A Panasonic DC-TZ90 és a DMC-TZ100 bemutatója Bevezető, külsőségek A Panasonic Travel Zoom (innen a TZ rövidítés) gépcsaládjának sikertörténete a DMC-TZ1-gyel még bő tizenegy évvel ezelőtt kezdődött. A készülék tízszeres átfogású optikával volt felszerelve, melynek ekvivalens 35-350 mm közé esett a gyújtótávolsági tartománya. A TZ fényképezőgépek legfontosabb jellemzői közt kiemelendő a helytakarékos, könnyű felépítés, a tág optikai tartomány és a beépített képstabilizáció. A Panasonic TZ masináival gyakorlatilag minden fotós feladatot elvégezhetünk egy utazás során: az objektívek kellően tág látószögről indulnak, így akár épületek belsejében is fényképezhetünk. Ha viszont egy távolabbi témát szeretnénk megörökíteni, akkor sincs gond, hiszen a teletartományban is igen jól használhatóak ezek a készülékek a hatékony képstabilizációs rendszereiknek hála.
Mostani cikkemben a japán gyártó két kurrens gépe, a DC-TZ90 és a DMCTZ100 kapja a főszerepet. Még mielőtt bárki is billentyűzetet ragadna: a Panasonic nemrég névváltást vezetett be, így egyes fényképezőgépek nevében már a „DMC” helyett a „DC” jelöléssel találkozhatunk – szóval, nem elgépelésről van szó.
Mivel a két készülék funkciói, szolgáltatásai szinte teljesen megegyeznek, ezért nem külön-külön írok majd róluk (lásd később). Külsőleg viszont akad eltérés bőven, vegyük is végig ezeket a jellegzetességeket! Ha a termékszámozásból indulunk ki, akkor elvileg a TZ100 lenne a nagyobb, nehezebb fényképezőgép, pedig pont ellenkező a helyzet. A két gép előlapján is azonnal szembeszökik, hogy a TZ90 vaskosabb; gumírozott markolati résszel is el van látva. A TZ100on csupán egy a váz lemezéből kialakított ujjtámasz található – amúgy is a TZ90-nél vesszük nagyobb hasznát ennek a csúszásmentesített markolatnak. Mivel sokkal nagyobb az elérhető nagyítás (a Leica közreműködésével készült optika ekvivalens 720 mm-ig zoomolható), biztosabb fogásra lesz szükségünk, amit ez a bevonat biztosít.
A hátoldalon mindkét gépet a nagy, érintésérzékeny kijelző uralja. A kezelőfelület tipikusan „panaszonikos”: a jól bevált, könnyen áttekinthető és hatékonyan kezelhető gombok, tárcsák mindkét fotómasinánál ugyanott találhatók. Apró eltérés a TZ90 és a TZ100 között, hogy a TZ90-nél a hátsó paraméterező tárcsa a multifunkciós egység részeként van jelen, míg a TZ100 esetében ez felülre, a hüvelykujj támasza fölé került.
A TZ90 esetében a kijelzőt felfelé, merőleges állásba lehet hajtani, amivel a gép a kor elvárásainak felel meg: ha idegen városokba, országokba utazunk, a kötelező szelfi is könnyűszerrel elkészülhet a jellegzetességek, látnivalók előtt. A
TZ100 egérmozija fix, nem dönthető és nem is hajtható ki, cserébe viszont a készülék vékonyabb kialakítású lett a csuklómechanizmus nélkül.
Mindkét fotómasina optikája körül egy nagy vezérlőtárcsa található, amihez többféle funkció közül lehet egyet-egyet választani a menüben (pl. zoomolás, léptetett zoomolás, MF módban a kézi élességállítás stb.).
Bár mind a két fényképezőgép rendelkezik beépített villanóval, csak a TZ100ban van olyan, ami kellően magasra felugrik, és kézzel akár a plafon felé is irányítható. A magasra felugró vaku előnye, hogy fénye kevésbé okoz vörösszem-hatást, mivel messzebb van az optikai középvonaltól.
A fényképezőgépek bal oldalán csupán a nyakpánt csatlakozási pontja található, a különféle aljzatok (USB és HDMI) a markolat oldalára kerültek:
A TZ90 és a TZ100 USB aljzatukon keresztül tölthető, ezért hát nem csak fájlmásolásra fogható be ez a vezetékes összeköttetés.
Ugyanaz a kép fogad mindkét terméknél, ezért csak a TZ100 csatlakozóiról készítettem fényképet. Fent a HDMI kimenet, alul az USB aljzat látható.
Amint fentebb már említettem, a Panasonic Travel Zoom gépeinek egyik legfontosabb ismérve a kis méret, ezért nem csoda, hogy még teljesen kizoomolt állapotban is viszonylag rövid marad az optikák hossza. A tubusok jó minőségűek, lötyögésnek nyoma sincs egyik gépnél sem.
Felülnézetből is láthatóak a készülékek közti különbségek: a TZ90-ről hiányzik a felnyitható vaku, nincs felső paraméterező tárcsája, és más jellegű a be/kikapcsoló is. A TZ100-at egy kis kar eltolásával lehet bekapcsolni, ami szerintem jobb megoldás: kirándulásaim során vettem észre, hogy a TZ90-et gyakran véletlenül is bekapcsoltam, amint zsebemből elővettem, ugyanis rányomtam arra a bizonyos gombra. A TZ100-nál ez a kapcsoló kialakítása miatt (szinte) lehetetlen. Menürendszer A Panasonic DC-TZ90 és a DMC-TZ100 fényképezőgépek menürendszere ugyanolyan, mint a „nagyoké”, tehát a DMC-GH4, vagy akár az újabb DMCG80 is szinte ugyanezzel a menüvel van feltöltve. Ennek jó oka is van, hiszen a Panasonic már évek óta egy bevált struktúrát követ, amit a felhasználók is megkedveltek. A Panák menüje ugyanis logikusan, következetesen van felépítve, minden funkció, paraméter – jelen esetben – öt fő csoportba van rendszerezve. Az első menüpont a „Felvétel” paramétereit foglalja egy közös halmazba. Itt a fényképezéssel szorosan összefüggő elemekre van rálátásunk. Itt választhatjuk ki például a fotóstílust, a digitális szűrőket, de beállíthatjuk a képarányt, vagy a képméretet, képminőséget, hozzáférhetünk az autofókusz tulajdonságaihoz stb.
A második fő menüpont összesen öt lapból áll. Ezek mindegyikén a mozgóképfelvétellel kapcsolatos paraméterek találhatók. Beállíthatjuk többek között a felvétel fájlformátumát, a felvétel minőségét (felbontás és adatfolyam), megadhatjuk a gépnek, hogy milyen élességállítást alkalmazzon felvétel közben, illetve a beépített mikrofon értékeit is igényeinknek megfelelően alakíthatjuk.
A harmadik oldalon az egyéni beállításokkal állunk szemben. Itt egy tekintélyes nyolc oldalnyi paraméterlista várja a fotóst, de most sem kell megijedni, nagyon gyorsan végig lehet haladni a beállításokon. Itt már olyan funkciókkal is összetalálkozhatunk, mint például a kezelőfelület gombjainak és tárcsáinak személyre szabása (a gyárilag a gombokhoz/tárcsákhoz rendelt szolgáltatásokat lecserélhetjük), de akár a gyorsmenüt is átszabhatjuk, ha azt átállítjuk „Presetről” „Customra”.
A negyedik fő oldalon a fényképezőgép általános beállításai találhatók öt lapra elosztva. Ezeken az oldalakon állíthatjuk be az időt, a dátumot, a WiFi-t, a hanghatásokat, a kijelző fényerejét, a fényképezőgép nyelvét, de a memóriakártya formázása is innen indítható.
Az utolsó fő oldalon a lejátszással és képszerkesztéssel kapcsolatos funkciókat találjuk. Itt dolgozhatjuk fel RAW fájljainkat, GPS adatokat rendelhetünk WiFi-n keresztül a képekhez, de elvégezhetünk olyan alapvető képszerkesztési funkciókat is, mint amilyen az átméretezés, a levágás vagy a forgatás.
A fotómasinák legfontosabb paramétereit a gyorsmenün keresztül érhetjük el a legkényelmesebben. Ha a készülék hátoldalán a kuka piktogrammal ellátott (bal alsó) gombot megnyomjuk, előbukkan az egyképernyős menü, ahol olyan értékeket találunk, mint például a fehéregyensúly, a mozgóképek beállításai, a képarány, a képminőség, a fókuszmód, a fénymérés stb.
Egyébként az élőképen megjelenített adatok mennyiségét is változtathatjuk: a „Disp.” gomb többszöri megnyomásával végiglapozhatjuk a megjelenített adathalmazokat. Lenti képen az a halmaz látható, ami a TZ90 és a TZ100 esetében a legtöbb információt tartalmazza. Az expozíciós értékeken kívül digitális szintező is megjeleníthető.
A két Travel Zoom menürendszere követi a Panasonic fényképezőgépeinél megszokottat, ami jó döntésnek bizonyul: pár perces ismerkedés után kezdők és haladók egyaránt otthonosan mozoghatnak a gépek lelkében. Képminőség A Panasonic DC-TZ90 és a DMC-TZ100 fotómasinák esetében sem kapcsolható ki teljesen a zajszűrés (ez az összes Panasonic fényképezőgépnél így van), csupán „-5” értékre csökkenthető az adott fotóstíluson belül. A készülékek képminőségének tesztelésekor minden esetben a „Standard” profilt választottam (ez csak a JPEG állományokra van hatással), a fotózás során RAW+JPEG fájlformátumokat egyaránt alkalmaztam (ahol a legnagyobb, legjobb minőségű JPEG-et választottam).
A RAW fájlok hívásakor az Adobe Camera RAW beépülő modul 9.12.1.790 változatát használtam a gyári alapértékekkel (kivéve egyes esetekben az expozíciós paramétereket).
Mivel a TZ90 és a TZ100 fényképezőgépekben eltérő méretű szenzor található (a TZ90-ben 1/2,3”-os, míg a TZ100-ban a nagyobb 1”-os CMOS lapka van), ezért a két készüléket külön vettem nagyító alá. Elsőként a TZ90-nel végeztem el a szokásos zajos teszteket, ahol alábbi eredményeket kaptam:
A bal oldali oszlop a masina saját JPEG motorjával készült, míg a jobb oldali oszlopban a RAW konverzió eredménye látható. A készülék saját JPEG fájljainál már ISO 400-on észlelhető a finomabb részletek elmosása, de ISO 800-ig, némi kompromisszummal ISO 1600-ig használható marad a képminőség. Ha nyers fájlokat használunk, nyerünk kb. fél fényértéket, de itt viszont a vörös színcsatorna kezd el rakoncátlankodni ISO 1600-on és fölött. A képeken látható, amint a vörös színek összefolynak.
A kisméretű lapka dinamikatartománya a kategóriának megfelelő skálát nyújtja; a RAW fotókból még valamelyest visszanyerhetőek a túlexponált, vagy túl sötét képrészletek, de a kiégett, vagy bebukott részek odavesznek.
A TZ100 látványosan jobb jel/zaj viszonnyal kényezteti a fotóst. Nézzük, hogyan szerepelt a masina a zajos teszten:
A termék saját JPEG motorja egészen ISO 800-ig kiváló képminőséget produkál, s csupán a legfinomabb részletek kezdenek el kissé elmosódni egy FÉ-vel később. Egészen ISO 3200-ig nagyszerűnek mondható a kapott minőség, de végszükség esetén még az ISO 12 800 is használható marad. RAW fájlokból építkezve egy teljes FÉ-t nyerhetünk, így ennek megfelelően javul a képminőség, de a kiterjesztett ISO 25 600-at továbbra sem ajánlom.
A nagyobb lapka adta különbség nagyon jól látszik a dinamikatartományon is: a TZ100 meglepően jól teljesít, ha bebukott vagy kiégett képrészletek megmentéséről van szó! Persze, mindig csak az adott kategórián belülre vonatkoznak az észrevételeim, ne akarjuk egyik készüléket se a nagy APS-C, vagy akár a full frame képérzékelős gépekhez hasonlítani. Működés, funkciók, szolgáltatások I. A két Panasonic TZ fényképezőgép kicsi és könnyű, így máris teljesítik elsődleges szerepkörüket, hogy bárhová magunkkal vihessük őket. A nagy átfogású optikáknak hála szinte bármilyen helyzetben megörökíthetjük a témát, legyen az közeli vagy távoli. A TZ90 és a TZ100 azonban sokkal többre képes, mint az átlagos kompakt fotómasinák. A két készülék tudástára közel azonos, így mindkét gépre vonatkozóan írom meg tapasztalataimat.
Az első, s talán a legfontosabbak között említhető képessége a készülékeknek a remek képstabilizációs rendszer, aminek teljesítményét a TZ90 hosszabb optikájában tudjuk csak igazán megcsodálni. Amint azt már sokszor megemlítettem, hogy kinek mennyire stabil a keze, az egyén és éberállapot kérdése; nekem 1/10 mp-et sikerült bemozdulásoktól mentesen kitartani a zoomtartomány végén. A keresőkép is stabilizált, így komponáláskor is pontosan dolgozhatunk.
És ha már a TZ90 optikáját említettem, sokan nincsenek azzal tisztában, mekkora hatalmas az ekv. 720 milliméteres gyújtótávolság. Nos, a fenti kollázson a legtágabb és a legszűkebb látómező csodálható meg, amire a „kisebbik” TZ képes. A képeket eredeti méretben is érdemes megnézni, ezek szintén a szerveren találhatók.
Korábban már említettem, hogy a TZ90 kijelzőjét felfelé teljesen merőleges állásba lehet hozni, így akár önarcképeket is könnyűszerrel készíthetünk. Ha felhatjuk a képernyőt, a gép automatikusan szem- és arcérzékeléses módba kapcsolja az autofókuszt, és az érintőpanel jobb szélén megjelenik egy gyorsmenü, ahol olyan szolgáltatásokat érhetünk el, mint például a bőrtónus, a
művészi szűrők, a háttérvezérlés (elmosás), a karcsú mód (igen, a szélesebb fejűekre is gondolt a gyártó), az érintéses kioldás, és a több képet készítő önkioldó (visszaszámlálással). Remek implementációja a szelfinek, nem kell a beállításokkal foglalkozni, csak felhajtom a kijelzőt és máris megörökíthetem magam!
Apropó beállítások: a készülékek kezelőfelülete teljesen egyénre szabható. Nem csak a nyomógombok szerepkörét szabhatjuk át, hanem a tárcsákét is.
Nem új dolog a művészeti szűrők részlege. A két TZ bőségesen fel van töltve ezekkel a digitális kreatív szűrőkkel. Hatásukat viszont csak a JPEG képekre fejtik ki, aki RAW-ban fényképez, nem kap semmit az egészből!
Szintén régi ismerős a 4K Fotó mód, aminek ráadásul dedikált nyomógombja van mindkét fényképezőgépen. Már többször leírtam ezt a szolgáltatást, most csak tőmondatokban ismétlem magam: a folyamat lényege, hogy egy 4K felbontású videóból választhatjuk ki a kívánt fényképet. Ennek három módja van a TZ90 és a TZ100 gépek esetében. Az elsőnél a fényképezőgép addig veszi a 4K folyamot, míg nyomva tartjuk a kioldót, a másodiknál akkor kezdődik a felvétel, amikor megnyomjuk a kioldót, majd akkor fejeződik be, ha ismét megnyomjuk, s végül a harmadiknál a kioldó teljes lenyomása előtt és után egyaránt 30 kép kerül mentésre (tehát összesen 2 mp alatt 60 „felvétel” készül). Később, az adatfolyam visszanézése során a kiválasztott képkocka elmenthető különálló JPEG állományként (kitöltött EXIF adattáblával).
Egy újabb 4K funkció az utólagos fókusz, ahol „fényképezéskor” szintén egy 4K felbontású videó készül, amelyben képkockánként változik a fókusz pont. Utólag az érintőképernyő segítségével oda tehetjük a képélességet, ahová szeretnénk, és el is menthetjük különálló JPEG-ként a kiválasztott kockát.
Van többszörös expozíció is, ami nem más, mint „egy képkockára” való többszöri exponálás. A funkció paraméterezhető, így megadhatjuk azt is, hogy legyen-e automatikus jelerősítés, vagy átfedés. Tipp: zajmentes képet készíthetünk statikus témáról, ha a jelerősítést választjuk.
A Késleltetett exponálás, avagy magyarosan „time lapse” sem maradt ki a Panasonic TZ gépeiből. A time lapse felvételeinknél beállíthatjuk, hány képet szeretnénk készíteni, mekkora legyen az időintervallum, illetve, hogy mikor kezdje el a munkát a gép. A felvétel befejezte után a készülék rákérdez, hogy akarunk-e videót gyártani a képkockákból. A videó elkészítését szintén paraméterezhetjük, így megadható, hogy milyen felbontásban, milyen képfrissítéssel, illetve milyen sorrendben (normál vagy fordított) gyártsa le nekünk a fotómasina a mozgóképet.
Hasonló szolgáltatás a Léptetett animáció, ami azonban a fotós közreműködését igényli, hiszen a témát a képkockák elkészülte között mozgatni kell.
Szintén filmes funkció a Rövidfilm, ahol 2 és 8 mp közti klipeket készíthetünk, akár kis színes áttűnésekkel együtt. Működés, funkciók, szolgáltatások II. A Panasonic TZ90 és TZ100 fókuszrendszere pont olyan, mint a „nagyoké”, azaz a két kis Travel Zoom fotómasina is a „fénysebességű” Depth from Defocus, azaz DfD technológiát használja élességállításkor. A rendszer lényege röviden, hogy az élességállító algoritmus két eltérő élességű képből azonnal kiszámítja a téma távolságát. Ehhez, persze, be kellett táplálnia a gyártónak a rendszerbe az optika paramétereit, amiből aztán az elektronika kimatekozza a lényeget.
A klasszikus fókuszmódokkal találkozhatunk mindkét fényképezőgépnél, tehát van arcfelismerés, követő AF, összes mezős, csoportos, egy mezős és hajszálpontos mód egyaránt. Az automatikus élességállítás mellett rendelkezésünkre áll a kézi fókuszálás is, amihez fókuszsegédeket is
bekapcsolhatunk. A fókuszsegéd a kép közepét kinagyítja, illetve élkiemeléssel mutatja az éles képterületet. Az élkiemelés intenzitása és színe is beállítható:
Természetesen van egyszeri AF (AFS), rugalmas AF (AFF – ez egyébként olyan témánál ajánlott, ahol bármikor előfordulhat annak elmozdulása), illetve folyamatos AF (AFC).
A Panasonic fényképezőgépek autofókusz rendszere valóban nagyon gyorsan működik, és megfelelő fényviszonyok mellett szinte azonnal és pontosan rááll a témára. Gyenge fényben azonban megesik, hogy a rendszer melléfókuszál, vagy előre-hátra pulzál (tipikus jellemzője a kontrasztérzékeléses rendszereknek), majd piros AF mezővel leáll. Használat közben meg voltam elégedve a rendszer működésével, szinte alig éreztem különbséget a m4/3-os gépeimhez képest.
Jut eszembe: szemhez emelt fényképezőgéppel is könnyedén áthelyezhetjük az AF mezőt, ha ujjunkkal komponálás közben megérintjük a kijelzőt, és kvázi „eltoljuk” rajta az AF négyzetet.
Nem csak kezdőknek érdemes használni a kompozíciós segédrácsokat! A TZ gépek többfélét felkínálnak, de például a harmadolásossal nem lehet nagyon mellényúlni.
Van beépített WiFi modul, aminek közreműködésével fájlokat másolhatunk okoseszköz és a fényképezőgép között, vagy akár távolról vezérelhetjük is a fotómasinát. A WiFi arra is használható, hogy okostelefonnal összekötve a helymeghatározó koordinátákat átadjuk a fényképezőgépnek, így azok belekerülnek az EXIF adattáblákba.
Egy nagyon hasznos szolgáltatás, hogy van beépített RAW átalakítás is! Ráadásul nem csak egy teljesen alapszintű, hanem egy olyan, ahol a fontosabb paramétereket igény szerint beállíthatjuk. Bár a gépbe épített funkció nem veheti fel a versenyt például az Adobe Camera RAW-val, de legalább van, és vész esetén nagyon jól használható. Piros pont a fejlesztőknek beírva.
Végül álljon itt egy kis táblázat, ami a TZ90 és a TZ100 legfontosabb paramétereit tartalmazza.
Videofelvétel, értékelés Csakúgy, mint szinte az összes Panasonic fényképezőgép, a TZ90 és a TZ100 is nagyon erős mozgóképfelvétel terén. Legnagyobb felbontásuk a 3840 x 2160 pixeles, azaz „4K” UHD (avagy UHD-1), ám a TZ100 itt csak 25 kép/mp-es képfrissítési frekvenciára képes, míg a TZ90 akár 30 kép/mp-et is tud. Mindkét masina 100 Mbps-os adatfolyam-csúcsot nyújt 4K alatt, míg Full HD-ban 50 illetve 60 kép/mp mellett 28 Mbps a csúcsérték. Full HD-ban is a TZ90 viszi a prímet, mert 50 és 60 kép/mp-re egyaránt képes, míg a TZ100 „csak” 50 kép/mp-et tud.
Ugyanez a lépéselőny megmarad HD képméret mellett is a TZ90 javára: 1280 x 720-ban 30 vagy 25 kép/mp közül választhatunk, míg a TZ100-nál csak 25 kép/mp áll rendelkezésünkre. A DMC-TZ100-zal viszont a régimódi VGA (640 x 480) felbontás mellett is dönthetünk, ha a kis méret a fontos (felbontásban és fájlméretben egyaránt).
Mindkét készülékkel lassított felvételeket is készíthetünk, ám itt is tapasztalható némi eltérés. A TZ90 640 x 480 @ 25 kép/mp kimenettel 200 kép/mp-es, míg 1280 x 720 @ 25 kép/mp kimenettel 100 kép/mp-es lassított felvételekre képes.
A TZ100-zal 1920 x 1080 @ 25 kép/mp kimenettel 100 kép/mp-es videókat vehetünk fel. Érthető módon a lassított felvételek során hangot nem rögzít egyik termék sem.
A beépített sztereó mikrofon mindkét masinánál szélzajcsökkentéssel is rendelkezik. Azonban ez a zajszűrés csak „standard” és „high” értékeket vehet fel, illetve még kikapcsolva lehet. Egy másik szolgáltatás, a „zoom mikrofon” nagyon hasznos tud lenni: ha bekapcsoljuk, akkor a mikrofon érzékenysége a gyújtótávolság függvényében változik. Minél nagyobb a gyújtótávolság, annál érzékenyebb a mikrofon, így olyan hatást ér el az elektronika, mintha a témához nyújtanánk a hangfelvevőt. A mikrofon jelszintjét egyébként az operatőr sem a menüben, sem a gyorsmenüben nem tudja megváltoztatni.
Mindkét fényképezőgépnél videofelvétel során is használható a roppant nagy hatásfokú képstabilizátor, de míg a TZ90-nél ezt videó módban a menüben be/ki lehet kapcsolni, addig a TZ100-nál ez a bejegyzés mintha kimaradt volna – csak úgy lehet be- vagy kikapcsolni a képstabilizátort, ha videofelvétel előtt egy fotós módban (P, A, S, M stb.) a menübe lépünk, és ott a kívánt értékre állítjuk azt.
Amint videó módba csavarjuk a módválasztó tárcsát, ez a bejegyzés eltűnik a menüből. A TZ90 és a TZ100 esetében is használható videó rögzítése közben az élkiemeléses MF segéd. A TZ100-nál még a legintenzívebb fokozatban is kissé fakó a színes élkiemelés (mindegy, milyen színt választok), de a TZ90-nél rendesen látszik, hova állítom az élességet. Érdekesség: Full HD-ban a zoomtartomány a TZ90-nél ekv. 30-900 mm-re változik (TZ100: ekv. 31-310 mm), 4K-ban viszont ekv. 35-1050 mm (TZ100: ekv. 37-370 mm), tehát mindkét gép képvágással dolgozik videó módban.
Aktiválhatjuk a zebramintákat is, melyek jelzik, ha a téma egyes részei kiégtek. Meglepő, hogy e két kis kompaktba is bekerült ez a szolgáltatás – piros pont jár érte! Értékelés Aki szeret kirándulni, az tudja, hogy a hátizsákban minden megspórolt gramm akár további megtehető kilométereket ér. A Panasonic Travel Zoom kategóriája pont ebben segít: kis méret és kis súly mellett kapunk hatalmas fotográfiai élményt mind a TZ90, mind a TZ100 fényképezőgépek esetében. A szolgáltatások listája szinte végeláthatatlan, de nekem az összes közül a 4K Fotó, az Utólagos fókusz, illetve a nagyon jó videós funkciók tetszettek (4K felbontású videók készítésének lehetősége, teljesen manuális, vagy akár teljesen automata felvételi módok). A gépek kezelhetősége kategórián belül jó – ekkora csöppségektől senki se várja el a dSLR óriások adta kényelmet. Mivel a TZ90 és a TZ100 tudása szinte megegyezik, ezért csak két olyan paramétert találtam, ami eldöntheti, kinek
melyik lesz a jobb választás: a TZ90 nagyobb átfogású zoomobjektívvel van felszerelve, amivel a távolabbi témákat is közel hozhatjuk, de a TZ100 képminősége verhetetlen. Tőlem mindkét gép megkapja az „Ajánlom” díjat!
Panasonic DC-TZ90 és DMC-TZ100 A Panasonic DC-TZ90 és a DMC-TZ100 fényképezőgépeket a Panasonic itthoni képviseletétől kaptam a bemutatóra.
