A római jog Magyarországon
DE ÁJK Doktorképzés VII. 2012. november 29.
kutatási deficitek A közjogtörténeti alapú jogtörténet tudomány kevés szót vesztegetett arra, • hogy mennyiben hatott a római jog bizonyos alapelvek természetes átvételén túl, tételesen a magyar magánjogra; • vagy ha nem állapítható meg ilyen hatás, miért nem ? Tudományos nehézségek: • 1. A magánjog fejlődésének általános törvénye, hogy az sokkal lassúbb és kevésbé észrevehető, mint a közjogé. • 2. A magánjog fejlődése nehezebben is észlelhető. Az írott források a magánviszonyok szabályozását alig érintik, s emlékeit ritkábban őrzik meg. • 3. A magyar magánjog korai vizsgálatánál azonban még azt a körülményt is figyelembe kell vennünk, hogy Werbőczy Hármaskönyve döntő jelentőségű a magyar magánjog fejlődés történetében. „Werbőczyig csak Werbőczyt ismerjük s jóformán Werbőczy után is csak Werbőczyt látjuk” (Illés József, 1910)
korai befolyások (2) 2. A germán jogok útján A germán jogok közvetlen hatását a magyar jog a telepítések következtében érezte meg. A középkori jogfelfogásnak megfelelően a letelepülők továbbra is saját jogukkal élhettek. A középkori jog érvényesülésének személyi elve (ius personale) alapján ismerünk a korabeli magyar fennhatóságú területeken bajor, szász, thüringiai, sváb, flamand, olasz-longobard joggal élő telepeseket. A városok országos joga is, mely maga a későbbi jogfejlődés eredménye, megőrizte a germán jogi eredetnek az emlékét.
kiindulópont Paul Koschaker: Európa elsődlegesen kulturális fogalom. Olyan kulturális egységben élő népek közössége, melyek kultúrájukban három közös alapelemet hordoznak: • a keresztény etikát, • a görög filozófiát és a • a római jogot. Így az európai közösséghez való kulturális kötődés egyik igen fontos jegye jogrendszerünknek a római joggal való összefüggése. Jogrendszerünknek római joggal való kapcsolatát régen felfedezték már, s a mai napig sem tagadja senki. A magyar jogtörténetben mégis uralkodott és még ma is többségben van a magyar jogfejlődés önállóságát, nemzeti jellegét, az európai fejlődéstől, mintáktól való függetlenségét hirdető tanítás (politikai okok = a függetlenség eszméje miatt)
korai befolyások Az Árpádkor tekintetében az európai jogrendszerek behatolása három úton valószínű a magyar jogéletbe: 1. Az egyházjog útján A ius canonicum magában hordozta lerövidítve és egyszerűsítve a római jog mindazon tételeit, amelyekkel az egyház a gyakorlatban élt. Az egyház a középkori élet rendkívül sok területét vonta szabályozási körébe. Természetesen olyan jogterületekről van szó, melyek valamely vonatkozásban a vallással kapcsolatban álltak. A magyar középkori jognak is a legtöbb eleme az egyházi jogból származik. Az egyházi jog pedig maga is római eredetű : „Ecclesia vivit lege Romana”.
korai befolyások (3) 3. A bizánci hatás - kevéssé ismert Valószínűsége azonban a szoros politikai-dinasztikus, vallási és kulturális kapcsolatok miatt azonban nem elhanyagolható. Könnyen lehetséges, hogy hazai magánjogunknak azok az elemei, amelyek tisztábban őrzik a római jog rendelkezéseit, mint akár az osztrák jog, nem német közvetítéssel, hanem délről kerültek hazai jogunkba.
1
az Árpádkor A magyar magánjog egészen Werbőczyig és jórészt azután is szokásjogi jellegű volt, a törvényekben alig találkozunk magánjogi szabályokkal. Fontos: a középkori magyar jog nem ismeri a jogterületnek azt a tagoltságát, mint az Nyugaton megvalósult. Nálunk az országos jog parancsol, a partikuláris jogok ennek alá voltak rendelve. Nyugaton ez fordított volt, a helyi jog volt a kötelező az országos csak kisegítő. A legjelentősebb és tulajdonképpeni országos jog, a nemesekre vonatkozó jog. Egyértelműen a nemesi jog az, melyről legtöbb ismeretünk az Árpádkorból fennmaradt.
az Árpádkor (3) A világi jellegű jogászi értelmiség megszilárdult nyomaival elsősorban csak a XIV. század folyamán számolhatunk, mikor a királyi kúria Visegrádon egyesült. A XIII. század utolsó negyedétől egyre gyakoribb lett a hivatkozás az oklevelekben a civiljogra, vagy a „császári jogra”. renuntiationes A két tudós jog ilyen, egyes intézkedéseket alátámasztó idézetei elsősorban úgymond „lélektani” hatásra törekedtek, a konkrét oklevelet régi, gyakran eltorzított idézetekkel támasztották alá. Ha a két jogrendszer, a római jog és a hazai szokásjog összeütközött, a hazai szokásjog győzelme tükröződik az oklevelekből. Bár a római jog nagy tekintélynek örvendett már ekkor is hazánkban, de hatályos jogrendszernek nem tekinthetjük. A kánonjog – a kiépített vikáriusi bíróságokon – hatályos rendszer volt, megtartotta szilárd pozícióját.
a jogtudó értelmiség 2. A jogi kultúra és esetlegesen az európai közös jogok hordozói azok a jogászok, vagy jogi munkát ellátó emberek lehettek, akik a központi igazgatásban a király mellett, illetve a központi bíróságokon esetleg a helyi közhitelességi szervezetben tevékenykedtek. A XIV-XV. században minőségváltozás jelentkezett az ország írástudó rétegében: az írástudók száma a laikusok között is emelkedett. A hazai írástudó réteg azonban szétvált • egy tudósabb, egyetemet végzett doktori rétegre (doctores), és • a kancelláriákban, kolostori iskolákban, bíróságok mellett a gyakorlatban kiképzett hazai deákrétegre (domidoctores).
az Árpádkor (2) A gyéren felbukkanó római és a gyakrabban előforduló kánonjogi hatások a jogtudó értelmiség kisebb, a tudós jogokat elsajátító, többé-kevésbé megismerő klerikus rétegének tevékenységére vezethetők vissza. Aránytalanság volt a két joganyag között, a kánonjog javára. Ennek oka az államalapítás idején már meghonosult primitív egyházi bíráskodás jelentőségének növekedése egészen a XIII. századig, mikor is szervezete állandósult. A kánonjogot tehát kényszereszközökkel rendelkező bíróságok alkalmazták, míg a civiljog megismerése mindvégig néhány tudósabb irányultságú egyházfi magánügye maradt. A római jogi terminológia „barbár használata” egészen a XIII. század első feléig jellemző volt. A kánonjog jelentőségének növekedése és az egyetemjárás a glosszátorok tanainak alkalmazásához vezetett.
a vegyes-házi királyok kora Az Anjouk-trónra kerülésével a feudális állam megerősödése érdekében és következtében az államapparátus tökéletesítésének igénye is felmerült. 1. A peres eljárásban a vegyes-házi királyok alatt jelentős átalakulások mentek végbe, melynek döntő szakasza az Anjouk korára tehető. Az új, a megreformált PERREND francia-normann szokásokra vezethető vissza, melyben bizánci-szicíliai perrendi elemek jelentek meg. Ez magasabb rendű volt, mint a korábbi germán forma. A per legfontosabb jellemzői az írásbeliség és a kötött bizonyítás (inquisitio = tudományvétel) voltak. A perek írásbelisége nagyban hozzájárult az oklevél-kiállítási gyakorlat fejlődéséhez, a hiteleshelyek jelentősége megnövekedéséhez = stylus curiae
a hiteleshelyek szerepe 3. Hiteleshelyek - a királyi kancellária által jelentősen befolyásolt írásbeliség, mely különösen a kötelmi jog terén nem nélkülözhette a római jogi hatásokat, egészében mégis inkább a szokásjog hatáskörébe sorolandó. A hiteleshelyek uralkodó pozíciója a magánjogi írásbeliségben és a bírósági eljárásban jelentős következményekkel járt: ezeknek tulajdonítható, hogy a római jog a kánonjogon keresztül Magyarországon nem nyert olyan nagy befolyást mint máshol Európában, mivel a hiteleshelyek ellenálltak a kánonjog befolyásának: az egyházi intézmények a hazai szokásjog őrzőivé és megtartóivá váltak. A XIV-XV. században egyébként a jogi műveltség nívója csökkent: a római és egyházi jog anyagából megjegyezhető, a gyakorlatban szükséges tételek kerültek be a köztudatba, ezek voltak széles körben ismertek.
2
ius consuetudinarium
Decretum Maius • különálló kísérlet • a kezdeményezés a rómaiakra vezethető vissza – a király abszolút hatalmánál fogva hozza az örök törvényeket • tartalmilag a törvény a hazai viszonyokhoz alkalmazkodik, de magánjogot nem tartalmaz. • félreismerhetetlen romanista vonások vannak a decretumban, mely nyomok egy tanult, humanista beállítottságú jogtudó közreműködését teszik nyilvánvalóvá. • a római-kánonjogi jogforrási tan, a „régi, jó jogtól” a modern rendszerekhez való átmenet ennek a műnek köszönhető.
A XV. század végére a hazai jog összetevői közül kétségtelen komoly jelentősége volt az európai közös jognak, a ius communenak. Ez az egyházjog által hordozott római jogon túl tartalmazta a legisták, glosszátorok és kommentátorok által feldolgozott és az európai országok gyakorlatába átment justinianusi jogot, a kor igényeinek megfelelő egyszerűsített formában. A tekintélye rendkívül nagy volt nálunk is. Ennek a jognak a tényleges gyakorlatba került elvei és az ezekkel szemben helyi szokásként behozott jogtételek alkották a ius consuetudinariumot, a helyi, hazai szokásjogot. ius commune
ius patriae ius canonicum
ius civile
a városi jog fejlődése
a régi vége ?
A Mohács előtti magánjog fejlődés jelentős állomása a városi jogok egységesülése. A tárnoki szék központi bírói szerepének kialakulását a városi jogoknak – a bizonyos fokú rokonság ellenére is fennálló – különbözőségei tették szükségessé, a gyakorlat egységesítése érdekében. Ezen folyamat végeredménye egy olyan bírói gyakorlat volt, mely egységesítő hatásával megkönnyítette a tárnoki városok jogrendjének bizonyos kodifikációját, mely egy közös joggyűjtemény létrejöttében valósult meg a XV. század 2. felének kezdetén. (ius tavernicale) Ez a fejlődés alkalmas talajt biztosított a római jog iránti érdeklődés felújulása számára, melyben a római jog szabályait a feudális-rendi társadalom igényeire alkalmazták. A város-jogokban volt elsősorban lehetőség az adott társadalmi körülmények között, hogy a civiljog egyes alapelvei megvalósulhassanak. Esetleg akár a városok határain kívül is.
A XVI. század elején a korai humanizmus és reneszánsz anyagi és szellemi kincseiben oly gazdag Magyarországot súlyos társadalmi csapások érték. A főurak reneszánsz mintára gátlástalanul akarták hatalmukat, vagyonukat növelni. A köznemesség egységes csoportot alkotva ellenállt a nemességen belüli feudális rétegződés kialakulásának, és politikai programként az egységes nemesség elvét fogalmazta meg: Magyarországon e szerint csak egyféle és azonos nemesség létezik, melynek minden nemes részese. Ezen törekvések összecsapása során a köznemesség az ország szokásaink összeírását követelte az országgyűlésen, hogy később az ő kárukra ne lehessen azt megváltoztatni. Már a XV. század végétől jelentkeztek törekvések 1. a szokásjog összeírására, 2. az ország törvényeinek összegyűjtetésére (jogbiztonság).
Tripartitum A mű minden más szokásjogi forrással szemben érvényesült azáltal, hogy egységes volt, kézbe lehetett venni, elérhető volt. Viszonylagos rövidsége is közkedveltté tehette. Ebben még a mű kortársak előtt is nyilvánvaló hiányosságai sem tudták megakadályozni. Werbőczy feladata a magyar szokásjog összegyűjtése volt, és kijelentése szerint ő hűen vissza is adja az évszázados fejlődés eredményeként kialakult normákat. A római jog Werbőczynél elsősorban, mint a tudományos szabatosítás eszköze szerepel a jogtételek megfogalmazásánál és a definíciók felállításánál. Bár Werbőczy az Ajánlásban és a Konklúzióban ünnepélyesen a régi szokások mellett tesz hitet és tradíciókra esküszik, ennek ellenére modernizálta is azokat.
3
Tripartitum (2) A Tripartitumon érezhető tehát némileg a külföldi jogrendszerek hatása, s ez jórészt nem arra vezethető vissza hogy Werbőczy ezeket a tételeket az idegen, (római, kánon-) jogból merítette, hanem arra, hogy a külföldi jogrendszerek hatottak arra jogra, ami Werbőczy idejében életben volt. Sajátos módon ezt a Tripartitum feltűnő hiányosságai igazolják: a mű alig tartalmaz valamit a kötelmi jogról és a kereskedelmi jogról. Ezekre és egyéb hiányosságokra is csak azt a magyarázatot találhatjuk, hogy Werbőczy kifejezetten csak azt a szokásjogot kívánta megörökíteni, amely eltért az európai ius communetól. Ami a kánonjognak vagy a római jognak megfelelt arra külön nem tért ki (egyes intézmények kivételével - gyámság). Célja az volt, hogy a hazai bíróságoknak az európai általánostól eltérő gyakorlatát ismertesse, s így ez utóbbi lefektetésével nem törődött. (Iura novit curia)
Quadripartitum A török megjelenése, az ország harmadolódása után a megmaradt területeken fennmaradtak a korábbi jogélet nyomai, s bizonyos értelemben a magánjog kidolgozása Werbőczy után is tovább folyt. De elsődlegesen nem a tudományos művek, és csak kis mértékben a törvényhozás, hanem a joggyakorlat útján. 1. Törvényhozási kísérletként indult, de csakúgy mint Werbőczy műve, törvényi megerősítés nélkül maradt a Quadripartitum Megalkotásában pedig két olyan személy is részt vett, aki a tudós jogokban járatos volt.
új kor kezdetén A XVI. században a magyar korona a Habsburgok kezére kerülvén, Magyarország közel kerülhetett volna a Birodalomhoz, és annak közös jogához. A politikai ellenállás azonban ezt lehetetlenné tette. A katonailag és gazdaságilag kiszolgáltatott magyar rendek demonstratíve legalább az igazságszolgáltatásban meg akarták őrizni önállóságukat. A jogi fejlődés hajtóereje, a gazdaság is megbénult. Az uralkodó azonban miután a törvényhozás útján nem tudott újításokat bevezetni a magyar jogéletbe, a közigazgatásnak saját plenitudo potestasan alapuló szabályozása körében felhasználta a császárság jogát. Így elsősorban a bányajogban, a katonai büntetőjogban, de a magánjog területein is találunk olyan utasításokat, melyek a magyar jogéletet a császári közös joghoz idomították.
Corpus Iuris Hungarici 2. A 16. században a királyi Magyarország törvényhozása állandóan sürgette a törvények gyűjteményének az elkészítését. Végül azonban ez is magán-munkálatként készült el Mossóczi Zakariás nyitrai és Telegdi Miklós pécsi püspökök kezdeményezésére. A római jog hazai ismeretének rendkívül fontos kihatású tény, hogy a Corpus Iuris Hungarici egyik előmunkálatának számító Tripartitum kiadásába Zsámboki János római jogi regulákat (D. 50.17) is felvett, Regulae iuris antiqui címen a toldalékok közé, s ez később bekerült magába a törvénygyűjteménybe is.
Directio methodica 3. A jogi irodalomban a XVII. század mindmáig legjelentősebb jogi írójának Kitonich Jánost tartják. II. Mátyás alatt a királyi ügyek igazgatója volt, Dalmácia, Horvátország és Szlovénia nevében ő írta alá a bécsi békét. Jogi irodalmunkban két munka alapján szerzett magának maradandó nevet: • Directio methodica processus judiciarii Juris consuetudinarii Inclyti Regni Hungariae. • Centuria certarum contrarietatum et dubietatum ex Decreto Tripartito desumptarum et resolutarum. (Nagyszombatban, 1619)
4
Directio methodica (2) Kitonich a jogtanulóknak, s a jogkeresőknek akart hű képet adni a hazai joggyakorlatról, a peres eljárásról. Elsősorban az ország fő törvényszékeinek joggyakorlatát dolgozta fel, azt kívánta megismertetni. Forrásait két csoportra oszthatjuk: • egyrészt a hazai szokásokat és törvényeket hívja segítségül, • másrészt szokatlanul szívesen nyúl a római és kánonjogi irodalomhoz, a korabeli európai jogtudományhoz.
Amikor Kitonich a külföldi szerzőket és Justinianust idézi, ezt annál is inkább teheti, mert ez a bíróságok által nagy valószínűség szerint általánosságban alkalmazott módszer volt. A bíró ugyanis köteles volt bizonytalan, nehezen eldönthető ügyekben a communis ratiot segítségül hívni, vagyis azt a megoldást, melyet több tudós és bölcs állásfoglalása már hitelesített – közös jogi források és irodalom.
az erdélyi szászok recepiója A vegyes etnikai képből éppen a római, császári joggal való sajátos kapcsolatuk révén is kiemelkednek az erdélyi szászok. Az ő autonóm politikai szervezetükhöz kapcsolódik a mindmáig ismert egyetlen magyar területen végbement, helyi jelentőségű de sikeres római jogi formális recepciós kísérlet. Hosszú előkésztő munkálatok után, melyben a nagy szász reformátor Honterus János elévülhetetlen érdemeket szerzett, 1583-ban adták ki és erősíttették meg a fejedelemmel Jogkönyvüket (Eigenlandrecht). Ebben a római jog • közvetlenül a jusztiniánuszi kodifikációból átvett szabályokon keresztül is érvényesül, • ugyanakkor azonban a nem szabályozott kérdésekre a "császári jog" szolgál szubszidiárius jogforrásként.
erdélyi nyomok A kettészakadt Magyarország részei közül Erdély volt az, amely nyugodtabban fejlődött. Erdélynek kiviteli területe volt Moldva és Havasalföld felé, s kivált a XVI. század 2. felében észak felé is. A terület ugyanakkor elesett a nyugati területek gazdasági konkurenciájától a közbeékelődött török területek miatt. Ez éppen a szászok uralta városok kereskedelmére és iparára a XVII. századba nyúlóan bizonyos fokig fellendítően is hatott. Ugyanakkor az ország a császárságtól való függetlenebb fejlődése miatt a ius imperialeval, a császári joggal való ismerkedés gondolatától kevésbé tartott, mint a királyi Magyarország.
az ideális jog felé A 16. században a szász kereskedelem visszaszorult Erdélybe, a helyi forgalmat volt kénytelen lebonyolítani, a céhek azonban ekkor élték másodvirágzásukat, megszabadulva az idegen termékek versenyétől. Az ideális jogszabályok (jogrendszerről szó sem lehetett) szabad megválasztását kevésbé befolyásolták külső gazdasági kapcsolatok, s ebben az izolált helyzetben egy önálló, tiszta reform elindítását tűzhette ki maga elé a szász közösség.
a római jog felé fordulás Mind a szász közösségeken belüli jogforráshiány, mind a központi hatalom ebből eredő tanácstalansága és a jogbizonytalanság megszüntetése szempontjából kézenfekvő volt kisegítő megoldásként, „közös nevezőként” a római jog segítségül hívása – szokásjogként való elfogadtatása. A szokásjog írásba foglalása és a római jog szerepének megnövekedése európai jelenség volt a XV-XVI. században. Különösen a Német Birodalom egyes területein végbemenő fejlődés volt példaértékű a német ajkú szászság számára. (Az „anyaországi” törekvések célja a jogegységesítés, a városjogok korszerűsítése valamint a ius communeval való összhangba hozatala volt. A folyamat eredményként – a kor jellegzetes jogforrásaként – egy sor statutum, „reformatio” született birodalom-szerte. Mivel ezen reformációk megszövegezői között jórészt tudós jogokban jártas személyek vitték a prímet, a római és kánonjogi szabályok jelentős szerepet kaptak „szokásjogként” az új jogforrásokkal élő tartományok és városok jogéletében.)
5
Statuta Statuta jurium municipalium Saxonum in Transsilvania Der Sachssen inn Siebenbürgen: Statuta: oder eygen Landtrecht Matthias Fronius fejedelmi elfogadás - Báthory István 1583 „Saxonum nostrorum terras iurisdictionemque tantum concernunt.”
az erdélyi udvari humanizmus Hogy az engedélyező Báthory István is tudta mire nyomja rá pecsétjét a szászok jogkönyve esetében, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a fejedelmi központi igazgatásban a XVI. század végén európai színvonalon képzett hivatalnokok dolgoztak. A XVI. sz. közepétől a tanultság és tehetség fegyverével felvértezett homo novus világiak, akik Páduából hozták ismereteiket, kiszorították a főpap-politikusokat, s ez 1570-1597 között egy reneszánsz típusú, humanista udvar létét tette lehetővé Erdélyben. Ez a világi értelmiségi elit kézben tartotta a politikai vezetést, az állami szakfeladatok ellátását. Magasan, humanista alapon képzett értelmiségi elit irányította a dolgok menetét.
a ius commune, mint jogi kultúra – a peregrináció jelentősége A nyugati kultúrához való felzárkózás és az azzal való lépéstartás felmérhetetlenül jelentős eszköze volt a külföldi egyetemjárás. A reformáció és a protestáns teológiai eszmék terjedése-terjesztése tekintetében ez viszonylag jól kutatott, de más korszakokra és tudományágakra vonatkozóan inkább csak hiányokat lehet feljegyezni. Pedig feltételezhető, hogy a sporadikus kollégiumi jogoktatás, a nagyszombati jogi kar, valamint a kivételes jogiskolai kezdeményezések mellett a római jogi kultúra legjelentősebb terjesztője a peregrináció volt nemcsak a XVI-XVII., hanem a XVIII. században is.
Statuta • „... amennyiben a közönséges jogba nem ütköznek .” (zárszó) • „Ha pedig valamit ezek a törvények sajátlag nem fejtenek ki, ott mindazt figyelembe kell venni, ami a régi törvényekben, rendeletekben, szabályokban – ide értve a császári jog szabályait –, ránk maradt...” (St. 1.1.7.) • „Azon ügyekben pedig, amelyekben az írott törvények nem használhatók, azt kell követni, amit az erkölcsi szabályok és a szokásjog vezetett be. .” (St. 1.1.5.)
Decsi Syntagma-ja Ezen humanista elithez számítható a német egyetemeken nevelkedett Baranyai Decsi János is, a kinek nevéhez a szászoké melletti másik erdélyi római jogi „recepciós kísérlet” fűződik. 1593-ban adta ki Syntagma institutionum iuris imperialis ac Ungarici ... című művét, mely a jusztiniánuszi Instituciók rendszerében kívánta feldolgozni a Tripartitumot és a magyar törvényeket. A hézagokat a római jog megfelelő szabályainak beillesztésével küszöbölte ki. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a decretumok és a Tripartitum teljes magánjogi anyagának feldolgozása ellenére a könyv döntően római jogi szabályokat tartalmaz. Decsi célja az volt, hogy „a magyar jog egyenetlenségeit a római jog méltányosságával pótolja, hiányait annak bőségéből kiegészítse, zavarosságát rendszerességével kiküszöbölje, s barbár darabos voltát eleganciával enyhítse és kisimítsa”. Kérdés felelet formájában írt művét kortársai nem értékelték, sőt „magnum nihil”-ként elvetették.
a jogász-peregrinusok aránya Ha a joghallgatók számát az összes, az adott korszakban külföldet járt hazai diákok számához viszonyítjuk a hazai peregrináció-kutatás adatai számszerű összegzésének hiánya megnehezíti az állásfoglalást. Minden tekintetben csak becslésekre hagyatkozhatunk.
Ha a XVI-XVII. századra vonatkozó ismert becsléseket elfogadjuk az arány 8500:201, vagyis alig több, mint 2%. Kosáry (alacsony becslése) szerint 1700 és 1790 között a külföldön tanultak száma több, mint 3000 lehetett. Ugyanerre az időszakra 445 jogász esik. Bőven mérve 4000 peregrinussal számolva látható, hogy a joghallgatók aránya jelentős mértékben megnőtt (4000:445 az arány, vagyis több mint 10 %)
6
időbeli megoszlás Ha azt vizsgáljuk, hogy az egyes korokban mely jogi karok voltak a legnépszerűbbek a magyarországiak között. Kiderül, hogy az egyes karokat hullámokban keresték fel a magyar joghallgatók, s a hullámok csúcsa mindig az adott kar tudományos fénykorára esett. A XVI. század közepétől induló hullámzás Pádua - Strasbourg Leiden és Jéna - Halle - Bécs - Göttingen „útvonalon” adta tovább a magyar joghallgatók tucatjait. Az egyes periódusokban ezek a karok fogadták külföldön járt joghallgatóink zömét.
magyarországi joghallgatók időbeli megoszlása – XVI. század
Úgy tűnik, hogy jogra iratkozottjaink értették az idők szavát, s maguk vagy patrónusaik minőség szerint választották ki az adott kor vezető jogi karait. (Természetesen az anyagi lehetőségek és a nyomon követhető tradíciók korrekciós tényezőként mindig figyelembe veendők.)
magyarországi joghallgatók időbeli megoszlása – XVII. század
magyarországi joghallgatók időbeli megoszlása – XVIII. század
ius commune, mint kultúra – a könyvek tanúsága
a könyvek tanúsága (2)
Az egyetemi vagy – a nálunk inkább uralkodó gyakorlati jellegű – tanulási folyamatban szerzett ismeretek alkalmazásának, szinten tartásának fejlesztésének elengedhetetlen kelléke volt a tudásanyag reprodukálhatósága, elérhetősége, a könyvben megtestesülő lehetőség, a „potenciális olvashatóság”. Elfogadva a jogászi szakma racionalizáló jellegét, azt hogy a jogászok mindennapi feladata a felmerülő problémák szakszerű gyakorlati elrendezése, feltételezhetjük hogy munkaeszközeik kiválasztása is racionális. Többé kevésbé azokat a jogi tárgyú könyveket szerezték be, tartották könyvtárukban melyekre munkájukhoz szükségük volt.
Másrészt viszont azt is feltételezhetjük azonban, hogy akinek nagy számban voltak birtokában jogi könyvek, az vagy maga, vagy rokonságának tagja – tágabb értelemben – jogásznak, de leginkább valamilyen okból a jogi problémák iránt érdeklődőnek tekinthető. A jogi könyvek jelenléte a könyvtárakban, könyvjegyzékekben, könyveket felsoroló hagyatéki leltárakban tehát a jogászok, a jogi problémák léte miatt magától értetődő. Az, azonban, hogy milyen tartalmú, honnan származó könyvek voltak fellelhetők, már sokat elárulhat jogtudóink tanultságáról, érdeklődéséről és korabeli lehetőségeiről.
7
az új berendezkedés A XVII. század végén a magyar magánjog fejlődésében két új tényezőt jelentkezett: A közigazgatás jogalakító szerepe és az egyetemi jogoktatás hatása. • A török uralom alóli fokozatos felszabadulás lehetőséget adott királynak egyre több területet katonai közigazgatás alá helyezni, azokat a magyar helyi igazgatás alól kivonni, s ily módon a magánjog fejlődésére is hatással lenni. • 1667 - jogi kar a Nagyszombati Egyetemen A császári jog jelen volt az oktatásban s ahol kellett, a törvényeket alkalmazó rendeletek életbe léptették szabályait. Egyébként pedig a régi úton, a bírói gyakorlat vette át naturalis ratioként a ius commune-ból azt, amit a gyakorlati esetek rendezése igényelt. A római jog nálunk is, mint sok helyütt Európában a jogi modell szerepét töltött be. Közvetlenül befolyásolta a polgári, kereskedelmi és eljárási jog modernebb formáinak átvételét.
Planum Tabulare A bíróságok magánjogi jogszolgáltatásának egységessé tételét szolgálta az 1769-ben lezárt, a két legfőbb bíróság döntvényeit tartalmazó gyűjtemény, az ún. Planum Tabulare. Mária Terézia 1768. november 15-én kelt rendeletével hagyta meg, hogy a Királyi Curia fennállása, 1724 óta hozott döntvényeit egy e célból kinevezett bizottság vizsgálja meg, és készítsen egy gyűjteményt, mely a törvényekben nem kellően rendezett, vagy kétes kérdéseket érintő határozatokat tartalmazza. Ez a gyűjtemény, az 1085. döntvényt tartalmazó Planum Tabulare, a királyi tekintéllyel megerősítést és kötelező erőt nyert az alsóbb bíróságok számára.
a természetjog hatása A XVIII. század második felének egyetemi és jogakadémiai oktatását (a Ratio Educationis után) elsősorban a természetjogi gondolatok térnyerése jellemezte nálunk is. Nem véletlen, hogy a század második felében másfélszáz magyarországi hallgatója van Martini és Sonnenfels tanainak a bécsi egyetemen is. A természetjogi tanok hatása egészen a polgári forradalomig érződik a magyar magánjogtudományban. Jelentős tankönyvek és összefoglalások készülnek a magyar magánjogról az észjogi elmélet felhasználásával. A feudális magyar magánjog utolsó összefoglalásai Frank Ignác műveiben is ennek a szellemi irányzatnak köszönhetik létrejöttüket.
az új berendezkedés (2) Ezt mutatja és szolgálja a magánjogi bíráskodás sikeres átalakítása, a periodikusan ítélkező bíróságok megszüntetése, és ezek helyébe az állandóan ítélkező bíróságok rendszerének kialakítása. Ez a szervezeti fejlődés tulajdonképpen elősegítette a későbbi magánjogi fejlődést, ugyanis a XVIII. század magyar magánjog fejlődésére mi sem jellemzőbb, mint a bírói jogalkotás szerepének minden addiginál jelentősebbé és meghatározóbbá válása. A bíráskodás volt hivatott kitölteni azokat a hézagokat és tökéletlenségeket, melyeket a hazai magánjog felmutatott.
Planum Tabulare (2) A naturalis ratioval megegyező ius commune szabályok meghonosodását jól tükrözi a két részre, általános és különös részre oszló gyűjtemény. Ha a joganyagot megvizsgáljuk, megállapítható, hogy minden jogterület szabályai között találkozunk a ius commune elveivel. Mind az eljárási, mind a személyi, öröklési, dologi és kötelmi jogban felhozhatók olyan szabályok, melyek kifejezetten a római jogra vezethetők vissza.
a pandektisztika hatása A német pandektisztika elég későn, csak a polgári forradalom után jelentkezett erőteljesebben a magyar magánjog tudományában. Magyarországon, ahol a római jog a német formához hasonlóan recepciót sohasem nyert, a pandektisztika a magyar magánjog jelentős hiányait kitöltő magánjogelméletté lett, s a magyar magánjog tudományához kapcsolódva, a magyar magánjog részben római jogi alapú általános elméletévé vált. Mindhárom irányzatának voltak jelentős képviselői, akiknek egyes munkáiban a pandektisztika hatása kimutatható, mégis a legjelentősebbként a Jhering tanítvány, az érdekkutató irányzathoz sorolható Szászy-Schwarz Gusztávot kell kiemelni, mint az egyetlen igazi, nemzetközileg is elismert magyar pandektistát.
8
s végül Arthur Duck, a 17. század egyik jelentős angol jogtudósa szerint „minden magyar meg van győződve arról, hogy a magyar törvények a császári és a kánoni jog forrásából erednek, de mindenekelőtt a császári (római) jogból származnak: Magyarország szokásjogai a ius civile mércéje és módszere szerint vannak összeállítva.” Valóban a lassan fellendülő jogtudomány, a régi szokást, általános jogelveket emlegető joggyakorlat által gyakorolt „tacita receptio” az európai modern tételek elfogadását mutatta a kora újkorban is. A magyar jogélet nem nagy törvényhozó aktusok révén, hanem a szükségleteknek megfelelő belátással fogadta be az európai közös jogot. A magyar jogtudók képzettségüknél fogva, esetleg politikai meggyőződésük ellenére is merítettek a ius commune „búvópatakjából”. Ezt az évezredes tradíciót tükrözték és tükrözik vissza a modern kor és a jelen jogszabályai, jogoktatása és jogalkotási törekvései is.
részletesebben • Az európai ius commune hatásának nyomai a kora újkor magyar magánjogának fejlődésében In: Facultas nascitur. 20 éves a jogászképzés Miskolcon. Red. Szabadfalvi József. Bíbor Kiadó. Miskolc, 2001. pp. 433-448. • Jogászság és jogászképzés In: Bevezetés a jog- és államtudományokba. 5. átdolgozott kiadás. Red. Szabó Miklós. Bíbor kiadó. Miskolc, 2012. pp. 50-57.
9
