7. Közműfelmérés- és nyilvántartás Bevezetés A közművek nélkülözhetetlenek a modern gazdaság és élet működtetéséhez. Az ipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatások működését, a települések életét hosszú időre meg tudja bénítani a közművek bármilyen okból bekövetkező károsodása és/vagy szünetelése. Az okok sokfélék lehetnek. Az egyik leggyakoribb oka a közműszolgáltatás kiesésnek, hogy nem (vagy nem pontosan) ismerjük a közművek térbeli helyzetét. A belterületi közmű hálózatok nagy része a közterületek alatt, a földben van. Bárki tudna példát idézni a mindennapi hírekből, hogy x városban, y ipartelepen elvágták a földalatti vezetéket. Az esetek csak egy részét okozta a gondatlanság. Legalább ilyen gyakori ok volt, hogy a vezetékek térbeli helyzetét pontatlanul ismerték vagy adták meg. A múlt század urbanizációs fejlődése során, egyre gyakrabban vetődött fel, annak a szükségessége, hogy a településeken lévő közműjellegű vezetékhálózatok térbeli és fontosabb műszaki adatait valamilyen módszerrel rögzítsék, ábrázolják, és ami legalább ilyen fontos, hogy az adatok változásait rendszeresen kövessék. Ebben a fejezetben arra vállalkoztunk, hogy a témával kapcsolatos legfontosabb ismereteket a összefoglalóan összegyűjtsük. Bár a szakterületen - a jelenleg is érvényben lévő szabályozások ellenére - sok az esetlegesség, a bizonytalanság, reméljük, hogy hasznosan forgatható tananyagot tudtunk összeállítani. A modul első részben összefoglaljuk a felmérés-nyilvántartás jogi szabályozásáról szóló és érvényben levő rendeleteket, utasításokat. Ezt követően a közművekkel kapcsolatos alapfogalmakat tárgyaljuk. Foglalkozunk a részletes felmérés ismert technikáival és eszközeivel.
1. A közműfelmérés és nyilvántartás jogi szabályozása A jogi szabályozásnak hosszú útja volt. Az előkészítés első lépése volt, amikor az ÉVM (Építési és Városfejlesztési Minisztérium) 1970-ben megbízta a MÉLYÉPTERV-et, hogy kísérleti jelleggel dolgozzon ki olyan módszert, amely alkalmas a közterületeken lévő közművezetékek egységes nyilvántartására. Ezt követően a tervező vállalatnak egy újabb ütemben ki kellett alakítani egy olyan módszert, amelynek bevezetését kötelezően előírhatják országosan. A megbízáshoz tartozott a nyilvántartáshoz szükséges jelkulcs előkészítése. A kísérleti nyilvántartási módszer alapján indították meg 1971-ben Balassagyarmat, Veszprém és Szombathely közműfelmérési munkáit. A munkát Balassagyarmaton a MÉLYÉPTERV, Veszprémben az FTV és a MÉLYÉPTERV közösen, míg Szombathelyen a BGTV végezte. Ezeknek a munkáknak a tapasztalatai alapján 1979-ben megszületett az első hazai szabályozás. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter az Építési Értesítő 1979 évi 11. számában közzétette a 3/1979 Utasítását, s az annak 1.számú mellékletét jelentő Előírást. Ezek a dokumentumok több minisztérium együttműködésével születtek, megjelenésükkel megkezdődött a közművek rendszeres felmérése és nyilvántartása. Hangsúlyozni kell, hogy ez az utasítás kizárólag a belterületeken található közművekre vonatkozott és nem terjedt ki az üzemek, gyárak, ipartelepek területére. Ez utóbbiak esetén érthető is, hiszen a jelentős számú technológiai vezeték, a vezetékrendszerek sűrűsége miatt a nyilvántartás eltérő lehet.
Az utasítás értelmében: „ A fővárosban, megyei városokban, városokban, nagyközségekben és a községekben (továbbiakban együtt a településeken) a tanácsok végrehajtó bizottságai építésügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervei (továbbiakban: építésügyi hatóságok) műszaki nyilvántartásának részeként közműnyilvántartást kell rendszeresíteni és folyamatosan vezetni.” Az Előírás-ban fogalmazódott meg a nyilvántartás rendeltetése, a nyilvántartás rendszere, a nyilvántartás tartalma, a nyilvántartás készítésének és vezetésének a módszere. Szorosan tartozott az anyaghoz a közmű-objektumok térképi ábrázolásának jelkulcsi gyűjteménye. A munkálatok nagy lendülettel indultak meg. Az utasítás rendelkezései alapján elkészültek az első felmérések-nyilvántartások. A korábbi kísérleti munkákhoz képest, ezek a felmérések csak fokozatosan, néhány szakágra terjedtek ki, nem minden létező és működő közműre. A tapasztalatok alapján (részben pedig a nyilvántartások vezetésének problémái miatt) hamarosan megjelent az ÉVM újabb 3/1984 sz. utasítása a 3/1979 sz. utasítás módosításáról. Az Építési Értesítő 1984 évi 26. számában közétett utasítást – a korábbi „technikához” hasonlóan - a közlekedési miniszterrel, az ipari miniszterrel, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével, a Magyar Posta elnökével, más miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben rendelte el a miniszter. Az utasítás és az ugyanabban a számban közétett 9014/1984 ÉVM számú közlemény elsődleges célja a közműnyilvántartás továbbvezetésének elősegítése volt. A közlemény megfogalmazásában a cél: „…hogy, az érdekelt megyei/fővárosi/és helyi szervek bővebb útmutatást kapjanak a közműnyilvántartás továbbvezetéséhez szükséges szervezeti és egyéb feltételek biztosításához, valamint a felmerülő gyakorlati feladatok végrehajtásához és ezek tekintetében haladéktalanul intézkedjenek.” A közleményhez melléklet is tartozott, amely az eredeti utasítás Előírásának 5. fejezetét, a nyilvántartás vezetésének a módszerét módosította. Az 1990 évi változások erre a területre is jelentős hatással voltak. Az ÉVM, ami eddig ezt a tevékenységet irányította többszörösen átalakult. A továbbiakban jogutódainak kellett ellátnia a belterületi közmű nyilvántartás szakmai felügyeletét, valamint az ezzel kapcsolatban folyó munka koordinálását. A KTM ilyen irányú tevékenységét a 3040/1990. (II.9.) MT sz. határozat meg is erősítette. Ez a határozat az egységes térképrendszeren alapuló nyilvántartás elkészítését, MÉM melletti társfelelősséggel, 1995-ig (gyorsított ütemben ) előírta az ország egész területére. Fontos jogi dokumentumot jelent témánkban az Alkotmánybíróság 48/1994. (X.26.) AB sz. határozata. Ez a határozat megsemmisítette a 3/1979 sz. utasítás 1.sz. mellékletének 2.32 pontját, mert azt alkotmányellenesnek minősítette. A bekezdésben foglaltak alapján az ÉVM ugyanis csak négy állami tulajdonban vállalatot (Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat, Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat, Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Kartográfiai Vállalat) jogosított fel a közműfelmérés elvégzésre és a közmű alaptérkép elkészítésére. Ugyanakkor az AB megállapítja, hogy a közmű alaptérkép elkészítése hatósági feladat és a helyi építésügyi hatóság felelős az alaptérkép elkészítéséért. Az AB határozata közvetve több más feladatot is kijelölt. Így a szabályozott belterületi közműnyilvántartás megteremtése, a meglevő utasítás módosítása, a szakszerűtlen munkát végzők megakadályozása, is szerepeltek ezek között. Jelenleg ezek a feladatok nem megoldottak.
2
2. A közművekkel kapcsolatos ismeretek 21. Alapfogalmak Közműveknek nevezzük azokat a különböző vezetékrendszereket - a hozzájuk tartozó létesítményekkel, központi berendezésekkel együtt - melyek a lakosság, az ipar, a mezőgazdaság stb., bizonyos szolgáltatási igényeit elégítik ki. Közmű szakág a vezetékes ellátás egy-egy szakterülete, melyet különböző üzemeltetők működtetnek. Egy településen sokféle szakág különböztethető meg. Az alapvető szakágak közül a legfontosabbak az: - elektromos energia ellátás - távközlés (távjelzés) - vízellátás - szennyvíz és csapadékvíz elvezetés (csatorna) - gázellátás - táv-hőellátás - kőolaj és kőolaj-termékszállítás Bár nem nevezzük közműveknek, gyakran mégis ugyanolyan gondot jelent bizonyos szerkezetek (pl. központi TV antenna kábelhálózata, közúti villamos-vasút kábelhálózata stb.) bemérése nyilvántartása, mint a tulajdonképpeni közműveké. Ezért gyakran szintén a felmérés és nyilvántartás tárgyát jelenthetik. Közműhálózat a vezetékekből kialakított szolgáltatást végző rendszer. Hálózati műtárgy a közművezeték olyan tartozéka, mely a szolgáltatást általában nem befolyásolja, de a működéshez szükséges (légvezeték tartóoszlopa, csatorna, akna, stb.). Önálló szerelvényt hálózati műtárgy nélkül telepítenek a vezetékre. Segítségével a szolgáltatás befolyásolható (pl. tolózár).
31. Alapfogalmak. Az egységes közműnyilvántartás a településeken levő közmű és közműjellegű vezetékhálózatok térbeli és fontosabb műszaki adatainak országos egységes rendszerben és módszerrel történő rögzítése és változásainak rendszeres átvezetése. A közműnyilvántartás az egyes üzemeltetők szakági nyilvántartása alapján készül, rendeltetése a közművezetékről szükséges adatok szolgáltatása: - az építésügyi igazgatás, - az egyes közmű-üzemek, - a központi statisztikai szolgálat, - az egyes közművek szakhatóságai, - a földmérési szakfelügyelet számára. A közműnyilvántartásnak a hatályos előírások szerint két helye van: -
a központi közműnyilvántartás és a szakági vagy üzemeltetői nyilvántartás.
3
A település központi közműnyilvántartója az elsőfokú építésügyi hatóság. Feladata a közműnyilvántartás munkarészeinek vezetése, a nyilvántartás mellékleteinek kezelése, a közmű alaptérkép és a közműtérkép másolatának szolgáltatása. A közműfelmérést-nyilvántartást elrendelő utasítások szerkesztői azonban nem számoltak azzal, hogy az önkormányzatok (vagy a korábbi tanácsok) nem voltak felkészülve ennek a feladatnak a megoldására (hiányoztak mind a tárgyi, mind az emberi feltételei), így az elmúlt évek során az önkormányzatok ezt a feladatot különböző szervezetekre bízták, rendszerint azokra, akik a nyilvántartás alap munkarészeit készítették. A városi információs rendszerek kialakítására irányuló egyre nagyobb igények és erőfeszítések eredményeként egyre több városban alakul ki, vagy az önkormányzati hivatalokon belül, vagy azok megbízásából különböző szervezetek gondozásában a központi nyilvántartás. A szakági nyilvántartás feladatát maga az üzemeltető végzi, vagy megbízza a szakági részletes helyszínrajzot készítő szervezet. Feladata - többek között - az általa vezetett munkarész változásainak átvezetése, a naprakész állapotról adatszolgáltatás. A központi közműnyilvántartás kötelező munkarészei: 1. a közműtérkép, 2. a közműadattár, 3. a szakági áttekintő helyszínrajzok másolata. A központi közműnyilvántartás mellékletei: 1. a közmű alaptérkép eredeti példánya, 2. az áttekintő alaptérkép, 3. változási vázrajzok, mérési vázlatok, 4. egyéb dokumentumok, 5. a szakági részletes helyszínrajzok másolatai. A szakági nyilvántartás munkarészei: 1. szakági részletes helyszínrajzok, 2. szakági áttekintő helyszínrajzok, 3. törzslapok, adatösszesítők. Az egységes közműnyilvántartás térképi és helyszínrajzi munkarészeit a földmérési alaptérképek, valamint azok átnézeti térképeinek felhasználásával szelvény rendszerben kell elkészíteni. A magasságokat az országos alapszinthez viszonyítva Balti tengerszint feletti értékben kell megadni. A nyilvántartás készítésekor ezen kívül fel kell használni az érintett közművek rendelkezésre álló adatait is. A közműtérképen 1:500 (1:1 000) méretarányban ábrázoljuk a közműhálózatot valamennyi vezetékének és létesítményének helyzetét. A közmű adattár a település egészének és egyes részeinek közművesítési helyzetére, ellátottságára vonatkozó műszaki adatokat tartalmazza (pl. vezeték fajtánként: hossz, nyomás, szerepkör, anyag, méret stb., ellátottsági adatok: ellátott lakások, fogyasztók száma, fogyasztási adatok, átlagos csúcsértékek stb.). Szakági áttekintő helyszínrajzok az áttekintő alaptérképek másolatai és a szakági részletes helyszínrajzok felhasználásával készülnek 1:4 000 méretarányban. A közművek helyzetét csak tájékoztató jelleggel ábrázolják. Az szakági nyilvántartás készíti, fólia másolati példányát a központi közmű nyilvántartásnak kell átadnia.
4
Közmű alaptérkép a földmérési alaptérképek felhasználásával készül 1:500 méretarányban, tartalmáról és szerepéről a következő pontban lesz szó. Áttekinthető alaptérképet a szakági áttekintő helyszínrajzok számára kell elkészíteni, a földmérési alaptérkép 1: 4 000 méretarányú átnézeti térképének kivonatos tartalmú másolatán. A változási helyszínrajzok, mérési vázlatok a közművezetékek változásainak bemérése során készülő rajzi dokumentumok. Méretarányuk azonos vagy nagyobb, mint a közmű alaptérkép méretaránya. A szakági részletes helyszínrajzok (szakági térképek) a közmű alaptérkép felhasználásával készülnek. 1:500 méretarányban ábrázolják - szakáganként külön - a szakág összes vezetékét, a kiterjedésre vonatkozó műszaki adatokat. Készítését a következő pontban tárgyaljuk. Másolati példányait a szakági nyilvántartás a központi közmű nyilvántartásnak megküldi a közműtérkép szerkesztéséhez. Törzslapok, adatösszesítők készítésének a célja, hogy szakáganként részletesen és összesítve tartalmazza a szakági helyszínrajzon feltüntetett, vagy azon nem ábrázolható üzemeltetői, statisztikai és hatósági szempontból lényeges műszaki adatokat.
32. Az egységes közműnyilvántartás létrehozásának folyamata A közműnyilvántartás munkarészei nem egymással párhuzamosan, hanem – kis kivétellel – egymásra épülve készülnek el. Amint az előző pontban láttuk, a nyilvántartás tartalmát térképek és alfanumerikus anyagok képezik. Ennek megfelelően a folyamat két részre osztható: 1. A közmű szakágak felmérése és térképezése. 2. A felmérés, valamint más adatgyűjtés alapján az alfanumerikus anyag létrehozása.
32.1 A közmű alaptérkép készítése A technológiai folyamatban az egyik legfontosabb mozzanat a közmű-alaptérkép elkészítése. Közbenső munkarész és a szerepe, hogy alapul szolgáljon a szakági részletes helyszínrajzok, valamint a közműtérkép készítéséhez, alkalmas legyen tervezési célokra, továbbá a változásjelentéssel kapcsolatos adatszolgáltatáshoz és a változások átvezetéséhez.
5
1. ábra Készítéséhez az 1:1000 (községek esetében az 1:2000) földmérési alaptérképet kell felhasználni. A földmérési alaptérkép 1:500 (1:1000) méretarányú nagyítása képezi a további munkák alapját. A nagyításról munkaközi papírmásolatokat kell készíteni, amelyekre a kiegészítő méréseket rögzítjük. A kiegészítő mérések célja: - ellenőrző mérésekkel meg kell vizsgálni, hogy a nagyítás utáni pontosság megfelelő-e, - a földmérési alaptérkép ellenőrzése (pl. kereszteződésekben utca szélesség), az alaptérképi tartalom időközi változásainak bemérése. - nem közműjellegű kiegészítő tartalom (pl. út, járda szegélyvonala, burkolathatár, közterületre eső föld alatti tér, közterületi élőfa stb.) bemérése. - közmű jellegű tartalom (felszínen, vagy felszín felett látható hálózati műtárgyak, szerelvények) bemérése. A bemérés körülményekhez alkalmazkodó részletes felmérési módokkal (derékszögű, vagy poláris koordinátaméréssel) történik, majd a kiegészítő mérések alapján megszerkeszthető a közmű alaptérkép tisztázati rajza. Az így elkészült térképet ill. annak másolatát kell minden egyes szakág felmérésénél mérési vázlatként használni). A közműtérkép tartalma kiterjed a település belterületére, és indokolt esetben a belterülethez csatlakozó külterületi részterületekre 1 km távolságig. A közmű alaptérkép méretarányánál, tartalmánál fogva kielégítheti más nyilvántartási feladatok grafikus kezelését is: -
építési és terület felhasználási engedélyezések területrendezési szabályozási tervek közúti jelzések építmény nyilvántartás stb.
32.2 Szakági részletes helyszínrajzok készítése A szakági részletes felmérésre a közmű alaptérkép elkészítése után kerülhet sor.
2.ábra A közmű alaptérkép másolatának felhasználásával a mérendő szakág üzemeltetőjénél adatgyűjtést kell végezni. Ennek során kell beszerezni mindazokat az adatokat, melyek a térkép és az alfanumerikus munkarészek elkészítéséhez felhasználhatók. Az adatgyűjtés alapján kiegészített alaptérkép birtokában kezdhető meg a szakág részletes felmérése. Bemérendők a szerelvények, műtárgyak, a vezeték nyomvonala töréspontjaival,
6
illesztések, kötések helye stb. A felmérés nehézségét elsősorban az jelenti, hogy a közmű szakágak nagy részében a mérendő részletek a föld alatt, eltakart állapotban találhatók. A bemérés előtt tehát valamilyen módon fel kell kutatni az eltakart vezetékeket. A felkutatott részeket a felszínen meg kell jelölni, s a bemérés csak ezek után végezhető el. A vezetékek helyzetére a kutatás előtt már néhány támpontunk van. Bármely szakág beméréséről is van szó, azt tudnunk kell, hogy a közművek elhelyezését országos szabvány írja elő (MSZ 7487/1-2) .A szabvány ismeretében már szűkíthetjük azt a tartományt, ahol a bemérendő vezetékeket keresni kell (3 – 6. ábrák). Gravitációs vezetékek esetén a hálózati műtárgyak adhatnak támpontot a nyomvonal helyzetére vonatkozóan.
Közművek elhelyezése égtáj szerint CS csatorna az úttengely ben G gázcső a hideg oldalon V vízcső a meleg oldalon IV ipari v íz a csatorna és az iv óvíz között TF távf űtés a csatorna és a gáz között
3.ábra
Közművezetékek elrendezése főforgalmi utak belső szakaszain CS csatorna E erősáramú kábel G gázv ezeték P hírközlő kábel TF távf űtőv ezeték V vízv ezeték VE vízv ezetéki elosztócső GE gázv ezetéki elosztócső
4.ábra
7
G
Közművezetékek elrendezése gyűjtő és forgalmi utak alatt CS csatorna E erősáramú kábel G gázv ezeték P hírközlő kábel TF távf űtőv ezeték V vízv ezeték IV ipari v ízv ezeték
5.ábra
Közm űvezetékek elrendezése lakó utak alatt CS csatorna E erősáramú kábel G gázv ezeték P hírközlő kábel V vízv ezeték
6.ábra A vezetékek felkutatása történhet: 1. Kutató árok nyitásával. 2. Műszeres kutatással, eltakart állapotban. Az első módszer biztonságos és pontos, de költséges és időigényes, ezért ritkábban alkalmazzuk. Általánosan elterjedt viszont a vezetékek műszeres kutatása.
32.3 Föld alatti vezetékek műszeres kutatása A műszeres kutatás technikája attól függ, milyen anyagú a vezeték.
8
VEZETÉK FÉMANYAGÚ
NEM FÉMANYAGÚ
VEZETŐVÉTESSZÜK
ULTRAHANGOS MÓDSZER ELEKROMÁGNESES MÓDSZER HULLÁMIMPULZUS MÓDSZ ER EGY ÉB MÓDSZER
INDUKCIÓS VEZ ETÉK KUTATÁS
7.ábra Ezek közül a módszerek közül az indukciós műszerekkel történő kutatás az egyik legelterjedtebb a gyakorlatban. A módszer alkalmazásának feltétele, hogy: 1. A kutatandó vezetékeken áram folyjon keresztül. 2. Az áram által átjárt vezeték erőterét érzékelni lehessen. Ha fémanyagú a vezeték, az első feltétel egyszerűen teljesül. Nem fémanyagú vezetékek helyének a megállapítás nem teljesen megoldott. Ha építésekor (karbantartásakor, kutatásakor) drótot, fémszalagot, passzív rezgőkört stb. erősítünk a vezetékre (drótot stb. vezetünk a belsejébe), s ezt az anyagot gerjesztjük. úgy vezetővé tehető és kutathatók a fém anyagú vezetékekhez hasonlóan. Az erőtér érzékelése a rádió iránymérés mintájára végezhető el Az adó erőterébe helyezett vevőantenna vételi síkjának forgatásával figyeljük a vétel erősségét. A maximális térerőt jelző antennahelyzetben az antenna síkja az adó irányába
8. ábra mutat (II. helyzet). Hasonló módon kutathatók fel a föld alatti vezetékek. A kutató műszerek rendszerint két részből állnak (lásd még 1.sz. mellékletet):
9
1. Adóból 2. Vevőből Az adó különböző frekvenciájú váltakozó áramot előállító, lehetőleg telepes működésű generátor. Az áram kivezetése vezetéken és antennán keresztül egyaránt lehetséges. A vevő elemei: - a keret - vagy ferritantenna, mellyel az elektromágneses erőteret érzékeljük, - az elektronikus erősítő, mely az antennából érkező elektromos jelet erősíti (és ha szükséges hangfrekvenciás jellé alakítja), - a fejhallgató, melyben hallható hang erőssége a keretantennában indukálódott feszültség amplitúdójának függvénye. A fejhallgatón kívül a műszereken még vizuális indikátor is található, mely a korszerű műszereken digitális kijelző műszer. A kutatás kezdetekor az adóból érkező áramot betápláljuk a vezetékbe. Ez történhet: - galvanikus úton, - induktív úton Speciális eset adódik elő elektromos vezeték esetében, ugyanis a rajtuk átfolyó 50 Hz-es áram által önmaguk gerjesztődnek. Korszerű vevők ráhangolhatók az öngerjesztéssel létrejött elektromágneses erőtérre is. Galvanikus csatoláskor az áramvezetés az adó és a vezeték között fémes (vagy ionos) jellegű (lásd még 1. sz. mellékletet). Fémes kapcsolat létesítésének előfeltétele, hogy a kutatandó vezeték egy, vagy két pontján (vagy a vezetéken magán, vagy szerelvényein) balesetveszély (pl. áramütés) nélkül elhelyezhető legyen az adó kivezetése. Egy ponton való csatlakozáskor az adót földelni kell. Az adóhoz így rendszerint több változó vastagságú fémlemez un. földelő szonda csatlakoztatható. Induktív csatoláskor a felkutatni kívánt vezetékben induktív módon jön létre az erőtér. Ilyenkor az adó kivezetésére adóantennát csatlakoztatunk, s az e körül kialakult primér erőtér hatására a közelben levő vezeték körül szekundér erőtér alakul, amelyet a vevővel ismét mérni tudunk. Az áramtól átjárt vezeték körül keletkezett erőteret a vevővel érzékeljük. A vevő antenna vételi helyzetéről függ az indukálódott feszültség nagysága. Ha az antenna vételi síkja vízszintes, akkor az indukálódott feszültség minimális, amikor a kutatásra szánt vezeték fölé érünk a vevő antennával. Ez a minimum módszer (9. ábra jobb oldali része).
9. ábra Ha a keretantenna vételi síkja függőleges, akkor a nyomvonal fölött maximális feszültséget jeleznek az indikátoraink (9. ábra bal oldali része). Az eltakart vezetékek térszín alatti mélységét hasonló elven határozhatjuk meg (10.ábra). 10
10. ábra Ha az antenna vételi síkja forgatható, akkor célszerű a vízszintes helyzethez képest 45-kal elfordítani. Ebben az esetben a már megállapított nyomvonalra merőlegesen távolodva egy új minimum helyzetet kell keresnünk, hisz változott a vételi sík és a vezeték helyzete. Az új minimum helyen a már megkutatott pontok között egy olyan képzeletbeli egyenlőszárú derékszögű háromszöget kapunk, melyből a vezeték térszín alatti mélysége meghatározható. Ha a terepen megjelöljük az új minimum helyet, akkor ennek távolsága az előzőleg már megállapított nyomvonaltól éppen a térszín alatti mélységgel lesz egyenlő. A minimum (maximum) helyzet megkereshető a vezeték mindkét oldalán, így a térszín alatti mélység ellenőrzéssel határozható meg. A geodéziai gyakorlatban hazai és külföldi gyártmányú műszerek egyaránt megtalálhatók. Mindegyik alkalmas az eddig bemutatott feladatok megoldására. Használatuk nagy gyakorlatot és figyelmet igényel. (Néhány műszertípust és használatukat ismertet a fejezethez csatolt 1. sz. melléklet). Bonyolult esetekben, különösen ipartelepeken, ahol nagy sűrűségű a földalatti vezetékhálózat, nem kerülhető el, hogy kutatóárkok nyitásával tisztázzuk a vezeték helyzetét. A kutatóárkok nyitására az illetékes üzemelő vállalatot kell megkérni, mert közterület bontásához hatósági engedély szükséges. Ezeken a feltárt helyeken lehet aztán a vezetékkutató módszerekkel csatlakozni és a további részletek felkutatását folytatni. A kutatással egy időben, a felmérés előkészítéseként a terepen cövekkel, festéssel, stb jelölni kell a felkutatott vezetékek nyomvonalát. A munkaszakasz befejezéseként el kell végezni a vezetékek részletes felmérését. A bemérés módja rendszerint derékszögű koordinátamérés. A mérési vonalhálózat a területen korábban meghatározott felmérési alappontok között is kialakítható, de célszerűbb ezt térkép-terep azonos grafikus alappontokra támaszkodva létrehozni. A szakági részletes helyszínrajzokat a közműveket üzemeltető szakemberek használják döntő mértékben, akik rendszerint nem geodéziai szakemberek. Erre tekintettel olyan bemérési adatokat ("pallérméreteket") -is meg kell adni az épületek frontvonalára, állandó kerítések vonalára stb., vonatkozó adatokkal, amelyek az üzemeltetői gyakorlatban elterjedtek és számukra is értelmezhetőek. A bemérés pontosságát - a mért értékek ill. az ilyen adatok alapján ábrázolt vezetékek helyzetének környezetéhez viszonyított, relatív megbízhatóságát - az ÉVM hivatkozott utasításának l. sz. mellékletében találjuk.
11
A szakági részletes helyszínrajzokat szakáganként külön kell készíteni, a közműalaptérkép méretarányában és azzal azonos térképi tartalommal. Ábrázolandók: -
a vezetékek nyomvonala a vezetékfajta megkülönböztető jele a vezeték jellege (élő, ideiglenes, bizonytalan helyzetű stb.) a vezetékszakaszok határpontjai (anyag, méretváltozás) a vezetékszakaszok számjele (ajánlás) a vezetékszakaszok hossza (csatorna hálózatoknál, és alépítményes távközlési vezetékeknél) méterben - aknák, szekrények és egyéb műtárgyak - oszlopok, tartószerkezetek - a vezetékek és műtárgyaik jellemző pontjainak magassági adatai - védőcsövek, -csatornák, vezetékhidak jellemző adataikkal - közműalagutak és védőcsatornák mérete anyaga, az aknák, a lejáróhelyek, a fenékszint magassági adatai. A 3/1979-es utasítás 1.sz. melléklete tartalmazza még az egyes ágazatok jellegének megfelelő részletezéssel az ábrázolandó térképi elemeket.
32.4 A közműtérkép készítése A közműtérkép elsődleges rendeltetése a közművek geodéziai alapokon nyugvó, olyan részletességű rögzítése és nyilvántartása, amely a területrendezési, városfejlesztési munkákhoz és más hatósági feladatokhoz szükséges adatok szolgáltatja. Folyamatosan készül a szakágak felmérésének feldolgozásával. Az egyes szakágak részletes felmérése után, a szakági részletes helyszínrajzok alapján egészül ki a közműtérkép folyamatosan az új szakági tartalommal és valamennyi közműszakág vezetékeit térlépszerűen ábrázolja (a bekötővezetéket lehetőleg a telekhatárig, ill. a létesítményig). A közműtérkép készítésének alapját természetesen változatlanul az aktuális tartalmú, az időközi változásokkal kiegészített közmű alaptérkép adja. A szakági részletes helyszínrajzok szakági tartalmából a közműtérképen: a közművezetékek nyomvonalát 1 m szélességig tengelyvonalukkal, egyébként mérethelyesen (szélső vonalukat), közműalagútban haladó vezetékeknél csupán azok jelét - a vezetékfajta megkülönböztető jelét - a vezeték jellemző adatai (méret, szerelvény) - a vezeték jelegét (élő, nem élő stb.) - a hálózati műtárgyakat, - az önálló szerelvényeket, - az oszlopokat, tartószerkezeteket - a kapcsolódó létesítmények megnevezését - -a védőcsatornákat közműalagutakat, vezetékhidakat egyéb területigényes berendezéseket kell ábrázolni. -
32.5 Áttekintő alaptérkép és szakági áttekintő helyszínrajzok Az 1:4 000 méretarányú áttekintő alaptérkép a belterületi földmérési alaptérkép átnézeti térképének felhasználásával (annak másolatán) készül. Főbb tartalma: - az utca, ill. a tömbök határvonala,
12
- épületek közül csak a tömbtelkes beépítésű területek körvonalrajza, - utcanév (a tömb belsejében), - házszámok a tömbsarok közelében, - a közműtérkép szelvényhálózata és szelvényszámai. Az áttekintő alaptérképen készülnek el a szakági részletes felmérések mérési adataiból szerkesztve a szakági áttekintő helyszínrajzok. A munkarészek rendeltetése az egyes vezetékhálózatok rendszerének, összefüggéseinek ábrázolása ellátottsági, üzemeltetési, hálózatfejlesztési stb., célokra, elsősorban üzemeltetői és hatósági felhasználásra. Ennek megfelelően szakági tartalmuk erősen leszűkített. Hálózati műtárgyak, önálló szerelvények és szerelvények általában nincsenek rajtuk feltüntetve. Az utcai fővezetékek (törzs-, gerinc-, elosztó vezetékek) nyomvonalát, hálózati összefüggéseit ábrázolják néhány jellemző műszaki paraméter és azonosító feltüntetésével.
32.6. Közműadattár, törzslapok, adatösszesítők A közműnyilvántartás egyéb munkarészei, melyek a közműhálózatra, műtárgyaikra vonatkozóan a szakági helyszínrajzokon már feltüntetett vagy az azon nem ábrázolható üzemeltetői, statisztikai és hatósági szempontból lényeges műszaki adatokat tartalmazzák. A központi közműnyilvántartás munkarésze a közműadattár, mely a 31. pontban már körülírt tartalommal az üzemeltetők statisztikai jelentéseinek felhasználásával készül. A törzslapok a szakági nyilvántartás részei, így szakáganként és részben eltérő tartalommal készülnek. Minden vezetékszakaszról külön törzslapot kell kiállítani és ezeket a vezetékszakasz számjele szerinti sorrendben kell tárolni. Az adatösszesítők szintén a szakági nyilvántartás részei, és a törzslapon feltüntetett adatok összesítését szolgáló munkarészek, amelyek az adatoknak a közműadattár számára üzemeltetési, felügyeleti stb. célból szükséges csoportosítást, összegzést segítik elő. Tárolásukat 1:500-as szelvényenként kell megoldani.
32.7 A Nyilvántartás vezetése A nyilvántartás munkarészeinek elkészítése után gondoskodni kell azok megfelelő tárolásáról, rendszeres vezetéséről, a nyilvántartott (rajzi és alfanumerikus) adatokban bekövetkezett változások átvezetéséről, továbbá a szükséges adatszolgáltatásról. Alapvetően az építésügyi hatóságnak és a közmű-üzemeltetőknek kell(ene) megszerveznie a nyilvántartást. A központi nyilvántartó alapvető feladata a közműtérkép valamint a közmű-adattár kezelése, közel naprakész állapotú vezetése és közműnyilvántartás egységességének biztosítása. A szakági helyszínrajzok meghatározott időközönként helyesbített másolati példányát tárolja és kezeli. A közművek üzemeltetőinek területi egységei pedig tárolják és vezetik szakági nyilvántartásukat. Az általuk vezetett munkarészekről másolatot (adatot) szolgáltatnak. Néhány város példája mutatja, hogy ez alapvetően nem megoldhatatlan feladat. Jelenleg mégsincs ebben egységes munkavégzés.
13
1 sz. melléklet. Vezetékkutató műszerek Radiodetection C.A.T 3 vezetékkutató felszerelés A Radiodetection C.A.T3 (1. ábra) tökéletesíti a biztonságos és gyors felmérést és az egyszerűbb kezelést. A legújabb technológiát alkalmazza. A Radiodetection C.A.T3 (Cable Avoidance Tool) érzékeli a fémanyagú vezetékek természetes kisugárzását, vagy a Genny3 mesterségesen gerjesztett jeleket. AvoidanceScan™ technológiát alkalmaz: ez az új technológia segít a felhasználónak, hogy átpásztázzon egy területet elektromágneses (P), rádió (R) és Genny3 (G) 32,768 kHz-es gerjesztett jelek egyidejű érzékelésével, felgyorsítva így a felmérési időt, csökkentve a költségeket, javítva a biztonságot és biztosítva a legjobb pontosságot. A 1. ábra szabadalmaztatott Cutting edge algoritmus gyorsabb adatfeldolgozási lehetőséget biztosít a rendkívül gyors hang és távolság-érzékeléssel, még gyenge jel és háttérzajos terület esetén is. Ezzel a megerősített jelfeldolgozó technikával a C.A.T3 képes kiszűrni az nem kívánt jeleket. Alkalmas: áram alá helyezett vagy áram nélküli vezeték, kábel, cső felkutatására, mélységének megmérésére. Hangszóróval ellátott fejhallgató jelzőkészüléke segít a pontos helymeghatározásban. Masszív felépítésű, víz- és ütésálló eszköz. E gyártó műszercsaládjába tartozik a Radiodetection C.A.T3 földalatti kábel és csővezeték kutató felszerelés 3 típusa. Ez az előbb leírt műszer kiegészítése a StrikeAlert™ technológiával. Habár az üzemeltetők feltételezik, hogy a kábelek egy bizonyos mélységben helyezkednek el, mégis gyakori oka a kábelszakadásnak, hogy azok a feltételezettnél kisebb mélységben húzódnak. A StrikeAlert™ sajátossága, hogy riasztja a felhasználót kis mélységben elhelyezett kábel esetén az ALERT ikon villogtatásával a kijelzőn (C.A.T3V vagy C.A.T3+ műszereknél). Jelek generálás történhet (2. ábra): A vezetékkel történő közvetlen kapcsolattal, ha ez nem lehetséges, akkor az adó vezeték fölé helyezésével, nemfémes vezetékekbe flexibilis szonda bejuttatásával (>15 mm esetén), jelcsipesszel, dugaljon történő csatlakozással.
2. ábra
14
Hasonló tulajdonságokkal bír az Amprobe AT-3000 PRO vezetékkutató műszere. A korábban leírthoz hasonlóan három jel feldolgozásán alapszik (elektromágneses, rádió és G-3000 Pro jelgenerátor által gerjesztett jelek). 3,5 m-es mélységmérésre képes. Szabadalmazott jelfeldolgozás - hatékonyan működik a vezetékekkel vagy légkábelekkel zsúfolt területen. Vizuális (LCD) és audio (fejhallgató) jelzőkészülékkel felszerelve. Radiodetection RD4000 cső- ás kábelkutató Gyorsabb, sokkal pontosabb, ismételhetőbb meghatározást tesz lehetővé. Ipari szabványokat alkalmazó, széles körben használt, nagy érzékelési teljesítménnyel bíró (összetett érzékelési módok), egyszerűen kezelhető kutatóeszköz (4 gombbal rendelkezik, mélységmérés egy gombnyomásra). Alkalmas közművek felkutatására, térképezésére, vagy hibák keresésére. A nagyteljesítményű digitális vevő (3. ábra) még interferencia esetén is működik. Gyors, tiszta, pozitív reakció, még túlzsúfolt területen is. 3. ábra
Az összetett frekvenciák (passzív: 50/60 Hz, aktív: 512-640 Hz, 8 kHz, 15-30 kHz, 33 kHz, 65 kHz, 131 kHz, 200 kHz) és mérési módok lehetővé teszik az érzékelő eszközök magas fokú kihasználhatóságát. Alkalmas jelmaximum (peak), jelminimum (null) érzékelésére és egyantennás mérési módozatra (legpontosabb mélységmérés). Így végez helyzet- és mélységmérést. Bevált a mérési technológiája a különleges hálózatok azonosítására. Rendelkezik egy úgynevezett „Real Sound” hallható észlelési móddal a dinamikus kutatáshoz. A kábelek felkutatása mellett a kábel vagy cső épségének vizsgálatára, a szigetelés- illetve burkolat-sérülésének felkutatására is használható. Az RD4000 szabatos, ismételhető észlelést végez még nehéz körülmények között is (háttérzaj, stb.). Mérési módozatai: Passzív pásztázás: 50/60 Hz-en, nagy teljesítményű adóval hosszú vezeték esetén. Aktív pásztázás: javasolt fémanyagú védett jelhordozó esetén (CPS = cathodic protection system). Aktív összeköttetés: direkt kapcsolat a fémes csővezetékkel, jelcsíptetővel vagy gerjesztéssel. (Szondák segítségével: jelet generálnak a vezetékben pl.: nem fémes anyagban). A vízszintes pontosság jó körülmények között a mélység 5 %-a. A magassági pontosság torzításmentes jelvétel esetén 2,5 %. Gerjesztésre alkalmas eszközök: fali csatlakozóaljzatba helyezhető dugós csatlakozó, élő kábelre való fémes csatlakozás, élő kábel köré csíptethető jeladó, flexibilis pálca, többfajta jeladó szonda (üreges, nem vezető közművekhez), stb. Az eszközre GPS vevő szerelhető, így a helyzete is meghatározható. Külső adatrögzítés lehetséges. Fejhallgató csatlakoztatható. Mindez egy RS232 porton keresztül. Az RD4000-es család több tagból áll, melyek az aktív frekvenciáik darabszámában, azok nagyságában, az adóberendezéseik teljesítményében, a hibakeresési lehetőségben (van/nincs) és egyéb funkcióikban térnek el egymástól. Ha a vezetékkutatás szondák segítségével történik, erre használható a szondák, kamerák vezetékekbe juttatására alkalmas Pearpoint P330 flexiprobe™ hordozható rendszercsalád valamelyik tagja.
15
Schonstedt TMS-001-MF TraceMaster® II vezetékkutató Schonstedt cég nagy megbízhatóságú mágneses helymeghatározó berendezése. Az eszközt extrém környezeti körülmények közötti használatra tervezték – különösen a hőre való tekintettel (-20 C – 70 C), arra 3 év garanciát vállalnak. Nincs szükség gyakorlott felhasználóra, mivel igen könnyű kezelni a 2 gomb és a 2 kapcsoló segítségével. Nem szükséges az adókészülék beállítására, azt a vevőről irányíthatjuk. 4 aktív frekvenciával dolgozik: alacsony (575 Hz), közép (8 kHz), magas (82 kHz) és nagyon magas (455 kHz), valamint passzív érzékelője 50/60 Hz-es. Egy gombnyomásra méri a mélységet. A jelerősség digitális eredmény-kijelzőn (LCD) olvasható. 60 órás üzemidejével (8 db AA jelű alkáli elem), könnyű súlyával (1.7 kg) és egyszerű kezelhetőségével csökkenti a kutatásra fordított időt. Mérhető maximális mélység 7,5 m 575 Hz, 8 kHz, 82 kHz-es aktív és a passzív érzékelővel.
4. ábra A TMS-001-AF TraceMaster II® típusú műszernél (4. ábra) a vevőre szerelt 902 - 928 MHzes rádiófrekvenciás kapcsolattal figyelhető, ellenőrizhető és irányítható az adó állapota. Shonstedt GA-92XT® mágneses vezetékkutató
Az egykezes kezelési lehetőség gyorsabb munkavégzést biztosít. A hang és vizuális (XTd modellnél) jelzéssel ellátott eszköz fémtartalmú objektumok keresésére alkalmas. Az XT modelleket (5. ábra) az egyszerű kezelhetőség és a megbízhatóság jellemzi, ami a GA-92XT modellre még jellemzőbb. Minden ferromágneses objektum mágneses mezejét érzékeli a felszín alatt 4,9 méterig (pl.: akna bebúvó nyílása, szennyvízülepítő, víztisztító tartály, akna, tolózár-akna, öntöttvas csövek, fel nem robbant hadianyagok). A gyártó 7 év garanciát vállal az eszközre. Digitális, grafikus oszlopgrafikon kijelző mutatja a jel 5. ábra erősséget és a polaritást. Folyamatos jelellenőrzés mellett 4-részre osztott LCD kijelzőn megmutatja az irányt. 24-órás üzemidő érhető el két 9 voltos lítium-elemmel. Moduláris felépítés, nagyteljesítményű részegységek jellemzik, valamint szabadalmaztatott HeliFlux® mágneses mező-érzékelővel van felszerelve. Nem reagál az alumíniumra, rézre. Alap-frekvenciája 10 Hz. Súlya 1,1 kg, pisztolytáskában hordható, teleszkópos kivitel. Működési elvét a 6. ábra mutatja. Ugyanezen gyártó elsőként adott ki egy olyan modellt, ahol az adó és a vevő rádiófrekvenciás kapcsolattal kommunikál. (XTpc-33-s modell). Egy kézzel kezelhető, mivel hüvelykujjal el lehet érni az összes funkciót. Üzemi frekvenciája 33 kHz aktív, illetve 50/60Hz passzív üzemmódban. Alkalmas telefonvezetékek, TV-kábelek, száloptika, váltakozó áramvezetékek, víz vagy gázvezetékek felkutatására. Az XTpc-33-h modell ki van egészítve egy 82 kHz-es aktív frekvenciával is.
16
6. ábra Schonstedt MAC-51Bx mágneses, kétfrekvenciás kutatóműszer A MAC-51Bx (7. ábra) tartalmaz egy vevő és egy adóberendezést, amelyik egyidejűleg két frekvencián ad jeleket [571 Hz (LF) és 82,5 kHz (HF)]. A vevő háromállású kapcsolójával a mérési módokat lehet váltani (MAG, HI, LO). A LO és a HI módokban a vevő audió jelet vesz egy markáns jelminimummal, amikor ennek csúcsa van, van teljesen a tárgy felett. A MAG módban (adó nem szükséges) audio-jelmaximumot vesz. Befogható az 571 Hz-es LF jel vezetőképes fém kábeleken akár 1200 m-ig. 7. ábra
„On-the-fly” módban a vevő akkor is tud érzékelni, ha a csővezetéken valamilyen nemvezető tömítés gyengíti a jeltovábbítást. Ilyenkor megszakítja a LO üzemmódot, majd HI módban folytatja nyomkövetést a szakadáson túl. Jeladás indukciós módban (csak HF): az indukciót az adó vezeték fölé való helyezésével vagy induktív jelcsiptetővel valósítják meg. Ez a jel egy alternatív mágneses mezőt generál a vezeték körül, ami eljuttatja a jelet a vevő érzékelőjébe. Jeladás vezető (konduktív) módban: ha egy gáz vagy vízvezeték egy része hozzáférhető, akkor egy konduktív hozzácsatolás a legmegbízhatóbb módja a jeltovábbításnak. A csipesz és a konduktív szerelvényrész megfelelő elektromos kapcsolatához a rozsda vagy a festés eltávolítása szükséges lehet. Mágneses kutatási mód: a mérést a Mode kapcsolóval a MAG módra kell állítani, s készen is áll a műszer a mágneses jelek vételére. A mélységmérést 45o-os méréssel oldhatjuk meg. Alkáli elemekkel 60 óra, lítium elemekkel 120 óra üzemidő érhető el. Geophisical Survey System Inc. SIR-3000 UtilityScan™ (talajradar) A GPR (Ground Penetrating Radar= talajradar) rendszer három fő elemből tevődik össze: érzékelő egység: tartalmazza az elektronikát, veszi és szabályozza a radar- impulzusokat, amit az antenna bocsát ki. Beépített komputere (merevlemezzel) rögzíti az adatokat utófeldolgozás céljából. Egyes modellekhez Windows alapú laptop csatlakoztatható. antenna: veszi a radarjeleket, felerősíti azokat, és tovább adja a talajba vagy más közegnek sajátos frekvencián. Antenna frekvenciája az egyik fő tényezője a mélység-meghatározásnak. Az alábbi táblázat mutatja az antenna-frekvenciákat, a hozzávetőleges mélységi behatolást és a javasolt alkalmazásokat.
17
Mélység Primer (hozzávetőleges) antenna
Szekunder antenna
Javasolt alkalmazás
0-0,5 m
1600 MHz
900 MHz
Építési beton, úttest, hídépítés,
0-1 m
900 MHz
400 MHz
Beton, sekély termőföld, régészet
0-4 m
400 MHz
200 MHz
Kismélységű közművek, régészet
0-9 m
200 MHz
100 MHz
Geológia, környezetvédelem, közmű, régészet
0-30 m
100 MHz
Sub-Echo 40
Geológiai profilozás
> 30 m
MLF (80, 40, 32, 20 m 20, 16 MHz)
geológia,
Geológiai profilozás
áramellátás: elemek, autó akkumulátor, hálózat. A GPR módszer. A GPR egy apró radar-impulzust küld a vizsgált anyagba és érzékeli a visszavert jel frekvenciáját és futási idejét. A visszaverődés valahányszor létrejön, mikor az impulzus elhagy egy közeget úgy, hogy belép egy másikba, melynek elektromos vezetési tulajdonsága (dielektromos állandója) eltér az előző közegétől. A visszaverődés hullámhosszát, vagy amplitúdóját a két anyag dielektromos állandója közti különbség határozza meg. Ez azt jelenti, hogy ha egy impulzus, ami egy száraz a homokból (diel.=5) nedves homokba (diel.=30) lép, igen erős, jól észlelhető visszaverődés okoz, míg a száraz homokból (5) mészkőbe (7) lépő impulzus gyenge visszaverődést idéz elő. Minél nagyobb a két dielektromos állandó különbsége, annál markánsabb a visszavert jel. A nagy dielektromos állandójú anyagok jó elektromos vezetők. Míg a jelek egy része visszaverődik, másik részük szétszóródik (gyengül), vagy az érzékelő kizárja a feldolgozásból időtúlcsordulás miatt. A jelerősség gyengülése szintén az áthatott anyag dielektromos állandójától függ. A mérés elvi vázlatát a 8. ábra szemlélteti. A fémek teljes visszaverő-képességgel rendelkeznek, nem engedik a jeleket magukon keresztülmenni. Fémmel vagy finom fémrácsozattal takart anyagok nem látszódnak. A radarjelet nem közvetlen az antenna, hanem egy hangszórókúp bocsátja ki. UtilityScan (9. a, ábra) áthatol mesterséges vagy természetes felületen a visszatérő adatok páratlan minőségű érzékelésével (5,5-6 m mélységig), köszönhetően az érzékeny GSSI antennának. A rádió-lokátorokkal szemben a GPR egy képet rajzol a képernyőre. A UtilityScan lényege a SIR-3000 digitális érzékelő rendszer, 400 MHz-es (4 m mélységig) vagy 270 MHz-es (6 m mélységig) antennával. Ez a forradalmian új adatgyűjtő rendszer az
8. ábra
18
első, amely egyesít egy teljesen színes adatkijelző képernyőt, kivehető memóriakártyát, és egy belső zárt (fémburkolatú) akkumulátort. 3D-s felmérés eredményét azonnal meg lehet jeleníteni a Quick 3D módban (9. c, ábra), vagy az adatokat kiértékelésre ki lehet vinni a GSSI RADAN 6.0 és a QuickDraw feldolgozó
a)
b)
c)
9. ábra szoftverek számára (pl.: felszín alattiak térképezése, mélység-tulajdonságok, stb.). A kettő közül bármelyik módszerrel történő megjelenítés segít a tervezőknek a komplex közműelrendezés kiértékelésében. Fémes és nemfémes vezetékek adatainak megjelenítésére mutat példát a 10. ábra, illetve csőcsoport megjelenítésére utókiértékelés esetén a 11. ábra. Alkalmas fémes és nemfémes közművek kutatására, környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységeknél közbelépésre, sérülések megakadályozására, geológiai kutatásokra, régészetben, törvényszéki eljárásokban, út felülvizsgálatára, stb. UtilityScanelőnyei: alkalmazott technológiája sikeresen felderíti a nem kimutatható közműveket (pl.: műanyag, égetett agyag, vízés szennyvízvezetékeket, kábeleket, üregeket, akár real-time módon is. A gyártó szerint a legpontosabb GPR eredmény érhető el vele.
10. ábra
Felhasználóbarát rendszere közvetlen 3D-s adatgyűjtésre alkalmas. A könnyebb szállítás érdekében egyszerűen összecsukható kocsira szerelték. 11. ábra Az adatok egyszerűen kitölthetők CF memóriakártyára. Az eszköz alkalmas GPS-el történő bővítésre. Sokoldalú, mivel az SIR-3000-et mindegyik fajta GSSI antennával lehet használni. Képernyője teljes színes, ami napfényben is jól látható. A legkeményebb terepi körülmények között tesztelt elemekből építették fel. Tartozékai: kétkerekű mérőkocsi kódoló kerékkel, l-2 méter kontroll-kábel, két elem, elemtöltő, AC adapter, erős szállítótáska, napellenző.
19
MALA GeoScience RAMAC/X3M™ integrált talajradarja A RAMAC/X3M talajradar kategóriájában a legkisebb GPR rendszer (12.ábra). A RAMAC/X3M egy integrált talajradar, burkolt antennával és külső energiatáplálási lehetőséggel, közvetlen kapcsolat laptoppal. Rugalmas és moduláris felépítésű REMAC/GOR rendszeren alapul, teljes kompatibilitással a Windows alapú GroundVision szoftverrel. A RAMAC/X3M-et 100, 250, 500 és 800 MHz-es RAMAC/GPR burkolt antennával szerelték fel. 12. ábra Beépített elektronikája és automatikus minőségi adatgyűjtési funkciói nagyfokú önállóságról tanúskodnak. Az össze RAMAC/GPR eszközzel és alkalmazással kompatibilis. Ezeket az antennákat elsősorban a közép és nagyfelbontású radarméréseknél alkalmazzák. (13. ábra). Általános alkalmazási területei: vezeték, cső, üregek keresése, útfelmérés, beton szerkezetek minőségvizsgálata, régészeti felmérések, jégvastagság illetve fagyhatár mélységének megállapítása. Ezt az antennát a MALA GeoScience cég fejlesztette ki és gyártja. A felhasználók igényeit kielégítve, az összes antennának (kivéve a 1000 MHz-es antennát) cserélhető elektronikája és dekódoló kereke van. Mindegyik egyemberes kezelésre alkalmas. Az alkalmazható kisfrekvenciás antennafajták az alábbiak:
(EM) 13. ábra
100 MHz-es antenna: optimális hangvizsgálatokhoz, relatív mélységi anyagvizsgálathoz és közepes hatótávú megoldásokhoz 250 MHz-es antenna: Általános rendeltetésű antenna, az 500 MHz-es antennával együtt közművek és üregek kutatására alkalmas. 500 MHz-es antenna: közműkutatásra is.
a
legnépszerűbb
általános
rendeltetésű
antenna,
alkalmas
800 MHz-es antenna: kis mélységű kutatásokhoz. Igen jó kiegészítője az 1000 MHz-es antennának. Legelterjedtebb alkalmazása az útalapok és beton létesítmények felmérése. Ezen kívül léteznek nagyfrekvenciás (HF) antennák is, mely antennákat elsősorban a nagy pontosságú mérésekhez használják (pl.: roncsolás-mentes vizsgálat (NDT), betonfelmérés, igazságügyi szakértés, útfelmérés, rétegvastagság-meghatározás, vagy egyéb alkalmazások, amelyek nagy pontosságot követelnek meg).
20
Három nagyfrekvenciás antenna létezik, az 1,2 GHz, az 1,6 GHz és a legújabb 2,3 GHz-es (14. ábra). Ez a kiterjesztett tartomány lehetőé teszi, hogy a felhasználó az aktuális feladathoz a legmegfelelőbb antennát alkalmazza. Az 1,2 és 1,6 GHz-es antennákba beépítettek egy 50/60 Hzes érzékelőt az árammal ellátott kábelek és vízvezetékek érzékelésére. A összes nagyfrekvenciás antenna kompatíbilis a CX és CUII érzékelő egységgel, az XV Monitor és a Ground Vision adatnyerő szoftverrel. Csak a CX egység támogatja a kisfrekvenciás (EM) variánsokat.
14. ábra
Az adatnyerés gyors és egyszerű a start/stop gombbal. A felhasználó gyorsan végig tud pásztázni egy területet, és meg tudja jeleníteni az adatokat egyszerű rátekintéssel, vagy 2,5D térképhálózaton közvetlen a helyszínen. A rendszerbe igen sokféle szoftver integrálható. A gyűjtött adatokat az Easy3D szoftver segítségével 3D-ben is meg lehet jeleníteni. Ebben koordinátás projektek vihetők be a monitoron keresztül, 3D-s objektumok tölthetők fel a radargrammokra. Az Object Mapper szoftver lehetőséget nyújt a nem szabályos koordinátarendszerű projektek, illetve objektumok koordinátáinak bevitelére közvetlen a monitorról. A REFLEX és a RadExplorer adatkitöltő szoftverekkel a 2D és 3D GPR adatok kitöltése egyszerűen megoldható. Objektumok kiértékelése könnyen megoldható és egyéb szoftverek számára exportálható (pl.: CAD, GIS, szöveges fájl vagy *.dxf formátum). A Ground Vision egy Windows™ alapú, a Mala GeoScience által tervezett, és a RAMAC/GPR™ radarra kifejlesztett adatgyűjtő szoftver. A szoftver tartalmaz fájlkezelő, adatgyűjtő, adatszűrő, többcsatornás kezelési és nyomtatási lehetőségeket. A méréseket fájlban lehet tárolni. A szűrővel lehet a méréseket végrehajtani, és az adatokat kitölteni. Támogatja a GPS adatok naplózását a mérés alatt. Az elkészített radargrammok nyomtathatók, vagy más szoftver részére kitölthetők. Rendszerkövetelmények: Windows 95/98/ME NT/2000 vagy XP operációs rendszer, 100 MHz Pentium processzor, 32 MB RAM, 30 MB szabad hely a merevlemezen, 800x600-as képernyőfelbontás, ECP párhuzamos port. Prototek LF2000 (LineFinder) és LF2100 vezetékkutató műszerek Az LF2000 (LineFinder) és az LF2100 mindkettő jó minőségű, könnyen használható digitális vevőberendezés földalatti kutatáshoz (15. ábra). Egygombos kezelés, LCD kijelzős vezérlés és lengőkaros forgattyúval. Az LF2000 felderíti az 512 Hz-es szondát öntött vason vagy nemfémes vezetéken keresztül, egy egyszerű érzékelési módszert használva, hogy pontosan megállapítsa a szonda helyét, végül automatikusa megmérje a mélységet. Mindezt az LF2100 is elvégzi, de megbízhatóbban. Ezen kívül az LF2100 az alábbiakat is elvégzi: 15. Ábra 21
Felderíti a 16 Hz-es szondát (acél vagy kovácsoltvas, lágyvas vezetéket). Megleli a földalatti fémes vezetéket (vízvezeték, áram- és telefon-közműveket, stb.) ha az kapcsolatban van egy jeladóval. Ilyen jeladó a Prototek Blue BuzzBox jeladója, mely 4 különböző frekvencián sugároz jeleket a sokoldalú használhatóság érdekében. Megleli a földalatti 60-es Hz-es elektromos kábelt jeladó nélkül. A két legáltalánosabb helymeghatározási módszer: Szonda, vagy jeladó és a jelérzékelő. Egy jeladó egységet (adókészülék) ültetnek a vezetékre, és ennek pontos helymeghatározását végzi a vevőkészülék. Főként ezt a módszert alkalmazzák elföldelt tartályok és speciális hibahelyek felderítésére, gyakran videokamerával kiegészítve. A vezeték térképezését elősegítheti a jeladó mozgatása, és a felszínen való megjelölés. Nyomvonalkeresés. A sértetlen földalatti vezeték vagy cső valamilyen sugárzó jellel van ellátva. Ezt használják leginkább a közművek keresésére. Az LF2000 és az LF2100 Digital vevő alkalmas szonda érzékelése 512 Hz-en és 16 Hz-en (lágyvas), vezetékkutatásra 8 KHz, 16 KHz, 32 KHz és 64 KHzeken (adókészülékkel kiegészítve), 60 Hz-es áramvezeték érzékelése. Lengőkaros kiképzése és hüvelykujj-kapcsolója biztosítja a kezelő személy kényelmét mind bal, mind jobbkezesek számára. Az LCD képernyőn a műveletekhez szükséges egymás után következő lépések kiírásra kerülnek. Fejhallgató csatlakoztatható hozzá. A képernyő jobb oldalán egy vörös LED jelzi az érzékelt jel állapotát. A fényérzékelő automatikus bekapcsolja a képernyő-világítást, ha a fényviszonyok gyengék. 6 db ceruzaelemmel 30-40 üzemóra érhető el vele.
16. ábra
A Blue BuzzBox jeladó (16. ábra): a konduktív érzékeléshez 1,8 m hosszú kábel van mellékelve, erős csipesszel. A 23 cm-es rozsdamentes acél földelő pálca biztosítja a tartós kapcsolatot. A "talajminőség" mérő segít biztosítani a megfelelő kapcsolatot konduktív üzemmódban. Négy különböző frekvencia (8, 16, 32 és 64 kHz) választható a vezetékkutatásra, kettő pedig (16 és 512 Hz) szondakutatásra. Szondával történő kutatás menete: 1. lépés: a jeltípus kiválasztása: A képernyőn állítsuk be a jelmaximum kijelzést. Hallani kell egy hangjelzést. Az érzékenységet 70 dB-re kell állítani, és a vevővel körbe kell sétálni úgy, hogy annak tengelye egyenesen lefele mutasson. Jobbra-balra kell lengetni előrehaladás közben a vevőt magunk előtt tartva. Ha a jel erősebb, mint az általunk beállított, az érzékenység beállítását automatikusan csökkenti a vevő. Így a vevő automatikusan átkapcsol alacsonyabb érzékenységre, ha a vett jel túl erősnek bizonyul, viszont gyenge jel esetén már nem kapcsol magasabb érzékenységre. Ha megtaláltuk a pontot, ahol a jel már nem erősödik, jelöljük meg a helyet. Jel csúcsértékeinek felismerés: az adó és a vevő egymáshoz való elhelyezkedésétől függően a keresett jel hirtelen lecsökken. Tartsuk a vevőt közvetlen az adó felett, párhuzamosan az adó hossztengelyével. A kattogás gyors és a jelmaximum erősen érzékelhető (ez a maximum jel).
22
Majd fordítsuk a vevőt merőlegesen az adó tengelyére. A kattogás megszűnik, most a jelminimumot érzékeljük. Mozgassuk egy kicsit a vevőt körbe, hogy tapasztaljuk a pontos merőleges irányt. 2. lépés: vezetékkijelzés képernyőn (Line Screen):
a
17. ábra
A vezeték sematikus ábrája megjelenik a képernyőn, illetve egy vörös LED jelzi (LF2100 típusnál), amikor az adó hossztengelyén áthaladunk (ezt a két pontot kell megjelölni). Az iránya az alattunk lévő vezeték irányát mutatja. (17. ábra) 3. lépés: önbeállítás – szonda a képernyőn (Sonde Screen) Ha a kör mentén megtaláltuk a jelminimumok helyét [crossing null (front null, back null)], megjelöljük meg azokat (karó, kréta, festés). A jelek közötti irány mutatja az adó tengelyét. Kapcsoljunk a Sonde Screen-re (18. ábra). Az adó tengelye feltételezhetően egybeesik a
18. ábra
vezeték tengelyével. Most már haladhatunk előre a vezeték nyomvonalán a vevővel. 4. lépés: mélységmérés (Depth Screen): a vevőt a szonda felett kis ideig tartva gombnyomásra megméri a mélységet. A vörös LED villog, míg a mérés folyik, majd folyamatosan világít, ha azt befejezte, majd a mért értéket megjeleníti a képernyőn (19. ábra). Nyomjelzés LF2100 vevővel és Blue BuzzBox adóval: A adó csatlakoztatása előtt válasszuk ki a megfelelő frekvenciát, és ugyanazt állítsuk be a vevőn is. Ezután a vevőn váltsunk a Track Screen menüre.
20. ábra
19. ábra
A BuzzBox induktív módban: az adót csak a kábel fölé kell helyezni, párhuzamosan a vezetékkel. Távolodva a adótól a vevő érzékenységét magasabbra állítva (dB érték) jobb vétel lehetséges, ugyanezt érhetjük el, ha az adó jelerősségét növeljük.
23
A BuzzBox konduktív módban (20. ábra): csatlakoztassuk a kábelt az adóhoz megfelelő elektromos kapcsolatot létesítve, letisztítva a vezetéket a rozsdától vagy szigeteléstől. Szúrjuk a földbe a földelő pálcát és csatlakoztassuk az adóhoz (a megfelelő kapcsolatot a mélység és a talaj nedvességtartalma határozza meg, a földelő pálca környékét meg is lehet locsolni). Mélység meghatározása: ugyan az a módszer, mind a szondás mélységmérésnél leírt. Áram üzemmód (60 Hz): ez egy passzív érzékelési üzemmód áram alatt lévő elektromos kábelek kutatására. Digitális szondakutatás: A kutatás megkezdése előtt a terület előzetesen át kell vizsgálni zavaró jelek felkutatásával. Az adó bekapcsolása előtt kapcsoljuk be a vevőt, s annak érzékenységét állítsuk 70 dB-re, ellenőrizzük le a zavaró jelek (interferencia) jelenlétét (pl.: föld alatti elektronos vezetékek, közeli számítógépek, egyéb elektromos eszközök). Teszteljük le a műszert: kapcsoljuk be a vevőt és az adót, állítsuk magasra az érzékenységet, és győződjünk meg a jelek megfelelő vételéről. Távolodjunk el az adótól és emeljük az érzékenység értékét. A mérés menete az alábbi: Keressünk megfelelő helyet az adónak. Határozzuk meg a vezeték irányát.
21. ábra Határozzuk meg a pontos helyzetét. Mérjük meg a mélységet. Az automatikus mélységmérés pontossága 10%-a az aktuális mélységnek. A legnagyobb pontosság a mérési tartomány felében érhető el. Maximálisan mérhető (még elfogadható pontosságú) mélység 6,4 m. Kézi mélységmérés: meg kell keresni a jelminimumok helyét (front null, back null) és megjelölni azokat, majd megmérni a közöttük lévő távolságot, és azt megszorozni 0,7-el (21. ábra) SEBA GOK50 vezetékkutató kábel
22. ábra
Fémes vezetékek és csövek fekvése és mélységének felderítése nem nagy probléma a modern kutatási technológiákkal és eszközökkel. Ez másként van a nemfémes vezetékekkel. Ezek nem vezetik a kutatásra használt jeleket és nem is lehet érzékelik azokat valamilyen segítség nélkül. Nemfémes vezetékek szabatos megtalálásához még mindig nélkülözhetetlen egy jelkibocsátó eszközt juttatni a vezetékbe.
Az előbbiekben többször volt szó arról, hogy a nem fémes vezetékekbe valamilyen szondát juttatnak be. Ilyen eszköz a Seba KTM által kifejlesztett GOK50 üvegszál-optikás kutatókábel (22. ábra). Ezt az üvegszálas kutatókábelt (50 m hosszú) bevezetik a csőbe és egy audiofrekvenciás jelet generálnak rá, ami egy arra alkalmas vevőberendezéssel érzékelhető. 24
A közművezetékek kutatására használt eszközök és az általuk felhasznált mérési módszerek, jelek igen sokrétűek. Az ilyen eszközöket gyártó fejlesztők arra törekednek, hogy a kifejlesztett eszközök sokrétű alkalmazásra legyenek képesek. Másik fejlesztési tendencia az eszközök moduláris felépítése, valamint az, hogy más szakterületek fejlesztési eredményei is integrálhatók legyenek ezekbe a mérőberendezésekbe. Ilyen például a Tri-global Utilitimapper, mely egyesít egy vezetékkutató eszközt (Radiodetection), egy kézi GPS vevőt (Trimble GeoXH) és egy adatrögzítő egységet, melyekkel a gyűjtött adatok GIS rendszerbe integrálhatók. A gyártók a kutatóműszerek kialakításánál a passzív illetve aktív érzékelésre használt jelek variálásával célozzák meg a felhasználók körét. Például az egyik gyártó, a C.SCOPE XD családja passzív módban veszi az 50-400 Hz-es jeleket, a 15-20 kHz-es rádiójeleket, valamint aktív módban a 33 kHz-es jeleket. Egy másik gyártó, a Metrotexh 9800 XT szériája érzékeli a 50-60 Hz-es passzív, a 9,8 kHz-es és 82 kHz-es rádiójeleket, valamint a piacon elsőként alkalmas a gerjesztett jelek kézi beállítására. (A melléklet összeállításában felhasználtam Forintos Ede szamérnökhallgató dolgozatát) A témához tartozó néhányWeb oldal: www.agt.bme.hu www.digikart.hu www.geo.info.hu www.geophysical.com www.globaldetection.net www.malags.com www.pearpoint.com www.pro-techequipment.com www.prototek.net www.radiodetection.com www.seba-international.com www.testequipmentdepot.com www.testersandtools.com www.valuetesters.com
25
2. sz. melléklet. Kormányrendelet tervezet Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 62. §-a (1) bekezdésének j) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el: Általános rendelkezések 1. § A rendelet hatálya az Étv. 58. §-ának (2). bek. d) és g) pontjaiban meghatározott belterületi és külterületi közműnyilvántartásra (a továbbiakban együtt: közműnyilvántartás) terjed ki. 2. § (1) A települések építésügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervei (a továbbiakban: építésügyi hatóságok) műszaki nyilvántartásának részeként – digitális (vektoros) közműnyilvántartást kell rendszeresíteni és folyamatosan vezetni. (2) A nyilvántartás vezetésére kötelezett hatóságok és szervezetek (építésügyi hatóságok, közművezetékek kezelői) e feladatokat társulási formában is végezhetik. 3. § (1) A nyilvántartások alapját a közmű- és ellátó rendszerek tulajdonosa, kezelője vagy felhatalmazott üzemeltetője által szolgáltatott közadatok képezik, a beazonosításhoz szükséges műszaki és geometriai adatok szintjén. (2) A közműnyilvántartás digitális térképi alapját – a külön jogszabályok alapján vezetett és nyilvántartott –ingatlan-nyilvántartási térképek (állami földmérési alaptérképek) képezik. 4. § (1) A közműnyilvántartás részei: a) a digitális ingatlan-nyilvántartási térképekre épülő, az 1. sz. mellékletben meghatározott síkrajzi adattartalommal kiegészített műszaki alaptérkép, b) a közművezetékek elhelyezkedését, helyfoglalását feltüntető, a műszaki alaptérképi alapon készítendő egyesített közműtérkép, illetve a közművezetékek leíró adatainak az 1. sz. mellékletben meghatározott köre, c) az egyes szakágak (vezeték üzemeltetők) összes vezetékét, azok térbeli helyzetére és kiterjedésére vonatkozó műszaki adatait tartalmazó és a műszaki alaptérképi alapon készítendő szakági részletes helyszínrajz. d) az egyes szakágak (vezeték üzemeltetők) vezetékhálózati rendszerét, a területi ellátottságot tartalmazó szakági áttekintő helyszínrajz. (2) A közműnyilvántartás mellékletei mindazok a bizonylatok, melyek alapján a nyilvántartás készítése és vezetése történik. 5. § (1) A közműnyilvántartás mindazokra a vezetékekre kiterjed, melyek közcélú közműszervezet, vagy más szerv (üzem) kezelésében (üzemeltetésében) a település belterületén és külterületén közterületen, vagy nem a vezeték kezelőjének rendelkezése alatt álló területen (alatta, felette) vannak. (2) Közművezeték a rendelet alkalmazása szempontjából: a) az erősáram (energiaátvitel), b) a távközlés (távjelzés), c) a vízellátás, d) a szennyvíz és csapadékvíz elvezetés (csatorna), e) a gázellátás,
26
f) a távhő ellátás, g) a kőolaj és kőolaj-termék szállítás, h) az egyéb célú közmű jellegű hálózat (központi TV antenna kábelhálózat, ellátó rendszer, stb.). (3) A közművezeték tartozéka a rendelet alkalmazásában: a) a vezeték műtárgya (oszlop, alagút, csatorna, védőcső, akna stb.); b) az erősáramú és távközlési vezeték kivételével a vezeték szerelvénye. 6. § (1) A közműnyilvántartás a térbeli elhelyezkedésnek megfelelően tartalmazza és közhitelesen tanúsítja a benne szereplő adatokat. (2) A közműnyilvántartást digitális formában Egységes Országos Vetületi Rendszerben (EOV) kell elkészíteni és vezetni, biztosítva a hagyományos (analóg) megjelenítési lehetőségeket is. (3) A közműnyilvántartás rendszerét, részletesebb tartalmát, elkészítésének és folyamatos vezetésének módját - az elkészítéshez és vezetéshez szükséges adatszolgáltatás tartalmára is kiterjedően - az utasítás 1. számú melléklete („Előírás a közműnyilvántartás előkészítéséhez és vezetéséhez”; a továbbiakban: Előírás) tartalmazza. Az Előírást az építésügyért felelős minisztérium - az érdekelt minisztériumok és országos hatáskörű szervek egyetértésével miniszteri közleménnyel kiegészítheti és módosíthatja. A közműnyilvántartás elkészítése és vezetése 7. § (1) Az egyes települések közműnyilvántartásához szükséges műszaki alaptérkép, az egyesített közműtérkép elkészíttetése és ezek folyamatos vezetése az építésügyi hatóság feladata. (2) A közműnyilvántartások létrehozásához és folyamatos változásvezetéséhez a 104/2006. (IV.28.) Korm. rendelet szerinti geodéziai tervezői jogosultság szükséges. (3) Az építésügyi hatóság a műszaki alaptérkép és az egyesített közműtérkép folyamatos változásvezetését saját szervezetén belül a szükséges jogosultsággal bíró szakembere(i) által végezheti, vagy megfelelő tevékenységi körrel és jogosult szakemberrel (szakemberekkel) rendelkező gazdálkodó szervezeten keresztül megbízás alapján elláthatja. (4) A műszaki alaptérkép állami alapadat tartalmának változásait a földhivatalok által vezetett nyilvántartásokból kell átvenni. Az állami alapadat tartalmat nem érintő változásokról az 1. sz. mellékletben meghatározott tartalommal változási dokumentációt kell készíteni, és átadni az építési hatóság részére. A változási dokumentáció elkészítéséért a beruházó felelős. (5) Az építésügyi hatóságok az egyesített közműtérkép készítésével és továbbvezetésével kapcsolatos feladataikat az 1. sz. mellékletben meghatározott, a szakági üzemeltetők által a közművek vonatkozásában átadott adatok felhasználásával látják el. Az adatszolgáltatás digitális formában történik, az adattartalom minőségének biztosítása az adatszolgáltató felelősségi körébe tartozik. (6) A jelen rendelet szerinti építéshatósági nyilvántartást a) a fővárosban, a megyei jogú városokban, a városokban 2011. december 31-ig, b) a nagyközségekben és községekben 2010. december 31-ig kell elkészíttetni, illetve a rendelet előírásai szerint átalakítani, majd a továbbiakban folyamatosan vezetni.
27
(5) A műszaki alaptérkép és egyesített közműtérkép nyilvántartásból az építésügyi hatóság szolgáltat adatot (másolatot). Az adatszolgáltatás díjazás ellenében történik. A szolgáltatott adatok jegyzéken az aktuális időpontot fel kell tüntetni. Szakági nyilvántartás, adatszolgáltatás 8. § (1) A közműnyilvántartás alapjául a vezetékek kezelői által vezetett részletes nyilvántartások (a továbbiakban: szakági nyilvántartások) szolgálnak. Ezért a szakági nyilvántartások tartalmát és rendszerét az Előírás erre vonatkozó részeinek figyelembevételével, a sajátos ágazati előírásoknak megfelelően úgy kell kialakítani, hogy azok alapján a közműnyilvántartás vezetéséhez szükséges, az Előírásban meghatározott adatok hitelt érdemlően szolgáltathatók legyenek. (2) A közművezetékek kezelői az Előírásban szabályozott módon és tartalommal az építésügyi hatóságok részére kötelesek szolgáltatni: a) a közművezetéknek az egyesített közműtérkép elkészítéséhez szükséges térbeli geometriai és szakági adatait, a vonatkozó ütemtervben, illetőleg intézkedési tervben meghatározott időre; b) a közművezetékben bekövetkezett, a nyilvántartás tartalmát érintő változás esetén a közműnyilvántartás vezetéséhez szükséges térbeli geometriai és szakági adatokat az Előírásban meghatározott időtartamon belül. (3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti adatszolgáltatást feltárásra kerülő, vagy újonnan létesített föld alatti vezetékek tekintetében a rendelet hatálybalépésétől kezdődően akkor is teljesíteni kell, ha a település egyesített közműtérképe még nem készült el. (4) Az építésügyi hatóság a teljesség és a helyesség szempontjából időszakonként ellenőrizheti a közművezetékek kezelőinek adatszolgáltatási tevékenységét. Az adatszolgáltatás elmulasztása vagy hiányosságai esetén az építésügyi hatóság a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályai szerint jár el, a közművezeték kezelőjét különösen a mulasztás pótlására, illetőleg a hiányosságok megszüntetésére kötelezheti, továbbá a szükséges munkákat (bemérést, felkutatást, feltárást) a mulasztó költségére elvégeztetheti. (5) A szakági részletes helyszínrajz nyilvántartásból a szakág szolgáltat adatot (másolatot). Az adatszolgáltatás díjazás ellenében történik. A szolgáltatott adatok jegyzéken az aktuális időpontot fel kell tüntetni. Új építésű közművezetékek dokumentálása 9. § (1) Az új építésű közművezetékek térbeli geometriai helyzetét az Előírásban rögzített megbízhatóságot biztosító geodéziai beméréssel kell meghatározni és dokumentálni. A föld alá kerülő vezetékek esetében a térbeli geometriai adatok meghatározását eltakarás előtt kell elvégezni. (2) A geodéziai mérési dokumentáció egy példányát digitális és analóg formában át kell adni a települési építési hatóság közműnyilvántartójának és a szakági nyilvántartónak. (3) A vezetékek geodéziai bemérésének elvégeztetése és a szükséges dokumentációk elkészíttetése a beruházó feladatkörébe tartozik. (4) A vezetékek geodéziai felmérését a külön jogszabályban meghatározott földmérési szakképzettséggel rendelkezők végezhetik. Közmű ellátó (gerinc) vezeték felmérésének minőségtanúsítását csak a 104/2006. (IV.28.) Korm. rendelet szerint geodéziai tervező jogosultsággal rendelkező szakember végezheti.
28
(5) Az építési hatóság – vagy az általa megbízott szervezet – a geodéziai beméréshez a rendelkezésére álló alapadatokat digitális formában biztosítja. Egyéb rendelkezések 10. § (1) A települések műszaki alaptérképének, illetve egyesített közműtérképének elkészítéséhez, a közműnyilvántartás vezetésének indításához ütemtervet kell készíteni, figyelemmel a 7. § (6) bekezdésben foglalt határidőkre. (2 ) Az ütemtervet a településen lévő közművek üzemeltetőinek bevonásával az építésügyi hatóság készíti el és a település képviselő testülete hagyja jóvá. Az ütemterv elkészítésébe geodéziai tervezői jogosultsággal rendelkező szakembert kell bevonni. (3) Az ütemterv egy példányát – tájékoztatás céljából – a másodfokú építési hatósághoz fel kell terjeszteni. (4) A település közműnyilvántartása elkészítésének befejezésekor az elsőfokú építésügyi hatóság zárójelentést készít a másodfokú építési hatóság részére. A zárójelentéshez mellékelni kell a közműnyilvántartást készítő szerv - észrevételeket és javaslatokat is tartalmazó műszaki leírását is. (5) A műszaki alaptérkép és az egyesített közműtérkép készítését a fővárosi, illetőleg a megyei földhivatalhoz be kell jelenteni. 11. § (1) Az Előírásban a közműnyilvántartás készítésének és vezetésének kötelező (minimum) előírásai kerültek meghatározásra. A településeken felmerülő, a kötelező műszaki tartalmon felüli sajátos igényeket (illetve a közmű üzemeltetők részletes szakági nyilvántartásait)? e rendelet nem szabályozza. Az Előírásban leírtaknak megfelelő - a kötelező tartalomra vonatkozó – adatok cseréjét biztosítani kell. (2) Ezen utasításban nem szabályozott kérdésekben az építésügyi hatóságok műszaki nyilvántartásáról szóló külön jogszabály rendelkezései az irányadók. (3) Ez a rendelet 2007.
napján lép hatályba.
Egyéb megjegyzések: A záró rendelkezések között fel kell sorolni, hogy a 241/1997. (XII.19.) Korm. rendelet „az építésügy körébe tartozó tevékenységek ellátásához szükséges hatósági nyilvántartások létesítésének és működésének feltételeiről” mely rendelkezései módosulnak ill. szűnnek meg. A rendelet egyeztetése során felülvizsgálandó a 18/1984. (XII.13.) ÉVM rendelet a „külterületen lévő nyomvonalas létesítmények műszaki nyilvántartásáról”. Meghatározandó, hogy mely külterületi közművezetékek országos szintű nyilvántartása indokolt. A közműnyilvántartásról szóló korábbi utasítás csak a belterületekre és a belterületek körüli 1 km-es sávra vonatkozott, de a nyilvántartás kiterjesztése a teljes közigazgatási területre indokolt. (Ez a melléklet a Magyar Mérnöki kamara Geodéziai és Geoinformatikai Tagozata javaslatát tartalmazza)
29