Biblia-kör 4. alkalom – 2015.11.03. Téma: A kánai menyegző Jn 2,1-12. 1Harmadnapon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja, 2és Jézus is hivatalos volt a menyegzőre tanítványaival együtt. 3Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: »Nincs boruk!« 4Jézus azt felelte neki: »Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!« 5Anyja ekkor ezt mondta a szolgáknak: »Tegyetek meg mindent, amit mond!« 6A zsidók tisztulására volt ott hat kőedény, egyenként két vagy három mérős. 7Jézus azt mondta nekik: »Töltsétek meg az edényeket vízzel!« Színig töltötték őket. 8Ekkor így szólt hozzájuk: »Most merítsetek, és vigyetek belőle a násznagynak!« Azok vittek neki. 9Amint a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, mivel nem tudta, hogy honnan való – de a szolgák, akik a vizet merítették, tudták –, odahívta a vőlegényt, 10és azt mondta neki: »Minden ember a jó bort adja először, és miután megittasodtak, akkor a kevésbé jót. Te mindeddig tartogattad a jó bort!« 11Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne. 12Azután lement Kafarnaumba, ő és anyja, a testvérei és tanítványai, és ott maradtak néhány napig. 1. Harmadnapon. Mihez képest a harmadik napon? A Jordán folyó környékén történt események utáni időszakról van szó. Ismétlésképpen, milyen események történtek a Jordán környékén? a. Keresztelő János fellépése. b. Jézus bemutatása, megkeresztelkedése. c. Az első tanítványok – jelen esetben az apostolok – meghívása. Mielőtt belemélyedünk a kánai menyegző eseményébe, gyorsan emeljünk még ki néhány fontosabb eseményt, pontosabban kijelentést az első tanítványok meghívásának történetéből! I. Jn 1,37-39: 35Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. 36Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: »Íme, az Isten Báránya.« 37A két tanítvány hallotta szavait, és követték Jézust. 38Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük: »Mit kerestek?« Azt felelték neki: »Rabbi – ami Mestert jelent –, hol laksz?« 39Ő azt mondta nekik: »Gyertek és meglátjátok.« Elmentek tehát, és meglátták, hogy hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt. 1. Követték Jézust. Jézus már ekkortól volt egy titokzatos vonzerő, mely révén sokan nyomába szegődtek. Ebben a mozzanatban megvalósul tanítása a jó pásztorról, akit a bárányok követnek, mert ismerik a hangját. Megvalósul itt az Atya vonzása, ami nélkül nem követhetnénk Istent. Minket is titokzatos módon vonz magához Isten. Nem tudjuk pontosan a vonzásának kezdetét, de azt igen, hogy mennyi viszontagságon keresztül őriz meg minket vonzásában. a. Kérdés: Vajon én vonzó vagyok más számára? Követhető vagy? Kik követnek és miért? 2. Mit kerestek? Logikus kérdés. A tanítványok követik Jézust, mert akarnak tőle valamit. Látni akarják, hol lakik. a. Kérdés: Mi miért követjük Jézust? Mit keresünk nála? Minket kik szoktak keresni és miért? 1
3. Hol laksz? Kicsit furcsa, hogy pont erre voltak kíváncsiak a tanítványok. De végül is mi mást kérdezhettek volna Jézustól? Még alig ismerik őt. Még csak egy fura figura lehet, akivel szemben még várakozásaik lehetnek. Bár ugyanakkor a legalapvetőbb kérdés Istennel kapcsolatban, hogy hol lakik. Mindig is érdekelte az embereket Isten szférája, ahova élő ember be nem tudta tenni soha a lábát. S Jézus folyamatosan egy titokzatos helyről – a mennyek országáról – tanít, amit megint csak nehéz lehetett olykor behatárolni. Mi is tudunk már mennyországról, ahol Isten lakik, és kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen (lesz) ott az életünk. Jézus beszélt helykészítésről is abban a mennyei házban. Kell, hogy vonzzon minket a mennyei helyfoglalás. a. Kérdés: Mi hol lakunk? Elégedettek vagyunk a lakhelyünkkel, otthonunkkal? Mennyire vágyakozunk a mennyei haza után? 4. Meglátták hol lakik. Mi nem láttuk meg, ugyanis János nem írta le, hogy pontosan hol is lakott Jézus. Ha elvonatkoztatunk a földi otthontól, hazától, akkor a Szentírásban találhatunk olyan helyeket, amelyeken egyesek már itt a földön a mennyei hazát szemlélik. Ilyen az Ószövetségben Jákob, aki mellett éjszaka az angyalok le s fel jártam az égbe vezető létrán. Vagy gondoljunk Ádámra és Évára, akik egy kertben laktak Istennel. Jézus a szamáriai asszonynak ecseteli a templom problémáját, azaz, hogy milyen helyszínen is kell imádni Istent. S elmondja Jézus, hogy Istent lélekben a saját lelkünkön belül kell keresnünk. Beszél az imádság kapcsán a lelki rejtekünkről, ahol magunkra zárva az ajtót lát minket a mennyei Atya. S végül az egyik legfontosabb epizód, amikor István diakónust megkövezik. Halála előtt felkiáltott, hogy „Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.” (ApCsel 7,56). A Jelenések könyve pedig már részletesen beszámol a mennyei udvarról, a mennyei Jeruzsálemről. II. Jn 1,40-42: 40A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péter testvére. 41Ő elsőként testvérével, Simonnal találkozott, s azt mondta neki: »Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet!« 42És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: »Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.« Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis Szikla). 1. Megtaláltuk a Messiást! Mintha csak a három napkeleti bölcset hallanánk. Ők is hasonló örömöt élhettek át. a. Kérdés: Mekkora öröm van bennünk, amiatt, hogy megtaláltuk a Messiást, azaz Jézust? Örülünk-e annak, hogy vallásosak vagyunk? Hogyan, hol keressük Istent a mindennapjainkban? 2. Kéfás lesz a neved. Ezt az eseményt ismerjük a többi evangéliumból is, kicsit részletesebben elbeszélve. Az új név új életformát, új elköteleződést jelent. Simon élete innentől kezdve változásnak indul, és teljesen más lesz, mint ami addig volt. Az Egyházban a szerzetesek kapnak új nevet, ami ugyancsak azt jelképezi, hogy maguk mögött hagyják a régi, földi életüket, és belekezdenek egy új, isteni életformába. a. Kérdés: Mikor tapasztaltuk azt, hogy az életünk teljesen megváltozott egy ponton, és más kezdett lenni, mint ami addig volt? Ha most új nevet választhatnánk, akkor mit választanánk? III. Jn 1,43-51: 43Másnap, amikor Jézus Galileába készült menni, találkozott Fülöppel. Azt mondta neki: »Kövess engem!« 44Fülöp Betszaidából való volt, András és Péter városából. 45Fülöp találkozott Natanaellel, és elmondta neki: »Megtaláltuk azt, akiről Mózes 2
írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát Názáretből.« 46Natanael erre megjegyezte: »Jöhet valami jó Názáretből?« Fülöp azt felelte neki: »Gyere és lásd!« 47Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: »Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.« 48Natanael megkérdezte: »Honnan ismersz engem?« Jézus azt felelte: »Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.« 49Natanael azt válaszolta: »Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!« 50Jézus erre így szólt: »Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.« 51Aztán hozzátette: »Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.« 1. Jöhet valami jó Názáretből? Szkepticizmus, és előítéletek a rossz tapasztalatok alapján. A tartomány – Galilea – aminek városa volt Názáret, nem örvendett éppen nagy tiszteletnek. Olvasunk olyat is az evangéliumban, hogy a „pogányok Galileája”, ami utal arra, hogy az északi országrész már másvolt mint a déli, Júdea. Elpogányosodott már évszázadokkal korábban, de Jézus korában, illetve pár évtizeddel korábban a rómaiak még pogányosítottak rajta. Jézus egy ilyen pogány világban nőtt fel. Ma is pogány világban él az Egyház. És attól a pogány világtól nem sokat vártak a zsidók, főleg nem Messiást. Úgy gondolták, hogy a Messiás majd palotában fog megszületni, ahogy tesz is rá utalást Jézus. Ugyanakkor Isten mást tervezett azért, hogy megszégyenítse a zsidókat. Homlokegyenest az „istentelen” környezetet és módot választja a megváltás eszközeként. Egy barlangot szülőhelyének. 30 évi rejtett, semmi istenes életet. Két egyszerű halandót szülőnek. Aztán vándorlást, majd pedig szégyenletes kereszthalált. És ma is, Isten nem az elit rétegben éldegél, hanem a sokak által megvetett és lenézett emberei környezetekben. a. Kérdés: Mi mennyire vagyunk előítéletesek emberekkel, dolgokkal kapcsolatban? Mikor hökkentünk meg, azaz mikor történt olyan, amire nem számítottunk? 2. Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság. Elismerő szavak Jézustól. a. Kérdés: Mi mennyire vagyunk azok, amiknek látszunk? Mikor szoktunk kétszínűek lenni? 3. Honnan ismersz engem? Isten, aki a szívek vesék vizsgálója, mindenkinél jobban ismer minket. Ezt Pál apostol is vallja, aki azt mondja, hogy az ember mélységeit csak Isten Lelke látja át. Hányszor döbbenünk meg önmagunkon. Hányszor nem ismerjük magunkat igazán. Istent részben azért kell keresnünk, mert csak ő tud választ adni számunkra nagyon sok minket érintő kérdésben. Ha érteni akarjuk a tetteinket, vágyainkat, bűneinket, akkor Istenhez kell fordulnunk. a. Kérdés: Mennyire ismered magad? Fejleszted-e magad az önismeretben? Milyen módszerekkel? 4. Nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél. Érezzük-e ennek a mondatnak a megvalósulását életünkben? Azaz amióta Istennel járjuk életünk útját, megváltozott-e az életünk? Tanúi lettünk-e Isten mindenhatóságának, bölcsességének? a. Kérdés: Mi nagy dolgot láttunk már eddigi életünkben? 2. Menyegző a galileai Kánában. a. Térképen megkeresni Kánát. b. A menyegző, nász, lakodalom, esküvő szó jelentése. I. Mi a különbség a menyegző és az esküvő között? A menyegző az esküvő és a lakodalom (helyi népszokásokkal) együttvéve. A városban esküvőt tartottak, a falvakban 3
tartottak menyegzőt. Maga a menyegző szó eredetét is érdemes megvizsgálni, mert a helyesírásban ezt a szó problémás szokott lenni. Szeretnénk két ennyel írni, mintha köze lenne a mennyhez, pedig szó sincs róla. A meny szót ismerjük pedig a családi kapcsolatainkból. A meny a fiam felesége. Az ómagyar nyelvben a házasulandókat menyeknek hívták. Akik házasodnak, tehát a menyek menyek-eznek. A házasság kötés ez alapján a menyekező. S lett aztán mára menyegző. II. Az esküvő szó utal az eskütételre, ami a házasságkötéskor történik. III. Házasság. A „házas” szó jelentése nős, illetve férjezett, a „házastárs” pedig a házas felek közül valamelyik. IV. Nász: 1. a házasságkötés s az azt követő szertartás neve. Ez esetben jelentése azonos a lakodalommal: „megyünk a nászba”, „megülték a nászt”, „nászmenet”. – A lakodalmi tisztségviselők nevének egy része is ebben a jelentésben kapcsolódik a lakodalmi szertartáshoz: násznagy, nászolóasszonyok, nászolólányok stb. – 2. A lakodalmi szertartást követő nemi aktust is násznak mondják. De násznak mondják azt az egybekelést is, amely hivatalos szertartás nélkül jött létre: „Csak úgy meg volt a nász pap nélkül”. – 3. A házastársak szülei egymásnak nászai. A férfit násznak mondják, nászomnak, nászuramnak szólítják, miként az asszonyt nászasszonynak, nászasszonyomnak. A nászok, ha gyermekeik házasságkötése előtt tegeződtek is, a házasságkötés után, minekutána nászok lettek, magázódnak, megszólításkor „hallja kend”-ezik egymást. Bár kapcsolatuk nem olyan szoros, mint a vér szerinti rokonoké, közös munkában segítik, lakodalomba, torba s egyéb ünnepélyes alkalmakra meghívják egymást. Kapcsolatuk szorosságának mértékét a helyi szokások befolyásolják. – Hagyománytartó vidékeken a nászok egymás szüleit öregként emlegetik. A közeli rokonok, pl. testvérek, elsőfokú unokatestvérek egymás apósát s anyósát is násznak, nászasszonynak szólítják. – A magyar nyelvterületen a házastársak szüleinek szólítása nem egységes. A nász, nászasszony kifejezéseken kívül Erdélyben apatárs, anyatárs a használatos, a Mátra-vidék falvaiban a nászasszonyt nyoszolyónak mondják. A nyoszolyó a nászolóasszony tájnyelvi formája. Nyitra környékén szvatóuram, szvatóasszonyom járja egyes falvakban, míg a Dunántúlon sógor, sógorasszony a nászok megszólításának formája. V. Lakodalom. A házasságkötés szokáskörének legfontosabb eseménysorozata, amelynek keretében maga a házasságkötés megtörténik. c. A jézus korabeli menyegző. A menyasszonyt új otthonába rendszerint az ünnep első estéjén vezették át. Barátnői és vőlegénye elébe jöttek. Jézus erre a szokásra hivatkozik a példabeszédben: „Hasonló a mennyek országa tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat, hogy a vőlegény elé menjenek” (Mt 25,1). A szüzek lobogó fáklyával a kézben vonultak a menyegzős házba, és mindaddig táncoltak és énekeltek, míg fáklyáik ki nem aludtak. A fáklya itt sem csak a világítás céljait szolgálta, hanem a tűz átadását is az új család számára. Miután atyja a rövid áldással búcsút vett tőle, a lakodalmas menet az égő fáklyát vivő szüzekkel, zene és dobszó kíséretében elindult. A menyasszonyt gyaloghintóba ültették, néhány leírás szerint kibontott, hosszan leeresztett hajjal és fedetlen arccal, hogy szépségét bárki megcsodálhassa. A lakodalmas nép énekelve és táncolva érkezett a menyasszony kíséretében a vőlegény házába. Ha leány volt a menyasszony, akkor a menyegző egy teljes hétig, ha özvegyasszony ment újra férjhez, akkor csak három napig tartott. A vendégek naponta jöttek és mentek, a násznép cserélődött, a násznagynak azonban mindvégig ki kellett tartania. A vendégek étellel való ellátása az étekmester gondja volt. A menyegző zavartalan lefolyásáról a vőlegény egyik barátja gondoskodott. Erre a tisztségre hivatkozik Ker. János, amikor azt mondja, hogy ő „a vőlegény barátja”: 4
„A menyasszony a vőlegényé. A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.” (Jn 3,29) 3. »Nincs boruk!« Jézus azt felelte neki: »Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!« a. Az egyik legfurcsább és legnehezebben érthető mondata a Szentírásnak. Mária „borhiányos” megállapítását még csak érthetjük. De Jézus erre adott válaszreakciója, mondhatni döbbenetes. Elképzelve a szituációt, mondhatnánk azt, hogy Mária egy friss információt közölt mindennemű hátsó szándék nélkül. De valószínűleg nem erről van itt szó, mert Jézus reakciója elárulja azt, hogy Mária burkolt kéréssel fordult Jézushoz. Jézus joggal mondta azt, hogy mi közük van nekik – a vendégeknek – a bor hiányához? Ez a szervezők feladata. Itt Mária mintha próbálna nyomást gyakorolni Jézusra az emberek javára. Mintha azt mondaná Mária, hogy „rajta segíts rajtuk, hisz Isten vagy!”. Érződik Mária közbenjáró szerepe. Ezért is imádkozunk hozzá, kérve az ő mennyei közbenjárását Fiánál. Jézus a nyers, rideg válasszal pedig azt sugallja, hogy Isten tervében mindennek meg van a maga ideje. Emberi ésszel ezt nehezen értjük meg, de el kell fogadnunk. Nem tudjuk, hogy mennyi idő telt el Mária kérése, és a jézusi csoda között. S a társadalmi viszonyokat is tükrözi a jézusi válasz. A nők másodlagosak voltak, s minden, amit mondtak. Ez nem bunkó leszólás volt. Más koroknak is meg voltak az ehhez hasonló kifejezéseik. Akkor mindenki értette és helyén kezelte ezeket. 4. Anyja ekkor ezt mondta a szolgáknak: »Tegyetek meg mindent, amit mond!« Itt megint csak Mária közbenjáró tevékenységével találkozunk. Segítséget akar adni a sikerhez. Ha szeretnénk valamit, szükségünk van valamire, akkor tegyük azt, amit Jézus kér tőlünk. 5. A zsidók tisztulására volt ott hat kőedény, egyenként két vagy három mérős. Ismerjük a zsidó szokások egyikét, a rituális tisztálkodást – többek között – étkezések előtt is. erre szolgáltak ezek az edények. Mivel lakodalmi sokaságról van szó, és kútról hozták a vizet, kellettek ezek a hatalmas kőedények. Méretüket tekintve – a megadott mérték alapján – 40-60 literes edények voltak ezek. Ezekben mind bor lett, tehát összesen akár 360 liter bor is „készíthetett” Jézus. a. Ez a csoda számomra mindig azt sugallja, hogy Isten képes minket is átváltoztatni értékes emberré, ha engedelmeskedünk neki. Mi is hétköznapi kőedények vagyunk. Gyakran tisztátalanok is, mint a koszos víz. Alantasak lehetünk mások szemében, nem vagyunk dísztárgyak, csak szükséges kellékek. De egyszer csak jön Isten és kiemel minket a szürkeségből. Vajon mit szólhattak a szolgák és a vendégek, amikor megtudták, hogy kézmosó edényből szolgálják fel nekik a finom bort? I. Kérdés: Mi mikor érezzük magunkat szürkének, közönségesnek, dísztelennek, megtűrtnek? Mikor néztek le minket? Milyen rejtett értéket hordozunk magunkban?
5
