Semmelweis Egyetem Doktori Iskola, Klinikai Orvostudományok, Szemészet program Iskolavezető: Tulassay Zsolt egyetemi tanár Programvezető és témavezető: Süveges Ildikó egyetemi tanár
A SEJTKÖZÖTTI ÁLLOMÁNY SZEREPE A SZARUHÁRTYA SEBGYÓGYULÁSÁBAN
DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
Dr. Resch Miklós Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Szemészeti Klinika Tömő utca
Budapest 2006.
BEVEZETÉS
A szaruhártya átlátszóságának és a törőerő fenntartásának feltétele a sejtek és a sejtközötti állomány szabályos elrendeződése. A szaruhártya sebgyógyulása avasculáris, bradytrop, sejtszegény helyzetéből adódóan különbözik a szervezet többi szövetétől. A sebgyógyulás
célja
az
átlátszóság
helyreállítása.
A
transzparencia
fenntartásában
elengedhetetlen a szaruhártya relatív dehidrált állapota, amelyet az epithelium épsége, a sejtközötti állomány vízkötő képessége és az endothelium aktív pumpafunkciója biztosítanak. Amennyiben a szaruhártya átlátszó, víztartalma a sejtközötti állományhoz, vagy más néven extracelluláris mátrixhoz (ECM) kötött. A szaruhártya keratocytái biztosítják, hogy az ECM összetétele viszonylag állandó legyen, így a szaruhártya átlátszó maradjon. Az ECM fő alkotóelemei a szabályos elrendeződésű kollagén rostok és a köztük egyenlő távolságot biztosító
proteoglikánok.
A
proteoglikánokat
polipeptid
lánchoz
kapcsolódó
glükózaminoglikánok (GAG) alkotják, amelyek diszacharid alegységekből épülnek fel. A szaruhártya GAG egyik legfontosabb diszacharid alkotóeleme a keratán szulfát (KS). Az ECM kollagén és proteoglikánok mellett többek között lipideket is tartalmaz. Az ECM összetétele megváltozhat degeneratív folyamatok során és a corneán végzet sebészeti beavatkozások hatására. A szaruhártya degeneratív folyamataiban a sejtközötti állomány összetétele megváltozik, amely a transzparencia csökkenésével jár. A 60 év feletti életkorban a leggyakoribb cornea degeneráció az arcus lipoides (más néven arcus senilis vagy gerontoxon), mely esetén a lipid tartalom megemelkedik a szaruhártya stromában: az extracelluláris térben koleszterinből, foszfolipidből és trigliceridből felépülő depositumok jelennek meg. Az extracelluláris mátrix változása és benne idegen anyagok lerakódása a sebgyógyulást befolyásolja, amely szürkehályog műtét során készített cornea sebek esetében is nyomon követhető. Az ép szaruhártya sérülés, vagy refraktív beavatkozás (fotorefraktív keratektomia PRK, Laser in situ keratomileusis - LASIK) hatására integritását átmenetileg elveszti, amely a sejtközötti állomány - esetenként klinikailag is észlelhető - biokémiai változását eredményezi. A sejtközötti állomány biokémiai változásai a dehidráció csökkenésével járnak, a szaruhártya víztartalma megnövekszik, amely a szaruhártya vastagságának növekedését és egyben borússágát vonja maga után.
1
CÉLKITŰZÉSEK Célunk a sejtközötti állomány vizsgálata egészséges és degeneratív elváltozással rendelkező corneában iatrogén seb gyógyulása során egyrészt humán anyagon klinikai diagnosztikus módszerekkel, másrészt állatkísérletes anyagon hisztopathológiai módszerekkel. 1. Az arcus lipoides hatása a szaruhártya sebgyógyulására szürkehályog műtét után A szaruhártya degeneráció (arcus lipoides) során a sejtközötti állományban lipid halmozódik fel. Célunk megvizsgálni a lipid lerakódásnak a cornea sebgyógyulására gyakorolt – klinikailag kimutatható – hatását. •
Az arcus lipoides ritka, féloldali ptosissal együtt járó formájában nyomon kívántuk követni, hogyan változnak a szaruhártya keratometriás értékei 9,0 mm hosszú corneosclerális seben keresztül végzett extracapsuláris szürkehályog műtét után.
•
A fenti kazuisztika tapasztalataira alapozva prospektív klinikai vizsgálatban annak elemzését tűztük ki célul, hogy miként befolyásolja az arcus lipoides kapcsán megváltozott ECM a cornea topográfiás paramétereit corneális sebkészítéssel végzett phakoemulzifikáció esetén.
2. A cornea oedema vizsgálata ultrahangos pachymetriával LASIK során (klinikai vizsgálat humán anyagon) A LASIK-ot követő korai posztoperatív látóélesség hátterében feltételezett átmeneti cornea oedema a szaruhártya vastagságának növekedésével jár. •
A cornea oedema kialakulásának dinamikáját kívántuk részleteiben feltárni.
•
A szaruhártya vastagságának LASIK beavatkozás különböző fázisaiban végzett méréséből következtetni terveztünk az oedema mértékére.
•
Megvizsgáltuk, változik-e a cornea vastagsága LASIK műtét kapcsán és azt követően a sebgyógyulás során, továbbá hogy mikor lép fel és meddig marad fenn az oedema a LASIK-lebenyben illetve a stromában.
2
3. A GAG és a KS eloszlásának változása PRK után (állatkísérlet) A cornea felszíni lézerkezelése a stroma ECM átrendeződését eredményezi a transzparencia és a látóélesség rovására. Célunk a stroma ECM fő alkotóelemének, a GAG-nak, különös tekintettel a KS-nak az eloszlását tanulmányozni PRK után az alábbi szempontok alapján: •
Hogyan változik meg a szaruhártyában a GAG és a KS eloszlása nyúl kísérletes modellben PRK után?
•
A cornea stromát milyen mélységben érintik a változások?
•
A GAG és keratán szulfát változások összefüggésben állnak-e az epithelium regenerációjával, a gyulladásos sejtek jelenlétével, a keratocyták sűrűségével, proliferációjával és apoptosisával?
3
MÓDSZEREK
1. Az arcus lipoides hatása a szaruhártya sebgyógyulására szürkehályog műtét után Az extracelluláris lipidlerakódás sebgyógyulásra és a szemfelszínre gyakorolt hatását egy ritka eset tanulmányozásával és egy annak alapján tervezett prospektív vizsgálattal végeztük. Esetbemutatás. Az arcus lipoides féloldali ptosissal együttjáró formájában TMS-2 (Tomey, Erlangen, Németország) cornea topográfia segítségével a corneális astigmia szimulált keratometriás (SimK) értékeket határoztuk meg az extracapsuláris cataracta műtét után és varratszedés után. Az arcus lipoides és a ptosis lehetséges pathomechanikai kapcsolatát elemeztük. Prospektív klinikai cornea topográfiás tanulmány. Negyven beteg egyik szemén ugyanazon operatőr XII óra poziciónál 3,2 mm-s tisztán corneális alagútseben keresztül szövődménymentes phakoemulzifikációt végzett 4,0 mm-re megnagyobbított seben keresztül történő hydrofób akril hátsó csarnok műlencse (PCL) tokzsákba ültetésével. A szemeket az arcus lipoides kiterjedése alapján osztályoztuk: 0. csoport (n=6, életkor: 56,3+/-4,8 év) arcus lipoides nem látható, 1. csoport (n=18, életkor: 70,1+/-12,0 év) az arcus lipoides kiterjedése ≤180°, 2. csoport (n=16, életkor: 71,9+/-7,4 év) az arcus lipoides kiterjedése >180°. Cornea topográfiát (TMS-2, Tomey, Erlangen, Németország) végeztünk a műtét előtti napon, a műtét utáni 1. és 10. napon, valamint 1 és 3 hónappal műtét után. Vizsgált paraméterek: keratometriás cylinder (Dcyl), felszíni szabályosság index (SRI), felszíni aszimmetria index (SAI), várható látóélesség (PVA). Az adatok statisztikai feldolgozása a Wilcoxon és a MannWhitney féle nem paraméteres tesztekkel (p<0,05) történt az SPSS (version 10.0 for Windows; SPSS Inc., Chicago, USA) szoftver felhasználásával.
4
2. A cornea oedema vizsgálata ultrahangos pachymetriával LASIK során (klinikai vizsgálat humán anyagon) A szaruhártya vastagsága arányos a cornea oedema mértékével. A szaruhártya vastagságának ultrahangos mérésével a LASIK műtét során kialakuló hidratáció változásokat vizsgáltuk. Huszonegy myopiás (28.9+/-8.6 év; -8,40+/-2,40 D) és 9 hypermertopiás (32.7+/10.7 év; +5,06+/-0,87 D) LASIK műtét kapcsán ultrahangos pachymetriát (Humphrey Model 850 San Leandro, CA, USA) végeztünk. A LASIK műtétek első lépéseként cornealebenyt készítettünk 130 µm beállítással Moria CB Microkeratome (Moria SA, Antony, France) alkalmazásával. A lebeny felhajtása után Zeiss Meditec MEL 70G-Scan excimer lézer (AsclepionMeditec GmbH, Jéna, Németország) készülékkel a fénytörési hibának megfelelő vastagságú szövetet eltávolítottuk (fotoabláció), majd a lebenyt visszaillesztettük alapjára. Pachymetriával mértük a cornea centrális vastagságát az alábbi időpontokban: műtét előtt, lebenykészítés után, fotoabláció után, lebeny visszahajtása után 5 perccel, majd a posztoperatív 1. és 5. napon, és a kezelés után 1 és 6 hónappal. Minden alkalommal a szemenként 3 mérés során nyert adatokat dolgoztuk fel. Közvetlenül nyerhető adatok: •
preoperatív központi cornea vastagság (CCT)
•
stromaágy központi vastagsága (CST) a lebenykészítés után
•
CST a fotoabláció után
•
CCT a lebeny visszahajtását követően
•
Poszoperatív CCT (1. nap, 5. nap, 1. hónap, 6. hónap)
Számítható adatok: A közvetlenül mért adatokból számítás útján (ún. szubtrakciós pachymetria segítségével) további számított adatokhoz jutottunk: •
Számított lebenyvastagság = preoperatív CCT − a lebenyképzés utáni CST
•
Számított fotoablációs mélység = a lebenykészítés utáni CST − a fotoabláció utáni CST
•
Tervezett CCT = preoperatív CCT − tervezett fotoablációs mélység
•
Oedema = tervezett és mért CCT különbsége az egyes mérési időpontokban.
Statisztika. Az adatok statisztikai elemzését az SPSS (version 10.0 for Windows; SPSS Inc., Chicago, USA) szoftver felhasználásával ariancia analízis (ANOVA), egymintás t-próba és Pearson-féle korreláció analízis alkalmazásával végeztük (p<0,05). 5
3. A GAG és a KS eloszlásának változása PRK után (állatkísérlet) A szaruhártya ECM fő alkotóelemének, a KS eloszlásának vizsgálata céljából szövettani vizsgálatokat végeztünk nyúl modellben. Harminchét pigmentált nyúl jobb szemén myopiás (6,0 D) fotorefraktív keratectomiát végeztünk. Mechanikus hámfosztás után 6,0 mm átmérőjű területen a centrumban 82 µm vastagságú szövet fotoablációját hajtottunk végre Aesculap Meditec MEL 70G-Scan flying-spot argon fluorid excimer lézer segítségével. A corneát csoportonként 4-5 állatban vizsgáltuk az alábbi posztoperatív időpontokban: posztoperatív 4 óra, 1., 4., 7., 14. és 28. napokon, továbbá 56. nap (2 hónap), 112. nap (3 hónap) és 208. nap (7 hónap). Kontroll csoportként a nem kezelt bal szemek szolgáltak. A corneák feldolgozására az alábbi módszereket alkalmaztuk: •
Szövettani vizsgálatok: hematoxylin-eosin, PAS, trikróm, alcián-kék festés (GAG kimutatására
•
Immunhisztokémia: o monoklonális anti KS-ellenanyag (Seikagaku Corporation, Tokio, Japan) a KS kimutatására) o DAPI (diamino phenylindrol dihydro chlorid, Vector Laboratories Inc., Burlingame, CA, USA) a sejtmagvak festésére. o PCNA (proliferating cell nuclear antigen) a proliferáló epithelium sejtek kimutatására (DAKO, Glostrup, Denmark) o TUNEL-próbát
(terminal
deoxyribonucleotidyl
transferase-mediated
dUTP-
digoxigenin nick-end labelling; Apoptag, Q-Biogene, Strasbourg, France) a keratocyták apoptosisának feltérképezésére o Ki67
(DAKO,
Glostrup,
Denmark)
a
keratocyták
proliferációjának
meghatározására •
Mérések: A távolság adatokat a mikroszkóp által használt skála (okulár mikrométer) segítségével határoztuk meg: o Epithelium vastagság. o Centrális stroma vastagság (CST). o KS réteg vastagság az elülső és hátsó stromában o Az infiltráció mélysége (az elülső stroma gyulladásos sejteket tartalmazó része vastagságának CST %-os arányában).
6
•
Számítások: o Keratocyta sűrűség (500x1000µm területen), o Apoptotikus sejtek sűrűsége (high power field) o Proliferáló keratocyták sűrűsége (high power field) o Gyulladásos sejtek sűrűsége (high power field)
•
Statisztika. Statistica 6.0 program (Statsoft Inc, Tulsa, Okla) felhasználásával kétmintás tpróba segítségével végeztük (p<0,05).
7
EREDMÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
1. Az arcus lipoides hatása a szaruhártya sebgyógyulására szürkehályog műtét után Veleszületett ptosissal együtt járó esetünkben, hosszú (9,0 mm) corneosclerális sebkészítés után 12 D corneális astigmia alakult ki, amely 10 D-ra csökkent, majd varratszedés után tovább mérséklődött és mintegy két és fél évvel a műtét után normalizálódott 1,8 D-ra. Az arcus lipoides a corneális sebgyógyulás módosítása révén a posztoperatív corneális astigmia elhúzódó normalizálódását vonta maga után. A veleszületett ptosis lehetséges szerepe az arcus lipoides kialakulásában a szemhéj lokális hőmérsékletemelő hatással magyarázható, továbbá a fokozott keringés és érpermeabilitás megnöveli a lipoid lerakódást a cornea stromában. Corneális sebkészítés után prospektív tanulmányunkban a corneális astigmia a 2. csoportban 1 nappal (3,1+/-1,9D) és 10 nappal (2,7+/-2,1D) a műtét után szignifikánsan eltért a műtét előtti (1,8+/-1,9D; minden esetben p<0,05, Wilcoxon-teszt) és a kontroll csoport értékeitől (preop.: 1,3+/-0,7D; 1 nap: 1,2+/-0,4D; 10 nap:1,1+/-021D; p<0.05, MannWhitney-teszt). A posztoperatív 1. napon a 0. és 2. csoport minden paraméter terén eltérést mutatott, a 10. napon a Dcyl és az SRI, 1. hónapnál csak a Dcyl volt szignifikánsan magasabb. A 3. hónapban az arcus lipoides egyik topográfiás paramétert sem befolyásolta jelentősen. A corneális behatolásból végzett phakoemulzifikáció hosszútávon biztonságos eljárásnak mutatkozott arcus lipoides esetén a cornea topográfia szempontjából, de a szemfelszínt jellemző paraméterek terén elhúzódó normalizációra kell számítanunk. Előrehaladott arcus lipoidesben 4,0 mm-t meghaladó sebkészítés magas corneális astigmiát és nagyfokú felszíni szabálytalanságot eredményezhet.
2. A cornea oedema vizsgálata ultrahangos pachymetriával LASIK során (klinikai vizsgálat humán anyagon) A myopiás szemekben a tervezett és a számított fotoablációs mélység között szignifikáns különbséget mutattunk ki (egymintás t-próba p=0,018), köztük lineáris korreláció volt kimutatható (Pearson, R=0,725, p=0,001). A vastagság növekedése a vizenyő
8
kialakulásával magyarázható, amely a fotoabláció után 55,4+/-48,1 µm-nek adódott (egymintás t-próba p<0,01). A lebeny visszahajtása után 5 perccel az oedema mértéke 98,3+/-49,7 µm-re nőtt (egymintás t-próba p<0,01), majd mérséklődött a posztoperatív 1. napra: 29,8+/-30,4 µm (egymintás t-próba p=0,02). A szignifikáns vastagság különbség (16,7+/-17,7 µm) csak 5 nappal a LASIK után tűnt el (egymintás t-próba p=0,19). A hypermetropiás kezelések során a kezelés geometriája miatt a centrális cornea vastagságban a tervezett és mért értékek között korreláció nem mutatkozott. Ultrahangos pachymetriás méréseink alapján azt tapasztaltuk, hogy az ép humán szaruhártyán végzett LASIK beavatkozás a cornea sejtközötti állomány víztartalmának jelentős felszaporodásával jár. A vizenyő a lebenykészítés után már intraoperatíve jelentkezik, kimutatható a fotoabláció és a lebeny visszahajtása után, és a szignifikáns oedema a posztoperatív 5. napra szűnik meg. Az intraoperatív oedema megjelenése – főleg elhúzódó vagy szövődményes lebenykészítés esetén – a fotoabláció pontosságának romlását, így a dioptria alulkorrekcióját eredményezheti.
3. A GAG és a KS eloszlásának változása PRK után (állatkísérlet) A kontroll szemekben a GAG a stromában egyenletesen, homogén módon festődött alcián-kékkel. A kezelt szemekben az alcián-kék festés a GAG fokozott jelenlétét csak a stroma elülső harmadában igazolta a posztoperatív 7-28. napokon. A későbbi posztoperatív időpontokban a kontrolltól eltérést a GAG eloszlás terén nem tapasztaltunk. A KS eloszlásának két, jellegzetes formáját tapasztaltuk a stromában: a. lamelláris elrendeződés és b. szemcsés, szabálytalan festődés. Kontroll szemekben kizárólag lamelláris festődést tapasztaltunk, főleg a hátsó stromában. A KS változása három fázisra volt osztható: 1. fázis [4 óra – 14 nap (2 hét)]: Az első fázisban az excimer kezeléssel érintkező, elülső stroma rétegekben észleltünk változást. Az elülső stroma rétegek lamelláris szerkezete fellazult a korai posztoperatív időszakban, az interlamelláris térben szemcsés, habos elrendeződésű KS festődés jelent meg. A szemcsés festődés maximumát (200+/-35 µm) az 1. posztoperatív napra érte el. 2. fázis [14 nap (2 hét) – 56 nap (2 hónap)]: A második fázisban a KS eloszlás változása az elülső és a hátsó stromában egyaránt jelentkezett. Az elülső stromában az 1. fázisra jellemző szemcsés KS-festődést fokozatosan felváltotta a hátsó stromára kontroll
9
szemekben is jellemző lamelláris elrendeződésű KS eloszlás. A 7. naptól a hátsó stroma lamelláris elrendeződésű KS-festődéssel jelölt réteg vastagsága lassú növekedést mutatott. A KS-pozitív hátsó stromaréteg a legvastagabbnak a posztoperatív 28. napon (100±28 µm) mértük. 3. fázis [56 nap (2 hónap) - 208 nap (7 hónap)]: A harmadik fázisban az elülső stroma lényegében nem mutatott változást, szemben a hátsó stroma lamellákkal. A hátsó stroma KS-pozitív réteg vastagsága a posztoperatív 3. hónapra (112 nap) nem tért el szignifikánsan a kontrolltól (kétmintás t-próba p=0,654). Az elülső stromában a 2. fázisban kialakuló lamelláris elrendeződésű KS rétegek kimutathatók a 112. napon is, a követési idő végén (208. nap) azonban már nem detektálható. Proliferáló (PCNA pozitív) epitheliumsejt a 4-14. napokon volt megfigyelhető a centrális cornearészben. A keratocyták sűrűsége lecsökkent PRK után 4 órával és 1 nappal (22+/-18), a 7. napon (58+/-32) nem tért el a kontrolltól (62+/-20), majd 14 napnál (82+/-40) és 28 napnál (75+/-24) meghaladta a kontroll értéket. A posztoperatív 1-14 napokon keratocyta apoptosis (1-5-2-5 / sejt 5 high power field) és proliferáló (Ki67) keratocyta (4-6-76 sejt/ 5 high power field) egyaránt detektálható. A gyulladásos sejtek 4 órával PRK után jelentek meg a stroma felszínén, majd a stromában legnagyobb sűrűségben (30 sejt / high power field) a posztoperatív 4. napon voltak jelen. A gyulladásos sejtek a 14. napig voltak kimutathatók a szaruhártyában. Kimutattuk, hogy a felszíni excimer lézer kezelés a stroma mélyebb rétegeiben is a sejtközötti állomány változását eredményezi. A korai posztoperatív szakban az elülső stromában nagy mennyiségű KS degradációs termék halmozódott fel, amely később lamelláris elrendeződésűvé alakult a keratocyták aktivációjával egyidejűleg. A hátsó stromában a keratocyták proliferációja és a gyulladásos reakció lezajlása után szabályos elrendeződésű maradt a KS eloszlása, de mennyisége megnőtt.
10
ÚJ EREDMÉNYEK ÉS KLINIKAI JELENTŐSÉGÜK
1. A corneális behatolásból végzett phakoemulzifikáció hosszútávon biztonságos eljárás arcus lipoides esetén a felszíni szabályosság szempontjából, de a szemfelszínt jellemző cornea topográfiás paraméterek (SAI, SRI és PVA) terén elhúzódó normalizációra kell számítanunk. Előrehaladott arcus lipoidesben 4,0 mm-t meghaladó sebkészítés nem ajánlott a magas dioptria értékű posztoperatív astigmia lehetősége miatt.
2. A LASIK során végzett ultrahangos pachymetria alkalmazásával a cornea lebeny és a stroma ágy korai odemája már intraoperatíve kimutatható, amely csak a posztoperatív 5. napra szűnik meg. A fotoabláció már oedemás környezetben történik, amely a fotoablációs mélység csökkenését, így a tervezett myopiás dioptria alulkorrekcióját eredményezheti.
3. Nemzetközileg elsőként vizsgáltuk a cornea sejtközötti állomány fő alkotóelemének, a keratán szulfátnak az eloszlás változását PRK után nyúl szemben. Kimutattuk, hogy a felszíni excimer lézer kezelés a stroma mélyebb rétegeiben is a sejtközötti állomány változását eredményezi.
4. A stroma elülső részében PRK után 4 órával szabálytalan, habos szerkezetű keratán szulfát jelenik meg, amely 14 nap után lamellárissá alakul, majd felszívódik. A stroma hátsó részében a kontrollban is jelenlévő lamelláris keratán szulfát vastagsága az 1. posztoperatív hónapra éri el maximumát.
5. A PRK után 1-14 nappal a keratocyták apoptosisát és proliferációját igazoltuk, amely egybeesett a gyulladásos sejtek megjelenésével. Az ECM a sejtszintű változásoknál korábban már eltéréseket mutat és normalizálódása a celluláris reakciók után is tovább folytatódik.
11
PUBLIKÁCIÓK
Értekezés témájához kapcsolódó közlemények 1.
Resch M, Nagy ZZ. Unilateraler Ptosis im Hintergrund der unilateralen Arcus lipoides – Kasuistik [Unilateral ptosis in the background of unilateral corneal arcus lipoides - case report] Klin Monatsbl Augenheilkd. 2004;221(9):785-787. IF: 0,478
2.
Resch M, Bausz M, Nagy ZZ, Süveges I. Corneal topography parameters after superior clear corneal incision cataract surgery in arcus lipoides. Eur J Ophthalmol 2006;16:24-29. IF: 0,534
3.
Resch M, Ispán O, Kelemen E: Intraoperatív és posztoperatív pachymetria LASIK műtétek kapcsán. Szemészet 2002;139:105-108.
4.
Nagy ZZ, Resch M, Süveges I: Ultrasound evaluation of flap thickness, ablation depth, and corneal edema after laser in situ keratomileusis. J Refract Surg. 2004;20:279-281. IF: 2,399
5.
Resch M, Nagy ZZ, Szentmáry N, Máthé M, Kovalszky I, Süveges I. Spatial distribution of keratan sulfate in the rabbit cornea following photorefractive keratectomy (PRK) J Refr Surg. 2005;21:485-493. IF: 2,399
6.
Resch M, Nagy ZZ, Szentmáry N, Máthé M, Kovalszky I, Süveges I: A glükózaminoglikánok és a keratán szulfát eloszlása és szerepe a nyúl cornea sebgyógyulásában fotorefraktív keratectomia (PRK) után. Szemészet 2004;141:393-399.
7.
Szentmáry N, Resch M, Nagy ZZ, Szende B, Süveges I: Proliferation and apoptosis in the corneal stroma in long-term follow-up after photorefractive keratectomy. Pathology Res Pract. 2005;201:399-404. IF: 0,681
8.
Szentmáry N, Resch M, Nagy ZZ, Szende B, Süveges I: Apoptosis a corneában fotorefraktív keratectomia után. Szemészet 2003;140:169-172.
12
Egyéb közlemények 1. Nagy ZZ, Resch M, Czumbel N, Kovács A, Kelemen E, Süveges I: A lézer in situ keratomileusis (LASIK) műtétek során szerzett tapasztalataink. Orv Hetil 2002;143:929-936. 2. Csákány B, Resch M: Endogén uveitisek etiológiája. Allergológia és Klinikai Immunológia 2002;5:106-109. 3. Nagy ZZ, Resch M, Popper Mónika: A fotorefraktív keratectomia szerepe a radiális keratotomia utáni reziduális/regresszív myopia és a lézeres thermokeratoplastica utáni reziduális hypermetropia kezelésében. Szemészet 2002;139:243-248. 4. Popper M, Resch M, Süveges I: LASIK módszer és a topográfián alapuló egyéni kezelési terv a perforáló keratoplasztika után fellépő magas dioptriaértékű irreguláris astigmia sebészi kezelésében. Szemészet 2003;140:21-25. 5. Resch M, Popper M: A pásztázó és repülőpont-technikával végzett fotorefraktív keratectomia (PRK) eredményei hypermetropiában Orv Hetil. 2003;144:27-33. 6. Resch M, Czumbel N, Kovács A, Nagy ZZ: Tapasztalataink a rövidlátás laser in situ mileusis (LASIK) kezelésével. Szemészet 2003;140:163-168. 7. Resch M, Szentmáry N, Nagy ZZ, Czumbel N: A repülőpont-technikával végzett fotorefraktív keratectomia és a lézer in situ keratomileusis módszerek összehasonlítása a hypermetropia kezelésében. Orv. Hetil. 2004; 145:573-578. 8. Imre L, Tóth J, Megyesi M, Lukáts O, Resch M. Az Acanthamoeba-keratitis in vivo diagnosztikája konfokális korneamikroszkópiával. Szemészet 2004;141:359-363. 9. Imre L, Resch M, Nagymihály A. Konfokale In-vivo-Hornhautmikroskopie nach Keratoplastik [In vivo confocal corneal microscopy after keratoplasty.] Der Ophthalmologe 2005;102:140-146. IF: 0,508 10. Resch M, Schlötzer-Schrehardt U, Hofmann-Rummelt C, Sauer R, Kruse FE, Seitz B.. Adhesion structures of amniotic membranes integrated into human corneas. Invest Ophthalmol Vis Sci 2006;47:1853–1861. IF: 3,577 11. Seitz B, Resch M, Schlötzer-Schrehardt U, Hofmann-Rummelt C, Sauer R, Kruse FE. Histopathology and Ultrastructure of Human Corneas After Amniotic Membrane Transplantation. Arch Ophthalmol 2006 (nyomtatás alatt) IF: 2,926
13
Idézhető absztraktok az értekezés témájában 1. Resch M, Szentmáry N, Nagy ZZ, Szende B, Süveges I: Histological examination on rabbit corneas following photorefractive keratectomy (PRK). Der Ophthalmologe 2002;S213 P197. 2. Szentmáry N, Resch M, Nagy ZZ, Szende B, Süveges I: Apoptosis In The Cornea Following Photorefractive Keratectomy. Der Ophthalmologe 2002;S194 P133. 3. Resch M., Szentmáry N., Nagy ZZ, Szende B, Süveges I: Nyúl cornea szövettani vizsgálata fotorefraktív keratectomia (PRK) után. Szemészet 2002;139, Suppl. II. 3940. 4. Szentmáry N, Resch M, Nagy ZZ, Szende B, Süveges I: Apoptosis a corneában fotorefraktív keratectomia után. Szemészet 2002;139:Suppl. II. 40. 5. Resch M, Nagy ZZ, Süveges I: Féloldali ptosis féloldali arcus lipoides hátterében – esetismertetés. Szemészet 2003;140:Suppl I. 75-76. Egyéb idézhető absztrakt 1. Imre L, Resch M, Nagymihály A: Langzeitige Beobachtungen an Patienten nach perforierender Keratoplastik mit in vivo konfokaler Hornhautmikroskopie. - Long-term follow up of Penetrating Keratoplasty Patients with in vivo Confocal Corneal Microscopy. Der Ophthalmologe 2003;100:S26 2. Imre L, Resch M, Nagymihály A, Süveges I: Tiszta transzplantátumokban észlelhető in vivo mikroszkópos eltérések keratoplastika után 22 és 72 hónappal. Szemészet 2003;140: Suppl I. 71-72. 3. Resch M, Schlötzer-Schrehardt U, Hofmann-Rummelt C, Sauer R, Kruse FE, Seitz B.. Adhesion structures in human corneas after amniotic membrane transplantation (AMT) – IOVS 2005. E-abstract 4981 4. Resch M, Schlötzer-Schrehardt U, Hofmann-Rummelt C, Kruse FE, Seitz B, Süveges I. Az amnionmembrán beépülése a szaruhártyába. Szemészet 2005;142: Suppl I 49. 5. Bausz M, Sényi K, Túri É, Maka E, Resch M. Szemnyomás értékek késő posztoperatív periódusban veleszületett szürkehályog műtéte után. Szemészet 2005;142: 104-105.
14
Az értekezés témájában elhangzott előadások, poszterek 1.
Resch M, Nagy ZZ: Intraoperatív és posztoperatív ultrahangos pachymetria LASIK kapcsán. (V. Ametropia Kongresszus, 2002. Szeged)
2.
Resch M, Szentmáry N, Nagy ZZ, Szende B, Süveges I: Nyúl cornea szövettani vizsgálata fotorefraktív keratectomia (PRK) után (poszter és előadás – díj: a legjobb 35 év alatti előadó a szekcióban) (MSZT 2002. Miskolc)
3.
Szentmáry N, Resch M, Nagy ZZ, Szende B, Süveges I: Apoptosis a corneában fotorefraktív keratectomia után - poszter és előadás (MSZT, 2002. Miskolc)
4.
Resch M, Szentmáry N, Nagy ZZ, Szende B, Süveges I: Histological examination on rabbit corneas following photorefractive keratectomy (PRK) - poster (DOG 2002. Berlin)
5.
Szentmáry N, Resch M, Nagy ZZ, Szende B, Süveges I: Apoptosis in the cornea following photorefractive keratectomy - poster (DOG 2002. Berlin)
6.
Resch M, Nagy ZZ: Féloldali ptosis féloldali arcus lipoides hátterében – esetismertetés (MSZT, 2003. Budapest)
7.
Szentmáry N, Resch M, Nagy ZZ, Szende B, Süveges I: Apoptosis cornea folyamatokban (MSZT 2004. Budapest)
8.
Resch M, Nagy ZZ, Szabó V, Süveges I: A szaruhártya sebgyógyulásának pathológiája I. (MSZT 2004. Budapest)
9.
Szabó V, Nagy ZZ, Resch M, Süveges I: A szaruhártya sebgyógyulásának pathológiája excimer lézerkezelés után (MSZT 2004. Budapest)
10. Resch M, Nagy ZZ, Szentmáry N, Süveges I: Ultrasound Pachymetric Evaluation of corneal stroma and flap edema in myopic LASIK. (SOE 2003, Madrid) –poszter 11. Resch M, Nagy ZZ, Szentmáry N, Máthé M, Kovalszky I, Süveges I. Der Zusammenhang von post-PRK Entzündung und Keratansulfat-Verteilung in der Hornhaut von Käninchen [Correlation of post-PRK inflammation and keratan sulfate distribution in the rabbit cornea] (DOG 2004. Berlin)
15
Egyéb előadások, poszterek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19.
Bausz M, Sényi K, Túri É, Resch M, Süveges I: Cataracta secundaria gyakorisága csecsemő és gyermekkori cataracta műtétek után (SHIOL, 2003. Keszthely) Nagy ZZ, Resch M: Az antioxidáns kezelés jelentősége refraktív kezelések után (CsapóRuttner Emlékülés 2003. Nagykőrös) Videorefraktíva – 4 műtét kommentálása (MSZT 2003. Budapest) Imre L, Resch M, Nagymihály A, Süveges I: Tiszta transzplantátumokban észlelhető in vivo mikroszkópos eltérések keratoplastika után 22 és 72 hónappal (MSZT 2003. Budapest) Bausz M, Resch M, Süveges I: Secondary Procedures in congenital cataract (Odessa 2003) –előadás Nagy ZZ, Resch M, Ispán O., Süveges I: Results of wavefront-guided PRK and LASEK Treatments (Madrid, SOE 2003)-előadás Szentmáry N, Nagy ZZ, Resch M, Süveges I: Phototherapeutic Keratectomy in HaabDimmer Dystrophy (Madrid, SOE 2003) Imre L, Resch M, Nagymihály A: Long-term follow up of Penetrating Keratplasty Patients with in vivo Confocal Corneal Microscopy (DOG 2003. Berlin) Bausz M, Resch M, Süveges I: Secondary Procedures in congenital cataract (ESCRS 2003. München) Resch M, Kálmán Zs, Süveges I: A korai posztoperatív szemnyomás emelkedés kezelése Cosopt szemcseppel (SHIOL 2004. Keszthely) Csidey M, Resch M, Bausz M: Kockázat vizsgálat a szürkehályog LOCS III. beosztása szerint (SHIOL 2004. Keszthely) – poszter Nagy ZZ, Szabó V, Resch M, Süveges I: A kis sugárátmérőjű, nagy frekvenciás repülő pont technikás laser készülék eredményei myopiás szemekben. (SHIOL 2004. Keszthely) Bausz M, Resch M, Sényi K, Túri É, Süveges I. Intraocular pressure after congenital cataract surgery – impact of PCL (ESCRS 2004. Párizs) Nagy ZZ, Szabo V, Szentmary N, Resch M. Comparison of Hyperopic Refractive Treatments With Different Types of Excimer Lasers and Different Surgical Techniques (AAO-SOE Joint Meeting 2004. New Orleans, USA) Seitz B, Resch MD, Schlötzer-Schrehardt U, Hofmann-Rummelt C, Sauer R, Kruse FE. Patterns of amniotic membrane (AM) integration in human corneas – histology and ultrastructure. (World Cornea Congress, 2005. Washington DC, USA) Resch M, Schlötzer-Schrehardt U, Hofmann-Rummelt C, Sauer R, Kruse FE, Seitz B.. Adhesion structures in human corneas after amniotic membrane transplantation (AMT) – ARVO Annual Meeting 2005. Fort Lauderdale, FL, USA) Knézy K, Serfőző Cs, Resch M, Bausz M. Finom látásfunkció vizsgálata PCL implantáció után (SHIOL, 2005. Keszthely) Resch M, Schlötzer-Schrehardt U, Hofmann-Rummelt C, Kruse FE, Seitz B, Süveges I. Az amnionmembrán beépülése a szaruhártyába. (MSZT 2005, Szeged) Bausz M, Sényi K, Túri É, Maka E, Resch M. Szemnyomás értékek késő posztoperatív periódusban veleszületett szürkehályog műtéte után. (MSZT 2005, Szeged)
16
