DR.
C S U R G A Y
Távközlési Kutató
Á R P Á D
Intézet
DR. G É H E R K Á R O L Y B M E Híradástechnikai Elektronika
Intézet
DR. H Á Z M Á N I S T V Á N B M E Híradástechnikai Elektronika
Intézet
Helyzetkép a hálózatelmélet fő fejlődési irányairól* Az M T A Műszaki T u d o m á n y o k Osztálya mellett dr. Kozma László a k a d é m i a i levelező tag elnökle tével m ű k ö d ő Távközlési Rendszerek Bizottsága 1970 júliusában e l h a t á r o z t a , hogy t u d o m á n y o s hely zetképet dolgoz k i — tipikus távközlési rendszerek (rádiórendszerek, vezetékes rendszerek, számítógép-hálózatok) és — alapvető elméleti módszerek (információelmé let és hálózatelmélet) területeken [ 1 , 2]. Dolgozatunk az elektronikus á r a m körök szempontjából a hálózatelmélet fő fejlődési irá nyairól, nemzetközi és hazai helyzetéről igyekszik képet adni, rámutatva n é h á n y a távközlési rendszerek hazai fejlesztésével és k u t a t á s á v a l kapcsolatos feladatra is. M i a hálózatelmélet szerepe a távközlő rendszerek k u t a t á s á b a n és fejlesztésében? A hálózatelmélet az elektronikus áramkörök — így azokon belül a távközlőrendszerek á r a m k ö r e i n e k — tervezési módszereit alátámasztó tudományág. A há lózatelmélet kialakulásakor elvonatkoztatva az esz közök k o n k r é t megjelenési formáitól és bevezetve az eszközöket az á r a m k ö r b e n jellemző R, L , C para m é t e r e k e t és azok szimbolikus jeleit, a legegyszerűbb eszközmodelleket, majd szisztematikusan feldolgozva az — ismert modellű elemekből felépített összetett hálózatok analízisének módszereit, később erre építve — r e a k t á n s és passzív hálózatok alapvető szintézis eljárásait megteremtette a századforduló u t á n (főként a h ú szas években) a távközlőhálózatok szűrőinek és kor rektorainak tervezési eljárásait. A hálózatelmélet fejlődésének az első időszaka a széles sávú erősítők tervezési eljárásainak kidolgozásával, az elektroncső modelljének kialakításával és az elemi lineáris a k t í v á r a m k ö r ö k tervezési eljárásainak kidolgozásával a negyvenes évek elejére zárult le. A negyvenes években a rádiólokáció mikrohullámú és impulzustechnikai áramköreinek tervezése, majd az ötvenes években kialakult szilárdtest eszközök elterjedése egy időre elszakította az á r a m k ö r t e r v e z ő i * A dolgozat az M T A M ű s z a k i T u d o m á n y o k O s z t á l y a T á v k ö z l é s i Rendszerek B i z o t t s á g a á l t a l megvitatott tanul m á n y alapján készült. B e é r k e z e t t : 1972. V . 17.
gyakorlatot a hálózatelmélettől, mert a hálózatel mélet nem t u d t a követni a tervezői gyakorlat igé nyeit. Az ötvenes évek elektronikus á r a m k ö r e i n e k nagy része, a lineáris a k t í v , az impulzustechnikai, a nem lineáris, az elosztott p a r a m é t e r ű és a digitális á r a m körök tervezése empirikus vagy félempirikus ú t o n t ö r t é n t . A tervezői gyakorlatban példaorientált heurisztikus eljárások terjedtek el, sokan a hálózat elmélet válságáról beszéltek, v i t a t v a az á r a m k ö r tervezés egységes és átfogó elmélettel való megala pozásának lehetőségét. A hatvanas években a k o r á b b a n kialakult eszkö zökből felépített nagybonyolultságú á r a m k ö r ö k ala k u l t a k k i , m e g k e z d ő d ö t t az integrált áramköri tech nológia kialakulása, a fejlődés egyik fő i r á n y a az á r a m k ö r ö k bonyolultsági fokának növekedése lett. Ezzel egyidejűleg természetesen új eszközök is meg jelentek, amelyek bonyolult funkciót egyesítettek egyetlen eszközben. E t e n d e n c i á k igényelték, a szá mítógépek széles körű elterjedése pedig megterem tette az a l a p j á t a hálózatelmélet gyors fejlődésének és a tervezői gyakorlattal való összekapcsolódásnak. A hatvanas évek második felében a hálózatelmélet széles k ö r ű alkalmazásra t a l á l az elektronikus, a mechanikai, ezen belül az akusztikai, pneumatikus, hidraulikus stb. rendszerek leírásában és tervezésében. Az egymás u t á n gyors ü t e m b e n megjelenő szilárd test eszközök a hálózateleméleti metodika mélyebb újraértelmezését és új tételek megfoaalmazását k ö veteli meg és viszont: a hálózatelmélet eredményei erőteljesen visszahatnak a szilárdtest á r a m k ö r ö k konstrukciójára. B á r az elektronikus eszközök alapvető fizikai kémiai tulajdonságai adottak, mégis az á r a m k ö r i alkalmazások lehetőségeinek fejlesztése i r á n t i igény döntően befolyásolja a k o n k r é t eszközök megjelené sét. Természetesen a hálózatelméleti megfontolások realizálhatatlanok maradnak, ha a követelmények nem teljesítik az elektronikus eszközök adta k o n k r é t feltételeket. I t t e bevezetőben le szeretnők szögezni, hogy a leg u t ó b b i évekig, pontosabban a számítógépek széles körű elterjedéséig a jelen t a n u l m á n y szerzői is le hetetlennek l á t t á k az átfogó hálózatelméleti meg alapozás lehetőségét annak ellenére, hogy m i n d h á r man a t é m a k ö r b e n dolgoztak. A hálózatelmélet a szá mítógépek tervezésbeli alkalmazásával képes csak az á r a m k ö r t e r v e z é s átfogó metodikai megalapozá sára.
307
H Í R A D Á S T E C H N I K A X X I I I . É V F . 10. SZ.
A hatvanas évek második felében a legfejlettebb elektronikai iparral rendelkező országokban széles körben megindult a számítógépek tervezői gyakorlat ban való alkalmazása
rek állapotegyenleteinek felírási módját. Az állapot egyenletek megoldásával a
— felhasználó-orientált (a tervezőtől programo zási ismereteket nem igénylő),. — az eszközökön v é g z e t t modellmérések adatait mágnesszalagon t a r t a l m a z ó ( a d a t t á r ) , — nagy bonyolultságú á r a m k ö r ö k analízisét el végző programokkal, — direkt és i t e r a t í v szintéziseljárásokkal, — konstrukciós és rajzdokumentációs programok k a l felszerelt programrendszerek kialakulásá val.
t é m a k ö r foglalkozik, amely adott modellű építő elemek egy megengedett m ó d o n összekapcsolt rend szerében m e g h a t á r o z z a a jelek (gerjesztések és fele letek) tulajdonságait. E l ő í r t specifikációjú á r a m k ö r adott építőelem készlettel való realizációjának kérdéseivel a
E programrendszerek nem helyettesítik a tervezőt, de h a t é k o n y tervező—gép kapcsolat (interaktív, on-line tervezés) biztosításával megsokszorozzák a tervező alkotókészségét. E programrendszerek jelentős szerepet j á t s z o t t a k a harmadik generációs áramkörkészlet kialakításá ban (integrált á r a m k ö r ö k ) , lehetővé teszik a félvezető technológia rohamos fejlődésének k i a k n á z á s á t és a negyedik generációs á r a m k ö r ö k tervezésében nélkü lözhetetlenek. Az ú j a b b és újabb eszközök felfedezése ( t ö m b effektusú félvezető eszközök, amorf félvezetők stb.), az áramkörtechnológia (többrétegű nyomtatott la pok, hibrid integrált á r a m k ö r ö k stb.) rohamos fej lődése v á l t o z a t l a n u l és minden bizonnyal folyama tosan igényli a hálózatelméleti metodika és ennek alapján a tervezést a l á t á m a s z t ó programrendszerek továbbfejlesztését. Ahogy az elektronika egészének fejlődését leg mélyebben az új eszközök kidolgozása befolyásolja, úgy adott eszközkészlet esetén az elektronikai be rendezések — így a távközlőrendszerek — fejlődése is döntő m é r t é k b e n függ az áramkörtervezési metodika, t e h á t a hálózatelmélet fejlődésétől. A hálózatelmélet
módszere
A hálózatelmélet t á r g y a — e dolgozat célkitűzése és értelmezése szerint — az á r a m k ö r t e r v e z é s meto dikai megalapozása. Módszere az — á r a m k ö r építőelemekre való b o n t á s a és — á r a m k ö r építőelemek összekapcsolt rendszere ként t ö r t é n ő vizsgálata. A hálózatelmélet építőelem-készlete e g y ü t t fejlődik az elektronikus eszközökkel. Minden új eszközhöz meg kell h a t á r o z n u n k az eszköz — rögzített alkal mazási körön belül — összekapcsolás-invariáns mo delljét, amely az eszköz áramkörbeli viselkedését jól leírja. A hálózatelmélet fejlődését döntően befolyá solják az ( I ) eszközök és környezet k ö l c s ö n h a t á s á t leíró modellek. A hálózatelmélet vizsgálja az eszközök összekap csolási lehetőségeit: az ( I I ) összekapcsolási
problémakör
tisztázza a „ m e g e n g e d e t t " összekapcsolási struk t ú r á k h a l m a z á t és bonyolult összekapcsolt rendsze
308
(III)
hálózatanalízis
(IV) hálózatszintézis problémakör foglalkozik. Az á r a m k ö r k o n k r é t fizikai s t r u k t ú r á j á n a k ter vezése adott modellekből összekapcsolt kapcsolási rajz alapján (V) az áramkör-konstrukciós
eljárások feladata.
A konstrukció e r e d m é n y é t az á r a m k ö r (VI) rajzdokumentációja rögzíti. Mégegyszer hangsúlyozni szeretnők a h á l ó z a t elmélet metodikai alapkoncepcióját: a fizikai rend szerek közelítő modelljeit építőelem-készletnek (blackbox) tekintjük, vizsgáljuk az építőelemek egy rögzí t e t t h a l m a z á t , azon összekapcsolási műveleteket de finiálunk és az így nyert s t r u k t ú r á k a t hálózatnak nevezzük. A z építőelem-modellek és a megenge dett összekapcsolási műveletek e g y ü t t definiálnak egy-egy hálózatosztályt. A hálózatelmélet t á r g y á t e szempontok alapján részterületekre bonthatjuk: — analóg működésű hálózatok, amelyek közönséges és parciális differenciálegyenletekkel, mint állapotegyenletekkel leírt építőelemekből épül nek fel; — digitális működésű hálózatok, amelyek k é t vagy t ö b b diszkrét állapotú kapcsolóelemeket tar talmaznak és időfüggetlen vagy időfüggő lo gikai függvényekkel, illetve függvényrendsze rekkel í r h a t ó k le (kombinációs és szekvenciális hálózatok); Ezenkívül sok esetben célszerű megkülönböztet ni az a k t í v és passzív hálózatokat, az elosztott para m é t e r ű és k o n c e n t r á l t p a r a m é t e r ű hálózatokat, a l i neáris és nemlineáris hálózatokat. Hangsúlyozni szeretnők, hogy egy adott á r a m k ö r t , (erősítőt, tárolót) a tervezés különböző fázisában más-más osztályba eső h á l ó z a t n a k kell t e k i n t e n ü n k és így a tervezési metodika kidolgozása során a h á lózatelmélet különböző területeit kell segítségül h í v n u n k . Az 1. á b r á n megadtuk a hálózati modellek egy lehetséges osztályozási sémáját. A klasszikus hálózatelmélet t á r g y a az analóg m ű ködésű k o n c e n t r á l t p a r a m é t e r ű lineáris passzív h á lózatok volt. E hálózatok R, L , G elemekből épülnek fel (modellezve a disszipációt, mágneses és villamos energiafelhalmozást). E hálózatok példája azt bizonyította be, hogy a fent említett metodika milyen sikeresen alapozhatja meg az á r a m k ö r ö k széles osztályának tervezési módszereit. Természetesen az új modellek új problémákat hoz tak és a hálózatelméleti k u t a t ó k n a k egy sor olyan
D R . C S U R G A Y A . — D R . G É H E R K . - B R . HÁZMÁN I . : A HÁLÓZATELMÉLET FŐ I R Á N Y A I
0 Digitális
0000
Analóg A
3
1 0001
0100
0101 13
0111
1101 9
1111
1001
1011
8 •1000 Nem Un.
ünearts
0010
Passzív
6
7
5
1100
2
0011
4
12
3. Programrendszerek kidolgozásával lémák:
Elosztott C
Koncentrált
0110
Aktiv
15 •1110
11
10 •1010 '
Passzív
Nem Un. \H176-CGH1\
1. ábra. A z elektronikus á r a m k ö r ö k o s z t á l y o z á s á n a k egyik le hetséges módja. A z áramkört a tervezés különböző fázisaiban gyakran m á s - m á s o s z t á l y b a eső h á l ó z a t n a k kell t e k i n t e n ü n k
problémával kellett megküzdeniük, amelyek a klaszszikus hálózatelméletben fel sem v e t ő d t e k . Az új problémák új módszereket követeltek, á t a l a k í t o t t á k a szemléletet. Talán nem túlzás az az állítás, hogy a hálózatelmélet ma csak annyiban azonos a klaszszikus hálózatelmélettel, amennyiben ma is idealizált modellekből összekapcsolt struktúrák vizsgálatával fog lalkozik. Az 1. á b r á n osztályoztuk a hálózatelmélet t á r g y á t képező hálózatokat. A z egyes hálózatosztályokkal kapcsolatos problémák jellegét is osztályoznunk kell, hogy á t t e k i n t h e s s ü k a fejlődési i r á n y o k a t , a meg oldott és n y i t o t t p r o b l é m á k a t : 1.
Alapproblémák:
— fizikai s t r u k t ú r á k modellezése az adott háló zatosztályba eső modellekkel, e modellek al kalmazási korlátai, modell-leírási p r o b l é m á k ; — összekapcsolási p r o b l é m a k ö r : egzisztencia (meg oldás-létezési), egyértelműségi problémák (ana lízis) ; — adott építőelem-készletből felépített hálózatok realizálhatósági k r i t é r i u m a i ; — szintézisproblémák (approximáció, realizálási eljárások); — algoritmizálhatóság egzisztenciaproblémái. 2. Algoritmikus
problémák:
— a modelleket m é r t a d a t o k b ó l generáló, vagy fizikai térből előállító algoritmusok; — adott hálózat állapotegyenletét ellentmondás mentesen és minimális leíró p a r a m é t e r t t a r t a l mazó módon generáló algoritmusok; — hálózatosztályonként az állapotegyenleteket h a t é k o n y a n megoldó algoritmusok (numerikus és szimbolikus algoritmus); — optimalizálási s t r a t é g i á k algoritmusai; — direkt szintézis algoritmusok.
kapcsolatos prob
— modelleket, s z a b v á n y o k a t , tervezési tapasz talatokat t a r t a l m a z ó a d a t t á r a k kidolgozása; — az algoritmusok egységes a d a t b á z i s ú , láncolha t ó és i n t e r a k t í v b e a v a t k o z á s t biztosító prog ramrendszerének kidolgozása, érvényesítve a d o k u m e n t á c i ó a u t o m a t i z á l á s és az optimális ember—gép kapcsolat szempontjait (felhasz náló orientált rendszerek). Ma a hálózatelmélet a gyakorlati tervezői m u n k á t elsősorban a programrendszereken keresztül t á m o gatja, de a h a t é k o n y programrendszerek kidolgozása igényli (feltételezi) az algoritmusok kidolgozását, azok pedig az a l a p p r o b l é m á k megoldására épülnek. Az egyes hálózatosztályokban a felsorolt feladatok súlya, jelentősége k ü l ö n b ö z ő ; sok algoritmust és programot dolgoztak k i , amelynek egzisztenciális kérdései, k o r l á t a i nem ismertek, a gyakorlatban mégis sikeresen alkalmazásra kerültek. Ez t e r m é szetesen nem csökkenti az alapproblémák megoldá s á n a k jelentőségét. ] . A hálózatelmélet fejlődési irányai A k ö v e t k e z ő k b e n n é h á n y á l t a l u n k fontosnak tar t o t t megjegyzéssel szeretnők a fejlődés i r á n y a i t ér zékeltetni. A megadott referenciák csak illusztrálni igyekeznek — a teljességre való törekvés igénye nélkül — a főbb i r á n y o k a t , elsősorban az alapprob l é m á k a t h a n g s ú l y o z v a ; azokat is csak n é h á n y t i p i kus területen. A megoldott a l a p p r o b l é m á k r a épülő — sok esetben heurisztikus alapokon n y u g v ó — k o n k r é t tervezési feladatok kidolgozása, t e h á t a h á lózatelmélet alkalmazása a t é m a k ö r b e n megjelenő publikációk döntő többségét alkotja. E rendkívüli ak t i v i t á s jelentősége nagy, mert biztosítja az elmélet és a gyakorlat k a p c s o l a t á t , de emellett visszahat az a l a p p r o b l é m á k kitűzésére és megoldására is. Koncentrált
paraméterű
modellek
Az á r a m k ö r ö k igen széles osztályában az á r a m k ö r i építőelemek k o n c e n t r á l t p a r a m é t e r ű , t e h á t közön séges differenciálegyenlet-rendszernek eleget t e v ő állapotváltozójú modellezése kielégítő. A passzív alkatrészek és a félvezető eszközök széles osztályára ismeretesek az egyenáramú, egy-egy rögzített egyen á r a m ú munkapont kis környezetében érvényes lineá ris és a nagyobb jelekre is helyes választ a d ó nem lineáris tranziens modellek. Az elmúlt években nagy figyelmet f o r d í t o t t a k a félvezető eszközök közelítő modellezéséhez vezető szisztematikus eljárások k i dolgozására [1 — Í j , amelyek különösen integrált á r a m k ö r ö k esetén jelentősek [1—2]. A k o n c e n t r á l t p a r a m é t e r ű elemekből felépített közelítő modellek á l l a p o t á t egy időfüggvényekből álló véges dimenziójú vektor írja le (x(t)), és az esz köz és a környezet k ö l c s ö n h a t á s á t elsőrendű (általában nemlineáris) differenciál egyenlet-rendszer, vagy Volterra típusú nemlineáris integrálegyenlet írja le.
309
H Í R A D Á S T E C H N I K A X X I I I . É V F . 10. SZ.
Valamennyi eszköznél i s m e r n ü n k kell a környezet h a t á s á t reprezentáló határfeltételek megengedett h a l m a z á t és a megengedett határfeltételekhez tar tozó feleleteket. Elosztott paraméterű
modellek
Az elosztott p a r a m é t e r ű modellek a fizikai rend szerek á l l a p o t á t leíró egyenletek (Maxwell-egyenletek, Schrödinger-egyenlet, félvezetőtranszport-egyen letek) közvetlen modellezései, így pontosabb k é p e t adnak az építőelemekről, de a parciális differenciál egyenletek megjelenése megnehezíti a modellek áramkörbeli kezelését. A z egyes k o n c e n t r á l t p a r a m é t e r ű félvezetőeszközmodellek érvényességi köre korlátozott, az összekap csolás invariáns m ó d o n érvényes, munkaponti és hőfokfüggést is helyesen leíró modellek csak n é h á n y eszközre állnak rendelkezésre. Nehézségek vannak az egyes modellek érvényességi k o r l á t a i n a k meg h a t á r o z á s á b a n is, ezért a közelmúltban és a közel jövőben az eszközökben lejátszódó fizikai folyama t o k mélyebb modellezésének az á r a m k ö r i modellek kel való összevetése fontos feladat. A z elektromágne ses t é r és a félvezető eszközök kölcsönhatásának vizs gálata (fizikai terek modellezése) egy sor esetben választ ad az összekapcsolási s t r u k t ú r á t ó l függő visel kedésre és n é h á n y új eszköznél a működési mecha nizmus követésének egyetlen útja. Az á r a m k ö r i alkalmazásoknak azokban az esetei ben, amikor az építőelem elosztott p a r a m é t e r ű jel lege a m ű k ö d é s b e n lényeges szerepet játszik (mikro h u l l á m ú , u l t r a r ö v i d h u l l á m ú analóg á r a m k ö r ö k , i n t e g r á l t á r a m k ö r ö k n é h á n y osztálya, pikosecundumos logikai á r a m k ö r ö k stb.) természetesen a model leknek is vissza kell t ü k r ö z n i ü k e t é n y t . Figyelve e területet, jelentős a k t i v i t á s k i b o n t a k o z á s á n a k lehe t ü n k t a n ú i e t é m a k ö r b e n , amit a „fizikai terek model lezése" címmel jelölnek meg és amely az elektronikai eszközök modellezésében jelentős szerepet játszik [1-3, 1-4].
Lineáris
elosztott paraméterű
hálózatok
A z elosztott p a r a m é t e r ű hálózatok realizálhatósági vizsgálatai jelentős szerepet töltenek bé mind az építőelemek modellezésének, mind analízis- és szin tézisproblémáknak megoldásában. A passzív n-kapuk realizálhatósági k r i t é r i u m a i n a k kidolgozása u t á n [1 — 13] a közelmúltban olyan fizikai rendszerek h á lózati modellezésének is kialakulóban van az elméle te, amelyek kapui nem időfüggvénypárral, hanem fizikai térjellemző párral vannak jellemezve [1 — 14]. Az építőelemek h a l m a z á n a k rohamos bővülése igény l i a hálózatelmélettől az építőelem-invariáns elvek és tulajdonságok vizsgálatát is [1 — 15]. A z elosztott p a r a m é t e r ű hálózatok elméletének axiomatikus fel építése igyekszik ezeket az építőelem-invariáns t u lajdonságokat felismerni és rendszerezni. A koncent r á l t p a r a m é t e r ű rendszerek építőelem-invariáns el mélete [1 — 16] teljes összhangban van az építőele mek felvételével felépített hálózatelméleti eredmé nyekkel. Ez az állítás az elosztott p a r a m é t e r ű háló zatok elméletében nem m o n d h a t ó el. Ha azonban az elosztott p a r a m é t e r ű hálózatok építőelemeinek a jellegét, p l . veszteségmentes távvezetékszakaszok rögzítjük, akkor a többkomplexváltozós leíró függ vények bevezetése m á r megteremtheti az axiomati kus (deduktív) és az építőelemekből kiinduló (in d u k t í v ) elméleti felépítés összhangját. A lineáris időinvariáns elosztott p a r a m é t e r ű h á lózatok elméletének jelenlegi fejlődésére a t ö b b k o m p lexváltozós realizálhatósági kritériumok és szintézis eljárások [1 — 17], az inhomogén és többszörösen csatolt t á p v o n a l a k a t t a r t a l m a z ó hálózatszintézis-el járások kidolgozása a jellemző [1 — 18, 1 — 19, 1—20]. Analóg
áramkörök
analízise
számítógépeken
Lineáris és nemlineáris k o n c e n t r á l t p a r a m é t e r ű á r a m k ö r ö k digitális számítógépen történő szimu lációjára az elmúlt évtizedben felhasználó-orientált univerzális programokat dolgoztak k i [1—22, 1—23, 1—24]. A kidolgozott programok alkalmasak kisés közepes m é r e t ű á r a m k ö r ö k DC, AC, tolerancia és Az univerzális analízisprogramokban használt mo tranziens' analízisére. dellekről rövid á t t e k i n t é s t ad az [1—5] referencia. A programok alkalmazását nehezíti az a t é n y , hogy az állapotegyenletek automatikus generálásá hoz a h a t á r és kezdeti feltételeket ellentmondás mentesen kell megadni, a DC és AC megoldás stabi Lineáris koncentrált paraméterű hálózatok litásának ellenőrzésére nincsenek beépítve automati A klasszikus hálózatelmélet elsősorban ebbe az kus ellenőrző algoritmusok és azokban az esetekben, osztályba eső hálózatok realizálhatósági kritériu amikor erősen eltérő időállandójú az állapotegyenlet mait, analízisének és szintézisének problémáit vizs rendszer (stiff-egyenletek) a megoldáshoz szükséges gálta [1 — 6, 1 — 7, 1—8]. A z alapproblémák, egzisz gépidő igen nagy. E problémák elhárítására jelentős tenciális p r o b l é m á k és szintézis algoritmusok e h á erőfeszítéseket kell tenni [1—23, 1—24]. lózatok széles osztályára, mind a passzív, mind az N . Wiener és m u n k a t á r s a i vizsgálatokat végeztek a k t í v esetben megoldottnak t e k i n t h e t ő k [1 — 9, analitikus nemlineáris elemekből felépített rendszerek 1 — 10, 1 — 11, 1 — 12]. E t é m a k ö r b e n a rögzített analízisére. A Volterra-soros reprezentáció bevezetése technológiájú á r a m k ö r ö k által felvetett alapprob lehetőséget ad arra, hogy kis nemlinearitású á r a m lémák (tolerancia és érzékenységvizsgálattal kapcso körök torzításanalízisét komplex algebrai feladatra latos tételek, adott é r t é k t a r t o m á n y b a eső elemekkel vezessük vissza [1—21]. realizálható osztályok, lineáris integrált áramkörök^ Lineáris elosztott p a r a m é t e r ű a k t í v á r a m k ö r ö k kel v é g z e t t szintézisfeladatok stb.) megoldása áll analízisénél a frekvenciatartománybeli felelet léte az érdeklődés középpontjában. É p p e n e hálózatok zési feltételeit, a k a u z a l i t á s t és a stabilitást a nu elméletének sikerei ösztönöztek a korszerű hálózat merikus analízis megkezdése előtt ugyancsak auto elméleti módszerek továbbfejlesztésére. matikusan kell ellenőrizni.
310
D R . C S U R G A Y Á . — D R . G É H E R K . — D R . HÁZMÁN I . : A HÁLÓZATELMÉLET FŐ I R Á N Y A I
Elosztott p a r a m é t e r ű nemlineáris á r a m k ö r ö k b e n a megoldás létezésének, egyértelműségének és sta bilitásának általános feltételei nem ismertek, csak speciális esetekben ismeretes a megoldás. Nemlineáris á r a m k ö r ö k szimulációjában az analóg és digitális számítógépet egyidejűleg alkalmazó hibrid módszerek alkalmazása sokatígérőnek l á t szik [ 1 - 3 7 ] . Az analóg á r a m k ö r ö k szimbolikus (betűs) analízise fontos szerepet játszik az á r a m k ö r ö k stabilitás vizsgálatában és tervezési algoritmusaiban [1—26]. Digitális
hálózatok
Jellegzetességük a hálózat funkcióinak logikai kap csolatok rendszerében t ö r t é n ő kifejezése. A teljes hálózat elemi logikai m ű v e l e t e k e t megoldó „ t i p i z á l t " elemi hálózatok ismételt k o m b i n á l á s á v a l épül fel, sok összetevős nagy rendszerré. T á r g y a l á s u k így k é t lépcsőre tagolódik: — tipizált elemi hálózatok p r o b l é m a k ö r e ; — elemi hálózatok optimális rendezésének prob lémaköre adott funkciók legkedvezőbb teljesí tése érdekében. A hálózatok elemzésénél kezdetben i n t u i t í v m ó d szereket alkalmaztak (pl. egyszerűbb telefonközpon tok tervezése). A fejlődés során a megoldandó fel adatok egyre nagyobb rendszerbonyolultsággal p á rosultak, így szisztematikus eljárások alakultak k i [ 1 - 4 1 , 1-42, 1-43]. Az a u t o m a t a e l m é l e t kialakulása és alkalmazása, majd az i t t különösen indokolt (elemi m ű v e l e t e k igen nagy s z á m b a n t ö r t é n ő megismétlése) számító gépes eljárások bevezetése igen nagy bonyolultságú rendszerek modellezését is lehetővé tette. Az elemi hálózatok k i a l a k í t á s á n a k t é m a k ö r e függ a mindenkori technikai színvonaltól. í g y a kezdet ben alkalmazott elektromechanikus (jelfogós) elemi h á l ó z a t o k a t jelenleg az integrált á r a m k ö r i t e c h n i k á n alapuló elemi hálózatok v á l t o t t á k fel, amelyek kis helyigényű, nagysebességű rendszerek kialakításá nak előfeltételét biztosították. A z elemi hálózatok felépítése kihat a leíró logikai függvények bázis rendszerére és a megépítendő rendszer diszkutálásá nál felhasználandó algebrai s t r u k t ú r á r a is (Boole, S H E F F E R - P E I R C E algebra). Az adott funkciót legjobban teljesítő digitális rendszerek kialakításánál á l t a l á b a n optimalizálási feladatokat kell megoldani, melyek rendszerint t ö b b , a l k a l m a n k é n t rangsorolt feltételt vesznek figyelembe. A klasszikus s t r u k t ú r á k b a n az optimalizáló meg oldás á l t a l á b a n a matematikai m i n i m á l Boole-alakhoz vezetett. I n t e g r á l t eszközök felhasználásával számos egyéb szempont (minimál alak, szintek szá ma, terhelési kötöttségek, hazardmentesség, tok optimum, költség, megbízhatóságjellemzők teljesí tésének m é r t é k e stb.) szerinti optimalizálás k e r ü l t előtérbe. A nagy bonyolultságú, nehezen á t t e k i n t h e t ő rend szerek vizsgálata szisztematikus szimulációs és diag nosztizáló eljárások kidolgozását tette szükségessé. Külön problémakör a tranziens és h a z á r d jelen
ségek a l a p j á n t ö r t é n ő rendszervizsgálat, t o v á b b á a rendszer megbízhatósági k ö v e t e l m é n y e k előzetes tervezés ú t j á n t ö r t é n ő teljesítése. A tervezés automatizálásának
problémái
Azokban az á r a m k ö r o s z t á l y o k b a n , ahol az építő elemek modellezésének és az á r a m k ö r gépi szimu lációjának alapproblémái (megoldáslétezés, egyér telműség, állapotegyenlet-generálás és megoldás) megoldottak, felvethető a tervezési feladat részleges automatizálásának problémája: — a specifikációt közelítő modellekkel teljesítő á r a m k ö r m e g h a t á r o z á s a a tervező és a g é p közvetlen k a p c s o l a t á n a k biztosításával (inter a k t í v vagy on-line módon), egyes speciális lineáris időinvariáns á r a m k ö r esetén direkt szintézissel, — a közelítő modelleket t a r t a l m a z ó realizációban a pontos modellek bevezetése elrontja a spe cifikációt, ami i t e r a t í v tervezési algoritmusok k a l állítható vissza. Az i t e r a t í v tervező algoritmusok ismételt analí zisre épülnek, így azok a módszerek, amelyek az is m é t e l t analízis a l k a l m a z á s á t egyszerűsítik (szimbo likus analízis, érzékenységmódszerek stb.) fontos szerepet j á t s z a n a k [1—27]. A hálózatelméleti módszerek alkalmazása a ter vezési a u t o m a t i z á l á s b a n csak akkor bizonyul gazda ságosnak, ha a specifikációtól a rajzdokumentációig terjedő tervezési folyamat minden m u n k a i g é n y e s és algoritmizálható fázisa kihasználja a gép n y ú j t o t t a lehetőségeket [ 1 - 2 8 , 1 - 2 9 ] . Ez indokolja a k ö z e l m ú l t b a n t a p a s z t a l h a t ó serénységet a geometriai s t r u k t ú r á k (nyomtatott lapok alkatrész-elrendezése és huzalozástervezése, hibrid integrált á r a m k ö r ö k maszktervezése) tervezésének algoritmizálásában. A tervezendő geometriai struk t ú r á t cellaszimbólum konfigurációval modellezzük [1—30] és a különböző s t r u k t ú r á k h o z rendelt b ü n tetőfüggvények minimalizálására vezetjük vissza a feladatot. A jelenlegi helyzetben mind a kapcsolási rajz, mind a geometriai s t r u k t ú r a tervezésében csak a ter vezés egy része algoritmizálható, így igen fontos az ember—gép kapcsolat h a t é k o n y s á g á n a k biztosí tása [ 1 - 3 1 , 1 - 3 2 ] . A rajzdokumentáció feladatainak algoritmizálásá hoz h a t é k o n y algoritmusokra van szükségünk k é t dimenziós geometriai alakzatok kezeléséhez és a raj z o l ó a u t o m a t á k vezérléséhez [1—36]. 2. Hazai helyzetkép A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán az 1950-es években kezdett kialakulni a h á lózatelméleti o k t a t á s és k u t a t á s . A z 1960-as évek ben ez n é h á n y magyar és idegen nyelvű k ö n y v b e n [ 2 - 1 , 2 - 2 , 2 - 3 , 2 - 4 , 2 - 5 ] , t o v á b b á n é h á n y em-. Ütésre méltó publikációban t ü k r ö z ő d ö t t . A z 1960-as évek végén a Műszeripari K u t a t ó Intézetben és a Távközlési K u t a t ó Intézetben is olyan osztályok
311
H Í R A D Á S T E C H N I K A X X I I I . É V F . 10. SZ.
alakultak, melyek fő t e v é k e n y s é g ü k k é n t a hálózat elméleti kérdések vizsgálatát v á l a s z t o t t á k . 1969-ben pedig a Számítástechnikai Koordinációs Intézetben tervezésautomatizálási laboratórium létesült. Ezen intézmények fő k u t a t á s i i r á n y a i t az a l á b b i a k b a n foglalhatjuk össze. A Műszeripari Kutató Intézet elsősorban az elektro nikus á r a m k ö r ö k analízisére vonatkozó számítógép program-rendszer kidolgozásában é r t el eredménye ket, t o v á b b á ú t t ö r ő szerepet j á t s z o t t az a k t í v RC á r a m k ö r ö k elméletének és tervezési módszereinek kidolgozásában, valamint a korszerű elektronikus áramkörtervezési módszerek meghonosításában. A Távközlési Kutató Intézet az elektronikára vonat kozó számítógépprogram-rendszer kidolgozásával el sősorban a m i k r o h u l l á m ú berendezések fejlesztését segíti elő. E m u n k á k igen széles területet fognak á t az elektronikus eszközök modellezésétől egészen a konstrukciós tervezésig és dokumentáció meg oldásáig. K ü l ö n kiemelendő az a sikeres tevékenység, amely a Távközlési K u t a t ó Intézetben a hálózat elmélet alapproblémáinak, elsősorban az elosztott p a r a m é t e r ű hálózatok kérdéseinek megoldására irá nyul. A hazai helyzet ismertetésénél kiemeljük a Hír adástechnikai Ipari Kutató Intézetben folyó m u n k á kat, amelyek a félvezető alapú és szigetelő alapú i n t e g r á l t á r a m k ö r ö k hazai bevezetését t á m a s z t j á k alá. A z MTA —AKI kiterjedt tevékenységet folytat a digitális berendezések konstrukciós tervezésével kapcsolatban. A nyomtatott á r a m k ö r ö k tervezésé ben m á r eddig is jelentős e r e d m é n y e k e t értek el. A Számítástechnikai Koordinációs Intézet tervezésautomatizálási osztálya a digitális berendezések hu zalozási, rajzolási és szimulációs kérdéseivel foglal kozik és biztosítja h a z á n k részvételét az egységes számítástechnikai rendszer k i a l a k í t á s á b a n . A hálózatelmélettel foglalkozó magyar nyelvű publikációk elsősorban a H í r a d á s t e c h n i k a folyó iratban jelennek még. 1970-ben elkezdődött a T á v közlési K u t a t ó I n t é z e t szemináriumi közleményei nek kiadása, mely szisztematikusan feldolgozza a hálózatelmélet területén elért eredményeket. Az 1966—69 periódusban elért hazai hálózatelméleti e r e d m é n y e k e t az U R S I (Nemzetközi R á d i ó Tudo m á n y o s Unió) Magyar Nemzeti B i z o t t s á g á n a k je lentése tekinti á t [2—6]. Az elektronikára vonatkozó számítógépprogramok katalógusait a H í r a d á s t e c h nika c. folyóirat évenként rendszeresen közzé teszi [2—7, 2—8, 2—9]. Az idegen nyelvű publikációkat a Periodica Polytechnica és az Acta Technica közli. A hazai hálózatelméleti k u t a t á s o k szempontjából fontos szerepet játszik az M T A Műszaki T u d o m á nyok Osztálya és a H í r a d á s t e c h n i k a i T u d o m á n y o s Egyesület rendezésében 4 é v e n k é n t sorra kerülő Mikrohullámú Összeköttetések Kollokvium [2—10, 2—11, 2—12]. Ezen nemzetközi rendezvény kereté ben állandó hálózatelméleti szekció m ű k ö d i k . 1959től 1971-ig így a hálózatelmélet t ö b b neves képviselő je j á r t Magyarországon, t a r t o t t előadást és adott le hetőséget személyes konzultációkra. T ö b b hazai konferencia is rendszeresen foglalkozik a számítógépes áramkörtervezés kérdéseivel, p l . az
312
Országos Elektronikus Műszer- és Méréstechnikai Konferencia [2—13]. 1971-ben megalakult a Híradástechnikai Egyesü letben a Számítástechnikai Szakosztály, mely t ö b bek k ö z ö t t feladatának tekinti a hálózatelméleti eredmények gyakorlati bevezetésének elősegítését is.
3. Oktatási kérdések Az eddig leírtakból kiviláglik, hogy az elektroni kus á r a m k ö r ö k tervezésének és a hálózatelméleti kér déseknek meghatározó szerepük van a villamosmérnö kök, különösen a híradástechnika szakos hallgatók kép zésében. A jelenlegi o k t a t á s elsősorban villamosság tan, elméleti villamosságtan, elektroncsövek és fél vezetők, lineáris hálózatok, erősítők, nemlineáris áramkörök, impulzustechnika, a n t e n n á k és t á p v o n a lak, logikai kapcsolástan t a n t á r g y a k keretében fo lyik. A Villamosmérnöki K a r o n i n d í t o t t szakmérnöki szakok többségében t a l á l u n k hálózatelmélettel és elektronikus áramkörtervezéssel foglalkozó t a n t á r gyakat. Ezek segítséget n y ú j t a n a k a korszerű háló zatelméleti és elektronikai eredmények szélesebb körű ismertetésére. A B M E T o v á b b k é p z ő Intézet tanfolyamai az egyetemen és a kutatóintézetekben dolgozó szakértők bevonásával a g y á r a k b a n dolgozó mérnökök s z á m á r a biztosítják a hazai m u n k á k ered ményeinek megismerését. Az elmúlt évtizedben t ö b ben szereztek doktori címet és k a n d i d á t u s i foko zatot a hálózatelmélet területéről. Az integrált áramköri technológia és a számitógépes módszerek elterjedése következtében a lineáris passzív áramkörök, a lineáris aktív áramkörök, a nemlineáris áramkörök, az impulzustechnikai áramkörök, digitális áramkörök és az elosztott paraméterű áramkörök vizs gálata közösen végezhető el. A fejlődés útja tehát az, hogy ezen elektronikus áramkörök analíziséről, szinté ziséről és tervezéséről egységes képet lehet majd ki alakítani. Ennek érdekében a közös elméleti alapok hangsúlyozása mellett jelentős laboratóriumi képzés re is szükség van. Az elektronikus á r a m k ö r ö k ok t a t á s á n á l elsőként lehet és kell megvalósítani a „ t e r v e z z — é p í t s — m é r j " elvet. Ennek elengedhetet len feltétele a számítógépekkel történő számítások el végzésének lehetősége, az integrált áramköri eszközök részbeni előállítása, az integrált áramkörök alkalmazás technikáját lehetővé tevő laboratóriumi felszerelések és műhelykapacitás biztosítása. A korszerű számítási módszerek és az új tervezési metodika elsajátítása érdekében szorgalmazni kell a hazai kidolgozású felhasználó-orientált program rendszerek ismertetését különböző tanfolyamok ( B M E ' t o v á b b k é p z ő Intézet, METESZ) keretében.
4. Következtetések Az előzőekben a hálózatelméleti kérdéseket a t á v közlési rendszerek szempontjából fontos elektroni kus á r a m k ö r ö k v o n a t k o z á s á b a n t e k i n t e t t ü k á t . Be mutattuk, hogy a hálózatelmélet a korszerű á r a m körtervezés alapvető módszere. A hálózatelmélet, mely első alapvető sikereit a távközlő berendezések
D R . C S U R G A Y Á . — D R . G É H E R K . — D B . HÁZMÁN I . : A HÁLÓZATELMÉLET FÖ I R Á N Y A I
szűrőinek, korrektorainak és erősítőinek tervezésénél érte el, napjainkban igen széles szakmai területen alkalmazásra talál. Az M T A Távközlési Rendszerek Bizottsága előző helyzetképei az alkalmazások szempontjából tipikus távközlési rendszerekkel foglalkoztak, ú g y m i n t a mikrohullámú rádióösszeköttetésekkel [1], a veze tékes távközlés problémáival [2] és az a d a t á t v i t e l i hálózat kérdéseivel. A felsorolt helyzetképekből k i világlik, hogy a rádióösszeköttetések t e c h n i k á j á n a k fejlesztése érdekében különös fontosságot kell tulaj donítani az elektronikus á r a m k ö r ö k tervezési m ó d szereinek kidolgozására, különös tekintettel a nem lineáris á r a m k ö r ö k családjára. A vezetékes távközlés szempontjaiból említést érdemel a digitális szűrés és korrigálás (pl. transzverzális korrektor) probléma köre. Az a d a t á t v i t e l i hálózat biztosítja a tervezéshez szükséges számítógép h á t t e r e t azáltal, hogy az alkal mazók széles körének lehetőséget n y ú j t az on-line, i n t e r a k t í v tervezésre, az elektronikai adatbank hasz n á l a t á r a stb. A hálózatelméleti módszerek nemcsak a t á v k ö z l ő rendszerek fejlesztéséhez csatlakoznak, hanem szoros kapcsolatban állanak az elektronikus eszközök k i dolgozásával. A hálózatelmélet hazai fejlődésére az elkövetkezendő években az integrált áramköri technológia, a számítógép program-rendszerek kialakulása és a digitális áramköri kérdések előtérbe kerülése lesz jellemző. Az a l á b b i a k b a n felsorolunk t ö b b t é m a c s o p o r t o t , melyeknek hazai művelése indokoltnak látszik: 1. Egységes áramkörtervezési elmélet kidolgozá sában való k ö z r e m ű k ö d é s ; 2. Elektronikai tervezésre v o n a t k o z ó számítógép program-rendszer kidolgozása és bevezetése; 3. Elektronikus eszközök, elsősorban integrált á r a m k ö r ö k tervezésének hálózatelméleti kér dései; 4. Integrált á r a m k ö r ö k alkalmazástechnikájára vonatkozó k u t a t á s o k ; 5. Nemlineáris elektronikus á r a m k ö r ö k számítási módszereinek vizsgálata; 6. Logikai hálózatok számítógépes vizsgálata di gitális berendezések tervezése céljából. 5. Köszönetnyilvánítás A szerzők köszönetüket fejezik k i az M T A Mű szaki T u d o m á n y o k Osztálya Távközlési Rendszerek Bizottsága tagjainak a dolgozat alapjául szolgáló t a n u l m á n y részletes m e g v i t a t á s á é r t és sokoldalú észrevételeikért. I R O D A L O M [1] Berceli T.: A m i k r o h u l l á m ú ö s s z e k ö t t e t é s e k fejlődési irányai. H í r a d á s t e c h n i k a , 1971. j ú n . X X I I . évf. 6. sz. 161—164. old. [2] Lajtha Gy., Gordos G., Horváth I., Lajkó S.: A veze tékes távközlés tudományos helyzetképe. Híradás technika, 1971. d e c , X X I I . évf. 12. sz. 353—359. old. [1—1] F. A. Lindholm, H. J. Hamilton: A Systematic Modeling Theory for Solid-State Devices, Solid-State Electronics, Pergamon Press, London, 1964. pp. 771—783.
[1—2] J. G. Linvill: Modelling of Integrated Circuits* S S C T - 6 8 , P r á g a , 1968. [2—3] L . B. Felsen, N. Marcuvitz: Model Analysis and Synthesis of Electromagnetic Fields, P I B M R I R e p o r t sorozat, Polytechnic Institute of B r o o k l y n , New York. [1—4] A. Scott: Active and Nonlinear W a v e Propagation i n Electronics, Wiley-Interscience, New Y o r k , 1970. [1—5] C . O. Harbourt: Models for Computer Analysis Programs, 5. fejezet, W . Zobrist, Network Computer Analysis, McDonald, L o n d o n , 1969. [1—6] 0. Brune: Synthesis of Finite T w o Terminal Net works, J . Math. and P h y s . vol. 10, pp. 191—236, Oct. 1931. [1—7] Y. Oono, K. Yasura: Synthesis of Finite Passive 2n-Terminal Networks, Mem. K y u s h u U n i v . vol. 14, No 2, 1954. [1—8] V. Belevitch: Classical Network Theory, H o l d e n - D a y , L o n d o n , 1968. [1—9] D. C . Youla, P. Tissi: n-port Synthesis v i a Reactance E x t r a c t i o n , I E E E Convention Record, 1966 Part 7, pp. 183—208. [1—10] D. C. Youla: Cascade Synthesis of Passive N-ports, P I B Report, No R A D C - T D R - 6 4 - 3 3 2 , New Y o r k 1964. [1—11] B. McMillan: Introduction to F o r m a i Realizability Theory, B S T J , V o l . 31, pp. 217—279, 541—600, 1952. [1—12] Y . Oono: F o r m a i Realizability of L i n e a r Networks, Proc. of the Symposium on Active Networks, P I B , New Y o r k , 1960. [1—13] D. C. Youla, L . Castriota, R. J. Carlin: Fundations of L i n e a r Passive Networks, I R E T r a n s . on Circuit Theory, C T - 6 / 1 , pp. 102—124, 1959. [1—14] A. H. Zemanian: T h e H i l b e r t - P o r t : A n E x t e n s i o n of the Concept of the N-port, Research R e p o r t , S . U . N . Y . , Stony Brook, N . Y . 1969. [1—15] H. J. Carlin: Network Theory without Circuit E l e ments, Proc. of the I E E E , 55/4, pp. 482—497, 1967. [1—16] R. E. Kalman: Mathematical Description of L i n e a r D y n a m i c a l Systems, Journal of S I A M on Control, A - l / 2 , 1963. [1—17] T. Koga: Synthesis of Finite Passive N-Ports with Prescribed Positive R e a l Matrices of Several Variables, I E E E T r a n s . on Circuit Theory, C T - 1 5 / 1 , pp. 2—23, 1968. [1—18] E. N. Protonotarios, O. Wing: Theory of Nonuniform R C L i n e s , I E E E T r a n s . on Circuit Theory, CT-14/1 pp. 2—20, 1967. [1—19] D. C. Youla: Analysis and Synthesis of Arbitarily Terminated Lossless Nonuniform L i n e s , I E E E T r a n s . on Circuit Theory, C T - 1 1 , pp. 363—372, 1964. [1—20] J . D. Rhodes: T h e Theory of Generalized Interdigital Networks, I E E E T r a n s . on Circuit Theory, C T - 1 6 / 3 , pp. 280—288, 1969. [1-—21] S. Narayanan: Transistor Distortion Analysis using Volterra Series Representation, B S T J , vol. 46, pp. 99—1024, 1967. [1—22] W. Zobrist: Network Computer Analysis, McDonald London, 1969. [1—23] W. Sandberg: S o m é Theorems on Properties of D C Equations of Nonlinear Networks, B S T J , 48/1, 1969. [1—24] H. Shichmann: Integration System of a Nonlinear Network Analysis Program, C T - 1 7 / 3 , 1970. [1—25] R. E. Kalman, P. L . Falb, M. A. Arbib: Topics i n Mathematical System Theory, McGraw H i l l , N . Y . 1969. [1—26] T. Kobylarz: Computer Determination of Symbolic State Equations for Nonlinear Circuits, I E E E C o n ference on C A D Southampton, 1969. [1—27] S. W. Director, R. A. Rohrer: Automated Network Design- T h e Frequency Domain Case, I E E E T r a n s . on Circuit Theory, C T - 1 6 / 3 , pp. 330—337, 1969. [1—28] I. Dlugalch: The Applicability of Computer-Aided Design as a System Engineering Tool, Proc. of I E E E 55/11. November, 1967. [1—29] J. A. Narud: Present and Future Trends i n Integrated Circuits, Technical Report, New Y o r k University, 1968.
313
H Í R A D Á S T E C H N I K A X X I I I . É V F . 10. SZ. [1—30] C . Y. Lee: A n Algorithm for P a t h Gonnections and I t s Applications, I E E E T r a n s . ori Electronic Computers, E G - 1 0 / 3 , pp. 346—365, Sept. 1961. [1—31] M. L . Dertouzos: C I R C A L : On-lone Circuit Design, Proc. I E E E , 55/5, pp. 637—654, 1967. [1—32] H. C. So: Analysis and Iterative Design Networks U s i n g On-line Simulation, System Analysis b y Digital Computer ( F . F . K u o , J . F . Kaiser), Wiley, 1966. [1—33] C. Pottle: State-space Techniques for General Active Circuit Analysis, System Analysis b y Digital Computer ( F . F . K u o , J . F . Kaiser), W i l e y , 1966. [1—34] E. S. Kuh, D. M. Layton, J. Tow: Network Analysis and Synthesis v i a State Variables, Network and Switching T h e o r y ( G . Biorci), Academic Press, N . Y . 1968. [1—35] J. K. Hawkins: Circuit Design of Digital Computers, J o h n W i l e y , New Y o r k , 1968. [1—36] G. Bracchi, D. Ferrari: A Graphic Language for Describing and Manipulating Two-Dimensional P a t terns ( C A D E P ) , Computer Graphics Symposium, Uxbridge, A p r i l , 1970. [1—37] W. Cheri: Iterative Solution of Large-Scale Systems b y H i b r i d Techniques, I E E E T r a n s . Computers, C-19, pp. 879—889, 1970. [1—38] W. H. Kautz: Bypass Switching for Cellular Cascades, IEEE T r a n s . on Computers, C-19, pp. 837—839, 1970. [1—39] T. Janisz, R. C. Martin: Interconnection of H i g h Speed Logic Circuits. I E E E T r a n s . on Computers, C-19, pp. 831—837, 1970. [1—40] I C L - L I D O , Logic I n Documentation Out, C A D Conference, Southampton, 1969. [1—41] Szittya O.: Logikai k a p c s o l á s t a n , J5-963, T a n k ö n y v k i a d ó , 1971.
[1—42] M. A. Harrison: Introduction to Switching and A u t o m a t a Theory, M c G r a w - H i l l , 1965. [1—43] F. C. Hennie: F i n i t e State Models for Logical Ma chines, J o h n Wiley, 1968. [2—1] Hennyey Z.: Lineáris á r a m k ö r ö k e l m é l e t e , A k a d é m i a i K i a d ó , 1958. [2—2] Z. Hennyey: L i n e a r E l e c t r i c Circuits, Pergamon Press, Oxford, 1962. [2—3] Szendy K.: Korszerű hálózatszámltási módszerek, A k a d é m i a i K i a d ó , 1967. [2—4] Géher K.: Lineáris h á l ó z a t o k , M ű s z a k i K ö n y v k i a d ó , 1968. [2—5] T. Bereeli: Reflex K l y s t r o n Circuits, A k a d é m i a i K i a d ó , 1967. [2—6] H u n g a r y , Report of the U R S I National Committee 6.3. Circuit Theory, Budapest, 1969. [2—7] S z á m o l ó g é p p r o g r a m o k á r a m k ö r ö k tervezésére. H í r a d á s t e c h n i k a , X I X . évf. 6. sz. 169—173. old. 1968. június. [2—8] S z á m í t ó g é p p r o g r a m o k katalógusa 1968. Híradás technika, X X . évf. 8. sz. 238—251. old. 1969. augusz tus. [2—9] S z á m í t ó g é p p r o g r a m o k katalógusa 1969. Híradás technika, X X I . évf. 6. sz. 178—184. old. 1970. j ú nius. [2—10] Proceedings of the Second Colloquium on Microwave Communication. A k a d é m i a i K i a d ó , 1963. [2—11] Proceedings of the T h i r d Colloquium on Microwave Communication. A k a d é m i a i K i a d ó , 1968. [2—12] G. Bognár ( E d . ) : Proceedings of the F o u r t h Col loquium on Microwave Communication. A k a d é m i a i K i a d ó , 1970. [2—13] Mérés és Automatika, X V I I . évf. 4. sz. 121—176. old. 1969. április.