Elıadásvázlatok a Gazdaság, társadalom Magyarországon (1918–1944) TRB1026 kurzushoz 1. Kiszakadás a Monarchiából A Monarchia keretében • A dualizmus évtizedeiben Magyarország fejlett élelmiszeriparú agrár–ipari országgá vált. • 1867 és 1913 között évi 2,4%-kal nıtt a nemzeti jövedelem. • A Monarchia adottságai (földrajzi helyzet, nyersanyag-ellátottság stb.) jó feltételeket adtak a fejlıdéshez. • A gazdasági növekedés két legfontosabb motorja a modern hitelrendszer és infrastruktúra kiépülése volt. • A dualista állam azonban modern értelemben (gazdasági dinamizmus, tıkeexportáló képesség, társadalmi berendezkedés stb.) nem volt nagyhatalom a XIX-XX. század fordulóján. A magyarországi gazdaság • A modern nagyipar Budapestre és környékére koncentrálódott (a gyári munkások 28%-a fıvárosi). • Az ércbányászat Felsı-Magyarország középsı részén összpontosult. • A nagy vas- és acélipari üzemek a Salgótarján és Diósgyır közötti barnaszénmedencékben termeltek. • Szén- és vasércbányák, kohók és gépgyárak Krassó-Szörény és Hunyad vármegyékben. • Az ország többi területét a mezıgazdaság uralta. • A külkereskedelem háromnegyede a vámbelfölddel bonyolódott. Széthullás után • Az Osztrák–Magyar Monarchia 1918 ıszén hat részre bomlott. • Magyarország a nyersanyagforrások jelentıs részét elveszítette, feldolgozóiparát nagyrészt megtartotta. • A vasúthálózat és eszközpark 38%-a maradt a trianoni határok között, de a vasúti eszközgyártásnak szinte egésze. • A malomipar ırlıkapacitásának kétharmada kihasználatlan maradt (65 millió mázsa kapacitás szemben a 20-28 millió mázsa hazai gabonaterméssel). • A vaskohászat 31%-a, ellenben a vasérctermelés 11%-a maradt az új határok között. • Az egyes ipari ágazatok nagyarányú behozatalra, mások nagyarányú kivitelre szorultak. Gazdasági visszaesés • A stabilizáció alapfeltételei: önálló külkereskedelem, vámrendszer, nemzeti valuta. • 1920-ban a mezıgazdasági termelés a világháború elıtti 50-60%-a, a gyáriparé 3540% volt. • Elszabadult az infláció, emberek százezrei éltek nyomorban (menekültek vagonokban, barakkokban). • Belsı forrásokra támaszkodó szanálási kísérletek kudarca(új adók, 5 és 20%-os vagyonváltság, majd 1922-tıl új adórendszer).
• 1924-ben 250 millió arany-korona népszövetségi kölcsön felvétele húsz évre. • Létrejött a Magyar Nemzeti Bank a pénzkibocsátás jogával (államadósság menedzselése, arany- és devizakészlet kezelése). • 1927. január elsején megjelent az új fizetıeszköz, az értékálló pengı. Sikeres stabilizáció • A pénzügyi stabilizáció érdekében 1924–25-ben a közalkalmazottak számát elbocsátással, kényszernyugdíjazással a nagy-magyarországi létszám felére (kb. 150 ezer fı) csökkentették. • A szanálás hivatalosan 1926. június 30-án befejezıdött, a költségvetési egyensúly helyreállt. • Megindult a magánhitelek Magyarországra áramlása, az ország adósságállománya 1929 nyarára 3,5 milliárd pengıre emelkedett. Új vámrendszer • 1925. január elsején lépett életbe az új vámrendszer 30%-os vámvédelmet nyújtva. • A hazai nyersanyagbázissal rendelkezı könnyőipar védelme (textilipar, bıripar, papíripar, élelmiszeripar). • Vámmentes behozatal (pl. gyapjú, nyersbır, fa, koksz, ásványolaj, színesfém). • Vámpolitika és a kereskedelmi együttmőködés hiú reménye (a szomszédos országok autarchiája). • A gazdasági rekonstrukció, a nemzetgazdaság kereteinek kialakítása a húszas évek második felében fellendüléssel párosult.
2. A magyar mezıgazdaság fıbb jellemzıi az 1920-as években Megtört modernizáció • Az elsı világháború forrásokat vont el a mezıgazdaságtól (férfi munkaerı, lóállomány), növekedett az ugar területe. • A mezıgazdasági termelés a háború végére 40-50%-kal visszaesett, ami élelmiszerhiányhoz vezetett. • Az ıszirózsás forradalom után nem hajtottak végre gyors és átfogó földreformot. • A tanácsköztársaság alatt a nagy- és középbirtokok szocializálása, szövetkezetek létrehozása sem volt elfogadható megoldás. • A trianoni területvesztés a mezıgazdaság termelési feltételeit átírta (vetésterület csökkenése, a birodalmi felvevıpiac elvesztése). Szerkezeti változások • Módosult a vetésterület szerkezete: 51-rıl 55%-ra nıtt a gabonanemőek, csökkent a kapás- és takarmánynövények aránya. • A rét és legelı csökkenése, valamint a környezı államok protekcionista politikája miatt mérséklıdött az állattartás. • Csökkent a technikai színvonal (gépesítés hiánya, talajerı pótlás visszaesése). • Növekedett a nagybirtok aránya (a földbirtokok 0,1%-a a terület 30%-ával rendelkezett).
Nagyatádi-féle földreform • Az 1920 nyarán elfogadott földreformtörvény a hadirokkantakat, hadiözvegyeket és felnıtt hadiárvákat, továbbá a föld nélküli mezıgazdasági munkásokat kívánta földhöz juttatni. • 412 ezer jogcímmel bíró egyén összesen 402 ezer hektár földet kapott, fıleg házhelyeket. • Gyenge minıségő földek magas megváltásért (a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után 60 pengı 52 év alatt). • A torz birtokszerkezet megmaradt, a gazdasági válság alatt az új tulajdonosok jelentıs része ismét elveszítette a kapott földet (kényszerárverezés). Lassú konszolidáció • A húszas évek elsı felében lassú talpra állás, a termésátlagok javulása. • A búza termésátlaga a háború elıtti 81, a rozsé 85, a burgonyáé 20, az árpáé 67 és a cukorrépáé 65%-a volt. • A szántóföldi termelés értéke változatlan áron számolva 1923-24-ben az 1913. évi 69%-a volt. • A szarvasmarha állomány 12, a lóállomány 5, a sertés 26 és a juh 28%-kal maradt el 1911-hez képest. • A húszas évek második felében lassan bıvült a belsı piac (városi népesség) és sikerült külpiacokat találni (Ausztria, Olaszország). Javuló hitelviszonyok • A pengı bevezetése után nıtt a földbirtokra adott jelzálogkölcsön állomány (1925-ben 5 millió, 1929-ben 335 millió pengı). • A traktorállomány megötszörözıdött (1928-ban 6 ezer darab), a mőtrágyafogyasztás 60%-kal emelkedett (1 hektárra 26 kg, 1912-ben 21 kg volt). • A vetésterület szerkezete alapvetıen nem változott, meghatározó maradt a gabonatermesztés. • A termésátlagok elérték, illetve megközelítették az elsı világháború elıtti szintet. Értékesítés • Értékesítési problémák (szomszédos államok autarchiája) ellenére a mezıgazdasági termékek nagy része piacra talált. • A piaci viszonyok nem ösztönöztek a szerkezet átalakítására, a technikai fejlesztésre. • Az önköltség csökkentése a napszámbérek alacsony szintjével valósult meg. • Az agrárium részesedése a nemzeti jövedelembıl 44%-ról 40%-ra csökkent a húszas évek végére. • A mezıgazdaság az export meghatározó ága maradt (a húszas években 50-57%). • Az 1000 holdon felüli gazdaságok termésátlagai 20–30%-kal voltak magasabbak 20 hold alattiakénál.
3. Az ipar szerkezetváltása a nagy világgazdasági válságig Talpra állás • A pénzügyi stabilizáció nyomán a húszas évek második felében lassú fellendülés. • Az ipar és bányászat részesedése a nemzeti jövedelembıl a dualizmuskori 25%-ról 31%-ra emelkedett. • A gyáripari termelés 1924 és 1929 között 70%-kal nıtt, 12%-kal haladta meg 1913 szintjét. • Egyenlıtlen megoszlás: textilipar, papíripar látványos felfutása, élelmiszeripar szerényebb növekedése. • A textilipar 1921 és 1929 között megtízszerezte a termelését. • A papíripar termelése a húszas években 2 ezerrıl 34 ezer tonnára növelte termelését (a hazai fogyasztás 40%-a). • Az élelmiszeripar részesedése a gyáripari termelésben 42%-ról 36%-ra mérséklıdött. • A könnyőipar szerkezete a belsı szükségletekhez idomult. Szénbányászat • A termelés túlsúlyban a barnaszén felszínre hozatalát jelentette, a hazai igények 8085%-át elégítette ki a hazai bányászat. • A húszas évektıl fellendült a lignitbányászat. • A külföldi szén behozatalát csak gázgyártáshoz engedélyezték. • Új bányahelyeket nyitottak, számos mőszaki újítást alkalmaztak. • A válság alatti szénbehozatali tilalomnak köszönhetıen nem került sor nagy számú elbocsátásra. Gyengélkedı élelmiszeripar • A cukoripar az évtized végére meghatszorozta termelését. • Értékesítési gondok (szők belsı fogyasztás, külsı piacok telítettsége). • A sörgyártás a sörfogyasztó vidékek elkerülésével visszaesett (éves átlag 8 literrıl a válság alatt 3 literre csökkent). • A szesznek a benzinnel való kötelezı keverése 1927 után növelte a belsı piacot. További iparágak • A mezıgazdaságigép-gyártás és jármőgyártás biztos piacok hiányában visszafejlıdött. • Személygépkocsi-gyártás helyett kerékpárok és motorok, valamint dízelmotorvonatok elıállítása. • A gépgyártás részaránya 13,8%-ról 10%-ra csökkent. • Találmányok nem Magyarországon értek be (pl. Asbóth Oszkár helikoptere, Fonó Albert sugárhajtómőve). • Az elektrotechnika megırizte versenyképességét (volfrámszálas villanykörte, Orion gyár rádiói). • Üzemstruktúra kettıssége: a kisipar a munkások 45%-át foglalkoztatta, az ipari termelés 25%-át állította elı. Vegyipar • A trianoni békével határon kívülre került a falepárló-, cellulóz- és cserzıanyag ipar, a salétromsav, a robbanószerek, a szóda stb. gyártása. • Leggyorsabban a gyógyszervegyészeti ipar állt talpra (20 iparvállalat a belsı fogyasztás 60%-kával).
• Lerakták az ipari gázgyártás és az ásványolaj-feldolgozó ipar alapjait (lassú motorizáció). Infrastruktúra • Korszerősödött a vasúti közlekedés megtartva a közepes vasútsőrőséget (új gızmozdonyok, a Budapest-Hegyeshalom vonal villamosítása). • A személyautók és motorkerékpárok száma 1923 és 1929 között megötszörözıdött (4400-ról 23 ezerre). • A hírközlés fejlıdése 1925-tıl a rádiózással és a budapesti telefonhálózat automatizálásával. • 300-ról 999-re nıtt 1933-ig a villannyal ellátott települések száma (az összes település 27%-a). • A belkereskedelem kisboltokból állt, Budapesten 1925-ben nyitották meg a Corvin Áruházat.
4. Az 1929-33-as világgazdasági válság hatása és következményei Magyarországon A világgazdasági válság kezdete • Tızsdekrach-hal indult: 1929. október 24-én 40-60%-os árfolyamzuhanás (fekete csütörtök), majd október 29-én fekete kedd. • Bankcsıdök, a külföldre helyezett tıkék gyors kivonása, a válság megrázta az egész világot. • Nem egyszerő túltermelési válság, hanem szerkezeti válság bontakozott ki. A válság okai, összetevıi • A húszas években nem ment végbe átfogó stabilizáció, mesterséges prosperitás hatott. • Az I. világháború után a növekvı kínálattal a kereslet nem tudott lépést tartani (felhalmozódó árukészletek). • A békerendszerek következtében nem állt helyre a világgazdaság egysége. • Nem volt egyensúlyban az ipari és mezıgazdasági termelés (agrárolló). • Csökkentek a nyersanyagárak, a fejletlenebb államok cserearány-romlást szenvedtek el (exportbevételeik csökkentek). • A monopóliumok által uralt piacokon korlátozódott a versenyhelyzet (monopolár). • A pszichológiai tényezı (eladási láz a tızsdén, pánik a bankokban) mélyítette a válságot. • A kríziskezelı technikák fejletlenek voltak. Pénzügyi válság Magyarországon • 1931 nyarán a nemzetközi pénzügyi és hitelrendszer összeomlása elérte Magyarországot (külföldi hitelek visszavonása). • Az államcsıd elhárítására 1931. július 13-án háromnapos bankzárlatot rendeltek el, majd korlátozták a betétek kivételét, bevezették a kötött devizagazdálkodást. • Külföldi hitelek helyett csak hazai tıkefelhalmozás jelentett fejlesztési forrást. • Az egy fıre jutó nemzeti jövedelem visszaesése 16,5% volt, míg Csehszlovákiában 18, Olaszországban 16, Görögországban 10%-ot ért el. • Háborús jóvátételek törlése, a népszövetségi kölcsön átütemezése.
A válság magyarországi hatásai • A válság a legnagyobb mértékben a mezıgazdaságot sújtotta (a búza nagykereskedelmi ára 70%-kal, az állatoké 50%-kal csökkent). • Az agrárolló a húszas évek 5-6%-áról 1933-ra 70%-ra nıtt. • A mezıgazdaság fejlıdése a harmincas években leállt, a búza termésátlaga 8 mázsáról 7 mázsára csökkent. • Boletta (állami gabonajegy) bevezetése 1930 nyarától a gabona mázsánkénti árának fele-harmada értékében. • 1941-ig gazdavédelmi rendszer az adósságok csökkentésére (összesen 650–700 millió pengı). Az ipari válság • Az egész ipar termelése 24%-kal csökkent, de a vas- és fémiparé, gépgyártásé, építıanyag-iparé 48%-kal. • Az élelmiszeripar visszaesése 23%-os volt. • A textil-, bır-, papír- és vegyészeti ipart alig érintette a válság (1-2%-os visszaesés). • A külföldi behozatal megszőnt, a mérsékelt hazai igényt a könnyőipar kapacitása kielégítette. Új piacok • A magyar mezıgazdasági export számára a harmincas évektıl megnyílt a német piac, valamint maradt az olasz és osztrák bevitel. • A kedvezmények fejében a magyar kormány 20-30%-kal csökkentette a német, olasz és osztrák iparcikkek vámtételeit. • A devizahiány miatt a szállítások egymást kiegyenlítı áruszállítások formájában bonyolódtak (bilaterális klíringelszámolás). • Németország részesedése a magyar kivitelbıl 1937-re 42%-ra, az Anschluß után az 50%-ot meghaladta. Újabb fellendülés • Fél évtizedes depressziós szakasz után újabb fellendülés (a válság elıtti szintek elérése 1937-38-ra). • Olaj- és földgázmezık kiaknázásával fejlıdött a vegyészeti ipar (MAORT, Hungária Mőtrágyagyár. • 1934-ben Magyaróvárott mőködni kezdett az elsı hazai timföldgyár, 1935-tıl Csepelen az elsı alumíniumkohó. • A nehézipar fejlıdését szolgálta az 1938 márciusában meghirdetett ún. gyıri program (5 évre 1 milliárd pengıs fejlesztés). • MÁV modernizálása, nehézfegyverek, gumiabroncsok, optikai eszközök gyártásának támogatása. Modernizálódás a mezıgazdaságban • A gabona vetésterülete 7%-kal csökkent, a munkaigényesebb terményeké nıtt (takarmányrépáé 32%-kal, kukoricáé 11%-kal, a burgonyáé 10%-kal). • Fellendült a zöldség- és gyümölcstermesztés (1935-ben 4,6 millió gyümölcsfa). • A gyümölcstermesztés a húszas évek évi 100 ezer mázsájáról 260-500 ezer mázsa közé emelkedett.
• Tudatos kormánypolitika, termıkörzetek kialakítása (Kecskemét környékén sárgabarack, a budai hegyek lábánál ıszibarack, Szabolcsban alma, Szatmárban szilva stb.). • A bortermelı európai országok sorában Magyarország a negyedik lett (a 3-5 millió hektoliternek csak 10%-a export). Az infrastruktúra változásai • A harmincas években tovább folytatódott az ország villamosítása (az összes település 36%-a, ahol a lakosság 71%-a élt). • A motorizáció a harmincas évek második felében gyors ütemő volt, de messze elmaradt az európai átlagtól (5,7-es átlaggal szemben 0,5). • Megindult a menetrendszerő légi közlekedés (Bécs és Budapest, Budapest és Belgrád között). • 1938-ban a kormány határozott a mátyásföldi és budaörsi repülıtér mellett a Ferihegyen építendırıl. Fejlettségi mutatók • A harmincas évek végére a magyar gazdaság teljesítménye meghaladta a válság elıttit. • Az egy fıre esı nemzeti jövedelem kb. 13%-kal múlta felül az 1928-29-est. • Ez a mutató 1913-ban az európai átlag 69, 1929-ben 74 és 1938-ban 67%-a volt. • A magyar gazdaság megırizte a Balkán-országok és a cseh-morva területek közötti átmeneti szintet. • Az átlagos ütemő fejlıdés a nehéz feltételek között jelentıs volt.
5. A hadiipar fejlesztése és hadigazdálkodás Magyarországon Titkos katonai termelés • A harmincas évek második felében rejtett hadiipari megrendelések (Fémárugyár, Vadásztölténygyár, MÁVAG stb.). • A vasipar mellett a szénbányászat és a kıolajkutatás kapott állami megrendelést (MAORT). • Nıtt a foglalkoztatás, javult az életszínvonal a harmincas évek végére. • A német piac megnyílt 1934 után a magyar agrártermékek elıtt (gabona, élıállat, zsír, hús stb.) • 1936 után az olasz fél kiszorult a kereskedelmi kapcsolatokból, beáramlott a német tıke (nehézipar, fegyvergyártás, közlekedés, alumíniumipar). Fegyverkezési program • Darányi Kálmán miniszterelnök 1938. március 5-i gyıri beszédében hirdette meg ötéves beruházási programját. • A harmincas évek második felét sikert hozóként mutatta be (növekvı ipari termelés és foglalkoztatás, államháztartási többlet). • Egymilliárd pengıs beruházási program: 600 millió pengı vagyonadóból, 400 millió belsı kölcsönbıl. • Az utóbbiból a hadiipart kívánta közvetlenül fejleszteni és modern hadsereget felszerelni. • Hadiipari konjunktúra bontakozott ki (az ipari növekedés 1939-ben 22, 1940-ben 11%-os volt).
Ipari beruházások • 24 új gyár épült és 411 üzemet bıvítettek. • Az alapanyaggyártás (olajkitermelés, bauxittermelés) és a textilipar termelése bıvült. • A javuló foglalkoztatás és életszínvonal társadalmi konszenzust teremtett. • Az állami megrendelések nyomán az ipar vált a legfontosabb ágazattá, de torzuló szerkezet, alacsony termelékenység. • A német gazdaság befolyása gyorsan növekedett. Német tıke jelenléte • Ausztria bekebelezése és Csehszlovákia feldarabolása után Németország tulajdonába került a magyarországi osztrák és cseh tıke (a fegyvergyártás 20%-a). • A frissen felállított hadsereg, a hadianyag-termelés óriási mérető holt tıkét teremtett. • A magyar gazdaság a német nagyhatalom kiszolgálójává vált, a bécsi döntések tovább fokozták a függést. • A visszaszerzett területek gazdasági igénybevétele nehézkes volt (magyar közigazgatás kiépítése, munkaerı és katonai tartalékok megszervezése). Beavatkozó állam • A második világháború alatt nıtt az állam gazdasági beavatkozása a megrendelésekkel. • Megindult a harckocsigyártás a gyıri, budapesti és csepeli gyáróriásokban (kooperáció). • Új technológiák, új ágazatok jelentek meg, de torzult az iparszerkezet. • A németek modern ipari kapacitást, gyártósorokat hoztak Magyarországra (repülıgépmotorok, géppuskák gyártása). • Az ipar polgári ellátási funkciója látványosan csökkent (divattermékek, szórakoztatási cikkek). Állam a mezıgazdaságban • A hazai és a német piac részbeni ellátása állami szabályozás mellett (munkaerı elvonás, tıkehiány). • 1942-ben termelési kötelezettséget és beszolgáltatási kényszert vezettek be (aranykoronánként 50 kg kenyérgabonával egyenlı érték). • Jegyrendszer bevezetése, a lakossági ellátás szintje zuhant. • 1944-ben a magyar mezıgazdaság komoly mőködési zavarokkal küzdött. Nehezülı pénzügyek • A fegyverkezési és háborús költségek finanszírozásához hiányoztak a belsı és külsı források. • Fokozódó bankjegykibocsátás, gyorsuló infláció (1938-ban 800 millió, 1944-ben 12 milliárd pengı volt forgalomban). • A német megszállás fokozta a gazdasági gondokat (totális háború). • A magyarországi gazdaság és társadalom intézményesített kirablása. • 1944 ıszétıl Magyarország hadszíntérré vált, ami óriási áldozatokkal járt (a nemzeti vagyon 40%-a elpusztult).
6. A magyar társadalom demográfiai jellemzıi a két világháború között Demográfiai átmenet • A legfontosabb demográfiai mutatók: születési és halálozási arány, házassági gyakoriság és várható élettartam. • A magyar társadalom a XIX. század utolsó harmadától a demográfiai átmenetbe került (csökkenı halálozási arány, mérséklıdı születésszám). • Az elsı világháború trianoni területeket érintı vesztesége 250 ezer hısi halott. • A kiesı születések miatti veszteséget 580 ezerre becsülik a statisztikusok. • A húszas évek elején kiugróan magas volt a termékenység. • A demográfiai tendencia a termékenységi ráta folyamatos csökkenése. Népességszám • A trianoni békével az anyaországtól elkerült a korábbi népesség 64%-a. • Az 1920-as népszámláláskor Magyarország lakóinak száma 7,9 millió volt. • 1930-ra ez a szám 8,6, 1941-re 9,3 millióra nıtt (17%-os növekedés). • A születéskor várható élettartam az elsı világháború elıtt 40, 1930-ban 50 és 1941ben 57 év volt. • A halálozási ráta 20 ezrelékrıl az 1940-es évek elejére 14 ezrelékre mérséklıdött. • A természetes szaporulat üteme mérséklıdött a születések visszaesése miatt (30 ezrelékrıl 20 ezrelékre). Mortalitás és termékenység • Észrevehetıen csökkent a csecsemı- és gyermekhalandóság (1920/21-ben az elhaltak 29%-a egy éven aluli volt, 1941-ben 17%). • Az egészségügyi viszonyok javulása hatott a halandóság alakulására, a várható átlagos élettartamra. • A halandóság követte az európai trendeket, a termékenység és a házassági gyakoriság negatívan eltért attól. • A húszas évek elıtt magas volt a házasságkötések száma, szokatlanul gyakori a törvénytelen születések száma és a családban született gyermekszám sokáig azonos szintje. • 1920 és 1941 között közel kétötödével csökkent a házas termékenység. A termékenységcsökkenés okai • Nem csökkent a házasodási kedv, bár a vılegények átlagéletkora 28,6 évrıl 29,7 évre nıtt (a menyasszonyok 4 évvel fiatalabbak). • Erısödött a társadalom elöregedése, a 40 év feletti korcsoport aránya 33,4%-ra nıtt, a 14 év alattiaké bı harmadról 26%-ra esett vissza. • A fogamzásképes házas nık számaránya csökkent. • A másik ok a gyakoribb tudatos születéskorlátozás (az egykézés erkölcsi-világnézeti kérdés lett). • A családok életben maradt gyermekeinek száma 1920 táján 2,33, a korszak végén 2. • Magyarország népesedési mérlege 1932 óta passzív. Második világháborús vérveszteség • A vidéki zsidóság szinte teljes egészében áldozatává lett a holocaustnak (450-560 ezer lakos).
• A katonahalottak számát 140-160 ezerre teszik. • A hadifogságba esett 850-900 ezer katonából 230-280 ezer meghalt. • A polgári áldozatok száma (málenykij robot) meghaladta a százezret. Etnikai arányok • A trianoni béke után a nem magyar anyanyelvőek aránya 45,5%-ról 10%-ra zuhant, majd 1941-re 7%-ra mérséklıdött. • Félmillió német kisebbség mellett 100 ezer szlovák, kb. 30 ezer horvát és 20 ezer román nemzetiségő maradt Magyarországon. • A nemzetiségi kérdés kiiktatódott a súlyos belpolitikai problémák közül. • Anyanyelv és nemzetiségi hovatartozás. Vallásfelekezetek • A felekezeti hovatartozásból eredı identitás halványult. • A népesség kétharmada a római katolikus felekezethez tartozott. • A reformátusok részaránya 21% volt. • Közel azonos arányt képviseltek az evangélikusok (6%) és az izraelita felekezetek (5%). • Az izraeliták bı fele Budapesten és a 10 törvényhatósági jogú városban élt (a fıvárosi lakosság 20, a vidéki városok 10%-a). • Fokozódott a vallási közönyösség, amit a politikai propaganda (keresztény szellemiség) és oktatáspolitika sem ellensúlyozhatott. Antiszemitizmus • A Horthy-korszak politikai antiszemitizmusa a zsidó másságot faji különállásként definiálta. • A különállást kezdetben felekezeti kritériumhoz kötötte (numerus clausus), míg a zsidótörvények már biológiai leszármazáshoz. • Az 1942-es törvény az izraelita egyházat bevett felekezetbıl elismert felekezetté minısítette vissza, a keresztény–zsidó vegyes házasságot „fajgyalázásnak” tekintette.
7. Migráció és települési viszonyok a Horthy-korszakban Vándormozgalom • Az elsı világháború megszüntette a tömeges kivándorlást. • Az Osztrák-Magyar Monarchia megszőntével lezárultak a szabad munkaerı-vándorlás természetes útvonalai. • Az USA-ban 1921-ben elfogadott kvótatörvény lehetetlenné tette a bevándorlást (1921-ben 6 ezer, 1924-ben 500 fı). • Az új célország Kanada lett, ahová a húszas évek második felében 25-29 ezer magyar vándorolt ki. • A húszas évtizedben 73-74 ezer fı volt a vándorlási veszteség, döntıen nık és 12 éven aluli gyermekek hagyták el Magyarországot. Politikai emigráció • A gazdasági nehézségek mellett politikai diszkrimináció okozta a kivándorlást. • Az 1918/19-es eseményekben aktív értelmiség egy része önként választotta az emigrációt Nyugat-Európába, az USA-ba.
• A politika által szított antiszemitizmus miatti zsidó kivándorlás zömmel az USA-ba irányult. • A harmincas évek végétıl nem volt észrevehetı zsidó elvándorlás (befogadó országok hiánya). Bevándorlás • A trianoni határváltozás keltette elsı bevándorlási hullám 1918 és 1924 között futott le (kb. 450 ezer betelepülı). • Az 1920 novemberi kormányrendelet korlátozta a bevándorlást (az utódállamokból kiutasítottak és családegyesítési szándékkal érkezık maradhattak). • A menekültek 43%-a közalkalmazott, egyharmada ipari és kereskedelmi foglalkoztatott, egytizede földbirtokos volt. • A menekültek fele érkezett Erdélybıl, egyharmada a Felvidékrıl, bı tizede a Bácskából valamint a Bánátból. Vagonlakók • A magyarországi népesség 5%-át kitevı bevándorolt tömeg beilleszkedése nehézségekkel járt. • 1919 ıszén 4 ezer vagont használtak lakásként, 1922 végén is 1600 „vagonlakás” volt. • 1924 után normalizálódott a helyzet a tömeges bevándorlás megszőnésével és a tisztviselıi lakásépítési akciókkal. • A bevándoroltak a határrevíziós politika feltétlen támogatói voltak. Belsı vándormozgalom • A természetes helyváltoztatás iránya a faluból város, illetve a tanya felé mutatott. • A népesség egyenlıtlen eloszlása a makrotájak között: az Alföldön és Budapesten lakott a népesség 60%-a, a Dunántúlon 25%-a, az északi hegyes vidéken 15%-a. • A részben öröklött egyenlıtlen területi eloszlás a két világháború között az Alföld javára erısödött (nagyhatárú falvak, mezıvárosok, városok). Urbanizáció • A dualizmus végén 20% volt a városi népesség, ennek negyede (1 millió lakos) Budapesten élt. • A Budapest-központúság a két világháború között tovább fokozódott, 1930-ban a teljes népesség 10%-a a fıvárosban lakott. • Az elıvárosok lélekszáma 1900 és 1940 között megnégyszerezıdött, 400 ezerre emelkedett. • Nagy-Budapest népessége 1,6 milliós lett 1939-re (az össznépesség 18%-a). • Az 1920 és 1930 között városokba költözöttek 72%-a a fıvárosba és vonzáskörzetébe települt át (Újpest, Kispest, Pestszenterzsébet stb.). Vidéki városok • A teljes városállományt jogilag 56 település alkotta, közülük tíz törvényhatósági jogú volt. • A vidéki városi népesség döntı hányada az Alföldön lakott. • Az ipar városfejlesztı szerepe elhanyagolható volt, az ipari–kereskedelemi városok a Dunántúlon és az északi régióban koncentrálódtak. • A fıváros és agglomerációjának túlsúlya lehetetlenné tette a vidék városiasodását. • Debrecen, Pécs és Szeged nagyvárossá fejlıdése reménytelen volt.
Falvak és tanyák • A vidéki nagyvárosok egyben tanyás városok voltak. • Az ország népességének egyötöde élt tanyán, egyes alföldi mezıvárosokban (Kecskemét, Hódmezıvásárhely) 40% volt ez az arány. • A tanya állandóan lakott szórványtelepülés (regionális változatok a szabályszerő tanyától az elmaradt tanyákon át a különleges tanyákig). • A falusi népesség (30-40%) a 3 ezer lelkesnél kisebb településeken élt (nagyközségek, aprófalvak). • Erdei Ferenc megkülönböztetett szabályos parasztfalut, apró parasztfalut és tanyás parasztfalut. Urbanizáltsági szint • Az urbanizáltság legfontosabb mutatója a lakóházak milyensége és a közmővesítettség. • A vályogból épített házak aránya vidéken 47% volt 1941-ben. • Magyarország a „földszintes” országok közé tartozott, 1930-ban az összes ház 98%-a egyszintesnek minısült. • A vidéki városi lakóházak fele volt villannyal, negyede vezetékes vízzel ellátva. • Kövezett utak, villany- és telefonvezetékek a tanyákra nem vezettek, iskolába, orvoshoz és templomba kilométereket kellett gyalogolni.
8. A magyarországi társadalom rétegzıdése Társadalmi szerkezet • A társadalmi rétegek helyét az objektív (státusz) és a szubjektív helyzet (pozíció) határozza meg. • A státusz alapvetıen a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helybıl következik. • Függ a termelési eszközökhöz való viszonytól. • A jövedelem forrásától és nagyságától. • A társadalmi pozíció a származás, mőveltség és a társadalmi értékrend (presztízs) eredıje. • A polgárosodó társadalmakat áthatja a mobilizáció (tıke–tulajdon–tudás). A magyar társadalom foglalkozási szerkezete • A mezıgazdaságból élık aránya 1920-ban 62%-ról 56%-ra mérséklıdött, 1941-re 49% lett. • A bányászatból, iparból élık aránya az 1920-as 30%-ról, 1941-re 35%-ra növekedett. • A két világháború között Magyarország a közepesen fejlett agrár-ipari országok közé tartozott. • A társadalom alá-, fölé- és mellérendelt viszonyai alapvetıen nem változtak. • Hierarchikus, kasztszerő tagozódás, egymás mellett élés volt jellemzı a két világháború között. Nagybirtokosok, nagypolgárok • A nagybirtokosok száma bı harmadára apadt (350 arisztokrata), az ország földterületének harmadával bírt.
• A Horthy-korszak politikai életének meghatározó szereplıje maradt (Teleki és Bethlen miniszterelnöksége). • A nagypolgárság (magja 50-60 monopoltıkés család) a nagybirtokosok egyenrangú partnerévé vált. • A korábbi agrár-merkantil ellentét közvetlen Trianon után értelmét veszítette, majd a mezıgazdasági válság nyomán újjáéledt. • A nagytıke befolyása a harmincas évek elsı harmadától mérséklıdött. Középosztály • A keresı és az össznépesség 9%-át alkotta a tagolt középosztály (érettségizettek). • Az úri középbirtokosok az uralkodó elit harmadik csoportját alkották. • Gondtalanul és jómódban élt a városi középpolgárság (10-100 munkást foglalkoztató üzemek, üzletházak és bérházak tulajdonosai) évi 18 ezer pengı jövedelembıl. • A középosztály többségét a beosztott tisztviselı, magánalkalmazott és szakértelmiségi tette ki. • A közép- és alsó középosztály ingadozó életszínvonala miatt nyitott volt a radikális politikai törekvésekre. Kispolgárság • A középosztálytól élesen elkülönült városi és falusi kispolgárság a keresı népesség 12-13%-át alkotta. • Többségük kisiparos, kiskereskedı, altiszt, hivatalsegéd, vasutas, postás stb. volt. • A kis mőhely és üzlet viszonylagos létbiztonságot adott. • A fix fizetés, nyugdíjjogosultság, szolgálati lakás az állami alkalmazottaknak a kiszámíthatóságot jelentette. • Állami irodasegédtiszt 1928-ban havi 200 pengı fizetést kapott. • Nagyfokú politikai tagoltság (rendszerhőségtıl a radikalizmusig).
9. Az alsóosztályok Parasztság • A parasztság aránya a két világháború között 55%-ról 48%-ra csökkent. • 30%-a 5 holdnál többet birtokolt, a törpebirtokosok aránya 24%, a földnélkülieké 46% volt. • Falvakban lassú modernizáció (villany, mozi, rádió, öltözködés). • A parasztság viselkedése és gondolkodásmódja lassan változott. Agrárproletárok • A tisztán bérmunkából élı mezıgazdasági népesség volt a legnépesebb társadalmi csoport (az össznépesség harmada). • Az egykeresıs családok alkották a réteg 40-50%-át, a létminimum alatt éltek. • Két alcsoport: a gazdasági cselédség és a mezıgazdasági munkásság (napszámosok). • A cselédek a kis- és nagygazdaságok egész évre szegıdött állandó alkalmazottai voltak (szegıdményesek). • A cselédviszony minimális egzisztenciális védelmet jelentett.
Cselédbérek • A beszegıdéskor szerzıdésben rögzítették a cselédbért (kommenció). • Egy része készpénz (évi 20-40 pengı), nagyobb része természetbeni (14-16 q kenyérgabona, 2-4 q takarmánygabona, 20-40 kilogramm só) volt. • A gazdasági cseléd 1 katasztrális hold földet, 200-400 □-ölnyi konyhakertet használhatott, egy tehén és borja, illetve egy koca és malacainak tartását engedélyezték számára. • A cselédség az agrárszegénység jövedelmi elitjének számított. • A szociális biztonság ára a patriarchális függıség volt. Napszámosok • A kis- és törpebirtokosok alkották az alkalmi napszámosok tömegét (300 ezer fı), akik a Nagyatádi-féle földreformmal házhelyhez, parcellához jutottak. • A hónapos cselédek vagy summások egyszerre voltak idény- és vándormunkások. • Május és október között „bandákban” járták az országot, szegıdtek el a nagybirtokokon. • Havi 4-8 pengı, 1-2 q kenyérgabona és étkeztetés adta a bérüket. • A summásvidékek (pl. Mezıkövesd) zárt közösségeket alkottak (házassági endogámia). • Az uradalmak munkaerı-állományában legalul helyezkedtek el. Kasztosodás • A paraszti társadalom alsó osztálya is erısen tagolódott, kasztosodott. • Az egyes rétegek között feltőnıen erıs volt az elzárkózás és a lenézés szelleme. • A munkamegosztásban elfoglalt helynek nagy szerepe volt a társadalmi öntudat kialakulásában. • A törpebirtokosok lenézték a mezıgazdasági munkást, mindenki lenézte az uradalmi cselédséget (nem maga ura állapot). • A cselédek is lenézték a törpebirtokosokat, illetve a summásokat. • A cselédség belsı hierarchiája az iparosoktól a kocsisgazdán, öregbéresen át az egyszerő béresig tartott. Városi munkásság • A teljes városi proletariátus száma 1,3 millió körül alakult a két világháború között (a keresı népesség 29%-a). • Az ipari munkásság adta 1930-ban az 56%-át, a szolgáltatások fizikai dolgozói a 23%át, a városi cselédség a 15%-át. • A budapesti keresı nık egynegyede, majd egyötöde dolgozott házicselédként. • Gyermekeik keresetére szoruló társadalmi rétegekbıl kerültek ki a városi házicselédek (szocializáció patriarchális családi közösségben). • A cselédtartó úri-középosztály jellemzıen a mindenes cselédek szolgálatát vette igénybe. Az ipari munkásság helyzete • A textilipar fejlıdése miatt a nıi munkásság aránya 26%-ról 32%-ra emelkedett. • Csökkent a szakmunkások, nıtt a betanított és segédmunkások aránya. • Az ipari munkásság egy része a szélsıjobboldali irányzatok befolyása alá került. • A gyáripari munkások átlagos évi fizetése 1938-ban 1200 pengı volt.
• A városi munkásság négyötöde alapvetı szociális védelmet (beteg- és balesetbiztosítás) kapott (1927. évi XIX. tc.). • Az 1937. évi XXI. tc. megállapította a minimálbéreket, bevezette a napi 8 órás munkaidıt és a fizetett szabadság intézményét.
10. Az életmód változásai a Horthy-korszakban Életmód és életvitel • Az életmód az emberek mindennapi magatartási–tevékenységi rendszere. • A mód, ahogyan valaki testi, szellemi, erkölcsi és anyagi vonatkozásban él. • Az életmód bemutatásának eszköze a tárgykultúra, családi fotók, mővészeti alkotások. • Az életmódot meghatározza a lakóhely (város, falu), a lakás milyensége. • A kényelem az életmód jóléti és tudati (közérzeti) állapotot tükrözı eleme. • Az életszínvonal a szükségletek kielégítettségi foka. • A burkolt társadalmi elvárások (státusszimbólumok) a társadalmi elvárásokhoz történı alkalmazkodás kifejezıdése. A lakóhely • Az urbanizáltság egyik mutatója a lakóházak milyensége és közmőellátottsága. • A vidéki házak szilárd alap nélkül sárból és vályogból épültek, padlózatuk döngölt agyag volt (1941-ben a házak 47%-a). • 1930-ban az összes házak 98%-a egyszintesnek minısült. • Budapesten 1935-ben a fölszintes házak aránya 56% volt, a három- vagy több emeleteseké 7%. • A városképek a két világháború között érdemben nem változtak, a válságok nem kedveztek a nagy építkezéseknek. • A fıvárosi kislakásos bérházak a társadalmi igényeket szolgálták (Budaörsi úti és Bécsi úti lakótelep). Közlekedés, közegészségügy • A fıvárosban a bérkocsik helyét a villamosok, autóbuszok, taxik és magánautók vették át. • A harmincas évek végén Budapesten kívül 22 városban közlekedtek autóbuszok, hat városban villamosok (pl. Debrecen, Szeged, Miskolc stb.). • Az elsı közlekedési lámpát a fıvárosban szerelték fel 1928-ban, és 1941-ben vezették be a jobbkézszabályt. • Az orvosok bı harmada Budapesten, egyharmada városokban praktizált. • A tüdıbaj okozta halálok számát és a csecsemıhalandóságot jelentısen csökkentették (1927-tıl zöldkeresztes szolgálat). • A tanyai lakosság élt a leghátrányosabb körülmények között. Parasztházak • A háromosztatú parasztházakban a szabad kéményt felváltotta a zárt kémény. • A konyhából többfunkciós lakóhelyiség lett. • A parasztház két funkciónak felelt meg: a sütés-fızésnek és az alvásnak. • Jó idıben az étkezés színhelye a konyha, a tornác vagy az udvar árnyas pontja. • A nyári térhasználat az alvóhelyeknél a porta egészének használatát jelentette.
• A paraszti otthonkultúra a sarkos elrendezéshez igazodott (a kevés bútor a fal mellé került). • A polgárosodás jele a szoba területének növekedése, a nagyobb ablakok és polgári bútorok (szekrény, éjjeliszekrény stb.). Polgári lakások • A két világháború között a társasházforma terjedt el (2–7 szobás középosztályi lakások kerttel). • A villaépítés a középosztály számára is elérhetıvé vált (Pasaréti úti kislakásos mintatelepen 2–4 szobás lakások a középosztálynak). • A középosztály lakásideálja a 100–150 m2-es, háromszobás otthon (háló–ebédlı– szalon). • A polgári lakásokban szétvált a magánszféra, a reprezentációs tér és a háztartást kiszolgáló helyiségek (konyha–kamra–cselédszoba). • A középosztály anyagi meggyengülése hozta magával az albérlıtartás szükségességét. Növekvı komfort • A polgári otthonok 90%-ában volt villany és vezetékes víz,75%-ában WC, kétharmadában városi gáz. • A szalon korábbi szerepe csökkent, az egyfunkciós helyiségeket garnitúrákkal rendezték be. • Az összébb húzódó polgári otthon egyik szobáját ebédlıként és nappaliként használták, a másikat hálószobaként. • A polgári lakásokban a bútorokat párhuzamosan rendezték el kitöltve a szoba közepét is. • A cselédszobát lakóhelyiségként igénybe vehették. • A polgári otthon követendı mintául szolgált az emelkedıben lévı rétegeknek. Munkáslakások • A gyári szakmunkások kétszobás otthonaira hatott a polgári életmód számos eleme (szalongarnitúra). • Az egyik szoba háló, a másik nappali, ebédlı és „szalon”. • A munkáslakás alaptípusa a szoba-konyhás otthon volt ( a fıvárosban bérlemény, másutt öröklakás). • A házak belsı alaprajza a középkori kolostorokéra emlékeztetett. • A proletariátus legalsó rétegéhez tartozók szükséglakótelepeken éltek. Munkáslakások komfortja • A munkáslakások 7%-ában volt fürdıszoba, egyharmadukban WC. • Minden második lakásban volt villany és vezetékes víz. • Megoldatlan volt a főtés (a pesti munkások háromötöde főtetlen lakásban élt). • Az egyedüli lakószobát fıként alvásra használták. • A munkásélet fı színtere a konyha volt (sütés-fızés, étkezés, tisztálkodás stb.). • A konyha berendezését a tőzhely, a konyhaszekrény, széke, hokedli, falikút és összecsukható vaságy alkotta.
11. A Horthy-korszak oktatásügye Közoktatás • Az oktatásügy irányítása a vallás- és közoktatásügyi minisztérium alá tartozott. • Gróf Klebelsberg Kunó 1922 és 1931, Hóman Bálint 1932 és 1942 között irányította a tárca munkáját. • Az oktatást, a tudományt és a kultúrát mindketten a nemzetpolitikai stratégia ágazatainak tekintették (kultúrnemzet koncepció). • A húszas évek második felében az állami költségvetés 10%-át kapta a kultusztárca. Népiskolák • A két miniszter a népiskolai oktatás fejlesztését kiemelten kezelte. • A 6 éven felüli analfabéták aránya 15%-ra csökkent, de a tankötelesek 15%-a nem járt iskolába. • Az 1925–26-os tanévben az iskolák 49%-a tartozott az 1 tanítós osztatlan, és 24%-a a 2 tanítós, részben osztott kategóriába. • Az 1927. évi VII. tc. 3500 új tanterem és 1750 tanítói lakás építését irányozta elı. • A világgazdasági válság után 60 millió pengırıl a felére csökkent a népiskolákra költhetı keret. • Az analfabétizmus a harmincas évek végére 7%-ra csökkent. Népiskolák, népkönyvtárak • A 6 osztályos elemi után tanulmányaikat nem folytatóknak a 3 éves továbbképzı népiskolákat kellett volna látogatni (a tankötelesek 25–30%-a). • A húszas évek végén felmerült a 8 osztályos alapoktatás, de a válság miatt ez késıbbre tolódott (1940. évi XX. tc.). • A 8 osztályos népiskola is alapismereteket és alapmőveltséget közvetített. • A népházakból 1938-ig 1580 épült (szórakoztató programok, ismeretterjesztı elıadások, tanfolyamok). • Az új 200-400 kötetes népkönyvtárak telepítése, a régiek állományának cseréje a húszas évek végén megtörtént. • A népfıiskolák a parasztság általános és szakmai mőveltségét fejlesztették tanfolyamaikkal. Szakoktatás • Az alsófokú ipari, kereskedelmi és mezıgazdasági szakoktatás kevés figyelmet kapott (hároméves tanoncképzés). • A középfokú általános és szakoktatás intézménye a 4 elemire épülı 4 osztályos polgári iskola volt. • A középfokú szakoktatás rendszerében a felsıkereskedelmi iskolák népszerőek voltak, 1930-tól érettségi vizsgát tehettek a tanulók. • A 3 éves ipari szakiskolák és felsı ipariskolák diplomája iparengedély kiváltására és önálló mőhely nyitására jogosított. Középiskolai oktatás • Az 1924-es középiskolai reformmal kettırıl háromra emelkedett a középiskolatípusok száma. • A reáliskolák természettudományos mőveltséget adtak német és francia nyelvtudással.
• A humán gimnázium latin, görög és történeti tanulmányokkal klasszikus mőveltséget közvetített. • A reálgimnáziumi oktatás középpontjába a latinra alapozott modernebb humán ismeretanyag került (német, francia nyelv). • A leánygimnázium a fiúgimnáziumnak, a leánylíceum a reálgimnáziumnak felelt meg 1926-tól kezdve. • Mind az öt iskolatípus érettségije bármelyik magyar felsıoktatási intézménybe való felvételre jogosított. • 1934-tıl egységes gimnáziumi középiskolát, valamint líceumot és gazdasági középiskolát (szakközépiskolát) hoztak létre. Vallásos és nemzeti szellem • Az új tantervekben a keresztény és nemzeti szellem mellett megjelent az irredentizmus. • A világnézet és a politikai szemlélet formálásában kiemelt volt a történelemtanítás. • A földrajzórákon a régi Magyarország jellemzıit tanították. • A harmincas években a középiskolai oktatás gerincévé a nemzetismeret vált. • A fiúk szellemi és testi nevelésére szolgált a cserkész- és a leventemozgalom. • A 12 és 21 év közötti leventék hétvégenként rendszeres test- és menetgyakorlatokon vettek részt. Felsıoktatás • Az egyetemek és a fıiskolák a kultusztárca költségvetésének 20-25%-át kapták. • A kolozsvári egyetem Szegedre, a pozsonyi Pécsre települt, fejlıdött a debreceni egyetem. • A nagy múltú selmecbányai Bányászati és Erdészeti Fıiskolának Sopron adott otthont. • A 6 éven felüli lakosság bı százaléka rendelkezett egyetemi és fıiskolai diplomával. • A jogászok aránya 30% felett maradt, a mérnököké 16% körül alakult. • Az orvoskarok tanulmányi rendjébe 1922-tıl bevezették a doktorrá avatás elıtti egyéves kötelezı klinikai gyakorlatot. • A magyar egyetemi oktatás magas színvonalát világhírő tudományos eredmények bizonyították. A diákok társadalmi összetétele • A polgáriba szinte kizárólag parasztok, kispolgárok és munkások küldték gyermekeiket. • A középiskolákban a középosztálybeli családok és a felsı rétegekhez tartozók tették ki a diákok felét. • A felsıoktatásban a nagyiparosok, nagybirtokosok és szellemi foglalkozásúak gyermekei a hallgatók 65%-át alkották. • A magasabb beosztású közalkalmazottak és köztisztviselık leszármazottainak továbbtanulását céltudatosan támogatta az állam. • A harmincas évek végétıl a „szegény sorsú, szorgalmas és nemzethő” egyetemistáknak, felsı tagozatos középiskolásoknak szólt a Horthy Miklós-ösztöndíj. • 1942-tıl a Györffy István Kollégium a tehetséges parasztfiatalok továbbtanulását segítette.
12. Kultúra és mővelıdés a két világháború között Az értelmiség „árulása” • Az ellenforradalmi rendszer a magyarországi értelmiség forradalmi szerepvállalását elítélte. • A keresztény-nemzeti értékek elárulóit állásvesztéssel, mellızéssel büntették. • A hivatalos kultúrpolitika a magyar kultúrfölényt igazoló alkotásokra bátorított. • A modern stílusirányzatok képviselıi nem számíthattak állami támogatásra. • A mérsékelt ellenzéki irányzatokhoz tartozók alkothattak, megmaradt a kulturális élet sokszínősége. • A nacionalista konzervatív és a reformpárti polgári demokrata irányzatok egymás mellett léteztek. Irodalmi élet • Az irodalmi konzervativizmus a keresztény-nemzeti gondolat ellenforradalmiságával és revizionizmussal töltıdött fel. • Herczeg Ferenc író és lapja, az Új Idık az úri középosztály ízlésvilágához alkalmazkodott. • Az ókonzervatív irányzat mellett kialakult a radikálisabb újkonzervatív értelmiségi csoportosulás (Tormay Cecile szerkesztette Napkelet). • Az ifjabb írónemzedék ünnepelt alakja volt Zilahy Lajos író. • A modernebb irányzatok igényes irodalmi mőhelye maradt a Nyugat folyóirat. • A korszak legfontosabb új irodalmi jelensége a népi írók mozgalma volt. Olvasóvá válás • Az elsı világháború elıtt a vagyonos rétegekbıl is kevesen olvastak szépirodalmat. • A két világháború között a kispolgárságból és a munkásságból sokan olvasókká váltak. • A kiadott könyvek bı kétharmada kaland- és detektívregény volt. • P. Howard igényesebb idegenlégiós regényparódiái elıször 1938 és 1942 között jelentek meg. • A könyvtárakból kölcsönzött kötetek legnépszerőbb szerzıi: Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Zilahy Lajos, Herczeg Ferenc, Mikszáth Kálmán stb. • A magyar könyv népszerősítésére 1929-ben megrendezték az elsı könyvhetet. Színház és szórakoztató zene • A budapesti és a megyeszékhelyek színházai a „jobb körökhöz” szóltak. • Az operett és a magyar nóta népszerősége nıtt. • A rádiónak és a gramofonnak köszönhetıen terjedt a dzsessz és a modern tánczene (charleston, tangó, rumba stb.). • A rendszeres rádióközvetítések Magyarországon 1925 végétıl kezdıdtek. • Akkor 16 ezer készüléket tartottak nyilván, 1938-ban 419 ezret. • A vidéki rádiótulajdonosok fele értelmiségi volt. • A szegényebb emberek az egyletekbe, olvasókörökbe jártak rádiót hallgatni.
„Menjünk a moziba be…” • A film a legnépszerőbb mővészeti és szórakoztatóipari ággá vált. • A húszas években sorra épültek a mozik. • A bemutatott filmek többsége külföldi volt (amerikai, német, francia, angol). • A magyar filmgyártás a harmincas évektıl virágzott fel (évente 20 játékfilm). • Az elsı nagysikerő hangosfilmet, a Hyppolit, a lakáj-t 1931-ben forgatták. • A kor legnagyobb kasszasikere az 1934-es Meseautó volt. A sport mint idıtöltés • A munkaidı csökkenése kedvezett a tömegsportok kialakulásának. • A margitszigeti Nemzeti Sportuszoda 1930-ban nyílt meg. • A legnépszerőbb sportággá a labdarúgás vált. • A versenysportok terén Magyarország nagyhatalom lett (1928-ban 5, 1932-ben 6, 1936-ban 10 olimpiai aranyérem). • A magyar öttusázás intézményi bázisává a Ludovika Akadémia vált. Nyaralás • A felsı társadalmi rétegek külföldön nyaraltak. • A belföldi üdülés a harmincas években már egy millió embert érintett. • A belföldi nyaralók mintegy fele a Balatonnál üdült. • A kevésbé tehetıs városi rétegek körében terjedt a víkendezés. • A természetjárók számára turistaházak épültek. • A szervezett munkások pihenı- és találkozóhelyéül szolgált Göd és Dunakeszi között a Duna-parti Fészek. • A technikai modernizáció okozta életformaváltás a társadalom nagy részét még nem érintette.
Reszler Gábor
