Tisztelt Dunaújvárosi Városi Bíróság útján T. Legfelsőbb Bíróság!
ABfv-1 jelű beadvány
Dunaújváros Városháza tér 3. 2400
felülvizsgálati kérelme
Hold u. 5.-7. Társasház és társai alpereseknek képv: Dr. Bognár Viktor ügyvéd 1136 Budapest Balzac u. 43. III. em. 3.
Dunaújvárosi Víz-, Csatorna-, Hőszolgáltató Kft. 2400 Dunaújváros, Építők útja 1. (Képviselő: Pikóné Perjési Irén ügyvezető Jogi képviselő: dr. Simonovics Csaba ügyvéd) felperes elleni eredetileg 226.150,- Ft, utóbb 533.070,- Ft felemelt összegű szennyvíztisztítási díj és járulékai megfizetése továbbá 1.100.000,- Ft hőközponti használati díj és járulékai iránt előterjesztett viszontkereset tárgyú perben
1.Pf.20.191/2010/4 számon meghozott másodfokú jogerős rész-ítélettel szemben Első fokú ügyszámok: Alap perszám:
11.P.20.781/2005 korábbi elsőfokú perszám:
11.P.21.480/2006 utolsó első fokú perszám:
9.P.21.330/2007 Másodfokú ügyszám:
1.Pf.20.191/2010 2010. október 19.
1
2
Tisztelt Legfelsőbb Bíróság! Dunaújvárosi Víz-, Csatorna-, Hőszolgáltató Kft. 2400 Dunaújváros, Építők útja 1. (Képviselő: Pikóné Perjési Irén ügyvezető Jogi képviselő: dr. Simonovics Csaba ügyvéd) felperes által, az Hold u. 5.-7. Társasház (2400 Dunaújváros, Hold u. 5.-7. – képviselő: Intercisa Lakásszövetkezet közös képviselő, jogi képviselő: dr. Bognár Viktor és társai alperesek ellen a Dunaújvárosi Városi Bíróság előtt (itt és most nem tekintve a pertársaktól követelt összegeket) eredetileg 226.150,- Ft, utóbb 533.070,- Ft felemelt összegű szennyvíztisztítási díj és járulékai megfizetése, illetőleg az alperes által 1.100.000,- Ft hőközponti használati díj és járulékai iránt előterjesztett viszontkereset tárgyú alap perszám:
11.P.20.781/2005 korábbi elsőfokú perszám:
11.P.21.480/2006 utolsó első fokú perszám:
9.P.21.330/2007 számú perben a megismételt eljárásban a Dunaújvárosi Városi Bíróság által első fokon meghozott
9.P.21.330/2007/54 számú ítélettel szemben benyújtott fellebbezéssel összefüggésben a Fejér Megyei Bíróság által
1.Pf.20.191/2010/4 számon meghozott másodfokú jogerős rész-ítélettel szemben, a törvényes határidőn belül a perben már igazolt jogi képviselőnk útján az alábbi
felülvizsgálati kérelmet terjesztjük a T. Legfelsőbb Bíróság elé:
Tisztelt Legfelsőbb Bíróság! A felülvizsgálati kérelmünk a másodfokú jogerős rész-ítéletnek a felperes igényét megalapozottnak nyilvánító részében helybenhagyó döntésére, az alperes viszontkeresetének elutasítására, a beszámítási kifogásainak elutasítására, ekként a pernyertesség-pervesztesség aránya jogszerűtlen megállapítására, továbbá a megítélt perköltségekre irányul. A Pp. 270. § (2) bekezdése, a Pp. 272. § (1) és (2) bekezdése (minthogy az ítélet – a felülvizsgálattal támadott részében - anyagi és eljárásjogi értelemben jogszabálysértő, továbbá a tényállása és indokolása iratellenes és okszerűtlen), a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyalás megtartása nélkül alapján, de tekintettel a Pp. 271. § (2) bekezdésére is:
3
1.
Elsősorban kérjük, hogy a T. Legfelsőbb Bíróság a Fejér Megyei Bíróság által 1.Pf.20.191/2010/4 számmal meghozott másodfokú jogerős ítéletet a Pp. 275 § (4) bekezdése alapján annak a felperes keresetének helyt adó részében, az alperes viszontkeresetének, valamint beszámítási kifogásainak elutasító illetve részben el sem bírált, továbbá a megítélt perköltségek vonatkozásában, továbbá ezen rendelkező részekhez tartozó indokolásában változtassa meg az alperes ellenkérelme, beszámítási kifogásai valamint viszontkeresetének megfelelően, annak helyt adva. 1.1. A fentiekből következően a Fejér Megyei Bíróság által elutasított viszontkereset vonatkozásában kötelezze a felperest arra, hogy fizessen meg az alperes felé 1.100.000,- Ft tőkét és annak 2005. 01. 25.-től a megfizetésig terjedő középarányos időtől a kifizetésig a Ptk. 301. § (2) bekezdése szerinti késedelmi kamatot. 1.2. A távhőtörvény szabályai alapján a hőközpont által elfoglalt helyiség használatára vonatkozóan – a felperest terhelő szerződéskötési kötelezettség alapján - a jövőre nézve hozza létre az alperes által előterjesztett szerződést. 1.3. Továbbá a jogerősen megítélt perköltségekkel szemben marasztalja a felperest a korábbi első és másodfokú eljárások perköltsége tekintetében a a beszámítási kifogásokat és a viszontkeresetet is figyelembe véve a tényleges pervesztesség és pernyertesség arányában, valamint az alperes és a jogi képviselő közötti munkadíj-megállapodásból következő, jogszerű és tényszerű perköltségekben, vagyis a tényköltségek és a szerződött munkadíjként az ABf/II/2 jelű beadványban tételesen kimutatott 4.432.600,- Ft + áfa összegből kiindulóan. 1.4. Amennyiben a T. Legfelsőbb Bíróság az alperes marasztalását látná megalapozottnak, akkor kérjük, hogy az előterjesztett beszámítási kifogásainkkal kapcsolatban azokat érvényesítse a felperesnek járó marasztalási összeggel szemben. 2. Amennyiben a T. Legfelsőbb Bíróság az elsődleges kérelmünknek nem tudna helyt adni, akkor kérjük, hogy a Dunaújvárosi Városi Bíróságot, avagy annak feltételei esetében a Fejér Megyei Bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és a jogszabályoknak mindenben megfelelő ítélet meghozatalára. 3. Kérjük továbbá, hogy a T. Legfelsőbb Bíróság az alperest marasztalja a felülvizsgálati eljárás perköltségeiben a felperes és a jogi képviselő között megkötött szerződésnek megfelelően. A Pp. 271. § (2) bekezdése kapcsán nyilatkozni kívánunk, hogy a felülvizsgálatban vitatott érték az egymillió forintot meghaladja, tekintettel arra, hogy a felperes felé megítélt összeg, illetve az elutasított viszontkereseti igény összege – mint vitatott összeg összesen 1.633.070,- Ft. A felülvizsgálati illeték ennek a 6 %-a, azaz 97.984,2 Ft, kerekítve 98.000,- Ft. Az eljárásban az Itv. 50. § (1) bekezdésének megfelelően a jelen okirat külzetén okmánybélyeg formájában lerójuk a fellebbezés illetékét, vagyis a fent megjelölt összeget, azaz: 98.000,- Ft-ot.
4
5
A MEGSÉRTETT JOGSZABÁLYOK FELSOROLÁSA A.)
Az ítélet jogszabálysértő volta kérdésének általános vizsgálata
1. A Pp. 270. §. (2) bekezdése alapján felülvizsgálatot jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. 2. Anyagi jogi és eljárás jogi szabályok megsértése egyaránt alapot adhat a felülvizsgálati kérelem előterjesztéséhez (LBCK ajánlás; BH1994. 221.) 3. Eljárásjogi szabályok lényeges megsértésének az alábbi esetek minősülnek, (azzal az előfeltevéssel, hogy a szabálysértés az érdemi döntésre lényeges kihatással van (Pp. 275. §. (3); BH1993. 584.)):
a.) A megállapított tényállás tekintetében, ha az: ( LBCK ajánlás; BH1993. 768.; BH1995. 134.; BH1994. 247.; BH1995. 176.; BH1994. 622.; BH1993. 685.) iratellenes, vagy okszerűtlen, vagy logikai ellentmondásokat tartalmaz, vagy a tényállás feltáratlan (BH1995. 226.I.; BH1993. 685;), vagy a tényállás megalapozatlan (BH1993. 748.; BH1993. 685.;) A felülvizsgálattal támadott ítélet megvalósította e jogsértő elemeket.
b.) A bíróság okszerű, szabad, a Pp. 206.§.-ának megfelelő mérlegelése ugyan nem támadható, azonban: a szabad mérlegelési jog nem terjedhet odáig, hogy a jogszabályokat figyelmen kívül hagyja (BH1980. 138.) Hibás jogszabály értelmezésre a bíróság szabad mérlegeléshez való joga nem terjedhet ki, mert ha kiterjedne, az alapvetően veszélyeztetné a jogbiztonságot és így sértené az Alkotmány 2. §. (1) bekezdését. A bíróság tehát szabadon mérlegelheti a tényeket és a bizonyítékokat - de nem értelmezheti hibásan a jogszabályokat. A hibás jogszabály értelmezésen alapuló ítélet tehát önmagában súlyosan jogszabálysértő, következésképpen ilyen esetben a felülvizsgálati kérelem kikerülhetetlenül megalapozott, különösen abban az esetben, ha az elbírálandó kérdés maga a jogszabály értelmezése, vagy a szabad mérlegelési jog nem járhat a felek perbeni jogainak mellőzésével (BH1985. 202.) A felülvizsgálattal támadott ítélet megvalósította e jogsértő elemeket.
c.) A bizonyítékok mérlegelésének folyamata és végeredménye tekintetében: c.1.) Az ítélet indoklása meg kell feleljen a Pp. 221.§. (1) bekezdésének. Ugyanis kizárólag az indoklás alapján mérlegelhető, hogy az ítéletet megalapozó mérlegelés folyamata és végeredménye okszerű és logikus volt-e. Az indoklás tehát jogszabálysértő, ha nem felel meg az alábbi normatív tartalmi elvárásoknak: tartalmazza a körülményeket, melyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél figyelembe vett (Pp. 221. §. (1) bekezdése; BH1994. 86.) utalnia kell az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak (Pp. 221. §. (1) bekezdése; BH1994. 86.) kellő indoklást kell tartalmazzon arra nézve, ha a bíróság álláspontja ellenkezik egyes bizonyítékokkal (BH1994. 639.)
6
az indoklásban ki kell térni azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság a felajánlott bizonyítást mellőzte (BH1985. 202.) az indoklási kötelezettség elmulasztása - amennyiben az az érdemi elbírálásra lényeges kihatással van - hatályon kívül helyezést von maga után (BH1994. 405.)
A felülvizsgálattal támadott ítélet megvalósította e jogsértő elemeket. c.2.) A bizonyítékok mérlegelésének folyamata és eredménye akkor jogszabálysértő, ha (Pp.206.§.; BH1995. 99.; BH1994. 247.; BH1994. 221.; BH1993. 768.; BH1993. 748.; BH1996. 289.; BH1996. 255.; BH1994. 195.; BH1994. 76.; BH1994. 622.; BH1995.193.; BH1995. 103.; BH1994. 247.; BH1994. 196.): iratellenes, vagy okszerűtlen, vagy logikai ellentmondást tartalmaz, vagy nyilvánvalóan helytelen, okszerűtlen következtetést tartalmaz (BH1994. 195.; BH1995. 103.; BH1994. 247.; BH1995. 193.; BH1996.255. II., stb...), vagy nem tarthatóak a mérlegelés eredményét meghatározó indokok (BH1994. 196.) A felülvizsgálattal támadott ítélet megvalósította e jogsértő elemeket.
B.) Az ítélet jogszabálysértő voltával kapcsolatos jogkövetkeztetések levonása Beadványunkban előadjuk továbbá azt, hogy: milyen okból kívánjuk a határozat megváltoztatását, megjelölve azokat a jogszabályokat, amelyeket a megváltoztatni indítványozott határozat sért (BH1994. 389.). mennyiben és milyen módon kívánjuk a határozat megváltoztatását (BH1993. 774.) Külön ki kívánunk térni annak bizonyítására, hogy a jogszabálysértés az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt (BH1993. 584.; Pp. 270 §. (2) bekezdése) Külön ki kívánjuk emelni, hogy a döntéshez szükséges tények rendelkezésre állnak-e vagy sem annak megítélése szempontjából, hogy hatályon kívül helyezés esetében az elsőfokú, vagy a másodfokú bíróságot kell új határozat meghozatalára kötelezni.
A felsorolt eljárási jogszabálysértések tekintetében azokat külön-külön nem igazoljuk, hanem az anyagi jogszabálysértésekkel kapcsolatban kifejtett indokolásunk magában foglalja az eljárási szabályok megsértésének a tényállását is. Arra azonban külön is és itt is kitérünk már, hogy egy olyan ügy kerül a T. Legfelsőbb Bíróság elé felülvizsgálat céljából, amely több per egyesítésével alakult ki egy adott (közüzemi szolgáltatással összefüggő) élethelyzet megoldása céljából. Időközben azonban az eljáró bíróságok hozzáállása megváltozott, de mivel az egyszer már egyesített ügyet nem lehetett újra „részekre bontani”, a bíróságok azt a megoldást alkalmazták, hogy rész-ítéletek sorozatát hozták meg, annak ellenére, hogy gyakorlatilag minden ügyben azonos jogkérdést kellett volna megoldani – igaz: az azonos jogkérdések több nézőpontja merült fel. A szétszabdalással a helyi és a megyei bíróság azt kívánta elérni, hogy az alperesek ne kerülhessenek abba a helyzetbe, hogy a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárását igénybe vehetnék.
7
A teljes eljárást (az itt egyesített ügyeket, valamint az ezzel párhuzamosan folyó más, de azonos élethelyzetbe tartozó ügyeket egyaránt) a bíróság elfogultsága hatotta át, melyre külön is hivatkozunk a jelen felülvizsgálati eljárás során. Ennek különösen eklatáns példája a Dunaújvárosi Városi Bíróság jegyzőkönyvezési „technikája”, valamint a szakértővel kapcsolatos döntései – mellyel kapcsolatban hivatkozunk a fellebbezésben kifejtettekre és annak a Fejér Megyei Bíróság általi mellőzésére. Az eljárási kifogásainkat a fellebbezésben részletesen előadtuk, ezeket azonban a Fejér Megyei Bíróság másodfokon jogszabálysértő módon (nem) bírálta el. A felülvizsgálati eljárásban erre a tényre hivatkozunk.
C.)
A megsértett anyagi jogi jogszabályok felsorolása
A megsértett anyagi jogszabályokat részletesen kifejtettük az elsőfokú ítélettel szemben benyújtott fellebbezésünkben – itt pedig ezen kifejtésünknek a Fejér Megyei Bíróság általi mellőzésére hivatkozunk. Hivatkozunk továbbá arra, hogy az alperes viszontkeresetét a Dunaújvárosi Városi Bíróság elévülésre hivatkozva utasította el, míg a Fejér Megyei Bíróság szerint azért megalapozatlan az alperesi igény, mivel a „felek ingyenes használat biztosításában állapodtak meg és az alperes ’olyan régen nem kérte az ellenértéket’”! Ebből következően az elutasítás jogalapja alapvetően változott meg, amellyel szemben az alperesnek nem volt lehetősége a perben fellépni és védekezni. Ilyen módon az eljárás egyfokúvá vált, mert ezen döntéssel szemben az alperes gyakorlatilag elveszítette a rendes jogorvoslathoz fűződő jogát és csakis a felülvizsgálat maradt meg a számára. Továbbá alapvető – és a Fejér Megyei Bíróság által elnézően kezelt – eljárási jogszabálysértés volt az eljárás során az is, hogy a Dunaújvárosi Városi Bíróság gyakorlatilag és érdemben nem tájékoztatta a feleket a bizonyításra szoruló tényekről és a bizonyítási teherről. Ennek csak „látszat” formájában tett eleget, amely kijelentések semmiféle harmóniában nincsenek a jogerős ítélettel. A perben a releváns tények nem lettek teljeskörűen feltárva, illetve az ítéletek olyan tényállításokon alapulnak, amelyeknek éppen az ellenkezője az igaz, a való tény (teljeskörűen mérősített-e a társasház a mellékvízmérőket tekintve, ezek teljeskörűen hitelesek-e vagy sem, stb…). Ezeket előre bocsátva a megsértett anyagi jogszabályok:
1.
A Ptk. 2051. és 207. § (1)2 bekezdése a viszontkeresettel igényelt, valamint beszámítási kifogásként is előterjesztett használati jog és az azzal
1
205. § (1) „A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. (2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez. (3) A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.”
2
a.) 207. § (1) „A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.”
8
összefüggő használati díj kapcsán létrejött – állítólagos – „megállapodás” kapcsán. A bíróság anélkül állapította meg az ingyenes használati jogot biztosító – állítólagos - egybehangzó akaratnyilatkozat létrejöttét és fennálltát, hogy ilyen akaratnyilatkozat kinyilvánítása semmi módon nem történt meg és a felperes ilyet nem bizonyított. Nem állapította meg azt sem, hogy az állítólagos egybehangzó akaratnyilatkozat mikor, mely képviselők által kifejtetten jött létre. Az akarat nélküli egyszerű észlelést akaratnyilvánításként fogta fel annak ellenére, hogy az akaratnyilatkozat (még ráutaló magatartás esetében is) tudatosságot tételez fel. Arról már nem is beszélve, hogy a bíróság végképpen nem tekintette a perben „szerepet játszónak” a Ptk. 205. § (3) bekezdését, noha amennyiben a szolgáltató netán „úgy észlelte”, hogy az alperes (vagy annak bármelyik jogelődje) olyan gesztust tett, amely ingyenes használati jogot biztosító akaratnyilatkozatként fogható fel, akkor figyelemmel kellett volna lennie a másik fél jogos érdekére és tisztáznia kellett volna azt, hogy valóban „helyesen értelmezie” az alperes gesztusát! Különösen rá kell arra mutatni, hogy itt olyan jognyilatkozat megtételéről van szó, amelynek az írásos formája kényszerűen fennáll, tekintettel arra, hogy az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzésre alkalmas módon kellett azt megtenni. Ezt a szolgáltatónak tudnia kellett – tekintettel arra, hogy ezen a jogterületen mozog a mindennapjai során. Továbbá a jogalkalmazás meghatározó hibája az, hogy a mérlegelő bíró nem törődött azzal, miképpen is történik egy speciális jogalany esetében az „akaratnyilvánítás”! Kétségtelen tény, hogy a társasház lakói észlelték azt, hogy már a társasház önkormányzat általi megalapítását megelőzően foglalta a szolgáltatói hőközpont a helyet a pincei szinten. Az is kétségtelen, hogy a korábbi közös képviselő (a DVG Rt. – aki egyúttal a Városi Tanács, majd utóbb az Önkormányzat vagyonkezelője volt!) felhatalmazottja úgyszintén észlelte ezt a helyzetet. Azonban ezen természetes személyek nem voltak jogosultak a társasház nevében szerződést létrehozni ebben a körben! Sem írásban, sem „ráutaló magatartással”! Ahhoz ugyanis, hogy a társasház ilyen – a nem a napi gazdálkodás körébe tartozó körben – akaratot nyilvánítson, a társasház közgyűlésének a kifejezett határozata kell! Az a bírói felfogás, mely szerint egy társasház esetében természetes személyek (lakók, közös képviselő megbízottja) egyszerű észlelését kötelmet létrehozó akaratkifejeződésként értékeli, súlyosan ellentmondásban van a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 3. § (1), 13. § (1), és (2)3, 28. § a.) és d.) pontja, 29. § (1), 43. § (1) bekezdés a.) és d.) pontja, 50. § szabályaival. Egy társasház esetében a közös képviselő csakis akkor fejezhet ki „ráutaló magatartást” valamely kötelmi jogviszony létrehozása céljából, amennyiben erre nézve a társasház közgyűlése őt kifejezett határozatában felhatalmazza! Amennyiben ilyen határozat nincsen, akkor a közös képviselő mindenféle magatartása irreleváns a Ptk. 205. § szempontjából.
2.
3
A 216. § (1)4 bekezdése a szerződés létrejöttének módozatai vonatkozásában (a jogszabály által kizárt módozat alkalmazása, továbbá a „ráutaló magatartás” akaratlansága) tekintetében.
(2) „A közösség ügyintézését a közös képviselő vagy az intézőbizottság látja el.”
4
216. § (1) „Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni.”
9
Ez teljes mértékben összefügg az előző pontban kifejtettekkel. Teljesen világos a jogszabály szövegéből az, hogy a „ráutaló magatartás” tanúsítása esetében is elengedhetetlen feltétel az, hogy e magatartás „szerződési akaratot” fejezzen ki! A Fejér Megyei Bíróság ítéletében nem tudjuk fellelni azt a kifejtést, miszerint miképpen és ki által fejeződött ki (ráadásul jogszerűen és kellő felhatalmazással!) olyan „szerződési akarat”, amely – a társasház érdekeivel szöges ellentétben! – arra irányult, hogy a hőközpont használati jogát a társasház a szolgáltató számára ingyenesen biztosítsa! Mint fentebb arra utaltunk, ilyen szerződéses ráutaló akaratot a társasház részéről csakis a közös képviselő fejezhetett volna ki, de ő is csak akkor, ha ilyen akaratnyilatkozat megtételére őt a társasház közgyűlése felhatalmazza. A „szerződéses akaratnyilvánítás” nem olyan, mint a „gomba”, amely eső után magától megterem az árok szélén. Amennyiben azt nem valamely természetes személy teszi a maga nevében, akkor csakis arra felhatalmazott természetes személy teheti meg az erre vonatkozó felhatalmazás alapján. Különösen igaz ez egy társasház esetében, amely nem jogi személy és a közös képviselő képviseleti joga korlátozott.
3.
A Ptk. 198. § (3)5 bekezdése a szerződés nélküli kötelem létrejöttének módozatai vonatkozásában.
A bíróságok azt állapították meg, hogy nincsen közüzemi szerződés a felperes, ileltve az alperes(ek) között. Igaz ugyan, hogy az ítélet elismeri azt, hogy a felek között a 27/1975 (X. 30.) Mt. rendelet alapján létrejöttek a közüzemi szerződések a szolgáltató és az alperesek között, azonban azt állítja, hogy ezen szerződések „hatályukat veszítették” a 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet hatályba lépésekor, 1995. május 5.-én, arra való tekintettel, ami a 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet 25. § (2) bekezdésében szabályozásra került. Ebből már következett az, hogy amennyiben viszont a felek között nem áll fenn közüzemi szerződés, akkor a felek jogviszonyát a Ptk. 198. § (3) bekezdése alapján kell elbírálni, a jogviszony részleteit pedig – mint jogszabály – a 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet szabályozza! Álláspontunk szerint azonban a 27/1975 (X. 30.) Mt. rendelet hatályon kívül helyezésével az ennek alapján álló szerződések nem szűntek meg, illetve „nem veszítették hatályukat”. E szerződéseket ugyanis nem a jogszabály hozta létre, hanem a felek szerződéskötéses akarata – mindössze a szerződés tartalmi elemeit állapította meg jogszabály, mégpedig a Ptk. 205. § (2)6 bekezdése alapján állva! Az így létrejövő szerződés nem veszti hatályát akkor, ha a tartalmat meghatározó jogszabály a jövőre nézve hatályát veszíti!
5
(3) „Szolgáltatásra irányuló kötelezettség és jogosultság jogszabályból vagy hatósági rendelkezésből szerződéskötés nélkül is keletkezhet, ha a jogszabály vagy a törvényes jogkörében eljáró hatóság így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást kellő pontossággal meghatározza. Ebben az esetben - jogszabály vagy hatóság eltérő rendelkezése hiányában - a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.” 6
(2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.
10
Arról a képtelen helyzetről nem is beszélve, hogy a 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet öt év türelmi időt adott a szolgáltatóknak arra, hogy a fogyasztókkal fennálló közüzemi jogviszonyukat a 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet szabályai szerint alakítsák ki. Amennyiben a Fejér Megyei Bíróság álláspontja helyes lenne, ebből az következne, hogy az ország összes közüzemi fogyasztója öt éven keresztül szerződés nélkül kapná a közüzemi szolgáltatást! Aligha volt a jogalkotónak olyan akarata, amely ilyen jogbizonytalanságot kívánt volna előidézni. Nem beszélve a 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet 25 § (3)7 bekezdése kifejezetten azt írta elő, hogy a szolgáltató nem térhet el egyoldalúan a szerződéskötés időpontja előtt nyújtott szolgáltatástól! Ebből nem az a jogalkotói akarat tükröződik, mely szerint kiszolgáltatottá kívánta tenni a jogalkotó a fogyasztót, hanem éppen ellenkezőleg! Amennyiben a fogyasztó nem járul hozzá a változáshoz, akkor valójában a korábbi (27/1975 (X. 30.) Mt. rendelet által meghatározott) szabályokat kellett külön is írásba foglalni! A bíróság ezen jogalkalmazásából világosan látható az az elfogultság is, amelynek alapvető célkitűzése az, hogy a felperesi szolgáltató kerüljön ki pernyertesen ebből a jogvitából – még azon az áron is, hogy a tételes jogszabályok egyértelmű szövegével szemben dolgozza ki a joggyakorlatát a Fejér Megyei Bíróság.
4.
A Ptk. 297. § (2)8 az elévülés szabályainak alkalmazása.
A Fejér Megyei Bíróság – „biztos ami biztos” – nem csak azt állapította meg, hogy a társasház (vagy jogelődje? – ki tudja?) ingyenesen biztosította a használatot a felperes számára, hanem még azt is, hogy ha nem így lett volna, akkor az ellenérték mindenképpen elévült! Ugyanakkor az „ingyenes használatra” vonatkozó akaratnyilatkozat tekintetében az alábbiakat állítja:
Ez az ítélet sarkalatos pontja. Vajon mit jelent a „hosszú idő”? Az mikor kezdődik és mikor fejeződik be? Ebből következően pontosan mikor jön létre az az állapot, amikor az ekként
7
(3) „A már folyamatosan teljesített szolgáltatásokra a szerződés írásban való megkötését a szolgáltató kezdeményezi. A szerződésben a szerződési ajánlat megküldésének időpontjában teljesített szolgáltatástól csak mindkét szerződő fél egyetértése esetén lehet eltérni.”
8
(2) „A jogosult nem számíthatja be a bírósági úton nem érvényesíthető követelését; elévült követelését azonban beszámíthatja, ha az elévülés az ellenkövetelés keletkezésekor még nem következett be.”
11
nyilvánított „ráutaló magatartás” már létrehozta az (ingyenes) szerződést? Mi úgy értjük e szöveget, hogy a kívánt eredmény a „hosszú idő” elteltével következik be. Ebből viszont az következik, hogy az elévülés csak ekkor kezdődik meg! A Fejér Megyei Bíróság tehát akként jelenti ki, hogy a követelés már elévült, hogy az elévülés kezdő időpontját nem állapítja meg. Ez pedig elemi jogalkalmazási hiba. Továbbá tekintettel kell itt arra is lenni, miszerint a Ptk. 117. § (3) bekezdése szerint „Ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges.” Ez érvényes a tulajdonjog részjogosultságaira is. Így a „használati jogra” is. Akkor is így van ez, ha létezik ingatlannyilvántartáson kívüli szerzés is. Erre vonatkozik a Ptk. 116. §9 (1) bekezdés rendelkezése. Az ilyen igény érvényesítéséhez azonban valamely írásos okirat szükséges. A „ráutaló magatartás” (amely – ráadásul – a „hosszú idő során” fejlődik ki!) alkalmatlan jogszerzés arra, hogy az ingatlannyilvántartásba a jog bejegyzésre kerülhessen! Ez élesen szemben áll a hőközpont létesítése kapcsán megszerzendő használati jog szabályaival, amelyek kifejezetten (és a szolgáltató kötelezettségeként nevesítve!) írják elő az ingatlannyilvántartási bejegyzés kötelezettségét! Önmagában már e tény kizárja annak a lehetőségét, hogy ilyen jog érvényesítésére a jogalap megteremthető volna „ráutaló magatartással”.
5.
A Ptk. XLVI. fejezete, ezen belül az 574. §-a, a PJT-kkel kapcsolatos álláspontja tekintetében.
Az ítélet más vonatkozásban azon alapul, hogy – állítólag – a közös hőközponttal érintett lakóépületek (társasházak és szövetkezeti épületek) között „kvázi társaság” áll fenn és erre tekintettel a szolgáltatói hőközpontot tartalmazó alperesi épület bekötési mérője nem a társasház saját bekötési mérője, hanem a „kvázi társaság” közös bekötési mérője! Túl azon, hogy – tudomásunk szerint – „kvázi társaság” nem létezik (ilyeneket a jogszabályok nem ismernek), minden való, a perben igazolt releváns tény ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja! (Csak egy példa: nem létezik olyan közüzemi szerződés, amely azt fejezné ki, hogy az érintett bekötési mérő kapcsán a fogyasztó valamiféle „kvázi társaság” volna! Ilyen „megoldás’ 1995. előtt még a Fejér Megyei Bíróság szerint sem létezhetett –márpedig a 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet 25. §-ának fentebb már idézett szabálya szerint a korábban nyújtott szolgáltatástól csakis a fogyasztó beleegyezésével lehet eltérni! Ilyen „beleegyezés” viszont nem történt meg! De nem is történhetett, mert ilyen megoldást a 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet sem tesz lehetővé. A Fejér Megyei Bíróság okfejtése a műszaki tények alapvető félreértésén alapul. Ezeket a kérdéseket részletesen ki fogjuk fejteni az utóbb megírandó, részletes indokolásban. A Fejér Megyei Bíróság okfejtése azon a jogalkalmazási tényen alapul, mely szerint létezik joganalógia és törvényi analógia. A „kvázi társaság” (mint korábban az élettársi közösségben élő személyek jogi kapcsolata) azon a joganalógián alapul, hogy amennyiben valamely élettényállás esetében joghézag áll fenn, akkor a joganalógia alkalmazásával más élettényállásra vonatkozó (de az elbírálandóval rokonítható) jogszabályok alapján történik meg a döntés.
9
116. § (1) Ha az ingatlantulajdonos a tulajdonjogot ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte, igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse.
12
Csakhogy itt semmiféle „joghézag” nem áll fenn. A 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet pontosan szabályozza azt az élettényállást, amelyet a 27/1975 (X. 30.) Mt. rendelet is pontosan szabályozott!
6.
A Ptk. 108. §-a.
A Fejér Megyei Bíróság tévesen alkalmazza ezt a jogszabályt. Ezen szabályok alkalmazására ugyanis a szolgáltatói hőközpontok területének használati joga esetében akkor kerülhet sor, amennyiben a használati jogot hatósági határozat alapítja meg. Amennyiben a használati jog a felek megállapodásán alapul, akkor nem a közérdekű kisajátítás szabályai jönnek szóba – illetve: ezek szóba sem jönnek. Ugyanis a tulajdonjogot nem közérdekből, államhatalmi aktussal korlátozzák, hanem a tulajdonos saját elhatározása alapján, kötelmi jogviszony keretében! Ebben a jogviszonyban a tulajdonos hozzá kíván járulni a tulajdonjoga korlátozásához és használati jogot kíván biztosítani (megfelelő ellenérték fejében) a szolgáltató számára! Hol jöhetnek itt szóba a kisajátítás szabályai? Álláspontunk szerint a Fejér Megyei Bíróság a jogalkalmazás során letért a jogszabályok által meghatározott vágányokról és a jogszabályokon valójában erőszakot követett el, csakis azért, hogy a hatalmával élve a felperest „megmentse” a használati jogból következő fizetési kötelezettségektől. Ehhez kapcsolódóan tévesen kerültek alkalmazásra az alábbi jogszabályok: 6.1.)
Ptk. 171. § (1) bekezdése: 171. § (1) Ingatlanra közérdekből a külön jogszabályban feljogosított szervek javára - államigazgatási szerv határozatával - szolgalmat vagy más használati jogot lehet alapítani. A használati jog alapításáért kártalanítás jár.
Itt ugyanerről van szó. 6.2.)
Ptk. 171. § (2) bekezdése: (2) A használati jog alapításának eseteit, továbbá a kártalanítás szabályait külön jogszabály állapítja meg.
7.
A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény szabályainak megsértése.
Erről fentebb már szólni kellett az akaratnyilatkozattal kapcsolatban. A Fejér Megyei Bíróság nem vette tekintetbe azt a tényt, hogy a társasház igen speciális jogalany a magyar jogrend rendszerében. A társasház – mint olyan – akaratnyilatkozata tekintetében kellő körültekintéssel kell eljárni, minthogy a közös képviselőnek nincsen általános képviseleti joga! Ebben a vonatkozásban a Fejér Megyei Bíróság – a „hosszú időn keresztül ható” ráutaló magatartással összefüggésben – helytelenül alkalmazta a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 3. § (1), 13. § (1), és (2), a 28. § a.) és d.) pontja, a 29. § (1), a 43. § (1) 13
bekezdés a.) és d.) pontja, és az 50. § szabályait. Ugyanis teljesen világos az, hogy a társasház részéről senki nem volt felhatalmazva arra, hogy a Fejér Megyei Bíróság által vélelmezett szerződéskötési akaratot kinyilvánítsa és ezzel ingyenes használatot biztosítson a szolgáltató számára – a társasház nyilvánvaló érdekeivel szemben! A Fejér Megyei Bíróság által „vélelmezett” „érdekek” (olcsóbb beruházás, olcsóbb hőközponti üzemeltetés, a több épület vonatkozásában összességében kisebb elfoglalt terület) egyike sem jelentkezik az alperesi társasháznál! Ezek mind a többi ellátott épületnél jelentkeznek! Ezt pontosan tudja a jogalkotó is, éppen ezért szabályozta a távhő törvényben az életviszonyokat akként, hogy a fogyasztói hőközpont használatáért a szolgáltatónak nem kell fizetnie, míg a szolgáltatói hőközpontokért pedig igen! A Fejér Megyei Bíróság azonban e nyilvánvaló összefüggést nem kívánja „észrevenni”.
8.
A vízgazdálkodásról 1995. évi LVII. törvény és a végrehajtására kiadott 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet szabályainak megsértése.
A Vgtv. 13. § (1) bekezdése világosan intézkedik arról, hogy: „A víziközművek működtetőit a közüzemi tevékenység keretében az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés szolgáltatására szerződéskötési kötelezettség terheli.” Ebből a világos szabályból következően jogsértő jogalkalmazási eljárás az, amikor a Fejér Megyei Bíróság a felek közötti jogvita feloldását abban véli meglelni, miszerint „nem kell szerződést kötni, mivel a Ptk. 198. § (3) bekezdésének általa alkalmazott szabálya mintegy „pótolja” a szolgáltató szerződéskötési kötelezettségét! Ezért semmiféle szankcióval nem sújtja a jogszabályokat megsértő szolgáltatót, ugyanakkor mindenféle furfangosnak mondható jogértelmezésen keresztül és mindenáron a fogyasztóra hátrányos joggyakorlatot alakít ki. A tényállásból ugyanis teljesen világos: az alperes(ek) felszólították a szolgáltatót a szerződések megkötésére, a szolgáltató által kiadott szerződéstervezetekhez véleményeltéréssel éltek. Ugyanakkor csakis a szolgáltató hibájából és neki felróhatóan a jogszabály által előírott szerződéskötési eljárás (véleményeltérés egyeztetése) nem történt meg! A Fejér Megyei Bíróság joggyakorlatának a nyilvánvaló következménye az (e joggyakorlat ezzel ekvivalens), hogy valójában „nem kell a szerződéskötési kötelezettséget teljesíteni”! Ez a felfogás ebből a perből is világosan látható. Annak ellenére, hogy az alperesek erre vonatkozó viszontkeresettel éltek, azok érdemi tárgyalására soha nem került sor. Csakis arra volt jó, hogy a jelen per minden fázisában „rész-ítéleteket” lehessen hozni és az egyébként egyesített (és egységes) ügyet darabokra lehessen szaggatni.
8.1.
A vízgazdálkodásról 1995. évi LVII. törvény végrehajtására kiadott 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet szabályainak megsértése.
Az ítélet a 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet szinte valamennyi releváns szabályát megsértette – a felperes érdekeinek megfelelően.
14
a.)
4. § (1)10
E jogszabályhely értékelését a Fejér Megyei Bíróság elmulasztotta. Teljesen nyilvánvaló ugyanis az, hogy a „kvázi társaság” tagjai soha nem kezdeményezték a szolgáltatónál a „közös bekötést” – pedig csakis akkor valósíthatna meg ilyet a szolgáltató (más feltételek fennállása esetében is!), ha az érintett tulajdonosok ezt kérik! Itt azonban ennek éppen az ellenkezőjéről van szó! b.)
5. § (2)11
A Fejér Megyei Bíróság azt sem kereste meg, hogy vajon a feltételezett „közös bekötéshez” hol lelhető fel a társasház (valójában a társasházi tulajdonosi közösség – mivel a társasház semminek nem tulajdonosa!) tulajdonosi hozzájárulása? A Fejér Megyei Bíróság ezt a kérdést sem vizsgálta meg. c.)
6. § (1)12
Ez egy alapvető szabály, amelyet a Fejér Megyei Bíróság szögesen félreértelmezett. Ez az alapszabály: egy ingatlan – egy bekötés! Ehhez képest kell vizsgálni a többi szabályt és feltételt. Az ugyanis nem lehet vitás, hogy a perbeni ingatlanok „víziközmű törzshálózat mentén fekvő ingatlanok”, ráadásul akként, hogy a viziközmű az épületek pinceszintjén elhelyezett közműfolyosóban került elhelyezésre! Minthogy a viziközmű ekként „belülről” érinti az ingatlanokat, fel sem merülhet az a kérdés, hogy ingatlanonként ne volna az önálló bekötés kialakítható. Semmi nem indokolja tehát a „közös bekötést”! d.)
6. § (2)13
Ez az a szabály, amelyre a Fejér Megyei Bíróság ítéletének azon megállapítása épül, miszerint (szabadon) lehet közös bekötést létesíteni! Ez a kijelentés azonban a jogszabályok tökéletes félreértelmezésén, valós jelentésük műszaki tartalmának félremagyarázásán alapul.
10
„A víziközmű törzshálózat mentén fekvő ingatlanoknak a víziközmű hálózatba történő bekötését az ingatlan tulajdonosa vagy egyéb jogcímen használója a szolgáltatónál kezdeményezheti, akinek a szolgáltató a bekötés lehetőségeiről és feltételeiről előzetes tájékoztatást ad.” 11
„(2) Ha a bekötést nem az ingatlan tulajdonosa kezdeményezi, a jegyző által elrendelt bekötés kivételével a szolgáltató hozzájárulása csak a tulajdonos előzetes írásbeli beleegyezésével adható meg.”
12
„A víziközmű törzshálózat mentén fekvő ingatlanok bekötését külön-külön bekötő vezetékekkel kell megvalósítani.”
13
„Ha közös bekötéssel a szolgáltatás műszakilag megoldható - az érintett tulajdonosok írásbeli szerződése és a szolgáltató előzetes hozzájárulása alapján - több szomszédos ingatlan ellátására közös bekötővezeték és csatlakozó hálózat építhető.”
15
A valós jelentés megértéséhez ugyanis éppen a 6. § (1) bekezdéséből kell kiindulni, mely szerint az alap szabály az, hogy ingatlanonként külön-külön bekötővezetéket kell megvalósítani. Amennyiben a Fejér Megyei Bíróság értelmezése helyes volna, erre a szabályra semmi szükség nem volna! A helyes értelmezés az, hogy: abban az esetben, ha az ingatlanonkénti külön-külön bekötés nem volna megvalósítható (valamely ok miatt – például valamely ingatlan nem fekszik a víziközmű törzshálózat mentén!), de; közös bekötéssel mégis megoldható ezen ingatlan ellátása, akkor; o ha az érintett tulajdonosok ebben megállapodtak (ráadásul írásos formakényszer mellett!); és a szolgáltató is hozzájárult; közös „bekötővezeték” és „csatlakozó hálózat” építhető! A Fejér Megyei Bíróság tehát a kivételből készített szabályt! De ráadásul a jogszabály szövegének a teljességét is „mellőzte”, az abban foglaltakat nem vette teljes mértékben figyelembe. Csak kérdezzük? A közös bekötéshez hol van a tulajdonosok hozzájárulása? o Hol van az erre vonatkozó írásbeli szerződés? Ezt azután igazán nehéz úgy „átfogalmazni”, miszerint a „hosszú idő alatt, ráutaló magatartással került az akarat kinyilvánításra”! Hol van a „közös bekötővezeték”? Hol van a „közös csatlakozó hálózat”? Az alapvető probléma az, hogy a precíz jogszabály szövegel szemben a Fejér Megyei Bíróság pongyola hétköznapi fogalomhasználatra alapozza a megállapításait. Ugyanis a 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet 2. §-a szerint a jogszabály az alábbi fogalmakat használja: „2. csatlakozó víziközmű hálózat: több ingatlan ivóvíz bekötővezetékének végpontja és az egyes ingatlanok házi ivóvízhálózatai közötti vezetékhálózat, szerelvényekkel, illetőleg több ingatlan szennyvizét a házi szennyvízhálózattól a szennyvíz bekötővezetékbe vezető szennyvíz vezetékhálózat, amely az érintett ingatlanok közös tartozékát képezi;” Csakhogy az esetünkben ilyen nincsen, mivel a bekötővezeték végpontjában elhelyezett bekötési mérőt követően már a házi ivóvíz hálózat következik. Ugyanis: „7. házi ivóvízhálózat: az ingatlan ivóvízfogyasztását biztosító, az ingatlan tartozékát képező, a bekötővezeték vagy a csatlakozó vezetékhálózat végpontjához kapcsolódó vízvezeték és annak tartozékai (így például vízmérő elhelyezésére szolgáló akna), amely a rajta kialakított vízkivételi helyekig szállítja a vizet;” A használati melegvíz – amely a hőközpontban kerül előállításra – már a házi ivóvíz hálózat juttatja el a szomszédos házakhoz, amelyek közös cirkulációs vezetékhálózathoz kapcsolódnak (tehát a szomszédos házba átvezetett használati melegvíz visszacirkuláltatásra kerül
16
a hőközpontbe!) E műszaki tényt – a perben mellékelt ábrák ellenére! – a bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta! Pedig a „bekötő vezetéken” visszafelé nem áramolhat a víz! Ennek megfelelően: „9. ivóvíz bekötővezeték: az ivóvízellátásba bekapcsolt ingatlanon a törzshálózat és a házi vezetékhálózat, illetve a csatlakozó ivóvízvezeték-hálózat között kiépített vezeték a tartozékaival, valamint a bekötési vízmérő, amely a) úszótelkes és telekhatáron kialakított zártsorú beépítésnél az épület külső falsíkjáig, b) egyéb esetekben a bekötési vízmérőt követően a vízmérési helyen beépített elzárószerelvény vízmérő felőli csatlakozó pontjáig, ennek hiányában a vízmérőt követő 10 cm-es vezetékszakasz végéig, … terjed;” Látható tehát, hogy a „bekötő vezeték” a bekötési mérő utáni elzáró szerelvény kilépő csonkjáig tart! Ebből következik az, hogy „közös bekötő vezeték”-ről csak akkor lehet beszélni, ha valamennyi ingatlannak van bekötési mérője, de a „közös bekötő vezetéken” nincsen egyetlen olyan „bekötési mérő” sem, amely valamennyi ingatlan fogyasztását mérné. Vagyis: több ingatlan esetében is a „bekötő vezeték” valamennyi ingatlanig elvezetésre kerül, ahol különkülön bekötési mérő kerül beépítésre, amelyek végpontjaitól már külön-külön csatlakozó vezetékek vezetnek az egyes „házi ivóvíz hálózatokig”. „13. ivóvízmérő: a külön jogszabály szerinti, az ivóvízhálózatba beépített - az áramló víz mennyiségének meghatározására szolgáló - hitelesített mérőeszköz (így például készülék, berendezés, műszer), ideértve annak tartozékait a) bekötési vízmérő: az ellátásba bekapcsolt ingatlanok vízhasználatának mérésére szolgáló, a bekötővezeték végpontjára telepített,” Teljesen világos, hogy a bekötési mérő csakis a bekötővezeték végpontján helyezkedhet el. „28. szolgáltatási pont: a) ivóvízszolgáltatási pont: az ivóvíz bekötővezetéknek a fogyasztó felőli végpontja, b) szennyvízelvezetés szolgáltatási pont: a szennyvíz bekötővezetéknek a fogyasztó felőli végpontja;” A fentiekből viszont következik az, hogy mit kell érteni a „bekötő vezeték fogyasztó felöli végpontja” megfogalmazás alatt! A bekötési mérő utáni első elzáró szerelvény kilépő pontját. A szolgáltató tehát semmit nem „szolgáltat” a szolgáltatói hőközpontot magában foglaló épület házi ivóvíz hálózatának a szomszédos épületekbe átlépő vezetékszakaszának egyetlen pontja sem „szolgáltatási pont”! Látható tehát, hogy a 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet itt feltüntetett szabályainak alaposabb elemzése teljesen világossá teszi azt, hogy semmiféle „kvázi társaság” nem létezik és nem is létezhet. Közös bekötés csakis az érintett ingatlanok tulajdonosai között írásban megkötött szerződés alapján létesíthető! Ilyen pedig az esetünkben nincsen.
17
e.)
6. § (3)14
Ez a szabály még inkább világossá teszi azt, hogy semmiféle „közös bekötésről” nem lehet szó. Ehhez ugyanis nem csak hogy – írásbeli! – szerződés kell, de annak lényeges tartalmát is meghatározza a jogszabály! Ráadásul azt is előírja a jogszabály, hogy az átvezetésre szolgalmat kell alapítani és a „közös bekötés” mindaddig nem valósítható meg, amíg a felek nem csatolják az átvezetési szolgalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránti kérelemnek a földhivatal iktatóbélyegzőjével ellátott igazolását! Ez vajon hol van a mi esetünkben? Sehol. Itt kell kitérni arra, hogy amikor ezeknek az épületeknek a vízbekötése megvalósult, ez a jogszabály nem is létezett! A Fejér Megyei Bíróság is „elismeri” azt, hogy a korábbi jogszabály alapján szóba sem jöhetett a „közös bekötés”. Ennek ellenére levezeti a szolgáltatónak kedvező argumentációt az újabb (1995. évben hatályba lépett) jogszabályból! Erre a tényre reagálunk a fenti kifejtéssel, nem pedig azért, mert ne volnánk tisztában azzal, hogy a jelen helyzetben irreleváns a 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet és annak valamennyi szabálya. Legfeljebb csak arra volna „jó”, hogy a jogellenes állapotokat ekként legalizálhassa a szolgáltató – de erre sem alkalmas. f.)
6. § (4)15
Ez az a szabály, amelyet „átvezetésnek” nevezhetünk – bizonyos kényszerhelyzet esetében. Esetünkben nem alkalmazható. g.)
8. § (1)16
Ez a szabály a pernek a középpontjában áll, amelyet a Fejér Megyei Bíróság kifejezetten annak, valamint a való tényeknek az ellenében alkalmazott akként, hogy a felek közötti jogviszony valós tartalmára nem volt tekintettel. Ez abból következik, hogy azt állapította meg: a felek között nem áll fenn közüzemi szerződés (azt a 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet hatálybalépése megszűntette, a szolgáltató obstrukciós magatartása viszont az új szerződés megkötése vonatkozásában mellékes, továbbá a fogyasztókkal fennálló jogviszonya tekintetében tett nyilatkozatai utólag „semmisnek” minősülnek!) – következésképpen a Ptk. 198. § (3) bekezdése alapján az önkormányzat díjrendelete szerinti díjat kell megfizetni. 14
„Közös bekötés esetén az ingatlantulajdonosok külön szerződésben a létesítmény közös használatából eredő jogokat és kötelezettségeket rögzítik. A közös bekötést kezdeményező kérelemhez csatolt szerződés tartalmazza: a) a szolgáltatási díj - az esetleges víziközmű fejlesztési hozzájárulás - megfizetésére kötelezett megnevezését; b) az átvezetési szolgalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránti kérelemnek a földhivatal iktatóbélyegzőjével ellátott igazolását.” 15
„Ha a víziközmű törzshálózat a szomszédos ingatlan mentén fekszik, a bekötés a szomszédos ingatlan tulajdonosának hozzájárulásával, azon keresztül is elvégezhető. A víziközmű hálózat meghatározott része átvezetésének tűrésére - megállapodás hiányában - a jegyző a szomszédos telek tulajdonosát kötelezheti.” 16
„A szolgáltatásért a fogyasztónak külön jogszabály szerinti díjat kell fizetnie, kivéve, ha a szolgáltatóval ennél alacsonyabb díj alkalmazásában állapodott meg.”
18
Álláspontunk szerint a Fejér Megyei Bíróság ezen joggyakorlata jogszabálysértő, a szerződéskötésekkel kapcsolatos jogszabályi előírások felperes számára kedvezően elfogult alkalmazásán alapul. Álláspontunk szerint: az 1995. előtt fennálló szerződések nem szűntek meg (nem veszítették hatályukat) a 38/1995 (IV.5.) Korm. rendelet hatálybalépésével, hanem az új szerződések megkötéséig fennmaradtak; abban az új helyzetben, amikor a szennyvízelvezetés közüzemi szolgáltatás tartalmi köre kibővült a szennyvíztisztítással is, a szolgáltató a nyilvánosság számára közzétett nyilatkozatában „értelmezte” az akkor fennálló szerződéseinek a pontos tartalmát és kijelentette, hogy az ő szolgáltatásának nem része a szennyvíztisztítás; ez vonatkozott nem csak a 2002. évben megújított szerződésekre, hanem valamenynyi fogyasztóra - így azokra is, akik vonatkozásában a korábbi szerződések maradtak hatályban; Ebből az következik, hogy a felek az önkormányzati rendeletben meghatározott díjnál alacsonyabb díj alkalmazásában állapodtak meg a közüzemi szolgáltatóval! h.)
10. § (1)17
Erre a szabályra fentebb már hivatkoztunk, mert más szabályból is levezethető. Itt is utalunk arra, hogy a használati melegvíz más épületekbe történő átvezetése akként történik, hogy ennek kapcsán semmiféle „szolgáltatási pont” nem lelhető fel. i.)
11. § (2)18
Ennél a jogi szövegnél vissza kell térnünk a fentebb taglalt témakörhöz: milyen esetben lehet (az új szabályok szerint) egy ingatlan számára több bekötő vezetéket létesíteni. Rámutatunk arra, hogy ez nem a „közös bekötő vezeték”, hanem annak éppen az ellenkezője! De éppen ezért erősíti az eddig kifejtetteket! E szabály kizárja azt a lehetőséget, hogy egy ingatlannak több bekötő vezetéke legyen! Márpedig ha tekintjük az itt ellátott házakat, akkor azt vehetjük észre, hogy: a szolgáltatói hőközpontot ellátó bekötő vezeték (a Fejér Megyei Bíróság szerint) „közös”, amely ellátja a „kvázi társaságot”; o ezen épületnek más „bekötési mérője” nincsen; ugyanakkor a többi épületnek két „bekötési mérője” van: o az egyik (a Fejér Megyei Bíróság szerint) a „közös”; o a másik a „saját” hidegvizes bekötési mérője!
17
„A szolgáltatónak a szolgáltatási kötelezettsége és a szolgáltatás minőségéért való felelőssége a szolgáltatási pontig áll fenn.” 18
„Egy ingatlan ellátására több ivóvíz bekötővezeték csak tűzvédelmi vagy műszaki okból létesíthető, vita esetén az illetékes szakhatóságok (így például a vízügyi hatóság) szakvéleménye alapján a jegyző dönt.”
19
Csakhogy a jogszabály előírása szerint ilyen nem lehetséges! A „műszaki ok” itt sem azt jelenti, hogy valamire ráfogjuk: „ennek műszaki oka van”, hanem olyan oknak kell fennállnia, amely megkerülhetetlen. Ráadásul itt nyilvánvalóan vita van. Vajon hol van az „illetékes szakhatóságok szakvéleménye”? Hol van a jegyző döntése? 17. § (3)19
j.)
Döntő jelentőségű ez a jogszabályi szöveg, hiszen azt tartalmazza, hogy a mérési különbözet elszámolásának a módját a közüzemi szerződésben kell szabályozni! Vajon ez hol van? Utóbb a jogszabály szövege megváltozott: „17. § (3)20 Az ingatlanon fogyasztott víz mennyisége szempontjából a bekötési vízmérő az irányadó. A bekötési vízmérő és az elkülönített vízhasználatokat mérő mellékvízmérők mérési különbözetéből megállapított fogyasztási különbözetet köteles megfizetni a bekötési vízmérő szerinti fogyasztó a szolgáltatónak; a szolgáltatót pedig tájékoztatja az épületen belüli belső elszámolás módjáról.” Csakhogy: itt igen hangsúlyosan kell arra felhívni a figyelmet, hogy a szövegben az „épületen belüli belső elszámolás” fordulat szerepel! Ez kizárja azt a lehetőséget, hogy a szöveget akként „értelmezzük”, miszerint a „kvázi társaság” belső elszámolásáról lehetne itt szó. k.)
18. § (1)21
Ez a szabály utóbb megváltozott, a következőképpen: 18. § (1)22 Az ingatlanon belül a mellékvízmérővel elkülönített vízhasználatra az elkülönített vízhasználó a szolgáltatóval mellékszolgáltatási szerződést köthet. Ez utóbbi szöveg teljesen egyértelművé tette, hogy a mellékvízmérők alapján mellékszolgáltatási szerződés megkötésére csakis „ingatlanon belül” van mód! Vagyis: azon az ingatlanon belül, amelyet a bekötési mérő ellát. Ez a megfogalmazás kizárja azt az értelmezést, miszerint ez „akárhány” ingatlant jelenthetne.
19
„Az ingatlanon mért vízhasználat szempontjából a bekötési vízmérőn mért vízmennyiség az irányadó. A bekötési vízmérő és az elkülönített vízhasználatokat mérő mellékmérők fogyasztási különbözete elszámolásának módját a szolgáltatási szerződésben kell szabályozni.”
20
1999. III. 13.-tól hatályos szöveg.
21
„A mellékvízmérőnek a házi vízhálózatba történő utólagos beépítéséhez, valamint leszereléséhez a szolgáltatónak, az ingatlan tulajdonosának, a bekötési vízmérő szerinti fogyasztónak a hozzájárulása szükséges. Az utólagos beépítés szolgáltatói hozzájárulásának megszerzéséhez e rendelet melléklete szerinti szerelési tervet kell benyújtani.”
22
hatályos 1999. III: 13.-tól
20
l.)
18. § (3)23
E szabály világosan kimondja azt, hogy a mellékszolgáltatási szerződéseket a bekötési mérővel kapcsolatos közüzemi szerződéssel „együtt kell kezelni”. Álláspontunk szerint ez azt jelenti, hogy a mellékszolgáltatási szerződések mellékletei a közüzemi szerződésnek. A felperes ezt vitatja. A jelen helyzet az, hogy a szolgáltatói hőközponttal terhelt társasház lakóinak és közös képviselőjének fogalma sincsen (erről semmiféle információt nem kap – azt a szolgáltató szándékosan megtagadja!) arról, hogy vajon a szolgáltató a társasház „rovására” mennyi mellékszolgáltatási szerződést kötött meg az öt ellátott épületben? Sajnálatosan az eljárt bíróságokat ez a tény sem zavarja – végül is: mi köze mindehhez a társasháznak? Fizessen és kész. m.)
18. § (4)24
Az eljárt bíróságokat ez a szabály sem igen zavarja. Megállapítják azt, hogy a társasház és a szolgáltató között nem jött létre a bekötési mérő szerinti szolgáltatási szerződés. E tény viszont a jogszabály szerint kizárná annak lehetőségét, hogy a szolgáltató (még abban az esetben is, ha „közös bekötés” van a „kvázi társaság” számára!) akár egyetlen-egy mellékszolgáltatási szerződést is megköthetett volna a használati melegvíz tekintetében (az alperesi társasház esetében az ivóvízre vonatkozóan sem köthetett volna mellékszolgáltatási szerződéseket, ha nincsen bekötési mérő szerinti szolgáltatói szerződés!). Minderre a szolgáltató „fittyet hány” (őt a jogszabályok semmiben nem zavarják), a Fejér Megyei Bíróság pedig ezen felperesi magatartást végül is azzal jutalmazza, hogy a nyilvánvalóan egyértelmű jogszabályokkal szemben a perekben a felperest sikerre vezeti, a javára dönt. n.)
24. § (1)25
E szabály is alapvetően megsértésre került a Fejér Megyei Bíróság ítélkezésében. Ugyanis teljesen világos az, hogy a szabály privilegizálja a „mérést” és csak abban az esetben tekinti a számlázás alapjaként a „fogyasztott (számlázott) vízmennyiséget”, amennyiben a „mérés” nem valósul meg.
23
„Mellékvízmérőn keresztül történő vízszolgáltatásra a vízmérő üzembe helyezésével egyidejűleg szerződést kell kötni, melyet az ingatlanra vonatkozó szolgáltatási szerződéssel együtt kell kezelni.”
24
„A (3) bekezdés szerinti szerződés létrejöttének előfeltétele: a) az ingatlan vízfogyasztásának bekötési vízmérővel történő mérése; b) az ingatlan vízellátására vonatkozó szolgáltatói szerződés megkötése.” 25
„A szennyvízelvezetési helyről a szennyvízelvezető műbe kerülő szennyvíz mennyisége méréssel, mérés hiányában pedig az adott helyen fogyasztott (számlázott) vízmennyiség alapulvételével állapítható meg.”
21
A perbeli társasház esetében valamennyi elkülönült vízhasználónak van hiteles mellékvízmérője, tehát a szennyvízelvezetés rendszerébe bejutó vízmennyiség az ivóvízhálózatból történő kilépés pontján ismételten (mégpedig joghatás kiváltására alkalmas, hiteles módon!) megmérésre kerül! Ebből következően két hiteles mérés konkurál egymással: a bekötési mérő hitelesen megméri a házi ivóvíz hálózatba belépő ivóvíz mennyiségét; a kilépési pontokon beépített mellékvízmérők pedig hitelesen megmérik a házi ivóvíz hálózatból kilépő (ezt követően pedig a csatorna hálózatba belépő) ivóvíz mennyiségének a felső korlátját; Ugyanakkor a Fejér Megyei Bíróság e második, úgyszintén hiteles mérést nem fogadja el joghatás kiváltására alkalmas, „hiteles” mérésnek, így megsérti a mérésügyi jogszabályokat. Pedig az ezen (második) hiteles méréssel megállapított ivóvíz mennyiségénél több semmiképpen nem juthat be a szennyvízelvezető rendszerbe! Teljesen világos az, hogy a bekötési mérő által megmért hiteles vízmennyiség az ivóvíz szolgáltatás mennyiségi alapját szolgáltatja, míg a mellékvízmérők által megmért hiteles vízmennyiség pedig a szennyvízelvezetés közüzemi szolgáltatás mennyiségi alapját szolgáltatja! A bekötési mérő hiteles mérése a szennyvízelvezetés közüzemi szolgáltatásra nézve akkor kötelező, amennyiben a házi ivóvíz hálózatból kilépő víz nem kerül teljeskörűen és hitelesen megmérésre a mellékvízmérők által! Ezen nyilvánvaló szabályok és azok valós értelmével szemben a bíróság olyan többletbevételhez juttatja a szolgáltatót, amelyért az nem szolgáltat valójában semmit. o.)
24. § (3)26
Ez a szabály pontosan azt fejezi ki, amelyet fentebb kifejtettünk. Mindössze valamennyi mellékvízmérőre lebontva, egyenként. Azonban ezek összessége pontosan oda vezet, mint azt fentebb kifejtettük. p.)
24. § (4)27
Ez a 2000. évben bevezetett módosított szöveg bevezette a „locsolási kedvezmény” jogintézményét. Dunaújváros lakói ezt a kedvezményt nem kapják meg, tekintettel arra, hogy a Fejér Megyei Bíróság nem tudja (vagy inkább nem akarja) a fogyasztók szempontjából kedvezően értelmezni a kormányrendelet, valamint az ennek alapján „megalkotott” önkormányzati díjrendelet szabályait. Ezzel a szolgáltató (önkormányzati és bírósági segédlettel) megvonja a város lakóitól azt a kedvezményt, amelyet a kormányrendelet egyébként biztosít a
26
„Az elkülönítetten mért vízhasználatokat - ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik, és a fogyasztói hely egyúttal szennyvízelvezetési hely is - az (1) bekezdés szerint kell szennyvízként figyelembe venni.”
27
„Nem vehető figyelembe a szennyvíz mennyiségének meghatározásánál:
d) a külön jogszabály felhatalmazása alapján kihirdetett jogszabályok szerint az év meghatározott időszakában locsolási célú felhasználásra figyelembe vett ivóvízmennyiség, amely nem lehet kevesebb mint az adott időszakhoz tartozó vízhasználat 10%-a.”
22
számukra. Ezzel úgyszintén olyan bevételhez jut, amelyért semmiféle teljesítményt nem szolgáltat. r.)
24. § (5)28
Ez a szabály egyértelművé teszi, hogy szennyvíz mennyiséget víz-oldalon is lehet mérni – tehát a mellékvízmérőkön megmért ivóvíz is lehet a szolgáltatás mennyiségi alapja a szennyvízelvezetés vonatkozásában. Tehát alátámasztja az argumentációnkat. s.)
25. § (1)29
A jogszabály hatályon kívül helyezte ugyan a korábbi 27/1975. (X. 30.) MT rendeletet, azonban sehol nem mondja azt ki, hogy a korábbi jogszabály alapján létrejött jogviszonyok hatályukat vesztenék, vagy megszűnnének. A korábbi jogszabály alapján is szerződés jött létre, mégpedig írásban, azonban a szerződés tartalmát (a személyhez fűződő adatok kivételével) jogszabály határozta meg. A korábbi jogszabály tehát inkorporálódott a szerződésekbe – melyből következően e szabályok a szerződésekben tovább éltek – mindaddig, amíg (a fogyasztó hozzájárulásával) a korábbi jogviszony szabályai megváltoztak. Amennyiben a fogyasztó ezzel nem értett egyet, akkor a korábbi szerződés tartalmának kellett megjelennie az új szerződésben is – azonban most már nem mint valamely hatályos jogszabály tartalma, hanem a korábbi jogszabály szerződésben továbbélő tartalmaként. t.)
25. § (3)30
Itt található az a szabály, amelyre fentebb utaltunk. u.)
25. § (4)31
Tehát a jogalkotó a szolgáltatóra rótta azt a kötelezettséget, hogy az új szerződéseket létre kell hoznia
28
„Aki az ingatlanon keletkezett szennyvizet a szennyvízelvezető műbe mérés nélkül vezeti és a vizet nem vagy nemcsak közműves vízellátáshoz csatlakozva, hanem saját vízműből vagy más vezetékes megoldással szerzi be, a beszerzett valamennyi vízmennyiség mérésére hiteles vízmérőt működtetni, a mért mennyiségekről a szolgáltatót tájékoztatni köteles. A mért mennyiséget a szolgáltató jogosult ellenőrizni.”
29
„Ez a rendelet a kihirdetést követő 30. napon lép hatályba, ezzel egyidejűleg hatályát veszti a közműves vízellátás és közműves csatornázás szabályainak kiadásáról szóló 27/1975. (X. 30.) MT rendelet, valamint az azt módosító 88/1990. (IV. 30.) MT rendelet 1. számú mellékletének 12. pontja, a 18/1992. (I. 28.) Korm. rendelet 10-14. §-a, a 119/1993. (VIII. 25.) Korm. rendelet, továbbá a közműves vízellátás és a közműves csatornázás egyes kérdéseiről szóló 4/1975. (XI. 26.) OVH rendelkezés.” 30
„A már folyamatosan teljesített szolgáltatásokra a szerződés írásban való megkötését a szolgáltató kezdeményezi. A szerződésben a szerződési ajánlat megküldésének időpontjában teljesített szolgáltatástól csak mindkét szerződő fél egyetértése esetén lehet eltérni.” 31
„A (3) bekezdésben foglalt szerződési ajánlatot a szolgáltató a rendelet hatálybalépésétől számított 2 éven belül köteles megtenni.”
23
„25. § (4)32 A (3) bekezdésben foglalt szerződési ajánlatot a szolgáltató 2000. május 5-ig köteles megküldeni.” A két éves türelmi idő utóbb 5 évre módosult. Vajon az lehetett a jogalkotó akarata, hogy öt éven keresztül exlex állapot álljon fenn? Aligha. Pedig a Fejér Megyei Bíróság ítéletéből ez következik: szerződés nélkül öt évig, ha a szolgáltató nem tesz eleget a jogszabály szabta kötelezettségének! Jellemző, hogy Dunaújvárosban a felperesi szolgáltató csak 2002. évben „állt elő” olyan blanketta-szerződéssel, amely megfelelt a jogszabály előírásának. De még ekkor sem tette meg a szerződéses ajánlatát valamennyi fogyasztó felé!
9.)
A távhőszolgáltatásról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 1/1999. (I. 1.) Korm. rendelettel szóló 1998. évi XVIII. törvény szabályainak értékelése és álláspont kifejtése. Ennek a jogszabálynak – bár ma már nem hatályos – a kifejtése sem nélkülözhető, tekintettel arra, hogy a viszontkövetelés egy része arra az időszakra esik, amikor e jogszabály volt hatályban. Ehhez kapcsolódik a végrehajtásra kiadott önkormányzati közgyűlési rendelet is. A megsértett jogszabályok: a.)
Tszt. 27. § (1)33 bekezdése
Teljesen világos, hogy 1998. évtől meg kellett állapodni a tulajdonossal! A használati jog alapítása csakis akkor jött szóba, amikor a távhőszolgáltató és a tulajdonos között – a távhőszolgáltatónak felróható okból – nem jön létre a megállapodás. Ezen a szabályon alapult az, hogy az elhelyezés (de főleg az üzemeltetés!) kérdésében bérleti szerződés megkötésére tettünk ajánlatot, illetve ilyen tartalmú viszontkeresetet terjesztettünk elő! A Fejér Megyei Bíróság azonban nem a jogszabály valós tartalmának megfelelően értelmezte és alkalmazta a jogszabály előírását. Ez azonban csak a jövőre nézve előterjesztett igényünk volt, mivel a múltra nézve jogalap nélküli gazdagodás címén terjesztettük elő az igényünket! b.) 32
Tszt. 27. § (2)34 bekezdése
1997. évben módosított változat
33
„Szolgáltatói hőközpontot a távhővel ellátott épületek egyikében (idegen ingatlanon) az ingatlantulajdonossal kötött megállapodás alapján lehet elhelyezni, és üzemeltetni. Abban az esetben, ha a távhőszolgáltató és az idegen ingatlan tulajdonosa között nem jön létre megállapodás33, a szolgáltatói hőközpontot magában foglaló helyiség használatára használati jogot lehet alapítani.” 34
„(2) A használati jogot és a fizetendő kártalanítást a Kormány rendeletében (19. §) foglaltaknak megfelelően az önkormányzat jegyzője határozattal állapítja meg.”
24
Teljesen világos, hogy ez csakis arra az esetre vonatkozik, amikor – a tulajdonossal nem jön létre a megállapodás és ezért – a szolgáltató fordul a jegyzőhöz azzal az igénnyel, hogy a jegyző alapítsa meg a használati jogot és határozza meg a kártalanítást. Csakis ebben az esetben jelenik meg a kártalanítás jogintézménye a felek jogviszonyában. c.)
Tszt. 27. § (3)35 bekezdése
Itt ismételten rámutatunk arra a tényre, mely szerint ez a szabály is csak akkor játszik szerepet, ha a megállapodás hiányában a szolgáltató a jegyzőhöz fordul a használati jog megalapítása érdekében! A Fejér Megyei Bíróság jogsértő módon értelmezte és alkalmazta ezeket a szabályokat. d.)
Tszt. 28. § (1)36 bekezdése:
Úgyszintén olyan szabály, amely csakis a jegyző által megalapított használati jog vonatkozásában kerülhet alkalmazásra. A Fejér Megyei Bíróság jogsértő módon értelmezte és alkalmazta ezeket a szabályokat. e.)
Tszt. 28. § (2)37 bekezdése:
Ilyen kötelezettség nincsen, amennyiben az üzemeltetés a felek megállapodásán alapul – tekintettel arra, hogy a használati jog megalapítása sem feltétlenül szükséges ilyen esetben a távhő törvény szerint. f.)
Tszt. 29. §38:
Itt a használati jog megszűnésének megállapodással történő esetével találkozhatunk. f.1.)
R. 17. § (1)39 bekezdése:
A végrehajtási rendelet teljesen egyértelművé teszi a törvény szabályozását abban a tekintetben, hogy a hőközpontok használatára vonatkozóan szerződéskötési kötelezettség áll 35
(3) Az (1)-(2) bekezdésekben nem említett kérdésekben a használati jog alapítására a Ptk. 108. és 171. §-ai az irányadók. 36
A használati jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését az engedélyes köteles kérni. A használati jog a mindenkori engedélyest illeti meg, és az ingatlan mindenkori tulajdonosát terheli. A bejegyzés késedelme36 a jog gyakorlását nem érinti. 37
(2) A használati jog ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzése esetén annak megszűnésekor a használati jog törlését az engedélyes köteles kérni. Mulasztása esetén az engedélyes költségére az ingatlantulajdonos is kérheti a használati jog törlését. 38
29. § Abban az esetben, ha a használati joggal terhelt idegen ingatlan tulajdonosa a saját fogyasztási helyére vonatkozó közüzemi szerződést a 35. § szerint felmondja, az engedélyest a használati jog továbbra is megilleti. Megszűnik a használati jog az érdekeltek közös megállapodásával. 39
R. 17. § (1) Idegen ingatlanban (ellátó épületben) elhelyezett, más ingatlanokat ellátó (ellátott épületek) szolgáltatói hőközpontot magában foglaló helyiség használatára a távhőszolgáltatónak az ellátó épület tulajdonosával az ellátott épületek érdekében és bevonásával, az érdekeltek jogait és kötelezettségeit tartalmazó megállapodást kell kötnie39.
25
fenn! Mégpedig nem a „használati jog” megszerzésére nézve kell szerződést kötni, hanem a „helyiség használatára” vonatkozóan. Ezen a szabályon alapult az az igényünk, hogy a bíróság bérleti szerződés-szerű megállapodást hozzon létre. Tekintettel arra, hogy a használati jog alapításának igénylésére csakis a szolgáltató jogosult a jegyzőn keresztül. Ráadásul olyan szerződést kell kötni, amelybe a többi ellátott épületet is be kell vonni! Ebben a szerződésben lehetne rendezni az épületek közötti víztöbblet megosztás kérdését is. Nem értjük, hogy a Fejér Megyei Bíróság vajon miért tulajdonított ezeknek a szabályoknak a fentiektől eltérő jelentést? f.2.)
R. 17. § (2)40 bekezdése:
A jogszabály szövegéből teljes mértékben látható az, hogy a „megállapodás”, illetve a „használati jog” jogintézménye egymástól élesen eltér! A hőközpont területének használatára kötött szerződés nem olyan szerződés, amely egyúttal „használati jogot” kell keletkeztessen! Márpedig a Fejér Megyei Bíróság a szerződés létrehozására előterjesztett viszontkeresetünket arra tekintettel utasította el, hogy „nem kértük a használati jog létrehozását”! Azért nem kértük, mert ilyet a bíróságtól – mi – nem is kérhetünk. Ilyet (a megállapodás hiányában) csakis a felperes kérhet, de nem a bíróságtól, hanem a jegyzőtől! Mi a szerződéskötési kötelezettség alapján az elfoglalt területtel arányos használat díját megállapító (célszerűen egy speciális bérleti) szerződés létrehozását kértük. f.3.)
R. 17. § (3)41 bekezdése:
Ebből következően tehát egy speciális „használati” (álláspontunk szerint: bérleti) szerződést kell megkötni, amely biztosítja a szolgáltatónak azt a jogot, hogy az itt megjelölt szabálynak megfelelő ideig használhassa a hőközpontot. g.)
32/2000. (XI. 17.) KR42 30. § (7)43 bekezdése:
40
(2) Az (1) bekezdésben említett megállapodás, illetőleg használati jog hiánya nem érinti a távhőszolgáltatónak a szolgáltatói hőközpont üzemeltetési és az üzemeltetésből eredő más kötelezettségeit. 41
(3) A távhőszolgáltató a szolgáltatói hőközpontot köteles és jogosult mindaddig fenntartani és üzemeltetni, amíg az abból ellátott épületek bármelyikében levő fogyasztó közüzemi szerződése a távhőszolgáltatóval fennáll. 42
DUNAÚJVÁROS MEGYEI JOGÚ VÁROS KÖZGYŰLÉSE 43/2001. (VII.25.) KR1 és az 5/2002. (I.25.) KR1/a, a 28/2002. (IX.27.) KR1/b, a 37/2002. (XII.20.) KR1/c, a 35/2003. (XI.7.) KR1/d, a 45/2003. (XII.19.) KR1/e, a 3/2004. (I.30.) KR1/f, az 52/2004. (VII.5.) KR1/g, a 61/2004. (XII.17.) KR1/h, a 12/2005. (III.11.) KR1/i,a 25/2005. (V.6.) KR1/j és az 1/2006. (I.27.) KR1/k számú rendeletével módosított és kiegészített 32/2000. (XI.17.) KR számú rendelete a kommunális célú távhőszolgáltatásról, a távhő- és melegvíz-szolgáltatás legmagasabb díjának megállapításáról és díjalkalmazási feltételeiről (Egységes szerkezetbe foglalt szöveg) 43
(7) A közüzemi szerződésben rögzíteni kell a hőközpont által az épületből igénybe vett területet. Az épület tulajdonosai a szolgáltatói hőközpont esetében a távhőszolgáltatótól arányos használati díj megfizetését43 kérhetik.
26
Teljesen világos az, hogy az ellenkérelem előterjesztésekor hatályos önkormányzati rendelet világosan előírta, hogy ezt a használati díj kérdést a közüzemi szerződésben kell tisztázni. Következésképpen, amennyiben külön okiratban kerül a megállapodás megkötésre (mint az ellenkérelmünk esetében azt kértük!), e külön okiratot a közüzemi szerződés részeként kell tekinteni. Az önkormányzati rendelet – a fentebb idézett kormányrendelettel összhangban – a felek közötti megállapodás kérdésében nem a „használati jog”, hanem a „használat díjaként megfizetett rendszeres összeg” elvi talaján áll! A Fejér Megyei Bíróság mindezeket a jogszabályokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyta és a felek közötti jogvitát nem az érvényes és hatályos jogszabályok szerint bírálta el. 10.
A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény
Ezt az új távhő törvényt si meg kell vizsgálni, kutatva azt, hogy vajon a fentebb feltárt összefüggéseken túlmenőe tartalmaz-e változást? a.)
A Tszt. 28. § (1) bekezdése: 28. § (1) A szolgáltatói hőközpontot idegen ingatlanon, illetve a távhővel ellátott épületek vagy építmények egyikében az ingatlantulajdonossal kötött megállapodás alapján lehet elhelyezni, üzemeltetni és karbantartani.
Ez lényegében nem változott. b.)
A Tszt. 28. § (2) bekezdése: (2) Az engedélyes megállapodás hiányában az ingatlan használatára vonatkozó használati jog megállapítását kérheti az illetékes önkormányzat jegyzőjétől.
Ez lényegében nem változott. c.)
A Tszt. 28. § (3) bekezdése: (3) A használati jog alapítását és a fizetendő kártalanítás mértékét az illetékes önkormányzat jegyzője határozattal állapítja meg az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Étv.) meghatározott módon.
Ez lényegében nem változott. Azonban csakis arra az esetre vonatkozik, amikor a használati jogot hatósági határozattal a jegyzőnek kell megalapítania. d.)
A Tszt. 29. § (1) bekezdése: 29. § (1) A használati jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését az engedélyes kérelmezi az ingatlantulajdonossal kötött szerződés vagy jogerős hatósági határozat alapján. A használati jog a mindenkori engedélyest illeti meg, és az ingatlan mindenkori tulajdonosát terheli. A használati jog az azt megál-
27
lapító hatósági határozat jogerőre emelkedését követően, illetve az ingatlantulajdonossal kötött megállapodás alapján gyakorolható. Ez lényegében nem változott. Elválik egymástól a „használati jog”, illetve a „megállapodás” esete. e.)
A Tszt. 29. § (2) bekezdése: (2) Megszűnik a használati jog, ha az engedélyes a használati joggal terhelt ingatlanon a szolgáltatói hőközpontot a használati jog keletkezésétől számított öt éven belül nem építi meg vagy azt véglegesen eltávolítja. Megszűnik a használati jog a felek megállapodásával is.
A korábbival lényegében megegyező szabály. f.)
A Tszt. 29. § (3) bekezdése: (3) A használati jog megszűnése esetén az engedélyes a használati jog megszűnésével egyidejűleg köteles kérni az ingatlan-nyilvántartásból történő törlést. Ennek elmulasztása esetén - az engedélyes költségére - az ingatlan tulajdonosa is kérheti a használati jog törlését. Az ehhez szükséges nyilatkozatot az engedélyes köteles az ingatlantulajdonosnak kiadni, és a törléssel öszszefüggésben felmerült kiadásait megtéríteni.
A korábbival lényegében megegyező szabály. g.)
A Tszt. 30. §: 30. § Ha a használati joggal terhelt idegen ingatlan tulajdonosa a saját felhasználási helyére vonatkozó közüzemi szerződést felmondja, a használati jog az engedélyest továbbra is megilleti mindaddig, amíg a hőközpontból más felhasználót is ellát. Ebben az esetben a használati jog az érdekeltek megállapodásával szüntethető meg.
A módosulás a perbeni esetre nézve nem bír jelentőséggel. A fentiekből következően az itt kifejtett szabályok vonatkoznak a használat ellenértékének a megfizetésére. Ezek a szabályok vonatkoznak a jövőre nézve (megállapodás létrehozása), illetve a múltra nézve (a jogalap nélküli gazdagodás megtérítése) egyaránt. Ezeket a szabályokat azonban a Fejér Megyei Bíróság egyszerűen mellőzte.
11.)
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény:
Ezek a szabályok azért relevánsak, mert úgy a régi, mint a jelenlegi távhőtörvény ezeket a szabályokat hívja fel arra az esetre nézve, amennyiben a szolgáltató kéri a használati jog megalapítását.
28
Itt külön és határozottan is rámutatunk arra, hogy a felperes kérte a használati jog megalapítását. Érthetetlen a számunkra, hogy a Fejér Megyei Bíróság vajon miért nem észlelte ezt és miért jelentette ki az ítélet indokolásában, hogy sem a felperes, sem az alperes nem kérte a használati jog létrehozását?! Ezeket a problémákat a fellebbezési beadványunkban részletesen feltártuk. itt csak utalunk az ott feltártakra. a.)
A Étv. 30. § (1) bekezdése: Kártalanítási szabályok 30. § (1) Ha az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv másként állapítja meg (övezeti előírások változása) vagy korlátozza (telekalakítási vagy építési tilalom), és ebből a tulajdonosnak, haszonélvezőnek kára származik, a tulajdonost, haszonélvezőt kártalanítás illeti meg.
Utalunk az előző beadványban foglalt okfejtésünkre, amely ezen a szabályon alapul a kártalanítás mibenlétét és lényegét illetően. Azzal a megfelelő értelmezéssel kell alkalmazni, hogy az esetünkben nem az építési szabályzatból ered a korlátozás, hanem abból, hogy a szolgáltató számára a „használati jog” alapítását törvény teszi lehetővé. b.)
A Étv. 30. § (2) bekezdése: (2) A kártalanítás összege az ingatlannak a korábbi rendeltetése alapján megállapítható régi és az új szabályozás eredményeként megállapítható új forgalmi értéke közötti különbözet.
A megfelelő értelmezés alapján, amennyiben „kártalanítás”-ra kerülne sor, akkor annak kiinduló alapja a forgalmi érték lehet. Ez a szakértői vélemény szempontjából lehetett volna jelentős. A szakértőnek arra is ki kellett volna térnie, hogy: milyen összegű bérleti (használati) díj lehet megalapozott; milyen összegű kártalanítás lenne megalapozott; Ezen kérdések szakértői tisztázását a Dunaújvárosi Városi Bíróság kifejezetten megakadályozta. Ezt pedig a Fejér Megyei Bíróság „rendben lévőnek találta”, mert úgy ítélte meg, nem tartozik a per tárgyához! c.)
A Étv. 30. § (6) bekezdése: (6) A kártalanítást az köteles megfizetni, akinek az érdekében a korlátozás történt. Ha nem határozzák meg azt, akinek az érdekében a korlátozás történt, a kártalanítási kötelezettség a települési önkormányzatot terheli. A fővárosban a kártalanítás a fővárosi, illetőleg a kerületi önkormányzatot érdekeltségük arányában terheli. Ha az, akinek az érdekében a kártalanítási kötelezettséggel járó előírás szükségessé vált, a tilalom vagy a korlátozás elrendelése után jogutód nélkül megszűnt, és a települési önkormányzat az előírást fenntartja, a kártalanítási kötelezettség szintén az önkormányzatot terheli.
29
Ez a szabály is a hatósági útra vonatkozik – mi (egyoldalú hatalmasságunknál fogva) a konszenzusos utat keressük és ennek hiányában a szerződés bírósági létrehozását igényeljük a felperes szerződéskötési kötelezettsége alapján. d.)
A Étv. 30. § (7) bekezdése: (7) A kártalanítási igény a vagyoni hátrány keletkezésekor válik esedékessé. …
Ebből az aláhúzott szövegrész jelentős, tekintettel arra a tényre, hogy ehhez igazodik a bérleti díj (használati díj) igény is. Azt tehát a távhő törvény hatálybalépéséhez kötjük, igazítjuk, mert ekkortól fogva volt a szolgáltató kötelezett az ellenérték megfizetésére. e.)
A Étv. 30. § (8) bekezdése: (8) A közigazgatási hivatalnak a kártalanítás ügyében hozott határozata ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak nincs helye, az ügyfél jogszabálysértésre hivatkozással azonban kérheti a határozat bírósági felülvizsgálatát. A kártalanítási ügyben kezdeményezett bírósági eljárást a kártalanítás megfizetésére kötelezett ellen is meg kell indítani. A bíróság a kártalanítási ügyben hozott határozatot megváltoztathatja.
Ez az út vezethet a használati jog esetében a bírósághoz. Közvetlen bírósághoz fordulásról nem lehet szó!
12.
A mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény
Ezekre a jogszabályokra annyiban hivatkozunk, hogy a Fejér Megyei Bíróság megsértette a joghatással járó, hiteles méréshez fűződő jogkövetkezményeket (ezzel a mérésügyi jogszabályokat) akkor, amikor a mellékvízmérők által megmért vizmennyiséget nem tekintette sem hitelesnek, sem joghatás kiváltására alkalmasnak.
13.
A hőközpont használatával kapcsolatos jogszabályok
A fellebbezésben részletesen feltártuk ezeket a jogszabályokat, azok értelmét és alkalmazhatóságát. Ezek a jogszabályok az alábbiak:
4/1963. (X. 12.) NIM rendelet44(a villamosmű átalakító és kapcsoló berendezésének elhelyezését szolgáló használati jog szabályozásáról)
4/1963. (X. 12.) NIM rendelet szabálya szerint45.
44
1995. 04. 20.-ig volt hatályban! Hatályban tartotta a 40/1962. (XI. 11.) Korm. rendelet, mivel a 129/1991. (X. 15.) Korm. rendelet nem helyezte hatályon kívül! 45
2. § (1) A használati jog a) állami tulajdonban álló ingatlan esetében a kezelőszerv hozzájárulása, b) egyéb ingatlan esetében a tulajdonossal (használóval) létesített megegyezés,
30
4/1963. (X. 12.) NIM rendelet 9. § (1) bekezdésének szabálya szerint46
4/1963. (X. 12.) NIM rendelet 10. § (4) bekezdésében
129/1991. (X. 15.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése
az 1962. évi IV. törvény a villamosenergia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 40/1962. (XI. 11.) Korm.47 rendelettel törvény és végrehajtási rendelete Itt megjegyezzük: „A használati jog alapításáról és a kártalanítás mértékéről az 5/1990. (V. 24.) IpM. rendelettel módosított 4/1963. (X. 12.) NIM rendelet tartalmazott rendelkezéseket. E jogszabályok alapján a kártalanítás mértéke szabad megállapodás tárgya volt. A per alatt hatályba lépett 1994. évi XLVIII. tv. (VET) - amely az 1994. május 7-i kihirdetést követő 90 nap után, míg az 55. §-ának (2) bekezdése 1997. január 1-jén lépett hatályba - az 1962. évi IV. törvényt hatályon kívül helyezte azzal azonban, hogy a hatálybalépését megelőzően kötött szerződésekre még a régi szabályozás érvényesül.”
A végrehajtási rendeletek a 15/1970. (XI. 18.) NIM rendelet és 9/1972. (XII. 7.) NIM rendelet
a lakóépületek és vegyes célra használt épületek távhőellátásáról szóló 129/1991. (X. 15.) Korm. rendelet
új VET (a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról, egységes szerkezetben az egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény48 egységes szerkezetben a 34/1995. (IV. 5.) Korm. rendelettel) jogszabály
Ezeket a szabályokat a Fejér Megyei Bíróság részletesen és alaposan elemezte, azonban okszerűtlen következtetésekre jutott. Ebben a tekintetben – ahelyett, hogy megismételnénk – hivatkozunk a fellebbezési beadványban kifejtett álláspontunkra.
14.
A hőközpont használatával kapcsolatos bírósági határozatok
c) hozzájárulás, illetve megegyezés hiányában a villamosmű üzembentartójának kérésére az illetékes tanácsi szerv engedélye [VET 7. § (2) és (3) bekezdés] alapján keletkezik. (2) A használati jog engedélyezése felől az ingatlan fekvése szerint illetékes járási, városi (fővárosi kerületi, megyei jogú városi kerületi, járási jogú városi) tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya dönt. 46
9. § (1) A használati jog tárgyában hozott határozatot, továbbá a használati jog engedélyezése esetén a hatósági helyszínrajz és összeírás jogerősségi záradékkal ellátott egy-egy példányát a határozat jogerőre emelkedése után az illetékes tanácsi szerv megküldi a villamosmű üzembentartójának, a használati joggal terhelt ingatlan tulajdonosának és a telekkönyvi hatóságnak, két példánya pedig az iratoknál marad. 47
1995. 04. 20.-ig volt hatályban, szemben a törvénnyel, amely 1994. 08. 04. napjáig volt hatályos!
48
Ez nem terjeszti ki a használati jogi szabályok alkalmazását a távhőellátásra.
31
A fellebbezésünkben részletesen elemeztük a vonatkozó joggyakorlatot, a jogfejlődés, a változó jogszabályok tükrében. Ezen joganyagokra és a velük kapcsolatos argumentációra (mint a megsértett jogszabályokat igazoló érvelésre) csak hivatkozunk:
a.) BH1981. 11. I. A társasház nem jogi személy, perbeli jogképessége a társasház tagjainak vagyis a társasházközösségnek van, amelynek képviselőjeként a közös képviselő, illetőleg az intézőbizottság elnöke járhat el [1977. évi 11. sz. tvr. 18. § (1) és (2) bek., PKT 4/1979. sz.]. b.)
BH1982. 21 Ha valamely lakóépület fogyasztói hőközpontját a távhőszolgáltató jogszabályban előirt kötelezettsége alapján - az ingatlan tulajdonosa (kezelője) helyett üzemelteti, vagyis a berendezés elhelyezésére szolgáló helyiséget nem a saját érdekkörében használja, a tulajdonos (kezelő) részéről a használatért térítés nem igényelhető és közöttük bérleti jogviszony sem áll fenn [1962. évi IV. tv. 1. § (1) bek., 2. §, 7. §, 8. § (1) bek., 4/1963. (X. 12.) NIM r. 10. § (1) bek. b) pont, 9/1972. (XII. 7.) NIM r. 2. § (1) bek., 12. § (1) bek., 13., 15. §-ok, Ptk. 95. §].
c.) BH1994. 662. A bíróság nem módosíthatja a szerződést, ha a felek a hőközpont helyiségének határidő nélküli használatára térítésfizetési kötelezettség nélkül állapodtak meg [Ptk. 177. § (1) bek., 201. § (1) bek., 241. §, 1962. évi IV. tv. (VET) 7. § (1) bek., 8. § (1) bek., 40/1962. (XI. 11.). Korm. r. 59. §, 129/1991. (X. 15.) Korm. r. 10. § 7. pont, 4/1963. (X. 13.) NIM r. 2. § (1) bek., 9/1972. (XII. 7.) NIM r. 2. § (1) bek., 4/1973. (X. 12.) NIM r. 10. §]. d.)
BH1995. 700. Több lakóépület hőenergia-ellátása céljából létesült hőközpont használati joga az elhelyezését szolgáló helyiségre [Ptk. 169. §, 171. § (1) bek., 9/1972. (XII. 7.) NIM r. 12. § (1) bek., 17/1991. (V. 30.) IKM r. 5. § (6) bek., 29/1991. (X. 1.) IKM r. 5. § (3) bek.].
e.) BH1997. 585. Helyiség használati díjának érvényesítése a transzformátort üzemeltetővel szemben [Ptk. 241. §, 4/1963. (X. 12.) NIM r. 2. § (1) bek. b) pont, 10. § (4) bek., 5/1990. (V. 24.) IPM r.]. f.) BH1998. 240. I. Az áramszolgáltató által közcélra - pl. transzformátorház céljára - igénybe vett helyiségek után a gazdálkodó szerv tulajdonost (kezelőt) sem bérleti, sem használati díj nem illeti meg, hanem a tulajdonjog (a kezelői jog) korlátozása miatt a részére kártalanítás jár [1962. évi IV. tv. 7. § (2)-(3) bek., 1994. évi XLVIII. tv. 8. § (2) bek., 32. §, Ptk. 108. § (1) és (3) bek., 171. § (1)-(2) bek.]. II. A kártalanítás mértékének megállapítása során a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó speciális jogszabály rendelkezéseiből és nem a Ptk. általános szabályaiból kell kiindulni [1993. évi LXXVIII. tv. 1. § (1) bek., 3. § (1) bek., 2. számú melléklet 12. és 16/c) pontja, Ptk. 108. § (1) bek.].
g.)
BH1998. 289. A távhőszolgáltató által - akár külön megállapodás, akár államigazgatási szerv határozata alapján - igénybe vett társasházi közös helyiség (hőközpont) használatáért bérleti (használati) díj nem, de egyszeri kártalanítás jár. A kártalanítás mértékére a felek megállapodása az irányadó, ennek hiányában annak összegét a bíróság állapíthatja meg [1962. évi IV. tv. 7. §, 1994. évi XLVIII. tv. 26-37. §-ai, 57. § (4) és (6) bek., 32
34/1995. (IV. 5.) Korm. r. 5. § (2) bek., 129/1991. (X. 15.) Korm. r., Ptk. 166. § (1)-(2) bek., 171. § (1) bek.]. 4/1963. (X. 12.) NIM rendelet a villamosmű átalakító és kapcsoló berendezésének elhelyezését szolgáló használati jog szabályozásáról
h.)
706/B/1998. AB határozat a Győr Város Tanácsa által a távhőellátásról és a melegvízellátásról alkotott 11/1970. tanácsrendelet 4. §-ának (3) bekezdése alkotmányellenességéről és egyedi ügyben való alkalmazási tilalmáról
i.) BDT2005. 1237 A villamosmű engedélyese az idegen ingatlan használatáért az ingatlan tulajdonosának piaci értéken számított, áfakötelezettség alá eső térítési díjat kell fizessen. A térítési díj mérséklésének nincs helye arra hivatkozással, hogy a villamosmű engedélyese közfeladatot lát el. Alkalmazott jogszabályok: 1994. évi XLVIII. tv. (VET) 26. § (1)-(2) bek., 32. § (3) bek.; 2001. évi CX. tv. 69. és 75. §; 1992. évi LXXIV. tv. (Áfatv.) 8. § (1)-(2) bek. A fentiek alapján kérjük a másodfokú jogerős ítélet felülvizsgálatát. Továbbá jelezzük, hogy a Fejér Megyei Bíróság jogerős másodfokú ítéletét (valamint a kapcsolódó joganyagokat) részletesen kívánjuk elemezni és felülvizsgálati kérelmünket ekként még további részletességgel indokolni.
Ennek előterjesztésére további időt kérünk a T. Legfelsőbb Bíróságtól. Kelt: Dunaújvárosban, 2010. október 20.-án Tisztelettel: Hold u. 5.-7. Társasház és társai alperes nevében
33