; ; s r r ' : T " - s t z

V. ÉVFOLYAM

I. SZÁM

FERENC

1925, JANUÁR HÓ

közlöny

Ötödik ev. eJ r X Z ;;s

r

r

S :,

^ r.,o n «a l, « , ■ z

1

“ :,T

'■

't 'T ' :T " - s

Ma, a rohamosan vúltn^n

i„ e . z fVrfífóíW.

““

*

t z

» ^

l,J u é n „ i2 T ,

“,s Z "‘í'csosegere S S L ' t t ’ - V ? “ “ '" es mindenben a halhatatlan

lelkek

Az elmúlt négy esztendő nem veszett el résziinkrp /«./.c t ; n^^rnnkra tanulmányokkal, mosolygós, biztató e m ltk k e i A jovo sem riaszt minket. A Jövő isten kezében van De mienk az hten, tehat a Jövő is kell, hogy a mienk legyen. Mii évfolyam hajnalán szántjuk a papirost meg­ élik szivünk halaiéit köszönettel azok iránt, kik Isten után M i n k 0 bizakodásuk, csak az ó lelm iT r 'n « nehéz-nehéz küzdelT k k l .7 . mekke szemben^ C a k az O lelkűk szomja csigázhatta jel akaraterőnket


F

merészebb előretörésekre. Tartsanak ki mellettünk. w/rt^e/ ezentúl is és bízzanak a mi közvetlen, egyenes lelküle­ tűnkben a most kezdődő u j évfolyamban is. °‘y '"^‘y mindenki szeme előtt \ á„ D ^ ' l ,, . * ^^‘Onk sokan várnak jó, igaz szót. Ez tette \ ^ességünkké azt az intézkedést, amit a lap címének a megváltoztatásával ^em berben eszközöltünk. A szükhatáru „Terciárius Közlöny“ helyett Ok-sokferences léleknek „FERENCES KÖZLÖNY"-évé váltunk. Nagyobb de (őbbet is kell felmutatnunk. \ en KÖZLÖNY** a katolikus családok lapja. E célnak ^^Sfelelöen Jövő számtól kezdve minden számban foglalkozunk azon hónaphit összes vasárnapi és ünnepi evangéliumokkal, A nevelés L ^ ^^^^éséről állandóan cikkezünk. Egy rovatot létesítünk, melyben ro ^^^ógos szóval^ könnyen megérthető értelemmel válaszolni fogunk M összes veszélyekre és tévedésekre, melyekkel uton-utfélen találkozunk^ i f^^^dkézünk meg ottan arról a meggyőződésünkről sem, hogy a ^^Ukus családok számára az evangélium szerinti életre a legbiztosab-

!>

bán vezető eszköz, o szent Ferenc által alkotott ii. n. Harmadik vagyis a Terciárius intézmény. A f e r e n c e s K Ö Z l.Ö h Y “ programmjának egyik elvitázhaktk^ szegletköve a Budapest pasaréten a budai ferencesek ősi ajándék fundusin tervezett jubileumi, szent Ferenc templomnak a fölépítése érdekében meg. tenni megmozgatni minden emberi lehetőt. E tervről már múlt évben h irtunk és a propaganda céljából létesítettük a „M a g y a r h iv ö k kézfogás, a m a g y a r ferencesek u j m a g y a r te m p lo m á é r t“ c. rovatot is. Epng. rammba beleépítjük minden erőnket és minden imánkat. E rovatnál éné. nvesül valójában a mi fóelvünk, mit a célkitűzés cikkben kifejtünk: „Béke és M u n k a “ ^éke . . . Igen, de ha keztyüt vetnek, mi a harcot is útijuk a kereszt a kardunk. Munka ? Igen, de ha kell, bálványokat is rombolufik ^ ^ “''a f e r e n c e s k ö z l ö n y a mindjobban iérthóditó missziós kérdés­ nek is szolgája lesz. Mivel a Ferencesek kezében van a missióknak légnaivabb része természetesen legelsősorban a ferences testvéreinknek műkö­ déséről számolunk be, de figyelembe veszünk minden fontosabb esemen% A lap különben is hivatalos lapja a Szent Kereszt Hadseregenek, melyná célja a Szentföld támogatása. Az idén kezdődő jubileumi év. továbbá az a folytonosan fokoz^ érdeklődés mely a középkori csodás miszticizmusnak s egyben a vi j4 - 'npipm’ttpk talán a legnagyobb gondviselésszerü és szimpatikus aiali]ii

s “

z::.iT z . -

Ferences Közlöny" szerkesztoseget am,

megnyilvánul, bátorította fel a V. ' „ hogy meghonosítsa az u. n. .F e re n c e s K ö z lö n y ts té ly e K e t

Aí/vfí a m

m

^

t

f

.

r Z u t s K özlön,, alöpitó Atyja. Ferenc kinek mindene akn, tenni, - tegeisÓMfbün a n ag , '“ “ ' S j nek az Isten nagy családjában való együve tartozandosaganak tu szeretné meghonosítani és állandósítani a széttagolt L a. n. cfaládi, vagy Irodalmi estélyeken akarja .Irodalm i Estélyrőr a jelen számunkban adunk jelentjük be a februári „Családi Estélyt“ is. A nagy p e d tí a n a g ,m , ^eiUrténeU Estéket’ rendez, melynek befejezéseképen a Budai

ex

^

J

lelkigyakorlatot is szervez. A „Ferences KözlÖny<‘ mindenkinek szolgája mindenkit, hogy foglalkoztassák és támogassáK nagy

P. Borsányi Balázs 0. i szerkeszti.

®

¡¡ii

A „Ferences Közlöny“ célkitűzése E,öad.a a K ö.löny „,roda,n,i E sf-jén U a u „

J

vánosság elé lép, ezzef lula^donképen ^égy 'm ál^'^é ® nyil„issiós út első nyugvópontjához érkezeft A W l c I c l n indulások nagy nehézségeit, azok bizonvára m p^/rrt megkatolikus hitbuzgalom e fiatal hajtása az indulás eíh^’á F n mennyire elfogódott és ünnepélyes lélekkel i Pillanatában bizonytalansággal kecsegtette.^ ember L d i f p f J f ® '? " ’ " " ’"'y bizonytalanságiól és kezeket keres amelvekL hii i!^ ^ kapcsolódhatik. ’ amelyekbe belekapaszkodhatik, beleAz a biztos, határozott irányt és célt mntaM írs-r ■ , i sére reábizta magát ez a ma már jelentős saiTóoriánntí’ amelyre reáhagyatkozva a bizonytalanságnak elébi ám ’ a garancia, assisi sz. Ferenc III. rendje megalaoitásának 7nn / ^^en igyekezet inából megboldogult emlékű XV 4 700 éves jubileuma alkalmeggyőzödéssel “kö readott encvkíká a í o f t H

t ó .e js z ljle lé ,,. » í i i í V

a a

r ő g íiliT “

“

“ “ “ “

iárulm az efyíni és kiteerkOlcKík javulásáho!. ammt"'lMé“ m“ í.

eí'akkor*?

5 , “ Í'

martaink vallási, erkölcsi, kulturális és szociális problémáit vi7c 5 f « i“ ^ * r ,S d a ta n«c.n T " ’ ^g’alaljuk. A mai sivár helyzethez hasonlóan akkor is külft nősen 3 jellegietes tényező foglalta le az egyének és íev köz!^^Lé% tár és eínTk term ésU t«” /-'^^^^^ '"^^'’^etetlen kapzsiság telenségi függvénye a hihetetlen mértékben tobzódó erkölcsFerencV^^w'^f V

^^e^l^en odaállítja az isteni Gondviselés sz. Ugyancsak XV.

Benedek pápa, hogy .Szent Ferenc retet és^békü:^^^ különösképen a testvéri szeKriszftic 1 fA K u^^ ápolásában tűnjenek ki. Megszívlelvén, hogy ez fofflalia m ^ íi parancsa, mely az egész keresztény törvényt magában lekát A Sondjat arra fordította, hogy ilyenné képezze ki követői javára a, ' ' k ® mértékben vált i“''ara az emberi társadalomnak. iránt íi ^ ¡'‘°'*hatatlan hazafi szeretet, amely benne Isten és embertársai törnií» h maradhaíott szivébe zárva, hanem ki kellett onnan févén világon és az egyének lelki meguihódása. hiteii/AU társadalomban életre kívánta kelteni a vágyat a keresztény ^« szerint éln^ és mindenkit megnyerni Krisztusnak.“ %o?iá i iíok-sok baján elmélkedve, nem talál a Szentatya ezek do;r i-»A t hatalmasabb eszközt, mint az evangélium szellemében élő és ‘Í.JZÓ F^'rences I!l-ik rendet. ' Niff ápolár a és minél szélesebb rétegben való elterjesztésér 6 van-e alkalm?»«^'’ -.h eszköz, mint a sajtónak munkábaállítása ? ? sajtó a legnar-'obb hatalom; az élet és közte mindenkor met’’-

tálalhatjuk a legszervesebb kapcsolatot. Hűséges kifejezője a társán leikiállápotának, erkölcsi felfogásának és kulturszinvonalának Amil. ® társadalom, olyan az iroda om is. Valamikor a sajtó eszköz volt a • ® ^261Pfíi: világ érintkezésének fenntartására tehát eszköz, amellyel rendelkp?» l M a a sajtó ugyancsak eszköz, azonban ma már ö rendelkezik a társartí felett, jelöl iranyt._ szab erkölcsi törvényeket, csinál karriéreket, temet te^ ségeket és rendelkezik élők, holtak felelt. A bűn, a gonoszság, a hazafiallanság, hazaárulás, tekintélyek i,.’ ratása a társadalom elkereszténytelenítése így történhetett a sajtó általT ha a sajtó ily hatalmas helyzeti energiát képvisel, miért ne lehnn e rendkívüli helyzetét a jónak, nemesnek, szépnek a társadalom szanjT sára beállítani? A keresztény társadalom romlása felett véres könnyeket hullató lánglelkü sajtó apostolok régóta kísérleteznek már e téren több-kevesebb sikerrel! Példa erre a vajúdó katolikus sajtó bázisának megerösilését ésa sajtó munkásainak megszervezését célzó jószándéku törekvések. A „Ferences Közlöny“ éleírekeltésével is e jószándéku sajlómunkásijit sorába léptünk. Célkitűzésűnknél a Szentatya szózatára támaszkodtunk, ki a társadalom erkölcsi és szellemi reneszánszát sz. Ferenc szellemének elsajátításával és terjesztésével jelöli elérhetőnek. Különösen az cvangéliusi alázatos, szegény, egyházához hű, Istenét a stigmáiban is szerető assisi sz. Ferenc szellemének hirdetése által akarjuk a társadalomnak Istenhez való hazatérését biztosítani. Célunk a lélek függetlenségének kiküzúíst, anyaggal, világgal és testtel szemben, hogy friss és lendületes maradjon, Isten és felebarátai szolgálatára m indig készséges tudjon lenni. Harcolni akarunk a kislelkü pesszimizmus, materiális gondolkozis és társadalmi önzés ellen. A vergődő emberiség számára hitet, lemondást és szeretetet hirdetünk. Hitet mely nem filozofál, nem spekulál, hancBi mindenben Isten nyomát keresi és találja. Lemondást akarunk hirdetni a földi javakkal szemben, a mohó pénzszerzés és gyors gazdagodás őrülete ellen. Társadalmat akarunk nevelni, mely ki tudja tépni magát a mamnion ölelő karjaiból, összezúzza az aranyborjút! Szeretetet hirdetünk: a meleg és tevékeny felebarát! szeretetet, mely serényen és tudatosan munkálkodik azoknak az ellentéteknek letompitásában, melyeket a földi javaknak egyen­ lőtlen megosztása támaszt emlier és ember között. Meg akarjuk győzni e világot, hogy a boldogság útja nem a javak halmozásán, hanem az igé­ nyek lefokozásán vezet át. Célunk a béke és munka. Lehet-e krisztusosabb jelszót kiírni foly^ hom lokára? Béke! Békességgel csendben belopni az evangélium magva 3 lélckföldckbc M unka! Felismerni a munka tőkegyüjtőerejét s a gyűjtött lökét aí apostolság szolgálatába állítani. en az Nem mondhatjuk, hogy Magyarországon mi volnánk e úttörők — megelőzött ebben bennünket 21 év előU egy másik J orgánum P. Tréfán Leonárd által alapított és szerkesztett Szent J Hírnöke, mely Kolozsvárott jelent meg. Hírnököt azonban, „ke* szerve volt a m indinkább erősbödő Ferences szellemben való sz j,| désnek, derékban törte és tőlünk, szegény — lelkiekben is csonKa roktól elszakította a trianoni határozat. M. t. Hölgyeim és Uraim I ... i, anyagid Ma deficitjeink vannak. Deficit javainkban, p i világban az élhetésért. Szétszedték szegény Magyarföldünket, ez mi magyar terciáriusok is megéreztük, mikor a Hírnök eim

¿S arra a sokat hangoztatott erkftlr^i in* A mi deficitünket akartuk pótolni a mi T n P 'egtöbb szüksée (gni, mikor a H írnök elmaradásával és s7(Sn- ^ akartuk megtaf,ai egyidöben megindítottuk lapunkat A m , alakufásájs kellett Szent Ferenc szelleme. ' lerciáriusoknak tovább Béke és munka. (Jgy é? ez a ^pt e a x visszapaííog m inden lélekröl mint a v á n c é l h t ^ ^ P "^^a úgy na keztyut vetnek, mi a harcot is áMiuk ^ 'gén, de kell. bálványokat is rom bolunk Miénk a héke es a m unka, de ha kell p h

^

M unka?

fogunk, mer. velünk az Isten és' ha Isten v d ü n í,^ ki e l l e ^ 'n í ^ p t ^

A O

M EGVÁLTÓ

KEZEK.

hányszor újrakezdtem.

Z 'L nekimentem. -s meg nem szűnt a v á g y : íf t ^ I M

legyen szabadulás.

És szárnyalón. t s lehuíítam, összetörtem, s tíjfakezdtem összetörtén. M egnyugodni nem tudással, levegőtlen íoldokíással. Jaj, rettentő ablakverdesés, W roncsolt szárnyú véres repesés] K.ek magasság szédült vágya. -s koppan egyre csak : hiába . . . Szóltam : szállni kell örökké, — '¿s a válasz: soha többé . . . Es szivemben éles jaijal, mcgzuzottan, mély panasszal, vergődő nagy ájulással, mindeneket vádolással. — hirtelen: egy Kéz fogott el biztos-szelidea, Es nem ereszt el. Jaj ne eresszen! Nem kell már semmi, nem akarok» — csak e tenyérnek foglya lenni, ísméteígetní: oly jó itt ’'enni, -jó itt íc n n i. Hegedű« MAfíctta,

'V &

t í

.*

. t r .

Szabad-e a Szentirást olvasni? Irta : P. Hermann HermenegUd.

Sokan, nagyon sokan, mohó vággyal vetik magukat az egyes kiváló nagy irók és nagy gondolkodók munkái után. Nagy szellemi élvezetet találnak egy Shakespiere, Virgil, Göthe, vagy egy Plátó, Aristoteles, Phlio vagy Plotin munkájában. Sőt ma még egyszerűbb, sőt akárhányszor selej­ tes — vagy ami még rosszabb, pornografikus munkába ölik bele idejüket és legtöbbször vele együtt lelkűket is. De hála Isten vannak igazságszomjas, tisztult és ideálisan gondol­ kodó lelkek is, kik a modern buddhizmust hirdető tömeg-filosofiától elfor­ dulva, a tiszta Krisztusi világszemlélet meggyőződésére jutottak. Talán bölcseleti fejtegetések talán újság cikkek és talán saját józan gondolko­ dásuk, vagy még inkább a bölcselet elégedetlensége a vallás, de különö­ sen a katholicizmus felé Ihajtotta őket és most keresik a Krisztusi tant saját forrásában*: a Szentirásban. Az a kérdés: szabad-e a Szentirást bárkinek olvasni. Minden bi­ zonnyal. Ez a könyv az, melyről Werenfelsius ezeket irta: Hic liber est, in quo, querit sua dogmata quisque, Invenit et pariter dogmata quisque sua. Ez a könyv az, melyben mindenki saját dogmáit nézi, és egyenlő m ódon megleli benne a sajátját bárki. Szóval akkora világ, hogy benne mindenki találhat maga számára bármit és tévedésbe is eshet, ha kellő előkészülete nincsen. Hiszen ez a könyv századok türíénelme. Nemzeteket szült és temetett el. — Kora a földdel határos és jövő perspektívái a jövő élet misteriumain nyugszanak el. Ez a könyv a világ első atom megindu­ lásától az örök élet elrejtett titkáig visz el. Ezen óriási távlatok súlya alatt a Hippoi „Sas“ Szent Ágoston alázatos lélekkel vallja be, hogy sokkal többet nem tud, m int amennyit tud és tanulékony lélekkel veszi Szent Jeromos, a nagy Szentirás Doktor tanítását. Épen ezen okoknál fogva és a könyv szentsége miatt emelik fel oly sokszor a Szent Atyák tiltó szavukat azok ellen, akik minden alázatos tisz­ telet nélkül, minden előtanulmány nélkül magukat szaktekintélyeknek tol­ ják fel a szentirás magyarázatára. Sz. Jeromos valóságos klaszicilással irja le azt a vakmerőséget, mely saját korában is megnyilvánult egyesek részé­ ről a Szentirást illetőleg. — A földmívesek^ kőművesek, ácsok, bányászok és erdőirtók, mészárosok, szövők és ruhafestők és mások, kik külömbözó tárgyakat készítenek, nem nélkülözhetik a tanító mestert. Ami az orvosok szakmájába vág, azt adják az orvosok; a fa feldolgozásában mesterek az ácsok, egyedül a szentirás kezelése az, amit mindenki kivétel nélkül önma­ gának vindikál. Mintha csak a mai biblia fordítók, Nazarénus, Baptista és Anabap­ tista, communista és Üdvhadsereg harcosairól irta volna ezeket, kik min­ den előtanulmány nélkül, alázatos tanulékonyság nélkül universális doktoroknak tolják fel magukat és az egyház tanítását megvetve, " jI nek pedig egyedül van joga a szentirást magyarázni és azok értelme Ítéletet mondani, — magyarázzák a szentirást. ... Ilyenekből lesznek a Bockhold Simonok (az anabaptisták vai alapítója angol származású cipész), akik még azt is kiolvassák a . Írásból, hogy Ök a Sión K irályai: Vagy mint a második század J a montanisták (a halálos bűnök bocsánatát tagadók), kik magyarázatok alapján egymás után akasztották fel magukat kétségW sükben. íme a tudálékosság nagystílű áldozatai.

venni f H á n iy ln " ^ e íz ^ ^ ie l, 4 s ' ' I f tanításait, az apostolok oktatásait a nrófJták gasztos történelmét fogla^ák m a ik b a n 9 V. -n ^illiókat adtak az égnek,' melyek e S szent" igazi krisztusi élethez, föltétlenül tiltva vo'nának?

még a kezünkbe sem legfenségesebb

visszavezettek az

és ó h a ^ " l á \ T S t i r á f o S s á f S n t kellő hitelmeket is Mert b I r S n v I r e " mennyire forrása is a szent kinyilatkoztatásnak ahhői^ hfv• készület nélkül nem meríthet. ®'«oztatasnak, abból, bárki minden eló-

ío 'g ^ H i^ S te r F S ar- s 1

'“í r " '

“

ásnak!

s o iis

hez. Igen de nem minden ember egyforma érteln^i kéDessécrü npm orma nevelésü, azután az Isten gondolatai t ú l s z á r n v S a m f T m íE ; felfogasunkat is és sok oly magas gondolatot és titkot foglalnak magukLÍunk™ eísöroLn‘"az^Fír!há " f rnegérieni. Azért rendelte Krisztus . Egyhazat és az apostolokat erre. Akkor mondottaít p ®"Sem hallgat, aki titeket megvet, engem vet meg “ Tphát p Egyhazra nem hallgat, legyen neked mint a pogány és vámos “ Tehat az Egyház az a közbevetett hatóság, amely az égi király S t közli és magyarázza az embereknek. Mert Jézus a Péternek az apostolok­ nak és nem a nagy; zsidókból, tyrusiból, föníciaiból, szyriaiból és a tíz hXaf Vf tömegnek m ondotta; „aki titeket hallgat, engem z e S ’ m íá tIr f,n “ gém vet meg.« Sem ezt „tanítsátok a nemk iirti M miket nektek mondtam“ ; hanem Jézus erre testületet szervezett: az apostolok kollégiumát. így hát egyedül eknek van a hatalmuk tanítani és különösen a Szentirás szavai felett ™ d e n li gyülekezet ki is mondta, ugyancsak a szentiras alapján. Mi is lenne a szentirásból, ha minden boldog és bolva£ ^ • magyarázná a szent könyveket, amint akarja Iípm “gy vagy amint azt érteni Kell Már pedig sem Siller, sem Goethe, sem Plátó vagy Plotin, Aristoeies vagy Sokratés munkáit nem bízzuk beavatatlanok kezébe. Én úgy ."°gy Homéros és Horátius munkái megfelelő jegyzetekkel kerül a wnulóifjusag kezeibe, úgyszintén Cicero, Seneca. Tacitus, Caesár, Herodot, wius, Aeschylos, Sophokles, Euripides, Thukidites, Vergilius, Terentius nunkai javarészt jegyzetekkel hagyják el a nyomdát és senki se veszi irodalomban, vagy azon kor ismeretében nálánál sokkal rat t ^ emberek felvilágosító jegyzetekkel látják el azon iratokat, mely i á , ^ profán képesítés, vagy bármely ipar vagy kereskedelmi ág elsa«iiasaval nem kapnak kulcsot rejtett titkaik feltárására. Vagy mint Szent 1m ondotta: .am int a fúrást meg kell tanulni, hogy annak mestere gyen, úgy a tudományt is el kell sajátítanom megfelelő mesterektől, hogy értsek.“ Már pedig ha a klasszikusok ismerete, vagy a lefi Korok költőinek helyes megértése, vagy a régi és ujabb bölcsemunkák élvezése és helyes megértése, előtanulmányokat igényel, amit

i

pedig utolsó elemzésében mégis csak emberek irtak meg; mennyivel ink bb van szükség útbaigazításra azon iratok helyes megértésénél, melyek ne .csak az egyszerű halandók: kézművesek, iparosok vagy kereskedők számára okoznak nehézséget és múlják fölül ismeretük világát, hanem hatalmas távlatuk, történelmi idő tartalmuk, nyelvi és stilisztikai nagy terjedelmük, irói magas emelkedettségük, a jövendölések titokzatos kap­ csolódásai miatt és ezer más ok miatt még a geniális embereknek is nehézséget okoztak. Épen ezen okoknál fogva a Katolikus Anyaszentegyház, aki nemcsak olvastatni, hanem megértetni is óhajtja a reábizott szent könyveket a hívek épülésére, nem engedi meg, hogy bárki — kivéve a hittudoniánnyal foglalkozókat — a szent atyák jegyzetel nélkül, egyház által nem approbált (engedélyezett) akár eredeti: héber (káld) g ö rö g ; vagy bármely fordított nyelven a szentirást olvassák. Az Egyház nem veszi ki hívei kezéből a szentirást, sőt átnyújtja, csak azt nem akarja, hogy a hivek úgy járjanak, mint már az apostoli időkben egyesek, kikről szent Péter apostol panaszkodik: „Annak okáért szerelmesim ezeket várván, azon igyekezzetek, hogy vétek nélkül legyetek és feddhetetlenül találtassatok ötöle békességben: és a mi urunk hosszuvárakozását üdvösségnek tart­ sátok, mint nektek a mi szeretett Atyánkfia Pál is megírta a neki adott bölcsesség szerint, amini minden leveleiben is szól ezekről, melyekben

némelyeket nehéz megérteni^ miket a tudatlanok és állhatatlanok meghami­ sítanak, mint egyébb Írásokat, a maguk veszedelmére.^ Tehát már sz. Péter idejében voltak tudatlan tudákosok, kik a szentirást saját „bölcsességük“ szerint magyarázták, hol szent Pál leveleit, hol más szentiratokat és épen azért tévedtek és saját romlásukra vették a szent szöveget. Ugyan ezt megtetiék a szakadárok és eretnekek is igen sokszor. A szent iratok szö­ vegeit igyekeztek elmásítani, hogy saját önkényes tanításaikat megvédjék, és épen ezért az Egyház, mint jó anya, hogy részint kevésbbé müveit gyermekeit, vagy ha müveitek is, de hittudománnyal nem foglalkoztak behatóan; megvédje a tévedésektől, a szent iratokat jegyzetekkel látta el. A szent atyák vagy ritkábban egyes nagy szent hittudorok jegyzeteivel. A kereszténység első négy századának nagy szentatyái és hittudósai, azt hisszük elég tekintély bárkivel szemben is, hogy inkább ezek, mint saját véleményét tolja fel valaki azon könyvben, amely hat ezer esztendőt foglal magában, mely tele van nem ritkán mély isteni titkokkal és jövendölések­ kel; egy tőlünk idegen nép sajátos nyelvi és stilisztikai sajátságaival; teli földrajzi, társadalmi, történelmi, régiségekkel, keleti: zsidó és egyéb népek nem mindenki előtt ismeretes szokásaival és ezeken felépülő alakzatokkal és példabeszédekkel. Mindezek mennyi előtanulmányt követelnek, hogyha valaki négy évi egyetemet végzett is a szentirásbói még m indig négy annyi esztendőt végezhet és még m indig marad, amit nem merített ki. Már most miként vindikálhatja magának mindezt a nagy ismeretet, ki hat elemit, 8 gymnasiumot vagy egyszerűen bölcseleti fakultást végzett. Ügyvédből soha sem lehet orvos, hacsak ezen ismereteket magának meg nem szerezte. Nem hiszem, hogy bárki még a legkisebb bajban is ügyvédet konsultál orvos helyett. így tehát még a bölcselet tanára sem vindikálhatja magának — mint ezt Kant tette a „philosoph“ hogy ő mint szaktekintély — olvassa és értelmezze a szentirást azon naptól kezdve, m időn az kezébe jött min­ den tanulmány nélkül. Hát még mások — mint a kommun alatt sokan próbálták — mennyi szörnyűséget hoztak ki a legszentebb künyvekböl. Azután minden könyve a szentirásnak nem is való mindenki kezébe, így tehát az Egyház csak azokat a könyveket szánja hivei kezéoe, könnyen érthetők, jegyzetekkel ellátottak és amelyek elsősorban tanítás

es, f e S S s H i S S " “" " ? « e S r i ~ « ‘n hogy nem " m in d e ÍT m b e rn Ik '' vaT''^A 1 ze?th-ásr"nem ■ 1” *^"“ ''!^""^ előkészület nélkül olvasni hanem csakis r i^ e n ^ im lía r - e S ’

a 'S n t . f í

ki^a^dlt/uk'S m áu^ c I Atyánk egy szentirási szöveg felolvasása alkalmaval szanta el magat a végleges és kizárólagos Isten szolgálatára és a S í v f ^ Kövessük öt ebben is. Alázatos flekkel tanulékony szívvel, olvassuk azt a könyvet, amit az Isten az Egyház kezébe hft? ; ®T f j° 8 a magyarázni elsősorban és I L l v k ö n tÍ! bői, azok, kik azt az Egyház szerint tanulták, szentek lettek.

Panaszkodom az Urnák. Uram, Vannak velőig-gyötrő órák, Mikor az erőm elagg, cserbe' hagy, S a percek rám a sejtés füzét szórják, E s letipor a vérem -ivó '^ágyT. Uram, ne hagyj el ily órákon en g em !

C/ram, ' Ilyenkor elsáppad az orcám É s lázas tűzben ragyog két szemem. Te nem hajolsz ilyenkor, Uram, hozzám,. S az elhagyottság kínját szenvedem .. . Uram, ne hagyj el ily órákon engem J Uram, Karjaim görcsösen kitárom, ( A tettek m erev szárnyai ezek:) Ijedt szavak kergetőznek a számon, S a térdeplőmön halkan könnyezek . . . Uram, ne hagyj el ily órákon en g em ! Laurisin Lajos.

10

Szent Ferenc böjtje Irta; Margarita,

Minekutána tehát Ferenc, az Isten kiválasztott szentje elhivatnék ez világnak hivséges zajongásaiból az Urnák 1204. esztendejében, hogy lángadozó leikével fölgyulasztaná ama kornak meghidegült, földiek hiúságaiban elmerült szelleméi, megemlékezvén a mi Urunk Jézusunk sokféle szorongattatásairól — elindult a vadon pusztaságok felé, hogy böjtöléssel és imával égetné bele a szívébe az Isten szeretetét.* Nem vitt magával egyebet azon szöges ostornál, melyet Leone test­ vérrel készíttetett ama meghagyással, hogy csak jó keményre fonja össze szálait, mert igen gonosz és makacs szamár testvért kellene vele igába hajtani. M ikoron pedig amaz együgyü testvér, kit igen szeretett vala az Isten szentje: Ferenc, azt az alázatos kérdést meré­ szeié megkockáztatni, hol találhatná meg azon gonosz, rossz testvért hogy ő szép szóval engedelmességre Lírhatná, mert sajnálá, hogy szent Atyja ily kemény fenyítékre akarná őt fogni, Ferenc magára mutatva s z ó la : „O h drága kis Leone testvérem, én édességes kis Szolgám, én, az én testem az a rossz szamár testvér, akinek az ügyét most tíz napon keresztül a kezembe venni szándékozom , ennek pedig nem használnak a te kedves, szép beszédeid, hanem csak sok verés és sanyargatás. Azért fond csak erősen azokat az ostorokat, ezekkel verem ki m agam ból a gazdag Bernardone fiát, aki annyit tudott örülni, m íg sokan szenvedések között töltötték életöket.“ A jó fráter pedig m egfogadá Mestere szavait, mert tudta, hogy az ő Atyja mindeneket jól m ond és hiba nincsen őbenne. És azon napon elkiséré őt az erdőszéiig és siránkozva kéré, engedné ^ őt is vele böjtölésre, hogy ne kellene oly sokáig távol lennie jó Atyjától. De Ferenc nem engedé őt, mert igen erősen akará magát sanyargatni, azért kívánta, hogy senkise látná. Az Isten e g y ü ^ ü kis juhocskája tehát nagy búsan hazatért, a szent pedig egy sziklás barlangba vonult, hogy tíz napon keresztül hálát adna az Urnák az ő igen nagy szeretetéért . . . Vala pedig akkor tavasz kezdete és m ég m inden fa kopár vala azon barlang körül és fű sem volt látható. A barlang belseje sötét volt és hegyes kövek álltak ki nyirkos talajából. Itt im ádkozott igen nagy elragadtatásoknak közepette Ferenc és megismerte az 6 mélységes alacsonyságát és kicsinységét . . . S a tíz nap alatt semmit sem evett és semmit sem ivott. Azért mikoron eltelt vala az és kijönne a barlangból érzé, hogy nagyon megéheze. Körülnézvén pedig a íáj jn , m inden tavaszi fényben tündoKÍött a barlang körül és ahogy föltekiní a fákra, dúsan halmozott gyümölcsöket kínáltak feléje. Odament hát az egyik fügefa alá s leszakított egy gyöny^fö telt gyümölcsöt. Szokása szerint azonban áldást m ondott fölötte és ahogy szemeit az ég felé emeli, tekintete hirtelen csodálkozássá merevedik: m intha egy kis zöldelő szigetre vetődött volna, látá, hogy minden fai erdő, hegy kopár körülötte, c \ a barlang körül van tavasz és Ősz eg>'szerre. S ''^zébe juta, hof^y m ikoron idejött, m ég nem kezdtek el rűgy
n kezében tartván a s z e r e í e Ahogy állt, vállára,^ kezeire szálUar^^^^ morkodtak prédikátoruk szivbeli fájdalmán

t

é

í

ő l , hogy sóhajtozással f hallgatagon szo-

a madarakkal . . . ío .r s :^

^^«en eiteít T r „ \

ta S

^ K

i r s

dulallan ír á s s á ? d^csért^e^T^KrLtus't.^'^'^^ bukkant, ahol Ferenc mozkiáltván; h Aty á m '“’’ é s ' m l S ó k o S odarohant a szenthez, édes szelíd szavaira. De m fs í az egyszer h S , " ’¡"“ ig dolván nagy egyszerűségében ho?v npm k j * g°na barlangba imádkozni. És F e renf k^nt nntn» f bement szerelmétől, Leone pedig a baílangban .irá J " « í<” sztus megragadva . . • ® " siránkozott atyja szeniségétől néz, a közeli bokor'^sü"rü^’á g a T T ö z ö ] t * " ^ s \ e s z m é i é . kéjét, de nem birt szabadulni a sok tövTs?nY P "y ^ fo g ^ lja védő barany-testvérkéiét, a kezében tartott S t a a bárány megszabadítására sietett. madaraknak

Körülfeléje ®^envetve,

u^^félre, — gíndolván^ i gf ' ' könnv' ^bf De ahogy visszafordult, a bfrány bégetve u t á n ? . 7T ^ heveredett s ugylátszott mimha L r .. i H ® szaladt, aztan ábaihoz

® 'P '!

™

’’k S r e '’'h% ”v S

'

s í f S p t v i T s i a ,in . r " “ \

letérdelt előtte és könvörpött n^\r

' K

a f

zö t^'ki

hanem

hozzája

" kisded J é z S r

t

r

'"e k e t'® H e ''í.ír visszafutolt

p/renchez és vissza akará adni a gyer-

. S a M ^ testvérkém, — ez a kegyelem !* «nierte az l í n ® ° megváltozott lelkében és megF e r^c bűnös életéért. Térdre esve tarfá ^ ®renc előtf » v .. j^ z „ s t és sokáií? !irv

'ü

12

, . . Mikoron pedig lehanyailoít a nap az assisi hegyek között, a kisí ded Ferencre lekinte m ondván : „Ferenc! testvéremet adtam neked — Leonet az én kedvesemet, hol vagyon ? “ Ferenc alázattal feleié ; „Kis Jézusom , otthon hagytam őtet, nehogy megütköznék nyomorú­ ságos voltomon, m ikor bűneimért kérdőre vonnám m agam at.“ A kis Jézus mosolygott s végtelenül szelid tekintetét rajta nyug­ tatván az alázatos szent Ferencen, k érd e zé: „F e re n c! m ikor megéheztél, gyüm ölcsöt érleltem kedvedért, meg. izleléd-e ?" Ferenc m ég mélyebre hajolt s v ála szo lá: „É n jó Uram, nem érdemeltem én meg a te nagy jóságodat, azért az ártatlan m adárkáknak adtam jótéteményedet, kik nem fogynak ki dicséretedből.“ „Kis báránykám at, a pásztorok ajándékát is neked küldöttem, mit csináltál vele F e re n c?“ A Szent ekkor m ár arcával a földre borulva m o n d á . „O daadtam , hogy neked egy lelket szerezzek jó Uram, ime az, ki téged ölel — vedd őt." A kkor a kis Jézus Ferenchez hajolt és átkarolván nyakát,szóla; „Most m agam at adom neked, mit fogsz csinálni velem szereimetes, drága testvérem ? “ S az alázatos szentet ekkor oly nagy mennyei hevület szállottá meg, hogy m agánkívül kiáltotta : „Menj el tőlem én igen nagy boldogságom Jézusom, meri m eghalok a gy öny örűség től!“ S elragadtatott vala tiz napon keresztül a nagy mennyei édes­ ségtől, amit az Úr közelsége okozott ártatlan lelkének . . . — így böjtölt vala Ferenc, Urunk példája szerint negyven és negyven éjjel, elfeledkezvén m indenről Istenén kívül, kinek szerei­ mében m eggyulada az ő szive. Föleszmélvén pedig a negyven nap után, m aga mellett talala ájtatos im ádságban az Isten együgyü kis s z o lg á já t: fráter Leonet, M tanúja volt a csodának és h aliá a kis Jézus beszédét Ferenccel. nem meré szemeit atyjára emelni, vélvén, hogy az ő akaratja ellen re vagyon itt mellette. , Ránézvén pedig az Isten nagy szentje: Ferenc, keblére vona m ondván: ^ ^ „Csodálatos az Úr Leone testvérem, legyen ezerszer áldott, ni mindenekben, amiket nekünk juttat, ön m ag át adja m in é k ü n k / És elmenvén. hangos szóval dicsérék Istent, ki nem szűnik m ^ könyörülni a bűnös emberen. ••

A SO RS KÖNYVÉRŐL. Szereinél a sorsnak a könyvébe nézni. Meglátni, hogy Rólad vájjon mit beszél? Napsugaras álom lesz-e majd az élted, Vagy ágától messze elsodort levél ?

Látod, ilyen vágyak s o h s e m űztek Tffert szent hitemmé vált a Hogy a sors könyvibe Magam teremtem meg az én

*

Petéinek

¿Wj , ^

i

Róma az apostolfejedelmek korában. Irta : StŐhr Géza Kér. János.

Nero császár uralkodása 7-ik esztendejében, tehát 61-ben Kr. után egy szép, viragiliatos tavaszig napnak kora reggelén, a Via Appia-niAí ama f fpitfiTrt kanyarog, kutató szemünk így feltűnő, különös kinezésü, szokatlan utazó társaságot pillant meg a ^ társaság nyilván az „Ö rök város“ felé igyekszik! Egy ketkereku. kordészerü kocsinak ama részén, ahol rendes körülmények

«V i ' L“ '’x t n e g k ö t ö z ö t t fogolynak szilhuettje bontakozik ki, két allig felfegyverzett légionárius (sorkatona) társa­ sagában A kocsin ülő foglyot vagy egy tucat, leginkább a legalsóbb néposztaly rétegeiből szarrnazó ember kiséite. Ezen embereknek jellegzetes keleties arckifejpése pedig nyomban eszünkbe juttatja Judea zsidó tartomány lakóit. A fogoly is Igen hasonlított reájuk, mert termetre alacsony, de szikár növésü, tarhomloku, erősen sasorru és hosszú szakáit viselő férttu volt. Ezen csoport után, még egy távolabbi is következett. Ott a foglyok azonben már gyalog meneteltek és erős láncokkal voltak egymáshoz kötözve. A másik menetet pedig jól megtermett légionáriusok sora vette körüL, Kicsoda is tehát a kocsin ülő fogoly? A „népek apostola*^^ Szent Pál az illető, akit Festus római helytartó a zsidók feljelentésére elfogatott és a császár elé Rómába rendelt, mert védekezésében a császárra hivat­ kozott: „Agrippa pedig mondá Festusnak: Elbocsájthatnók ez embert ha a császárra nem hivatkozott volna“ — mondja az Apostolok Cselekedetei 26. rész; 31. versszaka. Ezért Neapolis (Nápoly) közvetlen közelében, a vadregényes Pu/eo/e-ban partot érve onnan a fogoly két katona kiséretében, a birodalom fővárosa felé irányitá lépteit. Az örök várostói, jó 15 órányira, a Tres-TabernalA római postakocsi állomáson azonban Róma keresztény hitközségének kirendelt küldöttsége már türelmetlenül várakozott reá, hogy öt üdvözölje és a városba kisérje. A legszivélyesebb üdvözlések után kezét és a szokatlanul hosszú gyaloglástól felsebzett lábait csókjaikkal illetik. Csakhamar kocsit keritenek, hogy még az est beállta előtt elérje utazásá­ nak célját, a római birodalom ragyogó fővárosát. M időn alkonyat felé már az Albano-i hegyek nyergén is túl járt karavánunk, szemük elé tárult a messze távolban a sűrű kigőzölgéstől és felszálló szürke portól ködbe borult „örök város“ képe, amelyet látni, lakóit megismerni szive már olyan régen vágyott.. . „mert kivánlak titeket látni, hogy valamit közöljek veletek a lelki igazság ajándékaiból a ti megerősítéstekre“. (Szt. Pál levele a rómaiakhoz l-sö rész; ll- ik versszak.), hogy ott és kifejthetné Istentől nyert fényes tehetségeit. Ezen várost azonban szabad római polgársága dacára csak mint megkötözött fogoly érhette el. De azért igy is eszébe jutott a régi latin mondás, amely szerint: ^Sed verbam Dei non est alligaium'* . . . Isten szava nincs megkötve. Ahogy kicsiny csapatunk a város felé közeleg, az út mentén jobbról és balról, már fel-fel íünedeznek a szebbnél-szebb síremlékek. Csendes halottak útja vezet a pezsgő élettől teli városba! Az enyészet, az elmúlás nem egy fenséges emlékműve mellett átalhaladva, lép be a mi szerény, agyoncsigázott, messzi földről jött vándorunk, a jelen kornak lüktető, pezsgő, íorrongó, életébe. Mennyi látszólagos ellentmondás, de mégis igy van ez! A síremlékek kőbevésett nevei leginkább a köztársaság korából való és hajdan igen nagy szerepet játszott családok elköltözött hadvezérek dicső

tetteiről nagy eszü államférfiak viselt dolgairól regélnek a késő utókor erre andalgó vándorainak. A históriai nevezetességü „útak-iítjá“-nak, a Via Appia-nak jobb oldalán a hatalmas méretű vízvezetékek beláthatatlan ívei húzódnak végig a Campana-n. A legrégibb, legjelentősebb, a Virgo nevű, amelyet a nagy Augustus, a prindpatuSy az egyeduralom létrehozója, építtetett nagy ener­ giával, a világváros mindennapos vízszükségletének fedezésére. Csak 3 legújabb korban, Claudius császár uralma alatt épült a második hasonló vízvezeték a Claudia. Ehhez járult az idők folyamán az Aqua Marcia ésaz Anio Novus nevű. Ezek valamennyien, az albanói hegyek bőséges forrásaiból táplálkoznak és sok vizet szállítanak naponként a birodalom népes fővárosának h o p hozzáfoghatót nem igen lelünk sehol sem a föld kerekségén. Az imént leírt vízvezeték ívei és a Via Appia közt elterülő földsávon, a világ­ város legelőkelőbb nemeseinek és pénzfejedelmeinek, pazar berendezésű nyári lakóházai sorakoznak egymás mellett. Szépség, kényelem, raffinált ízlés, pazar berendezés tekintetében pedig az egyik túl akar tenni a másikon. H o ^ csakugyan így volt ez az ókorban, azt a Quintilus-ok előkeló nemzet­ ségének nagy kiterjedésű villaromjai igazolják a legbeszédesebben, mert a mai olasz nép nem is nevezi ezt máskép, mint Roma veccA/a-nak; azaz a régi Rómának. Vándoraink utolsó pihenő állomása Róma előtt, a Via Appia mentig Caecilia Meiella síremléknél volt. Azon magaslatról, amelyen ez áll, pompás, kilátás nyílik a már közelebb került Rómára és közvetlen környékére. Utasunk önkéntes kísérői sorba mutatják meg Szent Pál apostolnak jobbról a Laíeran nemzetségnek pompás palotáját. Az előttük elterülő városkép közepén pedig fényes csillagként, élesen kivilágít a lassan esteledni kezdő levegő szürkületben a Mons Capitolinus-on épült Jupiter templomnak dúsan aranyozott ércteteje. Ettől balra pedig a Aíons Palatinus-on végig­ húzódó nagy kiterjedésű császári paloták házcsoportozatai sötétlenek felénk. Az egész városképet pedig a Mons Aventinus-on épült Diana templom tömege zárja be. Elmerengve nézi a „népek apostola“ a lábai előtt végig húzódó nagy^ arányú, hatalmas várost! Azt a várost, amelyet már akkor is caput mundinak, a világ fejének neveztek el. A költők pedig vetekedve éneklik meg fényét, nagyságát, hatalmát és szépségeit. A példaszó pedig azt tartotta róla, hogy mindent látott az, aki Róm át is látta. Lakóinak száma már akkor megközelítette az egy milliót. Ez pedig a nép söpredékéből, szabad polgárokból és nagyszámú rabszolgákból,, benszűlöttekből és a világ minden tájékáról ide özönlött idegenekből állott. Mióta Augustus császár azonban Krisztus előtt 32-ben, az egyed­ uralmat magához ragadta, az ókornak legnagyobb kulturáju országai is» mint például Egyptom, Kisázsia és Görögország, politikájának érett gyümöl­ cseként szintén ölébe hullanak és vazallusaivá válnak. Egyptom híres obeliszkjeit; Kisázsia pompás színű szöveteit és kelméit, Görögország az ecset és véső remeKeit szállítja Róm ába, hogy ott a templomok és a közterek fényét emeljék. Afrika a legkülönfélébb vadállatokat szállítja a cirkusi játékokhoz; Gallía (a mai Franciaország) és Hispanía (a mai Spanyolország) pedig a föld terményeit és a hegyek nemes kincseit adja ; Germania (a mai Németország) és Brittania (a mai Angolország) pedig harcosainak és rabszolgáinak óriásait adja le adó gyanánt, a mindent befogadó, köve­ telődző Rómának. A hét halom világvárosa minden országból a legneme­ sebbet, a legjobbat, a legértékesebbet fogadba köteles- hódolatként és ezek

15

révén ragyogott és pompázott Róma évszázadokon keresztül a világ urnöjeként A többi pedig ezek révén mind eltörpült hatalma, nagysága és tekmtélye előtt. ^ Mivel Róma az akkori egész müveit világ nemzetei és népeinek fővarosa lett, önként adódott, hogy ezeknek kultuszai is képviselve voltak ottan, üörögország és Ázsia, Egyptom és Északafrika vallásai, külön templomokkal, megfelelő papi testületekkel s nyilvános ünnepekkel képvi­ seltettek a caput tnundi~hd.x\. Ezen állapotok természetes folyománya az lett, hogy az építkezések pazarsága, előkelősége és fényével, velamint a bevé­ telek fokozásává!, egymást túlszárnyalni iparkodtak. Az évenkint megismét­ lődő ünnepek pedig nyilvános áldozat bemutatásokkal, körmenetekkel a népnek szánt gazdag ajándékokkal, estéli fényes s felette költséges kivilágitasokka! tartattak meg. Minden idegen vallás, ha csak hozzá tudott simulni az ősi római államvalláshoz, megtüretett s szabadon gyakorolhatta szertartásait. Róma vezető politikusai azonban megkívánták, hogy a római nép régi istenei, fő istenségeknek tekintessenek és az idegen népekéi pedig mellékisteneknek, amelyek amazoknak köteles hódolattal tartoztak. A római nép intézőinek és vezéreinek elsőrangú, okos politikáját igazolja az a tény is, hogy ez a sok isten igen békés egyetértésben élt a római Olympos-on. Ma ez az istenség, holnap meg amaz invitál a, hívja, csalogatja Róma lakóS'ágát vallási ünnepélyekre. Ha pedig ezen va lási ünnepélyek a szokásos jó m.odor és köteles tisztelet határait átlépték, (ez pedig különösen a tavaszi és őszi ünneplések alkalmával szokott megtörténni) a szigorú és kérlelhetetlen censores-tk botjai és husángjai csakhamar kijózanították a rendetlenkedőket. Az idő pedig feltartózhatatlanul tovább halad. Az örök záros lakóssága nem veszi észre, hogy mindezen fényes hajlékokban lakozó istenségek mellett egy uj merően más tanítást hirdető, más világnézettel bíró és hódoló, Istennek hirdetői lakoznak immár jó régen falai között és élik az ő egyszerű, a világ hamis gyönyöreit kerülő, zajnélküli szerény életüket. Vojon gondol-e a világlátott, sokat tapasztalt és utazott Szent Pál apostol erre a párhuzamra, amidőn Caecilia Matella mauzóleumánál állva szemléli az örök várost?! Igen közismert tény ugyanis, hogy az Evangé­ liumnak első hirdetője a világ első városában Rómában, egy egyszerű, tanulatlan, a világ zavaros politikájában teljesen járatlan Genezareth tavi halász volt; és ime, amint látni fogjuk előadandó thémánk folyamán, itt van már társa is, de fogolyként jön, meghódítani ezt a birodalmat is. A fent jelzett síremléktől kezdve a Via Appia egy széles völgyön át kanyarog a város felé. Alig haladunk azonban egynéhány lépést a város kapuja felé, az úttól jobbra, egy zsidó fölirat tűnik szemeink elé az egyik ház falán. Közelebbről jó! megszemlélve arról győződhetünk meg, h o ^ itten egy zsidó temető terül el. A Porta CapenaA városkapu előtt terült el abban a korban a három legrégibb zsidó telep Róma környékén. Itt laktak összezsúfolva, szűkén, szegényesen és nagy nyomorban, Róma leg­ szegényebb zsidó lakosai. E‘ szegény páriáknak e ^ e d ű li vigaszuk azon héber felirat értelme volt, amelyet oly sokszor látni e kornak régebbi emlékein. Ez pedig a héber „schalom“-béke, szó volt. Az útmenti emlékek sora, amint a város felé közeledünk egyre sűrűsödik és szépség tekintetében pedig egyre fokozódik. Az utolsó évtize­ deknek sötét, titokteljes éjszakáiról de sokat regélhetnének e pompás tércrnlékek, amikor úgy a társadalom legmagasabb, legelőkelőbb,- valamint Róma legszegényebb néprétegeiből egyaránt szedte áldozatait a kegyetlen

16

véres üldözés. Tibericsra (Kr. e. 10. Kr. u. 35.) és közvetlen császártársaira, illetve utódaira gondolok a fentebbiek alatt. Mivel a kivégzettek temetése, az Ősi római törvények értelmében csak éjjel, az éj leple alatt történhetett meg, igen sokszor megnyíltak az előkelők mauzóleumai a kivégzett hittestvérek kihűlt tetemei számára. Azonban a nap az égen már pályájának vége felé jár és lassan alkonyodni kezd. Az ősi Via Appia forgalma, a kocsik, gyalogjárók, lovasok és siető gyaloghintóvivök, valamint a hazafeié igyekvő mezei munkások révén igen megélénkül. Alindenkl hazafeié siet az est beállta előtt, mert Róma utcáit és terelt, abban a korban nem világította senki sem, ha csak nem a hold, tiszta, felhömentes Időben. A város kapuit este bezárták és reggel előtt nem nyitották ki. Szokatlan karavánunk azonban már elérte a Porta Capeno-t. Közvetlenül a városnak e kapuja előtt nyomorúságos, ütött-kopott, piszkos és bűzös boltok hosszú sora terül el. Itt ütötték fel Rónia házalói bolt­ jaikat. A zsidó boltosok nagy bőbeszégüséggel, élénk taglejtésekkel klnálgatják áruikat megvételre. Ezek pedig leginkább elrozsdásodott vas­ szerszámok, csorba bögrék, lyukas kancsók, nyeletlen lábasok, ócska, kopott ruhák és rongyok, elnyűtt szandállok és igy tovább. Ma már lomtár! targyak csupán, de valamikor, talán Róma arisztokrata palotái­ nak termeiben pompáztak. Látva pedig mindezt elgondoljuk milyen véletlen összetalálkozása ez a földi múlandóságnak, a Róma szivébe vezető Via Appia mentén milyen szépen megférnek egymás mellett a halottak és a szintén használhatatlanná vált szükségleli tárgyak! Ezen a földön minden m ú la n d ó ! Megérkezve a kapuhoz, utasainknak le kellett szállaniok a kocsiról, mert az élénk forgalom s az utak volta miatt nappal mindenféle kocsiközlekedés a falakon belül tiltva volt Rómában. Ezen intézkedés folytán az önkéntes kísérők, töviröl-hegyire megmutattak Szent Pál apostolnak mindent, ami úíjokba esett és látható volt a közelből. Vitáglátott férfiú volt a népek apostola, a szépségnek, pompának és gazdagságnak ekkora tömegét még sem szemlélhette sem Ázsia, se Macedónia, se Görögország nagy városaiban. Előttünk emelkedik mindjárt Dnisus diadalive a győzelem jelvényeivel. Ezt Octavianus Augustus építtette. A pompás paloták és villák egész sora látható az utak mentén. Egymás mellett állanak l/ír/ü5 és//onos templomai, amelyekbe Syracusa meghódítója, Marcellus, a hadizsákmányt vitette azon remek szoboranyaggal együtt, amelyeket Róma közterein fel* állíttatott később. A Maiestas Imperii legbeszédesebb hirdejője azonban azon palotatömb, amely a Mons Palatinus-ról tekint felénk. A palatinusl és aventinusi dombok közti völgyben emelkedik a Circus Maximus. Ezen épületbe Rómának fél lakossága kényelmesen belefér az emeletes elrende­ zésű lépcsősorok révén. Augusztus császár e circusában Egyptomnak egyik obeliszkjét állíttatja föl, Claudius pedig diszes főbejáratot emeltet hatalmas kockakövekből. Itt tartják meg Róma híres kocsiversenyeit. Bár ezt még nem láthatta Szent Pál abostol, (de valószínűleg máshol látott ilyeneket) vájjon eszébe jutott-e annak megpillantásakor a korinthusi és galatabeliekh« intézett leveleinek hasonlata: „Nem tudjátok-e, hogy azok, kik pályát futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy nyeri el a jutalm at? Ügy fussatok hogy elvigyétek azt. Mindaz pedig, ki a küzdésben tusakodik, mindentől megtartóztatja m agát; és azok ugyan, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig hervadhatatlant". (Szent Pál I. lev. a Korinth. 9-ik rész 24. és 25-ik versszak.) a A jelzett circus felső végénél a mi utunk jobbra kanyarodik és a

17

Mons Coeiius-ra felfelé kapaszkodik. Azon a tájon, ahol jelenleg a San Tomaso in Formis és a San Stephano roíondo állanak, az apostolfejedelem korában egy katonai laktanya állott. Ennek egyik része pedig börtön volt ^ ‘"'•‘« " ’ányokból a birodalom fövirösábá össze. Ezért JuUus. római centurio is tA rsíi ♦ • apostolt és fogoly tarsait és átadta őket a császári testörség (piaetorianus) parancsnokának, aki abban a korban /l/ncanus Burrus volt. Nero császár egykori katonai nevelője. Festus római helytartó és a fogoly csapatot ide kisérö Julius centurio nők I w n köszönhette Szent Pál apostol, hogy a testőrparancsnok. Igen jóindulatulag kezelte a nepek apostolát. Megengedte ugyanis

I

Sítónl l í “ S

S

i S '- S

Nézzünk szét a városban! A Palatínus dombot az Esquilinussal, a Velia nevű magaslat köti össze, amely kelet felé a Fórum Romanum völgyét is határolja. Mbban a állottak ottan azon hatalmas épületek, mint példának okáért Nagy Constantin diadalíve, a Colosseum ; Venus is Roma kettős temploma; Titus diadalíve stb. amelyek ma már részben romokban hevern^ek. Ettől balra a Palatinus-on emelkedik Augusztus palotája és Jupiter bitütor temploma. Tiberius palotája és Culigulá-WdM. nagyarányú építményei. A Fórum Romanum-nak egész keleti oldalát a hirtelen emelkedő Mons Capitolinus-nak két púpja zárja be. A Velia-íól lefelé haladva a Forum-on Augustus császárnak két diadalíve között, az istenített Cűe5űr-nak templomát pillantjuk meg. Ez azon a helyen épült, ahol Kr. előtt 29-ben amannak földi tetemét nyilvá­ nosan elégették. Emennek háta mögött az ókori Rómának legősibb szentélye, a tiszteletreméltó Regia épülete áll. Itt őrzik az ű/icí7/ű-kat, a szent pajzsokat és a szent dárdákat. A Regia-tól egy kissé távolabb egy kolostorszeríi szentélyt látunk. Ez az Átrium Vestae; a Vestaszüzek háza és a köralaku Vesta szentély. Ettől ismét balra menve, a 484-ben Kr, előtt épült, ősrégi Castor templomhoz érünk. Ennek háta mögött pedig a törvénykezési és kereskedelmi ügyletek lebonyolítására szolgáló, még Julius Caesar által elkezdett, de csak Augustus császár által teljesen befejezett 100 m. hosszú, Basitica Julia-t pillantjuk meg. Ez előtt pedig a nagy tiszteletben tartott Janus templom áll. Saturnus temploma, amely a Basilica Julia-hoz mintegy hozzá simul, még a köztársaság korának legelején épült. Augustus azonban tetemesen megnagyobbítja. A Capitolinus-i domb lábánál áll Concordia temploma. Ezen épület Kr után 10-ben épült és leginkább a senatus gyülésháza volt. Itt állott a Fórum Romanum szószéke, amelynek egyik oldalát ellenséges hajóorrok — rostra — és szobrok csoportozatai ékítették. A szószéktől jobbra nem messze volt a mamertini börtön. A Via sacra mindkét oldalán a szobrok és diszoszlopok egész tömegével találkozhatunk. Egyedül Augusztus császár tiszteletére nem kevesebb mint 80 ezüst szobrot állítottak föl. Ezeket azonban a császár mind beolvasztatta és az általa épített Apollo templom számára különféle fogadalmi tárgyakat készíttetett belőlük. Még a negyedik században Kr. szül. után, nem kevesebb mint 22 ’ovas szobor: 80 aranyozott; 74 elefántcsontból készült szobor állott Rórna közterein Róma további leírását mellőzöm e helyen, mert thémaciklusunk olyamán úgyis visszatérünk majd az egyes pogány szentélyekre.

%

18

Cesar és a vértanú. A ranyhajú szűz, lépj eíŐmbe; R abszolgák! Fussatok legottan, B ort hozzatok és ruhinkelyhet 1 — ,,Én Jézus Krisztust választottam T" ig y u n k ! Tekints rám - ó -m i szép vagy L ány előtt térdre sohse rogytam — De most porba hullok előtted. „Én Jézus Krisztust választottam /“ Mért nem iszol? ne félj, nem méreg, Nézd m ily tűz ég a csillagokban — Ölelj m e g ! Szerelmedre vágyom . .. „É n Jézus Krisztust választottam V Miket beszélsz? K i az a Krisztus? A te hited leáldozóban; kipusztítok m inden keresztényt „É n Jézus Krisztust választottam V* Elég legyen! Nevét ne többet I Válogass vérszin rubinokban — E zt a smaragdot neked szántam . . . „É n Jézus Krisztust választottam 1“ H iába kérlek? dühődté tesz neve Torkodba fojtom n y o m b a n --Ne s ír j! Felejtsd el durvaságom, „É n Jézus Krisztust választottam r*‘ Szembe szállszvélem ?szép leánykám haltak m ár meg a te karodban . . . Utoljára kérlek: ölelj meg 7 ,,Én Jézus Krisztust választottam!'' Vipera te, meghalsz^ nem érted ? Szavam at vissza sah se vontam — Még most az egyszer megbocsátokl „É n Jézus Krisztust választottam !"

Gyalázatos ! hol az a korbács Aljas dög te, most Tnegvadultam Addig verlek míg el nem némulsz . . . „En Jézus Krisztust választottami“ Rabszolgák! hé a vaskampókat, A húsa lógjon cafatokban Agyontéplek, kerékbe törlek --„Én Jézus Krisztust választottam !“ Szétütöm a fejed te kánya — Még ingerelsz?! Hallgass, de nyomban Összetaposlak, agyonütlek — „Én Jézus Krisztust választottamV* Akkor dögölj meg s menj utána íg y ! — A szive utolsót d o b b a n --Felrúgom I — Mit susog a szája ? . . . „En .. Jézus .. Krisz.. tust .. vá .. lasz .. to tt.. am !“ KORNYEYPAULA

J

f.

y

20

A léleknek való naptár Irta: KriegS'Au Emil.

1. Január. Egy friss szép reggelen fehér lett minden . . . a kasté a park évszázados fenyőfái és az egész világ. Olyan vigasztalanul kezdő­ dött az új esztendő. Csupa eső és feneketlen sár ijesztett. Mennyi sóhaj szállt az ég fe!é egy szebb és jobb világ után. És egy friss szép reggelen fehér lett minden. Az áldott felhőkből nesztelenül hullott alá a hó, a szép fehér hó. Szinte észrevétlenül szállottak a!á a hópihék. Mindegyik m int valami kis békegalamb, vagy mint egy kis ragyogó pille. És ellepték a nagy fák gályáit, ellepték a messze hegeket, eltakarták a sarat, a fekete földet. Ami csúnya volt széppé lett, ami vigasztalan volt örömteljesé vál­ tozott. Átalakult a világ. Az a gyönyörű kastély és park, ahol voltam tündérpalotává és tűndérkertté alakult. És mindez egy óra alatt, egy friss szép reggelen . . . Kastélynak és kertnek teremtetted az én lelkemet is Uram, édes Teremtőm, hogy ott az öröm, a kedvesség, a boldogság, a béke vidám tündérei lakjanak, hogy ott a szeretet rubintos rózsái illatozzanak. De mikor eljön az ősz, letarol mindent és mikor eljön a tél, hideg, esős, lucskos, sáros lesz minden. Mikor eljön a virágokat hervasztó ősz és a szíveket fagyasztó tél: a Tőled való elfordulás . . . De itt az új esztendő. Élni, élni akarok. Egy szebb egy jobb élet után áhitozok. Irlózatos vágy, forró sóhaj feszíti keblemet. Szétfeszíti a ködöt, a közönyt, a bűnt és az egek megnyilnak. A feleszmélés, a felébredés, vágyak friss szép reggelén, hull, hull a hó onnan felülről lelkem kastélyára, lelkem árva kertjére. A kegyelem szép, békés hópihéi. A megbocsájtás, a megtisztulás. Egy óra alatt, talán egy perc alatt fehér lesz minden, ismét fehér, ismét szép, A kastély, a kert de szép lesz újra. Minden fehér és nesztelen. Minden csendes és titokzatos. Uram hogy felékesítettél I Újévi köntöst adtál és egy lágy takarót, mely alatt megindulhat az élet, kicsirázhat a termőföld, kirügyezhetnek a fiatal fák, melyen járni édes, melyben gyönyör­ ködni boldogság. Egy friss szép reggelen a lelkemben fehér lett minden . . .

*

*

*

2. Február. Bolondos kép volt . . . Azt mondják véletlenül történt. lgaz*e, nem tudom. Farsangi társaság dőzsöl a boros, pezsgős palackokkal, étellel, itallal megrakott asztal mellett. Ezt az épületes jelenetet egy bácsi lefényképezte. Egy kis fiucska kiosont az udvarba, ráült az ökörre. A bácsi ezt is lefényképezte. Hogy-hogy nem a két lemez egymásra esett és így történt, hogy az ökör odakerült az asztalnál nevetgélő, dőzsölő és piszkokban vájkáló társaság fölé. Legfölül volt az ártatlan kis fiú, aztán az ökör és az ökör alatt a farsangi társasag. Bolondos kép volt. Az mondják. Akkor nevetíiink rajta. Azt mondják, hogy milyen érdekes, furcsa véletlen ez. Azóta sokat gondolkoztam rajta. Rájöttem, hogy se nem bolondos kép, se nem véletlen. Ez az életnek hű képe. Legfölül van a tiszta, ártatlan gyermek. Az erény. A jóság. A mértékletesség. Akkor j az állat még ha ökör is. Az esztelen állat, amelyik meg megy az után. Es ez ökör alatt van a bűnökbe elmerült, az eszét vesztett é s a vétKes» ösztönökre hajló ember. Az ökör alatt van.

21

Ha még olyan farsangi jókedvem is volna, Uram engedd, hogy ide soha ne sülyedjeki * * 3. Március. A pacsirták dala. hírnökei Nem is veszed észre őket. Csak édesen csendülő éneküket hallod, amikor az illatos mezőket járod. Mikor leszállnak a rögök közé és végigszaladnak rajta, nem látod őket. Színük össze­ vegyül a szürke rögökkel. Azt hinnéd, hogy a földgöröngy gurul előtted. De mikor felemelkedik a fejed fölé az illatos tavaszi kék égbe és mikor megfürdik a csillogó tavaszi napsugárban, akkor ha nem látod, hát meg­ hallod, hogy ez a kis göröngy nem föld, nem por és hamu, hanem élet, dal, szépség, szerelem, csattogás, vágy, dicséret, hymnusz. Akkor hallod, hogy ez az isten dicsérete, ez a tavaszi pompa dicsérete, ez a dalba öntött tavasz, ez a szerelem édes éneke. És akkor látod, hogy ez a kis szürke pacsirta ott fenn az égben a tavasz hírnöke. Akkor belátod, hogy nélküle nem is volna tavasz. Mert nem lehet tavasz ott, ahol nincs aki észrevegye és megérezze a lágy fuvalmat és a rügyfakadást, az illatos mezőt és a rögök közül kikandikáló fűszálakat és virágokat, a virágba boruló bokrokot és gyümölcsfákat, az édes kék eget és a ragyogó napsugarat és a mindenségnek titokzatosan zsongó mámoros szerelmét. Ahol nincs lélek, amely meglátni és megérezni tud, ahol nincs lélek, amely dalolni tud, ahol nincs lélek, amely talányokat megfejteni, titkokat kifürkészni, szerelmet megénekelni és üdvösséget keblébe rejteni tud, ott nem lehet tavasz. Ahol a lélek lesülyedt a rögök közé és elvegyült a sárral, ott nincs ének, tehát nincs tavasz, ahol szárnyal a lélek, ahol pacsirtává leszen és dalol, ott tavasz van, tavasz lesz örökké . . , (Folytatása a márciusi számban.)

A lelkem. Sokszor úgy érzem, hogy tűztenger a lelkem. Teremteni vágyó akarat-titán, S hogy a jégbefagyott bolygó sárvilágok Mind tűzbehorulnak parancsa nyomán. Sokszor úgy érzem, a szürke mindenséget E g y isteni ököl porrá zúzza szét S lelkemben eg y izzó csodás új világnak Tvzchaosza forrja tiszta kezdetét. Sokszor úgy érzem, hogy túzsugaras hitem Minden bolygó lelket magával ragad S együtt építjük fel sárhegyeknek romján Tűzben megálmodott új világomat. P e ta in e k J ó z s e f,

22

Aki még most sincs eléggé ismerve és szeretve. h ia ; ? . Unyi Bernárdin.

A külföldi katolikus mozgalmak eredményének és sikerének titka a legtöbb helyen szent Ferenc terciárius rendje inspirálta evangéliumi szel­ lemben leli magyarázatát. Ezt bátran és aláhúzva merjük mondani. Veeytik kezünkbe a külföldi katolikus lapokat s meggyőződést fogunk magunknak szerezhetni, Hollandia, Belgium, Német, Franciaország, Jugoszlávia leg­ szervezettebb, legfegyelmezettebb katolikus centrumai, őrhelyei, a majd minden varosban és faluban megalapitott harmadikrendi községek. Ezekben a franciskánus népiskolákban nevelődnek a katolicísmus elsői, vezérei előharcosai öntudalra, világnézeti megg\őződéí re, kitartó küzdelemre és ezekből a terciárius otthonokból ivelődik ki az a csodálatos, mindenkit megkapó szellem, amely egy mindenhatalom előtt számottevő egységbe tudja forrasztani a veszni induló katolikus energiákat. Miniszterek, egyetemi professzorok, felelős állások birtokosai, püspökök. írók, szent Ferenc bűnbánó szegény ruhájába, egyszerűségébe öltöznek hogy privilégizált hivatással mentőként szolgáljanak ezer sebtől vérzó társadalmunknak. De nem is lehet ez máskép. A mai kor betegségének orvosa csak az lehet megint, akit egy hétszázéves múlt ajánl annak és kezeskedik érte. A Poverelló szelleme, a századok befogadott, megértett, ünnepelt szelleme, a legmodernebb társadalom szociális s más problémák kataklizmájában, mint csendes, friss életet lehelő szellő fujdogál felénk. Vannak szemináriumok és egyetemek már, ahol külön tanszékről széleskörű, történelmi prespektivát nyújtanak az ifjúságnak, a társadalom . jövendő irányítóinak Assisi nagy szentjéről. Ez arra enged következtetni, hogy a legkomolyabban veszik fel Paul ^ b a tie r , szent Ferenc egyik biographusának gyenge szemrehányását: „Szent Ferenc még most sincs eléggé ismerve és szeretve." Pedig kül­ földön, mondjuk Németországban^ egész bő irodalma van szent Ferencnek és terciárius rendjének. Száz meg száz ama könyveknek száraa, amelyek spéciéi franciskáriusi eszméket vannak hivatva terjeszteni. Folyóiratok, heti kétheti, negyedévi — alig győzik a szent Ferencet szomjazókat kielégíteni. Hogy miért oly hódító szent Ferenc Reguláinak az útja ott túlnan a lelkekben, onnan van, mert ott százpercentes, egész katolikumot keresnek az emberek. Komplett, tökéletes katolikumot pedig az tud adni igazán, kit az Egyház is „vor catolicus“-nak nevez s ki életének szegénységével és szeráf szeretetével méltán kiérdemelte magának e felmagasztaló jelzőt: „altér Christus“ „Krisztusnak tökéletes m ása.“ S igy most felelet adatik arra, miért olyan közkedvelt és lelki posztuiátum szent Ferenc Harmadik rendje a műveltebb katolikus orszá­ gokban, még a reformátusok előtt is; s nálunk ajkbiggyesztéssel, félre* ismeréssel és leszóló kritikával illetik azt ugyanakkor. Nem mintha a terciárius rend avult, alacsony volna a modern katolikus lelkiségének, hanem egyszerűen azért, mert a Harmadik rend nem egyes eszmék kid<^borítását és egyes erények gyakorlását célozza csupán, — vagy inas szóval, nem részletes katolicísmust akar — hanem egész embert, a Krisztu^ nak hű követőjét a bfinbánatnak és a lemondásnak keresztes utján. Nekünk, magyar katolikusoknak szólnak ezek. M i megelégszünk,hogy ha egyes eszmékre

23

kultuszra, szociális, altruista szeretetre feiesküszünk — a többit, a belső embernek átreformálását a Krisztusban, könnyen elsiklani engedjük. Szent Ferenc Harmadik rendje a tökéletes katolikust akarja nyújtani szabványaiban, amelyeknek célja az önmegszentelés, a családban, otthon a hitnek lángragyújtása, az emberek összekapcsolása a keretes által a divatnak, táncnak, rossz sajtónak kerülése, szemérmetlen mozinak, színház­ nak hadat üzenni és egyszerűségben, mértékletességben, imádságban, a felebarái szeretet gyakorlásában, a Krisztusban való életmegújilást elvégezni. A Harmadik rend életrevalóságának legszebb bizonylata 1921-ben kiadott pápai enciklika, amelyben b. e. XV. Benedek felhívja a világ összes püspökeit, hogy egyházmegyéjükben a legodaadóbb búzgósággal építsék meg szent Ferenc Harmadik rendjének községeit, mert ezek tudják majd a legkönnyebben levezetni a társadalom és a családokat aláásó bűnök szennyét és ezek nyithatják meg a Krisztus élő, üdvöt adó vizének zsi­ lipjeit is. A magyar katolicismus, — papjaival, híveivel együttesen — önmagát tisztelné meg, ha Paul Sabatier gyengéd figyelmeztetését magára venné és teljes erővel indulna el a szent Ferenc szellemének behatóbb megismeré­ sére, hogy azután tápot, életet adjon szent Ferenc világi rendjének is. Elismerés és köszönet Balanyi György tanár urnák, ki szent Ferenc életé­ nek magyar kiadásával egy hatalmas lendületet adott a franciskánusi szellem nálunk újabban való felvirágoztatására.

SZEN T FERENC LEGENDÁI. I.

A hajnal fénye omlik szét a tájon S beragyogja az egész vidéket — A kis madárkák is daliba kezdnek Dicséretet zengve az Isten nevének A virágok széttárják kelyheik Ujjongó vággyal nézik a napot — A nap pazarul ontja szét sugarát Melyet neki az Isten adott. - . * • • Assziszi nagy szentje elmereng c képen Nézi s lassan hullni kezd a könnye — Eszébe jut az Isten nagy jósága S az embereknek minden büne-vétke • ♦• Sír az emberekért, kik nem tudnak sirni Könnyei a földre hullanak — És ahol leérnek a sárba, porba Mindenütt kis virág fakad. Megrendülve nézi a sok kis virágot S aztán megérti a nagy csodát — A könnyekből virágok fakadnak A i égi mezőkön odaát . . • Szive ujjongva feldobog De nem tud mást susogni ajka; — „Te vagy Uram, mindennek Ura És a jóságos édes Atyja • • Anfca Éva.

ft.

r ✓

24

Beszélgetés a tengerparton SZENT FE R E N C : „Te mindig ott vagy Uram, mikor a habon A hajnal cisö csókja átoson M ikor a szúzi fehér párákba', sxáz Gyémántos nyílvessző c ík áí’ . . . . . . És akkor is, ha a vad, a hatalmas . . . A büszke, merész; a dacos, a diadalmas H u llá m : a szirten száz darabra h till: Te Vagy és Maradsz változatlanul . . . És az örvénylő mélységek felett, Magadhoz hívod; a Pétereket . . . De én oly gyarló, téveteg vagyok, M inden kis, foszló hab után kapok S amíg kisiklik ujjaim közül A Dém on kacag, a Dém on örül. S hitem, az eddig fennen szárnyaló Inog . . . A földi lét oly hiábavaló! Hisz itt csak kezdünk esak elindulunk. Állomásokra van osztva u tu n k ; Lom bikban főzzük s várjuk a Csodát S egy kísérletnél nem jutunk tovább . . .** AZ

Ü D V Ö Z ÍT Ő : .»Felülről nézzed s a hom ály enyésr Felülről a kép világos, egész, N em Részlet, amely elm úlik Veled A Végtelenhez a Véges v e z e t!--A Gletsert ott a hómezők felett A leghőbb sugár sem olvasztja meg És a N ap mégis tűz föléje . . . Mért ? Unaloműző ,,kísérletezést*' ? M e 't hat reá a játék iogere ? Mélyülne-e a patakoknak öble, A folyam árja lenne szabadabb: S a nedves földnek tarka szinpompája, Aranykalásza : dúsabb, gazdagabb : H a Gletserekre nem tűzne a N ap ? S ahogy € láagzó, izzó kitartástól A Jégár indul, csendben, lassudan Tavaszvölgyekre élet-árját adva: A Lélek, melyen Isten-eszme leng Ember szivekben ily csodát terem t: M a, Holnap, M in d ig : Véges-végtelen Az Eszme győz az anyagéleten! Siess utadra a Fény lásd dereng«'* D. D O B A Y OLGA.

Szent Ferenc útja az „Angyalos Boldogasszony“-klastromhoz. Illa : dr. Pokorny Peregrin.

A vonagló nap már végső sugarait bocsátotta alá az Assisi-töl az „Angyalos Boldogasszony“-klasiromához vezető útra, mikor azon két kopott öltözetü utas lépdelt egymás mellett, batyuval hátukon. Ki volna más ez a két utas, mmt Szent Ferenc és Leó testvér, kik most viszik haza az Assisi-ben gyűjtött keserűen édes kolduskenyeret . . A két szerzetes szótlan volt, csak néha-néha egy sóhaj . . .

Szent Ferenc keblét hagyta el

A fák lombjain zengedező madársereg énekének hangvegyülete csen­ des andalgásba ringatta naphymnuszos lelkét, mely megtelt a madarak víg dalával s szemében csillogott az öröm gyöngykönnycseppje. — Leó testvérem, hallod-e mint dicsérik e kis szárnyas muzsikusom az Urat ? — Hallom atyám, — viszonzá Leó testvér dobogó szívvel. — 0 testvérem mennyit tanulhatunk mi ezektől! Mennyire megszégyenítenek minket hangos zsolozsmájukkal. Szívecskéjük majd megreped az áhítatos istendicséretben. „Kis testvéreim dicsérjétek csak szüntelen az édes jó Urat, ki nektek ily lenge tollruhát szőtt és csöröcskétekbe ily szép dalokat adott!" Ezzel kezét áldólag terjesztette föléjük . . . Ekkor veszi észre, hogy az út mentén egy kis rózsabokor húzódik. A halkfuvalmú alkonyszelIÖ végig susogott a fákon . Szent Ferenc édes epedéssel szemlélte a szellő által megingatott, bimbójukból fejledező rózsákat és hullámzó kebellel közeledett feléjük . . A rózsák elbájoló illata csak úgy áradozott az ég felé . . . Ez újból megtelítette a szentnek illatos lelkét. Arca örömtől midőn kísérőjéhez fordult:

ragyogott az

— Leó testvérem, látod-e milyen áhítatos e rózsák im ája? Édes illatként száll fel imájuk a természet Alkotójához. — , Ó Istenem, mikor lesz m ár az én imám is olyan?“ — „ 0 Atyám, — hiszen a te imád már is illatos az Ur előtt“ — feleié Leó testvér meghatottan. Azonban Szent Ferenc nem hallotta ezt. El merült az alkony bíboros pirjától tüzesre festett rózsák édes szemléletében majd tekintetét a távolba irányította és így haladtak tovább egymás mellett csöndben, szótlan. A távolban feltűnt már az „Angyalos Boldogasszony“-k!astrom apró tornyocskája. Közben az alkony is csöndesen haidoklott s az est kiterítette sötét köntösét a tájra. Mire a klastromhoz értek, már este volt. Leó testvér ildást kérve távozott, hogy a munkából hazatérő testvéreknek vacsorát készítsen miközben Szent Ferenc a zárda tornácáról feszülő figyelemmel

26

leste mint villannak fel egymásután ékes ragyogással a csillagok s miként bontakozik ki a hold egy negédes felhöcske habos ruhájából. A hold bevilágitotta ezüst sugaraival a tájat. A zárda körül néma csönd volt. Valami hiányzott még e némaságba. De megszólal a csendes*esték méla hegedűse: a tücsök, az ö egyhangúan cirpelö zenéjével. Nem mindenki érti és nem mindenki képes élvezni e zenét, — de megérti Szent Ferenc mélyenérzö hárfalelke, mely fogékony e dalra, mert benne az Urára ismer. Szemei megtelnek könnyel, szive hevesebben kezd dobogni, — karjait az ég felé emeli s elragadtatásában csak nehány szó jö n ajkaira: ^D io mio e tutto mio . . . én Istenem és én Mindenem Csillogó könnyei pedig végig ömlenek arcán.

!

BETELJESÜLÉS. Szállva-szállt sürü sóhajom túl oltáron — túl jászolon s lm — az óriás város tépett szegélyén, törpévé roskadó szűk utcáknak mélj^n, hol elhalnak örömkurjantások és születnek zokogó bút átkok, hol kenyértelen viskók — kínlódás, hol istentelen élet és halódás, egyszercsak jön felém karjait kitárva aranyhaju árva a karját kitárva, Mig szent örömdalok szárnyaltak hangosan, jön, jön. Isten nekem szánta: szivem már dalt tengő nagy hárfa — Betlehem titkába belesóhajtottam : kap daloló tiszta n a ^ szerelmet lám a kisded a jászolba kap tőlem a gyermek — akiről mondják, Isten fia volna,* elhagyott, kopott kicsiny gyermtk, lám a kisded kacsója letörlé, kap szent forró szerelmet, letőrlé mind a M átia könnyjéi . . . hisz mosolyogva néz rám, hisz boldogság az arcán, Lám, szemé a földre szakadt kék ég^ hisz azt mondja szája — homloka vakéjben hófehér fény nem mondja, repesve k iáltja: mosolya fájdalm ak halk ámenje ,4nydm///* _ ^ , n. a ha átvonja egy-egy égő seben, ’ ^ Cz. Bock ö . hüiltget ujjacskája selyme f f . . .

Esdeklő nagy áhítatban lehajolton titkos vágyam az oltár titkába hányszor t>elesóhajtottam! Oh mert céltalan sirós napokban visszhang szivemre seholse dobbant, mert engem nem várt senki otthon és csillogó szent karácsonyokon babacipöcske, játék az ágon nem volt, karácsonyokon az én szememből könny folyt.

RENDÜNK VILÁGKRÓNIKÁJA. Rovatvezető: P. Schrotíy Pál. R óm ából írják, hogy az Apostoli Szent­ szék T. Cimino Szerafint, Rendünk volt általános főnökét címzetes érsekké és mexikói apostoli Delegátussá nevezte ki. Örvendetes tény, hogy a szentszék P. Falconio Diomedes után ki washingtoni pápai követ volt, újb ól egy franciskánust bíz míg ily magas diplom áciai küldetéssel. Rendünknek ezen a téren is különben rend­ kívüli érdekes m últja van. Kiemeljük külö­ nösen a szentszéknek a byzánci biroda­ lommal való érintkezését, melynek hordozói majdnem kizárólag francískánusok voltak. Úgy hifiik, hogy a hétszáz éves jubileumra a magyar ferencrendíek által kiadandó könyvnek egyik értekezésében erről az érdekes tém áról fog tárgyalni egy erre hivatott szakem ber Megjelent Páter SantarelU érseknek sz. Ferenc biográfiája magyar nyelven is Pálfy Erzsébet 'grófnő fordításában. A fordítás jó, kiállítása remek. T öbb illusztrációt is hoz. Az ,Élet*-nél nyomatták és talán ezért e?y kicsit drága. Inkább a nagyközönség­ nek való. Ezzel a könyvvel még külön is fogunk foglalkozni, de m ár most is mond­ hatjuk, hogy kitűnő tulajdonsága a kenet­ teljesség, mely pl. Balanyinál is minden kiválósága dacára, hiányzik. Nagyon ajánl­ juk olvasóinknak,!

építő P. Osvaldnak, valamint az ujabb sikereket elért művésznek i?. Ugyancsak Ungváry Sándort bízták meg a budai ferencrendiek szt. Ferenc Apotheozísa* című, a 700 éves jubileumra elkészítendő nagy-műnek kivitelével.

Az angol terciáriusok nagy zarándoklatot vezettek Lourdes-ba, melyen több mint 1000 rendtag vett részt. Angolországnak mineen terciárius családja képviseltette magát.

Rennes-bő\ (Franciaország) jelentik, hogy az ottani papnevelő intézetben bevezették a harmadik rendet. Hét papnövendék be­ öltözött és ugyanannyi fogadalmat tett.

Angliának összes franciskánus templomá­ ban nagy ünnepségeket tartanak a feren­ ceseknek Angliában való letelepedésének 700 éves jubileumára. Triduummal kezdték. A Szentszék bülönböző búcsút engedélye­ zett ez ünnepségek lelkiességének fokozása céljából. Azt is megengedte a Szentszék, hogy a Triduum alatt votív misét mond­ hatnak sz. Ferencről és megemlékezést tegyenek boldog Agnellus-ról, az angol ferencesek első tartományi főnökéről.

Kolozsvárról az a hir érkezik, hogy Dr. Hírschler József, a , S z t Ferenc Hírnöke“ kitűnő tollú munkatársa lefordította Jörgensen János, a híres dán konvertíta-írónak im m ár töb b európai nyelvre lefordított •Szí. Ferec életét*. Várjuk azt a kiváló munkát is I Az erdélyi ferencesek szent Bonaventura nyom dája adja ki.

Unghváry Sándor, a kiváló festőművész Szt. Ferencnek és a ferences gondolatnak legelső magyar festő megtestesítője ,A *erencrendi;k a m últban és a jelenben“ citnü képsorozatot készített, mellyel a tavasszal

Egerben

megnyíló első magyar

^rWelkigyakorlatos háznak nagy termeit ^S|a ékesíteni. G ratulálunk úgy a ház­

Rómából jelentik, hogy sz. Ferenc h alá­ lának 700-ik évfordulójára a kultuszminisz­ ter pályázatot hirdetett egy sz. Ferenc levélbélyegre. Sz. Ferenc Olaszország egyik legnagyobb fia — igy magyarázható meg ennek az eredeti gondolatnak fölvetése. A déli népek egyáltalán eredeti fölfogásuak ezekben a kérdésekben. így évekkel ezelőtt a portugál kormány egy páduai sz. Antal bélyeget (portugál szárm azású sz. Antal) adott ki, melyet ma a bélyeggyűjtők keresve keresnek. Ugyancsak Róm ából jelenh'k, hogy sz. Ferenc sírjánál. Assisiben az olasz kormány művészies öröklámpát akar fölállítani, mint annak idején Dante sírjá­ nál tette.

28

A Ferences Közlöny irodalmi estélye. A Ferences Közlöny december 21-iki irodalmi estélye, melynek mű­ sorát műit számunk fedőlapján közöltük — nem hiába vonzott telt házat ,. ^ f A ^ A derék szerkesziö és derék gárdája kitett magaért. A friss fenyőágakban tarka lángok közt tündöklő 11!. rerdi szent jelvény alatt, két óriási élő karácsonyfa között igazi Ferences szellem lebegett, áhitattal telitett művészet, majd a hideg buffet után meleg öröm­ teli hangulat. Hauer László értékes „Célkitűzése“ világosan megmutatta, mily fontos missiót teljesitünk, mikor a 111. rendi tisztult életet a „deszkákon“ való megjelenésünkkel akarjuk átömleszteni a mai enyészetes erkölcsű társa­ dalomba. Kimagasló pontja volt az ünnepélynek Kqrnyei Paula, a Nemzeti Szinhaz kedves fiatal művésznőjének bravúros forró szavalata első sorban az ö saját szerzeményeiből. Laurisin elragadó áriái az égbe vittek. P. Szaniszló öshumora pedig a kis palóc falvakba, hogy megélvezzük aviszszájára nyújtott a bötüket. P. Balázs tartalmas bevezető szavai után rend­ kívül rutinosan konferálta be .Lelkünk erőforrását“ P. Schrottyt, aki szavai szerint, tényleg mint a nagyvilág impozáns telefonközpontja húzódott az óriás fenyffa alá, hogy havi krónikáját a világ minden tájáról szakadt hírekben szellemes propagandaképen friss elevenséggel adja le. Nagyszabású müsorpont vo't V'ajda tanár szerető gonddal megirt „Mária kultusza“ s nem felejthetjük el a Stőhr Géza értekezésének egy kicsengő riiondatát: minden katolikus ház küszöbén keresztnek kellene jeleznie a bennlakók mecgyőződéses vallásosságát! P. Morovitz Sz. Ferenc a m indinkább erösbödö missiós mozgalmakba kapcsolódott bele, mikor ezen az estén a leg­ nagyobb missiós Rendről, a ferencesek működéséről emlékezett meg. De néni szabad megfeledkeznünk a Közlöny poétájáról, Cziráky Zoltánnéról, ki a grecciói csodás karácsonyestéröl szavalta el költeményét és Losády Erzsikéről, ki egyik bájos elbeszélését olvasta fel. Legutoljára hagytuk Petainek Józsefet,' ki „Karácsonyi álom “ cimen mutatta be a minden magyar léleknek forró imádságát — a régi, nagy Magyarország dicsó föltámadását. A Ferences Közlönyt egy kellemes meglepetés is érte. Ez alkalomra egy modernül összeállított, vakitóan kivilágítható reklámtáblát ajándékozott a szerkesztőségnek egy jóságos lelkű házaspár. E kivilágitott „Ferences Közlöny“ alatt tartja majd ezentúl összejöveteleit és estélyeit a „Ferences Közlöny.“ ^ KI P. Borsányi Balázs szerkesztő lelkes kísérlete fényesen bevált. Nem­ csak Budán térünk vissza ilyen társadalomnemesitö nyilvános estélyekre, hanem, ha a körülmények engedik, körútra is megyünk, hogy a vidéki szervezeteknél is lendületet adjunk a magunkéból. Megjegyezzük még azt is, hogy az Estély jövedelméből három szegénysorsu gyermeket ruházott fel a szerkesztőség és a Háznpar. Az Irodalmi Estélyen a Magyar Terciárius Háziipar kwimasi rendezett. ^

29

Szent Ferenc megint feddi a farkast. Uj legenda. Irta : Palonay Vái

Farkas testvér, te ugylátszik „er. aM „y intelme; én ,e h o „ M é .iS S “ ' S n ' S i S IT ' 7 1^ báránnyá is változhatiál volna, vagy ha nem akkor legalabb olyan szelid lehettél volna mint voltál a üaradicsL h^n amikor a szelíd birkák játszótársaként ugrándoztál. un gonoszságod nagyobb az én intelmeim hatásánál; azért bar itt-ott hallgatsz ram, javulast fogadsz, néha egy ideig állód is a foga­ dást, de aztán megmt visszaeső gonosz bűnössé válsz. — Hát ez igy tovább nem mehet. ki nem fogsz. Mert amig a világ áil és farkasok lesznek a földön, az en szemem rajtad lesz s én addig foglak korholni, feddeni javítani, amíg végül is lesurolom, lemosom rólad azt a sok bünsalakot amely eléktelenit és gyűlöletessé tesz. — Te és nemzedéked egykor majd megváltozol, - de én nem. Ha félfüllel hallottad, akkor is jól tudod, hogy engem az Ur végtelen kegye az égböl letaszíioft, párlütö Lucifer fejedelmi trónjára ülte­ tett, ami azzal a kötelességgel jár. hogy amit a gonosz szellem elront, azt en törhetetlen kitartással jóvá tegyem. Te is a gonosz szellem megrontottja vagy, azért serkent becs­ vagyam, hogy végre is alaposan megjavítsalak és a gonosz karmaiból ki ragadjalak. — Legelóször is úgy vélem, hogy neked vagy kevés eszed van, vagy SOK rossz ösztönöd

elnyom ja a talán

elég

tűrhető értelmességedet j mert

ha magadhoz való értelmességed uralkodnék rajtad, a világon kevés teremtmény szégyelhetné magát mélységesebben, mint te, — utálatossá­ gaid miatt. — Nézd és lásd be farkas testvér, hogy a legutálatosabb tulajdon­ ságod a mérhetetlen falánkság, melyről az emberek ötödik főbűnét, a tor­ kosságot is farkasétvágynak nevezte el a bölcs népmondás. — M indig azon jár a te ösztönöd, hogy miképen lehetne a te tel­ hetetlen bendödet teletömni és ha horpaszod üressége izgat, vad harag kerget zsákmány után és irigyelsz mindenkitől mindent mig puffadásig tele nem falod magadat. Iri^ e ls z mindenkitől minden falatot, ami nem a tied. A hasad a te istened. Egész életeden át azt imádod, azt szolgálod, ha kell, minden náladnál gyengécb élő romlására. És amellett te megvetsz minden munkát s tétlen naplopástól várod a bőséges falatot. Barlangodban űzöd a semmittevést, unatkozol, vakaródzol, élvezed a kényelmet és megjnt csak haragszol, dühösködöl min• Lapunkban egv uJ rovatot kezdünk, E rovat nem kap különleges elnevezési,
! <

30

denkire, aki elölted a munka szükségességét emlegetni merészeli. Mert te gőgös önkénnyel kikapcsolod magad minden köteiességteljesítés alól s m e W te d a rendes életnek azt a rendjét és parancsát, hogy aki nem dol­ gozik az ne esyék. Nézeted az, hogy minden munkát, kötelességet köríu lőtted másoknak kell elvégeznie, te neked elég dolgot ad az evés és utánna az ásítással élénkített emésztés, vagy alvás. — Emellett te rettenetesen ravasz is vagy, ha a prédához az segít könnyebben. Emlékszel jól arra a csalárdságra, amellyel az ártatlan bárányt tetted áldozatoddá, mert hogy vizedet zavarta, holott pedig náladnál lej­ jebb álott a patak vizében ? — Róka rokonodnak ezt az erényét azonban ritkábban gyakorlod, mert rendszerint egyszerűbbnek tartod az orzást és az útonálló rablást __ Nem kell, hogy behatóbban emlékeztesselek gubbiói förtelmes rablásodra, amelyektől nagynehezen tartottalak vissza. Különben akkor is ravaszkodtál, mert hisz sálán urad segítségével egy rabló várur bőrébe bújtál, s emberformában űzted az istentelen latorságokat. — Nem is ritka eset, hogy álorcássan bűnözöl. Tudom, látom én, hogy te már mindenféle emberalakban és mindenféle viszonyokhoz alkal­ mazkodva űzöd ragadozó merényleteidet, de engem különféle bőrbe bujásaíd nem tévesztenek meg, mert a ragadozó farkaskarom és a zsákmányt tépő farkas fogak mindenünnen kivillannak. — Ami azonban a legeslegcsunyább tenálad, — farkas testvér — az hogy te nem szeretsz magadon kívül senkit. — Nagyon rossz ízlésed van farkas testvér. — Én azt sem hiszem, hogy Romuluszt és Rémuszt te tápláltad volna amint azt a történelmi monda á llítja ; mert ennyi szeretet a te önzé­ sedtől ki nem telik. Lehet különben, hogy ha az a monda igaz, akkor gonosz célod az volt, hogy tejeddel a rómaiak őselődjeiből is ragadozó, szeretetlen, önzö embereket nevelj. És amint a történelem bizonyítja, ez neked eléggé sikerült is. — Nem nem, üvöltő testvér, te nem szeretsz senkit. Sőt, ahol sze­ rető egyetértést, összetartást látsz, ott te rögtön munkába áilasz, hogy minden rokonszenvet, vonzalmat egy célra való erőegyesítést, összhangot megronts, szétdulj, zavart és szétbontó gyűlöletet, erőtbcmlasztó visszavo­ nást kelts. Ez a te legkedvesebb munkád. Vad ösztöneid dühös rabjaként végzed. Ovöitesz, harsogsz úgy, hogy félelmei keltesz a gyengébbekben, és elkedvetleníted az erőseket. Akik pedig annyira erőssek hogy ellemáljanak neked, azokat durván elmarod minden talpalatnyi földről, melyen m egfo^ulsz.

tulajdonságok

mellett téged sem szeret ám senki.

Menekülnek előled az emberek, akárhogyan vicsorítod rájuk togaiaai, senki sem hiszi, hogy mosolyogsz rá, mindenki felfalod. Mert felfalsz te m indent: embert, jószándékot, alkotó terv,, nemes célokat, összetartást, munkakedvet, lelkesedést J amiből valami jó származhatik. Mert előtted csak az a jó, ami tőle és neked használ. . , . ahol — Minthogy ilyenformán népszerűséged csak a holdban va , nem ismernek, itt szidnak, kerülnek és minden csúf nevet rád r > aminőt csak lehet. saK jenei. ^ MinCsíkász a neved, mert mindég vékony beesett a dig olyan1 színben vagy, mintha az éhhalál fenyegetne. A radneze üvöltőén éhes lesz a legjollakottabb is. feiez ki; — Toportyánféregnek neveznek, mert a féreg alavalóságot J

31

í ^sz‘

nádasok mélyén féregként hasoncsúszva vonag-

nak

^ legnagyobb sértés arra az emberre, akit farkastorku~ _

‘estvér, itt már teljesen kikoptál a becsületből. r tanacsomat, meglásd, jól jársz vele. k im é! F rp rli v/ ^ amely utál és golyótól, veremtől nem fik t lA Vi * messze ki a vidék elhagyatottabb helyeire remetének ]ó dolgod lesz ott. Üvölíhetsz reggeltöl-reggelig. íólakhatol i ? kígyóval, ebihallal, sőt itt-ott ürge, vakondok s nyultehetsz Vadászhatsz, halászhatsz, madarászhatsz az H ítln i»/f ? k k ‘" eszközével szégyen nélkül, mert ott künn a puszta Vidéken legföljebb az u ra d : az ördög fog veled törődni. ^i~ minden hitványságod ellenére is jó embered vagyok, jót akarok veled, hallgass rám és a sok jóért tégy te is nekem egy kis szívességet.

A

farkas testvér, — jubileumi szent év küszöbét léptük á t : az en földi munkám emlékezete néző szögéből is fontos ez az év. bzukseg volna, hogy e földön az emberek egymást szeretve, összen ^ f o r r v a , teljes odaadással, nemes munkával, zavartalan lelkesedéssel magasztos emlékűvé tegyék ezt a szent, ezt a rámnezye u>csö, az emberekre nézve pedig az igazi békének kezdetét jelentő evet. A boldogság fáját a béke talajába akarjuk ültetni, amelyhez az ep^etertes áldott napja kell, — de az rögtön felhőbe burkolódzik, amint téged meglát. Hát az én kedvemért, farkas testvér, most menj a legmesszebb puszta vidékre, ott jó dolgod lesz, itt pedig már nincs zsákmányod, csak az a veszett hired, hogy te vagy a viszály, a durvaság, az önzés megtestesülese és az egyenetlenség, elfásulás oka. Menj hát, menj, menj — a soha viszont nem látásra búcsúzik el tőled mindenki. •o

••

A K K O R A LEGSZEBB. Olyankor vagyok nagyon-nagyon boldog H a messzeszállnak hiú föld i gondok Kéz-kézben négyszemközt Veled]; Én térdre hullok S lelkem kitárva gyónók Neked. És lehullnak a nehéz rabbilincsek Ú jból fehéren szemedbe tekintek Szűzi csókjával megcsókol a bánat És elsuttogom ~^
32

Szoláni szent Ferenc a ferences missiók pártfogója. irta : P. Rainer X. János, O. F. M. F ordította: P. Tttorovicz Sol. Ferenc.

A kereszt mellett egy padkán ül egy nő, kinek alakja a közmondássá vált spanyol fenséget sugározza, kit megdicsőit az a megkapó szent báj melyet egy jámbor nő egész lénye áraszt. E nö Ximenes Anna, szentünk édesanyja. Ép most van elfoglalva a kis Ferenc tanításával a vallás igaz­ ságaira s a gyermek odatámaszkodik anyjához, hűséges szemei tudni vágyóan figyelik anyja ajkainak járását. Anya elmondja neki, hogyan teremtette Isten a m indenséget: a fényes Napot, a szende éji fényt, a holdat s a csillagok rezgő szemecskéit; a paripát és cserebogarat; a sudár pálmát, kicsiny fűszálat; és ez a nagy Isten a mi Atyánk, ki szeret min­ ket ; azok pedig hálátlanok voltak és az Istent végtelenül megsértették. Azután beszélt neki a megváltásban mutatkozó nagy szereletröi, a jászolról s a keresztről. Hangja egyre megindultabb s láí^yabb lett. Mikor iátta fiacskája orcáján lefutó könnyeket, egyik kezét fürtös fejecskéjére tette, másikkal a nagy Krisztusképre mutatva ünnepiesen, mély érzéssel m o n d ta : „Gyer­ mekem, nem tudod felfogni, mennyire szeretnek téged anyád és a p á d ; de meg kevésbbé vagy képes feléríeni, mily szeretettel hordoz téged a meg­ feszített Isten Fia az ö szívében. Azért szeresd a szüléidét; de mindenek felett Jézust, ki téged mindhalálig szeretett.“ A gyermek hangosan kezdett sírni, letérdelt a kereszt képe elé s e szavakat dadogt t : „Ó jézuskám, én m indig akarlak Téged szeretni \° Többet nem tudott mondani. Az atyja épen most jött haza hivatalából, látta a megható jelenetet, felemelte fiacs­ káját, hogy atyai csókját nyomja rá és újra a kereszt alá állította e sza­ vakkal : „O Jézusom áldd meg gyermekemet és az ö Ígéretét.“ így tanitgatták s gyakorolták Szolánék otthonában a vallást. Nem csoda, ha a kis Ferenc korral együtt a jámborságban is növekedett. Persze, így az Isten kegyelme is rendkívüli módon mutatkozott a gyer­ mekben. Mert arcáról lesugárzott a jámborság és szerénység, e^esülve méltóságteljes komolysággal. Távol á!lt a gyermeki játékok majd minden örömétől, haszontalan időfecsérléstől, de a megrovásra érdemes korán érett viselkedéstől is. Mikor Ferencet iskolába küldötték, a tanulást szent kötelességének tekintette; és minden egyes esetben megkérdezte a Megfeszítettől, helyesen végezte-e el feladatát? Aki így tanul, annál az előmenetelben nincs baj; azért hamarosan fel is keltette tanítója figyelmét és nagyfokú szeretelét. Társai is nagyon szerették Ö t; az ö szelíd, barátságos volta meghódította őket. A legvadabb gyerkőc is örömet érzett, ha a jó Szolán üdvözlésre méltatta. Ha egyesek a veszekedésben gyakorolták magukat a gyermekháborúk szabályai szerint pofozkodásokkal, csúfolódással egybekötve, a szeh'd Szolán megjelenéséTel azonnal feltűnt a békezászló. „Csend, csend“, hallatszott, „jön a Szolán“ s üdvözölték az angyalként tiszteit jóbarátot, büszkék voltak rá, ba beszélhettek vele. Lelkének nemessége annyire hatott rájuk, hogy jelenlétében nem röppent el szájukról kétértelmű vagy káromló szó; ha valamelyik megfeledkezett magáról kifejezésében, hát azt meg­ tanította a többi tiltakozása, úgyhogy hamarosan el kellett magát onnan hordani. Ferencünk fel is tudta helyesen használni tekintélyét. Nem ritkán beszélt nekik Istenről, isteni dolgokról, sok példát hozott fel az isteni szeretetre s a fiuk úgy tolongtak körülötte, mintha csak ö lett volna a

33

a % Í ^ ^ la ”m e íy "if

templomba, az Isten

bán nín, " L e n „ J L ; * ® “ Néhány ¿vtizedel éli méo S e í

r t a f b e l'¿ „ r ít ö t ir t le V T a í'ií,

in s y U ,x r x 2 f S

«■^ipi'yá.iak kelleti megiiyilnia, Monlillárendnek: a jezsuiták nevelő intézete.

a T z t i l á r S S t ‘ ''í" ,

S k m a i u k b a Fe enr ^ nek m L a s a b h w w L

¿“ ;s ' i£<,i'r .s ■ ™ ‘" "

i- in y M M

n S

íz

tudoHiány iránt lelkesedést Szív­ b uzg óság áv al fogott ez iskolában szellemé-

r e n d k S fS L n é r v é b ö r a z er/nv erkölcsi vará?«!» JuaLhatolt társaira is'’

> « i« g

előmenetele, hogy ^

H

^nnál is inkább, mert egész [ sugárzott ki. amivel környezetére nagy J^n’ borsaga, angyali jósága nagyon felemelöleg

dulatlansápáfli , ,*^“ f’banó, de ifjúságának szeretetre méltó elfő­ d d Pvakn^f/
1 >1

V

%

rí-

•<

34

Egy napon Szoláni Ferenc több társával az Aquilar folyócska mentén sétálgatott. Miről beszélgethettek másról, mint amiről a diákok szoktak ilyenkor: tanulmányaikról, tanaraikról, vizsgákról, sikertelen feleleteikről. Szolán ismét értette, miként kelljen a tudomány ingó létrájáról átkúsznia a szellemi élet Urához, a tudás forrásához; majd rátért arra, mi nagy. szerű lesz, ha majd hitünk világos szemléletté válik és Istenben min­ dent helyesen ismerünk meg, a magasságot és mélységet, minden fejtörés, nehéz tanulmányok és „drukkolások“ n é lk ü l; eközben az előttük menő csoportban nagy élénkség tám adt; a szóváltás egyre hangosabb, a kézmozdulatok hevesebbek lettek, mutatták a közeledő vihart. És előbb, mint az ember sejthette volna, egymást megragadva puszta öklükkel cserélték ki gondolataikat s osztogatták a bizonyítékokat. Ferenc gyorsan oda sietett, a harcias kakasok közé veti magát s az Isten szeretetére kérte őket, hagyják abba a pörlekedést. De az elkeseredés csak foko­ zódott, az’ egyiknek ütésre emelt keze célját tévesztve oly erővel csa­ pott a béke angyalának arcába, hogy szédelgett bele. Az elhibázott ütés és a nyugalom, melyei Ferenc elviselte, azonnal kiengesztelte az ellensé­ geket. Egyeseket, kik nagyon szerették Szolánt, bosszantott a dolog s tüzelték öt, hogy ne hagyja abtia a sérelmet, mutassa meg annak a durva pokrócnak, hogy egy Szolánt nem lehet büntetlenül megütni. Ferenc mosolyogva felelt: „Legyetek megelégedve, nem fáj nekem ; nem akartam mást, minthogy a két ellenség újra jóbarát legyen, és ez sikerült is. Az arculütésnél még nagyobb veszélyekre s merészségekre is vállal­ kozott a béke érdekében. Egykor a városoii kívül mendegélt, a nyilt mezőn két férfiút látott kirántott karddal egymás ellen rontani. Rögtön oda tar­ tott már messzirül kiabálva, hogy abban kellett hagyniok: „Megálljának uraim h é ! m egálljának!“ A párbajozók a szokatlan megzavarástól meg­ lepődve leengedték kardjukat s akaratlanul is bevárták a fiatal embert ki idegen ügyekbe merészkedik beavatkozni. Mikor egészen közel volt, fel­ emelte kezeit s könyörgött: „Az Isten szerelmére, ne vívjanak ily vesze­ delmes harcot! Mert senki sincs itt, ki békeközvetitő legyen és kétség kívül megsebesítik, talán meg is ölik kölcsönösen egymást és nagy bol­ dogtalanság lenne a következménye, mert az időleges halai mellett az örök boldogtalanságba is rohannak! Uraim, legyen hát békesség I Mivel az ifiu oly meghatottsággal s alázatlal kérte őket, egymásra néztek, kardjukat hüvelyébe lökték és m ondották: „Fiatal ember, győztél, legyen hat béke és bocsánat!“ Aztán megölelték, megcsókolták egymást. így mutatta meg Ferenc már ifjúságában nagyrahivatottsagat, meiy oly rendkívüli és áldásos v o lt; már zsenge korában éreztette azt a mágnesi erőt, amellyel mindenkit magához s Istenhez vonzott. Az emberek szaxadatlanul hangoztatták, hogy az ifjú Szolánból még szent lesz Az anyi^ mikor figyelte jámbor gyermekét s hallotta a montillaiak dicséretét, nem szólt semmit, szívébe rejtette e mondásokat. De az a boldog • fP ^ jó , áhítatos gyermeke van, ott fénylett szemeiben s cs'''ogotf l<önnyeit)e s ha túláradt szivének öröme, akkor a házi kert feszülete előtt letérje , szemeit felemelte, mintha fel akarna valamit ajanlani, de csak az arc legördülő könnyek tanúskodtak felajánló imájáról, mivel nem Jön ajkaira. Ó , mi dicső is a jámbor anya! (Folyt, köv.)

C J

A nevelés célja. Irta; Masson Izabella.

® pusztulásból, sok rosszból és gyalazatból, melyet a mi szamunkra a háború hozott, új csíra ■kél a feleszméles, a megujulas csírája. Talpra kell állnunk újra, ki kell egyenesed S

í i 's í n

í te d 7 k "e i.

' *

""*■

nevelés célját. Mielőtt munkához fognának, mielőtt részletkérdéseket tárey’alnanak, azzal kel ene teljesen tisztába jönni, hogy mi a nevelés célia Eltévesztett cél elhibázott nevelést eredményez.

t

t életnek a célja. Amíg el nem értük az életnek célját, addig meg nem szünhetik számunkra a nevelés, Gyermekkorban a szülök és tanítók irányítását nevezzük annak, felnőtt korunkban sajat öntudatos munkankat, mellyel tovább fejlesztiük egyéniséffünket a kitűzött életcél felé. Mi tehát az az életcél, melyhez oly s z o r S kell csolnunk a nevelést? Vajon lehet-e azt általánosítani, vagy adott körülmé­ nyek szerint minden embernél más-más. Vísszaemlékszem arra az időre, mikor a középiskolából kikerültem s az életbe való beieilleszkedést kerestem. Az elhelyezkedést nem tudtam addig megtalálni, amíg az életcél meg nem világosodott előttem. Azt hittem hogy az életcélt megtaláljuk a pályaválasztással. A pályaválasztás, a munka­ kör megállapítás valóban fontos is az emberre nézve, de végeredményben ezzel csak kenyérkeresetet, életmódot, társadalmi elhelyezkedést kaptunk nem pedig az életnek, létnek, léleknek végső beilleszkedését abba az érdekkörbe, amely kielégíteni tudja. Azt hittem, hogy életcélt jelent a nő számára a családi élet, szeretteink gondozása, gyermekeink nevelése. — De az egyén életcélja nem lehet tisztán az, hogy annak az emberiségnek fennmaradását szolgálja, melynek tagjai születnek, élnek és meghalnak sokszor a legnagyobb céltalanságban és boldogtalanságban, — ideig-óráig vannak és ismét eltűnnek. — Azt hittem életcél lehet az élet vonzó oldalát megkeresni s napról-napra élvezni az élet örömeit Ez volt a legsívárabb kép, mely elém tárult. Sokszor még a megengedett életörömök is nagyon Kétes értékűek s utólag kellemetlen mellékízük van. Ezek még rövid ideigöráig sem tudják a gondolkodó embert kielégíteni. A lélek felsír, feljajdul, ha ilyen sivárságra kárhoztatjuk, keresi a természetének megfelelő örök értéket, az abszolút kielégülést, a céltudatosságot. Hosszú tépelődés után visszakerültem az első elemi iskola padjába. Es eszembe jutott, hogy ott a katekizmusban megtanították az ember életcélját, de azt soha sem vettem komolyan. Az ember éirtcélja az Isten, Isten keresése, megtalálása. A lélek az Istenhez nkar jutni. Teljes, tökéletes megnyugvást, kielégülést csak akkor talál, h. iz Istenbe tudott Kapcsolódni. Az út az Iftenhez a jóság, az igazság, a tökéletesség. Amí^r ^21 a célt meg nem találtuk, sötétben járunk, aki pedig sohasem ta alta az ciSibázf? az életét ' -i** ' n''veics célja: a ^^kí^ieies^ég. Tökéletes ember. Ez t hió ninf “^t mú^ o. erényi-.i, /^ii^sos lélek, becsületes jellem, jó ''"zafi, ¡0 .iunk.*'*í. !cQie!esbégti!l'^ vSaládtag, jó polgártárs, jó felebarát, — mindent, a jól I. .c " nőbe» , férfiban calalní akarunk. De ki meri azt mondani, hogy olyan iskolákat lehet szervezni, jmc-

36

_____________________________________________

lyekböl tökéletes emberek fognak kikerülni. Hiszen egy ember sohasem érheti el a tökéletességet. Ez csak „idea“. És azokat, kik azt vallják, még az istenhivö emberek is megmosolyogjak, mint „idealistákat“. Az iskola nem is nevelheti ki a íökéletessiget, de megindíthatja, megalapozhatja a tökéletességre, az Istenhez való törekvést. A nevelés nem fejeződik be az iskolával. Az embert tovább neveli az élet, a társadalom, de legföképen ön maga. Ez az önnevelés nem ér véget soha, amíg csak élünk szorhjuit^ vágjuk, nyesegetjük magunkat, hogy megközelítsük a tökéletességet, az Istent. Célunkat elérjük teljesen az örökkévalóságban. A mi lelkünk halha­ tatlan és örök; ideiglenes, m úló célok meg nem elégíthetik, — csak az örök cél; az Isten. Ez pedig nem „idea“, hanem örök igazság s ha egyszer Istent hiszek, lehetetlen ezt nem hinnem. Nem is „ideaüsmus", hanem a legteljesebb realizmus, mert minden elmúlik, amit magunk körül látunk, csak az örök Isten marad meg és a lélek természetfeletti élete. Ez a való, a reális, — az ezzel való számolás tehát az igazi realizmus. Reformálni akarják a nőnevelést, akkor ezt a célt állítsák be talapzat­ nak. Ha erre építenénk az egész nevelést és nevelési rendszert, úgy csele­ kednénk, mint az evangéliumi házépítésnél az okos ember, ki megalapozta házát s mikor jött a szél, az eső, a vihar, a ház állta rendületlenül.

IGY

f AKARTAM!

Elmosódtak a régi almok Elaludtak a rég; vágyak Fehér köntöst vett fel a bánat Wost csupa tűz és vágy a telkem Utánad. Messzelüntek, az emberarcok Bűvös igézet tüze rajtam Zsoltárt dalol egyre az ajkam Csendtengeren úszik a sorson így akatiam ! Nincsen semmim és minden az enyém Glóriás Ősök lelke já r vetem 7ényló jövőmról mesélnek nekem Örök Szeretet boldog foglya lett A szivem. Elmosódtak a regi álmok És messzetüntek mind az emberek Boldog vagyok és nagyon sienvedek Mert szert tekl

Klemcat Jloaké

Zárt lelkigyakorlatos ház.* Irta: P. Erdős ApoUinár.

íerencrendi szerzetesek záit lelkigyakorlatok számára házat építettek. Amiről olyan zajosan írtak a lapok országszerte, azt Ök csendes munkával, koldulással megvalósították. Az ember keresi az Istent. De oda áll az esze elé: az ö képzelt nagy tudasa, mocsaras fantáziája, ágas-bogas egyéni kalandja és nem találja az Istent. Boldogok a tiszta szívüek, meri meglátják az Istent Boldogtalanok a tisztátalan szívüek, mert ök nem látják meg az Istent* Az Isten Is keresi az embert. De az ember sokszor b u jk á l: a piaci gondok mögé, újsághírek mögé, a hét főbűn mögé és nem találja őt az Isten. A zárt lelkigyakorlatos ház kizár majd minden gondot és bajt. Aki érzi lelkében, hogy tökéletes akar lenni, de akadályozza a sok gond; néhány napra bejön a lelkigyakorlatos házba. Ott fog lakni és ha lelkileg újjászületik, csak akkor hagyja el a szent falakat. A zárt lelkigyakorlatos ház egy emeletes, 30 méter hosszií. A földszinten lesz három helyiség, ahol többen is lakhatnak. Továbbá egy kegytárak üzlete. Az emeleten 20 méter hosszú előadó terem^ amelynek falairól művészi festmények beszélnek a szent csendben a lelkigyakorlatozóknak. Egy igazgatósági terem és a nagyterem lépcsőháza. A terveket Wälder Gyula, az Országos Műemlékek Bizottságának tagja készítette. Mindenki csodálkozva áll meg a Káptalan-utcában és nézi a zárt lelkigyakorlatos házat. Eddig 500 millió koronába került, amely összegnek előteremté­ sében nagy része van a Harmadik Rendi testvéreknek, akik rendü­ letlenül kéregették végig a várost és a vidéket. Kövessük a jó példát. * MuU szám unkból egy sajnálatos hiba miatt maradt ki ezen értesítés. Csak az utolsó piltariatokban, közvetlenQI az expedició elöU vettük észre a hibát, melyet már abban a szám ban másképen nem tudtunk helyrehoini, mint lapunkaf kellett megcson­ kítani. így maradt ki ez az értesítés, melyet pedig karácsonyi ajándékul szántunk t Ferences olvasóinknak. (Szerk.) o

K i .. . K i az élet útját egymagába járja Legyen annak lépte ezerszer megáldva

...

K i szenved az élet nehéz terhe alatt Legyen annak élte csak röpke pillanat

.

K i küzd erősen ezer ellenséggel Szíve legyen tele minden reménységgel

.,•

K i szeret és szeretve m ég sincsen Szeresse azt nagyon a jóságos Isten . Anka Éva

38

Kortonai Szent Margit élete. I r l a ; Jorgensen János.

10

„Uram, könyörgöm, add kegyelmedet, hogy mindig és mindenütt Neked szoIgálhass::k. Téged szerethesselek és Téged dicsérhesselek távol minden visszás gondolattól, visszás szavaktól-tettektöl.“ Hozzácsatolta h a lk a n : „H a igazságodban büntetni akarsz, m int ahogy

megérdemlem, engedd legalább, hogy amig élek, szolgáljak tökéletes tiszta testtel és lélekkel, meg ne bántsalak soha, s azután, később kész vagyok múltamért az örök tűzre !“ VII. Egy reggelen — midőn Margit imába merült — ajkának örökös vágya; „Uram, soha nem engeded meg, hogy teremtmé­ nyeidtől meneküljek és csak egyedül Neked élhessek!“ Az Ür így vála­ szo lt: „Leányom, szigorú szerzetesek gondozásába és vezetésébe adtalak tegyenek veled, amit jónak látnak.“ Margit újra esdekelt: „Uram, annyira szeretnék a világtól és az emberektől elvonulni, de a fivérek visszatartanak a m agánytól!“ „Nem engedélyezik távozásodat, mert kell, hogy csillag légy, mely a földön fényeskedik, a tévúton járókat helyes ösvényre vezeti és az elbukottat a bűn fertőjéből kiem eli! — Légy fölemelt zászló, mely alatt a gonoszok sóhajtva siránkozva gyűlnek össze, hogy a bünbánat utján hozzí^m vándoroljanak.“ M iután Margit ily nagyszerű feladatra csekélynek tartotta magát, az isteni hang még ezeket az ünnepélyes szavakat mondta n é k i: „Én Krisztus, az Isten fia, ki született a szűz Máriától, Ígérem ezt Neked s úgy leszen, hogy mától halálodig a tiszta szeretet tüze m indig erősebben és erősebben lángol a Te bensődben !“ S ezentúl többször volt Margitnak része hasonló ígéretekben. „Leányom, te a világ fénysugara leszel. Sokan vannak, kik engem most nem szeretnek, nem szolgálnak, engem szóval, tettel kigúnyolnak. A te példád és cselekedeteid következtében szánjanak ezek magukba, ismerjenek el engem, az örök Istent, Megváltójuknak, szolgáljanak, engem szeresse­ nek és dicsérjenek 1“ „Sokan, kik nem ismerik az utánam való vágyódást, világosodjanak meg általad, hogy engem óhajtsanak, engem keressenek szívök összes ó h a jáv a l!“ Margit érdemetlennek és hasznavehetetlennek látva magát félt elfo­ gadni e nagy dolgot s így esdekelt: „Uram, tisztítsd meg lelkem edényét, mert piszkosabb és sötétebb minden éjjelek sötétségértéi 1“ S az Ur felelt: „Leány, Te tartományok világossága leendesz!“ Ilyen beszélgetések mind gyakrabban fordultak elő Jézus és szol* gálónője közt. Margit újból és újból méltatlanságát hozta elő, hogy nem lehet ő eszköz az Ur kezében. Nem volt bűn, mellyel magát meg ne vádolta volna, kivéve a vallástól való eltérést. „Te azt mondod Leányom, h o ^ Téged a világ feneketlen örvényének a mélyén kerestelek és ott találtalak, mint legnyomorultabbat minden teremtmény között. Ép azért cselekedtem ezt, hogy a kicsinyeket nagygyá, a bűnösöket igazzá, a megvetetteket és nyomorultakat a legelőkelőbbé tegyem." M a r g i t hallotta leiké' ben az Ur e szavait, de egyre csak azt felelte: „Uram Jézus Krisztus, végy ki engem e v ilá g b ó l! Itt m indig kétségek közt élek, aggaszt üdvös­ ségem, de ha egyedül hagysz járnom, akkor még remélhetem, hogy so"* többé téged meg nem sértelek!“ „Te az én leányom vagy — volt a

Isten válasza, a Te becsületp« hifoH

x «

.

""

-

^

ben amit gondolsz, beszélsz és cseíeSdsz''^fnn'^’ " ’¡"deniemben, hogy soha meg nem engedem w’i megerősített a kegveén halóm legyél mindenkor, melyet k ib o n fó r h n a elválasztásodat, x f a z tenger legmesszibb barázdáin.“ a " ^ i‘ágmond]a Jézus egy más alkalommal Te 37 . w 'képeztelek“ azokat, ak,K az elet tengerén elmerülnek f im é n ti azoknak int, akik a homályban tespednek^ I"® mely fény és szerzetében Szent Klára a E s o í i k T . f ' h első a kéz mely a bukottnak nyujtatík a kétsé^hpl . ^ harmadik. Te vedettek utja, haldoklók élete világossáa I ''‘S^sztalója, az eltéfényességet meglátni képesek “ ^ mindazok szemének, akik a valódi Margit egyszer áldozás'után ezeket hallott, »u dogsagos Szüzet kiválasztottam, hogy az S z ^"^^mat, a bol— hangzott Jézus szava úgv váLszfnfEi t emberiség anyjává legyen“ tűkre és anyja légy. Mert kegyfiemböl k i S a S m hogy a bűnösök Te azt mondod, nem vagy becsületes mp > i színem előtt lem, vannak szép ruháid. Azt mondod ® azt feleengem bírsz — azt felelem • Különösen f i h hogy mezők lilioma, hired, mint a 'liliom erős L f f "® °lyan, mint a sök létrájának szántalak é t e t é n é S a ál S én bünöhozzam feljussanak. Cortonai M ar£t éldét í elzárkóztak előlem, a magányba rejteni. Mindenkinek látnfa k e V / ^ n®* ^ nem szabad. Montepulciano bűnös nőjével történt hopv mn # • ^ Laviano és Jézus képét hordja “ ' szivében a megfeszített • r s z íís r ív i ' f ‘« » s » Iáim, kiáltja Ginuta fivér! A férfiakat ¿c , , '"'^maiakat megszámvilágiakat, papokat és apácákat kik P pÍ< • a/®zonyokat, szerzeteseket és és Bergo’ San Sepolcro T e n a és Floren.^'^^* ^ Castello tói tanácsot k é r je L k : m ííép n y e r S el a z T d l / ‘o

érezhető, hogy Margft salat t a n a i t . u r h ö l g y h ö z írt. Ebben Oszkár merélz szavai: a^bűn s o k r f f a n ^ beigazolódnak W ilde v í ' M i n f v S l S '^ k ö f b e í ''L o k á s o s

Szer^(p*f!í'

^ barátnőjénél szebb

‘ kSogáSfíln

legyen, családjáról rosszat beszélníp’

"él, de v a S b a T í n ' ' A ^ ° “i/ ^ '° ''l^ ^ " j‘’^’ valóságban önző volt, senkivel nem törődött. (Folyt, köv.)

ov<^

o*vo •••

szeressék a többiek* V

^

40

„Nefelejcs“ Terciáriusainknak. K ö z li: Lajos testvér.

(Folytatás.)

Mi csak meghallgatást kérünk és pedig az első kérésben, midőn ügyeinket Isten dicsőségére ajánljuk fel; a 2. kérésben, ha az Isten orszá­ gának megfelel vagy nem mond ellen; a 3. kérésben, ha az isteni akaranak megfelel; a 4 . kérésben, amint a „mindennapi kenyérrel“ függ össze (azaz ami állapotunk és hivatásunk szükségletei épugy, mint egy jámbor keresztényéi), mert olyan dolgokat, amelyeknek semmi céljuk sincs vagy csak elképzelések, úgy sem k érün k ; továbbá bünbocsánatot kérünk az 5 . kérésben, hogy méltóbbak lehessünk a kért kegyelemre s hogy e kegyelemben megmaradhassunk, ellenségeinknek is megbocsátunk; a 6 . kérés­ ben kérjük, hogy elkerülhessük a veszedelmes kisértéseket vagy a lelkűnk­ nek ártalmára lévő olyan bajokat, amelyek (7. kérés) minket a kárhozatba rántanának. Hát van-e ennél praktikusabb im ádság? Gábrielnek „Isten kiválasztott követének ajkai mondottak ki amaz ünnepélyes órában az „Üdvözlégy“-et, amelyben a szeplőtelenül fogantatott Szűz az Isten anyjává lett. Hogy mily tartalomdús az „Udvozlégy", világossá lesz, ha összehasonlítjuk az „Ave“ előtti világot az , Ave“ után llkövetkezett világgal. Az „Ave“ előtt mindenütt bálványimádás, erkölcs­ telenség, rablás, gyilkosság; szegények,árvák, özvegyek sanyargatasa; rabszolc^aság, emberáldozat, asszonyok megbecstelenitése, adása és yasara (az asszony csak rabszolga volt), kegyetlenség uralkodott Zsidóorszagban és fájdalm as sóvárgás a M egváltó után.

,

.

....

Az Ave“ u tá n : az igaz Isten imádása, erköIcsösseg, becsület, )ólét felebaráti "szeretet, a nö megszabadítása lealázó helyzetéből és megbecsiilése, a családi élet megnemesitése, jámborság, gyermeki artatlansag, türel­ mes keresztviselés és az emberáldozat helyett istenemben bünaldozat (a kereszten és oltáron), ezért tart ezóta a jó szivek aldozatja. Eddig van. nyenek m S m indig \ z állapotok, mióta az .A ve“ a földön elhangzott^ Ave és valódi kereszténység elválaszthatatlanok, kereszténység kultura bensőségesen egyesültek. . „ . Ó , mondjuk örömmel az angyallal az „Ave 4 , ami megváltásunk jelszavát. De ne is feledjük a következő s z a v a k a t ; „ M a i aszttal teljes,áldott vagy az asszonyok k özött“ , mi nt nem csupán az >s‘enanyaságnak, hanem a Szeplőtelen Fogantatásnak is jelmondatát, a m e l y r i e k zászlóját századokon át hordozta magasra emelve a három ferences rend s /m ely nek a Szjlötelen fogantatás titka mindenható nagy dicsősége és ékes g Egyházat ért viharok és küzdelmek idején s a harcában. Ö , a Szeplőtelen Fogantatás, am i menedékünk és ami anyáns, am i rendünk föpártfogója. , i j a-/Favház M inő bizalommal imádkozzuk azért ennek amaz esdeklését: „Szűz Mária, Isten a n y ja , Könyörögj r , bűnösökért most és halálunk óráján.“ Akinek az Ave Mari .^ nem kél meleg a szivében, annak nincsen szive, hanem helyette k ^ " ’^'íoicsőség az Atyának“ ! A S zenthárom ságnak mélységes a kereszténységnek alappillére áll ime, lelki szemeink . . ges csodálattal eltelve >mádkozhatjuk: „Dicsőség az at^anak és Szentlélek Istennek.“ A Szentháromság sten ° ‘ ■és megszentelt; a mennyországban örök, kimondhatatlan részünk az ö szemléletében, az ő karjaiban. A Szenthar

pj^nak lesi

g ^

41

masat hordozzuk mi ami keblünkben ; a Szentháromság nevében kereszteltek nieg minket; a Szentháromság nevében oldoz fel minket a pap bűneink nevével ajkán szoigáitatja ki nekünk a pap a szent^ ^ ^ Szentháromság adja a szent mise átváltozásához a valósagot és erőt. A „Dicsőség az Atyának“ stb. az őskereszténység idejéből származott hozzánk, egy szentséges örökség. Ez ama háromszoros „Szent, szent, szent“ visszhangja amelyet az angyalok a mennyországban az isteni Fölség előtt szünet nélkül énekelnek. 0 te nagy, te fölséses im a ! És milyen könnyen gyakorolhatunk jót a Szentháromság nevében, ^z ő dicsőségére! M i ezen dicsőítés mindegyikét „Ámen“ szóval zárjuk. Ámen annyit tesz: „úgy legyen, úgy történjen“ ; ezen szó teremtette a világot. Ez az a szó, amelyet az Isten mond ki akkor, valahányszor az időben az ő örök végzéseit tétekké változtatja. Ezen szót nekünk, csak mint Isten gyerme­ keinek szabad kimondanunk; annyi ez a szó, mint: „Abba, Atyám, én akarom ! Ez ami imáink foganatteljes zárópontja, ami Isten iránti gyermeki bizalmunk pecsétje és kifejezője. Mondjuk mindig ezen szavat — szent Gertrud intelme szerint a legnagyobb bensőséggel, mivel ez ad nyomatékot és erőt imáinknak. Az ember a rendi imát (12 Miatyánk, Üdvözlégy és Dicsőség) tetszés szerinti jószándékra fordithatja; de azért illendő ha a rendtestvérek legalább mindenkori imaszándékukba foglalják szent Egyházunk szükségleteit (az Egyház szabadságát és felmagasztaltatását, a hitterjesztést, a bűnösök meg­ térését stb), mert ez a legtökéletesebb imaszándék, amely minden ember javára szolgál. így leszünk mi a szó legnemesebb értelmében az emberi­

ség jóteve i

Mit mondanánk mi egy papról, aki nem olvas szent misét és papizsolozsmáját nem imádkozza? A rendi ima a terciáriusnak a papizsolozsmát helyettesitő imája, ilyennek jön tekintetbe és ilyen ereje v a n ; mert a szent egyháztanító, szent Alfonz mondja, hogy egy Miatyánk az Egyház nevében és rendeletéből elmondva százszor többet ér, mint egy magán ájtatosság. (Elhibázott dolog volna ezen rendi imát elmulasztani azért, hogy pl. egy rózsafüzért stb. elimádkozhassak. Először jön e Kötelesség, azután a magán ájtatosság.) M inő kincsektől fosztaná meg magát és az Egyházat, aki felületes íelkíismerettel ezen rendi imát abbahagyná! A régi rendek a szent foga­ dalom által és sokszorosan a breviárium elmondására kötelezték tagjaikat (vagy a breviáriumot pótló imák elmondására, ami a világi testvéreket illeti); épen azért az Harmadik rend is a rendi imát kötelező imának veite fel a szent rendi szabályokban. Azelőtt sokkal több volt a kötelező rendi ima, míg ma az idevonatkozó szabályokat a mai idejű viszonyoknak meg­ felelőn sokban mérsékelték. Az a rendi testvér, aki a rendi szabályokat elhanyagolja, hasonló a ruhás bothoz (Kleiderstock) csak ruha és lélek. Semmi egyéb. Azok, akiknek állapotbeli kötelességeik teljesítése miatt kevés idejűk van, mégis megfelelhetnek imakötelezettségeiknek, mert meg van engedve, hogy rendi imájukat megosszák; végezhetik úton, foglalkozás közben, úgy amint az a terciáriusnak lehetséges, csak éjjeli 12 órától éjjeli 12 óráig történjék, mert különben érvénytelen. Ebből kifolyólag nem valószinűtlen vélemény, hogy az embernek 6 Miatyánkot, Üdvözlégyet és Dicsőséget az előző napi délután 2 órájától kezdve szabad imádkoznia, mivel XIII. Leó szerint, a M atutinumot és Laudest helyettesíti. (Folyt, kör.)

r."

4"

42

IH ag y ar h ív ő b h é zfo g ás a a m a g y a r ferenceseh u j m a g y a r templomáépt. Az utóbbi szám unkban szünetelt e rovat. Korántsem azért történt ez, mintha a pasaréti jubileumi Ferences templom építési tervét levettük V ilna a n ap ire nd ről.

Ezt nem tehettük ! Ha m ár emberies szempontokból és humanisztikus, altruisztikus érzésekre hallgatva jót teszünk m ásokkal és figyelmesek vagyunk a testileg szenvedők és nélkülözőkkel szemben, mennyivel inkább köte­ lező ez a törvény a lelkileg betegek, a lelki szegények iránt. Ha m ár gyüjiünk és adom ányozunk a m úlandó test és szétfoszló, sokszor ábrándos célok s z á m á ra ; ha m ár építkezünk idealisztikus és hazafias eszmék szolgálatában, — szabad legyen a következő kijelen­ téseket m egkockáztatnunk. . . . Mit használ a ti m inden jótéteményetek, mit az építkezések ? .. . A ti m unkátok csak por és ham u . . . A ti alamizsnátok, a ti haza­ fias, 3 ti idealisztikos törekvésíek m ögött mégis csak egyéni, emberi szándékok rejtőzködnek . . . ? — Adjatok helyet, adjatok zugolyt annak az összetört, nyomor testben szenvedő, síró, szegény, halhatatlan léleknek; adjatok olyan födelet neki, hol nyugodtan otthon érezze m agát, hol kivétel nélkül m indenki otthonra, pihenőre találjon, hol zavartalanul leborulhasson és Összekulcsolt kézzel, könnyes szemmel, összetört szívé^rel megtalálhassa lelkének vigasztalását, or\'osságát, megérezhesse az ő jelenlévő édes 30 Istenének erősségét a — S zentségházban! Templomot — Templomot — Templomot adjatok a budai lelkeknek és ezzel m egoldjátok a szociális nyom or enyhítésének és a jövendő nemzedék boldogításának a problém áját is. Beköszöntőnkben ugyanezeket m ondottuk el. A megkezdett munka le h á t program m unk, melyhez lelkünket és életünket kapcsoljuk. Legyen e rovat ezentúl a nemes lelkek találkozó h e ly e ; illatozzoa e rovatban a lem ondó, a lelkekért megfeszülő nagy szivek áldozatának Istent dicsőítő töm jénfüstje; válljon valóra minél előbb igen sok léleklek forró im ája, épüljön föl a — Nagy Isten alázatos Szegénykéjének, szent Ferencnek a temploma.

Ezentúl nyilvánosan, e helyen nyugtázzuk a pasaréti templom építés céljaira befolyt adom ányokat. Mély tisztelettel és hálával kell m egem lékeznünk munkatársunknak, C ziráky Zoltánnénak fáradozásáról, mellyel a legelső húsz milliót, még m últ év júniusában — összehozta. A gyűjtőivén szerepelő jóságos Szivek névsorát a következőkben h o z z u k ; Acsay József 100, Aberle M ária 50, Dr. Ajtay József 100, Akar Cíyuláné a családdal, A ndor Frigyes 100, özv. A nion Antalné 100, Párdossi Balbina 200, Bárdossy Fere^'-^né 100, Balcnyí hnréné iW , ^éle s Lajos 100, Herei Lajos természetben 50 Beretvás Hugó 50(^ f. ^ e ö c l ' H ugó egy font, Boér Já n c s n é természetben, Boér Zoltánne '■ ’ OO, Budai L iszlóné 100, Christian Je n ő 50, Chribtian M ária 50, Császár VJ liáné 5^ Csapó Rezső lOO. Cs:»ngár N ándorné 200, Cziráky Zolíánné 775, Darnay Józsefníi A nna 100, Elek Ilona 100, Elek M ária 100, Endess M iklósné 100, Euler Tiborné 50, Farkas Jánosné 4üi

Farkas Lajosné 50

Fritsch Emil természetben. Fritsch Gizi 50, Fritsch Klára 200, Garnol Jozefin 1,000.000, GeÖcze Erzsi 50, Gergelyiné 100 Hauer Laci Haas István 200, Hamornyikné 100, Heinrich józsa 1 ( ^ Hoffmanné 60, Holló Matild 50, Horváth Mihály 50, Huber Aladar 2 W Huber Árpád 50, Huszti R. 100, Huszti R.-né 100, Jenovainé 50, Dr. Jo h n M. 50, Keissler Valéria 50, Kempelen Korn 50, Klotzbücher 100, Kuübels R. 100, Kolozsváry E. 100, Kolozsváry M. 100 Konrád A.-né 50, Koráb nrvinke 325, Kovács Endréné 200, Krenn Feri 100, Leister F. 50, Létai Lajosné 100, Lubinszky E 50, Lóri iczyné 200 Dr. Magyar L természetben, Manó A.-né 50, Maubner A. 50, Melegh Károly 100, M ód Lajos természetben, Mommer H. 50, Monori Kovácsné 200, Müllerné 100, Németh György 100, Németh K. 50, Németh Gyula 25, Osetzky 50, Öllé 250, Patasits B. 200, Pálffy Irén 50. Péch BéU 100. Pénzes József 100, Petainekné 500, Petainek A. és Petainek J. a családdal, Br. Riedlné 25, Rolh nővérek 50, Rozmanitzné 100, Rudolfné 200, Ruzicska 100, Sauschek 30, Schlarb 100, Schrotty Sebő 100, Seenger B. 125, Seenger E. 100, Seenger V. 125, Stephanikné 50, Swachulayné 100. Szakáll L.-né 200, Szalayné 50, Szavkay Fáni 100, Szavkay Lujza 60, Szedő Mihály 1,000.000, Szentgyörgyiné 100, Székeiyné 100, Szily Berta 100, Szőke József 100, Tatár Zsigmondné 50, Téry Sáry 50, Téry Tivadarué természetben, Toperczeuié 100, Topichné természetben, Vajda Károly 250, Vlasák Vilma 100, Varga Izabella 100, ifj. W ágner Raymond 100, Vizdoss Géza 100, W örner Vilmos 100, Zimmer Elek 100, Zimmermenn 75, id. Zotterné 100, ifj, Zotter J , 200, gr. Mailáth J. 500, gr. Zichy Rafaelné 100, gr. Zichy Gabriella 100, Két névtelea 35 ezer korona. (Folyt, a jövő számban.) Minden adakozó határozottan jelezze, hogy adományát a templomra szánta, mert tudomásunk szerint, egy más féle gyűjtés is van folya­ matban, hol az adományokat hasonióképen a zárdánkba (IL Margitkörut 23.) cimeztetik. Figyeljünk erre nagyon. Mi csak a templomra gyűjtünk.

z

en

üáuiop fc, én SEÍPcm ^U im yit doEgoztdf, cgfcf fiiáBa cfjutoífáf

oddi^

s £ iD e m . ^yofpefem poft a Bofiogsó^ ára @2 cfjött mcgis mint egy S2cp áfom

§

most űfiáfah mcpf a fcgBofdogaSS

^

ofüűsni fu ij a Si6fid6a, g^öfi*ő(ltéf sok éjssahdhon

©íicgpificnt

a odnííoi*fó s2ÍtJ

^tjomopufí szív fc, softscm ncoeftéf & föoiscs úf nem ooft íiá ía ®6 ús''*i líiifaftdf, fázósan, rdnca

SKoszűnöm 2 lpam! íáfdom sscní'Ölcpcd

4

ne ^í>n, siépen, sofiscm sscpcfféf .. . ©fpasni fudoK o BiSfidKa !

TESSMLY KÁRÓL.,

44

RENDI

ÉLET.

P. Unghváry Antal 25 éves papi jubileuma.

uj tagjaihoz, melyekben eléjük tárta a rend

Csak neliány hónapja, hogy Főatyánk 50 éves szerzetesi jubileum át ünnepelte az egész tartomány nem annyira külső fény­ nyel és pom pával, m int inkáb b francis­ kánus egyszerűséggel, melynek főjellem ­ vonása: az őszinte szeretetnek és hűséges ragaszkodásnak mesterkéletlen, a külső nehézkes formák ballasztjától ment meg­ nyilatkozása, így ünnepeltünk most is. És az ünnepeltetésnek ez a form ája azért volt oly stilszerü, mert P. Antal a francis­

szellem mivoltát és magasztosságát. Énev"

kánus egyszetüségnek, egyébb kiváló tulaj­ donságai mellett valóságos nagymestere. 25 évi nevelői és tanári m últja bizonyíték r á ! És ha a provincia m inden tagja re­ m énykedő szemmel néz főatyánkra, mint a »currus et auriga* fogalm aknak praktikus m egvalósitójára, úgy P. Antalban a rendi fiatalság, azok is, kiket a haladó id ő lassankint átcsusztat az érettebb férfikor felelősségteljes éveibe, nevelőjét és tanárát látja, ki saját élő példájával bemutatja nekünk a lelki életnek és tudományratörekvésnek franciskánus tipusát, ideálját. Ilyen egy'éneknek m inden szerénysége mellett, kötelessége szelíden elviselni az ünnepeltetést. sürü soraitól december h ó elárulták, hogy m ár derekasan

Tisztelői és tanulm ányai volt körülvéve a jubiláns 14-én. Szavai és tekintete tanítványainak, kik javarészt m egállják helyüket a feren­

ces vártán és mint vezetők és irányítók erélyes kézzel belenyúlnak az élet gépeze­ tébe — megértő és ragaszkodó szeretete legnagyobb jutalm a. És ha még 25 évet ajándékoz neki a gondviselés az élet kin­ cséből, akkor sem ismerne nagyobb boldogságot és m éltóbb jutalm at tanítványai­ nak megértő cselekedeteinél és ragaszkodó szereteténél. P . Antal, ad m ultos a n n o s ! Jelenvolt.

A budai H arm adik

rend ferences egy­

szerűséggel és családias melegséggsi tar­ totta meg december 7-én a jelöltek beOltöztetését és december 8-án az újoncok fogadalomletételét. M indkét nap Főtiszt. P. Schrotty Pál szeretett rendi igazgatónk szép, lendületes szavakat intézett a rend

k a ru n k

a

szertartások

alatt

hanguiatg*

egyházi énekeket adott elő. Beöltözölt; jg je lö lt (1 pap, 3 férfi éa 14 nő). Fogadalma te tt : 14 ú jo n c (4 férfi és 10 nő). Az ünnep, ség u tán

a

testvérek

ö rö m m e l és szere-

tettel ü d v ö z ö lté k az u j tagokat. (Titkárnő)

Gyöngyös. Dec. 21-én a szokásos rendi gyűlés után tartotta a gyöngyösi rendköíség könyvtárának ünnepélyes megnyitását. T em plom ból kijövet m indenki az Otlhonbi igyekezett, hol a szemek, érdeklődés tár­ gya, a zöld gallyakkal éke sített könyvs/ekrény felé irányultak. M ajd Igazgató U runk öröm telt szavakkal adta tudtára a rendi tagoknak, hogy amit igért; —i könyvtár karácsonyra való megnyitását,im valóra v á lt/ Ismertette a könyvtárra vonatkozó szabályokat, melyeket a leg­ utóbbi tanácsgyülés alkalmával a tanács­ tagokkal egyetértőleg hozott. Kérte a test­ véreket, hogy ha m ajd a karácsonyi kis Jézus jászolánál térdelnek, küldjenek egy hálafohászt vágya teljesüléseéd; továbbá kérjék kegyelmét, hogy a Rend történeté­ hez tartozó többi tervek is ilyen hamar és könnyen valósuljanak meg. S nekem úgy tűnt fel, hogy azok a szekrény tetejéről és oldala m ellől k an d ikáló szelíd zöld ágak a reménységet sugározták felénk s igy ezen érzéssel eltelve tekinthetünk Rendünk jö­ vendője felé. A könyvtár jelenleg 145 drb, könyvet szám lál, m inden egyes darab íz­ léses félvászon kötéssel van ellátva és a magyar katholikus irodalom legértékesebb m űveit ta rta lm azza;

hogy ez mind mikoí

és hogyan teremtődött oda minden nélkül, szinte csodával határos! A könyv­ tár szervezésével Fridrik Margit Klán nővér és Boltizár M ária Blanka nővér lettek m egbízva. Meg kell továbbá nünk e lap hasábjain is, amit már jegy* kőnyvileg leszögeztünk, hogy könyvtár^ m egszervezése és felállítása Főtiszte cn P, S zabó

P olíkárp szeretett rendi íga*g ' tó n k a g ilitá s á t hirdeti s nevét örökiti ki fáradságot nem ismerve m indenkor a Rend érdekeit és d^re a

45 dását tekintve tölti be e tisztjét. Kívánjuk, hogy Szent Ferenc Atyánk eszközöijön ki srámára sok kegyelmet a jóságos Istennél, hogy erővel, egészséggel megáldva s a mostani lelkesedéssel telve vezethesse még sokáig — a meglévő eredmény hatványozá­ sával — a rábízott nyájat. F. M.

gozik a szivek mélyén — vágyakat fakaszd a tökéletesebb, nemesebb, buzgóbb élet után. Az ilyen vágyakkal telitett lelkek megtalálják évről-évre szent Ferenc oltárá­ nak zsámolyát, hogy ott nem csak külső­ leg magukra öltsék a rendi ruhát, de ezzel a ruhával szent Ferenc szellemét is magukba szívják és kivigyék az életbe, annak minden mozzanatát megszenteljék átitassák vele. Rendi családunk is 20 ilyen lelkes, mindenre kész taggal növekedett ismét A beöltözés ünnepéhez hasonló volt dec. 2S-a, amely napon 16-an|tették le a szent fogadalmat. Felemelő és szép volt ez a nap is, mert ismét csak arról tanúskodott, hogy még vannak tüzes, lán­ goló lelkek, akiknek vannak a magasba törő vágyaik és akik készek az Úrért ál­ dozatot h o z n i! Ezen alkalommal Igazgató Atyánk oly lelkesítő, buzdító szavakkal szólt hozzánk, hogy csak úgy ragadta magával a lelkeket és a lelkes, a tevékeny áldozatos, szent Ferenc szellemétől su­ gárzó szinarany ferences élet szépsége teljes egészében testet öltött előttünk. Ereztük mint olvad össze lelkünk húrjai­ nak zengése — mint kovácsolódnak eggyé erőink egy szent célért: az Úr szolgálatára, lángoló szeretetére — ezen szeretetben való felemésztődésre, szent Ferenc Atyánk szellemében. Azzal a megingathatatlan hittel távoztunk a szép ünnepségről, hogy soha-soha ki nem alvó tűz szikrája pattant lelkűnkbe, amely szikra hivatva van újra lángra gyújtani a szent hitet a hithideg sivár világban — ebben a világban ver­ gődő, gyötrődő sok-sok lélekben. Gyönyörű hivatás ez, melyet hisszük megáld szeráfi Atyánk és meghallgatja buzgó kérésünket, vigyáz reánk az Ó szemének sugára, hogy soha-soha el ne tévedjünk !

Pécs.

Rendi életünk két fontos tényét ünnepeltük december hó fo ly am án ; a be­ öltözés és a szent fogadalomtétel ünnepét. Szeplőtelen fogantatás ünnepét megelőző­ leg nyolc napos lelkigyakorlatot végeztünk. A szent m agábaszállás csendes napjai voltak ezek, amelyeken gyűjtöttünk I G yűj­ töttünk: uj erőt, lelkesedést hivatásunk teljesítéséhez. Belenéztünk lelkűnkbe, hogy megtaláljuk a töviseket, amelyeket le kel! tördelnünk, hogy helyükön az erények virágai fakadhassanak. Vizsgálgattuk szivünk-!elkünk rejtett kamrácskáit, hogy megtaláljuk a legrejtettebb pókhálót is. Ahányszor összejöttünk a tőm plom ban, hogv fáradhatatlan, jó Igazgató Atyánk tanítását hallgassuk, mindannyiszor úgy éreztük, hogy ime uj világosság gyűlt ki, mely fényével az előző napnál még mé­ lyebben világít — s mi többet látunk — mélyebben látunk! Lelkileg megujulva, megerősödve, ujongó lélekkel ültük meg december 8-át. Vannak napok, ameiyek fényükkel tündöklő csillagokként ragyognak a szürke hétköznapok közt Ilyen volt számunkra főünnepünk és a fogadalomtétel napja. M indkét nap gazdagodást, gyara­ podást jelent Hogyne örülnénk, amikor látjuk, hogy szent Ferenc szelleme hogyan diadalmaskodik a lelkekben és avat fel évröl-évre uj harcosokat — fakaszt uj hajtásokat az ősi törzsön. Csendesen lopódzik a lelkekbe ez a szellem és doI-

.3» 0 9

C«*k kiadóhivatalunkban kaphatók LAURISIN LAJOSNAK költeményei, az:

A L K O N Y !

MESÉK.

A 80 oldalra terjedő m unka ára, portóköltséggel együtt 12.000 korona, M IN D EN K I R E N D E LJE MEG.

P

46

R

E

G

É

N

Y

.

Győzött az Isten ! T ö rté n e lm i re g é n y a k e re s z té n y s é g e ls ő s z á z a d a ib ó l. 19.

(F o ly ta tá s )

Sz. Hermagoras és tanítványa Forlunas és sok más szent vére öntözte már e talajt. Nekünk most az evangéliumot kell hirdetni. És Aquilejából még jobban terjed a kereszténység mint Rómából. Istria, Dalmácia már megtért és az igaz hit tért hódít Ázsiában és Afrikában is.“ „Én is veletek akarok harcolni — mondá a prefektus lelkesülten — Nagy segítségetekre lehetek, mert a föld egyik nagyja vagyok.“ „Senki sem nagy az Ur mellett! felelte komolyan Páter Benígnus és a prefektus unszolására zsebébe rejté az írást, anélkül, hogy elolvasta volna. Azután szelíden folytatá : „Az alázat a keresztények legszebb erénye, gyakorold addig is fiam, amig újra találkozunk. Nem kérdezem ki vagy, honnan jössz, mert számomra nyájamnak egy juha vagy, akihez az Ur vezérelt. . . a legnagyobb szükségben ! Megvigasztalódva távozol tőlem, adj hálát ezért az Urnák, imádkozzál sokat, élj, szenvedj és küzdj Krisztusért! Áldólag emelte kezét az ismét letérdelt feje fölé és tovasietett. . . Mikor a prefektus körülnézett, egyedül volt, de lelkében boldogság és nyugalom honolt. Újjászületve sietett haza. Nemsokára hazaért. Primus őrködött a bejáratnál. Mikor a Prefektust — akit gyöngesége újra támolygóvá tett — észre vette, egy elfojtott kiáltás hagyta el ajkát. — „Betegnek látszol — m ondá részvéttel — Miben lehetek segít­ ségedre pararcsolóm 1“ — Jól érzem m agam — feleié prefektus — nincs szükségem segít­ ségedre, hanem kérlek téged és a többieket is, a gyermekemet óvjátok.

— „A nemes dom inât parancsod nélkül is megvédjük.** — „És mégis azt m ondják elbűvölték öt,* — kezdte kutatásait e szavakkal a prefektus. — Héra Donatillát érted ? Lehetetlen ! Úgy vigyáztam rá mint a szemem világára. A halál fia volnék, ha ez megtörtént volna . , . „Mit jelentsen e z ? — kérdé csodálkozva a prefektus. Téged, ha jól értem titkos parancscsal adott át nekem urad — „Bocsáss meg Uram, ha az ijedtség megoldá nyelvemet. . . “ — „Ne tégy magadnak szemrehányást — folytatá jóságosán a pre­ fektus. Ahogy látom a nemes FIávius távolról örködik gyermekem fölött. — »Úgy v a n ! És nekem az ö hogyléte felöl idöröl-idöre Héra Donatilla egyik megbízható rabszolganője által jelentést kell tennem. Úgy látszik határtalanul szereti . . , „Akkor egyszer nyugodtan halhatok meg, ha sikerül mindkettőjüké kereszténnyé tennem : szövé tovább gondolatait a prefektus.“ — „Ne beszélj a h a lálró l! Egy vagy a legerősebbek k ö z ü l" , . j — Remélem ! M ondd csak, nem láttál semmi feltűnőt a bevonuláskor — Nem emlékszem . . . De m é g is ! A nagy diadalkapu alatt egy sötét női alakot láttam eltűnni, mire odaértem. — Bizonyára ez a szóbeszéd tárgya. Nem hallottad gyermekem Kia tását ? Amice sem m orgott? i ^ u a — „Nem, nem ! -- erősíté Primus. Amice nyugodtan lépkede

47

^ ugorhatott voIna és szét 15 téphette volna . .. Ezért semmi fontosságot sem tulajdonítottam az esetnek — t n sPíM ki^iifá fyw ^ ^ 1___ ______ . • -En sem

kiáitá

az aggodalmas

atya

megkönnyebbülve, küiö-

" ¿1 ®^avainak. „Amice megérzi előre a veszélyt es ha az nyugodt maradt, akkor ezen titkos személy megjelenése nem jelent

rosszat

gyermekem

számára.

Csak

csodálatos,

hogy tudott

valaki a kettős falak folyosójára, melyek katonai őrizet alatt vannak, bejutni, ^ i! S

íi^

MT , a szolgálatban lévők az majd holnap erélyesebb szabályokhoz nyúlok! Holnap

í

. m o n T r in V n lll” “ ' < ».Látom, szegéri^y Uram,“ — feleié Primus a arcára tekintv^ „Engedd meg legalább a kegyet, hogy aki már öregsége folytan sokszor elalszik, én őrizzem lovabb.

prefektus sápadt Decimus helyett, ajtódat“ esdekelt ^

— Nincs szükségem senkire, jó Primus . . . Őrizd továbbra is sze­ gény gyermekem és jelentsd a nemes Flavius Superbusnak, hogy gyermekem iránt ^nusifott jóságáért az Isten védelmét kérem számára. Es eltűnt a pislákoló olajmécses sápadt fényében, melyet a rabszolga reszkető kézzel nyújtott neki. Támolyogva ért cubiculumába, melynek küszöbén Decimus az igazak álmát aludta. Ezen látvány a prefektusnak önkénytelenül mosolyt vont arcára. Hogy a szegény öreget, aki bizonyára keresztény és igy testvér ne háborgassa, keresztül lépett rajta hálószobájába. De ezen kis megerőltetés az éjjel oly nagyon igénybe vett erejének kegyelemdöfést adott. Hörögve esett össze fekvőhelyén, az olajmécses a gyönyörű mozaik­ padlóra esve apró darabokra törten feküdt a mályvával koszoruzolt álom­ isten Morpheus lábainál. Az olajos kanóc sisteregve égett tovább és füstöt terjesztett. Első gondolata volt a prefektusnak, hogy olajat kiönteni, sze­ rencsétlenséget jelent . . . de eszébe jutottak Páter Benignus szavai . . . egy kereszténynek nem szabad ilyesmitől félni. A füst megakasztotta lélegzetét. . . erős köhögés fogta el . . . hirtelen valami különös melegség tört elö hörgő melléből . . . és egy sürü folyadék torkát és száját ellepte . . . aztán nem érzett semmit többé.

Tizenharmadik fejezet Domitia gyorsan egy laza felsőruhát dobott magára és sietve tért vissza vendégeihez. „Képzeljétek barátaim, kiáltá már az ajtóból, a pre­ fektus oly szemtelen volt, hogy kénytelen voltam a hires hadvezért rab­ szolgáimmal kidobatni. Hazudsz, kiálta haragosan Tuliius, mig a többiek tovább aludtak és egyetlen szót sem fogtak föl ezen rágalomból, „Hazudsz“, ismételte, inkább azt hiszem hogy megvetett téged. Az isteneknek legyen hála, hogy ezen nemes férfi megszabadult h álód b ól! — „Nem igaz“ ellenkezett Domitia. „Igaz az, hogy a prefektus szem­ telensége miatt Castor és Pollux által az utca kövezetére dobattam . . . Ezen gyalázat valószínűleg megbuktatja. Én magam fogom ezt mindenki­ nek tudomására h o z n i. , — Elég rossz vagy ahhoz, hogy megtedd, felelte Tuliius; mert nem hitt egy percig sem szavainak. Domitia pedig dühtől tajtékzó ajakkal folytatá.

48

K R I T I K A . B r u n o G r a b in s k i : „W under, Stigmatisation und Besessenheit in der Gegen. — Eine kritische Untersuchung. — M it 55 photogr. Originalaufnahm en. Verlag wart Franz Borgmeyer, Hildesheim, 1923, 8-rét, 348 oldal. — Ä r a ? Ha végigtekintünk a nemzetközi könyvpiacon és figyelemmel kisérjük a háborús utáni idők ebbéli produktum ait, azt vesszük észre, hogy különösen a világháború vége óta, nagyobb és nagyobb szám m al jelennek meg a különféle könyvkiadó vállalatoknál az okkultista, spiritiszta és rokonszakm áju művek, amelyek a világháborúban aktive, vagy passzíve résztvett és nem egyszer felőrlődött egyének megrokkant idegrendszeré­ nek lecsiJIapitására, vagy a beteg fantázia kielégítésére íródtak, — A fenti mü is egy ilyen fajta a sok közül és szerzője nem ismeretlen e téren. — M int szenvedélyes adat­ gyűjtő elismerésre m éltó m unkát végez. Kutatásaiban, a legaprólékosságig, a legvégső kunkluzióig szokott elmenni. — K ritikájában azonban, m ár sajnos nem a forrásoknál szokja az okokat keresni, hanem saját nézetét szereti minden ágon-bokron keresztül a gondolkodni szerető olvasóra is reáoktrojálni. — M üvének elején, egy b ö bevezető fejezet után, a csoda m iben'étéröl beszél igen bőven. Ennek lényegét tárgyalja minden oldalról megvilágítva. Ezért szóban jő Lourdes, Sz. Januarius vére, az andriai tövis csoda, az aacheni és m irebaui vércsodák, a lim piasi csoda stb. stb. Ennek utána, két fejezet keretében, a stigm áról és a gonosz szeílemtőli megszállás mibenlétét fejtegeti. Egész m űvének fő részét, a vércsodák leírása képezi, amelynek megérthetőségéhez, a pom pásabbnál- pom pásabb képek egész serege csatlakozik. Aki e téren alapos tájéko­ zást óhajt nyerni, az itt föltét enü! meg fogja azt kapni, eg>Tészt a gondos kidolgozás, m ásrészt a felhasznált irodalom precíz leközlése révén. — Az egész mű igen lelkiis­ meretes, gondos, körültekintő és szakavatott iróra vall. — De mint kim ondottan egy* h ázia s tárgyú mű, jónak láttuk volna, ha a különben gondos szerző, aprobáltatta volna azt valamely egyházmegy’ei hatósággal. — Ezért e müvet csak azok részére ajánljuk, akik e tárgygyal tudom ányosan óhajtanak foglalkozni, épen nagyon is szabadfelfogású nézetei miatt. Ezen tárgy körről, csak az irhát valóban elfogulatlanul, aki elég biztosnak érzi magát a kath. theologiában, hiszen m űvének legtöbb esete ilyeneket tárgyal. — Ha pedig igy áll az eset, úgy ezekről kritikát és véleményt legelső sorban az Egyház és ennek aktív tagjai hivatottak m ondani. — Aki pedig ezeket mellőzve, mégis belekontárkodik ilyenek vizsgálatába, az nézetem szerint csak laikus lehet.

Stőhr Géza Kér. János.

D r. H a lá s z P á l : .M á r ia g y e r m e k e “. Az a páratlanul lelkes fogadtatás, mellyel a katholikus közönség az Athenaeum im akönyv akcióját fogadta, arra indította a tár­ sulatot, hogy P. B anghának a művelt nagyközönség szám ára írott imakönyve után a leányok szám ára is megfelelő im akönyvet bocsásson közre. Az im akönyv megszerkesz­ tésére dr. H alász Pált, a Regnum M arianum k áp lán ját kérte fel, aki úgy is mint peda­ gógus és úgy is mint széleskörű gazdag tapasztalatokban bővelkedő lelkipásztor, a leghivatottabb arra, hogy a katholikus m agyar lányok lelkét im ádságos gondolatOKkal gazdagítsa. — Dr. H alász feladatát valóban mesteri m ódon oldotta m ng. A „Mária gyermeke" cím ű im akönyv kilenc fejezetben felölelte m indazt az im ádságanyagot, amely a leányifjuság lelkiszükségleteit kielégítheti. — Az első négy fejezetben a katholikus Anyaszentegyház közism ert im ádságait a d ja ; az ötödik fejezet rövid, de meleghangú magyarázat kíséretében az Anyaszentegyház mise im ádságait hozza magyar fordításban, teljes egészükben: a hatodik fejezetben a szentségek kiszolgáltatásakor használatos im ádságok következnek, amelyek m indegyikét az illető szentségről szóló rövid, de egyszerűségükben is fölséges m agyarázatok vezetik be, a hetedik fejezet különféle ájtatosságok cimén a délutáni ájtatosságokat, litániákat, rózsafüzért, keresztutat tartalmazza és a szent atyákból hoz válogatott, szebbnél-szebb im ádságokat, az Atya, Fiú és Szent­ lélek im ádása c ím é n ; a nyolcadik fejezet, amely m éltán m ondható az egész imakönyv legkiem elkedőbb részének, huszonkilenc m élyenjáró elm élkedésben a lelkiélet alap­ igazságait tárgyalja, m indhez az elmélkedésnek megfelelő im ádságát függesztve. Végül a kilencedik fejezet negyvennyolc általánosan használt egyházi éneket tartalmaz. — A .M á r ia Gyermeke* gazdag tartalm ánál és mesteri összeállításánál fogva a lelkiélet■nek valósággal nélkülözhetetlen

kézikönyve. K ülönösen

alkalm as

arra, hogy a leány-

Ifjúságot öntudatos kathol.kus éleire nevelje. Úgy ar eredeti, mint a szent Atyákból és

f

ek é l m T k " ’r r T gondosan összeválogatott imádságai annyira n,elyek és megkapóak hogy az egész imádságos könyvnek áhítatos hangulatot és kü,ón«s r.tkan tapasztalható őskeresztény színezetet adnak. Az Athenaeum ^ o l L s r l . / r l" . ¡'"«könyvét a legváltozatosabb kötésekben bocsátotta forgalomba. A kötéshez felhasznált anyagok szerint egész olcsó és fokoza '•‘’'^5 6 000\or kiadásokban kaphatók. A legolcsóbb (vászonutánzatu) kiadás n. 4 r 63.000 korona. Valamennyi kötés művészi izlessel készült. A finom bőrkötésű példányok a magyar iparművészet valóságos re­ mekei amelyek a legkényesebb ízlést is minden tekintetben kielégithetik. Megemlitjük még, hogy a nyomdai kivitel is elsőrangú. Minden oldalon szines keretnyomás disziti a szöveget. G r o m n g s J a k a b S. J . ;

„A mi urunk ¡ézus Krisztus Szenvedéstörténete“ Ma-

H 5 . / - 2 kötet 16-rét 199 és 216 oldal, Budapes f 1924. A .K o rd a Részvénytársaság“ kiadása. - Alapár 7, kötve 9 50. -, » líönyvkiadó cégnél Freiburg lm Breisgau-ban megjelent, IV-ik német bővített és javított kiadás nyomán fordította magyarra Tjippkh Jstván Jézus társasági atya, Grönings*nek. a szintén Jezsuita atyának igen elleijedt és közkedvelt világhíres fenti művét. — Bámulatos történeti felkészültséggel, igen alapos theologiai és biblikus jártassággal, könnyed, szórakoztató, de amellett mindig komoly nyelvezet­ tel tárja elénk Grönings atya az Ur {ézus megrázó szenvedés történetét, tárgyilagos igazságérzettel. Harmincnégy bő keretű előadásban tárja elénk a szerző egész thémáját. Hogy az egyes előadások anyagát az olvasó jobban magértse és a mondottakat a következő fejezetek folyamán is követni tudja az olvasó, kissebb pontokra osztja fel a tudós szerző anyagát, m ár az előadások alatt is. — Az első kötet, amely 199 oldalnyi ter-^ jedelmü, 15 igen bő és részletes előadást foglal magában. — Az Ur Jézusnak lelki szenvedéseitől kezdve az Olajfák hegyén, egészen a megostoroztatás szörnyűségéig. A m ásodik kötetnek 216 oldala, 19 előadásának anyagát öleli föl. Jézusnak tövi­ sekkel való megkoronáztatásától kezdve, egészen a sirőrseg magatartásának jellemzé­ séig. — A nem zetközi katholikus világirodalomban, m ár jó régen, igen előkelő helyet foglal el ez a théma. Se szeri és száma azon müveknek, amelyek ezt tárgyalják. De, hogy még m indig nincs ez kellőleg kiaknázva, legjobban épen, Grönings Jezsuita atyá­ nak fent idézett műve is igazolja, amely eltérve az eddigiektől 34 előadás keretében tárgyalja azt. Az Ur jé zu s szenvedéstörténete, mindig vonzotta a keresztény katholikus híveket. Aki az Evangélium ban lefektetett katholikus hitelvek és igazságok mitienlétével bővebben óhajt foglalkozni, annak sehol jobb adatforrás nem áll rendelkezésre, m int az előttünk fekvő m ű. * G rönines nagy mestere az ok és okozat közti összefüggés kimagyarázásában. Pompás biblikus tudásáról pedi| lépten-nyomon meggyőződik az olvasó előadásainak folyamán. M int prédikációs anyag, igen jó szolgálatot tehet e két kötetes mű, a magyar lelkészkedő papságnak is, mert a német nyelvű, eredeti kiadás, majdnem minden falusi parochián látható Németország és Auf-ztríában. De nemcsak a főtiszt, papság figyelínébe ajánljuk e pom pás müvet, hanem talán legelső sorban a katholikus intelligen­ ciának. Az Ur Jézus szenvedéstörténetével ne csak a nagyböjt időszaka alatt foglalkoz­ zék a magyar katholikus világ, hanem az év minden szakában. Mindennapi olvasmánya legyen az a m indennapos biblia olvasás mellett. Mert csak az ott hallottak, átéltek, a ^indeanapi életben átvittek és gyakoroltak révén, alakíthatják ki katholikus világnéze­ tünket. Adja isten, hogy végre ágy is legyen az.

99r& '\ Q

.

6®

Stőhr Géza Kér. János.

I

i

4 \

50

Viharos napok. Elbeszélés. Irta: Környei Paula.

— Haza kellene menned gyermekem. — Maradhatok. Ismerem a parkot; néha éjfélig térdelek itt a Szűz Anyánál. Oly szép, oly égi, úgy elnézem mindig. Sokszor sóhajtok hozzáédes Máriám . . . és 6 csak áll ott fényben, glóriában s néz fel az égre O da kell jutni mindünknek Katinka. A püspök o d a ju t. . . — Oda. Mennyi csillag reszket az ég elragadó kékségén; mennyi szentjános bogár villog a fű smaragdja k ö z t: zöld mezőben elejtett gyémántszemek . . . A toronyóra lO-et üt. — Láttalak ma reggel a székesegyházban kislányom. Áldoztál. — Igen. ~ Tetszett a sok arany miseruha amint ott csillamlott az'oltárkörül? — Nem is láttam. — Hát mtírt nem nézted, nagyon szép volt. — M it láthatok rajta? . . . ruhák. Két istenszem néz reám az ostyából . . . olyan szemeket nem látni itt . . . Krisztus szemei . . . Egyszer elbámészkodtam a térdelökön s akkor szomorúak voltak a nagy ibolyaszemek. A homlok is elborult; én okoztam az árnyat rajta . . . Soha többé nem bántom meg őt hiú földi fényért; se emberért! . . . — A'liket beszélsz itt gyermekem ? . . . Hogyan . . . te . . . Szemek tűznek össze velem, szemek oly tiszta, ártatlan nyilt ragyogással, hogy remegve csilitom el, hogy iszólni kezd. ~ Nem . . . ne kis ányom — elhiszem . . . és most menj, hagyj magamra. Menj angyal, menj . . . Mily szótalan az engedelmesség és az alázat. Mily üde virágos a gyermekszív rejtelmes élete . . . Hogy megy ott a kanyarodónál a holdfény ezüst igézetében lehajtott fejjel a leányka . . . Angyal mehet csak úgy, vagy olyan aki látta Jézust. A bánat halvány árnya, mely szavaiban rengett, mily egyszerűvé tették a csodát is. Elhiszem neki. A keresztények látnak. Hitük a tudat felséges ormaira emelkedik. S onnan tekint végig Isten megfejthetetlen gondolatain. Tehát így marad ez amíg csak a világ lesz, am íg a mi kis bolygónk ki nem szakad az űrbe, amíg össze nem roppan a m indenség? Ilyen hatalmas, ilyen egész marad az egyház. Megtépázzák viharos síézadok, lesznek m indig apostatáí, tévtanitói; de élnek azok is m in d v ^ íg , akik látják Krisztust. Lesz árulója — Judás m indig akad — lesz bitorlója, a Johannák furfangosak — de neki nem ártanak beomlások; ^ e m gyűlölet, sem viszály, sem szakadás nem temethetik alá isteni épületét. Mert a 12 egyszerű halász nem theória; ök a magvetők. Krisztus tanítását egy kivételével m ind vértanú halállal pecsételte meg. Mesékért, álmokért nem érdemes nagyon hevülni sem. Áldozatot hozni, martyrhalált szenverim legkevésbé. Ó k a véres 12 stáció a kereszténység gyermekkorában. Vérharmatos temetőik felett nőnek a kalászok ezrei . . . Három évszázad meg nem sríint teremni őket. Az idő ontotta magából a legyőzhetetlen ■harcosokat. Neró kegyetlen véreb volt, de aV d^lyozhaíta meg, hogy a kereszténység dalolva s ie ;'’.ín az áré ui-u elé. Milyen hatalmas Krisztus az ő egyházában: Áríallan gy^ i#: . ^ües szép szüzek poso* lyogva nyújtják gyenj^e fe^i'• uyakuka . 'h irb árd :K' . . . y'^'érí'^ • •• Döbbenetes az amit felelne.;: „Látju'r ’risi/iűití".

Elmerülök, elszédülök az Isten örvénylő mélységeiben , jön m agától“ . . . Mondta az N-i püspök.

A többi ' ”

X. FEJEZET.

Harc után. Újra ott ülök a fogadó teremben. Kedves olvasóm nézz végig még egyszer a ]ói ismert milieun és állapodj meg a Munkácsi vázlatok s a Scheffer-kép fölött. Aztán várj türelmesen velem együtt. Olyan korán van, hogy *íiég senki sincs a váróteremben s első leszek, aki ma ökegyelmességével beszélni fogok. Annyira korán van, kogy még a püspök sincs itt. De azt hiszem nem szükséges kimagyaráznom, hogy afféle múltkor esett kényelmetlen befurakodásnak nem akarom újra kitenni magam. A komor­ nyik megismert, szélesre húzta a száját mikor beléptem és csak ennyit tudott m o n d an i; Méltóságod hősies volt. Léptek hangzanak. Az ajtó nyilik és belép a titkár. — Méltóságos asszonyom, ilyen korán? Utazom a 10 órás vonattal titkár ur. — A fiatal pap nagyot néz. Ugylátszik tudott ittlétem okáról. — Mindjárt itt lesz ö kegyelmessége. De nálunk csak 10 órától kez­ dődik a hivatalos idő. Természetesen méltóságod kivételt képez. — Amennyiben lehetséges tudassa kérem a kegyelmes urat, hogy beszélni óhajtok vele. A titkár eltűnik. Lenézek a parkra. Milyen kár, itt kell hagynom. Nagyon szép volt itt N-ben. Sok mindent megtudtam s jó most, hogy tudom. Merészség volt tőlem ez az egész utazás, de nem oktalanság. Jobb így. Megrezzenek. A kilincset megnyomja valaki: a püspök. Megle­ petés, szomorúság van a szemében. — Utazik — bárónő. Visszavonhatatlanul? — üg y van kegyelmes uram. Megyek. Nem távozhatom azonban anélkül, hogy meg ne köszönjem vendégszeretetét s meg ne kövessem múltkori sziiajságomért. Bocsásson meg. — Nem haragudtam egy percig sem bárónő. — Köszönöm a virágokat is melyek naponta beillatozzák a szobát . . . köszönök mindent; az egész adakozó lelkét, amelyet kiöntött előttem; hálás lekötelezettje vagyok kegyclmességednek. — Sajnálom bárónő, hogy minden hiába volt. Én nagy jót akartam. Azt hittem . . . talán, de Ö n elienállóbb mint gondoltam. Sajnálom. Isten vele. Nem jól láttam, nem jól . . . Gyönyörködöm a püspök fájdalmában. Milyen szigorú önuralommal bír s mégis most nem leplezheti azt, hogy fáj . . . nagyon . . . — Mi is rendíthetetlenek vagyunk kegyelmes uram; de belátom, ^ogy a sziiajságoktól nem riadunk vissza, míg önök szelídek. — M it kezdenek most — van pénzük bárónő? — Nincs. — Ez baj, nagy baj. — Ottó majd dolgozik. A püspök felkacag, most először. Egészen nyugodt lehet bárónő — nem fogja tenni, — M iért? — Kényelmes volt mindig. Vagy nincs igazam ? , • , i. Eszembe jut hogyan keli kiszolgálni Ottót es hoj^y elpirulok.

52

No Ugye ? Ismerem én a kisöcsémet. — De majd dolgozni fog mégis. És én is, — én is dolgozni W — Bárónő, Ónról elhiszem Nagyszerű, erős asszony, bámulom — Ez volt a legnagyobb ajándéka kegyelmességednek. Most neri!; nem tartom fel tovább. Mégegyszer — köszönöm. ^ Kezet nyújtok. Az acélos hűvös ujjak átfogják a kezemet, m in t vaW szoros pánt. Föltekmtek és a nemes sima homlokon a lélek küzködö bor iata felhőzik. (Elég a játékból — bárónő). Mielőtt elereszteném a m%m kezét, halkan meglehetősen nyugodtan m o ndo m ; ^ — Kegyelmesséped elhitte? . . . Ne haragudjon r á m ; látnom kellett hogy fájdalmat okoz Önnek. Ez jól esett. ^ Nincs eüenálhatatlanabb hatalom az egyháznál kegyelmes uram. A püspök nem hisz füleinek, hiába süppedek bele a bőrfotelbe amivel eléggé dokumentálom, hogy nem sürgős az utazás. Leül mellém’ megragadja a kezem, a szemembe néz. Milyen boldog végtelen tekintet s az a jól ismert istenláz újra megcsillanni látszik szürke mélységeiben De még m indig kételkedik, Ennyire kedves hát előtte a lelkem? . . . nem feszítem tovább a pattanásig egyenes sodronyszálat. Ráhullok a kezére és könnyesen súgom el n e k i: atyám. Gratias! tör elő a püspök leikéből a feltartózhataílan örömének. — A bosnyák kertésznek van egy leánykája a ty ám ; = bocsásson meg de minden az ő érdeme . . . — Egyáltalában nem bocsájtok meg gyermekem, mert az a leányka az én ötletem volt. Láttam hogy nem boldogulok eréllyel, erőszakkal, pom pával; változtattam a dolgon s elrejtettem virágok közé az egyszerű­ séget, szelídséget, ártatlanságot. Megígértem hogy gondoskodni fogok virágról — emlékszik m é g ? — S ime szavamnak álltam. Örülök, hogy jól számítottam. Vége a harcnak bárónő! — Vége kegyelmes u ra m ! — Nagyon megszerettem Ö nt a háborúskodás tartama alatt bárónő. Örültem, hogy Ottónak ilyen felesége van. Az Isten nem tagadhatta meg legnagyobb vágysmat, hogy az egyház gyermekei közt lássam. Remélem ellátogatnak hozzám ? A házassági ceremónia a Székesegyházban — szép lenne . . . — Eljövünk, igen idejövünk. Elhozom Oltót. — Csak hozza, hozza hadd huzzam meg a fülét. — M ég egyet kegyelmes uram. Az a kis kertészleány ne tudja meg soha, hogy én voltam a bárónő. A püspök nagyot néz, mosolyog: — Ö n is rafinemantokkal dolgozott bárónő ? Szégyenkezve hajtom le a fejem : Bizony kegyelmes uram én is . . . A pályaudvaron elkészül a sürgöny, amit Ottónak Pestre küldök: — Hagyja abba a tárgyalásokat Bánky doktorral. Holnap délután érkezem N-ből. Nagyon szép város, a püspök pedig egy kedves, szelid, Vége. barátságos ember . . . »F erences K ö z lö n y “ megjelenik m inden h ó n a p 15-én. Előfizetési á r a: Negyedévre 15.000 K, Jugoszláviában egész évre I2ü, félévre 60 dinár. — Egyes szám ára 500CBK A m erikában félévre 1 dollár. — A szerkesztésért és kiadásért felelős: P. B a lá z s O , P. M . kiadó laptuiajdonos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest II. Margit-körut 23. szám. Telefon: 107— 96. — Postatakarékpénztár! csekkszámla 3H j.