Függő ügynöki tevékenység végzése mellett folytatandó óvadéknyújtási tevékenység a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) szerinti pénzügyi, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e. I.
A TÉNYÁLLÁS
A kérelmező beadványában ismertette, hogy ügyfele egy olyan vállalkozást (Vállalkozás) tervez létrehozni, amely függő ügynöki tevékenységet kíván végezni egy adott pénzügyi intézmény (Pénzügyi intézmény) megbízása alapján. A kérelmező tájékoztatása szerint a fenti tevékenység végzése mellett felmerült annak lehetősége is, hogy a Vállalkozás segítséget nyújtana olyan, az ügynöki tevékenységén keresztül megismert magánszemélyeknek, amely magánszemélyek kölcsönkérelmét más pénzügyi intézmények megfelelő biztosíték hiányában korábban már elutasították. A Vállalkozás célcsoportjába elsődlegesen azon nyugdíjasok tartoznának, akik koruk miatt jellemzően kedvezőtlen hitelelbírálásban részesülnek, ugyanakkor rendszeres, igazolható jövedelemmel (nyugdíjjal) rendelkeznek, amely fedezetül szolgálhat mind a Pénzügyi intézmény, mind a Vállalkozás számára. A Vállalkozás – függő ügynöki tevékenysége ellátása mellett – ezen adósok számára a kölcsön fedezeteként óvadékot nyújtana, mely az adósnak kölcsönt nyújtó Pénzügyi intézmény óvadéki számláján kerülne elhelyezésre. Ezáltal a Pénzügyi intézmény részére közvetlenül elérhetővé válna a biztosítékként nyújtott óvadék összege, melyből kielégítést kereshet, ezáltal nagymértékben csökkentve a workoutra és a monitoringra fordított költségeit. A kölcsönt további kezesség vagy zálogjog nem biztosítaná. Az óvadék nyújtásáért a Vállalkozás a kölcsönt felvevő adóstól – az általa nyújtott szolgáltatásért – ellenszolgáltatást kérne, amelynek mértéke az óvadék összegéhez igazodna. Az ellenszolgáltatás vagy egy összegben az óvadéki szerződés aláírásával egyidejűleg válna esedékessé, vagy azt részletekben hosszabb időn keresztül fizetné meg az adós. Amennyiben az óvadékot a Pénzügyi intézmény igénybe venné, úgy a Vállalkozás jogosult lenne az igénybe vett óvadék összegének megtérítését közvetlenül az adóstól követelni. A beadványban foglaltak szerint a kölcsön esetében nem áruhitelről lenne szó, hanem kisösszegű személyi kölcsönről, melynek nyújtását kizárólag a Pénzügyi intézmény végezné. A konstrukció szerint a Vállalkozás mindössze függő ügynökként járna el és közvetítené a Pénzügyi intézmény számára az érdeklődő magánszemélyeket, ezen szolgáltatása ellenértékeként a Pénzügyi intézménytől közvetítői díjban részesülne. A tervezett metódus szerint a Vállalkozás elsősorban közvetítőként lépne fel az adósokkal szemben. Óvadék nyújtására csak akkor kerülne sor, amennyiben a kölcsönnyújtás érdekében a magánszemély igényt tart a Vállalkozás szolgáltatására, kötelező igénybevételt a Pénzügyi intézmény nem írna elő. A tényállás ismertetésekor kitért arra is, hogy az ügyfele rendelkezésére álló anyagi forrásokat és az előzetes felméréseket figyelembe véve, havonta kb. 30-40 magánszemély részére lenne lehetőség óvadéknyújtási szolgáltatás teljesítésére, személyenként maximum 300.000.-Ft, azaz Háromszázezer forint összegben. A kérelemben foglaltak szerint az óvadéki konstrukció összeegyeztethető lenne az MNB Pénzügyi Stabilitási Tanácsának 2014. májusi Pénzügyi Stabilitási Jelentése és az Európai Központi Banknak a felelős hitelezési követelményekről kiadott véleményével, melyek szerint egy tervezett MNB elnöki rendelet olyan fékeket kíván beépíteni a fogyasztói hitelezési folyamatba, melyektől az MNB a fogyasztói eladósodás és a kapcsolódó rendszerkockázatok csökkenését várja. Értesüléseik szerint kivételt jelentene a fenti korlátozások alól, amennyiben a kölcsön fedezeteként az adós (vagy az adós érdekében eljáró harmadik személy) értékpapírral biztosítaná a kölcsön visszafizetését, azaz a kölcsön biztosítéka a piacon egyébként szokásos biztosítékok helyett (pl. kezesség, garancia stb.) értékpapír lenne. II.
A JOGKÉRDÉS
Az állásfoglalás iránti kérelemben ismertetett tényállás alapján a Vállalkozás tervezett tevékenységével kapcsolatosan az alábbi jogkérdések merültek fel. 1013 Budapest, Krisztina krt. 39. | Levelezési cím: 1534 Budapest BKKP Postafiók: 777. | Telefon: +36 (1) 4899-100, Fax: +36 (1) 4899-102 Kérjük, válaszában hivatkozzon iktatószámunkra.
2.1.
2.5.
A Vállalkozás által tervezett óvadéknyújtási szolgáltatás a Hpt. szabályozása szerint engedélyköteles pénzügyi szolgáltatásnak vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatásnak minősül-e? A kölcsönnyújtást megelőzően a Pénzügyi intézmény köteles-e a Központi Hitelinformációs Rendszerben (KHR) a kölcsönt igénylő magánszemélyre vonatkozóan nyilvántartott adatokat lekérdezni? Köthető-e kölcsönszerződés olyan magánszeméllyel, illetve óvadék nyújtható-e olyan magánszemély részére, aki a KHR negatív listáján szerepel? Az óvadéknyújtás ellenszolgáltatásaként megállapított összeget fel kell-e tüntetni a Pénzügyi intézmény által nyújtott kölcsön teljes hiteldíj mutatójának (THM) meghatározásakor? Amennyiben a fent hivatkozott MNB rendelet lehetőséget biztosít erre, akkor a Vállalkozás által tervezett értékpapír útján történő biztosítéknyújtási szolgáltatás engedélyköteles tevékenységnek minősül-e? Továbbá lehetséges-e értékpapír helyett óvadékkal biztosítani a kölcsönügyletet?
III.
A KÉRELMEZŐ ÁLLÁSPONTJA
3.1.
A kérelmező megítélése szerint, amennyiben a Magyarország területén nyújtott tevékenység szerepel a Hpt. 3. § (1) vagy (2) bekezdésében, úgy annak üzletszerű végzéséhez a Hpt. 3. § (3) bekezdése értelmében az MNB engedélye szükséges.
2.2.
2.3. 2.4.
A Hpt. 3. § (1) bekezdésében felsorolt tevékenységeket – felügyeleti engedély birtokában – kizárólag pénzügyi intézmény, azaz hitelintézet és a pénzügyi vállalkozás végezheti. Kérelmező beadványában kifejtette továbbá, hogy az óvadéknyújtási tevékenység a Hpt. fentiekben idézett rendelkezései értelmében nem minősül pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek, mivel e tevékenység nem szerepel a Hpt. 3. §-ában felsorolt tevékenységek között. A Hpt. 3. §-a taxatív felsorolást tartalmaz, ezért kizárólag azon tevékenységek minősülnek engedélyköteles pénzügyi, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatásnak, amelyek a 3. §-ban szerepelnek, és amely tevékenységet a piaci résztvevők üzletszerűen végeznek. A tervezett óvadéknyújtási tevékenység elemzésekor, kérelmező a tevékenység Hpt. 3. § (1) bekezdés g) pontjában felsorolt kezesség és garancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása pénzügyi szolgáltatás fogalomkörébe tartozását vizsgálta. Kérelmező ismertette, hogy a kezesség és garancia fogalmát a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) pontosan meghatározza, ugyanakkor a bankári kötelezettségvállalás fogalmát, tartalmát, lényegi elemeit a magyar joganyag nem tartalmazza. Hivatkozott továbbá arra, hogy a magyar szabályozás a Hpt. 3. § (1) bekezdés g) pontjában tartalmazza a garanciavállalási és kötelezettségvállalási szolgáltatást oly módon, hogy az üzleti élet szereplői számára rendelkezésre álló biztosítékok és termékek közül kizárólag a kezességet és a bankgaranciát nevesítette, míg a többi, jogszabályban jellemzően nem definiált terméket (pl. importokmányos meghitelezés vállalása, exportokmányos meghitelezés igazolása, banki váltókezesség stb.) összefoglaló néven „bankári kötelezettség vállalásaként" definiálta. Kérelmező álláspontja szerint az óvadéknyújtás nem tartozik a Hpt. 3. § (1) bekezdés g) pontjában említett bankári kötelezettségek körébe, ugyanis nem takar semmilyen olyan kötelezettségvállalást vagy helytállást (pl. importokmányos meghitelezés vállalása, az exportokmányos meghitelezés igazolása, banki váltókezesség), amelyet bankok üzletszerűen vállalni szoktak. Így amennyiben a jogalkotási cél az lett volna, hogy az üzletszerű biztosítéknyújtás teljes mértékben és kétséget kizáróan engedélyköteles pénzügyi szolgáltatásnak minősüljön, úgy az óvadékot a kezességhez és a (bank)garanciához hasonlóan nevesíteni kellett volna. A Ptk. 5:95. §-a szabályozza az óvadék intézményét. Eszerint óvadék a) pénzen és értékpapíron kézizálogjogként; 2/7
b) dematerializált értékpapíron kézizálogjogként vagy az alább meghatározott módokon; c) fizetésiszámla-követelésen az alább meghatározott módokon; d) jogszabályban meghatározott egyéb vagyontárgyon az alább meghatározott módon alapítható. Ha az óvadék tárgya jogszabályban meghatározott vagyontárgy, az óvadék alapításához az szükséges, hogy az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerüljön, vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerüljön. A Ptk. tehát külön jogintézményként szabályozza az óvadékot, elkülönítve a biztosítéki szerződésektől, azaz mind a kezességi szerződéstől, mind pedig a garanciaszerződéstől, amely tevékenységeket a hivatkozott Hpt. 3. § felsorol, mint engedélyköteles pénzügyi szolgáltatásokat. Az óvadék a Ptk. szerint a zálogjogi szabályok alapján érvényesíthető, rendszertani elhelyezése a zálogjogi szabályok között egyértelmű elkülönítést jelent a többi biztosítéki jellegű intézménytől. Az óvadék emiatt nem tekinthető sem kezességnek, sem garanciának, ennek megfelelően üzletszerű nyújtása sem tartozik a Hpt. 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti pénzügyi szolgáltatás körébe. Kérelmező, alláspontja ismertetése során kifejtette, hogy önmagában az a tény, hogy az óvadék igénybevétele esetén a Vállalkozásnak megtérítési igénye keletkezik az adóssal szemben, nem minősíti át az óvadékot kölcsönné. Az óvadék esetében egy meghatározott (biztosítéki) célra nyújtott és a Pénzügyi intézménynél elhelyezett pénzösszegről van szó, mely felett az ügyfél nem szerez tulajdonjogot, és amellyel nem is rendelkezhet. Ellenben a kölcsönösszeg esetében az adós a pénzösszegen tulajdonjogot szerez, és azzal a kölcsönszerződés keretei között szabadon rendelkezhet. A Vállalkozás esetében azonban egyértelműen óvadéki célból biztosított pénzösszegről van szó, melynek kizárólagos célja a Pénzügyi intézmény által nyújtott kölcsön biztosítása. Fentiek alapján kérelmező megítélése szerint az óvadéknyújtás nem sorolható sem a Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti pénzügyi szolgáltatás, továbbá a Hpt. 3. § (1) vagy (2) bekezdésében felsorolt egyéb engedélyköteles tevékenységek fogalomkörébe sem. 3.2.
A kérelmező beadványában foglalt véleménye szerint a KHR negatív listáján való szereplés nem jelenti azt, hogy az ilyen személlyel nem köthető kölcsönszerződés. A Pénzügyi Intézmény mérlegelési körébe tartozik, hogy a vonatkozó irányelvek és ajánlások keretei között meghatározott kockázatvállalási hajlandósága és limitjei alapján kinek és milyen feltételekkel ad kölcsönt, illetve biztosít óvadékot. Kérelmező megítélése szerint nincs olyan kötelezően alkalmazandó norma, felügyeleti álláspont, vagy rendelkezés a Magatartási Kódexből, amely megtiltaná akár a Pénzügyi intézmény, akár a Vállalkozás számára, hogy ilyen magánszemélyekkel lépjen ügyleti kapcsolatba és kölcsönt nyújtson, illetve óvadékot biztosítson, amennyiben a rájuk irányadó tőkekövetelményeknek, valamint a tudatos kockázatvállalási és – kezelési előírásoknak megfelelnek.
3.3.
Az óvadéknyújtás ellenszolgáltatásaként megállapított összeg THM-ben történő feltüntetésének kötelezettsége vonatkozásában hivatkozott a teljes hiteldíj mutató meghatározásáról, számításáról és közzétételéről szóló 83/2010. (III.25.) Korm. rendeletben (83/2010. számú Korm. rendelet) foglaltakra. A 83/2010. számú Korm. rendelet 3. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel kérelmező álláspontja szerint az óvadéki biztosítéknyújtás díját a THM megállapításakor nem kell figyelembe venni, mivel nem teljesülnek a 83/2010. számú Korm. rendelet 3. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek.
(i) (ii)
Kérelmező megítélése szerint kizárólag abban az esetben kellene a Pénzügyi intézménynek az általa nyújtott kölcsön THM értékébe belevenni a Vállalkozás által esetlegesen nyújtott óvadék (mint járulékos szolgáltatás) díját, ha a következő két feltétel együttesen teljesül, azaz a díj a hitelező számára ismert és a szolgáltatás igénybevételét a hitelszerződés megkötéséhez vagy ajánlat szerinti megkötéséhez a hitelező előírja. A kormányrendelet konjunktív feltételeket határoz meg, azaz mindkettőnek
3/7
teljesülnie kell ahhoz, hogy az óvadéknyújtás díját a kölcsön THM meghatározásakor figyelembe kelljen venni. A Pénzügyi intézmény számára azonban nem ismert a Vállalkozás által az óvadék nyújtásáért meghatározott ellenszolgáltatás mértéke, valamint nem is írja elő a magánszemélyek számára, hogy kötelezően vegyék igénybe a Vállalkozás szolgáltatásait. IV.
AZ MNB ÁLLÁSPONTJA
Az MNB állásfoglalásának kiadására jellemzően jogszabályi rendelkezések értelmezése, vagy keretjellegű normatív rendelkezések tartalommal való feltöltése vonatkozásában kerül sor. Az MNB célja az állásfoglalások kiadásával az, hogy jogi normák által nem szabályozott kérdésekben, vagy többféleképpen értelmezhető, adott esetben egymásnak ellentmondó jogi szabályozás esetén saját álláspontját ismertesse az állásfoglalást kérő személy részére annak érdekében, hogy ezen állásfoglalást kérő személy az MNB – nem kötelező erejű – állásfoglalása ismeretében kialakíthassa saját jogi álláspontját. Az MNB kizárólag konkrét elvi jogkérdésben foglal állást, nincs hatásköre egyéb szerződések, termékek, üzleti megoldások, szabályzatok, folyamatok vagy rendszerleírások jogi megfelelőségének előzetes, általános vizsgálatára és jogi állásfoglalás keretén belül egyedi üzleti konstrukciók vagy szerződések jóváhagyására. Erre tekintettel az MNB az alábbi elvi jogértelmezést nyújtja. A kérelmező által rendelkezésre bocsátott információk alapján, a felvetett jogkérdések sorrendjére figyelemmel az MNB az alábbi tájékoztatást nyújtja. 4.1.
Az óvadéknyújtási tevékenység minősítése a Hpt. rendelkezései alapján
4.1.1.
A Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás definícióját a Hpt. 6. § (1) bekezdés 40. pontja tartalmazza. A meghatározáson belül a hivatkozott rendelkezés ba) alpontja értelmében a pénzkölcsön nyújtásának minősül „a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban − kamat ellenében vagy anélkül − köteles visszafizetni”. Az óvadéknyújtási tevékenység végzése során a Vállalkozás készpénzben óvadékot helyez el a Pénzügyi intézmény óvadéki számláján, amely szolgáltatásért az adós egyösszegű vagy részletekben teljesítendő díjat fizet. A beadványban foglaltak szerint, amennyiben az óvadékot a Pénzügyi intézmény igénybe venné, abban az esetben a Vállalkozás jogosult lenne az igénybe vett óvadék összegének megtérítését közvetlenül az adóstól követelni. Az MNB megítélése szerint a pénzkölcsön nyújtás első eleme – a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása – a fenti óvadéknyújtási konstrukció során megjelenik. A Vállalkozás az óvadék összegét a Pénzügyi intézménynél vezetett óvadéki számlán elhelyezi, amennyiben az adós a szolgáltatást igénybe kívánja venni. E következtetést nem befolyásolja az a tény, hogy a Vállalkozás által óvadékként átadott pénzösszeg fizikailag nem kerül az óvadéknyújtási szolgáltatást igénybevevő adós birtokába, tekintettel arra, hogy a fent hivatkozott definíció „a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása”-t írja elő, ami a vázolt konstrukcióban is teljesül. Az átadott pénzösszeg továbbá az adós érdekében, az ő nem fizetésének esetére kerül a Pénzügyi intézményhez, így ezáltal az adós kölcsönfelvételét teszi lehetővé. A visszafizetési kötelezettség, mint a pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatási tevékenység másik alapeleme elsődlegesen azáltal valósul meg, hogy a kölcsönszerződés adós által történt teljesítését (visszafizetést) követően – ha az óvadékot nem használják fel – a Pénzügyi intézménynél zárolt óvadék összege a Vállalkozás számára kötelezően visszajár. A visszafizetési elem továbbá teljesül abban az esetben is, amennyiben az adós nem teljesíti fizetési kötelezettségét a Pénzügyi intézmény felé és a zárolt óvadékösszeget a Pénzügyi intézmény igénybe
4/7
veszi, ezt követően a Vállalkozás közvetlenül az adóstól követelheti az óvadék összegének visszafizetését. Az MNB álláspontja szerint a fenti pénzügyi szolgáltatás megvalósulása szempontjából irreleváns, hogy a pénzösszeget – polgári jogi értelemben – óvadékul adják, mivel a pénzösszeg felhasználási célja, illetve az átadás jogcíme a tevékenység Hpt. szerinti, azaz pénzügyi jogi minősítését nem befolyásolja. A kölcsönnyújtási elemek megléte esetén az óvadék nem különbözik a kölcsönnyújtás egyéb típusaitól, amelyeknek eltérő megnevezését éppen a felhasználási célok különbözősége adja. Az óvadéknyújtási szolgáltatás adós által történő igénylése esetén a Vállalkozás az óvadék összegét mindenképpen elhelyezi a Pénzügyi intézménynél vezetett óvadéki számlán – függetlenül attól, hogy az a későbbiekben felhasználásra kerül. Tehát, ha a Vállalkozás a beadványban ismertetett konstrukciónak megfelelően üzletszerűen végez óvadéknyújtási szolgáltatást, abban az esetben a Vállalkozás tevékenysége a Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatásnak felel meg. 4.1.2.
A Hpt. szabályozása értelmében a pénzügyi szolgáltatási tevékenység abban az esetben engedélyköteles tevékenység, amennyiben annak üzletszerű végzésére kerül sor. Az üzletszerűség fogalmát a Hpt. 6. § (1) bekezdés 116. pontja határozza meg az alábbiak szerint: „Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett − előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló − rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.” Az üzletszerűségnek a Hpt. definíciója szerint három eleme van, amelyek az MNB megítélése szerint csak együtt, egymásra tekintettel értelmezhetők, továbbá a definíció mindhárom elemének teljesülnie kell az üzletszerűség megállapításához. Annak megítéléséhez, hogy adott tevékenység üzletszerű tevékenységnek minősíthető-e, az üzletszerűség fogalmi elemeinek megvalósulását az MNB egyedileg értékeli. Az MNB megítélése szerint a definíciónak a rendszerességet és az előre egyedileg meg nem határozott ügyletek kötésére irányultságot megkívánó elemei egymással szoros logikai kapcsolatban állnak. Amennyiben ugyanis egy adott tevékenységgel kapcsolatban annak ellenérték fejében, rendszeres gazdasági tevékenységként történő folytatása megvalósul, úgy az ügyletek előre, „egyedileg meghatározatlansága” járulékos, magyarázó jellegű definíciós elemnek tekinthető. A rendszeresség fogalmának ugyanis alapvető jelentése, belső jelentéséből fakadó „eredménye”, hogy a jövőben ismétlődő, de előre nem azonosítható események megvalósulása következik be. Az MNB álláspontja szerint, az ügyletek akkor tekinthetők előre egyedileg meghatározottnak, ha a megkötendő ügyletek egyenként, egyedileg azonosítható módon minden tekintetben (például az ügylet értéke, jellemzői, az ügyleteket megkötő felek személye, a teljesítés feltételei) előre meghatározottak. A tényállásban foglaltak alapján a rendszeresség és az egyedileg előre meg nem határozottság, mint fogalmi elem teljesül a konstrukció során, mivel a Vállalkozás havonta 30-40 adós részére tudna óvadéknyújtási szolgáltatást teljesíteni, amennyiben az adós ezzel a lehetőséggel kíván élni. Az adósok köre természetesen a Pénzügyi intézménnyel kölcsönszerződést létesítő személyek körétől függ, ebből következően az adósokkal létesített egyes szerződések tartalmi elemei sem határozhatóak meg előzetesen. A konstrukcióban ismertetett óvadéknyújtási tevékenységgel kapcsolatban az üzletszerűség további feltételét támasztja alá az is, hogy a Vállalkozás az óvadékot meghatározott összegű ellenérték fejében bocsátja az adós rendelkezésére a Pénzügyi intézménynél vezetett óvadéki számlára. Valamennyi releváns körülmény értékelését összegezve, az MNB megítélése szerint megállapítható, hogy a tervezett óvadéknyújtási szolgáltatás végzése során az üzletszerűség mindhárom eleme teljesül.
5/7
A Hpt. 3. § (3) bekezdése szerint pénzügyi szolgáltatás, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatás üzletszerűen kizárólag az MNB engedélyével végezhető, továbbá a hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás végzésére a Hpt. 8. § (1) bekezdése és 9. § (1) bekezdése alapján hitelintézet, illetve pénzügyi vállalkozás jogosult. Felhívom szíves figyelmét, hogy a pénzügyi szolgáltatási tevékenység hatósági engedély nélkül történő végzése a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 408. § (1) bekezdés a) pontja szerint bűncselekménynek minősül. 4.2.
A körültekintető lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról szóló 361/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet (361/2009. számú Korm. rendelet) 1. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni a hitelnyújtó Magyarország területén hitel és pénzkölcsön nyújtási tevékenysége keretében természetes személlyel kötött szerződéseire. A 361/2009. számú Korm. rendelet 4. § (6) bekezdése értelmében a hitelnyújtó köteles a hitelezés körében a hitelnyújtótól elvárható körültekintéssel eljárni annak érdekében, hogy a természetes személy pénzügyi helyzetét feltárja, ideértve minden olyan hitelinformációs rendszer lekérdezést, amelyhez csatlakozott vagy amelynek tagja. Az MNB álláspontja szerint a Pénzügyi intézmény mérlegelési jogkörében is a fenti előírásnak megfelelően köteles eljárni prudens és biztonságos működésének biztosítása érdekében.
4.3.
Az állásfoglalás iránti kérelem vonatkozó kérdése arra irányul, hogy az óvadéknyújtás ellenszolgáltatásaként megállapított összeget fel kell-e tüntetni a Pénzügyi intézmény által nyújtott kölcsön teljes THM-jének meghatározásakor. A hatályos jogi szabályozásnak megfelelően végzett óvadéknyújtási tevékenység végzése során az MNB véleménye szerint a THM számítására vonatkozó szabályok az alábbiak szerint értelmezendők. A teljes hiteldíj mutató meghatározásáról, számításáról és közzétételéről szóló 83/2010. (III. 25.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdése szerint „A teljes hiteldíj mutató (a továbbiakban: THM) számításánál figyelembe kell venni a fogyasztó által a hitelszerződés és a lízingszerződés (a továbbiakban együtt: hitelszerződés) kapcsán fizetendő összes díjat (ideértve a kamatot, díjat, jutalékot, költséget és adót), valamint a hitelhez kapcsolódó járulékos szolgáltatások költségeit, ha a hitelező vagy a lízingbe adó (a továbbiakban együtt: hitelező) számára ismertek, továbbá a szolgáltatás igénybevételét a hitelszerződés megkötéséhez vagy ajánlat szerinti megkötéséhez a hitelező előírja”. Az MNB álláspontja szerint a tényállásban ismertetett, óvadéki biztosíték nyújtására vonatkozó szolgáltatás esetén nem teljesülnek a Korm. rendeletben meghatározott feltételek. A THM számításakor figyelembe kell venni a hitelszerződéshez kapcsolódó díjakat, valamint a hitelhez kapcsolódó járulékos szolgáltatások költségeit, ha azok a hitelező által ismertek és a szolgáltatás igénybevételét a hitelező előírja. Amíg tehát a Pénzügyi intézmény számára nem ismert az óvadéknyújtás díja, továbbá nem írja elő a hitelszerződés megkötéséhez vagy ajánlat szerinti megkötéséhez az óvadékot, az óvadéknyújtás ellenszolgáltatásaként megállapított összeget a THM meghatározásakor nem kell figyelembe vennie. Felhívom szíves figyelmét arra, hogy a 4.3. pontban írt vélemény kizárólag a jogszerű, az üzletszerű óvadéknyújtást engedéllyel végző intézményekre vonatkozik. Az óvadékot nyújtó pénzügyi intézmény szolgáltatás nyújtására szintén a fenti rendelkezés vonatkozik.
4.4.-4.5. A beadvány benyújtását követően megjelent a jövedelemarányos törlesztőrészlet és a hitelfedezeti arányok szabályozásáról szóló 32/2014. (IX. 10.) MNB rendelet (MNB rendelet). Az MNB rendelet 1. § (2) bekezdése értelmében a rendeletet nem kell alkalmazni az értékpapír vagy betét teljes fedezete mellé nyújtott hitelre. Az MNB rendeletben valóban kivételként jelenik meg az az eset, amikor a kölcsön fedezeteként az adós értékpapírral biztosítaná a kölcsön visszafizetését.
6/7
Tekintettel azonban arra, hogy az értékpapír biztosítékként adása vonatkozásában a Kérelmező által tervezett konstrukció nem ismert, ezért etekintetben csupán általános jellegű tájékoztatás adható. A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVII. törvény (Bszt.) 6. §-a szerinti szabályozás értelmében az értékpapír pénzügyi eszköznek minősül. A Bszt. 5. § (1) bekezdése szerinti befektetési szolgáltatási tevékenység, illetve a (2) bekezdés szerinti kiegészítő szolgáltatás végzése kizárólag pénzügyi eszközök vonatkozásában lehetséges, amely tevékenységek a Bszt. 5. §-a értelmében az MNB engedélyével végezhetők. A Bszt. IV., V. és VI. fejezete a befektetési vállalkozások és a hitelintézetek vonatkozásában – az engedélyhez kötöttségen túl – tevékenység végzésének feltételeként, szigorú tárgyi, technikai és személyi feltételeket állapít meg. A kérelmező által rendelkezésre bocsátott információk alapján, illetve a hatályos jogi szabályozást figyelembe véve a tervezett értékpapír útján történő biztosítéknyújtási szolgáltatás végzése során, adott esetben felmerülhet az értékpapír-kölcsönzési tevékenység megvalósulása. Az értékpapír-kölcsönzés a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) 5. § (1) bekezdés 44. pontja szerint értékpapír tulajdonjogának olyan átruházása, amelynek keretében a kölcsönbe adó a kölcsönbe vevő részére azzal a kötelezettséggel ruház át értékpapírt, hogy a kölcsönbe vevő köteles azonos darabszámú és azonos sorozatú értékpapírt egy, a szerződésben vagy a kölcsönbe adó által meghatározott jövőbeni időpontban visszaadni a kölcsönbe adó vagy az általa megjelölt harmadik személy részére. Az értékpapír-kölcsönzés a hatályos szabályozás értelmében nem engedélyköteles tevékenység. Ugyanakkor a Tpt. 168. § (1) bekezdésében meghatározott intézmények a tevékenység megkezdését előzetesen kötelesek az MNB felé bejelenteni, továbbá biztosítani a Tpt. XVIII. fejezetében foglaltakat. Az értékpapír-kölcsönzés esetén a jogügylet tárgya akkor lehet értékpapír, ha a kölcsönbe adó értékpapír feletti rendelkezési joga nem korlátozott, azaz forgalom-képtelen, korlátozottan forgalomképes, elővásárlási, vételi, visszavásárlási, óvadéki és zálogjoggal terhelt értékpapír kölcsönügylet tárgya nem lehet. *** Az MNB felhívja kérelmező szíves figyelmét arra, hogy véleményét kizárólag a kérelmező által rendelkezésre bocsátott információk alapján alakította ki. Az abban foglalt egyedi jogértelmezés csak a kérelmező által előadott tényállásra vonatkozik. Az MNB véleménye nem tekinthető kötelező erejű állásfoglalásnak, a benne foglaltaknak más hatóságra, illetve a bíróságra nézve nincs kötelező tartalma.
Tisztelettel:
Dr. Windisch László
7/7
