i _
•f.,
^
o
A
^
/>, ^ a
^ <-\
ryrs^^'i
.
_
f \
/~\'
f \
•
1
N
^ V ^ A ^ * *
A
/
A A A A A A ^ A A *
a a
^w^r
m^nR^^'^o^^^^ J Y ^ A A A A -
S ö j ^ Ä
H
^ - „ A A A A A A , ^ . . ...
n A A ^ A A * A - A r : « ^ ^ Q W A A A A g . ;
' "
m^mmAp^fr^J
„AAAAAAH™
~
^ A A A A A ^ A ^ A A O A ,
>~ 1
- A O ^ ^ o
. A M "
A *1
"
"
\
*
*
.
A
^
^
a
A
A A A A A H
m
:I
\ MAGYAR KIRÁLYI ORNITHOLOSIAI HÜZPOl OFFICIUM
RHGIUM HUNGARICUM
0RX1TH0L0EICUM.
AQUILA PERIODICAI. 0 / ORNITHOLOGY.
HERMÁN
TOM. NX.
Z E I T S C H R I F T FÜR ORNITHOLOGIE.
OTTO.
OTTO
BUQAPEST.
HERMÁN.
1913.
fc> I '
AQUILA. A
MAGYAR
KIR.
ORNITHOLOGIAI
KÖZPONT
FOLYÓIRATA.
PERIODICAL OF ORNITHOLOGY. * JOURNAL POUR ORNITHOLOGIE. ZEITSCHRIFT FÜR ORNITHOLOGIE.
SZERKESZTI:
H E R M Á N
XX.
REDACTEUR:
O T T O .
O T T O
ÉVFOLYAM.
XX.
NYOLCZ TÁBLÁVAL.
H E R M Á N .
JAHRGANG.
MIT 8 TAFELN.
1913.
1913.
f
BUDAPEST, A
MAGYAR
KIRÁLYI
ORNITHOLOGIAI 1913.
KÖZPONT
KIADVÁNYA
MAY 2 3 1914
TARTALOM
—
A inadérélet tanúságairól Érdekes telelés DR. LAMBRECHT K. A madárvonulás Magyarországon az 1912. év tavaszán HEGYFOKY K. Az 1912. évi tavaszi madárvonulás és HERMÁN OTTÓ.
INHALT.
Die Lehre aus dem V o g e l l e b e n . . . . Der Vogelzug in Ungarn im Frühling des Jahres 1912 Der Vogelzug und die Witterung im Früh ling des Jahres 1912
HARTERT E.
A tavaszi madárvonulás és az idő járása DR. WEIGOLD H . Egy mediterrán oázis délkeleti Magyarország madárvilágában LINTIA D . Pótlék az „Egy mediterrán oázis délkeleti Magyarország madárvilágában" czímíí HEGYFOKY K.
Der Frühliugszug und das Wetter . . . Eine mediterrane Oase in der Vogelwelt
1 11 Iii 146 151 158 179
Nachtrag zu dem Berichte : „Eine medi terrane Oase in der Vogelwelt Südost213
Néhány megjegyzés Hegyfoky észrevé telére -Hogyan kell a madárvonulást „exakt" módon tanulmányozna . .
Einige Bemerkungen zu Hegyfokis «Wie der Vogelzug „exakt" zu erforschen
SCHENK J .
A szerkesztő végszava Magyarország madárvilága és madárvonulása DR. GRESCHIK J . A madarak állati mirigyének (Glandula mandibularis) szövettani vizsgálata. Adalék a mucinképződés ismeretéhez. 2 táblával és 3 szövegrajzzal . . .
Sehlussbemerkung des Redakteurs . . Die Vogelwelt und der Vogelzug von
CSÍKI E.
231 Histologische Untersuchungen der Cnterkieferdrüse (Glandula mandibularis) der Vögel. Ein Beitrag zur Kenntniss der Mucinbildung. Mit 2 Tafeln und 3 A b bildungen im Text 331 Positive Daten über die Nahrung unserer
DR. WEIGOLD H .
HEGYFOKY K. HERMÁN 0.
KIB.
Biztos adatok madaraink táplálkozá sáról (Nyolczadik közlemény) . . .
M. 0. K .
A vetési varjú mint egérpusztító . . . SZOMJAS G . A vetési varjú mint a kukoriczamoly (Botys uubilalis llb.i pusztítója A vetési varjú a tengeriföldön . . . n FERNBACH K.-NÉ. A szürke varjak egérirtásáról . . . . CSÖRGEY T. Mióta és miért odnlakók a czinegék ? . MATRAY GY.
DR. SHUFEI.DT K. \V. A Z Egyesült -Államok kihalt strucz" féléi. (Öt táblával) • DR. LAMBRECHT K . Magyarország fossilis madárfaunájának SCHENK .1.
Jelentés a M. Kir. Ornith. Központ 1913.
SZEÖTS B.
A fürti fecskék és más madarak jelö lése közben szerzett további tapasz-
CSÖRGEY T.
Madárvédelmi tanulmányok 1913-ból
SzKMKRE L.
A dögkeselyíí és bajszos sármány elő fordulása Herkulesfürdő vidéken . .
Über die Saatkrähe Die Saatkrähe als Mäusefängerin . . . Die Saatkrähe und die Maismotte Butys Die Saatkrähe auf dem Mai.-felde . . . Vom Mäusefang der Nebelkrähe . . . Seit wann und warum sind die Meisen
218 229 230
397 398 399 401 403
404 Extinct Ostrich Birds ofthe United States. With S Plates 411 Die Vermehrung der fossilen Vogelfauna in Ungarn (Mit 3 Abbildungen) . . . 423 Bericht über die Vogelmarkierungen der Königl. Ung. Ornith. Centrale im Jahre 1913 434 Weitere Erfahrungen während der Mar kierung der Rauchschwalben und an470 Stiidien über den Vogelschutz in Jahre 1913 476 Vorkommen des Aasgeiers und der Zipp ammer in der Umgebung von Ilcrkules-
Kisebb közlemények. — Kleinere Mitteilungen. HERMÁN 0.
KiR. M. 0. K. MÜLLER P. SCHENK H. DR. NAGY J. KIR.
M. 0. K.
Az angol füsti fecskék Afrikában . . A madárjelölési kísérletek újabb tér-
Die englischen Rauchschwalben in Afrika Weitere Ausbreitung der Vogelmarkie-
510
Tapasztalataim a czinegegyűríízésncl A csörgörécze vonulásáról Gyűrűs rétisas Nucifraga caryocatactes macrorhyncha Brhm Ampelis garrula (L.) 1913 őszén . . .
Erfahrungen bei den Meisenmarkierungen Vom Zuge der Knäkente Beringter Seeadler Nucifraga caryocatactes macrorhyncha
512 513 514
HEGYMEGHY D.
Sz. Madárvonulási adatok Jaroszlavból, Oroszországból . . PLATTHY Á. A madarak tavaszi érkezése 1911-ben Tiszatarjánban REISER 0. Néhány megjegyzés Menesdorfer G.-nak az Aquila XVI., 1911. p. 404. és XVII., 1912. p. 470-472. megjelent közieménveire DR. HEINROTH 0. Kérelem a karolinai récze, Lampronessa sponsa ili.) kímélésére SCHENK J. Buteo desértorum Daud. a magyar ma
Ampelis garrula (L.) im Herbste 1913 Nächtlicher Massenzug der Wachtel . .
515 515 516
PASCHTSCHENKO
„ DR. NAGY J.
HClTAJ F.
Otis tetrax L. fészkelése Magyarországon A réli fülesbagoly az aldunai réten. . Syrnium uralense (Pali.) új fészkelöhelye
Múzeumaink legrégibb dögkeselyű pél dánya KÉZDI-KOVÁCS B. Oederaia fusca L " . . . MAÜKS V. Nvctea ulula (L.) DR. GAÁL I.
DR. NAGY J.
Tadorna casarca (L.) I'orphvrio caeruleus L IKJ. SZOMJAS G. Madártani jegyzetek Szabolcs megyéből WEISS E.
Vogelzugsdaten aus Jaroslav in Russland Die Frühjahrsankunft der Vögel im Jahre
516 517
Einige Bemerkungen zu den Artikeln von G. Menesdorfer in Aquila XVI. 1911, p. 404 und XVII. 1912, p. 430, 472 . 517 Bitte zur Schonung der Brautente, Lam pronessa sponsa (L.) 518 Bnteo desertorum Daud. in der Vogel519 Das Brüten von Otis tetrax L. in Ungarn 520 Die Sumpfohreule im unteren Donauriede 521 Neuer Brutplatz von Syrnium uralense (Pall.) 521 Das älteste Aasgeierexemplar unserer 522 Oedemia fusca L 522 Nyctea ulula (L.) 522 522 Tadorna casarca (L.) 522
BARANDY A.
Az 1913. április havi hóvihar madár-
KOSTKA L. RADETZKY D.
A réti héjáról , in. THOMAS GY Parus coeruleus kártétele a szőlőben KIR. lt. 0. K. A nádirigó kettős fészke . . SZOMJAS G.
MALES V.
Muscieapa parva Bechst. a mesterséges
HOCH ivb M.
Adalék a fehér gólya táplálkozásához Délafrikában Egerésző szürke gémek . . . Kis békászó sas mint tücsökvadász . .
DB. NAOY E. BERGER E.
Ornithologische Notizen aus dem Komitate Szabolcs . . . , Die Vogelvernichtiingen des SchneesturDasselbe Uber Circus aeruginosus L. . . Die Blaumeise fiisst Weintrauben . . Doppelnest des Acrocephalus arundina-
525 525 525
Muscicapa parva Bechst. in der künstli' chen Nisthöhle Beitrag für Ernährung des Storches in
Schreiadler auf der Feldgrillenjagd
Intézeti ügyek — Instituts-Angelegenheiten Personalia Gyűjtemények — Sammlungen Könyvtári kimutatás — Bibliotheks-Ausweis Könyvismertetések — Bücherbesprechungen Necrologus Helyreigazítás — Berichtigung Név és tárgymutató az Aquila I - X X . kötetéhez. I—XX der Aquila Index alphabeticus avium
. .
527 527 527
529 529 530 532 540 545 551 Namen- und Sachregister zu Bd. 552 582
AQUILA. A MAGYAR K I R Á L Y I MADÁRTANI KÖZPONT FOLYÓIRATA. PERIODICAL OF ORNITHOLOGY. EDITED
BY T H E ROYAL
HUNGÁRIÁN
J O U R N A L POUR L'ORNITHOLOIilE. PUBLIÉ
PAR LE BUREAU
CENTRAL
ZEITSCHRIFT F Ü R ORNITHOLOGIE. ORGAN DER K Ö N I G L I C H UNGARISCHEN
C E N T R A L B U R E A U F Ü R ORNITHOLOGY.
ORNITHOLOGIQUE ROYAL HONGROIS.
ORNITHOLOGISCHEN C E N T R A L E .
Nr. 1-4. sz. 1913. Dec. 20.
Budapest, IL, Debrői-út 15.
Jahrgang XX. Évfolyam.
A madárélet tanúságairól.
Die Lehre aus dem Vogelleben.
Sok esztendő múlt el azóta, hogy nyeregbe szállva, készültem az Erdélyt délről szegő havasnak, aBucsecsnek legmagasabb nyergén átkelni, a már a romá niai oldalon lévő Skit felé törekedve, a hol az oláh koldulóbarátok kolostora van egy tágas barlangba beleépítve és a honnan dús, tisztavizü forrás vezet pri mitiv csatornákon a szabadba. Ott van a hajnalmadár Tichodroma - fész kelőhelye.
Es ist eine Reihe von Jahren her, dass ich zu Pferde stieg, um den Sattel des höch sten Gebirgsstockes des Erdély von Süden her umfassenden Hockgebirges.des Bucsecs zu übersteigen und wo möglich den schon auf walachischer Seite liegenden Skit zu er reichen, wo in einer geräumigen Höhle ein Kloster walachischer Bettelmönche einge baut ist und eine starke, klare Quelle in primitiven Rinnen zu Tage geleitet wird. Das ist das Brutgebiet des Tichodroma. Ehe der Kamm überstiegen wurde, also noch auf ungarischer Seite des Berges, wurde Rast gemacht. Ich erinnere mich, als wäre es heute geschehen, dass, als ich vom Pferde gestiegen, den Blick über das zu Füssen ausgebreitete Gebirgspanorama schweifen Hess, zufälligerweise in grosser Höhe, über dem Gewirre von Bergen und Tälern einen dunklen Punkt wahrnahm. Es war eben nur ein Punkt. Nach einer Weile hatte ich aber den Ein druck, dass sich der Punkt vergrössert, mithin gegen meinen Standpunkt bewegt. Die Vergrösserung des Punktes nahm stetig und immer bedeutender zu und es dauerte gar nicht lange, dass aus dem Punkt ein ziehender Adler wurde, der seine Richtung schnurgerade gegen den Grat des Bucsecs nahm und denselben auch erreichte. Der Vogel fasste auf dem Gefelse nicht Fuss, sondern beiiog den wandartigen Teil auf ganz eigentümliche Weise, so, dass die Flügel dicht an der Wand vorbeisehlugen. Es war offenbar, dass es sich für den geflügelten Räuber um das Aufscheuchen der Beute handelte.
A hegy gerincze előtt, tehát még a magyar oldalán megpihentem. Mintha ma történt volna, annyira emlékszem rá, hogy a mint a lóról leszállva, szemeimmel a lábam alatt elterülő hegyi panorámát végigjártam, véletlenül egy sötét ponton akadt meg a tekintetein, nagy magas ságban, hegyek és völgyek tömkelege fölött. Éppen csak egy pont volt. Utóbb azonban úgy rémlett, mintha az a pont növekednék, tehát felém jönne. Növeke dése állandó és egyre jelentékenyebb lett és nem is tellett nagy időbe, hogy az a pont vonuló sassá változzék, mely irányát egyenesen a Bucsecs gerinczének vette, majd el is érte azt. A madár nem szállt meg a sziklán, hanem annak falszerű részén egészen sajátságos módon repült végig, úgy, hogy szárnyai szorosan a sziklafal mentén suhogtak. Nyilvánvaló volt, hogy a szárnyas rabló ezzel a pré dáját akarta felriasztani. Aquila XX.
Még sem ez volt, a mi figyelmemet felköltötte, hanem a kegy és völgy felett haladó korlátlan repülés, melynek sehol sincs akadálya, mely czélját már messziről kitűzhette és szemmel tarthatta. Az emlős állat jutott ekkor eszembe, a mely előtt - akár farkas, a k á r menekülő szarvas legyen is — odalenn a hegyek és völgyek tömkelegében minden csak akadály, a melynek nem adatott meg a szabad kilátás, a melynek tájékozódása tehát lényegesen másnemű, mint a repülő madáré, a mely a szabad kilátáson kívül még a látó határát is a tetszése vagy a szükség szerint bővítheti vagy szűkítheti.
És még csak nem régiben a „teremtés koronája," az ember is csak ott volt az előrehaladásban és tájékozódásban, a hol a bár száguldó, de végül még is csak a földhöz lánczolt szarvas: épp annyira mindentől akadályoztatva, épp oly korlá tolt látóhatárral. Azért mondom, hogy „nem régiben," mert a mióta BLÉRIOT mester a La-Manche csatornán Calais és Dover közt repülve kelt át, az ember látóhatára is bővülni kezd, tehát a tájékozódása is a madáré hoz közeledik; ugyan egyelőre a madár biztonsága nélkül, mert útja halálos zuha násokkal van teli, a melyek elkerülése az embernek egész eszét, végsőkig feszí tett figyelmét követeli. Ennek, a röghöz kötött ember és a magasban szabadon repülő madár közt lévő sarkalatos különbségnek figyelembe nem vétele volt az, a mi a madárvonu lás helyes megítélésének útjában állott. A z ember u. i . e fontos tüneményt a saját szempontjából, a saját helyzetéből ítélte meg, meg sem kísérelve, hogy a rögtől képzeletében elszakadva, a tapasztalatok tömegéből merítse a szükségképpen adódó tanúságot. Az egész ornithophaenologia helyzete, a madárvilág mozgalmai és a vonulás tünetei szempontjából lényegesen meg változott abban a pillanatban, a mikor
Nicht das letztere war es, was meine Aufmerksamkeit erregte, sondernder freie Flug über Berg und Tal, der kein Hin dernis kannte, sein Ziel schon aus weiter Ferne wählen und im Auge behalten konnte. Ich dachte dabei an das Säugetier, sei es der Wolf oder der flüchtige Hirsch, dem unten, im Gewirr von Berg und T a l alles Hindernis war, dem kein freier Aus blick gegönnt ist, bei dem also die Orien tierung ganz wesentlich anders geschieht, als bei dem fliegenden Vogel, der bei freiem Ausblick überdies noch seinen Horizont nach Belieben oder Notwendigkeit erwei tern oder auch verengern kann. Und noch bis vor Kurzem war der „Herr der Schöpfung", der Mensch: „das Tier, welches spuckt und sich sebneutzt" in Sachen des Fortkommens und der Orientierung ganz in der Lage des schliess lich doch an den Boden geketteten flüch tigen Hirsches: allen Hindernissen unter worfen, mit beschränktem Horizont. Ich sagte „bis vor Kurzem," denn seit Meister BLÉRIOT den La-MancheKanal zwischen Calais und Dover fliegend durchquerte, beginnt sich auch der Hori zont des Menschen zu erweitern, mithin die Orientierung nach Art des Vogels zu gestalten; — freilich vorerst ohne die Sicherheit des Vogels, weil mit tödlichen Abstürzen besäet, deren Vermeidung allen Scharfsinn, die gespannteste Aufmerk samkeit des Menschen in Anspruch nimmt. Gerade die Vernachlässigung des kar dinalen Unterschiedes zwischen dem, an die Scholle geketteten Menschen und dem, in der Höhe frei fliegenden Vogel war es, welche der richtigen Beurteilung des Zuges der Vögel im Wege stand. Der Mensch beurteilte die so bedeutungsvolle Erscheinung vom eigenen Standtpunkte. aus seiner Lage heraus, ohne auch nur den Versuch zu machen, sich ideell von der Scholle loszureissen und aus der Summe der Erfahrungen, die sich not wendigerweise ergebende Lehre zu ziehen. Die Lage der ganzen Ornithophänologie, soweit sie sich auf die Bewegungen der Vogelwelt und namentlich die Erschei nungen des Zuges bezieht, wurde in dem Moment eine wesentlich andere, als der
3
MOKTEXSEN, a dán tanító, a gyűrűzés kísérletével előállott. Manapság egyedül a gyürüzés kísér lete az, a mi a madarak vonulásáról v.ili'ihan megdönthetlen biztossága fel világosítást nyújt. Minden egyéb többé vagy kevésbbé feltevés csupán. Az aluminiumgyürű teltétlen biztos sággal mondja meg, hogy a mi gólyafiúkáink életük első fél esztendején Afrika déli csúcsáig jutnak el (Magyarországból eddig 32 esetben). Hozzátehetjük, hogy ettől az iránytól mindeddig két esetben történt csak eltérés: az 5205-ös számmal jelzett gólyafiókánál. a mely Arabian át vette irányát és 1912 októberének végén Maskat mellett ejtetett el, tehát India felé tartott — é s az ugyanebben az évben Rakamazon július 8-án jelölt fióka, mely 1913 aug. 18-án Zavale mellett, Orosz országban esett el. Mi sem példázza jobban a vonuló madár korlátlan szabadságát, mint az a rositteni dankasirály, a mely, 1911 július 18-án, fészken ülő fióka korában jelöltetve az aluminiumgyíirüvel, ugyanez évi november 11-én Barbados szigetén, a földgömb túlsó felén került lövésre, tehát akkorra az Atlanti-oczeánt is átrepülte! (Ornith. Monatsber. X X , p. 130—131.) A biológia szempontjából az volt a legközelebbi k é r d é s : mit müveinek a mi gólyáink az európai tél, tehát a pretoriai nyár folyamán, kivált Transvaalban?
Angol értesítésekből tudtuk már, hogy Délafrikában a mezőgazdaságra oly káros sáskajárás az oltani nyár — tehát a mi telünk idején ha különböző helyeken is, de állandó és oly mértékű, hogy e veszedelemmel szemben hatósági intéz kedések is szükségessé váltak és hogy a gólya, tehát Cicoma ciconia (L.) minta sáskák pusztítója s így az ember segít sége annyira feltűnt, hogy ott már az angol neve sem többé „the White Stork," hanem „the great Locust-Bird," tehát a nagy sáskamadár.
dänische Schullehrer MORTENSEN mit dem Ringexperiment hervortrat. Das Ringexperiment ist heute das ein zige, welches wirklich iinumstösslich si chere Aufschlüsse über den Zug der Vögel erteilt. Alles andere ist mehr oder weniger blosse Vermutung. Wir wissen durch den Aluminiumring nun mit unumstösslicher Sicherheit, dass unsere Jungstörche im ersten Halbjahr ihres Lebens bis an die Südspitze Afrikas gelangen (aus Ungarn bis jetzt in 32 Fällen). Es sei hier hinzugefügt, dass von dieser Richtung bisher nur zwei Aberrationen erfolgten: der Jungstorch Nr. 5205, der die Richtung über Ara bien nahm und Ende Oktober 1912 bei Maskat erlegt wurde, also die Linie nach Indien einschlug und der Storch von Rakamaz, der in demselben Jahre beringt im J . 1913 am 18. August bei Zarale in Russland erlegt wurde. Nichts illustriert die Freizügigkeit des Zugvogels besser, als die Lachmöve von Bositten, welche am 18. Juli 1911 als Nestjunges mit dem Aluminiumring ver sehen am 11. November desselben Jahres auf der Insel Barbados, also schon auf der jenseitigen Hemisphäre erlegt wurde, mit hin den Atlantischen Ozean,durchquerte ! (Ornith. Monatsber. X X , p. 1 3 0 - 1 3 1 ) . Der biologische Standpunkt führt zur nächsten Frage: was machen unsere Störche!während des europäischen Win ters, also den pretorianischen Sommer, hindurch in Südafrika, namentlich in Transvaal ? W i r wussten es aus englischen Berich ten, dass in Südafrika die der Wirtschaft so schädliche Heuschreckenplage den afrikanischen Sommer — also unseren Winter — über an verschiedenen Orten aber doch permanent ist, in dem Masse, dass gegeu das Übel, selbst behördliche Massregeln ergriffen werden mussten und dass sieh der weisse Storch, also Ciconia ciconia (L.). als Heuschreckenvertilger, mithin Helfer des Menschen.derart bemerk bar machte, dass er dort nicht mehr den Namen „the White Stork", sondern den folgenden führt: „the great Locust-Bird , also: der grosse Heuschreckenvogel. r
ii
i Az a kérdés azonban még- mindig függőben volt: honnan jön a gólya, hogy azután Tránsvaalban the great LocustBird lehessen belőle? A gyürüzés kísér lete teljes választ adott erre: azok a gólyák Európából jöttek, nagyrészt Magyar országból s addig maradtak ott, míg csak délen a nyár tartott, még pedig újabban, mint becses sáskairtók, a törvény oltal mába is vétetve. A nélkül, hogy fészkeltek volna, Tránsvaalban maradtak, hogy a délafrikai tél, tehát az esős időnek beáll tával eltűnjenek, azaz hogy tulajdonkép peni hazájukat, európai fészkelőhelyüket felkeressék és fajuk fenntartásáról gondos kodjanak. A gólyák délafrikai viselkedését W . L . SCLATER, a nemrég elhunyt PHILIP LÚTLEY SCLATER fia. ismertette „On the Migration of Birds in South Africa" czímű tanul mányában, még a gyürüzés kísérlete előtt. Szerinte a gólyák helyi mozgalma bizonyos táplálék jelenlététől vagy hiányától függ és ebben a sáskák tömegei irányadók. Ugyanezt mondja ALVIN HÁAGNER is „The White Stork in South Africa" cz. érte kezésében, a melyben más fontos körül ményt is kiemel, így pld. hogy újab ban a délafrikai tél idejére is egyre több gólya marad vissza, a mi nagyon jel lemző és a megtelepülésre emlékeztet; de a fészkelés ott eddig ismeretlen. 1
2
A sáskánál mint tápláléknál maradva s ezt a mi égövünkre vonatkoztatva, látszólagos párhuzam mutatkozik a gólya és a pásztormadár Pastor roseus L . — viselkedése közt, avval a kétségtelenül lényeges különbséggel, hogy a gólya, mint rendes vonuló, fészkelőteriiletét évrőlévre elhagyja és Délafrikában telel, majd visszatér. Ezzel szemben pedig a pásztor madár csak a sáskajárás felléptének idején és különböző pontokon jelenik meg, de akkor néha fészkel i s : mihelyt ellen-
Eine Krage blieb aber noch immer offen, sie lautete: woher kommt der weisse Stund), um in'Transvaal the great LueastBird zu werden ? Darüber gab das Ringexperiment vollen Aufsehluss: die Störche kamen aus Kuropa. viele aus Ungarn, blieben in Südafrika solange, als dort der Sommer herrschte, u. zw. in letzter Zeit schon unter dem Schutze des Gesetzes, als geschätzte Heuschreckenvertilger. Sie blieben ohne zu brüten in Transvaal, um mit dem Eintritt des südafrikanischen Win ters, also der Regenzeit, zu verschwinden, d. h. ihre eigentliche Heimat, ihre Brutpliitze in Europa und sonst aufzusuchen und der Erhaltung ihrer Art obzuliegen. Was das Verhalten der Störche in Südafrika anbelangt, darüber berichtet W. L . SCLATER, der Sohn des unlängst verstorbenen PHILIP LUTLEY SCLATEB in seiner Studie „On the Migration of Birds in South Africa",' noch aus der Periode vordem Ringexperimente, dass die lokale Bewegung der Störche von dem Vor handenseinoderdemMangel einergewissen Wahrung abhängt und dass die Heu schrecken-Massen hiebet massgebend sind. Dasselbe sagt auch ALWIN HAAGNER in seiner Abhandlung „The White Stork in South Africa", der aber auch noch an dere wichtige Momente hervorhebt, so z. B . dass in der letzten Zeit stets mehr und mehr Störche für den südafrikanischen Winter zurückbleiben, was sehr charak teristisch ist und an Besiedelung erinnert. Um bei den Heuschrecken als Nahrung zu bleiben und dieses auf unsere Region zu beziehen, ergibt sich eine scheinbare Parallele im Verhalten zwischen weissen Storch und Rosenstar — Pastor roseus L . — mit dem allerdings einschneiden den Unterschiede, dass der weisse Storch als regelmässiger Zugvogel, Jahr für Jahr seine Brütezone verlässt und in Südafrika, überwintert, dann wiederkehrt, wo hingegen der Rosenstar nur zur /eil 2
1
1
Journal of the SouthAfrican Ornith. Union. 1.1905. Aquila XIX. 1912 p. KI. Nagyon fontos idevágó észleleteket közöl THIENEMANN tanár a rositteni meg figyelő-állomás adatai között (XI. Jahresbericht. Journ. f. Ornith. 1913 p. 13 és 16.) a gólya és a sáska viszonyáról Afrikában, s
Journal of the South African Ornith. Union 1. 1905. Aquila XIX, 1912, p. 16 u. ft'. Hierauf bezügliche sehr wichtige Daten aus Afrika enthält von Prof. THIENEMANN herausgegebene XI. Jahresbericht der Vogelwarte Unsitten — Journ. fiir Ornith. 1913, p. 13 u. K l , welche (Ins Verhältnis zwischen Storch und Heuschrecke betreuen. 2
s
ben a sáskák elfogytak, kimarad.
esztendőkre is
3
einer auftretenden Heuschreckenplage und an verschiedenen Punkten erscheint, dann aber manchmal auch brütet; sobald aber die Heuschrecken eingehen, für Jahre fortbleibt. Gleichmässig entscheidend für beide Vögel ist die Nahrung ; wohingegen das Brüten nur beim Storch immer an den Brutort der Region gebunden ist; beim Rosenstar nicht immer; dieser Umstand macht ihn zum „Zigeunervogel". Beiden Formen gegenüber stehen jene, welche wir als Standvögel bezeichnen, die hinsichtlich der Nahrung den Ver hältnissen des Ortes angepasst sind, mit hin in jeder Jahreszeit im Grossen und Ganzen standhalten. Schon das bisher Gesagte deutet darauf hin, dass es über die „ F o r m " und „Fär bung" hinaus, selbst bei Herbeiziehung der „geographischen Verbreitung", wie sie als Beigabe, oder als Auxiliar-Begründung einer vorausgesetzten, oder ange nommenen Form, also als deskriptives Element in Rechnung gebracht wird - auch über diese hinaus - dass es also über dieses alles hinaus hochwich tige, einschneidende Fragen gibt, auf welche die heutige Methode des Sainmelns und der Beschreibung die Antwort schuldig bleibt. Es ist wahr, dass kein geringerer, als REICHENOW es in seiner Eröffnungsrede des V . Intern. Ornith. Kongresses, die einen eingehenden Bericht über den Stand der Ornithologie bildete, ausgesprochen hat: die Hauptaufgabe der Ornithologie sei es, alle Vogelarten kennen zu lernen und auszuweisen, womit aber allerdings nur das Endziel, nicht aber auch die Intensität ausgesprochen wurde, welch, letztere unbedingt notwendig ist, weil sonst die Gefahr der Verflachung ein tritt. Dieser Gefahr miisste abgeholfen werden, damit der Wissenszweig neben der Schönheit auch Tiefe erhalte. Denn, 3
A táplálék mindkét madárra nézve egyaránt döntő; míg a fészkelés csak a gólyánál van mindig az illető égöv területéhez kötve; a pásztormadárnál nincs mindig; ez a körülmény tette a vándorló czigányhoz hasonló életűvé. Mindkét alakkal szemben állanak azok, a melyeket állandó madaraknak nevezünk, a melyek a táplálék tekintetében a helyi körülményekhez alkalmazkodnak, tehát egészben véve minden évszakot kibírnak. Már az eddig mondottak is arra utal nak, hogy az „alakon" és „színezeten" kívül, még a „földrajzi elterjedést" is beleértve, a mint ez pótlékul vagy pedig mint valamely feltételezett vagy elfogadott „alak" kisegítő megokolásaként, tehát mint leíró elem jön tekintetbe tehát hogy ezen s mindezeken kívül nagyfon tosságú, mélyreható kérdések is vannak, a melyekre a gyűjtés és leírás mai mód szeré megfelelni nem képes
Való, hogy nem kisebb egyéniség, mint REICHEXOW mondotta ki az V . Nemzet közi Ornithologiai Kongresszus megnyitó beszédében, mely az ornithologia mai állásának beható tárgyalása: „az ornitho logia legfőbb ff ladata, hogy minden madár fajt megismerjen és kimutasson", a mivel azonban nyilván csak a végső czél volt kimondva, nem pedig a kutatás intenzi tása is, mely utóbbi okvetlenül szükséges, hogy az ellaposodás veszélye kikerülhető legyen. Ezt a veszélyt el kell hárítani, hogy ez a tudományszak ne csak szép, hanem mélyenjáró is legyen. Mert köztünk legyen mondva - manap még nagyon emlékeztet a folyók tavaszi ára-
3
3
A pásztormadár legutóbbi nagy beözönlése a hortobágyi sáskajárás alkalmából, melyet SCHENK JAKAB ismertetett, azt mutatta, hogy e madár 19(17 ben mintegy 30110 párban, majd 1908-ban is fészkelt és azután eltűnt. Lásd Aquila XIV, p. 253 és XV, p. 321.
Die letzte grosse Invasion des Rosenstares während der Heuschreckenplage auf der Puszta Hor tobágy, welche von JAKOB SCHENK aufgenommen wurde, ergab, dass der Vogel im Jahre 1907 in der Stärke von ca. 3000 Paaren und auch 1908 brütete und dann verschwand, vide Aquila XIV, p. 253 und XV, p. 321.
E viszonyok specziális ismerete és fel ismerése feladata a tudományos madár tannak. A többi empirikusan szerzett is meret csupán.
unter uns gesagt, er erinnert heute viel fach an die Frühjahrsausgüsse der Flüsse: wir glauben ein Meer zu sehen, leider aber ist es nur knöcheltief. Ehre den Aus nahmen, die es gab, gibt und geben wird. Das Wie? wird sich von selbst er geben. Bei der Beurteilung des periodi schen Zuges der Vögel ist weniger die Art des Zuges, als vielmehr das Warum der wirklich biologische Kern der Frage. Bei der hohen Organisation des Zug vogels, bei der denkbar vollkommensten Freizügigkeit, potenziert durch absolut freien Überblick und unter dem gewal tigen Drucke des Geschlechts- und Nahrungstriebes, wird sich der Zug nicht so gestalten, wie sich ihn der an die Scholle gekettete Mensch vorstellt, oder wie er ihn erwartet und zu begleiten imstande ist; denn die wirkende Ur sache der Erscheinung ist ein integrie render Teil des kosmischen Ganges, welcher das Nacheinander der Jahres zeiten schafft, das Entstehen und Ver gehen des organischen Lebens bewirkt und dem dann Alles unterworfen ist, was Leben heisst. In der Universalität der biologischen Einwirkung auf den zügigen Teil der Vogelwelt sind gewiss alle Be dingungen der Orientierung und Rich tung enthalten und das Warum? ist gewiss der auf Zonen verteilte periodi sche, umändernde Eingriff der Vogel welt, der Verschiedenheit ihrer körper lichen Eigenschaften entsprechend, in das Leben der Natur. Der Eingriff ge schieht durch die Ernährung, also durch die Umänderung der Nahrung und Zer legung derselben in ihre physikalisch chemischen Bestandteile, mithin Einfüh rung in den Kreislauf des Stoffes u. zw. auf zwei Punkten: dem Brutorte und dem Winterungsorte, die durch Zonen getrennt sind, wie wir es eben beim Storch und Rosenstar gesehen haben. Die spezielle.Kenntnis und Erkennt nis dieser Verhältnisse ist Aufgabe der wissenschaftlichen Ornithologie. Das üb rige ist empirisch erworbene Kenntnis.
* Azt hiszem, ezt a hasonlatot alkalmaztam mái valahol — de hát: bis repetila piacent — ha jók.
Ich glaube, ich habe das Gleichnis schon einmal irgendwo angewendet — aber: bis repetila placent — wenn sie gut sind.
dásaira: azthiszszük tengert látunk, pedig csak bokáig érő. Tisztelet a kivételek nek, melyek voltak, vannak és lesznek. 4
4
A megoldás mikéntje majd megjön magától. A madarak időszakos vonulásá nak megítélésénél nem annyira a vonulás módjában, mint inkább annak okában van a kérdés biológiai magva. A vonuló madár magas fejlettségű szervezete, képzelhető legnagyobbmértékü korlátlansága folytán, melyet az abszolúte szabad kilátás is fokoz, továbbá a nemi és a táplálkozási ösztön hatalmas nyomása folytán, a vonu lás nem úgy alakul, a mint azt a röghöz kötött ember elképzeli, vagy a mint azt várja és felfogni képes. Mert a tünemény ható oka a kozmikus erők ama munkál kodásának integráló része, a mely az évszakok egymásutánját teremti, a szerves élet keletkezését és elmúlását intézi s a melynek mindaz alá van vetve, a mit életnek nevezünk.
A madarak vonuló részét érintő bioló giai behatások egyetemességében nyilván benne van a tájékozódás és irányítás minden feltétele és az indító ok bizonyára a madárvilágnak a természet életébe való behatásában rejlik, a mely zónákra oszló, periodikus és testi sajátságai sokféleségé nek megfelelően átalakító. Ez a behatás a táplálkozás útján történik, a táplálék fizikai és vegyi átalakításával és szét bontásával, tehát az anyag körforgalmába való bevezetésével, még pedig két ponton: a fészkelőhelyen és a téli szálláson, a melyeket zónák választanak el, a mint azt a gólyánál és a pásztormadárnál láttuk.
4
7
Itt most a „madárbiologia" fogalma áll előttünk, a melyet a szokottnál szaba tosabban kell kifejtenünk. A tisztára leíró irány a „biológia* czímén, tehát az alak és színezet, továbbá a genus és species külső jellegeinek leírásán és a méretek feltüntetésén kívül megelégszik a földrajzi és ökológiai ele mekkel, még pedig] mindennek egyszerű regisztrálásával; a legjobb esetben még a rokonalakok közti különbségek és átmenetek járulnak hozzá, lehetőleg szűken hogy ne mondjuk felületesen adva.
A biológia extensiv módszerének és módjának legkiválóbb mestere kétségen kívül a német KLEINSCHMIDT, a ki ered ményeit a „Berajah"-ban adja közre. A „Berajah" alczíme „Zoografia infinita" - a mely inkább „Ornithographia infi nita" lehetne — bizonyára azt jelzi, hogy a „forma" variabilitása vagy módosulása korlátlan, hogy azonban mégis minden, a mi valamiképpen rögzíthető, az számba veendő és megnevezendő. E mellett ter mészetesen REICHENOW végczélja sem mellőzhető. Mert hiszen a valóságban nincs két hajszálnyira egyenlő egyén és hozzátéve kimondhatjuk, hogy megállás sincsen; hogy tehát a forma változatlansága soha sem kövétkezhetik be, mert a tovafejlődésnek indult forma épp ezáltal válik változékonynyá, valamint a kiélt, pusztu lásra hajló formát is ez az ok teszi változékonynyá; úgy a felszálló, mint a lehajló vonalon egyaránt a változékony ság az élet, a megállás a halál. S most folytassuk még a szemlélődést. Az extenzív irány megfogható ered ménye a csaknem hihetetlenségig megnö vekedett gyűjteményekben van, a melyek hekatombái minden formának és válto zatnak nem testekből, a melyek még mindig anyaga lehetnének a magasabb biológiának, hanem kitömött bőrökből állva, a melyekben a madártest kemény részei nek csak töredékei találhatók. Az óriási
Wir finden uns hier dem Begriff der „Biologie der Vögel" gegenüber, der schärfer als gewöhnlich präzisiert wer den muss. Die rein deskriptive Richtung begnügt sich unter dem Titel „Biologie", ausser der Beschreibung nach Form und Fär bung, dann des generischen und spe ziellen äusseren Charakters, der Masse mit dem geographischen und ausserdem ökologischen Element u. zw. Alles ein fach registrierend; dazu kommen noch, wenn es hoch hergeht, die Unterschiede von den verwandten Formen und die Ü b e r g ä n g e ; alles möglichst knapp — um nicht oberflächlich zu sagen. Der ausgesprochendste illustre Meister der extensiven Methode und Art von Biologie ist unstreitig der deutsche KLEIN SCHMIDT, der seine Resultate im „Berajah" niederlegt. Der Subtitel des „Berajah" ist „Zoographia infinita" — soll eigent lich heissen „Ornithographia infinita" — , womit wohl angedeutet werden soll, dass die Variabilität oder Modifikation der „ F o r m " unbegrenzt ist, dass aber alles irgendwie fassbares in Rechnung gezo gen und benannt werden soll oder muss. REICHENOWS Endziel ist dabei freilich nicht abzusehen. Denn in Wahrheit gibt es j a keine zwei blitzgleichen Individuen und man kann füglich aussprechen, dass es keinen Stillstand gibt, also die Unveränderlichkeit der Form nie eintritt, die in Fort entwicklung begriffene gerade hiedurch mutabel ist, die ausgelebte, in Verfall neigende Form gerade hiedurch mutabel wird, die Wandelbarkeit, sei es in auf steigender oder absteigender Linie, be deutet — Leben, der Stillstand ist: Tod. Nun will ich die Betrachtung noch fortsetzen. Das greifbare Resultat der extensiven Richtung ist das beinahe unglaubliche Anwachsen der Sammlungen, welche von jeder Form und jeder Moditikation Heka tomben umfassen - - nicht von Leibern. die ja der höheren Biologie noch immer Stoff bieten könnten, sondern von aus gestopften Bälgen, wo kaum noch Bruch teile des harten Teiles des Vogelkörpers
s
Legkevésbbé sem szándékom elítélni ezt az irányt, a meddig ezt oly valóban hivatottak, mint KLEINSCHMIDT — ha mind járt negativ eredménynyel is — művelik: valami haszna mindig lesz belőle a tudo mánynak. A mivel azonban nem tudok megbarát kozni, az a merev empirizmus és a laikus ság, a mely „passzióból" készít gyűjte ményeket, a nélkül, hogy a tudománynak hasznára volna; esak arra szolgálva, hogy élénk kereskedést tápláljon és cserélgetést tartson fenn. A madárvilág megfogyása sokszorosan érezhető és kétségtelen, hogy ebben a gyűjtemények extenzív iránya sem egészen ártatlan. A magasabb biológia az életet tanul mányozza: különösen a formák és az egyedek tevékeny együtthatását, a ter mészetbe való behatást és annak követ kezményeit, a mint azt fentebb, egészen az an>ag fizikai és vegyi rendeződéséig menve, legalább is jeleztem. Ebbe nemcsak a vonulás és annak módjai, hanem a madárvilág állandó élet körében való mozgalma, a különböző formák egymásba kapcsolódása és ennek behatása is beleértendő. \i téren mond hatni még minden csupa tennivaló. A tetőponton kétségtelenül a szó leg modernebb értelmében vett biológia áll, a mely az élet legvégső feltételeibe ipar kodik behatolni a mikroszkóppal, annak egész technikájával és a mi még mind ebhez hozzátartozik, a mely tehát a leg finomabb faji és nemi különbségeket, következésképpen az ember által kigondolt rendszer legvégső kritériumait is megadja — természetesen majd csak egykoron. * *
vorhanden sind. Die riesige Masse führt den Titel „Vergleichs-Material" das Äusserliche! Wo bleibt dann noch die speziellre Kenntnis des Inneren des Leibes und wo das SkeUt!? Wo alles das, was zum Flugprobleme g e h ö r t ? ! Ich bin weit davon entfernt die Rich tung zu verurteilen, wenn sie von wirklich Berufenen wie es KLEINSCHMIED ist selbst auf negatives Resultat hin — kul tiviert wird: es ergibt sich für die Wissenschaft stets ein Etwas. Womit ich mich aber nicht befreunden kann, das ist der krasse Empirismus und das Laientum, welche aus „Passion" Sammlungen anlegen, ohne der Wissen schaft zu dienen; bloss dazu gut, um einen lebhaften Handel zu nähren und Tausch zu treiben. Die Verarmung an Vögeln wird viel fach fühlbar und es ist unbestreitbar, dass die extensive Richtung der Samm lungen dabei nicht ganz unschuldig ist. Die höhere Biologie ist das Studium des Lebens, besonders auch das tätige Zusammenwirken der Formen und der Individuen, das Einwirken auf die Natur und seine Folgen, wie ich es oben, bis zur phykalisch-chemischen Einordnung des Stoffes wenigstens angedeutet habe. Dabei ist nicht nur der Zug und seine Arten, sondern auch die Bewegung der Vogelwelt innerhalb ihres ständigen L e benskreises, das Ineinandergreifen ver schiedener Formen und die Einwirkung ge meint. Hier ist so ziemlich noch alles zu tun. Den Gipfel bildet unstreitig die Biologie im modernsten Sinne des Wortes, welche bis zu den allerletzten Bedingungen des Lebens mit dem Mikroskop, seiner ganzen Technik und was noch dazu gehört einzu dringen trachtet, welche also befähigt ist die feinsten artlichen oder generischen Unterschiede, mithin die letzten Kriterien des Wertes des vom Menschen ersonnenen Systems zu liefern freilich einstens. * *
A midőn húsz évvel ezelőtt a magyar madártani intézet tervezetét elgondoltam, a második Nemzetközi ()rnithologiai Kon gresszus eredményeinek hatása alatt tel-
Als ich vor zwanzig Jahren den Plan einer ungarischen ornithologischen Anstalt erwog, war ich, vom Erfolge des zweiten Internationalen Ornithologischen Kongres-
tömeg czíme „összehasonlító anyag" értve a külsői! Hol van még a madártest belsejének gpeczjálisabb ismerete és hol a csontváza ? Hol van mind az, a mi a repülés problémájához tartozik!?
jességgel azt véltem, hogy a példának bizonyára meg lesz az a hatása, hogy — legalább is Európa tudományban leg haladottabb részében — a madárvonulás nak állandó, szimultán megfigyelő háló zata fog létesülni; ha nem is a probléma végleges megoldására, de legalább is megvilágítására és mélyebb bepillantás lehetővé tételére, még pedig a további haladás alapjaképpen. Már a vonulásnak a meteorológiai tünetekkel való közvetlen összefüggése is mindkettő módszerének egyenlőségét követeli a kutatásban.
E r e m é n y e m b e n azonban csalatkoztam; a hatalmasok egyike sem ragadta meg az inicziatívát. Megmaradt a régi partiku láris mód, a melyet egy ízben már a török basibozukok támadási módjával hasonlítottam egybe, a midőn minden ember a saját belátása szerint v á g belé és végül megfutamodik. Még csak a történeti rész és annak folyománya sem láttatott el kellőképpen : nem gyűjtötték és dolgozták fel az elődökadatait sem, hanem mindig elölről kezdték és kezdik, mindenki új módszert talált és talál ki a maga számára és ha e munkát tárgyilagosan és szigorúan nézzük, nem emelkedik a nívója a lokális kuta tásé fölé, a melynek adatait azután nyújtják és lapítják, újra csak feltevé sekre vezetve.
Mi sem tanulságosabb, mint az angol példa, EAGLE-CLARKE a világítótornyokon és szigeteken végzett kutatásaival való sággal sakkban tartotta Angolországban az ornitkophaenologiai törekvéseket; min denki a vonulás problémájának teljes felderítését várta tőle s midőn végre két kötetes müve megjelent, kiderült, hogy a tünet teljességét illetőleg kénytelen volt PALMÉNre és MiDDENDORí'Fra visszatérni, a mivel vizsgálatát lokális jellegűvé bélye gezte/' 5
EAGLE-CLARKE WILLIAM
etc.
„Stndies
in
Bird
Migration etc. etc. Vol. I et II, London 1912. Beható reczenczióját lásd „Aquila" XIX. 1912 p. 1—15. E Cl. vizsgálatait mindig is lokális jelleglieknek tartottam s nem vártam tőlük megoldásukat. Aquila XX.
ses erregt,ganz von der Ansicht beherrscht, das Beispiel werde es gewiss zur Folge haben, dass — wenigstens für den wis senschaftlich fortgeschrittentsten Teil Europas — ein ständiges, simultan be obachtendes Netz für den Zug der Vögel entstellen w i r d ; nicht um das Problem endgiltig zu lösen, gewiss aber um es zu beleuchten und eine tiefere Einsicht zu ermöglichen u. zw. als Basis zum weiteren Fortschritte. Schon der unmittel bare Zusammenhang des Zuges mit den meteorologischen Erscheinungen bedingte für die Forschuug die Gleichheit der Methode beider. In dieser Hoffnung halte ich mich aber getäuscht; keiner der Gewaltigen ergriff die Initiative. Es verblieb die alte paftikularistische Art, welche ich schon ein mal mit der Angriffsweise der türkischen Baschi-Bozuk verglichen habe, wo jeder Mann nach eigenem Gutdünken „dreinhaut" und am E n d e — d i e Flucht ergreift. Nicht einmal dem geschichtlichen Teil und seinen Konsequenzen wurde geniige getan: man sammelte und bearbeitete nicht die Daten der Vorgänger, sondern es wurde und wird stets vom Neuen begonnen, jeder ersann und ersinnt sich eine neue Methode, und wenn man die Sache objektiv und strenge nimmt, so erhebt sich das Niveau nicht über die Lokalfoischung, deren Daten dann ge dehnt und breitgeschlagen werden, um wieder nur zu Vermutungen zu führen. Nichts ist lehrreicher, als das eng lische Beispiel. EAGLE-CLARKE hielt in England die ornithophänologischen Be strebungen mit seinen Leuchtturm- und Inselforschungen förmlich im Schach, man erwartete die vollkommene Klärung des Zugsproblemes, und als endlich sein zweibändiges Werk erschien, stellte es sich heraus, dass er hinsichtlich der To talität der Erscheinung gezwungen war auf PALMEN und MIDDEXDORFF zurückzu gehen, womit er seiner Forschung den Lokalstenipel aufdrückte."' 5
EAGI.E-CLARKE WILLIAM etc.
„Studies in Bird
Migration etc. etc. Vol. I et II, London 1912. Siehe die eingehende Rezension in „Aquila'' X I X . 1912, pag. 1—15. Ich betrachtete E . C.'s Forschung stets als locale und erwartete keine Lösungen.
10 A buzgó WlTHERBY azonban időközben hozzálátott a gyürüzés kísérletének alkal mazásához, a melynél kiváltképpen a füsti fecskét kultiválta. A fecskegyüríik egyikét meg is kapta nemsokára Natalból, Délafrikából. E z az aluminiumgyíirü villámként világított bele a vonulás kér désébe: tehát miként a gólya, úgy a fecske is Délafrikában telel, a mi annyit jelent, hogy WlTHERBY egyetlen pozitív adata többet ér a vonulás egész kérdésé nek felderítésében, mint EAGLE-CLAKKK lokális adathalmaza együttvéve. 6
A m. kir. Ornithologiai Központ jövő beli iránya most már szabatosan kijelöl hető: feladata a madártan mélyítése, még pedig elsősorban az igazi biológiai diszcziplinák művelése által a mihez még a madárvédelem és vele összefüggően a táplálék tana is tartozik. Ide tartozik a madárvonulás tanulmányozása is, a gyürüzés kísérletének, valamint annak a meteorológiai tünetekkel való össze függésének kifejtése és a szaporulat eloszlása. Anyagi erőihez mérten, szerény mik roszkópiai osztályt is kapott az intézet, továbbá osteologiai gyűjteményt is léte sített, melynek törzse a Bükkhegység barlangjainak ásatag madármaradványaiból került k i . A fejlesztés lassan halad, mert alkalmas erőket is kell keresni és képezni. Az intézet feladata egészen specziális. Ezzel be van vezetve az „Aquila" X X - i k kötete. Budapest, 1913. október hó.
Der eifrige WlTHERBY ergriff aber mittlerweile die Anwendung des Ring experimentes, wobei er besonders die Rauchschwalbe kultivierte. E r erhielt bald einen der Schwalbenringe aus Natal in Südafrika zugesendet. Wie ein Blitz beleuchtete dieser Aluminiumring das Zugsproblem : also ebenso wie der weisse Storch, iibei wintert auch die Schwalbe in Südafrika, was soviel bedeutet, dass WlTHERBYS einziges positives Datum für die Klärung des gesamten Zugsproblemes mehr wert ist. als EAGLE-CLARKES lokale Datenmassen zusammengenommen. Die zukünftige Richtung der kön. Ungarischen Ornithologischen Zentrale ist nun klar vorgeschrieben: sie hat die Aufgabe, die Vogelkunde zu vertiefen Ii. zw. vornehmlich durch Kultivierung der wahren biologischen Disziplinen, wohin selbst der Vogelschutz — und damit im Zusammenhange die Nahrungskunde — gehört. Hiezu gehört auch das Studium des Vogelzuges, die Entwickelung des Ringexperimentes, des Zusammenhanges mit den meteorologischen Erscheinungen und die Verteilung des Nachwuchses. Nach Massgabe ihrer Mittel erhielt die Anstalt eine bescheidene mikroskopische Abteilung und legt nun auch eine osteologische Sammlung an, deren Grundstock die Vogelfossilien aus den Höhlen des Bückgebirges bilden. Die Entwickelung schreitet langsam vorwärts, denn es gilt auch geeignete Kräfte zu finden und zu schulen. Die Aufgabe der Anstalt ist eine ganz spezielle. Hiemit ist der X X . Band der „Aquila" eröffnet. Budapest, im Oktober 1913. 6
1
OTTO HERMAN.
HERMÁN OTTÓ.
f
' „British Biräe' Vol. VI, Nr. !), February 1913, p. 277, 278 és „The Journal of the South African Ornithologists Union" Vol. Iv, Nr. 1, p. 66-68, 1913. A füsti fecske kiváló repülési képességét tekintve, én nem osztom WnniiRisY tiszteletreméltó kétségeit s azt tar tom, hogy W.L. Soi.ATKii „english S\vallow"-ja minilig angol Hirundo rustica volt s az aluininiiiingyfíríí csupán szabatosító volt.
6
In „British Birds- Vol. VI, Nr. 9, February 1913, p. 277, 278 und „The Journal of the South African Ornithologish Union" Vol. IX, Nr. 1, p. 66—68, 1913. Ich teile nicht WITIIKRBVS sonst sehr ehrenwerte Be denken und halte dafür, dass W . L . SCLATERS „en glish Swallow* stets die englische Hirundo rustica war, welchen Umstand der Aluminiumring nun zur Gewissheit erhob.
