Ve t é s é s Ara t á s

Eva n g é liu m i fo lyó ir a t

Ve t é s é s Ara t á s

2 0 0 6 /3

„Ateljes Írás Istentõl ihletett...” (2 Timóteus 3,16)

4 4 . é vfo lya m 3 . s zá m

Írás a Bibliába Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drágagyöngye, Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcsességnek aranyútja; Boldog, aki rátalál! Szomjas lelkek forráskútja, Hol pohárral Krisztus áll. Ez a könyv az örök törvény, Királyon lánc, rabon napfény, Tévelygőnek hívó harang, Roskadónak testvéri hang. Elhagyottnak galambbúgás, Viharvertnek ereszet, Haldoklónak angyalsúgás: „Ne félj, fogd a kezemet!” Gyermeknek is „mily szép rege”, Bölcsnek „rejtelmek tengere”, Fal, – s túl rajta élő hangok, Köd, – s benn zengő hárfák, lantok. Templomok közt legszebb templom, Csak megnyitom, s benn vagyok, Ablakán a paradicsom Rózsáira láthatok. Minden fakult, minden romlik, Márványvár is összeomlik; Bíborleplek ronggyá málnak, Dicsőségek füstbe szállnak. Csak ez a könyv nem tér porba, Mintha volna élő lelke!… Ez a könyv a Mózes bokra: Isten szíve dobog benne… Gárdonyi Géza

A tartalomból A tükör ..............................................................4 Bizonyságtétel...................................................5 Bibliánk .............................................................6 A Szentírás ........................................................8 Bibliai zoológia: A szarvasmarha ..................10 Ideje szembenéznünk... ..................................12 Keresztyén énekek és énekírók (4.) ..............14 Az igazság bizonyítéka ...................................15 Gyermeksarok.................................................17 A menekülő ember .........................................18 Ha a világ betör a gyülekezetbe (1.) ..............20 Mi lenne akkor? ..............................................23 A hűség dala....................................................24 Kész volt a mélybe szállni... ...........................25 Nehezen érthető bibliai helyek ......................26 A mindenható Isten........................................28

Vetés és Aratás 2006/3 (44. évfolyam 3. szám) Megjelenik negyedévente (D.v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Postacím: 3301 Eger, Pf. 648. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

22 Vetés és Aratás

Kedves Olvasó! Olyan időben élünk, amikor zúdul ránk az információ. De egyre gyakrabban fordul elő, hogy a ma hallott tájékoztatás, a sok hír holnapra aktualitását veszti. A tudomány és a technika területén is – a sokirányú kutatás ösztönző hatására – az újabb és újabb felfedezések egyik napról a másikra új helyzetet teremtenek. Gondoljunk például az orvostudományra, a haditechnikára, a számítástechnikára, a híradástechnikára stb. A tudomány eredményei tehát változnak. Ami tegnap még igaz volt, ma már megcáfolták, vagy átformálták. És ez érthető és magyarázható is a technika forradalmi előrehaladásával. Még a történelem leírásai is változnak. Ma már az egyiptomi kronológiát is átírták egyes kutatók. Hol van ma egy biztos pont? Talán szándékosan működik egy félrevezetés? A bibliahű keresztyén embernek van egy tökéletes, biztos és megbízható információforrása: a Biblia, Isten szava. Örök érvényű, változhatatlan, mert az örökkévaló Isten kijelentését tartalmazza. Újabb felfedezések újabb tényeket tárnak fel. Bizonyára nem véletlen, hogy napjainkban a célpont éppen Isten Igéje, a Szentírás. A Sátán sok mindennel próbálkozott, hogy elhitesse az embert, csakhogy ne találjon vissza Istenéhez. Jött a felvilágosodás, a darwinizmus, az evolúció stb. Most a cél a Biblia hiteltelenítése. Ezt szolgálja többek között Dan Brown könyve is: „A Da Vinci-kód”, amely Jézus Krisztus isteni voltát és a Szentírás hitelességét akarja aláásni, és nem kevés sikerrel. De említhetnénk Júdás evangéliumát is, amely alapján Júdás már nem áruló, hanem hős, és Jézus maga szervezi meg a saját kivégzését. Más gnosztikus írásokat is előhoznak, amelyek állításai, leírásai kitalált dolgok. Nem szemtanúk írták le, mint az Újszövetséget. A Biblia kijelentései önmagukról tesznek bizonyságot, mert maga Isten szól benne. A próféciák beteljesedtek és beteljesednek a jövőre nézve is. „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, …a megjobbításra, az igazságban való nevelésre…” (2Tim 3,16)

A Biblia A Biblia: szövétnekünk; utunkra vet világot. A Biblia: erős alap, tedd rá egész világod! A Biblia: hű fegyverünk, megvéd ezernyi bajban. Kenyér: tápláló, éltető, örök s kifogyhatatlan. A Biblia: gyönyört adó, csodásan zengő hárfa. Hallgasd, figyelve hangjait, szíved-lelked kitárva. Az Ige fölfelé vezet, s az égi célt mutatja. Ki hozzá méri életét: megáldja égi Atyja. Az Ige: kulcs, az égi hont lelkünk előtt kitárja. Ki mindhalálig hű marad, ott élet üdve várja. Czeglédi Sándorné

3 3 2006. évi 3. szám

N

éhány évvel ezelőtt a kisfiamat egy nagy tükör elé állítottam. Először nem ismerte meg magát benne, még túl kicsi és butácska volt hozzá. De láthatóan örült annak a kedves kisfiúnak, aki az üvegfal mögül rámosolygott. Egészen addig, amíg az arckifejezése meg nem változott, és a mozdulatok párhuzamosságára felfigyelve észre nem vette, hogy az ő maga. Így vagyunk mi is a Biblia alakjaival és eseményeivel. Először úgy látjuk őket, mint a régmúlt szereplőit, úgy hallgatjuk az érdekes történeteket, mint amelyekhez nekünk semmi közünk. De amikor megváltozik az arckifejezésünk, és a cselekedeteinket is vizsgálni kezdjük, rá kell döbbennünk: „Ez itt én magam vagyok, valóban én, és senki más.” Egyszerre csak első személyben tudjuk olvasni Isten üzenetét, nekünk szól. Ez valóban nagy esemény!

Mikor John Wesley Dublinban prédikált, a városban lakó egyik férfi elhatározta, hogy eljár az összejövetelekre. A hittel szemben eléggé ellenségesen viselkedett, de nagyon szerette az egyházi zenét. Csak a zenét akarta meghallgatni, ezért az éneklés közti időben befogta a fülét. Istennek azonban sokféle eszköze van az ember lelkiismeretének a felébresztésére. Jelentéktelen dolgokat is fel tud használni. Így történt, hogy miközben zeneszerető barátunk befogta a fülét, egy légy szállt a homlokára. Ez annyira zavarta, hogy egyik kezét elvette a füléről, hogy „vendégét” elkergesse. Ebben a pillanatban mondta ki Wesley az evangéliumokban többször is előforduló mondatot: „Akinek van füle, hallja!” (Mt 11,15)

Addig kell tehát nekünk „a Tükör” előtt ideoda mozgolódnunk, amíg pl. az Úr Jézus körüli emberek egyikével nem azonosítottuk magunkat. Ameddig nem ismerjük fel önmagunkat azokban az emberekben, addig nem ismerjük fel az Urat sem. Sajátságos felfedezést tehetünk ezután. Mindezekből az alakokból hirtelen a saját arcképünk tekint ránk. Mindezekben az eseményekben saját életünk helyszínrajzát látjuk feljegyezve: én vagyok a kételkedő Tamás... én vagyok a bűnös asszony… én vagyok a tékozló fiú; és az atya, a mi mennyei Atyánk, aki vár minket. Meg kell azonban állnunk „a Tükör”, vagyis Isten Igéje előtt, és teljes szívünkből kell mondanunk: „Ez én vagyok!” „Mert ha valaki csak hallgatója az Igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jak 1,23-25). Helmut Thielicke Emberünk csodálkozva hallgatta tovább: Isten Igéje szíven találta, és nem hagyta nyugodni. Felszínre hozta előtte a múltját – vendéglős volt, és nem éppen tisztességes módon gazdagodott meg. Attól kezdve Wesley minden prédikációját meghallgatta, míg végül megtalálta lelke békéjét, és az Úr Jézust a szívébe fogadta, mint Megváltóját. Istennek egészen különböző, kicsiny és nagy eszközei vannak az emberek felébresztésére, nemcsak a hitetlenek, hanem sokszor gyermekei érdekében is. Talán egy kis baleset, valami bosszantó probléma – de vajon mit üzen általa Isten? Ne fogjuk be a fülünket, nagy veszteség érhet bennünket. „Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják…” (Péld 4,20-22) Hilfe und Nahrung


Azzal kezdem, hogy 1993-ban férjem, három gyermekem apja gyilkosság áldozata lett. Egyedül maradtam akkor még kiskorú gyermekeimmel. Szégyenkezve kell elmondanom, hogy bizony férjem életében sem vetettem meg az alkoholt vele együtt. Halála után anynyira belemerültem az italozásba, hogy májkárosodást szenvedtem. Gyermekeimet elhanyagoltam, rendezetlen életet éltem. 1995 januárjában életvitelem miatt kórházba kerültem. Gyermekeimet közeli hozzátartozóknál helyezték volna el, de senkinek sem kellettek, az anyósomnak sem. Egy kis időre férjem nagynénje vette őket pártfogásba, aki engem is rendszeresen látogatott. Gyermekeim ezután nevelőszülőkhöz kerültek, Istennek hála, egy családhoz mind a hárman. Fájdalmamat, bánatomat és megbánásomat nem tudom eléggé kifejezni. Hiába beszéltem velük telefonon, később személyesen vagy levél által, hatalmas volt és még most is az a bűntudatom. 1996 áprilisában kiengedtek a kórházból, és ez az áldott nagynéni vett magához. Nem engedett az üres házamba vissza, ahol teljesen egyedül lettem volna. Tehát nem kellettünk senkinek, csak egyvalakinek, aki támogatta a családomat, akinek nagyon hálás vagyok, és akinél megkezdődött az én új életem. Ez úgy történt, hogy Klári néni elkezdett nekem Istenről beszélni. Vigasztalt, nyugtatott, emberi hangon beszélt velem, nem úgy, mint a saját családom, akik megvetettek, mint alkoholista nőt. Klári néni jött velem a gyermekeket meglátogatni is. Rengeteg szeretetet, odaadó gondoskodást és támogatást kaptunk tőle. Teljesen ingyen éltem a családjánál, pénzt sohasem fogadott el tőlem. Nem emlékszem, milyen alkalomra, de egy Bibliát kaptam tőle, hogy olvasgassam, ismerkedjek Istennel. Sajnos eddig nem volt a kezemben még imakönyv sem, így nem tudtam, hogyan fogjak az olvasáshoz. Nagynéném türelmesen magyarázott, beszélt és oktatott. Ne-

kem még ekkor minden új volt, de ahogy beszélt az Úr Jézusról, csak csodálni tudtam. Telis-tele volt örömmel, szeretettel minden szava. Addig gyűlöltem a férjem gyilkosát, de nénje segítségével az Úr Jézus megváltoztatta ezt az érzést bennem, és én megbocsátottam. Már régen nem érzek sem gyűlöletet, sem haragot, amit Istennek és nagynénémnek köszönhetek. Eközben sokat sírtam, keseregtem a gyermekeim sorsa miatt, amit az én alkoholos életformám tett olyanná. De szép lassan kezdett bennem érlelődni az Úr iránt való hitem és reményem. Nap mint nap imádkoztam, könyörögtem Istenhez, hogy adja vissza elveszettnek hitt gyermekeimet. Ígéretet tettem, hogy amíg élek, soha nem iszom alkoholt (ennek hét éve). Isten meghallgatott engem, és megbocsátott nekem. 1996 júniusában Isten irgalmából visszakaptam a gyermekeimet. Egy kis faluban telepedtünk le. Itt nagynénémnek majdnem a hasonmásával találkoztunk. Ez a kedves aszszony is erős és tiszta hittel rendelkezett, szeretettel beszélt a Megváltóról. Sokat magyarázott, és most már magam is hiszem és vallom, hogy létezik és bennünk is él az egy igaz Isten, ami Urunk Jézus Krisztus. Most már, ha gondom, bajom van, nyugodtan és bátran elmondom a Megváltómnak, mert bízom benne. Imádkozom, hogy erősítse hitemet, reményemet, és növelje a szeretetet bennem és gyermekeimben. Ami még örömet okoz, hogy gyermekeim egy-egy elejtett szavából megbizonyosodhattam, hogy ők is keresik Istent. Kérem Istent, hogy áldja és óvja nagynénémet és családját, és adja meg nekik, amire testüknek, lelküknek szükségük van. Kérem Istent, hogy bocsássa meg nekem a nap mint nap esetleg elkövetett vétkeimet, és ne hagyja el kis családunkat. Tiszta szívemből mondom, a Megváltó lett a mi reményünk, örömünk és boldogságunk. Engedje az Úr, hogy örökké szeressük, mert boldogító öröm Őt tisztelni! K. J.-né

5 2006. évi 3. szám

Bibliánk Az utóbbi időben sokakban támadt újra érdeklődés e régi könyv, a Biblia iránt, amelyet Isten Igéjének – azaz szavának – nevezünk. Hozzájuk szeretnék most a Biblia, vagy más szóval az Írás szellemi üzenetéről és messze terjedő hatásáról szólni. A Bibliának messzire nyúló hagyománya van és hatalmas örökséget jelent. Keletkezése 1600 évet vett igénybe, 66 könyvét több mint 30 tanult és tanulatlan szerző írta. Azonban az írók különbözősége ellenére az üzenet ugyanaz, és a 66 könyv voltaképpen mégis egy könyv. Egyetlen szerző sem ferdítette el a tényeket azért, hogy magát és korát kedvezőbb színben tüntesse fel. Mindenkinek a hibáit nyíltan elismerik, és senkinek sem takargatják az emberi gyöngéit. – Bár hitünk nem függ emberi megismeréstől, mégis hálásan említjük meg azt a tényt, hogy különösen az utóbbi évek archeológiai (régészeti) leletei sok bibliai állítást erősítettek meg; és minden esetben megerősítették az igazságát! Így a Biblia az emberi nemzetség legfontosabb okmánya. Ami minden más történelmi írás fölé magasra emeli, az a sajátsága, hogy a keresztyénség keletkezésének alapokirata. Mint ilyen, tartalmazza Istennek az egész világ számára érvényes törvényeit. Istenismeretünk számára van még néhány más forrásunk is. A természeti törvények és a lelkiismeretünk is Őt hirdetik, de csak hiányos felvilágosítást adnak róla. Nem tudnak semmit Isten szentségéről, szeretetéről és kegyelméről. Tökéletes és félreérthetetlen kinyilatkoztatást Isten felől csak Igéjében, a Bibliában találunk. Ez az Ige szent követelményeket tár elénk. Ezért nincs semmi értelme a Bibliát felületes kritikával félretolni. Mindenkitől, aki mondani akar valamit róla, megkívánhatunk legalább annyit, hogy minden fejezetét gondosan átolvassa.

6 6

Ne felejtsük el, hogy a Biblia Isten szava, és kijelentésének középpontja Jézus Krisztus személye. Erkölcsi felfogása vagy Izráel története csupán keretül szolgál. Első helyen Istennek az emberek iránt való kiengeszteléséről szól az Ő szent Fia, Jézus Krisztus által. Néhány íráskutató az egész Bibliában Jézus nyomdokait keresve megállapította: Mózes első könyvében Jézus mint az aszszony magva jelent meg. A második könyvben mint a páskabárány, a harmadikban mint a bűnért való áldozat, a negyedikben mint a megütött kőszikla, az ötödikben mint próféta. Józsuénál mint a Seregek Urát látjuk, a Bírák könyvében mint Szabadító, Ruth könyvében mint égi rokon, a Királyok könyvében mint a megígért Király látható. Nehémiás úgy mutatja be, mint a nép megújítóját, Jób könyvében „az én Megváltóm”, a Zsoltárokban „egyetlenem és mindenem”, a Példabeszédekben „mintaképem”, a Prédikátornál „célom”, az Énekek énekében „örömöm hordozója”. A prófétáknál mint az értünk szenvedő Messiást és az eljövendő békefejedelmet szemlélhetjük. Az evangéliumokban Ő Krisztus (= Isten Felkentje), aki eljött, hogy megkeresse és megmentse az embert. Az Apostolok cselekedeteiről írt könyvben Ő a feltámadott Úr. Az apostoli levelekben Jézus Krisztus az Atya jobbján ül, végül a Jelenések könyvében Ő a királyok Királya, a visszatérő és örökké uralkodó Krisztus. Ez a Biblia üzenete! Megismerteti velünk az üdvösség, a megmentés, az élet, a békesség, az örökkévalóság és a menny történetét. Ha ez az örömüzenet elveszett világunk emberei előtt manapság rejtett, akkor ez azért van, mert a Bibliát vagy egyáltalán nem olvassák, vagy helytelenül közelednek hozzá, ahelyett, hogy őszinte szívvel az igazságot keresnék benne.

Vetés és Aratás 200

Vetés és Aratás

Erről ír már Péter apostol is a levelében: „A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösségnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint –, szinte minden levelében, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog, amelyeket a tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére” (2Pt 3,15-16). Jézus élete, halála és feltámadása az az örömüzenet, amely nélkül elvesznénk és elkárhoznánk. A Biblia tanítja, hogy van pokol és van mennyország. Jézus Krisztust hit által Üdvözítőnkként elfogadni és egészen rábízni magunkat: ez a menny felé vezető út. Mivel az Írás bizonysága szerint az emberek „mindnyájan bűnösök”, és „a bűn zsoldja (= fizetsége) a halál”, ezért az Isten és az ember között levő szakadék egyetlen hídja: Jézus Krisztus. Ő azt mondja önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6). Ezt a Jézust, akit a Biblia kijelent neked, kedves Olvasó, még ma, most elfogadhatod Megmentődként és Üdvözítődként. Tedd meg! Akkor békességed lesz a lelkedben, békességed a lelkiismeretedben és békességed az egész életedben: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Ismerd meg Igéjéből ezt az örök érvényű igazságot: „Az ég és a föld el-

múlik, de az én beszédeim, nem múlnak el” (Mt 24,35). Billy Graham

06. évi 3. szám

2006. évi 3. szám

Vallomás Én hallom: Isten szavát A csodálatos csendben. Látom: Fenséges hatalmát A földön, az égen… Érzem: Isten jóságát A fényben, a kenyérben. Csodálom: Drága szeretetét, Bűnt eltörlő vérben… Hiszem: A látható világ Isten szavára lett. Tudom: Jézus a keresztfán Értem is szenvedett. Áldom: Jézus nevét, mert Értem adta életét. Imádom: Isten nevét, Mert megismertem Üdvözítő kegyelmét!

Groska József

7

7

A BIB

A Biblia fa: virágzik és gyümölcsöt ter Ez a könyv elmondja Isten szándékait, az ember állapotát, a megváltás útját, a megA Biblia győztes: a legyőzötteket nem átalkodott bűnösök büntetését és a hívők üdA Biblia hajó: sohasem fut zátony vösségét. Tanításai szentek, előírásai köteA Biblia tolmács, sok nyelven lezőek, történetei igazak és határozatai megingathatatlanok. A Biblia híd: a mulandóságbó Olvasd, hogy bölcs légy! Élj aszerint, hogy A Biblia bíró: személyválogat szent légy! A Biblia világosságot ad, vezérel. TápA Biblia világosság. A legnag lálék, amely éltet. Vigaszt nyújt és felüdít. A Biblia az utazó térképe, a zarándok botja, a A Biblia az a könyv, amely kormányos iránytűje, a harcos kardja és a keresztyén A Biblia térkép: Isten Orszá zászlója. Általa az ég megnyílik, és a pokol kapui beA Biblia útmutató: aki fi záratnak. Ennek a könyvnek magasztos tárgya Krisztus, célkiA Biblia távcső: A messze tűzése a mi üdvösségünk, végcélja Isten dicsőítése. Arra A Biblia eke: már sok kem adatott, hogy lényünket betöltse, szívünket igazgassa, és láA Biblia az a fegyver, am bunkat vezérelje. Olvasd lassan, olvasd sokat és imádkozva! Gazdagság A Biblia út: A Golgotán forrása, öröm folyama lesz az életedben. Örömöt ad neked; A Biblia vonat: utasai felelősségre nevel, megjutalmazza munkádat. A Biblia ellenőr: min De mindenkit kárhoztatni fog, aki nem vette komolyan szent tartalmát. A Biblia eredete é A Biblia éltető v A Biblia Nap: vil

A Biblia az eny

John Wesley mondta a következőket: A Bibliát biztosan Isten írta. Rossz emberek vagy ördögök nem írhatták, hiszen benne van a bűnösökre váró félelmetes ítélet. Jó emberek vagy angyalok pedig nem mondhatnak hazugságot, amikor azt állítják, hogy Isten volt a szerző. Tehát a Bibliát Isten írta: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2Tim 3,16). Szent Szelleme által indított embereket, hogy leírják az Ő szavait. Felhasználta az embert eszközül, hogy véghezvigye tervét az emberrel.

„…mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek” (2Pt 1,21).


BLIA rem a legnagyobb szára

m rabokká, hanem szaba

yra, és utasait biztosan tolmácsolja Isten ak

ól az örökkévalóságb tás nélkül igazságosa gyobb sötétségen is át

ynél jobbat nem lehet ága megismerhető bel gyel rá, nem tévedhet

e jövőbe lehet vele lát

mény szívet megmunká

mellyel a bűn megölhet

n át a dicsőségbe vezet t a mennybe szállítja denkit figyelmeztet. és értéke is örök.

Az új számítógépes technika egyre nagyobb teljesítménye láttán egy tömegkommunikációs szakember gyors halált jósolt a nyomtatás zsarnokságának, ugyanakkor megjósolta a papír korszakának végét is. Ennek ellenére egy átlag amerikai család évente 26 ezer újságoldalt vesz, vagy legalábbis ennyiért fizet. Ez azt bizonyítja, hogy a tévé virágkorában többet olvasnak az emberek (az más kérdés, hogy mennyire hasznos információkat), és a nyomdagépek még gyorsabban nyomtatják az újságoldalakat, mint ezelőtt. Amint ebből az érdekes vizsgálatból látható, 1960ban a szalagvezérlésű Linotype-szedőgép még percenként 14 nyomtatott sort szedett ki, míg 1966-ban az RCAgép percenként már 1800 sort dobott ki. A CBX-Mergenthaler-Linotron szedőgépnek, amelyet 1967-ben állított üzembe az amerikai kormány nyomdája, percenként tizenötezer sor a teljesítménye, azaz egy Biblia. Ennek kinyomtatásához kb. 500 évvel ezelőtt a Majna menti Gutenberg mesternek még négy év kellett, a fent említett technikával pedig a 70-es években 77 perc alatt készült el. Vajon napjainkban hol tartunk?

víz, üdítő levegő.

lágít és melegít. yém. A tiéd is?

Egy turista hanyagul körülnézett egy firenzei képtárban, majd felkiáltott: – Ezek az önök remekművei? Nem sok érdekeset látok bennük. – Uram – mondta az őr –, nem a képek vannak itt kipróbálás alatt, hanem a látogatók. Így van ez a Bibliával is. Bár sokan kritizálják, mégsem az Írás van kipróbálás alatt, hanem az olvasók. Egyszer eljön az ítélet napja azokra, akik visszautasítják a bizonyságtételét. Jézus mondta: „Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az Ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon” (Jn 12,48).

9 2006. évi 3. szám

A

szarvasmarhafélék (héberül: bákár) a párosujjú patások rendjébe tartoznak, amelynek közismert családjai a tehén, a bika, a bivaly, az ökör stb. Kérődző állatok, általában füves és bokros területeken legelésznek, de megtalálhatók sivatagos területeken, hegyvidéken és erdőkben is. Magányosan, párosával vagy csordában élhetnek. Testfelépítésük alapján inkább zömökek, gondoljunk a bikákra. Mindkét nemre jellemző a belül üreges tülkös szarv. Testméretük változó, a bölény például elérheti a két méteres magasságot is. A szarvasmarhafélék jelenleg legnagyobb számban Afrikában találhatók, ahová Európából és Ázsiából vándoroltak be. Közülük kerültek ki a leghasznosabb háziállatok: a tehén, a bika, az ökör, a bivaly stb. A Bibliában található marhafajtákat az őstulokra lehet visszavezetni, amelyek Európa, Ázsia és Afrika területén éltek. Feltételezik, hogy Palesztina területén a nagyfokú irtás miatt pusztultak ki. Az annakidején történt háziasítás során a vadonélő szarvasmarha lényegesen megváltozott. Mindennapi hasznos állattá vált, akár mint élelmet termelő, akár mint igavonó vagy terherhordozó. Sokféle színben fordulnak elő, lehetnek fehérek, sárgák, vörösek, barnák, tarkák, szürkék és feketék. Palesztinában és környékén három faj fordul elő, a hosszúszarvú és a rövidszarvú marha, valamint a púpostulok. Nemük és koruk szerint különböző neveik vannak: a fiatal nőstény az „üsző”, de az első elléstől már tehénnek hívják. A hím szarvasmarha kortól függetlenül a bika (héberül: páráh). Az ivartalanított bika a tinó, négyéves kora után pedig ökör. A Bibliában számtalan helyen találkozunk a szarvasmarhák valamelyikével. Mózes, Isten embere, amikor halála előtt megáldotta Izráel népét, többek

között említi a tehén első fajzását: „Pompás, mint az elsőnek ellett bika, a szarvai bölényszarvak, népeket teper le velük, egészen a föld széléig. Ilyenek Efraim tízezrei és Manassé ezrei” (5Móz 33,17). Jeremiás, amikor Egyiptom vereségéről szól, összehasonlítja egy borjúval: „Szépséges üszőborjú Egyiptom, de bögöly száll rá északról” (Jer 46,20). Hóseás pedig Efraimot hasonlítja össze egy üszővel: „Efraim betanított üsző, szeret gabonát nyomtatni. Én megkíméltem szép nyakát, de majd igába fogom Efraimot, Júda szántani fog, Jákób meg boronál” (Hós 10,11). A Bibliában szarvasmarháról első esetben Ábrahámnak az éhség elől Egyiptomba való menekülése kapcsán van szó: „Abrámnak pedig jó sora lett az asszony révén: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstény szamarai és tevéi” (1Móz 12,16). Ha Ábrahám a fáraótól ilyen állatokat kapott ajándékba, és azokat Kánaánba hozta magával, ez azt jelenthette, hogy ezek az állatok hamarabb voltak ismertek Egyiptomban, mint Kánaánban. Ábrahám később már egy gazdag marhacsordával rendelkezett: „Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya” (1Móz 13,2). Az egyiptomi szarvasmarha elterjedtségéről olvasunk József történetében (1Móz 41,2-4), amely tükrözi, hogy Egyiptom gazdag tehénállománnyal rendelkezett. Ezeket az állatokat főképpen a Nílus partjainak zöld, füves területein legeltették. A Nílus deltája, különösen a Gósen földje, Egyiptom északkeleti részén adott nagy lehetőséget az állattenyésztésre. Az Istentől áldott és okos József ezért telepítette le testvéreit és atyját erre a területre, ahol állattenyésztőkként és pásztorokként élhettek. Az Egyiptomból kivonuló népnek sok marhája volt, és ezekből akartak áldozatot bemutatni a pusztában: „A fiatalokkal és öregekkel megyünk, felelte Mózes, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert ünnepet ülünk az Úrnak” (2Móz 10,9). A pusztai vándorlás során a nép hetvenkétezer marhát zsákmányolt: „Ez volt az a prédának megmaradt zsákmány, amelyet prédául ejtett a hadinép: hatszázhetvenötezer juh, hetvenkétezer marha, és hatvanegyezer szamár”


(4Móz 31,32-34). Izráelben a Sáron-fennsík igen jó legelőterületnek bizonyult (1Krón 27,29). A Jordán keleti oldalán Gibea területét Rúben fiai kapták, mert sok barmuk volt: „Rúben és Gád fiainak igen sok jószága volt” (4Móz 32,1). Amikor az Úr rendelkezett az áldozat bemutatásával kapcsolatban, ezt olvassuk: „Szólította Mózest az ÚR, és így beszélt hozzá a kijelentés sátrából: Beszélj Izráel fiaival, és mondd meg nekik: Ha egy ember közületek áldozatot akar bemutatni az ÚRnak, valamilyen állatot, marhát, vagy juhfélét, így mutassátok be az áldozatot…” (3Móz 1,1-2) Az áldozatbemutatás sokszor családi ünnepet is jelentett. Amikor Adónijjá juhokat, marhákat és hizlalt borjúkat áldozott: „…meghívta minden testvérét, a királyfiakat és a király szolgálatában álló júdaiakat mind” (1Kir 1,9). Az Újszövetségben is találkozunk ezekkel az állatokkal. Amikor az Úr Jézus példázatot mond a nagy vacsoráról, amelyben a gazda elküldte a szolgáit, hogy hívják meg a vendégeket, azok mentegetőzni kezdtek: „A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem!” (Lk 14,19) Az Úr, amikor szombatnapon gyógyított, a zsinagóga feje haragra gerjedt emiatt. Az Úr így válaszolt: „Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki itatni?” (Lk 13,15) Amikor Jézus húsvét előtt fölment Jeruzsálembe, bement a templomba: „A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból” (Jn 2,14-15). Tehát azt tette, ami az Ő Atyja akarata volt: „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem” (Jn 2,17).

K. J.

Te vagy a bölcs értelem, Szívemben az áhítatos érzelem. Kétségbeesésben a felkiáltás, Bűnömtől szabadító megbocsájtás. Te vagy az Igazság, ami szent, A Szeretet, aki teremt. Tisztaság, melyre nincs szó: Te vagy Istenem az Örökkévaló. Te vagy a hálából fakadó könnyezés, Te vagy a kezdés és a befejezés. Az adás, a szépség, a csodálat, Életet adó tiszta gondolat. Te vagy a hűség, a segítség, Szent pillanat s a békesség. A világosság, az érték, az öröm, Hálás szívben a „köszönöm”. Drága, felséges Mindenható, Téged szeretni mennyire jó! Örülve fáj a szeretet, Köszönöm, hogy megadtad nekem ezt. Horváth Éva (Szlovákia)

„Sok embernek nincs kifogása az ellen, hogy a Biblia a szükség és a szomorúság idején vigasztalásul legyen, de az már nem tetszik nekik, hogy tanácsadóként is használják a hétköznapi, munkás életben.” C. H. Spurgeon 11 2006. évi 3. szám

Amit szívesen elhallgatunk Egyesek lelkiállapota ijesztő. Sok gyülekezetről lehetne elszomorító dolgokat mondani, és a helyzet egyre csak romlik. Olyan erkölcsi törvényekbe ütköző esetekről kaptunk hírt, amelyekben vezető hívő emberek és főfoglalkozásként az Úr szolgálatában álló férfiak voltak a vétkesek. Az ilyenfajta híreket természetesen nem egyházi újságokban olvassuk, ott minden csupa békesség és öröm. A félelmetes igazság azonban az, hogy nemrégiben néhány köztiszteletben álló lelki vezető esett nagy bűnbe, amelyeknek egyházi körökben szemmel láthatólag az volt az egyetlen következménye, hogy megpróbálják elsimítani az egészet, nehogy kiderüljön valami, ami árthatna jó hírüknek. „Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna…” (1Kor 5,2)

Növekvő elvilágiasodás Ez azonban még nem minden: sokan szívükben anyagiasakká váltak. Odáig jutottak, hogy büszkébbek az összejöveteleiken jelenlevő sikeres üzletemberekre, mint Isten hűséges tanítványaira. Több figyelmet fordítanak az üzleti világ, mint Krisztus igényeire. Munkájuk fontosabb a gyülekezetnél. Rájuk illik ez a felismerés: „Az arany utáni érzéketlen és könyörtelen vágy a magából kivetkőzött ember végső romlottságának a jele.” Népünk már csak a címek és a pozíciók után vágyik. Mindent odadobnak egy tekintélyes állásért, egy

színvonalas lakásért vagy luxusautóért. A gyerekeikről szőtt fennhéjázó terveik is saját hírnevük utáni vágyból fakadnak. Az igazság azonban az, hogy a világban elért sikerekre és a kényelmes életre való törekvés oda vezet, hogy sokan már ebben az életben érzik a tüzet, a másikban pedig a pokol kínjait kell majd elszenvedniük. Nemritkán jellemző a kettős élet. Kifelé a vallásosság és a becsületesség látszatát keltik. Hivatásukban azonban nem riadnak vissza a megvesztegetéstől, a kétes üzletektől, a becstelenségtől, és a kompromisszumok megszámlálhatatlan formájától sem. Magánéletükben pedig érezhetővé válik a ridegség, a keserűség, a veszekedés, a pletyka, a rágalmazás és a tisztátalanság. Hazugságban élnek. A gyermekek egyre nagyobb számban válnak a kábítószerek és az alkohol áldozatává, a szabad szerelmet hirdetik, és szexuális bűnökben élnek. Nem is szólva a többiekről, akik lázadók és szakadárok lettek. Ma már látható a szülők hamis elnézésének és türelmének a gyümölcse. De vajon kétségbe esnek és az Úrhoz fordulnak? A világ szellemisége teljesen hatalmába keríthet bennünket, ha szeretetünket és erőnket csak mulandó dolgokra pazaroljuk. Vannak, akik önként és szívesen engedik, hogy rájuk kényszerítsék a körülöttük élő világ sémáját és életstílusát.

Van bennünk bűnbánat? Az imádság nélküli élet bűne mindenütt meglátszik. Nagy jólétünkben és önelégültségünkben már meg sem látjuk azt a nagy belső nyomorúságot, amelynek imára kellene késztetnie bennünket. Sok imaközösségünk elaludt. Ráadásul önteltek lettünk, és nem vagyunk hajlandók belátni bűneinket. Ahelyett, hogy belátnánk, mennyire szegényes a keresztyén életünk, a bűn eltitkolására, elkendőzésére törekszünk, csak senki se lássa, ráadásul azt reméljük, hogy az idő majd mindent meggyógyít. Meg lehet így szabadulni a bűntől? Nem sokkal inkább hamis felfogásunk gyümölcsét aratjuk, ahelyett hogy mindent bevallanánk? Mit szóljunk a széthullott családokhoz, a válásokhoz, a különéléshez? Mi lesz azokkal a szülőkkel és gyermekekkel, akik összetört szívvel szenvednek? Mikor értjük már meg, hogy Isten szól hozzánk a betegségben és a nehézségekben? Ter-


mészetesen igaz, hogy betegség, szenvedés és baleset bizonyos mértékben mindig előfordulhat, de ha ezek szokatlanul gyakran és rendkívüli körülmények között történnek, ne zárkózzunk el az elől, hogy az Úr próbál szívünkbe és lelkiismeretünkbe hatolni. Az Isten iránti hűtlenség más következményeit is megfigyelhetjük. Sok gyermek gyűlöli a szüleit, és azt szeretnék, ha több millió kilométerre laknának egymástól. Az ég mintha hét lakattal lenne elzárva előlünk – szabályos imádságaink sohasem tudják áttörni. Mivel nem vagyunk hajlandók az Úrnak adni a tizedet, oda kell adnunk azt az orvosoknak és az autószerelőknek. Gondoljunk csak azokra a hívőkre (számuk egyre nő), akik egész vagyont adnak ki pszichiátriai kezelésekre.

Erőtlen bibliaórák Éhezünk Isten Igéje után, szolgálatunkban pedig nincs erő. Legtöbbször az egész csak olyan dolgok felmelegítése, amelyeket már úgyis mindenki ismer. Az összejöveteleken már csak nagy néha ébredünk annak tudatára, hogy most a Szent Szellem szól hozzánk. Lelki életünkben fogyókúrázunk. De ezért ne csak az igehirdetőt hibáztassuk! Isten ítélete ez rajtunk a saját bűneink miatt. Az imaórákon legtöbbször hiányzik az elevenség. A sok kínos szünet a szellemet kiölő és tompító televízió világával való túlzott elfoglaltság eredménye. Az evangelizációkat az eredménytelenség jellemzi – a halak nélküli fürdőkádban folyó horgászathoz hasonlítanak. Gyülekezeteinkben évek telhetnek el egyetlen megtérés nélkül. Hogyha még így sem látjuk be, hogy Isten ítélete ez rajtunk, akkor mit tegyen még az Úr, hogy végre felébredjünk? Olyanok vagyunk, mint Ézsaiás 1. fejezetében a nép – bár tetőtől talpig összetörtek, még mindig túl buták és érzéketlenek vagyunk ahhoz, hogy megértsük: Isten szól hozzánk. „Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle! Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be, olajjal sem gyógyították. Országotok pusztaság, városaitokat fölperzselték, földeteket szemetek láttára idegenek tarolták le, pusztaság, mint ahol idegenek dúltak” (Ézs 1,4-7).

Mit tegyünk? Prófétai lelkületű, hűséges hívő emberekre van szükségünk, akik bűnbánatra vezetnek. Az idő szava az, hogy térjünk meg, hajoljunk meg a kereszt alatt, és valljuk meg, bár oly nehezünkre esik: „Vétkeztünk!” Személyesen kell megtérnünk, megvallanunk és elhagynunk minden bűnünket. Félre kell tennünk minden személyes ellenségeskedést, vagyis bocsánatot kell kérnünk azoktól, akik ellen valamit elkövettünk. A közösségben is el kell ismernünk a bűneinket. Bibliaóráinkon nagyon ritkán említjük a bűnt, pedig bűnbánatra kell jutnunk. Égetően szükségünk van rá. Legfőbb ideje, hogy olyan lelki-szellemi vezetőink legyenek, akik segítenek bűnbánatra térni, hogy Isten irtózatos haragja el ne pusztítson! Éreznünk kell a bűnt, és úgy kell viselkednünk, mint Dániel, aki a mások bűneit magáévá tette (Dán 9,5). Bízzunk Isten ígéretében, amelyet a 2Krónikák könyve 7,14-ben olvashatunk: „...de ha megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utjaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.” Ideje az Urat keresnünk, aki Hóseás szavával szól hozzánk: „Térj meg, Izráel, Istenedhez, az Úrhoz, mert bűnöd miatt buktál el! Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az Úrhoz, ezt mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked!” (Hós 14,2-3) Gőgös nép lettünk, amely híres igehirdetőinek az örökségével dicsekszik, és azt hiszi, hogy nagyon kiismeri magát a gyülekezeti rend kérdéseiben és a lelki-szellemi élet terén. Más hívőket kritizáltunk, de az Úr megítélte nagy mellényű önteltségünket. Csak egy dologban reménykedhetünk! „A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek” (Ézs 30,15). A megújuláshoz és ébredéshez vezető út az lenne, ha felismernénk állapotunk keserűen igaz voltát, átéreznénk Istennek az elveszett világ és az erőtlen gyülekezet fölött érzett szomorúságát, és az általa készített megoldás egyetlen útját Jézus Krisztusban. William MacDonald

13 2006. évi 3. szám

házban ismerkedtek meg egymással. Az apa unitárius, és egy újság kiadója, aki hat hónapig volt letartóztatva, mivel a francia forradalmat védelmezte, és egy Watson nevű püspök politikai magatartását kritizálta. A tragikus esemény, amely a „Nearer my God to Thee” („Hadd menjek, Istenem”) kezdetű énekkel kapcsolódott össze, 1912 tavaszán történt, amikor a Titanic – „minden hajók remekműve, a szépségnek és az erőnek a dicsősége”– az Atlanti-óceán közepén több mint 2224 emberrel a fedélzetén elsüllyedt. Erről a szörnyű katasztrófáról, arról a vészterhes vasárnap reggelről sokan írtak már. Az idők ködén át mindmáig megmaradt e hatalmas hajónak, ennek az úszó városnak a víziója, amely elkápráztatta az embereket a sötét víz tükrén ragyogó fényével, sok emeletével és számtalan díszes termével. Aztán történt annakidején, miközben a fedélzet vidám zenéjének hangjai és a halk női nevetések a szélben tovaszálltak, hogy hirtelen szörnyű reccsenés hangzott fel, egy szétrepedt acéllemez hangja, amelyet egy rejtett jéghegy feltépett. A hatalmas utasszállító egy utolsó, nagy, kétségbeesett erőfeszítéssel, tántorogva süllyedt az óceán sötét mélységébe, a halálba. E szörnyű jelenet közepette egy kép elevenedik meg, amely ezzel a szörnyű katasztrófával örökre összekapcsolódik: amikor a menekülés reménysége kezdett szertefoszlani, a zenekar tagjai összegyűltek a fedélzeten, hogy a pánikot az utolsó pillanatig megakadályozzák. Elkezdtek vidám darabokat játszani, hogy az utasok bátorságát erősítsék. Amikor a hajó kettétörésének pillanata elérkezett, és ezzel minden remény eltűnt, feszült szünet követ-

kezett a zenében. Majd felhangzott a hitre buzdító, szép melódiájú himnusz: „Közelebb hozzád, Istenem”. Eddig általában nem volt ismeretes, hogy John Harper, a walworth-i baptista egyház tagja javasolta ezt az éneket a süllyedő hajón. Londonból éppen Amerikába utazott a lányával. Az is kiderült, hogy az utasok egy részét összegyűjtötte, és velük együtt térdre esve imádkozott, miközben a hajó alámerült az óceánba. Az ő kérésére játszotta a zenekar ezt a bensőséges, ismert éneket. Egy megmenekült tengerész mesélte el az eseményt erről a prédikátorról, akinek a neve addig ismeretlen volt. Ének (részletek):

„Hadd menjek, Istenem, mindig feléd, Fájdalmak útjain, mindig feléd. Oly sok keresztem van, de ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, mindig feléd. Ha este száll reám, s csöndes helyen Álomra hajtanám fáradt fejem: Nem lesz, hol nyughatom, kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon szállok feléd. Csillagvilágokat elhagyva már, Megfáradt lelkem is hazatalál. Hozzád, ha eljutok, lábadhoz roskadok, Ott majd megnyughatom örökre én!” (Dallam: Lowel Mason; 1792-1872)

A Titanic A Titanic angol utasszállító luxushajónak épült, és az angliai Southamtonból indult New Yorkba első hajóútjára 1912. április 12-én. A kor legnagyobb és legfényűzőbb hajója volt. 16 vízálló rekeszre osztották, és a hajó testét kettős fallal építették meg. Ez azt jelentette, hogyha ezek közül négyet elárasztana a víz, a hajó úszóképessége megmaradna, vagyis az óceánjárót elsüllyeszthetetlennek tartották. Amikor április 14-én éjfél előtt a Titanic jégheggyel ütközött, öt vízálló rekesze felszakadt, és a hajó 15-én hajnali 2 óra 20 perckor elsüllyedt. A katasztrófában 1515-en vesztették életüket 640 km-re délre a kanadai Újfundlandtól.


Az Egyesült Államokban és a Nagy-Britanniában lefolytatott vizsgálatok során kiderült, hogy a Californian nevű hajó egész éjjel alig 30 km-re tartózkodott a szerencsétlenség helyétől, és segítséget nyújthatott volna, ha a rádiósa szolgálatban van, és nem alszik. Akkor ugyanis foghatta volna a Titanic vészjeleit. A hajó süllyedésének döntő tragédiája akkor következett be, Egy fiatal olasz amikor a hajótest kettétört. lány – szemmel láthaA Titanic elsüllyedése után 80 perccel érketóan elmerülve egy kis könyv olzett Carpatia nevű óceánjárónak köszönhetvasásában – egy gyümölcsös elárusítóték, hogy nem lelték halálukat még többen a helynél üldögélt. Egy úr megállt, hogy gyümöljeges vízben. csöt vegyen, és megkérdezte, hogy mit olvas Az esetből okulva, 1913-ban hoztak egy nemolyan nagy érdeklődéssel. Meglehetősen szézetközi rendeletet, amelyben meghatározták: gyenlősen válaszolta a lány: a) a hajón annyi mentőcsónaknak kell len– Isten szavát, uram! nie, ahány személy hiánytalanul befér a csóDe a férfi kételkedő ember volt, azt kérdeznakokba (A Titanicnál ez nem így volt, mert te tehát: azt mondták: a hajó elsüllyedése kizárt. Így – Ki mondta önnek, hogy a Biblia Isten szava? a 2224 személyre csak1178 hely jutott!); b) A lány gyermekes egyszerűséggel válaszolta: az út során mentőcsónak-gyakorlatot kell – Isten maga. végrehajtani; c) a hajókon éjjel-nappal rá– Isten? Lehetetlen! Hogyan mondta? Sohadiós ügyeletet kell tartani. sem látta, sohasem beszélt vele! Hogyan mondhat1985. szeptember 1-jén robot-tengeralattta volna? járóval amerikai és francia tudósok megA lány zavarba jött, és néhány pillanatig csendtalálták a hajó roncsait, és megvizsgálták. ben volt. Azután felnézett és tiszteletteljesen azt Kiderült az igazság, mert az expedíció mondta: nyomát sem lelte annak a hosszú lék– Uram, ki mondta önnek, hogy van egy Nap ott nek, amelyet a jéghegy hasított volna a fenn, az égen? hajó oldalán. Ehelyett megállapították, Az úr meglehetősen gőgösen válaszolta: hogy az ütközés erejétől felszakadt vagy – Ki mondta nekem? Senki. Nincs szükségem arra, meglazult a hajótest lemezeinek szegehogy valaki mondja. A Nap saját maga beszél erről. cselése, és így azok szétváltak. A beFelmelegít engem. Szeretem a fényét. tóduló víz pedig elsüllyesztette a haA fiatal olasz lány komolyan válaszolta: jót. Azt is vélik, hogy a hajó túl nagy – Világosan mondta, uram, ami a Napot illeti. Én a volt a korabeli műszaki lehetőségekhez Bibliát olvasom, az felmelegíti a szívemet. Világosságot képest, így a masszív gépek rezgése is ad. Szeretem a fényét és a melegét. Senki más, csak Ishozzájárulhatott a lemezek deformáten tudja adni ezt a fényt és meleget, amelyet én kapok lódásához. ebből a könyvből. Bárhogy is történt, az biztos, hogy a A férfi a lány egyszerű hitétől zavarba hozva csendetudására büszke ember kudarcot valsen továbbment. lott. Azzal, hogy kijelentette: a TitaS. D. Gordon nic elsüllyeszthetetlen, önmagát Isten fölé emelte. „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy fel„Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. magasztaljon titeket annak idején” Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi (1Pt 5,6). az együgyűt” (Zsoltár 19,8). Összeállította: S. J.

15 2006. évi 3. szám

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

Hív már az Úr...

Hangoljátok szíveteket 304. (A Krisztusban hívő nazarénusok énekeskönyvéből)

A Trans World Radio magyar nyelvû adásai 2006. márc. 31-tõl 2006. okt. 31-ig: – délelõttönként, keddtõl szombatig: 10.30-10.45 óra között egyszerre két helyen: a 41 és 49 méteres rövidhullámon (7210 illetve 6105 kHz); – este, naponta 17.30-18.00 óra között a 39 méteres rövidhullámon (6245 kHz). Ez a mûsor ismétlõdik a HOT BIRD mûholdról digitális adásként 21.00-22.00 között: (TWR Radio Frequency: 12,379.60 MHz Transponder 84 Vertical Polary Symbol Rate 27500 symbols/sec FEC 3/4 SID: 3080 PID Audio: 3530). Ez az adás csak digitális vevõkészülékkel fogható! – késõ este, naponta 20.40-21.15 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, 1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: [email protected]


„L” betűs rejtvény A sorok kitöltése után a kiemelt betűk összeolvasásával kapjuk a megfejtést: a héber eredetű „Messiás” szó görög megfelelőjét. Jelentése: Felkent. Ma Jézus nevéhez kapcsoljuk ezt a megnevezést. (A megfejtésben segíthetnek a következő bibliai fejezetek: 1Móz 19; 4Móz 3; 1Kir 17; Mt 8; 16; Jn 11; Kol 4; 2Tim 1) 1. „…mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, ….……… pedig kárt vall?” 2. Milyen beteg mondta Jézusnak: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz”? 3. Jákób harmadik fiának utódai. Papi és templomi feladatokat láttak el. 4. Az egyéves szárazság idején nem fogyott el az Illésről is gondoskodó szegény család fazekából. 5. Egy Jézushoz közelálló család tagja. Meghal, de négy nappal később Jézus életre kelti. 6. A sodomai istenítélet egyik túlélője. 7. „A szeretett orvos” – így utal rá Pál, akit több útján is elkísérte. Ő írta le, hogy Jézus eltávozása után mit tett Isten az apostolokon keresztül. 8. Timóteus nagyanyja. Pál ismerte, és példaértékűnek tartotta képmutatás nélküli hitét.

A kis beteg Palkó napokon és éjjeleken át sokat szenvedett. Akarata ellenére is nehéz könnycseppek gördültek végig az arcocskáján. Végre megszűntek a fájdalmak, de halálsápadtan feküdt az ágyában, és a régen nélkülözött álom várt rá. Palkó mégsem tudott aludni, és nem is akart. Édesanyja vajon alszik-e? Valamit elfelejtett, amit nem szabad elfelejtenie! A madarak beszélgetése – Édesanyám! – ébresztette fel. A vörösbegy így szólt a verébhez: – Ismét fájdalmaid vannak, gyermekem? – kér„Hallod…? Szeretnék tudni valamit: dezte aggódva az anya. Itt ezek a nyugtalan emberek – Nem, anyukám, de gyere csak gyorsan! Mért szaladnak és aggódnak annyit?” És halkan a fülébe súgta: – Édesanyám, arra gondoltam, hogy amikor azok A kérdésre válaszolt a veréb: „Barátom, előttem úgy tűnik fel, a nagy fájdalmaim voltak, akkor olyan gyorsan Hogy nekik nincs oly mennyei Atyjuk hívtuk segítségül az Úr Jézust. Nem gondolod, Mint AZ, AKI rólunk gondot visel.” hogy most megmondhatnánk neki, hogy már jobban vagyok? Ezt nagyon-nagyon meg kellene köAngolból fordította: Dénes Ferenc szönnünk!

17 2006. évi 3. szám

Amikor Isten megteremtette az emberpárt, behelyezte egy kertbe, és az ember közvetlen kapcsolatban maradt Teremtőjével. Ez a felhőtlen közösség nem sokáig tartott. Az emberpár hitelt adott a kísértőnek és elbukott. Ezzel elkezdődött az ember menekülése Isten elől: „…elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között” (1Móz 3,8). Az engedetlenség eredménye az lett, hogy Isten kiűzte az emberpárt az Éden-kertből. Az ember futása tovább folytatódott. Hogy ne kelljen az élő Istennel találkoznia, őmaga próbált isteneket faragni magának, kőből, fából, később elméletekből, és azt imádni. Már az Egyiptomból Isten által kimentett Izráel népe is hamarosan készített egy aranyborjút. Összegyűlt a nép Áron ellen és azt mondták neki: „Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon…” (2Móz 32,1) És a bálványimádás ilyen vagy olyan formában azóta is tart, pedig Isten azon fáradozott és fáradozik, hogy visszahódítsa magához bukott teremtményét az embert, aki a teremtője helyett inkább a teremtményeket dicsőíti: „…a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével” (Róm 1,23). Mindezek ellenére maradt az emberek jó részében bizonyos istenfélelem, vallásos érzés, amit azután a felvilágosodás eszméi igyekeztek szétrombolni. Istenről kijelentették, hogy nem létezik, a Bibliáról pedig azt, hogy mese, kitalálás. Charles Darwin megalkotta a törzsfejlődés elméletet, amely az evolúció tanának elterjesztéséhez vezetett, és már nem hagyott helyet Isten számára. Az is igaz, hogy ma már a tudósok egyre jobban kezdenek elhatárolódni az evolúció elméletétől, kételyeik támadnak annak tudományos bizonyíthatóságát illetően. Richard Dawkins, lelkes evolúcionista biológus kijelenti: Ha az állatok teljesen kifejlett állapotban jelennek meg (és ezt mutatják a kutatások), akkor va-

lamilyen mindenható intelligencia kellett, hogy létrehozza őket. Francis Crick, aki sok éven át hitt a molekuláris evolúció elméletében, a DNS felfedezése után bevallotta, hogy ilyen bonyolult molekula nem jöhetett létre spontán, csak úgy véletlenül. Michael Denton, a biokémia profeszszora egyik könyvében kifejti: „Az evolúció egy olyan tézis, amely válságos helyzetben van.” Ebben a helyzetben a Sátán kénytelen egy másik menekülési utat mutatni az embernek. Napjainkban sok minden mellett szinte az egész világot átfogó kínálata egy könyv, amelyet Dan Brown írt: „A Da Vinci-kód”. Ez a könyv, amely eddig 40 millió példányban jelent meg, azt sugallja, hogy „szinte minden hazugság, amit eddig elődeink Krisztusról tanítottak, beleértve magát a Bibliát is. Lényege, hogy Jézus nem Isten Fia, sőt felesége is volt, Magdalai Mária, és gyermekük született, akinek a leszármazottai Franciaország királyai lettek. Ennek bizonyítására megkérdőjelezi a Biblia szavahihetőségét. Tételeit áltudományos, hamis bizonyítékokkal próbálja igazolni. Könyvét nagyon is regényesen, lebilincselő módon írta meg. Aki olvassa, szinte nem tudja letenni, és mire észreveszi magát, már át is ment bizonyos fokú agymosáson. Nézzünk meg azért néhány állítást összevetve a tényekkel:

A DA VINCI-KÓD ÁLLÍTÁSAI ÉS A TÉNYEK Állítás: Nagy Konstantin a 4. században ezerszámra semmisítette meg a dokumentumokat, amelyek állítólag a halandó Jézusról számoltak be. Tény: Nagy Konstantin nem csak hogy nem semmisítette meg a Jézusról szóló dokumentumokat, hanem írótermeiben sokszorosíttatta azokat.


Állítás: A császár megbízásából meghamisí- nek, amelyet Jézus utolsó vacsorája után 1500 évvel festettek, nincs hiteles történeti jelentéstották a Bibliát. Tény: A hamisítás kizárhatóságát mi sem tartalma, hanem csak alkotójának a felfogását igazolja jobban mint az, hogy a jóval Konstan- tükrözi. Leonardo tanulmányi vázlata alapján tin előtt íródott Oxyrhynchus-, Chester Beaty-, egyértelműen kiderül, hogy a kérdéses alak Jáés Bodmer-papiruszok szóról szóra ugyanazt nos apostol. az örömhírt tartalmazzák, mint amely a ma elA könyv egyébként három gnosztikus evanfogadott Újszövetségben olgéliumot is idéz bizonyítékul: vasható. Tamás „evangéliuma”, amelyet kb. Kr. u. 400-ban írtak. Állítás: A Biblia merő kiFülöp „evangéliuma”, Mátalálás. Az igazság csak ria „evangéliuma”, amelyek azokban az iratokban találszintén jóval a szinoptikus ható meg, amelyek nem estek evangéliumok után keletkezáldozatul Konstantin megtek. Ez azt jelenti, hogy nem semmisítési akcióinak, mint szemtanúk voltak azok, akik pl. a Holt-tengeri tekercsek és írták, mint az újszövetségi az egyiptomi Nag-Hammadi Holt-tengeri tekercsek evangéliumokat, illetve levekéziratok. leket, ezért nem vehetők biTény: A Nag-Hammadi zonyítéknak. Még megemlíteném Júdás evankéziratok jóval az evangéliumok írásba foglalása után keletkeztek, ún. gnosztikus iratok. A Holt- géliumát, amelyet a National Geographic ez év tengeri tekercsek pedig ószövetségi írásokat tar- tavaszán sugárzott 80 perces külön kiadásban. talmaznak, és jóval Jézus születése előtt íródtak. Ez az elbeszélés feje tetejére állítja Krisztus elA tekercseket összevetve a mai ószövetségi írá- árulásának a történetét: az áruló Júdás itt hőssé sokkal, éppen azt bizonyítják, hogy milyen hű- válik, és Jézus Krisztus szervezi meg a saját kiséggel adták tovább az egymást követő nemze- végzését. Ezt a gnosztikus „evangéliumot” kb. a 4. szádékek az ószövetségi szövegeket. zadban írták kopt nyelven. A C14 -es radiokarbon Állítás: Konstantin a niceai zsinaton (Kr.u. vizsgálatok alapján keletkezése pontosabban 325) császári rendelettel nyilvánította Jézust Is220 és 340 közé tehető. Tehát ezt sem szemten fiának. tanúk írták. Arra viszont ez is felhasználható, Tény: Az Újszövetség számtalan helyén ol- hogy újabb Istentől való menekülési utat kínálvashatjuk, hogy Jézust Isten Fiának tekintették jon az embereknek. a tanítványok és a követőik is. A zsinat amellett tett hitet, hogy ez tény, és hogy Jézus KriszK ICSODA A NÁZÁRETI JÉZUS? tus egylényegű az Atyával. A Róma 3,23-26-ban Amikor Jézus a tanítványokkal Cézárea Fi(Kr. u. 54-ből) olvashatjuk, hogy akik hisznek lippi területére ért, megkérdezte tanítványait, Őbenne, azoknak bűneit megbocsátja. A bűnök hogy kinek tartják Őt? Simon Péter azt felelte: bocsánatát pedig csak Isten adhatja meg. „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Állítás: Leonardó da Vinci tudta, hogy Mag- Pál apostol az Úr Jézusról ezt írja a kolosséiakdalai Mária Jézus felesége volt. Az „utolsó va- nak: „Ő a láthatatlan Isten képe… Mert benne tecsora” c. festmény- remtetett minden a mennyen és a földön, a láthaben ez látható kó- tók és a láthatatlanok, ...minden általa és reá nézdolva. ve teremtetett” (Kol 1,15-16). János apostol első Tény: A mű- levelében pedig ezt írja: „Ki a hazug, ha nem az, vészettör téné- aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? ... Aki tagadja szek csak fejü- a Fiút, azé nem lehet az Atya sem” (1Jn 2,22-23). ket csóválják, Ezek a bizonyságtételek szemtanúktól és kortárhiszen egy kép- saktól származnak, és önmagukért beszélnek. Hanz Sterner

19 2006. évi 3. szám

Az Újszöve t s é g b e n olvasunk arról, hogy Pál apostol hogyan hirdette az evangéliumot egy pogány, pluralisztikus (különböző, egyenértékűnek tartott nézeteket valló) társadalomban, ahol mindenkinek más elképzelése volt Istenről, és hogyan tett bizonyságot a változatlan igazságról anélkül, hogy saját kulturális adottságait, hagyományait belevitte volna az üzenetbe. Olvassuk el és vizsgáljuk meg az 1Királyok 18. részét. Mai társadalmunkban egy nagyon lényeges probléma a következő: Hogyan járunk el akkor, ha a miénktől eltérő nézetek, amelyek a világot jellemzik, behatolnak a gyülekezetbe? Hogyan reagálunk arra, ha a keresztyén közösség megfertőződik a szekuláris (világi), pluralista világnézettől ill. gondolkodásmódtól? Példa erre a Bibliából Illés története a Karmel-hegyén. „Felforr a vérem, ha intoleráns emberekkel találkozom. Ha rajtam múlna, én minden intoleráns embert a falhoz állítanék” – ilyesmit mondott egyszer valaki a balkáni helyzetről a kilencvenes években. Ez a vélemény felvet egy kérdést. Hol vannak a tolerancia határai? Meddig élhetünk vissza mások türelmével? Gondolom, senki sem érzi magát szerencsétlennek, ha nem egy önkényuralom alatt kell élnie. A kérdés azonban az, hogy mennyi nézeteltérést vagy zavargást lehet elviselni toleranciánk, türelmünk áraként? Valahol kell határoknak lenniük! Nézetem szerint a tolerancia politikája csak akkor lehet gyakorlati, ha az része egy fölérendelt, erkölcsi és világnézeti egyetértésnek a társadalomban. Ha a társadalom nagy többsége nem egy abban, hogy mi a jó és mi a rossz, mi az igazság és mi az igazságtalanság, akkor nincsenek a toleranciának társadalmilag elismert hatá-

rai. Tolerancia egy ilyen társadalomban azt jelenti, hogy mindent szabad. Ez közelebb áll az anarchiához, mint a szabadsághoz. Ez nagy probléma. Errefelé haladnak napjaink demokráciái is. A 20. század elejéig a keresztyén hitrendszer volt a filozófiai és az erkölcsi egyetértés alapja a legtöbb európai országban. Ez a keresztyén alap egy bizonyos egyensúlyt adott a polgárok személyi jogai és kötelességei között. A Biblia arra tanít, hogy tiszteljük egyrészt az emberi élet szentségét, másrészt respektáljuk a társadalmi rendszert és struktúrákat, mint pl. a kormányt és a családot. A bibliai ideál egyensúly az egyes személy szabadsága és polgári felelőssége között. Az utolsó évtizedek alatt sokan a keresztyén örökséget eldobták maguktól, és egy vallási és filozófiai pluralizmussal helyettesítették. „Nincs többé bűn, nincs többé eretnekség. Ma csak véleménykülönbségek vannak. Ma Athénban élünk és nem Jeruzsálemben” – mondják. Ezért lettünk képtelenek megszabni szabadságunk határait. Az egyetlen, amit nem tolerálunk, az az intolerancia. Ezzel vakokká váltunk az ellentmondások felismerésére. Ebben a helyzetben tanulhatunk valamit Illés történetéből. Ő azokhoz az emberekhez tartozott, akik hosszú évekre visszamenően bibliai örökséggel rendelkeztek. Izráelnek évszázadokon keresztül voltak szent Iratai. De Illés napjaiban Izráel is rohamosan közeledett a pluralizmus felé. Ez akkor érte el a csúcspontját, amikor Izráel királya, Aháb elvette a szidóni hercegnőt, Jezábelt. Ez politikai házasság volt, amely megerősítette a két ország közötti kapcsolatot. Azonban a szellemi hatása katasztrofálissá vált Izráel számára. Jezábel harcias pogány nő volt, politikai ambíciókkal. Uralkodott a gyenge férj, Aháb felett. Kirobbantott egy kultúrforradalmat Izráelben. A célja az volt, hogy bevezesse a saját, otthonról hozott vallását és annak istenét, Baalt. Tevékenysége sok tekintetben sikeres volt, mert nem került szóba, hogy Isten népének, Izráelnek a feladata Jehova imádata lett volna. Ezzel szemben egy vallásos szinkretizmus állt elő. Isten imádata és Baal imádata az emberek fejében teljesen összekavarodott. Amint Illés az 1Királyok 18,21-ben mondja, ők „kétfelé sántikáltak”. Egyik nap Baalt imádták, hogy Jezábelnek


hízelegjenek, másnap imádták Jehovát, őseik Iste- Ige abszolút igényét az életünkre. Mennyi tolerannét. Végül nem tudták már, hogy melyik nap me- ciát kell felmutatnunk, mennyit kell eltűrnünk? lyik istent imádták, az imádat összezavarodott A történet három lehetőséget mutat fel. A törbennük. – Sok korunkbeli, „politikailag korrekt” ténelem során Isten népének mindig ezen lehetőmegfigyelő, sőt teológus is ezt a folyamatot fejlő- ségek közül kellett választania. désnek, haladásnak értékelte volna. A Jezábel ál1. Az első az, hogy visszahúzódnak, és megtal bevezetett pluralizmus minden tekintetben kísérelnek valami mást, egy tiszta közösséget tetoleránsabbnak tűnt, mint a korábbi, kizárólagos remteni. Ezt a lehetőséget „strucc”-alternatívának mózesi vallás. Az irónia mindebben az, hogy még- nevezném. sem voltak toleránsabbak. A Baal-vallás hite és er2. Egy másik lehetőség, valamilyen komprokölcsi értékei szöges ellentétben álltak a Bibliá- misszumot kötni, és megkísérelni a kultúrát beval. A Baal-imádat együtt járt durva szexuális ki- lülről megújítani. Ezt a lehetőséget „kaméleon”csapongással és politikai önkényuralommal. Ezek féle alternatívának nevezném. A kaméleon megaz idegen gondolatok igyekeztek teljesen aláásni változtatva a külsejét, tud alkalmazkodni a körIzráel társadalmi struktúráit. nyezetéhez. De a próféták csoportjának erre rá kellett vol3. A harmadik lehetőség támadóan ellenállni, na mutatnia. Izráel prófétáinak évszázadokon át harcba szállni az elnyomóval, felszólítani a megaz volt a feladata, hogy visszahozzák a népet abba térésre. Ezt az „oroszlán” alternatívájának neveza különleges szövetségi viszonyba, amire el voltak ném. híva. „Ne legyenek előttem más Nézzük meg ezeket a válaszisteneitek” – ez volt a parancsotási lehetőségeket közelebbről lat. A szabadság és a jólét, amelyaz olvasott történet fényében. ben Izráel évszázadokon keresz1.) A struccok a mi történetül részesült, az a próféták szetünkben azok a próféták, akik rint ehhez a szövetséghez való elbújtak. Illés azt mondja a 22. hűségük gyümölcse volt. Ha ezt versben: „Egyedül én maradtam meg az Úr prófétájának”. a szövetségi viszonyt elvetik maDe a történet írója közölte már guktól, akkor elveszítik mindvelünk, hogy ez nem egészen azt az áldást, ami nekik, a kiígy volt. A 4. versben olvassuk, választott népnek jár. Illés naphogy még legalább 100 próféta jaiban egy ítéletes szárazságot Illés Aháb el!tt megmaradt. Ők elrejtőztek két küldött Isten, amelynek éhség barlangban, és Óbadjáhú titokvolt a következménye az országban. A próféták szerint ez volt a jele Isten nem- ban táplálta őket. Illés tudott ennek a csoportnak tetszésének a Baal-imádat miatt. Jezábel nem tűr- a létezéséről, hiszen Óbadjáhú értesítette Illést erte el, hogy a próféták az ő birodalmában neki ről a tényről (13. v.). De amikor Illés azt mondja ellenálljanak. Szidónban tudták, hogyan kell bán- a 22. versben, hogy egyedül ő maradt meg az ÚR ni az ilyenekkel. Falhoz kell állítani őket! Egy va- prófétájának, akkor ezzel azt mondja, hogy akik lamit nem tűrünk, az intoleranciát! Aháb együtt- a barlangban rejtőznek, azok eljátszották a próműködött Jezábellel azok ellen, akik a bibliai hi- fétai szerepüket. Megszűntek próféták lenni, eltet, mint a kizárólagos hitet képviselték. Aháb vesztették ezen jogukat. Illés magát tekintette csak nézte, amint a 4. versben olvassuk, „amikor egyedül prófétának, aki megmaradt. A többiek remeték lettek! Akár kétségbeesésből, akár félelemJezábel megölette az Úr prófétáit”. A kérdés az, hogy mit tesz egy próféta – vagy a ből, de feladták a reményt, hogy meg tudják válmi esetünkben egy próféta barátja, amennyiben toztatni, vagy befolyást tudjanak gyakorolni az ő mi nem vagyunk próféták – ilyen körülmények kultúrájukra. Elhatározták, hogy fejüket a homokközött? Milyen vonalra állunk, amikor egy po- ba dugják, mint a strucc a közmondásban. Meg vagány, világi kultúra behatol Isten gyermekei közé. gyok győződve arról, hogy ez a két 50-es csoport a Amikor aláássák az Istenhez való hűségünket, az barlangban az életét makulátlan biblikus alapon rendezte be. Rendszeresen imádkoztak, benső-

21 2006. évi 3. szám

ségesen olvasták a Szentírást, énekeiket buzgón énekelték, vagyis nagyon kegyes csoportot alkottak. A szerzetesek mindig is kegyes emberek voltak. De ez egy privatizált kegyesség volt. Olyan kegyesség, amely szándékosan elfordult a világ többi részétől. Nem szabad elfelejtenünk, hogy bizonyos körülmények között a hit privatizálása az egyetlen helyes reakció. Jézus Krisztus gyülekezetének bizonyos értelemben másfajta közösségnek kell lennie, mint egy világi, társadalmi közösségnek. Bizonyos értelemben el kell ütnie a környezetétől, fel kell tűnnie a „másságával”. Bizonyos körülmények között, pl. üldözések idején, teljesen jogos lehet, hogy egy gyülekezet elrejtőzik saját túlélése érdekében. A mondottak ne keltsék azt a benyomást, hogy a „strucc” politika minden esetben rossz politika. De a történetünkből arra lehet következtetni, hogy ez a magatartás ezen körülmények között helytelen volt. Ez nem volt helyes időpont arra, hogy a próféták megszakítsák környezetükkel a kapcsolatot. Ebben az időpontban Istennek szüksége lett volna a prófétákra. Nem az óvóhelyen, hanem a lövészárokban lett volna a helyük. Ezek a próféták a barlangban túl korán mentek illegalitásba. Visszahúzódtak a barikádok mögé, mielőtt a csata elveszett volna! Ezzel a magatartásukkal magára hagyták Illést, akinek az egész csatát egyedül kellett megharcolnia. 2. Nézzük meg most a második, a „kaméleon” csoportot. Őket Óbadjáhú képviseli. Azt olvassuk a 3-4. versekben, hogy Óbadjáhú Aháb házának gondviselője, de ugyanakkor mélyen hívő ember volt. Ezen nincs mit kifogásolni. Miért ne dolgozhatna egy hívő állami hivatalnokként? Nátán Dávid udvarában, Dániel Nebukadneccar udvarában szolgált. De ha ezt az elhivatást a hívő ember elfogadja, ahhoz bátorság kell. Olyan bátorság, mint amilyenről Nátán tett bizonyságot, amikor Dávid elé lépett, és házasságtöréssel vádolta. Vagy olyan bátorság, amilyenről Dániel tett bizonyságot, amikor kész volt bemenni az oroszlánok vermébe, és nem adta fel a napi imaközösségét Istennel. Ha valaki ilyen állásban van, akkor nagy a kísértés, a nyomás, hogy kompromisszumokat kössön. Szomorú, hogy Óbadjáhú erkölcsi gyávaságról tett tanúságot, amikor nagy lett a nyomás. Sokat tett ugyan, amikor elrejtette a 100 prófétát Jezábel üldöztetése elől, de az Isten felé való titkos hűségét szembe kell állítanunk gyenge, nyilvános bi-

zonyságtételével. Mit tesz az 5. versben? Bejárja az országot Aháb parancsára, hogy hol találhat még egy tenyérnyi legelőt a lovaknak, nehogy Aháb századait meg kelljen tizedelni. Ebben az időben a lovakat, az öszvéreket és a szamarakat hadi célokra tartották. Nem szolgáltak eledelre, csak legelőt vettek igénybe. Ha Óbadjáhú lelkiismeretét kínozta is, de nem olvassuk, hogy tiltakozott volna. Pedig a király a saját hadi büszkeségét akarta kielégíteni annak az árán, hogy Izráel népét, akiknek nem volt mit enniük, megfossza attól a maradék legelőtől is, ami még létezett, és amihez az izráeli alkotmány szerint nem lett volna joga. Óbadjáhú alkalmazkodott, engedelmeskedett a király parancsának, talán azért is van olyan gúnyos hang Illés szavaiban a 8. versben: „menj el, mondd meg a te Uradnak”. Én tudom, hogy ki a te urad! Habár Óbadjáhú hívő ember volt, de nyilvános, látható életében az ő hitének nem volt nyoma. Az ő ura Aháb volt, a király. Óbadjáhú nemcsak Aháb gondnoka volt, hanem abba a veszélyes helyzetbe jutott, hogy titkos munkatársa és kiszolgálója lett. Óbadjáhú a kaméleon stratégiáját választotta, hogy túlélje Jezábel uralmát. Megváltoztatta a külsejét, nehogy felismerjék. Talán azzal vigasztalta magát, hogy jó befolyást tud gyakorolni az udvarban. Talán más körülmények között ez sikerült volna, de Jezábel uralma túl pogány és túl agresszív volt ahhoz, hogy egy Óbadjáhú fékezni tudta volna. Ő titkos hívő volt, akinek hiányzott a bátorsága ahhoz, hogy nyilvánosan kiálljon. Ha ezt teszi, akkor a fejével játszik. Hallani a hangjából a tiltakozást, hogy még mint üzenetközvetítő, mint futár sem akart Illés szolgálatára állni, aki a körözött bűnösök listáján az első helyen állt. „Mit vétettem, hogy Aháb kezébe akarod adni szolgádat, hogy megöljön? Az élő Úrra, Istenedre mondom, hogy nincs nép, sem ország, ahová el ne küldött volna az uram, hogy felkutasson téged. Ha azt mondták, nincs itt, akkor meg is eskette azt az országot és népet, hogy nem találtak meg téged. És most te mondod: Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Illés!? Megtörténhet, hogy amikor elmegyek tőled, elragad téged az ÚR Szelleme, nem is tudom hová. Ha én megyek, és hírt viszek Ahábnak, ő pedig nem talál itt téged, akkor megöl engem; pedig a te szolgád féli az Urat ifjúkorától fogva” (9-12. v.). Óbadjáhút nem abból a fából faragták, hogy hősként viselkedjék. (Folytatjuk.)


Ragaszkodj az élet Igéjéhez! A Szentírás egyetlen magasztos célja: elmondani az embernek Isten csodálatos megváltói tervét. Gondold csak meg, milyen értékes dolog, hogy van egy könyvünk, amely a szomorú embert megvigasztalja, és még a legromlottabbat is átalakítja Isten képmására. Félelmetesen nagy felelősség, hogy van a házunkban egy ilyen könyv. Vagy törődünk a figyelmeztetéseivel, vagy elvetjük a tanításait. Így lesz számunkra a Biblia vagy halál illata a halálra, vagy élet illata az életre. És mi lenne, ha Isten elvenné tőlünk ezt a könyvet ezekkel a szavakkal: „Nem akarok ezzel többé a terhetekre lenni?” …………….. Egy fiatal lány kezébe vett egy könyvet, de nagyon unalmasnak találta. Később megismerkedett a könyv szerzőjével, és egy bizonyos idő elteltével férjhez ment hozzá. Ezután felismerte, hogy mégiscsak fontos üzenete van annak a könyvnek, és megváltozott a róla alkotott véleménye. A változás oka azonban nem maga a könyv volt, hanem saját maga: megismerte és megszerette a könyv szerzőjét. Vannak, akik csupán kötelességből olvassák a Bibliát, ha ugyan egyáltalán olvassák; de amint valaki megismeri Jézus Krisztust, a Biblia központi személyét, akkor ez a könyv Isten szeretetének a kijelentésévé lesz. Ahol a Bibliát elhanyagolják, ott nincs az erőnek teljessége sem az életben, sem a szolgálatban. A Szent Szellem munkájának nagy voltát ugyan elismerik, de az eszközt, amely által munkálkodik, messzemenően elfelejtik. Ennek következménye azután a csupán múlékony lelkesedés és a saját erőnkből való tevékenység. R. A. Torrey

Az Ige Mivelhogy változhatatlan, ezért örök és mindig új – az idő zúgó vihara is csak felette átvonul. Venyercsán László

„Te megparancsoltad, hogy utasításaidat pontosan megtar tsák. Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet! Akkor nem vallanék szégyent...” (Zsolt 119,4-6) Több okból kell Isten parancsolatait pontosan megtartanunk. Nézzünk meg most ebből hármat! Először azért, mert ellenségünk, aki arra törekszik, hogy Isten parancsolatainak megszegése által megfogjon bennünket, buzgón igyekszik kísérteni, és éjjelnappal azon iparkodik, hogy elnyeljen bennünket (vö. 1Pt 5,8). Másodszor azért, mert gyengék és esendők vagyunk. Ha buzgóbbak lennénk, jobban tudnánk ügyelni magunkra az Ige fényében. Harmadszor azért, mert valahányszor győz felettünk a Sátán, mindannyiszor nagy vesz te séget szenve dünk. Tapasztalatból tudjuk, hogy könnyebb sebet ejteni, mint azt meggyógyítani; éppen ilyen gyorsan jutunk rossz lelkiismerethez, de nem szabadulunk meg olyan gyorsan tőle. W. Cowper

„Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved… …és Ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,1.6)

Kérésekkel az ÚR előtt Ha rosszat adsz rám, adj hozzá erőt, ha kedvezőt adsz, adj alázatot. Élő hitet adj, mélyből emelőt, élő IGÉT is, hitre biztatót! Adjál egyensúlyt jó és rossz között, hogy így lehessek tanúd, eszközöd! Füle Lajos

23 2006. évi 3. szám

irántad való szereteEgy olyan világtében és odaadásában ban élünk, amely– annyira, hogy meghalt ben az ígéretek elérted. Arra vágyik, hogy vesztették az értéaz Ő isteni szeretetét, is„Légy hű…!” (Jelenések 2,10) küket. „Nem leszteni természetét beléd – majd áltanek új adók” – fogadkoznak lad tovább – árassza. Ha keresed Őt, és aláveted a politikusok. „Garantáljuk, hogy elégedett lesz velünk!” – hirdetik a reklámok. A marketing azt ígé- magad neki, akkor munkálkodni fog benned, hogy ri, hogy a termékek „hosszantartóak és nem kop- szeretni tudd a házastársadat. A hűség Istennel kezdődik. Az Ő neve: HŰ (Jel nak”. Annyiszor, annyi módon csalódtunk a be 19,11). Ő képes kimunkálni benned a hűséget nem tartott ígéretekben, hogy már nem is várjuk el, hogy betartsák őket. Ennek eredményeképpen (1Tesz 5,24). Isten számára az „örökké” nem azt szkeptikusak és bizalmatlanak vagyunk a nekünk jelenti, hogy „amíg jól működik”. Azt jelenti, hogy tett ígéretekkel kapcsolatban, és hűtlenek azok- „életünk hátralevő részére”. Isten a hűséget úgy tekinti, mint ami állandó, és egész életünkön át ban, amiket mi teszünk másoknak. Egy olyan világban élünk, mely úgy gondolja, a köt bennünket. Ő arra buzdít, hogy tarts ki. Isten boldogsághoz „jogunk” van. A mai felgyorsult, fel- megdicsérte az efezusiakat az állhatatosságukért, felé törekvő társadalmunk türelmetlen embereket de megfeddte őket, amiért eltávolodtak a Krisztus termel ki, akik azonnali kielégülést követelnek. A iránti első szeretetüktől. Három jó tanács segíthet reklámszlogenek ezt az elképzelést naponta erősí- visszatéríteni az első szeretethez: „emlékezzél visztik. „Ha jól esik, tedd meg!” „Kényeztesd magad…, sza, térj meg, fordulj vissza”! Ez a felszólítás a házasságunkra is vonatkozhat, ha a korai vágyódások megérdemled.” Sajnos, ez a hozzáállás megfertőzheti a kapcso- szenvedélyét felváltotta a langyos ragaszkodás. Holatokat is. A férj eldobhatja a házasságát, mert már gyan térhetünk vissza első szeretetünk izzásához? régi. A feleség lemondhat a házasságról, mert már Úgy, hogy visszaemlékezünk az Úr szabadítására, kényelmetlen a megunt férjet szeretni. Megszeg- megtérünk és visszafordulunk (Jel 2,3-5). hetjük az ígéreteinket, igazolhatjuk magunk előtt De most térjünk vissza az eredeti kérdésünka válást és a házasságon kívüli kapcsolatokat, mert höz: Lehetséges hűségesnek maradni egy hűtezt gondoljuk: Jogom van a boldogsághoz, ahhoz, len világban? Igen, lehetséges! Csak bízzál Istenhogy megértsenek és betöltsék a szükségleteimet. ben, és hagyd, hogy a céljait megvalósítsa az éleHova vezet ez a fajta gondolkozás? tedben. Amikor egy keresztyén asszonytól az ötHűnek lenni a fogadalmunkhoz többet jelent venedik házassági évfordulóján megkérdezték, annál, mint hogy ne lépjünk félre, és hogy nincs hogy nem unta-e soha, hogy ugyanazzal a férpapírunk a válásról. A hűség azt jelenti, hogy meg- fivel van, ő mosolygott, és ezt mondta: „Az én van bennünk a szeretet, az odaadás, a tisztelet, a Györgyöm olyan, mint egy zongora. Egy zongomásik mellett való kitartás. A hűség egy pozitív és rán lehet Beethoven ötödik szimfóniáját vagy dinamikus fogalom; azt jelenti, hogy tevőlegesen a »Boci, boci, tarká«-t játszani, de lehet bluest, törekszünk házastársunk jólétére. Ha azt mondgospelt, népdalokat vagy ragtime-ot is. Lejuk: „Hűséges vagyok, hiszen sohasem követtem het rajta olyan dallamot játszani, ami megel házasságtörést” – akkor semmit nem fogvigasztal, és olyat, ami megnevettet. Hogy tunk fel abból, amit Isten a hűségen ért. untam-e? Nem, soha. Mi ketten állandóan Emberi szempontból nézve leheúj dalokat komponálunk.” tetlen hűségesnek maradni. De „Bizony, erős a szeretet, mint a haami embereknél lehetetlen, az Islál... Úgy lobog..., mint az Úrnak lángtennél lehetséges (Mt 19,26). Isja" (Én 8,6). ten képes arra, hogy megőrizzen téged a hűségben. Ő hűséges az L. D.


A kaffer-háború idején (a 19. században) történt. A katonai személyzetet szállító „Birkenhead” hajó, amely az Algo-öböl felé tartott, 5-6 km-re lehetett a parttól. Hajnali 2 óra volt. A hajó fedélzetén 500 katona, néhány feleség és gyermek aludt zavartalanul. Minden csöndes és nyugodt volt. Egyszer csak váratlanul a hajó nekiütődött egy víz alatti sziklának. Az ütközéstől óriási rés támadt a hajótesten. A résen beáramló víztömeg azonnal elpusztított 100 embert. A kapitány észrevette, hogy süllyed a hajó, és nyomban parancsot adott: „A csónakokat leereszteni! Először az asszonyok és a gyermekek szálljanak a csónakokba! Egy matróz sem hagyhatja el a fedélzetet, csak azok, akikre a csónakok irányításához feltétlenül szükség van!” A kapitány parancsait pontosan végrehajtották. Minden rendben ment. A katonák tisztjük parancsára összegyülekeztek a hajó fedélzetén, mintha szemlére készültek volna. Volt közöttük egy keresztyén is, aki az utolsó csónak indulásakor átnyújtotta Bibliáját egy csónakos matróznak, és hozzátette: „Ha eljutsz valamikor az én kedves szülőföldemre, keresd meg az édesanyámat. Ő ajándékozta nekem ezt a Bibliát, amikor elindultam. Mondd meg neki, tudom, mit érez az az ember, akinek a bűnbánata felett öröm van a mennyben.” Ez az ember kész volt a hajóval együtt leszállni a mélybe, és azután fölemelkedni Megváltójához a dicsőségbe. Húsz perccel az ütközés után a „Birkenhead” hajót, a mintegy szoborként álló katonákkal a fedélzetén, eltemették a hullámok. 438 ember halálát okozta ez a hajótörés. 192 lélek, köztük valamennyi asszony és gyermek, megmenekült. Ebből a nagy létszámú csoportból csupán egy valaki tett igaz vallást Istenről. Bizonyára sokkal többen megtehették volna ugyanezt, de ő volt az egyetlen. Vajon te tudsz-e ilyen tisztán bizonyságot tenni a megtérésedről? Örültek-e már a mennyben

bűnbánatod és az Úr Jézus Krisztusba vetett hited felett? (Csel 20,21) Akkor emlékezz Isten szavára: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz” (Róm 10,9).

SZOLGÁLAT Az ember, amit megtehet, Emberig ér föl, nem tovább. Ha azt mondod: erőd felett, Akkor az Isten rád talált! Dicsőítsd Őt, hogy benned él A szent, ragyogó, égi lény. Ne várj hálát jó tettidért, Erő az Úr, s te oly szegény. Erőd felett, erőd felett: Oltárra tett és égni hagy. Az Ő keze, az tette azt, Nem tőled telt, – miért, ki vagy?! Nagy lobogó örömben égj! Felejtsd magad! Szolgálj! Szabad! Szeress, szeress erőd felett, S míg engeded, hatalmat ad! Stefura Erzsébet

25 2006. évi 3. szám

Nehezen érthetõ bibliai helyek

Isten gyermeke sokszor kerülhet olyan nehéz helyzetbe, amikor célravezet!nek látszik a hazugság, s!t talán emberek megmentését jelentheti. A kérdés az, hogy milyen választ kapunk erre a Bibliából. Bár Istennek sok titka van, és " úgy cselekszik, ahogy jónak látja, mégis kijelenthetjük, hogy a Bibliában nincs utalás a hazugság szentesítésére. Az Efezusi levélb!l egyértelm# felszólítást kapunk arra, hogy ne hazudjunk (Ef 4,25). A kérdés azonban nem ilyen egyszer#. Vannak helyek a Bibliában, ahol a hazugság hasznosnak látszik, s!t emberek megmentését eredményezi. Ismerjük Ráháb történetét, aki az izráeli kémeket hazugság árán mentette meg a jerikói király haragja el!l, amely halált jelentett volna számukra (Józs 2,$-7). Józsué kémeket küldött Jerikóba, de ezek az emberek nem jól álcázták magukat, és a város lakói elárulták kilétüket a királynak. A kémek Ráháb házába mentek, aki gyanút fogott a két látogatót illet!en, de azt is látta, hogy közelednek a katonák, ezért elrejtette a kémeket a háztet!n lev! lenkóró közé. A katonáknak pedig ezt mondta: „Igaz, hogy betértek hozzám azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók. Kapuzárás idején, amikor besötétedett, eltávoztak” (4-5. v.). Akárhogy is nézzük, ez hazugság volt, még akkor is, ha a kémek megmenekültek. A kérdés, hibázott-e Ráháb, hogy hazudott? Tény, hogy félrevezetése megvédte a kémeket. Tehát vannak olyan helyzetek, amikor elfogadható a hazugság? Egyesek azt állítják, hogy ez kulturális kérdés, hiszen Ráháb egy romlott kánaáni kultúrában született, ahol a hazugság szinte erény volt. De ez az érv mégsem meggy!z!. Ha azzal érvelünk, hogy a kémek biztosan életüket vesztették volna, ha Ráháb igazat mond, figyelmen kívül hagyjuk, hogy Isten más módon is megmenthette volna !ket. Ráháb hazugságát a Biblia feljegyezte, de nem

helyesli, hitét viszont elismeri. Hitét jó cselekedetével bizonyította: „Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna n!, amikor a kémeket békességgel befogadta” (Zsid "",3"); de ez nem igazolja hazugságát. Két történetet szeretnék leírni, hogy adott esetben helyesen döntsünk. Modersohn Ern! a következ! eseményt jegyezte fel: „Steintalban a francia forradalom idején egy fiatal leány, aki az ellenség üldözése el!l menekült, Oberlin lelkészhez futott be. Nem sokkal kés!bb egy csapat katona érkezett, hogy a lelkész házában felkutassák a leányt. Megkérdezték a lelkészt, hogy ott rejt!zik-e a leány. Oberlin azt felelte, hogy keressék meg. A katonák ezt meg is tették. Átkutattak minden szobát. Ezalatt Oberlin szíve mélyén Istenhez kiáltott a leány szabadulásáért. A katonák hamarosan lejöttek a lépcs!n és eltávoztak. Nem találtak semmit. Hogyan történhetett ez? Mikor a katonák minden szobát átkutattak, megérkeztek a leány szobájához is. Vezet!jük belökte az ajtót, és csak egy pillantást vetett a kis szobácskára. »Itt sincsen!« – kiáltotta és visszafordult. Pedig a leány éppen az ajtó mögött állt anélkül, hogy sejtelme lett volna a nagy veszélyr!l; éppen a kezét mosta meg és törölte az ajtó mögött lógó törölköz!be. Isten így szabadította meg a lányt anélkül, hogy Oberlin hazudott volna.” Egy másik történetet a második világháború idejéb!l jegyeztek le: „A Harmadik Birodalomban (Németország) tüzetes kutatások folytak elrejtett zsidó emberek után. Egyik alkalommal SS-katonák kopogtak be egy olyan család ajtaján, akik meggy!z!déses keresztyének voltak, és befogadtak egy zsidó embert a házukba. A katonáknak az asszony nyitott ajtót. »Rejtegetnek-e zsidókat a házukban?« – hangzott a kérdés. Mit mondjon erre az asszony? Hazudjon, próbálja meg így megmenteni az üldözöttet és egyben a saját családját is? Az aszszony Isten Szellemének vezetésével és Istent!l kapott bölcsességgel, minden sietség nélkül így vála-


szolt: »Gy!z!djenek meg err!l saját maguk!« Az Isten hogyan ítélte meg Ráháb hazugságát, azt nem SS-tiszt csak futólag nézett be abba a helyiségbe, tudjuk, de egy biztos: hite elnyerte jutalmát. Csaahol az ajtó mögött ott állt reszketve a keresett sze- ládjával együtt megmenekült, és fontos személyimély, majd máshol kutatott tovább. A zsidó férfi ség lett az Úr Jézus testi vonalában (Mt $,$-$6). megmenekült.” Van még egy érdekes igehely a Bibliában az Mindkét történet tanulságul szolgálhat. Nincs $Királyok 22. részében, amelyet könnyen félre lea világon olyan helyzet, amely minket a hazugság het érteni. Aháb háborút indít Rámót-Gileád ellen, b#nére kényszeríthetne. Leés nem fogadja el Mikájehet, hogy válságos körülméhú próféciáját. Ekkor elKÖNYVTÁRAM nyek közé jutunk, amelyek Könyvtáramat egy Könyvben tartom, mondja a próféta a látomápróbára tesznek bennünket, sát, a mennyei jelenetet: tartalma hatvanhat kötet, hogy van-e teljes bizodalAz Úr megkérdezi, ki fogolvasgatom hittel, kitartón, munk Istenben vagy nincs. ja rászedni Ahábot, hogy s áldása mindenben követ. Valóságos-e számunkra Isten felvonuljon és elessék RáFüle Lajos ígérete: „Ha vizen kelsz át, én mót-Gileádnál. Egy hazug veled vagyok, és ha folyókon, szellem (démon) jelentkeazok nem sodornak el. Ha t#zben jársz, nem per- zett, hogy a 400 prófétából szólva el!idézze Aháb zsel!dsz meg, a láng nem éget meg” (Ézs 4,2). halálát. Ez ítélet volt Izráel királya felett. Az Úr Ráháb célja, amelyet hazugaságával akart el- nem kényszerített senkit hazugságra, csupán megérni, jó volt. De sohasem szentesítheti egy jó cél a engedte az amúgyis hazug szellemnek, hogy eszgonosz eszközöket, jelen esetben a hazugságot. A köz legyen. b#n b#n marad, akármilyen okból tesszük is. Hogy J. Aster

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23) Bárcsak ez a mondat be lenne vésve minden szívbe, akkor mennyire más emberek lennének sokan, akik elindultak a mennyei Kánaán felé! Amikor Jéhú találkozott Jehónádábbal, Rékáb fiával – aki elébe jött akkor, amikor Isten parancsára elindult, hogy megölje Baál prófétáit, szolgáit és papjait –, megkérdezte tőle: „Olyan őszinte szívvel vagy-e irántam, mint amilyen őszinte szívvel vagyok én teirántad?” A válasz habozás nélkül és nyomatékosan így hangzott: „Igen!” Ekkor a harcias Jéhú kezét nyújtotta felé, és ezt mondta: „Jöjj velem, és lásd meg, hogyan buzgólkodom az Úrért” (2Kir 10,15-16). „Buzgólkodj Istenért!” Olyan felszólítás ez, amely már sok gondtalanná vált keresztyént meghökkentett, és felrázta számos alvó keresztyén szívét és lelkiismeretét. Milyen nagy szükség van arra, hogy a Szent Szellemnek ezt az ünnepélyes felszólítását meghalljuk! Hiszen számos hívő ember élete olyanná lett, mint a kormányát veszített hajó a viharos tenger hullámain. Ó, jaj, mi lesz ennek a vége? Vajon a szívemet egészen átadtam Isten szeretett

Fiának? Komolyan gondolkodjunk el e kérdésről, éppen ma, amikor a világ istene, a Sátán bőségesen elárasztja az emberiséget a test kívánságait szolgáló kínálataival. Ma, amikor Isten gyermekei is kóstolgatják a gonoszság gyümölcseit és egyéb csemegéit, és immár nem ízlik nekik a mennyei kenyér. Annyi bizonyos: lelkünknek-szellemünknek megújulásra van szüksége, azért is, mert közel van az Úr Jézus visszatérése, és a kegyelem üdvkorszaka hamarosan lejár. A szívből indul ki „az élet”. Ezért mindenkor éberen őrködjünk a bennünk munkálkodó gondolatok és eszmék felett, még mielőtt gonosz gondolatainknak teret adnánk, és azok cselekedetté válnának. Már egyetlen kis gondolati eltérés az Úr akaratától a bűnös cselekedetek folyamává duzzadhat. Egyetlen kis tettnek súlyos következményei lehetnek, amelyek elfordíthatják életünk egész további folyását rossz irányba. Végső soron egyedül Isten tudja, milyen súlyos következményei lesznek ezeknek. Minden szavunknak és cselekedetünknek következménye van az örökkévalóságra nézve, ezért: „Minden

féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23) Franklin Ferguson

27 2006. évi 3. szám

„...uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!” (Jelenések 19,6) Ha Istent Mindenhatónak nevezzük, akkor valóban a nevén nevezzük, mert Övé minden hatalom. Minden más hatalom felett áll, nincs semmi, amit meg ne tudna tenni. Ő a mindenható Isten és Úr. Isten mindenhatósága kétségkívül valamennyi bibliai szerző fő témája. Nézzünk néhány bibliai szakaszt: „Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen!” (1Móz 17,1). „Van-e valami lehetetlen az Úr számára?” (1Móz 18,14) „Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál” (Jób 42,2). „Szólott egyszer az Isten, s ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; nálad van, Uram, a szeretet” (Zsolt 62,12-13). „Ó, Uram, Uram! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalommal és kinyújtott karral. Neked semmi sem lehetetlen” (Jer 32,17). „... de Istennél minden lehetséges” (Mt 19,26). „...Istennek semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37). Egy hívő ember ezt így határozta meg: „Isten hatalma az Ő arra való képessége és ereje, amely által mindent véghez vitt, és véghez visz, amit csak akar, amit végtelen bölcsességében elrendel, és amit akaratának határtalan tisztasága elvégez.” Ő erős ahhoz, hogy felépítsen, újjáteremtsen bennünket, és örökséget adjon a szentek között (Csel 20,32). „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok” (2Kor 9,8); „...azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket” (Fil 3,21), „...segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsid 2,18); „...üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid 7,25). És „...aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel” (Júd 24). Amikor azt mondjuk, hogy Isten mindent megtehet, akkor kézenfekvő, hogy a „mindenen” mindazt értjük, ami egybehangzó az Ő erkölcsi erényeivel és jellemvonásaival. Isten pl. nem hazudhat (4Móz 23,19; Zsid 6,18). „Ha hűtlenek

vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja” (2Tim 2,13). „...mert az Isten a gonosztól nem kísérthető” (Jak 1,13). Nem hagyhatja jóvá a gonoszt, nem is tekinthet rá örömmel (Hab 1,13). Mivel időtlen és halhatatlan, ezért nem öregedhet és nem halhat meg. Nem esküdhet önmagánál nagyobbra (Zsid 6,13), egész egyszerűen azért, mert semmi sem nagyobb nála. Semmi sem csökkenti a legkisebb mértékben sem a mindenhatóságát. Nem is lehet vele kapcsolatban pl. ilyen ostoba kérdést feltenni: „Alkothat-e Isten olyan követ, amely annyira nehéz, hogy Ő maga sem tudja felemelni?” Az ilyen kérdések abszurdak, és említésre sem érdemesek.

ISTEN MINDENHATÓSÁGA A TEREMTÉSBEN Isten hatalmát a teremtésben: a világmindenség és az ember teremtésében láthatjuk. Egy szempillantás alatt és a láthatatlanból teremtette az eget és a földet, szerszámok nélkül, pusztán teremtő szavával. Gondold meg, micsoda hatalom lehet az, aki az eget teleszórja csillagokkal, aki milliárd fényévnyi távolságokat benépesít csillaghalmazokkal és galaxisokkal. Gondolj arra az erőre, amely az anyaméhben megformálja az emberi testet (Zsolt 139,13-18). Próbáld magad elé képzelni azt az erőt, amely összetartja az anyagot, Isten erejét, amely a világmindenséget fenntartja (Kol 1,17; Zsid 1,3), amely a bolygókat pályájukon vezérli, amely a teremtményeit megőrzi, és imáikat meghallgatja. Isten hatalmát látjuk az áradatokban, tűzvészekben, földrengésekben, vulkánikus kitörésekben, viharokban, szelekben és tengeri hullámokban. De látjuk hatalmát abban is, ahogyan a bűnösöket megmenti, a betegeket meggyógyítja, és a gonoszokat megítéli. Mi emberek az erőt megatonnákban mérjük, amely 1 millió tonna TNT (tinitrotoluol) robbanó erejének felel meg. De az ember szótárában nincs fogalom, amely Isten erejét csak megközelítőleg is le tudná írni.

JÉZUS KRISZTUS ÉS ISTEN MINDENHATÓSÁGA Amikor az Ószövetség szentjei Isten hatalmára gondoltak, akkor az egyiptomi kivonulás jelent meg lelki szemük előtt, amikor Isten kihozta őket kinyújtott kézzel és erős karral (5Móz 26,8). Az Újszövetségben pedig leginkább Jézus Krisztus feltámasztásában mutatkozott meg Isten ha-


talma. Erről beszél Pál, amikor azt mondja: „…és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben” (Ef 1,19-20). Úgy tűnik, mintha a Sátán valamennyi démonával együtt Jézus Jeruzsálemen kívül levő sírja körül gyülekezett volna össze, hogy az Úr Jézus feltámadását minden áron megakadályozza. És ekkor megjelent az Isten félelmetes hatalmával, visszaverte a pokol seregét, és előhozta Krisztust, mint feltámadottat és élőt (Zsolt 18,7-19). Vannak, akik azt tanítják, hogy az Úr Jézus feladta mindenhatóságát, amikor eljött a Földre. Vagy azt, hogy ha nem is adta fel, de nem használta fel. Ennek következménye az a feltevés, hogy minden csodáját a Szent Szellem ereje által vitte véghez. Nos, elismerem, hogy lehettek életének olyan szakaszai, amikor elhatározta, hogy nem él a hatalmával. Például: bármikor megsemmisíthette volna ellenségeit, de Ő nem ezért jött. Azért jött, hogy szabadítson, nem pedig azért, hogy pusztítson. Ezenfelül semmit nem tehetett, ami ellentétes volt Atyja akaratával, mert tökéletes volt erkölcsileg (Jn 5,19). Az a tény, hogy a csodákat a Szent Szellem ereje által cselekedte (Mt 12,28), nem érinti teljhatalmát, hiszen ugyanakkor a világmindenséget hatalma szavával tartotta fenn (Zsid 1,3). Olykor beszélt tulajdon hatalmáról is. Azt mondta: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem” (Jn 2,19). Amikor saját haláláról és feltámadásáról beszélt, azt mondta: „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól” (Jn 10, 17-18). Jézus nem mondott le a teljhatalmáról, amikor eljött a földre. Hatalmát egy időre elrejtette az emberek elől, de aktivizálta azt a teremtésben, megtartásban, gondoskodásban, vezetésben és uralkodásban. Szívünk teljék meg imádattal és az Úr félelmével, ha az Úr mindenható voltára gondolunk. Többnyire hajlamosak vagyunk csupán fizikai erejére gondolni, de nem feledkezhetünk meg erkölcsi erejéről sem. E. Stanley Jones mondta ezzel kap-

csolatban: „A világ annak a férfiúnak lába előtt hever, akinek volt hatalma arra is, hogy visszaüssön, de arra is, hogy ne üssön vissza. Ez a hatalom legfelsőbb formája.” Lett volna hatalma arra, hogy tizenkét légió angyalt hívjon saját védelmére – de nem tette, mert a Mindenható nem menthette magát, amikor a bűnösök megmentéséről volt szó. Erre a tényre irányítja a figyelmet egy énekszerző az alábbi versben: Magát nem akarta megmenteni, meghalnia a kereszten kellett, különben az elveszett bűnösök nem nyerhetnének áldott kegyelmet. Igen, el kellett véreznie Krisztusnak, Isten Fiának, hogy a bűnösök megszabaduljanak bűneik következményeitől.

ISTEN MINDENHATÓSÁGA – ÉRTÜNK Isten mindenhatóságából nagyon sok gyakorlati dolgot tanulhatunk: Az első lecke az, hogy az ember nem veheti fel Istennel szemben a harcot. Olyan lenne ez, mintha egy szúnyog le akarná győzni egy acélöntöde óriási hengerét. „Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az Úrral szemben” (Péld 21,30). A következő lecke világossá teszi számunkra, hogy ha Isten barátai vagyunk, akkor az isteni mindenhatóság oldalán állunk, és így a győztes pártján vagyunk. Vannak időszakok, amikor úgy látszik, hogy minden ellenünk van, de ez nem változtatja meg Isten szándékát. Nem kell félnünk attól, amit mások velünk tehetnek. Semmi nem történhet velünk Isten akarata nélkül. Mi hívők mindaddig élünk, amíg feladatunkat el nem végeztük. Isten uralkodik ellenségeink érzései, értelme és akarata felett, úgyhogy egy hajszál sem eshet le a fejünkről az Ő akarata nélkül. A 2Mózes 34,23-ban Isten megparancsolta, hogy minden izráelita férfi jelenjen meg az évente tartandó három nagy ünnepen Jeruzsálemben. Ebben az időszakban azonban feleségeiket és gyermekeiket védtelenül otthon kellett hagyniuk, esetleges ellenséges támadásoknak kitéve. Ezért a 24. versben szokatlan ígéretet tesz nekik Isten: „...és senki sem kívánja meg földedet, amikor évenként háromszor fölmész, hogy megjelenj Istenednek, az Úrnak színe előtt.” Csakis a mindenható Isten tud kezeskedni arról, hogy még népének az ellenségei felett is uralkodik.

29 2006. évi 3. szám

Egy további lecke, amelyet nekünk, hívőknek meg kell tanulnunk, hogy mi magunk soha nem leszünk mindenhatók. Istennek eme tulajdonságában nem részesülhetünk. De azért bizonyos mértékig részesít minket Isten a maga erejében. Nem szükséges másznunk, amikor repülhetünk. Ha csak saját erőnkre támaszkodunk, soha nem tudunk megszabadulni a test és vér megkötözöttségéből. De ha engedjük, hogy a Szent Szellem felfegyverezzen bennünket, akkor természetfölötti erők áradnak belőlünk. Valaki azt mondta egyszer, hogy az ember soha nem kerül közelebb a Mindenhatóhoz, mint akkor, amikor az Úr Jézus nevében imádkozik. Ez a bizonyságtétel igaz. Ha Jézus nevében imádkozunk, az éppen annyi, mintha maga az Úr Jézus fordulna kérésével az Atyához. Ha erre gondolunk, el kell csodálkoznunk azon: miért nem imádkozunk többször és többet. Az utolsó lecke az, hogy Isten mindenhatósága az övéinek vigasztalására és bátorítására szolgál. Milyen vigasztaló tudnunk, hogy Istenünk mindent megtehet, hogy számára nincs lehetetlen! Oswald J. Smith emlékeztet minket arra, hogy Istennek nincsen ugyan semmi gondja önmagában, ugyanakkor minden gondot megold, amivel hozzá fordulunk:

Isten bölcs akarata szerint némelyeknek sípolniuk, másoknak pedig siralmas éneket kell énekelniük. „De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és ezt kiáltják a többieknek: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem gyászoltatok” (Mt 11,16-17). A csüggeteg ember azok közül való, akik mély szólamban játszanak. Ő és társai a nagy kürtöt fújják, amelynek hangja bánatosabb más hangszernél, habár sokan azt vallják,

A Szabadító minden problémát meg tud oldani, az élet minden gubancát ki tudja bogozni, Jézus számára nincs túl nehéz probléma, nincs semmi, amit meg ne tehetne. Elisabeth Elliot írja, hogy a Kínai Belföldi Miszszió egyik házán a következő felirat olvasható: A Nap – megállt. A vas – úszott a vízen. S aki mindezt tette: Istenünk, az örök Isten, aki elvezérel bennünket egészen halálunkig. Majd így magyarázza: „Ugyanaz az Isten, aki egy egyszerű ember kérésére megállította a Napot járásában: ugyanaz az Isten, aki felfüggesztette a saját maga által rendelt nehézségi törvényt, és elrendelte, hogy a vasfejsze ússzék a vízen, Ő az, akihez én is imádkozom. Semmi más nem fontos számomra, csak ennek az Istennek az ígéretei. Ki tud segíteni szorult helyzetemből. Akármilyen nagy bajba kerüljek is, ha a megállított Nap (vö. Józs 10,12-15) és az úszó fejsze (vö. lKir 6,4-7) csodájára gondolok, máris nevetségesen csekélynek tűnik számomra a magam baja.”

William MacDonald

hogy a mély hang minden zene alaphangja. Ami engem illet, részemről nem is adok semmit az olyan megtérésre, amely nem a szív megszomorodásából indul ki. Az első húr, amelyet a zenész érinteni szokott, amikor hangszerét megszólaltatja, a mély szólamú húr. Isten is a szívnek ezt a húrját érinti először, ha a szívet a maga céljaira hangolja. De a csüggedésre hajlamos ember gyarlósága az, hogy élete végéig soha más hangot nem ad. John Bunyan


Az Úr gyakran lehajol, hogy beszéljen az őszintén kereső lelkekkel. Amikor ezt teszi, hangja világos, jóllehet mások nem látják ezt a közvetlen kapcsolatot, mert nem ismerik a hátteret. Kérjük az Urat, hogy beszéljen hozzánk Szava által. Fölbecsülhetetlen kiváltság, hogy az univerzum Ura személyesen küld nekünk üzenetet.

William MacDonald

Isten még mindig szól hozzánk 72 oldal (12,5x18 cm)

Két ellenséges haderő pilótája találkozik. Az egyik Mitsuo Fuchida, egy japán harci bombázó parancsnoka, aki 1941ben egy csendes vasárnap reggel váratlanul megtámadta az amerikai hajóhadat Pearl Harborban. A másik pilóta Jakob DeShazer, amerikai, aki megtorlásként elsőnek bombázta Japánt. A háború után a két ellenség testvérként találkozik össze. Istennek erről a csodálatosan formáló munkájáról szól ez a könyv.

H. A. Ironside

Gondolatok az imádságról

48 oldal (10x18 cm)

William Rigmark

...Hanem a gonoszt jóval győzd meg... (Róma 12,21) 80 oldal (12,5x18,5 cm)

Ebben a kis füzetben az imádságról van szó, hogy megtanuljunk róla néhány dolgot Isten Igéjéből. Isten Igéje az egyedüli alap, amelyre építhetünk. Felvetődnek a kérdések: Ha Isten mindent tud, miért kell imádkoznunk? Meghallgatja-e Isten az imádságot? Miért nem kapok mindenkor választ az imádságra? Ezekre keres választ az író.

világosságról. Azóta mérhetetlenül sok tudományos újdonság született. De az emberi tevékenység tragikuma, hogy a fénnyel együtt nőtt az árnyék is. Az ember ünnepelni szeretné az értelmét, de annak szellemisége sötét. Ami azonban nem változott: az Ige világossága.

Dr. F. A. Tatford: Ezékiel könyvének magyarázata John Piper: Jézus Krisztus szenvedése... C. H. Spurgeon: Ígéret szerint (Isten ígéretei) G. R. Brinke: Nóé – Krisztus hét szava a kereszten T. Austin-Sparks: Mi az ember?

Charles H. Spurgeon

Mit beszélnek a gyertyák? 7$ oldal ($2,5x$8,5 cm)

O. Schaude: Pedagógiai felfedezések a Bibliában R. Junker: Hogyan kapta csíkjait a zebra? D. Boddenberg: Kérdéseim, Isten válasza I. Thomas: Krisztus megtartó élete Eckart zur Nieden: Védjük meg a malmot!

Gyermeksarok

Megfejtés KRISZTUS 1. lelkében 2. leprás 3. léviták 4. liszt 5. Lázár 6. Lót 7. Lukács 8. Lóisz

31 2006. évi 3. szám

A „Vetés és Aratás” folyóirat díjmentes, aki a kiadását támogatni kívánja, adományát a fenti számlára küldheti. Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónk képviseletének németországi címérı l rendelhetik meg:

Mission für Süd-Ost-Europa

Alexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 Filderstadt E-mail: [email protected] Tel.: 0049-7158-98 28 24 Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a címre küldik el: Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit; Konto-Nr. 415758, BLZ 600 606 06, Bank: EKK Stuttgart, vagy Konto-Nr. 4570, BLZ 520 604 10, Bank: EKK Kassel Az USA-ban élı olvasóink adományukat az adóból levonhatják (income tax deductible), ha azt az ottani képviseleteink címére – akár csekkben – elküldik: Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. P. O. Box 606, Brunswick, OH 44212 —E-mail: [email protected] Romániában élı olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át: Banc Post, Cluj-Napoca, Nr. RO 21 BPOS 13003086829 ROL 01 ˆ

Szlovákiai olvasóink adományukat a Misijná Spolocnost Evanjelia Ježiša Krista részére a következı számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/ 0200 Tel/ fax: 02/ 654 243 19 E-mail: [email protected]

Ve t é s é s Ara t á s

Recommend Documents