A POLGÁRI JOG FORRÁSAI

A/3 A POLGÁRI JOG FORRÁSAI; A POLGÁRI JOGI NORMA SZERKEZETE, ÉRVÉNYE, HATÁLYA ÉS ALKALMAZÁSA

A POLGÁRI JOG FORRÁSAI A polgári jog – akárcsak a jogrendszer egésze – jogszabályok halmazából áll, melyeket polgári jogi jogszabályoknak nevezünk. A jogi norma: magatartásszabály. A társadalmi együttélést sokféle norma (vallási, erkölcsi normák stb.) szabályozza. A jogi normákat ezektől leginkább az különbözteti meg, hogy a jogi normák betartása közhatalmi úton kikényszeríthető. A jogi norma megismerési forrása – a jogforrás – a jogalkotó hatáskörrel felruházott közhatalmi szervek által megalkotott és nyilvánosan kihirdetett jogszabály. Jogforrásnak ma általában csak az írott jogot ismerjük el. A magánjog fejlődésében hosszú évszázadokon át nagyobb jelentősége volt az íratlan szokásjognak, majd a szokásjogi gyűjteményeknek (pl. Tripartitum). A törvényhozó által alkotott és írásban kihirdetett polgári jog csak a XIX-XX. század polgári törvénykönyveivel vált Európa-szerte uralkodóvá. Ma is létező tartalmi kategória az írott polgári jog által elismert és ezáltal legalizált „szokásjog”, ilyen pl. az ajándék szokásos mértéke, vagy ha a törvény forgalmi vagy szakmai szokásokra utal. Tényleges tartalmukat a bírói gyakorlat határozza meg.

Az irodalomban az egyik nézet szerint a szokásjog azon alapszik, hogy a törvényhozó elismeri. A másik nézet szerint a szokás joggá azáltal válik, hogy azt a jogalkalmazási gyakorlat ítélkezése alapjává teszi.

A mindenkire egyaránt vonatkozó, mindenki által alkalmazandó, absztrakt írott jogi és szokásjogi normákat együttesen tárgyi jognak nevezzük. Megkülönböztetjük a tárgyi jogtól az alanyi jogot, mint egy konkrét személyt a tárgyi jog alapján megillető jogosultságot. Az alkotmányos alapjogok tekintetében a természetjog elsőbbsége látszik érvényesülni, melyek a polgári jogban a személyiségi jogok és a tulajdonjog szempontjából bírnak kiemelkedő jelentőséggel.

A POLGÁRI JOGI SZABÁLY FAJTÁI A polgári tárgyi jog forrásai között megkülönböztetünk országos és helyi (partikuláris) jogot. Az ország egész területén hatályos jogot a központi jogalkotó szervek, a helyi jogot a helyi önkormányzatok alkotják saját közigazgatási területükre kiható hatállyal. A polgári jogi viszonyokat szabályzó normák főszabályszerűen országos hatályú normák, és csak kivételesen, törvényi szintű jogszabály felhatalmazása (permisszió) alapján szabályozhatnak önkormányzati rendeletek partikuláris hatállyal polgári jogviszonyt. A polgári jog alaki forrásai:

Alkotmány Az 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról az egész jogrendszernek, így a magánjognak, azon belül a polgári jognak is alaptörvénye. Különösen szoros a kapcsolódás az alapjogokon keresztül, amelyeknek részletes szabályait, törvényi garanciáit a polgári jogban találjuk.

1


Ilyen alkotmányos alapjogok különösen: az alapvető emberi jogok (emberi méltósághoz, az élethez, egészséghez, testi épséghez, jóhírnévhez való jog stb.), a tulajdonformák egyenértékűsége és a tulajdonhoz való jog, az öröklés joga, a vállalkozás joga és a gazdasági verseny szabadsága. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint: "Nemcsak a jogszabályoknak és az állami szervek működésének kell szigorúan összhangban lenniük az Alkotmánnyal, hanem az Alkotmány fogalmi kultúrájának és értékrendjének át kell hatnia az egész társadalmat. Ez a jog uralma, ezzel lesz az Alkotmány valóságossá."(11/1992. (IILS.) AB hat.) Ebből következően az alkotmányos normáknak nem csak a polgári jogi jogszabályokon keresztül, közvetve, hanem közvetlenül a polgári jogi jogviszonyokban is érvényesülniük kell (Lábady). Létezik azonban ezzel ellentétes tudományos felfogás is (Vékás). A szerződési szabadság nem minősül alkotmányos alapjognak. A mellőzés oka elsődlegesen közérdekű korlátok felállítása, amely piac- és fogyasztóvédelmi okokból főként a fúzió- és kartelltilalom körében jelentkezik is. Az Alkotmánybíróság szerint a szerződési szabadság elve az „alapjoghoz hasonló” védelemben részesülhet. A szerződési szabadság törvénnyel korlátozható, azonban ez nem lehet „önkényes”, indokolatlan, mert az ésszerű korlát nélküli korlátozás sérti az emberi méltóságot.

Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény) A Ptk. bár nem tartalmazza, de átfogja a polgári jog egészének rendszerét, ezért a polgári jogi különtörvényekhez és egyéb külön jogszabályokhoz képest irányadó szerepe van. 1. § (1) Ez a törvény az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. Az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat – ha eltérően nem rendelkeznek – e törvénnyel összhangban, e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. A Ptk. célját megfogalmazó szabály lényegében kiemeli a többi törvény közül, ún. kódexjelleget ad számára. Az ilyen iránymutató törvény esetében nem él az az általános jogelv, hogy azonos szintű jogszabályok közül a később alkotott – ellentétes tartalom esetén – külön rendelkezés nélkül is lerontja a korábbi normát. Kormányrendeletnél alacsonyabb szintű jogforrás (praktikusan: miniszteri rendelet) csak a Ptk. által meghatározott kivételes esetekben lehet a polgári jogviszony forrása. 685. § E törvény alkalmazásában a) jogszabály: a törvény, a kormányrendelet, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 209/B. § (6) bekezdése, a 305. § (1) bekezdése, a 434. § (3)–(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése tekintetében valamennyi jogszabály; A korlátozás jogpolitikai indoka, hogy a polgári viszonyok felleltározhatatlansága ne párosuljon tömegesen a kibocsátott alacsony szintű jogi normákkal.

2


Egyéb, célzatosan polgári jogi vonatkozású törvények A polgári jog egészét lehetetlen és célszerűtlen volna egyetlen jogszabályban összefoglalni, ezért egyes speciális jogterületek, illetve jogintézmények részletes szabályozását a Ptk. külön törvényekre utalja. Ezek közül a legfontosabbak: családi jog (1952. évi IV. törvény), társasági jog (2006. évi IV. törvény), a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX törvény), szerzői jog (ld. a vonatkozó tételek).

Kormányrendeletek Leggyakrabban a Ptk. egyes rendelkezéseinek végrehajtási (azaz részletező) szabályait tartalmazták. Így pl. a jótállási kötelezettségéről szóló 117/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet, a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelemről és a gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet. Arra is lehetőség nyílik, hogy a Kormány a Ptk. által nem szabályozott polgári jogi viszonyokat is rendezzen. Ezesetben a kormányrendeletek kifejezetten a Ptk-val – különösen annak alapelveivel – összhangban szabályozhatnak személyi és vagyoni viszonyokat.

Miniszteri rendeletek 685. § E törvény alkalmazásában a) jogszabály: a törvény, a kormányrendelet, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 209/B. § (6) bekezdése, a 305. § (1) bekezdése, a 434. § (3)–(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése tekintetében valamennyi jogszabály; Taxatív felsorolás arról, hogy a törvény felhatalmazása alapján az állampolgárok, egyéb jogalanyok személyi és vagyoni viszonyait kivételesen a törvény felhatalmazása alapján miniszteri rendelet is szabályozhatja. Pl. a váltójogi szabályokról szóló 1/1965. IM rendelet.

Helyi önkormányzati rendelet A jogalkotási törvény szerint az önkormányzatok saját illetékességi területükön törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítására, vagy magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére önkormányzati rendeletet alkothatnak. Ezt a szabályt a Ptk. leszűkíti annyiban, hogy önkormányzati rendelet polgári jogi viszonyokat csak törvényi szintű felhatalmazás alapján szabályozhat. Ptké. 21. § A Ptk.-nak a szomszédjogra vonatkozó rendelkezéseitől eltérő szabályokat a települési önkormányzat rendelete is megállapíthat.

3


Törvényerejű rendeletek 1960. évi 11. tvr. (Ptké. I.) és az 1978. évi 2. tvr. (Ptké. II.) közülük a legjelentősebb. Továbbá: 1976. évi 24. tvr. a kisajátításról, 1979. évi 13. tvr. a nemzetközi magánjogról.

A polgári jog egyéb kútfői A szó szoros értelemben nem jogforrások, ám a polgári jog alakításában, fejlesztésében betöltött szerepük miatt mégis a polgári jog quasi forrásainak tekinthetjük. A bíróságok nem pusztán végrehajtják a jogi normák parancsait, hanem értelmezik, alkalmazzák s ezáltal szükségszerűen fejlesztik is a jogot. 1997. évi LXVII. törvény bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 27. § (1) A bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása a Legfelsőbb Bíróság feladata. (2) A Legfelsőbb Bíróság az (1) bekezdésben meghatározott feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, és elvi bírósági határozatokat tesz közzé. 29. § (1) Jogegységi eljárásnak van helye, ha a) a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala szükséges, b) a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. (2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a Legfelsőbb Bíróság tanácsa kezdeményezi a jogegységi eljárást, és a jogegységi határozat meghozataláig az eljárást felfüggeszti.

Korábban az LB az elvi irányítást az alsóbb bíróságokra kötelező irányelvek, elvi döntések, valamint nem kötelező kollégiumi állásfoglalások meghozatalával és bizonyos eseti döntések, határozatok közzétételével látta el (ezek gyakran a téves gyakorlat kiigazítását is célozhatják). Ellentétes tartalmú jogegységi határozat meghozataláig a korábbi irányelvek, elvi döntések, és kollégiumi állásfoglalások alkalmazhatóak. Sajátos szerepük van az AB határozatainak. Döntéseinek az Alkotmány, illetve egyes alkotmányos alapelvek értelmének feltárása miatt a polgári jog számára igen fontosak lehetnek. Így pl. a szerződési szabadság, a titokvédelem, a jogbiztonság követelménye stb. témakörében már találkozhatunk jogszabálymódosítást kikényszerítő AB határozatokkal. Az Alkotmánybíróság tevékenysége nem jogalkalmazás, e (speciális) testület konkrét ionvitákat közvetlenül nem dönthet el szerepe elsősorban a "negatív jogalkotás", az alaptörvénybe ütköző normák hatályon kívül helyezéssel történő "kigyomlálása" (ún. normakontroll), másodsorban pedig az un. autentikus alkotmány-értelmezés. Az AB. által „értelmezett alkotmány" közvetlenül kötelezi a polgári bíróságokat és ezeken keresztül közvetve - bírói út hiányában ugyancsak közvetlenül - magukat a feleket is.

A magánjog tudománya a magánjog kútfőit illetően jobbára a formális jogforrásfogalomból indul ki. Eszerint kútfőn vagy jogforráson a jogban kétfélét értünk: 1. azt a hatalmat, amely a jogot kötelezővé teszi (belső-érvényességi jogforrás), 2. azokat a jelenségeket, amelyekben a jogszabály kifejezésre jut (külső-érvényességi jogforrás). Az elsődleges hatalom az Alkotmány szerint a néphatalom. Szladits szerint a külső jogforrás lehet 1. általános (virtuális) pl. törvény, miniszteri rendelet stb. és 2. konkrét, pl. Ptk., Alkotmány.

4


A POLGÁRI JOGI NORMA SZERKEZETE Maga a polgári jogi norma más jogágak normáihoz hasonlóan több részből tevődik össze: tényállás (hipotézis), rendelkezés (diszpozíció), jogkövetkezmény. Ez a modell gyakran nem „tisztán” jelenik meg, a három elem gyakran nem egy jogszabályhelyen belül szerepel, hanem a törvény egészében „elszórtan”. 1. A tényállás (feltétel, hipotézis) A tényállás (feltétel, hipotézis) rendszerint elvont módon meghatározott jelenségek összességét fogalmazza meg, amelyek beállásához a jogszabály meghatározott emberi magatartást fűz. A törvényi tényállásban a jogalkotó által szelektált, jelentősnek és lényegesnek ítélt tények (magatartások, történések, körülmények, állapotok) kiemelésére kerül sor. A jogi normákban gyakran tiszta feltételként, „ha…, akkor…” fordulattal nyer szövegezést. 288. § Ha a felek a szerződés fajta és mennyiség szerint megjelölt tárgyának minőségét nem határozták meg, a forgalomban szokásos jó minőségű dolgokkal kell teljesíteni.

Gyakoribb azonban, hogy adott helyzetben a normaszöveg nem tartalmaz feltételt, vagy nem az egész feltételt tartalmazza. 301.§ (4) A jogosult követelheti a késedelmi kamatot meghaladó kárát. [ha neki felróhatóan kárt okoztak, és a késedelmi kamattal nem térült meg]

Maga a tényállás is több tényből, körülményből tevődhet össze: ezeket külön-külön tényálláselemeknek nevezzük. Ha ezek egyidejűleg, együttesen valósulnak meg, szimultán tényállásról van szó, ha azonban egymásután, egymásra épülve: a tényállás szukcesszív. A rendelkező rész csak a teljes tényállás megvalósulása esetén alkalmazható: a norma szerinti tényállás megvalósulását vagy nemlétét a konkrét helyzettel az adott tényállással való egybevetése (szubszumáció, szubszumálás), azaz minősítés során fogjuk megállapítani. Ha a jogalkotó valamely tényt szerepeltet a tényállás elemei között, viszont azt is akarja, hogy e tényt ne legyen kénytelen bizonyítani a normára hivatkozó fél, vélelmet állít fel, hogy valamely valószínű tényállást valónak is tekintsük. A vélelem a jogalkalmazást megkönnyítő jogtechnikai eszköz. A fikció olyan jogtechnikai megoldás, amely alapján a tudva valótlan tényállást valóságosnak fogadjuk el (azért, hogy valamely jogkövetkezményt alkalmazni lehessen). 391.§ (3) A vállalkozó a jogosan igénybe vett alvállalkozóért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna 94.§ (2) Ha a törvény kivételt nem tesz, a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre.

2. A rendelkezés (diszpozíció) A jogi norma rendelkező része írja elő azt a követendő magatartást, amelyet a tényállás elemeinek megvalósítása esetén a jogalanyoknak tanúsítaniuk kell. Ez a magatartás lehet pozitív (valaminek a tevésére kötelező), illetve negatív is (nem tevés, valamitől tartózkodás). 365. § (1) Adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.

5


A rendelkező részben előírt magatartástól az alanyok számára fennálló eltérés lehetősége vagy a lehetőség hiánya alapján meg kell különböztetni egymástól a diszpozitív és a kogens normákat. A diszpozivitás és a kogencia kizárólag a felekre irányadó. A jogalkotóra nézve a jogszabályi hierarchia szabálya érvényesül, miszerint a Ptk-tól eltérő módon – külön engedély hiányában – polgári jogi jogviszonyokat nem szabályozhat. a. A rendelkező rész diszpozitív, ha jogszabály az előírt magatartástól eltérést enged. Ennek különösen a szerződések jogában van jelentősége. Néhányszor a norma kifejezetten is utal az eltérés lehetőségére. 106. § A törvénynek a szomszédjogra vonatkozó rendelkezéseitől jogszabály vagy a felek megállapodása eltérhet. 200. § (1) A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.

Ha a felek élnek a törvény által biztosított eltérés lehetőségével, jogviszonyukat akarategységben rendezhetik. Ha nincs közöttük jogszabálytól eltérő akarategységen nyugvó megállapodás, a diszpozitív szabályt kell alkalmazni. Ilyenkor a vélelem az, hogy akaratuk megegyezik a jogszabállyal. A diszpoztív szabály nem léphet a felek akarata helyébe, ha közöttük akaratkülönbség (disszenzus) van.

Lábady szerint a diszpozitív szabály lehet 1. permisszív, azaz eltérést engedő, 2. hézagpótló, azaz az érdekelt felek elhatározását helyettesítő, 3. felhatalmazó magánjogi jogszabályok

b. Kötelező (kogens) szabály esetén a felek az előírt jogszabályi rendelkezéstől nem térhetnek el. 8.§ (3) A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. 200.§ (2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. 13/B. § (1) A korlátozott cselekvőképességen és a cselekvőképtelenségen alapuló semmisségre csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik.

c. Vannak olyan normák, amelyektől megengedett az eltérés, de csak egy bizonyos irányban (klaudikáló kogencia) 567. § (1) A jelen fejezet rendelkezéseitől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el. 325.§ (2) …Az egy évnél rövidebb elévülési határidőt a felek írásban legfeljebb egy évre meghosszabbíthatják, egyébként az elévülési határidők meghosszabbítására irányuló megállapodás semmis.

A jogalkalmazás során nehéz eldönteni, hogy egy norma enged –e eltérő megállapodást, vagy nem. A jogszabályhelyek általában nincsenek felcímkézve a kogens vagy a diszpozitív jellegre utaló kifejezéssel.

3. A jogkövetkezmény A jogi norma a rendelkezésben előírt magatartás tanúsítása esetén a tényállási elemek együttes fennállásához meghatározott jogkövetkezményt fűz. A jogkövetkezmény alapvetően kétféle lehet:

6


 amennyiben a rendelkező részben foglaltak teljes mértékben megvalósultak, úgy beáll a kívánt joghatás (pl. tulajdonjog átszállása)  ha az előírt szabályok ellenére a felek magatartása rendellenes, úgy a jogkövetkezmény a norma által megállapított joghátrány vagy másnéven: szankció. Kivételesen – általában jogalkotási hibából – előfordulnak szankció nélküli polgári jogi normák (lex imperfecta), pl 318.§ (2) A szankció A szankció valamely, a jogalkotó által nem kívánatosnak minősített magatartás hátrányos jogkövetkezménye. A polgári jogi szankció megnyilvánulhat - szándékolt joghatás elmaradásában - kötelezettség keletkezésében (elsősorban kártérítés) - kötelezettség mértékének növekedésében - jogosultság elvesztésében - kivételesen bírság fizetésében. A polgári jog körében szankciója mind személyi mind vagyoni viszonyokat szabályozó normáknak van, illetve lehet.

 Objektív alapú szankció … ha a magatartás ténye önmagában megalapozza a joghátrány bekövetkezését. Közömbös, hogy a jogellenes magatartás felróható –e, avagy nem: a joghátrány alól nincs helye kimentésnek.. Pl. szavatossági igények (305-306.§), személyiségi jogok megsértése esetén megfelelő elégtétel adása (84.§)  érvénytelenség Az érvénytelenség a jogügylet (akaratnyilatkozat) vagy a megvalósítani kívánt cél valamilyen hibáját azzal sújtja, hogy a jogügylethez nem fűzi a szándékolt joghatást, ha pedig az már beállt, akkor (a hiba a felek általi orvoslása hiányában) – a joghatás beállása előtti eredeti állapot helyreállítását (in integrum restitutio) rendeli el.  kötelezettsége keletkeztetése A hátrányos jogkövetkezmény abban nyilvánul meg, hogy olyan kötelezettségeket keletkeztet, amely egyébként nem terhelné a jogalanyt. Pl. hibátlan teljesítésért fennálló szavatosság és jótállás  fennálló kötelezettség tovább nehezedik Pl. kamatfizetési kötelezettség, óvadék elvész  fennálló jogosultság elveszítése Ez beállhat egy létező szerződéses jogviszonynak a másik fél egyoldalú akaratnyilatkozatával való megszüntetése formájában (szankciós elállás vagy felmondás). Jelentkezhet valamely jogosítvány elvesztésében, anélkül, hogy a szerződéses jogviszony felbomlana (jogvesztéskikötés). 376.§ (2) Az eladó írásban kikötheti az elállás, illetőleg a részletfizetési kedvezmény megvonásának jogát arra az esetre, ha a vevő a részletet az esedékességkor nem fizeti meg.

7


 Szubjektív alapú szankció … ha a joghátrány bekövetkezésének az a feltétele, hogy a jogsérelmet okozó magatartása felróható legyen. A felróhatóság az elvárhatóság szintjéhez igazodik. Lehet az adott helyzetben általában elvárható magatartás megsértésének jogkövetkezménye, de lehet fokozott felelősséget (emeltszintű elvárhatóságot) jelentő szankció is. A szubjektív alapú szankció alól kimentésnek helye van (az adott helyzetben általában elvárhatóság, avagy emelt szintű elvárhatóság tanúsításának bizonyításával).  kártérítés 339. § (1) Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A kártérítés a polgári jog elsődlegesen reparatív (helyreállító) szemléletét közvetítő szankciója, amely a károkozó magatartás folytán előállt vagyoni vagy nem vagyoni hátrányt kívánja kiegyenlíteni, és ezáltal a károsultat olyan helyzetbe hozni, mintha azt nem érte volna károsító hatás. Ezt szolgálja egyfelől a teljes kártérítés elve, másfelől a káronszerzés tilalma. Szankcióként értékelhetők egyes szerződést biztosító mellékkötelezettségek is, mint pl. a foglaló, a kötbér, amelyek bizonyos mértékben kárátalányként funkcionálnak.

Lábady szerint ez csak látszatra szubjektív jellegű szankció. A szabályban a károkozó felróhatóságát a jog vélelmezi. Ha pedig a vélelem bizonyítási szabály, akkor a kártérítési felelősség a szubjektív rendellenességtől (felróhatóságtól) függetlenül fennáll, legfeljebb mentesüléshez vezet, ha annak hiányát a károkozó bizonyítani tudja. Az általános kárfelelősségi szabály így attól az eljárási feltételtől függően objektív vagy szubjektív szankció hordozója, hogy a károkozó mennyiben tudja bizonyítani azt, hogy magatartása nem volt felróható. A felelősség alapja szerinte nem a felróhatóság, hanem a károkozóra telepített bizonyítás (objektív) kockázata. Az általános kárfelelősségi szabály csak eshetőlegesen szubjektív szankció. Szubjektív szankcióvá fordulása a bizonyítás sikerétől függ. Eredetében azonban a károkozás általános magánjogi tilalmának objektív szankciója, mert a kárt a károkozónak a jog parancsa szerint az okozott kár terjedelmében meg kell térítenie, éspedig vétkességre, felróhatóságra tekintet nélkül. Más kérdés, hogy ha bizonyítani tudja felróhatóságának hiányát, mentesül.

 büntető jellegű következmények A polgári jogban csak kivételesen érvényesülnek a represszív (visszaszorító), és e körben büntető jellegű szankciók. Pönális jellegű szubjektív alapú szankciók a polgári jogtól rendszeridegenek, ezért rendszerint csak akkor alkalmazzák, ha a többi eszköz nem elégséges a jogellenesség visszaszorításának biztosítására: a polgári jog ott alkalmaz bírságot, ahol a többi polgári jogi szankció már, a büntetőjog pedig még nem hat. Pl. állam javára marasztalás, közérdekű bírság, gazdasági bírság

AZ EGYES JOGSZABÁLYHELYEK KAPCSOLATA Önálló norma Önálló normának nevezzük az olyan törvényi tényállásokat, amelyek önmagukban alkalmazhatók, szemben azokkal, amelyek csak egy másik normával együtt értelmezhetők. (Az önálló norma is csak viszonylagosan bír ónálló jogi jelentőséggel, hiszen egyik norma sem szakítható ki a jogrendszertől, nem függetleníthető az alapelvektől. 11.§ (2) Aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot.

8


A nem önálló norma A nem önálló normák eleve csak más jogszabályi rendelkezésekkel együtt határoznak meg követendő magatartást. Megszorító szabály Azt mondja ki, hogy egy másik szabály milyen esetekben nem érvényesülhet, így a másik szabály ismerete nélkül nem értelmezhető (pl. más telkére nem léphetek be főszabály szerint, de az elkóborolt állatomért igen 102.§) 85. § (1) A személyhez fűződő jogokat – a (2) és a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel – csak személyesen lehet érvényesíteni.

Kiterjesztő jellegű szabály A kiterjesztő jellegű jogszabály egy szabály tartalmát az eredetileg hatálya alá nem tartozó más esetekre is vonatkoztatja. 578/G.§ (2) Ezeket a szabályokat kell alkalmazni – a házastársak kivételével – a közös háztartásban élő más hozzátartozók vagyoni viszonyaira is. 28.§ (4) A jogi személy jogképes. Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek.

Fogalommeghatározó normák Feltételt nem, csak rendelkezést tartalmaznak (685.§ b) 61. § Az egyesület olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályában meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét. Az egyesület jogi személy.

Lábady szerint a 685.§ b több rendelkezését interpretatív szabály, mert nem ad fogalmi meghatározást.

Keretjogszabályok (generálklauzulák) A keretjellegű szabályanyagot konkrét más normák töltik ki, vagy a bírói gyakorlat alakítja ki. Alkalmazásának egyik veszélye, hogy sértheti a jogbiztonságot, ugyanakkor az alapelvek közé jól ágyazott generálklauzuka nagyobb mozgásteret ad a jogalkalmazónak, és az igazságosság szolgálata stabil jogrendszerben ezúton jobban biztosítható. 24. § (1) A bíróság a halál napját a körülmények mérlegelése alapján állapítja meg. 582.§ (5) A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének nincs helye. 74./C § (6) Ha a kezelő szerv (szervezet) tevékenységével az alapítvány célját veszélyezteti, az alapító a kijelölést visszavonhatja és kezelőként más szervet (szervezetet) jelölhet ki. 247. § (1) A túlzott mértékű kötbér összegét a bíróság mérsékelheti.

Hivatkozó jogszabály (utaló szabály) Másik norma (felhívott szabály) alkalmazását rendeli el az adott jogviszonyra, mely áttétel akár kétszeres is lehet. Pl. a vételi jogra a visszavásárlási jog szabályait, a visszavásárlási jogra az elővásárlási jog szabályait kell alkalmazni. Ezek megkönnyítik a jogalkotást, de megnehezítik a jogalkalmazást.

9


Főszabály, kivétel, alkivétel A polgári jogi normák az életviszonyok tipikus előfordulási eseteire adnak szabályokat, főleg diszpozitív jelleggel. Amennyiben a tényállási elemek körében eltérés állhat be, a szabály kivételt ismerő főszabállyá válik. Megfordítva: ha egy jogszabály egy általános tényállás alól kivesz egy tényállást és azt eltérően szabályozza, az utóbbit főszabály alóli kivételként kezeljük. Előfordul olyan eset is, amikor a kivétel alól is kivételt tesz a jogalkotó, azaz alkivételt állít fel: ilyenkor az alkivétel jogis sorsa a főszabályéval megegyezik. 361. § (1) Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. [főszabály] (2) Nem köteles visszatéríteni a gazdagodást az, aki attól a visszakövetelés előtt elesett [kivétel], kivéve ha a) számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel, és felelőssége a gazdagodás megszűnéséért megállapítható, vagy b) rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz. [alkivételek]

Analogia legis A hasonlóságon alapuló normaszerkesztés (jogszabályi analógia) esetében maga a jogalkotó rendeli valamely jogszabály megfelelő alkalmazását a jogszabályban említett valamely más tényállásra. A hangsúly a megfelelő alkalmazáson áll, vagyis a nem hasonló elemeket illetően az utaló jellegű felhasználás kizárt. 378. § Ha a szerződő felek dolgok tulajdonának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget, az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni. 686. § E törvény épületekre vonatkozó rendelkezéseit más építményekre is megfelelően alkalmazni kell.

A POLGÁRI JOGSZABÁLYOK ÉRVÉNYE ÉS HATÁLYA Érvényes az a jogszabály, amit az annak megalkotására feljogosított jogalkotó szerv a jogalkotásról szóló törvény betartásával bocsátott ki, s a jogszabály kihirdetésre került. A jogszabály hatályos, ha alkalmazhatóságának feltételei adottak. A jogszabály érvényesülése az adott jogszabály tényleges alkalmazását jelenti. A felek, hatóságok, bíróságok csak akkor alkalmazhatják a jogszabályt, ha az nemcsak érvényes, de hatályos is.  Időbeli hatály A jogszabály időbeli hatálya mondja meg, hogy az adott jogszabály mikortól kezdve meddig alkalmazható. A hatálybalépés napját a jogszabályban (vagy külön ún. hatálybaléptető szabályban, amilyen a Ptké.) kifejezetten meg kell jelölni. Ez rendszerint a kihirdetés napja (a Magyar Közlönyben, illetve a helyben szokásos mód, pl. az önkormányzati közlöny kifüggesztése). A hatályba lépés lehet továbbá a közzétételt követően egy naptár szerint megjelölt nap, vagy más módon, de egyértelműen beazonosítható nap. Visszaható hatály: amikor a jogszabályi rendelkezést a hatálybalépést megelőzően létrejött jogviszonyokban is alkalmazni kell. Ilyen eset csak kivételesen fordulhat elő, és az ilyen szabály nem állapíthat meg visszaható hatállyal kötelezettséget, nem vonhat meg jogosultságot, nem minősíthet egy magatartást visszamenőleg jogellenessé. 226.§ (2) Jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg.

10


A Ptk. szabályainak elvileg visszaható hatályuk van: Ptké. 75. § (1) A Ptk. rendelkezéseit – ha ez a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik – a hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonyokból eredő és jogerős határozattal még el nem bírált jogokra és kötelezettségekre is alkalmazni kell. A jogszabály az időbeli hatályának végét is megjelölheti, bár ez ritka megoldás. Tipikus az, hogy egy „régi” jogszabályt az „új” szabályozási körét illetően azonos, tartalmában az előzőtől részben vagy egészben eltérő jogszabály a tartalma által automatikusan helyezi hatályon kívül. A jogbiztonság elve és az áttekinthetőség követelménye azt igényelné, hogy a tartalmában eltérő norma egyben mondja is ki (expressis verbis) az előző norma hatályon kívül helyezését. Előfordul, hogy elavult jogszabályokat úgy helyeznek hatályon kívül, hogy nem lép a helyükre új norma. (dereguláció).  Területi hatály A polgári jog szabályai általában az ország egész területére, ill. azzal azonos terület alá eső területekre kiterjedő hatállyal bírnak. A helyi önkormányzatok rendeletinek csak a saját közigazgatási területükre kiterjedő hatálya van.  Személyi hatály A jogszabály személyi hatálya azon jogalanyok körét jelöli, akikre az adott rendelkezést alkalmazni kell. A polgári jogi normák nagy többségének személyi hatálya minden (bármely) jogalanyra kiterjed („személy”, „aki”, „valaki” kifejezések). Sok esetben a jogszabályok személyi hatálya ennél szűkebb, csak a jogalanyok meghatározott csoportjára terjed ki (emberek, jogi személyek stb.). Ha a jogszabály állampolgárokat említ, akkor a magyar állampolgárokat jelenti, ha magánszemélyekről szól. Akkor az ország területén élő nem magyar állampolgárokra is kiterjed. A jogi személyek fogalma tovább is szűkíthető: csak az államra, mint jogi személyre alkalmazhatók, mások a nem gazdálkodó szervezetekre, a továbbiak csak a gazdálkodó szervezetekre vonatkoznak: 685.§ c) gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, továbbá az egyéni vállalkozó. Az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést tartalmaz;

A POLGÁRI JOGI SZABÁLYOK ALKALMAZÁSA Tág értelemben jogalkalmazás, ha maguk a felek (ideértve a felek nevében eljáró képviselőket is) egymás közötti viszonyukban a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járnak el, de ha mégis konfliktusba kerülnének, akkor esetleges vitájukat konszenzussal rendezik („önkéntes jogkövetés”). Szűkebb értelemben jogalkalmazás alatt a közhatalmi szervek (elsősorban bíróságok és kivételesen más hatóságok [pl. földhivatalok]) eljárását értjük, melynek során ezek a jogalkalmazó szervek alkalmazzák a jogot a felek viszonyára. A hatósági eljárás sem mindig konfliktuskezelés, lehet pl. cégbejegyzés stb.

11


A jogalkalmazás lényege: az absztrakt módon megfogalmazott jogi normának a konkrét életviszonyra való „rávetítése”, azzal való azonosítása. Ennek lépései: 1. az adott életviszony meghatározása 2. az annak megfelelő jogszabály megkeresése, azaz az életviszonyt „jogilag” kell minősíteni 3. a konkrét életviszony jogilag releváns tényállási elemeinek körülhatárolása 4. a megfelelő törvényi tényállás alá való besorolása, a törvénynek való alárendelése 5. a két absztrakt tényállás egyeztetése, egymásnak megfeleltetése (szubszumáció). Ha ez hibás, hiányos, téves, ugyanilyen lesz a beálló jogkövetkezmény (a levont következtetés, az ítélet tartalma is) 6. az alkalmazandó jogszabály helyes értelmezése, tartalmának feltárása, annak megállapítása, hogy a kérdéses konkrét tényállás milyen joghatást vált ki A jogalkalmazás elméletében több irányzat jelentkezett: - fogalomelemző dogmatika: a változott életviszonyokra a régi római jogszabályok nem voltak alkalmazhatóak, ezért a német jogtudósok a római jog szabályaiból absztrakt, elvont fogalmakat alkottak - érdekkutató irányzat: a jog öncélúságát tagadja, azt ismeri el, hogy a jog a társadalmi rend fenntartásának szolgálatában áll. A bíró jogosult a törvény betű szerinti szövegétől eltérni, ha az a meggyőződése, hogy a törvényhozó által megalkotott tényállás nem felel meg a konkrét életviszonyoknak - szabadjogi irányzat: minden döntést szuverén módon a bíró hoz, aki csak jogérzete parancsait követi, és ha hivatkozik is a törvényre, ez csak fikció, ezzel csak a jogbiztonság érzetét kelti (legtisztább megnyilvánulása ennek a ZGB). - jogrendszer zártságát hirdető irányzat: a jogban nem lehetnek ellentmondások, minden jogszabály értelme csak a jogrendszer egészével való összefüggésben állapítható meg A jog logikai zártságának elméletén alapuló jogalkalmazás – jogértelmezés minősíthető helytállónak, ugyanis ezen elméleti alapon terjeszthető ki a bírói jogalkalmazás a törvényadta – ám lehet, hogy csak alapelvi szintű részletességgel meghatározott – mozgástéren belül minden jogviszony megfelelő értékelésére.

A jogértelmezés alanyai Jogalkotói (autentikus) jogértelmezés A jogalkotó maga értelmezi az adott jogszabályt (jogi normát). Leggyakrabban ún. végrehajtási rendelet útján tesz eleget, de nem ritka a jogszabályon belüli értelmező rendelkezések sem.(Bár nem jogforrás, de segítséget nyújt az értelmezéshez is a törvény előterjesztőjének indoklása.) Jogalkalmazói értelmezés Szűkebb értelemben a bíróságok és más jogalkalmazó szervek, tágabb értelemben a jogkövető-jogkereső közönség, valamint képviselőiknek a norma értelmét feltáró tevékenységét értjük. Ld. fent az LB jogegységi határozatait.

Tudományos értelmezés Kommentárok, monográfiák, szakfolyóiratok stb. végső soron nem a konkrét jogvitákra, hanem a jövőbeni normaalkotásra hat ki a korábbi szabályozás kritikája.

12


Az értelmezés módszerei  Nyelvtani értelmezés A jogszabály szövegét a magyar nyelv mindenkori szabályai és a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján kell elemezni. Kivételesen egyes „szaknyelvek” (műszaki, orvosi) szakkifejezések speciális tartalmát is vizsgálni kell. Különösen fontos a jogi nyelv mint szaknyelv, egyértelmű, pontos használata. 207. § (1) A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

A Ptk. főszabály szerint a nyilatkozati elvet mondja ki, ugyanakkor a jogértelmezés kivételképp elismeri az akarati elvet is, mely esetekben a nyilatkozattevő szándéka kerül előtérbe (pl. ingyenes ügyleteknél, mint ajándékozási szerződés vagy végrendelet).  Logikai értelmezés A formális logika szabályainak alkalmazását jelenti. Így pl.: - többről a levesebbre (a maiori ad minus) - kevesebbről a többre (a minori ad maius) - egyetlen lehetséges értelmezés mellett a többi kizártsága (argumentum ex absurdo) - egy állításból annak az ellenkezőjére következtetés (argumentum a contrario) 161. § (1) A tulajdonos jogosult a haszonélvezet gyakorlását ellenőrizni. 162. § (1) A haszonélvező a rendkívüli javítási vagy helyreállítási munkálatokat elvégeztetheti, ha felszólítására a tulajdonos azokat nem végzi el. Az ellentétre való következtetésből kínálkozik, hogy a tulajdonos nem köteles a haszonélvezet gyakorlását ellenőrizni, de ha ellenőrzi, a haszonélvező köteles azt eltűrni. A haszonélvező nem köteles, ám szükség szerint jogosult a rendkívüli javítási munkákat elvégeztetni, és mivel az a tulajdonos kötelezettsége, a haszonélvező a ráfordított szükséges költségei megtérítését a tulajdonostól haladéktalanul követelheti.

 Rendszertani értelmezés Egy adott szabály tartalmára vonatkozóan annak a jogrendszeren, jogágon, törvényen belüli, továbbá a törvény egyes részein, címein, fejezetein, esetleg szakaszán, bekezdésén belüli elhelyezéséből, a hozzá képest általános vagy különös szabályokkal, főszabályokkal és kivételekkel való összefüggéseiből vonunk le következtetéseket.  Történeti értelmezés A történeti értelmezés keretében igyekszünk feltárni és figyelembe venni a jogszabály keletkezési körülményeit, az adott norma kibocsátásának társadalmi-gazdasági motívumait. Ez az értelmezés inkább a de lege ferenda hatású értelmezés eszköze. A jogszabály kibocsátása után a körülmények folyamatosan változnak, ezért elemezni kell az adott jogszabály joggyakorlatának változásait, a bírói jogfejlesztés eredményeit is stb.

13


Sajátos jogtechnikai eszközök a polgári jogalkalmazásban

 Bizonyítási teher Eljárásjogi fogalom, miszerint egy tény valóságát (fennállását vagy fenn nem állását) jogvita esetén annak a személynek kell bizonyítania, akinek az állítás valóságához érdeke fűződik. A teher egyben azt jelenti, hogy a bizonyítás sikertelenségét mely fél hátrányára kell értékelni.  Vélelem A jogalkotó egy valószínű tényállást tekint valónak, hogy ezzel a valóság bizonyítását mellőzze, miáltal a valós tényállás esetére írt jogkövetkezmények a valószínű esetében is alkalmazhatóvá válnak. A jogirodalomban vannak a vélelemnek anyagi jogi szabály, illetve perjogi természetű szabály (a közvetett bizonyítás egyik nemeként) természetét valló nézetek is. Megdönthető vélelem (praesumptio iuris) esetén az ellenbizonyítás megengedett. 9. § A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít. 25. § (1) A holtnak nyilvánított személyt az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni.

Megdönthetetlen vélelem (praesumptio iuris et de iure) esetén a jogalkotó kizárja az ellenbizonyítás lehetőségét. Pl. a Ptk. cselekvőképtelennek tekint minden 14. életévet be nem töltött kiskorú személyt, nincs lehetőség a kiemelkedő tehetségű 14 év alatti személyek esetében az átlagost messze meghaladó belátási képesség bizonyításával sem a cselekvőképesség megszerzésére.

 Analógia Az analógia a hasonlóság elve alapján konkrét jogszabályhely által nem szabályozott esetre egy hozzá közel álló szabály alkalmazása. Törvényi analógiáról (analogia legis) esetén a jogszabály mondja ki, hogy adott tényállásra milyen más törvényi tényállás jogkövetkezményét kell alkalmazni. A jogalkalmazási analógia (analoga iuris) esetében a jogalkalmazónak kell a polgári jog rendszerére, alapelveire figyelemmel eldöntenie, milyen szabályt fog alkalmazni. Pl. a 471.§ alapján ami vonatkozott régen kávéházra, ma vonatkozhat biliárdteremre. Korábban az élettársak vagyoni viszonyaira analógia útján a pjt. szabályait alkalmazták. Az analógia lényegében a jogfejlesztő értelmezés egyik fontos eszköze, a helyesbítés és kiegészítés megvalósítása a jogelvek adta mozgástéren belül.

14

A POLGÁRI JOG FORRÁSAI

Recommend Documents