kep JEL P Tartalom Múltunk Eszmecsere Közelkép Műhelyek, módszerek A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓS KUTATÓKÖZPONT FOLYÓIRATA MEGJELENIK NEGYEDÉVENKÉNT

I

kep

^ JEL P

A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓS K U T A T Ó K Ö Z P O N T FOLYÓIRATA MEGJELENIK

NEGYEDÉVENKÉNT

Tartalom II. É V F O L Y A M 4. S Z Á M SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Békés Tamás |Cserés Miklósj Fodor Gábor Forgó Mihály Hajdú János Karcagi Sándor Lázár István Liszkay Tamás Matúz Józsefné Márton Anna Márton Miklós Sándor György Szecskő Tamás

Szecskő Tamás: Történelmi műveltséget Hanák Gábor: A S z á z a d u n k a történész szemével — H a n á k G á b o r n a k nyilatkozik H a n á k P é t e r és R á n k i György

3

5

Múltunk Erki Edit: A „ c s a k " újságíró Bálint György Vásárhelyi Miklós: Szellemi Honvédelem Grósz E. András: „ K é r j ü k , hogy a főméltóságú úr é n e k e l j e el . . . "

13 19 28

Eszmecsere

főszerkesztő

Takács Ferenc Tábori András Zentai János A SZERKESZTŐSÉG MUNKATÁRSAI: Bogdán Éva Frank Ernőné Hankiss Ágnes Juhász Előd Kondor Katalin Lázár Guy Nádai Ferenc Pünkösti Árpád főszerk.-h.

S. Nagy Katalin Szőke András Varga Zsuzsanna Wisinger István

Pelle János: Az igazat a valódival e g y ü t t Márványt György: Elkötelezett „ k a p u ő r ö k " Ránki Júlia: Szenvedélyes k a p t a f a Baló György: Egyszóval: szakmai t u d á s ! Juhász Előd: Elkötelezettség — a zene szolgálatában Fenákel Judit: Kerekecske-gombocska

33 38 42 47 52 54

Közelkép Terestyéni Tamás: N y e l v t u d á s Magyarországon Hanák Katalin: A nő k é p e a rádióban Tomka Miklós: . . . és közben halkan szól a . . . D. Hoffmann Márta—Jakab Zoltán: A megs z ó l a l t a t o t t társadalom

59 68 78 83

Műhelyek, módszerek A díszzsebkendő nemzetközisége — H a j d ú J á n o s s a l beszélget Nádor Tamás 92 Zöldi László: T o v á b b j u t n i (ha lehet) — Az É l e t és Irodalom vitáiról 100 1

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V., A k a d é m i a u. 17. 1054 Telefon: 327-745 Levélcím: Budapest, 1054 — Pf. 587

E SZÁMUNK SZERZŐI:

Útközben

Baló György, Magyar Televízió; Böcz Sándor, Népszabadság; D. Hoffmann Márta, Tömegkommunikációs Kutatóközpont; Erki Edit, Új Tükör; Fenákel Judit író; Grósz E. András, Magyar Televízió; Hanák Gábor, Magyar Televízió; Hanák Katalin, Tömegkommunikációs Kutatóközpont; Horvát János, Magyar Televízió; Jakab Zoltán, Tömegkommunikációs Kutatóközpont; Juhász Előd, Magyar Televízió; Kékesi György, Autó-Motor; Márványi György, Magyar Televízió; Nádor Tamás, Rádió és Televízió Újság; Pelle János, Kossuth Könyvkiadó; Petress István, Magyar Rádió; P. Szabó József, Magyar Rádió; Ránki Júlia, Magyar Televízió; Szekfű András, Tömegkommunikációs Kutatóközpont; Terestyéni Tamás, Tömegkommunikációs Kutatóközpont; Tomka Miklós, Tömegkommunikációs Kutatóközp o n t ; Vásárhelyi Miklós, MTA Irodalomtudományi Intézet; W i singer István, Magyar Televízió; Zöldi László, Élet és Irodalom

Közlekedési rádióműsorok E u r ó p á b a n 110 Petress István: Ú t k ö z b e n 115 Kékesi György: L a s s a n nyer polgárjogot a CB 120

Kitekintés Wisinger István: E g y csalás a n a t ó m i á j a P. Szabó József: R á d i ó és televízió a Mao utáni Kínában D. Hoffmann Márta: Tömegkommunikációk u t a t á s a s k a n d i n á v országokban Böcz Sándor: É t e r h á b o r ú L i b a n o n b a n

124 134 138 142

Technika Szekfű András: Kábeltelevízió K a n a d á b a n 144 Horvát János: T e l e t e x t — a v a g y (mi) újság a képernyőn 149

Szonda Kiil- és belföldi események visszhangja A m i a t ö m e g t á j é k o z t a t á s b ó l hiányzik Mitől f ü g g a gazdasági helyzet megítélése ? F i a t a l o k az elhelyezkedési lehetőségekről

152 154 155 157

Tallózó K ö n y v e k r ő l , — L a p o k b ó l — R ö v i d r e fogva

159

Lapozgató B á l i n t György arcai

185

Történelmi műveltséget

A történelem és a tömegkommunikáció viszonya jó néhányszor kerül szóba ebben a számunkban, mint ahogy az elmúlt évek során történészek, közírók és kommunikátorok több országos fórumon is vissza-visszatértek hozzá. Az alapkérdés: mennyiben képes a tömegkommunikáció, ez a ,,sui generis" jelenre épülő és jelent tükröző társadalmi intézmény hozzájárulni az olvasók, hallgatók, nézők történelmi ismereteinek gazdagodásához, a magyar társadalom történelmi önismeretének elmélyüléséhez s mindezeken keresztül nemzeti identitás-tudatunk erősödéséhez. A kérdésre a különböző tanácskozások ritka egyöntetűséggel adnak pozitív választ. Benne nemcsak a tömegkommunikáció „regős" funkciójának elvont felismerése tükröződik, hanem annak visszajelzése is, hogy a televízió, a rádió, a sajtó felelősen, merészen, sokszor kezdeményezően él is ezzel a funkciójával. A Századunk a televízióban és a rádió történelmi vitaműsorai, az Ű j Tükör és az Élet és Irodalom történelmiprobléma-érzékenysége, a Magyar Nemzet tárcái, a Népszabadság sorozatai, vagy a k á r a szakosít o t t a b b História — induláskor többek által kétségbe vont — találkozása a nagyközönséggel, mind azt jelzik, hogy az „emlékezet nélküli óriás" igenis fel t u d j a ébreszteni és alakítani is képes milliós közönségének történelmi emlékezetét. Gondolati zárójelben hadd tegyem hozzá: mozgékonysága, emberközelsége és sokm ű f a j ú hajlandósága a szórakoztatásra (is), tömegméretekben alkalmasabbá teszi erre a feladatra, mint a szűkebben — és szárazabban — vett iskolai történelemoktatás. A Holocaust tévésorozat n y o m á n sokan tették fel a kérdést a N é m e t Szövetségi Köztársaságban: lehetséges, hogy egy történelmi „soap o p e r a " valóságos katharzishoz juttassa nézőit ? Úgy tűnik, lehetséges. De ennek az ára (talán) az események és történeti összefüggések túlzott leegyszerűsítése. A tömegkommunikáció kutatói ezen a ponton bizonytalanul fogalmaznak, m e r t nem ismerik még teljes alapossággal az elsöprő tömeghatás tényezőinek szövevényét. Azt viszont biztosabban tudják, bár kevésbé szívesen beszélnek róla, hogy a tömegkommunikáció, épp az előbbi tulajdonságai folytán, minden másnál hatékonyabb eszköze lehet a történelmi ferdítéseknek is. A huszadik század minden monstruózus történelemhamisítása a tömegkommunikációban kezdődött, s csak utána ülepedett le apologéta történészek írásaiban. A hazai tömegkommunikáció az elmúlt évtized során, ha nem is minden cikkében, műsorában, de tevékenysége összességében kétségtelenül árnyaltabbá, őszintébbé t e t t e történelmi önismeretünket. Mintha zárulna az a rés, amely régebben filmművészetünk és tömegkommunikációnk között feszült, s nemzeti létünk nagy fordulópontjai a mozivászon mellett ma m á r a képernyőn, a hangszóróban és a n y o m t a t o t t hasábokon is mind gyakrabban jelennek meg. Ám a tömegkommunikáció és a történelem viszonyának ez csupán az egyik vonatkozása. A másik az újságírók személyenkénti történeti tudása, szemléletmódja, ítélőképessége: az intézményesen túl az egyéni viszonyulás. Azt hiszem, hogy ezzel kevésbé lehetünk elégedettek. Igaz, hogy m a j d minden szerkesztőségben van egykét újságíró, publicista, szerkesztő — többnyire történettudományi képzettséggel —, 3

SZERKESZTŐI LEVÉL

a k i k szakmai kötelességüknek t a r t j á k történelmi ö n i s m e r e t ü n k gazdagítását, s készséges és értő p a r t n e r e k a belpolitikai és ideológiai élet ilyen intencióinak v é g r e h a j t á s á b a n . D e a többi íróasztal mellett hírszerkesztők ülnek, gazdaságpolitikai, belpolitikai, művelődéspolitikai v a g y külpolitikai újságírók, a k i k n e k t ö r t é n e t i t u d á s a , szemléletm ó d j a , történelmi k u l t ú r á j a nem fejlettebb, mint egy á t l a g értelmiségié. É s az újságíró-társadalom t ú l n y o m ó többségét bizony ők teszik ki. Márpedig az újságíráshoz k é t dolog feltétlenül szükséges: az újságíró t u d j a világosan, meggyőzően, m a g y a r u l kifejezni m a g á t , és — legalábbis egy olyan t á r s a d a l o m b a n , amely marxi társadalomelméleti alapokból f a r a g j a s a j á t képét — t u d j a történetileg szemlélni az eseményeket. Tévedés ne essék, n e m t ö r t é n e t t u d o m á n y i közírókká szeretném á t f o r m á l n i ú j s á g í r ó - t á r s a d a l m u n k a t . Csupán arra gondolok, hogy a gazdasági újságíró biztonságosabban mozog a m e c h a n i z m u s labirintusaiban, ha megalapozott ismeretei v a n n a k h a z á n k történelméről. (Különösen a huszadik századról. Különösen az utolsó három-négy évtizedről.) É s a külpolitikai újságíró is kevésbé válik a jelenkor t ö r t é n e l m i ,,voyeur"-jévé, ha a világpolitika összefüggéseit a világtörténelem értelmezési keretébe t u d j a helyezni. A szakma műveléséhez nélkülözhetetlen politikai k u l t ú r a m a g j a az újságíró történelmi műveltsége. Lassan egy évtizede t a n í t o k az újságíró-iskolán. T a p a s z t a l a t o m szerint a hallgatók történelmi műveltsége sem jobb, sem rosszabb, m i n t a felsőéves egyetemisták átlagáé. (Kivétel persze, a k é t szélsőség: azok, akik t ö r t é n e l e m t a n á r i diplomával j ö n n e k az iskolára, s azok, akik m i n d e n f a j t a diploma nélkül, érettségivel.) Átlagos, vagyis az ú j s á g í r ó m u n k á h o z nem elegendő. Az iskola a s a j t ó t ö r t é n e t e n kívül — ami így természetesen „lebegő" t u d á s a n y a g g á változik - rendszeres t ö r t é n e t i kurzusok a t nem kínál a hallgatóknak. Az egyetemről hozott, a m ú g y i s hézagos és egyenetlen történelmi műveltség (mást hoz m a g á v a l egy mérnök és egy bölcsész) a pályakezdés r o h a n á s á b a n c s a k h a m a r d a r a b j a i r a hullik. A j o b b a k b a n egy ideig még motoszkál az igény, k ö n y v t á r u k t ö r t é n e t i polcát g y a r a p í t j á k , odafigyelnek a t ö r t é n e t t u d o m á n y i v i t á k r a , s a t ö r t é n e t i szemléletmód m u n k á j u k b a n is t e t t e n érhető. Nem sokáig. Az ösztönzési rendszerek rejtélyeivel megismerkedvén, c s a k h a m a r megállapítják, hogy érdekeik ellen cselekszenek, ha túlságosan analitikus újságírást művelnek, s a szerkesztőségekben a történelem finom dialektikája sem eléggé piacképes. Márpedig ők is a piacról élnek. S a j á t o s jelenségnek v a g y u n k t a n ú i a történelem és a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó viszon y á b a n . Egyik oldalról historizálunk, másik oldalról dehistorizálunk. Azt hiszem, érdemes lenne az ellentmondást feloldanunk. SZECSKŐ TAMÁS

4

H A N Á K GÁBOR

Á Századunk a történész szemével

Másfél évtizede indult a sorozat, és ezalatt a következő f i l m e k készültek el: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7— 8. 9. 10—11. 12—16. 17—20. 21—29.

Prológ (A század tanúja) Temetik Viktóriát Az első vihar (1905) Szarajevótól a háborúig Mire a lomb lehull Jelentés a frontokról Földindulás (1917) Cattaró (1918) Lehullott a lomb Mi történt a Bankgasséban Frankhamisítási ügy Végjáték a Duna mentén

adás: 1965 adás: 1965 adás: 1965 adás: 1966 adás: 1966 adás: 1966 adás: 1967 adás: 1967 adás: 1968 adás: 1969 adás: 1972 adás: 1976—81

í r ó — r e n d e z ő : Bokor P é t e r A rendező m u n k a t á r s a i : B. Révész László, Szekeres P é t e r , H a n á k G á b o r G y á r t á s v e z e t ő k : G r ó s z E. András, D ó k a László V á g ó k : Trebitsch Júlia, T ö r k ö l y Zsuzsa, S z i r t e s András, K o n d o r Zsuzsa O p e r a t ő r ö k : M á t r a y Mihály, Kenyeres G á b o r , Darvas M á t é , M o l n á r M i k l ó s Z e n e s z e r z ő : Patachich Iván Előadó: Benkő Gyula

Ránki György — Milyen volt az 1960-as évek első felében — amikor a Századunk sorozat indult — a történettudomány,'pontosabban a történeti ismeretterjesztés helyzete? N a g y o n gyenge volt Magyarországon az egyetemes t ö r t é n e t i ismeretanyag. Hazai egyetemes t ö r t é n e t i m u n k á k szinte m é g alig voltak ebben az időben, v a g y ha voltak is m á r készülőben, nem kerültek nyilvánosságra. A második világháború ó t a egy-két szovjet fordítás jelent meg. É p p e n ezért a Századunk eredeti elképzelése az volt, hogy b e m u t a s s a E u r ó p á t . Az első néhány film i n k á b b o k t a t ó céllal készült, hogy kihaszn á l j a azt az előnyt, a m i t a film a d h a t egy korszak megismeréséhez; egyetemes történeti t a b l ó t a k a r t adni. Mit jelentett ez a t u d o m á n y o s k u t a t á s s z e m p o n t j á b ó l ? Semm i t , ez arra volt jó, hogy a nagyközönségnek ismereteket n y ú j t s o n — de nem színv o n a l t a l a n és nem egyoldalú képet a 20. század elejének történetéről. A 70-es években, b á r lényegesen j o b b a k u t a t á s helyzete, megváltozott a S z á z a d u n k profilja. 5

A S Z Á Z A D U N K A TÖRTÉNÉSZ SZEMÉVEL

A F r a n k h a m i s í t á s n á l nagyon f o n t o s m o m e n t u m észlelhető: a csoport önálló k u t a t á s o k a t kezdett f o l y t a t n i , vagyis m o s t m á r nemcsak a nagyközönségnek n y ú j t o t t k é p e t , hanem a Bankgasse-i események, illetve a f r a n k h a m i s í t á s i ügy kérdésének tisztázásához is h o z z á j á r u l t . Megszólaltatott egy sor olyan szereplőt, akik a m a g y a r országi k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t sose í r t á k le az e m l é k i r a t a i k a t . í g y gyakorlatilag a Száz a d u n k egy teljesen ú j funkciót k e z d e t t ellátni, ami meglehetősen r i t k a még, amenyn y i r e ismerem a k ü l f ö l d ö n b e m u t a t o t t hasonló d o k u m e n t u m f i l m e k e t . Ezek az eredeti k u t a t á s o k a S z á z a d u n k esetében m é g erősebben jelentkeznek az utolsó műsorban, a V é g j á t é k a D u n a m e n t é n - b e n . H a ú j r a írná valaki ennek a k o r n a k a t ö r t é n e t é t , b á r a Századunk k e z d e t e óta- a t ö r t é n e t í r á s nagyon sok m i n d e n t felszínre hozott, n a g y h i b á t követne el, h a nem használná fel a m ű s o r b a n elhangzott beszélgetéseket. E z olyan hiba lenne, m i n t h a valaki egy nagyon lényeges e r e d m é n y t nem dolgoz föl a m u n k á j á b a n . T e h á t megváltozott a viszony, most m á r a S z á z a d u n k sorozatnak nemcsak az a feladata, h o g y b e m u t a s s a és népszerűsítse a történetírói eredményeket, han e m m a g a is a t ö r t é n e t i k u t a t á s egyik lényeges m o z z a n a t á v á vált. F o r r á s é r t é k ű az a rendkívül sok i n t e r j ú , amelyet o l y a n személyekkel készítettek, a k i k e t a történetíró n e m k u t a t o t t föl — n e m is volt célja. A másik dolog pedig, ami nézetem szerint f u n k cióváltás volt a S z á z a d u n k n á l : az első filmek illusztráltak, k é p e t a d t a k egy korszakról, az utolsó filmeknek pedig igen n a g y a szerepük a m ú l t megismerésében. Megprób á l t a k sokoldalú k é p e t adni a m á s o d i k világháború a l a t t i Magyarországról, az akkor élő emberekről és kiigazítani a hosszú ideig uralkodó és t a n k ö n y v e k b e n , rövid fogalm a z á s o k b a n még m o s t is megjelenő s e m a t i k u s k é p e t — ebben rejlik a sorozat történ e t i gondolkodásformáló hatása. — Az a rossz munkamegosztás kezd eltűnni, ami a kutató és az ismeretterjesztő kettősségében fogalmazható meg, vagyis megváltozott a viszony a tudomány és a Századunk között? A z t m o n d h a t n á m , h o g y a korszak k u t a t á s á b a n k ö l c s ö n h a t á s kezd kialakulni a „ h i v a t á s o s " t ö r t é n e t í r á s és a S z á z a d u n k között. A t ö r t é n e t í r á s m ű f a j a z á r t a b b , világosabb, talán kevésbé épít az egyéni élményekre, és csak a fő v o n a l a k a t p r ó b á l j a megragadni, elsősorban természetesen az írásos d o k u m e n t u m o k vizsgálata alapján. A S z á z a d u n k pedig ezeket a fő v o n a l a k a t , ezeket a t ö r t é n e l m i m e n e t e t meghatározó f ő t e n d e n c i á k a t m e g p r ó b á l j a sokkal élettelibben ábrázolni az emberi sorsok, a szereplők gondolkozásának b e m u t a t á s á n , az események s z u b j e k t í v h á t t e r é n e k felvillantásán keresztül — még h a természetesen az ilyen 35 évvel később t ö r t é n ő beszélgetésn e k m e g v a n n a k is a forráskritikai problémái. — A mindennapi filmekben.

élet is más dimenziókat

nyert az utolsó

Az 1918 előtti jelentős m a g y a r politikai szereplőket m á r nem n a g y o n lehetett volna fölfedezni, de ettől e l t e k i n t v e is m e g v á l t o z o t t gyakorlatilag az egésznek a m ű f a j a , alaposabb, mélyebb l e t t , elvesztette u g y a n az eredeti egyetemes t ö r t é n e t i irányv o n a l a t , sokkal i n k á b b m a g y a r t ö r t é n e t - c e n t r i k u s lett. E z t én nem h i b á n a k rovom fel, a profilváltás jót t e t t , b á r én az eredeti profilt sem t a r t o m rossznak, sőt el t u d n á m képzelni, hogy ez is t o v á b b m e n j e n , m e r t a maga n e m é b e n ez is jó m ű f a j , csak más i g é n y ű és funkciójú, sok v o n a t k o z á s b a n kisebb h a t á s ú , m i n t a jelenlegi forma. — Az 1960-as években különböző történeti, vagy néha nem egészen történeti művekkel a magyar múlt jelenléte 6


közgondolkozásunkban nagyságrenddel jelentősebb lett. Ennek is szerepét látom a tematika átalakulásában. í g y v a n . H a l l a t l a n u l m e g n ő t t az érdeklődés a m a g y a r múlt, s á l t a l á b a n a t ö r t é n e lem iránt. H a külföldi kollégáimmal beszélek és történetírói m u n k á k a t említek, elcsod á l k o z n a k , hogy olyan horribilis p é l d á n y s z á m o k b a n jelennek meg, hogy h a átvetít e n é n k az egyesült államokbeli lakosság a r á n y á r a , 2 — 3 milliós p é l d á n y s z á m o k a t jelentenének o t t . Az is igaz, hogy a 60-as évek második felétől mélyebben, sokoldal ú b b a n á b r á z o l t á k a k é t világháború közötti, részben a I I . világháború a l a t t i m a g y a r történelem egy sor olyan kérdését, amelyről az 50-es években s e m a t i k u s k é p e t alakít o t t a k ki, v a g y egyáltalán n e m beszéltek. Problémafelvetéseit a történelem nemcsak m a g á b ó l a t u d o m á n y k u t a t á s b ó l k a p t a , h a n e m nem utolsósorban az irodalomtól. H a n g s ú l y o z o m , hogy csak a probléma felvetéseit, de nem a probléma megoldását, m e r t nem látok egyetlen olyan irodalmi m u n k á t sem, amely képes lett volna ezt a k é r d é s t jól tárgyalni, de az sem vitás, hogy f e l a d t a a leckét a t ö r t é n e t í r á s n a k . E b b e n kétségtelenül a Századunk n a g y o n jól m e g t a l á l t a a m a g a helyét, t e h á t valóban ez a közgondolkodási igény — amelyet a z t á n u g y a n a k k o r a Századunk m a g a is formál — a d j a meg a h á t t e r é t a f u n k c i ó v á l t á s n a k , és a z t hiszem, a műsor népszerűségének is. — Az utolsó filmeknél a dramaturgiai rendező elv a történelem — nem a krimi, és nem a történelmi tabló — mégis elhangzik az a szemrehányás, hogy a hatalmi struktúra felső szintjének elemzésében mélyed el a sorozat, és nem vállalja a társadalom szociografikusabb bemutatását, valamint hiányzik a baloldal hangsúlyosabb bemutatása is. É n úgy érzem, hogy ez az igény nem jogos, olyasmit kérnek számon, a m i t a film n e m t u d megoldani. Végső soron 1944-ben k r i t i k u s helyzet volt, a h a t a l m o n levőknek a kezében a szokásosnál is n a g y o b b döntési lehetőség összpontosult. É s a film ebben az értelemben egyáltalán nem t u l a j d o n í t n a g y o b b jelentőséget a n n a k , a m i o t t tört é n t , m i n t a m i b e n y o m á s o m szerint ténylegesen t ö r t é n t . Az m á s kérdés, hogy kelth e t olyan b e n y o m á s t , hogy ennek a h a t a l m i s t r u k t ú r á n a k ilyen v a g y olyan pozitív v a g y negatív döntése meghatározó lehetett volna az ország távolabbi jövőjére is. Ném e t megszállás, háborúból való kilépés, a h á b o r ú b a n való további részvétel, ezek volt a k a kulcskérdései ennek az időszaknak. E g y e t l e n olyan országot sem ismerek, ahol ezek a p r o b l é m á k fölmerültek, és a d ö n t ő tényező nem valóban ez a felső h a t a l m i s t r u k t ú r a lett volna. Voltak elképzelések, amelyek a baloldal mozgalmaitól v á r t á k a rendszer megdöntését és a háborúból való k i v á l á s t , de sem Olaszországban, sem R o m á n i á b a n v a g y a k á r F i n n o r s z á g b a n nem a baloldal d ö n t ö t t e el a kérdéseket, hanem a h a t a l m o n levők. T e h á t én n e m érzem azt, hogy itt hiányozna a baloldal ábrázolása. E z természetesen lényeges t ö r t é n e t i kérdés, é p p e n az olasz példán t u d o m legjobban érzékeltetni. A fasiszta n a g y t a n á c s leszavazza Mussolinit, a király e l f o g a t j a Mussolinit, kinevez egy k a t o n a i k o r m á n y t , v é g r e h a j t j á k a puccsot, megkötik a fegyverszünet e t , de a baloldalnak semmiféle érdemleges közreműködése addig a pillanatig nincs. A baloldal az ú j helyzetben erősödik meg, és válik önálló tényezővé, h o g y a z t á n az észak-olaszországi felszabadító mozgalmak elsöpörjék m a g á t a Badoglio-rendszert is. D e az első lépéseket a h a t a l m o n levők t u d j á k csak megtenni, m e r t hadsereg nélkül, hadsereggel, á l l a m a p p a r á t u s s a l szemben n e m l e h e t e t t kiválni a háborúból. Az m á s kérdés, hogy a h a t a l m o n levők, függetlenül a sikeres vagy nem sikeres kiugrástól, 45 u t á n m i n d e n k é p p e n t a r t h a t a t l a n helyzetbe kerültek volna, még a k k o r is — amire p r ó b á l t a k játszani — ha angol csapatok j ö n n e k be. Részben azért, m e r t az angolok 7


se ezt a hatalmi s t r u k t ú r á t l á t t á k volna t a r t a n d ó n a k , másrészt m e r t ó h a t a t l a n u l fels z a b a d u l t a k volna o l y a n baloldali erők, amelyek az ország szociális problémáit fölv e t v e , elsöpörték v o l n a . . . De ez nem 44 kérdése . . . — A társadalom egészének ábrázolása, a totalitás kérdése a békésebb évekről készített filmeknél is felmerül. Az 1920-as éveket, a bethleni konszolidáció időszakának első felét a frankhamisítási ügy feldolgozásán keresztül mutattuk be, és ezt igen sok kritika érte a történészek részéről. A f r a n k h a m i s í t á s r ó l készített műsorokkal tért rá a S z á z a d u n k az eredeti k u t a t á s r a , de én lényeges különbséget Iátok a F r a n k h a m i s í t á s , és m o n d j u k az u t ó b b i sorozat között. Az utolsó filmsorozat, a Végjáték a D u n a mentén, az a l a p p r o b l é m á k a t közelíti meg, a F r a n k h a m i s í t á s a rendszernek csak egy a r c u l a t á t . A 20-as éveknek v a n a z é r t m á s a s p e k t u s a is, és ez a 20-as évek feldolgozásából hiányzik. D e nagyon nehéz megfogni, mert én nem értek a d r a m a t u r g i á h o z , á m azt t u d o m , h o g y nem a k a r u n k illusztratív filmeket, másodszor: az u t ó b b i filmek n a g y sikere nemcsak a n n a k köszönhető, hogy ezek nagyon lényeges kérdéseket t á r g y a l n a k , hogy ú j dolgokat hoznak, h a n e m a n n a k is, hogy d r a m a t u r g i a i l a g izgalmasan, l ü k t e t ő eseményeket dolgoznak fel. B e n n e v a n egy kriminek az izgalma, a m i t a kor hozott m a g á v a l . 1926-ról egész m á s jellegű filmet kell csinálni. Végső soron 44 politikailag d ö n t ő év v o l t ; amikor történelemből a d i á k j a i m a t vizsgáztatom, azt m o n d h a t o m , hogy itt kell t u d n i azt, hogy mi volt március 19-én, és m i volt március 21-én, mert ha valaki a k é t d á t u m o t összekeveri, a k k o r nem t u d j a , h o g y miről v a n szó. D e 1926-ról n é h a nekem teljesen mindegy, h o g y h a azt m o n d j a a diák, hogy j a n u á r b a n volt, pedig n o v e m b e r b e n volt, m e r t voltak é p p e n nem jelent értelmi tévedést. Hiszen lehetett volna. T e h á t egész m á s t í p u s ú , sokkal lassabb események z a j l o t t a k , ebből következően a korszak m á s ábrázolást is kíván. Sokkal i n k á b b szakfilmet lehet belőle csinálni. Bokor P é t e r , azt hiszem, azért is r a g a d t a ki a f r a n k h a m i s í t á s t , m e r t filmes szemmel ebben l á t t a azt a mozzan a t o t , amivel a r e n d s z e r t is be t u d j a m u t a t n i , és mégis izgalmassá t u d j a t e n n i a film e t . 44-ben viszont a fő szálat r a g a d t a meg. H o g y hogyan lehet ezt megoldani, h á t erre nem n a g y o n ismerek példát, ilyen típusú filmeket egyszerűen n e m csinálnak. — Tényleg, milyen a világban az ilyen jellegű

film?

A világ ilyen d o k u m e n t u m f i l m j e i a mozgalmasabb eseményeket dolgozzák fel, Franciaországban p é l d á u l a népfrontról l á t t a m ilyet. V a g y pedig v i t á k a t rendeznek és beszélgetéseket, és a n n a k illusztrációit készítik el. A m u n k á s o s z t á l y életéről i n k á b b irodalmi eszközökkel készülnek filmek. — Még jó néhány film készül az 1944 — 45-ös évek eseményeiről, mégis — kicsit előrehaladva — hogy látja a történész a Századunk sorozat jövőjét? A legnagyobb érdeklődésre akkor t a r t h a t n a számot, ha legalább 47-ig előre t u d n a menni, ennek a z o n b a n n a g y o n sok a k a d á l y á t látom. Az 1945 előtti időszak lezárt korszakot jelent. A felszabadulás u t á n i éveket belpolitikai vonatkozásaiban nem t e k i n t h e t e m lezártnak — még az 1945 —47-es időszakot sem, ami pedig egy külön szakasz a h á b o r ú u t á n . N e m látom, hogy m i t t u d n á n k a felszínre hozni, például a kor8


szak nemzetközi vonatkozásait illetően. Logikus lenne az igény a f o l y t a t á s r a , de nem v a g y o k meggyőződve, hogy lehetséges, ha ugyanezt a szintet meg akarjuk őrizni. Nem arról van szó, hogy nem lehetne egy illusztratív filmet csinálni. Lehetne, de ezt a mélyfúrásos, d r a m a t i z á l t eszközöket is igénybevevő, sok i n t e r j ú r a alapozó, és ezért az eseményeket sokoldalúan felvillantó módszert — amely az események men e t é b e n megszólaltatja a történelem „ n e g a t í v " figuráit is, — nem hiszem, hogy alkalmazni lehet 45 után. H a pedig ezt nem lehet megcsinálni, akkor éppen arról m o n d u n k le, ami a teljességet a d j a . Olyan nemzetközi d o k u m e n t u m o k r ó l kellene beszélni, amelyek részben nem hozzáférhetők. A politikai h a r c o k n a k egy sor olyan v e t ü l e t é t kell b e m u t a t n i , amelyre vonatkozólag a személyes i n t e r j ú k a t nem lehet megcsinálni . . . Azokat a legfontosabb i n t e r j ú k a t , a m i k e t a S z á z a d u n k megcsinált az 1945 előtti korszakra vonatkozóan, megcsinálja 1945 u t á n is. H o g y ebből lehet-e filmet készíteni, az külön kérdés. E g y - k é t t e m a t i k u s filmet — t e h á t nem korszakot átfogót — lehetne készíteni, gondolok például a földreformra. Igen sok szintjét meg lehetne m u t a t n i (akik szervezték, akik f ö l d e t k a p t a k stb.), persze ennek m á s lüktetése lenne, m i n t a nemzetközi történésekhez kapcsolódó 1944-es eseményeknek. — Hogyan tátod a történettudomány kérdéseit, a közelmúlt kutatását, amelynek helyzete nagyban megszabja a Századunk további munkáit is? Talán k é t m o m e n t u m o t t u d n é k e l m o n d a n i , az egyik dolog az, hogy a t ö r t é n e t t u d o m á n y n a k alapfeltétele a történetiség. E g y korszak megítélésében n e m léphetek fel mai igénnyel, és nem t u d o m jól megérteni a korszakot, h a az u t ó k o r n o r m á i t alkalmazom rá. E g y sor régen n a g y o n értékesnek t ű n ő t á r s a d a l m i lépés m a elvesztette az é r t é k é t , részben azért, m e r t kiderültek ellentmondásai, és a belévetett n a i v elképzelések nem valósultak meg, részben, m e r t messze t ú l h a l a d t r a j t a az idő. D e a történésznek nemcsak az értékek viszonylagossá válását kell m e g m u t a t n i a , hanem a valamikori értékeket is. Nem értem m e g a t ö r t é n e l m e t , ha csak azt látom, hogy m a erről m i a véleményünk. É s a t ö r t é n é s z e k n e k meg kell érteniük, hogy például ami az 50-es évek n a g y eredményének t ű n t , az nem a k k o r a eredmény, m e r t a m i t sokszor e l f e l e j t e t t ü n k , a történelem menete végső soron minden értéket viszonylagossá tesz. Az idősebbeknek t u d o m á s u l kell venni, h o g y a s a j á t értékeik m á r nem olyanok, m i n t gondolták a n n a k idején, m i n t esetleg m a is n é h á n y a n szeretnék gondolni: a fiataloknak meg tudomásul kell venni, h o g y az, a m i t ők m a teljesen értéktelennek t a r t a n a k , miért volt egy a d o t t történelmi k o r s z a k b a n m a g a s é r t é k : h a ezt a k e t t ő s megközelítést lehet alkalmazni, akkor t u d u n k a t ö r t é n e t t u d o m á n y b a n ú j a b b eredmények e t elérni. A fiatal generációnak m á s lesz a történelemszemlélete, m i n t a miénk volt, és ezt t u d o m á s u l kell venni. Azt is m e g kell érteniük, hogy nekik is be kell bizonyítani, hogy mi az, amiben ú j a t t u d n a k hozni. É n azt hiszem, ebben lehetne ú j a t adni, és ez az átértékelés fogja r á n y o m n i a közeli 10 — 15 esztendőben a t ö r t é n e t i gondolkodásra a bélyegét. Csak a r r a kell vigyázni, hogy az ú j a b b értékek elvetése n e jelentse a régiek felértékelését, m e r t erre v a n tendencia. N e m sokra f o g u n k m e n n i egy olyan generációval, amely csupán arra szorítkozik, hogy az ú j értékek helyébe a régebbi értékeket állítsa vissza. Hanák

Péter

— Hogyan értékeli a történész a hasonló területen dolgozó ismeretterjesztő munkáját? Mennyire tudta feltárni, megmutatni a sorozat — a film eszközeivel — a történelmi fejlődés lényegét? 11


A történész a kollégáját is könyörtelenül történeti fejlődésében nézi. Bokor P é t e r író, rádiós,rendező a k o m m u n i s t a p r o p a g a n d i s t a módszerével indult el jó k é t évtizede. J ó l emlékszem azokra a műsoraira, amelyek Százados szenzációk sorozatcím a l a t t m e n t e k a rádióban. E z e k b e n nem a történelem szabályszerűsége érdekelte őt és m u n k a t á r s á t Teknős P é t e r t , h a n e m a rendkívüliség, a szenzáció, ami u g y a n óriási érdeklődést, izgalmat t u d kiváltani, de amiből tanulság nem a d ó d o t t , m e r t a Titanic k a t a s z t r ó f á j a százados szenzáció, de végül is csupán az adódik belőle, hogy az úszó jéghegyeket el kell kerülni. M u n k á j u k b a n ők abból i n d u l t a k ki, hogy a szemináriumok u n a l m a s a k , a p á r t t ö r t é n e t feldolgozása elkopott; u g y a n a z t a t ö r t é n e t e t , ugyanazt az agitációs a n y a g o t érdekesen, izgalmasan, m o n d h a t n á m úgy is: „blickfangosan" kell megcsinálni, a z o n b a n egy-egy jó kép, jó poén, szenzáció kissé mindig elhalványít o t t a , h á t t é r b e s z o r í t o t t a a t ö r t é n e l e m lényegesebb, b á r t a l á n első pillanatra kevésbé izgalmas, kevésbé l á t v á n y o s f o l y a m a t a i t , összefüggéseit és t a n u l s á g a i t . Ú g y hiszem, hogy értékeléskor figyelembe kell v e n n ü n k a t u d o m á n y objektív helyzetét is a b b a n az időben. O b j e k t í v k ö r ü l m é n y e k c s a k u g y a n voltak, de ekkor is a k a d t a k , a k i k A n o n y m u s G e s t á j á n a k apró részleteit dolgozták fel, mások a kiegyezés p r o b l e m a t i k á j á v a l foglalkoztak, és voltak, akik 1919-et a k a r t á k ismertté és érdekessé t e n n i . E n n e k egyik módszere az volt, a m e l y e t Bokor P é t e r v á l a s z t o t t , kiemelte a korszak „legkrimisebb" részét, a Bankgasse-i rablást. E b b e n b e n n e volt az ellenforradalom m i n d e n rohadtsága, b a n d i t i z m u s a , gátlástalansága. A másik megközelítésből a Tanácsköztársaság egészét lehet vizsgálni: a nemzeti kérdés és a világforradalmi gondolat ütközése, v a g y : a szövetkezetesítés és a p a r a s z t s á g földigénye stb. Azonban ez m é g a 60-as é v e k b e n nem t e r j e d t el a történészek körében sem, így egy televíziós rendező, író sem k e z d h e t t e el azt, a m i t még a s z a k m a sem csinált meg. A filmnek mindenesetre f o n t o s történelem-népszerűsítő f e l a d a t a volt. É s még egyszer hangsúlyozom: a t ö r t é n e l m i fejlődés lényegének f e l t á r á s á b a n el lehet indulni egy politikus meggyilkolásából, de a legmélyebb történelmi rétegekből is. A Szarajevó filmnél sikerült e l f o g a d t a t n i Bokor Péterrel, hogy azt a kérdést emelj ü k ki, amely nem l á t v á n y o s , semmiféle rabláshoz, gyilkossághoz, hamisításhoz nem k ö t h e t ő , nevezetesen Tisza I s t v á n belső habozását. É n n e k az okait felfejtve intellektuális élményhez lehet j u t t a t n i a nézőt, ami t a l á n sikerült is. A Bankgasse-i rablás szerepeltetését magyarázza az is, hogy r o p p a n t nehéz lett v o l n a a Tanácsköztársaságot a h a g y o m á n y o s módon b e m u t a t n i — szociálpolitika, l a k á s t j u t t a t u n k a p r o l e t á r o k n a k , szegény gyerekek a B a l a t o n n á l , az Adriánál —, ezek annvira ismert képek, hogy a néző az első percben kikapcsolta volna a készüléket. Elismerem, ez még nehezebb f o r r á s k u t a t ó m ű f a j , m i n t a történetírás, m e r t a történész végül is sajtóból, visszaemlékezésekből, levéltöredékekből, sőt sokszor nem k ö z v e t l e n történeti forrásokból (elszámoláskönyvekből, h á z t a r t á s k ö n y v e k b ő l ) is rek o n s t r u á l h a t j a az 1919-es helyzetet. A filmest viszont köti, hogy milyen archív f i l m a n y a g m a r a d t meg és mire v a n visszaemlékező t a n ú . A leggyengébb s o r o z a t n a k a f r a n k h a m i s í t á s t t a r t o m , m e r t egy t á r s a d a l m i rendszert n e m a hamiskártyásaival kell jellemeznünk, akkor sem, ha ezek az úri körökig nyúlt a k . N e m ez volt a jellemző az egész H o r t h y - k o r s z a k r a és az egész társaságra. Hallott a m olyan véleményt is, hogy a haza nagy s z o r o n g a t t a t á s á b a n bizonyos „hazafias f e l a d a t o t " vállaltak azok az emberek, akik ilyen m ó d o n p r ó b á l t a k segíteni. Persze v o l t a k közöttük gazemberek is, de az akció elgondolása hazafias f e l a d a t volt. T e h á t a film bizonyos fokig visszájára sült el. Azt hiszem, nem így kellett volna megközelít e n i ezt a korszakot. É n i n k á b b a m a g y a r élet ellentmondásaiból i n d u l t a m volna ki, n y o m á b a eredtem volna Illyés G y u l a ormánsági n a g y cikkének, a P u s z t u l á s n a k , a p a r a s z t i egykének, az antiszemitizmusnak, a dzsentri ö n m a g á t túlélő u r a l m á n a k . 10


Viszont a Frankhamisítás filmnél derült ki a stáb számára teljes egyértelműséggel, hogy a történész alapvető kutatása föltétele ugyan a mi munkánknak, de a clokumentumfilm-csinálónak nem illusztrálni, hanem magának is kutatnia kell. A korábbi filmeknél a tanúk is, a személyes visszaemlékezők is illusztráltak egy általuk tudott történetet: „igen, én is láttam,igen,én is ott voltam". A Frankhamisítás volt az első eset (ez már a 15 — 20. film), amikor a Térképészeti Intézet munkatársaitól, ahol a hamis bankók készültek, megtudtuk az igazi történetet. Sok szervezeti nehézség mellett ez a módszerbeli váltás is magyarázza, hogy 1971 után egy ideig nem készült Századunk, és ami 1976-ban készült, már valami más volt. A történelem lehet külső díszlet, színtér, ami a tézisünket alá f o g j a t á m a s z t a n i , de lehet a történelem m a g a az anyag, a m i t értelmezünk. É s én ez u t ó b b i t ö r e k v é s t látom az utolsó filmekben. Nincs kifogásom az ellen, hogy a t ö r t é n e l m e t egy m a g a s szintű kriminek f o g j u k föl, de ennek h á r o m m ű f a j i megoldása lehetséges. Vagy az, hogy a néző m á r t u d j a , ki a gyilkos, de a nyomozó még nem. A k k o r a z t k ö v e t j ü k , hogyan jön rá a nyomozó. E z is lehet érdekes, de mivel a néző n a g y o n jól t u d j a , sőt u n j a a végeredményt, a k k o r — különösen, ha a nyomozó módszere n e m igazán érdekes — még az sem érdekli, hogyan j ö n rá erre. A másik m á r közelebb áll a t ö r t é n e t i séghez. Ilyenkor senki sem t u d j a , hogy m i t ö r t é n t , hanem a néző a nyomozóval e g y ü t t t u d j a meg az ú j a b b és ú j a b b eredményeket. Ezek m á r valóban Sherlock Holmes történelmi nyomozásai. Az igazi a z o n b a n , amikor lehet, hogy t u d j u k a vége r e d m é n y t , sőt lehet, hogy sok részletet is ismerünk, de m i n d e n t még nem t u d u n k , és nem is az az érdekes, hogy m i t ö r t é n t , h a n e m hogy miért, hogyan, milyen összefüggésben t ö r t é n t . T e h á t a hogyan nem ö n m a g á b a n áll, hanem a miértnek a m a g y a r á z a t a lett. Azt hiszem, ez az a p o n t , a m i b e n a lényeget megfogalmazhatom. Bokor P é t e r filmjei az első t í p u s ú nyomozással k e z d ő d t e k , a rendező t u d t a , hogy mi a 19-es forradalom végeredménye, és ehhez keresett illusztrációt. A néző is ismerte a végeredm é n y t , m i n d e n t t u d o t t , csak azt n e m : m i t erőlködik i t t még a rendező. A végeredm é n y a F r a n k h a m i s í t á s n á l is biztos volt, és öncél volt maga a nyomozás. A legutóbbi sorozatban, a Végjáték a D u n a m e n t é n - b e n viszont valóságosak a kérdések, pedig a t r a g i k u s vég m é g i n k á b b közismert. Miért t ö r t é n t mindez, hogyan j u t o t t el 44-ig? Miért h a g y t u k bekövetkezni a n é m e t megszállást, gyakorlatilag puskalövés nélkül ? H o g y a n épült be a hitleri ügynökség a m a g y a r vezérkarba, a m a g y a r hadseregbe és a biztonsági szervekbe? É s ezen túlmenőleg a t á r s a d a l m u n k m i é r t volt olyan, amilyen ? É s így t o v á b b . . . Ezek m á r jó kérdések, és azt gondolom, hogy az utolsó, közel 10 film az, amely érzéseim szerint legjobban megközelíti a jó, t u d o m á n y o s a n megalapozott és érdekes t ö r t é n e l m i népszerűsítés m ű f a j á t . Még egy dolog tartozik ide. Az, hogy m o s t l á t h a t ó a n megváltozik a szemináriumi előadást megfilmesítő d i d a k t i k u s módszer is, amely az u n a l m a s szeminárium helyett százados szenzációkat m u t a t be, de u g y a n a z t éri el, csak didaktikusaidban. Mert azért ebben volt e g y f a j t a direkt agitáció és l á t h a t ó volt a fő cél: a rendező elsősorban téziseket a k a r t adni — megfilmesítve. D e h á t egy szemináriumot nem lehet megfilmesíteni. Most azonban az oknyomozással — a h o g y a n az utolsó kilenc film készült — belülről éli á t a néző az egészet, és ö n m a g á n a k teszi föl a miért kérdést. Az volt a hiteles, amikor nem feltétlenül egy tétel agitációját k a p t u k , h a n e m egy kérdés megválaszolását ö n m a g u n k számára. Amikor az önvizsgálat és az önismeret ú t j á n j u t o t t u n k egy reálisabb képhez. Vegyük például H o r t h y Miklóst. E b b ő l a vérengző fenevadból, a k ü l ö n í t m é n y e s tisztikar fővezéréből egy g y á v a habozó, tétovázó, de azért persze 11


nagyon reakciós, n a g y o n konzervatív, mindentől rettegő öregember lett, aki nem m e r t egyetlen b á t o r lépést sem tenni. E z igen, ez jó k é p volt H o r t h y r ó l ! É s a körül ö t t e levő tisztek, politikusok képe is á r n y a l t a b b lett. A H o r t h y - k o r s z a k értékelése mai napig n a g y vita kérdése t ö r t é n e t í r á s u n k b a n és közvéleményünkben. Bizonyos, hogy a korszak és a végjáték régi értékelése megváltoz o t t vagy v á l t o z ó b a n v a n . E z persze azt a veszélyt idézi elő, hogy akik eddig hallgatt a k és nem szóltak, m o s t azt hiszik, hogy elérkezett a teljes rehabilitáció, a H o r t h y korszakot most m a j d tisztára f o g j u k mosni. Ezzel k a p c s o l a t b a n k é t dolgot szeretnék m o n d a n i . Egyrészt most m á r az embereket a m b e r a r c ú a k n a k t ü n t e t j ü k fel, és á r n y a l t a n m u t a t j u k be — m á s volt K á l l a y Miklós, m á s volt Keresztes-Fischer Ferenc, és mindegyiktől k ü l ö n b ö z ö t t Inirédy Béla és pláne S z t ó j a y Döme. E z természetes, i t t jellemek, típusok, csoportok, rétegek, politikai felfogások változatossága áll e l ő t t ü n k , amit érdemes á r n y a l n i , m e r t m á s k é p p az egészből szürke, élvezhetetlen massza lesz, a m i t a közönség n e m vesz be, nem is hisz el, különösen, ha ismer, v a g y olvasott valam i t . H a ugyanis Keresztes-Fischert u g y a n o l y a n n a k m u t a t j u k be, mint S z t ó j a y t és később a néző elolvas egy levelet vagy emlékiratrészietet (amelyből m o s t a n á b a n igen sok jelenik meg), akkor m e g d ö b b e n : h á t ezek m i n d h a z u d t a k ! Ezt nem szabad kockáztatni. Másrészt viszont a Horthy-korszak nem rehabilitálható. É n például a d u a lizmus korának k u t a t ó j a , a dualizmust nem rehabilitálom, h a n e m azt mondom, hogy ellentmondásos k o r volt. A technikai, gazdasági, civilizációs eredmények mellett nag y o n nagy politikai h á t r á n y o k k a l , n a g y társadalmi ellentétekkel j á r t . E z a H o r t h y korszakra f o k o z o t t a n érvényes. Reálisan úgy ábrázolható csak, hogy ellenforradalomból született, ö n m a g á t bizonyos a l k o t m á n y o s látszatokkal, a l k o t m á n y o s intézményekkel konszolidáló rendszer volt. T e h á t az á r n y a l t a b b l á t á s nem azonos a rehabilitációval. A H o r t h y - k o r s z a k véleményem szerint is a m a g y a r történelem egyik legsötétebb korszaka. E z t m i n t történész és m i n t átélő is m o n d h a t o m . De az a r á n y o s a b b , á r n y a l t a b b , higgadtabb, tárgyilagosabb, sokoldalúi)!) megközelítés nagyon fontos, és ezt sikerült elérnie Bokor P é t e r n e k . E b b e n az eddig t á r g y a l t a k o n kívül két fontos tényező j á t s z o t t közre. Az egyik a m a g y a r közélet, a politika változása, amely megnyilvánul a tárgyilagosságban, a dolgok belső l á t á s á b a n , a jelszavas, frázisos, d o g m a t i k u s közelítésmód elvetésében. E l j u t o t t u n k egy valósabb, reálisabb történelmi képhez és n e m csak történelmi k é p h e z : ö n m a g u n k reálisabb szemléletéhez. E h h e z hozzájárult a nag y o b b tolarencia, a n y i t o t t a b b , t á g a b b gazdaság, illetve kultúrpolitika és ideológia. Másrészt ezzel összefüggésben t ö r t é n e t í r á s u n k is f e j l ő d ö t t , és Bokor P é t e r e g y ü t t h a l a d t ezzel a fejlődéssel, és most m á r sok m u n k a is állt a rendelkezésére. Ez az a k é t tényező, ami erősítette látását, de t é n y , hogy a meglátás az övé volt. A filmszalag segítségével végzett t ö r t é n e t í r á s jelentőségének ilyen m é r t é k ű fölismerése, a visszaemlékezéseknek ez a t u d a t o s g y ű j t é s e olyan értéket t e r e m t e t t , amely ha nem is készültek volna el m a g u k a filmek — hiteles t ö r t é n e t i f o r r á s k é n t használható. E filmek u t á n v á l t nyilvánvalóvá, hogy nemcsak egyirányú közeledés v a n a t u d o m á n y t ó l a film felé, nevezetesen, hogy a filmkészítő igénybe veszi a t u d o m á n y forrásait, feldolgozásait, értékeléseit, h a n e m v a n egy visszaút is: a történész is figyelembe veheti a filmben ö s s z e g y ű j t ö t t a n y a g o k a t , érdemes megnéznie a filmeket forrásanyagk é n t , de értékelésként is. É s ez a legtöbb, amit a s a j á t s z a k m á m b á s t y á i közül el t u d o k mondani.

12

Múltunk ERKI EDIT

Á „csak" újságíró Bálint György

A két h á b o r ú közötti m a g y a r s a j t ó egyik legkiválóbb zsurnalisztáját m é l t a t t á k Bálint Györgyben a cikkek, melyek születésének 75. évfordulójára íródtak. A jó tollú újságíróra emlékeztek a kollégák, szüntelen h a j t o g a t v a , hogy igenis „ c s a k " újságíró volt, igenis publicistaként vált klasszikussá — m i n t h a bizony K o s s u t h L a j o s és Ady E n d r e h a z á j á b a n védelemre szorulna a m ű f a j becsülete, bizonvgatásra a lehetőségei. B á r olykor úgy tetszik, irodalmi k ö z t u d a t u n k m á n i á k u s m ű f a j centrikussága vált ki bizonyos védekező reflexeket. A 60-as évek elején, a m i k o r a m a g y a r szellemi élet n a g y revelációja volt t ö b b e k k ö z ö t t Bálint György újrafelfedezése, egy róla szóló t a n u l m á n y azt latolgatja, beszélhetünk-e Bálint György életművéről, m i n t h o g y „irodalmi k ö z t u d a t u n k gyengéje, hogy sokkal inkább m ű f a j o k b a n , m i n t m ű v e k b e n gondolkodik és ítél. L á t h a t a t l a n u l , de n a g y o n is érezhetően kialakult egy bizonyos műf a j i hierarchia, amelynek v a n n a k b e v e t t , és v a n n a k csak periférikusán elfogadott kategóriái. A d y publicisztikájáról pl. még m a is sokan csak kegyelettel v a g y lenézéssel beszélnek, mint a n a g y költő k i t ű n ő «melléktermékeiről». De a mellékterméket az általános felfogás nem h a j l a n d ó m ű n e k t a r t a n i , legyen az emlékirat, levelezés, napló v a g y publicisztika; a m a g u k n e m é b e n ezek kitűnőek lehetnek, de a « m a g u k nemében» korlátot is jelent . . . E n n e k oka t ö b b e k között a merev, sokszor történetietlen m ű f a j szemlélet." (Ferenczi László: Bálint Györgyről, K o r t á r s , 1961. 6. szám) Az elmúlt évtizedek szemlélete a z o n b a n — a társadalmi és szellemi valóságkényszerítő h a t á s á r a — e t e k i n t e t b e n is f o l y a m a t o s a n változik. T ó t h Dezső pl. ez év tavaszán éppen az irodalmi közírásról t a r t o t t a akadémiai székfoglalóját, melyben többek k ö z ö t t a r r a a felismerésre j u t , hogy az irodalom „kifejezett művészi övezetével szemben gyarapszik nem kifejezetten művészi érdekű m ű f a j a i n a k mennyisége, de m i n d e n k é p p e n súlya, szerepe". (Az irodalmi közírásról, K r i t i k a , 1981. 9. szám) E n nek a jelenre v o n a t k o z t a t o t t megállapításnak lehet konzekvenciája az irodalomtörténeti vizsgálódás t e k i n t e t é b e n is. A hitviták kora „Közép-európai »közíró« v a g y o k " — írta magáról Bálint György. Marxista világnézetű, európai látókörű, s a j á t o s közép-kelet-európai f o r r a d a l m á r gondolkodó — teheti hozzá az utókor —, aki nemcsak irodalomkritikusként, politikai publicistaként is m a g a s a n fölülmúlja a kortársi átlagot, sőt a X X . századi m a g y a r eszmetörténet egyik központi a l a k j a : a népfrontideológia legjelentősebb hazai kultúrteoretikusa. Eszmerendszerének, gondolatainak, ítéleteinek történelmi érvényessége az időben egyre növekszik, igazságai m á s irányultságú teóriákkal egybevetve, m á s irányultságú eszmei alapokon álló k o r t á r s gondolkodók állításainak t a n u l m á n y o z á s a közben fénylenek fel igazán. 13

A „ C S A K " ÚJSÁGÍRÓ BÁLINT GYÖRGY

Az évforduló felszínre hozott egy igen figyelemre méltó d o k u m e n t u m o t , Bálint György elfeledett n y i l a t k o z a t á t , mely a Független Ú j s á g című b u d a p e s t i ellenzéki l a p b a n jelent meg 1939 f e b r u á r j á b a n . P a p Gábor n é v e n jegyezte Becsky Andor, a Gaál Gábor szerkesztette kolozsvári K o r u n k k o m m u n i s t a m u n k a t á r s a . Most a Népszabadság 1981. július 5-i száma t e t t e közzé. ( H a j d ú R á f i s Gábor monográfiatöredéke, mely szintén az évforduló alkalmából jelent meg a K r i t i k á b a n , jelzi egyébként, hogy milyen töredékesen i s m e r j ü k egyáltalán Bálint György m u n k á s s á g á t : „Bálint György életművének máig csupán egy részét a d t u k ki. (A minőségi írásokból meglehetősen sokat, az írások összességéből a z o n b a n A toronyőr k é t vaskos k ö t e t e , s a Gondos E r n ő készítette m u n k á k ellenére meghökkentően keveset.) Alkotásainak tekintélyes h á n y a d a sárguló n a p i l a p o k b a n , kevesek által ismert, f o r g a t o t t periodikákban »alszik«. A nagyközönség, de az irodalomtörténészek igen n a g y része sem ismeri így a teljes, az igazi Bálint G y ö r g y ö t . " ) (Kritika, 1981. 7. szám) Tehát az elfeledett és most ú j r a közölt napilap-nyilatkozat ideje 1939 tavasza. A kort kell felidéznünk egy pillanatra, hogy Bálint G y ö r g y politikai éleslátását, morális t a r t á s á t , kivételes szellemi b á t o r s á g á t értékelhessük. Madrid elesett, Csehszlovákia német, K á r p á t a l j a m a g y a r megszállás a l a t t . Az évtized vége a fasizmus nemzetközi megerősödésének, előretörésének, Ausztria náci megszállásának, a hírhedt m ü n cheni egyezmény megkötésének ideje — mely egyezményben a n y u g a t i demokráciák elismerték a n é m e t imperializmus vezető szerepét K e l e t - és Délkelet-Európában. A külpolitikai helyzetét illetően ilyen módon m e g h a t á r o z o t t Magyarországon az első bécsi döntés u t á n i „ o r s z á g g y a r a p í t á s " - h a n g u l a t h a t a l m a s o d o t t el — nemcsak az uralkodó osztályok köreiben, de a kispolgárság, sőt részben a m u n k á s s á g és parasztság köreiben is. E z a helyzet a l k a l m a t ad a t o v á b b i fasizálódás jegyében t ö r t é n t belpolitikai stabilizációra: Magyarország csatlakozik az A n t i k o m i n t e r n p a k t u m h o z , kilép a Népszövetségből — I m r é d y k o r m á n y a pedig „tekintélyelvű k o r m á n y z á s t " f o l y t a t v á n bevezeti a cenzúrát és a s t a t á r i u m o t , t o v á b b csorbítja az egyesülési és gyülekezési szabadságol,, t o v á b b korlátozza a s a j t ó s z a b a d s á g o t , m e g a k a d á l y o z v á n t ö b b száz baloldali s a j t ó t e r m é k megjelenését. Az ú g y n e v e z e t t második zsidótörvény bevezetésével pedig — k o r r u m p á l v a a kispolgárság és az értelmiség egy részét — sikerül kiszélesíteni a fasizmus t ö m e g b á z i s á t : a nyilaskeresztes p á r t o k egymillió szavazatot k a p t a k 1939 t a v a s z á n . A fasiszta agresszió a nemzeti létet fenyegette, és ezzel szemben az egyetlen megalapozott, sikeres esélyű politikai program a K M P antifasiszta n é p f r o n t p o l i t i k á j a volt. A k o m m u n i s t a p á r t erőfeszítései, amelyek a K o m i n t e r n V I I . kongresszusának történelmi t á v l a t b a n is helyesnek bizonyult d i r e k t í v á i t k ö v e t t é k és a n é p f r o n t megt e r e m t é s é t célozták, e b b e n a szakaszban mégsem v e z e t t e k kellő eredményre. „Magyarországon . . . a második világháború küszöbén nem sikerült létrehozni az antifasiszta erők széles t ö m e g f r o n t j á t , a politikai, gazdasági és kulturális életben egyre erőteljesebben eluralkodtak a n é m e t fasizmus törekvései és eszméi. A soviniszta és területrevíziós célkitűzések sikereinek a görögtiize a m a g y a r társadalom széles rétegeit e l v a k í t o t t a . A m a g y a r uralkodó osztályok a világháború lejtőjére sodorták az országot." (Magyarország t ö r t é n e t e . 1964. I I . 420.) A korszakkal foglalkozó t ö r t é n e t i , irodalomtörténeti m u n k á k körültekintően keresik a választ arra, hogy a k o m m u n i s t a p á r t történelmileg igazolt, helyes irányvonala, n é p f r o n t p r o g r a m j a m i é r t nem t a l á l t kellő visszhangra a lehetséges politikai szövetségesek körében. Kállai Gyula k é t évtizeddel ezelőtt vizsgálta a n e m z e t i egység megvalósulásának feltételeit A m a g y a r függetlenségi mozgalom t ö r t é n e t e című könyvében. Megállapít o t t a , hogy az egység l é t r e j ö t t é n e k feltétele olyan történelmi-politikai helyzet, melyb e n a társadalom legfontosabb osztályainak és rétegeinek érdekei találkoznak egy olyan alapvető kérdésben, melynek az osztályok és rétegek ellentétei alárendelhet ő k és alárendelendők. E z a feltétel nyilvánvalóan a d o t t volt Magyarországon 1939ben, t ö b b figyelmet érdemel viszont a másik, „a s z u b j e k t í v oldal", azaz hogy ezen 14


osztályok és rétegek p á r t j a i és képviselői felismerjék a helyzetet, t u d a t o s í t s á k azt tömegeikben és ennek j e g y é b e n szervezzék őket. Magyarországon azonban a K M P kivételével a haladó osztályok p á r t j a i nem ismerték fel idejében a n e m z e t e t fenyegető veszélyt, a nemzeti érzésű és haladó gondolkodású tömegek összefogásának történelmi szükségességét. „Ebből szervesen k ö v e t k e z e t t — á l l a p í t o t t a meg Kállai Gyula —, hogy Magyarország legális t ö m e g p á r t j a i , politikai, mozgalmi és szellemi irányzatai a maguk külön p á r t - és csoportérdekeit a nemzeti érdekek fölé helyezték s egymással viaskodva, legjobb esetben e g y m á s iránti teljes közömbösséggel . . . nézték, hogyan sodorja a h á b o r ú forgószele m a g á v a l az országot." (Kállai G y u l a : A m a g y a r függetlenségi mozgalom. 1936—1945. B p . 1948. 13.) Ugyanerre a vizsgálati e r e d m é n y r e j u t a korszak fő erővonalait fölvázoló irodalomtörténész is: ,,A harmincas évek végén, a háború k i t ö r é s e k o r . . . világossá válik, hogy az a d o t t nemzetközi helyzetben az addigi antifasiszta küzdelem f ő t a r t a l m á t jelentő d e m o k r a t i k u s t á r s a d a l m i feladatok m á r sem a polgári rétegek, sem a népiesek elképzelései szerint nem o l d h a t ó k meg. E z é r t a r á j u k épülő irodalmi mozgalmak is szétesnek, a szövetségesek differenciálódnak, lényegében s z é t p o r l a d n a k . " (A m a g y a r irodalom t ö r t é n e t e . B p . 1966. VI. 314.) 1939 t a v a s z á n a m a g y a r irodalmi élet különböző szféráiban rezignáció, passzivitás és bizonytalanság, hátrálás, z a v a r t védekezés u r a l k o d o t t , élénkséget a d e m o k r a t i k u s irányzatok e g y m á s ellen forduló harci zaja jelentett. B a b i t s Mihály is így jellemzi a légkört: „ H i t v i t á k k o r á t éljük, mint valaha Magyari és P á z m á n y idején; egymás hiteiben keressük az »országban való sok romlások okait.«" (Babits Mihály: Pajzzsal és dárdával. — í r ó k két h á b o r ú közt. Bp. 1939. 213.) Vegetáriánus humanizmus A nemzet léte forog k o c k á n , az írástudók n a g y része pedig a teljes perspektívavesztés á l l a p o t á b a n a politikai passzivitást t a r t j a az egyedül lehetséges h u m a n i s t a attit ű d n e k . B a b i t s Mihály pl. aki a kor polgári h u m a n i z m u s á n a k legmagasabb rendű m ű vét alkotta meg a J ó n á s k ö n y v é b e n , a h a t á r o z o t t politikai kívülállást, a minden mozgalomtól való egyértelmű elkülönülést hirdeti: „ I t t f a j o k és osztályok küzdelme folyik, amelybe én nem á l l h a t o k bele, m e r t nem állok sem faji, sem osztályalapon." „Politikához nincs közöm ; amihez közöm van, ez az erkölcs." (Babits Mihály: Keresztül-kasul az életemen, B p . é.n. 62. o., 71. o.) K a s s á k kezdettől e l u t a s í t o t t a a n é p f r o n t gondolatát, és 1939 t a v a s z á n azt tanácsolja az írónak, t é r j e n vissza „ a Műhöz, m i n t lelkiségének kifejező f o r m á j á h o z és harcának legméltóbb fegyverneméhez . . . a napi politika zűrzavarából való kivonulást k í v á n o m tőle". (Válasz k é t író levelére, Népszava, 1939. f e b r u á r 2.) A teljesen elmagányosodott, eszményeiben csalódott N a g y Lajos, akinek ekkorra m á r nagyon meglazult a k o m m u n i s t a mozgalomhoz való viszonya, 1939 válságos n y a r á n indított l a p j á n a k , a K ü l ö n v é l e m é n y n e k a b b a n l á t j a célját, hogy j o b b r a is, balra is „ m e g m o n d j a az igazat". Míg a legkövetkezetesebb népi baloldal (Darvas, flrdei, O r t u t a y ) 1939-re e l j u t o t t a k o m m u n i s t a szövetség nyílt vállalásáig — F é j a Géza 1939 t a v a s z á n p u b l i k á l t cikkei, Veres P é t e r Szocializmus — nacionalizmus című ekkor megjelent könyve, v a g y N é m e t h László Kisebbségben című t a n u l m á n y a k ö z é p p o n t j á b a n a hígmagyar-mély m a g y a r elmélettel, nyilvánvalóvá t e t t é k a népi írók nagy részének megingását, ideológiai, politikai elbizonytalanodását, gyors és h a t á r o z o t t j o b b r a f o r d u l á s á t . Hogyan l á t t a ezzel szemben Bálint György a fasizmus és demokrácia világméretű harcának kilátásait ? T a l á n nem volt nehéz meglátnia a történelmi vesztés d r á m a i pillanatát — hogy á t m e n e t i l e g győzött a sötétség, az ösztönkultusz, az irracionalizmus, a zavaros mítoszok, primitív antiintellektuális irányzatok világa — vagyis mindaz, a m i ellen egész é l e t m ű v e szólt. Az is szembeszökő lehetett számára, hogy az érdekeltek egy része m á r régen az ellentáborban v a n és meglepő sikerrel harcol ön15


m a g a ellen. (Lásd erre vonatkozóan 1937. keletű E g y vezér m a r g ó j á r a című írását.) D e alapos m a r x i s t a műveltsége f o l y t á n p o n t o s a n észlelte a lényegi f o l y a m a t o k irán y á t , a történelem fejlődésének egyértelmű logikáját is. A most ú j r a közölt, 1939 febr u á r i interjú azon kérdésére, hogy gazdasági v a g y politikai jelenségnek t a r t j a - e a m a i válságot, á t m e n e t i n e k vagy t a r t ó s n a k — történelmileg egzakt a válasza: ,,— A m a i válság, hogy d i v a t o s szóval éljek, totális, gazdasági, politikai és érzelmi válság, m i n d e n jel amellett szól, hogy a világtörténelem legnagyobb válságáról van szó. É s — p a t e t i k u s a n szólva — egy ú j világ megszületésének előjele. R e n d k í v ü l élvezetes lesz n é h á n y száz év m ú l v a olvasni róla. Már előre irigylem ezeket az olvasókat. Mint m i n d e n válság, természetesen ez is á t m e n e t . Már tudniillik m a g a s a b b perspektívából. A mi é l e t t a r t a m u n k szempontjából viszont t a r t ó s n a k ígérkezik." Ami pedig k o r t á r s a i passzív rezisztenciáját, szűzies apolitikusságát illeti — az ő h u m a n i z m u s u k mellé a vegetáriánus jelzőt asszociálja ugyanebben a n y i l a t k o z a t b a n , m o n d v á n : a reneszánsz h u m a n i z m u s a nem ilyen volt. Az „ h i t t a szellem erejében, az értelemben és a n n a k mély meggyőző erejében, de nem h i á n y z o t t belőle az egészséges g y a k o r l a t i érzék sem. A régi h u m a n i s t á k e g y ú t t a l k i t ű n ő politikusok is voltak, és n a g y o n furcsát g o n d o l h a t t a k volna arról, aki azt m a g y a r á z t a volna nekik, hogy gyakorlati ellenfelüket csak szellemi fegyvereikkel győzzék le". A háború kitörése u t á n n é h á n y n a p p a l , 1939. szeptember 10-én jelenik meg „Gyön y ö r ű képességünk, a rend . . . " című írása, melyben a „likvidálás korszakának a l i k v i d á l á s á t " jósolja és ismét szól a perspektíváról: „ N e m t u d h a t j u k , mi következik m a j d a tragédia utolsó felvonása u t á n , de valószínű, hogy a rend ú j korszaka kezdődik el, az igazi rendé, mely összefér az igazi szabadsággal, mely véget v e t egy emberöltő kegyetlen z ű r z a v a r á n a k , mely világos fogalmakkal épít ismét l a k h a t ó világot az európai embernek. A háború, minden borzalma mellett is, bizonyára tiszta helyzetet t e r e m t m a j d , és csak tiszta helyzetekből fejlődhet ki ismét az értelem uralma, vagy, m i n t József Attila í r t a :

„...gyönyörű képességünk, a rend, mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent..."

Szenvedélye a valóság R e n d és szabadság dialektikus igénye meghatározó m o t í v u m a József Attila költészetének is, Bálint G y ö r g y írásainak is. Aki egyébként József Attila egyik legértőbb k r i t i k u s a . A korszerű marxista esztétika és eszmerendszer t a l a j á n állva vállalta J ó zsef Attila költészetét, és f o l y t a t t a é r t e polémiáit mind a polgári esztétizmus, m i n d a szektás d o g m a t i z m u s képviselőivel. Az elmúlt évtizedek n a g y a r á n y ú József Attilak u t a t á s a i f e l t á r t á k a k e t t ő j ü k írásaiban fellelhető közös m o t í v u m o k a t , pl. az Esik című József Attila vers és Bálint György Eső című írása között, melynek m o t t ó j a az előbbi egy sora. Ismeretes, hogy egy p l a t f o r m o n álltak az egész akkori baloldali szellemi életet felrázó v i t á k b a n , az Ady-revíziótól az U j Szellemi E r o n t értékeléséig. Mindez jelzi a két k o r t á r s gondolkodó eszmei rokonságát — de talán ennél is lényegesebb a kor n é h á n y kulcskérdésében n y i l v á n í t o t t nézetazonosságuk. Pl. a b b a n , hogy a politikus művészet elsősorban művészet kell legyen, máskülönben á r t a politikának és á r t a művészetnek. József Attila B r i c h t a Cézár verseiről írva fogalmazta meg ezt az i g é n y t : ,, . . .minden szocialista pretenzióval fellépő költővel k a p c s o l a t b a n — éppen 16


a szocializmus érdekében — elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy m e n n y i b e n élte át a szocializmust mint költészetet, vagy p o n t o s a b b a n szólván, eszmei t a r t a l m á t mennyiben sikerült lelkivé váltania. E z fontos szocialista szempontból, m e r t anélkül még a munkásság osztályharca is válhat szocializmusellenessé, és fontos nem szocialista szempontból, mert egy tömegmozgalom emberi mélységét m é r i . " Alapvető megállapítás ez, és Bálint György kritikai m u n k á s s á g á b a n mint alapelv k ö v e t h e t ő végig — ennek köszönhető többek között az alkotó m a r x i z m u s jegyében fogant n é p f r o n t o s politikai —ideológiai koncepció találékony, következetes és h a t é k o n y alkalmazása. Mindkét gondolkodót e g y f o r m á n jellemzi m i n d e n f a j t a irracionalizmus szenvedélyes elutasítása: annak felismerése, hogy az irracionalizmus és a fasizmus között egyenes az összefüggés. Hit a rációban, az intellektusban, a szabadság és rend szocialista d i a l e k t i k á j á b a n . A feloldó értelem József Attila költészetének egyik kulcsszava, és 1936-ban is szinonim fogalom ,,a t ö r t é n e l m i materializmuson alapuló t u d o m á n y o s szoeialir,mus"-sal, mely s z a b a d a b b világot ígér, melyben hinni érdemes. (Ázsia lelke, Megjegyzések H a t v a n y B e r t a l a n könyvéhez.) Bálint György 1939-ben Az értelem v é r t a n ú j a címen írt József Attiláról. A háború utáni nemzedék legnagyobb m a g y a r költőjének nevezi, költészetét és g o n d o l k o d á s m ó d j á t a miszticizmussal, a zavaros próféciákkal állítja szembe. „ U t á l t a a pózt és a lihegő pátoszt, és gyűlölte a fogalmak ünnepélyes zűrzavarát. A világosságot, az értelmet i m á d t a , ezt védelmezte görcsösen és hősiesen az elborulás ellen. Szenvedélye volt a valóság, egyetlen nagy költői célja: megérteni a valóságot, az emberi világ alapvető mozgatóerőit: „ a termelési erőket o d a k i n t , s az ösztönöket i d e b e n t . "

Élő életmű A történelmi fejlődés józan logikája szocialista elődeink első sorába helyezte volna Bálint Györgyöt rögtön a felszabadulás u t á n . B e mint t u d j u k , az általános politikai és eszmetörténeti feltételek csak az 1956 u t á n i konszolidáció k o r s z a k á b a n értek meg Bálint György újrafelfedezésére, ebben a korszakban v á l h a t o t t életműve a szellemi élet revelációjává. A toronyőr visszapillant című g y ű j t e m é n y é n e k f r e n e t i k u s visszhangja volt a 60-as évek elején. Az akkor L u k á c s t a n í t v á n y Fehér Ferenc például jelentőségében Lukács György és Itévai József mellé helyezi B á l i n t Györgyöt. „Ahogyan a m ű szerzője — (a regény elméletének szerzőjéről, L u k á c s Györgyről v a n szó. E . E.) — az európai osztályharcok tanulságaiképpen fokozatosan elhagyja korábbi szellemtörténeti állásp o n t j á t és a lenini módszer h a t á s á r a a harmincas évek n a g y t a n u l m á n y a i b a n hozzáfog az esztétikai visszatükrözés dialektikus materialista elméletének kidolgozásához, amivel egyébként példát és ösztönzést ad a resistance szellemi küzdelmeihez, úgy követi őt n y o m o n , ha alacsonyabb szinten is, Bálint György. Filológiailag bizonyítható, hogy legfontosabb esszéiben (Jegyzetek a pátoszról, N y u g a t i regény — m a g y a r regém - , Salavin, vagy a kispolgári regényhős alkonya) idézve, sőt k i v o n a t o l v a Á realizmus problémái k ö t e t egyes t a n u l m á n y a i t — elsősorban az Elbeszélés v a g y leírás címűt —, jut el olyan gondolatokig, amelyek meghatározzák egész elméletét a modern irodalomról. Ezenkívül is t ö b b p o n t o n szinte kísérteties az egyezés . . . " (Bálint György vagy Szerb A n t a l ? Kortárs 1962. 1708. o.) Ugyanezen t a n u l m á n y a szerint önként kínálkozik az összehasonlítás Bálint György és Révai József között. „ R é v a i t és Bálintot nem két különböző csoportosulás feje fölött k ö t ö t t e össze az elvek és módszerek mágneses vonzása: a nemzeti egységért harcoló proletárszocialista mozgalom teoretikusai voltak mind a k e t t e n . " (Kortárs, 1962. 1715. o.) Koczkás Sándor a n a g y p é l d á n y s z á m b a n megjelent, de azonnal s z é t k a p k o d o t t A toronyőrt követő második kiadás végére módosított z á r ó t a n u l m á n y t írt 1966-ban, 17


m o n d v á n : „A Bálint-kép az elmúlt közel fél évtized a l a t t is n ő t t , v á l t o z o t t . Igazodn u n k kellett hozzá: az élő é l e t m ű v e k törvénye ez." Az életmű a z ó t a is nő, változik. Ú j kiadások, újraközlések, k o m m e n t á r o k , évfordulós megemlékezések jelzik. N é h a olyan kivételesen é r t ő és alapos t a n u l m á n y o k is, m i n t K i s s Ferencé, mely A szocialista kritika történetéből (A népfront-időszak problémái) címmel jelent meg a Meghallói a T ö r v é n y e k n e k , T a n u l m á n y o k a m a g y a r szocialista irodalom történetéből k ö t e t b e n , 1973-ban. E b b e n nemcsak a „ n y i t o t t szemű m a r x i s t a " Bálint György kritikusi lényeglátását, esztétikai ítéleteinek érvényességét és m a r a d a n d ó s á g á t elemzi-értékeli, hanem r á i r á n y í t j a a f i g y e l m ü n k e t Bálint György kivételes időszerűségére is. A népfront teoretikus időszerűségére. „ A k k o r a fasizmus n ö v e k v ő h a t a l m a ellen látszott fontosnak ez a szövetség. Ma m á r t u d j u k , hogy a szocializmus sem létezhet nélküle. Akkor sokan — jobbról és balról e g y a r á n t — t a k t i k á n a k vélték a m e g h i r d e t e t t türelm e t , válságot g y a n í t o t t a k a megbecsülésben, m a az otthonosság, a jó közérzet s így a t e r m é k e n y m u n k a feltételének t u d j u k . Türelem és megbecsülés m i n d e n érdemes m u n k a iránt, de elvi engedmények nélkül. Akkor is ez volt, ma is ez a követelmény. Ma tisztultabb viszonyok k ö z ö t t élünk, nagy t a n u l s á g o k b i r t o k á b a n , megvalósuló szocializmusban, s e k ö v e t e l m é n y e k n e k sokszor mégsem t u d u n k méltó módon megfelelni. De v o l t a k m a r x i s t á k , akik 25 — 30 évvel ezelőtt képesek v o l t a k erre. Milyen a d o t t s á g o k révén s ha t é v e d t e k , milyen hibák m i a t t ? Alig v a n irodalomtörténeti kérdés, mely b e n n ü n k e t ennél m a j o b b a n é r d e k e l h e t n e . " Bálint György műve tehát sürgetően aktuális. Mégis, ú g y t ű n i k , máig sem került méltó ideológiatörténeti helyére, nem é p ü l t bele kellően politikai t u d a t v i l á g u n k b a és írásai t a l á n kevesebb szellemi izgalmat v á l t a n a k ki m a n a p s á g , m i n t a m e n n y i valójában b e n n ü k rejlik.

18

VÁSÁRHELYI MIKLÓS

Szellemi Honvédelem

Hírlap és olvasója titkos, bensőséges párbeszédének, cinkos összekacsintásának kivételesek az olyan varázslatos pillanatai, amilyeneket a Magyar N e m z e t kérészéletű Szellemi Honvédelem című r o v a t a t e r e m t e t t meg. Pedig a m a g y a r s a j t ó és az irodalom t ö r t é n e t é b e n — m i n t á l t a l á b a n az európai kis nemzetekében — nemegyszer f o r d u l t elő, hogy az íróknak ü z e n e t ü k valódi é r t e l m é t r e j t v e kellett e l j u t t a t n i u k olvasóikhoz. A virágnyelvet azonban r i t k á n a l k a l m a z t á k oly leleményesen, szellemesen, hatásosan, mint a Szellemi Honvédelem esetében. Ráébreszteni a n e m z e t e t A h a r m i n c a s évek végén a világhatalomra törő n é m e t hódító politika és Magyarország közvetlen fenyegetettsége, a nemzeti létérdek elsőrendű történelmi parancsként t ű z t e napirendre valamennyi németellenes i r á n y z a t t á m o g a t á s á t és egybehangolását, t e k i n t e t nélkül a — sokszor antagonisztikus — osztály-, ideológiai és politikai ellentétekre. Az egységfrontnak az illegális k o m m u n i s t á k t ó l a legitimistákon á t a németellenes m a g y a r fajvédőkig kellett terjednie. E b b e n a politikai s p e k t r u m b a n kiemelkedő szerep j u t o t t a konzervatív és hangsúlyozottan nacionalista platformról induló Magyar N e m z e t n e k . Célkitűzése az volt, hogy a „nemzeti és k e r e s z t é n y " uralkodóosztályt és az úgynevezett középosztályt ráébressze a nemzet tényleges érdekeire és a kereszténység valódi értékeire. Évtizedes előítéletekkel kellett szembenéznie, k r ó n i k u s fertőzéssel kellett megküzdenie, s a m i a leggyötrelmesebb, nemegyszer s a j á t korábbi énjével kellett szembesülnie. M u n k a t á r s a i erkölcsi erejét, elszántságát, tehetségét dicséri, hogy ezzel a feladattal meg t u d t a k birkózni. H a m o s t felidézzük az egykori Magyar N e m z e t és a Szellemi Honvédelem emlékét, ezt csak az akkori k o n k r é t helyzetből kiindulva t e h e t j ü k . Minden m á s megközelítés torzító, történelmietlen és m é l t á n y t a l a n . 1939 n y a r á n E u r ó p á b a n rendkívüli m ó d o n kiéleződött a háborús válság. A második világháború k i r o b b a n á s a elkerülhetetlennek látszott. A n é m e t birodalom m á r bekebelezte Ausztriát, megszállta és feldarabolta Csehszlovákiát és teljes erővel f o l y t Lengyelország ellen a baljóslatú p r o p a g a n d a k a m p á n y . A háborús k o n f l i k t u s persp e k t í v á j á b a n a m a g y a r közvélemény k é t t á b o r r a oszlott. Nagyobbik része a n é m e t sikerek bűvöletében a szoros felzárkózást követelte a I I I . Birodalom mellé, m e r t Hitler győzelmében l á t t a revíziós á l m a i megvalósításának lehetőségét. A kisebbség viszont a z t szorgalmazta, hogy Magyarország m a r a d j o n kívül a n a g y o k konfrontációján, nem hadviselő helyzetben, m e r t joggal t a r t o t t attól, hogy a n é m e t D r a n g n a c h Osten veszélyezteti a m a g y a r önállóságot és függetlenséget is, azonkívül egyáltalán nem v e t t e bizonyosra, hogy Németország — a kezdeti sikerek ellenére — győztesként kerül ki a végső összecsapásból. A k é t f a j t a külpolitikai orientációnak belpolitikai v e t ü l e t e is volt. A n é m e t b a r á t o k jelentős része éppen a rendkívüli helyzetre h i v a t k o z v a a m a g y a r belső politikai s t r u k t ú r á b a n is a n é m e t példa követését, a fasiszta d i k t a t ú r a bevezetését követelte. 19

SZELLEMI HONVÉDELEM

Veliik szemben sorakozott fel azoknak a t á b o r a , akik — különböző meggondolásoktól i n d í t t a t v a — ellenezték a fasiszta „őrségváltást". Az események a n é m e t b a r á t szélsőjobboldalnak kedveztek. A baloldali ellenzék defenzívába szorult. A k o r m á n y kényes helyzet bé k e r ü l t . Hivatalosan fennen hang o z t a t t a hűségét a n é m e t —olasz tengelyhez, a valóságban a z o n b a n tartózkodó, óvatos diplomáciára törekedett, n y i t v a h a g y v a a külpolitikai vonalvezetés módosít á s á n a k lehetőségét. A belpolitikában e g y é r t e l m ű b b és n y í l t a b b volt az állásfoglalás: az uralkodó elit szívósan védelmezte a m a g a hegemóniáját a fasiszta h a t a l o m á t v é t e l kísérleteivel szemben. A bonyolult, szövevényes, sajátságos kiil- és belpolitikai helyzet m a g y a r á z t a a z t a viszonylagos engedékenységet, amelyet a Teleki-kormány a tőle balra álló ellenzék és annak s a j t ó j a iránt t a n ú s í t o t t . E r r e a s a j t ó r a történelmi misszió v á r t . Szorongatott, m e g t ű r t helyzetben, létéért küzdve neki kellett ráébresztenie a nemzetet a függetlenségét és önállóságát fenyegető veszedelemre, a valóságos nemzetközi erőviszonyokra. Az ellenforradalmi tömegkommunikációs mechanizmus mostoha körülményei között kellett föllépni a fasizmus ellen, közvetve a fennálló, a n t i d e m o k r a t i k u s — mégis kisebbik rosszat jelentő — rendszer védelmében. Tevékenysége abból az indokolt és bizonyítható feltételezésből indult ki, hogy a n é m e t b a r á t , jobboldali tömegekben igen sok a megtévesztett, t á j é k o z a t l a n , jóhiszemű, t e h á t megnyerhető elem. E b b e n a politikai légkörben született meg — a k o r m á n y hallgatólagos jóváhagyásával — a Szellemi Honvédelem. Első megjelenése: 1939 július; ettől kezdve minden v a s á r n a p jelentkezik. U t o l j á r a 1940 júliusában találkozunk vele. Szerkesztője, P e t h ő S á n d o r főszerkesztő irányítása a l a t t , Szabó Zoltán, m a j d később, 1940 tavaszától, Kunszery Gyula. H a valami „ a n t i z s u r n a l i z m u s " - n a k minősíthető, a k k o r első pillantásra annak tűnik az a g y a k o r l a t , mely hétről hétre egy n a g y p é l d á n y s z á m ú politikai napilap vasárnapi s z á m á b a n teljes oldalt szentel múlt idők államférfiai, költői megszólaltatására, válogatott idézetek f o r m á j á b a n , históriás énekeket, népdalokat, népmeséket közöl, egykori r a j z o k a t , metszeteket reprodukál. Nincs ennek előzménye a m a g y a r s a j t ó történetében. Népi k a l e n d á r i u m o k b a n t a l á l k o z h a t t u n k hasonló törekvésekkel. O t t sem ilyen s ű r í t e t t f o r m á b a n , i n k á b b elszórva, szövegek közé tördelve. Csak a kor légkörével m a g y a r á z h a t ó a szerkesztőség kísérlete, hogy a jellegzetesen értelmiségi, színvonalas l a p b a n ilyen, leplezetlenül d i d a k t i k u s célzatú „nemzeti b r e v i á r i u m o t " rendszeresítsen. Nyilvánvaló, hogy ez a külsejében „iskolás" rovat okos, érzékeny és ötletes szerkesztésének köszönhette m a r a d a n d ó sikerét. Az egykori M a g y a r Nemzet hírneve közel négy évtized m ú l t á n is nem kis m é r t é k b e n azonosul a rövid életű Szellemi Honvédelem emlékével. Válaszút előtt A rovat jellegét m e g h a t á r o z t á k megindításának közvetlen előzményei. A m a g y a r közvéleményen belül különösen mélyen érintették a Magyar Nemzetet az 1939. m á j u s 28 —29-i országgyűlési választások. Az eredmények a r r a késztették a szerkesztőséget, hogy meggyorsítsa a már 1938 őszén m e g i n d í t o t t politikai önvizsgálatot. A szavazatok megoszlása ijesztő jobboldali előretörésről t a n ú s k o d o t t . A képviselői m a n d á t u m o k n a k mintegy kilencven százaléka j u t o t t a jobboldalnak: a k o r m á n y p á r t n a k (Magyar Élet P á r t j a ) és a különböző szélsőjobboldali p á r t o k n a k . A jobboldal általános térhódításán belül érzékenyen é r i n t e t t e a Magyar Nemzetet Teleki Pál miniszterelnök személyes k u d a r c a . A k o r m á n y f ő — megalapozatlan derűlátástól i n d í t t a t v a — azzal a reménységgel Íratta ki a választásokat, hogy azokból a k o r m á n y p á r t o n belül az általa képviselt, mérsékelt, egyensúlyozó konzervatív irányzat kerül ki megerősödve. Az e r e d m é n y azonban megcáfolta várakozásait és a r r a figyelmeztetett, hogy Teleki félreismerte s a j á t p á r t j a és az ország h a n g u l a t á t . 20


Súlyos vereséget szenvedtek a választáson a k o r m á n y t ó l balra elhelyezkedő ellenzéki p á r t o k . A Független Kisgazda P á r t tizennégy képviselőjével (1935-ben huszonöt volt) a m a n d á t u m o k n a k mindössze 5,5 százalékát szerezte meg, a nyílt baloldali programot valló Szociáldemokrata P á r t és a Rassay-féle Liberális D e m o k r a t a Koalíció a m a n d á t u m o k 2 — 2 százalékát, öt-öt képviselővel. A Magyar Nemzetet közvetlenül azoknak az erőknek a veresége é r i n t e t t e , amelyek mellett a választási k a m p á n y során kiállt. Közülük teljesen megsemmisült és a választás u t á n azonnal fel is oszlott az 1938-as, téli kormányválság és a k o r m á n y pártból t ö r t é n t kilépések n y o m á n megalakult két „nemzeti-keresztény", konzervatív politikai tömörülés, a Nemzeti R e f o r m p á r t és a Keresztény Nemzeti Függetlenségi P á r t . Egyetlen képviselőt sem t u d t a k b e j u t t a t n i a képviselőházba. K u d a r c u k annál érzékenyebben s ú j t o t t a a Magyar Nemzetet, mivel eredetileg saját politikai platf o r m j á t is a választáson m e g b u k o t t konzervatív, németellenes „nemzeti-keresztény" p r o g r a m r a k í v á n t a korlátozni. A választás u t á n le k^jlett számolni ezzel az illúzióval. A M a g y a r Nemzet a választási h a d j á r a t során nem feltűnően, de egyértelműen t á m o g a t t a a kisgazdajelölteket is. Figyelemre méltó azonban ennek a p r o p a g a n d á n a k a hangvétele. Négy nappal a választás előtt, m á j u s 25-én, báró K e m é n y Boldizsár belső publicisztikában, E c k h a r d t Tibor f a j v é d ő m ú l t j á r a hivatkozva, felháborodottan tiltakozott Antal István á l l a m t i t k á r gyanúsítása ellen, hogy a Kisgazda P á r t baloldali párt, hangsúlyozva, hogy az ellenzékiség nem jelent egyben baloldaliságot is. A korszak politikai a t m o s z f é r á j á t jellemzi, hogy p u s z t á n a baloldaliság látszata milyen k o m p r o m i t t á l ó tehertételt jelentett, s a Kisgazda Párt is célszerűbbnek vélte, hogy a mérsékelt agrárreform p r o g r a m j á t jobboldali címkével a j á n l j a . A választási vereség villámcsapásként érte az antifasiszta és németellenes csoport o k a t , valóságos p á n i k h a n g u l a t o t okozott. A legyőzöttek t á b o r á n belül is a legkényesebb helyzetbe a Magyar Nemzet került. A választási e r e d m é n y kétségessé t e t t e létjogosultságát. Hiszen a baloldal mellett a vesztes az ellenforradalmi talajból nőtt konzervativizmus volt. A kiéleződött nemzetközi és belső helyzetben ez a mérsékelt, centrista irányzat elvesztette tömegbázisát. Mit n y ú j t h a t o t t a konzervativizmus, a fennálló rend „ t a r t ó s í t á s a " azoknak a tömegeknek, melyeknek a nemzeti szocializmus földet, h a t a l m a t ígért, az arisztokrata nagybirtok felosztását, a zsidó tőke felszámolását s főleg: t a l m i alkudozások, „ h a t á r k i i g a z í t á s o k " helyett a történelmi Magyarország helyreállítását — persze ha egyértelműen felzárkózunk nagy b a r á t u n k és jótevőnk, Németország szent h á b o r ú j á h o z . A válságos helyzetben a Magyar N e m z e t n e k felül kellett vizsgálnia politikai koncepcióját. Az időszerű kérdések hordereje t ö r t é n e l m i válaszút elé állította a szerkesztőséget. A nemzeti k a t a s z t r ó f a , a nemzeti lét önkéntes feladásának rémképe kezdett kibontakozni. A szó fegyverével Az első napok á j u l t s á g a , levertsége u t á n a szerkesztőség kezdett m a g á h o z térni. A fordulatot Szabó Zoltán publicisztikája h a r a n g o z t a be. A szerző személyének kiválasztása nyilván t u d a t o s volt. A progresszív gondolkodású Szabó Zoltán, az úgynevezett f a l u k u t a t ó írók egyik vezető egyénisége n a g y tekintélyre tett szert a parasztság és az értelmiség körében. Már a j ú n i u s 11-i s z á m b a n megjelent Vasúti vallomás című irodalmi riportázsa felveti a „hogyan t o v á b b " kérdését. A problémát így fogalmazza meg: „ E g y országot kétféleképpen lehet elveszteni: ellenséges h a d a k k a l , t á m a d á s ú t j á n és belső t á m a d ó k k a l , nemzeti jellegének, nemzetiségének megsemmisítése ú t j á n . Most e veszély áll e l ő t t ü n k . Félműveltek és karrieristák, filléres hazaárulók magyarázzák a szegény és e l h a g y o t t m a g y a r n a k az érdeket, a m a g y a r náció elleni nacionalizmust, a m a g y a r tulajdonságok ellen való »jobboldaliságot«, a magyar nemzet ellen való »népi reformot«". E z u t á n az író felteszi a k é r d é s t : „ m i t v e t 21


h e t e k ellenük ? A z t , hogy m e g m u t a t o m a m a g y a r n a k , m i t jelentett, m i t jelent és m i t fog jelenteni: m a g y a r n a k lenni. Ocsmány c é d u l á k n a k Zrínyit v e t n é k ellen, lab a n c m a g y a r o k n a k k u r u c t v e t n é k ellen, elsvábult m a g y a r n a k Illyést v e t n é k ellen, á r u l ó szónoknak K o s s u t h t a l felelek." M a j d m i u t á n kijelenti: az ország t a v a s z ó t a „csöndes s z a b a d s á g h a r c b a n él", így végzi írását: „Volna egy-két tervem a m a g y a r n é p nemzetté nevelésére, m a g y a r eszközökkel." A h a n g n e m az eddiginél h a t á r o z o t t a b b . Félreérthetetlen az intés, h o g y ú j , h a t é k o n y a b b fegyver k í v á n t a t i k . A cél: a n é p e t nemzeti i d e n t i t á s á n a k t u d a t á r a ébreszteni, felvértezni a belső árulással szemben. E g y hét m ú l v a a l a p berlini t u d ó s í t ó j á n a k tollából beszámoló jelenik meg. A t u dósítás címe: Svájc szellemi honvédelme az idegen propaganda ellen. A meg nem nev e z e t t tudósító (később, P e t h ő S á n d o r n a k egy n o v e m b e r 26-i vezércikkéből derül ki, h o g y a tudósítást Luzernbői K a t o n a J e n ő , a kiváló progresszív katolikus publicista írta) elmondja, h o g y S v á j c h u s a p n k é t k a n t o n j a t ö r v é n y t f o g a d o t t el a szellemi felfegyverkezésről. T a n f o l y a m o k o n o k t a t j á k az ország t ö r t é n e l m é t , d e m o k r a t i k u s berendezkedésének é r t é k e i t , s a j á t o s é l e t f o r m á j á n a k előnyeit. A n é p o k t a t á s lényege, h o g y tekintettel a kis semleges, sok nemzetiségű ország rendkívül kényes földrajzi és diplomáciai helyzetére, t a r t ó z k o d n a k m i n d e n f a j t a polémiától, bírálattól, összehasonlítástól, a m e l y sérthetné m á s o k (itt természetesen a h a t a l m a s északi szomszédról, Németországról volt szó, n e v é t azonban nem e j t e t t é k ki) érzékenységét. A nevelő célzat a r r a korlátozódott, hogy t u d a t o s í t s a a közvéleményben, milyen veszteség érné S v á j c o t , ha t e r e t engedne idegen eszméknek és intézményeknek. Az ötletet elsőként felvető K a t o n a J e n ő a svájci szellemi honvédelem ismertetését természetesen eleve a m a g y a r követelményekhez igazította. A svájci példa v o l t t e h á t az ihlető. Magyar alkalmazása azonban a g o n d o l a t n a k a l a p v e t ő á t f o g a l m a z á s á t igényelte. S v á j c b a n ugyanis a polgári demokratikus rendszer védelmében m o z g ó s í t o t t a p r o p a g a n d a a fasizmus ellen és e polgárjogi harc t a l a j á n izmosodott a soknemzetiségű ország nemzeti ö n t u d a t a az idegen hódítás fenyegetésével szemben. Az „ezeréves a l k o t m á n y " , a t ú l h a l a d o t t , maradi ellenforrad a l m i rendszer a z o n b a n erre nem volt alkalmas. A hangsúly ezért kezdetben a nemzeti tényezőre helyeződött át. Am éppen a nemzeti ellenállás megszervezésének őszinte, tisztességes és következetes szándéka alig fél év leforgása alatt r á d ö b b e n t e t t e a szerkesztőség konzervatív i r á n y í t ó i t is arra, hogy felül kell vizsgálniuk egész addigi függetlenségi p o l i t i k á j u k a t is, m e r t nincs h a t é k o n y szellemi honvédelem szociális honvédelem nélkül. P e t h ő S á n d o r és régi fegyvertársai — akárcsak az európai polgári nemzeti ellenállás m á s k o n z e r v a t í v vezetői, D e Gaulle-től az olasz kereszt é n y d e m o k r a t á k i g és monarchistákig — a harc f o l y a m á n ismerték fel, hogy a dolgozó osztályok és p á r t j a i k szövetsége nélkül nem szervezhető ütőképes nemzeti ellenállás. Az ellenséggel való szembefordulás előtt s a j á t elfogultságaikat és előítélet e i k e t kellett legyőzniük. Az igazsághoz tartozik a z o n b a n , íiogy a munkásmozgalm o n belül is nem csekély szektás, d o g m a t i k u s és nemzeti nihilista ellenállást kellett leküzdeni az a n t i f a s i s z t a szövetségi politika megvalósításának ú t j á n . Az irodalmi h a n g v é t e l ű b e h a r a n g o z á s (június 11.) u t á n Szabó Zoltán politikai cikksorozatban v á z o l j a a Szellemi Honvédelem megszervezésének szükségességét és p r o g r a m j á t . A j ú n i u s 18-i, v a s á r n a p i szám első cikkében „A szellemi honvédelem s z ü k s é g e s s é g é i r ő l í r v a ú j r a h a n g o z t a t j a , hogy m o s t „A nemzetvédelmi f e l a d a t s o r r e n d b e n elsőbb, m i n t a népvédelmi, ha ez utóbbi nélkül nem is képzelhető el". M i n d e n t alá kell t e h á t vetni az ú j szabadságharcnak. A helyzet t r a g i k u m á t a b b a n l á t j a , hogy ,,a társadalom egy része a nemzetvesztő népmentés revoluciója, más része a népvesztő nemzetmentés reakciója körül csoportosul". A szellemes megfogalmazás így jellemezte a n e m z e t i szocialista (revolució) — k o n z e r v a t í v (reakció) k o n f l i k t u s t . A veszély nem a jogilag független államiságot, h a n e m a szellemileg-lelkileg független nemzetet fenyegeti. A középosztály jelentős többsége műveltségben és életform á b a n elnémetesedett, elvesztette m a g y a r t u d a t á t . A n é p e t (ezalatt az író itt még 22


csuk a parasztságot érti) nem fertőzte meg az idegen szellem, de nem h a t o t t rá semmiféle k u l t ú r a ; csak ösztöneiben m a g y a r , á m nincs nemzeti t u d a t a és műveletlensége f o l y t á n k ö n n y e n válik m i n d e n f a j t a szociális demagógia áldozatává. A b a j o k orvoslására „lelki szabadságharcos és önvédelmi mozgalom indítandó, mely felszabadítja a magyart a magyarban". A feladat k e t t ő s : „Az értelmiségi réteg felé az idegen alapozású nacionalizmust á t kell építeni, m á r akiben lehet, a m a g y a r h a g y o m á n y o k és m a g y a r emlékek t a l a j á r a . . . A n é p felé a f e l a d a t : a haza, a magyar magatartás, a külpolitikát nem érintő örök magyar geopolitikai helyzet tudatosítása és p á r t f ö l ö t t i e k á l t a l való politikai kiművelése. H a ezt nem tesszük, eljöhet a jákobi példa ideje, melyben n é p ü n k n é m e l y része keserűségében és éhségében egy tál lencséért odaadja elsőszülöttségi jogát. Vagyis azt, hogy magyarnak született." Az utalás a szociális tényezőkre még itt is alárendelt és szimbolikus. E g y h é t m ú l v a jelenik meg a második cikk: A szellemi honvédelem terve. Az író a lelki m e g m e n t é s egyetlen m ó d j á t a nevelésben, p o n t o s a b b a n az iskolán kívüli nevelésben látja. Eszközei az irodalom és a művészet. A m ú l t nemzeti h a g y o m á n y a i n a k felelevenítése mellett az élők k ö z ö t t a f e l a d a t r a m é l t ó k névsorát B a r t ó k és K o d á l y n y i t j a meg. Őket k ö v e t i k : Szabó Dezső, Babits, Illyés, Tamási, Kosztolányi, Cs. Szabó, H o r v á t h J á n o s és t ö b b f a l u k u t a t ó is. A cél „ m a g y a r a t m o s z f é r a " megt e r e m t é s e és ú j r a felébreszteni a magyart a magyarban. E z a cikk m á r jelzi, hogy a M a g y a r Nemzet kezdeményezése csupán bevezetője egy n a g y o b b méretű, szervez e t t , országos t á r s a d a l m i mozgalomnak. A h a r m a d i k cikk (július 2.) A szellemi honvédelem módszerei címen n é h á n y k o n k r é t javaslatot tesz (népdal, olvasómozgalom, f a l u k u t a t á s ) , de szűkszavúságát azzal indokolja, hogy „ostoba az, aki egész h a d i t e r v é t világgá k i á l t j a , míg serege csak ellenfeleinek v a n . " Figyelemre méltó az erőviszonyoknak ez a k e n d ő z e t len, őszinte feltárása. A beismerés egyben érzékelteti, hogy az akció tervezői a „sereggel" szemben milyen h a t a l m a t t u l a j d o n í t o t t a k a szó erejének. „ M a g y a r t kívánok o l t a l m a m r a " E z u t á n jelent meg az 1939. július 9-i, v a s á r n a p i s z á m b a n a 17-ik oldalon a Szellemi IIönvédelem első összeállítása. K ö z é p e n korabeli metszet Zrínyi Miklóst á b r á z o l j a harci díszben, ágaskodó paripán. A l a t t a a költő egyik l e g f r a p p á n s a b b idézete az A f i u m b ó l : „ M a g y a r t kívánok o l t a l m a m r a , nem indust, sem g a r a m a n t á t , sem olaszt, sem n é m e t e t , sem spanyolt. Csak jobbítsuk meg m a g u n k a t , szabjunk m á s rendet dolgainknak, t e g y ü k régi helyére és méltóságára a k a t o n a i fegyelmet : Egy nemzetnél sem v a g y u n k a l á b b v a l ó k ! " A szellemi honvédelem koncepciójának a d e k v á t kifejezése volt a beköszöntő Zrínyi-idézet. A „csak jobbítsuk meg m a g u n k a t " meg az „egy nemzetnél sem v a g y u n k a l á b b v a l ó k " intelmek t u l a j d o n k é p p e n egy nemzeti minimálprogram n a g y o n szerény jelszavai v o l t a k . Különösen oly k o r b a n , amikor E u r ó p á b a n d í v t a k a f a j i és nemzeti felsőbbséget hirdető eszmék. A szerénység abból a felfogásból f a k a d t , hogy az 1867-es kiegyezés ó t a a m a g y a r nemzeti t u d a t eltorzult, elsikkadt, és ezért a nevelést alapjainál kell kezdeni, „ a nemzetet rá kell döbbenteni m a g y a r ságából adódó, elsőszülöttségi j o g á r a " . E z egyben kiáltó bizonyítéka volt a k é t évtizedes nemzetieskedés teljes csődjének, válságának. B e é r e t t a Náció elleni nacionalizmus termése. Hiszen amikor a nemzeti lét ellen t o r n y o s u l t a fenyegetés, kiderült, hogy kérdéses, m e g v a n - e — elsősorban az úgynevezett n e m z e t f e n n t a r t ó osztályokb a n — az a k a r a t a megvédésre. B á t r a n á l l í t h a t j u k , hogy a második világháború előestéjén egyetlen európai n e m z e t sem szenvedett ilyen t u d a t h a s a d á s b a n . Félelm e t e s erővel ü t ö t t vissza a „Csonka Magyarország — n e m ország" jelszava. Miközben b u z o g o t t a frázis-hazafiság az irreális Nagy-Magyarország megvalósításáért, riaszt a n i kellett a közvéleményt, hogy r á é b r e d j e n : végveszély fenyegeti a p u s z t a nem23


zeti létet, a m e g m a r a d t csonka ,,nem-országot" is. Zrínyi sorainak t é m á j á t visszhangozta Illyés G y u l a , Gyulai P á l egy-egy verse, idézetek Széchenyi, Wesselényi, J u hász Gyula, Herczeg Ferenc műveiből, egy k u r u c dal. Az oldalon Melyik a magyar címszó alatt a szerkesztő egy m a g y a r k o d ó nótaszöveget egy népdallal hasonlított össze. Végül a r o v a t o t Szabó Z o l t á n egyhasábos publikációja z á r t a , mely Erdei F e r e n c Magyar város című irodalmi szociográfiáját m é l t a t t a . A következő v a s á r n a p a Szellemi Honvédelem központi t é m á j a a Két pogány között. A k u r u c t á b o r i dalt P á z m á n y , Zrínyi, Bornemisza, Ady, Széchenyi, Wesselényi idézetek egészítik ki és egv részlet Tamási Áron akkor megjelent Szülőföldem című könyvéből. A július 30-i s z á m b a n a r o v a t a segesvári csata kilencvenedik évf o r d u l ó j á n Petőfi emlékének adózik. A következő héten az i m m á r rendszeressé vált 17-ik oldalon Kölcsey versei és intelmei olvashatók. Az első h ó n a p szerkesztési g y a k o r l a t á t a „svájci p é l d a " követése jellemzi. Kerüli a polémáit, nem kommentál. Főleg a múltat idézi. A nemzeti ö n t u d a t o t élesztgeti. A szabadságharcos h a g y o m á n y o k a t ápolja. T á r h á z a azonban á l t a l á b a n a H a b s b u r g ellenes, tehát áttételesen németellenes irodalom, r i t k á n utal egyéb (török, „keleti") ellenségre. E n n e k egyébként az a d o t t helyzetben nem is volt politikai aktualitása. A visszapillantások sorozata A d y Endrével és nemzedékével zárul. Lényegesen kisebb tér jut az élőknek. K ö z ü l ü k a rovat rendszeresen népszerűsíti a f a l u k u t a t ó í r ó k a t és felhívja a figyelmet l a p j u k r a , a Kelet Népére. Ez nyilván a rovatszerkesztő személyes befolyásának eredménye. Ennyiben t a r t j á k napirenden kezdettől fogva h a csak m á s o d r e n d ű e n és csupán a parasztság v o n a t k o z á s á b a n — a t á r s a d a l m i ref o r m gondolatát. A levelezési r o v a t egy-egy híre jelzi, hogy a Szellemi Honvédelem c s u p á n előfutára v a l a m i nagyobb szabású mozgalomnak és érik a t e r v , amelyre Szabó Zoltán bevezető cikkeiben u t a l t . A mozgalom megtorpanása A rovat szellemes, átgondolt szerkesztése k é n y e s helyzetbe hozta a közvetlenül é r i n t e t t politikai ellenfeleket. Nehéz lett volna az önleleplezés veszélye nélkül nyílt a n t á m a d n i egy m a g y a r lapot a z é r t , hogy megszólaltatja a nemzeti múlt n a g y j a i t és a falusi szegénység p á r t j á t fogó népi írókat. A szélsőjobboldal i n k á b b agyonhallgatt a a Szellemi H o n v é d e l m e t . A m i k o r pedig az Egyedül vagyunk nekirontott (1940 f e b r u á r ) egy glossza erejéig, a k k o r sem t u d o t t m á s t a szemére vetni, mint hogy nem k o r r e k t dolog a X I X . század n a g y a l a k j a i t ó l m i n d e n f a j t a liherális szólamokat idézni, mivel akkor ez volt a korszellem. Az érvelés vérszegény és érzékelteti a szélsőjobboldali p r o p a g a n d a z a v a r o d o t t s á g á t . Az 1939. a u g u s z t u s 13-i, v a s á r n a p i számban, P e t h ő Sándor a Szellemi honvédelem és egyebek című vezércikkében először pendíti meg a gondolatot, hogy a Magyar N e m z e t hasábjain megindult kezdeményezésnek szervezeti f o r m á t kellene öltenie. Az 1918 —19-es összeomlás p é l d á j á v a l riasztja olvasóit. A húsz év előtti k a t a s z t r ó f á n o k u l v a — fejtegeti — idejében kell megszervezni a nemzet szellemi elitjét. Figyelemre méltó gondolatmenetének végső következtetése: „ H a nem t u d j u k e szellemi honvédelem céljai é r d e k é b e n felsorakoztatni és fölszervezni a m a g y a r társadalom hazafias és ö n t u d a t o s rétegeinek, ú g y m i n t a középosztály magyarösztönű részének, t o v á b b á az idegen kolonizáció esetében legtöbbet veszítő m u n k á s s á g á n a k és paraszts á g á n a k zárt f a l a n k s z á t , akkor az egész szellemi honvédelem nem egyéb, mint zengő érc és pengő c i m b a l o m . " Feltűnő belső ellentmondás jellemzi az írást. A történelmi visszatekintést m é g a régi hang u r a l j a : a felszínes, banális vörös-zöld p á r h u z a m , a f o r r a d a l m a k diszkreditálása. Á m az aktuális politikai k ö v e t k e z t e t é s : a németek és a szélsőjobboldal elleni harcot a k u l t u r á l i s felvilágosítás szint jéről az országos méret ű, széles körű politikai szervezés színvonalára kell emelni. I t t érintkezik először a Mag y a r Nemzet nemzeti p r o g r a m j a az illegális k o m m u n i s t á k n é p f r o n t p o l i t i k á j á v a l 24


és a legális Szociáldemokrata P á r t törekvéseivel. Nem véletlen, hogy P e t h ő S á n d o r p u b l i c i s z t i k á j á b a n e b b e n az időben, a f e l a d a t konkretizálása pillanatában t a l á l k o z u n k először a szervezett munkássággal, mint potenciális szövetségessel. Vezércikke szemléltetően példázza, mennyivel nehezebb megszabadulni a történelemhamisítástól, mint a politikai előítélettől, tévedéstől. Az u t ó b b i csupán a k a d á l y — l e k ü z d h e t ő . A m ú l t meghamisítása egyre terhesebb ballaszt, mely visszahúz, megbénít, különösen azt, aki bűnrészese volt a torzításnak. A Magyar N e m z e t szellemi irányítói is sokkal k o r á b b a n j u t o t t a k el a jelen szigorú realitásainak felismeréséig, m i n t h a m i s történelemszemléletük felülvizsgálásáig. Tisztán l á t t á k m á r a helyzet súlyosságát, de még nem m e r t e k szembenézni a tragikum forrásával, az ellenforradalmi rendszer eredendő bűnével. Az augusztus 20-i s z á m b a n Szabó Zoltán bejelenti, hogy „ m á r kész a h a d i t e r v " és azt ígéri, hogy a legközelebbi jövőben előterjeszti a t á r s a d a l m i szervezet k o n k r é t formáit. A z u t á n közbeszól a második világháború kirobbanása. A szerkesztőség előbb (augusztus 27-én) azt közli, hogy „ a közbejött világesemények m i a t t kissé k i t o l ó d o t t " a mozgalom beindítása. Már folyik a h á b o r ú , a m i k o r Szabó Zoltán szeptember 17-i cikkében a m e g t o r p a n á s okáról t á j é k o z t a t j a olvasóit. A tervezett Szellemi Honvédelem Szövetségének megalakítása pillanatnyilag nem lehetséges. A Magyar Nemzet „ k e r e t telen f o r m á b a n " , az eddigi gyakorlatot f o l y t a t j a . Mert „ m a a Szellemi Honvédelemre még annál is sokkal n a g y o b b szerep vár, m i n t a n n a k idején elgondoltuk. E g y részt közvélemény-formálói téren, ahol ma már csak a m ú l t t a l való tanítás ú t j á n t u d h a t j u k a m a g y a r t a jelen veszélyeire ébreszteni — föltétlenül elfogadandó országos érdek m i a t t —, másrészt társadalmi téren. Az utalások („pillanatnyilag nem lehetséges" és „országos érdek") azt s u g a l l j á k : a M a g y a r Nemzet magáévá t e t t e m a g a s a b b köröknek azt az á l l á s p o n t j á t , hogy a helyzet nem a l k a l m a s az ú j mozgalom megindítására. Viszont a l á t á m a s z t j á k a feltételezést, hogy k o r á b b a n a rovat megindítása, a mozgalom gondolatának felvetése, most pedig a „ k e r e t t e l e n " Szellemi Honvédelem f o l y t a t á s a is a k o r m á n y hozzájárulásával t ö r t é n t . A r o v a t sorsának alakulásán érzékelhetjük azt a s a j á t s á g o s viszonyt, amely Magyarországon és alighanem csak helyi körülmények között alakulh a t o t t ki a h a r m i n c a s évek végétől a k o r m á n y és a legális ellenzéki s a j t ó között. Néh á n y nappal a második világháború kitörése előtt, 1939. augusztus 23-án a miniszterelnökség s a j t ó o s z t á l y á n így t á j é k o z t a t t á k a s a j t ó t : „ T a k t i k a kérdése, hogy mely lapok h o z h a t n a k bizonyos dolgokat és melyek nem. H á b o r ú b a n sem t á m a d n a k egységesen a c s a p a t o k , hanem mindig a hadvezetőség á l l a p í t j a meg, hogy milyen csap a t o k mikor t á m a d n a k . í g y áll ez a s a j t ó r a is." 1 A t á j é k o z t a t á s során leszögezték, hogy a s a j t ó b a n a hadvezetőség szerepét a sajtófőnökség tölti be. A korlátozott és i r á n y í t o t t „ s a j t ó s z a b a d s á g " f u n k c i ó j á t Saly Dezsőnek, a Nemzeti Ú j s á g volt szerkesztőjének egyik korabeli feljegyzése világítja meg. 1939. december 9-én ezt jegyezte be n a p l ó j á b a : „sajtókonferencia a miniszterelnöknél. Teleki másfél órás előadásban világította meg a helyzetet, amelyet a mi szempontunkból elég megnyugt a t ó n a k ítél ahhoz, hogy könnyítsen a cenzúrán. (A s a j t ó kötelező, előzetes ellenőrzését szeptember 1-vel vezették be — sz.) Holnaptól kezdve f a k u l t a t í v cenzúra lép életbe, a m i azt jelenti, hogy a szerkesztő csak olyan közleményeket m u t a t be, amelyekre vonatkozóan kételye van. Az ú j intézkedés nemcsak a lapok dolgát k ö n n y í t i meg, hanem — és nyilván ez a főbb szempont — a k o r m á n y helyzetét is". A m a g y a r diplomácia kétoldalú nyomással kénytelen megküzdeni. Mind a két hadviselő fél sanda szemmel fürkészi, hogy nem esünk-e a másik melletti pártosság b ű n é b e és t e k i n t v e , hogy a közvélemény é p p ú g y mint a s a j t ó egyre élesebben kezd német-, illetve a n t a n t b a r á t alapon tagozódni, a k o r m á n y n a k , ha cenzúra van, egyik oldal

1

1'. X. Arch. Népszava szerk. 1939/3.


felé a németekkel szimpatizáló cikkekért kell vállalni a felelősséget, a másik i r á n y b a n pedig fedezni az angol és francia beállítású megnyilatkozásokat. E z a k é t i r á n y a a n n a k , hogy a l a p o k n a k állást foglalniuk csak a cenzúra jóváhagyása, t e h á t lényeg é b e n a k o r m á n y előzetes t u d o m á s a mellett lehet. A jövőben ki-ki a s a j á t szakállára külpolitizál, s a k o r m á n y n y u g o d t a n jelentheti ki Berlinben é p p ú g y m i n t h a z á n k b a n , h o g y az illető lap csak a nézetének a d o t t kifejezést. Mindezt természetesen nem m o n d o t t a el a miniszterelnök, de n e m kellett sok f a n t á z i a a helyzet fölismeréséhez." 2 P e t h ő S á n d o r n a k a külügyi sajtófőnökhöz, Ullein-Reviczky Antalhoz intézett levelének n é h á n y sora rávilágít: az ellenzéki s a j t ó vezetői tisztában v o l t a k azzal, hogy h i v a t á s u k teljesítésével és nézeteik n y i l v á n í t á s á v a l beleilleszkednek a kormánypolit i k a koncepciójába is. Nem v o l t a k u g y a n a n n a k közvetlen kiszolgálói, de ellenzékiségük m é r t é k é t n e m m a g u k s z a b t á k meg. „Mindenek előtt el kell ismernem — írt a P e t h ő 1939. d e c e m b e r 14-én k e l t levelében —, h o g y egy ideig az akkori lehetőségekhez képest méltányossággal, sőt helyenként különös megértéssel is t a l á l k o z t u n k s az volt a b e n y o m á s u n k , hogy a cenzúrát i r á n y í t ó felsőbb helyek szándékosan eng e d n e k t ö b b szabadságot, helyesebben m o n d v a kevesebb béklyót a n n a k a Magyar N e m z e t n e k , a m e l y n e k szavaival a legkönnyebben t a g a d h a t meg a k o r m á n y m i n d e n közösséget. 3 A Szellemi H o n v é d e l e m virágzása alig k é t h ó n a p i g t a r t o t t . Az eredeti célkitűzés f e l a d á s á t bejelentő szeptember 17-i számban m á r csak az emlékeztet a kezdeti szánd é k r a , hogy a r o v a t megszokott 17-ik lapján, e z ú t t a l egyetlen oldalon háromszor szerepel háromféle tipografizálásban az Olvassa el a Magyar Nemzet minden sorát felszólítás. Az Arccal a haza felé című összeállításban azonban kevés az érdekes olvasnivaló. Szeptember 24-én pedig a v a s á r n a p i k i a d á s n a k 32 oldalról 16-ra t ö r t é n t kényszerű h á b o r ú s csökkentésével p á r h u z a m o s a n felére zsugorodik a Szellemi H o n védelem t e r j e d e l m e is. Egyidejűleg bekövetkezik a r o v a t élestelenítése is. A szerkesztőség bejelenti, h o g y „ a változott viszonyokra v a l ó t e k i n t e t t e l nem antológiát, han e m a m a g y a r m ú l t egy-egy n a g y j á n a k politikai koncepciójából közöl összeállítást éspedig nem az időszerűség s z e m p o n t j a szerint". A m ú l t o n a l k a l m a z o t t öncenzúr á v a l szűkül a v á l o g a t á s tere, elhallgat az élő irodalom, az aktualizálás kiküszöbölésével pedig a r o v a t elveszíti megteremtésének értelmét. „Zengő érc és pengő cimbalom" A Szellemi Honvédelem ezután elsorvad. Céljaiban szerényebb t a r t a l m a elszürkül. Jellemző, h o g y 1939 őszén m é g közvetve sem u t a l a lengyel összeomlás tragéd i á j á r a . Szabó Z o l t á n október 8 - á n megjelent Vissza az irodalomhoz! című cikkében u g y a n azzal vigasztalja olvasóit: „ K i - k i gondoljon a r r a , hogy az első m a g y a r reformkorszak, mely mégiscsak jobbágyfelszabadítással végződött, t u d ó s társaság alap í t á s á v a l , Zalán f u t á s á v a l és n e m utolsósorban a nemzeti h a g y o m á n y kultuszával k e z d ő d ö t t . " H o l v a g y u n k m á r P e t h ő Sándor alig k é t h ó n a p j a elhangzott intésétől, h o g y a Szellemi H o n v é d e l e m ne m a r a d j o n csupán „zengő érc és pengő c i m b a l o m " ?! A m i ezután m é g említésre méltó, az m á r nem a r o v a t hasábjain olvasható, h a n e m a Szellemi Honvédelemmel kapcsolatos. P e t h ő S á n d o r november 26-án Szellemi honvédelem — szociális honvédelem című vezércikkében, m i u t á n megállapítja, hogy „ a m a g y a r állam b ü s z k e obeliszkje m a túlságosan is vékony és t ö r é k e n y a l a p z a t o n á l l " , az idő p a r a n c s á n a k m o n d j a , hogy „a szellemi honvédelem közös érintkezési p o n t j a i n " megértessék m a g u k a t a munkássággal és a parasztsággal. Szociális honvédelmen pedig a z t érti, hogy a m a g y a r m u n k á s s á g és parasztság „egzisztenciális

2 3

26

Saly Dezső: Szigorúan bizalmas. Anonymus 1945. 97. o. OL — KU6 — 1940. I I I . 3. — 30594. (38166/1939).


é r d e k é v é " tegyék a nemzeti függetlenség megőrzését. E z a cikk n a g y lépést jelent P e t h ő S á n d o r szellemi-politikai fejlődésében. Most közelíti meg a m u n k á s s á g kérdését a polgári reformer szemszögéből. Ezzel gyakorlatilag megindul a párbeszéd a M a g y a r N e m z e t és a m u n k á s s á g között, ami a legfontosabb f o r d u l a t a l a p fejlődéstörténetében. Decemberben megjelenik a Szellemi Honvédelem n a p t á r a . Szerény kiállítású, képes k i a d v á n y . Terjedelme 159 oldal. Ára 60 fillér. Politikai i r á n y v o n a l a a rovat megszelídített törekvéseit tükrözi. T ü n t e t ő jellegű viszont a szerzők reprezentatív felvonulása. A belső m u n k a t á r s a k cikkei mellett Babits, Cs. Szabó, K a s s á k , Móricz, Márai, Sík Sándor, Szabó Dezső, Tamási, Veres P é t e r írásai olvashatók. A fiatalabb nemzedékből Erdei, Keresztúri, Boldizsár, O r t u t a y , Tolnai Gábor neve szerepel. Az írások rövidek. Jelentőségüket nem a n n y i r a t a r t a l m u k a d j a , m i n t inkább a „ n é v j e g y l e a d á s " ténye, az ügy vállalása az élő irodalom legjobbjai részéről. Szabó Z o l t á n év végi számvetésében a lapban rezignáltán állapítja meg, hogy a Szellemi Honvédelem megrekedt a fölkészülés szakaszában. Eogadkozik u g y a n még, hogy f o l y t a t n i kell a jó ügyet, de j a n u á r 6-án a r o v a t m á r egy hasábnyi t e r j e d e l e m r e zsugorodott. A z u t á n Szabó Zoltán f e b r u á r elején Franciaországba t á v o z i k , ahonnan csak ősszel tér vissza. H e l y é t K u n s z e r y Gyula veszi át. A r o v a t f o r m a i l a g t o v á b b él, de m á r csak vegetál. Mégis p u s z t a létével és eredeti „veszedelmes" szándékaival v i s s z a v o n h a t a t l a n u l g y a n ú b a k e v e r e d e t t . Midőn a francia összeomlás u t á n i napokb a n , 1940 n y a r á n a szélsőjobboldal összpontosított t ü z e t áraszt a M a g y a r Nemzetre, k é t változás történik a lap életében: P e t h ő S á n d o r kénytelen lemondani a főszerkesztői tisztségről és 1940 júliusával megszűnik a m e g n y o m o r í t o t t , kizsigerelt, de nevében még élő Szellemi Honvédelem. A p a r l a m e n t m á j u s 31-i ülésén nyilas képviselők zajosan követelik a Magyar N e m z e t betiltását. A június 2-i s z á m b a n Capuában címmel jelenik meg P e t h ő S á n d o r életének utolsó cikke. A n a g y fehér foltokkal t a r k í t o t t , az érthetetlenségig agyoneenzúrázott írás szerzője azzal vigasztalja magát, hogy H a n n i b á l felett végül is, n a g y erőbeli fölénye ellenére, d i a d a l m a s k o d o t t a rómaiak halogató, a végső d ö n t é s t az alkalmas pillanatig elodázó t a k t i k á j a . R á egy héttel június 9-én a Szellemi Honvédelem utolsó összeállítása Magyar Baedeker címen a külföldön t a l á l h a t ó m a g y a r m ű e m l é k e k e t veszi számba. J ú n i u s 11-től 26-ig két hétre betiltják a Magyar N e m z e t e t és u t á n a a lap h a s á b j a i n m á r nem találkozunk sem P e t h ő S á n d o r nevével, sem a Szellemi Honvédelemmel. A szerkesztőség súlyos áldozatokat hozott f e n n m a r a d á s á é r t . A t a k t i k a i visszavonulást P e t h ő S á n d o r — k o r t á r s újságírók (közöttük Wesselényi Miklós) t u d o m á s a szerint — legfelsőbb körökkel, Teleki miniszterelnökkel v a g y magával H o r t h y v a l beszélte meg. A Szellemi Honvédelem végleges beszüntetése voltaképpen m á r csak p o n t o t t e t t egy hónapok ó t a t a r t ó kínos agóniára. Névlegesen egy esztendeig létezett a Szellemi, Honvédelem, v a l ó j á b a n csak k é t hónapig élt. K i t ű z ö t t célját, a mozgalom beindítását nem v a l ó s í t h a t t a meg. Mégis beírta n e v é t a m a g y a r szellemi ellenállás történetébe. Mert egyike volt az első kísérleteknek, hogy ez az ellenállás szervezett f o r m á t öltsön. Kezdeményezően, offenzívén lépett fel egy súlyos nemzeti depresszió időszakában. P é l d á t m u t a t o t t , hogy a n y o m a s z t ó körülmények k ö z ö t t is v a n lehetőség a cselekvésre.

27

GRÓSZ E. A N D R Á S

„Kérjük, hogy a főméifóságú úr énekelje el..."

„A keleti fronton bekövetkezett fordulat után u magyar politikai vezetésben is megerősödtek azok (i csoportok, amelyek a rendszer átmentése érdekében lazítani akarták az ország 111. Birodalomtól való függőségét. Ezt a kísérletezést nevezték Kállay-kettösnek. Kállay Miklós miniszterelnök azt szerette volna elhitetni a nyugati hatalmakkal, hogy Magyarország csak a Szovjetunió és ezzel a bolsevizmus ellen visel háborút, azt is inkább kényszerből. A Kállay-féle politika különös fontosságot tulajdonított a sajtónak és a rádiónak" - idézi a témáról írott t a n u l m á n y á b a n Szász Zoltán. 1 „. . . hogy minden hallgatóhoz szóljon" T a l á n fölösleges ismertetni azokat a műsorokat, a m e l y e k ezt a szerkesztési polit i k á t követték. Ha valaki a k a r j a , a legtöbb k ö n y v t á r b a n elolvashatja a „ R á d i ó E l e t " korabeli számaiból. Érdekesebbnek vélem azokat a levéltári feljegyzéseket, a műsorokra vonatkozó u t a s í t á s o k a t , a szerkesztőségek e g y m á s közötti hivatalos és baráti levelezését, amelyek megtalálhatók az Országos Levéltárban és azoknál a magánszemélyeknél, akik ebben az időben a r á d i ó b a n dolgoztak. A „ R á d i ó Műsorát Ellenőrző Tárcaközi Bizottság" 2 Sztálingrád után különösen, de m á r korábban is szorgalmazta, hogy a rádió irodalmi osztálya szerkesszen olyan műsorokat és összeállításokat, amelyeknek szerzői ismert francia, angol vagy amerikai írók. Külügyi vonalról pedig szinte n a p o n k é n t , n é h a óránként u t a s í t o t t á k a hírszerkesztőséget, hogy a híreket h o g y a n tálalják, mit m o n d j a n a k , mit ne. (Például h a t á r o z o t t a n m e g t i l t o t t á k a „ v ö r ö s " és a „bolsevista" kifejezések használatát.) Az MTI hírül a d t a C s a t a y honvédelmi miniszternek a n é m e t hadvezetőségen t e t t látogatását. „Felkérem a hírszerkesztőséget, hogy a hír közlését nem elsőnek, nem feltűnő helyen és nem feltűnő hangsúllyal, ha lehet az időjárás előtt, esetleg két kereskedelmi hír között, de meggondolandó, hogy a korareggeli vagy az esti adás utolsó hírszolgálatában közöljék.'''' (Bp. 1943. aug. 17.) „.4 magyar és német kormány megállapodást kötött arra vonatkozólag, hogy a német SS részére megengedi Magyarországon az önkéntes toborzást a magyarországi német származásúak között. Ezzel a toborzással kapcsolatban a rádióban semmiféle propagandát. illetve ellenpropagandát nem szabad kifejteni." E d d i g az volt szokásban, hogy a napi műsoradás befejezésekor búcsúban „ m i n den m a g y a r h a l l g a t ó n a k " k í v á n t u n k jó éjszakát. Ez a n e m m a g y a r a n y a n y e l v ű rá-

1 2

28

Szász Zoltán: A Magyar Rádió a második világháborúban 1939—1944. ( I n : Tanulmányok a Magyar Kádió történetéből 1925—1945. Bp. 1975. TK-kiadvány.) A bizottság feladata a magyarországi rádióműsor felügyelete nemzeti, nemzetiségi, világnézeti, kulturális és propaeanda szempontból. A bizottságban a miniszterelnökség és a többi minisztérium 1 I taggal képviseltette magát. A rádiót egy delegátus és egy mellérendelt műsorszerkesztő képviselte a h e t e n k é n t tartott üléseken.

é

„KÉRJÜK, HOGY A FŐMÉLTÓSÁGÚ ÚR . . ."

dióhallgatókban ellenérzést keltett. A jövőben t e h á t a búcsúnak, sőt minden általánosai)!) jellegű m a g y a r nyelvű üdvözlésnek a b b a n a f o r m á b a n kell e l h a n g z a n i a : „hogy minden hallgatóhoz szóljon." (OL. K. 613 M R I R 17. cs.) B I Z A L M A S (Náray Antalnak, a Rádió R T elnökének, 1943 december) Kegyelmes uram! \ A vasárnap kapott utasítás értelmében meghallgattam a kormányzó úr őfőméltóságának gödöllői vadászatáról készített hangosfotókat. Sajnos egy kicsit vontatottnak tűnik, amit a kormányzó úr mond és egy kicsit hosszan hat az egész. Ez sajnos nem jó, mert a kormányzó urat magas személyével kapcsolatban mindenki az ezerszer látott és tudott katonai egyszerűség és szűkszavúság mintaképének ismeri. Különösen baj ez azért is', mert a doni hősök felvonulása után őnagyméltósága nagyon katonás szűkszavúsággal nyilatkozott. Bosin.' S Z I G O R Ú A N B I Z A L M A S ! (Csak a R á d i ó R T elnökének a kezébe) „A délelőtt elintézett, illetve felmerüli ügyekkel kapcsolatban tisztelettel bátorkodom a következőket jelenteni, itt járt vitéz Grassy József tábornok úr azzal a kéréssel,hogy a június 4-én csütörtökön délután 6 órakor Kecskeméten megrendezendő búcsúztató ünnepséget (a 13. k ö n n y ű hadosztály kecskeméti csapatai indulnak a frontra) a rádió közvetítse. Jelentem, hogy még a VKF2, (katonai elhárítás), de más összekötő tisztek is arra kértek, hogy ezt valamilyen ürüggyel tagadjuk meg. Mindenekelőtt nagyon nehéz ma már ezt a búcsúztatást ünnepségnek nevezni, mert az ünnepség helyeit siralmas, szomorúan elkeseredett katonákat és síró hozzátartozókat látnánk." Félreértés ne essék, a rádióban t o v á b b r a is teljes az elkötelezettség a n é m e t e k oldalán. Van azonban egy olyan mag, a m e l y szeretné, ha őszintébben, vagy legalábbis tárgyilagosan lehetne beszélni. A főszerkesztő térképe Magnetofonfelvétel Bosin Endrével, a rádió volt hírszerkesztőségének vezetőjével (Részlet a szerző 1975-ben készített anyagából). „Volt a r á d i ó b a n egy férfi bemondó . . . H á t ő kezdettől fogva nem t i t k o l t a , hogv teljesen a németek szekerét k í v á n j a tolni, de méginkább a m a g y a r nyilasokét . . . Elég az hozzá, hogy ő a híreket, ha egyszer német t á r g y ú hír volt, olyan elánnal, olyan hangsúllyal mondta, hogy én m i n t hírszolgálatvezető, kifogásoltam, a műsorbizottságban is szóvátettem, és akkor egv ideig letiltották. D e a bűnhődésem megvolt, mert ő érezte, hogy miről v a n szó, nem ő közvetlenül, hanem az ő haverjai, fülembe j u t t a t t á k , hogy én vagyok a nyilas listán az első helyen. Később kiderült, ez azt jelentette, hogy ki fognak végezni a rádiónál a nyilasok." Részlet a Szitnyai Jenövei, a rádió akkori egyik hírszerkesztőiével készített magnófelvételéből (1975)! „ A m i a legjobban meglepett, és ami a legtanulságosabb volt számomra, az, hogy a rádió hírszerkesztőségének volt egy külön térképe, és a főhadiszállási jelentésekkel ellentétben, ezen a térképen merőben máskép]) mutatkozott mindig a front. Tudniillik a főszerkesztőnek (Bosin E n d r é n e k ) ez a s a j á t egyéni térképe volt, és ő a kü-

3

Neve Bosáin és l-io/.in változatban H előfo.'liil. A cikkben következeteken a he!; ea, líosin névalakot használjuk.

29


lönböző rádiókból értesülve, a valóságos f r o n t v o n a l a k a t rajzolta fel. T e h á t mi reálisabb k é p e t t u d t u n k k a p n i b e n t a szerkesztőségben, m i n t amilyen híreket készít e t t ü n k a hivatalos hírforrás a l a p j á n . " Egy másik részlet a Bosin Endrével készült magnetofon felvételből: „Szörnyű nehéz helyzetben v o l t u n k . Nemcsak én, minden olyan m u n k a t á r s a m is, a k i hírszerkesztéssel foglalkozott. Állandóan kérdésekkel b o m b á z t a k , hogy milyen f o r m á b a n szerkesszük a híreket, c s ű r j ü k , c s a v a r j u k a m o n d a t o k a t , hogy ide is jó legyen, meg érteni is lehessen belőlük. Bevallom m a g á n a k , egyszer v o l t u n k j o b b helyzetben, és ez 1943 f e b r u á r h a r m a d i k á n volt. (A sztálingrádi csata utolsó n a p j a . A szerk.) P r ó b á l j a csak kikeresni az aznapi híreket. Nem t u d o m , hogy megvannak-e?" Sikerült megtalálni az 1943. f e b r u á r 3-i reggeli adásidő teljes a n y a g á t . Reggeli lapszemle, 1943. február 3. A h a t a l o m á t v é t e l 10. évfordulója alkalmából őszinte szükségét érzem, hogy Excellenciádnak legszívélyesebb j ó k í v á n s á g a i m a t fejezzem ki. Azok az egyedülálló történelmi teljesítmények, a m e l y e k e t a N é m e t Birodalom Excellenciád vezetése a l a t t véghezvitt, a legőszintébb csodálattal töltenek el, és csak megerősítik szilárd b i z a l m a m a t , h o g y Németország az európai művelődés megmentéséért folyó jelenlegi h a r c o t győzelmesen v í v j a meg. E b b e n a szellemben k ö s z ö n t j ü k a mai történelmi n a p o n Excellenciádat, és a szövetséges n é m e t n é p e t . Hitler kiáltványa, 1943. február 3. Mint ismeretes, H i t l e r a tízéves z e t t személyesen beszédet, h a n e m p r o p a g a n d a ü g y i miniszter olvasott b o r ú irányítása m i a t t állandóan a geken nem jelenhet meg.

évforduló a l k a l m á b ó l a n é m e t néphez nem inték i á l t v á n y t j u t t a t o t t el hozzá, amelyet Göbbels fel. Megemlítette Göbbels, hogy a F ü h r e r a háfőhadiszálláson t a r t ó z k o d i k és ezért az ünnepsé-

Hírek, 1943. február 3. Berlinből

jelentik.

„ S z t á l i n g r á d b a n az ellenség erős tüzérségi előkészítés u t á n , t ú l n y o m ó erőkkel a t r a k t o r m ű v e k védőinek b á s t y á j a ellen t á m a d á s t i n d í t o t t . Az éjszaka f o l y a m á n sik e r ü l t t ö b b állásba betörnie — m i u t á n hősiesen harcoló csapataink lőszereiket csakn e m teljesen k i l ő t t é k — és á t t ö r n i e a 11. h a d t e s t eddig összefüggő védelmi g y ű r ű jén. A sztálingrádi küzdelem t u l a j d o n k é p p e n csak helyi érdekű szakasz volt, N é m e t országban m a m i n d e n k i átérzi, h o g y a sztálingrádi védők m a g a t a r t á s a kötelez. A n é m e t jelentés szerint — a moszkvai és az angol rádió e g y ö n t e t ű bejelentése, m e l y szerint P a u l u s vezértábornagy, v a l a m i n t v e z é r k a r á n a k számos m a g a s r a n g ú t i s z t j e fogságba esett, túlzott elfogultság.'''' E d d i g a külpolitikai hírek. D e n e m kevésbé tanulságos mellétenni az azonnal k ö v e t k e z ő belpolitikai t á j é k o z t a t á s t sem. Közellátási hírek A székesfőváros közélelmezési ügyosztálya közli, hogy a b u d a p e s t i és v a l a m e n n y i P e s t környéki hús jegy 1943. f e b r u á r 3-tól f e b r u á r 11-ig t e r j e d ő hétre érvényes húsjegyszelvényeiből t o v á b b i intézkedésig csak az A 26 , B 27 , B 28 számú szelvényeket lehet b e v á l t a n i . Lóhúsfélék t e k i n t e t é b e n ugyanez a rendelkezés érvényes. 30


Karády Katalin Debrecenben A kiváló énekesnőnek népszerű sanzonjai u g y a n o l y a n á t ü t ő sikert a r a t t a k , m i n t filmjei. Debrecenben a Színházi Magazin a u t o g r a m e s t e t rendezett a művésznő tiszteletére. Rendőrségi hírek „Toloncházba k e r ü l t Czeizler Gyula állásnélküli egyén, aki a N e m z e t i Apolló előcsarnokában 3 P 50 filléres jegyért 100 p e n g ő t k é r t . " A harci helyzetről, különösképpen a sztálingrádi eseményekről hírt a d n i csak úgy lehetett, hogy m i n d e n n a p a híradások kezdete előtt értekeznie kellett a hírszerkesztőség vezetőjének a rádió legfőbb vezetőivel. E z e n az értekezleten o t t volt a Műsorellenőrző Tárcaközi Bizottság egy m e g b í z o t t j a , de g y a k r a n jelen volt a külügyminisztérium állandó m e g b í z o t t j a , Zilahi Sebess J e n ő is. Erről is n y i l a t k o z o t t Bosin Endre: „Amikor Sztálingrád, hogy úgy m o n d j a m , hírszolgálati szempontból felmerült, a k k o r m á r folytak a c s a t á k a város körül és e l ő r e l á t h a t ó volt, hogy itt óriási küzdelem lesz a két hadsereg között, ami k i h a t m a j d az egész t o v á b b i m e n e t é r e az orosz hadvezetésnek és a n é m e t e k viselkedésére. Részleteket, v a g y esetleg k o m m e n t á r t fűzni a k k o r az egész n é m e t hadijelentéshez, a k á r egyes megállapításaihoz a m a g y a r rádió hírszerkesztőjének kizárt és tilos volt, vagyis ki volt m o n d v a , hogy mindig csak a n é m e t főhadiszállás aznapi, vagy esti, v a g y rendkívüli jelentését kell szó szerint leadni, m i n d e n k o m m e n t á r nélkül. Aznap, 1943. f e b r u á r 3-án legalább százan h í v t a k fel telefonon, m o n d a n á m meg, m i t jelent az a híreinkben, »miután hősiesen harcoló c s a p a t a i n k lőszereiket csaknem teljesen kilőtték« kifejezés. Azt jelenti-e, hogy az oroszok visszafoglalták Sztálingrád o t ? A huszadik telefon u t á n m á r csak a n n y i t m o n d t a m , a z t ! " Végakkord a rádióban 1944. március 19-én, Magyarország n é m e t megszállásának n a p j á n a n é m e t megbízott, F r a n z S c h a u b is megjelent a r á d i ó b a n . A megbízott nem volt ismeretlen a s a j t ó és a rádió egyes szerkesztői előtt. E r e d e t i neve R o t h e n Ferenc volt, F r a n z S c h a u b k é n t lett a Volksbund t a g j a és a Magyarság című nyilas lap m u n k a t á r s a . A rádió megszállása ténylegesen csak a késő délutáni ó r á k b a n k ö v e t k e z e t t be, ezzel is bizonyítva, hogy a n é m e t e k az akciót m á r jó előre k i s z á m í t o t t á k és nem számított a k semmiféle ellenállásra. Erről Bosin E n d r e így emlékezik: „Egy Schaub nevezetű, ez jött be a szobámba. Azt mondja, aha, itt van Bosin úr. Először, amikor belépett az ajtón, én ott ültem szomorúan, lekókadva, csak most néztem rá, hogy magyarul szólalt meg. Gúnyosan válaszoltam. Igen, még itt vagyok! Bosin úr 5 perc múlva jelentkezzék nálam. Hát aztán bementem hozzá, az ő külön szobájába — és azt mondja. Na, Bosin, vége annak az időnek, amikor ide is, meg oda is mondták a híreket. De vége a maga híres tárgyilagosságának is. Mától kezdve átveszem a hatalmat. Vegye tudomásul, hogy minden egyes hírt, még a legérdektelenebbet is ezután bemutatja nekem. Ha pedig nem fogadja meg, — egy nagy amerikai íróasztal volt, ami mögött ült, kihúzta a legalsó fiókot és belemutatott. Ott volt egy pisztoly. Schaub ezután elnevette magát." A n é m e t megszállás u t á n alig telik el egy h ó n a p , kicserélik a f o n t o s a b b osztályokon a vezetőket. A műsorokon azonban n e m n a g y o n t u d n a k v á l t o z t a t n i ; k a p kodás, bizonytalanság jellemzi m ű s o r p o l i t i k á j u k a t . A d r á m a i és zenei osztályon csak a r r a törekszenek, hogy zsidótlanítsanak, és hogy zsidó szerzők d a r a b j a i ne 31


kerülhessenek m ű s o r r a . — A k o m m e n t á r o k h a n g j a azonban megváltozik: d u r v a antiszemita uszítás lép fel, a t a r t a l m u k pedig a n é m e t e k gondolkodás nélküli, engedelmes kiszolgálására biztat. Megváltozik a hadi jelentések f o r m á j a , h a n g v é tele is. B I Z A L M A S ! Kolozsvári/

kormánybiztos

úr

utasítása!

„Azokat a rádióüzeneteket, melyek a frontra szólnak, át kell fésülni. Nem lehetnek síró anyák, jajgató feleségek. Zilahi Sebess úr kifogásolta a 220/10-es és a 222/0l-es Vető Istvánnak és Andrásnak szóló üzeneteket, melyben csomagot ígérnek a hozzátartozók. Talán nincs mit ennie a magyar katonának? Vagy dr. Porkoláb József hadnagynak a 259!01-es számon adott üzenet. Drága, kicsi fiam, a jó Istent kérem, hogy óvjon meg minket minden veszedelemtől. Itt elcsuklik a hangja és nem tudja folytatni . . . Több odafigyelést, megfontolást minden ilyen esetben." T o v á b b r a is gondosan figyelnek a tengerentúli m a g y a r hallgatók leveleire. A z o k a t külön értékelik, kívánságaikat m e g p r ó b á l j á k teljesíteni. Általában m a g y a r n ó t á k a t , cigányzenét v a g y kedvelt cigányprímások m u z s i k á j á t , K a r á d y K a t a l i n dalait kérik. Végül egy bejegyzés a turnusvezetői naplóba: ,,Felhívom u figyelmet arra, hogy amikor a műsor szerint a Dénes étteremből Horthi Lajos énekszánunt kapcsoljuk, úgy a magyar, mint főképpen az idegen nyelvű bemondásnál feltétlenül bemondandó és hangsúlyozandó Horthi Lajos keresztneve is, nehogy ez — különösen külföld felé — félreértésre adhasson okot. Különösen d i f f a m á l ó az a levél, m e l y e t egyik tengerentúli adásunk hallgatója küld ö t t Clevelandból: H a lehetőség és mód v a n rá, t ö b b m a g y a r hallgató kérésére a legközelebbi a d á s b a n a főméltóságú úr énekelje el . . . stb. stb. Nagy B l a m a g e ! Z i m m e r úr üzenete: ,,A nyugaton élő magyaroknak semmi belpolitika, csak zene!"

32

Eszmecsere PELLE JÁNOS

Áz igazat a valódival együtt

O b j e k t i v i t á s , e l k ö t e l e z e t t s é g , k r i t i k a — e fogalomhármasról m o n d t á k el v é l e m é n y ü k e t a rádiós műsorkészítők lapunk előző számában. A z eszmecsere — rádión innen és t ú l — f o l y t a t ó d i k :

A demokrácia és a tömegtájékoztatás összefüggése nyilvánvaló. Az emberek csak a b b a szólhatnak bele, amiről t u d n a k ; az viszont távolról sem biztos, hogy amiről t u d nak, abba bele is szólnak. Mindehhez még azt is hozzá kell tenni: nem mindig jutnak el egy közösség valamennyi tagjához a tömegtájékoztatás által közvetített lényeges ismeretek; bizonyos csoportok vagy rétegek potenciálisan ugyan t u d h a t n a k egyes lényeges eseményekről, de mégsem tudnak, mert különböző okokból — érdektelenség, iskolázatlanság stb. — leperegnek róluk az információk. A tömegtájékoztatási eszközök, így a rádió híranyagait tehát először abból a szempontból kell megvizsgálni, hogy mennyire tükrözik az objektív valóságot. Fel kell mérni azt a hatást is, amit a közvetített információk a befogadókra gyakorolnak. Sajnos, távolról sem olyan egyszerű megvizsgálni, hogy egy tömegtájékoztatási eszköz, mondjuk egy rádióállomás híranyaga mennyiben felel meg a tényeknek. Biztosra vehető, hogy ha egy esemény a hírek között szerepel, az pontosan úgy is t ö r t é n t , hiszen ha nem így lenne, az a tömegtájékoztatás szavahihetőségét tenné kockára. Az olvasó, a hallgató vagy a néző mérget vehet rá, hogy az államfő repülőgépe pontosan délelőtt tíz órakor szállt föl, hogy a tanácskozáson X vagy Y valóban felszólalt, vagy hogy a focirangadónak ki volt a győztese. Eközben viszont kimaradh a t a híradásokból más, olyan információ, amit a híranyagok összeállítója nem t a r t o t t lényegesnek közölni, m o n d j u k az, hogy az államfő repülőgépe felszállás közben lezuhant, a tanácskozás résztvevőit letartóztatták és a szurkolók felgyújtották a stadiont. Egy tény attól lesz esemény, hogy előzőleg hírré vált; ha csak ellenőrizhetetlen hírek, esetleg rémhírek keringenek róla, joggal tehetik föl a kérdést, hogy valóban megtörtént-e. Hosszú és rögös u t a t tesznek meg az ellenőrizhetetlen hírek addig, míg hivatalosan is megerősítik vagy megcáfolják ő k e t ; ráadásul az is előfordul, hogy előbb cáfolják, később pedig megerősítik őket. Még a viszonylag megalapozott „háttérismeretekkel" rendelkező befogadó is időnk é n t nehéz helyzetbe kerül, ha ellenőrizhetetlen hírek valódiságát kell mérlegelnie. H a d d mondjak el egy esetet, amely velem történt. 1978 nyarán Párizsban tartózkodtam, ösztöndíjasként. A k ö n y v t á r felé t a r t o t t a m , mikor egy apró termetű, ferdeszemű fiatalember egy röplapot n y o m o t t a kezembe. Mielőtt eldobtam volna a szerény külsejű, rossz nyomású irományt, elolvastam a cím é t : „A demokratikus Kambodzsa vádolja ellenségeit!" Leültem a Luxembourg kertben egy padra, s egy szuszra végigolvastam a röplapotT a r t a l m á t röviden össze lehet foglalni: arról szólt, hogy a kambodzsai nép a vörös khmerek vezetésével békésen építi a szocializmust. Az emberek boldogok és jólétben 33

A Z IGAZAT A VALÓDIVAL EGYÜTT

élnek. A rendszer sikereit csak az imperialisták nézik rossz szemmel, ezért terjesztik az országról aljas r á g a l m a i k a t . Szerencsére a józan gondolkodású emberek n e m a d n a k hitelt az efféle k o h o l m á n y o k n a k . A szöveg végül éltette a francia és a k h m e r nép b a r á t s á g á t , s felszólította az olvasót, hogy m o n d j a el m i n d e n k i n e k az igazságot Kambodzsáról. Megmondom őszintén, t a n á c s t a l a n u l üldögéltem a p a d o n , s elgondolkoztam a t ö m e g t á j é k o z t a t á s lehetőségein. E g y ú t t a l m e g p r ó b á l t a m visszaemlékezni a r r a a gyér, s meglehetősen f a n t a s z t i k u s n a k t ű n ő h í r a n y a g r a , ami erről a távoli országról eddig e l j u t o t t a t u d a t o m i g . N e m v e h e t t e m készpénznek a z o k a t a fasiszta stílusú borzalmak a t , melyekről a n y u g a t i s a j t ó beszámolt, hiszen az értesüléseit főként a m e n e k ü l t e k beszámolójára alapozta. Másfelől viszont a röplap nem n y u g t a t o t t meg, b á r szegényes kiállítása bizonyos rokonszenvet é b r e s z t e t t b e n n e m . Á m a röplap végül mégsem győzött m e g : úgy éreztem, nem m e h e t n e k r e n d j é n a dolgok egy külvilágtól elszigetelt országban, a h o n n a n évek ó t a csak rémhírek és cáfolatok szivárognak ki. ( H ó n a p o k m ú l v a , mikor a rezsim megdőlt, s a túlélők a helyszínen is beszámoltak gaztetteiről, sejtésem beigazolódott.) Amikor felidéztem ezt a h á r o m éve olvasott röplapot, a t ö m e g t á j é k o z t a t á s abszolút nulla p o n t j á t k í v á n t a m érzékeltetni. (Azért nem h i v a t k o z t a m m o n d j u k Goebbels d o k t o r propagandagépezetére, m e r t a H a r m a d i k Birodalom lapjait szerencsére nem volt m ó d o m frissiben, megjelenésük u t á n olvasni.) Persze, a m i t ö m e g t á j é k o z t a t á s u n k és a szocialista demokrácia összefüggése szemp o n t j á b ó l jóval n a g y o b b a jelentősége a bel-, m i n t a külpolitikai információknak. H a d d említsek egy másik p é l d á t a közelmúltból, a n n a k illusztrálására, hogy tömegt á j é k o z t a t á s u n k és a m a g y a r valóság viszonya sem mindig felhőtlen, s a b e n n ü n k e t közvetlenül é r i n t ő tények sem v á l n a k mindig, azonnal „eseménnyé". Az 1970-es évek elején állami és p á r t v e z e t ő k , s n y o m u k b a n a t ö m e g t á j é k o z t a t á s o r g á n u m a i is bírálták az ú j gazdasági mechanizmus „ v a d h a j t á s a i t " . Az illetékesek t ö b b e k k ö z ö t t t e r v b e v e t t é k a h á z t á j i gazdaságok fokozott m e g a d ó z t a t á s á t . Elkészült egy olyan rendelet tervezete, mely m e g a d ó z t a t t a volna a h á z t á j i b a n nevelt sertések e t . Mielőtt a rendelet napvilágot l á t o t t volna, Magyarországon jelentékenyen csökk e n t a sertések száma, m i u t á n a g a z d á k sebtiben levágták állataik egy részét. Bizon y o s idő m ú l v a , részben a világgazdaságban is b e k ö v e t k e z e t t változások h a t á s á r a , a vezetés felismerte, hogy hiba lenne, h a ragaszkodna elképzeléséhez. E k k o r lekerült a napirendről a h á z t á j i m e g a d ó z t a t á s a , s a sertésállomány ú j r a növekedni k e z d e t t . Ezek v o l t a k a tények. Mit t ü k r ö z ö t t , s m i t t ü k r ö z mindebből a t ö m e g t á j é k o z t a t á s ? A n n a k idején, 1973-ban közölte a z o k a t a később részben m ó d o s í t o t t rendeleteket, melyek megnehezítették a m u n k a h e l y - v á l t o z t a t á s t , megszigorították a tsz melléküzemágak működésének feltételeit, t o v á b b á éreztették, hogy valamilyen intézkedés készül a h á z t á j i m e g a d ó z t a t á s á r a . N e m a d t a k viszont azonnal hírt arról, hogy draszt i k u s a n csökkent a sertések száma. K é s ő b b , a hetvenes évek második felében viszont t á j é k o z t a t t a k arról, hogy újra emelkedik a sertések s z á m a ; végezetül egy-két éve m i n t k ö z t u d o t t t é n y t , azaz m i n t e s e m é n y t emlegetik, hogy a hetvenes évek első felében a vezetés kísérletet t e t t a gazdasági m e c h a n i z m u s „korrekciójára", s ennek során a sertésállomány 1974 —75-re d r a s z t i k u s a n csökkent. Nem jogosulatlan t e h á t , m i n t a v i t a egyik hozzászólója teszi, szétválasztani a létező valóságot, a t u d a t i valóságot és a valóságról a t ö m e g t á j é k o z t a t á s b a n megjelenő k é p e t . S a j á t h a s z n á l a t ú terminológiámra l e f o r d í t v a : léteznek tények és t u d a t i t é n y e k , események és álesemények. A legutolsó t e r m i n u s technicus m a g y a r á z a t r a szorul: áleseménynek nevezem többek között az ún. protokoll h í r a d á s o k a t , amelyek elsősorban a belföldi híranyagokb a n t a l á l h a t ó k . A t é n y t , hogy egy állami v a g y p á r t v e z e t ő ellátogat B u d a p e s t egyik kerületébe, v a g y az ország egyik megyéjébe, nem lenne szabad e s e m é n y k é n t tálalni. Más tények, m i n t például az, hogy e l v e t e t t é k az őszi á r p á t , vagy hogy tanácskozik 34


a Magyar N ő k Országos Tanácsa, ö n m a g u k b a n r e n d k í v ü l kis horderejű eseménynek s z á m í t a n a k , a címoldalon viszont áleseménynek minősülnek. Ezek u t á n tisztáznom illene, m i t t a r t o k valódi eseménynek, azaz lényeges információnak. Szerintem azokból a t á r s a d a l m i tényekből lehet esemény, m e l y e k szűkebb v a g y t á g a b b körben t u d a t i t é n y e k is. Újságírói nyelvre lefordítva: az a lényeges információ, mely a gondolkodó e m b e r e k e t valóban érdekli, foglalkoztatja. I l y e n volt például a közelmúltban a korona hazahozatala. Az újságírói o b j e k t i v i t á s ilyen értelemben a t á r s a d a l m i tények eseménnyé emelése, a t u d a t i t é n y e k figyelembevételével. Meggyőződésem, hogy a t á r s a d a l m i t é n y e k , illetve a fejlődési a l t e r n a t í v á k ismerete mindig j a v á r a vált egy t á r s a d a l o m n a k , még ha egyes személyeket v a g y c s o p o r t o k a t ki is t e t t a közvélemény b í r á l a t á n a k . H o g y egy másik példát, a h e t v e n e s évek első felében elrendelt k u t y a a d ó é t idézzük: h a n y í l t v i t a kezdődik róla, a közvélemény még idejében elveti. í g y viszont a rendelet életbe lépett, s csak akkor m ó d o s í t o t t á k , a m i k o r a budai hegyekben m á r t ú l sok volt a g a z d á t l a n négylábú. A vázolt, ellentmondásos k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t r e n d k í v ü l p r o b l e m a t i k u s az összt á r s a d a l m i érdek fogalma, mely az újságírók külső, o b j e k t í v elkötelezettségének alapjául szolgálhat. „ N a g y segítséget jelentene valami j ö v ő k é p " — m o n d j a az egyik hozzászóló, B a k o n y i P é t e r . Más kijelenti, „egyre g y a k r a b b a n fordul elő, h o g y olyan jelenségekkel találkozik, melyek értékelésekor a m e c h a n i k u s a n é r t e l m e z e t t osztályszenipontúság nem sok t á m p o n t o t a d " . Véleményem, s m á s hozzászólók szerint is az össztársadalmi érdek r e n d k í v ü l komplex, elméleti kategória, s nehezen á l l í t h a t j a magáról egy újságíró, h o g y mindenkor t i s z t á b a n van vele. É p p e n ezért az össztársadalmi érdek fogalma t é v e s értelmezésekre, esetleg visszaélésekre is a l k a l m a t ad. (V. ö.: raison d'état) ö s s z t á r s a d a l m i érdek e t szolgált például a nehézipar f o k o z o t t fejlesztése, az erőltetett beruházási politika az ötvenes években — viszont a beszolgáltatások rendszere és az e r ő l t e t e t t kollektivizálás nem szolgálta azt ? U t ó l a g k ö n n y ű okosnak lenni, megállapítani, mi is volt v a l ó j á b a n az össztársadalmi érdek. Ú g y vélem, legjobb, ha ezt a k a t e g ó r i á t megh a g y j u k az u t ó k o r számára. D e h á t akkor mi értelme van az elkötelezettségnek, a pártosságnak ? N é z e t e m szerint igenis v a n értelme, csak é p p e n a külső, objektív indítékú elkötelezettség mellett s ú l y t kell helyeznünk a belső, s z u b j e k t í v elkötelezettségre, pártosságra is. A p á r t , illetve a munkásmozgalom melletti feltétel nélküli, a szubjektív etikai k o n t r o l l t kiküszöbölő elkötelezettség számos n e g a t í v jelenséghez vezetett m á r a világtörténelemben, s lényegében p r o p a g a n d á b a n o l d o t t a föl a t ö m e g t á j é k o z t a t á s legfontosabb f u n k cióját, az informálást. Ú g y gondolom, hogy a huszadik századi történelem számos példaképet, e t i k a i mércét t e r e m t e t t . Ezekhez igazodva egy baloldali beállítottságú, k o m m u n i s t a meggyőződésű ember k i a l a k í t h a t j a a m a g a s z u b j e k t í v elkötelezettségét. A belülről vezéreltség elve s e m m i k é p p sem állítható szembe a pártossággal. Az előbbi és az u t ó b b i együttesen kell hogy irányítsa a szocialista t ö m e g t á j é k o z t a t á s m u n k a t á r s á t . Remélhetőleg soha t ö b b é nem merül föl a választás kényszere, hogy t . i. belülről vezéreltség vagy pártosság. (Ha mégis így t ö r t é n n e , én az előbbi mellett döntenék.) L e h e t , hogy felfogásom kissé egzisztencialista színezetű, d i v a t j a m ú l t , s ráadásul t a l á n maximalista, de ennél jobb megoldásra a jelenlegi helyzetben nem látok kilátást. Megmondom őszintén, szívből gyűlölöm a k é p m u t a t á s t , azt a t ö m e g t á j é k o z t a t á s m u n k a t á r s a i k ö z ö t t is fellelhető m a g a t a r t á s f o r m á t , m e l y lehetővé teszi, hogy valaki m a g á n e m b e r k é n t , s a j á t használatra, homlokegyenest ellenkező n é z e t e k e t valljon, m i n t amelyeket m o n d j u k az i f j ú s á g n a k szóló r á d i ó k o m m e n t á r j a i b a n h a n g o z t a t . A cinizmus számomra az egyik legvisszataszítóbb t u l a j d o n s á g . Ám, h a például egy orvos cinikus, az az ő m a g á n ü g y e : a f o n t o s az, hogy jól gyógyítja-e a betegeket. D e m i t m o n d j u n k arról az újságíróról, a k i szinte kéjeleg a b b a n , hogy üres, o s t o b a fecse35


gésnek t a r t j a m i n d a z t , amit a nyilvánosság előtt e l m o n d , s mentségére csak a n n y i t hoz föl, hogy „ m e g kell élni v a l a m i b ő l " ? Az újságíró elkötelezettségének és o b j e k t i v i t á s á n a k összeegyeztetése, ha lehet, m é g nehezebb f e l a d a t o t jelent a r á d i ó b a n és a televízióban, m i n t a különböző lapok és folyóiratok szerkesztőségeiben. Az előzőekben é r i n t e t t , a t ö m e g t á j é k o z t a t á s egészére vonatkozó, s a szocialista demokrácia értelmezésével szorosan összefüggő probl é m á k mellett a r á d i ó s o k n a k és a televíziósoknak a r r a is tekintettel kell lenniük, hogy Magyarországon a r á d i ó b a n és a t v - b e n e l h a n g z o t t a k a t a hallgatók és a nézők feltétel nélkül hivatalos álláspontot t ü k r ö z ő m e g n y i l a t k o z á s n a k t a r t j á k . Többé-kevésbé hasonló a helyzet a lapoknál is, de a z é r t i t t esetenként előfordulnak á r n y a l a t i különbségek, s ezek s o k a t számítanak. H a egyes, elsősorban kulturális kérdésekről v i t a folyik, az nem a r á d i ó b a n , vagy a televízióban, h a n e m a lapok hasábjain zajlik. Tekint e t t e l arra, hogy h a z á n k b a n jelenleg s belátható időig a jövőben is csak egyetlen rádió- és televíziótársaság sugároz m ű s o r o k a t , nem lehet csodálkozni azon, hogy a hallgatók készpénznek veszik azt, a m i t „ b e m o n d o t t a r á d i ó " . Meg kell t o v á b b á jegyezni, hogy a rádió és a t v közönsége jóval k i t e r j e d t e b b a lego l v a s o t t a b b lapokénál is, s olyan rétegek is figyelnek az adásokra, melyek alig, vagy egyáltalán nem o l v a s n a k . Arról m é g nem h a l l o t t a m , hogy egy f é l r e é r t e t t regény, színdarab v a g y ú j s á g c i k k m i a t t azonnali pánik t ö r t volna ki, míg Orsón Welles r á d i ó j á t é k a a Mars-lakók inváziójáról p á n i k o t k e l t e t t az 1930-as években, Kaliforniáb a n . A s a j t ó b a n a szerkesztő képes például arra, h o g y elhatárolja l a p j á t a cikktől, m e l y e t közöl, h e l y t a d v a egy á l l á s p o n t n a k a sok közül, de erre sem a rádió, sem a televízió nem képes. A Magyar R á d i ó m u n k a t á r s a i n a k a I I . világháború e l ő t t is ügyelni kellett az adások p á r t a t l a n s á g á r a , a m i persze a g y a k o r l a t b a n a k u r z u s mindenkori irányvonalához való rugalmas a l k a l m a z k o d á s t j e l e n t e t t , a szélsőségek elkerülésével. M i u t á n véletlenül á t t a n u l m á n y o z t a m vitéz Leveldi K o z m a Miklósnak, a rádió elnökigazgatóján a k iratait, t u d o m , hogy mennyi nehézség á r á n é r v é n y e s í t e t t e ezt a koncepcióját, pl. a h é t végi lapszemlékben, melyekben az akkori b e m o n d ó k egyaránt i s m e r t e t t é k a N é p s z a v a , a P e s t i N a p l ó és a Magyarság cikkeit. U g y a n e b b e n az időszakban, a 30-as évek végén indult ú t j á r a a Mit üzen a rádió ? című műsorsorozat, mely a n n a k a tényn e k köszönheti m á i g t a r t ó népszerűségét, hogy a r á d i ó állásfoglalásai „ h i v a t a l o s " jellegűek, s az a d á s o k a t többen h a l l g a t j á k , m i n t a h á n y a n a lapok hasonló jellegű r o v a t a i t olvassák. A fordulat éve, 1948 ó t a a m a g y a r rádió adásaira is r á n y o m j a bélyegét az elkötelezettség, a pártosság. Mindazonáltal azokon a területeken, ahol még nem alakult ki „ h i v a t a l o s v é l e m é n y " , a rádió k o m m e n t á t o r a i m a is kerülik a polarizált, s a r k í t o t t állásfoglalást, a m i a z t jelzi, hogy a rádió bizonyos m é r t é k i g t o v á b b r a is p á r t a t l a n és részrehajlástól m e n t e s igyekszik m a r a d n i . Ilyen k ö r ü l m é n y e k között terinészetesen az egyes műsorok szerkesztői eltérő helyzetben v a n n a k a lapok, különösképpen a folyóiratok szerkesztőihez, illetve cikkíróihoz k é p e s t . R á a d á s u l : v e r b a volánt, scripta m a n e n t , a m i csak ritkán előny, leggyakrabban h á t r á n y . Ezek u t á n érthető, h o g y a rádiósoknak és a tévéseknek igen nehéz megtalálni az egyéni h a n g o t , kialakít a n i az egyéni a r c u l a t u k a t . A t v legtehetségesebb riportereinek sikerül csak megbirkózni ezzel a f e l a d a t t a l , de ők a h a n g j u k mellett a l á t v á n y r a is t á m a s z k o d h a t n a k . Még egy f e l v e t e t t t é m á r a kell k i t é r n e m , mely szintén összefügg az elkötelezettség és az objektivitás kérdéskörével, s ez a minőség p r o b l é m á j a . E g y hozzászóló azt írja, h o g y „olyan minőség is van, amely ellenséges t a r t a l m a k a t hordoz". Teljesen egyeté r t e k a véleményével, szerintem sem lehet felcserélni a világnézeti, politikai elkötelezettséget a „minőség iránti elkötelezettséggel". Afelől sincs kétségem, a m i t ugyanez a hozzászóló, dr. K i s s K á l m á n állít. Szerinte: „ a m i h a t é k o n y s á g u n k lényegében a t t ó l függ, hogy m i l y e n szakmai felkészültséggel t u d j u k ezt — t.i. m a r x i s t a világn é z e t ü n k e t , a szocializmus iránti elkötelezettségünket — érvényesíteni". 36


Csakhogy az a helyzet, hogy a minőség fogalma pl. egy rádióriport esetében szorosan összefügg a t é n y f e l t á r á s bátorságával, a felelősség vállalásával az elhangzottakért. H o g y egy pozitív p é l d á t is idézzek: a rádió 168 óra című m ű s o r á n a k színvonala azért is m a g a s a b b m á s p r o g r a m o k é n á l , m e r t számos esetben a s a j t ó t megelőzve vet föl égető kérdéseket, t á r s a d a l m i p r o b l é m á k a t . L e h e t persze „ k é n y e s " kérdésekről is rossz m ű s o r o k a t csinálni, de még egy tökéletesen v é g r e h a j t o t t „ t i s z t e l e t k ö r " sem kelt valódi visszhangot. A rádió m ű s o r a i n a k színvonala ily m ó d o n e l v á l a s z t h a t a t l a n a t ö m e g t á j é k o z t a t á s egészének, illetve a szocialista demokráciának a „minőségétől". „Te jól t u d o d , a költő sose l ó d í t : Az igazat m o n d d , ne csak a v a l ó d i t " — írta József Attila T h o m a s M a n n üdvözlésére. Azt hiszem, szavai a t ö m e g t á j é k o z t a t á s egészére, így a rádióra is találóak, csak nem úgy, ahogy ezt eddig a n n y i a n értelmezték. Az idézetből sem az újságírók, de a művészek sem v o n h a t j á k le a z t a következtetést, hogy csak az „igazi" számít, a „ v a l ó d i " m i t sem ér. É n azt olvasom ki a versből, hogy az „igazit" csak a k k o r fogalm a z h a t j u k meg, ha a „ v a l ó d i v a l " is p o n t o s a n t i s z t á b a n v a g y u n k . Az igaz a valódi nélkül m i t sem ér, k ö z ö t t ü k különbséget tenni is csak akkor lehet, ha m i n d k e t t ő jelen van. De nos f a b u l a n a r r a t u r .

37

MÁRVÁNYI GYÖRGY

Elkötelezett „kapuőrök"

N e m manapság, az „ i n f o r m á c i ó r o b b a n á s " k o r á b a n n ő t t meg a n n y i r a az információk mennyisége, hogy a létező információk közül ki kell válogatni a jközlendőket: a nyilvánosság f ó r u m a i r a mindig is szelektált közlések j u t o t t a k , s a nyilvánosság jellegét éppen az s z a b t a meg, hogy az a d o t t t á r s a d a l m i s t r u k t ú r á n belül kik szelektált a k és milyen érdekek, célok, nézetek, módszerek érvényesültek a szelekciós f o l y a m a t b a n . Ma számomra a kérdések kérdése az, hogy ú j t á r s a d a l m i s t r u k t ú r á k o n belül kik szelektálnak, milyen t ö r v é n y e k , elvek, koncepciók a l a p j á n és milyen eredménnyel. T a p a s z t a l a t a i m szerint a t á j é k o z t a t á s területén kialakuló konfliktusok, nehézségek n e m kis részben az információszolgáltatás és szelekció körüli tisztázatlanságból, no m e g a tömegközlési eszközök szerepének félreértelmezéséből f a k a d n a k . A rádióban, t é v é b e n , ú j s á g o k b a n megjelenő, elhangzó információk t ú l n y o m ó t ö b b ségének (számítsuk le gyorsan a publicisztikai v a g y irodalmi közleményeket) külső forrása van. Az újságíró közvetíti a nagyközönség s z á m á r a azokat a m o z z a n a t a i t a valóságnak, amelyekről közvetlen t a p a s z t a l a t o k a l a p j á n az emberek á l t a l á b a n nem szerezhetnek t u d o m á s t . A hiteles, gyors, színvonalas újságírói m u n k a a l a p v e t ő sajátossága, hogy az újságíró nagyon jól t á j é k o z o t t legyen a b b a n az ügyben, amelyről informál. E z t a t á j é k o z o t t s á g o t rendszerint csak m á s külső források segítségével szerezheti meg, lett légyen szó egy k ö z ú t i balesetről v a g y egy vállalati beruházás helyzetéről. A t á j é k o z t a t ó t e h á t az i n f o r m á c i ó t o v á b b í t á s e l ő t t az első szakaszban m a g a is t á j é k o z t a t á s r a szorul. A dolgok normális menete, hogy a forrástól rengeteg inform á c i ó t vesz fel, ezeket feldolgozza, csoportosítja, erőteljesen szelektálja, s a felvett a n y a g kisebbik részét célszerűen t ö m ö r í t v e k ö z r e a d j a : cikk lesz belőle, rádióriport, t é v é - i n t e r j ú stb. Az újságíró (illetve a szerkesztőség) mindig k a p u ő r i szerepet tölt b e : kiszűri a (szerinte) lényegtelen részleteket, a valóság (véleménye szerint) mellékes m o z z a n a t a i t , bizonyos összefüggéseket aláhúz, kiemel. Még nyilvánvalóbb a kapuőri szerep, ha egy h í r t , információt egyáltalán nem érdemesítenek közlésre. A dolgok nem normális m e n e t e , h a a k a p u ő r i szerepet nem az újságíró (illetve a szerkesztőség), h a n e m részben v a g y egészben maga a forrás akarja gyakorolni. É s i t t kezdődnek a bajok.

Érdekek és információk Az újságíró a l a p v e t ő érdeke, hogy teljes, mindenre k i t e r j e d ő , őszinte t á j é k o z t a t á s t k a p j o n — erre v a n szüksége ahhoz, hogy tartalmilag, politikailag, szakmailag kif o g á s t a l a n m u n k á t végezzen. K é r d é s — mi a forrás érdeke ? Részben ugyanez. Akik a dolgokat „ c s i n á l j á k " , azok közvetlenül nem léphetnek k a p c s o l a t b a a közvéleménynyel, csakis az újságíró segédletével. É r d e k ü k t e h á t , hogy informálják, hogy á t a d j á k n e k i s a j á t s z e m p o n t j a i k a t , hogy elérjék — azonosítsa m a g á t (a lehetséges m é r t é k b e n ) a helyszínnel, a forrással, az i n f o r m á t o r r a l magával. U g y a n a k k o r a z o n b a n az is nyilv á n v a l ó , hogy m i n d e n f o r r á s t — a k á r egy család, a k á r egy vállalat ügyéről, a k á r egy 38

ELKÖTELEZETT „ K A P U Ő R Ö K "

minisztérium, a k á r egy iskolaigazgató h a t á s k ö r é b e t a r t o z ó ügyről van szó — s a j á t gazdasági, politikai, személyi vagy presztízsérdekei is vezetnek. E b b e n nincs semmi kivetnivaló, hiszen egész t á r s a d a l m i rendszerünk a r r a épül, hogy elismeri az egyéni, csoport és az össztársadalmi érdekek bonyolult összefüggéseit, hogy m i n d e n k i e valós viszonyok k ö z ö t t tevékenykedik. Nem a b o n y o l u l t érdekviszonyokkal v a n b a j , amelyek k ö z ö t t az újságírónak is meg kell t a n u l n i a eligazodni. Akkor v a n b a j , ha egyesek a t á r s a d a l m i törekvésekkel objektíve összeegyezt e t h e t e t l e n érdekeiket a k a r j á k a kapuőri szerep gyakorlásával s u t t y o m b a n , a nyilvánosság kizárásával érvényre j u t t a t n i . B a j v a n akkor is, h a társadalmilag e g y é b k é n t elfogadható érdekeiket, s z e m p o n t j a i k a t , k a p c s o l a t a i k a t az újságíró (általában a t á j é koztatás) iránti bizalmatlanságból — nem t á r j á k fel. É s b a j v a n akkor is, ha egyszerűen azt hiszik, hogy a t á j é k o z t a t á s h o z ők j o b b a n értenek — m i n t h a ez nem lenne éppen olyan s z a k m a , m i n t az övéké. (Ha nem nehezebb.) A g y a k o r l a t b a n , különösen a rendkívül bonyolult gazdasági helyzetben az össztársadalmi érdek és a csoport- (vállalati) érdek összhangja egyáltalán n e m m a g á t ó l értetődő, nem konfliktusmentes, nem jön létre a u t o m a t i k u s a n . Az érdekek egyeztetése zárt és nyílt c s a t o r n á k o n egyszerre folyik. A zárt, intézmények közti egyeztetés legkülönbözőbb szintjeire a csoportok (üzemek, intézmények) a legkülönbözőbb s t r a t é g i á k a t dolgozzák ki érdekeik érvényesítésére. E z e k b e a s t r a t é g i á k b a beleillik a nyilvánosságtól remélhető t á m o g a t á s , de n e m illik bele a nyilvánosság k r i t i k á j a . E z é r t a z t á n ott, ahol bármiféle probléma v a n , amit az összefüggések világos ismeretében esetleg az a d o t t intézmény, vállalat ellenére d ö n t h e t n e k el — igyekeznek megakadályozni a t á j é k o z t a t á s t . Az információk burkolt v a g y nyílt m e g t a g a d á s á v a l . Vagy az újságíró, sőt a szerkesztőség, a l a p „megfegyelmezésével" a l a p t u l a j d o n o s szerv segítségével, személyi kapcsolatok igénybevételével. A „leállítás", az e m b a r g ó ilyenkor nem is mindig veszi igénybe az „állami é r d e k " , „külkereskedelmi é r d e k " v é k o n y k a leplét. (A külkereskedelmi érdekre hivatkozva t e t t é k lehetetlenné számos termék nyílt k r i t i k á j á t , m i n t h a a selejtes g y á r t m á n y o k r ó l tőlünk szerezne t u d o m á s t a külföldi minőségi ellenőr.) Az újságíró iránti bizalmatlanság t a p a s z t a l a t a i m szerint a k k o r is z a v a r j a a tájékozt a t á s normális m e n e t é t , h a a forrás körül m i n d e n tiszta, h a az érdekviszonyok világosak, h a valahol az eredmények a n n y i r a jók, hogy a hibák — n y u g o d t a n vállalhatók. Miért, hogy egyes forrásaink ilyen helyzetben is kapuőri szerepre v á g y n a k ? Miért t a r t a n a k vissza ilyenkor is információkat, amelyek az újságíróra t a r t o z n á n a k ? Az egyik m a g y a r á z a t alighanem az, hogy a nyilvánosságra h o z o t t közlemény persze mindenkihez szól, de bizonyos tények, összefüggések z a v a r ó a k lehetnének — no, nem a közvélemény, hanem — az információt a d ó felettesei v a g y szakmai referencia csop o r t j a feltételezhető véleménye szerint. Az újságíró-szövetségben, egy s z a k m a i kerekasztal közben hangzott el n é h á n y h ó n a p j a , h o g y „az i n f o r m á t o r s z e m p o n t j á b ó l kockázat, h a m i n d e n összefüggést nyíltan f e l t á r az újságírónak, nem t u d h a t j a p o n t o s a n , milyen hangsúllyal fognak ezek a legtöbbször bonyolult ügyek n y o m t a t á s b a n megjelenni". V a l ó b a n : az újságíró m á s h o v a helyezheti a hangsúlyt, m á s k é n t l á t h a t dolgokat, m e r t maga is ért hozzá. (Vagy — m e r t nem é r t eléggé hozzá. Hiszen persze ez sem kizárt.) D e éppen, m e r t az újságírói szakosodás rendkívül erőteljes — é p p e n a kulcsterületeken, m i n t például a gazdaságpolitika — a félrevezető hangsúlytévedések veszélye csökken. Azonban a tolerancia e t e k i n t e t b e n minimális. Sem a döntéshozók (akármilyen szinten) sem a szakmai közvélemény nem viseli el, ha a „ h a n g s ú l y " m á s h o v a kerül. H a ellenvélemény van. H a a hivatalos álláspontot az újságíró megkérdőjelezi. Ilyenkor teljesen elfelejtkeznek arról, hogy az újságíró is a h a t a l m i szfér á b a n t e v é k e n y k e d i k , mi t ö b b — elkötelezett ember. D e t á r s a d a l m i m e g b í z a t á s a — a közösség érdekeinek képviselete — egyszerre köti a döntéshozókhoz (akiknek döntési s z e m p o n t j a i t ) és a közönséghez (amelynek összetételét és elvárásait) alaposan ismernie kell. É s m i n d a k e t t ő t — t á j é k o z t a t n i is! 39


M i n múlik a hitelesség? H a a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó t az információk h a t é k o n y c é l b a j u t t a t á s á n a k eszközek é n t h a s z n á l j u k a t á r s a d a l m i d ö n t é s h o z a t a l f o l y a m a t á b a n , akkor lehetetlen t u d o m á sul nem venni, h o g y közvetítő szerepe k é t o l d a l ú : szükségképpen közvetítenie kell a döntés h a t á s á t , a kritikailag m ű k ö d ő nyilvánosságnak a döntéssel kapcsolatos nézeteit is. A k r i t i k a m i n t az újságíró álláspontja, v a g y mint a közvélemény valamely részének reagálása egy döntésre — e g y a r á n t helyet k a p h a t a t ö m e g t á j é k o z t a t á s b a n . Akinek f u r c s a a feltételes m ó d , a n n a k hozzáteszem, hogy a k r i t i k a nem m i n dig k a p helyet — é p p e n a különböző szervek elhallgató vagy a b í r á l a t o t elhallgattató magatartása miatt. E z kétszeresen káros. Először is k á r o s azért, m e r t ha igaz az (márpedig igaz), hogy a rádió, a tévé, a sajtó nem egy homogén, h a n e m egy érdekkülönbségektől mego s z t o t t , de (illetve éppen ezért) d i n a m i k u s a n f e j l ő d ő t á r s a d a l o m b a n funkcionál — a k k o r a k o n f l i k t u s o k elől kitérő, a k r i t i k á t nem vállaló sajtó nem a valóságot fogja tükrözni. Akkor a mai magyar valóságról a t á j é k o z t a t á s b ó l kirajzolódó k é p — h a m i s lesz. Akkor az olvasók, nézők, hallgatók mást f o g n a k tapasztalni a m i n d e n n a p i életvitelük során, m i n t a m i a t á j é k o z t a t á s különböző csatornáin e l j u t hozzájuk. H a ez h u z a m o s a b b a n t a r t , az a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s szervek hitelét, az újságírók presztízsét kezdi ki. K r i t i k u s ponthoz é r k e z t ü n k . A t á j é k o z t a t á s szavahihetősége, hitele az egész politikai alrendszer megítélésére k i h a t . A t á r s a d a l m i k o m m u n i k á c i ó m a i bonyolultságát számításba véve, a t ö m e g t á j é k o z t a t á s k i t ü n t e t e t t szerepét ismerve t a r t ó s a n n e m lehetséges, h o g y hitelét v e s z t e t t t á j é k o z t a t ó i n t é z m é n y e k ellenére virágozzék és szilárd m a r a d j o n t á r s a d a l m u n k polit i k a i alrendszere. É s a t á j é k o z t a t á s hitele, szavahihetősége csak a k k o r biztosított, h a f o l y a m a t o s a n tükrözi életünk lényeges p r o b l é m á i t , ha z a v a r t a l a n u l érvényesül a rendszeren belül álló kritika. H a igaz az — m á r p e d i g igaz —, hogy a k r i t i k á t l a n , apologetikus t ö m e g t á j é k o z t a t á s n e m erősíti, h a n e m gyengíti t á r s a d a l m u n k a t , a k k o r a k r i t i k a szabadságát nem m e g t ű r n i , hanem előmozdítani kell. A rendszer érdekében. Mivel a t ö m e g t á j é k o z t a t á s t e r ü l e t é n elkötelezett újságírók dolgoznak, nem is olyan nehéz f e l a d a t ez. A n n y i persze kell hozzá, hogy az elkötelezettséget a m a i n á l t á g a b b a n értelmezzék: úgy, hogy nem egy-egy partikuláris ügynek, személynek vagy t á r sadalmi i n t é z m é n y n e k v a g y u n k elkötelezve, h a n e m a szocializmus ügyének. Igaz, ezt emberek és intézmények testesítik meg, döntések i r á n y í t j á k m i n d e n szinten. D e ezek közül senki se vindikálja azt a jogot, hogy a t á j é k o z t a t á s napi, szakmai kérdéseib e n — a t á j é k o z t a t á s i szakemberek h e l y e t t d ö n t s ö n ! E r r e v o n a t k o z ó a n egyébként v a n n a k érvényes p á r t h a t á r o z a t o k , állásfoglalások (a legutóbbi 1978-ból). Ézekkel nincs is semmi b a j . A b a j o t t van, hogy ezeket a h a t á r o z a t o k a t (a szerkesztőségeken kívül!) — sokszor n e m t a r t j á k be. H o g y k a p u ő r i szerepet gyakorolnak ahelyett, hogy i n f o r m á l n á n a k s a t á j é k o z t a t á s t a szakemberekre, az újságírókra bíznák. Akik e g y é b k é n t jobban, közvetlenebbül érzékelik, hogy a közvéleménynek v a l a m e l y a k t u á l i s ü g y b e n m e k k o r a információigénye v a n . (Amit a t ö m e g t á j é k o z t a t ó szerveknek kell kielégíteni, hiszen a társadalom k o m m u n i k á c i ó s c s a t o r n á i közül, illetve a politikai alrendszeren belül — ez a f e l a d a t u k , aminek teljesítését el is v á r j a t ő l ü k a közvélemény!) H o g y felelős gazdasági, k o r m á n y z a t i vezetők — persze k o m m u n i k á c i ó s szakértelem h í j á n — h o g y a n gyakorolnak k a p u ő r i szerepet, a r r a jó példa az 1979-ben felfedezett h a m i s 500 forintosok esete. A h a m i s í t o t t ötszázasokkal kapcsolatos — t ú l n y o m ó r é s z t p o n t a t l a n információk — f u t ó t ű z k é n t t e r j e d t e k el m i n d e n e k e l ő t t a t á r s a d a l o m informális, nem intézményesült csatornáin. P é l d á u l : a h a m i s p é n z t Lengyelországban g y á r t j á k ; v a g y hogy N y u g a t o n állítják elő a forint t ö n k r e t é t e l é r e ; vagy h o g y a Közel-Keletről hozzák be az a r a b o k stb. Ténylegesen három-négy hamis p é n z t t a l á l t a k , a m e l y e k t u d t o m m a l a f i l m g y á r kelléktárából kerültek elő. D e ezt a t é n y t — hivatalosan — sem a k k o r , sem azóta nem közölték. T á j é k o z t a t á s i szempontból az ügy különlegessége, h o g y 40


a gazdasági élet hivatalos k o m m u n i k á c i ó s csatornáin is t e r j e d t a h a m i s ötszázasok híre. Az üzletek pénztárosaival közölték még a h a m i s b a n k j e g y e k sorszámait is! E n n e k ellenére valakinek sikerült elérni, hogy a t ö m e g t á j é k o z t a t á s hallgasson a dologról, ne elégítse ki a közvéleményben objektíve jelentkező hírigényt, a n n a k ellenére, hogy az újságírók t u d v a t u d t á k , hogy a témáról beszélni kellene. K é r d é s : miért bírálta felül valaki (önkényesen) a z t a régen é r v é n y b e n levő d ö n t é s t , hogy hazai v o n a t k o z á s ú ügyről hazai forrásból kell, hogy először értesüljenek az e m b e r e k ? Azt a k á r t , a m i t a t á j é k o z t a t ó szervek hitelének, presztízsének a hallgatás okozott, nem lehet számszerűsíteni. Akik n e m é r t e n e k a t á j é k o z t a t á s h o z , de a k a p u ő r i szerepet előszeretettel gyakorolják, erre az összegszerűen kifejezhetetlen k á r r a sohasem gondolnak egy-egy tájékoztatásellenes lépésük előtt. Pedig esetleg m á s k é n t intézkednének, ha felvetődne b e n n ü k a kérdés, hogy az i l y e n f a j t a „ n e m k o m m u n i k á l á s s a l " v a j o n lehetséges-e erősíteni a t á r s a d a l m i rendszer a l a p j a i t ? A konklúzió ? A rádióban, t é v é b e n a szocializmusnak elkötelezett, a közvélemény t á j é k o z t a t á s á h o z jól é r t ő újságírók dolgoznak. Bízni kell b e n n ü k . Növelni kell mozg á s t e r ü k e t . Elő kell mozdítani elemző, oknyomozó, k r i t i k a i t e v é k e n y s é g ü k e t . Ami az ő elkötelezettségüket, és a rendszer szilárdságát e g y a r á n t növelné.

41

RÁNKI JÚLIA

Szenvedélyes kaptafa

Sokan és sokfelöl közelítették meg ezeket a látszólag definiálhatatlan fogalmakat. Már-már úgy tűnik, nem lehet újat mondani. Legalábbis akkor, ha az ember úgy szeretné őszintén elmondani a véleményét, hogy nem kell szembefordulnia önmagával, közben azért elkötelezett maradhat, kritikus azzal szemben, ahogy dolgozik és talán objektív is. Már amennyire az ember saját munkájáról, helyzetéről egyáltalán objektívan írhat. Talán ezért is írok kizárólag gyakorlati dolgokról és talán ezért is lett ennek a hozzászólásnak a címe: Szenvedélyes kaptafa. Nemcsak azért, m e r t magam vagyok e kritika tárgya, hanem főleg m e r t újságíró kollégám véleménye jellegzetes és helytálló, ezért a Tv-Híradóról megjelent nagyon kevés kritika közül most idézek egyet: „Megnyitották. Tartalmas akciót kezdeményezett. Ú j vonással bővült. Közművelődésünk tükrében jól látszik . . . Azért nem tettem ki az idézőjelet, mert fantáziamondatokról van szó, amelyeknek csupán annyi közük van a valósághoz, hogy bármelyik este, bármelyik híradóban elhangozhatnának. Igazán nem panaszkodhatunk a „merítésre", a híradósok szemlátomást frissen és országszerte dolgoznak. Mindazonáltal lehet valami b a j a kulturális tudósításokkal. Huzamosabb ideje tapasztalom ugyanis, hogy szürkék: m i n t h a mindig és mindenütt ugyanaz történt volna, mintha minden beszámoló egy k a p t a f á r a készült volna. Ilyen egyhangú lenne a hazai közművelődés? Nem hiszem. I n k á b b a tála'ása egyhangú. Valószínűleg azért, m e r t az érdekes hangú R á n k i Júlia — aki mostanában egyre rendszeresebben foglalkozik kulturális t é m á k k a l — afféle üveg m ó d j á r a ereszti á t magán az eseményeket. Felkészül,bemutat, k o m m e n t á l : az újságíróiskolán bizonyára jelest is k a p n a , csakhogy tudósításaiból hiányzik valami. Talán a szív, a szívből jövő érdeklődés. Nem föltétlenül a kritikátlan lelkesedésre gondolok, végtére is nemcsak örömteli jelenségekről illő szólni az ország legnyilvánosabb fórumán. A szenvedélyt hiányolom, amely nélkül a kulturális, de akár a gazdasági esemény is legföljebb hírszámba megy. Alighanem az volna a feladat, hogy egy-két-három perc alatt a hírből miként lehetne hatásos értékítéletet kerekíteni. Miként lehetne ? A tévés egyénisége, leplezetlen vélem é n y e révén. Csakis a színes tudósítások csinálhatnak kedvet a kulturálódáshoz." Van-e helye a leplezetlen véleménynek, a szenvedélynek a T v H - b a n ? Amennyire a t é m a engedi, m a r a d j u n k a „kulturálódás" területén. Amennyire tapasztalataim engedik, mégsem csak a kultúrálódás területéről lesz szó. Amennyire a helyzet engedi, az adott helyzetről lesz szó. 42

SZENVEDÉLYES KAPTAFA

Ahogyan látom A T v H elegáns műsor. Színes, jól fésült, á l t a l á b a n pergő, műszaki hibáktól t u l a j donképpen mentes. Egységes, m á r ami a n a p o n k é n t i összehasonlítást illeti. N e m egységes, ha csak a belső szerkezetet f i g y e l j ü k : k ö z t u d o m á s ú , hogy a külpolitikai első negyedóra érdekesebb, j o b b a n illusztrált, pergőbb, m i n t a második rész, a belpolitika. H a csak nézem, úgy látom, hogy a m i t a n a p f o l y a m á n a hírekben, a r á d i ó b a n hall o t t a m , arról a T v H - b a n is szó v a n és kép. H a csak nézem, úgy látom, hogy a 80-as évek elején Magyarország n é h á n y á t m e n e t i gazdasági problémától eltekintve — jól fejlődő, g o n d t a l a n , kiegyensúlyozott társadalmi berendezkedésű állam, ahol á l t a l á b a n nem t ö r t é n i k semmi izgalmas, b o t r á n y o s , v a g y rendkívüli. H a csak nézem, úgy l á t o m , hogy ebben az országban a rendeleteket, h a t á r o z a t o k a t , t ö r v é n y e k e t egyhangúlag hozzák és h a j t j á k végre. H a csak nézem, úgy látom, hogy ebben az országban v a n n a k ugyan t á r s a d a l m i anomáliák, de ezek kirívó esetek, nem jellemzőek, és csak a z é r t v a n róluk szó, hogy bebizonyítsuk: okos szóval el lehet intézni az ilyesmit. H a csak nézem, úgy látom, hogy a T v H - b a n dolgozik n é h á n y jól felismerhető, erős egyéniségű újságíró a sok szürke és átlagos között. Sőt, v a n n é h á n y kifejezetten nagyon okos ember, aki mindig t u d j a , hogy nekem m i t kellene t u d n o m és ezt el is m o n d j a nekem. H a nem nézem, csak hallgatom, úgy t ű n i k , hogy a T v H - b a n szinte m i n d e n n a p u g y a n a z t m o n d j á k az erős egyéniségű, az okos és az átlagos újságírók. Miszerint: a 80-as évek elején Magyarország n é h á n y átmeneti gazdasági problémától eltekintve, jól fejlődő . . . stb. lásd m i n t f e n t . H a csak nézem, de nem hallgatom, úgy látom, hogy m i n d i g van valami ú j és szép, a m i t á t a d n a k , b i r t o k b a vesznek, használnak, m e g t e k i n t e n e k , előadnak, eladnak, megvesznek. E s mindig a k a d n a k emberek, akik ezekről a dolgokról beszélnek. ügy látom, hogy a T v H m i n d e n ü t t ott van, amiről a másnapi ú j s á g o k is írnak m a j d a hírekben. É s úgy látom, hogy a T v H sehol nincs ott, ahová hivatalból nem h í v j á k . Nincs o t t a piacon, ahol irreálisak az árak, az üzletekben, ahol nincs gyerekcipő, a boltokban, ahol nincsen szombat délután tej, k e n y é r és nincs ott, ahol azok az emberek v a n n a k , akiknek a T v H készül. Legalábbis s z á n d é k a szerint. Az u t c a emberére — úgy t ű n i k — csak a k k o r v a n szükség, ha kedélyeskedni a k a r u n k : szilveszterkor, nőnapkor, a n y á k n a p j á n stb. D e nemcsak az „ u t c a e m b e r e " nem szerepel a T v H ban, hanem a másik pólus, a m a g a s politikai fórumok, illetve a vezetők is csak a protokoll engedte szabályok szerint. É s i t t a protokollt a szó legszigorúbb értelmében kell venni. H a 20 év m ú l v a a 70-es, 80-as évek Magyarországát elemző k u t a t ó előveszi a T v H belpolitikai r i p o r t j a i t , d ö b b e n t e n áll m a j d az egyhangú, d e „ e s e m é n y c e n t r i k u s " riportok sora előtt és hiába keresi b e n n ü k a kor l e n y o m a t á t . A társadalmi-politikai mozgásokra semmiféle m a g y a r á z a t o t , u t a l á s t nem t a l á l h a t . H a d d idézzem i t t a n á l a m n á l m i n d e n k é p p e n felkészültebb és főleg p á r t a t l a n a b b Pelle J á n o s írását az 1979. novemberi K r i t i k á b ó l : „Vegyük közelebbről szemügyre a z t a m e c h a n i z m u s t , m e l y e n keresztül egy belpolitikai hír e l j u t a befogadóhoz. N é z z ü k először az e s e m é n y e k e t : v a n n a k k ö z ö t t ü k m i n d e n n a p i a k és rendkívüliek. Az M T I h í r a n y a g á b a n a m i n d e n n a p i jellegű hírek dominálnak, melyek kevés u t a l á s t t a r t a l m a z n a k a mai m a g y a r t á r s a d a lom felszíne a l a t t zajló mozgásokról. A t ö m e g t á j é k o z t a t á s b a n a m i n d e n n a p i típusú információk jelentékeny része kiemelten, polarizáltán jelenik meg. V a s t a g betűs, elsőoldalas címek a d n a k hírt a mezőgazdasági m u n k á k állásáról, létesítmények á t a d á s á ról, vezetők rutinmegbeszéléseiről. U g y a n a k k o r olyan „ r e n d k í v ü l i " események, mint például a politikai élet személyi változásai, k o m m e n t á r nélkül, depolarizáltan jelennek m e g . " 43


Mindezek érvényesek a T v H - r a is, a m i t fél 8-tól 8-ig milliók néznek n a p o n t a , közt ü k én is. É s h a 8 óra 5 perckor k e z e m b e veszem valamelyik hetilapot v a g y folyóirat o t , nem hiszek a s a j á t szememnek. M i n t h a nem u g y a n a b b a n az o r s z á g b a n lennénk, m i n t h a nem u g y a n a b b ó l a fotelból néztem volna a szépen és erőteljesen fejlődő Magyarországról a T v H elegáns m ű s o r á t , m i n t a m e l y i k b e n ülve olvasok. T a l á n bennem v a n a hiba, bizonyosan egyoldalú a gondolkodásom, elvégre mégsem v á r h a t o m egy híradótól u g y a n a z t , a m i t egy f o l y ó i r a t n y ú j t . K i n y i t o m h á t a r á d i ó t estefelé vagy h a j n a l b a n — és ú j r a m a g a m b a n kell keresnem a h i b á t : de m i n t h a nem ugyanarról a Magyarországról szólna az esti rádió, m i n t az esti tévé. Mi lehet e n n e k a jelenségnek a magyarázata ? Ahogyan csinálom A híradó f o g a l m a az Értelmező s z ó t á r szerint: „ n a p i vagy heti eseményekről szóló beszámoló a r á d i ó b a n v a g y a t e l e v í z i ó b a n " . A m i T v H - n k p o n t o s a n megfelel ennek a definíciónak, m e r t szerkesztési g y a k o r l a t á n a k a l a p j a , hogy esemény centrikus. Vagyis m i n d e n , ami a z n a p t ö r t é n i k és országos érdeklődésre t a r t h a t s z á m o t : riportlehetőség. De a T v H csak a k ü l p o l i t i k á b a n ismeri a hír, a tudósítás és a riport közötti különbséget. A diplomáciai élet híreitől eltekintve (amelyeknek e g y é b k é n t szinte a nullával egyenlő az infomációs é r t é k ü k ) a belpolitikai eseményekről á l t a l á b a n nem jelenik meg hír. „Az eseményt feldolgozzuk" — jellegzetes híradós m o n d a t . Azt jelenti, hogy a m í g például egy A B C - á r u h á z á t a d á s a a n a p i l a p o k b a n v a g y a rádióban négysoros hír (ha hírnek t a r t j á k egyáltalán), addig n á l u n k egy egyperces tudósítás, vagyis olyan hosszú, m i n t a f o n t o s a b b külföldi hírek. E z az a r á n y tévesztés szinte m i n d e n n a p k i m u t a t h a t ó ; periférikus, hírérték nélküli események is szerepelnek a TvH-ban. U g y a n i t t föl kell tenni m a g u n k n a k a z t a kérdést, hogy az esemény és az információ milyen v i s z o n y b a n v a n egymással ? V a j o n v á r h a t u n k - e , k a p h a t u n k - e információt m i n d e n e s e m é n y t ő l ? É s maga az e s e m é n y egyenlő-e — minőségileg — az információv a l ? Vagy m e g f o r d í t v a : egy-egy információ v a j o n szükségszerűen kapcsolódik-e valamilyen eseményhez, vagy ellenkezőleg: az információ verbális é r t é k é t csökkenti, h a l á t v á n y o s a n eseményhez k a p c s o l j u k . A k é t fogalom összeolvasztása, a z t ne mondj a m , összetévesztése, tipikus jelensége a T v H - n a k . E z nemcsak az e s e m é n y c e n t r i k u s szerkesztési g y a k o r l a t b a n jelentkezik, h a n e m a képi megvalósulásban is. A belpolitik a i riportok, t u d ó s í t á s o k kevés képi ö t l e t e t t a r t a l m a z n a k . Annak ellenére, hogy m a g u k az „ a l k o t ó k " minden erőfeszítésükkel azon v a n n a k , hogy minél kevesebb „ülésező f e j " legyen r i p o r t j a i k b a n , mégsem m ú l i k el T v H e nélkül. Nézzünk egy kirívóan rossz n a p o t : április 24. H é t belpolitikai r i p o r t közül négyben (!) volt szó és k é p s a j t ó t á j é koztatóról. (Az ö t n a p o s m u n k a h é t 1,55, a vám- és pénzügyőrség m u n k á j a 1,47, a b u d a p e s t i ú t j a v í t á s o k 1,48, a százéves a Vadász Szövetség 1,24 percben.) N e m érdektelen megfigyelni, h o g y az egyes t é m á k 10, 20 másodperccel különböző időket „érdemeltek k i " . A leghosszabb természetesen az ötnapos m u n k a h é t r ő l szóló információ volt. E z e n a n a p o n ennél csak egy riport volt hosszabb a T v H első kiadás á b a n : „Alice Csodaországban'"-bemutató a Gyermekszínházban. I d e j e : 1,57. A sporthírek is hosszabbak voltak, m i n t az ö t n a p o s m u n k a h é t bevezetéséről t a r t o t t miniszteri t á j é k o z t a t ó : 5 másodperccel. E z e n a n a p o n — a m i k o r a Magyar R á d i ó még a 2 3 órás hírperiódusban a Petőfi a d ó n is közölte a m u n k a ü g y i miniszterrel az ötnapos m u n k a h é t r ő l készült i n t e r j ú t , — n e m volt k o m m e n t á r a T v H belpolitikai anyagaihoz. A második k i a d á s b a n 0,15 m p , a h a r m a d i k k i a d á s b a n 0,20 m p volt az információr a f o r d í t o t t idő. Felmerül persze az is, hogy ezt a szerkesztési-újságírói gyakorlatot n e m m a g a az információforrás határozza-e meg. T e h á t : a T v H - b a n a néző i n f o r m á c i ó t k a p . De h o n n a n k a p j a a T v H az információt ? P o n t o s a b b a n kik k a p j á k az i n f o r m á c i ó k a t és 44


abból m e n n y i t a d n a k t o v á b b ? K é t forrás v a n : az egyik, a m i t az újságíró személyes kapcsolatai n y ú j t a n a k : gyárak, i n t é z m é n y e k sajtófelelősei, levelek, telefonok stb., t e h á t szubjektív. A másik a hetente hivatalosan, a szerkesztőségtől k a p o t t információ, amelyek a legmagasabb fórumokról s z á r m a z n a k . H i v a t a l o s jellegüknél fogva nevezzük őket objektívnek, b á r t ö b b szűrőn keresztül j u t n a k el hozzánk és á l t a l á b a n kétféle megjegyzéssel. „Erről, k é r j ü k , ne beszéljenek."; „ E r r ő l , k é r j ü k , g y a k r a b b a n essen szó." Föl kell tételeznünk, hogy e k é t információs c s a t o r n á r a t á m a s z k o d i k az újságíró és a napi adások felelős szerkesztője is. E m e l l e t t az í r o t t s a j t ó objektív és szubjektív f o r r á s n a k e g y a r á n t t e k i n t h e t ő . A T v H nem azért i n a d e k v á t , mert információi — az a d o t t k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t — rosszak, h a n e m mert nem hidalja á t a s a j á t és a nézők információs szintje közötti távolságot. E z t b á t r a n n e v e z h e t j ü k szakadéknak, h a t u d a t á b a n v a g y u n k az alábbi két megállapítás jelentőségének. ,,. . . a legkedvezőbb társadalmi-gazdasági helyzetben levő rétegek az információs csatornák . . . e g y ü t t e s é t vehetik igénybe, s így a szervezeti k o m m u n i k á c i ó (párt-, tömegszervezeti, tanácsi, hivatali információ) lehetőségeitől a szóbeszéd örökéletű csatornájáig a t á j é k o z ó d á s v a l a m e n n y i eszközével élhetnek. A legkedvezőtlenebb t á r s a d a l m i , gazdasági és t á jékoztatási helyzetben levő rétegek felé h a l a d v a viszont a lehetőségek változatossága egyre szűkül, mígnem a pre-indusztriális tájékozódási lehetőségekhez" é r ü n k . * A T v H nézői „leginkább a 30 — 49 év közöttiek. Iskolai végzettség szerint a legmagasabb nézettségeket a 8 általánost v a g y a n n á l kevesebbet végzettek körében k a p t u k , míg településtípusonként azt t a l á l t u k , hogy a fővárosi közönség nézi legkevésbé a T v H első k i a d á s á t . " * * T é r j ü n k vissza n é h á n y a d a t erejéig az eseménycentrikusság t é m á j á h o z . É r d e m e s összevetni egy n y á r i h ó n a p egy hetének és egy „ n e m uborkaszezon"-beli h é t n e k az a d a t a i t : 1980. július 1—5. közötti h é t e n (ekkor volt a balatoni v a s ú t i szerencsétlenség, a gyulai v á r j á t é k o k , a r a t á s ideje, az olimpiai felkészülés utolsó fázisa, George Marchais magyarországi l á t o g a t á s a ) a belpolitikai riportok 32,8 százaléka) (július 1. kedd 1 8 % ; július 2. szerda 5 0 % ; július 3. csütörtök 4 2 % ; július 4. péntek 1 8 % ; július 5. szombat 3 6 % ) nem volt napi eseményhez kötődő. 1981. m á j u s 5 — 9. k ö z ö t t az összes belpolitikai r i p o r t közül mindössze három nem volt napi eseményhez kapcsolható. E z a „ s t a t i s z t i k a " persze akkor lenne értékes, ha az események információértékét is megvizsgálnánk. Mert lehet, hogy a szinte 100 százalékos m á j u s i héten ( m á j u s 1. u t á n , a béke n a p j a idején) kevesebb belpolitikai információhoz j u t o t t a k a nézők, m i n t a 32,8 százalékos júliusi időszakban. D e v a j o n elegendő-e a T v H tól csupán eseményeket és információkat várni, a v a g y a valósággal m á s minőségű k a p c s o l a t o k a t is feltételezhetünk. E r r ő l érdemes idézni az 1978-as miskolci fesztivál híradós v i t á j á n a k k é t részletét. Márványi G y ö r g y : „Azt lehet m o n d a n i , hogy a T v H által visszatükrözött valóság . . . a nézők n a g y o n széles rétegei s z á m á r a jelenti a m a g y a r valóság visszatükrözését." H o r v á t h P é t e r : „Akinek mi csináljuk a híradót, az lényegesen kevesebb és szűkebb réteg, m i n t a m e k k o r a és m i n t amilyen összetételű a valóságos nézettsége. A T v H készítői t ö b b n y i r e a u t ó n u t a z n a k a m u n k a h e l y ü k r e , a k á r a hét végén, ide-oda-amoda. Pedig ha fölülnének a 6-os villamosra, a k k o r azonnal t a l á l n á n a k t é m á t , ha lenne a r r a idejük, hogy rendszeresen j á r j a n a k bevásárolni, m e g a bölcsődébe, a k k o r alkalm a n k é n t f ö l m a r k o l h a t n á n a k három-négy olyan t é m á t , a m i biztos, hogy közérdeklődésre t a r t h a t s z á m o t . " (Egy hang közbeszól: A b b a n , a m i t a P é t e r m o n d , m i n t néző és m i n t a p a benne v a g y u n k , de nem m i n t t é v é r i p o r t e r ! E n g e d j e meg a világ, a r r a nem lehet k é p e r n y ő s perceket rabolni — esetleg f o n t o s a b b t é m á k t ó l —, hogy de az úristenit, ez nincs, meg az nincs, m e r t a k k o r se lesz!) * Az információtól a közéletig. Kossuth 1973. 8—9. old. ** Lendvay J u d i t : A televízió műsorainak (első program) közönségfogadtat&sa 1978-ban I. T K 1979. 8. old. (Azót a ú j a b b adataink nincsenek)

45


Mi á l l a p í t h a t ó meg e k i r a g a d o t t és kevéske demagógiát is t a r t a l m a z ó részletből? Mindenekelőtt az, hogy a T v H úgy készül, hogy t i s z t á b a n v a g y u n k vele: az ország m a j d n e m teljes f e l n ő t t k o r ú lakosságának életmodellt, valóságképet, viselkedési norm á t sugallunk. Mindezt a z o n b a n egy jellegzetesen skizoid állapotban tesszük: a T v H riportere nem azonos apa- és nézőönmagával. Miközben t u d j a , hogy m i a dolga m i n t riporternek, nem engedheti meg m a g á n a k , hogy u g y a n a k k o r a p a is legyen. E n n e k f é n y é b e n v a j o n hogyan képes a T v H a m a g y a r valóságot visszatükrözni, m i n t ahogy ez ó h a j k é n t , büszke megállapításként, v a g y kívülállóktól némi bíráló éllel — és nemcsak Miskolcon — g y a k o r t a elhangzik ? Még egy példa a t u d a t h a s a d á s r a . H o g y a legszelídebbnek t ű n ő vizeken m a r a d j u n k , k é t s a j á t szövegem következik. M i n d k e t t ő ugyanarról az eseményről szól. Az egyetlen, de a l a p v e t ő különbség a k e t t ő között, hogy az első nem k e r ü l h e t e t t a d á s b a . E z é r t íródott a második. „ N y i t a Folklór C e n t r u m . A Fővárosi Művelődési H á z b a n m i n d e n n y á r o n Folklór C e n t r u m o t rendeznek, ahol elsősorban a h a z á n k b a érkező külföldiek l á t o g a t h a t j á k a népi e g y ü t t e s e k m ű s o r á t és az egész n y á r o n n y i t v a t a r t ó k é t kiállítást. N a p o n t a körülbelül 350 ember k a p lehetőséget ezáltal arra, hogy fogalmat alkosson m a g á n a k a m a g y a r népművészetről, legalábbis, a m i t a rendezők a n n a k t a r t a n a k . A földszinti k ö r t e r e m b e n m a m e g n y i t o t t á k a hódmezővásárhelyi Agyag- és Szilikátipari Szövetk e z e t b e n készülő f a z e k a s m u n k á k kiállítását. A t a b á n i , újvárosi és csúcsi típusú t á n y é r o k , kancsók, bögrék színvilága és f o r m á j a az ősi és méltán híres hódmezővásárhelyi fazekasságot k í v á n j a f o l y t a t n i és lehetőség szerint megőrizni. Az emeleten »Agyagból, gyapjúból, gyolcsból« címmel rendeztek kiállítást. Nem v a g y u n k sem n é p r a j z t u d ó s o k , sem m ű k r i t i k u s o k . P u s z t á n a n n y i engedtessék meg az itt l á t h a t ó k kapcsán, hogy nincs az az idegenforgalmi érdek, a m e l y igazolhatja e kiállítás létjogosultságát. A jó ízlés nevében t i l t a k o z n u n k kell a játékbográcsba t e t t valódi leveskocka v a g y a játékbölcső mellé helyezett h a t a l m a s m ű a n y a g cucli látv á n y a ellen és m i n d a z ellen, a m i t ez így e g y ü t t sugall. H a kényesek v a g y u n k hírünkre a világban, a k k o r Folklór Centrum helyett t a l á l j u n k m a g y a r szót és főleg kiállítanivalót a fővárosba érkező t u r i s t á k és a m a g u n k s z á m á r a is." (2. verzió) „A Fővárosi Művelődési H á z b a n m i n d e n n y á r o n Folklór C e n t r u m o t rendeznek. A c e n t r u m o t főleg a h a z á n k b a érkező külföldiek keresik fel és megnézik a népi együttesek m ű s o r á t és az egész n y á r o n n y i t v a t a r t ó kiállításokat. A földszinti k ö r t e r e m b e n l á t h a t ó a hódmezővásárhelyi Agyag- és Szilikátipari Szövetkezet f a z e k a s m u n k á i n a k b e m u t a t ó j a . A t a b á n i , újvárosi, csúcsi típusú t á n y é r o k , bögrék, kancsók színvilága és f o r m á j a az ősi és m é l t á n híres hódmezővásárhelyi fazekasságot k í v á n j a f o l y t a t n i és lehetőség szerint megőrizni. Az emeleten »Agyagból, gyolcsból, gyapjúból« címmel rendeztek kiállítást." Ez a példa nem fiktív. Bármelyik vállalkozó k e d v ű kollégám m e g í r h a t n á ugyana n n a k az eseménynek a szalonképes és a l e a d h a t a t l a n verzióját. N a p o n t a állunk ilyen, v a g y ehhez hasonló választási lehetőség előtt. H a egyfelől büszkén és felelősséggel e m l e g e t j ü k a napi 4 és fél millió nézőt, másfelől hová lesz a felelősségünk, amikor a második típusú szövegverzió íródik ? Ahogyan csinálni k e l l e n e . . . „A demokrácia információáramlásra épül. Csak a személytelen, túlpolarizált és protokolláris információk felszámolása t e r e m t h e t i meg a valódi a k t i v i t á s r a serkentő k o m m u n i s t a agitáció és p r o p a g a n d a a l a p j a i t és végső soron m e g t e r m é k e n y í t h e t i a t ö m e g k u l t ú r á t is." (Pelle J á n o s i. m.)

46

BALÓ GYÖRGY

Egyszóval: szakmai tudás!

James Reston, a New York Times már-már klasszikus tekintélyű kolumnistája mondta egyszer: ,,A XIX. század a regényíróé volt. A XX. század az újságíróé." Ehhez én még hozzáfűzném: a vége felé t a r t ó X X . század újságírói közül egyre többen dolgoznak a rádiónál vagy a televíziónál — főállásban, illetve alkalmanként. Azt hiszem, lehet sajnálni, lehet aggasztónak tartani, de Magyarországon sem igen lehet kétségbevonni a rádió, de különösen a televízió növekvő szerepét a tájékoztatás egészében. Természetesen nem a „Gutenberg-galaxis" végére gondolok: inkább arra, hogy tapasztalataim szerint Magyarországon is egyre többen használják alapvető tájékozódási forrásként a rádiót és a televíziót — a lapok rovására. S ő t : olyasmit is meghallgatnak-megnéznek, amit a lapokban nem olvasnak vagy nem olvasnának el. H a d d feltételezzem, hogy ennek egyik elsődleges oka: a komoly olvasási rutinnal rendelkező „hírfogyasztókat" kivéve, a rádióból és a televízióból kevesebb idő alatt általában t ö b b információt lehet szerezni, gyakran kisebb szellemi erőfeszítéssel, a rádió esetében akár „másodlagos tevékenység" f o r m á j á b a n is. Ezeknek az információknak az értéke, mélysége, fontossága persze alkalmanként, műsortípusonként erősen változó. A televízió, például, még messze nem hódította meg a legmagasabb képzettségű értelmiségi nézőrétegeket, amelyek tagjainak többsége ma is elsősorban a sajtóból tájékozódik. Mi köze mindennek az objektivitáshoz, az elkötelezettséghez, a kritikához ? Érzésem szerint elsősorban az, hogy éppen ezek a tényezők növelik a rádiós-televíziós újságíró felelősségét, nehezebb feladatok elé állítják őt, mint lapnál dolgozó társát. A rendelkezésre álló információk szelektálása és minőségi tömörítése ugyanis sehol nem olyan szorongató követelmény, mint éppen a rádiós-televíziós munkában. Eokozza a nehézségeket, hogy az idő, a tér, a technikai és anyagi korlátok sehol nem olyan erősek, sehol nem olyan elsődleges tartalom-meghatározóak, mint éppen a rádiónál és a televíziónál. Az elkötelezettségről meglehetősen nehéz vitatkozni és számomra kétséges, egyáltalán érdemes-e? Nyilvánvalónak tartom, hogy aki ezt a szakmát választja, tisztában van azzal, hogy a legkevésbé éppen az elkötelezettség hiánya tolerálható — egyfelől; másfelől, hogy a magyar tájékoztatás személyi és szervezeti rendszere — meglehetősen sok hiányossága ellenére — megbízhatóan őrködik az elkötelezettség mint alapkövetelmény érvényesülésén. Megkockáztatom, hogy a rádió vagy a televízió műsorára kerülő kimagasló újságírói teljesítmények többsége elkötelezett. Azaz: a jót, a követésre méltót népszerűsíti, illetve — kiküszöbölhető/kiküszöbölendő hiányosságokra hívja fel a figyelmet — t e h á t jobbítani akar. Más kérdés természetesen, ki mit tekint elkötelezettségnek ? Ki milyen határok közé szorítja vagy szeretné szorítani ezt a követelményt ? Talán furcsa, de ezt nem ideológiai vagy filozófiai kérdésnek érzem, inkább szakmai-politikai-gyakorlati problémának. Eddig mindig azt tapasztaltam, hogy a kiemelkedő szakmai tekintély és felkészültség biztosítja a széles látókörű elkötelezett47

EGYSZÓVAL: SZAKMAI TUDÁS!

ség érvényesülését. Ahol az elkötelezettség megítélésében gondok v a n n a k , o t t , érzésem szerint, m á s szakmai g o n d o k is a k a d n a k . E g y kiemelkedő felkészültségű és tekintélyű vezető aligha fogja m u n k a t á r s a m á r sokszor b i z o n y í t o t t elkötelezettségét egy szép n a p o n kétségbe v o n n i — más, az a d o t t p r o d u k c i ó t esetleg jellemző szakmai hiányosságok h e l y e t t . . . A rádió és a televízió m ű s o r a i b a n megfigyelhető szakmai hiányosságokat napestig lehetne elemezni — de az elkötelezettség h i á n y a a lehető l e g r i t k á b b a n érzékelhető számomra. N e m hiszem, h o g y — r i t k a kivételektől eltekintve — bárki b á r m i k o r „el nem k ö t e l e z e t t " m ű s o r t a k a r készíteni. T a l á n i n k á b b arról lehet szó, hogy az elkészült műsor a z é r t nem elkötelezett minőségi m u n k a , m e r t szakmai hiányosságai k ö v e t k e z t é b e n elkötelezettsége n e m érvényesül, nem nyilvánvaló. Ugyancsak n e m a szakmailag t á m a d h a t a t l a n vezetőt jellemzi az, hogy megprób á l j a monopolizálni a p á r t szolgálatának jelszavát és ezen az alapon, az elkötelezettség f o g a l m á n a k s a j á t o s a n , sőt, szerintem egyenesen károsan s z ű k í t e t t értelmezésével e l b á t o r t a l a n í t a n i m u n k a t á r s a i t . (Nem is beszélve arról, hogy az elkötelezettség emlegetése, számonkérése olyan „sláger-érv", amellyel á l t a l á b a n nagyon nehéz vit a t k o z n i , hiszen a műsorkészítő ilyenkor a kifejezetten szakmai érvek helyett politikai alapállásának megvédésére kényszerül.) Az elkötelezettség egy s z a k m a , egy hivatás, egy pálya, sokszor egy élet m e g h a t á rozó vonása és egészen kivételes esetektől eltekintve, csak így lehet értelmezni. S z á m o m r a ez stratégiai és n e m t a k t i k a i fogalom; mindig jelen kell lennie, de nem mindig lelkes e r e d m é n y p r o p a g a n d á b a n j u t kifejezésre; egy egész politika, egy egész célrendszer k ö r ü l t e k i n t ő segítését jelenti, de nem szükségszerűen jelenti nyilvánvalóan e l h a m a r k o d o t t , helytelen, v a g y éppen elhúzódó döntések azonnali és feltétlen t á m o g a t á s á t . 1981-ben az újságíró elkötelezettsége v a l ó b a n a dialektikus ellent é t e k f e l t á r á s á n a k f o l y a m a t á b a n érvényesül. K o r u n k egyik „ ú j s á g í r ó i " jellemzője é p p e n az érdekviszonyok b o n y o l ó d á s a ; a világpolitikai kérdések és folyamatok polarizálódása ; a m a g y a r belpolitikai, gazdasági és t á r s a d a l m i életben a sokszor egy időben érvényesülő, ö n m a g u k b a n g y a k r a n figyelemre méltó és bizonyos igazságtartalm a k k a l rendelkező ellentétek jelentkezése . . . A „fekete-fehér-igen-nem" n e k ü n k iskolai t a n a n y a g volt, idősebb kollégáinknak szakmai gyakorlat, de m a mindenképpen veszélyes, elavult, k o c k á z a t o s és — számomra — szakmai felkészületlenségről t a n ú s k o d ó egyszerűsítés. N e m hiszem, h o g y mi, műsorkészítők, mindig p o n t o s a n t u d j u k az igazságot; nem hiszem, hogy mindig az a f e l a d a t u n k , hogy m e g m o n d j u k ezt az igazságot; azt az igazságot, a m e l y e t g y a k r a n n á l u n k sokkal felkészültebb, az a d o t t t é m a ismeretét egy élet m u n k á j á v a l bizonyító szakemberek sem t u d n a k még egyértelműen megfogalmazni. Túlságosan g y a k o r i n a k t ű n i k számomra m ű s o r a i n k b a n az egyszerűsített, szigorú p o n t b a n végződő, ellentmondást nem t ű r ő , kizárólagos érvényességre igényt t a r t ó kijelentő m o n d a t — ebben az ellentmondásos k o r s z a k b a n . . . Túlságosan kevésnek tűnik s z á m o m r a a t ű n ő d é s , a három p o n t b a n , a kérdőjelben végződő mond a t , az egészséges kételkedés, u r a m bocsá' ez a k é t szó: nem t u d o m . . . Sokkal-sokkal t ö b b , a néző-hallgató szellemi e n e r g i á j á t mozgósító, vele e g y ü t t gondolkozó t ű n ő désre-töprengésre lenne szükség — és ezzel j o t t á n y i t sem csökkenne az elkötelezettség. Más a helyzet az o b j e k t i v i t á s s a l . 1981-ben s z á m o m r a erősen kérdéses az eredeti értelemben v e t t o b j e k t i v i t á s léte a t á j é k o z t a t á s b a n . H a f e l a d a t o t , lehetőséget k a p o k , igyekszem legjobb meggyőződésem szerint — k o r r e k t ü l , tisztességesen t á j é k o z t a t n i , de n e m t a r t o m m a g a m a t o b j e k t í v n e k és nem is lehetek az. Mindenekelőtt azért n e m , m e r t bizonyos meggyőződés a l a p j á n , bizonyos célok érdekében válogatok, tömörítek, csoportosítok, fogalmazok. Az o b j e k t i v i t á s k a t e g ó r i á j á t , azt hiszem, egyszerűen f ö l r o b b a n t o t t a a földgolyó összeszűkülése, a távközlés fejlődése, a telex, a telefon, vagyis — az információrobbanás. 48


A t ő k é s világ egyik legtekintélyesebb n a p i l a p j a , a New York Times azt hirdeti magáról, hogy a l a p b a n o l v a s h a t ó : „Ali t h e news t h a t ' s f i t t o p r i n t " — azaz k b . „ m i n d e n hír, ami k i n y o m t a t á s r a é r d e m e s " . . . A három brit minőségi n a p i l a p köziil (The Times, The Guardian, T h e Daily Telegraph) a jobboldali Telegraph m o t t ó j a : „ W h a t h a p p a n e d , is in t h e Telegraph, w h a t is n o t in t h e Telegraph, did n o t h a p p e n " . . . a z a z : „Ami t ö r t é n t , olvasható a Telegraph-ban, ami nincs a Telegraphban, az n e m t ö r t é n t m e g " . Ezek legfeljebb a századelő jelszavai lehetnek. Hiszen — a New York T i m e s esetében — ki d ö n t i el, mi az a „hír, ami k i n y o m t a t á s r a é r d e m e s " ? — A v a g y : ki v e h e t n é komolyan, hogy a Daily Telegraph-ban m i n d e n megtalálható, ami t ö r t é n t ? . . . Valamikor az volt a gond, h o z z á j u t h a t - e a szerkesztőség a n n y i hírhez, hogy meg lehessen tölteni a l a p o t . . . Ma az a gond, hogy számtalanszor a n n y i hír válik ismertté, m i n t a h á n y a l a p b a n — és m é g i n k á b b a r á d i ó b a n vagy a televízióban — közölhető, a terjedelem, illetve az idő korlátai m i a t t . Hírügynökségi kollégáink a d a t a i egyértelműen mérik és bizonyítják, hogy az információrobbanás éppen a híreket, a t u d ó s í t á s o k a t d u z z a s z t o t t a fel leginkább. É s ezek a hírek, tudósítások „ g e n e r á l n a k " t é m á k a t m á s cikkek, riportok, műsorok s z á m á r a is. Ma m á r egyedül a rendelkezésre álló hírekkel és tényszerű eseménytudósításokkal is t ö b b száz oldalt — műsort lehetne megtölteni n a p o n t a . U g y a n a k k o r a világ n e m csak összeszűkült, h a n e m — az enyhülés m e g t o r p a n á s a ellenére is — meglehetősen m a r k á n s integrálódási f o l y a m a t o k is h a t n a k , kölcsönös függőségi viszonyok alakuln a k ki. Aligha szorul bizonyításra, hogy a világ legkülönbözőbb p o n t j a i n zajló események, f o l y a m a t o k egyre i n k á b b érintik a „ h í r f o g y a s z t ó " e m b e r t — éljen bárhol a világon, de t a l á n az átlagosnál is erősebben h a t n a k egy kis területű, 11 milliós, n y i t o t t gazdaságú európai országban. Tehát : a t á j é k o z ó d á s r a f o r d í t o t t idő megközelítőleg sem n ö v e k e d e t t olyan mértékben, m i n t a t á j é k o z ó d ó életét, m u n k á j á t érintő és közvetlenül is befolyásoló hírek, események, f o l y a m a t o k száma. K ö v e t k e z é s k é p p e n : a t á j é k o z t a t ó k n a k azonos, v a g y alig valamivel t ö b b idő a l a t t kell sokszorosan t ö b b információt t o v á b b í t a n i u k a t á j é kozódóknak. Megkezdődött t e h á t a válogatás, a tömörítés, a szelektálás korszaka. Az i n f o r m á ciók állandóan sokszorozódó tengeréből kell a lényeges, minőségi elemeket kiemelni és tömöríteni. E z a kor kihívása, a globális kihívás. É s éppen ezért egyre nehezebben és csak egyre s o k r é t ű b b e n értelmezhető fogalom az objektivitás. A M a g y a r R á d i ó v a g y a Magyar Televízió bármelyik műsorkészítője mindig m á s t , illetve, azonos t é m á k esetén, mindig m á s k é p p „emel k i " valamit a t e n g e r n y i információból, m i n t a New York-i v a g y Sao Pauló-i kollégája. S hogy m i t és h o g y a n emel ki — ebben v a n n a k közös szakmai jegyek: értékítélet, lényeglátás, témaérzékenység, szakmai fölkészültség és t u d á s ; de v a n n a k a l a p v e t ő különbségek is: m e l y i k ü k kit, kiket t á j é k o z t a t , befolyásol, milyen érdekek, társadalmi, gazdasági és h a t a l m i viszonyok k ö z e p e t t e ; ki, mi iránt elkötelezett, illetve nem az . . . H a n g s ú l y o z v a az azonos szakmai követelmények fontosságát, megítélésem szerint legalább ilyen lényegesek azok az eltérések, amelyek itt is, o t t is — s a j á t o s színezetet a d n a k az o b j e k t i v i t á s n a k . T a l á n nem egészen e l h a m a r k o d o t t egy olyan megfogalmazás, hogy az o b j e k t i v i t á s m a bizonyos meggyőződések, elkötelezettségek függvénye. S z á m o m r a úgy lehet valami o b j e k t í v , hogy hozzáteszem: „az a d o t t helyz e t b e n " . . . „ a z a d o t t körülmények k ö z ö t t " . . . H a 100 ország 100 rádióállomásának 100 hírszerkesztőjét összezárnák, előbbu t ó b b bizonyára közös nevezőre j u t n á n a k a n n a k eldöntésében, hogy: m i a h í r ? De alig hiszem, hogy v a l a h a is közös nevezőre j u t n á n a k , h a egy 10 perces h í r a d á s t kellene közösen megszerkeszteniük a világ vezető hírügynökségeinek 24 óra a l a t t k i a d o t t t ö b b ezer oldalas a n y a g á b ó l . . . E b b e n az esetben ugyanis a kérdés m á r nem elvont, tértől, időtől független m e g h a t á r o z á s t k í v á n : mi a h í r ? H a n e m , h o g y : adott 49


időegységbe szorítva, adott befogadó közeg s z á m á r a , adott kínálatból — kinek m i a hír ? É s — ki, h o g y a n tálalja az a d o t t hírt ? K i n e k m i a hír ? Ennek megvilágítására érdemes lenne p o n t o s a n összevetni, millyen kép a l a k u l ki — kizárólag a hírek a l a p j á n — egy-egy fejlődő országról a t ő k é s világ, illetve a szocialista országok hírközlésében . . . a v a g y — egy frissebb p é l d a : k o r l á t o z o t t s z t r á j k o k Lengyelországban — kimagaslóan fontos és értékes hír a tőkés v i l á g b a n ; n a g y a r á n y ú s z t r á j k egy tőkés országban — az esetek egy részében nem is szerepel a hírek k ö z ö t t . . . Ami a hírek t á l a l á s á t illeti, e b b e n , érzésem szerint, m á r k ö n n y e b b az o b j e k t i v i t á s k ö v e t e l m é n y é t m e g h a t á r o z n i : ez a minősítés kerülése. Tények, a d a t o k , idézetek, — igen; de minősítő jelzők, állásfoglaló f é l m o n d a t o k nem szerepelhetnek a hírekben. Az o b j e k t i v i t á s fogalomkörének egy részét b i z o n y á r a meg lehet úgy határozni, hogy a fontos, lényeges, jellemző hírek, események v a g y f o l y a m a t o k v á l o g a t á s a . E n n e k erősen ellentmond az az i r á n y z a t , amely az u t ó b b i években erősödik a tőkés világ t ö m e g t á j é k o z t a t á s á b a n : a „ b a d news", azaz — a „rossz h í r e k " karrierje. Természetesen nem minden hír, a m i jó, örvendetes, pozitív — de lassan-lassan kikristályosodik egy ú j hírítéletrendszer, amelynek kategóriái szerint a jó hír — nem hír . . . A negatív szenzációk, b ű n ü g y i hírek, terrorizmus, erőszak — nemcsak jellemzői k o r u n k n a k , h a n e m üzletileg is hálás t é m á k n a k bizonyulnak. T e h á t az objektiv i t á s fogalomkörének egy részét lassan, de n a g y o n h a t á r o z o t t a n elhomályosítja az eladhatóság, m i n t a l a p k ö v e t e l m é n y . A negatív töltésű jelzők, főnevek és igék a t á j é k o z t a t á s m i n d e n területét m e g h ó d í t j á k : a „legbékésebb" t é m á k b a n is „ k a t a s z t r ó f a " van — nehézség h e l y e t t ; „ c s ő d " — gond h e l y e t t ; „krízis" — probléma h e l y e t t stb. J ó v a l b o n y o l u l t a b b a n , sokkal t ö b b á t t é t e l e n keresztül érvényesül a „befolyásoló o b j e k t i v i t á s " a hosszabb riport-, d o k u m e n t u m - és v i t a m ű s o r o k esetében. Milyen k ö v e t e l m é n y e k e t t á m a s z t h a t az „elkötelezett o b j e k t i v i t á s " ? Mindeneke l ő t t : a műsorkészítő sokoldalú n y i t o t t s á g á t t a r t o m f o n t o s n a k ; azt a képességet, h o g y igaz és lényeges kérdéseket fogalmazzon m e g — alapos előzetes fölkészülés u t á n . Azt hiszem, aki ezzel a képességgel rendelkezik; aki alaposan készül; aki t u d j a a s z a k m á j á t ; a k i n e k önmagával szemben t á m a s z t o t t igénye, hogy az a d o t t t é m a m i n d e n lényeges tényezőjét, é r d e k e l t j é t , v é l e m é n y f o r r á s á t figyelembe véve dolgozzon ; aki ezek u t á n minőségi, lényeges és igaz információkat csoportosít és t ö m ö r í t ; aki törekszik a r r a , hogy a ténylegesen érvényesülő konfliktusokat és érdekvis z o n y o k a t tükrözze és ütköztesse — f o n t o s s á g u k n a k , s ú l y u k n a k , szerepüknek megfelelő a r á n y b a n ; aki mindezek közben f e l n ő t t n e k t e k i n t i nézőjét, h a l l g a t ó j á t és bízik annyira ö n m a g á b a n és b e f o g a d ó j á b a n , h o g y n y u g o d t a n r á b í z h a t j a a k ö v e t keztetések l e v o n á s á t : az képes megvalósítani azt, h o g y m u n k á j a úgy legyen o b j e k tív, hogy mégis világosan befolyásol. Ú g y befolyásol, hogy a befogadó s z á m á r a e l f o g a d h a t ó lesz: a többség, a nagyobi) egység érdekei kell, hogy érvényesüljenek — a társadalom a csoporttal szemben, az ország a megyével szemben, a n é p g a z d a ság a vállalattal szemben stb. — természetesen a z o k b a n az esetekben, a m i k o r a n y i l v á n v a l ó a n ü t k ö z ő érdekeket n e m lehet h a r m o n i k u s összhangba hozni. D e még mindig csak a szavaknál t a r t u n k . . . s t a l á n nem t ű n i k „hazabeszélésnek", h a m e g k o c k á z t a t o m , hogy a k é p „ b e l é p é s e " n e m egyszerűsíti az újságíró f e l a d a t á t . Hiszen a televíziózásban egy teljes c s a p a t ö s s z h a n g j á r a v a n szükség: minden k é p obj e k t í v , m e r t létezik . . . de nem m i n d e g y , hogy a k é p e t nemcsak rögzítő, h a n e m a z t m e g is k o m p o n á l ó s z u b j e k t u m , SJZBIZ 3/Z operatőr s z á m á r a mit hordoz; nem mindegy, h o g y a vágónak a d o t t esetben m i a véleménye a t é m á r ó l ; nem mindegy, hogy a zenei szerkesztő milyen képekhez milyen zenét választ . . . hogy ez a csapat m e n n y i r e egységes a műsorkészítési f o l y a m a t során . . . H o g y a szöveg erősíti-e a képet, a v a g y — éppen ellentétes a z z a l . . . K é p p e l ugyanis m i n d e n bizonyítható. É s m i n d e n n e k az ellenkezője is. L e h e t készíteni egy i n t e r j ú t arról, hogy Magyarországon emelk e d i k az életszínvonal. E z t e l m o n d h a t j a egy s t a t i s z t i k u s v a g y egy közgazdász. Az in50


t e r j ú leforgatása u t á n lehet képi illusztrációkat készíteni az e l m o n d o t t a k h o z : meg lehet m u t a t n i a B a l a t o n felé t a r t ó a u t ó s o r o k a t — de meg lehet m u t a t n i szabolcsi cigánytelepüléseket is . . . Azonos szövegre teljesen ellentétes h a t á s ú képsorok . . . és m i n d k e t t ő igaz . . . melyik az o b j e k t í v ? E z az, ami a műsorkészítő szándékától, m o n d a n i v a l ó j á t ó l függ. E g y l e f o r g a t o t t , vágás előtt álló anyagból sokszor k ö n n y e d é n lehetne két, egymásnak erősen ellentmondó m ű s o r t készíteni . . . m i n d k e t t ő o b j e k t í v n e k t ű n h e t és egyik sem az. O b j e k t í v csak az lehet, amely m i n d k e t t ő elemeit hordozza — súlyuknak, szerepüknek megfelelő m é r t é k b e n . A „ k é p e k o b j e k t i v i t á s a " — o l y a n t é m a , a m i gondos vizsgálódást érdemelne. Hiszen, ha szabad J a m e s R e s t o n r a hivatkozni, csábító g o n d o l a t n a k t ű n i k , hogy ha „ a X I X . század a regényíróé volt, a X X . század az újságíróé" — a k k o r a X X Í . század az elektronikus újságíróé lesz.

51

JUHÁSZ ELŐD

Elkötelezettség - a zene szolgálatában

Kulturális életünk problémái, kérdőjelei a zene területén is jelentkeznek, csak általában áttételesebben, mint a művészetek más ágában. Olykor pl. látványos az aszinkron a rádió, televízió és a sajtó között, aminek sok-sok oka között fontos hangsúlyozni a tájékozatlanságot, s még inkább a felelősség nem vállalását. Az előbbi — a tájékozatlanság, tudatlanság — szakmai térre szűkíthető, az utóbbi — a felelősségvállalás hiánya — m á r nem. Közelítsünk „távolabbról" a szűkebben vett rádiós zenei tevékenységhez. Vajon milyen elkötelezettséget t a k a r a szuperlatívuszoktól hemzsegő zenei cikkek sora ? Évekig írtam zenekritikát, így belülről is átéltem, gyakoroltam e „ t u d a t alatt kialak u l t játékszabályok u r a l t a " szakmát. Visszatekintve: szinte bizonyos, hogy félreé r t e t t demokratizmus szülheti a túl jószívű véleményezéseket — az írásokban, vagy m á s síkon: a túl széles skálájú preferálást a gyakorlatban — a művészek foglalkoztatásában, menedzselésében. Ma m á r meggyőződésem, hogy a zene hazai presztízsének ilyen mostoha helyzete miatt nemcsak a múlt és a körülmények okolhatók, hanem a zenével ilyen-olyan kapcsolatban álló, különböző szintű irányítók és munkálkodók is. É s i t t ismét előtérbe kerül a felelősség nem vállalása. Sajnos, nagyon kevés a pozícióban lévő, önállóan gondolkodó, döntőképes zenei szakember, aki akár a tradíciók szövevényét sem tekinti megváltoztathatatlannak, aki nem ismer hamisan értelmezett t a b u k a t , aki megmozgatja a csaknem mindenkinek kényelmesebb (agyonbiztosított) „állóvíz" állapotot. A legutóbbi pártkongresszuson Gáspár Sándor szólt a nehéz emberekről, akiknek erjesztő tevékenységét, annak támogatását fontosnak t a r t j a . A nehéz jelző sok mind e n t t a k a r h a t : próbálkozást, kísérletezést, út- és faltörést, a szokatlanabb megoldások előnyben részesítését és így tovább. A rádiózás terén jelentheti pl. bizonyos műsorprofilok rmjalmambb értelmezését is, nem öncélúan persze, hanem a minél frissebb informálás, befolyásolás érdekében. Erre negatív példa a közelmúltból: egy zenei ajánlóműsorban a szokottnál hosszabban esett szó az egyik nemzetközi filmfesztiválon éppen akkor díjazott, nagy port felkavart filmről, a fődíj odaítélésének hátteréről, a nemzetközi manipuláció rugóiról. A leghitelesebb forrásból hallhattuk minde z t : a filmszakma egyik, a fesztiválról aznap hazaérkezett vezetőjének okosan politizáló magyarázatával. A szemfiilesség, frisseség dicsérete helyett a műsorvezetőt elmarasztalták . . . Kérdés: mi a fontosabb, az elkötelezett tájékoztatás, vagy a mereven vett „profilgazdaság" tisztelete ? Sok rádiós példát tudok arról is, hogy ilyen-olyan okok m i a t t hosszabb ideje nem szerepelt felvételek hogyan t á m a d t a k új életre. E b b e n a kérdésben feltétlenül helyes volt a vezetői döntés; adagolva, „tálalva", helyesen orientálva zenében is szinte minden adható, ami nem ütközik politikai és erkölcsi normarendszerünkkel. í g y b ú j t elő ú j r a egyes műsorokban — természetesen kimérve, elosztva, „csomagolva" — a T o m m y , az E v i t a , a Quadrophenia, vagy a muzeális lemezek sora (Karády, Nagykovácsi, Lantos), a h a t v a n a s évek slágerei (Dobos- Lovas-szerzemények), jó néhány filmzene (Exodus, Emmanuelle) és előadó (Abi és E s t h e r Ofarim), több szakrális jelle52

ELKÖTELEZETTSÉG — A ZENE SZOLGÁLATÁBAN

gű kompozíció (Jézus K r i s z t u s Szupersztár, Folkmise Nicaraguából, a K r e o l mise, a Missa L u b a ) ós így t o v á b b . í g y az e l m ú l t évek a l a t t sok m i n d e n többé-kevésbé a helyére is k e r ü l t a rádiós zenei p r o g r a m b a n . Persze, arról a z é r t lehetne beszólni, hogy ami elhangzik (elhangozhat) a tv-ben, v a g y ami megjelenik filmen, illetve lemezen — olykor v a j o n miért nem k e r ü l h e t a r á d i ó m ű s o r o k b a ? A legfrissebb p é l d a : K o l t a y G á b o r : A koncert című filmjének e x p o n á l t a b b részletei (Ha én rózsa volnék . . ., E u r ó p a csendes stb.). Véleményem szerint felelősségteljes körültekintéssel m é g jócskán b ő v í t h e t ő , frissíthető a zenei repertoár, anélkül, hogy bármiféle hamis l á t s z a t ú engedménnyel kellene szembenéznünk. B a r á t i t á r s a s á g b a n nemegyszer j á t s z u n k el a következő fikcióval: egy, a m a i zene és zenélés (beleértve stílusokat, d i v a t o k a t stb.) témaköréből v e t t tesztet v a j o n hog y a n töltenének ki a tömegkommunikációs, zenével (is) foglalkozó kollégák ? E z a „vizsga" nem korlátozódna csak a k a m a r a z e n é r e , az operára v a g y a szimfonikus zenére, hanem kiterjedne a m i n k e t körülölelő egész zenei birodalomra. K é r e m , gondolják végig: h á n y all-round t í p u s ú zenei vezetőt-szerkesztőt-riportertújságírót ismernek ? H á n y a n veszik a fáradságot, hogy ne részeiben feldarabolva, hanem összességében, történeti, esztétikai hátterével, változó-alakuló f o l y a m a t o s s á g á b a n tekintsék á t azt, amivel szükségképpen foglalkozniuk kell: a Z e n é t ? Igen, i t t v a n az a l a p p r o b l é m a : a felvértezettség és a minőség szükségességében, illetve ennek hiányában. E h e l y e t t pótcselekvések t ö r t é n n e k : vakrepülés, u t á n z á s , elhallás, tévelygés, egy helyben topogás, v a g y : zárt, „ f e u d á l i s " rendszer a m u n k a vitelben . . . H o g y mindezek ellenére mégis ilyen r a n g ú a zenei műsorszórás ? K ö s z ö n h e t ő a m ú l t n a k , a h a g y o m á n y erejének. D e a korszerűsödéshez, a s t a t i k u s jellegből való kilépéshez m á r sok m i n d e n m á s is kell: n a g y o b b vállalkozó kedv, r u g a l m a s a b b , n a p rakészebb program, kialakult, „ a r a n y f e d e z e t hitelesítette" koncepció. Csak ez bizt o s í t h a t j a (természetesen a zenei i n t é z m é n y e k hasonló i r á n y ú működésével e g y ü t t ) az egészségesebb zenei k ö z t u d a t k i a l a k u l á s á t , melyben végre e g y é r t e l m ű b b e n fog a l m a z ó d h a t meg az is, hogy a k u l t ú r a és a szórakozás kérdése m i k é n t v á l h a t milliók a t befolyásoló g y a k o r l a t t á . Mert nem feledhető: a megfelelően kritikus alapállás, a válogatás, az orientálás: felelősséggel jár. Hiszen az ízlés — a komoly és a k ö n n y ű zenei is — társadalmilag m e g h a t á r o z o t t , t e h á t a l a k í t h a t ó , befolyásolható, o p t i m á lis esetben az igényesség i r á n y á b a . Ö n m a g u n k a t is „ p r ó b á l n u n k " kell: az objektivitás figyelembevételével (szubjektíven is)! a legkülönbözőbb t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s fegyverekkel, m ó d o k k a l , t r ü k kökkel — a zene h a t á s o s a b b á t a d á s a , közvetítése érdekében. Sokszor i s m é t e l t ü k : m a i zenei műsorpolitikánkkal a jövő számára t e r e m t ü n k igényeket. B á r h a s o k a n — jóval t ö b b e n ! — éreznék a zenei műsorok örökös m e g ú j í t á s á n a k szükségességét, az é r t ü k f o l y t a t o t t m u n k á l k o d á s f o n t o s s á g á t , lelkesítő e r e j é t !

53

FENÁKEL JUDIT

Kerekecske-gombocska Körbe-körbe a

pályán

A pálya kívülről A kívülállóban, a m a g á t h é t k ö z n a p i kisembernek nevező átlagpolgárban, az íróés olvasótalálkozó közönségében meglebben v a l a m i édes-bús nosztalgia, ha a színész vagy a zsurnaliszta p á l y á j á r a terelődik a szó. „Maguk o t t f e n t " — „ K ö n n y ű m a g u k n a k " — „Mi egyszerű k i s e m b e r e k " — és hasonló kiszólások m u t a t j á k , hogy az újságíró m á s l a p r a t a r t o z i k , a közvélemény szerint a k i v á l a s z t o t t a k életét éli, pénze, mint a pelyva, dúskál a földi j a v a k b a n , s z a b a d o n forog a nagyvilágban és a felső tízezer köreiben, tolla l e s ú j t v a g y fölemel, l a k á s t és telefont szerez m a g á n a k s a hozzá forduló olvasónak, ha k e d v e szottyan, vezércikket ír, ha úri szeszélye ú g y k í v á n j a , r i p o r t o t , de ha az ihlet elkerüli, egyáltalán n e m ír semmit, csak utazgat, és t a n u l m á n y o z z a az ú g y n e v e z e t t valóságot. Az ilyen t é v e s képzetek m i a t t szoktam elmondani az író—olvasó-találkozókon, hogy a színész az egyik legkiszolgáltatottabb e m b e r f a j t a ; az ú j s á g o t pedig, legalábbis a vidéki n a p i l a p o t n o r m á r a í r j á k , ahogy n o r m á r a v a r r j á k az inggallért vagy a cipőfelsőrészt. É l a z u t á n a k ö z t u d a t b a n — különösen az írói ambíciót dédelgető fiatalok lelkében — egy másik illúzió is. Eszerint az újságírás az írói p á l y a előszobája, s a szerkesztőségből egyenes ú t vezet a könyvkiadóig, a Kossuth-díjig, a világhírig. Vagyis az újságírás m i n t e g y a szépirodalom mellékterméke, afféle kiegészítő foglalkozás, amelyben írói képességeinket t r e n í r o z t a t h a t j u k . É n m a g a m is bedőltem ennek a hiedelemnek, a m i k o r h á t a t f o r d í t o t t a m a pedagóguspályának, és helyette menedéknek és felszabadítónak az újságírást v á l a s z t o t t a m . K é t k e m é n y é v e m b e került, a m í g m e g t a n u l t a m és elfogadtam, hogy az újságírás — szakma. Méghozzá a szépírással össze nem v o n h a t ó , vele semmiben meg nem egyező szakma. E g y e t l e n közös n e v e z ő j ü k a nyelv, mely m i n d k e t t ő n e k kifejező eszköze. D e m á r a n é z ő p o n t j u k is elkülöníti őket egymástól, nem beszélve az eszközök és módszerek különbözéséről. M a r a d j u n k t a l á n a n é z ő p o n t n á l : az újságíró, a m i k o r a p a p í r elé ül, az agitátor szemével néz a világra. Agitál, h a p o r t r é t rajzol egy géplakatosról, ápolónőről, a k á r kiről. Agitál, h a r i p o r t o t ír egy balesetről, egy bűncselekményről, v a g y a balatoni ú t t ö r ő t á b o r r ó l . Agitál, ha glosszában gúnyolódik a környezetet szennyezőkön, és agitál, ha az ú j ó v o d a felavatásáról tudósít. S z á n d é k o s a n nem e m l í t e t t e m a közvetlen agitációs s z á n d é k ú m ű f a j o k a t . T e h á t b á r m i t ír, a m a g a igazáról próbál meggyőzni, befolyásolni, manipulálni a k a r j a az olvasó véleményét. Az ilyen m a g a m f a j t a prózaíró viszont n e m agitál, n e m nevel, nem beszél rá valamire, és nem beszél le valamiről. C s a k ábrázol. A m a g a személyiségén átpréselve persze, ábrázolja a világot. H a t á s a sem olyan közvetlen, m i n t az újságcikké. A jó regény v a g y elbeszélés lassabban és m é l y e b b e n dolgozza meg a lelkünket, m i n t egy ügyesen fogalmazott glossza. A kétféle nézőpont felcserélése, illetve összezavarása végső soron a m ű v é szet felszámolásához vezet, a m i n t ezt a s e m a t i k u s irodalom ékesen bizonyította. 54

KEREKECSKE-GOMBOCSKA

Az első k é t év kínlódása u t á n e l j u t o t t a m t e h á t a felismerésig, hogy m i n d a d d i g , amíg ú j s á g o t írok, de közben a szépirodalomról se m o n d o k le, állandósítanom kell m a g a m b a n a mesterséges t u d a t h a s a d á s t : egyik felem a zsurnalisztikáé, másik a szépirodalomé. É n e m k é t fele g y a k r a n felesel egymással, még g y a k r a b b a n szótlanul elhúzódik egymástól, és előbb-utóbb — amitől isten őrizzen — meg is f e r t ő z h e t i egym á s t . Mindenesetre azzal próbálom békíteni k e t t é h a s a d t ö n m a g a m a t , h o g y j o b b egy felismert, e l h a t á r o z o t t a n vállalt skizofrénia, m i n t a lappangó, ö n t u d a t l a n , m e g nem f o g a l m a z o t t . Mert a t u d a t h a s a d á s a k k o r is jelen van, ha nem vesszük észre. És belülről Zsurnaliszta p á l y a f u t á s o m ú g y k e z d ő d ö t t , hogy a megyei lap szerkesztőségében k e z e m b e n y o m t a k egy m e g h í v ó t ; í r j a k belőle mínuszos hírt. Ü l t e m az írógépnél ós tehetetlenül lökdöstem a b e t ű k e t . Idősebb kollégáim nyilván k á r ö r v e n d ő mosolygással nézték vergődésemet, hisz a reggeli értekezleten úgy vezettek be k ö z é j ü k , m i n t k é t novelláskötet szerzőjét, vagyis k é s z újságírót. H á t a k k o r tessék. Mínuszos hírt a legutolsó slapaj is t u d írni. Végül a fiatal g y a k o r n o k n ő szíve esett meg r a j t a m , mellém ült, és viszonylag föltűnésmentesen e l m a g y a r á z t a , hogy a mínuszos hírben benne kell lennie, hogy ki, mikor, hol, m i t csinált. E l s ő k u d a r c o m elbizonytalanított, de nem eléggé. T o v á b b r a is azt h i t t e m , novellán r u t i n í r o z o t t fogalmazási készségemmel és stílusérzékemmel h a m a r o s a n m e n ő leszek a s z a k m á b a n . De n a p o n t a értek az ú j a b b csalódások. K i d e r ü l t , hogy nyelvhelyesség e m e t legföljebb az olvasószerkesztő m é l t á n y o l j a , mert nem kell félórákat b a b r á l n i a a kéziratommal. E g y é b k é n t senkit sem érdekel, h á n y szinonimáját a l k a l m a z o m a m o n d t a igének, v a n n a k - e eredeti stílusfordulataiin és megbízhatóan egyeztetem-e az a l a n y t az állítmánnyal. Elvégre a l e g d u r v á b b nyelvtani h i b á k a t az olvasószerkesztő úgyis k i j a v í t o t t a , stilisztikai szempontból pedig végzetesen eltért az ízlésem a szerkesztőség közfelfogásától. A k k o r i b a n legalábbis az úgynevezett m í v e s stílus v í v t a ki a vezető m u n k a t á r s a k elismerését, ezért kollégáim igyekeztek teleaggatni r i p o r t j a i k a t ringó csípejű agronómusnőkkel, a k i k n e k egy r a k o n c á t l a n f ü r t a homlok u k b a hullik, csivitelő m a d a r a k k a l , aranyló napsütéssel, t o v á b b á k e m é n y k e z ű , bátort e k i n t e t ű k o m b á j n v e z e t ő k k e l , szóval csupa olyasféle fogalmazási panellel, amelyet én az általános iskolai dolgozatfüzetekben hullámos piros vonallal h ú z t a m alá. D e a stílus, még a míves is, m i n d e n k é p p e n m á s o d r e n d ű k ö v e t e l m é n y volt. Mit másodrendű ? Hatodrendű. Megelőzte elsősorban az eszmei-politikai szilárdság, ami nem esak az o r s z á g o s v o n a l h o z , h a n e m főként a m e g y e i v o n a l h o z való hűség n a p o n t a ismétlődő k i n y i l a t k o z t a t á s á t jelentette az alapfokú szemináriumok színvonalán. H a s o n l ó a n f o n t o s volt, hogy jólértesültségiink érdekében á p o l j u k a szükséges n e x u s o k a t , vagyis építsük a kapcsolatot f ö 1 f e 1 é. É s végül, m o n d h a t n á m legfontosabb k ö t e l m ü n k volt ismerni és tiszteletben t a r t a n i a mindenkori protokollt. Emlékszem például egy lidérces reggelre, a m i k o r k i n y i t v a a lapot a tanácsülésről szóló tudósításnál, nem t a l á l t a m b e n n e X elvtárs doktori címét. H á b o r g ó gyomorral r o h a n t a m a főszerkesztőhöz, a kézirat m á s o l a t á t lobogtatva, bizonyítandó, hogy a doktori címet nem én vesztettem el. A főszerkesztő b ű n t u d a t o s arccal v a l l o t t a be, egyedül ő felelős az elsikkasztott dr-ért, ugyanis nem h i t t e el. Nem volt számára hiteles, hogy X elvtárs azt a d o k t o r á t u s t valóban megszerezte. É s hányszor remegt ü n k (remegnek m a is) fölcserélt sorrend, lefelejtett titulusok és m á s f ő b e n j á r ó vétkek m i a t t . K i t ö r ő d ö t t vele, milyen elírás v a n a vezércikkben, miféle h a t á r o z a t o t hozott a tanácsülés, hogyan énekelte a vendégművésznő az Aidát a szabadtéri színpadon ? Viszont ha a megnyitóünnepség protokollfotója nem a legelőnyösebben m u t a t t a Y . elvtársat, a tanácsülésen megjelenteket nem r a n g j u k szerinti sorrendben neveztük meg, és elkerülte a figyelmünket, hogy a szabadtéri előadáson, amelyen mellékesen 55


e g y olasz csillag is dalolt, jelen volt C. elvtárs, a k k o r m á s n a p szorultunk mi is, akik a z e l v i h i b á t e l k ö v e t t ü k , m e g a főszerkesztő is, a k i leközölte. A szakmai é r t é k e k n e k ebben a — kívülálló s z á m á r a t a l á n — bizarr r e n d j é b e n én persze valahol az utolsó sorban foglaltam helyet. A protokollt mindig fölös mennyiség ű energiaráfordítással és jelentős hibaszázalékkal állítottam össze. A nexusok ápolásában ügyetlen, sőt szándékosan visszahúzódó v o l t a m . Elfoglalt ember lévén, k e r ü l t e m a formális társalgást, mellőztem a p o f a v i z i t e t és följebbvalóim kiválóságán a k részletes elemzését. Egyszóval nem voltak n e x u s a i m . Ami pedig eszmei-politikai szilárdságomat illeti, túlságosan gátlásos voltam a h h o z , hogy h a v o n t a kétszer alapfok ú szemináriumi dolgozatokat a d j a k ki a kezemből. í g y a z t á n sikerült elérnem, h o g y két évig t a r t ó botladozás u t á n a pályára való a l k a l m a t l a n s á g címén p r ó b á l j a n a k megszabadulni tőlem. Ami azért — ha gondolatban v é g i g f u t u n k az országban újságíróként t é n y k e d ő kollégák n é v s o r á n — elég figyelemreméltó teljesítmény. É s mégis. . . m i n d e n n e k ellenére . . . A szakmát — h a egyszer elismertük, hogy önálló s z a k m a az újságírás — valamelyik n a p i l a p szerkesztőségében érdemes megtanulni. N e m állítom, hogy föltétlenül a norm á r a robotoló vidéki redakcióban, de olyan helyen, ahol a sok ,,musz-feladat", hírek u t á n szaglászó s l a p a j k o d á s közben egyaránt v i z s g á z t a t h a t j u k a r á t e r m e t t s é g ü n k e t m e g az emberi t a r t á s u n k a t . Mert a betűnyelő n a p i l a p m i n d k e t t ő t p r ó b á r a teszi, és e m b e r legyen a t a l p á n , aki a m i n d e n n a p ú j cikket termelő h a j s z á b a n ellenáll a linkség, a n a g y o t m o n d á s , a hazudozás csábításának. Újságíró, tehát hazudik? Nemrégiben egy amerikai újságírónőtől visszavonták a Pulitzer-díjat, m e r t díjn y e r t e s riportjáról kiderült, hogy fikció. A m a g y a r s a j t ó jóízű csámcsogással emészt e t t e meg a hírt, és miközben a távoli kollegina r o v á s á r a rosszmájúskodott, elfelejt e t t e megemlíteni, hogy ezen a címen esetleg mi is kétségbe v o n h a t n á n k n é h á n y Rózsa Ferenc- és egyéb d í j érvényességét. Első ügyetlen t u d ó s í t á s o m megjelenése óta foglalkoztat a kérdés — amiről ugyan nyilvánosan nem s z o k t u n k beszélni, de m a g á n t á r s a s á g b a n evidenciának t e k i n t j ü k —, h o g y tudniillik m u s z á j - e hazudnia az ú j s á g í r ó n a k ? í g y , ezzel a csúf n é m e t szóval: m u s z á j vagy nem m u s z á j ? Tizenöt évvel ezelőtti föl jegyzéseimben azt olvasom, hogy hazudni ma m á r nem m u s z á j . Mai eszemmel i n k á b b azt m o n d a n á m , t a l á n n e m m u s z á j , de elkerülhetetlen. Hisz még a s t a t i s z t i k á k se feltétlenül objektívek, a z o k k a l is lehet manipulálni. A k é t s é g b e v o n h a t a t l a n t é n y e k különböző szempontok szerint csoportosíthatók, s a belől ü k levont konzekvenciák a csoportosítás s z e m p o n t j a szerint változnak. R á a d á s u l információink m i n d i g hiányosak, bizonyos részletekre f é n y t derítenek, m á s o k a t hom á l y b a n h a g y n a k . í g y aztán az igazmondás teljes fegyverzetében is eszközei l e h e t ü n k a félrevezetésnek. Félrevezetjük t o v á b b á az olvasót akkor is, a m i k o r bizonyos t é n y e k e t , eseményeket elhallgatunk, ú g y t e s z ü n k , m i n t h a meg sem t ö r t é n t e k volna. Amiben azonban valób a n nem muszáj, n e m is elkerülhetetlen hazudni: s a j t ó n k jelenlegi állapotában senkise í r j a elő, hogy napi dolgainkban az ellenkezőjét állítsuk a n n a k , a m i t az emberek t ö b b ségével együtt l á t u n k a szemünkkel, hallunk a f ü l ü n k k e l , t a p i n t u n k a kezünkkel. H a t e h á t az üzletekben nem lehet h a r i s n y á t kapni, n e m kényszerítenek b e n n ü n k e t a gazdag h a r i s n y a k í n á l a t dicséretére. A jó k ö n y v e t n e m m u s z á j levágni, a rossz k ö n y v e t nem m u s z á j megdicsérni. Legföljebb az elsőről nem í r j u k meg, hogy jó, a másodikról n e m í r j u k meg, hogy rossz. (Más kérdés persze, hogy az aktuálpolitikai, v a g y a személyes érdek rendszerint megtalálja azt a tollnokot, aki h a j l a n d ó a véleményével ellentétes nézetnek, m i n t s a j á t j á n a k h a n g o t adni. Nem egzisztenciális kény56


szerből, i n k á b b valamilyen egzisztenciális előny r e m é n y é b e n . É s ez nem elhanyagolh a t ó különbség.) K ü l ö n szeretnék foglalkozni egy n á l u n k jellegzetes — és l e g g y a k r a b b a n a vidéki lapokban t e t t e n érhető — szerkesztői magatartással, a m e l y az újságíró módszerét is meghatározza. Ezt a szerkesztési, szerzői metódust nevezem én kerekecske-gombocska-ii j ságírásnak. Az átlagolvasó bizonyára g y a k r a n csodálkozik, a m i k o r a vidéken leleplezett sikkasztásról, önkényeskedésről, h a t a l o m m a l való visszaélésről valamelyik országos lap h a s á b j a i n szerez t u d o m á s t . H á t P e s t e n előbb m e g t u d j á k a disznóságot, m i n t ott, ahol történik ? — kérdezi a laikus olvasó — az egész v á r o s hónapok óta s u t t o g erről az ügyről, csak a mi szemfüles újságíróink figyelmét k e r ü l t e volna el ? A szónoki kérdést m i n d j á r t követi a l e s ú j t ó ítélet: ezek a mieink kisstílű, gyáva alakok. Az e m l í t e t t megyei lapnál letöltött hétéves büntetőszolgálatom idején többek k ö z ö t t b ű n ü g y i riporter is v o l t a m . Sem megbízatásom, sem lelki alkatom n e m hasonlított a n y u g a t i krimikben megismert b ű n ü g y i újságírókéra. Vagyis nem n y o m o z t a m e g y ü t t a rendőrséggel, még kevésbé a rendőrség ellenére, n e m k a p t a m el a gyilkost, és nem vállaltam életem k o c k á z t a t á s á v a l az igazság kiderítését. Mindezt n e m is várt á k tőlem. Az volt a dolgom, hogy utólag regisztráljam a t y ú k t o l v a j o k , u t c a i verekedők, kocsmai bicskások l e b u k á s á t , és tudassam az olvasóval, miszerint m e g k a p t á k méltó b ü n t e t é s ü k e t . Mellékesen persze az is a fülembe j u t o t t , ha a m a m m u t s z ö v e t k e zet elnöke összetévesztette a s a j á t zsebét az államkasszával, vagy a m a g a s r a n g ú f u n k c i o n á r i u s megvesztegethetőnek bizonyult, esetleg lakásspekulációval gyarapít o t t a a v a g y o n á t . Mellékesen — m o n d o m — mert nem emlékszem rá, h o g y az ilyen jellegű, közfeltűnést keltő ügyekről a m a g a m a k a r a t á b ó l í r t a m volna. E z e k e t az eset e k e t t ö b b n y i r e a jogerős bírói ítélet és a N é p s z a b a d s á g b a n publikált közlemény u t á n i s m e r t e t t ü k olvasóinkkal. Addig ugyanis az illetékes helyi vezetők ú g y vélekedtek, hogy nem dobjuk oda az e l v t á r s a i n k a t koncnak a nyilvánosság elé. É s ez olyan jól hangzó érv volt, amitől azonnal kiszáradt a t i n t a a golyóstollunkban. É n ugyan megkérdeztem néha, hogy miért bocsánatos b ű n másfél millió forintot elsikkasztani, és miért oly kérlelhetetlen a s a j t ó a spulnitolvajok megbélyegzésében ? D e az ilyenféle aggályoskodásaimat egyszerű politikai éretlenségnek minősítették. H a a z t á n az igazságra a rendőrség —ügyészség —bíróság jóvoltából mégiscsak fény derült, és a f é n y t m á r a Népszabadság is t e r j e s z t e t t e , akkor k ö v e t k e z t ü n k mi a kerekecskegombocskával. Cikkünk úgy kezdődött, hogy helyenként . . . bizonyos fokig . . . egyesek . . . a m ú l t á t k o s örökségeként . . . Ú g y f o l y t a t ó d o t t , hogy a történet e g y á l t a l á n nem jellemző, m e r t n é p ü n k többsége egyemberként és becsületesen . . . Majd valahol az utolsó előtti bekezdésben végre k i n y ö g t ü k , hogy X . Y. téesz-elnök bizonyos mennyiséget e l t u l a j d o n í t o t t a szövetkezet pénzéből. A részletezéssel — hogy tudniillik ebből a pénzből kacsalábon forgó t ö b b emeletes villát é p í t t e t e t t m a g á n a k úszómedencével és szökőkúttal — t ö b b n y i r e nem f á r a s z t o t t u k az olvasót. Az utolsó bekezdés ismét a m e g n y u g t a t á s é és a feloldásé volt. B i z t o s í t o t t u k a közvéleményt, hogy igazságszolgáltatásunk mindezt k ö r ü l t e k i n t ő nyomozással és méltó büntetéssel . . . mert n á l u n k senki nem élősködhet a nép n y a k á n büntetlenül, vagyis a nyomozati szervek és a társadalom éberségének jóvoltából ismét t o v á b b erősödött a szocializmus. A mintegy h á r o m h a s á b o s közleményből ily m ó d o n két és fél hasábot foglalt el a kerekecske-gombocska, és fél hasábnyi helyet h a g y t u n k a n y u l a c s k á n a k arra, hogy végre beszaladjon a kelepcébe. E z t a kényszeredett k ö r j á t é k o t nemcsak akkor játsszuk végig, ha valamilyen bűncselekményt t á r u n k a nyilvánosság elé. Még többet keringünk a nyulacska körül, ha olyan társadalmi konfliktusokról írunk, amelyekben a bíróság nem ítélkezett, nem is ítélkezhetett, hisz az önkényeskedésnek g y a k r a n nincsenek bíróság elé t e r j e s z t h e t ő bizonyítékai és vallomástételre vállalkozó tanúi. Az igazgató nem t a n ú k jelenlétében erőszakoskodik a b e o s z t o t t j á v a l , fenyegetőzéseit is négyszemközt közli (pl. ha be57

I KEREKECSKE-GOMBOCSKA

o s z t o t t j a jelenti a t a p a s z t a l t visszaéléseket m o n d j u k a népi ellenőrzésnek, akkor nem k a p j a meg a megígért lakást stb.). S á l t a l á b a n nem is minősülhet bűncselekménynek, h a egy vagy t ö b b vezető nem tesz egyebet, csak tönkreteszi a m u n k a t á r s a i életét. Az ilyen esetekről a végsőkig h a l l g a t u n k , legalábbis az illető vezető leváltásáig. S a z t á n a leváltást k ö v e t ő tanulságos d o l g o z a t b a n , amely végre a nyilvánosság előtt is megjelenhet, esak úgy hemzsegnek a kerekecske-gombocska óvatos f o r d u l a t a i . T a r t a l o m és f o r m a o s z t h a t a t l a n s á g á t bizonyítja, h o g y t á r g y u k m i a t t legérdekesebbn e k ígérkező „leleplező" r i p o r t j a i n k g y a k r a n szürkébbek és emészthetetlenebbek, m i n t a legjelentéktelenebb e s e m é n y e k e t megörökítő beszámolók. S m i n d a d d i g , amíg a n a g y társadalmi érdeklődést k i v á l t ó b o t r á n y r i p o r t o k (amelyek azáltal válnak botr á n n y á , hogy k ö z t u d o t t visszaéléseket vagy a n o m á l i á k a t a végsőkig eltitkolunk), bizonyos lapoknak, o t t is m e g h a t á r o z o t t m u n k a t á r s a k n a k t a r t a t n a k f e n n , s ezeket a f o g a l m a z v á n y o k a t a kerekecske-gombocska tölti m e g a lényegi t á j é k o z t a t á s helyett, véleményem szerint nem is v á r h a t j u k r i p o r t i r o d a l m u n k föllendülését. H a van olyan újságíró-betegség, amelytől az írónak rettegnie kell, akkor a n n a k kórokozója a f e n t e m l í t e t t s z a b v á n y o s í t o t t riportírásban tenyészik. Mert ha az író egyetlen p i l l a n a t r a elhiszi, hogy az élet, a világ azonos azokkal a kerekre f o r m á l t tanmesékkel, a m e l y e k e t az ú j s á g o k g y a k r a n közölnek, megszünteti ö n m a g á b a n az írót. E z é r t h a t á r o z t a m el a p á l y á n m e g t e t t első bukdácsoló lépéseim u t á n , hogy éberen őrködök k i v í v o t t t u d a t h a s a d á s o m fölött. Minden p i l l a n a t b a n t u d n o m kell ugyanis, hogy a megírandó világ n e m fér bele a tanmesébe, a morális tanulságok n e m egyértelműek, sőt legtöbbször nincsenek is morális tanulságok. A valódi életben a jó nem nyeri el megérdemelt j u t a l m á t és a rossz m é l t ó büntetését, a házasságok nem a lakodalommal fejeződnek be, a m u n k a h e l y i igazságtalanságoknak n e m vet véget a főnök leváltása. E g y á l t a l á n az életet keresztül-kasul hálózza, sőt a n n a k lényegét alk o t j a a r i p o r t j a i n k b ó l sokszor k i r e k e s z t e t t Ellentmondás.

58

Közelkép TERESTYÉNI TAMÁS

Nyelvtudás Magyarországon Németül, oroszul, a n g o l u l tudnak a l e g t ö b b e n

A n y e l v t u d á s szerves része a lakosság kommunikációs k u l t ú r á j á n a k . Minél szélesebb körű a nyelvismeret, annál n a g y o b b az érintkezés lehetősége más k u l t ú r á k k a l . A n y e l v t u d á s feltérképezésére kérdőíves módszerrel a d a t o k a t g y ű j t ö t t ü n k az idegen nyelvi k o m m u n i k á c i ó s k u l t ú r a elterjedtségéről, a lakosság nyelvi-etnikai összetételéről, a hazai n y e l v o k t a t á s hatékonyságáról. A széles k ö r ű a d a t g y ű j t é s e n t ú l a r r a is kísérletet t e t t ü n k , hogy összefüggést keressünk a n y e l v t u d á s és a Magyarországon f o g h a t ó külföldi tévéműsorok nézettsége között. Néhány szó a vizsgálat módszeréről Mielőtt ismertetnénk e r e d m é n y e i n k e t , szót kell e j t e n ü n k a vizsgálat módszertani korlátairól. Mindenekelőtt arra kell f e l h í v n u n k a figyelmet, hogy a d a t a i n k nem a tényleges n y e l v t u d á s felmérésén a l a p u l n a k , hanem azokon a válaszokon, amelyeket a k é r d e z e t t e k a d t a k olyan típusú kérdésekre, hogy ,,A magyaron kívül ért-e, beszél-e jól m á s nyelven, esetleg nyelveken ?". A kérdésre a d o t t igenlő válasz — a kérdezettek magabiztosságától és önértékelésétől függően — különböző mélységű nyelvismeretet t a k a r h a t : anyanyelvi szintű n y e l v t u d á s t éppúgy, m i n t egészen kezdetleges t u d á s t . Fennáll t e h á t a lehetőség, hogy a kérdezettek alul-, v a g y túlbecsülték képességeiket, így nem kizárt, hogy a válaszaikra é p ü l ő statisztikák t o r z í t a n a k valamilyen irányban, mégpedig bizonyára felfelé. A torzítás m é r t é k e azonban valószínűleg egészen csekély, ugyanis feltehető, hogy azok számára, akik nem beszélnek semmilyen idegen nyelven, a n y e l v t u d á s nem jelent olyan pozitív értéket, nem képvisel olyan n a g y presztízsű t u lajdonságot, amelyet egy kérdőíves felmérés során érdemesnek t a l á l n á n a k magukról állítani. Vizsgálatunk másik p r o b l e m a t i k u s p o n t j a a kikérdezett személyeknek, vagyis az adatfelvételi m i n t á n a k a területi-földrajzi eloszlása volt. Természetszerűleg még a n a g y elemszámú reprezentatív m i n t á k sem ölelhetik fel az ország összes nemzetiséginyelvi szempontból jelentős települését. E l ő f o r d u l h a t például, hogy valamelyik, nemzetiségiek által sűrűn lakott m e g y é n k b e n egyetlen nemzetiségi település sem kerül bele a m i n t á b a , ami magától é r t e t ő d ő e n lefelé t o r z í t j a az a d a t o k a t . U g y a n í g y megt ö r t é n h e t az is, hogy valamely vidéken túl nagy a r á n y b a n kerülnek nemzetiségiek a k é r d e z e t t e k közé, ez viszont felfelé t o r z í t h a t j a a statisztikát. F e l t e h e t ő azonban, hogy mivel a magyarországi nemzetiségiek nem egy-egy nagy települési t ö m b b e n , h a n e m területileg meglehetősen szétszórtan élnek, n a g y elemszámú m i n t a esetén a területi—földrajzi esetlegességekből adódó alul- és felülreprezentáltság országosan kiegyenlíti egymást. Számolva a módszertani bizonytalanságokkal, a megbízhatóság ellenőrzése céljából k é t adatfelvételt végeztünk, még pedig m i n d k e t t ő t a 18 éven felüli lakosság nem, életkor, lakóhely, foglalkozás és iskolázottság szerint reprezentatív, az ország 99 településére kiterjedő, tízezer fős m i n t á j á n . Vizsgálatunk megbízhatóságát m u t a t j a , hogy 59

NYELVTUDÁS MAGYARORSZÁGON

a k é t adatfelvétel eredményei csak minimális m é r t é k b e n t é r t e k el egymástól, és még e minimális eltéréseket is jól m a g y a r á z h a t t u k a k é t adatfelvétel kérdőíveinek, illetve kérdéseinek különbségéből, v a l a m i n t a m i n t á k n é h á n y területi—földrajzi esetlegességéből. Egyedül a cigány nyelv elterjedtségéről nem k a p t u n k megbízható a d a t o k a t , a m i n e k a l a p v e t ő e n az az oka, hogy a cigány lakosság n y i l v á n t a r t á s i hiányosságok és egyéb nehézségek m i a t t m á r a m i n t a összeállításában eleve alulreprezentált volt. Végezetül ki kell t é r n ü n k a z o k n a k az idegen n y e l v e k n e k a listájára, amelyeket v i z s g á l a t u n k b a n figyelembe v e t t ü n k . A lista négy olyan nyelvet t a r t a l m a z , amelyet világnyelvként is szoktak emlegetni: a n é m e t e t , az angolt, a f r a n c i á t és az oroszt, ahol a n é m e t b e beleértendők a magyarországi n é m e t (sváb) nemzetiségi nyelvjárások. Más olyan nyelvek, amelyek igen elterjedtek E u r ó p á b a n , illetve f ö l d ü n k különböző részein (spanyol, portugál, kínai, j a p á n , a r a b , hindi, indonéz, szuahéli stb.) Magyarországon alig ismertek, ezért ezeket az „egyéb n y e l v e k " k a t e g ó r i á j á b a sorolt u k . Ugyancsak e b b e a kategóriába kerültek azok az európai nyelvek, amelyeket Magyarországon n e m beszél n a g y o b b lélekszámú nemzetiség (olasz, lengyel, cseh, bolgár, a s k a n d i n á v nyelvek stb.), t o v á b b á a klasszikus holt nyelvek (latin és ógörög), v a l a m i n t az eszperantó. Külön k a t e g ó r i a k é n t szerepel a magyarországi nemzetiségek á l t a l beszélt r o m á n és szlovák n y e l v : a déli szláv nemzetiségek nyelveit (szerb-horvát, szlovén) viszont a „délszláv" k a t e g ó r i á b a v o n t u k össze. Hasonlóképpen külön kategóriaként kezeltük a cigány nyelvet. Az elhanyagolhatóan kevés hazai lakos által beszélt görögöt és a s z ó r v á n y o k b a n élő jiddist szintén az „egyéb n y e l v e k " közé soroltuk. Minden hetedik felnőtt A 18 éven felüli m a g y a r lakosságnak 14 százaléka beszél egy, 3,5 százaléka k e t t ő és n e m egészen 1 százaléka három v a g y a n n á l t ö b b idegen nyelvet (N = 9870). Az idegen nyelveket ismerők 52 százaléka férfi, 48 százaléka n ő (N = 1378). Az összes feln ő t t magyar férfi 15 százaléka, és az összes f e l n ő t t m a g y a r nő 13 százaléka beszél valamilyen idegen nyelvet (N = 4830, illetve N = 5040). A férfiak n a g y o b b a r á n y a elsősorban abból következik, hogy átlagosan m a g a s a b b az iskolázottságuk, m i n t a a nőké, hiszen a nyelvismeret — m a g á t ó l é r t e t ő d ő m ó d o n — elsősorban az iskolázottsággal függ össze.

A nyelvtudás és az iskolai végzettség (százalékban)

idegen nyelvi ismerettel rendelkezik nem rendelkezik Összesen N

60

=

8 általánosnál kevesebb

8 általános

7,0

7,2

23,8

47,4

13,9

93,0

92,8

76,2

52,6

86,1

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

2959

4041

2062

808

9870

középiskola

főiskola, egyetem

összlakosság


Feltűnő, hogy az általános iskola elvégzésének m e n n y i r e nincs h a t á s a az idegen nyelvi ismeretekre, holott az általános iskola felső t a g o z a t á n is folyik n y e l v o k t a t á s . Még i n k á b b elgondolkodtató, hogy b á r a középiskolát, de különösen a főiskolát, egyet e m e t végzettek k ö z ö t t lényegesen m a g a s a b b az idegen nyelvet ismerők a r á n y a , e m a g a s a b b a r á n y o k b a n sem tükröződik az a t é n y , hogy e rétegek esetleg t ö b b nyelvben is hosszas és elvileg m a g a s szintű képzésben részesültek. Magyarországon leginkább az indoeurópai világnyelvek és a szomszédos kisebb népek által beszélt nyelvek ismertek.

A nyelvtudás megoszlása nyelvek s z e r i n t

a felnőtt lakosság százalékában

német angol francia orosz román szlovák délszláv cigány egyéb nyelvek

7,8 1,9 0,8 3,0 0,6 1,4 0,8 0,5 0,6

idegen nyelvet ismerők összesen

13,9

N =

9750

az idegen nyelvi ismeretekkel rendelkező felnőttek százalékában 55,9 14,2 5,7 21,7 4,3 8,9 5,7 3,4 4,5

1378

Legelterjedtebb a n é m e t nyelv ismerete, amelyet Magyarországon jelentős nemzetiségi n y e l v k é n t is beszélnek, másrészt — történelmi-kulturális h a g y o m á n y k é n t — előszeretettel is t a n u l j á k . A németet az orosz követi, ismertsége azonban a legkevésbé sem tükrözi, hogy m á r az általános iskolában kötelező o k t a t á s i tárgy. A rangsorban az angol a h a r m a d i k : nemzetközi elterjedtsége, jelentősége a t u d o m á n y o s , a műszaki és az üzleti életben, t o v á b b á a p o p k u l t ú r á b a n b e t ö l t ö t t szerepe m i n d e n bizonnyal jelentősen emelte népszerűségét az u t ó b b i évtizedekben. A francia nyelv ismerete az előző hároméhoz képest m á r lényegesen szűkebb k ö r ű . A német mellett a szlovák a leggyakoribb nemzetiségi nyelv, a m e l y e t a délszláv nyelvek és a r o m á n követ. A cigányság, következésképpen a cigány nyelv is, a m á r említett nehézségek m i a t t alulreprezentált, így a d a t a i n k nem tükrözik a tényleges a r á n y o k a t , amelyek a valóságban az itt b e m u t a t o t t a k n á l m a g a s a b b a k . Az egyéb nyelvek között vezető helyen szerepel az olasz, a lengyel, a cseh, a spanyol és a bolgár. H a a lakosság idegen nyelvi képzettségéről a tényleges helyzetnek megfelelő k é p e t a k a r u n k kapni, külön kell választani az anyanyelvi-nemzetiségi n y e l v t u d á s t . 61


A z anyanyelvi és a n e m anyanyelvi nyelvtudás megoszlása nyelvenként (a felnőtt lakosság százalékában) anyanyelvi (nemzetiségi) nyelvtudók

nem anyanyelvi nyelvtudók

német angol francia orosz román szlovák délszláv cigány egyéb

2,37 0 0 0,05 0,32 1,16 0,71 0,47 0

5,44 1,99 0,80 2,98 0,28 0,23 0,05 0 0,63

összes nyelv

5,08

8,82

N

9870

9870

=

A magyarországi felnőttek n y e l v t u d á s á n a k t e h á t t ö b b mint h a r m a d a anyanyelvinemzetiségi n y e l v t u d á s . Ezen belül a legnagyobb a r á n y ú a német, ezt k ö v e t i sorrendben a szlovák, a délszláv és a r o m á n . Megjegyezzük, h o g y a magyarországi nemzetiségiek á l t a l á b a n k é t n y e l v ű e k : a helyzetnek megfelelően a m a g y a r nyelvet é p p e n olyan jól t u d j á k használni, m i n t a nemzetiségi nyelvüket. Azt is m o n d h a t n á n k t e h á t , hogy a nemzetiségieknek nemzetiségi nyelvük az első, a m a g y a r pedig a m á s o d i k a n y a n y e l v ü k . A lakosság n e m anyanyelvi ismerete túlnyomórészt négy nagy világnyelv között oszlik meg. A nemzetiségi nyelvek n e m anyanyelvi ismerete egészen szűk körű, és még a viszonylag m a g a s értéket m u t a t ó r o m á n és szlovák esetében is valószínűleg csak azok k ö z ö t t e l t e r j e d t , akik nemzetiségi v i d é k e k e n éltek v a g y élnek, illetve a szomszédos országokból települtek á t . E z nem is meglepő, hiszen Magyarországon — a nemzetiségi iskolatípusokat leszámítva — a r o m á n , a szlovák (cseh) és a délszláv nyelveket sem az általános, sem a középiskolákban n e m t a n í t j á k , felsőfokú intézetekben és n y e l v t a n f o l y a m o k o n t ö r t é n ő o k t a t á s u k pedig n e m számottevő. Cigány nyelvű o k t a t á s sehol sem f o l y i k ; cigányul — n é h á n y elszánt filológus kivételével — senki sem t a n u l . A n y e l v t u d á s megszerzésének sokféle lehetősége v a n . Az alábbi t á b l á z a t azt t ü n t e t i fel, hogy azok, a k i k m á r kizárólag a jelenlegi o k t a t á s i rendszerben t a n u l t a k valamilyen világnyelvet ( t e h á t a 18 és 29 év közöttiek), milyen forrásokból m e r í t e t t é k ismereteiket. 62


Különböző o k t a t á s i f o r m á k hozzájárulása a nyelvtudáshoz (a nyelvtudók százalékában) német általános iskola középiskola főiskola, egyetem TIT és egyéb szervezésű nyelvtanfolyamok magánórák egyéb nyelvtanulási lehetőségek (külföldi tartózkodás, levelezés, önképzés stb.) N (18 és 29 éves kor közötti összes nyelvtudó)

angol

francia

orosz

0 55,5 16,2

0 60,2 39,7

0 73,6 10,5

100,0 86,9 42,7

14,5 39,3

20,5 34,9

5,2 15,7

7,2 2,9

19,6

19,3

10,5

10,8

108

78

18

137

(Az összeg természetszerűleg nem egyenlő 100 százalékkal, hiszen ugyanazt a nyelvet akár az összes elsorolt oktatási formában is tanulhatta valaki.)

Mindhárom n y u g a t i nyelvnél, ha eltérő a r á n y b a n is, a középiskolai o k t a t á s a nyelvt u d á s legbővebb forrása. A n é m e t és az angol esetében igen jelentős a m a g á n ó r á k szerepe is, a t a n f o l y a m o k n y ú j t o t t a tanulási lehetőségeket viszont m á r viszonylag kevesen v e t t é k igénybe, különösen a franciául t u d ó k közül. Az orosz n y e l v t u d á s alapvetően iskolai t a n u l m á n y o k b ó l táplálkozik. Az oroszul t u d ó k közül csak egészen kevesen v e t t e k részt n y e l v t a n f o l y a m o k o n és alig n é h á n y a n m a g á n ó r á k o n . A nem oktatási jellegű nyelvtanulási lehetőségekkel a n é m e t ü l és angolul t u d ó k éltek viszonylag n a g y o b b a r á n y b a n . Téves interpretációk kizárása v é g e t t fel kell h í v n u n k a figyelmet arra, hogy a fenti t á b l á z a t nem azt m u t a t j a , hogy a n y e l v t u d á s megszerzésében melyik f o r r á s volt a l e g h a t é k o n y a b b , legeredményesebb, hanem azt, hogy az egyes idegen nyelvek ismerői k ö z ö t t milyen a r á n y b a n v o l t a k olyanok, akik az egyik v a g y másik forrásból m e r í t e t t é k n y e l v t u d á s u k a t . A délszlávok őrzik legerősebben nyelvüket Az anyanyelvi-nemzetiségi és a nem anyanyelvi n y e l v t u d ó k életkor szerinti megoszlásából olyan tendenciák olvashatók ki, amelyek feltétlenül hatással lesznek a hazai idegen nyelvi k o m m u n i k á c i ó s k u l t ú r a jövőbeli alakulására. A következő t á b l á z a t b ó l az t ű n i k ki, hogy az anyanyelvi-nemzetiségi nyelvt u d ó k száma az összes nemzetiségi nyelvnél az életkor csökkenésével egyenes a r á n y b a n csökken, amiből egyértelműen a r r a kell k ö v e t k e z t e t n ü n k , hogy az anyanyelvinemzetiségi n y e l v t u d á s visszaszorulóban v a n és az idősebb generációk kihalásával jelentős m é r t é k ű fogyatkozása v á r h a t ó . Legkevésbé a r o m á n és a szlovák, legerősebben a délszláv nemzetiségiek őrzik nyelvi h a g y o m á n y a i k a t . Azt a kérdést, hogy az anyanyelvi-nemzetiségi n y e l v t u d á s visszaszorulásának a természetes etnikai keveredésen és asszimiláción túl milyen történelmi, politikai, gazdasági és kulturális okai v a n n a k , m á s k u t a t á s o k f e l a d a t a vizsgálni. A nem anyanyelvi-nemzetiségi n y e l v t u d á s egészében véve az életkor csökkenésével p á r h u z a m o s a n növekszik, ami természetes is, hiszen az alacsonyabb korosztályokban m a g a s a b b az iskolázottság. A növekedés elsősorban az oroszul t u d ó k s z á m á n a k n a g y m é r t é k ű felfutásából adódik, de az angol n y e l v t u d á s f o l y a m a t o s emelkedése is figyelm e t érdemel. A francia nyelv ismerete az összes k o r c s o p o r t b a n megközelítőleg azonos 63


A nyelvtudók részaránya é l e t k o r i csoportokban, nyelvenként (az életkori csoportok összlétszámának százalékában)

anyanyelvi nemzetiségi nyelvtudók

18 és 29 éves kor között




60 év felett

Összes korosztály együtt

német román szlovák délszláv összes nemzetiségi nyelv

0,75 0,08 0,31 0,35 1,49

0,86 0,10 0,76 0,56 2,28

2,49 0,28 0,73 0,39 3,89

3,65 0,5/ 1,20 1,02 6,44

5,24 0,61 2,12 1,22 9,19

2,37 0,32 1,16 0,71 4,56

nem anyanyelvi nyelvtudók német angol francia orosz összes világnyelv

4,77 3,44 0,79 6,05 11,95

4,94 2,04 0,76 4,03 11,29

3,50 1,86 0,62 1,75 7,35

5,65 0,97 0,68 1,48 6,87

5,52 1,22 0,89 0,89 6,32

5,44 1,99 0,80 2,98 8,75

az életkori csoportok összlétszáma

2263

1767

1750

2130

9870

1960

szinten áll, a n é m e t esetében viszont a f i a t a l a b b k o r ú a k között kisebb csökkenés t a p a s z t a l h a t ó az idősebb generációkhoz képest. A jövőre v o n a t k o z ó a n ez a z t jelenti, hogy a lakosság iskolázottsági s z i n t j é n e k emelkedésével az angolul, de elsősorban oroszul t u d ó k s z á m a gyarapodni, a n é m e t ü l t u d ó k é stagnálni, v a g y esetleg kis m é r t é k ben csökkenni fog.

A nyelvtudás és a külföldi tévéadások nézettsége Az idegen n y e l v ű t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközök használata fontos szerepet játszh a t a hazai idegen nyelvű (nemzetiségi) k o m m u n i k á c i ó s k u l t ú r a erősítésében és a n y e l v t a n u l á s ösztönzésében. É p p e n azért nem érdektelen megvizsgálni, van-e valamiféle összefüggés a Magyarországon f o g h a t ó külföldi idegen nyelvű t é v é m ű s o r o k nézettsége és a n y e l v t u d á s k ö z ö t t . Az alábbi t é r k é p azt m u t a t j a , hogy átlagos vevőkészülékkel Magyarország mely területein lehet a szomszédos országok t é v é a d á s a i t elfogadható kép- és hangminőségben venni. Az osztrák, a csehszlovák, a r o m á n és a jugoszláv televíziós adások magyarországi vételi körzete távolról sem teljesen, de — különösen a délszláv és a szlovák nemzetiségek esetében — igen jelentős részben egybeesik azokkal a területekkel, amelyeken az adások n y e l v é t értő nemzetiségiek élnek. 64


Szovjet TV 1. program *— * Forrás: A külföldi televízió-adások potenciális közönsége.

Román TV 1. program Jugoszláv TV 1. program

Tömegkommunikációs Kutatóközpont. 1980.

Jugoszláv TV 2. program

(A P o s t a Rádió és Televízió Műszaki Igazgatósága

_

_

_

Osztrák TV 1. program

1979 e s adatai alapján |

Osztrák TV 2. program

A d a t a i n k szerint a 18 éven felüli tévénézők 29,1 százaléka szokott rendszeresen v a g y a l k a l m a n k é n t külföldi t é v é a d á s o k a t nézni (N = 8901). E z a f e l n ő t t m a g y a r lakosság 26,3 százaléka (N = 9861).

A külföldi tévéadások nézettsége

osztrák tévét néz csehszlovák tévét néz szovjet tévét néz román tévét néz jugoszláv tévét néz

a külföldi televíziót nézők százalékában

az összes tévénéző százalékában

33,4 32,9 3,1 13,8 35,5

9,7 9,6 0,9 4,0 10,3

a külföldi tévéadások összes nézői = 2594 összes tévénéző = 8902

65


Az idegen nyelvet beszélők k ö z ö t t n a g y o b b a r á n y b a n v a n n a k olyanok, akik néznek külföldi t é v é a d á s o k a t , m i n t azok között, akik n e m beszélnek idegen nyelvet.

A nyelvtudás és a külföldi tévéadások nézettsége ismer idegen nyelvet néz külföldi tévéadást nem néz külföldi tévéadást összesen N

nem

ismer idegen nyelvet

34,3 65,7 100,0

28,3 71,7 100,0

1342

7477

=

E z a t á b l á z a t a kis különbségek m i a t t ö n m a g á b a n természetesen még n e m bizonyító erejű. A következő a d a t o k a z o n b a n m á r jól d o k u m e n t á l j á k az összefüggést a nyelvt u d á s és a külföldi tévéadások nézettsége között.

M i l y e n külföldi tévéadást néznek leginkább a szomszédos országok nyelvének ismerői? (százalékban) németül tud

oroszul tud

románul tud szlovákul tud

osztrák tévét néz csehszlovák tévét néz szovjet tévét néz román tévét néz jugoszláv tévét néz

41,9 33,0 0,4 6,3 32,2

31,1 48,1 2,8 15,1 43,3

7,1 28,5 14,3 0 50,0

31,2 81,2 0 9,3 6,2

Azok száma, akik tudnak idegen nyelven és néznek külföldi televíziót

236

106

14

32

délszláv nyelven tud 16,6 2,7 0 2,7 83,3

36

(Az összeg nem egyenlő 100 százalékkal, mivel b á r m e l y i k elsorolt nyelv ismerője t ö b b külföldi t é v é a d á s t f o g h a t és nézhet.) K i t ű n i k , hogy azok közül, akik néznek külföldi televíziót, a n é m e t ü l t u d ó k elsősorban az osztrák, a szlovákul t u d ó k elsősorban a csehszlovák, a délszláv nyelveken t u d ó k pedig elsősorban a jugoszláv televízió adásait kísérik figyelemmel. Az a d a t o k , különösen a szlovák és a délszláv nyelveket ismerők esetében, egyértelműen azt m u t a t j á k , hogy azok, a k i k t u d n a k németül, szlovákul v a g y valamelyik délszláv nyelven és néznek külföldi televíziót, túlnyomórészt az á l t a l u k ismert nyelvű adások a t veszik. Felmerülhet az az ellenvetés, hogy az osztrák, a csehszlovák és a jugoszláv televízió azok között is ilyen v a g y m é g n a g y o b b a r á n y b a n közkedvelt lehet, akik nem beszélik jól a nyelveket, illetve semmilyen idegen nyelvet nem beszélnek. H o g y ezt az ellenvetést kizárhassuk, meg kell vizsgálnunk, milyen a r á n y b a n nézik az osztrák, a csehszlovák és a jugoszláv televíziót azok, akik nem értik az adások nyelvét. 66


A z osztrák t e l e v í z i ó nézettsége a n é m e t ü l t u d ó k és n e m t u d ó k \ l körében (százalékban) tud németül nézi az osztrák televízió adásait nem nézi az osztrák televízió adásait Összesen N

=

11.3

nem tud németül 7,7

88,7

92,3

100,0

100,0

785

8965

A csehszlovák t e l e v í z i ó nézettsége a szlovákul t u d ó k és n e m t u d ó k körében (százalékban) tud szlovákul nézi a csehszlovák televízió adásait nem nézi a csehszlovák televízió adásait

nem tud szlovákul

21,7

7,0

78,3

92,0

Összesen

100,0

100,0

N

120

9630

=

A jugoszláv t e l e v í z i ó nézettsége a délszláv nyelven t u d ó k és nem t u d ó k körében (százalékban tud délszláv nyelven nézi a jugoszláv televízió adásait nem nézi a jugoszláv televízió adásait Összesen N

=

nem tud délszláv nyelven

36,6

7,6

63,4

92,4

100,0

100,0

82

9750

E táblázatokról leolvasható, hogy a n é m e t , de elsősorban a délszláv és a szlovák nyelvek ismerői közül n a g y o b b a r á n y b a n nézik az osztrák, a jugoszláv és a csehszlov á k televíziót, mint azok közül, akik n e m beszélik ezeket a nyelveket. Ezzel a délszláv, a szlovák és a n é m e t n y e l v t u d ó k r a vonatkozóan b i z o n y í t o t t n a k t e k i n t h e t j ü k , hogy szoros összefüggés áll f e n n a nyelvek ismerete és a megfelelő nyelvű külföldi tévéadások nézettsége között. H o z z á t e h e t j ü k , hogy mivel Magyarországon a délszláv és a szlovák nyelveket túlnyomórészt csak anyanyelvi-nemzetiségi n y e l v t u d ó k beszélik, biztosra vehető, hogy a jugoszláv és a szlovák televíziónak azok a hazai nézői, akik ismerik a megfelelő nyelvet, anyanyelvi-nemzetiségi n y e l v t u d ó k . Befejezésül, esetleges félreértések elkerülése végett megjegyezzük, hogy a fentiekből még az anyanyelvinemzetiségi nyelvtudók esetében sem szabad arra k ö v e t k e z t e t n i , hogy a n y e l v t u d ó k kizárólag v a g y főként azért nézik ezt v a g y azt a külföldi t é v é a d á s t , m e r t idegen nyelvi ismereteiket a k a r j á k gyakorolni v a g y bővíteni. A nyelvgyakorlási v a g y nyelvtanulási lehetőség sokak s z á m á r a kétségtelenül vonzerő, de ö n m a g á b a n aligha m a g y a r á z z a a hazai és a külföldi adások közötti választást. 67

HANÁK KATALIN

Á nő képe a rádióban \ R ó b e r t Merle swifti ihletésű szatirikus f a n t a s z t i k u s regényének, a Védett férfiakn a k védőborító l a p j a — K a s s J á n o s telitalálata — egyszerűen, á m d e annál ötletesebb e n fejezi ki a regény abszurd alapszituációját: a tradicionális férfi u r a l m ú , a n ő t „második n e m m é " degradáló civilizáció helyébe a nőuralom lép. A vérvörösre f e s t e t t k ö r m ű — egyszerre kecses és félelmetesen ragadozó-női kéz k é t elegánsan összecsipp e n t e t t u j j a egy v é k o n y m a d z a g o t szorongat, amelyen a teremtés k o r o n á j á n a k a p r ó v á zsugorodott reprezentánsa, egy b ú s k é p ű , roskatag férfiú lóg. Merle szatírája a k é t n e m egyenjogúságáról szól. Azt tolmácsolja, hogy emberi, nembeli lényegében nem lehet szabad az a nem, amely a másik nemet e l n y o m j a . (Hiszen: „egyedül nem m e g y " . ) De nem kíméli az e l v a k u l t w o m e n lib' szemléletet sem. A regény atmoszfér á j a s számos groteszk f o r d u l a t a valószínűsíti a baloldali kritikai t ö m e g k o m m u n i k á ciós szakirodalomnak azt a nézetét, hogy a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó közvetítette nők é p b e n a nők „szimbolikus megsemmisítésének", kiszorításának f o l y a m a t a nemcsak a konzervatív—tradicionális férfi—nő társadalmi szerepfelfogásból s sztereotípiákból következik, h a n e m egyben m a n i p u l a t í v tiltakozás az egyre erősödő haladó nőmozgalom, a nők emancipációja ellen is. A legélesebben ez J . Downingnál fogalmazódik meg, aki az utóbbi évtized amerikai filmtermését elemezve m u t a t rá a r r a , hogy a 60-as évek végétől k e z d v e — aligha véletlenül — az amerikai filmek sztárjai főként férfiak (Jack Nicholson, R ó b e r t R e d f o r d , P a u l N e w m a n , D u s t i n H o f f m a n , W o o d y Allén stb.) Míg a k o r á b b i férfi sztárok mellett jórészt azonos (vagy hasonló) művészi produkciót n y ú j t ó művésznők szerepeltek (Mae W e s t , Marilyn Monroe, K a t h e r i n e H e p b u r n , B e t t e Davies stb.), addig a n a p j a i n k kiemelkedő amerikai színésznői ( J a n e Forida, Glenda J a c k s o n , Vanessa Redgrave stb.) a film lobby mesterkedése révén is igen r i t k á n j u t n a k jelentős alakításhoz. A filmvásznon — akárcsak m á s t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközöknél — a nő nemcsak s z á m a r á n y á b a n szorult a perifériára, hanem emberi k v a l i t á s á b a n is g y a k o r t a n e g a t í v t u l a j d o n s á g o k megtestesítője (szűk látókörű, b u t á c s k a , hiú, fecsegő, nemcsak elfogadja a szexuális o b j e k t u m szerep é t , hanem vissza is él e „ h a t a l m á v a l " stb.). S h a kilép a tradicionális hitvesi, háziasszonyi, gyereknevelő — az o t t h o n t s tűzhelyet őrző — szerepköréből, akkor — állap í t j a meg G. Gerbner és N . Signoreili t a n u l m á n y a — , a „sors" n a g y valószínűséggel m e g b ü n t e t i „ l á z a d á s á é r t " . A fő műsoridőben v e t í t e t t amerikai t é v é d r á m á k b a n , filmekben a „klassszikus" háziasszonyok magasztosulnak fel s élveznek védettséget. Dolgozó t á r s n ő i k n e k viszont jó esélyük v a n rá, hogy megerőszakolják őket, hogy gyilkosságok s más agresszív cselekmények áldozataivá v á l j a n a k .

És nálunk? A nő képe a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó b a n divatos t é m á v á vált. K i v á l t , m i ó t a az U N E S CO egyik kiemelt nemzetközi t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s k u t a t á s á n a k r a n g j á t s t á m o g a t á sát elnyerte. 68

A NŐ KÉPE A RÁDIÓBAN

N o h a reméljük, hogy m u n k á n k h o z z á j á r u l h a t a nemzetközi t a p a s z t a l a t o k p a l e t t á j á n a k gazdagításához, öntevékenyen — a Magyar N ő k Országos T a n á c s á n a k felkérésére — l á t t u n k hozzá, hogy f e l m é r j ü k : milyen nő-képet m u t a t n a k be s sugallnak a m a g y a r elektronikus t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközök, egy olyan t á r s a d a l o m b a n , a m e l y b e n a női m u n k a v á l l a l á s nem p u s z t á n emancipációs, ideológiai „ h a r c i f e l a d a t " , h a n e m — ha reálisan szemléljük a helyzetet — gazdasági kényszer is. (Az átlagos nukleáris kiscsalád f e n n t a r t á s á h o z is k é t kereső szükséges.) A hazai szociológiai irodalom — m á s szocialista országok hasonló t é m á j ú m u n k á i v a l egybecsengően — rám u t a t , hogy noha a n ő k t á r s a d a l o m b a n j á t s z o t t szerepében, a k é t nem közti egyenlőség megvalósulásában lényeges pozitív változások k ö v e t k e z t e k be, a k é t n e m — nem deklarált, h a n e m tényleges — egyenlősége k o r á n t s e m valósult meg. Sem a t á r s a d a l m i m u n k a m e g o s z t á s b a n elfoglalt helyben, sem az iskolázási, a társadalmi mobilitási esélyekben. N e m szólván a családon belüli munkamegosztásról, a női m u n k a presztízséről, s a n ő k — m ú l t b ó l átöröklött — nemi szerepfelfogásáról, a nőkkel k a p c s o l a t b a n m a k a c s u l t o v á b b élő tradicionális sztereotípiákról stb. Annyiszor h a s z n á l j u k — — sablonos beidegződöttségként —, hogy á t m e n e t i t á r s a d a l o m b a n élünk, hogy a f o g a l m a k n a k jelentőséget t u l a j d o n í t ó k u t a t ó m á r - m á r restelli leírni e jelzőt. Mégis ezt kell t e n n ü n k . H a 1945-öt t e k i n t j ü k mércének, messziről indultunk a női egyenjogúság m e g t e r e m t é s é b e n . S valahol ú t k ö z b e n t a r t u n k , á t m e n e t i t á r s a d a l m u n k v a l a m e n y nyi lényegi jegyét, ellentmondásait, szerep- s t u d a t z a v a r a i t , tradicionális beidegződöttségeinek, viselkedéskultúrájának visszásságait a reálisan lehetséges pozitív előrelendítő elemekkel ötvöző fázisában. Keressük az u t a t . E g y ü t t férfiak és nők. Hiszen — s ez volt vizsgálatunk alapkoncepciója — elsősorban emberek v a g y u n k . S ehhez képest „mellékesen" — nagyjából fele-fele a r á n y b a n — t a r t o z u n k a k é t n e m h e z , amely az emberiség biológiai, szellemi, szociális ú j r a t e r e m t é s é b e n együtt fogja — K a r i n t h y Frigyes képével élve — a kosár két f ü l é t . Ámde ez a felfogás sem t a k a r h a t j a el azokat az e g y e n s ú l y z a v a r o k a t , amelyek természetesen nemcsak a nő-kép t ö m e g k o m m u n i kációs tükrözésében, hanem mindenekelőtt t á r s a d a l m u n k objektív életmódfeltételeiben, gazdasági-társadalmi-kulturális viszonyaikban gyökereznek. A vizsgálat*, amelynek n é h á n y eredményéről most beszámolok, mindössze egy h é t (1979. december 3 — 9.) szinte v a l a m e n n y i * * rádió- és televízióműsorának, t e h á t lényegében a teljes m ű s o r s t r u k t ú r á n a k a megfigyelésére t e r j e d t ki, kísérleti szinten. A kísérleti jelzőt nem utólag biggyesztettük a vizsgálathoz, a h o g y n e m r i t k á n előfordul, ha valamilyen elfuserált m u n k á n a k k í v á n n a k a kísérlettel menlevelet biztosítani. Természetesen felhasználtuk a nemzetközi k u t a t á s o k t a p a s z t a l a t a i t . D e mivel mi n e m egy-egy műsortípus, h a n e m a m ű s o r s t r u k t ú r a elemzésére, a mennyiségi és a minőségi jegyek e g y ü t t e s m e g r a g a d á s á r a , a közvetlen (explicit) és k ö z v e t e t t (implicit) üzenetek f e l t á r á s á r a t ö r e k e d t ü n k , jórészt n e k ü n k kellett k i a l a k í t a n u n k a vizsgálat koncepcióját s módszerét. K ü l ö n ö s k é p p e n érvényes ez a rádiós m ű s o r o k r a , amelyeket a nemzetközi k u t a t á s o k meglehetősen mostohán kezeltek. A külföldi k u t a t á s o k n a g y többsége (a jelentősebbje szinte mind) a televíziót és a s a j t ó t v á l a s z t o t t a terepül, úgy vélve, hogy a nő-kép (image) tükrözésében s a l a k í t á s á b a n a rádió szerepe eltörpül a televízió, a n a g y példányszámú újságok, női magazinok mellett. Mi n e m t a r t o t t u k speciális t é m á n k n á l sem i n d o k o l t n a k a rádió h á t t é r b e szorítását. Műsorai — m i n t é r t é k e k e t hordozó és kifejező modellek, mint a valóság n o r m a t í v tükrözői — ugyancsak h o z z á j á r u l n a k ahhoz, hogy a nyilvánosságban milyen kép ól a n ő k t á r s a d a l o m b a n j á t s z o t t szerepéről, társadalmi helyéről. S nem utolsósorban arról, h o g y mennyiben valósul meg a k é t nem egyenjogúsága az élet különböző területein, milyen reális

A vizsgálatot Semjén Anitával végeztem. * Csak a zenei, az oktatási és a szűken vett műszaki-technikai ismeretterjesztő műsorok m a r a d t a k ki a megfigyelésből.

69

A N Ő KÉPE A RÁDIÓBAN

akadályok, konfliktusszituációk nehezítik a deklarált cél — a női egyenjogúság megvalósítását a j e l e n b e n és a közeljövőben. H a d d bocsássak m é g előre n é h á n y dolgot. E l s ő k é n t azt, hogy a vizsgálati alapszituációnk t ö b b szempontból „ m ű v i " , „ l a b o r a t ó r i u m i " jellegű, amikor a nőkérdésre koncentrál. U g y a n i s aligha v a n o l y a n átlagos rádióhallgató, vagy tévénéző, aki azért hallgatná, nézné a p r o g r a m o k a t , h o g y azokból t u d a t o s a n „ellesse", m e g t a n u l j a a nemi, családi szerepeket, vagy azt, h o g y mi erről a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s f ó r u m állásp o n t j a , legitimációs „sugallata". (Noha a m ű s o r f o l y a m a t egésze — t ö b b e k k ö z ö t t — ezt a szerepet t ö l t i be). A műsorkészítők sem férfi—nő megoszlásban gondolkodnak — ha csak nem k a p j á k külön „házi f e l a d a t u l " —, h a n e m mindenekelőtt jó m ű s o r o k a t k í v á n n a k készíteni azzal, akivel lehet, s nem p a t i k a m é r l e g e n méricskélve a k é t nem műsorbeli a r á n y á t . Végül, de nem utolsósorban, n y i l v á n v a l ó a n az élethelyzettől, a szubkulturális adottságokból, az é r t é k r e n d t ő l függően különböző e m b e r e k mástm á s t fognak fel, érzékelnek egyazon t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s üzenetből, és természetesen m á s t „ h a l l h a t n a k k i " egyazon műsorból a k é t nemhez tartozók. H o g y semmiféle férfi, női elfogultság, „érzékenység" ne érvényesülhessen, ezért m i n d e n m ű s o r t egymástól f ü g g e t l e n ü l egy p á r — egy férfi és egy n ő — figyelt meg, kódolt, értékelt a minden m ű s o r t í p u s r a külön kidolgozott megfigyelési szempontok szerint. A „veg y e s " nemű, k o e d u k á l t megfigyelő párok a l k a l m a z á s a — legalábbis t u d o m á s u n k szerint — m ó d s z e r t a n i újításnak t e k i n t h e t ő . A megfigyelő párok persze nem reprez e n t á l t á k a t á r s a d a l o m v a l a m e n n y i c s o p o r t j á t , r é t e g é t . Sőt, arra t ö r e k e d t ü n k , hogy a műsormegfigyelő g á r d a minél h o m o g é n a b b legyen (életkorban, iskolázottságban, t á r s a d a l o m t u d o m á n y i ismeretekben,stermészetesen aszociológia elméletében és móds z e r t a n á b a n való j á r t a s s á g b a n ) . A végeredmény azt m u t a t t a , hogy a fenti homogenizáló tényezők mellett erősen h á t t é r b e szorult a k é t nemhez való t a r t o z á s ténye. Vagyis az esetek többségében azonos dolgokra figyeltek, „szisszentek" fel a férfi és a n ő műsormegfigyelőink. H a o b j e k t i v i t á s r a törekvő elgondolásunkat következetesen végig k í v á n t u k volna vinni, akkor m o s t a vizsgálati eredményekről is egy f é r f i n a k és egy nőnek kellene beszámolnia. H o g y ez így nem v a l ó s u l h a t o t t meg, a b b a n — a p r a k t i k u s lehetőségeken kívül — elsősorban vizsgálati alapállásunk is é r v é n y e s ü l t : nincsenek csak n ő k v a g y csak férfiak s z á m á r a k i s a j á t í t h a t ó t é m á k , nincs a világnak olyan jelensége, szituációja, amelynek átélésében s megélésében kizárólag férfiak v a g y nők lehetnek érdekeltek s kompetensek. E rövid beszámoló természetesen nem szólhat v a l a m e n n y i vizsgált műsortípusról. S a j n o s itt el kell h a n y a g o l n u n k a fiction műsorokat, v a g y a gyerekeknek szóló progr a m o k a t , noha t a l á n ezek m u t a t j á k m e g a legszemléletesebben, hogy m i k é n t szerveződnek a „ f é r f i a s s á g " és a „nőiesség", a nemi szerepek t ö m e g k o m m u n i k á c i ó közvetít e t t e sztereotípiái. H o g y mire g o n d o l u n k itt, ezt h a d d érzékeltessük az 1930-as évek egyik népszerű m e s é j e , a K r a m p u s z K ö n y v n é h á n y sorával: A P o k o l n a k fenekén lent, Hol örök t ű z lángol, s ég, Csendben, rendben éldegélnek Krampafalvi Krampuszék. K r a m p u s z néni s ü t ö t t - f ő z ö t t , Ingeket v a r r t , meg m o s o t t , K r a m p u s z bácsi meg p i p á z o t t , Vagy ú j s á g o t olvasott. A pokol, m i n t o l y a n , természetesen hiányzik a m a i gyerekmesékből. D e a nemi, családi m u n k a m e g o s z t á s e tradicionális képe átszövi a m a i rádiós gyerekmeséket is. S a „ m o n d a n i v a l ó " mitsem változik a t t ó l , hogy m a a szövőnő a n y u k a süt, főz, v a r r , 70


t a k a r í t , és az esztergályos a p u k a "ül a fotelban, s c i g a r e t t a f ü s t ö t eregetve ú j s á g o t olvas v a g y t é v é t néz. Ebből t a n u l a gyerek! P é l d á u l azt is, hogy melyek a t i p i k u s női és férfi tevékenységek s t u l a j d o n s á g o k . (Lásd erről H . Sas J u d i t t ö b b t a n u l m á n y á t , amelyek a nemi szerepekre való szocializációt elemzik az óvodás k o r ú gyermek e k t ő l a különböző társadalmi csoportokhoz t a r t o z ó felnőttekig.) Férfi és nő k o m m u n i k á t o r o k H o g y a rádió k o m m u n i k á t o r a i k ö z ö t t h á n y férfi és h á n y n ő v a n , m á r ö n m a g á b a n is s o k a t mond arról, hogy a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s fórum m e n n y i b e n bízza a k é t n e m r e üzenetei tolmácsolását, és a közönségben milyen k é p rögzül arról, h o g y milyen t é m á r ó l szólnak az intézmény képviseletében a férfiak és a nők.

A k o m m u n i k á t o r f é r f i a k és nők a r á n y a a rádió m ű s o r a i b a n (%-ban) Kommunikátor Műsortípusok Aktuális politikai, gazdasági, kulturális Riport és dokumentum Magazin Ismeretterjesztés Speciális női Szerviz Verseny, kvíz Hirdetés

férfi

nő

76 68 64 68 37 75 71 50

24 32 36 32 63 25 29 50

Összesen

100 100 100 100 100 100 100 100

A m i n t a vizsgálat egészében, úgy a k o m m u n i k á t o r o k nem szerinti megoszlásában sem a m e c h a n i k u s statisztikai — fele-fele — a r á n y t t e k i n t e t t ü k mércének. Vagyis n e m abból i n d u l t u n k ki, hogy a rádió m ű s o r a i n a k a k á r a k o m m u n i k á t o r o k , a k á r a r á d i ó b a n megszólaltatott különböző társadalmi rétegekbe tartozó nők s z á m á b a n pont o s a n le kellene képeznie a n ő k tényleges t á r s a d a l m i a r á n y á t . A k o m m u n i k á t o r o k esetében a fele-fele a r á n y m á r csak azért is irreális k ö v e t e l m é n y lenne, mivel — s m o s t n e firtassuk az okokat, hogy m i é r t — jóval t ö b b férfi, m i n t nő rendelkezik a k o m m u n i k á t o r i szerepkörök ellátásához (papíron) szükséges szakismerettel. A rádió p r o g r a m j á n a k gerincét képező m ű s o r t í p u s o k b a n egyértelmű a férfi komm u n i k á t o r o k túlsúlya. E z a z o n b a n korántsem o l y a n szélsőségesen nagy, m i n t általáb a n a n y u g a t i rádiókban, amelyek a nők alacsonyabb társadalmi presztízsével számolva, igen csekély m é r t é k b e n bízzák az üzeneteik közvetítését nőkre. (A közvélem é n y - k u t a t á s o k ugyanis azt jelezték vissza, hogy a közönség j o b b a n „ h i s z " a férfi, m i n t a nő k o m m u n i k á t o r o k n a k ) . A vizsgált h é t e n a k o m m u n i k á t o r nők a r á n y a 3 4 % volt. S ez azt jelzi, hogy más hazai t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s f ó r u m o k h o z — a sajtóhoz, a televízióhoz — képest a rádió t á r t a a legszélesebbre a k a p u t a n ő k előtt. D e a d a t a i n k azt is m u t a t j á k , hogy a nők előtti k a p u s p á l y a t é r m á s k é p p tágul s szűkül a különböző műsortípusoknál. A speciális női műsoroknál (Lányok, asszonyok, Nőkről nőknek) a vezér szerep — é r t h e t ő e n — a k o m m u n i k á t o r nőké (63%). I t t a férfi k o m m u n i k á t o r o k (37%-os) közreműködése azért is üdvös, m e r t a — t a l á n m é g i n k á b b növelhető — jelenlétük is kifejezi: nincs hermetikusan z á r t , a másik n e m t ő l független „női világ". 71


Az „ideális", a fele, fele a r á n y a hirdetéseknél valósul meg. Valamilyen s a j á t o s felelg e t ő s t képezve, a r e k l á m o k a t hol férfi, hol nő népszerűsíti, függetlenül a hirdetés t a r t a l m á t ó l , a r e k l á m o z o t t p o r t é k á t ó l , a reklám címzettjeitől. Igaz, g y a k r a n címzettje sincs a r e k l á m o k n a k . A l e g g y a k r a b b a n „ m i n d e n k i n e k " szólnak: „akinek inge, vegye m a g á r a " . (A m e c h a n i k u s férfi —nő felelgetősben előadott, szellem, h u m o r és n e m nélküli hirdetések egyébként is olyanok, m i n t h a a rádió a k o m m u n i k á c i ó ördögétől k í v á n n á m e g m e n t e n i a m a g y a r lakosságot.) A legtöbb nő k o m m u n i k á t o r t szerepeltető m ű s o r t í p u s o k k ö z ö t t a h a r m a d i k helyet a magazin m ű s o r o k (pl. K e t t ő t ő l ötig) foglalják el (64% a férfi, 3 6 % a nő). A k ö n n y ű és komoly zenét, a sokféle, j o b b á r a „színes" publicisztikai m ű f a j t ötvöző m a g a z i n m ű s o r o k b a n — m á r csak a változatosság kedvéért is — viszonylag n a g y o b b t e r e t k a p n a k a nők. A középmezőnybe s o r o l h a t j u k a riport- és d o k u m e n t u m - , az ismeretterjesztő m ű sorokat ( m i n d k e t t ő b e n 6 8 % a férfi, 3 2 % a nő k o m m u n i k á t o r arány), v a l a m i n t a verseny- s k v í z p r o g r a m o k a t (71% férfi, 2 9 % n ő k o m m u n i k á t o r r a l ) . A k o m m u n i k á t o r nők „ a l u l r e p r e z e n t á l t s á g a " a szervizműsoroknál (25%) — f ő k é n t a Csúcsforgalomnak köszönhetően, lévén a közlekedés n á l u n k abszolút „férfias ü g y " — és a műsoridőben is k i t ü n t e t ő helyet elfoglaló a k t u á l i s politikai-társadalmi — gazdasági-kulturális t á j é k o z t a t ó műsoroknál (pl. J ó reggelt, Déli Krónika) teljesedik ki, s apad le 2 4 % - r a a k o m m u n i k á t o r n ő k a r á n y a , a 76%-os férfi többséggel szemben. S e m m i k é p p nem k í v á n j u k rangsorolni a különböző m ű s o r o k a t . Mindegyiknek megv a n a maga s a j á t o s , mással össze nem m é r h e t ő f u n k c i ó j a , így hasznossága is. D e t a lán a rádiót l e g i n k á b b rádióvá, mással nem helyettesíthető t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközzé az a k t u á l i s — külföldi s hazai — információk, hírműsorok teszik. Azok a núísorok, amelyek közreműködői k ö z ö t t a legkevesebb a nő. Csodálkozhatunk-e azon, hogy m i u t á n a politika csinálói f ő k é n t férfiak, a nagy- és kisvilág politikai eseményeiről f ő k é n t férfiak t á j é k o z t a t n a k , a k ö z t u d a t b a n az a k é p rögzül s szerveződik sztereotípiává, hogy a politika — a deklarált elvek ellenére — mégiscsak elsős o r b a n a férfiak dolga ? N é h á n y kiemelt t é m á n á l a szervezeti s t r u k t ú r a , a szerkesztőségek szerint is vizsg á l t u k a férfi, n ő k o m m u n i k á t o r o k a r á n y á t , az egy hétnél hosszabb időszak a d a t a i a l a p j á n . A kontrollon kívül ez a z é r t is volt tanulságos, m e r t rávilágított a k é t n e m beli k o m m u n i k á t o r o k a r á n y á t u g y a n c s a k befolyásoló szervezeti egységek relatív önállóságának és é r d e k s z f é r á j á n a k szerepére. A belpolitikai r o v a t g á r d á j a a kivételek közé t a r t o z i k : 10 férfi mellett 11 n ő gondozza a m ű s o r o k a t . A plusz egy fő semm i k é p nem jelent n ő u r a l m a t , b á r a házon ( m á r m i n t a rádión) belül olykor elhangzik némi kedves v a g y epés élcelődés a belpolitika harcos női „megszállásáról". Az a d a t o k mindenesetre azt m u t a t j á k , hogy az érdemi posztokon t é n y k e d ő n ő k valób a n őrködnek a műsorvezetésben, a t é m á k b a n és az i n t e r j ú a l a n y o k b a n e g y a r á n t a női egyenjogúság — legalább szimbolikus — megvalósulása felett. 1980 utolsó h á r o m h ó n a p j á b a n a belpolitikai műsorok szerkesztői k ö z ö t t 5 5 % volt a férfi, 4 5 % a nő. Az adások 3 5 % - á b a n szerepelt csak férfi műsorvezető és riporter, 3 4 % - á b a n ( ! ) csak nő t ö l t ö t t e b e e szerepeket, és 3 1 % volt a „ k o e d u k á l t " , a férfiak és n ő k által készített p r o g r a m . Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy a speciális női műsorok a belpolitikai rovathoz t a r t o z n a k , s ez n e m kis m é r t é k b e n növeli a k o m m u n i k á t o r nők s z á m á t . Vessünk egy p i l l a n t á s t a másik végletre, a külpolitikai r o v a t r a , amelynek 18 fős c s a p a t á b a n mindössze 3 nő t é n y k e d i k (ebből k e t t ő külföldi tudósító). H a ehhez hozzávesszük a z t is, hogy a külső m u n k a t á r s a k zöme ugyancsak férfi, akkor m é l t á n m o n d h a t j u k , hogy a külpolitikában (akár a valóságban) a n ő k a p á l y a szélére szorulnak. 72


A k ü l p o l i t i k a i r o v a t saját műsoraiban szereplő k o m m u n i k á t o r f é r f i a k és nők megoszlása 1980. október—december Összesen Kommunikátorok

0/ /o

N

Szerkesztő csak férfi csak nő vegyesen

98 16 Összesen:

Műsorvezető és riporter csak férfi csak nő vegyesen Összesen: Kommentátor csak férfi csak nő vegyesen Összesen: A kommunikátorok megszólalásainak szama csak férfi csak nő vegyesen

—

—

114

100

50 9 2

82 15 3

61

100

81 3 27

82 3 25

111

100

164

82

—

Összesen:

86 14

—

35

18

199

100

Az a d a t o k ö n m a g u k é r t beszélnek. H a v a n t e r ü l e t , ahol a G. Gerbner használta fogalom — a nők „szimbolikus megsemmisítése" a t ö m e g k u m m u n i k á c i ó által —, z á r t rendszerként érvényesül, a k k o r az elsősorban a külpolitika. S t e g y ü k hozzá: a sport is. N e m különös, hogy miközben m a m á r számos s p o r t á g b a n megközelítően a n n y i nő, m i n t férfi jeleskedik, a sportriporterek k ö z ö t t egyetlen nő sem a k a d ? Szerepkörök — t é m á k — attitűdök E d d i g a hivatásos k o m m u n i k á t o r o k r ó l beszéltünk. Ide soroltuk m i n d a z o k a t , akik az intézmény képviseletében b á r m i l y e n minőségben, szerepkörben részt v e t t e k a műsorok készítésében s közvetítésében. D e természetesen lényeges különbségek v a n n a k a különböző — bemondó, riporter, k o m m e n t á t o r , műsorvezető, vitavezető, szerkesztő stb. — k o m m u n i k á t o r i szerepkörök között önállóságban, felelősségben, alkotói lehetőségekben e g y a r á n t . M á r m o s t ha nemcsak azt nézzük, hogy h á n y férfi és h á n y nő k o m m u n i k á t o r hallatja a h a n g j á t a rádióban, hanem azt is, hogy milyen k o m m u n i k á t o r i szerepkörben teszi ezt, a k k o r a speciális női műsorok, a hirdetések kivételével m i n d e n műsortípusnál az a tendencia érvényesül, hogy az é r d e m i b b k o m m u n i k á t o r i f e l a d a t o k ellátói zömmel férfiak, akik mellett a nők n e m r i t k á n csak statisztériaként v a g y egysíkúbb, kevésbé önálló k o m m u n i k á t o r i szerepkörökben lépnek fel. T e h á t ha a szerepkörök minőségét is b e v o n j u k a vizsgálódásba, a k k o r jelentékenyen módosul a k é p . A 3 4 % nő k o m m u n i k á t o r közül 10% v o l t a k é p p nem végzett önálló újságírói m u n k á t , 10% a férfi kollégái mellett alárendeltebb szerepet t ö l t ö t t be, s mindössze 14% l á t o t t el a f é r f i a k k a l egyenrangú feladatot. 73


Tipikus jelenség, hogy pl. a riporternők t ö b b n y i r e a „közemberekkel" v a g y a középvezetőkkel készítenek i n t e r j ú t , a férfi riporterek a társadalmi hierarchia felső régióiban, v a g y a csúcsán állókkal. (A nemek közötti különbségeken kívül természetesen presztízs-, protokolltényezők is befolyásolják, h o g y ki kivel készíthet i n t e r j ú t , műsort.) A puszta a r á n y o k keveset m o n d a n a k arról, hogy a férfiak és a nők t a r t a l m i l a g m i k é n t töltik b e a k o m m u n i k á t o r i szerepkörüket. E z é r t t a r t o t t u k f o n t o s n a k e n n e k a vizsgálatát is. A f é r f i és a nő k o m m u n i k á t o r o k s z e r e p é n e k j e l l e m z ő i * (%-ban) ( N = 432)

A kommunikátori magatartás jellemzője

Semleges, közlő Irányító Családias Vallató Együttgondolkodó Empatikus Passzív Egyéb és értékelhetetlen Összesen:

Aktuális politikai, társadalmi, gazdaság, kulturális

Riport, dokumentum

Magazin

Ismeretterjesztő

Speciális női

ffi

nő

ffi

nő

ffi

nő

ffi

nő

ffi

nő

72 13 5 1

70

25

—

—

—

—

—

—

—

50

—

—

—

43 6 11 4

42 11

—

40 14 2 2

45 5

16

24 12 6

—

—

—

—

—

4 10

29 17

25 37

12 5

50

60 33

8 14

—

—

—

24 8 4

11 11

—

23 15 1

—

—

—

—

—

—

9

—

4

—

100

100

—

12

13

3

100

100

100

—

—

26

30

100

100

100

—

100

7

—

100

Szerv,z

Verseny, kvíz

ffi

nő

ffi

nő

54 5

20 10

20 10

—

8 8 25

—

—

—

—

30 10 10

8 17

30 10 10

—

19

20

34

20

100

100

100

100

A szakértői szem első pillanatra is f e n n a k a d h a t az „egyéb és é r t é k e l h e t e t l e n " csoport n a g y s á g á n . E n n e k azonban n e m c s a k az volt az oka, hogy kategóriarendszerük nem volt m i n d e n t felölelő, teljesen zárt, h a n e m az is, hogy a k o m m u n i k á t o r o k nem kis h á n y a d á n á l semminő t u d a t o s , felvállalt, jellemzőnek t e k i n t h e t ő k o m m u nikátori szerepet nem lehetett felfedezni. Nem kevés a „színtelen, s z a g t a l a n " , az egyéniségükből, a személyiségükből m i t s e m felvillantó k o m m u n i k á t o r o k száma, a m i n t ezt m a j d a k o m m u n i k á t o r i a t t i t ű d a d a t a i is tükrözik. Mi o l v a s h a t ó ki a t á b l á z a t b ó l ? Elsősorban is az, h o g y mindenekelőtt a t é m a , a k o m m u n i k á t o r i f e l a d a t f o r m á l j a a k o m m u n i k á t o r i szerepköröket, amelyhez képest — a m ű s o r t í p u s o k többségénél — erősen alárendelt szerepűvé válik a k o m m u n i k á torok neme. Az egyhetes műsormegfigyelés a l a p j á n t e h á t semmiképp nem m o n d h a t j u k , hogy ez v a g y az a m a g a t a r t á s , szerepértelmezés lenne a k o m m u n i k á t o r férfiakra és n ő k r e elsősorban jellemző. N é h á n y eltérésre azonban érdemes felfigyeln ü n k . Az i r á n y í t ó szerepkör f ő k é n t a férfiaké, míg a n ő k o m m u n i k á t o r o k — t ö b b nyire — e m p a t i k u s készségükkel t ű n t e k ki. (S t á n az sem véletlen, hogy kizárólag nők szorultak v a l a m i n ő passzív, elsodort szerepkörbe). D e hogy mennyire a f e l a d a t minősége s jellege a v a g y a különböző m ű s o r t í p u s o k n á l uralkodó k o m m u n i k á t o r i modell a meghatározó, azt szemléletesen m u t a t j a , h o g y bizonyos műsortípusoknál a nő k o m m u n i k á t o r o k „ f é r f i a s " k o m m u n i k á t o r i szerepekre törekednek (pl. az ismeretterjesztő műsoroknál k e m é n y e b b e n f o g j á k az i r á n y í t á s gyeplőjét, m i n t a férfiak). * A bemondók kivételével

74


Viszont a speciális női m ű s o r o k b a n szereplő férfi k o m m u n i k á t o r o k valamelyest „fem i n i z á l ó d n a k " : i n k á b b „ c s a l á d i a s a b b a k " és e m p a t i k u s a b b a k , mint kolléganőik. É r d e m e s lenne t o v á b b vizsgálni, hogy a semleges, közlő k o m m u n i k á t o r i magat a r t á s uralkodó jellege (főként az aktuális műsoroknál) milyen késztetésekre, elvárásokra, motivációkra vezethető vissza a rádióvezetés és a k o m m u n i k á t o r o k körében. Másképp f o g a l m a z v a : azért b ú j i k e szerepkörbe — a nemtől függetlenül — a k o m m u n i k á t o r o k n a g y többsége, m e r t ezt v á r j á k el tőle, ez az „ideáltípus", a v a g y m e r t bizonyos esetekben ez a szerepkör j á t s z h a t ó el a legkönnyebben ? E kérdésekre nem t u d u n k válaszolni. K é t k o m m u n i k á t o r i szerepkör gazdagítása azonban mindenk é p p k í v á n a t o s n a k t ű n n e . Az együttgondolkodóé — aki megpróbál e g y ü t t gondolkodni a közönségével, a riportalanyával — és az e m p a t i k u s k o m m u n i k á t o r é , aki képes beleélni m a g á t a közönsége, az i n t e r j ú a l a n y a helyzetébe. E két k o m m u n i k á t o r t í p u s bővítése alkalmasint csökkentené a „ s ü k e t " és a „ k i o k t a t ó " k o m m u n i k á torok számát, s a jelenleginél is kisebb t e r e t a d n a a t a l á n legkevésbé rokonszenves k o m m u n i k á t o r típusnak, a vallatónak. (Aki összetéveszti a k o m m u n i k á t o r i hivat á s t egy vizsgálóbíró v a g y ügyész szerepével.) A férfi és a nő k o m m u n i k á t o r o k a t t i t ű d j é n e k j e l l e m z ő i ( N = 432)

%-ban

Műsortípusok

Jellemző kommunikátori attitűd

Aktuális, politikai, társadalmi gazdasági, kulturális ffi

— — — — — — — — —

Objektív Távolságtartó Empatikus Agresszív „Lekezelő" Hízelgő (nyalizó) Mindenhez értő Humorizáló „Jópofa" (rosszhiszeműen humorizáló) — Szertartásosan udvariaskodó — Egyéb Összesen:

71 1 4 3 1

Riport dokumentum

nő

ffi

M

®

nő

ffi

nő 40 2 15 6 4 2 9 2

—

—

—

—

—

—

1 2

—

—

—

1

—

—

41 2 19 2 6 1 9 6

2

1

—

—

7

11

—

—

—

—

15

21

12

38

1 4

—

100

100

100

100

100

—

48

47

12

—

—

—

20

35 6

50

—

—

9 100

Ismeretterjesztő

Szervíz

Verseny, kvíz

ffi

nő

ffi

nő

ffi

53

61

—

—

50 10 20

—

11

62 3 16

42

40

—

—

—

—

—

5 5

5

nő

17 —

8

—

—

—

—

—

— —

—

— —

—

—

—

—

17

20

—

—

20

8 8

100 100

100

5 3

—

—

—

28

100

100

3

—

40 100

Az első, az olvasóban nyilván felmerülő kérdés, hogy mennyiben v á l a s z t h a t ó el egymástól a k o m m u n i k á t o r i szerep és az a t t i t ű d (beállítottság) ? K i v á l t a k k o r , ha egyes f o g a l m a k visszaköszönnek egymásnak (mint a semleges, közlő és o b j e k t í v , az e m p a t i k u s szerep és a t t i t ű d ) . Kétségtelenül rendkívül nehéz, sok h i b a f o r r á s t t a r talmazó lehet az elhatárolás. S t é n y , hogy a szerepkör meghatározza a lehetséges k o m m u n i k á t o r i a t t i t ű d ö k e t is. Á m d e mégsem teljesen. Felléphet valaki olyan „semleges közlő" t a r t a l m i szerepben, hogy a t t i t ű d j é r e az o b j e k t i v i t á s r a törekvés v a g y a nyomatékos, h ű v ö s t á v o l s á g t a r t á s (a kívülállás) a jellemző. Az a l a p j á b a n semleges, közlő k o m m u n i k á t o r i alapszerepekben is jelentkezhetnek e m p a t i k u s készségek, s lehet valaki úgy irányító, hogy „mindenhez é r t " v a g y agresszív stb. Nem m e n t e g e t 75


ni k í v á n o m a t t i t ű d - s k á l á n k gyengeségét. Bizonyos k o m m e n t á t o r i a t t i t ű d ö k lehetséges m e g r a g a d á s a csak arra szolgált, hogy megkíséreljük feltárni a férfi és a nő k o m m u n i k á t o r o k beállítódása k ö z t i lehetséges különbségeket. Az o b j e k t í v a t t i t ű d — az ismeretterjesztő m ű s o r o k kivételével — főként a férfi k o m m u n i k á t o r o k jellemzője. A nő k o m m u n i k á t o r o k n á l — ha csak a legkisebb lehetőségük is v a n r á — e l ő b u k k a n a férfiaknál jóval erősebb e m p a t i k u s készség. A hangsúlyozott t á v o l s á g t a r t á s n e m t a r t o z i k a gyakori k o m m u n i k á t o r i a t t i t ű d ö k közé egyik nemnél sem. Noha a nő k o m m u n i k á t o r o k e m p á t i á b a n á l t a l á b a n lekörözik a férfiakat, n é h á n y m ű s o r t í p u s n á l (ismeretterjesztés, magazin, verseny, kvíz) ez i n k á b b a férfi k o m m u n i k á t o r o k jellemzője, a m i k é n t a jó vagy rosszízű humorizálás (a „ j ó p o f a s á g " ) is. A férfiak j o b b a n h a j l a n a k a „lekezelő" a t t i t ű d r e , a hízelgő (nyalizó) a t t i t ű d viszont i n k á b b a n ő k r e jellemző. N a g y o n vulgárisan kifejezve — n o h a a kép abszolút irodalmi, Ö r k é n y I s t v á n M a c s k a j á t é k á b ó l való — bizonyos k o m m u n i k á t o r n ő t í p u s n a k a t a k o n y is m e g f a g y az o r r á b a n a „tisztelettől", ha v a l a m i l y e n tekintélyes Férfiút (politikust v a g y t u dóst) k a p h a t mikrofonvégre. M á r m o s t , ha ehhez m é g e g y f a j t a női kellemkedés is társul, a v é g e r e d m é n y elég lesújtó. Természetesen egy rövid periódusra k i t e r j e d ő kísérleti jellegű vizsgálat n é h á n y százalékos eltérése m é g csak t e n d e n c i á k jelzésére sem jogosít fel. I t t az a lényeges, hogy a férfi k o m m u n i k á t o r o k a nőknél jóval g a z d a g a b b k o m m u n i k á t o r i szerep- s a t t i t ű d k é s z l e t t e l rendelkeznek. T e h á t i n k á b b v a n m ó d j u k rá, hogy a k o m m u n i k á tori m u n k á j u k b a n „ ö n m a g u k a t " a d j á k , személyiségük színeit is felvillantsák. A nő k o m m u n i k á t o r o k kihívóan m a g a s a r á n y a az „ e g y é b " kategóriában viszont arról t a n ú s k o d i k , hogy a nők között a f é r f i a k n á l kevesebb a karakterisztikus (akár rokon-, a k á r ellenszenves) rádiós személyiség. E z a z o n b a n korántsem a k o m m u n i k á t o r nők nemére, h a n e m n a g y valószínűséggel a férfiaknál jóval szűkebb k o m m u n i k á t o r i szerepkörére v e z e t h e t ő vissza. Nem h i n n é m , hogy eleve sótlanabb, h u m o r t a l a n a b b , s z ü r k é b b nők kerülnének a k o m m u n i k á t o r i p á l y á r a , mint férfiak. H o g y mégis ez az összbenyomás alakulhat ki a hallgatóban, az mindenekelőtt azzal f ü g g össze, hogy az egyéniséget k i b o n t a k o z t a t h a t ó , csillogó főszerep f ő k é n t a férfiaké. A k o m m u n i k á t o r n ő k nem jelentéktelen h á n y a d a olyan „mellékszerepekhez" j u t , a m e l y e k b e n az igyekvő, a „jó iskolás l á n y " szerepkör s a t t i t ű d — no meg a nemi sztereotípiának megfelelően — az érzelmi gazdagság érvényesülhet. S ez n a g y j á b ó l minden m ű s o r t í p u s r a jellemző. A „ n a g y v i l á g " (külhoni és belhoni v o n a t k o z á s b a n e g y a r á n t ) elsősorban a férfi k o m m u n i k á t o r o k asztala, míg a nőknek m a r a d a „kisv i l á g " (család, gyereknevelés stb.), az intimszféra. E b b ő l következően is, meglehetősen n a g y á l t a l á b a n a különbség k é t nemhez t a r t o z ó k o m m u n i k á t o r o k intellektuális és érzelmi h a t á s a , kisugárzása, t e l j e s í t m é n y e k ö z ö t t . A rádióban megszólaló nők H á n y férfi és h á n y nő szólal meg — nem hivatásos k o m m u n i k á t o r k é n t — a rádióban ? A T ö m e g k o m m u n i k á c i ó s K u t a t ó k ö z p o n t egy másik (1976-os) vizsgálata u g y a n csak egy hét n o n fiction rádióműsorainak megfigyelése alapján á l l a p í t o t t a meg, hogy a r á d i ó b a n megszólalók 67%-a férfi, 3 3 % - a nő ( H o f f m a n n M á r t a — J a k a b Zoltán, 1981.) A m i n t e g y e g y h a r m a d o s n ő a r á n y t a vizsgálatunk is megerősítette. (Noha mi a fiction m ű s o r o k a t is elemeztük.) Az á t l a g természetesen erősen szóródik a különböző m ű s o r t í p u s o k között. 76


A megszólaló nők a r á n / a a k ü l ö n b ö z ő m ű s o r t í p u s o k b a n %-ban A megszólaló nők aránycsoportjai az egyes műsorokban Műsortípusok

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Aktuális, politikai Riport és dokumentum Magazin Ismeretterjesztés Dráma, elbeszélés (fiction) Speciális női Szer víz Verseny, kvíz

0—10

11—25

26—40

41—50

%

%

%

%

—

19 25 70

—

13 12 19 12 20

—

—

—

—

—

—

—

—

50

—

50 50

40 64 42 60

20 —

6 12 3

51% felett 27 18 8 —

10 100 50 —

Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100

Csupán a speciális női m ű s o r o k b a n szólalnak meg a nők tényleges demográfiai a r á n y u k n á l n a g y o b b mértékben. S mindössze a szervízműsorokban k a p n a k h a n g o t n a g y j á b ó l azonos a r á n y b a n a férfiak és a nők. A műsortípusok (ismeretterjesztés, riport és d o k u m e n t u m , magazin, a k t u á l i s politikai) többségében a r i p o r t a l a n y k é n t , még i n k á b b a szakértőként megszólaló n ő k n a g y többsége nem éri el — a megszól a l t a t o t t férfiakkal szemben — a 2 5 % - o t sem. De még a fiction is f ő k é n t férfias világot t ü k r ö z : a 75%-os férfi, 25%-os n ő a r á n y a fiction műsorok 7 0 % - á r a volt jellemző. S mindössze e műsortípus 30 százalékában fordulnak elő a k é t ö t ö d ö t meghaladó a r á n y b a n a nők. Az a k t u á l i s műsorok a nők t á r s a d a l m i m u n k a m e g o s z t á s b a n elfoglalt helyéről három f ő t í p u s t állítanak a hallgató elé: 1. E g y e s foglalkozásokban szinte csak nők jelennek meg (pedagógus, eladó, laboráns stb.), ezek t e h á t sugalltan is női v a g y „ n ő k r e s z a b o t t " s z a k m á k . 2. E z t az egyoldalú foglalkozási k é p e t e x t r é m férfi és női foglalkozásokkal k í v á n j á k egyensúlyozni (pl. óvó bácsi, darukezelő nő.) 3. A valóságos arányoknál jóval kevesebb a vezető, a szakértelmiségi nő, s még ezekre is többnyire a férfiak á r n y é k a vetül. Amint a k o m m u n i k á t o r o k r a , úgy a megszólalókra is érvényes az a tendencia, hogy országos, politikai, gazdasági, t u d o m á n y o s kérdésekről a férfiak szólnak. Az I n t é z m é n y , a Hivatal nevében nyilatkozók kevés kivétellel f é r f i a k ; a tekintély és a k o m p e t e n c i a t e h á t férfitulajdonság és -szerep. Az önálló r i p o r t m ű s o r o k b a n az i n t e r j ú a l a n y o k foglalkozása — nemre való tekintet nélkül — vegyes: fizikai és szellemi dolgozó. De a m i n t az aktuális m ű s o r o k rövid i n t e r j ú i b a n , úgy az önálló r i p o r t o k b a n is a k o m p e t e n s nyilatkozók t ú l n y o m ó többsége férfi. A m a g a z i n m ű s o r o k b a n a megszólaltatott férfiak, nők a r á n y a közt nincs nagy eltérés. Csakhogy a szereposztás jócskán különbözik: komoly, társadalmi, gazdasági, t u d o m á n y o s kérdésekről főként a férfiak h a l l a t j á k a h a n g j u k a t , a m i n d e n n a p i életről, a családról, az élet intimszférájáról, a „lélek dolgairól" a nők. ,,Das ewig-weibliche Zieht uns h i n a n " („Az örök nőiség vonz felfelé m i n k e t ") — zárul e sorral Goethe F a u s t j a . Az „ ö r ö k " nő és nőiség azonban csak olcsó viccek, a d o m á k v a g y az emberi élet általános é r t e l m é t kereső filozofikus művészeti alkotások (Goethe, Madách), illetve — a 19. század derekától — a szellemtörténeti, pesszimista („nőgyűlölő") filozófiai e s z m e f u t t a t á s o k (lásd Nietzsche) t á r g y a lehet. A szociológiáé semmiképp nem. H o g y v a l ó j á b a n milyen nő-kép rajzolódik ki a rádió műsoraiból, erre teljesebb é r v é n y ű válasz csak a közvetlen és k ö z v e t e t t tömegk o m m u n i k á c i ó s üzenetek kibontásával á l l a p í t h a t ó meg.

77

T O M K A MIKLÓS

...és közben halkan szól a . . Á rádióhallgatás és tévénézés változatai

A statisztikai és a k o m m u n i k á c i ó s szakirodalom szerint — kissé élezve — egyrészt létezik o l y a n rádióhallgatás, tévénézés, a m i az egész e m b e r t leköti és ami ennek megfelelően teljes értékű tevékenység, másrészt v a n egy csökkent értékű rádiózás és tévénézés, a „ h á t t é r " , a „zajkulissza". 1 A műsorkészítő az előbbit a k a r j a elérni, az u t ó b b i t legfeljebb kénytelen-kelletlen t u d o m á s u l veszi. A t ö m e g k o m m u n i k á c i ó - és m é g i n k á b b az időmérleg-kutatás a d a t a i látszólag szintén e k e t t ő s rendszer létét b i z o n y í t j á k , a m i k o r különbséget tesznek „kizárólagos" és „ m á s tevékenységekkel e g y i d e j ű " rádióhallgatás és tévénézés között. 2 Az első t í p u s definíciója szerint az emberek a b b a n a m e g h a t á r o z o t t időben, amikor rádiózn a k vagy t é v é t néznek, semmi mással nem foglalkoznak 3 , míg a második t í p u s ú rádióhallgatás v a g y tévénézés mellett más tevékenységet is végeznek. E b b e n a megközelítésben m á r kevésbé erős az értékelés, az egyik vagy másik t í p u s előnyben részesítése, e g y é r t e l m ű b b viszont a k é t típus szétválasztása. Nem érdektelen, hogy a k u t a t á s i a d a t o k szerint m i jellemzi a k é t típust. A típusok leírásán és számszerű értelmezésén t ú l azonban érdemes meggondolni azt is, helyes-e egyáltalán a két-típus-hipotézis, nem m a g y a r á z h a t ó - e m á s k é p p e n az a d a t o k b ó l kirajzolódó k é p ? A második f e l a d a t megfogalmazása persze azzal jár, hogy a rádióhallgatás és tévénézés eddig a l k a l m a z o t t tipizálását f e n n t a r t á s o k k a l kezeljük, „ j o b b h í j á n " a l k a l m a z z u k (amennyiben a rendelkezésre álló a d a t a n y a g csak ilyen b o n t á s b a n szerepel); n e m v i t a t j u k az a d a t o k jelentőségét — csupán ö n m a g u n k értelmezzük azok jelentését. A kizárólagos rádiózok Kevesen és r i t k á n ülnek m a úgy le, hogy kizárólag rádiót fognak hallgatni. Régebben a rádió ú j d o n s á g v a r á z s a , m a j d a politikai információk iránti igény a „kizárólagos" rádiózást t e t t e természetessé. N o h a feltételezhető, hogy az ötvenes évek ó t a csökken az ilyen jellegű rádiózás elterjedtsége, t é n y , hogy a 60-as évek első felében a felnőtt népesség még átlagosan közel fél ó r á t t ö l t ö t t kizárólag rádióhallgatással. 4 A hetvenes évek elejére ez az i d ő t a r t a m felére csökkent. 5 U j a b b a d a t o k birtok á b a n azt f e l t é t e l e z h e t j ü k , hogy a csökkenés mérséklődött, vagy megállt. A f e l n ő t t lakosság azóta is hallgat n é h á n y percet rádiót oly m ó d o n , hogy eközben mással n e m foglalkozik. 8 Számos megfigyelés bizonyítja, hogy a rádióhallgatás m i n t önálló, egyedüli tevékenység a f i a t a l o k egyes k o r c s o p o r t j a i b a n g y a k o r i b b , m i n t a felnőttek k ö z ö t t . A k a m a s z k o r b a n a rádiózás k e d v e l t foglalatosság, a felnőtt népességben — ú g y látszik — a kizárólagos rádióhallgatásnak m á r k ü l ö n indoklásra v a n szüksége. Nyilvánvaló, h o g y a magas színvonalú produkció — zene, h a n g j á t é k stb. — olyan78

. ÉS KÖZBEN H A L K A N SZÓL A .

f a j t a szórakozást, élvezetet n y ú j t h a t , a m i t z a v a r n a bármilyen egyéb tevékenység. E n n e k megfelelően a rádióhallgatók egy n a g y o n kis csoportja (elsősorban m a g a s a b b iskolai végzettségűek) nem unalomból, s nem j o b b h í j á n , h a n e m a műsorélvezet csorbítatlansága kedvéért h a g y j a a b b a erre az időre minden m á s elfoglaltságát. Az egyedüli tevékenységként rádiót hallgatók n a g y többségét a z o n b a n nem ez jellemzi. I g e n sok k ö z ö t t ü k az idős ember. S o k u k n a k nincsen tévéje, az olvasás nehezen megy, s z á m u k r a a rádió a legfontosabb, sőt t a l á n az egyedüli k o m m u n i k á c i ó s eszköz. Viszonylag hosszú szabad idejük pedig lehetővé teszi a hosszabb rádióhallgatást, míg f á r a d é k o n y s á g u k t ö b b tevékenység egyidejű végzése ellen h a t . Az életkori sajátosság a l a p j á n akár prognózist is k é s z í t h e t ü n k : az idős emberek m i n d e n bizonnyal a jövőben is t ö b b időt töltenek m a j d rádióhallgatással, m i n t m á s t á r s a d a l m i csop o r t o k — mégpedig oly módon, hogy eközben mással nem foglalkoznak. E z az előrejelzés hosszabb időre érvényes, legalább addig, amíg a televízió n e m t é r á t egész napos műsorközvetítésre. (Ezzel az elhatárolással persze nem tényleges i d ő h a t á r t a k a r u n k meghúzni. H a n g s ú l y o z a n d ó azonban, hogy a jelen és a b e l á t h a t ó jövő tényezői k ö z ö t t szerepel a délutáni és esti, viszonylag rövid i d ő t a r t a m r a szorítkozó tévéadás.) A napirend szabja meg A rádióhallgatás túlnyomórészt beékelődik a napirend egyéb tevékenységei közé és időben egybeesik más foglalatosságokkal. A f e l n ő t t népesség összesen m i n t e g y k é t ó r á n y i n a p i rádióhallgatásának kilenc tizedére nem szakít külön időt, hiszen sokféle elfoglaltság mellett lehet rádiózni (vagy megfordítva, a rádióhallgatással egyidőben sokféle tevékenység végezhető). Lényegében a napirend szabja meg, hogy m e l y t á r s a d a l m i csoportok h a l l g a t n a k többször s hosszabb ideig rádiót egyéb dolguk mellett. A m á s tevékenységekkel egyidejű rádióhallgatás elsősorban a n ő k r e jellemző. Másfélszer olyan hosszú ideig — átlagosan napi 124 percet — h a l l g a t n a k rádiót egyéb elfoglaltságaik mellett, m i n t a férfiak (79 perc). Mindkét n e m e t jellemzi a felkelés, lefekvés, étkezés és egyéb személyes szükségletek ellátása közben a rádióhallgatás. (Ld. a t á b l á z a t o t ) . A kereső m u n k a melletti rádióhallgatás viszonylag r i t k a és ez a férfiak rádiózását j o b b a n korlátozza, m i n t a n ő k é t . Ezzel szemben a nők napirendjében jelentősebb részt lefoglaló házi m u n k a és a kisgyermekkel való foglalkozás jól megfér a rádióhallgatással. A f i a t a l a b b a k , a szellemi foglalkozásúak és a budapestiek 20 — 30 perccel hosszabb időn á t h a l l g a t n a k egy időben r á d i ó t és f o l y t a t n a k m á s tevékenységeket, m i n t az idősebbek, a fizikai dolgozók és a vidéken élők. Különösen a f i a t a l a b b felnőttek hallg a t n a k g y a k r a n — gyermekgondozás és közlekedés közben is — rádiót. A szellemiek és a b u d a p e s t i e k a felkelési-lefekvési és az étkezési időt — egy kisebb részük ezenkívül a közlekedést — g y a k r a b b a n h a s z n á l j á k a rádió hallgatására, m i n t a fizikai dolgozók és a vidékiek. A más tevékenységgel egyidejű rádióhallgatás minősítésénél a szerzők egy része 7 abból indul ki, hogy melyik tevékenység f o n t o s a b b az egyén számára, melyiket nem szoktuk a b b a h a g y n i , amikor a másik f o k o z o t t a b b figyelmet követel ? Az egyik elfoglaltság az „elsődleges", a másik az alárendelt, az esetlegesebb a „másodlagos". Pl. a gyermeketetés „elsődleges" a vele egyidejű, a „másodlagos" rádióhallgatással szemben. Megfelelő műsor, például sportközvetítés esetében viszont a rádiózás lehet „elsődleges" az egyébként céltalan, „ m á s o d l a g o s " lődörgéssel, sétálással szemben. Alig kétséges t e h á t , hogy a „ m á s tevékenységgel e g y i d e j ű " rádióhallgatás egyes esetekben d o m i n á n s elfoglaltság, m á s esetekben alárendelt. Az „elsődlegesség" egya r á n t f ü g g a műsortól és az azzal egyidőben végzett tevékenységtől. K ü l ö n b ö z ő m ű f a j i 79


elemeket t a r t a l m a z ó v a g y az érdeklődést különböző m é r t é k b e n felkeltő műsorok, másrészt változó figyelmet igénylő tevékenységek esetén a fontosság viszonylag rövid i d ő t a r t a m a l a t t is többször v á l t o z h a t . A felkelés, mosakodás, öltözködés, reggeli i d ő t a r t a m a a l a t t v a g y az e g y m á s t k ö v e t ő házi m u n k á k idején a rádióműsor egy részére alighanem csak kevés figyelem j u t . Más műsorrészeket viszont — ugyanezekb e n az i d ő s z a k o k b a n — osztatlan figyelemmel h a l l g a t u n k . T e h á t az eredeti „elsődleges v a g y m á s o d l a g o s " megkülönböztetéssel szemben számolnunk kell egy olyan típussal, a m i k o r v á l t a k o z ó a n hol a rádiózás, hol pedig a vele egyidejű elfoglaltság az elsődleges. Végül v a n olyan eset is, a m i k o r a k é t tevékenység úgy fér meg e g y m á s mellett, hogy nem korlátozza e g y m á s t . A személykocsi u t a s a v a g y az éjjeliőr hoszs z a b b időszakokon á t egyidőben h a l l g a t j a a rádiót és közlekedhet, illetve' ő r k ö d h e t anélkül, hogy m e g kellene osztani figyelmét, v a g y hogy a kétféle elfoglaltság bármin e m ű k o n f l i k t u s b a kerülne. Elfoglaltság a tévé mellett Meglehetősen e l t e r j e d t az a felfogás, hogy a tévénézés „ n e m t ű r m e g " m a g a mellett m á s tevékenységet. E n n e k — a k é p e r n y ő kétségtelen varázsa mellett is — ellene szól az a m i n d e n n a p i t a p a s z t a l a t , hogy t ö b b n y i r e közösségben n é z ü n k t é v é t . A t á r sas környezet pedig f o l y a m a t o s k o m m u n i k á c i ó v a l jár. 8 A beszélgetéstől eltekintve valóban r i t k á b b , hogy valaki tévénézés közben mással is foglalkozna. Csak a tévénézők 10 százaléka köti össze a műsornézés egy részét m á s tevékenységgel. V a n n a k , akik úgy rendezik n a p j u k a t , hogy a t é v é t nézve vacsoráznak. E h h e z némi házi m u n k a is kapcsolódhat. Mások k é z i m u n k á z n a k a családi tévénézés közben. Végül a tévénézést a legtöbb helyen nem s z a k í t j á k meg huz a m o s a b b a n , ha vendég jön, h a n e m őt is leültetik a k é p e r n y ő elé. A vendég fogadása és meghallgatása mégis némileg f o g l a l k o z t a t j a a jelenlevőket (s nem r i t k á n z a v a r j a a tévénézést), azaz „elfoglaltság" a j a v á b ó l ! Nézzük h á t meg, mivel is foglalkozunk rádiózás, tévénézés közben ? A m á s e l f o g l a l t s á g o k m e l l e t t i r á d i ó z á s és t é v é n é z é s ö s s z i d e j é n e k m e g o s z l á s a a z év átlagos n a p j á n , s z á z a l é k b a n ( N = 27 6 0 5 )

Az egyidejű tevékenység

a rádióhallgatás

a tévénézés

idejéből való részesedés aránya Személyi szükségletek ellátása Háztartási, karbantartási munka Beszélgetés, társas kapcsolatok Kézimunka, hobbi Kereső munka Egyéb Összesen:

29,4 49,5 2,9 4,4 5,6 8,2

36,6 11,3 26,4 11,3 4,6 9,8

100,0

100,0

Adatforrás: A KSH 1970/77. évi időmérlege

A m á s tevékenységgel egyidejű tévénézés „ b e t e r v e z e t t " rendszeres és alighanem t e r j e d ő formái k é t okra vezethetők vissza: az egyik a k u l t u r á l t , városiasodott életm ó d , a másik az erős egyéb i r á n y ú kötelezettségek, kevés szabad idő, n a g y „időn y o m á s " . E z t t á m a s z t j a alá az a t é n y , hogy a „ p á r h u z a m o s " tévénézés hossza ugrásszerűen nő az iskolai végzettség emelkedésével. A 8 osztálynál alacsonyabb végzettségű tévénézők c s o p o r t j á b a n napi 16 perc, a 8 osztályt végzettek körében 27 80


perc, a közép- és főiskolát végzett tévénézők k ö z ö t t napi 47 perc. Hasonló tendencia, hogy a tévénézés és egyéb tevékenységek egyidejű végzése gyakoribb a szellemi, m i n t a fizikai dolgozók, és gyakoribb a városiak, m i n t a falun élők körében. Hányféle rádiózás, tévénézés? I s m é t e l j ü k m e g : a „kizárólagos" és a „ m á s tevékenységgel e g y i d e j ű " rádióhallgat á s és tévénézés megkülönböztetése nem a rádióhallgatóktól és tévénézőktől, h a n e m a rendszerezésre törekvő szakemberektől származik. Az a d a t o k ennek megfelelő csoportosítását ismerjük — de kérdés, hogy az osztályozás mennyire t ü k r ö z i a valóságot. A rendelkezésre álló statisztikai vizsgálatokban az egyidőben v é g z e t t t e v é k e n y ségek p r o b l é m á j a egyébként is alárendelt jelentőségű kérdés. M e g á l l a p í t h a t a t l a n , hogy a k u t a t á s o k b a n a felnőtt népesség mit nevez „ t e v é k e n y s é g n e k " és m i t nem ? P é l d á u l nem lehet t u d n i , hogy a személyes e g y ü t t l é t n e k , az emberi k a p c s o l a t o k n a k milyen intenzitása v a g y rendkívülisége kell ahhoz, hogy azt valaki tevékenységnek minősítse ? Hasonló bizonytalanság v a n a pihenéssel. V a j o n az csak a k k o r „tevékenység", ha közben semmi m á s t n e m teszünk ? A „kizárólagos" és a „ m á s tevékenységgel e g y i d e j ű " rádiózás és tévénézés a d a t a i t legfeljebb tendenciák jelzésére h a s z n á l h a t j u k . A valóságban egy-egy i d ő p o n t r a v o n a t k o z t a t v a az egyéb elfoglaltságokat t e k i n t v e a rádióhallgatásnak és a tévénézésnek legalább öt t í p u s a van, amelyek között f o l y a m a t o s az á t m e n e t . Szinte egy skála öt p o n t j á r ó l beszélhetünk, olyan rádióhallgatásról és tévénézésről: 1. amivel egyidőben m á s tevékenységet n e m végeznek; 2. amivel egyidőben m á s tevékenységet is végeznek, de a rádiózás v a g y t é v é nézés d o m i n á l ; 3. amivel egyidőben végeznek m á s tevékenységet is, de azt nem z a v a r j a a rádiózás és tévénézés és m e g f o r d í t v a — például mechanikus jellege k ö v e t k e z t é ben — az sem z a v a r j a a rádóhallgatást, tévénézést; 4. amivel egyidőben olyan tevékenységet végeznek, ami m a g a alá rendeli, korlátozza a rádióhallgatást v a g y tévénézést; 5. amivel az egyidőben végzett tevékenység a rádió v a g y t é v é f u n k c i ó i n a k csak részleges érvényesülését teszi lehetővé. A rádió (s t a l á n a tévé) „ h á t t é r r é " válik. Hosszabb i d ő t a r t a m g y a k o r l a t á b a n a típusok többféleképpen k a p c s o l ó d h a t n a k , illetve a rádiózás és a tévénézés különböző f a j t á i v á l t o g a t h a t j á k e g y m á s t . „Fél füllel" is érték A „ h á t t é r v i t á b a n " elhangzott az a pszichológiai megállapítás, hogy az e m b e r nem t u d u g y a n a b b a n az időben t ö b b dologra figyelni. 9 E tételt a m i n d e n n a p i t a p a s z t a l a t a l a p j á n oly módon kellene felfogni, h o g y a feszült figyelmet igénylő tevékenységek nem t ű r n e k m a g u k mellett más, figyelemelterelő foglalatosságokat. A t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s g y a k o r l a t b a n ennek p é l d á j a , hogy az előre k i v á l a s z t o t t , jó m ű s o r idejére igyekszünk egyéb dolgainkat befejezni; a v á r a t l a n f o n t o s hír végighallgatására pedig általában s p o n t á n félbeszakítjuk egyéb tevékenységeinket. Mégis, a fenti tézis félrevezető, ha a z t gondoljuk, hogy a rádió és a t é v é természetéből következne, hogy mindig erős k o n c e n t r á l á s t követel. Nyilvánvaló, hogy ez i n k á b b kivétel számba megy. A műsorra f o r d í t o t t figyelmünk általában nem h a s o n l í t h a t ó a tanuláshoz v a g y a feladatmegoldó fejtöréshez. Csak r i t k á n érezzük szükségét a n n a k , hogy a rádió (s a tévé) m i a t t m i n d e n m á s t félretegyünk. Igaz, erre viszonylag kevés időt is t u d n á n k szakítani (mindenesetre sokkal kevesebbet, m i n t a m e n n y i t 81


m o s t rádiózunk, tévézünk). A hallgatók és nézők á l t a l á b a n n e m érzik veszteségnek, h a egyéb tevékenységgel egyidőben hallgatnak r á d i ó t v a g y nézik a t é v é t . A „párh u z a m o s " rádiózás és tévénézés ö n m a g a b i z o n y í t é k a ; azt igazolja, hogy értéknek, j ó n a k , hasznosnak t a r t j u k . E g y r é s z t igen sok m ű s o r csorbítatlanul k ö v e t h e t ő ilyen m ó d o n is, m á s r é s z t a rádió m ű s o r a pl. akkor is j e l e n t h e t élvezetet, a m i k o r egyéb elfoglaltságunk o l y a n figyelmet követel, hogy a r á d i ó t valóban csak „fél füllel" hallgathatjuk. A rádió és a t é v é nem c s u p á n a szabad idő eltöltésének eszköze, hanem a m u n k a v a g y az ö n m a g u n k k a l és m á s o k k a l való foglalkozás kiegészítője, színezője. Amit k o r á b b a n „ h á t t é r n e k " v a g y „ z a j k u l i s s z á n a k " bélyegeztek, a n n a k a hallgató szám á r a értelme, f u n k c i ó j a van, a m i t a műsorkészítés oldalán is érdemes figyelembe venni. A t ö m e g k o m m u n i k á c i ó h á r m a s f u n k c i ó j á t — a t á j é k o z t a t á s t , a nevelést és a szórakoztatást — ú j a k k a l kell kiegészíteni: az egyéb elfoglaltságok egyhangúságának csökkentésével, a közös élmény r é v é n történő közösségteremtéssel stb. A t ö m e g k o m m u n i k á c i ó t á j é k o z t a t ó és nevelő f u n k c i ó j á t időhöz kevéssé k ö t ö t t e n gyakorolja. A hallgató és néző igényli az információt, de a n n a k á l t a l á b a n nincs különös jelentősége, hogy azt n é h á n y órával előbb v a g y később k a p j a . E z é r t nem jelent késést a t é v é esti adásideje. A rádió híreit pedig a k k o r hallgatják, a m i k o r egyéb tevékenységek mellett v a g y között arra idő m a r a d . T e h á t a hírek „elérhetőségének" csupán az a feltétele, hogy többször és jól m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t ő (és megjegyezhető) i d ő p o n t o k b a n sugározzák őket E z t az i g é n y t számos külföldi rádióállomás a minden egész ó r á b a n való hírközléssel elégíti ki. A szórakoztató és az egyhangúság-csökkentő m ű s o r o k a t a hallgatók jelentős része monoton és u n a l m a s tevékenységek idején v á r j a . E z m e g f o r d í t v a is igaz. A házi m u n k á k , esetleg a kereső m u n k a mellett sok ember igényel változatos, szórakoztató műsorokat. E n n e k az igénynek kielégítéséhez a műsorszerkesztésnek t e k i n t e t t e l kell lennie az e m b e r e k napi időbeosztására. A „kizárólagos v a g y h á t t é r " d i l e m m a t e h á t h a m i s és megtévesztő. Nem felel meg a rádióhallgatás és a tévénézés g y a k o r l a t á n a k . Leegyszerűsített k é p e t rajzol, ami egyáltalán n e m segíti a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó fejlesztését. A műsorkészítés és műsorszerkesztés régen t ú l is lépett ezen a szemléleten, m i ó t a a műsorokat nemcsak az egyes t á r s a d a l m i csoportok sajátosságaihoz, h a n e m a sugárzás idején végzett tevékenységükhöz is formálja. Hosszasan s o r o l h a t n á n k a speciális elfoglaltságokat figyelembe vevő, a z o k a t elősegítő, kiegészítő m ű s o r f a j t á k a t . A következő lépés t a l á n a műsorfolyam egészének a n a p i r e n d tevékenységeit k ö v e t ő rendezése lehet.

JEGYZETEK 1

2

3

Takács F . : Polémiák a rádióműsor szerkesztése közben. MIIT T K T a n u l m á n y o k 1970. 3. Pléh Cs., Tunkli L . : Pszichológusok a háttérrádiózásról. Kádió és Televízió Szemle 1970. 1. 35—44. o. Mest*.'házi M.: A kizárólagos helyesség igénye nélkül. Hozzászólás Takács Ferenc tanulmányához. Rádió és Televízió Szemle, 1970. 4. 103—114. o. Vita a háttérrádiózásról. MIIT T K Tanulmányok 1971. 2. Szalai S. (szerk.): I d ő a mérlegen. Gondolat, Budapest, 1978. Tomka M.: A tévénézés és a rádióhallgatás a napi tevékenységek rendszerében. Tömegkommunikációs K u t a t ó központ Szakkönyvtár, Budapest, 1978. A KSH időmérlegei csak ezt m u t a t j á k ki. A n a p 24 órája, K S H , Budapest, 1965. Időmérleg. Társadalomstatisztikai Közlemények. K S H . Budapest, 1980.

4

A nap 24 órája. id. m ü . 00. o.

6

Tomka M.: Tevékenységrend, szabad idő, tömegkommunikáció. Kortárs 1974. 9. 1488—1492.

8

Időmérleg id. m ü .

7

Szalai id. m ű .

8

Barczy M.: Tévéhatás társas mezőben. I . családi együttlét é3 televíziózás. T K Tanulmányok 1980. 3. Erdélyi I . : Tévéhatás társas mezőben I I . televíziónézés és személyközi kommunikáció. T K Tanulmányok 1980- 5.

9

Pléh Cs., Tunkli L. id. mü.

82

D. H O F F M A N N M Á R T A - J A K A B

ZOLTÁN

Á megszólaltatott társadalom

Elég régóta ismeretesek, b á r n e m t ú l gyakoriak az olyan k u t a t ó i vállalkozások, amelyek népszámlálást végeznek a filmekben, televízióműsorokban — időnként pedig a s a j t ó b a n , rádióban — megjelenő személyek körében. Külföldön t ö b b n y i r e az irodalmi, d r a m a t i k u s (ún. fiktív) a n y a g o k szereplőivel foglalkoznak inkább. A m a g y a r vizsgálatok 1 s ú l y p o n t j a viszont eddig épp az ellenkező oldalra esett, a „valóságot közvetlenül t ü k r ö z ő " riportok, tudósítások, v i t a m ű s o r o k körébe. Az ilyen típusú k u t a t á s o k legfontosabb a d a t a i arról szólnak, hogy milyen arányb a n t a l á l h a t ó k a vizsgált közlemények szereplői k ö z ö t t férfiak és nők, különféle életkorú, foglalkozású, származású stb. emberek. E számokból rendszerint azonnal nyilvánvaló, hogy a műsorok, cikkek t á r s a d a l m a egészen más összetételű, m i n t az a népesség, amely a közleményeket f o g y a s z t j a . Az viszont m á r jóval kevésbé nyilvánvaló, hogy az efféle eredmények t u l a j d o n k é p p m i t is jelentenek. Végtére is, ha a k u t a t ó csak a n n y i t tesz, hogy m e g á l l a p í t j a a valóságos népszámlálási a d a t o k h o z k é p e s t m u t a t k o z ó „ t o r z í t á s o k a t " , k é t u t a t n y i t meg. V a g y hallgatólagosan e l v i t a t j a a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó „ j o g á t " a valóság végtelen eseményhalmazából való válog a t á s r a , n e t a l á n é p p „ a z " o b j e k t i v i t á s jegyében, vagy az arányos képviseleti demokrácia modelljével szembesíti a n a g y i p a r i információtermelést. K ö n n y ű belátni, hogy egyik ú t sem vezet messzire. A t o v á b b i a k b a n mi is egy ilyen „népszámlálásos" vizsgálatról s z á m o l u n k be, a m i t a rádió egyetlen műsorhetének nem irodalmi jellegű a n y a g a i n végeztünk. T a p a s z t a l a t a i n k a t nem végeredménynek, hanem az információk t ö m e g g y á r t á s i f o l y a m a t a i n a k és feltételeinek vizsgálatára ösztönző észlelésnek t e k i n t j ü k . E n n e k indoklásául némi általánosabb m a g y a r á z a t r a van szükség. Kép a valóságról J a v a r é s z t nem a közlési eszközökön, n e m is a közlőkön múlik, hogy egy t á r s a d a l o m b a n a tömegkommunikáció k o n k r é t a n miről szól. S hogy elvontabb értelemben végül is m i t mond, az még kevésbé. Nyilvánvaló, hogy a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó egészére is érvényes az ismeretelméleti alapigazság, miszerint elvileg lehetetlen a valóság a k á r csak egyetlen szeletének átfogó, kimerítő ábrázolása. V a l ó j á b a n a z o n b a n szükségtelen ilyen messzire elmenni. A politikai, gazdasági, jogi f o r m á b a n fellépő hatalom meglehetősen világosan körülh a t á r o l j a azt a teret, amelyen belül a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó mozoghat. E mozgás k o r e o g r á f i á j á t egyszerre legalább öt külső f o r g a t ó k ö n y v írja körül. Magától értetődően szokás számba venni az uralkodó ideológia céljait, a k o n k r é t t ö m e g k o m m u n i káció-politika törekvéseit és a jogi szabályokat. Az eseményekből való válogatást a z o n b a n befolyásolja még az egyes t á j é k o z t a t á s i szervezetek közötti m u n k a m e g o s z t á s is, egyszerre idézve elő többszörös átfedéseket és fehér f o l t o k a t . S végül o t t v a n n a k azok az íratlan, de igen erős szabályok, amelyek 83

A MEGSZÓLALTATOTT TÁRSADALOM

a valóságos események szereplői (szervezetek, csoportok, személyek) és az információs nyersanyagszükségletét kielégíteni akaró t á j é k o z t a t á s i szervezetek kapcsolatait meghatározzák. Az információs n y e r s a n y a g k í n á l a t felhasználását a kommunikációs intézmény s a j á t érdekei, s z a k m a i ideológiái, értékei é p p ú g y befolyásolják, m i n t a szervezet belső felépítése, csoportviszonyai, a közleménytermelés eszközracionális technológiai folyamatai. Mindezen szűrő, válogató, á t a l a k í t ó f o l y a m a t o k m á s és másféle szabályszerűségek szerint változnak, egymásra gyakorolt hatásuk, egymáshoz való kapcsolódásuk sem állandó. I l y e n f o r m á n az információtermelési f o l y a m a t sokféle , , k a p u ő r e " jól á t l á t h a t j a egy-egy fázis bizcnvos, kiválasztott jellemzőit, a k o n k r é t közlemények valamely sajátosságait, a f o l y a m a t egésze mégis jószerivel ismeretlen. Akárcsak az igazi végtermék, ami n e m egy cikk v a g y műsor, mégcsak nem is egy-egy lapszám v a g y n a p i műsorfolyam, hanem az a jel- és szimbólumközeg, amely a kisebb-nagyobb elemekből összeáll. Közhely, hogy a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó a társadalomról szelektív k é p e t ad, de az m á r aligha kézenfekvő, hogy mi a szelekció k o n k r é t végeredménye, s miért az, ami. A b e m u t a t á s r a érdemesnek, alkalmasnak minősülő események, jelenségek kiválasztódása persze m é g nem azonos a történést felidéző szereplők kiválogatódásával. Bizonyára ennek is megvan a m a g a — talán nem is mindig t u d a t o s u l ó — külön kis e t i k e t t j e , mind a valóságos események szereplői, m i n d a tömegkommunikációs t ö r t é n e t e t elmondó közlők részéről. S e konvenciók, előírások révén személyes alakb a n válnak k o n k r é t t á azok a jogosítványok (illetékes beosztás, közérdekű ismeret, „kameraképesség", „ n y o m d a k é s z " szóbeli fogalmazás készsége stb.), a m i k e t a megszólalás feltételeként egyaránt m e g k í v á n a közlő, a közönség és á l t a l á b a n a társadalom. E jogosítványok eloszlása, persze, nem egyenletes, egyes t á r s a d a l m i rétegekben jóval g y a k o r i b b , mint m á s o k b a n . Igen valószínű, hogy már a közlés szempontjából kedvezőnek t a r t o t t eseménytípusok résztvevői sem képviselik a társadalom egészét, s a megszólalás előfeltételei m é g közöttük is egyenlőtlenné teszik a tények, t ö r t é n é s e k értelmezésében való részvétel esélyeit. A nyilvánosság előtti értelmezésben való nagyobb v a g y kisebb m é r v ű részvétel viszont a csoportérdek képviseletének, érvényesítésének bizonyos sikerével v a g y kudarcával egyértelmű. Másszóval, az események és szereplők kiválasztási mechanizmusai t á r s a d a l m i - k o m m u n i k á c i ó s egyenlőtlenséggé f o r d í t j á k le az egyenlőtlenségek m á s f a j t á i t . Ám v a j o n m i k é p p megy végbe a leképezés: erősödik-e vagy gyengül, hangsúlyosabbá válik-e v a g y h á t t é r b e szorul a társadalmi h á t r á n y o k egyike-másika ? A kérdés sem nem naiv, sem nem fölösleges. Az újságíró, a riporter, a műsorvezető igencsak k ö r ü l h a t á r o l t térben mozog, személyes s z a k m a i a u t o n ó m i á j a alighanem jóval szűkebb a n n á l , a m i t e foglalkozások ö n k é p e sugall. S az információtermelés nagyüzemi technológiája azoknak a közlőknek a m u n k a r á f o r d í t á s á t minősíti a leginkább h a t é k o n y n a k , termelékenynek, akik a személyek kiválasztását is a legrövidebb ú t o n érik el. E g y községben élő a n y a gyermeknevelési g o n d j a i r a sokkal biztonságosabb, i d ő t a k a r é k o s a b b pszichológustól k é r n i tanácsot, m i n t fáradságos, kockázatos kereséssel rátalálni a r r a a t a p a s z t a l t , n a g y életbölcsességű parasztaszszonyra, aki a helyi körülmények, a szokások közelebbi ismeretében a lényeget j o b b a n meglátó v é l e m é n y t m o n d h a t n a . Csak a s z a k m a i ranglétra m a g a s a b b fokain, s csak a műsorkészítés bizonyos területein lehet gyakori a „ g a z d a s á g t a l a n u l " n a g y ráfordítású szereplő választás. Mindezek ellenére, a hivatásos közlők személyes befolyását — egyénenként, csoportönként e g y a r á n t — alkotó jellegűnek gondolj u k . E n n e k valóságos érvényesülési feltételeiről, módjairól, határairól azonban v a j m i kevés a rendszerezett ismeret. Természetesen, a történéseket felidéző, értelmező személyek rendkívül fontosak 84


a cikkek, műsorok jelentése s z e m p o n t j á b ó l . Még a k k o r is, ha jórészt előre k ö r v o n a lazott szerepeket töltenek be. Az információáram egy-egy elemének is t ö b b r é t ű és többféle jelentése v a n . Most csak a r r a u t a l n á n k , hogy a k o n k r é t közlemény készítője által szándékolt jelentésrétegekhez m á r a közzététel révén is hozzátevődhet olyasmi, a m i t sem az újságíró, sem a szerkesztő nem t u d h a t teljesen ellenőrizni. A cikkek, műsorok környezete, bizonyos elemeinek azonossága, ismétlődése, összhangja és disszonanciája, a m i n d e n n a p i történésekkel való interferenciája stb. az eredetileg szándékoltat m e g h a l a d ó szimbolikus jelentést is a d h a t a közleménynek. A közönség pedig t ö b b e t t e h e t , tesz, m i n t hogy p u s z t á n megfejti v a g y képtelen felfogni az üzenet értelmét. Az olvasó, hallgató, néző a m a g a helyzetének, t a p a s z t a l a t a i n a k sajátosságaiból kiindulva jelentést is t u l a j d o n í t — nem c s u p á n egy-egy k ö r ü l m é n y n e k , h a n e m a közlemények egész áram á n a k is. Az emberek nem c s u p á n cikket, h a n e m ú j s á g o t is olvasnak, n e m c s a k műsort, r á d i ó t is hallgatnak. A közlő m o n d a n i v a l ó j á n a k megértése, a m ű s o r f o l y a m b a n hozzáadódó jelentés megfejtése bizonyára jócskán függ attól, kik is idézik fel a b e m u t a t á s r a k i v á l a s z t o t t eseményeket, akárcsak az, hogy a közlő m e n n y i r e t u d j a befolyásolni a befogadó által a közleménynek t u l a j d o n í t o t t jelentést. Végül is, a t á r s a d a l m i állapotok, viszonyok t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s t a n d r á m á j á b a n az a m a t ő r ö k a főszereplők, a hivatásosok a n a r r á t o r f e l a d a t á t vállalják. Összjátékukból kirajzolódik valamilyen k é p arról, m i k é p p oszlik el a t á r s a d a l o m b a n a h a t a l o m , a t u d á s , a j a v a k sokfélesége; m i a siker és a k u d a r c , s ezeknek mi az o k a ; mi a jó és a rossz, s mi v á r azokra, akik ezt v a g y amazt teszik. A tömegtájékoztatás varázsa Ez az iizenetözön nemcsak kikerülhetetlen, h a n e m a társadalom t ú l n y o m ó részének szemében a hatalom, a hozzáértés, a tekintély, és az igazság k é t s é g b e v o n h a t a t l a n jegyeivel v a n ellátva. N e m is a n n y i r a azért, m e r t széles körben ismernék a t ö m e g k o m munikáció és a t á r s a d a l o m h a t a lom szférái közötti k a p c s o l a t o k a t . (Konszolidált viszonyok k ö z ö t t valószínű, hogy az emberek jó részének ilyesmi eszébe sem jut.) S n e m is csupán azért, m e r t köznapi t a p a s z t a l a t o k szerint az újság, a rádió, a tévé sok m i n d e n t „el t u d intézni", a m i az átlagember s z á m á r a reménytelen. A t ö m e g k o m m u n i k á c i ó presztízse elsődlegesen abból a rászorultságból f a k a d , a m i t az egyén k o r l á t o z o t t t a p a s z t a l a t a i ós élményvilága, növekvő információszükséglete s a másféle kielégítés lehetetlensége t e r e m t . A rádióhallgatás, tévénézés szituációjában a t a n í t ó és a növendék, a m á g u s és a p u b l i k u m áll szemben egymással. A függőség ö n m a g á b a n is hatástényező. S a túláltalánosításra m i n t e g y „ t e r m é s z e t é t ő l " hajlamos k ö z n a p i t u d a t ráadásul ki is terjeszti a k a p o t t információk érvényességi szintjét és körét. Sokféle és sokszoros, egyéni és csoportos t a p a s z t a l a t kell ahhoz, hogy meginogjon a — g y a k o r t a szinte feltétlen — bizalom a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó valóságképében. A t ö m e g k o m m u n i k á c i ó — különösen az egyén köznapi t a p a s z t a l a t a i t ó l távoli jelenségek esetében — m á r a puszta b e m u t a t á s s a l is szentesíti a viszonyok f e n n á l l á s á t , növeli az intézmények, csoportok, személyek befolyását, presztízsét. A tömeges információtermelés n a g y m é r t é k b e n m e g h a t á r o z z a , hogy ki, mi és m i k é p p k e r ü l j ö n a figyelem előterébe s m á r ezáltal is k ö r ü l h a t á r o l j a a vélemények, következtetések és várakozások lehetséges t e r r é n u m á t . Prognózisai és bekövetkezett dolgokról a d o t t példázatai értelmezéseket és értékeket k í n á l n a k s t u l a j d o n k é p p azzal kell számolni, hogy ha „ é n " nem is, de a „ t ö b b i e k " k ö z ö t t sokan elfogadják ezeket, k ö v e t k e z é s k é p p valamennyire „ r á m " is h a t n a k . A tömeges hírszórás valóságképe olyan, m i n t egy soknemzetiségű ország legelterjedtebb nyelve, a m i t el kell v a l a m e n n y i r e s a j á t í t a n i , a k á r a k a r o m , a k á r n e m . A köz85


lési eszközök hatékonyságának ez a központi eleme. S aligha m e g n y u g t a t ó állapot, h o g y joggal k é t e l k e d ü n k e valóság- és t á r s a d a l o m k é p ismeretének kielégítő voltában. A k i k szóhoz jutnak . . . Az ilyesfajta meggondolások a l a p j á n végzett k u t a t á s u n k információi még az 1976. n o v e m b e r 22 — 28-i műsorhéten 2 hangszalagra r ö g z í t e t t rádióadások anyagából szárm a z n a k . K o r á b b i és későbbi hasonló k u t a t á s o k k a l összevetve mégis azt m o n d h a t j u k , h o g y t a p a s z t a l a t a i n k nem egyedi, h a n e m á l t a l á n o s í t h a t ó jellegűek. N e m irodalmi m ű s o r o k a t elemeztünk, s e c s o p o r t b a riportok, tudósítások, egyéb publicisztikai m ű s o r o k , i n t e r j ú k , v i t á k , előadások, tanácsadó, o k t a t ó műsorok és v e t é l k e d ő k k e r ü l t e k . A megszólaló személyek v o l t a k vizsgálatunk tárgyai, s ezeknek a n e m hivatásos r á d i ó s k é n t mikrofon elé kerülő személyeket t e k i n t e t t ü k , ha elmondt a k legalább egy egyszerű m o n d a t o t . Elsősorban a z t a k a r t u k feltárni, milyen t á r s a d a l m i — munkamegosztásbeli és demográfiai — csoportjellemzőkkel lehet leírni az e m l í t e t t „valóságot t ü k r ö z ő " m ű s o r o k b a n megszólalókat. Ezen belül a foglalkozás, beosztás és tevékenységi terület a l a p j á n m e g h a t á r o z h a t ó munkajelleg-csoportra k o n c e n t r á l t u n k . Á hivatásos közlők az esetek t ú l n y o m ó részében közvetlenül t u d o m á s u n k r a hozzák, h o g y a m e g s z ó l a l t a t o t t a k milyen t á r s a d a l m i pozíciót töltenek be. E szociális címkék, rangjelzések szinte a gyorsírási jelek tömörségével közlik a mondanivaló k o n t e x t u s á t , minősítik az e l h a n g z o t t a k hitelességét, jelentőségét stb. A rádió a u d i t í v közege sokkal i n k á b b meg is követeli e jelzések h a s z n á l a t á t , m i n t a televízió képi világa. E g y e s m ű s o r t í p u s o k gyors, csoportos idegenvezetésre emlékeztető r i t m u s a pedig j ó f o r m á n n e m is n y ú j t lehetőséget másféle azonosításra. A munkajelleg-csoport t e h á t kétségtelenül elvont jellemzője a megszólalóknak, á m mégis jóval közelebb áll a m ű s o r o k valóságához, m i n t a h o g y eredetileg a k á r mi m a g u n k is gondoltuk. A t á r s a d a l m i réteghelyzet szerinti megoszláson kívül — igen egyszerű változók r é v é n — azt is vizsgáltuk, hogy a megszólalók m i t és milyen körülmények k ö z e p e t t e m o n d t a k . E t a p a s z t a l a t a i n k r ó l m o s t csak röviden számolunk be. . . . a társadalom képviseletében A „valóságot t ü k r ö z ő " m ű s o r o k b a n m e g s z ó l a l t a t o t t a k társadalmi réteghelyzetét elég egyszerűen le lehet írni: 87 százalékuk, három munkajelleg-csoportból k e r ü l t ki. M a j d minden m á s o d i k mikrofon elé k e r ü l t személy vezető állású, illetve értelmiségi, m i n d e n ötödik i n a k t í v (főleg t a n u l ó , egyetemista) volt. 10 fizikai dolgozóra 23 vez e t ő állású, 26 i n a k t í v és 39 értelmiségi j u t o t t . (1. az 1. sz. ábrát.) A vezető állásúak t ö b b m i n t fele a gazdasági szférát, ötöde az á l l a m a p p a r á t u s t , h e t e d e pedig a k u l t u r á l i s területeket képviselte. Az összes ismert t á r s a d a l m i helyzetű megszólaló k ö z ö t t alig t e t t ki 0,7 százalékot (a v e z e t ő állásúak k ö z ö t t 3 százalékot) a p á r t a p p a r á t u s b a n , tömegszervezetekben dolgozók a r á n y a . A vezetők abszolút többsége megyei első t i t k á r n á l , miniszterhelyettesnél, egyszemélyi felelős irányítónál alacson y a b b beosztású, röviden középkáder volt. A t á r s a d a l m i hatalom képviseletében t e h á t i n k á b b a v é g r e h a j t á s t ellenőrzők, mintsem m a g u k a döntéshozók szólaltak meg. Az értelmiségiek közel azonos m é r t é k b e n oszlottak művészekre, t á r s a d a l o m t u d ó sokra és műszaki v a g y t e r m é s z e t t u d o m á n y o k művelőire. A művészek négyötöde a „ m a g a s k u l t ú r á t " képviselte, a t á r s a d a l o m t u d ó s o k legnagyobb c s o p o r t j á t történészek, régészek, a t e r m é s z e t t u d ó s o k k ö z ö t t pedig — a f ő h í r m ű s o r o k b a n g y a k o r t a közrem ű k ö d ő — meteorológusok t e t t é k ki. 86


(N=697)

1 0 0 o/o

nem állásban

Mezőgazdasági fizikai dolgozók

1. sz. ábra

Az iparban, szolgáltatásban dolgozó fizikaiak között csak szak- és betanított munkásokat találtunk. H a az adott héten netán kapott is szót segédmunkás, a műsorok információja alapján ezt nem lehetett észrevenni. Másrészt, a munkások 4/10-ed része ún. közvetlen termelésirányító volt, vagyis a magasabb hierarchikus szint túlsúlya e csoportban is megmutatkozott. Az inaktív csoport nyolcada tanulókból, egyetemistákból állt. Közreműködésük az oktató, ismeretterjesztő és szórakoztató (vetélkedő jellegű) műsorokban bizonyult gyakorinak. Nők — férfitükörben A munkajelleg-csoportok arányainak ismeretében aligha meglepő, hogy a megszólalók között túlsúlyban voltak a férfiak (százalékosan: 67 — 33). Ezen belül szembetűnően eltért a tényleges helyzettől a keresők-eltartottak aránya. A férfiak esetében 10 inaktívra 46 kereső jutott, a nőknél 14. (Tanulók, egyetemisták nélkül éppenséggel 1:32, illetve 1:7 arányt tapasztaltunk.) Az aktív keresőkön kívül a fizikai és szellemi foglalkozásúak aránya férfiaknál 1:10 volt, nőknél 1:3. Röviden, a munka világa s különösen a nagyobb presztízsű tevékenységek világa a férfiak közegeként jelent meg. S ezt igen sajátosan egészíti ki az életkori megoszlással kapcsolatos tapasztalat, ami a nők megszólaltatásának arányaiban igencsak említésre méltó szerepet játszott. (2. sz. ábra.) A munkajelleg szerinti megoszlásból kézenfekvő, hogy a megszólalók összetétele a középkorúak felé tolódott el. 25 évesre vagy fiatalabbra becsülhettük a megszólalók 20 százalékát, 26—40 évesre 27 százalékukat, 41 — 60 évesre 48 százalékukat. A 60 éven felüliek aránya 5 százalék volt. A férfiak átlagos életkora 43 év, a nőké 36 volt, ám a 7 esztendőnyi különbség nem egyszerűen a sok diáklány közreműködéséből adódott. A fiatal nők nagyobb — mondjuk így — mikrofonképessége az értelmiségiek, vezető állásúak körében is egyértelmű volt, sőt az adminisztratív és a nem mezőgazdasági fizikai dolgozók esetében is ugyanezt tapasztalhattuk. Más oldalról nézve, 87


ev 3 1

s

I

60

50

-J

40

30

420

A

1 410

I —

50

í

30

Férfiak 2. sz. ábra

88

S—

10

i > »0)

• 10

»

% e

30

Nők


a 26 évnél f i a t a l a b b a k k ö z ö t t a férfiak r é s z a r á n y a volt kisebb, holott v a l ó j á b a n ők v a n n a k t ö b b e n , a 60 éven felüliek k ö z ö t t viszont a nők a r á n y a bizonyult alacsonyabbnak, pedig ebben a k o r b a n m á r ők teszik ki a népesség többségét. Egyenlőtlenség a mikrofon előtt Bármelyik rendszeres rádióhallgató észreveheti, hogy eddigi a d a t a i n k túlságosan összevontak. A különböző napszakok m ű s o r a i n a k eltérő jellege, a K o s s u t h és a P e t ő f i program a r c u l a t a , hangvétele, a t á j é k o z t a t ó , ismeretterjesztő és szórakoztató adások funkcionális sajátosságai feltételezhetően — s eredményeink szerint ténylegesen is — számottevően befolyásolják a mikrofon elé j u t ó k szociális összetételét. Napszakok szerint s a j á t o s k o n c e n t r á l ó d á s o k a t figyelhetünk meg. Mezőgazdasági fizikai dolgozót szinte csak korán reggel, m a j d n e m kizárólag a F a l u r á d i ó m ű s o r á b a n , m u n k á s o k a t túlnyomórészt reggel és délelőtt lehetett hallani, este 6 óra u t á n viszont m i n d e n második megszólaló értelmiségi volt. A nemzeti f ő a d ó n a k számító K o s s u t h m ű s o r á b a n állt mikrofon elé a vezető állásúak 3/4 része. A P e t ő f i fiatalos a r c u l a t á t az egyetemi hallgatók, a h a r m a d i k m ű s o r artisztikus jellegét a művészek nagy hányada domborította. A műsorok f u n k c i ó szerinti csoportjait a k ö z r e m ű k ö d ő csoportok egy-egy p á r j á v a l lehet jellemezni. A t á j é k o z t a t ó m ű s o r o k b a n megszólalók 77 százaléka volt vezető állású, illetve értelmiségi, az ismeretterjesztő-oktató a d á s o k b a n az értelmiségiek, illetve az iskolások, egyetemisták együttesen 83 százalékot t e t t e k ki. A szórakoztató m ű s o r o k b a n az értelmiségiek és fiatal i n a k t í v a k e g y ü t t e s a r á n y a 81 százalék volt. E t a p a s z t a l a t o k persze még mindig igencsak statisztikai általánosságok, és keveset m o n d a n a k arról, hogy a műsorok társadalomképéről v a j o n m i t és m e n n y i t észlelhet a hallgató. Az á l t a l u n k is vizsgált héten végzett közönségmérés a l a p j á n a z o n b a n adh a t u n k legalább közelítő választ. (Más vizsgálatok töredékes információi is a r r a utalnak, hogy a hallgatók, nézők valóban levonnak általános következtetéseket az egyes társadalmi csoportok tömegkommunikációs szereplésének gyakoriságáról.) Minél n a g y o b b hallgatottságú időszakot vizsgáltunk, annál n a g y o b b a r á n y ú volt a vezető állásúak, az adminisztratív és a nem mezőgazdasági fizikai dolgozók részaránya. F o r d í t o t t i r á n y ú összefüggés m u t a t k o z o t t viszont az értelmiségiek, i n a k t í v a k szereplési a r á n y a és a közönség nagysága k ö z ö t t . A műsorfunkciók és a hallgatók száma közötti k a p c s o l a t o k a t pedig a 3. sz. á b r a m u t a t j a . Egészében véve úgy látszik, hogy a m ű s o r f o l y a m különféle szerkesztési elvei bizonyos korrekciós m e c h a n i z m u s k é n t m ű k ö d n e k . Az egyébként csekély a r á n y o k b a n képviselt csoportok t a g j a i átlagosnál n a g y o b b közönség előtt, n é h á n y g y a k o r t a bem u t a t o t t réteg képviselői viszont átlagosnál kisebb hallgatóságnak beszéltek. A nagy közönséget vonzó m ű s o r o k b a n a rádióhallgató mennyiségileg számottevően m á s k é p e t k a p o t t a társadalomról, m i n t az ún. r é t e g m ű s o r o k b a n . A társadalomszerkezeti kép k é t v á l t o z a t a a z o n b a n minőségi értelemben mégis igen hasonló volt. A kedvezőbb helyzetű csoportok dominanciája, a t á r s a d a l m i h a t a l o m gyakorlásától és a t u d á s termelésétől t á v o l a b b i rétegek alacsony részvételi a r á n y a m i n d e n ü t t következetesen megmutatkozott. A munkajelleg-csoportok eltérő mértékű képviselete persze csak igen egyszerűen, d u r v á n fejezi ki a kommunikációs egyenlőtlenség viszonyait. Vizsgálatunk m á s eredményei szerint a megszólalás körülményei, tartalmi sajátosságai sokkal érzékletesebben hozzák ugyanezt a hallgató t u d o m á s á r a . A m a g a s a b b t á r s a d a l m i s t á t u s ú megszólalókkal szemben például a műsorkészítők m á s k é n t viselkednek, m i n t az „ e g y s z e r ű " emberekkel. Vezető állásúakkal, értelmiségiekkel u d v a r i a s a b b a k , kiemelik a személy társadalmi r a n g j á t , fontosságát, míg a fizikai dolgozóknak, n y u g d í j a s o k n a k g y a k o r t a még a n e v é t sem t u d j á k a hallgatók. A r a n g l é t r á n feljebb lévőknek hosszabb idő, kedvezőbb, hangsúlyosabb közlési helyzet is k i j á r . 89


6 százalék alatli (N=65)

6 százalékos 6 százalék vagy magasabb alatti h a l l g a t o t t s á g (N=231> N=87)

6 százalékos vagy magasabb

(N=44)

Vezet őállásúak

Mezőgazdasági fizikaiak

Adminisztrativok Nem mezőgazdasági fizikaiak Inaktívak Tájékoztató műsorok

Szórakoztató műsorok

3. sz. ábra

A „népszámlálás" é r t e l m e Az olvasó joggal kérdezheti, hogy végül is mi értelme v a n a megszólalók k ö r é b e n v é g z e t t „ n é p s z á m l á l á s n a k " , ha a b s z u r d n a k t a r t j u k , hogy bármely információtermelő szervezetben számon kérjék a tényleges társadalmi-demográfiai c s o p o r t a r á n y o k b e t a r t á s á t ? Van-e, lehet-e valami m é r c é j e a n n a k , hogy pl. milyen m é r t é k b e n szólalj a n a k meg m u n k á s o k , v a g y éppen felsőszintű vezetők a r á d i ó m ű s o r b a n ? A d a t a i n k szerint a hatalom és a t u d á s eloszlásában m e g m u t a t k o z ó t á r s a d a l m i viszonyok s az á l t a l u k erőteljesen m e g h a t á r o z o t t m u n k a t e r m e l é s s a j á t o s s z e m p o n t j a i e g y ü t t e s e n idézik elő a megszólalás jellegzetes és t a r t ó s a r á n y a i t . í g y a t á r s a d a l m i egyenlőtlenség a nyilvánosság elé t á r t f o n t o s dolgok m e g h a t á r o z á s á b a n és értelmezésében való részvétel eltérő m é r t é k e á l t a l k o m m u n i k á c i ó s egyenlőtlenségként is megnyilvánul. Eléggé kézenfekvőnek látszik, hogy ebben v a l a m i k é p p a közélet d e m o k r a t i z m u s á n a k jelenlegi állapota is közrejátszik, kifejeződik. Mégis hordószónoki követelésnek t a r t a n á n k , h a valaki olyasmit h a n g o z t a t n a , hogy k a p j o n szót t ö b b m u n k á s , t s z - t a g és n y u g d í j a s , s mérsékeljék az értelmiségiek, középkáderek közreműködését. A t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s , a d o t t esetben rádiós műsortermelési f o l y a m a t o k jelenleg ilyen a r á n y o k a t , érdekképviseleti lehetőségeket t e r e m t e n e k , s kétséges, hogy p u s z t á n 90


a szereplőkiválasztás módszereinek m e g v á l t o z t a t á s a lehetséges-e, s hozna-e v a l ó b a n lényeges változásokat. E r e d m é n y e i n k a rádió valóság- és társadalomképéről, a k o m m u n i k á c i ó s egyenlőtlenségekről szólnak, de még elég keveset m o n d a n a k , s a z t is elég általánosan. Már ennek a l a p j á n is feltehetők különféle kérdések, amelyek az a d a t o k b ó l k i b o n t a k o z ó t á r s a d a l o m k é p célszerűségére v o n a t k o z n a k . El lehet azon is töprengeni, v a j o n m e n y n y i b e n felel meg valóságos v i s z o n y a i n k n a k e t á r s a d a l o m k é p , m i t emel ki s m i t halv á n y í t el a műsortermelés g y a k o r l a t a ? Ü g y tűnik azonban, hogy egyelőre i n k á b b csak a r r a érdemes rákérdezni, hogy v a j o n minek a k ö v e t k e z m é n y e mindaz, a m i t t a p a s z t a l t u n k ? A t ö m e g k o m m u n i k á c i ó demokratizmusa s z e m p o n t j á b ó l az okok, összefüggések, mechanizmusok feltárása a legfontosabb. A „ n é p s z á m l á l á s " értelme, haszna az lehet, ha kételyeket t á m a s z t t ö m e g k o m m u n i k á c i ó n k bizonyos jellemzőivel, például önelégültségével szemben.

JEGYZETEK 1

L; Bácskai E r i k a : Miskolc tömegkommunikációs rendszere. Tömegkommunikációs Kutatóközpont ( T K ) T a n u l m á n y o k , J973.; J a k a b Zoltán: Kik szólalnak meg a rádióban és a televízióban ? Egy próbavizsgálat tapasztalatai. T K Közlemények, 1972/31; K á r p á t h y Zoltán: A rétegpolitika tükröződése a sajtóban. TK Tanulmányok, 1978.

2

A szóban forgó hetet egy nagyobb, igen sok közreműködőt mozgósító kutatási vállalkozás során választották ki, vizsgálódásunk szempontjából adottságként kellett tudomásul vennünk, reprezentativitási követelmények kielégítéséről tehát nem lehetett szó.

91

Műhely

Á díszzsebkendő nemzetközisége Hajdú Dánossal beszélget N á d o r Tamás

— Zárt, olykor halvány ironikus mosollyal oldott arcút, tartózkodó modorát, alapos felkészültségét, befejezett mondatait, egyszóval eleganciáját ismeri minden tévénéző. Az ön szóhasználatával élve: „nem lenne érdektelen megtudni", hogyan épült meg ez az arc.

— 1934-ben születtem Budapesten. A II. világháborút, családi körülményeimből következőleg, túlságosan is korán érlelő feltételek között éltem át. Sajátos módon mégis a felszabadulást követő időszak hozta nekem a legnagyobb megrázkódtatást: elvesztettem édesapámat. 1947-ben nevelőapám, akinek a nevét is viselem, örökbe fogadott. H a m a van szellemi arculatom, azt elsősorban neki köszönhetem. Műveltségem alapjait, korai ismerkedésemet a német és az angol nyelvvel, a politizálás, a t u d a t o s fellépés s a közszereplés készségének elsajátítását. Aki m á r kisgyerek korától ilyen — divatos kifejezéssel élve — kihívásokkal kerül szembe, az csakhamar természetesen viselkedik a mind t á g a b b nyilvánosság előtt. Mondhatnám így is: ezt a pályát sem lehet túl korán elkezdeni. Mindazonáltal — nevelőapám ösztönzésére — középiskolai t a n u l m á n y a i m a t élelmiszeripari technikumban végeztem, mert az volt az elképzelése, hogy belőlem vegyészmérnököt nevel. 1953-ban érettségiztem. Ekkor m á r sokkal jobban érdekelt a történelem, a politika, m i n t a kémia. A pártfőiskola jellegű Külügyi Főiskolán kezdtem felsőbb t a n u l m á n y a i m a t . Sajátos intézmény volt: a hallgatók kilencven százaléka toborzott ember, s csak a maradék önkéntes. 1954-ben megszüntették fő92

A DÍSZZSEBKENDŐ NEMZETKÖZISÉGE

iskolánkat. Az Idegen Nyelvek Főiskoláján t a n u l t a m t o v á b b , míg azt is fel nem oszl a t t á k . Végül az E L T E bölcsészkarának n é m e t s z a k á n végeztem 1956-ban. A K ü l ü g y m i n i s z t é r i u m b a n k e z d t e m a p á l y á m a t . Ám t ö b b e d m a g a m m a l úgy v e t t e k oda föl 1956 n y a r á n , diplomával a zsebemben, m i n t leendő gyors- és gépírót. Nem sokáig m a r a d t a m . Ö t v e n h a t t r a g i k u s ősze után, 1957-ben rövid k ö z j á t é k k ö v e t k e z e t t . A Magyar Vöröskereszt kormánybiztos-helyettesének t i t k á r a és tolmácsa l e t t e m . (A kormánybiztosság a N y u g a t r ó l Magyarországra érkező segélyekkel foglalkozott.) E z — természetéből következően — átmeneti m u n k a h e l y volt, á m o t t is elsajátíth a t t a m v a l a m i t : a rendkívüli helyzet k í v á n t a gyors döntéseket. A dolog végeztével különféle állami, hivatali állásokat a j á n l o t t a k fel. É n viszont újságíró-gyakornok szerettem volna lenni. Atyai b a r á t o m , Rónai Mihály András a j á n l á s á v a l kerültem a z t á n az éppen ú j r a induló M a g y a r Nemzethez, c s a k u g y a n g y a k o r n o k n a k . A l a p külpolitikai r o v a t á b a n dolgoztam, P a á l F e r e n c irányításával. N é h á n y hétig csupán, m e r t akkor a helyemre olyat küldtek, a k i n e k jobb p r o t e k t o r a volt. E n g e m áthelyeztek a J ö v e n d ő n k című, k é t h e t e n k é n t megjelenő, a g r á r orientációjú laphosdk (Ebből lett később a K é p e s Újság.) E szerkesztőségben — a k á r t e t s z e t t , a k á r nem —, három évet t ö l t ö t t e m azzal, hogy megismerkedjem az agrárközgazdasággal, és a tszátszervezéssel, m i n t szociológiai folyamattal. (Vpltaképp ebből is p r o f i t á l t a m . A hetvenes években, indiai f a l v a k b a n j á r v a például, nemcsak felületesen t u d t a m kérdezni, hanem talán a gazdálkodás lényegéről is.) 1960 t a v a s z á n a Neue Zeitung című n é m e t nemzetiségi laphoz k e r ü l t e m . E g y évig dolgoztam o t t , F r a n k László keze a l a t t . Főnököm régi újságíró volt, akitől a mesterség c s í n j á t - b í n j á t m e g t a n u l h a t t a m . Az ő jóvoltából t ö l t h e t t e m el a z t á n három hetet az a k k o r még csak politikailag megosztott, de fallal még szét nem tagolt Berlinben. Ez volt első kitekintésem a n y u g a t i világra. 1961 tavaszán lehetőség a d ó d o t t arra, hogy jelentkezzem a Népszabadsághoz. Véletlen t a n ú j a lettem ugyanis a n n a k , hogv s a j t ó n k egyik vezetője p a n a s z k o d o t t , milyen nehéz „ a l k a l m a s " fiatalokra akadni. H á t én szerencsét próbáltam. í g y kerültem 1961 n y a r á n a N é p s z a b a d s á g külpolitikai r o v a t á h o z . E lap bizalmából lettem a z t á n rendszeres „világjáró". A Népszabadság k ü l d ö t t ki 1968 j a n u á r j á b a n H a n o i b a , állandó tudósítónak. Tizenöt hónapig éltem o t t , mindvégig h á b o r ú s viszonyok között. Sokat t a n u l v a , m e r t az e m b e r nemcsak k a t o n á k a t , f r o n t o t , b o m b á z á s t , sebesült e k e t és h a l o t t a k a t kényszerült látni, hanem ismereteket szerzett Ázsiáról és általában, a fejlődő világról. Vietnam a d t a az alapot ahhoz, hogy földünknek azon a részén is kérdezni t u d j a k ; hogy a mienkétől oly igen eltérő civilizációban is k i i s m e r j e m m a g a m a t . A V D K - b ó l 1969 n y a r á n j ö t t e m haza. Akkor az N S Z K - b a n m á r kibontakozófélben voltak a politikai változás körvonalai, ezért a szerkesztőség ú g y d ö n t ö t t , hogy tudósítói irodát n y i t B o n n b a n . S m i n t h o g y én V i e t n a m o t megelőzően is javarészt a német kérdéssel foglalkoztam, 1970 j a n u á r j á t ó l a Népszabadság első bonni t u d ó s í t ó j a lehettem. A Brandt—Scheel k o r m á n y idejét, a keleti politika k i b o n t a k o z á s á n a k időszakát Bonnb a n csináltam végig. Kiküldetésem 1974 nyaráig t a r t o t t . H a z a t é r v e ismét a Népszabadság m i n d e n n a p i külpolitikai m u n k á j á n a k részese lettem. 1980 végén bíztak meg A H é t szerkesztésével. T é n y e k b e n elbeszélve ez t a n u l m á n y a i m , munkahelyeim, környezeteim vázlatos t ö r t é n e t e . További kérdésére felelve: visszafogottságra, tárgyilagosságra elemző természetem késztetett. É l e t r a j z o m b ó l következik, hogy meg kellett tanulnom viszonyítani. — A közönség — látványközpontú korunk ilyen — nem Hajdú János mégoly pontos, logikus és kifinomult tollára, hanem vonzó tévéarcára figyelt fel igazán. Hogyan lett televíziós, miként alakította képernyő-„tekintetét"? 93


1963 óta dolgozom a k é p e r n y ő n is. Amikor Korolovszky L a j o s a külpolitikai r o v a t élére került — s a tervezett ú j m ű s o r o k h o z ú j arcokat, h a n g o k a t keresett —, n e k e m is lehetőséget a d o t t . Eleinte s z o m b a t d é l u t á n o n k é n t ,,A világ t é r k é p e e l ő t t " - k o m m e n t á r o k a t készítettem. Vietnami k i k ü l d e t é s e m idején rövid r i p o r t o k a t f o r g a t h a t t a m a televíziónak. Az N S Z K - b ó l k e z d t e m t u d ó s í t ó k é n t is rendszeresen jelentkezni. 1968-tól pedig, amikor a T v Külpolitikai F ó r u m a megindult, n a g y o n gyakori résztvevője l e t t e m a m ű s o r n a k . Az N S Z K - b a n t ö l t ö t t években d o k u m e n t u m f i l m e k f o r g a t á s á r a is k a p t a m megbízást. E g y i k ü k az első kísérlet volt arra, hogy bizonyítsuk a m a g y a r k ö z v é l e m é n y n e k : a n y u g a t n é m e t politikai profil csakugyan változó, s h o g y a m i t keleti politika címén akkor elkezdtek, az a t á r s a d a l o m b a n is m i n d i n k á b b elfogadott és helyeselt i r á n y z a t volt. A hidegháború hosszú időszaka, az addig l á t t a t o t t k é p u t á n i n t e r j ú k b a n , h á t t é r á b r á z o l á s b a n f ö l r a j z o l ó d h a t o t t egy, a k o r á b b i n á l összet e t t e b b k é p a N é m e t Szövetségi Köztársaságról. E g y másik d o k u m e n t u m f i l m ü n k a „ t i p i k u s " n y u g a t n é m e t e m b e r t k í v á n t a b e m u t a t n i — m á s és m á s osztályokból, rétegekből v á l o g a t v a a r i p o r t a l a n y t . A h a r m a d i k film (mely igaz, nem a televízió ^ n e g b í z á s á b ó l készült) a N é m e t K o m m u n i s t a P á r t tevékenységét ó h a j t o t t a mindenn a p i , emberi á r n y a l a t a i b a n is ábrázolni. Mint e m l í t e t t e m , m a j d n e m öt évig éltem N y u g a t - N é m e t o r s z á g b a n : olyan világban, a m e l y az i p a r b a n , a technológiában és sok m i n d e n m á s b a n , így a t ö m e g k o m m u n i k á cióban is — e l ő t t ü n k jár. O b j e k t í v t ö r t é n e l m i a d o t t s á g ez, amelynek okai ismeretesek. E g y e b e k mellett az NSZK-beli televízióra is érdemes volt t e h á t figyelnem. O l y a n form á k a t , megoldásokat, ötleteket l á t t a m o t t , amelyeket m é g m a is hasznosíthatok, p é l d á u l magazinszerkesztés közben. J ó l emlékszem az o t t a n i első műsor, (az A R D ) P a n o r a m a című, A H é t t e l rokon a d á s á r a éppúgy, m i n t a m á s o d i k program úgynevez e t t Z D F M a g a z i n j á r a . E z u t ó b b i n a k a politikai arculata szélsőjobboldalinak mondh a t ó . Löwenthal úr, aki az a d á s t hosszú évek ó t a vezeti, a publicisztikai s p e k t r u m n a k ezt a — s z á m o m r a — ellenszenves színét képviseli, a mesterség felső f o k á n . A h á n y szor m e g l á t t a m ezt az embert, e s t á b m u n k á j á n a k e r e d m é n y é t a képernyőn, az mindig „iszonyatos" indulatot v á l t o t t ki belőlem. Szubjektív bizonyságául a n n a k , hogy a m i t csináltak, a z t szakmailag jól csinálták. Löwenthal úr ugyanis homlokegyenest a z ellenkező oldalon — s ráadásul f a n a t i k u s a n — elkötelezett, m i n t a h o v á é n t a r t o zom. De nem elsősorban ezért h o z o t t ki a sodromból, h a n e m a módszereivel, a h o g y a n a n t i k o m m u n i s t a ideológiáját p é n t e k e s t é n k é n t aprópénzre v á l t o t t a . í g y is m o n d h a t n á m : az ügyessége, a mód, a h o g y a m a g a m o n d ó k á j á t — m a j d mindig sokkoló eszközökkel — „emberközelbe" sikerült hoznia. V é g e l á t h a t a t l a n tárgyalások f o l y t a k a k k o r i b a n az N D K és az N S Z K k ö z ö t t (a h e t v e n e s évek elejét írtuk) s t a t u s quo-kérdésekről, a k é t n é m e t állam létéről, a h a t á r ról. S épp ez u t ó b b i volt a t á r g y a l á s o k egyik kulcsmozzanata. B r a n d t és kollégái m e g é r t e t t é k , h o g y a h a t á r stabilizálása nélkül nincs biztonság E u r ó p á b a n . L ö w e n t h a l viszont, m i t sem törődve a k ö v e t k e z m é n y e k k e l , eleve e h a t á r n a k a felszámolására „ j á t s z o t t " . Műsoraiban k ö z é p p o n t b a állította a helyzet m i n d e n a b s z u r d i t á s á t . S a legképtelenebb, legbizarrabb k é p s o r o k a t közölte ennek igazolására. H o l o t t az N D K a k k o r épp azt tervezte, hogy h a t á r a i t á l t a l á b a n megerősítve, t á g a s a b b á t j á r ó h e l y e k e t n y i t . L ö w e n t h a l viszont a l á t v á n y h a t á s á t p o n t o s a n „ b e m é r v e " , megcélozta a kisemb e r érzékenységét — a tökély f o k á n . A negatív manipuláció m i n t a p é l d á j a volt a Z D F p é n t e k esti politikai m a g a z i n m ű s o r a . E m l é k e z e t e m b e n él a Bilanz (Mérleg) című közgazdasági t é v é m a g a z i n is, a m e l y — egy ó r á b a n — p r ó b á l t a n y o m o n k ö v e t n i a világgazdaság helyzetét, v á l t o z á s a i t . I t t l á t t a m először, hogy a k é p e r n y ő n az á b r á k m e g m o z d u l h a t n a k , hogy az élőszót n y o m a t é k o s í t ó , kiegészítő ,,irott"-szöveg kísérheti. (Ezért is szorgalmaztam a n n y i r a , h o g y A H é t n e csupán merev, u n a l m a s inzerteket a d j o n . A mozduló g r a f i k o n t s z e m ü n k kísérni kényszerül. S az eleven görbe, a változó á b r a , m a g a az izgalom!) Alkalmam n y í l t arra is, hogy az amerikai televíziózás stílusát m e g i s m e r j e m . 1975b e n ugyanis a Népszabadság — h á r o m h ó n a p o s ösztöndíjjal — k i k ü l d ö t t az E g y e s ü l t 94


Államokba, hogy az o t t a n i t ö m e g k o m m u n i k á c i ó t t a n u l m á n y o z z a m . Megismerhettem a tengerentúli televíziózás legkülönbözőbb végleteit, p a r t t ó l p a r t i g b e u t a z v á n a földrésznyi országot. L á t t a m a h á r o m n a g y „ n e t w o r k " m u n k á j á t , m e g t e k i n t h e t t e m üzleti alapon dolgozó helyi tévéállomásokat, alaposan szemügyre v e h e t t e m a nem állami, de közszolgálatinak n e v e z h e t ő P B S (Public B r o a d c a s t i n g S y s t e m ) adásait. E z a l a p í t v á n y o k b ó l t a r t j a f e n n m a g á t . N e m közöl hirdetéseket, h o l o t t az amerikai televíziózás 97 százaléka reklámból él. A nézők 3 százalékát éri el c s u p á n a P B S műsora, nekik viszont olyan színvonalas p r o g r a m o t ad, mely a B B C legjobb teljesítményeivel v e t h e t ő egybe. A k ö z é p n y u g a t i helyi adók viszont a legolcsóbb ( m á r - m á r közönséges) m ű s o r t sugározzák, közönségük eleve erősen m a n i p u l á l t igényeinek kielégítésére. M e g t e k i n t h e t t e m a z t á n a CBS különböző politikai — a z t hiszem, ez a legj o b b kifejezés — show-műsorait. Minden szükséges anyagi és t e c h n i k a i lehetőség b i r t o k á b a n készültek ezek, c s a k u g y a n l á t v á n y o s a n . A n a p i híreket a k k o r i b a n W a l t e r Cronkite „ m o d e r á l t a " . Ő volt állandó g a z d á j a az ú g y n e v e z e t t CBS Specialnek is. Egy-egy n a g y t é m a átfogó feldolgozását a d t a e sorozatban, azon a rezzenéstelenül biztos színvonalon, amely Cronkite-nak valamennyi fellépését jellemezte. Az ilyen teljesítmény l á t t á n az ember l e v o n h a t t a a szakmai t a n u l s á g o k a t : ezt valahogy így kellene— vörösben is csinálni. Külföldi t a p a s z t a l a t a i m a t — a m a g a m elképzeléseivel egybevetve — idehaza is igyekeztem hasznosítani. H a d d említsek most csupán egyetlen p é l d á t . Kezdeményező szerepem volt a b b a n , hogy a Magyar Televízió 1976-ban elindította Nemzetközi Stúdió című m ű s o r á t . Talán n e m vagyok szerénytelen, ha azt m o n d o m : ez valamivel t ö b b is lett, m i n t p u s z t á n tévéműsor. H a nem tévedek a b b a n , hogy e m ű s o r erősíti dem o k r a t i k u s közszellemünket, a k k o r e siker m a g y a r á z a t a az, hogy újságírói elképzelésem egybeesett azokéval, akik e m ű s o r l é t r e j ö t t é t j ó v á h a g y t á k , s é r t e politikai felelősséget vállaltak (tehát lényegében az MSZMP szemléletével, álláspontjával), s azokéval is, akik m o n d a n d ó j á r a felfigyeltek, s azt b e f o g a d t á k , t e h á t a közönségével. Ily m ó d o n ez az a d á s m i n d e n a l k a l o m m a l d o k u m e n t á l j a , hogy h a z á n k közvéleménye é r e t t a homlokegyenest ellenkező vélemények nyilvános összecsapásának nemcsak az elviselésére, hanem a r r a is, hogy a hallottakból levonja a szükséges következtetéseket, és eldöntse, hogy az a d o t t világpolitikai, világgazdasági kérdésekben kinek a vélem é n y é t tegye magáévá. í g y a külvilág előtt is b i z o n y í t h a t t u k : a m i t Helsinkiben az úgynevezett „ h a r m a d i k k o s á r " t á r g y á b a n vállaltunk, a n n a k eleget t u d u n k és eleget is a k a r u n k tenni. Az t ö r t é n t t e h á t , a m i az ilyen természetű elgondolások megvalósításához elengedhetetlen: a t ö r t é n e l m i pillanat, a politikai a k a r a t és valakinek — aki bizonyos nemzetközi t a p a s z t a l a t b i r t o k á b a n vállal v a l a m i t — a s z á n d é k a egybeesett. A három összetevő találkozott, ezért sikerült a n á l u n k szokatlan vállalkozásba belekezdeni. . . Az N S Z K - b a n a n n a k idején, m i n t külföldi vendég, többször részt v e t t e m egy ilyesfajta m ű s o r b a n , s az E g y e s ü l t Államokban szintén, egy alkalommal. I t t is, o t t is, m á s u t t is érzékelhettem: milyen rendszert erősítő h a t á s a v a n a közvéleményben a n n a k , ha az efféle v i t a m ű s o r b a n m i n d e n különösebb korlátozás nélkül nemcsak a más, hanem a kifejezetten ellentétes, összeegyeztethetetlen álláspontok is h a n g o t k a p h a t n a k . E z mindig b i z o n y í t j a a n n a k a rezsimnek az ö n b i z a l m á t , amely ezt képes megengedni m a g á n a k . É r v e k és ellenérvek összecsapásából d e r ü l h e t ki a legmeggyőzőbben és legérvényesebben, hogy kinek v a n igaza.

— Ha jól értettem: ön cseppet sem restelli, hogy sok mesterségbeli fogást „odaát" tanult meg, hogy minden felhasználhatót hazahozott. Onnan hozta-e például elmaradhatatlan díszzsebkendőjét is, s a hozzá tartozó jómodort? Ott lett-e a nemzetközi tömegkommunikációs fórumok ,,kommunista úriembere"? 95


— Azt, hogy én k o m m u n i s t a úriember volnék, egyszerre t e k i n t h e t e m hízelgőnek és ironikusnak. D e n e m ellenkezem: ha így véli kifejezni rólam a l k o t o t t véleményét — á m legyen. Más kérdés, hogy valószínűleg az utóbbi é v e k b e n a l a k u l t ki rólam ez a kép. Az embereknek mindig a legfrissebb emlékük t a p a d egy-egy közszereplőhöz, úgy l á t j á k , m i n t h a mai ismerősünk mindig olyan lett volna, amilyennek legutóbb l á t t á k . A televízióban k i v á l t k é p p így v a n ez: a mai arc, modor, stílus, teljesítmény elfedi a k o r á b b i a k a t . E z é r t m o n d o g a t o m i f j a b b p á l y a t á r s a i m n a k : b á r m i t p r o d u k á l n a k is, vegyék t u d o m á s u l : ,,a n a p l o v a g j a i " v a g y u n k . Öt perc m ú l v a m á r úgyszólván semmi sincs abból, a m i t csináltunk. A néző az eseményeket jegyzi meg, s azoknak is csak a m a g v á t . H a gondolatainkból m e g t a r t valamit, azt m á r kivételes sikernek kell tekint e n ü n k . Magán- és közvélemények sokaságában — ha tetszik, ha nem — ennyire számíthatunk. Ami a m a g a m m o d o r á t , v a g y ha úgy tetszik, stílusát illeti: pályakezdésemkor a k o r szelleméből a d ó d o t t , a m a i n á l sokkal sarkosabb, csapkodóbb harcmodor. Az ú j s á g í r á s feltételrendszere szintén egészen más volt. É n m a g a m , h a j l a m a i m szerint, a k k o r is igyekeztem i n k á b b érvelni és a ráció eszközeivel élni. E z részben velem szület e t t adottság, részben f ö n t e b b e m l í t e t t neveltetésem következménye. Ü g y v é d nevelőa p á m nem csupán h i t t a meggyőzésben és a logikus érvelésben, hanem e stílus embere volt. E n g e m is erre nevelt, s z o k t a t o t t . H a m o n d j u k , v a l a m i rossz f á t t e t t e m a tűzre, e l ő a d h a t t a m vélt v a g y valóságos védekező érveimet. S megbecsülte, h a észrevette, h o g y s z a v a i m b a n v a n v a l a m i meggyőző elem. Szó volt m á r róla: az ötvenes évek első felében kezdtem a politika i r á n t b e h a t ó a n érdeklődni. B i z o n y á r a ezért vált előttem — életkoromhoz k é p e s t n a g y o n h a m a r — nyilvánvalóvá, hogy a sztálinizmus (az egyszerűség k e d v é é r t h a d d minősítsem így, m e r t a személyi kultusz meghatározást mentegetőnek, féldimenziójúnak t a r t o m ) olyan kisiklás, mely r e t t e n e t e s k á r o k a t okoz az eszmének. N e m is beszélve a rendszerről, melyhez f o g h a t ó a n jó szándékút, v a g y ha szabad így f o g a l m a z n o m : hasznosíthatót az emberiség t ö r t é n e t é b e n és lehetőségeiben még nem ismertem, s m a sem ismerek. Aki t e h á t e m l í t e t t szellemi és külsődleges m a g a t a r t á s f o r m á i m a t hűvösségnek minősítené, s n e t á n fölmerülhet benne, hogy v a j o n az én elkötelezettségem teljes értékű-e, a n n a k azt válaszolnám: nem t u d o k jobbat, a szocializmusnál. H a t u d n é k , bizonyára azonnal f a k é p n é l h a g y n á m . Nekem ugyanis ez nem vallásom, h a n e m meggyőződésem. Szellemi, erkölcsi és politikai eszközrendszer, amellyel a világ n a g y o b b i k részén lehet v a l a m i t kezdeni. Mert azóta, hogy mi, emberek, t ö r t é n e l m ü n k egy m e g h a t á r o z o t t szakaszában hozzáfogtunk á r u t termelni, hogy m u n k á n k e r e d m é n y é t realizáljuk — ez a legnagyobb változás az emberiség történetében, ez a legnagyobb kísérlet arra, hogy kiforgassuk é r t é k r e n d ü n k e t a megszokottból, és alkossunk v a l a m i olyan ú j a t , ami — törvényszerűen — a t ö b b ségnek jó. E z olyan vállalkozás, amely természetesen sok h e l y ü t t — ilyen v a g y olyan előjelű — erőszakot szül. S az erőszak alkalmazása nem a dialógus pillanata. De szenvedélyesen ragaszkodom ahhoz a meggyőződésemhez, hogy mihelyt lehet, azonnal fel kell hagyni az erőszakkal, s á t kell térni a párbeszédre. Vagy még kihegyezettebben f o g a l m a z v a : az ellenfélre, sőt, t o v á b b megyek, az ellenségre is érdemes rákényszeríteni a dialógust. D e persze, e „ k é n y s z e r " végeredménye ne az legyen, hogy az érintett e k fizikai v a g y intellektuális értelemben megsemmisüljenek. Meggyőződésem: jó módszer ez, m e l y e t — díszzsebkendővel vagy anélkül — k o m m u n i k á c i ó s alapelveink közé kell i k t a t n u n k . Ide kívánkozik, hogy Magyarországon a politikai g y a k o r l a t p é l d á j a m á r kevéssel 1956-ot követően m i n d j o b b a n befolyásolta a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó intézményeit is a dialógusra. E z t a törekvést erősíteni kell, mert bármely bizalmi válság azt is jelenth e t i : nem egyszerűen félrehalljuk, hanem esetleg meg sem halljuk egymás érveit. Vagyis k o r u n k b a n létszükséglet, hogy az ember higgadt ténytisztelettel legyen elkötelezett. Vállalom, m e r t így igaz: sok m i n d e n t „ o d a á t " t a n u l t a m meg, v a g y o t t a n i t a p a s z t a latok a l a p j á n p r ó b á l t a m idehaza hasznosítani. Mégsem á l l í t a n á m , hogy úgynevezett 96


eleganciámat, v a g y törekvésemet a k o r r e k t közlésre, o n n a n lestem volna el. H a fair play-díjért kellene sorban állnunk, nem gondolom, hogy ebből őnékik eleve t ö b b j u t na. E szabályok b e t a r t h a t ó s á g a a m i n d e n k o r i politikai helyzettől is függ. H a p é l d á u l valaki kényelmetlenül érzi m a g á t a b b a n a politikai bőrben, amelyben éppen j á r , a m ó d szerei is nyilvánvalóan kevésbé választékosak, m i n t h a — m o n d j u k így — tiszta a lelkiismerete. Aki viszont biztosan áll a l á b á n , v a g y ú g y véli: érvelésében következetes lehet, az természetesen h i g g a d t a b b stílusú. E z kölcsönhatás. Az angolszász iskolát követ ő t ö m e g k o m m u n i k á c i ó b a n a megnyerésnek, a befolyásolásnak egyik igen h a t é k o n y módszerével szoktak élni. Azt a l á t s z a t o t p r ó b á l j á k kelteni, s legtöbbször sikerrel, hogy ők nem valami felsőbbség p o l i t i k á j á t v a l ó s í t j á k meg, hanem hallgatóik, nézőik érdekeit képviselik. M a g y a r á n : belehelyezkednek, próbálnak belehelyezkedni a közönségnek v a g y a gondolkodásába, v a g y az érzelemvilágába. Ilyenkor pedig (Löwenthal p é l d á j á t f e n t e b b m á r e m l í t e t t e m ) az ábrázolás, a publicisztika m i n d e n eszközét igénybe veszik a felsősokú manipuláláshoz. Mert a szerkesztő, a műsorkészítő a m a x i m u m o t p r ó b á l j a kihozni abból, a m i t célja szolgálatában jogosnak vél. — S milyen módszert, stílust vall magáénak A Hét főszerkesztőjeként? Hogyan fejezheti ki magát korszerűen a mi szándékainkat szolgálni kívánó televíziós magazin?

•politikai

— Az alapfeltétel, hogy e szándékot m i n d e n m ű h e l y szabadon, a m a g a m ó d j á n — természetesen a tévedés k o c k á z a t á v a l — p r ó b á l j a kifejezni. A politikai szándék ugyanis ö n m a g á b a n csupán axióma, mely a m a g a meztelenségében aligha lehet oly hatékony, m i n t a k k o r h a azt valamely f e j l e t t t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s f ó r u m t o l m á csolja, k ö z v e t e t t v a g y közvetlen eszközökkel, de s e m m i k é p p sem p u s z t á n deklarálva. A politikai m o n d a n i v a l ó t o v á b b a d á s á b a n — megítélésem szerint — az ábrázolással lehetünk a l e g h a t é k o n y a b b a k . H a v a l a m i t s e m m i k é p p sem t u d u n k ábrázolni, a k k o r legalább illusztrálnunk kell. Csupán, ha m á r ez sem megy, f o l y a m o d h a t u n k a k é t egymásnak felelgető e m b e r a r c módszeréhez. A H é t műsoraiban n a g y o n k e m é n y e n dolgozunk e szerkesztőségi elv minél j o b b színvonalú gyakorlati megvalósításáért. S legyen szabad m e g j e g y e z n e m : ez n e m f o r m a i kérdés. Az emberi arc például — h a kizárólagos „közlendője", v a g y m o n d h a t n á m így is: abszolút értéke v a n (tehát, h a nem akarom v a g y n e m is t u d o m mással helyettesíteni) — a legközönségesebb i n t e r j ú b a n is érzékletesen ábrázolandó! Az ábrázoló operatőrök szinte mozgóképszobrászként dolgoznak az emberi arcon. Észreveszik az arc legkisebb rándulásait, a szem belső színének és villanásainak v á l t á sait, ha azok a m o n d a n d ó t szolgálják. R á n c o k , á r k o k , szájmozdulatok kifejezhetik valakinek a keserű t a p a s z t a l a t a i t , v a g y é p p e n a felszabadult magabiztosságát. K ö z hely ez, mégis el kell m o n d a n o m , m e r t i n t e r j ú m u n k á n k b a n túl gyakori m é g a s e m m i t m o n d ó t e k i n t e t , a képi esetlegesség. Alapelvem t o v á b b á — s ez szintén olyan t a p a s z t a l a t o n alapszik, amelyen az e m b e r nem t u d j a t ú l t e n n i m a g á t — : a mienkéhez hasonló m ű s o r a l f á j a és ó m e g á j a a gyorsaság. Ez a z o n b a n n e m m e h e t az alaposság r o v á s á r a . H a m i s e l l e n t é t p á r n a k t a r t o m ugyanis a f o r d í t o t t j á t : a z t ti., ha a r r a h i v a t k o z n a k , hogy a mi p o n t o s s á g u n k , megbízhatóságunk k á r p ó t o l h a t az esetleges fáziskésedelemért. E z az állítás: tömegk o m m u n i k á c i ó s képtelenség. H u s z o n n é g y ó r á s késedelemmel e l j u t h a t o k u g y a n valamilyen m e g c á f o l h a t a t l a n n a k h i t t szentenciáig, d e én i n k á b b vállalom a frisseséggel e g y ü t t j á r ó n a g y o b b k o c k á z a t o t . Mert h a — v á r a k o z v a valamely végső igazságra — a döntően f o n t o s első p i l l a n a t o t elszalasztom —, a közönség t u d a t a olyan m é r t é k b e n m a n i p u l á l ó d h a t a kósza híresztelésekben, különféle idegen h a t á s o k b a n , hogy mire én előállók a m a g a m 100 százalékos érvelésével, a készség ennek befogadására alaposan megcsappan. 97


Ezzel összefüggésben a gyakorló „ h í r t e r j e s z t ő " m a n a p s á g nem győzi elég g y a k r a n h a n g o z t a t n i az illetékesek előtt, hogy s z u b j e k t í v tömegkommunikációs szokásainktól részben független o b j e k t í v helyzetünk is nehezedik. A m a technikai lehetőségek következtében, a m e l y e k a nyolcvanas években előreláthatóan valósággal r á z ú d u l n a k E u r ó p á r a , s a m e l y e k akkor sem h a g y h a t n á n a k b e n n ü n k e t közömbösen, h a a túloldal nem törekedne — például — a totális televíziózás lehetőségeinek messzemenő kihaszn á l á s á r a , fel kell t e n n ü n k m a g u n k n a k a kérdést, hogy melyik ú t o n a k a r u n k haladni. Azon-e, a m e l y csak reagálási lehetőségeket kínál, azaz védekező, a v a g y m i a k a r j u k n e t á n a t e m p ó t diktálni a hírek és információk h a t é k o n y a b b á r a m o l t a t á s á v a l , s ez esetben m i n d e n erőnkkel k o m m u n i k á c i ó s n o r m á i n k továbbfejlesztésére kell törekednünk. Ami A H é t politikai stílusát illeti: én u g y a n a külpolitikai újságírásból j ö t t e m a szerkesztőségbe, de magától é r t e t ő d i k , i t t nemcsak külpolitikai újságíró v a g y o k . T a l á n legfontosabb dolgomnak t a r t o t t a m , s t a r t o m m a is, hogy e műsornak Magyarországról szóló r i p o r t j a i t , tudósításait lényeget feszegetőbbé, érdekesebbé, élvezhet ő b b é , közönségközelibbé tegyük. A külpolitikai részek — t e h á t a nagyvilágban zajló f o l y a m a t o k r ó l a d o t t tudósítások, riportok stb. — mindig erősségei voltak A H é t n e k , á m odakinn n e m c s u p á n a szó szoros értelmében v e t t külpolitika van. Az élet k ö z n a p i menetéből is o k u l h a t u n k . Meg kell t u d n u n k , mit, hol, hogyan csinálnak n á l u n k korszerűbben, hogy másfelől a m a g u n k dolgát mérni, viszonyítani, értékelni t u d j u k — s kevésbé higgyük, hogy itt a világ közepe. Gazdasági rendszerünkben, közgazdasági g o n d o l k o d á s u n k b a n is azt szorgalmazzuk, hogy m é r j ü k össze t e l j e s í t m é n y ü n k e t a külvilág, kivált a n á l u n k fejlettebbek teljesítményével. Az embereknek — hosszú t á v o n — az kölcsönöz erkölcsi t a r t á s t , ha teljesítményeiket időről időre szembesíthetik kihasznált, v a g y elszalasztott lehetőségeikkel. A magasztaló minősítés ideje l e j á r t . S még mindig a politikai stílusról. Az ü g y e k e t m i n á l u n k m o s t a n á b a n úgy kezelik, hogy lássuk, é r t s ü k a konfliktusokat, m e r t ezzel v e h e t j ü k elejét a d r á m á k n a k . A publicisztikától sem v á r j á k , hogy szélsőségesen, feszültségeket provokálva fogalmazzon. Azt viszont, hogy arról szóljunk, a m i az e m b e r e k e t foglalkoztatja é p p e n a konszolidált viszonyok megóvása érdekében, e l v á r j a a közönség, — A kül- vagy belpolitikai riportázstól természetesen nem lehet számon kérni, hogy a megkérdezettekről miért nem képes teljesebb portrét adni. Az azért fölmerülhet a nézőben: miért nem sikerül gyakrabban megtalálni azokat az embereket, akik valakivel vagy valamivel azonosak. Az autentikus ember jogosa,n hiányolható, tehát az, aki nemcsak tételeket illusztrál, hanem a maga közhasznú, közérdeklődésre érdemes gondolatait hitelesiti. . . — Mi tagadás, m i ó t a A H é t szerkesztője v a g y o k , szegényebb lettem n é h á n y illúzióval. Például azzal, hogy minél m a g a s a b b a n áll a t á r s a d a l o m hatalmi és tekintélygrádicsán valaki, a n n á l i n k á b b érti a demokrácia követelményrendszerét, s természet e s szükséglet s z á m á r a is a nyilvános szereplés. A másik t a p a s z t a l a t o m az, hogy a m e g n y i l a t k o z á s r a k ó r t emberek tekintélyes része — történelmileg nyilván nem ok nélkül—, szívesen h a g y j a r e j t v e a u t e n t i k u s a r c á t , és nem iparkodik beszélni a t é n y leges közérdekről. A legtöbb n y i l a t k o z a t „biztonsági s t a r t j á r a " az önigazolás, az ö n m é l t a t á s a jellemző, t o v á b b á az, hogy az illető a nyilvánosság előtt beszél, de valój á b a n felfelé szól. A vágóasztal mellett a „ s a l l a n g h á n t á s " olykor sziszifuszi m u n k á j á val kínlódva m e g is f o g a l m a z t u n k m á r egy csöndes házi á t k o t : „ É r n é d csak meg a z t a n a p o t , amelyen az ú j r a v á l a s z t á s o d é r t v a l ó b a n szorítóba kellene szállnod, m e g t a n u l nál t e nyilatkozni és állást foglalni m a g y a r u l is, szabatosan is, világosan is . . . " 98


A riport-, az i n t e r j ú - és a portrékészítésnek azonban v a n egy másik oldala is: a miénk. S nemcsak a megfelelő riportalany kiválasztásában. E n n é l is lényegesebb, hogy kérdéseink ne a d j a n a k lehetőséget sem az üres leckefelmondásra, sem a mellébeszélésre. A kérdezőnek el kell érnie, hogy beszélgetőtársa úgy szólaljon meg az életéről, az ügyeiről, a konfliktusairól, hogy abból el lehessen j u t n i a megcélzott és általánosítható tanulságig. Legyen egyedi a b e m u t a t o t t sors, de a k é p e r n y ő n ne m a r a d j o n puszta kuriózum. Kérdezni így csak a k k o r t u d u n k , ha elképzeléseink, felkészültségünk, és nem utolsósorban szerkesztői instrukcióink biztos alapról engednek elindulni. E z é r t veszünk k o m o l y a n minden o l y a n k r i t i k á t , mely az ügyek m ö g ö t t található e m b e r t , és persze a valóságos érdekviszonyok f e l m u t a t á s á t számon kéri tőlünk. Hiszen ezt k é r j ü k számon ö n m a g u n k t ó l is. F O T Ó : MOLDVAY JÓZSEF

99

Z Ö L D I LÁSZLÓ

Továbbjutni (ha lehet) Az Élet és Irodalom vitáiról

Továbbjutni (ha lehet), 1980 nyarán ezzel a címmel jelent meg egy cikk az É l e t és Irodalom hasábjain. A terjedelmes publicisztika nyomán vita kereked e t t , amely három és fél hónapon át t a r t o t t . Tizenöt lapszámban hetvenkét hozzászólás l á t o t t napvilágot, a magyar irodalmi—szellemi élet legjelentősebb személyiségei közül sokan m o n d t á k el véleményüket . Mielőtt magát a polémiát jellemezném, érdemes néhány m o n d a t b a n érzékeltetni az Élet és Irodalom vitahagyományait. I. (Olvasótoborzó viták?) Bizonyára közismert, de talán nem árt leírni: az irodalmi és politikai hetilapot 1957 tavaszán alapították. Az 1956-os ellenforradalmat követő szellemi konszolidációhoz nem kis mértékben járult hozzá, m e r t bekapcsolta az írókat a közéletbe. Azóta is folyamatosan felszínen t a r t j a a közérdeklődésre számot t a r t ó kérdéseket. Ebből a szempontból különösen figyelemre méltó a publicisztikai rovata, amelyben az írók oldottan és a megszokottnál élesebben fejtik ki nézeteiket a m a g y a r társadalomról. Az ellentmondások feszegetésére és feloldására elsősorban a viták bizonyultak alkalmasnak: demonstrálták azokat a nézetkülönbségeket, amelyek az irodalmi-—kulturális—társadalmi— gazdasági fejlődésről keringtek a közvélemény rétegeiben. A hatvanas évekre kialakultak az Élet és Irodalom vitahagyományai, ezeket sikerült átörökíteni a hetvenes évekbe is, noha a körülmények alapvetően meg100

változtak. A magyar gazdaság és társadalom az extenzív fejlődésből átlépett az intenzív szakaszba, de megváltoztak a körülmények azért is, mert a lap túlnyomórészt irodalmár-tanár, t e h á t hum á n értelmiségi olvasói m á r nem elégedtek meg a témák általános megközelítésével. A hetvenes évek közepe t á j á n , amikor az orgánum huszonnyolcezer péld á n y b a n jelent meg, ú j vita bontakozott ki. Afféle átmeneti jellegű polémia, amely az ú j eszmecserék — s ami velük m a j d nem egyet jelent: a rugalmasabb gazdasági—társadalmi gyakorlat — igényét fogalmazta meg. Bertha Bulcsu író és publicista 1976b a n Kesudió címmel írta meg vitaindító cikkét. A trópusi tucatáruval azt érzékeltette, hogy az olajárrobbanás u t á n , amikor a nemzetközi kapcsolatok alapvetően átértékelődtek, vétek az értékarányos árucsere elhanyagolása: mint egyetlen nemzetgazdaság, a magyarországi sem nélkülözheti a korrekt nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat, a magyar árufogyasztó pedig a minél gazdagabb árukínálatot. Az indulatos cikk szerzője szemléletesen rajzolta meg az úgynevezett hiánytársadalom képét, ezzel mintegy megelőlegezte azt a közelítésmódot, amelyet később a közgazdász Kornai J á n o s fogalmazott meg teoretikusan, A hiány című könyvében. Az eszmef u t t a t á s megmozgatta az értelmiségi olvasókat , több ezerrel növelte a lap példányszámát. Végül is azt sugallta, hogy következetesen végig kell vinni azokat a gazdasági reformokat, amelyeket a magyar párt- és államvezetés még a hatvanas évek legvégén határozott el, külön-

TOVÁBBJUTNI (HA LEHET)

ben a közéleti d e m o k r a t i z m u s m e g t o r p a n és az életszínvonal sem emelkedik. A k ö v e t k e z ő vita látszólag szűkebb kört é r i n t e t t , v a l ó j á b a n a z o n b a n a legnépesebb értelmiségi réteget. A T a n i - t a n i polémiát Száraz György író, esszéista és publicista, az Élet és I r o d a l o m f ő m u n k a társa kezdeményezte. A Semper reform a r e ! című cikk szerzője elismerte, hogy az iskolák egyenletesen fejlődnek, mégis n a g y f o k ú hiányérzetének a d o t t hangot. Ú g y t a p a s z t a l t a ugyanis, hogy a kelleténél jóval kevesebb valósult meg azokból a hivatalos elképzelésekből, amelyek révén a magyarországi iskolarendszer a kor kívánalmaihoz a l k a l m a z k o d h a t o t t volna. H o g y mi a t é t , azt az egyik hozzászóló író, Molnár Zoltán fogalmazta m e g a l e g m a r k á n s a b b a n : „A termelés (intenzív) növelésének f ő forrása a nevelés". Áz eszmecserét minősíti, hogy a megnyilatkozások h a t á s á r a az irodalmi hetilap példányszáma körülbelül tízezerrel emelkedett, mindenekelőtt a pedagógusok k e r ü l t e k közelebb az Élet és Irodalomhoz. E z a k ö r ü l m é n y arra k é s z t e t t e a szerkesztőségi kollektívát, hogy végigg o n d o l j a : a következő v i t á t melyik értelmiségi réteg mozgósítására s z á n j a ? Mert ha a közgazdasági szemléletet formáló polémia elsősorban a közgazdászok a t és az államigazgatási szakembereket kecsegtette olvasnivalóval, s ha a nevelésügyi polémia elsősorban a pedagógusoknak szólt, a k k o r ó h a t a t l a n u l kínálkozott a műszaki értelmiség. S mi érdekli leginkább a m a g y a r mérnököket, techn i k u s o k a t — a hetvenes évek végén ? Alighanem az az összefüggés, hogy a gazdasági élet — egyebek k ö z ö t t — azért fejlődik á t nehezen az extenzív szakaszból az intenzívbe, mert sem a n y a gilag, sem erkölcsileg n e m becsülik meg a feltalálókat. Az ú j a b b v i t á t Mezei A n d r á s költő és publicista, az Élet és I r o d a l o m f ő m u n k a társa kezdeményezte. Az Ilyen gazdagok v a g y u n k ? című cikket érdekesen k o m m e n t á l t a a londoni Financial Times 1978. július 12-i s z á m á b a n a lap b u d a pesti t u d ó s í t ó j a : Elisabeth Windsor. A Nehéz idők j á r n a k a „nehéz e m b e r e k r e " (Tough times for „difficult people") című írás szerzője szerint Mezei A n d r á s

„. . . felhívta a figyelmet a r r a , hogy Magyarország é v e n t e t ö b b milliárdnyi bevételtől esik el, ráadásul a n y u g a t n é m e t t a l á l m á n y h i é n á k évi h u s z o n ö t millió m á r k á t v á g n a k zsebre azzal, hogy lecsapnak a m a g y a r találmányokra, a m i n t a szabadalmi védettség ideje lejár. Az Élet és I r o d a l o m cikkírója erőteljes h a n g n e m b e n emel szót a gazdasági szabályozók m e g v á l t o z t a t á s á é r t , . ..s javasolja, hogy engedélyezzék m a g á n személyeknek társaságok alapítását, v a g y azt, hogy részvényesként vehessenek részt egy-egy vállalkozásban. Ú g y képzeli, hogy mindez megvalósítható a szocializmus gazdasági keretei k ö z ö t t . Az irodalmi hetilap legutóbbi s z á m á b a n egyébként i n t e r j ú jelent meg az Országos Találmányi H i v a t a l elnökével, aki így fejezte be a beszélgetést: «Vagy o k u l u n k hibáinkból, mulasztásainkból, v a g y orrba vágnak b e n n ü n k e t a világpiacon.»" Az ily módon jellemzett v i t á b a n a t é m a i r á n t érdeklődő írókon kívül, elsősorban a műszaki szakemberek szólaltak meg. Hozzászólásuk nemcsak azzal a z eredménnyel járt, hogy ú j a b b tízezerrel n ö v e k e d e t t a lap á t l a g p é l d á n y s z á m a , h a n e m azzal a gyakorlati k ö v e t k e z m é n n y e l is hogy a közvélemény á t h a n g o l ó d o t t . A feltalálók mind kevésbé t ű n t e k föl „nehéz e m b e r e k n e k " , afféle mai Don Q u i j o t é k n a k , a vita befejezését követően elszapor o d t a k például azok a s a j t ó j e l e n t é s e k , amelyek szerint egyre-másra n y e r n e k pört —- állami vállalatokkal s z e m b e n is. Figyelemre méltó, hogy a téma m e n n y i r e a levegőben volt. D r . Tétényi P á l á l l a m t i t k á r , a Minisztertanács mellett m ű k ö d ő Tudománypolitikai Bizottság v e z e t ő j e éppen a k k o r i b a n n y i l a t k o z t a : „ A k o p o n y á k b a n megtestesülő szakértelem a legnagyobb n e m z e t i é r t é k . " A t a n u l s á g nyilvánvalóan összecseng a nevelésügyi v i t a Molnár Z o l t á n megfogalmazta végkövetkeztetésével. (Egy zárójeles megjegyzésben é r d e m e s némileg előreszaladni: a t a l á l m á n y i v i t a kedvező f o g a d t a t á s á n felbuzdulva, a Közgazdasági és J o g i K ö n y v k i a d ó Minerva-szerkesztősége a vitacikkek önálló k ö t e t b e n való megjelentetését k e z d e m é nyezte. A d o k u m e n t u m ö s s z e á l l í t á s t a kiadói szakemberek s a j t ó alá szerkesz101

TOVÁBBJUTNI (HA LEHET) t e t t é k , m a j d elálltak a megjelentetéstől, s e j t e t v é n : e g y ü t t olvasva a hozzászólás o k a t , valóságos csődjelentés fogalmazód o t t meg a gazdasági vezetők tevékenységéről — ezt a k i a d v á n y t k ö n n y e n félreé r t h e t n é a közvélemény. A megállapítással nem v i t a t k o z o m , mindössze a z t f ű zöm hozzá, hogy Mezei András esettanulm á n y a i — a m e l y e k e t a polémiában megismert feltalálók viszontagságai a l a p j á n í r t meg és a m e l y e k szintén Ilyen gazdagok v a g y u n k ? címmel láttak napvilágot a Magvető K i a d ó gondozásában — feltűn ő e n k o n s t r u k t í v visszhangra leltek a n a p i s a j t ó b a n . Az egyöntetűen elismerő hivatalos f o g a d t a t á s véleményváltoztat á s r a k é s z t e t t e a Közgazdasági és Jogi K ö n y v k i a d ó vezetőit is; jókora késéssel u g y a n , de t a l á n mégiscsak felébred Csipkerózsika-álmából az Élet és Irodalom-beli v i t a teljes anyagát t a r t a l m a z ó kötet.) D e b á r m e n n y i r e is hatásos volt az Ilyen gazdagok v a g y u n k ? című polémia, b á r m e n n y i r e is fegyvertény volt az ú j olvasók meghódítása, az Elet és Irodalom másik célja felemás módon valósult meg. A találmányok ü r ü g y é n alig került szóba a szűkebben v e t t szellemi élet, a műszaki alkotások ü r ü g y é n a hozzászólók nem nagyon feszegették az elvetélt k ö n y v e k , filmek, színdarabok, festmények, közművelődési kísérletek ügyét. E g y - k é t vitacikktől e l t e k i n t v e az olvasó alig szerzett t u d o m á s t a művészeti és t á r s a d a l o m t u d o m á n y i m ű h e l y e k b e n alkotó emberek közérzetéről. M i u t á n ez a hiányosság t u d a t o s u l t a szerkesztőségi m u n k a t á r s a k b a n , nem volt túl nehéz meghatározni a következő — a z a l á b b i a k b a n ismertet e n d ő -— s a j t ó p o l é m i a t é m á j á t .

2. (Az író mint vízügyi szakember?) Az Élet és I r o d a l o m 1980. j ú n i u s 14-i s z á m á b a n ú j eszmecsere k e z d ő d ö t t . A szerkesztőség a z t t ű z t e ki célul, hogy a k ü l t e r j e s v i t á k u t á n ezúttal belterjesebb, az irodalom berkein belül m a r a d ó cikksorozattal s e r k e n t s e együttgondolkodásra az olvasókat. Az úgynevezett fiatal irodalom képviselőit, a hetvenes években 102

indult nemzedék t a g j a i t k é r t e szólásra: m o n d j á k el nyilvánosan is, hogy m i k é n t vélekednek helyzetükről, gondjaikról, világ- és irodalomlátásukról, a maguk és mások műveiről. A v i t á r a az a d o t t alkalmat, hogy néhány hónappal korábban a f i a t a l o k irodalmi folyóirata, a Mozgó Világ körkérdést i n t é z e t t a mai m a g y a r művész-értelmiség i f j ú nemzedékéhez: a p á l y a k e z d ő vagy alig harmincas írók, költők, kritikusok, képzőművészek, rendezők, popénekesek v a l l j a n a k a közérzetükről. A válaszok sajátos értelmezésére, hangs ú l y o z o t t a n irodalmi szempontú megközelítésére Sükösd Mihály vállalkozott. Az anglicistaként is jól ismert író, d r á m a író és esszéista T o v á b b j u t n i (ha lehet) címmel foglalta rendszerbe benyomásait. Í r á s á b a n , a közérzet jelentések a l a p j á n , a következőképpen osztályozta a művészutánpótlást: „1. Akik jól érzik m a g u k a t , megtal á l t á k mozgásterületüket az a d o t t , h a g y o m á n y o s közegben, a t á r s a d a l o m ban; 2. a k i k magányos f a r k a s o k , közegen kívül élnek és dolgoznak; 3. a k i k keveslik az a d o t t közösségi i g é n y e k e t , ezért ilyen-olyan kiscsoportok a t keresnek és a l a k í t a n a k ki maguk számára." A vitaindító írás szerzője így összegzi megfigyeléseit. Megítélése szerint az úgyn e v e z e t t fiatal írók ,, . . . a mitologizáló világszemléletű elődökhöz, Weöres Sándorhoz, Pilinszky J á n o s h o z , Nagy Lászlóhoz vonzódnak leginkább. Nyilván a z é r t , m e r t ők maguk is a mitologizáló m a g á n v i l á g b a n érzik o t t h o n m a g u k a t , az egyetemessé stilizált magánvilágból i n d í t j á k el üzeneteiket". Ebből k ö v e t kezik, f o l y t a t j a g o n d o l a t m e n e t é t Sükösd, hogy a magánvilágba visszahúzódott fiatal alkotók bizonytalanok a közönség felől. Márpedig az, hogy szakadék t á t o n g a k u l t ú r a t e r m e l ő k és -fogyasztók k ö z ö t t , ,, . . .nemcsak az úgynevezett fiatal írók élménye, hanem a m a g y a r írótársadalom egyetemes t a p a s z t a l a t a a hetvenes-nyolcvanas évek ford u l ó j á n " . A másik m o z z a n a t , amelyet


n y o m a t é k o s a n hangsúlyoz a v i t a i r a t szerzője, megint csak az előbbiekből következik. „Vége a m a g y a r irodalom a r a n y i d e j é n e k — í r j a — a hosszú é v századoknak, amelyek során a m a g y a r író, Illyés Gyula szavával, a vízügyi igazgatóság tisztét is fölvállalta. A t á r sadalmi szerkezet, a m u n k a m e g o s z t á s változásai ezt a képtelen á l l a p o t o t Magyarországon is m e g s z ü n t e t t é k . " A szerkesztőség p o s t á j a hirtelen feld u z z a d t . Hivatásos írástudók, p á l y a kezdő írók, költők, kritikusok, d i l e t t á n s tollforgatók, valamint figyelmes olvasók m o n d t á k el véleményüket — körülbelül kétszáz k ü l d e m é n y érkezett. A szerkesztők szándéka szerint a polémia első szak a s z á b a n a huszonévesek hallatták h a n g j u k a t — nevezhetnénk ezt indulati f á zisnak is — , később az érett alkotók m o n d t á k el véleményüket. Az utolsó h a r m a d b a n pedig kijegecesedik m a j d a k u l turális és politikai hetilap á l l á s p o n t j a — legalábbis ez volt a feltételezésünk. A hozzászólók különösen érzékenyen reagáltak a r r a a kelet-európai országokb a n honos jelenségre, amelyet Sükösd Mihály k á r h o z t a t o t t . Vagyis arra az irodalmi-politikai h a g y o m á n y r a , hogy a művészek hajlamosak vállukra venni a nép, a n e m z e t terheit, holott az érdekek kifejezésére sokkal a l k a l m a s a b b a politikai nyilvánosság. V a j o n az író m e n n y i re p r ó f é t a m a , a huszadik század utolsó h a r m a d á b a n , ráadásid a szocializmus körülményei k ö z e p e t t e : írásaiban m e n y nyire fejez ki politikai érdekeket ? E z fogalmazódott meg a legtöbb levélben is. Feltételezem, a hazai t ö m e g k o m m u n i k á c i ó intézményeiben dolgozó olvasók számára érdekes lehet az a levélmontázs, amelyet a vita szerkesztésében közreműködő kollégám, V a r j a s E n d r e állított össze. A válogatás a l a p j a csaknem száz — most először publikált — hozzászólás, mintegy háromszáz k é z i r a t oldalnyi terjedelemben. S mert az összeállítás kizárólag kívülállók v a g y az irodalmi p á l y a peremén araszolok vélemén y é t t a r t a l m a z z a : az irodalmi „ a m a t ő r ö k " t ü r e l m e t l e n e b b hangon, ezért valószínűleg hitelesebben fogalmazzák meg közérzetüket, m i n t a polémiában megnyilatkozó neves(ebb) szerzők.

„Az igazság az, hogy nagyon is sokan írnak, és jól is sokan írnak, de ez az ország kicsi ennyi tehetségnek, így lassan kitehetjük rá a táblát: «írókkal, költőkkel megtelt.»" Bohács Virág,

Kaposvár

„A fiatalok irodalma Magyarországon nem is létezik. . . Irodalmunk állóvíz. . . S ebbe a tespedtségbe érkeznek bele belterjes, önagyonmajmoló fiataljaink huszonharmincévesen. Mert csak akkor juthatnak szóhoz, ha művük elegyedésre hajlamos. . . Egyetértek azokkal, akik hiányolják az elképzelést, a kitapintható, jól látható irányt havi irodalmi folyóiratnak álcázott antológiáinkból. Kortárs, Új Irás, Eletünk, Jelenkor, Tiszatáj, Alföld, Palócföld, Napjaink, Somogy — tulajdonképpen egyre megy. Hogy is lehetne más-más koncepció, amikor szinte mindegyikben ugyanazok a szerzők szerepelnek. . . «Én megjelentetem a te írásodat az én lapomban, te megjelenteted az enyémet. . .» A fiataloknak igen kevés esélyük van a betörésre, illetve egyetlen esélyük, ha betörnek, az elfogadhatónak kikiáltott normatívák igájába." Gyarmati

László,

Kaposvár

„Annyian beleszólnak a lapszerkesztésbe, hogy szerkesztésről, netán koncepcióról szó sincs. Főként, ha fiatal és vidéki a folyóirat. Aki fizet, az i r á n y í t — hisz nálunk mindenki azt hiszi, ha máshoz nem is ért, az irodalomhoz igen. így marad a középszer, a töltelék. . ." Bőrönd/ Lajos,

Mosonmagyaróvár

„El tudom képzelni, mi mindenre kell figyelnie egy ilyen felelős kiadónak, mielőtt dönt a megjelentetésről: politikum, személyes kapcsolatok, gazdaságosság, papírhiány, nyomdai kapacitás, arányok, példányszám, optimális ár, a többi kiadó tervei, saját érdekei. Számolnia kell a szakmabeliekkel, a sznobokkal, az irodalmi érték és az eladási árszint fordított arányával. Csakhogy. . . bukhat-e bele nálunk főszerkesztő egy-egy tévedésbe!" Várkonyi

Ferenc,

Budapest

„Első lépésnek a szerkesztői és kiadói munka fokozottabb demokratizálását tartom. Új folyóiratokat és publikációs lehetőségeket kellene teremteni, hogy rengeteg kallódó tehetségünk egyáltalán szóhoz tudjon jutni, saját profilja szerint. Ezen folyóiratok és a jelenleg meglevők élére a vezetőket a laphoz kapcsolódó irodalmi közösség választása útján kellene beiktatni. A vezető működési ideje adott időtartam lenne, és felmentéséről vagy újraválasztásáról csak az

103

TOVÁBBJUTNI ( H A LEHET)

őt megválasztó közösség dönthetne. Hasonlóan: egy mű megjelentetése nem egyszemélyben a megválasztott vezetőhöz tartozna, hanem a szerkesztőség és a kiadók élén álló vezető testülethez. Minden kiadással kapcsolatos problémát csak ennek a testületnek lehetne felvetni és megoldani... Végül pedig lehetővé kellene tenni széles körben a magánúton történő megjelentetést. A legrangosabb irodalmi díjakat a megválasztott szerkesztőségi és kiadói vezetőkből álló zsűri ítélné oda, kiegészülve néhány hivatalon kívüli kiválósággal. Akinek ez nem tetszene, csinálhatna külön irodalmi díjat külön zsűrivel—az idő majd eldönti, hogy milyen díjaknak milyen rangja, becsülete lesz." ifj. Pösze Lajos,

Debrecen

„Ki dönti el, ki döntheti el, hogy a művek nekem valók-e vagy sem, megértem-e már olvasásukra vagy még mindig nem vagyok elég felnőtt! Az olvasási joggal együtt természetesen vállalom a tévedés, a tévedhetés jogát is. . . .Demokratikusabbá kell tenni egész közéletünket, meg kell találnunk azokat az utakat, amelyeken intézményesített formában teret kaphat a nyilvánosság. Állam bácsi ez idáig túl sok mindent összpontosított a kezében, jóindulattal mondván: «add ide, én ehhez jobban értek!». Most tehát kapja vissza a köz mindazt, ami megilleti, amiben célszerűen csak ő dönthet, mert ő látja a dolgokat a legközelebbről." Harza

Lajos,

Budapest

„Jaj annak a kornak, melyben hallgat a próféta, de még inkább jaj annak, amely elhallgattatja. Éhen veszejteni, de meghizlalni is — különösen válsághelyzetben —• megengedhetetlen. . . Ilyen helyzetben a fiatal irodalom ilyen vagy olyan voltán elmélkedni nem más, mint a lázrózsák alaktani csoportosítása." Hauke

Csaba,

Budapest

„Tapasztalataim szerint a színház (rádió, tévé, könyvkiadás) akkor és csak akkor veszi komolyan a szerzőt, ha társadalomábrázolási dühe, lelkesedése, műve — az előleg kifizetése után — nyitott könyvelési tétellé lesz. Az egész ember és az egész ügy komolytalanná válik, ha a gazdasági igazgató előveszi piros ceruzáját, és vízszintes vonallal lezárja az ügyletet. És «bolond, boros szívünknek vére» pénztári bizonylat gyanánt páncélszekrénybe zárva várja a hibamentes pénzügyi revíziót. Tapasztalataimat olyan fiatal (harminchét éves!) drámaíróként szereztem, akinek műve a Fiatalok Rivaldája című antológiában megjelent, és aki a Kulturális Minisztérium jóvoltá-

104

ból tíz hónapig részesült a fiatal drámaírókat segítő ösztöndíjban. E tíz hónap alatt a kecskeméti Katona József Színházban részt vettem az olvasópróbáktól a premiert követő mulatásig mindenben, ami számomra tanulságos, a színház életére jellemző lehetett. Mégsem talált a színház vezetése számomra egyórányi időt, hogy elmagyarázza, az ösztöndíj fejében benyújtott két darabom, ha nem bemutatható, miért nem." Jász István,

Budapest

„Mit tudja azt a szerkesztő, mi az: kínálgatni a portékát, mint a kurva. Ezerszer leírni, hogy itt és itt jelentem meg, ekkor és ekkor; hónapokig várni a (legtöbbször — jogos? — elutasító) válaszra; egy-egy «fontosabb» helyen való megjelenésre egy évig is, hogy milyen demoralizáló ez, meddig viszi az embert a depresszióba, az öngyilkosság határáig. Mert ott is több határ(idő) van. Évekig (négy évig) vártam a kötet elküldésétől a megjelenéséig. S mikor már a kritikák kereszttüzén is átjutott az ember — szerezve néhány barátot és ellenséget —, s elküldi a verseit ide-oda, a szerkesztő válaszleveléből ordít, hogy fogalma sincs, ki az, akinek sztereotip visszautasítását elküldi. Akár stencilpéldány is lehetne — két-három tucat egy kaptafára készült ilyen levelem van. . . Néha az az érzésem, nem is olvasták el azt a művet, amiről írnak. Különben hogyan futnának tiszteletköröket olyan mű(vek) körül, amit ha egy kezdő küld be, meg sem jelenhetné(ne)k. Hogy van az, hogy a belső körök, egyikére-másikára alig vagy tán nem is kerül fiatal, mert lerugdossák a pályáról, vagy úgy körülfogják, falanxba tömörülve, hogy kitörni sem tud? Míg a sztárokat felvezetik, lihegnek előttük, hozsannáznak, elszíva mások elől a levegőt. Csak jelen akarnak lenni, a már elért tisztes eredményt bebiztosítva, kockázatos, csúcsjavító kísérletekre azonban nem vállalkoznak. Hogy mehessen akkor az ügy mindig feljebb, tovább! S miért félnek a szerkesztők a«rázós» témáktól? A kényelmes helyüket féltik? Ág se rezdüljön? Hogy legyen akkor élénk, vitákat keltő (s akár vihart arató) irodalom? Nem tudom, fiatal írótársaim miből élnek, milyen kenyérkereső foglalkozással tartják fenn magukat. Én fizikai munkás vagyok. Nyolc óra talpalás, gépzaj, izzadás a részem, hogy egyéb «feszültségekről» ne is beszéljek. De kit érdekel, mikor regenerálódik, mikor ír (ha tud, ha íráshelyzetbe hozta már magát), mikor és mennyit pihen, mikor él, mikor művelődik — mert igénye van rá — az ember; mitől kopik el, borul fel a családi élete, lesz iszákos, kiábrándult, csúszik politikai zsákutcába stb. — és hogy kapaszkodik meg, szüli újjá magát, ha tudja, ha sikerül?" Keresztes József,

Tatabánya


„Már ebben a pillanatban kedvem támadt szőrmentén érinteni saját tiszteletlen (mert kételkedő) kérdéseimet, de kibújok az önellenőrzés bugyrából és folytatom szándékom szerint. Érdekelné-e a kedves olvasót néhány regény arról az időről, amit a lényeget nem takaró szóval személyi kultusznak szoktunk nevezni? Nem vádirat, nem pamflet, nem brosúra, hanem regény. Sőt, ahogy ma nevezik ugyanezt: tényregény. Például a kitelepítésekről, például a vezetés belső tisztogatásairól. Úgy vélem, rázós téma. Vagy arról az időszakról, ami 1956 szeptemberétől 1957 januárjáig tartott? Hogy egyáltalán mi történt? Ha már történelemkönyv nincsen erről az időszakról, miért nincs legalább regény? Rázós téma. Vagy, hogy az időből térbe lépjünk át, érdekelné-e az olvasót egy regény: Ábel, 1980ban? Rázós téma. Egy elszomorítóan elavult szemlélet (a töretlenül egyirányú fejlődésről) igyekszik alátámasztani azt, hogy az elmúlt évtizedek történelmi fordulatairól tanúskodó dokumentumok, jegyzőkönyvek jelentős része feltáratlan, hozzáférhetetlen, sőt egy-egy időszakról az állami kiadású napilapok is a könyvtárak zárolt anyagához tartoznak. Az ember, ha valamit titkolnak előle, óhatatlanul gyanakszik. Az író — ha író — egyébként is. És nem fér a fejébe, hogy miért van titok egyrészt, ha nincs rázós téma másrészt." Bereményi

B. András,

Budapest

„Micsoda írásmű az, amely a gondolatot nem mondja ki, csak körülbeszéli? És micsoda író az, aki a leírtakat ezerszer megfontolja, nem a kifejezés, a hangzás, a nyelvi szépség, a lényegmegragadás, a kifejező erő és a megjelenítés lehető legtökéletesebb megvalósítása végett, hanem csupán arra gondolva: hogyan fogadja a leírtakat a kiadó, a szerkesztő, a lektor? Nem kellene-e udvariasabban, enyhébben fogalmazni, nem kellene a negatívumokkal arányos mennyiségű pozitívumot is kiemelni, lehet-e megírni, amit megír, megjelenhet-e, nem kapja-e vissza a kéziratot azzal hogy nem látszik időszerűnek, vagy hogy a kiadó jelenleg különböző sajátos okokból nem vállalkozhat az írás megjelentetésére? . . .Az orvost, aki beteggel foglalkozik, egyetlen gond tölti el: «Mi baja lehet?» Ám voltak idők, s tán még ma is vannak, amikor az orvos vezérlő gondolata a «Mi bajom lehet?» Az író és költő azon töri a fejét, hogy mi baja lehet a világnak. Ha azonban eközben azt forgatja a fejében, hogy mi baj származhat abból, ha őszintén és igazat ír, s vajon közlik-e írását, nem kell-e bizonyos sorokat kihagyni, megváltoztatnia, a lektor véleménye szerint időszerű-e amit írt, megvan-e a kellő történelmi távlata, nem értik-e félre, amit mond, nem háborodnak-e fel valakik (vagy valakik leszármazottai), nem szubjektív-e túlságosan az írása — akkor a

legtehetségesebb tollal megírt írásmű is érdektelenné, hideggé, nemegyszer zavarossá válik." dr. Magyar

Imre,

Budapest

„Az úr ír? Hát persze. De csak úgy «szőrmentén». És nem szőrrel szemben. Miért írna szőrrel szemben? Nem bolond. Szőrrel szemben pedig csak a bolond ír. Tudniillik a szőrrel szemben írt mű egyetlen szőrmenti lapba sem pászítható be konfliktus nélkül, szőrrel szembeni lapunk meg — momentán — nincs; ezenkívül az ilyen szőrrel szembeni művek ritkán sikerülnek olyan kerek egésszé, hogy azonnal értelmezhetők — értsd: ártalmatlanok — lennének; továbbá sokszor sehogyan sem értelmezhetők. . . Ha kiadódott már a hiba, ne tegyünk úgy, mintha nem volna! Ne nézzünk félre szende mosollyal, ne tegyük mutatóujjunkat a szánkra: csitt, erről most még nem beszélünk! Hát akkor miről beszéljünk? Az időjárásról. . . Én nem ismerem el az irodalom funkcióvesztését. Az irodalom veszett el úgy, ahogy volt, és nem is lesz meg addig, amíg csak egy magyar írónak is megáll a papír fölött a tolla: «Szabad ezt leírnom»:" Bencsik András,

Kaposvár

„Korántsem tökéletes és lezárt ismereteim szerint a marxizmusnál haladóbb társadalomelmélet még nincs, ezért komoly tragédia bőrünkre menő tökéletlen gyakorlata. De van valami nevettető is abban, hogy az ellen lázadozok, amivel alapvetően egyetértek, vagy legalábbis nem tudok jobbat nála. A groteszk keserédességébe belefér a remény, s az irodalmi tükörképben ez is benne van. De ha már a váteszek trónfosztásakor kimondatott, hogy tankokat nem lehet versekkel megállítani, akkor talán mégis a valóságnak kell először előbbre jutni (ha lehet)." Dusa István,

Budapest

„Az irodalom olyan, mint társadalmi feltételrendszere. Ez a közös — az eltérő álláspontokban. Egy alig cáfolható közhely. De mi lehet akkor ezen túl vitás? Az ötvenes évek magyarórája jut eszembe: «Zrínyi azért írta meg a Szigeti veszedelmet, mert a török akadályozta a marhakereskedelemben». így szimplifikáltuk az irodalomfelépítmény tételt. S így lett rögtön hamis az igaz. Erre emlékeztet egy kicsit a mundért védő fiatalok önigazolásának objektivizmusa: «Ez van — mi sem lehetünk mások.» A mindent elsöprő forradalmi indulat békés-kényelmes konformizmusba fordul. H a « e z van», akkor nem érhet fel hozzájuk semmilyen kritikai szempont. Se morális, se esztétikai, se világnézeti! Ám ha ilyen közvetlen a társadalmi viszonyok és az irodalom kapcsolata, lehet-e művészetről beszélni? És

105


zavar az idősebb nemzedék néhány képviselőjének sajátos szubjektivizmusa is: «Tényleg az van, de mégis! A tehetség! a morál! az elszánás! az erudíció! az egyén!» Ez az érvelés sem tetszik nekem. Akkor sem, ha megértő-vállonveregető, akkor sem, ha fölényes, kioktató. Nem tetszik, mert az egyént (a művészt) kiszakítja művészetének alapja, létviszonyai közül." Kiss Gábor,

Nyíregyháza

„Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnénk egy Majakovszkij-gondolattal hozzájárulni a Továbbjutni (ha lehet) című, Sükösd Mihály indította vitához: «lrodalmi csavargó-had, / elég volt a nyavalygásból! / Kotródjatok!. . . / Zavartok csak / felvonuláskor, / támadáskor!»" Demeter

Károly,

Szicherle

Tamás,

Budapest

A levélmontázs k o m m e n t á l á s a külön t a n u l m á n y t igényelne. E z ú t t a l c s u p á n k é t rövid megjegyzés az összeállításhoz. Az egyik: a hozzászólásokból kicsendül a z a hangulat, a m e l y az alkotó — v a g y a l k o t n i vágyó — értelmiségiek egy részét jellemzi. A keserűséget még a k k o r is komolyan kell venni, ha a levélírók, m o n d j u k , az „irodalmi d e m o k r á c i a " ellentmondásait meglehetősen n a i v m ó d o n próbálják feloldani. Mintha a m ű v e k értékét az a l k o t á s o k szabadversen y e és a közönségszavazás d ö n t h e t né e l . . . A m á s i k : a vita hasznosságáról szóló — és t ö b b n y i r e a h a s z o n t a l a n s á g á t bizon y í t ó — levelek írói k i m o n d a t l a n u l is a b b ó l az elképzelésből indulnak ki, h o g y az efféle polémiák valamely visszásság megszüntetését, ha úgy t e t s z i k : gyakorlati intézkedéseket t ű z n e k ki célul. Ebből a szemszögből nézve mind e n sajtóvita e l m a r a s z t a l h a t ó , ez a lát á s m ó d is némi naivitásról árulkodik. 3. (Korszerűsített próféta vagy kulturális i n n o v á c i ó ? ) Mindamellett — és ez t a l á n e n y h í t i a levélírók szemléletéről kialak í t o t t ítéletemet — a hozzászólók túln y o m ó többsége reálisabban értékeli az irodalom és az írók jelentőségét, a t á r s a d a l m i életben b e t ö l t ö t t szerepét. Csakú g y , mint a tudósok — szociálpszichológusok, történészek és szociológusok —, 106

akiknek felfogása ú g y foglalható össze, hogy az írók váteszi m a g a t a r t á s á t túlh a l a d o t t n a k t a r t j á k , a prófétaság korszerűsített értelmezését is lehetetlennek gondolják. Mert úgy vélik, a mai m a g y a r szellemi élet m á r a n n y i r a sokszektorú, hogy a művészi megközelítés mellett a t u d o m á n y o s megközelítésnek is v a n létjogosultsága. Az elemzőbb igényű hozzászólások közül figyelemre méltó a szociológus T a m á s Pál véleménye, aki így indokolja á l l á s p o n t j á t : „A t á r s a d a l m i munkamegosztás változásával a váteszi szerep m á r a századelő ó t a leépiilőben v a n . Az írók azóta megfigyelhető tömeges közéleti szerepvállalása rövid ideig t a r t o t t és politikailag p o n t o s a n körülhat á r o l h a t ó feltételek k ö z e p e t t e alakult ki. — A cikkíró itt, a szövegösszefüggésből kiderül, a h a r m i n c a s évekbeli faluk u t a t ó mozgalomra, illetve az 1956-os események előzményeire gondol. Z. L. — A társadalmi konfliktusok á t m e n t é s e az irodalmi életbe és a közállapotok irodalmi barométerrel való vizsgálata részben ehhez a koronként létező, k o r o n k é n t pedig eltűnő elhivatottsághoz tartozik. Részben viszont a közélet mindenkori szűk keresztmetszeteivel kapcsolatos . . . E g y á l t a l á n nem szükségszerű, hogy mindig az irodalomban ütközzenek a társadalmi-politikai érdekek."' E z a vélekedés a z é r t is t ü n e t é r t é k ű , m e r t úgy tetszik, t ö b b és nem is csak társadalomtudományos megalapozottságú vitatkozó szemléletét tükrözi. Azt tudniillik, hogy a mai m a g y a r irodalom romlásának vagy legalábbis stagnálásának egyik, ha nem legfőbb oka a demokratikus hagyományok hiányáb a n keresendő. A k a d t a k olyan hozzászólók, akik v i t a t t á k ezt a nézetet. Ungvári T a m á s például elismeri u g y a n , hogy a d e m o k r a t i k u s h a g y o m á n y o k hiá n y a m i a t t ,, . . . g y a k r a n a költészetre b í z a t o t t a politika", ez azonban szerinte k o r á n t s e m jelenti a z t , hogy magából az irodalomból h i á n y o z t a k volna a demokr a t i k u s vonások. H a Petőfi Sándor, A d y E n d r e és József Attila közéletiségének — fejtegeti az irodalmár szerző — „ . . . nem is mindig a politikai p á r t volt a színtere, a k á v é h á z és a biliárd-


asztal is kínált a n n y i teret, a m e n n y i a n é p a k a r a t és az egyéni boldogulás összefüggésének, ideológiájának kifejtéséhez szükséges." Majd hozzáteszi: „ H a t a l m i szerkezetünket nem örököltük senkitől, . . . irodalmunk szerkezete sem sokban hasonlít a r r a a t e g n a p r a , amelyet állítólag a d e m o k r a t i k u s h a g y o m á n y o k hián y a jellemez . . . V a j o n nem arról v a n - e szó — teszi föl a továbbgondolásra érdemes kérdést —, hogy n e k ü n k t ö b b bajunk van a saját hagyományainkkal, mint a tegnapiéval ? A közelmúlt tévedései és torzításai erőteljesebben befolyásolják jelenünket, mint a múlt a k á r m e l y káros h a g y a t é k a vagy éppen hiánya." Még világosabban fogalmaz L á z á r I s t v á n író és szociográfus, aki kifejti, hogy „ . . . a fiatal írókról folyó v i t a mindig ott és a k k o r forrósodik föl, ahol és amikor n e m a szűk szakmai — hogy ne m o n d j a m : irodalmi akváriumi — kérdésekről v a n szó, h a n e m a t á r s a d a l o m állapotáról". S mert ezt a sajátosságot idejekorán felismerte a t ö b b i író-hozzászóló is,a polémia közepe t á j á n „lelepleződött" a szerkesztőség igazi szándéka. Nevezetesen az, hogy ellentétben az Élet és Irodalom eddigi v i t a h a g y o m á n y a i v a l és f o r d í t v a egyet a vizsgálódás d e d u k t í v m e n e t é n , a vitatkozók most a részből következt e t h e t t e k az egészre. Valamiféle „ s z ű k " „ s z a k m a i " , ha úgy tetszik: irodalmi modellen érzékeltették a mai m a g y a r társadalom ellentmondásait. Mindenekelőtt azt, amelyet m á r az Ilyen gazdagok v a g y u n k ? is t u d a t o s í t o t t : az ú j r a való hajlandóság h i á n y á t . T ö b b mint jellemző, hogy az innováció fogalma is a találmányi vita révén m e n t á t az értelmiségi t u d a t b a , lett a társasági beszélgetés b e v e t t fordulata. A T o v á b b j u t n i (ha lehet) című polémia egyik hozzászólója az imént m á r e m l í t e t t ' ö s s z e f ü g g é s t így világítja meg: ,,. . . a kulturális innováció sorsa nyilv á n v a l ó a n össze van k ö t v e a gazdasági és politikai innovációéval, Az S Z K P huszadik kongresszusa (1956február)utáni szellemi pezsgés egyértelműen politikai indítt a t á s ú volt, és a h a t v a n a s évek második felében is ki lehet m u t a t n i a m a g y a r o r -

szági gazdasági kísérletek és a szellemi é g h a j l a t közti kapcsolatot . . . A legu t ó b b i tizenöt-húsz évben n e m deklarált, de a szélesebben v e t t közéletben használatos konfliktusmegoldási stratégiák (fő a békesség, t ö r e k e d j ü n k k o m p romisszumokra, t a l á l j u k meg a közös p o n t o k a t ) érvényesülnek. E z a stratégia olyan gazdasági fellendülésre, az egyén gyorsan javuló életszínvonalának oly m é r t é k ű emelkedésére épült, a m e l y r e Magyarországon legalább k é t évtized ó t a nem volt példa. Ám a konfliktusok lekerekítése (a megoldás elodázása) . . . sajátságos mellékhatással j á r t . B á r a politikai-gazdasági vezetés f o l y a m a tosan h a n g o z t a t t a , hogy a t o v á b b i fejlődés záloga a t á r s a d a l o m megújulóképessége, innovatív h a j l a m a , a vázolt helyzet a közélet elkényelmesedéséhez, a konzervatív értékek elszaporodásához vezetett." A közéleti renyheséggel is m a g y a rázható, hogy a v i t á b a n megszólaló huszonéves írástudók nemzedéki szemszögből bírálták az idős(ebb) írókat és költőket, a „ k o n z e r v a t í v " értékek esztétikai letéteményeseit. Az „ o k t a l a n és nyegle" hangra — egy h a t v a n fölötti író fogalmazott így — érzékenyen reagáltak a meglettebb alkotók, mindazonáltal a fiatal és idős írástudók nemzedéki ellentéte, illetve a fiatal irodalom helyzete visszavonhatatlanul a vita mellékt é m á j a lett. A t o v á b b i a k b a n m á r szinte kizárólag az irodalmivá stilizált t á r s a dalmi valóságról értekeztek a hozzászólók. Az eszmecsere f o r d u l ó p o n t j a , az értékelők egybehangzó tanulsága szerint, Csoóri S á n d o r írása volt. A lírai hevületű, költői képekben gazdag vitairatot nehéz röviden és hitelesen érzékeltetni, á m alighanem feltételezhető, hogy a Jel-kép olvasói jól ismerik, a n n a k idején alaposan végigolvasták a hatásos cikket. A költő-szociográfus-filmíró alaptétele: ,, . . . a h e t v e n e s évek Magyarországa, a derűsebb ellenpontok: az életszínvonal és a s z a b a d a b b mozgás ellenére is, beteg lelkületű ország". A hasonlat a n n y i r a meglódította a literátor-olvasók képzeletét, hogy az Élet és Irodalom következő s z á m á b a n Mezei András reflektált rá, imígyen: 107


„Csoóri S á n d o r c s u p á n derűs ellenpontn a k nevezi a h e t v e n e s évek életszínvon a l á t , a mozgási szabadságot, u g y a n a k k o r lesújtó véleménye v a n a h e t v e n e s évek beteg lelkületéről. . . . N e m t u d o m igazán, hogy m i k o r beteg lelkületű egy ország, csak a z t t u d o m , hogy é l e t e m b e n mindig a k k o r volt a legbetegebb, a m i k o r az egészség nevében teltek m e g a b ö r t ö n ö k , ideggyógyintézetek és k o n c e n t rációs t á b o r o k . " D e a Csoóri—Mezei v i t a a másik a l a p t é t e l ürügyén is hevített e a szenvedélyeket. Csoóri S á n d o r ezt í r t a : „A s a j á t levében forgó irodalomn a k a siránkozáson és a b o t r á n y o s leltárkészítésen t ú l meg kell t a n u l n i a föllázadni a cselekvés jogáért k ü z d ő élet nevében." Mezei András válasza: ,, . . . Csoóri . . . is ezt teszi: föllázad a «cselekvés jogáért k ü z d ő élet nevében», azzal, ho^y m i n d e z t megírja. Mert mi m á s az író lázadása, mint b o t r á n y o s leltárkészítés ?! A t ö b b i már n e m az ő dolga." E z t a megfogalmazást viszont Eörsi I s t v á n író v i t a t t a . Ennyivel t a r t o z o m a T o v á b b j u t n i (ha lehet) című eszmecserét velem e g y ü t t felidéző o l v a s ó k n a k . A v i t a részletezését azonban m á r nem t e k i n t e m f e l a d a t o m n a k , mert ú ^ y t e t s z i k : Mezei A n d r á s — a levélírók, a hozzászóló szociológusok és történészek véleményét megerősítve — szintén amell e t t foglalt állást, hogy az irodalom t á r s a d a l m i szerepe k o r l á t o z o t t a b b a h a g y o m á n y o s n á l . P o n t o s a b b a n szólva: é p p e n az ő cikkéből sejlik ki, h o g y a látszólagos korlátozottság a szellemi élet fejlettségét, sokszínűségét jelenti. A t á r s a d a l o m t u d ó s o k eredményei l á t t á n o l v a s t á n ugyanis az írók csakugyan azzal foglalkozhatnak, amihez igazándiból é r t e n e k : a lélek mérnökeiként érezhetn e k meg olyasmit, a m i t később a t u d ó s o k igazolhatnak (esetleg cáfolhatnak.) Mindazonáltal számomra n e m is ez, m i n t i n k á b b a v i t á n belüli v i t a m ó d szertani t a n u l s á g a volt érdekes. Az t u d niillik, hogy sokan úgy vélték — közt ü k n é h á n y , az Elet és I r o d a l o m h o z vonzódó értelmiségi is —, h o g y hiba, sőt vétek volt azonnali válasz nélkül közölni Csoóri S á n d o r „ k á r o s " írását. A z t hiszem, n e m volt vétek, m é g csak 108

hiba sem. Ú g y t ű n i k fel, m i n t h a az elmarasztalók abból a beidegződöttségből i n d u l t a k volna ki, a m e l y jószerint a K r i t i k a című folyóirat g y a k o r l a t á t jellemzi. (A művelődéspolitikai o r g á n u m előszeretettel közöl n e m föltétlenül szalonképes cikket — ellencikkel együtt.) E z t a g y a k o r l a t o t helyeslem egy h a v o n k é n t megjelenő lap esetében. A hetilapn a k a z o n b a n n a g y o b b a k a lehetőségei, legalább négyszer n a g y o b b a k . Általánosságban és a hazai szellemi élet dem o k r a t i k u s légkörében is megteheti, hogy f e l n ő t t n e k tekintse o l v a s ó t á b o r á t ; m o n d j u k azáltal, hogy nem azonnal, h a n e m „ c s a k " egy hét m ú l t á n t á j é k o z t a t j a őket az ellenvéleményről. (Azt m á r csak mellékesen teszem hozzá, hogy bízvást az ellenvélemény t e k i n t hető a szerkesztőség felfogásának, ha már egyszer a l a p főmunkatársa r a g a d o t t tollat . . .) E módszertani kitérő nevezhető a k á r a közéleti — és irodalmi — demokrácia m i k é n t j é r ő l való (töredékes) m e d i t á ciónak is. No meg arra is jó t a l á n , hogy érzékeltessem: ebben a v o n a t k o z á s b a n is t i p i k u s a n ÉS-vita volt a T o v á b b l é p ni (ha lehet). A polémia címe e z ú t t a l m á r t á g a b b értelemben é r t e n d ő : eszmecseréről eszmecserére differenciálódn a k t a p a s z t a l a t a i n k , s az olvasók igenis elviselik az á r n y a l t b á n á s m ó d o t . Azt például, amit — meggyőződésem szerint — az Elet és Irodalom vitái a h e t venes évek második felében h a t á s o s a n d o k u m e n t á l t a k . Mert lett légyen szó kesudióról v a g y o k t a t á s i reformról, feltalálók küszködéséről v a g y irodalmi „belügyekről", az írók, az írósággal kacérkodó olvasók meg a merőben más foglalkozású érdeklődők túlnyomórészt a valóság ellentmondásait feszegették. 1980 őszén a szerkesztőség lezárta a v i t á t , á t a d t a a szót a m ű v e k v i t á j á n a k . Mindazonáltal a T o v á b b j u t n i (ha lehet) utóéletéről szintén illő szólni, m e r t az értékelések minősítik a kezdeményezők s z á n d é k á t is. „Sekélyes hozzászólások", „ f o n n y a d t elmélkedések" — ilyen és ehhez hasonló kifejezések olvashatók, mindenekelőtt az egyetemi l a p o k b a n . A d i á k s a j t ó m u n k a t á r s a i csalódottan


v e t t é k t u d o m á s u l , hogy a polémia elk a n y a r o d o t t elsődleges (másodlagos?) céljától: a fiatal irodalom integrálódási lehetőségeinek taglalásától. Másfelől, a „ h i v a t a l o s " megítélésekhői s a j á t o s a m bivalencia rajzolódik ki. A v i t a erénye, h o g y az irodalmi l a p — afféle biztonsági szelep g y a n á n t — kiengedte a gőzt az irodalmárok f e j é b ő l ; aggasztó viszont, h o g y az írók egy része túl b o r ú s n a k l á t j a a m a g y a r társadalom helyzetét. J ó m a g a m a h a r m a d i k véleményt fo-

g a d o m el. Azt tudniillik, hogy sok igazság v a n az iménti állásfoglalásokban, a legfontosabb a z o n b a n mégiscsak az, hogy egy k o r á n t s e m k i b é k í t h e t e t l e n ellentétű t á r s a d a l o m b a n n e m á r t néha tudatosítani az érdekkülönbségeket. Ú g y gondolom, az irodalomnak jót tesz, t a l á n még a közéletnek is, h o g y feloldh a t ó és feloldandó érdekellentéteit nyilvánosan, n e t á n egy h a t v a n e z r e s péld á n y s z á m ú értelmiségi réteglap hasábjain artikulálja.

109

Útközben

Közlekedési rádióműsorok Európában

Elnevezték „ h u s z a d i k századi n é p v á n d o r l á s n a k " , „ l á t h a t a t l a n e x p o r t n a k " , „a legd i n a m i k u s a b b a n fejlődő szolgáltatási á g a z a t n a k " , de a t ö m e g t u r i z m u s megértéséhez sem közhelyek, sem gazdasági minősítések révén nem k e r ü l ü n k közelebb. Csak statisztikai értelemben világos például, m i t is jelent, hogy nyolc n y u g a t - e u r ó p a i ország közel 200 milliónyi 14 éven felüli népességéből é v e n t e kereken 110millióan útrakelnek. Többségük n y á r o n ; 60 százalékuk júliusban és a u g u s z t u s b a n . I l y e n k o r egy átlagos s z o m b a t o n összesen 4 millió t u r i s t a érkezik, sok száz kilométer megtétele u t á n Ausztriába, Franciaországba, az Ibériai vagy az A p p e n i n félszigetre. N a g y részük a u t ó v a l , olyan u t a k o n , ahol azelőtt m é g soha nem, v a g y csak egyszer-kétszer j á r t a k . A benzin és a meleg étel mellett útbaigazításra v a n a legnagyobb szükségük. Á n e m zetközi idegenforgalom méreteit t a l á n az a u t ó p á l y á k zsúfoltsága, s az információk i r á n t i tömeges szükségletek jelzik igazán. E g y N S Z K - b a n végzett, széles k ö r ű vizsgálat szerint minden második t u r i s t á t a m u n k a h e l y i szabadságolás és az iskolai szünidő r e n d j e készteti július —augusztusi u t a z á s r a , a n a p f é n y és a meleg alig 10 százalékuknál volt a d ö n t é s elsődleges oka. Ugyancsak az N S Z K - b a n b o n y o l í t o t t a k le felméréseket az a u t ó p á l y á k dugóiban hosszabb ideje v á r a k o z ó k k ö z ö t t . Majdnem m i n d e n második a u t ó s még az a d o t t helyzetben is úgy vélte, hogy a sztrádákon lehet leggyorsabban, b á r h o v á elérni. E g y h a r m a d részük érdeklődött u g y a n más ú t i r á n y o k u t á n , s a z t á n mégis m a r a d t az autópályán. A nemzetközi idegenforgalom t e h á t csak f o k o z t a az autóközlekedés szabályozásán a k m á r a m ú g y is évtizedek ó t a , s Európa-szerte növekvő nehézségeit. N é h á n y országban m á r az első időktől k e z d v e segítségül h í v t á k a rádiózást. Csehszlovákiában 1953-ban k e z d t é k sugározni az autósok, motorosok n a p o n t a jelentkező m a g a z i n j á t . A francia r á d i ó b a n 1955-ben jelentkezett először a szombat d é l u t á n i Inter-Service Routes zeneszámokból, vezetési tanácsokból, útválasztási ötletekből és időjárásjelentésből szőtt m ű s o r a . A Bajor R á d i ó b a n 1970 óta v a n természetes helye a közlekedési információknak, a Service-Welle c í m ű általános szolgáltató m ű s o r b a n . Az É s z a k n é m e t R á d i ó egy évvel k é s ő b b szervezte m e g közlekedési s t ú d i ó j á t , s m a n a p s á g m á r az európ a i országok többségében a p r o g r a m o k szerves részévé lettek az ilyen adások. S é p p ezért nagyon időszerűvé vált a nemzetközi e g y ü t t m ű k ö d é s . EUROTRAVEL

80

Az Európai Műsorszórási U n i ó (EBU) rádiós műsorbizottsága t a v a l y m á j u s b a n rendezte meg G e n f b e n a közlekedési információs a d á s o k k a l kapcsolatos első nemzetközi konferenciát. Az E u r o t r a v e l '80 tanácskozásain 19 E B U t a g képviselőin kívül Csehszlovákia, Magyarország és a Szovjetunió szakértői is jelen v o l t a k . A konferencia számos a j á n l á s t dolgozott ki a közlekedési közlemények egységes szerkezetétől, az 110

KÖZLEKEDÉSI RÁDIÓMŰSOROK

EURÓPÁBAN

idegen nyelven sugárzott üzenetek nemzetközileg azonos i d ő p o n t j a i n a k kidolgozására és a sugárzási frekvenciák ú t m e n t i t á b l á k o n való feltüntetésére i r á n y u l ó erőfeszítéseken á t egészen a rádióadások közös elnevezéséig. (Az E B U tagországokban a nemzetközi közlekedési információk Euroradio jelzéssel f o g n a k jelentkezni.) T ö b b fontos fela d a t megoldásának szükségességében is e g y e t é r t e t t e k a résztvevők, m i n d az a u t ó s o k f o l y a m a t o s o k t a t á s á n a k , mind például az E B U és az O I R T tagországok k ö z ö t t i e g y ü t t m ű k ö d é s j a v í t á s á n a k f o n t o s s á g á b a n . Az eszmecserékben a z o n b a n mégis t a l á n a közös, általános gondok p o n t o s a b b körvonalazása és a jelenlegi n y u g a t - e u r ó p a i helyzetkép felvázolása volt a leginkább tanulságos. N e m „közlekedési rendészet", hanem szolgáltatás A közlekedési információs műsorszórás kezdetén sokan k é t e l k e d t e k a b b a n , hogy az ilyesmi egyáltalán rádiós f e l a d a t lenne. Mások valahol a s z ó r a k o z t a t á s keretében a k a r t á k elhelyezni v a g y úgy vélekedtek, hogy e m ű s o r o k n a k á l t a l á n o s hírközlésre és időjárásjelentésekre kell korlátozódniuk. Az állami szervek pedig azonnali és n a g y o b b h a t á s t v á r t a k , m e r t az autóközlekedést úgy f o g t á k fel, mint a fegyelmezett állampolgári viselkedés, alkalmazkodás egyik f o r m á j á t , holott távolról sem csak erről v a n szó. Az eredeti elgondolásokat m a n a p s á g m á r csak a televízióval kétségbeesetten versengő rádió t ö r t é n e t i tévedéseinek tekintik. A közlekedési műsorok a rádiózás egyik, m i n d i n k á b b szélesedő funkciókörébe, a szolgáltató (szerviz-) adások c s o p o r t j á b a t a r t o z n a k , ahol a közönség sajátosságait é p p ú g y képtelenség figyelmen kívül hagyni, m i n t a műsorszórás egyéb á g a z a t a i b a n . Mi sem lenne n a g y o b b tévedés, m i n t valamiféle „közlekedési rendészeti r á d i ó v a l " próbálkozni. Az ilyesfajta vállalkozásoknak az első pillanattól k e z d v e csak egyetlen esélyük v a n — a bukás. Másrészt, e szolgáltatást nem valamiféle speciális csoportnak, h a n e m valóban a lehető legszélesebb haligatóságnak kell n y ú j t a n i , s ezért az információkhoz való h o z z á j u t á s t nem lenne helyes különleges feltételekhez, például speciális vevőkészülékek birtoklásához k ö t n i . Az autós, motoros p r o g r a m o k h o z persze szükség v a n a rendőrséggel, mentőszolgálattal, tűzoltósággal, műszaki segélyhelyekkel való széles körű, rendszeres e g y ü t t működésre. E z meglehetősen s z o k a t l a n az egyébként még mindig elég a u t a r c h i k u s műsorkészítői szervezetek s z á m á r a . A kooperáció sem mentesít a z o n b a n speciális beruházási ráfordításoktól, még h a a n a g y o n gazdag rádiók helikopteres, sportrepülős tudósítóit nem is lehet általános m i n t á n a k tekinteni. N é h á n y n y u g a t - e u r ó p a i közlekedési műsor vizsgálatából a jelenlegi gyakorlat körvonalai a következőképp b o n t a k o z n a k ki. E g y esemény és a róla szóló közlemény elhangzása k ö z ö t t á l t a l á b a n 15 p e r c és 1 óra közti idő telik el. N é h á n y országban a r r a törekszenek, hogy a közbenső időt 5 percre csökkentsék, ami m á r csak a beérkező információk ellenőrzése m i a t t is igen nehéz feladat. U g y a n a k k o r , balesetek vizsgálatából az vált nyilvánvalóvá, hogy h a az esemény és a rádiós közlés k ö z ö t t 2 percnél hosszabb idő telik el, a láncszerűen rákövetkező balesetek megelőzésére m á r nincs sok esély. A közlekedési információ t e h á t főleg a z o k n a k hasznos, akik még messze v a n n a k az eset színhelyétől, s m é g m e g v á l t o z t a t h a t j á k az ú t v o n a l u k a t v a g y más módon reagálhatnak. A különféle rádióállomások n a p i á t l a g b a n 15—25 műsoregységet sugároznak, s mindegyikben számos esetről szólnak, átlagosan 15 másodpercnyi idő a l a t t . A napi 15 — 20 percnyi tisztán közlekedési információ látszik m a n a p s á g t i p i k u s n a k . A legg y a k o r i b b üzenetek baleset, ú t é p í t é s és egyéb esemény m i a t t i elakadásról, dugóról t u d ó s í t a n a k . (A Csehszlovák R á d i ó 1974 és 1977 k ö z ö t t sugárzott négyórás hét végi közlekedési m a g a z i n j á b a n 50 — 60 hírt közöltek a forgalmi helyzetről, 2 — 3 t u d ó s í t á s t , i n t e r j ú t és számos időjárásjelentést is.) 111

KÖZLEKEDÉSI RÁDIÓMŰSOROK EURÓPÁBAN

Nemcsak k ö z l e k e d é s . . . Vezetés közben áz a u t ó s n e m c s u p á n közlekedik, h a n e m élményt és k a l a n d o t is keres, ö n t u d a t l a n u l is ö n m a g a kiteljesítésére törekszik, b á r h o g y is ítéljük ezt meg a forgalombiztonság s z e m p o n t j á b ó l . A közlemények megfogalmazásánál ezt é p p ú g y figyelembe kell v e n n i , m i n t a z t a t r i v i a l i t á s á b a n is f o n t o s t é n y t , h o g y a volán m ö g ö t t ü l ő t még csak a közlekedési hír meghallgatására sem lehet kötelezni, n e m h o g y az a b b ó l racionálisan k ö v e t k e z ő viselkedésre. E g y é b k é n t , vizsgálati t a p a s z t a l a t o k b ó l a r r a lehet k ö v e t k e z t e t n i , hogy a vezetőnek akkor is hasznos az ú t k ö z b e n k a p o t t információ, ha közvetlenül nem is t u d j a felhasználni. Növeli ugyanis az a u t ó s általán o s biztonságérzetét s ez is h o z z á j á r u l a forgalom biztonságához. A túlságosan riasztó h a n g v é t e l ű hírek és figyelmeztetések viszont olyan érzést t á m a s z t a n a k a járművezet ő k b e n , hogy n a g y k o c k á z a t o k a t és súlyos veszélyeket vállalnak, ami végül is bizon y o s büszkeséggel tölti el őket. Az ilyen összefüggések is segítik megérteni a m ű s o r o k b a n közölt információk korl á t o z o t t h a t é k o n y s á g á t . Az E u r o t r a v e l '80 egyik n é m e t résztvevője azt m o n d t a , hogy az a u t ó p á l y á n ellentétes i r á n y b a n haladó kocsiról a d o t t hír legalább 50 százalékban h a t á s o s . H a a v e z e t ő t m a g á t n e m is éri el, de legalább a t ö b b i a u t ó s t figyelmezteti. E g y e s felmérések szerint az a u t ó s o k a közölt i n f o r m á c i ó k n a k 50 —60 százalékát jegyzik meg. Az á l t a l á n o s jellegű közleményekre j o b b a n emlékeznek, m i n t a specifik u s a k r a , s a m e g j e g y z e t t hírek száma fOTdítottan a r á n y o s a közölt hírekével. E g y szerre t e h á t legfeljebb ö t - h a t közölhető. Á l t a l á b a n m i n d e n m á s o d i k u k jegyzi m e g azt, a m i őt is érinti, á m ez az a r á n y s z á m o t t e v ő e n f ü g g a t t ó l , h o g y mennyire g y a k o r l o t t vezetőről v a n szó. Valószínűleg ezzel m a g y a r á z h a t ó az az amerikai t a p a s z t a l a t is, h o g y a vezetés közbeni rádiózás növeli az ú t i r á n y megválasztásakor e l k ö v e t e t t hibákat. Az E B U m ű s z a k i k ö z p o n t j á n a k egyik f ő m é r n ö k e az E u r o t r a v e l '80 k a p c s á n így n y i l a t k o z o t t : „Még m i n d i g az állomás megkeresése a rádióhallgatás fő p r o b l é m á j a , a m i abból a t é n y b ő l következik, hogy a természetszerűleg t á j é k o z a t l a n hallgató, e n e m - m ű s z a k i személy nem érti igazán, m i is az a f r e k v e n c i a és m i k é p p is t a l á l h a t m e g k ö n n y e n egy bizonyos m ű s o r t . Csupán a n n y i t t u d , h o g y hallgatni a k a r j a a m ű s o r t . . ., de v a l ó j á b a n n e m t u d j a , hogy ez melyik hullámsávon lehetséges." V a n u g y a n e b b e n a véleményben jó a d a g m ű s z a k i önteltség, de legalább u g y a n a n n y i igazság is. K ü l ö n ö s e n a k ü l f ö l d ö n járó t u r i s t á k esetében. E g y n é m e t t u r i s t á k körében v é g z e t t felmérés szerint t ö b b m i n t 25 százalékuknak voltak nehézségeik, amikor Hollandiáb a n j á r v a r á d i ó j u k o n m e g a k a r t á k találni a közlekedési i n f o r m á c i ó k a t sugárzó a d á s t . S v a j o n h á n y a n szégyellték ezt bevallani ? E b b ő l az a p r ó t é n y b ő l komoly m ű s z a k i következmények származnak. M é g nem kötelező . . . Közlekedési hírszórásra a hosszú-, közép- és az ultrarövidhullámsávok alkalmasak, b á r távolról sem e g y f o r m á n . Hosszú hullámon a n a g y t á v o l s á g r a u t a z ó k a t lehet legink á b b t á j é k o z t a t n i , m i n t például a k o n t i n e n s r e l á t o g a t ó t u r i s t á k n a k sugárzó angliai a d ó k teszik. A k ö z é p h u l l á m közismert túlzsúfoltsága s az ebből következő vételi viszon y o k m i a t t i n k á b b csak belföldi a u t ó s o k n a k lehet biztonságos szolgáltatást n y ú j t a n i . Az ultrarövid s á v b a n országonként h á r o m különbözó r á d i ó a d á s t lehet telepíteni, s ez elegendő lehetőséget k í n á l a külföldről érkezők forgalmi t á j é k o z t a t á s á r a is, csakhogy sok kocsiban m é g m a is urh-nélkiili vevőkészüléket h a s z n á l n a k , nem beszélve a n y u g a t - és kelet-európai a d á s o k eltérő — O I R T , illetve C C I R — s á v t a r t o m á n y a i r ó l . 1979b e n a Rádiózási A d m i n i s z t r a t í v Világkonferencia k i t e r j e s z t e t t e a műsorszórásra h a s z n á l h a t ó u r h - t a r t o m á n y t , ami országonként 2—2 ú j a b b p r o g r a m n a k kínál helyet, 112


részben 1985 u t á n , részben csak 10 évvel később. I s m e r e t e s e k olyan j a v a s l a t o k is, hogy a közvetlen tévéműsorszóró m ű h o l d a k a t h a s z n á l j á k fel közlekedésirádió-információk sugárzására. Műszakilag ez lehetséges, csak jelenleg erre nincs kijelölt frekvencia, h o g y a m ű h o l d a k fellövésének sok ország s z á m á r a elég távoli k i l á t á s a i t ne is említsük. A következő évtizedben t e h á t mindenekelőtt a jelenlegi u r h - s á v o k a t kell és lehet hasznosítani. A közlekedés biztonsága és a k o c s i b a n ülő hallgatók viselkedésmódja a vevőkészülékek fejlesztését sürgeti. Az E u r o t r a v e l '80 résztvevői ellenezték a közlekedési hírek olyan sugárzását, a m i különleges vevőkészüléket előfeltételezne, á m ki emelhetne kifogást olyan a u t ó r á d i ó k ellen, a m i k elősegítik az információk e l j u t á s á t a vezetőkhöz. Az ilyen készülékeknek — és műsorsugárzásnak — m a a n y u g a t n é m e t A R I rendszer a példaképe. (Az E g y e s ü l t K i r á l y s á g b a n létezik s jól m ű k ö d i k egy egészen más szisztéma is, középhullámon, ami eleve kizárja, hogy a k o n t i n e n s e n alkalmazni lehessen.) Az ARI-rendszer h á r o m f é l e különleges rádiókód h a s z n á l a t á n alapszik. E g y i k jel sem h a l l h a t ó és mégis h a t . A közlekedési információ-azonosító jel hasonlóképp működik, m i n t a sztereo adások ú g y n e v e z e t t pilot-jele. H a az a u t ó s közlekedési információkat sugárzó p r o g r a m r a állítja be készülékét, felgyulladó l á m p a h í v j a fel figyelmét az adó e jellegére. A körzeti kódjel hasonló megoldással segíti a gépkocsivezetőt a n n a k eldöntésében, hogy a n n a k a régiónak a u t ó s m ű s o r á t hallgatja-e, ahol éppen h a l a d . Végül a közlemény azonosító kód a r r a az esetre szolgál, ha a vevőkészülék ki v a n kapcsolva v a g y a k a z e t t á s m a g n ó szól. A k ö z l e m é n y kódjelét csak utazási információ idején sugározzák, s arra jó, hogy a készüléket be-, illetve a magnóról á t k a p c s o l j a a hírt t o v á b b í t ó programra. Az É B U m ű s z a k i k ö z p o n t j á b a n jelenleg olyan fejlesztési m u n k á l a t o k folynak, a m i t ő l az A R I - n á l is t ö b b r e képes r e n d s z e r t v á r n a k . E z e k szerint eljön m a j d a kötelező rádióhallgatás k o r a ?! Európai körkép Angliában a BBC k é t könnyűzenei p r o g r a m j á b a n sugároznak a m ű s o r o k a t megszakítva országos érdeklődésre s z á m í t ó közlekedési híreket. Helyi információkkal a kereskedelmi jellegű a d ó k szolgálnak a reggeli és d é l u t á n i csúcsforgalom a l a t t , rögzített i d ő p o n t o k b a n jelentkező 3 — 5 perces műsorokban. A Csatorna keleti p a r t j á n , a R a d i o F r a n c é 10 fős s t á b o t foglalkoztat az ó r á n k é n t jelentkező közlekedési t á j é k o z t a t ó k b a n , a hírműsorokban és az aktuális magazinokban közölt információk készítésével. A nagyvárosi agglomerációkban a R a d i o F r a n cé helyi állomásai és az F R 3 n e v ű t á r s a s á g lokális adói l á t j á k el a h a l l g a t ó k a t . Az E u r o p e 1 á l t a l á b a n csak hétvégeken sugároz ilyen információkat, július—augusztusb a n a t e n g e r p a r t r a indulás és az o n n a n való visszatérés n a p j a i b a n viszont 24 órás adásidőben dolgoznak. Belgiumban április eleje és s z e p t e m b e r vége között p é n t e k délutántól v a s á r n a p késő estig, ó r á n k é n t sugároznak u t a z á s i információkat, középhullámon, az I. progr a m b a n . Hollandiában négy program közül h á r o m b a n a d n a k közlekedési t á j é k o z t a t á s t , a hírműsorokhoz kapcsolva. Az NSZK-ban egyes regionális a d ó k a szokásos m ű s o r o k közé illesztve, mások külön szolgáltató p r o g r a m o k b a n n y ú j t a n a k segítséget a közlekedőknek. Az Északn é m e t R á d i ó n a k nincs k ü l ö n szolgáltató hullámsávja. 10 fős m u n k a c s o p o r t minden fél- és egész ó r á b a n jelentkező közlekedési blokkot állít össze, de szükség esetén m á s m ű s o r t megszakítva is közölnek felhívásokat. A B a j o r R á d i ó szolgáltató p r o g r a m j á b a n a hírösszefoglalókat követik az u t a k helyzetéről és az időjárási viszonyokról szóló részletes tudósítások. E m e l l e t t speciális közlekedési és t u r i s t a m a g a z i n o k is szerepelnek a m ű s o r s t r u k t ú r á b a n . 113


Svájcban m é g nincs rendszeres, e g y e z t e t e t t közlekedési információszórás. Olaszországban a R A I főleg a reggeli ó r á k b a n közöl t u d n i v a l ó k a t a közlekedési és útviszonyokról, s n y a r a n t a reggel 1/2 10-kor n é m e t , angol, f r a n c i a nyelvű idő j á r á s jelentést is beolvasnak. Friss tudósítások a z o n b a n nem k a p n a k helyet az országos programokb a n , s nincsenek k i a l a k u l t t e r v e k a u t ó s o k n a k szóló szolgáltató műsorok sugárzására. Spanyolországban v a s á r n a p délelőtt és késő este közvetítik a belföldi utazóknak k é s z í t e t t közlekedési magazint, s a reggeli a d á s o k b a n rendszeresen k a p n a k helyet ilyesfajta rövid t á j é k o z t a t ó k . J ú l i u s t ó l szeptemberig németül, angolul és franciául is közölnek utazási információkat és időjárásjelentést. Görögországban a t u r i s t a hiába keres idegen nyelvíí t á j é k o z t a t ó t a r á d i ó b a n . E g y e t l e n ember foglalkozik közlekedési információk m ű s o r b a szerkesztésével, s neki elegendő m u n k á t ad a reggeli zenés adás igényeinek kielégítése. Határainktól délre, a l j u b l j a n a i r á d i ó egész évben az autósok rendelkezésére áll az I. p r o g r a m b a n — középhullámon és urh-n. N a p o n t a h a t alkalommal közlik a legf o n t o s a b b t u d n i v a l ó k a t . K ü l f ö l d i e k n e k n a p o n t a egyszer n y ú j t a n a k felvilágosítást, n é m e t ü l , angolul, franciául, olaszul és hollandul, összesen 20 percben. Csehszlovákiában 1974 óta v a n műsoron egy k ö n n y ű z e n é b ő l és közlekedési hírekből álló négyórás magazin, p é n t e k e n és vasárnap. 1977 ó t a n a p o n t a hatszor közölnek t o v á b b i tudósítás o k a t a belföldi és a csehszlovák t u r i s t á k által tömegesen l á t o g a t o t t szocialista országok közlekedési helyzetéről is. Külföldi turistáknak h é t k ö z n a p délelőttönként k é t alkalommal, angolul, németül, f r a n c i á u l és oroszul segítenek az eligazodásban. M i a haszna? Angliában azt is vizsgálták, h o g y milyen előnyök v á r h a t ó k az a u t ó s műsoroktól. Abból a feltevésből indultak ki, h o g y a gépkocsik 60 százalékában v a n rádió, s a hallg a t o t t műsortól függetlenül á l l a n d ó a n elérik a közlemények a vezetőket. Űgy talált á k , hogy ilyen feltételek k ö z e p e t t e 18 h ó n a p o n k é n t egyszer m i n d e n k i hall olyan információt, a m i segít kikerülni egy n a g y o b b baleset színhelyét. E g y e d ü l ebből évi egymillió f o n t m e g t a k a r í t á s s z á r m a z i k . A közlekedési információk számos egyéb h a s z n á t azonban eddig még n e m sikerült számszerűsíteni.

114

PETRESS ISTVÁN r

Útközben Közlekedési információk a r á d i ó b a n

Ú t k ö z b e n — fejlődés közben Közhely, hogy a m a i ember megszokta, hogy m i n d e n n a p i életét, különféle cselekvéseit befolyásolják azok a hírek, jelentések, amelyeket a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó t ó l szinte szünet nélkül k a p . Elsősorban persze aszerint választ közülük, hogy s z á m á r a m e n n y i r e hasznos a szóbanforgó információ. Mindamellett érzelmileg is állást foglal; ellenkezik vagy egyetért velük. Egy-egy hír csak egy-egy jelentés a s z á m á r a , a m i n t a z o n b a n az egyes információk összekapcsolódnak t e m a t i k u s f o l y a m m á , megnövekszik az összértékük, s a folyamatos t á j é k o z ó d á s igényét ébresztik fel benne. Aki pedig — b á r m i l y e n okból — érdeklődik egy-egy t é m a k ö r iránt, az közérzeti elemeket is épít belőlük; vagyis a t e m a t i k u s információsorok m á r a m a g a t a r t á s t is a l a k í t j á k , így végső soron közösségi értékeket képesek teremteni. E z a jelenség az információszolgáltatás sok területén vizsgálható, de a közlekedésben különösképpen jelentkezik a haszna. A közlekedési t á j é k o z t a t á s t á r s a d a l m i l a g — egyénileg igen érzékeny területen jelenik meg, ezért l á t v á n y o s a b b a f o g a d t a t á s a , m é r h e t ő b b az eredménye. Vizsgáljunk meg n é h á n y fontos háttérjelenséget. A mai emberre jellemző a térbeli mobilitás. A helyváltoztatás során különböző helyeket ér el, ú j a b b és ú j a b b szerepeket vállalhat, m á s és más tevékenységeket végezhet. Más oldalról az idő szoros programozása is egyre fontosabb mindenki s z á m á r a . N e m véletlenül beszélünk „rohanó, szorító" időről, sőt — időköltségvetésről! M u n k a időnket, szabad időnket, egyéni időnket kell m i n d u n t a l a n egyeztetni; ehhez is a legf o n t o s a b b az egyes időintervallumok minél gyorsabb összekötése: a közlekedés. E g y r e t ö b b helyet bejárni úgy, hogy közben egyre kevesebb idő áll a rendelkezés ü n k r e — igazi feszültségforrás. A közlekedési információ ennek a feszültségnek az oldódásához n y ú j t segítséget, innen származik i r á n t a a várakozás. T é n y , hogy a kívánságok ellenére növekszik a közlekedés időszükséglete. Az o t t h o n és a m u n k a h e l y , a v á r o s és vonzáskörzete, a lakóhely és az üdülőterület között az u t a k , a közlekedési eszközök, a forgalom zsúfoltsága m i a t t egyre t ö b b az akadály, a m i növekvő pszichikus és idegrendszeri megterhelést is jelent mindenki számára. A közlekedési információ egyszerre elégít ki társadalmi és egyéni igényeket. Olyan terület ez, amely szükségessé teszi a speciálisan szervezett, f o l y a m a t o s információs o r o z a t o k a t , s az ezek közlésére legalkalmasabb m é d i u m o k a t . Mivel m i n d e n n e m ű forgalom a tárgyi lehetőségek és feltételek gyors változásával jellemezhető, követésére elsősorban a rádió kínálkozik, amely a lehető legtöbb helyen t u d egyszerre jelen lenni.

115

ÚTKÖZBEN

A közlekedő e m b e r információigénye Amit a közlekedő ember elsősorban vár a t á j é k o z t a t á s t ó l , az a rögtön hasznosítható, felhasználható információ. A híreknek ezt a f a j t á j á t n e v e z h e t j ü k funkcionális információnak. I l y e n e k az a d o t t közlekedési helyzetben mozgókhoz szóló azonnali közlések: akadályokról, terelésekről, lelassulásról, balesetekről — amelyek m i a t t a forgal o m b a n hirtelen változás k ö v e t k e z i k be —, de ilyenek lehetnek a meteorológiai jelentések olyan elemei is, amelyek egy-egy kisebb t e r ü l e t , útszakasz j á r h a t ó s á g á n a k változásaira u t a l n a k . Az azonnali közlések mellett e b b e a kategóriába s o r o l h a t j u k az aktuális közléseket is, amelyek u g y a n nem k o n k r é t helyre, helyzetre, de k o n k r é t időszakra szólnak; például a d é l u t á n i csúcsidő mozgására, a forgalom z a v a r t s á g á r a , szakaszosságára v a g y éppen f o l y a m a t o s s á g á r a u t a l n a k . Az efféle információk a hallgatóban következtetéseket i n d í t a n a k el, s ők m a g u k kötik s a j á t helyükhöz, helyzetükhöz az elhangzott a k a t . Ilyen áttétellel t e h á t ez a f a j t a hír — a m á s - m á s helyen mozgók számára is — azonnalivá válik. F u n k c i o n á l i s n a k t e k i n t h e t ő a z az információ is, a m e l y bizonyos közlekedési időt a r t a m o k r a — m i n t e g y k ö z é p t á v o n — előre jelez. Ilyenek azok a t á j é k o z t a t á s o k , amelyek útelzárásokról, különféle sebességkorlátozásokról stb. szólnak. E z e k n e k útbaigazító jellegük van, s viszonylag hosszabb ideig érvényesek; a menetidőt és a m e n e t b i z t o n s á g o t befolyásolják. A közlekedő e m b e r igényeit szolgálja ki az i n f o r m á c i ó k n a k egy másik k ö r e : a f u n k cionális információk. Ezek n e m feltétlenül szükségesek, de felhasználhatóak. Ilyenek például a n a p , n a p s z a k , az óra aktuális forgalmi adottságaihoz igazodó tanácsok, vezetéstechnikai ú t m u t a t á s o k , m a g a t a r t á s t befolyásoló utalások. E z esetben amol y a n „ ú t i k í s é r e t e t " ad a rádió; m e r t a közlekedőt a k t i v i t á s r a ösztönzi, érzékelteti vele t á r s a s helyzetét, s közvetve inti a közlekedési szabályok b e t a r t á s á r a is. Az ilyen információk lehetővé teszik az egyszerű közlések, hírek értékelését, m a g a s a b b szintre emelését. P é l d á u l : az előzés v é g r e h a j t á s á h o z a d o t t p r a k t i k u s tanács, vagy a közlekedéslélektan egy-egy megállapításának találó közlése, egy-egy közlekedési szabály megemlítése h a t á s á b a n összeolvad a h í r t a r t a l m a k k a l , s a rádiós jelentkezés így még azok számára is érdekessé, tanulságossá v á l h a t , a k i k e t éppen az adás egyetlen forgalmi híre sem é r i n t közvetlenül. N e m szabad elfeledkezni arról, hogy a közlekedés jó v a g y rossz, gyors v a g y lassú, biztonságos v a g y veszélyes v o l t a közvetlenül érinti a m i n d e n n a p i élet minőségét. J ó l érzékeltethető ez a j á r m ű v e z e t ő k p é l d á j á v a l : egyszerre v a n n a k teljesen m a g u k r a utalv a és m a g u k r a h a g y v a , s u g y a n a k k o r partnerek k ö z ö t t , t e h á t valamilyen közösségben, e g y m á s r a u t a l t s á g b a n . Nem véletlen t e h á t , hogy k i e m e l j ü k : a közérzetet, p o n t o s a b b a n a közös érzetet sugalló információk is egyenrangúak a másféle közlésekkel. A tárgyilag p o n t o s híreket n e m m e g v á l t o z t a t j a , hanem színezi és értékesebbé teszi ez a szándék. Ezernyi m ó d j a v a n az ilyen jellegű utalásnak, m e g f o g a l m a z á s n a k , s mindez bizonyos gondoskodó jelleget ad a m ű s o r o k n a k . H a például egy h ó f ú t t a ú t o n magányosan küszködő gépkocsivezető bekapcsolja a rádióját, h a l l g a t j a a t a l á n nem is közvetlenül neki szóló i n f o r m á c i ó k a t , b á r egyedül van, mégsincs egyedül, hiszen érzékeli, hogy m á s u t t , másfelé — hasonló helyzetben — mások is nehézségekkel b a j l ó d n a k , s közvetv e rá is j u t a közfigyelemből. V a n a z u t á n a közlekedőknek olyan igénye is, a m e l y csak a k í n á l a t o t v á r j a . Társadalmi érdek is, h o g y az o t t h o n u k b ó l k i m o z d u l j a n a k az emberek, ezért is kell előzetes k í n á l a t t a l megelőlegezni az ú t n a k indulást. I t t f ő k é n t a h é t végék, a szabadnapok eltöltésére g o n d o l u n k , amelyben a közlekedésnek u g y a n c s a k n a g y a szerepe. E z m á r n e m csupán előrejelzés, h a n e m előkészítés. Az ú t v o n a l a k , úticélok, kirándulási, t ú r a javaslatok k í n á l a t á v a l a közlekedési szolgáltatás i t t m á r á t n y ú l i k a szabad idő eltöltésének a területére. 116

ÚTKÖZBEN

Még egy igény szorosan beletartozik a rádiós közlekedési műsorszórásba. E z a forgalom biztonsága. K o m o l y egyéni és t á r s a d a l m i érdek, hogy a forgalom balesetek nélkül b o n y o l ó d j é k ! A közlekedési i n f o r m á c i ó n a k ezt is kell mindig szolgálnia. A balesetek megelőzésének egyik legjobb m ó d j a a biztonság s z e m p o n t j a i t figyelembe vevő t á j é k o z t a t á s . A t á j é k o z t a t o t t ember előre l á t h a t bizonyos eseményeket, t e h á t m ó d j a v a n felkészülni r á j u k , de ha csak figyelmének előterébe kerülnek ezek a hírek, m á r ez ö n m a g á b a n is balesetmegelőző h a t á s ú . Az eddigi kifejtésből is érzékelhető, hogy a rádiós közlekedési hírek sajátos, k o m p lex h a t á s t v á l t a n a k ki. N e m véletlen, hogy a rádiós m u n k a t á r s a k t ó l is a megszokottól eltérő szervezést és lebonyolítást követelnek meg. Információs csatornák sokaságát kell kiépíteni, v a g y ami még n e h e z e b b : m ű k ö d t e t n i ahhoz, hogy a közlések tart a l m a s a k , gyorsak és p o n t o s a k legyenek. Adottságok és kapcsolatok A m a g y a r közlekedés szervezetében a központi diszpécser és m e n e t i r á n y í t ó szolgálatok (MÁV, VOLÁN, repülés, hajózás, közút, taxi, B K V stb.), v a l a m i n t a közlekedési rendőrség,lilletve a rendőr-főkapitányságok jelentik azt a bázist, amelyre a rádiós műsorszórás épülhet. (Minden m á s információs forrás, így például az ú j a b b a n bekapcsolódó CB rádiózok, a telefonon jelentkező hallgatók, illetve a riporterkocsikból, vonalvégről jelentkező s a j á t m u n k a t á r s a k csak kiegészítő szerepet j á t s z h a t n a k . ) F ő k é n t országos szervezetekről lévén szó, az információs közlekedési adások jól mega l a p o z o t t a k lehetnek, elvileg t e h á t a d o t t az információbőség, s a rádió f e l a d a t a látszólag n e m más, m i n t m i n d e n t összegyűjteni, megszerkeszteni és közölni. M i n d e n n a p hangzik el közlekedési információ a reggeli műsorokban, a Déli K r ó n i k á b a n , illetve, ha a forgalmi k ö r ü l m é n y e k különösen fontossá teszik, m á s hírjellegű m ű s o r o k b a n is. N a p o n t a háromszor jelentkezik önálló a d á s k é n t az Útközben (a délu t á n i csúcsforgalom ó r á j á b a n ) , s z o m b a t o n és v a s á r n a p pedig az egész n a p o t átszövi öt, illetve h a t jelentkezéssel. V a s á r n a p reggel k é t alkalommal kapcsolja a z U t i n f o r m o t az Előttünk a vasárnajp című adás. A külföldre i n d u l ó k a t szolgálja k e d d e n és p é n t e k e n az Útközben — külföldön. S akkor m é g nem e m l í t e t t ü k a Csúcsforgalom és a Jó utat adások heti p r o g r a m j á t , amelyek — magazinszerűségük mellett is — a d n a k kifejezetten i n f o r m a t í v a n y a g o k a t . Az a d o t t s á g o k azonban nincsenek megfelelően kihasználva, a kapcsolatok elsősorb a n csak formailag szervezettek, a jelenlegi közlekedési információs adások színvonala és értéke szokatlanul labilis. A közlekedési hírből igen g y a k r a n hiányzik a lényeges t a r t a l o m , a pontosság, és nem érkezik, illetve nem közölhető eléggé gyorsan. A nehézséget az okozza, hogy egy-egy hírnek egyszerre kellene eleget tennie m i n d három e m l í t e t t követelménynek, s ráadásul még ellenőrizhetőnek is kell lennie. Az ún. k e m é n y információs m a g e m i a t t igen kicsiny, s az adások összeállításában ez azonnal érezhető. Mindezért elsősorban m a g a a közlekedési hírforrás h i b á z t a t h a t ó . Az e m l í t e t t közp o n t i közlekedési információs szervezetek ugyanis — b á r rendelkeznek országos hírkapcsolatokkal — befelé, s a j á t m a g u k n a k dolgoznak. Kétségtelen, hogy ez az elsődleges f e l a d a t u k , hiszen erre a célra h o z t á k őket létre, másodlagosan azonban ki kellene elégíteniük a nyilvánosság, s így a rádió igényeit is, á m ez a kilépés a belső információkeringésből k o r á n t s e m egyszerű. Az egyik o k : a szolgálatokat ellátók leterheltsége. A közlekedés z a v a r t a l a n lebonyolítása mellett nincs idejük a közönségnek s z á n t információk rendszeres és céltudatos összegyűjtésére. A másik ok t u d a t i : egyszerűen nem érzik, hogy az ilyen kifelé irányuló, t e h á t éppen a szolgáltatásaikat igénybevevőknek szóló hírek, jelentések szükségesek. K i v é t e l t ez alól t a l á n csak az Ú t i n form és a közlekedési rendőrség j e l e n t ; ők, akik közvetlenebb k a p c s o l a t b a n v a n n a k a közlekedőkkel, az u t ó b b i esztendőkben egyre i n k á b b becsülik az információt. 117

ÚTKÖZBEN

Szólni kell arról is, hogy a különféle szervezetek technikai felkészültsége, részlegeinek kapcsolatrendszere sem a legtökéletesebb, és például a rendőri hírközpontok csak részben végezhetnek közlekedéssel kapcsolatos m u n k á t . B á r ez m á r t ú l m u t a t a rádiós körökön, s a közlekedési szervezetek belső fejlesztésének ügye, a jövőben ezen múlik a rádió közlekedési műsorainak hatékonysága. A közlekedés információs i n f r a s t r u k t ú r á j á n a k fejlesztése nélkül — amiben persze a m o d e r n elgondolások szerint m á r helyet kell k a p n i a a közönségtájékoztatásnak is — nem lehet javulást elérni a rádióm ű s o r o k b a n sem. A fejlesztésben azonban n e m lebecsülendő a r á d i ó szerepe, mivel — a közönségismereten alapuló — ú j a b b igények hangoztatásával, csökönyösen jelentkező k í v á n ságaival g y o r s í t h a t j a az egész f o l y a m a t o t . E r r e p é l d a k é n t az Ú t i n f o r m o t lehetne említeni, a m e l y n e k f u n k c i ó j á t , fejlődését és e g y á l t a l á n ismertségét éppen a rádióadások alapozták meg. Másik p é l d a : a Budapesti Közlekedési Vállalat m e n e t i r á n y í t ó k ö z p o n t j á b a n az ú j diszpécserpultokat m á r úgy a l a k í t o t t á k ki, hogy o t t helyet k a p hasson egy közvetlenül a stúdióba vezető telefonvonal is. A közlekedési rendőrség mindenkori ügyeletesét u t a s í t j a a rádiós igények szerinti a d a t g y ű j t é s r e , a F ő v á rosi Taxi Vállalat diszpécsere körbekérdezi a v á r o s b a n f u t ó t a x i s o k a t stb. Kritizálhat u n k t e h á t a j o b b műsorok érdekében, de észre kell v e n n ü n k a kedvező változásokat is. H a ezek szervezettebbek lennének, s kevesebb függene n é h á n y buzgó és m e g é r t ő ember s p o n t á n t á m o g a t á s á t ó l , bizonyára a mainál j o b b közlekedési információs hálóz a t lenne k i a l a k í t h a t ó a meglevő anyagi és t e c h n i k a i eszközökkel is. V a n n a k persze olyan nehézségek is, amelyeket a rádiós műsorszerkezet támaszt. Ma t ö b b n y i r e az a helyzet, hogy a közlekedési m ű s o r o k fix adásidőkkel dolgoznak. A d o t t , előre k i n y o m t a t o t t időben, terjedelemben kell jelentkezniük, aminek az a következménye, h o g y az adás i d ő p o n t j a — éppen a merevsége m i a t t — nem esik egybe a legfontosabb közlekedési történésekkel. A közlekedési hírek jelentős része igen gyorsan elveszíti a k t u a l i t á s á t , a r r a viszont semmilyen biztosíték nincs, hogy p o n t o s a n az adások idején, v a g y közvetlenül előttük t ö r t é n j e n e k közlésre méltó események. E z t az ellentmondást a m á r e m l í t e t t , kissé á l t a l á n o s í t o t t közlésekkel lehet ellensúlyozni, s a m ű s o r o k — m i n t azt a hallgatók is visszajelzik — jó szolgálatot teljesítenek, á t ü t ő e r e j ü k azonban kisebb, m i n t lehetne. Az azonnali híreknek olyan valóságértéke v a n , amelynek f é n y é b e n emelkedik a n e m azonnalra szóló információk jelentősége és hatásossága is. Feltehetően szükség v a n — éppen a forgalom ú j a b b a n t a p a s z t a l t , egész n a p o s állandósulása m i a t t — az időhöz k ö t ö t t , összefoglaló jellegű közlekedési információs műsorokra is. A jövőben a z o n b a n csak úgy képzelhető el fejlődés, ha a rádió biztosítj a a fontos közlekedési hírek azonnali m ű s o r b a j u t á s á t . Az idei n y á r k é t „ n o n s t o p " műsorkísérlete a z t igazolja, hogy bizonyos, a közlekedési mozgások által m e g s z a b o t t időszakokban szükség van az egyidejű jelentkezésekre is. A pontosság és a gyorsaság n e m lehet csak az információt n y ú j t ó szervezetek iránti követelmény, ennek rádiós megjelenéséhez is meg kell a d n i a szükséges k e r e t e k e t . Annál is inkább, m e r t csak a kölcsönös e g y m á s r a h a t á s vezethet fejlődéshez. Talán f u r c s á n a k tűnik, de h a a műsorszórást megalapozó kapcsolatokról van szó, m e g kell e m l í t e n ü n k egy olyan ú j a b b a n egyre i n k á b b h a n g o z t a t o t t k ö v e t e l m é n y t , a m e l y személyi jellegű. A különböző információs központok embereit, ügyeleteseit előbb-utóbb m e g kell ismertetni a rádiós megszólalás követelményeivel, gyakorlati fogásaival. N e m képzelhető el ugyanis, hogy m i n d e n helyen, m i n d e n időben rádiós m u n k a t á r s lássa el a hírek s t ú d i ó b a közvetítésének f e l a d a t á t . U g y a n a k k o r a szükséges gyorsaság m i a t t a hírek megfogalmazásában is érvényesíteni kell a rádió igényeit, m e r t a szűk s z a k m a i fogalmak nemegyszer érthetetlenek a nem szakember számára. D e ú j a b b k ö v e t e l m é n y e k születnek a közlekedési a d á s o k b a n dolgozó m u n k a t á r s u k kal szemben is. N á l u k nem elegendő a köznapi értelemben v e t t „rádiózó ügyesség". 118

ÚTKÖZBEN

T i s z t á b a n kell lenniük a közlekedés jelenségeivel, a d a t a i v a l , mozgásformáival, lehetséges történéseivel és azok következményeivel, t e h á t a z érthetőség mellett a szakszerűség is kötelezi őket. V á r h a t ó a n el kell s a j á t í t a n i u k olyan alapfokú ismereteket, amelyek eddig csak a közlekedési szakemberek m u n k á j á h o z v o l t a k szükségesek. A közlekedési műsorok t o v á b b i fejlesztésének bizonyos f o k á n m u n k á j u k (hasonlóan a diszpécserekhez) készenlétté és szolgálattá válik, a h o g y a n ezt a külföldi rádióállomások gyakorlata is bizonyítja. E g y idő u t á n valószínűleg megjelenik m a j d a főfoglalkozású közlekedési rádiós, m i n t ahogy a közlekedési szervezeteknél is kialakul a közönséginformátor m a még hiányzó szerepköre. Végül t á v l a t o k b a n érdemes felvetni egy külön szolgáltató adó létesítését is, hiszen a közlekedés m i n d e n k é p p e n olyan terület, amely a m é d i u m o k fokozatos elkülönülésében egyre inkább a rádiónak k í n á l j a magát.

119

KÉKESI GYÖRGY

Lassan nyer polgárjogot a CB

Nincs is rá jó szó, találó kifejezés. A bennfentesek ,,cébé-nek", idegen nyelvek tudói ,,szibi"-nek, megint mások rádiótelefonnak nevezik. A t é n y e k : a 11 m-es rövidhullámon a 27 megahertzen m ű k ö d ő adóvevő berendezések nemzetközi elnevezése egy rövidítés, ez a ,,CB", vagyis a Citizen Band, tehát polgári frekcencia. Ismerkedjünk meg az alapfogalmakkal. A rádiózásban nemzetközi egyezmények szabályozzák, hogy melyik hullámon és melyik frekvencián dolgozhatnak a különféle rádióadók. A felosztásban nemcsak a sok száz kilowattos műsorszóró állomások kapt a k helyet, hanem a professzionista hírközlés mellett lehetőséget a d t a k a magánszemélyeknek is. E z e n belül külön sávhoz j u t o t t a k a távolsági vételre vadászó rádióamatőrök és r a j t u k kívül a rövid t á v ú városi összeköttetést kereső emberek is. A világon mindenütt övék a CB-sáv. Magyarországon a 60-as évek elején a d t a k ki először engedélyeket erre a frekvenciára. Kis kézi készülékek, úgynevezett walkie-talkie-k voltak ezek. Először egy csatornán, m a j d k é t csatornán találkozott esténként az éterben az a néhányszor tíz lelkes CB-s. Az „őstagok" m a m á r némi melankóliával emlékeznek azokra az időkre, amikor órák hosszat lehetett beszélgetni egy-egy csatornán, sakkpartik folytak, egyszóval nem panaszkodhattak a zsúfoltságra. Közben a világon mindenütt lendületes fejlődésnek indult ez a f a j t a rádiózás. A zsúfolt utcákon a lámpánál való várakozás perceiben jó játékszernek bizonyult az adó-vevő. Nyomáscsökkentő szelepként is szolgált, az autósok kidühönghették m a g u k a t , vagy éppen információt cserélhettek a forgalom helyzetéről. Megszületett az úgynevezett „ m o b i l " típusú CB. Természetesen megnövekedett az adóteljesítmény is. Az egyébként is zajos frekvenciatartományban csak így l e h e t e t t összeköttetést létesíteni — t ö b b kilométeres körön belül. A 27 megahertz természetéből adódik, hogy minél magasabb helyről ad a d a CB-s, annál jobban hallják őt — kifejlesztették a „stabil", lakásból üzemelteth e t ő készülékeket is. Miért nem jó kifejezés a rádiótelefon ? A CB készülék szimplex rendszerű, t e h á t az a d o t t csatornán a beszélgető p a r t n e r e k közül egyszerre csak egy valaki beszélhet. Technikai megoldása ennek rendkívül egyszerű. Bekapcsolt állapotban a készülék csak vétel üzemmódban működik, a mikrofonon levő gomb megnyomásával vált á t adásra. Tehát nem lehet, mint a telefonban, egymás szavába vágni, hiszen az adott frekvenciát beszédre egyszerre csak egy valaki veheti igénybe. Ráadásul i t t mindenki hallja mondandóját, aki az a d o t t csatornán van, míg a telefonnál csak három-négy beszélgetőt köt össze a kábel ördöge . . . Miután nem professzionista hírközlésről van szó, két CB-készülék között a kapcsol a t létrejötte n a g y mértékben függ az adók helyzetétől, t e h á t attól, hogy magaslati p o n t o n vagy éppen toronyházak a l a t t található az ellenállomás. Természetesen előnyben vannak azok, akik hegyről v a g y sokemeletes ház tetején levő antennáról adnak. S a j n o s a CB-sáv igen zajos. A városokban működő rövidhullámú készülékek zúgással, pattogással jelentkeznek a hallgatónak. 120

LASSAN NYER POLGÁRJOGOT A CB

G o n d o l j u n k egy világítótoronyra. Kristálytiszta é j s z a k á n messzire világít, de ha p á r á s a levegő, v a g y f ü s t és k ö d is a k a d , akkor l á t h a t ó s á g a alaposan lecsökken. A 27 megahertzes sávon is b ő v e n a k a d „ é t e r k ö d " , N e m lehet t e h á t mindig 100 százaléknak venni a készülék p r o s p e k t u s a i b a n m e g a d o t t h a t ó k ö r z e t é t . R á a d á s u l bizonyos légköri viszonyok k ö z ö t t „ b e j ö n n e k " külföldi CB-állomások, amelyek gyengítik a hazai vételi lehetőségeket. E n n e k ellenére egy-egy a d o t t várost, még B u d a p e s t e t is be lehet sugározni a legnagyobb é t e r z a j b a n , jól m e g é p í t e t t t e t ő a n t e n n á v a l , megfelelő vételérzékenységű készülékkel. A z a j ellenére t e h á t igen élénk az élet a CB-ben. Magyarországon pillanatnyilag kétféle ü z e m m ó d b a n lehet használni a CB-t. A legelterjedtebb az ú g y n e v e z e t t AM azaz „ a m p l i t ú d ó m o d u l á l t " ü z e m m ó d . Az FM-et vagyis a f r e k v e n c i a m o d u l á l t a t még nem engedélyezték, pedig ez kevésbé zajos. Az u t ó b b i időben egyre j o b b a n t e r j e d a féloldalsávos, S S B üzemmód is. E n n e k előnye, hogy a k á r megnégyszerezheti a hatótávolságot, kicsi a zajszint. H á t r á n y a viszont, hogy n e m a természetes emberi hangszínt lehet hallani, h a n e m egy bizonyos, robothoz hasonlító géphangot. „Közösségi" beszélgetésre kicsit nehézkes az SSB, m e r t m i n d e n állomásra külön kell ráhangolni. A szocialista országok közül egyedül h a z á n k b a n t e r j e d t el ez a f a j t a rádiózás. A n y u g a t i államokkal szemben számos előnyünk v a n : o t t kevesebb c s a t o r n á n kell elférnie a sok százezer CB-snek. E u r ó p a i viszonylatban n á l u n k igen m a g a s az engedélyezett csatornaszám. A 27 m e g a h e r t z ugyanis sok c s a t o r n á r a v a n osztva. E g y példáv a l : a közlendőt le lehet írni egy papírlapra is, természetesen jókora betűkkel, ha azonban segítségül h í v j u k az írógépet, akkor s o r o n k é n t lehet m á s - m á s információt adni, t e h á t jóval t ö b b elfér az u g y a n o l y a n m é r e t ű p a p í r l a p o n . A 27 megahertzet is sorokra — csatornákra s z a b d a l t á k a szakemberek. A szigor ú a n v e t t 2 7 megahertz m á r a 26,965-nél elkezdődik és t a r t a 27,405-ig. E z e n a negyven c s a t o r n á n osztoznak a m a g á n e m b e r e k , v a l a m i n t azok a vállalatok, a k i k CB adóvevőket használnak. I t t is megfigyelhető egy fejlődési t e n d e n c i a : k o r á b b a n kisteljes í t m é n y ű kézi adó-vevőket h a s z n á l t a k csak, p é l d á u l t o r o n y d a r u irányítására, n a p j a i n k b a n pedig m á r 40 csatornás, egy wattos g é p e k is elszaporodnak, például vevőszolgálati telefonként. Pillanatnyilag Magyarországon a 9 —17-ig, v a l a m i n t a 30 —39-ig t e r j e d ő csatornák a t h a s z n á l j á k a CB-engedéllyel rendelkezők. A legfrissebb felmérések szerint 5000 állomás üzemel ezen a 19 csatornán. Alkalmazási lehetőségük igen sokrétű. Telefonínséges v i l á g u n k b a n s o k a n használják pótszerként, családokat, r o k o n o k a t k ö t össze. N e m megvetendő szempont, hogyha i n t i m t i t k o k a t n e m is lehet elfecsegni r a j t a , segítséget, orvost lehet hívni. J ó n é h á n y a n hobbiból v á s á r o l t a k készüléket. Lehetőséget biztosít emberekkel való ismerkedésre, b a r á t o k találására. A C B h a g y o m á n y o s a n d e m o k r a t i k u s szellemű: i t t m i n d e n k i n e k csak egy száma és keresztneve van. í r a t l a n szabály, nemzetközi viszonyl a t b a n is, — t ö b b n y i r e korra, n e m r e való t e k i n t e t n é l k ü l — a tegeződés. Szívesen h o z n á n k fel érvnek a d e m o k r a t i z m u s mellett azt is, h o g y a társadalom szinte m i n d e n rétege megtalálható a CB-n. A beszerzés lehetősége a z o n b a n korlátozott, az ár is borsos. O t t h o n építeni pedig csak n é h á n y csatornás berendezést lehet. Mindezek ellenére igaz az, hogy a CB-ben t a l á l h a t ó segédmunkás és vezérigazgató, egyetemi t a n á r és diák, Cili néni és Pistike. E g y v a l a m i fogja őket össze: a CB varázsa. Miből is áll ez ? Nehéz lenne röviden meghatározni. A CB-s ő s t ö r t é n e t kezdetén a beszélgetés, az emberi hang, a csevegés lehetősége v o l t a vonzerő. A vizsgával rendelkező rádióamatőröknél meglehetősen k ö t ö t t e k a b e s z é d t é m á k . A CB-ben igen t á g h a t á r o k o n beliil lehet t é m á t választani, akár v i t á t kezdeményezni. Az e m b e r e k n a g y százaléka él is azzal a lehetőséggel, hogy véleményt n y i l v á n í t h a t . S o k u k n á l bizonyos g á t l á s o k a t is felold — jó értelemben. I t t a v i t a t k o z ó n a k ugyanis először csak a hangja, a beszédkészsége v a n jelen, szellemi képességén keresztül a l k o t n a k róla k é p e t a többiek. Nincs rang, nincs elsőbbség, nincs pozícióból eredő „ h i v a t a l o s " vélemény. A régóta elveszettnek h i t t csevegés — n e v e z h e t j ü k k a n d a l l ó melletti beszélgetésnek 121


is — jelenik m e g időnként a CB-ben. Mindehhez járul k o r u n k v í v m á n y a , p i z s a m á b a n v e h e t ü n k részt egy olyan beszélgetésben, amelyben a t á r s a k a város legkülönbözőbb p o n t j á n laknak. A motorizáció hívei is ö r ö m ü k e t lelik ebben a j á t é k b a n . Napközben szinte állandó beszédtéma a forgalom. Amit sok száz rádióriport, újságcikkintelem nem t u d o t t elérni, megvalósult az adóvevő segítségével: a CB-s a u t ó s o k megtervezik ú t v o n a l u k a t . Az ötlet elindítója a n a g y testvér, a professzionális műsorszórás volt. J ó n é h á n y hón a p j a már, hogy az Útközben című közlekedési műsor segítségül h í v j a a CB-seket, a d j a n a k t á j é k o z t a t á s t a főváros p i l l a n a t n y i forgalmáról. A hírgyűjtés az idő múlásáv a l valóságos információbörzévé a l a k u l t . Sokan a d n a k és sokan kérnek t á j é k o z t a t á s t a fővárosi forgalom nagyságáról, a neuralgikus pontokról. Tíz perc a l a t t átlag 4 0 — 50 hír f u t be a város legkülönbözőbb pontjáról. N é h a ez nagyon rövid ,,a Rákóczi ú t a szokásos", m á s k o r precíz, részletekre kiterjedő, valóságos kis helyszíni tudósítás. Volt m á r a r r a is példa, hogy a baleset helyszínéről t u d ó s í t o t t egy CB-s, m e r t ő maga volt szenvedő a l a n y a egy koccanásos balesetnek. A hírközlő szakemberek bizonyos körében t a p a s z t a l h a t ó némi f e n n t a r t á s a „kívülről j ö t t " i n f o r m á t o r o k k a l , vagyis a CB-sekkel szemben. A kontroll pedig m á r kinn az ú t o n megvalósul: „ E g y perccel ezelőtt j á r t a m a r r a , miért m o n d o d , h o g y zsúfolt ?" H a m á r szó esett a balesetről: az egyre jobban t e r j e d ő CB-hálózat lehetővé teszi, hogy a m e n t ő k , a rendőrség, a t ű z o l t ó k a lehető leggyorsabban szerezzenek t u d o m á s t a z eseményekről. E z a g y a k o r l a t b a n ú g y történik, hogy a helyszínen levő, többnyire a u t ó b a n ülő CB-s általános h í v á s t a d az éterben, keres egy olyan állomást, amely telefonnal rendelkezik. Ezen a hírláncon á t j u t el az információ az é r i n t e t t e k h e z a gyak o r l a t szerint sokkal gyorsabban, m i n t h a utcai telefonokból próbálnák leadni. Egyébk é n t m á r kiépülőben v a n közvetlen k a p c s o l a t is a m e n t ő k k e l , a rendőrséggel és a tűzoltókkal. A nemzetközi gyakorlat szerint ugyanis a CB-s frekvencia 9-es c s a t o r n á j a a világon szinte m i n d e n ü t t az ú g y n e v e z e t t segélyhívó csatorna. Elég t e h á t egy-egy CB-készüléket elhelyezni az érdekelt szervek h í r k ö z p o n t j a i b a n , és figyelő szolgálatot t a r t a n i a 9-es c s a t o r n á n . Idén n y á r o n m á r m ű k ö d t e k így állomások a siófoki, és a gárdonyi rendőrőrsön, valamint az a u t ó p á l y a kettes számú h í r k ö z p o n t j á b a n , a sárbog á r d i elágazásnál. A különféle e g y e n r u h á s testületek kezdeti merevsége feloldódott, gyorsan felismerték, hogy az élet- és vagyonbiztonság h a t h a t ó s eszköze lehet a CB. Á jövőben egyre t ö b b hivatalos szerv fogja igénybe v e n n i a CB-sek segítőkészségét, m e r t a „ m a nekem, holnap n e k e d " alapelven mindenki elsőbbséget biztosít a segélykérésnek. V a n n a k olyan lelkes CB-sek, akik maguk t a r t a n a k fenn segélykérő ügyeletet. N y á r o n jó n é h á n y Pest k ö r n y é k i f a l u b a n az esti óráktól az egyetlen kapcsolat a külvilággal az o t t nyaraló CB-s. Sok h e l y ü t t t á b l a hirdeti a k e r t k a p u n , i t t lehet m e n t ő t , r e n d ő r t hívni. A h u m á n u s emberi m a g a t a r t á s n e m c s a k a segélykérésben m u t a t k o z i k meg. CBsek közadakozásából eddig m á r k é t , mozgássérülteknek o t t h o n t adó i n t é z m é n y kap o t t CB-készüléket, a n t e n n á t és szükséges hozzávalókat. A „Marczibányi t é r " , valam i n t a „ L i g e t " hívójelű állomás sok-sok tolókocsihoz k ö t ö t t fiatalnak jelent kapcsol a t o t a külvilággal. A CB-sek n e m c s a k beszélgetnek velük, hanem e l l á t o g a t n a k hozz á j u k , b a r á t s á g o k szövődnek, közös p r o g r a m o k a t szerveznek. Z á r k ó z o t t n a k ismert mozgássérült fiatalok vetkőzték le gátlásaikat a CB segítségével; az igazi rehabilitáció egyik segítőeszköze lett az adó-vevő. Az elmúlt fél é v b e n r o h a m l é p t e k b e n növekedett a CB-tulajdonosok száma. Szinte állandó zsongás v a n az éterben, a szóhoz j u t á s m á r t ü r e l e m j á t é k is. Ó h a t a t l a n u l jönn e k a kofliktusok, egyszerre szólalnak meg az a d o t t csatornán, amiből a többinek csak b á n t ó f ü t t y kerekedik. A készülékek valósággal kioltják e g y m á s t . A korábbi világítótorony hasonlatnál m a r a d v a : k é t v a g y t ö b b fénysugárból m á r n e m t u d j u k , h o g y melyik az igazi. Az a tény, h o g y egyszerre csak egy valaki h a s z n á l h a t j a beszédre a csatornát, lehetőséget n y ú j t a r r a is, hogy az egyik állomás a m á s i k a t — elhallgatt a s s a . Sokféle e m b e r található a CB-n, vivőhullám a z o n b a n csak egy lehet az a d o t t 122


frekvencián. í g y t ö r t é n h e t meg, hogy a nemtetszés jeleként a CB-s v i v ő h u l l á m o t bocsát kollégájára. E z t h í v j á k a szakmabeliek „ n y o m k o d á s n a k " . Nem hazai, n e m z e t közi rossz szokás. Idilli k é p e t t e h á t nem f e s t h e t ü n k a CB-ről, bizony i t t is megtalálhatók azok az emberek, akik nem mernek kiállni véleményük mellett. T a l á n a névtelen levélírókhoz lehet őket hasonlítani. Természetesen csekély a szabálytalankodók száma. A n a g y többség beszélgetésre, információcserére vágyik, szabályokat ismerő játékos. Az érintettek, vagyis a p o s t a és a CB-sek megpróbálkoznak e g y f a j t a belső ö n k o r m á n y z a t t a l , amelynek f o r m á j a a CB-s egyesület lesz. E z t a k í v á n s á g o t karolta fel a K I S Z K B Alkotó I f j ú s á g Egyesülés és segítséget n y ú j t o t t a kezdeti lépésekhez. N e m k í v á n j á k túlszervezni, v a g y korlátozni a s p o n t á n CB-mozgalmat — csak a helyes i r á n y b a n szeretnék t a r t a n i . A feltételes m ó d m é g mindig aktuális, m e r t a szervezéshez az engedélyt jó n é h á n y h ó n a p j a „érlelik" az illetékesek. Miért is v a n szükség egyesületre ? Például azért, hogy legyen egy jogi személy, aki képviseli a CB-sek érdekeit is. K é n y e s és érzékeny p o n t h o z érkeztünk i t t el. A CB-rádiózással ugyanis ó h a t a t l a n u l vele jár, hogy az otthoni, t e t ő a n t e n n á r ó l ü z e m e l t e t e t t CB k ö r n y é k é n esetleg a szomszédok t v - v a g y rádió- z a v a r r a kezdenek p a n a s z k o d n i . Oka lehet a n e m megfelelően beállított t v - a n t e n n a v a g y rossz készülék is. A CB-készüléket ugyanis — még üzembe helyezés előtt — a p o s t á n megvizsgálják abból a szempontból is, hogy okozhat-e t v - z a v a r t . A másik oldalon viszont az a helyzet, h o g y kor á b b a n olyan csekély volt a CB-sek száma, hogy nem volt szükség a televíziókat ellátni a 27 m e g a h e r t z ellen védő szűrőkkel. ( N y u g a t i t v - g y á r t ó cégek a CB f e l f u t á s a k o r régebbi készülékeikhez ingyen a d t a k zavarszűrő készletet, a cég jó hírneve érdekében.) Egyébként, is, a m a g y a r s z a b v á n y csak a r r a v a n figyelemmel, hogy a n á l u n k g y á r t o t t , v a g y behozott tv- és rádiókészülék ö n m a g a bocsát-e ki zavaró sugárzást, azt m á r nem f i r t a t j a , hogy érzékenyebb bizonyos sugárzásokra, pl. a 27 megahertzre. A csírájában létező egyesület m á r eredményeket p r o d u k á l t a CB-sek zavarszűrése ügyében is. Volt rá ugyanis példa, hogy valaki csak azért ragaszkodott a szomszédb a n m ű k ö d ő állomás engedélyének megvonásához, hogy bosszút állhasson az illetőn. . . Mit hoz a jövő ? A posta szakemberei a V I . ötéves terv végéig húszezer készülékkel számolnak. E z e k a legkülönfélébb csatornákon kerülnek h a z á n k b a . H a z a i g y á r t á s r ó l ugyanis 1981 szeptemberéig még nem beszélhetünk. P o n t o s a b b a n : a B R G készít egycsatornás, kis t e l j e s í t m é n y ű adó-vevőt. B á r 3500 f o r i n t é r t m á r bárki megvásárolh a t j a — sokra nem megy vele. A hazai s z a b v á n y 1 w a t t o s kimenő t e l j e s í t m é n y t engedélyez t e t ő a n t e n n á r ó l , a u t ó b ó l 4 w a t t o s t . A B R G kis kézi CB-je az engedélyezett 19 csatornából egyet t u d , k i m e n ő teljesítménye nem éri el az egytized w a t t o t . E cikk elkészítésének időpontjáig az illetékesek vagyis a p o s t a újságcikkből értesült, hogy egy tsz melléküzemága megpróbálkozik 4 csatornás 4 w a t t o s CB-k g y á r t á sával. A b a j csak az, hogy a szabályok szerint még egy magánszemélynek is be kell jelentenie, hogyha CB-épitésbe kezd. E z t a lelkes g y á r t ó k elfelejtették. H u z a m o s a b b ideje tárgyal egy importjoggal rendelkező á r u h á z h á l ó z a t u n k külföldi készülékek behozataláról. Számos a j á n l a t érkezett m á r , itt a z o n b a n a d ö n t ő kérdés az ár. A C B ugyanis — hasznossága ellenére — még luxuscikknek minősül. A beszerzés forrása t o v á b b r a is a,,Bécsi ú t túlsó v é g e " lesz. R á a d á s u l a készülék ö n m a ga még kevés. A u t ó b a , házra, szükséges a speciális a n t e n n a a ritkán k a p h a t ó különleges kábel, a CB-hez való egyedi 12 voltos tápegység. Még a n é h á n y fillérbe — p o n t o s a b b a n groschenbe v a g y pfenningbe kerülő kis biztosítékot is csak „ k í v ü l r ő l " lehet beszerezni. E z t e h á t a pillanatnyi helyzet. A CB-sek a z o n b a n t o v á b b r a is azt v a l l j á k : hobbij u k n a k jövője v a n .

123

Kitekintés WISINGER ISTVÁN

Egy csalás anatómiája

„Az igazság sohasem tiszta és ritkán egyszerű." Osear Wilde „Ha csak egyszer eljátszod polgártársaid bizalmát, akkor már sohasem tudod visszanyerni tiszteletüket és megbecsülésüket. Az igaz, hogy időnként mindenkit bolonddá tehetsz, sőt, mindig bolonddá teheted az emberek egy részét, de mindig mindenkiből nem csinálhatsz bolondot." Ábrahám Lincoln

„ E z volt az amerikai újságírás t ö r ténetének egyik legszomorúbb h e t e " — írta április második hetéről a n á l u n k alig ismert James A. Michener, a m a i amerikai irodalom egyik legolvasottabb és legtekintélyesebb alakja. 1 Az esemény, a m e l y ezt a minősítést k i v í v t a , valóban példa nélküli: a Pulitzer-díj — a legrangosabb a m e r i k a i újságírói szakmai elismerés — egyik idei nyertese az alábbi n é h á n y soros levéllel a d t a vissza a frissen szerzett k i t ü n t e t é s t , amelyet a J i m m y világa című publikációjáért k a p o t t . „A Jimmy világa lényegében koholmány. Sohasem találkoztam nyolcéves heroinistával és soha nem készítettem, véle interjút. A Washington Post 1980. szeptember 28-i számában megjelent cikk hamisítás volt, s ezt mélységesen sajnálom. Bocsánatot kérek az újságomtól, a szakmától, a Pulitzer Bizottságtól és mindenkitől, aki követeli az igazságot. Ma, szembenézve az igazsággal, benyújtottam felmondásomat. Janet Cooke."2 124

Ki irányítja Amerikát? Az ügy a l a p j a i b a n r á z t a meg a m a i amerikai t á r s a d a l o m egyik legfontosabb intézményrendszerét, amelyet angolul , ,ne ws-business' '-nek — h í r ü z l e t n e k — neveznek. E z az elnevezés is jól jelzi, hogy sokkal többről v a n szó, m i n t az amerikai t á j é k o z t a t á s i rendszer legendás „tárgyilagosságáról, o b j e k t i v i t á s á ról". V a l ó j á b a n az egyik legnagyobb profitszerző üzletág, a „ h í r i p a r " m e g bízhatóságát t o r p e d ó z t a meg egy n a g y t e k i n t é l y ű napilap addig ismeretlen munkatársa. Nyolcadik esztendeje a U S News a n d W o r l d R e p o r t minden tavasszal országos k ö z v é l e m é n y - k u t a t á s t végez vezető állásb a n lévő amerikaiak körében arról, h o g y „ K i i r á n y í t j a Amerikát ?" Az idén 1439 f o n t o s pozícióban lévő személyiség v á laszának összesített értékelését h o z t á k nyilvánosságra. 3 A 30 legfontosabb szem é l y k ö z ö t t a s a j t ó négy névvel szerepel: 16. W a l t e r Cronkite, a CBS tévéhálózat E s t i H í r a d ó j á n a k volt műsorvezetője, 18. A r t h u r O. Sulzberger, a N e w Y o r k Times k i a d ó j a , 19. K a t h a r i n e G r a h a m , a W a s h i n g t o n Post Társaság elnökt u l a j d o n o s a , és 30. William S. P a l e y , a CBS Részvénytársaság elnöke. A felmérés a r r a is kíváncsi volt, hogy melyik az a h a r m i n c intézmény és szervezet, amelynek a h a t a l m a hasonló m é r t é k ű . A televízió a negyedik helyre k e r ü l t , megelőzve az olajipart, a b a n k o k a t és a k o r m á n y t . A 13. hely az „ ú j s á g í r ó k é " , megelőzi a R e p u b l i k á n u s P á r t o t , sőt

EGY CSALÁS ANATÓMIÁJA

a hadsereget is. Természetesen m i n d e n ilyen felmérés viszonylagos és hitelessége sok szempontból t á m a d h a t ó , de e z ú t t a l k i t ű n ő jelzőrendszer a n n a k érzékeltetésére, hogy dollármilliárdok és profitszázalékok idézése nélkül t a p i n t h a t ó legyen bizonyos erőviszonyok a r á n y a , t e n d e n c i á j a , amelyek tisztázása nélkülözhetetlen e csalás a n a t ó m i á j á h o z . Joseph Pulitzer öröksége A mítoszteremtően eredménycentrik u s amerikai t á r s a d a l o m b a n a Pulitzerdíj azon kevés elismerés közé t a r t o z i k , a m e l y rendszerint megelőzi az anyagi érvényesülést. Alapítójának sorsa, p á l y a f u t á s a m a is az idealizált amerikai karriertörténetek mintapéldánya.

nyelvű k ö z p o n t j á b a n , S t . L o u i s b a n telepedett le, ahol 1868-ban l e t t a W e s t liche P o s t című napilap riportere. P á l y a f u t á s á v a l bekerült az a m e r i k a i „leg"ek közé 4 . „Sohase elégedj m e g a hír puszt a k i n y o m t a t á s á v a l " — h i r d e t t e . Az 1883-ban megvásárolt N e w Y o r k World és a n é g y évvel később i n d í t o t t esti t á r s a az E v e n i n g World a legnagyobb amerikai metropolis vezető n a p i l a p j a i v á v á l t a k . Pulitzer a lapok k ö z p o n t i feladat á v á a „szenzáció" terjesztését t e t t e , nem r i a d t vissza semmiféle erőszakos tálalástól, miközben n e m s a j n á l t a a pénzt sem a kiemelkedő képességű m u n k a t á r s a k t ó l , sem pedig az egyre t e r j e d ő technikai újdonságoktól. H a m a r o s a n bebizonyította, hogy az újságírás nélkülözhetetlen t á r s a d a l m i f u n k c i ó k a t l á t el és nagyszabású üzleti vállalkozásként is megállja a helyét. Mindezek ellenére Amerikán kívül alig ismerik a nevét, ha halála előtt n e m tesz egy kétmilliós alap í t v á n y t , amely 1912-ben hozzásegít a híres újságírói egyetemi f a k u l t á s megnyitásához a Columbia U n i v e r s i t y n és öt évvel később a róla elnevezett díj létrehozásához. Azóta m i n d e n áprilisban b e j á r j a a világot a nyertesek listája — nemcsak újságírásban, h a n e m zenei és irodalmi k a t e g ó r i á k b a n is — amelyen szerepelni életre szóló megtiszteltetést jelent, nem is beszélve a hosszú t á v o n is k i t ű n ő üzletnek bizonyuló számt a l a n ú j megbízásról. I d é n a z o n b a n ú j „ h a g y o m á n y " s z ü l e t e t t : a tekintélyes és nemzetközi hírű W a s h i n g t o n Post 26 esztendős, szinte még pályakezdő riportere, Janet Cooke lett a Pulitzerdíj t ö r t é n e t é n e k első ismert hamisítója. 5

A Pulitzer-díj lovagjai

A makói születésű Pulitzer József 1867-ben tizenhét évesen igent m o n d o t t egy unionista toborzó ü g y n ö k n e k és egyetlen fillér nélkül n e k i v á g o t t az Ú j v i l á g n a k . Igen rövid ideig t a r t o t t ki a Lincoln-lovasságnál, és leszerelése u t á n az európai emigránsok egyik n é m e t

A nagy múltú Washington Postnál m á r - m á r nélkülözhetetlen eseménynek számít, hogy m u n k a t á r s a i időről időre elnyerik a d í j a t . A lap legjelentősebb f e g y v e r t é n y e kétségtelenül a W a t e r g a t e ügy l á t v á n y o s leleplezése volt a hetvenes évek első felében. Nézzük t e h á t a W a t e r g a t e - ü g y sajtótörténetének azokat a motívumait, 125


amelyek átívelnek J a n e t Cooke csalásáig. Bob W o o d w a r d és Carl Bernstein, a l a p k é t m u n k a t á r s a 1972. június 12-én néh á n y órával a z u t á n kezdte meg szívós és tántoríthatatlan anyaggyűjtését, m a j d t u d ó s í t á s á t a Watergate-sztoriról, hogy az öt b e t ö r ő t a P o t o m o k folyó p a r t j á n álló é p ü l e t b e n r a j t a k a p t á k és l e t a r t ó z t a t t á k . í r á s a i k két éven keresztül szinte m i n d e n n a p megjelentek, és személyes é r d e m ü k is, hogy 1974. augusztus 9-én R i c h á r d Nixon lemond o t t . Bob W o o d w a r d a betörés időpontj á b a n 29 éves, alig egy éve lett a lap m u n k a t á r s a . Bernstein m á r hatodik esztendeje dolgozik a W a s h i n g t o n P o s t n á l , egy évvel f i a t a l a b b W o o d w a r d n á l és tulajdonképpen csak véletlenül k e rülnek össze erre a m u n k á r a , a m e l y az amerikai „ n y o m o z ó újságírás" klasszik u s szabályai szerint folyik. Legfontosabb munkaeszközük a telefon, a m e lyet kollégáiknál g y a k r a b b a n h a g y n a k cserben, hogy v a l ó b a n a detektívekhez hasonló módszerekkel személyesen n y o mozzanak az információk, összefüggések u t á n . Legfőbb i n f o r m á t o r u k a „Mély T o r o k " (Deep T h r o a t ) személyazonossága máig is ismeretlen, hiszen az ügyről írt k é t k ö t e t e s krimiszerű r i p o r t k ö n y v ü k ben sem f e d t é k fel. 8 Szinte bizonyos, hogy Nixon közvetlen környezetéből l á t t a el valaki őket napról n a p r a felbecsülhetetlen értékíí értesülésekkel. Legf o n t o s a b b módszerük az volt, hogy k ü lönböző forrásokból származó a d a t o k , információk mozaikjából rekonstruált á k az á l t a l u k elképzelt f o l y a m a t o k a t , összefüggéseket. Az elhallgatásnak, a sejtetésnek legalább olyan n a g y szerepe volt, m i n t a nyilvánvaló, á m néha k é p telenségnek t ű n ő tényeknek. Mindez a lap vezető m u n k a t á r s a i t ó l k a p o t t „int é z m é n y e s í t e t t " védelem árnyékában és t u d a t á b a n t ö r t é n t , és a d ö n t ő szakaszban a k o n k u r r e n s kollégák k o r bácsként h a t ó ösztönzése kíséretében. Elsősorban a tévériporterekkel v í v o t t p á r h a r c a d o t t ú j a b b és ú j a b b lökések e t egészen addig, amíg elérkezett az az időszak, a m i k o r W o o d w a r d és Bernstein olyan előnybe k e r ü l t , hogy az esti tévéhíradók g y a k r a n kezdődtek ezzel 126

a m o n d a t t a l : „A W a s h i n g t o n P o s t m a reggel a z t állította . . ." Ma m á r aligha tűnik túlságosan merész feltételezésnek, hogy a k é t fiatal riporter segítségével a W a s h i n g t o n Post — és t á r s a i — nem t e t t e k m á s t , mint J . F . K e n n e d y gyilkosa: eltávolították a hatalomból az Egyesült Államok elnökét. S az első pillanatra cinizmussal v á d o l h a t ó k ö v e t k e z t e t é s valóban nehezen old fel bizonyos ellentmondásokat. Hiszen K e n n e d y t fizikailag is megsemmisítették, megölték, N i x o n t viszont csak belecsalták egy olyan c s a p d á b a , amelyet k o r r u p t s á g á v a l , hazudozásaival, lehallgató a p p a r á t u s á v a l maga állított fel. K e n n e d y áldozat volt, Nixon pedig csak hivatalával visszaélő bűnös. D e ha ezúttal a végeredmény célszerűen alkalm a z o t t t ö r t é n e l m i dimenzióit is figyelembe vesszük, akkor ez a f a j t a „cinikus szembesítés" t á r j a fel és leplezi le a leglényegesebb e l l e n t m o n d á s t : N i x o n t a l e m o n d á s r a kényszerítő d e m o k r a t i k u s „jogrend" ugyanúgy futni hagyja, ahogy a K e n n e d y - ü g v esetében megvédi a Warren-jelentés hókusz-pókuszaival az igazi bűnösöket. Igazi áldozat ebben az esetben az egymást k ö v e t ő eltussolásoktól megcsömörlött t á r s a d a l o m , amely rövidesen m á r t í r t csinál K e n n e d y b ő l és a carteri külpolitikai k u d a r c o k idején azonnal nosztalgiával gondol vissza Nixonra. A média pedig a mártírságot is, a mítoszt is, a nosztalgiát is az üzlet felől közelíti meg a legszívesebben. Nem csoda t e h á t , ha Bernstein és W o o d w a r d a k ö n y v ü k első kötetéből készült W a r n e r Brothers filmben az ipari t á r s a d a l o m rendíthetetlen n a g y v á rosi „ w e s t e r n h ő s e k é n t " jelennek meg, akik m i n t egy trófeát szerzik meg a P u litzer-díjat n e m m a g u k n a k , h a n e m a W a s h i n g t o n P o s t n a k . E g y m o n d a t Ant h o n y S m i t h k ö n y v é b ő l : „A W a t e r g a t e P u l i t z e r - d í j á t nem a riporterek k a p t á k , akik k i b á n y á s z t á k a sztorit, h a n e m az újság és a kiadó, amely véghezvitte a f e l a d a t o t , az elnök leterítését."' Dávid H a l b e r s t a m 8 pedig már idézett művében szemérmetlenül fedi fel, hogy a Washington P o s t főszerkesztője, Ben Bradlee, aki a k é t „ f i ú " szellemi i r á n y í t ó j a volt, hogyan a l k u d t a ki a Pulitzer Bizottság


t a g j á n á l a két újságíró helyett a lapnak a d í j a t , m a j d hogyan győzte meg „ f i a i t " hogy cserében a gyümölcsöző t á m o g a t á s é r t mennyire méltányos ez a megoldás. í g y a z u t á n a számos egyéni díj u t á n a Washington Post végre az „elismerésre méltó közszolgálatok" kategóriáj á b a n is l e a r a t h a t t a a legtekintélyesebb megtiszteltetést.

Janet Cooks világa Addigra azonban a W a s h i n g t o n Post,.birodalom" m á r k i h e v e r t e a siker megpróbáltatásait. Valóban birodalomról v a n szó, az ország 500 nagyvállalata között van ( t 452.). Tulajdonosa a Newsweek című hetilapon kíviil egy kisebb n a p i l a p n a k (Trenton Times) h a t rádió-, illetve tévéállomásnak és résztulajdonosa az International Herald Tribüné című Párizsban szerkesztett napilapnak és egy hazai hírszolgálati irodának, a Los Angeles Timesszal közösen. A vállalat dina-

mikus fejlődésére csak egyetlen jellemző a d a t : 1963 és 1975 között a bevételei 85,5 millióról 309,3 millióra emelkedtek'. Üzleti értelemben azonban a W a t e r g a t e utáni korszak lendülete h a m a r lelassult. 1978-ban a Time Incorporation 20 millió dollárért megvásárolta a gazdasági sikertelenségben fuldokló Washington S t a r t , hogy a Postnál évtizedekkel idősebb és főleg az ötvenes években befolyásos lappal ismét nyílt versengést teremtsenek a fővárosban. Elsősorban arra a k o n zervatív olvasói rétegre s z á m í t o t t a k , a m e l y sohasem b o c s á t o t t a meg a korm á n y z a t elleni t á m a d á s o k a t . A lap reakciója t ö b b elemében igazi liberális válasz v o l t : W a s h i n g t o n színes bőrű lakossága felé n y i t o t t a k . Elég kevéssé ismert, hogy az amerikai f ő v á r o s lakóinak h e t v e n százaléka fekete, ezért csak szövetségi értelemben számít lényeges gesztusnak, hogy egyre g y a k r a b b a n f o g a d t a k be a m u n k a t á r s i g á r d á b a fekete f i a t a l o k a t . 1981-ben a 363 fős szerkesztőségi gárda 38 t a g j a fekete, s ezzel sikerült elérniük a legjobb a r á n y t az amerikai napilapok között. J a n e t Cooke még nincs 26 esztendős, a m i k o r a Post alkalmazza. Önéletr a j z a szerint bölcsészdoktori fokozata v a n , egy évet P á r i z s b a n a Sorbonne-on t a n u l t , és a francián kívül beszél olaszul, portugálul és spanyolul. Két és fél évet az egyetemi t a n u l m á n y o k színhelyén, a Toledo Blade című lapnál dolgozott, s ezalatt Ohio állam női újságíró-szervezetétől hat különféle díjat k a p o t t . Elegánsan öltözködött, és színvonalas életvitele csak fokozta az egyre növekvő bizalmat, a m e l y e t kétségtelenül tehetséges írásain a k k ö s z ö n h e t e t t . Beosztása szerint a lap társasági t é m á k k a l foglalkozó mellékletéhez t a r t o z o t t , és írásai itt is jelentek meg rendszeresen, de h a m a r nekivágott, hogy feljebb jusson a szerkesztőség belső hierarchiáján, és kibújhasson a viszonylagos névtelenségből. Szinte közhelyt é m á t választott, de nagyon a k t u á l i s a t : a f ő v á r o s kábítószer-kereskedelmét. Aligha véletlen a t é m a v á l a s z t á s egybecsengése: W o o d w a r d első n a g y megbízatása a lapnál a főváros gvógyszer-kereskedelmének b o t r á n y a , Bernstein pedig még 127


k a r r i e r j e elején a New York-i gyermekalkoholizmusról szóló írásával h í v t a fel m a g á r a a figyelmet. A kábítószer-kereskedelem az E g y e s ü l t Államok egyik legtöbb szociális problém á t okozó „illegális" i p a r á g a : évi nyeresége például háromszor a k k o r a , m i n t a n e m z e t k ö z i hírű I B M nagyvállalaté. 1 0 Cooke első a n y a g a a főváros k á b í t ó s z e r negyedének belső életéről szólt. A l a p városi ügyekkel foglalkozó r o v a t á n a k szerkesztője, a szintén fekete Milton Coleman azonnal meglátta a tehetséges írásban a n a g y o b b lehetőséget és Cooke m o s t m á r részletes „nyomozó r i p o r t " elkészítésére k a p o t t megbízást. Alapos munkája látványos eredményt hozott, a washingtoni alvilágban g y ű j t ö t t m a g netofonbeszélgetések írott szövege a sűr í t e t t v á l t o z a t b a n 145 oldalt t e t t ki, és ennek a l a p j á n született meg „ a m ű " — J i m m y világa. J i m m y egy nyolcéves washingtoni fekete kisfiú, akit p r o s t i t u á l t a n y j á n a k kábítószer-keresked ő szeretője s z o k t a t o t t rá a heroinra, és a vele készített i n t e r j ú szerint a férfi az a n y a szeme l á t t á r a fecskendezte a fiú k a r j á b a az esedékes méregadagot. A megrázó írás egyéb felkavaró t é n y e k k e l 1980 szeptemberében jelent meg, t e r m é szetesen a címlapon és h a t a l m a s visszh a n g o t v á l t o t t ki, a nemzetközi s a j t ó is á t v e t t e . A l a p színes bőrű m u n k a t á r s a i közül t ö b b e n azonnal g y a n a k o d v a f o g a d t á k az ü g y e t . Egyszerűen hihetetlennek t a r t o t t á k , hogy egy profi kábítószeres üzleti k o c k á z a t o t vállalna egy m i n d e n bizonnyal fecsegő kisgyerekért, v a g y h o g y „ b á r m i l y e n igazi kábítószer-keresk e d ő a k á r egy gyerekbe, a k á r ö n m a g á b a „ l ő n e " egy újságíró jelenlétében, különösen olyan előtt, akin azonnal látszik a z utcai élet a l a p v e t ő ismeretének hián y a , hiszen c s i n á l t a t o t t f a r m e r n a d r á g b a n sasszézik végig a gettón." 1 1 A főváros f e k e t e elöljárói — a polgárm e s t e r és a rendőrfőnök — é r t h e t ő okokból m e g k ü l ö n b ö z t e t e t t figyelmet szent e l t e k az ü g y n e k . H a t a l m a s a p p a r á t u s p r ó b á l t a f e l k u t a t n i és megmenteni J i m m y t , aki a cikk információja a l a p j á n gyakorlatilag halálra volt ítélve. R e n d 128

őrök és t á r s a d a l m i önkéntesek százai keresték legalább a h á z a t , ahol a család él, de m i n d h i á b a . A megrázó d r á m a plasztikus és tehetséges tálalása ellenére az azonosításhoz szükséges információkat természetesen n e m t a r t a l m a z t a . Cooke pedig minden t o v á b b i részlet kiszolgált a t á s á t m e g t a g a d t a . E b b e n felettesei maximálisan t á m o g a t t á k . (Külön fejezet az amerikai újságírás t ö r t é n e t é b e n azokn a k a bírósági ügyeknek a sora, ahol az újságíró az információs forrás védelmében m e g t a g a d o t t m i n d e n t o v á b b i felvilágosítást. Többen b ö r t ö n b ü n t e t é s t is vállaltak ezért, s az sem volt ritka, a m i k o r a bíróság végül is a bevádolt ú j s á g í r ó n a k a d o t t igazat.) Cooke hihetően v é d e k e z e t t : megfenyegették, hogy ha a forráshoz elvezető bármilyen információ kiszivárog, a k k o r megölik. Sőt, a rendkívül kényes t é m á r a való t e k i n t e t t e l ezúttal Bradlee és Milton is eltekintett attól, hogy Cooke legalább őket részletesen t á j é k o z t a s s a a l a p korábbi — a W a t e r g a t e ü g y b e n jól b e v á l t gyakorlata szerint. A lap egyik vezető szerkesztőjének előrerukkoló B o b W o o d w a r d a belső viták során k ö r ö m szakadtáig v é d t e Cooke-ot. „A W a t e r g a t e módszerbe m e n t ü n k á t . . . Biztosítsd a f o r r á s t és t á m o g a s d a r i p o r t e r t " — m a g y a r á z k o d o t t később Woodward 1 2 . Megelégedtek azzal, hogy az i n t e r j ú k a t t a r t a l m a z ó m a g n ó k a z e t t á k a t és a 145 oldalas jegyzetanyagot elhelyezték a l a p jogi képviselőjének páncélszekrényében. J a n e t Cooke-t pedig előléptették, a városi ügyekkel foglalkozó r o v a t állandó m u n k a t á r s a lett. Mindössze kilenc h ó n a p j a volt a lap a l k a l m a z o t t j a . 1981 t a v a s z á n pedig a Pulitzer-díjra felterjesztett öt j a v a s l a t b a n o t t volt a J i m m y világa is. B á r a nevezést ú j a b b v i t a előzte meg, a rovatvezető Coleman szerint : „ H a n e m t e r j e s z t j ü k fel, azzal ú j a b b kérdések e t p r o v o k á l t u n k volna." 1 3 A kedvező döntést követően a W a s h i n g t o n P o s t szerkesztősége bensőséges ünnepségen k ö s z ö n t ö t t e az alapít á s a óta elnyert 17. Pulitzer-díjat. Az ünnepelt szerző sajnos nem lehetett jelen. Washingtontól m a j d n e m 1000 kilométerre anyagot g y ű j t ö t t a R e a g a n elleni merényletről szóló tudósításokhoz. Ami-


kor telefonhoz h í v t á k , hogy t á j é k o z t a s sák a bizottság döntéséről, m e g r é m ü l t : „Azt g o n d o l t a m , hogy azért h í v n a k , m e r t úszók az anyaggal. Csak az j á r t a f e j e m b e n , hogy v a j o n lehetséges-e v a l a kit 1000 kilométer távolságról k i r ú g n i " . Először Coleman és W o o d w a r d g r a t u l á l t , rögtön a r r a gondolt, hogy u g r a t j á k , d e a m i k o r Bradlee is á t v e t t e a kagylót, és megerősítette a jó hírt, m á r m e g n y u g o d o t t . A beszélgetés u t á n a n y j á t h í v t a fel, m a j d rendelt egy üveg pezsgőt, és a m o telszobában, a t é v é t nézve egyedül ü n nepelte az álom beteljesülését. 1981. á p rilis 3-a volt. A döntés nyilvánosságra hozataláig tíz n a p o t kellett várni. A Washington Post W a t e r g a t e - j a Április 13-án a Toledo Blade büszkén ismertette volt m u n k a t á r s á n a k p á l y a f u t á s á t . Az Associated Press hírügynökségnél a z o n b a n valakinek f e l t ű n t , h o g y Cooke életrajza a Toledo Blade-ben lényegesen szegényesebb, mint a m i t ők a d t a k ki a W a s h i n g t o n Posttól k a p o t t információk a l a p j á n . R ö v i d nyomozás u t á n k i d e r ü l t , hogy hazugság volt a párizsi t a n u l m á n y ú t , a négy nyelv t u d á sa, a doktori fokozat és a h a t k o r á b b i díjból öt. A hír villámgyorsan t e r j e d t , ezért Cooke főnökei kénytelenek v o l t a k a lap épületének hátsó b e j á r a t á n becsempészni a l á n y t , mielőtt még valaki n y i l a t k o z a t o t csikar ki tőle. A főszerkesztő Bradlee k e m é n y szavaira: „tiszt á r a olyan, m i n t R i c h á r d Nixon — megp r ó b á l j a eltitkolni az igazságot," 1 4 a „ l á n y elismerte az életrajzi ferdítéseket, de J i m m y világához eleinte m a k a c s u l ragaszkodott. Sarokba szorították, és erre először az ügy f o l y a m á n k o n k r é t a d a t o k k a l állt elő: a gyerek neve T y r o n e Davis, az a n y j a Candi Davis, a szerető pedig R ó b e r t J a c k s o n és a Xenia-Streeten l a k n a k . A végső szót a n a g y példakép, a „Mély T o r o k " b a r á t j a , a W a t e r g a t e ügy b a j n o k a , B o b W o o d w a r d m o n d t a k i : „ N e m hiszek neked és be is fogom bizonyítani, hogy nekem v a n igazam m é g akkor is, ha ez lesz az utolsó, a m i t t e szek". Á l á n y végül összeomlott. Az összesen tizenegy órás vallatás során J a -

n e t Cooke lépésről lépésre beismerte, hogy a rengeteg valós részlet, hiteles információ és személyes é l m é n y ellenére J i m m y a l a k j á t kitalálta, sohasem találk o z o t t ilyen nevű nyolcéves kisfiúval, aki u g y a n é p p e n létezhet, de a t ö r t é n e t megjelent v á l t o z a t á b a n m i n d e n k o n k r é t információ hazugság, ha a hitelesség mércéje p u s z t á n a tényszerűség. E g y é b k é n t abszolút biztos volt a dolgában, és erre három oka is volt. A rendőrség sohasem t a l á l h a t t a volna meg a f i ú t , hiszen nem is létezett. í g y a z u t á n n e m volt a l a p j a a n n a k sem, hogy a városi elöljáróktól t a r t a n i a kell, a szerkesztőség vezetőinek maximális bizalma a l a p j á n pedig meg volt győződve arról, h o g y soha n e m k e r ü l sor a döntő a d a t o k feltárására. Amikor mindenki m e g k ö n n y e b b ü l t , hogy a nehezén túl v a n n a k , Cooke ígéret e t k a p o t t , hogy gondoskodnak számára megfelelő rejtekhelyről, amíg a b o t r á n y vihara elcsitul, és t á m o g a t n i f o g j á k egy másik állás keresésében. J a n e t Cooke a k i t ü n t e t e t t e k listájának nyilvánosságra hozása u t á n kevesebb, m i n t 48 órával b e n y ú j t o t t a felmondólevelét. A lap emelt fővel állt a nyilvánosság elé. H á r o m és fél oldalas, tizennyolcezer szavas közlem é n y b e n t á r t a fel az ügy legapróbb részleteit is, természetesen vállalva a teljes felelősséget. A h a t a l m a s és szokatlan terjedelmű beismerés egyszavas összefoglaló értékelése: „ M e g b o c s á t h a t a t l a n . "

A Jimmy világának utóélete Sokan osztoztak ebben a s u m m á s ítéletben. A W a s h i n g t o n Post r i t k a gesztusa komoly, feltáró önvizsgálatot indított meg az amerikai újságíró-társadalomban. Az első hullám szemrehányásai természetesen a P o s t r a zúdultak. — „. . . ha a Post szerkesztőit kevésbé foglalkoztatják a szenzációs t ö r t é n e t e k és a n a g y d í j a k — és közben sokkal több e t törődnek az alapvető újságírói norm á k k a l — a k k o r Cooke k o h o l m á n y á r a még a k i n y o m t a t á s előtt f é n y derült volna — á l l a p í t o t t a meg az ugyanazon konszernhez t a r t o z ó Newsweek, 1 5 s a tov á b b i a k b a n idézte még a Chicago Sun129


Times m u n k a t á r s á t : ,,A sztorinál sokkal fontosabb dolog is v a n . I t t egy nyolcéves kölyök meggyilkolása zajlott. A szerkesztőknek egyszerűen meg kellett volna feledkezniük arról, hogy egy sztoriról v a n szó, fel kellett volna k u t a t n i u k a gyerek e t . Mit gondolnak, kik is ők t u l a j d o n képpen, személyesen a J ó i s t e n ? B á r milyen m á s s z a k m á b a n az emberek azonnal r o h a n t a k volna a rendőrségre." — ,,. . . A W a t e r g a t e ügy előtt, ha valaki írt egy sztorit, a m e l y bizonyos k é r déseket t e t t fel valakinek az ügyintézése v a g y a tisztessége felől, akkor a szerzőnek sokkal t ö b b e t kell produkálnia, m i n t ismeretlen f o r r á s o k a t " — n y i l a t k o z t a a Los Angeles T i m e s washingtoni i r o d á j á n a k e vezetője, J a c k N e l s o n . " Az ügy a P o s t W a t e r g a t e - n y o m o z á s á n a k hitelét is megkérdőjelezte visszamenőleg, és természetesen remek alkalom volt arra, hogy R i c h á r d Nixon a W a shington P o s t felelőtlenségéről jajveszékeljen ú j r a , m a j d nagykegyesen hozzát e g y e : „ R e m é l e m a jövőben m a j d jobb a n végzik a d o l g u k a t . " " A reagálás második h u l l á m á b a n a közeli és és t á v o l a b b i m ú l t tévedéseit, szándékos és véletlen ferdítéseit t á r t á k a nyilvánosság elé, megpróbálva „offenzívával" igazolni a megtisztulás hitelességét és őszinteségét. í m e n é h á n y meghökkentő ügy a U S N e w s a n d W o r l d Report 1 8 és a Newsweek 1 9 információi alapján: — a W a s h i n g t o n Post az 1960-as évek közepén k é n y t e l e n volt meneszteni egyik riporterét, a m i k o r a szerkesztők r á j ö t t e k , hogy egyik í r á s á b a n szó szerint idézte Róbert K e n n e d v t anélkül, hogy v a l a h a is találkozott volna vele. A cikk sohasem jelent meg.

— a N e w York Daily N e w s riportere, Micheal D a l y azért m o n d o t t le állásáról, m e r t k i d e r ü l t , hogy az észak-írországi zavargásokról írt t u d ó s í t á s á n a k kegyetlenkedő angol k a t o n a főszereplője sohasem létezett. A t u d ó s í t á s b a n 14 tárgyi tévedés v a g y bizonyított k o h o l m á n y f o r d u l t elő. —- a P o r t l a n d Oregonian segédszerkesztőjét a z é r t t i l t o t t á k el h a t h ó n a p r a , m e r t a W a s h i n g t o n állam k o r m á n y z ó j á val jóelőre beharangozott i n t e r j ú szövegét p o n t a t l a n u l rekonstruálta azt követően, hogy r á j ö t t : m a g n e t o f o n j a műszaki hiba m i a t t egyetlen szót sem rögzített a beszélgetésből. — a N e w York Times kénytelen volt elismerni, h o g y egyik szabadúszó m u n k a t á r s á n a k Lengyelországgal foglalkozó k é t írása: „ ú g y tűnik, hogy megkérdőjelezhető p o n t o s s á g ú . . . b á r egészében igaznak m o n d h a t ó " . Az általánosan megrendült bizalmat a gyors közvélemény-kutatások — a m e lyek t ö b b n y i r e közvetlenül a Cooke-ügyhöz kapcsolódtak — azonnal jelezték. A H a r r i s k ö z v é l e m é n y k u t a t ó intézet a d a t a i szerint az utóbbi 15 esztendőben 29 százalékról 19 százalékra csökkent azoknak a száma, akik „ n a g y f o k ú bizalmat éreznek" a sajtó iránt." A Newsweek a b o t r á n y csúcspontján — április 22-én és 23-án 760 olvasójával készített telefoninterjút. Először is megh ö k k e n t ő volt, hogy b á r szinte minden t á j é k o z t a t á s i fórum „ m é l t ó " f o r m á b a n és t e r j e d e l e m b e n foglalkozott az üggyel, mégis a megkérdezettek 30 százaléka egyáltalán nem hallott J a n e t Cookekacsájáról. í m e az öt telefonon f e l t e t t kérdés és válaszok számszerű kiértékelése:' 1

1. Hogyan é r t é k e l i az alábbi foglalkozású személyek őszinteségét és etikai normáit? (százalékban) Alacsony Magas Átlagos Papság Orvosok Újságírók Üzletemberek Kongresszusi tagok Reklámkészítők

130

71 58 38 31 16 12

22 35 44 49 44 45

4 6 13 15 34 33


2. M e n n y i r e hiheti el a z t , a m i t a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközök k ö z v e t í t é s é v e l hall vagy olvas? Szinte mindent 5 százalék Többségét 33 százalék Csak egy részét 52 százalék Nagyon keveset 9 százalék G o n d o l j a , hogy Janet Cooke csalása elszigetelt jelenség vagy pedig a r i p o r t e r e k gyakran agyainak ki dolgokat? Elszigetelt incidens Gyakran kiagyalnak

58 százalék 33 százalék

4. M e n n y i r e végeznek jó m u n k á t a k ü l ö n b ö z ő m é d i u m o k a z o n t ö r e k v é s ü k során, hogy pontos és elfogulatlan tudósításokat szolgáltassanak? Kiváló/Jó Televízió hálózatok Helyi tévéállomások Hírmagazinok Napilapok Személyiségek és a showipar kiadványai

71 69 66 57

Elfogad ható/Gyenge

százalék százalék százalék százalék

29 31 34 43

21 százalék

százalék százalék százalék százalék

79 százalék

A r i p o r t e r n e k mindig fel kell fednie f o r r á s a i t , avagy elfogadható, hogy b i z a l m a s a n kezelj é k , ha ez az egyetlen m ó d j a a n n a k , hogy hozzájuthassanak egy sztorihoz? Mindig fedjék fel Néha kezeljék bizalmasan

E z u t ó b b i kérdés egyébként az egész amerikai újságírás — de különösen a „nyomozó r i p o r t o k " készítői — s z á m á r a a l a p v e t ő probléma. Az amerikai újságíró szakmai é r t é k e nemegyszer j o b b a n fiigg attól, hogy milyen „ n é v t e l e n " információs és k a p csolatrendszerrel rendelkezik, m i n t h o g y v a l ó j á b a n milyenek a valódi újságírói kvalitásai. J ó , sőt kiemelkedő tehetségekből mindig v a n elegendő — ha m á s n e m , a k k o r az éles k o n k u r r e n c i a h a r c gondoskodik kiválasztódásukról — viszont egy-egy jó kapcsolat kiépítése, megt a r t á s a és „ m ű k ö d t e t é s e " szinte alig f ü g g a tehetségtől. Mivel a m u n k a kollektív jellege alapszabály, a c s a p a t t a g jainak g y a k r a n feltörő személyiségüket is fel kell áldozniuk az éppen f u t t a t o t t m u n k a t á r s kedvéért. Elsősorban a televíziónak köszönhetően az újságíró is „ s z u p e r s z t á r " lett a társadalmi hierarchiában, de a névvel f u t t a t o t t m u n k a t á r s a k száma relatíve igen kicsiny a n y o m t a t o t t s a j t ó b a n , ezért mindenki

13 százalék 83 százalék

számára csak úgy lehet v e r s e n y b e n m a radni — é r t s d : kivárni a r i t k á n kínálkozó kiugrási lehetőséget — ha valaki így v a g y úgy, mint egy a d o t t információs lánc egyetlen láncszeme nélkülözhetetlenné válik. í g y alakul ki az a s a j á t o s viszony szerkesztő és a beosztott m u n k a t á r s között, amely legitim é r t é k e k re épül, elfogad olyan k v a l i t á s o k a t is, mint például, hogy „ k i t ű n ő e n t u d j a szervezni és lebonyolítani (információszerző) ebédeit és v a c s o r á i t " és ennek k ö v e t k e z m é n y e az a néha szó szerint „ v a k " bizalom, a m e l y elsőbbséget a d a szenzációnak, még ha nem is elég megbízható alapokra épül. A W a s h i n g t o n Post igen jó példa a k é t szélsőséges esetre: „ m i n d e n t k i h o z o t t " , a m i k o r a helyzet k í n á l t a az egyébként n e m f u t t a t o t t k é t „kishalból", Woodwardból és Bernsteinből. Képességeiket senki sem v i t a t t a a W a t e r g a t e - ü g y előtt sem, de csak a n y nyira „ r á g h a t t a k l a b d á b a " , a m e n n y i r e beillettek a lap jól m ű k ö d ő m e c h a n i z m u sába. Tekintélyüket a hiánypszichózis 131


t e r e m t e t t e meg, jelentős s z a k a s z o k b a n kizárólag ők foglalkoztak az egész a m e rikai s a j t ó b a n n a p r ó l n a p r a a W a t e r g a t e - ü g y fejleményeivel, néha m é g a k k o r is, amikor látszólag m á r semmi é r t e l m e n e m volt. Biztos, h o g y nem egy részletb e n azért sikerült előbbre j u t n i u k , m e r t bizonyítaniuk kellett, hogy szükség v a n r á j u k , és a k o r á b b i erőfeszítések n e m vesztek k á r b a . K é s ő b b aztán, a m i k o r az egész s a j t ó felzárkózott m ö g é j ü k , előn y ü k m á r szinte b e h o z h a t a t l a n volt. A másik véglet J a n e t Cooke esete, ahol is rutinszerű nagyvonalúsággal n e m t ö r ő d t e k az apró „ é l e t r a j z i " hazugságokkal, s ez további súlyos ferdítésekre ösztön ö z t e a lányt, pedig az első p o n t a t l a n s á gok észlelése n y i l v á n megelőzte volna a t o v á b b i csalásokat. Hangsúlyozni kell, hogy n e m arról a közhelyszerű újságírói a t t i t ű d r ő l v a n szó, amelyet „ á l t a l á n o s linkségnek" szokt a k nevezni, t e h á t e g y f a j t a b o h é m életvitelről. Mindkét p é l d a esetében visszatérő jellemvonás a k i t a r t ó , szívós és aprólék o s k u l i m u n k a , h a kell,a magánélet teljes feláldozásával. Valójában ez a m u n k a módszer, a m e l y b e n az „ e l h a l l g a t á s " kulcsfontosságúvá válik, az évtizedek f o l y a m á n lépésről lépésre f i n o m o d o t t ki, szociálisan e l f o g a d t a t t a m a g á t — ha ú g y tetszik s a j á t o s „technológiai e l j á r á s " , a m e l y ma m á r az amerikai ú j s á g í r á s nélkülözhetetlen alkotórésze. A Newsweek felmérésének válaszai, h a t ö b b e t nem is, d e legalább a n n y i t jeleznek, hogy az amerikai közvélemény a „hit—hitelesség-—tényszerűség-—megb í z h a t ó s á g " f o g a l o m k ö r é t nem k a p c s o l j a össze feltétel n é l k ü l az újságírással s a t á j é k o z t a t á s s a l . Az iparág ennek megfelelően m ű k ö d i k : n a g y szakmai ambícióv a l és felkészültséggel, szinte k o r l á t l a n a n y a g i és t e c h n i k a i forrásokkal, számos rendkívül tehetséges és eredeti személyiséggel kétségkívül a világ egyik legprof esszionistább ú j ságírói-táj é k o z t a t á s i mechanizmusa. Morális t a r t a l m a azonb a n szociális értelemben szinte teljesen széthullóban v a n . H a t á r o z o t t a n ok-okozati viszony áll f e n n az amerikai t ö m e g kommunikációs eszközök á l l a p o t a és a „nagy kiábrándultság", a Kennedy— J o h n s o n — N i x o n — C a r t e r névsorhoz f ű 132

ződő politikai-gazdasági h a n y a t l á s között. H a ezt a névsort a morális értékek felhígulásának, az amerikai liberalizmus gyengülésének folytonosságára fűzzük fel, a k k o r sok szempontból világosabb, é r t h e t ő b b a carteri naiv puritanizmus, m i n t egy megfelelőnek vélt válasz a W a t e r g a t e u t á n i időszak kihívásaira (emberi jogok k a m p á n y a , k i s z á m í t h a t a t lan külpolitika egy m e g j á t s z o t t „lélektani v í v ó d á s n a k " kiszolgáltatva), és szükségszerűen következik a szociális retorzió:,, Mindegy, hogy ki, csak változás legyen!" í g y születik meg az „elsöprő" r e p u b l i k á n u s győzelem, és a bizonytalankodó á l l a m a p p a r á t u s helyébe az egyre szélesebb t á r s a d a l m i bázisokra találó szigorú reagani konzervat izmus lép, amely v a l ó b a n jobban kiszámítható, de lényegében n e m más, mint az amerikai t á r s a d a l o m b a n évek óta ugrásra készen v á r a k o z ó szélsőséges neokonzervatizmus politikai intézményesítése, s félő, hogy elszabadulása is. M a r a d végül még a tehetség kérdése. A hazai s a j t ó t lényegében csak az foglalk o z t a t t a — s ilyen megközelítésre az amerikai közvélemény bizonyos rétegei is h a j l o t t a k —, hogy J a n e t Cooke ügye s e m m i k é p p e n sem csalás, hiszen végül is n a g y általánosságban igazat írt, valóban ilyen súlyos veszély a kábítószer-kereskedelem az amerikai t á r s a d a l o m b a n , és ráadásul olyan tehetségesen írta meg, hogy el is h i t t é k neki. A cikk elején idézett J a m e s Michener erről az oldalról is megközelítette a k é r d é s t " és u t a l t a r r a , hogy az i l y e n f a j t a leegyszerűsítés éppen a leglényegesebb tanulságok elhomályosításához vezet. Michener f e l t á r j a , hogy egymással szorosan összefüggő szociális jelenségek e g y ü t t e s h a t á s a érvényesül ebben az ügyben. Szerinte a W a s h i n g t o n P o s t o t é r t szégyen egy nemzeti „kincsn e k " számító intézményre üti rá a bélyegét, de ezzel együtt sérül a Pulitzerdíj m a j d fél évszázados tekintélye is, J a n e t Cooke bukásával egyszerre k a p o t t súlyos sebeket az amerikai t á r s a d a l o m két f o n t o s kisebbsége, a foglalkozásra vágyó és hivatásáért k ü z d ő nők, illetve a f e k e t é k csoportja. Cooke b u k á s a a még n a g y o n is működő előítélet-rendszer érvényesülését erősíti.


Olyan időszakban szolgáltat súlyos ellenérveket e k é t réteg gyakorlati érvényesülése ellen, a m i k o r a liberalizmus a m ú g y is defenzívába kényszerül a k o n z e r v a t i vizmussal szemben.

Epilógus Évi 20 milliós ráfizetés m i a t t 1981. augusztus 7-én jelent meg u t o l j á r a a W a s h i n g t o n Star, az amerikai főváros idősebbik n a p i l a p j a , és ezzel a W a s h i n g t o n Post a k o r m á n y z a t i székhely egyetlen napi s a j t ó o r g á n u m a lett, egyben a legn a g y o b b p é l d á n y s z á m ú olyan újság, amely nagyvárosi környezetben k o n k u r rencia nélkül m a r a d t . H a az amerikai s a j t ó helyzetének egészét nézzük, akkor tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy a J a n e t Cooke ügy végeredményben nem sokat á r t o t t a l a p n a k , mégha a maga nemében p á r a t l a n is és szükség esetén ezután mindig előráncigálható. A l a p eresebb, felkészültebb és anyagilag is stabilabb, mint valaha, bár p a n a s z k o d n a k ,

hogy erős egyéniségekben bizony hián y u k v a n . E n n e k ellenére a W a s h i n g t o n P o s t n a k is jelentős szerepe v a n a b b a n , hogy t o v á b b r a is é r v é n y b e n m a r a d n a k a frissen ú j r a v á l a s z t o t t R i c h á r d Nixon szavai, amelyek 1972 novemberében jelentek meg a New Y o r k Times-ban. N i x o n a fölényes választási győzelemtől megkönnyebbülve, d e a W a t e r g a t e - ü g y fenyegető á r n y é k á b a n hivalkodva jelent e t t e k i : „ É l e t f o r m á n k t a l p k ö v e az a meggyőződés, hogy ha a h a t a l o m birtokosai rendszeresen elhallgatják az információt, amely v a l ó j á b a n megilletné a a közvéleményt, a n é p h a m a r o s a n j á r a t l a n n á válik s a j á t dolgaiban, megrendül a vezetőibe v e t e t t bizalma, s végeredm é n y b e n képtelen lesz a r r a , hogy i r á n y t szabjon sorsának." 2 3 Ú g y gondolom, e csalás a n a t ó m i á j a a z t bizonyítja, hogy semmiféle hazugság leleplezését n e m t u d j a f e l t a r t ó z t a t n i még egy Pulitzer-díj sem, sőt még egy csalásra épülő karrier hazugságait is aktuális t a n u l s á g g á fogalm a z h a t j a — a k á r egy k e z d ő újságíróról, a k á r az Egyesült Államok volt elnökéről v a n szó.

FORRÁSOK 1. 2. 3. 4. 5. 0. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 10. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23.

US News and World Report, 1981. V. 4. 80. o. International Herald Tribüné, 1981. IV. 20. 5. o. US News and World Report 1981. V. 18. 38—47. o. Edwin E m e r y : The Press and America. Prentice Hall Inc. Englewood Cliffs. 1954. 748. o Time 1981. IV. 27. 38. o. Carl Bernstein—Bob Woodward: Ali the President's Men. Simon and Sehuster. New York. 1974. The Fina . Days uo. 1970. Anthony Smith: Good-bye Gutenberg. The Newspaper Revolution of the 1980s. Oxford Univeraity Press. New York—Oxford 1980. 175. o. Dávid Halberstam: The Powers that Be. Alfréd A. Knopf. New York 1979. 590. o. C. J Brown—T. R . Brown—W. L. Rivers: The Media and the People. Holt, R i n e h a r t a n d Winston. New York. 47. o. 1981. V I I . 20. 30. o. Time 1981. V. 4. 44. o. Uo. Uo. International Herald Tribüné. 1981. V. 18—19. 5. o. Uo. Uo. International Herald Tribüné 1981. V. 4. 47—49. o. 1981. VI. 29. 71—72. o. 1981. V. 4. 47—49. o. Time 1981. V. 4. 45. o. Newsweek 1981. V. 4. 79—80. o. US News and World Report, 1981. V. 4. 79—80. o. A New York Times 1972. X I . 22-i számából idézi Herbert Shiller: Tudatipar made in USA címO könyve. B p . Kossuth. 1977. 177. o.

133

P. SZABÓ JÓZSEF

Rádió és televízió a M a o utáni Kínában

N e m lehetetlen, h o g y az 1982 júliusáb a n kezdődő kínai népszámlálás az egy h á z t a r t á s r a j u t ó tévékészülékek s z á m á t is felméri, de félő, h o g y mire a számlálóbiztosok befejezik m u n k á j u k a t , a f e l m é r t a d a t o k m á r régen elavultak. Az u t ó b b i évek hivatalos statisztikáiból ugyanis imm á r a tévé sem m a r a d ki, de az a d a t o k hihetetlenül gyorsan v á l t o z n a k és meglehet ő s e n ellentmondásosak. E g y n y á r eleji statisztika szerint k e r e k e n ötmillió tévékészülék m ű k ö d ö t t K í n á b a n . Az auguszt u s végén k ö z z é t e t t legújabb termelési a d a t o k viszont m á r arról szóltak, hogy ,,az utóbbi k é t é v b e n n a g y m é r t é k b e n n ő t t a fogyasztási cikkek g y á r t á s a , így p é l d á u l t ö b b m i n t 10 millió 200 ezer tévékészüléket g y á r t o t t a k , azaz k é t és félszer a n n y i t , mint az előző húsz évben összesen . . ." T é n y , hogy K í n a 1978-ban még csak 400 ezer tévékészüléket g y á r t o t t , egy évvel később, 1979-ben m á r 1,3 milliót, és ezt a számot 1980-ban m e g d u p l á z t á k . Az is tény, hogy 1980-ban 40 g y á r foglalkozott tévékészülékek gyártásával. Az év végén T i e n j i n b e n üzembe helyezték K í n a első k o m p l e t t színestévé-gyártós o r á t évi 150 ezres kapacitással, és t o v á b bi nyolc vállalat k ö t ö t t szerződést j a p á n cégekkel ú j g y á r t á s i technológia i m p o r t j á r a . A n y u g a t n é m e t Telefunken cégtől évi 100 ezer színes t é v é g y á r t á s á r a alkalm a s üzemet v á s á r o l t a k , és a lista ezzel n y i l v á n még n e m teljes. Másfelől egyedül a j a p á n o k 1980-ban 2 millió fekete-fehér készüléket szállít o t t a k K í n á b a , az idei volumen pedig v á r h a t ó a n eléri a 3 milliót. A N i p p o n Electric például a m ú l t év végén elhatár o z t a , hogy a n ö v e k v ő kínai megren134

delések m i a t t 40 százalékkal növeli termelését. Túl ezen 1979 ó t a — főleg a H o n g Konggal és Macaóval szomszédos t e r ü leteken — ugrásszerűen m e g n ő t t a t ö b b tévékészülékkel rendelkező h á z t a r t á s o k száma, mivel szinte minden családnak v a n külföldön élő rokona. A tengerentúli kínaiak „ a j á n d é k o z á s i k a m p á n y á t " államilag ösztönzik és az a j á n d é k o k k ö z ö t t fő helyen szerepelnek a t a r t ó s fogyasztási cikkek, k ö z t ü k a televízió, o l y a n n y i r a , hogy például G u a n d u n g t a r t o m á n y b a n m a m á r „ s t á t u s s z i m b ó l u m " lett a külföldi tévé, amelynél még az is fontos, hogy „lehetőleg j a p á n g y á r t m á n y ú és lehetőleg színes legyen". Más dél-kínai vidékeken, például egyes jtinnani nemzetiségi f a l v a k b a n viszont m a is a k a d kínai paraszt, aki soha az életében nem l á t o t t még televíziót . . .

Vezetéken minden család A modern tömegkommunikációs eszközök közül K í n á b a n még m a is a lege l t e r j e d t e b b a r á d i ó : 1949-ben még csak egyetlen központi állomás, a chungjangzhenminguanbodientaj működött, m a csaknem kétszáz állomása és t ö b b száz k ö z v e t í t ő állomása van. Nemcsak a t a r t o m á n y o k és a t a r t o m á n y i jogú nagyvárosok jelentkeznek önálló rádióadóval, h a n e m például az 50 ezer k o m m u n a (adminisztratív téeszközpont) egy része is. Az önálló p r o g r a m ezeknél természetesen csak a műsoridő viszonylag kis részét tölti ki, t ö b b n y i r e a központi a d ó műso-

RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ A MAO UTÁNI K Í N Á B A N

rát sugározzák, mégpedig — vezetékes rendszerben. A rádiótelitettség kínai viszonyok k ö zött nemcsak és nem a n n y i r a azt jelenti, hogy m i n d e n h á z t a r t á s b a n v a n rádiókészülék, esetleg k e t t ő - h á r o m is, h a n e m hogy a legkisebb falusi h á z a t is b e k a p csolták a k o m m u n a v a g y a kisebb téeszegységek: a termelőbrigád v a g y a termelőcsoport központjából m ű k ö d t e t e t t vezetékes hálózatba. Sőt, a vezetékes rádió kis b a r n a doboza nemcsak a lakásban szól, h a n e m a kisvárosok és f a l v a k utcáin és terein is rendszeresen közvetíti a híreket v a g y a r á d i ó t o r n á t , m á s k o r meg zenét sugároz. A k í n a i televízió kísérleti adásai is m á r 1957-ben megkezdődtek, de az igazán gyors fejlődés csak a hetvenes években indult meg. Jellemző, hogy 1971-ben körülbelül 200 ezer tévékészülék működ ö t t K í n á b a n , szinte kivétel nélkül mind — „közösségi t u l a j d o n b a n " , azaz a hivatali v a g y k o m m u n a k ö z p o n t o k b a n , szállod á k b a n , nagyvárosi utcabizottságok kezelésében, nagyvállalatok és f o n t o s a b b intézmények k ö z p o n t j a i b a n stb. A „ m a szek" tévékészülékek s z á m á t még 1975ben is csak 600-ra becsülték egész K í n á ban! Jelenleg körülbelül ö t v e n tévéállomás és t ö b b mint 120 közvetítőállomás m ű k ö dik. A n é g y legfontosabb állomás, a m e l y országos m ű s o r t a d : a pekingi, a sanghaji, a k a n t o n i és a tienjini. A többi állomásnak is v a n n a k s a j á t készítésű műsorai, de főleg az országos hálózatból á t v e t t műsorokat sugározzák. A színes a d á s a pekingi televízióban 1973-ban kezdődött, a k a n t o n i televízióban 1975-ben, m a j d m á s állomások is k ö v e t t é k a példát. A pekingi televízió h á r o m c s a t o r n á n sugároz m ű s o r t (a h a r m a d i k csatorna — iskolatelevízió). A t a r t o m á n y i tévéállomások m ű s o r á r a a legtipikusabb t a l á n a g u a n d u n g i (kantoni) adó, amely napi ötórás p r o g r a m o t sugároz, ezt kétszer h e t e n k é n t másfél órás iskolatelevízió és v a s á r n a p d é l u t á n egy 90 perces „ L e t ' s speak E n g l i s h " sorozat, m a j d s p o r t híradó egészíti ki.

N / e l v j á r á s o k Bábelében Az angol nyelvlecke fontos n a p i rádióés t é v é p r o g r a m , legalábbis a központi állomások m ű s o r á b a n . A k a n t o n i televízióban pedig t ö b b részét l á t t a m a n n a k az amerikai „nyelvpedagógiai" sorozatn a k , amely arról szólt, hogy az Egyesült Államok különböző vidékein egy-egy a d o t t fogalomra milyen különböző szav a k a t , szókapcsolásokat a l k a l m a z n a k . Szintén az angol n y e l v t a n u l á s t szolgája, hogy az angol v a g y amerikai filmeket akkor is feliratozzák, ha a filmet szinkronizálva m u t a t j á k be, ilyenkor kétnyelv ű : k í n a i és angol feliratot a l k a l m a z n a k . A kínait a z é r t , hogy mindenki megértse a filmet, az angolt pedig a z é r t , hogy kiki t u d a t o s a n fejleszthesse angol nyelvt u d á s á t , miközben szórakozik. További variáció, hogy az eredeti angol nyelven b e m u t a t o t t filmet is k é t n y e l v ű felirattal, tehát angol felirattal is e l l á t j á k , hogy könnyítsék a szöveg megértését a z o k n a k , akik még csak t a n u l n a k angolul és javítsák a k i e j t é s t . E h h e z a t é m á h o z kapcsolódik, hogy a kínai t é v é b e n sokszor a k í n a i filmek is feliratosak, m e r t — az írásjelek az egész országban azonosak, azokat m i n d e n ü t t el t u d j á k olvasni, de ami a beszélt nyelv e t illeti — még a hivatalos központi kínait, a p u t o n g h u á t (régi n e v é n : m a n darin dialektust) sem érti meg mindenki. E z é r t a p u t o n g h u á t csak az országos rádió- és t é v é h á l ó z a t b a n h a s z n á l j á k , a helyi adók kötelezően helyi dialektusokb a n beszélnek. A műsorok „közérthetősége" a z o n b a n még így is m e g o l d h a t a t l a n probléma K í n á b a n , hiszen például, megint G u a n d u n g b a n , K a n t o n vidékén n e m c s a k hogy más kínait beszélnek m i n t P e k i n g b e n , han e m legalább négy olyan helyi n y e l v j á rást is, v a g y még helyesebb kifejezéssel: négy olyan önálló nyelvet, amelynek használói e g y m á s t sem értik meg. A rádió és a televízió m i n t a m o d e r n tömegkommunikáció eszközei leküzdik u g y a n az í r á s t u d a t l a n s á g k o r l á t a i t , ami éppen K í n á b a n különleges jelentőségű, a t á j é k o z t a t á s és a p r o p a g a n d a hasonlít135

RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ A M A O U T Á N I KÍNÁBAN

h a t a t l a n u l szélesebb és h a t é k o n y a b b c s a t o r n á j á v á teszi a rádiót és a t é v é t , m i n t az írott s a j t ó , de az egységes, szabványos kínai nyelv h i á n y a v á l t o z a t lanul óriási a k a d á l y a h a t é k o n y rádió- és tévépropaganda útjában. Hányan látták Maót? A nyugati sinológusok k ö z ö t t a k a d n a k , akik az ú g y n e v e z e t t kulturális forradalm a t egyenesen „ k o m m u n i k á c i ó s f o r r a d a l o m n a k " szeretnék minősíteni, egyrészt, m e r t „aktivizálta a r á d i ó p r o p a g a n d á t " , másrészt, m e r t „valósággal ú j dimenziót a d o t t a t á r s a d a l m o n belüli k o m m u n i k á ciónak azáltal, hogy 20 millió politikailag k é p z e t t k á d e r vitte-hozta az információk a t fentről lefelé és lentről felfelé, valam i n t vízszintesen is, a f a l u b a n , a szomszédságban, a k o m m u n á b a n v a g y az üzemben". Valójában azonban csupán az t ö r t é n t , a m i t m a K í n á b a n ú g y fogalm a z n a k meg, hogy „Mao Ce-tung (és természetesen a Négyek B a n d á j a ) oly m é r t é k b e n t u d t a manipulálni a tömegk o m m u n i k á c i ó egész rendszerét, m i n t h a a t ö b b száz millió kínai a m a o c e t u n g i eszmék egyetlen h a t a l m a s szócsöve lett volna!". Az információ t u d a t o s beszűkítését távolról sem c s u p á n a televízió hozzáférhetőségének a h i á n y a jellemezte, h a n e m például az is, h o g y az ú g y n e v e z e t t kulturális f o r r a d a l o m időszakában a helyi rádiók egész hálózata m e g b é n u l t : a t a r t o m á n y i rádiók m e g s z ü n t e t t é k s a j á t progr a m j u k a t és kizárólag a pekingi k ö z p o n t i a d ó m ű s o r á t s u g á r o z h a t t á k . (A t a r t o m á nyi rádiók — Belső-Mongólia kivételével — 1971 n y a r á n ú j í t o t t á k fel adásaikat.) A vezetékes rádióhálózat u g y a n a k o m m u n a k ö z p o n t o k b ó l hajnali öt órától este 10 óráig megszakítás nélkül egész n a p ismételte a sok száz millió p a r a s z t számára a R e n m i n r i b a o l e g f o n t o s a b b vezércikkeit és a legfontosabb központi r á d i ó k o m m e n t á r o k a t , de e sorok szerzője még 1974 áprilisában is o l y a n 45 perces (!) hírösszefoglalót hallott a pekingi rádióban, a m e l y n e k egyetlen t é m á j a v o l t : a világ h á r m a s felosztásának mao136

cetungi elmélete és a n n a k f o g a d t a t á s a Ázsia, A f r i k a és L a t i n - A m e r i k a országaiban. A pekingi központi televízió 15— 20 perces esti h í r a d ó j á b a n pedig egy-egy külföldi m a o i s t a p á r t v e z e t ő kínai látogat á s á n a k részletei képviselték a „külpolit i k á t " . Kivételesen sem szerepelhettek a m ű s o r b a n külföldi filmtudósítások, de még hírekben sem a d t a k k é p e t arról, hogy mi t ö r t é n t a nagyvilágban, amely így egyszerűen nem létezett a kínai tévénéző s z á m á r a . Pedig a kínai százmilliók t ú l n y o m ó többsége s z á m á r a a t é v é k é p e r n y ő j e az első és egyetlen csatorna, amelyen keresztül rácsodálkozhat a nagyvilágra, a K í n á n kívüli világra, sőt — még s a j á t országára, K í n á r a is. (Meghökkentő s t a tisztikát lehetne készíteni arról, hogy az egymilliárd kínaiból h á n y a n l á t t a k az ország fővárosát, v a g y a n n a k idején Mao elnököt és h á n y a n l á t t á k élő valóságban a k á r egyet is -— K í n a mai vezetői közül?!) Nyitás N y u g a t r a Az információk évtizedes t u d a t o s beszűkítése, a t u d a t o s dezinformáció és a t u d a t o s elzártság együttesen hozza létre azt a sokkhatást, amely m a éppen a televízió m ű s o r a i b a n éri n a p o n t a a kínai tévénézőt. A m i k o r a londoni B B C P a n o r a m a című m ű s o r á n a k s t á b j a 1981. őszén film e t f o r g a t o t t K í n á b a n •— a k í n a i tömegt á j é k o z t a t á s r ó l és főleg a televízióról, a házigazdák azzal büszkélkedtek az angol tévéseknek, hogy „ a mai kínai s a j t ó közelebb k e r ü l t a t é n y e k h e z és az emberekhez" . . . A R e n m i n r i b a o 1980. n o v e m b e r 7-én a k a n a d a i t é v é t állította példaképül a kínai tévések elé. „A k a n a d a i televízió maximálisan kihasználja a t é v é a d t a lehetőségeket — írta a pekingi újság. — A k a n a d a i tévénéző valóban k ö v e t h e t i az eseményeket, a riportok b í r j á k a versenyt az idővel, ami m a este t ö r t é n i k , az m a este k é p e r n y ő r e is kerül, a szöveg pedig nem porosan csikorog, h a n e m — eszmecsere, társalgás a nézővel a s t ú d i ó b ó l . . . "

RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ A MAO UTÁNI K Í N Á B A N

A kínai televízió az utóbbi é v e k b e n n a g y o t lépett előre, de ez az előrelépés is az ismert kínai politikai vonalat k ö v e t i és tükrözi. A t é v é m ű s o r o k b a n t a p a s z t a l h a t ó „ n y i t á s a világ felé" egybeesik a kínai politika totális nyitásával — a N y u g a t és mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok irányába. H a t e g n a p igaz volt, hogy a kínai tévénézőt elzárták a világtól, a k k o r m a viszont — a világ, a m e l y a tévén keresztül „ b e r o b b a n " a kínai néző t u d a t á b a , semmi egyéb, mint a N y u g a t világa, a n y u g a t i életforma, a n y u g a t i k u l t ú r a . Amerikai tévészakemberek megállapít á s a , hogy ,,a kínai tévéhíradók m a m á r nemcsak rendszeresen átveszik a n a g y n y u g a t i hálózatok aktuális k í n á l a t á t , beleértve a színes f i l m t u d ó s í t á s o k a t is, h a n e m a nyelvezet is objektív l e t t . . . " H o g y ez az o b j e k t i v i t á s mit jelent, a r r a válaszol a következő idézet ugyanebből az értékelésből: „ . . . a kínai televízió tényszerűen közelíti meg a világ dolgait, a nemzetközi politika problémáit — a k o r á b b i nyers, propagandisztikus felfogást a l a p j á b a n véve csak a Szovjetunió v a g y Vietnam esetében a l k a l m a z z a . " E g y nagyon is t u d a t o s műsorpolitika (és nemcsak műsorpolitika!) részeként v i t t é k be a kínai tévénézők millióinak o t t h o n á b a — A M E R I K Á T (így, csupa nagybetűvel!) Teng Hsziao-ping amerikai ú t j a alkalmából; milliók s z ó r a k o z h a t t a k a k é p e r n y ő előtt, a m i k o r Eang J i miniszterelnökhelyettes, úgy is, mint a K í n a i T u d o m á n y o s Akadémia elnöke, önfeledt t á n c o t l e j t e t t k é t Mickey Mouse k ö z ö t t , Disneyland j á t é k p a r a d i c s o m á b a n . K í n a i tévénézők milliói csodálhatták 24 h é t e n á t a m i n d e n t és így a természetfeletti erőket is legyőző amerikai szuperembert Az atlantiszi ember című tévéfilmsoroz a t b a n , az első sci-fi sorozatban, a m e l y e t természetesen az amerikaiaktól vásárolt meg a kínai televízió, mint ahogy például a g u a n d u n g i tévében szinte minden este h á r o m amerikai film szerepel a m ű s o r o n : egy krimi, egy western és egy nosztalgiafilm (példáuí 12 Chaplin-filmet v e t t e k meg).

M a r l b o r o és dobozos sör A kínai televízió félig szakmai, félig politikai újdonsága — a reklám térhódítása. Ahhoz képest, hogy az átlagos a m e rikai tévénéző állítólag napi 270 hirdetést k é n y t e l e n végignézni, a k í n a i televíziób a n viszonylag kicsi a reklámra f o r d í t o t t idő, de erről egyelőre nincs pontos s t a tisztika. Tévétörténeti a d a t viszont az, hogy a pekingi televízió egy hongkongi hirdetőügynökséggel k ö t ö t t e első szerződését — 412 ezer dollár összegben — a j a p á n Citizen órák reklámozására. U g y a n e z az ügynökség később ismeretlen összegért megvásárolta „a külföldi órák és tévékészülékek reklámozásának kizárólagos j o g á t " t ö b b t a r t o m á n y i televízióban, k ö z t ü k G u a n g x i b a n (35 millió lakos), G u a n d u n g b a n (56 millió lakos), H e n a n b a n (60 millió lakos) és S i c h u a n b a n (100 millió lakos). A kínai televízióban hirdetni — n e m olcsó m u l a t s á g : a k ö z p o n t i tévéhálózatb a n egy harminc másodperces reklámfilm sugárzásáért 7 5 0 0 y ü a n t , azaz körülbelül 5 ezer dollárt kell fizetni. E n n e k ellenére sok a jelentkező, és reklámellenes pekingi körökben (ilyenek is v a n n a k ! ) máris azzal érvelnek, hogy „a kínai tévénéző hiába nézi a t é v é r e k l á m b a n a Marlborót és az amerikai dobozos sört, ha az üzletekben csak kínai Tsing T a o sört és kínai cigar e t t á t talál, ezek viszont n e m szerepelnek a t é v é r e k l á m b a n " . . . A kínai tévé k é p e r n y ő j é n leggyakrabb a n l á t h a t ó kínai „ r e k l á m " mindössze egyetlen m o n d a t , a m e l y így h a n g z i k : „ E g y gyermeket szülni •— dicsőség!" E z azonban v o l t a k é p p e n nem ú j d o n s á g , h a n e m a n n a k a családtervezési k a m p á n y nak a része, amely m á r az ötvenes években megjelent a kínai rádió m ű s o r a i b a n , ahol rendszeres délelőtti műsorszám volt a „Fiatalasszonyok f ó r u m a " — a védekezés legjobb módszereiről. Ami a kínai televízió mai belpolitikai műsoraiban igazán ú j d o n s á g — a kritikai riport, interjú a közélet visszásságairól, a gazdaság problémáiról, a m i n d e n n a p o k témáiról.

137

D. H O F F M A N N MÁRTA

Tömegkommunikáció-kutatás a skandináv országokban

A skandináv tömegkommunikációk u t a t á s d o k u m e n t á c i ó s k ö z p o n t j a (The Nordic D o c u m e n t a t i o n Center for Mass Comnninication Research — N O R D I COM) N O R D I C O M Review néven „ n e w s l e t t e r " t í p u s ú folyóiratot b o c s á t o t t ú t j á r a . Ebből közöljük az egyes skand i n á v országok t ö m e g k o m m u n i k á c i ó - k u t a t á s á t b e m u t a t ó írásokat (rövidítve).

DÁNIA Nincs pénz kutatásra A t ö m e g t á j é k o z t a t á s i eszközök szekt o r á b a n a b e f e k t e t e t t tőke, a „ t e r m e l é s " mennyisége és a fogyasztás g y o r s a n nő. D e drámai ü t e m b e n szaporodnak a szektorral kapcsolatos p r o b l é m á k is. Az elmúlt években például szemmel l á t h a t ó a n n ö v e k e d e t t a televíziós ipar termelése. A lakosság jó része m á r több, m i n t öt c s a t o r n á t t u d fogni. A kábeltelevízió, mely a d á n településeken lázas ü t e m b e n t e r j e d , az európai távközlési műholdak beállítása u t á n m é g sokkal n a g y o b b lehetőségeket kínál m a j d , és u t a t nyit a helyi televíziózás s z á m á r a is. M á r a küszöbön áll a kereskedelmi televízió, és elvégezték a televízión keresztüli adat-közlés első kísérleteit is. U g y a n a k k o r a h a g y o m á n y o s tömegkommunikációs eszközök helyzete megrendült. A népszerű hetilapok p é l d á n y száma csökkent. A napilapok t o v á b b r a is visszaszorulnak, aminek t ö b b e k között a helyi hetilapok n é h á n y évvel ezelőtti elburjánzása a z oka. A kereskedelmi televízió t e r v e z e t t létrehozása a napi- és hetilapokat e g y a r á n t veszélyezteti. Az 138

újságelőfizetések csökkennek, a televíziózásra f o r d í t o t t idő nő. A s t r u k t u r á l i s változásokkal párosuló mennyiségi növekedés elmélyíti a gazdasági, ideológiai és politikai p r o b l é m á k a t , í g y a k o m m u n i k á c i ó k u t a t á s iránti igény — melynek s k á l á j a a leíró t a n u l m á n y o k tól a hosszútávú a l a p k u t a t á s o k i g t e r j e d — n a g y o b b , m i n t b á r m i k o r ezelőtt. 1980 őszén létrehozták a k o m m u n i k á ciós bizottságot. E n n e k tíz k u t a t ó is t a g j a . A bizottságnak azonban n a g y o n kevés k u t a t á s r a f o r d í t h a t ó pénze v a n , így v a l ó j á b a n csak körvonalazza és n e m ösztönzi a k u t a t á s o k a t . A t á j é k o z t a t á s i szervek l á t h a t ó a n bölcsebbek, m i n t az állami hatóságok, ő k m a g u k végeznek k u t a t á s o k a t , s a j á t erőből v a g y konzultánsok segítségével. Néh á n y k u t a t ó szorosan kapcsolódik valamelyik szervhez. A D á n R á d i ó és a P o s t a szintén rendelkezik k u t a t ó i gárdával. Akik m a g á n k é z ben levő tömegkommunikációs v a g y prop a g a n d a cégeknél dolgoznak, azok á l t a l á b a n m á r n e m a legfiatalabbak, n e m igazán t á r s a d a l o m felé forduló és kritikai beállítottságú, nem megfelelő h u m á n háttérrel rendelkező k u t a t ó k . Ezek a k u t a t ó k v a n n a k a leggyakrabban állás nélkül. Sok képzett k u t a t ó érdeklődik a k o m m u n i k á c i ó k u t a t á s iránt, de az elhelyezkedési lehetőségek kimerültek a b b a n , hogy a D á n R á d i ó kettőről h á r o m r a növelte a főállású k u t a t ó k számát, egy m a r o k n y i k u t a t ó megállapodott egyetemekkel és k u t a t ó c s o p o r t o k k a l , hogy o t t dolgozhat, és a S k a n d i n á v Tanács által t á m o g a t o t t n é h á n y t é m á n dolgozhat egy-két k u t a t ó .

TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ-KUTATÁS A SKANDINÁV ORSZÁGOKBAN

N e m t e r e m t e n e k ú j állásokat, és nincs pénz a k u t a t á s o k ösztönzésére. N é h á n y a n mindezek ellenére nevet t u d t a k szerezni maguknak mint kommunikációkutatók, és a t ö m e g t á j é k o z t a t á s i eszközök is alk a l m a z n a k kis számú „ h i v a t á s o s " k u t a tót. A h u m á n és t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k D á n i á b a n szokásos merev szétválasztása is h á t r á l t a t j a a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó k u t a t á s o k fejlődését. K ü l ö n k u t a t ó t a n á csok m ű k ö d n e k például az egyes területeken, b á r gazdasági megfontolásból 1980-ban m á r létrehoztak egy közös bizottságot, melynek elnöke H . P . Clausen professzor. A k u t a t ó k közötti integráció zászlóvivője a D á n Médiakutatók Szervezete, a S M I D (Association of Media R e s e a r chers in Dentnark). A S M I D é v e n k é n t t a r t üléseket, szemináriumokat szervez, folyóiratot és évkönyvet ad ki. Kapcsolatot t a r t a k u t a t ó k és megrendelőik k ö z ö t t , valamint a s k a n d i n á v és m á s országok k u t a t ó i v a l . A S M I D minden erőfeszítése ellenére a k u t a t á s o k fejlődése elsősorban az egyéni teljesítmények függvénye. Sok minden történik t e h á t , b á r nagyon kevesek jóvoltából. Még a nemzetközi e g y ü t t m ű k ö d é s b e való bekapcsolódás jeleivel is t a l á l k o z h a t u n k ; a külföldi publikációk száma is növekszik. A dán tömegkommunikáció-kutatás egyik jellegzetes vonása, hogy végre felismerték, hogy a tömegkommunikációs jelenségek csak t á r s a d a l m i a s p e k t u s b a n vizsgálhatók, és sikerült bizonyítani a t ö r t é n e t i szempont fontosságát is. A második jellegzetesség a t a r t a l o m elemzés elsődleges szerepe. Sajnos a t a r talomelemzéssel szemben t á m a s z t o t t m a gas követelmények e r e d m é n y e k é n t a k u t a t á s o k olyan h a t a l m a s t e r j e d e l m ű e k , hogy képtelenség használható f o r m á b a n közölni őket. A h a r m a d i k tendencia a népszerű, de kevésbé „ h i v a t a l o s " t ö m e g k o m m u n i k á ciós termékek vizsgálatának d i v a t j a . E z e n elsősorban a k é p e s hetilapoktól a b o t r á n y o k o n á t a pornográf újságokig t e r j e d ő s a j t ó t e r m é k e k vizsgálatát kell érteni.

A k u t a t ó k és k o m m u n i k á t o r o k között szorosabbá v á l n a k a kapcsolatok, ami főleg a n n a k köszönhető, hogy a k o m m u nikátorok felismerték, hogy a k u t a t ó k eredményeiből hasznuk s z á r m a z h a t . E z persze csökkenti a k u t a t ó k témaválasztásának s z a b a d s á g á t . E g y e s k u t a t ó k a hirdetési i p a r b a n dolgoznak. Mások a Fogyasztói Tanáccsal m ű k ö d n e k együtt, és kapcsolatot t e r e m t e t t e k a napilapok marketing osztályaival is. A műsorszóró szervezeteknél dolgozó újságírók egyre inkább h a j l a n d ó k kikérni a k u t a t ó k tanácsát, és felhasználni eredményeiket. E z a gyakorlati orientáció persze csak a k u t a t ó k k i s e b b részét jellemzi, a többség a t a n á r o k , k u t a t ó k és kommunikációs szakemberek képzésében vesz részt, és egyre t ö b b e n szentelik m a g u k a t az ú j technikai eszközök t a n u l m á n y o z á s á n a k .

FINNORSZÁG Ú j irányzatok Finnországban a tömegkommunikációk u t a t á s egyszerre centralizált és decentralizált. Az összes akadémiai k u t a t á s fele a tamperei egyetemen folyik, de ez nem jelent monopolhelyzetet, ugyanis félt u c a t más intézetben is dolgoznak k u t a tók. Az utóbbi években például megnövekedett a Helsinki egyetem részaránya. A legtöbb t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s k u t a t á s t á r s a d a l o m t u d o m á n y i orientációjú, de léteznek h u m á n , elsősorban irodalmi és történelmi megközelítések is. Az akadémiai k u t a t á s o n kívül a Finn R á d i ó és t ö b b állami bizottság végez kommunikációs k u t a t á s o k a t . A magánszektor t e r ü l e t é n pedig a lapkiadók, a kereskedelmi televízió, a reklámügynökségek és a hirdetők f o l y t a t n a k kereskedelmi k u t a t á s o k a t . A k o m m u n i k á c i ó k u t a t á s o k gyökerét egyrészt a századforduló ó t a fellelhető ú j s á g m o n o g r á f i á k b a n , másrészt a T a m perében 1925 ó t a folyó újságíróképzésben kell keresnünk. A későbbi h a g y o m á n y o k a t három lépcsőbe s o r o l h a t j u k : 1. 1925—60 k ö z ö t t p r a g m a t i k u s újságtanulmányok, 139


2. 1960—70 k ö z ö t t az amerikai szociológia hatása, 3. 1971. óta az integráció keresése és ú j elméleti megközelítések. A jelenlegi k u t a t á s o k a t az ú j i r á n y z a tok jellemzik. E z e k gyökere a finn hírközlés 1960-ban b e k ö v e t k e z e t t v á l t o z á s á b a n keresendő. A hosszútávú tervezés részeként olyan filozófiai megközelítést dolgoztak ki, mely a meglevő modelleknél b o n y o l u l t a b b volt. Az ú j szemlélet inkább a tömegkommunikáció makro a s p e k t u s á r a helyezte a hangsúlyt, elméletileg megalapozott egésszé a l a k í t v a a k o r á b b i töredékes s z e m p o n t h a l m a z o k a t . E z persze n e m jelenti az a d a t o k mellőzését, ezek g y ű j t é s e és feldolgozása t o v á b b r a is szorosan kapcsolódik az elméleti keretekhez. A k u t a t á s i jelentések mennyisége n e m v á l t o z o t t a hetvenes évek óta és a k u t a t á sok irányában sincsenek gyökeres v á l t o zások. Az empirikus t ö m e g k o m m u n i k á c i ó - k u t a t á s m e g ú j u l ó b a n v a n és eredményeit m a j d a nyolcvanas é v e k b e n láthatjuk. Másrészt érezhető, hogy n é h á n y a n ellenzik sok k u t a t ó elméletközpontúságát. A különböző gondolkodásmódok és iskolák létét jelzi az is, hogy Finnországban a tömegkommunikáció-kutatásokn a k két szervezete is működik.

NORVÉGIA Önálló tudomány-e a tömegkommunikáció? A késleltetett, ó v a t o s bevezető szakaszt követően — 1960 óta — a norvég k o m m u n i k á c i ó k u t a t á s h a t á r o z o t t a n konszolidálódott. T ö m e g k o m m u n i k á c i ó s k u t a t á s és képzés folyik az oslói, a bergeni, a trondheimi és n é h á n y m á s vidéki egyetemen. A bergeni Közgazdasági F ő iskolán is folyik n é h á n y ilyen vizsgálódás. A k u t a t á s o k intézményi k e r e t e a z o n b a n még meglehetősen szűk és széttagolt. A szűken v e t t t ö m e g k o m m u n i k á ció-kutatással m a legfeljebb 30—40 ember foglalkozik N o r v é g i á b a n . E z idáig viszonylag kevés volt az o k t a 140

t á s és a k u t a t á s közti átfedés. A Sajtók u t a t ó I n t é z e t azonban 1980. őszén javasolta, h o g y lehessen t ö m e g k o m m u n i k á ciós t é m á v a l is t u d o m á n y o s fokozatot szerezni. A különböző t e r ü l e t e k e n k u t a tók k ö z ö t t v i t a folyt arról, hogy önálló tudomány-e a tömegkommunikáció. Egyesek ú g y l á t j á k , h o g y a tömegkomm u n i k á c i ó - k u t a t á s t n e m szabad elválasztani a szociológiai és t á g a s a b b társad a l o m t u d o m á n y i összefüggésektől, m á sok szerint viszont csak a k k o r fejlődhet önállóan, h a nem lesz t ö b b é a szociológiának, a politológiának, a pszichológiának, a nyelvészetnek v a g y a történelemnek alárendelt segédeszköz. A k u t a t á s o k a t h á r o m f ő forrásból finanszírozzák, ezek: a t ö m e g k o m m u n i kációs szervezetek; a minisztériumok és más h a t ó s á g o k ; az egyetemek és az országos k u t a t ó t a n á c s o k . A k u t a t á s o k i r á n y á t nehéz n é h á n y szóban meghatározni. A legtöbb k u t a t á s t á r s a d a l o m t u d o m á n y i i n d í t t a t á s ú , de lényeges s z e m p o n t o k a t kölcsönöz más h u m á n t u d o m á n y o k t ó l , például a történelemtől, a nyelvészettől és az irodalomtól. A norvég m é d i a k u t a t á s o k jellegzetessége, h o g y á l t a l á b a n a társadalmi tényezők ós a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközök közti viszonyt vizsgálják. E z t tükrözik például olyan m u n k á k , mint a Norvég Műsorszóró T á r s a s á g története, s a j t ó k u t a t á s o k , és a k o m m u n i k á c i ó közösségben, a gyerekek és fiatalok életében b e t ö l t ö t t szerepét, a t a r t a l m a k megértését vizsgáló k u t a t á s o k , v a g y a második rádióállomással kapcsolatos tervek K o r á b b a n a kis h a t ó k ö r ű , egyedi vizs-. gálatok v o l t a k többségben, m o s t a n á b a n a hosszabb t á v ú , átfogó, mélyebbre ható k u t a t á s o k dominálnak. A k o r m á n y megbízásából n a g y a r á n y ú k u t a t á s folyik a hatalom potenciális és valós megoszlásáról az öt fő t á r s a d a l m i szektor között, beleértve a t ö m e g t á j é k o z t a t á s t is. E g y másik f o n t o s k u t a t á s a helyi médiahaszn á l a t t a l foglalkozik, egy h a r m a d i k pedig a rádiós műsorszolgáltatás kiterjesztésének k ö v e t k e z m é n y e i t p r ó b á l j a felmérni. A t ö m e g k o m m u n i k á c i ó mélyreh a t ó b b vizsgálata t ö b b tényezőnek köszönhető. Egyrészt az elérhető források számának növekedésével és a k u t a t ó k


s z á m á n a k g y a r a p o d á s á v a l is összefügg. Másrészt a k o r m á n y , a minisztériumok és az egyetemek is felismerték, hogy egyre n a g y o b b szükség v a n a k o m m u nikációs eszközök h a t á s á n a k mélyebb megismerésére. Mindezek a l a p j á n v á r h a t ó , h o g y a közeli években n e m kis m é r t é k b e n fog fejlődni a norvég t ö m e g k o m m u n i k á c i ó kutatás.

SVÉDORSZÁG Korszakváltás kezdetén? I t t a kommunikációkutatás majdnem olyan régi, mint maga a t ö m e g k o m m u n i káció. Kezdetei az ú j ságok t ö r t é n e t é t leíró t a n u l m á n y o k b a n , v a g y s a j t ó t a r talomelemzésekben lelhetők fel. A k u t a tások h á b o r ú u t á n i fellendülése szorosan kapcsolódott az empirikus szociológia fejlődéséhez és a kommunikációs eszközök társadalmi szerepének növekedéséhez. A rádió közönségével foglalkozó első szisztematikus k u t a t á s o k a t a Svéd R á dió t á m o g a t t a a negyvenes évek végén. Az ötvenes évek elején a politológusok az újságvásárlás és az újságok t a r t a l m i kérdései iránt kezdtek érdeklődni. A s a j t ó t a n u l m á n y o z á s á n a k vezető szerepe azzal m a g y a r á z h a t ó , hogy a s a j t ó t a véleményf o r m á l á s legerősebb eszközének t a r t o t t á k , és a rádiótól egyébként is nehéz volt a n y a g o k a t szerezni. A svéd rádió k u t a tásai főleg azt a célt szolgálták, hogy hangsúlyozzák a s a j t ó és a hírszóró eszközök k u t a t á s a közti demarkációs v o n a lat. A svéd rádió a közönségkutatásokra összpontosított. A 60-as években n ő t t a k o m m u n i k á cióval foglalkozó k u t a t ó k száma, megs o k a s o d t a k a k i a d v á n y o k és egyre t ö b b i n t é z m é n y kapcsolódott be a k u t a t á s b a . A felmérések egyre mélyebbre h a t o l t a k . Már nemcsak a t a r t a l m a k a t v a g y a k ö zönséget vizsgálták, hanem t á r s a d a l m i k o n t e x t u s b a helyezték a kommunikációs

f o l y a m a t o t . í g y a politikai, gazdasági s z e m p o n t o k a t is kezdték figyelemmel kísérni a k u t a t ó k . Másszóval, a hangsúly a k o m m u n i k á c i ó s szituációra helyeződött á t . A kezdeti időszakban g y a k o r i a k volt a k a történelmi t é m á k , ennek ellenére a műsorszórás t ö r t é n e t e m é g n e m készült el. Még m a is a közönségvizsgálatok a leggyakoribb empirikus t é m á k . Az utóbbi években a k o m m u n i k á c i ó s t a r t a l mak vizsgálata jelenti a fejlődést. A szigorúan politikai t a r t a l m a k t ó l eljutott a k a kulturális és reklámhordozó t a r talomelemzésekig. Az elmúlt évtized k u tatásai közül a legjelentősebb a „ k u l t u rális i n d i k á t o r o k " vizsgálata volt, mely hidat vert a h u m á n és a t á r s a d a l o m t u d o m á n y i k u t a t ó k közé. K u t a t n a k a kommunikációs szituációk, az úgynevezett információs szakadékok, a politikai véleményalakulás, az újságírók szerepe és más k o m m u n i k á c i ó s rendszerek t é m a k ö r é b e n is. K r i t i k u s a n szemlélve a k u t a t á s o k eredményeit, m e g kell jegyeznünk, hogy a f e l v e t e t t t é m á k sokszor érdekesebbek, mint az e r e d m é n y e k . E n n e k oka egyrészt a k u t a t ó k viszonylagos elszigeteltségében, másrészt a megrendelők „ a d a t o r i e n t á l t s á g á b a n " keresendő, amely t ú l z o t t a n empirikus irányba terelte a m u n k á t . A svéd t ö m e g k o m m u n i k á c i ó - k u t a t á sok helyzete jelenleg nem k ö n n y ű . Bár t ö b b pénzt k ö l t ö t t e k a k u t a t á s o k r a , nem m o n d h a t j u k , hogy j a v u l t a k volna, sőt a stagnálás bizonyos jelei f e d e z h e t ő k fel. Gondot okoz a k u t a t ó h e l y e k szétszórtsága és a pénzforgások b i z o n y t a l a n s á g a . A k u t a t ó k közössége t u d a t á b a n van a n n a k , hogy a kölcsönös k a p c s o l a t o k nélkülözhetetlenek a fejlődéshez; ezért 1976/77-ben létrehozták a S v é d Tömegkommunikáció Kutatók Egyesületét. A k u t a t ó k közti koordinációt szolgálja a N O R D I C O M svéd részlege is. B á r a m o s t a n á b a n végzett k u t a t á s o k t é m á i t o v á b b r a is h a g y o m á n y o s a k , mut a t k o z n a k a változás jegyei is, m á r láthatók bizonyos elméleti kezdeményezések csírái.

141

BÖCZSÁNDOR r

Eterháború Libanonban

Ha majd egyszer beköszönt a béke, és ú j r a lesz tekintélye, hatalma a libanoni kormánynak, a k k o r a fegyverek elhallgattatása u t á n szükségszerűen el kell némítani az e g y m á s ellen acsarkodó kalózrádiókat is. E z a pont minden valamire való rendezési tervben szerepel, de ma még elképzelni is nehéz azt az eszményi állapotot, amikor már az illegális rádiók, televíziók, lapszerkesztőségek bezárása kerül napirendre. Áprilisban hetedik évébe lépett a polgárháborús konfliktus. A tizenhét vallás, nyolcvan politikai párt, harminc fegyveres milícia országában ádáz propagandaháború folyik. A fasisztoid falangista párt rádióállomása, a Libanon H a n g j a 1975 novembere ó t a működik. A 170 tagú stáb igazgatója szerint azzal a céllal hozták létre és t a r t ják fenn, hogy „megfelelő légkört teremtsenek a helyzet normalizálásához". A valóság ezzel szemben az, hogy nincs még egy rádió Libanonban, amely olyan mértékben járulna hozzá a belpolitikai és a nemzetközi légkör mérgezéséhez, mint a „szabadság és a méltóság h a n g j a " . A tendenciózusan tálalt, igen gyakran költött, felnagyított, eltorzított hírek csupán eszközül szolgálnak a baloldali erők, Szíria és a palesztin gerillamozgalom ellen f o l y t a t o t t uszító h a d j á r a t hoz. Mivel az izraeli rádió, a nagy nyugati lapok és hírügynökségek elsődlegesen a falangista rádióból, sajtóból merítik értesüléseiket, a világ nagy része arra kényszerül, hogy falangista szemüvegen á t szemlélje a libanoni eseményeket. így alakulhat ki olyan benyomás, mintha Zahléban és B e j r ú t b a n nem a jobboldali milíciák kezdeményeztek volna súlyos 142

áldozatokat követelő összecsapásokat a szíriai csapatokból álló a r a b békefennt a r t ó erőkkel, hanem a szíriai hadsereg indított volna „népirtó h á b o r ú t " a zahlei és a kelet-bejrúti keresztények ellen; s mintha nem falangista fegyverletétellel, hanem falangista győzelemmel végződött volna a zahlei kaland. Besir Gemajel, a jobboldali milíciák parancsnoka azzal fogadta a Zahléból visszatért „hősöket", hogy harcukkal nemzetközivé növelték Zahle ügyét. Tagadhatatlan, hogy ez a beállítás nem kis részben a rendkívül agresszív propaganda sikere. A falangista rádiónak egyébként s a j á t tudósítója van Párizsban, Londonban, Washingtonban és New Yorkban. Feltehetően a falangista televíziónak is lenne, ha egy politikai botrány, illetve az azt követő kompromisszum á t nem húzza a Gemajel-família nagyratörő terveit. A kísérleti adás időszakában történt, hogy n é h á n y falangista fegyveres „üzleti okból" elrabolta a libanoni állami televízió igazgatóját. Fogvatartása alatt arra próbálták rávenni, hogy az állami tévé 12-es csatornáját — ezen sugározták a kísérleti műsort — engedje át a falangista televíziónak. A később szabadon bocsátott igazgató nemleges válaszát a miniszterelnök is megerősítette. A tévé-iigy azonban csak azért került le a napirendről, mert nagyjából egyidőben elkészült és megkezdte kísérleti adását a baloldali nasszerista mozgalom televíziója. A fentebb említett kompromisszum lényege abban állt, hogy a kormány követelésére a két párt kölcsönösen lemondott a zavaróberendezésekkel is felszerelt tévéadó üzembe helyezéséről. Nem így H a d d a d őrnagy, aki a dél-

ÉTERHÁBORÚ L I B A N O N B A N

libanoni h a t á r ö v e z e t b e n izraeli t á m o g a tással hozta létre a „ S z a b a d L i b a n o n " néven k i k i á l t o t t jobboldali miniállam t é v é a d ó j á t . H a d d a d n a k természetesen s a j á t rádióállomása is v a n : a R e m é n y s é g H a n g j á t afféle j ó t é k o n y amerikaiak egyházinak álcázott szervezete t a r t j a f e n n és üzemelteti. Ami a műsorát illeti, sehol sem népszerűbb, mint W a s h i n g t o n b a n és Tel-Avivban. A televízióról lemondott nasszeristák r á d i ó j á t eleve ugyanazzal a céllal h o z t á k létre, h o g y az ország egész területére s u g á r z o t t műsorával ellensúlyozza a f a langista rádió egyoldalú, hazug progr a m j á t . Az A r a b Libanon H a n g j a nevéhez híven a szabad, d e m o k r a t i k u s és a r a b L i b a n o n é r t küzd. „ H a ezt a célt elérjük, n y o m b a n b e z á r h a t j u k a r á d i ó t " — m o n d j a az igazgató, aki a kezdeti hároir, m u n k a t á r s s a l szemben m a ö t v e n állandó és h e t v e n időszakos a l k a l m a z o t t ra t á m a s z k o d i k . A technikusok és m ű sorkészítők k ö z ö t t n a g y s z á m b a n v a n n a k szíriai, egyiptomi, kuvaiti arabok, ami ö n m a g á b a n is tükrözi az adó p á n a r a b jellegét.

A falangista rádió keresztény riválisa a Szabad és Egyesült Libanon R á d i ó j a , amely É s z a k - L i b a n o n b a n , a Szolimán Frangié, volt köztársasági elnök ellenőrzése a l a t t álló területen m ű k ö d i k . A rádió vezetője egy m a r o n i t a p a p , aki közölte, hogy a Marada-brigád (Frangié milíciája) tévéállomása is a d á s r a készen áll, de amíg a falangisták n e m sugározn a k műsort, addig ők is v á r a k o z ó állásp o n t r a helyezkednek. Az A r a b F o r r a d a l o m H a n g j a a legf i a t a l a b b rádió, csak 1980 j a n u á r j á t ó l működik. Tulajdonosa a Libanoni A r a b Hadsereg, a m e l y K h a t i b h a d n a g y vezetésével az 1975—76-os polgárháború idején vált ki a reguláris hadseregből, s amely a haladó Nemzeti Mozgalom részének vallja magát. A m ű s o r t tíz „ ö n k é n t e s " állítja össze. A k o r m á n y kezdetben rendeleti úton és a műsorok zavarásával is megpróbálta elejét venni az illegális rádiók elszaporodásának. Sikertelenül. Az éterbeli konkurrenciának csak a nemzeti megbékélés, az egységes, független, szuverén Libanon helyreállítása v e t h e t véget.

143

Technika SZEKFŰ A N D R Á S

Kábeltelevízió K a n a d á b a n

Ma K a n a d a a világ kábeltelevízióval legjobban ellátott országai közé tartozik. A háztartások 59 százaléka kapcsolódik valamely kábelhálózathoz, ez 4,4 millió kábelháztartást jelent. Ennél n a g y o b b kábeltelítettség tudomásom szerint csak Belgiumban van, a kanadai adatok jelentőségét azonban akkor érzékeljük igazán, h a összehasonlítjuk a két ország földrajzi kiterjedését. A kicsi, sűrűn lakott Belgiumb a n egészen m á s t jelent ugyanaz az ellátottság, mint a hatalmas területű K a n a d á b a n . A hajtóerő azonban mindkét esetben azonos volt: a külföldi műsorok vételének megteremtése, a nagyobb műsorválaszték. (Kanadában az USA-beli műsorokról van szó, Belgiumban francia, luxemburgi, holland, német és angol műsorokról.) Mivel K a n a d á b a n a sűrűn l a k o t t terület „ v é k o n y " sávot alkot az Egyesült Államokkal közös h a t á r mentén, m á r az ötvenes évek közepétől érdeklődni kezdtek a h a t á r o n átcsorduló amerikai műsorok iránt. Kézenfekvőnek t ű n t , hogy a vételi lehetőségeket nagyközösségi antennarendszerekkel kitágítsák. Ezek az antennarendszerek jelentették, és jelentik a kábeltelevízió kialakulásának bázisait. A k e t t ő között a különbség az, hogy a kábeltelevízióval saját — a levegőn keresztül nem fogható — műsorokat is közvetítenek. A nagyközösségi antennákkal általában fogható a három nagy amerikai tévéhálózat valamelyik határközeli adója, és m a m á r többnyire egy-egy határközeli PBS-adó is. (PBS: Public Broadcasting System, az USA oktatási-kulturális jellegű, nem hirdetésekből f e n n t a r t o t t adóinak egyesülése. Nevét Közhasznú Műsorszórási Egyesülésnek lehetne fordítani.) Ezenkívül venni lehet „független" — azaz nem a három nagy hálózathoz tartozó, de szintén reklámokból élő — amerikai adók műsorát is. Talán furcsa, hogy csak az amerikai kínálat után említem a kanadai saját adókat. A kanadai rendszerben szintén vannak hirdetésekből élő adók (angol és francia nyelvűek is) és van az állami műsorszórás: angolul a CBC (Canadian Broadcasting Company), franciául a R a d i o Canada (ami televíziót is magába foglal). Ezek azonban két szempontból is ki v a n n a k szolgáltatva az amerikai televíziózásnak. Nemcsak a határon átcsorduló adások miatt, hanem azért is, mert a kanadai állomások maguk is igen nagy részben közvetítenek amerikai műsorokat. Főműsoridőben az angol — kanadai magánadók műsorainak 90 százaléka amerikai (!), de még a francia—kanadai magántársaságok is 70 százalékban közvetítenek amerikai műsorokat. Ilyen körülmények között a hazai műsorok pártfogolása szinte kizárólag az állami adók n y a k á b a szakadt. Az angol —kanadai állami adó például költségeinek 95 százalékát fordítja kanadai műsorok készítésére, illetve vásárlására, amivel a n n y i t ér el, hogy főműsoridejének 70 százalékát k a n a d a i műsorokkal tölti ki. (A külföldi programok behatolásának gazdasági mozgatója olcsóságuk. Mivel ezek gyártását m á r finanszírozták az USA-baneladási áruk jóval kisebb, mint egy hasonló műsor kanadai előállítási költsége.) Ezek u t á n t a l á n nem meglepő, hogy az angol — k a n a d a i lakosság teljes tévénézési idejének 75 százaléka esik amerikai műsorokra (amerikai és kanadai adókon), és hogy a gyerekeknél ez az arány eléri a 83 százalékot! Nem csoda, ha minden vitában, mely televíziózási, műsorpolitikai kérdésekről folyik, nagy súllyal vetődnek fel a nemzeti kultúra fennmaradásának, a nemzeti azonosság kialakításának és megőrzésének szempontjai. 144

KÁBELTELEVÍZIÓ K A N A D Á B A N

A nagyközösségi t é v é a n t e n n á k h o z kapcsolódó kábelhálózat m i n d e n ü t t (nálunk is) m a g á b a n rejti azt a lehetőséget, h o g y nem az éteren á t érkező m ű s o r o k a t is t o v á b b í t s a n a k r a j t a . A f o l y a m a t ö n m a g á t h a j t j a előre: a m i n t megkezdődött a s a j á t műsorok t o v á b b í t á s a , felmerül a (gazdasági, kulturális v a g y politikai) igény t o v á b b i műsorok közvetítésére, erre a régi kábel m á r nem alkalmas, kiépül egy új, n a g y o b b teljesítmén y ű kábelhálózat, ezen m á r üres c s a t o r n á k is v a n n a k , az üres csatornák kihasználására szolgáló ú j szolgáltatásokat (már nemcsak m ű s o r o k a t , hanem egyebet is) találnak ki, lassan ismét kinövik a k a p a c i t á s t , és így t o v á b b . Még egy megjegyzés, a jogi szabályozásról. Sem K a n a d á b a n , sem az Egyesült Á l l a m o k b a n nem állami, hanem gazdaságilag ö n f e n n t a r t ó magáncégek kezében v a n a kábeltelevíziózás. A szolgáltatás természetéből következik azonban, h o g y — eltérően a h a g y o m á n y o s tévéadóktól — i t t nincs lehetőség a szokásos kereskedelmi versenyre. E g y a d o t t földrajzi területen csak egy t á r s a s á g f e k t e t kábeleket. A fogyasztó v á l a s z t á s a annyi, h o g y v a g y igénybe veszi a k á b e l t á r s a s á g szolgáltatását, v a g y n e m ; de a m í g o t t lakik, nem f o r d u l h a t másik társasághoz. Ilyen esetekben a fogyasztók érdekeit K a n a d á b a n egy állami szerv, a K a n a d a i Rádió-Televízió és Távközlési B i z o t t s á g (CTRC) képviseli. E z a szerv engedélyezi egy-egy területen v a l a m e l y kábeltévé-társaság m ű k ö d é s é t , és a szerződésben kiköti ( m a j d ellenőrzi is) a n y ú j t o t t szolgáltások körét, v a l a m i n t a felszámítható előfizetési d í j a k a t . (Emelésükhöz a C T R C hozzájárulása szükséges.)

Közelkép: Cablevision N a t i o n a l e Quebec államban és ezen belül Montrealban is az élet minden t e r ü l e t é r e r á n y o m j a bélyegét a francia — angol kettősség, az ebből k ö v e t k e z ő ellentétekkel. í g y van ez a kábeltelevízióval is. Montrealt k é t k á b e l t é v é - t á r s a s á g l á t j a el m ű s o r r a l : a Cablevision N a t i o n a l e és a Cable T V . M i n d k e t t ő főleg angol műsorokkal indult húsz évvel ezelőtt, de az u t ó b b i években a Cablevision Nationale k é n y t e l e n volt felismerni, hogy túln y o m ó r é s z t (85 százalékban) f r a n c i a a n y a n y e l v ű területén t ö b b f r a n c i a c s a t o r n á t kellene kiépítenie. A felismerés megkésettségének t u l a j d o n í t j á k a helybeli hozzáértők, hogy Montrealban a neki kiosztott t e r ü l e t e t a Cablevision Nationale csak 45 százalékb a n t u d t a meghódítani, s ez m i n t l á t h a t ó , kevesebb a f e n t e b b e m l í t e t t 59 százalékos országos telítettségi a r á n y n á l . (Holott az u t ó b b i a d a t m a g á b a n foglalja a városokon kívüli h á z t a r t á s o k a t is.) Jelenleg Montrealban m i n t e g y 350 000 h á z t a r t á s b a n v a n kábeltévé, ebből 120 000 t a r t o z i k az angolorientációjú Cable T V társasághoz, a többi a Cablevision Nationalehoz. (Természetesen a Cable TV is t o v á b b í t j a f r a n c i a adók műsorát.) A k é t társaság körülbelül hasonló mennyiségű m ű s o r t szolgáltat. N e k e m a Cablevision N a t i o n a l e műsoraival, stúdiójával és adóberendezéseivel volt alkalmam közelebbről megismerkedni. Mivel t ö b b régebbi nagyközösségi a n t e n n a r e n d s z e r b ő l alakult ki, a Cablevision N a t i o n a l e jelenleg kétféle szolgáltatást n y ú j t Montrealban. E g y régebbi telepítésű hálózaton „ c s a k " 21 c s a t o r n á t k ö z v e t í t , míg ú j a b b h á l ó z a t á n 3 0 + 4 - e t . A hálózatokon az első 12 c s a t o r n á t (ezek a legfontosabb adók és szolgáltatások) közönséges tévékészülékekkel is lehet venni. Aki a t o v á b b i c s a t o r n á k a t is nézni k í v á n j a , v á s á r o l h a t v a g y bérelhet egy erre szolgáló adaptert. H a v i 3,50 k a n a d a i dollárba kerül, ha bérli, és körülbelül 100 dollárba, ha megveszi. H a m á r pénzről van szó, a rendszer alapszolg á l t a t á s á n a k (12 csatorna) előfizetési díja havi 6,75 k a n a d a i dollár. Aki a t o v á b b i c s a t o r n á k a t is nézi, havi í dollár pótlékot fizet. ( I t t jegyzem meg, h o g y a hálózat á t á l l í t á s a és műszaki korszerűsítése n a g y megterhelést r ó t t a k á b e l t á r s a s á g r a . O t t létem idején a d t á k be kérelmüket a K a n a d a i Rádió-Televízió és Távközlési Bizott145

KÁBELTELEVÍZIÓ

KANADÁBAN

sághoz, melyben a z előfizetési d í j a t 9,75-re, illetve k é t év m ú l v a 11,25-re k í v á n j á k emelni. Összehasonlításként: egy n a p i l a p á r a K a n a d á b a n körülbelül 50 cent.) 3 0 + 4 lehetőség Joggal m e r ü l h e t fel a kérdés, hogy v a j o n mi a csodát közvetítenek 30 c s a t o r n á n , h a még a meglévő h a g y o m á n y o s t é v é a d ó k a t sem t u d j á k vonzó, jó m ű s o r o k k a l megt ö l t e n i ? A v á l a s z : n e m c s a k műsorokkal, hanem különféle szolgáltatásokkal. H a végignézzük a Cablevision Nationale montreali c s a t o r n a b e o s z t á s á t , alajivetően négyféle felhasználási m ó d o t k ü l ö n b ö z t e t h e t ü n k meg: — USA-beli és k a n a d a i tévéműsorok (14 csatorna); — Tévéműsor-jellegű kábelszolgáltatás (7 csatorna); — Nem műsorjellegű kábelszolgáltatás (9 csatorna); — Kívánság s z e r i n t közvetített m ű s o r o k ( + 4 csatorna). Nézzük ezeket s o r b a n . Az USA-beli és k a n a d a i t é v é m ű s o r o k 14 c s a t o r n á j a a valós á g b a n nem jelent 14 teljesen különböző műsort, mivel v a n k ö z t ü k azonos hálózathoz t a r t o z ó , csak m á s helyről sugárzott a d á s , és mivel a k a n a d a i adók is igen sok USAsorozatot a d n a k . A változatosság bizonyos fokig az ismétlésben jelentkezik, t e h á t a néző t u d j a , hogy a z X sorozat filmjeit az egyik k a n a d a i a d ó u t á n k é t h ó n a p m ú l v a a m á s i k o n is l á t h a t j a , az Y sorozatot viszont előbb l á t j a az USA CBS-hálózatán, és a z u t á n a francia, m a j d az a n g o l — k a n a d a i adón stb. Magukról a műsorokról n e m mern é k véleményt m o n d a n i a rövid o t t - t a r t ó z k o d á s a l a p j á n , csak idézhetem k a n a d a i ismerőseimet, a k i k — az átlagos k a n a d a i a k véleményét s u m m á z v a — a z t m o n d t á k , hogy a kanadai a d ó k a b b a n különböznek az amerikai adóktól, hogy még r o s s z a b b a k . (Természetesen ők is sok-sok órán á t nézték a rosszat és a m é g rosszabbat.) S z á m o m r a a levegőből (is) f o g h a t ó adók közül az egyetlen, mely igazán különbözött a többitől, az USA P B S - h á l ó z a t á n a k egyik, szintén határközeli a d ó j a volt. A tévéműsor-jellegű kábelszolgáltatások legérdekesebbje a jellegzetesen Quebec-i T V F Q — 9 9 „ a d ó " , amelynek m ű s o r a részben quebec-i f r a n c i a , de nagyobbrészt m ű holdon k a p o t t f r a n c i a programokból áll. E z a csatorna a francia kapcsolatok egyik legerősebb láncszeme. Érdekességként e l m o n d t á k , hogy m ű s o r á t a 3 francia p r o g r a m ból válogatják, d e igyekeznek a f r a n c i a vidéki m ű s o r o k a t előnyben részesíteni, m e r t ellenükre van a Párizs-központúság. A Cablevision N a t i o n a l e választéka M o n t r e a l b a n 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17

Speciális programok, napi információk W C A X (Burlington, USA) CBS CBFT (Montreal) Kanadai állami, helyi adó TVFQ—99 (Montreal) Fogyasztói tanácsadás — állásközvetítés CFTM (Montreal) Francia magántévé CIVM (Montreal) Állami; helyi, főleg oktatási adó Közösségi információk Időjárásjelentés és műsortájékoztató (angolul és franciául) CFCF (Montreal) Angol helyi magántévé Apróhirdetések, ingyen(!) CBMT (Montreal) Angol állami adó Télé-informations — írott hírek az angol és francia sajtóból CKSH (Sherbrooke) Kanadai francia magánadó W P T Z (Plattsburg, USA) NBC WETK (Burlington, USA) PBS CHLT (Sherbrooke) Kanadai francia magántévé

146


18 CJOH (Cornwall) Ottawai angol magánadó 19 W M T W (Poland Spring, USA) ABC 20 CKTM (Trois-Rivieres) Kanadai francia állami adó 21 W E Z F (Burlington, USA) ABC 22 Parlamenti közvetítés Ottawából (Ha nincs ülésszak, telefonon keresztül, tévéjátékok játszhatók) 23 Tanfolyamok (angol és francia nyelvek, oktatás, hobbi) 24 Télé-reportage és „Contact" (helyi információ és puplic access) 25 Gyerekek-fiatalok (angol és francia) 26 Nemzetgyűlés (Quebec-ből) 27 Nemzetiségi csoportok (20 féle!) 28 Művészetek 29 Tudomány és oktatás 30 Sport és kikapcsolódás 31—34 Katalógusból választott műsorok közvetítése kívánság szerint, a megbeszélt időpontban

Ugyancsak tévéműsor-jellegű (bár attól bizonyos fokig különböző) szolgáltatást n y ú j t a n a k a 25., 26., 27., 28., 29. 30 csatornák. Címük á l t a l á b a n m a g á é r t beszól. A 24. csatornán a „public access" olyan szolgáltatást jelez, mely az Egyesült Állam o k b a n meglehetősen e l t e r j e d t a hetvenes években. A kábeltévé-társaság i t t bármely jelentkezőnek (csoportnak v a g y egyénnek) „érkezési s o r r e n d b e n " b i z t o s í t j a a műsorkészítés lehetőségét, a m e n n y i b e n rendelkezésre bocsát egy minimális m ű s z a k i berendezést és kezelőszemélyzetet. E z e n egy h o r d o z h a t ó k é p m a g n ó t , illetve egy igen egyszerű és kicsi, de sok mindenre alkalmas stúdiót kell érteni. (Ugyanilyen m ó d o n készül a 20-féle nemzetiségi műsor.) O t t j á r t a m k o r éppen k a m b o d z s a i — k a n a d a i a k beszéltek s a j á t n y e l v ü k ö n , a t a p i n t a t nem engedte megkérdeznem, v a j o n melyik politikai irányzathoz h ú z n a k . Vendéglátóim megkérdezték, nem akarok-e v a l a m i t közölni a montrealiakkal. H a igen, üljek le a k a m e r a elé, ós b e a d n a k az egyik csat o r n á r a . Ú g y éreztem m o n d a n d ó i m bizonyára n e m érdekelnék a délelőtti montreali tévénézőket és köszönettel kitértem a lehetőség elől. Az eddig nem e m l í t e t t közvetítéseket nevezem nem műsorjellegű kábelszolgáltatásoknak. N a g y sikere v a n az apróhirdetéseknek. H a az ember véletlenül rátekeri a c s a t o r n a v á l t ó t , meglehetősen u n a l m a s n a k t ű n i k . Zenekísérettel színes képek v á l t a k o z n a k lassú r i t m u s b a n , a l a t t u k v a g y k ö z ö t t ü k f r a n c i a és angol szövegek. A k é p e k e n házak, a u t ó k , értékesebb t á r g y a k . A szöveg közli, hogy az i t t l á t h a t ó ház, a u t ó s t b . ennyi és ennyiért eladó, telefon ez és ez. K é p nélkül ingyenes a szolgáltatás, a k é p e t minimális térítésért készítik. Az egész m ű s o r k a z e t t á r ó l megy, n a p o n t a számtalanszor megismétlik u g y a n a z t , t e h á t sok i d ő p o n t b a n t a l á l k o z h a t u n k egy-egy eladó autóval. Az így h i r d e t e t t t á r g y a k állítólag n a g y o n h a m a r gazdára találnak. N é m i h u m o r t is éreztem a b b a n , hogy az ülésszakszünetek idején g a z d á t l a n 22. c s a t o r n á n — h a v a n nyomógombos telefonom — személyesen j á t s z h a t o k ű r h á b o r ú s d i t a kábeltársaság Apple m á r k á j ú minikomputerével. Még egy szót a kívánságtévéről. A m i n t e g y 4000 m ű s o r c í m e t t a r t a l m a z ó k a t a l ó gusból bárki v á l a s z t h a t m ű s o r o k a t . F e l h í v j a a k á b e l k ö z p o n t o t , és időpontot kér. H a m á r másvalaki k é r t e a műsort, megkérik, nézze a k k o r . H a még nem, m e g a d n a k egy időpontot és lejátsszák neki. Négy c s a t o r n á n m e g y ez a j á t é k , és m i n t m o n d t á k , a c s a t o r n á k a t a teljes adásidő 80 százalékában k i h a s z n á l j á k . A k é r h e t ő filmek között játékfilmek, t é v é j á t é k o k gyakorlatilag n e m szerepelnek. A f ő b b t é m a k ö r ö k : művészet ós irodalom, civilizáció és k u l t ú r a , gyerekek, t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k , t e r m é s z e t t u d o m á n y o k , műszaki t u d o m á n y o k , ipar, s p o r t és kikapcsolódás. Végiglapozva a k a t a l ó g u s t (kétféle van, egy rövidebb ingyen és egy részletesebb 2,50-ért) számos s o k a t ígérő, színvonalas filmet t a l á l u n k . A g y á r t ó k közt előkelő helyet foglal el a National Film B o a r d of Canada, a k a n a d a i állami filmintézet, t u l a j d o n k é p p e n filmgyár. 147


Kinek és m i r e jó? Mint ígérik, 1982-re m i n d e n előfizetőjük 30 + 4 (sőt még több) c s a t o r n á t nézhet. Most folyik a v i t a , hogy milyen f o r m á b a n i n d í t s a n a k K a n a d á b a n fizető televíziót, ahol t o v á b b i műsorokért e g y e n k é n t , v a g y c s a t o r n á n k é n t kell fizetni valamilyen összeget. E l s ő s o r b a n friss mozifilmekről v a n szó, melyek még a 30 csatornás k í n á l a t b a n sem szerepelhetnek, illetve sporteseményekről, színházi és más közvetítésekről. Milyen technikával t ö r t é n i k mindez ? Meglátogattam egy t o r o n y h á z k é t felső s z i n t j é n elhelyezett mxíszaki bázisukat. Azért költöztek ide, m e r t — b á r ők m á r kábelen t o v á b b í t a n a k — az érkező m ű s o r o k többségét m i k r o h u l l á m o n k a p j á k . A t e t ő is tele volt szebbnél szebb p a r a b o l a a n t e n n á k k a l . A berendezés h á r o m fő részből áll. Az egyik a vevők, erősítők, A másik a vezérlő k o m p u t e r . A h a r m a d i k az a csat o r n á n k é n t h á r o m képmagnó, melyről a m ű s o r t a d j á k . Ezek % hüvelykes k a z e t t á s k é p m a g n ó k a n á l u n k is ismert, de sajnos m é g alig alkalmazott U-Matic családból. K é p m i n ő s é g ü k , megbízhatóságuk kiváló, az előfizetői készülékekben semmi k ü l ö n b ség nem észlelhető az így v a g y az egyéb m ó d o n rögzített műsorok között . E g y csatorn á t k é t k é p m a g n ó lát el, biztosítva a folyamatosságot, a h a r m a d i k t a r t a l é k . Indít á s u k a t , leállásukat számítógép vezérli. Az egész berendezésen összesen 3 — 4 technik u s dolgozik. Természetesen a hálózatfejlesztést, k a r b a n t a r t á s t és s t ú d i ó t e c h n i k á t ellátók száma lényegesen nagyobb. Mindent egybevéve, a Cablevision Nationale-nak jelenleg 177 műszaki és 154 nem műszaki a l k a l m a z o t t j a v a n . Végső soron fel kell t e n n ü n k a k é r d é s t : v a j o n mire jó ez az egész bonyolult szervezet, milyen a „nézettsége", megéri-e a m o n t r e a l i a k n a k ? H a nem érné meg, nyilván n e m fizetnének rá elő — m o n d h a t n á n k , de ez csak féligazság. Az, hogy valaki kábelelőfizető lesz az USA-beli és k a n a d a i t é v é a d ó k j o b b vétele kedvéért, még csak az antenna sikere, n e m a kábeltévéműsoré. Valamivel t ö b b e t m o n d a használatról az az a d a t , hogy az előfizetőknek t ö b b , m i n t a fele használja az adaptert, amely a külön szolg á l t a t á s o k n a g y részét n y ú j t j a . (Mintegy 80 000-en vásároltak egyet m a g u k n a k , 50 000-en bérlik.) Ugyancsak a használatról t a n ú s k o d n a k a beérkező apróhirdetések, a műsorkérések, a 42-féle t é v é j á t é k igénybevétele. Valószínű, hogy az egymással k a p csolatot t a r t ó és kapcsolatra vágyó nemzetiségi csoportok is megnézik s a j á t adásaik a t . N y i l v á n v a l ó a n van nézője az egész napos gyerekműsornak és az egész n a p o s s p o r t m ű s o r n a k . D e á l t a l á b a n e l m o n d h a t ó , hogy az esetek jelentős részében nem beszéltünk a h a g y o m á n y o s értelemben v e t t tévénézésről. A kábeltévét az emberek használják. Megnézik az időjárás jelentést, heteken á t nem néznek bele a hirdetésbe, de h a egyszer a u t ó t a k a r n a k venni, a k k o r m i n d e n n a p megnézik a k í n á l a t o t , esetenk é n t j á t s z a n a k a számítógéppel egy j á t é k o t stb. A kábeltévé m á r nem televízió az á l t a l u n k használt értelemben. Lehetőségei közül még a 3 0 + 4 csatornás rendszer is csak igen keveset valósít meg. U g y a n a z o k a kereskedelmi és politikai érdekek, melyek létrehozták, be is h a t á r o l j á k bizonyos irányokba. Az á t t e k i n t é s tanulságaiból a n n y i t m á r félúton is megelőlegezhetünk, hogy a k á b e l t é v é t egyelőre még csak műszakilag t a l á l t á k fel. Társadalmi feltalálása még a kezdet kezdetén t a r t — az eredm é n y e k így is hallatlanul izgalmasak.

148

HORVÁT JÁNOS

Teletext - avagy (mi) újság a képernyőn

Hogy pontos fogalmaink legyenek arról, hogy (mi) újság a előbb-utóbb szükség lesz bizonyos fogalmak tisztázására, hiszen lassanként m á r tömegessé válnak azok az idegen — len — kifejezések, amelyeket a modern távközlés ömleszt a

világ képernyőin, ahhoz esetleg szóalkotásra is, és nemegyszer érthetetköznyelvbe.

Az egyik legújabb betolakodó a „teletext", amely persze használható lenne változtatás nélkül, v a g y akár tükörfordításban is (távolszöveg) de talán mégis helyesebb lenne a magyar változatát megtalálni, hiszen olyan fejlődési lépcső ez, amely nem reked meg a műszaki berkekben, hanem egyenesen a háztartásokba vonul be. J o b b híján egyelőre képernyőújságként emlegetik. Televíziós hírműsorokról szóló tankönyvek alapeleme a televíziós és újsághírek terjedelmének összevetése, és annak bizonyítása, hogy a televízió belátható időn belül nem veheti fel a versenyt az újságokkal, m á r ami a cikkek, elemzések terjedelmét illeti. E tétel mindaddig igaz volt, míg a televíziós híreket a szokásos híradó f o r m á t u m ben képzelték el. Azonban már a kábeltelevíziózás korai szakaszában is megjelent — elsősorban az Egyesült Államokban — egyes hírügynökségek teljes anyaga egy e célra f e n n t a r t o t t csatornán. Ez azonban mindaddig nem t e t t e lehetővé az újságokban megszokott „lapozgatást", amíg meg nem született a kétoldalú kapcsolat, vagyis az előfizetőnek nem lett lehetősége arra, hogy befolyásolja a hozzá érkező információk sorrendjét, rendszerét. E lehetőség azt jelentette, hogy a hírszolgáltatás túlnőhetett az eredeti céljain, és megfelelő számítógépes a d a t b a n k k a l összekötve szinte korlátlan mennyiségű információt szolgáltathatott. Minthogy E u r ó p a a kábeltelevíziózásban messze Amerika mögött m a r a d t , ezért saját a d a t b a n k j a i közvetítőjéül a m á r többé-kevésbé kiépített telefonhálózatot tette, ezért aztán a nyugat-európai országok többségében az adatbankot a posta működteti. A legelterjedtebb az úgynevezett Prestel-rendszer, amelyet a brit posta fejleszt e t t ki, és eddig á t v e t t e Olaszország, az NSZK, Hollandia, Svájc, Ausztria és HongKong postaigazgatósága, valamint belga, norvég, finn, svéd és spanyol magánvállalatok. A Prestel-rendszernél a megfelelő nyilvános szám felhívása u t á n t ö b b százezer (!) oldalnyi számítógépben tárolt információ hívható le a képernyőre. A szolgáltatás nem ingyenes, hanem számlázza az a d o t t információk értékét. Kivetíti például a repülőgépek aznapi indulási idejét (nem a n y o m t a t o t t és esetleg megváltozott menetrend, hanem a napi helyzet, a friss információk alapján!), de ha valakit a csatlakozások is érdekelnek, akkor feliraton közli a további információk árát — n é h á n y pennys összegek — amelynek elfogadását az előfizető további érdeklődésével nyugtázza. A Prestel szinte mindenről pontosan tud, hiszen információit napról n a p r a , óráról órára aktualizálják, legyen szó időjárásról vagy politikáról. É s készen áll a számtalan elektronikus t é v é j á t é k bármelyikére, aminek következtében aztán a havi telefonszámla néha igen tetemes. 149

TELETEXT -

AVAGY (Ml) ÚJSÁG A KÉPERNYŐN

LfíKE PLdtlí,

* SCMLftCZEXLEH 88. Gold íílr ftnntntrl*

n o s e r und Toni

SELGRftD

20

Uhr

InMutr

Tito* Zustand

ue i t e r h i n t r n f t

NEU DELHI. Ind i r a Gandhi » t « t Rag i ooal r a g i t r u n g t n ab D ú s t a r * OECD-Prognoaa för S ( t * r r t i c h oTT«úft ; H*ut» P a r I a m a n t a u a h l a n in Kanada -- Nehr in íhrmr Z e i t u i t ? w«g.stír 3

A Teletext-rendszer alapvetően eltér a f e n t vázolt modelltől. I t t az információk mennyisége k e v e s e b b és technikailag k ö r ü l h a t á r o l t , viszont nincs szükség sem kábeles- sem telefonkapcsolatra, csak egy h a g y o m á n y o s tévékészülékre, a m e l y e t úgyn e v e z e t t dekóderrel l á t n a k el. Az i n f o r m á c i ó k a t i t t „beleszövik" az ún. kioltó jelbe. L á t h a t ó v á tételük feltétele a p o n t o s a n beállított a n t e n n a és a dekóder, amely a jelek e t m e g f e j t i és írott oldalakká a l a k í t j a . Másfél éve m á r , hogy Ausztriában üzemszerűen m ű k ö d i k az O R F eme szolgáltatása, úgy hogy a rendszer működését t a l á n legcélszerűbb ezen keresztül szemléltetni. Az ú j s á g sugárzása e g y ü t t kezdődik és e g y ü t t zárul a műsorsugárzással. Az információk 100 oldalt tesznek ki — egy oldalon 24 negyven betűhelyes sor v a n — és három regiszterre oszlanak. A számozás 100-zal kezdődik, ez egyben a t a r t a l o m j e g y z é k e t t a r t a l m a z ó oldal is. 101-től 140-ig t e r j e d n e k a k ö z é r d e k ű szolgáltatások, t e h á t út-, v a s ú t - , közlekedési és időjárásinformációk, orvosi és patikaügyeletek, ételreceptek stb. és bizonyos m á r előre jelzett filmek feliratai a gyengén hallók s z á m á r a . (Egy g o m b n y o m á s s a l e feliratok r á k o p í r o z h a t ó k az adásképre.) A második regiszter 140től 170-ig t e r j e d és részletesen t a r t a l m a z z a a rádió- és televízióműsorokkal kapcsolatos i n f o r m á c i ó k a t , a kezdési i d ő p o n t o t , a stáblistát, a t a r t a l m a k a t és mindenféle m ű s o r t i p p e t a csemegézni kívánó hallgatók és nézők s z á m á r a , 170 —200-ig t e r j e d n e k a különfele n a p i hírek, politikai információk, k o m m e n t á r o k és elemzések. H a a néző—olvasó nem a v a t k o z i k közbe, akkor a gép m a g a „ l a p o z z a " végig 100tól 200-ig az o l d a l a k a t , úgy hogy 15 —16 m á s o d p e r c e t b a g y egy oldal végigolvasására. D e a dekóderhez, illetve a tévéhez mellékelt kis vezérlőegység s z á m s k á l á j a segítségével a néző m a g a is elvégezheti a lapozgatás-szelektálás műveletét, ú g y hogy a k í v á n t oldalszámot beüti. A t á j é k o z ó d á s b a n segíti a 100. oldal á t t e k i n t ő t a r t a l o m jegyzéke, amelyre ú j b ó l és újból visszatérhet. Minden oldal fejlécén o t t szerepel az oldalszám, a d á t u m , a p o n t o s idő, és ahol szükséges, az is, hogy az információ mely napoî, vagy éppen ó r á b a n keletkezett. (Pl. meteorológiai jelentés.) Az oldalak alján pedig rendszerint u t a l á s történik a r r a , hogy hol o l v a s h a t ó még b ő v e b b információ az a d o t t t é m a k ö r r ő l . V e g y ü n k egy p é l d á t : A 100. oldal arról t á j é k o z t a t , hogy a politikai hírek címeinek g y ű j t ő o l d a l a a 170-es. H a az ember „ á t l a p o z " ide — ilyenkor a gép valóban átszalad 150

TELETEXT -

AVAGY (Ml) ÚJSÁG A KÉPERNYŐN

a közbeeső oldalakon, a m i t az oldalszámskála f u t á s á n lehet n y o m o n kísérni — a k k o r megtalálja, hogy a „megostromolták a spanyol p a r l a m e n t e t " — című hír o l d a l s z á m a 175. I t t b ő v e b b t á j é k o z t a t á s t a l á l h a t ó a puccs részleteiről, m a j d az oldal a l j á n ú j a b b információ következik például arról, hogy a puccsista ezredes életrajza a 176. oldalon olvasható. I t t az oldal a l j á n esetleg t o v á b b i a j á n l a t v á r j a az olvasót, v a g y a k ö r bez á r á s a k é n t a kiinduló hír — t e h á t a 175-ös — oldalszáma. A különféle információk (idő, d á t u m , lapszám stb.) m á s - m á s színben, ízléses elrendezésben jelennek meg, akárcsak az időjárásjelentés számítógép kirajzolta ábrácskái esőről, szélről, hóról. V a l a m e n n y i oldal, a k á r c s a k a m á r k o r á b b a n e m l í t e t t n a g y o t hallók s z á m á r a készített feliratok, egyetlen gombnyomással az adásképre ú s z t a t v a is tökéletesen olvashatók. A háttértelevíziózás ily m ó d o n tökélyre emelhető, mert egy délutáni, de a k á r unalm a s a b b esti műsorral e g y ü t t l á t h a t ó k a legfrissebb hírek és információk. H a valaki mégis a m ű s o r r a koncentrál, de nem szeretne lemaradni a világ fontos eseményeiről, akkor r á b í z h a t j a m a g á t a 190-es oldal gyorshírére, mely mindössze k é t soros, és a képernyő alsó h a r m a d á b a n jelenik meg. E z mindig az éppen legfontosabb hír, a m e l y e t ha az olvasó t u d o m á s u l v e t t , egy g o m b n y o m á s s a l e l t ü n t e t , és élvezi az é p p e n f u t ó m ű s o r t . D e a 190-es oldal „él", a m i azt jelenti, hogy ha a szerkesztőségben ezt a bizonyos hírt cserélik, t e h á t ú j esemény, v a g y az előbbi valamely fejleményre válik gyorshírré, a k k o r az automatikusan megjelenik a képernyőn, figyelmeztetve a nézőt a t o v á b b l a p o z á s szükségességére. A T e l e t e x t előnyeit szükségtelen ecsetelni. Az információk beszerzését m e g g y o r s í t j a és m e g k ö n n y í t i . Nem kell kivárni a hírperiódusokat, és nem kell órákig tárcsázni a repülőtéri információt sem. A k é p e r n y ő ú j s á g „készítése" nem bonyolult vállalkozás. Az osztrák t é v é b e n mindössze h á r o m s z o b á n y i helyet igényel a teljes szerkesztőség, az elektronikus író-tördelő berendezés alig íróasztal méretű, és egyszeri b e r u h á z á s . E l ü l t m á r az újságkiadók konkurrenciától félő kezdeti tiltakozása is, m i n t h o g y az A P A , az Osztrák Hírügynökség az Ú j s á g k i a d ó k Szövetségének a megbízásából m a g a állítja össze a politikai információkat t a r t a l m a z ó oldalakat és a Teletext címsorok mindig u t a l n a k az újságok idevonatkozó részletes jelentéseire is. Az első regiszterben is v a n n a k olyan T e l e t e x t oldalak, amelyeket az O R F szerkesztősége egyszerűen csak átvesz a m a g a rendszerébe: ilyen az időjárásjelentés, amelyet a Meteorológiai I n t é z e t m a g a táplál számítógépbe. Maga az elektronikus írógép a leütés p i l l a n a t á b a n m á r adáskész b e t ű k e t állít elő, és azonnal „ t ö r d e l i " az oldalakat. A szolgáltatás maga természetesen ingyenes, de gondot jelent egyelőre Ausztriában a készülékekhez kapcsolandó dekóderek á r a . E z jelenleg 5000 schilling — a m á r b e é p í t e t t dekóder olcsóbb, m i n t e g y 3000 schilling pluszt jelent — de ez nem egészen m é r v a d ó , hiszen a tényleges tömegtermelés csak most indul, és ez nyilvánvalóan leszorítja m a j d az á r a k a t . T é n y azonban, h o g y egy esztendő e l m ú l t á v a l m á r mintegy 50 000 olyan készülék van, amely a T e l e t e x t v é t e lére alkalmas. Magyarországon is elkezdődtek a kísérletek, a B M E H í r a d á s t e c h n i k a i I n t é z e t e és a P o s t a Kísérleti I n t é z e t közös b e m u t a t ó j á n üzemszerűen is m ű k ö d ö t t a rendszer, bevezetése t e h á t elhatározás kérdése. D ö n t é s r e v á r még az, hogy ki fogja szerkeszteni az a n y a g o k a t — az M T I és a televízió j ö h e t szóba —, és gondot okoz, hogy a relatíve a m ú g y is m a g a s t é v é á r a k a t a dekóder még t o v á b b növeli. ^ D e hogy a Teletext előbb-utóbb n á l u n k is megjelenik, az nem lehet kétséges. Ú g y h o g y a k é p e r n y ő ú j s á g címre v á r . . .

151

Szonda Kül- és belföldi események visszhangja

1981 májusában a Tömegkommunikációs Kutatóközpont közvélemény-kutatást végzett arról, hogy az előző hónapok kül- és belföldi eseményei közül az emberek melyeket ítélték a legjelentősebbeknek, és melyek keltették fel a leginkább az érdeklődésüket. A kutatás arra a kérdésre is kiterjedt, hogy melyek azok a legfontosabb problémák, amelyekkel az országnak mostanában szembe kell néznie.*

A vizsgálat eredményei azt m u t a t t á k , hogy a legjelentősebbnek ítélt, és a legna gyobb érdeklődést kiváltó külföldi események rangsora nem tér el egymástól. A legjelentősebb események közül a lengyelországi fejleményeket említették a leggyakrabban (44 százalék). Ezeket a p á p a és a R e a g a n amerikai elnök elleni merényletek követték (35, illetve 32 százalék). Nagy figyelmet keltett még a franciaországi elnökválasztás (29 százalék). A kérdezettek 18 százaléka említette az észak-írországi helyzetet, az éhségsztrájkólók halálát. A közel-keleti helyzet 11, az irak —iráni háború 9, a nyugat-európai terrorizmus pedig 5 százalékkal szerepelt a legjelentősebbnek t a r t o t t események között. Az események által kiválasztott érdeklődés ugyanezt a rangsort követte, de belső arányaiban eltért ettől. Az első helyen itt is a lengyel események álltak 34%-kal, és csak lényegesen kisebb említési aránnyal k ö v e t t é k ezeket a p á p a és az amerikai elnök elleni merényletek (14, illetve 9 százalék). A vizsgálatot megelőző néhány hónapban nem volt olyan kiemelkedő hazai esemény, amelyet az ország lakossága igazán jelentősnek t a r t o t t volna. Erre utal, hogy amíg a külföldi eseményekre vonatkozó kérdésre az emberek 85 százaléka válaszolt, a jelentős hazai események megnevezésére csupán 48 százalékuk vállalkozott. De ezt m u t a t j a az is, hogy a leggyakrabban szereplő hazai események említése sem érte el a 10 százalékot. A legtöbben a szakszervezeti kongresszusokat említették (8 százalék). Értékelhető a r á n y b a n a következő események fordultak még elő: a Hazafias Népfront VII. kongresszusa, m á j u s 1. megünneplése és a KISZ-kiildöttértekezletek (5—5 százalék), valamint az országgyűlés tavaszi ülésszaka és az áremelkedések (3 — 3 százalék). A legnagyobb érdeklődést az áremelkedések keltették, de ezeket is csak a kérdezettek 3 százaléka említette. Végül arra a kérdésre válaszolva, hogy melyek azok a legfontosabb problémák, amelyekkel mostanában az országnak szembe kell néznie, az ország gazdasági helyzetét, gazdasági problémáit említették a leggyakrabban az emberek (20 százalék). A konkrét problémák közül az áremelkedések, illetve az árak és a bérek alakulásának a kérdését

* A vizsgálat 1000 fős, az ország felnőtt lakosságát reprezentáló m i n t á n készült.

152

SZONDA

t a l á l t á k a legfontosabbnak (17 százalék). A takarékosság, az energiagondok 10, a m u n k a f e g y e l e m 7 százalékkal szerepelt. A lakáskérdést, illetve az életszínvonal alak u l á s á t a megkérdezettek 7, illetve 6 százaléka említette. Ennél kisebb, de még értékelhető a r á n y b a n szerepelt a gazdasági növekedés, a munkaszervezés kérdése, az infláció, a gazdasági világversenyben való helytállásunk és az ország pénzügyi g o n d j a i n a k rendezése. X. J. — V. J.

153

SZONDA

Ámi a tömegtájékoztatásból

hiányzik

A Tömegkommunikációs Kutatóközpont közvélemény kutatása arra keresett választ, hogy melyek azok a hazai és külföldi témák, amelyek az embereket foglalkoztatják, de a tömegkommunikáció híradásaiból átmenetileg vagy teljesen hiányoznak.*

A k u t a t á s s o r á n a kérdezettek e g y h a t o d a (16 százaléka) m o n d t a azt, hogy v a n n a k olyan hírek, események, amelyekről az emberek beszélnek, de amelyekről a tévé, a rádió és az ú j s á g o k késve számolnak be. É s mivel a válaszadók egy része t ö b b p é l d á t is felhozott, összességükben 190 kiil- és belpolitikai t é m á t említettek meg. Olyan hírekről, eseményekről, amelyekről a tévé, a rádió és az ú j s á g o k egyáltalán nem számoltak be, m á r csupán az e m b e r e k 6 százaléka t u d o t t . Ezek összesen 63 t é m á t neveztek meg. A két kérdésre k a p o t t válaszok t a r t a l m i megoszlása nem m u t a t o t t jelentős különbséget, így az összesen 253 válaszelemet érdemes e g y ü t t e s e n b e m u t a t n i . A felhozott péld á k a t közel azonos a r á n y b a n v e t t é k az emberek h a z a i és külföldi eseményekből (52, illetve 48 százalék). A hiányolt külpolitikai hírek közül viszont lényegesen t ö b b szólt volna a szocialista országok életéről, m i n t a tőkés országokéról (42, illetve 6 százalék). H a az egyes t é m á k a t az említések gyakorisága szerint rangsoroljuk, a lengyelországi események kerülnek az első helyre: az összes példa e g y h a r m a d a ezekhez k a p csolódik. E g y e s e k k o n k r é t tényekről, eseményekről szóló híreket hiányolnak, olyan o k a t , amelyekről a külföldi t ö m e g k o m m u n i k á c i ó b ó l v a g y személyes beszámolókból értesülhettek; m á s o k általánosságban kifogásolják a lengyelországi eseményekről szóló t á j é k o z t a t á s késedelmes v a g y hiányos v o l t á t — különösen a válság kezdeti időszakával k a p c s o l a t b a n . A kifogások u g y a n c s a k közel e g y h a r m a d a (30 százaléka) a magyarországi áremelkedésekkel k a p c s o l a t o s : i t t is részben általánosságban hiányolták az áremelések bejelentését, részben pedig azt kifogásolták, hogy k o n k r é t termékek d r á g u l á s á t n e m jelentik be előre. Az u t ó b b i a k közül különösen az energiahordozókat említették gyakran. A válaszok 6 százaléka a b ű n - és balesetekről szóló t á j é k o z t a t á s hiányosságait bírálta. H. E.

* A vizsgálat 1981 m á j u s á b a n készült 1000 fős országos reprezentatív mintán.

154

SZONDA

Mitől függ a gazdasági helyzet megítélése? Mivel a következő esztendőkben az életszínvonalemelkedés lehetőségei korlátozottak maradnak, különösen aktuális annak az elemzése, hogy a lakosság körében milyen tényezők befolyásolják a gazdasági helyzet megítélését, és ezen belül is a személyes anyagi helyzetről alkotott véleményeket. A korábbi kutatások több ízben rámutattak arra, hogy az emberek iskolázottsága milyen nagy szerepet játszik az ország gazdasági helyzetének a megítélésében. Az a vizsgálat, amely 1980 nyarán készült a kereső népesség körében, megerősítette ezt a tapasztalatot és további adalékokkal szolgált arról, hogy milyen tényezők befolyásolják a személyes anyagi helyzet értékelését.

A lakáshelyzet a l a p v e t ő e n befolyásolta a vélemények alakulását. Azok körében, akik m e g o l d o t t n a k t e k i n t e t t é k a lakáshelyzetüket, az emberek 51 százaléka l á t t a úgy, hogy az elmúlt 4 — 5 évben kedvezően a l a k u l t az anyagi helyzete („beváltak a számításai"), míg a z o k n a k a körében, akik v á l t o z t a t n i szerettek v o l n a a lakáskörülményeiken, ez az a r á n y esak 40 százalékot t e t t ki. Az egy szobával rendelkezők 42, a másfél-kétszobás lakásban élők 55 és az ennél n a g y o b b o t t h o n n a l rendelkezők 65 százaléka értékelte pozitívan a n y a g i helyzetének a l a k u l á s á t . C s a l á d j á n a k jelenlegi életszínvonalával a megoldatlan lakáshelyzetűeknek csak 32 százaléka volt elégedett, szemben a másik pólus 57 százalékával. A családi tényezők közül a gyerekszám befolyásolta a legjobban az általános a n y a g i szint értékelését. A családjuk életszínvonalával elégedettek a r á n y a a gyerektelenek, az egygyerekesek és a kétgyerekesek 52, 47 és 48 százalékáról 40 százalékra csökkent a háromgyerekeseknél, és 20 százalékra az ennél t ö b b gyereket nevelőknél. N e m mellékes a gyerekek kora s e m : a kisgyermekesek (és különösen azok, akiknek a gyereke három évnél fiatalabb) az átlagosnál jóval r i t k á b b a n értékelik kedvezően a n y a g i helyzetüket. A személyes a n y a g i helyzet megítélését természetesen jövedelmi t é n y e z ő k is szám o t t e v ő e n befolyásolják. A jelenlegi életszínvonal megítélésében lényeges eltérések t a p a s z t a l h a t ó k aszerint, hogy a többé-kevésbé k ö t ö t t k i a d á s o k o n túl a család menynyire rendelkezik s z a b a d jövedelemmel. Azok körében, akiknek m i n d e n h ó n a p b a n m a r a d pénzük, az emberek 60 százaléka nyilatkozott elégedetten c s a l á d j a jelenlegi életszínvonaláról. Azok, akik ennél r i t k á b b a n t u d n a k félretenni, 41 százalékos arányb a n válaszoltak így, és azok k ö z ö t t , akik egyáltalán n e m t u d n a k takarékoskodni, csak 34 százalék volt az elégedettek a r á n y a . Az anyagi helyzet megítélése a t t ó l is függ, hogy a z embereknek v a n - e kisegítő gazdaságuk, h á z t á j i u k , k i s k e r t j ü k . Azokban a családokban, amelyek élelmiszerszükségletük n a g y o b b részét m a g u k fedezik (ez a m i n t a 30 százalékát t e t t e ki), a megk é r d e z e t t e k 59 százaléka volt elégedett anyagi helyzetével, míg a z o k b a n a családokb a n , amelyeknek erre egyáltalán nincs lehetőségük, ez az a r á n y csak 44 százalékot t e t t ki. A családi életszínvonal jövőbeli alakulásával kapcsolatos igényeket k é t tényezőcsoport befolyásolja döntően. A lakáshelyzet ebben a t e k i n t e t b e n is a l a p v e t ő szerepet játszik. í g y a lakás n a g y s á g á t t e k i n t v e a legkedvezőbb helyzetűektől a legkedvezőtlenebb helyzetűek felé h a l a d v a 63-ról 40 százalékra csökken azok a r á n y a , akik négyö t év m ú l v a többé-kevésbé elégedettek lennének a jelenlegi életszínvonalukkal. Más155

SZONDA

részt az életkor befolyásolja erősen a válaszok megoszlását. A 35 évnél f i a t a l a b b a k n a k körülbelül a fele elégedne m e g azzal, ha a következő négy-öt évben n e m javulna az anyagi helyzete. A 36 és 50 év közöttiek körében m á r az emberek többsége válaszolt így, az ennél idősebbek k ö z ö t t pedig ez volt az uralkodó vélemény. Az ebben a kérdésben elfoglalt álláspontot t e h á t alapvetően meghatározza, hogy valaki mit é r t el az addigi é l e t p á l y á j á n , és h o g y t a p a s z t a l a t a i a l a p j á n a későbbiekben mit akar elérni és megvalósítani. T. R.

156

SZONDA

Fiatalok az elhelyezkedési lehetőségekről A 14—30 éves lakosság körében végzett közvéleménykutatás adatai szerint a fiatalok többsége úgy látja, hogy elhelyezkedési, munkahely-változtatási lehetőségeik az elmúlt években romlottak, és a következő években tovább fognak romlani. Az elhelyezkedési lehetőségek romlása — vélik a megkérdezettek — eddig elsősorban az adminisztratív dolgozókat és az értelmiségieket érintette, a jövőben a szakképzetlen munkásokat sújtja majd a leginkább.*

A vizsgálat során a megkérdezett fiatalok h á r o m ö t ö d e (60 százaléka) n y i l a t k o z o t t úgy, hogy jelenleg a s a j á t m u n k a t e r ü l e t é n (foglalkozásában) k ö n n y ű elhelyezkedni, ú j m u n k a h e l y e t találni. E n n é l sokkal többen m o n d t á k azt, hogy az elmúlt 2 — 3 évben k ö n n y ű volt elhelyezkedni (75 százalék), és jóval kevesebben azt, hogy a következő 2 — 3 évben k ö n n y ű lesz ú j m u n k a h e l y e t találni (48 százalék). A fiatalok t e h á t úgy l á t t á k , hogy elhelyezkedési lehetőségeik az e l m ú l t években r o m l o t t a k , és a következő években t o v á b b fognak romlani.** Az elmúlt évek elhelyezkedési lehetőségeit a különböző foglalkozási csoportok lényegében e g y f o r m á n ítélték meg, de a jelenlegi és a következő é v e k b e n v á r h a t ó lehetőségekről m á r eltérően vélekedtek. A jelenlegi h e l y z e t ü k e t a szak- és a segédmunkások az átlagosnál valamivel n a g y o b b (65 és 66 százalékos) a r á n y b a n , az értelmiségiek és az egyéb szellemi dolgozók pedig az átlagosnál k i s e b b (50 és 48 százalékos) a r á n y b a n l á t t á k j ó n a k . A következő években viszonylag t ö b b e n s z á m í t a n a k kedvező elhelyezkedési lehetőségekre a szak-, a b e t a n í t o t t és a segédmunkások közül (54, 53 ós ismét 54 százalék). Kevesebben s z á m í t a n a k erre a z egyéb szellemi dolgozók közül (38 százalék), és jóval kevesebben az értelmiségiek közül (28 százalék). A fővárosban lakók viszonylag m a g a s a r á n y b a n vélekedtek úgy, hogy jelenleg k ö n n y ű elhelyezkedniük (71 százalék). Ezek a v é l e m é n y e k jól tükrözik, hogy B u d a pesten v a n a legtöbb m u n k a a l k a l o m , és az országban i t t a legnagyobb a m u n k a e r ő hiány. A községi lakosok közül valamivel többen gondolták azt, hogy k ö n n y ű elhelyezkedniük, m i n t a vidéki városokban lakók közül (60, illetve 53 százalék). E z valószínűleg azzal f ü g g össze, hogy a községekben lakók között sok az ingázó, akik nemcsak a helyi munkalehetőségekkel számolnak. A s a j á t elhelyezkedési, m u n k a h e l y - v á l t o z t a t á s i lehetőségeiken kívül n é h á n y nagyobb foglalkozási csoport — a szakképzetlen m u n k á s o k , a s z a k m u n k á s o k , az adminisztratív dolgozók és az értelmiségiek — lehetőségeiről is n y i l a t k o z t a k a megkérdezettek.

* A felmérés az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat sajtó- és közvéleménykutató osztályán készült 1980 őszén, 1000 fős országos reprezentatív mintán. Az elhelyezkedési lehetőségekre vonatkozó kérdéseket csak a dolgozó fiataloknak tették fel (N = 765). *" Érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt években az ország munkaerőhelyzetéről alkotott vélemények is nagymértékben változtak. Míg 1978-ban a fiatalok 50 százaléka m o n d t a azt, hogy az ország gazdaságát a munkaerőhiány jellemzi, és csak 5 százalékuk válaszolt úgy, hogy munkaerő-felesleg van, 1980-ban m á r csak 33 százalékuk l á t t a úgy, hogy munkaerőhiány van, és 21 százalékuk m o n d t a azt, hogy munkaerő-felesleg van.

157

SZONDA

SZAKKÉPZETLEN MUNKASOKNAK

SZAKMUNKASOKNAK

ADMINISZTRATÍV DOLGOZÓKNAK

ÉRTELMISÉGIEKNEK

AZ ELMÚLT 2 - 3 ÉVBEN KÖNNYŰ VOLT ELHELYEZ KEDNI JELENLEG KÖNNYŰ ELHELYEZ KEDNI A KÖVETKEZŰ 2 - 3 ÉVBEN KÖNNYŰ ELHELYEZ KEDNI

A fiatalok t e h á t jelentős különbségeket l á t t a k az egyes foglalkozási csoportok helyzete k ö z ö t t . A fizikai dolgozók k é t c s o p o r t j á n a k a lehetőségeit a l a p v e t ő e n jónak l á t t á k , de ezen belül a s z a k m u n k á s o k r ó l jóval t ö b b e n gondolták, hogy k ö n n y ű elhelyezkedniük, m i n t a szakképzetlen m u n k á s o k r ó l (89, illetve 74 százalék). Ezzel ellentétben az a d m i n i s z t r a t í v dolgozókról és az értelmiségiekről a v á l a s z a d ó k n a k csak alig több, m i n t az e g y h a r m a d a (36 és 39 százaléka) m o n d t a , hogy k ö n n y e n el t u d n a k helyezkedni, és a többségük úgy l á t t a , hogy nehezen t a l á l n a k megfelelő m u n k á t . A k é t csoport jelenlegi helyzete k ö z ö t t a fiatalok nem l á t t a k különbséget. Az ifjúsági közvélemény t e h á t ú g y ítéli meg, h o g y jelenleg a fizikai dolgozóknak (és ezen belül különösen a s z a k m u n k á s o k n a k ) k ö n n y ű , a szellemi foglalkozásúaknak pedig nehéz elhelyezkedniük, m u n k a h e l y e t v á l t o z t a t n i u k . K o r á b b a n l á t t u k , hogy m a g u k az érint e t t e k hasonlóképpen vélekedtek a s a j á t elhelyezkedési lehetőségeikről: a fizikai dolgozók lényegesen k e d v e z ő b b n e k l á t t á k a s a j á t helyzetüket, m i n t a szellemiek. A szakképzetlen m u n k á s o k n á l és a s z a k m u n k á s o k n á l a f i a t a l o k nem l á t t a k n a g y o b b különbséget a jelenlegi és az elmúlt évekre jellemző elhelyezkedési lehetőségek között. Az a d m i n i s z t r a t í v dolgozókról és az N értelmiségiekről viszont sokan g o n d o l t á k azt, h o g y romlott a helyzetük. Ezekről a csoportokról a m e g k é r d e z e t t e k t ö b b s é g e azt m o n d t a , hogy az elmúlt években k ö n n y e n el t u d n a k helyezkedni, m í g a jelenlegi helyzetüket éppen f o r d í t v a ítélték meg. Végül a szakképzetlen m u n k á s o k , a s z a k m u n k á s o k és az a d m i n i s z t r a t í v dolgozók j ö v e n d ő elhelyezkedési lehetőségeit a f i a t a l o k kevésbé kedvezően ítélték meg, m i n t a jelenlegieket; ezen belül különösen a szakképzetlen dolgozók helyzetének r o m l á s á r a s z á m í t o t t a k . Az értelmiségiekről viszont n e m m o n d t á k azt, hogy t o v á b b r o m l a n a a helyzetük. Ezzel ellentétben, m i n t l á t t u k , m a g u k az értelmiségiek n a g y o n sokan t a r t o t t a k a t t ó l , h o g y a jövőben nehéz lesz elhelyezkedniük. N. Gy.

158

Tallózó KÖNYVEKRŐL I

Beszédes hallgatásaink

Buda Béla—László János

/zovcik mögött Tömegkommunikációs Kutatóközpont

Buda Béla, László János: Beszéd a szavak mögött Membrán könyvek. TK. 1981.

B u d a B é l a és László János k ö n y v e a Beszéd a szavak mögött címet kapta. A szavakat nélkülöző közlésről van szó a könyvben, amit csak képletesen nevezhetünk „beszédnek". N e m világos, s a könyvből

sem derül ki, hogy a szavakon inneni vagy a szavakon túli közlésre gondolnak-e a szerzők, arra, amit szavakkal nem lehet, vagy a m i t n e m érdemes tudtul adni. A könyv érdeme azonban, hogy kérdésessé teszi a szavakkal nem élő közlésekkel kapcsolatban kialakult beidegződéseket. Buda B é l a bevezetőjében a nyugati kultúra jellemző vonásaként említi a racionális beszéd elsőbbségét, a keleti kultúráknak tulajdonítva a szavak nélküli közlés eszköztárának széles körű alkalmazását. Ez a gondolat feltétlenül igaz, h a a mai nyugati civilizáció félelmetes — az emberiséget már-már pusztulással fenyegető -—célszerűségkultusza, technikai ésszerűsége felől tekintünk vissza. Civilizációtik fejlődése valóban a pontos, értelemteli közlések egyeduralmának megteremtésével járt együtt, s már o t t tart, h o g y e műveleteket a gépek jobban elvégzik, m i n t az ember. Fájdalmas hiány, h o g y a nem verbális kommunikáció kultúrtörténetével nem foglalkoztak, pedig e g y ilyen vizsgálódás elengedhetetlen előfeltétele volna a jelenben zajló szociálpszichológiai kutatásnak is. Az európai művelődéstörténet t ö b b olyan korszaka tolul fel a múltba forduló tekintet előtt, amikor az emberek „a mindennapi társasélet szintjén ritualizáltan, normatív keretek között éltek a gesztusok, a testtartások, a mimika, a hangulatilag gondosan kialakított szignálokkal, ornamentikával jelentéshordozóvá tett interakciós szituáció közlési lehetőségével" a nyugati civilizációban éppúgy, mint a keleti világban. Míg a m ű v é s z e t és a mindennapi élet nem vált élesen el egymástól, a vallás betöltötte társadalmi tudati integráló szerepét, a n e m verbális közlés kétségtelenül egyenjogú v o l t a verbális közléssel. Amikor t e h á t a t u d o m á n y felfedezi az emberi kapcsolatoknak azt a világát, ahol 159

KÖNYVEKRŐL

nem a szavak, nem a formalizált jelentések, nem a számítógépes információáramlás tökélye, hanem az érzések, indulatok, sejtések, ambivalenciák, hitek kavargása az úr, akkor nem valami vadonatújat, hanem az emberi lót elsüllyedt, ma már csak a költők által ismert titkát fedi fel. D e nemcsak a történelem mába vetülő kísérteteit láthatjuk viszont a nem verbális kommunikáció jelenségkörében. Saját egyedfejlődésünk, eszmélésünk, életünk és elmúlásunk is arról tanúskodik, hogy agyonbeszélt életünk kikerülhetetlen mozzanata a hallgatás, a csönd másképpen szóló közlési eszköze. A születésről, szerelemről, halálról m a sem tudunk megfelelőbb módon megnyilatkozni, mint hallgatva, érintve, gesztussal, arckifejezéssel „beszélve." A nem verbális tartománynak nemcsak a kultúra-története hiányzik, elvégzetten a szocializációs metszetek vizsgálata is, pedig e kettős történeti stúdium híján a legegzaktabb kísérleti szociálpszichológiai vizsgálat is csonka, zsákutcás marad. Igaztalan persze eme úttörőmunka kapcsán ilyen igényeket támasztani, melynek eleve érdeme, hogy tudatosítani volt képes e hiányokat. A 160 oldalas k ö n y v eklekticizmusában híven tükrözi a kutatás jelenlegi zavarait. A könyv ismeretanyagát feldolgozó László János óvakodik az állásfoglalástól. Az irodalomjegyzékben felsorolt 234 cikk, könyv, tanulmány szorgos elolvasásáról állít ki magának jó bizonyítványt. A könyv hat fejezetre oszlik. A Buda Béla által írott bevezetést követő második fejezetben László János sorra veszi a személypercepció, az interakciós-kommunikációs működés nem verbális közlési mozzanatait. A harmadik fejezet a nem verbális kommunikáció kutatási és értelmezési változataival foglalkozik. A negyedik fejezet a többcsatornás megközelítéseket tárgyalja igen röviden, az ötödik pedig a tömegkommunikáció és a színház gyakorlati terepén szemlélteti a nem verbális kommunikáció jelentőségét. A B u d a Béla által írt zárófejezet a pszichopatológia jelenségvilágából kiindulva tekinti át az alaptémát. A könyv elolvasásához feltétlenül ajánljuk a téma néhány magyarul megjelent alapművét. Mindenekelőtt Buda Béla könyvét, mely a közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségeit tárgyalja. (TK kiadás, 1977., 1979.) Hasznos előtanulmány Horányi Özséb nagyszabású kétkötetes kommunikációelméleti szöveggyűjtemé160

nye is, mely a Közgazdasági és Jogi Kiadónál jelent meg 1977-ben és 1978-ban. A könyv szövege érezhetően nem egyhuzamban született, s ebből adódnak az ismétlések, az absztrakciós színvonal árapályai. A hosszas kommentárt, elmélyült figyelmet és komoly szaktudást igénylő szövegrészek váltakoznak a hétköznapi ésszel könnyen belátható, kézenfekvő banalitásokkal. Az ismétlések oka a lexikonszerűség. Mivel a könyv gerincét képező fejezetek szerzője nem vállalja fel a lehetséges elméleti rendezőelvek egyikét sem, az egyes fejezeteket csak a logikai váz kényszere, s nem a belső — a jelenségek logikája által diktált — összefüggés szorítja egybe. Mesterkélt a személypercepció dimenzióinak (lelkiállapotok, tulajdonságok, személyközi attitűdök, szociális kategóriák) osztályozása (személyi vs. pozicionális). Kevésnek érezzük az attribuciós elméletnek szánt figyelmet, mely éppen azáltal válhatott a kognitív szociálpszichológia jelenleg vezető elméletévé, h o g y meghaladta a személyre vonatkozó információ kódolására, illetve dekódolására fordított elszigetelt érdeklődést, s ehelyett a személyek egymásra vonatkozó információi tárolásának, közlésének, befogadásának és visszacsatolásának integratív modellje kiépítésén munkálkodott. A fejezet láthatóan ingadozik az interakció-kutatás két, egymásnak szögesen ellentmondó kutatási paradigmája között. Buda Béla már említett könyvében megkülönbözteti a normatív (a külső megfigyelő által követett) paradigmát és az interpretatív (a belső résztvevő szempontjából átgondolt, rekonstruált) paradigmát, melyek összeegyeztetése jelenleg csak eklekticizmus árán lehetséges. A kétféle értelmezési mód keveredése különösen az interakció működésmenetével foglalkozó részben zavaró, ahol a „szinkronizáció" kifejezés szerencsétlenül elmossa a dramat urgiai megközelítés lényegét. Elhomályosul az interakció alku jellege, a résztvevők szerepeit, helyzetüket, követendő céljaikat illető konszenzus keresésének dinamikája, melynek átvilágítása oly izgalmassá teszi Goffman műveit. A „ki vagyok én" és a „ki a másik" kérdései az interakcióban egy s ugyanazon kérdés két oldalát képezik — ez nem világlik ki eléggé a fejezetből. A második fejezetben bemutatott ismeretanyag a maga heterogenitásában a módszertani-elméleti előfeltevések sokféleségéről tanúskodott. A harmadik fejezet szükségképpen ismétel, amikor ezeket az

KÖNYVEKRŐL

előfeltevéseket megpróbálja rendszerezni. Empirikus eredménynek és módszertanielméleti előfeltevésnek ez a fajta szétoperálása általában nem szerencsés, különösen akkor nem, ha elmarad az egyes változatok közötti kapcsolódási pontok megmutatása. A több csatornás kutatási megközelítésekkel foglalkozó fejezet gondosabb kimunkálása talán alkalmat adhatott volna a szintézis esélyének felvillantására. N a g y kár, hogy a könyv nem vesz tudomást az interakció és kommunikáció kutatásának arról a változatáról, mely többek között A. A. Brudnij, A. A. Leontyev, B. F. Porsnyev, G. M. Andrejeva nevéhez fűződik. Olyan értelmezési lehetőség körvonalai rajzolódnak ki ugyanis e művekben, mely lehetőséget kínál a téma kutatására jellemző mozaikszerűség, ellentmondásosság, kapcsolódáshiány és történetietlenség okán keletkező hiányérzetek kiküszöbölésére. A tömegkommunikációban és a színházi előadások hatásmechanizmusában működő nem verbális közlési elemekkel foglalkozó fejezetek inkább ismétlik, összefoglalják a szerző korábbi közleményeiből ismert eredményeket. N e m kapcsolódnak a könyv korábbi fejezeteiben bemutatott problematika magjához, néhány leegyszerűsített következtetést, „jó tanácsot" foglalnak magukba.

Az utolsó fejezetben Buda Béla okosan elkerüli a pszichoterápiás elméletet és gyakorlatot megosztó organikus és funkcionális felfogás között dúló meddő vitát. Fontos gondolata ennek a fejezetnek, hogy az egészséges ember a lehetséges közlési csatornák és eszközök teljes arzenáljából választ, míg a betegség mindig e komplexitás csorbulása. A gyógyulás a leépült funkciók visszaépítése, mely klasszikus terápiás eszközökkel lehetetlen. A modern gyógyászati gyakorlat az interakciós kompetencia zavarát látja a pszichopatológiai tünetekben, s ott óhajtja azokat kezelni, ahol keletkeztek — az emberi interakcióba ágyazva. Mindennapi életünk fontos ténye a nem verbális közlési kód újrafelfedezése, az emberi kapcsolatok teljességének elfogadása. Ez a könyv egyike az elsőknek, mely magyarul szói a közlési kód váltásáról, s a tudomány eredményeit nyújtja azoknak, akiket hivatásuk az emberi közléshez való tudatos viszonyt igénylő intézményekhez köt, álljanak a kórházi ágy mellett, üljenek a tévékamera vagy mikrofon előtt. A társadalomtudomány már képes beszédes hallgatásaink összegyűjtésére és felboncolására. Ami még hátra van, az a nem verbális közlések „fiziológiájának", működési modelljeinek megalkotása. Csepeli György

Á nyelv születése Action, Gesture and Symbol: The Emergence of Language, ed. by Andrew Lock, Academic Press, 1978. Elizabeth Bates with the collaboration of Laura Benigni, Inge Bretherton, Luigia Camaioni, Virginia Volterra: The Emergence of Symbols: Cognition and Communication in Infancy, Academic press, 1979.

Az emberi tudat szerkezetéhez kerülünk közelebb, ha jobban megismerjük az emberi nyelvet és elsajátításának lényegét. A két kötet szerzői azt a csodát próbálják megragadni, amelyben a „semmiből" megszületik a nyelv. A kérdés természetesen az, hogy mi ez a „semmi", mi az, ami képessé tette őseinket arra, hogy kialakít-

hassák a nyelvet, és mi az, ami minden emberben születése pillanatától benne van és lehetővé teszi, hogy elsajátítsa a felnőttek nyelvét. Az Action, Gesture and Symbol c. kötet tanulmánygyűjtemény. Az első rész röviden áttekinti a témában eddig elért eredményeket. A második rész elméleti kérdésekkel foglalkozik. Az itt közölt tanulmányok a pragmatikus szemléletet tükrözik, mely szerint a megismerés leglényegesebb feltétele a gyakorlat. John Newson arról ír, hogy a csecsemő fejlődését legjobban kommunikációs készségének a fejlődése mutatja. A kommunikációs készség a gyermek és gondozója közötti dialógus során alakul. A gondozó jelentést tulajdonit a gyerek minden cselekedetének, és így di161

KÖNYVEKRŐL

alógusra készteti. Ugyanezt a gondolatot tartalmazza John Shotter cikke is: a gyerek fokozatosan racionalizálja cselekedeteit a körülötte levőkkel folytatott kommunikációja során. A két írás szerzői Vigotszkij követői. Vigotszkij modelljében minden értelmes cselekedet két szinten alakul ki: az intermentális és az intramentális szintek egymásutánjában. Az intermentális szinten a gyerek nincs tudatában cselekedete jelentésének, mindennek a felnőtt ad jelentést. Az intramentális szinten ez a jelentés belsővé válik: a gyerek az ismétlések során maga is felfedezi. Ugyanezt az elméletet támasztja alá Cathy Urwin cikke is, aki két vak gyerek fejlődését követte nyomon. A vak gyerekeket vizsgálva még szembetűnőbb, hogy a szavak jelentése csakis a szociális kapcsolatok során alakulhat ki. A harmadik rész két cikket tartalmaz a majmok kommunikációjáról. Az első a vadon élő csimpánzbébik természetes ,,nyelv"-ét tanulmányozza, a második szerzője pedig e g y fogságban élő orangutánt próbált rávenni arra, hogy hangokkal fejezze ki mondanivalóját. Frans X . Plooij megfigyelte, hogy a szabadon élő csimpánzbébik kommunikációja egy bizonyos pontig ugyanúgy fejlődik, mint a csecsemőké. A kommunikáció alapja mindkettőnél a gesztus, amellyel a közlés és a felszólítás szintjén is képesek kifejezni szándékukat. A csimpánzbébik a gesztusokat különbözőképpen kombinálják, tehát új jelentéseket hoznak létre, azok pedig, akikhez a gesztusok szólnak, megértik ezeket az új jelentéseket. Tehát a csimpánzok gesztusnyelvére is jellemző a nyitottság, amely az emberi nyelv legfontosabb tulajdonsága. Keith Laidler cikkéből kiderül, hogy bár az orángután képes szimbólumokat elsajátítani, nem tudja ezeket a hang útján kifejezni. Ezért az orángutánnal végzett kísérlet nem derít fényt a nyelv filogenezisére. A második részben felvázolt elméletet támasztják alá a negyedik rész esettanulmányai. Az első, amelyet Hilary Gray írt, azt a folyamatot tanulmányozza, amelynek során a csecsemő megtanul elvenni egy tárgyat az anyjából. Ez az aktus két szempontból is fontos: egyrészt olyan mozdulat, amellyel a csecsemő megváltoztatja a környezetét, másrészt ez az első kommunikációja ebben a környezetben. Előzménye a mutató gesztus: a csecsemő meg akar ragadni egy tárgyat, nyúl felé, de nem éri el, mire az anyja odanyújtja neki. A csecsemő ezt először nem kéri, de mivel az anyja úgy fogja fel, mintha kérné, 162

idővel ezt is teszi. Tisztán látszik ebben az esetben is az intermentális és az intramentális szintek egymásutánja. Ugyanezzel a témával foglalkozik Colwyn Trevarthen és Penelope Hubley cikke is, de ők más szempontokat is figyelembe vesznek. Amikor a gyerek negyvenhetes, a szerzők szerint függetlenül a környezettől és a tárgyakról szerzett addigi ismeretektől, minőségi változás zajlik le a megismerési folyamatban, amelynek eredményeképpen új szempontból látja az embereket, és akaratlagos cselekedetekre is képes lesz. A gyerek ekkor már érti a felnőttek és a tárgyak összefüggéseit. Bízik abban, hogy ki tudja fejezni magát ós mások megértik őt. Ő az anya viselkedésének formálója. Az ötödik rész öt cikke t o v á b b lép: a szerzők megvizsgálják, hogyan alakulnak ki a szimbólumok a gesztusokból, hogyan fejlődik a gyermeki megismerés és nyelv. A fejezet alapja Piaget fejlődési modellje: a gyerek életének első két éve a szenzo-motoros fejlődés szakasza, csak ezután alakul ki a nyelv. A szenzo-motoros korszak során szerzi meg a gyerek azokat az ismereteket, amelyek a nyelv elsajátításához szükségesek. Kétéves kora előtt is beszél már, de csak a szenzo-motoros korszak végén válik a „személyes szimbólumok"-ból „társadalmi jel". Dávid Ingram azt vizsgálja, hogy a nyelvi fejlődés állomásai egybeesnek-e a szenzo-motoros fejlődés állomásaival. Vizsgálatának eredménye, hogy sok esetben igen. Ugyanerre az eredményre jut Alicia Nokony, aki egy indián gyerek beszédének a fejlődését követte nyomon. Anne Lindsay Carter egy kisfiút figyelt, amint rengeteg buktatón keresztül eljutott a hibátlan beszédig. Az utolsó fejezet cikkeinek szerzői a nyelvelsajátítás folyamatát a társas kapcsolatokon keresztül vizsgálják. M. M. Shields például három-négy éves gyerekek társadalmi beilleszkedéséről ír. E n n y i idős korban a gyerekek már tudják, hogy egy szabályok által irányított világban élnek. A nyelvet megfelelően tudják használni, ami mutatja, hogy kiismerik magukat az emberek között. A másik kötet szerzője és munkatársai a nem nyelvi és nyelvi szimbolikus viselkedés feltételezésük szerinti egységes rendszerét kutatják. Ezt a rendszert kialakulásában próbálták megragadni, a gyerek nem nyelvi és nyelvi fejlődésének a tanulmányozásával, a kettő összevetésével. H a két fejlődési tényező kapcsolatban áll egymással (egyszerre következik be, vagy

KÖNYVEKRŐL

az egyik előre jelzi a másikat), akkor feltételezik, hogy azonos mögöttes elv szabályozza őket. Ilyen mögöttes elveket kerestek a gyerek fejlődésének négy összetevője között: nyelvi fejlődés, szenzo-motoros megismerés, a gesztusok és a mozgás fejlődése. A vizsgálatot huszonöt amerikai és olasz gyermekkel végezték el. Fejlődésüket kilenchónapos koruktól tizenhárom hónapos korukig kísérték végig. A négy összetevőt elemeikre bontották, s az egyes elemek elsajátításának a fokát pontozzák. Ilyen elemek voltak pl. a mutatás, odaadás, a megértett szavak száma stb. Ezek között az elemek között kerestek összefüggéseket a fejlődés egyes összetevőin belül és között is. A vizsgálat alapja két jelentős elmélet volt: Piaget fejlődéselmélete és Peirce jelelmélete. Ez utóbbi segítségével alkotta

meg ElizabethBates a nyelvi és nem nyelvi szimbolikus viselkedés modelljét. Leglényegesebb következtetésük az, hogy a nyelvi fejlődés és a szimbolikus játék szoros kapcsolatban áll egymással, és külön-külön hasonlóképpen függenek össze a nem nyelvi viselkedésformákkal. Ez szerintük bizonyítja, hogy létezik egy általános szimbolikus képesség, amely egyszerre fejlődik ki a nyelvi és nem nyelvi síkon. Azzal is foglalkoztak, hogyan hat az anya—gyermek kapcsolat a gyerek fejlődésére. Meglepő eredményük, hogy ebben az életkorban nem tudtak kapcsolatot kimutatni az anya viselkedése és a gyerek kommunikációs képessége között. Feltételezik, hogy ez csak tizenhárom hónapos kor után fog jelentkezni. A gyerek kötődése az anyjához azonban kapcsolatot mutat a megismeréssel.

A test nyelve

„mesélő" stílusban mutatja be. IWásodszor, a könyvet gazdag ábra- és fényképanyag teszi szemléletessé. l ) e a legfontosabb talán az, hogy a bemutatott kísérleti anyagokat a szerző a társadalmi interakció korszerű szemléleti keretébe helyezi. A társadalmi viselkedés — így a nem verbális viselkedés —- szabályirányítottságának gondolata fogalmazódik meg a könyv elméleti bevezetőjéül szolgáló első részben. Bár a szerző gazdag ismeretanyagra támaszkodva külön fejezetet szentel az állatok nem verbális viselkedésének, hangsúlya egyértelműen azokra az elemzésekre esik, amelyek az emberi jelzések kibocsátását — jelentését — egy kultúrához kötött társadalmi konvenciórendszer működésére vetítik. Különösen érdekes állásfoglalás ez annak fényében, hogy számos kutató nem tesz különbséget állati és emberi nem verbális kommunikáció között. Ugyancsak az első részben található a kötet talán legolvasmányosabb fejezete, amely a kultúrák közötti kommunikáció nehézségeit mutatja be. A második rósz a nem verbális jelzések funkcióit tekinti át abból a szempontból, hogy ezek a jelzések milyen információt szolgáltathatnak az interakcióban résztvevő személyekről. Az érzelmi állapotokat kifejező, elsősorban mimikai jelzések és a partnerrel szembeni attitűdről tudósító, a partnerek közötti viszonyra utaló jelzések mellett részletesen foglalkozik a nem verbális kommunikáció ós a személyiség sokat

Michael Argyle: Bodily Communication. Methuen VIII. London 1978. 403 o.

A nem verbális kommunikáció jelenségeivel foglalkozó angol nyelvű szöveggyűjtemények száma immár több tucatra tehető, és szép számmal láttak napvilágot szövegválogatások más nyelveken is. Igen ritka azonban az olyan vállalkozás, amely a nem verbális kommunikáció-kutatás átfogó képét kívánja megrajzolni. Az angol nyelvterületen Argyle írása az első ilyen összefoglaló jellegű munka. Michael Argyle elsősorban kísérletező szociálpszichológus, az Oxfordi Egyetem professzora. Laboratóriumában népes munkatársi gárda hosszú idejo kutatja több nem verbális csatorna működését. Noha vizsgálatai a laboratóriumi kísérletezés jegyében folynak, Argyle nem tartozik azok közé a pszichológusok közé, akik bezárkóznak a laboratóriumba. Széles körű tájékozottsága híven tükröződik a könyvben is, érthető szakmai elfogultsága legfeljebb abban nyilvánul meg, hogy a felhalmozódott kutatási anyaghoz képest, jelentőségénél nagyobb teret szentel a kísérleti szociálpszichológiának. Ez azonban még a kísérletekhez kevésbé vonzódó olvasónak sem feltétlenül zavaró. Először is azért, mert a szerző még a legszárazabb kísérleteket is

163

KÖNYVEKRŐL

vitatott összefüggéseivel. Kitér a társadalmi szerepek, például a foglalkozás, illetve a társadalmi hierarchiában elfoglalt hely és a meghatározott nem verbális viselkedésmódok szabályszerű kapcsolatára is. Az érzelmi állapotokra, interperszonális attitűdökre és személyiségre utaló információk leírásában különösen érdekes és meggyőző az ún. dekódolási kísérletek bemutatása: hogyan lehet az ilyen — általában nem tudatosan alkalmazott — információkat tartalmazó jelzéseket megbízhatóan elkülöníteni. Külön fejezet foglalkozik a nem verbális jelzések funkciójával a kereskedelemben, ahol a reklám terén például már évtizedek ó t a tudatosan alkalmazzák a nem verbális kommunikációt, illetve a politikai életben, ahol ennek jelentőségét (például a tv-vitákban vagy a választási hadjáratokban) az utóbbi időkben ismerték fel. A könyv harmadik része nemcsak mint szerzőt, de mint szerkesztőt is nehéz feladat elé állította Argyle-t. Ebben a részben ugyanis az egyes nem verbális csatornákat sorban egymás után mutatja be, vagyis, most egy más szempont szerint csoportosítva, ugyanazokkal a jelenségekkel foglalkozik, mint az előző részben. Szerencsére Argyle arányérzéke és gazdag ismeretanyaga megkíméli az olvasót attól, hogy fárasztó ismétlésekkel találkozzon, ugyanakkor lehetővé teszi a szerzőnek, hogy csaknem kimerítő képet rajzoljon a különböző típusú nem verbális jelzésekkel kapcsolatban elvégzett vizsgálatokról. A lajstromba vett nem verbális csatornák száma is úgyszólván hiánytalan, legfeljebb az azóta fejlődésnek indult kronémika (a verbális kommunikáció idői tagolásában kódolt jelentések vizsgálata) hiányolható. A tetemes tényanyag bemutatása után a befejező részt Argyle a szó legnemesebb értelmében vett spekulációnak szenteli. A történeti változásoktól kezdve a beszélt nyelv és a nem verbális kommunikáció közötti összefüggésekig azt veszi szemügyre, hogy mennyi minden vár még alapos vizsgálatra ezen a területen, s hogy a nem verbális kommunikációról szerzett ismeretek az oktatástól az orvostudományig a gyakorlati élet mely területein kerülhetnek alkalmazásra. Végül, ha szóltunk Argyle munkájának korszerű szemléletéről, szólnunk kell ezzel összefüggő hiányosságairól is. Mintha a szerző nem volna elég következetes abban, hogy a nem verbális jelzések használatát interakciós egységekhez (például kommunikációs kapcsolattartás, a beszédjog adás164

vétele, az interakció lezárása stb.) kösse. Pedig az Argyle által is hangsúlyozott interakciós szabályrendszer jól illeszkedhetett volna ehhez az elemzésmódhoz és az elmúlt évek vizsgálati eredményei is igazolni látszanak ezt a szemléletet. Mindent egybevetve a nem verbális kommunikációkutatás eredményeiről és távlatairól tájékozódni kívánó olvasó jól rendszerezett, korszerű, gazdag ismeretanyagot és mértéktartó következtetéseket talál Argyle könyvében. Aki pedig a kutató szemével olvassa, számos értékes szempontot meríthet saját vizsgálódásaihoz. László János

Ki az utcára!"

Majakovszkij: Oroszország, a művészet és mi Corvina Kiadó, Bp. 1979. (Művészet és Elmélet sorozat)

Majakovszkij rendkívül érdekes és korszerű művészetpublicisztikai írásai között több van, amely tanulságokkal szolgálhat televíziós és rádiós szakembereknek, kommunikációkutatóknak. Nemcsak a közvetlenül nekünk szóló cikkek, mint például Az agitáció és a reklám; A forradalmi plakát; az Előadás a művészeti propagandáról a ROSZTA munkatársainak első összoroszországi kongresszusán vagy A képzőművészet és a termelési propaganda. Majakovszkij a forradalom első éveiben több

KÖNYVEKRŐL

száz plakátot tervezett és szervezte előállításukat, utcára kerülésüket. „Hatalmas méretű, 4 x 4 rőfös színes plakátok készültek, amelyek még a rohanó embereket is megállították. Harkovban, ahol ilyen plakátokat függesztettek ki az olvasótermekben, a ház előtt mindig sor állt" — írja 1923-ban. „Gondolkozzatok a reklámról!" e felkiáltással fejezi be a reklámról szóló cikkét, amelyben a megbírált hirdetések az 1923-as Izvesztyijából valók, de hasonlók ezrei jelennek meg 1980-ban Budapesten is! „ Ú g y kell felhívni, úgy kell reklámozni, hogy még a nyomorékok is tüstént talpra ugorjanak és rohanjanak vásárolni, kereskedni, nézni!" — és nem átall hannoveri kapitalista példát követendőül állítani a szocialista szovjet kereskedelem elé, mert meggyőződése, hogy „nem hagyhatjuk a kereskedelemnek ezt a fegyverét, ezt az agitációját a nepmanok vagy a külföldi burzsoázia kezében." Majakovszkij a jó, konkrét plakátokat és az újsággrafikákat elsődleges — talán a legfontosabb — agitációs eszköznek tekintette. Élesen bírálja, elveti viszont az érdektelen, elhibázott plakátokat, amelyek ellenkező hatást érhetnek el, mint amire szánták. „10—20—40 ember, aki ezzel az agitációval foglalkozik, ül odafönt és arról vitázik, hogy érthető-e ez a tömegek számára vagy nem érthető. D e senki sem próbálta meg körkérdés útján tisztázni, hogy valójában minek is van jelentősége a tömegek számára." „Első és legfontosabb feladatunk: a figyelem lebilincselése, az, hogy mindenféle furfanggal arra kényszerítsük a rohanó tömeget, hogy akarja, nem akarja, megálljon azok előtt a feliratok előtt, amelyek előtt meg akarjuk állítani. Amerika, mint fejlett iparral és fejlett utcai élettel rendelkező ország, már régen félredobta a szokásos nyomtatott plakátokat, vagy legalábbis a nagy mennyiség készítésére tel-

jesen más technikai módszereket alakított ki. í g y például . . . az utcán egy üveg gurul, amelyből ömlik a tinta. Természetesen erre minden ember kíváncsi lesz ós megáll, hogy megtudja, minek s mi okból ömlik a tinta. Elvtársak, nekünk is ezt kell tennünk!" — írja 1920-ban. Majakovszkij a művészetet is utcára akarta vinni, „a teljes művészetet — az egész népnek!" jelszó nevében. Történtek is kísérletek , a Kuznyeckij Moszt nevű moszkvai utca egyik házának falára több képet függesztettek ki. Majakovszkij az 1. sz. napiparancs a művészetek demokratizálásáról című kiáltványában leszögezi, hogy a cári rendszer megsemmisítésével egyidőben a raktárakban, képtárakban, szalonokban, könyvtárakban stb. összegyűjtött, elrejtett műveket a nyilvánosság, a tömeg elé kell tárni: „a házfalakra, a kerítésekre, a háztetőkre, városaink és falvaink útkereszteződéseire, az autók, a fogatok, a villamosok hátára és valamennyi állampolgár ruhájára. A képek (színek) szivárványként íveljenek át a házak között az utcákon és a tereken, megörvendeztetve ós megnemesítve a járókelők szemét (ízlését)." Hitet tesz a „kerítésirodalom ós az utcafestészet" mellett, hirdeti létjogosultságukat, fontosságukat. A Majakovszkij-könyv megjelenése: releváció. Egyrészt az ismeretlen tanulmányok miatt, amelyeket Larisza Oginszkaja gyűjtött egybe; Majakovszkij művészetpolitikai, művészet-publicisztikai írásai kötetben gyűjtve most először jelentek meg. Másrészt: időszerűsége, időtálló megállapításai miatt. Aki ismeri siralmas közterületeinket — ahol se plakát, se hirdetőoszlop, se újságosbódé, se pad, se semmilyen kommunikációs lehetőséget megteremtő tárgy — az úgy érezheti, hogy Majakovszkij lendületes, költői erejű felszólalása az utca művészete, a tömegek érdekében ma sem vesztette el aktualitását. S. Nagy Katalin

165

KÖNYVEKRŐL

Információ a társadalomban Kocsergin—Kogan: Az információs kapcsolatok problémái a társadalomban (filozófiai-szociológiai elemzés) Nauka, 1980.

A modern társadalom szerves részei az információk létrehozásával, feldolgozásával és továbbításával kapcsolatos tevékenységek. Az információ növekvő szerepének" felismerése, az információs folyamat strukturálásának, a f o l y a m a t o t alkotó tényozők és funkciók pontos meghatározásának igénye fogalmazódik m e g A. N. Kocsergin és fí. Z. Kogan könyvében, melyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történelmi, Filológiai és Filozófiai Intézetének Szibériai Tagozata adott ki. Monográfiájuk az információs kapcsolatokat elsősorban nem kibernetikai, hanem filozófiai, szociológiai, szociálpszichológiai nézőpontból vizsgálja. Munkájuk középpontjában a társadalmi információ problematikája áll, melyet ők az információs folyamat legösszetettebb, s ugyanakkor legkevésbé vizsgált területének tartanak. Az információ — a könyv írói szerint — társadalmunkban kommunikatív, irányító, tudományos-megismerő, ismeretterjesztő, nevelő és agitatív-propaganda funkciókat tölt be. Ezen funkciók mindegyikének ellátása meghatározott társadalmi információs viszonyt, valamint a szubjektum-objektum viszony világos meghatározását feltételezi, az információs folyamaton belül. A könyv szerzői e témakört az elméleti filozófiai és a gyakorlati szociológiai elemzés komplexitásával kívánják megközelíteni. Munkájuknak az adott különös aktualitást a Szovjetunióban, hogy 1979. április 26-án megjelent az SZKP K B határozata „Az ideológiai és politikai-nevelő munka továbbfejlesztéséről", ami napi feladattá tette az információs tevékenység spontán-ösztönös gyakorlatának tudatossá, tudományosan tervezetté tételét. A szerzők a társadalmi információs folyamat struktúrájának elemzését az információ fogalmának történeti ismertetésével, s meghatározásával kezdik. A kibernetikai kommunikáció elméleti-szemiotikái értelmezéseinek (Shannon, Fischer, Ingarden, Wiener, Kolgomorov, Bocsarov) ismertetése és kritikai elemzése után arra a következtetésre jutnak, h o g y ezek nem alkalmasak az operatív kutatás céljaira. Az ő informá166

ció-meghatározásuk a következő: „Társadalmi információn azt a tény-közlést fogjuk érteni, melyet az egyén vagy valamely csoport verbális formában továbbít egy másik egyénnek vagy csoportnak. Az információ alapjául szolgáló t é n y t bázis-ténynek fogjuk nevezni." Bázis-tény az önmagában vett információ, s az információcsere ideális esetében az információ a bázistény verbális kópiája. Ezután a szerzők rátérnek az információ-átadás struktúrájának elemzésére. Az információ létrejöttétől a fogyasztóhoz való eljutásig történő mozgásban három szakaszt, három csatornát különböztetnek meg. Az A-csatorna az a hely, ahol az információ tartalmául szolgáló esemény megtörtént. A B-csatorna az információt kiválogató, feldolgozó ós továbbító csatorna, a C-csatorna pedig az információt befogadó címzett. A három csatorna részletes jellemzése után a szerzők a köztük lévő kapcsolatok dinamikájának elemzésére térnek ki. Megállapítják, hogy a három csatorna közötti mozgás rendszere a következő: A-B->C Tehát a B- és C-csatorna között egyoldalú és nem reprezentatív visszacsatolási kapcsolat áll fenn, ami — mint ahogy ezt a C-csatorna jellemzése során bőven kifejtik a szerzők — a C-csatorna, tehát a befogadó közeg vizsgálatát teszi szükségessé, mivel minél konkrétabbak a B-csatornának a Cről való ismeretei, annál céltudatosabban és hatékonyabban tudja az információt feldolgozni. Ezzel összefüggésben térnek ki a C-csatorna migrációjára, s e jelenség kutatásának fontosságára. Kétféle migrációt különböztetnek meg: a társadalmon belülit, ami például B-csatornának a B,-csatornával való felváltását jelenti a befogadó közeg által és a társadalmak közötti migrációt, ami az adott társadalmon kívüli, más társadalmi célokat követő információs eszközhöz való fordulást jelenti. Ahhoz tehát, hogy megtartsa „fogyasztóit", a B-csatornának alaposan fel kell

KÖNYVEKRŐL

térképeznie a C-csatorna társadalmi struktúráját, szociálpszichológiai meghatározóit, mert csak ennek ismeretében szilárdíthatja meg helyét a többi információforrással szemben. A könyv kitér a tömegkommunikáció területén dolgozó munkatársaknál megfigyelhető szkepticizmus jelenségére is, mellyel kétségbe vonják a közönségvizsgálatok szükségességét és elegendőnek tartják saját gyakorlatban szerzett ismereteiket a közönségről. A C-csatorna viselkedését illető konkrét szociológiai vizsgálatok szükségességét egy kutatás tapasztalataival igazolják. Az információs folyamat objektuma és szubjektuma közötti reprezentatív visszacsatolás hiányának megállapítása után a szerzők az információs kapcsolatok axiológiai vizsgálatára, vagyis az információs kapcsolatokban meglévő ösztönös és tudatos elemek leírására, s ezzel összefüggésben az információfogyasztás jellemzőinek ismertetésére térnek át. Az egyénre gyakorolt ideológiai ráhatás, s általában a társadalmi információnak az egyénre gyakorolt hatása — mint ahogy azt Leninre hivatkozva a könyv szerzői írják — tudatos és ösztönös tényezőkből tevődik össze. A társadalmi irányítás az

információs ráhatáson keresztül mindig különféle társadalmi célokat követ. A tanulmány a következőkben az információs kapcsolatok kutatása megbízhatóságának módszertani kérdéseivel foglalkozik. Ennek során egy, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának „Sajtószociológiai"-csoportja által 1968-ban végzett kutatás tapasztalataira és gyakorlatára támaszkodik, melynek célja az olvasók migrációjának vizsgálata volt, s amely többek között azt kutatta, miért veszítette el olvasótáborának egy részét az Izvesztyija. Részben e kutatás tapasztalatai alapján a szerzők felvázolják a kutatási terv és a kutatási műveletek szervezésének rendszerét. Ennek ismertetése után a szerzők konkrét gyakorlati-módszertani problémákat vizsgálnak: a vizsgálat résztvevőinek kiválasztását, a résztvevők reprezentativitásának biztosítását, a kutatási eredmények megbízhatósága érdekében tett intézkedéseket stb. Kitérnek arra a kérdésre is, hogy milyen társadalmi mutatók mentén érdemes csoportosítani a kutatási adatokat, s hogy ezen mutatóknak (nem, kor, iskolai végzettség) mi a jelentése a társadalmi információ rendszerén belül. V. Á.

Közönségkutatás — német módra Rundfunk in Deutschland

HMau*g«9«*M von Hat* Bdutcíi

Band 5 Hansjörg Bessler: Hörer- und Zuschauerforschung

A szerző történeti áttekintést ad a polgári német közönségkutatásról. Arról, hogy milyen társadalmi és technikai feltételek mellett fejlődött ez a kutatási terület. Persze mindez csupán a választott keret. A tárgy „köznapibb": a tömegkommunikáció-kutatás kipróbált eljárásainak bemutatása, értékelése, a megoldott és a megoldatlan problémák összefoglalása. H. Bessler a német gyakorlatról ír. A tömegkommunikáció elméletével nem foglalkozik. A nemzetközi szakirodalmat csak annyiban használja, amennyiben az kimutathatóan hatott a németországi kutatás gyakorlatára. A könyv mégsem egy ország speciális viszonyainak ismertetése. Kérdései és a német kommunikációkutatás megtett útja más közegben is érdekesek, tanulságosak.

Hansjörg Bessler: Hörer und Zuschauerforschung (Rundfunk in Deutschland 5. köt.) Deutscher Taschenbuch Verlag, München, 1980. 403. old.

A köznyelvben kijelölt történeti szakaszok azt is jelzik, hogy különböző társadalmi és politikai szituációkban milyen lehetőségei vannak a közönségkutatásnak, ki és milyen célból igényli annak eredményeit ? 167

KÖNYVEKRŐL

Az első szakaszban — a Weimari Köztársaságban — a hallgatói levelek elemzése ós a rádióhallgatók postai megkérdezése két fő célt szolgált: a vételi lehetőségek megismerését és a műsorpolitika igazolását. Az információszerzés igen egyszerű volt. A rádióműsorban felszólították a hallgatókat, hogy írják meg véleményüket. 1924-ben a „hallgatók véleménye" még olyan egységesen pozitív, hogy abból aligha lehetett használható következtetéseket levonni. 1927-ben egy felszólításra már 13 500 levél érkezik. Ezután már érdemes volt a leveleket egységes statisztikai szempontok szerint csoportosítani. A műsorigényekkel foglalkozó első közvélemény-kutatást a Der Deutsche Rundfunk című lap 1924 nyarán végezte. N é g y számában közölt egy 25 műsorból álló listát azzal a felszólítással, hogy olvasói jelöljék meg, mit akarnak hallani. Ugyanitt a lap javaslatokat kért az adásidő alakítására. A mintegy 8000 válasz értelmiségi-polgári ízlést, tükröz. Az adásidő iránti igény — napi 19 óra — az adott időpontban a tényleges adásidő mintegy háromszorosa volt. A húszas évek végén, a harmincas évek elején alakult ki a kérdőívek postai szétküldésének gyakorlata. Több kutatásban vizsgálták a tényleges és a potenciális rádióhallgatók véleményét. 1931-ben megszületett az első hallgatottsági görbe, aminek adatai szinte tökéletesen megegyeznek a húsz évvel későbbiével. Változást majd csak a tévé megjelenése hoz. A Harmadik Birodalomban a tömegkommunikáció-kutatás elsatnyult. A szakemberek zöme emigrációba kényszerült, s ez döntő módon járult hozzá az amerikai rádiókutatás fejlődéséhez. Németországban a közvetlen megkérdezések helyét a náci párt megbízottainak hálózata vette át, akik „hangulatjelentéseket" készítettek. A hangú lat jelentések egyik állandó kérdése a Birodalmi R á d i ó és a külföldi rádiók hallgatottságának és fogadtatásának megítélése. Ezeket az információkat persze nem a rádió és nem szakmabeli kutatók, hanem az állambiztonság és a propagandaminisztérium emberei értékelték ki. 1945-ben az amerikai csapatokat nagy számú szociálpszichológus és közvéleménykutató kísérte. Az amerikai katonai kormányzat közvélemény-kutató részleget állított fel, amely 1946—49 között 72 nagyszabású kutatást végzett. Ezek egv része a rádiók hallgatottságával és a tájékoztatás presztízsével is foglalkozott. Az amerikai közvélemény-kutató intézetek 168

számának és munkatársi létszámának növekedése a német munkatársak arányának emelkedésével járt. Az 1951-ben alapított DIVO, amely már német intézet volt, egy amerikai intézet feladatkörét és munkatársait vette át. Az allensbachi Institut für Demoskopie, a legnagyobb német közvélemény-kutató intézet is teljes mértékben az amerikai módszerek és tapasztalatok felhasználásával vált ismertté. A tömegkommunikáció-kutatásban a megszálló országok tradíciói domináltak mind az amerikai, mind a brit és a francia megszállási övezetben. A BBC-mintára már 1948—49ben a brit övezetben megszervezték a rádióhallgatók paneljét. Az ország széttagoltsága, majd kialakuló föderalisztikus szervezete és a korábbi megszállási övezetek eltérő tradíciói következtében a tömegkommunikáció-kutatás később sem kristályosodott egyetlen központ köré. Egyes tartományi rádiók és egyetemek hamarabb, mások későbben intézményesítették a rádióhallgatók és a tévénézők kutatását. A társintézmények stratégiáját és célkitűzéseit sem mindig egyeztették. A kutatás jelentős része azonban nemcsak egyetlen tartományra irányult. A hallgatottsági-nézettségi arányok mérését és a műsorok minősítését rövidesen kombinált rádió- és tévékutatás követte. A nagy változást azonban a nézettség nem egy speciális készülék útján való mérése jelentette. 1963—1974 között — egy reprezentatív minta háztartásaiban — kis szerkezet segítségével rögzítették, hogy a tévékészülék mikor volt bekapcsolva. Az 1975 óta bevezetett teleskopie-rendszer az előbbinek olyan tökéletesített változata, amelynek a készülékén gombnyomással lehet jelezni, hogy ki nézi a műsort, a készülék pedig rögzíti az időpontokat, tárolja az információkat, amelyeket azután éjjel a nyilvános telefonhálózat segítségével gyűjt össze a központi számítógép. í g y másnap reggelre az előző napi tévénézés fő adatai osztályozva rendelkezésre állanak. A folyamatos hallgatottsági és nézettségi vizsgálatok mellett nagy tradíciója van a fiatalok körében folytatott kutatásnak is. Már 1931-ben 100 000 kérdőívvel igyekeztek kideríteni a fiatalok véleményét a rádióról. Az ötvenes évek közepén több nagyobb kutatást végeztek a fiatalok olvasási, rádiózási — és valamivel később —, tévénézési szokásairól. A hetvenes évek központi témái: a rádió és még inkább a tévé szocializáló hatása, a szexet és erőszakos

KÖNYVEKRŐL

cselekményeket tartalmazó műsorok gadtatása és hatása.

fo-

A hallgatottsági és nézettségi adatok értelmezésére és kiegészítéséül évről évre számos vizsgálatot végeznek egyes műsorok fogadtatásának elemzésére. Megoldatlan probléma a kis hallgatottságú vagy nézettségi! műsorok vizsgálata, különösen, ha a műsor nem éri el a tervbe vett célközönséget. Összefoglalva, a német tömegkommunikáció-kutatás előnyös vonásai: a gazdag hagyományok, a nemzetközi tapasztalatok felhasználása, a fejlett infrastruktúra által kínált lehetőségek, a számos szakosított kutatóhely az egyetemeken ós a tartományi rádiók keretében, továbbá az egyéb tárg y ú kutatások adatainak felhasználása, s végül a bőséges pénzellátás. És mindezekkel szemben: a kutatás széttagoltsága, s esetenként az üres empirizmus, azaz alkalma-

zott kutatás elméleti előkészítés és háttér nélkül. Aligha véletlen, hogy a német tömegkommunikáció-kutatás annyira el van szigetelve a kultúrakutatástól, az oktatásszociológiától, de a szabad idő szociológiájától is. A Német Szociológiai Társaságban sokkal kisebb szakágazatoknak már önálló részlegük van. A tömegkommunikációkutatás kutatói apparátusa, intézményeinek száma és költségvetése nincs arányban tudományos rangjával. H. Bessler kötete lelkiismeretesen beszámol az alkalmazott módszerekről, a vizsgálatok témáiról és a kutatás szervezetéről, intézményeiről. Lehet tehát tanulni belőle, de azt is megjegyezzük, hogy nekünk sincs okunk a szégyenkezésre. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a hazai kutatás tradíciói, technikai felszereltsége, anyagi eszközei mennyivel szerényebbek. T. M.

169

LAPOKBÓL

Á második korszak csatornái Ú j televíziós f o l y ó i r a t az Egyesült Á l l a m o k b a n

HNH 1. Barna és kék felhők között két kiterjeszt e t t karú formaruhás lebegő alak repülne egymás felé, de a távolság nem csökkenhet. A figurák feje helyén jellegzetes csővégződés, amelyekből szivárvány színű kábelnyalábok nyúlnak ki s ezek a fizikai megközelíthetetlenség ellenére technikailag kifogástalan érintkezést teremtenek a „kommunikáció korszerű csatornái"-nak törvényszerűségei szerint. Címlapján e már-már reménytelenül önironikus grafikai ötlettel indul útjára az Egyesült Államok egyik legifjabb sajtóterméke: a Csatornák. Szerkesztői szándéka szerint kéthavonta jelenik majd meg, példányonkénti ára valamivel olcsóbb, mint a hivatalosan megállapított minimális órabér, terjedelme — az amerikai viszonyok között rendkívül ízléses reklámokkal együtt — 80 és 100 oldal között mozog. E z utóbbi mondat némi bizonytalanságra utal, s ennek o k a elsősorban az, h o g y a jelek szerint nem könnyű dolog manapság az angolszász kommunikációs világban új lapot indítani. Angliában például alig ültek el a viharok — hosszú megjelenési szünet után — a legtekintélyesebb napilap, a Times körül, s máris megszűnt két népszerű, de anyagilag ráfizetéses hetilap — „az al170

sótagozatos" Time Out és a „csecsemőkorú" Now!. Amerikában pedig a főváros dél utáni napilapjának, a Washington Starnak tulajdonosai unták meg az évi 20 millió dolláros veszteséget és egyszerűen felszámolták az amerikai társadalom egyik legpatinásabb kommunikációs „intézményét". Az új folyóirat, a Csatornák második száma is tíz %-kal „soványabban" jelent meg, mint az első s erre sokkal inkább takarékossági megfontolás a magyarázat, mint a kézirathiány, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy ennek a vállalkozásnak aligha lesznek egy darabig anyagi gondjai, hiszen jó amerikai szokás szerint egy betonbiztos új alapítvány „nem profitszerzésre" épülő Média Magyarázó Tanácsának kiadványáról van szó. Magyarul: az alapítvány adófizetés helyett lapot is alapított, s ez Amerikában nagylelkű gesztusnak számít. Ezt a bekezdésnyi tiszteletkört csak azért kellett megtennie velem együtt az olvasónak, hogy plasztikusan érzékelhetővé váljon: a lap alapítási nehézségeknek és a megszűnésnek egyik magyarázata, sőt, igazi oka az a jelenség, amelynek az egész új vállalkozást szentelik: „a televíziózás második korszaka", mely minden eddiginél nagyobb konkurrencia a nyomtatott sajtónak. Miről is van szó ? A nyitó szám két különböző „műfajban" is „megzenésíti" a programot. í m e az előfizetési hirdetés ajánló szövegének egy részlete: „Forradalom zajlik az Ön nappali szobájában! Hamarosan saját tévétársaságának igazgatója lesz. Több mint ötvencsatornás választékkal. S akkor lesz a főidő, amikor akarja. Az emberek nemcsak a televízióról beszélgetnek majd, hanem a televízión keresztül is, ráadásul m,ég szavaznak és vásárolnak is vele. A televízió már most az egyik legfontosabb társadalmi, kulturális és politikai erő. D e hogyan változtat meg minket ? Politikai rendszerünket ? Azt, ahogyan eladunk és vásárolunk ? Mit csinál a gyerekeinkkel ? Ezek azok az ügyek, amelyeket senki sem tart valami nagy «számnak». D e mégis azok a problémák, amelyeknek a Csa-

LAPOKBÓL

tornák majdan minden számát szenteli." S még egy mondat a hirdetés elejéről: „Akár hiszi, akár nem, létezik intelligens élet a televízióföldön kívül is". — E z t azért raktam ide a reklámidézet végére, hogy érzékeltessem a lap főszerkesztője, Les Brown — mellesleg az amerikai újságírótársadalom egyik legtekintélyesebb televíziós szakembere, a New York Times volt televíziós szakírója, a Variety c. hetilap televíziós szerkesztője — mennyire tisztában van vele, hogy mi a különbség Amerikában „az eladni" és „elmagyarázni" között. í m e , a vezércikk kezdő passzusa, majd legfontosabb programmagyarázó sorai: „ E g y komoly gondolatokat tartalmazó magazin a televízióról olyan embereknek, akik olvasnak ? Nem is olyan sok évvel ezelőtt ez abszurd ötletnek tűnt volna. Közismert volt, hogy intelligens emberek sohasem nézik a televíziót . . . Ez azonban megváltozott s a változás továbbra is hatással van a kormányzatra, az üzleti és vallási életre, az oktatásra, a diplomáciára, a kultúrára, a professzionista sportra, a jogra és az újságírásra . . . Ez a korszak a kábeltévé, az előfizetéses tévé, a kétirányú televíziózás, a műholdak, a teletext, az óriás képernyő készülék és a telefonnal és komputerrel megtermékenyített televíziózás korszaka . . . A téma felöleli a Televíziózás Második Korszakát, amely egyre teljesebben bontakozik ki." Ilyen áhítatos ünnepélyességgel és csupa nagybetűvel.

2. Pedig már az első szám címlapjának kétségtelenül vészjósló komorsága utal rá, hogy az új korszak technológiai változásai és csodái körül bábáskodó szakemberek arcán is ül némi riadtság. S ez az érzés csak megerősödik, ha az ember végiglapozza a hozzánk lapzártáig eljutott két számot. A technika vívmányai ós csodái minden elismerést megkapnak — a hazafiatlanságnak még a gyanúja is súlyos bélyeg lehet Reagan „uralkodásának" első hónapjaiban — de már az első szám 13. oldalán megjelenő rövid kis anekdota ezt a címet kapta: „A végső kérdés". E g y japán kommunikációs szakember tette fel, miután alaposan megismerkedett az amerikai televíziózás összes „csodájával", és meggyőzték arról, hogy a hasonló technikai színvonalon álló Japán televíziózás visszafogása vitatható dolog. Megmagyarázták neki, hogy igenis érdemes ennyiféle tévéprogramot a nézőre zúdítani — mert úgymond „a tech-

nológia fejlődése mindig is megelőzte a programkészítés elveinek kiforrását" és mindez nem hordoz nagyobb szociális veszélyt, mint az évente harmincezer címmel az olvasóra zúduló amerikai könyvkiadás. S ekkor következett az a bizonyos végső kérdés: „Rendben van, Önök bizonyára valóban képesek akár 52 csatornát is műsorral ellátni ezzel a rendszerrel. De ki a csudának lesz arra ideje, hogy nézze is ezt a rengeteg zagyvaságot? E l kell ismernünk, erre nem tudtunk válaszolni" — fejeződik be az anekdota. S az új folyóirat mindkét számának döntő része vagy parafrázis a zavarodottságra vagy kétségbeesett próbálkozás, hogy eligazítást adjanak az olvasónak a szupertechnika által egyszerre teremtett gazdagságban és zűrzavarban. Az egymást követő cikkek, karikatúrák, de még az ezeket megszakító hirdetések szerint is a következő „édes" gondokról van szó: — a régi görög színház nézőihez hasonlóan rövidesen „órabért" kapnak a tévénézők, hogy azt a csatornát nézzék, amelyiket a hirdető cégek akarnak; — a televízió nemsokára betelepszik a bírósági tárgyalótermekbe, s m é g kétségesebbé teszi egyfelől az ítélkezés tárgyilagosságát, másfelől a bűnüldözés hatékonyságát, nem beszélve a híradók ingyenes reklámjáról a terrorizmusnak, gépeltérítőknek; — miért gondoljuk, hogy az emberek másképpen választanak majd a tévéműsorok között, mint az újonnan piacra kerülő zabpehelytermékek között ? — a központi szabályozástól szinte teljesen mentes új technológia, elsősorban a kábeltelevízió kiszolgáltatása a piaci törvényeknek, beláthatatlan következményekkel jár: más iparágak mammutvállalataihoz hasonlóan 1990-re a kábeltelevíziózás irányítása is néhány tucat korporáció monopóliuma lesz. Vajon a nagy társaságok valóban a nép képviselői lesznek-e ? Figyelembe veszik-e majd a kisebbségek érdekeit és nem igyekeznek-e minden eszközzel a saját érdekeiknek alárendelni az információáramlást ? — az egész társadalmat behálózó — szószerint: bedrótozó — televíziós média szétzilálja a magánélet szféráit: lehetetlenné teszi a gyermeknevelést, közkinccsé, és főleg hozzáférhetővé teszi a család „gazdasági" életének titkait és egyre jobban hozzájárul a társadalom szociális gyengeségeinek kritikátlan kiteregetéséhez; — a legveszélyesebb jelenségek egyike 171

LAPOKBÓL

pedig, hogy a televíziós technika szabja meg a nemzetközi érintkezés bizonyos új szabályait: Szadat „köpenyforgatásának" nélkülözhetetlen kelléke volt, hogy kedvencei az amerikai tévéhálózatok riporterei lettek, az iráni túszdráma eseményei, fordulatai sajátos időzítéssel igazodtak az amerikai tévéhíradók kezdési időpontjához, s a lap szerint az afganisztáni helyzet is annak köszönheti háttérbe szorulását, hogy eseményei nem a tévékamerák előtt zajlanak. Igen, a „trójai faló" helyett manapság a várvédők egy színes tévékamerát vontatnának be a bevehetetlen falak mögé és a pingpong-diplomácia „meccsét" is rá lehet bízni az elektronika iparra, ahogy azt a második szám remek két karikatúrájában Dávid Gothard kéziratoldalak tucatjánál frappánsabban összefoglalja.

ELECOMMUNICATIONS TELEFON: A V A N D A L I Z M U S OKAI

A vandalizmus nem kíméli a telefonfülkéket, ahogy a többi, a köz céljait szolgáló berendezéseket sem. Mik az indítékai ennek a magatartásnak ? A Távközlési Főigazgatóság és a Párizsi Egyetem vizsgálatsorozatot indított ebben a tárgykörben. H a az életmód lassan, folyamatosan változik, akkor a már régtől kialakult hagyományok hatnak, amelyeket az adott szociális, földrajzi és klimatikai viszonyok szőnek át, s ez meghatározza az ember és környezete viszonyát. D e ha a változások egyetlen emberöltőn belül fölgyorsulnak — iparosodás, gyors urbanizáció —, az egyén mobilitása megzavarodik, s ez a hagyományos értékeknek a környezettel való pszichikai ütközését eredményezheti. Ez a vizsgálat — pszichológusok bevonásával — azokat a „hatásokat" elemzi, melyeket a környezet — lakótelepi együttélés, a zaj, a munkahely stb. — tesz az egyénre és fordítva. A vandalizmus pszichológiai problémája az, hogy elkövetőire nem vonatkozik az az általános szabály, amely minden emberi cselekvés mögött motivációt feltételez. Legegyszerűbb lenne azt mondani, hogy a vandalizmus egyszerűen deviancia, hogy 172

3. Mindezek alapján e beszámoló olvasója remélem érzékeli, hogy az új amerikai folyóirat színvonalas olvasmány s a cikkek szerzőinek tanácstalanságánál csak az a technikai színvonal elképesztőbb, amelylyel a mai amerikai tömegkommunikációs szakember kénytelen szembenézni. Kétségtelen, h o g y a bőség zavaráról van szó s már önmagában szimpatikus, hogy az új vállalkozás képmutatás és mindenfajta „a mi vízfejű csecsemőnkről van szó" nagylelkűség nélkül az értékek érvényesülését gátló nehézségekkel igyekszik elsősorban szembenézni. Teszi ezt láthatóan nagy szakmai felkészültséggel és irigvlésreméltónak tűnő függetlenséggel. Wisinger István

bizonyos patologikus személyiségek kényszert éreznek rá, hogy cél és ok nélkül pusztítsanak. Ez a szemlélet leegyszerűsíti a kérdést, feltételezi, hogy vannak „vandálok" és „normális" emberek. De ugyan kivel nem fordult még elő, hogy földhöz csapott egy elromlott kávéfőzőt, vagy ököllel vert egy szolgálatot felmondó telefonkészüléket ? A kis „vandálakciók" azonban elhanyagolható részét alkotják annak a kárnak, amelyet (elsősorban) a városi köztulajdonban levő berendezési tárgyak elszenvednek. Két konklúzió lehetséges. Először: a vandalizmus a valóság olyan széles területeit érinti, hogy célszerű különböző formáiról elkülönítve beszélnünk. Másodszor: helytelen a vandálok kisebbségéről és a derék polgárok többségéről beszélni egy adott környezetben — a két magatartás között sok átmeneti fokozat van. A téma másik lehetséges közelítési módja a környezet vizsgálata, függetlenül az egyéntől. Minden változás, minden újdonság kedvelt céltáblája a rongálóknak. Ha a berendezést mindig újra kijavítják, a rongálás még kétszer-háromszor megismétlődik, aztán többnyire másra fordul az „érdeklődés". H a viszont nem törődnek a helyreállítással, a „támadási kedv" fokozódik, mintha csak a felelősök nemtörődömsége teremtené m e g a helv értéktelenségét. E z t a gyakorlatot igazolja, hogy a gondozott környékeken ritkább a vandalizmus. Ugyancsak ritkább mezőgazdasági területeken, m i n t városi környezetben.

LAPOKBÓL

Vannak bizonyos „céltábla" tárgyak, amelyek minden országban azonosak, ezek közé tartoznak a nyilvános telefonfülkék. Joggal vethető föl a kérdés: mik a karakterisztikus környékek és településjegyek, valamint a tárgyak, s milyen a felhasználók kapcsolata ezekhez ? A társadalompszichológiai kutatások azt mutatják, hogy a zaj és a népesség túlsűrűsége észrevehetően csökkenti az egyén magatartásában az együttérzést és a segítőkészséget. A vizsgálatok szerint a telefonfülkék rongálása és a tólnépes környékek között szoros az összefüggés. Itt speciális kiváltó ok lehet még az elromlott készülékek gyakorisága, a túlterhelt vonalak miatti használhatatlanság. Mindegyik feltételezésben van részigazság, a magyarázat talán a hipotézisek szintézisében rejlik. Az bizonyos, hogy sem csak az individuális, sem csak a környezeti tényezők vizsgálata nem ad teljes választ.

éwsweek A STRUKTURALIZMUS

UTÁN

N a g y felháborodást keltett a francia értelmiség körében, hogy a Párizs közelében lévő nanterre-i egyetem megtagadta Jacques Derridától — a francia értelmiség 50 éves fenegyerekétől — a professzori állást. Derrida a nyelvről és az írásról alkotott tekintélyromboló elméleteivel a strukturalizmus hanyatlásával egyidőben jelentkezett. Akkor, amikor a strukturalista mozgalom két vezéralakja, Claude Lévi-Strauss és Althusser az 1968-as párizsi diáklázadások idején nem támogatták a barrikádokat és így a mozgalom elvesztette korábbi lendületét és támogatóinak jelentős körét is. Derrida a vállát vonogatta a visszautasítás miatt, mondván hogy ez az „akadémiai politika ügye". „ N e m vagyok Derrida híve — mondotta a sorbonne-i egyetem egyik irodalomprofesszora. Többnyire nem értek egyet azzal, amit mond, de ez azért mégiscsak botrány." Catherine Clément, a Le Matin kulturális kritikusa még lármásabb volt: támadta az egyetemet, mivel visszautasított egy tudóst, aki „az utóbbi 10 év eszmetörténetében nyomot hagyott".

Derrida, mint a többi poststrukturaüsta tudós is, munkáiban a szövegkritikára koncentrál. Sylvere Lotringer, a kolumbiai egyetem francia tanszékének tanára a következőképpen vélekedik a poststrukturalistákról: „Elvetették annak igényét, hogy mindent megérthetnek". A poststrukturaüsta megközelítés felbőszítette a hagyományos akadémikusokat, akik makacsul azt állítják, hogy az irodalomkritikában egy szöveg tartalma és nem nyelvi struktúrája a lényeges. A kritikusok Derridát antihumánusnak, nihilistának és zavarosnak tartják. Még lojális tanítványai is egyetértenek azzal, hogy műveit nehéz értelmezni. Derrida azt állítja, hogy műve több puszta technikánál az irodalom ós a filozófia elemzésére, de ő maga sem tudja megmondani, hogy miért. Elismeri, hogy nem tudja etikai vagy politikai kódban meghatározni, hogy mi az, amit csinál. A poststrukturalisták azzal próbálkoznak, hogy megtalálják a szavak (a szignifikálók, azaz jelentők) és a hozzájuk kapcsolódó jelentések (a szignifikáltak, „jelöltettek") közötti öszszefüggést. Derrida továbblépett a szemiotikától a „dekonstrukcióig" (a szöveg elemeire való szétbontása). Széttördeli a szöveget és megmutatja, milyen szövegekből áll össze. Paul de Man szerint egy szöveg dekonstruálásával a szemiotika megmutathatja, hogyan alkották meg először. A Halál Velencében például úgy is bemutatható, mint Nietzsche ós Schopenhauer Thomas Mann-i értelmezésének és Platónnal való öntudatlan azonosulásának kombinációja. Az olyan gondolkodók „dekonstruálásakor", mint Platón, Rousseau, Freud ós Lévi-Strauss Derrida feltárja a szóbeli kommunikáció természetét az írás és a beszéd segítségével. Munkája során néhány különös eszközt alkalmaz. 1967-es könyvében a Grammatológiáról (Of Grammatology), amelyen az „írástudományt" érti, bizonyos szavakat kitöröl, hogy így megkérdőjelezze a kihagyott szó hagyományos jelentéseit. E g y másik, az Ü v e g c. munkájában („Glass") két egymás melletti oszlopba helyezi Jean Genet elbeszélését és Hegel egyik értekezését, s közbeszúrja magyarázatait. A szójáték Derrida védjegye: ebben a könyvében szójátékot farag az (eagle) sas szóból ami franciául (aigle) és hangzásban egybecseng Hegellel. Legutólî könyve a Levelezőlapok (Postcards), amelyben a kommunikációról alkotott elképzeléseit levél-regény formájában mutatja be. E g y francia egyetemi professzor, aki hosszabb ideig tartózkodik Oxfordban és Yale-ban, 173

LAPOKBÓL

kötelességszerűen levelezőlapot ír valakinek — talán egy nőnek, akinek kilétére sohasem derül fény. Minden levelezőlapon ugyanaz az illusztráció található: egy karckép, amely azt ábrázolja, amint Szókratész ír egy asztalnál, míg Platón mögötte áll és beszél hozzá. A hagyományos kép megfordítása — Szókratész a szónok és P l a t ó n az író — a professzor rögeszméjévé válik. Elmélkodik a karc burkolt célzásain, tűnődik a küldő és a kapó közötti kapcsolaton és vizsgálja a címzetteket és a rendeltetési helyeket. A tipikus derrideani módszerben egyszerű szavak válnak filozófiailag terhelt szójátékok eszközeivé. A bet ű k felcserélésével m á s szót alkot. A francia carte (levelezőlap) szóból (ecart) eltérés, űr lesz, míg a destination (rendeltetési hely) szót destinv-vé azaz végzetté torzítja. Derrida amerikai kritikusai megkérdőjelezik irodalomszemléletét. Gerald Graff professzora azt állítja, hogy a strukturalista hagyomány „azt az érvelést támasztja alá, hogy az irodalomnak nincs kapcsolata a valósággal". William Gass szerint a strukturalista módszer eleve lehetetlenné teszi, h o g y a kritikusok megmagyarázzák azt, h o g y miért jobb az egyik könyv, mint a másik. „A szemiotika úgy kezeli az irodalmat, mintha az táblajátékok sorozata lenne, ahol a játékot az összeadás és kivonás szintjére egyszerűsítik le. Nyilvánvalóan a játékok között nagy minőségi különbségek vannak, legalábbis ami a gondolkodást és az ügyességet illeti. Mégis, a poststrukturalista elmélet szerint ezeknek a játékoknak lényegileg ugyanaz a struktúrájuk". Az irodalomban — állítja Gass — „a szöveg az, aminek irodalmi értéke vagy jelentősége van, és nem pedig a struktúra." René Girard a Stanfordi Egyetem francia irodalomprofesszora azt kifogásolja, h o g y a poststrukturalista módszer „nem nagyon hatékony". „ A struktúrát nem szabad a tartalomtól elkülönítetten kezelni." Ő a „strukturalisták nihilizmusa és önpusztító gondolkodása elleni reakciót" jósolja. H o g y mi lesz a francia értelmiségi körökben a következő irányzat, azt senki sem tudja. Derrida leszólja azokat, akik szerint a nygjl vi eszközök már nem felelnek meg, és úgy sejti, h o g y a nyugati gondolkodás nagy változások küszöbéhez érkezett. Azt azonban, h o g y ez a nagy változás miben áll, ő sem tudja meghatározni. 174

IDŐSEK A KÉPERNYŐ ELŐTT

A két nyugatnémet országos tévészervezet — az A R D és a ZDF — heti egy-egy alkalommal sugároz időseknek szánt magazinműsort, délután 5 óra előtt. Az átlagos nézettség 1—2 százalékos, a 60 éven felüliek körében 4—7 százalékot ér el, vagyis körülbelül ugyanakkora, mint a hasonló időpontban sugárzott egyéb, speciális rétegműsoroké, az öregek mintegy 2/3 része viszont szinte sohasem nézi e magazinokat. A közönségüket viszont az jellemzi leginkább, hogy naponta 1—1,5 órával többet tölt a képernyő előtt, mint a kortársai általában. A nézők és nem-nézők szükségleteiben, beállítódásaiban és motivációiban meglévő különbségekről azonban még mit sem lehet tudni. Erről éppúgy nem készült még vizsgálat, mint ahogy a korosztály egészének televíziós, tömegkommunikációs viselkedéséről sem. A különféle szabadidő-, időmérleg-vizsgálatok melléktermékeként vannak ugyan adatok a 60. évüket betöltött emberek átlagon felüli — hétköznaponként kerek 3 órányit kitevő — televíziózásáról, ezek azonban nemcsak szórványosak, hanem korlátozott jelentésűek is. A meglévő adatok nyíltan vagy hallgatólag azonosítják a kronológiai életkort az öregséggel. Az öregség azonban társadalmi helyzet, szereprendszer, amiről vajmi keveset mond az eltelt évek száma. Öreg az, akit környezete annak tekint, akivel eszerint bánnak és aki ennek következtében öregnek is érzi, öregként is viseli magát. Ilyen értelemben eddig még inkább csak spekulációk láttak napvilágot arról, hogy létezik-e egyáltalán az öregségre jellemző tömegkommunikációs eszközhasználat és szokásrendszer. Az idős korúak átlagon felüli televíziózását a „helyettesítési" hipotézissel szokták magyarázni. Eszerint érzelmi, megismerési és szociális szempontból a televízió mindazon szükségletek, cselekvések, kapcsolatok pótléka, amelyeket az idős ember — személyes illetve társadalmi okokból — immár nem képes ellátni, fenntartani. Az öregek valóságos életét a társadalom szinte

LAPOKBÓL

kényszerítő erővel szűkíti össze, s ezért fokozottan rá vannak utalva a képernyő „másodlagos környezetére" mint kárpótlásra. D e vajon mit tesz a televízió az öregekkel, s ők vajon mire használják ? Optimist a értelmezések szerint a tömegkommunikáció segít magakadályozni az elmagányosodást, a kapcsolatok lebomlását, hozzájárul egy megbízható életritmus kialakításához, kiutat ad az unalomból. Anémet nyelvű polgári társadalmakban azonban még nem tárták fel, hogy az idős emberek felhasználják-e, elfogadják-e a televízióban kínált mintákat cselekvésük, viselkedésük alakításában. Másrészt, volna-e lehetőségük rá ? A szórványos adatok s az idős korúak társadalmi szervezeteinek állásfoglalásai arra utalnak, hogy a képernyőn megjelenő kis számú öreg a valóságtól távoli képet sugall. N e m elegendő elfogadni az idős korúak adott társadalmi ós társas helyzetét s így összehasonlítani televíziós, tömegkommunikációs viselkedésüket a más helyzetben lévő fiatalabbakkal. Azt kell vizsgálni, hogy a kapcsolatok ugyanolyan beszűkültsége, korlátozottsága esetén van-e tényleges különbség az öregek és a fiatalok televíziózása között. Ml KERÜLJÖN NAPIRENDRE!

A tömegkommunikáció „napirend-meghatározó" szerepéről 1972-ben jelent meg az első tanulmány. McCombs és Shaw szerint a hírszóró eszközök meghatározzák, hogy miről beszélnek, vitatkoznak az emberek. Azt már kevésbé befolyásolják, hogy ki milyen álláspontra helyezkedik az eszmecserék során. Valamivel később más szerzők vetették fel azt a gondolatot, hogy a társadalomban egyszerre több dolog is napirendre kerülhet. Más lehet az, amiről mindenki beszél, mint amit a barátok, ismerősök körében tekintenek megvitatásra méltónak és mindenkinek meglehet a maga külön belső vitája. A tömegkommunikáció úgy tűz egy témát a társadalmi eszmecserék napirendjére, hogy megnöveli fontosságát a közönség szemében. Főleg amerikai kutatók vizsgálatai után az NSZK-ban 1979-ben az Európa parlament képviselőinek választása alkalmával végezték el a napirend-meghatározó szerep első átfogó vizsgálatát. Az esemény különösen alkalmasnak látszott a kutatásra, hiszen itt nagyobb volt a lehetőség arra, hogy a tömegkommunikáció éreztes-

se a hatását, mint például a sok más tényező által is befolyásolt országos választások során. A kutatók az időszerű kérdések szubjektív fontosságának változását akarták vizsgálni, ezért a panel-módszert alkalmazták; ugyanazokat az embereket kérdezték meg, három különböző időpontban. A hírszóró eszközök használatának két típusát különböztették meg, a szokásos és az eseményhez kapcsolódó közlemónyfogyasztást. Aligha meglepetés, hogy a személyes, anyagi érdekeket érintő kérdésekben (pl. a munkanélküliséggel vagy az áremelkedésekkel kapcsolatban) alig változtak a vélemények a hónapok során. Azokban a kérdésekben, amelyekben nem voltak közvetlenül érdekeltek az emberek —- köztük az Európa parlamenttel kapcsolatos témákban — inkább megváltoztatták a véleményüket s ez számottevő mértékben függött a tömegkommunikáció használatától. A várakozásokkal ellentétben nem a televízió, hanem a hetilapok ós folyóiratok cikkei befolyásolták leginkább az Európa parlamenttel kapcsolatos véleményeket, második helyre kerültek a televíziós hírműsorok, utánuk következtek a helyi napilapok és a televízió speciális, témához kötődő műsorai. A jóval a választások előtt sugárzott speciális műsorok befolyása volt a legtartósabb, a tóvéhírek pedig az úgy n e v e z e t t fény szóróhatást idézték elő. Ezen azt kell érteni, hogy a képernyő hírei csak akkor segítenek valamit a viták napirendjére kerülni, ha az esemény már egészen közel van vagy éppenséggel már zajlik is, de ekkor a tévé befolyása igen gyorsan észrevehető.

MŰSORVÁLTOZÁS

KÍVÁNSÁGRA

Az interaktív programtelevízió lengyel rendszerében (POLBIT-Polish Broadcasting Tnteractive Television) a pótberendezések lehetővé teszik a televíziós kommunikálás közelítését a kétoldalú beszólgeté175

LAPOKBÓL

sekhez, vitákhoz, a nézők társalkodópartnerüknek tekinthetik majd a televíziót. A szóbanforgó megoldást 1979 februárjában már szabadalmaztatták. A P O L B I T rendszer lényege a televízióműsoroknak az információs rendszerekkel való szoros összekapcsolása. Az interaktív televíziózás lehetővé teszi a hatékonyabb ismeretelsajátítást, az alkotó gondolkodás kialakítását, az aktív szórakozást, a közvélemény felmérését és a tömegméretű vitákban való részvételt. A POLBIT-rendszer nagy újdonsága, hogy segítségével egyidejűleg korlátlan számú nézőtábornak lehet közvetíteni a tévéműsorokat. Az interaktív televíziózás javasolt rendszere decentralizált információ-szelektálásra épül. A szelektálást az átvevő oldalon, a mikrokomputerrel (mikroproceszszorral) ellátott vevőkészülék végzi el. A mikroprocesszornak a vevőkészülékben való elhelyezése teremti meg azt a helyzetet, amelyet fordított belső összeköttetésnek nevezünk. Az interaktív televíziózás rendszerében az egyénileg specializált televízióműsor — nem műszaki okokból —- nem igényel túlságosan nagy számú információváltozatot. Érdemes ehelyütt egy, az iskolatelevízióból való példára hivatkoznunk. A tanulókhoz intézett kérdésekre általában 5—6 lehetséges válasz adható. Hasonló a helyzet a specializált tévéműsorok feldolgozásával: a reagálás a nézőkhöz intézett felhívásokra viszonylag nem túl élénk, tehát a vevőkészülékben elhelyezett mikroprocesszor elegendő az előzőleg előkészített program kért variánsa kiválasztásához és közvetítéséhez. Figyelembe kell még vennünk a rendszer eredendő rendeltetését, amely a tömegméretűséget feltételezi. Természetesen már m a is vannak a nézők bevonásával — telefon-összeköttetéssel — készülő műsorok. Az egy műsorba bekapcsolódó nézők száma nem haladhatja meg a 10—20-at, kivételesen a néhány tucatot, még kevésbé a néhány százat vagy pár ezret, mert ez lehetetlen a POLBIT-rendszerben; a résztvevő nézők számát tehát a gyakorlati szempontok figyelembe vételével korlátozni kell. A televízió különleges programját kidolgozó gárda tevékenysége túllépi a műsorösszeállítással összefüggő konvencionális munkák körét: — kidolgozza a műsorkoncepciót, amibe be kell vonni a tévénézőket is; — tagolja a műsort; 176

— kidolgozza a nézőkhöz intézendő kérdéseket (felhívásokat, javaslatokat), a nézők válaszai fogják meghatározni azt, hogy a további műsor melyik változata kerüljön a képernyőre; — meghatározza a műsorrészek egyes változatait a nézőkhöz intézett kérdésekre (felhívásokra) várható válaszoknak (reakcióknak) megfelelően; — kidolgozza a telesoftware-1, vagyis azt a különleges informatikus műsort, amelyet a televíziós szignállal együtt közvetítenek, és amely lehetővé teszi a vételi oldalon az okos automatikus manipulálást a televízióprogram részleteivel; — bizonyos esetekben kidolgozza például azokat a televíziós műsorokat, amelyek szerepeiben nem lépnek fel színészek, és megfelelő hely meghagyásával lehetővé teszi, hogy a vételi oldalon tetszés szerinti személyt keverjenek be, aki ily módon megjelenik a képernyőn az üresen hagyott szerepben. A fordított belső összeköttetés alkalmazása esetén a televízióstúdió pótlólag kidolgozza : — a televízióműsor változatait, amelyek közül az egyiket — tekintet nélkül a tévénézők reakcióinak statisztikai kimutatásaira — sugározni fogják; -— a nézői reakciók elemzésének kritériumait; az elemzés eredményeit felhasználják a soron következő televíziós műsorokban és a program után a nézőkhöz intézett levelekben; -— a kereskedelmi megrendeléseket a komputerközpont számára és a közvélemény szondázásának módjait. A tévénéző által elvégzendő műveletek: A legegyszerűbb esetben a néző veszi a televíziós program egy részletét, ezt követően pedig a stúdióból kérdéssel (javaslattal, a kívánságaira vonatkozó kéréssel, illetve véleménynyilvánítási felhívással) fordulnak hozzá. A stúdió által meghatározott idő alatt ,,igen"-nel vagy ,,nem"-mel kell válaszolnia, vagy ki kell választania egyet a megadott néhány válasz közül. A fordított belső összeköttetés esetében a néző telefonon adhatja meg a választ a stúdiónak — függetlenül attól, hogy a vonal az adott pillanatban szabad vagy foglalt-e bárki által. Ezt a választ kód-

LAPOKBÓL

formában továbbítják az elektronikus telefonközpontba. A kiválogatott válaszok ezután statisztikai feldolgozásra a komputerbe kerülnek, a központi statisztikai processzorba, azután pedig a stúdióban levő monitorba. Az operatőr rögtön a kérdések feltevése után leolvashatja a monitorról a nézők válaszainak statisztikai összegezését. Ennek figyelembevételével módosítani lehet a műsort, azaz bizonyos részleteket megismételhetnek, másokat elhagyhatnak vagy bemutathatják a tartalékban levő változatokat. Mindezen belül a komputer gyorsnyomdája a televízióelőfizetőknek egyénileg címzett, szöveg vagy rajzalakú információkat — például különleges információkat, életrajzi összeállításokat tartalmazó leveleket nyomtathat ki. A POLBIT-rendszer alkalmazható az erre a célra speciálisan előkészített társalgási vételben. A nézők a műsor alatt válaszolnak a stúdióból hozzájuk intézett kérdésekre, felhívásokra és javaslatokra. A válaszadást az előzőleg előkészített következő információk (vagy következő eseménvek) bekapcsolása követi. Társadalmi hatása szempontjából a POLBIT-rendszer különbözik az „alfanumerikus információbankokat" alkotó rendszerektől, például a V I E W D A T A és T E L I D O N rendszertől. A lényegesebb itt a közvetített információk hozzáigazítása a tévénézők egyéni lehetőségeihez. A fordított belső összeköttetés bevezetése után ez a rendszer lehetővé teszi a tévénézők reakcióinak azonnali, széles körben való megfigyelését. Ennek pedig nagy gyakorlati jelentősége lesz sok szakterületen — a kereskedelemtől a szociológiai közleménykutatásokig.

MEGVÁLTOZTATTA-E WILBUR SCHRAMM A NÉZETEIT?

Karol Jakubowicz veti fel a kérdést A kommunikáció a fejlődés szolgálatában című tanulmányában. 1964-ben Wilbur Schramm közreadta egyik legnagyobb visszhangot keltő munkáját Tömegkommunikáció és nemzeti fejlődés címmel. Művét úttörő jelentőségűnek tekintették. Tizenöt évvel később, 1979-ben újabb tanulmányt szentelt a témának. Schramm első könyvében Dániel Lemer munkásságából indult ki, aki kulcsszere-

pet tulajdonított a társadalmi fejlődésben a kommunikációnak és az oktatási rendszernek. Schramm 1964-es véleménye szerint „a nemzeti fejlődés csak úgy mehet végbe, ha az emberek megváltoztatják önmagukat" — tehát nincs előrelépés a hagyományos emberi személyiség és értékrendszer megváltoztatása, végső soron „az emberi tartalékok mozgósítása nélkül". A tömegtájékoztatási eszközök szerepének ez a felfogása Schramm könyvében meghatározott fejlődési stratégiával kapcsolódik össze, amely mindenekelőtt az ipar, mint a nemzetgazdaság legtermékenyebb ágazata, másodsorban a mezőgazdaság, a gazdasági infrastruktúra végül pedig az „emberi tartalékok mozgósítása" eszközeinek — az iskolarendszernek, a szakmai képzésnek és a tömegtájékoztatási eszközöknek — fejlesztését jelenti. 1979-ben viszont már úgy vélekedett, hogy ez a stratégia nem vezetett eredményre, azaz a nyugati fejlesztési modell a harmadik világ országaiban keresztülvihetetlennek bizonyult; nem lehet az iparfejlesztést elkezdeni olyan államokban, amelyek még a mezőgazdasági forradalomig sem jutottak el, és nem lehet ugvanuzt a fejlesztési modellt állítani valamennyi fejlődő ország elé. Véleménye szerint a tájékoztatási eszközöknek továbbra is ugyanazokat a funkciókat kell betölteniük, mint amelyekről 15 évvel korábban írt, de az általa javasolt „diffúziós modell" (az információknak, a tudásanyagnak, az újdonságoknak, a követendő magatartásoknak központosított, fokozatos eljuttatása a lakossághoz) nem vált be. Mai állásfoglalása az, hogy a „központosított" fejlesztési modellt bontsák le „helyiekre": a fejlesztési stratégia centrumában a helyi közösség álljon. Ennek megfelelően a tömegtájékoztatásban nagyobb jelentőséget kap a két- és nem az egyoldalú, a vertikális és nem a horizontális kommunikáció. A „nagy tájékoztatási eszközök" (tévé, rádió), amelyek addig meghatározó szerepet játszottak, háttérbe szorulnak, s helyüket a „kis tájékoztatási eszközöknek" (a diavetítéseknek, plakátoknak, gyűléseknek, sokszorosított anyagoknak, faliújságoknak, valamint a hagyományos módszereknek — a táncnak, éneknek, didaktikus jellegű előadásoknak) adják át. 177

LAPOKBÓL

A cikkszerző szerint Schrainm túlságosan leegyszerűsítetten vizsgálja a társadalmi-gazdasági fejlődés mechanizmusait és tényleges helyüket a fejlődő országokban. Anyagi lehetőségeik nem adnak módot a napisajtó, a rendszeres tévé- és rádióadások elterjesztésére. A tömegtájékoztatási eszközök felhasználásának a fejlődés szolgálatában más nehézségei is vannak. Az egyik közülük a tájékoztatási eszközök „belső függősége". A műsorkészítők szoros kapcsolatban állnak a nyugati tájékoztatási eszközökkel és reklámügynökségekkel a kereskedelmi jellegű tájékoztatási eszközöknél, az államiaknál pedig a Nyugaton végzett munkatársak a nyugati mintákat másolják. A második lényeges akadály, hogy az uralkodó elit hatalma megerősítésére használja fel a tájékoztatási eszközöket.

ellenében, kívülállóknak is rendelkezésre bocsátja. „Rövid idő alatt kiderült, hogy a bevételek fedezik a rendszer működését" — állapította meg elégedetten Richárd Hewlett vezérigazgató. Az információgyűjtemény nagysága a következő adatokkal illusztrálható: 14 millió osztályozott és indexszel ellátott, újságkivágás, ami naponta mintegy 2000rel gyarapszik. A rádió, a televízió és a külföldnek szóló adások összes hírműsorának szövege. Valamennyi rádiós és televíziós vita- és dokumentumműsor kézirata — a médiumok kezdetétől napjainkig, összesen 6 millió oldal mikrofilmen. Közel 100 ország hír- és információs műsorainak átirata. Több mint 7 millió kép, 200 000 könyv, ezer brit és ötszáz külföldi folyóirat és újság.

A BBC ADATBANKJA

A kiejtési csoport több mint negyedmillió helység- és személynévből álló gyűjteményt állított össze, megadva a fonetikus kiejtést. A BBC hírolvasói naponta kapnak egy listát, amely tartalmazza az aznapi aktuális neveket és kiejtéseket. A figyelő szolgálat életrajzi katalógust állított össze, amelyből megtudható a legfontosabb adatok 100 ország 200 000 politikusának karrierjéről. Övék a világ legnagyobb rádiólehallgató szolgálata. Parabola antennái veszik a külföldi tévéadók műsorát. A felvételek készítésében és a fordításban a BBC-vel együttműködési szerződésben álló külföldi intézmények is közreműködnek. A hetente összegyűlő terjedelmes anyagot a World Broadcasting Information és a Summary of World Broadcasts című kiadványok foglalják öszsze.

Miért ejtendő „Kiribász"-nak a csendes-óceáni Kiribati sziget neve ? Nyilatkozott-e valaha Winston Churchill Kína déli tartományainak rizstermeléséről, és milyen formában 1 Bármilyen szokatlanok is az efféle kérdések, az újságírók munkájában naponta felvetődnek. A BBC, amely pontos tudósításairól híres, súlyt helyez arra, hogy még extrém esetekben is megbízható választ találjon. Ennek érdekében '200 alkalmazottja foglalkozik az információk gyűjtésével és osztályozásával. A műsorközlő szervezetek közül a BBC-é a világ legnagyobb adatbankja, mely több évtizedes állandó gyarapodása következtében minőségileg is egyedülálló. Most, a mindenre kiterjedő takarékossági intézkedések idején a B B C vezetősége úgy dönt ö t t , hogy belső adatszolgáltatását, díj

Az elmúlt évben fokozatosan áttértek az anyagok mikrofilmes, illetve komputeres tárolására, mivel a rendszer kapacitása korlátlan. Lehetőségeit elsősorban a „házi" szerkesztők használják fel munkájukban. Valamennyi szerkesztőséget képernyőterminállal látták el; segítségével a műsorkészítők megtudhatják a háttér-információkat, megszerkesztik szövegüket, s a végleges kéziratot rögtön a központi adattárolóba továbbíthatják. Az egyik első „házon kívüli" ügyfél a/, egyesült állambeli Mead Data Corporation volt, amely hetente átveszi a Summary of World Broadcasts teljes szövegét Nexis elnevezésű adatgyűjteménye számára. A Nexishez csatlakozik valamennyi vezető amerikai lap és ügynökség, sőt az adatbank újabban Európában is ajánlja szolgáltatásait. A BBC vevője a brit posta is: tele-

Schramm tehát figyelmen kívül h a g y j a a társadalmi-gazdasági struktúra lényeges elemeit, és nem m u t a t rá, hogy milyen változások lennének szükségesek ahhoz, hogy a tömegtájékoztatási eszközök a fejlődés, az igazi társadalmi célok szolgálatába álljanak.

Neue Zürcher Zeitung

178

LAPOKBÓL

text-rendszere, a Prestel felhasználja a BBO információit. Azonban az ügyfelek túlnyomó része - az előfizetői szolgálat szerint — a kereskedelem és a gazdaság területéről jelentkezik, illetve nyilvános testületek, multinacionális vállalatok vagy kutatóintézetek, melyek speciális területek fejlődési irányairól kapnak tájékoztatást. Persze, nemcsak komoly dolgok érdekében érdemes évtizedekig gyűjtögetni az

információkat. A BBC a harmincas években összeállított egy 30 ezer viccet tartalmazó katalógust, amelyet azután — a szokásos gondosság miatt — nem akartak kidobni. Ma tízezer Prestel-előfizető derülhet képernyője előtt a komputer által kiválasztott vicceken, melyek a maguk módján igazolják a világ egyik legnagyobb információgyűjteményének létjogosultságát.

179

RÖVIDRE FOGVA

Elhalasztották a reggeli tévé startját N a g y Britanniában: csak 1983 tavaszától kapnak műsort reggelijük mellé az információra éhes tévénézők. Az I B A azzal indokolta döntését, h o g y előbb „be szeretné járatni" az 1982 szeptemberében nyíló második kereskedelmi tévécsatornát, valamint a szintén 82-ben induló 40 helyi kereskedelmi rádióállomást. epd Svájci teletext-kisérlet kezdődött októberben, s tart 1982 végéig. A bemutatkozás az augusztusi Fera — nemzetközi televízió, rádió és hi-fi kiállításon történt Zürichben. A programajánlat: hírek, gazdasági tájékoztatás, lapszemle, időjárás-jelentés, közlekedési hírek, háztartási szolgálat, valamint tájékoztatás a rádió- és tévéműsorokról. A svájci teletext adásideje nap o n t a déli 12 órától a televíziós műsorzárásig tart. epd Megismétlik a „Holocaustot" 1982 novemberében a n y u g a t n é m e t tévében. Az A R D esti főműsoraként sugárzásra kerülő sorozat után szakértők közreműködésével élő v i t á t rendeznek, amelybe a nézők is bekapcsolódhatnak. A tervezett ismétlést egyrészt azzal indokolják, hogy „sok ifjú néző nőtt fel 1979 óta", másrészt a bemut a t ó után v é g z e t t szociológiai felmérések eredményei is indokolttá teszik, hogy „ m é g egyszer szembenézzünk a témával — az ábrázoláshoz kapcsolva saját reakcióinkat is. Ezzel a múltunkról folyó történelm i vitát egy lényeges, mai dimenzióval egészíthetjük ki." Funk-Korrespondenz Közös közönségkutatást kezdett a BBC és az ITV, ugyanis az eddigi eltérő kutatási módszereik meglepően eltérő eredményekre vezettek. E n n e k vet véget a két intézm é n y augusztus 1-én létrejött közönségk u t a t ó testülete, a B A R B . H e t e n t e 3 „toplistán" (kettő a BBC-é, e g y az ITV-é) ismertetik az újságokban a 10 legnézettebb műsort (abszolút számok nélkül, esetleg utalva a másik programon párhuzamosan f u t ó műsorra). A bekapcsolódó nézők szám á t az I T V eddigi óraműve móri, amely mindig automatikusan rögzíti, hogy a meg180

figyelt 2655 tévékészülékből h á n y üzemel. A BBC-görlök, akik eddig arról faggatták a járókelőket, hogy melyik előző napi műsorra emlékeznek, továbbra is úton vannak t e h á t . Most arról érdeklődnek, melyik adás tetszett, s melyik nem. Fernseh Information Ujabb ítélet magántévé-ügyben, Olaszországban. A magántévék problémája t a v a l y ősszel vált ismét élessé, amikor a Rizzoli kiadó (több magánadó, valamint a legnag y o b b olasz napilap, a Corriere della Sera tulajdonosa) egy csaknem egész Olaszországra kiterjedő híradóműsort akart indítani „Contatto" (Kapcsolat) címmel, 4 magánadó részvételével. A sok reklámmal és interjúval beharangozott adást azonban a bíróság néhány nappal a start előtt leállította, mivel a R A I keresetet indított Rizzoli ellen. Az ügy végül az alkotmányjogi bírósághoz került, amely 6 hónap alatt hozta meg döntését: a magánadók nem működhetnek országos szinten, csak helyi bázison, s a különböző magán tévétársaságok nem kapcsolhatók össze ugyanazon műsor sugárzására.) Fernsehlnformation Napi két és fél órát tévéznek a tanulók az N S Z K - b a n . E z t a számot, mely magasabb, mint amit a közvéleménykutató intézetek megállapítottak, kasseli iskolások közölték, akik 6000 tanulót kérdeztek m e g a szövetségi köztársaság egész területén. A mintában valamennyi korcsoport és iskolaforma szerepelt. A diákok vizsgálatának eredmén y e szerint korosztályuk hetente 16,5 órát tölt tévénézéssel. 78%-uk az esti híradó u t á n a készülék előtt marad, sőt este 10 u t á n is még 32,1%-uk nézi a műsort. Fernsehlnformation Legyen-e tévénélküli nap Svájcban ? — kérdezte a zürichi Publitest Institut kérdőíve a nézőktől. A megkérdezetteknek pontosan a fele válaszolt igennel. Rundfunk und Fernsehen Venezuela is bevezeti a „Telidont", a Kanadában kifejlesztett kétirányú tévétechnológiát. A Caracasban felállítandó első berendezés 30 terminált tartalmaz, és elsősorban arra szolgál majd, hogy a közönségnek hivatalos információkat nyújtsanak elektronikus úton. Rundfunk und Fernsehen

LAPOKBÓL

Teletext — vakoknak. A Telefunken vakok szániára készített új teletext-késziiléke az egy sorban levő, legfeljebb 40 írásjelet elektronikus úton Braille-írássá ülteti át, és ugyanolyan hosszú, mechanikus Braillesorban tolmácsolja, melyet azután a vak ember ujjaival tapogat le. Gombnyomásra megjelenik a következő sor. A készülék nemcsak a jövő kommunikációs rendszeréhez juttatja hozzá a vakokat, de a szakmai világba való integrációjukat is elősegítheti. Utazási irodákban, postán, áruházak csomagküldő osztályain stb. alkalmazhatók így vakok, sőt a szakmai továbbképzésük is megoldható az új rendszerrel. Neue Zürcher Zeitung Egységes észak-amerikai teletext-rendszer létrehozásáról kötött szerződést Torontóban a Bell telefonkonszern, a francia Antiope, a kanadai Telidon, valamint két amerikai médiumkonszern, a CBS és az RCA. A kompatibilis rendszer megkönnyíti a magánelőfizetők bekapcsolódását a teletext vételébe. epd Űj tévéadó épül Szófia mellett, a Vit.osa hegységben, 145 méteres toronnyal. Az állomás három színes és négy fekete-fehér műsort sugároz. E g y másik, 105 méteres torony a 2100 m magas üreljak csúcson épül. Techniké Noviny Bevált az RCA költséges reklámkampánya. melyet új képlemezjátszójának bevezetésére indított. Három hónap alatt 50 000 Seleetavision készüléket adtak el, többet, mint a Philips-késziilékekből 2 év alatt. A siker még a szakembereket is meglepte, akik nem sok esélyt adtak az olcsóbb, de elavult technikájú RCA-gyártmánynak a hollandok agyafúrt lézersugárrendszerével szemben. Der Spiegel Műholdas vétel Lengyelországban. A Varsótól 180 kilométerre délre fekvő Psary városban műhold által közvetített tévéműsorokat vevő állomást helyeznek üzembe az idén. Parabolikus antennája 32 méter átmérőjű. Az állomás a tengeren keresztül biztosít távközlési összeköttetést. Technické Noviny

Ráfizetésesek a színes mellékletek, melyeket, az országos napilapok hetenként egyszer adnak ki. Ezért a Springer konszern két lapja, a Welt és a Handelsblatt másfél év után beszüntette közös mellékletét. Az ingyenes magazinok célja az lenne, hogy drágább, színes hirdetéseket is elhelyezhessenek bennük. Azonban a reklámtervezők általában nem veszik figyelembe ezeket a színes lapokat, mivel nem nevezhetők sem újságnak, sem pedig folyóiratnak. Kendnek muszáj lenni! . . . Der Spiegel 35 éves a NUSZ, a Nemzetközi Újságíró Szervezet. Jelenleg 150 ezer újságírót egyesít, s 114 országban vannak tagszervezetei, csoportjai ill. tagjai. Mint az egyik tekintélyes nem kormány szervezet, konzultatív státusszal rendelkezik az U N ESCO-ban és az ECOSOS-ban. A NUSZ tevékenységének legújabb formája „Az újságírói igazság nyomában" elnevezésű rendezvénysorozat, melyet, elsősorban nyugati újságíróknak rendeznek. Az első rendezvény uticélja Kambodzsa volt, a másodiké Dél-Libanon és Szíria, a legutóbbié pedig Nicaragua. Ezeken az utakon az újságírók saját szemükkel győződhetnek meg a függetlenségükért harcoló országok helyzetéről, s a nyugati sajtó, rádió és tévé előítéleteiről. TASZSZ Angol nyelvű napilap Kínában. A China Daily-t hetenként ötször nyomják Pekingben és Hongkongban. Főleg a külföldiek számára fenntartott hotelokban árusítják, de a kiadó nyilatkozata szerint, a kínai olvasók számára is hozzáférhető lesz. Hírrovatában az Uj Kína hírügynökség, valamint nyugati ügynökségek jelentéseit közli. Az újság kiadásának kétéves előkészítésében külföldi szakemberek is részt vettek, egy londoni kiadó szakértőket küldött Pekingbe, hogy betanítsák a kínai szerkesztőket. A China Daily-t a Kínai Népköztársaság területén kívül Hongkongban, Macaóban, valamint az Egyesült Államokban és Európában is terjeszteni akarják. APA Medien-Brief Új szabályzat az EBU-nak! Az Európai Műsorszóró Egyesülés igazgató tanácsának ez évi ciprusi ülésén alapvető változásokat javasoltak a szervezet alapszabályaiban. 181

LAPOKBÓL

Az új rendelkezések már nem korlátozzák az egy országból csatlakozó szervezetek számát (ez eddig kettő volt), és kábeltévés társaságok számára is lehetővé teszik, hogv EBU-tagok legyenek. Azokban az országokban, ahol sok a helyi állomás (Olaszországban például 4000 rádió- ós 500 tévéállomás működik), társulásokat kell létrehozni, amelyek aztán csatlakozhatnak az EBU-hoz. A jelenlegi rendszerben minden képviselt ország csak két szavazattal rendelkezik. Az új szabályzat minden országnak 24 szavazatot ad, amelyet tetszés szerint oszthat el a tagszervezetek között. World Broadcast News

számára kedvező. Ma kilenc műhold működik az USA-ban, amelyhez 160 adó-vevő berendezés kapcsolódik. Ez a szám az évtized közepére 612-re emelkedhet. World Broadcast News Műhold Latin-Amerikában is! Távközlési műholdakat készít Brazília, amelyeket négy éven belül bocsát föl. A föld felszíne felett 36 ezer kilométerre lebegőkét műhold gyakorlatilag egész Dél-Amerikát ellátja majd. Brazília szívesen együttműködne más országokkal, de eddig csak Argentína m u t a t o t t érdeklődést a terv iránt. Rio de Janeiro

Intelpost néven nagy sebességű nemzetközi elektronikus postaszolgálat köti össze az Egyesült Államokat és Londont. Az új szolgáltatás fakszimile üzenettovábbítással kézbesíti a postai küldeményeket az egyik országból a másikba. Először 1980-ban létesült Intelpost összeköttetés Washington és Toronto között. A bonyolult berendezés a levelek és dokumentumok tartalmát elektronikus jelekké alakítja, amelyeket földi vonalakon keresztül továbbítanak Kanadába, innen podig műhold segítségével Londonba. A rendszer legfontosabb felhasználói a bank- és iparvállalatok, multinacionális szervezetek, hír- és információs ügynökségek. Satellite Communications Szükségállapot idején igénybe vehető kommunikációs rendszert fejlesztett ki az AT&T amerikai nagyvállalat. A T E X nevű rendszer alapja egy mozgatható földi állomás. A jeleket egy Comstar műholdon keresztül továbbítják az AT&T egy vagy két földi állomása felé, s onnan az egész országra kiterjedő telefonhálózathoz. A T E X segítségével gyorsan összeköttetést lehet teremteni a katasztrófasújtotta területeken. A rendszer az USA-ban bárhol használható. Satellite Communications Zöld utat adott az amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottság 20 új távközlési műhold megtervezésére és felbocsátására, aminek következtében a 80-as évek közepére az USA műhold-kapacitása a jelenleginek három-négyszeresére emelkedik. A döntés különösen a kábeltévé-társaságok 182

Zaire az elsők között építette ki saját műholdas kommunikációs hálózatát. A Rezatelsat az ország egész területét besugározza. A hálózat földi állomásokból, mikrohullámú összeköttetésekből, rádió- és tévéadókból áll, az ország földrajzi és demográfiai viszonyainak megfelelően tervezte, gyártotta és üzembe helyezte a ThomsonCSF vállalat. A 13 földi állomás egy Intelsat műholddal áll kapcsolatban, s mikrohullámú összeköttetés révén biztosítja a kommunikációt a főváros ós 17 nagyváros között. Telecommunications Hírek Moszkvának Londonból. A szovjet televízió naponta műholdon keresztül kap híreket Londonból. A Visnews nevű brit tévéhírügynökség tízperces hírösszeállítása az Intelsaton keresztül érkezik a szovjet fővárosba. Ez a Visnews első keleteurópai műholdas közvetítése. A társaság eddig a Közel-Kelet, Afrika déli része, Észak- és Dél-Amerika, Ázsia és a csendes-óceáni szigetvilág számára szállít híreket. World Broadcast N e w s Számítógép — személyes használatra. Az IBM új számítógépét jól használják majd a hivatalokban, iskolákban és otthon is. Ez az első olyan IBM-termék, amelyet tömegméretekben fognak gyártani és értékesíteni. Egyelőre nem olcsó — az üzleti élet számára tervezett változat 4500 dollárba kerül, az iskolai komputer ára 3000, a házi számítógépé pedig 1565 dollár. The Economist

Dr. Cserés Miklós (1914—1981)

Rádiódramaturg I)r. Cserés M i k l ó s n e m c s a k a M a g y a r R á d i ó f ő r e n d e z ő j e , h a n e m a J e l - K é p szerkesztő bizottságának tagja, a Tömegkommunikációs Kutatóközpont osztályvezetője is v o l t . I r t ő s o k k a l g a z d a g a b b a n is a r á d i ó d r a m a t u r g m u n k á j á r ó l a z i t t k ö z ö l t s z ó c i k k n é l , á m ez a z írás k e v é s b é i s m e r t a z o k n á l , hiszen a R á d i ó h a l l g a t ó k L e x i k o n a 1 9 4 4 - b e n j e l e n t m e g ( V a j d a — W i c h m a n n , B u d a p e s t ) és m a m á r i g e n k e v é s k ö n y v t á r b a n t a l á l h a t ó . E b b e a l e x i k o n b a írni m á r m a g a állásfoglalás volt, m e r t például a Sosztakovics c í m s z ó a l a t t h í r t a d o t t a r r ó l is, h o g y a „ L e n i n g r á d o s t r o m a c. s z i m f o n i k u s h á b o r ú s k ö l t e m é n y e n e m r é g k e r ü l t N e w Y o r k b a n is e l ő a d á s r a . " C s e r é s Miklós di'. t ö b b s z ó c i k k e k ö z ü l a z i t t k ö z ö l t k i s í r á s b a n m á i g é r v é n y e s e n f o g a l m a z z a m e g a r á d i ó d r a m a t u r g f e l a d a t á t — a k k o r k é t éve dolgozott a rádiónál! — , de igazán é r d e k e s s é , sőt f o n t o s s á a n é h á n y s o r b a n ö s s z e f o g l a l t ö n v a l l o m á s teszi e z t a c i k k e t az az ars poetica, a m e l y e t szerzője élete végéig gyakorolt.

Rádiódramaturg. A dramaturglektor tevékenysége a rádióban minden egyes esetben azzal kezdődik, hogy átveszi reggelente, iktatás után, a dramaturgosztályon, a szerzők új munkáját, vagy felhozatja a könyvtárból a fölújításra alkalmasnak vélt m ű kéziratpéldányát; és akkor végződik, amikor előadás után a befejező konferálás elhangzott. Az iktatástól az utolsó gongig hosszú és bonyodalmas mííveleten megy át a rádiójáték és a R.-nak az a föladata, hogy elkísérje a szerzőt ezen a hosszú úton, tevékenységen, továbbá közreműködjék abban a folyamatban, hogy a kéziratból előadás legyen. Az új kéziratot legjobb reggel elolvasni, friss aggyal. Szerencsés esetben — kisebb átdolgozással — el lehet mindig fogadni az új m ű v e t előadásra. Ennek első látható jele az, hogy a R . megfogalmazza lektorvéleményét, melyben elemzi a szóban forgó munka erényeit és hibáit, pontosan megjelöli a javítanivaló részeket, a javítás módozatait és végül, igenes javaslattal látja el. A szöveget egy sárga színű lektorcédulára gépeli (az irodalmi lektoroké fehér) és átviszi az osztályvezetőhöz láttamozás végett, közben referál lektúrája eredményéről, az előadás kilátásairól stb. Az osztályvezető rendszerint hozzájárul a R . javaslatához, s egyidejűleg előjegyzik a „jelöltet" a keddi tízórai műsorbizottsági ülésre;

itt dől el, hogy műsorra kerülhet-e az új mű. A következő lépés az, hogy a R . felhívja telefonon a szerzőt, vagy m á s úton értesíti, fáradjon be hozzá, hogy megbeszéljék a szükségesnek látszó módosításokat. Ezen a megbeszélésen állapítják meg e g y ü t t a m ű végleges műfaját, időtartamát, az esetleges zenei bevezetést, kíséretet és befejezést; itt mondja el a szerző a szereplőkre és a rendezőre vonatkozó óhaját. (Régi tapasztalat, hogy ezeket csak ritkán érdemes figyelembe venni.) Amikor a szerző elkészül a megbeszélés szerinti átdolgozással, akkor veszi a R. újra kezébe a játék szövegét. Pontos vizsgálatnak, részletes elemzésnek veti alá a mű mondanivalóját, lélektanát, cselekményét, szerkezetét, nyelvét. Rádiószerűtlen elemeit eltávolítja, töröl, kihúz, beír, a magyartalanságokat és egyéb stílushibákat kijavítja stb. Közben eldőlt a műsorülésen az új m ű sorsa. Az előadásra végleg elfogadott és az említett m ó d o n előkészített szövegkönyvet sokszorosító irodába küldik, ahol a szükséges példányszámban sokszorosítják. A visszaérkezett példányok közül a R . elkészíti az ún. rendezői példányt, melyben ellenőrzi még egyszer az előadás végleges szövegét. E z t a példányt kapja m e g az előadás rendezője. Az ő dolga, hogy a szövegkönyv beható tanulmányozása, az előadás 183

elképzelt víziója alapján összeállítsa a szereposztást. A rendező három-négy színészt javasol mindegyik szerepre, az osztályvezető ezek közül jelöli ki azt, aki az előadáson játszani fog. (De joga van az osztályvezetőnek, a javaslat mellőzésével, e g y új, negyedik m ű v é s z t behívni szereplésre.) A rendező azt is megállapítja egyidejűleg lesz-e szükség hanglemezre, ének- v a g y zenekari kíséretre stb. Megbeszélik és rögzítik a dramaturgosztály titkárnőjével az előadás előtti négy próba végleges időpontját is. A titkárnő a z t á n fölkérő levelet küld a kijelölt művésznek, föltünteti benne a m ű címét, a szerző és a rendező nevét, a fölajánlott honoráriumot, a próbák idejét stb. A fölkért m ű v é s z a mellékelt válaszborítékos levélben értesíti a dramaturgosztályt, el tudja-e fogadni a fölkérést v a g y nem, az utóbbi esetben indokolni szokás a nemleges választ. A próbák rendszerint 15 órakor, 15.30kor kezdődnek, inivel ebben az időben a színházakban szünet van. Munkája ellenőrzéseképpen a R . is részt vesz legalább két próbán. Erre a kontrollra mindig szükség van, mert másképpen hat egy szöveg olvasv a és másként a mikrofon előtt eljátszva. A jó R.-nak o l v a s v a is szinte hallani kell a szöveget s ez a készség csak hosszas gyakorlattal, a próbákon való megfigyelésekkel szerezhető m e g . Az előadásokat v a g y a stúdió megfigyelőfülkéjében, a rendezővel együtt hallgatja, v a g y a lakásán (esetleg a hivatali szobájában), mint bármelyik hallgató. Jól teszi, h a minden egyes előadás e z u t á n összegezi tapasztalatait, és levonja következtetéseit a jövőre nézve. A rádiódramaturg szellemi természetű munkái között — az előadás szövegének dramaturgiai előkészítésén kívül — legfontosabb a rádió drámai műsorának folyamatos, hétről hétre történő biztosítása. A dramaturgosztály é v e n t e átlag 50—52 egyfelvonásos és u g y a n a n n y i egész estés (90— 120 perces) rádiójátékkal szerepel a rádió műsorán. Ez é v e n t e összesen átlag 104 da-

184

rab. Elhangzott előadásokat általában kétévenként szokás fölújítani, tehát 200—210 egy- és háromfelvonásos rádiójátéknak kell, készen lenni — legalábbis elvben — a R. fiókjában, hogy fönnakadás és indokolatlan ismétlés ne álljon be. Hogy mekkora gondot jelent ennek a roppant mennyiségű játékanyagnak az előteremtése, az akkor tűnik ki legjobban, ha meggondoljuk, hogy színházaink csak nagy ritkán játszanak egyfelvonásos darabokat, de háromfelvonásos műveik száma is évente legföljebb 14—16, sőt általában csak 6—8. É s amellett a színházi előadások műsordarabjait sokszor nem lehet a rádióban közvetíteni. Rendelkezésre áll ellenben a R.-nak a világirodalom teljessége, az ő dolga, hogy kiválogassa a rádiószerű drámákat, színműveket stb. és rádiószerűsítse őket. A mennyiségi teljesítményen kívül, minőségre is n a g y o n kényes munkát végez a R . , mert egy-egy előadás anyagilag is nagy áldozattal jár a rádiónak. A R . egyéb föladatai közül megemlítjük ínég a színházi közvetítéseket (L. o.) a színész-mikrofonpróbákat, a Rádióélet c. lap tartalomismertetésekkel való ellátását stb., stb. Nyilvánvaló ebből a vázlatos szemléből, hogy a R . nem lehet a világtól visszavonult, elvont, száraz, t u d o m á n y o s lény, nem lehet rövidlátó kéziratmolv, inert — ha munkáját jól el akarja látni — benne kell lennie a szellemi élet sodrában. Tudni kell az eleven irodalom minden megnyilvánulásáról (új drámák, új fordítások, átdolgozások stb.), kapcsolatot kell fönntartania a jelentős drámaírókkal, színészekkel, a színházakkal, könyvkiadókkal, zeneszerzőkkel, könyvkereskedőkkel stb. É s persze — ezt talán mondanunk sem kell — a jó R. kötelességének érzi szakmája, egyetemi évei alatt elkezdett, továbbművelését, régebbi t u d o m á n y o s emlékeinek fölújítását ós újakkal való gyarapítását. í g y tudja csak egységben ellátni munkáját, és így tud csak eredményesen közreműködni a rádió nagy jelentőségű művelődési és szórakoztató missziójának betöltésében.

Lapozgató

Bálint György arcai (MEGJELENT ÍRÁSAIBÓL)

A K R I T I K U S O K ÁRULÁSA Ez a probléma, magasabb távlatokból nézve, korántsem olyan nagystílű, mint az írástudók árulásának kérdése, amelyről Julién Benda egész könyvet, Babits Mihály hatalmas t a n u l m á n y t írt, és írók seregei vitatkoztak. Alapjában véve részletprobléma ez. Még csak a magyar írástudók egészének árulásáról sincs szó, csupán a kritikusokéról. Nem óriási probléma: de szellemi és irodalomerkölcsi életünknek tagadhatatlanul lényeges jelensége, és kulturális betegségünknek gyakran penetránsan jelentkező tünete. Mindenesetre komolyabb vizsgálatot is érdemelne egyszer, m i n t ez a néhány odavetett és rapszodikus jegyzet, amely csak éppen a figyelmet szeretné felhívni a kérdés szembetűnő pontjaira. Mindenekelőtt: ki a kritikus? Ma, Budapesten, kritikusnak nevezünk mindenkit, aki napilapokban vagy esetleg folyóiratokban aktuális színdarabokról v a g y könyvekről bírálatot ír. (A zene- és képzőművészeti kritikusokról most ne essék szó.) Áz így definiált kritikus, polgári foglalkozására nézve rendszerint hírlapíró, esetleg .fővárosi vagy sportrovat vezető (amitől még lehetne jó és becsületes kritikus is), és szűkebb kollégájának vallja Lessinget, Sainte-Beuve-öt és Gyulai P á l t (amitől még ismerhetné is ezeket az írókat). Minthogy a kritikus majdnem mindig hírlapíró, és minden esetben függ az őt foglalkoztató kiadótól, árulása tulajdonképpen akkor kezdődik, amikor a kiadó parancsára koncessziókat tesz, jobb meggyőződése ellen. Az árulás legelső lépése tehát az, amikor a kritikai bérmunkás, kiadójának anyagi pressziója alatt, kénytelen jobban dicsérni vagy (ritkábban) gáncsolni egy regényt vagy szubrettet, m i n t ahogyan azt meggyőződése diktálná. Mindenesetre ez még a legártalmatlanabb f a j a az árulásnak, és nem is lehet szigorúan elítélni érte a kritikust. E b b e n az esetben mindig van egy nyomatékos enyhítő körülmény: a kritikus egzisztenciája forog kockán. É s még enyhébb, megbocsáthatóbb árulás, amikor az esztétikai alkalmazott — parancsra — kénytelen kisebb-nagyobb terjedelemben foglalkozni olyan munkával, amelyről különben nem volna semmi mondanivalója. Ellenben: megbocsáthatatlanul áruló a kritikus akkor, amikor m u n k á j a közben az a szempont irányítja (vagy az is irányítja), hogy egyes véleménynyilvánításai révén erkölcsi vagy anyagi haszonhoz j u t h a t . Áruló a kritikus, aki írás közben szem előtt t a r t j a azokat az előnyöket, melyeket a befolyásos szerző, színigazgató vagy primadonna hálája neki szerezhet, vagy amelyektől az illetők bosszúja őt elütheti. E z t az árulást napról napra követi el napilapjaink számos kritikusa, aki irodalmi és művészeti problémák útvesztőibe esetleg be sem merészkedik, de bravúrosan tájékozódik a sajtó-, törzskávéház-, színháziroda-dzsungel sokat rejtő indái között. É s itt kell megemlíteni a leggyakrabban és egyre kevésbé szemérmes formák között jelentkező árulást: a kritikusok — szerzők piac- és konkurrenciaszabályozó kartelljeit, vagy néha ellenkezőleg, ádáz és kíméletlen vendetta h a d j á r a t a i t . Egyre tömegesebben jelentkező íróink, elsősorban színpadi íróink között mind g y a k r a b b a n tűnnek fel a kritikus-írók. Nagy és befolyásos napilapok munkatársai ezek, és felváltva, hol m i n t 185

BÁLINT GYÖRGY ARCAI

írók, hol m i n t k r i t i k u s o k szerepelnek. Ezek a kritikusok alaposan ismerik egymást és egymás l a p j a i n a k h a t a l m á t , és ó v a k o d n a k attól, h o g y rosszat í r j a n a k a n n a k a dar a b n a k a szerzőjéről, aki n é h á n y h é t m ú l v a m i n t k r i t i k u s fog megjelenni az ő d a r a b j u k premierjén. H a a z o n b a n a kritikusból lett szerző d a r a b j a m á r színre került, és történetesen m e g b u k o t t , a k k o r a kritikussá visszavedlett szerzőt m á r nem k ö t i semmi, és a raték örök keserűségével és nem is t i t k o l t bosszúvágyával ítélkezik k r i t i k u s t á r s á n a k vagy e g y á l t a l á n a soron következő szerzőnek m u n k á j a fölött. Aki megfigyeli l a p j a i n k kritikáit, és kissé ismeri a különböző, kulissza m ö g ö t t i k a p c s o l a t o k a t , ennek a furcsa jelenségnek épületes példáit l á t j a állandóan. É s különösképpen senki sem botránkozik m e g ezen az állapoton, a m e l y éppen olyan immorális, m i n t h a a törvényszéki bíró állandóan ügyvédi g y a k o r l a t o t is f o l y t a t n a és viszont. Kritikusaink n a g y része t e h á t árulást követ el, mert különböző m a g á n é r d e k e k é r t feláldozza azt a — n e m túlságosan n a g y — függetlenségi lehetőséget, amit a m u n k a adói cenzúra még m e g h a g y neki. D e t a l á n még g y a k r a b b a n történnek ilyen árulások teljesen önzetlenül, érdekmentesen is. P l á t ó i szimpátiák, v a g y a n t i p á t i á k érvényesülnek korlátlanul, és emberi szempontból mindenesetre é r t h e t ő a kritikus aggodalma, aki nemigen í r h a t rosszat arról a színészről vagy szerzőről, aki röviddel a premier v a g y a k ö n y v megjelenése u t á n n á l a fog ebédelni. (E kritikusok nem vesznek példát Alfréd Kerr-ről, aki alig ismert személyesen írót, színészt és színigazgatót.) A budapesti klub- és törzsasztal-kultúra r o m l o t t légkörében így s a t n y u l el a független kritika. Sokkal i n d o k o l a t l a n a b b a k ^ e n n é l azok a teljesen p a r a d o x politikai szempontok, amelyek főleg baloldali színezetű lapok kritikusainál jelentenek súlyos gátlást az ellenkező i r á n y ú szerzőkkel szemben. N a g y o n g y a k r a n megtörténik, hogy ilyen kritikusok csak azért elnézőek az ellentáborhoz tartozó-szerzővel, m e r t félnek a politikai elfogultság látszatától. (Természetesen legalábbis ilyen g y a k r a n esik meg az is — rendszerint a másik oldalon —, hogy valóban politikai elfogultság d i k t á l j a a k r i t i k á t , és egyes műítészek hangosan k i á l t a n a k ügyész és cenzúra, t e h á t az esztétikától teljesen idegen f ó r u m o k b e a v a t k o z á s a u t á n — kimerítve az árulás legbrutálisabb kritériumát.) Ezek voltak azok az árulások, amelyeket a kritikus a m a g a jobb meggyőződése ellen k ö v e t e t t el. D e még sokkal k o m o l y a b b és aggasztóbb a kritikusok árulása a meggyőződés l a t i t ű d j é n belül. Minden külső ok és s z e m p o n t nélkül is, napról n a p r a á r u l j á k el k r i t i k u s a i n k az E s z m é t és az Igazságot (hogy B e n d a terminológiájában m a r a d j u n k ) . Állandóan találkozunk ezzel az árulással, amelyet még kevésbé lehet megbocsátani, m i n t azt, a m i t valami érdek diktál. E z az a bűn, a m i t az E g y h á z ,,a jóra való restség"-nek nevez. A legtöbb budapesti k r i t i k u s elárulja a védelmére bízott eszmét: m e r t nem veszi komolyan a kritikát, és nem veszi komolyan m a g á t az irodalmat. A m i k o r d a r a b b a l v a g y könyvvel kerül szembe, nem igyekszik százszázalékos intenzitással kifejteni véleményét, mert nem hisz a b b a n , hogy a mai m a g y a r közönség sokra értékeli, és fontosnak t^rtjn n kritikát. Talán ez a mai k r i t i k u s legnagvol 1 1 i"i •.-. (Lert , /.. hogy esetleg ne>* is ért az irodalomhoz, hiányzik a mélyebb k u l t ú r á j a és világiro('al> i p e r s p e k t í v á j a — nem az ő bűne, hanem a kiadójáé, aki m e g t e t t e kritikusnak. N a p i l a p kiadóink jó részének kulturális nemtörőc'ö" ségére jelle v ző, hogy g y a k r a n t i s z t á n személyi v a g y adminisztratív s z e m p o n t o k szerint v á l a s z t j á k "-eg a k r i t i k u s o k a t . A rendőri r o v a t élére nem állítanak olyan újságírót, aki neT ért a rendőri riportázshoz, a kritika f e l a d a t á r a azonban sok esetben félművelt d i l e t t á n s o k a t is a l k a l m a s n a k t a r t a n a k . ) Nem lehet menteni azt a k r i t i k u s t , aki hisz az irodalom és a k r i t i k a elnépszerűtlenedésében, a közönség antiintellektuális h a j l a m a i n a k erősödésében. L e h e t , hogy a m a i m a g y a r újságolvasó tömegek nagy részét nem érdeklik a kritika m a g a s szempontjai, és nem érdeklik a szellemi élet megmozdulásai és eseményei. L e h e t hogy a t ö m e g elfordul a kultúrától. Talán gvűlöli is. De egynek nem szabad m e g t ö r t é n n i e : a kritikusnak nem szabad a tömeg p é l d á j á t követni. H a mindenki gyűlöli a m a g a s a b b r e n d ű szellemi 186


életet, a kritikusnak imádnia kell. H a r»indenki u n a l o r p ' a l és p*egner>~értéssel fordul el az ig?zi iro'Vlc- tói - '„ritil : 1 . !. V -'r ; I.ell érte. H a e g y illió er>T er fogja őrjöngve lrrc'etni Lindbergh vagy IViiss E u r ó p a egyedi ! ü r v ö z í t ő j örök dicsőségét — a kritikusiálljon ki egymaga a r r a a bizonyos sokat e m l e g e t e t t piacra, és a meggyőződés n y u g o d t és töretlen h a n g j á n tegyen hitet T h o r r a s Mann vagy R o m á i n Rolland mellett. E z a kritikus egyetlen kötelessége. De a mi kritikusaink n a g y része megfeledkezett erről a kötelességéről, és elárulta az i r o d a l m a t az első kakasszóra. Ezek a kritikusok azt hiszik, hogy a közönség nem figyel r á j u k , ha komolyan szólnak hozzá. Azt gondolják talán, hogy t ö b b figyelmet és megértést k a p n a k , h a m a g u k sem veszik komolyan m o n d a n i v a l ó j u k a t ? í g y k o n t r e m i n á l j a meg a m a i m a g y a r kritikus, m e g b o c s á t h a t a t l a n defetizmussal, a s a j á t á r f o l y a m á t . É s ugyanilyen súlyos b ű n t k ö v e t el akkor is, a m i k o r leszállítja igényeit az irodalommal szemben. Igen sok kritikus teszi ezt. Egyre k e v e s e b b kritikus m e r m é g abszolút irodalmi mértékkel mérni. Egyesek elvi alapon t a g a d j á k az abszolút mértékegységek létét. Megelégszenek azzal, ha az eléjük kerülő m u n k a megfelel valamilyen teljesen irodalommentes célnak. E g y e s e k politikai v a g y m á s tendenciák szerint mérnek. H a a d a r a b b a n elég p r o p a g a n d a a n y a g v a n az egyke-rendszer ellen — (vagy mellett) — m á r jó darab. S ő t : h a a szerző h ó n a p o k k a l előbb t ö b b h a t á s o s röplapot írt az egyke-rendszer ellen (vagy mellett), és társadalmi téren is exponálta m a g á t az ügy érdekében: d a r a b j a m á r a priori jó d a r a b (és viszont). A másik még erkölcstelenebb és a l a n t a s a b b s z e m p o n t : alkalmas-e a szóban forgó d a r a b v a g y k ö n y v arra, h o g y K o v á c s úrral (az Aradi utcából) n é h á n y ó r á r a elfelejtesse n y o m a s z t ó anyagi g o n d j a i t , és f e n t nevezett K o v á c s u r a t , az ő pénzéért, nejével és családtagjaival e g y ü t t h a t á l y o s a n és kellemesen szórakoztassa ? Egészen elt e k i n t v e arról, hogy a k r i t i k u s nem képviselheti K o v á c s úr ízlését (Kovács úr néha rá is szokott-cáfolni) — a legmélyebb kulturális leziillés s z i m p t ó m á j a ez az állásfoglalás. E n n e k következménye az, hogy émelyítően l a g y m a t a g , édeskésen j ó i n d u l a t ú és lelkiismeretlenül konciliáns h a n g lett ú r r á a kritikai r o v a t o k b a n . Inszipid vígjátékok k a p n a k j ó a k a r a t ú a n megbocsátó, sőt, elismerő b í r á l a t o t , azzal az indokolással, hogy „ennek a m í í f a j n a k ugyanis csak k ö n n y ű szórakoztatás a célja, ennek pedig elég jól megfelel a szóban forgó m ű a l k o t á s s t b . " . Nincsenek igények, nincsenek nehezen kielégíthető irodalmi kívánságok, és a dezertőrökké l e t t kritikusok egyre jobban demoralizálják és elposványosítják a színházi és irodalmi életet. Világirodalmi, európai mértékkel m á r régen n e m m é r n e k k r i t i k u s a i n k : b u d a p e s t i viszonylathoz, 1930-as viszonylathoz, terézvárosi viszonylathoz, múlt hónapi viszonylathoz m é r i k az irodalom és színpad termékeit. í g y t ö r t é n i k azután,, hogy X . ú r giccses b á r g y ú s á g a m e g k a p j a a signum laudist, egyszerűen azért, m e r t Y. ú r a m ú l t h ó n a p b a n még ennél is rosszabbat írt, és m e r t „ a mai viszonyok között nem lehet olyan mértékkel mérni, m i n t s t b . " Az irodalmi és színpadi termékek n í v ó j a t e h á t egyre alacsonyabb lesz, a k r i t i k á k pedig egyre elnézőbbek és dicsérőbbek. A k r i t i k á k u t á n ítélve: r e m e k m ű v e k tömege születik állandóan a m a g y a r irodalmi m ű h e l y e k b e n . A dicséretinfláció egyre szélesebben hömpölyög, úgyhogy, ha egyszer kivételesen mégiscsak szigorúbb bírálatot k a p valamely író — r ö g t ö n személyes i n v e k t í v á n a k veszi. Ilyen d e s t r u k t í v engedékenységgel, ilyen k á r t é k o n y úgyismindegy-gesztussal zülleszti egyre mélyebbre az igényeket és az ízlést a mai kritikusok zöme, a h e l y e t t , hogy intranzigens kitartással p r ó b á l n á menteni, ami m e n t h e t ő . (És sok volna menthető.) É r t h e t ő t e h á t , hogy a közönség nem veszi többé k o m o l y a n , és nem t e k i n t i megbízható t a n á c s a d ó és értékmérő szervnek a k r i t i k á t , és é r t h e t ő az is, hogy a színigazgató és a k ö n y v k i a d ó silány iizelmekre b á t o r k o d i k az irodalom ellen, a kritikus hallgatólagos v a g y n é h a nagyon is hallható elnézése, sőt, t á m o g a t á s a mellett. 187


í m e , egészen elnagyolt v o n á s o k b a n , a kritikusok' árulása. E z t az á r u l á s t l á t j u k n a p r ó l n a p r a , a legnagyobb nyilvánosság előtt. É s igen szomorú vigasz az, hogy .ezen a z áruláson az e l á r u l t a k és az á r u l ó k e g y a r á n t veszítenek, és azok sem nyernek, a k i k é r t az árulás t ö r t é n t .

\ VISSZAPILLANTÁS — R u g a l m a s v o l t a m , és sokat dolgoztam — m o n d t a a radír, — H a visszapillantok életemre, m e g á l l a p í t h a t o m , hogy t e r m é k e n y volt. A szellemet szolgáltam, azt hiszem, szép sikerrel. R a d í r n a k lenni nem mindig könnyű. F á r a d h a t a t l a n rugalmasság kell hozzá, különösen a m a i időkben. Valamikor egy f á b a n keringtem, egy forró ültetvényen. Messziről k e r ü l t e m a fába, sok l á t h a t a t l a n forrásból. K ö r ü l ö t t e m m á s nedvek k e r i n g t e k , rokon n e d v e k , ezernyi n ö v é n y i és állati t e s t b e n , ezer a l a k b a n . Azt hiszem, v a l a m e n n y i e n rokonok voltunk, f á k , p á f r á n y o k , tigrisek, h a n g y á k , moszatok. K e z d e t b e n mindenki r o k o n , de ez k é s ő b b keveset jelent. K é s ő b b m i n d i n k á b b a különbség válik fontossá. „ K ü l ö n b ö z ö m , t e h á t v a g y o k " — m o n d j á k az élőlények idővel. N e m t u d o m , hogy igazuk van-e. R a d í r vagyok, és nem bölcselő. D r á m a i k ö r ü l m é n y e k között h a g y t a m el a f á t . E g y kuli kése belehasított a kéregbe. U g y a n a k k o r egy ültptvényes k o r b á c s a belehasított a kuli h á t á b a . U g y a n a k k o r a gumitőzsdén villanyszámok g y u l l a d t a k ki idegesen. M á r akkor e l h a t á r o z t a m , hogy r a d í r leszek, és k ü z d e n i fogok a h a z u g szövegek ellen. Már régen r a d í r vagyok. N a p o n t a dolgozom, nem is emlékszem, m i ó t a . Sorok v e t ő d n e k papírra, és én eltörlöm ő k e t . E z a mesterségem. Egyesek szerint t ö b b , mint mesterség: h i v a t á s . É n nem szeretem az ilyen n a g y s z a v a k a t — törlőin őket. Ezért szép a mesterségem. Szigorú v a g y o k és rugalmas. H i á b a szurkálnak irónnal, szeggel, bicskaheggyel — m e g sem érzem. K ö n n y e d é n , egyenletesen szántom végig a papirost, és e l t ü n t e t e m a rossz szövegeket. A kéz megremeg, és rosszat ír: én j ó v á teszem. T u d o m , hogy a kéz m ö g ö t t az értelem remegett meg, és segítségére sietek. Világosságra törekszem, szigor ú a n és r u g a l m a s a n , b á r t u d o m , h o g y ez m a j d n e m r e m é n y t e l e n . Az értelem gyakran remeg meg, és a rossz szöveg mindig újjászületik. S o k a t töröltem. H a egyszer k ö t e t e k b e n kiadnák m i n d a z t a szöveget, a m i t a papírról e l t ü n t e t t e m , h a t a l m a s k ö n y v s z e k r é n y e k e t töltene meg. Büszkén néznék végig r a j t a , és a z t m o n d a n á m : „ E x e g i m o n u m e n t u m . " De nem m o n d h a t o k semmit, m e r t művem n e m l á t h a t ó . Az a lényege, hogy nincs. Kötetei sorozatosan n e m jelennek meg az olvasók gyönyörűségére. Nemrégiben dicsőséges n a p o m v o l t : akkor nem jelent meg századik k ö t e t e m . Bennem is v a n hiúság, nem t a g a d o m . R i t k á n p i h e n t e m . H a valahol féligkész gondolatokat, tisztázatlan ö t l e t e k e t vetett e k papírra, én o t t voltam és k ö z b e l é p t e m . Szemmel t a r t o t t a m minden g y a n ú s ered e t ű szöveget. Sokszor bizonytalan, h o m á l y o s mélységekből j ö t t e k a s z a v a k . Bőven és forrón b u g g y a n t a k elő, m i n t a gejzírek. Néha kétségbeesetten t o l o n g t a k kifelé, m i n t menekülő e m b e r e k egy beomló b á n y á b ó l . Izzóak v o l t a k , követelők és fegyelmezetlenek. E l a k a r t á k árasztani a p a p i r o s t . Nem ismertek a k a d á l y t és n e m ismertek t ö r v é n y t . Sikoltoztak és u j j o n g t a k , m i n t a bacchánsnők, akik s z é t t é p t é k Orfeuszt. A mélyből j ö t t e k , és rendetlenek v o l t a k . Csupa f á j d a l o m voltak és csupa élet. Sajnált a m , szerettem és töröltem őket. „ A z élet nem m i n d e n , és a f á j d a l o m n e m minden — szóltam h o z z á j u k . Az őszinteség n e m minden. A mélység, a h o n n a n j ö t t ö k , önm a g á b a n m e g b í z h a t a t l a n . Fegyelem is kell és f o r m a . L e m é r t é t e k m á r m a g a t o k a t ? E g y s z e r m á r s z é t t é p t é t e k Orfeuszt, aki a v a d á l l a t o k a t szelídítette bölcs énekével. Orfeuszt nem t á m a s z t h a t j u k fel t ö b b é — de legalább legyünk szelídült görög vadállatok. „ T a n u l j a t o k meg görögül!" í g y szóltam h o z z á j u k , és e l t ü n t e t t e m őket. 188


N é h a rövidebben b á n t a m a szavakkal. N e m m i n d érdemeltek ennyi beszédet. A hazugok például, a t u d v a f e r d í t ő k vagy a z a g y v á n jóhiszemű hamisítók. A ravaszul megfontoltak, akik szándékosan z a v a r t a k a r t a k kelteni, és a l a g y m a t a g o n pongyolák, akik n e m t u d t á k pontosan, hogy m i t a k a r n a k , és n e m is a k a r t á k t u d n i . Ezekkél kurt á n végeztem. E l t ű n t e k egy pillanat alatt, és u t á n a fellélegzett a papír. F e l a d a t o m nem volt v a l a m i hálás. Illúziókat r o m b o l t a m , t u d a t o s a n és elszántan. Üldöztem a gyengeséget, nem t ű r t e m a hazug vigasztalódást. Kés, k o r b á c s és számok — emlékeztem, hogy ez az élet. T u d t a m , hogy eszerint kell éjni: n y i t o t t szemmel, k e m é n y e n és szomorúan. Parancsolni kell a mélyből buggyanó forró s z a v a k n a k , hűvös fegyverré kell őket kalapálni. R e n d r e kell törekedni, és az á l m o k n a k már csak a világos megfejtését szabad leírni. Általában í r j u n k keveset, h i r d e t t e m . A ceruza nem hangszer, és n e is érezze m a g á t hegedűnek v a g y f u v o l á n a k . Nem szabad m i n d e n t leírni, m e r t a sok szöveg k á b í t és mérgez. Aki ír, ó v a k o d j é k a k á b u l a t t ó l , hirdettem. T a l á n nem volt egészen igazam. Személytelenül végeztem m u n k á m a t , indulatok és elfogultságok nélkül. Tárgyilagos radír voltam, erre büszke vagyok m a is. De m a m á r t u d o m , hogy a radír m u n k á j a sem teljesen személytelen. V á r a t l a n u l ébredtem rá, egy hosszú és k e m é n y m u n k a n a p u t á n . Lehet, hogy t ú l sok rossz szöveget i r t o t t a m a z n a p , és egy kissé b e l e f á r a d t a m . Ilyenkor nehéz az elalvás, és a gondolatok szinte m á r g y a n ú s a n élesek. Hirtelen ráeszméltem, hogy t e r j e d e l m e m m á r nem a régi. Reggel ó t a szemmel l á t h a t ó a n csökk e n t e m , és sarkaim erősen k o p t a k . Váratlanul és indokolatlanul eszembe j u t o t t a trópusi f a , melyben egykor keringtem. Eszembe j u t o t t a k a p á f r á n y o k és a tigrisek is. Felesleges és laza gondolatok voltak, megszokott, kötelességszerű m o z d u l a t t a l töröltem őket. De attól kezdve napról n a p r a figyeltem csökkenésemet. Azóta fokozatosan fogyok, és szögleteim l a s s a n k i n t kerekre k o p n a k . Ahogy a művem nő, úgy csökkenek. N e m c s a k én t ü n t e t e m el a rossz szöveget, az is eltüntet engem lassan. Lehet, hogy így állnak bosszút a v a d és zavaros szavak. Lehet, hogy így b ü n t e t a mélység. Nem b a j , kezdettől fogva t u d t a m , hogy veszedelmes m u n k á r a vállalkozom. H a visszatekintek működésemre, m e g á l l a p í t h a t o m , hogy szépen és izgalmasan éltem. Védtem v a l a m i t , a m i t ma m á r egyre kevesebben védenek. Elszánt v o l t a m és következetes, és t a l á n nem volt m i n d e n b e n igazam. Mindent összevetve: érdemes volt. Nem t u d o m , meddig t a r t o k még. E g y bizonyos — különbül végzem m a j d , m i n t a legtöbben. Nem kerülök a szemétdombra v a g y az ócskaságok b o l t j á b a , nem válok hasznavehetetlen c s u t a k k á , és nem is alakulok á t valami egészen m á s használat i t á r g g y á . Maradék nélkül fogyok m a j d el, utolsó porcikám e g y ü t t semmisül meg, az utolsó hibás szóval, a m i t kiirtok. Nyom nélkül szűnök meg, elvontan és tökéletesen. E l t ü n t e t e t t szövegeim sorsára j u t o k , megszűnésem megkoronázza életművemet. Mulatságos lesz és m e g n y u g t a t ó .

A P U S Z T Á K ZSENIJE A költő arcképe műveiből bontakozik ki. K i v é t e l az a költő, akiből érettségiznek. Amíg a költőből érettségi tétel lesz, arcképéhez fokról fokra ú j , hamis vonásokat told a hivatalos tendencia, f z eredetieket f i n o m a n „ e n y h í t i " , retusálja, míg végül az élethű p o r t r é t új, alig felismerhető kép fedi. í g y v a g y u n k Petőfivel is. A zseni ezer m o z d u l a t a egyetlen színpadias pózzá f a g y o t t : a hevesen ökölbe szorított .kézből eskübe merevedett, hideg t e n y é r l e t t ; verseiből idézet, eszméiből szólam, március 15éből önképzőkörök márciusi ünnepélye. Még nincs száz éve, hogy P e t ő f i írni kezdett, az ügy, melyért írt és meghalt, még m a is megvalósításra v á r — de a m a g y a r irodalom legnagyobb és legforradalmibb zsenije, a jól n e v e l t m a g y a r tömegek szemében m á r régóta elsősorban a Megy a juhász szamáron p o é t á j a . E z t a verset tart j á k „érvényes189

/


n e k " és nem az Apostolt, vagy a X I X . század költőihezt. Mit tehetne, h a egy pillanatr a f e l t á m a d h a t n a ? Nyilván m e g v a l ó s í t a n á az egyébként m é l t á n m a g a s z t a l t vers utolsó m o n d a t á t , és nagyot ü t n e a s z a m á r fejére. Illyés Gyula P e t ő f i j e , melyet lélegzetvisszafojtva olvastam el, a legszebb és legb á t r a b b Petőfi-revízió hosszú idő ó t a . Az eredeti arcképről lemossa a föléje m á z o l t á l p o r t r é t , és keze n y o m á n , melyet P e t ő f i odaadó szeretete és a h a m i s í t v á n y megvetése v e z e t e t t , tiszta és szuggesztív szépségében ragyog e l ő t t ü n k a költő igazi arca, a P u s z t á k népe u t á n a puszták zsenije. Módszere a r á n y l a g egyszerű v o l t : visszatért a Petőfi-szöveghez. Mindent k o m o l y a n v e t t , a m i t P e t ő f i leírt, elsősorban a z t , a m i t 1849 óta nem illik komolyan venni. É s k o m o l y a n v e t t még v a l a m i t : a Petőfi-ellenes t á m a d á s o k a t . Illyés k i t ű n ő dialektikus, t u d j a , hogy minden igazságot az ellentétén keresztül lehet legjobban felismerni. S e m m i sem olyan jellemző egy einberre v a g y egy mozgalomra, m i n t a támadói. Illyés gondosan és meggyőzően g y ű j t i össze k ö n y v é b e n P e t ő f i ellenfeleit, a H o n d e r ű ellenforradalmáraitól a szabadságharc „ m e g f o n t o l t " elemeiig. A kép, amel yet így k a p u n k , természetesen nem hasonlít az olaj n y o m a t o k r a és közterületeink Petőfi-szobraira. A költő, aki huszonöt éves k o r á b a n a l k o t j a legnagyobb m ű v e i t , és h u s z o n h a t éves k o r á b a n m á r hősi halott, nemcsak korai tehetségével emelkedik m a g a s r a , hanem korai műveltségével, józanságával és politikai tisztánl á t á s á v a l is. N e m c s a k a b b a n v a n zsenialitása, hogy egészen fiatalon nagyszerűen ír, h a n e m a b b a n is, h o g y u g y a n a k k o r nagyszerűen olvas is, és nagyszerűen politizál. A F a l u végén k u r t a kocsma költője — a m a i anti-intellektuális vadzseni-tenyésztők és őstehetség-imádók őszinte s a j n á l a t á r a — n a g y k u l t ú r á j ú , kitűnően k é p z e t t ember volt. Entellektüel — de, természetesen, a cselekvő f a j t á b ó l , m i n t általában a feltörekvő osztályok entellektüeljei. Minden megnyilatkozása: költői stílusa é p p ú g y , m i n t politikai ténykedése, a feltörekvő osztály, a m a g y a r szegényparasztság ü g y é t szolgálja. Szolgálja ? — tökéletlen szó. Azonossá válik vele, a lényegévé válik. H a z a f i s á g a is népi hazafiság, a korabeli, f é l g y a r m a t i sorban élő, m a g y a r földműves szegénység szociális h a z a s z e r e t e t e ; melyre m a , a X X . században a hindu és kínai t ö m e g e k lázadó nacionalizmusa sokkal j o b b a n emlékeztet, m i n t az európai nacionalista rendszerek imperialista és „totális" hazafiság-kultusza, Illyés Gyula így összegezi P e t ő f i haza-fogalmát. „A haza a s z a b a d s á g j o g o k a t biztosító keret, melyben m i n d e n k i n e k e g y f o r m á n helye és szerepe van . . . Á h a z a nem bástyafal m i n d e n ellen, a m i idegen; k a p u még t á g a b b közösségek felé. A f r a n c i a haza csak a keretbe foglalt kép színeiben különbözik a m a g y a r v a g y az olasz hazától, a keret ugyanazokból az eszmékből készült. A legtökéletesebb m e g v a l ó s u l á s a . " Ilyen h a z á é r t dolgozott és harcolt P e t ő f i . Ilyen haza megteremtését v á r t a 1848-tól — és ezért nem elégedhetett meg tökéletesen 1848-cal, mely, ragyogó v í v m á n y a i és értékei mellett, végeredményben csak nemesi —polgári reform-mozgalom, és m e l y b e n , m i n t Illyés í r j a : „ a nemesi mezbe ö l t ö z ö t t polgárok belebotlanak a s a j á t d í s z k a r d j u k b a . " Petőfi a második felvonást sürgeti, a közjogi felszabadítás u t á n a szegényparasztság gazdasági és szociális f e l s z a b a d í t á s á t , melyről az ország vezető rétegei hallani sem a k a r n a k . N e m sokkal m á r c i u s u t á n Petőfi m á r így ír: „A március 15-én kim o n d o t t polgári egyenlőség elvét a pozsonyi nemesek gyűlése a különféle osztálykategóriák f ö n n h a g y á s a által paralizálta. Az osztályuralkodás a mai napig fönnállv á n , a nép f o l y v á s t politikai p r o l e t a r i á t u s b a n t e n g ő d i k . " N e m c s a k azért lép fel maximális követeléssel, m e r t a szellem e m b e r é n e k ez m i n d e n k o r erkölcsi kötelessége. Meg nem alkuvása n e m c s a k az idealizmus, h a n e m , m i n t Illyés megállapítja, a j ó z a n polit i k a i ítélőképesség következménye is. K e z d e t t ő l fogva tisztán l á t j a azt, a m i t a szab a d s á g h a r c vezetői csak későn, az utolsó p i l l a n a t b a n ismernek fel: a s z a b a d s á g h a r c n a k népi m o z g a l o m m á , szegényparaszt üggyé kell átalakulnia, m e r t csak így állh a t ellen a f e n y e g e t ő túlerőnek. B á r m i l y e n meglepőnek látszik is: a reálpolitika d i k t á l t a m á r 1847-ben P e t ő f i n e k ezeket a csodálatos s o r a i t : 190


H a m a j d a bőség kosarából Mindenki e g y a r á n t v e h e t , H a m a j d a jognak asztalánál Mind e g y a r á n t foglal helyet, H a m a j d a szellem napvilága R a g y o g minden ház a b l a k á n : Akkor m o n d h a t j u k , hogy megálljunk — A „ j ó z a n o k " , a „ m e g f o n t o l t a k " , a „ r e a l i s t á k " m á s elveket és m á s g y a k o r l a t o t követtek — egészen Világosig. É s m a ? „ N e áltassuk m a g u n k a t — írja Illyés u t ó h a n g j á b a n —, nem d i a d a l m a s k o dott. Amit legkevésbé v á r t az u t ó k o r t ó l : gondolatai, n a g y okai a h a r a g v á s r a , á l m a i a szabadságról s a n é p jövőjéről, változatlanul időszerűek." É s a m i t talán még ennél is kevésbé v á r t : követeléseit m a m á r sokszor az ő stílusában, az ő felületesen, rosszul ellesett gesztusaival t e m e t i k el, és az ő gyengén, hamisan sikerült szobrát á l l í t j á k föléjük síremlékül. Illyés k ö n y v e gyönyörű tiltakozás e gyakorlat ellen..

ÚTMUTATÓ

KEZDŐ

HELYESLŐKNEK

Elérkezettnek látom az időt, hogy d i ó h é j b a n összefoglaljam a z o k a t a g y a k o r l a t i és elméleti t u d n i v a l ó k a t , melyek a helyeslés t u d o m á n y á n a k elsajátításához nélkülözhetetlenül fontosak. Azt hiszem, hogy szerény kísérletem, mely hézagot pótol, széleskörű érdeklődésre t a r t h a t számot, m i u t á n az utóbbi időben a helyeslés egyre elterjedtebb és á l t a l á n o s a b b lesz, és nemsokára m i n d e n k i csak helyeselni fog. Már most is alig hallani disszonáns h a n g o k a t , és rövid időn belül egész Közép- és K e l e t - E u r ó p a egyetlen h a t a l m a s helyeslő kórussá alakul á t . Torka- és tollaszakadtából helyesel, illetve heilesel mindenki, mert v a n n a k idők ós helyzetek, amikor a nem-helyeslés elé eléggé súlyos fizikai akadályok tornyosulnak. Helyeselni viszont, ha nem is mindig k ö n n y ű , de legalább kifizetődik. Bizonyos kellemetlen dolgok nem következnek be, ha az ember helyesel. Fritz B u s c h t például nem kergették volna le a drezdai opera pódiumáról, ha ő is helyesel. Mert helyeselni korlátlanul szabad. A helyeslésben senkit sem fog megakadályozni a H a r m a d i k Birodalom v a g y valamilyen más hasonló rendszer. Helyeslési szükségleteit mindenki szabadon elégítheti ki — ez az ú j emberi jogok k i n y i l a t k o z t a t á s á n a k első és legfontosabb p o n t j a , amit kellő örömmel kell üdvözölni. Végre egy szükséglet, a m i t mindenki szabadon elégíthet ki — ez az ú j emberi jogok k i n y i l a t k o z t a t á s á n a k első és legfontosabb p o n t j a , a m i t kellő örömmel kell üdvözölni. Végre egy szükséglet, a m i t m i n d e n k i szabadon, korlátlan mennyiségben kielégíthet. Természetesen, a helyesléshez érteni kell. Technikai finomságai, b o n y o l u l t n a k látszó szakmai fogásai v a n n a k , melyeket el kell s a j á t í t a n i . T a g a d h a t a t l a n , hogy v a n n a k korok és helyzetek, amikor a r á n y l a g k ö n n y e n m e g y a helyeslés. A n a g y f r a n c i a forradalom idején például, amikor .egy ú j világ r o b b a n t o t t a szét a régit, ú j t á r s a d a l m i osztályok léptek ki a szabadba, és ú j erkölcs, ú j k u l t ú r a , ú j élettartalom és ú j életforma g y ű r t e le a régieket — a k k o r k ö n n y e n l e h e t e t t helyeselni. V a g y például a színes népek n a g y félszabadító tömegmozgalmainál v a g y m á s hasonló á t a l a k u l á s o k n á l , amikor a f o r m a azonos a t a r t a l o m m a l , és a f o r r a d a l m i frazeológia nem t a k a r r e t r o g r á d lényeget. Most lényegesen nehezebb feladat a helyeslés — de h á t az ember u t ó v é g r e nem v á l o g a t h a t aljban, hogy m i t helyesel szívesen és m i t nem. A helyeslés t u d o m á n y á n a k első és legfontosabb s z a b á l y a : mindig csak azt helyeseljük, ami v a n . E t t ő l az alapelvtől sohasem szabad eltérnünk. Hic R h o d u s , hic salta, m o n d h a t j u k latinul, az erősebbek kedvéért, itt a H a r m a d i k Birodalom, i t t tessék helyeselni. A szerény ember azt helyesli, a m i éppen kéznél van, és h a egy ú j t á r s a d a l m i rend megszületése 191


helyett csak egy ú j szükségrendelet megszületése,van kéznél, akkor azt helyesli odaa d ó a n , és h a a n y o m o r t a n y á k h e l y e t t csak a l o k á l o k a t z á r j á k be, akkor ezért lelkesedik intenzíven. Mindenesetre szép volna, ha az ú j uralom a szegény embereknek tilt a n á meg, hogy hiányosan öltözködjenek, de m i n t h o g y csak a gazdag e m b e r e k n e k t i l t o t t a meg, ezt kell őszintén helyeselni. A helyeslés a fő, hogy mit helyeslünk ,az másodrendű kérdés. E g y kis érzékkel és ügyességgel m i n d e n k i e l s a j á t í t h a t j a a helyeslés t e c h n i k á j á t . P á r heti szorgalmas gyakorlás u t á n a legnehezebb felfogású entellektüel is folyékon y a n helyesel. T o v á b b i p á r h é t — és a szokványos, köznapi stílus helyett m á r finomabb^ differenciáltabb módszerekkel is t u d helyeselni. Ilyen például a „ t u l a j d o n k é p pen a z é r t " módszer, mely főleg k é n y e s e b b igényű, nehezebben megérthető közönségnél a l k a l m a z h a t ó sikerrel. P é l d á u l : kifejtendő, h o g y H i t l e r és Göring t u l a j d o n k é p p e n a z é r t léptek szövetségre a n a g y t ő k é t és n a g y b i r t o k o t képviselő Hugenberggel és Papennel, hogy ilyen módon j o b b a n a h a t a l m u k b a n t a r t h a s s á k őket, és k ö n n y e b b e n megvalósíthassák céljukat, melynek lényege a k a p i t a l i z m u s á t a l a k í t á s a valamilyen izé-izmussá. E l m a g y a r á z h a t ó viszont, m á s összetételű közönségnek, hogy H i t l e r és Göring t u l a j d o n k é p p e n azért agitálnak a m u n k á s o k és munkanélküliek körében forradalmi hangszerelésű stílusban, hogy ilyen m ó d o n j o b b a n h a t a l m u k b a n t a r t h a s s á k ezeket a t ö m e g e k e t , és k ö n n y e b b e n megvalósíthassák c é l j u k a t , melynek lényege a vasfegyelem, a tekintély, a h a g y o m á n y o k , a tiszta erkölcs és a fellebbvaló iránti feltétlen engedelmesség megőrisése. H a s z n á l h a t ó a kizárásos módszer is: r á m u t a t n i m i n d e n elképzelhető p á r t és politikai megoldás hibáira, nem r á m u t a t n i a szóban forgó megoldás hibáira, és ezzel bebizonyítani, hogy a szóban forgó megoldás egyedül helyes és kívánatos. Igen hatásos némely esetben a fölényes módszer is. „ L u d w i g R e n n t l e t a r t ó z t a t t á k " — m o n d j a valaki - mire a helyeslő k ö n n y e d é n megjegyzi: „ N e m k á r érte, úgyis jelentéktelen író." Kissé o p p o r t u n i s t a , de m e g b í z h a t ó a „szükséges rossz—szabadalom". P é l d á u l : „ É n nem helyeslem a lövöldözéseket és a k ö n y v e k elkobzását, de sajnos, ez ilyenkor elkerülhetetlen. A m a i rendszer n e m ideális megoldás, de m i t t e g y ü n k , ez az a bizon y o s szükséges rossz." Közel áll ehhez a tárgyilagossági módszer is: „ E n g e m egy világ választ el ettől a rendszertől, de el kell ismernem, k i t ű n ő e n csinálják, elérik vele a célt, és utóvégre ez a f o n t o s . " K e z d ő k s z á m á r a sok esetben hasznos az őszinte, t á m a dó eljárás. Szóban v a g y írásban b á t r a n a szemébe v á g j u k Hitlernek, hogy Cromwell ó t a ő a világtörténelem legnagyobb a l a k j a . U t á n a esetleg f é l r e v o n h a t u n k e g y — k é t rosszalló fejcsóválót, és exkuzálva a f ü l ü k b e s ú g h a t j u k : „ H á t nem érezted ki szavaimból a g ú n y t ? " Helyeslés u t á n , b á r m e l y i k módszerrel dolgozunk is, tisztasági f ü r d ő és gargalizálás a j á n l a t o s . H a a helyesléssel egyelőre csak a n n y i t é r ü n k is el, hogy nem történik különösebb b a j u n k , sohase a d j u k fel a r e m é n y t , hogy k i t a r t ó m u n k á n k előbb u t ó b b kézzelfogh a t ó b b gyümölcsöket is terem. L a n k a d a t l a n szorgalommal helyeseljünk az év m i n d e n s z a k á b a n n a p o n t a többször, m e r t m á r a példaszó is a z t m o n d j a : „ K i helyesel, a r a n y a t lel."

192

^

JEL 0

K e p CONTENTS T a m á s Szecskő: Historical education G á b o r H a n á k : Our c e n t u r y — the d o c u m e n t a r y television serial as t h e histórián sees it. Interview with historians Péter H a n á k and G y ö r g y R á n k i

3

5

Media history E d i t E r k i : The message of journalist György Bálint for our days Miklós Vásárhelyi: Intellectual home-defence A n d r á s E . Grósz: „ W e should like to hear His Grace singing . . . "

13 19 28

Exchange of views J á n o s Pelle: The t r u e together with the reál György Márványi: Committed „gate-keepers" J ú l i a R á n k i : Passionate p a t t e r n s György Baló: In s h o r t : professional knowledge Előd J u h á s z : C o m m i t m e n t — in t h e service of music J u d i t F e n á k e l : Ilound off

33 38 42 47 52 54

CIose up T a m á s Terestyéni: The knowledge of foreign languages in H u n g a r y K a t a l i n H a n á k : The image of women in t h e radio Miklós T o m k a : Background listening a n d viewing Zoltán J a k a b — M á r t a H o f f m a n n : W h o speak in t h e radio ?

59 68 78 83

Workshops, methods T h e international character of the f a n c y h a n d kerchief — T a m á s N á d o r conversates with television editor J á n o s H a j d ú 92 László Zöldi: Proceeding (if possible) — f r o m t h e d e b a t e s in t h e weekly É l e t és Irodalom 100 193

On the way ' raffic broadcasting in E u r o p e István Petress: En route György Kékesi: CB is slowly granted eivie rights

110 115 120

Outlook I s t v á n Wisinger: The a n a t o m y of a f r a u d József P . Szabó: Radio a n d television in China a f t e r Mao M á r t a H o f f m a n : Mass coinmunication researoh in t h e Scandinavian countries S á n d o r Böcz: War on t h e air in Lebanon

124 134 138 142

Technology A n d r á s Szekfii: Cable television in C a n a d a 144 J á n o s H o r v á t h : Teletext — or (what is the) news on t h e screen 149

Public opinion The echo of national a n d foreign events W h a t is missing from mass coinmunication W h a t t h e evaluation of t h e economic situation depends on Young people about t h e possibilities of finding a job

152 154 155 157

Periscope A b o u t books F r o m periodicals News in brief

159

Browsing T h e faces of journalist György Bálint

185

kep < 1 JEL 0

coêp>kahme

TaMaui C e n o : 3a HcropHHecKoe 06pa30BaHHe T a 6 o p XaHaK: Tejiecepun « H a u j BeK» c r\na3aMn MCTOpMKa — pa3rOBOp C HCTOpKKaM w rieTepoM XaHaKOM h /JépAeM PaHKH

3

5

ITpoiiuioe SflHT 3 p K H : O HŐM Aépab B a j I H H T TOBOpHT H a M CeBOflHH MHKJTOLU BauiapxeÜH: /JyxoBHaa oöopoHa A n a p a m E. Tpoc: «ripocHM Bamero IlpeBocxoflCTBa cneTb . . .»

13

19 28

OÖMeH MHeHHHMH ÍIHOLLI Elejijie: M ripaB/iy H A E I Í C T B H T C J I B H O C T B /JépAb MapBaHH: OősnaHHbie «HacoBbie» IOjihíi PaHKH: IllaöjioHbi c CTpacTbio fl,épflb Ba;io: C oflHbiM C J I O B O M : 3HaHHe npo([)eccMH 3néfl HDxac: 06a3aHHOCTb — B cjiyacöe My3biKn K D / I H T OenaKeji: 3aKpyrjieHHbiMH (f>pa3a\in

33 38 42 47 52 54

K p y n H b i M njiaHOM TaMam TepeuiTeHH: 3 N A H N E J N B I K O B B BeHrpHH KaTajiHH XaHaK: Oöpa3 >KeHmHHbi no pa/jno M H K J I O U I ToMKa: 3 A H H T H A B O B P E M H N E P E A A H H paOTo 3ojnaH ííko.6—MapTa Xo(J)(J)MaHH: KTO roBopHT no paflHO?

59

68 78 83

M a c T e p c K H e , MeTOjjbi IljiaTOK FLJIA yKpamcHHH B MeacflyHapoflHOM njiane — TaMam Ha/jop P A 3 R O B A P B I B A E T c -HHOLUOM Xaiípy 92 Jlacjio 3 Ö J I A H : H T O Ö M M M 3ainjiH flajibiue O T A H C xyccHH wypiiajia « 3 J I C T 3 U J HpoflajroM/> 100 195

n o nyTH TpaHcnopTHbie nepeâMH no paflHO B EBpone MniTBaH neTpeujui: río nyTH AépAb KeKeojn: «CHTH3CH 63HA» — MEAJTENNO nojiynaeT npaBO rpax
110 115 120

ríaiiopaMa

HiuTBaH BniHHrep: AHaTOMna oÖMaHa 124 Pfo>Ke(J) fi. Caöo: Paano HTB B KnTae nocjre Mao L[e TyHra 134 MapTa J\. Xo(jj(J)ManH: MccjieAOBaHHfl MaccoBoií 138 KOMMyHHKaUHH B CKaHAHHaBHH HLAHAOP Bén: 34>HPHAA BOÜHA B JTn6aHe 142 TexHiiKa AHAPAUI CeK(j)io: KaöejibHoe TEJIEBHAEHNE B Ka-

napé ÜHOUI XopBaT: TejieTeKCT, HJIH HTO HOBoro Ha

Tejre3Kpane

144 149

3OH,H

OTKJIHK COÖblTHH BHCHTHCH H BHyTpeHHeH nOJlHTH152 KH 154 4TO OTCyCTByeT H3 ViaCCOBOH HH(})OpMaiíHH OT nero 3ABHCHT oneHKa SKOHOMHHCCKOTO nojio155 acenHa MHCHHC MOJTOAMX JiioAeií o B03M0>KH0CT5IX ycTpoeHH»

157

IlepejiHCTbiBaHHe

O KHwrax 143 acypHajioB KOPOTKO

159

Csviecb Pa3JiHHHbie jinna /J,épA» BajiHHTa

185

Terjeszti a Magyar Posta Felelős kiadó: a T ö m e g k o m m u n i k á c i ó s K u t a t ó k ö z p o n t igazgatója Külföldön t e r j e s z t i a K U L T Ú R A K ü l k e r e s k e d e l m i V á l l a l a t ( H — 1 3 8 9 Budapest, Postafiók 149.). A m e n n y i b e n a megrendelés a K U L T Ú R A K ü l k e r e s k e d e l m i Vállalatnál t ö r t é n i k , á t u t a l h a t ó a M a g y a r N e m z e t i Bankhoz ( H — I 850 Budapest), a K U L T Ú R A 024/7 számú számlájára. A JEL-KÉP a S z o v j e t u n i ó b a n , az N D K - b a n , Csehszlovákiában, Lengyelországban, R o m á n i á b a n és Bulgáriában k i z á r ó l a g a helyi p o s t a h i v a t a l o k b a n f i z e t h e t ő elő.

H U ISSN 0209—584x 81. 16132 Petőfi Nyomda, Kecskemét I N D E X : 25 421

kep JEL P Tartalom Múltunk Eszmecsere Közelkép Műhelyek, módszerek A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓS KUTATÓKÖZPONT FOLYÓIRATA MEGJELENIK NEGYEDÉVENKÉNT

Recommend Documents