A vadgazdálkodás idõszerû kérdései 2

A vadgazdálkodás idõszerû kérdései 2.

ÕZ

A vadgazdálkodás idõszerû kérdései 2.

ÕZ A konferencia címe: Az õzgazdálkodás idõszerû kérdései Helyszíne és idõpontja: Hubertus Vadásztársaság, melegtanyai vadászház 2003. június 5.

Országos Magyar Vadászkamara 2003

Az elõadások elhangzottak az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet szervezésében A borítófotót Blaumann Ödön készítette

Szerkesztõ: dr. Nagy Emil Lektorálta: Gellér Tibor

ISBN 963 9369 40-3 Kiadja: Dénes Natur Mûhely az Országos Magyar Vadászkamara megbízásából Felelõs kiadó: Dénes István Nyomdai elõkészítés: Kitaibel Kiadó

TARTALOM

Hazai õzgazdálkodás idõszerû kérdései (dr. Nagy Emil) ..................................................... 6 Hazai õzgazdálkodásunk értékelése (Farkas Dénes)........................................................... 14 A Szolnok megyei õzgazdálkodás eredményei és tapasztalatai (Kõvári Ferenc) .............. 23 A Békés megyei õzgazdálkodás tapasztalatai és eredményei (dr. Hagymási László) ....... 29 A Békés megyei õzállomány mennyiségi változásainak elemzése (Majzinger István) ..... 35 Új utakon a Bogárzó és Környéke Földtulajdonosok Ve. õzgazdálkodása (Szél István) .. 45 Az õz etetésének tapasztalatai és eredményei az erdõs területeken (Hopp Tamás)......... 52 Erdei és mezei õzek szaporodási mutatói és az állományhasznosítás (Prof. Sugár László) ....... 59 Az õz vadkereskedelmi helyzete (Fehér József) ................................................................... 66

5

HAZAI

ÕZGAZDÁLKODÁS IDÕSZERÛ KÉRDÉSEI Dr. Nagy Emil,

az OMVK Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottságának elnöke Az OMVK és az OMVV, valamint a Szolnok megyei vadászati vezetõk és a házigazda vadásztársaság nevében tisztelettel köszöntöm kedves vendégeinket, vadgazdáinkat és vadászainkat. Köszöntöm a felkért elõadókat. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Kõvári Ferenc titkár úrnak, Simon Károly elnök úrnak, valamint a Hubertus Vt. kollektívájának a rendezvény megszervezéséért, Pechtol János fõtitkár úrnak a rendezvény támogatásáért és Bíró Gabriellának az adminisztratív munkáért. Szakmai tanácskozásunk célja a hazai õzgazdálkodás helyzetének és jövõjének áttekintése. A konferencián elhangzottakat összegezzük, és továbbítjuk a döntéshozók felé. Az elhangzott elõadásokat külön kiadvány formájában közzétesszük. *** Az újvilági szarvasok alcsaládjának egyetlen európai képviselõje a nálunk is nagy egyedszámmal élõ õz (Capreolus capreolus), mely az elmúlt évtizedekben eddig soha nem tapasztalt dinamizmussal szaporodott és vált meghatározó vadgazdálkodási tényezõvé. Az õz a globalizálódó környezettel szemben kivételes biológiai plaszticitással rendelkezik, így a jelen és a jövõ vadgazdálkodásában egyre fokozottabb szerepet kap. A hirtelen megnövekedett õzlétszám meglepte az európai vadgazdálkodókat, és számos kutatás kezdõdött a helyzet kezelésére. A német területeken meghatározó volt Stubbe, Herczog munkája, miként sokat végzett e tárgykörben Ausztriában Onderseka, Dániában Strandgaard, Csehszlovákiában Hromas, Hell, Romániában Almasan, Magyarországon Szederjei és Bertóti, akik ajánlásokat tettek a nemzeti õzgazdálkodás új rendszerének megalapozására. A szerzõk különbözõ ajánlásaiból adódóan, az európai õzgazdálkodás eléggé differenciálttá vált. A hazai õzgazdálkodás alapját a második világháborút követõ 10 ezer db-os állomány jelentette BERDÁR (1983) szerint, mely napjainkban már 35-szörösére gyarapodott. Az õz, a nagyvadfajok közül a legnagyobb egyedszámmal, minden területen megtalálható és meghatározó vadfajunkká vált. A magyar õzgazdálkodás Európában egyedülálló ismérvekkel rendelkezik. Minõség vonatkozásában a világranglista elsõ öt legjobbjából három magyar (a jászkiséri, az abádszalóki és a martonvásári bak). A három világrekord közül egy Magyarországon esett (Martonvásár). Az elsõ 50-bõl 17 magyar (1. ábra). 6

1. ábra Õzagancsok világranglistája (a kiemeltek világelsõk voltak)

7

Az országos trófeabírálat értékelése szerint 2002-ben az érmes õzagancsok aránya 9,34% volt. Az érmesek aránya az elmúlt 5 év alatt csaknem megduplázódott. A legjobb eredményt Hajdú-Bihar megye érte el 24,71%-kal, a második Szolnok 21,26%-kal, a harmadik Békés 17,76%-kal, míg a leggyengébb Vas megye volt 1,96%-kal. 2003 tavaszán a legjobb õzbak Békés megyében esett, a Kittenberger Vt.-nál 176,82 és a Szabolcs megyei Bátori Vt.nál 175,97 CIC-pontszámmal. Minõségi szempontból a hazai õzállományunk nagyon differenciált. Ezt KODÓ és BOGNÁR (2002) munkájában összegezte. A hazai õzhasznosítás piacorientált, mivel a hasznosított õzbakmennyiség 70%-át évente külföldi vendégvadász lövi. A lõtt õzhús 90%-ban mint biohús kerül exportra. A vadászterület nagysága nálunk (átlag) 7000 ha, mely megteremti az okszerû, optimális õzgazdálkodás lehetõségét. Az õzgazdálkodás ökonómiai szempontból a legsikeresebb ágazatunk, mivel a bevételek magasan meghaladják a mindenkori kiadásokat. A vadászatra jogosultak több mint 50%-a az õzgazdálkodás árbevételébõl mûködik.

2. ábra Németországi éves hasznosítás

A becsült õzmennyiséghez képest vitára ad okot a hazai hasznosítás mértéke. A 2. és a 3 sz. ábrán összehasonlítást tettem a Handbuch Jagd (2002) statisztika alapján a 2001. évi német, osztrák és magyar õzhasznosítás mértéke közt.

8

3. ábra A 2001. évi õzteríték összehasonlítása

A fentiek alapján a németek 4,5 db-bal, az osztrákok 4,6 db-bal hasznosítottak többet, mint a magyarok. A jelentõs különbséget a hasznosított korosztályok különbsége adja, mivel a németeknél átlag 2-3 éves korban, nálunk pedig 4-5 éves korban történik a hasznosítás. STUBBE (1980), jelölt õzbakok adatai alapján, a kulminációt a következõkben adja meg: 2 éves 3%, 3 éves 32%, 4 éves 33%, 5 éves 18% és 5 évnél idõsebb 9%. A hasznosítás nálunk 2001-ben a becsült állomány 19%-a volt. Ha mi a jövõben 1,2 db-ra növelnénk km2-enként a hasznosítást, úgy minden hazai vadásznak évente eggyel több hasznosítási lehetõség jutna! A hazai állományhasznosítás fejlesztéséhez FARAGÓ és NÁHLIK (1997) A vadállomány szabályozása c. munkája nagy segítséget ad.

Az õz védelmének helyzete Mivel az õz a vadászterületeken a legnagyobb egyedszámmal van jelen, ezért a ragadozók számára állandó természetes táplálékot jelent. HELTAI–SZEMETHY (2003) adatai szerint, a róka hazánk legelterjedtebb ragadozója lett: 1988 és 2001 között az országos állománysûrûség megkétszerezõdött. A növekedést gyorsította a per os immunizáció. A Dunántúlon, ahol az immunizációt elkezdték, gyorsabban növekedett az állomány, mint a Duna vonalától keletre. A hazai nagyvadas és vegyes vadas vadászterületeken – mely az összterület 70%-át teszi ki – a róka létszámának korlátozása nem kielégítõ, csaknem megszûnt. Irodalmi adatok szerint, a róka átlag évi 80 kg húst fogyaszt. A hazai gyomortartalom-vizsgálatok – SIMON (1982), FARKAS (1985) adatai alapján – is igazolták, hogy a róka gyomortartalmában 3-5%-ban az õz, mint táplálék, szerepel. A hazai õzszaporulatot ragadozószinten veszélyezteti a több mint 100 000 db nagyságrendû vaddisznóállomány is, mely különösen az újszülött gidák pusztítója. A mindenevõ vaddisznó táplálékának 14%-át – a tavaszi és a nyári idõszakban – az állati eredetû táplálék teszi ki. A házi ragadozók közül folyamatos utánpótlás kerül vadászterületeinkre a mintegy 3 milliós nagyságrendû kutyaállományból, mint ragadozó kóbor eb. Vadvédelmi szempontból az õzet a vadászterületeken létesült nagy mennyiségû kerítés is sújtja. Az elmúlt 10 évben a vadvédelmi, a vadaskerti és az autópálya-kerítés összes hossza hazánkban meghaladja az 5000 km-t, és ennek további növekedése is várható. A motorizáció fejlõdése is az õzet sújtotta a legnagyobb mértékben. A rendszerváltást kö9

vetõen, a gépjármûvek száma az ötszörösére növekedett, és ennek arányában a vad és gépjármû ütközése is. Hihetetlen mértékben terjedt el az orvvadászat két változata: a külsõ és a belsõ orvvadászat, mely fegyverrel és íjjal egyaránt végezhetõ. Mindkettõnek kedvelt alanya az õz, kis teste és rejtett életmódja miatt.

Az õz élõhelyének várható változása A hazai vadászterületeken a rendszerváltás óta megváltoztak a mezõgazdasági és az erdõgazdasági mûvelési módszerek. A mezõgazdaságban 60%-kal csökkent a mûtrágya és 50%-kal a növényvédõ szerek alkalmazása. Az erdõmûvelésnél a természetes felújítás került elõtérbe. A mezõgazdasági területeken csökkent a zavarás mértéke, mivel 600 000-rõl 240 000-re csökkent a mezõgazdasági mûvelõk száma. Jelentõsen megváltozott a más fajú állatok jelenléte is. A legelõ szarvasmarha mennyisége 70%-kal, a birkáé pedig 50%-kal csökkent. A jövõben meghatározó lesz a termesztett növények EU-szinten limitált vetésterülete is. Az EU-program keretében, a mezõgazdaságban várhatóan 10% területen az ugarolás valósul meg. Ez a hazai átlagos, 7000 ha-os vadászterületeken 500-700 ha területet jelenthet, melynek nagy részét vadföldként lehet hasznosítani. A mezõgazdasági mûvelés alól kivont területeken, a Nemzeti Erdõprogram keretében – 3 évtized alatt – 700 000 ha erdõ telepítése várható. Ez az õz szempontjából fokozott gondot jelenthet a várható vadkárok miatt. A Vásárhelyi-program keretében a Tisza vízgyûjtõ területén 10-12 ideiglenes víztározó létesítését tervezik, több 10 000 ha területen. Folytatódik az autópálya-építés is, mintegy 600800 km hosszan. A Nemzeti Földalap létesítésével a vadászatra jogosultaknak is lehetõség nyílik tartós földbérlemény szerzésére, és – mint földhasználók – az EU föld alapú támogatására is pályázhatnak.

A vadgazdálkodási technológia hatása az õzgazdálkodásra A hazai vaddisznó tömeges megjelenése és elterjedése átalakította a nagyvad-gazdálkodási technológiákat is. A technológia lényege egy túldimenzionált, rendszeres, kiterjedt etetési program, mely a vaddisznó megtartását és koncentrálását szolgálja. Ez az etetési rendszer kihatással van a térségben élõ egyéb nagyvadfajokra, így az õzre is. Az õz a legkorábban veszi fel a szórót, ahol csaknem kizárólag kukoricát talál, mely gyakran tejsavmérgezést okozhat. Az õzek etetésére ezeken a helyeken a bánokszentgyörgyi õzetetõ létesítését ajánljuk, a mezei õzeknek pedig a 4. ábrán látottakat.

10

Az elmúlt évtizedekben több mint 100 vadaskert létesült, ahol az õz is megtalálható. Az õz nem a vadaskertek vadfaja, mert a faji konkurenciaviszonyok miatt nem érzi ott jól magát. A vadaskertekben az elmúlt évben 1672 db õzet becsültek, és ebbõl 299 db-ot hasznosítottak. Az elmúlt idõszakban, az õzhasznosítás vonatkozásában jelentõs változás történt. Pozitív jelenségnek tekinthetõ, hogy az õzbakok elejtése jól felkészült, tapasztalt hivatásos vadászok kíséretével történik. A hasznosítás kampányszerû, a piaci igények befolyásolják, mely zömmel a tavaszi és a nyár eleji idõszakra korlátozódik. Nálunk, sajnos, nem terjedt el az õzhívással történõ vadászat a nászidõszakban. Ez a vadászati mód a szomszédos Ausztriában az õzbak vadászatának 30%-át teszi ki. Az õzsuta és gida hasznosítása vitatható színvonalon történik, ugyancsak kampányszerûen. Korábban eredményes volt a hálóval történõ élõbefogás is. Ezzel a módszerrel a jövõben is kívánatos lenne foglalkozni, mivel az élõ õzért 3-4-szeres árat lehet kérni.

Az õzhús értékesítésének hazai helyzete 2001-ben 61 714 db õz 856 234 kg összsúlyban került értékesítésre. Egy állat átlagsúlya 14 kg volt. A vadhús-értékesítés területén hazánk évtizedek óta vezetõ helyet foglal el. A hazai infrastruktúra (felvásárlás, hûtés, tárolás, feldolgozás) európai színvonalon mûködik. A vadhús-értékesítés az elmúlt évben Európa-szerte válságos helyzetbe került, ennek hatása hazánkban is érzõdik. Bízzunk abban, hogy ez a közeljövõben rendezõdni fog, és a vadhúsnak, mint bioterméknek, hosszú távon nagy jövõje lesz! A vadhús minõsítésére új szervezet alakul, a Biokontroll Hungária Kht., mely minõsítést és ellenõrzést végez. Az említett zavarok miatt az õzhús ára ebben az évben is tovább csökkent 20-30%-kal. Az õzgerinc kilója pl. 23 euróról 18 euróra csökkent. A vadfeldolgozóktól megvonták az intervenciós támogatást, ezért a csõd szélére kerültek. Közös érdekünk, hogy ebbõl a válságból mihamarabb kikerüljünk.

Az EU-tagság várható hatása vadgazdálkodásunkra Az EU tagállamainak száma a jövõ évi csatlakozást követõen 25-re nõ, ahol a vadászok száma is többmilliós nagyságrendû lesz. A vadászati hagyományok és a kulturális különbségek alapján, e tagországokat különbözõ csoportokra lehet elkülöníteni: – német vadászati rendszer: Ausztria, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Németország; – skandináv vadászati rendszer: Dánia, Finnország, Svédország, Észtország, Lettország, Litvánia; – angolszász vadászati rendszer: Egyesült Királyság, Írország; – latin vadászati rendszer: Franciaország, Olaszország, Portugália, Spanyolország; 11

– közép- és kelet-európai vadászati rendszer: Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia. Az EU-tagállamokban nincs törekvés a vadászati rendszerek harmonizálására. Várhatóan hazánkban is az autonóm vadászati rendszer mûködik majd tovább. A vadgazdálkodásra vonatkozóan a közösségi agrárpolitika nem tartalmaz direkt elõírásokat, de számos kedvezõ lehetõséget teremt. Célja a környezeti terhelés csökkentése, a biodiverzitás növelése és az extenzív termelési rendszerek támogatása, mely kedvezõ lehetõséget ígér a vadgazdálkodásra. A vadgazdálkodásnak az EU-ban a föld alapú támogatást, a falusi turizmust, a régió- és térségfejlesztést, a termék-elõállító, feldolgozó és értékesítõ integrációt kell kihasználni. Az EU-csatlakozás új piaci lehetõséget nyújt a vadászati turizmus, az élõvad- és vadhúsértékesítés vonatkozásában. Összegezve megállapíthatjuk, hogy – vadgazdálkodásunkban elfoglalt helyét tekintve – az õz, mennyiségében és minõségében is, tiszteletet érdemlõ nemzeti kincsünk lett. Értékének megõrzése és fejlesztése minden területen összefogást igényel! Az õz jelentõségének megfelelõ új õzgazdálkodási technológiát és fejlesztést igényel, mely az irányításnak, a végrehajtásnak, a kutatásnak, a kereskedelemnek és a vadhúsfeldolgozásnak külön-külön is feladatot ad, és a jelenleginél nagyobb összefogást igényel. Ehhez kívánunk hozzájárulni mai rendezvényünkkel is. Irodalom: BERDÁR B. (1983): Az õz és vadászata. Mg. Kiadó, Budapest FARAGÓ S.–NÁHLIK A. (1997): A vadállomány szabályozása. Mg. Kiadó, Budapest FARKAS D. (1985): Róka, borz, kóbor kutya, kóbor macska táplálékának elemzése. Kutatási jelentés. Fácánkert, p. 86–91. DJV-HANDBUCH (2002): Deutscher Jagschutz Verband e. V. KODÓ N.–BOGNÁR G. (2002): A nagyvadállományok és a nagyvadgazdálkodás területi különbségei. Nimród, 7. sz. SIMON K. (1982): Rókapopulációk ökológiai vizsgálata a Püspökladányi Vt. területén. Szakmérnöki dolgozat, Gödöllõ C. STUBBE–H. PASSAGE (1980): Rehwild VEB. Deutscher Landwirtschaftsverlag, Berlin

12

HAZAI

ÕZGAZDÁLKODÁSUNK ÉRTÉKELÉSE Farkas Dénes

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hallgatóim! Elõadásomban a címnek megfelelõen röviden értékelem hazánk õzgazdálkodását. Elemzésem a vadgazdálkodás statisztikai adataira épül, a létszámbecslésre, a terítékadatokra, a trófeabírálati eredményekre. A statisztikai adatokból levonható következtetésekbõl a gyakorlati vadgazdálkodás számára ajánlásokat kívánok adni.

Az állomány nagysága A fenntartható õzállomány nagyságának megítélése az utóbbi 30 évben ellentmondásos volt: 1969-ben 107 000 db; 1981-ben 240 000; 1998-ban 290 000-ben szabtuk meg a fenntartható létszámot (1. diagram).

1. diagram Az õzállomány és a teríték változása 1960–2002 között

13

Az ehhez hasonló szakmai tévedések megelõzése érdekében javaslom, hogy a jövõben a vadgazdálkodási régiók vagy megyék szakgárdájára bízzák egy-egy térség vadállományának tervezését! Az állománynövekedés intenzitása az 1960-as és 1970-es években tapasztaltakhoz viszonyítva az utóbbi 10-15 évben jelentõsen lelassult, egyes térségekben – a becslési eredmények szerint – leállt (pl. Fejér, Heves, Veszprém megye). 2000-ben hazánk õzállománya elérte a fenntartható 290 000-es létszámot. Tapasztalataim szerint, õzállományunk az 1970-es évek végén már megközelítette vagy elérte ezt a szintet. Ezt igazolják az 1970-es évtized második felének magas, napjainkét is meghaladó hasznosítási adatai, arányai. A nagyfokú hasznosítás következtében némelyik megyében jelentõs állománycsökkenésnek, helyenként a törzsállomány pusztulásának kellett volna bekövetkezni. De nem ez történt. Ennek az volt az oka, hogy a bevallottnál több õz élt. A hamis állománybevallás az utóbbi harminc évben elvesztette jelentõségét: úgy ítélem meg, napjaink tavaszi állománybecslési adatai közel állnak az igazsághoz. Azt, hogy napjainkban is vannak alá- vagy fölébecslések, tapasztalhatjuk – a rendelkezésünkre álló statisztikai adatok elemzése során ezek felismerhetõek, kiszûrhetõek. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején tapasztalt állománycsökkenést az õz élõhelyén történt kedvezõtlen változások (pl. az intenzív, monokultúrás növénytermesztés térhódítása), a túlzott hasznosítás, bizonyos mértékben a növekvõ elhullás együttesen okozta. Néhány évvel késõbb ismét megindult az állomány gyarapodása – kezdetben né-

1. táblázat Az érmes agancsok alapján felállított megyei sorrend

14

mi ingadozással, majd intenzívebben –, napjainkban pedig már ismét lassuló mértékben nõ létszáma. A becslési eredmények szerint állomány nagysága elérte, sõt kisebb mértékben túl is lépte a fenntartható szintet. A harminc évvel korábbi létszámcsökkentésre napjainkban feltehetõen nem kerül sor a hatóság részérõl és az õz élõhelye is jobb, mert a nagyüzemi tömbök szétdarabolásával egy kedvezõbb növényi (táplálék-) összetételû élõhely alakult és alakul ki, amely – feltehetõen – több õzet is képes eltartani. Hogy mennyit, azt maga az õz jelzi – csakhogy ezt a jelzést idõben észre kell venni! A túlzott állománynagyságra, az élõhely telítettségére a testtömeg csökkenése, az egészségi állapot romlása, a növekvõ elhullás figyelmeztet. Erre mindenütt, de fõként a jó minõségû térségekben kell odafigyelni! Az õz további állománynövelését csak ott tartom indokoltnak, ahol élõhelyének javításáról gondoskodnak!

A trófeaminõség alakulása Napjainkban az õzállomány minõségét az érmes agancsok arányával jellemezzük, holott a minõség meghatározása és jellemzése ennél összetettebb (egészségi állapota, ivari összetétele stb.). A XX. század elsõ felében, amikor jelentõsen kevesebb volt az õz, és a maitól eltérõ eloszlásban élt, az érmes agancsok alapján felállított minõségi sorrend is más képet mutatott (1. táblázat és 1. térkép). Miután meghódította az Alföld korábban lakatlan megyéit, ott kialakult egy kimagasló minõségû állomány. Ez a térség magában foglalja Békés, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs megye jelentõs és Heves megye déli területeit. Úgy tûnik, e vad számára hazánkban ennek a térségnek élõhelyi adottságai a legkedvezõbbek, s ezt az õz az agancstömegének növelésével értékeli (preferálja). Nem bizonyított, de feltételezem, hogy hazánk õzállományának genetikai képességei jók, de ahhoz, hogy a rejtett tulajdonságok felszínre kerüljenek, kedvezõ élõhelyi adottságok szükségesek. Ezek közül ki kell emelnem a megfelelõ táplálék-ellátottságot (növényi összetételt), az élõhely talajadottságait (ásványianyagtartalmát), az állomány egészségi állapotát, az élõhely nyugalmát és idõjárási viszonyait (téli havas napok száma, a hótakaró vastagsága). Kisebb jelentõséget tulajdonítok az állománysûrûségnek, az ivararánynak és az agancs alapján végzett „selejtezés”-nek. A táplálék szerepének fontosságát az agancsfejlesztésben bizonyítják a hazai és a külföldi – ma már széles körben ismert és alkalmazott – etetési technológiák eredményei. Példaként megemlítem Bayern bajorországi tanulmányát, az ebben olvasható véleményét: „Nem az õzeket kell megnemesíteni, hanem a vadászterületet!” Az 1970 és 2000 között eltelt 30 év trófeabírálati eredményei igazolják, hogy a kiváló minõség egy térséghez kötött. Továbbá igazolják azt is, hogy vannak jó és rossz agancsos évek. Ez a jó és rossz élõhelyen, a jó és a gyenge minõségû állományban egyaránt megmutatkozik. A több évtizedes „selejtezés”-nek nem tapasztalható a minõséget javító hatása, ami – elsõsorban a gyenge élõhelyi adottságok között élõ állományokban – várható lett volna. Az éremszint idõszakonkénti ingadozásában érezteti hatását a trófeabírálat szigora (1970-es évek vége) vagy a szigor megszûnése (1980-as évek). Ez bizonyos mértékben 15

Az 1890–1943 között bemutatott érmes agancsok alapján

Az 1971–1980 között elbírált agancsok alapján

Az 1991–2000 között elbírált agancsok alapján

1. térkép Az érmes agancsok alapján kiemelkedõ megyék

16

meghamisítja a képet: ugyanis, amennyiben egységes elvek szerint bíráltuk volna az agancsokat, az évenkénti ingadozás kisebb mértékû lenne. Az erdei (kedvezõtlen) élõhelyen élõ állományok minõségének jelentõs mértékû javulását az élõhelyen található (természetes) táplálékon élõ õztõl nem várhatjuk. Az erdei õz agancsának tömege csak akkor javul, ha a vadnak, kiegészítõ etetéssel, megfelelõ táplálékot adunk.

Az állomány hasznosítása Évtizedek óta vitatott téma az alacsony hasznosítási arány. Ott, ahol a tavaszi állományhoz viszonyítva évek óta, esetleg egy évtizede alacsony (10-15%-os) – vagy ellenkezõleg, túlzottan magas (25% feletti) – a lelövés, és ennek ellenére növekszik a létszám, ott az állománybecslésben kell keresni a hibát. A hasznosítás arányának optimális szintjét csak az képes megállapítani, aki ismeri állományának, az állomány felnevelt szaporulatának nagyságát, az állomány egészségi állapotát (halandóságot), az ivararányt, a korosztályok összetételét. A hasznosítás mértékét, azon belül a bak–suta (gidával együtt) arányt befolyásolja a cél, azaz az állomány növelése, csökkentése vagy szinten tartása. Több évtizedes megfigyeléseim szerint, az állomány szinten tartásának célkitûzése mellett, az éves lelövési (hasznosítási) arányt a tavaszi állomány 20-25%-a között kell tartani. Ezt a hasznosítási arányt – 0,28 és 0,78 között ingadozó felnevelt szaporulat és 6%-os mortalitás mellett – a tengelici vadászterületen optimálisnak tartottam és tartom, helyességérõl több évtized alatt meggyõzõdtem (2. és 3. táblázat). (Példa egy 455 egyedbõl álló õzállomány éves lelövési tervére az állomány szinten tartása mellett)

2. táblázat: Éves lelövési terv

Megjegyzés: a felnevelt szaporulat a tavaszi sutaállományra 0,7 gida/suta.

A túl alacsony és a túlságosan magas hasznosítás egyaránt „gyanús” lehet. Példaként kiemelem az 1970-es évek végén tapasztalt, kirívóan magas hasznosítási arányokat (40-50%). Ezekbõl az adatokból azt a következtetést vonom le, hogy akkoriban több õznek kellett élnie a bevallottnál. Vajon hihetõ-e, hogy az állomány 40%-át meghaladó zsákmány mellett maradt õz a területen? Hogy mégis maradt, azt a néhány évvel késõbbi zsákmányadatok bizonyítják! Tehát az 1970-es évek végén több õz élt hazánkban, mint amennyit bevallottak. 17

év

suta/gida

1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1997 1998 2000

0,78 0,56 0,52 0,49 0,28 0,62 0,57 0,38 0,39 0,53 0,69 0,74 0,46

3. táblázat: A felnevelt szaporulat a tengelici vadászterületen a tavaszi vadlétszámbecslési adatok szerint

Napjainkra ezek a nagyarányú eltérések megszûntek, illetve csak kisebb arányban és számban vannak jelen a statisztikai adatokban. Az elmondottakból következik, hogy lelövési tervet (hasznosítást) csak a vadgazda tud készíteni: ezért elítélem, ha ezt egy vadászati hatóság írja elõ! Téved, aki félti a vadászatra jogosulttól az õzállományt. Ez az álszent magatartás megnyilvánulhat a kötelezõ lelövési tervek kiadásában, azok szigorú és bírsággal szankcionált számonkérésében. A vadászatra jogosult pl. az Alföldön az õzbõl él, és nyilvánvalóan érdeke annak szakszerû kezelése és gondozása.

Ivararány A vadászati szakírók közül többen ragaszkodnak az 1:1 arányhoz, és ennek viszonylag nagy jelentõséget tulajdonítanak a minõség megtartásában és javításában. A vadászati statisztika nem bizonyítja ezt a felfogást. Negyvenéves állománybecslési adatok szerint, az ivari megoszlás mindig az 1:1,2-1,3 arányszámok között ingadozott. A terítékadatokból pedig azt olvashatjuk ki, hogy 1963 és 1980 között egy lõtt bakra 1,41, 1980 és 2000 között 0,73 suta jutott. A suták javára történõ arányeltolódás a trófeaminõségben nem okozott visszaesést. Úgy tûnik, kisebb az ivararány szerepe a trófeaminõség alakításában, mint azt feltételezzük. Az ivararány alakulását az állomány is szabályozza: nagy állománysûrûség esetében a bakok aránya megnõ. A született gidák ivararánya (a születõ gidák számával együtt) függ a sutáknak az üzekedés idején mutatott kondíciójától. Kedvezõ élõhelyi viszonyok, bõséges táplálék-ellátottság esetén (az üzekedési idõszakban), több sutagida születik. A szakírók által javasolt 1:1 bak–suta arányt a gyakorlatban nehéz beállítani. Ezt magam is tapasztaltam több évtizedes vadászmesterségem során. A tavaszi állománybecslés adata18

iból számolt 1:1,2-es ivararány a bakvadászattal tovább romlik. Így lehet ez sok területen, de fõképpen az Alföldön, ahol a lelövésre szánt bakok nagyobb hányadát tavasszal meglövik a bérvadászok, aminek következtében az üzekedés idejére az ivararány tovább romlik, s így jelentõs számú sutatöbblet áll elõ. Bertóti Istvánnak az volt a véleménye, hogy felesleges ragaszkodni az 1:1 arányhoz, mert az sem okoz minõségromlást, ha netán 1:2 arányban él a bak és a suta.

Korosztályok szerepe Õzállományunk korosztályviszonyairól kevés információnk van. Csupán a bakokra vonatkozóan kapunk útbaigazítást a trófeabírálat eredményeibõl. Gyakran éri bírálat a vadgazdálkodókat amiatt, hogy a bakok állománya elfiatalodott. Ezt az állítást a trófeabírálat eredményei csak részben igazolják (2. diagram). Az elbírált agancsok között csökkent a 6 évesnél idõsebb bakok aránya 1977 és 1986 között, de azt követõen már csak a 8 év felettiek aránya lett kevesebb, aminek nem tulajdonítok jelentõséget. Tapasztalatom szerint, ebben az idõs korcsoportban már elenyészõ a kapitális agancsú bak. Kételkedem az idõs korúak 24%-os (magas) arányának igazságában (2. diagram), ugyanis a 7 év feletti õz korának megbecslésekor megtörténhet, hogy 2-3 évet – de volt már arra is példa, hogy ennél is többet – téved egy kevés gyakorlattal rendelkezõ bíráló. Kételkedem azért is, mivel többéves rendszeres tavaszi állományfelmérés során azt tapasztaltam a tengelici vadászterületünkön, de több alföldi vadászterületen is, hogy a 6 évnél idõsebb bakok aránya még az 5-6%-ot sem éri el. Megjegyzem, hogy Bertóti István a bakok idõs korcsoportjának 10%-os arányát javasolta.

2. diagram Elbírált õzbakok kormegoszlása

19

A suták korosztályviszonyairól semmit sem tudunk. Néhány kivételtõl eltekintve, a vadászterületeken korosztály szerinti felmérést nem végeznek, holott erre több szempontból is szükség lenne. Ennek ellenére, nem tudok olyan állományról, ahol túlsúlyba került volna az idõsek vagy a fiatalok korosztálya. A vadászterületek többségén a véletlenszerû válogató vadászattal beállt egy egyensúlyi állapot, ahol lehet, hogy az idõs suták száma magasabb a kelleténél, de ez sem érezteti hatását, ugyanis az idõs (8-10 éves) suták szaporodási képessége nem különbözik a középkorúakétól. A vadászterületek többsége vadásztársasági kezelésben van, ahol a korosztály szerinti vadászatot nehéz, helyenként nem is lehet megvalósítani. Ennek ellenére nem bizonyítható, hogy a bak- vagy a sutaállomány korosztályviszonyaiban olyan állapot következett volna be, amely veszélyeztetné a gazdálkodás eddigi eredményeit. Végezetül röviden kitérek két – általam fontosnak ítélt – témára: az egyéves korú bakok vadászatára és a bak érett korára. Mindkettõt egyaránt fontosnak tartom. Az egyéves korú bakok szigorú „selejtezését” több szakcikkben vagy tanulmányban javasolták vagy javasolják még napjainkban is. Az egyéves bakok agancsát összevetve találkozhatunk a legnagyobb tömegbeli eltérésekkel. Lehet az agancs 20 g-os, de láttam már 300 g felettit is! Az agancssúly nagy eltérése ellenére, valamennyiükben van egy közös vonás: egyikrõl sem tudjuk azt, hogy a következõ vagy az azt követõ években mekkora agancsot nevel. Tanácsként javasolom, hogy a gombnyársas agancsú bakot – annak ellenére, hogy gyakran úgy ítélik meg, felesleges, sõt káros az állományban, s ezért meglövik – a nagy agancsúval együtt kíméljük: ugyanis nagy a valószínûsége annak, hogy 1-2 évvel késõbb ritka rendellenes trófeával ajándékozza meg a vadászt. Az érett korról ugyancsak évtizedek óta folyik a vita, s ellentmondás van a megítélésében. Még Szederjei Ákos véleményében is van ellentmondás. Az Õz címû könyvében 4-5 éves korra teszi az érett kort, majd késõbb 8-9 évre – de ekkor már, mint trófeabíráló! Hazai és külföldi tapasztalatok egyaránt azt a véleményt támasztják alá, hogy az érett kor 5-6 év, ezért felesleges tovább várni: kicsi annak az esélye, hogy a bak tovább növeli agancsának tömegét, vagy azt évekig szinten tartja. A kapitális agancsú bakok lelövésének arányát a területen a vadgazda állapítsa meg, és ne a vadászati hatóság! Ahol a lelõtt 4-5 érmes bak mellett bent marad az állományban legalább ugyanennyi, ott nem követnek el szakmai hibát! Külföldi tapasztalatok ugyancsak azt a véleményt támasztják alá, hogy a bakok 4-5 éves korukban hozzák legjobb agancsukat. A hazai gyakorlati tapasztalatok ezzel megegyeznek, de a trófeabírálat során – a mínuszpontok és a pénzbírság elkerülése érdekében – a bemutatott agancsok (bakok) jelentõs hányadát öregebbre becsülik. Feltehetik a kérdést: a korától függetlenül, minden érmes bakot lõhetõnek ítélek? Nem – csak abban az esetben tartom lõhetõnek, amennyiben elérte a 4. vagy az 5. életévét, és azt is csak abban az esetben, ha marad mellette az állományban ugyanennyi a következõ évre! Az agancs alapján végzett „selejtezés”-nek, azaz a válogató vadászat állományjavító szerepének bizonyítására nem végeztek eddig egzakt vizsgálatokat.

20

Trófeabírálat A trófeabírálatnak eltúlzott fontosságot tulajdonítanak az állomány minõségének fenntartásában és javításában. A bürokratikus, túlzottan szigorú és szankcionáló bírálati rendszert túlhaladta az élet, gátja lett a gazdálkodásnak. A bírálati rend legnagyobb hibája a bizonytalan kormeghatározásra alapozott szigorú pénzbírság. Trófeabírálati rendünk hibáit a megyei vadászati hatóságok trófeabírálói is kezdik felismerni, aminek eredményeként a mínuszpontok száma és a vele járó pénzbírság jelentõsen csökken (4. táblázat).

4. táblázat Mínuszpontos agancsok %-a a bíráltak között

A trófeabírálat rendje napjainkban gátja a vadgazdálkodásnak, ezért indokolttá vált a mielõbbi korszerûsítése, rendjének ésszerû megváltoztatása. Erre már készültek javaslatok. Köszönöm, hogy meghallgattak! 21

A SZOLNOK

MEGYEI ÕZGAZDÁLKODÁS EREDMÉNYEI ÉS TAPASZTALATAI Kõvári Ferenc Fõvadász – Jász-Nagykun-Szolnok megye Köszöntöm a Tisztelt Megjelenteket! Köszönöm megtisztelõ bizalmukat, hogy meghallgatják a véleményemet. E tanácskozáson gyakorló és elméleti szakemberek vannak jelen. Az utóbbiak elnézését kérem, hogy ezúttal a gyakorlat oldaláról közelítem meg mondandómat. Két dolgot nem szeretnék: 1. Az idõ rövidségére hivatkozva, olyan rövid, de unalmas adatsort ismertetni, mely az eredményeket fitogtatja. 2. Megkerülni azokat a problémákat, amelyek napjainkban sokfelé érzékelhetõek, hiszen a Tisztelt Kollégák is valószínûleg ezért vannak jelen. Inkább tessenek megbotránkozni, és adjanak hangot az enyémmel ellentétes véleményüknek, mint hogy a szõnyeg alá söpörjük a problémát! Az idõ rövidsége miatt, néhány dolgot valóban csupán címszavakban tudok említeni, az összefoglaltak részletes megindoklására nem marad idõ. Tiszteletben tartom a kialakult téziseket, de minden állandóan változik, ezért inkább a fõcímekben szereplõ idõszerû kérdésekkel foglalkozom – természetesen a Szolnok megyei tapasztalatok felhasználásával. Ideje volna a frázisok hangoztatása helyett több szakmai kérdést a helyén kezelni. Melyek a fõbb idõszerû kérdések? AZ ÕZÁLLOMÁNY LÉTSZÁMA ÉS KEZELÉSE I. MENNYISÉGI: 1. Eltartó ké pessé g – takarmányozással fenntartható – kárté tel 2. Vándorlás – territoriális viselkedé s 3. Mortalitás – termé szetes – urbanizáció s 22

II. MINÕSÉGI: 1. Élõhely – talaj – táplálé k 2. Idõjárás – hó , hõmé rsé klet, napfé ny 3. Genetikai té nyezõk 4. Korosztály III. HASZNOSÍ TÁS: 1. Hasznosítható mennyisé g 2. Ivararány 3. Korosztály 4. Minõsé g 5. Vesztesé gek

I. Mennyiség Szolnok megyében 1950-ig nem ismerték az õzet. E vad ekkor jelent meg a megye északi részén, a Mátrából lehúzódva az új élõhelyekre. Összesen 12 darabot számláltak Abádszalókon és Jászkiséren. Az állomány létszáma alacsony szinten, de folyamatosan emelkedett. Felvetõdik hát a kérdés a 70-es évek vadbõségérõl. Szó esett már a becslési hibákról, a téli nagy õzcsapatokról. Nem volt több õz a megyében, mint most. Vadászatának itt nem volt tradíciója, s továbbra is hiányoztak hozzá a megfelelõ feltételek, jármû, golyós puska stb. Az apróvadas vadászokat az õz nem is érdekelte különösebben. A mennyiség, a létszám fõbb kérdései: az eltartóképesség. Ezzel kapcsolatban a következõket emelném ki: – az õz kártétele kevesebb, mint a mezei nyúlé; – az 1981–90-es üzemterv 12 ezer darabot engedélyezett az eltartóképesség alapján; – az 1997–2006-os II. üzemterv hasonló indokkal 25 ezer darabot irányoz elõ – vajon melyik a kevésbé hibás? Az állománysûrûség jelenleg 8-30 ha/db (az átlag 20 ha/db). A Hortobágy peremét leszámítva, az élõhely mindenütt hasonló. 1. Mibõl határozhatjuk meg az eltartóképességet? Nem szarvasegységbõl és kalóriákból. Ahol az állomány átlagos, télen nem veszi fel a takarmányt az etetõbõl, ott a létszám nem érte el a természetes vadeltartó képesség szintjét. Az idei tél természeti katasztrófa volt. Az Alföldön gyakorlatilag nem létezett semmilyen természetes vadeltartó képesség.

23

2. Vándorlás, mozgástér: Korábban 1-2 km-ben határozták meg. Gödöllõi VKA – rádiótelemetriás vizsgálat (Szolnok megyében) 4-18 km. Körzetenkénti állománykezelés szükségességét indokolja, mert 45000 hektáros területek esetén 3-4 szomszédos területen áll meg az õz. Bizonyítja ezt a territórium elfoglalása és a vadászati szezon kezdetén eltûnõ – míg másutt az ismeretlenbõl elõkerülõ – bakok nem kis száma. 3. Mortalitás: Ezt a tényezõt elhanyagoljuk, pedig a véltnél lényegesen nagyobb. Szintén gödöllõi adat: 2001-ben 15-bõl 7 elhullás; 2002-ben 14-bõl 8 elhullás. Ezekre az esetekre nem a befogást követõen került sor, így az õzek pusztulását nem befogási stressz vagy belsõ sérülés okozta. Alábecsüljük a közlekedés, a tiszai árvizek, az orvvadászat, a betegségek stb. hatását. 1983–84-ben több alkalommal is jelentõs elhullásra került sor (repce, fiatal, idõs); végsõ eredmény nélkül. 1985-tõl a mortalitás ismét normális szintre, 2-3%-os jelentett elhullásra állt vissza. 1982-ben megyei határozat született a következõkrõl: – õzvadászat csak hivatásos vadász jelenlétében folytatható (szakmai indokkal magyaráztuk, valójában a belsõ orvvadászat jelentõs csökkentése volt a cél); – csak 250 g-ig terjedõ, kis agancssúlyú és fiatalkori lelövések (tagsági és protokoll-követelések rendezése).

II. Minõség Nem igaz, hogy kevés õz esetén jobb a trófea minõsége. 12 ezer õzbõl 130-150 érmes évente. Az összes érmes darabszámot tartom fontosnak, mert ez mutatja az objektív minõséget. 25 ezerbõl 300 feletti érmes (évente). A 2003-as év nem mérvadó, mert Békés, Csongrád, Hajdú, Szolnok szenvedte meg leginkább a tél borzalmait. 1. Élõhely: standard fontosságú (talaj, táplálék). Gondoljunk csak vissza, hogy a Szolnok megyei õzek a Mátrából, silány élõhelyrõl származnak! 2. Idõjárás: jó tél (enyhe, kevés hó, elegendõ napfény). Kemény tél. Idei példa a legjobb. Örülünk, hogy egy õz is túlélte ezt a telet. Az érmes mennyiség rögtön felére, az átlagsúly 70-80 grammal esett vissza. 3. Ez nem genetikai kérdés. Az agancs nagyságát az adott évjárat környezeti tényezõi határozzák meg, innen kezdve nincs jelentõsége a golyóérett kornak sem, hasonlóképpen 24

a 7-8 évig történõ örökítésnek. Szerintem a genetika tudománya rendkívüli felkészülést igényel, mégis a gyakorló vadász szintjén esik legtöbbször szó a genetikáról. Európában egyetlen kutatás sem bizonyítja az agancssúly-átörökítõ képesség meglétét!!! Három példát szeretnék kérdésként felvetni: – Hol vannak a svéd, jászkiséri, abádszalóki, kiskörei, martonvásári stb. utódok? – Van olyan terület (Szolnok megyében), ahol évek óta nem vadászik külföldi. Csak az apró bakokat lövik, mégis minden évben ugyanannyi van belõlük, nagy bak azonban nincs (gondoljunk a forma öröklõdésére: szûk, széles terpesztésû agancs stb.). – Másutt minden évben lövik a javát is, mégsem fogynak el a nagy agancsú bakok. Mi hát a helyzet a meghagyott nagy bakokkal? Példát szeretnék mondani: Surjányban esett meg, hogy jól ismertük a bakot; egyik hullajtott agancsa 300 grammos volt, szárazon. Ötéves korában eltûnt – sosem láttuk többé. Karcagon szintén volt egy 700 gramm fölé becsült ötéves bak. Hasonlóképpen felszívódott a semmibe – de a jeles utódok sincsenek sehol. Tessék kiszámolni, hogy egy 700 grammos bak áráért annyi 400-ast kellene lövetni, amennyi a legtöbb területen nincs is! Mivel teszünk hát nagyobb kárt? Kevésbé fontos, hogy mit lövünk – de az igen, hogy mi marad a területen. 4. Korosztállyal kapcsolatos kérdések Túlbecsüljük a kort. Tesszük ezt a klasszikus szempontok – fogkopás, agancstõ, varratok stb. – alapján. De mi a valóság? Igen kevés bak éri meg a 7 éves vagy idõsebb kort. Az átlagos bakkal 1-2 éves koráig nemigen foglalkozunk (nem akarjuk elhinni, hogy kétéves bak akár 450 grammos agancsot is képes fejleszteni). 2-3 éves korukban felfigyelünk a jobbakra, még 1-2 évig (ekkor kb 45 évesek) õrizgetjük, majd 7-8 évesnek gondolva, a „csúcson” meglövetjük õket (a csúcson a javát hozzuk terítékre; az ínyenceknek akkor is marad kellõ számú öreg, de gazdasági értelemben már értéktelen agancsú bak). A valóban idõs bakok igen erõsen visszaraknak. A korosztállyal kapcsolatos kérdéseket Farkas Dénes adatai szemléltetik a legjobban. Szolnok megyében 1950-ben jelent meg az õz; akkoriban az állományt 12 darabra becsülték. 1962–65 között külföldi vadászok már 220-230 darab õzbakot ejtettek el, ebbõl 100-110 érmeset. Ezeket a trófeákat zömmel 7-9 évesre bírálták. Nem is élt annyi bak Szolnok megyében 7-9 évvel azelõtt (ezek igenis 4-5 évesek voltak)!

III. Hasznosítás Hasznosítás – e tekintetben is hasonlóan okosak szeretnénk lenni, csak a vadállománynyal ez nincs megbeszélve... Mennyiség – a szó szoros értelmében ezzel lenne a legkönnyebb dolgunk, ha tudnánk számolni. De nem tudunk, mert áll a kukorica, a napraforgó, és azt sem tudjuk, hány õzünk van. Mire pedig megtudjuk, addigra a határban nyakig ér a sár, s az õz tudja, hol a 300 hektá25

ros tábla közepe; meg különben is elfoglal bennünket az apróvadszezon. A sutát jó esetben meg tudjuk különböztetni a baktól – a korát már nem, de sok esetben még azt sem, hogy fiatal-e, vagy öreg. Tehát lõjük, ami keresztben áll... Ez a lelövés igazi szempontja („selejtezés, válogató vadászat”). Mégsem érezhetõ jelentõs minõségi különbség azokhoz a területekhez képest, ahol lesrõl meglövik a kiválasztott példányt. Lehet, hogy túl õszinte voltam! Az összességében 16-20 százalékos hasznosítás alacsony (2. melléklet). SZAPORODÁSI RÁTA, HASZNOSÍ THATÓMENNYISÉG 2000-BEN SUTA: Ö ssz. lelö vé s Állománynö vekedé s

8300 db 3000 db 1300 db 4300 db

1 sutára esõfelnevelt, hasznosítható szaporulat: 0,51 db.

Ivararány – 30 éven át másfél-kétszer annyi nõivarú példányt lövünk, mint bakot, mégis kb. 1:2-2,5 az ivararány. Valószínûleg így is marad, minden igyekezetünk ellenére, a következõ 10-20 évre is. Fontos, hogy bakgidát alig lövünk, mert nem tudjuk, mit tud elsõ agancsos korára (javítja az ivararányt). Kevés sutát és 2-2,5-szer annyi sutagidát ejtünk el. Ez segíti a szaporodóképesség fenntartását. Tulajdonképpen ez egyúttal korosztály-szabályozás is. Bakoknál: sajnos tudathasadásos állapotban vagyunk, mert mind az élõ, mind a lõtt bakok esetében is az agancsot bíráljuk. Holott nem volna szabad mással, csak a testalakulással, a kondícióval, az egészségi állapottal foglalkozni – mert ettõl függ a tenyészérték, az agancs, nem pedig fordítva! Mire megyünk azzal a bakkal, amelyik beteg, elhullik, de mégsem lõjük meg, mert úgymond „nincs korban” – nem is lesz. Ugyanakkor kiemeljük az olyan szubjektív formai elemeket, mint pl. az ághiány, a terpesztés, a szín, a gyöngyözés stb. Ha a trófea egyetlen értékmérõje a súlya, nem volna szabad mást figyelembe venni, mint hogy a bak elérte-e teljesítõképessége csúcsát, vagy sem – az adott évjáratban. Ezért a fiatalkori lelövéseket nem kellene erõltetni. Mínuszpontok – nincs jelentõsége. 100 db õz lelövése esetén 1 db 1%, 500 élõbõl 1 db 0,2%, a teljes állományból, 25-30 ezer darabból pedig 1 ezrelék. Van-e ennek jelentõsége?

26

Összefoglalva: elnézést kérek, ha bizonyos részeket leegyszerûsítettem – a Szolnok megyei gondokat általánosítottam. KÖVETKEZTETÉSEK: – Élõhely, takarmány, idõjárás – legfontosabb tényezõk. – Általában túlértékeljük az emberi beavatkozások szükségességét. – Az õz létszáma tovább növelhetõ, minõségromlás és jelentõs károkozás nélkül. JAVASLATOK: – Lábon hagyott vadföldek létesítése. – Létszámnövelés (8-15 ha/db). – A fiatalkori lelövéseknél tartsuk be az évjáratok különbségét. – Õzbakok hasznosítása a teljesítõképesség csúcsán. – Sutagidák nagyobb arányú hasznosítása. – Térségi állománykezelés megvalósítása. – Trófeabemutatás fenntartása; mínuszpontos rendszer eltörlése.

27

A BÉKÉS

MEGYEI ÕZGAZDÁLKODÁS TAPASZTALATAI ÉS EREDMÉNYEI Dr. Hagymási László

SZTE-MFK Állatélettani és Egészségtani tanszék, nyugalmazott fõiskolai docens Tisztelt Tanácskozás, Hölgyeim és Uraim! Mindig irritál az a kifejezés, hogy az õz mindenki nagyvadja, hogy az õz hátizsákos vad, vagy hogy az õz töltelékvad. Ezek a kifejezések az én olvasatomban azt jelentik, hogy ez a vadfaj van, létezik, jó – de nem kell különösebben gazdálkodni vele. Pedig, létszámánál és kívánatos trófeájánál fogva, jelentõsége egyre nõ a magyar vadgazdálkodásban! Az igazi vadgazdák már régen is megbecsült vadnak tekintették, hiszen Széchenyi Zsigmond így emlékezik elvesztett trófeái kapcsán: „Valamennyi trófeámat elsöpörte a háború, külföldithazait egyaránt. S ha most azt mondanák, válasszak, valamelyik visszajár, habozás nélkül a hazaiak után nyúlnék. – Ugyanezt az álmot szövöm most tovább, csak kissé szûkebbre fogva. S ha csak a hazai vadfélék közül választhatnál, vajon melyikre szavaznál? Válaszom pillanatig sem lenne kétséges: csakis õzagancsaimra.” Arra kértek, hogy foglaljam össze a Békés megyei õzgazdálkodás tapasztalatait és eredményeit. A behatárolt 15 perc meglehetõsen szûkre szabott, de igyekszem úgy alakítani mondandómat, hogy érintsem a legfontosabb kérdéseket. A Békés megyei õzállomány mennyiségi kérdéseivel kollégám, Majzinger István foglalkozik részletesen, de engedtessék meg, hogy én is bemutassak két táblázatot:

1. táblázat: magzatszámvizsgálat *A jászkiséri vizsgálatok 1975–1977 között december–májusban folytak. Havonta 3-5 suta került lelövésre. A hároméves vizsgálat folyamán a hármas magzatszám az 5–9 éves sutákra, az egyes magzatszám pedig a 4 évesnél fiatalabb sutákra volt jellemzõ.

28

Hova tûnik el az õz? (elméleti okoskodás) Becsült õzállomány – ebbõl suta Magzatszám Veszteség magzati korban Megszületik Felnevelési veszteség (20%) Hasznosítható Jelenleg hasznosított

307 121 242 50 192 40 152 52

000 000 000 000 000 000 000 000

db db db db db db db db

Ha sutánként 1 db a hasznosítható szám, akkor is 120 000 db-ot kellene hasznosítani! 2. táblázat

A minõségi szabályozásról Mivel a magyar vadgazdálkodás, így azon belül az õzgazdálkodás is trófeacentrikus, ezért csaknem kizárólag az agancsot tekintjük a gazdálkodás mércéjének, pedig hát a minõségi szabályozás több – az alábbiakban felsorolt – tényezõbõl áll. 1. Az ivararány Szakítanunk kell azzal a szemlélettel, hogy a helyes ivararány 1:1. Országos 3. táblázat: becslés és teríték ivararánya

1990–1996 között a becsléskor csak összlétszámot jelentettek a vadgazdálkodási egységek.

29

Békés megye

A táblázat 1965-tõl mutatja az ivararányt országosan, méghozzá becslés és teríték alapján. Ez azért érdekes, mert a becslésekkel megállapított ivararányt az elvárásoknak megfelelõen lehet alakítani, míg a teríték ivararánya tényeken nyugszik. A táblázatból kitûnik, hogy míg a becsült ivararány 1:1,2 körüli, addig a teríték ivararánya a gazdálkodást mutatja. Amikor 1975 körül általános volt a vélemény, mely szerint „az õz megeszi a fejünket”, másfélszer annyi sutát hasznosítottunk, mint bakot, hogy megállítsuk az õz túlszaporodását – nem sikerült. 1985-tõl pedig a gazdasági érdek úgy kívánta, hogy a bakokat jobban hasznosítsuk – így ettõl kezdve kevesebb sutát lövünk, mint bakot. Talán ezzel is magyarázhatjuk a folyamatos létszámnövekedést. Az 1:1,2 való ivararányt el kell fogadnunk! Az ivararányt két szempontból tartom fontosnak: az egyik a termékenység, a másik a trófeakihozatal. Az õz ivari élete sajátos, monogám jellegû, vagyis mindaddig kitart sutája mellett, amíg borítani tudja. Csak azt követõen néz másik suta után. Az elsõ fordulóban azok a suták, amelyek nem jutottak bakhoz, a második fordulóban (17 nap múlva) termékenyülnek. Tehát a termékenységi viszonyok tekintetében az õzállomány sokkal tágabb ivararányt is elbírna. Marad tehát a trófea-kihozatal: mert nem mindegy, hogy egy állományból mennyi trófeát tudunk terítékre hozni. Mintegy két évtizeden keresztül voltam vadászmestere az Orosházi Széchenyi Zsigmond Vadásztársaságnak (15 000 ha, 600-800 db-ból álló õzállomány). Azon munkálkodtam, és úgy irányítottam a szakmai munkát, hogy az irodalomban megjelölt 1:1-es ivararányt beállítsam. Évek hosszú során át kétszer annyi, sõt volt olyan év, hogy közel háromszor annyi sutát lõttünk, mint bakot – ennek ellenére az ivararányt 1:1,2-nél szûkebbre nem sikerült beállítani. Mindezt olyan gazdálkodási ellenõrzés mellett merem állítani, hogy õzet (gidát, sutát, bakot) csak a hivatásos vadász kíséretével lehetett lõni, és minden egyes elejtett õzet én is szemrevételeztem. A becslést minden év márciusában magam végeztem. 2. A korosztályviszonyok Jelenlegi gazdálkodási rendszerünkben azt tartjuk megfelelõnek, ha az állomány korszerkezete a következõk szerint alakul: fiatal (1–3 év) 30-35%; középkorú (4–6 év) 40-45%; öreg vagy idõs korú (6 év felett) 20-25%. A korosztályokat másféleképpen ítéljük meg a nõivarnál, és másképpen a bakoknál. Az ideálisnak tartott korösszetételt nagyon nehéz, illetve nem tudjuk megvalósítani, ugyanis az õzön nincs biztos jele a kornak, és marad a régi selejtezési elv: a beteg, sérült, rossz kondíciójú egyedek lelövése, valamint az állományapasztás. Megkülönböztetni csak a gidakorú egyedeket lehet. 30

1. diagram

2. diagram

31

A bakok esetében talán valamivel jobb a felismerés lehetõsége, mert míg a sutánál csak a testet lehet figyelembe venni, addig a baknál az agancsot is segítségül hívhatjuk a kor megállapításához. A bakok esetében a korosztályviszonyok összefüggnek az agancs paramétereivel, vagyis a kulminációs kor meghatározásával. Azt mondjuk, hogy Békés megyében a kulminációs kor 7 év. Az újabb megfigyelések alapján ezt sok szakember tagadja, és 4-5 évre teszi a kulminációs kort, mondván, az állat ekkor rakja fel a legnagyobb tömegû agancsot. A kor és az agancstömeg közötti összefüggéssel (korreláció) kapcsolatosan egy megjegyzésem van: a koefficiens 0,25 és 0,45 között változik, vagyis gyenge (Bán, Fatalin, Fodor, Szidnai). (1. és 2. diagram) 3. Az agancs Az agancsot tartjuk a minõség fokmérõjének. Az, hogy ez miért van így, ismét Széchenyi Zsigmondot kell idéznem: „Az õzagancsot a legeredetibb, a legváltozatosabb, legfinomabb trófeának tartom. Egyikük sem hasonlít a másikra, önálló egyéniség mind, értékes emléktárgy.” Talán ezért van az, hogy a selejtezés során szinte az agancs alapján döntünk, hogy a kérdéses bakot elejtjük-e, vagy kíméljük. Milyen agancs legyen a kiváló trófea, melyet érettnek minõsítünk? Nagy tömegû, szabályos, gyöngyözött és sötét színû. Ezek a tulajdonságok, melyeket el tudunk bírálni. A bakok selejtezése során két fontos tényezõt veszünk figyelembe: az egyik a tömeg, a másik a forma. A tömegrõl már szóltam; nem kívánom ezzel az Önök türelmét igénybe venni. Azonban úgy gondolom, hogy a forma megítélése fontos tényezõ lehet a jövõ õzgazdálkodásában. Mivel a vadgazdálkodásban egyre nagyobb méreteket ölt a bérvadászat, célszerû vizsgálni gazdálkodási elveinket. Minden gazdálkodást ökonómiailag is minõsíteni kell. A bérvadászat elszámolásának alapja a tömeg, nem pedig a forma – ezért a selejtezés során célszerû a formát alárendelni a tömegnek, mint selejtezési elvnek. Saját gyakorlatom erõsít meg ebben. Az eddigiek során mindössze egy vadásszal találkoztam, aki kizárólag szabályos 6-os bakot kívánt lõni – annál több volt az olyan vadász, aki azt vallotta, hogy nem baj, ha nem nagy tömegû az agancs, csak valamilyen módon érdekes legyen. A másik tapasztalatom pedig az, hogy az osztott szárú, sokágú agancs rendszerint nagy tömegû. Az õzgazdálkodás fontos minõségi mutatója az éremkihozatal. (4. táblázat) A számok azt mutatják, hogy mind az országos, mind a Békés megyei mutatók az utóbbi években javultak. Az idei esztendõ eredményei még nem ismeretesek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem lesz sokkal rosszabb év, mint az átlagos. Talán az agancs esztétikai értéke hagy kívánnivalót maga után, sok háncsos bak került terítékre a vadászidény kezdetén, nem érett meg az agancs. Talán célszerû lett volna, ha a szakhatóság az õzbak vadászati idényét május 1-ére módosítja. Javaslatok az õzállomány kezelésére: 1. Ne essünk a formalizmus hibájába! 2. Lõjünk annyi sutát, mint amennyi bakot! 3. Ne csak magas hóállás esetén takarmányozzunk! 4. Legyen jelen az õzvadászat során a hivatásos vadász! 32

4. táblázat A trófeabírálatra került õzbaktrófeák mennyisége és érmes aránya Békés megyében, összehasonlítva az országos terítékkel 1973–2002-ig

33

A BÉKÉS

MEGYEI ÕZÁLLOMÁNY MENNYISÉGI VÁLTOZÁSAINAK ELEMZÉSE Majzinger István SZTE MFK, Állatélettani és Egészségtani Tanszék

Békés megye õzállománya, minõségét tekintve, a legjobbak közé tartozik: bizonyítják ezt az elmúlt évtizedekben lõtt bakok kiváló trófeái. Õzgazdálkodásunkat az elmúlt három évtizedben szakmai viták jellemezték, melyek az országos állomány nagysága, annak alakulása, alakítása, az eltartható állomány mérete, az eltartóképesség szintje, az állománykezelés, selejtezés és a populációk kívánatos strukturális összetételének kérdései körül folytak. Az eredményt az országos és körzeti statisztikákból mindenki ismeri: az állomány növekszik, a hasznosítás alacsony, az érmes trófeák mennyisége csökkent (bár százalékarányuk az utóbbi években növekszik), a túltartott állomány helyenként a sûrûségfüggés jeleit mutatja (CSÁNYI és SZIDNAI, 1993). Békés megyében, a növekvõ létszám mellett, a trófeaminõség terén az utóbbi években jelentõs javulás tapasztalható. A minõség javítása alapvetõ fontosságú, és elválaszthatatlan a mennyiségi változásoktól. Az elemzés elvégzését az a feltételezésem indokolta, hogy az ismert országos szintû vizsgálatok mellett érdeklõdésre tarthat számot, vajon az országos tendenciáktól mennyiben tér el vagy mennyire hasonló azokhoz egy-egy körzet, illetve tájegység õzgazdálkodása. Vizsgálatom célja a minõségjavulás mennyiségi változásokban rejlõ hátterének feltárása – amennyire a jelentett statisztikák ezt lehetõvé teszik –, döntõen az 1980–2000 közötti idõszakban. A rendelkezésre álló adatok függvényében esetenként ezen kívül esõ idõintervallumban vagy ennek csak egy részében vizsgálódom, szem elõtt tartva azt, hogy a remélhetõleg helyes következtetések levonásában ez ne zavarjon. A mennyiségi változások mellett – tekintettel a szoros összefüggésekre – utalást teszek néhány minõségi változásra is. Az adatok az Országos Vadgazdálkodási Adattárból és a megyei FVM Hivatalból származnak.

I. A létszám, teríték, ivararány és az állomány összetételének alakulása Az 1979. évi õzkonferencia után született MAVOSZ-irányelv szerint, az ország õzállománya létszám tekintetében elmarad az eltartható mennyiségtõl, emiatt célul tûzték ki a törzsállomány növelését. A legcélravezetõbb megoldás erre, a lelövések csökkentése mellett, a terítéken belül a suták arányának visszaszorítása volt. Az irányelv végrehajtása Békés megyében is megkezdõdött, vagyis csökkentették a lelö34

1. ábra

vések számát, aminek eredményeként a létszám látványosan és folyamatosan növekedett, a teríték (hasznosítás) pedig hullámzóan hol csökkent, hol növekedett, de mindvégig alacsony szinten maradt (1. ábra). Adathiány miatt nem tudtam 1996 után elkülöníteni a vadásztársasági területeket, de mivel az összes vadászterület domináns részét õk adják, így a változás tendenciáit jól tükrözik. A hasznosítási ráta 1979-ben 42,2% volt; ez öt év alatt 20% alá csökkent, és 2002-ben csupán 17,4% (növekvõ). Másrészt a terítéken belül megfordult az ivararány, és eltolódott a bakok javára, ami az állományban sutatöbbletet és ebbõl következõen magasabb reprodukciót eredményezett (2. ábra). A hasznosítás 1975–1979 között végig 40% felett volt, és ekkor a létszám (az akkori ak-

2. ábra

35

tuális koncepciónak megfelelõen) csökkent, ami azt jelenti, hogy akkor feltételezhetõen egy 30-35% közötti hasznosítási ráta kellett a létszám stabilizálásához. A körzetterv szerinti maximálisan eltartható létszám 24 025 db, a 2003-as becsült létszám 26 671 db. A terítékben a bakok javára eltolódott ivararány mellett a gidák mennyisége – ami addig sem volt magas, csupán kb. 18-20% – látványosan csökkenni kezdett, egészen a 90-es évek elejéig. A mélypontot 1987-ben érte el, ami 9,6% volt! A 90-es évek elejétõl lassú növekedés tapasztalható a gidák terítéken belüli arányát illetõen: 2002-ben ez 32% volt, ami pozitív jel. A gidákat érintõ orvvadászat mértéke kérdéses. A kifejlettek terítékének felét a bakok teszik ki, azonban itt is tapasztalható változás, hiszen még 2000-ben arányuk 58% volt, addig 2002-ben 51% (3. ábra). Az állomány összetétele a terítékével ellentétesen alakult, vagyis a suták és gidák aránya

3. ábra

növekedett a bakok rovására, és az ivararány kissé eltolódott a nõivar irányába. A 2003-as adatok szerint az állomány struktúrája: bak 35%, suta 41%, gida 24% (4. ábra). Az állomány összetétele 1996-óta, kisebb ingadozásoktól eltekintve, stabilnak mondható. Hasonló adatok jellemzõek az országos állományra: bak 33%, suta 41%, gida 26% (CSÁNYI S., 1993) és Hajdú-Bihar megyére is: bak 34-36%, suta 40-43%, gida 22-26% (PALOTÁS G., 1993). Feltûnõ, hogy az alacsony gidahasznosítás ellenére az állományban is rendkívül kicsi a gidák részaránya, ami a felnevelt szaporulattal kapcsolatban vet fel kérdéseket, a jelentett gidateríték valóságtartalmáról és az orvvadászatról nem is beszélve. Az ivararány a 80-as évek végétõl állandósult 1:1,2 felett, és 1998-ban érte el a csúcsot

36

4. ábra

(1:1,27), bár az utóbbi években itt is tapasztalható némi szûkülés. Az ivararány eltolódása a suták javára természetes a bakok territoriális viselkedése miatt, így az 1:1,2 arány még jónak mondható, és nem ez a fõ oka a létszámnövekedésnek, hanem az alacsony hasznosítás, amely nem alkalmazkodik a növekvõ létszámhoz (5. ábra).

5. ábra

37

II. A felnevelt szaporulat alakulása Az állomány dinamikája és hasznosítása szempontjából meghatározó – a strukturális jellemzõk mellett – a felnevelt szaporulat mennyisége és alakulása (6. ábra). A sutánkénti felnevelt szaporulat megállapítása a statisztika alapján a rendelkezésre álló létszám- és terítékadatokból lehetséges, melyhez ezeken túl meg kell becsülni az éves suták termékenyülõ hányadát. Természetesen ezeket állományonként jobb közelítéssel lehetne megtenni, mint egy körzet (megye) szintjén, annál is inkább, mivel jelentõs különbségek vannak a vadászterületek között. Mivel az elhullásokat a vadászatra jogosultak nem közlik bak–suta–gida bontásban, így az alábbi számítást alkalmaztam a felnevelt szaporulat becsléséhez:

ahol: FSZt = tárgyévben a sutánkénti felnevelt szaporulat (gida/suta) TGt = tárgyévi gidateríték (db) BGt+1 = következõ évi becsült gidalétszám (db) BSt = tárgyévi becsült sutalétszám (db) BGt = tárgyévi becsült gidalétszám (db) 0,5 BGt = 1:1-es ivararányt feltételezve, a sutagidák száma (1éves) 0,5*BGt*0,9 = az 1 éves sutagidák termékenyülõ hányada (90%) A felnevelt szaporulat a születést követõ év tavaszára értendõ.

6. ábra

38

A megyében nagyrészt kiváló, mezei élõhelyek találhatók, ahol a terület jelentõs részén a vegetációs idõszakban bõséges mennyiségû táplálék áll a vad rendelkezésére, így a gidák fejlõdése gyors, és éves korukra megfelelõ testméreteket és kondíciót érnek el. Ezért feltételeztem, hogy az egyéves suták 90%-a, a kétéveseknek és az ennél is idõsebbeknek pedig 100%-a termékenyül. A számítás szerint a felnevelt szaporulat 1980–2002 között átlagosan 0,55 db gida/suta; ezen idõszakon belül a legalacsonyabb 0,37 db gida 1996-ban, a legmagasabb 0,67 db gida 1997-ben. A vadászatra jogosultak között rendkívül nagy a különbség a jelentett statisztikai adatok alapján számolt felnevelt szaporulat tekintetében: a legrosszabb 0,25 db gida/suta, a legjobb 1 db gida/suta. A számok mögött szerteágazó okok rejlenek, melyek boncolgatása külön vizsgálat tárgyát képezhetné. A szakirodalomból és a különféle vizsgálatokból ismert a felnevelt szaporulat és az állománysûrûség negatív irányú kapcsolata, mely a megyében a 7. ábra szerint alakult:

7. ábra

Az állománysûrûség növekedése csak bizonyos idõszakban mutat negatív összefüggést a felnevelt szaporulattal. Más környezeti tényezõk is hatnak a felnevelt szaporulat alakulására, némelyik az állománysûrûségtõl függetlenül. A legjelentõsebb ilyen tényezõ az idõjárás (gidák téli túlélése). A ragadozók sûrûsége szintén fontos tényezõ (gidák nyári túlélése), melynek befolyásolása a dúvadapasztás során lehetséges. Az õzgidákra nézve, a ragadozók közül a legnagyobb veszélyt a kóbor kutya és a róka jelenti, ezért a kettõt együtt vizsgáltam. Bizonyosnak tûnik, hogy e két dúvadfaj terítéknövelése a felnevelt gidák számára pozitívan hat (r = 0,542 P<0,1%), apasztásuk elhanyagolása pedig csökkenti a felnevelt gidák mennyiségét (8. ábra). 39

8. ábra

A kérdés jelentõségét bizonyítják azok a skandináviai vizsgálatok, melyek szerint erõteljes rókagyérítés után 30%-kal nõtt az egy sutára esõ, õszig felnevelt gidák száma. Egy norvégiai vizsgálat bebizonyította, hogy a legkritikusabb idõszak a gidák születése utáni 4-6 hét, továbbá a bakgidák 70%-a, a sutagidák 20%-a esett áldozatul a rókáknak. Mezei élõhelyen a gidák sebezhetõségét a predációval szemben kifejezettebbnek találták. A korai és az ellési fõidõszakban született gidák nagyobb veszteséget szenvedtek, mint a késeiek (a gyérítés idõzítése). Visszatérve az eredeti kérdéshez, a sutánként 0,55 db felnevelt gida, a törzsállományban átlagosan 1:1,2-es ivararánnyal számolva, 0,3 db felnevelt gidát jelent a teljes törzsállományra vetítve éves átlagban. Az állomány szinten tartásához ennek megfelelõen 30% körüli éves hasznosításra lenne szükség, ami jelenleg 17,4%, azelõtt pedig hosszú évekig 15% alatt volt. Az állománysûrûség 1980-ban 2,56 db/100 ha volt, 2003-ban 4,96 db/100 ha.

III. A hasznosítás, az elhullás és az állománysûrûség alakulása Az elsõ idõszakban (1969–83) a hasznosítás volt a fõ tényezõ, az állománysûrûség stabilizálódott. A második idõszakban (1984–95) az elhullás dominanciája látszik (túl-) kompenzáló jellegû hasznosítással, amelynek eredményeként a sûrûség növekedésnek indult (9. ábra). A harmadik idõszakot (1996-tól máig) az intenzív sûrûségnövekedés jellemzi, normalizálódott elhullás és enyhén növekvõ hasznosítás mellett. 1997–2003 között az állománysûrûség megduplázódott!! Az õz „jól érzi magát”, a kedvezõtlen idõszakokon pedig intenzív etetéssel átsegítik.

40

9. ábra

IV. Az érmes % jelentõsége, értékelése a mennyiségi változások tükrében Az érmes % erõteljesen növekszik (20% feletti), különösen az utóbbi 4-5 évben. Ugyanakkor a lõtt bakok relatív mennyisége csökken (bakteríték/baklétszám): 1979-ben 37%, 2001ben 17%. A nem díjazott bakok aránya csökken (a fiatal korosztály arányának csökkenése

10. ábra

41

miatt) (10. ábra). Ebbõl is látszik, hogy az érmesek százalékaránya önmagában nem alkalmas a minõség változásának a jellemzésére, csak megfelelõ bakteríték-struktúra esetén használható. Az országos eredményekkel összehasonlítva, jól látható, hogy Békés megyében a bakok hasznosításának aránya az országoshoz képest csökken (1,16-ról 0,79-ra) (11. ábra). Az érmes % aránya ezzel párhuzamosan növekszik (1,26-ról 2,03-ra). Mindamellett a minõség javulása sem zárható ki, de véleményem szerint ez önmagában nem okozná az érmes % ilyen mértékû növekedését.

11. ábra

Összefoglalás – A létszám folyamatosan növekszik, mára már (még a jelentett is) meghaladta az eltartható maximumot. A hasznosítás alacsony (bár növekszik, 15-17%), ami még alacsony felnevelt szaporulat és jelentõsebb elhullás esetén is biztosítja a létszám további növekedését. A teríték összetétele a suták és gidák alulhasznosítását tanúsítja. – Az ivararány – kismértékben ugyan, de – eltolódott a suták irányába (1:1,2 körül), ami azonban az õznél természetes jelenség, és önmagában nem oka a létszámnövekedésnek, hiszen a létszám növekedésére gyakorolt hatása megfelelõ szintû hasznosítással kezelhetõ lenne. – A felnevelt szaporulat megyei viszonylatban is alacsony: 0,55 db gida/suta; ezen belül, a statisztikák szerint számolva, a vadászatra jogosultak között óriási szélsõségek tapasztalhatók (0,25–1 db gida/suta). A potenciális reprodukciós teljesítményre vonatkozó eg42

–

– –

–

zakt vizsgálati adatokat az utóbbi tíz évben nem publikáltak. A feltételezhetõen igen magas gidaveszteségek okainak a feltárása széles körû kutatást követel, szükségessége – ami ha a negatív tényezõk hatásainak csökkentésével párosul – nem vitatható. Óriási jelentõsége lehet a predációs veszteség ismeretének és csökkentésének. Ennek hatását jól szemlélteti a róka- és kóborkutya-teríték alakulásának kapcsolata a felnevelt szaporulat mennyiségével (r = 0,542). Az érmes % növekedése önmagában nem bizonyíték a minõség javulására, mert ha a lõhetõ bakok egyre kisebb hányadát – azon belül pedig a jobbakat – lövik, akkor az érmes % növekszik, de a helyzet nem javul. Az állományok szabályozását kellõképpen megalapozó döntésekhez helyben gyûjtött (nem származtatott), megbízható adatokra van szükség. Mérni, gyûjteni és értékelni kellene a biológiai paramétereket (kondíció, testtömeg, sárgatestszám stb.), ezek ugyanis sokkal megbízhatóbb indikátorai az állat és környezete közti kapcsolat változásának, mint a sokszor semmitmondó és megbízhatatlan statisztikák. (Legalább magunkat ne csapjuk be!) A változások irányát figyelembe véve – alkalmazkodva – kell az állományszabályozást végrehajtani.

Hivatkozások: CSÁNYI S.–SZIDNAI L. (1993.): Õzgazdálkodásunk helyzetének értékelése. Vadbiológia 4., Gödöllõ. 73–107. FARAGÓ S. (1997): Élõhelyfejlesztés az apróvadgazdálkodásban. Mezõgazda Kiadó, Budapest. 118–122. FARAGÓ S.–NAHLIK G. (1997): A nagyvadállomány szabályozása. Mezõgazda Kiadó, Budapest. 256–262. PALOTÁS G.–VADÁSZ I.–GÁL B. (1993): Az õz Hajdú-Bihar megyei állományának struktúrája és dinamikája. Vadbiológia 4., Gödöllõ. 62–72. FÁCZÁNYI Ö. (szerk.): Millenniumi vadászati almanach 2001. 63–69.

43

ÚJ

UTAKON A BOGÁRZÓ ÉS KÖRNYÉKE FÖLDTULAJDONOSOK VE. ÕZGAZDÁLKODÁSA Szél István FVM Csongrád megyei vadászati és halászati osztályvezetõ Elöljáróban Nem „új elmélet”-et kívánunk megfogalmazni, pusztán saját elképzeléseinket és tapasztalatainkat szeretnénk megosztani másokkal. Ajánljuk ezt az elõadást néhai Nagy Ferenc emlékének tiszteletére. Tájékoztató adatok: – elhelyezkedés: I/4 vadgazdálkodási körzet, Ásotthalom–Ruzsa–Mórahalom közigazgatási területén – bruttó terület: 3591 ha – nettó terület: 3391 ha Néhány adat az ökológiai adottságokról: – talajadottságok: meszes futóhomok 1% alatti humusztartalommal – évi átlagos csapadékmennyiség: 573 mm (466 mm/2002.) – folyó- és állóvíz nem található (kivétel néhány öntözésre szolgáló víztározó) – erdõsültség átlagosan 21%; Ásotthalom: 38% Mórahalom: 5% Ruzsa: 2% (a Csongrád megyei átlag 6-7%) – erdõk fafajösszetétele (zömében elegyetlen, kevés cserjével) 37% nyár (melybõl 90% hazai nyár) 24% akác 22% feketefenyõ 11% erdei fenyõ 6% egyéb – szántóterület aránya: 51% – minimális szántóföldi növénytermesztés (rozs, triticale, lucerna, kevés kukorica) – helyenként intenzív zöldségtermesztés – magas a parlagterületek aránya (a homokvidéken ez az egyik legrosszabb élõhely, ugyanis a gyomflóra kiszelektálódott, szegényes fajgazdagságú) – gyep (rét-legelõ): 20% 44

– – – – –

nádas: 1% szõlõ: 1% gyümölcs: 1% a terület tanyákkal szabdalt, melyeknek mintegy 25-30%-a lakatlan az átlagos szántóföldi táblaméret 4-5 ha

Elõzmények – Jogelõd a Zákányszéki Nimród Vt. (bruttó terület 18 600 ha). – A földtulajdonosok (11 fõ) éltek az 1996. évi LV. törvénybõl adódó lehetõséggel, s a kialakított vadgazdálkodási egységen a vadászati jogot az erre létrehozott egyesület keretei között maguk gyakorolják. Megalakuláskor felmerült kérdések, dilemmák 1. Mely vadfajjal (fajokkal) lehet az adott viszonyok között érdemben gazdálkodni? 2. Cél- és módszer meghatározása. Munkánkat meghatározó mottók (Nagy Ferenc–Dani Zsolt–Szél István): VADGAZDÁLKODÁS = ÉLÕHELYGAZDÁLKODÁS „Vadgazdálkodási berendezésekbõl sosem elég!” 1. táblázat Az 1997/98-as vadgazdálkodási év becslési adatai Becslés Gím–Dám–Õz Vaddisznó Mezei nyúl Fácán Fogoly

1997/1998. 80 4 300 370 20

A kérdés megválaszolásánál az induló becslési adatokat, valamint a korábbi hasznosítási tapasztalatokat vetettük össze az élõhelyi adottságokkal, illetve azok várható változásaival. Cél: Az élõhelyfejlesztés és állománykezelés eszközeivel kialakítani azt az állománynagyságot és minõséget, amely tartósan eredményessé teszi a gazdálkodást úgy, hogy közben természetvédelmi, földtulajdonosi érdekek nem sérülnek. Azaz, cél a jövedelem maximalizálása, melyhez optimalizálni szükséges a létszámot és az ehhez kapcsolódó minõséget. (1. fotó)

45

1. fotó: A terület eddigi legnagyobb bakja

2. fotó: Vegyesvadas etetõ

3. fotó: Napfényelemes itató

46

Élõhelyfejlesztés Feltételezés – Vélhetõen itt is igaz, hogy az igényekhez képest minimumban lévõ „elem” (pl. ivóvíz, táplálék, búvóhely, nyugalom stb.) meghatározó a többi tényezõ hasznosulása (eredményessége) szempontjából. – Területrészenként eltérõ hiányosságok lehetnek. Fentiekbõl adódóan, a vadászatra jogosult komplex élõhelyfejlesztési programba kezdett: 1. Itatók létesítése (57 db; ebbõl az 1997. év elõtt létesített 14 db) – napfényelemes itató (5 db) (3. fotó) – itatógödör (50 db) – villanymotoros szivattyúval (2 db) történõ vízellátás 2. Vadföldek (összesen 30 ha, 15 részletben): kevés, de a bérmûvelés nem gazdaságos, ezért újabb – lucernaföldek létesülnek – már az ún. vetõmagprogrammal (ingyenes vetõmagbiztosítás a termelõk részére) –, továbbá – „talpon” vásárolt vadföldek (kukorica) jelentik a megoldást. 3. Csenderesek létesítése, mint élõhelybõvítés: – cél a territóriumok számának növelése – élõhelyfejlesztési pályázatból 3 ha – erdõsítési pályázatból 84 ha fõ fafaj a szürkenyár, akác (70%), továbbá pusztaszil, ezüstfa, galagonya, mirabolán, bodza, kökény, vadrózsa, eper, rekettyefûz (30%) 4. Etetõk-sózók létesítése (75 db; átvett használható etetõ 0 db): – vegyes vadas: 21 db (2. fotó) – apróvadas: 43 db – hordozható: 11 db (A Csongrád megyei elõírás minimum 1 db/150 ha.) 5. Tanyahelyek vásárlása Néhány gondolat az etetésrõl – szoktató etetés IX. 15.–IV. 15-ig (7 hónap) – takarmány összetétele: 40% kukorica 20% búza 20% napraforgó 20% takarmány-kiegészítõ (préselt formában) 47

– – – – – –

etetés gyakorisága: hetente (indokolt esetben 3-4 naponként) minden etetõ alatt tálca + kõsó (kevésbé kelendõ a „kóborló” állattenyésztõk számára) éves szinten feletetett takarmánykeverék 5-600 q 7 db szórón egész évben folyamatos etetés csöves kukoricával feletetett szálastakarmány: 500 kéve lucerna/év feletetett lédús takarmány: 10 tonna/év (sárgarépa, alma, õszibarack)

Tapasztalatok az etetéssel kapcsolatban – Szálastakarmány-igény csak tartós (2-3 hétig fennmaradó) hótakaró esetén jelentkezik (jó minõségû takarmány esetén is). – Az idõjárással és az évszakkal összefüggésben változik a szemestakarmány összetétele iránti igény (kutatás tárgyát képezheti). – Etetõsûrûség: 1 db/45 ha (maximálisan egyetértve Farkas Dénes állításával, miszerint az 1 db/100 ha kevés). – A hosszantartó (7 hónap) etetés az élõhelyi adottságból következõ szükségmegoldás. – Az etetés szerepe kétségtelenül nagyobb, mint pl. a szarvasnál vagy a dámnál, de tapasztalataink szerint az agancsfelrakás szempontjából (mintegy 70%-ban) a „RÖG” hatása, a vegetációs idõszakban felvett táplálék összetétele és minõsége a meghatározó (l. agancsfelrakás biológiája). – Jó kondíció (pl. bakoknál 18-23 kg/egyed a zsigerelt tömeg). Szõrmés és szárnyas kártevõk gyérítése Különösen a róka- és kóborkutya-gyérítés fontos. Alkalmazott módszerek: – csapdázás – reflektoros vadászat

Állománykezelés Fontos szempont a nyugalom biztosítása. Ebbõl következik, hogy a meghatározó vadászati mód a lesvadászat, illetve a cserkelés. – lesek száma: 45 db (1 db/75 ha), átvett használható magasles 0 db (A Csongrád megyei elõírás min. 1 db/250 ha.) Vadászatok idõzítése – A tervezett bakhasznosítás min. 50%-a április 15. – május 15. között. – 25-30%-a üzekedésben, tekintettel a két idõszakra jellemzõ nagyfokú átrendezõdésekre. – A suta- és gidaselejtezés – az egészségügyi lelövéseket leszámítva – csak magaslesrõl, a mozaikszerû selejtezés elvét betartva történik. – A golyóérett bakokat lehetõleg párzásban lövetjük. További szempontok a selejtezésnél – Végy egy minimum 30-szoros nagyítású SPEKTÍVET! 48

– A bakvadászat (Kõvári Ferenc nyomán: „Nem az a döntõ, hogy mit hozunk be a területrõl, hanem, hogy mit hagyunk kint.”) viszont teljes körû terület- és állományismeretet követel. Konkrét tapasztalat, hogy a gyengébb élõhelyeken 4 év a kulminációs kor, de a legjobb területeken is csak 6 év. Ebbõl adódóan az „örökös közepes” kategória is területrészenként értelmezendõ. – Amikor egy bakot bírálunk, és döntünk a minõsítésérõl, akkor lelki szemünkkel látjuk (látnunk kell!) a területrész teljes állományát. Ez különösen a nem egyértelmû – márpedig ilyen gyakran van – helyzetekben segít. – A bírálatkor – a vadászat során – egyszerre több tényezõ hat, és több tényezõt vizsgálunk, de a korosztályviszonyokra a végén gondolunk. – Elsõ az agancs, majd az ehhez kapcsolódó kor, s mindezek figyelembevételével döntünk, hogy az adott bak az állományban vagy az egyesület pénztárában szolgálja jobban a már korábban megfogalmazott célt. – Természetesen fontos a korosztályviszonyok beállítása, de talán nem annyira (nagyobb mozgásteret engedve), mint ahogy azt néhányszor hatóságilag is elõírják. – A fentiekbõl következik, hogy a trófeabírálatnál soha nem a trófeát (a lelövést), hanem a gazdálkodást kell bírálni. A mindenkori jogszabály intervallumokat biztosít a bíráló számára, magas szubjektumaránnyal. Ezért nem csak a bírálat rendjét, de sok esetben a trófeabírálókat is felül kellene vizsgálni, ám talán (l. az OTB-adatokat) nincs is akkora probléma. (Csongrád megyében 1% alatt van a hibás lelövések aránya.) – A gombnyársas bakot nem lehetõség, de kötelesség kilõni: ez a hivatásos vadász alapvetõ feladatai közé tartozik. – Bakgidát csak egészségügyi okból lövünk – ugyanis mindegyik magában hordozhatja a „nagy” bak lehetõségét; másrészt anyagilag sem mindegy, hogy pl. 6 vagy 15 000 Ft a lelövése díja. – A beteg egyedet minden pillanatban mindenkinek kötelessége meglõni. Állategészségügyi helyzet A kritikus idõpontok: a tavaszi hirtelen „zöldülés” és a nyár vége, a beszûkült takarmánybázissal és a fertõzött itatógödrökkel. Mindkettõ hasmenést okozhat, mely könnyen fertõzõ lehet. A bõrbagóccsal való fertõzöttség növekedett. Az állomány egészségi állapota, valamint az ikerellések számának csökkenése jelzésértékû a jelen körülmények között fenntartható állomány számát illetõen. (Megjegyzés: megítélésünk szerint az õz esetében sincs értelme a maximálisan fenntartható létszámnak. Csongrád megyében ezt a kérdést a vadászati hatóság kellõ toleranciával kezeli – ismert kijelentésük: „õszintén becsülni és szakszerûen hasznosítani”.) Vadkár. Minimális; államigazgatási szakaszba egyetlen problémás eset sem került. A kármegelõzésben a vadászatra jogosult anyagilag is (mûanyag háló, illetve villanypásztor vásárlásával) közremûködik. Orvvadászat. Volt, van és lesz; cél az elviselhetõ szinten tartása. A kis taglétszámú egyesület elõnye, hogy nincs belsõ orvvadászat, amely – megítélésünk szerint – más esetekben akár 50% is lehet. A területen való állandó jelenlét a legjobb visszatartó erõ. 49

Kapcsolat a természetvédelemmel – a jó kapcsolat záloga maga az élõhelyfejlesztési tevékenységünk, hiszen a fajgazdagság növelése közös érdekünk és feladatunk. – a vizes élõhelyfejlesztés eredményeképpen megjelent a réti sas is. Kapcsolat a földtulajdonosokkal Jó; minden évben zenés baráti összejövetel, tájékoztatással, sétakocsikázással egybekötve. Munkánk eredménye számokban kifejezve

További tapasztalatok, következtetések – Tekintettel alapvetõ célunkra, a jelen élõhelyi feltételek és gondoskodás mellett az állomány létszámát 350-380 db között célszerû maximalizálni. Ezt támasztja alá a 2001-ben és 2002-ben felnevelt – egy sutára vetített – gidaszám, továbbá az átlagos trófeatömeg alakulása és az egyedszám-növekedéssel összefüggésben tapasztalható állategészségügyi problémák is. – A fiatal és a középkorú állomány nagyon ígéretes. – Az õzbakbecslés alacsony. – 3-4 évvel ezelõtt, az intenzív etetés és az itatóhelyek létesítése eredményeként a környezõ területekrõl komoly „bemozdulás” volt tapasztalható. Napjainkra ez a mozgás – fõként a territóriumfoglalás idõszakában – fordított irányúvá vált. – Újabb élõhelyek létesítésével, ill. élõhelyfejlesztéssel – ugyanis találhatóak még ,,szûz” területek – a célszerûen fenntartható állomány, és így a hasznosítható darabszám is, növelhetõ. Zárszó Próbáljuk meg valamennyi – különösen az adott vadfaj igényeihez képest leginkább hátrányban levõ – tényezõt maximális igényességgel megvalósítani, s rájövünk, vannak még tartalékok, esetenként nem is kevés! Üdv a vadásznak!

50

FÜGGELÉK Takarmánykeverék-termékismertetõ Az alábbi összetételû, ún. vadtakarmány-keveréket elsõsorban az õz és az apróvad számára dolgoztuk ki. Szemes formában a következõ takarmányokat kevertük össze (tömegszázalékban megadott értékek): Takarmánykukorica Takarmánybúza Szemes napraforgó Speciális összetételû préselt takarmánykoncentrátum

40% 20% 20% 20%

A takarmánykeveréket két év tapasztalata alapján alakítottuk ki. Célunk, hogy a vadállomány, a létfenntartásához szükséges energián túlmenõen, az agancsfelrakáshoz változatos – az igényeihez leginkább közelítõ – összetételû takarmányhoz jusson. Az összetételbõl a viszonylag nagy szemestermény-választék a különféle állatfajok számára egységesen kínál táplálékot. A tömegszázalékban kifejezett 20%-os vadtakarmány-koncentrátum – amely 3 mm átmérõjû, 20-25 mm hosszúságú préselttakarmány-frakciót jelent – tartalmazza a vadfajok számára nélkülözhetetlen mikroelemeket és fehérjét is. Az élõ szervezet számára nélkülözhetetlen fehérje mennyisége és minõsége a szemestermény-frakciókkal általában „nem vihetõ be” a takarmányba, ezért a koncentrátumba 10% extrahált szójadarát kevertünk. E nagy mennyiségû teljes értékû fehérjét tartalmazó komponens minden állatfaj számára kedvezõ módon javítja a takarmánykeverék ízét. Két év alatt kb. 70 tonnányi mennyiséget állítottunk elõ. Vevõink tapasztalatai kedvezõek. A takarmánnyal szembeni elvárások teljesültek. A 2003. évi várható õszi ár 35-36 Ft/kg+ÁFA. A terméket 30 kg-os körszövött PP zsákba csomagolva hozzuk forgalomba. A takarmány megfelelõ hasznosulásához nélkülözhetetlen, hogy a vadászterület kellõ mennyiségû és színvonalú etetõvel és itatóval rendelkezzék. A takarmány megrendelhetõ, esetleg további információ kérhetõ: Zámix Kft. 6787 Zákányszék, Tanya 419. Tel./fax: (62) 206-130 Email: [email protected] Kecskeméti Gábor ügyvezetõ, tel.: 06-20-9576-5440

51

AZ

ÕZ ETETÉSÉNEK TAPASZTALATAI ÉS EREDMÉNYEI AZ ERDÕS TERÜLETEKEN Hopp Tamás Erdészeti igazgató – ZALAERDÕ RT.

Az õz Zalában – így a Zalaerdõ Rt. bánokszentgyörgyi erdészetnél is – mindig háttérbe szorult a híres „zalai szarvas” és a vaddisznó mögött. Ebben a megyében, a zalai dombvidéken fekvõ élõhelyeken kiváló gímszarvasagancsok teremnek – vajon miért olyan középszerûek az õzek? A mintegy 12 000 hektáros vadászterületen 5400 ha állami, kb. 1000 ha magánerdõ található. Az erdõfoltok, erdõtömbök közé amõbaszerûen illeszkednek a mezõgazdasági területek, a Zalára jellemzõ apró falvak és az ezekhez kapcsolódó szõlõhegyek (zártkertek), igazán változatos, erdõszegélyekkel gazdagon ellátott, változatos élõhelyet kínálva a zalai vadállománynak. A fenti adatokból látszik, hogy a terület kb. 50 százaléka erdõvel borított. Az állami erdõk fele bükkös, a másik fele gyertyános-tölgyes elegyes állomány. A magánerdõk sokkal vegyesebb képet mutatnak, nagy akác-elegyaránnyal; jelentõsek a patakok mentén kialakult égeresek, miként a feladott mezõgazdasági területeken kialakult csenderesek is. A fenyvesek alig érik el az 1-2 százalékot. Az itt élõ õzállomány biztosan erdei õznek számít, ennek minden ismérvével. Télen se verõdik nagy csapatokba, mint itt, az Alföldön. Jelentõsen kisebb a testtömege, és természetesen az agancs tömege is jelentõsen elmarad az Alföldön elõforduló méretektõl. A téli takarmányszegénység mindenhol általános; genetikailag sem lehet nagy a baj: már több érmes bak is terítékre került. Az utolsó 11 évben átlagosan 700 bak esett évente Zalában – ennek csak 2 százaléka lett érmes! Ezért határoztuk el a bánokszentgyörgyi erdészetnél, hogy az élõhely, ill. az életfeltételek javításával megpróbálunk lendíteni az õzek minõségén. Ha az õzeket egész évben megfelelõ takarmánnyal etetjük, talán sikerül valamit javítanunk az agancsminõségen. Az elhatározást tett követte, és 1993 októberében már állt a területen az elsõ három etetõ. Ezek száma mára 45. A trófeabírálatnál létezik a fogalom: jó élõhely, gyenge élõhely. Mit jelent ez pontosan? Errõl megoszlanak a vélemények. Az egyik lehetséges módszert, amely konkrétan, számokkal mérhetõen teszi lehetõvé a környezet (élõhely) értékelését, ERHARD UECKERMANN (1951) dolgozta ki a Göttingeni Egyetem Vadgazdasági Intézetében. Kutatásai 171 területre terjedtek ki, amelyek az egész akkori NSZK területére elosztódtak. A teljesen erdõs pagonyt választotta kiindulópontnak, hogy innen vizsgálja tovább négy mérhetõ tényezõ hatását, amelyeknek feltehetõen lényeges befolyása van az õzállomány minõségére. A módszert itt most külön nem ismertetem, a lényeg: Ueckermann „környezeti értékek”-et számított ki, ame52

lyeknek alkalmazása kutatási eredményekre alapozva teszi lehetõvé az egész környezet egy értékben való kifejezését. Valamennyi számérték egyenletekre alapozott és nem szubjektív érték. Az összkiértékelés keretében a legrosszabb körülmények 40 ponttal, a legjobbak 100 ponttal vannak megadva. Környezetérték-szám 40–45 46–50 51–55 56–60 61–65 66–70 71–75 76–80 81–85

Átlagtömegek (3 éves bakok – kg) 13,2 13,5 14,1 14,8 15,3 16,3 17,4 18,2 20,0

A kutatási eredményeket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az õzállományok átlagtömege követi a pagony környezetének mindenkori minõségét, amely környezetérték-számokban kifejezhetõ (UECKERMANN, 1951). Bánokszentgyörgyön a pontérték 59, ami kb. 15 kg testtömeget jelent, hároméves és idõsebb bakok testtömegére vonatkoztatva. A bakok testtömege az etetés elõtti öt év adatai szerint 15,0 kg, 14,7 kg, 15,8 kg, 15,6 kg, 15,0 kg volt, ami itt, Bánokszentgyörgyön igazolja Ueckermann kísérleteit. A fenti elméletet a gyakorlatban alkalmazva, ez azt jelenti, hogy az erdészet a pontozási skálán a közepes sávban található, tehát az élõhely az õzek szempontjából 59 pontos, közepes. A módszerrel minden területen megállapítható az élõhely pontos pontértéke, minõsége. Az élõhely minõsége etetéssel javítható. Egy stájer hegyvidéki vadászterületen – Mariazell környékén – végzett hosszú távú õzetetést Albrecht von Bayern herceg. Õ évtizedeken keresztül etette az õzeket, és minden adatot feljegyzett; amit lehetett, fényképen is rögzített. Az õ etetõmintái alapján készültek a mi etetõink is. Az etetõket léckerítéssel vettük körül, mert így csak az õzek tudnak hozzájutni a takarmányhoz, a szarvasok és a vaddisznók nem. Nagyon lényeges, hogy a lécek nyílásköze 17-18 cm legyen, de ne több 18 cm-nél! Ekkor az õzek kényelmesen ki-be járnak, de a szarvasborjú már nem fér be (Bayern). Az õz napi takarmányszükséglete 0,3-0,5 kilogramm szárazanyag, amely a vegetációs idõszakban a testtömeg 8-10 százalékát kitevõ zöldtömegben található (a Tölgyesi által megadott napi tápanyagszükséglet 0,4 kilogramm szárazanyag, 280 gramm keményítõérték és 50 gramm emészthetõ fehérje) (BERDÁR, 1983). Az etetõkbe kezdetben szemeskukoricát és borjútápot raktunk fele-fele arányban, amely a takarmánykeverõ vállalatoknál kapható normál granulált szarvasmarha-borjútáp volt. 1996 tavaszától BONA agancstápot etetünk: ez minden szükséges vitamint és nyomelemet tartalmaz. 1999-tõl Ausztriából származó TAGGER õztápot etetünk. 2000-ben pe53

dig áttértünk a szintén Ausztriából származó müzlitápra. Az etetõk mellett minden esetben sózókat is elhelyeztünk. Ezekbe Erdélybõl vásárolt kõsót raktunk, mert ez jól ellenáll az idõjárás viszontagságainak, így tartós. A sózókat jobb az etetõt körülvevõ rácskerítésen kívülre helyezni, mert a vaddisznók a sóért be akarnak menni. Kialakítottunk még az etetõk környékén 0,1-0,8 hektáros, kicsi vadföldeket is. Ezeken a vadföldeken lucernát termelünk, hogy megfelelõ zöldtakarmányt is biztosítsunk az õzeknek. Ezenkívül az etetõk környékén – ahol a tulajdonviszonyok (saját kezelésû vagy bérlemény) ezt lehetõvé teszik – a területeket rendszeresen, évente egyszer-kétszer szárzúzózzuk, hogy ott friss – rendszerint vegyes – növényzet nõjön. A nagyobb területeket sávosan szárzúzózzuk: a le nem vágott sávok az õz mellett az apróvadnak is jó búvóhelyet jelentenek (szegélyhatás), a levágott részeken pedig jó minõségû legelõ képzõdik, amelyet az õz szívesen legel, mert kedveli az ízanyagokban gazdag, zsenge hajtásokat. Megfigyeléseink és a szakirodalom (Bayern) szerint is, az õzek az etetõket – változó intenzitással ugyan, de – egész évben látogatják. Ezért rendszeresen figyelni kell az etetõket, nehogy üresen maradjanak, a betérõ õzek mindig találjanak ott takarmányt! (lásd a fotókat és grafikákat a következõ oldalon) Itt említem meg, hogy ismerünk egy fehér homlokfoltos bakot a kísérleti terület északi részén. 1993 nyarán 4-5 évesnek becsültük; agancsának jobb szára törött volt. A törött agancs tövébõl azonban ment hátra, a koponyatetõre valamilyen ág, és ezért, mint érdekességet, majdnem meg is lõttük a bakot. Ekkor szerencsére eszünkbe jutott, hogy a foltjáról mindig jól fel tudjuk ismerni, így megfigyelhetjük, hogyan változik az agancsa, az állat tartja-e a helyét. 1994-ben a baknak szabályos hatos agancsa volt, 330 g körüli súllyal. 1995-ben is szabályos hatos lett, talán 400 g agancssúllyal. A helyét is jól tartotta: általában láttuk, ha arra jártunk. Ebben az évben üzekedéskor az autónk mellett 50-70 méterre kergette a sutáját: többször borította, jellegzetes hörgésszerû hangját is hallottuk. Egy fiatal nyársas bak néha túl közelre merészkedett, akkor elkergette – de nem túl messzire –, majd sietett vissza a sutához. Mi a leállított motorú autóban alig mertünk mozdulni, de az õzek ügyet sem vetettek ránk. Bakunknak 1996-ban erõsen visszarakott agancsa volt, és a jobb agancstõ alatt egy 4-5 centiméteres, kisujjnyi ágat növesztett elõre, mintegy harmadik szárként. Ebben az évben a környéken több helyen is fakitermelés folyt. Már azt hittük, bakunk elköltözött, mert sokáig nem találtuk. De nem tûnt el, tartotta a helyét: sokkal rejtettebben élt, általában csak késõ este jött ki a vadföldre, és már korán – még erõs szürkületben – visszaindult a búvóhelyére. A nagy sürgés-forgás a környéken szemmel láthatóan zavarta, de a helyét nem hagyta el! 2000-ben kiváló kondícióban, 400 g közeli hatos bak volt. Több vadász is 4-5 éves fiatal, reményteljes baknak nézte! Pedig legalább 10 éves volt már akkor. 2001-ben átlagos öregként pergette napjait, járt az etetõre; 2002 tavaszára nagyon legyengült, betegnek tûnt, azután májusban már nem láttuk többet. Az agancstömeg növekszik-e a testtömeg emelkedésével? Erre a kérdésre a R. Heitkamp úr vadászterületén 1983–92 között Klaus Volmer és Alexander Herzog által végzett kísérletek alapján válaszolok. A vadászterület Hessen szövetségi államban fekszik, az Észak-hesseni-középhegységben. Az alapkõzet bazalt, színes andezittal keverve. A testtömegvizsgálatokat mintegy 1500 õz adatainak felvételével, dokumen54

Az õzetetõ közeli képe…

…és oldalnézeti vázrajza

Az õzetetõ távlati képe…

…és vázrajza elölnézetben

55

tálásával végezték. Az õzek korát a fogkopás alapján állapították meg, a bakoknál kiegészítve azt az agancstõ átmérõjének mérésével. Az eredményeket statisztikai számításokkal is alátámasztották. Számos kutatási eredményükbõl itt most kettõt ismertetek. Az egyik vizsgálódás eredményeként megállapították, hogy az õzbakok agancsának tömege a negyedik életévben elér egy szintet, mely ezután hétéves korig gyakorlatilag alig változik, majd a nyolcadik évben jelentõsebb – 50 g körüli – visszarakás tapasztalható. Erre az eredményre 310 õzbakot megvizsgálva jutottak. Tehát az agancssúly növekedésére csak a bakok korosodása folytán nem számíthatunk. A másik eredmény, hogy a testtömeg növekedésével közel egyenes arányban növekszik az agancstömeg is. Erre 211 db 4–6 éves õzbak megmérése alapján jutottak. Az az állítás, mely szerint a nehéz bakok növesztik a nagy tömegû agancsokat, bizonyítottnak tekinthetõ. Ha a kapott eredmények mellett még az élõhely hatását is figyelembe vesszük, akkor a rendelkezésre álló adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a kor, az élõhely és a testsúly közül a testsúly a meghatározó tényezõ (VOLMER ÉS HERZOG, 1995). A fentiek eredményeként megállapítom, hogy az õzek élõhelyét valóban lehet javítani az etetéssel. A téli táplálékszegény idõszakban biztosított, de egész éven át rendelkezésre álló, teljes értékû takarmány hatása meglátszik az õzállományon! Az etetõk elhelyezésére nagy hangsúlyt kell fektetni, hogy azok megfelelõ – az õzek által szívesen látogatott – helyekre kerüljenek. Az etetés hatására nõ az õzállomány testtömege, vele gyakorlatilag egyenes arányban nõ az agancstömeg is, ezzel pedig nõ a vadászati árbevétel is. Ezt a mi, nyolc éven át végzett megfigyeléseink is igazolják (1. táblázat). Az ismertetett szakirodalmi adatok is egyértelmûen ezt támasztják alá. A vadászterület minõsége mindenképpen javul az õzek minõségi javulásával!

1. táblázat

A bakok vadászatát általában üzekedéskor folytatjuk: ez lehetõvé teszi a gondos válogatást. Így csak a megfelelõen idõs bakok és a hibás agancsúak kerülnek terítékre. Nagyon valószínû, hogy az õz lesz a jövõ „nagyvad”-ja, mert a mezõgazdaságban általa okozott jelentéktelen, az erõgazdaságban pedig jól kezelhetõ vadkár lehetõvé teszi állományának nagy egyedszámban való fenntartását. Mindez nem mondható el a szarvasról és a vaddisznóról. Ezért is érdemes az õzállomány minõségi javításával foglalkozni. Az ismertetett ete56

tési módszer a természetet nem zavarja: semmiképpen sem hasonlítható a zárt terû, intenzív „tuningolás”-hoz. Az etetõk a tájba jól beillenek – néhány hónap elteltével csak azok veszik észre, akik tudják, hol kell keresni õket. Javaslom, akinek megfelelõ vadászterülete és kedve van hozzá, kezdjen bele az õz etetésébe az általam ismertetett módon! Nem kell rögtön sok etetõvel kezdeni! Pár etetõ is megteszi – akkor is bizton számíthat eredményre! Sok külföldi etet 2-300 hektáros területen – eredménnyel! A környezet hatásáról tudományos módszerekkel ERHARD UECKERMANN (1951) végzett kutatásokat a Göttingeni Egyetem Vadgazdasági Intézetében. Kutatásai 171 területre terjedtek ki, amelyek az egész akkori NSZK területére elosztódtak. A teljesen erdõs pagonyt választotta kiindulópontnak, hogy innen vizsgálja tovább négy mérhetõ tényezõ hatását, amelyeknek feltehetõen lényeges befolyása van az õzállomány minõségére. Ezek pedig: a. földmûveléssel határos rész, b. tisztások, c. fafajok, d. alapkõzet a pagonyon belül. Statisztikailag kimutatta az e tényezõk közti összefüggéseket. A korrelációs számítás megadta a tényezõk összefüggésének pontosságát, és ezt egy korrelációs koefficienssel fejezte ki. „Testtömeg”-tényezõül Ueckermann a hároméves és idõsebb bakok súlyát választotta. A földmûvelés alatt álló terület hatásának (földhatár) vizsgálatára csak olyan pagonyokat vett figyelembe, amelyeknek kõzete, erdõállománya és tisztásai azonos értékûek voltak. Az egyes tényezõk elkülönített vizsgálata lehetõvé tette hatásuk elkülönített értékelését. Nulla és 100% földhatár között például plusz 2,1 kg testtömegkülönbség volt mérhetõ, r = 0,65 korrelációs koefficienssel. Ugyanezt a tömeggyarapodást mérte a tisztásokat illetõen nullától 30%-ig. Harminc %-nál több tisztásos területet nem vizsgált, mert ezek már nem feleltek meg az „erdõs” jellegnek. A meglehetõsen magas korrelációs koefficienssel (r = 0,85) ez a súlygyarapodás statisztikailag is alátámasztott. Az erdõk vizsgálatánál, a különbözõ fafajoknál a vadkár gyakorisága, a makktermés nagysága, a takarás és fényviszonyok alakulása az erdõkben a következõ csoportosításokat tette lehetõvé: 1. Lucfenyõ (Picea) rész több mint 50% 2. Erdeifenyõ (Pinus) rész több mint 50% 3. Arányos fafajmegoszlás, legalább három faj egyenként 10% területrészesedéssel. Egy faj sem több 50%-nál. 4. Bükk 50%-nál több 5. Tölgy 30%-nál több Az elsõtõl az ötödik csoportig 2,3 kg súlytöbblet volt mérhetõ (korr. koef. 0,64). A fenti csoportosításból kiderül, hogy nagyon elõnytelen a magas lucfenyõ- (Picea) arány, viszont a magas tölgyhányad igen jó befolyással van az õz testtömegére. A talaj hatásának meghatározójaként csak az alapkõzet jöhetett számításba, mert a vizsgálatok idején még nem volt egységes termõhelyfelvétel. Az õzállományok legmagasabb átlagtömegét üledékes mészkõ 57

eredetû talajokon mérte, a legalacsonyabbakat pedig homokon. A 3,4 kg ingadozási sávszélességgel az alapkõzetnek van legnagyobb befolyása a testtömegre. Az egyes tényezõkbõl Ueckermann „környezeti értékeket” számított ki, amelyeknek alkalmazása, kutatási eredményekre alapozva, lehetõvé teszi az egész környezet egy értékben való kifejezését. A környezetérték-számok levezetését itt nem ismertetem részletesen, csak annyit jegyzek meg, hogy valamennyi pontérték a korábban kiszámított tömegkülönbségekbõl matematikailag levezethetõ. Minden számérték egyenletekre alapozott és nem szubjektív érték. Az összkiértékelés keretében a legrosszabb körülmények 40 ponttal, a legjobbak 100 ponttal vannak megadva. Az értékelés sémája a következõ: 1. Földhatárrész % Pontérték 0 1 1–20 8 21–40 11 41–60 13 61–80 16 81 felett 18

58

2. Tisztás, mint az egész ter. %-a 0 1–4 5–10 11–20 21–30

Pontérték 9 10 13 17 22

3. Fafajmegoszlás % Fenyõ (Picea) 50% + Fenyõ (Pinus) 50% + Bükk 50% + Átlagos (min. 3 fafaj) Tölgy 30%-ig Tölgy 30–40% Tölgy 41–50% Tölgy 51–60% Tölgy 60% felett

Pontérték 10 13 15 15 15 18 21 24 25

4. Alapkõzet Homok Sekély, agyagos, moréna Homokkõ, gránit Bazalt, gneis, ártéri talaj, pala Felsõ jura, kréta mészkõ Üledékes mészkõ

Pontérték 14 18 20 23 30 35

Mind a 171 pagonyt kiértékelte. Megvizsgálta ezen környezeti számok alapján a nekik megfelelõ átlag õztömegeket. Az eredmény statisztikailag olyan pontosságot adott, amilyen az ilyen jellegû kutatásokban elvárható (korr. koef.: r = 0,86). A környezetérték-számoknak megfelelõ átlagtömegek még matematikai képletek nélkül is mutatják a tömegnövekedést a környezetérték számának emelkedésével. Környezetérték-szám: Átlagtömegek (3 éves bakok – kg): 40–45 13,2 46–50 13,5 51–55 14,1 56–60 14,8 61–65 15,3 66–70 16,3 71–75 17,4 76–80 18,2 81–85 20,0 A kutatási eredményeket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az õzállományok átlagtömege követi a pagony környezetének mindenkori minõségét, amely környezetérték-számokban kifejezhetõ. (UECKERMANN 1951) Bánokszentgyörgyön a 10 éves erdõgazdálkodási terv adatai alapján az erdõk fafajmegoszlása: 51% bükk, 25% tölgyek, 20% gyertyán a maradék 4% pedig egyéb fafaj. Figyelembe véve a jelentõs magánerdõhányadot is, a fafajmegoszlás-mutató a bükkösre esik. A tisztások aránya és az alapkõzet-mutató az erdõgazdálkodási tervbõl olvasható. A földhatárrészt a területismeretem alapján becsléssel állapítottam meg. Így Ueckermann elméletét a bánokszentgyörgyi területre alkalmazva a következõket kapjuk: Földhatérrész (50%) 12 Tisztások aránya (5-6%) 12 Fafajmegoszlás (bükk) 15 Alapkõzet (homok) 20 Összesen: 59 A pontérték tehát 59, ami kb. 15 kg testtömeget jelent, hároméves és idõsebb bakok testtömegére vonatkoztatva. A bakok testtömege az etetés elõtti öt év adatai szerint 15,0 kg, 14,7 kg, 15,8 kg 15,6 kg, 15,0 kg volt, ami itt, Bánokszentgyörgyön igazolja Ueckermann kísérleteit. A fenti elméletet a gyakorlatban alkalmazva ez azt jelenti, hogy az erdészet a pontozási skálán a közepes sávban található, tehát az élõhely az õzek szempontjából 59 pontos, közepes. A módszerrel minden területen megállapítható az élõhely pontos pontértéke, minõsége. Felhasznált irodalom: BAYERN A. U. J. V.: Über Rehe In Einem Steirischen Gebirgsrevier. Hamburg BERDÁR BÉLA DR., szerk.: Az õz és vadászata. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest, 1983. UECKERMANN E.: Die Einwirkung des Standortes auf Körpergewicht und Gehörnbildung des Waldrehes. Hann.– München: Diss. Forstl. Fakultat, 1951. VOLMER K. UND HERZOG A.: Rehwild naher an betrachtet – Unterzuhungen an Rehwild. Verlag J. Neumann–Neudamm, Melsungen, 1995. 59

ERDEI

ÉS MEZEI ÕZEK SZAPORODÁSI MUTATÓI ÉS AZ ÁLLOMÁNYHASZNOSÍTÁS Prof. Sugár László Kaposvári Egyetem Legkedvesebb vadam – vadászként és kutatóként egyaránt – ez a növésben erõsen „viszszamaradt” jószág. Gondoljunk csak bele: kifejlett állapotban a bak súlya kb. egytizede a gímbikáénak, a sutáé egyötöde a tehénének. Talán ezért számítják 0,2 szarvasegységnek tápanyagigényét?! És kétségtelenül ebben rejlik az „õzprobléma” lényege, legalábbis, ami a minõségét illeti. Persze a mennyiség (létszám, sûrûség) kérdése sem választható el ettõl, illetve az élõhelyi adottságoktól, vagyis az õz szaporaságától. (Csakhogy a vadász általában „nem lát lejjebb” az õzbak szemvonalánál – kiskoponyás agancs!) Ezen tulajdonságai abból erednek, hogy az õz ún. r-stratégista – a többi európai szarvasféléhez képest. Az r- (reproduktív), vagyis szaporodási stratégia lényege: gyors növekedés-fejlõdés, korai ivarérés, ikerellés, rövidebb élettartam – kedvezõ körülmények között „elárasztja” élõhelyét (Festetich, 1940; tõle származik „az õz a jövõ nagyvadja” tétel!). Mit jelentenek a kedvezõ körülmények? 1. minõségi táplálék (viszonylag alacsony rosttartalmú növényi részek: zsenge hajtások, virágok, gyümölcsök, magvak stb.); 2. nyugalom (zavartalan búvóhely); 3. az 1. és a 2. egymástól kis távolságra vagy együtt legyen, hiszen az õz mozgáskörzete kicsi. A mezõgazdasági mûvelésû terület(rész)eken azonban a vegetáció nyári változása miatt jelentõs lehet a territoriális viselkedésbõl eredõ stressz. A gyors növekedés-fejlõdés jeleként az elsõ telükön, 7-8 hónapos korukban a normálisan fejlett mezei gidákat csak gyakorlott szemmel lehet megkülönböztetni a kifejlett sutáktól (ezért is nehéz megbízhatóan becsülni a mezei gidák felnevelési/túlélési arányát). A fogazat 1 éves kor körül teljesen kialakul (elõzápfogak váltása, M3-as nagyõrlõ sorbanövése), és 18-20 hónapos kor körül a sutáknál (ünõknél) és a bakoknál egyaránt befejezõdhet a testi növekedés.

Az õz ivarérése és szaporasága Korai ivarérés. Ideális viszonyok között a gidák már 6 hónapos korban ivarérettek. Az ivarérettség jelei: – sutagidánál harmadlagos tüszõ(k), esetleg vemhességi sárgatest(ek) a petefészekben – a vemhes gida 1 éves korában megellik! – bakgidánál az ivarérettség biztos jele a letisztított gidaagancs (december– január), késõbb 60

a fejlõdõ második agancs – a letisztított agancs idõszakában a herében-mellékherében már érett spermiumok találhatók. A jó kondícióban lévõ suták (és ünõk) esetében általános az ikervemhesség, ami azonban az ún. „petenyugvás” miatt a vadászati idényben (január közepéig) csak a petefészkekben lévõ sárgatestek vizsgálatával bizonyítható: mindkét petefészek metszéslapját megvizsgálva, 3 sárgatest elõfordulása sem ritka. A korábbi hazai vizsgálatok eredményeit (CSÁNYI, 1988, illetve FARAGÓ és NÁHLIK, 2000 nyomán módosítva) az 1. táblázat szemlélteti. Az õz számára kedvezõtlen élõhelyi viszonyok közepette azonban a növekedés-fejlõdés

1. táblázat Õzvemhességi adatok I. (CSÁNYI, 1988, ill. FARAGÓ és NÁHLIK, 2000 nyomán módosítva) VA = vemhes suták aránya (%); GI/VSU = gida/vemhes suta; GI/ÖSU = gida/összes suta

késleltetett, a kondíció jóval gyengébb, kisebb a testtömeg, és a suták szaporodási mutatója (az átlagos sárgatestszám) így lényegesen alacsonyabb. Mindez kiolvasható az 1980–85 években végzett vemhességi, testtömeg- és kondíció- (vesezsír-index-) vizsgálatok eredményeibõl (2. táblázat). Különösen nagy az eltérés az 1,5 éves suták (ünõk) esetében, mind a sárgatestszám, mind

61

2. táblázat Õzvemhességi adatok II. (SUGÁR

ÉS MTSAI,

1980–85)

a vemhesülési arány tekintetében. Az összes vizsgált suta alapján pedig az erdei õzek várható újszülött gidaszaporulata mindössze 40-45%-os az alföldi erdõszéli, illetve mezei sutákéhoz viszonyítva. A törzsállományra vetített szaporulat nagyságára természetesen az ivararány és a suták koreloszlása is jelentõs hatással van. Az ivararányt azonban a vadászat kevésbé befolyásolja, mint a jelentõsen eltolódott születési ivararány. Az újszülöttek ivararánya – egyes vizsgálatok szerint – akár 3:1 arányú is lehet, kedvezõ táplálékviszonyok esetén a sutagidák, kedvezõtlen viszonyok esetén a bakgidák javára. A suták korát tekintve, a szakemberek a 3–5 éves példányokat tartják a legtermékenyebbnek. Saját vizsgálataink szerint azonban, kedvezõ viszonyok között, már az 1,5 éves és az idõs (10 év körüli) suták többsége is igen termékeny. Emellett az erdei gidák születési súlya is alacsony, ami jelentõsen csökkenti korai túlélésük esélyét. A kedvezõtlen erdei táplálékviszonyok révén, a megmaradt gidák õszi testsúlya és kondíciója is gyengébb lesz, csökkentve a téli túlélés valószínûségét. Ezek voltak a biológiai viszonyok; most nézzük a közvetlen emberi oldalt, a vadászati hasznosítást.

Az állományhasznosítás Az állományhasznosítást vizsgálhatjuk abszolút értelemben (összesített õzteríték) és viszonylagosan is: az összesített terítéket a/ a becsült állományhoz, b/ az össz-nagyvadterítékhez viszonyítva, illetve c/ az õzterítéken belül a bak-, a suta- és a gidateríték összehasonlításával. A Vadgazdálkodási Adattárban ugyan kitûnõ adatsorok állnak a rendelkezésünkre, a reális összehasonlítást, értékelést azonban megkérdõjelezik a következõ problémák: 62

– a becslési adatoknak nincs valós alapja (sem az õznél, sem egyéb nagyvadnál); – az õz esetében a „fekete” hasznosítás nyilvánvalóan igen magas (akár +50–100% közötti is lehet); – az erdõs területeken a felszaporodott gímszarvas- és vaddisznóállomány miatt legfeljebb a bakvadászat mértéke közelíti meg az elvárható szintet. Az õz tavaszi állománylétszámának becslési adatai mindmáig emelkedõ tendenciát mutatnak. Ez számomra világosan jelzi, hogy a becslési adatok irreálisak. Az erdõs területeken a már említett egyéb nagyvadfajok állománynövekedése a csökkent õzhasznosítás ellenére sem tette lehetõvé az õzlétszám gyarapodását. Az alföldi területeken pedig valószínûleg lényegesen kevesebb az õz a ’70-es évek derekára tehetõ állománytetõzéshez viszonyítva (amint azt számos helyi szakember korábban már megírta a Nimród hasábjain, a többi „élõ tanú” pedig elmondja, ha megkérdezik). A mezei õzsûrûség általános, becslés szerinti növekedése legfeljebb látszólagos lehetett: az erdõsávok, bozótosok, nádasok jelentõs hányadát felszámolták, kukoricatáblák aligha maradnak már lábon télire. Megítélésem szerint az alföldi „paradicsomi” õzállomány 1,5-2-szerese volt a mainak; egy baranyai, részben mezei területen a hajdani 4000 helyett immár csak 1500 õz képes megélni (MONOSTORI, 2000). S, ha a többi országrész állománya nem változott lényegesen, akkor irányszámként elfogadva a ma meglévõ, kb. 330 ezer õzet, annak idején akár 400-450 ezer is lehetett a tavaszi õzlétszám! Az erdõs területek õzhasznosításának jellemzésére alighanem jó példával szolgál a Somogy megyei adatok bemutatása. Az éves össz-nagyvadteríték növekvõ tendenciájú, az õzteríték azonban inkább erõsen ingadozó. Az elejtett õz/össznagyvad-arány alakulását eléggé meglepõnek találom: 1970–1980 között jóval 50% felett volt, s 2000-ben már a 20%ot sem érte el. A bak- és sutahasznosítás 1980-ig 1:1 körüli arányú, késõbb 1:0,5-0,54-re változott, és még 2000-ben is csak 1:0,7. A gidák terítéken belüli aránya a 20% körüli értékrõl csak 2000-ben emelkedett 37%-ra. A Somogy megyei adatok elemzésénél maradva, érdemes megemlíteni a trófeaminõség, pontosabban a minõségi trófeák elõfordulási jellemzõit. A 400-500 g súlyú õztrófeák (n = 282) 80%-ánál a bak korát legalább 6 évesre becsülték a bírálaton. Az 500 g feletti trófeák közül azonban minden másodiknál csupán 4-5 évre taksálták az életkort. Ez arra figyelmeztet, hogy az õzbakok trófeasúlya a dunántúli területeken is 5 éves kor körül kulminál (ráadásul az õzek tényleges életkora még a középkorosztályban is általában 1-2 évvel alacsonyabb a becsültnél). Mint tudjuk, az õzbak életében rendszerint csak egyszer képes igazán jó agancsot felrakni, mégpedig 3-4 vagy 5 éves korban. Ha az ilyen bakokat sorozatosan meghagyjuk „minõségjavítás” céljából, gyakorlatilag gyengébb trófeával kerülnek késõbb terítékre, így az állomány minõségének a „regisztrált” képe lényegesen gyengébb a valóságosnál. Szorosan ide kívánkozik egy (bizonyára megdöbbentõ) megjegyzés: ideje lenne már elvetni az olyan „dogmákat”, hogy az õzbakok gyengébb trófeaminõségének az oka az állomány elfiatalodása vagy a rossz ivararány. E vonatkozásban az õz egyáltalán nem hasonlítható a gímszarvashoz. Ezzel szemben igen helytelen az a széles körû gyakorlat, hogy a „selejt” trófeák többsége az 1 éves õzbakok közül kerül ki. Még akkor is, ha az gombnyársas (erdei õzek) vagy a fül63

nél rövidebb nyársas, villás (mezei terület). Ezek a bakocskák, ha már megérték az 1 éves kort, legalább még egy évet érdemelnek ahhoz, hogy legalább leendõ agancsformájukat megmutathassák! Különben is, ezeket a legkönnyebb „puskavégre kapni”, így elejtésük nem jelent komoly vadászélményt. Bezzeg egy-egy öreg bak! Csakhogy manapság az erdõs területeken is többnyire autóval keresik (ha nem is lövik) a bakokat, s az öreg bak kiés beváltási idején inkább disznót lesnek. És, sajnos, alig-alig vagy egyáltalán nem vadászunk bakot üzekedéskor. Többnyire azért sem, mert már májusban „elfogy” a keret. Pedig hát a ténylegesen kigyomlálandó idõs bakokat üzekedéskor még „terven felül” is meg kellene lõni! Egyébként is, az õz esetében a „tervgazdálkodás”-t más formában kellene folytatni: elõírni/megkövetelni csak a minimális terítéket kellene, az azon felülit pedig a gazdálkodóra bízni (kivéve talán az üzemtervi idõszak utolsó két idényét). A trófeaminõséget az õz esetében nem lehet elválasztani a szaporaságtól vagy a jó növekedéstõl-fejlõdéstõl. Valamennyi tulajdonságnak a minõségi élõhely a kulcsa. Élõhely, amelyben a búvóhely/nyugalom mellett benne foglaltatik a megfelelõ élelem is. Milyen szép, kifejezõ szavunk is az „élelem” – legyen bár az természetes táplálék (beleértve a vadföldön termõt is) vagy kihelyezett termény, takarmány, táp (ha a pénztárca engedi). Jelenleg is uralkodó, „selejtezés”-en alapuló gazdálkodásunkat csak a „pesszimista” jelzõvel tudom illetni. Az õzzel is pontosan úgy teszünk, mint a télire eltett almával: mindig a legroszszabbat fogyasztjuk, s megvárjuk, míg a legszebb is megromlik. Ráadásul így a kelleténél 2-3-szor tovább tartjuk a bakok zömét. Ha az élõhely minõségét az õz igénye szerinti szintre emeljük, akkor akár 4-5 évesen is bátran „betakaríthatjuk” a minõségi agancsot viselõ bakokat. Ennek persze a maradi szemlélet mellett az élettõl elszakadt, túlszabályozott trófeabírálat is gátat szab – egyelõre. Mennyiség–minõség. Ez nem csupán a létszám és a trófeaminõség, hanem a testtömeg („hústermelés”), a vemhességi mutatók és a trófeaminõség összefüggése is – azaz, mindezek együtt járnak. Ma már az „okoskodóknak” is illene belátni, hogy a biológiai törvényszerûségek kizárják azt, hogy az egyik állománynál a trófeaprodukció gazdaságos, a másiknál pedig csak a hústermelés (ez a szarvasra is vonatkozik). Sok és minõségi vadhús is csak ideális élõhelyen képzõdhet. Az ivararány erõszakos eltolása is kivitelezhetetlen rögeszme, hiszen a jó élõhelyen a nõivar „bõvített újratermelése” évente vagy legalábbis rendszeresen ismétlõdõ folyamat. Ugyancsak a biológiai ismeretek hiányán alapszik a „vérfrissítés” segítségével remélt minõségjavítás (pl.: mezei õzek telepítése a Bükkbe vagy a dunántúli erdõs területekre a ’80as években). A természetes vérfrissülés kulcsa a fiatal hímek elvándorlása (õzbakok 1 éves, bikák 1,5 vagy 2,5 éves korban)! Az alföldi õzállomány minõsége sem a régi már. Az 1975–1985 közötti idõszakban nem csak létszámcsökkenés (egyesek szerint összeomlás), hanem minõségi hanyatlás is történt. Ez nagy valószínûséggel elsõsorban a kedvezõtlen élõhelyi változásoknak (nem a vadászati gyakorlat változásának) a következménye. Ahol lényeges élõhelyi változások nem történtek, ott az õzpopuláció „önszabályozási” folyamatai is lényeges szerepet játszhattak az õzsûrûség és az ivararány tekintetében egyaránt. A terítékadatok tanúsága szerint az õzállomány 4-5 év késéssel követte az apróvad- (fogoly-, fácán-, nyúl-) állomány összeomlását. Az országos õzteríték ugyan lassan megközelíti a ’75–’78-as évek átlagát, de Bé64

késben csak 50%, Hajdú-Bihar és Szolnok megyében 60%, Csongrád megyében 67%. Bár a baranyai teríték elérte a régi szintet, de a bólyi területen még most is csak 33%-a az egykorinak. Még néhány gondolat ide kívánkozik. A kitûnõ minõségû alföldi õzállomány hogyan alakult ki? Az égbõl pottyant, vagy netán a földbõl nõtt ki? Egyesek úgy vélik, hogy e vadunk Hevesbõl, Borsodból kiindulva, a Tisza és mellékfolyói mentén rajzott szét a ’60-as években. Szerintem azonban a mezei õz sokkal régebbi keletû: több száz (ha nem több ezer) éves! Erre utal egy, a Békés megyei Vadászhíradóban a ’80-as évek derekán megjelent írás, amelybõl kiderül, hogy már a XIX. század végén, Szabadkígyós határában rendszeresen ejtettek el õzet. Nadler Herbert pedig „Cserkészeten és lesen Nagymagyarországon” c. könyvének 34–35. oldalán ismerteti a mosoni mezeiõzbak-vadászaton szerzett élményeit – a túzokvadászathoz kapcsolva! És lám, a hazai õzek trófeaminõsége már az 1800-as években is kiemelkedõ volt, amit DOMBROVSZKInak (1891) a Der Weidmann (Bécs) c. vadászlap által közölt adatai is bizonyítanak (3. táblázat). A kitûnõ trófeaminõség bizonyosan nem a „selejtezés” eredménye – hiszen a ’60–70-es években az alföldi vadászoknak még nem is volt golyós fegyvere! A fentiekhez kapcsolódva, az alábbiakat emelem ki:

3. táblázat Európai õzadatok a XIX. századból

Javaslatok – El kell felejteni végre azt, hogy „selejtezés”-sel és/vagy „vérfrissítés”-sel javítható a trófeaminõség. – „Selejtezés” helyett javítsuk az élõhelyi-táplálkozási viszonyokat – így az erdõs területeken: (vad)gyümölcsfák ültetése, rétek/gyepek szakszerû mûvelése, vadföldgazdálkodás fejlesztése, korszerû etetõkkel történõ kiegészítõ takarmányozás. – Kíméljük az 1 éves bakocskákat, inkább több gidát ejtsünk el! – Ne hagyjuk túlöregedni a bakokat, üzekedéskor is próbáljuk gyéríteni az idõsebbeket! – Az õznél csak a minimális lelövési tervszámokat kellene elõírni. – Hagyjunk fel a „pesszimista” õzgazdálkodási gyakorlattal! 65

Irodalom: CSÁNYI S. (1988): Számítógépes modell alkalmazási lehetõségei az állományváltozási folyamatok tanulmányozásában. Vadbiológia 2., 203–210. VON DOMBROWSZKI, E. (1981): Der Weidmann XXII. Évf.: 73–77. FARAGÓ S.– NÁHLIK A. (1997): A vadállomány szabályozása. Mezõgazda Kiadó, Budapest GRÓF FESTETICH P. (1940): Az õz tenyésztése, óvása és vadászata. Vajna és Bokor, Budapest MONOSTORI L. (2000): A jövõ nagyvadja: az õz. Millenniumi Vadászati Almanach. Baranya megye (szerk.: Bognár József ), 1991–1999. SUGÁR L. (1979): Erdei és mezei biotápban élõ õzállományok összehasonlító vizsgálatáról. Vadbiológiai kutatás 24., 18–22. SUGÁR L.–HELTAY I.–MÁTRAI K.–KABAI P. (2003): kézirat

66

AZ

ÕZ VADKERESKEDELMI HELYZETE Fehér József

A vadkereskedelem, a vadgazdálkodási tevékenységünk részeként, hosszú évek óta fontos szerepet tölt be. Ez nem csupán pénzügyi, hanem szinte minden gazdasági kapcsolatunkra pozitív hatással bíró tevékenység. A vadászat és vadkereskedelem terén Európa egyik vezetõ, jó hírben álló országa Magyarország. A magyar vadgazdálkodók méltán vívtak ki maguknak nagy elismerést a hazánk területén élõ kiváló minõségû vadállomány megteremtésével. Ezen állományra alapozva mûködik az országban napjainkban 114 gazdasági társaság hivatalos engedéllyel (sajnos több engedély nélküli iroda is mûködik), és a bérvadásztatásból származó árbevétel 80%-a az irodák 10-12%-ának a kezében van. A bérvadásztatásból származó árbevétel 2002-ben mintegy 8,3 milliárd Ft volt, ami az öszszes vadászati árbevétel 60%-a. A vadkereskedelmi tevékenység e számok tükrében eredményesnek mondható, bár számos ok, úgymint: – jogi rendezetlenségek, – értelmezési zavarok, – a megyei és az országos szervek eltérõ állásfoglalása, – tisztázatlan körülmények, – az ágazatból kihozható eredmények csökkenése, – a forint/euró ki nem számítható anomáliái stb., nagyban nehezíti a további gazdálkodást, árnyékolja a tisztánlátást, hátráltatja a jövõ építésének tervezését.

Az irodák mûködése Vannak az ország egész területére kiterjedt hálózattal rendelkezõ irodák, miként vannak lokális, helyi jellegûek is (pl. egy gazdaság csak a saját vadállományát kínálja eladásra); az utazási irodák közül némelyik csupán felvette a tevékenységi körébe a vadászatszervezést. Az irodák alapvetõ szerepe a bérvadásztatás, ezen belül a külföldi, valamint a belföldi bérvadászok, ill. ezek vadászatainak a szervezése. Íme néhány, a tevékenység eredményességét jelzõ adat:

67

Év

1999 2000 2001

Az õzvadászat éves árbevétele (milliárd Ft) 5,9 6,7 7,3

Külföldi

Belföldi

Belföldi arány

4,9 5,5 5,6

1,0 1,2 1,7

20% 22% 30%

Itt meg kell jegyezni, hogy az árbevétel növekedésének alapvetõ oka sajnos nem a bérvadászatokon zsákmányolt vad mennyiségének és minõségének a növekedése, hanem a forint értékvesztése. Ez az irányzat az elmúlt idényben valamelyest csökkent, de a statisztikai mutatókban ez még nem érzékelhetõ. A külföldiek idényeknént átlagosan 25-26 000 vadászengedélyt váltanak ki hazánkban. 2001–2002-ben még a német nyelvterületrõl érkezõ (elsõsorban nagyvadvadászatra jelentkezõ) vadászok száma volt a meghatározó, ám a 2002–2003-as szezonban a számuk drasztikusan csökkent. Ennek többféle oka is van: ezek közé tartozik minden bizonnyal az európai egyesítési folyamatban való elõrehaladás, a növekvõ vadászatellenesség, a nemzedékváltás (amellett egyre kevesebb fiatal vadászik), az euró bevezetése, a szigorodó fegyvertörvények stb. Az olasz piac összeomlásának oka elsõsorban az olasz vendégvadászok ellen folytatott médiaháború, továbbá a vadhús szinte lehetetlen exportja. Ennek következtében 2001-ben 25%, míg a legutóbbi idényben 30-40%-os – vagy még ennél is nagyobb arányú – volt az olasz piac részesedésének csökkenése a hazai vadásztatásban. Ezt a bevételkiesést a magyar piac elõretörésével, a spanyol, skandináv, belga kapcsolatok élénkítésével lehet valamelyest kompenzálni.

Õzvadászattal kapcsolatos észrevételek A fizetõ vendégvadászok õzvadásztatása a statisztikai adatok tükrében a következõen alakult az elmúlt években:

1999 2000 2001

Becsült 279 e. 294 e. 308 e.

Lõtt bak 44 500 52 700 61 800

Értékesítés 17 200 20 500 22 900

Érmes arány 12 400 2,5% növ. 14 500 1,5% csök. 16 300 9,0% növ.

A lõtt õzbakok 85-90%-át (értékesítés) az áprilisi idénykezdéstõl május 15-éig ejtették el. Jól látható, hogy ez idõ alatt folyamatosan nõtt a becsült létszám; valószínûleg azért, mert a gazdasági hanyatlás következtében a lelövési terveket is fokozni kellett a gazdálkodóknak, az árbevétel-kiesést pótolandó. Az elmúlt idény és egy ilyen kemény tél után, az ember kicsit szkeptikus. 68

Biztos, hogy az állomány fokozott vadászata rövidesen visszaüt! A külföldi vendégvadászok szemében a magyar piac elõnye több vonatkozásban is megnyilvánul: biztonságos, gyors fizetés; a vendégnek több ideje van a vadászatra; kiadásait nem terheli más jelentõsebb költség; nincs trófeaexport. Jelentõs hátrányként jelentkezik viszont az ÁFA. Hátrányos továbbá a vadászatszervezõ irodák szemszögébõl, hogy a vadász, megkerülve az irodákat, közvetlenül a vadászatra jogosultat keresi fel. A magyar piac elõretörésének, illetõleg a hazai vendégvadászok megnövekedett létszámának okai a következõkben keresendõk: a hazai nimródok 10%-a terület nélküli vadász; a társaságokra nehezedõ eladási kényszer miatt, a tagok csak keveset vadászhatnak, így nõ a fizetõképes kereslet. Amellett a vadásztársaságok belföldön is kínálják áruikat és szolgáltatásaikat, míg a beutazó külföldiek száma stagnál. Az adatokból világosan kitûnik, hogy az õz esetében az állomány hasznosítása az utóbbi években folyamatosan emelkedik. A felsorolt tényezõk mellett az õzgazdálkodásra nehezedõ gondokat még tovább növelik a következõ körülmények: – a növekvõ vadkárigények, – a költségek növekedése, – az élõnyúl-piac bizonytalansága, – az õz esetében már amúgy is magas lelövési díjak, – a széles körben tapasztalható recesszió. Kérdés, hogy ebben a nehéz helyzetben, amikor egy apróvadas társaságnál csak az õz vadászatából lehet biztos árbevételre számítani, meddig bírja tartani helyzetét e fontos vadfajunk.

Az árakról A magyarországi õzbakárak nem igazodnak szorosan a környezõ európai országokban szokásosakhoz, de még a távolabb fekvõ országok ilyetén díjszabásaihoz sem. A 400 g feletti kategóriákban a hazai árak jelentõsen magasabbak, 500 g felett pedig már 1000-1500 euró eltérés is lehet a magyarországi és a külhoni árak között. A 250 g és 350–400 g közötti kategóriákban viszont inkább az alsó árszinthez tartozunk. Kérdés: nem kellene-e az alsó kategóriák árát minimálisan mintegy 10-40 euróval növelni, hogy a felsõ, riasztóan magas árakat észrevehetõen csökkenteni lehessen, ily módon csalogatva további vadászokat az országba. A lövetett bakok agancsának súlymegoszlása a következõ: 200 g alatt 19%, 200–400 g között 73%, 400 g felett 8,6 %. Más aspektusból vizsgálva, vagyis kiszámítva, hogy egy aranyérmes trófeát viselõ példány árából hány közepes trófeájú egyed ejthetõ el, az egyes vadfajok esetében a következõ eredményre jutunk: 69

– – – –

õzbak: 10,2 szarvasbika: 6,5 dámbika: 5,2 muflonkos: 4,8.

Az arányok magukért beszélnek! Sok megyében a statisztikák szerint 3-4 ezrelék volt az 500 g feletti bakok aránya. A 2002. évben, amely jó évnek mondható, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1500 db bakból 63 agancsa haladta meg az 500 g-ot, ami az elejtetteknek mintegy 4%-a. Talán olyan egységes árjegyzéket lehetne kidolgozni és kiadni, ahol a lõhetõ bakok ára az agancssúly szerint csak 450 g-ig szerepel, az egyébként riasztóan magas árú nagy agancssúlyú bakokra pedig egyezség szerint vadásznának a vendégek.

A vadászatszervezõ irodák mûködésének javítása A turizmus egész területét vizsgálva, a vadászati turizmus a forgalom alapján csak elenyészõ árbevételt produkál. Míg az utazási irodák 2001-ben közel 400 milliárd Ft árbevételt valósítottak meg, addig a vadászati turizmus konkrét forgalma nem érte el a 15 milliárd forintot. Fontos ezért egy hosszú távú marketingstratégia kidolgozása a vadkereskedõk számára, amely a vadgazdálkodóknak is közvetett érdeke. Szükséges lenne, hogy a vadászati hatóság minden fontos adatot közzétegyen, hogy ezen 70

adatok elemzése útján hasznosítható következtetéseket lehessen levonni, amelyek alapján a magyar vadat a megfelelõ értéken adhatnák el az értékesítõk. Szükség volna továbbá egy bizonyos marketingalap létrehozására a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz a vadászjegyekbõl befutó 150 millió Ft-ból, mely a vadászati turizmus fejlesztését szolgálná. Ezek a változások egyaránt szolgálnák a vadásztársaságok, a sportvadászok és a vadászatszervezõk érdekeit. Fontos szempont, hogy – mindkét fél érdekében – sürgõsen javítani kell a vadászati turizmus és a természetvédelem kapcsolatán. A további fejlõdés érdekében közös célunk, hogy mindenkor az áraknak megfelelõ színvonalú szolgáltatást biztosítsunk vendégeinknek. Az árakat úgymond „rendbe kell tenni”, hogy ne legyen körülöttünk akkora elszívó erõ! Ami a vadászatszervezõk jutalékának kérdését illeti, nem biztos, hogy a vadásztársaságok szempontjából a legkisebb jutalék a legjobb – hiszen így az iroda legyengül, a továbbiakban nem képes újabb beruházásokat eszközölni, így késõbb fokozatosan csökken a vendégköre, aminek következtében végül a társaságok gazdálkodása is bizonytalanná válik.

71