Egy átlag beszélgetés Dia kisfiával: Did you play? No. Did you already play today? Yes. Will you play? Yes.
16
Legyél-e au pair? Ki miért mondott igent? ( a fejezet, melyben mesélünk, és elültetjük a bogarat a füledbe)
Mi a vihar az az au pair? Tisztába tesszük neked a fogalmat, jó? Mi az hogy au pair és mi különbség a baby sitter, a nanny, a houseparent , a mother's help és az au pair között? Az alábbiakban megmagyarázzuk az egyes szavak mögött rejlő feladatköröket; de az egyszerűség kedvéért következetesen au pair-nek fogjuk hívni a gyerekfelügyeleti feladatot ellátó személyt, és bébi szittelés-nek az esti gyermekekkel töltött időt. S csakhogy nemzetközi tapasztalttal rendelkező „klasszikus” is igazoljon bennünket, találtunk Neked egy idevágó idézetet. A szerzők több mint 30 amerikai családnak segítettek háztartási munkákkal, mi több, a következő kitalált álláshirdetés szerintünk is kivételesen jól érzékelteti a rád váró fél- egy évet : Wanted One young woman to take care of four-year-old boy. Must be cheerful, enthusiastic, and selflessbordering on masochistic. Must relish sixteen-hour shifts with a deliberately nap- deprived preschooler. Must love getting thrown up on, literally and figuretively, by everyone in his family. Must enjoy the delicious anticipation of riddiculposly erratic pay. Mostly, must love being treated like fungus growing out of employer's Hermés bag. Those who take it personaly need not apply. „The nanny's diary.” (azért mellékeltük az eredetit, hogy szokd a nyelvet és az utalásokat! A fordításunk nem pontos, a cél a szemléltetés, nem a tökéletes szöveghűség. A jó tanácsunk: az előzőeket és a következő sorokat oszd el kettővel, vond ki belőle a humort, adj hozzá némi feszültséget, idegességet, némi ősz hajszálat és tényleg ez vár rád! ...kivéve egy dolgot: szoktunk fizetést kapni... egy-két napos csúszásokkal :) De ha az egy-kettő tíz napra nő, akkor se lepődj meg! Előferdül. Ilyenkor indíts fizetésed elkérő hadjáratot, az a tiéd! Ekkora csúszás azért igazán nem járja! Dicus -féle ferdítés kezdő angolosoknak, akik MEGTANULJÁK legalább tisztességes alap fokon az angol vagy német vagy spanyol nyelvet mielőtt kiteszik a lábukat az országból:
17
Kerestetik! Egy fiatal lány négy éves kisfiunkra vigyázni. Kötelező vidámnak, önfeláldozónak, és önzetlennek lenned- már- már mazochista módon. Imádnod kell a napi 16 órás műszakot egy, a délutáni alvást szándékosan elutasító (nem tűrő) ovissal. Minden családtagért halálosan ki kell tenned a lelked és nem szabad megijedned a hányinger keltő dolgoktól sem. Imádnod kell a nevetségesen kiszámíthatatlan fizetési periódusokra való ínyenc várakozást. De legfőképpen muszáj, hogy semmi gondod ne legyen a főnök hihetetlenül márkás táskájából kinövő gusztustalan gombaként való bánásmóddal. Aki a fentieket személyes sértésnek venné, ne jelentkezzen. „Egy bébiszitter naplója” A helyzet az, hogy minden fogalom egy kicsit hasonló, és mindegyik egy kicsit más. Leginkább országonként eltérő elnevezései egy ugyanazon dolognak. Olyan külföldön végezhető munkalehetőségről beszélünk, melyben koszt-kvártély (a gyengébbek kedvéért: étkezés-szállás) fejében háztartási vagy gyermekgondozási szolgálatokat nyújtasz a téged „vendégül látó” családnak. Mint pl. reggeli-vacsora készítés a gyerekeknek vagy a családnak, iskolába és különórákra kíséred vagy viszed a gyerekeket, autóval vagy busszal, biciklivel...(miután megtanultad a kis utcák rejtelmes labirintusát) és legtöbbször némi házimunkát is elvállalsz, mert a családtól még „zsebpénzt” és egy fizetett nyelvtanfolyamot is kapsz a kint töltött idődért és az elvégzett munkádért cserébe. (Pl. A Holle anyó című mesében a kedves lány története erre szép példa.) Tehát ez egy lehetőség arra, hogy egy másik országban tanulj, gyakorolj egy-két idegen nyelvet egy ott élő család
„vendégeként”; esetleg gyűjts némi pénzt, megtapasztalj egy másik kultúrát,
életmódot és átgondold az életedet a céljaidat és a problémáidat egyedül. (Vasalás közben ez nagyon megy...) Konkrétan egy elég jómódú, legtöbbször karrierista
házaspár egy-két, max. négy
gyerekekének egészségére, testi épségére, szükségleteire és a lakásuk rendjére ügyel többnyire az az általában 19-25 éves lány vagy fiú aki a fenti kifejezésekkel megnevezett munkát, foglalkozást választja.
18
Mielőtt konkrét definíciót adnánk a feladatkörökről, egy dolgot Dia mindenképp szeretne megjegyezni: nincs két egyforma család, nincs két egyforma elvárás... majdnem mindenkinek lesznek extra igényei és olyan elvárásai amit a hátad közepére sem kívánsz, de cserébe mondjuk minden nap úszhatsz a kerti 50 méteres medencében... vagy épp Hágába járhatsz bulizni málna sörrel minden hétvégén. Valamit valamiért... Tehát a konkrétumok: Baby sitter otthon is lehetsz, a feladatköri leírás általában azt jelenti, amit a kifejezés szó szerint is takar- egy kisgyerek mellett ülő valaki, aki heti egy- két este „felvigyáz” egy pl. színházba járó család kicsi gyerekeire mint felnőtt, felelősségteljes személy, aki azonnal értesíti a szülőket, ha gubanc adódik. Illetve mi úgy fogalmaznánk meg, hogy egy olyan valaki, aki leülteti a kölyköket a fenekükre- baby sitter: Ott maradsz szépen és játszol! Nem, nem a gyufával, a macival. Jó esetben együtt játszik a gyerekkel és lefekteti aludni egy -egy mesével, történettel. Az amerikai filmekben ilyenkor hozzák fel a lányok a barátaikat a lakásba, mert a baba úgyis alszik... (Apró megjegyzés: Mi ezt nem próbáltuk ki, mert: 1. Nincs kisbaba háznál. 2. Ami fimben működőképes, az a valóságban nem feltétlenül. Pl. soha nem próbálnánk meg az egymástól 20 méter távolságra lévő toronyházak tetejéről mosolyogva átugrálni. És egyébként sem valami etikus úgy szeretkezni, hogy a nyolc éves kisgyerek bármikor megláthat... pláne, hogy azért fizetnek, hogy jóra neveld :D neki az egy sokk lehet :) A houseparent a fenti alap feladatok mellett a kertről és a háztartásról is gondoskodik, mint egy házvezetőnő, néha azonban csak vakáció idejére ( két hét- egy hónap) is alkalmazzák azért, hogy ne álljon üresen a ház vagy legyen aki etesse a macskát, amíg egy-egy tehetősebb család nyaralni megy. A nanny inkább gyermekgondozó, gyerekfelvigyázó és Angliában valamint az USA-ban használatos kifejezés az esti, délutáni baby sitter-re, vagy a gyerekeket iskolába és különórára hordó anya-helyettesítőre. Dadusnak lehetne talán fordítani-mert gyakran több bébire és kisgyerekre is vigyáz. Néha biztosítanak számára saját apartmant, használhatja a család autóját, alkalmanként bevásárol, de nem kell házvezetői munkát végeznie. Amit fontos megjegyeznünk, hogy az USA-ban és Angliában a nanny pozíciók betöltéséhez nagyon gyakran olyan képzettséggel kell rendelkezned, 19
illetve papírral, mely igazolja, hogy elegendő tudásod van ahhoz, hogy kisgyerekkel foglalkozz és róluk gondoskodni tudsz. Vannak külföldön 1-2 éves nanny- képző iskolák, tanfolyamok. Ez egy rang a nanny-k szerint, mert ők többet keresnek, mivel „szakképzettek”. Mi idekint szerencsére csak egy nanny-vel találkoztunk, de egyikünk sem adná a kezébe a gyerekét. Egyébként otthon ez a csecsemő- és gyermekgondozó szak, három éves felsőfokú szakképzés. A Comenius Tanítóképző Főiskolán egészen biztosan elvégezheted. Ha nem vagy egy zseni, akkor ezt elvégezve akár egész életedben lehet melód otthon is és külföldön is. (De csak, ha beszélsz valami TÉNYLEG HASZNÁLHATÓ nyelvet. Gy. k. = gyengébbek kedvéért.: tapasztaltaink szerint az orosz nem elég hasznos és a kínai sem....kicsit kevesen beszélik Európában, a spanyol viszont egyre többek által tanult mind Észak- és Dél- Amerikában mint Dél-Európában.) A mother's help még összetettebb feladat, általános rendtartás, pici babákkal való foglalatoskodás kb. napi 24 órában, bentlakás, főzés, némi takarítás, délután házi feladatok, mint a nanny és az au pair csak plusz bébik és a háztartás is a kezed alá tartozik. De az anyuka általában többet van otthon, nem úgy, mint az au pair-nél. Angliában elég gyakori a mother's help alkalmazása ott, a hol újszülött babák vannak és mindkét szülő 8 órában dolgozik és van még egy- két gyerekük a baba mellett. Ez a meló tényleg nem egyszerű, viszont megfizetik a szolgálataidat. És ugyanúgy van heti két szabad napod és havi egy szabad hétvégéd. Közel másfél- kétszer annyi pénzt fizetnek a mother's help- nek mint egy au pair-nek. Az au pair egy főleg Nyugat-Európban használatos kifejezés, melyet legtöbbször egy az őt alkalmazó családdal együtt lakó fiatal lányra vagy ritkábban fiúra értenek. Lányokat keresnek főként, azt kell mondanunk. Noha vannak fiú au pair-ek, de ez még mindig nem túl gyakori. Minél több au pair lányt ismerek meg, azt gondolom, hogy nekem csakis fiú baby sitter-em lesz. De csakis alkalom adtán. Sosem ismerhetünk valakit eléggé-azt kell mondnom, sosem. Akárki költözik hozzád, az egy nagy lutri. De erről máshol írunk. Az au pair pl. Belgiumban sok helyen a család kertjében lévő kis apartmanban lakik és csak iskolába viszi a gyerekeket, ezzel szemben pl. Hollandiában, Németországban és Spanyolországban, Tenerifén gyakran egy házban lakik a családdal könnyebb házimunkát végezve, mint vasalás, mosás, porolgatás, és természetesen a gyerekek reggel-esti felügyelete, szórakoztatása, nekik naponta három-ötször ennivaló előkészítése vagy elkészítése, őket iskolába és
különórára viszi, onnan elhozza, velük házi feladatot ír,
foglalkozik, beszélget. A felmerülő vitákat kezeli, a problémákat megoldja. Nem hagyja, hogy anyuci „angyali gyerekei” kivájják egymás szemét...
20
A 3D -s szélesvásznú mozik és a digitális technika korszakában segédanyagként nem elhanyagolható a „tan” filmek ajánlása, tehát, ha valóban látni is szeretnétek mi vár rátok, akkor a legviccesebb, egyben legszemléletesebb példa: A gorilla bácsi -The Pacifier-című film Vin Diesellel, illetve a Kipurcant a a bébi csősz, anyának egy szót se Christina Applegate-tel, a Mrs. Doubtfire Robin Williamsszel valamint a House Bunny egy Playboy nyuszival és az Egy bébiszitter naplója című remek és szórakoztató mozik. D: A minap ültem az iskola udvaron a Pleinwacht azaz déli nagy szünetben való iskolai gyerek felügyelés alatt és szóba elegyedtem egy picit testes lánnyal, aki nem volt valami bátor nyelvhasználó. Először nagy szemekkel nézett rám, amikor angolul beszéltem hozzá, de amint kérdeztem hollandul, hogy ugye nem érted, amit mondok, bizony helyeselt. Hollandul beszélgettünk kicsit, és kiderült, ő egy AU PASS. Azaz Ó-da Pass- (z)olják neki a gyereket heti egy- két napra, napközbeni iskolából hozd el, ide-oda vidd el hadműveletre. Nem többre. Ilyen is van. Főleg helyi „bennszülötteket” alkalmaznak ezen feladatok elvégzésére.
Igazi bennszülött
helyi bennszülött
Nem kell a nyelvi nehézségekkel bajlódni, egészségbiztosítást kötni, adózni...semmit, csak van és kész, mint a takarító nő. Hasznos és sosincs láb alatt. :) S hogy ki miért lett au pair? Leírunk neked 4-5 történetet, melyekből talán képet kapsz a miért-ekről... A teljes igazság az, hogy szinte soha senki nem mondja el a valódi indokot, miért is akar távol lenni a szülőhazájától, a szüleitől, a volt barátjától stb. Mindig találunk olyan rendkívül ésszerű, okosnak tűnő indokokat, amik nagyon szépen, racionálisan lefedik legmélyebb, szinte csakis érzelmi alapon meghozott döntésünket.
21
Ana a Fülöp- szigetekről érkezett Hollandiába au pair-nek és következő áprilistól már Belgiumba kellett átmennie dolgozni, mert a Fülöp- szigetek-i vízum egy adott országban való tartózkodást csak egy évig engedélyez. Pénzt kellett gyűjtenie, hogy az irodavezető tanfolyamhoz hasonló tanulmányait folytatni tudja otthon. A családja nagyon szegény. Ő egy egy gyermekes, egyedülálló anyuka mellé szegődött el heti három napra napi 12 órába dolgozni. A kislány, akire vigyáznia kellett két éves volt.
Deborah szintén a Fülöp -szigetekről jött Hollandiába, ám ő már három évvel ezelőtt. Deby megígérte az öccsének, hogy gondoskodni fog taníttatásának költségeiről, ezért minden hónapban 100 eurót küld neki. Azóta idekint lett egy kedvese és a bentlakásos -in living- státuszt egy év után OUT LIVING állapotra változtatta, azaz egymaga bérel lakást és több családnak is dolgozik egyszerre. Így megspórolja az állandó idegeskedéseket pl. mi mindent kéne még dolgoznia, ahhoz, hogy kiérdemelje a fizetését... ( A Fülöp- szigetek kormánya erőteljesen szeretné korlátozni a lányok au pair-ként való elhelyezkedését más országokban. A nemzet sajátja ugyanis a nők szolgalelkűsége. Munkáltatójuk kényelméért mindent megtesznek: apuka még be sem kanalazta az utolsó falat levest, de a lányka már kikapja a kezéből a tányért és megy elmosni azt. )
Emma Angliából szabadult, vörös hajú vakítóan fehér bőrű csibe úgyszintén au pair-nek állt, mert a saját bevallása szerint nem elég okos. Két évig járt archeológia szakra, de mivel emellett 50 órát dolgozott hetente és így is alig volt
elég a pénze tandíjra. Bukdácsolt az egyetemen, mert
diszlexiás, így inkább hagyta az egészet és mivel szereti a gyerekeket és jól is bánik velük, úgy döntött eljön nyelvet tanulni a békák földjére, Hollandiába, apukája szülőhazájába, hátha gyorsan el tudja sajátítani másik „anyanyelvét” , miközben dolgozik is és van hol laknia.
Maritza egy mexikói lány, aki azt mondja, hogy világot szeretett volna látni. Leginkább fogalma sincs, hogy mit dolgozzon, keresi az útját, mint minden au pair - palánta. Egy nagyon kedves teremtés, aki az egész host családnak gondját viseli, még az anyukának is. Öröm és izgalom és várakozás minden nap számára, de Mexikó az otthon. Szinte semmit sem kell csinálnia a fogadó családjánál a napi két óra pszichoterápián kívül- no de ez neki szakmába vág, lévén pszichológus hallgató.
22
Dicus indokai: Nekem három racionális és egy érzelmi indokom is volt: 1. A legracionálisabb indok, hogy a megszerzett diplomám kézhezvételéhez szükségem volt egy alapfokú nyelvvizsgára a középfokú angol nyelvtudásom mellé. ( Egy országot sem tudok, ahol ez diplomaszerzési követelmény lenne Magyarországon kívül.) 2. A második indok, hogy kulturális antropológusként (a miénktől eltérő népcsoportok problémáinak inliving kutatójaként) szerintem csak úgy taníthatok társadalomismeretet, ha a Magyarországon kívül egy másik „világot” is megismerek belülről. 3. A harmadik pedig az volt, hogy egy év külföldi munkatapasztalat és két valóban használható nyelv ismerete nagyon jól fog mutatni az önéletrajzomban, valamint szinte minden általam vágyott munkahelyre belépő. 4. Három a magyar igazság, plusz egy a ráadás alapon: a érzelmi ok az aktuális szerelmi kapcsolatom fenntartásának vágya volt. Most úgy döntöttem elmondom, miért költöztem el 1600 km-re a szeretett országomtól, a szeretett emberektől, az imádott nyelvtől a nehézségekből, a félelemből. A kiutazást megelőző áprilisban, konkrétan 12-én véletlenül találkoztunk egyik volt kedvesemmel egy költészeti rendezvényem. Minden racionális és valós indok nélkül kitalálta, hogy ő szerelmes belém két év távlatából is és ha törik, ha szakad, ezt ő meg akarja beszélni velem, sőt, ő a kedvesének akar. Nemet mondtam, nem érdekelte. Közölte, hogy addig fog zaklatni amíg be nem adom a derekam, leginkább szó szerint. -Zsarolsz? Kérdeztem. -Igen. Volt a válasz sok- sok ember füle hallatára. Nagyon gyorsan eltűntem a helyszínről és sokáig nem is mentem haza. Este 22h körül zörgetett a lakásunknál és egy fél órán át verte és rugdosta az ajtót. Elkezdtem felhívni minden létező elérhető ismerősömet, barátomat és mint egy rossz horrorfilmben, senki, de senki, de senki nem vette fel azt a tetves telefont, se a rendőrség, se a 112 sem egyetlen férfi ismerősöm, még a barátnőm sem, mert dolgozott és nem hallotta a telefon csörgést. A fél órás ajtórugdosás és falra felmászás eredményeként 23h körül betört a lakásba az exem. Menekülni próbáltam, nem engedett el, sajnos tudtam, hogy erősebb nálam, harcolni esélyem sincs, ordibáltam, nem hatott, a fenti szomszédokhoz mászva kapaszkodtam fel a lépcsőn, miután sikerült a lakásból kiküzdeni magam. (Mert arra emlékeztem a Sikoly című tini horror filmből, aktív lélekjelenléttel, hogy idióta betörők és gyilkosok támadása 23
esetén csakis kifelé meneküljünk a házból, befelé csak sarokba szorítanám magam. Sosem gondoltam, hogy ennek valaha hasznát veszem...) Félelemtől reszketve torkom szakadtából kiabáltam, és nagy nehezen meghallották a felettünk lakók, segítettek lefogni az exemet és azonnal rendőrt hívtak. Kék foltokkal, horzsolásokkal, sírva, zokogva és remegve, de megúsztam a dolgot, azonnal feljelentést tettem, a rendőrök vitték el a volt barátomat. Ekkor Indonéziába akartam elköltözni iskolát építeni kb. ÖRÖKRE. Nyugtattam magam, ne menekülj, ne menekülj, az nem megoldás, nézz szembe a félelmeiddel, dolgozd ki.... stb. ez fél évig ment is. Tovább nem. Amint találtam egy másik érzelmi indokot is, és három teljesen igazi és racionális érvvel alá tudtam támasztani, kiléptem a mindennapok félelemből és rettegésből- az ajtóm előtt vár- e a volt pasim, mert megtalált... Van, aki a szüleitől akar elszakadni, van aki önmagát keresi, van aki csalódott magában vagy a munkájában, van aki elveszített valakit... Mindenkinek megvan a maga keresztje, ahogy a közhely is tartja, de akárhogy is... igazat mond. A külföld remek lehetőség távol lenni a minket megbántó emberektől és környezettől, de a félelem és a fájdalom nem múlik el; csak talán kicsit könnyebb egy teljesen más környezetben feldolgozni a minket ért sérelmeket. De csak eget vált, aki áthajózik egy tengeren, lelket nem! Fél évi külföldi tartózkodás után mertem szembe nézni a saját valódi érzéseimmel és félelmeimmel. De most már el tudom engedni őket, mert tudom, mit kell elengednem... Timon indokai: „ Nagyon szeretnék külföldön élni, dolgozni. Megtapasztalni, hogy más emberek hogy' csinálják az életet, megélni, hogy boldogulok egyedül. Kipróbálni magam. Már évek óta vágyom rá. Egy viszont biztos: semmiképp sem leszek au pair! Még a gondolattól is rosszul vagyok!” (2008. június) S mi történt augusztusban: 2008. augusztus 29. „Buszon ülök. Az út előre láthatólag 20 óra. Ha az autópálya nem dugul be. Direkt azért választottam ezt a céget, mert van DVD lejátszó és képernyő minden 5. széksor fölött, így kényelmesen bambulhatok a filmekre, míg utazom. Van 4 hatalmas csomagom, ha egymásra rakom őket, magasabb a torony, mint én. Szállhatok át velük Amszterdamban, a központi pályaudvaron vonatra. Fincsi lesz. Nem baj, legalább anyuka és a 3 kisfiú már autóval fog várni Hágában, hogy hazavigyenek. Olyan izgatott vagyok!” 24
Mi is történt itt akkor, kérem szépen?! Timi vágyott külföldre. Nagyon. Azért, mert otthon sok gondja volt magával. Szeretett volna tulajdonképpen elmenekülni otthoni önmaga elől. Timi nem szerette, hogy olyan félénk volt, hogy mindig túlbonyolította az ügyeit. Timi nem szerette a vitákat az édesapjával, nem szerette, hogy mindig meg akart felelni neki, és azt se, hogy mindenkinek meg akart felelni. Lehetetlennek tartotta az életét Magyarországon, úgy érezte, hogy minden lehetőségét ellőtte. Úgy érezte, hogy sok mindent kipróbált, de semmi nem úgy alakult, ahogy szerette volna. A táncos pályafutás nem akart összejönni, az aerobik bizniszben is lefelé ívelt a pályája, az egyik tv csatorna becsődölt, a másik csatornától pedig ő maga lépett le, mert nem bírta azt az egymásba könyökölést és mások kihasználását, amit ott tapasztalt. Két diploma tulajdonosaként pedig nem akart tovább pultoskodni. Ezért akart kimenekülni abból a környezetből. Ott akart hagyni mindent a csudába és elölről kezdeni az életét, valahol máshol. Timi hihetetlenül vágyott a kalandokra is. Félénk lány lévén be akarta magának bizonyítani, hogy biza neki van vér a pucájában, a jég hátán is megél és csudaerős nőci ő. Tulajdonképp meg akarta változtatni magát. Valaki mássá szeretett volna válni, mert nem szerette azt a lányt, aki volt. És Timi azt gondolta, hogy kiszakadva a régiből, és beköltözve egy teljesen új környezetbe majd meg tud változni. Abban igazam volt, hogy egy olyan országban, ahol nyugodtabban élnek az emberek, jobb anyagi körülmények között, sok idő van arra, hogy önmagammal legyek, hogy végiggondoljam, mit csináltam jól az életemben, mit csináltam rosszul. Igazam volt abban, hogy más népek életszemlélete, szokásaik megtapasztalása és átvétele segíthet abban, hogy könnyebben eligazodjak az életben. Hogy megértsem önmagam, a cselekedeteimet. Hogy olyan döntéseket hozzak, amik megkönnyítik az életem. De ha már odahaza nem fogalmazódik meg benned az igény arra, hogy változtass a szemléleteden, ha csak menekülni akarsz a problémáid elől és nem szembenézni velük, akkor semmi nem változik. Akkor ugyanazt a kétségbeesett légkört teremted meg magadnak, bárhol is légy a világon. Azt éreztem, hogy külföldön könnyebb lesz szembenéznem az édesapám és közöttem húzódó feszültséggel, azt éreztem, hogy külföldön objektívebben tudok majd rátekinteni a gátlásaimra és félelmeimre. Olyan ez, mint ha egy repülőről nézném, hogy mekkora város Pest, mert ha benne vagyok, akkor csak egy pici részét látom. De nekem arra van szükségem, hogy a valós méretét ismerjem. Hollandia az én repülőm és a múltam Pest. Szerettem volna várost rendezni.
25
A lélekbúvár-tibeti bölcselkedős okok mellett persze gyakorlatiasabb indokaim is voltak. Hollandia nevezetes a kulturális- és a táncéletéről, sok kortárs együttes található ebben az országban, számos nívós iskola és a Netherlands Dance Theater világhírű. Táncosként tehát egyértelmű volt, hogy melyik országot válasszam, ha képezni szeretném magam. És természetesen a romantika is óriási szerepet játszott döntésemben. Tulajdonképp minden vágyakozásom ellenére sem gyűjtöttem volna elég erőt a kiutazáshoz, ha nem találkoztam volna akkori szerelmemmel. Hans állatira szexi férfi volt, befejezte a gondolataimat, ergó úgy belezúgtam, mint egy csacsi. Szedtem is a sátorfám és országokon száguldottam át annak reményében, hogy szerelmemmel közös életet kezdhetünk. A románc alakulásáról természetesen beszámolok, egy későbbi izgalmas fejezetben. A legfontosabbat majd' elfelejtettem! Hogy miért az au pair-kedést választottam kinti munkalehetőségként? Noha rettegtem attól, hogy gyerekekre vigyázzak, mert nem vagyok egy anya típus, sokkal inkább boldogulok a felnőttekkel. Velük könnyebben kommunikálok. Ráadásul én képtelen vagyok a gügyögésre és nem szorult belém annyi szociális érzék, hogy egy kétéves gyerek előtt ne beszéljek a halálról. A legnagyobb természetességgel vázolom fel egy 5 éves kislánynak az orális szex természetét. Szóval erőteljesen féltem attól, hogy gyermek lelkeket teszek tönkre és megbukom az anyaszerepben, de megkötötte kezem a helyzetem- ennek ellenére emellett döntöttem – gazdasági okokból. Így nem kellett lakbért, kauciót, adót és egészségügyi hozzájárulást sem fizetnem, ráadásul az étkezés tetemes része is ingyen volt. Ezek összege kb. 1500 euróra rúgott volna, ha au pair-ként vállalok állást. Ennyi spórolt pénzem a kiutazásomkor nem volt, de még csak töredéke sem. Ha külföldre mész dolgozni, kell legyen annyi pénzed mindig, amiből haza tudsz menni, szükséged van legalább két heti albérleti díjra és némi költőpénzre, ha enni is szeretnél. Ez nagy összeg. Az egyetlen reális megoldásnak az óperkedés tűnt. Hogyan lehetsz au pair és élhetsz át a mieinkhez hasonló kalandokat? Leginkább két módon. Vagy az interneten választasz egyet a működő 10-20 au pair- közvetítő weboldal közül és te szépen leszervezed magadnak a kiutazást a családdal együtt stb. Vagy keresel egy au pair közvetítő személyt vagy ügynökséget a működő 10-20 közül, akik közvetítenek a család és közötted. Ők mindent lerendeznek helyetted és rendkívül izgis programokat szerveznek, hogy havonta találkozhass sorstársaiddal egy -egy vidámparkban vagy szabadidőközpontban pl. Utóbbiaknak van egy adatbázisuk a host family-kről és a lányokról, akik külföldre szeretnének menni dolgozni. Kitöltetnek mindkét féllel egy-egy űrlapot, ami alapján tudnak megegyező igényű családokat- au pair- jelölteket találni. Az ügynökségek vagy tőled kérnek ügyintézési díjat, vagy a családoknak kell fizetni, de az is előfordulhat, hogy az au pair- től és a családtól egyaránt kérnek 26
pénzbeli ellenszolgáltatást. Noha tőled egyáltalán nem lenne szabad, hogy pénzt kérjenek, egyáltalán nem. De van, aki kér. Ez kényelmesebb módja a keresgélésnek, de nem elég biztonságos. Elég gyakran előfordul ugyanis, hogy a lányt kiküldik egy olyan családhoz, akikről semmit nem tud, egyetlen képet sem látott. Ezek következményeit hamarosan olvashatod! A másik megoldás ha magad erejéből, saját nyelvtudásoddal megbízható weboldalakon keresgélsz, ahová a munkáltatók és a bébiszitterek egyaránt regisztrálhatnak. Ott elolvashatod azt, hogy ki – milyen feltételekkel keres lányt a gyerekei mellé és bejelölheted azokat a családokat, akik számodra a legoptimálisabb lehetőségeket tudják felkínálni és persze szimpatikusak. Meló mindig van, de a csúcsszezon a nyári szünet, vagy az iskola kezdete. Legalább egy, de inkább két hónappal korábban el kell kezdened a keresgélést, ha a jó ajánlatokat akarod kihalászni. Ezen oldalak többsége ingyenes. Szoktak ugyan extra szolgáltatásokat felkínálni és azokért már fizetni kell, de megvételük felesleges. Hiszen ha a családdal egyaránt szimpatikusnak találjátok egymást,és ezt két kattintással jelezhetitek egymás felé, akkor automatikusan kaptok egy e-mailt egymás telefonszámáról vagy e-mail címéről. Legalábbis az aupair-world.net oldalon egészen biztosan. Létezik az Easy au pair, a Nanny agency, a Finding au pair és még sok-sok más oldal. Az easy au pair-rel az a probléma, hogy nehéz átlátni és bár azt jelöltük be, hogy nagy váerosokban szeretnék dolgozni, sorra vidéki munkalehetőségeket közvetítettek ki. A Nanny agency-n pedig nagyon különleges kéréseknek kell megfelelni pl. arabnak vagy töröknek kell születni vagy hindu vagy épp mohamendán vallást gyakorolni. Minimum tudnod kell vezetni az elvégzett nanny tanfolyamokat igazoló dokumnetumaid birtoklása mellett. De ez specifikusan az angliai au pair-kedésre igaz. Noha Franciaországban is ritka az olyan hirdetés, melyben ne kérnének jogosítványt, ennek oka az, hogy legtöbbször a hegyeken élő családok tartanak igényt au pair-re. Szóval AUPAIRWORLD.NET. Ha internetes oldalon keresgélsz, és nem ügynökség segítségét kéred, ragaszkodj az elképzeléseidhez. Ha nem szeretsz takarítani, akkor ezt jelezd a családok felé is. Ha nem szeretnél fogyatékos gyerekkel foglalkozni vagy sokkal jobban szereted a kislányokat stb. semmiképp se vállalj el olyan feladatkört, amire húzod a szád ( azaz pl. ne menj KISFIÚKHOZ!!! ) mert idővel egyre elviselhetetlenebbé válnak az eleinte kedvezőtlen feltételek. Ha sok kompromisszumot kell kötnöd – nem akarok vezetni, de muszáj lesz, mindegy bevállalom, nem tudok főzni, de kell, mindegy bevállalom, gyűlölök takarítani, de kérik, ezért megteszem, hétvégeken a szomszéd városban lévő barátnőmhöz szerettem volna utazni, de ők akkor is dolgoznak, mindegy bevállalom NA EZEKKEL– teszed pokollá a saját életed. Nem! Akkor inkább írj egy levelet, hogy bocsánat, a 27
levelezések alatt kiderült, hogy egészen másra vágyom, ez nem fog nekünk együtt működni, inkább tovább keresgélek. Sajnos mi tapasztalat híján vágtunk neki az útnak– ezért akarunk segíteni neked, hogy te ne így járj. Tapasztalatok: Dicus mit érzett októberben, milyen au pair-nek lenni: „Érdekes. Ez talán a legjobb szó rá. Ez itt egy társadalmi rang -féle. Sok elit családban tartanak attól, hogy „ott lakjon valaki a házukban”, de szerintem ez féltékenység vagy túlzott zárkózottság vagy bizalmatlanság miatt van. Őszintén szólva szerintem a legelső. De ezt még igazolnom kell. Külön szobában laksz és van vagy megosztott vagy külön fürdőd is és használhatod az egész házat, de nem ülhetsz a nappaliban, mint egy vendég. Ennyi kikötés van számodra. Illetve, hogy lehetőleg vacsizz együtt a családdal, utána foglald el magad a szobádban, mert te ott laksz. Nem a házban bárhol; ott. A gyerekek is ugyanezt teszik, a saját szobájukban játszanak. Reggel figyeld, hogy időben keljenek fel, csinálj nekik reggelit ás tízórait, vidd el őket időben suliba. A gyerekeink Maria Montessori-féle iskolába járnak egyébként. 15h körül légy a sulinál és hozd el őket haza vagy vigyél nekik cuccot a különórákhoz és kísérd el egyiket-másikat ahová jár okosodni vagy erősödni. Délután vedd rá őket, hogy gyakoroljanak a tanult hangszeren, tartsd rajtuk a szemed és este főzz vacsit. Heti két-három délelőttöt vasalsz, mosol, porolgatsz, pakolsz. Minden nap más. Más üzleteket fedezek fel. A srácok mást kérnek reggelire, máshogy, máskor fésülködnek, máskor indulunk el, más a közlekedés, máshogy zárom le a biciklit, más az idő, más a teendő. Talán ezért imádom ezt a melót is, mert nem meló. :) Azt csinálom, amit szeretek. Beszélgetek, főzőcskézem, kedves anyuci lehetek, aki játszik a kisgyerekeivel. Szeretem őket :) És szerintem ők is engem. A szülők meg kötelező hozadék. Ez van. Valami valamiért.” Timi: Amit az első héten tapasztaltam, és azt hittem ez majd így megy hónapokig: Ezek a kis nyavalyások! A szüleikre persze pöccre hallgatnak, nem úgy ám a bébiszittyivel. Hozzászoktak, hogy a dadus a kutyájuk. A gyerek parancsoló hangon követelte a csokit, a játékot, a tv távirányítóját és már kapta is kézbe. Így egy kis időre nyugton hagyták a bébicsőszt. Egyszerű megoldás. Én ezt csak később tudtam meg, miután megpróbáltam a meccset a szülők kívánsága szerint játszani, és vesztettem. Édesség csak egyszer naponta, a dobozos ivólét csak az iskolában 28
ihatják meg, mert azt anyu az ebédszünetre vette, és ha azt mondom: jössz, akkor a gyereknek jönnie kell. Hiába hajtogattam én a magamét, hogy: jössz! Jössz!, ők megszokták hogy szívatják az ópert. Tehát folytatták a gyakorlatot velem is. A sunyi kis hatéves, Közép C mézesmázosan viselkedett aznap, aztán egyszer csak összesúgott az öccsével, Kis C-vel és már rohantak is az emeletre, a szülők(A,B) hálószobájába, amit az édesanya (A) számomra tiltólistára tett olyan modorban, mint ahogy Kékszakáll fenyegette meg hitvesét, az nehogy belépjen a kiskulcsos szobába, mert akkor halálnak halálával hal. A kölykök tehát bevetették magukat a tilos szobába, azon belül is a galériára. Hallottam, hogy odafenn veszekedtek, én pedig az ajtó és az idegösszeomlás küszöbén állva ordibáltam nekik, hogy azonnal „tekerjenek lefelé”. Egyre csak azon járt az agyam, hogy a csetepaté hevében valamelyik leesik a galériáról, én pedig nem tudom megakadályozni, mert nem mehetek be. Egyszer csak megjelent a hatéves gazfickó ördögi mosollyal az arcán, elkezdett nyugtatgatni, hogy nem lesz semmi baj, menjek csak be hozzájuk mert meg szeretné mutatni nekem az ő titkos kis kuckóját, ahol legféltettebb játékait rejtegeti. Megragadta csöpp markával a csuklóm és már vonszolt is maga után. Úgy engedelmeskedtem neki, mintha hipnotizált volna, delíriumos állapotban szállítottak végtagjaim automatikusan a miniatűr Chipolla után. Az érzékeim teljesen eltompultak, a szívem mélyén egy hang azonban rekedten suttogta, hogy a vesztőhely felé tartok. Hatalmasat nyeltem, mert már éreztem nyakamra szorulni a képzeletbeli hurkot. A galériára vezető lépcsőn elengedett és felszaladt, majd a luciferi mosollyal és egy karddal bukkant elő újra. De nem ám műanyaggal! A kisfiú az édesapja katona iskolában szerzett komoly, drágaköves markolatú igazi kardjával állt előttem. A gyerek lassan és szertartásosan húzta elő hüvelyéből a fegyvert és belém hasított egy rémkép. Játékból leszúrja az öccsét,
mert
egy
hatévesnek
még
fogalma
nincs
a
fájdalomról
és
a
tettek
következményeiről….lélekjelenlétem visszatért, szélsebesen ragadtam meg őket és száguldottam le a két kis bajkeverővel a nappaliba, miközben szinte hisztérikusan hajtogattam, hogy soha többé ne menjenek az emeletre, mikor a szüleik nincsenek otthon. Teszteltek, hogy aztán árulkodhassanak apunak és anyunak. Azt gondoltam, megelőzöm őket és magam vallom be, mit tettem, hogy beléptem oda, ahova nem lett volna szabad, azért mert. Anyuka meg sem várva mondandóm végét, azonnal dührohamot kapott, mikor a történet mesélése közben ahhoz a részhez értem, hogy jártam a szobájában. Ordítozott velem, csapkodott, könnyekben tört ki és átkozott amiért olyan ostoba voltam, hogy egy egyszerű utasítást nem voltam képes betartani. Ezután a gyerekeivel együtt felviharzott az emeletre és bezárta magát a szobájába. Órákig vártam, többször kopogtam az ajtón és bocsánatkéréseket mormoltam, míg végre hajlandó volt meghallgatni a történet végét és belátta, hogy a gyerekek egészsége érdekében egyszerűen nem volt más választásom, mint megszegni a szabályát. 29
Hát így kezdődött az én au pair-kedésem... Dia mit érzett 9 hónap után: Ó hogy az a Földre szállt pokol, az, hogy keseredne meg minden varjú ott, ahol van.... Nem igaz, hogy még mindig itt vagyok... már októberben végleg össze akartam pakolni. Mi a vihar tartott itt? Ennyire nem szerethetem a kölyköket... vagy mégis? A francba, nem volt hová. Ez volt az egyetlen biztos pont az életemben, volt hol laknom, mit ennem és munkám is. Otthon mindent felszámoltam. Mindent. A barátokat kivéve, ők éltetnek és tartják bennem a lelket. Mekkora mák, hogy tavasz van és közeledik a nyár és meleg van, lehet a homokos tengerparton napozni, bolond lengyelekkel ismerkedni, játszani, bohóckodni a szabad napokon.... Ha nem lenne heti három szabad napom, az agyam eldobnám, az tuti. Hála Istennek, van. És ragyog a nap és javul az angolom, fejlődik a hollandom és kezdem egészen reálisan látni magam... :) És mindez hogy látszott kívülről? Dia itt fekszik mellettem. Nagyon nyomott a hangulatunk. A családja már megint idiótán viselkedett. Kilenc-tíz hónap elteltével azt mondja, nem bírja tovább, mennie kell. Most kerestünk neki buszjegyet.
Te mit írsz? – kérdi.
Téged.
A válaszomat szokásos nagy kacaj követi részéről és belekezd a monológjába: „Biztos azt írod, hogy itt fekszik Dia krisztusi pózban a kék padlószőnyegen, mint Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából sztorijában a napozós faszi nyáron fekszik a törülközőjén... várva az eljövendő apokalipszist....” amiről egyébként a gimnáziumi kollégista éveink vicces áldozatai jutnak eszébe Ica nénivel az élen. Aki a minden bizonnyal idegtépő 20 év után is mindig bejött szólni 22 óra 20 perckor, miközben kissé agresszíven kapcsolta- csapkodta- fel esténként a villanyt, hogy lányok, most már tényleg fogjátok be a pofátokat, mert lámpaoltás volt. Aztán ismét sötét lett, majd tüntetőleg bekúrta az ajtót- olyasmi gondolatokkal, hogy: „nekem is el kellett volna már innen húznom kurva 20 éve”. Nem éppen erről akartam írni, hanem arról, mit művelt a család Diával. Mit művelhetett, hogy ez az életvidám, mindig optimista lány itt fekszik a padlószőnyegemen és állandó levertség uralkodik rajta és minden pórusán keresztül árad az, hogy rosszul érzi magát.
30
Dia: Vannak olyan családok, akik olyan szívesen látnak egy au pair-t, mintha kisgyerük születne és mindent megtesznek az ő kényelméért, gondtalan életéért, kiszolgálják, körbeudvarolják. Csak, mert így érzik jól magukat, hálásak az értük hozott áldozatokért. De most, hogy ezt írom, az jut eszembe, egyáltalán, létezik ma ilyen család? Van ma olyan szerető közösség, akik mindent, tényleg mindent megtesznek egymásért? Nem tudom. Anyukám dolgozott sok-sok helyen, az öcsém mindig rosszalkotott, mindent közösen csináltunk-kiálttunk, mi kiállunk egymásért. A család ahová kerültem olyan közösség, ahol négy ember-ke él egy fedél alatt, mintha összetartoznának, de valójában nem alkotnak egy családot. Nem osztják meg vágyaikat, félelmeiket, nincsenek is elvárásaik egymás felé, hisz mindenki csak saját magával foglalkozik. Ide kerültem ötödikként. Egy magányos, munkával és felelősséggel teli szituációba. Olyan házaspár gyerekeire vigyáztam, akik nem akartak szülői feladatokat vállalni. Mégis van két gyerekük, nem is kicsik. Az édesapa és az édesanya is frusztrált. Ezt mindketten rend- és tisztaságmániával replezik és a munkájukba menekülnek azért, hogy ne kelljen szembenézniük romokban heverő családi életükkel, és azzal a szeretetmentes, hideg légkörrel, amit megteremtettek, és melyben a mai napig élnek. Nem érnek egymáshoz, nem ölelik a gyerekeket, nem kérdezik, mivel kedveskedhetnek nekik, nem érzik át egymás örömét és fájdalmát, mert nem is tudnak róla, nem beszélgetnek, csak nagyon felületes dolgokról. Ez a valóság, ám a látszat szinte tökéletes családi képet mutat. Hétvégén vásárlás együtt, hoki meccsre együtt megyünk, vacsizni is elmennek havonta. Ez nem szeretet, nem gondoskodás. Ebből a képből egyáltalán nem látszik, hogy a kislány valójában retteg az ok nélkül ordibáló apukájától, a kisfiú pedig kék zöld a nővérétől kapott ütésektől. A kislányt fizikálisan senki nem bántja, ő mégis szándékosan fájdalmat okoz magának. Tépi a haját, üti a combját és a szekrény ajtajába veri a fejét. És a szülők szerint ez nem baj. Dia, mint minden anya- típusú lány vagy szimplán jó érzésű ember, ezt elég nehezen tűrte, én már október óta mondom neki, hogy húzzzzzon el innen, ő azonban maradt. Még mindig a földön fekszik holtsápadt ábrázattal és újra megszólal: -Most épp a fogorvoson gondolkodom, hogy következő hét hétfőjén el tudok hozzá menni, akkor megkapom a fizum és szombaton már húzhatok is. Nem is haza akarok tulajdonképpen menni, csak kiszakadni ebből, amiben most benne vagyok. Timi mit érez 10 hónap után: Aggódik. Amiatt, hogy mi fog vele történni a jövőben. Kap-e állást, milyet, hol? De a család nem okoz neki fejfájást, egyáltalán. Sőt! Állatira jó fejek. Amikor beteg voltam, ők szóltak rám, hogy 31
dolgozni ne merjek, feküdjek sokat, gyógyuljak meg. Elvittek dokihoz is. Cuki volt, hogy fél évig Martha feledkezett meg rendre a laktóz érzékenységemről, a következő félidőben pedig Robert. Figyelmetlensége miatt egyszer egy egész vacsorát bocsánat kérésnek szánt. Folyamatosan szabadkozott, hogyan is feledkezhetett meg róla, alig tudtam meggyőzni, hogy nem baj, anyukám rendre tejbe grízt vagy tejfölös csirkét akar nekem főzni a tejallergiámmal. Úgyhogy igazán ne vegye a szívére, hogy kiment a fejéből a betegségem. Soha nem emelték fel a hangjukat velem szemben. Ha elő is fordult, hogy nézeteltérésem támadt a gyerekkel, mindig megkérdezték őket, hogy mi történt és engem is meghallgattak. Valahányszor az lett a vége, hogy a kicsi lány bocsánatot kért tőlem a csínytevése miatt. Ezt ti még nem tudjátok, csak a későbbiekben fog kiderülni, hogy a Hollandiában töltött első hetem után drasztikus családcserét éltem át. Korábbi munkáltatóim, a belga család - A, B és három fiuk, Kis, Közép és Nagy C - társaságában egy hetet töltöttem. Ezután hollywoodi
filmbe illően, minimum 25 millió dolláros gázsit megillető
alakítással vettünk búcsút egymástól. Nem könnyeset. A hollywoodi jelző alatt azt értem: sírvahörgős láncfűrészes sci-fi horror-szamurájos, zsémbes-zombi üldözgetős, hidegrázós horrordráma. (A Timi mit érez tíz hónap után már a második családomra vonatkozik.) Martha, Robert és a két lány Cecile és Ann mindvégig tüneményesek voltak. Cecile-lel sokat nevettünk és időm nagy részét vele töltöttem. Ann már nagy lány volt, egy 11 éveshez képest túlságosan érett és önálló. Sokáig nem is tudtam vele kommunikálni, azt éreztem rajta, hogy nem igényli a társaságomat. Aztán egyszer csak kiderült, hogy mégis; csak a maga sajátos, zárkózott módján. Cecile azonban nagyon közvetlen kislány. Sok mókás, köztük néha idegesítő dolgot is kitalált, hogy fenntartsa a felé irányuló figyelmet. Vele mentem fel minden reggel átöltözni, megbeszélni, mit fog viselni aznap, és őt szólítottam fel az esti bébiszitterkedések alkalmával milliomodszor, hogy nekem ne hisztizzen, hagyja abba a nyavalygást, tudom, hogy nincs semmi baja, a köhögés nem valódi, csak nem akaródzik neki aludni, mert akkor nem produkálhatja magát tovább. -
Cecile! A nagymamád számít rád, megbeszéltétek, hogy minden hétfőn hozzá mész. A hét többi napján játszhatsz a barátnőiddel, de a hétfő a nagyié. Ezt te is tudod jól, nem is értem, miért kezdtél el más programot szervezni.
-
De a nagyi már öreg, vele unalmas játszani! Vele nem tudok rendesen játszani, meg ugrálni a trambulinon.
-
De ő nagyon szeret téged, ne mondd ezt. Különben is, ott van Rebeca, ő érte majd minden nap a nagyija jön iskolába és együtt töltik a délutánt.
-
De az más. Olyankor ő nem a nagyija, hanem az óper. Óper-nagyi.
Ilyen megmosolyogtató beszélgetéseket folytattunk a kis Cecile-lel. Voltak nagyon nehéz 32
időszakok. De ezekről nem a család tehetett. Beteg is voltam és hiányzott az apukám és az anyukám, a húgaim, hiányoztak a barátaim, hiányzott az önálló életem, hogy lakbért fizethessek és azt invitáljak meg magamhoz, akit akarok. Hiányoztak a közös szórakozások és hiányzott az anyanyelvem. Gyakran tettem fel magamnak a kérdést: Timi, mégis mi a büdös francot keresel még mindig itt?! Miért nem húzol már haza a biztonságba? Ahol mindenki megért, ahol bármekkora nagy baj is ér, van hova menned? Mégis maradtam. Nem büszkeségből, vagy mert nem volt más választásom, hanem mert a nehézségek ellenére is izgalmas volt az életem. -Tudjátok mit? Valójában nem akartam kudarcot vallani, nem akartam, hogy ujjal mutogassanak rám, hogy ez sem jött össze, ezt sem tudtad végig csinálni. Nem akartam hazamenni abba a szituációba, amiből szánt szándékkal léptem ki. Hogy miért volt nehéz? Mi az a négy legfőbb, igenis valós tény, ami meghatározza az au pair-kedés időszakát? Mi az, amiért nehéz másokkal lakni,egy kiszolgáltatott szerepben? Bizonyára volt már olyan ismerősöd, aki nem szívesen mesélt az au pair-kedésről, noha egy vagy két, akár három évig is csinálta. Találkoztál már olyannal, aki elterelte a szót vagy egyszavas választ adott a kérdéseidre? Timi: Több barátom is dolgozott így külföldön, és egyikük sem maradt egy teljes évig, fejvesztve menekültek haza és itthon senkinek nem mertek beszélni arról, milyen volt kint, majd csak évek elteltével. Egy ismerősöm három év elteltével tudott vagy mert beszélni arról a négy tényről, amit mi most ide leírunk neked. S mindössze egyetlen egy oka volt annak, hogy ilyen nyíltan felvállalta a múltját: tudta, ugyanazon mentem keresztül én is. Arról már írtunk, hogy minden család különböző. Én pl. nagyon rendes embereknél voltam, és igen is ki lehet fogni, hihetetlenül törődő szülőket, de ez nem változtat a munkakör sajátosságain. Ha kedves, gondoskodó családod van, talán nem éled meg olyan keményen azt a négy dolgot, melyen mindenképpen átmész: 1. valójában cseléd vagy- másokat szolgálsz. 2. szó szerint úgy bánnak veled mint a háztartási gépekkel. Figyelmet fordítanak rád, mert akkor hosszabb ideig és jó minőségben tudod szolgálni az ő kényelmüket. Juttatnak neked táplálékot, „üzemanyagot”, mert anélkül képtelen vagy a „működésre”, de ha nincs rád szükségük, benyomnak a legeldugottabb sarokba, vagy a kényelmesebbek megvárják, hogy egy jó házörző kutya módjára, dolgod végeztével csendesen eloldalogj az „ólodba”. Ha ezt nem teszed, csúnyán néznek rád és figyelmeztetnek, hol is van valójában a helyed. házőrző kutyával- ha teszed a dolgod, kapsz enni. 33
3. nincs magánéleted- senki fiaborja be nem teheti a lábát éjszaka a szobádba. 4. az által, hogy mások házát takarítod, idegenek zokniját vasalod, elveszíted a méltóságodat.
34