VERÕCEI TÜKÖR
Hírek
Augusztus
1
„és csilingeli ezer kicsi csengő: Karácsony közeleg! Karácsony közeleg!” (Dsida Jenő) nő)) XXIII. évfolyam 12. szám 2013. december
A község lapja
150 Ft
A december a készülődés hava. Ilyenkor mindannyian igyekszünk egy kicsit rendet tenni magunk körül és magunkban, próbálunk valamivel jobban odafigyelni a környezetünkben élőkre, eltemetni a múlt hibáit és megújulni, legbelül talán újraszületni. Az adventi készülődés jegyében 1-jétől 22éig minden vasárnap meggyújtunk egy-egy gyertyát a Főtéren elhelyezett adventi koszorún. A közös karácsonyi várakozást a nagycsoportos óvodások, a Kabóca néptánccsoport, a Verőcei Csattogók, valamint az Őszikék tánccsoport teszi majd még bensőségesebbé. A Falukarácsonyon 14-én a sportcsarnokban vehetünk részt. Természetesen a Mikulás idén is eljön Verőcére: 7-én és 9-én a Művelődési Házban vendégeskedik! 6-án pedig, ahogyan minden évben, mosolyt varázsol a gyermekek arcára, illetve ajándékot a cipőikbe. Ugyanezen a napon a Regejáró Művészeti Klub vendége Jankovics Marcell lesz, majd 10-én Dr. Heidl György tanszékvezető egyetemi tanár, filozófus, zenész érkezik a Forrásba a Tudomány és Istenhit című sorozat következő beszélgetőpartnereként. A Verőcei Tükör decemberi számában ezúttal négy interjút is olvashatunk. A verőcei Migazzi Otthonban élő Major Sándor atya gondolatait mindig érdemes megszívlelnünk, de adventkor, karácsonykor különösen. Oroszi Zsuzsanna megérdemelten vehette át az "Év Női Vezetője" díjat az Európai Atlétikai Szövetségtől: az örömteli esemény apropójából készült beszélgetést szintén elolvashatjuk. Csontos Edinát a nemrégiben megjelent Párkapcsolati szakácskönyvéről faggatta Frenyó Krisztina, Gebora István pedig művészetével, valamint a magyarságért folytatott tevékenységével kapcsolatos gondolatait osztja meg az olvasókkal. Mindenkinek áldott adventet, békés karácsonyt és boldog új évet kíván a Verőcei Tükör szerkesztősége
2
December
Major Sándor atyát t át bá bár elsősorlő ban Kismaros lelkipásztoraként ismerhették meg a Dunakanyar keresztényei, immár négy éve a verőcei Migazzi Otthon lakója. Karácsonyhoz közeledve arra kértük őt, ossza meg velünk mindig tiszta és világos gondolatait az adventtel, a születéssel, a gyermekneveléssel, a szenvedéssel és az elmúlással kapcsolatosan. – Az adventet sokan a bevásárlóközpontokban töltik. Mit gondol erről Sándor atya? – Tudod, ha a karácsonyról beszélünk, egy kicsit mindig elszomorodom. Tudniillik ez a pokoli üzleti világ annyira tönkre tette az ünnepet, hogy már szó sem esik Jézus születéséről, vagy a megváltásról, csak az üzletről, meg a pénzről. A karácsonyra valahogy úgy kellene készülni, hogy már jóval advent előtt minden meglegyen, amit ajándékozni szeretnénk, ne őrlődjünk még közvetlenül karácsony előtt is azon, hogy ez kell, meg az kell még. Nem. Miért is vagyok szomorú? Nézd, advent idején el kellene csendesednünk, magunkba kellene szállnunk. Az advent bűnbánati idő. Ilyenkor terveket kellene készítenünk, hogy hogyan szeretnénk jobbá tenni mindazt, amit addig elrontottunk. Ehelyett rohanunk és még az utolsó este is lázasan kapkodunk. Mire odajutunk, hogy végre meggyújtjuk a karácsonyfa gyertyáit, addigra kifáradunk, idegesek vagyunk, tönkremegyünk. Ez nagyon nem jó. Sok helyen szenteste, amikor az ajándékoknak örvendeznek (vagy éppen bosszankodnak, hogy nem azt kapták, amit szerettek volna), Jézus neve, vagy a Miatyánk el sem hangzik. – Mit kell tehát tennünk? – Ne dőljünk be a reklámoknak. Az üzletek már két hónappal karácsony előtt kirakják a maguk portékáit. „Ezt is vedd meg, azt is vedd meg, amazt is vedd meg!”. Egyszerűen nem hagynak az embernek csöndet és békességet. Profanizálták a karácsonyt. – Az év egyik leghangosabb hónapja lett a december. – Ezért mondom azt, hogy sokkal előbb kezdjünk el készülni a karácsonyra, hogy az advent valóban az elcsendesedés időszaka lehessen. De ami a legfontosabb, és amit mindenki csak maga tud megtenni, hogy tudatosan lassítsam le az életemet, hogy legyen időm gondolkodni. Természetesen
Interjú
ki nem hagyhatja h h tj ott tt a munkahelyét, k h l ét senki de sok olyan gond létezik, amitől kicsit azért el lehet távolodni. Ha pedig sikerül szabaddá tennünk egy-egy estét vagy reggelt, akkor próbáljunk többet imádkozni, misére menni. Igyekezzünk lelkileg feltöltődni, mert nagy baj, ha belül kiüresedünk, ugyanis egy idő után igényünk sem lesz minderre. Ha a lélek mindenféle egyébbel van tele, ott hiába kopogtat Jézus. Bemenni csak akkor tud, ha kinyitjuk előtte az ajtót. – A mai családok, fiatal szülők hogyan irányíthatják gyermekeiket Krisztus felé advent idején? – Én ott kezdeném, ami egy kisgyermeknek is érdekes lehet. Ugye, ő is megszületett, ti, szülők pedig vártátok, gondoltatok rá, imádkoztatok érte. Tehát az ő világra jövetelét szintén megelőzte a készülődés, a várakozás. Születése után örvendeztetek neki, vigyáztatok rá, és azóta is mindent megtesztek érte. Jézus viszont nemcsak a Szent Család, hanem az egész világ számára született, tehát mindannyiunknak – a gyermekeknek is – készülnünk kell a születésnapjára. Adventkor tehát a gyerekeknek is kicsit jobban kell igyekezniük, jobban kell vigyázniuk magukra, meg kell próbálniuk jobbnak lenni, esetleg több örömet szerezni a szüleiknek. Valahogy így lehet összekapcsolni Krisztus születését az ő születésükkel. – Mit tehetnek a szülők a hétköznapokban, amikor talán még könnyebb letérni a helyes útról? – Szoktam mondani, hogy nekem gyermekkoromban sokkal, de sokkal könnyebb dolgom volt, mint a mai gyerekeknek. A korábbi nemzedékeket még körülvette egy szakrális tér, amely ma már teljesen hiányzik. Ha a szülők, a családok nem képesek megteremteni ezt a szakrális világot, akkor a gyermek bajban van, nincs mibe kapaszkodnia. Akkor a karácsony sem jelent számára semmit, csak ajándékokat, és később neki sem lesz mit továbbadnia. Tehát az, ami régen a tágabb környezetben, a társadalomban megvolt, azt ma – miniatürizálva – csak a családok lehetnek képesek a saját maguk számára megteremteni. Ha ez nincs, a nagyobb közösségek aligha tudnak segíteni. Viszont nagy örömmel hallom, hogy minden második héten gyerekmisét tartanak Kismaroson, valamint Nagymaroson is, és olyankor mindig megtelik a templom
VERÕCEI TÜKÖR
k kk l E gyermekekkel. Ez egy nagyon jó dolog, az ilyen lehetőségeket ki kell használniuk a szülőknek. – Milyen egyéb támpontokat ad a szülőknek a gyermekneveléshez? – Az én szüleimnek az volt az elve, hogy ingyen senki semmit nem kap meg, mindenért meg kell dolgozni már gyermekkorban is. Ennek alapján kialakítottak otthon egy rendszert, mely szerint mindenkinek megvolt a maga napi feladata. Ezt tanácsolnám én is. Hozzá kell szoktatni a gyereket, hogy addig nem kapja meg a magáét, amíg a kötelességét nem teljesítette. Az első héten még talán fáj neki, de aztán megszokja. – Azt hiszem, egy szülőnek nem könnyű elviselnie azt, hogy a gyermekének – még ha rövid távon is – fájdalmat okozzon… – Igen, de ha igazán szereti valaki a gyermekét, akkor időnként meg kell tennie. Hogy egy másik végletbe ugorjak, elmondok egy történetet. Egyszer egy családban egy idős ember haldoklott, ezért szóltam nekik, hogy elmennék meglátogatni. Azt mondták: „Jaj ne, meg fog ijedni!” „Persze, hogy meg fog ijedni” – mondtam – „De inkább itt ijedjen meg, mint odaát!” A gyerekekkel hasonlóképpen van. Ha fáj is, inkább most fájjon, mint majd felnőtt korában, hogy nem tanulta meg a rendet. – Sándor atya hogyan emlékszik vissza gyermekkora karácsonyaira? – Arra emlékszem, hogy nagyon bensőségesek voltak a karácsonyaink, mert a szüleim mindig nagyon szépen készültek az ünnepre. Mi egész adventben minden egyes reggel rorátéra mentünk. Ezt akkoriban kicsit sokallottam, hiszen így másfél órával korábban kellett kelnem. Aztán úgy tizenkét éves lehettem, amikor édesanyám nagyon beteg lett és nemsokára meg is halt. Súlyos szívbajos volt. Tehát a gyönyörű emlékek között ott bujkál az a szomorúság is, hogy „Istenem, meddig lehet még köztünk édesanyám?”. – Hogyan éli meg azt, hogy még mindig sokan felkeresik a gondjaikkal, örömeikkel? – Nagyon boldog vagyok. – Nem fárasztó? – Nem, egyáltalán nem az. Sokkal fárasztóbbak azok a napok, amikor itt ülök, és senki nem jön. – Egy magányosan eltöltött nap mivel telik?
VERÕCEI TÜKÖR – Olvasok, imádkozom, keresztrejtvényt fejtek vagy kirakom a pasziánszot. Erről jut eszembe egy történet. Egy nagyon bölcs valaki szintén kirakta a kártyát és ezen mások rajtakapták. „Ez a nagy tudású ember itt játszik?” – csodálkoztak. Erre ő azt felelte: „Idefigyeljetek. Ez a világ legjobb dolga, mert csinálok valamit, és mégsem csinálok semmit, ám az agyam közben forog, dolgozik.” Amikor prédikációra készülök, azt ma is úgy teszem, hogy kirakom a pasziánszot, itt van mellettem a kis jegyzetfüzetem, és ha eszembe jut valami, akkor felírom. Aztán játszom tovább. Mire a játék véget ér, szépen összeáll a prédikáció. – Rendszerint milyen problémákkal keresik fel Sándor atyát az emberek? – Általában gyónni jönnek, esetenként jegyesoktatást tartok, de hosszabb beszélgetések is zajlanak. Utóbbiak esetében bizony előfordulnak nagyon-nagyon nehéz órák, amikor végül csak azt tudom mondani, hogy az imáimba foglalom az illetőt. – A legtöbb emberből a halál gondolata rettegést, ellenállást vált ki. Hogyan próbálhatunk megbarátkozni az elmúlással? – Csakis úgy, hogy összekapcsoljuk a feltámadásban való hittel. Nem véletlen, hogy az egyház Mindenszentek napján az üdvözültekről emlékezik meg, és csak azt követően a meghaltakról. Az, hogy meghalunk, a testünk dolga. Nem az a lényeg. A testem úgyis egész életemben folyamatosan változik. Azt mondják, hogy még a fogzománc is hétévenként teljesen kicserélődik. – Mégis tény, hogy igen erősen ragaszkodunk a testünkhöz. – Ragaszkodunk hozzá, mert itt a földi életben ez az eszközünk ahhoz, hogy ki tudjuk mutatni a szeretetünket Isten és ember iránt. De a testünk mindenképpen csak eszköz. – Azért elég sok időt töltünk el vele ahhoz, hogy alaposan összenőjünk… – Igen, de ahhoz is idő kell, hogy megtanuljunk igazán szeretni. Mert bizony, az sem könnyű. A kisgyermekeknél ugyan már adott egyfajta ösztönös szeretet, de az még inkább önzőségből fakad: azért szeret, mert az neki jó. Később azonban sokszor úgy kell szeretnünk, hogy az nekünk már nem jó, sőt fájdalmas. Az igazi szeretet gyakran fáj, hiszen olyankor magunkból adunk valamit. – Ha visszagondol, mi volt életének legmeghatározóbb történése? – Nálunk otthon természetes dolog volt az Istenben való hit, ilyen közegből indul-
Interjú tam. A nagyanyám kisgyermek korom óta szünet nélkül azt mondogatta, hogy „Ugye, kisfiam, pap leszel?”. Ez bennem – főleg már kamaszként – dacot váltott ki: „Én bizony soha!” - gondoltam. Aztán nagyanyám legnagyobb bánatára, amikor leérettségiztem, nem a szemináriumba mentem, hanem helyette jogot tanultam. Később Nagymarosra kerültem közigazgatási jegyzőnek. Eszembe sem jutott a papság, jól éreztem magam úgy, ahogy voltam. Aztán bekövetkezett a változás. – Mi történt? – A háború előtt Nagymaroson hihetetlenül szép vízi élet zajlott, a Duna-parton pedig ott állt a cserkészcsapat csónakháza. Mivel nagyon szerettem volna én is a vízre menni, és mivel még gimnazista koromban cserkésztiszti képesítést szereztem, önző módon szóltam a vezetőnek, hogy beállnék a cserkészcsapatba. Megengedte. Először semmi feladatom nem volt, nyugodtan élvezhettem a gondtalan csónakázást. Aztán egyszer csak azzal jött hozzám ez a parancsnok, hogy baj van, az egyik tisztet behívták katonának, ezért át kell vennem a csapatát. Először persze vakaróztam, de nem lehetett mit mondani, el kellett vállalnom már csak becsületből is. Így megkaptam ezt a tizenkettő-tizenhat éves kamaszokból álló csapatot. Később aztán egyre több időt töltöttem a gyerekekkel és egyre kevesebbet a hivatalomban, a csónakázásról pedig teljesen meg is feledkeztem. Ezek a kiskamaszok döbbentettek ugyanis rá arra, hogy mi a dolgom. Végül már állandóan köztük tettem-vettem, ők pedig egyre több bizalommal voltak irántam, és jöttek hozzám a maguk kamaszos problémáival, egyik a másik után. Akkor ugrott be: nekem ez a dolgom! – Ebből még nem feltétlenül következik, hogy az ember papnak áll… – Tudod, én csak jó tanácsokat tudtam adni nekik, de feloldozást nem. Ezért határoztam el, hogy pap leszek. – Miért volt fontos, hogy feloldozást adhasson? – Mert a jó tanács lepereg. A bűntudat alól való felszabadulás viszont erőt ad. – Nehéz döntés volt? – A cserkészparancsnok pap volt és hitoktató, ezért elmondtam neki, hogy mit gondolok a jövőmről. Először csak intett, hogy verjem ki a fejemből. Még másodszor is elutasított. A harmadik alkalommal viszont már megígérte, hogy segít. Fél éven
December
3
át gyötrődtem, hiszen magamat is meg kellett győznöm a döntésem helyességéről. – Lehetséges, hogy a cölibátus az oka annak, hogy kevesen vállalják fel manapság a papi hivatást? – Nem, ez így nem igaz, hiszen például a görög katolikusok házasodhatnak, mégis paphiánytól szenvednek. Egyébként a cölibátus feloldásának ma már az égvilágon semmi akadálya nincs. Lehet, hogy Ferenc pápa meg is teszi. – Sándor atya támogatná a kezdeményezést? – Nézd, ha kötelezővé tennék, akkor már nem. – Mit gondol Ferenc pápáról? – A lehető legjobbakat. Éppen ideje lebontani azt a sok-sok sallangot, ami az egyházra rárakódott. A barokk pompa, a címek, a rangok, mind felesleges cicoma. Ferenc pápának már a bemutatkozása is jelzésértékű volt: „Bouna sera, Ferenc pápa vagyok.” Kész, ennyi. – Hogyan válhat igazi reménysugárrá Jézus születése, a karácsony ünnepe az ember számára? – A válasz következik abból, amiről eddig beszéltünk. Hogy a karácsony hoz-e örömet vagy nem, az attól függ, hogy hogyan készültem fel rá. Ha kellőképpen és jól, akkor nem az lesz a lényeg, hogy a csomagokban mit találok, hanem az, hogy együtt vagyunk, szeretjük egymást, és pontosan ezért készültünk a másik számára apró meglepetésekkel. Ha egy kisgyermek otthon elővesz egy lapot és csak egy-két krikszkrakszot rajzol, majd azt adja oda a mamájának, sokkal többet ér, mintha a zsebpénzéből venne valamit. A karácsony lényege az örömszerzés. Jézus is azért született meg, hogy nekünk örömünk legyen. – Mégis vannak, akik kifejezetten tehernek érzik a karácsonyt, mert olyankor vásárolni, tülekedni, rohanni kell. Mit lehet nekik mondani? – Csakis azt, hogy lépjenek ki ebből az ördögi körből. A karácsony nem arra való, hogy kifárasszuk magunkat és kiüresítsük a zsebünket, hanem hogy feltöltődjünk, illetve örömet szerezzünk azoknak, akikkel körül vagyunk véve. De nem ám a portékával! Hanem azzal a szeretettel, amit irántuk érzünk. Ez a szeretet pedig akkor valódi, ha nemcsak karácsonykor, hanem egész évben munkálkodik. Révuti Norbert
4
December
Pozitív tí dö döntés té született ül t tt t a ttavasszal benyújtott „Megújuló energiahordozó-felhasználás növelése a Verőcei Géza Fejedelem Általános Iskola, Óvoda és Bölcsődében” tárgyú pályázatot illetően. A szeptember végi elbíráláskor 25 millió 210 ezer 732 forint támogatást határoztak meg községünk számára. A megítélt összeg százszázalékos, önerő nem szükséges hozzá. A projekt lényege, hogy a verőcei óvoda tetejére 104 darab napelem kerül felhelyezésre, így a napelemek által termelt elektromos áram az óvoda épületének fenntartási költségeit (villanyszámla) csökkenti. A megvalósítás tervezett ideje a tavaszi szünet lesz. Verőce község képviselő-testülete úgy döntött, hogy a környező településekkel összefogva közös útikönyvet jelentet meg a Dunakanyarról mint nemzeti értékünkről. Nagymaros, Kismaros, Szokolya és Verőce kulturális értékei, történelmi áttekintése, a települések látnivalói, rendezvényei kerülnek bemu-
Védőnői tanácsadások Kedd óráig: várandós
8-10 tanácsadás, 10-11 óráig: csecsemő tanácsadás Szerda 8-10.30-ig: oltások, 10.30-11.30-ig: csecsemő tanácsadás Csütörtök 12-14 óráig: csecsemő tanácsadás, 14-15 óráig: várandós tanácsadás, 15-16 óráig: ifjúsági tanácsadás Molnár Erika védőnő: I. körzet, 06 70/934-33-38,
[email protected] Demjén Anna védőnő: II. körzet, 06 70/378-87-39,
[email protected].
Hírek, információk
á ld d l é angoll tatásra a 44 oldalas, magyar és nyelvű kiadványban, mely ezer példányban Verőce számára is elérhető lesz. A kiadvány költsége 150.000 forint. A képviselő-testület felülvizsgálta a Verőcén található adónemeket, valamint azok mértékét, majd összehasonlította a környező településekével. A verőcei adómértékek a környező települések átlagánál alacsonyabbnak tekinthetők. Az adók befizetési morálja településünkön jónak mondható. Éppen ezért a képviselő-testület úgy döntött, hogy 2014-ben új adónemet nem vezet be, és a jelenlegi adók összegein nem kíván változtatni. A jelenlegi törvények szerint azoknak a lakosoknak, akiknek a háza előtt ki van építve a szennyvízcsatorna és mégsem csatlakoznak rá, talajterhelési díjat kell fizetniük. Ennek mértéke a közelmúltban a tízszeresére emelkedett, 180 forint/m3-ről 1800 forint/m3-re. Ez az emelés a lakosság egy részének óriási terhet jelent, ezért a képviselő-testület úgy döntött, hogy a 2013. évi talajterhelési díj megfizetése alól teljes mentességet ad
VERÕCEI TÜKÖR
k k az adózóknak, dó ókk k akik kik a szennyvízazoknak csatornára 2014. június 30-ig rákötnek, és ezt a vízművek által kiadott helyszíni szemléről szóló igazolással alátámasztják az önkormányzat felé. A képviselő-testület bízik abban, hogy ezzel a döntésével a közműcsatornára való rákötést ösztönözni tudja. A télen kialakuló útviszonyokra tekintettel gondolnunk kell a hóeltakarítási munkák elvégzésére. A helyi közutak kezelése az önkormányzat feladata, kivéve az Árpád út és a Rákóczi út. Az elmúlt két télen ezt a munkát Kovács Krisztián verőcei vállalkozó végezte el, aki tolólappal felszerelt teherautójával látta el a feladatot sokak megelégedésére. A képviselő-testület úgy döntött, hogy az idei évben is felkéri Kovács Krisztiánt a téli útkarbantartási munkák elvégzésére. A vállalkozó az elszámolását havonta, menetlevél és üzemóra nyilvántartás alapján teheti meg. Grauszmann György a pénzügyi és településfejlesztési bizottság elnöke
Novemberi születések: Fazekas Andrea és Dóra Csaba gyermeke: Dóra Botond. Fátyol Klaudia és Fehér Antal gyermeke: Fátyol Anasztázia Nelli. Raffael Evelin és Brázovics Balázs gyermeke: Raffael Brendon Balázs. Házasságkötés: nem történt. Halálesetek: Kovács László, Lónich Antal, Schiffer István, Gál Györgyné (Pásztor Anna) Tóth Mihályné (Dobos Margit) Lezárva: 2013. november 19.
Verőce – Kismaros – Szokolya Minden hétköznap 17 órától másnap reggel 7 óráig, minden hétvégén és ünnepnap reggel 7 órától másnap reggel 7 óráig. Telefon: 104
A háziorvosi rendelés te telefonszáma: elefonszá zááma 375-448. 375 448 A fogászat telefo telefonszáma (Csak rendelési időben): 06-30-306-91-75. A gyermekorvos, ill. a védőnő telefonszáma: 350-018.
A Verőcei Rendőrőrs a 375-565-ös telefonszámon érhető el, vagy hívja a rendőrség 112-es és 107-es ingyenesen hívható segélyhívó számait.
VERÕCEI TÜKÖR
Hírek, információk
December
5
Több lakossági panasz érkezett az elmúlt időszakban a Pest megyei, főként a Dunakanyarban lévő települések önkormányzataihoz a belterületi kertekben megjelenő vaddisznókról, a gondot több helyen kilövéssel orvosolják - tudta meg az érintett városok hivatalos közleményeiből, a Pilisi Parkerdő Zrt.-től, illetve a rendőrségtől az MTI. Molnár Ildikó, Szentendre címzetes főjegyzője a város honlapján arra hívta fel az az erdő közelében élő helyiek figyelmét, hogy megfelelő kerítések építésével, az elhanyagolt telkeken a bozótosok felszámolásával, a területek lekaszálásával maguk is sokat tehetnek a vaddisznók visszaszorításáért. Javasolta: a vadat etetéssel senki ne szoktassa a belterületre, s kérte, hogy a kerti
zöldhulladékot megfelelően kezeljék, s ne az erdős, bokros, elhanyagolt területekre vigyék, mivel a hulladékkupacok alatt megjelenő rovarok, csigák, giliszták a vaddisznók táplálékául szolgálnak. A belterületen kárt okozó vadak speciális elejtéséhez a polgármesteri hivatal hamarosan szakembereket vesz igénybe - tudatta a címzetes főjegyző, egyúttal kérte, hogy aki vaddisznót észlel a környezetében, az jelentse. Lomniczi Gergely, a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivője az MTI érdeklődésére a lakott területeken fellelhető vaddisznókkal kapcsolatos, a honlapjukon található tudnivalókra hívta fel a figyelmet, majd aláhúzta: ők csak a pilisi erdőkben élő vaddisznók kordában tartását tudják garantálni. Hozzátette, a házaknál, illetve a kertekben
megjelenő állatok nem az erdőből mennek oda, hanem hosszabb ideje a lakott területek elhanyagolt, bokros, gazos részein élnek, szaporodnak. Pest megyében főként a Dunakanyarban, vagy például Budaörsön, de az egész országban, sőt Európában is gondot jelentenek. Kifejtette, az önkormányzatok mezőőröket, vagy vállalkozókat kérhetnek fel a befogásra, kilövésre. Beluzsárné Belicza Andrea, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője közölte: a megyében az elmúlt két hónapban egy esetben nyújtottak be kérelmet vaddisznó kilövésére, amit a Váci Rendőrkapitányság a vonatkozó kormányrendelet alapján jóváhagyott Nagymaros területére. Jelenleg egy kérelem elbírálása van folyamatban, ezt Szentendre önkormányzata adta be mondta a szóvivő.
A veszettség a magyar vörös rókák körében ismét sűrűbben fordul elő. Szeptember közepe óta már tucatnyi állatnál igazolták a fertőzést, a vírus Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megyét érinti. Egyelőre rejtély, hogy a betegség hogyan jutott be észrevétlenül az ország közepére. Az Orpheus Állatvédő Egyesület által működtetett ebrendészet pár jó tanáccsal segít, hogy az emberre is halálos kór elkerülhető, megelőzhető lehessen. A veszettség vírusos betegség. Állatról emberre, emberről állatra, sőt emberről emberre is terjedhet. Az élőlény nyálával adja át, általában vadállat a háziállatoknak, így a kutyán vagy cicán keresztül eljuthat bármelyik emberhez a vírus. Olyannyira nem elhanyagolható kórról van szó, hogy a világon évente 2025 ezer ember hal bele a tünetek jelentkezésekor már gyógyíthatatlan veszettségbe. Magyarországon a rókák veszettség elleni immunizálása rendszeresen megtörténik. A veszettség aktív gócpontjai országunkon kívül vannak, vándorló beteg vadállatokkal (pl. rókával, denevérrel) kerülhet a betegség az országba. A rókán, denevéren kívül bármelyik vadon élő, melegvérű állat (akár őz, nyúl, vaddisznó, sün, patkány is) hordozhatja a vírust. A kutyákat évente veszettség ellen kötelező oltatni. Seres Zoltán, az Orpheus Állatvédő
Egyesület vezetője szerint sokan az anyagi kiadások végett megpróbálják elkerülni a szabályokat és nem oltatják be háziállataikat. A macskák veszettség elleni oltása nem kötelező, de egy természetben kószáló macska is könnyedén hazavihet egy veszett állattal való találkozást követően halálos vírust. Így a macskáink veszettség elleni oltását is célszerű állatorvossal évente elvégeztetni. Az Orpheus Állatvédő Egyesület tanácsai a halálos veszettség elkerüléséhez: - utcán, gubbasztó, ismeretlen háziállatot sohase érintsünk meg, - szelídnek tűnő rókát, egyéb egyébként vadon élő állatot kerüljünk el, - állatok tetemeit ne engedjük háziállatunknak szaglászni, azt kerüljük el, - ha állat harapás történik, az állatot meg kell figyelni, hogy van-e emberre is veszélyes betegsége, Mi lesz, ha megnyalt, megharapott egy beteg állat? Fontos, hogy a gyanúsan viselkedő állatokat messze kerüljük el. Ha bekövetkezik bőrfelület sérülésével járó marás, karcolás, harapás, akkor a sebet azonnal fertőtleníteni és tisztítani kell. Az állatharapás tényét jelenteni kell a lehető leghamarabb a háziorvosnak, illetve az állatot megfigyelés alá kell vonni. Embereknél a veszettség kifejlődése a marást követő napokban megkezdett, négy oltásból álló sorozattal meggátolható. Az oltássorozat nélkül azonban a vírusfertőzés szinte biztos, hogy halálos. Embereknél a veszettséget kezdetben fejfá-
jás, végtaggyengeség, mérsékelt láz, lehangoltság, álmatlanság jellemzi, majd a következő szakaszban jönnek a légzési és nyelési görcsök, a remegés, az ingerlékenység, dühöngés és az intenzív nyálfolyás. A végső pedig a bénulási szakasz, amely víziszonnyal (a bénulások előtt ugyanis a nyelés, amelyet reflexszerűen már a víz látványa is kiválthat, görcsös fájdalmat okoz), fokozódó gyengeséggel, eszméletvesztéssel jár. Nagyon kevés kivételtől eltekintve ezt követően beáll a halál. Magyarországon utoljára kilencvenes években haltak meg ketten veszettség miatt. Egyikőjük sem kapta meg a harapás után a szükséges védőoltás-sorozatot. További információk: www.ebrendeszet.hu
- Verőce, Á Árpád út 54. (a festékbolttal szemben, a főúton). Ajándékozza meg kedvencét! Ünnepi macska ivartalanítási és oltási akció decemberben: Kandúr herélés 6.000 Ft Nőstény ivartalanítás 12.000 Ft + ajándék (a műtött macskáknak díjmentes féregtelenítés és veszettség elleni oltás) Műtéti időpontok egyeztetése: 30/4114315 dr. Keresztes Zsolt E-mail:
[email protected] Decemberi hétvégi és ünnepnapi ügyeletek: www.pest-megyei-allatorvos.hu
6
December
Kovács Laci bácsi mindannyiunk személyes ismerőse volt: neve egybeforrt Verőce helytörténetével. Hosszú és szép életútját köztünk befejezve lelke november 1-jén végül az ég felé vette az irányt, testét pedig 15-én visszaadtuk az anyaföldnek. Sokak nevében ezúton fejezzük ki részvétünket gyászoló családja, valamint közeli barátai felé. Rá emlékezve idézünk fel két részletet vele készített interjúnkból, amely a Verőcei Tükör 2012. októberi számában jelent meg. – Mi késztette arra, hogy megírja Verőce helytörténetét? – Elsősorban az motivált, hogy a környező települések – Kismaros, Nagymaros, Szokolya és Vác – már megfogalmazták a sajátjukat, Verőcéét pedig addig senki. Az itteni őslakosság a jelenét inkább csak megélte, de feljegyzések a történtekről nem nagyon készültek. A XX. századdal kapcsolatban ugyan voltak, akik értekeztek, de én nem ezekre voltam kíváncsi elsősorban, hiszen abban magam is benne éltem. Engem a régmúlt foglalkoztatott, arról pedig nem volt könnyű összegyűjteni az emlékeket. – Hogyan sikerült mégis? – Lényegében két irányból érkeztek
Emlékezés
hozzám az anyagok. Egyrészt megkerestem azokat az írásos emlékeket, amelyek még fellelhetőek voltak, másrészt az idős emberek elbeszéléseire hagyatkoztam. Utóbbiakról írásos anyag addig nem készült, de maguk az események valóban megtörténtek. – Mennyi időt vett igénybe a munka? – Amikor nyugdíjba mentem, több szabadidőm lett, így bátran belevághattam. A legtöbb időt az anyaggyűjtésre kellett fordítanom, éveken keresztül kerestem, kutattam. Csak egy példát mondok: ma ott áll a református temetőben a II. világháború verőcei áldozatainak neveit tartalmazó tábla. Amikor annak idején kutatni kezdtem, sehol nem találtam az áldozatokra vonatkozó összeírást; sem az egyházaknál, sem a közigazgatásban. Ezért fogtam magam, felültem a kerékpáromra és jártam a falut bekopogtatva minden házba, ahol sejtettem vagy tudtam, hogy információt szerezhetek az elhunytakról. Amely esetben a család igazolta hozzátartozójuk elvesztését, annak neve bekerült a táblán látható névsorba.(…)
Ezzel a szép Dsida Jenő-verssel kívánok áldott ünnepeket. Róla kissé megkésve emlékezünk meg, mivel idén júliusban volt 75 éve, hogy 31 éves korában meghalt. Ezúton köszönöm, ha figyelemmel kísérték az év folyamán az Emlékezésekben megjelent verseket. (Szentandrási Erzsébet)
Kalendárium szonettekben December A Gyermek dícsérete Ti már nem hozhattok jóhírt nekem. Ami jó van, magamtól megtaláltam az erdőkben, hol sok-sok este háltam - s keresztelő Jánosként hírdetem. Most járok hóban és halálra váltan, ám ez számomra boldog kínt terem; a hófuvásban gyakran hirtelen csak térdre hullok: Gyermeket találtam!
Goromba ágak az arcomba vernek, de én megyek tovább, egy kis haranggal viszem a drága hírt az embereknek:
Bennem van, íme, csengő és harangdal és bennem van a legnagyobb, a Gyermek a fényes jászol s valamennyi angyal.
VERÕCEI TÜKÖR
– Mik a tervei a jövőre nézve Laci bácsinak? – Mit mondhatnék erre kilencven évesen? Két lányom van, három unokám, négy dédunokám és nemsokára jön az ötödik is. Az embernek kilencven évesen már mindene megvan… A mai napig a feleségemmel mi vagyunk a család központja. Mindennap megfordulnak nálunk a lányaink, az unokáink, a dédunokáink. Mi kellene ennél több? * Isten nyugosztalja, Laci bácsi!
A Graziozó Zeneszalon ismét megajándékozott bennünket egy csodálatos koncerttel. A műsor Liszt Ferenc: Obermann völgye és Dohnyányi Ernő: C-moll zongoraötöse volt. A G. Budapest vonósnégyest, melynek tagjai Balogh Ferenc - hegedű, Detvay M. Marcella - hegedű, Rudolf András - brácsa, Botvay Károly - cselló, Sztankay Klára - zongorán egészítette ki. Köszönjük nekik az élményt, kiemelten a Verőcére ilyen nagyszerű programot és ilyen jeles előadóművészeket hozó Detvay Marcellának, aki a műsorvezető volt. Helytörténeti Kör
VERÕCEI TÜKÖR
Helytörténet
A sorozat újabb előadásában a IV. században épült verőcei római kori őrtorony (Burgus), településünk egyik legjelentősebb történelmi emléke volt a „főszereplő.” Mándli Gyula, a Váci Könyvtár igazgatója, az Ipoly-környék és a Dunakanyar múltjának kutatója a Római birodalom történetét, életét, benne a Limesek szerepét mutatta be. Komoly elméleti tanulmányokat folytatott a témában, ezekből írott, tárgyi emlékeket, maketteket, alaprajzokat is láthattunk. Nagyon igényes és kitartó kutató, remek fotóival a Dunakanyar, a limes vonalát (a birodalom határa), a Ripa Pannonica (a folyó melletti határ)
területén folyó ásatásokat, feltárásokat, az őrtornyok jelenleg is látható, kutatható maradványait ismerhettük meg. A castrumok (katonai táborok) mellett a burgusok védték a vízi átkelőket, kereskedelmi utakat a Duna mindkét oldalán. Pove Novata-tól (Visegrád) lefelé egymáshoz látótávolságra álltak a kétemeletes épületek, védőfaluk a vízben két pillérrel végződött. Ezek hajókikötők is voltak. Védték a birodalom keleti határát a Barbaricum felől egyre gyakrabban támadó népek ellen. Az itt szolgáló légionáriusok melegebb vidékről érkeztek, a zordabb időjárással is meg kellett küzdeniük. Melege-
Karinthy Gábor (1914-1977), valamint Devecseri Gábor (19171971) neve országosan ismert. Az 1932-38-as években Verőcén nyaraltak. Ezúttal róluk emlékezünk meg. Mindketten boldog gyermekként töltötték családjukkal együtt Verőcén a nyarakat, a falusi nyugalom, a Duna, a strand kínálta lehetőségek mellett a házias ételeket is élvezve. Nagyszerű, játékos kedvű felnőttek, mint Karinthy Frigyes, Rozsnyay Kálmán, az idelátogató nyugatosok helybéli újság szerkesztésére, „színi-előadások” rögtönzésére ihlették őket. Imádták NIL (Rozsnyayné) csokitortáját, ahogy Mihalik néni réteseit is. Karinthy Gábor költő volt, Karinthy Frigyes első házasságából született, apja is nagyra értékelte, tehetségesnek tartotta. Anyját, Judik Etel színésznőt korán elvesztette. Az érzékeny fiú korán kezdett verselgetni. Nagyon jó testvérek voltak Karinthy Ferenccel (Cini), akinek fia, Karinthy Márton is szeretettel emlékezik rá. Én, fájdalomherceg című kötetéből való az Esti táj, a Duna mellett című vers.
Esti táj, a Duna mellett A csöpp szellőben a kukoricák merev levele meginog s egymáshoz bújva, szennyes csöndben állnak az ócska kabinok… Szürkére bágyadt a Duna menti hegyek tüzellő türkize, s a mozdulatlan, néma tájban megállt a Duna hűs vize… * Devecseri Gábor író, költő, Kossuthdíjas műfordító volt, a klasszika filozófus címet kapta elismerésként. Anyja, Devecseriné Guthi Erzsébet operaénekes, majd műfordító, apja újságíró volt. Családja a nyugatosok baráti köréhez tartozott, őt is a nyugatosok harmadik nemzedékének tagjai között emlegetik. A hasfelmetszés előnyei című életrajzi munkájában a Verőcén szerzett élményei olvashatók.
December
7
désre és bátorságuk erősítésére gyakran készíthették el Itáliából érkező borból a „kedves ital és gyógyszerként” emlegetett italt, a Mustrumot. Mi, az előadás résztvevői is megkóstoltuk. A bor hazai volt, a Verőcei Borbarátok hozták, köszönet érte. Elkészítésére Gebora István vállalkozott, ezért neveztük el: Mustrum Vinum Geboriumnak. Nekünk ízlett, ezért közre adjuk a receptjét: fél liter bort fél liter vízzel felforralunk citromkarikákkal, szegfűszeggel, fahéjjal. Forráskor bőven adunk hozzá mézet, összekeverjük, és már fogyaszthatjuk is. Őszi, téli estéinket édesíthetjük ezzel a római itallal. Helytörténeti Kör
Egy nógrádverőcei patakhoz Forrás, Banclusiát szégyenitő, kecses hűs viz, locska patak, gyermeki éveink búvó-társa, te kedves, hányszor visszaidéz szivem! Járjuk medred a zöld összeborult sűrű indák sátra alatt, víz fölibé növő bokrok szép alagútján. Nap vet bőven elénk arany foltot, s visz vizedet-felkavaró csupasz lábunk, visz befelé, mígnem a szűk kanyar sűrűbb-bokru sötétjén végkép mélybeosonsz s nekünk „megfordulni!” - kiáltsz - „vissza!” - ezüst szavad tüskéken felakad; visszamegyünk napos porban, búzamezőn, csöpp kertig, melyben anyánk s apánk vár ránk. Lent a folyó, kertek alatt, vonul, habjával hivogat. S már rohanunk felé, úszunk kedvvel ölében a s véled benne találkozunk.
December
Beszámoló
Az óvodások k mind minden n éévben b n nagy izgalommal várják ezt a hetet, melynek kapcsán sok néphagyománnyal, legendával ismerkedhetnek meg. Valamennyi csoport feladatának érezte, hogy a gyermekek előtt feltárják Szent Márton életét, s hogy miként is kötődik a libákhoz az ő neve. Szent Márton Savariában szolgált lovagként, amikor egy elesett ember az út mentén segítséget, ruhát kért tőle, és ő nem tudott elmenni mellette, hanem önzetlenül kettévágta saját köpenyét, s a hideg téli időben teljesen átfagyott szegény embernek adta saját köpenyének felét. Mártont a többi lovag kicsúfolta, de ő ezt nem bánta, mert egy álomban megbizonyosodott arról, hogy jót cselekedett és az Urat kell szolgálnia. A császárnak nem tetszett, hogy Márton fel akarja hagyni a lovagi életet pusztán hitből, ezért sisak, pajzs és kard nélkül csatába küldte őt, ahol Márton az Úr Jézus nevében legyőzte az ellenséget. S ettől kezdve szerzetesi ruhában indult tovább, egészen Toursig, ahol az emberek hallottak az ő csodálatos cselekedeteiről, s püspöknek akarták szentelni. Márton szerény ember voltán nem akart püspök lenni, ezért elbújt az udvaron található libaólba. A libák elárulták őt éktelen gágogásukkal, s Mártont az emberek püspöki székbe ültették. Márton nem felejtette el az ő feladatát és ezután kór-
há t és é kolosk l házat tort épített, s egész életében önzetlenül segítette a rászorulókat. Az óvodás gyermekek teljesen el voltak ragadtatva Szent Márton legendájától és a nagyobbak fel tudták sorolni, hogy a környezetükben élőknek ő maguk miben tudnak segíteni. Libás népi mondókákkal, valamint néhány jól ismert libás körjátékkal emlékeztünk Szent Mártonra, és minden napra jutott egy libákról szóló mese is az altatáshoz. A gyermekek szorgalmasan készítették a lámpásokat egész héten, amelyek csoportonként lettek egyediek és gyönyörűek. Szent Márton napján az óvodások meglátogattak egy-egy óvodai csoportot az óvodán belül, s elénekelték a tanult dalokat, elszavalták a verseket, mondókákat, s a hangulatos félhomályban felavatták a lámpásokat, amelyek hangulatos és egyben csodálatosan sejtelmes fényt árasztottak magukból. Végül az általuk készített libás linzerrel vendégelték meg egymást. Szent Márton napján végre elérkezett
8
VERÕCEI TÜKÖR
a várva várt esemény, a Márton napi lámpás felvonulás, amelyre 17 órakor került sor. A szülők örömmel elkísérték a gyermekeket erre az eseményre, ahol részt vettek az iskolából is többen, s már égtek is a lámpások. Az emberek önzetlensége már a menet indulása előtt megmutatkozott, hiszen szívesen adtak egymásnak mécsest és gyufát, sőt még lámpást is néhány olyan gyermeknek, akiknek sajnos eltört idő előtt. A menet biztonságáért a helyi polgárőrök gondoskodtak, amiért ezúton szeretnénk köszönetet mondani. A felvonulás vezetője maga „Szent Márton” volt, aki hűen szerzetesi csuhában vezette a menetet. A felvonulást a tangóharmonika kíséret tette még hangulatosabbá, egészen a Duna partjáig. A parton az iskolások eljátszották Szent Márton életét, s lámpásokat engedtek le a Dunán. A felvonulást a Művelődési Ház pincéjénél zártuk le, ahol a résztvevőket vendégül látták egy csésze meleg teával, valamint zsíros-hagymás kenyérrel, ami nagyon jól esett mindenkinek. Ezúton köszönjük minden szorgos kéznek ezeket a finom falatokat. A Márton-napi felvonulás üzenete, hogy emlékezzünk Szent Márton legendás életére, valamint, hogy ezeket a jó cselekedeteket mi is vigyük tovább az embereknek! S ne feledjük el, hogy mindannyiunk szívében ég egy lámpás, ami akkor fog napról napra erősebben izzani, ha segítünk egymáson és szeretteinken, Jézus Krisztus példázata által. Chmelik Mariann
VERÕCEI TÜKÖR
A Márkus Gábor, Verőce lelkipásztora által benyújtott, majd pozitív elbírálásban részesült pályázatnak köszönhetően új orgonával gazdagodott a verőcei református gyülekezet. A lelkipásztor november 4-én indult útnak feleségével Hollandiába a hangszerért, amelyet Hoofddorpban, az ottani
Beszámoló
református gyülekezetek képviselőjétől, P. Aardse úrtól vehettek át. Egynapos pihenő után, november 7-én hajnalban indultak haza, Verőce felé. Még aznap este szerencsésen megérkeztek, sőt, még arra is maradt erejük, valamint idejük, hogy az orgonát a templomban elhelyezzék. Mindennek köszönhetően hosszú idő
December
9
után ismét felcsendülhet az orgona hangja a verőcei református templomban, emelve az istentiszteletek fényét. Ezúton szeretnénk megköszönni Márkus Gábor lelkésznek a fáradozást, hiszen nem kis dolog négy nap alatt 3000 kilométert vezetni. Kálmán-Nádasi
10
December
November 15-éig volt megtekinthető a Gebora család tagjainak „Nemzedékek” címet viselő kiállítása a Verőcei Művelődési Házban. Ennek kapcsán kerestük fel Gebora Istvánt, a Verőcei Nyílt Műhely vezetőjét, aki egyéb teendői mellett manapság legszívesebben a műtermében tartózkodik: alkot. – Mivel foglalkozol odakinn, a Lósivölgyben? – Mondjuk úgy, hogy menedzserként dolgozom ott, próbálom összefogni az üzemeltetéssel és az építkezésekkel kapcsolatos ügyeket. A felépült és épülő gerendaházakat Kárpátaljáról hoztuk ide. Nagy öröm számomra, hogy végre olyan dologgal foglalkozhatok, ami ugyan szokatlan tűnik, de a szívemhez közel áll, hiszen olyan értékeket mentünk át ide Kárpátaljáról, amelyek ott megsemmisülnének. – Milyen funkciót töltenek be ezek az épületek? – Az egyik Wass Albert hagyatékának ad helyet, de működik ott fogadó, illetve több vendégház is. – Az eredeti szakmád építész? – Gyerekkoromban sokáig kőműves akartam lenni, de végül gépészmérnök lettem. Ennek ellenére az elmúlt évtizedek során leginkább az építészet, valamint a belsőépítészet területén dolgoztam. – Rendezvények szervezésében is részt veszel? – Igen, jelenleg éppen a jövő évi programokon dolgozom, és tervezem néhány nagyobb koncert, valamint nemzetközi népzenei találkozó létrehozását, illetve megpályáztam egy festő alkotótábor lebonyolítását hazai amatőr művészek szakmai továbbképzésére. Év közben rengeteg más esemény színhelye is a Lósi-völgy: esküvők, pedagógustalálkozók, csapatépítő tréningek zajlanak, de rendszeresen fogadunk diákcsoportokat, illetve visszatérő vendégünk többek között az Erdélyjárók Baráti Köre. Ezeken kívül minden évben megtartjuk az Ima Magyarországért című rendezvényt, illetve a Trianon emléknapot. – Hogyan kerültél a festészet közelébe? – Minden ott kezdődött, hogy az édesapám festőművész volt, édesanyám pedig rajztanár. Úgy nőttem fel, hogy közben az apám műtermében szívtam magamba a festék, meg a terpentin illatát, illetve gyak-
Interjú
ran jártunk más művészek műtermeibe is a környéken. Ezek hatására aztán el kezdtem festegetni, ám a szüleim válásával abbamaradt a dolog. – Mi vezetett vissza a művészethez? – Később, az egyetemi évek alatt fotózással foglalkoztam. Voltak kiállításaim, cikkeket írtam a témában, plakátokat terveztem, a műegyetemi filmklubban pedig filmeket készítettem, de mindig bennem volt, hogy festeni szeretnék. Érdekes módon ez akkor valósult meg, amikor édesapám meghalt. – Ezzel kompenzáltad a hiányát? – Nem tudom, inkább mintha a halálával átadott volna nekem valamit. – Jó kapcsolatban voltatok? – Nem voltunk beszélő viszonyban. 1965-től nem is találkoztunk. 2000-ben halt meg, addig összesen két levelet váltottunk. A halála után körülbelül harminc festményét megkaptam. Mikor a hagyaték hozzám került, másnap vettem egy festékkészletet és gyakorlatilag azóta festek. – Hogyan kezdted el - újra? – Teljesen autodidakta vagyok. Először akvarelleket kezdtem festeni, majd olajjal folytattam, de kellett hozzá vagy két év, míg igazán ráéreztem. – Biztosan sokat számított az is, hogy gyermekkorodban magadba szívtad a festék illatát… – Persze, ez ad nekem egyfajta átszellemülést. Ahogy Moldova írta: mint „Akit a mozdony füstje megcsapott”, de inkább a villanymozdony huszonötezer voltja. Erős a késztetés. – Hatott rád édesapád művészete? – Igen, tanulmányoztam apám festményeit is, illetve – bár személyes kapcsolatban nem álltunk – folyamatosan figyelemmel kísértem a munkásságát, hiszen itt lakott a közelben, Sződligeten. Egyszer megpróbáltam felvenni vele a kapcsolatot, ő azonban – valami régi családi ügy miatt – elzárkózott előle. Ennek ellenére a festészete nagyon mély nyomokat hagyott bennem. – Mit jelent számodra a festészet? – Egy, a hétköznapitól eltérő alkotótevékenységet. A fotóval először megörökítjük a természetet, majd pedig annak részleteit, amelyekkel megpróbál a művész valami újat adni. A festészet szerintem ennek a csúcsa, hiszen a saját szememen keresztül egyben át is alakíthatom a természetről szerzett
VERÕCEI TÜKÖR
benyomásaimat. Az ecsettel a hangsúlyokat is jobban tudom kezelni. – Ez ma már a fotóművészet számára is könnyen áthidalható probléma… – Valóban meg lehet oldani, de számomra a fénykép mégis személytelenebb. Egy elkészült festmény egyedi és az az érzés, valamint gondolatsor teszi azzá, amely alapján megalkották. A fotó szintén lehet egyedi, de könnyen reprodukálható. Persze mondhatjuk, hogy ma már a festmény is az, és ez csökkenti az értékét. Ha egy festményt tökéletesen lefotózok, majd kirakom a falra, messziről ugyanolyannak fog tűnni, mint az eredeti, mégsem kelt bennem ugyanolyan érzéseket. Létezik ma már digitális festészet is, abban az az érdekes, hogy ugyan sokszorosítható, mégis egyedi. Érezhetően más, mint egy festmény, és érezhetően más, mint egy fotó. Látom a textúrát, viszont a felülete sima. – A digitális technika elérhetővé tette a fotózást szinte mindenki számára. Csökkenti ez a tény a jelentőségét? – A fotózás ma tömegcikké vált. Régen a zene a katedrálisokban szólt, később pedig már a legkisebb templomokba is eljutott, majd a hangversenytermekbe és az operákba. A XX. századtól viszont a zene már a tömegeké. A fotózás, a digitális technika éppen ilyen, de ehhez meg kellett teremteni az alapokat. A fotót, a festményt éppen úgy meg kell komponálni, mint a cd-lemezre kerülő zenét. Annak idején, amikor három hétre elutaztam külföldre, tizenegy kilónyi fotófelszerelést vittem magammal, és abban mindössze négy tekercs színes film szerepelt. Sokkal jobban kellett koncentrálnom exponáláskor, ezért többre is értékeltem az elkészült képeket. – Kinek festesz?
VERÕCEI TÜKÖR – Elsősorban a magam örömére. Mindig valamilyen érzést, színt szeretnék „kifesteni” magamból, illetve meg akarok fogni valamilyen részletet. Végül azonban nemcsak az én örömöm lesz, hanem a barátaimé, ismerőseimé, művésztársaimé is. Létezik egy Erdélyi Magyarokért Alapítvány nevű szervezet, amelynek mezőbergenyei művésztáborában művészeti vezető vagyok. Ott kizárólag az ottani közösség részére készülnek a festmények. Székelypálfalva egy kétszázegynéhány fős magyar falu Erdély közepén. Az általam alapított ottani festőtáborban a helyi épületek, tájak, emberek megörökítésének céljával alkotunk, félő ugyanis, hogy ezeket a helyeket a világ éppúgy bedarálja, mint például a Mezőség falvait. Az alapítvány segítségével aztán nyugat-európai körútra mennek az elkészült festmények és fotók: három-négy országban, körülbelül huszonöt helyszínen mutatjuk be azokat. – Érdekli mindez a nyugat-európaiakat? – Hogyne. Éppen Svédországban történt, hogy ugyanazt az előadást az egyik helyszínen magyarul is kellett megtartani, másnap pedig angolul is, mert az ottani magyarok után a svédek szintén megtöltötték a termet. – Mik a benyomásaid, milyen kép él a magyarokról Nyugat-Európában? – Nem él bennük sem negatívabb, sem pozitívabb kép rólunk, mint bármely más nemzetről. Azt gondolom, hogy ha nem előítéletekkel közeledünk egy másik nemzethez, akkor ugyanolyan embereket találunk ott is, mint idehaza, csak mások, és ezért érdekesek számunkra a szokásaik. A politika és a média általában torz képet fest egy országról. Sokan bírálják például a románokat amiatt, ahogyan a magyarokkal viselkednek. Persze tudom, hogy mindenütt előfordulnak túlkapások, de sokszor láttam Erdélyben azt is, hogy a Nagy-Magyarországos, árpádsávos lobogókkal vonuló magyar motorosokat román rendőrök vezették. Nem állították meg őket, nem igazoltatták, nem kekeckedtek velük, hanem utat nyitottak nekik. A legnehezebben a szlovákiai helyzetet élem meg, mert ott gyakran aki tud is magyarul, nem akar beszélni. Szintén szomorúan tapasztalom, hogy sok felnőtt magyar úgy alakít ki véleményt a saját hazájáról, hogy nem ismeri annak történelmét.
Interjú – Ezért részben a kommunizmus okolható, nem? – Igen, de azóta eltelt huszonvalahány év. Én azt mondom, hogy megvan a helyünk a világban, és csak akkor alakul ki rólunk negatív kép, ha mi magunk teszünk róla, illetve ha a sajtó egy része ezt sulykolja. Ha bárhol a világon úgy viselkedik valaki, hogy az irritálja az ottani közösséget, akkor az a közösség egy idő után általánosítani fog. – Térjünk vissza a művészetedre. Mennyi időd van festeni? – Változó, de évente körülbelül húszhuszonöt képet tudok elkészíteni. Ez azt jelenti, hogy kéthetente elkészülhet egy festmény. Amikor csak velük foglalkozhatok, például az alkotótáborokban, gyorsabban elkészülnek. Időre van szükség ahhoz, hogy az ember egyáltalán ráérezzen. Előfordul, hogy napokig nem húzok egy vonalat sem a vásznon, aztán egyszer csak elkezdek dolgozni és akkor napokig nem tudok leállni. Ehhez nyugalom és szabadság szükséges. – Milyen lelkiállapotban vagy, amikor alkotsz? – Olyankor csak a festményre koncentrálok és kizárólag azokat a színeket, és fényeket látom. Ehhez teljesen ki kell kapcsolnom. Aztán ha másnap újra ránézek, már észreveszem a kép hibáit, hiányosságait vagy eltúlzottságát. Az alkotótáborok erre is jók: a közösség segít feltárni az egyes hibákat, illetve mindenki tanulhat a másiktól. A festő más képet lát magában, mint amit lefest aztán. – Mennyiben mást? – Más arányokat, más színeket. Amikor a vászonra kerül, akkor úgy érzi, hogy azok a helyes színek, az a helyes látásmód, aztán valaki mögé áll és rámutat valamire, és akkor jön rá, hogy hoppá, az tényleg nem oda való. De itt van például ez a kép, amely eredetileg alapozásnak készült a Mezőségben. Aztán két hónap múlva elővéve jöttem rá, hogy ez így, ahogy van, a Maros-parti füzek és tábortűz tökéletes absztrakciója. Mostanában leginkább a színek, a fények és a kontrasztok mozgatnak. – Vásárolnak tőled festményeket? – Igen, szoktam eladni, de nem piacnak festek. Például ennek a balatonszemesi képnek az elődjét megvásárolták tőlem. A feleségem akkor le is szúrt, hogy a nappali közepéből eladtam a dekorációt, úgyhogy még azon a héten megfestettem. – Adsz címet a műveidnek?
December
11
– Igen, mindig. Sokszor már amikor készül, megvan a címe, hiszen abból indulok ki, abból az érzésből, amely alapján elkezdek festeni. – A Zárda címűnél mi ihletett meg? – A lakat. Amikor lefotóztam ezt a részletet, még nem is gondoltam rá, aztán észrevettem azt a homályos kerengőt, a fókusz pedig a lakaton van. – Vallásos vagy? – Nem kötődöm felekezethez, de kereszténynek tartom magam. Érdekel a buddhizmus is, és nagyra tartom a Dalai Láma megnyilvánulásait. Amikor 1996-ban Magyarországon járt, az előadása sok erőt adott. Van hitem, de tisztelem másokét is, valamint nagyra becsülöm a vallásos missziót teljesítők munkáját, az emberek lelkének az ápolását. – Útkereső embernek tartod magad? – Inkább a világra nyitott embernek szilárd értékrenddel. A munkáimat illetően nem keresek új utakat, mert nagyon sokfélét végeztem már: voltam egyszerre kovács és esküvői ruhára csipkekészítő is. – Van olyan festményed, amely különösen közel áll hozzád? – Igen. Az egyik, amelyiktől nehezen válnék meg, a Hajnal Vácnál című, amely megvilágítástól függően mindig kicsit másnak látszik. A másik hozzám nagyon közel álló kép pedig a Kék rapszódia, amelyen egy, a templomban magába mélyedő hölgy látható az ablakokon beeső fényben. – Mit tartasz jelen pillanatban a legfontosabbnak az életedben? – A festészetet, valamint azt, hogy minél több amatőr barátomnak tudjak lehetőséget biztosítani a bemutatkozásra. Három éve szervezek Verőcére kiállításokat, olyan emberek számára, akik tehetségesek, de addig nem volt lehetőségük bemutatkozni. A Helytörténeti Kör az idén megkapta az önkormányzattól a régi mozi épületet. Annak az előtere helytörténeti múzeumként működik majd, a moziteremből pedig galéria lesz, állandó kiállítóhely. Szintén fontosnak tartom, hogy megújítsuk a régi Verőcei Művész Egyesületet, illetve szeretnék összehozni egy olyan gyűjteményt, amelyen keresztül az itt kiállító és Verőcét kedvelő művészek alkotásai tekinthetők meg. Tehát tervek, feladatok akadnak bőven: nagyon remélem, hogy meg tudom őket valósítani. Révuti Norbert
12
December
Interjú
VERÕCEI TÜKÖR
Amikor kezembe került Edina újonnan megjelent könyve, az alábbi sorokkal szembesültem a könyv borítóján. Valahogy úgy éreztem, ezzel a nővel találkoznom kell, és jól gondoltam. Azután, amikor tovább mentem és elkezdtem olvasni a Párkapcsolati Szakácskönyvet, akkor kezdődött csak igazán a móka, annyira magával ragadott a szellemesen humoros, kedves öniróniával fűszerezett írás, hogy nem bírtam letenni. Nekivágtam hát az útnak Verőce patinás cukrászdájába, hogy találkozhassak a különleges könyv írójával, Csontos Edinával. Mielőtt bármit is kérdeznék, szükségét érzem a fülszöveg megosztásának, mert ez hozzátartozik a könyv születéséhez és írójához éppúgy. Aztán jöhetnek a kérdések. „Mérnök, ötgyerekes családanya, spirituális látásmódú ember. Ezek a címkéim, amik alapján százan százegy félét gondolnak rólam. Mégis ki vagyok én? Egy kereső ember, aki kérdez, aki kíváncsi, aki szereti a nevetést. Hétköznapi nő vagyok, aki problémába ütközvén, először megpróbálja megkerülni, azután átugrani, majd légkalapáccsal széttörni. A kudarcok után pedig nekilátok a megoldásnak. Ennek a könyvnek az ötlete egy ihletett pillanatban, mosogatás közben érkezett a tudatomba. Ezután még hosszú utat kellett megtennem, hogy megvalósulhasson ebben a fizikai formában. Formálódott ő és formálódtam én is. A folyamat összefonódott és most – több mint két évvel az első, megtermékenyítő pillanat után – végre itt van. Kézbe vehető, megkóstolható, szerethető vagy eldobható. Eddig én őrizgettem, formáltam és növesztettem, most pedig megszületik és önálló életre kel. Ő az én gyermekem, szerelmem, testem-lelkem része. Sorsát, jövőjét nem ismerem, de telve bizalommal útjára bocsátom, mint igazi hús-vér gyermeket: Menj Isten áldásával, adj örömöt és szeretetet mindenkinek, aki nyitott arra, amit adni tudsz neki!” (Részlet, Csontos Edina Párkapcsolati szakácskönyvéből) – Edina, honnan jött az ötlet – oké, mosogatás közben – a könyv megírásához, egyáltalán az íráshoz, amely első olvasásra, úgy tűnik, cseppet sem áll távol tőled, hiszen egy remekül sikerült, összeszedett írásról beszélhetünk? – Az írást mindig is szerettem, már iskolás koromban is lelkesen fogalmaztam, sőt, egy időben újságíró szerettem volna lenni. Ehhez képest kitanultam a
földmérést, és sok-sok évig csak a levelezésben éltem ki magam, majd néhány éve elkezdtem lejegyezni a gondolataimat. Később jött az ötlet, hogy blogot készítek, és arra teszem fel az írásaimat. Szép lassan kialakult egy olvasótábor is. A Párkapcsolati szakácskönyvet először nem is mertem könyvterjedelemben megírni. Aztán valahogy mindig jött valami piszkálódás a bensőmből, és végül Mekkey Péter karikátor közreműködésével (az ő kérésére kisbetű!) elkészült a végleges forma. A lektorálást egyik nagyon szeretett és lelkes olvasóm készítette, aki sajnos nem vállalta a nyilvánosságot, de ezúton is szeretném neki megköszönni a munkáját és a szeretetét, amivel nagyon sokat segített nekem. Magam számára nem vagyok írónő, bár sokan annak tekintenek. Erre példa, amikor a gimis felvételire készülő nagylányomnak segítettem az irodalmi kérdéssorban és egyszer csak kifakadt: „anyu, könnyű neked, te író vagy…” Úgy érzem, hogy az írásaimban nem az irodalmiság, hanem a gondolkodásmód és a könnyedség az, ami sokat ad az embereknek. No meg az őszinteség. Vannak írások, amik azért figyelnek még mindig a számítógépem „töredék” mappájában, mert sokszor nekem sem könnyű belenézni a tükörbe, márpedig csak az őszinte írás az, ami tényleg segít másoknak is. És persze nekem is. A könyveim pedig olyanok, mint a gyerekeim: belőlem ölt testet valami nálam sokkal hatalmasabb erő, amely így képes ebben a világban megnyilvánulni. Bizonyos szinten az enyém, más szinten pedig tőlem teljesen független létező. Az én döntésem „csak” annyi, hogy igent vagy nemet mondok a felkérésre. – Amikor a hátsó borítót is elolvastam,
annyira jókedvre derültem, hogy úgy éreztem, kedvem lenne főzni, szeretni, szeretve főzni, jól megsózni, megcukrozni az életet. Mi volt a célod az alábbi üzenettel? „Úgy érzed sótlan az életed? Netán el van sózva, vagy a párod savanyú, a szád íze keserű? Esténként úgy érzed magad, mint egy robbantott csirke? Ha megelégelted a lenyelt békát, akkor ideje változtatni! Ez a könyvecske kipróbált recepteket kínál arra, hogyan tedd élhetőbbé – ehetőbbé – a hétköznapokat. Megtudhatod, hogy mi köze a vécétartálynak a vízözönhöz és hogyan kerül mindez a konyhába. Találkozhatsz Sehallselát Dömötörrel személyesen, szóba kerül a szerelmi bájital, valamint életünk párja – úgyis mint tükör-tojás. Készítsd a nevetőizmaidat! Figyelem: biztonsági öveket kikap-csolni! Markold meg a sótartót és indulhat egy újabb vidám fejezet, ne feledd: TE vagy a főszakács!” – Egy kis történettel válaszolok erre. Amikor a karikátor elolvasta a kéziratot, megkérdezte, hogy ez ugyanannyira humoros, mint ezoterikus, melyik vonalat szeretném kidomborítani? A válaszom az volt, hogy egyiket sem, mert mindkettő fontos benne. A humor az az eszköz, ami segít, hogy a hétköznapokba beszorult tudatunkat kinyissuk. Aki képes elnevetni magát, az meg tudja változtatni az életét. Annyi nehézség van az életünk-
VERÕCEI TÜKÖR
Interjú
December
13
ben, ami mind akadályként tornyosul a változás-változtatás előtt. Ezt döntöm le, és juttatom el a falak mögé azt az információt, ami aztán kinek-kinek a szűrőjén keresztül szépen elindítja a változást. Ha csak annyit érek el, hogy egyegy ember néhány percre önfeledté válik és felnevet, akkor már megtettem azt, amit a világ jobbításáért megtehettem. A többi már nem rajtam múlik, „a sótartó a te kezedben van!” – Milyen érzés ötgyermekes édesanyaként a hegytetőn elbújva a világ elől élni? Egyáltalán hogyan jut időd a kicsik mellett blogolni, könyvet írni, és még a férjedet is „fűszerezni”, vigyázni arra, hogy ki ne fusson az a bizonyos életleves? – Nem egyszerű, de nem is bonyolult. Amikor az ember rálép arra az útra, ami tényleg az övé, akkor már nincs szüksége pótcselekvésekre. Arra, amit az ember igazán és tiszta szívből akar, mindig megtalálja az időt és alkalmat. Humorosan azt szoktam erre a kérdésre válaszolni, hogy éjjel fél háromkor csönd van és nyugalom, a fürdőszoba pedig teljesen üres, így senkit sem zavarok… És ez nem csak vicc, mert tényleg volt, hogy akkor és ott írtam. Mint ahogy olyan is megesett, hogy a meglehetősen hangos kisfiaim mellé ültem az asztalhoz, hátamon a hordozókendőben a legkisebbem, kezemben füzet és toll, mert az egyetlen számítógépünkön a férjem írt éppen. Simán kikerekedett belőlem három oldalnyi mondanivaló. Egyébként 13 éve nincs tévénk, bő 6 éve rádiót sem hallgatok, így a mai átlagemberekhez képest helyből időmilliomos vagyok. A
hegytetői világvégén élést imádjuk, ez tudatos döntés és vállalás volt, bár így hat év távlatából azt kell mondjam, hogy bizony tudta a fene, hogy mit vállalunk, és nagyon jó, hogy nem ismertük előre a nehézségeket. Nagyon komoly változáson mentünk keresztül, az élet minden területén megjártuk a mélypontokat. Mindez kellett ahhoz, hogy ma azok legyünk, akik vagyunk, és a világlátásunk és isteni gondviselésbe vetett hitünk a tapasztalatok által tudássá formálódjon. Az útnak persze nincs vége, mert ahhoz, hogy a tudásból eljussunk a bölcsességig, még van mit fejlődni. Magunknak is és a párkapcsolatnak is. Néha megkapom a leckéket, csak hogy tudjam: ugyan megírtam a diplomamunkám ezzel a könyvvel, de az „államvizsga” még hátravan… – Az a hír járja, hogy férjeddel, Attilával egy közös könyvön dolgoztok. Mesélnél erről az izgalmas munkáról? – Igen, sőt néhány héten belül kézbe vehetővé is válik. Ez egy ikerregény, amolyan „egymás szemében”. A sztorit az Élet írta, mi csak lejegyeztük. Címe: Sorsfonat. A megismerkedésünk és a kapcsolatunk első éve fonódik benne össze a két nézőpontból. Mindketten megrendeltük a másikat, meg is kaptuk, csak ahol más történet véget szokott érni, ez ott kezdődik. Nagyon izgalmas, fordulatokban gazdag és tanulságos időszak volt. Sokan fognak magukra ismerni benne. Ami sajátsága, hogy – gondolkodásmódunkhoz híven – elég jól megmutatja a vonzás és tudatos teremtés „buktatóit”, mindazt, amit az ember észre sem vesz, aztán egyszer-csak meglepődve
aratja le a gyümölcsét. Azt a könyvet is nagyon szeretem. – Sokan hisznek sok mindenben, ki Istenben, ki Buddhában, van aki a kövek erejében, és van ki saját magában. Edina, Te miben hiszel? – Hiszem, hogy van valami hatalmas erő, ami a fizikai látszat-valóságon meszsze túlmutat. Hiszem, azaz TUDOM azt is, hogy ez az erő bennünk van, ez lényünk belső mozgatója, az általunk is megnyilvánuló Isten. Ahogy ezzel egyre inkább együtt tudok működni, úgy válik az életem egyre élhetőbbé, én magam pedig nemcsak szerethetőbbé, hanem szeretővé. Mert ez a lényeg: aki szeret, az él. – Edina, ha egyetlenegy üzenetet hagyhatnál hátra egy hosszú utazás előtt az emberiségnek, mi lenne az? – Egy korábbi írásomból hagynám itt az idézetet: „Minden ember más, mindenki máshonnan jön, másfelé tart. De egy pillanatra összefutnak az útjaink, és ha megengedjük magunknak, akkor belepillanthatunk egy másik világba. Egy teljesen más, mégis nagyon hasonló világba, mert valamikor régen ugyanonnan indultunk, és egyszer majd valamikor ugyanoda érkezünk. Más az ösvény, más a batyu a vállunkon, de mindannyian a boldogságot és a szeretetet keressük. És mindannyiunkat tenyerén hordoz Isten.” A Párkapcsolati szakácskönyv megvásárolható, megrendelhető az alábbi oldalon: www.lelekkunyho.blogspot.com. A könyvet a parkapcsolati.szakacskonyv@ gmail.com e-mailcímen is meg lehet rendelni. Frenyó Krisztina
Kitűnően szerepeltek a Pest megyei települések az idei Virágos Magyarországért versenyen. Falu kategóriában Zebegény lett az első. A verseny célja a kulturált, környezetbarát, vendégváró országkép kialakításának elősegítése volt, a településkép esztétikus megjelenítése, növényekkel történő díszítése, a környezetvédelem és környezetgazdálkodás az ökológiai követelményeire tekintettel – olvasható a www.pestmegye.hu-n. A 2013. évi Virágos Magyarországért
verseny első helyezettje falu kategóriában Zebegény lett. A tudósítás szerint a település új vezetése felismerve a kitörési lehetőséget a turizmus felé nyitott. Közösségi tereket alakítottak ki, nagy hangsúlyt fektetnek a közterületek, zöldfelületek fenntartására, kereskedelmi, intézményi környezet virágosítására. Jó érzékkel sikerült megtalálni az épített és a természeti örökség közötti egyensúlyt. Az árvíz a települést is érintette, melynek mára már a gondos kezeknek köszönhetően nyoma nincs.
Több, korábban nem létező program indult az idei évben, ilyen például a Zebegényi virágos kertek napja. A település rendjének, esztétikus megjelenésének biztosításában tevékenyen vesznek részt a helyi vállalkozások, civil szervezetek és a vendégszerető lakosság is. Ennek alapján az országos zsűri Zebegény települést az országos első helyre javasolta falu kategóriában és méltónak tartja arra, hogy képviselje Magyarországot a 2014. évi Európai Virágos Városok és Falvak Versenyében.
14
Programok
December
Verőce, Árpád u. 20., Tel: 06-27-350-009. Információ: www. veroce.hu, email:
[email protected]. December 1., vasárnap 16 óra: Adventi gyertyagyújtás a Főtéren, a verőcei nagycsoportos óvodások műsora. December 1., vasárnap 17 óra: „I saw the light” - „Megláttam a Fényt” - adventi gospel est a Művelődési Házban. A Louisiana Double (Pintér Zsolt és Apáti Ádám) amerikai népzenét játszó duó, a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Kéttannyelvű Általános Iskola „Eszterlánc” kórusa (kórusvezető: Balogh Eszter) és a Váci Székesegyház Laetitia Gyermekkórusának (művészeti vezető: Verbay Zsuzsanna) közös koncertje advent első vasárnapján. December 6., péntek 20 óra: Regejáró Misztrál klub. A decemberi klub vendége: Jankovics Marcell, házigazda és beszélgetőtárs: Török Máté (Misztrál együttes). December 7., szombat 10 óra: „Én és a világ - a világ és én” gyermeknek meghirdetett képzőművészeti pályázat eredményhirdetése, kiállítás, kakaó+ kalács zsúr, vendégünk a Mikulás. 10.30 óra: Macskacicó, a Cakkumpakli színház gyermekelőadása. December 8.,vasárnap 16 óra: Adventi gyertyagyújtás a Főtéren, a Kabóca néptánccsoport műsora. December 9., hétfő 16 óra: a Nyugdíjas klub Mikulás rendezvénye. December 14., szombat 16 óra: Falukarácsony a sportcsarnokban. Vidám kis műsorral készülődjünk a Karácsonyra közösen. December 15., vasárnap 16 óra: Adventi gyertyagyújtás a Főtéren, a Verőcei Csattogók tánccsoport műsora. December 22., vasárnap 16 óra: Adventi gyertyagyújtás a Főtéren, a Verőcei Őszikék tánccsoport műsora. December 30.: a nyugdíjas klub szilveszteri zártkörű rendezvénye. * A Verőcei Művelődési Ház december 23-tól január 6-ig zárva tart. Január 6-ától szeretettel várjuk látogatóinkat!
Ezúton értesítjük a Gorka Géza Múzeum látogatóit, hogy a kiállítóhely december 1-je és február 28-a között zárva tart.
Regejáróó Mű Művészeti é i Kl Klub. b „Ember E b a művész ű é mögött”. Vendégünk: Jankovics Marcell, házigazda: Török Máté (Misztrál). Időpont: december 6., péntek este 8 óra Forrás Klub. Tudomány és Istenhit (második rész). Mágus volt-e Jézus? Vendégünk: Dr. Heidl György tanszékvezető egyetemi tanár, filozófus, zenész. Időpont: december 10., kedd este 7 óra.
VERÕCEI TÜKÖR
Hétfő. 8.30-10.30: 2. emelet, jóga, vezeti Dr. Bükki Tamás. 15.15-16.00: 2. emelet, angol, vezeti Pappné Lőrincz Claudia.13.00-15.00: 1. emelet, kézimunkakör, vezeti Lázár Dóra. 16.00-17.30: 1. emelet, nyugdíjasok klubja, vezeti Mózes Gáborné. 17.30-19.30: 1. emelet, citera szakkör. 16.00-17.00: színház, Dancer Shadows tánccsoport I., óvodás, vezeti Rák Orsolya. 17.00-18.00: színház, Dancer Shadows tánccsoport II., iskolás, vezeti Rák Orsolya. 18.00-19.00: színház, Zumba, vezeti Fazekas Máté. Kedd. 14.00-16.00: 2. emelet, angol (páratlan hét), vezeti Pappné Lőrincz Claudia. 18.15-20.30: 2 emelet, jóga, vezeti Dr.Bükki Tamás. 17.0018.00: 1. emelet, reiki klub. 18.00-20.00: 1. emelet, varróklub, vezeti Lázár Dóra. 15.30-17.00: színház, színjátszókör gyerekeknek, vezeti Dobay Márti. 17.00-17.30: színház, zenebölcsi, vezeti Balázs Erzsébet. Szerda. 14.45-16.15: 2. emelet, angol tanfolyam, vezeti Pappné Lőrincz Claudia. 16.00-17.00: 2. emelet, Hangolka – angol gyerekeknek, vezeti Vona Andrea. 18.30-20.30: 2. emelet, csikung, vezeti: Fuchs Krisztina. 16.00-17.00: 1. emelet, népdalkör gyerekeknek, vezeti Farkas Tünde. 18.30-20.00: 1. emelet, Cantus Beatus kórus próbája, vezeti Verbay Zsolt. 12.00-16.00: színház, az Őszikék táncegyüttes próbája, vezeti Kakas Éva. 16.00-17.00: színház, zenebölcsi, vezeti Mérey Anita. 17.00-18.00: színház, Kistücsök gyermek néptánc, óvodás, vezeti Daragó Éva. Csütörtök. 14.00-15.00: 2. emelet, angol (páratlan hét), vezeti Pappné Lőrincz Claudia. 9.0016.30: 1. emelet, magán énekoktatás, vezeti Pallagi Judit. 17.00-18.00: 1.emelet, Prücsök néptánc a legkisebbeknek, vezeti Daragó Éva. 18.00-20.00: 1. emelet, citera szakkör. 16.00-17.00: színház, Kiskabóca gyermek néptánc csoport, vezeti Daróczyné B.Barbara. 17.00-18.00: színház, Nagykabóca gyermek néptánc csoport, vezeti Daróczyné B. Barbara, Mucza Péter. 18.00-19.00: színház, zumba, vezeti Fazekas Máté. Péntek. 17.00-20.00: 2. emelet, gyöngyfűző szakkör, vezeti Szalay Nóra. 18.00-20.00: 1. emelet, gyermekfelügyelet – Csattogók gyerekei. 17.0018.00: színház, Total Body alakformáló torna, vezeti Rixer Olgi. 18.00-20.00: színház, a Verőcei Csattogók felnőtt néptánccsoportjának próbája, vezeti Kovács Henrik. 18.00-20.00: pince, a Borbarát kör összejövetele minden hónap első péntekjén. A csipkeverő tanfolyam az iskolában szerdánként 16-18 óráig lesz. További információ: Tömör Jánosnénál (+36 20 92 75 986)
VERÕCEI TÜKÖR
Ritka megtiszteltetés érte Oroszi Zsuzsanna személyén keresztül a magyar atléta társadalmat: a váci, majd verőcei illetőségű szakember ugyanis megkapta az Európai Atlétikai Szövetség (EAA) az „Év Női Vezetője” díját. A Pest Megyei Önkormányzat sportreferensével munkahelyén sikerült beszélgetni. – Tallinban adták át Európa legjobb atlétáinak a kitüntetéseket és ott hozták nyilvánosságra többek között ezt a megtisztelő elismerést, amelyet majd alkalmas időben, hazai pályán fognak nekem átadni – tájékoztatott a gyermekkorától az atlétika vonzásában élő, három gyermekes, két unokás családanya. – Milyen előéletre volt szükség ahhoz, hogy a hazai szövetség (MASZ) fölterjessze erre a díjra? – Minden szinten jelen voltam az atlétikában az utóbbi évtizedekben. Először természetesen versenyeztem, majd testnevelőként dolgoztam, mellette edzősködtem, aztán gyermekeink is elkezdtek atletizálni, mint szülő is éreztem és a mai napig érzem a versenysport szépségeit és nehézségeit. Tíz éve, huszonkét év tanítás után lehetőségem nyílt a sport más területén is kipróbálni magam. Először a Pest Megyei Sportigazgatóság munkatársa
Hajrá Verőce, hírek
lettem, majd 2008-tól, jelenleg is, a Pest Megyei Önkormányzati Hivatal sportreferense vagyok. Fő tevékenységem a Pest megyei diákolimpiai versenyek koordinálása, szervezése, rendezése, más megyei sportfeladatok mellett. Hétvégeken, szabadidőmben atlétikai versenyeken bíráskodok, pár éve a Magyar Atlétikai Szövetség Versenybíró Bizottságának alelnöke is lettem, ez év elején pedig beválasztottak a MASZ elnökségi tagjai sorába. A Magyar Diáksport Szövetség Atlétikai Bizottságának elnökeként az általános és középiskolás atlétikai versenyek szervezésében és rendezésében is vezető szerepet játszok. – Miként tudja ellátni szerteágazó tennivalóit? – Hát ez nem egyszerű! Igen sűrűek a napjaim, de én szeretem a pörgést, a kihívásokat. Három gyermekünk már felnőtt, önálló életet élnek, így jobban tudok a munkámra koncentrálni. Természetesen a munka fontos az ember életében, de hogy igazán meg tudja valósítani magát, a legfontosabb a családja. – Dobóatlétaként versenyzett és edzőként is csak ezzel a szakággal foglalkozott.
A verőcei kézilabda csapat jelenleg a vácrátóti csarnokban edz, a januárban kezdődő terembajnokságra benevez a csapat.
Vác közforgalmú f l ú kö közlekedési l k dé i rendszerének fejlesztését tervezi uniós források felhasználásával a város önkormányzata. A valós igények felmérése és a fejlesztések hatásainak tisztázása érdekében felmérik a helyi utazási szokásokat. Az önkormányzat közlése szerint az előzetes vizsgálat egyebek mellett a megvalósíthatósági tanulmányok készítése miatt szükséges. Novemberben és decemberben felmérik a közúti járművek, a
közösségi kö ö é i kö közlekedésben l k dé b résztvevő utasok, a kerékpárosok, illetve a parkoló járművek számát, illetve kikérdezik az autóval, autóbusszal, valamint vonattal utazókat. A városi pecséttel bélyegzett kitűzőt viselő kérdezőbiztosok háztartásokat is felkeresnek, hogy a lakóktól utazási szokásaik felől érdeklődjenek. A válaszadás nem kötelező, de a közös ügy érdekében az önkormányzat vezetése kéri a helyiek együttműködését - áll a város polgármestere által jegyzett felhívásban, amely elérhető a város honlapján, a www.vac.hu oldalon.
December
15
Hogyan látja például saját fiának versenyszáma, a gerelyhajítás perspektíváit? – Fiunk, Magyari Zoltán nálunk kezdett el gerelyezni, és azóta is életének egyik legfontosabb része az atlétika, már munka mellett, de versenyszerűen űzi. Erre a versenyszámra ezért egy kicsit nagyobb figyelmet szentelek. Ígéretes tehetségeink vannak férfi vonalon. Török Krisztián, Hernádi Gábor és az ifi Eb-n második, rendkívül tehetséges R. Tóth Norbert, valamint fiunk is egyaránt túljuthat a nyolcvan méteres határon. A legfőbb gondot az jelenti, amikor valaki a felnőtt korba lép, onnan kezdve csak egész napos munka mellett tud edzeni. Márpedig így sokkal nehezebb előbbre lépni, mintha valaki elsődlegesen a sportra tud koncentrálni. Forrás: www.mob.hu
16
Hirdetés
December
VERÕCEI TÜKÖR
Barkácsbolt Verőce, Árpád út 49. Tel: 27/350-087 Öntapadó, bemarható szigetelőgumik, purfixek, faáruk, lécek, pántok, zárak, vasalatok, fióksínek, élfóliák, szögek, csavarok, szerszámok.
Havonta új akciók! FESTÉKEK, HÍGÍTÓK, RAGASZTÓK… Nyitva: H.-P. : 8-17 Szo.: 8-13
Várjuk kedves vásárlóinkat!
Napkollektor, napelem és épületgépészeti szerelvények szaküzlete 2621 Verőce, Vág u. 2. Telefon: (Hegyi Viktor) 06-30/370-19-15, e-mail:
[email protected]. Víz-, gáz-, fűtésszerelései anyagok, alkatrészek, segédanyagok, elektromos szerelési anyagok. Víz-, csatorna-, gázbekötések tervezése, engedélyeztetése, kivitelezése. Központifűtés-szerelés hagyományos és gázos kivitelben, kazáncserék, fűtésfelújítások. Napkollektor és napelem kisebb és nagyobb teljesítménnyel hétvégi és családi házba. Energia tanúsítvány, hőtérkép készítése, pályázatírás. Nyitva H.-P.: 8-16, szo.: 8-12-ig.
Az évezredes népi kultúrán túl az erdélyi Mezőség adta nekünk többek között Wass Albertet, Nyírő Józsefet és Sütő Andrást. Most mi is adhatunk. Az Erdély közepén található magyarok lakta Mezőség városoktól távol fekvő táj, a hagyományos magyar népzenei és néptánckultúra bölcsője. A fő útvonalak mindig elkerülték, kevés a munkalehetőség, így érthető, hogy a szórványban élő magyar lakosság jelentős része nagy szegénységben él. Kevés pénz jut a téli tüzelőre, az élelemre, vagy iskoláztatásra is. Rájuk gondolunk mi most, mert a Mezőség szinte mindig kimarad a segélyakciókból. Tavaly alapítványunk először vitt oda karácsonyi ajándékokat, ezt most folytatni szeretnénk. Az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány az idei évben is megszervezi az „Angyalok
a Mezőségen”” jótékonysági k akcióját. Az adományokat több helyszínen gyűjtjük, melyet karácsony előtt szállítunk el a mezőségi falvakba. A szervezők örömmel fogadnak mindennemű hasznos ajándékot (tartós élelmiszert, tisztítószert, játékot, könyvet, stb.), valamint a szállításhoz anyagi támogatást. Továbbá várjuk olyan önkéntesek jelentkezését, akik az akció lebonyolításában segítenének. Adományaikat a következő címre juttathatják el: Verőcei Könyvtár (Árpád u. 21, tel. +36 30 9 643 136), Gebora István. Ha ránk bízzák a vásárlást, akkor kérjük az erre szánt összeget a következő számlaszámra utalják át:
Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány, számlaszámunk: 10700488-66317874-51100005 (CIB Bank Zrt.). Bármilyen kérdés esetén szívesen állunk rendelkezésre az
[email protected] email címen. További információk az adakozásról: http://www.erdelyimagyarok.com, h t t p s : / / w w w. f a c e b o o k . c o m / erdelyimagyarok
lapja – Kiadja az önkormányzat 2621 Verőce, Árpád út 40. – Felelős szerkesztő: Réti József – Vezető szerkesztő: Révuti Norbert VERÕCEI AA község szerkesztőség címe: 2623 Kismaros, Liget u. 29. – Telefon: +36 70 427 6368, e-mail:
[email protected] Tördelőszerkesztő: Imrik Péter. Nyomdai munka: Kucsák Könyvkötészet és Nyomda, Vác Hirdetési árak: 1/8 oldal 2640 Ft, 1/4 oldal TÜKÖR 3600 Ft, 1/2 oldal 6000 Ft, 1 oldal 10 800 Ft. Az árak az ÁFÁ-t nem tartalmazzák. Lapzárta minden hónap 20-án.