Elıadásvázlatok a Totalitárius rendszerek (TRB1018) kurzushoz 1. A totalitárius ideológiák XX. századi megjelenésének politikai, gazdasági és társadalmi összetevıi Totalitarizmus = diktatúra? A totalitarizmus a XX. század új jelensége, a társadalom egészének hatékony ellenırzésére és irányítására törekvı rendszert jelent. Szélsıséges radikális ideológiák képezik az alapját. A szélsıbal és szélsıjobb irányzatok közös vonása a polgári demokrácia felszámolására való törekvés. Milyen politikai irányzatok voltak jelen Európában a XX. század elején? Konzervativizmus - hagyományos intézmények, erkölcs és rend tisztelete - idegenkedés a gyors változástól - elveti az individualizmus túlzásait Liberalizmus - a szabadság elsıdlegessége a tekintéllyel szemben - alkotmányosság és vallási tolerancia - az egyén érdekeinek szabad érvényesülése Szociáldemokrácia - társadalmi és politikai egyenlıség - a piacgazdaság és a szociális szempontok összeegyeztetése - társadalmi szolidaritás és esélyegyenlıség A periféria társadalmi és gazdasági jellemzıi a XIX-XX. század fordulóján A beavatkozó államhatalom célja a gyors ütemő modernizáció, a centrumhoz való felzárkózás (nemzeti egység megteremtése, iparosítás). A gazdasági hatalommal rendelkezı (nagy)polgárság az állam pártfogásától függött, politikailag éretlen maradt (Max Weber). A paraszti társadalom átrétegzıdése, az ipari munkásság létszámbeli gyarapodása lejátszódik. A polgári jogegyenlıségbıl kiszorult munkásosztály céljai: 1. életfeltételeinek javítása: munkát – kenyeret – 8 órás munkaidıt követelnek 2. beleszólás a politikába: a választójog kiterjesztése Hol mélyültek el a társadalmi-politikai válságok az I. világháború után? A periféria azon államaiban, melyek a háború elıtt is problémákkal küzdöttek. Az állami önállóság hiánya vagy korlátozott jellege (Osztrák-Magyar Monarchia – nemzetiségi kérdés). A társadalom hatalomra törekvı csoportjainak beleszólását korlátozó hatalmi berendezkedés (császári Németország). A feudális rendszer maradványainak léte (a földkérdés megoldatlansága). A nagyüzemi munkásság elégedetlensége. A háború következtében a középosztály alsó rétegeinek (kispolgárság) egzisztenciavesztése.
Hol jutottak hatalomra a szélsıséges politikai irányzatok? A szélsıbaloldali (kommunista) irányzat a periféria elmaradott országaiban tudott a XX. században önállóan hatalomra jutni (Oroszország és Kína). A szélsıjobboldali (fasiszta) irányzat az ún. követı államokban került hatalomra. Megközelítették a centrumot, de a modernizáció sikeres befejezése elmaradt (Olaszország - a csalódott gyıztes, Németország - a nagy vesztes). Mit ígér a leninizmus ideológiája? Lenin kiindulási pontja: az imperializmus a kapitalizmus legfelsı foka. Oroszország fejletlensége ellenére imperialista állam – a munkásosztály forradalommal hatalomra kerülhet. Cél a világforradalom elindítása. Hatalomra kerülés után a modernizáció befejezése, az önigazgató társadalom megteremtése. Leninizmus = a perifériára alkalmazott radikális marxizmus Mi kell a hatalom megragadásához? Szükség van a hivatásos forradalmárok élcsapatára; a demokratikus centralizmus elve alapján szervezett és irányított pártra; a kiélezett politikai helyzethez igazított taktikára és stratégiára. – Minden hatalmat a szovjeteknek! – Engedmény a földkérdés megoldásánál a paraszti elvárásoknak megfelelıen. A szociáldemokrácia irányzatai az I. világháború alatt 1. A mérsékelten haladók (opportunisták) szándéka a forradalmi lendület visszafogása, a polgári demokrácia kereteinek megırzése (Friedrich Ebert). 2. A centristák-revizionisták a munkáshatalom megteremtésének hívei, de a szovjet-orosz mintát elvetik (Karl Kautsky). 3. A radikálisok (kommunisták) a proletárdiktatúra megteremtésére törekszenek (Karl Liebknecht). A szélsıjobboldal jelentkezése A szélsıbaloldalhoz képest idıben késıbb jelentkezik, és mintegy annak ellenhatásaként. Olaszországi kezdetek: az agrárfasizmus. A squadrista csapatok radikális fellépése a földosztó mozgalmak ellen. A Német Munkáspárt (DAP) megszervezıdése 1919-ben. A fasizmus – nácizmus ideológiájának formálódása Mussolini nézetei nagy átalakuláson mennek át, míg a baloldali fasizmustól eljut 1921-ben a Nemzeti Fasiszta Párt megalapításáig. Hitler csak az 1923-as sikertelen müncheni puccs után rögzíti a nácizmus ideológiai alapelveit, politikai céljait.
2. A totális államok általános jellemzıi A totális rendszerek fıbb jellemzıi Mi a totalitarizmus? Az egyén és a társadalom felett a politika, a párt és az állam által megvalósított teljes, monopolisztikus hatalom. Megvalósulási formája a totális állam. A totális államok közös vonása Az ember vulgarizálásából indulnak ki: Hitler a faji meghatározottságot emelte ki Mussolini szerint az ember nem létezhet az „örök állam” nélkül Lenin és Sztálin az osztályhoz kötıdést, az osztályharcot hangsúlyozta A totális állam jellemzıi Teljes engedelmességet követel az egyéntıl, megszőnik a politikai, társadalmi élet pluralitása. A politikai fıhatalom teljessége ellenırizetlenül egy vezetı csoport kezébe kerül. Áthatja a rendszert a militáns hangulat, a belsı és külsı ellenség keresése, üldözése. Alkalmazzák a vezérelvet, a vezér fejezi ki a tömegek igazi akaratát. A programban és propagandában antikapitalizmus jellemzı. A rendszer örökkévalóságát hirdetik. Egypártrendszer, kötelezı tömegszervezetek léte (Hitlerjugend, balillák, Komszomol). A szakszervezetek helyett Olaszországban korporációk, a Harmadik Birodalomban Német Munkafront. A rendszer a társadalmat az állandó mozgósítás állapotában tartja (a belsı és külsı ellenség megjelölése, üldözése) Ideológiai agymosás jellemzi, a közvélemény-formálás monopolizálása végbemegy. A fasiszta állammodell jellemzıi Az állam vezetésében új réteg tőnik fel (feketeinges arisztokrácia Olaszországban, náci pártvezérkar Németországban). A politikai életben bekövetkezett váltást forradalomként hirdetik, valójában összetett kompromisszum eredménye. A végrehajtó hatalom abszorbeálja (magába olvasztja) az állam valamennyi tevékenységét. A vezérelv Az állam léte és a hatalom a szimbolikus-mitikus fogalommá vált vezér személyében ölt testet. Általános a vezér dicsıítése, tévedhetetlenségének mitizálása. A fasiszta nemzeti egység A közéletbıl eltőnnek a nemzetet alkotó társadalmi osztályok és rétegek különálló képviselıi (a pártok, társadalmi szervezetek felszámolása megtörténik). A hatalomra került fasiszta párt válik a társadalmi egység szimbólumává. A náci Németországban ezt a következı jelmondat példázza: Ein Volk, ein Reich, ein Führer!
A bolsevik állammodell jellemzıi Proletárdiktatúraként jeleníti meg önmagát, azaz a hatalomra jutott munkásság államaként. A valóságban a társadalom többségének támogatását nélkülözı szők hatalmi elit uralma – egypártrendszer. Az állami szervek és intézmények a pártszervezeteknek alárendelve mőködnek (pártállami struktúra). A fennálló hatalmi rendszer ellenzıivel szemben kíméletlenül fellép (CSEKA). A törvényalkotásban látszólagos demokratizmusra törekszik (formális általános választójog). A fasizmussal ellentétben megszünteti a magántulajdont, és az állam közvetlenül irányítja a gazdaságot.
3. A bolsevizmus hatalmi berendezkedése (1917-1929) Hatalmi célok – forradalmi stratégia A proletariátus hatalomhoz juttatása békés vagy forradalmi úton. A világforradalom elindítása, a fejlettebb régiók segítségével az oroszországi modernizáció befejezése. Mit ígér a bolsevik szovjethatalom? - a szocialista társadalom felépítését, azaz társadalmi, politikai demokráciát - társadalmi mérető jólétet a gazdaság fejlesztésével A radikális baloldal hatalomra kerülése a periférián Miért tudott hatalomra kerülni a bolsevik párt? 1. Hatalmi összetevık: - az államhatalom túlsúlyossága - állampolgári öntudat helyett alattvalói alázat vagy lázadás - messianizmus, történelmi küldetéstudat - miszticizmus (következett a pravoszláviából és a tömegek mőveltséghiányából. – Az írástudatlanok aránya közel 80%!) A bolsevikok hatalomra kerülésének társadalmi összetevıi Az orosz társadalmi struktúra torlódott. Következményei: 1. Kiegyenlítettség az egyes politikai erık, mozgalmak között. 2. Átmenetiség jellemzi a társadalmi rétegeket: a feudális társadalmi környezetbıl haladnak a polgári felé. 3. A politikai pártok, mozgalmak éretlensége, azaz nem tudják pontosan meghatározni és politikai programokban tükröztetni érdekeiket. Ebben a társadalmi-politikai közegben jelenik meg a bolsevik tudatosság. A bolsevik szervezettség összetevıi Képesség a politikai szituációk adekvát elemzésére, a célirányos következtetések megfogalmazására (Lenin). A tömegek érdekeit és igényeit szem elıtt tartó szónokok, publicisták a társadalmi aktivitást magas szinten tartják (Trockij). Jó szervezık oroszországi terep- és társadalomismerettel (Sztálin).
1917 októberének másnapján Október 25-e után új helyzet állt elı: a társadalmi-politikai erık a bolsevik hatalomhoz való viszonyukat fogalmazták meg. Kiderült, hogy a bolsevik alternatívával az aktív társadalom zöme nem azonosult. Az alkotmányozó győlési választásokon a bolsevikok csak 24%-ot szereztek, míg az eszerek 40, az orosz nemzeti és polgári pártok 28%-ot kaptak. A bolsevik hatalom az Alkotmányozó Győléssel igyekszik legitimálni a hatalmi változást. Az eszer és liberális többség nem ismerte el az októberi változásokat, a bolsevikok 1918. január 5-én feloszlatták az Alkotmányozó Győlést. Pótlólagos eszköz a szovjetkongresszus 1918. január 10-18. között megtartották a III. Összoroszországi Szovjet Kongresszust, ami megválasztotta a többségében bolsevikokból álló Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságot. Feladatköre: folyamatosan mőködı parlamentként hozott rendeleteket. Az elsı években ülésein parázs vita folyt, a küldöttek szavazatukkal ténylegesen befolyásolták a kormányt. Népbiztosok Tanácsa Az októberi forradalom után tisztán bolsevikokból alakult Lenin vezetésével. Átmeneti koalíció a baloldali eszerekkel 1917 decemberétıl 1918 nyaráig. A kormány az intervenció és a polgárháború éveiben általános politikai-gazdasági irányító-szervezı fórumként mőködött. Munkáját a szovjetkongresszusok és a Központi Végrehajtó Bizottság aktívan ellenırizte. Az intervenció és polgárháború torzító hatása A támadásokra válaszként megszervezik a Vörös Hadsereget. A bolsevik politika közvetlen képviselıi és megvalósítói a komiszárok. A merényletekre tett ellenlépés 1918 szeptemberétıl a vörös terror. A politikai ellenfelek és az osztályellenség üldözésére megalakult az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság (CSEKA). A CSEKA engedélyt kapott a politikai ellenfelek győjtıtáborokban való elkülönítésére, illetve likvidálására. 1917 és 1919 között évente kb. 4100 embert végzett ki a CSEKA. Milyen torzulások mentek végbe a hatalmi szerkezetben a polgárháború végére? A szovjetek alárendelıdtek a kizárólagos politikai hatalomra törı bolsevik pártnak. A pártnak alárendelt állami bürokratikus apparátus formálissá tette a népképviseletet. A hadikommunizmus gazdaságpolitikájának érvényesítésére létrehozott Legfelsıbb Népgazdasági Tanács a hivatalok súlyát tovább növelte. A párt mőködésének torzulása Az 1921 márciusában tartott X. pártkongresszuson határozatot fogadtak el a frakciózás tilalmáról, ami aláásta a párton belüli demokráciát. Eluralkodott a centralizáció és a bürokrácia, megnıtt a pártapparátusok szerepe. A Politikai Iroda (a párt legfıbb szerve) mellett mőködı Titkárságnak egyre nagyobb lett a jelentısége a pártirányításban. 1922-tıl fıtitkárként Sztálin került az élére.
Utódlási harc a párton belül A „trojka” – Kamenyev, Zinovjev és Sztálin – harca Trockij ellen. Sztálin heves vitái 1925 végén az ún. leningrádi ellenzékkel. 1926 tavaszától küzdelem az egyesült ellenzékkel. 1927 decemberében a XV. pártkongresszuson a Sztálin vezette többség gyızött. 1929 januárjában Trockijt kiutasítják a Szovjetunióból – lezárult az utódlási harc. A személyi kultusz kezdete Sztálin 50. születésnapján.
4. A sztálini államszocializmus kiépülése Az államszocializmus politikai elıfeltételei • A frakciózás tilalmáról szóló határozat érvényesítése Sztálin ellenzékével szemben. • A „szocializmus egy országban” koncepció elfogadása 1927-ben. • A kedvezıtlen külpolitikai helyzet – angol-szovjet kapcsolatok megszakadása, a kínai kommunisták kiszorítása a hatalomból – a háborús pszichózist erısítette. • Sztálin személyének kultusza döntı lépés a személyi diktatúra felé. A „gabonaválság” • A NEP következtében a gazdaság talpra állt. Társadalmi következmény: a falusi társadalom differenciálódása, a gazdagparaszti réteg megerısödése. • Az állam gazdaságirányító szerepe az iparban megszilárdult, 1927-tıl a tervgazdálkodásra való áttéréssel kizárólagossá vált. • Elsıdleges cél a modern nagyipar megteremtése, amihez forrást a mezıgazdaságtól vonnak el („eredeti szocialista tıkefelhalmozás”). • Az állam érdeke ütközött a gazdagparasztság gazdasági érdekeivel. • A sztálini tézis „az osztályharc állandó élezıdésérıl”. A cél a kollektivizálás • A szabadpiac helyett a gabona fölötti állami ellenırzés kiterjesztése a cél. • Az önkéntes szövetkezetek (artyel) helyébe az állami nagybirtok (kolhoz, szovhoz) formáit állította a vezetés. • Az elsı ötéves terv keretei között meghirdették a szovjet mezıgazdaság gyors és teljes kollektivizálását. • A falusi osztályharc szítása; a kuláktalanítás keretében kb. 3 millió embert telepítettek ki Szibériába. • A mezıgazdaság termelése az 1913-as szintre esett vissza. Csökkent a lakossági fogyasztás. • A politikai cél megvalósult: a kolhozok segítségével az állam kiterjesztette állandó ellenırzését a paraszti társadalomra. Osztályellenség az iparban • Az elsı ötéves terv iparosítási terveihez hiányoztak a technikai és pénzügyi feltételek. • Következmény: fejetlenség, költségvetési hiány, alacsony technikai színvonal. • A gondokért, elmaradásokért a régi szakembereket okolták (szabotázsperek).
Az állampolgárok „röghöz kötése” • Az elsı ötéves terv éveiben az államhatalom érdekeit védelmezı törvények születtek: – a belsı igazolványok bevezetésével korlátozták a szovjet állampolgárok mozgásszabadságát – az állam teljes körően ellenırizhette és befolyásolhatta állampolgárai költözködését – lehetıvé vált a munkaerı irányítása, az új munkamegosztásba való bekényszerítése. • Eluralkodott a félelem légköre. A sztálini rendszer • A sztálini államszocializmus az állami tulajdon totalitására épült. • A bolsevik párt elveszítette politikai párt jellegét, és állampártként mőködött, az államhatalmi szervek függésébe került. • A Központi Bizottság közvetlenül alárendelıdött a belügyi szerveknek, amelyekre Sztálin támaszkodott politikai ellenfeleinek megsemmisítésében. • Sztálin fejezte ki a végrehajtó és törvényhozó hatalom egységét. Az osztályharc további élezıdésérıl • A pártállam tisztázatlan hatáskörő apparátusok, egymással harcoló érdekcsoportok halmazaként írható le. • A belsı ellenségtıl való félelem és a hatalomféltés pszichózisa hatotta át a rendszert. • 1934 januárjában a XVII. kongresszuson kiderült, hogy Sztálin személyi hatalmának vannak ellenfelei a párt felsı vezetésében. • A hírhedt moszkvai perek ideológiai alapja az „osztályellenség” és a „bürokrácia elleni harc” volt. • A bürokratizmus („rossz irányítás”) felszámolását a megfélemlítés és az üldözés permanens kampányaival kívánta elérni a hatalom. A terror kiteljesedése – az ún. Jezsov-éra • A sztálini terror a 30-as évek második felében Jezsov belügyi népbiztossága alatt ért a csúcspontjára. • A perek a régi bolsevik gárda új körülmények közötti alkalmatlanságát tükrözték. • A terror, a tisztogatások ellenırizetlen ellenségkeresésbe, éberségi kampányba csaptak. • A 30-as évek végén a GULAG táboraiban raboskodók növekvı aránya a bürokratikus apparátusok alkalmazottai közül kerültek ki. A jóságos „Sztálin-atyuska” • A Sztálin által elindított tisztogatás a rivalizáló csoportok révén öntörvényővé vált. • Sztálin a bürokratikus huzavona és az elnyomás elleni harc karizmatikus vezéreként tőnhetett fel. • A túlkapások elkövetıit megbüntette (Jezsov félreállítása), a népi elégedetlenséget mederben tartotta. • A forradalmi hit és lelkesedés (küldetéstudat) a Sztálin iránti vallásos rajongásban is kifejezıdött. • Sokan úgy gondolták, maga a rendszer jó, csak az osztályellenség miatt vannak igazságtalanságok. A rendszer az emberért • Az óriási áldozatokkal járó extenzív fejlıdés a társadalom jelentıs részénél életszínvonal emelkedést hozott.
• • • •
Az utolérésre alapozott modernizáció mennyiségi sikerei az államszocialista rendszer legitimációját szolgálta. Az új szovjet életmód a gazdasági és kulturális „egyenlıség” állami garanciáján alapult, a jóléti állam egyik formájának tőnt. Az állami közösségek (bölcsıdétıl az iskoláig, lakóközösségektıl a kulturális körökig) az egyén folyamatos ellenırzését is szolgálták. A szabad véleményalkotás és az egyéni szabadság állami korlátozása a totalitarizmus mindennapi megnyilvánulása volt.
5. Az olasz fasizmus ideológiája és Mussolini hatalomra kerülése Belpolitikai válság az elsı világháború után Olaszországban A társadalmi elégedetlenség az iparvárosokban gyárfoglalásokhoz, vidéken földfoglalásokhoz vezetett. A liberális és a néppárti erık ellentéte megakadályozta a stabil kormányzást, a Nitti vezette kormány 1920 nyarán megbukott. Új politikai erık feltőnése: – 1919 tavaszán Milánóban megalakították a Harci Fasciók szervezetét. – 1920 márciusában megalakult a gyáriparosok szövetsége, augusztusban pedig a Földbirtokosok Szövetsége. A fasiszták elsı programja 1921 novemberében megalakult a Nemzeti Fasiszta Párt, amelyik elfogadta elsı átfogó programját: az államot a nemzet jogi megtestesülésének nyilvánította; a parlament jogainak korlátozását hirdette; elismerte a magántulajdon társadalmi szerepét; korlátozni kívánta az osztályok érdekharcát, betiltva a sztrájkokat. A fasiszta állam megteremtése Olaszországban 1919. november 16.: a „baloldali” fasizmus gyásznapja, a választásokon nem szereznek mandátumot 1922. október 27-28.: Marcia su Roma, azaz a fasiszták bevonulása Rómába 1922. október 30.: III. Viktor Emánuel Mussolinit miniszterelnöknek nevezi ki, az alkotmányos fasizmus kezdete Az 1924-es választójogi törvény: képviselı csak a Nemzeti Blokk Fasiszta Nagytanács által jóváhagyott listáján jelöltetheti magát. A gyıztes párt automatikusan a képviselıi helyek 2/3-át kapja. Az olasz fasiszta állam kiépítése 1925. január 3.: a kormányfıi jogkör kiterjesztése, a parlament funkciójának formálissá tétele 1926. november 5.: a Mussolini elleni merénylet után kivételes törvények születtek A pártok betiltásáról, a szakszervezetek felszámolásáról. A Carta del Lavoro (munkaalkotmány) értelmében korporációk, hivatásrendi szervezetek alakulnak.
Mussolini eszmevilága Központi eleme az új ember és az új civilizáció megteremtésének szándéka. Még baloldaliként 1910 elıtt az aktív tömegre támaszkodva folytat érzelmekre ható politizálást. 1910 után nézeteiben már a tömegformáló elitre helyezıdik a hangsúly. A párt mint élcsapat jelenik meg az osztályok nélküli állam megteremtésében. Már nem a tömeg a cselekvı alany, hanem a kiválasztott elit. A szakszervezetek alárendelıdnek a pártnak. A fasiszta „állam-isten” gondolata A történelemformáló elit célja a hatalom megragadása, és az új civilizáció megteremtését szolgáló állam létrehozása. Mussolini az olcsó és be nem avatkozó állam helyett az örök államot tette meg a történelmi fejlıdés és folyamatosság hordozójának. Sztálinhoz hasonlóan elvetette az ellenzék szerepének szükségességét. A korporatív állam Az egyes foglalkozási ágakat korporációkba szervezték, tulajdonosokat és a munkavállalókat tömörítı testületek jöttek létre. A szakszervezetek tevékenységét kiküszöbölték, 1929-ben a Dolgozók Szakszervezeteinek Fasiszta Szövetségét is feloszlatták. A hivatásrendi egyesüléseknek a munkaalkotmány elvei szerinti kényszeregyezségeket kellett kötniük (osztálybéke). Totális dualista jelleg Mussolini hatalmát a király jogköre szőkítette: a király az állami szuverenitás megtestesítıje; a király nevezi ki a kormányfıt; megerısíti a törvényeket, ellenjegyzi a kormány döntéseit; a hadsereg fıparancsnoka marad (legfıbb hadúr). A totális dualista jelleg lehetıvé teszi Mussolini alkotmányos elmozdítását (1943. július 25.).
6. Az olasz fasiszta állam a harmincas években A fiatal olasz nemzet Az „új civilizáció” életerejét a növekvı létszámú fiatal generációk adhatják Mussolini szerint. 1927-ben programot hirdetett a születések számának növelésére. Különadót vetettek ki az agglegényekre és hajadonokra. Korlátozta a nık munkába állását, a foglalkoztatottak 10%-a lehetett nı. Az ipari városiasodás „sterilizál” a Duce szerint, ezért akadályozni kell a városokba irányuló belsı vándorlást. Gazdaságélénkítı állam Az olasz mezıgazdaság 40 millió lakost is képtelen ellátni, a remélt 60 milliót pedig egyáltalán nem. A magas munkanélküliség kezelésére közmunkákat indítottak: 1. ruralizálás, azaz falusiasítás 2. bonifikálás, azaz talajjavítás
3. búzacsata, a mezıgazdasági önellátás elérése Bonifikálás részsikerekkel A talajjavító program keretében mocsarakat csapoltak le. 1929 és 1933 között több mint 4 millió hektár földet érintett a program. A falusiasítás és a búzacsata összekapcsolódott a deflációs politikával. Az olasz költségvetési deficit felét a búzaimport tette ki. 1925-tıl cél az önellátás elérése, ami csak részlegesen valósult meg. Torzult a mezıgazdaság szerkezete, visszaszorult az állattartás, így növekedett a húsés zsírimport. A telepes gyarmatok terve A húszas években már felvetıdött a fölös népesség elhelyezésének terve. A cél a Földközi-tenger térségének uralom alá vonása. A harmincas években Mussolini az olasz társadalmat mindinkább a hódítás szolgálatába állította. A bonifikálás sikerei ellenére a városiasodás nem fékezıdött le, és a születések száma sem emelkedett jelentıs mértékben. Súlyosbodott a lakáshelyzet és csökkent az egy fıre jutó kereset. Infrastrukturális beruházások Utak, autósztrádák épültek, korszerősítették a Bologna-Firenze és a Róma-Nápoly vasútvonalakat. Fejlesztették a villamos energia ipart. Az ipar állami támogatása korlátozott volt, a nehéziparra és a gépgyártásra korlátozódott. 1936 és 1940 között az ipari termelés elıször haladta meg a mezıgazdaságét: a nemzeti jövedelem 34%-át tette ki a mezıgazdaság 29%-ával szemben. Az észak és dél közötti szakadék nem szőkült. Az olasz ipar magas költségekkel és alacsony termelékenységgel termelt. A fogyasztói szemlélet ellen Az „új civilizációt” csak fiatal népek valósíthatják meg, Európa népessége öregszik. Mussolini ezt a liberális gazdaságpolitikával és a modern tıkés termelés fogyasztói szemléletével magyarázta. A világgazdasági válság okozójaként is a polgári fogyasztói gondolkodást jelölte meg. Úgy vélte, hogy a gazdasági összeomlás megbuktatta az amerikai „tömegtermeléstömegfogyasztás” formulát. Felvetette a gazdaság átfogó állami ellenırzését. A beavatkozó állam 1931 nyarán az állam megmentette a csıdtıl az Olasz Kereskedelmi Bankot a részvények többségének átvállalásával. Felállították az Olasz Leszámítoló Intézetet állami alaptıkével hosszú lejáratú kölcsönök nyújtására és ipari részvények átvállalására. Az állam ösztönözte az ipari vállalatok összevonását, a tıke koncentrációját. A válságkezelés következtében az állam tıke- és iparirészvény-tulajdonos lett. Olaszországban a válságot viszonylag gyorsan sikerült megfékezni. Következtetés: beavatkozó állam igen, de rendszeres állami gazdaságpolitika nem.
Az olasz gazdaság gondjai A lakosság jövedelmei nem nıttek jelentıs mértékben a fasiszták uralma alatt. 1938-ban a családi kiadások több mint 50%-át az élelmiszerre fordított összegek tették ki. Nem tőntek el az ország régiói közötti nagy különbségek sem: az egy fıre esı jövedelem északon 20%-kal az átlag felett, délen 30%-kal az átlag alatt volt. Az olasz gazdaság fontos nyersanyagok (szén, olaj, vasérc, gumi) behozatalára szorult. A megoldást a terjeszkedı külpolitikától remélték. A fasiszta embereszmény A fasiszta ember cselekvı. Alapvetı életelve veszélyesen élni. Az olasz faji koncepció nem biológiai, mint Hitlernél, hanem a történelmi tradíción nyugszik. Az olasz fajnak meg kell tisztulnia, újjá kell válnia, hogy hódítóképes legyen. A fasizmus mint „életelixír” erre képessé teszi. A fasiszta államban az egyén kibontakozhat, nincs elnyomva, csak az „ártalmas” szabadságjogait korlátozzák. Az ellenzékkel szemben Az 1920-as évek második felében az olasz állam elnyomó szervezete kiépült. Felduzzasztották a rendırséget, megszervezték az ellenzék üldözésére szolgáló hatóságot. A fasiszta állam ellenzıivel szemben bevezette az internálás rendszerét. Bár visszaállították a halálbüntetést, ritkán alkalmazták. Börtönbe zárva, internálva, emigrációba kényszerítve számolták fel a fasizmus ellenzékét.
7. A nácizmus ideológiája és Hitler hatalomra kerülése A nácizmus mint német fasizmus A nemzetiszocializmus az elsı világháborúban vereséget szenvedett Németországban alakult ki. Szélsıjobboldali ideológiaként jobboldali (nacionalista) és baloldali (szocialista) nézetek ötvözésébıl jött létre. Szociális demagógia jellemezte, Németország gyors talpra állását ígérte. Az autodidakta Hitler Autodidaktaként a nagynémet irodalom fogyasztója. Gyorsolvasási módszerrel felületes ismereteket szerzett filozófiából, történelembıl, gazdaságpolitikából és tömegpszichológiából. A filozófusok közül hatottak rá Nietzsche leegyszerősítve kezelt nézetei. Az Übermensch fogalmát eltorzítva a német faj kiváltságának igazolására használta. Történelemfelfogása A tiszta erın alapuló kezdetet vélte összekapcsolhatónak a nácizmussal. Nézetei szerint az emberiség története a faji megromlás és megrontás felejthetı intermezzója.
A zsidó rontás kezdeteként a Saulusból Paulusszá vált Szent Pál fellépését jelölte meg. A zsidó rontás a humanizmus egyenlısítı elveinek hirdetésével indult Hitler szerint, folytatása volt a liberalizmus, majd a szocializmus. A nácizmus mint gyógyír A zsidó nagytıke és a zsidó-szociáldemokrácia szorításából csak a nemzetiszocializmus segítségével lehet kitörni. A megoldás: vissza kell állítani a tiszta erıt, az egyenlıtlenséget, azaz az erısekfelsıbbrendőek uralmát. A germán faj a Harmadik Birodalomban válhat naggyá. Hitler nézeteinek „gránitpillérei” Ideológiájának két fı összetevıje: az antiszemitizmussal átitatott fajelmélet és az élettérelmélet. Hitlerre nagy hatással voltak a szociáldarwinisták, akik a létért való küzdelmet a társadalomra is kiterjesztették. Az emberi nemen belüli fajtákat különbözı fajokként kezelték, tipizálták. Az emberiség felosztása a Mein Kampf-ban: kultúrateremtı kultúramegırzı kultúraromboló fajra A kultúrateremtık hierarchiája Alul helyezkedtek el a latin népek, és fölöttük a germánok. A germánok közül is kiemelkedtek a németek, akik az emberi hierarchia csúcsát foglalták el. Európán kívül kultúramegtartó, hagyományozó szerepben egyedül a japánokat említette Hitler. A kultúraromboló fajok sajátosságának tartotta az államalkotásra való képtelenséget. Hitler antiszemitizmusa Már 1919-tıl vad antiszemita. A zsidóság bőne a csalás, lopás, uzsora mellett a nemzet elárulása (hátbadöfés), az ellenségnek való kiszolgáltatás. A zsidó világ-összeesküvés célja minden nép megrontása. A nemzetiszocialisták feladata a fajtisztaság visszaállítása, megvédése (nürnbergi faji törvények – 1935. szeptember 15.) Ezt a küldetést a kiválasztódással élre kerülı új elitnek kell beteljesítenie. A másik pillér: az élettérelmélet A zsidó rontástól megtisztult kultúrateremtı, felsıbbrendő faj joga az élettér megszerzése. A fiziokrata elv köszön vissza felfogásában: tiszta hozadéka csak a földnek van. Hitler szerint a német nép viszonylag kisebb földterülettel rendelkezik, mint mások. Az állam feladata, hogy gondoskodjék a magas rendő faj „Grund und Boden”-jérıl, hogy az a világ uralkodó népévé válhasson. Hitler és a tömegpszichológia A tömeg olyan, mint a nı: úrra és parancsolóra vágyik. Olyan ostoba, mint a tömegbe keveredett legostobább ember. Mivel önállóan nem gondolkodik, bele kell sulykolni néhány alaptételt.
Egyszerre csak egy feladatot kell egyszerően megfogalmazni, mert kettı közül nem tud választani. Csak egy ellenség jelölhetı meg egyszerre, mert különben összezavarodik. Nem szabad módosítani a programon, mert az elbizonytalanít. A tömegnek katekizmusra van szüksége. Hitler népvezéri adottságai Jó kommunikációs készsége volt. A nácik felismerték a rituálé fontosságát: dekoráció, magasztos és impozáns építmények, alkalmi öltözet, díszítıelemek, zene stb. Szót tudott érteni speciális csoportokkal (vezetı nagyiparosok és bankárok) és az egyes emberekkel. Jó memóriájával és hatásosan alkalmazott érvelésével megteremtette a tévedhetetlenség nimbuszát.
8. A Harmadik Birodalom kiépítése és intézményei Stratégiák a hatalom megszerzésére Az elsı próbálkozás erıszakos hatalom-átvételi kísérlet (1923. november 8-9. – sörházpuccs Münchenben) A kudarc tanulságai: a weimari demokrácia alkotmányának hiányosságait kell kihasználni. Második próbálkozás: Hitler 1932 tavaszán indult a köztársasági elnökválasztáson. Harmadik próbálkozás: az elégedetlen tömegek segítségével parlamenti választáson elnyerni a kormányalakítás jogát. Végül kompromisszum eredményeként 1933. január 30-án kancellári kinevezést kapott egy koalíciós kormány élére. A cél a hatalom teljességének megszerzése. Parlamenti többséget Hitler a koalíciós kormány helyett a nácik parlamenti többségén nyugvó kormányzatot akart. Az NSDAP diktatúrájának kiépítése érdekében rendezte a Reichswehrrel a viszonyt. 1933. február 20-án Németország 27 vezetı nagyiparosával találkozott. A pártok felszámolásával belpolitikai stabilitást ígért. Féktelen terror kísérte az 1933. március 5-ei parlamenti választást. Az NSDAP a szavazatok 43,9%-át szerezte meg. Az alkotmány felfüggesztése Hindenburg köztársasági elnök megnyerése érdekében 1933. március 21-én megrendezték a Potsdami Napot. A katolikus Centrumpárt és a Bajor Néppárt szavazataival együtt elfogadták 1933. március 24-én a felhatalmazási törvényt, azaz a weimari alkotmány 4 évre szóló felfüggesztését. Megnyílt az út a rendeletekkel való kormányzás, a diktatúra kiépítése elıtt. A pártok felszámolása 1933 nyarán felszámolták a pártokat, a szakszervezeteket, csak az NSDAP mőködhetett.
Betiltották az ellenzéki lapokat, korlátozták a szólásszabadságot. Megjelentek az elsı zsidórendeletek, melyek faji alapon több foglalkozástól eltiltották a nem „árja” állampolgárokat. A civil szervezeteket nemzetiszocialista egyesületekbe olvasztották. Államstruktúra A hatalomra került nácizmus tagadta a polgári államépítés valamennyi elvét (parlamentarizmus, hatalmi ágak megosztása, önkormányzatiság). Rendelet született az államvezetés garantálásáról, a helyi önigazgatás felszámolásáról. Németországot helytartósági kerületekre osztották, élükön a központ által kinevezett tisztviselık álltak. A parlament csak díszlet volt a kormányzat mögött. Megszőnt az igazságszolgáltató hatalmi ág függetlensége, eltőnt az ártatlanság vélelme, a védelem joga. Militarizálták az egész nemzetet, megerısítették a rendıri hatalmat. Gestapo A Titkos Államrendırség 1933 után a náci Németország egyik legkegyetlenebb biztonsági szervévé vált. A Porosz Titkosrendırség szerveként jött létre 1933-ban Hermann Göring vezetésével. Üldözte a zsidókat, a baloldaliakat, a másként gondolkodókat. A náci birodalom ellenfeleit koncentrációs táborokba zárták. 1935-ben átszervezték Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetıjének irányításával. 1936-ban egyesítették a Gestapót a Bőnügyi Rendırséggel, így jött létre a Titkosrendırség. Biztonsági Szolgálat (SD) Az SD a náci párt és az SS biztonsági szolgálata volt eredetileg. Reinhard Heydrich irányításával jött létre az NSDAP hírszerzıszolgálata. Az elnyomó, megtorló apparátus kiépítése a Birodalmi Biztonsági Fıhivatal létrehozásával ért véget 1937. szeptember 27-én. A Fıhivatal hét hivatalra tagozódott, vezetıje Heydrich maradt Himmler közvetlen irányításával. SA és SS A Strumabteilung az NSDAP fegyveres rohamosztagaként jött létre a húszas években. Ernst Röhm vezetésével 1933 után a milliós SA szembekerült Hitlerrel, ami a „hosszú kések éjszakájához” vezetett. A Schutzstaffel (SS) a náci párt védıosztagaként 1925-ben jött létre, kezdetben az SA irányítása alatt. 1934 nyarától az SS hivatalosan is az NSDAP fegyveres szervezetévé vált. Hatalom a Führer kezében Hindenburg halála után nem írtak ki elnökválasztást, az elnöki hatalom Hitler kezébe került. A terjeszkedı külpolitika megvalósítása érdekében a Führer hozzálátott a Wehrmacht és a kormány átszervezéséhez. 1938-ban menesztette Blomberg hadügyminisztert és Fritschet, a szárazföldi hadsereg fıparancsnokát.
Megszüntették a hadügyminisztériumot, a hadsereg irányítása a Wehrmacht Fıparancsnoksága (OKW) feladata lett az engedelmes Keitel irányításával. A hatalomgyakorlás jellege A Harmadik Birodalom hatalomgyakorlására a bizantinizmus volt jellemzı, azaz a feljebbvaló elıtti meghunyászkodás és a kijáró érdekérvényesítés. A hatalmi jogkörök átfedései, tisztázatlanságai érdekérvényesítı intrikába csúsztak át. Hitler elfogadta és kihasználta ezt a gyakorlatot. 1938 után már nem ülésezett a minisztertanács, a Reichstagnak jóváhagyási szerep sem jut.
9. Vezérelv a totalitárius államokban Általános jellemzı A totalitárius államokban alkalmazzák a vezérelvet. A vezér fejezi ki a tömegek „igazi” akaratát. Az állam léte és a hatalom a szimbolikus-mitikus fogalommá vált vezér személyében ölt testet. A vezérkultusz fokozatosan alakult ki, fıleg a propagandagépezet segítségével. A vezetıknek-vezéreknek el kellett fogadtatniuk kizárólagos és megkérdıjelezhetetlen pozíciójukat. Vezetık és vezetettek Hitler elképzelése szerint a náci állam nem a többségi elven, hanem a személyiségi elven nyugszik. Az államszervezet feladata, hogy „a fejeket a tömeg fölé állítsa”. Olyan kiválasztódás szükséges, ami létrehozza a náci elitet. A hatalom elérése szempontjából is a többségi elv helyett a „Führer-elv” megvalósítása a célravezetı. Az elv maga után vonja a vezetık iránti feltétlen engedelmességet. Hitler a személyiség tiszteletének kialakítását, végsı fokon saját kultuszának megteremtését ajánlja. Diktatúra és a vezér Hitler a leendı náci állam szervezeti-mőködési elveirıl nem szólt a Mein Kampf-ban. Az állam legfıbb feladata, hogy a legjobb fizikai és szellemi állapotban fenntartsa a fajt. Az állam teremtsen az uralkodó nép gyıztes kardja által megalapozott világot, világbékét. Hitler 1924-26-ban olyan diktatúráról gondolkodott, amelynek Führerként ı áll az élén, és ez a személyi diktatúra nem igényel alkotmányos kereteket. A Führer-kultusz kialakítása A náci mozgalom gyorsan megteremtette a szimbólumait, és 1923 elıtt kialakult a felemelt karral való köszönés és a „Heil Hitler” kiáltás. Hitlert egyesek Führernek, sıt „Mein Führer”-nek kezdték szólítani. Az NSDAP vasfegyelmen nyugvó gúla lett, élén Hitlerrel, a legfıbb vezetıvel. A párttagok esküt tettek, ezzel mintegy lemondtak önálló gondolkodásukról és az erkölcsi felelısségrıl.
A tévedhetetlenség mítosza A nemzetiszocialista propaganda állandósította a Hitler-mítoszt. A Vezér a tömegek elıtt dinamikus, erıt sugárzó harcosként jelent meg. Magánemberként egyszerő, vidéki emberek, gyerekek és kedvenc kutyái között mutatták a filmhíradók. A terjeszkedı külpolitika sikerei megteremtették a tévedhetetlenség mítoszát. 1942-tıl a Führer cím a Wehrmacht fıparancsnoki tisztére is utalt. A Führer nimbusza az 1945-ös összeomlásig megmaradt. A Duce Mussolini a vezéri címét 1920 májusától használta a fasiszta mozgalom élén állva. A Nemzeti Fasiszta Párt 1921-es megalakulása után a Duce megnevezés egyet jelentett a pártvezérséggel. A kiterjesztett kormányfıi jogkör tovább növelte a vezér tekintélyét. Mussolini társadalmi elfogadottsága a második világháborús kudarcokig fennmaradt. Az Olasz Szociális Köztársaság élén Duceként a bábállam elsı emberévé vált. Sztálin személyi kultusza A sztálinizmus a német és olasz totalitarizmussal szemben vallási alapra helyezte a politikát. A sztálinizmus a késıbbi iszlám fundamentalizmussal rokonítható. A keresztény és a marxista üdvtörténet elegyébıl jött létre. Az állami propaganda a hívık tömege fölé emelt lényként istenítette Sztálint. A kultusz alapja a cártiszteleten nyugvó hagyomány és a vallásos mentalitás. Politikai vallás A vallásos tudat megtévesztésén túl a sztálini kultusz elıfeltételei: 1. a folyamatos félelem az államrendırségtıl, az osztályellenséget leleplezı kampányoktól 2. a politikai vezetı és a politikai tömeg közötti óriási távolság. Sztálin ritkán jelent meg élı valójában, bizonyosságot létérıl hallomás útján lehetett szerezni. A titokzatosság és kiszámíthatatlanság kiteljesítette a cárok tradícióját. Sztálin mint ikon A pravoszláv keresztény ember számára az ikon Krisztus megjelenése. A Sztálint ábrázoló képek, plakátok a bolsevizmus ikonjává váltak. Sztálin neve minden név fölött állt, nevének említése a legfıbb ima. A sztálini totalitarizmusban keveredett a nyugati totális minta és a keleti fundamentalizmus.
10. A közvélemény manipulálása a totalitárius államokban Közvélemény és propaganda Politikai szociológiai értelemben a közvélemény a társadalom rétegeinek kormányzati döntésekre adott helyeslı vagy elutasító állásfoglalásainak összessége. A propaganda célja a közvélemény megnyerése egy adott politikai irányzatnak vagy döntésnek. Eszköztárába a XX. század elsı felében az írott sajtó, a rádió, a plakátok, a filmhíradók egyaránt beletartoztak. A totalitárius rendszerek propagandája A programban és a propagandában antikapitalizmus jellemzi. Az ideológiai agymosás jegyében végbemegy a közvélemény-formálás monopolizálása. A véleménynyilvánítás szabadsága megszőnik. A propaganda központi szerepet kapott a náci hatalom megszerzésében, a rendszer kiépítésében és fenntartásában. Hitler már 1922-ben behatóan foglalkozott a propaganda politikai jelentıségével, a Mein Kampfban külön fejezetet szentelt e kérdésnek. Rituális és szimbolikus tömegmozgósítás A totalitárius rendszerek elemi igénye a tömegek állandó mozgásban tartása. A hatalomra törı NSDAP eszköztárában szerepeltek a Führer-győlések, a nürnbergi pártrendezvények, az agresszív plakátakciók, a röplapok és szórólapok osztogatása. Az egyenruhás SA-osztagok állandósult jelenléte az ifjúság és a férfierı kultuszát erısítette. A náci szimbolika A náci mozgalom legfıbb jelképe az eredetileg indiai jelkép, a szvasztika lett. A horogkereszt a feltartóztathatatlan erıt, az örök mozgást fejezte ki. Nem önmagában alkalmazták, hanem más elemekkel és a piros-fehér színekkel ötvözve használták. A totális náci propaganda Hitler példaképet látott az elsı világháborús brit propagandában, a munkásmozgalom agitációjában és a modern üzleti reklámokban. Az élet valamennyi területére (munka- és szabadidı) kiterjedt a propaganda, szubjektívan és egyoldalúan a széles tömegekhez szólt. Kevés témára koncentrált (belsı, majd a külsı ellenség megmutatása), a témákat kitartóan ismételte. Goebbels specialitásai Hitler propaganda-elképzelései az elsı világháborúhoz kötıdtek, az élıszót és a tömeggyőléseket részesítette elınyben. Goebbels propagandatapasztalatai a korai húszas évekbıl eredtek, és elsırendően az írott sajtóhoz kapcsolódtak. A nácizmus ideológiai üzenete nála nem katekizmus, hanem tetszés szerint kezelhetı propagandaanyag.
Propagandaminisztérium 1933 márciusában Goebbels lett a népfelvilágosítási és propagandaminiszter. A minisztérium illetékességi körébe tartozott a kül- és belföldi közvélemény informálása. Az öt nagy fıosztály átfogta a rádiót, a sajtót, a filmet, a propagandát és a színházakat. Legnagyobb fájdalmára az iskolák és az egyetemek felügyelete nem tartozott hozzá. A náci propaganda eszköztára A jelképek és szimbolikák mellett a plakátok, a sajtó, a rádió, a film és a mővészetek részét képezték a propagandamunkának. Goebbels Hitlerrel ellentétben nem a direkt módszereket részesítette elınyben, és igyekezett az értelmiségre hatni. A náci mozgalom ünnepei a keresztény ünnepekkel versenyeztek. Új náci ünnepnapok: január 30-a a hatalom megragadásának napja, február 24-e a pártalapítás ünnepe, április 20-a a Führer születésnapja, május elseje a nemzeti munka napja. A náci propaganda sikerei és kudarcai Eredményes volt a Führer-kultusz kiépítésében, az osztályok feletti népközösség propagálásában, a hadrafoghatóság és a militarizmus erısítésében. Eredménytelen volt az általános agresszív zsidóellenes pogromhangulat kialakításában, az eutanáziaakciók népszerősítésében és az 1914. évihez hasonló szintő mozgósításban. A plakátmővészetrıl A XX. századi politikai erık felismerték a plakátban, az utca mővészetében rejlı mozgósító erıt. A jó plakát felhív, meggyız, irányít. A társadalom minden rétegére képes hatni. A plakátok tematikája A Harmadik Birodalom politikai plakátjainak tematikája sokoldalú: 1. Hitlert népszerősítı plakátok 2. Választási plakátok 3. A nı és a család ábrázolása 4. A nácizmus és az ifjúság kapcsolatának bemutatása 5. Az SA-t népszerősítı plakátok 6. A hadsereg és a háború 7. Az ellenségkép formálása
11. A mővészetek és a totális rendszerek A diktatúrák kultúrpolitikája A totalitárius rendszerekben a mővészetek az ideológia kiszolgálóivá és a propaganda eszközeivé váltak. A kultúrpolitika legkövetkezetesebb és legsikeresebb gyakorlatát a náci Németországban valósították meg. Hitler mővészi ambíciói elısegítették a mővészetek bevonását a közvélemény formálásába.
Gleichschaltung A hatalomra került párt a mővészeti életben is az „egységesítésre” törekedett, tiltott és támogatott. A nácizmus nem a semmibıl teremtette meg a maga „udvari” mővészetét. Sikerült mozgósítania a modern mővészetek fejlıdése által lehagyott alkotókat. Tizedrangú festık és szobrászok ádáz bosszúja az „áruló kozmopolitizmus” ellen? Berend T. Iván megállapítása szerint a nácizmus mővészetében több van a középszerőség lázadásánál: a totalitarizmus a támogatott alkotók segítségével ízlésdiktatúrát valósított meg. Mit jelent az ízlésdiktatúra? A hatalom birtokosai elvárták - megkövetelték gyakorlati céljaik közvetlen mővészeti propagálását: az árja faj felsıbbrendőségének bemutatását, a hatalom által sugallt erények (elszántság, hőség, kitartás) népszerősítését. Hitlernek döntı szerepe volt a mővészet feladatának és a mővészeti ideáloknak a meghatározásában. A mővészeti ideálok Hitler az „örökké egészséges és örökké szép” mővészeti ideálok normáit szabta meg: az Erı és a Szépség kultuszát hirdette. Az eredmény a nemzetiszocialista naturalizmus: a harmóniát hazudó zsánerkép a festészetben; az erotikamentes nıi és férfi meztelenség a szobrászatban; klasszicizáló megalománia a birodalmi építészetben. Az erı és a szépség kultuszából következtek a hatalom elvárásai: a férfiúi kötelezettség a harc, a nıké pedig a termékenység.
12. Totalitárius rendszerek és az ifjúság Ifjúság és jövıkép A szélsıséges ideológiák gyökeres fordulatot hirdettek. Mussolini új civilizációról beszélt, a bolsevizmus a kapitalista egyenlıtlenség megszüntetését hirdette. A felnıtt generációkkal szemben az ifjúság az új ideológiákra nyitottabbnak tőnt. A pártszervezés párhuzamosan haladt az ifjúsági szervezetek létrehozásával. Mussolini és az ifjúság Mussolini szerint a fasizmus a „faj tavasza”. Az olasz fajnak meg kell tisztulnia, ami átneveléstıl remélhetı. Az ifjúságot a balillák és avantgardisták szervezetei fogták össze. Több reformmal egységesítették és fasizálták az oktatást. Az egyetemi tanárokat hőségesküre kötelezték. A Nemzeti Fasiszta Párt az új kádereit az egyetemet végzettek között kereste. Az Egyetemi Fasiszta Csoportok tagjai közül kerültek ki az új vezetıi csoportok.
A lenini Komszomol A bolsevik párt már 1918 októberében megszervezte a Fiatalok Oroszországi Kommunista Szövetségét. A fiatalok közül sokan harcoltak a polgárháború éveiben. 1924-ben a szervezet felvette Lenin nevét, majd 1926-ban a Szovjetunió egészét átfogó ifjúsági szervezetté vált. Sztálinizmus és az ifjúság Az iskolás korú gyermekeket az úttörı (pionyér) szervezetek fogták össze. A Komszomol feladata az ifjúság ideológiai nevelésén és ellenırzésén túl a káderképzés volt. Az 1970-es évek végén a Komszomolnak 36 millió tagja volt a Szovjetunióban. A szovjet ember A sztálini korszak ellentmondásosan viszonyult az emberhez. A propaganda azt bizonygatta, hogy a jelen áldozatai az eljövendı generációk boldogulását szolgálják. Az új embertípustól világnézeti elkötelezettséget és a szovjet kultúra elsajátítását követelte meg. Az ifjúsági szervezetek fontos szerepet játszottak a tudatformálásban és a testedzésben. A nácizmus ifjúsági szervezetei Németországban jeles hagyománya volt az ifjúsági mozgalomnak. A nemzetiszocialista ifjúsági szervezetek merítettek a tradíciókból. A Hitlerjugend (Német Munkásifjúsági Szövetség) 1922-ben jött létre és 1926-ban újjáalakulva vette fel Adolf Hitler nevét. Az ifjúsági munka a nemzetiszocialista ideológia megismertetésére és a fizikai állóképesség növelésére irányult. Az ifjúság szocializációja 1933 nyarán Baldur von Schirach lett a Német Birodalom ifjúságvezetıje. Az 1936. december elsején kiadott Hitlerjugend-törvény elrendelte a teljes német ifjúság szervezetbe tömörítését. Az ifjúság szocializációjának színterei: 1. a család 2. az iskola 3. a Hitlerjugend 4. a náci párt és tagozatai 5. a Wehrmacht A Hitlerjugend szervezete A nácik hatalomra kerülése után alakult ki a Hitlerjugend végleges szervezeti felépítése: a 10-14 éves fiúkat a Német Ifjúnép, a lányokat az Ifjúlányok Szövetsége fogta össze. A 14 és 18 év közötti fiúk a szőkebb értelemben vett Hitlerjugend tagjai voltak, a lányok a Német Leányok Szövetségébe léptek be. A nácifikálás tananyaga Az ideológia képzéseken a nácizmus alapelemeit sulykolták.
A német múlt dicsıséges epizódjait tanulmányozták. A náci párt története és hıseinek megismertetése. A Führer életének bemutatása. A testi nevelés A harmincas években túlsúlyba került a világnézeti neveléssel szemben. Állóképességet növelı sportágak mővelése (futás, távol- és magasugrás, dobás, úszás, küzdısportok). A túrázás során a 18 éves fiúktól 30 kilométeres táv teljesítését várták el. A táborozás az ideológiai „agymosás” ideális formája volt. A harmincas évek második felében elıtérbe került a katonai kiképzés alapozása (lövészetek, terepgyakorlatok). Védkiképzés A keleti hadjárat kudarca után 1942 tavaszán hozták létre az ún. védfelkészítı táborokat a fiatalok számára. A 17-18 éves fiúk háromhetes kiképzést kaptak motoros-, repülıs-, haditengerészeti, felcser-, híradós- és lovas csoportokban. A lányok továbbra is világnézeti nevelést kaptak és sportoltak. A német ifjúság és a háború Az elhúzódó háborúban egyre komolyabb feladatokat bíztak a fiatalokra (háborús gondozószolgálat). 1943-ban önkéntesekbıl megszervezték a 12. Hitlerjugend Waffen-SS páncélos hadosztályt. 1944 ıszétıl határvédelmi feladatokat kaptak (sáncolási, bunkerépítési munkálatok). 1945 tavaszától páncélos megsemmisítı osztagokba szervezték a fiatalokat. A fanatizált ifjú generációnak nehezen feldolgozható traumát okozott a Harmadik Birodalom összeomlása.
13. Mintakövetı fasiszta diktatúrák A fasizmus mint válságjelenség A fasiszta mozgalmak az elsı világháború keltette válsághelyzetben Európa-szerte megjelentek. A szélsıjobboldali mozgalmak új lendületet a nagy világgazdasági válságtól kaptak. A sajátosan nemzeti vonások ötvözıdtek az olasz fasiszta államtól átvett mintákkal. 1933 után hatott ezen mozgalmakra a hatalomra került nácizmus. A spanyol és portugál, valamint feltételesen az osztrák fasizmusok sorolhatók a mintakövetık közé. Az osztrák Heimwehr Az 1920-as években az osztrák társadalom nagy része az Anschluss-t követelte. A városokban az ipari munkásságra támaszkodó szociáldemokrata párt volt erıs, vidéken a konzervatív és szélsıjobboldali erık találtak társadalmi bázist. A Heimwehr a németországi szabadcsapatok mintájára szervezıdött meg félkatonai szervezetként a húszas években. A szocialista Schutzbund és a Heimwehr ellentéte 1927 júliusában véres összecsapásokba torkollott.
A Heimwehr-ben megerısödött a Führer-elv, a nácizmus ideológiája konzervatívmonarchista és keresztényszociális nézetekkel ötvözıdött. A hazai ipari körökön kívül Olaszország és Magyarország támogatta a szélsıjobboldalt. Dollfuss tekintélyelvő kísérlete 1932 májusában Engelbert Dollfuss alakított polgári kormányt a szociáldemokratákkal és a nagynémetekkel szemben. 1933 tavaszán kiiktatta a parlamentet, de dacolt Hitler gazdasági és diplomáciai nyomásával. A fasiszta Olaszországra támaszkodva szembeszállt a Harmadik Birodalom törekvéseivel. Megalakította a pártok feletti, fasiszta mintájú Hazafias Frontot a többpártrendszerő parlamentarizmus felszámolása érdekében. Tekintélyuralmi, katolikus színezető osztrák állami patriotizmus hatotta át a kormány programját. Az 1934. július 25-én végrehajtott nemzetiszocialista államcsínykísérletben Dollfuss halálosan megsebesült. Schuschnigg kancellár a politikai katolicizmus és a keresztényszociális hagyományok szellemében látott munkához. Ausztria önállósága az olasz és német politika függvényévé vált. Salazar diktatúrája Portugáliában A fejlıdésben visszamaradott Portugália jelentıs afrikai és ázsiai gyarmatbirodalmat igazgatott. Az elsı világháború utáni belpolitikai válságot 1926-tól a puccsal hatalomra került Carmona tábornok igyekezett megoldani. 1928-ban a közgazdászprofesszor Salazar miniszterelnökként hozzálátott a gazdasági reformhoz. A kiépült diktatórikus rendszer fasiszta jellegét a gazdasági, pénzügyi és szociális téren beavatkozó állam adta. Sajátos vonás, hogy az új portugál állam létrehozásában nem volt szükség fasiszta pártra, a kormány a hadseregre támaszkodott. A közjót „szolgáló” diktatúrát a nemzet üdve és a keresztény erkölcsök érvényesítésének szándéka vezette. Olasz mintára korporációk jöttek létre, a parlament alsóházában formális képviselethez jutottak. Stabil rendszer épült ki, ami egészen 1974-ig fennmaradt. Katonai diktatúra Spanyolországban A belpolitikai válságot kihasználva 1923-ban Primo de Rivera a hadseregre támaszkodva ragadta magához a hatalmat. XIII. Alfonz spanyol király miniszterelnökké nevezte ki Primo de Rivera-t, aki az államszervezet és a gazdaság reformjába kezdett. Fia hozta létre 1933-ban a fasiszta eszméket valló Falange pártot. A Falange katolikus, nacionalista, antikommunista és anarchista szervezet volt a kasztíliai parasztokra támaszkodva. Az osztályharcot korporációs rendszerrel kívánta kiiktatni.
Ellenforradalom a népfrontkormány megbuktatására 1931. április 14-én Spanyolországban kikiáltották a köztársaságot. Az 1936-os parlamenti választáson a baloldali választási szövetség gyızött. Ez ellen a madridi népfrontkormány ellen lázadt fel a Marokkóban harcoló tisztek egy csoportja 1936. július 18-án. Francisco Franco tábornok vezette ellenforradalmi táborba konzervatív és fasiszta erık tartoztak. 1939-tıl a polgárháborúban gyıztes Franco vezéri (Caudillo) minıségben diktatórikus hivatásrendi államot hozott létre. Hatalomra kerülésében és hatalma megszilárdításában fontos szerepe volt az olasznémet támogatásnak. A Franco-diktatúra A korlátlan államfıi hatalommal rendelkezı Franco felszámolta a szabadságjogokat, a parlamentet, a pártokat és a független szakszervezeteket. A „politikai felelısségre vonásról” szóló törvény alapján tízezreket végeztetett ki, százezrek börtönbe, internáló táborokba kerültek. Erıs állami beavatkozás és önellátásra törekvés jellemezte gazdaságpolitikáját. A spanyol diktatúra a második világháborúban A Franco irányította Spanyolország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez és kilépett a Népszövetségbıl. 1940 nyarától a semlegességet a „nem-hadviselı” státusra cserélte. Angolszász nyomásra fokozatosan eltávolodott a tengelyhatalmaktól. 1943-ban a szabad parlament helyébe hivatásrendi tanácskozó cortest hozott létre. Az 1945-ben kibocsátott, a spanyolok jogairól szóló alkotmánytörvény a diktatúra lényegén nem változtatott. Diktatúrából monarchiába A második világháborút követı átmeneti elszigeteltség a hidegháború kialakulásával megszőnt. A falangista Spanyol Állam konzervatív hagyományokon nyugvó, autoritárius jobboldali állam maradt. Az ellenzéki politikai és kisebbségi szervezeteket kíméletlenül elnyomták. Franco 1947-ben visszaállította a királyságot, de uralkodót nem nevezett ki. Államvezetıként személyes titulusa Isten kegyelmébıl Spanyolország és a Kereszt Vezére. 1969-ben nevezte meg örökösének Bourbon János Károly herceget. Franco 1975-ben bekövetkezett halála után I. János Károly lett a király, aki fokozatosan demokratizálta a rendszert.
Reszler Gábor