaradó jövedelem nagyságát jellemzi, amiből még az általános költségeket („rezsit”) is fedeznünk kell. 5.3. A vállalkozás pénzügyei 5.3.1. A pénz szerepe és funkciói A piacgazdaság, a piac működése elképzelhetetlen a pénz nélkül. A pénz szerepe a pénzfunkciókban nyilvánul meg. A pénz klasszikus funkciói a következők: − Forgalmi eszköz funkció: mint általános csereeszköz, mely tökéletesen likvid, lebonyolítja az áruk adásvételét. A pénz térben és időben együtt mozog az áruval, de azzal ellentétes irányban. − Értékmérő funkció: alkalmas két termék értékének összehasonlítására. − Fizetési eszköz funkció: a pénzmozgás elválik az árumozgástól. Az áru eladását időbeni késéssel követi értékének pénzbeli kiegyenlítése. 36
− A felhalmozás eszköze: a pénz formájában felhalmozott vagyon a leglikvidebb vagyonforma. − Világpénz funkció: az előbbi funkciókat nemzetközi kapcsolatokban is betöltheti. 5.3.2. A magyar pénzintézeti rendszer A magyar pénzintézetek kétszintű bankrendszer keretében látják el a feladatukat. A kétszintű bankrendszer felépítése: − szervezetileg elkülönült jegybanki, − és kereskedelmi banki funkciók ellátása. A pénzintézeti rendszer tagjai: − Magyar Nemzeti bank (MNB): A Magyar Köztársaság jegybankja, a nemzetgazdaság központi bankja, a devizagazdálkodás központi szerve. Legfontosabb feladatai: szabályozza a pénzforgalmat, kialakítja az országos fizetési és elszámolási rendszert, szabályozó és ellenőrzési tevékenységet gyakorol a pénzintézetek tekintetében. − Kereskedelmi bankok: A pénzintézeti tevékenység teljes körének végzésére jogosítványa van. − Szakosított pénzintézetek: A bankfelügyelet által engedélyezett körben végez egyes pénzintézeti tevékenységeket. − Befektetési bankok: szakosított pénzintézetek, melyek csak korlátozásokkal fogadhatnak el betéteket, illetve vezethetnek számlát. − Takarékpénztárak: meghatározott kivételekkel betétek elfogadására és hitelnyújtásra szakosodtak. 5.3.3. Pénzügyi szolgáltatások A klasszikus pénzintézeti üzletágak a következők: − betétgyűjtés, − számlavezetés, fizetési forgalom lebonyolítása, bankszámlaszerződések kötése, − hitel és kölcsönügylet. Betétgyűjtés A legrégibb üzletág, melynek során az ügyfél meghatározott pénzösszeget ad át a pénzintézetnek azzal a feltétellel, hogy a betét összegét egy előre meghatározott későbbi időpontban visszaszolgáltatja, és cserében kamatot fizet. Megkülönböztetünk látra szóló (bármikor felvehető), és határidős (időre kötött) betéteket. Számlavezetés, készpénzforgalom A bankszámlaszerződés szerződéses jogviszony a gazdálkodó és a pénzintézet között. A pénzintézet kötelezi magát, hogy a szerződő fél számára bankszámlát nyit, pénzeszközeit azon kezeli, nyilvántartja, fizetési megbízásait teljesíti, a számla forgalmáról és egyenlegéről értesítést küld. Ezekért a tevékenységekért a pénzintézet jutalékot számol fel. A bankszámla lehet elszámolás számla (folyószámla), elkülönített számla vagy betétszámla. Készpénzzel is történhet a fizetés, ha a gazdasági élet szereplői vagy az állampolgárok pénzt adnak át egymásnak, illetőleg a Magyar Posta, valamint pénzintézetek hivatalainak pénztárainál pénzt fizetnek be valamely személy vagy szervezet számára.
37
5.3.3.1. Hitelezés, hitelfelvétel A vállalkozások egymás közötti és banki kapcsolataiban is a pénz közvetít, amely kapcsolatnak központi kérdése a fizetőképesség alakulása. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az a vállalkozás fizetőképes, amely szükséglet kielégítésre alkalmas termékeit rendszeresen értékesíti, jövedelmezően gazdálkodik és kötelezettségeinek rendben, az esedékesség időpontjában tesz eleget. A valóságban ugyanakkor azt tapasztalhatjuk, hogy majdnem minden vállalkozó idegen tőkét is bevon a vállalkozásába, sőt még az is előfordul, hogy annak súlya a saját tőkéjét is meghaladja. Az idegen tőke forrása többféle lehet, de közülük kiemelkedik a hitelek aránya és jelentősége. A hitel, pénzeszközök kamatfizetése ellenében – meghatározott időre – történő átengedése vagy előlegezése. Alapvető formái a bankhitelek és a kereskedelmi hitelek. − A bankhitelek bankok által nyújtott – pénzt vagy kötelezettségvállalási hitelek. − A kereskedelmi hitelek olyan halasztott fizetések vagy előlegek, amelyeket az egymással áruszállítási illetve szolgáltatási kapcsolatban álló felek (vállalkozások, természetes személyek) nyújtanak egymásnak. A hitelért a felvevőnek hiteldíjat kell fizetni, amely magába foglalja: a hitel kamatát, a bankköltségeket és a biztosítási díjakat. A hitelt a pénzintézetek a kérelmező hitelkérelmének elbírálása során ítélik oda. A hitelnyújtásnak öt alapvető kritériuma („5 C kritérium”) van: − jellem (Character): a fizetőképesség és szavahihetőség, − fizetőképesség (Capacity): az esedékesség időpontjában a hiteligénylő vállalkozás rendelkezik-e megfelelő mennyiségű fizetőeszközzel, − pénzügyi helyzet (Capital): a hiteligénylő tőkevagyona, nettó eszközértéke, − biztosíték (Collateral): megfelelnek-e az előírt elvárásoknak, − feltételek (Conditions): azok a külső körülmények, amelyekre a hiteligénylőnek nincs befolyása. Az „5 C” minősítését következően születik meg a cenzúrabizottság döntése, amely még mindig lehet kétesélyes. Pozitív döntés esetén kerülhet sor a hitelszerződés megkötésére. 5.3.4. Értékpapírok és a tőzsde Az értékpapír valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogokat megtestesítő forgalomképes okirat, amely adható és vehető, ára és árfolyama a kereslet-kínálat szerint alakul. Jogi értelemben minden olyan okirat értékpapírnak minősül, amely valamilyen pénzérték vagy követelés érvényesítésére alkalmas. Az értékpapírokat az abban foglalt jog alapján csoportosíthatjuk: − részesedési jogot megtestesítők: részvény, befektetési jegy, részjegy, − követelést megtestesítők: váltó, csekk, kincstárjegy, kötvény, − áruval kapcsolatos jogokat megtestesítők: közraktárjegy, − tagsági viszonyt megtestesítő: részvény, − hitelviszonyt megtestesítő: kötvény. A részvény olyan értékpapír, amely a birtokosa számára tulajdonjogot biztosít valamely vállalkozásban. Szabadon forgalmazható, vagyoni jogot (osztalék), és a társaság irányításában való részvételi jogot testesít meg. A részvényre nyomtatott érték a részvény névértéke, piaci 38
ára a részvény árfolyama, amely lehet a névérték alatt és felett. A részvény lehet bemutatóra szóló, melynek eladása egyszerű átadással történik, és névre szóló, ahol a tulajdonosi jogokat a bejegyzett tulajdonos gyakorolhatja. A kötvény általában hosszabb lejáratú, kamatozó névre, vagy bemutatóra szóló értékpapír. Aki a kötvényt kibocsátja, kötelezi magát, hogy a kötvény szerint kölcsönvett összeget határidőre visszafizeti, az erre az időszakra eső kamatokkal együtt. A váltó forgatható értékpapír, amelyben egy későbbi esedékes fizetés testesül meg, így a gazdasági életben ellátja a hiteleszköz-és a fizetési eszköz funkciót is. A kincstárjegy az állam által kibocsátott, bemutatóra szóló, átruházható értékpapír, amely kölcsönügyletet testesít meg. A közraktárjegy a közraktár által kiállított értékpapír, amely a tárolásra elhelyezett áru feletti tulajdonjogot testesíti meg. A tőzsde nyilvános, központosított és szervezett piac, önkormányzó és önszabályzó szervezet, amely maga határozza meg a tevékenységét. Nem profitorientált intézmény. Szekciói: − Áruszekciók – Budapesti Értéktőzsde: önkormányzó és önszabályzó szervezet, amely a tőzsdén forgalmazott áruk körében nyilvánosan meghirdetett, előre meghatározott módon, helyen és időben koncentrálja a keresletet és a kínálatot. − Értékszekciók- az értékpapírok és devizák koncentrált, meghatározott feltételek között működő piaca. 5.4. Számviteli alapismeretek A piacgazdaság működéséhez nélkülözhetetlen, hogy a piac szereplői számára hozzáférhetően, döntéseik megalapozása érdekében mind a vállalkozók mind a nem nyereségorientált szervezetek, valamint az egyéb gazdálkodást folytató szervezetek vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok alakulásáról objektív információk álljanak rendelkezésre. A számvitel: a gazdálkodás (a gazdasági tevékenység) rendszeres, szervezett, számokban kifejezett megfigyelése, mérése, feljegyzése. A számvitel célja és feladata: a piac szereplői számára objektív, hiteles információ (tájékoztatás) nyújtása a megtörtént gazdasági eseményekről, azok hatásáról. A számvitel területei: a törvény által szabályozott pénzügyi számvitel és a törvény által nem szabályozott, de a vállalkozó által a számviteli politikában szabályozott vezetői számvitel. A számviteli törvény olyan számviteli szabályok rögzítése, amely alapján megbízható és valós összképet biztosító tájékoztatás (beszámoló) nyújtható a törvény hatálya alá tartozók jövedelemtermelő képességéről, vagyonáról, vagyonának alakulásáról, pénzügyi helyzetéről, jövőbeli terveiről. A számviteli törvény hatálya a gazdaság minden olyan résztvevőjére kiterjed, amelynek működéséről, a nemzetgazdaság más szereplői tájékoztatást igényelnek.
39
5.4.1. Számviteli alapelvek A számviteli alapelvek azok a szabályok, amelyeket a beszámoló készítése, a könyvek vezetése során kötelező alkalmazni. Az alapelvek megsértése a számviteli törvény megsértését jelenti. Az alapelveket az alábbiak szerint lehet összefoglalni: − Általános alapelv: - A vállalkozás folytatásának elve − Tartalomra ható alapelvek: - a teljesség elve, - a valódiság elve, - az összemérés elve, - az óvatosság elve − A tartalomra ható kiegészítő alapelvek: - a bruttó elszámolás elve, - az egyedi értékelés elve, - az időbeli elhatárolás elve, - a tartalom elsődlegessége a formával szemben, - a lényegesség elve, - a költség-haszon összevetésének elve. − A formára ható alapelvek: - a világosság elve, - a következetesség elve, - a folytonosság elve − Nem nevesített elvek: - realizációs elv (a ténylegesen felosztható eredmény megállapítása), - tárgyilagosság (előítéletektől mentes információk). 5.4.2. Számviteli bizonylatok Számviteli bizonylat minden olyan, a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a vele üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által készített okmány - függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától - amelyet a gazdasági esemény számviteli nyilvántartása céljából készítettek és rendelkezik a számviteli törvényben meghatározott általános alaki és tartalmi kellékekkel. Számviteli bizonylat: számla, számlát helyettesítő okmány, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat. A számviteli bizonylatot a gazdasági művelet, esemény, megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában kell kiállítani. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak. Bizonylatokkal szembeni követelmények: – adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie, 40
– szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell tartani, – magyar nyelven kell kiállítani, külföldi megrendelő esetén annak nyelvén is feltüntethetők az adatok, – a külföldi szállító, szolgáltató számláján az adatokat magyarul is fel kell tüntetni, – átalakulás esetén a jogelődnél figyelembe nem vett, a jogelődnél keletkezett, illetve a nevére kiállított bizonylatokat a jogutód rögzíti a könyvviteli nyilvántartásokban, – a bizonylatok adatainak időtállóságát a bizonylatok megőrzési idején belül biztosítani kell. Bizonylati elv − Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásának állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. − A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. − A számviteli nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely a könyvvitelben rögzítendő és más jogszabályban előírt adatokat: a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki, tartalmi követelményeinek, hiba esetén előírásszerűen javított. 5.5. A vállalati tevékenység funkcionális területei 5.5.1. Beszerzés A beszerzés a vállalkozások üzletmenetében kulcsfontosságú feladat. A termelési és szolgáltatási tevékenységhez szükséges anyagi erőforrások megszerzését jelenti, és az ehhez kapcsolódó összes tevékenységet magába foglalja. Az árubeszerzés folyamata több lépésből álló munka: − Az áru mennyiségének és összetételének meghatározása: nehéz feladat, amit a lehető legnagyobb pontossággal kell elvégezni, hiszen olyan árumennyiséget kell beszerezni, hogy mind a termelés, mind az értékesítés zavartalanul folyjon. A beszerzendő áruk mennyisége és összetétele függ: a meglévő készlet nagyságától, a tárolási lehetőségektől, a várható forgalom alakulásától, az árupótlási időtől, és természetesen a vállalkozó pénzügyi lehetőségeitől. − A szállítók kiválasztása: ennek során mérlegelni kell, hogy közvetlenül a termelőtől vagy nagykereskedelmi vállalattól érdemes-e vásárolni, és nagyon fontos feltétel az eladásra kínált áru kiváló tulajdonsága. − Az üzleti kapcsolat kialakítása: az üzleti tárgyalások eredményeként a beszerzésre vonatkozó megállapodásokat és az áruk adásvételét írásba foglalják vagy megrendelést készítenek. − Az áru megrendelése: történhet személyes kiválasztással, üzletszerzőn keresztül, írásban-megrendelő levélben, faxon vagy telefonon illetve számítógépen keresztül. − Az áru átvétele: az érkezett és megrendelt árukat mindig össze kell hasonlítani. Az áru mennyiségi átvétele általában a szállító képviselőjének jelenlétében történik, ezt követi a minőségi áruátvétel. Ha a szállítási okmányon feltüntetett árumennyiség megérkezett, minőségi kifogás nincs az átvétellel megbízott személy leigazolja a szállítási okmányt. Ellenkező esetben rögzítik a kifogásokat. − Pénzügyi lebonyolítás: a rögzített módon és határidőben a vevő az áru ellenértékét köteles megfizetni.
41
5.5.2. Értékesítés Az áruforgalmi folyamat három fő eleme: a beszerzés, a készletezés, és az értékesítés. Közülük az értékesítés a meghatározó, ez a tevékenység befolyásolja az egész áruforgalmi folyamatot. Célja: a termék vagy szolgáltatás cseréje pénzre, árura. Az áru értékesítésre történő előkészítését meghatározza: − az áru minőségi és fajta szerinti osztályozásának szükségessége, − a szükséges árukezelési folyamatok: kicsomagolás, fogyasztói ár feltüntetése, stb., − az áru értékesítési módja, − az értékesítő hely technikai és munkaszervezési megoldásai. Az értékesítés módja lehet: hagyományos értékesítés, mely a bolti személyzet közreműködésével történik. Önkiszolgáló értékesítési mód, ahol a vevő szabadon válogat, önkiválasztó értékesítés, ahol a kiválasztáshoz általában nem szükséges az eladó, minta utáni értékesítés, csomagküldő értékesítés, automata értékesítés, illetve egyéb értékesítési módok (telefonon, televízión keresztül vagy on-line). Az értékesítés folyamatának lépései: − a vevő fogadása, − az áru bemutatása, − az ellenérték felszámolása, − az áru csomagolása. 5.5.2.1. Értékesítésösztönzés Marketing kommunikációnak nevezzük azt a tevékenységet, ami segít eladni „valamit”. A folyamat lényege, hogy sikeresen el kell juttatni valamely üzenetet a vásárlóhoz, és el kell érni annak megértését és elfogadását. A klasszikus marketing kommunikációnak négy fő területe van: − Személyes eladás (personal selling): lényege, hogy a cég képviselője közvetlen kapcsolat révén kísérli meg kedvező döntésre bírni a fogyasztót. − Reklám: a tájékoztatás egyik legjellemzőbb eszköze, melynek során az információ egyirányú utat fut be, a gyártótól indul, és a fogyasztóhoz érkezik. Célja, hogy meggyőző információk közlésével növeljék az értékesítést. − Vásárlásösztönzés (sales promotion): mindazon tevékenységek, amelyekkel eladásnövelő hatást érhetünk el, pl. prémium, jutalék, áruminta, árkedvezmények, törzsvásárlói jutalom. − Public Relations (PR): közönségkapcsolatok. Az arculat egyik legjobb közvetítője, ami bizalmat kelthet a vállalkozás iránt. A céget folyamatosan, személyes közelségbe akarja hozni a környezet minden elemével, pl. sajtókapcsolatok, termékpropaganda, vállalati kommunikáció, tanácsadás, stb. Módszerei lehetnek külső (nyílt napok, konferenciák, publikációk, hírlevelek) és belső PR eszközök (jó munkaatmoszféra megteremtése). 5.5.3. Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés A mezőgazdasági termékek áruforgalma jelentős mértékben ezen szerződéstípuson keresztül bonyolódik. Sajátosságai figyelembe veszik a mezőgazdasági termelés sajátosságait, valamint azt a tényezőt, hogy a kockázatviselés másként alakul. 42
Ez alapján a termelő meghatározott mennyiségű, maga termelte terményt, terméket, vagy saját nevelésű illetve hízlalású állatot köteles egy kikötött későbbi időpontban a megrendelő birtokába adni, a megrendelő pedig köteles a terményt, terméket, állatot átvenni és az ellenértéket megfizetni. Alanyai nemcsak gazdálkodó szervezetek lehetnek, hanem egyéni termelők is, tárgya pedig a szerződő fél által termelt termék, illetve saját nevelésű vagy hízlalású állat. A szerződés megkötése az általános szabályok szerint történik, az ajánlati kötöttség ideje 15 nap. A szerződést kötelező írásba foglalni! Az akadályértesítési kötelezettség itt is ismert és mindkét felet terheli. A minőséget, ha van erre vonatkozó előírás, jelölni kell, illetve a minőség alsó határának megjelölésével kell meghatározni. Mivel a termék mennyiségét pontosan meghatározni nem lehet, ezért a jogszabály lehetővé teszi, hogy a meghatározott mennyiségnél 10%-kal többet vagy kevesebbet teljesítsen a szerződő fél anélkül, hogy szerződésszegést követne el.
43
6. EURÓPAI UNIÓS ISMERETEK 6.1. Az Európai Unió kialakulása Az Európai Unió a világ egyik legfejlettebb integrációs törekvése, melyben eltérő kultúrával, hagyományokkal rendelkező, de fejlett piacgazdasággal rendelkező államok alkotnak integrációs közösséget. Az európai integráció összetett, bonyolult folyamat, hiszen míg a II. világháború után Európa nyugati részében megindult az integrálódási folyamat, addig Európa egészére a megosztottság volt jellemző. Az európai integráció előzményének tekinthetők: − Az 1948-ban Nyugat-Európa újjáépítésének segítésére alakult Európai Együttműködés Szervezete (OEEC), mely 1961-től Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) néven a fejlődő világ segélyezésének koordinációját látja el. − Az 1949-ben létrehozott Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), amely kollektív védelemmel garantálja a tagországok biztonságát. − Az emberi jogok védelme, az európai kultúra és identitás kialakításának elősegítése és a társadalmi problémák kezelése érdekében létrehozott Európa Tanács, melyet 10 nyugat-európai ország hozott létre 1949-ben, amihez azóta csatlakozott a többi nyugat- és dél európai, majd kelet- és közép európai állam. Az Európai Gazdasági Közösség a szabadkereskedelmi övezetet „átugorva”, vámunióként jött létre. Az alapító tagállamok 1958-tól közös külső vámokat alkalmaztak harmadik országokkal szemben. Felszámolták egymás között az áruk szabad mozgásának korlátait. 1968-tól megkezdődött a termelési tényezők szabad áramlásának biztosítása is. A négy alapszabadság (legalábbis részleges) biztosításával, a közösségek az integráció közös piaci szakaszába értek. A következő lépést a négy alapszabadság kiteljesedése, a nem vám jellegű korlátok leépítése, a fizikai korlátozások fokozatos megszüntetése, egységes standardok bevezetése, illetve a származási ország elvének elfogadása, valamint a közvetett adók esetében az adóharmonizáció kezdete jelentette. Ezeknek a céloknak jórészét 1992-re teljesítette a közösség, és erre az időszakra szokás datálni az egységes európai belső piac létrejöttét. Az Európai Unió integrációs történetének legfiatalabb formájaként, a gazdaságpolitikai koordináció és az egységes fizetőeszköz 1999. évi bevezetésével létrejött a gazdasági unió sajátos európai integrációs fokozata, a Gazdasági és Monetáris Unió. 6.1.1. Az európai integráció folyamata A francia-német közeledés eredményeképpen Robert Schuman 1950. május 9-én nemzetközi sajtókonferencián jelentette be a később Schuman-tervként ismertté vált elgondolásokat az Európai Szén és Acélközösség (ESZAK) megteremtéséről. A párizsi szerződést 1951-ben írták alá, melynek eredményeképpen megalakult az Európai Szén- és Acélközösség, Németországon és Franciaországon kívül csatlakozott a megállapodáshoz Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg (Hatok). A Római Szerződés 1958. január 1-jei életbelépésével tehát a Montánunió mellé felsorakozott az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Euratom is, amelyek ugyanazt a hat államot fogták össze. 44
Az első bővítés alkalmával 1973-ban csatlakozik Dánia, Írország és az Egyesült Királyság (Kilencek). A második-harmadik bővítési folyamat: Görögország (1981), öt évvel később Spanyolország és Portugália. Negyedik bővítés 1995-ben: Ausztria, Finnország és Svédország. Ötödik bővítés 2004-ben: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia (első szakasz), 2007. január 1-jén: Bulgária, Románia (második szakasz). Az EU a világ legnagyobb egységes piaca. A világon megtermelt javak közel egyharmada származik innen, GDP-je meghaladja az Egyesült Államokét. Közös valutája, az euró a dollár után a második legfontosabb fizetőeszköz a világon. Az EU gazdasága alapvetően a szolgáltató szektorra épül, a mezőgazdaság a GDP mintegy 2%-át, az ipar a GDP kb. 27%-át és a szolgáltatások (kereskedelmet, közlekedést is beleértve) az összesített uniós GDP 71%-át termelik. 6.1.2. Az Európai Unió jelképei − Az Európai Himnusz Beethoven Kilencedik szimfóniája utolsó tételének fő témáját Herbert von Karajan hangszerelte (ebben Schiller „Örömódáját” dolgozta fel kórusra, szólistákra és zenekarra), és az Európai Tanács fogadta el 1962-ben európai himnuszként. − Az európai zászló sötétkék háttéren 12 ötágú sárga csillag által alkotott körből áll. A zászlót eredetileg az Európai Tanács tervezte saját használatra. A zászló nagyrészt Paul Levy munkája, aki az Európai Tanács információs igazgatója volt az 1950-es évek elején. A 12 arany csillag keresztény szimbólum: Szűz Mária csillagkoronáját jelképezi. − 1950. május 9-én Robert Schuman előterjesztette Európa újjászervezésére vonatkozó javaslatát, mely elengedhetetlen feltétele volt a békés kapcsolatok fenntartásának. Ezt a „Schuman-nyilatkozat” néven ismert javaslatot tekintjük a mai Európai Unió megszületéséhez vezető első lépésnek, így május 9-e mára Európa Napként, európai szimbólummá vált. − „Egység a sokféleségben”: ez az Európai Unió jelmondata. A mottót először 2000ben kezdték széles körben használni, hivatalos formában pedig elsőként az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés említi, melyet 2004-ben írtak alá. 6.2. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája A mezőgazdaság a világon mindenütt politikailag megkülönböztetett ágazat. Mivel a természet, az időjárás hatásai döntő módon befolyásolják, így a piacgazdaságban is sajátos, eltérő szabályozó mechanizmusokat igényel. 6.2.1. A KAP kialakulása és reformjai A KAP alapját az Európai Közösség alapító rendeletében, a Római Szerződésben rögzített egységes rendszer képezi. A KAP keretébe tartozó termékek jegyzékét a Római Szerződés II. függeléke tartalmazza. A KAP szabályozása alá eső mezőgazdasági termékek és földhasználat, az állattenyésztés és a halászat termékei, valamint a velük közvetlen összefüggésben lévő első feldolgozottsági fokú termékek. A Római Szerződés 38. cikkelye meghatározza, hogy a mezőgazdaság területén is érvényesíteni kell a közös piac kritériumait, 45
valamint a mezőgazdaság speciális helyzetének és körülményeinek megfelelő cél- és eszközrendszert. A KAP célkitűzéseit a Római Szerződés 39. (a jelenlegi szerződés 33.) cikkelye tartalmazza. Ezek a következők: − a mezőgazdasági termelés és termelékenység növelése műszaki fejlesztéssel és a munkaerő optimális hasznosításával, − a mezőgazdasági termelésből élők méltányos jövedelmének biztosítása, − a mezőgazdasági termékek piacának stabilizálása, − az élelmiszer előállítás biztonságának szavatolása, − az élelmiszerek reális fogyasztói árának biztosítása. A Közös Agrárpolitika működtetésének alapelvei: − a közös piac elve, − a közösségi preferencia elve, melynek érdekében a hazai termékeket támogatják, emellett erős importvédelmet alkalmaznak, − a pénzügyi szolidaritás elve: a termelők részére egységes, közösségi szinten megszabott normatívák szerinti támogatások kerülnek kifizetésre. A KAP reformját belső okok (piaci egyensúly megteremtése, az agrárrendtartás költségeinek csökkentése), és külső tényezők (világpiaci liberalizációs tendenciákhoz történő igazodás) egyaránt kiváltották. Már az 1970-es években megjelentek a KAP reformjára vonatkozó javaslatok, majd a 80-as években került sor a Közös Agrárpolitika első jelentősebb korrekciójára, miután az EU-ban alkalmazott árpolitika megbontotta a világpiaci kereslet-kínálat egyensúlyát. − Az Európai Bizottság átfogó KAP reformtervét 1991. februárjában hozták nyilvánosságra, majd az eredeti bizottsági javaslatot a tagországok végül is számos módosítással fogadták el 1992-ben. Az ún. McSharry − reform lényege, hogy az adófizetők pénzéből finanszírozott közösségi támogatásokat a termelés támogatása helyett a termelőkre fordítsák. A legfontosabb elfogadott intézkedések: a garantált árak csökkentése, az árcsökkentésből adódó bevételkiesés 100%-os kompenzálása közvetlen támogatással, a kötelező területpihentetés bevezetése, export támogatások csökkentése. − A 92-es reform után, a vártnál hamarabb, újabb reformlépések váltak szükségessé az agrárpolitikán belül, melyeket ismételten a piaci és a finanszírozási problémák idéztek elő. A Bizottság 1997 júliusában tette közzé az AGENDA 2000 elnevezésű dokumentumot, melyben többek között az új agrárpolitikára vonatkozó részletes elképzelések is napvilágot láttak. Eszközeit tekintve tovább vitte az 1992. évi reform intézkedéseit. A reform egyik legfontosabb lépése az agrárpolitika két pillérre (piac- és vidékfejlesztési politika) helyezése volt. Az AGENDA 2000-ben került megfogalmazásra az Európai Mezőgazdasági Modell is, melynek a fő elemei az alábbiak: − versenyképes, de nem túltámogatott mezőgazdasági szektor, − környezetbarát, megfelelő minőségű termékeket előállító termelési módszerek, − sokszínű és gazdag hagyományokkal rendelkező mezőgazdaság, melynek nem csak a végtermék előállítás a célja, − egyszerűbb és érthetőbb agrárpolitika, mely világos határokat húz a közös, illetve a tagállamok által meghozandó döntések közé. 46
− Az EU Agrárminiszterek Tanácsának 2003. június 26-i luxemburgi ülésén döntés született a Közös Agrárpolitika átfogó reformjának végrehajtásáról. Az AGENDA 2000 reformcsomag általános célkitűzéseivel összhangban a reform egyes elemei 2004-től és 2005-től léptek életbe. A reform legfontosabb intézkedései: a közvetlen támogatások termeléstől való leválasztás, a termelés piaci alapokra helyezése, a közvetlen támogatások előírásokhoz kötése (keresztmegfelelés), a moduláció, a vidékfejlesztési intézkedések bővítése, az agrárköltségvetés keretek között tartása, a mezőgazdasági tanácsadó rendszer felállítása, a piaci rendtartások módosítása. 6.2.2. A KAP intézményrendszere és finanszírozása A Közös Agrárpolitika működtetéséhez speciális intézményrendszert kellett kiépíteni. Az EU a csatlakozó országok részére előcsatlakozási alapokat biztosított, melynek legfőbb szerepe az volt, hogy elősegítsék a felkészülést az EU előírásainak való megfeleléshez. A mezőgazdaság kapcsán ez volt a SAPARD. A SAPARD Hivatal és az Agrárintervenciós Központ összevonásával, 2003 nyarán megalakult Magyarországon a Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal, mely az agrárpolitikához kapcsolódó uniós támogatások lebonyolítását végzi. Az Európai Unió tanácsa 2005. június 21-én elfogadta a KAP finanszírozásáról szóló 1290/2005/EK rendeletet, mely a 2007-es pénzügyi évtől jelentős változásokat léptet életbe a közösségi agrártámogatások és egyéb agrárpiaci intézkedések pénzügyi hátterét illetően. Az új KAP finanszírozási rendszer lényege, hogy a jelenlegi pénzügyi forrást biztosító EMOGA helyébe két új alap lép: − az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA), és − az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA). A reform következtében létrejövő EMGA az agrárpiaci támogatások és egyéb agrárpiaci beavatkozások finanszírozására, míg az EMVA a vidékfejlesztési támogatások finanszírozására szolgál, függetlenül azok típusától és földrajzi elhelyezkedésétől. Ezzel megvalósul a KAP két pillérének világos elkülönülése. Az EMGA-ból történő kifizetéseket továbbra is a tagállamnak kell megelőlegeznie. Az EMVA által finanszírozott vidékfejlesztési programokra vonatkozó közösségi költségvetési kötelezettségvállalásoknak a 2007. január 1-je és 2013. december 31-e közötti időszakra vonatkozóan éves megosztásban kell eleget tenni. 6.3. Az Európai Unió agrárszabályozása A KAP szabályozásának hatálya alá tartozik valamennyi a tagországokban előállított, illetve oda behozott feldolgozatlan vagy csak elsődlegesen feldolgozott mezőgazdasági termék. A hármas alapelv érvényesüléséhez speciális eszközrendszer működtetésére van szükség: − intézményes árak: számos termékre állapít meg intézményes árat, melyek a piacszabályozó intézkedések alapjául szolgálnak, − exporttámogatás (export-visszatérítés): a magasabb belső piaci és az alacsonyabb világpiaci árak különbségének kiegyenlítését szolgálja, 47
− intervenciós felvásárlás: akkor lép életbe, ha egy adott termékből a piacon túlkínálat lép fel, − termelési támogatások: bizonyos termékek termelői normatív támogatást kapnak, − a feldolgozás támogatása: elsősorban a kertészeti termékek esetében, − közvetlen termelői kifizetések: a művelt földterület, illetve az állatállomány nagyságától függő összeg, mely a termelői jövedelem közvetlen kiegészítése, − az önszabályozás ösztönzése: a zöldség- és gyümölcs ágazatban a termelői szervezetek létrehozásához, működési költségeihez nyújtott támogatás, − közvetlen és közvetett termeléskorlátozó intézkedések: termelési kvóták, ugaroltatás, − magántárolási rendszer: a termelő maga gondoskodik a felesleges termék piactól való távoltartásától a kritikus időszakban, − szigorú vámpolitika, − a feleslegek megsemmisítése: pl.: ültetvény kivágás. 6.3.1. A szántóföldi növények piacszabályozása A szántóföldi növények közös piacszabályozásának célja: stabil, kiszámítható feltételek mellett megfelelő jövedelmet biztosító termelés. A piacszabályozás eszközei: − Területalapú támogatás: a tagállamra vonatkozó támogatás összegét a megállapított nemzeti bázisterület után számítják ki. Az egyszerűsített kifizetésre jogosult a 2003. június 30-án kultúrállapotban tartott terület, melyet a terület használója igényelhet. A támogatás a termelőnek a művelt területe után gazdasági évenként jár (adott év július 1-től következő év június 31-ig). A támogatás összegét hektáronként határozzák meg, minden tagországra vonatkozóan azonos szorzószám és az ország referenciahozamának szorzata adja. − Intervenciós felvásárlás: az intervenciós időszakban a felkínált terméket (árpát, búzát, durumbúzát, rozst, szemeskukoricát és cirkot) az intervenciós központok a piac bármely szereplőjétől megvásárolják. − Export-import szabályozás: exportra kerülő termékek után a magasabb belpiaci ár és az alacsonyabb világpiaci ár közti különbségből számított összegnek megfelelő támogatás jár. Importra előre meghirdetett vámtételeket alkalmaznak. Magyarország EU tagállammá válása óta két forrásból, mégis egymáshoz kapcsolódva működik a közvetlen kifizetésű területalapú termelői támogatások rendszere: − Egységes területalapú támogatás (SAPS), amit az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) Garancia Részlege finanszíroz, − Kiegészítő nemzeti területalapú támogatás (Top-up), amely kapcsolódik a SAPS-hoz, de forrása a magyar költségvetés. A közös agrárpolitika 2003. évi luxemburgi reformja - figyelemmel a WTO tárgyalásokon megfogalmazott agrárliberalizációs igényekre is - alakította ki az úgynevezett összevont gazdaságtámogatási rendszert, közkeletű nevén SPS-t. Ez az új rendszer a mezőgazdasági termelőket a piaci kereslethez igazodó racionális magatartásra ösztönzi. Az SPS rendszerben korlátozottan forgalomképes támogatási jogosultság, mint mezőgazdasági vagyoni értékű jog kerül a mezőgazdasági termelők tulajdonába. A támogatási jogosultság önmagában nem jogosít a támogatás igénybevételére, azzal megegyező számú termőföldet is művelnie kell a termelőnek. Ez a művelés kiterjed a kölcsönös megfeleltetésre, valamint a helyes mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó jogszabályban megfogalmazott rendelkezések betartására. 48
Az Európai Unió az újonnan csatlakozó országok számára lehetővé tette, hogy a közvetlen agrártámogatásokat az SPS helyett egy egyszerűsített rendszerben fizessék ki a termelők számára. Ez az ún. egységes területalapú támogatási rendszer (SAPS), amelynek használatát az EU- többszöri hosszabbítás után- 2013-ig engedélyezte az új tagállamok számára. 6.3.2. Az állattenyésztés szabályozása A mezőgazdaság termelési értékének 50% feletti részét az állattenyésztés állítja elő. − Tej és tejtermékek szabályozása: célja a többlettermelés megakadályozása. Eszközei: - belpiaci szabályozás, - árrendszer, - kvótarendszer, - támogatások, - intervenció, - külkereskedelmi szabályozás, - közvetlen támogatások. − Marha és borjúhús előállításának szabályozása: - közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások, - speciális húsmarha támogatás, - vágási támogatás, - szezonalitást csökkentő támogatás, - extenzifikációs kifizetés. − A sertéshús piacszabályozása: lazán szabályozott ágazat, az uniós forrásból finanszírozott támogatások köre így elég szűk. Két elemre épül: - árszabályozás, - külkereskedelem szabályozása. − A baromfiágazat piacszabályozásának intézkedései: - minőségjavítást célzó intézkedések, - a termelés, feldolgozás és a forgalomba-hozatal jobb szervezésének elősegítése, - termelési előjelzések készítése, - a piaci árszínvonal változásának nyomon követése. 6.3.3. A kertészet, szőlészet, borászat szabályozása Az EU mezőgazdasági területének 4%-án termesztenek zöldség- és gyümölcsféléket, értéke a mezőgazdaságban termelt érték 15-20%-a. A szabályozás egyik lényeges pontja, hogy csak a szabványnak megfelelő minőségű árut engedi forgalomba hozni. A szabályozás eszközei: − Intervenció: a piac túltelítettsége esetén. A támogatásra fordított összeg a TÉSZ forgalmának 10% -a lehet. − Exporttámogatás: csak néhány termékre (pl.: alma, csemegeszőlő, őszibarack, paradicsom, nektarin), erősen korlátozott mennyiségre és meghatározott értékben ad a Közösség. − Kivágási támogatás: az érintett területen 15 évig a három gyümölcsfaj (alma, körte, őszibarack) nem telepíthető. − Ültetvénytelepítési támogatás: nemzeti és Közösségi támogatásból is adható, kivéve az előbb említett három gyümölcsfajt.
49
FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Bács Z. – Borszéki É.: Pénzügy – Számvitel. Debreceni Egyetem, Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma, AVK. 2007. „Gyakorlatorientált képzési rendszerek kialakítása és minőségi fejlesztése az agrár-felsőoktatásban” című program keretében készült elektronikus tankönyvek. 2. Chikán A.: Vállalatgazdaságtan. Aula Kiadó Kft. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest, 2008. 3. Dömötör J.: Gazdálkodási-, vállalkozási- és kereskedelmi ismeretek. FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet, Budapest, 2010. 4. Fehér I. – Katonáné Kovács J. – Szűcs I.: Az Európai Unió intézményrendszere. Debreceni Egyetem, Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma, AVK. 2007. „Gyakorlatorientált képzési rendszerek kialakítása és minőségi fejlesztése az agrárfelsőoktatásban” című program keretében készült elektronikus tankönyvek. 5. Galó M. – Szénás I.: Vállalkozások gazdaságtana I., GTFK Kiadó, Nyíregyháza, 2005. 6. Hegedűs L. – Kvancz J.: Menedzsmentek, pénzügy., Bessenyei Könyvkiadó, Nyíregyháza, 2002. Mezőgazdasági vállalkozói távoktatási program. 7. Kozmáné Petrilla G.: Vállalkozások gazdaságtana I.-II. Nyíregyházi Főiskola GTK, Gazdálkodástudományi Intézet, Nyíregyháza, 2010. Előadás anyag 8. Kozmáné Petrilla G.: Vállalkozási ismeretek, Kereskedelmi vállalatgazdaságtan. Üzleti szakmenedzser felsőfokú szakképzés. Nyíregyháza, 2010. 9. Lakner Z. - Filep Gy. - Szénás I.: Erőforrásrendszerek és működtetésük. Bessenyei Könyvkiadó, Nyíregyháza, 2002. Mezőgazdasági vállalkozói távoktatási program. 10. Lehota J.: Mezőgazdasági áruforgalmazás I. Agrárszakoktatási Intézet, Budapest, 1993. 11. Maslow, A: Motivation and Personality. New York: Harper. pp. 236., 1954. 12. Nábrádi A. – Pupos T. – Takácsné György K.: Üzemtan I.-II. Debreceni Egyetem, Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma, AVK. 2007. „Gyakorlatorientált képzési rendszerek kialakítása és minőségi fejlesztése az agrár-felsőoktatásban” című program keretében készült elektronikus tankönyvek. 13. Pfau E. – Nábrádi A.: A mezőgazdasági vállalkozások termelési tényezői, erőforrásai. Debrecen, 2004. 14. Samuelson, A.P. – Nordhaus, W.: Közgazdaságtan II. Mikroökonómia, KJK Budapest, 1990. 15. Szabó J.: E-learning - Vállalati gazdaságtan, Széchenyi István Egyetem, Győr, 2005.
50