Tartalom Előszó Disharmonia cœlestis Kikapcsolt világ A magyar válság és kezelése Pénzügyi Dunkerque Bukás 24. órában Kormány vagy előrehozott választás A jelentéktelenség dicsérete Az első magyar női miniszterelnök Német válságfelfogás és válságkezelés Nyugatias miniszterelnök A Bajnai-kormány programjának válságkezelő intézkedései Magyarország és a Nemzetközi Valutaalap Az Orbán-kormány és a Nemzetközi Valutaalap Korrupciós hidegháború Konszolidáció vagy bizonytalanság Levélféle Romsics Ignáchoz a Bethlen-konszolidációról Államhatalom után, civil hatalom előtt Harmadik válság – merre tovább? A felelősség terhe Új országban Kísértetek óráján A forradalom vége
Lengyel6.indd 7
9 15 21 27 32 36 39 45 50 54 60 68 78 89 117 127 133 137 183 188 195 200 203 207
8. 11. 2012 9:19:35
A pretoriánusok kora Vagy-vagy Pannónia vagy Hunnia Magyarország elrablása A forradalmak fölfalják gyermekeiket Orbán-variációk A lélek leng, nem suhan Önkormányzati autonómia – élt 20 évet A Skorpió és a béka Csalódásban jók vagyunk Töprengés a tudásról Álmok és valóság
Lengyel6.indd 8
212 218 221 225 230 236 244 247 250 253 258 261
8. 11. 2012 9:19:35
Előszó „A bíró a padlón ül, a többiek körülötte állnak, a vádlottak a mennyezetről lógnak le. Az ítéletet suttogva hirdetik ki. Ha a vádlottat felmentik, akkor leeresztik a mennyezetről és beveszik az állók közé. Akit pedig elítélnek, azt a bíró mellé állítják, és az orcáját hozzádörzsöli a bíróéhoz. A bíró ezután megcsókolja az elítélt szemét, amit az nem nyithat ki többé: ez a büntetése.” Elias Canetti
Kik azok a pretoriánusok? Mi a pretoriánus rendszer? Rómában a császári testőrség, a légiók által hatalomra emelt császárokat nevezték így, Samuel Huntington szerint a délkelet-európai és latin-amerikai országok rendszerei, ahol az elitcsoportok közötti folyamatos háború a tekintélyelvű uralkodó és a politikai hatalom, a megszilárdulni képtelen állam, közigazgatói bürokratikus hatalom, illetve a népképviselet, a demokratikus hatalom között erő alapján dől el.1 A feudálisból a modern államba való átmenet Magyarországon, Csehországban (Csehszlovákiában), Lengyelországban, illetve a nyugati keresztény délszláv tartományokban, majd országokban, Szlovéniában és Horvátországban, a bürokratikus hatalom és a demokratikus hatalom közötti állandó súrlódásokban, illetve sajátos politikai keverékekben mutatkozott meg. Kelet- és Délkelet-Európában, így a keleti keresztény Ukrajnában, Romániában, Moldáviában és Bulgáriában az oroszra emlékeztető autoriter politika, bürokratikus közigazgatás és oligarchikus „demokrácia” keretei között.
1 Samuel Huntington: Political Order in Changing Society (Yale University Press, New Haven, 1968).
9
Lengyel6.indd 9
8. 11. 2012 9:19:35
Könyvemben, amely a magyar demokrácia, bürokrácia és piacgazdaság válságának története, azt igyekszem igazolni, hogy az ezredfordulótól Magyarország a jól-rosszul megalkotott koraszülött demokráciából és jogállamiságból, piacgazdaságból és modernizált közigazgatásból nem a nyugat-európai világba illeszkedett be, hanem fokozatosan egy pretoriánus vezérdemokráciába, Kelet-, Délkelet-Európába csúszott. Más elemzőkkel és publicistákkal szemben tehát azt állítom, hogy Magyarországon nem valamiféle nemzetiszocialista vagy bolsevista totalitariánus állam, illetve horthysta vagy kádárista tekintélyelvű állam körvonalai bukkannak elő, hanem Magyarország intézményeiben és mentalitásában – politikai és gazdasági kultúrájában – keletiesedett, balkanizálódott. Budapest nem a harmincas évek Berlinjéhez és Moszkvájához, hanem a mai Kijevhez, Kisinauhoz, Bukaresthez, Belgrádhoz és Szófiához közelít. Tudom, hogy a nácizmus és/vagy a bolsevizmus fenyegetése sokkal félelmetesebben adható elő, mint a leromlásnak, az eltörpülésnek, az elmocsarasodásnak a bevallása, amikor magunkat inkább hasonlíthatjuk Zaporozsjehoz, Iasihoz, Kragujeváchoz vagy Ruszehez. A magyar lesüllyedés nemcsak a rendszerváltás utáni időszak európaizálódási szakaszát fordítja meg. A jogállam, az alkotmányosság lebontása, amely már Orbán Viktor 1998–2002 közötti kormányzásával, a vezérdemokrácia kiépülésével megkezdődött, majd piszkos alkukkal a szocialista–liberális kormányzás alatt folytatódott és a 2010-es második Orbán-kormánnyal felgyorsult, nemcsak a rendszerváltás jogállamát építi le, hanem a több évszázados magyar alkotmányos jogi hagyományt is, amelyre a magyar államiság képviselői támaszkodtak.2 Másrészt se a vezérelvű Gyur2 „A nyugati kereszténység országaiban – Magyarországon, Csehszlovákiában, Lengyelországban s néhány katolikus vallást követő délszláv tartományban –, a feudálisból a modern államba való átmenet a jogi racionalizmus kulturális mátrixában történt. Ezeken a területeken a feudális országgyűlések valamilyen formában már a tizenharmadik század óta léteztek: a király és a nemesség közötti konfliktusok megoldásában a politikai alkudozásokat és »kupeckedéseket« teljesen bevett eljárásnak tekintette a nemesség, mely ilyenkor gyakran a populus megtestesítőjének szerepében tetszelgett. Még
10
Lengyel6.indd 10
8. 11. 2012 9:19:35
csány-, se az Orbán-kormányok nem az állami szakértő közigazgatási hatalmat és a bürokratikus ethoszt erősítették az oligarchikus demokrata renddel szemben, hanem egy külön, személyes hatalmat, amellyel különböző módokon, de a bürokratikus koordináció és napi működés szabályait is felrúgták. Ellentétben a százados tekintélyelvű hagyománnyal, amely Tisza Kálmán és István óta, Bethlen Istvánon és Gömbös Gyulán át Kádár Jánosig egy állampártot és egy bürokratikusan koordinált rendszert működtetett, az újabb vezérdemokrácia pretoriánus rendszere nem vagy kevéssé működteti a bürokratikus koordinációt, kizárólag hajtószíjként alkalmazza a hatalmon lévő pártot, és egy központi, miniszterelnöki személyi kabineten keresztül kormányoz. A személyes központi hatalom a parlamenti politikai gépezettel zúzza szét az alkotmányos ellensúlyt képviselő intézményeket, korlátozza a bürokratikus közigazgatási rendszert és tartja sakkban a piaci szereplőket. A magyar alkotmányos rend és jogkövetés a nyolcvanas évek második felétől meghaladta a többi kelet-közép-európai ország szintjét, és az európai jogharmonizációban sikerült komoly előrelépést tennünk. A Gyurcsány-féle vállalkozói logika – „a jogelveket és a gyakorlatot hasznossági alapon mindig a magunk javára kell fordítani és értelmezni” –, majd az Orbán-féle népítéleti-, szükséghelyzet-logika – „a jog az, amit a szükséghelyzet a hatalmon keresztül diktál” –, mindezt semmivé tette. A magyar bürokratikus koordináció viszonylag magas szintű volt a Kádár-kor végén, és a központi, illetve helyi közigazgatás színvonala kiemelkedett a térségben, a vezérelvű pretoriánus politika ezt hol modernizációs, hol politikai lojalitási jelszavakkal és indokokkal szétzilálta. A kádári konszolidáció, és intézményesült egyensúlyi rendszer működése után, a rendszer felbomlása és a rendszerváltás követennél is fontosabb, hogy a jogállam eszméje, annak személytelen racionalista szellemével együtt már szintén szilárd alapokon nyugodott. Cseh-Morvaországban, Magyarországon, Lengyelországban és Horvátországban a jogi eljárásokat tisztelet övezte, sőt, szent és sérthetetlen dolognak tekintették őket.” Andrew C. Janos: Haladás, hanyatlás, hegemónia Kelet-Közép-Európában (Helikon, Budapest, 2003, 128).
11
Lengyel6.indd 11
8. 11. 2012 9:19:35
kezett. A rendszerváltást politikai stabilizáció, a többpárti parlamenti szisztéma kialakítása, a jogállami intézmények bevezetése, a ciklusukat kitöltő kormányok intézményesítették. Sor került a mikrogazdasági stabilizációra 1991–92-ben a Kupa-programmal és a makrogazdaságira 1995–96-ban a Bokros-csomaggal, majd a 2009-es Bajnai-programmal. Ám, nem jött létre nyílt vagy burkolt társadalmi megállapodás, demokratikus vagy antidemokratikus társadalmi szerződés, amely a nagy társadalmi csoportok egymáshoz való intézményes viszonyát tartósan konszolidálta volna. A különböző és mégis erősen hasonló személyes hatalmak azért se tudtak és tudnak tartósan konszolidálni, mert alkalmasak ugyan az intézmények rombolására, semlegesítésére, de alkalmatlanok az intézmények építésére és működésük összehangolására. A személyes politikai összehangolás, vezérlés csak átmeneti lehet. A könyv többek között arról szól, hogy miért nem sikerült se a szocialista-liberális vezérdemokráciának, se a nacionalista, konzervatív-radikális vezérdemokráciának konszolidálnia, tartós rendszert kiépítenie. A könyv részben a 2008–2011-es válsággal egy időben írt cikkeknek a gyűjteménye is. Hogyan láttam közvetlen közelből a Gyurcsány-, a Bajnai- és az Orbán-kormányok működését. Kezdettől elutasítottam mindkét „forradalmat”: mind a 2004-es gyurcsányi „októberi forradalmat”, mind a 2010-es orbáni „fülkeforradalmat”. Nem hittem és ma sem hiszek a vezetők különleges felhatalmazottságában. Nem fogadom el se a modernizációs európai forradalom, se a nemzeti, második rendszerváltó (ellen)forradalom elméletét vagy gyakorlatát. 2006 ősze óta írom és mondom, hogy nemcsak a politika mindkét pólusán álló vezérnek kell távoznia, hanem a vezérdemokráciának is el kell tűnnie. Ez először számkivetetté tett a szocialista és liberális oldalon, majd a jobboldalon. „Gyanítom néha, mit érezhetett Montaigne, mikor író, nemes úr és polgármester volt harminc éven át, a vallásháborúk korában. Mikor mindenki gyanús volt, aki ide vagy oda tartozott. Mikor mindenki minden pereputtyával kénytelen volt nap mint nap »színt vallani« az átvonuló világnézeti hordák bőszült pribékjei előtt. Szocialisták, fehérek, vörösek, kommunisták, nácik, aztán megvadult liberális-demokrata 12
Lengyel6.indd 12
8. 11. 2012 9:19:36
szabadcsapatok, a megsértettek és mellőzöttek, a megkínzottak és kihagyottak, mind számon kér, mind bosszút akar, mind magáénak akar és meg akar tagadni, azt akarja, hogy esküdjek fel, s ugyanakkor lépjek spontán valamilyen alkalmi máglyára” – jegyezte Márai 1943-ban Naplójába.
Lengyel6.indd 13
8. 11. 2012 9:19:36