A TERMÉSZETES ÉS ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME
6.6
A környezet szerepe a rákbetegségek kialakulásában Tárgyszavak: rákkockázat; környezet; egészségügy.
A környezet legtágabb értelemben úgy definiálható, mint az emberek, állatok vagy növények fejlődését befolyásoló, külső körülmények összessége. A környezeti hatások emberi egészségre gyakorolt befolyásának vizsgálata céljából gyakran különbséget tesznek az egyén által egyáltalán nem vagy csak részben ellenőrizhető, valamint a személyesen megválasztható viszonyok között. Így pl. a munkával kapcsolatos vagy a levegőben és vízben levő anyagok által okozott expozíciók az előbbi kategóriába tartoznak, míg az életviteli faktorok (dohányzás, zsíros ételek vagy alkohol fogyasztása) az utóbbi csoportot képezik. A közvéleményben a „környezeti rák” kifejezés gyakran olyan rákbetegségekre vonatkozik, amelyek kémiai expozícióból erednek, míg a legtöbb kutató ezt szélesebb értelemben (az emberi rákkal összefüggő, összes feltételre vonatkozóan) használja.
Rákkeltő hatás A Nemzetközi Rákkutatási Hivatal (IARC) a rákkeltő anyagokat négy csoportba sorolja az igazolástól függően (1. táblázat). Ember esetében elegendő bizonyítéknak tekinthető, ha okozati összefüggés állapítható meg az ágensnek való expozíció (kitettség) és az emberi rák között. Korlátozott bizonyítékról van szó, ha pozitív összefüggés figyelhető meg az expozíció és a rák között, amikor az okozati kapcsolat elhihető, de a véletlen vagy zavaró tényezők szerepe nem küszöbölhető ki. Hasonló definíciók vonatkoznak a kísérleti adatok evidenciájára. Az USA-ban a rákkeltő anyagokról félévenként jelentést közölnek az US Országos Toxikológiai Program keretében (http://ntp-server.niehs.
nih.gov/NewHomeRoc/AboutRoC.html). Rövid tudományos információt tartalmaz olyan anyagok használatáról, expozíciójának irányáról és koncentrációjáról, amelyek: 1. közismerten emberi rákkeltők, tehát elegendő kísérleti bizonyíték áll rendelkezésre az expozíció és a rák oki kapcsolatára vonatkozóan; 2. előreláthatólag emberi rákkeltők, vagyis a rákkeltő hatás korlátozottan igazolt emberben, ill. elegendő bizonyíték utal a rákkeltésre kísérleti állatokban. 1. táblázat Az IARC által definiált rákkeltő hatás Csoport Meghatározás
Alkalmazható ma
1
emberben rákkeltő
bizonyíték kielégítő
2A
valószínűleg emberben rákkeltő
korlátozott bizonyíték emberben, elegendő bizonyíték kísérleti állatokban
2B
esetleg emberben rákkeltő korlátozott bizonyíték emberben, nincs kielégítő bizonyíték kísérleti állatokban vagy nem megfelelő bizonyíték emberben, vagy emberi adatok nincsenek és kielégítő bizonyíték van kísérleti állatokban
3
nem sorolható az emberi rákkeltők közé
semmilyen más csoportba nem sorolható
4
valószínűleg emberben nem rákkeltő
emberben és állatban rákkeltő hatás hiányára utaló bizonyíték
Az IARC-osztályozás és az Országos Toxikológiai Program inkább egyedi vegyszerek alkalmazására irányul, mint komplex anyagkeverékek (pl. cigarettafüst) vagy anyagcsoportok (illékony szerves vegyületek) megítélésére. Egyéb, kevésbé jól definiált tényezők, amelyekről kimutatták, hogy befolyásolják a rák kockázatát, és amelyek nehezen illeszthetők be ebbe a rendszerbe pl. elhízás és igen zsíros életek fogyasztása. Sok különböző forrás, folyamat vezethet környezeti kockázatnak való expozícióhoz. Az 1. ábra mutat néhány olyan elemet, amely szerepet játszik a forrástól az egészségi hatásig terjedő folyamatban. Az emberek igen sok potenciális – természetes vagy szintetikus – mérgező anyagnak vannak kitéve, gyakran a komplex keverékek sokasága is előfordul.
Sok vizsgálat inkább korlátozott számú környezeti hatással foglalkozik, mivel többnyire nehéz információhoz jutni a szélesebb környezetre vonatkozólag. Egy holisztikusabb megközelítésre van szükség, figyelembe véve a potenciális rákkeltő anyagok teljestestdózisát, specifikus környezeti hatásokkal való összefüggés megállapítása, valamint hatékony kockázatcsökkentő eljárások kifejlesztése céljából. A sugárzás egészségi hatásainak vizsgálata során rámutattak, hogy – bár az expozíció orvosi és ipari célra használt sugárkezelés során fordul elő, valamint balesetekkel és atomfegyverekkel kapcsolatban – az általános populációt érő dózis zöme természetes forrásokból ered (kozmikus sugárzás, Föld-sugárzás, lerakódott radionuklidok), amelyek radontartalma a lakossági dózis közel legnagyobb részét alkotja. Különböző típusú kutatások jelentős információt szolgáltatnak a rák okainak vizsgálatához. Toxikológiai állatkísérletekkel pontosan meghatározható a különböző expozíciószintekre adott biológiai válasz egy adott anyag vagy anyagkombináció esetében. Ennek előnye a specificitás, de az emberekre való extrapolálás még nehézséget okoz. Az önkéntes személyekkel végzett klinikai vizsgálatok alkalmazása korlátozott, mert ezek során az expozíciószinteknek csupán szűk sávja által kiváltott reakció tesztelhető. Elterjedt az epidemiológiai módszerek használata az okozati hipotézisek vizsgálatára emberi rákbetegségben, mind specifikus csoportok (pl. foglakozási), mind a szélesebb körű populáció esetében. Ezeknek a vizsgálatoknak azonban korlátai vannak: 1. nem elég érzékenyek igen kis kockázat kimutatására; 2. nehezen különböztethetők meg különböző kézenfekvő rizikófaktorok komplex helyzetekben; 3. nem értékelhető a friss expozíciók hatása; 4. bizonytalan a „negatív” vizsgálatok vagy inverz összefüggések elemzése.
Rák kialakulásában részt vevő tényezők 1981-ben jelent meg egy jelentős áttekintés a rák tendenciáiról és okairól az USA-ban. Megállapították, hogy megfelelő bizonyíték van arra, hogy a rák egy nagyrészt elkerülhető betegség, de – néhány fontos kivétellel – nagyobb a bizonytalanság a rákok nagy részének elkerülését eredményező, leghatékonyabb módszerekkel kapcsolatban. A 2. táblázat mutatja rákhalálozás különböző tényezőknek tulajdonított arányát. A geofizikai tényezők jóval több, nem halálos kimenetelű rákesetért felelősek, mivel az UI-sugarak igen fontosak a bőrrákok keletkezésében. Bár
az utóbbi 20 évben a rákkutatás során nagy eredményeket értek el, az átfogó következtetések még hiányoznak. Általánosan elfogadott, hogy a dohány a legfontosabb megelőzhető rákkeltő ok, és a rákhalálozások egyharmadát okozza a fejlett országokban. Egy újabb közleményben meghatározták a jelenleg dohányzók (S) és nemdohányzók (NS) százalékos arányát a várható rákhalálozás szempontjából az USA-ban. Ez a halálozás elkerülhető lenne a dohányzás (60% (S)), ismert fertőzések (2% (S), 5% (NS)), alkohol (0,4% (S), 1% (NS)), napfény (0,4% (S), 1% (NS)), foglalkoztatási vagy környezeti szennyezés (0,8% (S), 2% (NS), inaktivitás (0,4% (S), 1% (NS)) és elhízás (4% (S), 10% (NS)) hatásainak kiküszöbölésével. Jelenleg a rákos betegségek közel egynegyede dohányzóknál és fele nemdohányzóknál valószínűleg elkerülhetetlen. 2. táblázat Különböző tényezőknek tulajdonítható rákhalálozások eloszlása Faktor
Dohány Alkohol Étrend Tápanyagadalékok Szaporodási és szexuális viselkedés Foglalkozás Szennyeződés Ipari termékek Gyógyszerek és gyógyító eljárások Geofizikai tényezők Fertőzés Ismeretlen
Összes rákhalálozás %-a legkedvezőbb becslés
elfogadható becslések intervalluma
30 3 35 <1 7 4 2 <1 1 3 10? ?
25–40 2–4 10–70 –5* –2 1–13 2–8 <1–5 <1–2 0,5–3 2–4 1–? ?
* Figyelembe véve az antioxidánsok és más tartósítószerek esetleges védőhatását
A 3. táblázatban látható a specifikus helyen kifejlődő rákok rizikófaktorainak alakulása. Bár a rákos halálozások csak kis részét tulajdonítják foglalkozási expozíciónak, a legnagyobb csoport (25-nél több vegyszer vagy eljárás) – amely az IARC szerint a rákkeltők 1. csoportjába tartozik – főleg foglalkozási csoportok vizsgálatán alapszik. Sok foglalkozási koc-
kockázat expozíciószintjének fokozatos csökkentése érhető el megfelelő szabályozással, és biztosítható, hogy a foglalkozási expozíciók csak kismértékben fognak hozzájárulni a várható rákgyakorisághoz. Kivételt képez az azbeszt elterjedt alkalmazása az építőiparban 1950–1970 között. Ez egy savóshártyadaganat-járványt és növekvő gyakoriságot eredményezett: az 1995–2029-es időszakra 250 000 halálozás várható. 3. táblázat Helyspecifikus kockázati tényezők Kockázati tényezők
IARC 1. csoportjába sorolt vegyületek vagy foglalkozások
Rák kialakulásának fontosabb helyei
Dohány
szájgarat, gége, tüdő, nyelőcső, gyomor, hasnyálmirigy, máj, húgycső, hólyag, méhnyak
Bételdió
szájgarat, nyelőcső
Étrend Zsír/kalória Étrendi rostanyag Só Zöldség/gyümölcs*
vastagbél, emlő? prosztata? vastagbél gyomor gyomor és más szervek
aflatoxinok
Fertőzés Vírusok HBV/HCV HPV/HSV-2 EBV HTLV-1
máj méhnyak nyirokrendszer, orrgarat ér-nyirokrendszer (T-sejtek)
Paraziták Schistosomiasis haematobium Opisthorchis viverrini Clonorchis scinensis
húgyhólyag máj (epeútdaganat) máj
Baktériumok Helicobacter pylori
gyomor
Szaporodási tényezők
emlő
Foglalkozás
auramin (festék) kőszénkátrány vas- és acélkohászat ásványi olajok mustárgáz nikkel
tüdő, bőr, hólyag
3. táblázat folytatása Kockázati tényezők
IARC 1. csoportjába sorolt vegyületek vagy foglalkozások
Rák kialakulásának fontosabb helyei
Alkohol
szájgarat, nyelőcső, vastagvégbél? emlő?
Napfény/sugárzás
bőr
Szennyezés
arzén és vegyületei
tüdő
Gyógyszerek és gyógyítási eljárások
ösztrogénhelyettesítési terápia orális fogamzásgátlók
vérképző rendszer, emlő
Szexuális viselkedés
méhnyak
Ipari termékek Tápanyagadalékok Elhízás
emlő
Testmozgás*
vastag- és szigmabél
Stressz
gyomor
* kis kockázati (=védő) tényező
A rákhalálozást leginkább kiváltó tényező az étrend (10–70%). Az étkezés hatása közismerten összetett és nehezen vizsgálható a tápanyagok sokfélesége, ezek sokféle alkotórésze és a változó fogyasztási minták következtében. Az alkohol és aflatoxinokkal szennyezett tápanyagok fogyasztása világos rizikófaktor egyes ráktípusok esetében. Az alkoholos italok májgyulladást és cirrózist okoznak, amely májrákhoz vezet. Kimutatták, hogy az alkohol a száj- és nyelőcsőrák fontos oka, kölcsönhatásban áll a dohányzással, és sok esetben hozzájárulhat a vastag- és végbélrák kialakulásához. Néhány vizsgálat szerint a marhahús nagymértékű fogyasztása összefügg egyes ráktípusok (gyomor-, vastagbél-, végbélrák) fokozott kockázatával. A friss gyümölcsben és zöldségben gazdag étrend csökkenti egyes rákok (emésztőrendszer, gyomor, hormonfüggő rákok) kockázatát és a korpásliszt tartalmú étel fogyasztása csökkenti a vastag- és végbélrákok kockázatát. Valószínű, hogy a telített zsírok helyettesítése telítetlennel vagy olívaolajjal csökkenti a kockázatot.
Általános vélemény szerint – az étrend összetétele mellett – a rák gyakoribb elhízott személyeknél (főleg klimax utáni emlőrák, a méh, epehólyag és vese daganatai). Egyes szerzők szerint az EU-ban az öszszes rák kb. 5%-a megelőzhető lenne, ha az egész populáció testtömegindexe 25 kg/m2 lenne. Jelentősnek tekinthető a tápanyagok szennyeződése környezeti vegyületekkel (dioxinok, PCB-k, peszticidmaradványok). Megállapították, hogy a tápláléklánc az emberek dioxin- és PCB-expozíciójának elsődleges útja, különösen hús, tejtermék és hal esetében. Az ilyen anyagoknak való széles körű expozíciót mutatja az a tény, hogy a legtöbb emberi zsírszövetben kimutathatók. Ezenkívül jelen vannak az anyatejben és – a testtömeg alapján – a szoptatott csecsemők egy-két nagyságrenddel több káros anyagot vesznek fel, mint az átlagos felnőttek. Az IARC a dioxint az emberi rákkeltők 1. csoportjába sorolja emberre vonatkozó korlátozott bizonyíték és kísérleti állatokban kielégítő bizonyíték, valamint mechanisztikus meggondolások alapján. Széles körben alkalmazzák a legkülönbözőbb peszticideket tápanyagtermelés során, és a peszticidmaradványok potenciálisan káros hatásai folyamatosan foglalkoztatják a közvéleményt. A peszticidek jelenlegi szabályozásának biztosítani kellene, hogy az igazoltan rákkeltő anyagok ne kerüljenek forgalomba, ill. kivonják ezeket a piacról. Azonban egyes vegyületeket (klórozott szerves peszticidek, DDT) az 1950– 60-as években nagymértékben alkalmaztak. Ezek a szervesklórvegyületek hosszú ideig fennmaradnak a környezetben és állati szövetekben. A metabolitok jelenléte emberi szövetekben valószínűleg egyes ráktípusok (pl. mellrák) kialakulásának egyik kóroktani tényezője.
Környezetszennyeződés A környezetszennyezéssel kapcsolatba hozható ráktípusok aránya kisebb, mint a foglalkozással összefüggő daganatok esetében. Környezeti levegő szennyeződése Megállapították, hogy a városi levegő ezernyi vegyületet tartalmaz és feltételezhető, hogy a tüdőrák fokozottan előfordul a külső levegőszennyeződés hatására, ami főleg a fosszilis tüzelőanyagok tökéletlen égésének tulajdonítható. Számos felmérés azt mutatja, hogy a tüdőrákarányok városi területeken magasabbak.
Néhány környezeti vizsgálat azt mutatja, hogy a tüdőrák szorosabban összefügg a szulfátokkal – mint légszennyezési indexszel –, mint a finom részecskékkel, amit szakmai csoportok és állatkísérletek is alátámasztanak. Egyéb levegő-alkotórészek, amelyek kapcsolatba hozhatók a tüdőrák-gyakoriság növekedésével az azbeszt, policiklusos szénhidrogének, dízelmotorok kipufogógáza. Ezenkívül összefüggés tételezhető fel a levegőszennyeződés és a gyomor–bél rendszer, hólyag, nyelőcső, és emlő rákos betegségei között. Belső levegő A külső levegőszennyeződésen kívül egyre fontosabbnak tartják a szobalevegő szennyezettségének – különösen a dohányfüstnek – a szerepét a tüdőrák kockázatában, tekintetbe véve, hogy a fejlett országokban sokan idejük 90%-át szobában töltik. A belső levegő károsanyagkoncentrációja összefügg a külső szennyeződés szintjével, a lakók tevékenységével (pl. dohányzás, főzés), a szerelvényekkel és bútorzattal (pl. formaldehid a szigetelőanyagokban) és a földrajzi helyzettel (pl. radon). A dohányfüst és radon hatása a tüdőrák gyakoriságára jelentősnek tekinthető, a halálozás közel 2%-a nemdohányzók között fordul elő. A formaldehid – amely az IARC szerint a feltehetően rákkeltők 2Acsoportjába tartozik – főleg a lakástextíliákból és dohányfüstből kerül a levegőbe. Kimutatták, hogy a belső koncentrációk tízszer nagyobbak, mint a külső szintek. Víz Számos felmérés foglakozik a vízszennyeződéssel – különösen a klórozás melléktermékeivel –, bár ennek szerepét a rák kialakulásában még nem bizonyították meggyőzően. Fontos potenciális szennyeződés lehet az arzén, amely nagy adagban bőrrákot okoz. A vízklórozás melléktermékei (halogénezett szerves vegyületek, trihalo-metánok, pl. kloroform) összefüggenek a hólyag- és végbélrák kockázatának növekedésével, bár ezek a felmérések az étrend hatását nem vizsgálták. Sugárzás Valamennyi sugárzási formának (ionizáló, UI, kisfrekvenciás források) való expozíciónak jelentősége van. Egyesek szerint az ionizáló sugárzás az összes rák 4%-át okozhatja, főleg természetes sugárzások
eredményeképpen (radon, kozmikus sugarak, kőzetekben levő radionukleidekből, talajból, építőanyagokból, tápanyagban levő természetes radioaktív nyomokból). A belső radonkoncentráció igen változó, a helyi geológiai jellegtől függően. Feltehetően az általános populációban a tüdőrák 6%-a radonnal függ össze, és tanácsos lenne a kockázat csökkentésére irányuló akció szervezése. A napfény-expozícióból eredő UI-sugár számos bőrrák okozója (köztük festékes daganatok, alapsejtes és pikkelyes rákok). A pikkelyes karcinoma valószínűleg a kumulatív UI-fénynek tulajdonítható, míg a melanóma – amely állandóan szaporodik az összes fehérbőrű populációban évek óta – a leégés gyakoriságával kapcsolatos. Egyes megfigyelések szerint összefüggés van az UI-fény és a non-Hodgkin-kór, valamint a krónikus nyirokszervi leukémia között. A pikkelysejtes karcinómák és melanómák gyakoribbak, mint várható lenne. Ha az összefüggést más vizsgálatok is megerősítik, akkor ez az UI-fénynek az immunrendszerre gyakorolt hatásával magyarázható, ami megerősíti a szükségtelen UIexpozíció elkerülését. Egyre fokozódik az aggodalom az elektromágneses térrel kapcsolatban, amely kábelek, rádió- és távíró-berendezések közelében levő lakásokban észlelhető, különösen mobiltelefonokból és jelközvetítő állomásokból eredő emissziókkal összefüggésben. Egy szakértői csoport megállapította, hogy az általános populáció expozíciója ezekből a forrásokból jóval az irányértékek alatt van. Ennél lényegesen nagyobb expozíció származik a fejhez közel tartott telefonból. Hulladékkezelési tevékenységek Az irdatlan mennyiségben keletkező háztartási és ipari, valamint speciális (pl. kórházi) hulladékot zömében elégetik vagy kijelölt helyeken lerakják. Sok vizsgálat foglalkozott ezekből a forrásokból emanáló anyagoknak az egészségre gyakorolt hatásaival. Az égetés során különböző gázok és aeroszolok keletkezhetnek, többek között finom szemcsés anyagok, számos fém és szerves vegyület, amelyek közül sok potenciálisan mérgező. Legnagyobb nyugtalanságot a dioxinok, PCB-k és policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) okozzák. Megvizsgálták 10 levegőminőségi szabványokat meghaladó mennyiségben termelődő szenynyeződés (pl. Cd, As, Cr, Ni, dioxinok, PAH-k, PCB-k) toxicitását. Bár több vegyület rákkeltőnek bizonyult a munkahelyi vizsgálatok során – ahol nagyfokú az expozíció – a rákkockázat bizonyítéka az égetésből eredő, jóval alacsonyabb szinten hiányos vagy kétséges.
A szemétlerakó helyek közelében élő lakosság egészségét számos ökológiai felmérés vizsgálta. Ezek közül soknak azonban korlátot szab a lerakóhelyekről származó expozícióra vonatkozó pontatlan információ, és nagyon kevés adatot gyűjtöttek specifikus anyagokra vagy zavaró tényezőkre vonatkozólag. A lerakóhelyi expozíció és a rák okozati összefüggésének bizonyítéka gyenge, bár több vizsgálat közölt túl sok hólyag-, tüdő- és gyomorrákra vagy leukémiára vonatkozó adatokat.
Ellentmondások és kihívások A rák elkerülhető okairól tartott konferencián (1994) elhangzott, hogy a környezetszennyezés hatásainak vizsgálata továbbra is a járványtani kutatás legfontosabb területe, amelyben sok olyan személy vesz részt, akiknek expozíciója az idő folyamán változik és gyakran rosszul jellemzett. Az expozíciós adatok hiánya a leggyakrabban idézett tényező, amely meggátolja a környezeti és foglalkozási rizikófaktorok, valamint az előrehaladott egészségi hatások közötti okozati összefüggés azonosítását. Bármilyen legyen is a vizsgálati konstrukció, az eredmények végül is az adatok minőségétől függnek: a jó minőségű, globális rákstatisztika már hozzáférhetővé vált. A környezetszennyeződésnek kitett populáció azonosítása nehéz a specifikus rákkeltők nem megfelelő azonosítása, a szennyeződések környezeti eloszlásának tisztázatlansága, valamint a rákkeltők koncentrációjának – többévi expozíció során – változása következtében. Fontos az érzékeny populáció-alcsoportok azonosítása – azok, akik különösen fogékonyak egy szennyeződés hatásai iránt – és az egyéni érzékenység és dózis változásának értékelése. A potenciális egészségkárosodások és az ember által gyártott vegyületek esetleges környezetszennyező hatásának fokozódó tudatosulása a „kancerfóbia” (ráktól való rettegés) kialakulásához vezetett, és kialakult az a tendencia, amely a rák előfordulásáért a környezetet okolja. Számos cikk utal arra, hogy az az elmélet, miszerint szintetikus vegyületnyomok nagy részben hozzájárulnak az emberi rákbetegségek kialakulásához, nem bizonyítható. Az életkorhoz való igazítás után, kizárva a tüdőrákot, sok országban a rákhalálozási arányok valójában csökkenő tendenciát mutatnak. Szükséges az ember által gyártott rákkeltők lehetséges kockázatait perspektivikusan vizsgálni, ezenkívül a természetes vegyületeknek óriási háttere van (pl. a pörkölt kávé 1000-nél többet tartalmaz), közülük sok rágcsálónál rákkeltőnek bizonyult.
A rák arányait valószínűleg csökkentő tényezők: – dohányzás csökkentése, – több gyümölcs és zöldség fogyasztása, – fertőzések legyőzése, – intenzív napozás elkerülése, – fizikai aktivitás fokozása, – alkohol és marhahús fogyasztásának csökkentése. Igen fontos, hogy ne tereljük el a társadalom figyelmét a valóban komoly kockázatokról azáltal, hogy több száz kisebb vagy nem létező veszéllyel foglalkozunk. Egyesek jósolják az „óvatossági elv” alkalmazását, miszerint a társadalom ne kezdjen olyan tevékenységekbe, amelyek valószínűleg fokozzák a kockázatot, még akkor is, ha a kockázat nagysága és kiterjedése bizonytalan. Bár a rák sejtes és genetikai mechanizmusa még nem teljesen tisztázott, az életmód alapvető javítása (étrend, dohányzás, egyéb drogok, testmozgás), valamint a kémiai–fizikai környezet módosítása (toxikus emissziók csökkentése) kedvező hatással lehet az általános közegészségre. Többszörös expozíciók vagy gyakran, kis mennyiségben előforduló rákkeltők kombinációja magyarázhatja a rák kialakulásának meglevő mintáit, amelyek más módon megmagyarázhatatlanok. Két, eltérő rákelleni stratégia alakult ki. Az első – amelyet a környezetvédelmi aktivisták és szabályozók támogatnak – szerint szabályozási programokat kell kidolgozni a környezeti szennyeződések ellenőrzésére és kiküszöbölésére. A második közvetlen célja a karcinogenezis alapvető biológiai mechanizmusainak megértése annak érdekében, hogy kemoprevencióval vagy kezeléssel beleavatkozzon ebbe a folyamatba. Az első megközelítést sikeresen alkalmazták a foglalkozási területen, ahol szabványok és expozícióegységek fokozatos bevezetése csökkentette a veszélyes anyagok koncentrációját. A külső levegő és víz környezetvédelmi szabályozása szintén csökkentette a szennyező anyagok szintjét. Logikus, hogy a foglalkozási és környezeti rákkeltők elsődleges prevenciója kisebb rákgyakoriságot eredményez. A kutatók feladata megfelelő módszerek kidolgozása és a változások mérésének elvégzése a következők alapján: – potenciális rákkeltők különböző forrásainak relatív szerepét vizsgálni – ez a teljes expozíciómeghatározás; – járványtani módszerek kidolgozása igen kis koncentrációk kimutatására, a potenciális zavaró tényezők hatásának egyidejű értékelése;
– különböző ráktípusok molekuláris folyamatainak és megfelelő prekurzorainak jobb megismerése; – érzékeny szubpopulációk azonosítása és az egyéni érzékenység szerepének értékelése. Valószínű, hogy a genetikai és molekuláris megértés gyors előrehaladása elő fogja segíteni a rizikófaktorok és specifikus jelenségek összefüggésének mennyiségi meghatározását a rákfejlődés során. A molekuláris epidemiológia lehetőséget nyújt a tudományos járványtani diszciplinák és a molekuláris toxikológia kombinálására, a genetikai és környezeti faktorok kölcsönhatásának vizsgálatához a betegség okainak tisztázására. Foglalkozási csoportok és szélesebb körű populációk hoszszú távú vizsgálata azt mutatta, hogy viszonylag nagy koncentrációban levő rákkeltőknek való tartós expozíció nem minden egyént érint egyformán. Így pl. az erős dohányos populációknak csak egy része lesz tüdőrákos. Egyre bizonyosabb, hogy a genetikai faktorok befolyásolhatják az egyéni érzékenységet, ill. ellenálló képességet a rák iránt. Számos gén, amely kódolja a potenciálisan rákkeltőket metabolizáló enzimeket polimorf, vagyis a populáció min. 1–2%-ában variáns formáik vannak jelen, amelyek genetikai mutációkból származnak. Azonban néhány gén olyan enzimet is képes kódolni, amely méregtelenít egy potenciálisan rákkeltőt, és egy másik, nem géntoxikus anyagra is tud hatni úgy, hogy egy karcinogént termeljen. A jövőbeli kutatásnak ki kell terjedni a fogékonyság mérésére a karcinogén folyamatok vizsgálata és a gén–környezet kölcsönhatások kimutatása céljából. Ehhez több szakterület képviselőiből álló, együttműködő csoportok szükségesek, amelyekben epidemiológus, toxikológus és expozíciómérő is részt vesz. A kutatók számára az utóbbi évtized legnagyobb kihívása a kulcskoncepciók és értelmezési elvek világos közlésére vonatkozó igény, beleértve a statisztikai és a biológiai jelentésű okozati összefüggés közötti különbséget is. Egy vizsgálat korlátai és bizonytalanságai, valamint ennek hozzájárulása a meglevő tudományos bizonyítékhoz meg fogja könnyíteni azt a folyamatban levő vitát, amely a rákrizikófaktorokkal kapcsolatos téves megfigyelések azonosításával és kijavításával foglalkozik. A kutatók számára fontos lesz, hogy jobban odafigyeljenek a közvélemény, média és döntéshozó szervek tagjainak aggodalmára. Összeállította: Dr. Pálfi Ágnes Rushton, L.: How much does the environment contribute to cancer? = Occupational and Environmental Medicine, 60. k. 2. sz. 2003. p. 150–156.
Koifman, S.; Koifman, R. F.: Environment and cancer in Brazil: on overview from public health perspective. = Mutation Research, 544. k. 2–3. sz. 2003. nov. p. 305– 311. Kayajanian, G.: Arsenic, cancer and thoughtless policy. = Ecotoxicology and Environmental Safety, 55. k. 2. sz. 2003. jún. p. 139–142. O’Leary, E. S.; Vena, J. E. stb.: Pesticide exposure and risk of breast cancer: a nested case-control study of residentially stable women living on Long Island. = Environmental Research, 94. k. 2. sz. 2004. p. 134–144.
